A CSANÁDI-PUSZTÁKON FÉSZKELŐ JELENTŐSEBB MADÁRFAJOK ÁLLOMÁNYALAKULÁSA KÖZÖTTI IDŐSZAKBAN

Átírás

1 A Csanádi-pusztákon A fészkelő Puszta 2004 jelentősebb 1/21. pp. madárfajok állományalakulása Mészáros Csaba A CSANÁDI-PUSZTÁKON FÉSZKELŐ JELENTŐSEBB MADÁRFAJOK ÁLLOMÁNYALAKULÁSA KÖZÖTTI IDŐSZAKBAN MÉSZÁROS CSABA MAGYAR MADÁRTANI ÉS TERMÉSZETVÉDELMI EGYESÜLET CSONGRÁD MEGYEI CSOPORT 2004 BEVEZETÉS Az egykori Csanádi-puszták területének arculatát a folyamszabályzások, lecsapolások időszaka jelentősen megváltoztatta. Nagymértékű degradációs folyamatot indított el az értékes gyepek felszántása, beművelése. E kedvezőtlen antropogén hatások egyes madár élőhelyek megszűnését, vagy jelentős beszűkülését eredményezték. A foltokban fennmaradt, és immáron fokozottan védett terület részben megőrizte értékeit, páratlan természeti kincseit. Annak ellenére, hogy a Csanádi-puszták kiemelkedő ökológiai adottsággal bír, rendkívül szerény mennyiségű ornitológiai szakirodalommal rendelkezik. Az ismert publikációkban, a szerzők (STERBETZ I. 1967, 1976., NEMES I. 1972, 1973) röviden méltatják a terület jelentőségét. Az első komoly, átfogó tanulmány 1985-ben látott napvilágot, melyben DR. MOLNÁR GYULA határozottan rámutat a Csanádi-puszták kiemelkedő értékére, a régióban betöltött szerepére, mintegy alátámasztásul az oltalom jogosságára. Következményképpen 1989-ben, a terület, Pitvarosi-puszták Tájvédelmi Körzet néven védelem alá került ben a Körös-Maros Nemzeti Park létrejöttével, a legmagasabb védelmi fokozat elnyerésével, számos hazai és nemzetközi természetvédelmi program (IBA, SPA, ÉTT) értékes tagjává vált. E tanulmány betekintést nyújt a Csanádi-puszták jelenkori életközösségébe, és a ráható környezeti tényezőkre. A terület legnagyobb értékét a fokozottan védett, veszélyeztetett madárfajok képviselik, ezért populációdinamikai alakulásukat megkülönböztetett figyelemmel kell kísérni. 207

2 A Puszta 2004 A Nimfea Természetvédelmi Egyesület évkönyve ÉGHAJLATI, FÖLDTANI, VÍZRAJZI ADOTTSÁGOK A térség éghajlata kontinentális, amelyet más (óceáni, esetleg mediterrán) hatások is érhetnek. Ennek megfelelően a meleg, száraz éghajlat jellemző, amely hőmérsékleti és csapadékeloszlási jellemzőiben is ingadozásokat mutat. A napsütéses órák száma magas, a nyár tartós és meleg, a csapadék kevés, melynek 60 %-a a nyári félévben, 40 %-a a téli félévben hull le. Tartós és vastag hóréteg ritkán alakul ki. Az uralkodó szélirány É-i és D-i, DK-i. A térség egésze a Maros, illetve a Tisza vízgyűjtő területéhez tartozik. A terület legnagyobb részére a Maros és a Tisza áradásai által kialakított holocén felszín, jellemző. A Csanádi-pusztákon egykor létező érhálózatot, a folyószabályozást követően megkezdődött vízrendezési tevékenység során belvízelvezető csatornahálózatként hasznosították. Az egykoron vízjárta területen, rendkívül változatos, mozaikos elrendezésű növényborítás alakult ki. Környezeti tényezők A környezeti tényezők a (csapadék, gradáció, invázív rovarfajok megjelenése) területre, és az állatközösségekre gyakorolt hatása, nagymértékben befolyásolja a faji diverzitást, és a populációdinamikai (megtelepedési siker, fiókaprodukció, mortalitás) eredményeket. A továbbiakban az egyes évekre jellemző ökológiai tényezőket ismertetem Az évben az átlagos mm csapadékkal ellentétben közel 800 mm hullott, s ennek következtében a régi vízivilágot idéző ökológiai állapot jött létre. Az időszak madártani vonatkozású állapotáról KOTYMÁN&MÉSZÁROS részletes tanulmányban beszámolt a Puszta számában, ezért a kialakult viszonyokat csak röviden ismertetem. A téli olvadék és a rendszeres, nagy vízhozamú tavaszi-nyári esőzések következményeképpen, ben megközelítően 1000 hektár került víz alá, a sekély néhány centiméteres (gyepi elöntés) vízállástól, az akár méteres nyílt vízi mocsárig. A vízborítás, az év teljes időtartama alatt megmaradt, csak a magasabb, padkásabb részekről húzódott vissza. A növényvegetáció ennek függvényében jelentősen átalakult. A mély fekvésű részeken mocsarasodási folyamat indult el, melynek következtében, 1999 tavaszi-nyári időszakban még az eredeti növényvegetáció alakult ki (réti ecsetpázsit, tarackos tippan, hernyópázsit, réti harmatkása), viszont őszre már megkezdődött a gyékény, csetkáka, zsióka térhódítása tavaszára a vízzel telítődött talajrétegek hatására, a tavalyi évnél jóval szerényebb mennyiségű téli-tavaszi csapadék ellenére, a korábbi évet legalább harmadával meghaladó belvízborítottság alakult ki a területen. Az előző évben megkezdődött mocsarasodási folyamat, tovább változtatta a táj arculatát. A mocsarak növényvegetációja (gyékény, csetkáka, zsióka) gyorsan homogenizálódott. A tartós gyepi vízborítás hatására a korábban szárazabb ürmös-csenkeszes területeken is megjelentek a mocsarasodást jelző növényfajok. A nyári aszály következtében azonban gyors száradás következett be, amely a gyepek lassú regenerálódását, a mocsarak beszűkülését idézte elő. A kialakult vízrajzi viszonyok madárvilágra gyakorolt hatása, mind a vonuló, mind a fészkelő fajok diverzitásában, egyedszámában megmutatkozott. A tavasszal kialakult hatalmas felületű, nyílt víztükör mágnesként vonzotta a vonuló madarakat. Olyan madárfajok (elsősorban partimadarak, szerkők), jelentek meg, melyek a korábbi években egyáltalán nem, vagy csak elvétve bukkantak fel. Rövidesen kirajzolódott, hogy korábban soha nem látott életközösség van kialakulóban. 208

3 A Csanádi-pusztákon fészkelő jelentősebb madárfajok állományalakulása Mészáros Csaba csapadékmennyiség / mm /1999. és jan. febr. márc. ápr. máj. jún. júl. aug. szept. okt. nov. dec ,9 84,3 10,6 38,4 77,2 111,4 125,3 68,6 54, , ,1 2,9 37,7 37,3 11 3,9 45,9 6,1 6,1 2,2 10,2 39, A évben a csapadékviszonyok (552,7 mm) a területre nézve az átlagosnak megfelelően alakultak. A mérsékelten csapadékos tavaszt egy viszonylagosan esős nyári időszak követte. A mélyebben fekvő részeken alacsony, de tartós vízborítottság alakult ki. A 2000-ben kialakult mocsári növényvegetáció megerősödött, és újra teret hódított a gyékény, és a csetkáka. Ez a szukcessziós folyamat számos, szűktűrésű faj (gulipán, gólyatöcs, pettyes vízicsibe, haris) megtelepedését gátolta, míg a toleránsabb fajokat (nagy goda, piroslábú cankó) a mocsarak perifériájára kényszerítette ben, az egyik legszignifikánsabb biotikus ökológiai tényező, a mezei pocok gradáció beindulását tapasztaltuk, amely 2002-re érte el a csúcsát rendkívül meleg, aszályos év volt, és az átlagosnál is jóval szerényebb mennyiségű csapadék hullott (389, 6 mm). A szinte csapadékmentes tavasz okozta kiszáradási folyamatot, a nyári esőzések csak minimálisan és időszakosan tudták mérsékelni. A gyepek, majd a nedvesebb kaszáló rétek is gyorsan kiégtek. Vízborítás, csak a jelentős mértékben összehúzódó mocsarak legmélyebb szintjén, és a csatornák medrében tudott kialakulni. A mocsarak zsugorodása és a tartós víznyomás hiánya nagymértékben befolyásolta a vízi és partimadarak fészkelési kényszerét, költésük sikerességét. A mezei pocok túlszaporodása pozitív tendenciaként hatott a terület ragadozó madár populációjára. A mesterséges telepek benépesültek, a lakatlan szarka és dolmányos varjú fészkek is gazdára leltek. Az aszályossá váló időjárás, invázív (sáskák, szöcskék), és egyéb rovarfajok tömeges elszaporodását vonta maga után, amely más madárfajok (szalakóta, kis őrgébics) nagyobb arányú megtelepedését idézte elő. 209

4 A Puszta 2004 A Nimfea Természetvédelmi Egyesület évkönyve csapadékmennyiség / mm / és jan. febr. márc. ápr. máj. jún. júl. aug. szept. okt. nov. dec ,3 4, ,8 12,1 149,8 72, ,8 24,6 26, ,9 25,5 3,8 11,9 71,9 32,7 71,6 33,1 47,4 24, /2003 telén és 2003 kora tavaszán hullott jelentős mennyiségű csapadéknak köszönhetően nagymértékű vízborítottság alakult ki a pusztafoltok nagy területein. E csapadékos időszakot egy hosszú száraz, aszályos periódus követett, melynek következtében a magasabb térszintekről eltűnt a víz, csökkentve a mocsári vegetáció gyors ütemű előretörését. A szinte csapadékmentes időjárás következtében, csak a legmélyebb részeken maradt elegendő vízmennyiség ahhoz, hogy a területre jellemző parti madarak (bíbic, goda, piroslábú cankó) optimális feltételeket találjanak a fészkeléshez, táplálékszerzéshez, míg más fajok (réce-félék, vízicsibék, haris, szerkők) nem jutottak megfelelő kiterjedésű élettérhez. A Montágpuszta É-i felét keresztül szelő csatorna lefolyástalanná tétele nagyban hozzájárult egyes halfajok (ezüst kárász, réti csík) elszaporodásához, így elsőrendű táplálékbázissá vált az évről-évre erősödő gémtelep számára a legaszályosabb időszakokban is. A nyári minimális csapadékmennyiséggel ellentétben, az őszi hónapokban (különösen októberben) bőségesen esett tavaszára, a szerény mennyiségű téli csapadék ellenére, az 1999-es évhez hasonlóan hatalmas méretű, tartóssá váló belvízfedettség alakult ki, melyet az átlagos mennyiségű tavaszi csapadék tovább erősített. A száraz, és meleg nyári hőmérséklet hatására a mocsári növényvegetáció, a mélyebben fekvő részeken (csetkáka, ecsetpázsit, tippan, zsióka, gyékény) gyors ütemben megerősödött, míg a magasabban fekvő részeken élő növényzet kiszáradt. A mocsarakból kiemelkedő száraz padkahátak, a csatornát kísérő gátoldal, eszményi fészkelő helyekké alakult. A júliusiaugusztusi esőzések tovább tompították a kiszáradási folyamatot, egyben elősegítették a mocsári növényvegetáció burjánzását, melyet a mérsékelt mennyiségű őszi csapadék állandósított. 210

5 A Csanádi-pusztákon fészkelő jelentősebb madárfajok állományalakulása Mészáros Csaba csapadékmennyiség / mm / és jan. febr. márc. ápr. máj. jún. júl. aug. szept. okt. nov. dec ,7 34,6 5 11,2 14,2 28,9 12,6 6,9 42,2 91, , A KUTATÁSI TERÜLET A Csanádi-puszták területe 3 pusztafoltból áll, melynek nagysága 4057 Ha. A legnagyobb méretű (2188 Ha) egység a Montág-puszta, amely Makó, Nagyér, Ambrózfalva, és Csanádalberti községek közigazgatási területén helyezkedik el. Legeltetés leginkább a terület perifériáján folyik. Rendkívül gazdag, változatos felszínforma jellemzi. Itt található a Dél-Tiszántúl legnagyobb összefüggő ecsetpázsitos kaszálója a Nagy-Zsombék és a régió egyik legkiterjedtebb ürmöscsenkeszes szikes pusztája, a Közös-járás. Az É-i pusztarészt K-Ny irányban, a Zsombék-éri, mély meliorációs csatorna szeli át, mely 1997-ig belvízmentesítette a területet. A Körös-Maros Nemzeti Park ben részleges vízügyi rekonstrukciót végzett a területen (zsiliprendszerek használhatóságának megszüntetése), majd 1999-ben elgátalásos módszerrel lefolyástalanná tette a csatorna jelentősen hosszú szakaszát, és a teljes puszta nagy részét. A tavaszi belvizek visszatartása szembetűnően megváltoztatta a korábbi években gyorsan kiszáradó puszta arculatát, és ezáltal megkezdődhetett a növénytársulások átrendeződése. A beavatkozás nemcsak a vízborítás kiterjedésének növekedését eredményezte, hanem annak időtartamának kitolódását is. Csapadékosabb években (1999, 2004), egész évben jelentős mennyiségű víz maradhatott a pusztákon, de a legaszályosabb időszakokban sem tűnt el teljesen, hiszen a vízvisszatartó rendszer eredményesen őrizte a csatorna vízmennyiségét. A legdélebbre található pusztafolt (1011 Ha) a Királyhegyesi (korábban Blaskovics)-puszta. Csanádalberti, Csanádpalota, Királyhegyes települések közigazgatási zónáiban található. A területen intenzív állattartás, legeltetés folyik. Löszpusztagyepek, szikerekkel gazdagon hálózott ürmös-csenkeszes szikesek, nedves kaszálók, mocsaras vízállások tarkítják felszínét. A terület középső részén erősen sérült, degradált természetes gyepek találhatóak, melyeken különböző technikájú gyepfelújításokat végeznek. 211

6 A Puszta 2004 A Nimfea Természetvédelmi Egyesület évkönyve A legészakabbra elterülő, legkisebb (858 Ha) pusztafolt, a Békéssámson, és Tótkomlós települések közigazgatási területén található, Kopáncsi-puszta. Valaha a legintenzívebben legeltetett egysége volt a Csanádi-pusztáknak, de a helyi termelőszövetkezet megszűnése után, pár éve eltűntek a legelő állatok a területről. Élőhelyei hasonlítanak a Montág-pusztára, de löszgyep területei, mocsarai jóval szegényebbek. Padkás szikesei jól fejlettek, vakszikes társulásai nagy kiterjedésűek. A terület közepén K-Ny-i irányban húzódó Székes-éri csatorna, a puszta nagy részéről levezeti a vizet. A legeltetés hiánya kedvezőtlenül befolyásolja a növényvegetációt, melyekben egyre nagyobb méreteket ölt a gyomosodás, és az adventív növényfajok megjelenése. A Királyhegyesi-puszta közelében, Csikóspuszta kistelepülés határában terül el a Csikóspusztai-tó Természetvédelmi Terület. A tó, a kardoskúti Fehér-tó mellett a tájegység utolsó, természetes állapotában megmaradt szikes tava. Parti zónáját homogén szikikákás övezi. Környékén fajgazdag löszpuszta gyepfoltok találhatóak. Csapadékosabb években rendszeresen kiönt, ilyenkor az öntésterületen ecsetpázsitos nedves kaszáló alakul ki. Aszályosabb esztendőkben kiszárad. A tavat délről a Kápolnás-erdő, északról pedig nagykiterjedésű szántó határolja. FONTOSABB NÖVÉNYVEGETÁCIÓK A legmagasabb térszíneken a löszpusztagyep (Salvio-Festucetum rupicolae) maradványait találjuk. Ez a társulás a Csanádi-puszták legnagyobb botanikai értéke. Madártani értéke kevés jelentőséggel bír, leginkább szórtsága és mérete miatt. Ez a növénytársulás a Királyhegyesi-puszta középső, a Montágpuszta É-NY-i, és É-K-i (Külső-Nagyéri-puszta) szegletében fordul elő, de foltokban a Csikóspusztai-tó környékén is megtalálható. A legalacsonyabb térszíneken nádast (Scirpo-Pragmitetum), a kisebb laposok aljában tavikákásokat (Scirpo-Pragmitetum schoenoplectetosum lacustris) találunk. Egyes szikes laposok, és a Csikóspuszta-tó feltöltődött medrének nagy részét szikikáka mocsár (Bolboschoenetum maritimi continentale) homogén állománya tölti ki. E növénytársulások legismertebb lelőhelye a Dél-Tiszántúl legmélyebb, és legnagyobb kiterjedésű ősmocsara, a Királyhegyesi-pusztán található, Liliomos. Csatornázottsága miatt csak a legcsapadékosabb években tudja megőrizni a vizét, emiatt élővilága erősen veszélyeztetett. Hasonló, de jóval kisebb méretű zonális növényvegetáció alakult ki a Királyhegyesi-puszta É-i részén húzódó mély érvonulat kiöblösödő tartományaiban. A puszták legelterjedtebb nedves rétje az ecsetpázsitos kaszáló (Agrostio-Alopecuratum pratensis), amely madártani szempontból a legértékesebb biotópnak számít a területen. A tartósan víznyomott kaszálók mélyebb részein tarackos tippanos-csetkákás (Agrostio-Eleocharis pratensis) növényvegetáció terjed el. Ez az élőhely típus a Montág-puszta Nagy-Zsombék, a Külső-puszta, Nagyéri-mocsár nevezetű részein a legkiterjedtebb. Megfogyatkozott állományban található a harmatkásás sziki rét (Agrostio-Glycerietum poiformis), és a hernyópázsitos sziki kaszáló (Agrostio-Beckmannietum eruciformes), melyeket a Nagy- Zsombék, és a Királyhegyesi-puszta Kis-Nyelv elnevezésű részen találjuk. Néhány helyen, ahol az ecsetpázsitosok kiszáradását csak mérsékelt szikesedés követi a cickórós füves puszta (Achilleo-Festucetum pseudovinae) állományai alakultak ki. A puszták legnagyobb területét borító társulása az ürmös-csenkeszes puszta (Artemisio-Festucetum pseudovinae), amely a nedves kaszálok mellett a másik szignifikáns fészkelőhely. A pusztafoltok egyes részén szépen fejlett padkás szikesek találhatóak. A szikpadkák tövében képződött, igen sós talajú lankán él a bárányparéjos gyep (Camphorosmetum annuae). A padkaaljak és erek szikfokzónájában a mézpázsitos rét (Puccinellietum limosae hungaricum) állományai alakultak ki. A szikfokzóna iszapos mélyedéseiben a tőrfüves iszapnövényzet (Pholiuro-Plantaginetum tenuiflorae) válik uralkodóvá. E jellegzetes vegetáció a Kopáncsi, és Királyhegyesi-puszta belső részein, ill. a Montág-puszta Közös-járás nevű területén a legszebb és legkiterjedtebb. 212

7 A Csanádi-pusztákon fészkelő jelentősebb madárfajok állományalakulása Mészáros Csaba MÓDSZER A költőállomány felmérésekor az elsődleges szempont, a zavarás legcsekélyebb mértékre való csökkentése. Sok esetben megelégedtünk az egyedek költésre utaló jelzéseik megfigyelésével. A nászrepülés, párzás, fészekanyag hordás, kotló egyed, táplálékhordás, territoriális viselkedés (revír-fészek-fióka féltés) az esetek nagy százalékában elegendőnek bizonyult a költés tényének igazolására. A teljes költési időszak alatt legalább négy alkalommal végeztünk ellenőrzést a területen. A telepesen fészkelők esetében a telepek megkeresése után megszámláltuk a fészkeket, bizonyító fényképeket készítettünk. Partimadarak fészkére csak véletlenszerűen bukkantunk. Bölömbika, vízicsibék és a haris esetében éjszakai felmérést végeztünk. A potenciális költőhelyek környékén több megfigyelési pontról, magnós módszerrel késztettük hangadásra a területüket őrző madarakat, és ezáltal meglehetősen pontos képet kaptunk a revírek számáról, elhelyezkedéséről, egymástól való távolságáról. Az éjszakai felmérést évente három alkalommal végeztük el. A kék vércsék állományfelmérését célirányos fészekkereséssel végeztük. A területen fellelhető összes szarka, ill. dolmányos varjú fészket felkerestük a szoliter párok regisztrálása céljából. A Csanádipusztákon három mesterségesen kialakított, költőládákkal felszerelt telepet hoztunk létre a vércsefajok és az erdei fülesbagoly megtelepítése és szaporodásuk elősegítése céljából. A költőtelepeken, évente 3-4 alkalommal végeztünk ellenőrzést. Szintén mesterséges odúk kihelyezésével próbáljuk a szalakóta megtelepedését elősegíteni. E faj esetében megelégedtünk a tartósan az odút őrző öreg madarak és a kirepült fiatal madarak megfigyelésével telén a Montág-puszta É-K szegletében található Nagyéri-gyep, vagy Külső-legelő területén levő nagyobb facsoportokba 2 db. nagy ragadozónak (réti sas, parlagi sas, pusztai ölyv)szánt műfészket helyeztünk ki. Sajnos az eredmény még várat magára. FAJOK, EREDMÉNYEK Bölömbika (Botaurus stellaris ): A belvizek, mocsarak kialakulása, kedvezően hat megtelepedésének sikerére, s ennek megfelelően, a csapadékosabb években számoltuk a legtöbb fészkelőt. A Királyhegyesi-pusztán a Liliomos, avas nádasában, ill. annak tavikákás-zsiókás zónájában fészkel, míg a Montág-pusztán a sekély, vízzel borított, nagykiterjedésű ecsetpázsitos-tippanos kaszálókat részesíti előnyben. Ezen az élőhelyen találtuk 3 fiókás fészekalját, én. Az állomány felmérését több alkalommal éjszakánként, ill. kora hajnalban végeztük. A fészkelő párok mennyiségét a tartósan, egy területen éneklő, revírjelző hímek számából következtettük. Bölömbika Montág-puszta Királyhegyesi-puszta Kopáncsi-puszta

8 A Puszta 2004 A Nimfea Természetvédelmi Egyesület évkönyve Bakcsó (Nyctycorax nyctycorax): Korábbi években, még a vonulási időszakban látott egyedek is ritkaságszámba mentek ben figyeltük meg az első átnyaraló példányokat, de csak 2000-ben tapasztaltunk költésre utaló jeleket. Mivel a terület nem bővelkedik a faj számára alkalmas fészkelőhellyel, ezért átvizsgáltuk a Montág-puszta É-NY-i szegletében, a Zsombék-éri csatorna mentén húzódó, Kb Ha nagyságú, nagyrészt ezüstfűzes-tölgyeskőrises telepített erdőfoltot, ahol rábukkantunk, a 35 párból álló telepükre. A kolónia mérete, az elkövetkező aszályosabb években sem csökkent jelentősen. A vízjárásos években, a csatornában, nagy mennyiségben előforduló ezüst kárásszal, réti csíkkal táplálkoztak, míg a szárazabb években rendszeresen találkoztunk nappal sáskázó, pockozó egyedekkel. A nyarára kialakult kedvező vízviszonyok hatására, megduplázódott a költőállomány. Míg korábban, az erdőfolt ezüstfűzes részét lakták, addig a megnövekedett egyedszám miatt a kolónia átterjedt a tölgy-kőrises elegyesre is. bakcsó Montág-puszta Királyhegyesi-puszta Kis kócsag (Egretta garzetta): 2003 előtt, csak néhány kóborló egyed elfordulását regisztráltuk nyarán a bakcsó telep felmérésekor, öreg madarakat észleltünk a kolóniában. A napközben rendszeresen a kolóniába repülő egyedek megfigyelése egyértelművé tette, e faj megtelepedésének bizonyosságát. A tavaszára kialakult kedvező viszonyok hatására az állománya megháromszorozódott. Kis kócsag Montág-puszta Szürkegém (Ardea cinerea): Annak ellenére, hogy a faj, a korábbi években rendszeresen, gyakran nagy egyedszámban volt jelen a területen, mégsem tapasztaltuk megtelepedésének jeleit. Valószínűleg a bakcsó telep kialakulása ösztönözte fészkelésre telén a lombhullatás utáni időszakban a telepen található fészkeket számoltuk, mikor két a bakcsóénál többszörösen nagyobb méretű gallyfészket találtunk. Azóta rendszeresen költ. szürke gém Montág-puszta Fehér gólya (Ciconia ciconia): A terület a legfontosabb táplálkozó, gyülekezőhelye zömében a környék településein és azok környékén fészkelő pároknak. Belvizes időszakban a mocsarak, és a nedves kaszálok kétéltű állományát, míg a szárazabb években a mezei pocok, a hüllők (fürge gyík, vízi sikló) és a sáska-félék egyedeit ritkítják. A nyári gyülekezési időszakban, gyakran tömegesen jelenik meg. Ezek nagyrészt ivaréretlen vagy pár nélkül 214

9 A Csanádi-pusztákon fészkelő jelentősebb madárfajok állományalakulása Mészáros Csaba maradt példányok. ( pd., pd.) Érdekességképpen megemlítendő, hogy nyarán, a Montág-puszta É-i oldalát határoló műutat szegélyező akácfasorra fiatal ún. kajtár gólyák két fészket raktak ban a megfigyelőtorony tetejére is épült egy. Ezeket a fészkeket azóta vörös vércsék foglalják el. A táblázatban a terület közelében található településeken fészkelő gólyaállomány alakulása látható. Fészkelő fehér gólyapárok Csanádpalota Királyhegyes Makó-Rákos Csanádalberti Csikóspuszta Ambrózfalva Nagyér Tótkomlós Nagykopáncs Békéssámson Pitvaros Kendermagos réce (Anas strepera): 1999 előtt csak a tavaszi vonulási időszakban figyeltük meg. A csapadékosabb évek és vízvisszatartó rendszer hatására kialakult tartósan vízállásos időszak kedvező feltételeket biztosított a faj megtelepedéséhez. Bár a fészkek nem kerültek elő, de a költésre utaló jelek (nászrepülés, fészekféltés-szimulálás) megfigyelése, egyértelművé tették a fészkelést vagy annak kísérletét a területen. A fészek-fiókaféltő öreg madarakat leggyakrabban mérsékelten vízállásos ecsetpázsitos-tippanos kaszálóban figyeltük meg. Kendermagos réce Montág-puszta Cigányréce (Aythya nyroca): Az előbbi fajhoz hasonlóan, csak a csapadékosabb években van remény a megtelepedésére. Csak néhány esetben tapasztaltunk a költésére utaló viselkedési jeleket annak ellenére, hogy ideális körülmények között, nagyobb példányszámban átnyaral a területen. Cigányréce Montág-puszta Kék vércse (Falco vespertinus): A területet érintő, szerény mennyiségű szakirodalomban nem található utalás arra nézve, hogy valaha is létezett volna vetési varjú kolónia a területen és annak környékén, így feltételezhetően a korábbi időszakokban is a szoliter fészkelési mód volt jellemző a fajra és 1985 közötti időszakban 15 pár 215

10 A Puszta 2004 A Nimfea Természetvédelmi Egyesület évkönyve körüli állományról tudósít Molnár Gyula, mely a Montág, és a Királyhegyesi puszta területére korlátozódik. A 80-as évek közepétől lassú állománynövekedés tapasztalható. A terület védetté nyilvánításával számos mortalitási tényező (illegális kilövés, zavarás a fészek környékén, középfeszültségű vezeték tartóoszlopainak szigetelése) szűnt meg vagy gyengült annak erőssége. Napjainkban is problémát jelent a gyepek megfelelő mértékű legeltetésének hiánya és a tojás-fióka predáció (csóka, héja, nyest). A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Csongrád megyei Csoportjának tagjai 1999-től 3 mesterségesen kialakított, költőládákkal (74 db) felszerelt fészkelő telepet hozott létre, a faj fészkelési lehetőségének elősegítésének céljából. Ennek eredménye a táblázatban látható. kék vércse Montág-puszta Királyhegyesi-puszta Kopáncsi-puszta Kerecsensólyom (Falco cherrug): 2003-ig a védett területen kívül, magasfeszültségű traverzre kihelyezett, alumínium költőládában fészkelt 1 pár ban egy hasonló helyen épült hollófészket foglaltak el. A táplálékot leggyakrabban a pusztákról gyűjtik (mezei pocok, hörcsög), sűrűn megfigyeltünk seregélyt, bíbicet kergető egyedeket is ben, és 2004-ben valószínűleg egy, a területtől távolabbra levő fészkelő helyet választottak, mert az ismert fészkeket nem lakták, de a vadászó öreg madarakat rendszeresen a területen láttuk. Haris (Crex crex): A belvizes, csapadékos években az ideális növényvegetáció (nedves ill. félszáraz kaszálók) kialakulása, kedvezően hat a faj megtelepedésére. Annak ellenére, hogy egyes években nagykiterjedésű, kedvező költőhely alakult ki számára, a vártnál jóval kevesebb fészkelt. A faj felmérését több alkalommal, éjszakai időszakban végeztük. Az éneklő hímeket leggyakrabban ecsetpázsitos kaszálóból hallottuk. Haris Montág-puszta Királyhegyesi-puszta Pettyes vízicsibe (Porzana porzana): A harishoz hasonlóan, e faj számára is 1999-ben alakultak ki először, fészkeléshez optimális feltételek. A nagykiterjedésű, elöntött gyepterületeken kialakuló ecsetpázsitos-tippanos kaszálók térhódítása, pozitív tendenciaként hat az elterjedésére. Az éjszakai felmérések eredménye alátámasztotta, hogy a faj számára, ez a legszignifikánsabb biotóp. A mocsarasodási folyamat (2000.) kedvezőtlenül befolyásolja megtelepedési sikerét, a mocsári növényvegetáció kiterjedése a pettyes vízicsibe életterének beszűkülését okozza nyarán, az éjszakai felmérések időszaka alatt, szokatlanul magas példányszámban találkoztunk a fajjal. A revírtféltő hímek, a virradat előtti időszakban (fél óra) voltak a legaktívabbak, egy megfigyelési pontról, akár 8-10 revírt is sikerült behatárolni. Pettyes vízicsibe Montág-puszta Királyhegyesi-puszta Csikóspusztai-tó

11 A Csanádi-pusztákon fészkelő jelentősebb madárfajok állományalakulása Mészáros Csaba Túzok (Otis tarda): Az 1960-as évek végére 40 pd körülire becsülték a terület túzok állományát (NEMES I.), mely a 80-as évek közepére 18 pd.-ra zsugorodott (MOLNÁR GY.) A jelenlegi állomány mennyiségének megállapítása óvatosan kezelendő. A pontos kép kialakulását számos tényező nehezíti. A költő egyedek nagyrészt, a pusztafoltokat övező, erősen zavart (mezőgazdasági tevékenység, elektromos vezetékek), nem védett kultúrterületeket részesítik előnyben. Emiatt sok esetben válik sikertelenné a fészkelés. Megfelelő költési eredmény produkálására nyilvánvalóan a védett részeken lehet nagyobb esély, de egy túzok-centrikus gazdálkodás bevezetése a mentett területek perifériáján található mezőgazdasági területeken sikeresebb szaporulatot eredményezne. Természetesen, az egyéb mortalitási tényezők (tojás-fióka predáció, zavarás a fészkelő, dürgő helyeken) is komoly gondokat okoznak. A terület túzokállományának felmérését a késő őszi, téli hónapokban végezzük. A repce, lucerna földeken ill. a tarlókon csoportosuló madarak megszámolásakor, viszonylagosan pontos képet kaphatunk a populáció alakulásáról. Gyakori jelenség a téli alkalmi elvándorlás. A helyi állomány akár km-es körzetben is szétszéledhet. Az állomány alakulása az elmúlt években: 1999: 10 ad. kakas+ 6 tyúk = : 14 ad. kakas+ 17 imm. kakas+ 3 tyúk = : 9 ad. kakas+ 10 imm. kakas+ 16 tyúk+ 8 juv. = : 18 ad. kakas+ 9 imm. kakas+ 5 tyúk+ 10 juv. = : 18 ad. kakas+ 6 imm. kakas+ 2 tyúk = : 18 ad. kakas+ 7 imm. kakas+ 6 tyúk = 31 Gulipán (Recurvirostra avosetta): tavaszára kialakult vízviszonyok, kedvező feltételeket biztosítottak megtelepedéséhez. Az elöntött gyepterületek, a csenkeszes padkahátak optimális fészekrakó helyekké váltak. Korábbi években is megfigyeltünk költéssel próbálkozó párokat, de a gyors ütemben zsugorodó vízborítás, majd a terület kiszáradása miatt, ezek nagyrészt sikertelennek bizonyultak. A legkedveltebb fészkelő helyek a vízből kiemelkedő csatornák gátjai, ürmös-csenkeszes padkahátak, melyeket 10 cm-nél alacsonyabb magasságú növényvegetáció borít. Az állományfelmérések alkalmával a fészekaljak zöme megkerült. A vízből kiemelkedő hátak méretétől függően 3-5 fészekaljból álló laza telep volt a legjellemzőbb, melyek a víz szélétől 0,5-3 m-re készültek. A fészkek egymástól való távolsága 0,5-4 m. Szoliter párok csak kivételesen esetekben alakultak ki. A tartós vízborítás hatására kialakuló mocsári növényvegetáció, kedvezőtlen hatásokkal bír a gulipán számára. A nyár elejére kiterjedtté váló ecsetpázsitos kaszálók, majd záródó mocsarak miatt, a faj számára fészkelésre alkalmatlanná vált a terület én 1 tojásos fészekalját találtam egy száraz egérárpás magaslaton, melyet később a pár elhagyott tavaszára ismét ideális vízrajzi állapotok alakultak ki, melynek hatására a párok száma az 1999-es évet is meghaladta. A költési időszak alatt folyamatosan jelenlevő predáció (barna rétihéja, dolmányos varjú, szarka), nagymértékben veszélyezteti a költések sikerességét. Sok esetben találtunk kifosztott fészekaljakat, melyek veszteségét az esetleges pótköltések is nehezen mérsékelték. Gulipán Montág-puszta

12 A Puszta 2004 A Nimfea Természetvédelmi Egyesület évkönyve Gólyatöcs (Himantopus himantopus): A gulipánhoz hasonlóan a gólyatöcs megtelepedéséhez és sikeres költéséhez is optimális vízrajzi viszonyok kialakulása szükséges. Ezeknek a feltételeknek létrejöttét a megfelelő mennyiségű tavaszi, nyár eleji csapadék mellett a mesterségesen kialakított vízvisszatartó rendszer is elősegítette. Legjellemzőbb fészkelőhelye nagyjából megegyezik az előző fajéval. Padkahátakon, csatornák gátjain, kiemelkedéseken találtuk a legtöbb fészekaljat. Tapasztalataink szerint csak abban az esetben költ egymás mellett a két faj, ha kevés a fészkelőhely. A leggyakrabban azonban különálló, lazább telepben alakultak ki a gólyatöcs kolóniák. Fészkeiket közel (20-30 cm) a víz széléhez építik, gyakran találtunk a víz felszínén, rothadt növényi szárakból rakott fészekaljat is. A fészkek egymástól való távolsága az esetek nagyrészében 3-6 m. A gulipánnal ellentétben, viszonylagosan gyakori a szoliter költőpárok jelenléte, és a mocsári növényvegetáció terjedése sem befolyásolja annyira kedvezőtlenül a fészkelését. E faj esetében is jelentős veszteséget okoz a predáció. Gólyatöcs Montág-puszta Ugartyúk (Burhinus oedicnemus): 2000-ben a Kopáncsi-puszta É-i határában, nem mentett részen, erősen túllegeltetett, padkás ürmös-csenkeszes vegetációban találtunk 2 revírtféltő párt ( ), melyek a költési időszak teljes időtartama alatt a területen tartózkodtak. Több alkalommal sikerült megfigyelni szárnysérülést színlelő magatartást, amely egyértelműen költésre utalt. A fészkek nem kerültek elő, de zavarás elkerülése érdekében, a megkeresésükre nem is tettünk kísérletet én a Montág-puszta É-i részét határoló, nem védett parlagon találtunk egy fészkelő párt, de néhány napon belül a területet feltárcsázták, így a fészek tönkrement. Valószínűleg ugyanezt a párt, a Kopáncsi-puszta belső, padkás részén megfigyeltük ( ), de egy esetleges pótköltésre utaló jelet nem tapasztaltunk én a Kopáncsi-pusztán ismét megjelent egy pár, mely a költési időszak kezdetéig a területen tartózkodott, azután eltűntek, majd én újra felbukkantak. Ugartyúk Montág-puszta Kopáncsi-puszta Piroslábú cankó (Tringa totanus): Bár minden évben találtunk fészkelő párokat, mégis a csapadékos években nőtt ugrásszerűen a számuk. Meglehetősen korán érkeznek az első példányok ( ), és április első hetében kialakulnak a revírek. A fészkelő párokat a legváltozatosabb élőhelyeken észleltük. Ecsetpázsitos kaszálón, csenkeszes padkaháton, mézpázsitos szikér partján egyaránt előkerültek a fészekaljak. Más parti madaraktól eltérően jóval diszpergáltabban fészkel, de kedvező években laza telepek is kialakultak. A nyári maximumot a fiatalok kirepülése után érik el ( pd.) A nyári zivatarok gyakran meghiúsítják az első fészekaljak sikeres kelését, ilyenkor pótköltésre kényszerül, ezért több alkalommal találtunk július közepén ( , ) tojásos fészkeket. Augusztusban már csak elvétve kerül szem elé, ezért az i példány megfigyelése rendkívül érdekesnek bizonyult. 218

13 A Csanádi-pusztákon fészkelő jelentősebb madárfajok állományalakulása Mészáros Csaba Piroslábú cankó Montág-puszta Királyhegyesi-puszta Kopáncsi-puszta Nagy goda (Limosa limosa): A tavaszi vonulási időszakban korán ( pd., pd.) és tömegesen ( pd., pd.) jelenik meg a területen. Bár a legtöbb fészkelő pár a csapadékosabb években telepedett meg, tágtűrésű fajként a szárazabb időszakokban is megpróbálkozik a költéssel. Az aszályos évek körülményformáló hatása kedvezőtlenül hat a fiókák kelési, kirepülési sikerére, melyet még az aktív predációs jelenlét is fokoz, ezért ezekben az években minimális az utódprodukció. Alkalmazkodóképessége miatt a mocsarasodási folyamat nem gátolja jelentősen megtelepedési sikerét. A legkedvezőbb fészkelő terület a Montág-puszta, Nagy-Zsombék és Külső-puszta nevezetű része, ahol a belvizes években a faj számára a legoptimálisabb mélységű víz- és növényborítottság alakul ki. A legtöbb fészekalj a szikerekkel hálózott, padkahátakon kerül elő, de találtunk ecsetpázsitos-tippanos zsombék tetején, kiszáradó félben levő homogén csetkákásban, sőt teljesen száraz egérárpában is. A gulipánnal és a gólyatöccsel ellentétben inkább a diszpergáltabb, szoliter fészkelési formát tapasztaltuk, de előfordult olyan év is, mikor laza telepek alakultak ki. Ilyenkor a fészkek, revírek, egymástól való távolsága akár méterre is zsugorodhat. Gyakran bukkantunk fészkére gulipán, ill. gólyatöcs telepekben is. Nagy goda Montág-puszta Királyhegyesi-puszta Kopáncsi-puszta Fehérszárnyú szerkő (Chlidonias leucopterus): Az tavaszára, a Montág-puszta, Nagy-Zsombék nevezetű részén kialakult nagykiterjedésű belvíz, a szerkők számára is vonzóvá tette a területet. Az elmúlt években soha nem került szem elé a faj, de ekkor viszonylag nagy számban jelentek meg ( pd.). A tartósan, a terület egy bizonyos része fölött mozgó madarak látványa sejtetni engedte, esetleges megtelepedésüket án megtaláltuk a fészkeket, az első repülős fiókákkal én találkoztunk tavaszára, az előző évhez hasonlóan, nagykiterjedésű vízborítás alakult ki a Montág-puszta belső részén, de a szerkők, ennek ellenére a jóval kisebb méretű, és sekélyebb, a puszta É-Ny-i szegletében található Külső-legelőn, ecsetpázsitostippanos-csetkákásban telepedtek meg. A fészkeket án találtuk meg. Az aszályos, csapadékmentes időszak a mocsarak vízszintjének gyors ütemű csökkenését idézte elő, ezért a szerkők elhagyták a fészkeket, és eltűntek a területről. Utoljára án láttuk őket tavaszára ismét optimális vízrajzi viszonyok alakultak ki, ennek megfelelően én 30 példányt figyeltünk meg a Montágpusztán. A fészekanyagot hordó madarak repülési irányát követve, én megtaláltuk a telepüket ecsetpázsitos-tippanos kaszálóban, melynek kisebb része tojásos fészekaljból, míg zöme elkészült fészekből állt. Érdekes volt, hogy fészkek nagy része fattyúszerkő telepben volt, és csak 4 fészekalj volt a fehérszárnyú szerkőre jellemző, zsombékos területen. A fészkek alapját elrothadt növényi (gyékény, zsióka) szárakból rakták, míg a tetejére friss, zöld, leginkább csetkáka, ritkábban vízi boglárka szálakat hordtak. Annak ellenére, hogy a környezeti tényezők optimálisak voltak a költési időszak végéig, a párok több mint felének nem sikerült szaporulatot produkálni én csak 13 fiatal egyedet számoltunk. 219

14 A Puszta 2004 A Nimfea Természetvédelmi Egyesület évkönyve Fehérszárnyú szerkő Montág-puszta Fattyúszerkő (Chlidonias hybrida): A fehérszárnyú szerkőhöz hasonlóan az első tavaszi vonulókkal, jén (40 pd.) találkoztunk először. Annak ellenére, hogy a területen, fészkeléshez ideális állapot alakult ki, az mégis elmaradt. A Montág-pusztától DK-i irányban, légvonalban kb. 10 km-re a Pitvarosi-víztározón alakult ki 26 párból álló kolóniájuk (KOTYMÁN) tavaszán az első vonulók (3 pd.), már én megjelentek a Montágpuszta, Nagy-Zsombék nevű részén, majd a költési időszak kezdetére, 30 példányra duzzadt az állomány. Az előző fajhoz hasonlóan, annak ellenére, hogy a költéshez minden feltétel (optimális vízmélység, megfelelő növényvegetáció) adott volt, mégsem a terület ezen részét részesítették előnyben, hanem a Külsőlegelőn láttak fészekrakáshoz. Az első, tojásos fészkeket án találtuk, melyeket a mocsár, gyors ütemű kiszáradása miatt június végére elhagytak tavaszára ismét megfelelő méretű, mélységű vízborítottság alakult ki a Montág-pusztán. Az első 8 példány én érkezett a területre, majd folyamatosan emelkedett a számuk ( pd.) én bukkantuk a már nagyrészt tojásos fészektelepekre. Három, egymástól jól elkülönülő kolónia alakult ki a mocsár különböző részein. A telepek egyaránt ecsetpázsitos-tippanosban voltak, amelyben, foltokban csetkáka, és víziboglárka is tenyészett. A fészkek alapanyaga is ezekből a növényekből állt én 300 frissen kirepült, fiatal egyedet figyeltünk meg. Fattyúszerkő Montág-puszta Réti fülesbagoly (Asio flammeus): 2001-ben gradáló mezei pocok állomány hatására, a téli hónapokban inváziós megjelenését tapasztaltuk. A pusztafoltok magas szárú növényvegetációjában, korábban soha nem látott mennyiségű, telelő réti fülesbagoly egyedszám alakult ki. A tavaszi nászrepülő párok megfigyelésével kirajzolódott a fészkelő állomány, ill. revírek száma. A költőhelyek zöme ecsetpázsitos, és tarackbúzás kaszálókban alakult ki én 9 tojásos fészekalját találtuk, egy korábban szarvasmarhával legeltetett ritkás, avas gyékényes-tippanosban én ugyanitt, már csak 2 tojást, és egy 4-5 napos fiókát találtunk. Réti fülesbagoly Montág-puszta Királyhegyesi-puszta Szalakóta (Coracias garrulus): A területen gyakorlatilag nem található természetes fészkelőhely, ezért a faj megtelepedését, mesterséges D-odúk kihelyezésével próbáljuk elősegíteni. Jelenleg 29 db. odú van telepítve. A telepítéskor figyelembe vettük a szalakóta fészkeléséhez szükséges ökológiai feltételeket (legeltetés, leshely közelsége), ezért az odúk zöme a védett terület perifériájára, vagy azon kívülre kerültek (Bogárzó-lapos). A párok a 220

15 A Csanádi-pusztákon fészkelő jelentősebb madárfajok állományalakulása Mészáros Csaba villanyoszlopokra kihelyezett odúkat találták a legszimpatikusabbnak. A Montág-pusztán 1, annak, Külsőlegelő nevezetű részén, újabb 2, a Kopáncsi-pusztán, a Királyhegyesi-pusztán, és Bogárzóban 1-1, oszlopra helyezett odúban költöttek sikerrel. A jelenlegi állomány stabilnak mondható, de a 2004-es költési eredmény alapján, további állománynövekedés várható. Szalakóta Montág-puszta Bogárzó Királyhegyesi-puszta Kopáncsi-puszta Kis őrgébics (Lanius minor): A legtöbb fészek a védett területen kívül, a dűlőket, aszfaltutakat szegélyező fasorok fáin kerül elő. A puszták belső részén kevés alkalmas fészkelőhely található, ezért a költő párok 80 %-a a terület perifériájára kényszerül. A vércséknek kialakított mesterséges telepek jellegzetes kísérő faja. Gyakran 2-3 pár is költ a telepek közelében, alig néhány méterre a lakott költőládáktól. Leginkább akácra, gledécsiára, ritkábban nyárfára, ezüstfűzre rakja fészkét. Az aszfaltutak mentén fészkelő párok esetében jelentős mortalitási tényező a gépjárművek által okozott, gázolás. Aszályos években az invázív, és a tartósan meleg hőmérséklet hatására nagymértékű szaporulatot produkáló rovarfajok megjelenése kedvezően hat megtelepedésére, ilyenkor kis területen laza kolóniák alakulhatnak ki. Kis őrgébics Montág-puszta Királyhegyesi-puszta Kopáncsi-puszta ÖSSZEFOGLALÁS A dolgozatban a Dél-Tiszántúl egyik legjelentősebb madár-élőhelyének, a Csanádi-puszták madáréletének, az élőhely változásának öt éves ciklusát dolgoztam fel. A száraz és csapadékos periódusok váltakozásának az ökoszisztémára gyakorolt hatása jelentősen befolyással bír a terület élővilágára. Csapadékos években jelentősen átalakul a táj, felidézi az egykori, folyamszabályozás előtti időszak arculatát, amely a szükségszerűvé váló területrekonstrukciós beavatkozás, mesterséges vízrendezés még inkább fokoz. Az eredmények hangsúlyosan rámutatnak az aktív természetvédelmi tevékenységek fontosságára. A vízmegtartás és a gyepterületek kezelése, az érzékeny és ritkuló madárfajok megtelepedését és stabil szaporodó közösség kialakulását eredményezi. 221

16 A Puszta 2004 A Nimfea Természetvédelmi Egyesület évkönyve KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Köszönettel tartozom a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóságnak a területen történő kutatás engedélyezéséért, Kókai Lajos nyugalmazott természetvédelmi őrnek, a terület egyes részeinek részletes bemutatásáért. Hálával tartozom a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Csongrád megyei csoportjának néhány tagjának, nevezetesen Puskás Lajos bácsinak, dr. Kókai Károlynak, Engi Lászlónak, Barócsi Attilának, akik számos alkalommal elkísértek terepbejárásaim alkalmával, és a mesterséges vércsetelepek kialakításában, azok rendszeres karbantartásában, ellenőrzésében aktívan részt vettek. Végül és nem utolsósorban, köszönettel tartozom Kotymán László természetvédelmi tájegység vezetőnek, aki szakmai tudásával, adatai átengedésével támogatta e publikáció megírását. SUMMARY The former face of the csanádi-puszták was changed very dramatically by the flood controlling works. While significant ecological givens can be found at the Csanádi-puszták, very poor ornithological literature can be found about the area. This study introduce the present wildlife of the Csanádi-puszták and environmental factors effecting the site. The most significant nature conservational values are the strictly protected and endangered bird species. The area is one of the most important bird migrating sites in the Trans-Tiszanian region. The characteristic vegetation types are introduced, the bird faunistical surveys are focusing on the next species: bittern (Botaurus stellaris), bakcsó (Nycticorax nycticorax), little egret (Egretta garzetta), grey heron (Ardea cinerea), white storck (Ciconia ciconia), corncrake (Crex crex), great bustard (Otis tarda) and raptor species. IRODALOM MAGYAR L. (1972): Az évi téli madármegfigyelések adatai. Puszta NEMES I. (1973): Néhány érdekesebb megfigyelés az elmúlt ősz és tél madárvilágáról. Puszta MOLNÁR GY. (1991): A Pitvarosi-puszták madárvilága között. A Kiss Ferenc Csongrád Megyei Természetvédelmi Egyesület Évkönyve 1. p KOTYMÁN L.& MÉSZÁROS CS. (2000): Az évi belvizek madártani vonatkozásai a Dél-Tiszántúlon. A Puszta /20.pp KOTYMÁN L. (2003): Partimadarak (Charadrii) állománymozgalma 2003-ban a Dél-Tiszántúlon. A Puszta /20. pp MÉSZÁROS CS. (2003): Faunisztikai adatok a Körös-Maros Nemzeti Park Csanádi-puszták területi egységéről. A Puszta 18. p MOLNÁR ZS. & BÍRÓ M. (1994): A Pitvarosi-puszták Tájvédelmi Körzet és környékük botanikaitermészetvédelmi értékelése. MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete, Vácrátót, pp