1971. Pécsi Tanárképző Főiskola Szombathelyi Kihelyezett 30 ÉVES A TANÁRKÉPZÉS SZOMBATHELYEN Szombathelyi Tanárképző Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola Berzsenyi Dániel Főiskola 2001.
Berzsenyi Dániel Főiskola 30 éves a tanárképzés Szombathelyen Jubileumi Ünnepség 2001. november 9. Szombathely
A Jubileumi Ünnepség programja: 2001. november 9. 11.00 30 éves a tanárképzés Szombathelyen Jubileumi Ünnepség a BDF dísztermében 12.30 Ebéd a tanszékek szervezésében 13.30 A Matematika Tanszék programja 14.30 A Testnevelés- és Sporttudományi Intézet, az Orosz és a Zenei Tanszék szakmai rendezvénye 17.00 Baráti találkozó a BDF éttermében 19.00 Hangverseny a Zenei Tanszék Liszt termében
KÖSZÖNTŐ Őszinte örömmel köszöntöm a Berzsenyi Dániel Főiskola Jubileumi Ünnepségén mindazokat, akik bábáskodtak a főiskolai tanárképzés létrehozásában, akik tanárként vállalták a kezdés úttörő szerepét, akik hallgatóként elszenvedték" az útkeresés nehéz, de örömteli éveit, akik oktató- és szervező munkájukkal lehetővé tették, hogy ma egy elismert, önálló állami főiskola ünnepelhesse a tanárképzés elindításának 30 éves jubileumát. Személyes örömöm, hogy szinte a kezdetektől részese lehettem a képzés kiteljesedésének, az intézmény erősödésének, sikereinek és kudarcainak. Nem titkolt örömmel várom a találkozás pillanatait, amikor a rég megismert kedves arcok mosolyoknak ismét ránk, felidézve a majd három évtizeddel ezelőtti emlékek és élmények sokaságát. Az emberöltőnyi távolság elhalványítja, de megszépíti az emlékeket, melyek életünk fontos részévé válnak. Támaszt és biztatást nyújtanak mindennapi munkánkban. Csak a legoptimistábbak gondolhattak arra 3 évtizeddel ezelőtt, az alapítás időszakában, hogy az új évezredet az általuk létrehozott intézményben több mint 5.000 hallgató, 235 oktató és ugyanannyi munkatárs, 8 intézet, 37 tanszék, 36 alapszak (közöttük 3 egyetemi) köszönti. Az ünnepi találkozás újra és újra megerősíti a búcsúzáskor kimondott őszinte szavakat: az Alma Mater mindig visszavárja kedves tanítványait". Prof. Dr. Gadányi Károly főigazgató 5
Az intézmény történetének legfontosabb eseményei 1959. - Megalakul a felsőfokú Szombathelyi Tanítóképző Intézet (jogelődje a középfokú Kőszegi Tanítóképző) 1962. - a népművelő-könyvtár szakos képzés megindulása 1966. - a Magyar utcai kollégium átadás 1971. - a Pécsi Tanárképző Főiskola Kihelyezett Tagozatán megkezdődik az általános iskolai tanárképzés (matematika-ének, matematika-testnevelés, matematika-orosz szakpárokon) 1974. - az önálló Szombathelyi Tanárképző Főiskola létrehozása - a Bolyai János Gyakorló Általános Iskola felavatása 1982. - az Ady téri kollégium átadása 1984. - a Tanárképző Főiskola felveszi a Berzsenyi Dániel nevet - a természettudományi tanszéki épületszárny átadása 1991. - a Főiskola Berzsenyi téri épületében a nyelvi tanszékek új otthont kapnak - az új Sportcsarnokban nyernek elhelyezést a Testnevelés- és Sporttudományi Intézet és tanszékei 1996. - a BDF beadja 10 szak egyetemi akkreditációjának kérelmét 1997. - lezajlik az intézmény és a szakok akkreditációja 1998. - a főiskola megkapja az alkalmazott nyelvészet és az uralisztika szak egyetemi szakindításának engedélyét 1999. - az Európai Dokumentációs Központ létrehozása - a főiskola megkapja a nemzetközi tanulmányok - Európa tanulmányok egyetemi alapszak és a kommunikáció szak indítási engedélyét 2000. - a Parlament döntése szerint a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola önálló, regionális szerepkörű intézményként folytatja működését - befejeződik - Phare pályázattal és Szombathely Önkormányzatának segítségével - a Berzsenyi téri épület átépítése és az Európai Tanulmányi Központ létrehozása - felépült a Bolyai János Gyakorló Általános Iskola és Gimnáziumban a sporttermet és az ebédlőt magába foglaló új épület 2001. -elkészült és az Oktatási Minisztérium elfogadta a főiskola Intézményfejlesztési Tervét. AZ INTÉZMÉNY VÁZLATOS TÖRTÉNETE 1971-2001. Az 1959. esztendőben véget ért egy sok évtizedes képzési forma, a középfokú tanítóképzésé. Kőszeg után Szombathely, a volt Faludi Gimnázium épülete adott otthont a 3 éves felsőfokú tanulmányokra átálló tanítóképzésnek. Az eseménydús évtized alatt a meghonosodó közművelődési (népművelőkönyvtáros) szakemberképzés megérlelte az elhatározást: általános iskolai tanárok képzése adhat lendületet Szombathely felsőoktatásának. Szalay László, a tanítóképző intézet igazgatója jó partnerre talált a pécsi Tanárképző Főiskola főigazgatójában, dr. Kálmánchey Zoltánban és a megye vezetőiben, így 1971-ben három szakpáron (matematika-testnevelés, matematikaének, matematika-orosz) felvételizőket fogadhatott a szombathelyi intézmény, s 1971. őszén - kihelyezett tagozatként - megkezdődhetett az általános iskolai tanárok képzése. Mi volt az indok, amellyel Szombathelyen megindulhatott a tanárképzés? A legnyomósabb indokot kétségen kívül a területei aránytalanság jelentette. Eger, Nyíregyháza, Szeged ellenében" a Dunántúlon csak Pécs képezett tanárt ez időben, így szükségesnek ítéltek egy nyugati, északnyugati bázist. A másik okot maga a Szombathelyi Tanítóképző Intézet, annak elismert oktatási színvonala és ambiciózus igazgatója szolgáltatta. Az erős tanítóképző így vált a tanárképzés bölcsőjévé. Szívás Jánost, a Matematika Tanszék vezetőjét bízták meg a kihelyezett tagozat vezetésével, hiszen mindhárom szakpárnak egyik szakja a matematika volt. A következő években bővült a szakok kínálata a rajz, a magyar, a népművelés és a könyvtár szakokkal. A 200 fős tanítói összlétszám (3 évfolyam) állandósításával 1975-re 644 főre emelkedett a hallgatók száma. Az eredeti elképzeléseknek megfelelően 1974. szeptember elsején a Szombathelyi Tanítóképző Intézet, illetve a bázisán működő kihelyezett tanárképző tagozat a Szombathelyi Tanárképző Főiskola címet és rangot nyerte el, mellyel az ország 5. tanárképző főiskolájává vált. Az eseményt a 6 7
Pedagógusjelöltek Országos Találkozója készítette elő 1974. tavaszán, melyen több mint kétezer pedagógusjelölt vett részt. Az intézmény fejlődésének egyik legdinamikusabb időszakaként tartjuk számon, az 1972-75-ös időszakot. Ekkor sorra alakultak a tanszékek, nagyon sok - főleg egyetemi-főiskolai - oktató érkezett az új főiskola erősítésére. Az 1974/75. tanév megnyitásának nagy eseménye volt az intézmény önállóságának kinyilvánítása, főiskolai rangjának elnyerése, valamint az új Gyakorló Általános Iskola átadása a Derkovits lakótelepen. Ugyanekkor megkezdődött a videotechnika nagyarányú fejlesztése az intézmény falai között. A következő években a megalapított szakok kombinálása jelentette a mennyiségi fejlesztés útját (matematika, testnevelés, ének, orosz, rajz, történelem, magyar, könyvtár, népművelés). 1979 őszére a nappali tagozatos hallgatók száma meghaladta az 1000 főt, de nagyarányú (600-1000 fős) levelező képzés is folyt az intézmény falai között. A nagy hallgatói létszám, a kollégiumi elhelyezés bővítését igényelte, melynek megoldására 1982-re felépült az új kollégium az Ady téren. A nyolcvanas évek elején mind égetőbb szükségletté vált a természettudományi szakokkal való megerősödés. A C" épület felépítése otthont teremtett a szakok számára is. Biológia, földrajz, fizika, kémia, technika fogadta új szakként a hallgatókat. A mind teljesebbé váló intézmény 1984-ben felvette a Berzsenyi Dániel nevet. A hallgatói létszám alakulása is éreztette az új természettudományi szakok belépésének hatását, hiszen 1988-ban túlhaladta a másfélezer főt (levelező tagozaton 600-800 fő tanult). A szándék már korábban is jelentkezett, hogy az idegen nyelvi és a nemzetiségi szakok, tanszékek és hallgatók számát növeljük, de a helyhiány sokáig késleltette a megvalósulást. A rendszerváltás előbb a Jókai parkban levő épületet (volt Tanácsakadémia), majd ennek visszaadásával a megyei és városi pártbizottság volt épületét juttatta a kezünkre. Ekkor már dr. Iker János viselte a főigazgatói méltóságot. Racionális gondolkodása, céltudatossága is közrejátszott abban, hogy 1990-ben megindulhatott a Főiskolai Sportcsarnok megépítése, mely 1991. őszére el is készült. Az idegen nyelvi szakok (angol, német, olasz, orosz, francia, szlovén, horvát) nagyon megnövelték a főiskola iránti érdeklődést, nemcsak a nappali, hanem a levelező szakokon is. E gyarapodás és az új főigazgató, dr. Pusztay János gondolkodásmódja (a hallgatói mozgásszabadság kiterjesztése) eredményezte, hogy bőséges felvételi jelentkezés mellett a hallgatók létszáma e tanévre túlhaladta a 4000 főt (2550 nappali, 1500 levelező). A főiskola szervezete is átalakult. Intézetek jöttek létre, melyek egy-egy nagyobb szakmai területet fognak össze. Ezek: Filológiai Intézet, Természettudományi Intézet, Társadalomtudományi Intézet, Tanítóképző Intézet, Testnevelés- és Sporttudományi Intézet, Művészeti Intézet, Neveléstudományi Intézet. A BDTF 1995. nyarán - a többi intézményhez hasonlóan - komoly személyi leépítést hajtott végre kényszerűségből, mely a főiskola minden egységét érintette. E szorult helyzetben meglepő lehetőség, hogy a Testnevelés után a Rajz és a Zenei Tanszék is új otthonba, a felújított öntödei épületekbe költözhetett. A terjeszkedésnek jele, hogy kihelyezett képzéseket működtetünk - levelező tagozaton - Csepelen, Kaposváron, Budapesten, Zalaegerszegen, ugyanakkor mi is otthont adtunk a pécsi egyetem, a Budapesti Műszaki Egyetem, a Szegedi Egyetem, a Magyar Testnevelési Egyetem, a Táncművészeti Főiskola jogán indított képzéseknek. 1997. januárjától dr. Gál László töltötte be a főigazgatói tisztet. Új felvételi eljárás lépett életbe néhány éve, melyben a hallgató több helyre, tagozatra is jelentkezhet egy időben. A főiskolánkra benyújtott 4200 jelentkezési lapról nem tudjuk megmondani, hogy sok vagy kevés, hiszen van olyan jelentkezőnk, aki 10 helyre is beadta a felvételi kérelmét. Az utolsó időszak eseményei közül kiemelkedő a felsőoktatás integrációs folyamata. A Soproni Egyetemmel tervezett integráció (a Nyugat-Magyarországi Egyetem létrehozására) nem valósult meg, így a Berzsenyi Dániel Főiskola az önálló, regionális szerepkörű állami főiskola státusát biztosította a maga számára. Az egyetemmé válás lehetőségeit az intézmény felmérte és politikai szándék hiányában a szakonkénti egyetemi előlépés útját kívánja járni. Jelenleg 3 egyetemi szak indítási jogát kaptuk meg (alkalmazott nyelvészet, finn-ugor nyelvészet, nemzetközi tanulmányok). A főiskola vezetése elkészítette az intézmény stratégiáját és fejlesztési tervét, melyet az Oktatási Minisztérium a 8 9
legjobbak közé sorolva elfogadott. Az intézményfejlesztés beruházási programjának kidolgozása folyik. Az intézmény hallgatói létszáma az évezred végén átlépte az 5000 főt (fele nappali tagozatos), miközben az oktatói létszám 1995 óta azonos szinten maradt. Jól látható, hogy a felsőoktatás kiterjesztése, egyházi-alapítványi főiskolák, egyetemek létrehozása, szakkínálata, valamint a fogyó korosztályi létszám rövidesen súlyos gondokat okoznak a felsőoktatási intézmények működésében. A Berzsenyi Dániel Főiskola vezetése kellő időben és kellő határozottsággal reagált a tanár- és a tanítóképzés iránti igény csökkenésére, s a tanárképzéstől nem távoli, de keresett szakok alapítását és indítását határozta el és hajtotta végre. Az említett nem tanárképes egyetemi szakok mellett kommunikáció, gazdálkodási, nemzetközi kommunikáció főiskolai alapszakjaink születtek. Napirenden van a kreditrendszer bevezetése a felsőoktatás egészében. Főiskolánk már két esztendeje kísérleti jelleggel bevezette a testnevelés szakokon a kreditalapú oktatási formát. A Főiskola kérvényezte a karosítást, melynek során három főiskolai kart kíván kialakítani. A felsőoktatási bizottságok egyetértenek a tervezettel, az OM engedélyét várjuk. A Főiskolai Tanács prof.dr. Gadányi Károlyt választotta főigazgatónak, aki 4 éves megbízását 2001. júliusában vette át. ADATOK A BERZSENYI DÁNIEL FŐISKOLÁRÓL 1. Oktatói adatok Oktatói létszám: 235 fő egyetemi tanár 10 fő főiskolai tanár 34 fő főiskolai docens 68 fő főiskolai adjunktus 82 fő főiskolai tanársegéd 27 fő egyéb oktató (lektor, nyelvtanár) 13 fő Tudományos fokozattal rendelkezik: 57 fő Ph.D. tanulmányokat folytat: 82 fő 2. Hallgatói adatok Összes hallgató 5343 fő Nappali tagozatosok száma 2293 fő Ebből kollégista 539 fő Levelező tagozatosok száma 3050 fő (Más felsőoktatási intézmény kihelyezett tagozatán: 204 3. Szervezeti adatok Intézetek száma 8 Tanszékek száma 37 Alapszakok száma 36 Szakpárok száma 187 4. Egyéb adatok Alkalmazottak száma Gyakorló iskolai pedagógusok száma Gyakorló iskolai tanulók száma 226 fő 80 fő 860 fő 10 11
1973-ban létrejöttek az önálló tanszékek, így megalakult a Matematika A Matematika Tanszék és a matematika tanárképzés története 1971-től A Szombathelyi Tanárképző Főiskola létrejöttét a pedagógusképzéssel szembeni társadalmi igény indokolta. Ez az igény hozta létre 1959-ben a Szombathelyi Tanítóképző Intézetet, 1962-ben a népművelő-könyvtár szakot, majd 1971-ben a Pécsi Tanárképző Főiskola Kihelyezett Tagozatát. 1971-ben a főiskolai tanárképzés matematika - orosz, matematika - ének, matematika - testnevelés szakpárosításokkal indult és 1972-ben kiegészült a matematika - rajz és a matematika - könyvtár szakpárosításokkal. A létrehozott tanári szakpárosításokban a matematikát tekintették alapszaknak. A létrehozott szakkombinációk országos érdeklődést és figyelmet váltottak ki. Tanszék is, melynek első vezetője Szivás János főigazgató-helyettes, főiskolai docens lett, akinek elévülhetetlen érdemei vannak a szombathelyi tanárképzés és ezen belül a Matematika Tanszék megszervezésében. Ebben az évben került az intézményhez Odor Péter főiskolai tanársegéd (2000-től főiskolai docens), aki kezdetben a Rajz Tanszéken ábrázoló geometriát oktatott, majd a következő évtől átkerült a Matematika Tanszékre és numerikus módszereket és számítástechnikát oktatott, Poócza József főiskolai adjunktus, aki geometriát tanított, Bognár Stefánia főiskolai adjunktus (1974-től főiskolai docens), aki analízist és elemi matematikát oktatott, Vági Lászlóné főiskolai tanársegéd (1982-től főiskolai adjunktus), aki algebra- és számelméletet és elemi matematikát tanított. A tagozat fennállásának három évében a tagozat és a tanszék nagy értékű szakmai- és módszertani támogatást kapott az anyaintézménytől, segítségükkel tudtuk megalapozni főiskolai norma- és követelményrendszerünket, óra- és vizsgaterveinket, tematikáinkat. 1971-től Szívás János főiskolai docens (1979-től főiskolai tanár) lesz a Pécsi Tanárképző Főiskola Szombathelyi Kihelyezett Tagozatának vezetője, aki algebra- és számelmélet és elemi matematika tárgyakat tanított. A Szombathelyi Tanítóképző Intézetben szakcsoportok működtek (Pedagógiai, Nyelvi, Természettudományi, Rajzi, Ének-zene, Népművelő, Könyvtáros,...). A Természettudományi Szakcsoport tagjai látták el a matematika és módszertana, a testnevelés és módszertana, a fizika, kémia, biológia, mezőgazdaság, földrajz és környezetismeret módszertana tanítását. E szakcsoport vezetője Takáts Béla intézeti tanár, majd főiskolai docens. 1971-től a tanítós matematikán kívül a logikát is tanította, 1973 nyarán halt meg. Baumann Ferenc intézeti tanár a Népművelő Szakcsoport tagja a mezőgazdaságtan és az oktatástechnika mellett 1971-től az analízist oktatta. 1974-től a Matematika Tanszéken főiskolai docens. 1984 őszén halt meg. Rajczy Istvánné főiskolai adjunktus 1972-től a tanítós matematikát és annak módszertanát tanította és az iskolai gyakorlatok felelőse is volt. Beliczky Tibor főiskolai adjunktus 1972-től (1997-től főiskolai docens), aki az algebra- és számelmélet, tanítós matematika, bevezetés a matematikába és matematika történet tárgyakat tanította. 1974. év a szombathelyi pedagógusképzés egyik legjelentősebb éve. Az Elnöki Tanács 1974. évi 14. sz. törvényerejű rendelete alapján a főiskola önállóvá vált. Ebben az évben került az intézményhez Iker János főiskolai tanársegéd (1988-tól főiskolai docens, 1989-től-1991-ig főigazgató), aki felső tagozatos matematika szakmódszertani oktatott és az iskolai gyakorlatokért volt felelős, dr. Papp Jánosné főiskolai tanársegéd (1986-től főiskolai docens), aki elemi matematikát és számítástechnikát tanított, Bálint Julianna főiskolai tanársegéd (1981-től főiskolai adjunktus), aki tanítós matematikát és számítástechnikát oktatott. 1975-től teljesedik ki a tanszék, ekkor kerül az intézményhez Varecza László főiskolai adjunktus (1977-től főiskolai docens), aki algebra- és számelméletet oktatott, Sebestyén József főiskolai tanársegéd (1984-től főiskolai adjunktus), aki geometriát, algebra- és számelméletet, elemi matematikát és tanítós matematikát tanított, Brezovich László főiskolai tanársegéd (1994-től főiskolai docens), aki geometriát, elemi matematikát, matematika történetet, algebra- és számelméletet és tanítós matematikát oktatott. 12 13
Az önállóvá válás nehézségei mellett az 1974-es ideiglenes tanterv bevezetése is újabb feladatokat jelentett a tanszék oktatói számára. Folytatódtak a megye alsó tagozatos nevelőinek a tanszék oktatói által vezetett továbbképzései és ez kiegészült a Vas és Zala megye általános iskolai matematika tanárainak továbbképzéseivel. A főiskola 1975. évi Tudományos Ülésszakának egyik fontos témája volt - a tanszék kutatási területéhez tartozó - matematikaoktatás korszerűsítési folyamatairól szóló előadás (dr. Papp Jánosné). Az oktatás hatékonyabbá tételének érdekében házi jegyzetek, példatárak készültek. Beindultak a matematika és a számítástechnika diákkörök, mind a tanító, mind a tanár szakokon sikeres TDK dolgozataink születtek (oktatástechnikai, illetve számítástechnikai szekciókban). A tanszék oktatói rendszeresen látogatták a hallgatók gyakorló iskolai tanításait, az elemzéseknél felhasználva a legkorszerűbb technikai eszközöket. Beindult a levelező képzés, tanári diplomával rendelkezők kiegészítő képzés keretében juthattak matematika tanári diplomához. A tanszék a Bolyai János Matematikai Társulat helyi és országos munkájába is aktívan bekapcsolódott. Például a tanszékünk szervezi az évente rendezendő Kürschák József Matematika Verseny Vas megyei versenyeit, házigazdái voltunk a Rátz János Vándorgyűlésnek, megyei szervezői lettünk - a TIT-tel együtt - a Kis Matematikusok Baráti Körének. A Társulattól munkájuk elismeréseként, több kollégánk kitüntetésben részesült. Beke Manó Díjat kapott: Szivás János és dr. Iker János. A hátrányos helyzetű tanulók továbbtanulásához is aktív segítséget nyújtott tanszékünk. 1975 óta részt vettünk a FEB munkájában, dr. Papp Jánosné és Vági Lászlóné munkájuk elismeréseként miniszteri dicséretben részesültek. Három éven keresztül szervezői és oktatói voltunk matematika és fizika tárgyakból a SZET-nek. A kezdeti negyven fős évfolyamunk a '80-as évekre hetven-nyolcvan fősre emelkedett, ezért a '80-as évektől a személyi változások és a tanszéki fejlesztés miatt újabb kollégák kerültek a tanszékre. 1979-ben jött a tanszékre - a megszűnő körmendi főiskoláról - dr. Bajsz István főiskolai tanár, akit-az oktatási feladatokon túl- megbíztak az induló természettudományi szakok szervezésével. 1982-től-1988- ig terjedő időszakra dr. Bognár Stefánia lett a tanszék vezetője. 1982-ben érkezett Mészáros Ferenc főiskolai tanársegéd (1998-tól főiskolai tanár), aki analízist és tanítós matematikát oktatott. 1983-ban jött a tanszékre Kiss Andrea főiskolai tanársegéd (1989-től főiskolai adjunktus), aki elemi matematikát és a tanító szakosoknak matematikát oktatott, Balogh Imre főiskolai tanársegéd (1997-től főiskolai docens), aki analízist, valószínűségszámítást és elemi matematikát tanított. 1984-ben érkezett a Fizika Tanszékről Péntek Kálmán főiskolai tanársegéd (1993-tól főiskolai docens), aki algebra- és számelméletet és a tanító szakosoknak matematikát oktatott. 1987-ben az ELTE-ről érkezett dr. Horváth Jenő a matematika tudományok doktora, egyetemi docens és Horváthné dr.temesvári Ágota kandidátus, egyetemi adjunktus, akik geometriát és elemi matematikát tanítottak. 1988-tól-1991-ig dr. Horváth Jenő lett a tanszék vezetője. 1989-ben jött a tanszékre Szalay László főiskolai tanársegéd, aki numerikus módszereket és számítástechnikát tanított. A '80-as években a tanszék átdolgozta, korszerűsítette tantervét, tematikáit. A speciálkollégiumok széles skáláját kínálta hallgatóinak, ezek hatására több sikeres szakdolgozat illetve TDK dolgozat született. Sebestyén József vezetésével hatékony feladatmegoldó szakkör működött, ennek hatására több értékes helyezést: öt első díjat, kilenc második díjat, tizennyolc harmadik díjat és számos dicséretet értünk el az évente megrendezett Tanárképző Főiskolák Péter Rózsa Matematika Versenyein (öt évente a verseny házigazdái is vagyunk). Legsikeresebb versenyzőink Fritz Péter matematika-fizika, Réti Éva matematikafizika, Poór József matematika-testnevelés, Pászli Éva matematika-ének, Zsuponics László matematika-fizika, Németh Gyula matematika-fizika szakos hallgatók voltak (Németh Gyula később a tanszék óraadó tanára lett). A tanszék - Odor Péter hathatós közreműködésével - indította el a főiskolán a számítástechnika szakos tanárképzést (a matematika szakos hallgatók számára C szakként), mely nagyon népszerű volt a hallgatóink körében és ennek eredményeként jöhetett létre az önálló számítástechnika tanári szak a főiskolán. A számítástechnikai laborunk működőképességéért Szabó Antal lett a felelős, óraadóként számítástechnikai tárgyakat is oktatott. A tanszék szoros kapcsolatot alakított ki a természettudományi tanszékekkel és a különböző szakok matematikai tárgyainak oktatásában részt vett. A tudományos élet fellendült. Egyetemi doktori védések történtek: Bognár Stefánia, dr. Papp Jánosné, Bálint Julianna, Iker 14 15
János, Mészáros Ferenc, Brezovich László, Péntek Kálmán, kandidált: dr. Bajsz István. A tanszék bekapcsolódott a VEAB munkájába, a tanszék oktatói a bizottság több rendezvényén előadást tartottak, közfeladatokat vállaltak a szakbizottságok életében. Nemzetközi kapcsolataink is erősödtek, a tanszék oktatói több konferencián, külföldi egyetemen előadásokat tartottak ( dr. Horváth Jenő, Horváthné dr. Temesvári Ágota, dr. Mészáros Ferenc ), külföldi vendégprofesszorokat fogadtunk és a tanszék rendezte a VI. Osztrák - Magyar Geometria Konferenciát, melyen több oktatónk előadást tartott. A publikációs tevékenység felerősödött, a tanszék oktatói rendszeres szerzői lettek a főiskola tudományos közleményeinek és egyéb szakmai kiadványoknak. A tanszék szervezte és bonyolította a megye tanítóinak és általános iskolai matematika tanárainak intenzív továbbképzését, melyen sokan vettek részt és értékes szakdolgozatok születtek. Ezek a tanfolyamok több jegyzet és példatár (elemi matematika, matematika a tanító szakos hallgatóknak, lineáris algebra) megírását elősegítették. A tanszék szervező és oktató munkával aktívan részt vett a 0. évfolyamos képzésekben, több egyetemmel és főiskolával együttműködve. Ezekből a képzésekből fejlődtek ki a főiskolán - Balogh Imre aktív közreműködésével - a távoktatási képzések és a szakirányú továbbképzések. Kászonyi László kandidátus, főiskolai tanár, aki analízist, valószínűségszámítást és matematikai statisztikát tanított, 1996-tól a tanszék vezetője lett. Az 1995-ben lefolytatott akkreditációs eljárás során a tanszék szakmai felügyelete alá tartozó szakokat a MAB jó minősítéssel akkreditálta. A tanszék tudományos tevékenysége tovább erősödött. Kandidátusi házi védés történt: Gröger Dittmar, kandidátusi fokozat megszerzése történt: dr. Mészáros Ferenc és PhD fokozat megszerzésére került sor: dr. Péntek Kálmán révén. A tanszék nemzetközi kapcsolatai tovább fejlődtek. A tanszék szerepe a főiskola életében némileg megváltozott. Az évfolyamaink húsz-harminc fősekre csökkentek (általában visszaesett a természettudományi szakok iránti érdeklődés), ugyanakkor a főiskolai képzés kereteinek bővülésével több szakkal kerültünk szoros szakmai kapcsolatba. Szorosan együttműködünk például a számítástechnika tanár szakos és a gazdálkodás szakos képzésekkel. A főiskolán a nem tanár szakok bővülésével ez a szerep tovább növekedhet. Beliczky Tibor és Brezovich László főiskolai docensek A '90-es években a tanszék a főiskola vezetésével közösen próbálta megoldani a tanszék vezetésének kérdését. 1991-től a tanszék élére kerültektovábbi jogviszonyban - egy évre dr. Szalay István kandidátus, főiskolai tanár a JGYTF főigazgatója, egy évre dr. Győri István a matematika tudományok doktora, egyetemi tanár, a VE Matematika és Informatika Tanszék vezetője, illetve két évre dr. Nagy Péter kandidátus, egyetemi docens, a JATE Geometria Tanszék vezetője. Ebben az időszakban került a tanszékre Gröger Dittmar főiskolai tanársegéd (1994-től főiskolai adjunktus), aki számítástechnikát oktatott és Nagy Béla főiskolai tanársegéd (1997-tól főiskolai adjunktus), aki számítástechnikát és halmazelméletet és matematikai logikát tanított. Az említett tanszékvezetők - sokrétű elfoglaltságuk miatt - kiváló képességeik és pozitív hozzáállásuk ellenére sem tudták hosszútávon megoldani a tanszék vezetését. 1995-től egy évre dr. Brezovich László lett a tanszék vezetője. 1995-ben került a tanszékre dr. 16 17
Az Ének-Zenei Tanszék megalakulása, előzményei, első évei A szombathelyi énektanár képzés megalapításának szakmai előzményeit két vonalon fedezhetjük fel: egyrészt a tanítóképzés zenei területén, másrészt a Pécsi Tanárképző Főiskola megbízásából, a Szombathelyi Tanítóképző Intézet keretében működő konzultációs központ tevékenységében. A Szombathelyi Tanítóképző Intézet Ének-zenei Szakcsoportja eredményes és magas színvonalú munkát végzett a tanító szakos hallgatók zenei képzésében, de részt vett a népművelő-könyvtáros szakosok esztétika oktatásában is. Bár a tanító szakosok zenei képzésére fordítható óraszám egyre csökkent, a hangszeroktatás pedig gyakorlatilag megszűnt, a felvett hallgatók zenei előképzettsége többségében még mindig elég magas szintű volt ahhoz, hogy a zenei nevelés iránti elhivatottságot, és az átlagosnál magasabb színvonalú képzést a zenei szakcsoport munkája meg tudja alapozni, és a megfelelő szintre tudja fejleszteni. A közoktatás területén nagy tapasztalattal rendelkező, elismert szaktudású, lelkes tanárok alapozták meg a fejlesztés lehetőségét: Endrődy Alfréd, Békefi Gábor, Kokas Klára, majd Békefi Antal alkották az első szakmai testületet. Jómagam a felsőfokú tanítóképzés harmadik évében csatlakoztam hozzájuk országosan a legfiatalabb felsőoktatási oktatóként, 24 évesen, de már kétéves óvónőképzős tapasztalattal a tarsolyomban. 1962-ben "őrségváltás" történt a kórusok vezetésében. A vegyeskart Békefi Gábortól Békefi Antal, a női kart Kokas Klárától magam vettem át, mellette hegedűt tanítottam. Kokas Klára távozása után Nigó Józsefné került a szakcsoporthoz, majd az alapító szakcsoportvezető: Endrődy Alfréd vonult nyugalomba. Feladatkörét Békefi Gábor vette át, és töltötte be egészen a főiskolai zenei tanszék megalakulásáig. A zenei képzés külső kontrollját egyrészt a végzett hallgatók helytállása, másrészt a főiskolai szemléken, fesztiválokon való részvétel jelentette. A zenei képzés színvonalát megnyugtatóan jelzi, hogy az iskolákban a tanítói diploma birtokában is sokan vállaltak a felső tagozatban énekoktatást, legtöbbjük később levelező tagozaton szerzett diplomát a pécsi, vagy a szombathelyi főiskolán. Közülük is kerültek ki kiváló énektanárok, karvezetők, sőt szakfelügyelők, szaktanácsadók, gyakorlatvezető mentorok, tankönyvírók. Az egyetemi és főiskolai zenei fesztiválokon kiváló lehetőség adódott elsősorban a kórusok teljesítményének összehasonlítására, szakmai kapcsolatteremtésre, tapasztalatcserére. Bár a tanító- és óvónőképzők és a főiskolák, egyetemek énekkarainak teljesítménye között abszolút mércével mérve szembetűnő volt a különbség az adottságok és lehetőségek miatt, ennek figyelembevételével azonban a szombathelyiek együttesei a maguk kategóriájának élvonalában foglaltak helyet, a magasabb szintű intézményekben oktatók pedig mindenkor egyenrangú partnerekként kezeltek minket, és a közös intézményekben ennek megfelelő feladatokat kaptunk. Mi pedig célkitűzéseinket, igényeinket igyekeztünk a tapasztalatok birtokában egyre magasabb szintre emelni. A megbecsülés és bizalom jele volt a szombathelyi intézmény, benne a zenei szakcsoport kijelölése a pécsi főiskola konzultációs központjaként, a kihelyezett tagozat létesítését megelőző években. Megtisztelő volt számomra, hogy a pécsi kollégák javaslatára engem kértek fel a karvezetés konzultációk vezetésére Sinkovics Georgette évfolyamában. A pécsi főiskola tanáraival kialakított szakmai kapcsolat tapasztalatait jól tudtuk hasznosítani a későbbi, önálló szakmai munkában. A pécsi tanszék igen kedvezően értékelte a szombathelyen konzultáló hallgatók teljesítményét. A vizsgázó hallgatók visszajelzése szerint tanítványaink teljesítménye szembetűnő pozitív különbséget mutatott más konzultációs központok hallgatóival szemben. Mindezek következménye lehetett, hogy a kihelyezett tagozat létesítésekor, 1971-ben a matematikával párosított három szak között az ének-zene is helyet kapott, a szakcsoport oktatói az elsők között kaptak főiskolai szintű szakmai feladatot, ekkor még intézeti tanári minőségben, a Tanitóképzö Intézet alkalmazásában. A tagozat indításának feltétele volt, hogy az oktatást az akkori szakcsoport oktatóival kellett ellátni, így négyen kezdtük meg a munkát: Békefi Gábor szakcsoportvezető karvezetést, Békefi Antal zeneelméletet és zenetörténetet, Nigó Józsefné partitúraolvasást, tanított. Magam pedig szolfézs, hegedű és - zenekar még nem lévén - kamarazene oktatására kaptam megbízást dr. Kálmánchey Zoltán akkori pécsi főigazgatótól. Mellette természetesen a tanítóképzős órákat is elláttuk: én énekcsoportot vezettem, a tanítói szak nagy 18 19
létszámú női karát irányítottam, és zeneesztétikát adtam elő a népművelőkönyvtáros szak hallgatóinak, tehát 6 különböző tantárgyat oktattam egyidejűleg, önálló kórus a tagozat keretei között még nem alakulhatott: a Békefi Antal vezette tanítóképzős női kamarakórus munkájába kapcsolódtak be a főiskolások. Első főiskolai fesztiváljukon, Keszthelyen aranyérmet, az országos minősítésen ezüstkoszorús diplomát nyertek. Ez az együttes lett a későbbi főiskolai női kar alapja. (Férfihallgatók ekkor még nem voltak, mivel a felvételt nyert fiúk ekkor kötelező katonai szolgálatukat töltötték.) A zongoraórákat, illetve a magánének oktatását Bánk Emilia és dr. Kutasné Csikor Éva, a zeneiskola tanárai látták el, akik később a tanszék tagjai lettek. A hallgatók beiskolázása - talán éppen a késői, őszi felvételi vizsga miatt - elég jó kezdési szintet jelentett: egyéb főiskolákra hely hiányában fel nem vett, de jó képességű hallgatók érkeztek. Néhányan egészen magas színtű előképzettséggel jöttek hozzánk. Kiváló zongoristák, énekesek voltak már az első évfolyamban, akik mint szólisták is helytálltak, és már az első főiskolai szemlén kiváló eredményeket értek el. A tagozat második éve már jelentős fejlődést hozott: nemcsak új matematika-ének évfolyam indult - most már fiúkkal kiegészülve, hanem kísérleti jelleggel, az új típusú, főiskolai szintű népművelő és könyvtáros képzés keretében létrejött a népművelés-ének szak, amelynek programját, óra- és vizsgatervét összeállító munkabizottságban részt vettem, igy már a második évben megháromszorozódott a hallgatói létszám csaknem negyven főre. Újabb kitűnő szólisták - zongoristák, énekesek, sőt orgonista is - érkeztek. Kamarazenekar, vonósnégyes jöhetett létre. Vegyes kar ugyan még nem alakulhatott, (a négy fiú az Erkel Kórusban töltötte kötelező énekkari gyakorlatát, nagy lelkesedéssel), de már létrejött a tagozat önálló női kórusa). Békefi Antal átkerült a pécsi főiskola oktatói állományába, egyúttal megbízást kapott a tanszéki csoport vezetésére, a pécsi főiskola zenei tanszékének irányítása alatt. Ekkor lépett be Németh István, aki a népművelés-ének szakon karvezetést, a második évfolyamon módszertant tanított. Én - a szolfézs mellett - a matematika-ének új évfolyamán tanítottam karvezetést, majd a következő évben átvettem a népművelőket, majd az utolsó félévükre a negyedéveseket is 1973-ban - az énekkari gyakorlat és a karvezetés kapcsolatának szükségessége okán - Békefi Antal nagylelkűen átadta nekem a női kart, amely ekkorra elérte maximális létszámát: a 60 főt. Ebben a minőségben kapcsolódott be a kórus a hivatásos hangversenyéletbe: Pergolesi "Stabat Mater"- ét énekelte 1974. februárjában a Filharmónia hangversenyén - az akkor még hangversenyteremként is szolgáló díszteremben a Szombathelyi Szimfonikus Zenekarral, osztrák karmester vezényletével. Áprilisban, Egerben főiskolai fesztiválon ősbemutatóval (Patachich Iván műve) nyert aranyérmet a kórus. Még ebben az évben Magdeburgban vendégszerepelt, majd 1975-ben részt vett a grazi ifjúsági kórustalálkozón. Az 1974/75. tanévben megalakult a vegyes kar Németh István vezetésével, amelyet később a szegedi főiskoláról érkezett Joó Ete vett át. A megszaporodott magánórák ellátására 1973-ban Für Éva (magánének) és Sabáli László (zongora) csatlakozott a tanszékhez. Az egyéb hangszeres órákat a Zeneiskolai tanárok látták el. Az 1974. év az önállósodás éve volt: létrejött a Szombathelyi Tanárképző Főiskola, és ezen belül az Ének-zenei Tanszék Békefi Antal vezetésével. (Ekkor neveztek ki főiskolai adjunktussá, majd 1978-ban docenssé.) A kezdeti időszakra a kísérletezés, útkeresés volt a jellemző. A kiegészítő jellegű, tanítószakos zenei képzés helyébe a zenei szakképzés lépett, amely több lehetőséget, ezzel együtt szigorúbb és magasabb színvonalú szakmai kontrollt, önkontrollt követelt. A tradíciók, közvetlen tapasztalatok hiánya az új rendszerű képzés terén előnyt is, és hátrányt is jelentett számunkra. Előnyt, mert nem kötöttek hosszú idő alatt kikristályosodott, esetleg már elavult, "begyepesedett" tradíciók, amelyeken nehéz túllépni. Hátrányt, mert mindent magunknak kellett kikísérletezni, vállalva a hibákat, az esetleges kudarcokat is. Nehézséget okozott, hogy a kis oktatói létszám miatt kezdetben nem engedhettük meg magunknak a specializálódást, minden adódó feladatot el kellett látni egyidejűleg a régi és az új munkakörökben. Jártuk az országot Szegedtől Nyíregyházáig gyűjtve a jó és kevésbé jó tapasztalatokat, egyszer mohón gyűjtve mindazt, ami munkánkban hasznosítható, máskor megnyugodva, hogy mi talán jobb úton járunk, mint tapasztalt kollégáink. Mindez körültekintő, előrelátó irányítást, kellő tapintatot, toleranciát igényelt a megfelelő rend, igényesség, ha kellett szigor és határozottság alkalmazásával, amelynek felelőssége elsősorban Békefi Antalra hárult. Az ő embersége, példamutató hivatástudata és munkabírása volt a garancia arra, hogy a kezdeti nehézségeken úrrá tudjunk lenni, és meg tudjuk alapozni a főiskolai szintű szakképzés jövőjét. Az alapozás során, a munka lázában biztosan követtünk el 20 21
hibákat. így például első főiskolásainkat részint "elkényeztettük", részint - különösen a legjobbakat - produkciókkal túlterheltük. Hibául róható fel az is, hogy a tanító szakosok zenei nevelése az ének szakosok mellett háttérbe szorult. A főiskolán belül kialakult egy olyan szemlélet - amely a mai napig tartja magát -, hogy a zenei művelődés az ének-zene szakosok szakterülete, és amíg korábban a tanító szakosokon kívül a népművelés-könyvtár szakosok is részt vettek az énekkari munkában, látogatták a hangversenyeket, ez a tevékenység az énekszakosok "privilégiumává" vált. Arra azonban büszkék lehetünk, hogy az új főiskola nevét először a zenei együttesek, szólisták, és elsősorban a kórusok produkciói alapján ismerte meg az ország. A tanszéki nevelőmunka sikerére végzett hallgatóink helytállása, a jelentkezők egyre nagyobb száma, és a jó színvonalú beiskolázás esélyének növekedése volt a bizonyíték. Ennek a munkának a gyümölcse érett be a karvezetés és az egyházzenei szak beindításának lehetőségében. Az utódok felelőssége, hogy mennyire tudnak élni az elődök által megteremtett lehetőségekkel! Horváth Rezső nyug. főiskolai docens Az Ének - Zene tanszék rövid története A Berzsenyi Dániel Főiskola Ének-zene Tanszéke (ma: Zenei Tanszék) a sikeres kezdetektől a mai napig - oktatóink, művésztanáraink áldozatos munkájának eredményeként - olyan műhellyé vált, amelyet országszerte megbecsülés övez. Első tanszékvezetőnk, Békefi Antal munkáját Németh István főiskolai docens (1983-1990), Szabó Csaba főiskolai tanár (1990-1991), 1991-től pedig Vinczeffy Adrienne főiskolai docens folytatja, mindig szem előtt tartva Tóni bácsi" emberséget és szakmaiságot egyensúlyban tartó, a zenét oktatással és művészettel szolgáló szellemiségét. A kezdeti ének-zene-matematika és ének-zene-népművelés szakot az ének-zene-történelem szak követte, majd beindult az ének-zene-karvezetés szak, amelynek diplomájával a középiskolai énektanári pálya is megnyílt hallgatóink előtt. Ezeket követte a Magyarországon főiskolai szinten egyedülálló, ökumenikus szellemiségű ének-zene-egyházzene szak, amelynek 10 éves Jubileumát éppen az előző tanévben ünnepeltük, egy 11 alkalomból álló programsorozattal, amelyen tanáraink, hallgatóink, kórusaink, meghívott vendégek, és kiemelkedő volt hallgatóink előadásainak örülhettünk. Kitágultak a lehetőségek felvételizőink számára a kétszakosság keretein belül is, hiszen az ének szak már több nyelv szakkal is párosítható, létezik ének-zenetanár-tanító szak is, legújabb szakpárosításunk pedig az ének-zene-rajz szak, amelyet ebben az évben indítottunk be. Tanári karunk az elmúlt harminc esztendőben az igényekhez alkalmazkodva változott, bővült és színesedett: művésztanárok, zenetörténeti kutatással foglalkozó tanárok, zeneszerzők, vezető egyházzenészek és a Római Katolikus Egyház, a Református Egyház valamint az Evangélikus Egyház jeles képviselői tanítják az egyes szaktárgyakat. így például oktatóink között üdvözölhetjük dr. Konkoly István megyéspüspök urat, aki a liturgiát tanítja az egyházzenész hallgatóknak. Művésztanáraink koncerteznek főiskolánkon, de az országos hangversenyéletnek is aktív résztvevői, többen közülük rendszeresen fellépnek külföldi bemutatókon, illetve folyamatosan jelennek meg kazettáik, CD-ik is. Zeneszerzőink (Károlyi Pál, Szabó Csaba) művei felhangzanak koncerttermekben, rádiókban, megjelennek neves kiadóknál. A tanszék sokirányú publikációs tevékenységet folytat: kottaközreadás, zeneelmélet, népzene, esztétika, zenepszichológia, zenepedagógia, zenei művelődéstörténet, egyházzene, a hangképzés élettana, zeneterápia; tankönyv, jegyzet oktatási segédlet-kiadás. Oktatóink és hallgatóink munkájának eredménye az a 7 részre tervezett kiadványsorozat, amelynek eddig 3 része jelent meg, a Magyar Egyházzene Évszázadai címmel, a Vegyeskar, művésztanáraink és meghívott művészek közreműködésével, Vinczeffy Adrienne vezényletével. Jelentős eredményeket értek el az elmúlt időszakban hallgatóink is, akik a zenetörténet, a folklór, a közművelődés, a pedagógia, egyházzene tárgykörben írott dolgozataikkal értek el helyezéseket az OTDK-n. (Felkészítő tanárok: Németh 22 23
István IV Köteles György 14/ Szabó Csaba IV Sellyei Gáborné IV Nigóné PappAnna/1/) Kiemelkedő eredményeket értek el tanszéki együtteseink is, amelyek közül főiskolánk zenekara Köteles György vezényletével (1980-1991) számos hazai koncert mellett Olaszországi vendégszereplésen is részt vett, az Egyetemi és Főiskolai Kulturális Napokon pedig ezüst oklevelet szerzett. Női karunk hazai fesztivál- illetve versenyeredményei közül kiemelkedik karnagyuk, Horváth Rezső karnagyi különdíja (IX. Nemzetközi Bartók Béla Kórusverseny), illetve a II. Budapesti Nemzetközi Kórusverseny Arany Diplomája, de külföldi fellépései is jelentősek. (Görögország, Észtország, Ausztria, NDK) Vegyeskarunk (vezetője Vinczeffy Adrienn 1980-tól) magyarországi koncertjei, fesztiválszereplései illetve Nemzetközi versenyei közül kiemelkedik a XII. Bartók Béla Nemzetközi Kórusverseny első helyezése. Vegyeskarunk Európa számos országában koncertezett (Anglia, Írország, Svájc, Hollandia, Franciaország, Németország, Olaszország, Spanyolország, Jugoszlávia, Ausztria), ezen kívül több Nemzetközi Kórusverseny résztvevője és helyezettje, amelyek közül a legutóbb Olaszországban, Goriziában a 38. Nemzetközi kórusversenyen a Történelmi kategóriában kategóriagyőztesek lettek, harmadik helyezést értek el az Énekegyüttes kategóriában, és elnyerték a két különdíjat is. Vegyeskarunk nevéhez fűződik a nemzetközi BBC rádiós verseny 2. helyezése is. Együtteseink több rádió és televízió-felvételt is készítettek, kazetták, gyűjteményes és önálló lemezek őrzik előadásaikat. Zenekarunkat 1991-1993-ig Németh Pál vezette, női karunkat 1995-től Horváth Imre vezeti, akivel hazai koncertjein kívül ausztriai vendégszereplésre is utazott a kórus. Jól szerepeltek énekes, zongorista és karvezető hallgatóink is országos versenyeken, fesztiválokon, több helyezés és különdíj tanúskodik erről. (Felkészítő tanárok: Csáricsné Tóth Kornélia, Für Éva, Nagyné Fülöp Zsuzsanna, Vinczeffy Adrienne, dr. Kutasné Csikor Éva, Bánk Emilia, Nagymiklósi József, Czenek Lászlóné, Farkas Erzsébet, Falusi Anikó, Dósa Mária) Tanszékünk külkapcsolatai a Grazi és a Magdeburgi Pedagógiai Főiskolákhoz kötődnek, ahol együtteseink, tanáraink és kiemelkedő tehetségű hallgatóink léptek fel. Tanszékünk több oktatója vesz részt oktatóként magyarországi kurzusokon, ebből kiemelkedik a Sellyei Gáborné által szervezett Nemzetközi Hetyei Művészeti Napok, amelyet idén tizedik alkalommal rendeztek. (Kurzusvezető tanárok: Papp Anna, Falusi Anikó, Fasching Zsuzsa, Vinczeffy Adrienne). Több oktatónk tart rendszeresen külföldön is kurzusokat (Virágh András - Olaszország, Vinczeffy Adrienne - Spanyolország) Hallgatóink legkiválóbbjai Zeneművészeti főiskolákon és a Zeneakadémián tanulnak tovább, szép eredményekkel. Tanszékünk hangversenyéletét oktatóink felkészítése alapján a hallgatók, un. Növendékhangversenyei színesítik, de időről-időre meghallgathatjuk a tanítványaink önálló kezdeményezésében kialakult Hangmühely előadásait is. A mindennapos tanulás fáradalmait" és feszültségeit a mára már hagyományossá vált Farsangi koncert oldja, ami szintén a hallgatók önálló szervezésében zajlik. Oktatásunk feltételei is örvendetesen javultak az elmúlt években, mindenekelőtt említendő az az épület, amit sajátos igényeink alapján alakítottak át szemináriumi termekkel, gyakorló termekkel, könyvtárszobával és egy 140 főt befogadó koncertteremmel, a Liszt Teremmel. Oktatásunkat számítógépek, Music centerek, fénymásolók, és gyakorló hangszerek segítik, amik közül kiemelkedik a pályázatból szerzett Alhborn elektronikus orgona, amely a koncertteremben segíti a hangversenyéletünket. Ambrusné Vinczeffy Adrienne tanszékvezető, főiskolai docens 24 25
A Zenei Tanszék oktatóinak névsora Név: Mettől-meddig volt a tanszéken? Bánk Emília 1973-1989. Békefi Antal 1959-1982. Békefi Gábor 1976-1983. Czenek Lászlóné 1991-1997. Dósa Mária 1976-1977. Endrődi Alfréd 1977-1978. Für Éva (Boross Emiiné) 1973-1987. Holéci Szilvia 1980-1998. 1961-1995. (utána még Horváth Rezső megbízási szerződéssel 1999-ig) Joó Ete 1974-80. Kovács Gábor 1991-1996. Kulcsár Sándor 1974-1988. 1973-1983. (utána még dr. Kutasné Csikor Éva megbízási szerződéssel 1987-ig) Martonné Szécsi Éva 1980-1991. Morva Péter 1998-1999. Nagymiklósi József 1973-1991. Németh István 1972-1990. Nigó Józsefné 1968-1991. Pajor Éva (Kamarásné) 1987-1995. Sabáli László 1971-1974. Sellyei Gáborné 1976-1996. Szilasi Alex 1999. Név: Beosztás: Mióta dolgozik a tanszéken? Ambrusné Vinczeffy Adrienne tanszékvezető, 1978- főiskolai docens Csárics Sándorné főiskolai adjunktus 1974- Farkas Erzsébet főiskolai adjunktus 1987- (jelenleg fizetésnélküli szabadságon) Fasching Zsuzsanna főiskolai adjunktus 1991- Horváth Imre főiskolai adjunktus 1983- Károlyi Pál főiskolai tanár 1990- Kerényi Eszter főiskolai docens 1988- Kiss József Béla tanszéki munkatárs 1998- Köteles György főiskolai docens 1978- Laborczi Erzsébet főiskolai tanársegéd 1996- Nagyné Fülöp Zsuzsanna főiskolai adjunktus 1996- Pócza Júlia főiskolai adjunktus 1992- Rácz Aladár főiskolai adjunktus 1990- (jelenleg fizetésnélküli szabadságon) Dr. Pozsonyiné Falusi Anikó főiskolai adjunktus 1988- Szabó Csaba főiskolai tanár 1988- Szijj Gábor főiskolai adjunktus 1992- Tőke Lászlóné főiskolai adjunktus 1988- Virágh András főiskolai docens 1994-26 27
A SZLÁV FILOLÓGIAI TANSZÉKCSOPORT története Bevezető Az ezredfordulón a Szláv Filológiai Tanszékcsoport mindhárom egysége kerek évfordulót ünnepelt, illetve ünnepel. A kétszakos tanárképzés egyik alapító szakjaként 30 éve kezdődött intézményünkben az orosz nyelv és irodalom szakos tanárok felkészítése, 21 éve alakult meg a Szlovén Nyelv- és Irodalom, 10 éve a Horvát Nyelv- és Irodalom Tanszék. A harmadik évezred kezdete tehát mindannyiunk számára egyrészt számvetést, visszatekintést jelent a megtett útra, másrészt terveket a jövőre nézve. Az orosz nyelv- és irodalom szakos tanárképzés 30 éve a Berzsenyi Dániel Főiskolán A kétszakos tanárképzés a Berzsenyi Dániel Főiskola történetének nemcsak szerves része, hanem az 1970-es évek közepétől az intézmény három fő képzési profilja közül az egyik. Az 1948-ban létesült négy tanárképző főiskola a földrajzi elhelyezkedés tekintetében aránytalanságot mutatott a Dunántúl rovására. E régió szakember ellátását a Pécsi Tanárképző Főiskolának egyedül kellett megoldania. Ezen változtatott az a tény, hogy 1971-ben a Szombathelyi Felsőfokú Tanítóképző Intézetet a Pécsi Tanárképző Főiskola Kihelyezett Tagozatává, majd 1974-ben Szombathelyi Tanárképző Főiskola néven önálló főiskolává minősítették. A kihelyezett tagozat létrehozása tette lehetővé az e tanévben 30 éves évfordulóját ünneplő kétszakos általános iskolai tanárképzés beindítását matematika-énekzene, matematika-orosz és matematika-testnevelés szakokon. A Berzsenyi Dániel főiskolán folyó orosz nyelv- és irodalom szakos általános iskolai tanárképzés az 1971/72-es tanévvel vette kezdetét, azzal hogy az első matematika-orosz szakos csoport tagjai a főiskola polgárai lettek, valamint megkezdődött az őket tanító oktatói közösség kialakulása. Az orosz nyelvet tanító közösség alapító tagjai Csuti Sándor és Kocsis Gyula voltak, akik óraadóként már az orosz szakos képzés beindítása előtt megkezdték tevékenységüket intézményünkben: tanító szakon tanítottak orosz nyelvet. Csuti Sándor orosz-olasz-lengyel szakos volt. Ha kellett beszédgyakorlatot és nyelvtant tanított, de főképpen a fonetikára és az orosz nyelv tanításának módszertanára specializálódott, majd később bekapcsolódott az olasz nyelv oktatásába is. Kocsis Gyula egyformán volt tudora a szláv és a nyugati nyelveknek. Sajnos éppen ők ketten már nem gazdagíthatják oktatói-hallgatói közösségünket tudásukkai, mély emberségükkel. Kocsis Gyuszi bácsi - ahogy mindannyian hívtuk - 1988-ban, Csuti Sándor 2000-ben örökre távozott közülünk. Emléküket megőrizzük. 1971 szeptemberétől kapcsolódott be az orosz szakosok képzésébe Dr. Jáger Józsefné, aki korábban hosszú évekig a szombathelyi Kanizsai Dorottya Gimnáziumban tanított oroszt és történelmet. 1972-től csatlakoztak az oktatói közösséghez a szegedi JATE-n diplomát szerzett pályakezdő orosz-német szakos Gábriel Éva és az orosz-latin szakos Zoltán Istvánné (jelenleg Markó Péterné). Az első 2-3 év volt a szak történetének hőskora. A Pécsi Tanárképző Főiskola Kihelyezett Tagozataként működő szombathelyi intézményben az említett kollégák megteremtették a szak elindításának feltételeit. Ebben az időszakban felbecsülhetetlen szakmai és módszertani segítséget nyújtottak a pécsi anyaintézményben dolgozó kollégák, többek között Gárdos Béláné és Dr. Medve Zoltán. A Szombathelyi Kihelyezett Tagozat munkatársai rendszeresen konzultáltak a pécsiekkel, órákat látogattak, tanszéki értekezleteken, tapasztalatcseréken vettek részt. Tanszékalapítás, a tanszéki kollektíva kialakulása Az 1973/74-es tanév különösen jelentős a szak történetében, hiszen 1973. augusztus 1-től kap tanszékvezetői és egyben tanszékszervezői megbízást főiskolai docensi minőségben Dr. Erdei Mihály, aki a Szegedi Tanárképző Főiskola Orosz Nyelv- és Irodalom Tanszékén betöltött állását adta fel e feladat kedvéért. Dr. Erdei Mihály a Lenin Intézetben szerzett orosz nyelv- és irodalom szakos, majd a Kossuth Lajos Tudományegyetemen francia szakos középiskolai 28 29
tanári diplomát. 1966-ban védte meg egyetemi doktori disszertációját. Ily módon 1973. őszén 6 fős oktatói kollektívával megalakult az Orosz Nyelv- és Irodalom Tanszék, melynek alapító tagjai: Dr. Erdei Mihály tanszékvezető főiskolai docens, Dr. Jáger Józsefné és Kocsis Gyula docensek, Csuti Sándor, és Dr. Gadányi Károly adjunktusok, valamint Gábriel Éva tanársegéd. Nemsokára csatlakozik a kollektívához Wacha Balázs tanársegéd, majd a következő tanévtől kezdve Kovács Sarolta és Lakatos Lajos adjunktusok, Nyíri Márta tanársegéd és Maria Bratkovic szlovén lektor. A tanszéken oktatók száma 1979-ig 15 főre szaporodik. Ez a létszám jellemző egészen a 80-as évek közepéig. A rendszerváltás vízválasztó volt az egész tanszék történetében, mintegy két szakaszra osztva azt. tartozott az eszperantó is. A tanító szakos hallgatók az oroszhoz hasonlóan szakkollégiumi formában is hallgathatták már 1974-től kezdve. Az oroszt szakkollégiumi keretek között először nem kötelező tárgyként az 1971/72-es tanévtől, majd kötelezően választható tantárgyként az 1975/76-os tanévtől vehették fel a tanító szakos hallgatók (az ének, rajz és testnevelés szakok mellett). A nyelvtanítás számukra a képzési idő alatt heti 5 órában folyt az orosz szakosokhoz hasonló tantárgyi struktúrával. A megszerzett képesítés a végzett tanítókat feljogosította az általános iskola alsó tagozatán történő nyelvtanításra. Lehetőség volt arra is, hogy kiegészítő szakon két év alatt nyelvszakos diplomát szerezzenek. Az orosz szakos tanárképzés első két évtizede Képzési struktúra, szakpárok, hallgatói létszám, tantárgyak A tanszék történetének első két évtizedében a Szombathelyen megalakult Orosz Nyelv- és Irodalom Tanszék képzési struktúráját gyakorlatilag hármas tagoltság jellemezte: a kétszakos tanárképzésen kívül idegen nyelvi lektorátusként is működött, valamint részt vett a tanító szakos hallgatók orosz nyelvi felkészítésében orosz szakkollégium formájában. E hármas feladatrendszer ellátása minőségi és mennyiségi vonatkozásban is meghatározta a tanszéki kollektívát. Ez magyarázza azt, hogy a legtöbb oktatónak van még egy vagy több idegen nyelv szakja, valamint azt, hogy a tanszék rövid idő alatt a hallgatói létszám tekintetében is dinamikusan fejlődő szombathelyi főiskola talán legnagyobb tanszékévé nőtte ki magát. A lektorátusi munka keretében a főiskola minden hallgatója négy féléven keresztül heti két órában tanulta a másik szakjának megfelelő orosz szaknyelvet. A '80-as években megnőtt az érdeklődés a nyugati nyelvek iránt, így ebben az évtizedben az Orosz Tanszékre kerültek olyan kollégák is, akik már csak angolt vagy németet tanítottak. Ez az oka annak is, hogy a tanszéki kollektíva létszáma a nyolcvanas évek végén volt a legmagasabb. A választható idegen nyelvek közé Az orosz szakos tanárképzés Szombathelyen matematika-orosz szakon indult. Ez a szakpárosítás országos viszonylatban is ritkaságnak számított, pedig a tapasztalatok nagyon kedvezőek voltak. Rendkívül jó képességű, jól felkészült, s mindemellett szorgalmas hallgatók voltak a matematika-orosz szakosok, sajnálatos, hogy megszüntették ezt a szakpárosítást. Az utolsó matematika-orosz szakos végzős hallgatók 1981-ben kapták meg diplomájukat. 1978-ban kezdte meg tanulmányait az első magyar-orosz, majd 1982-ben az első könyvtár-orosz szakos csoport. A hallgatói létszám a négy évfolyamon általában 94 és 108 között ingadozott. Rekordévnek az 1982/83-as tanév számított, amikor 121 orosz szakos hallgatónk lett. A Szlovén Nyelv- és Irodalom Tanszék megalakulásától kezdve a szlovén szakos hallgatók számára is lehetővé vált az orosz szakkal történő szakpárosítás. A matematika-orosz szak megszűnése után egészen a rendszerváltásig a fentiekben felvázolt szakpár kínálat volt érvényben. A 1970-es évek közepétől a nappali tagozat mellett lehetővé vált az orosz nyelvés irodalom szakos diploma megszerzése levelező tagozaton is mind kiegészítő, mind kétszakos tanárszakokon. Levelező kiegészítő szakon végzett hallgatóink első ízben 1976-ban szereztek diplomát a '80-as évek végéig összesen mintegy százan. Társtanszékünk, a Szlovén Nyelv- és Irodalom Tanszék megalakulása óta szlovén szakos hallgatók is szerezhetnek levelező tagozaton diplomát. Ugyanez mondható el a most tizéves jubileumát ünneplő horvát nyelv- és irodalom szakos képzésről is. Az orosz szakos képzés levelező tagozaton mintegy tíz évig szünetelt. 30 31
Részképzés Az orosz szakos hallgatók szakmai felkészítésének a kezdetektől fogva szerves része a részképzés. Az első szombathelyi hallgatói csoportok egyhónapos (később hathetes) leningrádi nyelvtanfolyamon, illetve négy és félhónapos vlagyimiri részképzésen vehettek részt. Abban az időben még nem mindenki juthatott ki ilyen módon orosz nyelvterületre, így egy-egy kiküldetés valódi jutalomszámba ment. Később a részképzési lehetőségek moszkvai és ogyesszai utakkal bővültek. A kollégák közül is szinte mindenki kivette részét a csoportkísérői munkából, voltak, akik többször is. A fogadó intézmények a következők voltak: Vlagyimiri Tanárképző Főiskola, Leningrádi Herzen Pedagógiai Főiskola, Puskin Orosz Nyelvi Intézet (Moszkva). A részképzés egy idő után tömegessé vált. Volt olyan periódus, amikor győzködni kellett mind a hallgatókat, mind a kísérőtanárokat, hogy milyen előnyökkel jár az idegen nyelvi környezetben vett nyelvi "fürdő". Akt viszont kint járt - akár az első időkben végzett hallgatóinkról, akár a mostaniakról legyen szó -, az kevés kivétellel, élete legnagyobb élményei közé sorolja a részképzés idején szerzett tapasztalatokat. Szakmai és tudományos munka, kapcsolatok hazai és külföldi intézményekkel A szakmai tevékenységet felidézve meg kell jegyezni, hogy az Orosz Tanszékre került oktatók egy része pályakezdő volt, a gyakorlattal rendelkezőknek pedig - a tanszékvezető kivételével - nem volt felsőoktatási tapasztalata. Ez a helyzet nem kis feladat elé állított mindannyiunkat. A kezdeti időkben a tanítási folyamatban történő részvétel mellett valamennyiünknek el kellett mélyednie a tanított tantárgyakban is. A tanszék munkáját a megalakulás utáni időkben a pécsi bázis intézmény mellett a főiskolai orosz tanszékek tevékenységét koordináló, összefogó Orosz Szakbizottság is segítette. A főiskolán folyó oktatómunkán kívül felmerült az igény, hogy az Orosz Nyelv- és Irodalom Tanszék kapcsolódjon be Vas megye, illetve a nyugat-dunántúli régió általános iskolai orosz tanárainak nyelvi továbbképzésébe. E program keretében a tanszék oktatói rendszeresen tartottak előadásokat Zalaegerszegen a Zala megyei Pedagógus Továbbképző Kabinet felkérésére. A MAPRJAL (Orosz Nyelv és Irodalomtanárok Nemzetközi Szövetsége) Magyarországi Szekciójának időközben létrejött Vas megyei tagozatával közösen (elnök: Dr. Erdei Mihály tanszékvezető főiskolai docens, titkár: Dr. Fülöp József általános iskolai szakfelügyelő) több ízben rendeztünk szakmai-módszertani konferenciákat Vas megye, valamint időnként négy dunántúli megye (Vas, Zala, Veszprém és Győr- Sopron) orosz tanárainak részvételével. A saját berkekben rendezett szakmai, módszertani konferenciák és továbbképzések mellett a tanszék oktatói rendszeresen részt vettek hazai felsőoktatási intézmények és a Puskin Orosz Nyelvi Intézet Budapesti Tagozata által szervezett módszertani, valamint russzisztikai tudományos konferenciákon (Békéscsaba, Budapest, Debrecen, Sárospatak, Szeged). Az orosz szakos képzés első két évtizedében a szombathelyi Orosz Tanszék a Szegedi Tanárképző Főiskola, a Pécsi Tanárképző Főiskola, a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem, az ELTE Tanárképző Kara, és a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem orosz tanszékeivel, valamint tanítóképzőkkel állt szakmai kapcsolatban. Külföldi partnerintézményeink a következők voltak: Magdeburgi Főiskola, Maribori Pedagógiai Akadémia, Moszkvai Puskin Orosz Nyelvi Intézet Budapesti Tagozata. A fenti intézményekkel történő együttműködés rendszeres és kölcsönös látogatásokat, tapasztalatcseréket, konferenciákon, jubileumi megemlékezéseken való részvételt, valamint kölcsönös publikációs lehetőségeket jelentett. Ebben az együttműködésben az Orosz és megalakulásától kezdve a Szlovén Tanszék minden tagja részt vett valamilyen formában. A BDTF Orosz Nyelv- és Irodalom Tanszékén folyó oktatómunkán kívül a kezdetektől folyt tudományos, publikációs tevékenység, amelyből nem egyenlő intenzitással ugyan, de a tanszék minden tagja kivette a részét. írásaik hazai és külföldi kiadványokban, konferenciák anyagait tartalmazó gyűjteményes kötetekben, valamint önállóan vagy társszerzővel együtt megjelentetett jegyzetekként jelentek meg. A tanszék több oktatójának jelentek meg fordításai 32 33
újságokban, folyóiratokban. Wacha Balázs főiskolai tanársegéd 1978-ban egyetemi doktori címet szerzett. külföldön, mintegy nyelvi hidat képezve a vendégek és vendéglátóik, üzleti partnerek között. Rendezvények, kapcsolatok, külföldi vendégek Az orosz szakos tanárképzés harmadik évtizede Az Orosz Tanszéken folyó oktató- és tudományos munkát kiegészítették még kiállítások, irodalmi estek, amelyeket részben önállóan szerveztek a tanszék hallgatói és oktatói, részben a Szovjet Kultúra és Tudomány Házával, a Puskin Orosz Nyelvi Intézet Budapesti Tagozatával és az MSZBT Vas megyei Tagozatával együtt. Hallgatóink 1973 őszétől, a szombathelyi Orosz Nyelv- és Irodalmi Tudományos Diákkör megalakulásától kezdve a mai napig folyamatosan részt vesznek a TDK munkában, az országos konferenciákon rendszerint jó eredményeket értek és érnek el. Kollégáink felkészítő tanárként és zsűritagként vettek és vesznek részt e tevékenységben (Dr. Gadányi Károly, mint a TDK első vezetője, Dr. Jáger Józsefné, Dr. Jankovics Mária, Komina Tamara, Kovács Sarolta, Lakatos Lajos, Mojszejenko Ljudmila, Dr. Szigethi András, Wacha Balázs). Hallgatóink rendszeresen részt vettek szépkiejtési versenyeken, fordítói pályázatokon. A legnépszerűbb diákrendezvények a mai napig a szakest, a szakmai nap és a tanulmányi kirándulások. Kollégáink (Csuti Sándor, Dr. Jáger Józsefné, Komina Tamara, Nyíri Márta) zsűritagként rendszeresen részt vettek a megyei orosz szépkiejtési- és tanulmányi versenyek döntőiben. A két évtized alatt számos hazai és külföldi vendég megfordult tanszékünkön. Voltak közöttük diák- és turistacsoportok, partnerintézményekből érkezett kollégák, írók, költők. Végül, de nem utolsósorban szót kell ejtenünk arról is, hogy az Orosz Nyelv- és Irodalom Tanszék oktatóit a rendszerváltást megelőző időszakban rendszeresen felkérték tolmácsolásra mind a főiskolán, mind a főiskola falain kívül. A tolmácsmunka révén az Orosz Tanszék és a Népművelés Tanszék, illetve Szombathely város és Vas megye vezető testületei között is kialakult egyfajta együttműködés.. Kollégáink rendszeresen tolmácsoltak konferenciákon, tapasztalatcseréken, fogadásokon, üzemlátogatásokon mind itthon, mind Az orosz szakos tanárképzés közel két, kiegyensúlyozottnak mondható évtizede után a rendszerváltással kapcsolatban új, kevésbé nyugodt időszak kezdődött. Az akkori kultuszminiszter egy tollvonással megszüntette a kötelező orosz nyelvoktatást, amivel többszörösen labilis helyzetet teremtett. A orosz tanszékek túltermelési válságba kerültek, hirtelen túl sok lett az orosz szakos és túl kevés a nyugati nyelveket oktató tanár. A BDTF Orosz Nyelv- és Irodalom Tanszékét is többszörösen érintette ez az új helyzet. A lektorátusi tevékenység keretében orosz nyelvet tanuló nem orosz szakosok száma töredékére csökkent. Ezzel párhuzamosan többen választották a nyugati nyelveket. Ugyanakkor változások következtek be az oroszt szakként választó hallgatók létszámában is. Ez a helyzet szerkezeti változásokat tett szükségessé. 1989 őszén az Orosz Nyelv- és Irodalom Tanszékből kivált az Idegen Nyelvi Lektorátus, amely ettől kezdődően egészen megszűntéig önállóan működött. A Orosz Nyelv- és Irodalom Tanszéken azok az oktatók maradtak, akik elsősorban az orosz szakosok képzésében vettek részt, míg az Idegen Nyelvi Lektorátus keretei között folytatták a munkát azok, akiknek volt másik idegen nyelv szakjuk, vagy korábban is elsősorban lektori munkát végeztek. Néhány kollégánk egy idő után főiskolánk más tanszékeire került (Dr. Barota Mária a Német Nyelv- és Irodalom Tanszéken, Horváthné Dr. Gerendás Ágota a Magyar Nyelvészeti Tanszéken, Markó Péterné a Történelem Tanszéken, Dr. Smidéliusz Katalin az Alkalmazott Nyelvészeti Tanszéken tevékenykednek), míg mások középiskolai tanárként, vagy cégeknél dolgoznak. A másik, mai napig ható szerkezeti átalakulás 1990-ben az integráció jegyében következett be. Ettől kezdve az Orosz Nyelv- és Irodalom Tanszék a Szláv Filológiai Tanszékcsoport keretei között működik tovább a Szlovén Nyelv- és Irodalom Tanszékkel és a tízéves évfordulóját ünneplő Horvát Nyelv- és Irodalom Tanszékkel egy egységben, Prof. Dr. Gadányi Károly tanszékvezető egyetemi 34 35
tanár vezetésével. Gadányi Károly az Orosz Nyelv- és Irodalom Tanszék alapító tagja, az 1980-ban alakult Szlovén Tanszék vezetőjeként került tanszékcsoportunk élére. Az elmúlt évtized alatt jelentős szakmai sikereket könyvelhetett el. 1995-ben habilitált, 1996-ban megkapta egyetemi tanári kinevezését, majd 1999-ben megszerezte a Magyar Tudományos Akadémia doktora címet, majd Szentgyörgyi Albert-díjjal tüntették ki. Tanszékvezetőnk 2001. augusztus 1-től a Berzsenyi Dániel Főiskola főigazgatója. Az Orosz Tanszék kollektívája a kilencvenes évek első felében részben átalakult. Dr. Erdei Mihály főiskolai tanár, korábbi tanszékvezetőnk és Dr. Jáger Józsefné főiskolai docens nyugalomba vonultak, Kovács Sarolta a Vépi Mezőgazdasági Szakközépiskolában, Dr. Szigethi András a Pécsi Tudományegyetem Orosz Nyelv- és Irodalom Tanszékén folytatják tevékenységüket. Időközben új kollégákkal egészült ki a tanszék. Az Orosz Nyelv- és Irodalom Tanszéken a 80-as évek végétől dolgozik anyanyelvi lektor. Elsőként két évig a Lipecki Tanárképző Főiskola docense, Mjakotyina Valentyina dolgozott tanszékünkön, majd nyolc évig Komina Tamara, a hallgatóink részképzésében résztvevő Vlagyimiri Tanárképző Főiskola adjunktusa volt a lektorunk. Őt követte az 1999/2000-es tanévben Kabanova Natalia a Szentpétervári Konzervatórium tanára. A Szláv Filológiai Tanszékcsoport keretei között működő Orosz Nyelv- és Irodalom Tanszék jelenlegi oktatói: Prof. Dr. Gadányi Károly tanszékvezető egyetemi tanár, Dr. Jankovics Mária főiskolai docens, Hergovich Vincéné Zádrovich Bernadett főiskolai adjunktus, Márcziné Nyíri Márta főiskolai adjunktus, Mojszejenko Ljudmila főiskolai docens, Prof. Dr. Mojszejenko Viktor egyetemi tanár és Bozsuk Izabella lektor. Tanszékünk munkáját segítik Endrődi Attiláné adminisztrátor és Kanyó Anita laboráns. Képzési struktúra, szakpárok, hallgatói létszám, tantárgyak Az utóbbi tíz évben a tanszék képzési struktúrája is megváltozott. Ez nemcsak a lektorátusi tevékenység megszűnése miatt történt, hanem azért is, mert az orosz nyelv iránti folyamatos érdeklődés mellett a mai fiatalok gyakorlatilag nagyon kevés általános- és középiskolában tanulnak orosz nyelvet. Igy tanszékünk az új kihívásnak eleget téve felvállalta a kezdő szintről történő orosz nyelvtanítást. Lehetőség van a belső szakfelvételre is. Jelenleg az orosz nyelv- és irodalom szakos képesítés megszerzése kezdő és haladó szintről induló csoportokban történhet nappali tagozaton, valamint haladó szintű csoportokban levelező tagozaton. A levelező oktatás négyéves, első diploma megszerzésére irányuló képzés. Ebben az évtizedben már nincs megkötés a szakpárok tekintetében. Gyakorlatilag bármely más szakkal párosítható az orosz nyelv. A tapasztalat azt mutatja, hogy leggyakrabban olyan hallgatók választják az oroszt, akiknek van egy másik idegen nyelv szakjuk is, bár ez korántsem törvényszerű. A tanszékünkön folyó orosz nyelvoktatás iránti érdeklődés folyamatos. A hallgatói létszám e tanévben nappali tagozaton mintegy 50 fő, levelező tagozaton 30 fő. Tanítványaink nagy érdeklődéssel foglalkoznak választott szaktárgyukkal, és látnak perspektívát arra, hogy valamilyen egyéb szakképesítéssel megerősítve hasznosítani tudják majd nyelvtudásukat, sőt olyanok is vannak, akik már találtak is állást maguknak. Időközben a tantárgyi struktúra is változott, korszerűsödött, illetve a megváltozott követelményekhez igazodott. Ugyanez vonatkozik az óraszámokra is. Tudományos munka, publikációs tevékenység, kiadványok, kapcsolatok A Szláv Filológiai Tanszékcsoport keretei között az oktatómunka mellett tudományos munka, publikációs- és kiadói tevékenység is folyik. Az Orosz Tanszék majd minden oktatójának kutatási területe kiterjed a russzisztikán túl a szlavisztika vagy az alkalmazott nyelvészet valamely területére. Mojszejenko Viktor professzor Magyarországon is megvédte disszertációját és megkapta az egyetemi tanári kinevezést. Dr. Jankovics Mária megszerezte a PhD fokozatot, Hergovich Vincéné Zádrovich Bernadett disszertációjának védése előtt áll, míg Márcziné Nyíri Márta dolgozatán munkálkodik. A tanszék munkatársai rendszeresen részt vesznek a főiskolánkon szervezett Intézeti Napokon, a Tudomány Napján, a mintegy húsz éve 3-4 évente megrendezésre kerülő Nemzetközi Szlavisztikai Napokon, valamint más intézmények által szervezett 36 37