A magyar solymászat a művészetben

Átírás

1 A magyar solymászat a művészetben Gyermekkorom óta solymászom, a madarak az óta is részesei az életemnek. A solymászat a művészetben nagyon szerteágazó, megtalálható szinte a művészet minden ágában. Lehetetlen feladat lenne minden művészeti ág ismertetése, hiszen a zenétől kezdve a festészetig, szobrászatig mindenütt képviselteti magát. Egy szoborról szeretnék írni, ami Tatán található az Eszterházy kastély előtt, címe a Tatai Diána. Szeretem ezt a város, hisz Tatán laktam 5 évig. Azért választottam ezt a szobrot, mert tetszik, és népszerűsíti a női solymászatot. A kastély története 1945-ig: A tatai várat Luxemburgi Zsigmond király építette a között, talán a Lackfi család korábbi erődítménye helyén. A Zsigmond által emelt négyzetes alaprajzú, négy saroktornyos, belső udvaros várnak ma csak déli szárnya, illetve a többi részének feltárt alapfalai láthatóak. Zsigmond 1426-ban a Rozgonyiaknak zálogosította el a várat, akiktől csak I. Mátyás király váltotta vissza 1467 előtt. Az as években Mátyás újjáépítette az erődítményt: a belső várat második emelettel bővítette, kívül pedig új falövet emeltetett egy falazott vizesárokkal. Mátyás halála után fia Corvin János örökölte, akitől ben I. Ulászló király szerezte meg. Kisebb építkezéseket feltehetően ő is végzett az épületen. A Mohácsi csata (1526) után Tata a Győr védelmét biztosító végvári rendszer egyik fontos vára volt. Ekkor kezdték meg a külső várfal építését a rondellával és a külső vizesárokkal. A török rövid időre 1558-tól 1566-ig elfoglalta. Amikor vissza került a magyarok kezébe, elhatározták a védművek korszerű megerősítését. A vár átépítése Süess Orbán tervei szerint között valósították meg.

2 A 16. századi haditechnikának megfelelően ó-olasz rendszerű bástyák: a dél felé néző Ferrandó, a keleti sarkot védő Rosenberg és az észak felől várható támadást kivédő úgynevezett Kecskebástya. Az első kettő az akkori várkapitány nevét örökítette meg, a harmadik neve a bástya kecskeszakállú alakjára utal. A nyugati negyedik bástyát megjavították és meghagyták a 16. század közepén épített eredeti körbástya (rondella) formáját. A várat az Öreg-tó vizével elárasztott vizesárokkal vették körül. A Bécs ostromára vonuló Kara Musztafa 1683-ban felrobbantotta a várat. I. Lipót általános várrombolási rendeletét (1702) a Rákóczi-szabadságharc megakadályozta ben a tatai uradalmat Galánthai gróf Esterházy József országbíró vásárolta meg. Az uradalmi építőmester, Fellner Jakab által 1755-ben épített vörös márványkeretes kapubejáró és a vizes árkon átvezető négynyílású híd, a mai napig a vár megközelítésének fő útvonala. Az új kapu és a török kori bejáró közé egy börtöncellákkal ellátott úgynevezett udvarbíró házat építettek, börtönkápolnával. Az Esterházy család levéltára, gyűjteményei kerültek az épület emeleti részeire, míg a földszinten lóistállót alakítottak ki ben még további öt áristomot (börtönöket) alakítanak ki. A 19. században tűz pusztított a várban ben végeznek a várépület megmaradt szárnyán a romantikus stílusú átalakításokat. Az eredeti kápolnafalra ekkor húzták fel a mai torony szintjét. Ekkor készülnek a jellegzetes neogótikus ablak és ajtókeretek, a kváderes borítású terasz. A déli oldalra, a teraszhoz kapcsolódóan az angolkertben is

3 tevékenykedő Charles Moreau építész tervei alapján egy kis zárt erkély is épül ben a várudvaron új kápolnát építtetett, amiben ig miséztek a raboknak ben a tatai angol kolónia tagjai elkérték és megkapták a kápolnát anglikán templomnak re nyerte el az udvari front a mai képét. Az ekkor Tatán és környékén tartott nagy császári hadgyakorlatok idejére átalakították az ablakok íveit, és itáliai gótikát idéző módon, építették át az emeleti ablakokat is. Az épület belsejében új lépcsők és boltozatok készültek a 20. század elején. Ez a munka széles körben ismerté tette, de nem használt a történelmi hitelének ig az Esterházy család tulajdona volt. Mátyás idején élte fénykorát, mint nyaraló-vadászkastély. Ebben a korban a solymászatnak jelentős szerepe volt a vadászatban. A Tatai Öreg-tó környéke remek lehetőséget nyújtott a vízi szárnyasok solymászatára. A szobor a kastély előtti parkban áll, a tóparton. Egy női lovast ábrázol, karján vándorsólyom ül. A hölgyön vadászköpeny és kalap látható, lerí róla, hogy a madarat solymászatra használja. Vadászat előtt vannak, hiszen a madár éber, szinte ugrásra készen ül a vadásznő öklén. A sólyom és a vadász valamit figyel, tekintetük egy irányba néz, aki solymász, az tudja mennyire jellegzetes ez a páros tekintet.

4 A kastély előtt álló Tatai Diana című szobor Az alkotás Tóth Béla szobrászművész remeke. Tóth Béla szobrászművész Budapesten született 1941-ben. A képzőművészeti Főiskolán Szabó Iván és Pátzay Pál voltak mesterei ig a Képzőművészeti Szakközépiskola szobrász művésztanára volt óta a Tisza mellett, Csongrádon él. Szobrain, kisplasztikáin, érmein megjelenik a ló, nemcsak a maga realisztikus valóságában, hanem mint mindenre alkalmas, kifejező jelkép is. Fontosabb köztéri munkái: Lovas harcos a Gyulai Várnál 1974, Kincsem a Budapesti Galoppon 1977, Kubikos emlékmű Csongrádon 1979, Kőrösi Csoma Sándor, Budapest X. kerület 1984, Gróf Széchenyi István, a magyar lótenyésztés megalapítója a Kincsem Parkban 1985, Petőfi, Szombathely 1987, Tatai Diána, az Eszterházy-kastély előtt 1988, Zrínyi Miklós lovas-szobra, Zalaegerszeg Komárom megye pályázatot írt ki képzőművészeti alkotások létrehozására. Az alkotóhoz közel állt a város, hisz fiatalkorában szinte évente versenyezett Tatán, ahol nagyszerű lovasversenyeket rendeztek. Már akkor észrevette a csodálatos környezetet, és megfordult a fejében a gondolat, hogy egy lovas-szobor hiányzik a tópartról. Az országos pályázatra rengeteg szobrot adtak be. A művész először egy barokk solymászt készített, ami nagyon sikeresen szerepelt. A zsűri a kiemelt 5 közé sorolta, de a XX. században nem tartotta helyesnek egy barokk hangulatú szobrot a barokk Eszterházy- kastély elé. A zsűriben szereplő tataiak pedig nagyon szerették volna, ha ez a szobor kerül megvalósításra. A

5 következő, már nem országos, nyilvános, hanem 5 szobrász nevére kiírt meghívásos pályázatra beadott Bukás című szobrát a zsűri a legjobbnak ítélte, de ezt meg a tataiak nem fogadták el. Ez a szobor később a szegedi Nyári Tárlat Szobrászati díját nyerte el. Végül Tata kívánságára 2 szobrászt hívtak meg a döntő ütközetre. A Tatai tanács őt javasolta, azzal a kikötéssel, hogy női lovas legyen a szobor. Így született a Solymásznő. Állítólag a Tatai pártbizottság képviselői elsőként álltak mellé a szobrász zsűri döntésével egyetértve. Nyert a Tatai Diána. Igyekezett a történelmi környezetbe illő hangulatú szobrot komponálni, egy kicsit felidézve a régi vadászatok és a hajdani híres tatai lóversenyzés és lótenyésztés hangulatát. Zsigmond király és Mátyás király nagy vadászatokat és solymászatokat rendezett a környéken. A modell a felesége volt. Megkerestem a művészt, hogy mondjon pár szót a keletkezésről, a sólyom megmintázásáról. Elmondta, hogy az állatkertbe járt hetekig, tanulmányozta a sólymokat. Egy alkalommal, Dabas határában, egy buszmegállóban találkozott egy fiatalemberrel, akinek a kezén sólyom ült. Megállt, kiszállt az autóból, és beszélgetni kezdett a solymásszal. Rengeteg kérdése volt, szeretett volna ez alatt a rövid idő alatt minél többet megtudni a solymászokról, a ragadozó madarakról. A Tatai Diána vagy 8 évig állt a műteremben kb. 99 % -ig elkészülve. Azért 99 %- ban, mert ha ott van egy gipszszobor, akkor az alkotó mindig talál rajta valami tennivalót. Közben a művész költözött, szétvágta, újra összeépítette. Tatának abban az időben nem volt pénze a bronzöntésre. Lényeg hogy a szobor lassan elkészült, és a megfelelő helyére került. Remélem, hogy aki arra jár, nem mulasztja el megtekinteni ezt a remekművet.