Borsi Ferenc A magyar asztali citera

Átírás

1 Borsi Ferenc A magyar asztali citera 1

2 A kiadvány megjelenését támogatták: Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma A borító Huszár Ágnes fotójának felhasználásával készült. A címoldalon Mikécz László citerája látható. Gyurcsó István Alapítvány Könyvek 47. ISBN Borsi Ferenc Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely 2

3 Borsi Ferenc A MAGYAR ASZTALI CITERA Dunaszerdahely,

4 4

5 ELŐSZÓ Népszerűségében kevés népi hangszer vetekedhet a magyar asztali citerával. A XIX. század végén és a XX. század első felében a magyarlakta falvakban a legtöbb házban, családban akadt ilyen hangszer, vagy a hangszeren játszani tudó személy. Az asztali citera a családi muzsika megtestesítője volt ebben a korban, faluhelyen. A rádió, televízió, hifi tornyok előtti időben szinte az egyedüli hangszeres zenei szórakozás forrása volt az egyszerű falusi otthonokban. Természetesen a pásztorok, földművelő parasztok, kétkezi munkások kezében akadt furulya, tekerő, tambura, vonós hangszer is, de nagyságrendekkel kisebb számban, mint a citera. Megkülönböztetett figyelmet érdemel ma is, amikor a tudatos népzenemegőrzés korában a legtöbbek által művelt hangszerről ejtünk szót. A hangszer gyakoriságát korábban a népi játékosok, ma a műkedvelő előadók kezében azzal magyarázhatjuk, hogy viszonylag egyszerű az elkészítése, s könnyen elsajátítható játéktechnikával önállóan is teljes értékű zenei élményt, kisebb vigasságokban akár tánckíséretet is szolgáltathat. A citerát leggyakrabban maga készítette a falusi ember tudása, rendelkezésére álló szerszámok mértékében. Volt, aki ügyesebben, mívesen, gazdagon kidíszítette, volt, aki éppen csak megteszi módon összetákolta. Az új hangszer leginkább egy másik mintájára készült, átvéve annak méreteit, szerkezeti-formai megoldásait. Ennek köszönhetően egy-egy közösségen belül hasonló, jellemző hangszertípusokra bukkanhatunk ott, ahol megmaradtak ezek a zeneszerszámok. Érdemes hát kutatni, utánajárni: hol, milyen hagyománya lehetett a citerakészítésnek, citeramuzsikának. Négy éve egy átfogó feltáró-kutató program indult, a citeratípusok leírására, jellemző helyi változatok meghatározására, dokumentálására. Jelen kötet e kutatómunka friss népzenei berkeken belül is meglepetéseket tartogató eredményeit összegzi, a Kárpát-medencei összmagyarság viszonylatában, de elsősorban a felvidéki hangszerekre összpontosítva. 5

6 A citeracsalád mint hangszertípus A magyar asztali citera a HORNBOSTEL SACHS-féle hangszerrendszer 1 szerint az egyszerű chordofon (húros) hangszerek, azaz a citerafélék osztályába tartozik. Ebbe az osztályba tartoznak többek között a pszaltériumok, cimbalmok, csembalók, zongorák, a keleti citerafélék az indiai vínától a kínai csinen át a japán kotóig kép: Japán koto Láthatóan elég széles skálán mozog az osztály behatárolása. Ezen nagyon különböző hangszerek közös jellemzője, hogy a hangszekrénnyel párhuzamosan kifeszített húrok teljes hosszukban rezeg(het)nek. Tehát csupán fő szerkezeti szempontból tartoznak egy főcsoportba, alakjuk, játéktechnikai elvük azonban igen különböző lehet. A citerafélékkel szemben a lantféléknél (pl. gitár, tambura, hegedű) a hangszekrényből kiálló külön részen, a nyakon lehet lefogni a húrokat, hangokat. A citeraféléknek tehát nincs nyaka. A pszaltériumféléken, cimbalmokon, kanteléken a húrok szabadon, megrövidítés nélkül zengenek. A fogólapos citerákon idetartozik a mi citeránk is a rezonátor tetején kialakított érintősorhoz, küszöbökhöz (bundokhoz) a dallamhúrokat leszorítva megrövidíthetjük a rezgő húrrészt, így magasabb-mélyebb hangokat kaphatunk. 1 Curt Sachs és Erich von Hornbostel 1914-ben rendszerbe foglalta a világ valamenynyi hangszerét. A rendszer alapelve a hang létrejöttének mikéntje, eszerint a hangszerek öt főosztályt határoztak meg: 1. aerofon (a levegő rezgésétől szólnak); 2. idiofon (a hangszer teste rezeg); 3. membranofon (kifeszített hártya rezeg); 4. chordofon (kifeszített húr rezeg); 5. mechanikus és elektromos (valamilyen gépezet vagy az elektromos áram hoz létre zenei hangot).

7 A magyar citerák tehát a citerafélék osztályában a lapos dobozciterák érintőkkel ellátott (fogólapos) csoportjába tartoznak. Hasonló típusú hangszerek az osztrák-bajor Kratz Zither, a francia épinette, az izlandi langspil, a norvég langeleik, a flamand és dán hommel, és a svéd hummel is. A távol-keleti citerák (csin, koto) domború fedlapúak, ezért külön a domború citerák alcsoportjába esnek. a. b. c. 2. kép: a. kínai csin, b. japán koto, c. koreai kaja-gum A citera művelődéstörténeti háttere Az európai, érintőkkel ellátott citerákat a tudomány az ógörög monochordból eredezteti, méghozzá viszonylag kései, 16. századi nagyobb méretű elterjedéssel. Ezekből fejlődtek ki egyéni utakat bejárva és hagyományokat teremtve Európa különböző népeinél a föntebb már említett, ma is fellelhető népi citeratípusok. Az is könnyen elképzelhető, hogy a magyarság már a honfoglalás előtt ismerhetett citeraszerű hangszert, úgy az az ázsiai citeratípusokkal mutatna közelebbi rokonságot. Erre azonban (egyelőre) tudományos bizonyítékunk nincs. Egyetlen közvetett adatról van tudomásunk, hogy Kijev mellett a népvándorlás korából származó régészeti leleten- egy ötvösmű 7

8 palmettás díszítményei között- egy citerázó alakot láthatunk. A lelet arról tanúskodik, hogy a VII-VIII. században a kazárokkal szövetségben élő magyar törzsek láthattak/ismerhettek citeraszerű hangszereket. A monochordról és a belőle származtatott európai citerákról meglepően kevés hiteles történeti adatunk maradt fenn. A kutatást megnehezíti, hogy a történeti források latin szövegeiben a cithara, citharedo kifejezést nem egyértelműen a citerára, citerajátékra használták. Emiatt az írott forrásokat föltételesen kezeljük, habár az sem kizárható, hogy valóban citeráról van szó az adott szövegben. Azt a nézetet viszont nem tudjuk elfogadni, hogy ha nem bizonyíthatóan citeráról van szó, a citerát, mint lehetőséget kizárják a feltételezések közül és minden más pengetős hangszerről eshet szó, csak citeráról nem! 8 3. kép: Népvándorlás kori régészeti régészeti lelet Kijev környékéről Az egyértelmű képzőművészeti ábrázoló forrás (rajzolt, festett, faragott) az egész kontinensen elenyésző. Egy 8. századból való rajzolt emlék arról tanúskodik, hogy a szolmizáció megalkotója, Arezzói GUIDO is alkalmazta a monochordot zeneoktatásában. Az ábrán a mester mindkét kezében arasznyi pálcikát tart (jobb kezében három ujja közt, bal kezében úgy tűnik marokra fogva). Föltételezhetjük, hogy jobb kezében pengetőt (verőt), bal kezében nyomófát tart. Ugyanakkor írásos forrás is fönnmaradt (Levél Mihály szerzeteshez az ismeretlen dallamok leénekléséről) amelyben fenntartásainak ad hangot a monochord alkalmazását illetően, az énektanítás gyakorlatában: Az ismeretlen ének elolvasására, kedves testvérem, az az első közismert szabály, hogy a neuma minden hangját eljátszod monochordon és arról hallás után, mint valami emberi tanítómestertől megtanulod. De ez

9 4. kép: Arezzói GUIDO monochorddal 5. kép: Freskórészlet a rynkenbyi (Dánia) templomból: angyal citerával csak kisgyerekeknek való szabály, jó ugyan kezdőknek, de felettébb rossz állandó használatra. Egyértelmű, megbízható történelmi kordokumentumok a templomok falát díszítő freskók és szobrok. Bulgáriában a rilai kolostorban egy 8. századi freskón körtánchoz muzsikáló együttesben tamburást, hárfást, citerást és dobost találunk. Ez a becses forrás nem csak arról szolgáltat bizonyítékot, hogy a monochordszerű citera nem csupán zeneoktatási segédeszköz volt abban az időben, hanem más hangszerekkel társulva együttesben, dallamhangszer, amelyet tánckíséretre is használtak. A Dániában található rynkenbyi templom falán harmincegy muzsikáló angyal látható az 1500-as évekből. Egy közülük citeraszerű hangszeren játszik. Itt ismét hangsúlyoznánk a citera más hangszerekkel való társítását. Ezen egyházi képzőművészeti emlékek számunkra bizonyító erejűek, hogy a latin bibliai hivatkozások citeraszerű hangszerről szólnak. Ugyanúgy már az első magyar nyelvű bibliafordításokban és prédikációkban: Dicsirjétek az urat trombita szoval és citarával (ILY- LYÉS András 1696.) fölöttébb valószínűnek tartjuk, hogy igenis citera típusú hangszerről szólnak az egyház képviselői, olyanokhoz, akik ismerik ezt a hangszerfélét. 9

10 PRAETORIUS Syntagma musicum (1619) című művében egy rézhúros, pengetős hangszert ír le Scheitholt (hasábfa) néven. Ennek egy dallamhúrja és három kísérő bordunhúrja van. A dallamképző tizennyolc érintőt közvetlenül a fedőlapba építették be egy sorba, mixolid (hypoion) diatonikus sorrendbe. A dallamhúrt egy rövid pálcácskával nyomják le bal kézzel, míg az összes húrt a jobb kéz hüvelykujjával ütögetik. Ez a történelmi kútfő több szempontból is tanulságos. Először a hangszer rézhúrjait emelnénk ki. Abban a korban az acél mint anyag nem volt még ismeretes. A réz kevés és drága matéria 6. kép: Michael PRAETORIUS, Syntagma Musicum, De Organographia, Wolfenbüttel, volt. Nyilván ez lehetett az egyik gátló tényezője e hangszer korai tömeges elterjedésének. (Amint az acélhuzal elérhető termék lett a köznép számára, a falu embere már önállóan tudott citerát készíteni magának.) Másodjára, az érintőket közvetlenül a fedőlapba ütötték be. Emiatt csak áttételesen beszélhetünk fogólapos hangszerekről, korrektebb az érintősoros megnevezés.(ilyen érintősoros hangszerek az alföldi vályú és kisfejes citerák, egészen az 1960-as évekig.) Az alföldi hasáb- és kisfejes citeráink is ilyen szerkesztésűek. A fogólapot csak újabb megoldásként kezdték alkalmazni a dunántúli hangszereken. Harmadsorban a dallamhúrt nyomóeszközzel fogják le. Az ujjakkal való húr lefogás a legújabb időkben terjedhetett el. Negyedrészt abban az időben még nem állandósulhatott a pengető

11 használata. Ha nem akadt erősebb toll, szarudarab, ujjakkal pengették vagy ütögették a húrokat (ez bizony nem túl nagy hangerőt szolgáltathatott, de saját énekkíséretre elegendő volt). Johannes Amos COMENIUS 1675-ben jelentette meg Orbis Sensualium Pictus című latin magyar kétnyelvű könyvét. Ebben fölsorolja és csoportosítja a Muzsikáló (hangicsáló) szerszámokat. Ezek között megemlíti a citerát is. Az ott mellékelt ábráról azonban kiderül, hogy a citera elnevezést egy hosszúnyakú lant- tamburaszerű hangszerre értelmezi. A legkorábbi magyar írásos forrás, amelyből a citerára ismerhetünk, 1774-ből származik. BALLA Antal kéziratos tanulmánya, a Hangról zeneelméleti témáról értekezik. Egyik fejezetének a címe: Az Tombora és Czimbalom honnét vette eredetét. Itt a következőket olvashatjuk: A Czimbalom, mellyel nállunk a tanulo Deákok, s némely Parasztok élnek, ebbül vette eredetét (monochord, a sz. m.), mivel vagy csak az első, vagy pedig két első hur le nyomatatván ujj ujj consonans hangot ád az ö megröviditéséhez képest, a többi pedig adja az harmoniát kivált ha már eleve a Consonans és harmonóniát szerző hangok szerént vannak a többi hurok fel vonyatattva. (Idézi KIRÁLY Péter.) Ne lepődjünk meg, hogy BALLA tamburának, cimbalomnak nevezi a citera játékelvű hangszert. Jól tükrözi, mennyire következetlenül használták a korábbi századokban a hangszerelnevezéseket. Nem fölösleges megemlítenünk az es évekből származó cseh citerarajzot, melyet bizonyos Johann Rudolf SPORCK készített Prágában. Egysoros diatonikus (mixolíd-hypoion) küszöbbeosztású hasábcitera. Érdemes a hangszer hátsó tőkéjét megjegyezni, a szlovákiai magyar citerákon is találkozunk hasonló formai megoldással. A magyar asztali citera típusát elsőként HERMAN Ottó írta és rajzolta le néprajzi hitelességgel 1898-ban. A hangszernek három dallamhúrja, tizenkét 7. kép: Johann Rudolf Sprock citerarajza az 1740-es évekből, Prágából vendéghúrja (kísérőhúrja), valamint három fiókja (oldalfeje) volt. 11

12 Ő maga szentesi citerának nevezi. Mai ismereteink és megnevezéseink szerint alföldi kisfejes típusnak neveznénk az ismertetett hangszert. Az első citeradallam-lejegyzést és játéktechnikai megfigyelést KO- DÁLY Zoltán teszi közzé 1907-ben az Ethnographia folyóirat XVIII. számában. Kiemelnénk, hogy Kodály ezt a megfigyelést egy bővebb felvidéki gyűjtése keretén belül tette, egy gömöri Zabar nevű faluból: Az a fiatal kanászlegény, a ki tollba énekelte a föntebbit, cziterához is ért. Jobbára tánczravalót játszik, de hallgatót is. Egy-két kuplét is megtanult a tarjáni cigánytól. Hangszere a rendes paraszt czitera: két kettős húrja rovatos fogólap fölé van feszítve, a hangsora: d1 e1 fis1 g1 a1 h1 c2 d2 e2 fis2 g2 a2 b2. Nyolcz kisérő húrja közül hét szintén d1-re hangolva, a nyolczadik d-re. Ez a mély húr sárgaréz, a többi tizenegy aczél. A négy dallam játszóhúrt fácskával szorítja le, a pengető tollszárral pedig minden dallamhangnál végigránt a kisérőhúrokon is. Nagy valószínűséggel hasábciterán játszhatott a kanászlegény, hiszen a hangolásból kiderül, hogy kisfejhúrok nem szerepelnek a fölsorolásban, és minden bizonnyal a hasas formát külön kihangsúlyozta volna a nagy népzenegyűjtő. Ezen a helyen említjük meg, hogy az első citerás fonográffelvételt is KODÁLY készítette 1916-ban Nagyszalontán. BAGOSI Lajos nagyszalontai citerástól 10 dallamot jegyzett le a gyűjtő, kilencet fonográfra is rögzített. Ezek a fölvételek Európa, de egyben a világ legrégebbi citerás hangzó dokumentumai. További érdekes egybeesés, hogy a budapesti Néprajzi Múzeum citeragyűjteményében két Nagyszalontáról származó kisfejes citera is található. Az egyik 1898 a másik 1905-ben készült. A citera közismertsége, népszerűsége inkább kerékkötője, mintsem előremozdítója volt a föltáró-kutató munkának. VISKI Károly 1932-ben A Magyarság Néprajza II. kötete 438. oldalán a citera közismertsége okán fölöslegesnek tartotta a hangszer részletes tudományos leírását, ismertetését: Általánosan ismert volta miatt leírnunk fölösleges. Sajnos úgy tűnik, hosszú távú hagyományt teremtett ezekkel a sorokkal, hiszen az elmúlt bő száz évben alig néhány tíz cikk, tudományos munka jelent meg a citeráról szólóan. 12

13 A magyar asztali citera részei 8. kép: GÁTS Tibor belsőfejes-kisfejes- hasas citerája 1. belsőfej; 2. nagyfej (hosszú fej a belső fejes típusnál); kisfej (kölyökfej, fiók, oldalfej); 4. hangolószegek, csapok; 5. húrtartó párna/vánkos, nyereg; 6. fogólap, érintősor, kótaléc, nyomkodófa; 7. érintő, küszöb (németül bund), kótadrót; 8. belső oldal; 9. fedőlap, fedlap; 10. hangnyílás, hangvető, hangüreg ; 11. has, külső oldal, külső káva; 12. hátsó húrtartó párna/vánkos, láb, híd; 13. hátsó tőke; 14. húrtartó szegek, akasztószögek 13

14 A citera hangolása és fogólapja Kívülállóknak nem egyszerű megérteni a citera hangolását. A citerának ugyanis nincs kötött húrszáma (szabadon változhat) és a hagyományban nem alakult ki egységesen rögzült hang magassága sem, mint például a hegedűnek, gitárnak. Az asztali citerának hangolási elve van. A hangszeren kétféle rendeltetésű húrt találunk, amelyek együttesen adják az úgynevezett bourdon, bordun, egyes szóhasználatban bordó hangzást. 1. A dallamhúrok a fogólap fölött húzódnak. Rajtuk játsszuk a dallamot. Ezek bármilyen számban is szerepelnek (3+2, 3+3, 4+3), a hagyományban mindig azonos magasságúak. 2. A kísérőhúrok a tonalitás érzetet erősítik, és a ritmikai tagolást, egyszerű zenei kíséretet szolgáltatják. Egy állandó hangközt hangoztatnak, a megszólaló dallam záróhangját (tonika) és a záróhangtól számított ötödik hangot (domináns). Ezt az állandó hangközt bordunkíséretnek nevezzük, ilyet hallunk a dudán, a tekerőn vagy az indiai szitáron is. A bordunkíséret valójában a harmóniával alátámasztott dallam előtti zenetörténeti korszakból maradt ránk a mai napig. A falusi néphagyományban ki-ki énekhangja vagy szabad tetszése szerint hangolta hangszerét. Ma leggyakrabban a g üres húrra a fogólap beosztásának megfelelően hangolnak a citerások (de találunk á, fisz és é alaphangú citerákat is). A kiscitera dallamhúrjait az egyvonalas oktáv g 1 hangjára hangoljuk. Ez megfelel a szoprán hangfekvésnek. A nagycitera dallamhúrjait a kis oktáv g hangjára hangoljuk. Ez leginkább az alt hangfekvésnek felel meg (ezért helytelen ezeket a citerákat tenor citerának nevezni). A bordunkíséretben c és g húrokat találhatunk változó számban és magasságban. A hosszú kísérőhúrok az üres dallamhúr és annál mélyebb regiszterekben szólnak. A kisfej-húrok a dallamzáró hang és annál magasabb regiszterekben szólnak. 14

15 A citera fogólapja A magyar citerának sajátságos érintősora (küszöbbeosztása) van. A nyugat-európai citeráknak zömmel egysoros diatonikus, az osztrák-bajor stájer citeráknak egysoros kromatikus a bundbeosztása. Az alföldi kétsoros kromatikus beosztás jellegzetes magyar megoldás, a zongora billentyűinek rendszerét követi. A külső sor a fehér, a belső sor a fekete billentyűknek felel meg. Ránézésre a beosztás g alapú. Az üres húr, az érintők elrendezési viszonyából következtethetően a g hangot jelöli. Ebből azonban arra lehet következtetni, hogy a hangsor, szó alapú, azaz mixolíd. A citerajáték viszont úgy szól jól, ha a dallamokat c-re zárják, a bordunkíséret ebben az esetben hangzik megfelelően, zeneelméletileg helyesen. Ilyen megközelítésből a hangsort olyan c alapú sornak tekinthetjük, amely lehetővé teszi a mélyen járó, záróhang alatti hangok megszólaltatását is. (Így az érintősor c alapú ion hangsor, amely magában hordozza a hypoion sor sajátosságait is.) A citerák formai-szerkezeti kutatása Négy éve, 2006-ban citerás szakmai napot tartottunk Diószegen. A jókai citerások valamennyien azonos formájú hangszereket hoztak, amelyek alakjukban eltértek az összes addig látott magyar citeratípustól. Lapos hangszekrényük külső széle nem az alsó félben a tőkéhez ívelt, hanem középtájt domborodott ki, és a domborulat után visszatérve az alsószéllel párhuzamosan érkezett meg a tőkéhez. A fejek is viszonylag rövidek, jellegzetesen egy formájúak voltak. 9. kép: Diószegi továbbképzés 15

16 Kiderült, hogy a hangszereket Illésházán illetve Jókán készítették. E hangszerek nyomán érlelődött meg a gondolat, hogy a még fellelhető citeratípusokról egy átfogó, összehasonlító feltáró-dokumentáló kutatóprogramot kellene indítani. Minden citerahagyományú területet felkutatva és feltérképezve, kellően nagyszámú adatból kirajzolódhatnának az egyes vidékek jellegzetes formai- szerkezeti megoldásai, stílusjellemzői. Rövidesen elkészült egy Citera adatlap, amelyre rákerült a fontosnak kép: Citera adatlap

17 vélt citerajellemzők, paraméterek, amelyek alapján össze lehet vetni két különböző, vagy éppen hasonló citeraformát. Persze az adatok, a szempontok a kutatás előrehaladtával finomodtak, új jellemzők is fölkerültek, mint például a fej hossza, vagy a hangolószegek elrendezése. Az új adatgyűjtő, dokumentáló programban mind közgyűjteményi, mind magángyűjteményi, mind egyedi hangszereket igyekszünk fölkutatni: Felvidékről 18 gyűjtőpontról (Csallóköz, Mátyusföld, Ipoly-mente) 58 hangszert dokumentáltunk. Két múzeumot: a Komáromi Dunamente Múzeumot és a Dunaszerdahelyi Csallóköz Múzeumot kerestem föl. Délvidékről, Bácskából és Bánságból tizenhárom kutatópontról 57 hangszert adatoltunk. A legelső eredményeket a temerini tájház segítségével a Temerini citerák című füzetecskében, majd a Temerini újság hasábjain tettük közzé. A mai Magyarország területén egyedi hangszerekként Vasból, Tolnából, Fejér megyéből, Komárom- Esztergomból, Pest megyéből és Békésből 56 citerát írtunk le. Elemeztük a szigetszentmiklósi MOLNÁR Imre citeragyűjtemény 58 néprajzi szempontból értékelhető darabját. Feldolgoztuk a Budapesti Néprajzi Múzeum 123 darabból álló citeragyűjteményét, dokumentáltuk a kiskunhalasi THORMA János Múzeum 8 citeráját és feldolgozás alatt áll a szegedi MÓRA Ferenc Múzeum 15 hangszere. Citeratípusok (formai-szerkezeti áttekintés) A magyar asztali citerának három alaptípusát tartjuk számon: hasáb, kisfejes és hasas citerát. E három alapformának azonban, különböző szerkezeti megoldások és formai variánsok révén számos altípusát, változatát határozhatunk meg. A legegyszerűbb típus a téglatest formájú, hasáb alakú citera, méghozzá az egy darabból kivájt vályú citera. Minden bizonnyal ez lehetett a legősibb megoldás is és ebből fejlődtek ki a későbbi formák. Az egy darab fából kivájt szerkezeti megoldásból, ismerünk kisfejes és hasa formát is! Ezeket formájuk miatt, nem tekintjük vályúciterának. 17

18 A több alkotórészből álló (fedőlap, oldallapok, fej és tőke), de hasáb alakú hangszerek esetében még mindig lehet vályúformáról beszélni. A megkülönbözetés végett azonban célszerűbb hasáb, vagy doboz formájúnak nevezni ezeket a hangszereket. Még pontosabbak lesznek a megnevezések, ha a hasáb citerát az alulról nyitott, a doboz citerát az alulról zárt (fenékkel ellátott) hangszerekre használjuk. 11. b. kép: Egy darabból vájt kisfejes citera, Szabadegyháza 11. kép: Vályú citera, Csóka 12. kép: Alföldi hasáb citera, Pacsér 13. Felvidéki dobozcitera, Százd 18

19 A hasáb lehet téglatest, de találunk a fej felé szűkülő trapéz, azaz csonka gúla alakú hangszert is. (Nyugat Európában kedvelt ez a forma, nálunk Kiskunhalason, Pacséron és Békéscsabán bukkantunk ilyen hangszerekre.) 14. kép: Trapéz citera, Pacsér A dobozformának összetettebb típusai a galambdúcos és két hangszekrényes, egymásra épített citerák. A több hangszekrényes forma igen népszerű francia és flamand területeken, Elképzelhető, hogy a galambdúcos változat a több hangszekrényes formának egyszerűsödő alakja. 15. kép: Galambdúcos citera, Csóka 16. kép: Neukirchen, egymásra épített, több hangszekrényes citera 19

20 A kisfejes (oldalfejes, kölyökfejes, fiókos) citeráknál egy típusnak tekintjük az egytől akár nyolcig terjedő oldalfejeseket. Külön altípusként kezeljük azonban a belsőfejes szerkezeti megoldást (a dallamhúrok rövidebbek, mint a kísérő bordunhúrok). 17. b. kép: 4 kisfejes citera, Telekgerendás 17. a. kép: Kisfejes citera, Békéscsaba 18.a. kép: Belsőfejes citera a Szegedi Móra Ferenc Múzeum gyűjteményéből 17. c. kép: 5 kisfejes citera, Szabadegyháza b kép: Belsőfejes citera a Szegedi Móra Ferenc Múzeum gyűjteményéből

21 Az oldalfejes citerák közül külön változatként említjük a csikófejes citerát.(bár sem formailag sem szerkezetében nem különbözik a kisfejes hangszerektől, a hagyományban mindig megkülönböztették, és a megnevezésben hangsúlyozták is a csikófejes formát.) Ezeken a hangszereken a nagy fej és leggyakrabban a kis fejek is lófej formájúra vannak kifaragva. Érdekes, és bizonyára megválaszolatlan kultúrtörténeti kérdés marad, hogy miért pont csikófej került a magyar asztaliciterára? Egyébként a formai-szerkezeti kutatás során előkerült ökörfejű, madárfejű, halfejű és medvefejű citera is! 19. kép: Csikófejes citera a Szegedi Móra Ferenc Múzeum gyűjteményéből 20. kép: Halfejes citera, Pacsér A hasas citeráknál domborúan ívelt a külső káva. A has leggyakrabban a hangszer hátsó részénél van. Előkerültek azonban középtájt hasas-búbos, félhasas, kétoldalt hasas (tamburaszerű, Mittenwaldi) és kettős hasas formák is. Sajnos gyakran a kisfejes-hasas formát azonosnak tekintik a hasas citeratípussal, holott más szerkezet, más forma, más hangzás és más elterjedtség jellemzi a két altípust. 21

22 21. b. kép: Középtáj hasasbúbos citera, Illésháza 21. a. kép: Hasas citera, Ostffyasszonyfa 21. c. kép: Félhasas citera, Szécsénykovácsi 21. d.kép: Kétoldalt hasas citera, Szenttamás 21. e. kép: Kettős hasas citera, a Néprajzi Múzeum gyűjteményéből Ritka szerkezeti megoldás, de számon kell tartanunk a cimbalomciterákat (északi területek), és az idáig csak Dél-Dunántúlról ismert kapkodós citerát is, amelynek fedőlapján a kisfej-húroknál megosztó láb található. 22

23 22. kép: Cimbalomcitera, a Néprajzi Múzeum gyűjteményéből A hasas és kisfejes forma ötvözéséből az Alföldön terjedt el leginkább a hasas-kisfejes citera változat. 23. kép: Hasas-kisfejes citera, Sándorfalva A neofolklorizmus hatásának tudhatjuk be az újabban készült, kombinált, különböző méretű, egybeépített, több fogólapos (pl. prím-tenor) citerákat. 24. kép: Egybeépített citera, Szenttamás Osztrák-bajor (Stajer) vagy alpesi citeratípus Bár tanulmányunk tárgya a magyar, falusi hagyományban élő citera, meg kell említenünk a tőlünk nyugatra osztrák és délnémet területeken kialakult és elterjedt alpesi citeratípusokat is. Ez a hangszer az 1860-as években nyerte el mai alakját. Amit azonban az eddigi irodalom nem hangsúlyoz, hogy a Stajer koncertcitera nem 23

24 25. kép: Cimbalomcitera, a Budapesti Néprajzi Múzeum gyűjteményéből 24 követi a monochord és a belőle származó nyugat-európai hagyományos citerák formáját és méretarányait. Míg a monochord, a Scheitholt, a Kratz Zither hosszúkás, téglalap alapú hangszekrényű (az utóbbi dob-hassal), a Stajer citera rövid, széles, zömök hangszekrényű, feje rövid, (szélesebb a hosszánál), a hangszertest lapos (2-3 cm) táblaszerű. Ezek a méretarányok szembetűnően mások más hangszertípusok felé mutatnak, nem az érintősoros citerafélékre jellemzőek. Az ellentmondás megoldásához számunkra a magyar cimbalomciterák konstrukciója nyújt segítséget. A cimbalomcitera nem más, mint egy cimbalomra illesztett kétsoros kromatikus citera fogólappal rendelkező ötvözethangszer. A Stajer (alpesi) citera ugyanígy egy pszaltériumra ráillesztett gitár (kvartváltós) fogólappal rendelkező hangszer. Ez a hangszer szakított az addigi citerák ókorba visszatekintő bordunkíséretével és lehetővé tette az akkoriban már régóta divattá vált harmóniakíséretes, funkciós akkordváltásokra szokott zenei szövet megszólaltatását. A fogólap felett megszólalt 26. kép: Stajer citera, Dunaszerdahely a dallam, míg a kvintkör szabályai szerint rendezett szabadon zengő pszaltériumhúrokból lehet szerkeszteni az akkordokat. A magyar hagyományos hangszeres zenére a tartalom nem, de a forma mint divat erősen hatott. A dunántúli és felvidéki citerák rövidfejűek, zömök hangszertestűek és lapos hangszekrényűek lettek. Új hatásként alkalmazni kezdték a fogólapokat. A korábbi időkben a hangszekrény fedőlapjába közvetlenül ütötték be a küszöböket (bundokat).

25 A Felvidéken dokumentált citerák formai-szerkezeti leírása Listázzuk a szlovákiai magyarság köreiben dokumentált hangszereket. A felmérés (gyűjtés) március 17.-től november 29. időszakot foglalja magába. (A dokumentáló programot jelen kézirat lezárása után is folytatni kívánjuk.) Minden olyan citerát számba vettünk, amely a magyar népzenei dialektus területek szerint a magyarság északi sávjába tartozik, és legalább egy sajátságos egyedi jellemző jeggyel rendelkezik. (Nem tárgyaljuk a más dialektus területen készült és az egymástól semmiben sem különböző hangszereket. Egy-egy bizonytalan eredetű hangszer, azonban, készülhetett más területen is.) A citerákat nem lelőhelyük alapján, hanem formájuk, szerkezetük szerint rendeztük sorba, a hasonlóságok, vagy a különbözőségek egybevetése végett. Igyekeztünk a régebbi, vagy jellemzőbb hangszert egy-egy csoport elején tárgyalni, de egy-egy meghatározó citerakészítő hasonló hangszereit egymás mellé rendeztük. A határeseteket, ezidáig egyedi megoldásokat a legjellemzőbb stílusjegyek alapján ítéltük meg. Minden bizonnyal a további kutatások módosíthatják, átrendezhetik jelen pillanatban rögzített meglátásainkat. 25

26 HASÁB ÉS DOBOZ ALAKÚ CITERÁK 1. Hasáb alakú citera (Ipolybalog) Érdekes módon, a magyarság északi sávjából az eddigi kutatás során egy darabból vájt vályú alakú citera egy sem került elő. Több egymást ki nem záró lehetőség adhatja meg a választ erre a kérdésre: - a kutatás még nem járt be minden kis tájegységet, elzártabb területekről előbukkanhat még ilyen hangszer is, - készültek ezen a nagytájon is vályú hangszerek, csak nem maradtak fönn, - a citerakészítés és a citerajáték abban az időszakban terjedt el az északi dialektusban, amikor már modernebb szemlélettel, eszközökkel és eljárással, több alkatrészből építették a hangszereket. Az egy darabból vájt formánál valamivel újabb szerkezet az alulról nyitott hasábcitera. Itt még mindig vályú alakról beszélhetünk, de ezek a hangszerek különböző fafajtákból, több alkatrészből (fej, fedőlap, oldallapok, tőke) állnak össze. Kéziratunk lezárásáig egyetlen alulról nyitott hasábcitera került látótérbe RIMÓCI Gábor magángyűjteményéből. A zeneszerszámon egyaránt felfedezhetők alföldi és osztrák-bajor, alpesi jellegzetességek, szerkezeti megoldások. A citerát sötétebb tónusú- keményebb fából való- fejből és tőkéből, valamint világos tónusú- fenyő és puhafa- oldallapokból szegeléssel építették meg kép: Hasáb alakú citera, Ipolybalog

27 28. kép: Érintősor 29. kép: A hangszer belseje 30. a. kép: Citerafej 30. b. kép: Cseh citera rajz, Vaclav Raska, Stramberki hangszere A fej lefelé csapott, gurigában végződik, az Alföldön igen gyakori forma. A fejen a hangolószegek két csoportban helyezkednek el: a dallamhúrok egy tömbben, a kísérőhúrok harántirányban egy sorban. Ez jellegzetes alpesi elrendezés. A fejhossz 13,5 cm, szélessége 18,5 cm, szélesnek mondható, alpesi jellegzetesség. Az érintőket közvetlenül a fedőlapba kétsoros kromatikus beosztással ütötték be, ami az Alföldön a leggyakoribb. A hangszert RIMÓCI Gábor 2004-ben felújította. Ennek során kijavította az érintősor hibáit. A fedőlapon maradt lyukakból kirajzolódik az eredeti érintősor, amely majdnem kétszeresen szélesebb volt a mostaninál. Az eredeti küszöbök rendjében, a belső sorban szerepel egy rejtélyes negyedhang lépés is. A H és C félhanglépés között található a kiegészítő sorban egy negyedlépésnyi érintő. Ez a jelenség külön tanulmányt érdemel. Felbukkan a Dél-Alföldön Szeged és Makó környékén, Kiszomborban (Torontál megye), Földeákon (Csanád megye), Szarvason és Sarkadkeresztúron (Békés megye), Veszkényen (Sopron megye), Nádszegen (Csallóköz) és az Ipoly mentén is. 27

28 A legfrissebb információink szerint egy cseh citerán is megtalálható ez a skálabeosztás. Kérdés, hogy egy véletlen hiba újramásolása-e a jelenség, vagy egy már kikopott hangközlépés emlékét láthatjuk ebben a sajátosságban? 31. kép: A hangszer vége A fedőlapon két kör alakú hangnyílást találunk. A nagyobb minden valószínűség szerint a felújítás alkalmával szélesedett ki, mivel az eredeti érintősor vonalán túlterjed. Ugyanúgy ekkor kerülhetett oda a hangszer eredeti stílusához nem rímelő fehér műanyag verőkoptató is. A citerát gyakran használhatták, hiszen a koptató is azért került rá, hogy védje a fedőlapot és elfedje a mély verőjárás barázdáit, melyekben szilaj mulatságok emlékei bújtak meg. 2. SZABÓ István doboz citerája (Tardoskedd) Készítője SZABÓ (Bundri) István. A hangszertulajdonos SZABÓ Ferdinánd elmondása szerint a zeneszerszám az 1950-es években készült. A hangszer jól képviseli a Felvidék nyugati és középső területeinek doboz formájú citera változatát. Több típusjellemző is hangsúlyozottan megfigyelhető rajta. A hangszer széles. Szélessége 17,5 cm elöl és hátul is. Ezzel szemben a hangszekrény igen lapos. A doboz magassága mindösszesen 3 cm. Ez a leglaposabb magyar citera, amit a Kárpát-medencében ezidáig adatoltunk! Ennél laposabb hangszekrényt csak az alpesi citeráknál találtunk. 32. kép: Stajer citera oldaléle 28

29 33. kép: SZABÓ István citerája 34. kép: A citera fogólapja A citera feje igen rövid, lefelé kerekítve nem éri el a 3 cm-t. Az átvizsgált mintegy 350 citera viszonylatában az egyik legrövidebb. A fej és hátsó tőke keményfából készült. A fejen keresztirányban sorakoznak a négy dallamhúr és hat kísérőhúr hangolószegei. Egyetlen hangnyílás található a fedőlapon, kicsit hátulra tervezve. Valószínűleg a fogólap vége szolgáltathatta az iránymércét a hangnyílás heylyét illetően. Így a hangszer formai súlypontja a hátsó szegmensre esik. A fogólap sötétbarna, így jól kontrasztál a világos hangszekrénnyel, de ezzel tónusbéli egyensúlyt teremt a szintén sötétebb oldallappal, az első és a hátsó tőkével. A fogólap érintősora diatonikusnak tekinthető, egy lépés kivételével, mivel a szokásos hypoionmixolid hangsorban a c-d hangközlépésnél egy cisz/desz félhanglépést is találunk. Az egysoros, diatonikus küszöbbeosztásnál gyakran találkozhatunk- Magyarországon és Nyugat-Európában is- újító kísérletekkel, amely a dúr és moll dallamok játszhatóságát és az ennek megfelelő bordunhangzás harmóniáját igyekeznek összeférhetővé tenni. Ennek a hangközlépésnek a létjogosultságát csakis a hangszerkészítő magyarázhatta volna meg. Így utólagosan azt a feltevést kockáztatjuk meg, hogy ha a mollos és dóros dallamokat D -re zárta a játékos, akkor a nagyszeptimes záróformulához hangzásideálja igényelte a D alatti CISZ félhangot is. A citerán sajnos egyetlen húr sem maradt, így még csak irányjelzőt sem sejthetünk a hangolását illetően. 29

30 3. SZABÓ József citerája (Tardoskedd) Doboz formájú hasábcitera, felújítva. Amikor a környékre is eljutott a citerazenekari mozgalom hatása, hadrendbe fogták a régebben készült, de még használható hangszereket. Egy ideig jól szolgáltak, de később korszerűbben épített, új szemléletet képviselő citerák születtek. Ezt a hangszert Szabó József, Ferdinánd nagyapja építette valamikor az ötvenes évek elején. Az eredeti, finom hangszerépítési megoldásokat sajnos a felújítás eltakarja, mivel az egész test vékony furnérlemezzel van borítva. Maga a doboz széles, de nem annyira lapos forma. Szélessége 14,5 cm, magassága 6,5 cm. A hangszekrényen két kör alakú hangnyílás helyezkedik el, de a fogólapon is találunk három hanglélegeztető lyukat. Ezeketvalószínűleg- a felújítás alkalmával nyitották, az A, a D és a G mezőnél. A doboz citera egyik fő érdekességét a hatszögletű menetes csavarokból kialakított hangolószögek jelentik. Amíg az Alföldön a csapok hagyományosan, bevágott szögek, 36. kép: A citera fogólapja kép: SZABÓ József citerája

31 csak kis mértékben fúrtak és négyzetesek, a Felvidéken jellemzően sok eltérő újító megoldást találunk. A hangolócsavarokat két csoportba rendezték: az öt dallamhúrt tartókat két sorba tömörítve, a további négy csapot kereszt irányban egy sorba. (Az alpesi citerák húrelosztásának szellemében.) A fej egyébként a rövid fejek csoportjába tartozik (inkább széles, mint hosszú), nem haladja meg a 4 centimétert. Szabó József hasábciterájának másik kiemelt érdekessége az elnyújtott hátsó tőke. (A XVIII. századi cseh rajzon is ilyet láthatunk.) Alakja leginkább egy fölfordított ladik orrához hasonlít. Az eredeti húrláb az idők során sajnos elveszett, így nem határozható meg a föltámasztás helye sem (menzúra). Föltételezhetjük- a többi hasonló konstrukciójú 37. kép: Hangolószegek, csavarok hangszer alapján-, hogy a föltámasztás nem a tőkén, hanem a hangszekrényen lehetett, a húrtartó szögektől 3-4 centiméterrel beljebb. A hangszer harmadik különlegessége maga a fogólap. Az érintők egy sorban, diatonikus rendben helyezkednek el, azonban az utolsó küszöb és a föltámasztás között még egy félhangnyi hely van, úgyhogy a záró C hangtól az üres húr bő kvart távolságú FISZ -ként szólhatott. Talán a játékos túlnyomó részt moll jellegű dallamot játszott A -ra zárva, s fülének kellemesebb volt a kis tercre lévő FISZ, mint a nagyszekundra lévő G kíséret? **** 2008 őszén Százdon rendezték meg a X. Felvidéki Országos Citerás Találkozót. Ösztönzésünkre a helyi szervezők tucatnyi citerát gyűjtöttek össze az általuk ismert hangszerekből, melyeket a környéken készítettek vagy máshol vásároltak, de itt használták őket. A kiállított hangszerekből öt készült Százdon a hetvenes évek környékén. Az ötből négy dobozcitera, egy félig hasas, kisfejes. Figyelemreméltó. A négy hangszernek nyilvánvalóan köze van egymáshoz. Nem állítjuk, hogy mintául szolgált a régebben készült az újabbnak. Feltesszük annak a lehetőségét is, hogy több hasonló hangszer készülhetett azidőtájt vagy korábban, és azok is lehettek mintaadó 31

32 hangszerek. Ritkán rajzolódik ki ennyire egyértelmű formai-szerkezeti helyi stílus. Az azonban még nagyobb hangsúlyt kölcsönöz, hogy ezek az egységes megjelenésű hangszerek stílusjegyeikben mennyire rímelnek az Ipoly-mentétől földrajzilag távolabb eső Vág és Garam-közi Mátyusföldi, Tardoskedden talált hangszerekre. Az első feltáró kutatásokból olyan kép rajzolódik ki fokozatosan, hogy ez a hangszertípus formai jellemzőivel meghatározó a csallóközi, mátyusföldi, Vág- és Garam-közi, valamint az Ipoly-menti szlovákiai magyarság körében. Százdi dobozciterák 4. SZABÓ János citerája (Százd) Meglepő a névrokonság a tardoskeddi SZABÓ citerakészítő dinasztiával, de a hangszer a helyiek elmondása szerint Százdon készült az 1940-es években. Mindennek ellenére sok hasonlatosságot mutat a már ismertetett Szabó citerákkal. A zeneszerszám doboz formájú, több alkotóelemből szögeléssel állították össze. Az alkotórészek mindegyike keményfa, így a hangszer nehezebb, mint első pillantásra tűnik. A fa natúr, felületét sem festéssel, sem lakkozással nem kezelték. Az egész hangszer meglehetősen puritán, gondosan megművelt felületein kívül, a hangnyílások remek érzékű elhelyezésén túl, csupán formai harmóniája az egyedüli éke. Masszív, egységes szerkezetével biztonságot, megnyugvást, távolba néző hagyományt sugároz kép: SZABÓ János citerája

33 39. kép: A citera feje A hangszerdoboz széles, 16 cm és középmagasságúnak mondható (6,5 cm). A fej és a hátsó tőke is lefelé csapott, ladikorr formájú. A hangszer szembeötlő különlegessége, hogy a húr első föltámasztása (nyereg) mintegy 10 centiméterre van a fej végétől, magán a hangszekrényen. A fejen harántirányban, két sorban sorakoztak a hangolószegek, valamikor négy dallam és hét kísérőhúrral. A hangolószegekből mára csupán foghíjasan, összesen négy maradt. A hátsó feltámasztás (láb) is a hangszekrényre nyúlik be a hosszú hátsó tőke fölött. A menzúra hossza 57 cm, a hangszer hossza 80 cm. A citera egyedüli díszítőeleme a két romboid alakzatba elhelyezett hangnyílás négyes. Szép arányban, esztétikusan alkották meg őket. Az érintősor, régi hagyomány szerint fogólap nélkül a fedőlapba lett beütve. Egysoros, diatonikusnak tekinthető, kivétel az üres húr és az első érintő közti lépés. A C hangtól fölfelé szabályos a diatonikus érintősor. A C alatti H -tól félhangra a B következik, és utána semmi a húrpárnáig (a nulladik feltámasztóig). Az arányokat mérlegelve az üres húr és a C közötti hangközlépés nagyterc, azaz ASZ lehetett. Ez a megoldás furcsán hangozhatott akár a dúros dallamokat illetően C -re zárva, de még inkább furcsa a mollos dallamokat hallgatva D -re zárva. ( A -ra eleve nem lehetett zárni a mollos dallamokat, mivel alsó A küszöb nincsen.) Egy rejtélyes hangzással szegényebbek vagyunk, hogy nem találhattuk fölhúrozott állapotban e becses zeneszerszámot. 5. PÁSZTOR Ernő citerája (Százd) Ugyanazt a szemléletet tükrözi, mint az előzőekben tárgyalt Szabó János hangszere. Az egymásra hatás tényét erősíti, hogy néhány szerkezeti megoldás teljesen megegyezik, vagy igen hasonló. Milliméterre megegyezik a húrhossz: 570 mm, ugyanígy a húrmagasság is: 65 mm. 33

34 A doboz 3 milliméterrel laposabb lett, mivel ezen a citerán már nem közvetlenül a fedőlapba helyezték az érintőket, hanem egy 3 mm vastag fogólapba. Ez az építés már újabb, modernebb hangszerépítési irányzatot képvisel. A rendhagyó érintősor teljesen megegyezik. Egysoros, diatonikusnak tekinthető. Az első feltámasztás (nyereg) szintén mélyen benyúlik a hangszekrényre, a hátsó tőke viszont nem hátranyúló (ladikorr), rövidebb, csapottabb. A feltámasztás a fogóléc miatt viszont elég magas. 40. kép: PÁSZTOR Ernő citerája 41. kép: A citera hátulja A fejen négy dallamhúrnak és öt kísérőhúrnak való hangolószeget helyeztek el többé-kevésbé két sorban. (A vastag bőgőhúr még megmaradt.) Maga a hangszertest egy centiméterrel keskenyebb: 15 cm. A fedőlapon két (pontosabban öt) hangnyílás található. Egy ellipszis alakú (az alpesi citerák gyakori hangnyílása) és egy négyes lyukcsoport. A lyukcsoport feltételezhetően szintén szabályos romboiddá szeretett volna sikeredni, de ez nem valósult meg tökéletesen. A gazdája így is szerethette hangszerét és gyakran játszott rajta, mivel pengetője az erezetig koptatta a fogólap hátulsó végét. Magát a hangszert sötétbarnára festette, lehet, hogy esztétikai megfontolásból, de az is lehet, hogy csupán a gondosan kialakított fafelületet kívánta megóvni. 34

35 6. PÉNZ János citerája (Százd) A citerát PÉNZ Antal készítette. A citera PÁSZTOR Ernő hangszerével mutat közelebbi formai rokonságot, azzal érdemes összevetnünk. 42. kép: PÉNZ János citerája Első pillantásra a két hangszer szinte egyformának tűnik, bár jellemző különbségek is fellelhetők köztük. Mindkét hangszer barnára van festve, igen hasonló a fej és a hátsó tőke kialakítása és azonos a két hangnyílás elhelyezése, megformálása. (PÉNZ Antalnak szabályosabbra sikeredett a négyes lyukcsoport megszerkesztése. 43. kép: Hangnyílás 44. kép: A citera feje és a hangolószögek A fej szélessége 16 cm, pontosan megegyezik SZABÓ János citerájának szélességével, ugyanígy megegyezik a húrfeltámasztás magassága is. A fej rövid és lefelé csapódó. A hangolószegek nagyjából két sorban 35

36 helyezkednek el. Öt dallamhúr és mindössze három kísérőhúr csapot terveztek a hangszerfejbe. A citera hátsó tőkéje rövid, de rendhagyó módon a húrfeltámasztó hátsó húrpárnától mintegy tíz centiméterre még egy pótlábat találunk, így a menzúra (58 cm), jóval rövidebb a citera összhosszánál (78 cm). A hangszer különleges kialakításának megfejtése több szakaszban nyomon követhető a fogólap érintőbeosztásának nyomaiból. A dobozcitera első fogólapja egysoros diatonikus volt. (Talán PÁSZTOR Ernő, vagy SZABÓ János mintája nyomán.) Ez a beosztás szemmel láthatólag nem felelt meg a hangszer használójának, ezért új fogólap beosztás után nézett. Az új fogólap minta azonban kétsoros kromatikus volt, rövidebb húrhossz mérethez. Ekkor kerülhetett be a rendhagyó póthúrláb. A kétsoros kép: A citera többször átalakított fogólapja kromatikus küszöbbeosztás azonban zavarhatta a citerást a hangszeren való tájékozódásban és a két sort- nagyjából- ismét egy sorra ritkította! (Három félhang érintő a felső regiszterben megmaradt.) Az így kialakított fogólap úgy tűnik teljes egészében megfelelt a tulajdonos zenei látásának és hallásának, mert mélyen a fa erezetéig, nemcsak a fogólapon, de a hangnyílás mellett a fedőlapon is kikoptatta pengetője járása a hangszert, a számolhatatlanul sok dallam anyagba vésett jeleként. 7. PETROVICS József citerája (Százd) Lapos, széles, hasáb alakú citera. Ez a hangszer is arányaival, konstrukciós megoldásaival beleillik a százdi sorozatba. Mindemellett markáns egyedi jegyeket, megoldásokat is hordoz. E hangszerek közül ez tűnik a legfiatalabbnak, bár mindegyik elkészülte, vagy felújítása a helyi citerások elmondása szerint a hatvanashetvenes évek közé, a citerazenekari mozgalom beindulásának idejére tehető.

37 Ez a hangszer a legszerényebb kivitelezésű a százdi dobozciterák közül. Úgy tűnik, jó minőségű alapanyaghoz nem sikerült hozzájutni a készítőnek, vagy talán nem is igen volt rá igénye. Így a fedőlap és a fenék rétegelt lemezből készült, ami hangszerészek körében nem nagyra becsült megoldás. A hangszekrény szerény hangerején a kicsit túlméretezett ellipszis alakú hangnyílás sem tudott segíteni, ha nem zeng a rezonátor, nincs mit kiadni a nyílásnak. 47. kép: A legrövidebb citerafej 46. kép: PETROVICS József citerája A rétegelt lemez ugyanis keresztszál irányba ragasztott lapokból áll, így ez a szerkezet esélyét sem adja meg az együttrezgésnek, rezonanciának. Ha hangerőben nem is, más jellemzőjében mégis kitűnik a több száz eddig vizsgált citera közül. Ez a legrövidebb fejű hangszer: fejének hoszsza mindösszesen 2,5 cm! Éppen hogy ráfért a hat hangolószög négy dallamhúr és csupán két vendéghúr. A fej egyébként széles, 18 cm, deellentmondásosan- a hangszer fele fölött nem húzódtak húrok. A doboz 4,4 cm, lapos hangszekrénynek mondható. Az előző százdi hangszerekkel ellentétben a hátsó tőke is igen rövid, és csupán kicsi kerekítéssel, derékszögben végződik. PETROVICS József hangszere fogólapjával is bizonyította, hogy egyedi utakat jár a konstrukció kialakításában. Zeneszerszámának érintősora egysoros kromatikus, az osztrák-ba- 37

38 jor rendszernek megfelelően. Teljes mértékben, azonban mégsem azonos az alpesi citerák fogólapjával, mivel egyedi elképzeléssel a diatonikus lépéseket világos mezőnek hagyta, a kromatikusokét pedig sötétre festette. Így a hangszer kissé sakktáblára emlékeztető jelleget kapott. A diatonikus mezőkbe gondosan beírta a hangok neveit, amiből kiderül, hogy az üres húrt tekinti C -nek, nyilván egyben záróhangnak is (az egyenlő félhangok rendje, bármely mezőt, egyformán lehetségesnek megengedi záróhangnak). Azt, hogy mennyire működött egyéni elgondolása, nem tudjuk, de pengetés nyoma nemigen látható a fedőlap láb előtti részén. 48 kép: A citera láb előtti része 8. Nagykürtösi - Kóvári citera (piros) Szép, arányos méretekkel rendelkező, szemnek kedves hangszer. Gondos felszíni megmunkálással, az alkatrészek precíz harmóniájával, az illesztések finomságával, az egyes elemek formai arányának tökéletes megtalálásával első pillanatra felhívja a szemlélő figyelmét. A hangszert 2000-ben RIMÓCI Gábor felújította, az eredetileg egysoros diatonikus érintősort, kétsoros kromatikusra alakította át. Ennek megfelelően a húrelosztást is átcsoportosította, a négy dallamhúrhoz még két húrt átvezetett a kiegészítő félhangsor fölé, így a húrszerkezet a mai állás szerint 4+2 dallamhúr és 4 kísérőhúr kép: Kóvári piros citera

39 A tőke a hátrafelé kihúzott ladikorr formát mutatja (3,5 cm). A húrtartó szögek eredetileg a ferde padkán sorakoztak, a felújító átalakítás során átkerültek hátrább, a függőleges részre. A fedőlapot két 8+1-es lyukcsoport, rozetta díszíti. Utólag, szerkezetileg idegen elemként került rá az első hangnyílás rátét-gallérja, valamint a fogólap és láb közé elhelyezett piros műanyag verőkoptató. A hangszer származása nem egyértelmű. A fenékre ráragasztott címkéből a készítési hely egyaránt lehet Kóvár és Nagykürtös is. A citera eredetileg két harántirányú talpazaton (lábgerendán) állt, amit átalakításakor négy, a 50. kép: A citera címkézett feneke sarkokban elhelyezett lábra cseréltek. 9. Ipolysági doboz citera Az Ipoly-menti dobozciterák szerény szép képviselője. Egyszerűségében, dísztelenségében, de gondos kidolgozottságában, harmonikus méretarányaiban példásan reprezentálja tájegységének stílussajátosságait. A hangszertest széles, lapos, a rövid fejen harántirányú hangolószegekkel. A hátsó tőke hátrafelé meghosszabbodik, lefelé csapódó ladikorr alakú. 51. kép: Ipolysági doboz citera 39

40 A pontosság kedvéért: a fej hossza 3,5 cm, igen rövid. A dallamhúr csapjai (utólag csoportosítva 3+2) egy tömbben, a kísérőhúrok csapjai (9 db) harántiránt két sorba vannak elrendezve. Az első feltámasztó húrvánkos feltűnően magas, a fej hátrafelé csapódó padkája miatt, erős szögben hajlanak le a rövid fejre, a hangolószegeken kifeszített húrok. A hangszekrény 5,2 cm magas, ami a felvidéki átlagmagasságnál kicsit több, de a hasonló alföldi citerákhoz vizszonyítva még mindig laposnak számít. A citera szélessége 14 cm. A dél-alföldi hasábciterák 52. kép: A citera eleje szélessége 8,5-12,5 cm között mozog, egyetlen 15 centiméteres kivétellel. Ennek alapján nyugodtan tekinthetjük széles hangszekrényűnek asztaliciteránkat. Az ipolysági dobozciterán a különböző alkatrészek faféleségeinek természetes színárynyalati kompozíciója alapozza 55. kép: A láb és tőke meg küllemének magával ragadó harmóniáját. A világos tónusú puhafa fedőlapon sötét fogólap helyezkedik el. Az első és a hátsó húrfeltámasztó, valamint a fej és a tőke is sötétebb árnyalatúak. A fogólappal egyforma tónusú a 54. kép: A fogólap belső oldallap. A külső oldallap, amit a hangszer hallgatója lát, tartogatja a meglepetést: négy hosszanti világos és három sötét sáv váltja egymást. Csíkozott. 40

41 53.kép: A citera külső széle Két világos sáv a fedőlap és a hangszerfenék. Viszont még két világos csík az intarziaszerűen beillesztett világos furnércsíkból ered. Ötletes, tetszetős, ritka megoldás. A fedőlapon négy hangnyílás található három kör és egy ellipszis, arányos elrendezésében. Még a dallam első hangja előtt is jól adják ki a hangszer üzenetét. A fogólap eredetileg egysoros, diatonikus küszöbbeosztású volt. A jelenlegi tulajdonos felújítása nyomán kétsoros kromatikussá vált. Az érintők átrakásával megváltozott a hangszer menzúrája.. Mintegy egy centivel beljebb lépett a hátsó láb. Így még hangsúlyozottabbá vált a tőke hátranyúlása. A húrtartó szögek ebben az esetben is a függőleges szakaszra kerültek. A citera a felújításnak is köszönhetően igen jó állapotban látható. A felvidéki dobozciterák jellemző példája. 10. MÉZES István citerája (Nagycsalomja) A felvidéki dobozciterák közül az egyik legfiatalabb, 2002-ben készítette MÉZES István nagycsalomjai asztalosmester. (A mellékelt képeken tévesen Mózesként szerepel vezetékneve.) 56. kép: MÉZES István citerája A hangszernek, minden bizonnyal mintául szolgálhatott az ipolysági dobozcitera és a kóvári-nagykürtösi citera is, méretarányai javarészt milliméteres pontossággal egybevágnak. 41

42 A doboz összhossza 76 cm, húrhossza 67 cm, éppúgy, mint az ipolysági hangszernél; szélessége 14 cm, szintén megegyezik. A doboz magassága két milliméterrel kevesebb, kereken 5 cm. Egyedüli különbség, hogy az ipolysági hangszer feje rövid: 3,5 cm, míg a tárgyalt citera feje hosszabb: 6 cm. A hangszer hátsó tőkéje is hátranyúló-csapott ( ladikorr ). A fejen halványodó alpesi mintára külön csoportban az öt (3+2) dallamhúr, és harántiránt egy sorban az öt kísérőhúr hangolószöge helyezkedik el. A fogólapon az érintők két sorban, kromatikusan helyezkednek el. A hangszer 58. kép: A citera feje 57. kép: A citera hátsó része alkatrészeinek színtónusai is megfelelnek az ipolysági hangszerének, sőt egy kicsit még finomodtak is. Világos, sárga a fedőlap, vörösesbarna a fej és a tőke, sötétbarna az oldallap és majdnem fekete-barna a két húrvánkos és a fogólap. A fedőlapon a nagykürtös-kóvári mintára két 8+1-es lyukcsoportú rozetta helyezkedik el. RIMÓCI Gábor égetéses technikával rajzolt meg, legelő lovakat, gémeskúttal és kunyhóval. A hangszer a vidék régebbi hangszereinek mintájára épült, a citerazenekari mozgalom új igényei nyomán. 42

43 11. A Komáromi Dunamenti Múzeum hasáb alakú dobozciterája A hangszer származásának idejét és helyét illetően, sajnos nem maradtak fenn írásos dokumentumok. Annyit bizton állíthatunk, hogy a hangszer szerkezeti felépítése, méretarányai alapján tökéletesen beleillik a többi közép- és nyugat felvidéki hangszerek sorozatába. Származását tekintve tehát tökéletesen jól, és hitelesen képviseli a múzeum régiós területének hagyományát. A készítés idejére vonatkozóan, csakis a fa állapotából, készítési eljárásokból és a korszakonként változó stílusárnyalatokból lehet következtethetni. Föltételezéseink szerint a hangszer az 1900-as évek első évtizedeiben készült, de mindenképpen az évszázad első felében. A hangszer valódi míves munka. Első pillanatra is látni, hogy hozzáértő és gondos kéz készítette. Az alkatrészek pontos illesztésűek, felületei igényesen, szakszerűen kidolgozottak. A fedőlap elsőrendű egyenes szálú fenyődeszkából állt elő. A citera keményfa fejű, nagyszerű vonalvezetéssel csúcsban végződő hullámvonallal zárul. Méreteit tekintve szélességéhez viszonyítva rövid fejűnek mondható: szélessége 18,5 cm, hossza 10 cm. A szegek két sorban kereszt irányban vannak elhelyezve. Négy dallamhúr egy csoportban, majd a tíz kísérőhúr két sorban harántiránt. A hangolószegek rendhagyóak. Arról tanúskodnak, hogy vagy komoly megmunkáló szerkezettel rendelkezett a készítő, vagy külön megrendelésre készültek olyan helyen, ahol fémalkatrészeket állítottak elő. 59. kép: A Komáromi Múzeum hasábciterája A házilag barkácsolt citeráknál leggyakrabban egy fémrudacskát ellapítottak kalapálással 43