ZOUNUK A JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK MEGYEI LEVÉLTÁR ÉVKÖNYVE 12. Szerkeszti: ZÁDORNÉ ZSOLDOS MÁRIA

ZOUNUK A JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK MEGYEI LEVÉLTÁR ÉVKÖNYVE 12. Szerkeszti: ZÁDORNÉ ZSOLDOS MÁRIA SZOLNOK, 1997

ELEK GYÖRGY ADALÉKOK KARCAG VÁROS 18. SZÁZADI NÉPESEDÉSÉNEK ÉS EGÉSZSÉGÜGYÉNEK TÖRTÉNETÉHEZ Karcag város népességének számáról az 1785-86-ban megejtett népszámlálás adja az első megbízható adatokat. A lakosság számának /vélt vagy becsült számának/ meghatározásához a kutatók eddig leginkább a gazdasági összeírásokat használták fel - jobb híján. Az alábbiakban a Karcagi Református Egyházközség anyakönyveinek elemzésével szeretnénk néhány adalékot közzétenni a népesedés és az egészségügy tárgykörében, mert bár a várostörténeti publikációk és kutatások ma is széles skálán mozognak, a fent említett tárgyak ma még fehér foltként jelentkeznek. A dolgozat három nagyobb egységből áll: az első részben az utolsó magyarországi pestisjárvány karcagi vonatkozásait s az ehhez fűződő demográfiai megfigyeléseket tárgyalja. A második részben a református anyakönyvek feljegyzéseit, adatait adjuk közre az 1770-1779-es évekből. A harmadik részben kísérletet teszünk a 18. századi mezőváros egészségügyének áttekintésére. I. Egy pestíses esztendő Az utolsó nagy magyarországi pestisjárványt általában az 1739-es évhez kötik, pedig a betegség már két évvel korábban, 1737-ben megjelent Erdélyben, s az ország más vidékein - foltokban - még 1743-ban is felbukkant. 1 1737-ben - Dél-Erdély irányából, a Maros és a Körös völgyén át, elérte az Alföld déli részét, s a következő évben már északi irányban, Hódmezővásárhelyen, Békéscsabán, Nagyszalontán jelentkezett. 1738 decemberében Biharnagybajomban, Füzesgyarmaton regisztráltak pesti ses betegeket. 2 A betegség MOESS Alfréd - M. ROMÁN Éva: Az utolsó nagy pestisjárvány Debrecenben. In: Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve VII. Debrecen, 1980. 117-130. MOESS A. - M. ROMÁN É 1980. 118. 353

január elejéi elérte Karcagot és Kunmadarast, februárban márciusban Püspökladányt és Szoboszlót, májusban Debrecent. 3 Kisújszállást, A karcagi és kunmadarasi pestis eredetéről, terjedéséről, a betegség tüneteiről Terbócs István nagykun kerületi kapitány a következőket jelentette gr. Károlyi Sándornak, a Tiszántúl egészségügyi főbiztosának: "/a/ A fertőződés eredetéről és alkalmáról/. Tekintetes Administrator Podhrátzky György Uram parantsolattyára, Kapitány Uram űf Nagy Kunsági Districtusnak három Assessoraval és Notariussával a Kartzagi bírákat űf Lineáig kihívatta, kik az eredetre vonatkozólag semmi bizonyost nem tudtak mondani, hanem gyanúságok volt a * Pontistákra, akik 1738, december elsejétől ötödikéig nálok voltak, azok között sok betegek, kik közzül négyen meg is holtak ott; ezeket magok eltemették a Pontisták Király Ferentz Kertye mellé. Edgyiknek a s rossz temetés miatt kezei és lábai kin voltak, mellynek tsudájára jártak a^ gyermekek, kivált a Király Ferentz gyermekei kezeit s lábait fogdosták: melly Háznál legelőször a fertőzés kezdődött, circa 25. Januar, Maga is Király Ferentz examináltatván, ő is azt mondta s egyedül arra van gyanúja: neki kilentz gyermekei egymásután két Hét alatt megholtakjx y Felesége sokára a" gugából meggyógyult, magának még semmi baja nem volt. Azután szomszéd attyafiai kezdettek halni, ismét harmadik szomszédgya, kik közülis öten s* hatan kettessévelis naponként két Hét alatt megholtak a déli részen. A harmadik Házban levő már megfertőződött gazdának Aggod Istvánnak leánya volt férjnél Karats Jakabnál a* város északi részén, ez attyához attya-fiai temetésekre s" betegek nézésére naponként eljárván, Karats gyermekeivel és tselédivel megholt, így az atyafiakon és szomszédokon elhatalmozott. Madarasról Lehi Gergely étszaka szökött a szoros tilalom ellen Karczagra, mikor már Kartzag-ujj szállássa be volt zárolva, ott valami négy Vég gyóltsot elárulván, azután Karczagon szolgált fiát, ki Gugában fekvő volt, Madarasra étszaka maga házához vitte; két nap múlva két fia megholt azután másik nap ismét kettő; ezeknek ápolgatására s* temetésére menvén a^ Lehi Gergely leánya mind férjestül, ki Szabó Bálás fia volt, harmadnapra megholt, második napon Szabó Bálás iffiu legény fiais. Kapitány Uram ezeket megtudván, mind a^ két házbelieket űf Helységbül kiküldötte a* Lazaretumba, de a" kimenés után ugyan tsak kívül is megholtak, és a" kik azon Testek körül atyafiak és szomszédok forgódtak, megfertőződvén a x ragály elborította, ugy hogy némellyek négy óráig sem betegeskedtek, hanem hideg-leléssel s * fő 354 Uo. 118. Hódmezővásárhelyen 2472, Kunmadarason 778, Kisújszálláson 1200, Debrecenben 8200 áldozatot szedett a betegség. In: Hódmezővásárhely története. 1984. 365.; SZABÓ Lajos: Kisújszállás története a XVI. századtól a XIX. század első negyedéig. Kisújszállás, 1987. 43-45.; MOESS A.- M. ROMÁN É. 1980. 127.

fájással, forrósággal hirtelen megholtak, már most tizenhatan, 17ten és 20an s többen is egy nap meghaltak. A Tur-kevi gulyásbojtár egészséges lévén, ez Kartzagon lakó beteg annyához estve bement, más nap Annyát eltemetvén, ugyan azon nap míg a" Tur-kevi gulyához ért, meg mirigyesedéit; a' gulyás más nap észre vévén, és a tilalomtól félvén, a K bojtárt két lovon szekéren a 1 Kartzagi határba vissza vitette, ki mihelyt a y Kartzagi Gulyához ért, megholt. A v Pestisben megholt gyermekeknek ruháját a" más gyermekre adták, azis más nap megholt, és azon darab ruhából az első gyermeken kívül három gyermek hólt ki. A" Kiss-ujj-szállási megfertőzött emberekis megvallottak, hogy éjtszaka szöktek be Karczagra atty ok-fiaihoz, kik közzül más nap edgynek voltak temetésén, azon nap éjtzszakáján haza mentenek, gyermekeik oda haza megfertőződtek. Kapitány Uram őket a" szőlős- kertben levő Kunnyhójokba küldötte; a' hol tizenhat közül nem maradott meg több hatnál, ezek közzül kettő maradt fertőzés nélkül, négye ki-gyógyult s at. b// A fertőzöttség jelei és tünetei különfélék/: Nyilallás, melly némellyen két nap is van, testnek hirtelen való elesése, de leginkább hirtelen való nagy nyilallás, mindjárt érzették űf mirigyet, némely fertőzöttek pedig nagy fö-fájással s * szédelgéssel vágynak: fájlallyák hón allyokat, mellyeket, torkokat, ágyékjokat, horgas-inokat, s at, némellyeknek a * karján, másoknak a v lábán adgyaki magát, melly fájdalom és annak időtartama nem edgy-féle; némellyekben látható s' tapasztalható guga esik csak fennjártokban kevés fájdalommal, 3, 4. nap vagy edgy hét múlva ezek elhadgyák: noha sokan ezek közzülis azután lábokról levétetnek: mások hirtelen lábaikról leesvén, 3. 4. 5. napig is ágyas betegek, és többire halálosok; némelyek edgy holnapig is keserves fájdalommal viselik, sőt némellyek két hónaptól fogva is: ezek közzül igen kevesen halnak meg. Sokakat legelsőben hányás, ükrendés erőltet fórrósággal s'hidegleléssel, az-után üti-ki magát a" guga-torkában, kinek hónallyában, kinek ágyékában, horgas inaiban, lába- hajtásában. A guga is sokféle, né melly nagy mintegy Vese, némely hoszszú, kemény, veres hoszszú puha fehér, veres és szederjes, némely mintegy fél tyuk-tojás nagyobbakis, némely mint egy makk, golyóbis sát, nagyobb részént veres és tüzes. Sokan pokolvarral adgyák ki magokat, néha a * gugával edgyütt, néha a v nélkül; sokon nátha-szeplö is van, de már azok közzül kevés gyógyulmeg, némellyen 30. 40 pokol-var-is van, ki fejér, ki fekete; ki nagy ki igen kitsiny. A" kik pokolvarasok holtak meg, igen gugásokis voltak. c// Tartama különböző/. Némely két hétig, háromig edgy holnapig is elviszi: de igen tsak elválik 4. 5. napra. A haldoklókon különfélék a tünetjelek: ki tsendesen nyugszik el, ki nagy hánykódással, ki félelemmel, rettegéssel, szív szorulással, ki csak hordoztattya magát, ki emberhez sem szóll, ha erőltetik is; sok ismét halálig beszéli, sokan az ágyon kezekkel motoráznak, mintha valamit keresnének. Az ilyeken nagy részent halálok felé halál-ház üti kimagát; sokan 355

fájdalmakat sem érzik, még is 4. 5. vagy 6. óra alatt meghalnak p.o. forróhideg-leléssel. Semmi életkorra, gyógy étrendre, vérmérsékletre még eddig, úgy látszik tekintet nem volt, 50. 60. 70. 80. esztendős embereket is vitt el. Sütő Miklós is körülbelül 110. esztendős, ki már ez-előtt három Pestist ért, edgyikben sem volt Gugája, noha köztük eleget forgott, most belé esvén, három nap alatt megholt Mérsékletes életű embereket, a" kik jó erőben vágynak, még hirtelenebb halállal viszi el, mint akik sinlődésben voltak d// Gyógyszer/ A Karczagi Nótárius tsak Terjéket vett be kétszer egyegy pohár porban a kívánt sikerrel. A 4 Gugát Doktor Arbesser Uram fejér flastrommal ragasztotta; ki paraszt orvossággal élt, sült veres-hagymát szappannal s* mézzel Öszve keverve, azzal érlelték s x fakadása után szitatták. N. Comissarius Ballá György Uram, othon nem lévén cselédgyeinek megírta, hogy magukat minden érintkezéstől mindnyájan őrizzék, még csak innya való vizért is ollyankor küldött a felesége, mikor már mások éppen a s kútra nem mentek, mind eddig meg is maradtak épségban: edgy szolgája ment volt a szomszédba, hir nélkül, a' hol mindjárt minden teste leforrázódott, az Asszony orvosolta osztán meg. Szent-György-nap után Ballá Uram haza ment Karczagra, de a * mértékletes életet szorgalmatosan követi, senkivel még csak beszélgetésre sem áll. Nemis volt az fertőzésnek eleibe való állásnak jobb módgya annál sem Karczagon sem Vásár-helyen, a x mint szava hihető betsületes emberek mondották. A* Gugát sokan csak vesztében hadgyák, ugy némellyik ki fakad; sok ujj-szappanból, mézből, lisztből tsinált kovásszal, némellyek csak nyul-börrel is raggattyák, s érlelik, sokan kivágják s y vágattyák; mellyekből embert vesztő irtóztató büdös kelevény jő ki * azután meg gyógyul. Most Vérben sem himlőben nintsenek; a x kik tavaly vér-hasban voltának is, némellyek megfertőztettek, némellyik meg is hólt: a y kik a y más Pestisben pestisesek voltak, és akkor egy vesényi Gugából meg gyógyultak, most bele esvén ki meg gyógyul, ki meghal: ezen fertőzésnek is elein a y ki a Gugából meggyógyult, ismét reájok esett és ki megholt, ki meg gyógyult Rühesek is a" kik voltak ugyan csak fertőzöttek s x at. " 4 A terjedelmes beszámoló közlését mindenképpen szükségesnek tartottuk, mert pestissel kapcsolatos megfigyeléseken túl számos más betegséget /tulajdonképpen tünetet/ - nyilallást, hideglelést, pokolvart, sínlődést, vérhast, 356 WESZPRÉMI István: Magyaroszág és Erdély orvosainak rövid életrajza. Bp. 1962. 35-41. A jelentést Weszprémi nyomán közölte még KÁTAI Gábor: Fekete halál - pestis - Karczagon 1739-ben. In: KATÁI Gábor: Ismeretterjesztő az orvosi és természeti tudományok köréből. Bp. 1874. 51-61. Kátai a református anyakönyv alapján alapos statisztikát készített a pestises időszakról és számos, elsősorban orvosi szempontból figyelemre méltó megállapítást tett.

himlőt - is megemlít. Ezekkel a továbbbiakban még találkozunk. Érdekes átolvasni a korabeli gyógymódokat, amelyek eredményüket tekintve azt bizonyítják, hogy abban a korszakban a pestisnek ellenszere, orvossága nem volt. Az ellene való egyetlen eredményesen alkalmazott módszer a betegek elkülönítése, a súlyosan fertőzött települések zár alá helyezése - lett volna. A felállított egészségügyi szervek már a kezdet kezdetén zárolták azokat a helységeket, ahonnan pestises megbetegedéseket vagy halálozást jelentettek, sőt a járvány terjedésével királyi rendelet tilalmazta a ceremóniás temetéseket és az istentiszteletek gyakorlását. Ez utóbbi intézkedést azonban a legtöbb helyen megszegték, sőt Debrecenben egyenesen zendüléshez vezetett a nyilvános temetések betiltása. 5 Karcagon május 2-ig a szokott módon folytak a temetések, Kisújszálláson is csak június 16-án hagytak fel a nyilvános temetésekkel és a templomi szertartásokkal: "Itt királyi parantsolatot vévén megszűntünk mind a halottak temetésétől mind a templomba való járástól" - jegyezték fel a kisújszállási egyházközség halotti anyakönyvébe. 6 Hasonló utasítást Karcag városa is kapott még májusban, de a tanács, bizonyára a református vallás gyakorlásának korlátozását értve, úgy foglalt állást, hogy "az Isteni tisztelettől pro hie et nune semmi nemű tekénteteért nem desciscálunk, hanem mind végig, mind vérig az Isteni tiszteletben álló szolgálatot továbbra is gyakorollyuk, félre tévén minden emberi találmányokat és más Superstitiókat mind addig míg tellyes végképpen /: kiről Isten eő Szent Felsége óllyon:/ minden Cultustól el tilalmaztatván mind Templomunk, mind Ekklésiai Eszközeink Másé Lesznek. " 7 Karcagon 1739. január 9 - május 27. között dühöngött a járvány. Ezen idő alatt januárban 19 februárban 77 márciusban 422 áprilisban 810 májusban 158 összesen 1.486 áldozatot temettek el. Kátai Gábor összesítése szerint az elhaltak között 808 férfit, 648 nőt találunk, 30 személy nemét nem lehetett megállapítani. 8 MOESS A. - M. ROMÁN É. 1980. 125. SZABÓ L. 1987.43. A Karcagi Református Egyházközség irattára. A 2. sz. 1739. május 23. KÁTAI G. 1874. 51-61. 357

Mivel az elhaltakat a családfő hozzátartozóiként jegyezték be (pl. "Balog András felesége", Balog András fia", "Balog István unokája") lehetőségünk nyílott egy részletesebb elemzésre, az 1738 végén Karcagon élt családok azonosítására, s a népesség hozzávetőleges, feltételezett számának megállapítására. A pestis alatt is lekiismeretesen vezetett anyakönyvi feljegyzésekből összesen 478 családot tudtunk azonosítani. Ha feltételezzük, hogy a pestis a családok legnagyobb részét /mintegy 90 %-át/ érintette és mindössze 50-60 családból nem voltak áldozatok/ a leírásból láthatjuk, hogy ilyenek, ha nem is sokan, azért mégis akadtak/, akkor a város 1738. évi népességét 530-540 családban kell megadnunk. A családokat hat fóvel számolva tehát Karcag 1738. év végi népességét 3200-3300 főben állapíthatjuk meg. Itt viszont ellentmondásba keveredünk a szakirodalommal, 9 amely az összeírt gazdaságok alapján 1735-ben mindössze 1746 főben állapítja meg Karcag lakosságát. Igaz, az általunk vizsgált időszakig eltelt három év, de kizárt dolognak tartjuk, hogy ennyi idő alatt a lélekszám megkétszereződött. /Az említett adatot érdemes már csak azért is erős kritikával fogadni, mert a szerző figyelmen kívül hagyta Szabó Lajos megállapítását. O ugyanis a Karcagnál jóval kisebb Kisújszállás népességét, (1736-ban) szintén gazdasági jellegű összeírás alapján 2317 főre becsülte./ 10 Visszatérve a pestis statisztikájához: a halotti anyakönyvből megállapítható volt, hogy 1739-ben május végéig kihalt 48 család /férj, feleség és gyermekeik vagy azok egy része/ 198 lélekkel. Megözvegyült 94 férfi és 88 nő, vagyis csonkánt maradt 182 család. Találunk még 56 felnőtt férfit és egy nőt, akik mivel saját nevükön és nem családtagként lettek feljegyezve nagykorú nőtlen fiúk, testvérek vagy szolgák lehettek. Családnevük 43 esetben nem ismeretlen, de hozzátartozójuk /feleség, gyerekek/ nem halt el. Ha az egyházi anyakönyv alapján kiszámított népességszámot tekintjük helyesnek, akkor is látszik a szörnyű veszteség, hiszen a betegség a lakosság 46,7 %-át pusztította el. A pestis statisztikájához érdemes még fellapozni a házasságkötések anyakönyvét és megvizsgálni az 1739 júniusa és 1742 decembere között megkötött házasságokat. Annak ellenére, hogy ezek a bejegyzések az adott időhatárok között rendkívül hiányosak, igen érdekes megfigyeléseket tehetünk. y 10 KISS József: A Pesti Invalidus Ház jászkunsági földesurasága. Bp. 1992. 186. SZABÓ L. 1987. 42. 358

1939-ben /június, július, augusztus, október, november hónapokban/ 74; 1740-ben /május, június, november hónapokban/17; 1741-ben /január, február, március, november december hónapokban/ 23; 1742-ben /január, február, november hónapokban/ 20, összesen 134 házasságkötéstjegyeztek be. Ezek közül: özvegy férfi + özvegy nő házassága 38 özvegy férfi + hajadon 20 nőtlen férfi + özvegyasszony 15 nőtlen férfi + hajadon 61 összesen: 134 Kitűnik, hogy 1742 végéig 111 csonkán maradt család egészül ki. Az özvegy férfiak Karcagon kívül Túrkevéről, Kunhegyesről, Bajomból, Kisújszállásról, Szentimréről hoztak feleséget, néhány özvegyasszony más településre: Bajomba, Madarasra, Egyekre ment férjhez. A töredékes feljegyzésekből egyértelműen megállapítható, hogy elsősorban a pestist közvetlen követő időszakban az özvegyek házassága a leggyakoribb. Feltételezhetjük továbbá, hogy 1742 végére alig maradt megcsonkult család Karcagon. A pestises esztendő mérlege tehát: a kihalt családok mellett, az özvegyházasságokkal, a későbbi elköltözésekkel 430-450 családra és /3300 főt véve alapul/ mintegy 1100 családtagra, összesen 2000 lélekre esett vissza a város lakossága. Úgy véljük, hogy a református anyakönyvből kiszámolt lakosságszám mindenképpen közelebb áll a valósághoz, mint a már említett adatok. így már nem kell csodálnunk azt, hogy a karcagiak négy év múlva merték vállalni egy új templom építésének költségeit, a redemptióval járó anyagi terheket és azt sem, hogy 1745-ben 573 redemptus gazdát vesznek nyilvántartásba. Megjegyezzük: a redemptusok családnevei 90 %-ban már 1739-ben előfordulnak. n. Házasságkötés, születés, halálozás 1770-1779 A református egyházközség lelkipásztorai 1730 őszétől vezettek feljegyzéseket a házasságkötésekről, a keresztelesekrol és a halálozásokról. Az anyakönyvek az 1760-as évek közepéig sok esetben igen hiányosak, de később már, elsősorban Tatai András és Átsi Péter lelkiismeretességének köszönhetően, 359

tervszerűen és /feltételezhetően/ pontosan vezetettek. 11 Az anyakönyvek adatainak összesítésével több megfigyelést tehetünk a város 18. századi népesedéséről és a lakosság egészségügyi állapotáról. Jelen alkalommal tíz év 1770-1779 adatait dolgoztuk fel. 12 Házasságkötések Az említett időszakban összesen 626 párt eskettek a karcagi református templomban. Évenkénti bontásban: 1770 1771 1772 1773 1774 1775 1776 1777 1778 1779 55 70 48 53 47 75 52 64 84 78 A korszakra, s ezzel bizonyára nem mondunk újat, az endogámia jellemző, tehát legtöbbször, 530 esetben /84,66 %/ a helybeliek házasságkötése történt. Nem elhanyagolható azonban az a 96 házasságkötés /15,34 %/, amikor karcagi férfiak idegenből hoztak feleséget, illetve karcagi lányok mentek férjhez más településen élő vőlegényhez. A statisztika szerint az előbbi 39, az utóbbi 57 alkalommal történt. Az exogámia leginkább a szomszédos községeket érinti: Kunmadarast 25, Püspökladányt 14, Kisújszállást 12, Kunhegyest és Tiszafüredet 6-6, Túrkevét 5, Nádudvart és Tiszaszentimrét 3-3, Tiszaigart, Mezőtúrt, Tiszaszöllőst 2-2 esetben, de találkozunk Abád, Ároktő, Báránd, Csege, Dancsháza, Földes, Debrecen, Szoboszló és Újváros nevével is. A legtávolibb házasságok gyomai, makói és miskolci kapcsolatokat mutatnak. 360 Az anyakönyveket két kötetben a Református Egyházközség gondnoki hivatala őrzi. 1. Az Házasság által egymásba köttetett személyeknek Laistroma mellyet emlékezetnek okáért a" Karczag új szállási Szent Ekklésia készíttetett Szoboszlai Horvát György Prédikátorságába 1730dik észbe. valamint ebben a kötetben még a Halottak Laistroma mellyet emlékezetnek okáért a Kartzag Ujszállási Szent eklésia készíttetett Szoboszlai Horvát György Prédikátorságában 1730. Ez az anyakönyv 1791-ig tartalmaz feljegyzéseket. 2. A Keresztségnek Szent Sacramentuma által az Isten Anya Szent Edgyházának társaságában be plántáltatott Kisdedek laistroma mellyet emlékezetnek okáért a' Karczag Uj Szállási szent eklésia készített Szoboszlai Horvát György Prédikátorságában 1730. Ezt az anyakönyvet 1826-ig vezették, abban az évben új kötetet nyitottak. Választásunk azért esett ezekre az évekre, mert sem háború, sem tömeges halált okozó járvány nem pusztította a város lakosságát.

1772-ben királyi utasítás szabályozza a házasságkötések rendjét, 13 s ezután újabb adatokkal bővítik az eskettekről készített feljegyzéseket. A házasságkötés dátuma mellett feltüntetik a házasuló felek társadalmi helyzetét (pl. "gazda legény", "szolga", "inas"), de beírják az anyakönyvbe a vőlegény és a menyasszony életkorát is. Ennek átlaga a férfiak esetében 25, a nők esetében 19 év. Vannak persze kirívó esetek: egy cigány fiatalember 16 évesen vezette oltárhoz 14 éves hitvesét, de 1779-ben 73 éves vőlegényről és 59 éves menyasszonyról is megemlékeznek. /Mindketten özvegyek./ Az általános azonban az, hogy a lányok 16 évüktől kerültek eladó sorba /nem ritka a 14 éves menyasszony sem!/ a fiúk pedig 18-26 éves korukig nősültek. A 30 éven felüli "fiatal pár" nagyon ritka. /Az anyakönyvekből az is megfigyelhető, hogy a legtöbb esketés, a házasságkötéseknek valamivel több mint fele, január hónapban történt. Nyáron elvétve vagy egyáltalán nem találunk ilyet, a késő ősz beköszöntével vannak nagyobb számban esküvők./ Keresztelések A születések száma megállapításának - ebben a korszakban - egyetlen forrása a keresztelesi anyakönyv. A szülők a nagy gyermekhalandóság miatt igyekeztek az újszülöttet minél hamarabb megkereszteltetni, de a bábák kötelességei közé tartozott a születésekről /a halvaszületésekről is/ mielőbb 1772. február 8-án jegyzik fel az anyakönyvbe, hogy a királyi parancsolat értelmében "ez utánn a' házasulandó személlyek minden személyi válogatás nélkül és múlhatatlanul egymás utánn következő három Vasárnapokon és nevezetessenn a reggeli Isteni tisztelet alkalmatosságával hirdettessenek ki, minek előtte hittel egybe köttetnének, hogy így mind azonn személyetek egybekeléseknek meg-eshető törvényes akadállyai jó idejében meg-tudódhassanak, mind a meg házasodásokbann való hirtelenségek és azokból könnyen következhető gonoszok és botránkozások el kerültethessenek." 361

jelentést tenni. így szerintünk lényegesen kisebb a lehetősége annak, hogy az anyakönyv hiányos. 14 Karcagon 1770-1779-ben3121 keresztelés történt. Születések 1770-1779 Év fiú lány összesen ikr 1770 133 151 284 2 1771 137 151 288 4 1772 151 138 289 1 1773 185 169 354 4 1774 77 188 265 3 1775 161 143 304 6 1776 174 162 336 3 1777 165 135 300 1 1778 170 185 355 7 1779 180 166 346 3 ossz. 1533 1588 3121 34 * Ebben az évben hármasikrek is születtek. Sajnos nem éltek sokáig, néhány napon belül a 41 éves Puskás Istvánné és két gyermeke /egy kislány és egy kisfiú/ pár hónappal később pedig a harmadik iker haláláról értesülünk a halotti anyakönyvből. 14 Az 1740-es években az egyházi és a világi elöljárók látták el a bábák felügyeletét. 1741-ben két, 1760-ban három, később négy bába teszi le az esküt az elöljáróság előtt. Esküjük szövegét megőrizte az anyakönyv /Keresztelések 446. pag./ Én N.N. esküszöm az élő Istenre ki Atya Fiu Szent Lélek tellyes Sz. Háromság egy bizony Örök Ur Isten Hogy ezen Öreg Asszonyi hivatalomban tisztán igazán hiven jó lelkem esméreti szerint eljárok Ekklésiánkk és helységünk külső belső Elöljáróinak Szavokat megfogadom. A betegségben lévő Személlyek iránt Személy válogató nem leszek Szegénynek gazdagnak egy aránt szóigálok, A Szenyvedő Személyek körül meg eshető fogyatkozásokat másnak ki nem jelentem, velem egy hivatalban lévő Társaimra nem irigykedem Sőt ha kívántatik a beteg körül véllek együtt jó lelkem ismereti Szerint szolgálok, mind a szülő Asszonyt mind annak magzattyát mig hivatalomnak rendi tartya meg mosogatok hetemet a beteg körül igazán el töltöm és tiszta igaz életet gyakorlok. Isten engemet úgy segéllyen." 362

Halálozások A halálozások /temetések/ anyakönyve adja a legtöbb információt a lakosság egészségügyi állapotáról, a gyakoribb /halált okozó/ betegségekről, a veszélynek legjobban kitett korosztályokról. A lelkészek feljegyezték az elhalt nevét, életkorát és a halál okát. Az utóbbi nagy segítség lenne egy igazán pontos kép megrajzolásához, de mint majd látni fogjuk a betegségek /pontosabban: betegségnek tekintett tünetek/ korabeli megnevezésének megfejtése ma már szinte lehetetlen, vállalkozás. A vizsgált időszakban 1988 halálesetet vettek fel az anyakönyvbe, statisztikánkat ezek alapján készítettük el. Sajnos 33 esetben hiányos bejegyzést találtunk, /hiányzott az életkor, vagy az elhalt nemét nem lehetett megállapítani /pl. "Tóth István gyermeke"/. Ezeket, mint értékelhetetlen adatot kénytelenek voltunk az összesítésből kihagyni, az általános kép megrajzolásához 1955 haláleset adatait használtuk fel. Halálozások 1770-1779 év férfiak nők gyerm. felnőtt öreg összekor kor kor sen 0-14 15-60 61-X 1770 111 110 173 29 19 221 1771 65 56 66 34 21 121 1772 103 115 159 35 24 218 1773 77 71 103 29 16 148 1774 75 76 85 4] 25 151 1775 132 114 192 33 21 246 1776 84 80 91 51 22 164 1777 135 142 219 34 24 277 1778 85 93 115 41 22 178 1779 116 115 145 51 35 231 Összes 983 972 1348 378 229 1955 Mint a táblázatból láthatjuk, a férfiak és nők közötti halálozási százalék csaknem azonos: 50,28, valamint 49,72 %. Az életkor szerinti bontásból kitűnik, hogy a "legsérülékenyebb" korosztály a gyermekeké: az összes haláleset 68,95 %-a. 363

Tanulságos kisebb életkori szakaszokra tagolni a gyermekkort: év -1 év 1-3 4-6 7-14 ossz. 1770 81 68 17 7 173 1771 46 10 5 5 66 1772 89 56 9 5 159 1773 71 21 3 8 103 1774 51 20 5 9 85 1775 105 62 10 15 192 1776 57 19 6 9 91 1777 107 70 25 17 219 1778 69 22 17 7 115 1779 98 31 9 7 145 ossz. 774 379 106 89 1348 A részletes kimutatás szerint a "gyermekkor" kategórián belül is legvédtelenebbek az 1 éven aluliak, a csecsemők teszik ki a korosztály haláleseteinek 57,42 %-át. Az életkor növekedésével fokozatosan csökken a halálozási arány: 1-3 év között 28,11 %, 4-6 év között 7,9 %, 7-14 év között 6,6 %. 15 /Az összhalálozások (1955) között ez 1 éves korig 39,6 %, 1-3 éves korig 194, %, 4-6 éves korig 5,4 %, 7-14 éves korig 4,5 %./ A gyermekkor halálozási statisztikájánál tudnunk kell, hogy az egészhez viszonyítva kevés a halvaszületések száma, /ezt "halva lett", vagy "idétlen" kifejezésekkel jelölték./. A tíz év alatt 31 halvaszületést találtunk. Annál nagyobb pusztítást végzett a gyermekkor - abban az időben még gyógyíthatatlan fertőző betegsége, a himlő. Az egyes járványos időszakok az összesítésből is kitetszenek. " Talán innen ered a karcagi öregek ma is hallható vélekedése, hogy "aki az egyéves kort megéri, az mán száz évig elélhet." 364

Himlő járvány ok és áldozatok 1770-1779 év 1770 1771 1772 1773 1774 1775 1776 1777 1778 1779 hó jan. 12-8 - 8 1 - - febr. 8-6 - 12 2 - - márc. 14-3 - 18 5 - - ápr. 24 1 2-28 12 - - máj. 16 5 3-27 16 6 - jún. 4 6 3/25-5/98 10 5 - júl. 2/80 7 - - - 11 - - aug. 13 - - - 17 3 - szept. 17 - - - 1 2 - okt. 7 - - - - 4/79-1 nov. 15-1 - - - 11 dec. - 16/87-2/3 - - 1/17 26//38 A himlő összesen 427 áldozatot szedett, elsősorban a 0-1, 1-3 és 4-6 évesek között. 16 A legtöbbször megjelölt halálokok közé tartozik még ebben az életkorban a "nyavalyatörés". Ez vélhetően nem azonos az epilepsziával, tapasztalataink szerint az egy-két hónapos korban meghalt csecsemőkre általánosan alkalmazták. Az, hogy milyen betegséget (betegségeket) takarhat, ma már megállapíthatatlan. Gyakori még a "hurut" vagy "horut" /bélhurut?, gégehurut?/. Szintén nem sokra megyünk azzal a betegséggel, amit "dagadozás"- nak emlegetnek, vagy a "szárazbetegség" megnevezéssel. Ez utóbbi a Magyar Értelmező Kéziszótár ( Bp. 1975.) szerint a tüdővész népies neve. Ez lehet, hogy felnőttek esetében valóban így van, de egészen kicsi gyerekekre is alkalmazták - minden alap nélkül. Egy példa: az 1775 júniusában elhunyt Puskás Istvánné /41 A himlő elleni védekezés nehezen vert gyökeret a Kunságban, pedig az egyházi és világi elöljárók mindent megtettek a védőoltások népszerűsítése érdekében, de még a 19. század elején is azt írja a jelentés, hogy "igen sokan vannak akik sem a' szemmel látott mindennapi példának... sem semmi biztató szavaknak nem engednek, ha nem egy átallyában meg átalkodtak abban, hogy gyermekeiket bé oltatni éppen nem engedik." /Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Jászknn Kerület iratai Fasc. 5. 428/1586. (Továbbiakban: SZML Jászkun Ker.) Csiszár József nagykun kerületi főorvos j elentése. / 1805-ben a Nagykunságon összesen 206 gyermeket oltottak be, ebből negyvenet Karcagon. /SZML Jászkun Ker. Fasc. 5. 428/520./ Ha lassan is, de valahára engedett a csökönyösség: Menzler Fülöp karcagi seborvos 1814-ben már 135 gyermeket oltott be himlő ellen. /SZML Jászkun Ker. Fasc. 5. 5487 365

éves/ neve mellé lakonikusan csak ennyit írtak "3 gyermeket szült", néhány nap múlva az egyik gyermek "nyavalyatörésben", pár napos testvére "száraz betegségben", pár héttel később a harmadik iker "sínlésben" halt meg. A gyerekek egyéb halálokai között meg kell említenünk a baleseteket, a vizsgált anyagban 14 ilyen eseményt találtunk. Legtöbben (8 fo) a kútba vesztek ("a vízbe hólt", "kútba esett", "kútba hólt"). Előfordulnak szörnyűbb esetek is: 1774 márciusában "Kis Péter lánykái Anna és Sára szerentsétlenül megégtenek", egy másik gyermek "meg égett forró vízben". Vigyázatlanságból ered az a baleset, amelynek áldozatát "a malom törte össze", de van, akit a ló rúgott halálra. Talán a megfelelő ellátást nem kapta meg az a fiatal fiú, aki "lábai sebjébe" halt bele - bizonyára vérmérgezés végzett vele. 17 Felnőttkor halálozási adatai év 15-20 21-45 46-60 61-80 81-X ossz. 1770 5 13 11 14 5 48 1771 6 12 16 17 4 55 1772 4 19 12 23 1 59 1773 5 16 8 14 2 45 1774 7 19 15 22 3 66 1775 4 16 13 17 4 54 1776 8 26 17 17 5 73 1777 5 20 9 21 3 58 1778 ó 22 13 14 8 63 1779 9 26 16 31 4 86 összes 59 189 130 190 39 607 248= 42,68 % 320= =16,36 % 1,99 % 366 A gyermekbalesetekre az 1780-as évek elején az egyházi vezetők is felfigyeltek és szigorú fellépést követelnek a világi vezetők részéről. /Beadványuk a Református Egyház irattárában A. 21. sz. alatt található./ Az erre adott választ nem ismerjük, de 1798-ban tanácsi határozat születik, hogy "parantsolni rendeltetik lör Hogy minden Ember akarmitsoda tehettségü légyen a' Kúttyát valami matériáiéval fel kávázza s annak száját a" Föld színétől annyira fel emellye, hogy a' miatt veszedelemtől félni ne lehessen. Ha ki pedig azt el mulatná, reájok fog a Kéményeket vizsgálókra bízattatni, sőt azoknak meg hagyatni, hogy az ollyan Kutakat minden engedelem nélkül bé szaggattassák.... 2or... a' Konyhák és Katlanok felemeltessenek, ne hogy azokra az apró gyermekek fel mászván tűz vagy forró víz által meg sértessenek. Minden részben pedig a" Szülék jó vigyázatra serkentessenek, gyermekeik s a' Házaik körül. /SZML Karcag. Prot. 1798. ápr. 6. 309. sz./

A könnyebb áttekinthetőség kedvéért az összesítéshez két csoportra (generációra) osztottuk fel az adatokat. A százalékos értékeket az összhalálozási adatokból (1955) számítottuk ki. A felnőttek esetében az első csoport eredményei a legjobbak, ami érthető, hiszen a fiatal és a középkorosztályról van szó, azokról, akik a legerőteljesebb és fizikailag is a legkifogástalanabb életkorban vannak. Az életkor előre haladtával nő a halálozások száma (lásd: második csoport.). A 15-45 évesek között találjuk a "gyermek szülésbe", "gyermek szülés utinn" vagy "gyermek ágyban" elhalt asszonyokat. 1770-1779 között 34 nő halt el a szülés vagy szövődményei (pl. gyermekágyi láz) következtében. Ezen halálozások zöme a 21-45 évesek között történt, a 15-20 éves korosztályból hárman haltak el szülésben. Korosztályukon belül a gyermekágyban elhalt asszonyok az összes halottak 13,7 %-át jelentik. 18 Valóban olyan magas kort értek-e meg az emberek régen, mint azt manapság gondolják? Erre adhat választ a 80 év felett elhalalozottak százalékos aránya. A nyolcvanas éveikben illetve azon túl 39-en haltak meg. Ez a felnőttek között 6,42 %, de az egészben (1955) mindössze 1,99 %-kal vannak jelen. (Az idős férfiak átlagéletkora 88, a nőké 86 év. A legidősebb személy közöttük az 1779. márciusában temetett "Öreg Kerékgyártó Szabó Mihály", aki 105 éves korában /"fulladozásba'v hunyt el. A felnőttek betegségeivel ismét csak nem sokra megyünk. Az anyakönyvet vezető lelkipásztorok a hozzátartozók közlései alapján rögzítették a halál okát s az orvostudományban bizonyára nem sokkal voltak járatosabbak, mint a kor átlagemberei.* így aztán nagyon sokszor találkozunk a sztereotip megnevezéssel: "sinlett", "dagadozás", "fulladozás", "sullyos betegségbe", "nehéz betegségbe", "nyilallásba", "kelevénybe", "hirtelen", "nyavalyatörésbe", "száraz betegségbe", "vízi betegségbe", stb. A "kórisme" ugyanis nagyjából ennyiből, vagy ezen megnevezések kombinációjából áll - (pl. az 1778 júniusában temetett 72 éves Dési Mihályné "sínlésbe, dagadozásba, fulladozásba" halt el; Sütő Demeter fia egy napot élt, halálának oka: "sullyos betegség".) Természetesen vannak jobban behatárolható esetek is. A gyermekeknél már említettük a himlőt, ami egyértelművé teszi a halál okát. A felnőttek esetében szóltunk a A kor felfogásához és viszonyaihoz képest igyekeztek óvni a terhes nőket és az árván maradt gyermekeket, de ezt központilag felügyelni abban az időben még nem lehetett. Számos esetet ismertünk, amikor terhes feleségüket, vagy árva gyermeküket elhanyagoló férfiakat testi fenyítésre, szóbeli intésre vagy pénzbüntetésre ítélnek. 367

gyermekágyi halálról, de ide soroljuk még az agyvérzést /"szélütés", "gutaütés"/ is. Ennek tíz év alatt 14 áldozata volt. Egyértelműek a végelgyengülésre, öregkori halálra utaló megjegyzések: "hervadozásba", "idejét megélte", "öreg volt", "el öregedett", "vénségbe". Másutt alig találunk konkrétumokat, ezért nem látszott hasznosnak a betegségek szerinti lebontás elkészítése, pusztán kíváncsiságból végeztük el néhány betegség áldozatainak összeszámlálását. (A 18. századi kifejezés mai meghatározását a Magyar Értelmező Kéziszótárból vettük át.) Hideglelés /hidegrázás, malária/ előfordul olyan összetételben is, hogy "hideglelés után sullyos betegség". 24 esetben találkozunk vele. "Vérbenn" /vérhasban/ A tíz év alatt 39 áldozata volt (gyerekekkel együtt). Járványos formájával 1775. év nyarán és őszén találkozunk, ekkor, elsősorban gyermekkorúak közül 10 áldozata volt. Pokolvar /lépfenés fertőzésből eredő, hólyagokkal, daganatokkal járó fájdalmas betegség. Népies értelmezése: tüzes kelés, kemény daganat.) Karcagon 6 alkalommal találtuk. Süly (a régi értelmezésben skorbutot és vérbajt is jelentett) Karcagon 10 áldozata volt, de azt nem tudjuk eldönteni melyik betegséget értették alatta. Mint halálok az 1770-es évek második felében jelenik meg a 20-30 évesek betegsége, de van 14 éves áldozata is. Egy három éves korában elhalt gyermek neve mellé is azt írták be: "sülyös volt". 19 Száraz betegség /tüdővész/ Már hoztunk példát arra, hogy az életkornak szinte minden fázisában alkalmazták, beleértve a pár napos csecsemőket is. A felnőttek esetében 41 alkalommal adták meg, mint "kórismét". Ha ezekben az esetekben valóban a tbc-t jelenti, akkor ez a későbbi súlyos betegség már a 18. században intenzíven jelen van a városban. Fene /fekély, gennyes seb/ olyan variációban is feljegyezték, hogy "nagy betegség után fenébe" - ez esetben talán felfekvés lehet. 4 alkalommal fordult elő. Vkibetegség /a vizenyő felhalmozódásával járó kóros állapot/ 4 alkalommal említik. Sárgaság /a bőrnek és a szem kötőhártyájának elszíneződése, májgyulladás - megjegyezzük az epevezeték elzáródása is okozhatja E. Gy./ kétszer fordult elő. A felnőttek balesetei leginkább a munkavégzéssel kapcsolatosak, de például 1770-1779 között négy fiatalember fulladt vízbe, egy férfi "a kútba hólt", 368 Azt hogy a nemibetegség, jelen esetben a vérbaj már itt is megjelent, mutatja az a tanácsi végzés amelyben 24 órai börtön elszenvedésére ítélik Csenda Istvánné Győri Máriát, mert Varga Mihály mészárost a piacon sokak előtt "fertelmesnek, francúzosnak kiáltotta."

villámcsapásnak két fiatal esett áldozatul /mindketten szolgalegények/, két férfit szekérrel ért baleset /"szekér törte össze", "a szekér rá dült'7, volt aki "késbe esett", két virtuskodót pedig agyonütöttek /"erőszakos ütéssel fejét betörték", "halálos ütésbe"./ Ha a születési és a halálozási adatokat összevetjük, azt tapasztaljuk, hogy az igen magas gyermekhalandóság ellenére is a város népességének gyarapodása a 18. század második felében töretlen. 1770-1779 között 1133 fővel nőtt a város lakossága. A nagyobb járványok a következő évtizedekben is elkerülték, csak az 1786. évi bácskai kiköltözés jelentett nagyobb népességcsökkenést. m. Borbélyok, bábák, kuruzslók Egy 1767-ben készült jelentés szerint a Nagykunság hat településén, Kunmadaras kivételével, már a 18. század derekán működött a községekben egy-egy állandó, szerződtetett borbély /seborvos/ és a lakosság igényeinek megfelelő számú bábaasszony. 20 A Helytartótanács részére készített jelentésből kitűnik az is, hogy a seborvosok tudománya külső sebek gyógyításából, érvágásból, köpölyözesbol és néhány gyógyszerféleség készítéséből állott. Az akkor itt dolgozó kirurgusok Kassán, Debrecenben, Szegeden, Pécsett tanultak mint borbélylegények gyakorta külföldön "vándorlottak". A Nagykunságon, mint városi orvosok álltak alkalmazásban, felügyeletüket a megyei orvos, ebben az időszakban a Kisújszálláson működő Pápay György "medicus" végezte. 21 A későbbiekben megjelenik a kerületi seborvos tisztsége is, ezt 1787-88-ban Hléssy Ferenc, 22 1789-1812 között Szikszai Dániel karcagi kirurgus töltötte be. 23 SZML Jászkun Ker. D. Capsa VI. Fasc. 1. No. 43. Nem állja meg a helyét tehát az a megállapítás, amely szerint Karcagon "1804-ből van az első adatunk chirurgus szerződtetéséről." SZABÓ István - SZABÓ László: Karcag. In: Adatok Szolnok megye történetéből. Szolnok, 1980. I. köt. 415. Pápai György "medicus, Szikszai fi, Kassán tanulta /mesterségét/ azt el végezvén Lengyel - Silesia, Morva és Austria országokban 's Bécsben és Posonban maga mesterségének öregbítésére 12. esztendeig vándorlott azt el végezvén Debreczenben Doctor Buzinkay és Doctor Faber Uraknál 4. esztendőkig és két hónapokig a' Medicinának nagyobb nagyobb meg tanulásáért legényül szolgált." Lásd: 20. sz. jegyzet. SZML Karcag, Prot. 1787. febr. 19. ELEK György: Egy nagykunsági seborvos a 18. században. In: Jászkunság, 1992. 6. sz. 30-36. 369

Ekkor már általános törekvésnek mondhatjuk azt, hogy a településeken a bábák mellett állandó városi orvos álljon a lakosság szolgálatában. Ha a seborvos elhalt vagy elköltözött a községből, a tanács igyekezett mihamarabb új orvost szerezni. Karcagon 1767-ben Dévay István vállalta a borbély szolgálatot. "Tanulta mesterségét Kassán és ugyan ott Czéhbe is állott. Négy esztendeig T. Ujvarianum Regementben, mint Borbély Szolgáltt", őt követte 1769-1795-ben Szikszai Dániel, aki a Zemplén megyei Ujhelyen született, oklevelét Pesten szerezte. 1795-97 között Csáti Sámuel debreceni seborvos lépett a helyére. 24 Szikszai 1797-ben kerületi seborvosi tisztsége mellé visszakérte a városi megbízatást is, egyben ígéretet tett arra, "hogy mindenkor alkalmatos Legényt fog tartani azért, hogy midőn néha maga nem lenne Hivatala miatt, légyen kihez fojamodni a hirtelen való szükségben." 25 Néhány év múlva, 1803-ban, városi állását végképp feladta, helyére fia, ifj. Szikszai Dániel lépett, akinek 1806-ban bekövetkezett halála után, még abban az esztendőben, Menzler Fülöp lett a városi sebész. 26 A borbélyok a várostól lakást, portát, 20 Ft készpénzt, 10 köböl búzát, 10 köböl árpát, egy hizlalni való sertést, 200 kéve nádat és változó nagyságú szántóföldet kaptak egész évi tevékenységükért. Ennyi járt azért, hogy lehetőség szerint mindig a városban tartózkodjanak. A betegektől külön sokszor igen borsos összegű tiszteletdíjat kaptak a gyógyításért. Szikszai Dániel példáját tekintve bátran kimondhatjuk, hogy Karcagon a legnagyobb jövedelmű emberek közétartoztak. 27 1801-ben kelt a Jászkun Kerületnek az a szabályzata, amelyben számos egészségügyi rendelkezést vezetnek be, kitérve ezen belül az orvosok, borbélyok, bábák kötelességeire, a patikák felállítására, himlőoltásra stb. 28 A borbélyok feladatait a következőkben foglalják össze: "Mivel pedig az orvos Doctorok arra éppen reá nem érnének, de tőlök kívánni sem lehetne, hogy a" Betegnél, kiváltt Lakó helyeiken kivel szüntelen tartózkodgyanak, szükség lészen a 24 25 26 27 28 SZML Karcag, Prot. 1795. jún. 9. 388. sz. valamint okt. 31., nov. 5. SZML Karcag, Prot. 1797. szept. 23. 435. sz. SZML Karcag, Prot. 1806. máj. 5. ELEK Gy. 1992. 33-34. SZML Jászkun Ker. Fasc. 5. 428/496. 1801. év. 370

Distrlis Chyrurgusokon kivel (kinek úgy is az a kötelessége, értvén a Borbélyi Tudományban a x mi az Orvos Doctoroké) minden Communitásnak egy jó kitanult j józanságárúi ismeretes különös Borbélyt illendő és ollyan fizetésre felvenni, a^ mellybül betsületessen subsistálíyanak, kik az Orvos Doktorokk Utassításával a* betegeket gyógyícsák és a Barmok nyavalyáin is segícsenek, a" Borbélyok kötelességeit is közönségesen az elé forduló esetek határozzák meg, különössen pedig Kötelességekben fog állani minden rendkívüli vagy egyéb közben jött esetekről az Orvos Doktorokat vagy Distr Borbélyokat azonnal tudósítani, kik is eggyess meg határozásokkal minden hátráltatás nélkül a bejelentett akár ragadó, akár más x s mindenféle nékiek hírül adatott nyavalyák orvoslását munkába fogják venni, hogy azonban a sínlödő szegény betegnek, az orvosok még ideje vagyon, segedelmet nyujcsanak, a Communitasok elöljáróinak kötelességek lészen azokk promótiójára ingyen és sietőssen alkalmatosságot adni.... a^ mi ÍT Borbély Í Bábaság, s egyéb éhez tartozó Tudományokhoz megkívánható eszközöket illeti, azok mind a három Ns Megye részére meg lévén tellyes számba szerzettve, azokban fogyatkozás nem lehet..." A seborvosok ezen felül kötelesek szükség esetére kézipatikát is maguknál tartani, gyógyfüveket, gyökereket, piócát is kellő mennyiségben beszerezni, s szükség esetén gyógyszert főzni, hiszen nagyobb patika a környéken csak Szolnokon, Debrecenben és Szarvason működött. A 18. század végén a seborvosok tevékenysége már nem kizárólag a sebészi teendők ellátásából állt. Szikszai Dánielről tudjuk, hogy szembetegség, gyengeelméjűség Gyógyításával is megpróbálkozott. 1811-ben a karcagi tanács igazolta, hogy 'VT Tehén himlőnek bé jövetele előtt is a Természeti himlővel való oltást régtől fogva mindenkor haszonnal gyakorlottá ezen városban, nem kívánván munkájáért senkitől jutalmat, valamint az ujabb esztendőkben a Tehén himlőt is egész szorgalmatossággal oltogatta." 19 Műszerei között a sebészeti, szülészeti, fogászati eszközöket is megtaláljuk. 30 A városi jegyzőkönyvekben ez időből nem találtunk egészségügyi rendszabályokat, de hogy voltak, azt néhány elszólt esettel bizonyíthatjuk. 1775-ben Ruha Jánost, "mivel régtől fogva vérhasban mondatik lenni", mégis nyilvános helyen találják, pénzbüntetésre ítéli a tanács. 31 1790-ben a harangozó fekszi meg a derest tíz pálcaütés erejéig, mert kiderült, hogy az iskolában "ha vizet viszen a' Hordóban büszhödteti és a Gyermekeket 29 30 31 SZML Karcag, Prot. 1811. máj. 1. 224. sz. SZML Jászkun Ker. Fasc. 5. 527/446. SZML Karcag, Prot. 1775. nov. 3. 371