Szakértık bevonása a büntetıeljárásba

Átírás

1 Debreceni Egyetem Állam és Jogtudományi Kar Büntetı Eljárásjogi Tanszék Szakértık bevonása a büntetıeljárásba Szakdolgozat Konzulens: Dr. Pápai-Tarr Ágnes Egyetemi tanársegéd Készítette: Gyarmati Anita V. évfolyam, nappali Debrecen 2008

2 Tartalomjegyzék 1. Bevezetés A szakértı A szakértı igénybevétele A szakértı és a szakvélemény a büntetıeljárásban A szakértı és a szaktanácsadó Az igazságügyi szakértı, valamint az igazságügyi szakértıi intézmények Az ORFK Bőnügyi Szakértıi- és Kutatóintézet szervezete és munkája, az ORFK Bőnügyis Technikai Szolgálatának feladata és felépítése A szakértı feladata A szakértı kirendelésének elıkészítése A szakértı kirendelése A bőncselekményhez közvetlenül kapcsolódó szakértıi tevékenységek A bőncselekményhez képest utólagos szakértıi tevékenységek Több szakértı közremőködése ugyanazon ügyben A szakértı kizárása A szakértı jogai és kötelezettségei A szakértı jogai A szakértı kötelezettségei A kötelezettség megszegésének következményei Közremőködési kötelezettség a szakértıi eljárás során A szakértıi vizsgálat A szakértıi vizsgálat alapelvei A szakértıi vizsgálat menete A kirendelı hatóság irányító és ellenırzı tevékenysége a szakértıi vizsgálat során A szakvélemény, mint bizonyíték Az írásbeli szakvélemény A szakértı meghallgatása A hibás, hiányos szakvélemény és más szakértı alkalmazása A szakvélemény felülvizsgálata A szakvélemény értékelése 51 2

3 Felelısség a szakvéleményért A szakértı díjazása A kriminalisztikai szakértıi vizsgálatok Személy és tárgy fénykép alapján történı azonosítása Személyazonosítás fénykép alapján Tárgyazonosítás fénykép alapján Nyomszakértıi vizsgálatok Lábnyomok, lábbelik nyomai Emberi bırfelületek nyomai Állatok lábnyomai Eszközök és azok nyomainak vizsgálata Zárak (lakatok) szakértıi vizsgálata Közlekedési eszközök nyomainak vizsgálata Ujj- és tenyérnyomok szakértıi vizsgálata Írásszakértıi vizsgálatok Kézírások szakértıi vizsgálata Gépírások szakértıi vizsgálata Az okmányok technikai írásszakértıi vizsgálata Iratok nyelvészeti vizsgálata Bélyegzı és bélyegzılenyomatok vizsgálata Bankjegyek és bélyegek vizsgálata Fegyverek és lıszerek vizsgálata Fizikai-kémia vizsgálatok Igazságügyi orvostani laboratóriumi vizsgálatok DNS-vizsgálat Véralkohol vizsgálat Egyéb emberi eredető váladék vizsgálata Haj és szırszálak vizsgálata Szövettani vizsgálatok Személyazonosítás csontvázrészek alapján Összegzés Felhasznált irodalom Mellékletek 85 3

4 1. Bevezetés A szakértıi tevékenységrıl nemcsak a ma hatályos büntetıeljárásban beszélhetünk. A tevékenység gyökerei ennél sokkal régebbi idıkre nyúlnak vissza. Jelentısége a büntetıeljárás fejlıdésével párhuzamosan növekszik. A tudományos és technikai forradalom elırehaladtával, a szakmai specializáció mind szélesebb körő kialakulásával egyre nagyobb szerepet kapnak a bőnüldözésben és igazságszolgáltatásban az igazságügyi szakértık. Közremőködésük az igazságszolgáltatásban azonban nem új jelenség. Már az írott egyiptomi emlékekbıl tudjuk, hogy testi sérülések megítéléséhez is igénybe vették a megfelelıen képzett orvosokat. Vitás származás esetében az antik Görögországban és Karthágóban antropológiai vélemények alapján állapították meg az eldöntendı kérdéseket. Adatok vannak mőszaki szakértık közremőködésérıl az ókori Róma jogrendszerében is. Ebben az idıben azonban önálló igazságügyi szakértıi tevékenység, mint tudomány még nem alakult ki, ennek a kezdetei csak a múlt századra tehetık 1. A középkorban a nyomozati munka jelentıs mértékben foglalt magába szubjektív elemeket. A szubjektivitás abban rejlik, hogy a jogi döntések nem a bizonyítékok, objektív adatok és vallomások alapján készültek. Az emberek társadalmi egyenlıtlensége más és más feltételeket szabott a nyomozás folyamán, és nem elhanyagolható módon jelen volt a vallási lelkület is. Szent László királyunk törvénybe iktatta a nyomozás részét képezı, szaktudást igénylı nyomkövetést. Meg kellett vizsgálni hová vezetnek a tolvaj nyomai, és ha a falu határában tőntek el csak a nyomok, akkor a falunak kellett a tettest kiadnia, vagy kollektíven kellett a kárt megtéríteni. Bizonyított tény, hogy volt olyan ember, aki 300 km-en keresztül követett egy nyomot és sikerült neki elfognia a tettest. A vizsgálók, bírók külön nyomszakértık bevonásával dolgozhattak. Az okmányhamisítás, mint bőncselekmény már az írásbeliséggel együtt megjelent. Mivel hosszú ideig csak az egyház berkein belül beszélhettünk írásbeliségrıl, a bőncselekmény mővelıi eleinte kizárólag e területen folytatták tevékenységüket. Ekkor született az a törvény, hogy egyházi személy magántulajdont semmiféle okmánnyal, adománylevéllel nem szerezhet. Az okmányokban vizsgálták a pecsétet, szóhasználatot, 1 Dr. Molnár Gyula: Az igazságügyi szakértıi vizsgálatok kézikönyve 15.o. 4

5 dátumot, aláírót. Volt rá példa, hogy a hamisító azon bukott le, hogy 11 nappal az aláíró halála utánra datálta az okmányt. Akit okmányhamisítás miatt ítéltek el, könnyen a fejét és jószágát veszíthette. A középkorban is használtak már szakértıt a bizonyítási eljárásban. Jelen lehetett (késıbb kötelezı volt) a nyomozásban egy orvos, aki a mérgezéseket vizsgálta (igaz kezdetleges módszerekkel), vagy az erıszakos halállal elhaltaknál megpróbálta meghatározni milyen fegyver is volt az, amely a halált okozta. Szakértınek fogadták el az aranymőveseket, asztalosokat és lakatosokat is. Jelentıségük a lopás, betörés felderítésében volt mérvadó. A történelem során sok olyan korszakról beszélhetünk, amikor az átlag ember ismeretei igen szők körőek voltak, így csak az iskolázott emberek rendelkeztek széles látókörrel, ami azt eredményezte, hogy a szakértık igénybevételére nem, vagy csak korlátozott mértékben került sor. A társadalom változása, a tudományok fejlıdése leginkább a krimináltechnikai ágazatok kialakulásának kedvezett: már a XVII. században megkezdıdött az ujjnyomok vizsgálata, 1853-ban Teichmann kidolgozta a vérszennyezıdés kimutatásának módszerét, néhány évvel késıbb pedig már meg tudták egymástól különböztetni az emberi és az állati vért. Az 1800-as évek második felében már alkalmazták a haj-, szırzet- és anyagmaradványok és a kézírás vizsgálatát. Az 1900-as években Oroszországban Burinszkij kidolgozta a kriminalisztikai szakértıi vélemény tudományos alapjait. Magyarországon 1871-ben Fellatár Emil vezetésével létrejött az Igazságügyi Vegyészeti Intézet, majd 1888-ban megalakították az Országos Igazságügyi Toxikológiai Intézetet, két évvel késıbb megalakult az Igazságügyi Orvostani Intézet ban Európában elsıként hazánkban hozták létre az ujjnyomatnyilvántartást. A II. világháború szinte teljesen tönkretette az addig elért eredményeket, ezért a kriminalisztikai szakértıi tevékenységet újból ki kellett építeni ben országos hatáskörrel létrejött az ORFK Bőnügyi Technikai Osztály és megkezdıdött a bőnügyi technikus képzés és egy év múlva újjászervezték az igazságügyi szakértıi szervezetet. A XXI. század büntetıeljárása szakértı igénybevétele nélkül elképzelhetetlen. A speciális képzettségő szakember által megválaszolandó kérdések különbözı jellegőek lehetnek. Egyes esetekben csak ténymegállapító szerepük van, (és pl. egy becsüs szakértı közremőködésekor közömbös, hogy az általa végzett értékbecslést adásvétel alkalmával vagy családjogi perben használják-e fel), a vélemények túlnyomó többségénél azonban a bőnüldözı és igazságszolgáltató hatóságok munkáját 5

6 megfelelıen segítı szakvélemények elıterjesztéséhez a szakmai ismereteken túl elengedhetetlen a megfelelı jogi tájékozottság. A véleményt úgy kell elıterjeszteni, hogy az abban foglalt tudományos ismeretek az adott kérdéskörben laikus kirendelı hatóság és a felek számára egyaránt érthetıek legyenek. Mindezek azt eredményezik, hogy az igazságügyi szakértés határtudomány, amely az egyes szakmák ismeretein kívül megfelelı jogi tájékozottságot is feltételez. A szakterületek egy részén már megtörtént az önálló tudományág kialakulása. A tudományos kérdések mellett azonban folyamatosan és minden területen érvényesül az a jogpolitikai igény, hogy az országosan egységes, megalapozott ítélkezést azonos szakmai minıségő és a hatóságok által egyforma módon felhasználható igazságügyi szakvélemények segítsék elı. Részben az önálló tudományágak kialakulása, részben az egységes szemlélet biztosítása indokolta azt, hogy az igazságügyi kormányzat 1965-tıl folyamatosan alakította ki az állandó igazságügyi szakértıi hálózatot a legfontosabb területeken. Az intézmények egységes szakmai irányítása segít abban, hogy a különbözı szakértıi ágakban az intézményrendszer országosan biztosítsa azt, hogy a vélemények egységes szakmai színvonalon kerüljenek elıterjesztésre Az intézményrendszer 1985-re gyakorlatilag kiépült, valamennyi tájegységben, 2-3 megyére kiterjedı illetékességgel könyv-, mőszaki és orvos-szakértıi intézet vagy iroda mőködik, ezeket egészíti ki az országos hatáskörrel mőködı Országos Igazságügyi Toxikológiai Intézet, valamint a Belügyminisztérium intézményrendszere. Az állandó igazságügyi szakértıi rendszer kiépítése nem jelenti azonban azt, hogy nincs szükség kijelölt vagy eseti szakértıkre. Az tudomány mai állását képviselı szemlélet kialakulását segítik elı a különbözı posztgraduális képzési formák. Az Országos Igazságügyi Orvostani Intézet - az Orvostovábbképzı Intézettel együttmőködve - már évek óta megszervezi az állandó és kijelölt szakértık szakmai továbbképzését. A közlekedési szakértés területén 1985-ben indult be az igazságügyi szakmérnökképzés és hasonló oktatási forma megszervezése van folyamatban mezıgazdasági szakértıi területen is. Az egységes szemlélet megteremtését segítik elı a felülvéleményezı bizottságok, bár véleményük nem köti a bíróságot, a testületileg kialakított állásfoglalások mégis alkalmasak nemcsak az ítélkezés segítésére, hanem a szakértık munkájának egységesítésére is. Egyre több területen jelennek meg módszertani levelek, melyek egy-egy szőkebb kérdés véleményezésénél összefoglalják a tudomány mai állását, orientálják a szakértıket a vélemények elkészítésében, és a hatóságokat azok értékelésében. 6

7 Az egységes szakmai szemlélet kialakítását segítı lehetıségek igen széles körőek. A hatósági visszajelzések, az egyes megyei bíróságok vagy szakértıi intézmények által szervezett konzultációk alkalmasak egy-egy kérdés részletes megvitatására, a hibás megoldások feltárására, a szakértık és a jogalkalmazók között fennálló esetleges nézetkülönbségek tisztázására. Nagyon fontos, hogy minden területen egyre mélyebb és rendszeresebb együttmőködés alakuljon ki a kijelölt szakértık és az intézményhálózat között, az igazságügyi szakértıi intézetek és irodák váljanak az egyes tájegység szakértıi munkájának módszertani központjává, ahol minden e területtel foglalkozó szakember lehetıséget kap az új tudományos eredmények megismerésére, az általánosan használt módszerek elsajátítására. 2 Az ismeretek naprakészen tartása mindezek mellett azonban igényli a rendszeres egyéni továbbképzést, az új szakmai eredményekrıl való tájékozódást. 2 Dr. Molnár Gyula: i.m. 17.o. 7

8 2. A szakértı A szakértık igénybevétele a büntetıeljárásban attól függ, hogy a bőnügy releváns tényei és körülményei megállapításához vagy megítéléséhez szükségesek-e speciálisan képzett szakemberek. Az eljárási törvények általánosságban határozzák meg a szakértıktıl megkívánt ismeretek szintjét. Az egyik legelterjedtebb nézet a különleges szakértelmet illetıen az, hogy az állampolgárok általános ismereteibıl indul ki és lényegében minden olyan ismeretet a különleges szakértelem körébe von, amely ezt a szintet meghaladja. A technika és a tudomány fejlıdése, a társadalom változása olyan ismereteket eredményez, amellyel csak az adott terület szakembere rendelkezik - így eljárási szempontból a különleges szakértelmet igényel. A különleges szakértelem körébıl - e változások miatt - egyes ismeretek kikerülnek és általános ismeretekké válnak. Ez a kétirányú folyamat is szerepet játszik a különleges szakértelem fogalmának meghatározásában. Az ellentétes irányú folyamat figyelmen kívül hagyása a szakértık alkalmazásának szükségességét olyan mértékben növelné, hogy az a büntetıeljárás arányait megbontaná és az eljárás szakértıi vizsgálatok sorozatává válna, vagy a bizonyítás súlypontját a szakértıi véleményre helyezné. Általános nyomozási érdek, hogy a bizonyításhoz szükséges valamennyi adat, tény, nyom felderítésre kerüljön. A nyomozóhatóság tagjainak - a szükséges technikai felszerelésekkel ellátva - minden esetben törekedniük kell a releváns tények felderítésére, a nyomok felkutatására, összegyőjtésére, rögzítésére, a szakértıi vizsgálatra alkalmas módon való csomagolására és megırzésére. Ezek az eljárások, habár különleges szakértelmet igényelnek, nem jelentenek szakértıi vizsgálatot, hanem ennek lehetıségét biztosítják. A nyomozó sajátos, speciális szakismerete nem jelent különleges szakértelmet, ezért szakértıt köteles kirendelni és saját különleges szakértelmét" (írásszakértı, fegyverszakértı, könyvszakértı) csak a szakértıi vélemény értékelésénél használhatja. A kriminalisztika fokozatos fejlıdése, a nyomozóhatóság kriminalisztikai képzése és technikai eszközökkel történı ellátása lehetıvé teszi a nyomozóhatóság tagjainak részérıl annak felismerését, hogy a bőnügy releváns tényeinek megállapításához és megítéléséhez milyen esetekben szükséges szakértık bevonása, azoktól milyen kérdésekre kaphatnak választ, illetve azt, hogy a szakvéleményt képes legyen megfelelıen értékelni. 8

9 2.1. A szakértı igénybevétele A Büntetıeljárásról szóló évi XIX tv.(továbbiakban Be.) 99. (1) bekezdése szerint: Ha a bizonyítandó tény megállapításához vagy megítéléséhez különleges szakértelem szükséges szakértıt kell alkalmazni.,, 3 Nem kell tehát szakértıt igénybe venni akkor, ha az eldöntendı kérdés igényel ugyan bizonyos szakismereteket, de ezekkel az általános iskolát végzett lakosság általában rendelkezik. Nincs szükség szakértıre olyan szakismeretek vonatkozásában sem, amelyekhez a bírók, ügyészek és nyomozótisztek tanulmányaik, képzéseik során jutnak hozzá. A törvény kitér azokra az esetkörökre is, amelyeknél a szakértı igénybevétele kötelezı: a) a bizonyítandó tény, illetıleg az eldöntendı kérdés a személy kóros elmeállapota, alkohol-, illetıleg kábítıszerfüggısége, b) a bizonyítandó tény, illetıleg az eldöntendı kérdés kényszergyógykezelés, vagy kényszergyógyítás szükségessége, c) a személyazonosítást biológiai vizsgálattal végzik, d) elhalt személy kihantolására kerül sor. 4 A bőncselekmény pszichikai mozzanatait illetıen igen nehéz meghatározni, hogy hol kezdıdik a különleges szakismeretnek a területe, illetıleg hogy meddig terjednek a büntetıeljárást folytató hatóság jogászi szakképzettségével és gyakorlatával együtt járó lélektani szakismeretek. Az elme- és idegorvos szakértıi tevékenységére a büntetıeljárásban rendszerint a Btk ával kapcsolatban van szükség. Ilyenkor az a kérdés vár eldöntésre, hogy a terhelt az elmemőködés kóros állapotában - így különösen elmebeteg állapotban, illetıleg gyengeelméjőségben, szellemi leépülésben, tudatzavarban vagy személyiségzavarban követte-e el a cselekményt, avagy sem. A bőncselekmény elkövetésekor fennálló rendellenes lelkiállapotoknál az a további kérdés is válaszra vár, hogy kizárták, illetıleg korlátozták-e ezek a terheltnek azt a képességét, hogy cselekménye társadalomra évi XIX. törvény a Büntetıeljárásról 99. (1) bek évi XIX. törvény a Büntetıeljárásról 99. (2) bek. 9

10 veszélyes következményeit felismerje vagy ennek a felismerésnek megfelelıen cselekedjék. Szükség lehet pszichiáter szakértık közremőködésére a terheltnek a bőntett elkövetése utáni idıpontban bekövetkezett elmebetegsége kérdésében, nemkülönben az elrendelt kényszergyógykezelés megszüntetése kapcsán is. Viszonylag ritkán válik szükségessé a sértettnek vagy a tanúnak a pszichiátriai szakértıi vizsgálata. 5 Ha megállapítható, hogy bizonyos kérdés különleges szakértelmet igényel, felvetıdik a kérdés, hogy köteles-e a hatóság szakértıt alkalmazni abban az esetben, ha az eljáró ügyész, vagy bíró rendelkezik a megfelelı különleges szaktudással. Polgári perben ilyenkor a bíróság (saját ismereteire támaszkodva) mellızheti szakértı meghallgatását. A büntetıeljárási törvény alapján azonban ilyenkor is szakértıt kell igénybe venni". Mellızni lehet szakértı alkalmazását olyan esetben, amikor valamely tényt technikai eszközök segítségével állapítottak meg, ha az közvetlen érzékeléssel észlelhetı és nem igényel speciális értékelést vagy magyarázatot a tudomány vagy technika szakembere részérıl. Ha tehát szakképzett nyomozó vagy kriminalisztikailag képzett ügyész - a szükséges technikai felszerelés birtokában - bizonyítandó tényeket felderít, közvetlenül érzékelhetıvé tesz és rögzít, akkor e tények megállapításához szakértıt igénybe venni általában szükségtelen. Nem kerülhet sor szakértı igénybevételére jogi kérdésben, ugyanis a jogi jellegő állásfoglalás nem tartozik a szakértı feladatai közé. 6 Amennyiben az eljárás során a felmerült szakkérdésben nincs igénybe vehetı igazságügyi szakértı vagy intézmény, a szakértıi feladat ellátására megfelelı szakértelemmel rendelkezı más természetes személyt vagy jogszabályban meghatározott intézményt is igénybe lehet venni. Mindez eseti jelleggel történik, és az így igénybevett szakértıt eseti szakértınek nevezzük. A szakértı (szükség esetén) a vizsgálat egy részének elvégzésére szakközremőködıt kérhet fel. 7 A szakközremőködı a további eljárás során szakértıként is igénybe vehetı, ha megfelel a szakértıként való kirendelés feltételeinek. A szakértı technikai jellegő tevékenység elvégzésére segédszemélyzetet, az igazságügyi szakértıi intézmény alkalmazásában álló szakértı pedig a szakvélemény 5 Dr. Molnár Gyula: i.m. 22.o. 6 Dr. Molnár Gyula: u.o. 24.o 7 2/1988. (V. 19.) IM rendelet 20. (2) bek. 10

11 elıkészítésére, az intézményben alkalmazott szakértıjelölt közremőködését veheti igénybe; errıl a szakvéleményben a kirendelı szervet tájékoztatnia kell A szakértı és a szakvélemény a büntetıeljárásban Az igazságszolgáltatásban a tények megállapítása és megítélése során a hatóság tagjainak szüksége van a saját szakmájukon kívül esı területekrıl származó szakmai ismeretekre. A hatóság a saját ismereteiknek pótlásáról külsı segítség útján gondoskodik és feladatai ellátásához szakértıt vesz igénybe. A szakértık elméleti ismerete és gyakorlati jártassága olyan fokú, amely meghaladja az átlagos ismeretszintet és egyes területeken az eljáró hatóság tagjainak tájékozottságát. A szakértık eljárásjogi helyzetének megítélésérıl az idık folyamán különbözı nézetek láttak napvilágot. Voltak olyan álláspontok, mely szerint a szakértı a hatóság segédje vagy sajátos tanú, mások tudományos bírónak vélték. Az eltérı álláspontok a szakértık eljárásjogi helyzetének túlhangsúlyozásából eredhettek. A legelterjedtebb nézet szerint a szakértıt a bíróság segédjének tekintették az eljárás során. Ennek lényege, hogy a szakértı a szakmai ismeretének alkalmazásával és közlésével segíti a hatóságot. A szakértıi nyilatkozatot a hatóság belátása, megítélése szerint használja. Az elképzelés azonban nem egészen egyeztethetı össze a kontradiktórius tárgyalás elveivel, így szinte természetessé vált a szakértınek a bizonyítás alanyai közé történı besorolása. A bizonyítás alanyai közül a szakértı szerepe leginkább a tanúéhoz hasonlítható, így számos jogrendszerben speciális tanúként kezelik. A bizonyítás alanyaként kezelt szakértıvel kapcsolatban azonban felmerül a probléma, hogy a bizonyítás alapfogalmai hogyan alkalmazhatók a szakvéleményre: a szakvéleményt bizonyítéknak, vagy a bizonyítás eszközének kell-e tekinteni; vagy rendelkezik-e a szakértıi vélemény olyan különleges sajátosságokkal, amely miatt a benne foglalt tények kiemelkednek a bizonyítékok sorából? Úgy gondolom a probléma feloldásának legegyszerőbb módja, ha a szakértıt valóban a bizonyítás alanyaként kezeljük, aki szakértelmét felhasználva mőködik közre a tények felderítésében, megállapításában vagy megítélésében. Tevékenységének eredménye pedig a szakvélemény, ami bizonyítási eszköznek minısül és amibıl a megállapítható tények bizonyíték értékőek, vagyis maguk a bizonyítékok. 8 2/1988. (V. 19.) IM rendelet

12 Szakértı és szaktanácsadó A Be (1) "Az ügyész és a nyomozó hatóság a nyomozási cselekményeknél szaktanácsadót vehet igénybe, ha a bizonyítási eszközök felkutatásához, megszerzéséhez, összegyőjtéséhez vagy rögzítéséhez különleges szakismeret szükséges, illetıleg az ügyész vagy a nyomozó hatóság valamilyen szakkérdésben felvilágosítást kér. " Korunkban a bőnüldözı hatóság nemcsak szakértıi minıségben foglalkoztat specialistákat. A rendırség munkája elképzelhetetlen anélkül, hogy magában a nyomozói szervezetben ne mőködjenek olyan szakemberek, akik korszerő technikai felszereléssel rendelkeznek, és szakirányú ismereteik segítségével a nyomozók munkáját megkönnyítik. Ezek a szakemberek a szaktanácsadók. Szaktanácsadókat a nyomozó hatóság régóta alkalmaz. A bőnügyekben ezek a szakemberek rendszerint a nyomozókkal együtt szállnak ki a helyszínre, megadják a nyomozónak szükséges szakmai felvilágosításokat, illetıleg a nyomok felkutatása, megállapítása, rögzítése terén elvégzik a szükséges tennivalókat. Az eljáró hatóság szaktanácsadót rendelhet ki abban az esetben, ha a saját szakértelmét nem tartja elegendınek a különbözı bizonyítási eszközök összegyőjtésére, vagy különbözı szakkérdések körében történı tájékozódásra, illetve, ha a hatóság valamilyen szakkérdésben felvilágosítást kér. 9 Az évi I. tv. (régi Be.) vezette be eljárási jogunkba a szaktanácsadói szerepkört. Szaktanácsadót elsısorban a nyomozás során vesz igénybe a hatóság. Kirendelése történhet írásban, vagy szóbeli megbízás alapján. A szaktanácsadó lehet állandó, kijelölt, eseti szakértı, vagy más szükséges szakértelemmel rendelkezı személy. A kriminalisztikai szaktanácsadók megbízhatók: a) a bőncselekmények helyszíni szemléjén szükségessé váló nyomkutatással, egyéb tárgyi bizonyítási eszközök felderítésével, b) mintavétel elvégzésével, összehasonlító próbák készítésével, c) kriminalisztikai következtetések levonásával. 9 Dr. Molnár Gyula: i.m. 36.o. 12

13 Igénybevétele kötelezı, ha a terhelt vallomását a nyomozásban poligráf alkalmazásával vizsgálják. 10 A szaktanácsadók leggyakoribb feladata a nyomrögzítés (rendszerint eredetben történı rögzítés, fényképezés, megmintázás), a tárgyi bizonyítékok összegyőjtése (a mikro mérető anyagmaradványok összegyőjtése), okirati bizonyítékok felkutatásában való közremőködés (egyes nyilvántartási rendszerekbıl a bizonyításhoz szükséges okmányok megszerzése). A szaktanácsadó feladata még a fent említetteken túl, hogy a szükséges részletezéssel leírja tevékenységét (pl.: nyomrögzítés helye, technikája) feltevéseit, hipotetikus következtetéseit (ami pl.: az ismeretlen tettes fizikai, vagy pszichikai tulajdonságaira, más ismert, vagy ismeretlen tettes által elkövetett bőncselekményekkel fennálló összefüggéseire nézve a beszerzett bizonyítási eszközök alapján jött létre) mivel ez is része az eljáró hatóság által végzett nyomozási cselekménynek. A törvényben említett négyféle tevékenység: 1) felkutatás, 2) összegyőjtés, 3) rögzítés és 4) felvilágosítás adása Ezek nem azonos jellegő cselekmények. 11 Már ismert bizonyítékok összeszedése vagy rendszerezése (vagyis összegyőjtése), valamint rögzítésük, általában fogalmilag jól különválasztható a nyomozástól, amivel szemben a bizonyítási eszközök felkutatása jellegzetes nyomozási feladat. A szakkérdésben adott felvilágosítás pedig a valóságban ritkán szorítkozik úgynevezett tapasztalati tétel puszta közlésére, hanem - a konkrét ügyre vonatkoztatott - több-kevesebb véleményi elemet is tartalmaz, melyek a szakmailag releváns tények megvizsgálásán alapulnak: ez tartalmilag szakértıi jellegő tevékenység. Szaktanácsadó igénybevételénél az a cél, hogy a hatóság technikailag helyesen, célszerően végezhesse munkáját, a keresett tárgyi bizonyítékokat gyorsan és biztosan ismerje fel s lefoglalásukat mőszakilag megfelelıen eszközölje. A szaktanácsadó feladata tehát az észlelés, rögzítés és további kutatás szakszerő segítése évi XIX. törvény a Büntetıeljárásról 182. (2) bek. 11 Dr. Molnár Gyula: i.m. 39.o. 13

14 Különbségek a szaktanácsadói felvilágosítás és a szakvélemény között: a) A szakvéleményt a szakértı szabályozott kirendelésre és a kriminalisztikai követelmények betartásával készíti el, a szaktanácsadói felvilágosítás adásával kapcsolatban ilyen követelmények nincsenek. b) Szakértıi vizsgálat elvégzésére - szakvélemény adására - szaktanácsadó nem vonható be, míg szakértı adhat szaktanácsadói felvilágosítást. c) A szaktanácsadó bizonyítékot nem szolgáltat, csak elısegíti új bizonyítékok szerzését, véleményének felülvizsgálatára nincs lehetıség. 12 A szakértı és a szaktanácsadó között a legfontosabb különbség formális-jogi természető: a szaktanácsadó az adott ügyben szakértıként kirendelve nincs. Ebbıl következik, hogy személyével kapcsolatosan az érdekeltek javaslattételi, és kérdésfeltevési jogának gyakorlása szóba sem kerül, jelentést nem nyújt be, stb. A leírtak alapján tehát megfogalmazható az az általános tétel, miszerint minden szakértı egyben szaktanácsadó (szakember) is, de nem minden szaktanácsadó (szakember) szakértı. Míg a szakértı a saját nevében írásbeli véleményt ad, amely az általa lefolytatott kísérletek és vizsgálatok eredményeire épül, illetve a feltett kérdésekre ad választ, és ez a szakvélemény alkotja a bizonyítékok egyik forrását, addig a szakember nem ad semmiféle írásbeli véleményt, csupán segítséget nyújt a vizsgálónak vagy a nyomozónak a helyszíni szemle, a nyomozási kísérlet stb. során. Ilyenkor utasításokra meghatározott cselekményeket végez el, tanácsokat és javaslatokat ad, magyarázattal szolgál speciális ismeretei alapján. A szaktanácsadó bevonása - akár a bizonyítási eszközök összegyőjtése, akár a szaktanácsadói felvilágosítás adás céljából - nem zárja ki, hogy a hatóság késıbb ugyanazokra a tényekre vonatkozóan szakértıt is kirendeljen az eljárásba. A törvény azt sem nem zárja ki, hogy az eljáró szaktanácsadót késıbb a hatóság szakértıként kirendelje. Ennek egyetlen jogi korlátja, hogy szakértıként nem járhat el, az, aki a hatóság tagjaként járt el, vagy akire tanúként szükség lesz. A szaktanácsadó kizárására, jogaira és kötelezettségeire ugyanazok a szabályok az irányadóak, mint a szakértı esetében. Véleményem szerint a szakértıként kirendelt szaktanácsadó - minthogy résztvevıje a hatósági cselekményeknek - könnyen válhat elfogulttá és szakértıként adott 12 Dr. Illár Sándor: Krimináltechnika 422.o. 14

15 véleményében is feltőnhetnek az elfogultságra utaló feltevések, ezért a szaktanácsadót nem célszerő szakértıként kirendelni (kivéve feljelentés kiegészítés esetén, vagy orvos szaktanácsadó esetén). Indokoltabb tehát, hogy a kezdetektıl önálló szakértıként járjon el az adott ügyben. Bőncselekmények esetén, az igazság felderítése során is igen fontos követelmény, hogy a speciális szakkérdésekben csak elfogulatlan szakemberek vehessenek részt az eljárásban az eljáró hatóság mellett. E követelmény érvényesülése azonban csak akkor biztosítható, ha az eljárási cselekményeknél segédkezı specialista nem marad ismeretlen az eljárás késıbbi szakában tevékenykedı hatóságok elıtt. Ki kell zárni annak a lehetıségét, hogy a terhelt vagy a sértett vonatkozásában elfogult szakember gyakoroljon befolyást az eljárási cselekmények lefolytatására. Éppen ezért ha az ügyben szakértı kirendelésére kerül sor, hasznos a szaktanácsadó munkájának dokumentálása. Közremőködésérıl jegyzıkönyvet kell készíteni, és azt a nyomozás irataihoz kell csatolni. A szaktanácsadónak nem feladata bizonyíték forrásául szolgáló szakvéleményt adni, az ugyanis a szakértı feladata. A szaktanácsadó a maga szakismereteivel segédkezik a hatóságnak, technikai támogatást nyújt, de a bizonyítandó tényekrıl alkotott véleménye magánvéleményi súlyú csupán, melyet a hatóság akkor és annyiban hallgat meg, ahol és amennyiben szüksége van rá. A nyomozati szakban - az esetek nagyobb részében - a specialistára a nyomozást segítı feladat is hárul. 13 Nem csupán a rendelkezésére bocsátott anyag megvizsgálásán alapuló logikai ítéletek és következtetések formájában kell segítséget nyújtania, hanem a nyomozóval együttesen, vagy akár viszonylag önállóan kutat fel egyes bizonyítékokat. A kriminalisztikai következtetéseket tartalmazó szaktanácsadói felvilágosítások jelentısen elısegíthetik a nyomozás irányának a meghatározását. Egyes esetekben a nyomozás során késıbb beszerzett bizonyítási eszközök egyértelmően megerısítik a krimináltechnikai szaktanácsadók által a nyomozás kezdeti szakaszában levont következtetéseket. Az eljáró hatóság dönti el, hogy a kriminalisztikai következtetéseket tartalmazó szaktanácsadói felvilágosítást a bőnügy irataihoz csatolja-e, mint okiratot és így kaphat-e szerepet a bizonyítás eszközei között. 13 Dr. Molnár Gyula: i.m. 38.o. 15

16 A nyomozás késıbbi megállapításai akár alátámasztják, akár nem, az írásban adott vagy jegyzıkönyvbe felvett felvilágosítást, szaktanácsadó következtetéseit a bőnügy irattári anyagai között meg kell ırizni Az igazságügyi szakértı, valamint az igazságügyi szakértıi intézmények A Be "102. (1) A bíróság, az ügyész, illetıleg a nyomozó hatóság a szakértıi névjegyzékben szereplı igazságügyi szakértıt, illetıleg szakvélemény adására feljogosított gazdasági társaságot (a továbbiakban: gazdasági társaság), szakértıi intézményt, vagy külön jogszabályban meghatározott állami szervet, intézményt, szervezetet (a továbbiakban: szervezet), ha ez nem lehetséges, kellı szakértelemmel rendelkezı személyt vagy intézményt (a továbbiakban: eseti szakértı) rendelhet ki szakértıként. (2) Külön jogszabály meghatározhatja azokat a szakkérdéseket, amelyekben meghatározott intézmény vagy szakértıi testület jogosult véleményt adni. Intézmény vagy testület kirendelése esetén annak vezetıje jelöli ki az eljáró szakértıt. (3) A szakértı kirendelésérıl a kirendelı határozat keltétıl számított nyolc napon belül a kirendelı tájékoztatja a terheltet, a védıt, a sértettet, és - ha a szakértıt a bíróság rendelte ki - az ügyészt. (4) A gazdasági társaság, a szakértıi intézmény, a szervezet, illetve a szakértıi testület vezetıje a kirendelı határozat kézbesítésétıl számított nyolc napon belül tájékoztatja a kirendelıt az eljáró szakértı személyérıl. E közlés kézbesítésétıl számított nyolc napon belül a kirendelı tájékoztatja a (3) bekezdésben írt személyeket és szerveket a tájékoztatás tartalmáról. 15 Igazságügyi szakértı az lehet, aki 1. a szakterületének megfelelı felsıfokú képesítéssel és legalább öt év szakmai gyakorlattal, 2. ha nincs szakterületének megfelelı felsıfokú képesítése, akkor középfokú képesítéssel és legalább tíz éves szakmai gyakorlattal rendelkezik. Az igazságügyi szakértı a szakértıi tevékenységét az ország egész területén kifejtheti Dr. Illár Sándor: i.m. 423.o évi XIX. törvény a Büntetıeljárásról /1988. (V. 19.) IM rendelet 1. 16

17 Az igazságügyi szakértıi névjegyzékbe való felvétel iránti kérelemben az alábbi adatokat kell feltüntetni és igazolni, vagyis a kérelem kötelezı tartalmi elemei a következık: a) kérelmezı nevét, születési helyét és személyi számát, diplomájának (oklevelének) számát és keltét (szak, kar megnevezése), tudományos fokozatát, szakképzettségét (szakorvosi képesítését stb.), jelenlegi foglalkozását, beosztását, a munkáltató (szövetkezet) nevét és címét, szakmai mőködésének fıbb adatait (a szakágazatok és munkakörök részletes megjelölése a munkáltató megnevezésével és az idıtartamnak naptár szerinti feltüntetésével; orvosoknál és gyógyszerészeknél az orvosi nyilvántartásba vétel adatait); b) az engedélyezni kért szakágazat megjelölését. A kérelemhez csatolni kell: a) az iskolai végzettséget és az egyéb képesítést igazoló okirat hiteles másolatát, b) három hónapnál nem régebbi hatósági erkölcsi bizonyítványt, c) a szakmai mőködés részletes leírását (mikor, hol, milyen munkakört töltött be, milyen idıtartamú szakmai gyakorlattal és képesítéssel rendelkezik; a szakmai mőködés, a szaktudás megítéléséhez szükséges egyéb adatokat pl. a szakmai cikkek, értekezések megjelenésének idıpontját és helyét stb.), d) az igazságügyi szakértıi személyi lapot, e) a már rendelkezésre álló szakértıi mőködési engedély másolatát. 17 A szakértıi névjegyzékbe való felvételére a Legfelsıbb Bíróság elnöke vagy a legfıbb ügyész is tehet javaslatot. A beterjesztett kérelmet ezután véleményezik. Az igazságügy miniszter a névjegyzékbe való felvételrıl a szakértıt írásban értesíti, és amennyiben felvételre került a névjegyzékbe, igazságügyi szakértıi igazolvánnyal látja el, amelyben megjelöli a szakértı szakágazatát. Ha a szakértı munkaviszonyban áll, a névjegyzékbe való felvételérıl a munkáltatót értesíteni kell. A szakértık névjegyzékét 17 2/1988. (V. 19.) IM rendelet 4. számú melléklet 17

18 az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumban vezetetik, amely egy nyilvános jegyzék (lásd: Mellékletek). 18 A szakértı a mőködését a szakértıi eskü letétele után kezdheti meg. A szakértıi eskü szövege:,,én... esküszöm, hogy hazámhoz, a Magyar Köztársasághoz hő leszek; az Alkotmányt és az alkotmányos jogszabályokat megtartom; az állami és a szolgálati titkot megırzöm; igazságügyi szakértıi tevékenységem során részrehajlás nélkül, lelkiismeretesen, kizárólag a törvényeknek megfelelıen járok el. 19 A szakértıt a bíróság, az ügyész, illetıleg a nyomozó hatóság rendeli ki. A szakértı az írásbeli szakvéleményt bélyegzıjével látja el. A bélyegzın feltünteti a nevét és az igazságügyi szakértıi igazolványában meghatározott szakágazatát. A szakértı a szakértıi tevékenységérıl nyilvántartást vezet. Ebben fel kell tüntetni 1. a kirendelı szerv megnevezését és ügyszámát, 2. a kirendelı nevét, 3. a kirendelés (megbízás) és a szakvélemény keltét, valamint 4. a felszámított szakértıi díjat. A szakértı tevékenységét az igazságügyi és rendészeti miniszter felügyelete alatt látja el, vagyis a miniszter a munkáját megvizsgálhatja. A vizsgálat megkezdésérıl a szakértıt értesíteni kell. Ha a szakértıt a névjegyzékbıl törlik, a mőködésének megszőnésétıl számított nyolc napon belül köteles átadni igazolványát és bélyegzıjét az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium részére, a folyamatban levı ügyek iratait pedig a kirendelı szervnek, illetve a megbízónak. A miniszter a névjegyzékbıl való törlésrıl a szakértıt, valamint munkaviszonyban álló szakértı esetében a munkáltatót is írásban értesíti. Az igazságügy és rendészeti miniszter által alapított szakértıi intézményeket igazgató vezeti. Az intézmény szervezetének kialakítását maga a miniszter hagyja jóvá. Az intézmény az ellátott szakterületeknek megfelelıen irodákra és osztályokra tagozódhat. Az ügyben eljáró szakértıt az intézmény igazgatója az intézményben mőködı szakértık közül jelöli ki. Ha a kirendelés megnevezi, hogy az intézmény /1988. (V. 19.) IM rendelet 5. (2) bek. 18

19 melyik szakértıje járjon el, lehetıleg a megnevezett szakértıt kell a kirendelés ellátására kijelölni. Kivételes esetben az intézmény igazgatója az intézménnyel közalkalmazotti jogviszonyban nem álló szakértıt is felkérhet a szakvélemény elkészítésére, feltéve, ha ehhez a kirendelı szerv hozzájárult. Nem jelölhetı ki az intézménynek az a szakértıje, akinél a jogszabályban meghatározott kizárási ok áll fenn. Ha a kizárási ok az intézmény vezetıjére áll fenn, az intézményben mőködı egyetlen szakértı sem adhat szakvéleményt. Ha a kizárási ok az intézmény igazgatójára vonatkozik, az intézmény szakvéleményt nem adhat és a kirendelı szerv más intézményt vagy szakértıt vesz igénybe Ha az intézmény igazgatója a kizárási okot alaposnak tartja, más szakértı kijelölésérıl a saját hatáskörében gondoskodik. Ha a kirendelı szerv a szakértıre nézve kizárási okot állapít meg, az intézmény igazgatója más szakértıt jelöl ki.. 20 Az intézmény igazgatója a szakértı kijelölésérıl értesíti: a) a kirendelı szervet, büntetıeljárás esetén a terheltet és a védıt; b) a bíróságon folyó büntetıeljárás során az ügyészt, illetve a magánvádlót is; c) polgári eljárás esetén a feleket, a beavatkozót és az ügyben eljáró ügyészt. A szakértı és az intézmény igazgatója megállapodik a szakértı saját nevében készített szakvéleménye intézményi költségeinek megtérítésérıl. Az intézményekkel kapcsolatos egyes igazgatási, gazdálkodási és munkaügyi feladatokat az Igazságügyi Szakértıi Intézetek Hivatala látja el, míg az Igazságügyi Szakértıi Intézetek Hivatalának Szervezeti és Mőködési Szabályzatát az igazságügyi és rendészeti miniszter állapítja meg. 21 Akár személyt, akár intézményt rendel ki a hatóság szakértıül, e tevékenység ténylegesen meghatározott, az érdekeltek által megismerhetı olyan személy láthatja el, aki szakértıi tevékenységre alkalmas. Az alkalmasság kétoldalú: egyrészt szakmai, másrészt jogi jellegő. A szakmai részét már korábban érintettem, gondolok itt az adott tudományos, mővészeti vagy gazdasági téren meglévı különleges szakképzettségre (ennek hiányában beszélünk álszakértırıl, ugyanis a puszta hatósági kirendelés senkit sem tesz szakértıvé ). A másik rész pedig arra utal, hogy jogilag csak olyan személy 20 2/1988. (V. 19.) IM rendelet ig 21 2/1988. (V. 19.) IM rendelet

20 alkalmas a szakértıi tisztségre, aki teljesen cselekvıképes, a közügyektıl illetve annak a foglalkozásnak a gyakorlásától, melyben szakképzettséggel rendelkezik, eltiltva nincs. Sem a magyar állampolgárság, sem a magyar nyelv ismerete nem eleme az általános jogi alkalmasságának. Nem szokott nehézséget okozni annak igazolása, hogy a számításba jövı személy rendelkezik-e a szükséges tudományos ismeretekkel, mert ez oklevéllel, igazoló iratokkal tanúsítható. Nincs szükség esetenkénti igazolásra az igazságügyi szakértıknél, akiknél ennek a követelménynek az ellenırzése már elızetesen megtörtént Az ORFK Bőnügyi Szakértıi- és Kutatóintézet szervezete és munkája, az ORFK Bőnügyi Technikai Szolgálatának felépítése és feladata A Bőnügyi Szakértıi- és Kutatóintézet az igazságügyi orvos-szakértıi, szerológiai-, molekuláris biológiai-, biológiai-, fegyver-, nyom-, írás-, okmányszakértıi, ujjnyomatszakértıi, fizikai-kémiai szakértıi területeken önálló szakértıi, módszertani és kutatóintézet. Az Országos Rendır-fıkapitányság vezetıjének közvetlenül alárendelve látja el feladatát. Az ORFK Bőnügyi Technikai Szolgálatának feladata, hogy a tudomány és technika által rendelkezésre álló eszközök és módszerek felhasználásával hatékonyan támogassa a bőncselekmények felderítését és bizonyítását. Az ORFK Bőnügyi Technikai Szolgálata A) - központi szervre, B) - regionális mikrocentrumokra, C) - megyei és D) - területi (rendırkapitánysági) szervekre tagozódik. A) A központi szerv feladatai: a) szakirányítja a megyei rendır-fıkapitányságok és a makrocentrumok bőnügyi szakértıi- szaktanácsadói tevékenységét b) szervezi a bőnügyi technikusok és szakértık képzését és továbbképzését 22 Dr. Székely János: Szakértık az igazságszolgáltatásban 32.o. 20

21 c) ellátja a területi szerveknél mőködı számítógépes rendszerek mőködésével kapcsolatos fejlesztési és koordinációs feladatokat d) ellátja a kiemelt bőncselekmények helyszíni szemléihez és egyéb nyomozási cselekményeihez kapcsolódó bőnügyi technikai feladatokat e) koordinálja a megyei és területi szervek technikai eszközökkel történı ellátását, felügyeli a fejlesztést, teszteli az új eszközöket és azok alkalmazásához útmutatókat készít és ad ki f) a Szolgálati Állat- felügyelıséggel együttmőködve szakirányítja a bőnügyi kutyás szolgálati tevékenységet B) A bőnügyi technikai mikrocentrumok: a) ellátják a centrum megye hatáskörébe utalt helyszíni szemléken végrehajtandó és egyéb bőnügyi technikai feladatokat b) szakirányítják a centrum megye rendırkapitányságainak bőnügyi technikai és nyomozókutya vezetıi tevékenységét c) szakértıi osztálya írás-, okmány-, nyom-, fegyver-, ujjnyom-, vegyész és biológus szakértıi területeken végez vizsgálatokat d) közremőködik a több megyét érintı bőncselekmények felderítésében olyan szakértıi ágakkal, amelyekben a vizsgálatot kérı megyének szakértıje nincs. vagy a szakértıi vizsgálathoz nem áll rendelkezésre megfelelı mőszerezettség e) számítógépes mozaikot készít f) szagazonositó tevékenységet folytat Regionális mikrocentrumok: - Miskolc ( Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú- Bihar, Szabolcs - Szatmár - Bereg, Heves megye ) - Pécs ( Baranya-, Somogy-, Tolna- megye ) - Veszprém ( Veszprém-, Gyır- Moson- Sopron-, Fejér-, Vas-, Zala megye } székhellyel és illetékességgel mőködnek. C) Megyei (budapesti) bőnügyi technikai egységek: A megyei ( budapesti ) rendır- fıkapitányságok vezetı bőnügyi helyettesének alárendelve látják el feladatukat, mely feladatok hasonlóak a mikrocentrumok feladataihoz. 21

22 D) Területi (rendırkapitánysági) bőnügyi technikai egységek: Ellátják a rendırkapitányság hatáskörébe tartozó ügyekben végrehajtandó bőnügyi technikai szaktanácsadói és szakértıi feladatokat. A rendırség szervezeti felépítésében a BM BSZKI -n kívül minden megyében megtalálhatók a helyi szakértık és szaktanácsadók. A rendır-orvosi hivatalok látják el a bőnügyekben az igazságügyi orvosszakértıi feladatokat. Az igazságügyi szakértıi szervezetrıl szóló hatályos jogi szabályozás szerint a krimináltechnikai tartalmú szakkérdésekben elsısorban a szakértıi intézményeket kell megkeresni krimináltechnikai szakvélemény adása végett. Az ORFK BSZKI-t kell megkeresni a viszonylag bonyolultabb szakkérdésekben: a) fegyverek és lıszerek szakértıi vizsgálata b) fizikai, vagy vegyészeti vizsgálatok c) biológiai szakértıi vizsgálatok / vérfolt, véralkohol, hajszır, diatóma / vizsgálat esetén d) textilszakértıi vizsgálat, csontvázlelet és fénykép alapján történı személyazonosítás szüksége esetén. Megyei krimináltechnikai szakértık hatáskörébe tartoznak általában: a) nyomszakértıi b) írásszakértıi-, okmányszakértıi- metallográfiai- vizsgálatok c) fegyverszakértıi vizsgálatok elvégzése d) ujjnyomatok vizsgálata. A BM BSZKI Daktiloszkıpiai Osztályát kell megkeresni daktiloszkópiai szakértıi vizsgálat esetén. Az Okmányszakértıi Irodát kell megkeresni szakértıi vélemény adása végett, ahol az eljárás tárgya: a) magyar, vagy külföldi személyi okmányai, b) fontos szervek igazolványai, engedélyei Dr. Molnár Gyula: i.m o.; Dr. Illár Sándor: i.m o. 22

23 2.4. A szakértı feladata A szakérı feladata, hogy a tudomány és a mőszaki fejlıdés eredményeinek felhasználásával készített szakvélemény útján elısegítse az igazság megállapítását, illetve a szakkérdés eldöntését. A szakértı véleménye bizonyítási eszköz, a benne foglalt adatok, tények, a levont következtetések pedig bizonyítékok A szakértı kirendelésének elıkészítése A szakértık kirendelésének elıkészítése során az eljáró hatóság általában az alábbi kérdések tekintetében dönt: a) milyen szakértıt, b) milyen idıpontban kíván igénybe venni, c) milyen feladatot határoz meg és d) milyen tárgyakat bocsát a szakértı rendelkezésére, ill. e) milyen tényekrıl és körülményekrıl tájékoztatja a szakértıt. A szakértık kirendelésének szükségszerő feltétele, hogy a vizsgálati anyag rendelkezésre álljon, vagy szakértıi módszerekkel történı felkutatásához a lehetıség adott legyen. Ez a feltétel már a nyomozás kezdeti szakaszától kezdve megvalósulhat. További feltétel, hogy az eljáró hatóság rendelkezzen a vizsgált bőncselekmény legfontosabb tényeire, körülményeire információval, hogy a szakértı részére megfelelı feladatokat határozhasson meg. 24 Az azonosítási vizsgálatok feltétele, vagyis az azonosító és feltételezett azonosítandó tárgyak felkutatása és lefoglalása gyakran csupán késıbbi nyomozási szakokban valósul meg. Mindezeket figyelembe véve a krimináltechnikai szakértık kirendelését azonnal el kell rendelni, amint a vizsgálati tárgyak rendelkezésre állnak. Gyakran már olyankor is szükséges a szakértı igénybevétele, amikor még csak az azonosított tárgyak állnak rendelkezésre. Ilyen esetben a szakértıtıl azonosítási vizsgálat helyett az inkriminált iratból kiinduló következtetések felállítása kérhetı. 24 Dr. Illár Sándor: i.m o. 23

24 A krimináltechnikai szakértık kirendelésének elıkészítése: a) a vizsgálati anyagok felkutatásából, biztosításából, rögzítésébıl, kiválogatásából és csomagolásából, továbbá b) a szakértı tájékoztatásához szükséges információk beszerzésébıl és rögzítésébıl áll. A krimináltechnikai vizsgálati anyagok felkutatása elsısorban az eljáró hatóság feladata. Az erre irányuló leggyakoribb nyomozási cselekmények a szemle, a házkutatás, illetve a lefoglalás, melyek foganatosítására az eljáró hatóság jogosult. Ezeknek az eljárási cselekményeknek az elvégzésével az eljáró hatóság a szakértıt nem bízhatja meg. Ha a tárgyi bizonyíték rögzítésével, illetve a mintavétellel összefüggı különleges szakértelmet igénylı feladatokkal a szakértıt kívánja megbízni az eljáró hatóság, akkor a tevékenység ellátásának helyét, idejét, módját a kirendelı határozatban pontosan meg kell jelölni. Ha a szakértıi vizsgálat végzése közben merül fel a vizsgálati tárgyakon újabb, addig nem észlelt nyom, vagy más tárgyi elváltozás felkutatásának, rögzítésének vagy újabb mintavételnek a szükségessége, ezt a szakértı sürgıs esetben a kirendelı hatóság erre vonatkozó határozata nélkül is elvégezheti, de errıl köteles a kirendelı hatóságot haladéktalanul értesíteni. A vizsgálati anyagok, tárgyi bizonyítékok és minták biztosítása, rögzítése és csomagolása szintén elsısorban az eljáró hatóság feladata. E tevékenységbe, az elızı bekezdésekben már bemutatottaknak megfelelıen, a krimináltechnikai szakértı csak akkor kapcsolódhat be, ha nemcsak a tárgyi bizonyítási eszköz felkutatása, vagy a mintavétel, hanem a felkutatást követı további teendık (biztosítás, csomagolás) elvégzése is különleges szakértelmet igényel. 25 A vizsgálati anyagok felkutatását követıen megfelelı krimináltechnikai módszerekkel a vizsgálati anyagokat - ha az azonnali rögzítésük nem lehetséges - a további feladatok elvégzéséig biztosítani kell. A biztosítás ideiglenes jellegő cselekmény, célja a végleges jellegő rögzítésig a nyomok és más tárgyi bizonyítási eszközök megsemmisítésének vagy megváltoztatásának megakadályozása. A vizsgálati anyagok felkutatása, biztosítása és rögzítése során érvényesíteni kell az alábbi eljárásjogi és kriminalisztikai követelményeket: 1. A felkutatásra, biztosításra, rögzítésre irányuló nyomozási cselekmény lefolyását jegyzıkönyvben, fényképfelvételekkel, rajzokkal vagy más 25 Dr. Illár Sándor: i.m. 417.o. 24

25 módszerrel úgy kell rögzíteni, hogy a vizsgálati anyag eredete és lényeges sajátossága, illetve a feltalálási helye egyértelmően kitőnjenek. 2. A felkutatott nyomot, vagy a nyomhordozó tárgyat, vagy egyéb más tárgyi bizonyítási eszközt olyan jelzéssel (bőnjelcímke) kell ellátni, amely biztosítja a tárgy egyediségét és megakadályozza akár szándékos, akár gondatlan elcserélését. 3. A vizsgálati tárgyat a krimináltechnika szabályainak megfelelıen úgy kell biztosítani, rögzíteni és becsomagolni, hogy a tárgy védve legyen a megváltoztatás veszélyeivel szemben. Elsısorban azoknak a sajátosságainak változatlanságát kell biztosítani, amelyek a késıbb szakértıi vizsgálat során jelentıséggel bírhatnak. A vizsgálati anyagok biztosítása, vagy rögzítése után kerülhet sor - elsısorban nagymennyiségő vizsgálati anyagok esetében - az anyagok vizsgálati alkalmasság szempontjából történı szétválogatására. Ezt a válogatást elvégezheti: 1. Az eljáró hatóság (feltéve, hogy az ehhez szükséges alapos krimináltechnikai ismeretekkel rendelkezik). 2. A helyszínen tevékenykedı, vagy az ebbıl a célból bevont szaktanácsadó. 3. A helyszínen a vizsgálati anyagok felkutatásában közremőködı szakértı. 26 Vizsgálati alkalmasság szempontjából válogatás nélkül célszerő a tárgyi bizonyítási anyagokat (eszközöket) a szakértı rendelkezésére bocsátani, ha az ügy kiemelkedı súlyossága, vagy a késıbbi szakértıi vizsgálat bonyolultsága a szakértı szakmai ismereteinek felhasználásával történı anyagválogatást indokolja. A mintavétel illetve az összehasonlító próbák készítésének általános kriminalisztikai követelménye, hogy az eljáró hatóság olyan módszert alkalmazzon, amely lehetıvé teszi a szakértı számára a minta minél több sajátosságának vizsgálatát és az azonosító tárgy sajátosságaival történı összehasonlítását. A vizsgálati tárgy és a szóban forgó vizsgálat különleges követelményeinek megfelelıen kell a szállítás módját is meghatározni. Ebbıl a célból szükség esetén a szakértıvel kell konzultálni. 26 Dr. Illár Sándor: i.m. 417.o. 25

26 A szakértı tájékoztatását szolgáló adatok alapján: a) a szakértı megismerheti a vizsgálatra küldött tárgyak, nyomok is más tárgyi bizonyítékok keletkezésének körülményeit. Ezek ismerete nélkülözhetetlen a vizsgálati tárgyak sajátosságainak helyes értékeléséhez; b) a szakértı áttekintheti a bőnügy tényállásának fontos elemeit; c) ismernie kell a ügy fontos adatait ( pl. a felek nevét ) A szakértı kirendelése A Be "102. (1) A bíróság, az ügyész, illetıleg a nyomozó hatóság a szakértıi névjegyzékben szereplı igazságügyi szakértıt, illetıleg szakvélemény adására feljogosított gazdasági társaságot (a továbbiakban: gazdasági társaság), szakértıi intézményt, vagy külön jogszabályban meghatározott állami szervet, intézményt, szervezetet (a továbbiakban: szervezet), ha ez nem lehetséges, kellı szakértelemmel rendelkezı személyt vagy intézményt (a továbbiakban: eseti szakértı) rendelhet ki szakértıként. (2) Külön jogszabály meghatározhatja azokat a szakkérdéseket, amelyekben meghatározott intézmény vagy szakértıi testület jogosult véleményt adni. Intézmény vagy testület kirendelése esetén annak vezetıje jelöli ki az eljáró szakértıt. (3) A szakértı kirendelésérıl a kirendelı határozat keltétıl számított nyolc napon belül a kirendelı tájékoztatja a terheltet, a védıt, a sértettet, és - ha a szakértıt a bíróság rendelte ki - az ügyészt. (4) A gazdasági társaság, a szakértıi intézmény, a szervezet, illetve a szakértıi testület vezetıje a kirendelı határozat kézbesítésétıl számított nyolc napon belül tájékoztatja a kirendelıt az eljáró szakértı személyérıl. E közlés kézbesítésétıl számított nyolc napon belül a kirendelı tájékoztatja a (3) bekezdésben írt személyeket és szerveket a tájékoztatás tartalmáról Dr. Illár Sándor: i.m évi XIX. törvény a Büntetıeljárásról 102. (1)-(3). bek. 26