EZ ITT AZ ÉN HAZÁM. A KÖZÉP-TISZAVIDÉK HONFOGLALÁS KORI LELETEINEK ÜZENETE 2

Átírás

1 Madaras László 1 Szolnoki Tudományos Közlemények XVIII. Szolnok, 2014 EZ ITT AZ ÉN HAZÁM. A KÖZÉP-TISZAVIDÉK HONFOGLALÁS KORI LELETEINEK ÜZENETE ben Nagykörűben egy nagyon gazdag honfoglalás kori temetőt tártunk fel (10. század első harmada). A lelőhely és annak környezete közép-tisza vidék vizsgálata után valószínűvé vált, hogy a területen egyik magyar törzsünk telepedett meg. A Kétpói sír minden bizonnyal köthető egyik honfoglaló törzsfőnkhöz. Egy sor gazdag lelet pedig ahhoz a gazdag középréteghez, amely részt vett a kalandozásokban.(pl. Szolnok-Strázsahalom, Tiszasüly-Éhhalom, Kiskunfélegyháza Radnóti út, Túrkeve-Ecsegfalva, Izsák-Balázspuszta, Tiszanána-homokbánya, Tiszafüred, Dunaszekcső stb.) Dolgozatunkban ennek a régészeti egységnek a leleteit mutatjuk be, s valószínűsítjük azt, hogy a régészeti leletekből lehet következtetni egy-egy törzs szállásterületére. THIS IS MY HOMELAND. THE MESSAGE OF THE FINDINGS OF THE HUNGARIAN CONQUEST PERIOD FROM THE CENTRAL TISZA REGION We excavated a very rich cemetery from the Hungarian Conquest period (first 3rd of the 10th century) in Nagykörű in After examining the site and its surroundings (the Central Tisza region) it became likely that one of the Hungarian tribes settled in the area. The Kétpó grave certainly can be linked to a conquering chieftain. A set of wealthy findings can be connected to a rich middle class which took part in the Hungarian invasions of Europe (e.g. Szolnok-Strázsahalom, Tiszasüly-Éhhalom, Kiskunfélegyháza Radnóti út, Túrkeve-Ecsegfalva, Izsák-Balázspuszta, Tiszanána-homokbánya, Tiszafüred, Dunaszekcső, etc.). In this paper we represent the findings of this archaeological unit, and it appears likely that from the archaeological findings we can infer the territory of a tribe. Összefoglaló tanulmányt általában kétféle apropó esetén készítünk. Ha valamilyen évfordulót ünnepelünk, vagy ha valamiféle új, jelentős forrás lett légyen ez történeti, írásos, esetleg tárgyi, régészeti kerül elő. Jelen esetben is így van ez. A nagy ünnep a magyar honfoglalás millecentenáriuma ugyan már közel két évtizede elmúlt, s az akkori nagy fellángolás is már igencsak a múlté, de az azóta előkerült számos új lelet ismét aktuálissá teszi a korszak fontos történeti kérdéseinek legalább regionális szinten való újbóli áttekintését. Mielőtt ezt megteszszük, fel kell vetnünk egy olyan elméleti kérdést, amelyet a történeti korszakokkal foglalkozók jól ismernek, de talán nem mindig kap megfelelő hangsúlyt. A Kárpát-medence története csakúgy, mint az emberiség története alapvetően a tárgyi és írásos emlékek forrásaiból tanulmányozható. Ha az idő viszonylatában vizsgáljuk ezeket a forrásokat, láthatjuk, hogy azok a korok, melyekből már írott emlékek is rendelkezésünkre állnak lényegesen fiatalabbak, mint maga a vizsgált történeti időszak. Magyarán szólva, míg az írott források alig néhány ezer éve állnak rendelkezésünkre, addig a tárgyi emlékanyag a hozzá kapcsolható 1 Történelemtudományok kandidátusa, régész-muzeológus, Damjanich János Múzeum, Szolnok, Kossuth tér 4. madar@djm.hu 2 Lektorálta: Dr. Bagi Gábor PhD, történész, Damjanich János Múzeum, Szolnok, Kossuth tér 4. bagi@djm.hu 32

2 megfigyelések rendszerével évmilliókat ölel át. A problémák általában akkor merülnek fel, amikor a két forráscsoport egy időben egy nép történetének vizsgálatánál jelenik meg. Esetünkben ez a honfoglaló magyarok Kárpát- medencei X. századi történetének kutatásában van jelen. A legfőbb nehézséget az jelenti, hogy a két forráscsoport nem mindig van összhangban. Ráadásul akad még egy árnyaló tényező is, jelesül az, hogy esetünkben az írott források nem belső, azaz a saját nyelven megmaradt információkat juttatják el hozzánk, hanem valamely kívülálló, a korszakhoz és a néphez különféle érzelmi kötődésű auktorok benyomásait közvetítik felénk. Ugyanakkor a tárgyi emlékanyag, még egyszer hangsúlyozzuk a hozzájuk tartozó információ mennyiséggel együtt mindig korabeli, s mindig belső. Azt persze már itt és most is jeleznünk kell, hogy sohasem a teljes korabeli valóságot közvetítik ezek az információk felénk, csupán az akkori valóság egy szelete, egy kitudja, mekkora hányada jut el a ma élő kutatóhoz. De így van ez az írásos források esetében is. Mindezek szellemében próbáljuk meg bemutatni egy 2010-ben feltárt temető leletanyagát. A NAGYKÖRŰI HONFOGLALÁS KORI TEMETŐ ÁSATÁSA 2010-BŐL 2010 szeptemberének végén éppen Dunaszerdahelyen vettem részt a szokásos évi konferenciánkon. Hazatérve fogadott a hír, hogy kolleganőim Csányi Marietta és Tárnoki Judit Nagykörűben honfoglalás kori leleteket gyűjtöttek össze egy bölcsőde építkezése következtében. Az első tárgyak az alapárkokból kerültek. A következő hét első napján mentünk ki a helyszínre, s velünk tartott Fodor István a Magyar Nemzeti Múzeum Címzetes Főigazgatója is. 1. ábra Életkép az ásatásról 33

3 Maga a lelőhely a község kellős közepén volt, egy viszonylag kicsi, szabad, beépítés nélküli telken. Az már az első pillanatban látszott, hogy a temető több sírját is megbolygatták az alapárkokat ásó munkások. A beszolgáltatott leletek kora is egyértelmű volt, azok egy gazdag X. századi temetőhöz tartoztak. A feltárást három tényező nehezítette. Egyrészt, a település közepén kellett dolgoznunk egy teljesen zárt, behatárolt területen, másrészt át kellett szitálnunk a már kitermelt homokot, hiszen nem tudhattuk, mi minden került már a korábban kitermelt földbe. Megjegyzem, hogy a tárgyak sokasága mellett még arany hajkarikát is találtunk e munka során. Végül, de nem utolsó sorban komoly gondot okozott a környezet beépítettsége miatt a kitermelt föld elhelyezése. A feltárás egész október folyamán folyt, s végül 12 honfoglalás kori sír anyagát sikerült megmentenünk. A fentebb említett korlátozó tényezők miatt már itt és most előre kell bocsájtanunk, hogy a temető egészét nem sikerült megkutatni. Még csak elképzelésünk sincs arról, mennyi temetkezést rejt még ez a terület. Lehet, hogy csupán néhány, de az is lehet, hogy tucatnyi sír vár még feltárásra. Az egészen bizonyos, hogy legalább két irányba lehatároltuk a temetőt, de a többi irányba további sírok várhatók még. Mielőtt rátérnénk temetőnk leletanyagának tárgyalására, még egy további fontos információt is meg kell említenünk. Nagykörű területén nem ez az első gazdag honfoglalás kori temető. A Magyar Nemzeti Múzeum 1892-ben vásárolt leleteket Nagykörűből, melyek az előző évben kerültek elő a földmunkák során. A leletek legalább egy gazdag férfi és női sírból származnak. A múzeum gyűjteményébe 7 darab aranyozott ezüst kettőscsüngős női ruhadísz,12 darab aranyozott ezüst övveret, ezüstcsat töredéke, 2 darab aranyozott ezüst ruhaveret, 2 darab ezüst pántkarperec, 2 darab szíjelosztó bronz karika, 4 darab öntött bronz nyeregveret, 3 darab vékony ezüstszalag és egy tömör bronz füles gomb került ábra A Magyar Nemzeti Múzeumba 1891-ben bekerült leletek Sajnos a leltárkönyvből nem állapítható meg pontosan, hogy a község melyik területéről kerültek elő a sírok. Éppen ezért felmerült annak a lehetősége is, hogy az általunk megkutatott lelőhely és az 1891-ben megbolygatott temető egy egységet alkot. A feltárás azonban egyértelműen igazolta, hogy ez nem lehetséges, S így Nagykőrű határából immár legalább két nagyon gazdag honfoglalás kori temető ismert. Ez egyáltalán nem szokatlan jelenség a korszakban, elég legyen 3 Fodor pp

4 itt a Révész László által közölt Karosi temetőkre hivatkoznunk. 4 A TEMETŐ LEÍRÁSA Az általunk 2010-ben megkutatott temető mint azt már fentebb említettük a település kellős közepén, a Községházával átellenben került elő egy szabad, beépítetlen parkban, bölcsőde alapozási munkálatai közben. A temető térképét vizsgálva egyértelműen kiderül, hogy minden valószínűség szerint egy nagyobb soros/?/ temető részletét tártuk fel. Három, esetleg négy sírsor azonosítása lehetséges. 3. ábra A temető térképe A lovas sírok magas aránya (a sírok legalább fele lovas temetkezés) azt sugallja, hogy a közösségen belül a pogány hagyományok még igen erősen élnek. A férfi és a női sírokból egyaránt ismerjük ezek bizonyítékait. Igazi meglepetés az, hogy míg általában a női sírok lószerszámai az ékesebbek, jelen temetőnkben egy férfi sírból is került elő veretekkel gazdagon ékesített lószerszám (6. sír). Ebben a férfi sírban azonban csupán nyíltegezt találtunk a benne lévő nyílvesszőkkel, míg egy sokkal szegényebbnek tűnő férfi (pl. nem volt veretekkel díszített öve) mellékletei között már a reflexíj is megtalálható volt, a tegez és a nyílcsúcsok mellett. A női sírok hasonlóan gazdagok. Megtaláljuk bennük a magyarok első generációjára oly jellemző gömbsorcsüngős fülbevalót, a korszak jellegzetes karpereceit és gyöngyeit egyaránt. Ugyanakkor az összkép megalkotásakor jelentősen zavaró tényezőként mutatkozik a temető rablottsága. Ez a rablottság nem feltétlenül a X. századi sírbolygatások eredménye, mert sajnos az újkori, modern földmunkák is sokat bolygatták a területet. Ezen nem kell különösebben csodálkoznunk ismerve azt, hol is került elő temetőnk. 4 Révész

5 Jelen dolgozatunkban feladatunknak azt tekintjük, hogy bemutassuk, miképpen illeszthető be a már ismert régészeti leletanyagba az új temető. A lelőhely tágabb környezetének honfoglalás kori lelőhelyei Korábbi dolgozatainkban 5 kísérletet tettünk arra, hogy az Alföldön, a közép-tisza vidékén azonosítsuk egyik magyar törzsünk emlékanyagát. Ezt a régészeti leletanyag segítségével végeztük el. Igyekeztünk kimutatni, hogy tarsolylemezeink egyik csoportja (az ún. központos elrendezésű, négy irányba elágazó palmettás ornamentikával díszített, ékkőberakásos, vagy annak utánzatát mutató darabok), a hozzájuk tipológiailag szorosan köthető női hajfonat korongok, és a rozettás lószerszám veretek egyik csoportja összefüggnek egymással. Mindezek a tárgy együttesek egy jól körülhatárolható tipológiai és földrajzi egységet alkotnak. Néhány fontosabb lelőhelyet is megemlítünk: Kétpó, Szolnok-Strázsahalom, Túrkeve-Ecsegfalva, Dunavecse-Fehéregyháza, Kiskunfélegyháza-Radnóti út, Izsák-Balapuszta, Tiszanána-homokbánya, Tiszafüred, Tiszasüly-Éhhalom, Szolnok Beke Pál halma 1. és 4. temető, Dunaszekcső, Tiszabő, Nagykörű 1891, Berettyóújfalu, Solt-Tételhegy stb. Külön kell említenünk ezek közül is a kétpói lelete, melyről feltételezhetjük, hogy egyik legjelentősebb lelete a korszaknak, a sírban talán egyik honfoglaló törzsünk vezetője nyugodhatott. 4. ábra A kétpói lelet Azért nem sorolunk fel több lelőhelyet, mert magában Jász-Nagykun-Szolnok megyében a számuk meghaladja a negyvenet, a közép-tisza vidékén pedig bizonyosan eléri a százat. Természetesen ezek a lelőhelyek nem mindegyike sorolható ugyanabba a társadalmi kategóriába, sőt még azt is jelezni kívánjuk, hogy nem tartoznak feltétlenül egy időhorizontba sem. A lelőhelyek a X. század első felét, mintegy kétharmadát reprezentálják, mindösszesen legalább három generációt. Van közöttük olyan, amelyről feltételezzük, hogy törzsfői sír, mégpedig olyan törzsfő hagyatéka, aki részt vett a honfoglalás eseményeinek alakításában (Kétpó). Van olyan, amelyiket egy ma már óvatosan használható terminológia szerint 6 a gazdag középréteghez sorolhatunk. (Ilyenek pl. 5 Madaras és Madaras Szőke

6 Kiskunfélegyháza-Radnóti út, Szolnok-Strázsahalom, esetleg Túrkeve-Ecsegfalva stb.). 5. ábra Tarsolylemezes előkelők sírjai Szép számmal akad közöttük a szabad harcosként aposztrofált rétegből származó (pl. Tiszasűly-Éhhalom Tiszafüred, Nagykörű 1891.), de akad olyan is, melyeket ez idáig, az ún. köznépi sírok közé soroltunk (Tiszanána- Cseh tanya, Szolnok Beke Pál halma 1 sz. temető). 6. ábra A tiszasülyi lelet Ráadásul azzal is számolnunk kell, hogy az általunk rekonstruált és feltételezett törzs a század közepének belső népmozgása következtében eredeti szálláshelyét feladva új területen telepedett le. Mindezen mozgásokat tovább színezi a törzsek belső bomlási folyamata, melynek régészeti nyomait egyelőre ugyan nem tudjuk érzékelni, de a történészek feltételezik a meglétét. 7 Tehát ebbe a környezetbe kell elhelyeznünk az újonnan feltárt temetőt. Felelnünk kell arra a kérdésre is, hogy erősíti-e az új adatsor a már korábban megrajzolt képet, vagy pedig ellentmond annak. A feleletet a kérdésre egy férfi és egy női sír leleteinek, illetve viseleti sajátosságainak bemutatásával kívánjuk megadni, ezzel is jelezve, mennyire nagy jelentőséget tulajdonítunk az előkerült tárgyak bemutatása mellett a sírokhoz köthető megfigyeléseknek. 7 Szabados pp

7 Kezdjük talán a 6. számú férfi sírral. A feltárt temetőrész messze leggazdagabb sírjáról van szó. A sír eredetileg bolygatatlan volt, az alapárok is csupán a lábhoz tett részleges lovas temetkezés egy részét semmisítette meg. A 6. SÍR LEÍRÁSA Háton fekvő, nyújtott helyzetű férfi váza, lábánál részleges lovas temetkezéssel. Derekán aranyazott ezüst övveretekkel díszített övgarnitúra került elő. Övéről nyíltegez csüngött alá, benne nyílvesszőkkel, s természetesen viselt vaskést is. Mindkét alkarján és mindkét bokájánál arany szalagok fogták össze halotti ruháját. A lószerszáma különösen gazdag, a szíjazatot többféle típusú aranyozott ezüst övveretek díszítették. 7. ábra Arany és ezüst tárgyak a hatodik sírból Az övgarnitúráról itt és most nem kívánunk részletes elemzést adni nem ez dolgozatunk témája, mindössze annyit kívánunk jelezni, hogy díszítése teljesen egyedi, a X. századi anyagban pontos megfelelője nincs. Az övtípus legközelebbi általam ismert szerkezeti párhuzama a Karancslapujtői öv. 8 Dolgozatunk szempontjából a sírban megfigyelt viselet az elsődleges. A csuklóknál és a bokákon megfigyelt aranypántok egyértelműen a halott ruházatához tartoztak. Nem szokatlan a korszakban, hogy vékony arany vagy ezüst lemezekkel, esetleg aranyfüsttel díszítik a halott ruháját. Azonban arra, hogy a csuklóknál és a bokáknál arany szalagokkal fogják össze a feltehetőleg buggyos viseletet, csupán egyetlen analógia akad a honfoglalás kori leletanyagban. Ez az analógia is a közép-tisza vidékén került elő, mégpedig a Tarnaörs-Rajnapart nevű lelőhelyen. A sírt Szabó János Győző tárta fel 1962-ben, benne egy fiatal fiú nyugodott. Ruházatát aranylemezből kivágott kar- és lábperecek díszítették. Lova mellett kengyelek és zabla kerültek elő. A szíjazaton ezüst lemezek jelezték a halott ifjú rangját. 9 Az aranylemezek kifejezetten ritkák a halotti ruházaton. Ezüst lemezek ellenben meglehetősen 8 Dienes Révész pp és a 69. tábla. 38

8 gyakran kerülnek elő a sírokból. 10 Talán nem véletlen, hogy a két aranylemezes kaftánt viselő férfi a közép-tisza vidékén lett eltemetve. A tarnaörsi sír leírásában Révész László megemlít egy vékony arany lemezt, amelyet talán övdíszként lehet meghatározni. A tárgy a legalsó ágyékcsigolya bal oldalán, a sírfenék szintjén került elő. Vizsgálata ma már nem lehetséges, mert sajnos elkallódott. 11 Amennyiben valóban övveret volt, akkor aranyból készült párhuzamát is ismerjük a X. század első feléből, mégpedig a kétpói sírból. A kétpói sír pedig a vezérlelete a közép-tisza vidéki honfoglalás kori tipológiai csoportnak ábra A tarnaörsi sír leletei Mindebből látható, hogy minden egyedisége ellenére a nagykörűi 6. sírba temetett férfi mellékletei alapján jól illeszkedik a közép-tisza vidéken elkülöníthető honfoglaló közösségbe. Hasonló jelenséget figyeltünk meg a leggazdagabb női sír mellékleteinek értékelésénél is. AZ 1. SÍR LEÍRÁSA A háton fekvő nyújtott helyzetű váz eredetileg bolygatatlan volt. Sajnos az alapárok a medence környékét semmisítette meg, így az aranyozott ezüst veretekkel díszített kaftán is károsodást szenvedett. 10 Révész pp Révész p Madaras pp

9 9. ábra Az 1. számú sír leleteinek rekonstrukciója Az alsó karokon ezüst pántkarperecek kerültek elő. A halott lábain ezüst szegecsekkel és szív alakú veretekkel kivert csizmák voltak. Már az 1892-ben előkerült női sír csüngős veretei is gazdag viseletet sejtettek. Az 1. sír kaftánja egyáltalán a halott nő felső ruhája a steppe jellegzetes női viseletét reprezentálja. Mindenben pontos analógiái a Szolnok-Szanda Beke Pál halma III. temetőjéből ismertek, még a gombokkal történő zárás is hasonlít egymáshoz. Természetesen vertekkel díszített kaftánok más tájegységekben is megtalálhatók, de azért ezek az egyezések mégiscsak egy egységesen meglévő viselet jelenlétét mutatják a közép-tisza vidékén. Ráadásul nagy valószínűséggel a szandai III. temető 1. sírjához kapcsolhatjuk azt a szórvány ezüstérmet, mely Vilmos Auvergne-i gróf nevéhez köthető. A X. századi magyar sírokban viszonylag gyakoriak a nyugati, a bizánci illetve az arab érmek. Éppen ezért érdekes, hogy a fenti éremtípus mindössze három temetőben fordul elő. A csallóközi Csekely-i (Čakajovce-Kostolne dűlő) egy darab érme jelen dolgozatunk szempontjából irreleváns. Annál fontosabb azonban a harmadik lelőhely, a Kiskunfélegyháza Radnóti utca 48. számú ház telkén előkerült gazdag férfi lovas sír. 13 A sírból 22 darab Vilmos érem is előkerült. A magyarokhoz általános vélekedés szerint ezek az érmek vagy a 924., esetleg a 926. évi hadjáratok valamelyikének zsákmányából kerülhettek. Ugyanis ezeknek az éveknek a kalandozó hadjáratai érintették azt a területet, melyen az érmek nagyszámban forgalomban voltak. Tovább növeli érmeink keltező értékét az a tény, hogy a nagyszámú érmet eredményező kiskunfélegyházi sír utolsó érme is 926-ból való H. Tóth pp Kovács p. 37. és Kovács pp

10 10. A kiskunfélegyházi sír leletei A sírban ráadásul egy olyan tarsolylemez is előkerült, amely tipológiailag szorosan illeszkedik a Közép-Tisza vidékéhez kapcsolható tarsolylemezes csoporthoz. 15 A fentebb felsorolt temetők, sírok, megfigyelések mintegy láncolatot, hálót alkotnak. Az így felismerhető összefüggés rendszer egyes régészeti elemei ezáltal válnak a történettudomány hasznos forrásaivá. Áttekintésükkel egy olyan belső forráscsoport válik láthatóvá, melynek üzenete alapján nyugodt szívvel állíthatjuk azt, hogy már az első foglalók is vallották: Ez itt az én hazám. FELHASZNÁLT IRODALOM [1] DIENES ISTVÁN: A Karancslapujtői honfoglalás kori öv és mordvinföldi hasonmása. (Pojas épohi zavoevanijarodiny i ego mordovskaja analogija.) Arch. Ért. 91. (1964) pp [2] FODOR ISTVÁN: Nagykörű (Jász-Nagykun-Szolnok megye) In: A honfoglaló magyarság. Kiállítási katalógus. Bp pp [3] H. TÓTH ELVIRA: Honfoglalás kori sír Kiskunfélegyházán. (Ein landnahmezeitliches Grab in Kiskunfélegyháza.) Arch. Ért. 101 (1974) pp [4] KOVÁCS LÁSZLÓ: A Kárpát-medence X-XI századi francia pénzei. Arch. Ért. 112 (1985.) pp [5] KOVÁCS, LÁSZLÓ: Münzen aus der ungarischen Landnachmezeit. Archäologische Untersuchung der arabischen, byzantinischen, westeuropäischen und römischen Münzen aus den Karpatenbecken des 10. Jahrhunderts. Fontes Arch. Hung [6] MADARAS LÁSZLÓ: Egy méltatlanul elfelejtett törzsfői sír. Régészeti adatok egyik honfoglaló törzsünk és annak törzsfőnöke temetkezéséhez. In.: A kívánt világosság. VI. Nemzetközi Vámbéry Konferencia. Dunaszerdahely pp [7] MADARAS LÁSZLÓ: Egy honfoglalás-kori sír Ausztriában és annak alföldi kapcsolatai. In.: A kelet ritka nyugalma. VII. Nemzetközi Vámbéry Konferencia. Dunaszerdahely pp [8] RÉVÉSZ LÁSZLÓ: A karosi honfoglalás kori temetők. Régészeti adatok a Felső-Tisza-vidék X. századi történetéhez.(die Gräberfelder von Karos aus der Landnahmezeit. Archäologische Angaben zur Gesichte der oberen Theissgebietes im 10. Jahr-hundert. In.: Magyarország honfoglalás és kora- Árpád-kori sírleletei. (Szerk.: Kovács L. Révész L.) Miskolc [9] RÉVÉSZ LÁSZLÓ: Heves megye századi temetői. Bp [10] SZABADOS GYÖRGY: Magyar államalapítások a IX-XI. században. Előtanulmány a korai magyar állam történelmének fordulópontjairól. Szegedi Középkor-történeti Könyvtár 26. Szeged Révész p kép és Madaras pp