MAGYARORSZÁG ÁLLAMALAPÍTÁS Font Márta

Átírás

1 2 MAGYARORSZÁG T Ö R T É N E T E ÁLLAMALAPÍTÁS Font Márta

2 MAGYARORSZÁG 2. TÖRTÉNETE

3 FONT MÁRTA Államalapítás Főszerkesztő Romsics Ignác KOSSUTH KIADÓ

4 Írta: Font Márta Főszerkesztő: Romsics Ignác Sorozatszerkesztő: Nagy Mézes Rita Képszerkesztő: Demeter Zsuzsanna A térképeket készítette: Nagy Béla Tervezte: Badics Ilona Kiadói programvezető: Szuba Jolanta Kiadói programkoordinátor: Winter Angéla Közreműködő intézmények: Budapesti Történeti Múzeum, Magyar Nemzeti Múzeum, Magyar Országos Levéltár, Országos Széchényi Könyvtár, amelyek a sorozat képanyagát a rendelkezésünkre bocsátották. Egyéb források: BTM Kiscelli Múzeum, Civertan, Janus Pannonius Múzeum (Pécs), Magyar Képek Archívum, Magyar Nemzeti Galéria, MTI, Szent István-bazilika (Budapest), Pannonhalmi Bencés Főapátsági Levéltár, Pannonhalmi Bencés Főapátsági Kincstár Fotók: Dabasi András, E. Várkonyi Péter (MTI), Hapák József, Hegyi Gábor, Karasz Lajos, Képessy Bence, Kocsis András Sándor, Legeza László, Mudrák Attila, Németh György (MTI), Soós Ferenc, Szalatnyay Judit, Szelényi Károly, Szepsy Szűcs Levente, Sztraka Ferenc Makett: Asztalos Gergely, Babos Áron, Baktay Andrea, Hess Nóra, Jakab Attila, Papp Eszter, Steiner Balázs, Szabó Krisztina (BME) Külföldi intézmények: Bayerische Staatsbibliothek (München), Bibliotheca Capitolare (Padova), Bibliotheca Marciana (Velence), Erzbischöflisches Dom- und Diözesmuseum (Bécs), Historisches Museum (Bern), Konrad Theiss Verlag GmbH (Stuttgart), Musée National du Moyen Age (Párizs), Schatzkammer der Residenz (München), Staatsbibliothek (Bamberg), Staatsbibliothek Preussischer Kulturbesitz (Berlin), Szent Vid-székesegyház Kincstára (Prága), Universitätsbibliothek (Düsseldorf), Weltliche Schatzkammer (Bécs) ISBN Minden jog fenntartva Kossuth Kiadó 2009 Font Márta 2009 Felelős kiadó Kocsis András Sándor a Kossuth Kiadó zrt. elnök-vezérigazgatója A kiadó az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének a tagja Műszaki vezető Badics Ilona Nyomdai előkészítés Veres Ildikó Korrektor Török Mária Képkidolgozás GMN Repró Stúdió A nyomtatás és a kötés a debreceni nyomdászat több mint négy évszázados hagyományait őrző Alföldi Nyomda zrt. munkája Felelős vezető György Géza vezérigazgató / kiado@kossuth.hu

5 Tartalom GÉZA FEJEDELEM ÉS KORA Géza és István az Árpádok nemzetségében 8 Az augsburgi vereség utáni változások 11 A kereszténység és a pogány hagyomány határán 16 ISTVÁN KIRÁLY HATALMÁNAK ALAPJAI Az államszervező harcok 26 Nemzetközi megerősítés: házasság és koronázás 33 Beilleszkedés Európába 38 ISTVÁN KIRÁLY ORSZÁGA Az államszervezés koncepciója: az Intelmek 44 Az egyházszervezet kiépítése 50 A világi igazgatás megszervezése: a vármegyék és a királyi udvar 57 Új eszközök az államszervezés szolgálatában: az írásbeliség 65 ISTVÁN KIRÁLY MÜVE A társadalom átalakulása 78 Magyarország és szomszédai 85 A trónutódlás kérdése 89 Az államszervezés mérlege" 92 ISTVÁN KIRÁLY AZ UTÓKOR SZEMÉBEN Az új dinasztiaalapító: a szent király 96 A szent király mint jogforrás 100 Tárgyi és szellemi örökség 102 Ajánlott irodalom 104

6

7 Géza fejedelem és kora Géza és István az Árpádok nemzetségében 8 Az augsburgi vereség utáni változások 11 A kereszténység és a pogány hagyomány határán 16

8 GÉZA FEJEDELEM ÉS KORA Géza és István az Árpádok nemzetségében A korai Árpád-ház Az Árpád-ház családi - dinasztikus hagyományát Bíborbanszületett Konstantin császár munkájából mint korabeli forrásból ismerjük. A császár informátorai azok a magyar törzsi vezetők voltak, akik az udvarában megfordultak: Bulcsú és az Árpádok közé tartozó Termacsu (Tormás). Termacsuról feltételezhető, hogy pontosan tisztában volt Árpád nemzetségének hagyományával és aktuális viszonyaival. Ezt az ismeretet nem vitathatjuk el a másik szereplőtől, Bulcsútól sem, hiszen a törzsszövetségen belül ő is tisztséget viselt (horka). Termacsu elbeszélése szerint a 10. században Álmost tekintették a dinasztia ősapjának, de a nagyfejedelmi cím nem őt, hanem fiát, Árpádot illette meg elsőként. Ezt a hagyományt sokáig fenntartotta a szájhagyomány, azaz a kollektív emlékezet. A 13. században Anonymus és Kézai Simon a törzsek nevét már nem ismerték, de Álmos és Árpád kapcsolatát ugyanígy írták le. Álmos hatalomra kerüléséről és a honfoglalást megelőző időkről szólva eltérő megoldásokat olvashatunk - ezek az egyes kutatók rekonstrukciói - a rendelkezésre álló információk lehetséges kombinációja alapján. A Termacsu által közölt nevek az Árpád-ház elég hiányos családfáját adják meg, de nem tarthatjuk véletlennek, kiket nevezett meg. Fontos volt Árpád fiainak születés szerinti felsorolása, és ugyanebben a sorrendben az unokák nemzedékéhez tartozók megnevezése is. Az életben lévő generáció tagjai közül Termacsu csak azokat nevezte meg, akik a születési sorrend szerint (senioratus) őt megelőzték. Azok-

9 Géza és István az Árpádok nemzetségében ról, akik őt követték, illetve még kiskorúak voltak, nem esett szó. Emiatt maradt ki a sorból Géza is, aki ekkor már bizonyára megszületett. Nem ismerjük Árpád és Falicsi között sem a nagyfejedelmeket, sem a hatalom öröklésének vitáit. A bíborban született császár művében olvasható személyek közül Falicsi után Taksony következett, majd Taksony fia Géza. Géza nagyfejedelmi szereplése váratlan. Hacsak nem feltételezzük, hogy mindazok meghaltak, akik őt megelőzték a dinasztia idősebb tagjai közül. 970-ben a magyarok Bizánctól is súlyos vereséget szenvedtek, amelynek részleteiről keveset tudunk. Géza hatalomra kerülésének ideje bizonytalan, de éppen a fentiek miatt általánosan elfogadott vélemény, hogy 970 körül lett övé a nagyfejedelmi méltóság. Vajk születése. Miniatúra a Képes Krónikából, 1358 után Géza nevének ma használatos alakja a korabeli forrásokban fellelhető változat hibás olvasata nyomán alakult ki és terjedt el. A latin szövegben a gy" cs" sz" stb. hangokat írásképileg egyetlen betűvel rögzítették, és nem is mindig egyformán (lásd például Sunad = Csanád, Zyrind = Szerénd stb.). A Geycha", Geysa" írott formának valószínű a Gyeücsa", Gyécsa" ejtésmód felelhetett meg, amely a gyeu/gyevu > győ, gyű türk méltóságot jelölő szóval kapcsolható össze. Helyneveinkben fennmaradt formái Al-győ, illetve Décs, Décse, Decső. Géza apja Taksony, Árpád unokája volt; anyja besenyő (vagy kazár) származású lehetett, amint Anonymusnál olvashatjuk. Gézának egyetlen testvére ismert, Mihály, ki Vazul és Szár (Kopasz) László apja lett. Géza az erdélyi Gyula leányát, Saroltot vette feleségül, akitől Vajk - a későbbi Szent István király - született. Gézának több fiát nem ismerjük. Nevük említése nélkül négy leányáról tudunk, házasságkötésük kapcsán. A két idősebb leány lengyel és bolgár házassága szerencsétlenül végződött: férjük eltaszította őket, ami a korabeli Európában nem ment ritkaságszámba. E házasságokból született utódok, Veszprém és Peter Deljan csak rövid időre tudtak megkapaszkodni lengyel-, illetve bolgárföldön. A hatalmi küzdelmekben mindketten életüket vesztették. Géza két fiatalabb leánya közül egyik Orseolo Ottó velencei dózse, a másik Aba Sámuel törzsfő felesége lett. Valószínű, hogy ez a két utóbbi házasság már István regnálása idején köttetett. István királyt a velencei házasságból származó Orseolo Péter követte a trónon, és került konfliktusba az Aba Sámuelt (vagy fiát) támogató előkelőkkel. Egy jóval későbbi keletkezésű, nem megbízható lengyel forrás Géza fejedelem lengyel házasságáról tesz említést, egy lengyel hercegnővel (Adelhaid), azt sugallva, hogy ő volt István király édesanyja. Ez az adat a lengyel krónikás fantáziájának, illetve pontatlan ismereteinek terméke: Géza fejedelem nevéhez kapcsolt 11. századi eseményeket, azokat is pontatlanul. A korabeli forrás (Merseburgi Thietmar püspök) Gézáról szóló híradása azt erősíti meg, hogy Géza tipikus pogány nagyúr volt, aki elég

10 GÉZA FEJEDELEM ÉS KORA Géza feleségéről, Saroltról szólva azt írta Anonymus, hogy volt egy Karold nevű nővére. A névpár Sarolt ~ Karold értelmezése - török nyelvi alapon - fehér hölgy/menyét", illetve fekete hölgy/menyét". A fehér jelzőt Sarolt nevéhez kapcsolta a merseburgi püspök krónikája is, Beleknegini alakban. A Beleknegini szláv nyelvű értelme fehér úrnő", a püspök viszont szépasszonyaként fordította latinra. Thietmar bővebben szólt Saroltról: sokat ivott, vitézek módjára ülte meg a lovat, és haragjában embert ölt. Querfurti Brúnó leírásában Saroltra következtethetünk, amikor a pogánysággal vegyült", megfertőződött" keresztény hitről beszélt, ami a térítő szerint rosszabb volt a barbárságnál. István megkeresztelése. gazdagnak tartotta magát ahhoz, hogy két Jelenet a Szent István istennek is áldozzon". Nem kizárt, hogy legendából a Vásárikódexben neki is több felesége volt, mint évtizedekkel később a szintén keresztény Ajtonynak, ám erre egyetlen adatunk sincs. A korabeli, hiteles források nem hagynak kétséget afelől, hogy István király anyja Sarolt volt. Querfurti Brúnó (977 körül-1009) Térítőpüspök, Szent Adalbert tanítványa és életrajzírója ban érkezett István udvarába, és az úgynevezett fekete magyarok között térített. Németföldre visszatérve Merseburg püspöke lett. Később a poroszoknál lelt vértanúhalált. Géza és Sarolt házasságkötésének idejét nem ismerjük. Ugyancsak nehéz meghatározni első királyunk születési dátumát is. 967, 969, 975 évek mindegyike szerepel a későbbi krónikákban. Ettől eltérően - de nem egyöntetűen - foglaltak állást a történészek, akik abból indultak ki, hogy 997- ben a krónikás hagyomány ifjúnak (adolescens) nevezte. Ennek alapján Pauler Gyula 977 körülire, Györffy György 975 utánra, Kristó Gyula közöttire datálta István születését. A kérdés adatok híján nem dönthető el. Támpont lehet, hogy házassága röviddel 997 előtt köttetett, a kor szokásai szerint erre a felnőtt kor (akkoriban év) elérése után azonnal sor került. Születésekor a Vajk nevet kapta, de egyáltalán nem biztos, hogy születése után meg is keresztelték. Erre sor kerülhetett később is, de a pogány nevét viselhette a keresztségben kapottal párhuzamosan is, erre szintén számos példa akad. Az a tény, hogy a Vajk név ismertté vált német területen, a későbbi, a házasságkötéshez közeli időpontban történt megkeresztelkedésre utal. Ugyanezt erősíti meg a prágai Adalbert magyarországi tevékenysége: hitelesnek tartható, hogy ő keresztelhette meg Vajkot, és egyben a házasságkötést is közvetíthette, hiszen rokonságban állt a bajor fejedelmi családdal.

11 Az augsburgi vereség utáni változások Az augsburgi vereség utáni változások A honfoglalást követő kalandozó hadjáratok sora jelentősen átrendezte a magyar törzsszövetség belső erőviszonyait. Erről nagyon kevés adat áll rendelkezésre, de VII. (Bíborbanszületett) Konstantin híradásában előbukkan a lényeg: A türköknek ez a nyolc törzse nem hunyászkodik meg a maga fejedelmei előtt, de megegyezésük van arra nézve, hogy a folyóknál, bármely részen üt ki a háború, teljes odaadással és buzgalommal együtt harcolnak". A császár között írta említett művét, ezt megelőzően, a 940-es évek közepén járhatott udvarában Termacsu és Bulcsú. Bulcsú mindjárt meg is keresztelkedett Bizáncban, tőle függetlenül hasonlóan járt el Erdély ura, az idősebb Gyula is. Mindegyikük csak saját törzsére szóló érvénnyel tehette. Bulcsúval egy időben Bizáncban járt az Árpádok közül Termacsu, ő azonban nem volt törzsfő, így megkeresztelkedése sem lehetett hatással az Árpádok törzsére. A 955-ben Augsburg mellett és 970-ben Arkadiopolisznál elszenvedett vereségek következtében a belső erőviszonyok újabb változásokat eredményezhettek, amelyek szintúgy rejtve maradnak előttünk. A későbbiek ismeretében állít ható, hogy az Árpádok törzsére nézve a kialakult helyzet egyaránt tartalma zott kedvező és kedvezőtlen elemeket. Valószínűsíthető, hogy az Árpádok uralmát a Kárpát-medence nyugati felé ben nem Géza alapozta meg, hanem már Taksony fejedelem idején megkezdődött ez a folyamat. Taksony azon kevesek közé tartozott, aki túlélte az augsburgi veresé get, és visszatért a Kárpát-medencébe. Ezt követően lett nagyfejedelem, ahogy a 14. századi Aventinus megörökítette. Taksony a keleti kapcsolatokat részesítette előny ben. Erre példa a krónikás szerint, hogy kun (sokkal inkább kazár) felesége volt; va lamint az, hogy támogatta a besenyő és iz maelita népesség Magyarországra települé sét. Ez utóbbi minden bizonnyal hozzájá rult Taksony országának" katonai meg erősödéséhez. A betelepített katonai erőre szüksége volt a többi törzsfővel szemben, hiszen nemcsak a Gyulák és Ajtony, hanem az Abák is függetlenek lehettek az Árpá doktól. Potenciálisan az Abák is az átszer- VII. Konstantin császár aranysolidusa VII. Konstantin császár Vlagyimir kijevi nagyfejedelem követeit fogadja. Görög miniatúra, 13. század

12 GÉZA FEJEDELEM ÉS KORA Lél és Bulcsú. Miniatúrák a Thuróczy-krónikából, 1488 Civakodó Henrik Bajor herceg ( ), Gizella királyné apja, aki II. Ottó császár ellen több alkalommal is szervezkedett, innen a civakodó mellék név. Bajor hercegként Géza fejedelemmel is sok konfliktusa volt. Halála után fia (a ké sőbbi II. Henrik császár) békét kötött Gézával, és feleségül adta húgát Istvánhoz. Civakodó Henrik herceg a regensburgi apácakolostor reguláskönyvéből, 985 körül veződő hatalmi struktúra vezetői lehettek, ahogy az Gyula és Ajtony esetében történt. Az augsburgi vereség jelentős demográfiai veszteséggel járhatott. A győztes Ottó három elfogott vezért, Lélt, Bulcsút és Súrt kivégeztetett. Bulcsú és Súr törzséről tudjuk, hogy a Kárpát-medence nyugati felében lehetett a szállásterülete. A törzsfők jelenléte a csatában vélhetően törzsük katonai erejének felvonulását - majd vérveszteségét - is jelentette. Ezt a helyzetet használhatta ki az Árpádok törzse, hogy befolyását kiterjessze a Kárpát-medence nyugati felére. A terjeszkedésben szerepet játszhattak az idetelepített besenyő harcosok, mivel 955 után nyugat felől támadásra lehetett számítani. A törzsszövetség erőviszonyai megváltoztak: mire Géza hatalomra került, a Kárpát-medence nyugati felét uralma alattinak tekinthette. Erre vall, hogy a somogyi duxszal, Koppánnyal saját törzsi területük felett osztozkodhattak. Ennek eredményeként Koppánynak Somogy jutott. Megegyezésük ideje ismeretlen, de alátámasztja, hogy az Árpádok terjeszkedése a nyugaton élő törzsek rovására Géza idejére már megtörtént. Géza fejedelem az Árpádok vezető szerepének helyreállítására törekedett, de befolyása az erdélyi Gyula területére aligha terjedhetett ki. Pozíciójának megszilárdítása érdekében nyerhette meg szövetségesnek az erdélyi Gyulát, akinek leányával, Sarolttal házasságra lépett. Ezt a döntést is célszerű külkapcsolatként", a dinasztikus politika elemeként értékelni. A Maros menti Ajtonyról - illetve Géza korában élő őséről - és az Abákról Géza idejében nem hallunk. Az utóbbiak csak később, István egyik leánytestvérének Aba Sámuellel kötött házassága révén kerültek rokoni kapcsolatba az Árpádokkal. Vélhetően Géza idején egyikük szállásterülete sem tűnhetett az

13 Az augsburgi vereség utáni változások Árpádokéhoz hasonló méretűnek, illetve megszervezettnek. Nyugati irányban a Lajta-Fischa vonalon bizonyosan túlnyúlt Géza területi befolyása, hiszen II. Ottó egy oklevelének tanúsága szerint még 979-ben is védelmezni kellett a Melk környéki német telepeseket a magyarok zaklatásaival szemben. Ibn Jakub, zsidó utazó a 965 körüli állapotokra vonatkozó leírásából pedig arra következtethetünk, hogy a déli morva területek is magyar fennhatóság alatt voltak. Géza hatalomra jutásakor, 970 körül ez volt a helyzet: keleten, a közvetlen szomszédságban önállósodtak az egykor Árpádok irányítása alá tartozó fejedelmek, akik hatalmukat minden bizonnyal szoros bizánci kapcsolatokkal megerősítve gyakorolták. A szomszédos nyugati területeken pedig egyre erősebb lett a 962-ben császárrá koronázott I. Ottó befolyása, aki éppen 972-ben jutott egyezségre Bizánccal. Elismerték császárrá koronázását és fia, II. Ottó számára bizánci hercegnőt küldtek feleségnek. A két császár közeledése Géza országa számára kedvezőtlen volt, hiszen valóban nem lehetett tudni, milyen expanzív tervekkel köttetett a szövetség. A későbbi események tükrében állíthatjuk, hogy mindkét császárt elsősorban az Itália feletti uralom foglalkoztatta, de ez nem lehetett Géza környezete számára ismert. A nyugat felé nyitás" tehát nem választás, hanem nagyon is kényszer szülte lépés volt. Ilyen körülmények között indította útnak Géza fejedelem azokat a követeket, akik Quedlinburgban megjelentek a császár színe előtt. Géza fejedelem uralma idején a nyugati szomszédságban önállósodtak Bajorország keleti őrgrófságai: Ostarrichi és Krajna, ami a magyar szállásterületek visszaszorítását eredményezte. A 980-as évektől rendszeresek voltak a határvillongások, amelyeket Civakodó Henrik bajor herceg kezdeményezett. A 990-es évek elejének bajor-magyar határviszályát Géza életének utolsó éveiben István házassága zárta le. Lehet, hogy már korábban, de legkésőbb ekkor, Géza kivonult a Bécsi-medencéből és a környező területekről. Országának" nyugati határa ekkor rögzült. A Gizella kíséretében érkezett lovagok közül többen Géza, majd István szolgálatában maradtak, ami hozzájárult uralmuk további stabilizálásához. II. Ottó és felesége, Theophanu bizánci készítésű elefántcsonttáblán,

14 GÉZA FEJEDELEM ÉS KORA Keleti-frank térség a 10. század második felében Az egykori törzsszövetség egésze feletti hatalmat Gézának nem sikerült helyreállítani: nemcsak az Árpádok vezette Kárpátmedence középső és nyugati felében indult el egy új típusú szerveződés, hanem Erdélyben és az Al-Duna vidékén is. A Kárpátmedence három pontján meginduló társadalmi-politikai átalakulás mindenütt az államszervezés felé történő elmozdulást jelentette. Ezt az átmeneti struktúrát nevezte Kristó Gyula törzsi államnak". Új típusú szerveződésről beszélünk, noha kétségtelen, hogy az az egykori törzsi-törzsszövetségi alapokon nyugodott. Az új elemet a nagyságrend jelentette, hiszen mindhárom alakulat a korábbi törzsszövetségből nőtt ki, tehát kisebb katonai erőforrással rendelkezett. További új elem volt a keresztény szomszédokhoz való viszonyulás. Ez igaz mindhárom esetben, hiszen a kalandozások beszüntetésével és a kereszténység felvételével járt együtt. A kereszténység felvétele a fejedelmi család - és feltehetőleg a kíséretük - körében, a térítők jelenléte és

15 Az augsburgi vereség utáni változások az egyházszervezet bizonyos elemeinek ki alakulása új tényezők a korabeli magyar társadalomban. Erre a helyzetre alkalmazta Kristó Gyula a törzsi állam" fogalmat, je lezve, hogy mindegyikben benne rejlett" a keresztény állam megszervezésének lehe tősége. A fogalom alkalmazását illetően vi tába bocsátkozhatunk vele, de a helyzetér tékelést illetően aligha. Gyula és családja megkeresztelkedését valószínűleg szélesebb megtérés követte, de sajnos nem ismert, e téren toleránsabbnak tűnt, hiszen az északkeleti szomszéd, a Kijevi Ruszt keresztény hitre térítő Vlagyimir fejedelem is megtartotta számos feleségét, amint ezt Ajtonyról is feljegyezte a Gellért-legenda. Keresztmotívum a bezdédi tarsolylemezen Géza fejedelem. Miniatúra a Képes Krónikából, 1358 után Az államalapítás mennyire volt hatékony a Bizáncban Turkia püspökévé" szentelt Hierotheosz működése. Ajtony megkeresztelkedése Gyuláénál későbbi, eredménye a fejedelem szálláshelyén, Marosváron működő szerzetesi közösség. Mindkettőre érvényes az a megállapítás, amelyet Gézával kapcsolatban rögzített egy nyugati krónikás: elég gazdag vagyok ahhoz, hogy két úrnak is szolgáljak". Azaz a látszatra kereszténnyé lett törzsfő-fejedelem valójában a korábbi pogány-nomád szokások szerint élt. Bizánc Ha államról beszélünk, az a mai ember számára egy kialakult jogés intézményrendszert, írásban rögzített ügyintézést jelöl; a jogalkotás, a végrehajtás és az igazságszolgáltatás egymástól jól elkülöníthető területeit. A kora középkorban viszont egyáltalán nem így volt. A hatalmi ágak elkülönülését csak a 18. század teremtette meg, az intézményrendszer stabilitása pedig a kora újkor terméke. A kora középkorban mindez még nem létezett, helyét a dinasztia uralmának keretei foglalták el, és lényegében az uralkodó szava volt a döntő. Nemcsak Magyarországon, hanem Európában másutt is, csak a kora középkornak nevezett szakasz időben nem esik egybe a kontinens egészén. A fentiek miatt a kutatók egy része tagadja az állam létezését a kora középkor viszonyai között, más részük a fogalmat olyan tágan értelmezi, hogy még a kora középkor is belefér", harmadik csoportjuk pedig, az állam szó előtt alkalmazott különböző jelzőkkel igyekszik a fogalmat alkalmassá tenni a kora középkor viszonyaira. Az államalapítás és államszervezés fogalmak azt sugallják, mintha a korszakban az államszervezet teljes mértékben kialakult volna, pedig csak a kezdeti lépések megtételét regisztrálhatjuk.

16 GÉZA FEJEDELEM ÉS KORA A kereszténység és a pogány hagyomány határán A Sankt Gallen-i kolostor. Légi felvétel A megkeresztelkedés a szomszédos keresztény nagyhatalommal való békés kapcsolat kialakítását is szolgálta. A földrajzi szomszédság Gyula és Ajtony esetében a Bizánci Birodalommal, Géza idejében pedig a Német-római Császársággal való viszonyuk rendezését tette szükségessé. Az a felfogás, amely szerint Géza a Róma vagy Bizánc közötti választás lehetőségét latolgatta volna, alapvetően rossz kérdésfeltevésből származik. Géza országának nyugati szomszédjával kellett rendezni viszonyát, ami már Taksony idején is nyil vánvaló volt, hiszen Bizánc részéről nem csak Géza országát nem fenyegette expan zió, de Gyula és Ajtony területét sem. Az Árpádok országának megtérítésében mind a salzburgi érsek, mind a passaui püspök érdekelt volt, egyházmegyéjének terjeszkedési lehetőségét látva benne. A ma gyar térítés kezdeteiről a szálak a német római császári udvarba vezetnek. Az első térítő a Brúnó néven ismert Sankt Gallenből származó szerzetes volt, akinek térítő-

17 A kereszténység és a pogány hagyomány határán tevékenysége nyomán elterjedt Szent Gál kultusza és védőszentként való megnevezése (patrocínium). A Sankt Gallenhez kötődő kezdet nem véletlen: az apátság a mainzi érsekség alá tartozott, az érsek pedig a császári kápolna fejének számított. A Sankt Gallen-i szerzetes indulását Györffy György a Rómából német földre visszatérő II. Ottó személyével kapcsolta össze, akinek Sankt Gallen fontos állomása volt, ahányszor csak német földről Rómába utazott. Brúnó Mainzban megerősítést kapva érte el a magyar missziós területet, míg Sankt Gallen szomszédságából az ennek híján érkező Wolfgangot Piligrim passaui püspök megakadályozta abban, hogy magyar földre lépjen. Györffy logikáját követve a fenti események 972 második felében történhettek, így 973-ban Géza már Brúnó által megkeresztelt uralkodóként küldte követeit Quedlinburgba. Ez természetesen csak hipotézis, nem bizonyosság. Ami tény: Géza nem jelent meg személyesen a császári udvarban, ellentétben Mieszko lengyel és Boleszláv cseh fejedelmekkel, hanem ugyanúgy követei útján képviseltette magát, mint a bizánci császár, a pápa vagy az itáliai és a bolgár hercegek. Brúnó Géza országába érve megkeresztelte a fejedelmet, és a térítésben további sikereket ért el. Forrásaink szerint ötezer magyart keresztelt meg, és jelenléte hozzájárult a fogolyként Magyarországra került keresztények hitéletének fellendüléséhez. A tömeges keresztelés kényszer hatására történt, hiszen krónikáink szerint a magyarok buzgón hódoltak a pogány szertartásoknak, ezért [Géza] kénytelen volt némelyeket fegyverrel elnyomni". A tömeges keresztelések kényszere azonban csak a felszínen hozott változást, gondolkodásmódjukban nem változtatta meg az embereket - ahogy magát Gézát sem. A kereszténység Géza kori meggyökereztetésében másoknak is jutott szerep. Géza uralkodásának második felében érkezett udvarába Adalbert (Vojtech), aki a cseh belviszályok miatt volt kénytelen megválni prágai püspöki székétől. Adalbert magyarországi tartózkodása és római útja után Szent Adalbertnek, Lengyelország patrónusának ezüst ereklyetartója Tetraeuangelion. Négy evangéliumot tartalmazó kódex egy lapja. Bizánc, 11. század első fele

18 GÉZA FEJEDELEM ÉS KORA Jelenetek Szent Adalbert legendájából a gnieznói székesegyház bronzkapuján Adalbert (Születési nevén: Vojtech, 955 k.-997) a cseh Slavník nemzetség tagja volt. Német egyházi központokban tanult, művelt klerikus, aki 983-ban Prága püspöke lett. Miután családja a Premysluralkodóval konfliktusba került, távoznia kellett Csehországból. A 990-es években a magyarországi keresztény térítésben játszott szerepet. Élete során többször megfordult Rómában, majd a poroszok között térített a Baltikumban, ahol vértanúhalált halt. A gnieznói székesegyházban temették el. Szentté avatása után kultusza egész Közép-Európában nagy népszerűségnek örvendett. ment a pogány poroszok közé, és ott térítve szenvedett mártírhalált. A cseh származású Adalbert tevékenysége, majd kultusza öszszeköti a közép-európai országok korai kereszténységét. A róla írott életrajzban a Magyarországon később szintén térítő Querfurti Brúnó úgy vélekedett, hogy a magyaroknál a keresztény hit a pogánysággal vegyült össze" és rosszabb kezdett lenni a barbárságnál". A vallási szinkretiz-

19 mus jelensége - amit az idézett forrás alátámaszt - a frissen megkeresztelkedett országokban általános volt. A Kijevi Rusz esetében például szokás úgynevezett kettős hitről beszélni, ami a pogány szokások és a kereszténység hosszan tartó párhuzamos jelenlétét jelöli. Magyarországon a pogányság felszín alatti továbbélése mellett a latin és a bizánci egyház jelenléte egyaránt kimutatható, még Géza területén is. Noha Sarolt ténykedéséről szinte semmi információnk sincs, az apja udvarából bizánci kereszténységet hozó fejedelemasszony környezetében bizonyára továbbra is megmaradtak a görög keresztény szokások. Okkal feltételezhetjük, hogy a veszprémvölgyi görög rítusú bazilita apácakolostor alapításához is köze lehetett. Géza fejedelem a keresztény térítést támogatta, ami feltételezi egy úgynevezett missziós püspökség létesítését. A Géza kori alapítás lehetősége egyedül Veszprémre vonatkozhat, bár a győri és az esztergomi egyházmegyék is Géza szállásterületén alakultak ki. A veszprémi püspökség Géza korabeli alapítása mellett szólhat az az egyszerű tény is, hogy a közelben működött a veszprémvölgyi apácák görög rítust követő monostora, és Koppány támadása is Veszprém ellen irányult (Sarolt tartózkodási helye lehetett), amely később a királynék városa lett. A veszprémvölgyi monostor alapítólevele (részlet) Az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében. Én, István, keresztény és egész Hungria királya, miután létesítettem, felállítottam és berendeztem a szentséges Istenanya veszprémi érseki monostorát, s összegyűjtöttem benne apácák seregét, a magam, nőm, gyermekeim, valamint egész Pannónia lelki üdvéért, így rendelkezem. Ajándékozok ennek a monostornak kilenc falut földestől együtt. Ezen falvak nevei a következők: először Szárberény 48 füsttel..." (Máma. Sándor. Kenese, Csitény, Szántó, Padrag, Zalészi, Gerencsér) A veszprémvölgyi apácák kolostorának romjai Géza uralkodása utolsó éveiben ( ) két igen fontos esemény történt. Az egyik a Szent Márton-hegyi (ma Pannonhalma) bencéskolostor alapítása, ahol István és Gizella eljegyzése egy 17. században készült festményen

20 GÉZA FEJEDELEM ÉS KORA II. Henrik császár képe Sacramentariumából, között Szent Márton kultuszában igen szerencsésen találkozott a korábbi helyi keresztény hagyomány a mainzi egyházmegyéből érkezett térítők Szent Márton-kultuszával. Az alapítással Magyarország legfontosabb egyházi központja jött létre. A másik nagy horderejű esemény István és a bajor Gizella házassága volt. Géza uralkodása idején a keresztény misszió tevékenységének része volt az is, hogy az utódnak kiszemelt István egy leendő keresztény uralkodó számára szükséges nevelésben részesült. Erről tanúskodik Adalberttel való kapcsolata, aki talán István házasságának megszervezésében is szerepet játszott. A házasságkötés pillanatában még nem lehetett tudni, hogy

21 A kereszténység és a pogány hagyomány határán hamarosan István sógora (II. Henrik ) kerül a császári trónra. A császárral való közeli rokonság Magyarország számára két békés évtizedet eredményezett. Ez akkor értékelhető igazán, ha összevetjük II. Henrik és a lengyel Boleszláv között állandósult hadiállapottal. István kisebb legendájában olvasható, hogy Géza kezéhez vér tapadt". Ez valószínűleg az akaratának ellenszegülőkkel szembeni leszámolást jelentette. Ezzel összecsengően írt róla Thietmar, Merseburg püspöke, aki szerint Géza roppant kegyetlen volt, hirtelen haragjában sokakat megölt. István nagyobb legendája szerint a keresztény hit terjesztésében is hasonlóan járt el: az istentelen szokások" eltörlését fenyegetéssel és megfélemlítéssel érte el, kikényszerítette a kereszténység tömeges, demonstratív felvételét. Géza országa a Kárpát-medence nyugati felében katonailag erős lehetett. Taksony idején keletről származó harcosokkal, István házasságával pedig nyugatról érkezett páncélosokkal lett megerősítve. Gyanítható, hogy az egykori törzsi haderő átszervezése is megkezdődött. A Géza kori szervezés alapozhatta meg István uralkodásának kezdeti katonai sikereit. Az a megállapítás, amely szerint Szent István király mellett Géza fejedelemnek is fontos szerepe volt a magyar államalapítás folyamatában, régi feltevése a magyar történetírásnak. Kettejük közül, úgy tűnik, mégis Szent István alakja a hangsúlyosabb. Ez nem feltétlenül igaz így, hiszen forrásaink jobbára első és szentként tisztelt királyunkról szólnak, s nem a félig pogány hitű Géza fejedelemről. Új források híján Gézáról nem állíthatunk többet, mint azt, hogy ő az átmenet embere, aki politikai döntéseiben a kereszténység terjesztésének támogatása mellett döntött, azért sokat is tett, ám gondolkodásában mégsem tudta maga mögött hagyni a pogány kort. Az államszervezésnek éppúgy részese, mint Szent István, hiszen az átmenethez nem volt elég egyetlen emberöltő. Ez nem magyar sajátosság, a kereszténység felvétele mindenütt hasonló módon történt. De nem csodálkozhatunk azon, hogy a szent király kultusza elhomályosította Géza fejedelem alakját. Géza fejedelem életében a Kárpát-medencét még nem kizárólag az Árpádok uralták; viszont Géza álma. Jelenet a Szent István-legendából a Vásári-kódexben Jelenet a Szent Márton legendából a Magyar Anjou Legendáriumban

22 GÉZA FEJEDELEM ÉS KORA Vajk megkeresztelése. Benczúr Gyula olajfestménye, 1875 Szent István megkeresztelése a 19. század gondolkodásában a magyar állam politikai önállóságát testesítette meg azáltal, hogy az eseményben kizárólag a pápá nak juttatott szerepet. A téma a kiegyezést követően különös hangsúlyt kapott, ennek köszönhe tően írták ki ben a történelmi képpályázatot. A pályázaton a Benczúr Gyula készítette vázlat győzött. Az 1875-re elkészült Vajk megkeresztelése című monumentális alkotás azonban jelentősen eltért a korábbi vázlattól: a képen a pápa mellett ott áll III. Ottó császár is.

23 A kereszténység és a pogány hagyomány határán kétségtelen, hogy István király későbbi sikereit Géza politikája alapozta meg. Géza a hatalom átadása során szakított a korábbi gyakorlattal és uralmának nemzetségen belüli öröklése helyett a családon belülit követte; ez kifejezte azt, hogy az Árpádok befolyásának újjászervezése érdekében kész volt a régi szokásokkal szembeszállni. Lényegében ebből fakadt a keresztény hittérítés felkarolása is, amelyhez ösztönző erőt jelenthettek mind a helyben élő, már a magyar honfoglalás előtt keresztény lakosok, mind a korábbi térítési kezdeményezések. Mindemellett a Géza kori miszszió mélyebb gyökereket nem eresztett. Legfontosabb eredménye Pannonhalma, azaz a Szent Márton-hegyi bencés monostor alapítása volt. A Márton-kultusz helyi hagyománya - mely szerint Tours püspöke Pannóniában született - szolgálhatott az alapítás fundamentumául. A korábbi pannóniai keresztény hagyományok, mint bázis, István idejének alapításaiban is szerepet kaptak. Szent Márton Pannonhalma. Légi felvétel Tours püspöke, a helyi hagyomány szerint a pannóniai Savariában (Szombathely) született 316/317-ben vagy 336-ban. Halálának időpontját egyértelműbben adják meg a források: 397. Ez a későbbi születési dátumot valószínűsíti. Mivel apja, majd később ő maga is katona volt, nem Savariában élt. Ábrázolásának legkedveltebb témája, hogy a téli hidegben fagyoskodó koldust látva köpenyét kettéhasította és ráterítette. A legenda szerint a köpenyt (latinul: cappa) ereklyeként őrizték, és kicsi templomot építettek föléje. Innét ered a kisméretű templomok kápolna (capella) neve. Szent Márton a 370-es években Tours püspöke lett, legendáját püspök utóda, Tours-i Gergely ( ) írta le, aki történetíróként is ismert. A pannóniai hagyományra építve Szent Márton Pannonhalma védőszentje lett.

24

25 István király hatalmának alapjai Az államszervező harcok 26 Nemzetközi megerősítés: házasság és koronázás 33 Beilleszkedés Európába 38

26 ISTVÁN KIRÁLY HATALMÁNAK ALAPJAI Az államszervező harcok I. István lovas szobra Vecelin a bambergi dómon (Más írásmóddal: Vencellin, a források többségében Vece lin) a Koppány ellen induló sereg bajor származású vezére. Tőle származik a Rád nemzetség. A krónikás hagyo mány szerint Vecelin ölte meg Koppányt. Ez nem biztos, hogy így történt, de a nemzetségi hagyo mány így őrizte meg: a nemzetségen belül a Koppány név több ízben felbukkan. Vencel lovag. Miniatúra a Képes Krónikából, 1358 után Géza érdeme, hogy Koppány törekvéseivel szemben keresztülvitte akaratát, és a primogenitúra, az elsőszülöttség joga alapján fiának adta át az ország irányítását. Ez egyértelműen a szokásjoggal ellentétes lépés volt. Természetes, hogy Koppány nem fogadta el, és érvényt próbált szerezni annak a barbár szokásjognak, amely a hatalmat mindig a nemzetség legidősebb tagjára ruházza (senioratus) és az elhunyt nemzetségfő özvegyét feleségül véve annak közvetlen családjára is kiterjeszti (leviratus vagy sógorházasság). Ez a szokás feltételezi a többnejűséget, ami öszszeegyeztethetetlen a kereszténységgel. Koppány és István összecsapása a dinasztián belüli hatalom kérdését döntötte el. Bár Koppányi nem tudjuk elhelyezni az Árpádok korai családfáján, magatartása kétségkívül az Árpádokhoz tartozónak mutatja. Apja nevét - Tar Szerénd - ismerjük, de a családfán az ő helye sem azonosítható. A szakirodalomban létező többféle hipotézis kevésbé bizonyított. István és Koppány csatájában a támadó fél Koppány volt, aki somogyi területéről kimozdulva Veszprém vára ellen indult, ahol Sarolt tartózkodási helyét sejthetjük. A csata a pannonhalmi oklevél elbeszélése szerint a németek és a magyarok" közti háborúról szól; azaz István seregében számosan lehettek a Gizellával érkezett páncélosok közül. István hadait a német Vecelin vezette. A győztes hadvezér Koppány egykori területén jutott birtokokhoz. A győzelem, amellyel utódainak anyagi bázisát teremtette meg, hosszan élt a nemzetség hagyományában. Ez ered-

27 Az államszervező harcok ményezte, hogy a német eredetű családban több generációval később is szerepelt a Koppány személynév. Az utódlás kérdése eldőlt, ezzel együtt István még mindig csak a Kárpát-medence nyugati felének ura volt. Vitatott, hogy Koppány felnégyelt testének szétküldése" győzelmi szimbólumként vagy fenyegetésként értelmezhető. Miután három helyszín, Győr, Esztergom és Veszprém István uralma alatt állt, itt bizonyosan a győzelem demonstrálásán volt a hangsúly. A Gyulának küldött testrész mindkét értelmezést fedheti. Az államszervező harcoknak nevezett eseménysor Koppány legyőzése után az erdélyi Gyula, István anyai nagybátyja elleni támadással folytatódott. Ez a törekvés túlmutatott a Gézától örökölt ország területén, és jelzi, hogy István célja ugyancsak az Árpádok kárpát-medencei hegemóniája lehetett, mint Gézának. Biztosítani kellett uralmát saját törzsi területén, de tovább is lépett az úgynevezett törzsi államok megszerzése felé. Szembeszállt azokkal, akik az Árpádokéhoz hasonló államszervezési" múlttal rendelkeztek. 997 és 1003 között István hatalma a saját területén megszilárdult, és továbbléphetett az Árpádok korábbi hatalmának helyreállítása felé. Az időközben kiformálódott többi törzsi állam nem tudott ütőképes hadseregre szert tenni, és így az István királlyal való konfliktusban alulmaradt. Az erdélyi gyulák törzsi államának múltja az Árpádokéhoz hasonló volt. István anyai nagybátyja az erdélyi Gyula volt, ami alapján István király jogot formálhatott" a terület megszerzésére - bár a barbár szokásjog a nőági származást nem tartotta jogforrásnak. Nem világos, hogy az erdélyi Gyula esetében mi szolgáltatta az okot az összecsapásra, mivel mind a magyar hagyomány, mind az esetről tudósító német források okként Gyula pogányságát jelölik meg, ami a bizánci források tükrében bizonyosan tarthatatlan. István hadjáratát rokona, Doboka vezette, aki a Gyula területén megszervezett vármegye, Doboka első ispánja lett. Valószínű, hogy a közeli rokonsági fok miatt Gyula nem jutott Koppány sorsára. Lengyel földre menekült, ahová felesége is követte. A gyulák örökletesen viselték méltóságukat, az Istvánnal szembekerült családtagok személynevét a krónikákból ismerjük: Prokuj (merseburgi Thietmar), illetve fiai Boya és Bonyha (Anonymus) ban tehát István a Kárpát-medence keleti felében is terjeszkedett, de nem tudjuk pontosan, hogy mekkora területtel gyarapodott, s hogy a Gyulák országa" Erdély egészére kiterjedt-e, avagy csupán az északi részére. Szólnak érvek mindkét hipotézis mellett. Györffy György érvelése ar- Koppány vezér lefejezése. Miniatúra a Képes Krónikából, 1358 után

28 ISTVÁN KIRÁLY HATALMÁNAK ALAPJAI Jelenetek az István, a király című rockoperából, 1983 Több mint 25 éve, augusztus 20-án mutatták be a Városligetben - a mára már klasszikussá lett rockoperát - az István, a királyt. A színpadnak helyet adó szánkázódombot, azóta Király dombnak nevezik. A rockopera töretlen sikere mutatja, hogy a szerzőpáros - Szörényi Levente és Bródy János - olyan témát választott, amely a 20. században - sőt a 21. század elején is - megkérdőjelezhetetlenül pozitív történeti hagyományainkhoz tartozik.

29 Az államszervező harcok ra épít, hogy a püspökség központja Gyulafehérvár lehetett már a kezdetekkor is (noha nincs rá korai adat, és van más példánk arra, hogy a püspöki székhely változott). Kristó Gyula a magyar krónika leírását követve rajzolta meg az eseményeket. Hitelesnek tartotta azt a tudósítást, mely szerint István király Gyula legyőzése után azonnal Keán vezér ellen indult, és így szerezte meg Dél-Erdélyt. Keánnal kapcsolatban kétely merült fel, hogy valós személynek tarthatjuk-e, avagy csupán egy méltóságnevet (kagán) alakított személlyé a krónikaíró. Keán személyének valós vagy fiktív voltától függetlenül a dél-erdélyi bolgár fennhatóság valós tény, hiszen az itt szerzett zsákmányból létesítette István az óbudai társaskáptalant és növelte székesfehérvári javait. Az egyháznak tett adományok tartották fenn Keán legyőzésének hagyományát. Az erdélyi részeken megszervezett korai királyi vármegyék azt a feltételezést támasztják alá, hogy István a területet nem egyszerre szerezte meg. Az államszervező harcokhoz sorolható az a nagyon kevéssé ismert eseménysor is, amely csak külföldi forrásból (Ademar Chabannensis) ismert:...istván, Magyarország királya háborúval támadta meg Fekete Magyarországot, s kiérdemelte részint erővel, részint pedig félelem és szeretet révén azt az egész földet az igazság hitére téríteni." A fekete magyarok között Querfurti Brúnó térített az ezredforduló utáni első évtizedben, mártírhalálát (1009) megelőzően. Kristó Gyula véleménye szerint ez a terület a pécsi püspökség területével azonosítható. Vele ellentétben Györffy György Ajtony népével azonosította a meglehetősen bizonytalan eredetű fekete magyarokat, akikről Querfurti Brúnó tudósított. Nem kevésbé problematikus az államszervező harcok következő fejezete, Ajtony legyőzése, amelyről legtöbbet Gellért püspök legendájából tudhatunk. Ajtony törzsi államának központja Marosvár volt, István győzelme Gyula felett. Miniatúra a Képes Krónikából, 1358 után

30 ISTVÁN KIRÁLY HATALMÁNAK ALAPJAI Szent István harcai államszervező Doboka és fia, Csanád Ismeretlen fokú rokonságban álltak István királlyal, akit hadvezérként szolgáltak. Doboka az erdélyi Gyula, Csanád pedig az Ajtony elleni harcok győztes irányítója volt. Mindkettőjük nevét egyegy vármegye viseli, amely győzelmüket követően szerveződött meg. a későbbi Csanád. A terület nagyságát és határait azonban éppúgy bizonytalan megrajzolni, mint a korábban említett két törzsi állam esetében. Eltérő álláspontok alakultak ki Ajtony legyőzésének idejéről. Az egyik álláspont szerint röviddel Gyula legyőzése után fordult István a marosvári vezér ellen. Györffy György pedig Querfurti Brúnó halála éve (1009) miatt datálta Ajtony legyőzését néhány évvel későbbre (1008). Ajtonytól meghódított területen viszont csak 1030-ban jött létre az első latin püspökség. Ez a dátum az említett bizonytalanságokon túl további kérdéseket vet fel. Így például azt, 1008-tól kezdődően vajon mi indokolta volna azt a várakozást, amely a győzelem (1008) és a püspökség alapítása (1030) között mutatkozik. Indokoltabb egy másik datálás, amely szerint Ajtony legyőzését nem sokkal a püspökség alapítása előtti évekre helyezzük. Létezik olyan vélemény is, mely szerint 1008 és 1030 közötti időben (1017) aratott győzelmet István király Ajtony felett. Ez a datálás azon alapul, hogy 1018-ban István király kapcsolatban állt a bizánci császárral, aki ekkor aratott győzelmet a bolgárok felett és egész területüket birodalmához csatolta. A bolgárokkal szövetségben álló Ajtonnyal - aki bolgár területen keresztelkedett meg - pedig István király számolt le. Biztos dátumok híján egyéb körülményekre kell támaszkodnunk, mint például arra, hogy Ajtony legyőzője a Gyula ellen harcoló Doboka fia, Csanád volt. Ő lett egyben az újonnan megszerzett terület első ispánja és névadója. A következő generáció aktív katonai szerepvállalása inkább a későbbi dátum mellett szól. Ugyancsak efelé billen a mérleg nyelve, ha a bizánci hátteret vizsgáljuk. A bizánci területen, Vidinben

31 Az államszervező harcok - középkori magyar nevén Bodony - megkeresztelkedett Ajtony kezdetben bizonyára segítséget remélhetett a császártól után változott a helyzet, amikor a bolgár terület elfoglalásával létrejött a magyar-bizánci határ, és megnyílt a szentföldi zarándokút lehetősége. Ekkor kezdhetett kényelmetlenné válni" Ajtony törzsi állama, amely István királyságától független volt. A konfliktusok más típusát jelzi, hogy Ajtony akadályozta az Erdélyből érkező királyi só szállítását, amelynek a Maros volt a hagyományos útvonala. Ha valószínűbbnek tartjuk Ajtony 1028 körüli legyőzését, abból az következik, hogy István király keresztény királysága lassabb ütemben terjedt ki a Kárpát-medence egészére, mint korábban feltételeztük. Ebből a szempontból még két régióra kell figyelemmel lenni: az egyik az Abák területe Eger tájékán, a másik a Duna- Dráva környéke. Az Abák törzsi területe nem sorolható a törzsi államok közé. Nincs tudomásunk a kereszténységgel való olyan kapcsolatról, amely független lenne az István király által támogatott Aba Sámuel Az Aba nemzetség legkorábban ismert tagja, bár nem világos, hogy e nevet egy vagy két személy viselte. Sámuel házassága révén rokonságba került az Árpádokkal. Szent István uralkodása alatt nádori méltóságot töltött be, között Magyarország királya volt. Mivel az István halála utáni évtizedben játszott aktív politikai szerepet, és ekkor sem mondják a források idősnek, ez támogatja azt a feltételezést, hogy István királynak nem sógora, hanem unokaöccse lehetett, igy az sem kizárt, hogy a nádor Aba és a király Aba Sámuel nem azonos személyek, hanem apa és fia. Ez a lehetőség akkor is fennáll, ha István leánytestvére csak az ezredforduló után kötött házasságot. Az Aba nemzetséget Anonymus a honfoglaló nemzetségek közé sorolja, minden valószínűség szerint a kabarok között kell őket keresni. missziós tevékenységtől. Az Abákkal nem támadt konfliktusa sem Gézának, sem Istvánnak. Géza egyik leányának házassága Aba Sámuellel a két egykori törzsi terület szövetségét is jelzi. Pontosabban azt, hogy az Abák elfogadták az Árpádok vezető szerepét, illetve megfelelő rangot kaptak az újonnan formálódó struktúrában. Aba Sámuel fontos szerepet töltött be István ki- II. Bazileosz bizánci császár győzelme a bolgárok felett. Görög miniatúra

32 ISTVÁN KIRÁLY HATALMÁNAK ALAPJAI Aba Sámuel. Miniatúra a Képes Krónikából, Fekete magyarok 1358 után A 11. században a magyarok egy részére vonatkozó megjelölés, amelyet két külföldi forrás őrzött meg. Querfurti Brúnó térített közöttük, később kényszerítették őket a kereszténység felvételére. Többen (így Györffy György és Kristó Gyula) a kabarok megjelölésének gondolják, míg mások (például Tóth Sándor László) hatalmi csoportosulást látnak mögötte. A rendelkezésünkre álló kevés információ miatt feltételezésekre vagyunk utalva, lakóhelyük meghatározására is csak annyi támpontunk van, hogy a Dunán hajózva lehetett eljutni hozzájuk. rály udvarában, ő töltötte be első alkalommal a nádori méltóságot. Adatok híján nehéz eldönteni, hogy az Árpádok és Abák között a házassági kapcsolat mikorra datálható: Géza vagy István politikájának eredménye. Az egri püspökség alapítása István uralkodásának első évtizedében és Aba Sámuel nádori címe inkább az utóbbi mellett szól; csakúgy, mint Aba Sámuel István halála után játszott szerepe. Fel kell vetnünk azt is, hogy az a személy, aki nádori címet viselt István uralkodása idején, és az, aki István halála után királyi hatalmat gyakorolt, nem biztos, hogy ugyanaz, hanem generációnyi korkülönbség van közöttük. A krónikában használt rokonsági fok megjelölés (sororius) csak a leánytestvérén keresztüli rokonságot adja tudtul, a generációs viszonyt nem. Lehetséges, hogy már a krónikás sem volt teljesen tisztában vele. Az államszervező harcok során - amenynyiben az úgynevezett fekete magyarokat nem Ajtony népével azonosítjuk, márpedig az 1020-as évek végi datálás ezt jelenti - István király 1008 körül egy másik irányban terjeszkedett. Kristó Gyula úgy vélte, hogy a későbbi Baranya megye Duna menti szakasza lehetett a fekete magyarok lakta terület, amelyről Querfurti Brúnó adott hírt. Tudjuk, hogy Brúnó a Dunán hajózva érkezett hozzájuk, és próbálkozott a térítéssel - sikertelenül. Kristó Gyula érvelése logikus, de következtetése természetesen hipotézis marad, hiszen a fekete magyarokra vonatkozó információk száma csekély. Úgy véljük, a bizonytalanságok közepette is állítható, hogy a terület István birtokába nem Géza országaként" jutott, hanem későbbi harcok nyomán szerezte. Bizonyos, hogy a Kárpát-medencének még ezek után is maradtak olyan fehér foltjai, ahová nem ért el a királyi hatalom: a hegyek és környékük, esetleg a későbbi pogánylázadás helyszíne (például Békés). Fontos körülmény, hogy István királynak a belső struktúrákat érintő államszervező tevékenysége változó területű országban ment végbe. Kétségtelen, hogy az Árpádok korábbi, törzsszövetségi vezető szerepére és hagyományára támaszkodhatott, de a hagyomány nem automatizmusként" működött, hanem - az eseményeknél később keletkezett krónikaszövegekből ítélve - a politikai érvelés alapja lehetett. A tényleges hatalmat pedig katonai eszközökkel újra meg kellett teremteni. Nem egyedi jelenség volt ez. Ha csak az időben és térben közeli példáknál maradunk, hasonlóan ment végbe az államszervezés a lengyel Piastok, a cseh Premyslek és a kijevi Rurikidák esetében is. A 10. század végén egy (esetleg több) törzsre épülő dinasztikus hatalmi központ nem egyezett meg azzal a területtel, amely a későbbi országot jelentette. Az első dinasztikus központban megszilárdult uralom után elkezdődött a területi terjeszkedés, amelyet egyik helyen központosító harcnak, másutt államszervező harcnak neveznek. A lényeg azonban a területnövelés érdekében megvalósuló expanzió, amelynek eredményeként létrejöttek a későbbi állam területi keretei.

33 Nemzetközi megerősítés: házasság és koronázás Nemzetközi megerősítés: házasság és koronázás Az uralkodói házasságok a középkorban nem magánügyek voltak, hanem ugyancsak a dinasztia uralmának megszilárdítását szolgálták. Ha egy háborús időszakot zártak le, akkor a békekötés garanciáját jelentették. Előfordult, hogy a dinasztia uralmának megszilárdításához vagy visszaszerzéséhez szövetségest kerestek, akinek a segítségével nemcsak a lehetséges támadásokat küszöbölték ki", hanem akitől alkalmasint katonai segítséget is várhattak. Ezt alátámasztja István (Vajk) és leánytestvéreinek házassága is. Géza fejedelem béketörekvései előkészítették annak a dinasztikus igénynek az érvényesítését, amely István korában lett nyilvánvaló, illetve amit akkor sikerült érvényesíteni. Ennek során nagyon is szükség lehetett arra, hogy a külső támadásokat házasságidiplomáciai eszközökkel akadályozzák meg. István házassága a bajor Gizellával egy háborús konfliktus lezárásaként is felfogható. A 990-es évek elején Géza serege Melk várát ostromolta, majd a bajor földek ura, Civakodó Henrik seregével egészen a Lajtáig üldözte. Civakodó Henrik és Géza fejedelem nem kötött békét, erre csak a bajor herceg halála után (995) kerülhetett sor. Civakodó Henriket fia, Henrik követte a bajor hercegség élén. Tőle kérték feleségül testvérét, Gizellát. A házassági szerződés alapját a békekötés jelentette: azaz a Bécsi-medencét átengedték Henriknek, aki ennek fejében lemondott a magyarok elleni támadás tervéről. Gizella neve a német túsz" (Geisel) szóhoz hasonló. Ezt a hasonlóságot a korabeli német krónikás úgy értelmezte, hogy a királyné a keresztény térítés túszaként került Magyarországra. A Gizella-kereszt és részlete. Krisztus lábánál Gizella királyné és édesanyja térdel

34 ISTVÁN KIRÁLY HATALMÁNAK ALAPJAI Hont lovag. Miniatúra a Képes Krónikából, Hont és Pázmány 1358 után Német földről érkezett testvérpár, akik Szent István király szolgálatában érdemeket szereztek. Királyi birtokadománnyal és előkelő házassággal alapozták meg a család karrierjét. A Felvidéken szerzett birtokok és ispáni cím következménye, hogy Hont nevét fenntartotta a róla elnevezett megye. A Hont-Pázmány nemzetség, illetve a belőle kiszakadó családok a középkorban végig fontos szerepet játszottak. A házasságkötés előtt biztosítani kellett a német felet arról, hogy a hatalom István kezébe fog kerülni. Ezért Géza fejedelem összehívta Magyarország főembereit és az utánuk következő rendet; a közös tárgyalás tanácsa szerint fiát, Istvánt a nép élére állította, hogy uralkodjék őutána, és ennek megerősítésére mindet külön-külön megeskette". A Regensburgba küldött követség már ezt az üzenetet vihette magával. A források sem a tárgyalásokról, sem a házasságkötés helyszínéről nem adnak hírt. Van olyan kései hagyomány, amely különböző bajorországi helyszínekhez kapcsolja a házasságkötést; de ennek ellene szól, hogy Magyarország már keresztény volt, épültek templomok, így minden bizonnyal az általános szokás szerint a leendő királynét III. Ottó császár dedikációs képe evangéliumából, 1000 előtt

35 Nemzetközi megerősítés: házasság és koronázás kísérték új hazájába. Kíséretének tagjai közül ismerjük Vecelint, Koppány legyőzőjét, és a Hont-Pázmány testvérpárt, akik Magyarországon le is telepedtek. Géza halálát követően Esztergomban Istvánt német mintára ünnepélyesen karddal övezték fel, ezzel a cselekménnyel juttatták kifejezésre hatalomba helyezését. Koppány legyőzésével István hátat fordított a korábbi szokásoknak. A pogány szokásjog tagadásával uralomhoz jutott István számára szükséges volt egy újfajta legitimáció, amit a koronázás biztosított. A koronázás a hatalmat gyakorló dinasztiák, illetve a koronázásban részesülő személyek számára minőségi különbséget jelentett. A koronázás szertartása, amely a püspökké szentelés szertartásából nőtt ki, a keresztény uralkodó Istentől kapott (Dei gratia) hatalmát hivatott kifejezni. A koronázással az uralkodó egyházi személlyé is (rex et sacerdos) válik, ezáltal a szertartás kihangsúlyozza a király kiemelt szerepét a laikus világgal szemben. Az ótestamentumi eredetű rex et sacerdos gondolat helyet kapott III. Ottó császár és II. Szilveszter pápa új birodalomszervező elképzeléseiben (Renovatio imperii) is. A bizánci gyakorlat szerint császár és a pátriárka viszonyában az előbbié volt a meghatározó szerep. A bizánci szellemiség jegyében nevelkedett III. Ottó ( ) tettei azt sugallják, hogy hasonló elképzelés lebeghetett a szeme előtt. Nem véletlen, hogy 998-ban nevelőjét, II. Szilveszter pápát segítette Szent Péter trónusára. Ennek tükrében értelmét veszti az a kérdés, amely oly sokszor felmerült a magyar történettudományban, hogy István a császártól vagy a pápától kapta-e koronáját. A válasz csak az lehet: mindkettőtől, főleg ha figyelembe vesszük, hogy az év második felét III. Ottó Rómában töltötte. Tudta nélkül a pápa aligha cselekedett. A koronázás a korabeli felfogás szerint lényegében az uralom nemzetközi elismerését jelentette, a pápa és a császár egyaránt a keresztény világ meghatározó politikai tényezője volt. Az első ezredfordulón ráadásul olyan kivételes helyzet állt elő, hogy nemcsak a római pápa és a német-római császár, hanem a két császár viszonya is harmonikus volt. István koronázása tehát hatalmának teljes nemzetközi elismerését jelentette. Koronát és áldást nyert" (coronam et benedictionem accepit) - ahogy a korabeli forrás mondja. Ebből a szempontból másodlagos, hogy mikor és milyen koronával történt a koronázás. Elsődlegesnek az egyházi felkenés tekinthető, amelynek nem volt szükségszerű velejárója az ajándék korona sem. Nem tudjuk, hogy II. Szilveszter valóban küldött-e koronát Istvánnak, vagy csak jóváhagyását (áldás = benedictio) adta a koronázás szertartásának lefolytatásához. Mindenesetre ez utóbbi volt a lényeg. A magyar koronáról régóta tudjuk, hogy két részből áll. Az alsó, görög feliratos rész (corona graeca) 11. századi bizánci munka, a lemezek Krisztust, hat szentet, a világi személyek közül VII. (Dukasz) Mihály bizánci császárt, fiát, Konstantint és I. Géza magyar királyt ábrázolják. A corona latina, azaz a felső I. István koronázása. Jelenet a Szent István-legendából a Vásári-kódexben A német országalma

36 ISTVÁN KIRÁLY HATALMÁNAK ALAPJAI A koronázási palást Koronázási rend (ordo) rész lemezei ismeretlen rendeltetésű tárgyról származnak. A két rész összeillesztésére legvalószínűbben III. Béla idején ( ) került sor. Bizonyosan István kori az eredetileg miseruhának készült koronázási palást, amelyet István és Gizella Az uralkodó királyi méltósággal való felruházásának ceremóniája, amely a püspökszentelés rendjéből nőtt ki. Emiatt a kora közép korban az uralkodó rex et sacerdos volt egy személyben. Ezt az értelmezést a gregorián felfogás tagadta. A középkor folyamán a szertartás egyre inkább világi jelleget öltött, de a szertartás egyházi keretei továbbra is megmaradtak. Európában többfajta koronázási rend volt szokásban, Györffy György feltételezése szerint István királyt a mainzi szertartásrend szerint koronázták meg. készíttettek, feltehetőleg Regensburgban. Koronázási palástként a 12. századtól hasz nálták. A jelenleg ismert országalma An jou-kori, azaz a 14. században készült, amint ezt a rajta látható címer egyértel műen bizonyítja. Bár a paláston István áb rázolása jelzi, hogy egy országalma István tulajdonában is volt. A jogar fejében lévő hegyikristály gömb minden bizonnyal II. Henrik ajándékaként került Istvánhoz, a foglalat és a szár készítése a 12. századnál nem későbbi. A koronázási jelvények közt található kard 16. századi velencei mun ka, amelyről nem tudható, hogy mikor lett a koronázási jelvényegyüttes tagja. Ugyan akkor bizonyos, István idejében is tartozott

37 Nemzetközi megerősítés: házasság és koronázás kard a koronázási szertartás szimbolikus kellékeihez. A koronázás ideje sem határozható meg pontosan: az év karácsonyát és az év elejét is említik. Mivel az évkezdet a középkorban nem jelentette feltétlenül január elsejét, a két adat mindegyike szólhat az év karácsonyáról. A pápához küldött követek történetét a 12. század legelején íródott úgynevezett Hartvik-legenda meglehetősen kiszínezi. A pápa látomása és szavai, amely szerint István számára koronát és apostoli kettős keresztet küldött, csak Hartvik püspök legendájában olvasható, de sem a nagyobb, sem a kisebb Istvánlegenda nem tartalmazza. A koronázással kapcsolatos felfogás nem az ezredforduló, hanem Kálmán király ( ) udvarának gondolkodásmódját tükrözi. Emiatt a Hartvik-legenda koronázás történetének István korára nézve nincs forrásértéke. A koronázás rendjéről (ordo) sajnos nincs biztos tudomásunk, Györffy György a mainzi ordo adaptálását csak vélelmezi. A koronázási kellékek közül nemcsak a ko ronáról, hanem a többi tárgyról sincse nek pontos ismereteink. István lándzsájá ról a koronázási palást ábrázolása alapján tudunk. Ez a palást bizonyosan nem szerepelhetett az ezredévi koronázá son, hiszen 1031-ben került István és Gizella ajándéka ként a fehérvári egyház ba. Ezért lehetséges, hogy a koronázás 30. évfor dulójára készült. Egye dül a jogar kristály gömbje származtatha tó a 11. század elejéről, mivel a korszakban két helyen is fellelhető ha sonló; az egyik II. Hen rik ólombulláján, a má sik pedig III. Rudolf bur gund király pecsétjén ma radt fenn. A legújabb kuta tások szerint (Tóth Endre) e tárgy II. Henrik ajándéka ként került a magyar király tu lajdonába. A koronázást köve tően presztízscélokat szolgáltak az István király által veretett re gia civitas feliratú érmék. A jogar kristálygömbje

38 ISTVÁN KIRÁLY HATALMÁNAK ALAPJAI Beilleszkedés Európába I. Mieszko és fia, Vitéz Boleszláv szobra a poznani dóm királyi kápolnájában A külső veszély, amely nyugat felől fenyegetett, Géza fejedelem uralma idején elhárult a magyarok feje fölül. István király uralkodása alatt sem kellett hosszú ideig ezzel számolni. Az ezredfordulón uralkodó III. Ottó császár ( ) mindenekelőtt a keresztény hittérítést szorgalmazta keleti szomszédai felé, expanzív célok nélkül. Az őt követő II. Henrik ( ) birodalomépítése nagyon is valóságos terjeszkedési politikára váltott: a III. Ottó által képviselt renovatio imperii Romanorum" (a Római Birodalom megújítása) helyett a renovatio regni Francorum" (a frankok királyságának megújítása) megvalósítását tűzte ki célul. Expanzív törekvéseit a lengyel Piast-fejedelmek azonnal megtapasztalták. István azonban sógora volt Henriknek, emiatt Henrik másként kezelte Magyarországot, önállóságát nem fenyegette. A rokonság azt is jelentette, hogy Henrik császár Istvántól támogatást kapott cseh és lengyel hadakozásai során, ami lengyel-magyar viszályt eredményezett. Emiatt talált kedvező fogadtatásra lengyel földön a gyulák nemzetségéből származó, István börtönéből kiszabadult Prokuj. Ezeknek az eseményeknek a sorába illeszthető Boleszláv betörése a Kárpát-medencébe, és a Dunáig való előrenyomulása 1014-ben, ahonnét Ostarrichi grófjának és a magyar királynak összehangolt hadművelete szorította ki. A konfliktus az évi bautzeni békével ért véget, amely II. Henrik császár és Boleszláv között köttetett, ebben Magyarország csak mellékszereplő volt. István király uralkodása első évtizedében kerülhetett sor fiatalabb leánytestvéreinek házasságkötésére. Aba Sámuelnek a rokonságba kerülése belpolitikai jelentőségű volt. Az Orseolo Ottó velencei dózséval ( ) létesített szövetség nemcsak a magyar királynak, hanem a bizánci uralom alatt meglehetős önállósággal felruházott dózsénak is fontos lehetett. A Bi-

39 Beilleszkedés Európába zánci Császársággal való együttműködésről tanúskodik, hogy István 1018-ban csatlakozott II. Bazileiosz bolgárok elleni hadjáratához, amelynek eredményeként a bolgár területek teljes egészében bizánci fennhatóság alá kerültek. Meglehet, ebben az időben törtek be a besenyők Erdélybe, amelyről csak István nagyobb legendája tesz említést - év megjelölése nélkül. Az esetet a legenda a király álombéli látomásához kapcsolja, amelynek a támadás sikeres viszszaverése köszönhető. A bizánci-bolgár háború lezárulta után Magyarország közvetlenül a Bizánci Császársággal lett határos, ennek következtében a Duna vonalán biztonságossá vált a közlekedés. A Szentföldre utazó zarándokok közt népszerűvé tette a magyarországi útvonalat, mert a legrövidebb szárazföldi út a Duna völgyében vezetett. A zarándokok növekvő száma bekapcsolta Magyarországot az európai forgalomba", és tudatosíthatta az új keresztény ország létét. Amikor arról beszélünk, hogy István király megnyitotta" a zarándokutat, az lényegében a biztonságos A német császári korona közlekedést jelentette: a korabeli szintű közbiztonságot és az élelemhez jutás lehetőségét. A magyarországi útvonalról tudtak Európa nyugati felében, amint erről egy francia szerzetes (Rodulf Glaber) leírásából értesülünk. Tulajdonképpen ekkor kezdődött Magyarország közvetítő, híd szerepe, ami egy fontos információs csatornát is létrehozott. Közvetett utalás van arra, hogy István király Jeruzsálemben és Rómában zarándokházat - azaz szálláshelyet - létesített az odaérkező zarándokok számára. Ez azt sejteti, hogy a két várost felkereső zarándokok között már ekkor magyarok is voltak. II. Bazileosz bizánci császár hadi öltözetben. A kép alján földre borulva a leigázott bolgárok. Miniatúra, 11. század eleje

40 ISTVÁN KIRÁLY HATALMÁNAK ALAPJAI Dux Ruizorum Imre herceg titulusa, amelyet német forrás (Hildesheimi Évkönyv) tartott fenn. A Ruiz a Rusz szó korabeli német alakja, minden bizonnyal varég-rusz harcosok jelenlétére utal, akikre a nyugati határvédelem megerősítése szempontjából lehetett szükség. Imre herceg arcképe a koronázási paláston A száli frank uralkodók családfája. A trónon II. Konrád. Miniatúra, 1125 körül Az északkeleti szomszédságban keletke zett krónika feljegyezte, hogy István király békés viszonyban volt a kijevi nagyfejede lemmel, Vlagyimirral. Ennek alapja az le hetett, hogy unokatestvére, Szár László a Kijevi Ruszból hozott feleséget magának, illetve Vlagyimir egyik fiának magyar felesége volt. Arról is tudunk, hogy a kijevi Barlangkolostorban, illetve egyes fejedelmek szolgálatában magyar területről származó szerzetesek bukkantak fel. II. Henriket a száli frank II. Konrád ( ) követte a trónon. Ezzel új császári dinasztia jelent meg a színen. Őt nem kötötte rokonság egyik keleti szomszédjához sem, így terjeszkedő szándéka a magyar királyságot is elérte. Konrád uralkodásának magyar szempontból kellemetlen vonásai már 1026-ban megmutatkoztak, amikor Orseolo Ottó dózsénak menekülnie kellett Velencéből. Fia, Péter István udvarában lelt menedékre. Tovább növelte a feszültséget, hogy a bajor hercegség élére Konrád császár fia került. A határ menti villongások által előidézett bizalmatlanság miatt István király nem engedte be az országba a strasbourgi püspököt, ami további feszültséggel járt. Valószínűleg a várható támadásra készülve telepített a magyar király varég-rusz harcosokat a nyugati gyepű vidékére, s irá-

41 Beilleszkedés Európába nyitásukat Imre hercegre bízta. Innét származhatott Imrének a német forrásokban fennmaradt dux Ruizorum címe. Az 1030-ban támadó német császári hadakat István király serege a felperzselt föld taktikáját alkalmazva legyőzte. A nyugati gyepük kapuin átengedve a német sereget magyar területen kiéheztették, majd ellentámadással kiűzték az országból. A német források közül Wipo német történetíró, aki Konrád császár életrajzát is megírta, kisebbíteni próbálta a vereséget. Az Altaichi Évkönyv viszont tudtul adja, hogy István serege Bécsig üldözte a visszavonulókat. Mindenütt említik az erdőket, a folyókat és az éhezést mint a vereség okát. Ami bizonyosan jelentős volt, hiszen Konrád nem kísérletezett többé a magyarok alávetésével. Orseolo Ottó Európa az ezredfordulón Velencei dózse ( ), Szent István király sógora. Az Orseolók a században négy dózsét adtak a városnak, de az örökletes hatalmat kiépíteni akaró családot 1023-ban a velenceiek elkergették. Ekkor került Szent István nővére gyermekeivel, Péter nevű fiával és ismeretlen nevü leányával együtt a magyar királyi udvarba.

42

43 István király országa Az államszervezés koncepciója: az Intelmek 44 Az egyházszervezet kiépítése 50 A világi igazgatás megszervezése: a vármegyék és a királyi udvar 57 Új eszközök az államszervezés szolgálatában: az írásbeliség 65

44 ISTVÁN KIRÁLY ORSZÁGA Az államszervezés koncepciója: az Intelmek I. István és Imre herceg. Miniatúra a Thuróczykrónikában, 1488 Az Intelmeket sokáig nem tudták megfelelően értelmezni. Többnyire István király törvényeihez sorolták, mivel pontokba szedve közvetít bizonyos kívánalmakat. Később azonosították azzal az erkölcstanító könyvvel, amelyről mind István nagyobbik legendája, mind Imre legendája megemlékezik. Ez utóbbit továbbra is fenntartva Szűcs Jenő elemzése nyomán ma már államelméleti munkának gondoljuk, amelyben István király összefoglalja az ország kormányzásáról kialakított véleményét. A mű hangvétele olyan személyes, hogy felmerült: maga a király is írhatta. Ezt azonban kizárhatjuk, mivel ebben a korban ez nem volt szokásban, és kétséges, hogy a grammatikára oktatás jelenthetett-e annyit István király gyermekéveiben, hogy képes lett volna lejegyezni e sorokat. Az értelmi szerzőség és az írásba foglaló klerikus számára adott instrukciók azonban bizonyosak. A mű tíz fejezetéből az első három az egyházzal, pontosabban inkább a főpapokkal foglalkozik. A negyedik-hetedik fejezet a királyi hatalom és a világi szféra emberei közti kapcsolatokat tárgyalja. Az utolsó három pedig a keresztény király uralkodásra való alkalmasságát emeli ki. Az első rész rokonítható a kora középkori Nyugat-Európában gyakori királytükrökkel, amelyek a királyi erényekkel foglalkoznak. A középső négy a kormányzás gondjait ecseteli, az utolsó három fejezet pedig morális kérdéseket feszeget. Az Intelmek tartalmilag államelméleti munka, műfaját tekintve királytükör, amely ugyanakkor a sajátos 11. század eleji magyar viszonyokat is mutatja. Elméleti szinten visszatükrözi a kor közgondolkodását, az egyház szerepének fontosságát (például helyzetének megszilárdításáról, valamint a főpapoknak kijáró tiszteletről), amelyre visszautal a törvények több passzusa is (például az egyházi javak állapotáról, a papok munkájáról, az egyháziak igazságszolgáltatási privilégiumáról stb.), jelezvén, hogy nemcsak elvi megfogalmazásról van szó, hanem a királyi intézkedések is ebbe az irányba hatottak. Az Intelmek utolsó három passzusa valóban az, aminek címe mutatja: erkölcstanító könyvecske, de nagyon is konkrét ta-

45 Az államszervezés koncepciója: az Intelmek I. István Intelmei a Thuróczi-kódexben A 15. század végén keletkezett, és mint István király első törvényét tartotta fenn az Intelmek szövegét, és ennek megfelelően közlik a Corpus Iuris kiadásai is. István Nagylegendája alapján a 20. század elején különítette el a kutatás az Intelmeket a törvények szövegétől (Závodszky Levente, Deér József)- Valódi jelentőségét Szűcs Jenő állapította meg az 1970-es években. nácsokat ad az ország kormányzásáról, a királyi tanács összetételéről, az ispánokkal való kapcsolatról, az uralkodónak az igazságszolgáltatásban betöltött szerepéről. Mindhárom fejezet ugyanazt a toleranciát sugallja, amit a nevezetes hatodik passzus a vendégekről. Feltétlenül figyelembe kell venni, hogy az itt emlegetett vendégek mindegyike a királyi udvar - többek között a királyi tanács, illetve közvetlenül a királyt szolgáló harcosok - közegébe tagolódott be. Belőlük és a hazai előkelőkből formálta István azt az udvari elitet, akikre az ország kormányzásában támaszkodott. A kormányzó elit, amely minden bizonnyal mutat kontinuitást a korábbi fejedelmi kísérettel is, István hatalmának fontos támasza volt. A pannonhalmi oklevélben említett németek" például egy átszervezett hadseregre utal, ami nem ellentétes a korábbi gyakorlattal, hiszen a fejedelmi különhatalmat biztosító kíséret máskor és másutt is mindig idegenekből", azaz a vérségi közösségen kívülről jöttékből (is) állt. A helyi előkelők (egykori törzsfők vagy nemzetségfők leszármazottai) közül azoknak jutott hely István kormányzatában, akik elfogadták az új kereteket. Aba Sámuel és Vazul példája, akinek egyik fia még a 11. század közepén is pogány volt, azt mutatja, hogy István király megelégedhetett a lojalitással, még saját rokonságán belül is. A királyhűség fejében megelégedett a kereszténység külsőségeinek elfogadásával. Az Intelmek legismertebb passzusa a hatodik, amely tartalmazza a gyakran idézett részt:... az egy nyelvű és egy szokás szerint élő királyság gyenge és törékeny...". A korabeli Európában valóban szokatlan - és nagyon a mai ember megfogalmazására emlékeztető - ez a toleranciát megfogalmazó hang. Az átgondolt és a követett metódus a sztyeppéi népek felfogásának maradványa lehet, ahol a katonai szervezetben való együttműködéshez képest az eltérő szokások nem - vagy csak kevésbé - voltak fontosak.

46 ISTVÁN KIRÁLY ORSZÁGA Szent István király intelmei Imre herceghez (1010 körül) Mivel megértem s mélyen átérzem, hogy amit csak Isten akarata megteremtett s nyilvánvaló eleve elrendelése el rendezett mind a kiterjedt égboltozaton, mind az egybe függő földi tájakon, azt törvény élteti s tartja fenn, s mivel látom, hogy mindazt, amit Isten kegyelme bőséggel adott az élet előnyére és méltóságára, tudniillik királyságokat, konzulságokat, hercegségeket, ispánságokat, főpapságo kat s más méltóságokat, részben isteni parancsok és ren deletek, részben világiak, valamint a nemesek meg az éle medett korúak tanácsai és javaslatai kormányozzák, védik, osztják fel és egyesítik, s mivel bizonyosan tudom, hogy minden renden valók a föld bármely részén, bármilyen méltóságot viseljenek, nemcsak kíséretüknek, híveiknek, szolgáiknak parancsolnak, tanácsolnak, javasolnak, hanem fiaiknak is, úgy hát én sem restellem, szerelmetes fiam, hogy neked még életemben tanulságokat, parancso kat, tanácsokat, javaslatokat adjak, hogy velük mind a ma gad, mind alattvalóid életmódját ékesítsed, ha majd a leg főbb hatalom engedélyével utánam uralkodni fogsz. Illik pedig, hogy odaadó figyelemmel hallgatván eszedbe vésd apád parancsait, az isteni bölcsesség intelme szerint, mely Salamon szájából szól: Hallgass, fiam, atyád intelmére, s ne vedd semmibe anyád tanítását!... [Hallgasd hát meg, fiam, fogadd el szavaimat,] akkor nagy lesz száma élted éveinek." Ebből a mondásból tehát észbe veheted, ha azt, amit atyai gyöngédséggel parancsolok, megveted - távol legyen! -, nem szívelnek többé sem Isten, sem az emberek. De hall jad az engedetlen parancsszegők esetét és vesztét. Ádám ugyanis, kit az isteni alkotó, valamennyi létező teremtője a maga hasonlatosságára formált, s minden méltóság örö kösévé tett, széttörte a parancsok bilincsét, s nyomban el vesztette a magas méltóságokat meg a paradicsombéli la kást. Isten régi, kiválasztott s kivált kedvelt népe is, amiért szétszaggatta a törvények Isten ujjával kötözött kötelékét, különb-különbféleképpen pusztult el: részben ugyanis a föld nyelte el, részben tüz emésztette, részint egymást koncolta fel. Salamon fia is, félrevetve apja békéltető sza vait, gőgjében pöffeszkedve kardcsapásokkal fenyegette a népet apja ostorsuhintásai helyett, ezért sok rosszat tűrt el országában, végül is kivetették onnan. Hogy ez véled ne történjék, fogadj szót, fiam; gyermek vagy, gazdagságban született kis cselédem, puha párnák lakója, minden gyö nyörűségben dédelgetve és nevelve, nem tapasztaltad a hadjáratok fáradalmait s a különféle népek támadásait, melyekben én szinte egész életemet lemorzsoltam. Itt az idő, hogy többé ne puha kásával étesselek, az téged csak puhánnyá és finnyássá tehet, ez pedig a férfiasság elvesztegetése s a bűnök csiholója és a törvények megvetése; hanem itassanak meg olyan fanyar borral, mely értelmedet tanításomra figyelmessé teszi. Ezeket előrebocsátván térjünk a tárgyra. Fejezetekre osztás A katolikus hit megőrzéséről Az egyházi rend becsben tartásáról A főpapoknak kijáró tiszteletről A főemberek és vitézek tiszteletéről Az igaz ítélet és türelem gyakorlásáról A vendégek befogadásáról és gyámolításáról A tanács súlyáról A fiak kövessék az elődöket Az imádság megtartásáról A kegyességről és irgalmasságról, valamint a többi erényről I. A katolikus hit megőrzéséről Minthogy a királyi méltóság rangját csakis a hívők és a katolikus hitet vallók nyerhetik el, ezért parancsainkban a szent hitet tesszük az első helyre. Ha a királyi koronát meg akarod becsülni, legelőször azt hagyom meg, taná csolom, illetve javaslom és sugallom, kedves fiam, hogy a katolikus és apostoli hitet akkora buzgalommal és éber séggel őrizd, hogy minden Istentől rendelt alattvalódnak példát mutass, s valamennyi egyházi személy méltán ne vezzen igaz keresztény hitvallású férfinak; enélkül bizony, tudd meg, sem kereszténynek, sem az egyház fiának nem mondanak. Akik ugyanis hamisat hisznek, vagy a hitet jó cselekedetekkel teljessé nem teszik, fel nem ékesítik, minthogy a hit tettek híján meghal, sem itt nem uralkodnak tisztességgel, sem az örök uradalomban vagy koronában nem lesz részük. Ám ha a hit pajzsát tartod, rajtad az üd vösség sisakja is. Mert e lelki fegyverekben szabálysze rűen harcolhatsz láthatatlan és látható ellenségeid ellen. Hiszen az apostol ezt mondja: Csak az nyeri el a babérko-

47 Az államszervezés koncepciója: az Intelmek szorút, aki szabályszerűen küzd." A hit tehát, melyről beszélek, a következő: higgy erősen a mindenható Atyaistenben, minden teremtmény teremtőjében, és az ő egyszülött fiában, a mi Urunkban, Jézus Krisztusban, kit az angyal meghirdetett, ki Szűz Máriától született, az egész világ üdvösségéért a keresztfán szenvedett, és a Szentlélekben, ki szólt a próféták s az apostolok, valamint az evangélisták szavával, mint egyetlen tökéletes, oszthatatlan, szeplőtelen istenségben, a kétely hozzád ne férjen. Ez a katolikus hit, melyben - miként Atanáz mondja - ha akárki híven és erősen nem hisz, semmiképp sem üdvözül." Ha valamikor uralmad alatt akadnának olyanok - távol legyen! -, kik az így egységbe fűzött Szentháromságot megosztani vagy kisebbíteni, vagy nagyobbítani próbálják, tudd meg: az eretnekség fejének szolgái azok, és nem a szentegyház fiai. Az ilyeneket pedig ne gyámolítsd, ne védelmezd, hogy magad is ellenségnek és bosszulónak ne mutatkozz. Mert az efféle emberek a szentegyház népét nyomorultul megrontják és szétszórják. Hogy ez ne történjék meg, különös gondod legyen. II. Az egyházi rend becsben tartásáról A királyi palotában a hit után az egyház foglalja el a második helyet, az egyház, melynek első ízben a mi fejünk, tudniillik Krisztus vetette el magját, majd az ő tagjai, vagyis az apostolok és szent atyák ültették át, meggyökereztették erősen, s elterjesztették az egész földkerekségen. És ámbár mindig hajt új sarjat, más helyeken mégis mintegy réginek tartják; itt viszont, kedves fiam, a mi birodalmunkban eddig még mint ifjú, friss hajtást prédikálják. Épp ezért kíván meg szemfülesebb s szembetűnőbb őröket, nehogy a jó, amivel az isteni kegyelem bennünket mérhetetlen irgalmában érdemtelenül elárasztott, tunyaságod és restséged, valamint hanyagságod miatt megromoljék s megsemmisüljön. Mert aki a szent egyház méltóságát csorbítja vagy csúfítja, azon munkál, hogy Krisztus testét csonkítsa. Hiszen maga az Úr mondta Péternek, akit a szentegyház őrzőjévé és felügyelőjévé emelt: Péter vagy, erre a sziklára építem házamat." Ő ugyanis önmagát nevezte kősziklának, s nem ám fából vagy kőből épült egyházról beszélt, hanem az újonnan nyert tömeget, a kiválasztott népet, Isten nyáját, mely hitben kioktatott, keresztségben megmosatott, kenettel olajoztatott, hívta a saját magára épült szentegyháznak. Ha valaki lázában e szentegyház tagjait vagy kicsinyeit megbotránkoztatja, az evangélium tanítása szerint méltó arra, hogy malomkövet kössenek a nyakára és a tenger mélységébe vessék, azaz a hatalom méltóságából kivetik, és az igazak egyházán kívül marad a világi nyomorúságban, mint valami pogány és vámos. Így hát, fiam, napról napra virágzó szorgalommal kell őrködnöd a szentegyházon, hogy inkább gyarapodjék, mintsem fogyatkozzék. Azért is nevezték az első királyokat nagyságosnak, mert az egyházat nagyobbították. Te is ezt tegyed, hogy koronád híresebb, életed boldogabb és hosszabb legyen. III. A főpapoknak kijáró tiszteletről A királyi trón ékessége a főpapoknak rendje, ezért a királyi méltóságban ők kerülnek a harmadik helyre, kedves fiam, ők legyenek főembereid, úgy vigyázz a főpapokra, mint a szemed világára. Ha ők jóindulatúak véled, ellenségtől nem kell félned. Hiszen ha ők megbecsülnek, bátran foghatsz mindenhez, imádságuk ajánl téged a mindenható Istennek. Őket állította ugyanis Isten őrül az Isten népe fölé, és őket tette meg a lelkek felvigyázóivá, valamint az egész egyházi méltóság és isteni szentség részeseivé és osztóivá. Mert nélkülük királyok nem is állítatnak, nem is országolnak. Az ő közbenjárásukra törlik el a vétkezők vétkeit. Ha irántuk az igazi szeretetet tanúsítod, magad is kétségkívül megjobbítod, országodat is tisztességgel igazítod. Mert az ő kezükbe van lerakva a bűnből oldás és bűnbe kötés hatalma. Mert Isten megegyezett velük örök szövetségben, és elkülönítette őket az emberektől, a maga nevében és szentségében osztozott velük, és az istenes Dávid király szavával megtiltotta, hogy az emberi világ gáncsolja őket: Fölkentjeimet ne érintsétek!" Az illeti meg ugyanis Isten felkentjeit, ki az isteni és kánoni végzéssel szembeszállva a szent renden való férfiakat hamis vádaskodásokkal mocskolja és a nyilvánosság elé hurcolja. Teljességgel megtiltom, fiam, hogy így cselekedj, ha boldogan akarsz élni, királyságod megbecsülni, mert az ilyen dolgok sértik Istent elsősorban. Ha esetleg valamelyik azok közül, akikről szó van, kárhoztatásra méltó vétekbe esik - távol legyen! -, figyelmeztesd háromszor, négyszer is négyszemközt az evangélium tanítása szerint. Ha akkor intelmeidet nem hallgatja meg, nyilvánosan kell megfeddni a következők alapján: Ha rád nem hallgat, jelentsd az egyháznak. Mert ha e rendet megtartod, dicső koronádat teljességgel felmagasztalod.

48 ISTVÁN KIRÁLY ORSZÁGA IV. A főemberek és vitézek tiszteletéről Az uralom negyedik dísze a főemberek, ispánok, vitézek hűsége, erőssége, serénysége, szívessége és bizalma. Mert ők országod védőfalai, a gyengék oltalmazói, az ellenség pusztítói, a határok gyarapítói. Legyenek ők, fiam, atyáid és testvéreid, közülük bizony senkit se hajts szolgaságba, senkit se nevezz szolgának. Katonáskodjanak, ne szolgáljanak, uralkodj mindannyiukon harag, gőg, gyűlölség nélkül, békésen, alázatosan, szelíden; tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos állapotban születik, és hogy semmi sem emel fel, csakis alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség. Ha békeszerető leszel, királynak és király fiának mondanak, és minden vitéz szeretni fog; ha haraggal, gőgösen, gyűlölködve, békétlenül kevélykedsz az ispánok és főemberek fölött, a vitézek ereje bizonnyal homályba borítja a királyi méltóságot, és másokra száll királyságod. Ettől óvakodva az erényed szabta mértékkel irányítsd az ispánok életét, hogy vonzalmaddal felövezve a királyi méltósághoz mindig háborítatlanul ragaszkodjanak, hogy uralkodásod minden tekintetben békés legyen. V. Az igazi itélet és a türelem gyakorlásáról A türelem és az igazi ítélet gyakorlása a királyi korona ötödik cifrázása. Dávid király és próféta mondja: ítéletedet, Isten, bízd a királyra. És ugyanő másutt: Király vagy, az igazságosságot szereted. A türelemről így beszél Pál apostol: tanúsítsatok mindenki iránt türelmet." És az Úr az evangéliumban: Ha (türelemmel) kitartotok, megmentitek lelketeket." Ehhez tartsd magad, fiam: ha becsületet akarsz szerezni királyságodnak, szeresd az igazi ítéletet; ha hatalmadban akarod tartani lelkedet, türelmes légy. Valahányszor, kedves fiam, ítéletet érdemlő ügy kerül eléd vagy valamely főbenjáró bűn vádlottja, türelmetlenül ne viselkedjél, esküvel se erősködjél, hogy megbünteted; bizony ez ingatag lenne és mulandó, mert a bolond fogadalmat megszegi az ember; és ne is ítélkezz te magad, nehogy királyi méltóságodban a hitvány ügyben forgolódva folt essék, hanem az efféle ügyet inkább bírákhoz utasítsd, az ő megbízatásuk, hogy a törvény szerint döntsenek. Óvakodj bírónak lenni, ám örülj királynak lenni s neveztetni. A türelmes királyok királykodnak, a türelmetlenek pedig zsarnokoskodnak. Ha pedig egyszer olyasvalami kerül eléd, amelyben ítéletet hozni méltóságoddal összefér, türelemmel, irgalommal, esküdözés nélkül ítélkezz, így lesz majd koronád dicséretes és ékes. VI. A vendégek befogadásáról és gyámolításáról A vendégek és jövevények akkora hasznot hajtanak, hogy méltán állhatnak a királyi méltóság hatodik helyén. Hiszen kezdetben úgy növekedett a római birodalom, úgy magasztaltattak fel és lettek dicsőségessé a római királyok, hogy sok nemes és bölcs áradt hozzájuk különb-különb tájakról. Róma bizony még ma is szolga volna, ha Aeneas sarjai nem teszik szabaddá. Mert amiként különb-különb tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy különb-különb nyelvet és szokást, különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli, s a külföldieket a pöffeszkedéstől elrettenti. Mert az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak. Ha pedig le akarnád rombolni, amit építettem, vagy szétszórni, amit összegyűjtöttem, kétségkívül igen nagy kárt szenvedne országod. Hogy ez ne legyen, naponta nagyobbítsd országodat, hogy koronádat az emberek nagyságosnak tartsák. VII. A tanács súlyáról A királyi emelvényen a tanács a hetedik helyre tart igényt. A tanács állít királyokat, dönt el királyi sorsokat, védelmezi a hazát, csendesíti a csatát, győzelmeket ő arat, kerget támadó hadat, behívja a barátokat, városokat ő rakat, és ő ront le ellenséges várakat. Minthogy pedig a tanácsnak ekkora haszna van, ostoba, pöffeszkedő és középszerű emberekből összeállítani, én úgy vélem, mit sem ér; hanem a tekintélyesebbek és a jobbak, a bölcsebbek és a legmegbecsültebb vének ajkán formálódjék és csiszolódjék. Ezért, fiam, az ifjakkal és a kevésbé bölcsekkel ne tanácskozz, ne is kérj tőlük tanácsot, csak a gyűlés véneitől, kiknek koruk és bölcsességük miatt megfelel ez a feladat. Mert a királynak szóló tanács zárva legyen a bölcs szívbe, ne terjessze a bolondok szélessége. Ha ugyanis a bölcsekkel jársz, bölcs leszel, ha a bolondokkal forgolódsz, társul adod magad hozzájuk, szól a Szentlélek Salamon által: Aki jár a bölcsekkel, bölcsek barátja lesz, nem a bolondokhoz lesz hasonlatos." És Dávid zengi:

49 Az államszervezés koncepciója: az Intelmek Jósággal közeledsz a jóhoz, az igazhoz igaz vagy. A tisztával tisztán bánsz, a hamissal azonban hamis módra." Ezért hát ki-ki életkorának megfelelő dologban forgolódjék, tudniillik az ifjak fegyverben, a vének tanácsban. Egyébként az ifjakat mégsem kell teljesen kiűzni a tanácsból; ámde ahányszor velük tanácskozol, még ha életre való is az a tanács, mindig terjeszd az öregek elé, hogy minden cselekedetedet a bölcsesség mértékével mérhesd. VIII. A fiak kövessék az elődöket Őseink követése foglalja el a királyi méltóságban a nyolcadik helyet. A legnagyobb királyi ékesség, az én tudásom szerint, a királyelődök után járni, a szülőket utánozni. Aki ugyanis megveti, amit megszabtak atyai elődei, az isteni törvényekre sem ügyel. Mert az atyák azért atyák, hogy fiaikat gyámolítsák, a fiak pedig azért fiak, hogy szüleiknek szót fogadjanak. Aki atyjával szemben áll, Isten ellenségének áll. Mert minden engedetlen Istennel áll szemben. És az engedetlenség szelleme a korona virágait szórja szerte. Az engedetlenség valójában pestis az egész királyságban. Ezért, kedves fiam, apád rendeletei, vagyis az én rendeleteim mindig legyenek a szemed előtt, hogy szerencsédet mindenütt királyi gyeplő igazgassa. Az én szokásaimat pedig, melyekről látod, hogy a királyi méltósággal összeférnek, a kétkedés minden béklyója nélkül kövessed. Mert nehéz lesz megtartani e tájon királyságodat, ha szokásban nem utánzód a korábban királykodó királyokat. Mely görög kormányozta a latinokat görög módra, avagy mely latin kormányozta a görögöket latin módra? Semelyik. Ezért hát kövesd szokásaimat, a tieid közt kimagasló így leszel, s az idegenek dicséretére szert így teszel. IX. Az imádság megtartásáról Az imádság megtartása a királyi üdvösség legnagyobb járuléka, ezért a királyi méltóság kilencedik regulájában pendül meg. A folyamatos imádkozás; a bűnöktől megtisztulás és feloldozás. Te pedig, fiam, valahányszor Isten templomához járulsz, hogy Istent imádd, Salamonnal, a király fiával, magad is király lévén, mindig mondjad: Küldd le (Uram, a bölcsességet) szent egedből, dicsőséged trónjától, hogy munkámban velem legyen és segítsen, és így fölismerjem, mi kedves a szemedben (minden időben)." És ismét: Uram, Atyám, életemnek Istene, ne hagyj engem álnok gondolatban, az én szemeimnek ne adj kevélységet és a gonosz kívánságot távoztasd el tőlem, Uram. Vedd el tőlem a testnek kívánságait, és a tisztátalan és esztelen léleknek ne adj engem, Uram." Ezzel az imádsággal fohászkodtak hát a régi királyok, te is ugyanezzel fohászkodj, hogy Isten minden vétked eltörlésére méltasson, hogy mindenki legyőzhetetlen királynak hívjon. Imádkozz azért is, hogy a tétlenséget, tunyaságot elkergesse tőled, megajándékozzon az erények összességének segedelmével, s így legyőzhesd látható és láthatatlan ellenségeidet. Hogy valamennyi alattvalóddal együtt gondtalanul, ellenséges támadásoktól nem háborgatva, békében végezhesd életed pályáját. X. A kegyességről és az irgalmasságról, valamint a többi erényről Az erények mértéke teszi teljessé a királyok koronáját, és a parancsok közt a tizedik. Mert az erények ura a Királyok Királya, miként égi serege áll kereken tíz karból, úgy életed vitele kerekedjék ki tíz parancsból. Kell, hogy a királyt kegyesség s irgalmasság díszítse, de a többi erény is hassa át és ékesítse. Mert ha a királyt istentelenség és kegyetlenség szennyezi, hiába tart igényt a király névre, zsarnoknak kell nevezni. Ennek okából hát, szerelmetes fiam, szívem édessége, sarjam jövő reménysége, kérlek, megparancsolom, hogy mindenütt és mindenekben a szeretetre támaszkodva ne csak atyafiságodhoz és a rokonságodhoz, vagy a főemberekhez, avagy a gazdagokhoz, a szomszédhoz és az itt lakóhoz légy kegyes, hanem még a külföldiekhez is, sőt mindenkihez, aki hozzád járul. Mert a szeretet gyakorlása vezet el a legfőbb boldogsághoz. Légy irgalmas minden erőszakot szenvedőhöz, őrizd szívedben mindig az isteni intést: Irgalmasságot akarok, nem áldozatot." Légy türelmes mindenekhez, nemcsak a hatalmasokhoz, hanem azokhoz, akik nem férnek a hatalomhoz. Azután légy erős, nehogy a szerencse túlságosan felvessen, vagy a balsors letaszítson. Légy alázatos is, hogy Isten felmagasztaljon most és a jövőben. Légy majd mértékletes, hogy mértéken túl senkit se büntess vagy kárhoztass. Légy szelíd, hogy sohase harcolj az igazság ellen. Légy becsületes, hogy szándékosan soha senkit gyalázattal ne illess. Légy szemérmes, hogy elkerüld a bujaság minden bűzét, valamint a halál ösztönzőjét. Mindez, amit fentebb érintettünk, alkotja a királyi koronát, nélkülük sem itt nem tud senki uralkodni, sem az örök uradalomba bejutni. Amen.

50 ISTVÁN KIRÁLY ORSZÁGA Az egyházszervezet kiépítése A drágakövekkel díszített Adalbert-kehely, 11. század Az egyház intézményi kereteit alkotó püspökségek zöme István idejében szerveződött meg, olyan ütemben, ahogyan az uralkodó kiterjesztette uralmát a Kárpát-medence egészére. Nyilvánvaló, hogy az egyházszervezet kiépítése csak a saját területen kezdődhetett el. Későbbi hagyomány tíz püspökség alapítását kapcsolja István király uralkodásához. A koronázással egyidejűleg történt meg az önálló magyarországi egyháztartomány (érsekség) felállítása. A 10. század második felében mind Salzburg érseke, mind Passau püspöke igényt támasztott a formálódóban lévő magyar egyház feletti joghatóságra. Ennek alapja Pannónia ténylegesen meglévő keresztény hagyománya, ahol a 9. század közepén Salzburg érseke több templomot is felszentelt. Passau püspöke, Piligrim pedig a 970-es években meginduló térítő tevékenységet kísérelte meg saját fennhatósága alá vonni, ennek érdekében oklevél-hamisítással is megpróbálkozott. A Magyarországhoz földrajzilag közeli egyházmegyékjogigénye ellenére a missziós terűlet ténylegesen a mainzi érsek laza fennhatósága alá tartozott. Az önálló egyháztartomány kialakítását a császár és Henrik bajor herceg is támogatta. Az önálló érseki tartomány létrejöttéhez Adalbert korábbi tevékenysége, illetve tanítványainak az ezredforduló Magyarországán játszott aktív szerepe lényegesen hozzájárult, mint ahogy Adalbert gnieznói nyugvóhelye a lengyel érsekség felállítását segítette. A pápai udvarba küldött követek, illetve a magyar egyház első főpapjai feltehetőleg Adalbert tanítványai voltak. Esztergom első érsekéről, Domokosról, a nevén kívül semmit sem tudunk: neve a pannonhalmi adománylevélben szerepel, mint Magyarország érseke. A következő érsekek: Radia - Sebestyén Asztrik megérkezik a koronával Rómából. Dombormű A budapesti Szent István bazilika szentélyében látható Mayer Ede Jelenetek Szent István életéből című dombormű sorozata. A négy dombormű címe Szent István Koppány legyőzésére indul, Asztrik megérkezik a koronával Rómából, Pannonhalma meg alapítása, Szent István átadja az Intelmeket Szent Imrének.

51 Az egyházszervezet kiépítése és Asztrik (Asrik) - Anasztáz voltak, a különböző néven szereplő személyeket Györffy György azonosította. Leghoszszabb ideig Asztrik töltötte be ezt a pozíciót (1007-től körülbelül 1036-ig), valószínűleg érsek szavunk az ő nevéből származik. Asztrik 1012-ben jelen volt a bambergi székesegyház felszentelésénél, ami szintén István király és II. Henrik császár jó kapcsolatáról árulkodik. A püspökségek évi átszervezését Kristó Gyula összekapcsolta az Adalbert köréhez tartozó Querfurti Brúnó térítőtevékenységével. Róla tudjuk, hogy all. század első évtizedében többször is megfordult - és térített - Magyarország déli régióiban, az úgynevezett fekete magyarok között, ahová a Dunán hajózva érkezett meg. Brúnó magyarországi tevékenysége körülire tehető, mivel 1009-ben a porosz misszió során őt is megölték. Az esztergomi érseki tartományhoz tartozó első püspökségek székhelye Veszprém és Győr lehettek. A helyszínek fontosságát közvetve alátámasztja, hogy István a legyőzött Koppány felnégyelt testéből hármat ezekbe a központokba juttatott. E három egyházmegye területe bizonyára lefedte" István országának 1000 körüli területét: Esztergom a Duna vonalától északra, Veszprém és Győr pedig a Dunántúl egészét felölelte ben, amikor az egyházszervezet bővítésére került sor a pécsi püspökség megalapítása- Az egyházszervezet kiépítése Bronz kereszt Majsról, 11. század

52 ISTVÁN KIRÁLY ORSZÁGA Gellért (Gerhardus, 977 körül-1046) az előkelő velencei Morosini családból származott. Már gyermekkorában a 982-ben alapított San Giorgio Maggiore kolostorba került, mivel kisgyermekként súlyosan megbetegedett, és szülei a gyógyulás reményében Szent Györgynek ajánlották. Tanulmányai után a monostor perjelje lett, de 1018-ban a velencei belviszályok miatt megvált tisztségétől. A Szentföldre tervezett zarándokútja során került Magyarországra, ahol előbb Imre herceg nevelője lett, majd a bakonybéli monostor szerzetese ban az újonnan alapított csanádi egyházmegye élére került ban a Vata-féle pogánylázadás során szenvedett vértanúhalált. Legendája szerint a Kelen hegyről - amely ma a nevét viseli - kocsijával együtt letaszították, majd megkövezték ban László király avatta szentté. Gellért nevéhez fűződik a legkorábbi magyarországi teológiai irodalom (Elmélkedés a három fiú himnuszáról). Nem zárható ki az sem (de nem is bizonyítható), hogy ő volt az Intelmek megfogalmazója. val, a veszprémi és pécsi egyházmegyék határát pontosan rögzíteni kellett. Ez a hiteles korabeli oklevél a harmadik legkorábbi helyszínen, Győrött íródott Azo pápai legátus jelenlétében. Az egyházszervezet első bővítése azonban már 1009-et megelőzően megtörtént. Az erdélyi Gyula legyőzése után létesült az erdélyi egyházmegye. Mint neve mutatja, nem a székhelyéről kapta nevét, ami jelzi, hogy a központ gyaníthatóan nem azonnal került Gyulafehérvárra. A helyzetet bonyolítja a korábbi bizánci (görög) keresztény hagyomány. Az új püspökség pedig a római latin rítusú egyházi hierarchia része lett. István a latin egyházmegye felállításával bizonyosan véget vetett a 950-es évek óta létező erdélyi görög püspökség működésének, és megpecsételődött az erdélyi görög püspök sorsa is. Az átszervezés feltehetően konfliktusokkal járt, de nincs adatunk róla. Az a bizonytalanság, amely az erdélyi Gyula fennhatósága alá tartozó területtel kapcsolatban fennáll, vonatkozik a korai egyházmegyére is. Valószínű, hogy ehhez a korai szervezeti bővítéshez kell sorolnunk az egri egyházmegye létrejöttét, amely az Abák területének egyházi kereteit teremtette meg. Miután a szervezést itt nem kísérte fegyveres konfliktus, a szervezésnek még közvetett nyomaival sem találkozunk. A fenti körülményeket támasztja alá az egri egyházmegye területe, amely az erdélyi püspökség szomszédságában északról délre, egészen a csanádi egyházmegyéig húzódott. I. István Gellértet püspökké teszi. Jelenet Szent Gellért életéből a Magyar Anjou Legendáriumban Gellért püspök halála. Jelenet Szent Gellért életéből a Magyar Anjou Legendáriumban

53 Az egyházszervezet kiépítése Az 1009-ben bekövetkezett második szervezeti bővítés nemcsak a már említett pécsi egyházmegye létrehozását jelentette. A pécsi egyházmegye keleti határai kiadják a kalocsai püspökség később ismert határvonalát. A két püspökség védőszentje (patrocíniuma) Szent Péter és Pál, amely párhuzamos alapítások esetében másutt is előfordul. Az új egyházmegyék jelentőségét növelte a pápai legátus jelenléte, akinek szerepe lehetett abban, hogy az új püspöki székhelyek megfelelő ereklyéhez jussanak. Nem tudunk magyarázatot adni arra, miért nem történt meg a kalocsai egyházmegye határainak írásbeli rögzítése. Kalocsa helyzete abból a szempontból is talányos, hogy hamarosan - feltehetőleg a ll. század második felében - egy második érseki központtá vált. Adatok híján nem meggyőző az a feltevés, mely szerint a bizánci rítusú keresztény hagyományok miatt került volna erre sor. Biztos datálás mutatja a csanádi egyházmegye megszervezését 1030-ban, amely Ajtony leverését követően szerveződött meg. Ebben a térségben is voltak nyomai a bizánci kereszténységnek. Ajtony központjában, Marosváron görög rítusú monostor működött, szerzeteseit a kiépülő latin egyházmegye püspöke nem űzte el, hanem a püspöki székhelytől távolabb fekvő Oroszlámost jelölte ki számukra. A győztes hadvezérről Csanád névre változtatott székhely első püspöke a velencei származású Gellért lett. Véleményünk szerint a görög rítust követő szerzetesekkel kapcsolatos döntésben Gellért itáliai tapasztalatai is szerepet játszhattak, ahol a bizánci kapcsolatok folyamatosak voltak, és az egyházi hagyomány is mély gyökerekkel rendelkezett. A váci és bihari egyházmegyék Istvánkori szervezése mellett közvetett adat sem szól. Vácnak a legfontosabb uralkodói központhoz, Esztergomhoz való közelsége miatt valószínűsíthető, hogy István uralkodása idején szerveződhetett. Bihar esetében a székhely csak László idején stabilizálódott. A terület a ll. század közepi pogánylázadások helyszíne volt, így István idején inkább missziós terület lehetett az egri püspökség kötelékében. Erre utalhat a később is az egri püspökséghez tartozó zárványterület" a bihari és a csanádi egyházmegyék között. István király a magyar egyházat sajátos magánegyházként értelmezte. A király szervezőtevékenységének és figyelmének nyoma ebből következően nemcsak a püspökségek létrejöttén, hanem az egész egyházi struktúrán nyomot hagyott. Szent István idejében nemcsak az egyházi hie- I. István és Gizella megalapítja az óbudai Péter és Pál-templomot. Miniatúra a Képes Krónikából, 1358 után I. István király névjegye a pannonhalmi apátság évi oklevelén

54 ISTVÁN KIRÁLY ORSZÁGA Kelet-Közép-Európa keresztény missziója rarchia felső szintje épült ki, hanem az alsó szint is, a falusi plébániák sora. Az az előírás, hogy minden tíz falu építsen templomot", a vasárnapi templomba járás pontosan szabályozott ellenőrzése és a rendelkezés megszegésének szigorú - világi eszközökkel történő - büntetése a keresztény életmódra való áttérést bizonyára meggyorsította. Annak nincs jelentősége, hogy a fentiek egy része csak István második törvénykönyvében fogalmazódott meg, mivel a törvények ma ismert

55 Az egyházszervezet kiépítési 55 sorrendje későbbi rendszerezés eredménye, így például hiányzik belőle a vásárok vasárnapra - és a templom környékére - helyezése, ami a templomba járás kényszerét valamelyest oldotta. Sajnos a falusi templomokról semmit nem tudunk, azon túl, hogy működtek, egyetlenegy sem maradt fenn közülük. Az egyházszervezet középső szintjét az esperességek és a káptalanok jelentették. Ez a szint az egyházszervezés korai időszakában - és István egész uralkodását annak kell tekintenünk - a fokozatosan kiépülő felső és alsó szint mellett legfeljebb a nyomokban volt jelen. Az ispáni központok papja bizonyosan fontosabb személy volt a falusi templomokban szolgálóknál, de István korából erre adatunk nincs. Első királyunk nevéhez fűződik a legkorábbi társaskáptalan, a székesfehérvári prépostság alapítása a királyság második legfontosabb központjában. A prépostságnak szánt rangot az alapításkor az a státus jelezte, hogy István kivette a püspöki fennhatóság alól, és frank mintára saját kápolnájává tette. Fehérvár későbbi jelentőségét az alapító személyének tisztelete erősítette. Az ezredforduló utáni évtizedek monostoralapításai is a király kezdeményezésére történtek. A már létező Pannonhalmát István további javadalmakkal látta el. Szent Márton monostora (a Pannonhalma nevet csak a nyelvújításkor kapta!) Monte Cassino jogállását élvezte, vagyis kivették a püspöki és érseki joghatóság alól, és közvetlenül a Szentszék alá tartozott. Ezt nevezzük exemptus státusnak. Ezáltal a pannonhalmi apát püspöki rangot nyert. Pannonhalmának köszönhetően jelentek meg az első magyar származású klerikusok, mint például Mór, aki Pécs második püspöke lett. Eleinte a püspökök és az első szerzetesek is külföldiek voltak. Sajnos nem ismerjük a teljes püspöki kart sem Szent István korából, sem a ll. század későbbi szakaszából. Asztrik/ Anasztáz, Radla/Sebestyén, Gellért, Bonipert - a püspöki karnak csak egy része. Az ismertek származása mutatja, hogy a magyar egyház különböző hagyományokat ötvözött: Adalbert cseh tanítványaitól a velencei Gellértig, a francia Boniperttől a Gizellával érkezett bajor-német klerikusokig. A hagyományok tekintetében István épített Pannónia keresztény múltjára is: az 1019-ben felszentelt zalavári bencés apátság a 9. századi Mosaburg egyházának nemcsak épületmaradványait tartotta meg, hanem védőszentjét, Szent Adorjánt is. Szent Márton monostora után a legjelentősebb bencés monostort a Vasashegy (Zengő) lábánál alapította István király, ez volt a pécsváradi apátság. Az alapítólevél 13. század elejéről fennmaradt másolata az eredeti részek mellett bizonyosan nem István kora- A Szent Adorján-templom romjai Zala váron. Légi felvétel

56 ISTVÁN KIRÁLY ORSZÁGA Pécsvárad. Légi felvétel Szent András-Zoerard szobra a lengyelországi Muszyna templomában Szent János András-Zoerard és Benedek ból származó kiegészítéseket is tartalmaz (interpolált oklevél). Az említett alapítólevél az alapítás évét 1015-re teszi, de tudjuk, hogy a monostornak a Szent Szűz és Szent Benedek tiszteletére épült templomát csak 1038-ban szentelték fel. Pécsvárad kiváltsága nem érte el Pannonhalmáét, mégis kiemelt helyzetben volt: nem a pécsi püspök, hanem az esztergomi érsek joghatósága alá tartozott. Az évi szentté avatásokkal kerültek a szentek sorába. Származásukról kétféle hagyomány él: lengyel, illetve isztriai (Pula) eredetűek lehettek. András, majd tanítványa, Benedek is Nyitra körül éltek remeteéletet. Benedekkel személyesen találkozott Pannonhalmán Mór püspök, aki élettörténetüket megírta. Mór püspöktől került András vezeklőöve mint ereklye I. Géza király tulajdonába, ezen az eseményen keresztül szerezhetett tudomást róluk a szentté avatásukat kezdeményező László király. Az említetteken kívül bencés monostor létesült Bakonybélen, az alapítás kezdeményezője a királyné rokona (a későbbi Szent) Günther volt, aki Nieder-Altaich monostorából érkezett Magyarországra. A bakonybéli monostor első apátja Gellért volt, a későbbi püspök. Így az alapítás 1018 utánra tehető, templomát 1038-ban szentelték fel. A korai alapítású monostorok közé tartozik - noha az alapítás ideje ismereden - a zoborhegyi Szent Ipoly-apátság, amely közelében Isztriából származó két remete, András- Zoerard és Benedek élt. András halála után Benedek megfordult Pannonhalmán, ott találkozott a későbbi Mór püspökkel, aki élettörténetüket megírta. Istvánnak tulajdonítják a somlyóvásárhelyi apácakolostor alapítását is. A monostoralapításokat áttekintve szembetűnő, hogy mindegyik az ország nyugati felében található. A Dunától keletre csak az oroszlámosi görög rítusú monostort ismerjük, de ez nem új alapítás, hanem csak szerzetesek új településre költöztetése. A Kárpát-medencében lehettek további, a görög rítus szerint élő közösségek is. Szent István idejében törvénybe iktatták az egyháziaknak a világi törvénykezés alóli mentességét (privilegium fori), birtokai védelmét. István első törvénykönyvének első passzusai szólnak erről, és az is megállapítható, hogy a 847. évi mainzi zsinat határozataiból vette át a törvényalkotó - azaz nagy valószínűséggel a német földről érkezett klerikusok tanácsára illesztették a törvénykönyvbe.

57 A világi igazgatás megszervezése: a vármegyék és a királyi udvar A világi igazgatás megszervezése: a vármegyék és a királyi udvar A Szent István-i államszervezésnek a világi uralmat megteremtő intézkedései elsősorban a királyi vármegyék megszervezését jelentették. Ez az intézményrendszer testesítette meg azt az új típusú kormányzást, amellyel egy országot hatékonyan lehetett működtetni", azaz a királyi akaratnak érvényt szerezni és a megfelelő külső védelmet biztosítani. Régi megállapítás, hogy a királyi vármegyerendszer kialakítása a Szent István-i életmű egyik legstabilabb eredménye, és az is, hogy a mai magyarországi vármegyék nevének jelentős száma e korból származik. Pontosítva: a megyék többsége minden bizonynyal 11. századi, egy részük István kori. Az Intelmekben tükröződő gondolkodásmód megerősíti, hogy a bekövetkezett változások egy tudatos politikai terv részét képezték. Amikor ennek az igen fontos intézménynek az eredetét keressük, szembesülnünk kell azzal a kellemetlen ténnyel, hogy a megalkotás módja, a megyék megszervezését kialakító politikai elképzelés teljesen ismeretlen. A kutatásnak a végeredményből kell kiindulni ahhoz, ha a kezdetekről bármit is meg akar tudni. Azaz a vármegyék későbbi működéséről szerzett ismereteink alapján kell képet alkotni arról, hogyan is jöhettek létre az első vármegyék, mi volt a célja a szervezésnek, és mindebből mi valósult meg. Emiatt e téren számtalan hipotézissel találkozunk. A biztos tudás esélyét rontja, hogy a királyi vármegyékről rendelkezésünkre álló források zöme a 13. századból származik, amikor a várföldek eladományozása miatt a várhoz rendelt földek fogyatkozni kezdtek, és az egész korábban létrejött struktúra már átalakulóban volt. A legkézenfekvőbb kiindulópont a vár megyék elnevezése lehet: a latin comitatus (illetve a vele párhuzamosan használt sza vak: marchia, provincia stb.) és a magyar megye". Könnyen megállapítható, hogy az elnevezésekből kiinduló elképzelések zö me szerint a vármegye valamilyen létező minta átvétele alapján szerveződött. A né met és szláv hatásról - vagy tagadásukról - számos átfogó és részleteket elemző tanul mány született a 20. századi magyar törté- I. István a trónon. Miniatúra a Képes KrónikábóL, 1358 után

58 Királyi vármegye A kora középkori királyi irányítás alatti terület és igazgatási intézménye. Élén a király által kinevezett ispán állt, aki a megye haderejét irányította, igazságszolgáltatási tevékenységet folytatott. A királyi vármegye zömében királyi birtokokból állt, de az ispán joghatósága ennél szélesebb volt. Ottó kori lovas hadsereg netírásban, amelyek nem voltak mentesek a megírásuk idején uralkodó politikai felfogástól. Az 1930-as években Hóman Bálint a német hatást emelte ki, az 1950-es években Molnár Erik a szláv mintákat kizárólagosnak tartotta. A szláv hatást részletezve szóba jöttek mindazok a szláv népek, amelyekkel a magyarságnak kapcsolata volt: a déli (bolgár), a nyugati (morva) és a keleti (óorosz) szlávok. Az elnevezésekre épülő teóriák mindegyike csak részigazságokat tartalmaz. A latin terminus technicusok használatát a latin nyelvű írásbeliség szükségszerűen hozta magával, illetve adaptálták azok a külföldi klerikusok, akik István udvarában latin nyelvi ismeret birtokában voltak. A király udvarába kerülő klerikusokon és lovagokon keresztül a bajor, illetve frank-bajor intézményi hatás kimutatható - de csak hatás és nem egy struktúra átvétele. A megye szavunk szláv eredete ugyancsak ténykérdés, de azt is tudjuk, hogy határ" értelemben került a magyar nyelvbe, és a kétféle szláv hangalak (megye-mezsgye) már az átvétel után differenciálódott a hétköznapi szóhasználatban. Az ispán" szavunk ugyancsak a szláv nyelvből ered, de az átadó nyelv nemzetségfő" jelentésétői eltérően, a magyar nyelvben királyi tisztségviselő" jelentésben gyökeresedett meg. A nyelvi átvétel útja pedig összetett volt: nagy valószínűséggel török nyelvi közvetítéssel történt. A megyét és tisztségviselőjét jelölő szavak elemzésével megállapítható a többirányú nyelvi hatás kombinációja, de a vármegye megszervezésének módjához nem jutottunk közelebb. A megyét jelölő akár köznyelvi, akár az írásbeliség igényelte szóhasználat csak nyelvi átvétel, és nem az intézményre, illetve annak belső struktúrájára vonatkozik. A külső minták követésének elképzelésével szakított Györffy György, amikor a vármegyék megszervezését a magyar nemzetségi-törzsi viszonyokból vezette le. Előzménynek a 10. századi nemzetségi szállásterületet tartotta, amelynek kétharmadát István király kisajátította". Úgy vélte, hogy a nemzetségtől elvett terület felén létesült a comitatus, a másikon pedig az udvari birtokszervezet. A szerző megállapítását idézve: A vármegyeszervezet egy várakon felépülő hatalmi apparátus volt, amellyel az uralkodó a kerületekbe szervezett egész nép felett törvénykező és végrehajtó hatalmat gyakorolt. Egy-egy szűkebb területen ellátta az állam funkcióit. Katonai erővel rendelkezett... A vármegyei csapat hagyományos létszáma 400 fő, négy század, volt, s ennek az ispán volt a parancsnoka." Györffy György szerint István uralkodása alatt kiépült csaknem a teljes középkori vármegyeszervezet, amelynek egy része, az úgynevezett határvármegyék speciális védelmi feladatokat láttak el. A Györffy György által felállított elmélet - azon túl, hogy az alapjait képező nemzetségi szervezetről sincsenek korabeli információink - több problémát is felvet, amelyeket maga a szerző is jelez: léteztek a comitatuson belül olyan várak, amelyeknek volt ispánja, katonasága, de más megye részét képezték. Esetenként később önálló vármegyévé váltak, mint például Kraszna, Hunyad, Torontál; vagy elsorvadtak, mint Váty, Segesd, Regöly, Kapuvár, Sasvár, Pata,

59 A világi igazgatás megszervezése: a vármegyék ós a királyi udv.ir Locsmánd. Ez utóbbiakat eltűnt" vármegyéknek nevezte a régebbi kutatás. E körzetek, illetve a későbbi birtokadományok során az ispán hatalma csorbát szenvedett. Nem tudjuk azt sem, hogyan történt a várjobbágyoknak a várhoz rendelése", amely mögött Györffy tudatos széttelepítést feltételezett, a törzsnevekből keletkezett helynevek alapján. A törzsnevekből származó helynevek a Kárpát-medence egész területén fellelhetők. Ez igaz, de a helynevek mint forrástípus alkalmazása e korai időszakban szintén problematikus, mivel okleveles regisztrálhatóságuk viszonylag kései, főleg 13. századi. A korai falvak nem jelentettek állandó egy helyben tartózkodást, a falvak mozogtak", amint erre törvény szövegében a ne menjen a falu messze a templomtól" kifejezés u t a l. Így nevüket is nehéz stabilnak gondolni. Viszont kétségtelenül igaz: a törzsnévből keletkezett helynevek koraiak, hiszen a törzsnevek a 13. századra már a feledés homályába merültek. Ezért nem tudnak róluk a 13. század elején Anonymus, és hozzá hasonlóan Kézai, illetve a Képes Krónika ismeretlen szerzői sem. Anonymus gesztájában a hét törzs helyett hét fejedelmi személy" érkezett a Kárpát-medencébe, Kézai és a Képes Krónika hét kapitány" honfoglalását beszéli el. A királyi vármegyek megszervezéséről Györffy György úgy gondolta, hogy a király a nemzetségi szállásterületek kétharmad részének kisajátításával biztosította magának azt, hogy a területek zöme felett rendelkezett. Ez akkor lehetne elfogadható, ha feltételeznénk, hogy a törzsek, illetve a törzseket alkotó nemzetségek a Kárpát-medence egészét uralmuk alatt tartották. Az ismert demográfiai viszonyok közepette ez aligha lehetett így. Végül is a megye létrejöttének legfontosabb következményei közé tartozott, A vármegyék és várispánságok Szent István korában

60 ISTVÁN KIRÁLY ORSZÁGA Orosz-varég típusú államalapítás kori sisak Pécsről hogy mint területi alapú szerveződés hatályon kívül helyezte" a meglévő vérségi kötelékeket. A rendelkezésre álló adatok nyomán megállapítható, hogy a világi igazgatás, azaz a vármegye és az egyházszervezet - az egyházmegyék, püspökségek - között területi kapcsolat létezett. Egy püspökséghez több vármegyényi terület tartozott. A királyi vármegye az egyházi hierarchia később létrejövő, kisebb területi egységének (esperesség) feleltethető meg. A bizonyosan korai alapítású megyék esetében rendszerint megegyezik a megye és az esperesség területe. A későbbi átszervezések nyomát viseli, ahol ez a megfelelés nem áll fenn. Kristó Gyula ezzel a megfigyeléssel a megyék kialakulásának vizsgálatához újabb szempont alkalmazását teremtette meg: hiszen bármennyire is hiányosak adataink az egyházmegyék kialakulásáról, megszervezésükről mégiscsak több ismerettel rendelkezünk, mint a megyéket illetően. Kristó Gyula és Györffy György eltérő eredményre jutott a vármegyék számát illetően. Györffy István korinak gondolta a királyi vármegyék zömét, Kristó pedig mindössze at sorolt ide. Ő - újabb megyék folyamatos megszervezésével - az 1070-es évekre vélte elérni a közötti vármegyeszámot, majd a 12. század közepére a 72-t. A további változások inkább szerkezeti átalakulást jelentettek. A király hatalma a megyék katonai erejére épült, ezért a megyeszervezés során a katonai szempontok érvényesítését gondoljuk elsődlegesnek. Várak ott létesültek, ahol az a királyi hatalom szempontjából kívánatos volt: például ahol a határvédelem indokolta; ahol az egyes törzsek legyőzése, hódoltatása után célszerű volt az Árpádok hatalmát demonstrálni; ahol olyan létszámú királyi népesség élt, amelynek irányítása külön királyi tisztségviselő jelenlétét tette szükségessé. A területiség mellett, illetve azzal együtt hangsúlyozni kell, hogy a király nevében az ispán csak lakott terület felett gyakorolt hatalmat, így az ezredfordulón megszerveződő vármegyék összessége nem fedte le" a Kárpát-medence egész területét, hanem csak a lakott részekre terjedt ki. Ez magyarázza a változásokat is: a népesség növekedésével, mozgásával újabb központok keletkeztek, illetve az elnéptelenedés miatt korábban létezők szűnhettek meg. Ezt a változást értelmezve a korábbi szakirodalom eltűnt vármegyékről" beszélt, Kristó Gyula a népesség növekedésével (várnépek expanziója) kapcsolja össze a területi változásokat. A népesség számára vonatkozó ismereteink csekélyek. Többféle becslés látott napvilágot: Györffy György főnyinek gondolta a 10. századi Kárpát-medence lakosságát, Kristó Gyula csak re tette a számukat. Akármelyik számítást vesszük alapul, a Kárpát-medence területére vetítve igen alacsony népsűrűségi mutatóhoz jutunk. A Kárpát-medence négyzetkilométeréből mintegy 200 négyzetkilométer lehetett lakott (a hegyvidéket és a mocsaras részeket nem számítva), a népsűrűség 1,25-1,75 fő/ km 2 lehetett, és eloszlása sem volt egyenletes. Az utóbbi évtized kutatásai irányították arra a figyelmet, hogy a megyére alkalmazott latin szóhasználat nem egyértelmű: egyaránt jelenti a királyi vármegyét és a várispánságokat. A kettő közötti fontos különbség, hogy területileg nem fedték egymást. A királyi uralom eltérő módon volt jelen az ország más-más pontjain: az Árpádok korai királyságát különböző jellegű - és rendeltetésű - ispánságok halmaza jellemezte" (Zsoldos Attila). A várispánsághoz kizárólag királyi földek tar-

61 A világi igazgatás megszervezése: a vármegyék és a királyi udvar toztak, a megye pedig azon túl, hogy magában foglalta a várispánságot, felölelt...minden olyan területet, amely a megye határain belül feküdt, ám nem értődött bele a királyi várbirtokok összességének fogalmába, vagyis az egyházi, a világi magánés más jellegű (mint például udvari szervezetben összefogott) királyi birtokokat". Bonyolította a helyzetet, hogy a két intézmény hivatali apparátusa összefonódott, miközben az ispán joghatósága különbözött a két területen. A megyés ispán hatalma alá tartoztak a nemesek és egyházak népei is, de csakis a pénz, azaz valutáris ügyekben, továbbá a tized és bűnügyek tekintetében. Ez is csak a későbbi adatokból állapítható meg. A megye és a várispánság között funkcióbeli különbséget is ki lehet mutatni: a várispánság alapvetően katonai feladatokat ellátó intézmény volt. A várszervezet katonai feladatokat szolgáló intézményként jött létre, és mint ilyen a királyi hatalmat testesítette meg. Nem feltételezhető, hogy mindebben spontaneitás érvényesült volna, legfeljebb a konkrét okok ma már homályban vannak előttünk. Az csak mai szemmel nézve ötletszerű, ami a középkori mentalitást általában jellemezte, hogy tudniillik nem teoretikus megoldások felől közelített a gyakorlathoz, hanem fordítva. Mindig a konkrét feladatok megoldásán munkálkodva születtek a megoldások. Nagyobb számú hasonló eset nyomán kristályosodott ki egy általánosabb gyakorlat. Valószínűleg az elsődlegesen katonai okokból létrehozott várszervezet - mivel az országot behálózta - alkalmas volt egyéb feladatok ellátására is: így a királyi joghatóság megtestesítésére, a vár melletti vásárok vámjainak beszedésére, a törvények betartásának ellenőrzésére stb. Nem véletlen, hogy az elsődleges feladatok esetében egységes a szervezet egésze (például tisztségviselők és feladatkörük), a másodlagos funkciók esetében nagyobb a szóródás és helyi sajátosságok is megfigyelhetők. Nem mindegyik várszervezetre ruháztak egyéb funkciókat: ebből adódhatott a várszervezet és a vármegye közötti különbség. Nyugati típusú, államalapítás kori lándzsa Törtelről Ispáni vár romjai Visegrádon. Légi felvétel

62 Szent István lovas szobra. Stróbl Alajos alkotása 1906 óta áll a budai Várban, a Halászbástyán. A századforduló kiemelkedő alkotóegyénisége a Hartvik-legenda szellemében ábrázolja első királyunkat az apostoli kettős kereszttel. A vármegyék megszervezésében nagyon fontos, hogy István nem vérségi (nemzetségi) alapon szervezte újjá a hadsereget, amely biztosította mind az uralkodó akaratának érvényesítését országon belül, mind pedig a határvédelmet kifelé. Mindebből indokolatlannak látszik a vármegye és a határvármegye megkülönböztetése, hiszen az alapfeladat mindenütt a katonai volt. Az egységes, és csak a királyi akaratnak engedelmeskedő hadsereg megszervezésére pedig csakis a korábban nemzetségi alapon működő haderő felszámolásával kerülhetett sor, tehát a törzsi-nemzetségi hadszervezet felbomlasztása valószínűleg széttelepítéssel történhetett, ahogy Györffy György feltételezte. A mód ismeretlen, csak a végeredmény biztos. Másképp fogalmazva: István király a nemzetségeket megfosztotta egy fontos társadalomszervező funkciótól, és helyére egy újonnan szervezett, mesterséges alakulatot állított. Ez végső soron teljes szakítás volt egy korábbi gyakorlattal, joggal tarthatjuk rendszerváltó" lépésnek. Ezzel a nemzetségek visszaszorultak a magánszférába, de ott a nemzetségi alapon birtokolt földeken és a nemzetség egészére kiterjedő örökösödési rendszeren keresztül a 13. századra ismét virulens tényezőjévé váltak a magyar társadalomnak. A 13. században azzal párhuzamosan, ahogy a vármegye elvesztette királyi" jellegét, a megyei szervezet mindinkább a magán (nagy)- birtok befolyása alá került. Az István kori hadsereg ilyen módon történt átszervezésének jelentőségét igazán csak akkor érthetjük meg, ha összehasonlítjuk azokkal a szomszédos területekkel, ahol ilyen átalakításra nem került sor, például Lengyelországban vagy a Kijevi Ruszban. Mindkét esetben annak lehetünk tanúi, hogy a törzsi keretek túlélték" az államszervezés időszakát, és alapját képezték a kiformálódó kormányzati struktúrának. Azaz Lengyelországban a keresztény királyság, a Kijevi Ruszban a nagyfejedelmi kormányzat alkotóelemeivé válnak. Erről tanúskodik a törzsnevek hosszabb megmaradása, illetve az egykori törzsi kerületek lassú ütemű területi egységekké formálódása egy-egy központ körül. Ezek a központok-mivel a központból való irányításuk továbbra is nemzetségi-rokoni szálak hálóján" keresztül történt - könnyen ön-

63 A világi igazgatás megszervezése: a vármegyék és a királyi udvar állósultak, és bekövetkezett az úgynevezett széttagolódás. Az, hogy Magyarország ezt a típusú széttagolódást elkerülte, véleményünk szerint, a Szent Istváni-i vármegyeszervezésnek köszönhető. A vármegyék - létrejöttük elsődlegesen katonai szempontja mellett - alkalmasak voltak a királyi hatalom egyéb feladatainak átvételére is - helyi szinten. Így a katonaiirányítási feladatkör mellé társult a megyében keletkező királyi jövedelmek kezelése, összegyűjtése és az igazságszolgáltatás. Az ispánok a királyi hatalom teljes körű letéteményesei voltak megyei szinten. A királytól kapott - mai fogalmakkal mondhatnánk átruházott" - igen nagy hatalom megfelelő működésének többféle garanciája volt: a király iránti hűség és a jelentős jövedelmek, mivel a megye bevételeinek egyharmada az ispánt illette meg. A hűséget garantálta, hogy az uralkodó homo novusokat bízott meg ispáni feladatok végrehajtásával, vagy külföldről idekerülteket (például a Hont-Pázmány testvérpár egyik tagját), vagy saját rokonsága kevésbé prominens tagjait (Doboka, Csanád). Ahol a személyeket ismerjük, tudjuk, hogy így történt, és hasonlónak véljük a forrásokban nem szereplő eseteket is. A királyhűséget támasztotta alá, hogy olyan jövedelemmel rendelkeztek, amelyet magánbirtokaikból nem várhattak, noha funkciójukból eredően a magyarországi elithez tartoztak. Az igazságszolgáltatásban azokat a törvényeket kellett érvényesíteni, amelyek megalkotásában alkalmasint maguk is részt vettek a királyi tanácsban. Gyanítjuk, hogy a korábbi szokásoktól eltérő adóztatás végrehajtása és a döntések érvényre juttatása egyaránt igényelte azt a katonai támaszt, amellyel az ispán mint katonai vezető rendelkezett. A vármegyék területe változó és bizonytalan volt, legbiztosabb pontját a megyének nevet adó vár jelentette. Az úgynevezett ispánsági várak a kor építési technikájának megfelelően cölöpvárak (lásd Zalavár), gerendafalú várak (lásd Nyitra, Szabolcs, Mosón stb.), esetleg keskeny talpú várak kőfal- lal megtámogatva. A régészek a második típusba sorolják a magyarországi várak többségét, és építési idejük első periódusát a század fordulójára datálják, ami lényegében a Szent István-i vármegyeszervezéshez kapcsolja létrejöttüket. A korabeli várépítési technika sajátossága, hogy ahol lehetett, felhasználták a római erődök kőanyagát (Bóna István). Az ispán alá tartozó harcos várjobbágyokat tízes-százas szervezetbe osztották, élükön tisztjeik, a tizedesek (decurio) és századosok (centurio) álltak. A határvármegye valóban speciális feladatait őrök és lövők (speculatores, sagittarii) látták el. Nyomukat mindmáig őrzik a nyugati határszél földrajzi nevei, az Őrség és a Lövérek. A vármegye harcosait a várnépek látták el élelemmel, a mindennapi élet szükséges eszközeivel és fegyverzettel. A várnépek tehát földet műveltek, állatokat tartottak, azonkívül sokféle munka elvégzésére kötelezték őket az önellátás keretei között. A füstpénzt, minden szabad termelőre szólóan, István király vezette be (a veszprémvölgyi oklevél említi), összege nyolc dénár volt. Bizonyára folyamatosan szedték, de a mikéntről nincs tudomásunk, csak akkor bukkant fel ismét, amikor Kálmán király változtatott rajta. I. Istvánnak tulajdonított tarsoly

64 ISTVÁN KIRÁLY ORSZÁGA Az ispán felügyelte a vár mellett (váralja) zajló vásárokat, kezelte az innen származó bevételeket. Az ispáni központok vásárjain bizonyára megjelentek a külföldi kereskedők. A kereskedelem élénk lehetett, hiszen ennek forgalmából származhatott a pénzbeli jövedelem, amely a királyi kincstárba folyt be. A külkereskedelemben - az adatok alapján kétségtelen - a keleti és balkáni kapcsolatok voltak a meghatározók; de valamekkora belső forgalomnak is lennie kellett. A külkereskedelem, amelyre keleti szláv forrás utal, az Al-Duna vidékére irányult Magyarországról, döntően lóés ezüstkivitelt jelentett. A belső forgalomra utal, hogy voltak, akikről azt állították, hogy ebből élnek", és olyan is, aki saját és házilag termelt dolgaiból ad el valamit". Ők Kálmán korában is Szent István törvénye szerint tartoztak adót fizetni. Sajnos István törvényei között erre vonatkozó passzus nem maradt fenn. A pénzforgalom egésze a kora középkorban elég talányos. Kétségkívül létezett, de hogy honnan tettek szert pénzre, akik ezzel fizettek, nem ismert. Szent Istvántól kezdve minden uralkodó veretett pénzt. Nem tudjuk, milyen mennyiségben, és azt sem, hogy mire használták a mindennapi forgalomban. Kálmán idején Esztergomban bizonyosan működött pénzverőműhely, valószínűleg István idejében is itt verték a király érméit. A törvények alapján kirajzolódó értékmérő a bizánci arany volt (pensa auri), és a tinó, amely egy aranypénznek felelt meg. A naturális gazdálkodás viszonyai között bizonyára a természeti pénz mint értékmérő lehetett gyakoribb. A kor viszonyait jellemzi, hogy a kereskedelemben továbbra is fontos szerepet játszott a rabszolga. Magyarország szomszédságában, Bizáncban és Prágában voltak jelentős rabszolgapiacok. A királynak a királyi vármegyeszervezettől független birtokát az udvarházak alkották. Az udvari birtokszervezet gazdaságában az udvarnokok dolgoztak, akikről István törvénye úgy rendelkezett, hogy szabadok ugyan, de a bíróság előtt tanúvallomásukat nem fogadhatják el. Ez a félig szabad, félig függő csoport, ha gazdasági tevékenységét nézzük, a királyi udvarhoz kötött úgynevezett szolgálónépekből állhatott. Az udvari birtokok szerkezetéről csak közvetett értesüléseink vannak. Például Pécsvárad és Bakonybél alapításakor az uralkodó egy-egy udvarházat adományozott a monostornak, ami jövedelmeinek alapját képezte. A monostor javait, többek között szolgálónépeit név szerint és a rájuk rótt kötelezettségekkel együtt összeírták az alapítólevélben. Problémát jelent, hogy az említett monostorok oklevelei interpoláltak, azaz a későbbi átírás során későbbi adatokkal is kiegészültek, így a Szent István kori állapot csak feltételesen rekonstruálható. Az ország nagy része a király javai közé tartozott. Sem az egyháznak tett adományok, sem a megadományozott magánszemélyek javai nem voltak ehhez mérhetők. A Kárpát-medence fokozatos megszerzése során azok a nemzetségek, amelyek ellenszegültek vagy szembekerültek Istvánnal, akár szállásterületüket is elveszíthették (Ajtony, Gyula); amelyek támogatták, azok pedig gyarapodhattak. Az esetek többségéről csupán sejtéseink vannak. Koppány legyőzése után a somogyi területen kapott jelentős birtokokat Vecelin, akitől a későbbi Rád nemzetség származik. A 13. században az úgynevezett úri nemzetségek ősi, többnyire még mindig osztatlanul meglévő közös birtokainak gyökerét itt kell keresnünk. Másképp nehezen lenne értelmezhető Kálmán törvényének azon paszszusa, mely a Szent István által adományozott birtokról szól. Adományokban nemcsak a jövevények részesültek, hanem az ősi és Istvánt támogató előkelők is; de ennek okleveles nyoma nem maradt fenn. A vagyon örökléséről viszont rendelkezik Szent István törvénye, szó van az öröklött vagyonról és a királyi adományról egyaránt. A vagyonról (proprium) nem derül ki, hogy birtok vagy ingóság, illetve állatvagyon; a királyi adományt (dona) is összefoglaló módon nevezik meg.

65 Új eszközök az államszervezés szolgálatában: az írásbeliség Új eszközök az államszervezés szolgálatában: az írásbeliség A kereszténység felvételével együtt járt az írásbeliség, ami a római egyházhoz tartozás miatt természetesen latin nyelvű volt. Emellett a korábbi hagyománnyal rendelkező ortodox egyház Magyarországon továbbra is működött. A bizánci térítés nyomában kialakuló görög nyelvű írásbeliségnek csak egyetlen emléke maradt: a veszprémvölgyi apácák monostorának Szent István korából származó alapítólevele, amelynek ma ismert átirata Kálmán udvarában készült. A görög nyelvű oklevél Kálmán kori átírása a görög nyelv jelenlétéről tanúskodik, mindenekelőtt a görög rítust követő monostorokban. Az oklevél egyedisége a latin ~ görög István király adománylevele Pannonhalmának

66 ISTVÁN KIRÁLY ORSZÁGA a görög rítusnak a vulgáris nyelvű (itt: magyar) változata nem tudott kialakulni úgy, mint a szláv népeknél. Ezen túl három latin nyelvű oklevél minősíthető hitelesnek István korára vonatkozóan: 1002-ből Pannonhalmáé, 1009-ből a pécsi püspökség alapító és a veszprémi egyházmegye határait összeíró oklevél. A hiteles oklevelek mellett fennmaradt még néhány István korinak látszó oklevél, amelyekről kimutatta a kutatás, hogy hamisak: nem István király korában keletkeztek. Az 1015-ben alapított pécsváradi apátság alapítólevele nem maradt fenn, az alapítólevélnek látszó hamisítvány 1220 körül keletkezett, ebből az időből való a bakonybéli apátságé is. A zalavári apátság és évekre datált oklevelei a 14. században készültek. Végül hamisítvány az úgynevezett Szilveszter-bulla is, amely azt rögzíti, hogy István király és utódai országukban a pápa helytartójaként intézkedhetnek. Ez az irat A veszprémvölgyi alapítólevél Kálmán kori átirata rítus arányait is jelezheti. A korábban indult bizánci térítés visszaszorulását, illetve rövid életű voltát pedig az mutatja, hogy Odilo, clunyi apát levele István királyhoz Uramnak és az Isten békességes szolgájának Istvánnak, a királyok legkeresztényebbikének Odilo testvér a mennyek Királyát és országát kívánja. Hogy lelketekben az isteni vallás tisztelete iránt mekkora szenvedély áradozik, miként szinte az egész világ, úgy leginkább azok tanúsítják rólatok a leghűségesebben, akik az isteni sírtól térnek vissza. Ezt mi magunk is bőségesen megtapasztaltuk... Előző levelünkben, amelyet a mi M. testvérünk és a ti követeitekkel küldtünk, megfelelően beszámoltunk kegyelmességednek. A szentek testével kapcsolatban pedig, amelyekből valamennyit számotokra küldeni rendeltetek... [Szent Marcell pápa] testéből származó ereklyéket találtunk, amelyet örvendező lélekkel küldünk el uraságtoknak." II. Szilveszter pápa bullájának látszik, de 1630 körüli hamisítvány, amely VII. Gergely pápa leveleinek formai kereteibe a Hartvik-legenda gondolatait ülteti. Tudjuk, hogy Szent István udvarába került III. Ottó császári írnokai közül Heribert C, akinek az évi pannonhalmi oklevél megfogalmazását köszönhetjük. Heribert néven több személyt is ismerünk III. Ottó császár kancelláriájában, akiket csupán kézírásuk jellegzetes vonásai alapján tudunk megkülönböztetni egymástól. Heribert C III. Ottó halála után távozhatott a kancelláriából, és került István király udvarába. Nemcsak István korából, hanem az egész 11. századból fennmaradt oklevelek száma csekély, a világiak számára tett királyi adományok bizonyára szóban történtek - és ezt megfelelőnek tartotta mindenki. Nem véletlen, hogy a fennmaradt oklevelek mindegyike egyházi alapításhoz kapcsolódik. Nem tudjuk, hogy minden esetben keletkezett-e írás az egyház számára tett királyi adományokról. Feltételezhetjük, hogy az egyház igényelte, és akadtak későbbi peres

67 Új eszközök az államszervezés szolgálatában: az írásbeliség I. István király I. törvénykönyve (1001 körül) ELŐSZÓ A KIRÁLYI TÖRVÉNYHEZ Az isteni kegyelem uralkodása alatt. A királyi méltóságnak a keresztény hit tápláló erejével véghezvitt alkotásai fényesebbek és erősebbek szoktak lenni más méltóságok műveinél. És mivel minden nép saját törvényei szerint él, ezért mi is, Isten akaratából országun kat igazgatván, a régi és új császárok példáját követve, törvényhozó elmélkedéssel meghatároztuk népünk szá mára: miképpen éljen tisztességes és békés életet. Hogy amiként isteni törvényekkel gazdagabbá lett, ugyanúgy világiakkal is legyen ellátva, hogy amennyire ama isteni törvények által a jók gyarapodnak, ugyanúgy bűnhődjenek a gonoszok emezek által. Amiket pedig elhatároztunk, a következő sorokban jegyeztük le. 1. Az egyházi javak állapotáról Bárkit is, aki a kevélység gőgjétől pöffeszkedve, az Isten házát megvetendőnek véli és az Istennek szentelt és az Is ten tiszteletére a királyi mentesség védelme alá helyezett birtokokat gyalázattal illeti, vagy megkárosítani merészke dik, mint Isten házának megtámadóját és megsértőjét, kö zösítsék ki. Illik, hogy magának a király úrnak a haragját is érezze, akinek jóakaratát megvetette és intézkedését megsértette. Azért nem kevésbé parancsolja meg a király, hogy az általa engedélyezett mentességet mindenki, aki uralma alá tartozik, sértetlenül tartsa meg, és ne adja bele egyezését azoknak, akik meggondolatlanul azt állítják, hogy nincs szükség egyházi vagyonra, vagyis olyanra, amit az uralkodók urának adtak át. Éppúgy a király oltalma alatt állnak azok, mint az ő saját örökségei, és még na gyobb gondot fordítson rájuk, mert amennyivel nagyobb az Isten az embernél, annyival előbbre való a vallás ügye a halandók birtokainál. Azért csalatkozik az, aki inkább a saját dolgaival dicsek szik, mint sem az isteniekkel. Eme egyházi javaknak isteni rendelésből odaállított védelmezője és őre, azokat szorgal mas gondoskodással nemcsak megőrizni tartozik, hanem szaporítani is, és szükséges, hogy inkább azokat védel mezze és gyarapítsa, melyeket előbbrevalóknak mondot tunk, mint a sajátját. Ha pedig valaki esztelenül, a maga gonoszságának helyte lenségével megkísérelné, hogy a királyt helyes szándékától eltérítse, és úgy látszanék, hogy őt semmi szerrel nem le het lecsendesíteni, még ha ideiglenesen valamely szolgá latokra alkalmas lenne is, le kell őt metszeni, és eldobni az evangélium ezen szavai szerint: ha a te lábad, kezed, vagy szemed megbotránkoztat téged, vágd le vagy vágd ki azt, és vesd el magadtól. 2. A püspököknek az egyházi javak feletti hatalmáról és a világiakkal való egyetértéséről Akarjuk, hogy a püspököknek legyen hatalmuk az egyházi javakat gondozni, igazgatni s kormányozni, és azok felett rendelkezni az egyházi törvények határozatai szerint. Akar juk, hogy a világiak is engedelmeskedjenek a püspökök nek szolgálataikban az egyházak igazgatása, az özvegyek és árvák védelmezése érdekében, és hogy engedelmesek legyenek kereszténységük megtartásában. És legyenek egyetértők az ispánok és a bírák főpapjaikkal, az igazság nak az isteni törvény parancsai szerint való kiszolgáltatá sában. És semmiképpen meg ne rontsák az igaz törvényt valamely részében, valakinek a hazugsága, hamis tanúbi zonysága, avagy esküszegése, vagy megvesztegetése folytán. 3. Milyeneknek kell lenniök az egyházi személyek tanúinak és vádlóinak Az egyházi személyek tanúi és vádlói pedig feddhetetlen erkölcsű, nős és családos emberek legyenek, és akik teljesen Krisztus tanítását vallják. 4. Hasonlóképpen ugyanarról Világi személy tanúbizonyságát egyházi személy ellen senki ne fogadja el. Senki se merje ugyanis egyházi személy ügyét világi nyilvánosság előtt kivizsgálni, hanem csak az egyházban. 5. A papok munkájáról Tudjátok meg testvérek valamennyien, hogy a pap mind nyájatoknál többet dolgozik. Közületek ugyanis mindenki csak a saját munkáját végzi, ő pedig mind a magáét, mind az összesekét. És azért, miképpen ő mindnyájatokért, úgy ti is mindnyájan őérte a legnagyobb buzgalommal tartoztok dolgozni, olyannyira, hogy ha szükség lenne rá, életeteket is feláldozzátok érte. 6. A magánvagyon királyi engedélyezéséről Királyi hatalmunknál fogva elhatároztuk, hogy mindenkinek álljon szabadságában vagyonát felosztani, feleségének, fiainak és leányainak és rokonainak vagy az egyháznak adományozni, és ezt halála után se merje senki érvényte lenné tenni. 7. A királyi javak megtartásáról Különösen akarjuk, hogy miképpen mi másoknak megad tuk a lehetőséget, hogy javaik felett szabadon rendelkez hessenek, úgy azok a javak is, valamint katonák, szolgák,

68 ISTVÁN KIRÁLY ORSZÁGA és bármi, ami királyi méltóságunkhoz tartozik, maradjanak meg változatlanul, s azokból senki semmit el ne raboljon vagy el ne vegyen, sem pedig valaki az említett dolgokból magának valamiféle előnyt szerezni ne merészeljen. 8. A vasárnap megtartásáról Ha valamely pap vagy ispán avagy valamely más hívő sze mély valakit vasárnap ökrökkel lát dolgozni, vegyék el tőle az ökröt, és adják a várnépnek elfogyasztásra. Ha pedig lovakkal dolgozik, vegyék el tőle a lovat, amit gazdája, ha akarja, ökörrel megválthat, és az ökröt egyék meg, ahogy mondottuk. Ha pedig valaki más szerszámokkal dolgozik, vegyék el tőle a szerszámokat és ruháit, amelyeket - ha akarja - bőrével megválthat. 9. Ugyanarról más A papok pedig és az ispánok hagyják meg az összes falusi bíróknak, hogy ezek parancsára vasárnap mindenki men jen a templomba, öregek és fiatalok, férfiak és nők, kivéve azokat, akik a tüzet őrzik. Ha pedig valaki amazok hanyag sága folytán nem (tűz-) őrzés végett marad otthon, az ilyet verjék meg, és nyírják le. 10. A négy böjti időszak megtartásáról Ha valaki hús evésével megsérti a mindenki előtt ismeretes négy böjti időszakot, akkor egy héten át bezárva böjtöljön. 11. A péntek megtartásáról Ha valaki pénteken, amelyet az egész kereszténység meg tart, húst eszik, egy héten át sötétbe zárva böjtöljön. 12. Azokról, akik gyónás nélkül halnak meg Ha valaki oly megkeményedett szívű - ami távol legyen minden kereszténytől -, hogy bűneit jótanács ellenére sem akarná a papnak meggyónni, az ilyen minden egyházi szertartás és könyörgések nélkül feküdjön, mint a hitetlen. Ha azonban rokonai és hozzátartozói mulasztották el a pa pokat hívni, és ezért hal meg gyónás nélkül, gazdagítsák őt imádságokkal és vigasztalják könyörgésekkel, rokonai azonban hanyagságukért böjtöléssel vezekeljenek a pa pok ítélete szerint. Akik pedig hirtelen halállal halnak meg, azokat temessék el minden egyházi végtisztességgel, mivel az isteni végzések előlünk el vannak rejtve, és számunkra ismeretlenek. 13. A keresztény vallás megtartásáról Ha valaki a keresztény vallás megtartását elhanyagolva és hanyag ostobaságtól megátalkodva az ellen bármi vétsé get követ el, a vétek természetének megfelelően ítélje meg a püspök az egyházi törvények szabályai szerint. Ha pedig ellenszegüléstől indíttatva a reá rótt büntetést vonakodnék nyugodtan elviselni, ismét ugyanazon büntetéssel fegyel mezzék, és ezt is megismételve összesen hét ízben. És ha mindezek után is konoknak és makacsnak találtatik, adják át a király bíróságának - tudniillik mint a keresztény ség védelmezőjének. 14. A gyilkosságokról Ha valaki haragra gyulladva vagy dölyfösségtől kevélyen szándékos gyilkosságot követ el, tudja meg, hogy taná csunk végzése szerint száztíz aranypénzt fog fizetni. Ebből ötvenet a király kincstárába kell vinni, ötvenet adjanak a rokonoknak, tízet pedig a bíráknak és a közben járóknak ajándékozzanak. A gyilkos ezenfelül az egyházi törvények rendelkezése szerint vezekeljen. Ugyanarról más Ha pedig valaki véletlenül öl meg bárkit is, tizenkét arany pénzt fizessen, és ahogy az egyházi törvények parancsol ják, vezekeljen. Szintúgy a rabszolgák meggyilkolásáról Ha valakinek a szolgája másnak a szolgáját megöli, a (gyil kos) szolgát adják a (megölt) szolga helyébe, vagy váltsa meg (ura), és (a gyilkos) vezekeljen, ahogy mondottuk. Ugyanarról más Ha pedig szabad (ember) öli meg valakinek a szolgáját, ad jon más szolgát, vagy az értékét térítse meg, és az egyházi törvények szerint vezekeljen. 15. Azokról, akik feleségüket ölik meg Ha valaki az ispánok közül, megrögzött szívvel és lelkéről megfeledkezve - ami távol legyen a hűséget megtartók szívétől - felesége meggyilkolásával mocskolja be magát, a királyi tanács határozata szerint ötven tinóval egyezzék meg az asszony rokonaival, és vezekeljen az egyházi tör vények parancsai szerint. Ha pedig valamelyik vitéz vagy gazdagabb ember esik ugyanazon bűnbe, ugyanazon tanács végzése szerint fizessen a rokonoknak tíz tinót, és vezekeljen, ahogy mondottuk. Ha pedig a népből való ember követi el ugyanezt a bűnt, öt tinóval egyezzék meg a rokonokkal és vessék alá az említett böjtöknek. 16. A kard kirántásáról Hogy minden tekintetben erős és sértetlen béke honoljon mind az idősebbek, mind a fiatalabbak között, bármilyen jogállásúak legyenek is, teljességgel megtiltjuk, hogy valaki másnak a bántalmazására kardot rántson. Ha ezt a jövőben vakmerőségétől ösztönöztetve megkísérelné, ugyanazzal a karddal öljék meg. 17. A hitszegőkről Ha valaki a hatalmasok közül hitét beszennyezve, szívét bemocskolva, s esküjét megtörve, hitszegés bűnét követi el, az esküszegésért keze elvesztésével fizessen, vagy ötven tinóval váltsa meg a kezét. Ha pedig a népből való

69 Új eszközök az államszervezés szolgálatában: az írásbeliség ember lesz hitszegő, keze levágásával bűnhődjék, vagy ti zenkét tinóval váltsa meg azt és böjtöljön, ahogy az egyhá zi törvények rendelik. 18. A szabadosokról Ha valaki könyörületességtől vezéreltetve, saját rabszol gáit vagy szolgálóleányait tanúbizonyság mellett szabad sággal ajándékozza meg, úgy határoztuk, hogy halála után azokat, irigységtől vezéreltetve, senki szolgaságba vissza vetni ne merészelje. Ha pedig szabadságot ígért, de halála miatt ezt kinyilvánítani nem tudta, hátramaradt feleségé nek, illetőleg fiainak legyen joga ugyanezt a szabadságot kinyilatkoztatni, és a férj lelkiüdvéért szeretetlakomát rendezni, ahogyan akarják. 19. A templomba járásról és azokról, akik mise alatt mormognak és beszélgetnek Azok, akik az istentisztelet hallgatására a templomba menvén, ott a misék szertartása alatt egymás közt mor mognak, és másokat zavarnak, haszontalan történeteket mesélgetve és nem figyelve a szent olvasmányokra és a lelki táplálékokra, ha idősebbek, dorgálják meg őket, és gyalázattal űzzék ki a templomból, ha pedig fiatalabbak és közrendűek, e nagy vakmerőségükért a templom elő csarnokában mindenki szeme láttára kötözzék meg, s ostorozással és hajuk lenyírásával fenyítsék meg őket. 20. Arról, hogy a rabszolgák és rabszolganők vádaskodását vagy tanúskodását uraikkal vagy úrnőikkel szemben ne fogadják el Hogy ennek az országnak a népe a rabszolgák és rabszol ganők mindennemű támadásától és vádaskodásától men tes és nyugodt maradjon, a királyi tanács határozata sze rint teljességgel megtiltottuk, hogy bármiféle bűnügyben valamely szolgaszemélynek urával vagy úrnőjével szem ben vádaskodását vagy tanúbizonyságát elfogadják. 21. Azokról, akik más rabszolgáinak szabadságot szereznek Ha valaki meggondolatlanul másnak a rabszolgáját urának tudta nélkül a király vagy az ország vénei és főemberei elé vezeti, hogy levéve a szolgaság jármát, számára a szabad ság könnyebbségét szerezze meg, tudja meg, hogy ha gazdag, ötven tinót fog fizetni, amiből negyvenet a király nak kell adni, tízet pedig a szolga urának. Ha pedig sze gény és alacsony rendű, 12 tinót, amiből 10 a királynak jár, kettő pedig a szolga urának. 22. Azokról, akik szabadokat szolgaságba hajtanak Mivel tehát Istenhez méltó, és az embereknek legjobb, hogy ki-ki életének futását a szabadság serénységével végezze, a királyi végzés szerint elhatároztuk, hogy ezután az ispánok vagy katonák közül senki se merészeljen sza bad személyt szolgaságba hajtani. Ha ezt dölyfösségének vakmerőségétől ösztönözve megtenni merészelné, tudja meg, hogy ugyanannyi kártérítést fog fizetni a sajátjából, s ez a kártérítés a király és az ispánok között osztassék szét, mint a többi. Hasonlóképpen ugyanarról De ha valaki, akit idáig szolgaságban tartottak, szabadsá ga védelmére törvényes ítélethez folyamodván, szabaddá lesz, elégedjék meg szabadsága élvezésével, és az, aki öt szolgaságban tartotta, semmi kártérítést ne adjon. 23. Azokról, akik más vitézeit magukhoz fogadják Akarjuk, hogy mindegyik úrnak legyen meg a maga vitéze, és senki se beszélje rá valamelyik vitézt, hogy régi urát el hagyja, és hozzá jöjjön, ebből ugyanis civakodás támad. 24. Azokról, akik más vendégeit magukhoz fogadják Ha valaki jóakarattal vendéget fogad be, és ennek eltartá sáról tisztességesen gondoskodik, a vendég, ameddig a megegyezésnek megfelelő eltartásban részesül, ne hagy ja el eltartóját, és ne vigye másvalakihez az ő szolgálatát. 25. Azokról, akik megostorozzák a saját (embereiket) keresőket Ha valakinek vitéze vagy szolgája máshoz szökik, és az, akinek vitéze vagy szolgája elszökött, követet küld ezek visszahozására, és ezt a követet ott bárki megveri és megostorozza, előkelőink gyűlésén úgy határoztunk, hogy az ilyen verekedő tíz tinót fizessen. 26. Az özvegyekről és árvákról Különösképpen akarjuk, hogy az özvegyek és árvák is legyenek a mi törvényünknek részesei ilyen módon, hogy ha valaki özvegyen marad hátra fiaival és leányaival, és ígéretet tesz, hogy őket felneveli és velük marad, amíg csak él, legyen meg neki az a tőlünk nyert joga, hogy ezt megtehesse, és senki ne kényszerítse őt újabb házasság ba. Ha azonban fogadalmát megváltoztatva, ismét férjhez akar menni, és az árvákat el akarja hagyni, az árvák vagyo nából egyáltalán semmit ne követelhessen magának, csupán az őt illető ruhákat. Hasonlóképpen az özvegyekről Ha pedig valaki gyermek nélkül marad özvegyen és azt ígéri, hogy megmarad özvegységében újabb házasság nélkül, akarjuk, hogy legyen hatalma minden javai felett, és bármit akar azokkal tenni, megtehesse. Halála után azonban e javak szálljanak vissza férje rokonaira, ha van nak rokonai, ha pedig nincsenek, a király legyen örököse. 27. A leányrablásról Ha valaki a vitézek közül szemérmetlenségtől bemocskol va, valamely lányt szüleinek engedélye nélkül feleségül

70 ISTVÁN KIRÁLY ORSZÁGA elrabol, elrendeltük, hogy a leányt adja vissza szüleinek, még akkor is, ha valami erőszakot követett el rajta, és a rabló tíz tinót fizessen a rablásért, még ha később ki is békül a leány szüleivel. Ha pedig valamely szegény és a népből való merészkedik ezt elkövetni, öt tinó kártérítést fizessen a rablásért. 28. Más szolgálóival fajtalankodókról Hogy a szabadok mocsoktalanul megőrizzék szabadságukat, miheztartás végett, szabályt akarunk nekik adni. Aki ezt áthágva, másnak a szolgálójával fajtalankodik, tudja meg, hogy bűnben vétkes, és ezért a bűnért első esetben korbácsolják meg, és nyírják le. Ha pedig másodszor is fajtalankodik ugyanazzal, ismét korbácsolják meg és nyírják le. Ha pedig harmadszor is, legyen rabszolga a szolgálóval együtt, vagy váltsa meg magát. Ha pedig a szolgáló teherbe esik tőle, és szülni nem tud, hanem szülésben meghal, kárpótolja őt másik szolgálóval. A rabszolgák fajtalankodásáról Ha valakinek a rabszolgája másnak szolgálójával fajtalankodik, őt is korbácsolják meg, és nyírják le. És ha a szolgáló tőle teherbe esik, és a szülésben meghal, a szolgáját adják el, és árának felét adják a szolgáló urának, másik fele pedig maradjon a szolga urának. 29. Azokról, akik rabszolganőt vesznek feleségül Hogy senki azok közül, akiket szabad névvel becsülnek meg, valakinek valami jogtalanságot ne merjen okozni, tilalmat és szabályt állítottunk fel, amennyiben ezen a királyi gyűlésen elhatároztuk, hogyha valamely szabad ember a rabszolganő urának tudtával másnak a rabszolganőjét választja feleségül, elveszítvén saját szabadságának élvezését, örökös rabszolgaságra vettessék. 30. Azokról, akik feleségük elől külföldre menekülnek Hogy mindkét nem meghatározott törvény alatt maradjon, és minden jogtalanság nélkül élhessen, ebben a királyi törvényben elrendeltük, hogy ha valaki szemtelenségből feleségének megutálása miatt hazájából elmenekül, az asszony mindent, ami férjének birtokában volt, bírjon mindaddig, amíg férjét vissza akarja várni, és senki se merészkedjék őt más házasságba kényszeríteni. És ha magától férjhez akar menni, szabad legyen neki, az őt megillető ruhákat magához véve, és egyéb javakat otthagyva házasságra lépni. És ha a férj ezt hallván visszatér, ne legyen neki szabad más feleséget venni az övén kívül, csak a püspök engedélyével. 31. Asszonyok tolvajlásáról Mivel már az is mindenki számára visszataszító és mindenki előtt utálatos, ha a férfinem lopást követ el, és még sokkal inkább, ha az asszonyi nem: a királyi tanács szerint elhatároztatott, hogy ha valamely férjes asszony lopást követ el, férje váltsa meg, és ha másodszor ugyanabba a bűnbe esik, hasonlóképpen váltsa meg, ha pedig harmadszor is, adják el. 32. A szállások felgyújtásáról Ha valaki ellenségeskedésből másnak az épületeit tűzzel elhamvasztja, úgy határoztunk, hogy mind az épületeket építse fel, mind pedig ami felszerelés elégett, és azon kívül adjon tizenhat tinót, ami negyven solidust ér. 33. A boszorkányokról Ha valami boszorkányt találnak, bírói szokás szerint vezessék az egyházba, és adják át a papnak böjtölés végett és a hitben való oktatásra, böjtölés után pedig menjen haza. Ha másodszor is ugyanebben a bűnben találják, hasonló vezeklésnek vessék alá, vezeklés után pedig az egyház kulcsát a mellére, homlokára és vállai közé kereszt alakjában süssék rá, és menjen haza. Ha pedig harmadszor is, adják át a bíráknak. 34. A varázslókról Hogy az Isten teremtménye a rosszindulatú embereknek minden ártalmától mentes maradjon, és senki mástól ne kelljen veszteséget elszenvednie, csupán az Istentől, aki a gyarapodást is adja, a tanács végzése szerint nagy tilalmat és rendszabályt állítunk a kuruzslók és varázslók elé, hogy semmiféle személy ne merjen varázslással vagy kuruzslással bárkit is elméjének állapotában megrontani vagy megölni. Mégis ha valaki, akár férfi, akár nő, a jövőben ezt merészelné, adják át a varázslással megrontott kezeire vagy rokonai kezére, hogy azok akaratuk szerint ítélkezzenek fölötte. Ha pedig jóslással foglalkozókat találnak, amit a hamuban csinálnak, vagy hasonló módon, a püspökök ostorozással javítsák meg őket. 35. A házak megtámadóiról Akarjuk, hogy erős béke és egyetértés legyen öregek és fiatalok között, mint az apostol mondja: Mindnyájan egyetértők legyetek stb. És senki se merjen mást megtámadni. Ugyanis, ha ennek az általános gyűlésnek a határozata után valaki az ispánok közül olyan konok lenne, hogy otthonában keresne fel valakit, hogy őt elveszítse és javait feldúlja, ha a tulajdonos otthon van, és (az illető) vele harcolni kezd, vagy őt megöli, bűnhődjék a kard kirántásáról hozott törvény szerint. Ha azonban az ispán esik el, elégtétel nélkül feküdjön. Ha pedig nem személyesen megy el, hanem katonáit küldi, száz tinóval tegye jóvá a támadást. Ha pedig valamely katona támadja meg a másik katonának udvarát és házát, tíz tinóval tegye jóvá a támadást. És ha a népből való ember támadja meg valamely hozzá hasonlónak a kunyhóját, öt tinót fizessen a támadásért.

71 Új eszközök az államszervezés szolgálatában: az írásbeliség ügyek, amelyben hivatkoznak elveszett oklevelekre. Ennek ellenére nem zárhatjuk ki, hogy az egyház részére némelykor ugyancsak szóbeli rendelkezés útján tett adományt az uralkodó. A keresztény templomba járás gyakorlata, illetve az egyházi szertartások celebrálása megkívánta, hogy a papok rendelkezzenek a szükséges liturgikus irodalommal. Szent István törvénye megkívánta, hogy könyvekről a püspök gondoskodjék", de nem ismert, hogy ez milyen mértékben valósult meg. Az pedig végképp homályba vész, hogy a falusi plébániák papjai hogyan használták a könyveket. Feltehetőleg el tudták olvasni a sokszor ismétlődő-ismételt sorokat, de ezen túlmenő írás-olvasás ismereteik aligha lehettek. A monostorok alapításakor oklevél rögzítette az alapító által tett adományt. Szent István idejében még csak az uralkodó, a ll. század folyamán a király mellett világi személyek körében is megjelennek az alapítók (például Ottó somogyi ispán a százdi monostor alapítója). A korai oklevelek többsége átiratban maradt fenn, ennek ellenére biztosra vehető, hogy a korai adományt is írásban rögzítették. A püspöknek adatott az egyházi javak feletti rendelkezés, de a javak részletezésére a törvény szövege itt sem tér ki. Keletkeztek ebben a korban valódi levelek (missilis = elküldésre szánt) is. István király a clunyi apáthoz címzett levélben ereklyéket kért. A levélváltásból Odilo apát válaszlevelét ismerjük. Az egyházszervezés kezdeti gondjairól árulkodik Bonipert püspök levele, amelyben Priscianus latin nyelvtanát szerette volna megszerezni - bizonyára oktatás céljából. Priscianus latin grammatikája Európa-szerte elterjedt alapmunkának számított, amelyre a latin nyelv oktatását alapozták. István király nevéhez két törvénykönyv keletkezését kapcsolja a kutatás. A törvények szövegét kései, századi kódexek tartották fenn. Ezek a kódexek mind az 56 paragrafust egyetlen törvénykönyvbe sűrítették, a második törvénykönyvhöz pedig az Intelmeket sorolták. Egy 12. századi kódex, amely egyben a legrégebbi is, István király rendelkezéseit két törvénykönyvre bontotta, az Intelmeket nem tartalmazza. Ez a kódex az országhatárokon kívül, Admontban (Stájerország) maradt fenn. A magyarországi kódexekből ismert 56 paragrafus helyett csak 50-et ismert az Admonti kódex másolója. Az eltérő paragrafusszám tartalmilag is különbözik: a magyarországi kódexekből ismert hat passzus egyáltalán nem került ide, viszont szerepel kettő, amelyik ott ismeretlen. Az eltérő szám a szöveg más-más csopor- I. István törvényei az Admonti kódex első lapján, 12. század

72 ISTVÁN KIRÁLY ORSZÁGA A Pozsonyi évkönyv egy lapja a Pray-kódexoen, 12. század tosításából is származik. Nem tudjuk, mi lyen körülmények között került az István király törvényeit tartalmazó írás az ország határain kívülre. Mivel László korabeli törvényekről már nincs az Admonti kó dexnek tudomása, vélhető, hogy a mene külő Salamon király - vagy környezetéből valaki - vihette magával, amikor Salamon IV. Henrik császárnál keresett menedéket. A Magyarországon fennmaradt késői má solatok sem egységesek, és született olyan törvény - például a vasárnapi vásártartás ról -, amelyre eltörlésekor utalnak, de az eredeti rendelkezés hiányzik. Az aktualitá sukat vesztett passzusokat később már nem másolhatták. A magyarországi szöve gek annak köszönhették fennmaradásu- Leviratus Sógorházasság. A barbár társadalom szokása szerint a férj elhunyta után az özvegyet a férj fivére vagy közeli hozzátartozója feleségül vette. Ennek hátterében az a szándék húzódott meg, hogy a közös vagyon és a gyermekek a nemzetségen belül maradjanak. kat, hogy II. Ulászló király ( ) parancsot adott a korábbi jogi dokumen tumok összegyűjtésére. A kéziratok története - sajnos - a paszszusok keletkezésére nem világít rá. Abban mégis biztosak lehetünk, hogy a törvényal kotás nem egy-két, hanem többszöri ren delkezést jelentett. A törvényalkotás módja lehetett a király egyszemélyi döntése, a ki rályi tanáccsal való megbeszélés nyomán kialakult döntés, egy-egy külföldi szabályo zás átvétele. Azaz parancsokat és szokáso kat rögzít, mint a korai törvények általában: gondolkodás eredményeként előírtuk", királyi hatalmunknál fogva elrendeltük", hozzájárultunk az előkelők kéréséhez". Az egyháziak - ekkor szinte kizárólag kül földiek - hozták a kánonjog és a nyugati jogalkotás szokásait és a terminológiát; a vi lágiak a helyi szokások ismeretét; a megol dandó problémákat mindkét fél láthatta. A tanácskozás magyar nyelven folyhatott, csakúgy, mint a törvények kihirdetése. A döntések szóban születhettek, írásba fog lalt verziójukkal - talán - a püspökök ren delkeztek. A törvényeket mindenkinek is merni kellett. A királyi tanácsban megfo galmazott döntéseket szóban hirdették ki, bizonyára úgy, ahogy László törvényeiben többször előfordul: a király követe menjen el minden egyes várba", a király követe menjen faluról falura". A törvényalkotás István végiggondolt cselekedete volt, ahogy az első törvény be vezetőjében írták: a régi és új császárok példáját követve" járt el. Az egyházra vo natkozóan helyet kaptak benne a 847. évi mainzi zsinat határozatai, az egyház birto kainak és jogainak védelme, illetve a ke resztény mentalitás kialakításában játszott szerepe. A korai törvények számos elemet megőriztek a korábbi szokásjogból, lásd a leányrablás büntetését a korábbi házas sági szokásokból. A korai törvényeknek mindenütt sajátja, hogy rögzíti az élet elle ni vétségek és a lopások büntetésének mér tékét, csak itt kiegészítő büntetésként" egyházi penitenciát is ró a vétkesre. A szo-

73 Új eszközök az államszervezés szolgálatában: az írásbeliség kásjog elemei korábban is érvényesültek, ekkor az írásos rögzítés mellett az is fontos volt, hogy az ügyek ne a nemzetségek szintjén rendeződjenek el, hanem a királyi bírósági fórumokon: István idején az ispánok és a király előtt. A kiszabott büntetések nyomán fizetett kártérítés" egy része a királyt, egy része a bírót, más része a károsultat illette. Az önbíráskodást büntették. Ősgeszta A legrégebbi magyar krónikás alkotást nevezzük így. Az ősgeszta keletkezési ideje vitatott, létrejöttét I. András, Salamon, Szent László vagy Könyves Kálmán korára is teszik. Az elveszett krónikás alkotás töredékeit a 14. századi krónikakompozíció őrizte meg, de az átvett szövegrészek azonosításában nincs megegyezés a kutatásban. István király néhány esetben a szokásjog megváltoztatására is törekedett. Például az özvegyeknek adott szabad döntés lehetősége, hogy köt-e újabb házasságot vagy sem, a leviratus szokása ellen hatott, amelyet a pogány többnejűség feladása mellett amúgy sem lehetett érvényesíteni. Csak a ll. század második felében keletkeztek az első történeti feljegyzések. Ekkorra született meg a latin nyelvű irodalom. A történetírás lakonikusabb műfaja az annales (évkönyv), amely egy-egy esztendő történetéből egy-egy eseményt emel ki. Magyarországon egyetlen ilyennel rendelkezünk, ez a Pozsonyi évkönyv, amely 997 és 1203 közötti feljegyzéseket tartalmaz. Az évkönyv korai részéről a kutatók azt feltételezik, hogy valószínűleg Pannonhalmán készült. Ez a rész lenne korszakunkhoz kapcsolható. Az első írásművek a legendák voltak, amelyek a keresztény gondolkodásmód elterjesztéséhez is nagyban hozzájárultak. A 11. századi szentté avatások kivétel nélkül mind 1083-ban történtek és László király nevéhez köthetők. A szentté avatásokat viszont megelőzte a kultusz létrejötte, esetenként a legenda keletkezése is. Legkorábban a Nyitra melletti zobor-hegyi remeték, András-Zoerard és Benedek alakja körül formálódott kultusz. Legendájukat Mór pécsi püspök ( k.) írta le, aki tanulóéveit Pannonhalmán töltötte és ott találkozott Benedekkel. Tőle értesülhetett András-Zoerard remeteéletéről. A legendát már pécsi püspökként írta, és valószínűleg ápolta a remeték kultuszát. Mór püspöktől kapott Géza herceg 1064-ben egy darabot András-Zoerard vezeklőövé- ből. A bizonyítottan korai kultusz és életrajz ellenére a legenda szövege csak 15. századi kódexekből ismert. Miután Mór 1036-ban lett püspök, nem valószínű, hogy a legendaírás abban a két évben történt, amikor még István király is élt. Na- Remetebarlang a Nyitra melletti Zobor-hegyen

74 ISTVÁN KIRÁLY ORSZÁGA gyobb a valószínűsége, hogy csak 1038 után keletkezett. Ahogy István király életéről keletkezett legendák sem a király uralkodásához, hanem a halála utáni hagyomány történetéhez kapcsolhatók. Az egyházépítés szerves részét alkották az építkezések, amelyek a magyarság hagyományától eltérő környezet kialakítását jelentették. A templom- és monostorépítkezések kezdettől fogva a kialakult keresztény mintákat követték. A koraiak közül az esztergomi Szent Adalbert-templomot, a székesfehérvári Boldogasszony tiszteletére emelt bazilikát mint fejedelmi és királyi építkezéseket ismerjük. A monostorok közül Pannonhalma és Pécsvárad monostorai szintén a nyugat-európai keresztény építészet hagyományait vették át. Emellett kimutathatók a bizánci térítés építészeti nyomai. Ezekre utal a szegedi Dóm téren álló Demeter-torony, a bizánci szentek ábrázolása freskórészleteken, például Kozma és Dámján orvosszentek Csarodán. Sajnos,

75 Új eszközök az államszervezés szolgálatában: az írásbeliség a minden tíz falu" által felépített korai templomok közül egy sem maradt fenn, a ma ismert falusi Árpád-kori templomok a 13. századból származnak. István király a koronázása után ezüstdenárt veretett, amelynek felirata {lancea regis = a király lándzsája, regia civitas = királyi város, Stephanus rex = István király), súlya (1,26 g) és ábrázolása (kápolna) lényeges egyezést mutat sógora, II. Henrik császár érméivel. Az országon belül csak kevés lelet került elő (szám szerint 46), de Kelet- és Észak-Európa, illetve Lengyelország területéről ennél többet ismerünk. Az ezüstdenárok eszerint inkább a távolsági kereskedelemben forogtak. A magyarországi forgalomban kisebb értékek cseréltek gazdát, erre utal az obulusok jelentős száma, noha ezeket inkább sírleletekből ismerjük, ahonnan - mint a pogány hagyomány relikviái - a halott szájába helyezett példányok kerültek elő. Az egyes érmék keletkezési idejét és helyét tekintve jelentős véleményeltérés van a kuta tők között, számolhatunk például Istvánt követő magyar királyok utánvereteivel, illetve külföldön készült másolatokkal. Még inkább vitatott - eredetét és funkcióját illetően - az a külföldön előkerült, egyetlen példányban ismert aranypénz, amely szintén Sí phanus rex (előlapján) és Pannónia (hátlapján) feliratot visel. Szent István királyhoz köthetősége annyiban kérdéses, hogy nem tudunk magyarázatot adni arra, miért is volt (lett volna) szükség aranypénzveretésre, amikor a törvények tanúsága szerint az aranypénz értékmérő funkcióját a bizánci solidus teljes mértékben betöltötte. Az írásbeliség megteremtése, az írásművek tartalma alátámasztja, hogy István király tudatosan megtervezett intézkedések sorával folyamatosan törekedett egy cél felé: a keresztény magyar királyság megalkotására. Ebben számos alkalommal vett mintát a bajor szomszédságból. Ezt a mintát ötvözte a szokásjognak a kereszténységhez illeszthető elemeinek megtartásával, illetve ennek hiánya esetén megváltoztatásával. Szent Dalmát és Szent Kozma a csarodai templom falképén I. István ezüstdenárja A Szent Demeter-torony Szegeden

76

77 István király műve A társadalom átalakulása 78 Magyarország és szomszédai 85 A trónutódlás kérdése 89 Az államszervezés mérlege" 92

78 ISTVÁN KIRÁLY MÜVE A társadalom átalakulása A magyarság keresztény hitre térítését Szent István nevéhez köti a történetírás. A kereszténység felvétele azonban egy gyűjtőfogalom, amely számos elemet foglal magában. Az kétségtelen tény, hogy a döntő lépés első királyunk életében történt. Nem ismerjük az egész magyar társadalom megkeresztelkedésének eseménytörténetét, de az egyházi hierarchia megteremtése, a tizedfizetés elrendelése, a törvényekben foglalt számos elem, amely a keresztény hit életvitelszerű gyakorlására irányult, nyilván számottevő eredményt hoztak István uralmának évtizedei alatt. Tudjuk azt is, hogy a hittérítés támaszkodhatott a Kárpát-medence keresztény hagyományaira, illetve a bizánci előzményekre. A sokféleség iránt tanúsított toleranciát az Intelmeken kívül a gyakorlat is mutatja: az elit körében Vazul és Aba Sámuel csak látszatkeresztényeknek" voltak minősíthetők. Akadhattak ilyenek más társadalmi csoportokban is, de amíg külsőségekben alkalmazkodtak, addig ez nem derült ki. Az ispán ellenőrző munkája nyilván eredménnyel járt. István halála után a hatalom csúcsán kialakult bizonytalanság a felszínre engedte a korábban rejtőzködő pogány jelenségeket. A kezdetben sikeres keresztény térítés után néhány évtizeddel kirobbant pogányfelkelés nemcsak Magyarországon, hanem másutt is rendszerint bekövetkezett. Lappangó problémák kerültek felszínre 1046-ban a Vata nevével fémjelzett megmozduláskor is. A pogányság visszaszorításában nagyon fontosak azok a hagyományok, amelyek az új, a keresztény szokások megerősítése irányába hatottak. A Szent István korabeli térítésnél is kimutatható, hogy az egyház támaszkodott olyan korábbi hagyományokra, amelyek a keresztény mentalitás terjedését és megszilárdulását is segítették. Ilyenek voltak például a korai pannóniai kereszténység szentkultuszai (Márton, Adorján) és helyszínei (Zalavár, Pécs), valamint a bizánci hagyományok folytatásának lehetősége (ortodox monostorok). Korábbi, pogány kori hitbéli elemre támaszkodott a korai Mária-kultusz, amit a sajátos Boldogasszony névalak és a dinasztia szakrális központjának szánt székesfehérvári egyház védőszentjének megválasztása is jelez. A pogány kori legendaképződés tehát folytatódott a 11. században is, értelemszerűen az egyik legnépszerűbb alakja az ország első királya volt. I. István arcképe a koronázási paláston Amint más közösségek esetében is az elsőként írásban rögzített törvényekben az élet elleni vétségek minden formája (emberölés, testi sértések), az önbíráskodás megakadályozása és az igazságszolgáltatás

79 A társadalom átalakulása intézményi csatornákba terelése, valamint a szabadság és szolgaság közti társadalmi mozgás szabályainak rögzítése, illetve a magántulajdon védelme kapott helyet. A magántulajdon védelmében kiemelt szerep jutott a királyi javaknak, hiszen azokat a király által megbízott személyek kezelték. Az egyházi és világi javak feletti rendelkezést az előbbi esetben a kánonok szerint rendelte el, az utóbbiban pedig a háborítatlanságot, a szabad rendelkezési jogot és az öröklést biztosította. A magántulajdon védelmét szolgálta a lopások differenciált büntetése. A törvény ügyel arra, hogy az ispánok ne élhessenek vissza hatalmukkal, ugyanakkor védi is őket a rágalmazókkal szemben. A szolgaság és a szabadság közötti választóvonal éles volt, de nem áthághatatlan: lehetséges volt a saját szolgák felszabadítása, de a szabadok büntetésként szolgasorba kerülése is. Megjelenik a kötött szabadság állapota az udvarnokok helyzetében: ők azok, akik szabadok ugyan, de nem tanúskodhatnak. A társadalom mindennapi életébe elsősorban a keresztény szokások előírásán keresztül avatkozott be. István törvénye határozottan állást foglalt a keresztény normák megtartása mellett. Megnevezte a törvény szövege azt, amit kívánatosnak tartott, és megszegésüket szankcionálta, de szöveg szerint nem tiltotta a korábbi pogány gyakorlatot. Tilos volt például a vasárnapi munka, kötelezően el kellett menni a temp- A feldebröi templom altemploma, 11. század közepe

80 ISTVÁN KIRÁLY MŰVE Senioratus A barbár társadalmakban érvényes szokásjog, mely szerint a nemzetségen belül a legidősebb férfi örökölte a hatalmat. Ez vonatkozott az uralkodás rendjére is a sztyeppéi népeknél. Bizánci eredetű szenteltvíztartó. Beszterec, második fele 10. század lomba és ott megfelelő magatartást kellett tanúsítani (tilos volt a beszélgetés), be kellett tartani a böjtöt, gondoskodni kellett a haldoklók gyóntatásáról. Idesorolhatjuk a boszorkányokról és a varázslókról szóló passzusokat is, mint a pogány szokások háttérbe szorításának eszközeit. A felsoroltak közül legfontosabbnak a vasárnapi munkaszünetet, a templomba járást és az ottani magatartást tartotta a törvényalkotó, mivel törvényszegés esetében súlyos világi büntetést helyezett kilátásba: a munkaeszközök elkobzását és nyilvános megszégyenítést (verés, hajlenyírás). A büntetés szempontjából átmenetet alkottak a boszorkányság megítélését tartalmazó paszszusok, ahol két alkalommal csak egyházi büntetés (böjt, vezeklés) volt kiszabható, és csak harmadszori visszaesőként került az elkövető a világi törvényszék elé. Kizárólagosan egyházi megítélés alá esett a böjt és a gyónás betartatása. Kegyetlennek - és emiatt talán elrettentőbbnek - tűnik, midőn a rontással megvadultakat kiszolgáltatták a vádlók önbíráskodásának, ami ténylegesen törvényen kívüliséget jelentett. A keresztény szokások - vagy még inkább a pogány szokásokkal való szakítás - kikényszerítését jelentette a családi viszonyok területén az özvegyekről és árvákról szóló rendelkezés. A barbár társadalmakban dívó leviratus intézményét akarta megszüntetni az özvegyeknek adott döntési lehetőség, amely szerint nem kötelezhetők újabb házasságra, hanem özvegyi állapotban maradva élvezhetik javaikat. Ha viszont ismét férjhez akarnak menni, csak személyes ingóságaikat vihetik magukkal, az elhunyt férj vagyonából semmit. A leányrablás elkövetőit vagyoni helyzetüktől függően büntették. A büntetéseknek egy sajátos kombinációját jelentették azok az esetek, amikor az elkövetőt világi és egyházi fenyítékkel egyaránt sújtották. Ilyen minősített" esetnek számított az emberölés vagy a keresztény életmóddal kapcsolatos rendelkezések megszegése. Vélhetően gyorsabb eredményt várt ettől az uralkodó; hiszen az egyházi fenyíték önmagában nem eredményezett volna nagyobb hajlandóságot a keresztény szokások alkalmazására. István király a keresztény szokásrend és gondolkodásmód elterjesztése érdekében tudatosan szembeszállt a pogány hagyományokkal az életmód területén is, de nem úgy, hogy tiltotta a régit, hanem előnyben részesítette az újat. A keresztény országok mintáját követte a törvényekben csakúgy, mint az egyéb - akár presztízscélokat szolgáló - intézkedéseiben. A cél Magyarországnak az európai keresztény országok sorába illesztése volt. Ez hosszú távon csak úgy lehetett reális célkitűzés, hogy István király is megszegte a nomád uralomnak legitimitást biztosító elvet, a senioratus öröklési rendjét. Olyan utódot jelölt ki, akiről feltételezhető volt, hogy István király intézkedéseinek szellemét követve fog uralkodni. István király uralmának megszilárdítása a törzsi-nemzetségi keretek széttörésére épült, illetve környezetében csak azokat juttatta hatalomhoz, akik elfogadták a király törekvéseit. A nemzetség elvesztette a társadalmat irányító szerepét az igazságszolgáltatásban és a hadseregszervezésben, helyébe közvetlenül a királynak alárendelt intézmény került. Erre utalnak azok a lépések, melyek során István sorozatban vállalta a hagyományokkal, a szokásjoggal való szembefordulást. Ugyanakkor nem állíthatjuk, hogy ne lett volna toleráns a szokások olyan elemeivel, amelyek összhangba hozhatók voltak a keresztény királyság megszervezésére irányuló törekvésekkel. Legkevesebbet a gazdaságról tudunk. Azt bizonyosan, hogy a királyi javakat számon tartották, az ispánt hűtlen kezelés ese-

81 A társadalom átalakulása tén büntették. Az egyház a számára átadott ingatlanokon szervezett gazdálkodást folytathatott, hiszen a monostorok első lakói a világi klerikusokhoz hasonlóan külföldiek voltak. Az egyház birtokain élő szolgák, illetve szolgálónépek nagy valószínűséggel folytatták korábbi tevékenységüket és azzal szolgáltak földesuraiknak. A világiak vagyona továbbra is az állatállományból állt, feltehetően folytatódott a pogány korszak nagyállattartása, erre utal a törvényekben a tinó általános értékmérőként szolgáló funkciója. A templomba járást vonzóvá tehette a vásárok vasárnapra, a templom közelébe helyezése az ispáni központokban. Ámbár ezt a passzust csak a későbbi tiltások nyomán ismerjük. István törvényeinek 12. századi, első ismert másolata (Admonti kódex) már nem tartotta fenn, miután aktualitását vesztette. A vásárokon megjelenhettek külföldi kereskedők, tőlük származhatott a pensa auri, azaz a bizánci aranypénz, amelyet a törvények említenek. A só a korai árucikkek közé tartozott, bizonyára nem csak saját fogyasztást szolgáltak a Maroson érkező királyi sószállítmányok, amelyek akadályozása az Ajtony és István közti konfliktus egyik eleme volt. Az árukról és a kereskedelemről szóló apró adatok alapján úgy gondoljuk, hogy a keleti, délkeleti irányú kereskedelem továbbra is élénk volt. Másrészt a jeruzsálemi zarándokút (a Duna vonalát követve) megnyitása, illetve biztonságának garantálása nyugat felől nemcsak zarándokokat, hanem kereskedőket is vonzott. Szent István idején a gazdálkodási rend legszembetűnőbb változása a magántulajdon megjelenése, és annak védelme volt. Az Árpádok törzsének szállásterülete, illetve Géza és István terjeszkedése az egykori törzsszövetség irányába, a dinasztia - azaz a mindenkori uralkodó - rendelkezésére álló terület növekedését eredményezte. Az ilyen módon kiterjedt ország egésze fejedelmi, királyi tulajdonnak számított. A területnek értéke ott és akkor volt, ahol lakosság is élt rajta, amely a javakat előállította. Az uralkodó személyesen nem végezhette sem a terület irányítását, sem a keletkező természetbeni javak, sem a vásárokból származó nemesfémbevételek összegyűjtését és kezelését. Az ispánok kezében jelentős hatalom koncentrálódott, amely alkalmas volt a királyi javak kezelésével való visszaélésre. A tiltás nem véletlenül szerepel a törvények szövegében. A magántulajdon védelme a lopások tiltásában és büntetésében öltött testet. Mind a szabadok, mind a szolgák esetében a harmadszori elkövetést halállal büntették. A szabadok az első két alkalommal megválthatták magukat, azaz megmenekülhettek a szolgasorba kerüléstől - ha volt vagyonuk; harmadízben azonban már a vagyon sem adott felmentést a halálbüntetés alól. A szolgák lopását csonkítással büntették, hacsak nem volt öt tinó értékű vagyona az elkövetőnek, amivel testi épségét megválthatta. Az öt tinó érték akkora összeg volt, amekkorával egy népből való" (szegény) szabad a feleséggyilkosság esetében az áldozat rokonaival kiegyezhetett. A felsorolt intézkedések jelzik, hogy megkezdődött a csekély vagyonnal rendelkezők, illetve a vagyontalan szabadok szolgasorba süllyedése. A vagyon elleni vétségek (lopások) esetei a Szent István utáni időszakban folytatódtak, illetve jelentősen növekedtek. Az irányító (és vele együtt a végrehajtó) hatalom bizonytalanságai következtében ki lehetett bújni a törvény előírásai alól. A pogánylázadásokban pedig kifejeződhetett a szabadságuktól megfosztottak vagy vagyonukat vesztettek elégedetlensége is. A lopások számának jelentős növekedése, amire a törvény növekvő szigorából következtethetünk, a tulajdonviszonyok drámai átalakulását sejteti. A 11. század elejéig a magyar társadalomban minden szabad ember valamely nemzetséghez tartozott. A 13. század okleveleiben már csak a birtokkal rendelkező úri nemzetségek szerepelnek. A nemzetség átalakulása, amely a nemzetséghez tartozás I. István aranypénze

82 ISTVÁN KIRÁLY MÜVE Idegen lovag. Miniatúra a Képes Krónikából, 1358 után szűkülő kereteit mutatja, ezt megelőzően történt meg. A különbségek kialakulása olyan módon képzelhető el, hogy a nemzetségek előkelőbbjei (például a nemzetségfők) rátették kezüket a nemzetségi vagyon jelentős részére. Erre módjuk volt, hiszen mint a nemzetség seniorjai a szokásjog alapján rendelkezhettek a nemzetség közös vagyonával. Annak kellett érvényt szerezni, hogy a nemzetség tulajdonát (vagy annak egy részét) saját magánvagyonukká tegyék. Amikor ez bekövetkezett, attól a pillanattól kezdve a nemzetség más tagjai nem jogosultak részesülni belőle, úgy, mint korábban. Ha viszont a szokásjog alapján mégis hozzányúltak, azt már lopásnak minősíthették. A nemzetségek elitje rendelkezett fegyveres erővel, kísérettel, saját vitézekkel, akik segítségével akaratát rá tudta kényszeríteni nemzetsége alárendelt tagjaira. Akarjuk, hogy minden úrnak legyen meg a saját vitéze" - fejezi ki a törvény Szent István akaratát. A nemzetségi tulajdon magántulajdonná alakulási folyamatára világít rá a lopások - vagy lopásnak minősíthető esetek - növekvő száma. Az István kori törvények nyomán az rajzolódik ki, hogy a társadalmon belül a szabadok és a szolgák között húzódott egy éles határvonal, de emellett a szabadok vagyoni különbségei is jól láthatók. A 11. század folyamán a szabad és szolga ellentét továbbra is meghatározó, de a szabadok szolgává válásának folyamata felgyorsult a lopások során hozott ítéletekkel. A szabadokon belül is folytatódott a vagyoni differenciálódás. Egyre inkább nyilvánvalóvá vált a kettő kapcsolata, nevezetesen, hogy a szabadság valójában csak vagyonnal párosulva jelent valódi szabadságot. Vagyon nélkül előbb vagy utóbb valakinek a szabadjává" kellett válni. Tapasztalati szinten ezt nyilván érzékelte minden szabad, és igyekezett a függés vállalását elkerülni. Az egykor közös nemzetségi vagyonhoz a hozzáférés a többség számára korlátozódott vagy megszűnt, ami eleve a szegényebbé válást jelentette. Az egykori jogaikból kizártak számára lopás volt a nemzetségi vagyon elvétele, ami nagyon könnyen további szegényedést, a szabadság elvesztését, illetve az élettől való megfosztást jelentette. Végül is egyfajta védekező reakciónak tekinthetjük azt, hogy a nemzetség kitaszított, de szabadságát megőrizni akaró tagjai elhagyták korábbi lakóhelyüket, ami nem ütközhetett különösebb nehézségbe, hiszen a létező vagyont állatállományuk alkotta. Az elszegényedés és helyben maradás a szolgai állapot vállalását jelentette, meglehet, a nemzetség vagyonosabb tagjainak alárendelve. Valószínű, ez is egy olyan helyzetet eredményezett, ahonnét nem kínálkozott más kiút, mint a szökés. Ha nem is a szabadság elvesztését, de a korlátozását jelentette az is, amikor a vármegyék megszervezésekor az ispán számba vette a vármegyéhez tartozó katonaságot és a vár ellátásáról gondoskodó szolgáló népeket. A lajstromba vétel függősége a szabadságot nem vette el ugyan, de a szabadságot jelentősen korlátozta, főleg a javakat termelő várnépek esetében, de a hadakozó csoportoknak is kötöttséget, kötött liber állapotba kerülését jelentette. További kötöttséget jelentett az egyház számára fizetendő tized is. A társadalom felső szintje is átalakult. Az István kori előkelők többféle eredetű csoportból kerültek ki. Az egykori törzsinemzetségi (vérségi) előkelők közül azok tartották meg befolyásos pozíciójukat, kaptak tisztségeket, akik támogatták az uralkodó törekvéseit. Másutt úgy figyelhetünk fel erre a tehetős csoportra, hogy nemcsak szolgákat tudtak tartani, hanem vitézeik is voltak és vagyonuk, amelyről a szabad rendelkezést István törvénye biztosította. A vagyonról való rendelkezés a növekvő számú jövevényre is vonatkozott, akik a királytól kapott birtokkal teremtettek maguknak egzisztenciát Magyarországon. Ők az István kori vendégek. Az előkelők közül, akik csak úgy követték István államszervező munkáját, hogy nem fordultak szembe vele, azok is háborítatla-

83 A társadalom átalakulása I. István király II. törvénykönyve ( között) 1. A király adományáról az egyháznak Tíz falu építsen egy templomot, amelyet két telekkel s ugyanannyi rabszolgával lássanak el, lóval és kancával, hat ökörrel és két tehénnel, harminc aprómarhával. Ruhák ról és oltártakarókról a király gondoskodjék, papról és könyvekről a püspök. 2. A királyi adományok öröklőiről Hozzájárultunk tehát az egész szenátus (azon) kéréséhez, hogy mindenki szabadon rendelkezzék mind a saját (örök lött) vagyona, mind a királytól nyert adományok felett, míg él - kivéve ami püspökséghez és ispánsághoz tartozik -, és halála után fiai hasonló tulajdonjoggal örököljenek. És senkinek se kelljen valamely vétek miatt birtokainak pusztulását szenvednie, kivéve ha a király halálára vagy az ország elárulására összeesküvést szőtt, vagy idegen országba menekült; ekkor ugyanis javai a király birtokába jussanak. De ha valakiről törvényesen megállapítást nyert, hogy a király halálára vagy a királyság elárulására töreke dett, az ilyen halálos ítélet alá essék, javai azonban válto zatlanul szálljanak át ártatlan gyermekeire, akik bántódás nélkül maradjanak. 3. A rabszolgákról és a rabszolgák gyilkosairól Ha valakinek a rabszolgája másnak a rabszolgáját megöli, a gyilkosnak az ura a szolga értékének felét fizesse kártérí tésül a megölt rabszolga urának, ha tudja, ha pedig nem, akkor negyven nap elteltével adják el a szolgát, és árán osztozzanak meg. 4. Az ilyennek a megszabadításáról Az olyan rabszolgát, aki szabad embert ölt meg, ura, ha úgy tetszik, száztíz tinóval váltsa meg, vagy adja át. 5. A rabszolgák felszabadításáról Ha valaki idegen rabszolgáknak megkísérel szabadságot szerezni, ahány rabszolgát akart felszabadítani, ugyan annyi szolgát adjon, akik közül kétharmad rész a királynak, egyharmad a rabszolgák urának (adassék). A király pedig a maga részéből egyharmadot adjon az ispánnak. 6. A rabszolgák tolvajlásáról Ha valaki a rabszolgák közül lopást követ el, első esetben adja vissza a lopott dolgot és orrát, ha tudja, váltsa meg öt tinóval, ha pedig nem tudja, vágják le azt. Ha orra levágása után ismét lopást követ el, füleit váltsa meg öt tinóval, ha tudja, ha pedig nem, vágják le azokat. Ha pedig harmadszor is lopást követ el, életét veszítse. 7. A szabadok tolvajlásáról Ha valaki a szabadok közül lopást követ el, úgy határoz tunk, hogy eme törvény szerint adjon elégtételt: ha először, váltsa meg magát, ha tudja; ha pedig nem tudja, adják el. Ha pedig eladása után is lopást követ el, a rabszolgákról szóló törvény szerint bűnhődjék. Úgyszintén Ha másodszor (követ el lopást szabad ember), hasonló törvény alá essék; ha pedig harmadszor is, élete vesztésé vel bűnhődjék. 8. A királynak nyújtandó elégtételről Ha valaki az ispánok közül a király részét elsikkasztja, adja vissza a csalást, és annak kétszeresével adjon elégtételt. 9. A megokolatlan fellebbezésről Ha valaki a vitézek közül az ő ispánja által igazságosan hozott Ítéletet megvetve, a királyhoz fellebbez, azért, hogy ispánját igazságtalannak tüntesse fel, tíz arany penzát fizessen az ő ispánjának. 10. Az ispán hatalmaskodásáról Ha az ispánok közül valaki valamilyen ürüggyel egy vitéztől elvesz valamit, adja vissza, és azonfelül sajátjából ugyan annyit (adjon). 11. A hazugság büntetéséről Ha pedig a vitézek közül valaki az általa önként adott aján dékról hazug módra azt állítja, hogy azt erőszakkal vették el tőle, veszítse el ezt, és ezenkívül ugyanannyit fizessen (büntetésül). 12. A kard (-rántás) büntetéséről Ha valaki karddal embert öl, ugyanazon karddal öljék meg őt. 13. A testcsonkitásról Ha pedig valaki kirántott karddal más valakit megcsonkít, akár a szemén, akár a lábán, akár a kezén, testének hasonló sérelmét szenvedje. 14. A karddal való megsebesítésröl Ha pedig valaki karddal megsebez valakit, és a megsebe sített a sebből teljesen felgyógyul, az, aki a sebet ejtette, a gyilkosságra kiszabott elégtételt fizesse meg. 15. A kard kirántásáról, ha sebesítés nem történik Ha valaki dühtől eltelve kardot ránt, de nem üt meg senkit, csupán a kardrántásért a gyilkosságra kiszabott elégtétel felét fizesse meg.

84 ISTVÁN KIRÁLY MÜVE 16. A királyi udvar vagy a vár élére állított rabszolgák tanúbizonyságáról Ha (a király) a rabszolgák közül valakit királyi udvar vagy vár élére állít, annak tanúskodását az ispánok között kell elfogadni. 17. A király és a királyság elleni összeesküvésről Ha valaki a király vagy a királyság ellen összeesküvést sző, menedéket ne találjon az egyházban. És ha valaki a király élete vagy méltósága ellen bármilyen módon bármiféle összeesküvést szőni megkísérel, avagy olyannal, aki effé lét megkísérel, tudva egyetért, ki kell átkozni és az összes hívek közösségéből kirekeszteni. És ha valaki ilyesféle sze mélyt ismer, és - bár bizonyítani tudná - nem jelenti fel, az előbb mondott büntetés alá essék. Úgyszintén ha a szolga urát, ha a katona ispánját megöli. 18. A tizedről Ha valakinek az Isten tízet adott egy évben, a tizedik részt adja az Istennek, és ha valaki tizedét elrejti, kilenc részt fizessen. És ha valaki a püspöknek elkülönített (félretett) tizedet meglopja, mint tolvaj ítéljék meg, és az ebből eredő jóvátétel teljesen a püspöké legyen. 19. Az ispánok álnokságáról Ha valaki álnokságból azt mondja valamely ispánnak vagy más hű személynek: Hallottam a királyt a te vesztedre szólni", és ez rábizonyul, vesszen el. 20. A cselszövőkről Ha valaki hamis tanúbizonyságot vagy cselszövő beszédet terjeszt mások között, és hallgatásra kéri őket, hogy az ör dög ravaszsága által őket egymástól szétválassza, hazug nyelvének kétszeres váltságdíját fizesse a hazugság vétké ért. Ha csak egy személynek szólt, nyelvétől fosszák meg. 21. Hogy a tolvaj tanúbizonyságát ne fogadják el Ha valaki azok közül, kiket közönségesen udvarnokoknak mondanak, lopást követ el, a szabadok törvénye szerint ítéljék meg, az ilyenek tanúbizonyságát azonban (ezután) a szabadok között ne fogadják el. nul maradhattak birtokaikon, amíg nem szálltak szembe az uralkodóval (lásd Vazul esetét). Sejthető, hogy Vazulon kívül mások is voltak, akik nem helyeselték István lépéseit, rájuk utalhat a törvény azon passzusa, amely bünteti azt, aki...a király élete vagy méltósága ellen bármilyen módon bármiféle összeesküvést szőni megkísérel". Magával Vazullal is csak feltételesen lehet e rendeletet összekapcsolni; az, hogy nemcsak őróla szól, az a későbbi pogánylázadások miatt feltételezhető. A királyi tanácsba a király döntése nyomán bárki bekerülhetett, a tanács személyi összetételét nem szabályozta semmi. Bizonyosan helyet kaptak benne az ispánok, akik csak alkalmanként lehettek a király közvetlen közelében, hiszen a törvényben leírtak szerint a megyéjükben számos feladatot személyesen kellett végrehajtaniuk és elvégezniük. Ennek fejében viszont olyan jövedelemhez jutottak, amely vagyonilag jelentősen a többi előkelő fölé emelte őket. A megyében keletkező királyi javak egyharmada az ispánt illette meg. A megye jövedelmeinek egyharmad-kétharmad megosztása az ispán és a király között valamilyen régi szokásra támaszkodhatott. István idején csak tiltják az ispánoknak, hogy a királyéból elvegyenek, de nem tudjuk, mennyit kapnak belőle. Az ispánok a világi előkelők legtehetősebb csoportját alkották. Magánvagyonuk nagyságáról csak Kálmán korában kapunk képet: Azok az ispánok, akiknek saját falvaikban olyan szabad embereik vannak, akiktől lovakat kaphatnak és száz penzát tudnak összegyűjteni, ebből a jövedelemből egy páncélos katonát adjanak a királynak. Ha pedig negyven penzát, egy páncél nélküli katonát adjanak; ha ennél kevesebbet (kapnak), ezt saját hasznukra tartsák meg." Az ispánokon kívül a vagyonnal rendelkezőkhöz tartoztak a vitézek (miles), akik az ispánoknál sokkal kevésbé tehetősek lehettek. Vagyonuk arányára az István kori törvényekből következtethetünk, amikor a feleséggyilkosságért egy ispán ötven, egy vitéz tíz tinó árával tartozott a rokonságnak. Az István kori állapotokhoz képest az ispánok vagyona gyarapodott; a vitézek csoportjáról nem tudunk.

85 Magyarország és szomszédai A szomszédos országokkal való kapcsolat alatt napjainkban a külpolitikát értjük. A középkorban azonban - főleg a kora középkorban - a külpolitika" a dinasztikus érdekek mentén kialakuló kapcsolatokat jelentette. Ilyen értelemben a külpolitika" egyik legjobban észrevehető megnyilvánulása a házasságkötés, amely egyszerre volt egy szövetség megteremtése, és (vagy) szolgálta a konfliktusok lezárását. A dinasztikus-családi kapcsolatokat nyomon kísérhetjük a névadási szokásokon keresztül is. István királynak egyetlen felnőttkort megért gyermeke Imre herceg volt. Imre neve a német Henrikre vezethető vissza: Heinricus > Emericus > Imre, amely utalhatott anyai nagyapjára, de császári nagybátyjára is. Említik a források, hogy Istvánnak volt egy Ottó nevű fia is, aki kisgyermekként meghalt. Az Ottó név ugyancsak a német-római császárokhoz fűződő jó viszonyról árulkodik. István és Gizella házasságából bizonyára több gyermek is született, de nem érték meg a felnőttkort. Egy kései, a 13. századból való forrás azt adja hírül, hogy Imre herceg egy bizánci hercegnőt vett feleségül. Más forrás lengyel, megint más horvát hercegnő-feleség mellett teszi le voksot. A találgatásoknak az ad táptalajt, hogy Imre hercegről igen keveset tudunk. Mint egyetlen - és uralkodásra kiszemelt - utód, a felnőttkort elérve bizonyára megházasodott. Hogy erre mikor került sor, azt nem tudjuk, mivel születési éve sem ismert. Ha abból indulunk ki, hogy az 1018 körül Magyarországra érkezett Gellért Imre herceg nevelője volt, akkor Imre ifjú évei az 1020-as évekre estek ben pedig a nyugati határszélen egy speciális határvédő egység irányítójaként szerepelt (dux Ruizorum), akkorra már el kellett érnie a felnőttkort. Házasságkötését is e körüli időpontra datálhatjuk. Miután gyermeke nem született, Imre halála után a feleség visszatért szülőföldjére. Imre szentté avatása nyomán keletkezett legendája a herceget a szüzesség példájául állítja, így házassága - ha volt is - nem kerülhetett szóba ban, szentté avatásakor a szüzesség erényének hordozójává vált, amit tükrözött I. István uralkodói díszben. Miniatúra a Képes Krónikából, 1358 után

86 ISTVÁN KIRÁLY MÜVE A német birodalmi kereszt, 11. század első harmada a 12. század első felének gondolatköre. Ekkor keletkezett Imre legendájának első változata is. A szüzesség erényét Imre alakjában erősítette az is, hogy a 12. század elején terjedt el anyai nagybátyjának, Henrik császárnak a hasonló tartalmú kultusza is. A legenda írójának nem volt fontos, hogy Imre herceg f- S i c éleiéről - fogáról - pontos adatokat jegyezzen le. István király országának szomszédai nem azonos súlyú hatalmat testesítettek meg. A két császárság volt az a politikai tényező, amely Magyarország sorsát befolyásol(hat)ta, mint a keresztény Európába való beilleszkedés során erre rámutattunk. Nyugatról egy alkalommal volt István országa támadásnak kitéve, de ezt sikerrel verte vissza. Bizánccal csak 1018 után jött létre közös határ, és a következő húsz évben Magyarországgal nem támadt konfliktusa. Nem eredményezett gyakorlati lépéseket az sem, hogy a konstantinápolyi pátriárka által tartott 1028-as zsinaton egy Ioannész nevű klerikus mint Turkia" (Magyarország neve a korabeli bizánci forrásokban) metropolitája szerepelt. Ez aligha volt több a jogigény megfogalmazásánál, amely az erdélyi Gyula és Ajtony területén működő görög rítusú egyházi intézményekre vonatkozott. Hasonló szándék vezérelhette a Turkia püspöke" pecsétet használó két püspököt (Antoniosz és Theophilaktosz) is. A bizánci egyházi fennhatóság érvényesítésének nem volt realitása, hiszen az egyházszervezel kialakításával István király a magyar egyháztartományt a latin kereszténységhez kötötten alakította ki. Ezzel együtt tovább működtek - egyikük-másikuk egészen a 12. század végéig - a már meglévő görög rítusú monostorok. Semmiképp sem szabad István király uralma idejére visszavetíteni az évi egyházszakadás eseményeit, amelynek következményei a Kárpát-medencében csak a 12. század végén lettek érzékelhetőek. Mindkét császársággal jó kapcsolata volt István királynak 1018 táján, aminek lényeges szerepe volt abban, hogy megnyílhatott a Jeruzsálem felé vezető zarándokút magyarországi szakasza. A működéshez az is szükséges volt, hogy a Balkánon abbamaradtak a bolgár-bizánci háborúk, és Bizánc fennhatósága alá tartozott a magyarbizánci határtól továbbvezető útszakasz. A Róma felé vezető zarándokút - az Alpok megkerülésével ugyancsak keresztülhaladt Magyarországon. Ennek déli - a magyar határt elhagyó - szakasza nem volt problematikus. Mindkét zarándokút forgalma" alkalmas volt arra, hogy a Magyar Királyság stabilitását hírül vigye a keresztény világban. A zarándokút megnyitása" az úton való biztonságos közlekedést jelentette, elsősorban a korabeli közbiztonságot", a zarándokok védelmét, amit akkor értékelhetünk igazán, ha összevetjük a tengeri utazás bizonytalanságaival. A 11. század közepén a tihanyi alapítólevél (1055) híres sorai Feheru varu meneu hodu utu rea" szerint a zarándokút általánosan ismert hadiút is volt, amelyet a zarándokok mellett a kereskedők is használtak. A zarándokok áthaladásáról beszámolnak a tőlünk nyugatra keletkezett források, amelynek szerzői és informátorai nyilván nem minden véleményüket hagyták az utókorra. Egy kései forrás szerint István király maga is részt vett zarándoklaton, de ez adatokkal nem támasztható alá. István király uralma idején lengyel területen I. Boleszláv ( ), II. Mieszko ( , ) és I. (Odnowiciel = Megújító) Kazimierz ( , ) uralkodtak. István királynak I. Boleszláwal való viszonyát az határozta meg, hogy István - miután 11. Henrik császár rokona volt - nem volt kitéve

87 Magyarország és szomszédai a Német-római Birodalom terjeszkedő törekvéseinek; Boleszláv viszont igen. II. Henrik császárhoz való viszonyuk magyarázza, hogy Boleszláv befogadta a legyőzött erdélyi Gyulát, majd az 1010-es években a Garam völgyében előre nyomult, és megtámadta Magyarországot. A Garam-völgyi támadás a német-lengyel konfliktus hozadéka" volt, és Boleszláv számára nem eredményezett területszerzést, bár a mai lengyel történetírás Boleszláv hosszabb felvidéki uralmát vallja. II. Konrád megváltozott politikája egyaránt érintette Magyarországot és a lengyel fejedelmet. II. Mieszko elmenekülése után, 1031-ben megjelent az a Bezprym (Veszprém) herceg, aki István király unokaöccse volt. Uralma nem tudott gyökeret ereszte- A Szent Lándzsa krakkói másolata. Az eredetit III. Ottó ajándékozta Vitéz Boleszlávnak Matildé sváb hercegnő és II. Mieszko. Miniatúra, 11, század első fele

88 A cseh herceg Szent Adalbert-legendájából a gnieznói székesegyház bronzkapuján ni, egy német krónikás híradása szerint megölték. Beszédes Mieszko fiának, Kazimierznek a ragadványneve Megújító. Valóban a német támadások és a pogánylázadások következtében szétzilálódott lengyel fejedelemséget újra kellett szerveznie. A lengyel I. Boleszláv 1018-ban hadjáratot vezetett Kijev ellen, beavatkozva a Rusz belső hatalmi konfliktusaiba, amely Vlagyimir halála (1015) után következett be. Vlagyimir fiai a szomszédos országok uralkodó családjaiból házasodtak, ebből következett a lengyel fejedelem Kijev elleni támadása, csakúgy, mint az a tény, hogy Vlagyimir egyik fia Magyarország felé menekült. Talán a segítségkérés reményében. Ez utóbbit csak vélelmezhetjük, mivel őt a Kárpátokban ellenfelei meggyilkolták. Ugyanennek a belviszálynak következtében lelte halálát Vlagyimir másik két fia, Borisz és Gleb, akiket később szentté avattak. Borisz szolgálatában állott egy György nevű magyar származású szolga, akinek tettei ismertté váltak a keleti szlávok körében. Testvére, Mózes a kijevi Barlangkolostor egyik alapítója volt. Őt később szentként tisztelték. Kevésbé ismert volta ellenére ott találhatjuk a római Szent Péter-bazilika magyar kápolnájában. Igaz, ez már a 20. századi keresztény felfogás eredménye. György, Mózes (és harmadik testvérük, Jefrém) Ruszba kerülése azt mutatja, hogy Magyarországnak a keleti szomszédsággal való kapcsolata a ll. század első felében a korábbi kapcsolat szerves folytatásának tekinthető. Az 1019-ben hatalomra jutott (Bölcs) Jaroszlav 1054-ig uralkodott, az Árpádokkal való dinasztikus kapcsolata István király halála utáni időből adatolható. Az északnyugati szomszéd, Csehország a Német-római Birodalom részeként nem volt önálló, mégis csak I. Bfetislav ( ) tudta stabilizálni a dinasztia uralmát. A Pfemysl-dinasztia fejedelmei mindig a császári törekvések mellett álltak a birodalom keleti határainál. A sztyeppe felől egyszer érte támadás Magyarországot István király uralma alatt a besenyők részéről, amelyről István nagyobb és kisebb legendája ad hírt, de évhez nem köthető módon. A király mindkét alkalommal álmából ébredve rendelte el, hogy riasszák az erdélyi seregeket, mert a besenyők támadása várható. A legenda csodának tulajdonítja a látomást, melynek eredményeként a magyar sereg felkészülten várta és vissza is tudta verni a besenyő támadást. Ismerve a besenyők mozgását a Fekete-tenger menti térségben a támadás az 1020-as években, sőt az 1030-as évek elején is bekövetkezhetett. István király unokaöccsei közül meg kell még említeni egyik leánytestvérének a bolgár trónörököstől, Gábriel Radomirtól született fiát, Peter Deljánt. Sorsa hasonlóan alakult a lengyel gyökerekkel rendelkező Bezpryméhez. Anyját eltaszította a bolgár trónörökös, és a hercegnő Magyarországon adott életet Peter Deljánnak, aki felnőve megpróbált bolgár földön hatalmat szerezni, de 1041-ben életét vesztette, amikor egy Bizánc elleni bolgár felkelés élére állt. Sajnos ez az egyetlen időbeli fogódzónk vele kapcsolatban.

89 A trónutódlás kérdése A trónutódlás kérdése A dinasztikus hatalomátadás zavarai egyrészt abból adódtak, hogy István nem tudta követni a Géza által sikeresen keresztülvitt primogenitúra gyakorlatát. A felnőttkort megért egyetlen fia, Imre herceg egy vadászat alkalmával balesetet szenvedett (1031). Halálával a közvetlen utódnak történő hatalomátadás lehetősége megszűnt. Ugyanakkor nem akart visszatérni a pogány senioratus szokásához, hiszen a távolabbi rokonságot kellett volna hatalomhoz juttatnia: neki magának fiútestvére nem lévén az unokatestvéri körbe tartozó Vazulra és leszármazottaira került volna a sor. Vazulról keveset tudunk. Neve alapján vélekedik úgy a magyar történetírás, hogy bizánci rítus szerint keresztelkedhetett meg. Ennek valószínűségét növeli, hogy testvére, Szár László Rusciából hozott feleséget magának, tehát a hagyományokkal rendelkező keleti irányú kapcsolatokat ápolták. Joggal vélhető tehát, hogy István király azért zárta ki őket a hatalom örökléséből, mivel feltételezhette, hogy nem az általa képviselt irányvonalat követik. A később keletkezett krónikaszöveg a már szentté avatott királyt ki akarta kapcsolni Vazul megvakításának történetéből. Emiatt Gizella királynét tette meg a megvakíttatás értelmi szerzőjének, aki a király tudta nélkül cselekedett. Azt állítja - nyilván valótlanul -, hogy a megvakítás hírére maga István biztatta Vazul fiait menekülésre. Vazul megvakításának tényét, fiai elmenekülését a király haragja elől, kapcsolatba szokták hozni az 1030-as években István király ellen elkövetett merénylettel, azzal indokolva a kombinációt, hogy a trónöröklésből való kitagadás váltotta ki Vazul elkeseredett tettét. De felmerült az is, hogy nem is egy, hanem két merényletet követtek el a király ellen, a másodikra pedig a király idős kora, legyengült fizikai és - Imre herceg halála után - feltehetőleg rossz lelki állapota szolgáltattak volna okot. A merénylet megtörténtét pedig a II./17. passzus támasztja alá, amely az öszszeesküvők büntetését helyezi kilátásba. Vazul fiai, András, Béla és Levente menekülése a Nyitra körüli lakóhelyükről apjuk megvakításának idejére tehető, de miután a Vazul-történet háttere ismeretlen, a menekülésről sem sokat tudunk. Vazult Nyitrán vakították meg, kézenfekvő, hogy fiai innét a csehekhez menekültek, onnét Lengyelországba, majd Bélát hátrahagyva András és Levente továbbmentek a Kijevi Rusz területére. Mindhármukról azt állítja a krónika, hogy Szár László fiai voltak, de olyan ellentmondásosan magyarázva, hogy a kutatásnak nem volt nehéz észrevenni a krónikaíró ellentmondást feloldani akaró szándékát. Egyrészt tompítani kellett a Va- Primogenitúra Az öröklési jogban az elsőszülöttet illető elsőbbség. A keresztény uralkodócsaládokban a hatalom átadásának - többnyire érvényesülő - rendje. Imre herceg temetése és Vazul megvakítása. Miniatúra a Képes Krónikából, 7358 után

90 Gizella királyné arcképe a A Hartviklegenda koronázási paláston A legenda szerint István király halála előtt Szűz Mária oltalmába ajánlotta Magyarországot. A legenda szövegében ez a haldokló király imádsága, amit inspirálhatott Nagyboldogasszony napjának (augusztus 15.) közeledése. Nagyboldogasszony különleges magyarországi tisztelete a névadásban is megnyilvánult. I. István halála. Miniatúra a Képes Krónikából, 1358 után zul és Szent István között támadt konfliktus emlékét, hogy az 1046-ban visszatérő testvérek uralmát a szent királytól való eredeztetés támasztja alá; másrészt ki kellett küszöbölni származásuk keresztény szempontból nem elfogadható voltát, ami uralkodásukra árnyékot vethetett volna. A magyar krónika híradása nyomán sejthető, hogy Vazul fiai nem keresztény házasságból származtak. E kettős feladatba belebonyolódva árulja el magát a krónikás a kései olvasó előtt; az Altaichi évkönyv pedig megerősíti a Vazul fiakról kikövetkeztetett véleményt. Másutt azt is megtudjuk, hogy a legidősebb testvér, Levente, hazatérésekor még mindig pogány volt és úgy is temették el, magányosan álló sírba, és nem monostorba vagy a templom melletti temetőbe. Ebből a tényből kiindulva alakult ki az a vélemény, hogy mindhárman (és bizánci keresztény neve ellenére apjuk, Vazul is) pogányok lehettek. Béla Lengyelföldön, András pedig a Kijevi Ruszban állt a nagyfejedelem szolgálatába. István unokaöccsének, Orseolo Péternek a felkarolása tehát mind a régebbi szokásjoggal, mind a Géza által érvényre juttatott gyakorlattal szemben állt. Nem csoda, ha István döntése nem találkozott környezete osztatlan támogatásával. Nem tudjuk, mikor került Péter a magyar királyi udvarba. Imre halálát követően kezdte viselni a dux Ruizorum" címet, ami a nyugati határvédelem ellátását jelezhette. De az sem kizárt, hogy Péter már akkor Magyarországra került, amikor apját, Orseolo Ottót II. Konrád császár Velencéből elűzte (1026). Konrád császár és Orseolo Ottó konfliktusa pedig egyáltalán nem vetítette előre azt, hogy Péter magyar királyként császári hűbért fog vállalni. Péter előtérbe kerülése azt a benyomást keltheti, hogy István király mintegy fiává fogadta" Pétert. Ebben a gondolatkörben Péter utódlása fiktív módon akár a primogenitura érvényesüléseként is felfogható. A trónöröklés kérdésének dilemmája, nevezetesen, hogy igazán megnyugtató megoldást nem talált, valamint az életkora miatti betegeskedés (abban a korban a minimum 58, inkább a hatvanas évei közepén járó király) valós képét örökíthette meg a nagyobbik legenda. A kínálkozó trónöröklési megoldás szkeptikussá is tehette életműve folytatását illetően. Teljes mértékben valósnak gondolhatjuk azt az országfelajánlás" történetet, amit a Hartvik püspök által írott életrajzban olvashatunk. Hasonlóan cselekedett a 990-es évek elején a lengyel Mieszko is, amikor a trónutódlás kérdésében Szent Péter egyházához fordult.

91 A trónutódlás kérdése Szent István felajánlja az országot Szűz Máriának, oltárkép a székesfehérvári bazilika főoltárán Székesfehérvár, Székesegyház A főoltárt Mária Terézia megbízásából a császári főépítész, Franz Anton Hillebrandt készítette között. Az oltárképet a bécsi akadémia tanára, Vinzenz Fischer festette 1775-ben. A király arcvonásain Mária Terézia ekkor már elhunyt férjének, Lotharingiai Károlynak képmása fedezhető fel. Az oltárhoz tartozó domborművön Mária Terézia arca Szent Erzsébet portréján látható.

92 ISTVAN KIRÁLY MÜVE Az államszervezés mérlege" István király uralkodásának mérlegét minden bizonnyal első királyunk maga is levonta. Hogy milyen koncepció alapján folytatta átalakító munkáját, azt az Intelmek és a törvények elemzése során láttuk. Az a törekvése is egyértelmű, hogy a királyi hatalmat egyetlen felnőtt fiának akarta átadni a primogenitúra jegyében. Nem tudjuk, hogy ez a szándéka kiváltott-e konfliktust, vagy ahhoz vezetett volna, hiszen Imre herceg apját hét évvel megelőzve távozott az élők sorából. A király környezetében élő elitnek (királyi tanács) nyilván az volt az elképzelése a hatalom örökléséről, hogy amíg a dinasztiának van élő tagja, addig a dinasztián belüli öröklés a természetes. A dinasztián belül - a korábbi törzsi hagyományok és a keresztény királyság szempontjából is - csak a férfiági öröklés volt elfogadható, ezzel István királynak is tisztában kellett lennie. Nem lephette meg Vazul törekvése, mégsem kívánta utódjává tenni. A szakirodalom általános vélekedése szerint István a megkezdett politikának folytatását szerette volna biztosítva látni. Mint fentebb utaltunk rá, Vazul erre nem látszott alkalmasnak. Másik oldalról nézve tudnia kellett a királynak, hogy a megkezdett szervezőmunkája befejezetlen maradt. Ezen a ponton jutunk vissza ahhoz a kérdéshez, hogy vajon meddig jutott István király az államszervezésben, hol tartott ez a folyamat, és az a struktúra, amit létrehozott, kimeríti-e már az állam fogalmát? Befejeződött-e az ország kereszténnyé válása? Erre az utóbbi kérdésre könnyebb a válasz: nem. Elég csak az 1046-ban bekövetkezett pogánylázadásra vagy az évi megmozdulásra gondolnunk, ez belátható. Noha a törvények a keresztény életmódot, a kereszténységnek megfelelő szokások kialakulását és megerősítését segítették, a mentalitás megváltozásához kevés lehetett István király négy évtizedes uralma. A pogány gondolkodásmód fennmaradását segítette a továbbra is domináló állattartás, amely a téli-nyári szállásváltó életmódot fenntartotta. Az állattartás dominanciáját mutatják a tinó értékében kiszabott büntetéstételek a törvényekben. Az állattartással együtt járó, kevésbé helyhez kötött életmódról árulkodik az a paszszus, amely megszabja, hogy ne menjen messze a falu a templomtól". A kevésbé helyhez kötött életmódot fenntartotta továbbá a földművelésnek az a formája is, amit vad talajváltó gazdálkodásnak nevezünk; azaz amit a földet kimerülésig művelő, majd továbbvándorló faluközösség jelent. Végül is mind az állattartás, mind a földművelés korabeli szintje egy kevésbé szilárd településszerkezetet eredményezett, amelyből csak a 11. század végére kezdett kialakulni a letelepedett életmód és a falu mint a település egysége. A letelepülés folyamata másutt (a környező közép-európai országokban) is hasonló volt, azzal a különbséggel, hogy ott nem volt jelen a nomád állattartás hagyománya. Magyarországon a falurendszer kialakulása a ll. század utójára esik - a század közepének krízise után. A várak köré szerveződő adminisztratív központok kialakítása jelentős mértékben lezajlott István király idején, de nem fejeződött be. A vármegyék számát illetően hallgatnak a források, de bizonyos, hogy a ll. század folyamán számolhatunk újabbak létrejöttével, sőt nagy valószínűséggel még a 12. században is. Ez újfent a né-

93 Az államszervezés mérlege" pesség 11. század közepi mobilitásából következtethető ki. A comitatusok élén álló ispánok kezében összpontosult a katonai hatalom, a tisztségviselők kinevezésén keresztül az irányítás teljes egészében a király kezében volt, és lényegében a királyi hatalom alapját képezte. Az uralkodó ezzel katonai téren megszüntette a nemzetségek befolyását, és az ország ügyeiben csak azok jutottak szerephez, akik a király iránt hűséget tanúsítottak. Mivel István uralkodásában meghatározó jelentése volt az úgynevezett államszervező harcoknak, a győzelmet követően az uralkodó hatalmát a katonai jelenlét biztosította. Mivel a várak rendszere alkalmas volt egyéb feladatok ellátására (igazságszolgáltatás, adószedés, törvények végrehajtatása, illetve annak ellenőrzése) is, az uralkodó élt ezzel a lehetőséggel, de a váraknak (illetve az ispánoknak) nem mindegyikét ruházta fel nem katonai jellegű feladattal. Az intézményrendszer kialakulása felé ez egy jelentős lépés volt, de úgyszintén nem fejeződött be. Mivel a vármegyék alapfunkciója a katonai volt, és erre épült a többi feladat végrehajtása, kulcskérdés volt a királyi hatalom szilárdsága; azaz ezért nem volt mindegy, milyen legitimációval rendelkezik a következő uralkodó. Az 1038 utáni konfliktusokból kiderül, hogy a kialakított rendszer nagyon erősen függött az uralkodó személyétől (nemcsak Magyarországon, hanem a korszakban másutt is), a rendszer intézményjellege nem tekinthető szilárdnak. A nemzetségek előkelőit - a királyi adományokkal - megerősítette vagyoni helyzetükben, de a nemzetségen belüli viszonyok átrendeződése valójában nem történt meg, erre csak a 11. század közepénekmásodik felének társadalmi viharaiban kerül majd sor. Az egyházi intézményrendszer kiépülése sem fejeződött be: a középkori tizenkét püspökség közül nyolcat lehet bizonyosan István alapításának tekinteni. A tízfalunkénti plébániaszám a századi templomos helyek számával (3-4 falunként) összevetve ugyancsak a kezdetekről tanúskodik. A közép-európai országokkal összevetve viszont jelentős az egyházi hierarchia alsó szintjének kiépítése. Az egyházkormányzat középső szintje viszont még teljességgel hiányzik. Megjelent továbbá az írásbeliség, a pénzverés, de a fennmaradt oklevelek és érmék száma nem jelentős. Ezen a téren is azt állapíthatjuk meg, hogy megjelentek az államiságnak fontos jellemzői, de csak a kezdeti lépések szintjén. A fentiek miatt úgy véljük, hogy a barbár törzsi viszonyok jelentős átalakítása, az intézményi struktúra kialakítása megkezdődött, de nem fejeződött be István király uralkodásának négy évtizede alatt. Első királyunk jelentős sikereket ért el a katonai szervezet átformálása terén: ennek köszönhető az ország függetlenségének megvédése mind nyugatról, mind a sztyeppe irányából. Ennek köszönhető az is, hogy szomszédos országoknál sikeresebb tudott lenni például a kereszténység terjesztésében, mivel igénybe vette az ispánok kezében összpontosuló katonai erőt. Ennek ellenére azt mondhatjuk, hogy az államszervezés nem fejeződött be, és az állami intézményrendszer megalapozásának csak a kezdetei történtek meg. A rendszer sérülékenységét az 1038 után bekövetkező krízis mutatta meg. I. István lovagi díszben. A Képes Krónika miniatúrái a 14. századközepén készültek, a lovagi öltözetben való ábrázolás az Anjou-kor szokása szerinti. A szent királyelödök kultuszának ápolása a 14. századi Európában mindenütt nagyon intenzív volt

94

95 István király az utókor szemében Az új dinasztiaalapító: a szent király 96 A szent király mint jogforrás 100 Tárgyi és szellemi örökség 102

96 ISTVÁN KIRÁLY AZ UTÓKOR SZEMÉBEN Az új dinasztiaalapító: a szent király A székesfehérvári bazilika romjai. Légi felvétel A keresztény államot megszervező Géza és István hatalma az őseiktől örökölt karizmával rendelkezett. Elődeik uralmát helyreállítandó indítottak harcot a Kárpát-medence más törzsei ellen. Minden bizonnyal élt még az Árpád-ház és a honfoglalás hagyománya is. A barbár társadalmak senioratus rendje szerinti hatalomátadást Géza megszegte, és ugyanezt tette István is: Orseolo személyében ráadásul női ágú rokonában találta meg utódját. István trónra kerülve a koronázással megteremtette a maga új, keresztény alapokon nyugvó legitimációját. Orseolo Péter számára István jelölése nem jelentett általános elfogadottságot, két részre bomló uralma egyik szakaszában sem sikerült helyzetét megszilárdítania.

97 Az új dinasztiaalapltó: a szent király A 11. század második felében uralomra jutott Vazul fiak: I. András ( ) és I. Béla ( ) legitimációs problémával küszködtek. Az ő esetükben uralmuk jogszerűségét a krónikás azzal kísérelte meg alátámasztani, hogy István király - számukra pozitív - döntéséből vezette le. Ehhez meg kellett alkotni egy olyan történetet, melyben Vazul megvakítása István király akarata ellenére történt. Így született az a fikció, amely Vazul megvakítását Gizella királyné ármánykodásaként tálalta. Később a megkoronázott Salamon királyt ( ) legyőzve jutott trónra I. Géza ( ) és I. László király ( ). A jogszerűség tekintetében az ő helyzetük is problematikusnak volt mondható. László uralma jogosságának alátámasztására fordult az államalapító király felé, akinek ekkorra már spontán kialakult kultusza lehetett. Ez vezetett a szentté avatások eseménysorozatához. A keresztény hagyományteremtés fontos állomásának tekinthető az évi szentté avatások sora. A dinasztia szempontjából legfontosabb István király testének felemelése volt. Mivel László nem egyenes ági leszármazottja volt Istvánnak, a szentté avatással mégis hozzá való kötődését erősítette és saját uralmát tette törvényessé általa. A szentté avatások sora Gellérttel kezdődött, majd István király és Imre herceg következtek; végül a Nyitra környéki remeték, András-Zoerard és Benedek kanonizálására került sor. Az utóbbiak megmaradtak a lokálisan tisztelt szentek sorában, de a másik három frissen kanonizált szent ünnepét a kötelezően megünneplendők között sorolja fel a szabolcsi zsinat (1092) határozata. A kanonizálásokra VII. Gergely pápa tudtával került sor, aki helyeselte, hogy mindazoknak testét felemeljék, kik Pannóniában a keresztény hit magvait... hintve" térítettek. István király térítő tevékenysége és Gellért mártír halála elégséges feltétel a szentté avatáshoz, Imre kanonizációja magyarázatot igényel. Imre herceg tragikus, vadászbalesetben elszenvedett halála (1031) akár a mártíromság megvilágításába is kerülhetett, de az aszketikus életmód hangsúlyozása 1083-ban még nem feltétlenül volt aktuális. A három különböző bevezetővel ellátott, de lényegében egyetlen szövegváltozatot tartalmazó Imre-legenda a 12. század első felében keletkezhetett. Ennél pontosabban határozta meg az Imre-legenda keletkezésének idejét Szovák Kornél, aki közöttinek gondolja. A legenda szerzője ismeretlen, de sokszor felmerül azonosítása azzal a Fulcóval, aki elkísérte Álmos herceget a szentföldi zarándokútra. A legenda keletkezésére hatással lehetett az a körülmény, hogy II. Henrik császár (aki Imre herceg anyai nagybátyja volt) és felesége, Kunigunda önmegtartóztató házasságának kultusza épp a 12. század elején kezdett népszerűvé válni. A rokoni kapcsolat okot, az Imre herceg életéről való hiányos ismeretek pedig lehetőséget teremtettek a szentkultusz formálásához. Gellért püspök ünnepe már szerepel a szabolcsi zsinat szerinti megtartandó ünnepek között, a fennmaradt legendaszöveg pedig csak a század Imre herceg pannonhalmi szerzetesek között. Jelenet Szent Imre életéből a Magyar Anjou Legendáriumban

98 ISTVÁN KIRÁLY AZ UTÓKOR SZEMÉBEN Szent István és Szent Imre képe III. András házi oltárán fordulójáról származik. Az a feltételezett őslegenda sem datálható egyértelműen, amelyből mindkét szövegváltozat levezethető: van olyan vélemény, mely szerint a szentté avatás körüli időpontra helyezi, de olyan is, amely csak a 12. század közepére. Ugyancsak megelőzte a szentté avatást István király kultusza és legendája. Szent István életéről készült három legenda közül az első, a nagylegenda (Legenda maior) keletkezhetett 1083 előtt, mivel a szöveg nem tudósít a szentté avatás eseményeiről, míg a kisebb legenda (Legenda minor) igen. Igaz, a nagylegenda nem említi sem a király halálát, sem a temetését, noha a szerző számára e tények ismertek voltak. Felvetődött annak lehetősége is, hogy a nagylegenda szövege megcsonkulva maradt ránk, de a harmadik életrajz készítője, Hartvik püspök még ismerhette. Az általánosan elfogadott datálás szerint a nagylegenda között készülhetett, a kislegenda pedig 1083 körül. A két szöveg felhasználásával és kiegészítésével alkotta meg Hartvik a róla elnevezett legendaváltozatot Kálmán király megbízásából. A megírás időpontjául legújabb kutatásaiban Thoroczkay Gábor az közötti éveket jelölte meg ben a Hartvik készítette legendát mutatták be a pápai kúriában, ezzel ez a változat vált autentikussá. A fennmaradt másolatok száma, illetve az a tény, hogy a breviáriumokban csak a Hartvik-féle István-legenda szerepel, arról tanúskodik, hogy a későbbiekben a három legenda közül ez vált a legnépszerűbbé. Érdemes arra is figyelnünk, milyen elemekkel bővült Hartvik szövege a két előzőhöz képest. A három legenda közül csak Hartviknál olvasható a koronaküldés története, amely nagyvalószínűséggel a megbízó Kálmán királynak, illetve udvarának felfogását tükrözte; nevezetesen azt, hogy a királlyá koronázás jelenti a törvényes hatalmat - megváltoztathatatlanul. Ez a felfogás Álmos herceggel szemben Kálmán király uralmának eszmei alátámasztásául szolgált. A Szent István legendáit őrző Ernst-kódex egy lapja A válságok korát lezáró és a királyságot megerősítő uralkodó, Könyves Kálmán volt az első, aki Székesfehérvárra temetkezett Szent István király mellé. Ezzel hagyományt teremtett, illetve véglegessé tette azt, hogy az Árpád-házi magyar királyok Szent Istvánt tekintették dinasztiaalapító ősüknek, és a szent királytól való származásukat hangoztatták. Szent István nyugvóhelye, Székesfehérvár már a 11. század folyamán igazolhatóan a királlyá koronázások helyszínévé vált, amint erről Péter és I. András korona-

99 zása tanúskodik. Kálmántól kezdve a királyi temetkezések is itt történtek. Szent István kultusza a László kori szentté avatással hivatalossá vált, majd Kálmán további intézkedéseivel (például a Hartvik-legenda megíratása, törvények áttekintése) megerősödött. Nem véletlen, hogy Kálmán király volt az első, aki egyik gyermekét István névre keresztelte. Joggal tette fel a kérdést Györffy György, hogy vajon a Szent Korona mint tárgy megalkotása nem Kálmán nevéhez fűződik-e? A kutatás jelenlegi álláspontja szerint azonban inkább III. Béla jöhet szóba, aki a császári zárt koronatípus mintáját követhette. A Kálmán által felvállalt István-hagyomány, illetve a Hartvik-legendában kifejezésre juttatott elképzelés a koronázás és a legitim uralom összefüggéséről egyértelműen a regnum hagyomány meglétéről és kiforrottságáról tanúskodik. Ennek megfelelően a Magyar Királyság regnum, amelynek megkoronázott uralkodóját örökletesen rexként ismerik el a korabeli Európában. Jelentősége különösen abban az összefüggésben domborodik ki, hogy örökletes jogú királykoronázás, ellentétben a szomszédos cseh területtel, ahol a királyi cím csak a század fordulójától nem személyhez kötött, Lengyelországban pedig csak 1320-tól létezett; a Balkánon a Bizánci Birodalomból kiszakadó területek (Bulgária, Szerbia) uralkodói pedig csak Bizánc hanyatlása következtében érték el ezt. A királykoronázás esetében maga a tény és a jog a fontos, másodlagos, hogy milyen koronával történik. Szent István személyének a koronával mint tárggyal való összekapcsolása nagy valószínűséggel csak a 13. században következett be, amikor a szent király nyomán a korona is megkapta a sacra" jelzőt. Szent István fejereklyetartója, 18. század Szent István lábszárcsontját őrző ereklyetartó

100 ISTVÁN KIRÁLY AZ UTÓKOR SZEMÉBEN A szent király mint jogforrás Szent István dubrovniki fejereklyetartója A Szent Jobb A zzal, hogy I. László király véghez vitte István király, Imre herceg, Gellért püspök és a nyitrai remeték szentté avatását, az évi szabolcsi zsinaton pedig törvénybe iktatta ünnepük évenkénti kötelező megünneplését, megteremtette annak lehetőségét, hogy a magyar társadalom a keresztény közegben megtalálja saját példaképeit. I. László személy szerint uralmát István uralkodásának folytatásaként értelmezte, ezzel mintegy új dinasztiaalapítóvá tette. Kálmán pedig azzal, hogy Székesfehérváron temetkezett, újabb elemmel gazdagította Szent István kultuszát. A szent király nyugvóhelye a koronázások kizárólagos helyszínévé kezdett válni, és minden tárgy jelentőséget kapott, amelynek köze lehetett István király személyéhez. A Pannonhalmának adományozott miseruha, amelyen István egyetlen hitelesnek tekinthető ábrázolása található, bekerült a koronázási jelvények eszköztárába. A 12. században új keretbe foglalták azt a kristálygömböt, amelyhez első uralkodónknak szintén köze lehetett. Az idő múlásával így kapta szent jelzőjét a korona, amiről a 13. században senki nem tudta, de mindenki hitte, hogy valóban István királyé volt. A hagyomány kialakulása után a valóság a középkori embereket nem érdekelte. A koronázási szertartás körülményei - a szent királyhoz kötődő tárgyak szimbolikája - így vált jogforrássá az uralom birtoklása szempontjából. A későbbi uralkodók, nemcsak az Árpád-háziak, hanem például a magyarországi Anjouk is a szent királyok nemzetségéből valónak" tartották magukat; azaz István király a keresztény uralkodóház megalapítójává vált. Minden tárgynak jelentősége volt, amihez Szent Istvánt kapcsolták. A 12. század közepén (1152-ben) II. Géza király a halicsi hadjáratában is magával hordott egy keresztet, amelyről állította, hogy Szent Istváné volt. Békekötéskor arra eskette meg ellenfelét. Kitüntetett helyük volt a Szent István testéből származó ereklyéknek, a Szent Jobbon kívül koponyaereklyékről van tudomásunk. A Szent Jobb történetére a szentté avatáskor derült fény, amikor a székesfehérvári bazilika középvonalában elhelyezett szarkofágot felnyitották, azaz a szent testét felemelték". A Hartvik-legenda elbeszélése szerint egy gazdag bihari családból származó előkelőt, Merkúrt László király kitiltott a ceremóniáról, nehogy a szent ereklyékből valamit ellopjon". A kitiltás oka egy korábbi lopás lehetett, amelyre a Bihar megyei Szentjobb-apátság alapítólevele utal, hogy Merkúr a Szent Jobbot saját családi monostorába vitte. A Szent

101 A szent király mint jogforrás 101 Jobb tehát nem a szentté avatáskor, hanem korábban tűnt el. Györffy György vélte úgy, hogy a ll. századi zavargások során a Szent Jobbot a királyi kincstárba vitték, onnét lopta el Merkúr. A király megbocsátott Merkúrnak és egy új monostor építését engedélyezte a Szent Jobb tiszteletére, innét kapta a Szentjobb nevet az apátság szomszédságában létrejövő falu. A Szent Jobbnak a magyarországi török uralom kezdetén nyoma veszett. A 18. században (1771) vásárolta vissza Mária Terézia a raguzai (ma Dubrovnik) domonkosoktól, ahová a rend adatai alapján a 16. század végén került. A kultusz eredményeként szaporodott azoknak a településeknek a száma, amelyek Szent István nevét viselték, de István királyhoz köthető az az 52 település is, amely a Szentkirály nevet viselte. Az ilyen típusú helynév annak nyomán alakult ki, hogy a település templomának védőszentje Szent István király volt. A kultusznak a magyar határokon kívüli hatásáról tanúskodik, hogy III. Boleszláv lengyel fejedelem Szent István székesfehérvári sírját tekintette zarándoklata céljának. Az idő múlásával Magyarországon jogforrásnak kezdtek számítani István király adományai is, nemcsak az írásbeliek, hanem a szóbeliek is. Kálmán törvénye, amikor 1100 körül szabályozta az öröklés rendjét, kiemelte, hogy a Szent Istvántól kapott adományok ősi birtoknak számítanak, és így az egész nemzetségen belül öröklődnek; a későbbi adományok öröklési lehetősége pedig ennél szűkebb körre terjedt ki. Kálmán király törvényeiben több helyen István rendelkezéseit tekintette mérvadónak. A 13. század elejétől terjedt el a szent király szabadjai elnevezés a várjobbágyok egy csoportjára. Mivel a hagyomány szerint Szent Istvánhoz kötődött a vármegyék létrehozása, a vármegye előkelőbb várjobbágy rétege a saját szabadságát a szent királytól eredeztette. E várjobbágyok valójában szegényebb réteghez tartoztak, ők A Szent Jobbot őrző budapesti Szent István-bazilika Hild József 1845-ben kapott megbízást a plébániatemplom megtervezésére, s a terveket klasszicista stílusban készítette ben újabb tervváltozatot készíttettek, ez már a klasszicista elemek mellett romantikus jegyeket is mutatott. Hild halála után Ybl Miklós folytatta a munkát. Megtartotta a Hild-féle alaprajzi rendszert, de már az érett reneszánsz elemeit felhasználó, festői kialakítású, monumentális épületet tervezett. Megváltoztatta a portikuszt, megnyújtotta a kupoladobot, és áttervezte a romantikus toronylezárásokat. Kauser József tervei alapján készült el a templom végleges belső dekorációja. Hatvan évvel a tervezés megkezdése után, 1905-ben fejezték be a bazilika építését. maguk, mint senkinek sem a szolgái", kö telezettséggel tartoztak a királynak, valója ban a királytól függő népességbe tartoztak. A 13. században szabad útjuk nyílt a köznemesség soraiba való felzárkózásra. A törvényhozáshoz kapcsolódik az évi Aranybullának az a passzusa, amelyben a király ígéretet tesz, hogy minden évben Szent István ünnepén (augusztus 20-án) Székesfehérváron fog tartózkodni, és a hozzá fordulók ügyében intézkedik - vagy a király helyett a nádor. A Szent Jobbot a régi ereklyetartóban emlékérem, 1773 ábrázoló

102 ISTVÁN KIRÁLY AZ UTÓKOR SZEMÉBEN Tárgyi és szellemi örökség Első királyunk személyes tárgyaiból semmi sem maradt, csupán néhány olyan tárgy, amelyről vélelmezzük, hogy köze lehetett hozzájuk. Az egyik a Bécsben őrzött úgynevezett Attila kardja" (más legenda szerint Nagy Károly kardja), amely valójában egy 10. századi fejedelmi szablya. Elképzelhető, hogy ez az a fegyver, amelyet Anasztázia királyné ajándékozott a német császári udvarnak, amiért fiát, Salamont visszasegítették a magyar trónra (1063). A legenda pedig már német földön alakulhatott ki. A másik ilyen tárgy a prágai Szent Vidkatedrálisban őrzött kard, amely talán a 13. században került a cseh fővárosba, amikor IV. Béla leánya, Anna hercegnő bátyja elől oda menekült, és magával vitte a királyi kincstár számos értékes darabját. (Sajnos, konkrétan nem tudjuk, hogy mit.) Ennél kétségesebb a Prágában őrzött úgynevezett Vencel-sisak és a Bécsben őrzött tarsoly. A sisak 10. század végi, így Szent Vencelé egészen biztosan nem lehetett. A Bécsben található tarsoly bizánci és szláv hatásokat ötvöző munka, kétes az eredete. Csak közvetett kapcsolata lehetett a később koronázási palástnak nevezett miseruhával, amelyet István Gizella királynéval együtt adományozott Pannonhalmának. A miseruha nagy valószínűséggel bajor földön készült. A tárgyak közül legbiztosabban Szent Istvánhoz kötődik a Székesfehérváron megtalált kőkoporsó, amelyet egy antik szarkofágból faragtak át, és a bazilika közepén került elő, ahová a Hartvik-legenda szerint István királyt eltemették. Az építkezések közül kiemelkedik a székesfehérvári társaskáptalan alapítása és a Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt bazilika, amelyből a magyar királyok panteonja lett. Nagy veszteség, hogy a török hódoltság idején megsemmisült. Székesfehérvár esetében nem tudjuk, de valószínű, hogy itt is a századi átépítés lett a sorsa, mint a többi István kori építkezésnek. Legfeljebb egy-egy részlet őriz valamit a 11. századi eredetiből (Esztergom, Pannonhalma, Pécsvárad, Székesfehérvár). Ha tágítjuk a kört, és István kortársainak építkezéseiről is említést teszünk, akkor szélesebb a kör. Mindenekelőtt a püspöki székesegyházak felépítésére gondolhatunk, de egyáltalán nem biztos, hogy az István király korában alapított püspöki Szent István szarkofágjának hosszanti oldala

103 Tárgyi és szellemi örökség székesegyházak a király életében el is készültek, hiszen a nagyobb templomok felépítése évtizedeket vett igénybe. Például az 1009-ben alapított pécsi püspökség székesegyházát csak Péter király uralma idején szentelték fel. Megemlíthetjük a király nádora, Aba Sámuel által épített feldebrői templomot, amely bizánci jellegzetességekkel rendelkezik. Jó lenne ismerni a király lakhelyét, a palotát, de erre csak az Árpád-kor későbbi századaiból vannak adatok. A legkorábbi uralkodói központban, Esztergomban végzett ásatások a 12. század végi, III. Béla kori palota maradványait tárták fel. Az első ezredfordulón ennél egyszerűbb, a római Castrum maradványait felhasználva épült fel a legkorábbi vár. A királyi udvar folyton mozgásban volt, István korára vonatkozóan az oklevelek alacsony száma miatt ez sem rekonstruálható. Azok a helyszínek, amelyek Szent István idején az ország fontos pontjai lettek, az Árpád-házi királyok idején továbbra is fontosak maradtak. Ebben szerepet játszott a Szent István személyéhez kötődő hagyomány. Nemcsak a közvetlen utókor, hanem a későbbi évszázadok is példának tekintették István király személyét és tisztelettel vettek körül mindent, ami hozzá fűződött. A források gyér száma, a szent uralkodó valós és a szentek legendájára jellemző toposzokkal teli életrajza lehetővé tette, hogy minden korszak megtalálja alakjában azt, ami az adott időben fontos és kiemelendő. Nem csoda, ha Szent István országot alkotó munkájáról, tevékenységéről sokféle kép élt és él a köztudatban, az ábrázolásokban, az irodalomban és az egyházi tradícióban. A maga módján mindegyik igaz, de csak részigazság, hiszen a teljes kép megrajzolása a forrásadottságok miatt nem lehetséges. A csekély mennyiségű forráson is átszűrődik egy nagy formátumú, koncepciózus uralkodó alakja, aki világos célokat tűzött maga és kortársai elé. Támaszkodott azokra, akik elfogadták célkitűzéseit, de félreállította azokat, akik nem. Egyszerre őrzött meg hagyományokat, és ment velük szembe, hogy elinduljon a korabeli magyar valóságból egy keresztény királyság megteremtésének útján. Szent István szobra Esztergomban. Melocco Miklós alkotása

104 AJÁNLOTT IRODALOM Ajánlott irodalom Forrásközlések A honfoglalás korának írott forrásai. Szerkesztette: Kristó Gyula. Olajos Teréz, H. Tóth Imre, Zimonyi István közreműködésével. Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 7. Szeged, Az államalapítás korának írott forrásai. Szerkesztette: Kristó Gyula. Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 15. Szeged, Árpád-kori legendák és Intelmek. Szerkesztette: Érszegi Géza. Budapest, István király emlékezete. Szerkesztette: Györffy György. Fordította: Kurcz Ágnes. Budapest, Karácsonyi Béla-Szegfű László (ford.): Szemelvények Gellért Deliberatio-jából. In: Világosság 77(1976) old. Moravcsik Gyula: Az Árpád-kori magyar történet bizánci forrásai. Budapest, Szent István király Intelmei és törvényei. Fordította: Bollók János, Kristó Gyula. Zlinszky János előszavával. Budapest, Szakirodalmi feldolgozások Bakay Kornél: A magyar államalapítás. Magyar História. Budapest, Bogyay Tamás: Stephanus rex. Budapest, Bóna István: Az Árpádok korai várairól. Debrecen Bónis György: Szent István törvényeinek önállósága. In: Századok7\ (1938) old. Emlékkönyv Szent István király halálának kilencszázadik évfordulóján. I-III. Budapest, Font Márta: Új rend és ősi hagyomány. Gondolatok a Szent István kori kormányzati struktúráról. In: Milleniumi Muratáj, Lendva, old. Font Márta: Korona és/vagy kard. Az uralkodáshoz való jog elismer(tet)ése Közép- és Kelet-Európában. In: Ezredforduló-századforduló-hetvenedik évforduló. Ünnepi tanulmányok Zimányi Vera tiszteletére. Szerkesztette: J. Újváry Zsuzsanna. Piliscsaba, old. Gizella királyné (985 k.-1060). Szerkesztette: Koszta László, Homonnai Sarolta. Veszprém Györffy György: István király és műve. Budapest, Jánosi Mónika: Törvényalkotás a korai Árpád-korban. Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 9. Szeged Klaniczay Gábor: Az évi magyarországi szentté avatások. In: Művelődéstörténeti tanulmányok a magyar középkorról. Szerkesztette: Fügedi Erik. Budapest, old. Koszta László: Írásbeliség és egyházszervezet. Fejezetek a középkori magyar egyháztörténetből. Capitulum III, Szeged Kovács Éva-Lovag Zsuzsa: A magyar koronázási jelvények. Budapest, Kristó Gyula: Levédi törzsszövetségétől Szent István államáig. Budapest, Kristó Gyula: Tanulmányok az Árpád-korról. Budapest, Kristó Gyula: A vármegyék kialakulása Magyarországon. Budapest, Kristó Gyula (szerk.): Az államalapító. Budapest, Kristó Gyula: Magyarország története Budapest, Kristó Gyula: A tizenegyedik század története. Magyar századok. Budapest, Kristó Gyula: Írások Szent Istvánról és koráról. Budapest, Kristó Gyula: Magyarország népei Szent István korában. In: Századok 134 (2000): old. Kristó Gyula-Makk Ferenc: Az Árpád-ház uralkodói. Budapest, Makk Ferenc: Magyar külpolitika ( ). Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 2. Szeged, Mályusz Elemér: I. István születési éve. In: Levéltári Közlemények 39 (1968) old. Mályusz Elemér: Egyházi társadalom a középkori Magyarországon. Budapest, Mesterházy Károly: Régészeti adatok Magyarország századi kereskedelméhez. In: Századok 127 (1993) old. Püspöki Nagy Péter: Piacok és vásárok kezdetei Magyarországon I. Az Árpád-kori vásártartás írott emlékei és azok kritikája az államszervezéstől a tatárjárásig. Bratislava, Ripoche, J. P.: Bizánc vagy Róma? Magyarország vallásválasztási kérdése a középkorban. In: Századok 111 (1977) old. Szegfű László: Sarolta. In: Középkori kútfőink kritikus kérdései. Szerkesztette: Horváth János-Székely György. Budapest, old. Szent István és az államalapítás. Szerkesztette: Veszprémi László. Budapest, Székesfehérvár évszázadai Szerkesztette: Kralovánszky Alán. Székesfehérvár, Szűcs Jenő: István király Intelmei - István király állama. In: Nemzetes történelem. Budapest, old. Tóth Endre: A magyar koronázási jelvények. Budapest, Tóth Endre: A magyar koronázási jelvényekről. In: A magyar államiság első ezer éve. Szerkesztette: Font Márta-Kajtát István. Pécs old. Zsoldos Attila: Az Árpádok és alattvalóik. Debrecen Zsoldos Attila: Confinium és marchia. (Az Árpád-kori határvédelem néhány intézményéről.) In: Századok 134 (2000) old.

105 MAGYARORSZÁG T Ö R T É N E T E Főszerkesztő Romsics Ignác I. őstörténet és honfoglalás 3. Válság és megerősödés Nagy uralkodók ós kiskirályok a 13. században 5. Az Anjouk birodalma Luxemburgi Zsigmond uralkodása A Hunyadiak kora Mohács felé A három részre szakadt ország Romlás és megújulás II. A Rákóczi-szabadságharc Megbékélés és újjáépítés A nemzeti ébredés kora Forradalom ós szabadságharc Polgári átalakulás és neoabszolutizmus A dualizmus kora Világháború és forradalmak A Horthy-korszak Magyarország a második világháborúban 20. Demokráciából a diktatúrába Az 1956-os forradalom és szabadságharc 22. A Kádár-korszak A Harmadik Magyar Köztársaság Időrendi áttekintés