Javítani kell az utasok tájékoztatását, világos információkat nyújtva nekik a jogaikról.

Átírás

1 Az EGSZB jogalkotási reformot tart szükségesnek a 261/2004/EK rendelet alapján, hogy a légi utasok jogait egyetlen jogszabály foglalja össze. A reformnak elsősorban magában kellene foglalnia az Európai Bíróság esetjoga által diktált joganyagot, másodsorban pedig meg kellene kísérelnie a rendkívüli körülmények fogalmának és alkalmazási körének pontos definiálását, illetve azt, hogy meddig terjed a segítségnyújtáshoz való jog, valamint ki kellene térnie minden egyéb olyan szempontra, amelyek ebben a véleményben szerepelnek, így garantálandó az utasok magas szintű védelmét. Javítani kell az utasok tájékoztatását, világos információkat nyújtva nekik a jogaikról. A légitársaságok esetenként jóvátételt kérhetnek az utazási szerződésen kívül álló olyan harmadik személytől, aki a kiváltó okért (késésért vagy járattörlésért) felelős. Mechanizmusokat kellene létrehozni ezeknek a jegyár- visszatérítési ügyeknek a gyors és hatékony intézéséhez. Az EGSZB úgy véli, hogy növelni kell az átláthatóságot. Másrészről olyan harmonizált, hozzáférhető és hatékony eljárásokat kell bevezetni előre megszabott határidőkkel, amelyek határozatai kötelező érvénnyel bírnak. A csökkent mozgásképességű személyek jogai tekintetében az 1107/2006/EK rendelet végrehajtása nem kielégítő. Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a jogszabályok betartásáért felelős szervekkel, valamint az érintetteket többek közt a csökkent mozgásképességű személyeket képviselő szervezetekkel együttműködésben dolgozza ki a szóban forgó rendeletben meghatározott fogalmakat tisztázó és a rendelet végrehajtásának javítását célzó irányvonalakat. Az EGSZB úgy véli, hogy pontosítani kellene, mely elemekből áll össze a légiközlekedési szolgáltatások végső költsége, és ezeket definiálni kellene. Az Európai Parlament Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottságának elnöke a fentiekkel kapcsolatosan konzultációs felkéréssel fordult az EGSZB elnökéhez. A hatályos jogszabályok alkalmazása terén feltárt legfontosabb hiányosságok, új jogalkotási kezdeményezés szükségessége: Megállapítható, hogy a légiközlekedési ágazat erősen liberalizált, és éles verseny jellemzi, ezért elengedhetetlen egy uniós szintű szabályozási keret. A fogyasztók egészségük, biztonságuk és gazdasági érdekeik védelméhez való joga, valamint a kártérítéshez, a tájékoztatáshoz, az oktatáshoz és a képviselethez való joga a fogyasztóvédelmi politika alapvető mércéi. Az utasjogok magas szintű védelmének biztosítása érdekében alapvető, hogy a 261/2004/EK rendelet későbbi módosításakor vagy felülvizsgálatakor figyelembe vegyék ezeket.

2 A 261/2004. EK rendelet felülvizsgálatának a főbb indokai: - a rendkívüli körülmények fogalmának és hatályának pontos definiálása, - bizonyos kivételes esetekre vonatkozóan annak meghatározása, hogy meddig terjed a segítségnyújtáshoz való jog, illetve hol van ennek a határa, megállapítva, hogy miként biztosítható az utasok legitim jogainak érvényesülése a felekre nézve kötelező erejű és ésszerű határidőn belül meghozott határozatok révén működő alternatív mechanizmusok segítségével, - a jelenleg a járatok átszervezésével kapcsolatban gyakran előforduló helyzetek szabályozása, - a csak két célállomás között közlekedő légitársaság által üzemeltetett járat késése miatt a csatlakozás lekéséséből eredő problémák szabályozása, - a kártérítéshez való jog kérdésének kezelése, az egységesített és közvetlen jóvátételi intézkedésekre vonatkozó, 2004-ből származó hatályos rendelkezések rendszeres aktualizálásának kilátásba helyezésével, - a légitársaságok nevében eljáró földi kiszolgáló személyzet bevonása a rendeletben előírt szolgáltatások elvégzésébe, - a felhasználói panaszokat kezelő és a rendeletben foglaltak betartása felett őrködő illetékes hatóság megnevezése, - a panaszok uniós szinten való, illetve tagállami nyomon követése és közzététele a légitársaságok, illetve a rendelet megsértésének típusa szerint, valamint annak engedélyezése, hogy a tagállamok ezt a kérdést is vizsgálhassák, mielőtt egy adott légitársaságnak megadják az üzembentartási engedélyt (AOC), - a légitársaság csődje esetén károsult utasok kártérítésére vonatkozó kötelezettség bevezetése, előírva, hogy a szolidáris felelősség elve alapján a szabad hellyel rendelkező légitársaságok hazaszállítsák az érintett utasokat, és rendelkezés egy olyan alap létrehozásáról, amely a minden piaci szereplő fizet elve alapján lehetővé teszi az utasok kártalanítását, - az utazási szerződés harmadik félre történő átruházásának lehetősége, - a légitársaságok azon jelenlegi gyakorlatának megtiltása, hogy ha az utas nem használta fel retúrjegyének odaútra szóló részét, a visszaútra szóló jegyet automatikusan törlik.

3 A nyújtott információk és szolgáltatások utasok szempontjából való megfelelősége: A jelenlegi szöveg nem kötelezi a légi fuvarozókat, hogy az EUB Sturgeon-ügyben hozott ítéletének megfelelően tájékoztassák az utasokat arról, ha a járat legalább három órával később érkezik meg a célállomásra. Az ellentmondások kiküszöbölésén és új elemek bevezetésén túl a rendeletnek a 14. cikkben foglalt kötelezettségeket az utasfelvételi pulton kívül a beszállási területre is ki kellene terjesztenie. Az utasok jogairól szóló tájékoztatást illetően az Európai Bizottság által tett erőfeszítéseket ki kellene bővíteni a lánc többi elemével való együttműködésben ezek például a nemzeti repülőtéri hatóságok, a fogyasztói szervezetek, az utazási irodák és egyéb utazásszervezők, az európai fogyasztói központok és a rendelet végrehajtásának ellenőrzéséért felelős hatóságok. A jelenlegi kötelezettségek arányossága, például a fuvarozó befolyásán kívül eső rendkívüli körülmények, például súlyos természeti katasztrófák vagy szélsőséges időjárási feltételek esetén a segítségnyújtáshoz való joggal kapcsolatos korlátlan felelősség: A rendelet kizárólag a légitársaságokra vonatkozik, hiszen végső soron ők felelősek a szolgáltatás nyújtásáért, és ők viselik a szerződéses kötelezettségeket. Pedig vannak más szereplők is, akik befolyással bírnak ezekre, és némelyikük hozzájárulhatna a szolgáltatás javításához, mások pedig a légi utasok jogairól szóló tájékoztatáshoz. Elsők között kell megemlíteni a repülőtér-üzemeltetőket, akik részt vesznek a légitársaságok működésével kapcsolatos tájékoztatásban. A légitársaság képviselőjének távollétében elbírálhatják és fogadhatják a panaszokat, és vis maior vagy rendkívüli körülmények esetén berendezéseik révén részt vehetnek a segítségnyújtásban. Az ő feladatuk a csomagokkal kapcsolatos logisztika, és válsághelyzetekben tájékoztatást adhatnának saját eszközeik révén, elkerülendő, hogy létesítményeikben torlódások/fennakadások vagy közrenddel kapcsolatos problémák alakuljanak ki stb. Szintén kiemelt szerepük van a légiirányítási felelősöknek. Tevékenységük többek közt a légitársaságoknak kiosztott résidők betartása és a forgalomirányítás kapcsán jelentős. Másodsorban említést érdemelnek az utazási irodák vagy utazásszervezők, amelyek részt vehetnének a jogokról való tájékoztatásban, segítik az utasokat, és továbbítják a légitársaságok által járattörlés vagy átütemezés esetén kiadott közleményeket. Említésre méltó a földi kiszolgáló (handling) társaságok által az utasok védelmében esetlegesen betöltött szerep. A rendelet semmilyen feladatot nem szán ezeknek a társaságoknak, és jó volna, ha őket is jogszabályban köteleznék az utasok ellátásában való részvételre. Szerepüket a jelenlegi rendelet vagy a közösségi repülőterek földi kiszolgálási piacára való bejutásról szóló 96/67/EK irányelv felülvizsgált változata alapján lehetne meghatározni.

4 Ajánlatos volna az utasok kiszolgálását ténylegesen végző földi kiszolgáló társaságokat kötelezni e szolgáltatás ellátására. Másodszor úgy is javítani lehetne a rendelet alkalmazását, hogy kötelezik a légitársaságokat, hogy a helyi képviselő révén kész cselekvési tervekkel és eljárásokkal rendelkezzenek a légi forgalom fennakadásai esetére, biztosítva a segítségnyújtást és más közlekedési eszközökkel való alternatív szállítást/célba juttatást; ehhez biztosítani kellene a számukra a szolgáltatás ellátásához szükséges jogi és pénzügyi kapacitást, és szóvivővé nevezni ki őket, aki a légitársaságot képviseli a repülőtér üzemeltetőjével és a nemzeti hatóságokkal szemben. Ezt az intézkedést csak azokon a reptereken kellene alkalmazni, ahol az éves utasszám meghaladja a kétmilliót. Minden fuvarozónak rendelkeznie kellene egy képviselővel, illetve a vele kapcsolatban álló földi kiszolgáló révén kellene biztosítani a jogi képviseletét. Fontolóra kellene venni az ún. kötelemfakasztó tényállást, amely olyan európai eljárást vezetne be, amely egyszerűsítené, felgyorsítaná és olcsóbbá tenné a visszatérítési ügyekből eredő kintlévőségekkel kapcsolatos, határokon átnyúló peres eljárásokat. A jogszabályok betartásáért felelős szervek közti együttműködése: Az európai bizottsági közlemény részletesen foglalkozik azzal, hogy a rendelet egységes értelmezése és alkalmazása érdekében javítani kellene a nemzeti hatóságok közti együttműködést. Ebben komoly iránymutató és ösztönző szerepe van az Európai Bizottságnak. A jogalkotó a rendelet jogi eszközét alkalmazta, amely minden tagállamban, minden hatóság és magánszemély által közvetlenül alkalmazandó, anélkül hogy bármiféle belső szabályra szükség volna annak teljes hatékonyságot biztosító átültetéséhez. Ezenkívül a magánszemélyek jogvédelemért a nemzeti vagy uniós bíróságokhoz fordulhatnak. A fogyasztók és a felhasználók védelmének a légi közlekedés területén történő javítására egyik már meglévő eszközt sem használták fel, így a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről szóló 2006/2004/EK rendeletet sem. A 2006/2004/EK rendelet igen hasznos lehetne azon szempontok különösen a rossz kereskedelmi gyakorlatok közlése vagy a szerződéses feltételek légitársaságok általi megszegése tekintetében, amelyek szigorúan véve nem tartoznak a 261/2004/EK rendelet hatálya alá. A fent említett eszköz alkalmazásával kapcsolatos probléma abban gyökerezik, hogy a légi utasok jogaival kapcsolatos fogyasztóvédelmi szervek nem működnek összehangoltan. Csökkent mozgásképességű személyek: A légi járműveken utazó fogyatékkal élő, illetve csökkent mozgásképességű személyek jogairól szóló 1107/2006/EK rendelet a társadalmi integráció egyik mércéje és célja az, hogy biztosítsa a fogyatékkal élő vagy csökkent mozgásképességű személyeknek a jogot, hogy a többi polgárhoz hasonlóan igénybe vegyék a légi közlekedést. A rendeletet azonban a repülőtér-üzemeltetők és a légitársaságok nem alkalmazzák megfelelően, mivel nem

5 nyújtanak megfelelő segítséget ezeknek az embereknek a repülőtérre való belépéstől kezdve annak elhagyásáig. Ennek oka valószínűleg az, hogy a II. melléklet nem sorolja fel kimerítően a fogyatékkal élő és csökkent mozgásképességű személyeknek biztosítandó megfelelő szolgáltatásokat. Emellett az is megkérdőjelezi az egyenlő bánásmódot, hogy a területen nem biztosított a szigorú minőségi előírások betartása. A rendeletből ráadásul hiányzik a fogyatékkal élő, illetve csökkent mozgásképességű személyek fogalmának kellően egyértelmű meghatározása, pedig az a célja, hogy széles körű segítséget nyújtson a különleges segítségnyújtást igénylő érintett csoportoknak. Európai normákat kell kialakítani, azt biztosítandó, hogy a mozgást segítő vagy egyéb gyógyászati segédeszközt használó légi utasokra vonatkozó biztonsági ellenőrzések egyértelműek és egységesek legyenek, és hogy a szóban forgó utasok emberi méltóságát tiszteletben tartsák. Ezekben olyan szempontoknak kellene szerepelniük, mint a földi segítségnyújtási szolgáltatások minősége és az ezekről szóló tájékoztatás, és törekedni kellene a 261/2004/EK és az 1107/2006/EK rendeletekkel való összhangra. Mindenesetre amennyiben ezek az irányvonalak nem eredményezik a mozgáskorlátozottak jogainak hatékony érvényesülését, az EGSZB támogatja, hogy haladéktalanul kezdődjön meg az 1107/2006/EK rendelet felülvizsgálata. A légitársaságokat kötelezni kell arra, hogy magyarázattal szolgáljanak a fogyatékkal élők vagy csökkent mozgásképességű személyek beszállásának megtagadásának esetén, ideértve az erre a tárgykörre vonatkozó belső politikákat, konkrét bizonyítékokra hivatkozva. Ezeket a bizonyítékokat az illetékes repülésügyi hatóságnak azon elv alapján kellene megvizsgálnia, hogy az adott biztonsági kockázat bizonyítása a légitársaság feladata, és nem a fogyatékkal élő személyek felelőssége, hogy bizonyítsák ennek ellenkezőjét. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban az volna a legkevesebb, hogy átláthatóan kezelik az egyes repülőgépek megközelíthetőségi lehetőségeit, és már a jegyvásárlásnál világos és átlátható tájékoztatást adnak erről. Az egyik legellentmondásosabb kérdés az, hogy ha a mozgást segítő berendezések elvesznek vagy megrongálódnak, az érintett utast kártérítésben kell részesíteni. Ez a kártérítés ugyanis a Montreali Egyezmény alapján nem elégséges a csökkent mozgásképességű személyt ért károk rendezésére, nem beszélve arról, hogy milyen erkölcsi károkat okozhat a mozgási autonómia elvesztése. A légitársaságok üzleti szabályzataiban és végső soron a jogszabályok felülvizsgálatával megfelelő kártérítési szintet kell tehát garantálni. Átláthatóbb jegyvásárlási rendszer szükségessége, ideértve a különféle járulékos költségek kérdését is: A Közösségben a légi járatok működtetésére vonatkozó közös szabályokról szóló 1008/2008/EK rendelet meghatározza, hogy a légi szolgáltatások igénybevevőit hogyan kell tájékoztatni a fogyasztói árról. Az uniós jogalkotó részéről megvolt az erre vonatkozó

6 szándék, de nem hozta meg a várt eredményeket, ami zavart okozott a szolgáltatások árait összehasonlítani nem tudó felhasználók körében. Jelenleg a légiközlekedési szolgáltatások igénybevevői egy sor olyan kereskedelmi gyakorlattal szembesülnek, amelyek gyakran érthetetlenné teszik, mi mindent tartalmaz a szolgáltatások végső ára. Az egyes légitársaságok kereskedelempolitikai szabadságának sérelme nélkül kiemelten fontos tudni, hogy milyen szempontok alapján és elemekből viteldíj, adók, a repülőtéri illetékek és egyéb költségek vagy illetékek/adók áll össze a végső ár. A jogalkotónak pontos definícióval együtt meg kellene neveznie, mely elemekből áll össze a légiközlekedési szolgáltatások végső ára. Megfontolásra érdemes, hogy jelenleg az utazási szerződést gyakran már jóval az utazás megkezdése előtt megkötik. Kötelezni kellene az üzemeltetőket, hogy legalább három hónapon keresztül ne változtassanak ezen az áron. A fogyasztók számára szükséges információk tekintetében átláthatatlanság uralkodik, ilyen például az információk közzététele olyan kérdésekben, mint a pontosság, az útmegszakításban érintett járatok száma vagy az utasjogokkal összefüggésben alkalmazott intézkedések, a nemzeti végrehajtó hatóságok által a rendelet alkalmazása során hozott határozatok, valamint a szabályok be nem tartása miatt a légitársaságokra kivetett szankciók. A jogviták peren kívüli rendezésére vonatkozó szabályok jobb alkalmazása felé: A nemzeti végrehajtó hatóságok hatáskörébe tartozó, peren kívüli panasztételi rendszernek hatékony és gyors eredményt hozó, egységes szabályokon kellene alapulnia, a fogyasztói jogviták peren kívüli rendezése kapcsán elismert elvek alapján, közös, egységesített és többnyelvű formanyomtatvánnyal, amely megfelel az Európai Bizottság május 12-i ajánlása által elfogadott harmonizált módszernek. Alapvető, hogy a határozatok ésszerű határidőn belül megszülessenek, és mindkét fél számára kötelező érvénnyel bírjanak. Az eljárásokkal kapcsolatos határidőket egységesíteni kell, legalábbis az alábbiakra vonatkozóan: - a légitársaságoknak legfeljebb egy hónap álljon rendelkezésükre, hogy reagáljanak a fogyasztói panaszokra, - a 261/2004/EK rendelet végrehajtásával megbízott nemzeti végrehajtó hatóságok két hónapon belül hozzanak döntést a légitársaságokkal szembeni fogyasztói panaszok ügyében, - nemzeti végrehajtó hatóságok a határozat keltét követő két hónapon belül hozzák nyilvánosságra a légitársaságokra kiszabott szankciókat. A nemzeti végrehajtó hatóságoknak és a különféle tagállami bíróságoknak tájékoztatniuk kellene az Európai Bizottságot minden, a 261/2004/EK rendelet értelmében meghozott határozatról, hasonlóan ahhoz, ahogyan az 1/2003/EK rendelet alkalmazásában is történik, így az Európai Bizottság feladata lenne ezek nyilvánosságra hozatala.

7 A légiközlekedési szolgáltatásokkal kapcsolatos problémák kapcsán felmerülő kollektív jogviták esetében a fogyasztói jogvédő szövetségek segítségével kollektív jogorvoslattal kell élni. Az EGSZB ismét felhívja a figyelmet arra, hogy uniós szinten szabályozni kell az ilyen peres eljárásokat, és hogy kártérítési alapot kell létrehozni, amelyből a fogyasztói szervezetek finanszírozhatják az ilyen eljárásokkal kapcsolatban felmerülő költségeket, hiszen a légi utasok olyan csoportot képeznek, akik leginkább rá vannak szorulva az effajta védelemre. Amint azt az EGSZB korábbi véleményeiben már jelezte, a fogyasztóvédelmi jogszabályok megsértőire kirótt büntető jellegű polgári jogi szankciók az utascsoportok által elszenvedett károk jóvátételi kötelezettségével kombinálva elrettentő hatással bírhatnak, arányosak és hatékonyak lehetnek. A vizsgált 261/2004/EK rendelet felülvizsgálata során mindenképpen ügyelni kell arra, hogy a rendelet összhangban maradjon a többi hatályos fogyasztóvédelmi jogszabállyal, például a szervezett utazási formákról, illetve a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelvvel.