Védett állatok Magyarországon Védett ízeltlábúak II. természetesen a teljesség igénye nélkül dr. Sárospataki Miklós egyetemi docens SZIE, Gödöllő, Állattani és Állatökológiai tanszék Természetvédelmi mérnök BSc szak 2011. A védett fajok aránya a különféle állatcsoportokban hazai fajszám (db) védett fajok védett fajok száma (db) aránya (%) GERINCESEK (össz) 560 483 86 GERINCTELENEK (össz) 43 000 688 1,6 Puhatestűek 240 44 18 Rákok 380 3 0,7 Pókok 1000 16 1,6 Százlábúak 50 1 2 Kérészek 50 11 22 Álkérészek 40 9 22 Szitakötők 65 22 34 Fogólábúak 1 1 100 Egyenesszárnyúak 123 32 26 Poloskák 700 4 0,5 Kabócák 800 2 0,3 Növénytetvek 100 1 1 Recésszárnyúak 125 19 15 Tevenyakúak 14 1 7 Bogarak 10000 206 2 Tegzesek 270 10 4 Lepkék 3600 291 4 Hártyásszárnyúak 10000 21 0,2 Kétszárnyúak 8000 1 0,01 Fogólábú fátyolka Mantispa styriaca Nagyon jellegzetes, könnyen felismerhető Főleg melegkedvelő tölgyesekben Az imágó ragadozó a lárvaalakok éltemódja változó lehet A második stádiumú lárvák pókok kokonjában Igazi recésszárnyúak Neuroptera Fogólábú fátyolka Mantispa styriaca Nagyon jellegzetes, könnyen felismerhető Főleg melegkedvelő tölgyesekben Az imágó ragadozó a lárvaalakok éltmódja változó lehet A második stádiumú lárvák pókok kokonjában Igazi recésszárnyúak Neuroptera Fogólábú fátyolka Mantispa styriaca Nagyon jellegzetes, könnyen felismerhető Főleg melegkedvelő tölgyesekben Az imágó ragadozó a lárvaalakok éltmódja változó lehet A második stádiumú lárvák pókok kokonjában Igazi recésszárnyúak Neuroptera Keleti rablópille Libelloides (Ascalaphus) macaronius Igazi recésszárnyúak Neuroptera Mediterrán jellegű faj, nagyon szép, könnyen felismerhető Ritka, főleg erdei tisztásokon, szárazabb gyepeken Csak meleg, napsütéses időben repül 1
Keleti rablópille Libelloides (Ascalaphus) macaronius Igazi recésszárnyúak Neuroptera Mediterrán jellegű faj, nagyon szép, könnyen felismerhető Ritka, főleg erdei tisztásokon, szárazabb gyepeken Csak meleg, napsütéses időben repül Június augusztus Budai-hg Pilis Őrség Pusztai hangyaleső Acanthaclisis occitanica Igen nagy méretű hangyaleső (8-10 cm) Alföldi homokterületeken Júniusaugusztusban repül Igazi recésszárnyúak Neuroptera Pusztai hangyaleső Acanthaclisis occitanica Igen nagy méretű hangyaleső (8-10 cm) Alföldi homokterületeken Júniusaugusztusban repül Igazi recésszárnyúak Neuroptera A védett fajok aránya a különféle állatcsoportokban hazai fajszám (db) védett fajok védett fajok száma (db) aránya (%) GERINCESEK (össz) 560 483 86 GERINCTELENEK (össz) 43 000 688 1,6 Puhatestűek 240 44 18 Rákok 380 3 0,7 Pókok 1000 16 1,6 Százlábúak 50 1 2 Kérészek 50 11 22 Álkérészek 40 9 22 Szitakötők 65 22 34 Fogólábúak 1 1 100 Egyenesszárnyúak 123 32 26 Poloskák 700 4 0,5 Kabócák 800 2 0,3 Növénytetvek 100 1 1 Recésszárnyúak 125 19 15 Tevenyakúak 14 1 7 Bogarak 10000 206 2 Tegzesek 270 10 4 Lepkék 3600 291 4 Hártyásszárnyúak 10000 21 0,2 Kétszárnyúak 8000 1 0,01 Óriás tőrösdarázs Megascolia flavifrons A legnagyobb termetű hazai hártyásszárnyú Hártyásszárnyúak Hymenoptera Tőrősdarazsak Scoliidae Délvidéki poszméh Bombus argillaceus Korábban az egyetlen védett hazai poszméhfaj Hártyásszárnyúak Hymenoptera Méhek Apidae Négy nagy sárga folt a potrohon és sárga fej Könnyen felismerhető a színezet alapján Orrszarvú bogár lárvájának parazitoidja a lárva 2
Délvidéki poszméh Bombus argillaceus Főleg a déli országrészben bár korábban máshol is Hártyásszárnyúak Hymenoptera Méhek Apidae Óriás poszméh Bombus fragrans Hártyásszárnyúak Hymenoptera Méhek Apidae A Vörös Könyv szerint kihalt Mo-ról Az utóbbi években megint előkerült Óriás poszméh Bombus fragrans Hártyásszárnyúak Hymenoptera Méhek Apidae Sárga poszméh Bombus muscorum Hártyásszárnyúak Hymenoptera Méhek Apidae Kunpeszér és környéke az az élőhely, ahol előkerült az állat Mozaikos alföldi gyepek (turjános, homokgyep, stb.) nagyon erősen visszaszorulóban 16 14 12 10 8 6 4 2 0 40-es 50-es 60-as 70-es 80+90-es Egyéb poszméh fajok Hártyásszárnyúak Hymenoptera Méhek Apidae Bársonyos poszméh - Bombus confusus 10.000 Bogáncsposzméh - Bombus soroeensis 2.000 Délvidéki poszméh - Bombus argillaceus 50.000 Erdei poszméh - Bombus silvarum Ligeti poszméh - Bombus ruderatus 2.000 2.000 Óriásposzméh - Bombus fragrans 50.000 Ritka poszméh - Bombus paradoxus 10.000 Rozsdasárga poszméh - Bombus laesus 10.000 Rövidszőrű poszméh - Bombus subterraneus 2.000 Sárga poszméh - Bombus muscorum 10.000 Változékony poszméh - Bombus humilis 2.000 B. confusus és B. pomorum Vörhenyes poszméh - Bombus pomorum 10.000 3
Fészeképítő hangyafajok bolyai: Erdei vöröshangya Kis erdei-vöröshangya Kis nyomottfejű-hangya Nagy nyomottfejű-hangya Pirosfejű vöröshangya Réti vöröshangya Formica rufa Hártyásszárnyúak Hymenoptera Formica polyctenarufa Hangyák Formicidae Formica pressilabris Formica execta Formica truncorum Formica pratensis A védett fajok aránya a különféle állatcsoportokban hazai fajszám (db) védett fajok védett fajok száma (db) aránya (%) GERINCESEK (össz) 560 483 86 GERINCTELENEK (össz) 43 000 688 1,6 Puhatestűek 240 44 18 Rákok 380 3 0,7 Pókok 1000 16 1,6 Százlábúak 50 1 2 Kérészek 50 11 22 Álkérészek 40 9 22 Szitakötők 65 22 34 Fogólábúak 1 1 100 Egyenesszárnyúak 123 32 26 Poloskák 700 4 0,5 Kabócák 800 2 0,3 Növénytetvek 100 1 1 Recésszárnyúak 125 19 15 Tevenyakúak 14 1 7 Bogarak 10000 206 2 Tegzesek 270 10 4 Lepkék 3600 291 4 Hártyásszárnyúak 10000 21 0,2 Kétszárnyúak 8000 1 0,01 Drávai tegzes Platyphylax frauenfeldi: Tegzesek Trychoptera 18-21 mm. Sokszor egészen áttetsző, halvány füstszürke szárny, sötétebb erekkel Nyugat- és Dél Dunántúlról került elő A Dráva vízgyűjtőjéről ismert Lomha lápipozdorján Oligotricha striata: 13-17 mm. Piszkos szalmasárga vagy sárgásszürke szárny Tőzeglápi faj, főleg Észak-Európában elterjedt Magyarországon csak mintegy 20 éve ismert Zempléni-hegység, Nyírség, Bükk, Zala és Vas- megye Május-júniusban repül Tegzesek Trychoptera A védett fajok aránya a különféle állatcsoportokban hazai fajszám (db) védett fajok védett fajok száma (db) aránya (%) GERINCESEK (össz) 560 483 86 GERINCTELENEK (össz) 43 000 688 1,6 Puhatestűek 240 44 18 Rákok 380 3 0,7 Pókok 1000 16 1,6 Százlábúak 50 1 2 Kérészek 50 11 22 Álkérészek 40 9 22 Szitakötők 65 22 34 Fogólábúak 1 1 100 Egyenesszárnyúak 123 32 26 Poloskák 700 4 0,5 Kabócák 800 2 0,3 Növénytetvek 100 1 1 Recésszárnyúak 125 19 15 Tevenyakúak 14 1 7 Bogarak 10000 206 2 Tegzesek 270 10 4 Lepkék 3600 291 4 Hártyásszárnyúak 10000 21 0,2 Kétszárnyúak 8000 1 0,01 Budai szakállasmoly Glyphipterix loricatella Magyarországról írták le 1833-ban Szakállasmolyok Glyphipterigidae Később előkerült néhány példány a Tordai-hasadékban, és Albániában Hernyóját és tápnövényét azóta sem ismerjük, életmódjáról alig tudunk Lankás hegyoldalak tisztásain, lágyszárúakon pihenve figyelték meg a Budai hegyek több pontján 4
Budai szakállasmoly Glyphipterix loricatella Az imágó májusban repül; a talaj felszíne fölött általában 20-30 cm-el egy felszállásnál nem repül többet 5-10 méternél Az MTM gyűjteményében 45 példány 1971-től a kilencvenes évek végéig nem gyűjtötték A 90-es évek végén újra előkerült: Fenyőgyöngye, Újlaki-hegy, Mátyás-hegy, Nagy-Kevély Az új helyeken is veszélyeztetett!!! Farontólepkék Cossidae Budai szakállasmoly Glyphipterix loricatella Az imágó májusban repül; a talaj felszíne fölött általában 20-30 cm-el egy felszállásnál nem repül többet 5-10 méternél Az MTM gyűjteményében 45 példány 1971-től a kilencvenes évek végéig nem gyűjtötték A 90-es évek végén újra előkerült: Fenyőgyöngye, Újlaki-hegy, Mátyás-hegy, Nagy-Kevély Az új helyeken is veszélyeztetett!!! Farontólepkék Cossidae Sztyeplepke Catopta thrips Pontomediterrán-pontokaszpi faj Farontólepkék Cossidae Európai populációi mára szinte teljesen kipusztultak Nyílt és félig nyílt, száraz gyepekben Az imágók július-augusztusban, alkonyatkor és éjjel repülnek A hernyók tápnövénye talán a sziki üröm (de ez nem biztos) Posztglaciális reliktum Magyarországi populációi európai jelentőségűek Mátra Pitvarosi puszták Csanádi puszták Sárga gyapjasszövő Eriogaster catax A nőstény világos bordóbarna, a hím élénk narancssárga Pohókok Lasiocampidae Nyugat-, Közép- és Dél-Európa, nyugaton a kipusztulás szélére került. Élőhelyül erdőszegélyek; meleg, déli domb- és hegyoldalak cserjései Sárga gyapjasszövő Eriogaster catax Egyetlen nemzedéke ősszel Pohókok Lasiocampidae Petecsomó kökény és galagonyabokrokra, riasztó szőrzetével beburkolja idősebb hernyók fűz, nyár és tölgyféléken is hernyófészkek keresése: hazai lelőhelyek száma megsokszorozódott. Magyarországon elterjedt, főleg: Beregi-sík, Északi-Középhegység déli előtere, Mecsek, Villány, Zselic Közepes éjjelipávaszem Eudia spini Éjjeli pávaszemek Saturnidae Meglehetősen ritka, bár korábban elterjedt volt, az útmenti szegélycserjések felszámolása illetve elszennyeződése tett be neki Hernyója elsősorban kökényen 5
Nagy éjjelipávaszem Saturnia pyri Éjjeli pávaszemek Saturnidae Régebben gyakori, de egyre ritkább, legnagyobb hazai lepkefajunk A hernyója általában gyümölcsfákon, az imágó májusban rajzik Nagy éjjelipávaszem Saturnia piri Éjjeli pávaszemek Saturnidae Régebben gyakori, de egyre ritkább, legnagyobb hazai lepkefajunk A hernyója általában gyümölcsfákon, az imágó májusban rajzik Dongószender Hemaris tityus Szenderek Sphingidae Főleg nyílt, gyepes területeken, manapság a Kiskunságban viszonylag gyakori még Hernyója lágyszárúakon fejlődik Törpeszender Proserpinus proserpina Európában mindenütt csökken a létszáma és elterjedése Szenderek Sphingidae Elkülönítés a többi szendertől: méret, első szárnya zöldes alapszínű és csipkés szélű, hátsó szárnya sárgás alapszínű, széles fekete szegéllyel A Palearktikum nyugati felében szélesen elterjedt, de mindenütt szórványos. Törpeszender Proserpinus proserpina A korábbi jelentős hazai állományai az utóbbi években jelentősen megcsappantak Szenderek Sphingidae Egyetlen nemzedéke májustól július elejéig rajzik. kora szürkülettől kezdve az este első óráiban aktívak Két fő élőhely típus, két tápnövény: a) sík- és dombvidéki vízeket menti magaskórós bokorfüzesek; Epilobium. b) száraz, elgyomosodó erdőszegélyek; Oenothera biennis Halálfejes lepke Acherontia atropos Szenderek Sphingidae A Fölközi-tenger környékéről vándorol ide Kaptárakban élősködik 6
Halálfejes lepke Acherontia atropos Pillangók - Papilionidae Szenderek Sphingidae Pillangók Papilionidae A Fölközi-tenger környékéről vándorol ide Nagyon feltűnő, és szép, általában világos alapszínű fajok Kaptárakban élősködik Sokan ismerik, a gyűjtésük is veszélyeztető tényező A négy hazai faj mind védett Farkasalma lepke Zerynthia polixena Jellegzetes mintázat, más fajjal össze nem keverhető Pillangók Papilionidae Száraz és meleg, sík- és dombvidéki, középhegységi erdőszegélyeken, magaskórósokban. Pillangók Papilionidae A hernyók gyakorlatilag monofágok a farkasalmán (Aristolochia clematitis), nem igazán ritka, ahol a tápnövény, ott az állat is A hazai populációk igen fontosak a faj európai megőrzésének tekintetében A hernyó is nagyon jellegzetes, riasztó szaganyag Pontomediterrán, elterjedésének nyugati határa a Bécsi medence, és a Szlovák alföld Fecskefarkú lepke Papilio machaon Farkasalma lepke Zerynthia polixena Pillangók Papilionidae Fecskefarkú lepke Papilio machaon Elég gyakori, gyakran vitorlázva repül Hegy és dombvidéki réteken, de az alföldön is, 2-3 nemzedék Pillangók Papilionidae Tápnövény: ernyősök 7
Kardos lepke Iphiclides podalirius Szintén elég gyakori, gyakran vitorlázik Márciustól szeptemberig, két nemzedék Tápnövény: kökény gyümölcsfák Pillangók Papilionidae Fecskefarkú lepke Papilio machaon Kardos lepke Iphiclides podalirius Ki apollólepke Parnassius mnemosine Ez már kicsit ritkább Szárnyai fehérek, kevés fekete rajzolattal Pillangók Papilionidae Ki apollólepke Parnassius mnemosine Pontomediterrán faj, Európától Nyugat- Szibériáig Európai szinten erős csökkenő tendenciát mutat. Pillangók Papilionidae Elsősorban hegy és dombvidéken, Évi egy nemzedéke áprilistól júliusig repül. A hernyó keltikéken táplálkozik Hazánkban még sok helyen,és elég nagy populációkban. Dolomit kéneslepke Colias chrysotheme Ritka, elterjedésének keleti határa nálunk Főleg meleg, kopár sztyepplejtőkön Május-júniusban illetve július-augusztusban repül Fehérlepkék Pieridae Narancslepke Colias myrmidone Közép-Európától a Kaukázusig és Szibéria nyugati részéig terjed Fehérlepkék Pieridae Sztyep és erdősztyep területek, dolomit sziklagyepek, és más, száraz gyepek Május-júniusban illetve július-augusztusban repül lárvák tápnövényei csüdfű és zanót fajok lárvák és a bábok telelnek át Őrségi Nemzeti Park területén 8
Narancslepke Colias myrmidone Keleti mustárlepke Leptidea morsei A szárny a színén fehér, fonákján szürkés-piszkosfehér Fehérlepkék Pieridae Kontinentális elterjedésű, Közép-Kelet- Európától Japánig, de mindenütt szórványos előfordulású. Dolomit kéneslepke Colias chrysotheme Jellegzetes élőhelyei a nedvesebb rétek, ritkás erdők és erdőszéli területek Imágók két generációban: április-májusban, és július-augusztusban Keleti mustárlepke Leptidea morsei Fehérlepkék Pieridae A lárvák júniustól augusztusig: tápnövényeik lednek fajok (Lathyrus vernus és L. niger) Hazánkban elsősorban dombvidéki területek mérsékelten száraz tölgyeseiben és gyertyános tölgyeseiben fordul elő, szórványosan. Nagy tűzlepke Lycaena dispar Széles európai elterjedés, de Ny-Eu-ban megritkult, sokfelé ki is pusztult Nálunk sem túl gyakori, nedves réteken 2-3 nemzedék, májustól szeptemberig Hernyója lósóskán él Kis tűzlepke Lycaena thersamon Ritkább Csak Kelet-Európában és Ázsiában Lejtőkön, sztyeppréteken Hangyaboglárkák 9
Hangyaboglárkák Nagyfoltú hangyaboglárka Maculinea arion Zanótboglárka Maculinea nausithous Vérfűboglárka Maculinea teleius Szürkés hangyaboglárka Maculinea alcon Zanótboglárka (Sötét aljú hangyaboglárka) Maculinea nausithous Csokoládébarna fonák, redukálódott szegély melletti szemfoltsor Euroszibériai elterjedésű, erdős sztyep faj Ritka, Dunántúlon, őszi vérfüves, nedves kaszálókon (pl. Őrségben) A helytelen kaszálás, illetve az ilyen jellegű élőhelyek szűkülése, eltűnése veszélyezteti NbdMR nappalilepke monitorozás Vérfűboglárka Maculinea teleius Euroszibériai elterjedésű, lápréti faj Nyugat-Európától Nyugat-Szibériáig, areája az utóbbi évtizedekben jelentősen beszűkült, különösen Nyugat-Európában Ritka, ez is őszi vérfüves réteken, de az egész országban előkerült Imágói július közepétől augusztus közepéig repülnek Petéket az őszi vérfűre. A hernyó a magkezdeményekkel táplálkozik majd a talajra hangyaboly Szintén NBdMR, Szürkés hangyaboglárka Maculinea alcon Lápréteken, kornis tárnics a tápnövény ritka, de kis területeken tömeges lehet Szintén NBdMR Nagyfoltú hangyaboglárka Maculinea arion szárnyának színe kék, feketés oldalszegéllyel, fonákja szürkés-kékes Európa nagy részén elterjedt, de globálisan veszélyeztetett szárazabb gyeptársulásokhoz kötődik, tápnövény a kakukkfű, első három stádium itt, aztán talaj hangyaboly elég erős hazai populációk: Bakony, Bükk, Mecsek, 10
Fóti boglárka (zefír plebejusboglárka) Plebejus sephirus! Korábban csak a Fóti Somlyó-hegyről Ma már ismerjük más populációit is: Szentendrei sziget, Sződliget, tokaji Nagy-Kopasz-hegy Tápnövény: szártalan csüdfű A lárvák hangyákkal szimbiózisban Csíkos boglárka Polyommatus damon! Az Altáj-hegységtől az Ibériai-félszigetig, nagyon sporadikus Magyarországon: Budai- és Dunazug-hg. ma már csak a Normafa környéki populáció Nagyon veszélyeztetett: beépülés, beerdősülés Tápnövény: homoki baltacim (Onobrychis arenaria) (O. viciifolia, O. montana) Akcióterv: területőrzés élőhelykezelés (bokrosodás visszaszorítása) új potenciális élőhelyek keresése a Pilisben áttelepítéssel új populációk létrehozása Csíkos boglárka Polyommatus damon Csíkos boglárka Polyommatus damon Csíkos boglárka Polyommatus damon Csíkos boglárka Polyommatus damon A monitorozás, jelölés visszafogás továbbra is zajlik (dr. Bálint Zsolt) 11
Nappali pávaszem Inachis io Nappali pávaszem Inachis io Gyakori, szinte bárhol megtalálható, más fajjal össze nem téveszthető, az imágó áttelel Gyakori, szinte bárhol megtalálható, más fajjal össze nem téveszthető, az imágó áttelel Két nemzedék Két nemzedék Imágó: kerti virágokon Imágó: kerti virágokon Hernyó: csalánon Hernyó: csalánon Admirálislepke Vanessa atalanta Nagy színjátszólepke Apatura iris Nem túl gyakori, 35-42 mm Gyakori, tavasztól őszig repül, az imágó néha áttelel Hegyvidéki elterjedésű Hernyója: csalánon és bogáncson Hernyója fűzféléken Kis színjátszólepke Apatura ilia Közepesen gyakori, 30-38 mm Patakvölgyekben, majdnem az egész országban elterjedt Hernyója nyár- és fűzfán Magyar színjátszólepke Apatura metis Haloványabb irizálás szélesebb fehér szalag a fonákon 12
Magyar színjátszólepke Apatura metis Bicentrikus elterjedés K-Ázsiában külön alfaj Nagy fehérsávoslepke Neptis rivularis Viszonylag gyakori, főleg hegyvidéken Hernyó: gyöngyvesszőn Folyóvölgyi galériaerdők, ártéri ligeterdők, Magyarországon évente két nemzedék, Imágók június elejétől augusztus végéig A hernyók fűzféléken (Salix) táplálkoznak. A nagy folyók völgyeiben (Duna, Tisza), főleg az ország déli részén Kis fehérsávoslepke Neptis sappho Szintén főként hegyvidéki Kis fehérsávoslepke Neptis sappho Szintén főként hegyvidéki Május-június illetve július-augusztus Május-június illetve július-augusztus Zöldes gyöngyházlepke Pandoriana pandora Június-júliusban meleg domboldalakon nem ritka Hernyója ibolyaféléken Zöldes gyöngyházlepke Pandoriana pandora Június-júliusban meleg domboldalakon nem ritka Hernyója ibolyaféléken 13
Fakó gyöngyházlepke Boloria selene Áprilistól augusztusig, napfényes irtásokon, hegyi réteken repül Nem gyakori Fakó gyöngyházlepke Boloria selene Áprilistól augusztusig, napfényes irtásokon, hegyi réteken repül Nem gyakori Nagy rókalepke Nymphalis polychloros Elég gyakori, főleg erdőkben, az imágó áttelel A hernyók fűz- vagy szilfákon fejlődnek Nagy rókalepke Nymphalis polychloros Elég gyakori, főleg erdőkben, az imágó áttelel A hernyók fűz- vagy szilfákon fejlődnek Nagy rókalepke Nymphalis polychloros Elég gyakori, főleg erdőkben, az imágó áttelel A hernyók fűz- vagy szilfákon fejlődnek Nagy rókalepke Nymphalis polychloros Elég gyakori, főleg erdőkben, az imágó áttelel A hernyók fűz- vagy szilfákon fejlődnek 14
Vörös rókalepke Nymphalis xanthomelas Nem túl gyakori, vízparti füzesekben Az imágó áttelel L-betűs rókalepke Nymphalis vaualbum Vörös rókalepke Nymphalis xanthomelas Nem túl gyakori, vízparti füzesekben Az imágó áttelel L-betűs rókalepke Nymphalis vaualbum Szárnyai erősen csipkézettek, elülső szegélyén fehér folt, a hátulsó szárnya fonákján L-betűre emlékeztető fehér rajzolat Elsősorban alföldi erdei élőhelyeken, ártéri erdőkben, szegélyein. Európai állományai nagyon megritkultak Az imágók május-júniusban repülnek. A lárvák főbb tápnövényei: Salix-, Populus-, Betula-, Ulmus-fajok. Biztos hazai lelőhelyadatunk kevés: pl. Szentendrei-sziget A hazai populációk erősen fluktuálnak Lápi tarkalepke Euphydryas aurinia Széles elterjedésű, cirkumboreálisan Eurázsia nagy részéről, valamint Európa és Ázsia magashegységi területeinek számos pontjáról ismert. Lápi tarkalepke Euphydryas aurinia tőzegesedő, vagy tőzeges láprétek, illetve dús lágyszárú vegetációval rendelkező láperdei tisztások és mocsárerdők. Az imágók májusjúliusban rajzanak. A lárvák tápnövénye az ördögharaptafű (Succisa pratensis). A hazai populációk mérete erősen fluktuáló: Őrség, Tapolcaimedence, Bakonyalja 15
Díszes tarkalepke Hypodryas (Euphydryas) maturna Vöröses narancssárgás fonák. Euroszibériai elterjedésű,de nagyon visszaszorulóban Erdőszegélyek és laza erdők lakója, két ökotípus: a) síkvidéki keményfa ligeterdők b) karsztbokorerdők Kőrisekhez (F. ornus F. angustifolia) kötődik Díszes tarkalepke Hypodryas (Euphydryas) maturna Az imágó májusban röpül Jellegzetes hernyók fészekben, fákon, cserjéken, majd a gyepszinten A hernyó áttelel, majd kora tavasszal apró lágyszárúakat (főleg Veronica-féléket) fogyaszt, végül fák törzsén bábozódik. Díszes tarkalepke Hypodryas (Euphydryas) maturna Magyarországon a karsztbokorerdei ökotípus a kipusztulás szélére került; A sík vidéki keményfaligeterdőkre jellemző, folyóvölgyi alakja még nagy, stabil populációkat alkot (Szatmár-Beregi sík, Körösvidék, Nyírség). Sajátos, bonyolult fejlődési ciklusú faj, védelme csak élőhelyeinek területi védelmével oldható meg. Ezüstsávos szénalepke Coenonympha oedippus Szemeslepkék Satyridae Európa egyik legveszélyeztetettebb lepkefaja Nyár derekán rajzanak, égeres lápok sásos szegélyén, turjánréteken, mocsárréteken. Az imágó gyenge repülő. Ócsán még jelentős populációi élnek a turjánoson Ezüstsávos szénalepke Coenonympha oedippus A hernyók tápnövényei fűfélék (Poa, Carex spp.) lehetnek Szintén az NBdMR lepkemonitorozó programjának egyik kiemelt faja Szemeslepkék Satyridae Sápadt szemeslepke Lopinga achine Európában sok helyen, de mindenütt csökkenő populációk. Szemeslepkék Satyridae Tölgyes, gyertyános erdők keskeny szegélysávjában jellegzetes Petéket a talajra rakják, valószínű tápnövény a Carex montana Magyarországon még sokfelé, az európai állomány védelme szempontjából a hazai populációk nagy jelentősséggel bírnak. 16
Anker araszoló Erannis ankeraria Araszolók Geometridae Igazi hungarikum, Magyarországról írták le (Budapest, Farkasrét, 1861) Anker araszoló Erannis ankeraria Régebbi adatok: Mecsek, Bükk, Vértes Újabbak: Vértes, Gerecse, Mátra, Mecsek, Balatonfelvidék Általában késő szürkülettől 1-2 órát aktívak, valószínűleg késő éjjel is van egy rajzáscsúcs Karsztbokorerdők tölgy-kőrises bokorerdők Nem tudni pontosan, miért ilyen sporadikus elterjedésű hiszen potenciális élőhelyei még sokhelyütt megtalálhatók Tápnövények: virágos kőris (Fraxinus ornus) molyhos tölgy (Quercus pubescens) További kutatások publicitás élőhelyek és populációk pontos felmérése (pénz kéne rá) Rajzás: febr. ápr. Nemzetközileg is kevés adat áll rendelkezésre Magyar ősziaraszoló Chondrosoma fiduciarium Jelenlegi elterjedése alig ismert Araszolók Geometridae az elmúlt száz évben csak a Kárpát-medencében, a Dél-Orosz sztyepterületeken és Turkesztánban találták meg Magyar ősziaraszoló Chondrosoma fiduciarium Kis termetű, hamuszürke alapszínen halvány rajzolatú, erős ivari kétalakúságot mutató faj. A nőstények röpképtelenek, hímek késő ősszel, napközben repülve keresik fel a nőstényeket. Araszolók Geometridae Ismert tápnövényei ernyős virágzatúak, elsősorban cickafark fajok Ismert élőhelyei zárt dolomitgyepek, magasabb füvű pusztagyepek, homokpuszta rétek, szikes puszták. Magyarországon három lelőhely: Tétényi-fennsík, Ásotthalmi erdő, Peszér környéke ( ). Füstös ősziaraszoló Lignyoptera fumidaria Araszolók Geometridae A hímek keresik föl a röpképtelen nőstényeket Araszolók Geometridae Jellegzetes megjelenés, erős ivari kétalakúság Reliktum jellegű sztyepfaj, a Kárpát-medence a legnyugatibb előfordulása A Kelet-európai sztyepvidéken is csak szórványos előfordulás. Dolomit sziklagyepekben, pusztafüves lejtőkön, pusztagyepekben ( a Fertőzugban szikes réteken is) Füstös ősziaraszoló Lignyoptera fumidaria Araszolók Geometridae Rajzás nov.-dec.: hím lassú, gyönge röptű a nőstény röpképtelen, fűszálakon, a talajhoz közel ülnek. A lárva tápnövényei cickafark fajok lehetnek Budaörs (Farkas-hegy, Huszonnégyökrös-hegy) Vértes (Csákvár, Gánt) 17
Csüngőaraszoló Phyllometra culminaria Jellegzetes megjelenés, erős ivari kétalakúság Reliktum jellegű sztyepfaj Szaggatott elterjedés, Európában szinte csak Magyarországról ismert (meg még az Ural lábánál) Görgeteges, sziklakibúvásos, nyílt gyepekben Araszolók Geometridae Csüngőaraszoló Phyllometra culminaria Rajzási idő: május elejétől június közepéig hím: csapongva repül, talajon-növényeken szaladgál A petéket nyílt felszínekre (kövekre) rakják A fiatal hernyók zuzmókkal táplálkoznak Araszolók Geometridae nőstény: szárnyas, röpképtelen de mozgékony Pilis, Vértes, Bakony: elszigetelt populációk Becserjésedés, fásítás, gyepek záródása veszélyezteti Díszes medvelepke Arctia festiva Medvelepkék Arctiidae Az ország nagy részéről eltűnt, szintén a Kiskunságban található még viszonylag szép számban Fő tápnövénye a pusztai kutyatej Csíkos medvelepke Callimorpha quadripunctaria Medvelepkék Arctiidae Első pár szárnyán fémes fekete alapon fehér harántsávok vannak. Hátsó pár szárnya élénkpiros, fekete foltokkal Európa nagy részén és Észak-Afrikában is elterjedt, de európai populációi egyre veszélyeztetettebbek. Elsősorban cserjésekben és xerophil dolomitlejtőkön Csíkos medvelepke Callimorpha quadripunctaria Medvelepkék Arctiidae Az imágók főként július-augusztusban repülnek. Az áttelelő hernyók ősszel főleg az árvacsalán vagy a csalán levelein, tavasszal viszont többnyire a szedren, vagy málnán Buckabagoly Staurophora celsia Bagolylepkék Noctuidae Szibériai faunakör, nem túl ritka, de elég feltűnő, ezért védett Főleg homokterületek, zárt homokgyepekben illetve homoki erdők tisztásain Magyarországon még viszonylag sokfelé elterjedt. -es státusza miatt védett 18
Keleti lápibagoly Arytrura musculus Bagolylepkék Noctuidae Szürkés alapszín, jellegtelennek tűnő rajzolat A hernyó nyárfalevélen rág Keleti lápibagoly Arytrura musculus Bagolylepkék Noctuidae Elterjedése szaggatott: Kelet-Ázsia, Fekete-tenger melléke, Kárpát-medence Dobrudzsa A lepke nyár derekán repül. Valószínűleg elsősorban jó természetességű rekettyefűz-lápok, és kiszáradó fűzlápok környékén él Hazai lelőhelyei: Kis-Balaton: ritka Nyírségi láperdők Magyar fésűsbagoly Dioszeghyana schmidtii Bagolylepkék Noctuidae Posztglaciális reliktum faj A Kárpát-m-ből írták le, szinte csak itt él (+Bulgária, Észak Görögo.) Erdőssztyep tölgyesekhez kötődik, elsősorban alföldi és dombvidékihegylábi területeken Tápnövénye a tatárjuhar és a mezei juhar, esetenként egyes tölgy fajok A lepke április elejétől végéig repül Elsősorban az Magyar-középhegység alacsonyabb, hegylábi területein, illetve az Alföldön, a Körösök mentén található. Vértesi csuklyásbagoly Cucullia mixta barnásszürke színezetű a tőéren feltűnő, világos krémsárga ékfolt Bagolylepkék Noctuidae Kárpát-medencétől a Tiensan keleti vonulatáig A hazai alfaj kizárólag a Kárpát-medencében fellelhető Élőhelyei igen meleg és száraz dolomitsziklagyepek és pusztafüves lejtők Az imágók májusban és július- augusztusban a koraesti órákban repülnek A hernyó tápnövénye az aranyfürt (Aster linosyris), száraz sztyeprétek és sziklagyepek ritka faja Vértesben rendszeresen, de gyér egyedszámban néhány példány a Budai-hegységben Villányi télibagoly Polymixis rufocincta isolata Bagolylepkék Noctuidae elterjedési területe: a Földközi-tenger medencéje, Kis-Ázsia és az Ural déli része A nemrégiben leírt endemikus alfaj kizárólag a Szársomlyó sziklagyepeiből és ritkás karsztbokor erdeiből ismert, fejlődési alakjai nem ismertek Élőhelye nagyrészt védelem alatt áll, de mivel csak néhány négyzetkilométer kiterjedésű, a Szársomlyón működő kőbánya, illetve annak bővítése közvetlenül veszélyeztetheti. Nagy szikibagoly Gortyna borelii lunata szinte egész Európában, de igen szaggatottan elterjedt Bagolylepkék Noctuidae A Kárpát-medencén kívül csak kicsi, elszigetelt populációk 19
Nagy szikibagoly Gortyna borelii lunata Bagolylepkék Noctuidae Szikespusztai tölgyesek tisztásainak enyhén szikes rétjein Alföldi nagyobb folyók egykori árterének elszikesedő rétjei. De nem csak sziken, a tápnövényhez kötődik nagyon tápnövény: kocsord (sziki) kocsordos réteken érdemes keresni Nagy szikibagoly Gortyna borelii lunata szinte egész Európában, de igen szaggatottan elterjedt Bagolylepkék Noctuidae A Kárpát-medencén kívül csak kicsi, elszigetelt populációk Szikespusztai tölgyesek tisztásainak enyhén szikes rétjein Alföldi nagyobb folyók egykori árterének elszikesedő rétjei. De nem csak sziken, a tápnövényhez kötődik nagyon tápnövény: kocsord (sziki) kocsordos réteken érdemes keresni Nagy szikibagoly Gortyna borelii lunata Őszi rajzás (szept. okt.) petéket pázsitfüvek levélhüvelyébe. Peték áttelelnek, a fiatal hernyók a tápnövényen tavasszal, majd endofágok a gyökérzetben Az ürüléküket a tápnövény töve mellett a felszínre lökik Bagolylepkék Noctuidae Élőhelyeinek beszántása, rossz időben való kaszálása veszélyeztetheti A védett fajok aránya a különféle állatcsoportokban hazai fajszám (db) védett fajok védett fajok száma (db) aránya (%) GERINCESEK (össz) 560 483 86 GERINCTELENEK (össz) 43 000 688 1,6 Puhatestűek 240 44 18 Rákok 380 3 0,7 Pókok 1000 16 1,6 Százlábúak 50 1 2 Kérészek 50 11 22 Álkérészek 40 9 22 Szitakötők 65 22 34 Fogólábúak 1 1 100 Egyenesszárnyúak 123 32 26 Poloskák 700 4 0,5 Kabócák 800 2 0,3 Növénytetvek 100 1 1 Recésszárnyúak 125 19 15 Tevenyakúak 14 1 7 Bogarak 10000 206 2 Tegzesek 270 10 4 Lepkék 3600 291 4 Hártyásszárnyúak 10000 21 0,2 Kétszárnyúak 8000 1 0,01 Európai nyelesszemű légy Sphyrocephyala europea Paulovics Péter Papp és mtsai 1996. Eurórára új faj és család Kétszárnyúak Diptera Nyelesszemű legyek Diopsidae Európai nyelesszemű légy Sphyrocephyala europea Paulovics Péter Papp és mtsai 1996. Eurórára új faj és család Maros ártér Kétszárnyúak Diptera Nyelesszemű legyek Diopsidae 20