El-Caminom 1.oldal. EL Camino. egy Út gondolatokkal, érzésekkel

Átírás

1 1.oldal EL Camino egy Út gondolatokkal, érzésekkel

2 2.oldal Bevezető (Ráhangolódás az útleírásra, néhány gondolattal) Se író, se költő nem vagyok, csak mesélő, így ELMESÉLEK egy történetet, ami Velem kapcsolatos, dokumentaristaként, az El Camino gondolatiságával; értelmezésem szerint Ahogy, az angolszász területen kezdik a mesét: (Once Upon a Time) Egyszer volt, hol nem volt Volt egyszer egy Baráti Társaság, egy nagy baráti társaság, az alábbi torta hasonlattal: Kezdetben volt egy ízben gazdag, hatalmas, sokszínű torta, ahová Mindenki, aki jött; bele tette azt, amit magával hozott ; és amikor megéhezett, annyit vehetett ki belőle, amennyit csak szeretett volna, akart; és még mindig sok maradt a tortából Majd, idő múltával, már mások (néhányan) mondták meg, hogy ki, mit és mennyit tegyen bele A torta pedig egyre kisebb és kisebb lett, szegényesebb, a színe is megfakult, íze már nem volt olyan gazdag, mint kezdetben majd ezzel egy időben, azok kezdték osztani a tortaszeleteket, akik megmondták, hogy mit lehet beletenni, kinek többet, kinek kevesebbet, néhány barát szimpátiájától függően, és dolgozd fel! jelszóval Nos, ez egy intellektuális Felnőtt mese. Több idősíkban játszódó történettel. Kissé rácsodálkozva arra, hogy milyenek is vagyunk, ott legbelül, és kisebb nagyobb csoportot alkotva. Elemezve törvényszerűségeit, amikor részesei vagyunk egy-egy eseménynek, majd kiemelkedve belőle; kívülről, és felülről látva gyarlóságunkat, próbálkozásainkat Hatalmat birtokló, felnőtté vált gyerekekről szól a mesém, magamat is beleértve egy kis adok-kapokkal, intrikusan, sokszor kifakadva. Gyakorta nyuszi módon, vagy határozottan fellépve; védve másokat, sokszor magunkat.., ki-ki habitusa, tulajdonságai szerint.. Mesém, történetem, egy fajta társadalmi jelenség is, a felgyorsult életünk sajátossága... és a végén, nincsen Végkövetkeztetés. Két nézőpont, szemlélet, világnézet, gondolkodásmód, ütközik össze, mindenki habitusának megfelelően, kiszámítható módon, kompromisszumok NÉLKÜL Idő múltával, már többről is szó volt, mint a közösen eltöltött vidám, lazuló pihenés, önfeledt szórakozás pillanatairól. Vége felé, már a Hatalom, birtoklás került előtérbe. Ki mit, és hogyan tehet a baráti Társaságban belül, és Ki uralkodjon Mások felett, vagy éppen nem. Társaságon belül (Baráti Társaság esetén is), néhány EMBER csak akkor érzi jól magát, ha az EGO-ját próbálja Másokra ráerőltetni, hogy az legen az elsődleges szempont a társas kapcsolatokban. Ő nézőpontja legyen a domináns. Míg Mások csak szórakozni, pihenni szeretnének, lazulni egy kicsit közösen így jönnek a konfliktusok, és sokan már kezdik rosszul érezni magukat. Akarva, nem akarva szelektálódik a Közösség, a Társaságon belül. Sokan távoznak, értetlenül szemlélve az eseményeket, nem ismerve a hátteret. Mások ellenállnak, hisz a Társaságon belül vannak olyan barátaik is, akikkel jól meg van, kedveli Őket. Csak pár emberrel vannak konfliktusai Többen, az ott maradottak közül azt mondják: Már belefáradtam ebbe az egészbe!, de maradni akarnak, az intrikák hálójában, ami egyre szövevényesebb lesz És egyesek választás elé állítják Őket: ha maradni akarsz, válasz Bennünket!, ha nem, büntibe leszel!, a dominancia oldaláról. Így behódolnak!, nem tehetnek mást, és a régi barátságok így megszakadhatnak (mindig lehet okokat találni erre). Ez is, egy fontos emberi tulajdonság. Általánosságban: Egyesek rá akarják erőltetni akaratunkat a Közösségre, és meggyőzni Őket, a Saját igazunkról

3 3.oldal Ezt tapasztaltam, az esetemben is. Hisz sok féle igazság létezik, attól függően, hogy honnan nézzük!, kinek az érdekeit képviseljük (saját magunkét, barátainkét,vagy egy nagyobb közösségét). Gondolkodónak, Felfedezőnek tartom magam, és rácsodálkozom a Világunkra, és ennek sajátosságaira. Nem naiv módon (azt hiszem), és nem elítélve a látottakat, érzéseket, közben keresve a mozgató rugóit. Helyezzed magát kényelembe, és bevezetlek a világomba. Hosszú lesz, elgondolkodtató. Talán, tanulságos is Baráti kapcsolatok kerülnek előtérbe. Hogy miért? Családi/rokoni kapcsolataink után ez a kapcsolat a második legfontosabb, a sorrendben. Hisz, itt oldódnak fel a minden napi feszültségek. Közös szimpátián alapszik, és egyben sok-sok öröm forrása is, úgy hogy nem kényszerből/kötelességből kell tenni azt, amit szeretnénk vagy elvárnak Tőlünk. Ebben a kapcsolatban a lazulás, pihenés, másokra való pozitív ráhangolódás a lényeg, és nem a barátok kihasználása, a saját javunkra Sokan kérdezték Tőlem, indulás előtt, és amikor visszajöttem, hogy miért mentem el az El Camino-ra? Akkor bizonytalan válaszokat adtam. Csak a megérzéseimre hagyatkoztam. Az biztos, hogy belső indíttatásból fakadóak voltak. Egy megérzés kezdetben, és ez a megérzés egyre erősebb lett Bennem. Vágyódás az ismeretlen felé, vagy csak a tudatomnak volt az? Nem igazán tudjuk, hogy az indíttatásnak mi a forrása, mi sugallja azt, hogy valami fontosat meg kell tettünk. Elsődlegesen, csak Számunkra fontosat. Lehet, hogy az Mások számára nem az Utam során (kommunikációk), ezt is tapasztaltam egyes barátaimnál (értetlenséget). Amikor Velük megosztottam, belső énem egyes jelzéseit. Nem értették meg az érzéseimet, enyhe cinizmus kíséretében ; ami akkor, és ott megfogalmazódott Bennem. Miközben, lelki szemetesládaként megpróbáltam megérteni, elfogadni, átérezni az Ő aktuális problémáikat. Egy-egy érzés hatalmába kerített, magával ragadott Valószínűleg azért, mert már régen Bennem volt, megoldást keresve Rá. Mivel Társas Lények vagyunk, Közösségben élünk, így a problémák jelentős része ebből adódik. Problémám forrása is innen indult el Ebből a nézőpontból pedig, teljesen mindegy, hogy ki a probléma okozója. Az ok és okozat már személyfüggő! Egyeseknek nem probléma, másik számára már az, ha hozzá rendeljük az egyének Céljait is. Ki mit szeretne elérni a Közösségen belül. Ehhez pedig, különböző eszközöket felhasználva, cselekvési folyamatokat indítanak el, hogy a kívánt Célt elérjék. Ezzel elkezdődik, egyfajta presztízs harc Nos, indulás előtt azt gondoltam, hogy 26 nap alatt teszem meg a távot, és még két napot Madrid városában töltök el el. Szép város, emberléptékű. Nagy vonalakban, elképzeltem, hogy melyik napon, miről fogok elmélkedni magamban, és azt le is írtam, hogy tudatosodjon Bennem. Távoli múlt emlékeit próbáltam összegezni, nagyszüleimét, szüleimét, és az én történéseimet egészen a napjainkig Igen, egy számvetést, hogy honnan indultunk és hová érkeztünk a közösség tagjaként, zivataros társadalmi környezetben. Ez egy kicsit olyan számvetés lett volna, mint amikor a szerzetesek félre vonulnak a magányukba, elmélkedni. Vagy a buthisták, amikor egy kolostor puritán falai közé mennek, elvonulva a világ zajától, a belsőbékét keresve. Tudván, hogy a körülöttünk lévő problémák, elsősorban Magukban, és NEM Másokban kell keresni, és problémák megoldása is Bennünk van.

4 4.oldal Ez Mindenkire érvényes! Fájdalmas megállapításokra juthatunk, amikor Magunkba nézünk, és ezt elég nehéz elviselni, sőt Mások felé is bevallani. Nem is képes erre Mindenki, inkább elhárít azt, másra vetíti ki a problémák jelentős részét: Ő a hibás!, miatta van Minden! Sokszor, én is ebbe estem bele. Kényelmes Másokra hárítani, egyszerűbb a lelkülete. Valahogy, a Tudatalattim is ezt akarta. Elszakadni a mindennapi valóságtól, és átgondolni sok-sok dolgot a múltamból, és amit kaptam az Őseimtől örökül, átvéve az Ő érzéseiket, nem bírálva azt Így akartam elindulni az utamon, de a tervek csak tervek maradtak. A napi aktualitás átírt mindent. Ami akkor, és ott igazán foglalkoztatott, az jött elő, és a tudatom arra keresett elfogadható magyarázatot, és cselekvési tervet De út közben, valami megérintett, és talán ez lehetett az igazi ok, ami miatt a Sors így rendezte el a dolgokat, - utamra Engedett, védően - hogy legyen időm, pénzem, és lehetőségem; hogy megtegyem az El Caminomat. Most már nem tudnék, a kötelezettségeim miatt 30 napra elhagyni azt a környezetet, amiben teszem-veszem a dolgomat, csak ha túlzottan Önző, és Egoista lennék, és csak saját magammal foglalkoznék, hátra hagyva Mindent Az útleírásomba megemlítem az Én világomat, és azokat a mozaik elemeket, ami az Én világom része, Mindenki hordoz magával ilyet: Én világképet. Itt nem szeretném kifejteni, mit is takar ez a fogalom, majd ott. Nos, néhány a mozaik darabkája annyira fontos az én világomnak, hogy nehezen tudunk megválni Tőle, azt is mondhatnám, hogy azok a pillérei a tulajdonságaink, ami hozottak születésünk pillanatában, majd a mindennapi rutinjainkba épülnek bele. Nehéz Tőlük megválni. Leegyszerűsítve, az Énünk része, így boldogulunk a Világunkba, sokszor bukdácsolva, mások segítségére várva, támaszként, és harcolva az igazunkért. Ennek egyszerűbb a lelkülete, mint megváltoztatni azt. Nem sokan képesek arra, hogy a megrögzött, szokásokat, rutinokat megváltoztassák, hisz ehhez önmagunkba kell látni, és a belső folyamatinkat megismerni, de nagyon sokan félnek ettől, mert Mindenkire rábízom, hogy miért! Honlapom elérhetősége:

5 5.oldal 1.nap ( szerda -): Megtett út (honnan-hová): Madrid Pamplona (Budapestről repülővel; majd éjjel, busszal, utazás Pamplonába ) Útleírás: Wizzair légitársaságot választottam, mert számomra így volt kedvező az időpont, és a távolsági buszhoz a csatlakozás Repülőgép kor indult Ferihegyről; és a buszjárat pedig hajnali 2.10-kor érkezett Madridból a T4-es terminálra, majd onnan ment tovább Pamplomába, egyszeri átszállással Mai naptól szabadságot vettem ki, és az utolsó simításokat ismét elvégeztem a csomagomon néhány dolgot ismét kivettem Két napja bepakoltam már, de a háromszori kipakolás, és visszapakolás után is soknak találtam a hátizsákom tartalmát, és súlyát Tudatom/akaratom ( ), sok mindent szeretet volna vinni, és nem egyeztetett a fizikai állóképességemmel. Úgy gondolta, hogy elég erős és strapabíró vagyok, hiszen novembertől áprilisig; esőben, hóban, sárban, jó időben, rossz időben hétvégenként mentem/gyalogoltam 30 kilométereket, Szentendre Kőhegy Lajos forrás majd Dobogó kő felé a sárgán jelzett útszakaszon, sokszor kg-os hátizsákkal, és nem volt különösebb problémám a túra végére ( ) A terep változatos volt, emelkedőkkel, lejtőkkel tarkítva, m-es szintkülönbségekkel, mint majd az El Caminon is lesz, gondoltam Hát igen!..., a tudatunk mindig többet szeretne, mint amit a realitás engedélyez Számára. Ilyenkor jönnek a rendelkezésre álló eszközök bevetése ; ha van ilyen a tarsolyunkban barátok, ismerősök, családtagok segítsége, a feladatok kiosztása, kinek mit kell tennie, hogy az akaratunk érvényesüljön. Ugye ismerős ez a fajta mechanizmus/szemlélet?, amit ilyenkor bevetünk, kéréssel, vagy erős ráhatással, kinek milyen a természete/habitusa Nos, indulás délelőttjén még egyszer átnéztem, hogy tényleg mire van igazán szükségem. Nem is részletezem, mi került ki és mi maradt bent a hátizsákomban. Végezetül a hátizsákom 16 kilós, és még egy kisebb csomagom 4 kilós lett (pár műszaki cikk fotógép, videó felvevő, töltők, fejlámpa, ), amit a repülőgépre felvittem. Családom nagyon kedves volt; kivittek a reptérre, és elköszöntek tőlem még viccelődtem is Velük, hogy így biztosan tudják majd, hogy Spanyolországba utazom, és nem máshová megyek. De amikor kimondtam a gondolataimat, kaptam egy kis fejmosást: nem azért jönnek velem, és nem azért kísérnek el, hanem ez a fajta gesztus, nagyon fontos nekik és tényleg jól esett a kedvességük, mert úgy éreztem, fontos vagyok Nekik. 4 hét hosszú idő; még ilyen sokáig nem voltam távol Tőlük; de most adódott lehetőség, elmenni erre az útra. A gyermekeim már felnőttek, önálló életet kezdtek. Az anyagi háttér az utazáshoz és a szükséges szabadság lehetősége is megteremtődött. Párom/feleségem is jól fogadta a döntésemet, hogy most indulok el Bár nagyon aggódott, hogy 55 évesen, egyedül neki vágok ennek az útnak de valami nagyon vonzott oda, az okát nem ismertem Az a valami ott bent, már 8 éve türelmesen várta az utazásra Valahogy, már akkor fogalmazódott meg bennem, hogy elmegyek az El Camino útvonalát végig járni. Csak 4 hetem volt rá, de valójába 21 napra terveztem az utat, ez kb. 30 km naponta Pamplonától. A francia szakasz persze, nem innen kezdődik, de az még 3-4 nap több lett volna, és annyi szabadságot nem tudtam kivenni ez is nagyon necces volt. 2 nap lett volna még az óceánig, és egy éjszaka ott, hogy a naplementét is megnézzem; és 2 napot terveztem Madridra Viszonylag, sokat utazgatok, így nem volt ezzel problémám, de mindig a családdal, vagy a barátaimmal, hosszú hétvégéken, kirándulásokra/túrákra, bicajozásra, esetleg más sportos élettel kapcsolatos helyekre, de mindig társasággal, egyedül nagyon ritkán azonban, most hosszabb időre megyek el, és elég távol az ismerőseimtől. Gondoltam, a magány ilyen

6 6.oldal formáját is meg kell tapasztalnom. Idegen környezet, idegen hely, más kultúra, más szokások, távol a családtól, barátoktól, ismerősöktől Biztos jó lesz ez is!, gondoltam. Nyitottnak, nyitott vagyok, de csak ismerősök előtt leszek önfeledt ; amúgy meg kellő távolságból szemlélem a világ eseményeit, mintha csak egy utazó lennék ebben a világban és ez sokszor problémai is nálam (mások szemében, családon belül), mert nem igen foglalkoztat a realitás; amivel az átlag embernek, nap mint nap szembe KELL néznie Csak kíváncsiság van bennem, hogy ez a fajta magány, miként hat majd rám, és milyen érzések kerítenek majd hatalmukba?, jó lesz?, rossz lesz? Nos, igen a kíváncsiság, és még valami. Nekem hihetetlen igényem van a szabadság iránti vágyra, nem viselem el, ha Valaki fölém akar kerülni, és uralni akar, és a tulajdonának tekinteni, de azt sem szeretem, ha én birtokolnék Valakit, vagy Valamit. A partneri viszonyt szeretem, és nem az aláfölérendeltséget Nos, ez most meg lesz az út alatt, abban biztos vagyok Csak saját magamra hagyatkozhatok, valójában nem is igen szorulok mások segítségére!, és ez örömmel tölt el, mert ezzel Senkit sem használok ki, a túlzott igényeimmel Persze attól függ, honnan nézzük a szemléletemet. Mert ez egyik oldalról (részemről) jól hangzik, de más szempontból pedig nem. Mert lehet, hogy mások is szeretnének segítséggel kedveskedni Nekem, és azt pedig elutasítom, de nem is részletezem tovább Jöjjön az utazás részletei, és a Bennem zajló érzések; azok, amik Bennem fogalmazódnak meg ez idő alatt az elképzelések és a realitások ütközései (lesz ilyen, biztos vagyok benne, mert Mindenki azt viszi erre az Útra, ahogyan él a minden napjaiban). Sajnos, én olyan vagyok, hogy sohasem találom meg az arany középutat, hanem két szélsőség között mozgok. Gondolom itt is így lesz ( ) majd ezzel kapcsolatban is leírok egy példa mesét, ha itt lesz az ideje; mármint, a szélsőségemmel kapcsolatban Gépem kor indult, de mi egy kicsit hamarabb kiértünk Ferihegyre, mint ahogy szerettem volna, így vártunk jó másfél órát a beszállásig. A repülés kényelmes volt, és ez a pár óra gyorsan eltelt Útinaplómba írtam: Reggeli készülődés, némi várakozással vegyítve, hisz eljött az indulás ideje. Milyen régen vártam már, hogy itt legyen! Délután, kor indul, a repülöm Ferihegyről, de addig még van egy kis időm Reggel még az utolsó munkálatokat elvégeztem a fűtés rendszer, fürdőszoba és a WC átépítésével kapcsolatban. Miközben, El Caminon az utamat járom, addig a lakásban, mesteremberek csinálják az átépítést Erika segítségével ( szegény, lesz munkája, amíg én ). Ehhez pedig több helyiséget ki kellett üríteni. Így egyik helyiségből a másikba rámoltam Az utolsó simításokat délelőtt befejeztem így jöhetnek dolgozni. Aztán, ismét ránéztem a csomagomra még mindig sok a cuccom! : gondoltam magamban, és már nem először mindent kipakoltam. Nappaliban, tele az asztal, a kanapé, és még a padlóra is jutott, ahol volt még hely Ez sem kell, meg ez sem kell, de még is, dilemma bennem, de azért még is több dolgot nem tettem vissza 3 nap alatt, sok minden kikerült a hátizsákomból. Szándékosan egy 65 literes hátizsákba pakoltam be, hogy így is visszafogjam magam. Nem sikerült három nap elteltével sem. Hátim így 16 kg-os lett, no és hozzá a kézipoggyász 4 kilója, mert abba tettem bele az értékesebb dolgaimat (fotógép, videó felvevő, egy váltás ruha, egy-két elektronikai kütyü, töltök, útikönyv, szótár, A4-es lapok, amire a ráírtam azokat a gondolatokat, amiről majd elmélkedni fogok

7 7.oldal Minden napra egyet-egyet, és hozzá üres felületet, amire majd írok, amikor eljön az idő, amikor leülök pihenni valamelyik pihenőhelyen egy padra, és egy asztal előttem Gondoltam; én naiv, így utólag Hát persze, kicsit meg vagyunk vezetve mások gondolatai által Miközben ismét visszapakoltam a hátizsákomba, arra gondoltam: nem baj, kicsit több a súlya a kelleténél; majd útközben kiveszek belőle, néhány nem szükséges dolgot, és ezzel el is intéztem a dolgot legyen az majd akkor a problémám, és egy mosoly átsuhant az arcomon Ismét lemértem a pakkomat. Hátamon 16 kg, és a kézipoggyász 4 kg De jó, 3 kilóval kevesebb, már ez is valami. Közben dél lett, és ettem valamit. Ma már szabadságon voltam, párom és gyermekeim dolgoztak, de ki akartak jönni velem a reptérre. Útközben, találkoztam Velük. Szeretetük, és aggódásuk körbe vett. Bevallom, jól esett a figyelmességük. Ott segítettek, ahol tudtak. Lánykám, még kinyomtatta a reptéri beszállókártyát, csak az odafelé menőt; vissza majd 2 hét múlva lehet elintézni. Fiam meg az utam alatt, a honlapomat készíti elő amit majd visszajövetelemkor, töltök fel tartalommal. Nos, reptérre kicsit hamarabb értünk a tervezetnél, jó volt a közlekedés Szentendréről Több mint két órát kellett várni a beszállásig, addig beszélgettünk. Láttam az aggódást a szemükben. Ők nem igazán gyakorló túrázok, mint én, és félelmetes számukra a napi 30 kilométer, 750 km-en keresztül, esőben, hidegben, melegben, reggeltől délutánig, némi teherrel 21 napot szánok rá, és még 2-3 nap tartalékot, legfeljebb nem megyek el Finisterre-be, vagy Muxia-ba, az óceánhoz, gondoltam. A gépem pontosan indult. Ablak mellett már nem kaptam helyet, ezért elővettem az MP3-as lejátszómat, és a kedvenc számaimat hallgattam. Fél nyolc körül érkeztem meg a Terminál 1- re. Borult, hűvös idő volt Madridban. T1-ről T4-re kellett mennem, így hátamra vettem a batyumat, hogy megkeresem a buszom indulási helyét. Még nem volt busz jegyem, Net-en akartam lefoglalni; de nem engedte valami miatt, vagy csak én voltam ügyetlen; esetleg, nem kellően türelmes. Net-ről megtudtam, hogy a terminálok között ingyenes buszjárat megy, meg is találtam a megállóját, de előtte kicsit bebarangoltam a repteret (T1-T4). Volt idő, mert a busz csak hajnali kor indult Pamplomába Reptéri körjárat percenként indult. Kilépve a T3 várójából, elment a busz, de nem sokat kellett várnom a következőre. Talán, 6-7 percig tartott az utazás, és megérkeztem a 4-es terminálra. Ott, az egyik kiszolgáló személyzet útba igazított, a busz indulási helyéhez. Pár szám méterre volt légvonalban, csak két szinttel lejjebb. Kilenc óra lehetett. Már csak a jegyet kellett megvennem s lám csoda, pont előttem volt úgy méterre a jegyárusító hely. Pár percet kellett várnom, és ismét kinyitották, már mások is vártak a jegyvételre... Egyszeri átszállással (Madrid-Soria-Pamplona) 7.30-ra Pamplonába lehetek. Nem is volt vészes a jegy ára (30.45 Euro). Volt még három órám az indulásig, így beültem egy közeli bárba a reptéri váróban Szomjas is, éhes is voltam. Miközben egy szendvicset és egy cézár salátát megettem (nagyon finom volt, talán az éhségtől is, mert délben ettem utoljára) Kényelmesen bevackoltam magam, ittam néhány kávét, az útikönyvemet olvasgattam. Kíváncsi voltam, hogy az első napokban milyen tájakon fogok keresztül menni, milyen élményekre számíthatok, hol lesz az első szállásom és teltek a percek, fél órák, közeledett az indulás ideje. Már az ülés is nehezemre esett. Még utoljára a gyors büfébe vettem, enni és innivalót, hogy reggel az éhségemet oltsam, mert nem tudtam, hogy Pamplomába tudok-e vásárolni valamit a reggeli órákban Háromnegyed egy körül felkaptam a hátizsákomat, és indultam a várakozó helyre. Három hely valamelyikére fog majd érkezni Madridból a busz. Pár méter megtétele után, egy idősebb, jól öltözött hölgy megállított (dél-amerikai vonásai voltak). Spanyolul kérdezte, hogy tudok-e rajta segíteni. Kérdeztem: mi lenne az?

8 8.oldal Argentínából jött, mondta szülőhelyem, egy plusz pont oda és nem tud telefonálni valakinek, hogy megérkezett; és arra kért, hogy tudok-e adni Neki 5 Eurót, mert nincs nála Euro Nem nézet ki kéregetőnek! Még másról is kezdett beszélni (részletezve a történteket), de annyira már nem tudtam Spanyolul, így megkérdeztem, hogy beszél-e angolul, mert akkor jobban tudnánk beszélgetni de sajnos nagyon kevés volt a szókincse nem baj, mondtam Neki. Öt Euróval szegényebb lettem, de egy jóleső érzéssel gazdagabb. Nem rá gondoltam, amikor indulás előtt arról merengtem, hogy az Utam alatt, akinek tudok, segítek; mert lehet, hogy mások is segíteni fognak Nekem, ha valami miatt rászorulnék Aztán tovább indultam, és magamba dúdoltam a Tankcsapda egyik számát: Tudom az élet súlya, tudom a világ gondja Gondolataim már messze jártak; dúdoltam, és arra gondoltam: igen, ezektől már messze leszek 4 héten keresztül! Se TV, se rádió Jó lesz! A busz pontos volt. A jegyemen jelzett helyemet elfoglaltam, nem sokan utaztak Velem. Nem voltam álmos, így ismét a fülembe duruzsoltak a kedvenc számaim, amit még otthon gondosan kiválogattam kb. 5 órai hanganyag, magyar, angol, francia, spanyol zenei számok Mára ennyi: Városok: - Pamplona-nál (473 m, lakosú).

9 9.oldal 2.nap ( csütörtök -): Megtett út (honnan-hová): Pamploma Uterga (17 km) Útleírás: Pár órát aludtam. Négy körül értem Soria-ba, néhány percig tartott az átszállás, és indultam tovább egy másik busszal Még sötét volt, amikor Pamplonába értem. Csodálkoztam is, hiszen nálunk fél hétkor már világos van itt nem. Hurrá, megérkeztem!, jöttek az első gondolataim. A buszpályaudvar, föld felszíne alatt volt. Kicsit rideg volt a környezete, talán a hidegtől, 6-7 fok lehetett. Csillag alakzatban álltak be a buszok a helyükre. Kiszálltunk, vittük magunkkal a csomagjainkat Otthon kinyomtattam Pamplona térképét, de még is eltartott egy darabig, amíg tájékozódni tudtam, hogy hol is vagyok valójában Elindultam, hogy a várossal megismerkedjek. Hátamon a hátizsák, kezemben pár kilós kézipoggyász Kóstolgattam terhemet, amit majd vinnem kell órákon keresztül; nap, mint nap Felszínre érve, térképpel a kezemben, a főtér felé vettem irányt. Pirkadt, de még az esti fények látványa tárult elém, nagyon tetszett. Nekem való látvány, gondoltam. Talán 40 percet sétálhattam, és néhány fotót készítettem, amikor bizonytalanná váltam. Valamit kezdenem kell a csomagjaimmal. Kettővel nem mehetek, de már kézipoggyász tartalma nem fért bele a hátizsákomba. Visszafordultam, és a buszpályaudvarra mentem. Tágas várója volt padokkal, gyors büfével. Büfé nyitva, tele finomságokkal, meleg gőzölgő zamatos kávéval. Illatát már akkor éreztem, amikor a buszról leszálltam, és a váróba léptem Ott a helyem, úgy is még sötét van, mi keresni valóm van az üres, kihalt utcákon?. Vállamat a pánt, egyre jobban nyomta. Többször igazgatnom is kellett, gyomrom pedig elégedetlenkedett... Váróterem még üres volt. Most már nem. Kezdtem rutinosan kipakolni volt benne tapasztalatom. Mit hadjak itt?, és tekintetem a oldal kinyomtatott lapra téved. Amit leírtam magamnak, gondolatok, az úgy is itt van bennem, nem kell!, ki vele!, lányomtól kaptam egy kis noteszt, az fontos; velem jön, majd abba írom, amit maradandónak ítélek Több ruhával, kütyüvel így tettem. Közben, egy kissé szakadt kinézetű hölgy, kezdeti mustrálása után, hozzám somfordált Pénz kért valamire, nem is értettem, hogy mit is akar, vagyis tudtam; de ez már nem ugyan azaz érzésem volt, mint amit éreztem a Madridba a reptéri váróban Finoman elküldtem, nem volt erőszakos

10 10.oldal Tovább pakoltam, és közben unokahúgom tanácsa jutott eszembe. Ő tavaly nyáron tette meg az El-Caminot. Csak az érzéseidre hallgass!, az kell követned, akkor nem kerülsz bajba. Ha belépsz egy helyre, és a kisugárzása számodra rossz, azonnal fordulj vissza, és keres egy másik helyet, ha olyan emberrel találkozol, aki nem folytatom tovább!. Most ezt tettem; de ez a felfogás nem is esik távol Tőlem, valójában ilyen vagyok Negyedórai pakolás után, amit megtartottam, az belefért a hátizsákomba. Egy csomaggal kevesebb. A kézi táskámat a padon hagytam, hátizsák velem; és jóleső örömmel bementem a büfébe, enni és inni valamit. Fél órát lehettem ott, közben az ottani biztonsági őr, megtalálta az ott hagyott poggyászomat. Körbe nézett, kié is lehet?, majd megnézte a tartalmát... Kávézás közben néztem az eseményeket. Oda hívott valaki mást is, majd elvitték. Teli gyomorral, és néhány kiló tehertől megkönnyebbülve, vidáman indultam a várost ismét felfedezni Már szárnyaltam. Keresnem kellett egy olyan helyet, ahol megkapom a zarándok (pelegrino) igazolványomat, ami a szállásoknál szükséges lesz. Kerestem a Tourinform irodát. Meg is találtam, kis segítséggel. Egy helybeli fiatal rendőrrel beszélgettem. Valójában egy kormány épületnél posztolt, és amikor tanácstalanul keresgéltem, Ő jött hozzám. Megkérdezte, hogy segíthet-e? Ebből egy jó negyed órás beszélgetés lett, hol angolul, hol meg spanyolul, mikor hogy hozta a helyzet Sok mindent meg tudtam Tőle Nagyon szívélyes volt, és közvetlen. Még nem volt az El-Caminon Mikor megtaláltam a Tourinform irodát, az ottani hölgy mondta, hogy ők nem adhatnak ilyen úti okmányt, azt csak egy Alberguer-ben (zarándokszállás elnevezése) kapom meg, a Casa Paderbornnál. Ezt, az egyház tartja fent, de csak déltől nyit ki, akkor fogadja a vándorokat. Kaptam egy részletes térképet is. Volt még 2 órám a nyitásig, így kicsit bolyongtam a városba, levezetésként. Nem így terveztem, mert reggel már indulni akartam Obanos-ba. 22 km-re van Pamplona-tól (magasságszínt: 447 m). Végül is fél egy felé indultam el a zarándok levelemmel. A város nagyon tetszett, ahogy a sárga jelzést követtem. Belváros szép utcáit elhagyva, külvárosban az egyetem mellet (parkja nagyon szép volt) Cizur Menor felé vezetett az út, majd onnan tovább Alto del Perdon (magasságszínt: 771 m) hegycsúcsára, ahol azok a bizonyos zarándok emlékmű (szobor együttes) található Cizur Menor-t (magasságszínt: 473 m) elhagyva, folyamatosan emelkedet az út. A felhők sokasodtak, és vastagodtak felettem, a szél pedig feltámadt, és lökésszeren próbált más irányba terelni. Sietnek kellett, mert a hegyoldalon az út köves, és földes volt; ha ezt még eső is meglazítja

11 11.oldal Hátizsákom 4 órai gyaloglás után, már nehéz volt, kínlódtam vele, nyomta a vállamat, és a hátam is fájt. 16 kiló, csak 16 kiló Közben eleredt az eső. Először csak szemerkélt, majd a szél segítségével beterített, de valahogy jól esett, ahogy az arcomat apró cseppjei cirógatták. Közben, velem szemben jöttek zarándokok, 2 nő, és 3 férfi Ők nem akartak tovább menni. Cizur Menor-ban volt egy zarándokszállás, az csak 3 km-re volt már tőlük. Majd holnap tovább mennek, mondták. Én nem így tettem. Egy kis eső, mit Nekem, hisz télen is mentem hétvégéken esőben, hóban, km-eket edzésként Felfelé menet, egyre erősebben zúgtak a szélerőmű lapátkerekei. Közel voltak a hegy, gerincen végig, de amíg oda feljutottam, még jó egy óra gyaloglást jelentett. De amikor fent voltam, nagyon szép látvány tárult elém, még a szakadó eső ellenére is Volt esőkabátom, nem zavart. Csak arra gondoltam, hogy akik holnap jönnek fel, ezen az úton, a

12 12.oldal sarat taposva nem lesz egyszerű dolguk. Mikor már telítődtem a látvánnyal, és a fotózás iránti vágyamat is kielégítettem, tovább indultam Utarga-ba (magasságszínt: 414 m). Már nem is akartam tovább menni. Meredeken lejtett, de szerencsémre nagyon köves volt, így nem csúszkáltam. A hegyes kövek, és a kiváló hegymászó cipőm/bakancsom jó szolgálatot tett, már nem először Közben egy fiatal srác utolért. Németországból jött, de egyáltalán nem volt kedvem beszélni vele, elvoltam magamban. 3 km alatt, talán negyed órát beszélgettünk, már túlfáradt voltam, és csak az fürdésre és ágyra gondoltam Jó lenne már ott lenni, és enni valamit. Ö tovább is ment Obanos-ba, én maradtam Utarga-ba (712,3 km még) Szállást hamar elfoglaltam, talán 14-en lehettünk a Camino del Perdon albergue-ban. A szállás 10 Euro volt. A menü meg, kifogástalan, és bőséges; 3 fogás, 0,5 liter száraz vörös borral (10 Euro-ért). Vérré vált bennem. Vendéglátóink készségesek voltak Akikkel együtt voltam este, közös asztalnál ülve, jókat beszélgettünk, amíg az ételeket feltálalták nekünk. A bor fokozta a hangulatot, és jó páran sziporkáztak, az élenyeiket mesélve. Volt bőven. Angol volt a társalgási nyelv. Itt főleg amerikaiak voltak, és még kettő olasz, és egy holland férfi Egy-kettővel a későbbi utam során találkoztam is, de a többsége csak km-eket tett meg egy nap Mára ennyi: Városok: - Pamplona-nál (473 m, lakosú). - Cizur Menor-nál (467 m, 1600 lakosú). - Alto del Perdón-nál (771 m, egy magaslat, ahol a zarándok szoborcsoport van és szélerőművek ). - Uterga-nál (499 m, 200 lakosú).

13 13.oldal 3.nap ( péntek -): Megtett út (honnan-hová): Uterga Lorca (20 km) Útleírás: Utam előtt tájékozódtam, olvasgattam ezt-azt, milyen betartandó illemszabályok vannak a szállásokon; hogy reggeli felkeléskor ne zavarjam meg a zarándok társaimat. Például, még este pakoljak össze mindent, hogy zörgésemmel/felkelésemmel ne zavarjam meg azokat, akik még aludni szeretnének. Így vászonzsákokat vittem magammal, amibe a dolgaimat tettem bele (váltás ruha másnapra; szennyes ha nem tudnám kimosni érkezésem után -, még este, lefekvés előtt ; és egyéb hasznos ez-az). Előző nap is így tettem. Összepakoltam mindent; hogy a reggeli felöltözésem után, már csak a hálózsák összehajtogatása maradjon Majd a hátizsákom a vállamra került, és halkan távoztam a hálóhelyiségből Általában, 7 órakor van az ébresztő, a világítás felkapcsolásával, de engem az ágy, már fél hat és hat között kidob, nem tudok tovább aludni, megszokás Ma is így történt, még sötét volt a hálóban. Hátizsákomon a váltás ruha, összehajtva, egymáson, hogy sötétben is megtaláljam, mert azt mindig az ágyam mellett raktam le, elérhető közelségben hálózsákomból kibújva, már csak fel kellett vennem nem volt mit levenni, csak öltözködnöm kellett Gyorsan és csendben tettem, amit kellett; majd vállamra kaptam a hátimat, kezemben a hálózsákkal és indultam le a lépcsőn. Túrabakancsoknak külön helyük volt, hogy a lépcső mellet a kövezeten, máshol pedig cipőtartók/polcok voltak a fal mellett Itt a lépcső mellet volt annyi hely, hogy elférjenek. Érhető okokból, erre szükség volt. Mindenki természetesnek vette, hogy a szálláshelyek érkezésekor, az első dolog az, hogy az út sarától/porától megszabaduljanak, és ne sározzanak össze mindent megfárad lábbelik is pihenjenek egy olyan helyen, ami távol esik a vándorok pihenésétől, kikapcsolódásától Lépcsőn leérve, mert az emeleten volt a szálláshely, még az utolsó simításokat el kellett végeznem magamon, és a csomagomon. Nem célszerű szanaszét hagyni mindent. Előző este, a pakolásnál, még egyszer kipakoltam mindent, és szortíroztam, mitől válhatnék meg fájó szívvel, de nagy megkönnyebbüléssel Még mindig találtam ezt-azt, amit összecsomagoltam, és a szállás egyik helyére letettem; ott hagytam, hogy ha majd kell valakinek, elvigye Még volt időm az indulásig, ezért ettem és ittam volna valamit, de a vendéglő része zárva volt Kint az előtérben volt ital és nasi automata, hogy ha valaki egy kávét meginna indulás előtt, megtehesse Automatából is finom volt a kávé. A szálláshelyek többségén, ahol adnak pelegrino menüt, ha kér valaki; és miért ne kérne?, amikor közel van. Igazán finomat, és bőségeset készítenek Nos, ezeken a helyeken reggeli is van, de csak 7 óra után, ha igény van rá. Azonban, menni akartam, viszonylag korán, így a reggeliről lemaradtam. Indulásomkor, már többen voltak lent. Szusszantak egy utolsót, leülve egy kávé mellett, hogy aztán nekivágjanak a következő szakasznak. Nem akartam senkivel sem elindulni. Jól esett, a városi értelemben vett csend; a friss levegő, madarak csicsergése, lábam alatt a kövek ropogása, ahogy haladtam a kissé vizes ösvényen Utarga-ból (712,3 km még), Obanos felé Az égbolt kékje, egy-egy kóbor világosszürke pamacs felhői mellett, a Nap bontogatta szárnyait. Először lustán, álmosan ki-kikandikált

14 14.oldal a horizont fölött, majd erőre kapott, és fénybe borította a tájat. Hol volt már a tegnap délutáni eső?, a taszajtó szélrohamok! Most minden békés volt, és nyugodt. Repce föld mellet vezetett az ösvény. Olajfák virágzó illata bódítólak hatott rám Erősnek és kipihentnek éreztem magam, a környező hegyek hívogattak: gyere, csak gyere, várunk rád!, kiteljesedünk előtted, sugallták. És igen jó kedvel haladtam feléjük, fényképezőgéppel a kezemben. Meg akartam örökíteni a látvány, hogy majd később; valamikor, ismét, ha emlékezni szeretnék erre a pillanatra, csak elővegyen, és belemártózzak, ússzak, lubickoljak az emlékeimben Könnyűnek éreztem magam, ha nem lett volna a hátizsákom terhe, bele rohantam volna a világba lebegésemet, Ég és Föld között a hátizsákom tartotta kordában Egyenletesen tempóban, egyik lábamat a másik elé téve mentem, és a kilométerek elsuhantak mellettem, nem érezve az idő múlását... Ebben a kellemes érzületben, nem vettem észre, hogy Muruzábal-tól kifelé, nem követem a zarándokjelzést, pedig a kis okosom, Freytag & Berndt Budapeast kiadó által kiadott Szent Jakab-zarándokút című könyvben figyelmeztetés van, ennél a helyiség kimenő szakaszánál. Leágazik egy kis út, a ¾ órányi távolságra található Iglesia de Santa maria de Eunate templom felé. Én meg, a túláradó érzésektől vezérelve, tovább mentem a műúton Ez annyira jellemző rám!, gondoltam magamban, mivel férfiből vagyok, ezért egyszerre csak egy félére tudok igazán koncentrálni; és most, a bennem zsibongó érzésekre figyeltem, és éltem át azokat. Az utam csak másodlagos volt, akkor éppen Pár száz méter megtétele után, távoli ismerős hangokat hallottam hátam mögött. Először nem is vettem tudomást róla, hiszen nincsenek itt ismerőseim, gondoltam. Pár másodperc elteltével, tudatom a hangokra összpontosított. Hátrafordultam, és m-re egy amerikai körüli, idősebb házaspár integetett nekem. Mondták, rossz irányba megyek. Visszafordultam, és utánuk mentem, jól esett a figyelmességük. Előző nap, Ők is ott voltak a vacsoránál, és beszélgettünk az útról. Saint-Jean-Pied-de-Portból indultak (plusz kb. 70 km Nekik), és 5 napja vannak úton Mikor utolértem Őket, kedvesen, anyáskodóan megdorgáltak; ha így folytatom, akkor nagy kitérőkkel fogok Santiago-ba érni... Még beszélgettünk percet, majd egy emelkedőhöz érve, elköszöntem Tőlük, mert kicsit lelassultak nekem meg gyorsabb volt a tempóm. Ők napi km-eket terveztek, volt idejük; nem számított, hogy az útjuk 7-8 hétig tart, nekem meg csak 3 hetem volt, néhány nap tartalékkal Nem találkoztam többet Velük Távolodva, kedvesen utánam szólt még egyszer a hölgy: Jó utat, és figyeld a jelzéseket!, persze nem magyarul. De az Útleírásomban nincs értelme angol és spanyol mondatokat leírnom, amikor valakivel társalogtam Ők is, mint a többi zarándok, saját magukra és másokra is odafigyeltek. Olyanok voltunk, mint egy nagy család, figyeltünk egymásra. Én meg eztán, próbáltam a földön járni. Még fél óra, és Obanos-ba értem. Városon keresztül menve, a házak, utcák, terek nekem

15 15.oldal tetszőek voltak... Nem sokat pihenhettem, mert mennem kellett tovább. Hátizsákom szíja, vállamat nyomta Teher alatt nő a pálma, mosolyogva magamban De a testem jelzéseket küldött, egyre gyakrabban... Állj csak meg; ne tovább!. Nem akartam tudomást venni róla; hiszen minden napra terveim voltak, de a vállam kezdett sajogni, és a derekamat is éreztem. A hátizsákom súlyát, hol az egyik, hol a másik vállamra helyeztem, máskor meg a derekamhoz tettem a kezem, és egyes fájó pontjai masszíroztam Így mentem még 5-6 km-t, megállás nélkül. Már alig vártam egy pihenő helyet, ahol pad van, és leülhetek rá, de nem volt Így értem el Puenta la Reina-ba (706 km még). Város határában egy templom, mellette a sárga nyíllal jelzett út Itt elég sokan, tanácstalanul bóklásztak, én is Van egy pici híd egy patakon keresztül ; de ez nem az, amit az útikönyv leír! Megyek mások után, talán Ők tudják ; de még sem, ők is tanácstalanok. Közben egy izgága öregúrral futok össze, és már ketten keressük a helyes utat, kérdezzük a helybelieket, és Ők szívélyesen útba igazítana, még el is kísértek egy darabon Az öregúr nagyon szimpatikus volt, kissé hiperaktív, mint én; egy pillanatra sem tudott megállni, járt keze lába zsizsi volt belül, de nagyon vidám és kedélyes. Mikor bemutatkoztunk egymásnak, kétszer is megkérdezte a nevemet. Attila, mondtam. Átila mondta Ő is, nehezen kiejtve, kóstolgatva a nevet Igen, hagytam rá. Átila, érdeklődve kiejtve. Hun vezér volt, és nagy hódító, még ezen a területen is járhatott hódítása idején, meséltem Neki, és érdeklődve hallgatta szavaimat Sajnos, már a nevére nem emlékszem, de kár!, hogy miért?, majd pár nap elteltével leírom 182 cm magas lehetett; vékony, hosszúkás arcú, 70 körüli. Pergett a nyelve, nehezen lehetett érteni, de valami miatt, nagyon megkedveltem találkozásunkkor... Hűvös volt, C körül, reggel 10 körül, de még is, egy rövidnadrágban, és egy pólóban volt. Fele akkora hátizsákkal, mint én Városka nagyon tetszett, fotóztam volna, de olyan gyorsan ment, hogy közben nem tudtam, nála nem volt fényképezőgép, és semmilyen technikai eszköz Bírtam a stílusát magamban arra gondoltam; hogy, talán én is ilyen zakkant leszek év múlva, nem bánnám, unokám biztos imádná Ismerőseim szerint, már most is ilyen vagyok nem dicsőség, sok embernek terhes lehetek! Puente la Reina híres hídjánál, elköszöntem az öregtől, mert még néhány fotót szerettem volna csinálni a városról, és a hídról Remélem, találkozunk még az út során, mondtam Neki. Jó benyomást tett rám szimpatikus volt, ha az érzéseimre hagyatkozom. Pedig csak percet töltöttem Vele Itt még bementem egy boltba, és vettem narancsot, ásványvizet, és pékárut, olajos halkonzervet (tartalékba), némi felvágottat, mert még hosszú volt az út a szállásig Akkor az volt a tervem, hogy Villatuerta-ba (687,1 km még) szállok meg, de

16 16.oldal Maňeru (700,9 km még) határában éreztem, hogy itt már meg kellett állnom, a jobb vádlim is kezdett fájni Találtam egy padot, és jöhetett a kis masszás, kenegetés, pihenés Sokáig nem akartam maradni, mehetnékem volt Maňeru (378 lakosú) városát elhagyva, dimbesdombos volt a táj. Város is egy dombra épült. Hangulatos házaival, meredek utcáival, jó benyomást tett rám. Cirauqui (490 lakosú) felé a zarándokút beleolvad a táj dombságába, erdők, szőlősök váltogatták egymást, és gomolyfelhők hömpölyögtek hosszan a fejem felett. Egyre nehezebben esett a járás, hátamon a súly is sok, még ki kell pakolnom néhány dolgot, gondoltam. Nógattam magam, hogy menjek tovább, még kevés kilométer (14-15 km) van a lábamban Cirauqui-ban volt szállás, de tovább mentem, hisz Villatuerta volt a cél mára Lorca felé vettem az útirányt, még 6 km; én onnan Villatuerta még 5 km Fáradságom érzését próbáltam ellensúlyozni a táj szépségével Virágzott a hegyoldal, és a tavasz, üdítő színei, a zöld szín szinte minden árnyalatai a szemem előtt, körbevett, és a hűvös szellő cirógatott Hat kilométer után, Lorca (130 lakosával) távoli sziluettjét vettem észre, egy völgy aljából De jó! gondoltam, már csak 5 km, és jöhet a megérdemelt pihenés Közben egy ismerős fiatal hölgy

17 17.oldal ment el mellettem, köszöntem Neki, tegnap Ő is ott volt a szálláson, együtt vacsoráztunk 13-ad magunkban Látszott rajta is a fáradtság. Már lassabban lépkedtem, de nem akartam megállni, pihenni. Minden városban van pad, tér, ahol le lehet ülni, szusszanni egyet. Lorcaban is lesz gondoltam, és mentem tovább Így is lett. Lorca, ici-pici település pár házával, és egyetlen terével (játszótér is), de bolt nem volt a közelben. Leültem a téren egy padra, és inni szerettem volna. Volt egy kút, csobogott a víz belőle, de ki volt írva, hogy agua no potable, vagyis nem ivóvíz Így jártam!, gondoltam szomorkásan. Nem hoztam elegendő ivóvizet, ami volt útközben, az elfogyott. Szomjas voltam. Téren, egy padon leültem, és elővettem a narancsokat, amit Puenta la Reina-ban vásároltam Vidám, mosolygós öregúrra gondoltam, hol lehet most?. Akkor nagyon frissen mozgott, és végig előttem járhatott, hiszen nem találkoztam vele, nem hagytam le Közben a narancs hámozásával is végeztem. Gerezdekre szétszedtem ahogy ettem, az édes, leveses íze átjárta bensőmet délután 4 óra lehetett. Padon a hátizsákom, hátizsák oldalán az a barna rénszarvas plüss állatka, amit útitársként magammal vittem. Rám tekintett, nem szólt semmit (meglepő is lett volna), csak megértően figyelt. Emlékek jöttek elő rá nézve, szép emlékek, melengetetőek, ezért is hoztam magammal Bent melegség öntött el; kint pedig, hűvös levegő áramlata cirógatta arcomat Éhségemet bagettel, némi sonkával csillapítottam Lábamat, majd fél óráig kenegettem, és masszíroztam Aztán úgy éreztem, felkészültem a további 5 km megtételéhez Felvettem a hátizsákomat, majdnem eldőltem súlya alatt mégsem lesz olyan könnyű menet!. Lábaim elgémberedtek, lassan engedett a feszültség bennük, a járásom sem volt az igazi, vállaim ellenkeztek, mentem tovább Párszáz méter megtétele után, megláttam egy Albergue-t, és azt a fiatal lányt, aki mellettem elment jó egy órája. Az előző szálláson is ott volt; itta a kellő hőmérsékletű, habzó sörét egy korsóból Ismét köszöntem Neki. Ő mosolyogva rám nézett, és kérdezte: nem szállsz itt meg, nem, mondtam határozottan; tovább megyek, és elmentem mellette Azonban valami bennem, azt mondta: Hová sietsz?, fáradt, szomjas és éhes vagy!, itt minden van a pihenésedhez és ahogy visszapillantottam a lányra; ott ül, kezében a sörös korsó, amit épp a szájához emeli Unokahúgom, egy tanácsot adott az útra: az érzéseidre hallgass!, most is megfogadtam a tanácsát pár lépés után visszafordultam, és mosolyogva azt mondtam Neki: igazad van, maradok! Így utólag, jó döntés volt Akkor még csak hárman voltunk a tegnapi

18 18.oldal társaságból, de aztán jöttek még mások is. A településnek két Albergue-je (zarándok szállása) volt. Egymással szemben. Ki ezt, ki azt választotta Segítőkész 30-as srác fogadott a recepción, Az útlevelem bemutatása után, lepecsételte a zarándok igazolványomat, és 8 Eurót kért a szállásért, majd elfoglaltam a hálószobát Bakancsomat az emeletre vezető lépcső alján kellett hagynom Ez a szállás is nagyon kulturált volt, nem volt semmi kivetni való benne. Egy rutint vezettem be, az utazásom során, ezt követtem végig az út alatt: 1. Délután, 4-5 óra között érkezzek meg az adott szállásra, ilyenkor még van hely, és az ágyak között választhatok kedvem szerint 2. Ha már kiválasztottam a fekhelyemet, akkor a hálózsákomat ráteszem, kibontva, és az ágy mellé a cuccomat 3. Zuhanyozok, amint lehet; jó érzés lemosni az út porát, felfrissíteni a testemet 4. Utána átöltözni, és az aznapi szennyesemet kimosni (kézzel, géppel, mikor hogy), majd szárítóhelyet keresni, és kicsíptetni, hogy a szél ne vigye el. (Csiptetőket is vittem, és milyen jó volt, hogy azt nem dobtam ki a csomagomból!) Nagyon sok helyen, van mosógép, és szárító. Persze, használatáért fizetni kell 3-3 Euró gépenként, de hetente egyszer azért géppel minden ruhát ki kellett mosni komfort érzetem megkövetelte, miért spórolnék ezzel. 5. Ha már mindennel készen voltam, akkor egy kis városnézés kezemben a fotógéppel, átöltözve Arra gondoltam: amikor atletizáltam, és az edzések végén a levezető köröket kellett futnom, hogy izmai ne merevedjenek le, most is így kell tennem Izmaim sokszor ellenkeztek, de már megkönnyebbülve tettem még a köreimet mintha lebegtem volna, a fizikai teher már nem volt a vállamon 6. Na, ezek után már jöhet a pihenés, kikapcsolódás evészet-ivászat, beszélgetések Sok zarándok, fáradtságtól megtörve/kitikkadva esett be egy-egy szálláshelyre; bedőltek az ágyba. Fél órát, egy órát pihentek, le sem vetkőztek, nem fürödtek meg, csak úgy feküdtek az ágyon becsukott szemmel Láttam rajtuk a kimerültséget, és én is éreztem a bőrömön Ez is El Camino, nem csak a világmegváltó gondolatok forrása, ahogy sokan gondolják. Nos, miután befejeztem a napi rutinomat, jöhetett a pihenés percei, órái Lelkem örült, mert ismét jó helyett találtam. Megérzésem, hallgatni kell rá!, megerősödött bennem. Egy hálófülkében, 2 db emeletes ágy, viszonylag tágas térrel. Még senki sem volt bent, így elfoglaltam az ablak felöli emeletes ágy alsó felét. Az ágy kényelmes volt, nem nyikorgott, belefeküdtem, helyezkedtem benne, kóstolgattuk egymást majd mobilomat és fotógépemet töltésre tettem, gondolva a másnapra Bár a földszinten, egyben ebédlő is, csapolt sör és finom vörösbor, rendelésre várva, ismerős arcok mosolya fogadott Nagyon jó érzés volt. Még csak három napja vagyok Spanyolországban, és kettő napja az Út on. Eddig csak közvetlen, vidám, nyitott, mosolygós, és mégis kellő távoltartású emberekkel találkoztam. Nem nyomultak be a tudatomba. Hol van már az a feszültséggel teli világ, ami a minden napjainkat terheli, az állandó megoldandó problémákkal, pedig nekem nincs is olyan sok problémám; ami meg van, azt rövid úton lerendezem, kis türelmi időt betartva (pár nap, pár hét, esetleg egy hónap). Ezt hívják toleranciának, a türelmi idő alatt? Estére a hangulat legalább olyan jó volt, mint tegnap este. Társasággal együtt, sajtos spagettit ettem, és hogy könnyebben csússzon le, először pár korsó sört hozzá, és kávét. Itt is finom volt. A beszélgetés ott folytatódtak, ahol tegnap abba maradt, csak a mai napi szakasz értékelték első sorban Két amerikai idősebb házaspárral, kettő fiatal, körüli lánnyal, és 3 sráccal voltam egy szálláshelyen Szemben, a másik szálláson meg a többi zarándok ott volt boros pince is, hívogatta a vendégeket.

19 19.oldal Ők bort fogyasztottak, akkor még nem váltottam át, a vörösborra, pedig vérré vált volna bennem, a sörtől csak szomjasabb voltam Az internetezés lehetősége, arra csábított, hogy üzenetet küldjek, a családomnak, barátaimnak. Itt nagyobb terjedelmű üzeneteket is írhattam, és egyszerre többnek is küldhettem, várva arra, hogy majd válaszolnak rá, és így lehetőségem lesz arra, hogy viszont válaszoljak Napokkal később, ismét ránézhettem; de csak ketten, illetve hárman válaszoltak Szerencsémre, azok, akiket igazán kedvelek/szeretek; és tudom, hogy rájuk mindig lehet számítani. Neveket nem írnám le A többiek meg később azt mondták, hogy nem akarták megzavarni az Útam -mal kapcsolatos meditációimat Mert ez az út arról fog szólni, De hiába mondtam Nekik, hogy: nem fogtok megzavarni, amikor elköszöntek Tőlem, egy baráti összejövetel alkalmából, indulásom előtt pár nappal. A kényelmük ezt diktálta, Néhányukat No mindegy. Örültem annak, akik visszaírtak, jól esett Többiek esetében meg úgy vettem, mintha a lustaságukból fakadt volna. Akik figyelmesek voltak irányomban; azoknak ez, természetes volt, egy fajta gesztusként is. Köszönet érte Az elkövetkező 2 hétben, nem arra a meditációra gondoltak, ami lezajlott bennem Mára ennyi: Városok: - Uterga-nál (499 m, 200 lakosú). - Obanos-nál (414 m, 950 lakosú). - Puente la Reina-nál (546 m, 2800 lakosú ). - Mañeru-nál (450 m, 378 lakosú). - Cirauqui-nál (495 m, --- lakosú). - Lorca-nál (469 m, 130 lakosú).

20 20.oldal 4.nap ( szombat -): Terhelés, ahogy a terheinktől megszabadulunk. Megtett út (honnan-hová): Lorca Los Arcos (31 km) Útleírás: Reggel ismét korán felkeltem, a pakkom össze volt készítve, csak fel kellett vennem és indulhattam Lépcső alján volt a bakancsom, másoké is, és az ajtó nyitva. Elsőként távoztam... Szálláshelyemtől távolodva jól eső érzés töltött el. Az éjszaka pihentető volt. Este még tudtam t küldeni az ismerőseimnek/barátaimnak, és a szállásadó nagyon szívélyes és segítőkész volt. Persze, sokan azt mondhatnák, hogy ez a kötelessége, és ezért pénz is kap, ebből él de mégis, ezt a fajta szolgáltatást, lehet lelketlenül is csinálni, Ő még pénzt sem kért érte, mint máshol (5 perc 1 Euró). Részéről, ezt nem lehetett érezni Ismét jó helyre tévedtem. Hosszú évek során, kifinomodott bennem a megérzés tulajdonsága/képessége, és ha azt az érzelmeim nem nyomják el, akkor bizton lehelt hallgatni rá Megérzés: számomra olyan, mintha az élet színpadja mögé látnék; bepillantást nyerek az elrejtett szándékokba, érzésekbe; olyan, mint egy röntgenfelvétel aki olvasni tud belőle, annak előnye van, mert feltárulnak dolgok mint egy sakkjátszma, meg lehet tudni, hogy mi lesz a következő lépése annak, akinek a lelkébe látsz! Ez mindig is segítette az életemet, és döntéseimet Itt, ezen az úton pedig nem voltak, nem alakultak olyan érzések, ami rányomhatta/elnyomhatta a megérzéseimet. Az út alatt, akikkel megismerkedtem, nem voltak olyan tartós személyekhez köthető érzéseim, ami egyfajta kötödéshez vezetett, és ragaszkodnom kellene hozzájuk Induláskor, megfogadtam magamnak, hogy nyitott leszek mindenhez/mindenre, nem lesznek semmivel szemben előítéleteim. Egyfajta távoltartással leszek (személyekhez), és szemlélődőként taposom az út porát, viszem a hátamon a terhemet Igen, a fizikai TERHEMET, és átvitt értelemben is, mintha ez erről majd nem sokára írok Szóval, kilépve az ajtón ezeket az ajtókat csak belülről lehet kinyitni, hogy idegenek ne menjenek be, a szálláshelyre még félhomály volt. A nap sugarai, akkor kezdték a felhők széleit cirógatni. Fénye még halovány volt, lomhán, vontatottan bújt elő rejtekéből, és játszadozott a felhők pajkos alakzatával egy darabig gyönyörködtem szépségén, de a lábam türelmetlenül indulásra buzdított Menj már, menjél!, még sok km van előtted. Menetközben is nézegetheted! Elindultam a lejtőn lefelé, egy mezőn át, az autóút mellett m-re, Villatuerta felé.

21 21.oldal Mögöttem a felkelő nap, előttem a városka, és hosszan elnyúlva az árnyékom. Talán fél óra elteltével, elértem a városka határát. Útközben, belém villant a fizikai terhem, szimbolikusan. Párhuzamot vonva a minden napi életünk terhével. Tegnap este is kiraktam pár olyan dolgot, amit feleslegesnek gondoltam. Szépen összehajtva a ruháim egy részét, kést, poharat, lámpát, esernyőt, könyvet szóval pár dolgot, a szobám polcára így könnyebb lett a csomagom. Ha kell valakinek, majd elviszi, gondoltam.. Tudatom és testem, így már elfogadta azt, amit vinnem kell napi rendszerességgel órán keresztül az elkövetkező napokon az utam végéig És a párhuzam: nos, nem ezt csináljuk az életünk során? terhet viszünk, hol édeset, hol keserűt, és ami már nem fontos, letesszük valahol. Lehet, hogy azt Valaki felveszi, és viszi tovább, de azt már mi nem tudjuk, az Ő terhe lesz eztán. Persze, előfordul, hogy valamikor ismét szükségünk lehet rá, de az már csak hiányként könyveljük el Eltávolodtunk Tőle, és Ő is, Mitőlünk Ez az élet rendje! Ez is Mi döntésünk volt akkor, vagy Mások akarat volt Ránk erőltetve?, egy fajta békesség reményében! (Már akivel ezt meg lehet tenni Bennem ellenállás van ilyenkor, és minél nagyobb a nyomás, annál nagyobb az ellenállás részemről és ebből lesznek a bonyodalmak Ha nincs nyomás, akkor ellenállás sincs!) Visszatérve a témához: egy ideig ragaszkodunk Hozzá, nehezen válunk meg Tőle, ahogy én az indulásomtól mostanáig, pár kilót hátrahagyva a csomagomból Dilemmák sorozatán megyünk keresztül, alkudozunk Magunkkal, mit vihetünk magunkkal, és mit nem De a végén úgy is döntenünk kell: minek kell maradnia, és mitől kell megválnunk!. Itt: az elhozott személyes dolgok, ami segítheti az utunkat, kényelmi, és érzelmi oldalról, majd hátrahagyva néhányat belőle, mert az meg a lehetőségeinket növeli meg a jövőben. Ahogy a minden napi életünkben, ezt tesszük sok-sok dologgal: az egyéni/családi/baráti/munkahelyi/társadalmi kapcsolatainkban. Sokszor, nehéz döntéseket kell hoznunk, és a terheket levetni magunkról, hogy a további életünk könnyebb legyen Amikor erről az útról beszélgettem másokkal, akkor ezekre a döntéseimre voltak kíváncsiak, ezekre voltak kihegyezve az érdeklődésük Sokan, amikor visszajöttek, és családi életünkben komoly problémáik voltak, rövid időn belül válásra került sor, mert ez az út megvilágosította elméjüket Volt idejük (legalább 4-6 hét magány ), távol a valós problémáiktól, behatásaitól. Mérlegre tették az előnyeit, hátrányait, elméjükre nem hatott a folyamatos külső nyomás innen is onnan is Ha valakinek, a sorsdöntő döntéseihez, magányra van szüksége, akkor bizton ajánlom Ez arra való hely! Esetemben, ilyenre nem volt szükségem, mert döntésképes vagyok, voltam mindig És hogy mikor döntök? Ez mindig attól függ, hogy az adott esetben mennyi ideig tart a toleranciám, és mennyi időt adok másoknak, hogy érezze meg a változást, vagy annak lehetőségét De ez fordítva is igaz. Nekem is meg kell éreznem a változás szelét, és arra pozitíven kell reagálnom; és gyakorta nem az én javamra, sőt sokszor a káromra is döntök, de mindig elvárom a párbeszédet, és Másiktól is egy elfogadható toleranciát részéről is. Oka: nem mindegy, hogy válunk el egymástól!, A korrektség, őszinteség esetemben, mindig kifizetőbb, mint a sumákság, hitegetés Nem szabad minden hidat felégetni magunk után nem lehet tudni, hogy mikor üt vissza Sokan azonban annyira önző

22 22.oldal módon állnak egy-egy problémához, hogy akár saját magukat is elveszejtenék, csak hogy győzzenek! Pedig, célravezető, ha hagyunk egy-két nyitott ajtót, vagy legalább kulcsot hozzá, amin keresztül belépve, már új alapokról indulhat egy kapcsolat/barátság Ezzel, nincsenek vesztesek, és nyertesek, hisz az új alap, új lehetőségekkel is kecsegtethet, és a közös előnyök is benne vannak Nem célszerű ellenségeket gyűjteni magunknak Nem lehetünk mindig erősek, valamikor a gyenge oldalunk is látszik, elősejlik és ezt az ellenségeink hamarabb észreveszik, mint azt szeretnénk, és akkor nem hibáznak! Ezért is jobb sokszor egy döntetlen, mint egy esetleges győzelem az egónknak és az önbecsülésünknek is jobb Mi jobb?, az állandó küzdelem?, vagy a feszült időszakok közötti béke?... Erre a kérdésre, csak magunk tudjuk megadni a választ! Ezek a gondolatok suhantak át a tudatomon, miközben haladtam Villatuerta felé. Fontosak voltak számomra. Arra gondoltam, ezek tényleg fontosak, mert ez az egyik fordulópont az utamon. Kezdek dolgokat másképpen látni, szavakká formálódnak azok a gondolatok, amik látensként már bennem vannak, ami amúgy is része volt a gondolkodásomnak, most tudatosodott igazán bennem. Sok minden természetessé vált, ami történt az életem során Párhuzamok jönnek elő a fizikai terhem, és a mentális/érzelmi terheim között. Mit és hogyan viseljek el, és meddig ahogy a maradék terhemet viselnem kell most hiszem, már többet nem tudok úgy hátrahagyni, hogy az ne befolyásolja jelentősen a szükségleteimet, érzéseimet, kötődéseimet, komfortérzetemet Már nagyon vártam a városka közelségét, és mintha könnyebb is lett volna a hátizsákom, megváltozott a nézőpontom, és ezzel a hozzáállásom is És hogy miért vártam a városka közelségét? Egy padra vágytam, ahol le lehet ülni kényelmesen, enni valamit reggeliként, és ezeket a gondolatokat leírni A reggeli várhat!, sugallta valami bennem. Vedd elő a naplódat, és írd le a gondolataidat, mert ezek fontosak lesznek számodra! Naplóm: sok mindent, papírt, könyvet, füzetet hagytam hátra, de a lányomtól kapott naplót nem. Érzelmileg fontos volt Nekem. Nem akartam megválni Tőle, volt még pár ilyen, másoknak semmitmondó dolog/tárgy, de számomra ezek fontos érzelmi töltetet adtak, mert nem szerzetesként mentem el, a világomból menekülve, gondolataimba mélyedve. De azon zarándokok közé sem tartóztam, akik a Mekkai útjuk során, hitüktől vezérelve, korbácsolják magukat, hogy közelebb kerüljenek az Urukhoz, és átérezzék azokat a fájdalmakat, amit Megváltójuk élt át az utolsó útján a keresztre feszítéséig Nekem szükségem van olyan tárgyra, amihez érzelmek kötődnek, kapcsolatot tartanak fent Köztem és az adott személy között. Olyan, mint egy átvivő közeg; mint hangnak a levegő; hogy tovaterjed az éterben... Fontos kapocs. Magány érzését elhessegeti, és helyébe lép az a jó érzés, amit a tárgy közelsége magával hoz: a megszépítő emlékezés Elég csak ránézni, vagy megérinteni. Romantikus gondolatok?, igen a realitások kompenzálására mint az utam megírása, és útra engedése, a net útvesztőjébe, kezdetben fuldokolva, az új környezetében (mintha csak egy élőlényről írnék --- valójában az is, hisz saját magam jellemrajzát kürtölöm szét ismeretleneknek, olvasatként Sokan pont ettől rémisztgetik az embereket: Ne tedd, ki tudja, kinek a kezébe kerül, és mit kezd vele, de a kis emberekkel nem igazán lehet mit tenni, ki figyel rájuk? Elkalandoztam ismét (még gyakorta megteszem), így visszatérek a naplomhoz: Lánykámtól (már felnőtt) kapott naplóm volt az egyik kapocs. Nem váltam volna meg Tőle, semmi áron sem (még volt három ilyen tárgyam, az egyik pár napra el is tűnt nagy

23 23.oldal szomorúságomra de aztán egyik reggel, más hely más környezetben, egyik reggel előkerült véletlenül; mintha csak, Valaki odatette volna, ésszerű magyarázatot nem találni rá ) Városkához közeledve az első ház előtt találtam egy padot, mintha csak Nekem tették volna oda.. Hívogatott, és elfogadtam a felkérését. Naplómat elővettem, lánykám mosolygós, huncut arca sejlett fel előttem, és kedves hangját véltem hallani Kinyitottam, és tollam suhant a sorokat falva; mint aki éhes, és mohóságában mindent felfalna, ami előtte van Talán, 40 percet voltam a padon ülve. Ettem is, ittam is. Közben, ismerős zarándokok mentek el mellettem, jó kívánságaikkal Mint egy nagy, szerető, odafigyelő család, a Zarándokok Családja. Jó köztük lenni Elszaladt az idő!,8 óra is elmúlt, tovább kell indulnom, még sok van hátra a mai napból, gondoltam Hátamra vettem, amit vinnem kellett, már természetesnek éreztem, és lényem részévé vált. Gyere, tegyük meg közösen ezt az utat, mosolyogtam magamban. Már nem volt küzdelem Bennem. Ez is része a Tervnek Nekem ez, másoknak meg más Kabalám, a hátizsákom oldaláról kedvesen rám mosolygott, melegséggel töltött el, emlékek jöttek elő a rejtekemből. Keblemet cirógatta egy érzés, és egy kézzel fogható emlék, ott a szívem tájékán ; még sem vagyok egyedül Nem is tudtam volna, mert itt Mindenki Mindenkire odafigyel; de, tisztes távolságból szemlélődve. Hagyják, hogy járjam az utamat, és én sem zökkentem ki Őket az elmélkedéseikből; vagy bármiből, amit tesznek, és szeretnének átélni az útjuk során így van ez jól, gondoltam. Senki sem veszi át a másik terhét, azt magának kell vinnie; vagy letenni Valahol, bármi is legyen az Elindultam. Villatuerta rendezett városka volt. Egy szép kis hídon vezetett át az út, a Rio Iranzu felett. Már sokan koptathatták a kövezetét. Estella felé vettem az útirányt, kb. 5-6 km, amíg odaérek. Út, két városka között nagyon változatos volt. Távolban, hívogató hegyek; lábam alatt útpora; és a természet üde zöldjével, sokszínű virágjával csalogatott, hogy felfedezzem szépségét. Kedvemre való volt, amit láttam. Erdős, völgyes területen vezetett az ismeretlen Nap, árnyékot vettem rám; és néztem, ahogy lépteimet megelőzte. mint egy irányjelző, hogy merre menjek. Szép táj volt a társam,

24 24.oldal kisebb dombokat megmászva, majd szűk ösvényen lefelé haladva tovább Ezt a helyet Rio Ega völgyének nevezik. Így érkeztem meg, Estella/Lizarra (417 m, lakosú) határában, ahol egy ivókútból hűs víz folyt, a szomjas vándorok nagy örömére. Flakonomból a víz már kifogyott, így megtöltöttem. Volt még nálam 1,5 liter-es flakon, biztonsági tartalékban, ha nem találnék boltot; vagy olyan helyet, ahol biztonságosan ihatnék. A hűs víz nem csak a szomjamat oltotta; hanem fejemet is hűtötte, ahogy alátettem, és éreztem, ahogy nyakamon, hátamon végig csorog, utat keresve magának. Két idősebb helybeli közeledett felém beszélgetve. Köszönésemet fogadva pár kedves szót szóltak hozzám. Látták kissé elnyúzott arcomat; és azt, ahogy a gyors alámerülésem felfrissített... Apró örömök, de nagyon fontosak, amikor szükségét érezzük Örömmel fogadtam, majd ellenkező irányba tovább mentek. Nem maradtam sokáig, mert a fák között hívogatott Estella egyik épülete a völgyből nézve Rio Ega mellett mentem el. Egy darabon a helybeliek felduzzasztották, és egy részén, hal nevelde lett belőle. Régen, ez az épület, egy vízi malom lehetett. Vele szemben, pedig egy 14. századból, egy korai gótikus épület az Iglesia del Santo Sepulcro, kissé romos állapotban Estella-n (417 m) áthaladva, a következő Albergue, Villamayor de Monjardin-nál (682 m, 132 lakosú) van, ami kb. 2,5 óra és 11 km. Egyenletesen emelkedik, viszonylag változatos. Azqueta-tól meredek emelkedő. Villamayor de Monjardin egyben egy magaslati pont is. Szép rálátással, a környező tájra. Dél körül értem ide.

25 25.oldal Találtam egy padot, takaros külsejű ház ajtaja mellett. Megéheztem és már delet ütött az óra. Estella-ban, egyik boltjában, vásároltam enni és inni valót. Oliva olaja, olajos halat, pékárut, narancsot, helyi füstölt sonkát (nagyon ízletes volt), paprikát, és vizet Sajnos, bubis ásványvizet nem kaptam, de az egész út alatt sehol sem Fogytán volt a készlet, így fel kellett töltenem. Nem tudtam, hogy végül is hol fogok megszállni, és ott mit tudok enni. Sőt a következő napon sem Polcon, rám kacsintott egy üveg száraz vörösbor, kedvező áron. A kiszolgáló hölgy, kissé rekedtes hangon mondta, helybeli, és meg leszek elégedve vele miért is hazudna!?, becsületes, őszinte, tekintetével Hallgattam a megérzésemre újból így vettem belőle Mikor a kis padra leültem, és elővettem az elemózsiámat, egy otthonról hozott műanyag fedeles dobozból. Milyen jó hogy ezt magammal hoztam, és nem hagytam el idejövet. Az étel, amit beletettem, nem nyomódott össze a hátizsákon egyik oldalsó zsebébe, mint másoknál. Egyben az volt a terülj-terülj asztalkám is, a fedelével. Poharamban vörös bor. Csak úgy számhoz emelve az üveg száját, meg kell adni a módját Egy korty bor íze számban, fanyarkás ízével, követte a következőt, hogy társául szegődjön. A bolti kisasszonynak igaza volt, tényleg finom volt, és vérré válik bennem. Persze, 1-2 pohárnál nem célszerű többen inni belőle, mert az már akadályozza a tovább haladást. Még az út fele hátra van Közben, zarándok társaim mente el mellettem, akikkel együtt szálltam meg. Ketten közülük, bizonytalanok voltak, hogy merre tovább? Útbaigazítottam Őket. Majd én is elindultam, még egyszer visszanézve Villamayor de Monjardin-ra.

26 26.oldal Előttem lévő út még hosszú volt. Most egy olyan szakasz következett 13 km-vel, ami távol esett a településektől Los Arcos-ig. Erőt gyűjtöttem hozzá. Ez egy magas fennsík, kb. 500 méteres tengerszint feletti magassággal. Hogy mit írnak erről az útszakaszról? ember és természet által alkotott, gabonamezőkkel, szőlőhegyekkel és erdőkkel tarkított, enyhén dombos táj Az útleírónak igaza volt. Kezdetben nagyon élveztem a táj szépségét, de amikor teltek az órák, és a kilométerek, már kezdtek unalmassá válni. Nem voltak tájékozódási pontok, amit meglehetett közelíteni, majd elmenni mellette Köves, földúton kellett végig menni, amit a munkagépek használtak. Tavasz volt, így gyakorta mentek el mellettünk a munka nem állhat meg! Ezen az útszakaszon egyetlen egy pihenő hely volt, ami egy kis árnyékot adott, Los Arcos előtt 1,5-2 km-rel. Nem volt jelzés, hogy még mennyi van hátra a következő településig. Az tudtam, hogy kb. 3 órás az út, így hogy teljen az idő, unalmamban a lépéseimet számoltam 1000-ig, az 3,5-4 km lehetett Végre, elértem a pihenőig. Útközben nem akartam megállni, mint ahogy mások tették. Inkább lassabban mentem, és a vállamon, hol az egyik, hol a másik szíjra terheltem a hátizsákomat Biztattam a testemet, ahol lesz kényelmes hely (pad és asztal, és nem a poros föld, vagy egy szikladarab), ott megpihenek. Lábam is, de főleg a térdhajlatom, és a vádlim, kezdett begörcsölni meg-megcsuklott a lábam El is határoztam, hogy Los Arcos-ban fogok megszállni, és nem Torres del Rió-ban, ahogy reggel terveztem. Az még 8 km lett volna Pihenőhely megváltás volt. Lefeküdtem egy padra, és jó fél órát élveztem, hogy a tagjaim átveszik a lazulás perceit Tőlem, szokatlan módón, egy helyben maradtam, miután bekentem sajgó végtagjaimat, és a kámforos krém kissé erős illata a lágy szellőben, járta körtáncát Megnyugodva tapasztaltam, hogy mások is várták ezt a percet, amikor hátukról levethetik csomagjukat, hogy belevessék magukat a tétlenség bódító érzésébe Elkülönülő csoportok voltak körülöttem, hol párban, hol egyedül, szótlanul

27 27.oldal Vizem már elfogyott, csak fél liter maradt, amit végszükségletre tartalékoltam, - pedig több mint 2 literrel indultam el reggel - de a végszükséglet még messze volt. Szemem a borra tévedt. Ízét számban éreztem Nem kellett biztatnom magam, hogy elővegyem Hívogatott Itt vagyok, sugallta. Torkom kiszáradt, ajkam cserepes ennivalóm volt még; korgó gyomrom megkívánta. Fejedelmi étek: ropogós bagett - csupa héj -, sajt, sonka finomabbik fajtából -, és hozzá száraz vörös bor, gondoltam. Nem voltam rest, fekvő helyzetemből felültem, és a következő mozdulatok már gyakorlottak voltak így könnyebb is lett a terhem Mennem kellett, de nem akaródzott Lépteim, már nem olyanok voltak, mint reggel. Hátamra nem dobtam fel könnyedén, a hátizsákomat. Minden mozdulatom kimért, és megfontolt volt. Elindultam Los Arcos felé, még perc ilyen tempóban. De amikor perc elteltével megláttam egy táblát, és távolban feltűnt a település, lépteim felgyorsultak Megkerestem a legközelebbi Albergue-t (Albergue de la Fuente), 31 km megtétele után. Elég volt mára!, jöhet a pihenés! ; és az a rutin, amit nap, mint nap megtettem ágy elfoglalása, fürdés, mosás, egy kis levezető sétával a városkában Testem már könnyű volt, átöltözve, az út porától megszabadulva, fotógéppel a kezemben A megszokott rutin fontossá vált. Szállás és a kiszolgálás itt is kifogástalan volt. És a hálóhely? Nos, ott is tisztaság volt, de olyan, mint egy tömeghodály. 7 db emeletes ágy, 14 ággyal, szűk helyen. Az ágyak egymástól úgy 70 cm-re. A WC és a zuhanyozó modern, és nagyon tiszta. Szállás itt 9 Euro, és a reggeli 3 Euro bőséges volt: kávé/tea/tej. Tejeskávét ittam háromszor, hozzá többféle bagettet eper és narancs lekvárral. Itt este, nem volt pellegrino menü, mindenki azt evett, amit hozott magával, vagy a városka főterén vásárolhatott a boltban, vagy leült az egyik hangulatos vendéglőjébe a helyi specialitásokat megkóstolni. Albergue, hangulatos belső színeivel, kis belső udvarával lenyűgözött étterme nem volt, de jól felszerelt konyhája, és másnapi egyszerű reggelije igen. A szállás közelében volt egy főtér, és ott azt lehetett enni, amit egy éhes vándor megkívánhat

28 28.oldal Városok: - Lorca-nál (469 m, 130 lakosú). - Villatuerta-nál (430 m, 1050 lakosú). - Estella/Lizarra-nál (417 m, lakosú). - Irache (Kolostor a 11. századból, bencés szerzetesek építették Monasterio de Santa Maria la Real de Irache) - Azqueta-nál (580 m, 1300 lakosú). - Villamayor de Monjardin-nál (682 m, 134 lakosú). - Los Arcos-nál (450 m, 1260 lakosú). Mára ennyi:

29 29.oldal 5.nap ( vasárnap -): Megtett út (honnan-hová): Los Arcos Logroño (31 km) Most nem siettem az indulással. A szálláson nem volt étkezési lehetőség este, de volt egy jól felszerelt konyhája, tágas társalgóként szolgáló helye, egy kis belső udvarral Pár hónapos kihagyással folytatom az útleírásomat. Valahogy, másra terelődött a figyelmem, bár sokat gondoltam az útra. Napi dolgaim, az események sodrása, háttérbe szorította az írással eltöltött órákat/estéket/éjszakákat Szerencsére, mindig zajlik körülöttem az élet és ha nem, teszek róla; vagy tesznek róla Most úgy tűnik, lesz időm az írásra, már nem vonja el a figyelmemet semmi Kellett is egy kis idő, hogy eltávolodjak, és kellő távolságból nézzek vissza nem az útra, hanem a bennem zajló eseményekre ami akkor foglalkoztatott, a mindennapi fizikai fáradság mellett, és közben megoldást próbáltam találni rá Most már lezártam egy szakaszt, megnyugvással. Lelkem már nem vívódik. A döntés megszületet bennem Talán, ez az út is, erről szólt egy kicsit. Egy évvel ezelőtt is, volt egy jel, álom formájában majd leírom Eddig úgy gondoltam, hogy pár dolgot nem írok le az utam során. Most azonban, finomodott a hozzáállásom, bár neveket nem írok le, nem hozok senkit sem kínos helyzetbe (ha meg néhányan találgat, hogy kik lehetnek azok, azaz Ő dolguk) persze, néhányan majd magukra ismernek Egyszer valaki azt mondta nekem: minden úgy jó, ahogy van!. Már én is így gondolom, az útleírásommal kapcsolatban is Akkor nem erre a helyzetre gondolt; hanem arra, amikor nem képes a saját életét megváltoztatni, belecsöppent valamibe, amiből nem tud kimászni, vagy már nem is akar és, másokat is arra biztatja, hogy törődjön bele a megváltoztatatlanba mert ez talán számára kényelmesebb álláspont Hol is tartottam? A szálláshelynek volt egy konyhája, tágas társalgója, és egy kis belső udvara Reggelit itt adtak, 7 és 8 óra között. Egyszerű reggeli volt. Kávé, tea, tej, és a két féle lekvár, helybéli felvágottak, friss péksüteménnyel; mind ez, 3 Euróért. A tejeskávéból háromszor is vételeztem, mert meleg volt, és nagyon finom is. Szomjas voltam. Napok óta több folyadék távozott a szervezetemből, mint amit le tudott kötni. Talán azért, mert a szervezetemben kevesebb só volt, amihez a folyadék kötődni tudna Éjszaka is többször fel kellett kelnem, mert a szomjúság felébresztett. Egy-egy éjszaka alatt 7-8 dl vizet is megittam Valójában, az egész utam során, folyamatosan ittam. Volt, amikor 4-5 liter folyadékra is szükségem volt Ha egy-egy városban nem találtam boltot, mert olyan kis települések voltak, ahol a helybeliek nem tudták fenntartani a boltot, a csekély forgalom miatt; kis teherautók mentek, és dudával jelezték a helybelieknek, hogy vásárolhatnak a legszükségesebb élelmiszerekből. Több ilyen településen mentem keresztül Ezeken a helyeken problémáim lehettek volna, ha nincs nálam 3 liter víz no és egy műanyag kulacs, amiben még volt fél liter víz, utolsó tartalékként Sokszor csak este, a szállás közelében tudtam vizet vásárolni, és amit vittem, addigra el is fogyott. Persze, sok városban voltak közkutak, iható hideg vízzel (agua potable), de azt nem lehetett előre tudni, hogy hol vannak; csak akkor, ha meglátod, és elhaladsz mellette. A zarándokút mentén biztos lesz valahol; arra ügyelnek a helybeliek. Az infrastruktúra része A reggeli nagyon finom volt, különösen azért is, mert hiába ettem este kiadósan, reggelre azért megéheztem, és bármit tettek volna elém, finomnak találtam volna Lekvárokkal és a pékáruikkal el lehet csábítani, és itt azok nagyon finomak. Hús nem hiányzott. Nem vagyok

30 30.oldal vegetáriánus. Húst csak akkor eszem, ha megkívánom Tegnap este pedig ettem bőségesen belőle. Finomat, és kiadós mennyiséget kaptam az egyik közeli vendéglőben. Hét órákor reggeliztem, még alig voltak az asztalnál. Sokan, csak 8, 9 óra között keltek fel az ágyból, és akkor készülődtek az induláshoz. Los Arcos kicsiny főtere, a templommal szemben, most üres volt. Este még a főtéren, finomságokkal teli asztaloknál ülő éhező, szomjazó, fáradt, de annál vidámabb zsibongó vendégekkel/vándorokkal volt teli. Reggelre tovatűnt a pillanat Hosszú út várt rám, és az úton kevés szálláshellyel, nagy távolságra voltak egymástól. Előttem, Torres del Rió kis lélekszámú lakosával 8 km-re, majd Torres del Rió, kápolnájával az út szélén, pár kilométer gyaloglás után. Kápolna be volt zárva, csak a résein keresztül lehetett bekukucskálni, de kint, a falai mellet jól esett egy kis pihenés, pár korty vörösbor elfogyasztása. Ettem valamit, amit előző este a főtérről nyíló boltban vásároltam. A táj, sok mindenért kárpótolt. Változatos, dimbes-dombos fákkal, bokrokkal, sokszor köves ösvényekkel a fák között. A jelzett út, egyértelmű volt. Makacs, tudatos Lényem, és az Akaratom rendíthetetlenül visz előre: Gyerünk-gyerünk tovább, még hosszú azt út, a felfedező kíváncsiságom. Lényem mások része, még mereng egy kicsit: de szép a táj, és milyen kedvesek voltak az emberek az utam során!, és kezdi felejttetni a bennem rejlő válaszokat, egy-egy kérdésemre, de ezek inkább lelki eredetűek. De ott van Bennem az aggódó rész is, amelyik figyel a fizikai állapotomra is, aki próbálja kordában tartani Akaratomat. Örülök Neki. Időben jelez, amikor már érzékeli a problémákat, de most csendben van. Megnyugtató Számomra, így mehetek tovább, hisz kipihentem magam az éjjel, egy jót aludtam, sokadmagammal, egy emeletes ágy aljában. Kezdem megkedvelni magamban ezt a HÁRMAS, jó egységet alkotnak Bennem, és egyre határozottabban indulok az utamra. Hátamon érezve a házamat, és itt minden vagyonomat, ami valójában anyagilag nem sokat ér, de általuk tudok nagybiztonsággal eljutni Santiagóba Miközben írom a sorokat, más gondolatok is közben előjönnek. Talán különösnek tűnik, hogy ezt a HÁRMAST megemlítem, hisz valójában egységes egészet képeznek, a mindennapi életben. Nem szokás ennyire különválasztani a Tudatunkban zajló folyamatokat, az átlagember nem is kíváncsi rá, mert csak azt érzékeli, ami feltétlen az életéhez köti, és természetesnek veszi azt, hogy amit tesz. Gondolataikban: az úgy jó!, a mögöttes értelme nélkül Egy kicsit más vagyok ezen a téren. Szeretem tudni; hogy mi, miért van?, és mért cselekszem úgy?, ahogy cselekszem! Most is. Így külön választom ezeket az érzéseket, tudatosan, mert ez által, jobban megértem a Bennem és a környeztemben lévő összefüggéseket. És ha jobban megértem, hogy mi lendít előre, vagy hátráltat, akkor azt is tudom, az önismeretem révén, hogy mikor kell megállnom; vagy kerülőt tennem, hogy egy-egy akadályt valósat és átvitt értelemben lévőt is megkerüljek, és ne romboljak feleslegesen. Hisz valakinek sok munkájába került, hogy azt odategye. Lehet, hogy olyan okkal, amiről én nem tudok/tudhatok, hát akkor maradjon ott, hogy ne dolgozzon hiába Tisztelve Mások munkáját, hisz úgy is túllépek rajta, és múlttá zsugorodik össze, távozásomkor a tudatomban, és már csak emlékfoszlány marad az idő forgatagában, mint Minden más. Még egyszer a tér kapujából, visszanézek a tegnap estéjének nyüzsgő terére, kezemben a fényképezőgépemmel, pár fotó erejéig, majd tekintetem a távolt szemlél, elindulok. Ez is jó nap lesz, és melegséggel töltött el a gondolat minden összeállt bennem a mai naphoz.

31 31.oldal Nyolc órakor már kifelé mentem a városból. Mint egy jól lakot óvodás, teli gyomorral Több, mint fél liter tejeskávé, és 4-5 szelet lekváros kenyérrel súlyát érezve. Jó kedvem volt, és tele várakozással, hogy mit hoz elém ez a nap, milyen emberekkel találkozom, és akikkel már összeismerkedtem, találkozom-e még újra Tegnap már mindent előkészítettem, ami a napomhoz kellett. A tájban nem csalódtam, miközben játszottam az árnyékommal. Mögöttem a napfelkelte, előttem a cél. Menni-menni, menni, előre Elhagytam Los Arcos-t, követve a sárga jelzésű utat, mint Dorothy; Óz, a nagy varázslóban (Óz, a csodák csodája The Wizard of Oz kinek mi tetszik!). Akár lóbálhattam volna is a hátizsákomat a kezemben, jó kedvemben, énekelve, táncos lépésekkel, de akkor az utam rövid lett volna. Nem 31 km, ahogy terveztem Valójában, nem volt tervezés, csak jó lenne, ha érzés. Mennyit tudok úgy menni, hogy holnap és holnapután, meg azután is, megtegyem a megfelelő, kívánat, számomra elvárt távolságot, problémák nélkül. Hogy testem és lábaim bírják, húzódások, és vízhólyagok nélkül, hosszú kényszerpihenőt NEM tartva, mint sokan tették az útjuk során, mert sok fontos dolgot figyelmen kívül hagytak, bízva az erejükben, testük/lábuk kitartásában, de nekem ott van az a bizonyos HÁRMAS, a tudatomban, jelző rendszerként! Lehet, hogy ez a képesség, mindenkiben ott van, csak nem tudatosodott, nem került a felszínre, nem figyel rá Attól az még működik, és végzi a dolgát!, attól én még nem vagyok kivételes, mert pár dolgot megpróbálok leírni, értelmezni, elemezni néhány összefüggést, amit összefüggésnek tartok de a tévedés lehetősége Bennem van, felvállalva azt. Amikor elhagytam Los Arcos-t, reggel 8 lehetett. Ott Bennem, új erővel, átszelve a szép tájat, figyelve a sárga jelzést. Első állomásom, Sansol, kicsi, de annál szebb városkája volt. Minden hol tisztaság fogadott, és hihetetlen nyugalom. A városka falai a múlt emlékeibe mélyedtek, és a Vándorokat a kortalanság csalóka érzésével fogadta. Kevesen jártak az utcákon, és ha még is, a vidéki megélhetés gondja-baja látszott arcukon, de volt bennünk egy fajta makacsság, a táj ridegségét ellensúlyozva Valószínűleg, megtörte az időseket az élet, de azt is megfelelő

32 32.oldal tartással fogadták. Ránc barázdálta arcukon látszott a kitartás, az élet súlya, terhe, sokszor a magány; de még is, távoltartás, ridegség nem volt bennük Pár kedves szóval, a tisztelet megadásával, és őszinte nyitottsággal közeledbe, kinyíltak, és baráti, segítő szándékkal viszonozták a bizonytalanságunkat Városka pár tucat házból állt, gyorsan átmentem rajta. Pár kilométer után Torres del Rió-n haladtam át. Ez sem volt sokkal nagyobb, mint az előző város, de mielőtt a város ódon hangulatú falai közé léptem volna, az út mellett idejövet, találkoztam először azokkal a bizonyos kőpiramisokkal. Talán, egyre kisebb kövek voltak egymásra helyezve. Némelyike, az egy méter is meghaladta. Mikor elhagytam Torres del Rió-t, jó két óra alatt 10 km-t tettem meg, szinte észrevétlenül, mert a zöldellő táj, dimbesdombossága, az úttól távoli települések tömzsisége elvarázsolt. Mintha csak odapottyantotta volna, egy természetfeletti erő, hogy aztán beleolvadjon a tájba, mások szépségére. Aztán a városkát elhagyva egyre változatosabb lett a táj, és a belső gondolataimat elnyomta a szépsége. Amúgy is, úgy gondoltam, bizonyos gondolatok, ne terheljék ma a tudatomat. Néha, örömittasan meg kell fürödni a természet szépségében, átélni, átérezni, annak kisugárzását, enni azokból az ételekből, és inni azokból az italokból, amit itt a helybeliek is esznek, isznak. Ezzel is átvenni a hely, tápláló erejét Tegnap visszafogott voltam. Amikor a szállásomat elfoglaltam, lezuhanyoztam, átöltöztem, és elindultam, hogy Los Arcos városkát felfedezzem. Kis séta után. a főterére tévedtem a zsibongó emberek közé jó érzés volt. Először úgy gondoltam, hogy a főtéren beülök egy vendéglőbe sört vagy bort inni, és hozzá pizzát. Illata csábító volt, de aztán meggondoltam magam. Még korán van, enni később is lehet, sok időt venne el a várakozás. Döntésemet is megerősítette, hogy a közelben volt egy bolt, ép akkor jött ki valaki, kezében izgató hosszú bagettel, és némi gyümölccsel, így követtem példáját. Én is vettem estére 2 dobozos sört, egy üveg vörös bort, két bagettet, és 3 db hatalmas lédús narancsot. 10 perc alatt, a vásárlást be is fejeztem. Az egyik bagett, narancsok, vörösbor, jó lesz majd a holnapi útra. És így is lett, amíg Logroño-ba értem.

33 33.oldal Torres del Rió-t elhagyva, tényleg meseszép volt a táj. Kis emelkedők, és lejtők tarkították az ösvényt, ahol mentem. Nem volt nagy szintkülönbség. Talán, m-esek lehettek, de gyakorta meredeken emelkedtek vagy süllyedtek. Így mentem el Ermita de Nuestra Señora del Poyo -ig ( más néven: Virgen del Poyo-ig). Itt egy kápolna áll a 111-es út mellett/felett. Legenda szerint: kápolnában a nagy tiszteletben álló Mária szobrot többször próbálták Vianába szállítani, de másnapra, a Mária szobor ismét a kápolnában volt, így lemondtak arról, hogy elvigyék onnan Akkor zárva volt, csak a réseken lehetett benézni. Körbe jártam, majd leültem a kápolna melletti pihenőnél, de innen a kápolna, teljes egészébe, nem volt látható, így levéve a hátizsákomat az út másik oldaláról fotóztam le. Jól esett egy kis mozgás hátizsák nélkül. Zarándokút a 111-es jelzett út mellet ment végig, de nem közvetlen mellette; de azért, néha keresztezte azt. Így haladtam Viana felé. Dél körül érkeztem meg Viana-ba. 20 km-t tettem meg 4 óra alatt, közben a vállam is betört, már nem szenvedtem a hátizsákom súlya alatt, de azért az érzet ott volt, meg a tizenegy néhány kilogramm. Ami hol több, volt hol kevesebb, attól függően, hogy mennyi italt és élelmet vittem magammal éppen azon a napon. 2 liter víz mindig kellett (folyamatosan, az egész út alatt nagyon szomjas voltam), és narancs, alma, kenyér féle, konzerv, Oliva bogyó, bor, esetleg sör az út alatt. Változatlanul (de már megszoktam), nem lehetett tudni, hol van víz, vagy bolt a vásárláshoz/vételezéshez. Viana előtt egy El Caminos útjelző tábla jelezte, hogy Viana még 3,8 km-re van, és Logroño 13,3 km-re van. Így mikor Viana-ba érkeztem, egy kis pihenőt tettem, és a hozott ennivalót és a bor egy részét megittam. Nagyon jól esett. Viana, szinte teljesen üres volt, és hasonlóan szép, mint a többi városka, amin áthaladtam. Néhány magukba zárkózott Vándor ment előtte és mögöttem. Pár szóváltás, és mindenki ment tovább a saját tempója szerint. Délután már lassabban mentem tovább, volt még hátra kb. 10 km. Ezt a távot már fél tempóban mentem, kímélve erőmet, hisz holnapra is tartalékolnom kellett. Vádlimat is

34 34.oldal kezdtem már érezni, így többször megálltam, hogy a hozott kenceficével bekenjem azt. Nem görcsölt, de az inak már pihenésre vágytak. A táj ezen az útszakaszon gyönyörű volt, de már nem tudtam annyira a szépségét/változatosságát érzékelni. Tudatom hajtott tovább, de az aggódó része, óvva intet: csak lassan, megfontoltan!. Rá hallgattam. Már nagyon vártam, hogy valamelyik dombocska mögül, feltűnjön a város. Így is lett, először távolról, piciny házak vonulataként, egy templom toronnyal, majd egyre közeledett, és a lépteimet gyorsabbra fogtam. ¾ 4-re értem Logroño-ba. Reggel, induláskor a távolságokat nézve, még úgy gondoltam naivan (reménykedve), hogy Logroño-t követő másik városkában Navarrete városkában fogok megszállni, de az még 13 km-re volt innen. Így is mentem 31 km-t ma, és ehhez még 13 km-t?, sok lett volna!. Az a bizonyos HÁRMAS helyes döntést hozott bennem. Itt több Albergue (szállás) volt. Nem az elsőt keresetem. Város szívében, vagy azon túl egy kicsivel akartam megszállni és utam, akkor még nem tudtam, nem is figyeltem rá, szóval: befordultam az egyik szálláshely kapuján. Szimpatikusnak tartottam, valahogy kellemes kisugárzása volt. Valami azt súgta bennem: ide kell menned, s hallgattam rá. Recepción kérték az útlevelemet, és megmondták, hogy hányas szoba, hányas számú ágyban lesz a fekhelyem. Fizetni akartam a vendéglátásért, mint az előző napokon tettem. Mondták nem kell, ez egy adományokkal finanszírozott szállás donatívs -), és kedvesen tovább küldtek, én meg kissé értetlenül mondtam: de én fizetni szeretnék! - angolul, a hölgy meg, aki velem foglalkozott, kedvesen Tőle 3 m-re lévő, zárt fadobozkára mutatott, egy keskeny réssel ellátva, felirattal, és mondta: az adományokat oda be lehet dobni!. Rá mosolyogtam, Ö meg vissza, és köszönéssel távoztam. 10 Eurót dobtam be, más helyeken ennyi volt a tarifa. aztán rájöttem, hogy az útleíró könyvemben olvastam erről Ezeket a helyeket, az adományok tartják fent, így én is részese lehetek, hogy mások is eljöjjenek erre a szállásra. A szobám az első emeleten volt emeletes ágy volt a hálóba, és hozzá egy keskeny, kisméretű beépített szekrény tartozott, kulccsal. Szokás szerint, itt is alig volt hely az ágyak között. Kaptam eldobható papírhuzatot, és volt ágynemű, de én a hálózsákomban aludtam éjjel. Talán ¼ 5 volt, amikor a cuccaimat ledobtam magamról, és irány a zuhany 31 km után. Ahogy a terhemtől megszabadultam, könnyűnek

35 35.oldal éreztem magam, és fürdéshez készülődtem. Mikor beléptem a fürdő részbe, elcsodálkoztam, nem rég volt csempézve. Kulturált volt minden. Tágas volt, és legalább an elfértek benne, tusolókkal, mosdókkal, WC-kel felszerelve, és viszonylag tágas volt, világos. Eddig ez volt a legjobb. Vagy fél órát zuhanyoztam, nehezen jöttem ki a meleg, permetszerű víz alól, lemosva az út porát. Élveztem. Lábam, vállam már kezdett helyre jönni. Majd felfedező utat tettem, és ahogy körbe néztem fentről a teraszról, minden olyan ismerősnek tűnt. de hisz ezt már láttam valahol!. Így is volt. az egyik El Caminos film jelenetének része volt ez a környezet - The Way (Vándorút 2010-ből, Martin Sheen-nel). Teraszról láttam, hogy a Vándorok pihennek a székeken asztalok mellett, és esznek vagy beszélgetnek csendesen, a mosott, lógó, félig száraz ruhák környezetében Én meg azt gondoltam, olvastam is: jó lenne már normálisan kimosni a piszkos ruháimat, biztos lesz itt lehetőség erre. Könyvem szerint, van itt is mosó- és szárítógép, és van 3 napi piszkos ruhám. Ki kellene mosni, hát keresgéltem, hol is lehet Tudatlan voltam egy kicsit ezen a téren, 3,5 Euro volt egy mosás mosószerrel, és 2 Euro a szárítógép használata. Véletlenül össze cseréltem a mosógépet a szárítógéppel. Akkor jött egy fiatal kedves lány; és látta, hogy mit csinálok, de akkor már a szárítógépet elindítottam, nem tudott megállítani. Kedvesen, mosolyogva mondta, hogy ez így nem lesz jó, és megmutatta melyik a mosógép Mind a két gép nagy volt, mint amilyet az amerikai filmekben lehet látni, na jó annál valamivel kisebb. Ruhám félig töltötte meg, és kérdeztem a 25 év körüli, kedves mosolyú lánytól: Van még hely benne, nem akarod a tiedet is betenni? Kezében tartotta, amikor segített. Mondta: Nem, még várom a barátnőmet, és kettőnk ruháját együtt mossuk, szép kék huncut szemével rám nézve, majd visszament az asztalához. Elindítottam a gépet, és 20 perc múlva visszamentem, majd ruháimat kicsíptettem (vittem magammal) a szárítókötélre a teraszon. Még meleg volt, 20 C körül, és odasütött a nap. Már könnyű volt a testem, valamelyest ki is pihentem magam, és még nem sötétedet. Kíváncsiságom hajtott : milyen lehet ez a majdnem 150 ezer lakosú város? Felkaptam a váltócipőmet, és tettem a köreimet, kicsit kilazítva izmaimat. Nagyon szép terei, utcái, házai, épülethomlokzatai vettek körbe a belvárosban. Tisztaság volt, de ahogy haladtam az új városrészek felé, már az utcák nem az a benyomást keltették bennem. Sok színű nép vett körül, sokan az utcán éltek, és körülöttük sok volt a szemét. Akkor még úgy gondoltam, hogy beülök valahová, és vacsorázom, de nem így lett, nem volt hangulatom hozzá. Az összképet lerombolta a piszkos utcák látványa. Talán, 1,5 órát is bolyogtam köztük, és egy közeli boltban bevásároltam, mivel itt nem volt éttermi lehetőség, de volt egy nagyon jól felszerelt konyhája, kulturált tágas étkezője, és hatalmas nappali, bőr ülőgarnitúrákkal TV-vel. Talán ezt is adományként kaphatták, gondoltam magamban.

36 36.oldal Mikor visszajöttem a sétából, összeszedtem a megszáradt ruháimat, és vacsoráztam a vásárolt ételekből, hideget. Mások főztek a konyhába, ínycsiklandozó ételeket, és jóízűen ették azt. Este 9 körül lefeküdtem, és mély álamba merültem, másnap reggelig aludtam, de már előre odakészítettem magamnak a ruhámat, hogy ne reggel keljen kotorásznom a hátizsákomban. Túracipőmet is megtisztítottam; amit, lent kellett hagynom, levetnem, amikor a szállásnál regisztráltattam magam jövetelemkor. A cipőknek volt egy külön helyiség, a bejárattól nem messze. Pocokra kellett tenni ott. Hátizsákomra is ráfért egy kis javítás, mert a derekamnál a fém merevítőről, vagy tartóról levált a puha filces anyag. Vittem magammal egy derék melegítőt, húzódás esetén, így azt tekertem/varrtam rá a fémrészre. Ezzel a problémám megoldódott. Az a rész is párnás lett, mint ahogy a váll résznél is így volt kialakítva Gyorsan elaludhattam, kissé fáradtan! Hálóban több mint 50-en voltunk, és a szuszogás, horkolás, ami körülvett bennünket, betöltötte a teret, nem zavart alvás közben. Városok: - Los Arcos-nál (450 m, 1260 lakosú). - Sansol-nál (496 m, 110 lakosú). - Torres del Rió-nál (467 m, 150 lakosú). - Torres del Rió tól (kb. 2,5 km-re) Ermita de Nuestra Señora del Poyo ( más néven: Virgen del Poyo 563 m, egy kápolna; legenda szerint: kápolnában a nagy tiszteletben álló Mária szobrot többször próbálták Vianába szállítani, de másnapra, a Mária szobor ismét a kápolnában volt, így lemondtak arról, hogy elvigyék onnan ). - Viana-nál (475 m, 3800 lakosú). - Virgen de las Cuevas-nál (400 m, kápolna). - Logroño-nál (384 m, lakosú). Mára ennyi:

37 37.oldal 6.nap ( hétfő -): Megtett út (honnan-hová): Logroño Ventosa (20 km) Ismét a várakozás ideje volt, és pennámat letettem Hagytam a Sorsnak egy kis időt, hogy formálja a történéseket; és egy kerek, valóságos felnőttmese legyen belőle. Kicsit olyan is egyben, mint egy pszichológiai tanulmány (esettanulmány, mint a Közgázon), egy élethelyzetről; és központjában, az Emberi Kapcsolatok : Hosszú idő után, 2,5 év elteltével ismét folytatom az útleírásomat. 5. nap leírásakor is ezt írtam, de akkor csak pár hónap telt ez az utam után Most folytatom ismét 2015 októbere van -, de most már befejezem Karácsonyig, ezzel lezárva a 2015-ös évet. Hogy miért hagytam abba, a leírásomat az 5. napjánál? Mert az érzések, amik kavarogtam bennem, túl elevenek, és egyben felszínesek is voltak. Az összefüggések még nem álltak össze bennem. Egyik esemény láncolata, lefedte a másikat. Hogy mi, miből következet, és ott legmélyen bennem, milyen forrásból fakadtak. Mélyebb Önismeretre is szükségem volt, és ezekhez idő kellett, így egyik réteget fedtem fel a másik után, és ezzel Másoknak kellemetlen perceket okozva, hisz ők is részesei voltak a környezetemnek, benne voltak, részesei az Életemnek, Mindennapjaimnak. Persze, ezzel Magamnak is fájdalmat okoztam, de én ismertem a kivezető utat, miközben a környezetem egy részét, egy olyan világba vittem el, amit valójában Ők alkottak meg, és szemlélője voltam, részese. Sokszor beavattak egyes részleteibe, mint lelki szemetesládájukat... Önismeretem, és annak tesztelése: egy fajta kíváncsiság ez, hogy saját magamat megismerjem. Már gyerekkorom óta bennem volt, de nem tudatosan. Szerintem, ez Másokban is igény, még ha nem is tudatos próbálkozásként. Nálam tudatossá vált az elmúlt időben, és azokat a technikákat összesítettem, amit már amúgy is használtam, de most egységes egésszé állítottam össze Nem részletezem itt. Útleírás végén, úgy is olvasható lesz, sok apró, de azért terjedelmes információk között, amit az utam óta leírtam, az Élethelyzeteimet újból átélve, leírva, követve azt napról napra. Ezzel sokakat kellemetlen helyzetbe hozva, mert szembesítettem magamat és Őket is, a jellemző tulajdonságaikkal, egy-egy közösen átélt szituációk kapcsán Erről ennyit, következzen az útleírás folytatása, némi érzelmi töltettel, ami az út során volt bennem Még mindig mélyen belém vésődött, mintha tegnap jártam volna azokon az utakon, ösvényeken, kietlen tájon, gyéren és sűrűn lakot településeket, a több 100 éves romosodott épületek/házakat tövében, tele régmúlt emlékeikkel, elgondolkozva azon, kis és hogyan élhettek bennük, halk neszeiket sejttetve. Olyan beszédesek voltak, némaságukkal. Magam előtt láttam, a helybeli emberek minden napjait, jóindulatát, kedvességét. Kicsit belelátva, átérezve az életüket, amit ellestem a járásukból, beszédükből, gondolataikból, gesztusaikból, minden napi monoton munkájuk során, ahogy a portájukon benéztem, kis időre megpihenve a közelükben Sok mindent átéreztem; amit sugallt, a múló emlékeinek visszhangja fejemben... Útleírás: Reggel 7 órakor keltem. Még sokan aludtak, és a nap nem kell még fel. Félhomály volt. A hálózsákomat összetekertem, majd felöltöztem gyorsan, és a cuccaimat a hálóból levittem a nappaliba. Ott folytattam a pakolást. Gyors reggeli, majd ½ 8-kor indultam. Város csendben élte életét, nem zavartuk egymást. Hosszú volt az út, amíg a várost elhagytam. Városból kifelé

38 38.oldal a sárgaköves úton. Kifelé menet, az üdülőövezetén mentem keresztül, amit nagyon szépem parkosítottak. Voltak sétányok, parkok, pihenők, víztárazó vízi élettérrel együtt. A helybeliek, elnevezték: Parque la Grajera-nak. Tájvédelmi terület volt. Miközben ezen az úton mentem; örültem, hogy az estét Logroño-ban töltöttem. Sok lett volna ennek az útnak megtétele. Parque la Grajera után, ismét változatos volt a táj. Szőlős területeken és olajfák mellette mentem tovább. Valahogy ez a nap nehézkesebb volt, már nem mentem olyan intenzitással, mint tegnap. Meg is álltam egy parkban, és kezdem szortírozni a ruháimat, mit vigyek magammal, és mit nem. A reggelek hidegek voltak 7-8 C-kal. Amikor otthonról elindultam, akkor 4-5 melegebb holmit is betettem, hogy legyen váltásom. Azokból 3-at kivettem, még tiszták voltak, és egy nejlon zacskóba tettem, meg még pár apró holmit, amiről úgy gondoltam 5 nap után, hogy nem lesz szükségem, és a padon hagytam. Sok hontalant láttam a városban, és ma idefelé az úton. Talán, Ők hasznát veszik!, gondoltam. Így már minden holmim belefért a hátizsákomba, össze tudtam húzni, és nem lógott a hátizsákomon. Sokkal könnyebb volt így a menetelésem. Nem libegett rajta, de azért ma óvatosan mentem, hallgattam az aggódó énemre. Induláskor, kb. 30 km-t terveztem erre a napra, az előző nap tapasztalata alapján: délelőtt 20 km, déltől érkezésig, még 10 km Tegnap még úgy mentem, mint egy zerge: nem számolva a kilométereket, de ma már minden lépésen megfontolt volt. Pár gondolat is foglalkoztatott, és elő-előjött a rejtekéből. Ma hagytam (nem úgy mint tegnap, bár akkor is bennem volt). Aminek ki kell jönnie (érzések, gondolatokká formálva), az úgy is kijön Talán, így gyorsabban telnek a percek, órák, és ezzel a kilométerek is. Így a táj sem olyan érzetett váltott ki belőlem, mint tegnap, pedig ez a rész is szép volt. Az út folyamatosan emelkedett, néha lejtett is sokszor meredeken, és a vádlimnak nem tetszett.

39 39.oldal Pár gondolat, ami valahol bennem volt a felszín alatt; de most, kipattant belőle, tudatos formát öltve. Egy fajta, gondolati játék, az Ember természetével, viselkedésével kapcsolatban; és talán, közel is áll a valósághoz. Ez a Puzzle. Egy kép kirakása, apró képkockákból, ami körülöttünk van, és a megfelelő helyre kell tenni, megfelelő rálátással, figyelve arra, hogy a mozaikkép körül, melyik mozaik elem kapcsolódik ez már a felfedező énem gondolatai. Valahol, a tudatunk is, hasonlóan működik, így a Puzzle, egy fajta leképzése, ezen folyamatoknak. Ezen a napon csak játékosan végig gondoltam, hogy teljen az idő, és fáradtságról eltereljem a figyelmemet, hogy miként épülhet fel a bennünk zajló folyamat a tudatalattinkban. Csak pár gondolatfoszlányát írtam le este a jegyzetembe, majd később, már otthon, leírtam részletesen, de spongyamód (hisz ez nem doktori disszertáció, csak egy pihent elme felvillanásai, amiben hiszek; hitem egy része a világról): Életünk Virtuális Mozaikjai (sajátos megfogalmazásban) Képekben gondolkozom! És ezek a képek, még ha álomszerűek is, a valóságos képek mellett, elraktározódnak Bennem. Egy-egy képhez érzések, beszélgetések, gondolatok kapcsolódnak, így raktározódnak el Bennem. Persze, más raktározási mód is lehetséges az agyunkban. Az enyém ilyen, és nagy biztonsággal, előjönnek az emlékek, ha egy-egy fotóra ránézek, amit egyegy alkalomra készítettem Nos, most jön az a rész, amikor egyes agy kurkászok nem megbántva Őket, mert tényleg fontos munkát végeznek, és magammal én is ezt teszem Nos, azt mondják: helyezed magad kényelembe, és ne gondolj semmire!, kedvesen. Fontos rész következik, az Önismeret terén; bár nem szokványos megközelítéssel, és le is van egy kicsit egyszerűsítve. Látásmódunk, és elemzésünk az összehasonlításra épül. Valamit elképzelünk! Szeretnénk azzá válni, olyan környezetbe élni/lakni, olyan rokonokkal/barátokkal/ismerősökkel/munkatársakkal együtt élni, olyan érzéseket kapni, amit vágyainkból fakadnak; majd, Céljainkká válnak. Később, realizálódó formájában cselekedeteink, megpróbálnak valósítani Egy Virtuális kép alakul ki bennünk, amit sok-sok apró mozaikból állítunk össze és ezeket az apró mozaikokat rendezzük össze a tulajdonságaink és képességeink szerint, és ami nincs bennünk, azt mások (hisz Társas Lények vagyunk) tulajdonságaival, lehetőségeivel ötvözzük, tesszük a virtuális képünkbe, mint egy-egy mozaik darabot és szép lassan formálódik a kép, folyamatában. Céljaink: fontosakká válnak, hát teszünk érte. Valahogy felszínen kell maradnunk! Túlélésünk része: innivaló, ennivaló, ruházat, lakhatás, közösség, és társadalom adta minimumok jogaink, és elvárt kötelességeink -. Merj nagyot álmodni! szokták mondani, és Mi meg is próbáljuk valósítani. Mert ez is Bennünk van, egy fajta hajtóerő, azt súgja: nincs megállás!, és a kínálatból elvesszük, ami Nekünk kell Ha szűkös a kínálat, akkor jönnek a fortélyok, mert akkor is Nekem kell, ha egy van belőle, akkor is, és nem érdekel, hogy több ezren ácsingóznak rá. Ettől lesz egyedi, és különleges, irigylésre méltó!, sokan így gondolkoznak. És hogy milyen áron? Sok embernek, ismerős ez az érzés, akiknek az EGO-juk az egekben jár, és jól sáfárkodnak a lehetőségeikkel. Persze, a dolog nem ilyen egyszerű!

40 40.oldal Alaphelyzetben az állatvilágban: ha kell, és erősebb vagyok, elveszem azt!; vagy ha valaki hamarabb ott volt, azé!, de a Társadalmunk gondolkodás módja, ennél kifinomultabb!, nem részletezve Ha beletekintünk egy-egy eseménybe, kissé magasabb nézőpontból, hogy az egész folyamat benne legyen, és ne csak annak egy piciny darabjába, akkor sok fontos elemét megláthatjuk, értelmezhetjük. Teljes Virtuális képed is csak akkor látszik, ha megfelelő távolságból van szemlélve, akkor lehet csak igazán látni, hogy egy-egy mozaik darab miként kapcsolódik egymáshoz, és az ezzel kapcsolatosa összefüggések, és ellentétek is. Érzékeljük, mi az ami nem illik bele a képbe, a Céljainkat mi gátolja Célszerű az ilyen látásmód is, mert így a távolabb lévő mozaikok értelmet nyernek, amelyek éppen az aktuális folyamatban nincsenek benne, de még is fontos szerepet töltenek a kép összhatásában. Az összehasonlítás Bennünk folyamatos. Közérzetünk ettől lesz jó, vagy rossz. Egyik oldalon a Virtuális kép, és a másik oldalon (vagy egymást áttetszően takarva) a megépített valóság, pillanatnyi állapota, az összehasonlítás módjától függően. Összehasonlítás, és ebből a következtetéseink Bennünk, sokszor torzult! Ezekre még egy igen fontos befolyásoló tényező hat, az ÉRZÉSEINK. Érzéseink, sok félék lehetnek... Egy példa: Ha valakit a közelünkben próbálunk tartani, mert a pillanatnyi vágyaimat kielégíti, és Bele csöppent az Én világomba, akkor érzésekkel próbálom magamhoz láncolni, többkevesebb sikerrel, mert annak is vannak Céljai az életben Ő is kialakította Magának az Én világát, és nem tudni, hogy ebbe a képbe, meddig tartozol bele De az a bizonyos Virtuális kép magamban, folyamatosan változik, hol kisebb, hol nagyobb mértékben, és a mozaikok (személyek/érzések/tárgyak/gondolatok) benne sokszor cserélődnek, ahogy az idő egyre előbbre halad. Sokunknál a hagyományos értelemben vett érzések, csak addig tartanak, amíg abból hasznuk származik, és nem képesek, néhány céljukról lemondani a Másik javára Nem látva azt, hogy abból milyen haszna származhat. De ez már nem az Ő haszna, mondatja Vele, az Egója, ott legbelül és hová vezet ez, egy-egy kapcsolatban? Feszültségforrása lesz, ami feszíti majd a kapcsolatát. Az elején, ezt írtam: helyezed magad kényelembe, és ne gondolj semmire!... Fontos rész következik, az Önismeret terén!... Remélem, a fenti gondolatok, újabb gondolatokat indít majd el, az ilyen irányú megközelítéshez, hogy egyes cselekvési folyamatainkat mélyebben megismerjük, és nem csak a hasznát élvezzük vagy a kárának szenvedését éljük át Hogy mi a tanulság? Amiről írok! Nos, nincsen tanulsága, csak leíró, elemező folyamat, és egy elviselhetőbb gondolkodó megértéshez vezet mint az úszómester, aki megtanítja a nebulóknak, hogyan kell úszni, és élvezni ezáltal,az úszás örömét a többi már az úszón múlik, hogy ebből mit tud megvalósítani. És ha, ebbe az Én világba belelátunk- Másoknál is-, és megismerjük a környezetéhez a viszonyát, cselekedeteit, (nem kell feltétlenül ismerni minden mozaik darabkáját) a tudat megalkot egy viszonylagosan valóságos képet. Ez olyan, mint a látás. A tudat, a hiányzó képpontokat kitölti, és az előttünk levő tárgyat felismerjük, még akkor is, ha homályosan látjuk azt. Ettől a képességtől azonban, sokan

41 41.oldal megijednek. Nem tudnak mit kezdeni vele, ha róluk van szó, és Feléjük irányul, szembesítéskor Gondolatok tárháza, nagyon széles lehet az utunk alatt. Problémákat viszünk magunkkal, bárhová is megyünk, ott vannak. Azt nem tudom, hogy Mások mit vittek magukkal, nem beszéltek róla. A leíró tanácsok, meg is említik, hogy erről senkit sem szabad faggatni. Ez tabu. Ha valamit elmond magától, azt meghallgatjuk, és ha olyanok vagyunk, át is érzéseit, problémáit, gondjait de a tanácsaink veszélyesek lehetnek, mert minden ember más, mások a virtuális berögződéseik. Mi nem oldhatunk meg semmit helyette, mert ha majd arra fog hagyatkozni, akkor ismét másokra fogja hárítani a problémáját, ahelyett, hogy szembenézne vele, a következményeit vállalva, és így a sajátmagában kialakított Puzzle-t, egyes képkockáit kiemelje, és mást tegyen helyére... De ennek bevállalása nem egyszerű, mert akkor az égész Én világom, összeomolhat, a benne lévő szoros kapcsolatok, felborulhatnak. Sokan nem tudják ezt elviselni, mert rengeteg időbe kerül, amíg ismét harmónia alakulhat ki, az Én világom, és az érzelmileg átélt valóság összehasonlítása után. Emberek helyett, Én világokat lehetne behelyettesíteni a közvetlen kapcsolatainkba, az közelebb állna a valósághoz, mert az én világok összetettek, a belső világaik árnyaltabbak, és könnyebb róluk beszélni, rávilágítva egyes elemeire, érzékeltetni azok működését, nem akadémiai szinten, így talán sokan nem félnek attól, amit magukban meglátnak, és sok elemét takargatni próbálják Tudom, sokan értetlenül olvassák a fenti sorokat. De remélem, mire a történetem végére érnek, már kitisztul a kép, érthető lesz minden Én is ebben a dilemmában vagyok, a kapcsolataim terén (itt most csak a baráti kapcsolataimra vonatkozik), hiszen mélyen belém épült, és a mozaikok ezer szállal kapcsolódnak egymáshoz az Én világomban, Nos, szakadjunk ki ebből a gondolatkörből, és folytatódjon az útleírásom Hol is tartottam? Borongós volt az idő, esőbehajló. Felnéztem az égre, mert már kezdett szemeregni apró cseppekben az eső. Elővettem az esőkabátomat a hátizsákom mélyéből, de még nem vettem fel. Bizonytalan voltam, hogy rákezd vagy abbamarad. Amúgy is, a menetelés megizzasztott, bár csak C fok körül lehetett a hőmérséklet. Ennél nedvesebb nem lehetek, pár esőcsepp felfrissíthet, de azért a biztonság kedvéért jobb, ha az esőkabát kézközelségben van. Parque la Grajera viztározót, és üdülőterületet már hátam mögött van, és emelkedős a sárgaút. Közeledek egy magaslat felé. Neve: La Grajera 499 m magaslattal, kb. 100 m emelkedő a víztározótól. Talán, a magaslatról kapta a víztározó a nevét. Kilátás innen szép a tájra, egy kis pihenő is van ott, de nem akartam megállni, mentem tovább Navarette felé. Még 12 km volt odáig, de már lejtett, és más izmokat mozgatott meg. A fent leírt gondolatok foglalkoztattak, és így értem el Navarette városkáját. Város határában, mint majd nem minden városnál, amin keresztül mentem, ivókút volt, és ajánlások, hol vannak szállások, Albergue, ahol a megfáradt utasokat fogadják. Még egy lemez bika, Osborne bika El Toro - is az út mellett állt. Eredetileg egy brandyt reklámozott 1957-ben. Jelképe

42 42.oldal Spanyol országnak. El Toro jelképezte a büszkeséget, méltóságot, képviselte a hagyományt, a nemességet és az erőt. Több mint 90 db marad meg belőle. Ebből egy mellett elmentem. Net-es elérhetősége: Az útvonalba eső városkákat/településeket az EU támogatásával fejlesztettek, és nagyon jó munkát végeztek, mert számomra tipp-topp volt minden. Persze, az attól is függ, milyenek az elvárásaink, igényeink Sokuknak nem tetszett. Pár magyar Vándorral is találkoztam, akik elégedetlenek voltak, és Másokra is próbálták erőltetni ezt a negatív érzésüket, hogy sorstársakat találjanak ezen érzéseikhez Honfitársaimtól nem ezt vártam, így ha lehetett kerültem azokat a helyeket, ahol magyar szót hallottam. Az okát, majd elmondom később, amikor egy Ausztrál idősebb hölggyel mentem egy darabig az úton beszélgetve, jó pár nappal később, és szomorúan hallgattam, amit mondott Rólunk. Bocs, magyarok/honfitársak, én ezt tapasztaltam, és nem esett jól, amikor ez alapján ítélkeznek Rólunk (Rólam is). Ilyenkor próbáltam menteni a menthetőt, odafigyeléssel, figyelmességgel a környezetem felé... Valójában ilyen vagyok, ezért nem kell ezen a téren semmit sem színlelnem. Amikor megtudták, hogy hol születtem, akkor azt mondták, nem is vagy igazi magyar De mondtam, hogy a szüleim magyarok, így én is az vagyok; hisz itt élek, még akkor is, ha születésem révén más állampolgárságom is lehetne, volt is... Mosolyogtak rám; jól esett! Navarette, olyan volt, minta a többi hasonló kisváros, ódon falaival, épületeivel, utcáival, kis parkjaival, lakóival. Nekem való, ismerős érzésekkel, hangulattal, helybeliekkel!

43 43.oldal Várost elhagyva, és egyben a A-12-es országutat is, (120-as úttal együtt); a zarándok út, földúton ment tovább Ventosa felé, majd később visszatért az országútra. Volt még több mint 7 km odáig. Jól meg voltam magamban, és a gondolataimmal. A táj nagyon változatos volt, üdítő, már a felhők is tovább vonultak. Nem igen voltak körülöttem Vándorok. Nem is szerettem volna, hogy lássák a szenvedésemet, mert az is a sajátomé, az utam része, külső segítségek nélkül magam is megoldom azt. Néztem magam elő, és próbáltam a jelzőtáblák alapján menni Távolban, egy kisebb csoport előttem járt, méterrel, majd eltűntek előlem. A földút, egy műútba torkollott, és az út másik felén ment tovább, de a tábla számomra bizonytalan volt, az is jelölte a célomat. Könyv a kezemben, és benne a térkép. Minden a helyén volt, de még sem, eltéréseket tapasztaltam. Könyv jelezte az utat (földút tovább, nincs település), és az útjelző tábla is (aszfaltút felfelé, van település). Mint utólag kiderült a könyv rendben volt, velem voltak problémák, és elindultam az aszfalt úton, ami jelezte, hogy Ventosa merre van kis kitérővel, de nem esett jól. Láttam egy települést a hegy tetején, gondoltam az lesz Ventosa, már örültem, hogy milyen közel van. Igaz, még egy meredek hegyoldalt kell megmásznom, zsibongó izomzatommal, amit gyakorta kentem izomlazító krémmel (három félét is hoztam magammal). Gondolataim már nem voltak csapongók, belső elmélkedéseimre összpontosítóak, hanem az előttem lévő cél került a középpontjába, összegyűjtve makacs öntudatos énem maradék erőmet. Gondoltam magamban, nem olyan rég: de jó, már csak fel a dombra %-os emelkedőn, 2-3 km-t és ott vagyok!, megpihenve, fürdés után Nem így lett!, mikor felértem a helyiség táblán ez a felíratott láttam: Sotés. Most így jártam, és kínomban mosolyogtam... Leültem az első padra, ami utamba esett, kifújni magam, jó fél órát. 12 óra lehetett. Közben a helybeliek, néhányan, mentek a dolgukra, nemigen törődtek velem. Egy idősebb nénikétől megkérdeztem, illő tisztelettel, hogy jó felé megyek? Ventosa az úti célom. Igen-igen, mutatta a helyes irányt, és tovább ment, aztán még egy fiatalabb párttól is érdeklődtem bizonyságul; de ők is azt az utat mutatták, amit az idősebb hölgy, és hozzátették, hogy úgy 4-5 km még Most már felszabadultan mosolyogtam az egészen, nem voltam mérges magamra. na, ezt jól összehoztad!, szólt a belső hang, annak a bizonyos hármasnak az eredője, szószolója. Biztatott: ül le!, egyél, igyál valamit, pihentesd és kend be ismét fájó tagjaidat, és aztán újult erővel indulás! Kalandnak vettem, egy fajta kihívásnak. itt vagy, ez is benne van a pakliba, talán lesz ennél még cifrább is, az utad során! Eszerint tettem. Elővettem az ennivalómat, amit előző nap vettem, itt nem volt bolt, túl kicsi volt a település, hogy a bolt fenntartsa tulajdonosát. Ezekre a helyekre kis teherautókkal járnak a mozgó árusuk, és sokszor azt hozzák, amit előző napokon a helybeliek kérnek Tőle,

44 44.oldal kiegészítve egy kis plusszal, ami még eladható lesz útközben. Mindig meghatározott időben jönnek, és dudálnak érkezésükkor. Most nem volt itt az ideje. Evés közben, pár korty borral locsoltam meg a szendvicsemet, gondolva: vérré válik!. Megkedveltem a vörösborukat. Az itteni föld ásványai adnak erőt, az utam során Mivel szomjas is voltam,és még jó fél liter folyadékra is vágytam, a hozott vízből is ittam, hosszú kortyokkal, szomjúságomat oltva. Hátizsákomat levetve, padon hagyva, párszáz méter sétáltam, hogy bejárassam lábamat, kilazítsam azt. Kicsit körbe is néztem, de azért a látótávolságon belül. Most a Sors így hozta Nekem! gondoltam. persze, ehhez kapcsolódott még, hogy nem követtem szó szerint, a könyvben írottakat. Néha (sokszor gyakorta), az egyéniségem része, hogy ne kövessem azokat az utakat, amit már Mások előttem kitapostak. Mert ha ezt tenném, akkor semmivé válik a felfedezések csodálatos érzései, és elmaradna (semmivé válna) az egyéni látásmódom, ami fontos a külvilágomhoz való kapcsolódásomhoz. Nem szeretek a többséghez igazodni, csak azért, hogy majd abból előnyöket lássak és jó fiú legyek, engedelmesé, beleolvadóvá váljak Abban mi a jó?, unalmasnak találom, és egyáltalán nem kreatívnak, másokat követve, sokszor zombi módján Valójában nem tévedtem el, mert ez az út is, kitérővel odavitt, és az útjelző tábla is jó irányt mutatott és akkor a hosszabb utat választottam, plusz energiákat belefektetve. Saját döntésem volt, így vállalnom is kellett a következményeit Szerintem, ez így helyes, mentegetőzések nélkül Később kiderült, hogy ennek a kitérőnek is meg volt az előnye. Nem is bántam Ventosa-t elérve, mert a következő szállás, Nájera volt, kb. 10 km-re, és közte Alto de San Antón magaslati pont megmászása, 100 m-es szint különbséggel. Mint kiderült, Ventosa-nál jobb helyett nem is találhattam volna, így utólag visszaemlékezve Aggódó énem, tudatom egy része, is megnyugodott a sétám után, mikor átmozgattam tagjaimat. már minden rendben van, mehetsz tovább!, utad járjon szerencsével de figyeljél Rám! biztatott. Rá hallgatok MOST; de lehet, hogy másra nem! (ennél a mondatnál ismét előjött néhány emlékkép, a közeli múltamból, a tudatalattim felvillanása során ) Bár van egy-két személy (annál több ) az otthoni környezetemben, akikre hallgatni szoktam, mert figyelmesség/odafigyelés erősebb bennük, mint a saját EGO-juk. Soha sem éreztem, hogy kihasználnának. Míg mások esetében, azt érzem (néhány barátomnál is), hogy érdekeik kiszolgálója legyek. Irányítani akarnak, részükről átgondolatlanul, nem mérve fel a tulajdonságaimat; nem érzékelve, figyelmen kívül hagyva a jelzéseimet ezzel kapcsolatban Hess a gondolattal!, nincs itt az ideje!, ez még előkerül az utam során, de most még korai Elindultam Ventosa városa felé, lejtmenetben, és arra gondoltam már, ott szállok meg. Eszembe jutott, Orsi unokahúgom tanácsa (érzései terén, amit átvettem), miután innen hazament Pár évre később, lett egy hozadéka. Bár nem emiatt tette meg a távot... Sors: nem tudjuk, hogy mit miért teszünk, csak a pillanatra hallgatunk. Nála másfél hónap elég volt, hogy a lehetőségből megvalósulás legyen 28 évesen, és a nyári melegben elindult az Útra ben pedig, esküvő, és egy gyermek megszületése Ja, és az apa?, nos, El Caminom ismert meg egy sráccal. Először csak levelezgetés, a határon túli távolság miatt, majd találkozó, és esküvő. Orsinak ez volt az El Camino-ja, és annak folyamodványa, egy baba. Valószínű, majd valahol a messzi távolban fia is

45 45.oldal elmegy a saját kis El Camino-jára, hisz szüleit ez hozta össze. Ez is lehet majd, egy indíttatás az útra. Az utam Ventosa-ba nem volt egyszerű. Párszor meg is kellet állnom, mert a vádlim jelzett. Ismét be kellett kennem, nem akartam túlfeszíteni a húr, kettős értelemben is... A vádlimban az inak egyre feszesebbekké váltak, és az inak tapadási helyei is kezdtek fájni Miután bekentem, elővettem a könyvemet (jó tanácsadó volt!), megkerestem a szállás címét, és hogy milyen szolgáltatásai vannak. Kettőt is találtam Ventosa-ban. A kiválasztott tetszett, kicsit drágább volt, mint a másik, de megérte. A szállás 9,5 Euró volt, és az épület nem rég épült, sok kényelmi funkciókkal ellátva, mintha 4 csillagos szálloda lett volna. A szobák világosak és tágasak voltak, falak mellett emeletes ágyakkal, és köztük legalább 2,5 m térköz, ablak előtt asztalka székekkel. Vándoroknak volt külön konyhája, ahol a saját ennivalójukat elkészíthették, főzhettek. Volt egy Vendéglő rész is az emeleten, ahol a háziak/vendéglátók 3 féle Pellegrini menüt szolgáltak fel 12 Euróért. Már vágytam mások által készített meleg ételre, és az sem zavart volna, hogy az Euróba kerül, csak frissen sült meleg, bőséges étel legyen; és egy asztalnál, tiszta ruhában üvegpohárból kortyolgassak, ízlelgetve kellemes hőmérsékletű száraz, fanyarkás vörösbort. Regisztrációnál, megkérdezték, hogy kérek-e menüt, mondtam igen, és elém tettek egy étlapot, hogy válasszak, melyiket kérem. Este 7 órától volt a vacsora, az éttermükben. Én ½ 4 körül foglaltam el a szállást. Gyorsan lepakoltam az ágyamra, volt még választási lehetőség, hogy melyik ágyat foglaljam el. Ablak melleti alsó ágyat választottam, finom illatú ágyneművel, még törölközőt is kaptunk. Fürdőszoba a folyóson volt, az is tipp-topp. Ott már hosszabb ideig időztem a meleg víz sugarai alatt, lazítva izmaimat. Teljesen felfrissülve öltöztem át, és utána jött a megszokott rutin : séta a városkában. Két-három rövidke utcából állt, hisz a könyv szerint csak 160-an lakják. Majd fél óra elteltével visszamentem. Szinte minden ilyen kés lélekszámú település hasonló felépítésű volt, épületeivel. Ez a település egy domboldalra épült, szép rálátással a tájra. Nem sokan voltak korzózni Jóformán csak, érkező Vándorok voltak csomagjaikkal Boltot nem találtam, és a települést is körbe jártam perc alatt, így visszamentem a szállásra, átvenni a szállás hangulatát. Bizony volt hangulata a falaknak, és a falak között megszálló zarándokok jó kedve miatt is.

46 46.oldal Folyt az élet, kaszinózás, egyesek főztek, mások ültek egy nagy teraszon asztalok székek társaságában beszélgetve, borozva, közben várták, hogy a mosógép program lejárjon (3 Euró), és kivegyék a tiszta ruhájukat, szárítani. Vártam a soromra. Vándorok társasága nagyon változatos volt. Néhány fiatal, és több idősebb ember. A fiatalok körüliek lehettek, és az idősebbek felettiek. Volt köztük még 70 feletti is. Az egyik 70 feletti, Ausztráliából jött, nagyon szimpatikus volt. Kinézete: kackiás bajszával, tartózkodó magatartásával, jellegzetes öltözködésével (ruházata: homokszínű térközépig érő vászonnadrág, hozzá formában illő ing, kalap, bakancs, és vászon szögletes hátizsák), úgy nézet ki, mintha a szafariba ment volna, úgy a es években. Valahogy itt is hiányoztak, év közötti emberek, mint a többi szálláshelyen, ahol megszálltam. Enni, innivaló már nem volt Nálam, csak egy tegnapi száraz bagett, és pár olíva olaj kapszula. Láttam, hogy a szomszéd asztalnál kimért féle vörösbort isznak. Megkérdeztem, hogy hol vették, és finom? Mondták, hogy a vendéglátótól vették, és megkínáltak egy pohárral. Elfogadtam, és megköszöntem, pár mondat beszélgetés erejéig. Egy nagydarab kb. 120 kg-os, majdnem 2 m magas, hatvan feletti, mosolygós férfi (mint egy viking ) kínált meg. Feleségével jött. Termete, férje ellentettje, kb. 160 cm 50 kilójával, Új-Zélandból. Nagyon víg kedélyűek, és szívélyesek voltak. Vörösbor: ezen a területen, ameddig a szem ellátott, szőlőtőkék, és olajfák voltak. A bor is helyben készült, és nagyon finom volt, itatta magát. Le is mentem a szállásadóhoz, és vásároltam Tőle, 3 liter vöröset. Talán, 6 Euró fizetem. Az egyiket eltettem a holnapi útra, a másik kettőt pedig a teraszon az egyik üresen álló asztalra tettem, és leültem, hogy az aznapi történéseket leírjam nyugodtan, kényelmesen, a boromat iszogatva. Új-Zélandi házaspár maga köré invitált pár utazót, amikor odamentem visszakínálni Őket. Mondták, üljek közéjük, de elhárítottam óvatosan, nem megbántva, hogy még írni szeretnék pár sort a naplomba. Megértették. Leültem és írtam. Talán, 10 perc sem telet el, és jött számomra nagyon megnyerő Ausztrál öregúr mintha egy régi filmből lépett volna elő -, a maga katonás megjelenésével. Nem ismerkedett senkivel, és nem is beszélgetett, kissé kimért volt. A mellettem lévő asztalhoz ült Próbáltam írni, miközben kortyolgattam a boromat, de a figyelmem el-elkalandozott az öregúr felé, pedig félig háttal ültem Tőle. Figyelte a környezetét, és felmérte az embereket. Ezt éreztem, ahogy a érzékelő teremet próbáltam tágítani ez egy képesség nálam, gyerekkoromtól, hogy a hatósugarába kerüljön. Nem láttam, de tudtam mit tesz, és a gondolatait is érzékeltem. Előtte volt egy vizes flakon, pohárral, háta mögött a korlát még most is előttem van, pedig 2,5 év telt el, azóta. Kifelé, kimértséget mutatott, tisztes távolságtartással, de belül melegséggel, olyan igazi nagypapást, ha a kedvenc unokáival van együtt. Megéreztem benne ezt az érzést, nem tudtam ellenállni, hogy ne menjek hozzá egy üveg borral a kezemben, és ne kínáljam meg. Elfogadta, majd visszaültem a helyemre, és ittam a poharamból. Talán, 1,5 méterre volt Tőlem. Kis idő múlva egy rövid beszélgetést kezdeményezett, én meg fogékony voltam rá. Talán, 7-8 percig tartott, aztán egy útitárs, akivel megismerkedett, az asztalához ment, így a

47 47.oldal beszélgetésünk végett ért. De később, Ő is meginvitált a borával, amit Valaki hozott a háziaktól. Ezután már, folytathattam a naplómat, és pihentettem magam, mert a mai elmaradt 10 km-t, be kell hoznom, a következő napokon. Még egy kellemes emlék, ehhez a szálláshoz: a vacsora, és hozzá a kiszolgálás. Kicsit hamarabb mentem fel az étkező helyre, mint 7 óra. Gondoltam, majd kiválasztok egy jó helyett, és leülök. De nem így lett, egy zsinórral, lezárták az ajtónyílást, és egy tábla értesített bennünket, hogy vacsora kor. Visszafordultam, és vártam a 7 órát. Mikor visszajöttem, már állt a sor előttem a lépcsőn. És az ajtóban egy férfi fogadott bennünket, felöltözve, ünnepélyesen pincér ruhában. De nem olyan szedett-vedett ruházatban, mint néhány helyen, hanem frissen vasalt, szép kivitelű ruházatban, csokornyakkendővel, kedves mosolygós tekintettel az arcukon. Kicsit szégyelltem magam, az utcai viseletem miatt, bár tiszta volt. Mindenkit a helyére kísértek. Megnézték a regisztrációnál, hogy ki honnan jött, és fiatal-e vagy idősebb. Eszerint csoportosították a vendégeket. Én egy fiatalabb társasághoz kerültem. Az egyik lányt már ismertem, mert pár nappal azelőtt, már egy szálláson voltunk, Ő ott netezett, üzeneteket küldött, és én is próbáltam a hálóra kerülni, pár Euróért. Pár perce már a kijelölt helyemen ültem, amikor a pincér hozzám jött, és megkérdezte, nem baj, ha átültet egy másik asztalhoz?, mert nem rég érkezett pár fiatal, és a fiatalabbak között talán jobban érzik majd magukat. Közben, megosztotta velem a csoportosítás/válogatás célját. Kit, hová ültetnek, milyen célokkal. Aztán megmutatta hová üljek le. Nem volt probléma, átültem. Négy férőhelyes asztalhoz ültetett, ahol két amerikai 60 feletti férfi nyugdíjas - ült már ott, beszélgetve. Együtt jöttek Amerikából, és talán két és fél hete vannak úton, de ők Francia országból indultak Saint-Jean-Pied-de-Port-ból, a francia út kezdetétől. Az egyik playboy kinézetű volt, nagy beszédű, bő lére engedve gondolatait, érzéseit magáról, és a világról... Érdekes fickó volt, nem unalmas, de azért ki kellett mazsolázni a mondandójából; mi lehet igaz, vagy mi az, a mi kissé túlzó a történeteiben Mondta a foglalkozását, de már nem tudom. Másik foglalkozása, azt megjegyeztem, olajmunkás volt, Texas-ból. A playboy kinézetű, jó kiállású (nők kedvence lehetne zsigeri szinten). Magas, vékony férfi; aki, mindent jobban tudott, sokszor vitába is bonyolódott a másikkal. A másik férfi, viszonylag alacsonyabb volt, és kissé köpcös pocakos, és nemigen beszélt hosszasan. Nem cifrázta ki a történeteit... Keveset beszélt, de még is több volt annak a tartalma, mint a másik férfinál. Jól elvoltunk így hármasban, angolul beszélgetve. Volt bennem egy kis itóka, így a nyelvem kicsit jobban pörgött, mint máskor; és nem igen zavart, hogy sokszor néhány mondat szóösszetétele hibás volt. Megértették. Beszélgetés közben kérdezték, hogy honnan jöttem. Mondtam: Magyarországról playboy -nak (bocs, nem rossz szándékból, vagy lekezelően írtam a playboy kifejezést, de valahogy ráillett ez a szó, a megszokott klisékkel együtt, jellemrajzként). És Ő rögtön rávágta: Bukarest, jártam már ott, szép város, kedves emberekkel... Ez is egy klisé. Távolról jött emberek, történelmi események ismerete nélkül, gyakorta tévednek, ha Európába érkeznek. Nem érzékeli egy-egy országnak a történelmi/érzelmi különbségeit. Összemosódnak a város nevek is Valószínűleg, én is tévednék, ha annyira bizonyítani szeretném, hogy szinte minden információ tudója vagyok, mint ahogy a playboy kinézetű amerikai férfi tette. Amúgy, semmi rosszat nem mondhatok Róla, mert nagyon társaságbéli volt, nem volt rosszindulatú, csak kicsit felületes, nagyon jó beszélőkével Finoman, kijavítottam, hogy Bukarest, Románia fővárosa.

48 48.oldal Magyarország fővárosa pedig, Budapest röviden elmeséltem a két szomszédos ország, ellentétének lényegét; hogy miért fontos a románoknak, és a magyaroknak, a saját történelmük háttere, érzelmi töltete, identitása, hovatartozása Az ételek, amit hoztak, nagyon finomak voltak, 3 bőséges fogás, borral, vagy ásványvízzel (bubi mentes, csak az van Spanyol honban, ilyen helyen). Egy liter bort hoztak hármunknak, de aztán kértünk még, mert kevés volt, egy órai üldögélésünk, beszélgetésünk alatt. Mikor felálltam, kissé spicces voltam, de már regenerálódtak az izmaim, vagy csak a vörösbor hatása volt? Örök talány marad. NEM TUDOM! De ott bennem, jótékonyan dolgozott a háziak étele, itala.. Helybeliek befogadtak Bennünket, Vándorokat, egy-egy éjszakára a hely varázsával; és mi, eggyé váltunk az ételeikkel, italaikkal, amit a Földjük adott Nekünk. Egy picinyke szimbiózis, minden napra Városok: - Logroño-nál (384 m, lakosú). - Parque la Grajera-nál (400 m, víztározó, üdülőterület, sétány). - Pantano-nál (435 m, víztárazó vége, Logroño városát itt végleg elhagyjuk). - Navarette-nál (510 m, 2800 lakosú). - Sotes (nem tervezett kitérő, piciny település, letértem, nem találtam a jelzett utat) - Ventosa-nál (651 m, 160 lakosú). Mára ennyi:

49 49.oldal 7.nap ( kedd -): Megtett út (honnan-hová): Ventosa Santa Domingo de la Calzado (31,5 km) Útleírás: 7. nap! és erről, az jutott eszembe, írás közben: S, az Úr megpihent a 7. nap! körbe nézet, s elégedetten azt mondta: jó munkát végeztem! Tényleg jó munkát végzett?, Mi lehetett a Célja?, amikor az Ember színre lépet?, és tulajdonságaikkal kezdte formálni a környezetét Apám pap volt, evangélikus lelkész. 11 éves koromban elváltak szüleim. Minket, hármunkat, mamám nevelt fel, a bíróság Neki ítélt Bennünket. Apám, a válás után, egy évre rá, ismét disszidált, de most Argentína helyett Amerikába. Majdnem bennünket is magával vitt, egy nyári napon, de mamám valamit megérzett a szándékaiból, és akkor nem engedett el Bennünket a Balatonra nyaralni, egy hétre Anyám, azt mondta apámról: bort ívott, és vizet prédikált!, vagyis kifelé példamutató családapát mutatott; de befelé Sohasem volt ideje a családjával foglalkoznia. Sokszor napokig nem láttuk, mert (biztos, meg is volt az oka rá). Családi kapcsolatok szempontjából rossz példát láttam, de ennek ellenére szerettem Őt, a kötődélesek felé fontosak voltak számomra. Hívei rajongva tisztelték, mert ott volt mellettük éjjel-nappal, ha segíteni kellett Nekik, Lelki támaszt adni Nekik, ügyes-bajos dolgaikat intézve. Apám disszidálása után, és a gyerektartás elmaradása miatt (Amerikával az akkor Magyarország nem kötött együttműködési szerződést gyerektartással kapcsolatban), anyám nagyon dühös, és elkeseredett lett, az anyagi bizonytalanság miatt, és egyben az egyházra is, és a papokra egyaránt apámra különösen!!! Mindenféle Isten hit, kitörlődött belőle, és csak gyűlölet volt benne, a tanításaik miatt Apámat követő lelkész, próbálta mamámat, a hit felé terelni, de anyám elég határozottan elutasította Ennek okán már mi, gyerekek, nem jártunk istentiszteletre Idő múltával, a hit csekély formája bennem volt/maradt, de mindig megkérdőjeleztem egy-egy tézisét. Eleinte türelmesen próbáltak terelgetni, és a kérdéseimre válaszolni, az Ő gondolatmenetük/hitük szerint. De ahogy, a kérdések sokasodtak, és a válaszok nem érték el a céljukat, azt mondták: ebben hinni kell, és azt nem szabad megkérdőjelezni! A Hit, erősíti a Csoporthoz való tartozást, és az aktuális Csoport Tudat elfogadását. Ebben mindig is, hiányosságaim voltak, a legjobb jóindulatom ellenére is, sok-sok kérdéseimmel, amikor értelmezni próbáltam egyes téziseit, és a rálátás módját. Gyerekkoromban, amikor vasárnaponként misére kellett járni; a hitet próbálták belém plántálni De igazából, azt szerettem, amikor ökonomikus Istentiszteletek voltak, és a katolikus, evangélikus, és református papok egyszerre, egy helyen tartottak misét. Akkor olyan érzésem volt, nem tudatosan, hogy valamilyen formában egység van a vallások között. Van egy közös gyökere, és ebben hisznek az emberek. Ha ez lenne a fontos számukra, akkor nem lenne széthúzás köztük De amikor, egy-egy vallási irányzatot hallgattam, a vallásbéli különbségek eltávolították az hívőket egymástól, és újabb csoportosulások jöttek létre a keresztény hiten belül És ez nem tetszett Nekem, kézzelfoghatóvá váltak számomra a különbségek, és azok lelki tényezői, egy hatalmasabb erő arroganciáját láttam sokszor

50 50.oldal De ez már felnőttként tudatosodott igazán bennem gyerekként meg, értetlenséggel kezeltem Hol van ezen a téren a példamutatás a felnőttek részéről. A békesség, amiről annyit papoltak nekem, és a szeretet, amit belénk próbáltak plántálni. Aztán ezzel szemben a REALITÁS. Ez volt az alapja annak, hogy érdeklődni kezdtem az emberi tulajdonságok mibenlétéről, másoknál és magamnál egyaránt, fiatal koromtól Hitvilág különbsége a kereszténységben (ugyan az, és mégis más): Református, katolikus, evangélikus, Egyik hit a másikat szapulta, és ez dühített: milyen jogon becsmérli egyik ember a másik hitét?! Egyiknek hite Jó, a Mások hite meg rossz. Közelsége riasztó, tegyél ellene!, Térítsd meg!, Egységesen lépjünk fel a Saját javunkra!, ha jön a Baj : Jelszavakkal És így, hit- gazdaság-, társadalompolitika eszközévé vált, az oszd meg, és uralkodj elve szerint Gyilkos eszközzé silányult egy nemes eszme, néhány csoport kezében. Tulajdonságaink ilyenek, és ez a természetes létformánk is, a túléléshez, így vagyunk kódolva. Ma már így gondolom, de a társadalom képtelen ezt bevallani, saját magának és jönnek a mentegetőzések Ijesztő ugye?, és ha ezt nem tudjuk elnyomni jönnek a háborúk, gyilkos háborúk, menekültek sokaságával, saját szokásaikat, hitüket, kultúrájukat hozva magukkal... És hogy ennek mi volt a tényleges MÚLTBÉLI forrása, a Bajok igazi forrása?, már senkit sem érdekel, aktuálpolitika elsöpri azt. Valami a történésekkel kapcsolatban eszembe jutott. Volt egy problémám, és ezzel kapcsolatban írtam. Egyénekre, és Társadalmakra egyaránt vonatkozhat: A múlt lenyomatai Bennünk maradnak; legyen, az a jó érzésé, vagy a rosszé; még akkor is, ha azt tagadjuk Magunk, és Mások előtt is A múlt lenyomatai hatással vannak a JELENRE; de Rajtunk múlik, hogy a JÖVÖT, miként formáljuk a cselekedeteink révén, odafigyelve a Másik/Mások érzéseire is. Visszatérve a vallási hitemre. Csak egy érzés volt bennem, gyerekkoromban, a mélységét, összefüggéseit nem láttam. Szavakban akkor, ezt nem tudtam kifejezni. Nem úgy, mint most. Nem szerettem akkor sem a széthúzást, kirekesztést; de ezek ellen nem tudtam semmit sem tenni, tudatlan gyermekként. Egy erősebb akarat próbált hatni rám, nem sok sikerrel Ma már, kiállok az érzéseim, megérzéseim, sajátos hitem mellett, de ezt nem szeretném senkire sem erőltetni. Abban is hajthatatlan vagyok, hogy ha Valaki erőnek erejével próbálja rám erőltetni a saját elképzelését, akaratát, követeléseit, Egóját, a megbeszélések, értelmes viták helyett Ezeknek ellenállok. Tisztelni kell mindenkinek a hitét, akár ateista, vagy vallásos. Gondolatok/cselekedetek elfogadását már nem kell elfogadni, az mindig megbeszélések tárgya, és az elfogadható kompromisszumoké. Nem a hit dönti el, hogy valaki jó ember, vagy rossz ember. Én ebben hiszek, hisz annyi félék vagyunk, sok-sok jó érzéssel.

51 51.oldal Vallási hitet nem úgy látom/érzékelem, mint Sokan; akik beállnak a sorba, és csoportot alkotva, egymást erősítve, gyakorolják a vallásukat/hitüket! Szeretem felfedezni a körülöttem lévő világot, és benne magunkat, egyes dolgoknak új értelmet adni, renegátként. Gondolkodónak, és felfedezőnek tartom magam nem hagyományos értelemben, hanem dilettánsként, saját örömömre, nem ebből megélve. Hogy igaz-e, vagy hamis a vélekedésem, a világban zajló folyamatokról?, az nem számit, mert nem ártok vele senkinek, nem akarom ráerőltetni Senkire. Fontos számomra, hogy rácsodálkozzak a világra, és azok törvényszerűségeire, buktatóira. Hiszek is, meg nem is. Hitem van, hívő vagyok, de nem olyan tartalommal, mint a keresztényeké, vagy muszlinoké, esetleg butháké, vagy más természet közeli vallásúaké. Tiszteletben tartom Mások vallását/hitét, és közben a Magamét is megtartom, és ápolom azt, hisz bennünk a legmélyebb gyökérzettel az van. Akkor miért változtatnánk meg az?a kérdés költői volt, hisz Mindenki tudhatja a választ rá, hogy miért!..., csak el kell gondolkozni ezen, az Emberiség/Társadalmak történelmét/mozgatórugóit megismerve. Reggel, vidáman ébredtem fel, tele energiával, elsőként ébredve. Egy hálóban aludtam az ausztrál házaspárral, akik tegnap megkínáltak egy pohár vörösborral. Férfi alul, a felesége felülaludt. Mikor felébredtem, láttam, hogy a férfi a kezével a felesége kezet megfogtam, és simogatta Idilli, és megható látvány volt, ez a fajta szeretett közöttük, és ahogy felkeléskor köszöntötték egymást. Nem akartam megzavarni őket, és még tovább feküdtem az ágyamba, nem mozdulva, mintha aludnék. Kicsit később, már felöltöztem, beszélgettem Velük, majd a férfit megkínáltam egy kupicányi Unikummal (felesége fürdeni ment), amit otthonról hoztam gyógyítóként, ízlett Nekik, még nem ivott ilyen itókát. A férfi viszonzásként Grappával kínált meg. Ők még maradtak egy kicsit tovább, de nekem el kellett indulnom, mert 31 km-t terveztem erre a napra. Kb. 230 m méter volt a szintkülönbség. Könyvem szerint, viszonylag könnyű szakasz. Jó kedvűen, hátamra vettem terhemet, és elindultam 7.15-kor. Én voltam az első a szállásomról. Elköszöntem azoktól, akik készülődtek az útjukra, és a közelemben voltak. Magamban, elköszöntem a helytől, jókor, jó időben voltam itt, és sok kedves ismerősre találtam, családias légkörben. Talán, ez is erőt adott, gyógyítólag hatott rám. Tegnap este, vettem észre, hogy a bal sarkamon, és a kis lábam ujján, vízhólyag volt, amit fürdés után kiszúrtam, de mára már, nem is éreztem. Mit tesz egy ragtapasz. Utam során, ez volt az első vízhólyagom. Ventosa-ból, 2 óra alatt, Nájera-ba értem. Ez 10,5 km volt. Ismét változatos vidéken mentem keresztül, szőlő ültetvényeken között, boros pincék, és nagyobb bor raktárak mellett.

52 52.oldal Több helyen munkagépek dolgoztak. Lomhán csordogáló folyók, patakok keresztezték utamat, enyhe emelkedővel szegélyezve. Alto de San Antón nevű hely, egy magaslati pont volt. Innen a környékre lehetett rálátni. Egy földút vezetett fel, és le Nájera-ba lakosával nagyobb város volt. Miközben a településen mentem keresztül, találtam egy Spar boltot, ahol bevásároltam, mert már nem volt, enni és innivalóm. Vettem 2 db friss, ropogós bagettet, egy olajos halat, és 5 db nagyméretű narancsot csak ennyi fért el a hátizsákomba. Még nem reggeliztem, így kerestem egy parkot, de az már Azofra-ba volt. Itt ettem kedvemre (olajos hal és bagett, kis borral meglocsolva a bagett nagyon ízletes volt) Kis pihenés után, Azofra-ból tovább indultam Ciriñuela felé. Tegnap még úgy gondoltam, hogy itt fogok megszállni, de amikor ideértem, volt egy rossz érzésem, és az 50 fő település sem tetszett. Valahogy, nem volt olyan a kisugárzása, mint a

53 53.oldal többi helyeken, így tovább mentem a következő szállásig, ami 6 km-re volt Ciriñuela-tól. Unokahúgom szavai, tanácsa jutott eszembe: hallgass a megérzéseidre!, úgy is tettem. Ezen a földúton láttam az első Santiago-s faoszlopot, 582 km felirattal Santiagoig 582 km van még hátra. Le is fotóztam, és a következő jelző oszlopot is, magammal együtt. Útközben, négy 30 év körüli hölgy pihent elcsigázottan az egyik pihenőben. Elmentem mellettük, köszönve, és eszembe jutott, pár barátommal való beszélgetés, még az út előtt, akik sokszor ösztön lényként a szexről beszélve poénkodtak, hogy biztos lehetőségem lesz az út alatt ilyen gondolattal ismerkedni, mintha ez egy levadászandó terület lenne. Ennyire ismerték az úttal kapcsolatos emóciós érzéseket, az út lényegét! Mikor elmentem mellettük, amúgy csinosak voltak, és már találkoztam Velük az út során többször, még közös szálláshelyünk is volt, de nem úgy gondoltam Rájuk; mint ha, szex szimbólumok lettek volna. Fáradtam, sajgó lábakkal, derékkal, túraruhában öltözve, izzadtan, ők is a kilométereiket számolva, hogy még mennyi van hátra (nem a szexualitást sugallták magukból) Nos, nem láttam kívánatosaknak Őket, még ha szépek is voltak ez az érzés belülről fakad, és nem a vadász ösztönöm hozott ide. Annak is meg van a helye és ideje. Ez most nem az volt. Nem az ösztön vágy volt az arcukon, hanem a megpróbáltatásuk jelei. Egymást erősítve próbálták az aktuális távot teljesíteni. Nekem is a fáradtság volt az elsődleges problémám. Aztán később, én is megálltam, ettem valamit, és beértek. Ismét megpihentek egy darabig, 4-5 méterre tőlem. Németek voltak, egymás közt beszélgettek, és én is szóba kerültem a beszélgetéseik során. Amikor rám utaló dolgokat mondtak, akkor rám néztek, majd egymásra, és jókat nevetgéltek én meg úgy tettem, mintha nem hallanám meg. Nem voltam épületes látvány, rajtam is látszott az út pora, megpróbáltatásai

54 54.oldal Nem volt kedvem beszélgetni Velük. Pár nappal ezelőtt az esti vacsoránál, már beszélgettünk egymással Hosszabb pihenőt tartottam, ők csak rövidet, és kis idő múlva tovább mentek Szex, majd később visszatérek rá, de az El Camino nem erről szól. Aztán a Barátaimra gondoltam. Ők hogyan vélekednének erről?, ha itt lennének, a mindennapi fáradtságukban, csak a zuhanyra, és az ágyra gondolnának, ahol pihenni, aludni lehetne, és felkészülve a holnapra. Itt a szex gondolata háttérbe vonul, és az esti fáradtság elnyomja ezen ösztönöket, bár a tudatban mélyén ott pihen ezen gondolat is; de túl sok energiába kerülne a megvalósítása Sokan azt mondják: csak a saját nevedben beszélj!, a szex-el kapcsolatban is. Ha ezt mondják, bizonnyal igazuk is lehet de akkor csak ösztönlényként jöttek ide Hogy miért írtam ezt le?, arra majd kitérek a 13. nap eseményeinél, egy sms-em kapcsán, amire válaszolt az egyik barátom Lábam engedte, hogy tovább menjek. Most Ő irányít engem, és nem én a lábamat. Pihenés után tovább indultam, és Ciriñuelaban utolértem Őket, majd elmentem mellettük, Rájuk mosolyogva/köszönve. Sokáig mögöttem mentek, elhagyva Ciriñuela-t, de aztán visszafordultak, fáradtak lehettek. Nem is találkoztam Velük többet. Valószínűleg, Ciriñuela-ban szálltak meg. Út ezen része is, nagyon szép volt. Amikor településeket megláttam a távolból, jobban éreztem magam, mert volt egy távpont, ami felé lehetett menni. A pusztaság emelkedőivel, lejtőivel, viszonylag sík terepen, már fárasztó volt, azt is mondhatnám, hogy unalmas. Ilyenkor jöttek a gondolatok, amik kitöltötték ezeket a perceket, órákat Délután, 4 óra körül érkeztem meg Santo Domingo de la Calzada-ba. Itt szálltam meg.

55 55.oldal Színvonalas, kétszintes + földszint nappalival. Szállás, hálóhely az emeleten, egyházi fenntartás mellett, minden kényelemmel ellátva, ami a pihenéshez kellett. Szállás, ágyak, fürdési lehetőség nagyon jó volt, kis konyhával, társalgóval. Akár Vándor befogadására is alkalmas volt, és nem rég újíthatták fel. Városkában, menüevés lehetőséggel a közelben, 12 Euróért. Fizetni nem kellett a szállásért, de volt egy adományt fogadó persely. Nálam, 20 Eurónál kisebb bankjegyem nem volt, csak 5-6 Euró apró. Így azt dobtam be. Lelkiismeret furdalásom is volt emiatt, többet akartam beletenni, de 20 Eurót nem. Abban a szobában, ahol megszálltam 20 emeletes ágy volt. Recepción kaptam meg a szoba, és az ágyszámot. Az ágyak között nagyon szűk volt a hely; nem úgy, mint az előző családias szálláson. Nem is volt olyan közvetlen kapcsolat a Vándorok között. Talán, kellenek is az ilyen napok, amikor csak járkálunk az ismeretlenek között, mint hogy a városokban éljük napjainkat; vagy este, amikor hazamennek az emberek egy-egy 10 emeletes panelházban, és kerülik a lépcsőház lakóival a beszélgetést Ágyam elfoglalása, és egy kiadós fürdés után, átöltöztem; és a várost (6700 fős lakosú), annak a belvárosi részét, körbe jártam. Jól esett ez a kis levezető kör. Izmaim egy kicsit lazultak.

56 56.oldal Belváros terei, utcái, épületei között bolyogtam, jó egy órát. Lépteim könnyűek voltak, de azért nem annyira, mint reggelente, egy-egy nap megkezdésekor. Le is fogytam, indulásomhoz képest 4-5 kg-ot, ruháimon is észrevettem. 81 kilóval indultam, és ehhez 181 cm magasság társul. Talán, ez is hozzájárult, hogy könnyűnek éreztem magam. Gondoltam, egy vendéglőbe megyek, és eszem valamit. Pár száz méterre a szállástól volt egy vendéglő, és több menő között lehetett választani, de egy közelebbi bolt elcsábított, hallgattam a megérzésemre, és bementem. Vettem egy üveg helybéli száraz vörösbort (ez most 5 Euró volt Puerta Vieja, Rioja péncészetből -, a tegnapi házi 3 Euró). Jó lesz a holnap útra. Vettem még estére és reggelire némi chipset bagettet, sonkát, sajtot, gyümölcsöket, zöldségeket, dobozos söröket, majd visszafordultam a szállásra. Nagyon jól felszerelt konyhájuk volt, gáztűzhellyel, mikróval, edényekkel, tányérokkal, evőeszközökkel, és persze pénzzel működtető ital, és étel automaták is, ha szükség lett volna rá. Sokan ott készítették el a vacsorájukat. Nagyon kellemes illatok terjengtek, a szagelszívó működése mellett is. Jó volt nézni, ahogy 3-an, 4-en, 5-en összejöttek, és közösen készítették a finomságokat, majd komótosan, szépen megterítve, néhány pohár bor mellett, beszélgetve megették a műalkotásokat. Némelyik tényleg az volt. Az étkem egyszerűbb volt, nem akartam főzni, bár szeretek Valójában, nem akartam magam után takarítani, elmosni a zsíros edényeket, tányérokat, evőeszközöket. Olyan kevés lett volna, hogy nem lett volna a mosogató gépbe beletenni. A konyha tartozékához, még törlők, és mosogató szerek is voltak. Tényleg, kifogástalan volt minden. Vacsorám után, nagyon megszomjaztam, ittam egy dobozos sört, de ennek ellenére szomjas maradtam. Hiányzott a város zsivaja, kíváncsi voltam, hogy hogyan élnek a helybeliek, amikor megisznak néhány italt. A közelben volt egy vendéglő, kocsma, presszó, nem igazán tudom, hogy mi a helyes kifejezés rá Jó hangulat áradt kifelé, hát beléptem, és leültem. Először, egy pohár csapolt sört kértem, nem kívántam a bort. Finom volt, és szomjas is voltam, így gyorsan lecsúszott a torkomon. Közben, érzékeltem a környezetem vidámságát, ahogy beszélgettek egymással az emberek, azzal a sajátos latin temperamentummal Telt az idő észrevétlen, hallgatva Őket, és kértem ismét egy korsó sört, majd később kávét Jó volt töltődni köztük. Talán, egy órát voltam köztük, életet mentett, a nyüzsiségük. Sokan, ha tehették, a templomokat részesítették előnybe, amelyikbe be lehetett menni. Bementek, és imádkoztak. Én is némelyiket megnéztem, de elsődlegesen azért, hogy megpihenjek, és jóleső csend fogadjon (vegyen körül), néha egy kis meleg, a hideg szél elől védve Már gyerekkoromba is, ha kapcsolatot akartam teremteni, az égiekkel, ahhoz nem kellett templom jelenléte. Úgy gondoltam, és még ma is, hogy elegendő összegyűjteni a gondolataimat, érzéseimet, vágyaimat egy gondolatcsokorba; és azt, mint egy láthatatlan lézer

57 57.oldal sugarat, felküldeni, egyetlen koncentrált sugárral. Ilyenkor egy nehezen megfogalmazható, kellemes bizsergető, de igen intenzív érzést éreztem a fejemből kiindulva, majd az egész testemben is, a küldés pillanatában. Egy kicsit utána is, lecsengő állapotában. Ez a fajta tevékenység, valahogy magamból fakadt, nem mondta senki, és nem is olvastam róla csak úgy jött, egyfajta belső sugallatra. Gondoltam, ez a speciális üzenet, úgy is célba ér majd. Tudja, hogy hová kell mennie, és kit fog majd megtalálni így nem szükséges számomra templom, katedrális, vagy imaház, mindig megtalálom a személyes kapcsolatot, azzal a Valakivel az Utam során is gyakorta gyakoroltam, ezt a Lelki állapotot. Mikor kijöttem a vendéglőből, kissé zsibongva mentem a szállásig. Éreztem a lábamban a 31,5 km út hosszát, próbatételeit. Óvatosan mentem fel lépcsőn a másodikra, a szobámba Az álom gyorsan megtalált. Városok: - Ventosa-nál (651 m, 160 lakosú). - Alto de San Antón-nál (668 m, magaslati pont). - Nájera-nál (489 m, 8300 lakosú). - Azofra-nál (550 m, 280 lakosú). - Ciriñuela-nál (715 m, 50 lakosú). - Santo Domingo de la Calzada-nál (645 m, 6700 lakosú). Mára ennyi:

58 58.oldal 8.nap ( szerda -): Megtett út (honnan-hová): Santa Domingo de la Calzado Belorado (23,5 km) Útleírás: 2. eltévedésem az út alatt, ez egy kicsit hosszabb volt, mint az előző, de ezzel nem voltam egyedül Valójában, egy kicsit többet mentem (4-5 km-rel), mert Santo Domingo de la Calzada városát elhagyva, a köves úton mentem tovább. Város végén, az országút átment egy hídon. Sötét volt, és nem láttam a jelzéseket, iránymutatóként. Követtem a Barraco de Salcedilla folyócska útját, egy köves-földes szerviz úton, ahol a munkagépek közlekedtek Pár kilométer után feltűnt, hogy nincsen semmilyen jelzés, ami a sárga köves úthoz köthető és az út is elfogyott, így visszaindultam, egy útkereszteződésig; és láttam, hogy amerről jöttem, egy Vándor közeledik felém, talán méterre lehetett Tőlem. Így megnyugodva, a másik úton mentem tovább Santo Domingo de la Calzada-tól távolodva. Már több mint 1,5 órát mentem biztos jó irányba megyek! - gondoltam, hisz mögöttem is jön valaki, tovább haladtam a saját tempóm szerint. Kb. 30 perc után utolért a Zarándoktársam, és kérdezte, hogy merre megyek. Mondtam Neki, Belorado a célom. Ő tovább akart menni. Mind a kettőnknek azonban feltűnt, hogy az irány nem stimmel. A táj nagyon szép volt. dimbes-dombos, szántóföldek körülöttünk, de már nem volt szerviz út Hogyan tovább?, mi legyen?, kérdeztük egymástól, közben 4-5

59 59.oldal kilométert már megtettünk. Kezemben a könyv térképpel, nála egy iránytű. Mobilt nem használhattuk, mert nem volt térerő. Az tudtuk, hogy a 120-as autóút merre van, de hogy milyen távol van?, azt nem. Megmásztuk az első dombot, majd a másodikat, jó meredek volt bozótossal, felszántott földön keresztül. Utitársam, egy nagydarab jó 190 cm magas, kilós holland férfi volt. Már találkoztam Vele, pár nappal ezelőtt. Akkor szenvedtem, és mint egy gyors vonat ment el mellettem délután, én meg csak vánszorogtam Angolul beszélgettünk az út alatt. Ő sokkal választékosabb beszélt, mint én; de megértettük egymást. Megbeszéltük, hogy merre menjünk, aztán elindult nagy lendülettel, alig tudtam követni a tempóját, de szerencsére mára, a tegnapi fáradtság eltűnt, és még délelőtt volt. Keresztülvágtunk mindenen, nem kímélve magunkat. Hasonló korú lehetett, mint én, úgy 50- es. Kerek arcú, vidám kedélyű, kopaszodó; kopaszabb, mint én, rövid hajjal. Bőre világos volt, és piroslott a nap melegétől, erejétől Kémény és megterhelő volt még az a 6-7 km, amíg találtunk egy települést, pár tucat házzal. Volt még a lapos üvegemben Unicum, és ezen kívül hoztam még, szilvapálinkát is. Megkínáltam, ízlett Neki. S mint kiderült, az Ő rejtekében is volt, némi szívmelengető Ittuk egymás italát, és jókat nevetgéltünk a kilátástalan helyzetünkön. Diktálta a tempót, de már láttam a végén, Ő is kezd fáradni, meg-megelőztem Őt. Nem versenyeztünk egymással, csak felvettünk egy olyan sebességet, amit nagy biztonsággal tartani tudtunk. Jó humora volt, nem unatkoztam mellette. Egyik szerviz úton, egy terepjáró jött felénk, és elirányított az egyik közeli településre. Tanácsot is adott spanyolul, hogy aztán merre kell tovább mennünk. De olyan sok infót kaptunk, és olyan gyorsan beszélt, hogy sokat már nem értettem belőle Így értünk el Vilarta Quintana településre, ami távol volt mindentől, és ott egy portára tévedtünk, majd bementünk. Kedves idős néni ült egy padon a ház tövében, és érdeklődve nézett bennünket. Mintha egy mesébe léptünk volna be. Minden olyannak tűnt. Ház, pajta, lábasjószágok kapirgáltak, juhok, tehenek, kutyák, még két macska is volt, és egy bölcs (talán, az) öreganya, de nagyon kedves és segítőkész anyóka Takaros porta volt. Mi érdeklődtünk, hogy merre kell mennünk Bascuñana-ba, vagy Viloria de Rioja-ba. Nénike, 70 év felett lehetett. Arcát, az idő vasfoga, mély barázdákkal szántotta fel, de jó szándékát nem tudta kikezdeni. Hellyel kínált Bennünket, hozott némi sajtot és kenyeret Nekünk, hogy együnk valamit. Ő is spanyolul beszélt. A gesztusokból értettem igazán, hogy mit mond, és nem a szavak jelentése segített abban, hogy megértsem szándékait. Mint amikor tájszólással beszél valaki. Nagyon kedves és aranyos volt. Még el is kísért Bennünket egy darabig, amíg a műútra értünk. Már csak méter lehetett addig. Megköszöntük a kedvességét és tovább mentünk a műúton addig, amíg egy nagyobb útba nem csatlakozott. Ott egyik irányban elindultunk, de egy idős bácsi utánunk szólt, hogy rossz felé megyünk. Kedves öregúr volt Ő is. Figyelemmel kisérték a helybeliek, főleg ilyen kis településeknél, hogy a hozzájuk vetődő idegenek mit csinálnak, és merre mennek. Így mindig volt valaki, aki segítségünkre volt az utunkon. Végre, Viloria de Rioja-ba érkeztünk fél egy felé, és rátaláltunk az El Caminoi útra. Innen már unalmas fák nélküli út volt az N120-es főút mellett.

60 60.oldal Itt elváltunk egymástól. Én szusszanni, és enni akartam Viloria de Rioja-ból kifelé menet az első pihenőben, míg Ő tovább akart menni. Amit hoztam magammal, azt meg is ettem. Éhes voltam, jól esett. Vörösbor is!, véremet éltette, bensőmet melengette. Ásványi anyagok pedig, beépültek a szervezetembe. Persze, nem azonnal. A pihenés ismét jót tett. Viloria de Rioja és Belorado között volt még 8,5 km. Mikor elindultam, már jobban voltam. Talán a bor, vagy az étel is hozzájárult. Hamar kiértem az N 120-as útra, és autópálya mellett, a kijelölt úton mentem tovább, többedmagammal. Előttem és mögöttem is mentek Vándorok egyedül, vagy kisebb csoportban. Nagyon unalmas volt az út, sehol egy fa az út mellett, és arra gondoltam, hogy bár fárasztó volt a kitérőm, de a táj változatosabb volt, mint ez az unalmasabb szakasz. Közben megismerkedtem, egy holland férfival, és közösen megtaláltuk a kivezető utat (helybeliek segítségével köszönet Nekik) Összedolgoztunk, két idegen ember az útunk alatt. Ő sem unatkozott közben, és én sem, miközben pár órát együtt töltöttünk, sokszor viccelődve, magunkról is pár mondatot elmondva. Utam következő települése: Villamayor del Rio volt. Egy picinyke település 60 fővel. Átmentem rajta. Irány Belorado az autóút mellett. Reggel, még úgy gondoltam, hogy innen 4,7 km-t tovább megyek és egy kolostorban szállok meg Villambistia-ba, de a lábam azt üzente ne tovább!, itt állj meg! Az a bizonyos Hármasom egyike, az aggódó részem határozott lett, és újratervezést rendelt el, és a másik kettő egyetértett vele. Felmérték a helyzetet, és a kompromisszum képességük győzött. Most nem volt helye a követelőzésnek

61 61.oldal Belorado-ban, 4 szállási lehetőség volt. Annyi erőm volt, hogy a legtávolabbit válasszam, így reggel hamar el tudom hagyni a városkát, korán kelve. Ez is jó döntés volt. Akkor még nem tudtam. Ahogy beléptem a szálláshelyre, kedvesen fogadtak. Ismét nagyon családias légkör vett körül, tágas, levegős térrel. Még fedett medencéje is volt a kertben. A szállás 10 Euróba került, este volt Pellegrini menü 7,5 Euróért, reggeli még plusz 3 Euró. Mind kettőt kértem. Végre, egy normális kaja, meleg étel, sok-sok finomsággal. Kényeztetem magam., gondoltam. Szállást elfoglaltam (15:30), megfürödtem, átöltöztem, de most nem mentem el a belvárosi részt megnézni, mert már keresztülmentem rajta, és nem volt olyan vonzó, hogy visszacsábítson Helyette, lementem a kertbe, a medence mellé. És ezt írtam a naplomba: Most itt ülök a medence mellett, és napozok az olajfák alatt, megfürödve, tisztán. Tényleg nagyon élveztem ezt a pillanatot, közben végig pergett bennem, ez a nap.

62 62.oldal Nagyon változatos volt ez a nap. Eltévedtem egy utazó társsal együtt, így ez elvonta a figyelmemet/gondolataimat a hozott problémáimról. Nagyon jó volt ez a fajta kikapcsolódás. Lelkem háttérbe vonult ezen a napon. A szállásadók az éttermet 19:30-kor nyitották meg. Három fogás mindegyike nagyon ízletes, és bőséges volt. Evés közben beszélgettünk, nem gondoltam volna, hogy ennyien szálltak meg, ezen a helyen. Voltak franciák, spanyolok, németek, amerikaiak, és előző napok szállás ismerősei, akik utánam jöttek pár órával, de nem azért, mert lassabbak voltak, hanem azért mert később indultak el, az előző szálláshelyről. Majdnem tele lett az Albergue estére. Első fogás, bableves volt, benne kolbásszal, és hurka darabokkal, sok babbal. Csak erős paprika hiányzott belőle, de az íze, fenséges volt. Második fogás, grillezett csirkecomb hagymás tört krumplival, és édességként pudingot kaptunk. Ital közül vizet, vagy vörösbort lehetett kérni. Bornál maradtam. Személyenként 0,5 liter kaptunk, aki bort kért. Majd jött a desszert. Este 10 óra körül feküdtem le, és gyorsan el is aludtam. Magamban arra gondoltam: jöhet a holnapi nap, testben és lélekben felkészültem rá. A könyv szerint 23,5 km-t tettem meg, de azzal a kis kitérővel még nyugodtam hozzá lehet tenni 5-6 km-t is. Ha naponta 30 km-es átlaggal megyek, akkor nincs probléma az út megtételével, és lesz még időm Santiagóban is sétálnom, mielőtt visszaindulok Madridba. Ezekkel a gondolatokkal aludtam el. Városok: - Santo Domingo de la Calzada-nál (645 m, 6700 lakosú). - kihagyva: Grañón-nál (727 m, 330 lakosú). - kihagyva: Redecilla del Camino-nál (746 m, 130 lakosú). - Vilarta Quintana (dombok-völgyek között szántóföldön keresztül) - Bascuñana (dombok-völgyek között szántóföldön keresztül) - Viloria de Rioja-nál (802 m, 50 lakosú). - Villamayor del Rio-nál (784 m, 60 lakosú). - Belorado-nál (772 m, 2040 lakosú). Mára ennyi:

63 63.oldal 9.nap ( csütörtök -): Megtett út (honnan-hová): Belorado San Juan de Ortega (24,5 km) Útleírás: 3. eltévedésem, de visszafordultam időben Reggel, ½ 7-kor indultam el Belorado-i szállásról. Gyors reggeli, indulás előtt. Még sötét volt, az utcalámpák gyengén világítottak. Járókelők még nem voltak, a városka lassan ébredezett, és a Vándorok is. Városhatár széle közel volt, és az N 120-as utat a Rio Tirón folyó keresztezte,. Átmentem az autóúton, és követtem a folyó vonalát egy földúton. Rendőrautó ment el mellettem, lassan. Járőrszolgálatban volt. A város elhagyva pirkadt, és egyre többet lehetett látni a tájból. Ébredt a természet, kezdtek csicseregni a madarak. A susogó fák között, a folyó csobogása hallatszott. Így mentem talán, 2 km-t. Figyeltem az út, és keresetem az El Camino jelzéseit az út mentén. Keskenyedett az út, és egy kis víztárazóhoz ért, sűrűbozót vette körül. Tegnap olvastam az útikönyvemet, de erre a víztározóra nem emlékeztem. Ismét elővettem, de az olvasó szemüvegemet nem találtam, így próbáltam a homályba olvasni az útról. Nehezen ment, nagyon kellett hunyorognom Az út San Miguel de Pedroso felé vitt, de odáig nem mentem el. Keresztül akartam vágni a mellettem lévő dombokon, mint tegnap, de aztán lemondtam róla. Nem érte meg a fáradtságot. Az időveszteség, így sem fog csökkeni. Jobb, ha visszamegyek!, gondoltam. Aztán rádöbbentem: ez nem azaz út, amin mennem kell!. Magamban mosolyogtam. Ismét megtörtént, eltévedtem, már harmadszor. Jól kezdődik a napom, de ez még belefér, irány vissza a hídig, az N 120-as úthoz. Most egyedül voltam, senki sem követett. Megfordultam, és visszamentem a Belorado-ba. A híd tövében tényleg ott volt egy jelző tábla, jelezve az utat (sötétben, nem láttam). Többen mentek a jó irányba, így követtem Őket. Az autóút mellett egy földút vitt végig Villambistia felé. Félúton az út másik oldalán, Belorado-tól 5 km-re volt Tosantos település, és egy kicsit távolabb tőle, sziklába vájt templom, remetelak, Ermita de Nuestra Señora de la Pena. Messze volt, így nem néztem meg. Plusz

64 64.oldal kilométereket (5-6 km-t) már megtettem reggel. Távolról lefotóztam. Biztos szép lehetett, a könyvem is ajánlja: ha teheted, nézd meg!. 2-3 km-ről is szép volt, a fotókon is. Sok Vándort megtette ezt a kis kitérőt. Innen már nem volt messze Villambistia. Úgy 2 km-re lehetett. Ennek a településnek is meg volt a sajátos hangulata. Könyvem szerint 50 fő lakja, így gyorsan át lehetett haladni rajta. Itt szálltam volna meg előző nap. Sok kulturális örökség van ebben a térségben is. Tegnap délután olvasgattam róla a medence mellett. Most örültem csak igazán, hogy megvettem ezt a könyvet. Unokahúgom ajánlotta. Sok-sok történelmi hivatkozás, események, térkép van benne, így a környéket is jobban megismerhettem. Ma reggel, jó kedvem volt, hisz jelezte az útikönyvem, hogy jönnek a hegyvonulatok. Azok mellett kell elmenni. Sőt az egyik magaslati pont, 1162 m-en van, amin majd át kell haladnom. Belorado, 772 m-en van. Szeretem a hegyeket, és szeretek köztük bóklászni, hegyeket mászni, most itt lesz ismét a lehetőség. Természet kihívásai is Nekem valók. Eső, szél, meleg, hideg, ahogy a bőrömet, zsigereimet átjárja... Nem keseredek el Tőlük, hanem szinte táncolok velük. Jó érzés, ahogy arcomat, a vízpára, vízpermet simogatja. Persze, ehhez megfelelő ruházat kell, és cipő Ismét elszálltam egy kicsit gondolatban. Valójában, nem távolodtam el a témától, mert reggel ez motivált igazán, ahogy a hegyek felé közeledtem. Gondolataim középpontjában ezek a gondolatok voltak, ahogy apró gomolyfelhők kúsztak az égen. Én meg kérdően tekintettem fel rájuk: lesz eső?, egy kicsit szeretnék belőle. Volt esőkabátom, a bakancsom jó minőségű, több órai vízben tocsogás után nedvesedik át, egy kicsit. A sár nem zavar, csak egy kicsit nehezíti a járást Nem esett! ha itt az ideje, majd esik!, gondoltam. Ilyen gondolatokkal haladtam Villambistia felé. 8 km alatt kb. 100 méter volt az emelkedő. A település jellegtelen volt. Egy kis templomot reklámozott az egyik figyelmetfelkeltő tábla. Gyorsan át haladtam a településen. Irány Espinosa del Camino település. Nagyon kis település lehet, a könyvem szerint 39 lakosával. 2 km-re volt innen. Táj olyan, mint eddig. Tetszett, változatosságával. Nem is figyeltem, hogy kit előzők meg, vagy ki előz meg engem. Akik előztek, azok köszöntek a másiknak előre: Buen Camino! Szinte mindennap, valamilyen formában, felfokozott hangulatban voltam. Az érzéseim szabadon kavarogtak bennem, felszínre törtek; és ezeket, gyakorta megosztottam a

65 65.oldal családommal, barátaimmal, ismerőseimmel sms-ek formájában, és ha lehetett emeileket is küldtem Néhány kedves barátom, és feleségem is, gyakorta próbáltak a realitás talaján tartani, amikor repdestem Ég és Föld között. Sok gondolatnak, érzésnek a felszínre kellett törnie, hogy szabad utat adjak Nekik. Némelyik hamar tovaszállt, mások keringtek bennem, és cselekedetre serkentettek. Majd megoldásaim felé hajtottak, hihetetlen erővel, üzeneteim formájában. Nem is tudtak Sokan, mit kezdeni vele, tehetetlenek voltak, és megrettentek, néhány szembesítéstől. Mert eddig úgy gondolták, hogy bármit megtehetnek, abban bízva, hogy ugyan azt, úgy sem kapják vissza És amikor, ugyan úgy kezdtem viselkedni Velük, mint ahogy Ők a környezetükkel Nos, ezt Senki sem szereti, főleg ha egy piciny csoport vezetőjének kiáltja ki magát, a tekintélyelvűség megtartásával, kikövetelésével Sajnos, a tekintélyt nálam, ki kell érdemelni megfelelő cselekedetekkel. Nyomással, erőszakkal ez nem megy, mert az csak félelmet generál Először annál, aki felé az erőszak irányul. Majd visszaüt az ellenállás miatt-, aki kezdeményezte az erőszakot hisz az a valaki erősebb volt mert eddig látensként pihent -, és nem rettent meg az erőszakos megnyilvánulásától. Így a Célját nem érte el a vezér és ott van benne, újból a felerősödött düh, a tehetetlenség hisz ez a viselkedés eddig mindig bevált!, most hol a hiba?, mit tegyek, hogy a tekintélyem ismét helyre álljon?... Probléma ezen megközelítés, kicsit szokatlan látásmódot sugall. Mintha egy csatát felülről, kívülállóként szemlélnénk. Így, a sajátomét is. Ismerve, a résztvevők személyiségét, és cselekedeteiket, a mozgatórugókat. Tudván, hogy kinek milyen lehetőségei vannak Gondolataink szerteágazóak, mindig megoldást keres a Problémákra, személy függően. Minden gondolathoz, kapcsolódhatnak más gondolatok is, újabb összefüggések, és megvalósításra váró cselekvési tervek. Így történt most Nálam is, ahogy a szabadon kavargó érzéseimtől eljutottam a tekintélyelvűség megtestesítőjéig, ha Valaki vezetőnek próbálja magát kikiáltani Magát, a környezetemben Körülöttem, a táj szépsége, Tudatom felszínét simogatta nyugtatólag. De a tudatalattim ettől függetlenül dolgozott: keresve, kutatva, elemezve az adott helyzetet, és ezekből cselekvési tervet készítve, a megoldás felé lendítve Magamat. A 9. nap változást hozott bennem, átbillent valami bennem. A mélyben kavargó gondolatok kezdtek a felszínre törni, a tudatos részembe; de már, cselekvési terv formájában Számmisztikában, a 9-es szám jelentése: A 9-esek szilárdak, erős akaratúak, elszántak. Ők a küzdők. Küzdelmük eredménye végül a siker. Hirtelen vérmérsékletűek, impulzívak, függetlenek (tulajdonságok terén hosszú a felsorolás: jó is van közte, és rossz is ) Ami Nekem megoldás, az Mások számára már kínos helyzet, az állóvíz felkavarása, sok-sok visszatérő kellemetlen érzés átélése, a szembesítések során Nyomás hatására, Vannak akik meghunyászkodnak ; vannak, akik a kötödéseik révén engedékenyek egy darabig; és vannak, akik azonnal visszavágnak, csípőből tüzelnek gondolkodás nélkül

66 66.oldal Így haladtam tovább, kettős érzésekkel Most nem a baráti kapcsolatokon morfondíroztam (?) TUDATOSAN (annak is eljön az ideje), hanem az időjárás szeszéjein, és a hegyek közelségén. Ezek az érzések, most bizsergetően kellemes érzések voltak, valahol bennem, távolabb az örvényléstől. Lesz-e eső, vagy nem?; és éreztem a hegyek hívogató hangját : Gyere, itt vagyunk, várunk Téged! Sok féle érzés lakozik Bennünk; Bennem is és nagyon sok el van nyomva zugában... Nálam is. Felszínen a táj szépsége, és a mélyben örvénylik valami feljebb már leírtam. És valahol, mind a kettő igaz. Ez a fajta kettőség, mind is jellemző volt rám, de az ez Út, most előhozta belőlem, és veszélyes lettem egyes Barátaim számára valóságosan Mondtam az elején, hogy lebegek Ég és Föld között. Ez egy ilyen nap lesz. Espinosa del Camino-t elhagyva, Villafranca Montes de Oca felé haladtam, 130 lélekszámú lakosával Ez a nap ilyen volt. Bolt sehol, azt ettél, ittál, ami nálad volt. Ilyen napokra is fel kell készülni. Volt nálam száraz kenyér/bagett (két napos), hal konzervek, amit 4-5t napja viszem a hátizsákomban, ezekre a napokra tartogatva, és egy üveg vörösbor, 2 db dobozod sör, 3 narancs tegnapról, 2 liter ivóvíz, aminek a fele már elfogyott, és alig múlt el dél. Fél liter ásványvizem, még ki sincs bontva, amit vettem a Madridban a reptéren. Ez az arany tartalék, de ezt már többször leírtam. Étel nélkül napokig meg vagyok, de víz nélkül, ilyen tempó mellett NEM. Hátizsákom súlya, mindennap induláskor, kb. 12 kg, de mire az út végére érek, akkor 9-10 kg körüli. Ételek és italok, 3-3,5 kg-ot is kitesznek. Ennyi szükséges, hogy biztonságban érezzem magam, ha esetleg napokig nem tudok semmit sem venni. Na jó, nem napokig, de legalább két napig legyen enni és inni valóm, mint most.

67 67.oldal Így értem Villafranca Montes de Oca-ba. Az út, ezen szakasza, nagyon fárasztó volt. Reggel még Agés-ben szerettem volna megszállni, ez kb. 6 km-re volt San Juan de Ortega-tól. Jó lett volna, ha megteszem, mert már a következő napra gondoltam, Burgos miatt. Ott nem akartam megszállni a nagyváros miatt, hanem a következő szálláshelynél Tardajosban; ami Burgos-tól, majdnem 11 km-re van. Ha San Juan de Ortega-ba megszállok, akkor innen az út Tardajos-ba 37 km lesz. Jól ki kell tennem magamért. Most, Villafranca Montes de Oca-ba értem, és kis pihenőt adtam magamnak. Ettem egy keveset. A hely nagyon szép volt, de kietlen. A Montes de Oce hegy vonulatai között vezetett az út. Települést elhagytam 2,5 km után, és egy magaslati ponthoz értem. Valbuena, 1162 m magaslatával. Majd innen, majdnem 13 km-re volt San Juan de Ortega települése, egy kolostor zarándokszállóval. A könyv azt írta, innen még 3.15 perc az út, és délután fél kettő lehetett. Így mennem kellet, hogy sötétedésig odaérjek, és még legyen szálláson hely. Környezet, a hegyek, a táj, magával ragadott, de már a lábamban éreztem, hogy nem olyan könnyű a gyaloglás. Párszor megálltam,hogy a lábamat pihentessen. Megszokott izomlazítóval bekentem, alaposan megmasszíroztam. Jó hogy hoztam magammal. A térdhajlatban az inak fájtak, így a térdszorított is feltettem, hogy feszesen tartsák, és melegítse. Mivel a hőmérséklet közelebb volt a 10 C-hoz, mint a 15-höz. Nem baj, ezt is szeretem. Ez jó a tudatomnak, így a hideg nem zökkent ki. Lábamnak még 13 km-t kell megtennie. Tudatom Aggódó része, folyamatosan jelzett, figyelnem kellett rá is, hisz egyességet kötöttem vele. A földút hullámzott, hol felfelé mentem, hol meg lefelé. Valahol élveztem a kihívást, a lábam kevésbé. Nem sokan voltak se előttem, se mögöttem. Nem is hiányzott, jól elvoltam a magányommal. Szomjas voltam, így fröccsel oltottam a szomjamat. Jól esett a fanyarkás íze. Igaz, ez nem volt igazi fröccs, mert szódavíz helyet sima vízzel higítottam fel a bort a kulacsomban. Így is jó volt. Így teltek a percek, és az órák. Itt eső is esett, de nem akkor, amikor áthaladtam ezen a tájon. 13 km alatt, mindig találtam egy távoli célpontot, amit el kellett érnem (célok az út alatt), és csak akkor álltam meg, amikor az emelkedő tetejére értem. Jobb volt így elindulni, sajgó lábaimmal. Kevesebb energia kell a lejtőn lefelé menni.

68 68.oldal Így érkeztem meg San Juan de Ortega-ba. Már nem gondolkoztam azon, hogy tovább menjek. Kezdett sötétedni. A kolostor sejtelmessége is magával ragadott. Ha így hozta a sors, akkor itt alszom, gondoltam magamban. Hisz nem mindennap alhatok kolostorban. Legalább megismerem a kolostorban élők, egyszerű puritáni életét. Szerzetesek nem voltak a kolostorban, de hatalmas nagy terek, ódon hideget sugárzó falak, és belső kerengők voltak. Két nagy légteremben voltak az emeletes ágyak, hálónak kialakítva. Nem sokan voltunk. És ahogy körbenéztem, meg is értettem az okát. Ha megtelik a terem alvókkal, akkor nem lesz olyan hideg. Egy kicsit idegenszerű volt. Múltba csöppentem, úgy évvel visszaperget az idő. Emeletes vaságyak, ütött-kopott zuhanyozók, mosdótálak látványa. Nem az fogadta a Vándorokat, amit eddig megszoktak. Itt tényleg a múlt emlékei sugározódtak vissza a falakból. De azért ebben is volt valami szépség, a rideg valójával együtt, csak észre kellett venni. Az újkori civilizációs igényeinket, el kell engedni, és át kell venni a hely adta lehetőségeket, hisz csak egy napot töltünk itt. Talán, ezért is talált meg ez a hely. Most át kell éreznem a hely sajátosságait.

69 69.oldal Kíváncsian jártam körbe a kolostort. Először belülről, majd kívülről is körbe jártam a várfalszerű vastag falait. A kolostor melletti kápolnába nem tudtam bemenni akkor. Később igen. Hívő Vándoroknak, még misét is tartottak. Épület belül hideg volt, én meg nagyon meg voltam izzadva, ezért is nem mertem azonnal fürdeni; féltem, hogy megfázok. Kiválasztottam magamnak egy nekem tetsző ágyat, és rátettem a hátizsákomat. Hálóterem talán, 3,5 méter magas is lehetett, és 10x20 méter alapterületű. Itt az emeletes ágyak viszonylag lazán helyezkedtek el. Az ablakok előtt, ami a kerengőre nézet. Radiátorok voltak, és este 7-8 körül kapcsolták be a fűtést, de így is hideg volt a teremben. Mikor elmentem fürdeni, másodperc elteltével, már volt meleg víz is. Recepción mondták is. Addigra már majdnem végeztem, mert fáztam a víz alatt, de a végén jött a ráadás, nagyon élveztem, ahogy a forró vízpermet a testemet érte. Nem sokáig voltam alatt, mert azt kérték, hogy a vizet ne pocsékoljuk el, másnak is kell. A kolostoron kívül, de az épületen belül, volt egy kis bolt. Alig volt valami benne. Néhány csomagolt croissant, édesség, dobozos sör, kávé automatából, jégkrém Semmi olyan, ami felkeltette volna érdeklődésemet. Így azt ettem, amit magammal hoztam. A kávé jólesett, meleg volt. Bejáratnál, érkezésemkor, nem kellett fizetni a szállásért, de volt adományt fogadó persely. Aki akart, pénz tett bele. Volt 12 Euróm apróba, a többi nagy címletekben. Azt tettem be. Lehet, hogy sokan, soknak tartják, de az előző ilyen helyen, nem fizettem annyit, amennyit gondoltam, így itt bepótoltam. Lelkiismeret furdalásom kiegyenlítve. A közérzetem jobb lett tőle. Egyesek, interneteztek kint egy konténerben. Volt lehetőség rá. Én is gondoltam, hogy odamegyek, de nem tettem. Öt óra is elmúlt, és a hőmérséklet nagyon hűlt. Sorban álltak, hogy a szolgáltatás igénybe vegyék de ácsorogni, várakozni, nem volt kedvem.

70 70.oldal Miközben vacsoráztam, a naplomba beleírtam a mai napi eseményeket, érzéseimet, gondolataimat, de mivel az étkezőben is hideg volt, gyorsan befejeztem Érzéseimre utaló címszavakat írtam le. Miközben újra olvasom, előjönnek belőlem Még most is sok apró dolgokat hoznak elő a történésekből. Rögzültek bennem. Ma kivételesen korán ágyba bújtam. Sokan fáztak az ágyban. Ágyanként volt, 2 db takaró, amibe takarózhattak. Szobák talán, félig teltek meg, így volt takaró bőven. Nekem szerencsém volt, mert egy olyan könnyű hálózsákot hoztam magammal, amiben 6-7 C-ban is lehet aludni. Egyáltalán nem fáztam, pedig szokásomhoz híven, nem volt rajtam semmi. Míg a többiek több rétegben, ruhákat vettek magukra, és úgy feküdtek bele a hálózsákjaikban. Így is fáztak Este 8-kor már a hálózsákomban voltam. Zene hallgatás mellett aludtam el. Városok: - Belorado-nál (772 m, 2040 lakosú). - Tosantos-nál (825 m, 59 lakosú). - Villambistia-nál (873 m, 50 lakosú). - Espinosa del Camino-nál (903 m, 39 lakosú). - Villafranca Montes de Oca-nál (945 m, 130 lakosú). - San Juan de Ortega-nál (1013 m, 18 lakosú kolostor-zarándokszálló). Mára ennyi:

71 71.oldal 10.nap ( péntek -): Test és Lélek Harmóniája. Megtett út (honnan-hová): San Juan de Ortega Tordajos (37 km) Útleírás: Reggel ½ 6-kor, már fészkelődtek az emberek, de még nem keltek fel. Most is az elsők között voltam, de nem akartam megkezdeni a sort. Ahogy az egyik felkelt, én is követtem őt. Váltás ruhám a hátizsákomon; és a hátizsák, az ágy lábánál. Csak ki kellett nyúlnom, és már a kezemben volt. Félhomály volt, így a meztelenségem senkit sem zavart, mert semmit sem lehetett látni. Gyors felöltözés, hálózsákom összehajtása, tokba tétele, és már indultam is. No, még nem az útra, hanem az emeletről, le a földszinti étkezében. A lámpafénye gyengén világított, így a saját lámpámmal is rásegítettem, amikor a hátizsákomból elő kellett vennem az enni és innivalót. Két közepes méretű műanyag dobozom volt, ebben voltak benne. Hátizsákomban minden bele volt préselve, így az ennivalóból is csak préselt valami lett volna, ezért hoztam magammal a dobozokat. Csak elő kellett venni, és ehettem belőle, még tányérnak is jó volt az út alatt, ilyen helyzetekben. Otthon, a túráimra is így megyek. Gyors evés, és már reggel 6-kor indulás. Még sötét volt, ezért a fejlámpámat kellett használnom, mert a holdvilág fénye világította meg az utamat. Nem várhattam sokáig, mert ma még 37 km-t kell megtennem. Délelőtt a 20 km nem volt probléma, de a délutáni már igen A korai lefekvés jót tett, ismét harcra készen álltam. Reggel még úgy gondoltam, a kilométerek nem számítanak. Igaz a hátizsákom is könnyebb volt, már majdnem minden kiürült, kajában, és italban, ami benne volt. Egy boltra már nagyon nagy szükségem volt. De addig, legalább 2 kilóval könnyebb a hátizsákom. Ez ilyenkor sokat számít, de már nem volt ennivalóm az út elejére, csak egy olajos hal konzervem magában. Az automatából vehettem volna a szállásnál, de olyan gumiszerű volt benne minden. Nem kívántam. Friss ételeket akartam enni, és gyümölcsöket. Az nem volt. Fejlámpa a fejemen, és irány az út. Nem aggódtam, hogy eltévedek, itt csak egy út vezetett át a hegyek között, más út nem volt, így magabiztosan elindultam. Az út két oldalán, sűrű növényzet, az eső meg permetszerűen hullott rám. Esőkabátomat is elő kellett vennem. Egy erdőn mentem keresztül Agés-ig. Itt pirkadt rám. Sötétség felett a fény, győzedelmeskedett. Nagyon szép fények voltak az égen. Kóbor, pamacs felhők között a Nap első sugarai megjelentek. A fényt hirdetve, hivalkodó színeivel. Meg kellett állnom pár percre, hogy élvezzem a látványt, nem mindennapi a hegyek között. Mennem kell!, gondoltam magamban, még sok van hátra!. A település, 55 lakosával, a domb aljában volt, pár száz méterre tőlem.,mikor áthaladtam Agés-on, találkoztam néhány rég nem látott ismerőssel, köztük az ausztrál öregúrral is. Köszöntünk egymásnak, pár mondat erejéig, majd elhagytam Őt. Az volt az utolsó találkozásom Vele. Neki nem voltak időkorlátai az út befejezéséhez.

72 72.oldal Nem számított Neki, ha nap alatt teszi meg ezt az utat, néha egy-egy pihenő napot beleiktatva Más, idősebb embereknek is ez volt véleményük, az útjukkal kapcsolatban. Számukra, ez nem teljesítmény túra volt, időkorlátokkal, mint nekem. A települések viszonylag gyorsan követték egymást. 18 km-en belül három is, egy magaslati ponttal. A táj is folyamatosan megújjuló, m szintkülönbségekkel. Így érkeztem a következő településhez, Atapuerca-ra. Innen földút, majd aszfaltúton vezetett tovább. Atapuerca-ban volt egy őskori lelőhely, legalább is az információs tábla ezt jelezte. A települést elhagyva, köves út vezetett egy magaslat felé, ami 1081 m magasságban volt. Meredeken emelkedett, amíg fel nem értünk. Közben juhok sokasága a karámban, még nem engedték ki őket a legelőre. Innen vissza lehetett tekinteni. Bokrok, fák eltakarták a kilátást. Egy kis pihenőre jó volt. Magaslati pontról, Montagrande, lefelé menetben. Már lehetett látni Burgos, de az még több mint 20 km-re volt innen. Eddig, csak 10 km-t tettem meg. Jó kedvem volt, lekötött a táj. Nem volt semmi bajom fizikálisan. Problémám is lett volna belőle, mert még messze volt a messze. Az út lefelé, köves volt, és a távolban már lehetett látni egy aszfaltos utat, úgy 5 km-re. Másokkal együtt elindultunk arra. Induláskor, még havas eső is esett, de jól fel voltam öltözve, nem fáztam. Itt már alig volt felhőzet, de azért még hideg kacérkodott.. Zsebemben a laposüveg, Uniqummal megtöltve, beleittam. Felmelegített, a gyomromnak is jól esett. Lefelé menet már volt térerőm, így telefonáltam haza, hogy minden rendben van velem, nem kell

73 73.oldal aggódni senkinek sem, jól vagyok Távolban apró falvakat láttam, és a következő nagyobb települést. Villalval, majd Cardeñuela-Riopico következett. Innentől unalmas volt az út, de újabb 6,5 km-t tettem. A táj sík lett, bár 900 m magasan voltunk. Nálunk a hegyek sem ilyen magasak. Ezután nagyon unalmas út következett Orbaneja-Riopico-ig, majd az út kettévált Burgos felé. Én Villafria felé vettem az irányt. Elfogyott az italom és az ennivalóm. Itt már lakott települések voltak. Burgos, a környező kis településeket magába olvasztotta. Itt kezdődött az ipari övezete. Egy boltot kerestem, hogy feltankoljak. A hátizsákom is viszonylag könnyű volt, így az erőltetett tempóm, nem volt probléma Burgos-ig. Mikor elértem Villafria-t már csak, egyenes széles aszfaltút vezetett a belvárosig. Elmentem a reptere mellett, és még legalább 10 km-t kellett mennem. Láttam a várost, de még is olyan messze volt tőlem. Fél tizenegy lehetett, és már 5 óra gyaloglás a lábamban, több mint 20 km mögöttem. jól haladok!, gondoltam, csak egy kaja, és innivaló kellene. Eddig mindig voltak útközben olyan kutat, ahol inni lehetett volna, de most nem találtam. Csak abból gazdálkodtam, amit magammal hoztam. Kis településeken, voltak vendéglátóhelyek, de akkor még nem voltak nyitva, amikor elmentem mellettük. Ez az ára, ha hajnalban indulok 2x2 sávos úton mentem Burgos felé. Mindkét oldalon gyárak, szerelőcsarnokok, raktárak voltak. Az idő gyorsan telt. Hol az egyik, hol a mások oldalon lehetett valamit látni. Világunk technikai vívmányai készülnek bennük, amit a fogyasztó társadalmunk magába szippant Most, nem olyan lelkülettel gyalogoltam az ipari létesítmények mellett, hogy érdekelt volna, mit is gyártanak egy-egy vállalatnál, bár a modern technika mindig érdekelt Így fogadott Burgos. Város határában, a lakóépületek között találtam egy kis boltot, valójában egy pék bolt volt, tele finomságokkal, és üdítő itallal. Már nagyon ki voltam éhezve, így vásároltam sok féle ínyencséget, narancslevet. Csábító volt, és a vágykeltő illatok, ami a friss péksüteményekből áradt Nem messze tőle, egy templom volt, kis parkkal. 12 óra volt, és harangoztak. Leültem az egyik padra, és enni kezdtem a friss süteményeket. A literes narancslé is hamar elfogyott Pihentem egy kicsit, majd tovább indultam a belváros felé. Az út arra vezetet. A város ezen része, nagyon hétköznapi volt, semmi rendkívüli, az elmúlt év építészeti alkotásai, nem igazán keltette fel a figyelmemet. Útközben az egyik szupermarketbe bementem, és bevásároltam két napra. Biztos, ami biztos!, gondoltam magamban. Meg is telt a hátizsákom. Mentem tovább, amerre a kagylók vezettek, majd elérkeztem az Óváros kapujához. Egyszeriben jobb lett a kedvem. Azt láttam magam előttem, amire számítottam. A több száz éves épületek hívtak maguk közé. Nagyon jó volt a kisugárzásuk. Szemem habzsolta a látványt. Épületek, utcák, kis terek szinte beszéltek hozzám, éltek körülöttem Ha értettem volna a beszédüket, sok-sok érdekes történetet meséltek volna el. Így a könyvemben, lényegre törő történelmi áttekintését olvastam el, erről a helyről Catedral de Santa Maria mellett vezetett el a Camino út. Itt megálltam, és körbenéztem. Volt egy kis park a Catedralis mögött, néhány paddal. Megpihentem, és nézelődtem jó fél órát. Catedrális tényleg olyan monumentális volt, mint ahogy leírták Nagyon tetszett, bár számomra túlzóan csipkés volt a homlokzata, de másoknak pont ez tetszett. Összességében tényleg szép volt. Pont azt a célt szolgálta, amire tervezték a XXIII. században.

74 74.oldal Egyház nagyságát, hatalmát szimbolizálta úgy, hogy mellette a Hívők aprónak, és törékenynek tűnjenek. Ez kint, és bent is érezhető volt. Feltétlen engedelmességre készttetve a Hívőket, és a hitük megerősítését. De egyben, az oltalmazást, biztonságot is sugallva Nekik. Ennek gondolatisága, Tudatomnak, Lelkemnek, idegen. Főleg azért, mert a szabad akaratom ellen való. A Tekintély elvűség kétségeket kelt bennem; mert azt érzem ilyenkor, hogy valami olyat akar Rám és Másokra erőltetni, amihez vak engedelmességet tartozik Mint ahogy gyerekkoromban mondták nekem, a sok-sok kérdésemre: ebben hinni kell, és azt nem szabad megkérdőjelezni!, de akkor az újszerű gondolkodás fejlődését is megtiltják, és technikai és tudomány fejlődését is Számomra, hit közelibb egy-egy kis templom, egyszerű belsőtérrel, ami nyugalmat és békét sugallva, hitre összpontosítva, és nem kelt nagyságot és félelmet Ezek a Katedrálisok építészeti remekművek, és a szépséget, gazdagságot hirdetik. Nekem ezért tetszik, de közelebb érzem az égieket, egy puritán, szegényes templomban Többször előfordult az utam során, ha nyugalomra és békére vágytam, egy ilyen templomba mentem be, hogy megpihenjek, és belső békét keresek magamban. Ha csak a kereszténység az igaz hit (egyben a kultúránk része), akkor a többi hittel mi a helyzet. Más vallásúak is gyakorta azt mondják, hogy Övék az igaz hit, és tűzzelvassal büntetik a más vallásúakat, ahogy a kereszténység is ezt tette a középkorban. Pedig, békességben is lehetne élni, úgy hogy Mindenki békében gyakorolhatja a saját hitét/vallását, ott ahol akarja, megkülönböztetések nélkül. Mint ahogy itt, az El Camino alatt, Mindenki Békében, segítőkészen, vallási irányzattól függetlenül járta az útját, keresztények és nem keresztények egyaránt Japánokkal, dél- Koreaiakkal, Kínából érkezőkkel is találkoztam, és amikor egy-egy keresztény templomba beléptek, tiszteletből meghajoltak Nagyon szimpatikus volt Nekem ez a fajta gesztus Részükről Tisztelet, egy másik vallás felé, hiszen nem minden Európán kívüli Vándor volt keresztény az Úton Elnézést minden keresztényhitű Embertől, nem ellenükre vagyok, nekem is fontos a békés egymásmellet élés Csak elgondolkoztam azon, mi lenne ha, mindenki tolerálná a Másik hitét, és gondolkodás módját, ahelyett hogy, Rájuk erőltetnénk, saját gondolatainkat, hitünket, életvitelünket a Másikra Emberiség története/történelme, ezt bizonyítja, és mi lett belőle?!

75 75.oldal Szinte, az életünk minden területén ezt tapasztalom mostanában, mintha ez lenne az uralkodó nézet, követendő példa Mindenkinek Kapcsolataimban is ez megjelent, az elmúlt években, majd felerősödött egy nekem NEM tetsző nézet a tekintélyelvűség, a maga bonyolultságával, de alpári módon Sokszor éreztem, hogy belepiszkálnak a kapcsolataimba, és csodálkoztak amikor a nemtetszésem jelét adtam, azok felé, akik a forrásai voltak. Olyanná váltam, mint egy Phoenix madár. Jelentése: A madárról szóló mitikus történet a túlélésről, az erőről és a türelemről szól, és ez teszi Őt jelképévé. Hogy ez mit jelent esetemben? Én is elégek, magammal rántva azokat, akik úgy gondolták, hogy kedves szó vagy megbeszélések helyett, erőszak eszközével kísérleteznek Ilyenkor derül ki igazán, hogy mit is jelent, ha Valaki szabad akarattal bír, és nem szolgalelkűként éli le életét. Ez Rám is jellemző, ha nincs közös egyesség/kompromisszum, valahol fél úton. Ilyenkor Pusztítok, és Újra Építek! a kapcsolataim terén; ha kell a türelem eszközével, Phoenix madár gondolatiságával Mit is írnak róla?: A modern kultúrában és irodalomban főnixmadár az újjászületés, a halál utáni megújulás és megerősödés jelképe. Egyes legendák szerint a főnixmadár sebei maguktól begyógyulnak, ezért a madár gyakorlatilag elpusztíthatatlan. A főnix a tűz és az istenségek szimbóluma is. Azok a barátaim (haszonérdekelt barátok), akik mások felett is uralkodni akartak, irányítani Őket dölyfösen, kezdték megérzékelték azt, milyen átélniük azt, amikor elégek a környezetemmel együtt, várva Mások segítségére, mert Ők tehetetlenek Sok gondolat, érzés a KAPCSOLATAIMRÓL, ezen az úton fogalmazódott meg szavakká bennem. Megpihenve - néhány dolgot átgondolva a vallásról (és másról), röpke fél óra alatt - felvettem a hátizsákomat, és tovább mentem. Sokan voltak körülöttem, de ismerős arcokkal nem találkoztam. Talán, Burgos-t választották a következő pihenőjükre. Még utoljára visszanéztem Catedral de Santa Maria-ra. Elköszöntem Tőle, tisztelve nagyságát, jelentőségét, fontosságát. Sok-sok Hívőnek fontos, így Nekem is, amíg nem akarnak megtéríteni. Évszázadok alatt, sok ember hitét erősítette meg. Védelmet, lelki vigaszt adott a zivataros időkben, és manapság is. Majd megfordultam, és elindultam Tardajos felé Majdnem, 11 km van hátra, de már 26 km-t megtettem, és ez jó érzéssel töltött el. Lányomtól kaptam egy sms-t, hogy Madridból a repülőjegyet regisztráltatta, és -ben

76 76.oldal elküldte a visszaigazolást. Már csak ki kell nyomtatnom valahol Otthonról nem tudtam elintézni, mert indulás előtt 2-2,5 héttel előbb lehet ezt megtenni, de akkor már úton voltam... Viszonylag gyorsan elhagytam a belvárost. Majd, az egyetemi negyed mellet ment tovább az út. Parkosítva volt a környezete, sok diákkal. Itt szaladtam össze két 20 éves amerikai lánnyal, akikkel az első éjszakai szálláson találkoztam. Az egyik lányra sokat kellett várnom, mert a szálláson lévő számítógépen üzeneteket küldött, és én is akartam a barátaimnak, családnak t küldeni, hogy már úton vagyok... Két lány talált is maguknak útitársakat. Három fiú társaságában, láthatólag jól érezték magukat. Nem látszottak fáradtnak. Rám ez nem volt jellemző. 10 km még!, gondoltam. Lábam már sajgott, a térdszorítóm, ugyan fogta az ízületemet, de kényelmetlen volt 5-6 óra elteltével. Ha meg lejjebb húztam, a térdhajlatom folyamatosan fájt. Szóval, 27 km után már voltak problémáim, de a kitűzött távot meg kellett tennem. Szerencsére, sík volt a terep. Jelölt út, hol földúton, hol meg aszfaltos úton ment tovább a vasúti sínek mellett, majd az autópálya alatt, de akkor már Tardajos, 3-4 km-re volt. Burgos-ban nem találtam nyilvános WC, hogy a kis dolgomat intézzem, így a folyópartját kellett jobban megismernem Megállapítottam, hogy már mások is jártak erre, ahogy körbe néztem. Az aluljárót elhagyva Rio Arlanzón folyó mellett vezetett az út, egy kis hídig. Itt rejtve voltam a kíváncsi szemek elől, és megkönnyebbültem. Hídon meg kellett állnom egy kis pihenőre. Kicsit rendbe szedtem magam. Izomlazítás, masszírozás, közben néztem a folyó madárvilágát, jó 20 percen keresztül. Távolban már látni véltem a városkát. Gondoltam, ezt a kis távot már egyhuzamban megteszem. Nem így lett... Várostól egy km-re ismét meg kellett állnom.

77 77.oldal Az a bizonyos aggódó részem, nem engedett tovább, pihenőt javasolt, és a másik részem a tudatos, és a felfedező hallgatott rá. Kis pihenő, és irány tovább, már láttam a városkát, csak azt nem tudtam, hogy hol van az Albergue a városon belül. Nem volt nagyváros, 860 lélekszámával. Pár utca házakkal, és az épületek jellegtelenek voltak. Kis keresés után, belebotlottam a szállásban. Helyi közösség tartotta fent, adományokból. Kis külső előtér pár paddal, földszinten egy piciny szoba, 2 emeletes ággyal itt egyedül voltam -, és az emeleten tusoló, WC, majd még egy nagyobb háló a Vándorok fogadására. Regisztráció az előtérben. Kis várakozás után, mert valahová el kellett mennie. Aztán megérkezett, majd megmutatta a szobámat. Lepakoltam, és mentem fürdeni. Aznap hideg volt, és amikor ½ 5-re megérkeztem, már jelentősen lehűlt a levegő. Szél is fújt. Már vártam a fürdést. Felmentem az emeletre tusolni, de a tusolás rövid volt. Oka: víz volt, de hideg, és frissítő, így nem sokat időztem alatta. nem baj!, gondoltam Meleg víz, zuhanyozás, ez is a modern társadalom természetes elvárása, évvel ezelőtt, a meleg víz nem volt szokás, a Vándoroknál sem!, esetleg lavórban.. Jobb lett a kedvem, alkalmazkodni kell a lehetőségekhez. Tiszta ruha, illatos test, az út pora és piszka eltávolítva. Ez most elég. Van még két napra tiszta ruhám, aztán mosni kell, az elmúlt három napban, nem tudtam mosni géppel, csak kézzel dörzsöltem át a pólómat, zoknimat, alsómat, de hideg volt ahhoz, hogy megszáradjanak. Fürdés után, a hálóhelyemre mente, és nagyon fáztam, így belebújtam a hálózsákomba melegedni. A szoba itt is tiszta volt. Ágyamon lepedő, párnahuzat, és pokróc. Tegnap, az előző szálláshelyen, San Juan de Ortega, pár órára befűtöttek, de itt nem volt fűtés, a falak nagyon áthűltek, fagy közeli hőmérsékletben kint. Mikor kis időre belebújtam a hálózsákomba, még a takarót is magamra kellett tennem. Hét óra lehetett, mikor már felmelegedve kibújtam a hálózsákomból. Néhány meleg holmit magamra vettem, és körbe néztem a szálláson. Kevesen voltunk, utánam már nem jött senki. Valószínűleg, Burgos vonzása, sok Vándort ott tartott. Megértem, nekem is tetszett. Belvárosában két szállást is láttam, de nekem a holnapi nap is hosszú lesz, és az utolsó szakasza várhatóan fárasztó. Ez a 10 km, most sokat segített. Szálláson nem volt Pellegrini menü, és az egész épület nagyon szűkös volt. Keresnem kellett egy helyett, ahol egyek valami meleget. A szállásnak nem volt konyhája. A szállásadó mondta, hogy 7-kor van ébresztő, és megkérdezte, hogy reggelire mit kérünk kávét vagy teát?. Mivel adományokból üzemeltetik a szállást, 8 Eurót dobtam a perselybe. Megköszönte. Terhemtől megkönnyebbülve, több tekintetben is, elindultam felfedezni Tardajos városkáját. A hideg fürdő, tényleg felfrissített. Lépteimet könnyűnek éreztem. Kalandozásom nem sokáig tartott. Találtam egy boltot, és a bolt előtt közvetlen egy sörsátort, oldala is le volt zárva. Itt volt néhány asztal és székek. Ez volt a vendéglői rész. Vannak ilyen napok is!, gondoltam, és alkalmazkodtam a lehetőségeimhez. Vettem egy üveg vörösbort, szendvicseket, és banánt, 9 Euróért, ebből 5 Euró volt a bor. Megkérdeztem, hogy van-e műanyag pohara a

78 78.oldal borhoz. Adott, még ki is akarta nyitni a borosüveget, de volt nyitóm. Így leültem a vendéglő részbe, és ettem-ittam. Nem sok vásárló volt, így a boltos kijött a sörsátor alá, és két helybelivel beszélgetett, akik már ott ültek... Kis idő elteltével, kezdtek érdeklődni, honnan jöttem. Beszélgetés, hol angolul, hol meg spanyolul történt. Én keveset tudtam spanyolul, ők meg angolul... Mondták, hogy a következő szakasz nehezebb lesz, mint ami ma volt. Hittem Nekik. A bor már hatott, kellemes melegség öntött el. Nem az egészet ittam meg. Mikor visszaértem ½ 10 volt. Most már lefekszem aludni!, gondolattal a hálózsákomba bújtam, és a takarót is magamra húztam. Egyedül voltam a szobában. Ismét kedves emberekkel találkoztam. Ahogy este, a fotóimat visszanézve, ezt a fotót hosszasan nézte Valamit tudod az alkotója egy kis humor Orbaneja-Riopico-ból. Albergue, étkezője, elfértünk benne Mai nap, az utam során, többször elmerengtem gondolataimban a Test és Elme Harmóniáján, én legalább is, így fogalmaztam meg magamban. Az oka meg a fáradság volt, valahogy más megközelítéssel, más nézőpontból, mint amit másoktól hallottam. Sokszor az utam során a fáradtság olyan erős volt, hogy másra nem is tudtam gondolni. Többször el is hessegettem a gondolatban a fáradságot, de még is ott volt bennem tudat alatt is. Egyik oldalt ott van az akaratunk, az Elménk sajátos megnyilvánulása. És a másik oldalt a fizikai fáradtság, ami egyre erősebbé válik. Az út során, mind kettőnek harmóniába kell lennie; de legalább is, oda kell figyelni a tünetekre, és ha az egyre riasztóbbá válik (fáradság), az Akartnak megálljt kell parancsolnia Mi a cél?, hogy az akaratnak győznie kell?; vagy, hogy a fáradságnak is egy kis levegőt

79 79.oldal engedjen a regenerálódás érdekében, és a megfáradt test ellazuljon egy kicsit A harmónia akkor lesz teljes, ha mind a kettő figyel egymásra, és a maximumot hozza ki egy-egy napon elteltével. Most már közel 30 km-t kell tartanom naponta, hogy a 26. napon a célomat elérjem. Ha megerőltetem magam, akkor az nem fog teljesülni, amiért idejöttem. Mert nem csak azért vagyok itt, hogy a magammal hozott problémáimat átértékeljem, megoldásokat keresve rá, elszeparálva az otthoni környezetemtől; hanem az is jöttem, hogy az El Caminot végig járjam Santiagó de Composztáig. Az akaratomnak sokszor meg kell alkudnia az adott helyzettel, és közben erősíteni a testemet, jutalmazni, bátorítani, dicsérni, kedvében járni is. Folyamatosan odafigyelni rá, és nem csak parancsolgatni Neki. Ez kell tennünk a környezetünkkel (család/munkahely/barátok/ismerősök) is, és nem kizsigerelni azt, hogy csak a saját hasznunkra legyenek Ezt az élethelyzetet, a Kapcsolataimra is kivetítettem az utam során, ma különösen. A partneri, társas kapcsolatainkra különösen igaz Ezek a gondolatok erősödtek meg bennem, mintha tartópillérjeim lennének. Valójában, azok is voltak, csak újra átgondolva, még inkább megerősödtek bennem. 4. nap reggelre, már minden felesleges dolgot hátrahagytam, így 4-5 kg-mal könnyebb lett a hátizsákom súlya. Akkor, átvitt értelemben, úgy gondoltam, hogy az Életünk terheitől hasonlóan kellene megszabadulni. Most a 10. napon pedig, a test és lélek harmóniáján gondolkoztam. És átvitt értelemben, jó lenne a mindennapjaimra, kapcsolataimra is kiterjeszteni, megbeszélésekkel, kompromisszumokkal vegyítve; úgy, hogy Mindenki, aki a kapcsolatokban részt vesz, az EGO-ját kicsit háttérbe szorítsa, alá- és fölérendeltség nélkül FIGYELEM: falkavezérek veszélybe!, mert Ők másokra akarják az akaratukat erőltetni akkor érzik magukat jól, ha egyfajta tekintély harcolnak ki a közösségben Gondolataim valahogy egymásra épülnek. Az alapoktól indulnak, megerősödnek, majd tovább lépnek. Ha biztosak az alapokra, akkor csak arra lehet a felépítményt építeni. vagyis Nálam a Kapcsolataim jöhetnek. Mintha, újra tervezném az életemet GPS, azt mondaná: Újratervezés, ha nem a kijelölt utat követem visszapróbál irányítani a helyes útra Így visszanézve, a 10. naptól kezdődött el a belső építkezésem. Addig, néhány terhemtől szabadultam meg, szimbolikusan. Ezek a gondolatok, csak most tudatosodnak Bennem, 2,5 év eltelte után, visszaemlékezve, majd leírva, és újra rendezve az út eseményeit. Most már elemzés is van, egy távolabbi rálátású nézőpontból, és nem csak az érzések, események leírása alapján, egy-egy nap vége felé. Akkori csapongó gondolkodásaim, merengéseim, ahogy hagytam hosszú órákon keresztül, hogy a mezőn legeljenek, és kuszálódtak keresztül kasul egymáson, kezdenek értelmet ölteni bennem. Sok minden világossá vált, és hogy akkor, mit miért tettem, kinek írtam sms-t, és hogyan reagáltam egy-egy sms-re Ha már a tudatról, és építkezésről van szó. Eszembe jutott valami a gondolataink prioritásáról: Rendszerező tudat, a mélyben dolgozik, egy-egy eseményhez köthetően információkat hol ide-, hol oda tesz, és nézi/érzékeli az összhatást saját magában. Ha nem tetszik neki, újra kezdi az egész műveletet elölről, és közben újra érzelemmel telíti

80 80.oldal azt. Legyen az egy házasság, válás, szakítás valakivel; egy-egy örömteli pillanat valakihez, vagy valamihez kötve. Sok embernek a sex iránti vágy kielégítése elsődleges, örömével csalódásával együtt. Másoknál ehhez még hozzá jön a saját maga iránti tekintély erősítése, uralkodási vágya Mások felett, vagy kisebbség érzése Összetett folyamatok, és ezek hatnak egymásra. Sok-sok ilyen folyamat egymásba csúszhat, vagy eltávolodhat egymástól, konfliktusokat keltve A rendező tudat, megpróbálja ezeket a tulajdonságainkhoz igazítani, hogy a kinti világ, tudatunkon kívüli világ, elviselhető legyen SZÁMUNKRA! Vegyünk egy válást, ami már társadalmi jelenség. Ismerőseim %-a már átélte ezen fájdalmát. És ha belenéznek ebbe a folyamatba, saját válásuk menetébe, a szép időktől kezdve, a botrányos végig, majd elemezve azt, nem csak a saját szempontjuk szerint Akkor sok-sok olyan szakaszra oszthatják fel, ahol az egyik, vagy a másik fél EGO-ja volt a domináns és ebből lett a fájdalmas érzelmi szakítás, vagy másoknál fizikai fájdalommal is együtt járó szakítás A rendező tudat, próbál optimalizálni, és közben sok mindent kidob, szelektál. Azt, ami már nem fontos Neki; hogy cselekvéseit, gondolatait ne korlátozza a múltjának emlékei. Ő csak előre szeretne lépnő, hogy abból a mókuskerékből kitörjön, amibe belecsöppent. Ezzel talán, az adott Személy élete könnyebb lehet, ha megtalálta az optimális megoldást. De ez talán, csak saját magunk számára előnyös feltételek, sohasem következnek be, mert rajta kívüli erők is működnek, egy erősebb EGO, akinek hatása alá kerül az adott rendező tudat. Ilyenkor jön, a még méltányos kompromisszum, és a sokszori megalkuvás Városok: - San Juan de Ortega-nál (1013 m, 18 lakosú kolostor-zarándokszálló). - Agés-nál (968 m, 55 lakosú). - Atapuerca-nál (966 m, 160 lakosú) innen volt egy magaslati pont 1081 m. - Villalval (egy kis templommal) - Cardeñuela-Riopico-nál (935 m, 101 lakosú). - Orbaneja-Riopico-nál (912 m). - Villafria -nál (ipari terület, vállalatokkal az út két oldalán). - Burgos-nál (865 m, lakosú). - Tardajos (832 m, 820 lakosú). Mára ennyi:

81 81.oldal 11.nap ( szombat -): Megtett út (honnan-hová): Tordajos Castrojeriz (26,5 km) Útleírás: 11. napnál tartok, és előttem van még 26,5 km Reggel, a fűtetlen szobában hideg volt. Ha nem lett volna a meleg pokróc, fáztam volna Gyors öltözés, csak felvettem az előkészített ruhákat. Este, egy vászonzacskóba raktam, és fejpárnám volt éjjel, vagyis az ott kapott párnám alá került, mert a párna túl lapos volt. Szobám a földszinten volt; és amellett az étkező, pár asztallal, székekkel. A túracipők tároló helye is ott volt, az ablak alatt. Zajt hallottam, öltözködés közben, és már csak a bakancsomért kellett mennem. Amikor az étkezőbe mentem, már 5-6 Vándor ült az asztalnál. Vendéglátónk hozott, kávét, teát, tejet, némi péksüteményt, lekvárt, műanyag poharát, és tányért. Mondta, hogy én is üljek le, és egyek, igyak valamit, úgy menjek tovább. Nagyon jól esett a meleg ital, és a lekváros kenyér. Vagy 3 pohár tejeskávét ittam, hogy szomjamat oltsam. Éjjel is többször felébredtem, mert szomjas voltam, mint máskor. Mire felkeltem, 1 liter folyadék elfogyott. Hét órakor kaptunk reggelit, majd távoztunk. Nagyon hideg volt a reggel. Vittem magammal egy biciklis kesztyűt, eddig még nem vettem fel, de ma reggel indulás után, elő kellett halásznom a hátizsák mélyéről. Még szerencse, hogy a kabátom kapucnis és vízhatlan volt. A testem kipárolgását nem akadályozta, de a testmelegét benntartotta. Nagyon hideg volt, alig emelkedett 0 C fölé Túl sok meleg ruhám nem volt, két thermo pulcsi, és 5-6 póló, és ez az esőkabát. Tura nadrágból kettő. Egyik túrázó, a másik pedig a fürdés utáni váltom volt, hogy ne piszkos ruhában menjek esténként a szállások környékét felfedezni.. Reggel elindultam, és még fáztam. Gondoltam, a hideg szél nem fújhat át, és ha gyorsabban megyek, akkor kimelegszem annyira, hogy már nem érzem a hideget így is lett. Fél óra elteltével már nem fáztam. A tájban ismét nem csalódtam. Tobzódtam látványában. Egy kis idő elteltével a hideg már ne is zavart. Lábam jól bírta. Igyekeztem délig, minél több kilométert meg tenni. 20 km ismét reálisnak tűnk, még több is... Tardajos-tól, Rabé de las Calzadas-ig az út, a könyvem szerint: fél óra. Rabé de las Calzadas felé völgyben mentem, egy kisebb folyó mellett egy darabig, majd az aszfaltúton. Szemben, egy kiemelkedő sziklás domb.

82 82.oldal Így értem el, az első települést. Pár tucat ház, kevés lakossal. Falai, a múlt emlékeibe burkolóztak. De ha, az érzékszerveidet finomra hangoltad, kicsit megpihenve, és becsuktad a szemed. Valamit érzel, elkezdenek duruzsolni Neked és hallani véled a suttogásukat. Tovább kellet mennem, mert a következő település Hornillos del Camino, 8 km-re volt innen. Távolban, egy magaslati pont. Árnyékom megelőzött, hosszan elnyúlva mutatta az utamat. Így teltek el a hosszú percek, jó 2,5 órán keresztül. Nem sokan voltak előttem, vissza pedig nem akartam nézni. A táj mozdulatlanságában, lépéseim zaja belevesztek... Jól ez így, gondoltam, hisz már sokan tették meg ezt az utat hidegben és melegben egyaránt. Miközben, gondolatok, érzések sokasága kavarogtak bennük, elmerengtem azon: Vajon mire gondoltak itt a Vándorok, helybeliek!?, azokban az időkben. Mi foglalkoztatta Őket?, kíváncsi lettem volna rá. Villant át Bennem. Én is magammal hoztam pár megoldandó problémát, a barátságokkal kapcsolatban, és hogy ki hogyan és miért akarja akaratát a másikra erőltetni, egy kis furmánnyal, intrikával, egoizmussal megfűszerezve azt Alapvető emberi tulajdonság, és mit sem változik az idő sodrában, leegyszerűsítve. Annyira jellemző az emberi fajra, és az általuk alkotta társadalmakra, magasabb szintre emelve aktuális vágyaikat, igényeiket, céljaikat csak rá kell hangolódni!; mint ahogy, én is ráhangolódtam, gondolataimba merülve.

83 83.oldal A táj újszerű volt, jó érzésekkel bennem, más mint eddig. Ha emelkedőnek mentem, a lábam nem fájt, de lejtmenetben óvatosan kellett mennem. Éreztem a lábamban a tegnapi nap, 37 km-ét. Így értem el Hornillos del Camino, majd innen 6 km még Arroyo de San Bol település, kis emelkedővel, aztán még egy óra, és jött Hontanas 65 főnyi lakosával. Gyorsan repült az idő. Kb. 20 km-t mentem ekkor. Pihennem kellett, és éhes is voltam. Volt nálam némi ennivalóm, és a település szélén volt egy pihenőhely. Letáboroztam. Mások is voltak ott, ismeretlenek, velük még nem találkoztam. Talán, 40 percet is ott töltöttem, erőt gyűjtve, és gyógyítgatva magamat. Könyvemben olvastam San Antón-ról. Egy romos kolostor, ami az út mellett volt. Felkeltette érdeklődésemet. Ez a kolostor lesz a következő úti célom. Még másfél óra, 6 km. Már nem tudtam olyan intenzitással menni, mint eddig. San Antón romjai ott magasodtak előttem, ismét megpihennem kellett. Innem látható volt, az aznapi úti célom, egy hosszú egyenes út a városig. Tényleg hosszú volt, pedig olyan közelinek tűnt, de valahogy kezdett elfogyni az erőm. A távolság csalóka. Körülöttem Zarándokok, Ők is lassan araszoltak Castrojeriz felé. Már elfogyott az a lendület, ami reggel volt bennem. 4 km-t 1,5 óra alatt tettem meg. 4 óra lehetett, amikor a városkába értem. Az első szálláshely már megtelt, nem fogadott több Vándort, tovább küldtek. Ezt a szálláshelyet néztem ki magamnak, mert itt lett volna lehetőség a ruháimat kimosni. Már csak egy tiszta váltásom volt, holnapra Nem baj!, gondoltam magamban, de ha az is megtelt, akkor még 9 km-t kell tovább mennem, nehéz lesz. Akkor még egy magaslatot is meg kell másznom. Ez a 27 km is sok volt tovább mentem a városka utcáin, házai között

84 84.oldal Végre megtaláltam. Hely is volt benne. Adományozók tartották fent. Egy nagyon szimpatikus, helybeli férfi fogadott bennünket. Regisztrálni akartam magam, de azt mondta, először foglaljam el a szállást, és fürödjek le, utána is ráér regisztrálni. Hálás voltam érte. Nagyon kulturált és tiszta volt az épület. Egyszerűségében rejlett a szépsége. Nagyon barátságos, otthonos benyomást keltett. Egy 10x15 méteres világos, és tágas háló terem volt emeletes ágyakkal a falak mentél, és még matracok a földön Itt már voltak ismerősök. Az a két amerikai fiatal lány, akikkel együtt voltam az első napon, és később srácok vették körül Őket Gurgos-ból kifelé menet. De a srácok már nem voltak Velük. Az egyik emeletes ágy alsó részét foglaltam le, majd irány a fürdés Jól esett, hisz nagyon csapzott voltam. Volt meleg víz. Hosszasan ártattam elfáradt tagjaimat. Nehezen jöttem ki alóla. Tiszta ruhát vettem magamra, és irány a regisztráció. Az asztalnál, egy szakálas 40 körüli férfi lepecsételte a Zarándoklevelemet. Utánam jövőknek még segített is levenni a hátizsákjukat, majd bevitte a hálóba. Tényleg nagyon segítőkész volt. 10 eurót akartam adni a szállásért (nem volt kevesebb nálam), de az a férfi azt mondta, sok lesz!, és visszaadott 5 Eurót. Mondtam Neki fogadja el a 10 Eurót, de nagyon kedvesen, és határozottan visszautasította. Ennyi is elég lesz, mondta. Volt egy picinyke konyhája, ahol a Zarándokok ételt melegítettek a mikróban, és néhány asztal, székekkel, ahol enni lehetett. Aztán, feltérképeztem a városkát, boltot kerestem, hogy este egyek valamit, és még másnapra is kellett, az útra. A bakancsomat ledobtam a lábamról, és egy könnyű túracipővel, de már frissen körbenéztem. Hátizsákomtól megszabadulva már nem volt problémám. Mennyit számít pár kiló!, gondoltam, és éreztem is. Még egy kicsit futottam is a lejtőn felfelé, mert nem hoztam magammal pénz. Szálláson maradt, és a bolt hamarosan bezárt. Szállás közelében volt egy. Két amerikai lány el is csodálkozott azon, hogy hová szaladok. Utánam is szóltak, tréfálkozva: hová-hová ily sietve?. Mondtam nekik, hogy pénzért megyek vissza. Ők is elfáradtak, csak lézengve jártak, boltot keresve Vettem pékárut, 2 üveg vörös bort, sajtot, sonkát, margarint magamnak, és 2 doboz sört, no és narancsokat Visszamentem, és kiültem a teraszra. Előtte kézzel kimostam néhány ruhámat a fürdőszobában, és kiteregettem a terasz korlátjára. A nap még melegen sütött, és a terasz egy szép térre nyílt Péksütemény, sajt, sonka, vörösbor jó helyre került. Még meg is kínáltam a két fiatal lányt egy-egy pohár borral, és egy keveset beszélgettünk az asztalnál.

85 85.oldal Majd korán, lefeküdtek aludni, nagyon elfáradtak Akkor találkoztam Velük utoljára, mert a következő nap 38 km-t mentem, és Nekik a lábuk, tele volt vízhólyaggal.. Sötétedés előtt nem sokkal, egy 45 év körüli hölgy esett be az Albergeube. Teljesen ki volt merülve, fázott és remegett. Alig állt a lábán. Az a szakálas ember, aki fogadta a Vándorokat, gyorsan odament hozzá, és lesegítette a hátizsákját, majd bevitte a szálláshelyre. Mondta, hogy kövesse, és a hölgy szó nélkül utána ment. Félig ülő, félig fekvőhelyzetbe volt Segíteni akartam Neki, és hozzámentem, egy pohár vörösborral a kezembe. Mondtam Neki, hogy: igya meg, jót fog tenni! Hálás szemmel rám nézett, és elfogadta. Megkérdeztem Tőle: segíthetek még valamiben?, köszönöm nem, mondta. Nem akartam tovább zavarni, így elmentem. 20 perc múlva már aludt a matracán. Ott volt már szálláshely. Késő délután még küldtem egy sms-t a barátaimnak, hisz sokan érdeklődtek a hogylétem iránt :21 (szombat-):barátaimnak. Sziasztok, 468 előttem, 261 km mögöttem. Napi 32 km 15 nap alatt még. és OK. Már napok óta ezt tartom. Szupi a táj, érdekes emberekkel találkozom a világ minden tájáról. Esténként teljesen ki vagyok, de nem bánom, ha hiányérzetem van, az érdeklődő sms-eket előveszem, apró baráti gesztusok, örülök nekik Jól vagyok. Jöhet a holnap, megeszem Barátnőim, nektek külön köszönöm a jelentkezést, ezek nekem való gesztusok, élek tőlük, melengetnek. Vezérek, Ti érzéketlenek vagytok erre, csak saját magatokkal vagytok elfoglalva, és az irányítássokkal. Én csak ezt kérem Tőletek, több apró gesztust másoknak, mert a tettek beszélnek, és nem a szavak, puszi, jó bicajozást holnap A családommal, szinte napi kapcsolatom van, feleségem aggódik, és sokszor a földön tart, az otthoni dolgokkal (lakás felújítás ismerős szakemberekkel. Ez idő alatt, kiköltözés a lakásból amíg én itt rovom a kilométereket az ezzel kapcsolatos munkákat Ő vállalta fel. Volt is emiatt, lelkiismeret furdalásom). Ágyam melletti ágyon, egy 40 körüli nagyon csinos francia hölgy volt. Nagyon szép arcú, formás, sportos alakját, erotikus megjelenését, értelmes tekintetét több férfi is megcsodálta a szálláson. 170 cm magas lehetett. Felkeltette a figyelmemet, de volt benne valami, ami távoltartott Tőle. nem kezdeményeztem a beszélgetést, Ő sem, Mással sem Csak egy érzés volt, nem más Mobilján beszélt, hol franciául, hol angolul hosszasan. Hangjában volt egy fajta keménység, bár kellemes hangja volt. De a beszédmodora, a gesztikulációja bántó volt. Közvetlen, mellettem foglalta el az ágyát. Persze a hátterét nem ismerhettem, így nem is volt célom az ítélkezés. Lehet, hogy okkal volt ilyen. Bennem is volt sok-sok kétség, dolgaimmal kapcsolatba A szépség vonzott, és taszított is egyben. Nehéz lehet vele élni!, gondoltam magamban, és elaludtam a hálózsákom melegében Városok: - Tardajos (832 m, 820 lakosú). - Rabé de las Calzadas-nál (835 m, 210 lakosú). - Hornillos del Camino-nál (829 m, 69 lakosú).

86 86.oldal - Arroyo de San Bol-nál (902 m, félre eső házacska/szálláshely - pellegrino). - Hontanas-nál (870 m, 65 lakosú). - San Antón-nál (806 m, egyszerű szállás a kolostortemplom romjaiban). - Castrojeriz-nál (808 m, 570 lakosú) (Madrid, ismét ) Úgy adódott, hogy hétvégén ( és e között) ismét Madridban jártam. Ma hajnalba érkeztünk haza, és még nagyon frissek az élmények. 30 évvel ezelőtt volt az esküvőm, és társammal, feleségemmel ott ünnepeltünk meg. Akkor, októberben volt az esküvőnk 2013-ban, innen indultam el az El Caminora, és ideérkeztem vissza. Az Utam végén,, 1,5 napom volt arra, hogy Madrid városát körbe járjam, megismerjem utcáit, tereit, és belekóstoljak a hangulatába. Nagyon tetszett, és most is. Sok fővárosban jártam Európában (Bécs, Róma, Párizs, Zágráb, Prága, Ljubljana, Belgrád, Szófia, Athén, Pozsony, Bern, Berlin, Varsó, ), de egyik sem volt ilyen Élhető Város, mint Madrid. Budapestet, szándékosan kihagytam, mert itt élek, dolgoztam, így az számomra külön kategória. Budapest, másként nőt a szívemhez, másmilyen módon szeretem. Az életem fontos eseményei ide kötnek, és fontossá váltak Számomra, így Budapest kiesik ebből az összehasonlításból, de Budapest is egy szeretnivaló város. Minden város, napközben éli a mindennapi életét. Család, munka, megélhetés, kapcsolatok kiépítése, az ebből adódó lehetőségek kiaknázása; és a barátainkkal, családdal némi szórakozással Nos, MADRID Van benne valami, mint ahogy gyakorta mondják: mañana, mañana, mañana, majd holnap, életfelfogásból. Nyugodtak, nem sietősek. Pergő nyelven beszélnek, elmondják mindenről a véleményűket, hangosan, de még sem erőszakosan, rád erőltetve a véleményüket Meg van a lehetőséged arra, hogy Te is el akarnád mondani a véleményedet. Tele vannak érzelemmel, és azt ki is adják magukból, heves gesztikulálással, mint az olaszok, hisz mind a kettő mediterrán nép A szállásunkkal volt egy kis probléma nem indokolták meg az okát -, így egy másikba küldtek el, este ½ 11-kor, amikor el akartuk foglalni azt. Mi kissé morcosak voltunk, majd tovább mentünk, az általuk megadott helyre. A szoba, amit felajánlottak, hát nem részletezem, kifogásolható volt. De a rosszban az volt a jó (Nekem), hogy így, belecsöppentem az éjszaka kavalkádjába. Abba a Fiestába, ami annyira jellemző a Madridi éjszakai életére. Este 7-8-kor elkezdve, majd hajnali 3-4-ig tartva, hétvégén pedig akár reggel hatig is. Megtapasztaltam! Szeretem a nyüzsit, a forgatagot, ahogy az utcákon hömpölyög a tömeg, vidáman, beszélgetve, szórakozva, sokszor egymást, nem sértően heccelve, be-beülve egy-egy kávézóba, étterembe, sokszor kiülve az asztalokhoz a sétáló utcákon itt többen vannak, van hangulata -, vidámságot, könnyedséget sugározva az arra haladóknak. Így mi is kedvet kapunk, hogy közéjük telepedjünk, átvéve, és befogadva az Ő érzéseiket, gondolatiságukat. Ilyenkor, minden bú és bánat, eloszlik bennünk, és marad az öröm édes íze! Nos, most is ezt éreztem itt, újra! Felemelt, és magával ragadott, repített, valahová messzire, a tudatom egy olyan zugát kinyitva, ami már régóta arra várt, hogy a benne rejlő érzések előtörjenek, és elsöpörjön, minden negatív érzést. Szállásunk a 3. emeleten volt, egy nyüzsgő utcában, Sol-tól Madrid szíve, egy nagy tér, nyüzsgésével 4-5 perc gyaloglással. Sol vonzáskörzete 3-4 km, itt folyik az utcákon az éjszakai élet, korzózás, jövés-menés, szinte minden korosztálynak, és nem csak a turistáknak. Láttam időseket; mozgássérülteket tolva járószékben; középkorúakat egyedül, vagy társaságban, baráti

87 87.oldal körben; fiatalokat bulizva, kisebb nagyobb csoportokat alkotva, és nagyon sok gyermekes családot, babakocsit tolva, pár éves gyermekeikkel, vagy nagyobbakkal... Sokuk, szép ruhába kiöltözve kis-és nagyestélyiben, kisminkelve. Hihetetlen sokszínű forgatag volt estétől hajnalig. A Város, lüktető forgataga erősen behallatszott, a szobánkba, álmainkba is beszőtte magát. Aki ezt nem szereti, mert a nyugodt pihenés az első Számára (párom is ilyen), az kerülje az ilyen helyeket. Nekem üdítő volt, és nem zavarta pihenésemet. Valójában, akkor tudjuk igazán értékelni/befogadni ennek hangulatát, amit áraszt a Város Felénk, ha nyitottak vagyunk rá, és közben valamit megpendít Bennünk, amitől ellazulunk Olyan, mint egy Jó Szerető, befogad Bennünket, ahogy kitárulkozik, átélve a gyönyört ; aminek nem tudunk, nem is akarunk ellenállni. Vágyódunk rá, hogy befogadjon, és magával ragadjon. Mintha, drog lenne. Hatása nehezen múlik el. Négy napig, amíg itt voltam, ezt történ Velem, mindent kisöpört belőlem, ami problémának tűnt így, az ezzel kapcsolatos érzések, olyan távoliak lettek Nekünk, most a fő programunk a múzeumok látogatása (Rafael, Goya, Durare, Greco, Caravaggio, Rubens,Velázquez, Tintoretto, Rembrandt, Picasso Monet, Dürer, Dali ) művészeti értékek feltárása, ebből adódó élmények átélése volt. Ez, két éve kimaradt Nálam Nos, a most szerzett érzésekkel folytatom az útleírásomat Van bennem, egy fajta kettőség. A hétvégi események, jóleső lecsengése, és az EL Camino útleírása, eseményei, ami már más érzésekhez köthetők Talán, néhány napig még nem írok, hogy a munkahelyi munkám mellett, még élvezzem a hétvége örömeit. Hagyva, hogy a Tudatom még örömteli módon repkedjen egy kicsit, az emlékeiben, és mélyen elraktározza, a mostani átéléseket Mára ennyi:

88 88.oldal 12.nap ( vasárnap -): Megtett út (honnan-hová): Castrojeriz Villarmentero (38,2 km) Tényleg, eltelt néhány nap a folytatásig. Ez idő alatt, valami felerősödött bennem, és a tudatalattim tudatosított, néhány gondolatot. Néhány vegyes érzés kezdett kavarogni bennem: Útleírásom, majd most, a féktelen öröm Madridban, és néhány dolog, amit előhozott a nem is olyan távoli múlt. Tartós barátság gondolatisága, hogy miként és hogy lehet befolyásolni két ember személyes kapcsolatát. Ez pedig egy születésnapi meghívásból indult ki. Saját születésnapom megünneplése néhány baráttal. Az egyik ilyen barátom mondta a meghívás után: hogy csak akkor jön el, ha az Ő barátját és társát is elhívom! Mert Mi összetartozunk, együtt jövünk, együtt megyünk Mindenhová. mintha egy árukapcsolás lenne. Pont Velük vannak problémáim. Aztán még két barátomat is meghívtam. Mindketten bizonytalanok voltak, hogy eljönnek-e Ők is ezzel a problémájukkal. Hihetetlen!, gondoltam ennyire lehet befolyásolni egy embert/barátot?, ennyire hatással tud lenni Valaki egy-egy Személyre?, még akkor is ha a barátságunk fiatal korunktól datálódik?. Bár igaz, Rám is hatással volt, egy darabig amíg nem akart egyre többet és többet, és közben korlátozni akarta mozgásteremet, a javára. Van Benne valami, ami kiváltja Bennünk, hogy védelmezzük, még saját kárunkra is De amikor, ezt a szabad akaratom ellen kezdett hatni, és sok baráti kapcsolatom is veszélybe került, egyre inkább belenyúlt Önös érdekekből... Valami elindult bennem, a védelmi mechanizmusom, így a kapcsolatunk folyamatosan romlott ellenálltam bizonyos elvárásoknak, szolgalelkűségnek, kicsinyes elvárásoknak, alá-fölérendeltség megerősítésének, amit elvárt Tőlem ez a tulajdonság főleg a társában van! És ha egy férfi lelkületének része ez, hihetetlen önbizalommal párosulva, az kétszeresen rossz. Vezető szerepre törekvés, még rosszítja a helyzetet. Ilyenkor, tennem kell valamit, hisz ellenem is irányult egyre nyíltabban. Nem szeretem a kiszolgáltatott helyzeteket, másoknál, és magam esetében sem Így küldtem egy üzenetet, Nekik és pár ismerősömnek. Egy elvállalt (de hiányosságait nem felvállalva) munkájával kapcsolatban, ami valós tényekre épült, és hihetetlen trehány munkavégzéssel párosult. Így fejezte be, jó pár hónappal ezelőtt, ebben az évben. Akkor szemet hunytam felette, de képmutatása felbőszített, és egy kicsit helyre kellett tennem, az Ő eszközével, a folyamatos bírálatokkal Az enyém csak egyszeri volt, de annál hatásosabb, magamat sem kímélve Bevallom őszintén, megírás/elküldés során, egyfajta kegyetlenség is volt Bennem. És akkor nyíltan, hogy mások is tudjanak róla, fajának nemes példánya ellen irányult, megrendítő erővel Sokszor alfahímnek tekintette magát, de most kényelmetlenül érezte a helyzetet, majd jöttek a segítői védelmezőként, nyalogatva sebeit Ilyen is tudok lenni!, ha a megbeszélésnek még a reménye sincs a levegőben És egy napra rá, pár kedves oldalt írtam Nekik, csak Nekik, a pillanatnyi helyzetről A reakciókat, szándékosan nem olvastam el, hisz csak a védelmezőktől érkezett és a fajának csúcsa, a Nagy Vezér, kényelmetlenül meghúzódott valahol a sarokban

89 89.oldal Útleírás: Reggeli ébredés. Kialudtam magam, és jöttek a szokásos rutinjaim. Vendéglátónk kedveskedett egy kis reggelivel. Asztalon laza kávé, olyan amerikaias, tea, tej, kétszersült, lekvár. Aki akart ehetett. Ismét jól esett a meleg tejeskávé. A szállás kiváló volt, tágas és otthonos, és nagyon tiszta, ezért a Zarándokok is ügyeltek a tisztaságra, maguk után rendet hagytak. Külön köszönet a szállásadónknak a szívélyességéért. Kitett magáért. Reggeli után, a Vándorok elindultak, ki egyedül, ki kisebb nagyobb csoportban, ahogy megérkeztek ide. Én kicsit hamarabb indultam el, mert ezen a napon lesz a leghosszabb távom, amit eddig megtettem, legalább is így terveztem. Majd a lábam mondja meg, meddig akar menni, erre pedig rá segít a Bennem lévő aggódó rész, az akaratomat háttérbe nyomva. Nem panaszkodom. Ezen két részem jól elfér egymás mellet, és segítik is egymást, amennyire lehet. Jó párost alkotnak, erősítik egymást. Mint a sportolok, akik a kondijukat folyamatosan erősítik, hogy aztán, ha szükséges erejük felett teljesítsenek egy-egy versenyen Így élem át, ezeket a napokat. Mindig egy kicsit többet, határaim súrolásával. Ismerős érzés, mert fiatalabb koromban, rövid ideig a Honvédban futottam, mint rövidtávfutó és edzések, nap mint nap esténként, délelőtt suli, hétvégén versenyek, de aztán jöttek a barátokkal, és a bulik. Viszonylag jó eredményeim voltak, de még sem voltam az élvonalban, így a koedukált baráti bulis kapcsolatok elcsábítottak. Ezt sem bántam meg, de azért még most is ott van a zsigereimben, amikor látok egy atlétikai versenyt. Izmaim megfeszülnek, és az adrenalin megnő bennem. Szinte velük futok. Érzem azokat az érzéseket, amit a versenyzők átélnek. Abban a ritmusban mozog a testem, vagy legalább is az izmaim, ahogy megfeszülnek, majd elernyednek a versenyzőnél Jó érzés, valami a múltamból így jön elő. Talán, ezért is szeretem a mozgást, a mostani utamat, a maximális kifáradást, majd kis pihenőt. Esti alvás után, az újrakezdést másnap Minden nap mennem kell!, ez belső késztetés nálam, egy napot sem szabad kihagynom, ügyelve az egészségemre. Így talán, nem sokan élhetik át az El Caminot. Lányom szerint, 55 évesen, így jelentkezik nálam a férfi klimax, ismét a fizikai határaimat pengetem, mint otthon a kirándulások során, túrákon a hegyekben, és bicajozások idején És miért ne tenném, amíg a szervezetem fizikumim bírja ezt a fajta, terhelést! Sokan a teljesítmény túra ellen vannak, ilyen idős korban. Én nem, és ha tehetem, magasabb sebességfokozatra kapcsolok. Akkor nem, ha a barátaimmal megyek valahová - Hozzájuk alkalmazkodni kell, mert ez is fontos, Nekem is -, ilyenkor a csapat végén szoktam lenni utolsóként, mert ha kell valakinek segítség, akkor a közelében legyek Vezérek úgy is, mindig elől loholnak, okítva a többieket. Én csak akkor teszem ezt, ha valamelyik vezér a fejemre akar nőni, ilyenkor koppintok egyet a fejére. Velem nem célszerű ezt megtenni, hisz én sem irányítok senkit

90 90.oldal Ezekkel a gondolatokkal: ha én NEM teszem Vele, akkor Ő se tegye Velem, ne irányítgasson, vezessen, dirigáljon, ha Rólam van szó!. Ez már problémás számukra, nem ezt szokták meg a vezérek ha a háremükről van szó. Van még mit tanulniuk, ha Valaki nem irányítóan, de azért helyre teszi Őket... Barátságban egyenrangú partneri kapcsolat van, mást nehezen fogadok el Visszatérve a szállásra: Időben indultam el, még körülöttem nem volt senki, előttem sem. A többsége, 9 körül szedték össze annyira magát, hogy lélekben is elinduljon, ráhangolódva az előttük lévő útra Tardajos elhagyva ismét elém tárolt a táj szépsége. A nap kezdett felkelni, hűvös is volt, de annyira nem, mint tegnap. Így haladtam lépésről lépésre, hol felfelé, hol lefelé, ahogy a táj adta magát San Nicolás de Puente Fitero felé. De előtte volt egy meredek emelkedő Alto de Mostelares kopár csúcsára (913 m), egy órával később, aztán lejt menet. Így kellet 9 km-t haladni, követve a messzeségbe vezető utat. Épületek, települések sehol, csak kopár, kietlen terület. De ebben is volt valami szépség, csend, biztonság. Belső nyugalmat árasztott magából. Én ezt érzékeltem, miközben a gondolataimba merültem. Hosszú percek, órák, úgy elsuhant el mellettem, hogy nem figyelve a tájra. Tudatom, felfedező része pihent, visszavonult, lesve a pillanatot, amikor magához veheti kezdeményező képességét Ez a táj most nem ilyen volt felfedező énemnek, mint Máskor! A fotó is bizonyítja. A következő napokban több ilyen szakasz volt. Gondolataim meg, szabadon kóboroltam a saját útjukon. Néhány gondolatfoszlány tudatosodott is bennem, egy-egy pillanatra. Ez, kívülről, úgy érzékelhető, ha kis időre, más nézőpontból/szemszögből nézzük szimbolikusan a bennünk lévő esemény horizontot, mint egy hatalmas óceán felület, és annak csak a felszínét látjuk. Alatta meg a nem tudatosodott gondolatok milliárdjai mozgatják a felszín alatti területet. Ha a szél hullámokat korbácsol a felszínén, vagy valami alatta akkor egy-egy tajték formájában kiemelkedik, és néhány cseppje elszakad a tajtékból, permetszerűen, arcunkra hull. Majd ismét az óceán részévé válik valamennyi belőle. És ami az arcunkra tapadt, az a tudatosodott gondolataink, ezzel kezdhetünk valamit, cselekvésre serkent. A távoli cseppeket pedig, csak egy pillanatra vesszük észre, majd a múltba vész. Jelezvén, hogy annak a gondolat felvillanásnak, még nincs itt az ideje Gondolataim, most szabadon legeltek egy hatalmas réten, mint a legelésző állatok, és nem volt a közelükben terelő kutya Az óceánom felszíne is nagyon nyugodt volt, de hogy mi zajlott a felszín alatt, arra csak a 13. napom vége felé derült fény. Volt valami rossz előérzetem. Távolból éreztem a feltámadó szelet, tudatom talán, erre készült fel. De ez a nap nyugodt és békés volt Csak merengtem a messzeségbe, nem törődve a kilométerekkel. Hűvös volt; de a nap sugarai, melegen cirógattak. Megérkeztem San Nicolás de Puente Fitero-ba, majd tovább haladtam. Könyvem írt egy szállást, de az út mellett nem láttam. De az lehetett, hogy csak elkerülte a figyelmemet. Településről, nem sokat tudok írni. Települést látva, örültem, hogy a tegnap estét Tardajosban töltöttem, mert tegnap ez a 9 km nagyon kemény lett volna.

91 91.oldal Ezen a helyen szinte semmi sincs. Vásárolni sem tudtam volna, nem volt hol, így bajban lettem volna. Ha meg Tardajos-ban vásároltam volna, az még legalább 3-4 kg többletet jelentett volna. Jó volt ez így. Az érzéseim mindig bejönnek... Bízvást hagyatkozhatok rájuk. Azok a védőangyalok odafent, akik rám vigyáznak. Sokszor úgy gondoltam, hogy nekem több védőangyalom is van. Ha egyedül lenne, akkor nagyon sok munkája lehetne velem/mellettem. Jobb megosztani ezt a munkát más védőangyallal is, így legalább Ő is Társas lényként élhet mellettem/közelemben. Remélem, jól meg vannak egymással Irány Itero de la Vega. Már nagyon közel volt, talán egy kilométere, majd tovább Boadilla del Camino-ba. Ez még 8,3 km-re van innen. Viszonylag sík terep, jól járható úttal, belátható távolságokkal, de a táj nem igazán változatos. Így ismét hagytam, hogy a gondolataim csatangoljanak. Próbáltam lazulni egy kicsit, és a lábamra koncentrálni. Így hol gyorsabban, hol meg lassabban mentem, ahogy az útviszonyok engedték. A szakasz végén már éhes voltam, de friss ételt nem tudtam venni, sőt még egy vendéglőbe sem tudtam beülni, némi meleg ételért. Már nagyon hiányzott. Boadilla del Camino település határában volt egy Vándoroknak kialakított pihenő, tekerős kúttal. Friss iható hideg víz jött belőle, megtöltöttem a flakonjaimat, mert az út alatt kifogyott. Jókor jött a megálló. Számomra, ebédidő volt., és a lábamat is éreztem már, a térdszorított is le kellett vennem, mert kellemetlenül nyomta a térdhajlatomat. Jöhet a pihenő, jó fél óra. Elővettem a tegnap vásárolt ennivalómat, és hozzá vörösbor, kényelembe helyeztem magam, az ottani asztalnál. Már mások is jöttek mögöttem, váltakozó intenzitással. Néhányan megálltak. Ittak a kút vizéből, mások tovább mentek. Köztük volt egy idősebb, év közötti férfi, és vele, egy 50 körüli. Ittak, beszélgettek egymással, majd tovább mentek.

92 92.oldal Idős embernél volt egy tekintélyes méretű faragott bot. Véletlenül a kútnál hagyta, és amikor észrevettem, már több száz méterre voltak Tőlem. Felvettem a botját, és arra gondoltam, hogy egyfelé megyünk, majd beérem Őket, és odaadom Neki. Így is lett perc elteltével. Gyorsabban mentem, mint Ők. Hálás volt érte, megköszönte, és pár szót beszélgettünk egymással. Mennem kellett, így kis idő múlva látótávon kívülre kerültek, tovább folytatva az utamat. Később ismét pihentem, és megettem a maradék sonkámat, sajtomat, és hozzá egy bagett félét, majd a narancsokat. Szomjamat, meg spanyol vörösborral oltottam. Hamar elfogyott fél liter belőle. Hagytam még egy kis maradékot, későbbre. Ki tudja Kétségeim voltak, hogy Villarmentero de Compos-t elérem, és ott szállok meg. Nagyobb valószínűsége volt, hogy Revenga de Compos-ban maradok, mert már elég nehezen ment a járás, annak ellenére is, hogy napközben többször bekentem a lábamat izomlazító krémmel. Pihenés után, szedelőzködtem. Hátzsákot fel, és irány Revenga de Compos, de előtte még Frómista, és Población de Campos következik. Összesen 9 km.

93 93.oldal Boadilla del Camino és Frómista közöttv volt egy sík terület, valahogy olyan ismerős volt, mintha láttam volna valahol Aztán rájöttem. Egy filmben helyszínt látom: The Way (Vándorút 2010-ből, Martin Sheen-nel). Elmentem a helyszín mellet, és ott fent a lányok, mosolyogva integettek Körbenéztem Nekem integetnek?, nem volt senki körülöttem Hát persze, Nekem, én kezdeményeztem az ismerkedést integetéssel, amikor felismertem a környéket Úgy látszik, Nekik is ismerős volt Invitáltak, hogy menjek fel Hozzájuk. Már alig vártam, a megérkezést! Útközben egy fiatal nagyon szimpatikus hölggyel találkoztam, sokat beszélt, mintha én lettem volna. Én is ilyen vagyok, ha jól érzem magam Valaki közelében, és közös a hullámhosszunk. Így értünk el Revenga de Compos-ba. Szállást hamar megtaláltuk, de be volt zárva. Nyári időszakra nyit ki. Amikor megláttuk a kapuban az üzenetet, a fiatal lánnyal összenéztünk.. Most mi lesz?, mind a ketten fáradtak voltunk. Ide felé talán, 3 kilométerre volt egy szállás, oda menjünk vissza, vagy előre, majdnem 6 kilométert, Villarmentero de Compos-ba. Ő arra hajlott, hogy forduljunk vissza, azt már tudjuk, hol van megmutattam a könyvemben, hogy ha tovább megyünk, mennyit kell még mennünk, és hol a szállás. Hat kilométer sok volt Neki, már remegtek a lábai a fáradtságtól. Pihenni akart. Nem akart még 2 órát tovább gyalogólni. Én azonban, nem szeretek visszafordulni/meghátrálni, ha már megtettem az út, ezen részét. Ha kell, a szabadban alszom, valahol a hálózsákomban. Közelben, kis időre megpihentünk Neki is Nekem is szükségünk volt rá. Volt még vörösborom, ittunk belőle, majd elváltunk. Ő visszament, én pedig előre. Talán, délután 4 óra lehetett. Nem is találkoztam Vele többet. Megmakacsoltam magam. Már nehezen tudtam járni. Nem baj!, majd megállok fél kilométerenként pihenni, gondoltam magamban. Aggódó részem belement az alkuba. Én is elindultam. Még 6 kilométer. Egy aszfaltút mellett ment el a Vándorok köves útja. Hosszú, és unalmas rész következett. Végét, nem lehetett megbecsülni, azt sem hogy mennyit mentem rajta. A könyvben, 1 és ¼ óra volt, ha folyamatosan megyünk, de meg-megállva?

94 94.oldal Időérzékem is elhagyott, így elkezdtem számolni az El Caminos útjelző köveit. Nem ment senki előttem, és mögöttem Számolás közben, egy bekötő útnál megálltam pihenni, és pihenés közben, vidám csoport kanyarodott abba az irányba, amerre mentem. Idősebbek, fiatalabbak, még gyerekek is voltak köztünk. Köszöntem Nekik, de nem mentem Velük Úgy méterre követtem Őket. Élveztem a vidámságukat. Nem voltak Zarándokok. Egyszeribe könnyebb volt a gyaloglás Vidámsággal töltöttek fel, majd jó egy kilométer után, másfelé mentek Akkor már láttam az utam végét, egy vendéglőtt, ahol egy kapunak fele, az élő sövénykerítéshez volt támasztva, és krétával ráírva Albergue, bár Már nincs mit tennem, megérkeztem. Itt ért végett a 38 km. Ahogy bementem, egy tanya látványa fogadott. Elől egy bár, fedett és nyitott térrel, házi állatokkal körbe véve, 5-6 vendéggel. Helybeliek voltak, és a tulaj, férfi, olyan volt, mint máshol egy kocsmáros. A pultnál egy fiatal, törékeny, 160 cm magas lánnyal, 25 körüli lehetett. Nem volt szép arcú, és a modora is nyers volt. Vendégek helybeliek voltak, és tréfálkoztak a lánnyal, miközben kártyáztak A lány jól kezelte a viccelődésüket. Itt voltam Villarmentero de Compos-ba, 15 fő lakosú településen. Tényleg csak pár ház volt, és egy nagyobb ipari épület, gépházzal. Szállásom tényleg olyan volt, mint ha egy tanyán lennék. Elől volt egy kis bár. Hátul pedig egy nagyobb épület. Ez volt az Albergue,, nappalival, kis konyhával, tusolókkal, háló

95 95.oldal helyiségekkel. Nem volt vacsora, így azt ettem, amit hoztam magammal. Boruk a bárban, nagyon finom volt itt is. Talán, 9-en 10-en lehetünk Zarándokok, a szálláson. Fürdés után, ruháim egy részét kimostam, szappannal, kézzel, majd a ruhacsipeszeim segítségével kint egy zsinegre tettem száradni. Ruháim vékonyak és melegek voltak, könnyen és gyorsan száradtak, nem pamut anyagból készültek. Mindent nem tudtam kimosni, mert ahhoz mosógép kellet volna, itt nem volt. Amikor ezzel készen voltam, mentem a bárba, de nem a zárt terében, mert még a nap fénye, és ereje melegen tartott. Szomjas voltam, és kissé éhes. Kértem egy pohár vörösbort, aztán meggondoltam magam, kettőt kértem, és egy hosszú kávét, kis tejjel. Az egyik pohár bor gyorsan elfogyott, még a pultnál. A másikat és a kávét kivittem az egyik asztalhoz, leültem, és figyeltem a környezetemet. Egyik asztalnál 7-8 ember volt, és a tulaj is kijött közéjük. Jó volt hallgatni Őket. Egy csacsi társaságában, kártyáztak, hangosan beszéltek, gesztikuláltak, hangoskodtak Igazi mediterrán hangulat volt. Csacsi itt, közkedvelt volt. Ha ennivalót látott, odament kunyerálni. Hozzám is jött, kapott egy fél almát. A helybelieken látszott, hogy nem először vannak a bárban. Aztán később jutott eszembe, hogy talán a település összes lakosát itt láttam. A bárba jönnek össze, társas életet élni Nem sokat fogyasztottak. Kis bor, sör, kártyázás, és jó hangulat. Fél óra elteltével felálltam, és kicsit körbe jártam a térséget. 10 perc alatt mindent láttam. Néhány ház, egy templom. Már sötétedett, amikor bementem a szállásra, és 7-8 Zarándok beszélgetett egymással, és főztek vacsorát maguknak. Vándorok, Dél-Koreából, Németországból, Franciaországból érkeztek, még sohasem találkoztam Velük. Közülük volt egy idősebb hölgy, és annak egy down-koros éves gyermeke. Mikor megláttam, elgondolkoztam, hogy ők miért lehetnek itt, mi lehet a céljuk ezzel az úttal. Nem kérdeztem meg. Este beszélgettünk egy fatüzelésű kandalló előtt. Ennek fénye, világította be a helyiséget. Nagyon hangulatos volt. Talán, 9 körül lefeküdtek, egyedül maradtam. Nem akartam lefeküdni, nem voltam álmos. Kiültem a csillagos ég alá, felnéztem, és hosszasan néztem a csillagokat. Az utca fénye nem zavar, mert nem is volt. Sötét volt, csak az ablakokból kiszűrődő ki némi fény. Jól éreztem magam, a friss levegőn, ahogy a sötétség körbe vett, boros üveggel a kezemben, kortyolva nedűjét. Még másnapra is maradt. Hálószobában nem volt fűtés, de nem fáztam a hálózsákomban. Egyedül voltam a szobában. Majd félálomban hallottam, hogy valaki bejön, és a szemben lévő emeletes ágy alsó ágyára feküdt. Az a lány volt, aki a bár pultjánál kiszolgálta a vendégeket. Övé volt, az a pakk, ami az ágyon volt, amikor megérkeztem.

96 96.oldal Fél álomban, még eszembe jutott, hogy már annyit fotóztam, és videóztam, hogy a hozott SD kártyákon már alig van hely Vásárolnom kell, amit lehet, mert a végén már nem tudok fotózni Néhány fotót, videót ki kellett akkor törölnöm. Nehezen szánnám rá magam Barátoktól este üzenetet kaptam, borozgatás közben, illetve egytől, aki a többiek nevében is írt, és mihelyt tudtam válaszoltam is rá. Örültem, hogy hallottam Róluk :49 (vasárnap): Baráttól Üdv, jót bringáztunk, most sütögetünk. Hiányzol, remélem, rovod a kilométereket. Puszilunk mindannyian! X, Y és a többiek :49 (vasárnap): Válaszom Szia, Nagyon kedves vagy, örülök Neked. Ők a kényelmesebb módját választották, pedig a személyeset jobban kedvelem. Így nem csalódtam Bennük. Apró gesztusok hiánya, ez van. Ma 38 km-t mentem, csodaszép tájon, napsütésben, Rátok gondolva, mert Ti meg bicajoztatok. Jó lenne egyszerre két helyen lenni Jó sütögetést, én itt finom borral koccintok az egészségetekre. Puszillak Téged, és a Többieket. Hiányoztok Üzenem, X-nek, Y-nak: túl fáradt vagyok, hogy a szexre gondoljak Szex: a baráti körben, ez a téma fontos helyen van. Még akkor is ha, néhányan nem szeretnek róla beszélni, máskor meg a csapból is ömlik, a téma Ez is egyfajta kettőség Városok: - Tardajos (832 m, 820 lakosú). - San Nicolás de Puente Fitero-nál (774 m, egyszerű szállás a kis gótikus San Nicoláskápolnában). - Itero de la Vega-nál (773 m, 190 lakosú). - Boadilla del Camino-nál (780 m, 130 lakosú). - Frómista-nál (783 m, 850 lakosú). - Población de Campos-nál (786 m, 150 lakosú, az országúttal párhuzamosan mentem). - Revenga de Compos-nál (itt nem volt szállás!!!, így lett 38,2 km az utam ezen a napon). - Villarmentero de Compos-nál (795 m, 15 lakosú szupi hely, kissé ijesztő a szállás, de a helybeliek nagyon kedvesek voltak, kerten belül szamár, lábas jószágok). Mára ennyi:

97 97.oldal 13.nap ( hétfő -): Barátságról elmélkedés Megtett út (honnan-hová): Villarmentero Calzadilla de la Cuera (28,2 km) Útleírás: Ismét korai felkelés. Itt sem volt fűtés a hálóban, de nem fáztam, talán már megszoktam. Kissé félelmetes volt a hely valami miatt,- mintha szabad ég alatt aludtam volna - de ez csak egy érzés volt. A hálótársam még aludt nyakig betakarózva a hálózsákjában, az a fiatal hölgy, aki este kiszolgált a bárban. Jó alakú, csinos hölgy volt, temperamentumos, ahogy beszélt a helybeliekkel, de nem a zsánerem. Az arca, tekintete, nem olyan, amit én szeretek, amitől zsibongana testem és lelkem. Nem fogott meg a kisugárzása. Akár jól is érezhettem volna magam, mert csak nők voltak az Albergue-ben, én voltam egyedüli a másik nemtől. Felkelés után, gyors öltözködés, sötétben, és csendben, hogy ne ébresszem fel a lányt, majd a nappaliban gyorsforralóval vizet melegítettem, és Nesscafe-ból (vettem pár napja) laza kávét készítettem magamnak. Több pohárral is ittam, és a hozott ennivalómból reggeliztem. Még senki sem kelt fel, nem volt mozgolódás. Mikor befejeztem a pakolást, elindultam. Félhomály volt. Tegnap megnéztem a könyvemben, hogy mire számíthatok az út alatt, és hogy meddig megyek, hol lesz a következő szálláshelyem. Calzadilla de la Cueza volt a cél. Kevés település az út során, és hosszú útszakaszok, majd nem 30 km-en keresztül. Előzetesen ezt írtam magamnak a mai napról: hosszú unalmas, fárasztó, sík útszakasz, várva az út végét, szálláshelyet, fürdést Ezzel a tudattal indultam el és nem csalódtam. Korbor felhőt játszottak a felkelő nap sugaraival. Egy darabig lekötötte figyelmemet, és pár kilométer tovatűnt. Villarmentero de Compos után a következő település Villalcázar de Sirga volt. 6 km, 1,5 óra. Az út egyhangú és unalmas, így maradtam a gondolataimmal. Nem terelgettem azokat. Hagytam, hogy azt csináljanak, amit akarnak. Néha-néha felszínre törték, majd aláhulltak a többiek közé. Éreztem, hogy a felszín alatt kavarognak, végzik a dolgukat. Nem kellett megszakítanom a gondolat folyamokat, mert a testem jól végezte a dolgát, lépésről lépésre. Nem fájt semmim, hisz mindent megkapott, ami a pihenéshez kellett. Még korai lett volna, majd délután a cél közeledtével, azzal is foglalkozni kell. Az aggódó tudatom háttérbe vonult, de folyamatosan készenléti állapotban volt. A felfedező tudatom, nem jött elő; úgy, mint tegnap este, amikor a csillagos eget szemlélte. Csak a tudatos tudatom kavargót a felszín alatt, és nem a mai etappal foglalkozott. Villalcázar de Sirga-t gyorsan elértem, és tovább is haladtam, nem volt említésre méltó hely 200 lakosával. Már sok ilyen szép, tiszta településen mentem keresztül. Nem keltette fel érdeklődésemet.

98 98.oldal Következő Carrión de los Condes volt 5 km elteltével, 2100 lakosával. Ez már nagyobb település volt, terekkel, utcákkal, szép több száz épes épületekkel. Hétfő lévén, az utcákon mozgás volt. Járókelők jöttek mentek. Már Vándorokat is láttam. Tegnap megemlítettem, hogy az SD kártyáimon már kevés a hely, újakat kell vásárolnom. Itt a városkában, kell keresnem egy olyan helyett, ahol vehetek Eddig, az utam során, ahol a jelzés volt, nem találkoztam olyan bolttal. Városka főtere felé haladva, meg akartam kérdezni egy hölgyet, helybelit, hogy hol találhatok egy fotóboltot amikor szemben az utca másik oldalán, rám köszönt egy. Ilyen a Sors! : gondoltam magamban, vagy az Őrangyalok?, akik körülöttem vannak, védve, támogatva, sokszor pajkosan incselkedve Velem, hogy jó kedvre derítsenek... Ők ilyenek Nekem. Talán ettől vagyok örökké mosolygós, vidám, viccelődős, sokszor felszabadult, segítőkész, és gyerekes; máskor meg makacs, konok, céltudatos, erőtől duzzadó. Nos, a szemben lévő bolt akkor nyitott, 10 óra volt. Bementem, és kértem egy 16 Gb-os SD kártyát, de az nem volt Neki, csak 4-es és 8 Gb-osa. Vettem mind a kettőből 1-1 darabot. Nem volt olcsó, 27 Eurót fizettem a kettőért, de nem izgatott, mert ez is belefért a keretembe. Gondoltam: majd ma nem ülök be egy vendéglőbe ebéd környékén, hogy meleg ételt egyek; pedig, terveztem. Már három napja nem ettem, esti finomságokat, Pellegrini menüt, de talán majd ma. Városka szép volt, az emberek kedvesek. Sokszor előre köszöntek, kedvesen mosolyogtak rám, és szívesen fogadták a köszönésemet. Csodálatos Emberek, gondoltam magamban, vagy csak belőlem árad ez a fajta nyitottság Feléjük, és azt érzékelik? Erre nem tudom a választ, de ilyenek voltak, és ez jóeső érzéssel töltött el jó helyen vagyok!, most itt a helyem! Város szélén volt egy kis park, közel egy hídtól, ahol majd elhagyom ezt a városkát. Ott megálltam, és ettem, ittam, éhemet oltva. Könyvemből megnéztem, hogy innen Abadía de

99 99.oldal Santa milyen messze van. Maria de Benivíere, a következő kolostorromok, 5 km-re van. Fél órát pihentem, és regenerálódtam. Felkészítettem a következő szakaszra. Igazat írt a kis okos. A táj új érdekességet nem hozott, így maradtak a gondolataim, amit majd a mai útleírásom végén leírok Abadía de Santa. Maria de Benivíere mellet elhaladtam, már 11 km-t mentem. A kolostor nem olyan volt, amit elképzelte. Tényleg nagyon romos volt. Aztán innen még kb. 17 km a cél. Dög unalom, sík terület, szántóföld, alig egy-egy fa Aztán belém villant, de jó hogy most jöttem. Nyáron ez a szakasz, C-ban, maga a hosszú, kínszenvedéses halál. Most talán C lehetett, hűvös széllel. Jól fel kellett öltöznöm, de már a nap erősen sütött, még a napszemüvegemet is elő kellett vennem. Előző napokban, azért is erőltettem meg jobban a távot, mert ez egy kritikus szakasz volt. A két település között nem volt szálláshely, és hogy a szabadég alatt aludjak, ahhoz hideg volt. Nem lehetett egy-egy kávét meginni, enni egy kisebb vendégfogadóban, vizet vételezni. Nem volt WC-zési lehetőség. Ha délelőtt nem tudom elkezdeni a távot, akkor már nehéz befejezni azt Láttam hányan szenvedtek, egyre lassú léptekkel, sokszor meg-megállva. Tiszteltem, és becsültem az embereket, ahogy ezen a kíméletlen szakaszon mentek keresztül, és a lábukban, már több tíz kilométerrel, eleinte aszfalt úton, majd köves úton folytatva tovább.

100 100.oldal Én is fáradt voltam, tegnap 38 km után, ma 28 km. Többnapi fáradságot magammal hozva, de mások is. Ezt láttam rajtuk, de elszántságot is, hogy nem adják fel!, azért is mennek tovább, mert ha odaérnek, ismét teljesítettek valamit, ami fontos volt Nekik. Egy 60 feletti hölgy előttem, egyre lassabban ment, majd többször megállt, letette terhét. Szemmel láthatóan rosszul volt. Volt egy segítőtársa, hasonló korú Közeledtem Feléjük, majd megálltam mellettük, megkérdeztem Tőle: Segíthetek valamiben?, ha kell viszem a hátizsákját, és támaszkodhat rám! Leült egy kis időre. Talán már csak 2,5-3 km volt hátra. Felnézett, kicsit fájdalmasan, de annál makacsabb tekintettel: Köszönöm nem, kis pihenés után megyünk tovább! Nem akartam erőszakoskodni. Ő tudja, hogy mit, miért tesz! Tovább mentem, és többször visszanéztem, hogy mi lehet Vele, amíg a látóteremből ki nem került. Mások is megálltak. Gondolom, a segítségüket ajánlották fel Ezen az úton, autóval lassan haladó helyi minicialisták, rendőrök jelenlétét láttam. Gondolom azért, hogy ha valakinek segíteni kell, bajban van, ott legyenek. Kissé elfáradva érkeztem meg. Volt még hely az Albergue-ben. A két idősebb hölgy, egymást támogatva, jó 2 és fél órával később érkeztek meg, teljesen kifáradva, de már mosollyal az arcukon. Sikerült ez is!, gondolhatták. Tisztel távolságból néztem Őket, nem zavarva. Szálláson, a recepción fizettem 10 Eurót; és kérdeztem, hogy van-e gépi mosási lehetőség szárítással, mert hideg volt, és féltem, hogy a vastagabb túranadrágom, amiben most voltam, nem szárad meg a lebukó nap melegében. Mondta igen, 4-4 Euró. Azt is kifizettem. Aztán megkérdeztem, hogy lehet-e Pellegrino menüt enni itt. Válasza megnyugtatott: Igen!. Na végre!, ez is teljesül ma, gondoltam magamba, és igent mondtam rá ra lehet odamenni. 12 Euró lesz, de ott kell fizetni. És mivel mosás-szárítást is kértem, egy műanyag kosarat adott, és arra kért, hogy ebbe tegyen bele a mosnivalókat. Ő majd beteszi a gépbe, és a ha kész lesz, majd szól Nekem. Nem engedte, hogy más kezelje a mosógépeket, el is volt zárva. De volt lehetőség kézzel is mosni, az arra kialakított helyen. Sok ruha lógott már a szárítom. Én meg örültem, hogy most normálisan ki lesz mosva az összes ruhám, és nem csak átlötykölt állapotban vehetem fel Ha kimossák, párnapig nem lesz tiszta ruhaproblémám. Meleg túra nadrágom már megállt a sarokban. Egy hete nem volt kimosva, ráfért. Hat, fél hét felé, szárazan és tisztán megkaptam. Addig elfoglaltam az ágyamat, fürödtem, tisztaruhát vettem fel, és a települést körbejártam. Mikor visszaértem, még jöttek a Zarándokok. Köztük az egyik ismerősöm, 3-4. napon előtte találkoztam Vele, az egyik városban, és együtt kerestük a helyes utat. Rossz felé indultunk el, de m után visszafordultunk. Talán fél órát lehettünk együtt, beszélgetve. Még emlékezett a nevemre, és már távolról örömmel köszöntött a nevemen: Hello Attila,

101 101.oldal hogy vagy?, mi történt Veled?, mosolygós arcával, átölelve. 60 felett volt, szikár testalkattal, és nálam talán 5-6 cm-rel magasabb volt. Tele energiával, hihetetlen vitalitással. Bár már most, Ő is fáradt volt. Első alkalommal, sok hasonlóságot vettem észre köztünk. Hamar egymásra találtunk, nagyon közvetlen volt. Ő is rengeteget beszélt, és gyorsan. Alig értettem meg. Most sem volt másként. Még más ismerőssel is találkoztam később. Azzal az öregúrral, és fiával, aki a botját a kútnál hagyta, és utánuk vittem. Spanyolok voltak. És az öregúr, kezében a bot, nem beszélt sokat, kimért volt. De amikor másodjára találkoztunk itt, már beszédes volt. Elmondta, hogy a fiával indult el, Ő segít Neki az út alatt. Kedves öregúr volt, mikor megnyílt előttem. Távolság tartó, szófukar, de melegszívű. Nagyon szimpatikus volt számomra. Ott találkoztam Velük utoljára, mert kicsit többet kellett mennem, mint eddig az elkövetkező napokon. Estére, teljesen tele lett a szállás. Talán 70-en is voltunk. A vendéglő távolabb volt, és amikor odaértem, volt még egy négyes üres asztal. Oda ültem, nem akartam senkivel beszélgetni, az sms-eimet néztem meg, és válaszoltam is rá. Családomat már hamarabb felhívtam, és elmondtam Nekik az élményeimet, és most ép hol vagyok. Net-en folyamatosan néztek, hogy merre járok. Távolról követték az utamat. Jól esett ez a figyelmességűk. Mikor a pincér megjelent kiválasztottam, hogy melyik menüt kérem. Szokásos forgatókönyv szerint. Három bőséges fogás volt, és hozzá 7 dl vörösbor. Már nagyon kívántam a meleg ételt, és hozzá vörösbort, pohárból kortyolgatva, egy terített asztalnál, baráti meleg helyen. Most ez, mind meg volt. Jól éreztem magam. Ott volt, az öregúr is fiával, és a vígkedélyi lelkiben hasonló útitársam, aki átölelt ma a találkozáskor. Ő egy nagyobb körben volt, és beszélgetett a környezetében. Bor kóstolgatása közben az sms-emimet olvastam. A nap eseményei, amit részben leírtam, hatással voltak rám, még élénken éltek bennem, amit átéltem gondolataimban, fizikálisan. Nálam a fizikai erőpróbák, másoknál az a makacs kitartás, hogy a céljukat elérjék. Fásultság a tekintetükben, de még sem hagyták, hogy mások segítsenek Nekik szóval, ebben a hangulatban kaptam az egyik üzenetet, egy nagyon régi kedves barátomtól, akit kedvelek Teljes érzéketlenségével találtam magam szembe, mert az El Camino-ról mások voltak az elképzelései, sztereotípiák formájában Még nem volt itt! :36 (hétfő): Drágám! Ha valakinek az El Camino elsődlegesen a fizikumról szól szerintem, akkor nem kell odamenni Egy pillanatra megdöbbentem, és fájóan érintett. Azok a gondolatok kezdtek előjönni bennem, ami már napok óta a felszín alatt kavarogtak eszerint válaszoltam rá :30 (hétfő): Én Kedvesem, úgy tűnik, mindig egy új arcomat mutatom Neked Ha Te mondod?, látod ismét saját elképzelésed rabja vagy, ha valamire úgy gondolod, hogy az úgy van, annak úgy is kell elennie De ez az én életem, és erre a szeretetteim óvatosan/érzékenyen/gyengéden hatnak (határaim betartásával), hisz én is rájuk nagyon óvatosan hatok. És ez így van jól. Semmi sincs belevésve a sors könyvébe. A dolgok folyamatosan átíródnak. Én sem így indultam el. Minden napra, új gondolatokat, előre el terveztem De először a testemmel kellett szimbiózisba kerülnöm, és partnerként kezelni, közben a terheket elviselni, majd levetni a feleslegeseket, szimbolikusan 11 nap alatt Mi ez ha nem El Camino?, az Én El Caminom! Ne ítélkezz elhamarkodottan. Majd mesélek Szeretettel: A. Hidd el a személyes kapcsolat mindig fontosabb, mint a kollektív, mert sokszor a mögé bújsz, védekezően nem szabad Neked is van még mit tanulnod. Ne szégyelld ez mások előtt "Y ezen a téren rossz hatással van Rád. Majd helyre teszem finoman. Puszi

102 102.oldal Egy másik gyerekkori barátommal is megosztottam az érzéseimet pár nappal később, amit átéltem az előző üzenet olvasása közben ezt válaszolta rá akkor. Jól esett, és megnyugtató volt. Tényleg ezt kell tennem :02 (csütörtök-v-): V (15. nap) Aki ezt az egészet nem érti, avval nem érdemes beszélni róla. Te viszont egy életre szóló élménnyel és tapasztalattal leszel gazdagabb. Puszillak! Este 10 körül feküdtem le; de talán, hajnal ½ 2 lehetett, amikor elaludtam. Az a bizonyos sms járt a fejemben, régebben sokkal érzékenyebb, empatikusabb volt mások érzéseire, gondolataira a barátom Kerestem az okokat, miért is van ez így, mentségeket próbáltam találni, hisz régi barát, és a tartós baráti kapcsolataim része Most pár gondolatsor következik, ami hozzám és a baráti kapcsolataimhoz kötődik, néhány témakört érintve: Sex: érdekes téma, itt az El Camino alatt. Ahány útleírást olvastam az útról, nem említette meg senki, pedig sokan poénkodtak, amikor megemlítettem, hogy 4 hétre elutazom. Kicsit Rám is jellemző, hogy erről is írok pár szó/sor erejéig. Nem vagyok álszent, és prűd sem, mint néhány nő, és nagyon sok férfi, ha róluk is szó van, vagy a teljesítményükről Még viccelni sem lehet vele, ha a társaság koedukált, ha azonban csak férfiak, vagy csak nők vannak a társaságomban, akkor már könnyebben beszélnek róla Engem nem zavar, ha nők is vannak a társaságban ilyenkor. Ők jobban megnyílnak előttem, mint a férfiak Ha rajtam múlik, akkor általában én hozom fel a témát, beleszőve a beszélgetésekbe, néha poénkodva, néha komolyan beszélve a helyzet komikumáról, tragikumáról. Hogy miért teszem? Szerintem nagyon fontos téma, a mindennapi életünkben. Sok tragédia forrása lehet, és még több élvezetes, örömteli pillanatok forrása, beleépülve az én Világunkba. Egy fontos mozaikja a tudatformáló képnek, ami bennünk van, és életünk bizonyos időszakaiban központi helyen is találjuk Irányit nagyok sok érzelmi folyamatunkat. Mert minden nő mögött ott van egy férfi, vagy annak hiánya, és minden férfi mögött ott van egy nő és annak hiánya Ha van, az a baj (sokszor); ha meg nincs, akkor az a baj (sokszor). A szex jelentősége, mind a két nemre jellemző, más-más indítatással. Miközben írom a sorokat, egy hang azt mondja kívülről figyelve a leírtakat: hát ez, nem elég szaftos, hol van ebben a szex, a sex- szel kapcsolatos pikáns történetek, az út során?, vagy más hangját vélem hallani, esetleg egyik barátomét?... Rokon lelkek vagyunk, ezen a téren Egy másik hang meg azt mondja, előző ellentettje. már ez is sok volt, ne is folytasd tovább! Én meg középutas leszek, nem hazudtolom meg önmagamat. Ezek a szállások (Albergue), nem alkalmasak intim kapcsolatra. Még a házaspárok számára sem. Akik ezt az utat választják, lemondanak erről a vágyat kioltó intimitásról. Ezt sokan megerősíthetik. Azok, akik már voltak az El Caminon. Persze, lehet mellék utakat találni. Lehet, hogy egyesek megtetszenek útközben, vagy egy-egy napot kihagyva, egy szállodában eltöltenek esetleg, ha hihetetlen nagy a vágy, hiányérzet, megoldhatják saját maguk, társ nélkül is. Szerintem, elég érthető voltam/vagyok kimondott/leírt szavak nélkül is, hisz sokan megteszik ezt szürkének vélt hétköznapjaikon, hogy egy-egy örömteli pillanatot szerezzenek maguknak, és a vágy lecsillapodjon benne. Nos, az út alatt, ezt tapasztaltam: sok fiatal, akik egyedül jöttek, vagy csak az úton találkoztak, rövid ideig csoportot alkottak (csajos, fiús, vagy vegyes csoportokat

103 103.oldal alkotva), együtt indultak, és együtt érkeztek meg, de ez csak pár napig tartott, majd ez a fajta csoport szétesett, és újak jöttek létre, más kiosztással. De akik kezdettől együtt jöttek, otthonukból indulva, közös elhatározással, együtt is mentek tovább, egymást segítve a nehéz időszakok idején. Voltak ilyenek is! Nagyon jó volt nézni, távolról, azokat, akik (ahogy) segítették egymást, és erősítették egymás hitét/akaratát. Sokszor kéz a kézben mentek előttem. Érzelmeiket így adták át egymásnak. 55 évesen, ezekből a körökből kiestem, nem igényeltem ezt a fajta, csoportosulást. Gondolataimat szerettem volna rendezni. Egyesek túl fiatalok voltak, mások meg túl öregek, és lassúak hozzám. Sokszor a fiatalok is lassúak voltak. Minden napom be volt osztva, és időhiányban voltam, hogy a távot, időben befejezzem, és még legyen legalább egy napom, hogy Madrid-ot is megnézzem, a szállásom is le volt foglalva ott, repülőjegyemmel együtt. Hogy miért pont a 13. napomnál említem ezt meg? Mert az oda-vissza üzeneteimben, most szembesültem vele igazán, de ez már indulás előtt is beszédtéma volt. Viccelődtek vele a barátaim Akkor is mondtam Nekik, hogy nem azért megyek, nem ez a Célom az utazással, más indíttatása van az utamnak. Ők nem is gondolták azt, hogy pont Róluk volt szó, ezen az úton Bennem is csak menetközben tudatosodott az igazi ok Más szándékaim voltak indulás előtt, de Rendező Tudatom Rendszerező tudat: A mélyben dolgozik. Egy-egy eseményhez számtalan dolog kötődik. Aztán, érzések formájában raktározódik. Ezeket az információkat hol ide-, hol oda teszi, és nézi/érzékeli az összhatást saját magában. Ha nem tetszik neki, újra kezdi az egész műveletet elölről, és közben egyes érzelmeket próbál a helyére tenni, mintha egy puzzle darabjai lennének. Legyen az egy házasság, válás, szakítás valakivel; egy-egy örömteli pillanat valakihez, vagy valamihez kötve. És ha az jó helyre kerül, a környezetével összhangba (belső vágyaink, céljaink), akkor az öröm érzetünk teljes lesz. Jó helyre kerültél! gondoljuk magunkban. Erősíti az Én Tudatunkat. És ha rossz helyen van, és még nem rostáltuk ki?, a jobbító szándék reményében!, jön a dilemma: Mi legyen Veled?, Hogyan tovább!, sok-sok ráutaló magatartással a környezetünk felé, és magunkban is jelzések sorozatával Vágyak: Sok embernek a sex iránti vágy kielégítése, örömével, csalódásával együtt, nagyon fontos szempont, ha azt érzi, hogy Őt ezen a téren hanyagolják, és érzi a megszokottság, elhanyagoltság, már nem olyan, mint Régen volt! érzését. És az ősi ösztön működni kezd zsigeri szinten is, jön a csábulás, elcsábítás varázsa Az érzés meg olyan erős, hogy nem tud ellenállni egy-egy kísértésnek, de valójában ebben az élethelyzetben nem is akar Ki akar törni, meg akarja mutatni, hogy Ő még Másoknak is fontos lehet, ebben a formában Ez szinte minden élethelyzetünkre igaz, nem csak a bódító szex-nél, hanem a munkában, a családon belül a gyerek nevelésben, főzésben, kreativitásban, barátok viszonyában is. Másoknál ehhez még hozzá jön a saját maga iránti tekintély erősítése, uralkodási vágya Mások felett, vagy az alárendeltség érzése, a tehetetlenség dühe Sok embernél tapasztaltam a beletörődést. Minden úgy jó, ahogy van!, jelszóval, és ha én is ebbe a helyzetbe kerültem, akkor mások is legyenek ebbe a helyzetbe, és el kezd dolgozni azon, hogy Mások (akik engedik) azt tegyék amit Ő így sorstársak lehetnek, és az Ő érzéseit jobban át tudják élni, már nincs egyedül benne, a bőrén is tapasztalja Ezzel azt erősíti, hogy akár az erőszakosság is rendjén van amúgy jó ember, de ha iszik! Összetett folyamatok, és ezek hatnak egymásra. Sok-sok ilyen folyamat egymásba csúszhat, vagy eltávolodhat egymástól, konfliktusokat keltve

104 104.oldal Rendező tudat, megpróbálja ezeket a tulajdonságainkhoz igazítani, hogy a kinti világ, tudatunkon kívüli világ, elviselhető legyen SZÁMUNKRA! Vegyünk egy válást, ami már társadalmi jelenség. Ismerőseim %-a már átélte fájdalmát. És ha belenéznek ebbe a folyamatba, saját válásuk menetébe, a szép időktől kezdve, a botrányos végig, majd elemezve azt, nem csak a saját szempontjuk szerint. Akkor sok-sok olyan szakaszra oszthatják fel, ahol az egyik, vagy a másik fél EGO-ja volt a domináns és ebből lett a fájdalmas érzelmi szakítás, vagy másoknál fizikai fájdalommal is együtt járó szakítás A rendező tudat, próbál optimalizálni, és közben sok mindent kidob szelektál. Azt, ami már nem fontos Neki, hogy cselekvéseit, gondolatait ne korlátozza a múltjának emlékei. Ő csak előre szeretne lépnő, hogy abból a mókuskerékből kitörjön, amibe belecsöppent. Érdekes téma az is, hogy Valaki (nő, férfi) miért esik ismét bele, az előző élethelyzet, miért pont olyan társhoz kötődik (tulajdonságaiban), ami az előző tartósabb volt? Talán, szereti azon tulajdonságokat, ami ebbe az élethelyzetbe hozta?, és a Mi tulajdonságaink, ebből a kötődéseink, kódoltak a kiválasztás során? Hisz olyan sokan vannak körülöttünk a zavarosban, és még is pont azt választjuk ki!, és ha a Céljainkat változtatnánk meg?, akkor talán más is lenne az Életünk Rendező Tudatunk folyamatos dolgozik Bennünk, és cselekvési tervek sorozatát hozza létre. Jót is, rosszat is, Magának, és a környezete számára. Ezzel talán, az adott Személy élete könnyebb lesz, ha megtalálja az optimális megoldást, kompromisszumokkal, még többször megalkuvással. De létezik optimális megoldás? Logikai láncolatok: a tudatunk egy-egy problémára logikai láncolatokat hoz létre a tudatalattinkban. Ez a tudat sajátja, a gondolataink része. Intelligenciától független, nem tudatos, de azzá tehető, kis odafigyeléssel. Adott egy probléma (magánélet, család, barátok, munkahely), amire megoldást kell keresnünk/találnunk, sokszor a túlélés miatt. A környezettel szemben mindenkinek van egy elvárása, és azt szeretné elérni, hogy az teljesüljön, Saját megelégedettségére, hogy a közérzete a lehető legjobb legyen. Mások is ezt akarják!, de van nézetbeli különbségek, ütközőpontok ami a probléma forrása is egyben. Hogyan lehet erre megoldást találni? Tudatunk, elménk, gondolatsorokat indítanak el, és a lehető legjobb megoldásokat keresi, amit majd minél kisebb energia befektetéssel lehet megvalósítani. Gondolatsorokból Logikai láncolatok jönnek létre, hozzátéve a tulajdonságainkat, berögződéseinket, és azokat a rutinokat, amit már eddig eredményesen alkalmaztunk, több variációval. Környezeti hatásoknak is van visszahatása, ezt is figyelembe kell venni. Ezek egymagában kevesek, így elemzésre kerül sor. Az üzleti életben a SWOT elemzést (később részletezem) használják azok a vállalatok, akik eredményeket akarnak elérni/felmutatni. A tudatunk is hasonló logikával dolgozik, hogy helyzeti előnyöket érjen el a saját környezetében Egy-egy problémára, számtalan Logikai Láncolat készül, még akkor is, ha arról nem tudunk, nem érzékeljük. Valójában érzékeljük, mert a Pszichénk nagyon leterheltté válik ilyenkor. Ha nincs, vagy nem találunk rá megoldás, egy elfogadható megoldást, szűk időintervallumon belül, betegségtüneteket okozhat.. Így fontosak az elemzések, és abból egy cselekvési terv létrejötte. Ha a Tudatunk téves adatokkal dolgozik, vagy túlbecsülte Önmagát, akkor nem következik be, az Elvárt Eredmény

105 105.oldal Külső adatok: közvetlen környezetünket kell jól megismerni, akikkel kapcsolatba lépünk, részesei lettünk az életének. Tulajdonságaik, lehetőségeik, miként kötődik hozzánk, hogyan lehet Őket befolyásolni, milyen vágyaik vannak, és ezt mi hogyan tudjuk elősegíteni úgy, hogy a Saját Céljainkat is, sokszor Rajtuk keresztül elérhessük. Hol vannak a határaik? Életünk során, sok Célunk fogalmazunk meg Magunknak. Vannak napi céljaink a munkában, otthon, szórakozásban, és vannak távlati céljaink, sokszor világmegváltó gondolatokkal, de ott is Magunkat szeretnénk a központba helyezni a cselekedeteinkkel, szervezéssel, irányítással tanítással, példamutatással kifelé ; még akkor is, ha háttérbe akarunk lenni. Ez, egy ÉN KÖZPUNTÚ csapatmunka (nagyon sokszor), befogadással, erősítésekkel, kirekesztésekkel még akkor is az, ha magunknak is azt bizonygatjuk, hogy mi csak jót akarunk Másiknak Sokszor hallottam ezt Másoktól, akik bele akartak szólni, irányítani akarták az Életemet, Direktmódon, megbeszélések nélkül. hidd el!, jó az Neked! szlogennel. Belső adatok: Itt a tulajdonságaink dominálnak. Ezért kell a megfelelő Önismeret. Mert itt vannak a kudarcok forrásai is. Többet akarunk, mint amit el tudunk érni!. Vannak Magányos Farkasok (én ezek közé tartozom), akiknek nem kellenek külső segítségek, hisz a tulajdonságaiban benne vannak azok a képességek, amitől a Cselekvési Terv létrejön, és van kitartása hozzá, hogy azt végig is vigye Itt is az eredmény kétséges! Aztán vannak, akik gyengének mutatják magukat, de ez is csak egy eszköz sokszor, hogy Mások segítségére támaszkodjon, és részvétet, segítőkészséget várnak el a közeli családtól, barátoktól, ismerősöktől, hisz Ő is annyi mindent adott Másoknak. Találkoztam ilyenekkel is, a mostani baráti körömben is. Ez is előnyös eszköz az érvényesülésre. Vedd Magad köré ezeket az Embereket!, a barátságodra hivatkozva, told előre Őket!, hisz olyan gyenge és gyámoltalan vagyok, védjetek meg!, mert folyamatosan bántanak És jön a segítség, miközben Ő háttérbe vonul, hisz már nincsen más dolga. Mások elvégzik a piszkos munkát, Ő pedig mossa kezeit, még meg sem kell beszélni Azzal a problémákat Nos, a belső adatok elemzésénél, hogy milyen legyen a Cselekvési Terv, ezeket is figyelembe kell venni. Cselekvési Tervhez, rá kell hangolnunk Önmagunkat. Itt jön a smink szerepe. Nem olyanok vagyunk, vagy csak részben, mint amit a környezetünk elvár Szépítsük ki magunkat!, és az előnyös oldalunkat mutassuk meg a környezetünknek Sok van belőle, Mindenkinek tényleg így van ez, tapasztaltam hisz azt mondják Jónak születtünk!, de a körülményeink tettek azzá, amivé váltunk, előhozott tulajdonságaink révén, és közben sokat elnyomunk magunkban Ilyenkor csupa bűbáj vagyunk, leszünk, és jöhetnek a kegyes hazugságok egy-egy élethelyzetre. Miközben azt mondjuk egy-egy feltett kérdésre: hát persze, én is így gondolom, igazad van!, én is így látom! egy fajta, altatással. És amikor már kellően megszerettem magamat, jöhetnek az elhelyezkedési türkök, egy kis presztízs harc a közösségben elfoglalt pozíciókért. Egy ilyen helyezkedési trükköt leírok, a baráti körben tapasztaltakból, a szolgáltatások terén. Én ezt egyszerűen, haszonérdekelt barátságnak nevezem, és piaci alapon működik, aki ezt teszi. És amikor ezt tapasztal, megdöbbentem morális szempontból: - először próbáld a barátaidat olyanná tenni, hogy Te legyél az ELSŐ számukra, és minden más barátja, csak utánad jöjjön. Ha tudod, válaszd le róla!

106 106.oldal - Figyeld meg!, mit szeret, mi a vágya, és mások ezt hogyan teljesítik, majd lépj a helyére! Ezeket a szolgáltatásokat Te is tudod adni; vagy azok, akiket már kiválasztottál magadnak, és szolgalelkűvé váltak, hisz Ők kis számodra az ELSŐ barátok lettek. Te meg megnyugodhatsz, mert ez is egy szolgáltatás, és Te a legjobbat adod Neki, a többieket meg el kell távolítani a közeléből. Érzelmi alapon, ez egy jól járható út! Ha már érzelmileg irányítani tudod, akkor a Célod teljesíthető!, és mire észreveszi, érzékeli a valós helyzetét, már késő a barátai annyira eltávolodtak Tőle, hogy a Te feltételeidet fogja elfogadni eztán Szerintem, ez egy haszonérdekelt barátság, ami birtokláson, és féltékenységen alapszik. Így a nézőpontod az Ő nézőpontjukká is válik (ráhangolódás); és ha NEM, jönnek az apró büntetések Részedről ami már fáj Nekik majd ismét a helyes útra tereled Őket. Jól hangzik, ugye?, ez is egy művészet. Aki ilyen képességekkel rendelkezik, nem gyenge Ember. Tudatos romboló sokszor, azok felé, akik a köreit zavarják. Ezek a gondolatok az utam során bennem voltak, kissé elmosódtak, és más gondolatokkal keveredtek. Egy láncolattá még nem álltak össze. El Camino alatt kezdődött a szétválasztás. és a források elkülönítése. Volt időm rá. Kihez mit lehet rendelni; milyen tulajdonságaihoz, milyen cselekvési sorozatok tartoznak Az elemzések kitisztulása a baráti kapcsolataimban. Hisz a problémám forrása ez volt. Baráti kapcsolataimban a tartós barátság első helyen áll, arra törekszem, kompromisszumokon keresztül. De úgy, hogy a barátaim (tartósak különösen), ne másokon keresztül legyenek a barátaim és ez a nézetem ütközik, azok nézeteivel, akik azt szeretnék, hogy Ők legyenek Mindenkinél az Első barátok, és ezzel könnyen befolyásolhatják Őket, mert már nincs választási helyzetben nyíltan, csak suba alatt egy darabig Mint ahogy Nekem is mondták egy alkalommal a plénum előtt (úgy, hogy a falkavezér körbenézett a Társaságon): Választanod kell Ő vagy Mi!, és amit akkor kapott Tőlem, és utána azt nem tette zsebre!, nem tetszett Neki, hát másképpen próbálkozott tovább Gondolkodásmódomban, nincsenek főnökök, és beosztottak, csak egyenrangú társak/barátok, akik megpróbálnak segíteni másoknak, de nem alárendelt szereplőként Amikor a KÖZGÁZ-ra (Budapest) jártam (most Corvinus Egyetem), és vezetés-szervezést tanultam, akkor egy elemzési módszer tanítottak meg. Persze, ez egy adott vállalat paci elhelyezkedésére adott némi felvilágosítást, és az elemzés alapján lehetett megtervezni, hogy a boldogulása érdekében, a vállat milyen irányba lépjen tovább SWOT elemzés: a vállalat erősségeinek és gyengeségeinek, illetve lehetőségeinek és fenyegetettségének összefoglaló elemzése. elérhetősége: A SWOT- (Strengths, Weaknesses, Opportunities, Threats: Erősségek, Gyengeségek, Lehetőségek, Fenyegetések) elemzés rendszerint a vállalat stratégiai helyzetelemzésének mintegy záróakkordja. Nos, ezt az elemzési módszer, szinte minden hol, fel lehet használni az életünkben (munka, kapcsolatok, barátok, család. céljaink, vágyaink eléréséhez), ha fel akarjuk térképezni

107 107.oldal a jövőbéli lehetőségeinket, hogy hogyan miként cselekedjünk, szervezzük meg Életünket, és megismerjük Mások gondolkodásmódját. Így, kijelöljük magunknak az irányt, hogy milyen úton haladjunk, a Céljaink elérése felé Ez az irány fontos, és aztán jöhet a finomra hangolás, az aktuális fenyegetések kikerülése, vagy elsöprése, ha elég erős a lendület, vagy elég erős az a környezet, amibe beleburkolózik, egy céltudatos személy. Ha elég ügyes, akkor a cselekedeteinek következményeit: a felelősséget, átruházza/kivetíti Másokra is (az irányítást NEM) Szóval, a SWOT-ban nagy lehetőségek vannak, ha tudatosan használjuk. Ha még sem, az sem probléma; hisz a tudatalattink aktuális elemzése, hasonló elvek alapján működik. De az elemzés végeredménye (néha reális, sokszor túlzó nem veszünk mindent figyelembe, és annak hatásait. Sokáig kavarog a felszín alatt, és más belső hatások miatt érzelmek, félelmek, döntésképtelenség nem tudatosodik bennünk, hogy cselekvésre ösztönözzön Például Magunkkal kapcsolatban, vagy ha egy csoportot, vagy másik személyt akarunk jobban megismerni... Lépj bele!, abba a csoport/személy/személyek életébe, minden napjaiba, amit/akik kiszemeltél magadnak, majd különböző élethelyzetbe hozod őket/öt, és figyeled a reakcióikat, mit és hogyan tesznek/tesz. Közben, megismered a tulajdonságaikat Így lehet kiismerve Őket/Őt. Elemezve az eseményeket (SWOT), meg lehet tudni előre, hogy milyen lépéseket tesz, és a megfelelő impulzusokkal befolyásolni lehet a jövőbéli cselekedeteit, igen nagy biztonsággal. Ez az elemzési módszer, nem egy új dolog. Elménk így működik, így tud a testünk élni, mozogni, az általa körül vett környezetében, egy-egy adott társadalomban. Ezek a funkciók már hamarabb kialakult Bennünk, mint ahogy egy okos ember analizált; gondolattá, szavakba formázta, majd leírta érthető módon (SWOT) bár Ő elsődlegesen a vállatokra nyerésességére gondolt. Tudatalattink, minél több információhoz jut, annál finomabban tudja a környezetét befolyásolni. Sok ismerősöm ezt teszi, a baráti körön belül is. Ez sokszor ösztönös, és nem tudatos. Városok: - Villarmentero de Compos-nál (795 m, 15 lakosú). - Villalcázar de Sirga-nál (816 m, 200 lakosú). - Carrión de los Condes-nál (834 m, 2180 lakosú). - Abadía de Santa. Maria de Benivíere-nál (833 m, kolostorromok). - Calzadilla de la Cueza-nál (838 m, 55 lakosú). Mára ennyi:

108 108.oldal 14.nap ( kedd -): Megtett út (honnan-hová): Calzadilla de la Cuera Calzada del Coto (27,5 km) Útleírás: Reggelre mindet összecsomagoltam, ½ 6-kor óvatosan felkeltem, felöltöztem, és 6-kor már indultam is. Már voltak előttem. Ez volt az első ilyen alkalom. Az öregúr és a fia voltak előttem. Botja kopogott előttem az út porában, egy-egy kövön, kavicson..mikor utolértem Őket, köszöntünk egymásnak. És egy mosollyal tovább haladtunk. Ők Sahagún-ba szálltak meg, egyházi Alberguen-ben, egy templom toldalékában. Ott ismét találkoztam Velük, és próbáltak rábeszélni, hogy szálljak meg itt, mert a következő, nem a legjobb szálláshely. Ez kényelmesebb. Nekem azonban számított ma is, hogy még 6,5 km-t tovább menjek. 30 km-t kellett megtennem naponta, így elköszöntem Tőlük, és tovább mentem Calzada del Coto-ig. Mai napi szakasz, sokkal változatosabb volt, mint előző nap. Hegyes-völgyes, itt-ott sík területtel. Így gyönyörködtem benne. Ismét 28 km körüli táv, jól be kell osztani erőmet. Már egy kis rutint szereztem benne, hogy milyen intenzitással kell menni, és mikor kell megállnom, pihenni; és akkor mit kell tennem Tura bakancsom szuperül működik, apró vízhólyagom csak egyszer volt, de a hátizsákom jobb lehetett volna. Most már, másmilyent vásárolnék, aminek a súlypontja közelebb van a hátgerincemhez, és bizonyos helyeken jobban kipárnázva. Így a nehezebb súlyt is könnyebben vittem volna, és a derékvédő, vállvédő része kényelmesebb lett vona Ezen csak most gondolkodtam el. Akkor nem foglalkoztam Vele, mert azzal kellett együtt élnem, ami akkor volt, és nem azzal, hogy mi lehetett volna, ha

109 109.oldal Calzadilla de la Cueza és Lédigos közti utat másfél óra alatt tettem meg. Innen még Terradillos de los Templarios, 3 km. Viszonylag könnyen ideértem, és már 9 km-t tettem meg, és csak ½ 10 volt. San Nicolás del Real Camino. Itt megálltam hosszabb időre. A tábla jelezte, hogy már csak, 387 km van hátra. Kis település 53 lakossal, de volt egy kis fogadó, kint asztalokkal, és székekkel. Bent finom szendvics, kávé, és más finomságok, hát bementem. Nem reggelizetem indulás előtt, így most itt volt az alkalom. Mások is ültem már a büfé előtt. Ettek ittak, beszélgettek vidáman. Én egy kicsit háttérben, élveztem társalgásukat, és felkészültem a következő távra. Olvasgattam a könyvemből, pár hasznos információt. Így telt el fél óra. Mögöttem 14 km, és előttem még ugyan ennyi, egy nagyobb településsel, és a mai napi végcéllal. Az azt követő szálláshely 12 km-re és az utána lévő pedig 16 km-re volt. Azok bármelyike sok lett volna mára. Sahagún felé haladva, először földúton mentem végig, majd az út kettévált. Egyik vezetett tovább a földúton, a másik az országút mellett ment. Országút mellettit választottam, nem volt nagy forgalom. Alig ment el mellettem egy-egy autó. Így értem be a városba. Szép város volt. Itt már többen laktak (2400). Több Albergue is volt, de némelyik csak a nyári időszakban van nyitva. Már tapasztaltam. Sokan itt szálltak meg. Városka egyik parkjában megpihentem, de előtte még vásároltam ezt-azt. Sahagún, vásárlás egy élelmiszer boltban, a tartalékaim feltöltésre várva; és egy hölgy, aki hatással volt rám semmi komoly, de a délutánomat könnyűvé tette, a gondolataimat más felé terelte, mert olyan volt a kisugárzása, a tekintete, mosolya, megjelenése Talán, között lehetett. Francia volt. Véletlen futottunk össze, egy bolt előtt, Ő is Vándor volt, és Neki is kifogyott a készlete Köszöntünk egymásnak, pár kedves szó és beszélgetés, mit vennénk, mit szeretünk, honnan jöttünk, merre megyünk, apróbb nehézségek az úton, a tapasztalatok, és mi várható még előttünk, Hanghordozása, tekintete, mosolya, vidámsága, könnyed mozgása, sportos alakja megfogott, közelében tartott kis ideig, a vásárlás alatt, és még utána a bolt előtt; és a közeli kávázóban egy-egy kávé, és süti mellett Ez a perc nagyon pihentető volt számomra.

110 110.oldal Boltban: miközben válogattunk, kerestünk a polcokon néhány terméket, és segítettünk egymásnak mi, hol van, a beszélgetés percei gyorsan teltek. Meg tudtam mit szeret enni, és mi a kedvence foglalatossága Vásárlással nem siettünk. Vásárlás közben többször nevetés, amikor néhány dolgot félreértettem a beszélgetésünk során Kávézás után elváltunk egymástól, és nem is találkoztunk azután. Ő lassabban ment, én pedig több kilométert naponta. Jó hatással volt rám a hölgy, egész délután rágondoltam. Hangja, arca, könnyed mozgása előttem volt, és a tudatos gondolataim Felé irányultak, még éjjel álmodtam is róla Vásárlásokról, eszembe jutott valami: Azt szokták mondani (sztereotípia) a férfiakról, hogy a férfiak, egyszerre csak egyre tudnak odafigyelni, és három dolgot tudnak megjegyezni. Ez rám, nagyon is jellemző. Ha valamit csinálok, akkor abból nehezen tudnak kizökkenteni, és ha még is, akkor nehezen zökkenek vissza kell a megfelelő ráhangolódás, elmélyülés benne. Nem csak a felszín, hogy ott vagyok! Ez mindenre igaz. Szex, szerelem, munka, kapcsolatok, társasági élet. Most az útleírásomnál is igaz ez! Akik kötődnek a negatív érzéseimhez, azok az utam alatt ott voltak Velem, a gondolataimban, meg előtte is. Jelzéseim elől próbáltak/próbálnak kitáncolni, arctalanná válni, Másokra hárítani a problémámat, ami sokszor baljóslatú volt, és céltudatos irányultságú Nők esetében; talán, a periférikus látásuk, érzékelésük, jobb. Többet tudnak egyszerre, egy időben, ott bent, tárolni, megjegyezni. Ebből adódóan, jobban koordinálják, a párhuzamos, egy idejű eseményeket. Magukra és a környezetükre is, egy időben, szinte 100 %-an rá tudnak hangolódni. Amikor vásárolni megyek másokkal, főleg nőkkel, probléma Nálam is, ha 3-nál többet kell venni, fel kell írnom, mert a hölgyek elvonják a figyelmemet, akkor Ők a fontosak, és a vásárlásom csak másodlagos. De ha magam, megyek vásárolok, már nem probléma a 3-nál több termék vásárlása, sőt... Képek formájában, bennem van, hogy a kamrában a polcokon mi van. És ha a boltban a polcok között járok, és látok egy-egy terméket, már tudom, hogy azt meg kell vennem. Vagy megvettem, de még sem kell, majd több lesz a tartalék a polcokon sokszor feleslegesen is, nő a készlet, és ez nemtetszést vált ki! Sok férfi nem szeret vásárolni, főleg úgy, ha egy hölggyel/társával/feleségével/párjával kell mennie, és vásárlás közben meg-megállni egy-egy termék előtt, hogy az mustrálja, és közben a gondolataiban, tekintetében ott van az, hogy ezt meg kellene venni, nincs még Nekem/Nekünk ilyen És jön a kiakasztó stílus, a gyilkos tekintett, a felemelt hang: Minek az!, már van ilyenünk!, miért akarod lecserélni/megvenni?, túl drága!, sokba kerül, nincs pénzünk rá! Ennivalónál, vagy innivalónál, szerencsejátékoknál, amit szeretnek a férfiak...; nos, annál már engedékenyebbek saját maguk felé a férfiak.. Spanyolországban is szerettem bemenni egy-egy boltba vásárolni, és közben néztem a vásárlók arcát, tekintetét, hallgatni a beszélgetésüket, nézni a gesztusaikat Most is így volt, miközben azzal a kedves idegennel feltöltöttem a készleteimet, és ez vagy az a termék mi is valójában, mi lehet benne, milyen íze lehet, érdemes-e megvenni Ebben egy húron pendültünk, és hasonló volt a természetünk, és jókat nevetgéltünk közben, poénkodva mintha már régóta ismertük volna egymást, össze-össze nevetve Az a típusú hölgy volt, aki könnyen ismerkedik; de azért egyedül járja az útját, függetlenül, szabad akaratából. Szimpatikus volt.

111 111.oldal Sahagún-tól már csak egy megálló volt. A könyv nem sokat írt róla. Autóút mellett kellett végig menni, majd egy hídon keresztül, ami az A-231-es autópálya felett volt, és megérkeztem Calzada del Coto-ba (200 lakosú). Település a lélekszámához volt méretezve. Néhány lakás, ipari épületek, pár rövid utca. A szállás a városka szélén, egy nagy területen, a sportpálya mellett. Olyan volt, mintha a sportpálya öltözője lett volna. Talán az is volt régebben. A település tartotta fenn. Becsület kassza az asztalon, és egy üzenet az ajtón, hogy a kulcsot az egyik vendéglőből kell elhozni. ½ 4 volt, amikor odaértem. Már két francia lány volt ott, és a ház előtti asztalnál pihentek, napoztak a szabadban. Ők már kinyitották a helyiséget. Megkérdeztem Tőlük, hogy körbe jártak-e már a települést, és mit érdemes megnézni, hol lehetne enni este. Kedvesen és készségesen segítettek. Aztán bementem a szállásra körbe nézni. Jellegtelen volt. Két hálófülke, emeletes ágyakkal két oldalt fővel, és középen egy pici folyosó, abból nyílt két fürdő helyiség WC-vel. Más nem is volt benne. Pecsétet az úti okmányra, a vendéglőben bélyegezték rá. Nem tetszet a hely, tisztasága ellenére sem. Tovább is akartam menni a következő településre, Bercianos del Real Camino-ra. De az még 12 km-re volt innen. Sok lett volna. Az aggódó részem ellenkezett. Az már sok lesz!. Ellenkezett. Ennyi már nincs benne a lábamba, hogy baj nélkül végig menjek és a tudatos énem elfogadta az indokokat. Nem baj, ez mára elég volt Pár kilométerrel kevesebb a tervezettől, majd behozom máskor. Végül is, tisztaság volt, és egy ágy, amiben aludhattam. Kell ennél több egy Vándornak?, egy éjszakára? Bogarak, élősködök nem voltak. Nem csak itt, hanem az egész utóm alatt sehol sem Itt ha fáztam volna, volt hősugárzó. csak be kell kapcsolnom. Bementem, és lepakoltam. Szerencsére volt meleg víz a zuhanyozáshoz, így lemostam ma is az út fáradalmait. Nagyon jól esett. Átöltöztem, és irány a település felfedezése. Valahol vacsoráznom kell, és megnéztem hol lehet, meg a pecsét is fontos volt. Időközben még jöttek mások is egy fiú és egy lány. Sétám hamar, végett ért. Nem volt látnivaló. Ha már a vendéglőbe bementem, ittam helybeli vörös bort. Véremmé vált, kellettek az ásványok belőle.

112 112.oldal Gondoltam, hétig a szálláson leszek, és aztán megyek enni valami tartalmasat. Nem volt Pellegrini menü, így valamivel többe került, de nem sokkal. Nap melegen sütött, de már hosszú árnyékot vetett, és írtam a naplómat a mai napról, eseményekről. De ma nem volt sok belőle, csak a kedves hölgy, akivel találkoztam a bolt előtt. Este a szálláson csak öten voltunk. Finom ételt választottam, valami helyi speciálisat. A vendéglős ezt ajánlotta, nem volt ellenemre, hozzá egy kis borral. Nyolckor már ágyban voltam, Sötétedett, és a világítás is nagyon gyenge volt. Korai lefekvés, nyugodt, békés álommal párosult. Néha felébredtem a szomjúságtól, és reggelre elfogyott több mint 1 liter víz, az ágyam melletti palackokból. Városok: - Calzadilla de la Cueza-nál (838 m, 55 lakosú). - Lédigos-nál (871 m, 75 lakosú). - Terradillos de los Templarios-nál (875 m, 80 lakosú). - San Nicolás del Real Camino-nál (840 m, 53 lakosú). - Ermita Virgin del Puente-nál (elhagyatott téglakápolna a 12. századból, romai és arab stílus elemekkel). - Sahagún-nál (839 m, 2400 lakosú). - Calzada del Coto-nál (828 m, 200 lakosú). Mára ennyi:

113 113.oldal 15.nap ( szerda -): Megtett út (honnan-hová): Calzada Del Coto Mansilla de los Mulos (32,4 km) Útleírás: 15.nap ( szerda -): Megtett út (honnan-hová): Calzada Del Coto Mansilla de los Mulos (32,4 km) Útleírás: El Burgo Ranero és Reliegos között, több mint 20 km-en keresztül, sík területen, hosszú unalmas szakaszon mentem végig. Egyáltalán nem volt lélekemelő. Így a gondolataimról a táj, nem vonta el a figyelmet Monoton menetelés hosszú órákon keresztül. Unalmas út elé nézek. Amikor este, a naplómba írtam, elszámoltam magam, 26,5 km-t számoltam. Akkor többet éreztem, de most írás közben utána számoltam újra az bizony 32,4 km-t kellett megtennem, a szállásomtól estig. Mansilla de las Mulas-tól 342 km lesz még hátra Santiago de Compostela-ig, a 26. napra. A java már mögöttem, de innen már a hegyes szakasz következik km-től. Már nagyon várom valami miatt. Belsőm türelmetlen. Reggel, szintén korán keltem fel, indulásra készen. Már előző este összekészítettem mindent. Cipők az ágyam mellett; nadrág, póló, a párnám alatt, mint máskor. Hátizsákom készen, már csak a hátamra kell venni, az összeteker hálózsákommal együtt. Egy üveg vörösbor a hátizsákom oldal zsebében, és az elengedhetetlen 2 liter víz flakonokban. Amit adott az itteni táj, a földje, az velem volt. Éhemet, és szomjamat oltva majd, az út alatt. Mikor elhagytam a szálláshelyet, még mindenki békésen pihent, aludt. Tegnap elfelejtettem a perselybe pénz betenni, így reggel 8 Euróval lett gazdagabb. Talán, sok volt ezért a helyért, de tisztaság és meleg víz fogadott, és az ággyal sem volt semmi probléma. Ki tudtam pihenni magam. Kell ennél több egy Vándornak? Ha igen, akkor egy szállodát is lehet választani, bár ezen a tájon, csak a nagyobb városokban van ilyen lehetőség... Máshol sem adtam kevesebbet. Megtettem a magamét, hogy ez a hely fennmaradjon, és mások is használhassák, ha itt pihennének meg. Innen két irányba lehetett menni. Most nem a szántóföldes utat választottam. Arra mentem, amerre a biciklisek mentek, a főút mellett El Burgo Ranero felé. Itt 17 km-en unalmas egyenes szakasz volt az főút mellett. Nagyon sok biciklis ment el mellettem, felpakolva. A másik változatosabb volt emelkedőivel, lejtőivel, szőlőültetvényeivel, szerviz útjaival Először elmentem Ermita de Perales mellett. Itt egy kis kápolna volt ott. Elhagyatottan állt.

114 114.oldal Majd nem sokkal utána következett Bercianos del Real Camino, kevés lakósával, pár házzal, nem sok látnivalóval. Így meg sem álltam, tovább haladtam, egy hosszú egyenes úton. Majd irány El Burgo Ranero település, ami innen 8 km-re volt, több pihenő hellyel. Boltot, vendéglőt, büfét sehol sem láttam ezen a részen. Ha lett volna, akkor is csak 10 után nyitottak ki. Ezen a településen, egy zárt haszonjármű, mint egy lakókocsi, olyan megállt dudaszóval, szirénázva jelezte a helybelieknek, hogy megérkezett a kis bolt. Mikor elmentem mellette, akkor láttam, hogy élelmiszert hozott, és amikor jöttek a helybeliek, innen adta azt, amit előző nap megrendeltek Tőle Ezt csak onnan tudom, mert a TV-ben láttam pár évvel ezelőtt, hogy Spanyolországban az ilyen települést, vállalkozók látják el, ennivalóval, és rendelésre szállítanak. Sokszor 8-10 kisebb települést, így látnak el. Ezeken a településeken is, csak idős emberekkel találkoztam, mint ma is. Az a 17 km, tényleg nagyon unalmas volt, de arra jó volt, hogy egy kicsit a tudatom, a gondolataimban elmerüljön, és ott betelepedve, néhány dolgot közösen elemezzünk, a közeli múlt emlékeiből, tapasztalásából, érzéseiből. Most is így telt el 5-6 óra. Az elemzésekből, persze következtetések megszületnek, és később egy fajta cselekvési tervé alakul át. Hogy mikor?, ez midig attól függ, hogy mikorra érik be, mikorra lesz megfelelően alátámasztva érvekkel, hogy megalapozott legyen és az érvek horgonyai elég erősek legyenek. Álljon ellen, a támadó viharos szélnek, a közeledő viharnak, ami a kimondott vagy leírt szónak a következménye. Sokan, ezt már nem szeretik bennem, mert a szembesítések mindig kínosak azoknak, akik tökéletesnek vélik magukat, és tévedhetetlennek. Nem vesszük kellőképpen figyelembe, hogy Mindenki hibázik, és az életünkben ott van a gyarlóságunk is! De sokan nem akarnak erről tudomást venni, és ha tálcán, valaki ezt feltálalja, mert rászolgált!...a folytatás már ismert Senki sem tévedhetetlen, ÉN meg különösen nem vagyok az!, így maradnak a különböző nézőpontok megbeszélése, az esetleges kompromisszumokkal. Persze, aki hajlandó erre. Általában az első lépéseket megteszem ebbe az irányba, de nem behódolóként, nyuszi módon, hanem egyenrangú partnerként és sokszor itt van a megoldás rákfenéje, mert sokan nem szeretik a problémákat megbeszélni, csak nyomást gyakorolni, hogy a probléma a saját elképzelései szerint oldódjon meg. El Burgo Ranero-t elhagyva, még 12 km volt Reliegos-ig. Ez közel 3,5-4 óra út. El Burgo Ranero szélén, volt egy pihenő hely, nem rég építhették meg, alakították ki a Zarándokok számára. Egy szobrot is felállítottak a parkba. Persze, ez az alkotás, a belső elmélkedést szimbolizálja. Ahogy saját magányában mélyed, az okokat próbálja feltárni, és a mozgató rugókat értelmezni. Ezt láttam benne, haza beszélve, magamból kiindulva.

115 115.oldal Ő is itt van, a saját magányában, szimbolikusan. Vajon ki érti meg a gondolkodó gondolatait?, ebben a sajátos, rohanó Világban, amiben élünk. Van időnk ezzel is foglalkozni? Bennem ilyen hangok szólaltak, jelezve a gondolkodó merengését: hagyjál Magamra, most elmélkedem, és ebben ne zavarjatok meg!, szükségem van a belső békémre!, és egy kis időre hozzá.. Így már érthető ennek az útnak a lelkülete, és az a fizikai fáradtság, ami a vándorlással együtt jár. Statikus állapota a Lecsillapodás, és nem dinamikus. Cselekedeteink, és azok hatása már dinamikus, és a környezetünk is aktív részese ebben. Két hosszú útszakasz között jól esett egy pihenő, 3-4 órás gyaloglás után. Magamban arra gondoltak, ez a mementó jó helyre került. Amúgy is gondolataimba merültem idáig, s lám, a bennem lévő gondolatfolyam, egy pillanatra megpihent, majd élettel lett teli, és egy érintéssel átadtam Neki, megosztva Vele elnézést, villant át bennem, megzavartam a magányodat!, talán nem kellett volna Távozáskor, egy kérdés fogant meg bennem, költői kérdés: Másoknak is ez jutott észébe, ha rátekintenek? Irány tovább El Burgo Ranero-ba, még az út elején vagyok. Valahol fél úton. Egy család jött velem szemben, szamárháton. Megfogott a látvány, ahogy közeledtek felém, és a pillanatot néhány fotóval örökítettem meg. Így is lehet közlekedni. Gyerekek, szamárháton felcihelődve; és a felnőttek gyalog, hátizsákkal, bottal a kézben, vagy éppen mobillal Modern kor és a régmúlt keveredik egymással, üde színfoltja az utamnak. Gondolataimból kizökkentett pozitívan. Köszöntünk egymásnak, majd tovább haladtunk. Egy olyan életkép, amit még nem láttam ott.

116 116.oldal Rajtuk kívül, másokkal is találkoztam, illetve elhagytak, majd én is elhagytam másokat. Így volt ez egy német lánnyal is. Saját tempóm szerint mentem, és sokszor elmentünk egymás mellett. Néha Ő pihent meg, valamikor meg én. Már tegnap találkoztam Vele, egy buszmegállóban, két sráccal beszélgetett, majd tovább mentek a következő szállásig (gondolom). Akkor még beszélgettünk is, egymással. De most egyedül volt, és a lába folyamatosan begörcsölt. Amikor már 2-3 alkalommal elmentem mellette, és a lábát dörzsölgette, masszírozta, megkérdeztem Tőle: segíthetek-e valamiben?. Már nehezen hajolt előre is, a lábához, ülőhelyzetben Köszi nem, megoldom!, jött a válasz. Van krémem is, ami a görcsre nagyon jó, kis pihenés után. Enyhén kámforos. Azt elfogadta. Volt Neki is, de már elfogyott, mutatta. Kis idő múlva távoztam. Még volt hátra 4-5 km. Fáradtságos útja lesz addig. Már nem találkoztam többet Vele. Így értem el Reliegos-ba. Nem sokat tudok róla írni, Innem még 5 km volt Mansilla de las Mulas városa. Ez az útszakasz sem volt lélekemelő, csak hosszú, a szokott problémáimmal. Még 2 órai gyaloglás, egyre lassabb léptekkel, de megérkeztem. Aztán jött a Kánaán, szállásban is és kajában is egyaránt. Már napok óta, visszafogott volt a szállásom, étrendem. Bár ettem, de nem a megszokottat, amit több fogásban elém tálaltak. Ma kényeztetni akartam a testemet, és a bendőmet is. Könyvemben, az igényemhez, találtam egy megfelelő szálláshelyet, rögtön a város elején. Több is volt a városban. Ez jobbnak tűnk, és valamivel drágább is volt. Időben érkeztem, hogy legyen még helyem, mert 6-7 óra után már nehéz szállást találni Bementem a kiválasztottba, és a recepción jelentkeztem. Egy hölgy volt ott, és néhány Zarándoknak az ügyét intézte. Kérdeztem, hogy van-e még hely?, mondta igen, de egy kicsit várni kell még, mert elhívták valahová. Így, vártam. Szomjas is voltam, és éhes, a vendéglői részben meg a finom spanyol hosszú érlelésű sonkák, kolbászok, lógtak kívánatosan a kampókon. Egy üvegfal választotta el, a vendéglő teret, a recepciótól. Itt lehetett felmenni az emeleti hálókhoz. Vendéglői térrészben, Zarándokok ültek, előttük finomságokkal. Zöldség tálak, húsok garmada, habzó hideg sör, vörösbor én meg kint várakozva Látványtól még éhesebb és szomjasabb lettem Evés előtt el akartam foglalni az ágyamat, lezuhanyozni, hogy illően, és nem kellemetlen illóanyagokkal foglaljak helyet a szép környezetben. Várakoztam. Eltelt 10 perc, 15 perc, 20 perc, és már kezdtem türelmetlen lenni, majd fogtam magam és a bakancsomat felvettem mert érkezésemkor levettem, a hátamra a hátizsák, és irány kifelé a vendéglőn keresztül Nem méltatlankodtam, nem veszekedtem; csak ahogy jöttem, úgy akartam távozni, ha nem foglalkoznak velem Már az ajtóhoz értem, amikor a hölgy utánam szólt: Hová megy?, ne menjem sehová!, elnézést, megfeledkeztem magáról itt a pultnál!.

117 117.oldal Igen, így van!, mondtam kedvesen, mosolyogva, de azért kissé szomorkásan, de olyan kedvesen, és szemében őszinteséggel invitált vissza középkorú, kissé teltkarcsú hölgy volt -, hogy nem tudtam haragudni Rá, és veszekedni Vele. Mikor regisztráltattam magam (pecsét az úti okmányba), okmányok ellenőrzése, és kifizettem a 10 Eurót a szállásért, felmentem elfoglalni a helyemet az emeleten, a vendéglő felett. Nem egy középkori hangulat fogadott fent. Minden modern volt, és tágas, egy légtér, oszlopokkal, válaszfalakkal, paravánnal megtörve a teret, és talán emeletes ágy lehetett fent, tágas fürdési, és mosási lehetőséggel. Kis konyhája nem volt, hisz lent volt a vendéglő. Fürdés után, gyorsan átöltöztem, és irány a vendéglői rész, hogy a helyi gasztronómia örömeit élvezzem, némi sör mellett. Nem érdekelt, hogy mennyibe került, nem is néztem az árakat. Kedvemre válogattam a finomságok között. Talán, délután ½ 5 lehetett. Mondták, üljek le és kihozzák, a sört is. Az a hölgy hozta ki, aki megvárakoztatott, majd az ajtóból visszahívott. Nagyon előzékeny volt, és egész este a kedvembe próbált járni. Jó egy órát ültem a finomságok között, lassan ízlelgetve a falatokat; a sör, hűsítő érzését. Közben élveztem a nap melegét, kint a teraszon. Ez idő alatt, sorba jöttek a fáradt Utazók. Valaki bejött, valaki meg tovább ment más szálláshoz. A sonka, a sör, és a zöldségtáj, nagyon finom volt. Közben azon gondolkoztam, hogy a vacsora, amit ½ 8-tól volt, a szokásos 3 fogásos, vörösboros, hogy fog majd belém férni, ennyi kaja és sör után. 3 korsóval ittam, de így sem tudtam kellően oltani szomjamat. De ez legyen akkor a problémám, gondoltam magamba. Pocakom megtelt, éhem és szomjam megnyugodott, majd fizettem, és elindultam a várost felfedezni. Lábaim már nem voltak olyan merevek, és görcs közeli állapotúak, az inak is már kicsit ellazultak. Szóval, kezdett minden helyre állni; bár futni nem tudtam volna, mint jó pár nappal ezelőtt, hegymenetnek, egy rövid szakaszon Castrojeriz-ben a szállásom felé...

118 118.oldal Mansilla de las Mulas-ban, már több volt a látnivaló, és itt nagy volt a nyüzsi este. Jöttek mentek az emberek, helybeliek és Zarándokok vegyesen. De most, kis nyugalom honolt. Itt két Albergue volt. Miközben sétáltam az utcán, az egyik útitársam rám köszönt. Ép néztem valamelyik kirakatott. Felnéztem, és láttam, hogy az a víg kedélyű fiatalosan mozgó, szikár 60-on felüli férfi közeledik felém. Ismét átölelt, és kérdezte, hol szálltam meg. Mondtam, hol, és invitáltam, hogy Ő is jöjjön oda, jó hely. De nem akarta, azt mondta, hogy Ő már a másik helyet szemelte ki magának, és odamegy 5-10 perc elteltével elváltunk, már nem találkoztam Vele többet, az út alatt, és Santiagó-ban sem. Egy órai könnyed sétálás után visszamentem, éreztem a lábaimat, de azért jó volt ez a levezető mozgás. Lazultak az izmaim. Felmentem a hálóba, és lehoztam a naplómat, tollat; és írni kezdtem az élményeimről, a nap eseményeiről. Gyorsan elérkezett a vacsora ideje. Ételek, kifogástalan volt. Három féle menü közül lehetett választani. Tanácstalanul néztem a kiválasztásnál arra a hölgyre, aki megvárakoztatott, és Ő elmosolyodott, azt mondta: én ezt ajánlóm!, és rámutatott az egyik menüsorra. Hittem Neki, és aztán nem is csalódtam az ételekben. A vacsora kifogástalan volt. Az első fogás milánói, egy hatalmas megpúpozott tányér hússal. Már az is elég lett volna vacsira. Második fogásként sült csirke, sült krumplival, és valamilyen barna szósszal leöntve. Először szokatlan volt az öntett, mert a sült csirkével nem szoktam mártást enni, de meglepően finom volt a sült hússal együtt. Ez is egy felnőttes adag volt. Harmadik fogásnak parfé. Italként meg No, mi is volt?... már, annyira megszoktam; és mások talán, unalmasnak is tartanák; de itt Spanyolországban, bor a nemzet itala. így, 7 dl vörösbor kaptam. A hölgy megkérdezte mosolyogva, mintha a várakozásomat róná le a figyelmességével, hogy finom volt?, jó a választás?. Nem kellett kegyes hazugságokat mondani. A válaszom őszinte volt, és látszott is rajtam. Bor is dolgozott már bennem, kellemesen elzsongatva, melengetve a hűvös szellőben. igen, minden nagyon finom volt, és bőséges!, válaszoltam Neki. Így telt el a mai napom. Sok-sok szép emlékkel, különösen az este, a sok finomságokkal. Este 10-kor, már aludtam, tényleg olyan voltam, mint egy jól lakot óvodás a hálózsákomban. Városok: - Calzada del Coto-nál (828 m, 200 lakosú). - Ermita de Perales-nál (zarándokút mellett egy kis kápolna). - Bercianos del Real Camino-nál (855 m, 208 lakosú). - El Burgo Ranero-nál (878 m, 250 lakosú). - Reliegos-nál (828 m, 190 lakosú). - Mansilla de las Mulas-nál (805 m, 1660 lakosú). Mára ennyi:

119 119.oldal 16.nap ( csütörtök -): Baráti kapcsolatom visszáságai Útleírás: (napjainkban) Reggel kényeztettem magam, ½ 8-kor keltem fel az ágyból. Már mások is készülődtek. Most 2 órával tovább aludtam. Kivilágosodott. Tegnap, amikor a szállást kifizettem, kaptam egy számlát, és egy másik papírt adott a kezembe, az ágy számával, hová kell majd lefeküdnöm. Zsebre tettem, és csak ma reggel néztem meg alaposabban, amikor a nadrágom zsebéből ki esett a papír cetli, hogy volt még mellette, egy másik cédula. Alaposabban megnéztem. Egy kupon volt az, a reggeli tikett, amihez jár egy pohár kifacsart narancslé, két pirítós, egy csípett vaj lekvárral, hozzá kávé. Most ez volt a reggelim. Finom volt. Miközben reggeliztem, elgondolkoztam azon, hogy vajon miért van ez?, hogy itt ezen a szálláson is, egy apró odafigyelési hiány KIVÉTELÉVEL, mert sok munkájuk van, megértem -, sok odafigyelést, és még több mosolyt, kedvességet kaptam. Velem vannak ilyen kivételezett helyzetben?, vagy tényleg így fogadnak más vendéget is? Esetleg, pozitív kisugárzás teszi?! Kedvességért, kedvességet kapunk! alapelv alapján Igaz, én nem problémáztam, nem elégedetlenkedtem itt. Örültem annak, amit kapok, és mindent megköszöntem (még az egyszerű, nekem szokatlan dolgokat is), és mosolyogva figyelmességgel közeledtem mindenki felé. Lehet, hogy ez a nyitja. Nekem kell megtennem az első lépéseket a közeledéshez; és elmenni mellette, ha látom, hogy megzavarok bárkit is, a saját magányában Közeledés megy Nekem, de a tisztes távolmaradás egy adott időben, még nem igazán. Gyakorolnom kell azt is. Mostanában már így teszek, a baráti kapcsolataimnál is. Adok időt Másoknak, hogy közeledhessenek felém, és ha nem teszik abból a következtetéseket levonom. Néhány csalódás után, már nehezebb újból megszelídíteni engem. Sok idő kell hozzá, és az idő múltával egyre több Annak Másiknak is éreznie kell a távolodás súlyát/terhét, mert nem csak akkor kell közeledni egy baráthoz, ha akar valamit Tőlem, és szüksége is van a segítségemre, de amúgy meg hidegen hagyja, hogy Velem éppen mi van, mi az örömöm, vagy a bánatom, problémám Otthon hagytam Minden elvárásomat, amit a szolgáltatások terén eddig természetes volt számomra. Felfedezőként jöttem ide, a környezetemet, és Magamat is beleértve. Most is az a hölgy hozta ki a reggelimet, aki tegnap este a menüt. Ismét kedvesen fogadott, amikor ma reggel meglátott. Ezzel a kellemes érzéssel indultam el Puente Villarente felé, majd Arcahueja következett, közben majdnem 3 óra telt el, és 11 km a talpam alatt.

120 120.oldal Egy helyen bizonytalan voltam, hogy merre is kell mennem, így egy idős bácsit, megkérdeztem, hogy jó felé megyek-e. Megmutatta az utat, és közben megkérdezte, hogy honnan jövök. Mondtam: magyar vagyok, és felvillant a szeme. Következő szava ez volt: köszönöm, egészségedre, magyarul. Csak ennyit tudod, én meg elcsodálkoztam ezen a pár magyar szón, amit hallottam Tőle. Nem volt még Magyarországon. Juhász volt a településen, és a TV-ben látott egy természet filmet Magyarországról. Ezt a két szót megjegyezte. Aztán egy magyar népdal kezdett énekelni, dalolászni Nem néztem volna ki belőle. Egyszerű öltözet, a munkájához illő, és még is Magamban pedig, lám-lám az előítéletek, még bennem is, ne a szemednek higgyél!, először ismered meg a másikat, és csak azután mondjál véleményt Róla!, a külső csalóka lehet. És Ő csak mesélt és mesélt. Nem sokat értettem belőle, de itt belül még is úgy véltem, hogy értem az öreget. Hosszú percek után, megköszöntem a segítségét, és hálásan néztem rá. Távozáskor, többször visszanéztem, és integettem felé, Ő is vissza integetett Aztán később, egy idősebb néni figyelmét kelltettem fel, amikor elmentem mellette, és köszöntem neki. Megállított és kérdezte spanyolul, hogy pellegrino vagyok, mondtam igen. Rámutatott egy távoli magas havas hegyre, és mondta majd azon is át kell menni. no problemo!, mondtam, és rámosolyogtam. Még egy kicsit beszélgetett velem, majd utamra engedett. Bizony, csak csodálatos tapasztalataim vannak a helybeliekről, útitársaimról, és nem csak a szállásadókról. Arcahueja után egy kisebb dombot kellett megmászni, de előtte volt egy pihenőhely. Jól érzés volt leülni a kőpadra, középen egy asztallal. Ettem, ittam valamennyit, és irány León nagy városa. Addig volt még 5 km. Az jó másfél óra. Aztán innen még, 8 km a szállásig. León (130 ezer lakosú). Dél körül érkeztem oda, de elhagytam a jelzet utat (nem szándékosan, gondolataim máshol jártak, és vitt a lábam). Számomra, a város határában nem volt egyértelmű a jelzés; és nem figyeltem, hogy távol a többiek merre mentek. Egy széles 2x2 sávos hídon mentem keresztül, és a közepe táján, egy fiatal pár jött velem szemben. Megkérdeztem Tőlük, hogy a belváros felé merre kell mennem. Megmutatták az utat; de mondták, hogy sokat kell még arra menni. A sárga jelzett út rövidebb lett volna. az is León belvárosán ment keresztül. Mivel eltelt több mint fél óra, az elirányítás után, ismét megkérdeztem az egyik járókelőtől: jó fele megyek?. Mondták igen. Még 4 keresztutca, jó hosszúak voltak, és ott vagyok.

121 121.oldal Nagyon tetszett León belvárosa. Sétáló utcákon mentem, és már más Zarándokok is voltak. Így követtem Őket. Távolról hallottam magyar szót is, két 50 körüli hölgy beszélgetett, ők is úton voltak. Ki kerültem Őket. Most nem hiányzott a magyar szó. Bizonyos intelmek, megérzések is azt sugallták, Ne keresd a társaságukat!, így elkerültem Őket. Sokat fotóztam, meg- megállva, közelükben elhaladva. Nem látszott rajtam, hogy magyar vagyok. Sajnos, a belém rögzött előítélet, amit más útitársaim is megerősítettek az útjuk során vezéreltek. Ők mondták Rólunk, magyarokról pár jelzőt: erőszakosság, követelőzés, és örök elégedetlenség. Elszomorodtak emiatt, és próbáltam menteni a mentenivalót rólunk. Két hölgy, beszélgetését, kritikus véleményét, távolról hallva, mert hangosan beszéltek ezen a szép helyen; és ez csak erősítette a másoktól hallottakat, sajnos. Nem hiányzott a társaságuk! Belváros széles sétáló utcái, épületei gyönyörűek voltak. Itt is lehetett volna szállást keresni, de akkor kevesebbet mentem volna, és azt valamikor be kellett volna pótolni. Nem baj gondoltam. Itt leszek 3 órát, és csak bámészkodom, sétálva utcáin, mint egy turista. Leülök néhány padra, és pihentetem magamat a forgatagban. Napközben is sokan járták az utcákat, nem csak turisták. Beültek enni, inni, beszélgetni a vendéglőkbe Én is beültem az egyik vendéglő sétáló utcai részén. És ha ott voltam, megnéztem az sms-eimet, és válaszoltam rá, illetve újakat írtam a pillanat hevében, annak szellemében, amit leírta a gondolkodó szobornál, tegnap: mikor a belső gondolatok, érzések megfogalmazódnak, majd érvekkel megerősödnek, és cselekedetté válnak.. Most ez egyik barátomra irányult, a Társaságon belül. Aki kezdett fölém emelkedni, sokszor megmondani a saját tutiját hogy Mások is kövessék azt, miközben kerülte velem, a megbeszélést. Csak akkor voltak kitörései Felém, ha bulik során már benne volt egy kis töltés! Ilyenkor a többiek mondták, hagyd rá, majd megbékél!, de nem így lett. Ha toleráns voltam Hozzá, természetesnek vette, és többet engedett meg magának.

122 122.oldal Természetes lételemének tekintette, hogy Másokat irányításon, és ítélkezzen felettük. Ellenszegüléseim még jobban felbőszítették. Közeli hozzátartozója pedig ezt mondta nekem amúgy jó Ember, de ha iszik!. Akkor ne igyon, mondtam én Pár dolgot helyre akartam tenni; Nála is, és a gondolataimban is, Mások felé is jelezve, hogy a türelmemnek vége Toleranciámat, ebben az esetben úgy érzékeltem, hogy gyenge vagyok, behódoló, és ezért lehengerelhet, mint ahogy a Többiekkel megtehette, kis háttér segítséggel, oszd meg és uralkodj! elv alapján Rutinjai, esetemben nem jöttek be Így elégedetlensége miatt, egy kicsit megráztam magam, olyanná váltam, mint: az a szülő, aki amúgy, nagyon engedékeny a gyermekeivel; és hagyja, hogy sokszor a fejére nőjenek szeretetből; de ha elkanászodnak helyére teszi a szeretnivaló gyermekeit hogy tudják meg azt, hogy mit tehetnek vele, és mit nem, ha már nem érzékelik, hogy baj lesz Ezen gondolatok voltak bennem, és ez is motivált az üzenetem megírásakor (azok a bizonyos tudatalatti folyamatok, amiről már írtam). Már nem volt bennem tolerancia, irányában csak határozottság, és eltökéltség. Az eddigi engedékenységem, a békesség miatt volt bennem, és hogy ne bántsam meg Őt, és a Társaságot a fejére koppintásommal :42 (hétfő): Én (15. nap) Szia Barátom név! Liónban vagyok, minden rendben van nálam A Nagy barátságunk jutott eszembe. Tudod, amit mondtál már többször is a társaság előtt. Hogy mi mindent megteszel ezért én meg nem akartalak kínos helyzetbe hozni Téged, mert csak egy valamit kértem Tőled, már 3 éve többször is, de kibújtál belőle, én meg bármit kértél megtettem Dicsekvésről: Közös barátunknak segítettem valamiben, és Nektek is elmondtam, Ő meg mérges lett rám mert negatív megjegyzésekkel illettétek -, igaza volt, azóta nem beszélek Nektek, hogy kinek mit segítek. Te is gyakorta dicsekedtél segítségeid során!, de ez természetes számodra Le kell ülnünk beszélgetni 4szemköz. Nincs kibúvó, mint egy Másik volt barátodnál Légy ebben is férfi! Már 3 éve a kibúvók, ez a Te barátságod, sajnos. Üdv. Attila Remélem, kímélő voltam Jó pár nap múlva jött a válasza, majd az én válaszom rá: :41 (szombat):(16. nap) Kedves Attila! Ha hazajössz, szívesen leülök beszélgetni Veled, mert azt hiszem nem ez a forma kommunikáció a megfelelő a vélt, vagy valós sérelmek tisztázására. Vigyázz magadra, és ne téveszd szem előtt a célt, amiért elindultál. Üdvözlettel név :45 (hétfő): Én (17. nap) Kedves Barátom! Először is köszönöm, hogy válaszoltál, mert ilyen ritkán fordult elő, és most nem gúnyolódom Veled Az a Lélek, amit a testem születéskor befogadott, már nagyon öreg és bölcs (és ezt kérlek, vedd komolyan, még ha ne hiszel benne. Már nem vágyik domináns szerepre, csak szemlélődő vagyok ebben a világban, és a tudatomat arra serkenti, hogy mások örömének örüljön, és átadja az én örömömet azoknak, akiket szeretek. De nem azért, hogy kényük, és kedvük szerint játszanak velem Filozofikus a gondolatsor, de majd megérted Most a kapcsolataimat új alapokra helyezem, de Te benne vagy, és még mások is, számomra értékes emberek Hidd el!, nem akarlak kényelmetlen helyzetbe hozni a Társaság előtt, nem tartozik rájuk. Számodra kínos lesz, de ez van Kíméletes leszek, mint közös barátunkkal (itt egy név volt) is voltam Üdv. A

123 123.oldal Később: Mikor az El Caminoról hazaértem, három hónap elteltével ültünk le. Ezen a téren, próbáltam türelmes lenni, nem erőltetve a megbeszélést, de kellő ráhatásom ott volt, hogy ne csendesedjen le... Nehezen szánta rá magát, kínos volt számára, de ezt a helyzetet másképpen kommunikálta le Mások felé Meghívtam egy sörözőbe, és elmondtam a problémámat Vele kapcsolatban. Nem részletezem most, túl hosszú lenne, és már idejét múlttá, okafogyottá vált Kínosan érezte magát, nem tudta, hogy mit is kezdjen a mondandómmal. Elvittem egy olyan mélységbe, a pokol bugyrába, amiben már nem volt otthonos, vagy egy órán keresztül. Láttam rajta, és meg is sajnáltam ezért. Hát, baráti gesztusból, a felszínre, kihoztam a napfénybe. Mondtam Neki, gondolkozzon el azon, amit mondtam, és érlelődjön meg benne a válasza Talán 3 órán keresztül ott voltunk, söröztünk, de már másfelé tereltem a beszélgetés fonalát, hogy oldódjon fel Magamban pedig arra gondoltam: ilyen lenne egy falkavezér, ha a problémáimmal szembesítem!?. Nem volt vetélytárs Számomra, és még Ő akar irányítani engem, sokszor Mások előtt, Másokon keresztül is... Visszatérve az útleíráshoz: León, belváros, vendéglőben egy kültéri asztal melletti széken figyeltem az utca forgatagát, sms-ezés közben Fizetés után, hátamra vettem a zsákot, és követtem a jelzéseket. Nem tértem le róla, így jutottam ki León-ból. Még jó 2 órát mentem, amíg elértem Virgen del Camino, és még negyed óra, amíg a szállást is megtaláltam. Mintha egy Remiz lett volna. Egy szintes, könnyűszerkezetes épület, de belül szépen kiépítve, tágas terekkel. Más, mint az eddigi szállások.

124 124.oldal Minden igényét kielégített az Albergue. Volt konyhája, étkezője, számítógép (1 Euró 10 perc), kifogástalanok voltak a hálók, fürdök. Modern volt minden. Kevesen voltunk. Talán, ember. Akár 100-an is elfértünk volna itt Recepciós (egy kedves fiatal lány), mondta, hogy nyáron zsúfolásig megtelik az Albergue. Keresett hely majd rákérdeztem, hogy van-e nyomtatója, mert a reptéri belépőkártyámat ki kellene nyomtatnom Fizetek is érte! Lányom, sms-ében, és -ben elküldte a Madridi repülőgépem helyfoglalásának visszaigazolását. Aranyos volt, elintézte Nekem. Ezt kell majd kinyomtatnom, az út során valahol, a visszautazásomhoz. Május 8-a, kor a Madridi T2-es terminálról. Reptéren is ki lehet nyomtatni, de az egy kicsit körülményes. Recepciós nem tudott segíteni benne, mert számítógép, és net-es eléréssel volt, de nyomtatója nem. Azt tanácsolta, hogy a közeli könyvtárban, talán lehetséges, de ig van nyitva. Akkor ¾ 6 volt. Lekéstem Róla, ezért meg sem próbáltam. Éhes voltam. Szállónak konyhája volt, teljesen felszerelkezve. Többen főztek maguknak. Pár nappal ezelőtt vettem az egyik boltban, szárított kész spagettit, paradicsomosat, két személyeset. 20 perc főzés bő vízben és kész is volt. Volt boron, és 2 db nagyméretű narancsom. Mosogatnom sem kellett, volt mosogató gépük. Ottani fizetős számítógép is szabad lett, félórai várakozás után. Megnéztem az -jeimet két hét után. Válaszoltam is rájuk. Jó volt olvasni az üzeneteket. Csak azok írtak/válaszoltak Nekem, akik figyelmesek, és érdeklődőek voltak irányomban. Jó volt olvasni az otthoniakról, közben peregtek az Eurók a perselybe. Este, amikor lefeküdtem, két későn jött Utazó is elfoglalta a szállás helyét a hálónkban. Először nem gondoltam, hogy Zarándokok. Házaspárok lehettek, vagy szórós társas kapcsolatban élők. Férfi nagyon figyelmes volt. A nőt kerekes biciklivel tolta be a háló helyiségben. Fogyatékos volt. Magamban, felnéztem Rá. Az Emberi akarat, mire képes!!! Hálóban, 7-en voltunk a 10 emeletes ágyú helyiségben. 9-kor már ágyban voltam, és nem sokkal rá, aludtam is. Városok: - Mansilla de las Mulas-nál (805 m, 1660 lakosú). - Puente Villarente-nál (809 m, 190 lakosú). - Arcahueja-nál (857 m, 200 lakosú). - León-nál (844 m, lakosú). - Virgen del Camino-nál (919 m, 4300 lakosú).

125 125.oldal Napokban (2015. október vége felé, születésnapom után): Ma összefutottam, rövid ideig, egyik ismerősömmel/barátommal jókor! -. Felhívta a figyelmemet egy pár nappal ezelőtti -emmel kapcsolatban, valamire Igaza volt. Túlléptem egy határt. Pedig, csak azt tettem NEM MENTSÉG -, amit Velem tett néhány Barátom, a lejáratásom terén; az utóbbi időben Kérdezte: Mi ez a változás Benned?, hisz nem ilyen vagy!, nem ilyennek ismerlek!. Gyerekkori, tartós barátság köt össze bennünket, és másik tinédzser kori barátom, küldte el Neki azt az sms-t, amit Célirányosan pár embernek elküldtem, a környezetünkben. Mondtam a gyerekkori barátomnak: Már meguntam a rosszindulatú játékukat, az aktuális barátok állandó kritizálását (velem sem kivételezve), a háttérben; nem szemtől szemben. Így még védekezni sem tudnak romboló hatású mások baráti kapcsolataira is, mert ha a kritikát nem licitálják túl, akkor az nem barát, és így a kritikáló érzelmeit nem úgy veszik át, ahogy az szeretné Most azt kapta tőlem a védett személy - saját eszközeivel -, amit velem és másokkal tett Közbevágva mondta: Te jobb vagy ennél!, ne tedd!, Hagyd Őket ott, ha sérelmezed szánalmas, aljas eszköz ez! Érzelemmel telítve mondtam: Ez okulás számára, és a háreme felé is. Jó másfél évvel ezelőtt már a pártoló tagoknak mondtam, hogy távolodjanak el az én kedves, jóindulatú barátom, és köztem lévő ellentéttől, mert ez csak kettőnkre tartozik, és nem Rátok, de ezt már nem tehették, mert bizonyítani kellett Nekik a hovatartozásukat Folytattam tovább a válaszomat, egy kis kitérő után: Ezzel az eszközzel járatnak le embereket/barátokat, csak azt akartam elérni, hogy érezzék át, mit éreznek azok, (átéreztem problémáikat) akiket ilyen módodon kigolyóztak a Társaságból; már mint, ezzel a módszerrel Tényleg aljas/szánalmas eszköz, nem baráti, nem a megbeszélésekhez vezető, hanem a saját: (barátomra gondolva) Én tudatom, tökéletes Énem, irányítási szándék megerősítése az elsődleges Cél (utolsóként, pont nálam akarta ez elérni? túlbecsüli önmagát, a párja is ) Bizony én is aljassá és kegyetlenné váltam, nem megalkudva, felvéve a kesztyűt, amit elém dobott, a benne lévő tulajdonságaival, cselekedeteivel Egy-egy versengés ezzel jár, ha van valaki, aki a saját érdekeit próbálja, mások elé helyezni. Folyamatosan dicsőíteni akarja magát, miközben mindenki más, csak hülye lehet Valójában, a tinédzserkori barátom elérte a célját! Megtalálta, és már nem először, azt a személyt, aki annyira hatással van Rám, hogy ezt az aljas játékok megállította, esetemben Fett volna még valaki más is, de Ő már visszhangja lett a Társaságnak, és érdekeiknek megfelelően. Eddigi önmagát, már nem adva, betokosodva Régebben még, a terelgetései eredménnyel jártak, de már Neki sem volt más lehetősége. Választani kellett Neki is, mert ha nem már belefáradt ebbe a kettőségbe. Védett férfi, és magát vezetőnek tartó barát, pedig a sarokban meghúzódva, csendben hallgatott, csak a háremét tolta maga elé, hogy megvédjék, mint már annyiszor, az összecsapásaink során Megkérdezte Tőlem a gyerekkori barátom: Mi a szándékod?, mit teszel ezután?, mi lesz Velük?...

126 126.oldal Elgondolkoztam magamban. Én is úgy gondoltam, hogy egyre aljasabb játék alakult ki ebben a kapcsolatban. Számomra ez idegen világ, Tényleg nem ilyen vagyok. Egy kis időre, belecsöppentem ebbe a világba, és átvettem néhány módszerűket, alkalmaztam is belőle néhányat, okító jelleggel (most is, de nem érezte elégedettséget, magamat is elítéltem ezért) de semmit sem tanultak belőle így láttam. Fájdalmat éltek át, de Ők úgy érezték, hogy ezt nem érdemelték meg Próbáltam, kibékíteni azokat (régi barátokat), akik megbántódva távoztak el a Társaságból. Rossz szemmel nézték, hisz Ők már úgy könyvelték el azokat, hogy már le vannak amortizálva, már nem szórakoztatóak, már nincsen hasznuk belőle Szóval elgondolkoztam, hogy Velük együtt hová süllyedtem. Ez nem az én szinten, nem az én gondolkodásmódom, életérzésem nincs már keresnivalóm itt, még akkor sem, ha sok kedves barátom van ebben a Társaságban Kicsit szomorú voltam, hogy három ember miatt, embertől is eltávolodom, eltávolodnak Tőlem. Ezt válaszoltam a gyerekkori barátomnak: Ez volt az utolsó jelzésem a célszemély- felé, abba hagytam Még egy valami van, maradt, amit nem fejeztem be, és ez az útinaplóm, amit Karácsonyig befejezek Itt leírom az úttal kapcsolatos érzéseimet, gondolataimat, és azokat, akik ezzel kapcsolatosak Kérdés: Őket is beleveszed? Válasz: Igen. Kérdés: Miért? Miért írsz Róluk is? Válasz: Már, akkor akartam írni az útról, amikor még csak tervezési szakasz volt, pár évvel előtte. Fontosnak éreztem. Én is exhibicionista vagyok. (exhibicionista: az, aki szereti a belső énjét, stílusát, minden áron megmutatni a külvilágnak) Közben az érzéseim megváltoztak, így erről fogok írni. Hisz magamnak megígértem, hogy írni fogok, és ezt is be akarom fejezni, mint annyi mást az életemben Ők meg szembesülnek ezzel Valószínűleg, fájdalmas lesz Nekik, de Ők is változtathattak volna rajta. Volt 2,5 évük rá, addig vártam türelmesen, sokszor hagyva, hogy büntessenek Kérdés: Teszel még valamit? Válasz: Már csak egyet. Miután befejeztem az útleírásomat. Karácsonyi ajándékként Nekik is elküldöm. Hisz minden évben kaptak ajándékot Tőlem, lassan 8-9 éven keresztül. Ez lesz az utolsó ajándékom Nekik Többet már nem beszéltünk a dologról, más témára terelődött a beszélgetésünk fonala. Más témák, más gondolatok kerültek előtérbe. Ezekről szívesebben beszélgettünk Mára ennyi:

127 127.oldal 17.nap ( péntek -): A leghosszabb távom volt. Ki is voltam Tőle, remegő lábbal érkeztem a szállásra. Ráadásul az utolsó 400 m, nagyon meredek emelkedő (18-20 %-os) volt. Megtett út (honnan-hová): Virgen del Camino Astorga (45,5 km) Útleírás: Reggel lélekben felkészültem, hisz elég hosszú lesz a táv. Pár dolgot magamban lerendeztem, az otthoni környezetemmel, a baráti kapcsolatok terén, hogy ez a barátság, tartós legyen., mint olyan sok gyerekkori barátaimmal. És ez, nem csak rajtam múlik. Vannak játékszabályok, amit mindenkinek be kell tartani. És ezeket közösen hozzuk meg, nem ráerőltetve a Másikra, hanem kompromisszumok révén. A folyamatot elindítottam, amit kompromisszumokkal lehet finomítani, és megbeszélésekkel. Esetemben másként nem megy. Nos, ezek voltak a lelki tényezők indulás előtt most már jöhet a 45 km A táv hosszúnak tűnik, így a gondolataimat erre kell összpontosítanom. Annak a bizonyos hármasnak, itt bennem, jól együtt kell dolgoznia, és figyelni egymásra. Reggelim az volt, amit előző nap vettem. Még nem kelt fel a nap, telihold alatt elindultam a N120-as út mentén. Pár kilométert mehettem, amikor láttam, az egyik lejtőn lefelé, azt a párt tolószékkel, akikkel együtt szálltunk meg. Valójában nem is mentek, mert a férfi futott, és tolta a kerekes széket, miközben a hölgy a kerekes bicikli kerekeit pörgette a kezével. Így mentek el mellettem, az út másik oldalán, ahol a kerékpárosok mentek. Mind a ketten 50 körüliek lehettek. A férfi jó erőben volt, talán sportolt régebben. Erős kocogással távolodtak Tőlem. Később már nem találkoztam Velük, mert talán egy másik utat választottak. Több lehetőség is volt ezen a részen. Virgen del Camino és Oncina de la Valdoncina között a távolság, 4 km volt, kb. 1 óra. Nem volt távolság. Majd jött Chozas de Abajo települése újabb 5 km-rével. Az út eléggé unalmas volt, látnivalók szempontjából, viszonylag sík terepen. Úgy gondoltam, hogy 10 kmenként pihenek fél órát. Ezt be is tartottam, így a testemet is tudtam kényeztetni, kenőccsel, masszírozással. Mind a kettő fontos volt, ezen a napon, meghálálta a testem/fizikukom Nagyjából egyenlő távolságokra voltak a települések. Chozas de Abajo után jött, Villar de Mazarife, és Villavante, majd Villavante. Hasonló települések voltak, kevés lakossal, és a települések között sík terület eközben már 25 km-t mentem. Leírva, egyszerűnek tűnik, de akkor testben és lélekben nagyon ott kellett lenni. Nem kalandozhattam el semerre. Összpontosítás és figyelem, és az energiám optimális beosztása, elmélkedtem akkor, az út alatt

128 128.oldal No még egy kicsit!, gondoltam magamba. Már kissé fáradt voltam, de nógattam magamat. A következő városka 4-5 km-re volt. Ott biztos van egy bolt, vendéglő. Majd ott megpihenek. Addig meg olyan intenzitással megyek, hogy ne terheljem túl magam A tudatom aggódó része, folyamatosan jelezte, hogy csak óvatosan. Akaratom, nem követelőzött, gyöngéden dicsérte testemet: ügyes vagy, jól csinálod. Felfedező részem, inkább befelé figyelt Kíváncsiskodott, hogy milyen tartalékokat veszek majd elő, talán még biztatót is Egyszóval, jó hármast alkottak. Nem is volt igazán problémám. Így értem el Hospital de Órbigo-t, és a 28 km-t tapostam. Itt már hosszabb időt pihentem, 6 órai gyaloglás után. Rió Orbigó folyó keresztezte a városkát; és nem messze tőle, volt egy kis tere, templommal, vendéglővel, bolttal. Teret, a Zarándokok töltötték meg. Ettek, ittak, beszélgettek. Pihenéssel töltötték el az időt. Én is így terveztem. Már nagyon ki voltam száradva, éhes is voltam. És itt minden adott volt. Város és környéke szép volt. Volt valami kellemes kisugárzása, jól éreztem magam a régi épületek falai között. Étteremben csapolt sör, és szendvics. Finom volt, egy kis időre elegendő. Szomjúságom, azonban nem csillapodott. Kis pihenés után, bementem a közeli boltba, és vásároltam pár dolgot. Azt nem tudtam, hogy Astorga-ban mi fogad. Könyvem sok érdekességet írt erről a római katonai védelmi pontról. Biztos szép lehet, ha majd sétálok a falai között. De még nem vagyok ott. Hospital de Órbigo-ban, több fél órát pihentem, befelé összpontosítva, figyelve a belső jelzéseimet másoknak különösen hangzik, de az én esetemben, fontos a test és a lélek harmóniája, a megfelelő összhang, a befelé koncentrálás, a belső folyamataim figyelése, hisz folyamatos jelzéseket ad felém, amivel foglalkozni kell. Belső jelzéseink Mindenkinél, ott vannak. Nem akarjuk (talán, nem tudjuk) ezeket észrevenni, vagy ha még is, nem tudunk mit kezdeni Vele

129 129.oldal Megérzéseink esetén is hasonló a helyzet: a belső hangok csak belső hangok maradnak, a cselekvési terveinkbe ritkán kerülnek bele Így a testemtől megkérdeztem ott belül hogy Astorgáig még 15 km, mehetünk?. Részéről minden rendben volt nem ellenkezett. Mint a képen látható, nem volt elég, azaz egy korsó sör. Hogy is szokták mondani?: porzott a vesém, így visszamentem a boltba, és vettem egy literes sör. Pihenésem során szép lassan elfogyott, így volt mit kipárologtatnom az út alatt. Elindultam úgy ¾ 2 felé. Lábam már könnyebben vette a távot. Nagy lendüleemtben a figyelmem elkalandozott, így tévedésből arra mentem, amerre a bicajosok. Páran beszélgettek előttem Astorgáról, hogy odamennek, majd felültek a bringáikra, és elindultak a városka felé Követtem Őket. Ezzel kikerültem Villares de Orbigo-t és Sanitibáñez de Valdeiglesias településeket. Közel hasonló volt a táv, de itt az országút mellet ment Santo Toribio-i elágazásig. Itt csatlakozott a két út, már mint, a Santo Toribio-i magaslati pontnál. Elágazásig még jól ment a gyaloglás, de amikor a magaslati pontra fel kellett mennem, már problémás volt. Széles földút vezetett felfelé, és egyre nehezebben ment. Itt talán, 2 km-t kellett mennem, de 3-4 alkalommal is meg kellett állnom. Izmaim gyakorta lemerevedtek. Nem csoda, 40 km környékén. Hátamon a zsákom, benne a mákom, de sajna az nem volt lyukas, így a mák sem potyogott ki az út alatt. Vigasztaltam magam, hogy teljen az időm, és közben a kilométerek. Így értem fel a magaslati pontra, ahol egy nagyméretű kőkereszt volt; magasodott ki, és uralta a környezetét. Könyv szerint: Santo Toribio az 5. században Astorga püspöke volt. A szóbeszéd szerint Toribio egy téves vád miatt kivívta a város haragját, majd elhagyta Astorgát. A magaslaton a következő felkiáltással pucolta meg a szandálját: Még az Astorgai port sem fogom magammal vinni.. Ezek után, vajon miért nevezték el ezt a magaslati pontot Santo Toribio-nak?, hisz nem kedvelték ezt az embert a helybeliek. ez a gondolat fogant meg bennem, olvasáskor.

130 130.oldal Fentről tényleg szép volt a táj. Közelben San Justo de la Vega városkája, és távolabb Astorga. Olyan közelieknek tűntek, de csalóka volt a látvány. Közben, elkezdett esni az eső. Sokan voltunk a magaslaton. Egy utolsó pihenés, gondolták sokan, köztük én is Itt találkoztam először apácákkal az út során. Szellemi fogyatékosokat kísértek az úton, és azok kísérőit. Imádkoztak a kereszt alatt, és hálát adtak a Mindenhatónak, hogy itt vannak. Jó volt nézni Őket, Ők legalább hisznek valamiben, egy nagy közösség részeseként. Apácák szeretettel vették körül Őket, és nagy-nagy türelemmel meséltek Nekik, többször megismételve a válaszaikat a fogyatékosok kérdéseire Felderítő/Felfedező is voltam, figyeltem mások érzéseit is, és a magamét is. Már csak lefelé kellett mennem. Először San Justo de la Vega településen mentem keresztül. Fájt minden tagom Itt nem volt Albergue. Már mindenki csak kóválygott, poroszkált az úton. Nekem is meg kellett állnom kis időre. Még 3 km, találgattam magamba. Sík terület. Igen, sík terület gondoltam, amikor egy vasúti átkelőhöz értem. Az út lezárva, kerítéssel; csak egy gyalogos felüljáró. Azok a lépcsők, nem volt tervbe véve Másoknak sem. Többen ácsorogtak a sorompó előtt, és az járt a fejükben, hogyan lehet megkerülni, a felüljáró lépcsőit. Beletörődtem, elindultam felfelé, vagyis kapaszkodtam a korlátba és felhúztam magamat lépcsőfokról lépcsőfokra, majd a másik oldalon lefelé menve. Az rosszabb volt. Pihennem kellett ismét. Próbáltam biztatni az izmaimat, dicsérni kitartását, és ott bent az a bizonyos hármas is nyomta belé az adrenalint. Már láttam a dombot, ahová fel kellett mennem. Ott a szállás. Délután, 6 óra is elmúlt, mikor megérkeztem. Reggel ½ 6-tól délután 6-ig tettem meg 45 km-t. 12 óra nem rossz, gondoltam magamban

131 131.oldal Most már csak pár száz méter. Apró léptekkel menni fog. Csak magad elé néz, ne felfelé!, biztattam magam. Bejött! Felértem. Szállás előtt, egy Zarándok bronz szobra. Sokan fotóztatták magukat. Egy pár hozzám jött, hogy fotózzam le Őket. Viszonzásként, engem is lefotóztak Az Albergue-t adományokkal tartották fenn. Recepción bejelentkeztem, és egy hölgy felkísért a szálláshelyemre. A másodikon volt. Három, emeletes ágy egy kis helyiségben. Bármi jó lett volna. Csak ágy legyen, és fürdési lehetőség. Konyhája nem volt, vagyis igen, de minimális felszereltséggel, külön étezővel. Itt is tisztaság volt, és különböző színűek voltak a szintek folyosói.. Szűk lépcsőn kellett felmenni. Már csak a felső ágyon volt hely. Sokan voltunk. Fürdés után, irány a város, némi pihenés után. Tele látnivalókkal a belvárosában, ahol a szállás is volt. Táv: Eddig ez volt a leghosszabb. De megígérem a testemnek, izmaimnak, hogy több ilyen nem lesz. És az ígéretet, be kell tartani! Van még 11 nap, és 270 km. Elosztva, km-eket kell csak megtennem. Az már nem gond, de a mostani táv nagyon fontos volt A városban, sétálgatás közben találtam egy Szupermarketet, és vásároltam estére, és reggelre enni, innivalót Városok: - Virgen del Camino-nál (919 m, 4300 lakosú). - Oncina de la Valdoncina-nál (865 m, kis település zarándokszálló nélkül ). - Chozas de Abajo-nál (886 m, kis település zarándokszálló nélkül). - Villar de Mazarife-nál (883 m, 450 lakosú). - Villavante-nál (840 m, kis település zarándokszálló nélkül). - Hospital de Órbigo-nál (824 m, 800 lakosú). - Villares de Orbigo-nál (834 m, 300 lakosú). - Sanitibáñez de Valdeiglesias-nál (857 m, 200 lakosú). - Santo Toribio ( m, magaslati pont San Justo de la Vega és Astorga előtt, mind a két városra rá lehet innen látni - San Justo de la Vega-nál (éhségünket, szomjunkat kielégíthetjük, szállás nincsen, még 1 óra gyaloglás -5 km- Astorgáig). - Astorga-nál (881 m, lakosú,). - Virgen del Camino és Astorga között, nincs szállás, 11 km még; így lett 45,5 km a zarándoknapom végén

132 132.oldal Emlékeimben felvillant valami, elmesélem: Egyszer, az egyik kedves Barátom - már serdőlő korunktól az -, azt mondta egy alkalommal Nekem, amikor úgy érezte, hogy másokhoz segítőkészebb vagy, mint Hozzá, ezt mondta: Én hoztalak ebbe a Társaságban, és ezért Nekem előjogaim vannak, Másokkal szemben!. Ő volt, aki elküldte, az egyik sms-emet egy közös barátunknak is, és aztán beszélt velem erről előző napi részben már leírtam Elcsodálkoztam ezen: előjogok, vajon miért gondolja ezt?, aztán egy kicsit a gondolat mögötti tartalmat kezdtem felfejteni, az okokat keresve. Itt, a megállapításokat nem írom le, csak néhány észrevételt. Igen, előjogok. Talán, azt nem érzékelte, hogy Ő Velem, sokkal többet megtehetett, mint Mások. A tartós barátságunk miatt, Nála sokkal jobban toleráltam azt, amit Ő tett/éreztetett/büntetett/mondott sokszor. Hasonló módon, mint néhány domináns személy Neki megengedtem, Másoknak már nem! Én ebben láttam az előjogait, nem másban. Ő ezeket megtehette Velem, mert a tartós barátságunk erre kötelez, de akivel nem volt ilyen hosszú távú kapcsolat, az nem! A kompenzáció szót sem szerették. Ezt magamra értettem, gyakorta. Mert olyankor hoztam szóba, amikor egy-egy határt túlléptem, Ösztön Lényként. Én is olyan vagyok, mint Mindenki más, se jobb, se rosszabb! Makacs vagyok, önfejű, túlzottan is határozott, kitartó, és nem probléma, ha egyedül kell végig vinnem az elképzeléseimet. EGOM is gyakorta előtérbe kerül, de mindig tudom, hogy ezzel kit bántok meg Vele. Tudatos tudatom mellett, jelez az Aggódó részem is, minden egyes helyzetben. Jelezve, hogy megbántottam Valakit, és így át is érzem az Ő érzéseit is, fájdalmát. De azt is tudatom Vele, hogy Engem, mivel bántott meg Eléggé, teljesítmény centrikus vagyok, amit a családom nem igazán tud követni, így sokszor egyedül mentem egy-egy hosszabb útra/túrára/bicajozásra; így számomra természetes volt, hogy ezt a figyelmességet ; bár néha Nekik, ez kellemetlen érzéssel társult, kompenzálnom kellett. Hogy mit is jelent ilyenkor a kompenzálás? Olyan közös programok, figyelmességek, ami a Társamnak fontos, és az érdeklődési területébe bele esik. Nekem is, és Neki is fontos, Társként Fontos!, ha már egy-egy határt átlépünk, ami a Másikat zavarja. Azt kompenzálni kell, és nem úgy viszonyulni hozzá, mint ahogy azt sokszor látom, tapasztalom. Azt szokták mondani, és ilyenkor az EGO a magaslatokban van: Nekem ez jár!, kiérdemeltem magamnak!, és ezzel saját magát, a Másik fölé helyezi Ez a nézőpont, sokszor olyanok nem tetszését kelti, akik vezéregyéniségnek tartják magukat. Ez a nézőpont, kibillentik Őket az Énképükből, oda a presztízsük Mások előtt. Főleg úgy, hogy ebből a nézőpontból, nem lehet engem kibillenteni, és sokszor hangoztatom a gyarló Énünk, egyes élethelyzeteiben Mára ennyi:

133 133.oldal 18.nap ( szombat -): Valami feléledt Bennem!, a mai utam végén, ahogy közeledtem felé és hagytam, hogy átvegye a tudatalattimat, tudatomat és így az érzései, az Én érzéseim voltak/lettek Szokatlan, felemelő, érzelemben gazdag érzelmi löketett kaptam Megtett út (honnan-hová): Astorga Foncebadon (25,6 km) Útleírás: Most már jönnek a hegyek, a magaslatok, a havas hegycsúcsok, a sziklák világa. Valami vonz oda, hívogat, érzem a zsigereimben Éjszaka gyorsan eltelt, jót aludtam. Mielőtt lefeküdtem, még átdörzsöltem masszíroztam a lábaimat, és be is kentem. Reggel, szintén. Kis bizsergést éreztem. Nem volt kellemetlen érzés, mintha lebegtem volna Sokszor éreztem már ilyen érzést, gyerekkoromban is, ha üzeneteket küldtem magamról, a fenti világba, energia löketek formájában, mintha egy csomag lett volna. Gondoltam, hogy Valaki csak fogadja azokat. Ilyenkor lebegek Ég és Föld között. Családom, és közeli barátaim, sokszor visszarántanak a valóba. Az utam során is többször előfordult ez. Lebegésemet a minden napi dolgok, külső hatások, megszüntették és valahol jó is ez, így. Gyakorta a Valóságban is kell élni, és elrendezni dolgokat, nem másra hagyni, hogy helyettem végezze el Reggeli után, elindultam, Többedmagammal. Át a városon. Miközben mentem az épületek között. Felfedező énem, egyre kíváncsibb lett. Este nem jártam erre, milyen szép ez a része a belvárosnak!, Nézz körül!, ne siess annyira! Vedd elő a gépedet és fotózz!. Tegnap, Felfedező énem is segített, most nem lehetek szigorú Vele, játszottam a gondolattal, és nem siettem. Meg-megállva haladtam a jelzett úton. Astorga-t elhagyva már gyorsabban haladtam.

134 134.oldal Felfedező részem jól érezte magát, az egész utam alatt. Enyhén emelkedet az út, és a hegyek körbe vettek, szikláival, dombjaival, alacsony sűrű bokraival, keskeny ösvényeivel Ezen a napon kis települések fogadnak, pár házzal, és folyamatos emelkedővel, néha lejt menettel. Astorga, 881 méter magasságban volt; és Foncebadón, 1439 méter magasságban. Ezt a színt-különbséget kellett megtenni, de nem csak nekem, hanem a Zarándok társaimnak is. Murias de Rechivaldo volt az első település 110 lakosával. Itt még volt néhány téglaház, de a többségében, helyi terméskövetből építkeztek. Lakosokkal nem találkoztam, csak egy irányba vándorló hátizsákos emberekkel. Gyorsan áthaladtam a településen. Szemem oda-vissza cikázott, itta a látnivalókat. Kezdtem a múltba vándorolni, mintha nem is a 21. században lettem volna. Kezdtek az évszázadok visszafelé peregni Következett Santa Catalina de Somoza 50 lakosával századi hangulatával, zordságával, hideg idővel. Jó, ha 7-8 C volt. Valami miatt, otthonosan éreztem magam. Mindenhol, kő, kő, és kő. Valahol rendezetten, kerítés és kőépület formájában, valahol pedig rendezetlenül, mintha a búzát szórták volna szét a mezőn, hánya- veti módon... Településen volt egy bár. Meleg volt bent, és gőzölgő kávé, és croissan illata fogadta a Vándorokat. Hívogató volt, és sokan betértek kis időre, majd dolguk végeztével tovább indultak. Én is ezt tettem. Nem bántam meg. A kávé annyira finom volt, hogy kétszer kértem belőle. Két napja már nem ittam normális kávét, csak Nescafét. Fenséges volt Amúgy, mindenhol kiváló minőséget kaptam, még a legkisebb helyeken is. Egésznap, feldobott állapotban voltam. Unokahúgom, Orsi, útra bocsátó szavai jutottak eszembe ismét, csengtek a fülembe: az érzéseidre hallgass!, és azután menj!. 28 éves létére nagyon bölcs szavak voltak, vagy inkább Valami, ott belül megszólalt Benne is, és Ő csak egy közvetítő volt? Valójában, teljesen mindegy. Megfogadtam a tanácsát, ma különösen. Éreztem, hogy ez lesz az a nap, amikor az érzéseim vezetnek majd. Akkor még nem tudtam, de tényleg így volt

135 135.oldal Érzéseim vezettek. Nos, az út idáig változatos és gyönyörű volt, nagyon tetszett Nem is tudom, valahogy zavarban vagyok, már bizonytalan vagyok, hogy az én tudatomnak volt szép, vagy valami másnak, ami bennem lakozott, és előjött rejtekéből. Vagy, Mindkettőnek egyszerre? 15 km után, El Ganso-ba értem, 40 lakosával. Gyorsan átmentem rajta, hajtott valami előre, még fáradságot sem éreztem. A friss hideg levegő cirógatta orcámat, pajkosan meg is csipkedte, kellemes érzés volt. Kezem azonban fázott, így kesztyűt kellett felvenni. Nem melegedett fel a levegő. Egyre jobban emelkedett. Aszfaltút vezetett felfelé. Nem sok fa volt, csak gyér fű, ahol juhok legeltek. Így érkeztem el Rabanal del Camino-ba. Nem sok minden volt, csak pár ház, és a település bejáratánál egy bár/bisztró. Előtte egy Rogy Vándor ült. Nekem tetszett a fogadtatásuk, vendégszerető volt, és volt benne egy kis vendégmarasztalás is, a fáradt Zarándokoknak. Itt is volt Albergue. Sokan itt maradtak.

136 136.oldal Mikor elhagytam a városkát, már 21 km-t megtettem. Sok folyadékot ittam, de alig ettem valamit. Nem is kívántam. Valami hajtott belülről előre. Itt is megszállhattam volna, de nem akartam. Ez a városka is nekem tetsző volt. Csak egy utca, pár házzal, és még is nagyon erős volt Felém a kisugárzása! Kő, Kőhátán. A lábam, szívem, Lelkem vitt előre. Előző napokon, ilyenkor már fáradt voltam, most nem. Volt bennem valami drog, amit a saját testem termelt, egy fajta adrenalin Várost elhagyva, volt még kb. 260 méter szintkülönbség, és 5,5 km, ami egyre meredekebbé vált, de vége előtt méteren keresztül. Majdnem sík terep vezetett előre. Rabanal del Camino-t elhagyva, erőteljesen kezdtem érezni egy különös érzést. Az időjárás esőre fordult, majd hirtelen, havazni kezdett, erős szél kíséretében. Az esőkabátom kapucniját is a fejemre kellett tenni. Hideg volt, de mégsem fáztam, melegség töltött el, és elkezdtek potyogni a könnyeim olyan, férfias könnyek voltak. Halkan, csendben folytak az arcomon le, és hullottak alá. Öröm könnyei voltak, és közben kaptam egy hihetetlen felemelő, csodálatos nem is tudom megfelelő szavakkal leírni!!!... Szóval, egy olyan érzést (belülről), amit talán sohasem éreztem még Mindent elsöprőt! Hol voltak már a kapcsolatok/kapcsolataim problémái, ami olyan fontosak voltak eddig. Háttérbe szorult. Már olyan messze volt minden. Csak ez az érzés volt, és semmi más. Meg is kellett állnom egy kis időre, mert a figyelmemet lekötötte. Egy pillanatra, befelé irányult minden figyelmem. Valami felvillant előttem, egy ajtó kitárult egy pillanatra, és valamit megláttatót mint a Pandóra szelencéje, de időben bezárult, hogy megvédjen Úgy éreztem, hogy az a Valami, ami bennem van, talán a Lelkem. Ez lehetett a megfelelő kifejezés, megköszönte, hogy ismét itt lehet Talán, van múltbéli kötödése, ehhez a helyhez. Valaha itt, egy nagyon fontos érzést élt át, kapott Valakitől, és ismét vissza akart jönni ide Már nem voltam fontos, eltűnt belőlem az Én központúságom, EGO-m sehol... Gondolatsorok, ami csak úgy jön belőlem, ehhez a naphoz kötődően szóval itt vagyok, megérkeztem!, mondta egy hang bennem, de jó!, és hozzá tettem: ha itt vagy, körbe vezetlek, néz körül ismét! Eső, havas eső, hódara, jólesően hűtötte, felhevült arcomat. Szememet kinyitottam, lábaim mozgásba lendültek, és már más szemmel néztem,

137 137.oldal Felfedezőként, a környezetemet, belsőmet. Új érzéseket fedeztem fel magamban, amit eddig nem tapasztaltam. Eszembe jutott egy vers, Radnóti Miklóstól: Nem tudhatom. Gyerekkoromban sok verset megtanultam, mert erős diszlexiásként, a helyesírásom, és a hangos felolvasásom az osztály előtt, gyatra volt, így a megtanult versekért 5-öst kaptam, amivel a rossz jegyeimet kijavíthattam. Magyar tanáraim, így próbáltak segíteni Nekem én meg örültem a kedvességükért, így ők sem kivételeztek velem, ez a szorgalom jutalma volt: Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország, messze ringó gyerekkorom világa. Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága s remélem, testem is majd e földbe süpped el. Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom, tudom, hogy merre mennek, kik mennek az úton, s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom Nem sokkal rá, Foncebadón-ba értem. Az első Albergue-ben szálltam meg. Fent a fotója. Kívülről rideg volt az épület, de belülről, a Vándorok/Zarándokok melegséggel töltötték fel (épületben a fűtés is ) Mikor bementem, ismét kedvesen fogadtak. Megmondták hol van a szállás, az alagsorban volt; pont olyan módon, mint az előzőekben is volt. Lépcsőn lefelé, félúton, helybeli ült egy kis helyiségben, és a munkáját végezte. Kezemben egy üveg vörösbor. Köszöntem Neki. Ő felnézet, köszönt, és amikor a bort meglátta, viccesen mondta: Nekem hoztad! Mondtam: Igen, a Tiéd!, és nyújtottam felé de aztán mosolyogva, elutasította.

138 138.oldal Megkérdeztem, megmutatva a márkáját, hogy finom?, Megnézte, majd mondta, hogy igen Aztán elfoglaltam az ágyamat. Mellettem volt két 60 körüli fin hölgy, és beszélgettek egymással. Majd szóba egyelődtünk. Mikor megkérdezték honnan jövök, és megmondtam. Megörültek. Pár évvel azelőtti emlék jött elő belőlük Mesélni kezdtek: biciklivel Balatonra kerekeztek, és pár napot ott töltöttek. Nagyon jól érezték magukat Rövid ideig beszélgettünk. Fürödni szerettem volna, aztán átöltözni. Szomjas is voltam, de a fürdés fontosabb volt. Mikor mindent befejeztem, kinyitottam a vörös bort, és a két hölgynek is töltöttem a poharukba, majd az a férfi is megjelent, aki élcelődött a borommal kapcsolatban, találkozáskor. Így őt is megkínáltam. Elfogadta, koccintottunk egyet, majd búcsúzáskor átölelt, jó utat kívánva Jó hangulat volt. Lelkemnek, vagy annak Aki bennem lakozik, ígéretet tettem idefelé. Most teljesítem. És elindultam a települést felfedezni. Körbe jártam a romos épületeket, és a környéket. Volt időm rá, és sokszor megálltam, egy-egy romos épület előtt, megnéztem innen is, onnan is Valahogy nem én irányítottam a lépteimet, úgy jártam a házak között, mintha már ismerném szegét-zugát, és tudnám, hogy ki lakott benne, pedig ez egy ismeretlen terület volt számomra.

139 139.oldal Arra gondolta, az itt létem, nem lehet véletlen. A Sor úgy irányította életemet, hogy legyen elegendő pénzem; 30 nap szabadságom, amit egybe ki tudok venni Most ezt már nem tehetném. Elegendő szabadságom van, de egyszerre kivenni azt Egy pillanatra azt éreztem, hogy a Lelkemnek is van vágya. Ide szeretett volna jönni, és úgy szerveződött a Sorsom; hogy ezt meg is tegyem, hogy elvigyem a testemben erre a helyre. Jó értelemben, hordozója lettem Neki, így teljesítve vágyát Sokat adott Nekem, amíg ide értem, gyerekkoromtól kezdve, miközben teltek az évek, és felkészített valamire Talán, egy órát is járkáltam a romok között. Mikor visszatértem, vacsoraidő volt. Már éhes lettem, és rendeltem magamnak valami finomságot, főételt (nem volt itt pellegrino menü). Már nem emlékszem mit ettem. Ez a nap nem az ennivalóról szólt, hanem egy fajta Lelki Táplálékról Valami kinyílt előttem, és közel kerültem hozzá, ebben az érzésben fürödtem Meg akartam osztani a családommal és pár barátommal az érzéseimet, így telefonáltam haza, majd üzeneteket küldtem erről a pillanatról Örültem a válaszoknak, és hogy Ők is részesei voltak benne, így távolról is. Sokszor könnyek csorogtam az arcomon halkan, méltóságteljesen az este folyamán :36 (szombat): Drága Barátnőm! Ma egy felemelő érzéssel lettem gazdagabb Már tudom, hogy a sors miért hozott ide. A lelkem régóta vágyódott ide, türelmesen várt, és rajtam keresztül teremtette meg a feltételeket és most, zsibong a lelkem, és általa én is, Felemelő érzés, és nagyon személyes. A test, a léleknek, csak egy útitárs, de megbecsült útitárs Sok Lélek gondolom segített benne, hogy a Lelkem átélje újra ezt az érzést, a Tiéd is. Köszönet Neki, Ő már tudja ezt Neked is segít, ha meghallod az üzenetét. Bízz bennem! Köszönet Mindenért Jó barát vagy. Csak néhány baráttal osztottam meg ezt az érzést, akik méltók rá. Te az vagy Puszi :12 (szombat): Drága Attilka! Sokszor eszembe jutsz, és nagyon örülök annak, hogy kiszakadsz ebből a mókuskerékből. Más szemlélet és lélek jut most neked. Ölellek, és nagyon gratulálok! Millió puszi! Köszönöm, hogy így érzel :59 (szombat): Kedves Barátnőm, nem rég érkeztem meg egy 1400 m magasban lévő településre, és itt szállok meg Felfelé menet, csodálatos felemelő érzés kerített hatalmába, ami nagyon személyes volt, testem és lelkem harmóniáját éreztem, és hihetetlen energiát, pedig 25 km-t mentem felfelé 750 m emelkedővel Most, amit írok, úgy is a helyén tudod kezelni, még akkor is, ha két lábbal a földön jársz. Az útravalód szólalt meg bennem, talán a lelked egy része, nem tudom Lelked csodálatos Puszi :31 (szombat): Örülök, ezek az élmények azok az élmények, amelyek feltöltenek és ezért volt érdemes elindulnod az úton Még sok ilyet kívánok, puszi Akkor azt hittem örökké fog tartani, és az utazásom Valós célja, ez a mai nap volt, hogy itt legyek, ezen a helyen Városok: - Astorga-nál (881 m, lakosú,). - Murias de Rechivaldo-nál (894 m, 110 lakosú). - Santa Catalina de Somoza-nál (983 m, 50 lakosú). - El Ganso-nál (1018 m, 40 lakosú). - Rabanal del Camino-nál (1162 m, 50 lakosú). - Foncebadón-nál (1439 m, 5 lakosú) az úton felfelé, erős szél, és havazás volt. Mára ennyi:

140 140.oldal 19.nap ( vasárnap -): Ürességet éreztem Magamban, mély csenddel, keresve Önmagamat Megtett út (honnan-hová): Forcebadon Ponferrada (27,2 km) Útleírás: Reggel ismét korán ébredtem ½ 6-kor. Egy kis reggeli, majd indulás világosság előtt. Hold még fent volt. Éjjel esett még hó, pár cm lehetett, és 0 C alatti hőmérséklet. A hó ropogott a talpam alatt. Tegnap, az egyik Szupermarketben, Foncebadón-ban, mai napra bevásároltam. Nem tudtam, hogy lesz-e a valahol bolt. A települést mielőtt elhagytam, még körbe tekintettem, és elindultam az előttem lévő dombot megmászni. Olyan békés és nyugodt volt minden. Hirtelen, a Hegylakó című film jutott eszembe, romos épületeivel, kietlenségével Körben, a havas hegy vonulatával. Kerestem magamban, azt az emelkedett hangulatot, ami tegnap bennem volt, de nem találtam meg. Nem volt már sehol. Visszavonult rejtekébe. Nagy volt a csend Bennem. Több mint 2 km után Cruz de Ferro-hoz értem, ahol egy vaskereszt állt, sok-sok kisebbnagyobb kövek közepén. Kőhalom lehetett, 2 m magas is. Itt megálltak a Vándorok, és újabb köveket helyeztek el a kereszt alá. Egy nagyon kedves barátnőm (régről), indulás előtt arra kért, hogy az egy kövét vigyek magammal Tőle. Amikor ideérek, akkor tegyem a kövek közé kis időre, hogy vegye át a kövek rezgését, majd az utam végeztével adjam vissza neki. Sokan szeretnek birtokolni dolgokat. Minél kultikusabb, rejtélyesebb, annál jobb. Ha igaz, a követ mondavilága, akkor sok negatív élethelyzetekkel lett gazdagabb Rendben., mondtam Neki. De ugye tudod, hogy akik arra járnak, mért teszik oda a saját kövüket? Nem azért, hogy aztán hazavigyék. Szimbolikus jelentése van. Azzal, hogy leteszik a köveiket, a terheiktől akarnak megszabadulni. A kőbe belehelyezik a gondjaikat, bajaikat,

141 141.oldal üzenetet küldenek valahová, hitük szerint, és a sorsukra hagyják. A kereszt, szimbolikusan átveszi Tőlük Ezzel megkönnyebbülhetnek Lélekben. Mintha egy fohász, ima lenne! A kövek sok bánatot, szenvedés, és talán örömöket is hordoznak. Tényleg szeretnéd azt, hogy ezt a követ visszahozzam?. Ő rám nézet, és mondta: Igen, majd ha ránézek, tudni fogom, hogy honnan való, és rád is emlékeztet. Ennyibe maradtunk. Valószínűleg, az elkövetkező időszakban, ha rám akar gondolni, akkor a követ kell előkeresni a többi kövei közül Fotó van róla, már csak össze kell hasonlítani a képpel Talán, 10 percig volt a köve, a többi kő között, majd felemeltem, és elraktam. Mikor hazaértem, visszaadtam, egy találkozás alkalmából, és Ő visszatette a többi kő közé. Azóta, a barátságunk hadilábon áll. Valahogy, attól kezdve, a problémánk egyre jobban elmélyed, sok-sok értetlenség közepette. Részemről is, részéről is! Mind a ketten megmakacsoltuk magunkat. Ha igaz az, hogy a kő átveszi az üzeneteket, és továbbítja azt; akkor ez a kő is átvett valami negatív érzést, ami aztán A hellyel kapcsolatban, van egy másik történetem is. Unokahúgomtól, kaptam egy apró követ ajándékba, amikor az El Camino-ról haza jött, és mondta nekem: vidd magaddal az útra!, ajándék volt Tőle. Kérdeztem Tőle, hogy mi csináljak majd vele. Mosolygott, és azt mondta: ha odaértél, tudni fogod, hogy mit kezdjél vele!. Amikor ideértem, sejtelmes válasza, már nem volt kérdés. Pár hónappal az indulásom előtt, olvasgattam az El Caminó-ról, és akkor megemlítették, hogy ennek a helynek, mi a sajátossága. Miután letettem a barátnőm kövét, kissé távolabb a kereszt közelébe letettem a sajátomét is. Előtte egy kicsit a kezemben tartottam, és egy csatornát nyitottam, a tudatom és kövem közte. Ezen a csatornán áramlott át, minden olyan gondolat, érzés, dilemma, ami az út során megfogalmazódott bennem. Egy kivétellel, és az a tegnap esti viharos, felfokozott érzés, ami átjárta Lényemet Hogy miért? Mert ez csak Rám, és arra tartozott, aki Bennem Él. Talán, az a Valami, egy fontos szabályt megszegett. Ne fedd fel Magadat, se a Testnek, se a Tudatának, amiben lakozol! Test csak egy hordózó, akiben benne élsz! Tanácsokat érzéseket nem adhatsz, csak szemlélő lehetsz!. Valahol ezt éreztem itt Belül, és nem akartam, hogy a szférák zenéjének része legyen Ez a környezet, amiben itt mozogtam, egy kicsit spirituális világ. Nem minden napi érzéseket élünk át. Tudatunkat szabadjára engedjük, hogy a benne rejlő bonyolult kapcsolat előtörjön, majd kiengedjük magunkból. Ennek vetülete, a heves érzelmi reakció, távol attól a helytől, ahol ezek az érzések keletkeztek, megfogantak, és a problémák forrásává váltak...

142 142.oldal Ezen köveknek is, ilyen jelentést tulajdonítanak. Hogy ebből mi igaz, és mi nem Nem tudhatom, hit kérdése. De ha valamiben nem hiszünk, az még nem azt jelenti: Nincsen, nem létezik. Ez sokszor bebizonyosodott a múltunk folyamában. Ahogy az ismereteink tágultak, bővültek; és tudósok sokasága, újabb és újabb ismeretekkel gazdagították a Társadalmunkat, úgy fejlődött az általános ismeretünk a Világunkról Antigonéból: Sok van, mi csodálatos, De az embernél nincs semmi csodálatosabb Valószínűleg ez így is van. Miközben éljük az életünket, zajlik körülöttünk az Élet, ami sokszor teszik is nekünk, de közben nem vesszük észre, hogy mások érzéseibe beletaposunk, átlépünk rajta, érzéketlenül figyeljük az eseményeket körülöttünk, vagy elhatárolódunk Tőle Én is ezt teszem, Mások is. Valahol, Mindenki ezt teszi, ha az EGO-ja uralja a cselekedeteit, és nem figyel az előjelekre Nálam is voltak ilyen pillanatok a nemes küzdelem során. Néha az EGO kihozta belőlem. Azok, akik uralkodni akartak felettem (mások felett is), és győzni akartak mindenekfelett, mindenáron Volt értelme? Még mindig olyan csodálatos az Ember?, magamat is beleértve? Nos, Cruz de Ferro, 1500 méter felett, Monte Irago hegységben, ezeket a gondolatokat hozta elő. Nem felemelő gondolatok. Talán fél órát maradtam ott. Mikor odaértem, egyedül voltam, nem is kívántam senki társaságát Mikor megláttam, hogy egyre többen jönnek, szedelőzködtem és tovább indultam. Jól esett, a hideg hegyi levegő. Kicsit eltávolodtam a gondolataimtól. Talán még is, ott hagytam sok mindent a kövemben. Egy folyamatot elindítottam a problémám megoldására, és hagytam Másoknak is, hogy részesei legyenek benne, befolyásolják ezt a folyamatot, de már az én játékszabályaim szerint, pár büntetést kapva. Az a bizonyos EGO. Nagyon veszélyes, ha irányítani akar valamit/valakit Nálam Valami átvillant belőle, és kegyetlenségbe hajló volt. Sajnos, a kegyetlenség, az EGO-k oldaláról, kegyetlenséget szül, ha hagyjuk, hogy uralkodjon Felettünk. EGO-k terén: van türelmesen kiváró, és tervező; és van sebtében robbanó; és vannak olyanok, akik Másokon keresztül próbálják a Céljaikat elérni, érvényesíteni. Amikor ezek az EGO-k összecsapnak, akkor már nincsenek győztesek, csak veszteségek EGO-k nem viselik el a büntetést!, begőzölnek Tőle.

143 143.oldal Következhetett Manjarín az utamon. Már lejtőn mentem lefelé. A táj? Azt is mondhatnám, a felhők felett voltam, távol a nyüzsitől. Ridegségével elragadó fogadtatásban részesült, ahogy baktattam előre. Így értem el Magaslati pont-ot, a Monte Irago hegy tetején, 1518 magasságban. Innem már csak lejtmenet volt Ponferrada-ig. Közel, 1000 m-es szintkülönbséggel, 20 km-en keresztül. Lelkem egy darabját hagytam itt. Ha csak a fotókat nézem talán, mások is látják, hogy miért El Acebo-t, 35 lakosával, 3,5 óra, és 12 km után értem el. Azok a hagyományos kőépületek; ami, annyira jellemzőek ezen a tájon, és Riego de Ambrós (45 lakosú) is, ahogy áthaladtam rajtuk, még fél óra elteltével. Gyönyörű környezetben, nehéz emberi életek, itt lakva. Tisztelettel adózom azoknak, akik itt élnek az év minden évszakában El Acebo-ban, egy fogadónál (azaz egy volt) vettem egy bagettet, és a fogadós rábeszélt egy lepény félére, paella-t, amiben krumpli és tojás, némi fűszerrel, mint a rántotta, no és hagyma,

144 144.oldal paradicsom. Akkor készítették, még gőzölgött. Éhes voltam, és nem bántam meg hogy rábeszélt. Mikor megettem, visszamentem még egy adagért, és hozzá egy dobozos sört, pohárban, majd még egyet. Bagettet későbbre tettem félre. Teli gyomorral azért jobb gyalogolni. Néhány fotó bizonyítja a szépséget : Ilyen környezettel körülvéve haladtam Molinaseca városka felé. Itt már templom is volt, és evésre alkalmas hely. Ahogy haladtam Molinaseca felé, és Monte Irago hegység lábához értem. Lábam a lejtmenetet nehezen viselte, és az emelkedett hangulatom sem volt sehol csak valami ürességet éreztem Belül. Már nem kaptam Tőle semmit, kissé magamra maradtam. Lecsendesedett Bennem minden, pedig a táj változatos, és gyönyörű volt, de még is hiányzott valami Molinaseca-t elhagyva, az út sem lelkesített már annyira, mint az előtt Talán, az üresség Bennem!, vagy a lejtmenet!, kitudja?... Nem akartam elemezni az érzéseimet, fájdalmas lett volna a valóságra tapintani Itt már, 21 km volt a lábamban, és éreztem is. Gondoltam, pihenek egyet, és az aggódó részem is jelezte, hogy ideje megállnom. Majdnem, 6 órát gyalogoltam már. Mivel ismét szomjas lettem, ittam egy kevés sört, és a El Acebo-ban vásárolt bagettet megettem. Erőt kellett vennem magamon, hogy tovább induljak. Az autó út mellett, még 5 km-t tettem meg, na jó, vánszorogva! Így értem Ponferrada -ba, egy egyházi Albergue-ba. Ez már nagyváros volt 42 ezer lakosával. Itt szálltam meg. Tágas hálóhelyiségben, 4-en voltunk. Megérkezéskor, ágyfoglalás, fürdés, átöltözködés, és irány a város. De méter után, visszafordultam, még fotózáshoz sem volt kedvem. Az eddigi rutinom mit sem ért.

145 145.oldal Albergue-ben volt egy saját kis konyha, jól felszerelve. Bolognai spagettit főztem magamnak, zacskósat Majd hamar lefeküdtem. Reggelre majd feltöltődöm!, gondoltam magamban Telefonáltam haza. Nem voltak kegyes hazugságok, amit éreztem, azt el is mondtam. Vigasztalást kaptam, és némi kijózanítást, kedvese megfogalmazva. Pár ismerősömnek sms-t küldtem, valamelyikre meg válaszoltam :36 (vasárnap): Köszi, igen, felemelő érzés volt, de ahogy reggel, induláskor távolodtam FORCEBADONból egyre nagyobb lett bennem az üresség, és a csend, pedig a táj, változatos, és gyönyörű volt, és úgy éreztem, már nincs célom, mintha csak erre a helyre kellett volna jönnöm, Valakit/Valamit elhoznom ide, hogy szemlélődjön. A mai naphoz képest nagy a kontraszt Bocs, túl filozofikus, nem szereted Már csak 200 km Köszi, hogy írtál, jó volt megosztani Veled a tegnapot, és a mai napot is Holnap erőt veszek magamon, ma is mentem 28-at, és fáradtnak az izmaim is Puszi, Jó éjt! Rénszarvasom sztár az úton. Mindenki fűz hozzá pár kedves szót Másnap reggel a válasz, amikor a mobilomat bekapcsoltam :57 (hétfő): Folytasd csak az utad, ki tudja még mit tartogat Ma Nadal és Shari is tornát nyert. Szombathelyen jó volt, de sok a munka. Vigyázz magadra, Puszi

146 146.oldal Nyugtalan álmom volt egész éjszaka. Este kilenc körül feküdtem le, és talán hajnali 3 körül tudtam csak igazán elaludni. Folyamatosan, félálomban voltam Városok: - Foncebadón-nál (1439 m, 5 lakosú). - Cruz de Ferro (1531 m vaskereszt felhalmozott kőveken a Monte Irago hegység tetején áll ). - - Manjarín-nál (1458 m, 132 lakosú). -.Magaslati pont, a Monte Irago hegy tetején (1518 m). - El Acebo-nál (1154 m, 35 lakosú). - Riego de Ambrós-nál (945 m, 45 lakosú). - Molinaseca-nál (603 m, 600 lakosú). - Campo-nál (546 m, 60 lakosú). - Ponferrada-nál (541 m, lakosú). - Mély letargiát éreztem az út során; úgy éreztem, hogy valami ott maradt Forcebadon-ban, lelkem egy darabja?...; csak egy ürességet éreztem itt legbelül, és magányt nagy-nagy magányt, egész nap ; pedig a táj gyönyörű volt Amikor írom a sorokat (2015), peregnek az események bennem. Születésnapom van ma, 57 éves lettem. És erről eszembe jut egy másik születésnap, Társaságbéli, akivel nemigen tudtam beszélni személyesen, mindig háttérbe vonult, és Másoktól vár védelmét. Akkor írtam Neki egy születésnapi jókívánságot, helyzetképekkel Most megosztom ezt is, nevek nélkül, hogy ne legyen felismerhető, és a többiek sem, mert így nem kerülnek kellemetlen helyzetbe. Csak a szűk kisebbség ismeri fel magát Akinek írtam: szememben durcás akarnok, és egyben kiszolgáló is, sok-sok kedvességgel. Van benne egy olyan tulajdonság, amivel megkedvelteti magát, és észrevétlenül rabszolgává teszi azt, akit kiszemel, és jönnek az igényei (mit, és hogyan tegyen, kivel és mit) Velem, nehéz dolga volt/van. Ez valahol bosszantó Számára, és Másoknak is a környezetében. Hisz védeni kell Őt azok az igények, fontosak Neki, gyenge Nő létére, de ha megbeszéltük volna, lassan 3-4 éve minden másképpen alakult volna, az EGO-k háttérbe vonulásával, kompromisszumokkal, megbeszélésekkel. Nos, ezt írtam Neki, 14 oldalon keresztül, de csak részleteket idézek belőle, mert nagyon személyes, szűk körre tartozik. Kitálalva: sértő, lesújtó, dühítő, alantas, demoralizáló, Rám nézve, és a Baráti Társaság számára is. Nem szeretném azt, hogy azok, akik már kiestek a körből, leamortizálódtak, azt mondják: Legalább Valaki, jól odamondott Nekik, helyben hagyta Őket, és közben szennyesben kotorászgassanak Az így is elég piszkos már, felzavarva az állóvizet Mag tudják miről szólt, én is; és a mögöttes tartalmát, részleteit is ismerik; hisz részesei voltunk benne, más nézőpontokból, érdekeltségi viszonyokból szemlélve azt. Ott voltunk benne, és Mi hoztuk össze, egy-egy összejövetelkor, érzések formájában, egymásra hatva

147 147.oldal Kedves 1-es(Nő)! Isten éltessen ezen a szép napon, sok boldogságot születésnapos, a naptáram jelzi egy tortával, fotókkal, talán a Tiéd is, ha a fiókod mélyéből előhúzod; és belenézel; hisz szeretetem jeléül ezért kaptad/kaptátok Karácsonykor Virtuális ajándékkal szeretnék, kedveskedni Neked, egy Lara Fabian - Je T'aime - Live Concert dallal, és a szavak szárnyán, örömérzetemet átadva (megfelelő hangerővel hallgatva az igazi!) itt elérheted: +magyar+felirattal Kívánom Neked, hogy azok a bizonyos érzések (ha meghallgatod/megnézed a koncert részletét, megérintenek), szóval ezek az érzések úgy hömpölyögjenek Feléd, a szűkebb-tágabb környezetedből, mint ahogy Lara Fabiant, a közönsége által; miközben meghatottsággal vette ezt a fajta szeretetet Tőlük. Körül vette, ringatta; ott legbelül valamit megérintett; és elérzékenyülve, szemének tükrében valami felelevenedett, egy fontos érzés, mindent elsöprő érzés Meghatott, amit láttam/átéreztem; a nagyrészt, női lelkemet, örömérzet átvevő Vámpírságomat Felemelő volt, amikor átéreztem az énekes érzéseit, akkor és ott (nem férfi tulajdonság! de nem izgat, szeretem az érzéseket kimutatni, mert az érzéseinktől vagyunk emberiek, igazán hús-vér EMBEREK ) Nagyon széles az érzelmi skálám, és az átvevő/átérző képességem. A legapróbb érzésekre, érzelmi változásra is fogékony vagyok És ez a dal/előadás megbabonázott (40-50 ezer ember együttes éneklése, eggyé válása). Mint, az a másik dal, ennek ellentettje, de már az örök magány hangjával/sikolyával, amit a hétköznapokkor szoktam hallgatni. Olykor-olykor elővenni, ha többre tartom magam Másoknál (de kevesebb sem vagyok!), és helyre tesz a mondanivalója Villon csodálatos nyelvezetével (Faludi fordításával ), és Hobo előadásával, Haláltánc balladája címmel elérhetősége: Azért jók az élő koncertek, mert akkor mindent hátradobhatunk 3-as(nő), és 2-es(nő) is ezt teszi. Vagyis, 2-es(nő) már nem!, csak szeretné Mert folyamatosan a Te érzéseidre kell figyelnie, bárhol is vagytok, és közben elmennek mellette Mások érzései, pedig 3-as(nő) érzéseivel többre menne, sokszor - mint 13-as(férfi), és 12-es(férfi) idejében -, de ebben a Társaságban ezt a szerepet osztották le Neki, ezt kell játszania, mosolyogva, megértően, beletörődve, alkalmazkodva. Koncertről (folytatva): és csak élvezhetjük a Felénk áradó érzéseket, ami felemelő hullámokat kelt Bennünk. Felerősít valamit Bennünk, magával ragad, sodor Mások felé, összeolvadva; miközben át akarjuk adni saját érzéseinket, és beleolvadni Mások érzéseibe, hogy ezzel Mások is részesei legyenek az Érzéseinknek Most ezt teszem Veled. Átadok valamit ezekből Csak közvetítő vagyok, semmi más Hogy mi a jó benne? Csak egy-egy pillanatot, és annak pozitív érzéseit lehet/érdemes meg fogni, majd elraktározni Magunkba. Mert az, a természetéből adódóan mulandó Bennem sok ilyen felemelő pillanat van, és sokszor azokból élek, ezért vagyok vidám, önfeledt, mindig tetrekész és nyitott Mindenre és Mindenkire Talán, ezért nem lehet engem irányítani, ketrecbe zárni külső szabályokkal, csak finoman terelgetni, ahogy ezt 5-ös(nő), 2-es(nő), és 6-os(nő) tette Velem

148 148.oldal De ehhez az kell, hogy olyan dolgokat kapjak, ami Számomra is fontosak. Sokszor ezt meg is kaptam, szerencsére. Nem olyan formában, ahogy a képzeletedben VAN, pár Hölggyel kapcsolatban, mert mindig Nőkről van szó az esetemben, érzések terén, ez a mozgató rúgom Szabadság vágyam mást nem enged meg csak érzésekkel lehet megfogni ideig-óráig, mint ahogy ez a dal is tette Velem, ráhangolódva, átvéve a tömeg, hömpölygő hullámzását/énekét, ez irányú érzéseit Vágyaink, mindig többet akarnak, mint amit egy ember/társ/barát adni tudna, de ezt már Te is tudod, csak így még nem fogalmazódott meg Benned ezért fontosak a Kapcsolataink, Nekem is, Neked is. Abban leszünk teljesek. Ezen kapcsolatok jellege Nálad is, Nálam is más alapokon fekszik, más az érzülete, gondolatvilága, lelkülete Szabadságvágy: (Ha valaki forgószél ). A forgószelet sem lehet kordában tartanim, csak táncolni vele, élvezni a szeszélyét, és követni játékosságát mint ahogy 2-es(nő) is önfeledten táncolt szabadság madaraként, jó pár évvel azelőttig - (A Győzedelmet Uraló Szél).... Lehet, hogy Benned IS létezik ez a tulajdonság, de nagyon mélyen el van rejtve, nehezen hozható elő. 2-es(nő)-ben is egyre ritkában látom már azt a Tűzet, ami akkor volt Benne mert saját pillanatnyi érzései helyett mások érzései terhelik, már ritkán önfeledt, szabad akaratú. Mások érzéseit kell követni, és magáénak vallani; közben nem tud, Forgószélként, Tűzeslóként kiteljesedni.. torta effektus : amikor mindenki azt tesz bele, amit magával hozott, de ha már beleszólnak, hogy mit tegyél bele. Ez pedig romboló, mert így a szabad mozgástér Mindenki számára megszűnt, irányítottá vált. Nem hiszem azt, hogy ezt nem láttad előre, és nem érzékeled a változás okát, hisz Ti generáltátok Persze, egyszerűbb a Lelkülete, ha van egy személy (ÉN), akire mind ezt rá lehet fogni!, mint feszültségforrás, és így a figyelem rám irányult, és nem Rátok, most már Rátok is. Ez van!, ezt tettem! De ez nézőpont kérdése. Kinek mi az érdeke, hogy a Társaság, és benne a kapcsolatok milyen irányba menjenek tovább: befogadóként, ha új tagok jönnek a Ti szórakoztatásotokra; vagy kirekesztőként, ha valaki nem ért egyet néhány dologgal, és a véleményét sajátosan el is mondja/leírja Nektek. 13-as(férfi) már kevés Nekünk, Szerinted (mondtad Nekem). De ezt, mások esetében is így érzem/éreztem, aki kínos Számotokra!, majd kilökődtek a rostán Már csak az a kérdés, hogy ez a Ti Társaságotok; vagy Mindenki Társasága, egyenlő jogokkal. Most, kényszer pályákon vannak. Senki sem adhat szívességet a Másiknak, mert folyamatos bírálat a része (egyben az intrika eszközei is), nem a Másiktól; hanem Tőletek (Miért Ő?, amikor én még nem kaptam ilyen szívességet Biztos van mögötte valami, amiről Mi nem tudunk, és háttérben Másik számára kínos helyzetet generálva intrika -) Hisz azt csak én adhatom meg Neki, vagy csak rajtam keresztül Másoknak így már nincs köze hozzá, csak Nekem Kemény szavak, de IGAZAK!, az én nézőpontomból.

149 149.oldal Most Rólad, 7-esről(férfi), és egy ici-picit 3-asról(nő) van szó, hisz 3-as(nő) gyakorta a hátteret adja a bulikhoz, Nektek is, Ő ezen a téren szolgáltató, és kedves Tőle, hogy ezt teszi.., Ő mindig befogadó, és nem zavarja, ha más nézetek is vannak, mert ez is egy alkalom arra, hogy jó értelemben vitázzunk ; és a véleményét elmondja, a saját érzéseit is megossza Velünk, és ez JÓ, még ha sokszor nem is értesz egyet Vele, vagy mások Mi is sokat vitatkoztunk egymással.... Hát IGEN, erős benned a féltékenység, mindegy hogy nő vagy férfi az illető, és ha közeledbe került a kiválasztott, egy érzelmi ketrecbe teszed (megpróbálod), és uralkodni akarsz felette, irányítani Őt, érzelmeiden keresztül Olyan anyagot fecskendezel belé az eszköztáradból, amitől bódulttá válik, és úgy érzi: ez kell Nekem, bármi is az!, miközben folyamatosan leköt a környezet figyelése, hogy mások ne kerüljenek a közelébe, nehogy kiemelje valaki onnan Sok-sok energiát lekötve Benned, és nincs ezért időd a lazulásra, az önfeledt érzések elengedésére, a találkozások során Tudod, a világot/világunkat nem meghódítani kell, hanem felfedezni Más az érzülete! Aki hódít (majd birtokol), attól fél, hogy elveszítheti azt, amit eddig magáénak tulajdonított, arra összpontosít De aki felfedező, az rácsodálkozik, annak szépségeire, nyitott és befogadóvá válik, sok-sok öröm forrásaként. Nem csodálatosabb a felfedezés érzése? 7-essel(férfi) egymásra találtatok a meghódítás téren. Ő is ilyen, de az erőszak eszközével él, és Belőled táplálkozik, kihasználva bizonyos tulajdonságaidat, kiszolgáltatottságodat. Előjönnek belőle az elvárt és hozott családi/társadalmi mintákat a nőnek csak a konyhában a helye, asszony beszéd, pipafüst, sokszor átéltem ezeket gyerekként- még tréfának is rossz, bár kényszeredetten mosolygok rajta Ő ebben hisz! De én, ezekben nem hiszek, sőt felrúgom azokat felnőttként, ha látom a kiszolgáltatottságokat a környezetemben, akár nőnél, vagy férfinál tapasztalom ezt, és ha Velem ezt meg akarják tenni, Rám erőltetve... látod, itt a mostani helyzet! Te beletörődtél, de Nekem miért kellene beletörődnöm? Ott volt a Zóna film, amit láttunk, és szomorúan mondtad Nekem kint a teraszon 3-asnál(nő): Nem tehetünk semmit sem ellene, ez egy ilyen világ! Én meg válaszoltam rá: Nem. Nem így van, minden csak Rajtunk múlik, majd jött 7-es(férfi), és a beszélgetésünknek vége szakadt. Mentegetőztél előtte, hogy miért vagy kint, és miről beszélünk Látod, ez a rettegés!, és én akkor is megsajnáltalak! Ettől Férfi a Férfi?, hogy mások félelmét kihasználja! 2-essel(nő) ezt nem lehetne megtenni, 3-assal(nő) sem. Ők, ha kell, határozottak, és kiállnak a vélt igazukért, nem bántó stílussal Nekem tetsző módon, még ha ellenem is beszélnek gyakorta. Számomra ez az Igazi NŐ, kiáll a véleménye mellett, és hangot is ad mellette, így tiszteletbe is tartom, nincs helye vitának (2-es(nő) esetében, 3-as(nő) szereti a vitákat), még akkor is, ha más véleményen vagyunk, mert Ő is tiszteletbe tartja az én véleményemet. 2-esnél(nő): Nem akarja megváltoztatni azt, nem úgy mint 7-es(férfi), vagy 3-as(nő) Te pedig, csak morogsz magadban, és a szomszédodnak mondod el a véleményedet halkan. Egyszer-egyszer kifakadsz Előttünk, de aztán elhallgatsz Tudom, az a múltadból fogantatik, és kellemetlen emlékek forrása az ellenkezés, vagy annak hiánya, pedig nem a sarokban a helyed, megrezzent verébként, amikor sas madár is lehetsz, szabadon szárnyalva De ez sokszor magánnyal is jár, ott fent..

150 150.oldal Ezt az érzést is ismerem. Néha jó, néha nem. 7-es(férfi) erőszakosan/parancsolóan, Te meg érzelmi oldalról próbálod irányítani a környezetedet 17-es(nő) is hasonló tulajdonságokkal bír, de Nála még nem alakultak ki a specialitása, nem finomodott ki az eszköztára; de ezzel nincs is semmi baj, jó fej csajszi, kedvemre való, aranyos, és még csak az oroszlánkörmeit próbálgatja Másokon. Kell majd a túléléshez ; ősi és ösztönös ez a tulajdonság! Ketten 7-essel(férfi), jó párosnak tűntök, de esetemben az sajna, kevés, mert most a barátaimról/kapcsolataimról is szó van, és ebbe a kapcsolatba nyúltatok bele. Nem lett volna szabad. Ez hiba volt! Szép lassan elfogy a talaj alattatok... Megértem, jobb azt mondani Magatoknak/Másoknak egymást erősítve-, hogy én vagyok a hibás, mint hogy bevallanátok azt, hogy valamit Ti is elhibáztatok, egy magasabb nézőpontból nézve!!! Ez elvakultság, túlzott magabiztosság Részetektől. Látod, mire jók a szavak, tudnak simogatni, ringatni, kedvedbe járni, érzelmekkel telítődni, táncolni velük, és bántani, fájdalmat okozni, kétségeket kelteni Másokban Fontos, hogy jól tudjunk a szavakkal bánni, és HITELESEK legyünk a szavak mögötti tartalomhoz, ugye? Ebben nem vagyok ügyetlen, elérem a célomat gyakorta, és nem kell az erőmet fitogtatni verekedéssel, testi erőszakkal. Ez a legintelligensebb romboló fegyver, és egyben a szeretet/szerelem/érzelem szenvedély kinyilvánításának is az eszköze No meg, a dalok ereje, érzelmi hatása amit küldtem Neked ajándékként. Nektek nincsen gyerekkorból hozott barátaitok (nem hoztatok be senkit a Társaságba, mint 3-as(nő) és 2-es(nő)), akikre számítani lehetne, csak aktuális haszonérdekelt barátok vannak, akikbe sok energiát fektettek bele sokszor hiába. Kiszámíthatóvá válsz/váltál! 7-est(férfi), már csak Miattad fogadják el, már nem a sármja miatt irányítgathat amit látsz, hallasz, mondanak Nektek, az már csak kegyes hazugság Felé, és Feléd De valójában, ezt szeretitek! Látszat a Fontos, hogy csak szépet, és jót mondjanak a szemetekbe! De Nekem az is fontos, hogy a barátaimról mit mondanak a háta mögött, mert a rosszak mellett a jót is célszerű elmondani, és nem a rosszat kihangsúlyozni, mert épp azaz érdeketek Sokszor hallottam: nem Nekem kell Vele élni!, de Ki, Mit Választ, a szerint Él Tudom, sok dolgot fel kell vállalnunk a Társunk miatt (Magunk miatt is), ami számunkra kellemetlen, nem tetsző, de ezzel egy kis életteret kap/adunk a Másiknak, amiben otthonosan mozoghat. Így kompromisszumot kötünk, hogy az életünk elviselhetőbb legyen, megértem a helyzetedet! 5-ös(nő) is ezért engedékeny velem, így mindkettőnk élete egyszerűbb, és gördülékenyebb. Hálás is vagyok érte, Igaz Társ. Nem birtokol, hát kedvében járok, kompenzálok. Szerencsés vagyok! 8-as(férfi) párja is ilyen. Nálam nincsenek kegyes hazugságok. Őszinte a rajongásom, szeretetem, és a bírálatom is. Mind ez, személyre szabott, hisz különbözőek vagyunk. Mindenkinek vannak gyenge pontjai! Sajnos!...

151 151.oldal Emlékszel még, azokra az időkre?, mint ahogy Te is, évekkel ezelőtt a táncban, énekelve oldódtál fel, Másokkal együtt hol vannak már ezek a pillanatok?, ki rontotta el azokat, a túlzó vágyaikkal?.... Idővel sok lettem Számotokra - egy gombóc a torkotokon. Se lenyelni, se kiköpni nem tudjátok, pedig csak élveznetek kellene az együttlétet, fenntartások nélkül; nem kirekesztően, Sokat beszéltem a forrásról, ahonnan miden kiindult, a kezdetektől, ahonnan az események láncolata megindult Te vagy az igazi forrás 7-essel(férfi) (okokat ismeritek, csak most még hozzá tettem néhány adalékot, talán kicsit rendezve is ) Így Ti vagytok a célpontjaim, nem 3-as(nő), 2-es(nő), vagy 14-es(férfi). 1-es(nő), Tisztul a kép? A barátaimról nem szoktam lemondani, ragaszkodom hozzájuk, és azt nem szeretném, hogy a barátaim másokon keresztül legyenek a barátaim, akár Rajtatok keresztül. Ez ellen mindig teszek, és tenni is fogok, majd meglátod, még ha ellenem is hangolják azokat, így csak érdekesebb a játék, hisz ezzel nő a mozgásterem mint egy sakkjáték, kiszámítva mások lépéseit, már jóval a lépéseik előtt (kissé irányítva azokat), mindegy hogy mit lépnek, van már előre válasz rá, és a következő lépésekre is Sakkjáték: egy történet hozzá. Gyerekkoromban egy játékot találtam ki magamnak. Akkor tájt sok minden történt velem/velünk/családdal, és korán felnőtté váltam. A játék neve: Mi lenne, ha, és számtalan élethelyzetet találtam ki a legjobbtól a legrosszabbig, amire megoldást kellett keresnem (belső késztetés), és lépésről lépésre elemeztem, eljátszottam a gondolattal, mit tennék akkor, ha ez vagy az bekövetkezne, és mi lenne a következő lépés azután, meg azután, és így tovább, nagyon sok variációval minden egyes élethelyzetben 14 éves voltam akkor. és az életemet eszerint próbáltam/kezdtem felépíteni, érzésektől vezérelve barátaimat, kedveseimet, szerelmeimet beleépíteni, megismerve tulajdonságaikat, erősségűket, gyengeségüket, vágyaikat, és jól érezni magunkat KÖZÖSEN. Közben tanultam, hogy a világunkat is jobban megismerjem, amiben élünk, (politika, gazdaság, vezetési irányzatok, aktuális technikák, számítástechnika, emberi lélektan, hit világa, természet, köztük lévő lehetséges kapcsolatok). Több mint 23 éven keresztül, 41 éves koromig, hogy a világunk/társadalmunk/kicsiny közösségünk mozgató rugóit jobban megismerjem, és a mélyben rejlő okokat feltárjam; de ezzel nem vezetni, irányítani, uralkodni akartam Másokon. Jobb együtt élni társként a környezetemmel, mint folyamatosan irányítani Valakit, csak azért, hogy ezzel a vágyaimat/egómat kielégítsem. Jobb mások érzéseiben feloldódni Nos, én akkor szólók bele!, ha a baráti kapcsolataimat veszélyeztetve érzem! Most, 3-as(nő) esetében, és 2-esnél(nő) 4-es(nő) már kikerült a köreitekből, így az nincs veszélyeztetve, de mondhatnám 14-est(férfi), 9-est(férfi), és 8-ast(férfi) is ebből a körből, barátként Miközben tanultam, barátságok (tartós), házasság, gyerekek születtek, és ahogy segítetek Nekem, úgy segítettem Nekik (sokszor megelőztem a segítségüket), figyelve Rájuk, átvenni örömeiket; és reménykedtem, hogy Ők is bontatlanul átvegyék az enyémet is, és együtt tudjunk majd örülni Így teltek el az évek körülöttem. Ez egy fajta tudatosságot alakított ki bennem ben találkoztam Veletek és élveztem azt a nagy Társaságot, Veletek együtt, de a kitalált gyerekkori játékom Bennem volt, maradt, finomodott az elemzés oldaláról (tanulásaim, iskolák, tapasztalatok): Mi lenne, ha, és a kialakult problémákra próbáltam olyan megoldást találni, ami Mindenki számára a legkevesebb fájdalommal jár, közben telt az idő

152 152.oldal Nem hallgattatok meg. Sőt, még beszélni sem akartatok Velem/Róla, a jelzéseim ellenére sem Így idáig jutottunk, sajna. Lassan 4 éve kezdődött el, idáig jutva Szóval, a hiányérzet sok csapattársban ott van. Hisz most már nem barátok, Ők is csak kiszolgálókká váltak csak érzetek, és emlékek formájában léteznek Sokakban a múlt, Így 9-es(nő) is bizonytalan már, és 8-as(nő) is (már sok mindent átéltek és tapasztaltak, lassan a kegyes hazugságok is háttérbe kerülnek Náluk is, átláthatókká válnak azok) Kedvelem Őket, jó Haverok/Barátok, rosszindulat nem található Bennük, nagy a szívük, és tiszta lélekkel bírnak Nálam: az emlékeim tárházába, becsben őrzöm a sok szép pillanatot Aztán néha kiveszem, féltve leporolgatom, és táncolok velük, érezve lüktetésüket, szenvedélyüket, mint ahogy ez a dal (Lara) is lüktet Bennem, mozgásra, érzelmek előhozására késztet, szenvedélyessé tesz, lüktet Bennem valami: egy apró szenvedély, ami a dal végére kiteljesedik, önálló életet kezd élni, mint a hallgatóságban is, a koncert alatt, Bár Te csak felesleges, NEMtetsző szavaknak gondolod a leírtakat, mert a dicshimnuszok nem Feléd, és 3-as(nő) felé irányulnak (most ez az üzenetem Igen), és nem 7-esnek(férfi) udvarolok ezzel. Nagyon szereti, ha zsongnak körülötte, lesik a szavait! Egy férfi NE udvaroljon egy másik férfinek, ez csak a Nők felé egy kiváltság Tőlünk, Ők Mindig megérdemlik, mert Ők a NŐK, se nem jók, se nem rosszak, mindig kedvünkre valók, és kiteljesülünk Bennük, a szó átvitt és mindennapi értelmében, most a szex is ide tartozik. FONTOS, ha azok egyben Társak is! Ha érzéseket adunk át Másoknak (nem silány megfogalmazással), azzal a Másik is gazdagabb lesz Hidd el, tetszeni fog ez a dal, az előadás, és ami ott és akkor a levegőben volt! A Szeretet befészkeli magát a Tudatunkba, és keresi helyét Bennünk Talán olyan, mint egy kakukkfióka, van képessége arra, hogy a rossz érzéseket kilöki, és a helyére telepszik, jó és felemelő érzések formájában, elringatva, megnyugtatva Minket, megtisztulunk általa, és a világunkat szépnek tapasztaljuk/látjuk akkor Érzed, a dalban ezt az erőt ez az érzet mindig jobb, mint egy háborús övezet, ami kialakulhat, az emberek önzése miatt, a hatalom, és birtoklás hátterében, a gyűlölet, és tehetetlenség talaján Érzed a dal erejét, ahogy masszírozza, simogatja a Lelkünket, Tudatunkat. Ugye milyen jó érzés? Nekem az, ha csak erre az egy érzésre koncentrálok, és ahogy a tömeg is átveszi azt, kiköveteli az énekestől/előadódtól/érzések átadójától, ami legbelül Bennük is megtalálható, vágyódunk rá. Ő átveszi a Mi érzéseinket akkor és ott -, és magáévá is teszi, őszintén, tele szenvedéllyel 2-esnek(nő) is találtam egy dal, amit elküldtem szülinapjára szerintem, az érzéseinek visszhangja, ami nekem is tetsző, és igaz, én is így gondolom, és érzem. Lara Dala pedig, a Te visszhangod (az enyém is valahol ), így érzem! Ez NEM, a mindennapok dala, erre vágyunk Mindannyian ott legbelül, és ritkán kapjuk meg, sajnos Jó lenne, ha sok ilyen érzést élnél át, ezt kívánom Neked az ünnepnapokkor mindenkép! De ez rajtad is múlik, hogy ebből a komplex világból, mit veszel át, önzetlenül, örömmel elfogadva, a szeretett hullámain keresztül, még akkor is, ha AZ, nem annak tűnik Neked, mert a szűrőid mást jeleznek. Nem vagyunk egyformák, szerencsére. Mások az irányultságaink, látásmódunk. Sok féle szűrő létezik; de AZ, attól még jó lehet a Másiknak (tiszteletben tartva azt), hisz sokan élünk még ebben a világban, közel Egymáshoz szeretetre vágyva, akkor miért ne adnánk meg

153 153.oldal Nekik is ezt az érzést?!, hisz nem kerül semmibe Részünkről, csak egy kis lemondás a veszteség, Mindegyikünk részéről... Ezzel sok olyan érzést tudunk átvenni Tőlük, nem kiforgatva, hanem az együttes érzetett átvéve, ami felemelhet Bennünket, és örömünkre szolgál, hisz az, az Ő öröme is. Kaptam már sok ilyet, jó érzés volt! Ez a levelem is csak, egy, egyoldalú üzenet lesz. Benned fog csengeni, lenyomatként Ritkán kapsz ilyen levelet ugye?, tele szenvedéllyel, érzelmi megnyilvánulásokkal (egy férfi gondolataival, szokatlan stílusban, hisz a férfiak többsége prűd/álszent ezen a téren is!) Én NEM ilyen vagyok, nyíltan vállalom, és mások előtt beszélek róla Kérdezted, egy túránál: írok-e? Nos, írok. Már, jó pár ezer oldal a hátam mögött van tele-tele érzéssel, mélyen szántó gondolatokkal, kétségekkel, örömökkel, rácsodálkozással a világra. Miközben nem vetem meg az Élet szépségeit/örömeit (hedonista vagyok én is!), sokszor gátlástalanul, de mindig vállalva a következményeit, nem becsapva senkit, nem elmenekülve Mások mögé de ezt tapasztaltad Te is, amikor még kedveltél. És most is, amikor menekülsz a kínos beszélgetések elől gátként, 7-es(férfi) távol tartva Tőlem: Mi közöd a 1-eshez(nő)! düh-el, parancsolóan -, amikor valaki közel kerül hozzád érzelmileg, mint 13-as(férfi). De megértelek: ott a félsz, a tehetetlenség érzése, a megalázottságé, a megnemértettségé. Persze, a jobbító szándékod is ott van hogy Neked mi a jó, és talán másoknak is az a jó ha NEM: marad a rosta. Hisz most Rólad van szó, és nem mások lejáratásáról, hozzájuk fűződő negatív érzéseidről/benyomásaidról, eltávolításáról Mások segítségével, ráhangolva Azokat... És hogy miért hoztam elő 2-est(nő) és 4-est(nő) a levelemben, oly részletesen? Nos, mert 2-es(nő) esetében, 4-es(nő) volt az aduászod Velem kapcsolatban, kis mértékben 3-asnál(nő) is, féltékenységet gerjesztve Bennük. De 3-as(nő) esetében 2-es(nő) volt az első, bizonyos ráutaló célzásokkal, mindig a megfelelő időben, mert Te meg ehhez értesz igazán ; közel éves tapasztalatodat latba véve Ez dicséret, nem bírálat!, hisz Neked is sok mindent túl kellett élned. Ez a védekező mechanizmusod, így működik kifelé... Mint mondtam egyszer Neked: alapjában, nincsenek se jó, se rossz tulajdonságok ha valamit el tudsz velük érni, az számodra jó tulajdonság, míg a károsultak rossznak tartják azt Nem szoktam ítélkezni, csak véleményezek mert a világunkat színesnek szeretem látni, és egy ilyen világban szeretnék élni. Akkor miért ítéljek el olyan dolgokat, amit mások fontosnak tartanak?, és emellett viszonylagosan, békességben együtt tudunk élni (mások véleményével is, meghagyva olyannak amilyenek), kompromisszumokkal Volt időm, beszélgetésünk helyett, Rád gondolva, eltöprengeni,... Kettőnkről: Itt, két nézőpont/szemlélet csap össze, és ezen keresztül próbálunk hatni a Másikra; mi csak ennek képviselői vagyunk a tulajdonságaink révén Mind a ketten szervezünk, SZOLGÁLTATUNK (ha hagyják) azoknak, akiket kedvelünk.

154 154.oldal Számomra érthetetlen a vetélkedésed ezen a téren, lelkületem nem ilyen! A szolgáltatásaim hasonlóak a barátsághoz, két ember között kötetik, másnak nincsen beleszólása (vagy elfogadja, vagy nem és senki sem szólhat bele a döntésébe, még nyomás gyakorlással sem, és nem szólhat bele abba sem, kinek mit adok, vagy nem adok. 3-as(nő) is mostanában beleszól jó tanítványod lett. Régebben nem tette. Ti a 7-essel(férfi) ezt teszitek! Barátságok meg akkor lesznek hosszútáviak, ha Mások tökéletlenségeit is természetesnek vesszük, humorosan vesszük fel, és nem rivalizálunk egymással. Kiemelve a tökéletlenségeinket mások előtt, elítélően. Mint ahogy ezt most én teszem Veletek okulásul, nevén nevezve a gyereket, ráerőltetve az akaratunkat a Másikra, akár kimondatlanul, ráutalással... Te, nagy mestere vagy ennek a fortélyos játéknak, ezt vettem észre az elmúlt évek során, akkor még csendben hallgatva, szemlélődve, hagyva, mi lesz Belőle... De ez a játék, Felém is irányult, és ez lett Belőle! Megérte Neked?, és a folytatása Forrásnak nevezem ezt. Ti vagytok a Forrás, és nem 3-as(nő), 14-es(férfi), vagy 2-es(nő) de mondhatnám 11-est(férfi), 10-est(férfi), vagy 13-ast(férfi) is. Ők sem azok Senkinek sem kell Rájuk haragudniuk, hogy a Baráti kapcsolataik jelentősen megváltoztak, 4-es(nő) is tudja ezt, és Mások is már. Részem volt Benne, töredelmesen Bevallom. Ti semmit sem láttatok előre, csak a jelenben éltetek magabiztosan, bízva a Másik erejében, védelmében, a nagy összefogásban, hisz a mag egy nagycsalád, alá-fölérendeltséggel. 2-esnek(nő) és 3-asnak(nő) semmi rosszat nem tettem. Kivéve, hogy ellenálltam azon irányításnak, ami Feléd terelgetett volna (de ez, anélkül nem megy/ment, hogy ne kapjak én is olyan dolgokat, ami nekem is fontos, mint kiszolgálónak. 3-est(nő), és 2-est(nő) imádnivaló, szeretem Őket!, és ezért mindent megteszek, hogy a baráti kapcsolatom Velük fennmaradjon, vagy Veled, vagy Nélküled. Ez csak Rajtad múlik!... Kiürült Belőlem minden mondanivalóm Irányodban, negatív értelemben, a pozitívak még NEM, a kedves szavak Feléd, és a jó tulajdonságaim szempontjából Mindenkiben ott vannak. Nincs bennem harag/düh, mint ahogy 3-as(nő) kérdezte Tőlem: miért haragszol annyira 1-esre(nő)? Ez nem az! Ha düh, és harag lenne bennem, akkor szakítanék Mindenkivel, mint 4-es(nő) és 11-es(férfi), most csak eltávolodtam Tőled és 7-estől(férfi), a Többiektől nem, de Te majd Tőlük próbálsz még jobban eltávolítani a háttérben... Talán, még lesznek pozitív érzületek, a múlt szép emlékeihez kapcsolhatók, mint Régen; amit Ti is gyakorta emlegettek/átéltetek Velem kapcsolatban, és a Többiek is. Nem tudni, mit hoz a jövő Számodra is, Számomra is, hisz már csak annyit adok Magamból, amennyit kapok Másoktól/Tőletek a feltöltődésemhez Ebben a Társaságban még sok szép olyan dolog/érték van, és tehetünk is Hozzá közösen, egyenrangú társként Mindannyian. Kezdett kezdetén 4-5 évig, ez volt, akkor még én is Nektek tetsző voltam, hisz Senki sem akart a Másiktól elvenni semmit (ami fontossá vált Neki idővel, szorgos hangya módján), csak hozzá tenni, hogy így érezzük jól Magunkat. Én is csak ahhoz az időszakhoz akarok visszamenni, és ez nem csak rajtam múlik.

155 155.oldal Akkor még nem volt az a szlogen, 7-estől(férfi) hallva: a többséghez kell igazodni!, vagyis csak pár emberhez igazodva nevek nélkül-, akár hányan is vagyunk/voltunk együtt NEM előnyöket szerezve vele, uralkodva Mások felett, nem csak a Saját érdekeinket követve Mindenáron (amit megszereztünk, abból már nem adunk le semmit, az a Miénk, foggal-körömmel birtokolva azt!). Ez Rám is vonatkozik!, hisz kihoztátok Belőlem, azok meg, akik haszonélvezői a szolgáltatásainknak, értetlenül/tanácstalanul nézik/szemlélik, mi zajlik a Társaságon belül, hogy miért van ez a Csete-Paté Féltékenység-birtoklás- dicsőítés-irányítás : oh, minő sajátságos emberi természet (érzések) kavalkádja, mit hoz ki Belőlünk, mennyi bajnak forrása, ha szabad teret engedünk Nekik Elgondolkodtató! Sok-sok munka egy-egy röpke önelégült pillanatért/vágyért, egy Cél beteljesülésért! Te is joggal mondhatod, és ebben igazad van, én is tapasztaltam: de hisz én is mindenkinek segítek!, de csak addig, amíg az érdekeidbe nem ütközik. Az érdekeik ellen kevesen tesznek, nem erőszakolják meg azt és ha még is, az csak azért teszik, mert rákényszerítik, nem tehet mást. Vagy azért, egy ideig, mert a szeretete erre sarkalja, hogy örömet adjon Neki, és átélje a Másik örömét; és ezzel, sajátjává is válik. De rajtad, soha sem láttam ezt (ha szerelmes vagy, akkor igen), hogy a Mások öröme, feldobna, átélnéd/eggyé válnál vele, és együtt örülnétek önfeledten gyorsan témát váltasz, és saját dolgaidat, érzéseidet kezded tovább folytatni, mert Neked ez a fontos, ebből nehezen lehet Téged kibillenteni Én is ezt tettem 7-8 évvel ezelőtt, önelégülten. 2-es(nő), és 4-es(nő) fel is hívta a figyelmemet rá, hogy nem csak Én vagyok, hanem Ők is, ha beszélgetünk Egymással, hát odafigyeltem erre, és igazuk volt Szenzációs érzés, ha eggyé tudok válni az Ő gondolataikkal, érzéseikkel, és elvisznek ezzel egy olyan világba, ami csak az Övék, és megosztják Velem bizalomból?, szeretetből?... mindegy. A lényeg az, hogy ezzel, elvarázsolnak általában a nők, nem csak 2-es(nő), 3-as(nő), 4-es(nő), 5-ös(nő), 6-os(nő). Olyan érzéseket kapok, ami a Lényük része. Ezzel színtiszta őszinte érzéseket kapok Tőlük, és így én is hasonló érzéseket adhatok át Nekik, amit elfogadnak, és nem EGYÜTÉRZÉSBŐL, irántam irányuló lojalitásból Talán, érted a lényegét, a kapcsolataim mibenlétében. A szex is fontos, de nem elsődleges a kapcsolataimban, hanem az, amit fent leírtam. És ha Valaki, ez ellen áskálódik, ellen lépéseket teszek. Kezdetben finoman, óvatosan, ami egyre erősebbé és egyre drasztikusabbá válik. Afelé, aki a forrása ennek, és nem vesz elég komolyan, mit Te vagy 7-es(férfi) rombolok és építek, senkit sem kihagyva! Ez senki másra nem irányul, csak Rátok. A Többieket Ti vontátok bele, érzelmi megfontolásból. Velük semmi bajom, sőt kedvemre valók, és szeretem is Őket. 3-as(nő) kérdezte: miért teszem?, értük, magamért, mert Ők is a barátaim, a hölgyek különösen azok. Nos, ebbe nyúltál bele és a Társaságon belül elindult a bizalmatlanság, Mindenki Mindenkit figyelve, bírálva, az ellenérzéseket előhozva, Magad javára fordítva. Csak a Mag nem kaphat bírálatot/kritikát! Hajbókolást igen, dicséretet igen, annak örültök

156 156.oldal Van egy elemzési módszer, ahol összeírják a jellemzőket: erősség, gyengeség, előnyök, hátrányok Tudod, gyengének mutatod magad, de valójában a tulajdonságaid révén nem az vagy, már kialakultak Benned azok a tevékenységek, rutinok, amivel jól tudsz lavírozni 7-es(férfi) sokkal gyengébb Nálad, még az erőszakossága ellenére is. Te a felszín alatt teszel-veszel az érdekeid szerint; míg 7-es(férfi), látható módon, előre tolva, ha kell védve Téged, lovagias férfi módján, Nekem meg EZ szerintem, tudod mi? -, az egyik Fegyverem! Ugye milyen rossz érzés a bírálat?, másoknak is az! Bírálat idején erre is gondolni kell, nem csak a saját, ÖNZŐ érdekeinkre Én is ezt tettem most ROSSZ ÉRZÉS SZÁMOMRA IS!, nem csak Neked, vagy 7-eneks(férfi), átérezve érzéseiteket Remélem, Ti is átérzitek az Én érzéseimet is!, nem leszart módon. Bocsáss meg, ezért a levelemért, érzem és tudom, hogy ez megint kellemetlenül érintett Téged, de már minden kijött belőlem, eztán több ilyen nem lesz. De azért sem, mert már az üzeneteimmel elértem a Célomat, nincs benne több. Az eszköztáram ezen részét, bezárom, mást kinyitva Amit Veled meg szerettem volna beszélni egyoldalúan -, azt leírtam, mert annyira kikívánkozott belőlem, fojtogatott belül és nem fulladtam meg Tőle, mert kijött. Te még nem tetted hozzá a Magadét, csak Másoknak panaszoltad el, Velem nem megosztva! -, Ha beszéltünk volna erről időben, akkor a Te visszajelzéseidet is hallottam volna. S a kritikám is finomodott volna az érzéseidtől, érveidtől (ez többször megtörtént 2-es(nő) és 3-as(nő) esetében nézetkülönbségek miatt). 2-esnek(nő), 3-asnak(nő), sőt 4-esnek(nő) is sok köszönet érte, rám is figyeltek, és átérzők voltak. Az érvek jelentős hatással vannak Rám is, és akkor sok Minden másképp alakult volna Kettőnk között. Most már, ezen a téren fellélegezhetsz,, vége van! Nem kell többet ezekről olvasnod, de más formában, még visszajöhet tudod, hogy ezen a téren, nagyon kreatív tudok lenni, ha a barátaimról van szó, mert számomra csak a tartós barátság jöhet szóba, ha barátommá fogadtam Őket 3-as(nő) tudja ezt, és már (remélem sokat tettem érte) 2-es(nő) is (bármit is hallasz Tőle a közeljövőben, mert a tulajdonságából adódóan átveszi a közelében levők érzéseit, tud azonosulni Vele nem úgy mint Te, 7-es(férfi), és sokszor 3-as(nő) sem, mert saját akaratotokat akarjátok Másokra erőltetni, meggyőzni az igazatokról, pedig több féle igazság létezik. 4-es(nő) távollétében, 2-esnél(nő) is megindul 4-es(nő) felé a visszarendeződés a közös programjaikkal, igen nagy örömömre. Hisz, nagyon régi baráti kapcsolat, erős kapocs, és az intrikád hálóját átszakítja majd idővel. Sajnos, ezt az érzést nem ismerheted nagyon sajnállak ezért, egy fontos érzéssel vagy szegényebb. 8-asnál(férfi), 14-esnél(férfi) is, a tartós barátságunk, természetes. Egy valamiben biztos lehetsz, én Mindig őszinte voltam Hozzád, még akkor is, ha az nem tetszett Neked. Kegyes hazugságokat távol tartom magamtól, Tőled is, és a Társaságtól is. Hányszor megfürödtetek már benne!. És látva azt, elgondolkoztam azon, hogy mi a jó benne?! Talán majd egyszer elmondjátok, elmesélitek Nekem, mit szerettek ezen, hosszú este lesz italozgatva

157 157.oldal Sok mindent nem szabad a fürdető vízzel együtt kiönteni, 3-as(nő) mondta nem rég és Nekem sem szabad ezt tennem! Pár évvel ezelőtt, a levelem írására fordított időt, fotók válogatásával töltöttem, hogy ezzel is megajándékozzalak Téged Búcsú ajándékom februárban volt. Azok az idők már elmúltak, pedig jobban szerettem azt a fajta időtöltést, gondolom Te is. De mostanában harcolunk egymás ellen a szolgáltatások terén, mintha ez üzleti tevékenység lenne, és a haszon/vetélkedés a barátok birtoklása, agymosása lenne. Kicsit szomorú vagyok emiatt Nekem nem ez a barátság, nem ilyenek a Barátok!, és azon leszek, hogy ez megváltozzon Sok Boldogságot Születésnapos, Tűzesló szülöttje, valahol mélyen elrejtve! Járjon Mindenki Kedvedben, mert aztán ismét jönnek a szürke munkával terhelt hétköznapok, Sajnos Szép Napot, jó bulizást (évadnyitó bulit, ahogy tavaly megfogalmaztad, első nekifutásra), számodra tetsző Társasággal, hisz még csak csütörtök van!, jöhet a ráhangolódás, készülődés Pusszants, Szeretettel: bizonyos érzéseket átérezve/átélve (küldött DAL ) Attila Szereplők sorszáma:( személyiségi jogok/érdekek miatt): Párok (mindig együtt jönnek - Mag): 1-es és 7-es; 3-as és 14-es Párkapcsolatban élnek, de sokszor egyedül jönnek: 8-as, 9-es,13-as, 15-ös, 18-as, 19-es, Szinglik: 2-es, 4-es, 10-es, 11-es,12-es, 16-os, 17-es, És akik kimaradtak a felsorolásból, azok csak nagyon távoli szereplők, már nem köthető a csoporthoz Pár dologban, határozott lettem, és ezt meg is osztottam néhány kedves barátommal. Tényleg azok! Kedvelem Őket, még a jelenlegi helyzetben is. A tartós barátságban benne van a nézet különbség, és a visszavonulás Mindkét oldal részéről Most ezt az üzenetemet is ide helyezem, hisz az események párhuzamosan mennek az útleírásomban. Az egyik esemény, 3 évvel ezelőtt indult el, az El Camino-val. Az út fizikai-erőnléti eseményeivel, a környezet hatásaival, mögöttes érzések, gondolatok vívódásaival. A második vonulat, ami 2,5 év elteltével történt, az események felsorolásával és az azokhoz köthető gondolatokkal Így teljes a történet, amit felnőtt mesének neveztem el. Hisz sok tekintetben, a valóság és az érzékelés, megérzés határai között imbolyog a bennem kavargó probléma megközelítése, értékelése, dokumentálás elemezése, nem szokványos módon, újszerű megközelítésekkel, sok embert dühítve, elkeserítve, tehetetlenség érzetét keltve 2015 Karácsonyáig befejezem a történek megírását. Addig még formálódik, alakulhat a történetem, hisz ez nem csak Tőlem függ. Addig Mindenkinek lehetősége van, változtatni, formálni, finomítani, a folyamat végét

158 158.oldal Valójában, Probléma megoldó vagyok, a sajátomé is Ha kell, előtérbe helyezem magam; nem várva, Senki segítségére. De amikor háttérben vagyok, akkor Mások felé, a segítőkészségem dominál, nem nézve az érdekeimet, ha olyan valakiről van szó, akik nagyon kedvelek, és szeretek. Ez az alaphelyzet Nálam. Főnix effektus akkor jön előtérbe, ha rosszindulatot érzékelek Magammal, vagy Másokkal szemben, akik közel állnak hozzám. Ilyenkor magamat is lángra lobbantom, és a környezettel együtt égek el!, ha nincs elfogadható kompromisszum Mindenki részéről. Majd újra építem a kapcsolataimat Ezért nincsenek győztesek az esetemben. Nem akarok, fölényesen, gőggel győzni; az nem boldogít, mert sok elkeserítő érzéssel jár együtt, és a győzelemmel vesztesek is vannak a porondon Nem jobb a kompromisszum? Az utóbbi napokban, hetekben, kicsit felgyorsítottam az eseményeket, ne legyen állóvíz, ne ülepedjen le pocsolyaként, az események láncolata. Lezárásom: e lesz, akkora tervezem az útleírásom végleges lezárását. Határidők mindig kellenek mert máskülönben, csak sodródnánk az idő folyamában! Még egy utolsó üzenetet küldtem néhány barátomnak, egy hihetetlen trehány munka utóélete miatt. Míg a CÉL személy mélyen hallgatott a NEM tetszésemre. Védelmezők, azonban jelezték a rosszallásukat Felém --- küldés: Szerda :26 Kedves Barátnőm! Nem reagálnék, az jeid-re, se másik Barátnőmére, se a Mag egyik Hölgyéjére Azokra már, nem is akarok! Tehetetlen nyomását érzek Felétek, mint régebben is, ha Rólam, és cselekedeteim megítéléséről volt szó... Egy Név is beszélt Velem, találkozásunk alkalmából, hisz üzentél Neki. Így megköszönhetem Neked, mások is tudnak róla. Szélesedik a kör Persze, nem ez volt a szándékod. Azt mondta: Te ennél jobb vagy, nem ilyen vagy!, ne süllyed le az Ő szintjükre! Igaza van!, a helyzet alpári, és szánalmas, mind a két oldalról, egy presztízs harc részeként, és én is beleestem ebbe Társaságiként Tudod, én is tudok lejáratni embereket, mint ahogy ezt teszi Név1 és Név2, a folyamatos kritikáikkal, önös érdekeikkel De az enyém halálos, és nem lassan ölő méreg, mint az Övék, miközben Belétek csepegtetik Hogy milyen vagyok? Erős az igazságérzetem; és azt, ki is mondom, nem csak Felétek, hanem a munkahelyemen is, máshol is. Sok féle igazság létezik, attól függően honnan nézzük, és kinek az érdekeit védjük. Név3 -mal beszéltem, és talán meg is értett valamit az indítékaimból, azzal a munkával kapcsolatban Hogy miért írok most Neked?, és nem a témáról Mert barátom vagy (annak tartalak), és nem akarok másokon keresztül az lenni! Az hogy ki kit véd, gyerekes számomra, nem méltó a régi barátságunkhoz.

159 159.oldal Máshol is vannak problémáim, amit megbeszéléssel, lerendezek. Közös előnyöket keresve, valahol középúton, és nem megfutamodva. Ez rám nem jellemző, már tudod, ha eddig nem tudtad volna. Én leválasztom, az esetemben, Név1 -t és Név2 -t Rólad. Ezt teszem Név4 nél is Nos. Egy, nem olyan régi problémámat osztom meg Veled. Munkahelyemmel kapcsolatos, hogy lásd, nem csak Köztetek vagyok ilyen, most a főnökömmel kapcsolatban volt valami hasonló, ami aztán egy megbeszéléssel, leülve, rendeződött. Így nem kivételeztem Veletek sem. Ha nem lennél barátom, nem osztanám meg Veled, sőt hidegen hagyna bármi, ami Veled kapcsolatos. Vedd ezt most bizalomnak Részemről, és okulásként is --- Kedves Főnököm keresztnév-! Személyes megbeszélést kérek Tőled, egy problémával kapcsolatban. Minap, nem rég, megnéztem a ei (péntek) szabadságom kiírását, amit én írtam ki, és láttam, hogy nincs aláírva. Ez lenne a megbeszélésem tárgya, és az ezzel kapcsolatosak a kérdéseim. Titkárnőnk írt nekem egy -t, án, hogy a Idézem: A Főnököm arról tájékoztatott, hogy szeptember 04.-ére és az október 02.-ára szóló szabadság nem biztos, hogy kiadható, mert ebben az időszakban nagyon sok mérés lesz. Nos, nekem úgy tűnt, hogy a szeptember 04-ei szabadságom, nem akadályozott semmiféle mérést, így a fenti indok nem akadályozta/okozhatta a szabadságom engedélyezését. Lehet, hogy elkerülte a figyelmedet ez a tény, és a folyamatos más jellegű aktuális munkáid háttérbe szorították, feledtették ezt a személyes kérést tőlem. Hisz előtti minden olyan munkámat leadtam, és az aktuális vizsgálatot (homlokzatot) előkészítette. Ami aztán, nem az én hibámból csúszott pár napot ös munkaütemezést is megnéztem szeptemberre, és októberre, de ott sem láttam olyan tényállást, ami akadályozta volna a szabadságot, ami bizonyos okokból nagyon fontos volt számomra. Ez az október 2-ára is igaz, ami nagyon személyes jellegű Nekem és a Feleségem számára, nem részletezve ennek tartalmát. Vezetőként és beosztottként is próbáltam a kollegáimnak (nem beosztottnak tekintve Őket) segíteni, ha valami személyes problémájuk volt. Tudván, hogy ezzel a munkahatékonyságukat és a munkahelyi közérzetüket is javíthatom. Ezt gyakorta ÖNÖS érdekből is tettem (és humánusságból), mert így el is vártam, hogy ha Rájuk szükségem van, akkor zokszó nélkül meg is tegyék a plusz munkákat, ami sokszor a tervezetten felül, előttünk állt Ezek a döntések, pozitívak voltak a Labor munkájára, és így sok nehézségen mentünk át közösen Én, a munkámhoz vagyok elsődleges lojális (mert fontos nekem), és ebből a nézőpontból, teljesen mindegy ki az aktuális munkahelyi vezetőm, ha a munkámat jól csinálom, akkor abból profitál a vállalatom, vezetőim, beosztottaim. Szerencsére, így telt el Itt az ÉMI-nél, 25 év. Mindig a munkaerőmet adtam el, és nem a Lelkemet. Azzal én rendelkezem Magánéletemben pedig, csak egyenrangú családtagok/társak/barátok/kollegák léteznek Számomra, nincs alá-fölé rendeltség, így is nevelkedtem fel, ezt láttam magam körül, ezért ez a természetes Számomra Persze, előfordulhat, hogy ez a gondolkodásmód nem Neked tetsző, vagy Másoknak. Ahol a tekintélyelvűség a honos, annak ez,

160 160.oldal furcsa/különös szemlélet, de a tekintélyt is ki kell érdemelni, az nem jön önmagától, vagy nyomás gyakorlásával. A tekintély megszerzéséhez is idő kell, sok-sok pozitív cselekedet a Közösség felé is Ebben talán egyetértünk! Problémák mindig vannak, és ez gyakorta jók, mert így a kreativitásunkat fejleszthetjük, teherbírásunk is, és új nézőpontok alakulnak ki a továbblépéshez, így az EGONKAT háttérbe kell kissé szorítani, hogy az utunkban álló akadályokon keresztül menjünk, most a munkahelyemre gondolok. Tudod, hozzászoktam ahhoz, az elmúlt hosszú évek során; hogy ha, van valami probléma Velem kapcsolatban, akkor azt személyesen mondják meg. Számomra ez a természetes, és gyorsan orvosolható. Másokhoz is így viszonyulok, ha problémák merülnek fel, optimálisan, nyitottan kezelve azt. Ezáltal kiszámítható vagyok, és ez fontos szempont a munkakapcsolatokban, a gyors eredmény eléréséhez. Problémák: Sok vezetőm volt, és nézeteltérések is voltam köztünk (felsorolások!..), amit közös gondolkodással, megbeszéléssel lehetet feloldani, és sok dolgot így már nem a presztízs oldaláról kellett megközelíteni. Vitáim is voltak, késhegyre menők is, de mindig volt egy optimális megoldás, ami a Labor érdekeit-munkáját képviselte, és nem feltétlenül egy-egy vezető presztízsét. Mert átgondolva, arra a következtetésre jutottak, hogy egy-egy nyomás hatása, az aktuális munka kárára, negatív irányba is mehet, mert pont akkor nem tud valakire számítani az Illetékes, akire éppen szüksége lenne, és így egy-egy vezető kiszolgáltatott helyzetben lesz ez által. Mert a felső vezetés számára érdektelen, hogy alsóbb szinten, milyen probléma van, Őket csak az eredményesség érdekli, az elvárt eredmény/bevétel megléte! És hogy ehhez hogy jutunk hozzá?, nos, kompromisszumokkal. Aki nyuszi, arra nyomással hat a vezető, aki meg szabad akarattal bír, azt meggyőzéssel, érvekkel lehet részben irányítani a végcél, ugyan az. Közösen lehet egy adott feladatot elvégezni, minimális ellenállás mellett, mindenkiből a legjobbat előhozni. Ez is a vezető feladata, miközben a hátát is védje, mert elég sok feladata van maga előtt, és nem mindegy hogy kire, miként támaszkodik... Tőlem nem kell félned, vezetői babérokra nem török, bennem nincsenek vezetői hajlamok. Én, azt a munkát szeretem, amit csinálok, és nem kívántam soha magasra törni. Több pénz sem motivál. Mikor laborvezető voltam, nem szívesen csináltam, és örültem, amikor Valaki más került a helyemre, mert a mérésügy területén érzem jól magam. Fizikai munkához közel áll, és jól áttekinthető, tervezhető Én, mindig a megbeszélés, az alkotó megbeszélés híve voltam, akár milyen problémáról is volt szó. Most már nincsenek a Laborban Dolly-joker emberek, akik bármikor a másik helyére léphetnek, és ez már valós problémája Labornál, a vizsgálatok oldaláról. És ha újak jönnek, 3-4 hónapig tart, amíg önállóan egy-egy feladatot el tudnak végezni, a betanulási időszak alatt A tökéletes munkakapcsolatunk érdekében kérem ezt a megbeszélést. Saját magam meditátora voltam, és vagyok, mert a munkában az összhang a legfontosabb; ez így, a leghatékonyabb Mindenki részéről. És hogy ne érezd Magad kényelmetlenül, ezért ezt az -emet csak Neked küldöm, mert csak Kettőnkre tartozik. Más vezetőimtől is ezt kértem, amikor valami nem volt felhőtlen a munkakapcsolatok terén, vagy csak megérzés volt részemről. Úgy gondolom, egy fair munkakapcsolatnak fontos eleme ez! A többit, szóban, mert az okos, értelmes, előremozdító, jövőbe tekintő megbeszélés a legfontosabb, ha rólam van szó ezt az összes vezetőm érzékelte, és valahol el is fogadták ezt (becsülték is az egyenes beszédemet), érezve valamit bennem, és ezzel hatást is gyakoroltak Rám.

161 161.oldal Kérlek, jelezd felém, hogy ez a megbeszélés (kb. 15 perc), mikor lesz alkalmas Számodra, még szeptember vége előtt. Ezeket barátilag írtam le, és nem azért hogy meghökkentselek vele, de azért elgondolkodtató is egyben Számodra. Azért küldtem most, hogy legyen időd elgondolkodni pár napot a tartalmán, ez az őszinteségem része; és talán, egy kicsit összetettebben látom a világot, mint Mások, de jó szándékkal, úgy hiszem Előre is köszönöm Üdv. Attila ---- Még beszélünk (talán évek múltán, ha a drog hatása múlik Benned), de ezt már Neked kell kezdeményezned, nem -en Ha kevés vagy, közeledj!, ha sok vagy Távolodj!, Te mondtad egyszer de ezt mostantól Magadra értsd, és ne Rám. Én ott leszek MINDIG, ha szükséged van/lesz Rám, de ismét vissza kell szerezned a bizalmamat, meg kell újból szelídítened!, Ez idővel jár idő múltával egyre több időre lesz szükséged nem automatikus, nem megy azonnal és nem Hajnin, vagy Lacin keresztül Ők már a múlt Számomra. Nem kell erre válaszolnod, nem is olvasnám el. Majd egy alkalommal szóban beszélgetünk róla. Ugye?, hogy változom, ahogy távolodok Tőled, de ezt közösen hoztuk össze Már nincs mosoly (smile) küldés a sorok között, az is a múlté Sok-sok puszi, Attila Ha már a, MAG-ból egy hölgyről volt szó születésnapi kapcsán -, akkor egy férfit is meg kell említenem, szintén a MAG-ból. Pár szót Róla is ejtenék. Kezdetben, sok problémáját megosztotta Velem, ami a Társaságon belül számára konfliktust jelentett, ez főleg a férfiakkal kapcsolatos volt. Mint lelki szemetesláda végig hallgattam, hogy oldódjon benne is a feszültség. Folyamatosan maga mellé próbált állítani, egyfajta megerősítésként. Én meg, nem akartam mellé állni, sok mindennel nem értettem egyet. Sokakat, habitusával állított félre. Egyiket a másik után, ahogy megerősödött a pozíciója. Majd, már csak én voltam számára a probléma Egy alkalommal, azt mondta Nekem: Le.sz.a.r.o.m Mások érzéseit, a Tiedet is! Elcsodálkoztam a mondaton, és magamban arra gondoltam ennyire nagy lett az önbizalma!, vagy már maga mellé állított másokat, és ettől lett az, ami?, Rutinjait alkalmazta Mások esetében. Nálam is próbálta alkalmazni, ha problémája volt Velem. Már 3 éve éreztem a változásokat, ahogy az utolsó vetélytárs távozott a Társaságból. Élvezte, hogy a régi megszokott rutinok működtek már voltak segítői, így egyre nagyobb lett az önbizalma. Lassan kezdett mindenbe beleszólni. Mit és hogyan kell csinálni; ki legyen a barátom és ki nem, választások elé állítva, és ilyenkor jöttek a pofonjaim, nem fizikálisan Én meg elmosolyogtam magamban ilyenkor. Ennyire félreismertél. Behódolás vagy menekülés?, ahogy a Többieknél tapasztaltad, mások rásegítésével!. Egy szabad akarattal bíró embertársadat akarod megfélemlíteni, befolyásolni, versenybe szállni vele?

162 162.oldal Nem olyan tulajdonságokkal bírsz, hogy versenytársnak nézzelek!, csak egy duzzogó gyereket láttam, aki akaratával, erőszakosságával akart, falkavezér lenni. Így a jelzéseimet elindítottam Felé, és a Védelmezői felé is, várva a megbeszéléseket, időt hagyva Nekik, hogy komolyan vegyenek. Nem így történt!, a versenyszellem erősebb volt Bennük; mint a kompromisszum felé hajlás, és jött a lavírozás. Így telt el 2,5-3 év, és közben a helyzet mérgesedett, egyre több kínos perceket okozva egymásnak majd a büntetések időszaka. Részemről időkorlátokkal; meddig tehetik meg büntetlenül. Mivel a megbeszélések elmaradtak, jött részemről, egy-egy , pár dolgot leírva, majd vártam. Aztán ismét időkorlát, megbeszélésre várva. Ez idő alatt hagytam, hogy büntessenek. Ez háromszor ismétlődött meg. Aztán, egy Hölgyet, majd egy Urat helyre tettem egy -lel, hisz kerülték az élő beszédet, megbeszélést a valós okokról. Az Urnak 3 tanácsot adtam (akkor még barátnak tekintettem Őt), útravalónak, különböző időpontokban, 2015 januárjától júniusig: 1. Mások érzését is vedd figyelembe, ha azt akarod, hogy a Te érzésedre is fogékonyak legyenek!, és NE sz.a.r.d le azokat, mert ha ezt megteszed (már kezdi érteni!) 2. Szülinapra: Jó kívánságaim után: most mindenki a kedvedben járhat, és el is várhatod ezt!, mert csak két nap adatik meg egy évben (szüli- névnap). A többi nap a kompromisszumok ideje Mindenkinél, legyen az társas/baráti/családi kapcsolat.. ez a 2. okulás/ajándékom Ez Rád is vonatkozik, és persze Rám is! Névnapra. Ez volt az utolsó tanácsom: Egy Barátból, NE csinálj Ellenséget Magadnak!, veszélyes a segítsége oldaláról, mert Te erre építed a napjaidat és nem szabad mindent a Nőkre hárítani: már megint a Nők!, a hibásak., mert minden Nő mögött ott van egy Férfi (vagy annak Hiánya), és fordítva is a IGAZ! Ha ellenségeddé válik egy Barátod, akkor már ismeri az összes gyenge pontodat, kiszolgáltatottá válhatsz Tanácsaimat (okulást), nem vett komolyan, sőt lekezelően poénkodott vele Másoknak, mint ahogy tette azokkal is, akik kiestek ebből a körből, hol ezért, hol azért És ez már a MAG-ra vonatkozik: Mindig könnyű okot találni arra, hogy valakit leamortizáljunk. Sokszor már az is elég, ha Valaki azt kérdi a Másoktól: Ő már kevés Nekünk, ugye?, mert már a szórakoztatás funkcióját nem tölti be közben a kérdésből, már döntés is született: - le kell váltani egy Másikra, nem kimondva, csak cselekedve Itt már ezt a szemléletet többször tapasztaltam S, kihulltak legjobbjaink a hosszú út alatt Még ez is lehetne egy mottó, a helyzetre. Kezdetben nem így volt sok-sok barát volt együtt; de mostanra Akkor még, Mindenki, Mindenki Barátja volt. De mostanra már csak haszonérdekeltek Barátai vannak, akiket bármikor eldobhatnak, ha rájuk untak, vagy ellenvéleményük van Sajnos, ezen a napom (19. nap estéig), ilyen gondolataim voltak a Barátaimmal kapcsolatban; és eközben, a NAGY ÜRESSÉG Bennem. Ezeket ötvöztem most, a 2015-ös aktuálisakkal. Ettől a naptól kezdve már, túljutottam a BARÁTI Kapcsolatok problémáján. 19 napba került, hogy mindent átgondoljak, kellő távolságból. Talán, azzal a bizonyos kövemmel (érzésekkel) együtt, Cruz de Ferro keresztjénél, letettem szimbolikusan a dilemmáimat. Így volt helyes. Innen már, más szemlélettel mentem tovább. Mára ennyi:

163 163.oldal 20.nap ( hétfő -): Innentől, a Felfedező Énem a domináns, minden más érzést elnyomott Bennem Megtett út (honnan-hová): Ponferrada Trabadelo (34,7 km) Útleírás: Reggel, amikor felébredtem, valami megváltozott bennem Már nem éreztem ürességet. És hogy miért? Álmaimban rejlik a válasz, amit sugalltak Felém Tegnap mély pontomon voltam. Korán lefeküdtem, és jöttek az álmok. Folyamatosan, az álom, és ébrenlét határán voltam. Mindig azt bizonygatták, hogy erős vagyok, és nincs félni valóm, és tényleg Miközben feküdtem az ágyban, éreztem az erőt Magamban. Az álmok Velem kapcsolatosak voltak, és ezzel az úttal. Mind-mind, megerősítő volt. Valószínűleg, ott Bent, Bennem, megérzett valamit; az Valki, aki a Társam az Életem Útján Talán, Léleknek is mondható. Egy időre, nagyon eltávolodott Tőlem, még a jelenlétét sem éreztem. Talán, gondolataiba, emlékeibe merült, felidézve a régmúltat, vagy Valahonnan fejmosást kapott, hogy miért vált láthatóvá Számomra. Miért nyitott ki egy ajtót, ahová betekintést nyertem. Talán, többet is megláttam, amit szabad lett volna, abból a világból Ezekben bizonytalan vagyok, mint örök kételkedő. Ezek, csak a hit kérdése. Ki mit tart valósnak, vagy valótlannak de attól még létezhet. Régen a Földre, azt mondták, hogy lapos, és ezt is hirdették, aki meg mást mondott, Eretnekek voltak máglyára velük! Most is a Földön, sok féle hit van Ki tudja megmondani, hogy melyik az IGAZ! Apám (evangélikus lelkész volt), azt mondta hinni kell benne, és nem szabad megkérdőjelezni a tanokat.. Keresztény hitre gondolt. De nekem hiába mondta, sok mindent megkérdőjeleztem. Valószínűleg, a kíváncsi, felfedező tudatom Tegnap és tegnap előtt, éreztem valami nagyon fontosat; saját Magam számára és megpróbálom ezt az érzést magamban olyan helyre tenni, ami elfogadható valahol. Itt most az elfogadhatón van a hangsúly. Legyen az igaz, vagy hamis Érzem, és most is megtapasztaltam (de lehet, hogy ez is a tudat játéka), hogy valami időtlen lakozik bennem, sokszor irányít, terelget, egy-egy válaszút előtt. Ezt sokan Gondviselésnek hívják. Közben Stációkon vezet keresztül, születéstől a halálig, amin keresztül kell mennem, akár tetszik Nekem, akár nem Valójában, nem tudom mi!!!, mert nehéz a természetfelettiben hinni, de nyitottnak kell lenni rá, mert az is egy lehetőség. Én is így vagyok ezzel, mert mindig bizonyságot keresek Körülöttünk lévő Nagy Igazságnak, csak a töredékét ismerjük, és fogjuk megismerni, ebben a picinyke, rövid ideig élő porhüvelyben Visszatérve az álombeli érzéseimre. Éreztette Velem, hogy nem hagyott el, sőt többen is Velem voltak akkor. Lelkekre gondolok. Úgy voltak körülöttem, mint a beteg mellett az aggódó, óvó, biztató barátok, rokonok, jó ismerősök Több barátomat, családtagomat is megéreztem mögöttük/bennük. Néhányan írtak is. jelezték felém: menj tovább, nem vagy egyedül Lánykám is írt, hogy Rólam álmodott, és szokás szerint élcelődtünk egymással Imádom. Társam, és néhány barátom, realista módon rántottak vissza a valóság talajára, ateista módon. Ott, és akkor, miért éreztem a jelenlétüket? Akik ateisták, azok egyszerűen válaszolnának erre: a tudatod abnormálisan viselkedet, kivetített valamit, amiben hinni akartál!, és a problémádat, egy másik hitvilágba helyezted; úgy, hogy Te távol kerüljél Tőle.

164 164.oldal Ezt így nem mondták Nekem Én azonban egy másik nézőpontból közelítettem meg a sajátos érzéseimet. Nos, ez sem rosszabb magyarázat; mint amit, eddig leírtam, az érzéseimről, gondolataimról Így ébredtem fel, a valóságban. Ébredéskor, Erősnek éreztem Magam, így jelezte a tudatom: már nincs baj, helyén van az eszem, és a szívem!. Közben, arra gondoltam: Lélek csak ritkán nyilatkozik meg ennyire erősen; annak, akinek a teste befogadja Őt Megnyilvánulása, az életemben csak most volt. Egy gyenge pillanatában, amikor bizonyos szabályokat megszegett. Egyszeri és felemelő érzés volt Tovább kell mennem; hisz az akaratom, Santiagot jelölte ki Célként! És, akik Rám gondoltak akkor, ott voltak álmomban sok köszönet Nekik. Most útikönyvemben kerülnek soraik, biztatásaik :57 (hétfő): Folytasd csak az utad, ki tudja, még mit tartogat Ma Nadal, és Shari is tornát nyert... Vigyázz magadra, Puszi :23 (hétfő): Szia, most valami arra ösztökélt, hogy kapcsoljam be a telefonom, és írjak Neked s lám egy üzenet várt Tőled Jó híreket küldtél, hát igen a munkád Sok-sok érzést már megosztottam Veled, és ma már ismét a régi énem vagyok Korán lefeküdtem, és álmok sokasága vett körbe, és erősített, azt nem tudom, hogy honnan jött, a tudatomtól?, lelkemtől?... Minden valóságos lett, és reggel, erősnek éreztem magam És a valóság felé lendített. Vágtam egy botot társként, mint Erdélyben. Rám köszönt, így barátok lettünk az úton, és van több kedves, szívemhez nőtt barátom, Ha csak ennyi lenne nekem, már elégedett lennék, de ezért ennél többet kaptam ma. (egy üzenetet) Jó hogy megismertelek. Már a valóság talaján vagyok Puszi :39 (hétfő): Szia Papi! Képzeld, ma veled álmodtam és szokás szerint egymást szekáltuk, vicces volt! hogy érzed magad? Már nagyon hiányzol!!! Sikerült kinyomtatni a jegyed? cupiiii :37 (hétfő): Szia Lányka, nem rég érkeztem meg Trabadelo-ba, már csak 182 km van hátra. Jól haladok Tegnap mélyponton voltam, nagy üresség volt bennem, tegnap előtt, pedig valami csodálatos érzés kerített hatalmába/megérintett. Mintha azért jöttem volna ide, hogy valamit Bennem, FORCEBADON-ba hozzak, minden olyan ismerős volt, pedig ezen a helyen most jártam először, felemelő érzés volt, még csendesen könnyeztem is Mintha, ezért kellett volna idejönnöm, aztán tegnap nagy üresség. Korán lefeküdtem, és körbe vettek az erősítő álmok, és a Tiéd is Úgy tűnik, a lelkünk szoros kapcsolatban van egymással, érzed a dolgokat, és rögtön segítesz Köszi. Ébredéskor, minden a helyére került, tele lettem erővel, és vidám voltam, ezt Neked is köszönhető, nincs távolság, térben Köztünk, Te is hiányzol. Puszi, hamar találkozunk :12 (hétfő): Szia, ismét én, ily késői órában Nos, sok tekintetben hálás vagyok Neked, az üzeneted a megfelelő pillanatban jött, valami ott benned ráérzett, Te valamire ráéreztél Apró és nagyon fontos gesztusok nekem de nem csak Te voltál így ezzel. Lányom velem álmodott az éjjel és megírta nekem. Imádom őt is Párom pedig, mint Te, a realitások talaján próbált tartani Nos, ez az igazi barátság nekem, ezzel tudok mit kezdeni, mert ez segít igazán. Köszönöm Neked, ezért vagy közeli számomra Szavaknál a tettek sokkal fontosabbak! Puszi, most egy darabig hallgatok, mert minden a helyére került.. És ez így helyes Akik fontosak voltak Nekem, azok most igazán azokká váltak, és akik nem, hát feledhetőek! Azt mondják, a sallangtól megszabadulunk Van benne valami, Nálad is így lehetett annak idején Köszi, és már tudod, hogy mit köszönök Neked. Talán, ez még nem súrolja az érzelgőség határait Puszi újból.

165 165.oldal Sok-sok töltet volt Bennem az útra, de nem csak erre a napra, hanem az összes többire is, ami még hátra van. Ma, 35 km-t kell tennem. Kell hozzá erő. Azt hiszem, érzem, lesz is Ponferrada-ból, 6 körül indultam el, még sötét volt. Szép város lehet!, gondoltam magamban; ahogy a belvároson keresztül mentem De tegnap nem volt sok kedvem, bolyongani benne. Már csak 202 km van hátra. Mintha Budapestről, Pécsre gyalogolnék. Követtem az út jelzéseit, de folyamatosan az álmaim jöttek elő, és mondanivalója, üzenete. Ki-kizökkentette a figyelmemet, így nem csoda, hogy újból elvesztettem az útirányt. Helybeliektől is érdeklődtem Mondták, hogy merre menjek. Nem csak én jártam így, ezen az úton. Egy 30 körüli srác is erre jött, később együtt mentünk tovább. Nem volt nagy kerülő. Az út párhuzamosan ment a jó úttal, csak 2 km-rel arrébb. De akkor még nem tudtuk, csak követtük a helybeliek tanácsát. Majd váratlanul előttünk volt, megnyugtató érzéssel, amikor előttünk és mögöttünk hátizsákosok Zarándokok mentek. Elváltunk egymástól.

166 166.oldal Srác egy közeli talponállóba ment enni valamit reggelire, én tovább mentem Fuentes Nuevas felé, majd tovább haladtam Camponaraya irányába. Itt már sík területen mentem. Két település között, szántóföldek, erdősávok. Valamilyen belsőhangtól indíttatva (már nem csodálkozom rajta!), bementem az erdősávban, és elkezdtem keresni egy olyan fát, ami a hátralévő utamon a Társam lesz, segít a hegy- és lent menetben, és a támaszom lehet Amikor Erdélyben túráztam, és a hegyek között csillagtúrákon vettem részt a barátaimmal már 5-6 alkalommal, mogyorófából túrabotot faragtam, másokkal együtt. Jó Barát lett, 5-6 napos túrázás során. Most is egy ilyen Barátot kerestem, aki Velem folytatja az utamat, a Célig Egy olyan fának kell lennie, amelyik Rám köszön, és én is visszaköszönök Rá, így egymásra találunk Ezzel kultikus tárgy lesz belőle. Többet jelent majd számomra, mint egy egyszerű bot, amit használat után eldobunk, mint amit a fogyasztó társadalmunk készít számunkra, majd újra termelik azt. Nos, elindultam a fák között keresve, jobbra, balra tekintve. Sok vékonyabb és vastagabb ágat láttam, de egyik sem köszöntőt így: hé, itt vagyok!, szerintem engem keresel!..., én sem érzem itt, annyira jól magam, világot szeretnék látni! Keresgéltem. Majd egy elhagyatott kerthez értem. Valaha szebb időket ért meg. Gazos volt, és elvadult. Szélén egy vastag törzsű, kiterjed lombozatú cseresznye állt. Tövében egy nyurga cseresznyefácska próbált a magasba törni, a fény felé közeledett, de az anyja, uralta a teret. Nem sok esélye volt rá, a kiemelkedésre. Éreztem, hogy világot szeretne látni. Rám köszönt, én meg felfigyeltem rám. Talán, rám vár!, gondoltam. Nem bánod meg!, suhant át bennem a gondolat. Elővettem a fűrészes késemet, és elfűrészeltem a törzsét. Pont olyan vastag volt, amilyet a tenyerem szeret. Volt ereje, jó fogása, súlya, és megfelelő volt a mérete. A tenyerembe illett. Mikor visszaértem az útra, már Barátom lett. Újabb biztonságot kaptam az úthoz. Nem bántam meg; és talán, Ő sem. Ha mélyebben kezdjük elemezni, a bot esetét, és megkérdeznénk a bot-tól, hogy mi a véleménye erről. Akkor lehet, hogy teljesen mást mondana a helyzetéről. Ilyenek vagyunk Mi Emberek. Megpróbáljuk a cselekedeteinket kedvező fényben feltüntetni, és túlmisztifikálni, hisz sok fát csak ezért vágunk ki, hogy télen meleget adjon, vagy bútort készítsenek belőle, esetleg a jövő számára szobrot, ajándékokat Valós ok nem foglalkoztatja az Emberek többségét. Természetesnek vesszük, hogy az a Mi tulajdonunk. És számomra ez a bot, érzelmileg fontos lett/volt. Azt mondják: a győztesek írják a történelmet Talán mind a ketten azok lettünk ezzel a kooperációval. Érzelem: ez az egyik fő pillérünk az Életünkben (Nálam is), ha ezzel minden rendben van, akkor boldogok lehetünk leegyszerűsítve (azért ez, összetettebb folyamat!) Ez a történet, egy IGAZ mese felnőtteknek. Mint ahogy az elején, a bevezetőben leírtam. És a mesékbe belefér, ez a fajta nézőpont is. Camponaraya-nál, kis időre megálltam pihenni, és a botommal barátkozni. Akkor már közel 11 km-t mentem. Innen Cacabelos, 6 km-re volt, változatos sík terepen. Folyók, hidak, erdősávok, ligetek, szőlő ültetvények között, mellett mentem el. Élveztem az egész napot. Sokszor hallgattam a madarak csicsergését, és botom koppanását, amint földet ért.

167 167.oldal Kellemes hangja volt. Támadó kóbor kutyák felé, tekintélyparancsoló. Sosem kellett használnom erre a célra. Kerültem Őket, és Ők is kerültek engem. Nem voltam vetélytársuk. Ha úgy adódott, inkább adtam nekik egy kis ennivalót, de bántani Őket azt NEM, szeretem az állatokat is. Nos, jó tempóban haladtam. Aggódó részem, párszor megállított, így pihentem és ettem valamit. Krémem meg, lassan elfogyott, legalább is az egyike. Apró lankák, és emelkedők voltak előttem. Ettől volt olyan színes a táj, így a lejt menetnél a botomat használtam, és a súlypontomat arra helyeztem lépésről lépésre. Könnyebb volt a gyaloglás. Meg is dicsértem a botomat. Sokat segített! Remélem, nem csalódott bennem. Cacabelos-tól a út, egy darabig, autóút mellett ment végig, majd két felé ágazott. Az egyik út Valtville de Arribe felé ment, a másik, ahol a biciklisek mentek az autóút mellett vezetetett tovább Villafrance del Bierzo-ba. Mind a két út odacsatlakozott. Én az autóút mellett mentem. Amikor ideértem már 25 km-nél tartottam, és éreztem a lábamat, de a bot csodákat tett velem. Örültem, hogy velem van.

168 168.oldal Úgy tűnik, az a bizonyos sugallat bejött, hogy ma kell keresnem egy ilyen szótlan Társak, egy jó barátot, aki végig mellettem marad. Város határában, az út mellett, volt egy idősebb helybeli, aki a kerítés mellett állt, és egy ideiglenesen tákolt asztalkán almát árusított azoknak, akik vásárolni akartak Tőle. Kissé ráncos, közép méretű, Golden almája volt. Mondta, hogy saját maga termelte, és vásároljak Nála. 3 almát 2 Euróért. Soknak találtam, de ahogy bele néztem tiszta tekintetébe, ráncos dolgos kezére, arcára úgy gondoltam: becsületes embernek látszik, és tényleg Őstermelő lehet éhes vagyok, nincs gyümölcsöm, legyen egy jó Napja!, minek alkudni, megveszem!, ládájában már kevés volt. Mikor odaadtam a pénzt, megköszönte, és jó utat kívánt, én is Neki, és tovább mentem Nem sokkal később az almákat megettem. Nem volt roppanós ; de új, életerőt kaptam Tőle, jól esett, finom volt. Talán, ez kellett éppen akkor, a jó érzetemhez Megnéztem a könyvemben, hogy Trabadelo-ig még milyen hosszú az út. Előtte még Pereje, 5 km-re. Ott is volt szálláslehetőség, nem akartam ott megszállni, és azután még 5 km a célállomásom. Még jó 3 óra. Talán, délután 5- ½ 6-ra ott is lehetek óra alatt, 37 km. Villafrance del Bierzo, 3500 lakosával elég nagyváros volt. Itt pihentem ismét. Amit hoztam magammal, azt megettem, és hozzá 2-3 dl vörösbort. Fél óra elteltével, indultam tovább. Jó kedvűen figyeltem a tájat, és emberek gesztusait, ahogy beszélgettek egymással, és a fáradó lassan araszoló Zarándokokat, így a délutáni órákban. Már ők sem voltak frissek. Pereje-t viszonylag könnyen elértem. Az utat meredek falak szegélyezték, majd onnan tovább egészen Trabadelo-ig. Itt már nagy szükségem volt a botra. Rátámaszkodva mentem a lassú, lomha emelkedőn felfelé. Cél előtt még kb. 1,5-2 km-es szakasz, ami egy ösvény volt, és a városkába torkollott. Itt az első szálláshelynél megálltam. Olyan hívogató volt, hallgattam a megérzésemre. Itt minden, a lehető legjobban alakult. Szállás kifogástalan volt 7 Euroért. Konyhája, mosógépe, kis terasza volt. Miután elvégeztem a szokásos rutinjaimat. Kicsit körbenéztem. Bolt nem volt, de volt egy benzinkútja, és ott néhány dolgot lehetet venni. Sört, bort, szendvicset. Aztán, visszaindultam a szállásra, nem

169 169.oldal volt sok látnivaló. Hazafelé menet, találkoztam egy 45 év körüli hölggyel, és egy év körüli kislánnyal. Együtt mentek, és a másik Albergue előtt megálltak. Különös látvány volt valamiért. Ez a kis lány, miközben iskolába kellene járnia Egy darabig ácsorogtak a szállás előtt, majd tovább mentek Békésen társalogtak egymással, majd jókedvűen tovább ballagta. Mind a kettőjükön volt hátizsák. A hölgynek egy nagy, és jól megtömött, míg a lánykán egy kicsi. és piros kabátkája hátizsákjára akasztva, erősítve. Visszamentem a szállásra. Hálószobák az emeleten voltak, lent pedig egy étterem. Egy féle menü volt. Éhes voltam. Pár helybeli ült egy TV előtt, és focit néztek. Napokkal ezelőtt, Nadal az egyik ATP tornán döntőt játszott Madridban. Felszolgáló lánytól kérdeztem, hogy nyert-e. Ő nem tudta, így az egyik TV-t néző férfit kérdezte meg. Majd amikor a sörömet kihozta; mondta, hogy IGEN. Örültem a hírnek. Kedvelem Nadal, és Federel tenisz játékát. Menüben, kaptam káposztalevest enyhén füstölt ízzel, majd második fogásnak sült csirkét, tört krumplival, és hozzá valamilyen szószt; és gyümölcskrémet... Jól esett a meleg étel, finom is volt Itt bort nem kaptam, nem tartozott a menübe. Pár korsó sört ittam. TV-ben, a hírcsatornán, Madridról volt szó. Előző nap kezdett esni a hó, és még a híradás alatt is esett. 10 cm esett, és a közlekedést akadályozta Madridban Vendéglőben, ez volt a beszédtéma... Nyolc körül fizettem, majd a naplomban beleírtam az aktuális eseményeket. 9-kor már ágyban voltam. Szálláson, 7en, 8-an lehettünk. Itt is csak nők, 60 körüliek. Álmom, végre nyugodt és békés volt, nem ébredtem fel Városok: - Ponferrada-nál (541 m, lakosú). - Fuentes Nuevas-nál (513 m, 2700 lakosú, kis település zarándokszálló nélkül). - Camponaraya-nál (503 m, 3000 lakosú). - Cacabelos-nál (486 m, 4400 lakosú). - Pieros (kis település zarándokszálló nélkül) települést elhagyva az országút mentén mentem Villafrance del Bierzo-ba, bicajos út ez is a Caminosoknak.; Valtville de Arriba így kimaradt az utamból 1,5 km-rel így kevesebb az út - Vatville de Arriba-nál (567 m, kis település zarándokszálló nélkül). - Villafranca del Bierzo-nál (501 m, 3500 lakosú). - Pereje-nál (542 m, 132 lakosú). - Trabadelo-nál (584 m, 132 lakosú). Mára ennyi:

170 170.oldal 21.nap ( kedd -): Megtett út (honnan-hová): Trabadello Fonfria (31 km) Útleírás: Még mindenki aludt, amikor felkeltem. Összeszedtem a dolgaimat. Előzőnap előkészítettem mindent, és a pakkomat az étkezőbe vittem. Egyben kis konyha is volt. Nyugodtan tudtam reggelizni, senki sem zavart meg benne. Fél 7 körül indultam el. Felhős volt az idő, de még nem esett. Előző nap felkészültem a mai napra. Egy magasabb hegyet kell megmásznom, O Cebreiro-nál lesz egy magaslati pont 1306 méterével, több mint 700 méteres színt különbséggel Jó lesz, már előre élvezem. Hegyi túráim jutnak eszembe, amikor, rá készültem az útra. Akkor hétvégéken Kőhegy, Lajos forrás, Dobogókő volt az úti célom. Bár azok csak km-es távok voltak, és csak hétvégéken, de most minden nap ennyit kell mennem, megpakolt hátizsákkal. Akkor meg, könnyű menetfelszereléssel mentem. Nos, jó kedvvel indultam. Az álmaim is jók voltak. Barátokhoz, kirándulásokhoz voltak kötve, és tréfálkoztunk sok mindenen, sokat nevetve így, nem is csoda, hogy reggelre feltöltődtem. Kis lélekszámú településeken kell majd keresztülmennem. Van még némi ennivalóm, talán elég lesz az útra. Most tele gyomorral, és egy nagy adag kávéval jól vagyok. Indulás! Keskeny lépcső vezetett le, és egy mellék ajtón lehet távozni, aminek csak belül volt kilincse. Körbenézek, hogy mindent elviszek-e magammal. Botom is kezemben, még új, így a rutinjaimhoz ezt is hozzá kell tennem, ne veszítsem el valahol. Kint hűvös van, de három réteg ruha elég. Termók, nem fázom bennük még. Majd kicsit jobban szedem a lábamat, és a hevületem is melegíteni fog, gondoltam. Ma, Galícia autonóm körzetébe lépek, többedmagammal Sok szép dolgot hallottam felőle. Olyan, mint egy meseország, pont illik a mesémhez. Ezt írják Galíciáról: Spanyolországban sehol sem olyan erős a keresztény világ előtt gondolatvilág, mint itt. Közel 4 ezer éves sírokat fedeztek fel, és kövekbe véset misztikus felíratok Tájra, az emberek mondavilágára a kelták öröksége a legerősebb, még napjainkban is Egyfajta kettőség jellemző rájuk, sok tekintetben. Ragaszkodnak a múltukhoz, a hitvilágukhoz, kultúrájukhoz, ezen a csodálatos tájon Léteznek boszorkányok?, kérdezhetjük Őket. És a válaszuk, galíciaiaké, a könyv szerint: Nem hiszek a boszorkányokban, de biztos, hogy léteznek. A házak kertjében, vagy a kerítéseken ülve, ott vannak, mint máshol a kerti törpék Érdekes látvány És a táj?, olyan meseszerű, nekem tetsző. Valami van a levegőben, valamiféle simogató vibrálás, az érzékek határain túl. Nem tudod megfogni, megérinteni, nem látod, nem hallod, de még is ott van, mindegy könnyed fuvallat; ami megborzolja hajadat, simogatja arcodat Ezen a tájon haladva ezt érzékeltem Először, át kell kelni O Cebreiro, San Roque, Alto do Polo hágókon, és azután már csak jutalomjáték

171 171.oldal Érzem, hogy innen a Felfedező Énemé lesz a főszereplő, egy kis teret adok Neki. Élvezze Ő is ezt a mesevilágot. Várakozó vagyok. Ma megismerhetem O Cebreiro-t, és annak környékét, de előttem van még, La Portela de Valcarce. Csak egy óra, 4 km-ével, majd Ambasmestas még 7 km-ével Barátom a bot; és én, mentünk ezen a változatos úton, hol felfelé egy dombon, erdőkkel övezve, hol meg lefelé, követve az út szeszélyét, Felfedezőként. Nem siettem. Ma 31 km van betervezve ezen a varázslatos helyen. Ezt sugallta a megérzésem, varázslatos lesz! Természet részének éreztem magam, mint azok a házi állatok, vadak, akik itt ebben a környezetben élnek. Talán, a helybeliek is ezt érzik, születésüktől fogva. És ha el is költöznek közülük sokan, Lelkük legmélyén vágyódnak erre a tájra, az emlékeik, a kötődéseik miatt. Születés sokszor kötelez, jó pár dologra Ez a táv olyan, mintha Szentendréről, Kőhegyre mennék, és onnan Lajos forrásra, majd indulás Dobogókőre, és tovább Dömösre, a hajókikötőhöz.. vagy Budapest és Visegrád után, Dömös távolsága. Kellemes táv, ha valaki szeret órákon keresztül gyalogolni A környék dimbes-dombos volt, és meseszerű. Kevés ember járt az utakon, ösvényeken, mi Vándorok is kevesen voltunk. Látótávolságomban senkit sem láttam. Így haladtam át La Portela de Valcarce, és Ambasmestas településeken (50-50 lakosával), és a sorban következő kettőn is. Vega de Valcarce (250 lakosú) és Ruitelán (25 lakosú) egy utcás falu volt. Falu: ha van ilyen kifejezés Spanyolországban, nem néztem utána Láb, és bot ügyileg jól álltam. Sokat segítet a barátom/támaszom. Lejtmenet volt egy kicsit rosszabb.

172 172.oldal Ez a 14 km észrevétlenül elrepült, és az órák gyorsan peregtek. Látványosságok minden percemet lekötötte, nem kellett a felszínre hozni a belső gondolatsorokat. Már úgy is lezártam, akkor minek? Látvány, a környezet elkényeztetett, és az 5-6 C fokhoz meg hozzá szoktam napközben. Még volt is valami varázsa. Eddig lassan emelkedett a táj, ahogy közeledtem Galícia határvonala felé. Hegyek és a magaslatok kopárak voltak, de alacsony bokrok sokasága virágzott rajtuk. A hegyoldal lila színben pompázott, máshol meg sárgás szín tarkította a tájat. Élveztem a látványt.

173 173.oldal Ahogy kezdett emelkedni a táj, úgy hűlt le a levegő. Kezdtem fázni. Nem hoztam magammal sok meleg ruhát, és még az út elején, két melegebb termo pulcsit hátra hagytam. Sok volt a cuccom. Most jó lett volna, de lám, amikor már kezdtem remegni a hidegtől, előttem termett a semmiből egy menedékhely. Sokan már bent voltak. Nemigen akarózott Nekik tovább menni innen. Dél lehetett. Hosszabb ideig szándékoztam maradni én is. Bent meleg volt. Kávé, bor, sör, tea, némi szendvics és különböző feltétű PAELLA is volt. Éhesen és szomjasan Tértem be. Így ettem is ittam is bőven, mert várt még rám kb km. Kellett az erő! Mások sem siettek sehová, így én is maradtam tovább is, mint terveztem. Olyan jó sikerült a pihenésem, hogy ott felejtettem a napszemüvegemet; vagyis a vízálló, párát áteresztő, de a meleget benntartó kabátom zsebéből esett ki. Olyan jó volt a hangulat bent, és olyan hideg, esőbe hajló idő kint; hogy én is legalább 40 percet ott maradtam. Utánam csak jöttek az úton járok, de menni nem akartak. Így azt is mondhatnám, hogy 40 perc elteltével, én voltam az első, aki távozott. Botomat, majdnem ott felejtettem. Bocsi, botom! Már kinyitottam a bejárati ajtót, és kiléptem rajta, amikor hiányérzetem támad. Visszafordultam, és a sarokban ott láttam magányosan, botomat. Jól esett a kezemben tartani, erőt adott. Irány La Faba, 31 lakosával, és La Laguna, 25 lakosával, hogy aztán O Cebreiro következzen. Műemlék falú, 30 lakosával ben újították fel. Lenyűgöző volt. Észrevétlen átléptem Galícia határát, csak egy határjelző kő hívta fel a figyelmemet rá. O Cebreiro: amikor ideértem, ködbe borult minden, és esett az eső. Olyan hangulata volt, mint ha Írországban lennék, úgy évvel visszapergetve az időt. Azt vártam, hogy a házak ajtaiból korhű emberek lépnek elő, mint a filmekbe. Köd beborított mindent méternél messzebbre nem is lehetett látni. Sejtelmes volt minden, olyan ködbe vesző, és nekem ettől volt olyan szép. Talán, azért volt ilyen hatással rám, mert korhű zene hallatszott ki az épületekből, mint ha ír népzene lett volna, valójából

174 174.oldal sokkal régebbi volt kelták zenélhettek hasonlókat, a hangszereiken. Tere, utcája olyan kövekkel volt burkolva, mint amilyenből a házakat is építették. A település közepén egy templom, körülötte házak. Persze, ajándéktárgyakat is lehetett vásárolni, de az, nem kötött le. Be sem mentem a boltba körülnézni. Környezet fogott meg elsődlegesen, és annak misztikuma, sejtelmessége. Időtlen korokat hozott vissza bennem, és ragadta el a fantáziámat, és a múlt szegletét kutattam, kicsit Magamban is. Talán, ott rejtegetek valamit, egy lelakatolt ajtó mögött Próbáltam valamit feltárni, de a falak vastagok, magasak voltak, és a múlt emlékei el voltak takarva előlem. O Cebreiro-t elhagyva, Hospital da Condesa-t vettem célba. Először, egy kis emelkedő, majd erdősávon keresztül, földutas lejtős szakaszon, egy aszfaltos úthoz értem. Itt már az eső, havas esőbe váltott át, majd havazás követte. Így érkeztem el Alto do Poio-ig, ahol nagy pelyhekben szakadt a hó. Az erős szélben, több mint 1300 méter magasságban, egy magaslati ponton, kezdett igazán hullani a hó. Alig láttam már, olyan intenzív volt a szemembe fúvó jégszemcsék intenzitása, hömpölygő vonulata. Még közel 5 km volt hátra. Kicsit pihenem kellett, mert az aszfalt úton a felfelé menet fárasztó volt. Pár kilométer alatt több mint 500 méter volt a szint emelkedése idáig. Alto do Poio-ban volt egy kisebb fogadó. Be kellett mennem, mert ismét fázni kezdtem, és már km-t tettem meg. Egy kis kávé, jó lenne!, gondoltam magamba, és még perc pihenés hozzá, a melegben. Aggódó részem megnyugodhat, itt a pihenésidőszaka Közel 10 km-t mentem ilyen időjárási viszonyok között. És tényleg a felkészülésen jutott eszembe. December-, január-, Februári hidegek, havazások. Amikor cm hóban kellett a kilométereket megtennem

175 175.oldal Itt, az utamon, csak 2-3 cm-es hó esett pár óra alatt. A fűben megmaradt, de az aszfalton gyorsan elolvadt. Forró kávé, kis pihenés, és indulás tovább a szállásig. Még másfél óra volt a megérkezésig. Intenzív havazás volt, így méternél tovább nem láttam. Egy kis településre érve az egyik traktorról leszálló férfitől, megkérdeztem, hogy itt valahol van egy Albergue. Ő rám nézet, kissé értetlenül, majd mögém mutatott egy épületre, ott van!. Én meg fáradtan, néhány köszönő szót mondtam Neki, de már távolodott Tőlem, és felemelte kezét, visszajelzésként, köszönésemet elfogadva... Így érkeztem Fonfria-ba, a szállásra. Hátranéztem, és ahogy jobban megnéztem, tényleg egy menedékház volt a hóesésben. Biztosan elmentem volna mellette, mert annyira jellegtelen volt kívülről de belülről! Már sokan voltak bent. Úgy délután ½ 6 lehetett. Belépve a bejáraton, egy bárpult volt látható. Előtte asztalokkal és székekkel. Kávét és teát fogyasztottak, mások meg bort és sört. Gőzölgő kávé, gyümölcs tea, és pék áruk illata fogadott, és a meleg. Jól esően körbe vett, cirógatott, és hívogatóan beljebb és beljebb invitált. Regisztráltattam magam, majd a szálláshelyemet megkerestem. Nagy háló, sok-sok, emeletes ággyal, de kifogástalan volt minden. Innen nyílt a zuhanyozó. Külön-külön férfiaknak és nőknek. A háló koedukált volt. Ajtó mellett alul találtam egy ágyat, azt foglaltam le magamnak. A háló és a bár között volt egy nagy nappali, három térrésszel, ízlésesen leválasztva egymástól. Nem falakkal, hanem kanapéval, kényelmes fotelokkal, és nádszövettel, bambusszal elhatárolva a tereket. Tisztára, Hawaii érzettel

176 176.oldal Net-es elérhetőség is volt. Fizetni kellett érte. De, ami fontos volt, hogy a recepción volt egy nyomtató, így a haza utam visszaigazolását, ki tudtam nyomtatni. Illetve nem, mert a számítógép nem volt közvetlen kapcsolatban a nyomtatóval. Szállásadó nagyon segítőkész volt, amikor elmondtam a problémámat, készségesen segített. Mondta, hogy -ben küldjem el Neki, Ő majd kinyomtatja. Már csak várnom kellett az egyik számítógépre, hogy felszabaduljon, és a közelébe férkőzhessek. Vacsora előtt nem sokkal erre sor is került, és elküldtem a recepcióra. De a recepciós nem volt ott, így várnom kellett. Vacsora után, megkeresett engem, és személyesen átadta a visszaigazolást a Wizzair-től. Ki akartam fizetni Neki, de nem fogadta el. Kedvesen visszautasította. Én meg hálás voltam Neki. Egy gondtól szabadított meg. Már napok óta foglalkoztatott, hogy hol tudom majd kinyomtatni Hát igen, nem győzőm eléggé hangsúlyozni, ezt a fajta vendégszeretett, amivel itt is fogadtak, ahogy a problémámat megoldották, segítettek benne. Nem lett volna kötelessége, el is háríthatta volna, de még sem tette Csak én voltam ilyen kiváltságos helyzetben? Nem hiszem. Ezt mások is megkaphatták. Egy kis figyelmesség, odafigyelés, őszinte nyílottság (nem követelés) a házigazdák felé, és viszont kapjuk ugyan ezt sokszor kérés nélkül. Őket is szívembe zártam.

177 177.oldal Fél nyolctól volt a vacsora. Pellegrino menü, helyi specialitásokból. Étterem, egy hatalmas, egy légterű kör alakú építmény volt. Jurtaszerű, legalább 20 m átmérővel. Belül nagyobbnak tűnt, mint kívülről. Első pillanatra egy kicsit, csalóka is volt. Vacsora kiosztása egy hosszú asztalnál történt. Mindenkit hellyel kínáltak, majd tányérokat, evőeszközöket hoztak. S jött egy kis várakozás. Talán, an voltunk. Beszélgettünk az asztal körül. Aztán hozták a levest. 4-5 literes cserépedényekben, és az asztalra közepére tették. Nekünk kellett merni belőle. Mondták, ha elfogy, akkor ismét feltöltik. Hasonló leves volt, mint amit, tegnap kaptam Trabadelo-ban. Káposztaleves, sok-sok feltéttel. Itt is nagyon finom volt. Kétszer is ettem belőle. Aztán a következő ragú, tört krumplival. Ismét nagy mennyiségben hozták ki tálakon, most is Nekünk kellett venni belőle, kedvünk szerint. Mindenkinek ízlett. Harmadikként édes sütemény, és közben az elengedhetetlen vörösbor, vagy ásványvíz (bubi mentes) Végén megtapsoltuk a szakácsnőnket, aki egyben ki is szolgált bennünket, helyi gasztronómiai történeteket mesélve, spanyolul. Egy helybeli, teltkarcsú, alacsony, 50 körüli nő lehetett. Kerek arccal, és folyamatosan mosolyogva, de a beosztottjaival, nagyon szigorúan bánt. Ő parancsolt a konyhában. Vacsora végén sokáig tapsoltak Neki, Ő meg meghatódva fogadta, és közben többször is meghajolt Nekünk. Tényleg finom és bőséges volt minden fogás. Ez a nap is jól eltelt, és problémamentes volt

178 178.oldal Városok: - Trabadelo-nál (584 m, 132 lakosú). - La Portela de Valcarce-nál (603 m, 50 lakosú). - Ambasmestas-nál (605 m, 50 lakosú). - Vega de Valcarce-nál (627 m, 250 lakosú). - Ruitelán-nál (664 m, 25 lakosú). - Las Herrerías-nál (670 m, 50 lakosú). - La Faba-nál (916 m, 31 lakosú). - La Laguna-nál 1152 m, 25 lakosú). - O Cebreiro-nál (1306 m, 30 lakosú). - Hospital da Condesa-nál (1235 m, 42 lakosú). - Alto do Poio (magaslati pont 1335 m). havazás, eső, havas eső az út során - Fonfria-nál (1299 m,.. lakosú). Talán, most már, megemlíthetek egy megérzésemet Hogy, van-e valóság alapja? Bizonyítva nem sok!, de azért leírom hisz itt Galícia-ban vagyunk, a mesék világában, körül vesz Bennünket valami különös érzés és az én történetem is egy felnőtt mese igaz hogy a valóságra épül, de attól még mese, az én történetem. Így, amit lent leírok, bele illik ebbe a képbe (ennyi a felvezető): Lelkek, egy kerekasztal körül A Sorsunk-ról beszélnek Sokan azt gondolják, és talán igazuk is lehet, hogy a hit/hitünk csak egy kivetítés. Olyan, mint egy horgony. Mi vagyunk a hajó, a nyugodt, és sokszor háborgó tengeren, egy part közelében. És a part a Boldogságunk földje, ahol maradni szeretnénk. Máskor meg a Pokolé, olyan érzettel. Lehorgonyzás célja, hogy ne sodródjuk el, egy adott helyről, így a hajónk egyhelyben marad. Mi is ezt tesszük a mindennapjainkban. Próbálunk az érzeteink szerint maradni valahol, Társas Lényként. Valamihez (hit, eszme), vagy valakihez (Társ, barát, munkahely) kötjük Életünket, és megpróbáljuk egyedül, vagy közösen túlélni a napok, heteket, hónapokat, és közben tervezgetjük a jövőnket, az adott lehetőségeink közepette. Vannak időszakok, amikor kiszakadunk a valóságból, és mámorosan éljük át az adott pillanatot Néha, azaz érzésem, mintha a Sorsunk, nem is olyan véletlenszerű események láncolata lenne Sokszor eljátszom egy-egy gondolattal, ami a Sorshoz köthető. Talán, egy kicsit utópisztikus is. Gyakorta azt érzem, hogy néhány Ember, nem véletlenül kerül akkor, és ott, az időben mellém, és valamilyen formában az életem része lesz valameddig. Itt az idő hossza, nem számít; és így talán a Sorsunk irányítottá válik, hisz valamilyen formában hat Rám. Toleránsabbak, érzékenyebbek leszek Felé; és így a Sorsunk, egy irányba visz Vele egy darabig. Sok szépet, és néha kegyetlenséget is adunk egymásnak, a kötödések miatt, Társas Lényként. És hogy véletlen lenne ez? Többször megéreztem már, Valaminek/Valakinek a fontosságát, amikor még nem is láttam, nem is tudtam, hogy, hogy néz ki, milyen tulajdonságai vannak csak egyszerűen éreztem, hogy az a Valaki fontos lesz az Életemben érzettel... Környeztemben, több ilyen személy van (feleségem is ezek közé tartozik), akiknél ezt éreztem, pedig még kontaktusom nem is volt Vele. De ahogy, valahová közeledtem térben, és az Illető is ott volt; ez az érzés, egyre erősödött bennem, akár méter távolságból. Tudatom, valamely része érzékelte, és jelezte: Figyelj!, valami fontos felé közeledsz, és hatással lesz az életedre! Múltban ők voltak a Sámánok, akik közel kerültek a fentiekhez, kifinomult érzékeléseikkel. Megérzések: ez Nem egyedi eset, mindenkiben benne lehet, csak a belső érzéseire nem figyel oda, miközben a tudata jelez nála is. De ott van egy gát, ami megakadályozza, hogy az infó elérje a célját.

179 179.oldal Hogy milyen gátak lehetnek? Például, ha túl nagy EGO-val rendelkezünk; vagy a külső Céljaink annyira erősen birtokolnak, hogy minden mást félre teszünk a hatékonyság érdekében; esetleg megalkuvók vagyunk, és Mások nagyon erősen hatnak ránk, hosszú lenne a felsorolás. Sokan csak akkor figyelnek a megérzéseikre, ha veszélyt éreznek; és emiatt, a Céljaik elérése távolabb kerülhet, vagy nem valósulhat meg, dühítő érzettel vegyítve. Hosszú volt a bevezető, hogy a Lelkek, egy kerekasztal körül gondolatiságát elkezdjem. Mese: valahol térben és időben nagyon távol, léteznek a Lelkek egy nagyobb csoportja, akik várakoznak (nem unatkozva!, hol eltűnnek, hol ismét megjelennek a csoportban ), hogy ismét testet öltsenek, és ide lejöjjenek Közénk, már sokadjára... Talán, Nekik is vannak vágyaik, amit át szeretnének élni, és új alakban tulajdonságokkal felruházva, átéljék ezeket a vágyakat érzéseket. Ilyenkor lehetnek hősök, vagy elnyomottak; arrogánsak, vagy szelídek, életvédők vagy gyilkosok; falkavezérek vagy behódolok, itt is hosszú a sor. Lelkek számára talán, nincsenek ebből a szempontból morálisérzéseik. Morálisérzéseink talán, csak nekünk, Embereknek vannak, amit a társadalmi normáink, tulajdonságaink ránk determinálnak, és folyamatosan tudatosítja a közvetlen környezetünk, különféle szabályokkal, amit BE KELL TARTANUNK. Mert ha nem?, jön a törvény ereje Ott fent a Lelkek pedig, egy nagy kerekasztal körül megbeszélik, kisebb csoportokban, akik valamilyen szempontból fontosak egymásnak, hogy mi legyen odalent, hogyan és miként csinálják a Sors-ot. Ki, mikor lépjen be a Másik életében? Milyen szerepet játszón benne?, egy-egy adott személy életútjába, születésünktől halálunkig, vigasztalóként, vagy meggyötrőként, hogy belőlünk azokat a tulajdonságokat hozza ki, amit valójában Mások tapasztalják, és így mi is, örömök, és bánatok formájában Így lehet mozgatni egy-egy személyt, kisebb csoportot, nagyobb közösséget, társadalmakat, mint ahogy tapasztaljuk a történelmünk során. Hisz valaki csak szerető szülő akar lenni, valaki meg a munkájában szeretne nagyot alkotni, mások csak lébecolni a világban, és egyesek világhatalmi célokat akarnak átélni Sokszor elgondolkozom azon, ha ez így van, milyen szervezések lehetnek odafent, kisebb és nagyon csoportok között, hogy mindenki (Lelkek) kívánsága/célja teljesüljön. És ha tovább viszem a gondolatmenetet, akkor hány nemzedékkel kell előre tervezni/áttervezni. És ha egy-egy Léleknek más dolga is van (máshol, más valakikkel, időben később), akkor az illető Lélek/Lelkek testi mivoltukból eltávoznak a Mi Világunkból Mi meg szomorkodunk egyegy távozás során, attól függően, hogy milyen érzelmeket tápláltunk Feléjük Visszatérve a Sorsaink irányítására/befolyásolására: vannak találkozási pontok, más néven: Stációk, amin keresztül kell mennünk. És hozzá megérzések, ráhangolódás tartoznak. Ha a stáció személyhez kötődik, akkor annak a személynek egy időben ott legyen, hogy kapcsolódjanak egymáshoz. De azért két Stáció találkozási pont között, szabad akaratunk, és mozgásterünk is van Ugye, milyen szép mese?, a mesék világában És ha még is igaz?... Jöhet az összeesküvés elmélete!, az eleve elrendeltetés gondolatával. Nekem, mint szabad akarattal bírónak, kicsit elkeserítő, de attól még igaz lehet Kíváncsi, Felfedező Énem, ki-kitekinget a valószínűtlen felé is, és rácsodálkozom arra, ítélkezések nélkül. Nem az én dolgom valamire azt mondani, Hamis, vagy Igaz csak azok mondják ezt, akiknek a hite kissé elvakítja az Énjét, vagy annyira Önteltek a saját igazuktól, hogy már mást nem vesznek észre, vagy nem is akarják észrevenni azt.

180 180.oldal Vagy a környezete ezt követeli meg Tőle ; ha nem, akkor jönnek a bűntik, a boldogságérzet elvonásával, dolgozd fel!, jelszóval, intelemmel, okulásként A Hamlet William Shakespeare: Több dolgok vannak földön és égen, Horatio, mintsem bölcselmetek Álmodni képes. Valahol ez a gondolat sajátomé -, veszélyes az EGO-ra nézve, mert az EGO hódítani akar, és az Én központúságunk részeként. Nehéz viselni el azt, hogy valami felettük áll. Legyen az, akár Lelkünk, vagy valami más; és Az a testünket is uralni tudja valamilyen formában. Élet-halál ura lehet Az EGO-nk felett is. Tudatunk meg küzd ellene. Hisz azt szoktuk meg, hogy a cselekedeteinknek mi vagyunk kigondolói, és mi valósítjuk meg egyedül, vagy csoportosan, falkavezérként, vagy szingliként Ez az anyagias világunk eszméje. A Misztikum pedig, ebből a materialista világból kiesik sok Embernél, de a tudatalattinkban azért, valamilyen formában létezik, ha másképpen nem, más nézetek tolerálásában a családtagjainknál, barátainknál, ismerőseinknél, érzelmi alapon, mert az érzelem köt össze Minket. Ha az nem lenne bennünk, akkor mi motiválna minket?, és mivé válnánk? Sokszor álmodon, nem szokványos dolgokat Sokan ezt teszik, Velem együtt. Mások meg azt mondják erre: Túl sok szabadidőd van, hogy ilyesmikről gondolkodsz!!!, ahelyett hogy Mosolygós a válaszom, Felfedezőként, Gondolkodóként, rácsodálkozva, de nem naivan, a Világunkra : Attól ilyen szép, és színes a világunk, mert benne sok-sok nézet, elképzelés, gondolat van. Hihetetlen változatossággal, sokoldalúan; mint a természetben az évszakok megléte; és azok örök körmozgása Fontos Nekem Ma reggel arra ébredtem; hogy, a barátaimról álmodtam, bár a tudatos részem, azt mondta: elég, ne tovább!, zárd le a kapcsolatot!, és hallgattam rá!. De még az útleírásomat írom, és a történet folyamatosan alakulóban van, a jelen kor, hatással van a múltra, és befolyásolja (esetleg finomíthatja, tompíthatja) a jövő történéseit Hosszú hétvége van, október végén, a lazulás, több napos csillagtúrák ideje, jó időben. Talán, ezért álmodtam a túráról Egyszer valakinek ezt írtam az életutunk, esemény láncolatáról, baráti kapcsolatokról: A múlt lenyomatai Bennünk maradnak; legyen, az a jó érzésé, vagy a rosszé; még akkor is, ha azt tagadjuk Magunk, és Mások előtt is A múlt lenyomatai hatással vannak a JELENRE; de Rajtunk múlik, hogy a JÖVÖT, miként formáljuk a cselekedeteink révén, odafigyelve a Másik/Mások érzéseire is. Ez Mindenkire érvényes; Rád is, és Rám is! Az alkalmi barátság, haszon érdekelt, nem figyel a jövőre, nem is foglalkozik vele, hisz csak a mának élünk : hangoztatják Sokan, és élvezik annak előnyös oldalát is. Én sohasem tartottam sokra az alkalmi barátságokat. Túl felszínes Számomra, mert csak a felszínen szétfröccsenő buborékokra reagál, nem látják annak folyamatát/kialakulását/mélységét, de valójában, soha nem is érdekli azokat, mert az Egónk olyan, amilyen... Lesz, ahogy lesz!: filozófiája, nem tervezett, nem jövőbe látó de, lehet, hogy ez

181 181.oldal is kell, egy-egy nap TÚLÉLÉSÉHEZ, sok ember számára egyszerűbb a Lelkülete, kevesebb ráfordított energia kell hozzá. Nos, a barátaimról álmodtam, aztán már ébredés-álom határán billegtem, és bármikor megállíthattam volna az álom folyamatát (befolyásolni nem), de még sem tettem. Kíváncsi voltam, hogy a tudatalattim mit hoz ki belőle. Az alapok meg voltak. Barátok létszáma csoportosulása meg volt, a hovatartozásuk is. Én egyedül mentem, és egy nagy turistaházban voltunk éjjel. Előző nap kirándultunk, de más helyre mentünk, Ők is én is. Én a magas hegy gerincén mentem végig, ők azon a helyen a völgyeket részesítették előnybe, kisebb hegyi utakkal. Nem mondták, nem kérdeztem, nem is beszéltünk egymással erről a kirándulásról Véletlen egybe esés volt. A szálláshely egy tömegszállás volt, esti bulikkal. Nem vettem részt ezeken, mivel későn értem haza, fáradtan, és felkészültem akartam másnap a következő hegyet megmászni Egyik ismerősömtől tudtam meg, hogy a barátaim itt vannak. Nos, minden együtt volt: feszült helyzet, együtt egy légtérben, de még is külön, akár a tömegben is eltűnve. Eltelt pár óra, abban az időszámításban, itt pár pillanat. Bennem várakozás volt, tisztes távolságtartással, elfogadható kompromisszummal, de nem behódolással. Közeledés lehetősége, mindkét oldalról, kezdeményezésemmel Az eseményeket figyeltem felülről, mint ha egy film lenne, aminek én is résztvevője vagyok, de nem tudom benne, saját magamat irányítani át kell élnem az adott pillanat eseményeit. Gyakorta így van ez, az álmokban, esetemben mindig! Reggel lett, és mindenki készülődött a következő napra, csoportokban vonultak a reggeliző helyre, egy széles lépcsős előtérben/folyosón hömpölyögtek az emberek, köztük távolról láttam a barátaimat közeledni felém Láthatatlan fonal (összetartozás szimbóluma), kötötte össze Őket. Egy tudat egy akarat Amikor megláttak, egy pillanatra, megdermedtek, majd felemelt fejjel, dacosan, nem rám nézve tovább mentek. Köszöntem Nekik, de csak egy valaki köszönt vissza, de Ő is morcos tekintettel, az adott helyzethez igazodva, ment el mellettem. Hisz senki sem térhet el, egyesek igényeitől, elképzeléseitől. Nem erre számítottam. Valójában; ez, egy fajta teszt volt, nem sokkal (2 nappal) a születésnapom után. Egy hónappal ezelőtt meghívtam néhányukat a szülinapomra, de a két jó madarat számomra -,NEM hívtam meg, és ezt a többiek kifogásolták kettő kivételével, köszi Teszt: kialakult/kifinomodott bennem egy olyan tulajdonság (másokban is benne van), hogy azoknak az érzéseit megérzem, akik valamilyen szempontból fontosak Nekem. Ilyenkor mindegy, hogy 2 méterre, vagy több kilométerre van Tőlem. Elég csak Rá/Rájuk gondolni, és már a tudatom érzékeli a fontosabb reakcióit így nem csoda, hogy a tudatalattim is képes erre (vagy csak Ő képes rá, és kivetíti a tudatos tudatomba), és álmok formájában különböző élethelyzeteket alakít ki, és teszteli azokat Közben arra gondoltam, szülinap, névnap: ez nálam nem fordulhat elő, mindenkit felköszöntök, a problémáimtól elkülönítve Náluk ez, a hovatartozás fontos része!!!, és egyben a büntetésé is, hisz már mást nem tudnak tenni, nem tudnak felül emelkedni, és kiszakadni ebből a helyzetből alapvető emberi tulajdonság, ha másoktól is függnek. Mára ennyi:

182 182.oldal 22.nap ( szerda -): Megtett út (honnan-hová): Fonfria Sarria (31,6 km) Útleírás: Ma ½ 7-kor keltem fel. Óvatos voltam, mert a Többiek még aludtak. Este ezért is választottam az ajtó melletti ágyat, mert így csendben és hamar távozhatok a hálóteremből és irány a nappali, ahol rendbe szedhetem magam, és a túra cipőmet felhúzhatom, ami a közlekedő folyosó rekeszeiben voltak Valójában, a hálóban még sötét volt világítás 7 órától, így a nappaliban öltöztem fel teljesen. Nagyon emlékezetes hely volt számomra Fonfria is. A kedves és segítőkész fogadtatás, a finom ételek, a kényelmes szállás, meleg és barátságos környezet Pedig ideérkezésemkor, kívülről, annyira ridegnek láttam, de odabent, sok jó érzésű Emberrel találkoztam. Ismét jósággal, és segítőkészséggel találkoztam. Odafigyelést a Vándorok felé. Reggel a bárban ittam egy kávét, hosszú lére öntve, és helybeli péksüteményeket. Finom volt. Nem tudom, hogy honnan hozták, de friss volt reggel ½ 7-kor majd indulás.

183 183.oldal Reggel, ismét a mese országba csöppentem, ahogy kiléptem a szállás ajtaján. A táj és a környezet hidegsége, rideg környezete, magával ragadott. Kemény világ itt élni nap-nap után Én csak áthaladok rajta, de a helybeliek, és azok leszármazottjai, itt maradnak, és fogadják az utánam jövőket; miközben élik életüket, dolgoznak a határban, hogy fenntartsák magukat és családjukat Utam során, hideg volt, és az esti havazásból reggelre, már csak hófoltok maradtak Hó, havazás látványa, mindig feldob, egyik örömforrásom, most is. Szeretem a téli sportokat: síelést, sífutást, műlesiklást, ami, a hóval kapcsolatos. Itt ez a táj mennyország volt Nekem. Páromtól, és húgomtól üzenetet kaptam, hogy Madridban 20 cm-es hó esett. Május 1- én ez kuriózum. Káosz lehet az utakon. Ma ismét, 30 km felett megyek, ennyit terveztem, de most már folyamatosan 1300 m magasságból 500 méteres szintre Fonfria-tól, Triacastela 9 km-re volt, és 650 m szintkülönbség lejtmenetben. Itt tényleg szükség volt a botomra. Változatlanul izgalmas volt a táj. Először, O Biduedo-n mentem keresztül, majd Pasantes következett. Az út során folyamatosan esett, vagy szemerkélt az eső, de nem zavart, jól érzés volt az arcomon a hűvös esőpermet. Gondolataimat a látvány teljesen lekötötte, így a hegyi ösvényen véletlenül más irányba mentem Olyan meseszerű volt a táj, és valami miatt csábított az út arra, amerre mentem Tényleg elragadó volt, de úgy 30 perc elteltével, már kezdtem sejteni valamit Nem voltak jelzések, csak szűk ösvények a legelők, kerítések, és erdősávok között/mellett Visszafordultam, majd megtaláltam a sárga jelzést, és azon indultam tovább. Egy órát így elpocsékoltam, de a felfedező énem örömében zsibongott rejtekében. Lila és sárga virágú bokrok sokasága mellett menetem el. Még a hegyoldalakat is sűrűn beborították, és sárga, lila színben pompáztak.

184 184.oldal Mikor megtaláltam Pasantes-t települést, de inkább tanya lehetett, már követtem a helyes irányt. Így jutottam el Ramil-ba, ahol elmentem a több 100 éves gesztenyefa mellett. Göcsörtös volt a törzse, és nem olyan, mint amit a fotón láttam. Igaz, még a fánál nem indult meg a rügyek kipattanása, és a levelek, csak álmodoztak még, hogy a nap felé fordulva, elinduljon bennük a fotószintézis áldásos tevékenysége Megnéztem, lefotóztam, majd tovább haladtam Triacastela felé. 240 lakosával nagy településnek számított itt. Egyik kerítésen Galícia jelképét találtam, és a mondaviláguk, kicsiny megtestesülése. Boszorkányok! szemem előtt hát, itt vannak!, gondoltam magamban. Itt a zarándokút kettévált Sarria felé. Amelyiket választottam, az rövidebb volt; de több volt benne az emelkedő és a lejtő, mint a másik úton. Hosszabb út az autóút mellett vezetett végig, míg a másik hegyi ösvényeken ment egy darabig, majd egy kisebb aszfaltozott úton folytatódik tovább, és ismét hegyi út, majd aszfaltos út. Változatos volt, de fárasztó. Többször megpihentem Már kezdtem sejteni, hogy miért volt az a bizonyos előérzett: hogy most kell egy botot kiválasztanod!, utadon segíteni fog!. Most nagy hasznomra volt, Köszi botom, jó hogy mellettem/velem voltál! Ez az érzés is, egy fajta misztikum, az utam misztikuma San Xil, egy misztikus hely. Mások által készített fotók elérhetősége: UuThCM%253A%253Bq- Go0hKl5Wj1_M%253Bhttp%25253A%25252F%25252Fcamino.xacobeo.es%25252Fen%25 252Fstages%25252Ftriacastela-sarria-through-san-xil&source=iu&pf=m&fir=rzwTrQ5- UuThCM%253A%252Cq- Go0hKl5Wj1_M%252C_&usg= 8a6CJ83QsRH2EXHad0md3PpS1Pw%3D&ved=0CCoQy jdqfqotcnxip8tf78gcfyesdwod8t4p4a&ei=b0s2vpxvdyhzppk9v4ao#imgrc=rzwt rq5-uuthcm%3a&usg= 8a6CJ83QsRH2EXHad0md3PpS1Pw%3D Egy kicsit kóboroltam San Xil-ben, éhes is voltam, szomjas is, de olyan helyet nem találtam itt, ahová kényelmesen be lehetett volna ülni. Így maradt egy kis pad, és az, amit magammal hoztam előző napok tartalékaiból. 16 km volt már a lábamban. Fotókat is készítettem a helyről

185 185.oldal Innen tovább Montán. Fárasztó út, pihenő egy buszmegállóban, ami talán használaton kívül is volt, majd tovább beleveszve a tájba Az épületeket, házakat nem volt érdemes fotózni. Tájat, természetet annál inkább. Nap, a felhők mögött próbált előtörni, de nem sikerült neki, így a pasztellszínek uralták a tájat. Ebbe olvadt bele Capilla del Salvadort, a századból ránk maradt templom, kápolna, belépve, volt egy becsület kassza, oda kellett a belépő árát betenni aztán ismét tovább. Ha nem lett volna annyira szép a táj, és nem vonta volna el a figyelmemet a fáradtságról, akkor nagyon szenvedtem volna. Szerencsémre, a táj látványa kárpótolt mindenért. Lassulásom pedig, elnyújtotta a látvány időtartamát.

186 186.oldal San Mamede-t elérve, már csak 3 km volt Sarria-ig, a gyaloglásom. Már nagyon vártam a végét Május 1-e lévén, a boltok nem voltak nyitva, ezért nem is tudtam a készletemet feltölteni. Persze, ebben is volt valami jó is, mert így 2-3 kg-mal kevesebbet vittem magammal, hisz 2 napja bolttal nem találkoztam... Ahogy közeledtem Sarria felé, egyre lassabban, már a táj sem tudott annyira lekötni. Egyre többet gondoltam a fürdésre, és hogy egy szálláson lepakoljak mindent, hogy aztán csak másnap vegyem fel újra a hátamra.

187 187.oldal Ezzel az érzéssel, láttam meg Sarria várostábláját. Ez már nagyváros volt 8600 lakosával... Több Albergue is volt a városban. Nem szerettem volna az elsőbe menni, így el is mentem mellette, de nem tudtam, hogy hol lesz a következő, csak annyit tudtam, hogy a belvárosban is lesznek Már csak a kötelességtudat vitt előre, és a makacs elhatározásom. Aztán a belváros sétáló utcájában találtam egy Albergue-t. Tovább mentem volna, de az utamba került egy hosszúnak tűnő emelkedő. Már túlmeredek volt számomra. Kezdetben azt mondtam magamnak, ígéret formájában, hogy a belváros. Azt teljesítettem is! Már nem akartam, még egy lapáttal rátenni. Bár sokszor bennem van, hogy néhány határt átlépjek a képességeim, fizikai tűrőképességeim terén. Gyakorta meg is teszem, magamat is meglepve vele Itt vagyok Sarria-ba, még van hátra 117 km, és 3 nap, ami alatt teljesíteni kell. Plusz még egy nap, tartalékba ha valami történne Velem?

188 188.oldal Fotók alapján is lehet látni, hogy a pihenéshez, ez egy tökéletes hely volt. Világos, szellős, takaros, viszonylag tágas, 3 szinten. Földszintes a recepció, első emeleten a szállás, hálóhely, tipp-topp fürdőszobával, és a tetőtérben egy konyha mindennel felszerelve, étkezővel Volt még elegendő pénzem az elkövetkező napokra, így most egy magán szállást választottam. Majdnem kétszer annyit kellett fizetnem, mint eddig máshol. De nem érdekelt. Most szükségem volt a kényelemre, jól esett a hely kényeztetése Fürdés után, mint máskor, átöltöztem, és irány a belváros Éreztem a lábamat, és a meredek utcácska is megterhelő volt, de itt minden nagyon tetszett, nem hagytam volna ki Visszaérve, már alkonyodott, az utolsó tartalékokat elővettem, sajtos spagettit (zacskósat), és elkészítettem. Még volt egy üveg vörösborom. Nem hagyhattam a hátizsákomban megpimpósodni Tényleg, jól fel volt szerelve a konyhája, még vörösborhoz való poharak is kikandikált az üveges szekrényből. Kényelmesen leültem az asztalhoz, tányérból evőeszközzel ettem, és üvegpohárból kortyoltam a vörös nedűt, átszellemülten.

189 189.oldal Este, kilenc körül ágyba bújtam, a szükséges rutinok elvégzése után, és nyugodt mély álomba merültem. Városok: - Fonfria-nál (1299 m,.. lakosú). - O Biduedo-nál (803 m, 50 lakosú). - Pasantes-nél (825 m) - Ramil-nél (egy gesztenyefa matuzsálem könyvemben fotóval) - Triacastela-nál (671 m, 240 lakosú). - San Xil-nál (780 m, 20 lakosú). - Montán-nál (760 m, ---- lakosú). - Calvor-nál (534 m, 90 lakosú). - San Mamede-nál (488 m, 10 lakosú). - Sarria-nál (453 m, 8600 lakosú). Pár nappal ezelőtti élmények előhoztak belőlem, egy régebbi gondolatot. A bevezetőben azt írtam egy mesét mondok el, írok le, hisz a mese, csak egy mese, még akkor is, ha talán igaz mese. Nos, a Lelkekről van szó, és egy kerekasztalról, szimbolikusan. Néha, beugrik egy képsor, mintha egy filmet látnék. Kerekasztalnál ülnek a Lelkek, és arról beszélgetnek, hogy a következő életükben, ki milyen szerepet játszik, tölt be, a Másik életébe, és egy adott életfolyamba, mikor és hol lépnek bele. És hogy ez így legyen, sarokpontokat állítanak fel, amin mindenféleképpen keresztül kell mennie annak a testnek, és benne a Léleknek. Ezt, egyfajta SORSSZERŰSÉG-nek érzékeljük, ami ellen nem tudunk semmit sem tenni a tulajdonságaink, lehetőségeink, habitusunk miatt. Két sarokpont között szabad a mozgás terünk, de akár tetszik, akár nem, keresztül kell rajta mennünk Egy-egy kapcsolat olyan, mintha egy zárba, illene bele az a kulcs, de csak az az egy kulcs, a többi nem. És ez a kulcs megnyit egy ajtót, és az ajtón keresztül, már csak Ők mehetnek át és a hozadékuk egy újabb folyamot indít meg. Barátok, ismerősök, kedvesek, szeretők, és még több ismeretlen személy, így kapcsolódnak bele az életünkbe és ott fent megbeszélnek minden részletet. Hisz ők is, csak egy-egy élethelyzetet akarnak megélni, átélni, a bőrünkben, a többi Lélek közreműködésével Általában, egy egészséges kétkedő vagyok. Megízlelek egy-egy új gondolatot, próbálok megbarátkozni Vele. Automatikusan nem fogadom el, csak azért mert mások hisznek benne; és az esetleg, egy társadalmi elvárás mert azt mondják, hogy az így helyes! Ez a gondolatsor is ilyen És a 19. napon, valahogy megerősödött bennem. Főleg, a 20. nap éjszakáján, amikor sokszor félálomban forgolódtam az ágyban, hol elaludtam, hol meg felébredtem, és az álmaim kavarogtam bennem, hogy emlékezzek Rájuk. A tudatom úgy gondolta, hogy ezek az álmok nagyon fontosak lesznek, hogy tovább haladjak, és ne érezzem magam annyira üresnek Álmom (jó pár évvel ezelőtt): Egyik éjjel, hajnal tájékán, felébredtem egy álmom kapcsán. Álmom röviden: Baráti Társaságommal mentem kirándulni a hegyekben, majd szép lassan egyik barátom a másik után lemorzsolódtak úgy, hogy újabb és újabb arcok társultak a régi barátok közé, majd már csak új arcok voltak körülöttem. Kezdetben sokat beszélgettünk, majd egyre több lett a hallgatás, ahogy újabb és újabb emberek kerültek a közelembe. Majd

190 190.oldal hirtelen, a táj és az emberek is mások lettek, a hegyek ugyan azok, de a táj valahogy megváltozott, kissé idegen lett, és egyre barátságtalanabb. Az ösvények, ahol mentünk hol szélesebb, hol keskenyebb lett, és az erő, amin áthaladtunk egyre sűrűbb lett. Távolról pedig, egy morajlást lehetett hallani, ami egyre erősebb lett, és félelmetesebb. Kiáltások, sikolyok, segítségkérő szavak, lovak patáinak erősödő hangja, és a lovasok harci üvöltése Körülöttem az emberek rettegése egyre erősebb lett, ahogy a hátam mögött a morajlás erősödött, és az emberek elkezdtek futni körülöttem. Így értem egy tisztásra, a domb alján, Dombtetején emberek álltak, előttük egy drótkerítés, kapuval, ami nyitva volt. Dombtetején az emberek kiabáltak felénk, hogy gyertek ide, siessetek, mert itt biztonságban vagytok, és a tömeg futva, rohanva indultak el, felfelé. Előttem a biztos menedék, mögöttem a halálfélelem. Így én is kezdtem szaladni a körülöttem lévőkkel együtt Majd egyre lassabban futottam a kerítés felé, tudatom meg azt mondta hová rohansz?, mi értelme odamenni?, mit oldasz ezzel meg? Megálltam! Fentről ezt észrevették, és biztattak, hogy jöjjek, még időben felérhetek, mielőtt a veszély utolér. Belül már mosolyogtam, eltűnt a félelmem. Itt és most kell szembenézni a közelgő rettegéssel!, és megfordultam, majd elindultam a folyamatosan erősödő morajlás felé. Környezetem hangját már nem hallottam, a moraj minden más hangot elnyomott, és itt belül felkészültem a harcra. Magamban azt gondoltam: nem adom könnyen az életemet!, egyedül is meg tudom védeni magamat, elég erőm van hozzá, nem fogok támaszkodni Senkire, és a harci tam-tam körbevett! Ekkor ébredtem fel, verejtékben fürödve Tudatalattim, egy kicsiny darabja a felszínre tört álom formájában, és egy optimális megoldást sugallt felém: ez a helyes út!, ezt kövessem Tudatom pedig, felébresztett, nem engedte, hogy ezt az álmomat reggelre elfelejtsem. Nagyon mélyen rögződött így bennem. Megjegyeztem, és az álmom tanácsát követtem, az elkövetkező évek során ez volt az irányelvem Nincs behódolás, megalkuvás, csak partneri kapcsolat, közös megegyezéssel, kompromisszummal, és ezt tudatosítom Mindenkiben! Baráti kapcsolatomnak is ez lehet/lesz az alapja. Ezt kell tudatosítanom a Többiekben is. Fájdalmas lesz, Mindenki számára, és egyben tanulságos is, akár társadalmi tanulmányként ezért nem szeretik sokan a pszichológiát, az agyturkászokat, akik a felszín alá is néznek, és elemeznek számtalan tulajdonságokat, és ebből kiinduló cselekvési folyamatokat, érzelmeket, indulatokat Mára ennyi:

191 191.oldal 23.nap ( csütörtök -): Megtett út (honnan-hová): Sarria Gonzar (30,5 km) Útleírás: Szállás kifogástalan volt. Frissen ébredtem. Ágyam, egy üvegfal előtt volt, és amikor kinyitottam a szememet, Hold és a félhomály rám köszöntött kedvesen. Amikor teli Hold van, akkor rám tekint csendesen, kissé félre billentett fejjel, két nagy szemeivel, kissé ferdén hordva az órát, és ajkai duzzadtan mosolyra fakadna. Mintha mondani akarna valamit, miközben bevilágítva utamat reggelente Most nem volt teli Hold, de attól még éreztem, hogy rám mosolyogva ébreszt: Itt az idő, kelj fel!, és készülődj fel a következő 30 km-re, amit ma, meg fogsz tenni. Nem kellett hosszasan ébresztenie, készen álltam. Fáradtságom megszűnt, és a kenőcs, kis masszírozással együtt teljessé tett az útra. Egy kávét szerettem volna inni. Kávéautomata egy szinttel feljebb volt. Felmentem. 1 Euróval működött, de valami miatt, a pénz köszönéssel elfogadta, de kávét nem adott. Még egyszer próbálkoztam vele, újabb 1 Euróval, de csendben nem törődve velem, átnézett rajtam, mintha ott sem lennék válaszra sem méltatott Tovább nem kísérleteztem. Ott hagytam a saját magányában. Nem veszekedtem vele, nem szidtam, nem ütögettem ököllel, kalapáccsal ott hagytam, hagy meditáljon tovább, ha már a külvilágra nem figyelt (vagyis Rám!). EGO-m, nagyon hamar feldolgozta a kiközösítést Miközben, a kávéautomatával próbálkoztam, reggeli álmom jutott eszembe, több szempontból is. A szex-ről már írtam, az utam során, és ez az álmom nagyon valósághű volt. Régről (22-23 éves voltam), és hajnalban egy nagyon kedves kolléganőmről álmodtam, aki éves lehetett akkor. Izgató, szép lány/nő volt számomra, és nagyon bensőséges, bizalmas kapcsolatban voltam vele miközben lelki szemetesládája is voltam. Aranyos Lélek volt, a saját problémáival. Róla álmodtam, és nagyon intenzív volt a viszonyunk, sok-sok szép emléket magával hozva, ébredés után. Szerettem Őt is, és sokszor megfogott közvetlensége Hosszasan elmélkedtem, mi lehet most Vele. Jó fej csajszi volt. Több mint, 30 éve nem találkoztam vele, de álmomban, az akkori énje hihetetlen életszerű volt. Mintha egy film pergett volna le, előttem Álmomat többször visszapergettem a tudatomban, és egy-egy részletét megállítottam vagy lassítottam, élvezve a pillanatot, és a múlt emlékeit Néhány barátom, indulás előtt viccesen mondta, hogy használjak ki minden lehetőséget, ezen a téren is nem az Ő kívánságukra; de álmomban, kedvükbe jártam, és az enyémben is Egésznap, álmom körül jártak a gondolataim, a háttérben; miközben Felfedező Énem, a táj varázsában habzsolt Persze, összességében, ez mind én vagyok, a Tudatom, de sokszor célszerű szétválasztani, hogy mit hová lehet rendelni, kivetíteni/szelektálni egyes területekre a bennem zajló folyamatokat, nem eltávolodva tőle, csak felülről szemlélve, kicsit kívülállóként is Mint az a repülőgép vezetője teszi, Radnóti Miklós versében; miközben szerelmese vagyok annak a tájnak, környezetnek, amiben élek de odafentről, az a pilóta semmit sem érzékel belőle, csak egy lebombázó Célpont számára, semmi több És az érzések?, azok bennünk vannak, maradnak, oly sokszor Talán, ezért sem foglalkoztatott bosszantóan, a reggeli kávé hiánya (álmom, és a táj). Kávémat később, egy presszóban ittam meg, forrón és gőzölögve

192 192.oldal Reggel szemlélődve hagytam el a várost, és haladtam az első teleülés, Barbadelo felé, majd tovább Peruscallo-ba, közel 10 km megtételével. Hűvös, napsütéses idő volt, és a táj változatossága, mit sem változott. Emelkedők, lejtők szegélyezték az utat, közben néhány dombot kikerülve, erdőn áthaladva gyalogoltam előre. Most is csak elvétve voltak Zarándokok az előttem, nem tudom hol lehettek. Talán, pár órával később indulhattak. Ferreiros-nál, már volt lehetőségem kávézni. Dupla feketével jutalmaztam magamat, és hozzá egy pohár tejet kértem, két szelet sütivel. Finom reggeli volt. Vilachá-nál a 100 km-es kőoszlop jelezte a Vándoroknak, a távolságot Kis idő elteltével ismét találtam egy másik kőtáblát, 100-as számmal. Sokan rajta hagyták a nyomaikat, grafiti módon. Bizonytalan voltam, hogy melyik lehet az Igazi? Többen is mentek arra, és fotóztatták magukat az Útitársaikkal. Engem is megkért egy fiatal srác, hogy fotózzam le. Majd Ő is lefotózott a saját gépemmel.

193 193.oldal Két 100 km-es kőtábla közül (fotók fent), valószínűleg ez volt az igazi. Már minden ennivalóm elfogyott, így keresnem kellett az utam során egy boltot, hogy feltankoljak, és pár kiloval, több legyen a terhem. Nem bántam, így legalább lesz friss pékárum, és vörös borom, már nagyon hozzá szoktam És jött Portomarin, egy magaslati pont után. Innen, előre tekintve, rá lehetett látni a tájra. Előttem pedig egy mesterséges tó vonulata látszott. A hegyek között, a völgyben Rio Miño folyója volt felduzzasztva. Portomarin-ba érve, már 21 km-t gyalogoltam Itt pihennem kellett hosszabb időre. Város egy domboldalra épült, át kellett menni egy hídon, majd lépcsősoron a város központjában. Szerencsére, itt már volt egy bolt is. Szükséges dolgokat megvásároltam

194 194.oldal Valójában, nem kellett volna a városba bemenni, mert a sárgaköves út a város mellett vezetett tovább, így jókora emelkedőt megspórolhat a Vándor; de itt, volt lehetőség pihenni, és vásárolni. Sokan, egyenesen tovább mentek Gonzar felé, ami innen 2 óra, és kb. 8 km. Két város között, nem volt más szállás lehetőség, így én is reggel Gonzar-t céloztam meg a következő szálláshelynek. Innen már éreztem a fáradtságot, mint a többiek, akikkel találkoztam az út során. Akik feljöttek a városba vásárolni, azok is csendben pihegve hosszabb-rövidebb időt eltöltöttek itt, indulás előtt. Szükség is volt a pihenőre, és az evésre, mert a következő szakasz Gonzar felé, folyamatosan emelkedett. Hol meredekebb volt, hol meg lankásabb. Erőt próbáló, de a táj szépsége sok mindenért kárpótolt, így könnyebb volt elviselni, mint amikor a magas fennsíkon kellett keresztül mennem és alig lehetett fákat látni, csak szántóföldeket az út mindkét oldalán. Ez sokkal jobb és élvezetesebb volt, az érzetünk számára. Érzet: ehhez hozzájárult az is, hogy már csak km volt a végcél. Elérhető közelségben, szinte karnyújtásnyira Egy órai pihenés után, tele gyomorral, már jobb volt a helyzet. Hűvös volt, de egy forró finom kávé, és egy kis Uniqum a körzetet helyre tette. Indulás, biztattam magamat, és elindultam a Többiek után. Kisebb, nagyobb csoportok voltak előttem is mögöttem is. Szokatlan volt, mert eddig csak szórványosan találkoztam Velük. Új arcokkal találkoztam. Régi ismerősök, már nem voltak sehol. Talán, egy-egy nap túl sokat mentem, vagy Ők köröztek le, nem tudom Igaz, az elmúlt 5-6 napban, 30 km-es átlagot mentem, de szükségem is volt rá, hogy az utolsó napra km maradjon, és így könnyedén beérjek Santiagó-ba. Ez volt a terv! A kilométerek lassan peregtek a talpam alatt. Néha én mentem el mások mellett, máskor meg Ők hagytak el engemet. Egy 25 év körüli fiatal sráccal többször előzgettük egymást; aszerint, hogy ki, mikor lassított, megállt, majd tovább ment, más-más tempóban. Amikor már, 4-szer, 5-ször elmentünk egymás mellett, köszönés helyett, csak egymásra mosolyogtunk. Néhány fiatal lánynak, nagyon tetszett a srác. Jó képű, magas, sportos fiatalember volt. Mondták is egymásnak, amikor elhaladt mellettük, nevetgélve. Pár mondatukat megértettem Mivel hegymenet volt, nem akartam megállni sokszor, mert nehéz volt újra indulni, így a botomra támaszkodva mentem, nagyon sokszor. Erős bot volt, jó markolattal, és ha rá támaszkodtam, bírta a terhem súlyát. Igaz, hogy volt is súlya, és amikor a földhöz ért, a hangja is tekintélyt parancsoló volt. Amíg más túrabotok, ultrakönnyűek, teleszkóposak, az út során eltörtek. Sokan így jártak vele. Mondták a szállásokon, panaszkodva, szomorúan Botom: Tegnap, egy alkalommal, az utam során, bárányok/juhok legeltek, egy tanya közelében, nem messze a kijelölt úttól, amikor három jól megtermett terelőkutya

195 195.oldal (németjuhász keverék) figyelte a juhokat, és az arra közlekedő Zarándokokat. Egyedül mentem, közelemben nem volt senki. És látom, hogy a kutyák figyeltek. Út szélén voltak, közel a tanya bejáratához, és morogtak egymásra. Ahogy közeledtem feléjük, az egyik, talán falkavezér lehetett, eltávolodott a másik kettőtől, és enyhe ívvel közeledett Felém. Éreztem a feszültséget benne, és a másik két kutya is figyelte az eseményeket. Botom a kezemben, és egy kicsit jobban oda koppintottam a földönhöz, mint az előtt. Elnéztem mellettük, dudorásztam, és lépteimet nem lassítottam. Félelem nem volt bennem, hisz a cseresznyefa botom a kezemben, és határozottan a földhöz ütöttem, lépéseim ritmusában. Mély és hangos koppanó hangot adott. Gondoltam, ezek a kutyák már ismerik a bot erejét. Talán a gazdájuk, még helyben is hagyta némelyiküket. A közeledő kutya figyelt engem oldalról, majd Tőlem 1,5-2 méterre megállt. A másik két kutya is figyelte az eseményeket. Éreztem, hogy ugrásra készen várakoznak. Vártak egy jelre, a harmadik kutyától. Nem néztem rá, folytattam egy dal dúdolását. Nem siettem, nem is lassítottam. Látómezőm perifériáján, azonban én is figyeltem a sunyi tekintető falkavezért Tudatom nem engedte meg a félelem legapróbb jelét sem Azt sugallta a kutyák felé: Ne tovább!, nem vagyok az ellenségetek!, engedjetek át!, így Mindannyian jól járunk Presztízs veszteségetek nem lesz!, egy patt helyzet mindig jobb!. Miután elhaladtam az első kutya mellett, és nem csinált semmit, a másik két kutya is nyugodtan elengedett, hogy tovább haladjak. Belül kicsit megkönnyebbültem és még egy utolsó sugallatott küldtem feléjük: köszönöm, rendesek voltatok!, jó kutyák vagytok!. Kutyákat még sohasem bántottam, nem is tenném csak szeretgetem, ha módom van rá, de Ők ezt nem tudták. Aztán, eszembe jutott, egy történet, mamám mesélte nekem. Argentínába születtem. Buenos Airesben laktunk, ott volt apám lelkész egy nagyobb közösségben ban disszidáltak. 4,5 évig éltem ott, majd eljöttünk kalandos módon... oda is úgy mentek a szüleim. Nos, amikor megszülettem; egy, velem egyidős németjuhász kutya volt a játszótársam. Szinte, éjjel nappal együtt voltunk. Ő vigyázott rám. Ismertük egymás gondolatát, érzéseit, a legapróbb jelzéseit is Talán, két éves voltam, amikor először kezdtem beszélni. Addig a kutyu,s az érzéseimre figyelt, és nem a beszédemre 4,5 évig volt a hűséges, legjobb barátom. Három kutyával kapcsolatban, ezek az érzések jöttek elő ismét. Valahogy, az életem során, a kutyáktól sohasem féltem. Nagyon gyorsan megbarátkozom velük Visszatérve az utamra. Gonzar felé haladok, és barátkoztam azzal a gondolattal, hogy tovább fogok haladni, és Hospital da Cruz-ban szállok meg. Az is egy kis település, 15 lakosával. Közel, 4 km-re van Gonzar-tól.

196 196.oldal Még nem értem Gonzar-ba, pár kilométer volt hátra, és majdnem 4 óra Nem tudtam gyorsabban menni, így maradt a régebbi tervem. Itt szállok meg, nem megyek tovább. Két szálláshely is volt. Az érzéseimre hallgattam, és a lábam bevitt az egyikbe. A másik közelebb lett volna, de Ismét jó döntés volt. Itt volt Pellegrino menü, de csak egyféle, választási lehetőség nem volt. Mikor kifizettem a szállás díját, megkérdezték, hogy szeretnék-e enni itt. Gyorsan rávágtam, hogy: igen. Kívánós voltam a meleg ételre. Szállás elfoglalása után, szokásos fürdés, átöltözés, majd séta a településen. Talán, 5 percig sem tartott, alig egy-két házzal Sok mosatlan ruhám gyűlt össze, így kimostam azokat a mosógépükben. Még a nap melegen sütött, C fokban. 2-3 óra alatt megszáradt. Munkálatok után, a szálláshoz tartozó bárba leültem, fél liter vörösbor társaságában, és a naplómat írtam. Akkor láttam, hogy az a 25 év körüli srác is itt szállt meg. Már ismerősként köszöntöttük egymást. Ő lefeküdt az ágyára, mint kiderült, azt az ágyat választotta, amelyiken alul aludtam. Nem tudta, hogy melyik az enyém ha csak a hátizsákomból nem következtetett rá. Már kevés szabad hely volt a hálóban. Nem beszélgettünk egymással. ½ 8-tól lehetett vacsorázni. Éhes voltam, és nyitásra értem oda. Már alig volt szabad asztal. Nekem még jutott egy, leültem perc múlva, a fiatal srác, bejött, és az asztalomhoz ült. Evés közben beszélgettünk. Nagyon finom volt, amit kaptunk. Előételként, húsos spagettit (főételnek is bőséges lett volna). Majd következet a félig átsült porhanyós marhaszelet, sült krumplival, ízletes mártással. Aztán harmadik fogásként puding, pirított cukorral a tetején. Először, hoztak Nekünk 1 liter bort, de kevésnek bizonyult, így kértünk még 1 litert belőle Mint kiderült spanyol volt a srác, Madridból jött. Egyetemista. Kíváncsi voltam Madridra, így a városról beszéltettünk. Egyre jobban belemelegedtünk a beszélgetésbe. Mondtam Neki, hogy az út során a lányok kiszemelték Őt, Róla beszélgettek, viccelődtek Mosolygót ezen. Tudja, beszélgetett Velük, de van barátnője, és hűséges típus, mondta. Persze, ezt elősegítette a második liter bor. Jól bírta!, a vége felé, már én is éreztem a bor hatását, így a nyelvem is jobban perget, mint ahogy gondoltam volna. Szimpatikus srác volt. Mint kiderült, azért előzgettük egymást, mert a lába nagyon kikészült, ínhúzódása volt. Este odaadtam a jobbik kenőcsömet rá. Mondtam Neki, hogy tartsa meg, van még belőle. Elfogadta, megköszönte Örültem, hogy segíthettem Neki. Nekem még volt elég belőle, az elkövetkező pár napra. Neki nem, és nagyobb szüksége volt rá, mint Nekem. Vacsora végeztével, kissé imbolyogva, felálltunk az asztaltól. Spanyol sráccal már nem találkoztam később. Ez a szállás 10 Euró volt, míg a másik meg 5 Euró. De ott csak egy konyha volt, ahol a saját hozott ennivalódat készíthetted el. Most a meleg, finom étel jobban esett De amikor ide jöttem, azt még nem tudtam. Vacsora, 15 Euró-ért. Nem volt sok, hiszem bőséges adagot kaptunk, ízletes vörösborral

197 197.oldal Viszonylag korán lefeküdtem. Bennem sok-sok pozitív hangulattal érzéssel, Felfedező énem megújuló kíváncsiságával Már hol vannak?, a magammal hozott problémák! Kiléptek a tudatomból, száműztem Őket. Már nem voltak hatással rám. Az Élet kellemesebb oldaláról álmodtam, mint amilyen volt a tegnapi nap álmom. Bár a fizikai fáradtságot éreztem esténként, de még is mennyire más volt ez az érzés!, mint akkor. Ma is, este, lefekvés előtt, vártam már a holnapot, az új csodákat, amit átélhetek, szabadon, gondoktól mentesen Városok: - Sarria-nál (453 m, 8600 lakosú). - Barbadelo-nál (555 m, 10lakosú). - Peruscallo-nál (641 m, 37 lakosú, kis település zarándokszálló nélkül). - Ferreiros-nál (660 m, 115 lakosú). - Vilachá-nál (436 m, --- lakosú). - Portomarin-nál (400 m, 2000 lakosú). - Gonzar-nál (559 m, 40 lakosú). Mára ennyi:

198 198.oldal 24.nap ( péntek -): Megtett út (honnan-hová): Gonzar Melida (32,3 km) Útleírás: Pihenten ébredtem fel, az ablak melletti ágyon. Az ablak kissé nyitva volt, hogy friss levegő jöjjön be. A hálószobában talán 20-an aludtunk az éjjel Az álmaim nyugtatóak voltak, és frissítően hatottak rám. 7-kor az ágy kidobott. Srác még aludt felettem, így óvatosan távoztam a hálóból. Néhányan, már öltözködtek Az előtérben összehajtottam a hálózsákomat, és elindultam. ½ 8 lehetett. Ismét, 30 km feletti utat terveztem magamnak, sok apró településsel A nap felkelőben volt, és varázslatos fénybe borította a tájat.

199 199.oldal Táj, így napfelkelte környékén, ilyen volt (fotók) és az út mellett, portákkal, állatokkal. Ismét egy szép nap elé nézek!, gondoltam. Persze, ki, mit szeret; aszerint örül, vagy bánkódik Már napok óta előjött a Felfedező, gyermeki Énem, és folyamatosan rácsodálkoztam a természet szépségeire, ahogy körbe vett ez a miliő. Ezek a lebegésem órái volt, megszokott módon. Talajt csak pillanatokra érintve. Elrugaszkodva, egy másik valóságba, ami ugyan olyan fontos lehet, mint a Mindennapokban való életünk Ez is droghatás, de a drogot saját magam termeltem. Ez a rácsodálkozás világa nálam. Talán, mások is így érezhetnek néha-néha. Nagyon tetszett, nem is tudtam gyorsan menni, nem azért mert fárasztó volt a gyaloglás, hanem azért, mert a környezett megfogott. maradj még, maradj itt, szólt a szirének üzenete bennem csodálj, értékelj engem, így lassítottam a lépteimet, és a figyelmem körbekörbetekintett valahogy, a táj befogadott, és én is Őt. Így teltek a percek, órák, mentem el a kisebb települések mellettem, portáikkal, házaikkal beleolvadva a tájba. Nem is gondoltam másra, csak a látványt habzsoltam. Sokszor megálltam, és fotóztam ami megtetszett. De a fotók (utólag megnézve) még sem adta úgy vissza a képíséget ; mint amit, akkor és ott átéltem Csodás világot fogadott be a szememen keresztül, a gyermeki énem ; amit aztán, a tudatom elraktározott. Így több mint két év elteltével, az emlékek olyan élesek, az érzéseim kíséretével, jó érzés előhozni, leírni. Ezek az érzések vannak bennem; amikor itthon, a természetet járom, barátaimmal vagy egyedül, kirándulgatva, bicajozva, miközben a Lelkem, tudatom itt belül zsibong. Ilyenkor a kedvükben járok, és Ők az én kedvembe. Pár év múlva talán, nagypapa leszek, így akkor is a gyermeki énem kivirágozhat, virágba borulhat. Sokan, próbálják elrejteni a gyermeki énjüket, mert az nem felnőtthöz méltó gyakorta hallom ezt: mert egy felnőtt legyen komoly, és megfontolt, máskülönben, hogy mutat példát a gyerekeknek Példát!, szerintem vidáman, önfeledten is lehet példát mutatni. Így is meghallom a gyerekek kéréseit/kérdéseit, és aztán türelmesen elmondani Nekik, hogy mi a lehetőség, és mi nem Játék során, jobban odafigyel a gyermek is, és rögződnek benne azok a dolgok, amit Ő és amit Mi fontosnak tartunk Erről jutott eszembe: Nem rég voltam valahol, valakivel vásárolni és pénztárnál sorba állva, egy 30 körüli anyuka, két kis gyermekével várt a sorára, éppen fizettünk Az egyik gyermek elégedetlenkedett, mert a mamája nem akart valamit megvenni neki, és csak mondta-mondta a magáét Mamája, kis idő elteltével nyugodt hangon, szeretettel mondta neki, kissé félre húzva: Figyelj rám, most ezt nem engedhetjük meg, nincs annyi pénzünk. Látod én is sok mindent megnéztem magamnak, és fel is próbáltam, de aztán nem vettem meg, mert nem tehetjük meg. Ezt meg kell értened. Nem lehet mindent megvenni, amit szemünk, szánk kíván. a holnapra is kell gondolni Nagyon szimpatikus, és intelligens volt a fiatal hölgy A 10 év körüli srác pedig elgondolkozott a mondottakon, és elhallgatott, majd azt kérdezte kicsit később: és ha lesz pénzünk rá, megveszed?, persze!, jött a mama válasza Ritka az ilyen szülő. Hány szülőt hallottam, akik hihetetlen türelmetlenek voltak a gyermekeikhez, és verést, szidalmat, kiabálást kaptam Tőlük Persze, ez a gyerekektől is függ, mit látnak otthon, a környezetében; és a szülőtől is, akik napnap után letörve, és fáradtan érnek haza, a mindennapi robotból Ez a valóság, a mindennapok valósága, a túlélés valósága De még is itt volt egy anyuka, hátterét nem ismerem. Viselkedése azonban, nagyon szimpatikus Nagyon fontos a hozzáállás, és hogy akikkel együtt élünk, azzal partneri legyen a kapcsolatunk, még ha az a saját gyermekünk is

200 200.oldal Én ezt láttam a családomban, ezt hoztam magammal, gyermekkoromtól kezdve, és nem a parancsolgatós habitust. Nálam ez a hozzáállás nem jött be, tehetetlenek voltak azok már gyerekkoromban is -, akik ezt akarták gyakorolni rajtam Hamar felismerték, hogy más módon kell belőlem is a legjobbat kihozni, hisz az volt az elsődleges érdekük Van erő bennem de nem szeretem előhozni/használni -, és ha valaki erőszakkal akar valamit megoldani Fellépek ellen, ha már nincs más megoldás, vagy nem adnak lehetőséget, más módon megoldani azt Ezt, egy páran már tapasztalták nálam, és emlékezetes maradt Számukra. Amilyen a hatás másoktól-, olyan az ellenhatás magamból-. Mint a fizika egyik törvénye, amely a hatásról, és ellenhatásról szól Valójában, nem értem (?), miért kell idáig eljutni, amikor a békés megoldás mindig eredményesebb!... azok a bizonyos tulajdonságaink, rutinjaink próbálkozásai a kulcs. Valószínűleg a kérdésemre a válasz: a folyamatos Győzni akarás, minden áron! Hogy elszaladtam a gondolatokkal egyik gondolat, a másikat hozza elő, nehéz megállítani Gonzar-t elhagyva, még félhomály volt, ½ 9-kor jött fel a nap, és ½ 10 körül ment nyugovóra, e táj felett. Már napok óta a tájban nem csalódtam, egyre újabb és újabb arculatát tárta fel előttem, és mindegyik kedvemre való volt. Látóteret dombok határolták, amin fel kellett menni, majd a túl oldalán leereszkedni. Így hagytam el Hospital da Cruz-t, és Ventas de Narón-t 8 km elteltével. Gonzar-t ban, a szálláson nem reggeliztem, és már nagyon éhes voltam, de csak Ventas de Narón után tudtam nyugodt leüli, és a magammal hozott ennivalót elfogyasztani (bagett, olajos hal, narancs), és meglocsolni némi innivalóval. Hideg volt, de kellően fel voltam öltözve. Így értem el Ligonde-t. Már csak 77 km volt hátra. Sok újszerű dolgot láttam, amit eddig nem, az életük játékosságát, újabb megközelítések a gondolkodásmódjukból a mesék világából

201 201.oldal Apró település volt (70 lakásával), gazdálkodók lakták. Mintha apró tanyák lettek volna egymás mellett, szűk utcáskájával, gépszérűkkel, istállókkal az útszélén. Köztük vezetett a sárgaköves út. Az egyik háznál, a kapualjból, egy fiatal lány invitált be az egyik istállóba, szalmabálák és tehenek társaságába. Bent még egy lány volt. Először nem tudtam az invitálás okát. Nem szoktam másoktól, idegenektől elfogadni semmit, amíg nem tudom az okát. Potyázás, mások kihasználása, távol esik a gondolkodásmódomtól. De a figyelmességet, mások iránti érzékenységet, empátiát, ami nem haszonérdekelt, azt szeretem. Én is ilyennek tartom Magam; ez a gondolkodásmód vonz, és ilyen környezetben érzem jól magam, nem az intrikát útvesztőjében. És ha az intrikát megérzem, a láthatatlan kardommal keresztülvágok rajta, - némi türelem után vagy kompromisszum készségemből adódóan -, nem hagyva kétségeket azokban, akik az intrikát kezdeményezik Szóval nem tudtam az invitálás okát, de olyan kedvesen közeledett felém, a szemében őszinteséget, és nyíltságot láttam. Egyfajta szeretet és segítőkészség sugárzott belőle, ahogy egyre közelebb kerültem hozzá Betessékelt a portájukra, és közben mondta, hogy Önkéntes, és azért van itt, hogy Nekünk, Zarándokoknak, meleg italt adjon, ebben a hideg időben Tényleg hideg volt. Leheletünk párafelhőt képezett körülöttünk, majd ahogy áthaladtunk rajta, a semmibe tűnt, beleveszett a hullámzó, ködszerű levegőben. Nagyon szimpatikus volt mind a két lány, mosolygós, átérző szemükkel, kedvességükkel, kedves szavaikkal Mit kérsz?, van forró teánk, és kávénk!, kérdezte az asztalnál álló lány. Teát kértem. Egy műanyag pohárba töltött. Kissé édes volt, és meleg. Jól esett, átmelegített. Ismét kaptam, amikor elfogyott. Szerettem volna adni érte, némi pénzt, de határozottan, és mosolyogva elutasította. Ez Tőlünk van, ezzel járulunk hozzá, és örülünk, ha elfogadjátok, nem pénzért tesszük, mondta. Megértettem, átéreztem a gesztusát szeretetből fakad, segítőkészségből. Én is szeretek adni; jobban, mint kapni!. Bármit is kapok, a legapróbbat is azt értékelni kell! Kedvességüket megköszöntem, teátrálisan, mutató- és hüvelykujjaimmal szívet formáltam, és feléjük mutattam, majd mosolyogva Feléjük küldtem. Hálás voltam érte. Nemes lélekre, és tiszta szívre találtam, ezen a kis településen, ebben a két lányban

202 202.oldal Tovább mentem. Áthaladtam Ligonde, Areixe, Portos, Palas de Rei, Apró települések voltak, kevés lélekszámmal, pár kilométerre egymástól, a munkájukat végezve Péntek délelőtt volt, a munka nem várhat a földeket, és a portákon, engem is várt a Messzeség. Palas de Rei település, már nagyobb lélekszámú, több épülettel. Itt egy forró kávét tudtam inni, majd a városból kifelé haladva egy kis pihenő helynél megpihentem. 17 km után jól esett kinyújtani tagjaimat, kényelembe helyezni magam. Sok Vándortársam mellett elmentem délelőtt folyamán, akik most megelőztek, néhányan megpihentek mellettem, és beszélgettünk. Egy óra pihenés után, tovább indultam, szemlélődve a tájat, embereket. Itt találkoztam, egy 50 körüli ausztrál hölggyel, köszönés után beszélgetés alakult ki köztünk Másokkal is volt az út során gyakorta. Most ismét honfitársaimról is beszélgettünk, a viselkedésünkről, és nem keltettünk jó hírünket. Mikor elmondtam, honnan jövök, rám nézet, és láttam/éreztem, hogy mondani akar valamit, de nehezen hozakodik elő Vele, nehogy megbántson ezért egy kicsit oldottam benne a feszültséget. Valójában, nem is kellett, csak el kellett indítanom valamit benne, és a többi már a saját útján haladt tovább Mondta: Tegnap, három idősebb hölgy jött be a szállásra, és hangosan beszélgettek, majd a szállásadóval kezdtek problémázni, elégedetlenkedni, a szállással kapcsolatban, a kiszolgálással, és a többi Vándorral, hogy szűkös a hely, és hogy a csomagjaik ott vannak, ahol vannak, az Ő ágyukhoz nagyon közel fürdeni meg nem tudnak, mert sokan állnak sorba.

203 203.oldal Az a szállás, ahol voltak, elég puritán volt. Nem olyan, mint amiben elszállásoltam magam, már napok óta Nos, ráadásul még idegen nyelven sem tudtak kommunikálni, csak néhány szót. Valaki fordított Nekik, aki kicsit tudott magyarul Azért, kézzel-lábbal megértették magukat, az útjuk során Nem véletlenül írtam, jó pár oldallal ezelőtt, hogy hátra hagytam, az otthoni igényeimet, és Felfedezőként jöttem ide (mélyebben megismerjem magamat, a belső folyamataimat, és a körül ölelő tájat, embereket) és amit kapok, azt örömmel veszem, hálás vagyok érte az utam során Az ausztrál hölgyet megpróbáltam megnyugtatni, mondtam Neki, nem szabad általánosítani, hisz nem Mindenki viselkedik így Kedvesen rámosolyogtam Még volt Uniqum-om egy üvegben, és kis fém poharaim a kóstoláshoz. Szeretném meghívni egy Hungarikumra!, mondtam Neki. Először vonakodott, de győzött benne a kíváncsisága, amikor mondat az egyediségét Jót beszélgettünk, majd beszélgetés közben, sok olyan szép látvány mellett mentem el, amit nem tudtam lefotózni, ezért mondtam Neki, hogy nagyon szeretek fotózni, és most egy kicsit a fotózásnak fogok élni, és elköszönnék Tőle. Megértette, hisz nála is volt a fényképezőgép. Talán két óra is eltelt az óta, amióta az ausztrál hölggyel beszélgettem, amikor egy vendégfogadónál meleg kávét croissan-nal rendeltem, és egy üres asztalhoz ültem. 5-6 méterre tőlem, kávém halk szürcsölése közben, magyar szavakra figyeltem fel. Két hölgy beszélgetett hegyeztem füleimet, pár mondat hozzám is áthallatszott. Követtem az arany szabályaimat : érzéseimre hagyatkozzak; ha lehetőségem van, magyarokat kerüljem; mindenkivel próbáljak kedves lenni, és nem zavarni Őket az útjuk során, ha látom hogy Valaki bajban van, segítsek rajta, ha Ő is engedi azt Itt is, először csak figyeltem, miről beszélgetnek, mert akkor többet tudok meg Rólunk céljaikról, vágyaikról, elképzeléseikről, és a kapcsolataikhoz való hozzáállásukról Jól tettem, bár rossz szokás hallgatózni. Beszéltek egy nőről, aki előző este a környezetükben volt, beszélgettek Vele majd elégedetlenek voltak, hogy nem tudott Nekik, valamit elintézni, és reggel hamarabb elment, mint Ők, pedig megvárhatta volna Őket és ahogy hallgattam, rájöttem ezekről a hölgyekről beszélt az ausztrálnő, enyhe rosszallással. Most is, semmi sem volt jó Nekik. A segítő hölgyet is kritizálták egymás közt, egyetlen jó szót sem hallottam Tőlük, hogy valami jó lett volna Kicsit úgy tűnt Nekem, mintha a Világ csak azért van körülöttük, hogy Őket kiszolgálja. Vajon Ők miért jöhettek ide?, mi lehetett az indíttatásuk. Kíváncsi lettem volna rá, de elnyomtam magamban, és nem mentem hozzájuk. Nem sokkal utána, a harmadik hölgy is megjelent, majd felálltak és tovább mentek a város felé. Délután 1 óra lehetett perc elteltével én is felálltam és elindultam utánuk. Egy emelkedőn felfelé, nem sokkal később, utolértem Őket, majd spanyolul köszöntem Nekik (nem magyarul): Buen Camino!. A kellő udvariasságot megadtam Nekik, de tényleg nem voltak szimpatikusak. Azt éreztem, mintha kullancsok lennének: valakire rátapadni, az ismereteiket, kapcsolataikat kiszippantani, majd eldobni, mert már nincs szüksége rá!, effektusra hallgatva, élni az életet Nem köszöntek vissza. És magamban arra gondoltam: tényleg ilyenek lennénk mi Magyarok, honpolgárként!, először mindent magamnak, aztán jöhetnek a többiek. Világpolgárként, pedig szomorúsággal vettem tudomásul. De aztán gyorsan elvetettem magamtól a gondolatot, a Felfedező énemnek kell teret engednem. Szerencsére, sok minden volt, ami lekötött. 20 percenként jöttek a települések Velem szemben. Egyre több volt az emelkedő és a lejtő. Láttam, az út során Vándorokat, akik taxit rendeltek, és a hátizsákjaikat taxiba tették. Majd egy kis hátizsákkal (könnyű felszereléssel) indultak el. Taxis meg a következő szálláshelyre vitte el az poggyászukat. De ezt csak, a Cél előtt km-re láttam először. Innen már sok

204 204.oldal taxis hirdeti magát az ilyen fuvarokra, ki vannak táblázva a települések. Igény van rájuk, úgy tűnik Valójában, ezt az információt, egy francia Zarándoktól hallottam, amikor közösen megpihentünk egy Albergue közelében, San Xiao do Camiño-nál. Ott mondta Nekem, miközben egy taxis, három Vándornak a hátizsákjait átvette, majd elment, és a Zarándokok beszélgetve elindultak a sárgaköves úton a céljuk felé Akkor láttam ezt először, és az érdeklődésemet megosztottam a francia útitársammal. Innen kezdődött el a turisták El Caminoja. Itt már 20 km volt a lábamban Jó erőben voltam, és a folyamatos megterhelés megerősítette fizikai állóképességemet. Úgy éreztem, hogy most már a világból is ki tudnék rohanni. Nincsenek akadályok előttem. Ha elfáradok, olyan lettem, mint egy gyerek, pár óra pihenés, és mehetek tovább. Város végén, volt egy pihenőhely volt. Leültem, és bagettet ettem sonkával, sajttal, majd a maradék boromat ittam meg hozzá. Közelben, egy közkút, de sajna, nem működött, nem adott vizet. Fiatalabb, vidám kedélyű társaság közeledett a pihenő felé. Olaszok voltak, a vidámabbik fajtából. Sokat nevetgéltek és beszélgettek mediterrán stílusban. Jó volt érezni a közelségüket. Talán, 6-an 7-en lehettek. Fiúk lányok vegyesen. Szomjasak voltak, és a kútból szerettek volna inni Mondtam Nekik, hogy nem működik Kérdezték, hogy tudok valami helyet a közelben, ahol ihatnának? Sajnos nem!, mondtam Nekik, de volt nálam 1,5 liter víz egy műanyag flakonban. Oda adtam nekik. Először nem akarták elfogadni. Mondták, akkor Neked nem lesz. Mosolyogva válaszoltam, és megmutattam Nekik, hogy van még belőle egy másik flakon is. Talán 1 liter víz van még benne. Így már elfogadták. Megköszönték, majd tovább mentek beszélgetve Többször visszanéztek, majd felemelték kezüket, úgy köszönték meg

205 205.oldal Így haladtam tovább, Pontecampaña-n, Casanova/Mato-n, O Coto-n, Leboreiro-on keresztül. Ezek a települések, 5-6 km-en belül voltak. Olyan érzésem volt, mintha a települések adtak volna át egymásnak. Leboreiro és Mélide között, már csak 5,5 km, és akkor a mai napi távom 32 km lesz. Egy újabb nap, a 30-asok klubjában. Ha az út nem lett volna olyan változatos, akkor biztosan fárasztóbb lett volna ez a táv is, de most valahogy vitt a lábam. Mikor Mélide-be értem, találtam egy élelmiszer boltot, és vásároltam magamnak (bagett, hal konzerv, sonka, gyümölcs, 2 üveg bor, ásványvíz, tej). Majd utána, átmentem a városon, hogy holnap reggel, minél hamarabb elhagyjam a várost. Az utolsó Albergue-t kerestem a városban. Boltban megismerkedtem egy év körüli spanyol, színes bőrű lánnyal (kreol). Nagyon szép arca, és európai vonásai voltak. Vásárlás után közösen mentünk tovább. Nem kérdeztem meg Tőle, hol száll meg; és én sem mondtam Neki, mi a mai napi Célállomás. Beszélgettünk, így mentünk át a városon. Úgy gondoltam, ebben a városban fog megszállni. Visszaemlékezve, nekem úgy tűnik, de lehet az is hogy mégsem, és csak a pillanat sodort tovább Vele. Jó társalgó volt, megfogott a közelsége, és a közvetlensége Beszélgettünk, és a város széléhez értem, tovább mentünk. Nekem fel sem tűnt, hogy a várost elhagytuk, csak akkor, amikor a temető mellett mentünk el Kérdeztem Tőle, hogy: nem itt szállsz meg?. nem, a következőnél, mondta. Már 32 km-t tettem meg, Ő még csak km-t Elköszöntem Tőle, és visszafordultam. Majd megkerestem az Alberguet, a város szélén. Egyházi szállást találtam 7 Euróért. Nagyon egyszerű, és puritán volt, de itt is tisztaság volt mindenhol Nem volt Pellegrino menü. Mindenki abból gazdálkodott, amit hozott magával. Konyhája a földszintem volt; emeletem pedig, a hálószobák

206 206.oldal Találtam egy ágyat. Még nem voltak olyan sokan du. 4 óra körül. Fürdés után, átöltöztem, és irány a város felfedezése Sétálás közben, családomat, és néhány barátomat felhívtam, beszélgettem Velük. Egyik barátom a 60-adik szülinapját tartotta ma, barátaim társaságában, így felhívtam, még a buli előtt, és felköszöntöttem Őt, talán elsőként Már folyt a készülődés; de még korán volt, hogy csoportosan jöjjenek bulizni, és ünnepelni Jó fej, sok-sok önfeledt humorral, életigenléssel, közvetlenségével. Kedvelem Őt. Mikor a sétából visszaértem a ruháim egy részét kimostam, és az ágyamra tettem száradni. Aztán irány a konyha, és vacsorát készítettem magamnak Három pohár tejeskávét ittam, és bagettet sonkával, sajttal. És irány az ágy Az előző szálláshelyről mások is meg tették ezt az utat, és itt szálltak meg, de nem volt kedvem beszélgetni Velük pár mondatnál többet. Inkább leültem az előtérbe, és a naplom sorait gyarapítottam sötétedésig. Majd jött, a pihentető alvás. Bárhol szálltam meg, olyan mélyen aludtam, hogy mások horkolása nem zavart. Nem is emlékszem rá, hogy az éjszaka közepén, erre ébredtem volna fel. Szomjúságra igen, de ahogy a párnámra hajtottam a fejem, azonnal el is aludtam. Pár perc is elég volt hozzá. Hálok gyakorta zsúfoltak voltam, a szűkössége miatt, de soha sem éreztem, hogy ember szag lett volna. Zarándokok kulturáltak voltak, szocializáltak. Megérkezésük után, vagy azonnal, vagy pár órás pihenés (ágyra zuhanás ) után, zuhanyoztak ezzel sem volt, semmi probléma Tisztaság meg, természetes volt a szállásadóim részéről. Ezért is kellett, a bejárat közelébe letenni/levenni a bakancsokat Bogarakat, élősködőket meg, hírből sem láttam... Igaz, áprilisban nemigen bújnak elő. Összességében, mindenkinek ajánlom, azokat a szállásokat, ahol megszálltam. Nem volt problémám velük Eddig még nem írtam a költségekről: napra 1000 Eurót vittem magammal. Napi 30 Euróval számoltam, és még a busz, és vonatköltség Madridból távozva, majd az utam végén oda vissza. Hazafelé menet, maradt annyi pénzem, hogy ajándékokat vásároljak. Extra, váratlan kiadások nem voltak, így még vissza is hoztam belőle Ebből a pénzből kényelmesen tudtam élni. Igaz, így a szokásaimat, otthon kellett hagynom, de ezzel nem volt problémám. Városok: - Gonzar-nál (559 m, 40 lakosú). - Hospital da Cruz-nál (680 m, 15 lakosú). - Ventas de Narón-nál (710 m, 20 lakosú). - Ligonde-nál (628 m, 70 lakosú). - Areixe-nál (637 m, 20 lakosú). - Portos-nál (386 m, 3 lakosú). - Palas de Rei-nál (562 m, 3600 lakosú). - San Xiao do Camiño-nál (475 m, 45 lakosú). - Pontecampaña-nál (682 m, 132 lakosú). - Casanova/Mato-nál (467m, 16 lakosú) - O Coto-nál (475 m, 3 lakosú, kis település zarándokszálló nélkül) - Leboreiro-nál (454 m, 50 lakosú). - Mélide-nál (460 m, 4700 lakosú). Mára ennyi:

207 207.oldal 25.nap ( szombat -): Megtett út (honnan-hová): Melida Santa Irene (31,2 km) Útleírás: Reggel, ½ 7-kor felkeltem, majd a cuccomat levittem az előtérbe, és ott összepakoltam. Mikor mindennel készen voltam, reggelit készítettem magamnak. A tegnapi maradékot ettem meg. Persze, lehetne felemelőbb gondolatokról is írni, vagy csak arról, de a testnek szüksége van a táplálékra. Annak hiánya, sok-sok probléma forrása lehet. És ha a realitástól nem akarunk elszakadni, akkor erről is írni kell. A konyha egyszerű volt, de minden volt, amire szükségem lehetett. Gáztűzhely, vízmelegítő, mikró, edények, evőeszközök, tisztító szerek. Senkire sem kellett várnom, mert elsők között keltem fel Mikor elindultam, a hajnal első sugarai pislákoltak az égalján, és egyre több fénysugár nyújtózkodva emelkedett ki, a horizont felhőkkel párnázott ágyából. Ebben a fényben a táj tényleg olyan meseszerű volt, a fénysugarak játékában, sejtelmes fényekkel telítve. Már megint zsongott valami bennem. Egy erdőn haladtam keresztül. Természet még aludt, így a vízmosások csobogó hangja, és néhány hajnalban megbúvó erdei állat neszei

208 208.oldal felerősítette, majd közeledtemre, elhalkultak. Hol lehet, Piroska és a farkas?, játszadoztam a mesevilág történéseivel Ezzel az érzéssel, közeledtem a Raido felé, ami 2-3 km-re volt. Innen tovább Ribadisoda Baixo felé, apróbb településeken keresztül Peroja, Boente, és erdőkön-mezőkön át, amerre az út vitt előre. Itt már nagyobb távolságok voltak a települések között, és a helybeliek is már hébe-hóba kerültek a látóterembe. Mindenhol földút, és kőút, néha-néha aszfaltos útra sodródtunk, hogy aztán egy éles kanyarral visszamenjünk az erdőség csendjébe. Itt már többen voltak a Zarándokok, sokan egyedül botorkáltak előre, mások kisebb nagyobb csoportban. Botomat markolva haladtam szokott tempómban visszafelé számlálva a kilométereket. Mélide-tól, még 54 km Santiago de Compostela 2 nap alatt, így 26 nap alatt teljesítem a távot, gondoltam magamban boldogan. Amikor egy héttel ezelőtt számolgattam a kilométerek, és sakkoztam, hogy egy-egy nap alatt mennyit kell mennem Nos, akkor még bizonytalan voltam, hogy holnap befejezhetem-e a távot. Most már nem. Hisz a 30 km-es napi táv már rutinná vált. A kedvem sem változott, mindent olyan pozitívnak láttam. Talán a lelkesedésem volt az oka, de a kilométerek gyorsan koptak a lábam alatt. 16 km elteltével Arzúa nevű településen voltam. Ez már olyan nagy település volt, ahol bolt is volt. Estére, és holnapra is vehettem némi enni és innivalót. Kis pihenés, és szemlélődés után tovább indultam. Sok emelkedő és lejtő tarkította az utamat, ami lassított. De a botom, sokat segített főleg a lejt meneten. A súlyomat rá tudtam terhelni. Kissé beborult, és hamarabb sötétedet, mint gondoltam volna. Arzúa után nem volt szállás, illetve volt, Peroxa-ban és Brea-ban, de azok csak nyáron vannak nyitva, így május elején még nem.

209 209.oldal Santa Irene-ba volt az első lehetőségem aludni. Itt két szállás is volt. Az egy magán szállás, a másik egyházi Albergue. Volt még pénzem, az útra, és még tartalékom is. Talán, 300 Euróm maradt abból, amit magammal hoztam. Egyházi szállásért 7 Eurót kellett volna fizetni, és a magán szálláson 13 Eurót. Ez sem sok, sőt Magán szállást választottam. Viszonylag, tágas hely, családias légkör, és ez nagyon fontos volt Nekem. De a választásnál még nem tudtam, hogy lesz-e vacsora, meleg ételt Szállásomat elfoglaltam, megfürödtem, majd pár ruhámat kimostam, és a szállás mögötti kerthelyiségben kicsíptettem egy szárító zsinegre, száradni. Kényelmes székek, és asztalok mellett lehetett pihenni, olvasni, írni, elmélkedni, valamit fogyasztani. Elővettem a boromat, és kibontottam. Ittam belőle, mert vacsoráig volt még több mint, 3 óra.

210 210.oldal Itt is bőséges mennyiséget kaptunk. Az asztalnál ültek ukránok, amerikaiak, lengyelek, olaszok, és én, magyarként. Nyolcan voltunk. Csak egy féle menü volt, három fogással. Első leves, sok tésztával, kolbász darabokkal, két nagy leveses edényben. Többször is lehetett venni belőle. Finom és ízletes volt. Második fogás: hal, sült krumplival. Hozzá, egy speciális öntet, sült fokhagymával. Ízlelő bimbóimat kényeztettem. Ízlett, és a mennyiséggel sem volt probléma. Harmadik fogásként, ananász és őszibarack befőttet kaptunk. Itt sört ittam. Csap vízért nem kellett fizetni. Borért sörért külön kellett fizetni. 25 Euróért ettem ittam, és megszálltam. Kényelmes volt. Fürdőszobában volt egy szoba mérleg. Fürdés után megborotválkoztam, majd lábam elé néztem, és ott árválkodott egy fürdőszoba mérleg Ideérkezésemkor 81 kg voltam, és 181 cm magas. Magasságom nem változott. De, 81 kg-ból, már csak 66 kg lett. Meg is lepődtem, amikor láttam, többször is ráálltam, bizonyságot keresve. Nem hittem a mérlegnek. Ennyit nem fogyhattam 15 kg-ot 25 nap alatt. Talán, 10 kg-ot, de annál több nem lehet, gondoltam... Hazaérkezésemkor, amikor megláttak, meglepődtek, hogy mennyire nyúzott, fáradt a tekintetem. Valószínűleg, így lehetett, de nem érzékeltem magamon Városok: - Mélide-nál (460 m, 4700 lakosú). - Raido-nál (464 m, --- lakosú). - Ribadisoda Baixo-nál (305 m, 8 lakosú). - Arzúa-nál (394 m, 2600 lakosú). - Santa Irene-nál (367 m, 15 lakosú). Mára ennyi:

211 211.oldal 26.nap ( vasárnap -): Megtett út (honnan-hová): Santa Irene Santiago de Compostela (23 km) Útleírás: Reggel még korábban keltem fel, mint előző napokon. 6-kor kidobott az ágy. Szokásos mozdulatok: hálóhelyiségből ki, cipőt fel, hálózsákot tokjába, hátizsák a hátamon, majd indulás. Reggeli most nem volt, de készenlétben, a hátizsákom külső zsebében. Még sötét volt, így a hozott fejlámpámat felvettem, és egy mini kézilámpa a kezemben. Így indultam el az úton. Másik Albergue-ből mások is jöttek ki, amikor a szállásomat elhagytam. Két Albergue egymástól méterre, az út másik oldalán Előttem mentek méterre, négyen. Így mutatták az utat. Erdőből, amin keresztül mentem Pedrouzo (Arca do Pino), Amenal, és San Paio felé, szinte semmit sem láttam. Sötétség, több mint 1 órán keresztül tartott. Többször, keskeny ösvényen mentünk keresztül Folyamatos volt az embersor, előttem, és mögöttem egyaránt. Főleg, amikor a nap is egyre erősebben ontotta fényét. Meleg nem volt, de azt már megszoktam, mások is. Ahogy egyre többet láttam a tájból, olyan volt, mint előző napokon. Nem lehet megunni km-ből, itt már csak 16 km volt hátra

212 212.oldal Többször megálltam, és rácsodálkoztam egy-egy természeti képződményre. Gyermeki énem elő-előtört. és az éhségem is. Elővettem méretes Golden almámat, amit előző nap vettem. Kettőt megettem reggelire. Egyet még tartogattam későbbre. Eufonikus hangulatban voltam, vitt a lábam előre ismét. A nap laposan világította meg az utamat, én meg játszottam az árnyékommal, egyik kőjelző oszlopnál, és az út porában Santiago felé közeledve Idő múltával, az árnyékom egyre rövidül, egyben útjelző is volt, hogy merre kell mennem. Cél előtt, 15 km-re San Paio-nál, egy rövid időre megálltam, ittam egy finom forró kávét, és hozzá péksüteményt, majd ½ 11 felé ebédeltem, aztán valami oknál fogva, az útjelző elmaradt. Nem a jelzéssel volt probléma, hanem Velem. Annyira befelé fordultam, és csak a látvány hatása alatt voltam, hogy ami azon kívül volt, már nem jutott a tudatomig. Ismét az, a hagyományos értelemben vett férfi voltam, aki csak egyre tud igazán koncentrálni, és a többi elsiklik a látómezőm előtt Mentem egy darabig; tudván, hogy a napnak mögöttem kell lennie, és a többi majd jön magától. Újból adtam a formámat. De mivel, szerencsés csillagzat alatt születtem, - én így gondolom, de Mások már nem így látják rátaláltam a jó útra. Egy kis segítséggel. Van szám, és nem félek kérdezni, így egy kedves nénikétől, aki Velem szembe jött, megkérdeztem a helyes útirányt Kicsit értetlen voltam, így elkísért egy darabig. Talán 200 m-et, egy kis tekergéssel. Nagyon közel volt. Pár utcával feljebb. Mondta a nénike, hogy kövessem az előttem lévő Hölgyeket, mert Ők, jó felé mennek. Így tettem!, Megköszöntem, majd válaszolt rá egy hosszabb mondattal... Távolodó szavait már nem értettem. Aranyos mosolygós nénike volt. Talán azt mondhatta: Menj Isten hírével!, vagy azt : Micsoda flúgos alak! Valójában mindegy. Pozitív volt a kisugárzása. Már nem sokat kellett mennem, Monte do Gozo után egy magaslati ponton San Lázaro-nál, már látható volt Santiago de Compostela-t. 3-4 km volt a célig. Elérhető közelség, és már csak lefelé kellett menni Vasárnap lévén, a tömeg hömpölygött a város felé. De Ők nagy része nem Zarándokok voltak, hanem szépen kiöltözött városi emberek; talán helybeliek családostul, idősek fiatalok, és gyerekek. A sokadalomban alig lehetett menni. Már nem kellett figyelni az útirányt, mert a tömeg sodort előre, Mindenki egyfelé ment. Így haladtunk a központ felé. Útközben, láttam egy Alberguet. Gondoltam, bemegyek, de valami miatt tovább haladtam, mentem a tömeggel együtt, és az út a Katedrálishoz vezetett. Mikor a Katedrálishoz értem, a harangok megszólaltak, dél volt éppen. Kerestem a bejáratot. Persze, előttem volt egy lépcsősor, amin fel lehetett menni, de le volt zárva. Amikor odaértem egy tábla jelezte, hogy az egyik oldal kapun lehet bemenni. Megkerestem. Bementem. Istentisztelet volt éppen. Teremben, már csak a falak mellett volt némi hely. Levettem a hátizsákomat, és magam mellé

213 213.oldal tettem. A szószéken 4 pap celebrálta a misét. Egyik angolul, másik spanyolul, a harmadik, Németül, és a negyedik pap latinul mondta a liturgiát. Nagyon megható volt, amikor hallgattam Őket, és ahogy az Emberek áhítattal figyelték Őket. Nehéz szavakba foglalni a Bennem feltámadó érzéseket. Valami megérintett. Egy bizsergető érzés kerített hatalmába, és a fejem búbjától a talpamig. Hol felerősödött, hol lecsendült bennem. Hullámzott bennem jótékonyan. Talán, a hívők sokasága, azonos gondolatai erősödtek fel a Katedrális falai között. Ezt érzékelhettem. Többnyelvű misét nagy figyelem kísérték a Hívők. Hit ereje szinte tapintható volt. Nem annak mondanivalója fogott meg, hanem az, ahogy kezdtem érezni, hogy a körülöttem állóknak ez mennyire fontos, így átvettem az érzéseiket. Nyitottá váltam ezen érzések fogadására Felemelő érzés volt, és a könnyek csendesen peregtek le az arcomon Mise végén Mindenki megfogta a mellette lévőnek a kezét. Így mondtak el egy miatyánkot magukban, és közben kezek egymást erősítették, majd a végén átölelték egymást. Nos, ez tényleg megfogott ismeretlen emberek egymást átölelve, szeretetből. Kell ennél több?ez volt a nap fénypontja, és itt vagyok köztük, elérve az Út célját, fizikai értelemben, és mentálisan is Mise után, kijöttem a templomból, majd körbe jártam a teret, a Katedrálist. Már délután ½ 2 lehetett, amikor szállást kerestem magamnak. A belvárosból kifelé egy szórólap került a kezembe. Térkép is jelezte, hogy merre kell menni. Volt még egy város térképem is, amit kaptam az utcán Valakitől. Elfogadtam, most hasznát láttam.

214 214.oldal Szállásom Santiago-ban: Albergue Seminario Menor La Asunción-ban volt. Közvetlen rálátással a Catedrálisra. Kettő között pedig egy völgy, ahol parkot hoztak létre. Sokan pihentek meg benne. Ezen a napon ragyogó napsütés volt, és a szállásom? Nos, olyan volt, mint egy kollégium, hatalmas nagy termek, hosszú folyosókkal, nagy belmagassággal. Egy-egy teremben ággyal. Itt nem voltak emeletes ágyak. Az ágyak paravánnal voltak választva, és egy-egy szekrény tartozott hozzájuk. 1 Euróval nyitható, csukható. Szállás elfoglalása után, piszkosnak éreztem magam, át kellett öltöznöm, előtte megfürödnöm. Rítusaim után valami visszahívott a belvárosba. Csak úgy kóboroltam benne, jártam az utcáit, tereit, az emberek nyüzsgését élvezve Vasárnap délután egy ünnepségbe csöppentem, ahogy a belváros széléhez értem, de még közel a belvároshoz. Kirakodó vásár látványa tárult elém, vidám forgataggal. Ételeket, italokat lehetett venni, és bizsukat, voltak kis elektromos autók, forgó óriáskerekek, céllövöldék. Mintha, vidámparkban lettem volna. Elragadott ennek hangulata is, a napsütésben. Ettem, ittam, és a forgatagban járkáltam.

215 215.oldal Nagyon sok diák volt az utcákon. Santiagó egyben egyetemei város, a diákok városa... Este elmentem a vasútállomásra, hogy Madridba a vonatjegyet megvegyem. Közel volt. Szállástól, 10 perc alatt leértem. A jegy ára: 52 Euró volt, és án, kor indul. Majd holnap este indulok, de addig van még egy teljes napom. Ha két nappal hamarabb értem volna ide, akkor még belefért volna Finisteré magas sziklái, amit az óceánt ostromolnak de ne legyek telhetetlen, majd legközelebb, ha majd portugál úton fogok végig menni, 60 év felett, valamikor. Megvár, gondoltam magamban. Szálláson, nem lehetett főzni, nem volt konyhája. Folyosón asztalok, és székek. Itt lehetett enni. Tegnapról volt még ennivalóm, nem akartam, hogy pocsékba menjen.. Városban találtam egy éjjel-nappali boltot, és ott vásároltam holnap reggelire. Most már mindenem volt, ami erre a pár napra kellett.

216 216.oldal Még volt egy utolsó dolgom. A botomat nem vihettem magammal, ami az utam második részében igen jó, és erős társam volt. El akartam búcsúzni Tőle, méltó formában. A szállásom előtt volt több nagy kiterjedésű fenyőfa, és alatta Kála. Gondoltam, Kálák közé a földbe benyomom a botom végét, és ott hagyom a fenyőfa és a virágok társaságában. A botom végéből csak olyan hosszú darabot vágtam le, ami a hátizsákomba belefért. Megköszöntem a botomnak, hogy Velem volt, ezen a szebbik szakaszon Talán, jó helyet találtam Neki Még sétáltam egy keveset. Utcákon véletlenszerűen kóboroltam, majd a szállás felé vettem az útirányt. Felmentem az emeletre, és a naplomba beleírtam, a mai nap eseményeit Fáradtan és boldogság ittasan, 10-kor lefeküdtem. Örültem, hogy itt vagyok. Célom teljesült időben. Grátiszként, még a misét is láttam, hallottam, átéreztem Kollektívtudat a Katedrálisban, tisztán érezhető volt. Egy Cél, egy Akarat, egy Hit áradt kifelé, Engem is megérintve. Még akkor is, ha nem vagyok Istenhívő, de hiszek abban, hogy Valaminek léteznie kell, egy másik Síkon, a Halálon túl is, a Lelkek örökkévalóságában, ahol már más törvények léteznek, mint itt a Földön, a porhüvelyükben. Holnapra, van még dolgom! Nyugodt körülmények között, belül lecsillapodva, még egyszer bejárom Santiago de Compostela-t Városok: - Santa Irene-nál (367 m, 15 lakosú). - Pedrouzo (Arca do Pino)-nál (289 m, 500 lakosú). - Amenal-nál (682 m, lakosú). - San Paio-nál (682 m, lakosú). - Lavacolla-nál (300 m, lakosú). - Monte do Gozo-nál (378 m, lakosú). - Santiago de Compostela-nál (260 m, lakosú). Mára ennyi:

217 217.oldal 27.nap ( hétfő -): Megtett út (honnan-hová): Santiago de Compostela (városnézés, utazás éjjel Madridba) Útleírás: Estére megtelt a szállás, és reggel mindenki próbálta kipihenni az út fáradalmait, én is. Már nem siettem sehová, nem is akartam korán felkelni, élveztem a lazulás óráit ½ 9-kor keltem fel az ágyból. Néhány ruhadarabot, ami már nem kellett, és az út alatt elkopott ; egy nagyobb zacskóba tettem, és a szálláson lévő szemetesbe dobtam be. Így már nem volt sok cuccom. A hátizsákomba már minden belefért. Reggel, esőt hozott a városra, és egész nap szemerkélt, hol jobban, hol kevésbé. Ennek is meg volt a hangulata. Pasztellszín vett körül mindent, és ahogy az ember esőkabátba burkolóztak, a város is az esős, ködös magányába zárkózott. Szerencsés vagyok, mert megadatott Nekem a tegnapi nap, hogy a napfényében fürödjek. Érzéseimhez, az jobban illett, a túlfűtött állapotomhoz. Így jobban érvényt tudott szerezni a nyüzsiségem ; az, ami valójában vagyok, a Lényem része. Még le akartam pecsételtetni az úti okmányt a szálláson (credencialt). Zarándok okmány: Először nem is akartam kiváltani, de amikor otthoniakkal beszéltem, mondták: ha már ott vagy, akkor azt is váltsd ki!. Így tettem. A múlt, szép emléke!, gondoltam. A könyvben a cím is benne volt: santiagói zarándokiroda, Rúa do Vilar, 1. mindennap 9-21 óra között. A Katedrálistól pár száz méterre, az egyik utcában. Ki van táblázva. Bicajosok ott szállásolták el magukat. Tegnap, a szálláson kaptam egy térképet, ahol minden hasznos információ benne volt. Így könnyen megtaláltam a címet. Sokan vártak a sorukra. Disz dobozban 1+ 2 Eurót fizettem, a dokumentumért. Amikor sorra kerültem, egy adatlapot adtak, amit ki kellett töltenem: Ki vagyok (név, lakcím, születési hely és idő), honnan jöttem, hány éves vagyok, és vallási okból tettem-e meg az utat. Vallási ok: Igen. Nem állt nagyon távol a valóságtól hisz némi kötödésem van a valláshoz, nem vagyok ateista, csak a vallási nézetem kissé eltér a hagyományostól, a szokványostól. Nem egyházakhoz kötődőm, hanem azok gyökeréhez, amikor még nem az volt a lényeg, társadalmi szempontból, hogy melyik az aktuális, vagy irányt adó vallás Mindig is zavart, hogy azok, akik nem az aktuálishoz tartoznak az idők folyamán -, kirekesztetté váltak, csak azért, mert másban hittek, mint azok, akik a társadalmi elvárások megfelelő valláshoz igazodtak. És akik nem a

218 218.oldal középkorban eretnekeknek titulálták Őket, és jött az ezzel kapcsolatos, retorzió, büntetés a megbékélés helyett. Ez, nem az én világom ebben a formában -, nem tudok azonosulni ezzel a hozzáállással. Az Emberek élete többet ér ennél, így gondolom; de ezzel a véleménnyel nem sokan értenek egyet, vagy csak a Tudatok rejtek zugából. Néhány emberben, félénken szólal meg egy hang: de jó lenne, ha így lenne, de ellene nem tudok sokat tenni, félelmei és tulajdonságai révén. Ez van. A túlélés mindig, előbbre való volt, és lesz is Így lesznek/lettek Hősök, Mártírok, és Szentek, a világunkban, Példaképként, a Győztesek oldaláról nézve. Nos, ezek a gondolatok már a mai nap időjárásához köthetőek. Tegnap azonban a felemelkedés ideje volt, a napfényben, amikor eufórikus hangulatban voltam, örömömtől, és a boldogságomtól telítve.

219 219.oldal

220 220.oldal Nap folyamán, a Katedrálisba kétszer is bementem. Először, amikor a város utcáin sétálva, a nyirkos hideg levegő behatolt a ruháim közé, és egy kis melegségre vágytam. Bent sem volt meleg, de nyugalmat árasztott, egyfajta Lelki békét. Leültem a padok közé, és a gondolataimba merültem, majd olvasni kezdtem a könyvemet, és rá akadtam egy fontos részre: A zarándokút csak akkor ér végett, ha az oltármögötti lépcsőn felmegyünk, és átkaroljuk a keresztet!. Ha már vallási okot írtam be, az adatlapra, akkor ezt nekem is meg kell tennem!, gondoltam. Ez hagyomány, és ezt tiszteletben kell tartani. Ez nem álszentség részemről. Mások érzései is fontosak Nekem, nem csak a saját önzésem. Életemben másoknak is teret kell engednem. Mindeni vallását tisztelni kell. Ha elvárom azt, hogy az enyémet tiszteljék, akkor nekem is ezt kell tennem. Követtem a beérkező Zarándokokat, akik az oltár mögé indultak. Hosszú sor fogadott, és átéreztem az Ő érzéseiket, gondolataikat. Azt az áhítatott, amit akkor mutattak ki, amikor a keresztet átölelték. Én is ezt tettem!, de áhítatból, csak Mások iránti tiszteletből. Hasonló módon, mint azok a Japán Zarándokok, akik az oltár előtt, kereszt előtt megálltak, és fejhajtással tisztelegtek csendesen Ezzel a zarándokutam most, tényleg véget ért! Valamit befejeztem, amit Célként kitűztem magamnak. Mint ahogy, ezzel az útleírással is így vagyok. Amit elhatároztam évekkel ezelőtt, azt most teljesítettem, belőlem fakadóan Az útleírásommal teljes az a kép, az a bizonyos mozaik, amit a környezetemmel együtt alkottam meg, vagyis alkottunk meg közösen. Már csak levezető körök vannak. Utazás Madridba, ott egy városnézés, majd repülővel haza. Éhes voltam, így a városban beültem egy vendéglőbe, hogy éhségemet csillapítsam. Még egyszer visszamentem a Katedrálisba, hogy felmelegedjek, mert a vonatindulásig volt 4-5 órám. Ott ülve összehasonlítottam a tegnapi érzéseimet a maival. Mások voltak. Katedrálisnak más lett a hangulata. Kissé távolságtartóvá vált Bennem. Érzelmek nem áramoltak olyan szabadon. Katedrális átvette azt a szerepét, amit az egyház elvárt Tőle, hogy biztonságot, és a hit erejét biztosítsa az Embernek, erőt adva Nekik a mindennapokhoz. Kint, az esős idő, és bent az elmélkedő csend ölelése körbe vett; és belevesztem a Zarándokok magányába. Jó volt ez az állapot is, az Elmét megnyugtatta. Leültem az egyik padra, és onnan néztem körbe, majd negyed óra elteltével, egy másik hajó padjából néztem ugyan azon falakat, kupolát, boltíveket... Ezt többször is megismételtem, újabb és újabb nézőpontokból nézve, ugyan azt a teret. Padom ülve apám jutott eszembe, pontosabban egy kérdésem hozzá Talán, 12 éves lehettem akkor. Létezik?, pokol és mennyország?, kérdeztem egyszer Tőle, amikor szüleim válása után vasárnapi apukává vált Számunkra. Hárman vagyunk testvérek, én vagyok a legidősebb. Meglepődtem a válaszán, hiszem lelkész volt pokol és mennyország, itt a Földön van, csak az emberi lelkekben létezik, akkor nem tudtam hová tenni a válaszát, elgondolkoztam rajta, és elraktároztam magamban, azon dolgok közé, amit majd később ismét elő kell vennem; és egy olyan környezetbe helyeznem, ahol értelmet találok neki... Felnőtt fejjel, már azt gondolom, hogy ez nem volt szokványos válasz, nem a hívőkhöz szólt, nem erősítő jellegű volt, és nem volt, a biblia írott verziójából fakadó Tudata egy gyenge pillanatában háttérbe szorult; és két LÉLEK beszélgetett egymással, valami fontosat adott át az egyik a másiknak Valójában, ezt az Én Lényem is tudta, de a Tudat kötelékét kellett akkor és ott feloldania az apám Lelkének; hogy az újszerű gondolatoknak utat adjon, a Gyermeki Lényemben Akkor, ez egy fontos útmutatás volt Nekem Később, felnőtt fejjel, sokszor viccelődtem, hogy valójában kik vagyunk: Földre szállt angyalok, vagy bukott angyalok. Hisz minden emberben, vannak angyali tulajdonságok, de

221 221.oldal rosszindulatú érzések is. És amelyiknek erősebb bennünk, attól függően leszünk vagy az egyik, vagy a másik angyal Létezik pokol, vagy mennyország?, és ha mind kettő itt a Földön van, bennünk, akkor egymás mellett élnek a Földre szállt és a Bukott Angyalok is Ez bizony, nagyon extrém megközelítése a vallási hitnek, és sok Embernek sértő is Bizonyos fogalmakkal, nem szabad játszani; nem szabad kiforgatni azokat Ez a fajta kettőség bennem van, sok-sok nézőponttal, megközelítéssel de majd odafent, ezzel is el kell számolnom idelent, meg az értetlenség, és ítélkezés Mások felett. Magunkat felett azonban, ritkán ítélkezünk Több mint másfél órát voltam bent, majd visszaindultam a szállás felé. Albergue előtt volt egy tetővel ellátott kilátó. Városra lehetett ránézni. Itt leültem egy rövid ideig, mielőtt a vasútállomásra indultam volna. Miközben ülök a padon, szemerkélő eső körülöttem, egy fiatal 30 körüli srác is odajön szemlélődni. Köszönés után beszélgetünk. Angolul folyt a társalgás. Majd 4-5 perc elteltével, a srác megkérdezi, hogy honnan jövők?, mert olyan ismerős az akcentusom. Mondtam Neki, hogy magyar vagyok. Elmosolyodik, és azt mondta, hogy Ő meg Keszthelyről jött Megjegyezte: Most már magyarl folytathatjuk a beszélgetést Ő még tovább ment Finisteré-be, Santiago-ból, és onnan jött ide. Szimpatikus volt, közvetlen. Talán, fél órát beszélgettünk még. Rá nem volt jellemző az a speciális allűr, amit a magyarokról mondtak az idegenek. Vidám, jó kedvű, és elégedett volt. Nem panaszkodott, nem kritizált semmit, és senkit. Jól viselte a megpróbáltatásokat. Nagyfokú lazaságot láttam benne, és éreztem is a kisugárzásából. Egyedül jött. Jó hírünket terjesztette Ő is a Világ felé Vasútállomásra érve, volt még két órám, így türelmesen várakoztam az indulásig. Helyjegyem jó helyre szólt, az utazásom kényelmes telt el. MP3-as lejátszómon zenét hallgattam, amíg el nem aludtam Mozaik darabkák. Valójában, ez a kis történet is útleírásom-, egy mozaik darabka, valahová majd beleillik, és egy másik képnek része lesz, egyfajta egyensúlyt, összhangot teremt meg. Egy másik puzzle is összeáll, de más nézőpontból. Talán, ez is egy mozaikja lesz valami nagyobbnak, és egy újabb folyamatot elindíthat valaki másban. Mint ahogy születésünkkel, egy láncszeme lettünk valami nagyobbnak, elindítva egy újabb fejlődési irányt és csak később kiderül ki majd, hogy az zsákutca lesz-e, vagy nem. Net-en talált információ morzsák is ilyenek. Valahol, valakinek az fontos lehet, hosszabb vagy rövidebb ideig, elgondolkozik rajta, esetleg elveti azt, vagy tudatát megerősíti, cselekvőképessé válik az információ morzsák hatására. Város: - Santiago de Compostela-nál (260 m, lakosú). Mára ennyi:

222 222.oldal 28.nap ( kedd -): Megtett út (honnan-hová): Madrid (városnézés, szállással) Útleírás: Reggel 8 körül érkeztem meg Madridba. Ismeretlen volt a város, de valahogy itt belül, még is olyan ismerősnek tűnt. Ez csak egy érzésnek volt. Mikor elindultam az El Caminora, Madriddal kapcsolatban is sok információt kinyomtattam, de az első napon, azt is kitettem a batyumból. Nem baj!, akkor ez fontos volt., gondoltam, és elindultam egy újságos felé, hogy térképet vegyek magamnak. Metróban kaptam egy Metró térképet, így eligazodtam rajta. A térképen meg láttam, hogy egy-egy Metró állomás, mely utcák felett van. Így már könnyű volt a szállásomhoz menni. Két átszállás és már ott is vagyok, egy kis sétával. Szerencsémre a szállásom, Era Hostell, a belvárosban volt, ott foglaltam le, így az ott létem alatt, nem is kellett Metróznom. 10 órától lehetett elfoglalnom a szállást. Ez a szállás is hasonló volt, 13 Euróért, mint amit tapasztaltam az Út során. Fiatalok szálláshelye, emeletes ágyakkal. Hálómban 4 emeletes ágy volt. Mikor odaértem, a Vendéglátó hölgy nagyon kedvesen fogadott, és mindent megmutatott, mi hol van. Tipp-topp volt minden. Kis konyha, étkező, közös fürdőszoba. Nagyon hangulatos volt. Nem sokáig maradtam, mihelyt mindennel végeztem, elindultam a várost felfedezni. Egy sétáló utcán kellett pár száz métert mennem, és a nyüzsgésbe csöppentem. Madrid élte a mindennapi életét, én meg beleolvadtam a forgatagba. Eggyé váltam Vele. Lánykámtól kaptam egy hangos könyvet, CD melléklettel, ahol felsorolta egy kedves női hang, hogy merre menjek, és ott mit látnivaló. CD-t nem hoztam magammal, otthon többször meghallgattam, és a könyvben lévő térkép alapján már könnyen tudtam tájékozódni. Így a belváros utcáit végig jártam. Ezen a napon is mentem legalább 30 km-t, szinte végig futottam a várost. Így tényleg a Felfedező, kíváncsi énem, uralta a napot. De jó volt. Zsongtam belül. Amikor éhes lettem, beültem enni, vagy inni, élvezve a hangzavart. Ez az érzés teljesen más volt, mint az Út magánya. A Hozott gondolatok, érzések rendezetlensége. Az utam végén, sőt a 20. napom, azt már lerendeztem Magamban. Kifelé is jelezve a problémáimat Itt már felszabadultság volt bennem. Mint a kis kutyáknál, akik sokáig egy szűk helyiségben vannak egyedül órákon keresztül, és várják a gazdijuk hazaérkezését; tudván, hogy most fognak lemenni a szabadba Bennem is ilyen érzések voltak érzékszerveimmel felfalni, amit Madrid nyújtani tud. Jó érzés volt, ahogy befogadott, és ahogy kitárulkozott Felém. Valahol hallottam/éreztem : Gyere, fedezzél fel!, itt vagyok!, és én ezt tettem, önfeledten, bolyongva az utcáin, terein, műemlékei között, parkjaiban.

223 223.oldal

224 224.oldal Este visszamentem a szállásra, és pár órát ott töltöttem, majd elindultam az éjszakába, hogy a város esti hangulatával is átitatódjak. Nem bántam meg. Az a kavalkád ahol korzóztak az emberek az utcán, és élték esti életüket Nagyon tetszett. Úgy, hajnali kettő körül mentem vissza a szálláshelyemre, és álomba merültem, a reggelt várva. Város: - Madrid (tengerszint feletti magasság: 667 m, fő (2005-ös adat). Mára ennyi:

225 225.oldal 29.nap ( szerda -): Indulás haza! Megtett út (honnan-hová): Madrid Budapest (városnézés, majd repülővel Budapestre) Útleírás: S jött a reggel vele, az ébredésem. Egyszer már felébredtem, de még sötét volt, és az ágyam marasztal. Nem akartam megbántani, mert olyan kényelmes volt így megfordultam a másik oldalamra; és hagytam, hogy ismét álomba szenderüljek. És az álmaim? Nos, szépek voltak, olyan cirógatóak, kényeztetőek. Tartalma azonban, magánjellegű, nagyon személyes, bizalmas volt Valahogy, Nekem tetsző. Milyen jó, ha harmóniában él a tudatunk a valóság apró elemeivel Most ezt éreztem, a Lelki békém mellett. Kilenc körül szedelőzködtem. Volt még ennivalóm, tej, kávé, sajt, sonka, bagett, narancs, és a konyha volt felszerelve. Így a reggelivel már nem volt probléma. Nem kellett kidobnom a maradékot, mert a repülőre nem vihettem volna fel. Előttem még a nap, vannak még felfedezni való Madridból. Problémám az volt, hogy 10-ig el kellett hagynom a szállást. A recepcióssal megbeszéltem, hogy délutánig ott hagynám a hátizsákomat, délután majd érte jövök. Rendes volt, megengedte, így nem kellett azzal bóklásznom az utcákat. A kulcsot le kellett adnom. 10-től irány a város. Nem volt olyan nagy a forgatag, mint tegnap kilenc órától, hajnalig. Az emberek célirányosan mentek, végezve a dolgukat. De azért turisták is voltak, térképpel, vagy könyvvel a kezükben, egy-egy épületre felnézve, keresve a bejáratot

226 226.oldal Nagyon sok volt az étterem, presszó, bár, kávézó, büfé valahogy sohasem voltak üresek. Mindig voltak bent sörözgető, borozgató, ennivalót majszolók, egymással beszélgető fiatalok, és idősebbek Vidáman beszélgetve Én meg, beleolvadtam ebbe a közegbe Mikor megéheztem, vagy kávéra vágyódtam beültem egy-egy hívogató helyre, és közben családommal, barátaimmal osztottam meg ezen érzéseket. Sok ilyen hely rám köszönt, és amelyik felhívta a figyelmemet, betértem oda. Így vettem ajándékokat, a maradék pénzemből, és ettem ittam élvezettel, hedonista módon Gyorsan teltek a percek, órák a folyamatos jövés-menésemmel. Hat óra körül mentem vissza a csomagomért, és Metróval 7 órára már a reptéren is voltam. Nem sokat kellett várnom, és már a tranzitban is voltam, majd a repülőn. Éjfélre értem Ferihegyre, ahol már vártak rám a szeretteim. Repülőm megfogadtam magamnak, hogy Madridba még visszajövök. A recepciósnak is mondtam, amikor kérdezte Tőlem: Hogy érezted magad?, tetszett Madrid?. Mondtam: Igen, ide még visszajövök. csodaszép város. És ha ígérek valamit, azt teljesíteni is szoktam, magamnak is, és másoknak is. 2,5 év elteltével, párommal/társammal visszamentem Mára ennyi:

227 227.oldal szombat -: Úttal kapcsolatos gondolataim: Jó pár hónap elteltével Hogy mennyire változunk meg az El Caminónk után? Ez egyén függő. Talán, attól függ, hogy mit viszünk magunkkal!, ott belül; hogy mi foglalkoztat bennünket!, milyen problémáik vannak!, pontosabban milyen megoldásra váró problémáink vannak?, amit eddig nem tudtunk megoldani, mert Nos, a mert -ben van a lényeg ezzel nem tudunk, vagy nem akarunk szembe nézni, mert fájdalommal jár, sok lemondással, és gyakorta jelentősen megváltozik az életünk, az eddigi életbiztonságunk, lemondunk valamiről, és az ügy végére pontot teszünk, ha elég bátrak vagyunk hozzá. Szóval, az El Camino, egy katalizátor; egy igazi, valós katalizátor Az út 4-6 hetével, olyan távol kerülünk a megszokott környezetünkből, és kiszakadunk abból a sémából, amit sokszor magunkra erőltetünk a mindennapjainkban, és megpróbálunk megfelelni a környezetünk elvárásainak, miközben elveszítjük Önmagunkat Ezeket a sémákat (élet- és gondolkodásmód; kapcsolatok családdal, munkahellyel, barátokkal, érzések, ) magunkkal visszük erre az útra. És itt akarva, nem akarva, a napi fizikai fáradtság mellett, folyamatosan előjönnek, és letisztulnak, és szép lassan a sallangoktól megszabadulunk persze, jönnek külső hatások is: egy-egy telefon, sms, , ami erősíti tudatunkat, vagy éppen megerősíti azt az elhatározást, ami már indulás előtt is Bennünk volt Pár nap múlva 55 éves leszek, 5 hónappal ezelőtt érkeztem haza, és június elején az 5. nap leírásánál álltam meg. Akkor még azt mondtam magamnak, hitettem el magammal, hogy azért nem folytattam az útleírást, mert sok bepótolnivalóm van a munkámban, és más fontosnak vélt dologban, de most már be kell vallanom, hogy ez nincs így. Az érzések (18. nap - Foncebadon ) nagyon erősek voltak bennem, még mindig!, és kellőtávolság mellett akartam folytatni az események leírását Most már elérkezett az idő Bizonyos döntések is megszülettek, amit eddig próbáltam késleltetni, de ez inkább a baráti kapcsolataimra vonatkozik; és nem a családomon belül, azok inkább megerősödtek; és a megérzéseimben való hitem is Hétfő -: Úttal kapcsolatos gondolataim: 2,5 év elteltével Nincsenek győztesek, csak vesztesek, és Mindenki veszít, ha egy probléma holtpontra jut. Álló háború alakul ki, és jön, az adok-kapok, és jön egy csomó megválaszolatlan kérdés Egyesek elkenik, mások felerősítik Sokszor azt mondják, akik nem tudják, nem akarják megbeszélni a kialakult helyzetet: Lép túl rajta!, miközben pont az nem tud túllépni rajta, aki mondja. El akarja feledtetni a Másikkal, de úgy, hogy Ő minden további nélkül újra azt tegye, amivel felbosszantotta a Másikat, miközben erősíti a harcálláspontját, időt akar nyerni. Holtpont, veszélyes helyzet!, hisz semmi sem változik, és jönnek az újabb összecsapások, miközben még több veszteséget szenvedünk és fájdalmat. Ahelyett, hogy egy kompromisszum, megbeszélés jönne létre. De hát, ilyen az Emberi természet. Ezt tette, az idők kezdete óta. Most miért lenne más Mindenki a saját érdekeit, Céljait látja megoldásként. Sokan kerültek, kerülnek ilyen helyzetbe érzés oldaláról-, átélve azt, lenyomatokkal gazdagodva, tanulságok nélkül. Itt nem a JÓ és a ROSSZ csap össze, hanem a felfokozott nézőpontok, és a különböző RUTINOK, és Élethelyzetek Ez a történet is, egy ilyen helyzet Egy kapcsolat szakításával végződik, és még több fájdalommal

228 228.oldal Melléklet: (pár gondolattal ahogy látom a Világunkat, és benne Önmagamat/Önmagunkat) Ez a pár oldal egy fajta összefoglaló, kiemelve néhány dolgot a tulajdonságainkból, ahogy viselkedünk, gondolkodunk Ösztön Lényként, és gyakorta Tudatos Lényként. Semmi rendkívüli nincsen benne, és nagyon általános, annyira természetes, magától értetődő Sokunknak. Vannak olyan emberek, akik átgondolják az életükben lezajló eseményeket. Én is ezek közé tartozom, és a hiányosságaimat vállalom (felvállalva!), átadva/elmondva Másoknak is. Így átgondolva újra a múltunk egy-egy epizódjait, kapcsolatait hisz nem vagyunk egyedül egy kapcsolatban -, a mögöttük lévő összefüggéseket keresve. Sokszor, kicsit felülemelkedve az EGON; felülről, és kívülről szemlélve azt, hogy mi vezethetett el abba az adott krízishelyzetbe (elvárásaim, Mások elvárásai, Céljaim, Mások Céljai, tulajdonságaim, Mások tulajdonságai, van-e közös Cél?, és mi vezethet el oda, Az EGOK közös megbékélése érdekében, ha van ilyen?) De sokan ettől félnek, sőt rettegnek, mert valójában a cselekedeteink ösztönösek, a rutinjainkra épülnek; és begyakoroltak, hosszú évek tapasztalatai alapján Kifelé pedig, azt szeretnénk láttatni nagyon sokan irányítóként családban, munkahelyen, barátok között-, hogy magabiztosak, és tökéletesek vagyunk, és követendőek De nem így van, ha a maszkok mögé látunk, és feltárjuk a rejtekét Én ezt tettem azokkal, akik Fölém akartak kerülni, pár játékszabályt nem betartva, fölényesen magabiztosan, saját és mások (háremük) erejében bízva Mert szabad akarattal bírok, a kompromisszumok keresése közben, és szeretem azt a bizonyos nagyon színes, sok ízben gazdag TORTÁT, amiről a bevezetőmben írtam. Amibe Mindenki beteheti azt, amit hozott magával személyiségét, egyéniségét -, nem ledorongolva a Másikat, nem előnyökért harcolva, nem haszonérdekelt módon és hogy csak az ÉN EGOM érvényesüljön a baráti kapcsolataimban, vagy máshol. ÉN (fenti mondatban), általános alany. Mindenkire vonatkozik egy Társaságon/Csoporton belül, mert mindig vannak erősek, és erősebbek, sok-sok rejtett tulajdonságokkal; amit akkor vesz elő Valaki, ha veszélyt érez maga körül, környezetében és ha azt, Valaki nem ismeri eléggé?... A harc is veszélyes lehet ilyenkor, ha az ellenfelét nem mérte fel, kellőképp. Szerintem, nincs értelme a harcnak; amikor azt, békésen, kompromisszumokkal is meg lehet oldani, kellő diplomáciával... De azokban, akikben nincs meg ez a készség, sokszor meddő harcba bocsátkoznak Az Ösztön Lények ezen nem szoktak elgondolkodni. Tudatos Lények is csak ritkán, de van egy harmadik csoport is, a Gondolkodóan Felfedezők; azok, akik rácsodálkoznak a világ sajátosságaira, törvényszerűségére, Gyermeki Énnel, és sok kérdést tesznek fel Maguknak és Másoknak hogy ez vagy az miért van?, válaszokat várva Közben, sok-sok téves nézet alakul ki, formálódik, amit a jövő elfújhat, mert már elavulttá vált, egy-egy tézis. Az itt leírtak is, ebben a kategóriába lehetnek (vagy ép ott vannak, de azért a tudatomban élők, főpilléreim ) semmi sem készpénz, és tökéletesek sem vagyunk, bár sokan ezt az illúziót próbálják elhitetni Magukkal, Velünk vagy Másokkal, kegyes hazugságként, a bizalmunkba férkőzve, haszonérdekelt módon Sokunknak azonban kellenek a hízelgő szavak, még akkor is ha azok csalfák, mert hinni akarunk Valamiben, vagy Valakiben. Ilyenek lennék?, de ezt Mindenki saját maga döntse el! Útleírásommal, Másokat szeretnék elgondolkodtatni, az életünkről. Talán, ez a célom sirült, vegyes érzések mellett. Akik olvassák, hasonló érzésekben lesz részük, de ez volt a Célom, ha a Saját múltukban, Életérzéseikben kutakodnak majd.

229 229.oldal Életünk Virtuális Mozaikjai Képekben gondolkozom! És ezek a képek, még ha az álomszerűek is gyakorta, valóságosak. Képek/események formájában raktározódnak el Bennem. Egy-egy képhez érzések, beszélgetések, gondolatok kapcsolódnak, és ezekkel tárolódnak el a tudatom valamely szegmenségben. Az álmaim gyakorta irányadóak, mintha tanácsokat adnának egyegy helyzet megoldására. Persze, az emlékeiket más módon is raktározhatjuk az agyunkban. Az enyém ilyen, és nagy biztonsággal, előjönnek az emlékképek, ha egy-egy fotóra ránézek, amit készítettem, akár évvel ezelőttit is hihetetlen élesen. Nos, most jön az a rész, amikor egyes agy kurkászok nem megbántva Őket, mert tényleg fontos munkát végeznek, és magammal én is ezt teszem Nos, azt mondják: helyezed magad kényelembe, és ne gondolj semmire!, kedvesen. Fontos rész következik, az Önismeret terén, bár nem szokványos megközelítéssel. És le is van egy kicsit egyszerűsítve. Látásmódunk, és elemzésünk az összehasonlításra épül. Valamit elképzelünk! és ebbe a szerepbe helyezzük magunkat. Szeretnénk azzá válni, olyan környezetbe élni/lakni, olyan rokonokkal/barátokkal/ismerősökkel/munkatársakkal együtt élni, olyan érzéseket kapni, amit vágyainkból, kiemelünk Célként; majd később realizálódó formájában cselekedeteinket is ehhez a Célhoz igazítani Egy Virtuális kép alakul ki bennünk, amit sok-sok apró mozaikból állítunk össze és ezeket az apró mozaikokat rendezzük össze a tulajdonságaink és képességeink szerint, és ami nincs bennünk, azt mások (hisz Társas Lények vagyunk) tulajdonságaival, lehetőségeivel ötvözzük, tesszük bele a virtuális képünkbe, mint egy-egy mozaik darabot Így szép lassan formálódik a kép, folyamatában Itt jön bele az összehasonlítás. Valamit már elértünk valamit még nem a képalkotásban és motivál a Célom a folytatásra. Hogy érhető legyen melyek ezek. Nem tűnik annak, de még is nagyon fontos forrásaink a túléléshez : innivaló, ennivaló, ruházat, lakhatás, közösség, és társadalom adta minimumok jogaink, és elvárt kötelességeink -. Merj nagyot álmodni! szokták mondani, és Mi ettől függően meg is tesszük. Mert ez is Bennünk van, egy fajta hajtóerő, azt súgja: nincs megállás!, és a kínálatból elvesszük, ami Nekünk kell Ha szűkös a kínálat, akkor jönnek a fortélyok, mert akkor is Nekem kell, ha egy van belőle, akkor is, és nem érdekel, hogy több ezren ácsingóznak rá. Ettől lesz egyedi, és különleges, irigylésre méltó!, sokan így gondolkoznak. És hogy milyen áron? Sok embernél, ismerős ez az érzés, akiknek az EGO-juk az egekben jár, és jól sáfárkodnak a lehetőségeikkel. Persze, a dolog nem ilyen egyszerű! Alaphelyzetben az állatvilágban: ha kell, és erősebb vagyok, elveszem azt!; vagy ha valaki hamarabb ott volt, azé lesz, egy darabig!, de a Társadalmunk gondolkodás módja, ennél kifinomultabb!, nem részletezve, hosszú lenne Ha túl közel kerülünk a Céljainkhoz - látásmódban, érzületben-, és az EGONK csak azt látja, akkor a kép csalóka lehet, nem lehet minden részletét látni. Magasabbról szemlélve, már nem csak az én EGOM látszik, hanem másoké is, ami hatással lehet rád. Teljes Virtuális képed is csak akkor látszik, ha megfelelő távolságból van szemlélve, akkor lehet csak igazán látni, hogy egy-egy mozaik darab miként kapcsolódik egymáshoz, és az ezzel kapcsolatosa disszonanciákat is érezhetjük. és ez célszerű, mert így a távolabb lévő mozaikok is értelmet nyernek, amelyek éppen az aktuális folyamatban nincsen benne, de még is fontos szerepet töltenek a kép összhatásában. Az összehasonlítás Bennünk folyamatos. Közérzetünk ettől lesz jó, vagy rossz, még ha nem is tudatosodik bennünk, tudatalattink érzékeli azt.

230 230.oldal Egyik oldalon a Virtuális kép, és a másik oldalon, vagy egymást áttetszően takarva a megépített valóság, pillanatnyi állapota, az összehasonlítás módjától függően. Összehasonlításaink, és ebből a következtetéseink, sokszor torzulnak Bennünk! Mert ezeket, még egy igen fontos hatás befolyásolja, az ÉRZÉSEINK. Érzéseink sok félék lehetnek... Ha valakit a közelünkben próbálunk tartani, mert a pillanatnyi vágyaimat kielégíti, és Bele csöppent az Én világomba, akkor pozitív érzésekkel próbálom magamhoz láncolni, többkevesebb sikerrel, mert annak is vannak Céljai az életében Ő is kialakította Magának az Én világát, és nem tudni, hogy ebbe a képbe, meddig tartozol bele Azonban, az a bizonyos Virtuális kép alternatívákkal is dolgozunk, hogy reálisabb legyen a valóság -, folyamatosan változik, hol kisebb, hol nagyobb mértékben, és a mozaikok (személyek/érzések/tárgyak/gondolatok) benne sokszor cserélődnek, ahogy az idő egyre inkább előbbre halad, vagy türelmetlenebbekké válunk. Sokunknál a hagyományos értelemben vett érzések, csak addig tartanak, amíg abból hasznuk származik, és nem képesek, néhány céljukról lemondani a Másik javára De ez már nem az Ő haszna, mondatja Vele, az Egója, ott legbelül és hová vezet ez, egyegy kapcsolatban? Feszültségforrás lesz belőle, ami feszíti majd a kapcsolatot. Az elején, ezt írtam: helyezed magad kényelembe, és ne gondolj semmire!... Fontos rész következik, az Önismeret terén!... Remélem, a fenti gondolatok, újabb gondolatokat indít el, az ilyen irányú megközelítéshez, hogy egyes cselekvési folyamatainkat mélyebben megismerjük, és nem csak a hasznát élvezzük vagy a kárának szenvedését éljük át Hogy mi a tanulság? Amiről írok, annak nincsen tanulsága, csak leíró, elemező folyamat, és egy elviselhetőbb gondolkodó megértéshez vezet mint az úszómester, aki megtanítja, hogyan kell úszni a vízben a többi már az úszón múlik, hogy ebből mit tud megvalósítani. És ha, ebbe az Én világba belelátunk Másoknál is -, és megismerjük a környezetéhez a viszonyát, cselekedeteit, nem kell feltétlenül ismerni minden mozaik darabkáját. Tudatunk úgy is megalkotja, egy viszonylag valóságos képet. Ez olyan, mint a látás. A tudat, a hiányzó képpontokat kitölti, és az előttünk levő tárgyat felismerjük, még akkor is, ha homályosan látjuk azt. Ettől a képességtől azonban, sokan megijednek. Nem tudnak mit kezdeni vele, ha róluk van szó, és Feléjük irányul, szembesítéskor.

231 231.oldal Álmok Egyesek azt mondják Nekem: Túl nagy jelentőséget tulajdonítasz az Álmoknak! Álom: Aktuális Életünk/Élethelyzeteink kivetítése háromdimenziós, színes, valósághű, sokszor groteszk filmszerű pillanatképek, mozgóképek formájában. Meghatározott tartalommal van felruházva, amit a tudat valamilyen általa kreált összefüggési környezetben tesztel. A tesztelés lényege: mi a lehető legjobb megoldás egy adott helyzetre, ha problémamegoldásra gondolunk. De lehet, egyfajta, vágy kielégítése (akár szexuális is), ami nagyon foglalkoztat Bennünket, de valami miatt, nehezen elérhető a Cél (szép ház, autó, körutazás, családi idill, vágyainkat felkeltő ). Álmaink, mind ezt megadhatják, stimulálva az érzeteinket, az agyunk bizonyos részében, virtuális formában, valósnak vélt képi, érzelmi megjelenítéssel (már vannak ez irányban is kutatások a tudományok, és technika segítségével) Álmok a tudatunk sajátja! Úgy is fel lehet fogni, hogy az ÁLMOK segítenek; hogy valahogy a konfliktusainkat próbálják, ott legbelül megoldani, megoldási simák formájában keresve, megtalálni Számunkra a választ, az aktuális cselekedeteikhez, ezzel a belső feszültségeinket csökkentve, majd ezekből lesznek a rutinjaink az eszköztárunkban Olyan, mint egy virtuális valóság, leegyszerűsítve. Persze, ennél sokkal több, sokkal sokoldalúbb, összetettebb a Lényünk megalkotásában. Az ÁLMAINKBAN, sok olyan dolgot, át tudunk élni, ami a Céljainkhoz köthető, jót is rosszat is. Sokszor menedékhely, a valós félelmeink elől. Vágyaink egy része ott valósul meg, amit nem tudunk a Való Világunkba megélni. Emlékezünk is rá, ha tudatunk ezt akarja, amikor felkelt egy-egy alvási ciklus után, legyen az hajnal, vagy éjjel. Velem gyakorta megesett, és éreztem, hogy ennek az álomnak a tartalmát/lényegét meg kell jegyeznem, FONTOS! Így is volt, hallgattam rá kivezetett valahonnan, mert sokáig NEM mertem/tudtam egy döntést meghozni, visszahúzott valami, mert Álmainkban lehetünk királyok, és királynők, és uralkodhatunk Mások felett, ha éppen erre van igényünk, erre vágyódunk a Valóságban Átélhetjük az érzéseket, ami ezekkel jár, és mindig Mi vagyunk a középpontban. De sokszor nem fordítunk elég figyelmet, ezekre az álmokra, nem tartjuk lényegesnek Azok csak úgy vannak, gondoljuk, pedig fontos szerepet töltenek be, az egyensúlyunk megteremtéséhez, itt ebben a reális, átélt Valóságunkba. Fontos szerepük van, és figyelmi is kell rá. Előnyökkel jár! Erős, Tudatformáló szerepe van, még ha nem is tudunk róla, vagy nem hiszünk benne. A Tudatunk nagyon komplex, és összetett folyamatokból áll, és ennek az ÁLOM is fontos része. Az álmaink lehetőséget adnak, hogy egy problémát több nézőpontból megoldjunk, ha odafigyelünk rá (de valójában nem is kell figyelni, Ő úgy is tudja a dolgát kódoltan ). Rengeteg variációt hoz létre, újabb is újabb környezetbe öltetve az adott problémát. Ezt a Tudatunk megteheti, hisz Számunkra ez még nem valós cselekvés, nincsenek következményei a Való Világunkban, csak lehetőségek, amit majd a Tudatalattink alkalmaz, az adót pillanatban, kivetítve azt a cselekedeteinkre, vezérlőelvként Nem csak a megoldáson dolgozik, hanem azon is, hogy azt Mi Magunk, hogy közvetítsük a Környezetünk felé. És ha ez, NEM pozitív visszajelzésű, akkor az adott Védekezési mechanizmusainkat is elindítja tudatosan, a Tudatalattink Nos, ebből is látható, hogy az Emberi struktúra nagyon bonyolult. Már a csecsemőknél, a születése pillanatába jelen van érzések, álomképek formájában. Még akkor is, ha erről nem tudtunk. Függetlenül működik Tőlünk, akkor is, ha nem hiszünk benne.

232 232.oldal Tudomány fejlődésével, egy-egy momentumát felfedjük, és ebből próbálunk következtetéseket levonni, így fejlődött ki a pszichológia, mint tudományág. A tudósaink azt a Világot képezik le, amiben élünk, és törvényszerűségeket akarnak mérhető formában leírni, tudatossá tenni Bennünk. Még sok munkájuk van, mert az elején járnak ahogy a Pandora szelencéjét kezdik feltárni, és értelmet találni benne kíváncsiskodva, felfedezőként Sokan nem hisznek benne, vagy félnek tőle, mert olyan összefüggéseket találnak, ami Sok Embert kiismerhetővé tesz. Így cselekedeteinket, kívülről befolyásolhatják, és attól is félünk, hogy belénk láthatnak, irányíthatnak. Tágabb értelemben, nagy társadalmi mozgásokat indíthatnak el, a tudás birtokában, Orwelli látomások kíséretében Pedig, ezen képességekkel Mi is rendelkezünk. Megismerjük/kiismerjük a környezetünket, körülöttünk lévők tulajdonságait, érzéseit, és manipulálni próbáljuk Őket, sokszor a saját javunkra, boldogulásunkra, átlépve Mások érzésein; mert a MIÉNK FONTOSABB, gondolhatjuk Régóta ezt tesszük De ez már realitás, állami szinteken, közel 100 éve folynak ilyen kísérletek, és a tapasztalatokat fel is használják, egy nagyobb CÉL érdekében, sokszor öncélúan, gazdasági, politikai érdekektől vezérelve Ezek vagyunk MI, ha csak az érdekeinket nézzük. De szerencsére vannak ellenirányú folyamatok is, ami ezeket kordában tartja Visszatérve az ÁLMOK-ra. Szerintem Sokan megtapasztalták már, hogy az álmaiktól, olyan sugallatot kaptak, ami nagyon reális volt, és előrevezető, amikor megfogadták azt. Nekem is voltak ilyen álmaim. Megmutatták azt, hogy a dilemmáimban mi a helyes kivezető út, és amikor megfogadtam, a legkisebb vesztességgel tudtam kievickélni belőle, és már volt elég önbizalmam, hogy keresztülvigyem azt. Az álmok, gyakorta a tehetetlenségeinket túl lendítenek, ha figyelünk rá a jelzéseikre

233 233.oldal Kegyes Hazugságok Társas Lények vagyunk, és születésünk pillanatától egy Közösségben élünk. Céljaink megvalósításához, a Közösség segítsége, jóindulata is szükséges. Közösségen belül, sokszor a Céljainkat, úgy tudjuk megvalósítani, hogy Kegyes Hazugságokkal próbáljuk egy-egy Cél Személyt, a mi oldalunkra állítani. Így a Kegyes Hazugságoknak létjogosultsága van, sajnos. Bár a HAZUGSÁG elveim ellen van!, de én sem vagyok kivétel, hisz alkalmaztam, látva hogy a Másik az akarja Tőlem hallani, kis dolgokban, és akkor talán hinni is akartam, hogy ez az igazság. Pl. milyen jól nézel ki!, milyen szép a ruhád, mennyire jól áll Neked! az érzéseim elvittek ebben az irányba. Biztos meggyógyulsz!, valakinek a halálos ágyánál, de tudtam, és az orvosok is mondták, hogy már menthetetlen, és így is volt de Neki szüksége volt ezekre a szavakra, reményt adott arra a pár órára/napra/hétre, és én is ezt szerettem volna Neki... Hiszen, Ő még nem készült fel a Halálra, nem volt olyan Hite, hogy elviselje a Halál gondolatát, és hogy mi lesz az után. Az Életet gyakorolta, és csak ilyen életérzései voltak, jók is rosszak is vegyesen. Voltak kivitelezhető Céljai, és álmai, ami talán egyszer megvalósul, és nem tudott mit kezdeni, a Halál utáni állapottal. Próbálta birtokolni, féltően óvni a szeretteit, kötődött a szűkebb, tágabb Környezetéhez és a rémes gondolat: mi lesz utána!?, és mi lesz azokkal, aki ITT maradnak! Egy fajta empátiával, át érezzük az érzéseit, sokan szavak nélkül, megrendülten, tehetetlenül Ilyen Kegyes Hazugságok is vannak, amit talán el is vár egy adott Csoport, Társadalom, hiszen nincsen más lehetősége egy olyan Embernek, aki fél az Elmúlástól, fizikálisan, tudatilag, és mentálisan is egyaránt Tovább kell segíteni addig a Pontig, és aztán elengedni a Mi érdekünkben, emlékezve Rá. Az elengedés is nagyon nehéz. Hát megpróbálunk olyan dolgokat is mondani, az itt Maradottaknak, ami távol esik a hitünktől, s jönnek a Kegyes Haragságaink Aztán vannak más Kegyes Hazugságok, ami már a MI Érdekeinket képviselik, csak a Miénket, és az eseményeket úgy irányítják, ami számára helyzeti előnnyel jár, önös érdekből, Mások érdekeit nem véve figyelembe. Ezzel is találkoztam: Leszarom Mások érzéseit, a Tiédét is!, mondta Valaki egyszer Nekem fölényesen, egy kis italtól vezérelve. Ilyenkor a benne lévő gát átszakadt, és a feszültségek távoztak belőle. De amikor nem ivott, akkor is ezt éreztette Másokkal, de a Kegyes Hazugság ott volt benne, alkalmazta gyakorta, eszköztárának fontos elemeként Mondtam is Neki, hogy ez olyan, mint amikor Valaki, az üzleti életben egy munkát meg akar szerezni, haszonérdekelt módon, és sok-sok ígéretet tesz, és közben a vetélytársasait leócsárolja, hogy a munka az Ővé legyen, aztán meg Ő a barátságába is próbálta ezt a viselkedést átültetni, a Kegyes Hazugságokat, és ezzel Haszonérdekelt Barátsága silányult a kapcsolat, hogy így biztosítson helyzeti előnyöket Magának de a bírálatokat, nem viselte el nagyon szenvedett Tőle! Nem is voltak régről jött barátai, csak mindig aktuálisak, akik a Vágyait kielégítették, akkor és ott..., amíg meg nem ismerték jobban. A Kegyes Hazugságok, pont abban segítettek Neki, hogy elrejtse velük a tényleges Céljait, és közben kiaknázza a lehetőségeiket, a saját javára Sokan csak a pillanatnak élnek, és az a fontos Nekik, hogy ott, és akkor megbízzanak benne, így helyzeti előnyökhöz jut, és nem érdekli, hogy mi lesz utána. Hogy a Kegyes Hazugság kitudódik, vagy sem: majd csak lesz valahogy, gondolják, legyen az akkor az a problémám!, majd akkor Mások mellém állnak, Ők fognak akkor védelmezni, netán tán a hátuk mögé bújhatok!, Hárememnek ez kell majd tenniük; mert ha nem, jön a büntetésem! Ahogy, egyre gyorsabb az életvitelünk, és a keresleti kínálat nő, nagyabb választék vesz körül bennünket, úgy nő a vágyunk arra, hogy megszerezzünk azokból azt, amire Vágyunk. Közben

234 234.oldal az Én tudatom erősödik. Keressük azokat a lehetőségeket, amivel ezt elérjük, munkánkban, családi életünkben, és a barátoknál egyaránt. Azt erősíti, a társadalom Bennünk, hogy mindent megszerezhetünk, amire vágyunk, egy fajta vállalkozói szemlélettel, ebben az elanyagiasodott világban. Külön válik az üzleti etika, a társadalmi elvárt etika, és a személyes kapcsolatok etikája/morálja és ez kihat szinte az élet minden területére. Legyünk bátrak, sugallják Nekünk, valósíts meg álmodat, hisz ez csak Rajtad múlik már!, és sokan azok lesznek, bátrak, nem átgondoltak, mert alul becsülték képességeiket, és lehetőségeiket. S jön a fekete leves, de ilyenkor már Másokat hibáztatnak A probléma megoldása már átnyúlik az Önvédelmi- vagy Elhárító Mechanizmusainkhoz Kegyes hazugságok, (önámítás is) átszövik életünket. Nem csak mostanában. Napjainkban ez a jelenség már felerősödött, belépet a családok mindennapjaiba, és a baráti viszonyokba is, nagyon erősen. Láthatóan társadalmi jelenséggé erősödött, mert hinni akarunk abba, hogy amit Nekünk mondanak, megnyugtatóan, az Igaz is! Nem is tartjuk károsnak, ha Mi élünk ezzel a kapcsolati eszközzel; vagy azok, akik már/még közömbösek Számunkra. De mélységesen felháborodunk, ha ezt, Velünk teszik meg (esetleg közeli ismerőseinkkel/családtagokkal/barátokkal, akikhez érzelmileg kötődünk). Mondván, érezvén: kihasználva jó szándékunkat, segítőkészségünket, önbecsülésünket. Az Egónk nehezen viseli el. Nincs általános értékrend Bennünk; és az ítélkezéseink is saját magunkból, érzéseinkből fakadnak, hisz Emberek vagyunk, Gyarló Emberek, és még hosszú út áll Előttünk a Tudati fejlődésig Számos példákat tudnék hozni a témával kapcsolatban, de úgy gondolom, Mindenkiben benne vannak azok a lenyomatok, ami az érzéseiket felkorbácsolták, vagy megnyugtatták Csak elő kell venni azokat, és újból átélni azokat az érzéseket, de már egy kicsit más nézőpontból. Feltétlenül tanulságos lehet! Mitől Kegyes Hazugságok?, mert Mi annak tartjuk Őket, megbocsátható bűnnek, hisz csak jót akarunk ezzel, Másoknak De valójában ezt akarjuk?, vagy elsődleges Célunk sok esetekben az, hogy helyzeti előnyökhöz jussunk!, megteremtsük a Céljainknak, kapcsolatainknak a kezdeti alapokat? Résnyire Nyílik egy ajtó; és mi becsúsztatjuk a lábunkat az ajtónyílásba, hogy azt ne lehessen bezárni olyan hamar időt hagyva a Másiknak, és Magunknak -, közben szebbik felünket mutatjuk annak, aki az ajtót kinyitotta... Talán, a Kegyes Hazugságnak is ez a szerepe a kapcsolatainkban, gondolkodásmódunkban Netes elérhetőségek: Néhány vélemény a netről: elérhetőség: Mindenki hazudik. Hazudik a nő, hazudik a férfi, hazudik a gyerek és még az ősz, bölcsnek vélt nagymamák is ugyanilyen gyakran adják hazugságra a fejüket. Az azonban, hogy ki kinek, mit és milyen célból hazudott, már eltérő kategóriákat állít fel. Pasi-hazugságok Nézzük először a pasikat, hiszen róluk terjedt el az a vélemény - amely egyébként tévhit -, hogy valóságos füllentő bajnokok a gyengébb nemhez képest. Nos, ez nem igaz. A felmérések szerint ugyanis szemernyivel sem állítanak gyakrabban valótlant, mint a nők, csak éppen hazugságaik jelentős része mögött önös érdek áll. Hazudnak, hogy megszerezzenek maguknak valamit vagy valakit, hazudnak, hogy a párkapcsolatban mentsék a bőrüket és a nők fülébe súgott bókok túlnyomó része is hazugság. Érdekükben áll szépeket mondani, mert így könnyebben veszik le a lábukról a másikat, könnyebben csábítják ágyba a kiszemeltet, esetleg már meglévő, hosszabb ideje tartó

235 235.oldal párkapcsolatban hazug kis bókok segítségével tudnak hatékonyan kibújni a mosogatás alól. Néha azonban nincs kedvük bókokat faragni, így ártatlan mosollyal füllentik azt, hogy halaszthatatlan munkát kell befejezniük a gépen, majd amíg párjuk lemondóan igázik a háztartásban, a hazugsággal pihenőidőt lopott férfiú lazán játszik a legújabb netes játékprogrammal. Női hazugságok Mielőtt valótlant állítanánk, le kell szögeznünk, hogy mi nők sem vagyunk angyalok, ha hazugságokról van szó. Füllentéseink mögött azonban többnyire a konfliktusok megelőzésének vagy hárításának igénye áll, a félelem attól, hogy elveszítjük valaki szeretetét vagy megbecsülését, ám igazán ügyesek a kegyes hazugságok területén vagyunk. A kegyes hazugságok körébe tartozik, amikor azért hazudunk valakinek, hogy ne rontsuk el a kedvét, esetleg szebbé tegyük a napját, vagy azért, hogy ne bántsuk meg. Természetesen nők között a külsőségekben érhető tetten ez a típusú füllentés. Hogyan hazudunk mi nők? Simán, gondolkodás nélkül, és a metakommunikációt is sokkal hatékonyabban igazítjuk a feladathoz. Jól tudunk hazudni, pirulás nélkül. Ám ha belebukunk a dologba, nem ragaszkodunk körömszakadtáig a hazugsághoz, és meg is tudjuk bánni füllentéseinket. Máskor, és ez is gyakori, sírással menekülünk ki a kellemetlen, füllentős szituációból, amit azért mégse tehetnek meg olyan könnyen a férfiak. Gyerekhazugságok: Úgy kisiskolás korig a gyerek azért füllent sokat, mert élénk a képzelőereje. Fantáziahazugságaival pedig képes ámulatba ejteni a közönséget és ezt módfelett élvezi. Ugyanakkor nem fantáziahazugságainak okát illetően hasonlít a férfiakra - füllent, hogy mentse a bőrét, és a nőkre is - füllent, hogy megelőzzön konfliktusokat. Néha, és ez a szomorúbb, füllent, ha sokat követelnek tőle, ha túl szigorú a légkör, a gyerekhazugságokkal menekül a számonkérések elől. Az is kiderült, hogy a kicsi gyerekek nem hazudnak egyenes érdekből (például hogy megszerezzék a másik játékát, nem füllentik azt, hogy anyukád megengedte), és a kegyes hazugság is távol áll tőlük. Amennyiben nem tetszik a társuk ruhája vagy frizurája, kerek-perec, kíméletlenül megmondják a magukét. Egyszóval a gyerekek, hazugságaikat tekintve, ártatlanabbak a felnőtteknél. Gazdag Enikő pszichológus, párkapcsolati tanácsadó véleménye: "A kegyes hazugságok mindig arról a személyről szólnak, aki mondja azokat. Pl. azt gondolom, hogy a másiknak rosszulesne, amivel szembesülnie kellene, ezért szépítem vagy elhallgatom a valóságot. Ám valójában nem tudhatjuk, ha tényleg elmondanánk az igazat, mit szólna a másik. Lehet, hogy semmit, vagy akár még pozitívan is reagálna. Tehát nem vagyunk gondolatolvasók, nem tudjuk kitalálni, hogy a másik mire vágyik, mit szeretne hallani. Ezért a legtisztább út az őszinteség, vállalva azt, amit érzünk, teszünk vagy gondolunk, és ez biztos, hogy hiteles is lesz. Minél jobban tudjuk önmagunkat elfogadni, annál jobban tudjuk vállalni is az érzéseinket, gondolatainkat, és egyre kevésbé lesz szükség a dolgok szépítésére. Az önhazugság azt jelentheti, hogy nemcsak mások előtt nem tudom felvállalni a dolgot vagy az érzést, hanem még önmagam előtt sem. Sokszor komolyabb témák esetében fordul elő (pl. aki homoszexuális, de még önmaga előtt is titkolja). Az önhazugságok takargatása energiát igényel, így aki hazudik önmagának, valójában érzi, hogy azon a területen problémák vannak."

236 236.oldal Önvédelmi mechanizmusok Ismerd meg Magad!, Fedezd fel Magadban a viselkedési folyamatokat, és talán jobban megismered Magadat, és a környezetedet ez által Mindenki, a saját maga által kialakított Önvédelmi mechanizmusokkal él, hogy valahogy helyt tudjon állni a Minden napok kihívásainak Társas Lényként, és a kapcsolataikat kiépítve. Azt is mondhatnám, hogy Mindenkiben, a születése pillanatától, ugyanazon tulajdonságok vannak, és csak a képességekben vannak különbségek, de az is fejleszthető. Az adott élethelyzetekben egyes tulajdonságok megerősödnek, uralkodóvá válnak, mások meg háttérbe szorulnak, de azért ott a mélyben, meglapulnak, várva a kedvező alkalmat, hogy előtörjenek. Hogy mely tulajdonságok kerülnek előtérbe?, nos, ez egy tanulási folyamat eredménye. Válasz: amit legjobban tudunk hasznosítani a tárházunkból, és nem nyesegeti meg túlzottan a folyamatosan az uraló környezetünk, mi meg közben alkalmazkodunk a lehetőségeinkhez. Persze, ebbe beleszól a késztetésünk is, a habitusunk. A többi tulajdonságunk meg? Folyamatosan ott szunnyadnak legbelül, majd később tudatosan lefojtjuk őket, sokszor a félelmünk miatt Ha folyamatosan lefojtják azokat, akkor ott bent dolgoznak!, pszichésen is, és a felszínre akarnak törni, várva a kedvező pillanatot Sokan ezért válnak agresszívé családon belül, vagy a munkahelyükön, esetleg akkor, amikor isznak egy társaságban Életünk folyamatos cselekvések sorozatából áll, amit Másokkal együtt végzünk, hol jól, hol rosszul; és mindig az a mérvadó Számunkra, amit Mások látnak belőle, amit a Céljainkból meg tudunk valósítani. Hol jól, hol rosszul fontos megállapítások!... és jön belülről a védekezési mechanizmus (elhárító mechanizmusok) Ha valamit a környezetünk másképpen értékel, ítél meg, mint amit mi érzünk róla, és lefedni akarjuk, annak ellentettjét, védekezően, elhárítva azt Magunktól. Mindenkiben ott van ez az elhárító mechanizmus, mert nehezen tudunk szembenézni a rosszal, vagy nem fogadjuk el, ezen véleményeket. Kisebb vagy nagyobb mértékben, Másokra is át akarják hárítani a rosszat, így a felelősség már közös lesz, nem Nekem kell egyedül elvinni a balhét persze, az EGO nem ezt érzékeli, hevesen tiltakozik ellene A felelősséget így, áthárítom vagy megosztom Másokkal A dicséretek, már csak az Enyém, és a nagyságomat hangoztatják Védekezési mechanizmus tanult folyamat, a tapasztalatainkra épül, eleinte nem tudatos, később válik azzá; főleg azoknál, aki ezt rendszeresen gyakorolja, mert olyan helyzetekbe csöppen, a határokat rendszeresen átlépi, súrolja. Ezek a határok lehetenek erkölcsi, társadalmi, együttélési normák, amit elvárnak Tőlünk a munkánk, és kapcsolatainkon keresztül. Valójában, az Önismeretünk is fontos lenne, hogy a belső korlátainkat is megismerjük, így a realitás talaján maradjuk Mi az, amit bevállalhatunk nagy biztonsággal; és mi az, amit NEM De MI bátrak vagyunk, és a Vágyaink többet akarnak, mint amit a realitás engedni tud Hát, reménykedünk, hogy amit teszünk az még átsiklik, és észrevétlen lesz a kíváncsiskodok, rosszakaróink előtt vagy azt mondjuk: de én nem ilyen vagyok!, mások akarják azt, én csak kedvében akartam járni!. Ez is egy elhárítás, de valójában az a személy akarta igazán De ha nem!, jönnek a problémák, amit az elhárító mechanizmusunkkal próbálunk megoldani, de a problémák megoldása már személyfüggő.

237 237.oldal Nincs egységes megoldás, az ÉN VÉDEKEZÉSEM VAN VELEM/BENNEM, a tudatalattimban, és a CSELEKEDETEIMMEL, VÁLASZREAKCIOIMMAL Mindenki már, átélt ilyen helyzetet így kutakodhatunk a múltunkban bátran. Egyenlők vagyunk ezen a téren! Akit érdekel mélyebben; hogy, hogyan épül fel az elhárító mechanizmusunk, az megnézheti a netről átvett megállapításokat: elérhetőség: Anna Freud Anna Freud ( ) az elhárító mechanizmusok kifejezést azokra a tudattalan stratégiákra alkalmazta, melyek segítségével az emberek negatív érzelmeikkel megküzdenek. Elhárító mechanizmusok: Tagadás A tagadás, a zavaró érzések, impulzusok, vágyak jelentéktelenítése, és aktív kiutasítása a tudatból. Ezután csak annyi nyoma marad, ha netán ezek létét valaki szóba hozza, azt igazságtalan vádként éli meg az egyén, és ez dühöt vált ki benne. A tagadás távolságot tart az egyén és élményei között, de nem old meg problémákat. Disszociáció Ennek lényege a kellemetlen, kínos érzések, gondolatok kellemesekkel való helyettesítése. Projekció Az egyén saját el, vagy fel nem ismert érzéseit másoknak tulajdonítja, illetve azokat másokban véli meglátni. Intellektualizáció Célja: érzelmi eltávolodás a kellemetlen érzés, gondolat okozta stresszhelyzettől. Lényege, hogy a személy olyan módon próbál eltávolodni a kellemetlen gondolatoktól, érzésektől vagy az azokat okozó stresszhelyzetektől, hogy absztrakt intellektuális formában kezeli azt. Fantáziatevékenység Olyan élethelyzetek, szituációk elképzelése (barátság, meghittség, korlátlan siker, szépség, hatalom), melyek kellemes érzésekkel legtöbbször megelégedettség érzését keltik. Izoláció Általában szigorú önellenőrzésből fakadó érzelmi távolságtartás, érzelmi elkülönülés, érzelemmentesség. Hasítás A személy környezete személyeit pozitív és negatív szempontok szerint két egymással ellentétes csoportra pl.: jók -ra és rosszak -ra osztja. Ezután a pozitív csoportba tartózó személyekben általában megbízik, és ez a biztonság érzetét nyújtja számára, a negatív csoport felé tanúsított bizalmatlanság és óvatos magatartás pedig szintén a biztonságérzetet, így a komfortérzést szolgálja. Passzív agresszió A valójában nem akart, de elvállalt teendők, feladatok elvégzését az egyén hosszú ideig halogatja, majd nem végzi el. Legtöbbször konfliktuskerülő helyzetekben jelenik meg. Ilyen módon tud megnyilvánulni a fel nem vállalt konfliktus, illetve a rejtett agresszió. Acting out vagy kiélés Valamilyen nem tudatos szándék vagy konfliktus cselekvési kifejeződése, pl.: motiválatlannak tűnő cselekedetek, hirtelen indulatkitörések, helyzethez nem illő düh, a düh feletti kontroll hiányával, erőszakos szexuális cselekedetek, családtagok ellen elkövetett bűncselekmények. Mivel a viselkedés kívül esik a tudati tükrözésen, a kívülálló megfigyelő számára úgy tűnik, hogy az acting outhoz nem társul bűntudat. Leértékelés

238 238.oldal Az egyén nagyobbnak és fontosabbnak tekinti (és éli meg) magát a többieknél. A gyenge önértékelése miatt feltételezi hatalmasságát, mindenhatóságát és értékeli le a többieket. A külső megfigyelő számára ez a viselkedés sokszor hiúságként, nagyképűségként, kiválasztottsági érzésként fogalmazódik meg. Elfojtás Az elfojtás lényege a személy számára félelmet vagy fájdalmat keltő memóriatartalmak kiutasítása a tudatból. Introjekció vagy bevetítés Külső tulajdonságok, erények magunkra vonatkoztatása. Az egyén azonosul egy pozitív figurával, vagy annak tulajdonságaival. Ezen felül bevetítés az is, ha az egyén saját tulajdonában lévő olyan dologgal, vagy dolgokkal azonosul, melyre büszke. Például: ha valaki megdicséri egy személy munkája eredményét, és ez neki jól esik. Racionalizáció Avagy önáltatás. Ha a személy olyan helyzetbe kerül, amelyben objektív szempontból negatív következtetéseket is fontos lenne levonni önmagára nézve, ennek ellenére a valóságot eltorzítja. Nem arra törekszik, hogy önmagáról való hiedelmeit, vélekedéseit összhangba hozza a valósággal, hanem éppen ellenkezőleg, megfelelő szemüveget (vagy szemellenzőt) keres ahhoz, hogy a valóság tűnhessen fel oly módon, mint ami az eset előtti, azóta megingott énképével, elképzeléseivel összhangban van. Pl: ha egy személy súlyos kritikát, elmarasztaló véleményt kap, a kritikában vagy véleményben foglaltak átgondolása helyett a racionalizáció esetében inkább támadja azt. Ekkor az összes körülményt figyelembe véve igyekszik az állítás hitelességét, valósságát megkérdőjelezni. Más szóval: Ha az egyén valamely döntése nem ésszerű (racionális), nem a döntését, hanem a tényeket változtatja meg, ferdíti el oly módon, hogy a döntése immár ésszerűnek tűnjön. Regresszió Időleges visszatérés korábbi, primitívebb lelki működésekhez. Reakcióképzés A reakcióképzés vagy kompenzáció az önmeggyőzés illetve önbecsapás egyik módja. Az egyén önmaga elől úgy rejti el valamely késztetését, hogy ellenkező irányú motivációt fejez ki. Például: egy anya úgy érzi, nem tudja eléggé elfogadni fogyatékos gyermekét, ezért túlságosan engedékeny, vagy gondoskodó lesz vele szemben azért, hogy meggyőzze önmagát arról, hogy ő valójában jó anya. Szimpatizmus vagy sajnáltatás Az egyén saját erejéből el nem érhető céljai elérését a környezete részvétének, sajnálatának manipulatív kiprovokálásával próbálja megvalósítani. Helyettesítés Egy érzés vagy érzelem másikra váltása, kicserélése (mással helyettesítése). Szublimáció Egy olyan nem tudatos lelki folyamat, amelyben egy szexuális impulzus "energiája" olyan módon változtatja meg irányultságát, mely egy szociálisan elfogadott, nem szexuális jellegű tevékenységet eredményez. Testi szomatizáció A szorongás (vagy más konfliktusok, el nem fogadott késztetések) testi tünetekben történő megnyilvánulása. Humor Kellemetlen vagy éles helyzetek "tompítása" derűs hangulat keltésével.

239 239.oldal elérhetőség: Hogyan védekezik az emberi lélek a szorongás ellen? Hogyan próbálja csökkenteni, elkerülni e kellemetlen érzést? Életünk során mindannyian kerültünk már olyan helyzetbe, amikor kisebb-nagyobb szorongást éltünk át. A szorongás megjelenésére kétféle módon reagálhatunk: vagy ráerősítünk a problémamegoldó képességeinkre, hogy tudatosabban és jobban tudja kezelni a kihívásokat és a kellemetlen, fenyegető helyzeteket, vagy elhárító mechanizmusokat alkalmazunk. Mik azok az elhárító mechanizmusok?... Ha valakit érdekel a téma, kattintson a fenti elérhetőségre (szerintem nagyon érdekes témát feszegetnek, olvasható formában

240 240.oldal Haszonérdekelt Barátság. Haszonérdekelt Barátság, ahogy én értelmezem: Valójában más tartalmában, mint a gyerekkorból fogantatott tartós barátság, amit áthozunk a felnőtt korra. Attól haszonérdekelt, hogy egy embert úgy választunk ki a sokaságból, hogy számunkra az milyen előnyök hordozója, és ebből mit halászhatunk ki. Annak az Illetőnek lehetnek kapcsolatai, biztos anyagi háttere, pozíciója, akire Mások irigykedve felnéznek, hatalma kinek, mi a fontos, és mi a Célja a barátság megszerzésével. És ha a közelébe kerül, a bizalmába próbál férkőzni. Megfigyeli, hogy annak a Személynek milyen igényei vannak, és Mások mit adnak Neki, hogy jól érezze Magát (főleg az érzelmi vetületét, hisz az a legfontosabb mozgatóerő az Embernél), kedvében járva, hízelegve Neki, azt mondva, amit Ő szeretne hallani, amíg magához nem láncolja, ha teheti Majd jön az intrika. Nem látható eszközökkel, lehetőleg háttérbe maradva, a vetélytársait próbálja lehetetlenné tenni, a Kiszemeltnél, a barátság fonalát Mások felé, elszakítani majd Magát a helyébe tenni gondolja: hisz itt vagyok Én Neki, akkor minek Más?, barátnak, fontos barátnak! Túlélési ösztöne vezeti a cselekedeteit, kibe lehet belekapaszkodni, előnyt szerezni, hogy egy darabig a saját szekerének a rúdját húzza majd, a kiszemelt személy. Persze, ad is érte, de csak jutalmazásként; és a büntetés is a tarsolyában van, ha már kellően magához láncolta. Magát azzal bíztatja: hogy azokat a szolgáltatásokat, Én jobban tudom adni, majd bebizonyítom Neki, és Másoknak is, akik követnek Engem. Piaci alapokra helyezi a szolgáltatást Persze, valamilyen szinten érzékeny a Másik érzéseire is, de a mértékét kegyes hazugságokkal lefedi, és ha lehet, gyorsan túllép az Ő problémáin, miközben a sajátját előtérbe hozza, ahányszor csak teheti. Valójában azt gondolja (bocs a kifejezésért, de ezt hallottam Valakitől a körön belül): Leszarom, a Mások érzéseit, a Tiédet is!, és csak addig barátja Valakinek, amíg abból haszna származik., és ezek az Emberek hangoztatják Másoknak: Nem látod, hogy kihasználnak Téged!. Ennek figyelése benne van az Ő gondolkodás módjában, látásmódjában. És nem fogékony más nézőpontokra. A figyelmessége nem érzelmi, vagy mentális dolgokra fogékony, hanem csak és kizárólag, arra, hogy egy-egy kapcsolatból milyen anyagi előnyöket tud kihalászni, vagy vezető szerepet betölteni Én ezen felfogásokra szoktam Ugrani, ha észlelem, vagy részesévé akarnak tenni bármely formában is. Akkor az a személy, vesztes helyzetbe kerül, és csak egy útja marad a menekülés!, mert ilyenkor jönnek nálam a szembesítések, amik valós tényekre épülnek időkorlát, és finom jelzések után, ha nem képes kompromisszumra jutni Velem, vagy nem akar. Haszonérdekelt Barátságnak van egy sajátossága: általános értelemben, Ha már nincsen hasznom a barátságból, akkor már nem is fontos Nekem, el kell távolítani, távoznia kell az Életemből/Környezetemből!, és jönnek az ehhez szükséges rutinok, a bevált módszerek Valójában, ezzel nincs is baj, (Világunk sok tekintetben így működik, és a párkapcsolatok egy része is, érzelmet is keresve benne), mert Mindenki csak túl akar élni Valamit, boldogulni a Hétköznapokban (munkában, családban, barátok között), hogy előbbre jusson, vágyait, céljait megvalósítsa. Akik, ezt a szemléletet követik, az életük természetes velejárója, így élik le az életüket, állandó feszültséggel, figyelve a környezetüket, kritikusan, hogy KI akarja a tulajdonukat majd elvenni! Mert a Barát, csak egy Tulajdon; amit birtokolni lehet, irányítani, ameddig tudja; vagy amíg nem derül ki, a valódi Célja.

241 241.oldal Megvalósításához az eszközrendszerükhöz nyúlnak, és tökélyre viszik a rutinjaikat. Nekem csak morális értelemben vannak ezzel problémáim, amikor rombolják Mások kapcsolatrendszerét és az enyémet -, a kritikáikkal aláássák azt, miközben Magukat magasztalják, gyarló emberi lényként ; és közben nem viselik el, ha Mások is bírálják Őket, mert tökéletesnek tartják Magukat, kis felsőbbrendűséggel, a gyarlóságuk ellenére is, a Megfelelés reményében. Ez a Megfelelés, lehet kifelé is, a Közösségnek; és befelé is, a Céljainknak, Vágyainknak. Nehéz közben az egyensúlyt megtartani, mert érdekekbe ütközhet. Az ütköztetés pedig problémaforrás is egyben, és ilyenkor a morális része már, sok féle képen értelmezhető. Minden Ember gyarló, a példaképek is ezt látom - Ezért is nincsenek példaképeim. Én sem szeretnék, senki példaképe lenni, gyermekeimnek sem, mert nagyon sok gyarló tulajdonságom van, vállalva azt, mert a kompromisszumaim ezzel járnak Társas Lényként is. Ilyenkor szoktam a gyarlóságukat előhozni, ami nem tetszik Nekik Esetemben is ez volt a helyzet a tartós baráti kapcsolatoknál, ha már részükről nincs kompromisszum. A mélybe rántom Őket. Megismertetem Velük a Pokol bugyrait, a Bennük rejlő tulajdonságaikat, érzéseik okát ha nem ismernék -, majd ismét a felszínre hozom Őket, hogy elgondolkozzanak a történteken. Sokan ezt nem szeretik, nem tudnak mit kezdeni Vele, ha Velük kapcsolatos s jön Részükről a menekülés, és ezen személyek eltávolítása a közelükből. Persze, ezzel még a folyamatot nem tudják megállítani, csak elszigetelődnek valahogy Ezért szeretik sokan a szappan operákat nézni, tisztes távolságból a tévékben, majd beszélgetni róla, ezzel-azzal Elmerengtem, gondolkodóba ejtett ez a kifejezés: Haszonérdekelt Barátság, és keresetem a mélyebb gyökereit az emberi természetben, mert érdekelt, hogy ezen tulajdonság, kifejlődése mikét jöhet létre, milyen indítékai lehetnek a viselkedésünkben. Egy velem kapcsolatos élmény is erre késztetett, a baráti körömben, a kapcsolatok kialakítása terén, de ez már igazán felnőttkorra jellemező. Gyermekként, még elsődlegesen a keresés időszaka van, és ösztönösen, ahogy egy tulajdonságunk erősödik, úgy kerülünk baráti viszonyba a környezetünk adta lehetőségeinkkel. És a kiválasztás, a pillanatnyi érzéseinket követi így nem véletlen, hogy ezek a kapcsolatok a felnőttkorban is, ha erősek, megmaradnak. A közös élmények, az együtt átélt élethelyzetek maradandóak, és ebből lehet tovább fejlődni erősítő folyamatok -, de a bennünk lévő más tulajdonságok, még ott szunnyadnak. Tulajdonságainkból a Tudat, elő-elő hoz néhányat, egy-egy élethelyzetben, hogy az előttünk lévő, megoldásra váró helyzeteket, saját magunk számára, jobban megoldjunk És a lehető legjobban ki tudjunk jönni belőle Sokszor az önzés is segít benne, és mivel Társas Lények vagyunk, még gyerekként is, másokhoz csatlakozunk szövetséget keresve, akik részben megoldják a problémáinkat. Új élethelyzetek során, régebbi barátságok így szűnnek meg, és jönnek ezekből fakadóan érzelmi fájdalmak (bennünk, másokban), ami beépül a gondolkodásmódunkba, és ez számunkra egy követendő példa lesz. Már mint, a problémával kapcsolatos aktuális megoldás, ez lesz Számunkra a jó megoldás. Ez a helyes út!, bizonygatjuk magunknak, és a morális dolgok háttérbe szorulnak. Hiszen nekem kell túlélnem! egy-egy szituációt az EGOMMAL, és nem a Másoknak (nekik ott van a sajátjuk, az legyen az Ő dolguk). Saját helyzetemben, Nekem kell jól kijönnöm belőle, az Én érzéseim a legfontosabbak Számomra, és nem Másé, ha nem vagyunk eléggé empatikusak Mások felé. Ezzel az érdekeim és a céljaim lesznek a legfontosabbak, és aki az utamban áll a Céljaim megvalósításában ott van már bennem a megfelelő rutin, csak alkalmazni kell azt.

242 242.oldal Már a tapasztalataim irányítanak, hisz ezek már többször beváltak, eredményesek voltak, így ez lesz a helyes út! Aztán, hozzá jön az elfogadtatás, a külvilág felé, sok-sok smikkel, mert vannak általános érvényű szabályok/elvárások, amit egy társadalom, közösség alakít ki. Így megpróbáljuk felszín alá rejteni az önös érdekeinket, a kevésbé tetszetős tulajdonságainkat, és az abból adódó cselekedeteinket, ha sokaknak nem tetszhet a kivitelezés módja Vannak, akik ragaszkodnak a régi barátságokhoz, mert fontos Nekik, hisz sok-sok szép emlék forrásai voltak a közösen eltöltött időszakokból; főleg azokhoz, amelyeket gyerekkorukból hoztak Magukkal, és már több évtizedesek Ez, egy fajta, kötődés a Másikhoz, és nagyon személyes, ha két ember barátságáról van szó Vannak, akik sodrodnak, mert elégedetlenek a sorsukkal, Másoktól várva a megoldást, és a pillanatnyi helyzeti előnyöket lovagolják meg, és ebből akarják a maximumot kihozni, egy kis manipulálással Először gyökeret vernek, a smink fontos ilyenkor kegyes hazugságaikkal, majd a tulajdonságaik szép lassan előtérbe kerülnek mentségekkel, védelmezőket keresve közben Mérlegelés: egy-egy Kapcsolatból, milyen hasznom származhat, nem csak anyagi, hanem érzelmi is. Mit kell adnom érte, és közben milyen hasznom származik belőle! Kik a vetélytársak, és azokat hogy lehet majd háttérbe szorítani, milyen segítséget várhatok majd el Másoktól, úgy hogy közben a Céljaim is teljesüljenek Mert Nekem fontos, hogy közben az érzelmeimnek megfelelően is jól érezzem Magam és ha vannak ilyen tulajdonságaim: hatalomvágy, birtoklási vágy, tekintély megszerzése, megtartása, hogyan tudom majd azt elérni; és kik állnak majd mellém, és azoknak mit kell majd adnom, hogy még az Én akaratom érvényesüljön eközben!? Ezek mind, az általános érvényű barátság ellen van (nálam), hisz ebben egyenlő jogú partnerek vannak, és nem presztízs harcok sokasága. Haszonérdekeltségnél, már csak Nekem tetsző érdekek vannak, gyakorta mások rovására. Egy általános érvényű Barátságban ezek az érvek fel sem merülhetnek, nem az a fontos! Egy apró példa a kihasználás fogalmáról (velem történt meg, nekem mondták), mert ez a gondolatiság is benne van a Haszonérdekelt gondolkodásmódban. Segítőkész vagyok, Mindenki felé; azokkal, akik közelebb állnak hozzám, és barátomnak tekintem Őket, akikkel együtt vagyok, hogy a pihenés perceit együtt átéljük vidám, jó kedvűen Segítőkésség, fontos emberi tulajdonság. Sokszor nem csak azért vagyunk ilyenek, hogy ezért kapjunk is valamit, hanem azért, mert Bennünk is jó érzést hoz elő. Ilyenkor az a természetes Nálam, hogy nem mérlegelem, hogy ezért mit kapok Ez amúgy is automatikus. Sokszor azt kapom vissza, amit adok, figyelmességet, odafigyelést Másiktól is. És ez sokféle módon megnyilvánulhat a Másiknál Ha valaki figyelmes, akkor már eleve tudja/érzi, hogy Nekem mi a fontos, azt adja vissza. Egy alkalommal, az egyik ismerősöm, azt mondta Nekem: Nem látod, hogy kihasználnak!, Én csak jót akarok Neked, azért mondom!. Az első pillanatban úgy gondoltam, hogy tényleg csak jó szándékból mondja Nekem ez a szó, hogy kihasználás, nem szerepel a szótáramba. Soha nem is használtam, nem is gondoltam rá, egy-egy kapcsolat révén. Ha azt éreztem, hogy kullancsként rám tapad Valaki, leráztam magamról Volt olyan ismerősöm, aki azt mondta, hogy a Barátok csak arra jók, hogy kihasználjuk Őket!. Így is élt, ezekkel az érzésekkel. Nem is voltak nagyon Barátai, tartós barátságai egyáltalán, és ha már kiismerték Őt, tovább léptek, átléptek Rajta Visszatérve: Nem látod, hogy kihasználnak!, mondtam Neki. Miért gondolod azt, hogy kihasználnak!?, kérdeztem. Mondtam: Nem Neked kell eldöntened azt, hogy amit kapok viszonzásként, az számomra megfelelő-e? Ez az én érzetem, és nem a Tiéd Te ebbe nem szólhat bele, hisz nem tudhatod azt, mi van mögötte, ez Rám és Rá tartozik, és nem Rád

243 243.oldal Aztán jött a kíváncsiskodás, vajon mit kaphattam érte még, ami nem látható a Társaságnak és még sok megválaszolatlan kérdés Tőlük. Nem rájuk tartozik, hogy Vajon miért áll valaki közelebb Másokhoz; mit amit, mások szeretnének, vagy elvárnak az illetőtől.... És a háttérbe megy a sugdolózás. Másoktól is visszahallom bizalmaskodva: Téged kihasználnak! És kezdem látni, hogy most Ők próbálják azokat a kedvességeket adni az illetőnek, amit én adtam eddig, apró célzásokkal bombázni Őt, ami egyre kellemetlenebb Számára. És ha meg még is elfogadja a figyelmességemet/segítőkészségemet, jönnek az apró büntetések, kiközösítések, és magányosan érzi magát a Társaságon belül is, hisz a barátok már nem körülötte vannak. Jön a dilemma. Választanom kell!, egy embert választok, vagy többet! Így könnyen le lehet választani egy barátot, a Másikról, és jönnek az első barátok kialakítása Neked, én legyek az Első Barátod! a Többiek már utánam lehetnek, vagy csak Rajtam keresztül lehet a barátod Ezzel új gondolkodásmód csíráját ültetik el, megalakítva a Saját kis Háremüket Ezt csak az tudja megtenni, akinek olyan kifinomult, manipulatív tulajdonságai vannak, amivel a Másik érzelmeire tud hatni, amivel a cselekedeteit/gondolatait/érzéseit befolyásolni tudja kétségbeesettem jelezve, hogy segítséget várnak, mert annyira ki vannak szolgáltatva, mint azok a gyerekek, akiket bántanak, és a felnőtteknek meg kell védelmezniük Őket Ezek a felnőttek, erős érzelmi ráhatással Mások felé, így visznek át valamit, a gyermeki énükből. Mi meg segíteni próbálunk Nekik, hisz olyan védtelenek Amelyik felnőttnek ilyen a természete, akkor ezt ki is használja, és haszonérdekű kapcsolatai lesznek, de attól még kedves, segítőkész, szeretnivaló lehet. De a döntéseiben, mindig a haszonérdekség dominál!, és a kapcsolatait úgy próbálja alakítani, hogy a Céljait megvalósítsa, de sohasem Magányos Harcosként. Próbál, mindig Más/Mások mögé bújva és a megfelelő Sminket felvéve, védelmet keresve, irányítani, amíg ez az érzelmi ráhatás, életképes Majd gyorsan tovább lép, ha talál egy alkalmasabb segítőt. Sajnos, ezeknek nincsenek tartós barátaik, mert sokat adnak a látszat fenntartásához, de az elvárásaik is nagyon erősek, és követelőzőek sok-sok büntivel, ha letért Valaki a helyes útról. Fegyvertárában pedig, ott van az intrika, és a negatív érzéseinek sugallata. Nem Én vagyok a hibás, hanem mindig Más. Ő az oka mindennek, arcán dühös, néma sikollyal, mások felé mutatva, védelmezést várva Tőlük! Éreztetve: Én csak szenvedek ezen, rágalmazások miatt, és ha én szenvedek, akkor a környezetem is szenved (majd hatok Rátok villan át a gondolat nem tudatosan, reflexszerű rutinnal, ösztönösen). Más oldalú megközelítés: mert aki Közénk jön a Társaságba, az jól akarja érezni magát!, de ezt már csak úgy képzelem, hogy Velem érezze jól magát, és aztán Másokkal, ha Nekem is megfelelő. De mindig van Valaki, aki ezt a jó hangulatot elrontja. Már kívülálló, akinek más gondolatai vannak, mint Nekem/(Nekünk!!!), így sugallja ezt Másik felé; majd céloz rá, finoman, intrikusan: Te is rosszul fogod érezni magad, ha Közöttünk van Ez a KIREKESZTÉS, legjobb módja, be is jön gyakorta, hisz Gyarló Lények is vagyunk, az Ösztön Lényünk mellett! Mindenkinek vannak hibái, amit hangsúlyozni is lehet gyakorta, és ezzel közel is áll az Igazsághoz, az Ő igazságához, hisz minden Igazság relatív. Nincs abszolút Igazság. És ha ezt a Sminket valaki lerántja Róla, rettegni kezd, Mások mögé bújva, hogy NEM ILYEN VAGYOK! : felkiáltással, belső sikoly formájába, gyűlölettel a szívében, hangadóként. Hisz tudja, hogy aki a leplet lehúzta Róla, annak is van gyenge pontja Hisz Érzelmileg Ő is jól ismerve a környezetét, mert csak így tud otthonosan mozogni benne, és a szállakat a kezében tartani/mozgatni!

244 244.oldal Ettől még nem gonosz, csak így próbál a felszínem maradni, az érdekeit érvényesíteni, mert egy-egy Embernek ez a legfontosabb az életei során, keresve a Valódi Önmagát, a folyamatosan változó Világban! Ő így tudja megtenni. Sokszor, kívülről érzékelve nyusziként, de ezt az illúziót meg is hagyja/táplálja a külvilág felé!, amíg talál védelmezőt, addig jól meg van, ezzel a módszerrel Az is nagyon Fontos, hogy ki, milyen mértékben Hódol be, hogy így aknázza ki az általa vélt hasznát. De, ebben az esetben már az uralkodáson van a hangsúly, hogyan tudja uralni, hatalmában tartani a másikat, érzelmi oldalon, érdekét érvényesítve... Ez is lehet egy CÉL, az Embereknél. Ezt nevezem, Haszonérdekeltségű Barátságnak. Az El Camino út során, ez a gondolat motoszkált bennem az utam elején-közepén; ezt vittem Magammal akkor. Majd letisztul, más gondolatokkal/összefüggésekkel együtt a 20. nap után. Gondolataimat, itt a mellékletekben foglaltam össze, ami az Emberi természet/érzésekre/cselekvéseikre vonatkoznak Tartópilléreimet pár dolog kissé megdöngette - ez is, de már sok minden lecsitult bennem, Főnix madárként. Pár dolgot magamban, és a környezetemmel is helyre tettem egyes barátaimról a sminket lehúzva, és ezzel hihetetlen félelmet, kétségbeesést, tehetetlenséget keltve Bennük. Amit kapunk, azt adunk vissza; de sokszor, más formában, ha nincs megegyezés! Kérdezték Tőlem: mi a célod ezzel?, szerintem már tudják. 3 év alatt, mindig jeleztem Feléjük, hogy mit fogok tenni, ami be is következett kompromisszum hiányában Általában szeretik kívülről átélni a szappan operákat mint oly sokan Mások -, mint az unatkozó milliomosok, új érzéseket tisztes távolságból átélve, akik nem tudnak mit tenni, és unatkoznak Így egy kicsit átérezték, hogy mi van akkor, ha valaki Róluk is a leplet lehúzza, mint a filmekben, és lemezteleníti Őket. Egy kicsit a lelki mélységekbe sodródva a résztvevőket, a pszichológia révén rámutatva egyes tulajdonságaikra, élethelyzetekre -, amit Ők hoztak létre maguknak, és amit láttattam Velük. És ettől megijedtek, tehetetlenek voltak, kerülve Velem az érdemi megbeszélést annyi erejük már nem volt, nem vállalták fel a tetteik következményeit Ezért ellenszenves Sokaknak a pszichológia, és a szembesítés, ha magukról van szó. Ilyen esetekben óvatosnak kell lenni, mert ha valakit ilyen mélységekbe viszünk, és kedveljük is Őt (egy másik nézőponttal ismertetjük meg ez által ), onnan vissza is kell hozni, nem lehet, nem szabad, ott hagyni, hogy fuldokoljon a rátörő érzéseivel A probléma másoldalú rávilágításának nem az a lényege, hogy ezzel az elfojtott dühömet levezessem, és megalázva érezze magát a Másik. Hanem, hogy rávilágítsak arra, hogy azt a problémát másként látom, a Lényemből kitekintve Mindenkinek meg kell adni, a lehetőséget megteremteni, hogy az álláspontok közeledjenek (Társként, NEM alá-fölérendelt státusszal de ez már, személyiség függő hozzáállás). Mind két félnek engednie kell! Valahol a középúton találkozva, a Lelki békék miatt, hogy Senki ne érezze magát vesztesnek, a Másikkal szemben, hisz ez presztízskérdés is, amiből nehéz engedni A kompromisszum is fontos, a továbblépéshez, újrakezdéshez, de már más módon haladva a rögös úton, időt adva a Másiknak. Nem a ledorongolás Cél, hanem a közös út, ha mindenki vállalja, vagy egy emberséges szakítás. Ez Számomra nem volt elégtétel, csak szomorúsággal töltött el költői képvilággal, itt legbelül, mert Belőlem is előhozott valami olyat, amiről tudtam/ismertem, de lakat alatt akartam tartani okkal! -, mert életem során, nem volt Rám jellemző. Mint, azaz ősi ösztön,

245 245.oldal amit gyilkolásnak hívunk, és sok-sok emberből előtör, háborúk idején. Bennem is ott, de még a lehetőségét is el akartam magamtól venni, katonaságnál polgári szolgálatosként. De ez már leszerelésem után történt, mert egy belső hang szólalt meg Bennem : Ne tedd!, Ne vedd el Mások Életét, még akkor se, ha a Társadalom, ezt kívánja Tőled!, a Haza nevében sem!,, és hallgattam rá, nem bántam meg Mások úgy is megteszik majd, gyűlölettel, elszántan, sokszor kegyetlenül, elszakadva Bennük valami. Nem a haláltól félve; mert az nem zavarna, ha a golyók záporában, a harctéren kellene mentenem a sebesülteket, pórban és piszokban, a humánum nevében, belső késztetés mellett, miközben Mások elítélnek, hogy nem a Többséghez igazodom... Azaz Ő dolguk; az Enyém meg ez!

246 246.oldal Elvárások: Születésünk pillanatától, elvárások között élünk, így szocializálódunk. Vannak társadalmi, nemzeti, közösségi, kisebb-nagyobb csoporti, és családi elvárások, saját magam elvárásai (megfelelési kényszer) Nagyon sok elvárást, törvényekben rögzítenek ezek a kötelezettségeink -, de vannak morális, emberi elvárások is, ami egy adott személynél nagyon fontos tényező lehet... Ezek egyben a mozgásterünk határait is rögzíti, nem tehetünk meg azt, amit éppen a vágyaink kívánnak. És ha még is?, és kiderül?, jönnek a retorziók, büntetések Ez így rendjén is való!; hisz szűk határok között tud egy-egy népcsoport, a másikkal együtt élni ideiglenes kompromisszumok, megállapodások mellett. (Nem térek ki a titkos megállapodásokra, ami a Nagy Hatalmi törekvésekre jellemző.) Nekem morális értelemben vannak problémáim ezzel kapcsolatban. Mások meg erre azt mondják: egy népcsoport túlélése az elsődleges, térben és időben, nemzeti alapon, vagy vallási alapon! Sokan ezt a nézetet, saját magukra is értik, amikor valami olyat tesznek, amit másnak nem engednek meg, és a saját csoportjukra is ráerőltetik az akaratukat helyzeti előnyök megszerzésénél Erősebb győz!, szokták mondani, de amíg győzelemre visz egy Ügyet, sokszor Mások szenvednek emiatt A morális nézetek, gyakorta szembe mennek az elvárásokkal. Háborúk, harcok esetén, mindenféle képen. Amikor egy nemzet, harcba, háborúba hívja a nemzetségét, és kiélezett helyzetben, le kell gyilkolni azokat, akik a nemzet ellen vannak --- nálam jön a moralitás ---. Gyilkolni!, más ember életét kioltani! Ha a mindennapokat éljük, akkor a gyilkolás BŰN, és a társadalmi szabályok megtorolják azt, de amikor már egy nemes ügyért kell azt tenni Számomra a gyilkolás, akkor is gyilkolás. Morális érzetem ellene van. Nem azért, mert félteném az életemet, mert az számomra nem lenne probléma. Ha az lenne a feladatom/kötelességem, hogy a harctéren mentenem kellene a bajtársaimat, megtenném; de gyilkolni Mindenkiben benne van egy gyilkos ösztön; amit ha előhoznak, állattá válhatnak; és már csak egy dolog lebeg a Tömeg szeme előtt Ilyenné váljak egy kiélezett helyzetben, Világpolgárként?!, mert annak érzem magam elsődlegesen; még ha, egy Nemzet részeként élem életemet Sok évvel ezelőtt, két évig, katona voltam, majd leszereltem. Leszerelés után, tartalékos lettem, és egy katonai hátizsákkal laktam egy ideig. Hogy ha jön a fanfár, induljak azonnal az előre kijelölt találkozási pontra Egy alkalommal, valami ott legbelül jelzett, majd álmodtam is róla. Borzasztó álom volt, egy vérengzés közepén, aminek én is részese voltam. Az a sok tetem, és az álmom. Te is ilyen akarsz lenni! Ott vannak az áldozatok hozzátartozói, szerettei, akik visszavárták az előtted lévő halottakat, mit vétettek Neked; hisz élték Ők is, mind Te, a hétköznapikat, távol Tőled Jó ez így, ezt akarod! Ugye, milyen veszélyesek az álmok, ha a Tudatodra hatnak, és a moralitásod kerül előtérbe, az aktualitással szemben. Az erre kihegyezett a társadalom ezt nem tolerálja, Ők Hősöket akarnak látni Benned, és győzelmet elvárni. Így lettem polgári szolgálatos, a katonaság után, amikor kérelmeztem, hogy fegyvert ne vegyek a kezembe, ilyen helyzetekben sem. Gyerekkoromban sokat játszottam játék fegyverre, mint minden normális fiú, de ettől a pillanattól kezdve, semmilyen fegyvert nem vettem a kezembe és a Tudatom lecsillapodott.

247 247.oldal Nem akartam akkor sem, senkit arra ösztökélni a környezetemben, hogy kövesse a példámat, mert ez mindenkinél magától jön, vagy nem jön, a belső késztetéseinktől függően Ismerve magamat, lehet, hogy én lennék a legvérengzőbb Fenevad akkor és ott, abban a helyzetben; a kiszolgáltatott Emberek között, egy fegyverrel a kezemben, Mások által ráhangolódva a gyilkosságokra; mint ahogy az tették sokan a történelmünk során. Ilyenkor már büntetlenül ölhetünk. Persze, háborúkban is vannak játékszabályok, de ki adja vissza azok életét, akik a háborúk áldozataivá váltak? A nemzetközi bíróság? Nem jobb megelőzni a bajt?, és nem gyilkolok fegyverre a kézben?, még akkor sem ha a környezetem ezt KÖVETELI Tőlem, mert a nemzeti érdekek erősebbek Julius Caesar; Caius Julius Caesar (Kr. e július 13. Kr. e. 44. március 15.) római hadvezér és politikus egyik idézete: Si vis pacem, para bellum! Ha békét akarsz, készülj a háborúra! Politikusok, hadvezérek kedvenc idézete volt, és az emberi természet lényegéből is fakad. De a gyilkolás érzést tudatosan el lehet fojtani Magunkba, én ezt tettem. Tudatos, morális Én, sokszor meghátráltatja az Ösztön Lényt, ami bennünk lakozik. Ez a Béke záloga!

248 248.oldal Önismeret! Ismerd meg Magad!, Fedezd fel Magadban a viselkedési folyamatokat, és talán jobban megismered Magadat, és a környezetedet ez által Saját megfogalmazásomban: Önismeret: valójában, az emberiség történetében ez a szó, nem rég került a köztudatban. Nem rég kezdtünk érdeklődni felőle. Emberiség fejlődésével, főleg a tudat fejlődésével, az Ösztön Lényből, Tudatos Lény formálódott, amit a társadalmi/kulturális/technikai/megítélési/alkalmazási körülmények kedvezők nem lettek hozzá. Már egyre többet kezdünk foglalkozni Önmagunkkal (mit, miért teszünk!), és a közvetlen környezetünkkel, és azok kölcsönhatásaival. Kíváncsian/érdeklődve: szeretnénk többet tudni Magunkról, hogy milyen folyamatok játszódnak le bennünk, körülöttünk (több időnk van már erre, mint őseinknek) Kezdünk tudatossá válni, különböző ismeretekkel megalapozva, és ezzel a gondolkodásmódunk is változni kezd, és a cselekedeteink is. Ehhez kapcsolódik az Önismeret is, hogy jobban megismerjük önmagunkat, ott legbelül (ha van bátorságunk hozzá). Legalább is Azoknál, magamat is beleértve, akik ezt szeretnék tudni, és boncolgatni a Bennük lezajló folyamatokat, és egyben megismerni mások gondolkodás módját is. Mások, tudósok kíváncsiskodva -, ezen ismeretek alapján, felhasználva azt gyakorta, közeli fikcióként, mesterséges intelligenciát próbálnak létrehozni, egyenlőre virtuális alapon, kísérletezve Minden Emberben ott a Tudatosság csirája, amit alkalmaz is a minden napi életében, hogy az Életét rendezetté tegye, és a Céljait megvalósítsa, akár Másokon keresztül is sokszor NEM partnerként -, kihasználva a Jóhiszeműségüket! Sok félék vagyunk, ezen a színes palettán, ebben a környezetben ahol élünk. Hogy mikor mondhatjuk azt: hogy már ismerjük önmagunkat!, és megfelelő önismerettel rendelkezünk?! Egy rövid időre megszakítom a gondolatmenetemet... Két féle önismeret lehet: Az egyik a tudatos, amikor tudatosan akarjuk megismerni önmagukat. A másik pedig az, amikor a tudatalattink (még nem sokat tudunk róla) tanulási folyamatok sokaságából megismeri önmagát (tesztelések, álmok; kivetítések mások felé, és figyeli a környezet reakcióit, majd a tapasztalatokat beépíti a rutinjainkba, amit szokásainknak, visszajelzéseinknek is nevezhetünk, a külső környezeti ingerekre válaszként). Egyfajta önismerettel rendelkezik a tapasztalásai során, hogy az adott testet, miként irányítgassa a Céljai felé, egy olyan Környezetben, aminek Ő is részese. Valószínűleg, a tudatalattink több információval rendelkezik, mint a tudatos részünk, amit Mi ismerünk, vagy próbálunk megismerni, és megfejteni a mibenlétét Talán, az első pillanatban könnyűnek tűnik, kimondani: IGEN, már ismerem önmagamat!, tudom miért örülök, és mitől rettegek ; de ha mélyebbre hatolunk, hogy: mi, miért van?!, már kétségeink támadnak. Mert a külvilág felé egy maszkot húzunk, hogy szebbnek és jobbnak mutatkozzunk Mások előtt, az elfogadottságunk miatt, annak reményében, hisz Céljaink vannak, amit meg akarunk valósítani, hogy boldoguljunk valahogy... és egy virtuális mozaik képet próbálunk összeállítani, belehelyezni a mozaikokat a megfelelő helyre. Persze, ez már akkor lehetséges, ha már megtaláltuk azokat a környezetünkben, magunkban. Az Emberi természetnek, ezen tulajdonsága létfontosságú, Társas Lényként, egy adott közösség részeként; főleg akkor, ha abban irányító szerepet is be szeretnénk tölteni.

249 249.oldal Legyen, az a család, baráti társaság, kisebb vagy nagyobb közösség Ilyenkor egyes tulajdonságainkat (amit károsnak vélnek, rossz tulajdonságnak mondják) lefedjünk, háttérbe nyomjuk, és az éppen aktuális jó tulajdonságokat hozzuk felszínre (amit mások annak vélnek). És közben áltatjuk magunkat: én ilyen vagyok!, sok-sok kegyes hazugsággal, helyzeti előnyök reményében Ezt addig megtehetjük (kezdetekben, amíg jobban meg nem ismernek), és visszajelzések nem érkeznek; hogy Te, valójában nem ilyen vagy, ezzel feszültséget keltve Benned Így a maszk lehull, és meztelennek érzed Magad. Rossz, kellemetlen és dühítő érzéssel vegyítve Benned! De ettől függetlenül, még a háttérbe nyomott tulajdonságaink dolgoznak a pszichénkben. Nem adják meg magukat olyan könnyen! Az akaratunk mást akar, és pszichénk is, sokszor felszínre törve Ilyenkor szokták az mondani, akik védeni próbálják Őket (pl. ha férfiak): amúgy nagyon Jó Ember, de ha iszik, kisebbítve a problémát, s jönnek/hömpölyögnek az elégedetlenség percei a férfiakból Nőknél mást mondanak védelmezőleg Ez az állapot, addig normális/elfogadott - hisz így működünk -, amíg másokra és magunkra nem vagyunk közveszélyesek, és megfelelően kordában tudjuk tartani a cselekedeteinket. Önismeret (folytatva): nem elég csak a felszínt megismernünk, hanem a mögöttes mozgató rugókat is, mert annak van dinamikája. Ha túlfeszítünk valamit ott belül, akkor az robban. Az önismeret abban segít, hogy az elvárásoktól távoli tulajdonságainkat, megfelelő szinten kordában tartsuk, de azért néha hagyni kell, hogy utat engedjen magának (ellenőrzött formában), lehetőleg olyan helyen, ahol az, nem okoz nagyobb károkat. Ilyen lehet, a küzdőspot aktív részvétele a küzdőtéren a teljes kifáradásig, vagy nézni azt közönségként Ha ezt nem tesszük meg, akkor indulatok szabadulnak fel váratlanul, a leggyengébb pontnál törnek elő, amit erőszakosság követhet családon belül, kisebb társaságokban, baráti közösségekben megdöbbenést váltva ki Másokban de hisz NEM ilyennek ismertem meg!, gondolattal/érzéssel. Legnehezebb feladat, szembenézni Önmagunkkal, és most ez kell Tenni az önismeret terén. Sokan képtelenek rá! Nem mernek szembenézni vele, beszélni róla. Próbálják kisebbíteni a megtörténteket, mindent elkövetnek, hogy úgy tűnjön, mintha meg sem történt volna, és ha szembesíti Valaki Önmagunkkal, csak dühöt, és megnemértettséget éreznek Magukban, sok-sok fájdalommal: Mert Ő nem ilyen!, és miért mondják azt, amit, megbántják meg fájó érzésekkel az igaztalan szavak... Amúgy is vannak bizonyos szavak, amit nem mondhatunk ki, és vannak bizonyos tettek, amit nem tehetünk meg : mondják sokan, saját védelmükben, miközben Ők bátran megteszik ezt, empátia hiánya nélkül Másokkal Pedig, ha kicsit jobban ismerné Önmagát, a bántó szavak, nem is lennének olyan bántóak! Hogy mikor mondhatjuk azt: hogy már ismerjük önmagunkat?! Nos, van néhány technika, hogy saját magunk reakcióit figyelhessük, elemezzük, és megértsük Magamról csak annyit: a tökéletességtől nagyon távol állok, gyarló emberként. Talán ezért is szerettem volna megismerni önmagamban, azokat a folyamatokat, amik Bennem lezajlanak, és Másokban is, egy-egy adott szituáció során, ami majd cselekvésre kényszerít, ismerve ezzel Mások reakcióit is Ez egyfajta tudatosság, amit el lehet sajátítani Az egyik, amit én is szoktam néha-néha elvégezni, sok-sok önkontroll után, kissé eltávolodva az aktuális érzéseimtől, gondolataimtól, Céljaimtól. Valahogy, véletlenül ugrott be nálam.

250 250.oldal éves lehettem; amikor, tanulás közben kinéztem az ablakon. Nem volt kedvem a tanuláshoz. Lazulásként, hallgattam a madarak csicsergését, néztem az utcán a jövés-menést, és arra voltam kíváncsi, hogy ha becsukom a szemem, látom-e önmagam, amint az íróasztal mellet ülök, és merengek a messzeségben; és látom-e, érzem-e hogy, kint és bent mi zajlik, és hogy azt hogy élem meg idebent és kezdtem kívülről látni Önmagam! Jó érzés volt!, érdekes, újszerű Amikor elmondtam később a környezetemnek, mit éltem át, azt mondták, hogy ez csak az agyam szüleménye, sok fantasztikus könyv olvasása miatt, és csak kitaláltam hát Rájuk hagytam, és nem mondtam el Nekik a későbbi többszöri próbálkozásaimat, élményeimet (azt is mondhatták volna nekem, hogy pszichés eset vagyok, normál tudattal ; vagy, hogy defektes vagyok. ) Ezt mások is kipróbálhatják, ajánlom Másoknak is; és ez által, az Önismeretet is lehet fejleszteni a módszeremmel. Lehet, hogy ez a módszer túlzottan utópisztikus lesz, majd kiderül Először lép ki önmagadból (amikor már úgy gondolod, hogy ismered önmagadat, és a reakcióidat is a külső hatásokra/ingerekre ). Figyeld magadat, úgy mintha valaki más nézne Téged, kritikus szemmel. Éld át ezt a helyzetet! Hogyan?: feküdj le, (halk zene is lehet, de csak olyan, ami nem vonja el a figyelmedet a feladatról, és gondolj arra, hogy most éppen mit csinálsz fekszel, nyugodtan, és körülötted tárgyak vannak melyek azok, hol vannak, milyen a színük/formájuk/méretük/elhelyezkedésük, és ezekben hol foglalod el a helyedet. Felépítesz egy valósnak tűnő virtuális szobát, és benne Magadat látod, amilyen éppen vagy a külső jegyeiddel, mint ha egy filmben látnád magadat. A kreativitásod ezt lehetővé teszi, bízzál Magadban!, és a többi magától jön, egy kis gyakorlással. Ha jól csinálod, és nem zökkent ki Senki és Semmi ebből az állapotból, akkor csak Önmagadra összpontosítasz Persze, előfordul, hogy elalszol, mert fáradt vagy, de az nem baj legalább egy jót alszol! többszöri kísérletre sikerülni fog, a megfelelő lelki állapotot elérni a következő lépéshez Képzeld el most már a környezeteddel, hogy hol vagy, nem kell foglalkozni-: melletted van egy másik személy (ikermásod), és az ikermásodnak nincsenek tulajdonságai, érzései, gondolatai, a környezeti ingerekre NEM reagál, de olyanná akarod formálni, mint amilyen Te vagy. Ez egy kicsit olyan, mintha minden lehetőséged meg lenne rá, hogy mesterséges intelligenciát alkoss, csak itt saját magadat kell létrehoznod, belső tulajdonságaiddal, érzéseiddel, vágyaiddal, lehetőségeiddel, erősítő- és gátló tényezőiddel felruházva, amilyen Te vagy Az alkotáshoz sok időre van szükséged, helyezd magad kényelembe, és ne siess vele! Nyugodtságra és türelemre van szükséged és élvezd az alkotás ízét, hisz saját Magadat alkotod meg Újra. Minden egyes mozzanatát meg kell jegyezned, hogy később elővehesd (ahol nem rég abba hagytad), és az építést tovább folytathasd, hisz egy csontvázból kell kiindulnod, és hús-vér-gondolkodó képzeletbéli emberré kell tenned Sok-sok mozaik darabot kell a helyére tenned (itt fontosak a mozaikkal kapcsolatos gondolatok, amit leírtam nem rég). Ha ez könnyebbség, akkor Istennek is képzelheted Magad, a saját MAGAD megalkotásában. Egy valami azonban nagyon fontos: Magadnak nem hazudhatsz! a feladat során, és ezt nehéz megtartani, mert az életünket, egy ilyen világban éljük le. Körülöttünk és bennünk is, kisebb nagyobb hazugságok vesznek körül és párnázzuk ki Magunkat, egy elviselhetőbb Élet miatt, vagy azért mert az Élet nehézségeit Túl Akarjuk Élni ezzel Jöhet az alkotás! Te általad vélt tulajdonságaidat (a legapróbbakat is, hogy a mozaikod teljes legyen).

251 251.oldal Próbáld meg a hasonmásodra/ikermásodra helyezni/felöltöztetni; és a Benned lévő gondolatokkal (mit gondolsz a világról, magadról, környezetedről) felruházni. Sokáig fog tartani, mert ilyenkor sok minden számba kell venned Gondolkodnod kell rajta, és közben kétségek merülnek fel Benned: hogy tényleg, ezek az én gondolataim?, tényleg, ilyen tulajdonságaim lennének?, tényleg, így érzek?, tényleg, ezek a kötöttségeim/gátjaim? És közben újból átélem a múlt érzéseit, a jót is és a rosszat is ez sajnos, ezzel jár. De vedd úgy, mintha egy fajta terápia lenne, hisz most csak másodlagosan van magadról szó. Az EGOT háttérbe kell helyezni, mert tévutakra visz, és a sminkjeid kerülnek előtérbe. Nem ez a Cél! Neked az a feladatod, és egy hasonmást kell alkotnod, ami valójában Te vagy Ez nem egy gyors folyamat, pár lépést átugorva, amit éppen akkor nem tartottál fontosnak Teszteléseknél, úgy is ki fog derülni mind ez! A feladat, nem is olyan egyszerű! Miközben Tudatos Lényé formálod a Hasonmásodat, rendszeres időközönként tesztelned kell, hogy mit csinál egy-egy élethelyzet során, amit Te a múltadban átéltél (olyan élethelyzeteket teremtesz körülötte) A tesztelés, veszélyes művelet! Ha jól csinálod, fájdalmas érzések forrása lehet, mert ismét olyan érzéssel találod Magaddal szembe, ami negatív lenyomatot hagyott Benned a közeli és régmúltadból (legszívesebben elfelejtenéd, de nem teheted); de ezt, akkor is végig kell csinálni, ha fájdalommal jár Ez az önismerethez vezető út fontos menete Itt nincs hazugság!, és azt a környezetet is jól kell ismerned, lelkületét, amibe a hasonmásodat helyezted, hogy a cselekedeteit, érzéseit figyeljed Ugye, milyen kegyetlen játék, saját magaddal szemben? Az útleírásom is így született, újból átéltem az eseményeket, és mások tulajdonságait is számba vettem, érzéseit is átérezve, egy-egy adott helyzetben, és a magamét is melléjük helyeztem Nem védtem magamat!, sokszor kegyetlen voltam Másokkal, akiknek az EGO-juk az egekben voltak, és csak a saját érdekeiket nézték, így én is kezdtem olyanná válni, megmutatva Nekik, milyen az, ha Mások érzéseit semmibe veszik és ez túl jól sikerült, így félelmeiket előtérbe hoztam. Egy tükröt állítva, amibe bele kellett nézniük, más lehetőséget már nem adva Nekik, mivel az a bizonyos időkorlát lejárt, amíg büntethettek! Ha hasonlóságot találsz a saját érzéseiddel, viselkedéseiddel amit keltettél Benne (Virtuális Hasonmásodban)-, akkor jó irányba mentél; ha nem, akkor hamis tulajdonságokkal ruháztad fel Őt Mert nem olyan, mint Te vagy. Újból kell próbálkoznod! Addig, amíg nem siker a hasonlóság Ugye milyen nehéz feladat?; de számodra ez tanulságos lesz, mert ezzel jobban megismerted magadat, javulni fog az önismereted. Ez a cél!... A feladat végén/közepén, már a hazugságaidat (sminket, kegyes hazugságot) is rá kell testálni a hasonmásunkra de csak a végén, hogy tisztába legyél tudatosan is a hazugságaiddal -, mert lehet, hogy pont ezért viselkedik másképpen, mint Te Ez is fontos, mert így pontosan megtudhatjuk, mikor és miben hazudtunk Magunknak és Másoknak (még ha ezt nem valljuk be a környezetünknek) Fontos, hogy Bennünk is rögződjön ez a tény! Így a sminkünk mögé, reálisan, tudatosan látunk!; és tudjuk, hogy ezt okkal, mások becsapására tettük - morális értelemben, haszonérdeket módon -, de már a következményeket is vállalva.

252 252.oldal Vállalva?, ha a hozzáállásunkon nem változtatunk, akkor most sem valljuk be Magunknak, és csak az eszköztárunk része marad (kegyes hazugságként), hogy CÉLJAINKAT eztán is elérjük vele..., ennek is, tudatosodik Bennünk. Remélve hogy nem derül ki, és ha igen, majd csak elkenődik valahogy. mint ahogy máskor is így történt... Hasonmásunkat is ilyenné kell formálni, ebben az esetben és tesztelni, a virtuális világunkban. Hagyni kell a Hasonmást, hogy szabad mozogjon az általunk alkotott környezetében/szituációjában, figyelve a viselkedését. Hisz csak mi tudhatjuk, hogy hogyan viselkedtünk, milyen érzéseink voltak akkor abban a helyzetben. Össze kell vetni, azzal az érzéssel Az érzéseink közelebb állnak Hozzánk, mint amit a külvilágnak kimutatunk. Mások csak ráérezhetnek arra, míg Te át is éled azt a zsigereidben és ez nyomot hagy Benned lenyomatként, jó és, rossz érzések formájában. Kérdés: Hagyni kell, de hogyan? Az elménk sokra képes, csak hagyni kell, hogy kibontakozzon, amit ahogy a gondolataink felszín feletti részét is foglalkoztatjuk, és a tudatos gondolkodásunkat is irányítjuk. Ez is hozzáköthető, mint ahogy látjuk a gyermekeink játékát, ha becsukjuk a szemünket, és Rájuk gondolunk a múlt emlékeiből, és még valamit hozzá teszünk magunkból, érzéseinkből A Bennünk lévő kép/film a gyerekeinkről így lesznek teljesek, és egyediek. Hasonmásunk is hasonlóan fog mozogni/érezni/gondolkodni, az őt körülvevő környezetében, belső önmagunkra figyelve, a környezetének változásait irányítva. Mi csak, a Hasonmásunk tulajdonságain, belső énjén változtatunk; és ezzel a viselkedése változik meg tesztelés közben Akár egy videó játék, de mind ez az elménkben. Bonyolultnak látszik? Kezdetben IGEN; de mind, minden technikát, ezt is el lehet sajátítani, gyakorlással Sok Ember számára, ez a technika/módszer agyament dolog, egy pihent elme kiagyalása, de talán lesznek, olyanok is, akik ezt másként látják. Mind ez csak hit kérdése. Ki mennyire tudja a tudatát megnyitni, és eljátszani néhány gondolattal. Mint sok-sok fikcióban, filmekben, ahol újszerű gondolatokat filmesítenek meg Tesztelés lényege: kivetíted a saját magad által ismert ÖSSZES tulajdonságaidat egy másik Virtuális Lényre, a Hasonmásodra : az általad alkotott hasonmást virtuális környezetben finomra hangolod, egyes tulajdonságaid/érzéseid erősítésével-gyengítésével (védekező mechanizmusaink a külvilág felé, biztonságérzet, magabiztosság, szeretet, gyűlölet, féltékenység, odaadás, kötödés, vágy a legapróbb dolgokhoz ez kell Nekem!, jelszóval! Empátia, erőszak, gyengeség, kitartás, önzőség, irigység bár ezt senki sem szereti bevallani -, birtoklási vágy, mások feletti uralkodáshoz köthető tulajdonságok finomra hangolása, és ezekből a céljaink kialakulása, mit szeretnénk, és mit akarunk elérni )! Mit ahogy, azt egy zenei szám elkészítésénél teszik a keverőpulton, a megfelelő zenei hatást eléréshez. Majd jön ismét az összehasonlítás (többször is), hogy amit alkottam a saját magam által kialakított virtuális környezetemben (tudatomban). Az olyan e?, amilyen én vagyok az aktuális élethelyzeteimben Így játékosan, szép lassan megismerem ÖNMAGAMAT ; és feltárhatom magamban az erősítő- és gátló tényezőket, ami segíti vagy gátolja cselekedeteimet a Minden Napjaimban Nagyon összetett a lelki háttere, de felfedezhető, egy kis tudatossággal Ez nem egy életidegen helyzet. Ez a tevékenység Bennünk van, tudatalattink él vele, csak elő kell hozni.

253 253.oldal Álmainkban is hasonló folyamatok játszódnak le. Különböző élethelyzetekbe kerülünk akaratunktól függetlenül, és a tudat válaszokat keres, egy adott helyzet megoldására, sok-sok variációval, majd a végeredményt elraktározza, és talán majd egyszer, valóságos felhasználásra is kerül a cselekedeteinkben Tudatunk felkészít bizonyos reális helyzetekre, ami megtörténhet Velünk is. Különböző munkahelyi tréningeket is hasonló céllal indítanak, és a különböző lelki válsággal bajlódó emberek terápiás kezelésének is ez a célja: megoldás a valós problémára! Az Önismeretnek is ez a lényege, ismerd meg önmagad! Így olyan VALÓS célokat tűzhetsz ki magadnak, amit el is tudsz érni, egyedül, vagy másokkal együtt irányítóként, vagy melósként. Ha pedig, valamit nem tudsz megvalósítani, akkor felismerheted a benned rejlő okokat, és nem az lesz az első gondolatod/megnyilvánulásod/dolgod, hogy másokat hibáztatsz ELSŐDLEGESEN Sokan ezt teszik, mert ennek egyszerűbb a lelkülete, valahol tudatos is, védekező mechanizmus a külvilág felé! Ez már személyfüggő, és ezeket is bele kell építened abba a bizonyos virtuális hasonmás tulajdonságaiba, visszacsatolásként, hogy a modell jobban működjön, ha ezek a tulajdonságok is benned vannak Szerintem, Mindenki számára kezd érhetővé válni a gondolatmenetem Sok munka kell hozzá, hogy megvalósítható legyen. A cselekedeteinkben lévő rutinok kialakításához is hosszú évek kellettek! Végezetül: ha megalkottad a tökéletes hasonmásodat?! valójában ilyen nincs, de a közelébe lehet kerülni, és úgy reagál a körülötte lévő virtuális környezeti hatásokra, mint Te, akkor elmondhatod magadról, hogy megismerted Önmagadat, Ehhez, filozofikus gondolkodásmódúnak kell lenni, de legalább is nem elvetni zsigerből ezeket a gondolatokat Az a tapasztalat: akinek nagy az önbizalma, annak nincs is szüksége Önismeretre!. Csak azoknak, akik bizonytalanok magukban, így nem tudják egyedül elérni a Céljaikat, ha azok túlnőnek Rajtunk! Néhány gondolat a,netről átvett információ a személyiség összetettségéről : elérhetőség: Melyek a személyiség legfőbb jellemzői, összetevői? Joy Paul Guilford amerikai pszichológus szerint: a testalkati sajátosságok, a fiziológiai jellemzők, a temperamentum, a szükségletek, a képességek készségek, a beállítódás és az érdeklődés. Morfológiai vagy testalkati jellemzők: a testmagasság, formája, felépítése (leptoszom, piknikus vagy atletikus), az arctípus Fiziológia vagy életműködési jellemzők, amelyek meghatározzák a fizikai állapotát, teherbíró képességét, terhelhetőségét, vagy, hogy milyen betegségre hajlamos. Temperamentum, azaz az egyén vérmérséklete, hogy gyorsan vagy lassan, közvetlenül vagy közvetetten reagál-e lelkileg a külső ingerekre. Pl.: szangvinikus, kolerikus, melankolikus vagy flegmatikus

254 254.oldal Szükségletek, azaz olyan belső vágyak, késztetések, aminek kielégítése érdekében az ember cselekszik. Pl.: éhség, szomjúság, ruházkodás, valahova tartozás vagy elismerés iránti vágy stb. Képességek Készségek: Minden veleszületett, öröklött adottság, hajlam, illetve szerzett gyakorlás és használat során kifejlődött és rendelkezésre álló speciális képesség, amely egy teljesítmény eléréséhez szükségesek. (pl.: zenei tehetség, nyelvérzék, vagy a kézírás, mint gyakorlás útján szerzett képesség) Beállítódás: Az a mód, ahogy az ember a tényeket érzékeli, megítéli és érzelmileg értékeli majd a viselkedésével reagál. A beállítódás szerzett dolog, a korábbi tapasztalatok alapján és a társadalmi értékrend átvételével alakul ki. Érdeklődés, azaz mire figyel jobban oda az ember, milyen dolgokra vagy problémákra nyitott. pl.: humán vagy reál, elméleti vagy gyakorlati kérdések foglalkoztatják Előtanulmányok az önismerethez. Néhány elérhetőség a neten (nagy a választék): 1. elérhetősége: k 2. elérhetőség (Google): 3. egy másik elérhetőség: kérdés, ami segít rendezni az életedet Természetesen nem néhány kérdés, hanem a válaszaid mögött rejlő önismereti út segít jobbá válni Újabb elérhetőség (önismereti teszt): 5. önismereti teszt: 6. Önismereti teszt:

255 255.oldal Úti batyu az Életre Úti batyu az Élethez, az Én Igazságaimmal, meglátásaimmal, ami azonban nem feltétlen helytálló, de mindenesetre, elgondolkodtató lehet Nekem az! Miközben elgondolkodom/merengek, sután, az Ember mibenlétén, és hogy miért is vagyunk Ezen a Világon. Sokszor annyira egyedül, Társa(ka)t keresve, de töretlenül, tele Ambíciókkal, Vágyakkal, Álmokkal, Képzelgésekkel, hogy mi helyes!, és mi nem helyes!, morálisan, köztudatilag, Másoknak és Nekünk. Sokan ezen nem gondolkoznak el, csak haladnak előre, mint egy gőzmozdony, tele erővel, lendülettel, a világot megváltva, vagy éppen leigázva, attól függően milyen Céljai vannak, és lehetőségei. Miközben, a Többség ide-oda csapódik, ahogy a helyzete hozza, túlélve napokat, heteket, hónapokat, és nem csak anyagilag attól függően, hogy hová csöppenünk ebbe a Világba Én is ezt teszem, és nem mindig megalkuvóként, ha már a türelmem megfogyatkozik, és a kötődések is szakadozóban vannak (nem csak miattam), és közben azt veszem észre, hogy a tolerancia is értelmetlenné válik, és az értetlenség falába ütközöm, a megbeszélések helyett. Most megosztom Másokkal a net szárnyán bizonyos tulajdonjogokkal élve, nyerészkedések elkerülése érdekében -, hogy majd Valaki megtalálja ennek az útnak a gondolatiságát, amit majd kihámoz a gondolataimból, az idővonalán, valahol a jövőben; hogy rövid időre lekösse érdeklődését, majd tovább lépve, más irányba vesse tekintetét, új érdekesség felé fordítsa figyelmét, élve Mindennapi Életét. A könyvemnek azt is mondhatnám: Tedd a Dolgod!,. A leírás nyelvezete, sajátos, egyedi, a képi világai is, gondolatvilága újszerű, meghökkentő, belőlem fakadó. Azt is írhatnám a tartalmáról, hogy okfejtő, a lelki mélységekben bolyongó, kissé szarkasztikus (az emberi tulajdonságok terén), útleíró könyv. Jó időtöltést hozza, amíg meg nem unod Megszülettünk, és ennek a Világnak a részei lettünk, különböző tulajdonságokkal, érzésekkel, benyomásokkal, képességekkel, amit a külvilág felé megmutatunk, kinyilatkoztatunk. Ki így, ki úgy: hite, képességei, lehetőségei szerint, néha túlzóan, néha szerényen Alapvető Vágyunk, hogy valahogy boldoguljunk ebben a Világban. Kezdetben ez még nem tudatosodik meg Bennünk, hogy mit és hogyan tegyünk. De bennünk van a Tanulás iránti igény, nem feltétlen a tudományok iránt. A Tudat csak boldogulni akar valahogyan, a külső és belső lehetőségeit próbálja rendezni. Célok, elképzelések alakulnak ki Bennünk, és ehhez próbálunk olyan dolgokat hozzá rendelni, ami részben tanulható, és elsajátítható, a képességeink határain belül Hogy mitől vagyunk azok, amik? Leegyszerűsítve már leírtam azokat. Ezek éltetnek engem is, és gondolom Másokat is, az Életünk során: - Álmok - Önismeret, személyiségünk fontos része - Önvédekező, Elhárító Mechanizmusok - Kegyes Hazugságok - Haszonérdekeltség (Nekem a kapcsolataim a legfontosabbak, így a barátságot is hozzá veszem, kiemelve ebből a Haszonérdekelt Barátságot) - Ehhez köthető érzésekkel, gondolatokkal indultam el az El Caminora, melyek Bennem kavarogtak, hol az egyik érzés került a felszínre, tudatosodott Bennem, hol egy Másik érzés, miközben próbáltam összhangot találni köztük (akkor csak benyomások voltak, heves, Rám rohanó érzésekkel), megtalálni a megfelelő egyensúlyt, ami

256 256.oldal Nekem is elfogadható, és nem csak a Környezetemnek Nem vagyok egyedül ezzel. Ezt csináljuk egész Életünk során, csak ritkán tudatosan! - Figyelemfelhívás, kiválasztás, elfogadtatás Már meséltem, a Felfedező énemről, ahogy rácsodálkozik a Világ folyamataira, és próbál összefüggéseket találni olyan dolgok között, ami mások számára abszolút természetes, zsigeri szinteken működnek, és az adott tulajdonságaink, és rutinjaink szerint reagálunk/reagálnak rá Ha pedig, ezekről a folyamatokról többet tudunk meg, és nem vagyunk rá kellően felkészülve, megzavarják érveléseinket, nem tudunk mit kezdeni Velük, idegesítő lehet, hisz ezek is olyan információk, amivel kezdeni kell valamit Elgondolkozni egyes folyamaton több energiát vonhat el Tőlünk, mint az elhárítást. Az elhárításon sem kell sokat gondolkodni zsigerből jön. Nem illik bele az énképembe, hitvilágomba, akkor az nem is létezik, vagy hamis a tézis Gondolkodásmódom, a hitemre alapozik; és ez, Mindenkire igaz. Nos, a figyelemfelhívás, kiválasztás, elfogadtatás pont ilyen. Automatikus folyamat Bennünk. Nem kell gondolkoznunk róla, nem kell kutakodni az okokért Az Emberek többségének, ez a véleménye, de Nekem nem! Kíváncsi vagyok a felszín alatti okokra, hogy mi miért lehet, a pszichikai háttere, hogyan alakítja a gondolkodásmódunkat Ez a három kifejezés, a kapcsolataink alapvető folyamataiba épülnek bele. Nagyon fontosak, és ahogy peregnek az évek előre, finomodnak, majd megfakulnak, és az elfogadtatás marad meg elsődlegesen, főleg érzelmi alapon, családi-, baráti apcsolatainkban El is kezdem a gondolatsoraimat, sajátos megközelítéssel: Figyelemfelhívás: születésünk pillanatától, de valójában már előtte is az anyaméhben jelzéseket adunk a környezetünknek (negatív érzéseinket, követelésünket, örömeinket, igényeinket, vágyainkat) Kapcsolatainkba is hasonló módon próbálunk Másokat érzékennyé tenni magunk felé. Első lépés, hogy magunkra vonjuk a kiszemelt figyelmét, és aztán jöhet a rutinná vált játék a közeledéshez. És ha a figyelemfelhívásunk sikeres, jöhet a célunk teljesítése: tartós vagy laza barátság; egy futó kapcsolat, szerető viszonnyal vadászként/csóbítóként; tartós Társ, családdal gyerekekkel; egy általunk választott munka, amiből pénzkereseti forrás lesz, Kiválasztás: Van egy paletta, amiből választani szeretnénk. Ez a környezetünk része. De hogyan is választunk belőle? Több ezren, akár 100 ezren körül vesznek Bennünket, de még is, csak pár ember kerül olyan közel hozzánk, amire fogékonyak vagyunk. A munkakapcsolatot is beleértve. Mások az igényeink, ha a bulizás a cél, és mások az igényeink, ha tartós Társra van szükségünk. Vannak zsigeri szintek, amivel nem sokat tudunk tenni, az érzés visz magával. Tudatos Énünk, sokszor kikapcsol. Valakitől ezt hallottam (talán, mentségként, ami mögé lehet bújni, veszély esetén, vagy ha a barátaink társát csábítjuk el): Szerelemben, minden megengedett!. De ha Neki a párját csábítja el Valaki, akkor mélységesen megbántódik: hogy tehetnek Velem ilyet?!, nem ezt érdemeltem, hisz annyi jót tettem érte. Ilyenkor a nézőpontok megváltoznak! Lehetünk csábítok, de lehetünk áldozatok is egyszerre, egy személyben, de micsoda különbség az érzelmi oldalról. Csábítóként, hódítani akarunk, és birtokolni olyat, ami a Másé, más érzülettel. A hódítás csábos érzése, VAN varázsom!, érzülettel.

257 257.oldal De áldozatként, a tulajdonunkat birtokolja valaki. Ez már más érzület, fájdalmat okozó érzület, kiábrándultság érzéssel Pedig, ugyan az a személy, mind a kettő, ugyan azok vagyunk egy személyben Itt is az EGONK működik dühítő érzésekkel, vagy éppen lelkesítővel. Van ilyenkor bennünk, általános IGAZSÁG érzet?, értékrend? Nincs, mert az ilyen esetekben, csak Én igazság létezik, az ÉN nézőpontom, megítélésem szerint. Szóval, a kiválasztás lehet különböző okokból, attól függően, mi a kiválasztással kapcsolatos célunk. A célok meg gyakorta változnak, a belső vágyainktól függően. Éppen mire van szükségünk. Jutalmazni, vagy büntetni akarunk, Másokat, vagy Magunkat. Egy ajtó, ki akar nyílni Bennünk, de a kulcsa valaki másnál van így keressük azt a bizonyos kulcsot kiválasztás kényszere. Közben az igényünk egyre elviselhetetlenebb lesz, vágyaink egyre erősebbek Addig kutakodunk a mentségeink között, amíg találunk tolvaj kulcsokat. Ami talán, ideiglenesen kinyitja az ajtót, de nagyon nyikorog, és egy kis fény be is áramlik az ajtót, enyhítve a pillanatnyi vágyat De ez nem megoldás, csak egy részmegoldás. A csábítóknak ez nem is probléma, mert a pillanat számít, akkor és ott. A jövőbéli problémákat később kell megoldani Elfogadtatás: Nem elég egy kapcsolatot létrehozni a saját örömömre/megelégedettségemre, az még legalizálni (elfogadtatni) is kell a környezettel (szülők, barátok, ismerősök, rokonok). Ha ezt nem tudjuk, akkor folyamatos konfliktusok forrása is lehet Miért Ő?, és miért nem Én?, vagy Más valaki!, ha a féltékenység oldaláról nézzük Több nézőpont is lehetséges pl. esetemben: Már nem a Barátom, akkor a többi barátaimnak se legyen a barátja, majd teszek ennek érdekében!!! jön a felszín alatti furkálás, intrika, a szóbeli kinyilatkoztatások Az elfogadtatás is, nagyon fontos része a kapcsolatainknak. Kezdet kezdetén úgy gondoltam, hogy két ember barátsága, csak azon a két emberen múlik, és senkinek sincs köze hozzá Nem célszerű, úgy barátja lenni valakinek, hogy az, egy harmadik emberen keresztül köttetik, és az a harmadik dönti el, hogy meddig legyenek barátok az elfogadtatás ilyenkor a Harmadik féltől múlik ha nyomást tud gyakorolni valamilyen formában-, és lassan mások szószolójává válik! Ma reggel arra ébredtem; hogy, a barátaimról álmodtam, bár a tudatos részem, azt mondta: elég, ne tovább!, zárd le a kapcsolatot!, és hallgattam rá!. De még az útleírásomat írom, és a történet folyamatosan alakulóban van, a jelen kor, hatással van a múltra, és befolyásolja (esetleg finomíthatja, tompíthatja) a jövő történéseit Hosszú hétvége van, október végén, a lazulás, több napos csillagtúrák ideje, jó időben. Talán, ezért álmodtam a túráról Egyszer valakinek ezt írtam az életutunkról, események láncolatáról, baráti kapcsolatokról: A múlt lenyomatai Bennünk maradnak; legyen, az a jó érzésé, vagy a rosszé; még akkor is, ha azt tagadjuk Magunk, és Mások előtt is A múlt lenyomatai hatással vannak a JELENRE; de Rajtunk múlik, hogy a JÖVÖT, miként formáljuk a cselekedeteink révén, odafigyelve a Másik/Mások érzéseire is. Ez Mindenkire érvényes; Rád is, és Rám is! Az alkalmi barátság, haszon érdekelt, nem figyel a jövőre, nem is foglalkozik vele, hisz csak a mának élünk : hangoztatják Sokan, és élvezik annak előnyös oldalát is. Én sohasem tartottam sokra az alkalmi barátságokat. Túl felszínes Számomra, mert csak a felszínen

258 258.oldal szétfröccsenő buborékokra reagál, nem látják annak folyamatát/kialakulását/mélységét, de valójában, soha nem is érdekli azokat, mert az Egónk olyan, amilyen... Lesz, ahogy lesz!: filozófiája, nem tervezett, nem jövőbe látó de, lehet, hogy ez is kell, egy-egy nap TÚLÉLÉSÉHEZ, sok ember számára egyszerűbb a Lelkülete, kevesebb ráfordított energia kell hozzá. Nos, a barátaimról álmodtam, aztán már ébredés-álom határán billegtem, és bármikor megállíthattam volna az álom folyamatát (befolyásolni nem), de még sem tettem. Kíváncsi voltam, hogy a tudatalattim mit hoz ki belőle. Az alapok meg voltak. Barátok létszáma csoportosulása meg volt, a hovatartozásuk is. Én egyedül mentem, és egy nagy turistaházban voltunk éjjel. Előző nap kirándultunk, de más helyre mentünk, Ők is, én is. Én a magas hegy gerincén mentem végig, ők is azon a helyen, de a lakás területet választották. Hogy merre, azt nem mondták, én meg nem kérdeztem, nem is beszéltünk egymással erről A szálláshely egy tömegszállás volt, esti bulikkal. Nem vettem részt ezeken, későn értem haza, fáradtan, és felkészültem akartam másnap, a következő hegyet megmászni Egyik ismerősömtől tudtam meg, hogy a barátaim itt vannak. Nos, minden együtt volt: feszült helyzet, együtt egy légtérben, de még is külön, akár a tömegben is eltűnve. Eltelt pár óra, abban az időszámításban, itt pár pillanat. Bennem várakozás volt, tisztes távolságtartással, elfogadható kompromisszummal, de nem behódolással. Közeledés lehetősége, mindkét oldalról, kezdeményezésemmel Az eseményeket figyeltem felülről, mint ha egy film lenne, aminek én is résztvevője vagyok, de nem tudom benne, saját magamat irányítani Át kell élnem az adott pillanat eseményeit. Gyakorta így van ez, az álmokban! Reggel lett, és mindenki készülődött a következő napra, csoportokban vonultak a reggeliző helyre, egy széles lépcsős előtérben/folyosón hömpölyögtek az emberek, köztük távolról láttam a barátaimat közeledni felém Láthatatlan fonállal, kötötte össze Őket. Egy tudat egy akarat Amikor megláttak, egy pillanatra, megdermedtek, majd felemelt fejjel, dacosan, nem rám nézve tovább mentek. Köszöntem Nekik, de csak egy valaki köszönt vissza, de Ő is morcos tekintettel, az adott helyzethez igazodva, ment el mellettem. Hisz senki sem térhet el, egyesek igényeitől, elképzeléseitől. A többséghez kell igazodni!, mondta Valaki egyszer Nekem, és én akkor nem tetszésemnek adtam hangot: Hogyhogy pár ember mondja meg a Többségnek, hogy mit tegyen, hogyan gondolkozzon!, ilyen alapon én is megmondhatom Neked gőgösen, követelőzően!, mit tegyél, vagy ne tegyél!, akár ököllel is megerősítve Azt Az álombéli reakcióikra nem számítottam. Tudatalattim azon része, amelyik kapcsolatban Velük, érezte a negatív visszacsatolásukat, és helyes jelzéseket küldött a tudatos Énemnek. És így, véglegesen le tudom zárni ezt a történetet. Valójában; ez, egy fajta teszt volt, nem sokkal (2 nappal) a születésnapom után. Egy hónappal ezelőtt meghívtam néhányukat a szülinapomra, de a két jó madarat, NEM hívtam meg, és ezt a többiek kifogásolták kettő kivételével, köszi Teszt: kialakult/kifinomodott bennem egy olyan tulajdonság (másokban is benne van), hogy azoknak az érzéseit megérzem, akik valamilyen szempontból fontosak Nekem. Ilyenkor mindegy, hogy 2 méterre, vagy több kilométerre van Tőlem. Elég csak Rá/Rájuk gondolni, és már a tudatom érzékeli a fontosabb reakcióit így nem csoda, hogy a tudatalattim is képes erre (vagy csak Ő képes rá, és kivetíti a tudatos énembe), és álmok formájában különböző élethelyzeteket alakít ki, és teszteli azokat Közben arra gondoltam, szülinap, névnap másoké -: nálam ez fontos esemény, nem fordulhat elő, hogy ne köszöntsem fel Őket, a Velük való problémáktól függetlenül.

259 259.oldal Ilyenkor elkülönítem, háttérbe nyomom magamba a problémákat Náluk ez, a hovatartozás fontos része!!!, és egyben a büntetésé is, hisz már mást nem tudnak tenni, nem tudnak felül emelkedni, és kiszakadni ebből a helyzetből Ez is alapvető emberi tulajdonság, ha másoktól függünk Egyszer, az egyik kedves Barátom - már serdőlő korunktól az -, azt mondta egy alkalommal Nekem, amikor úgy érezte, hogy másokhoz segítőkészebb vagy, mint Hozzá: Én hoztalak ebbe a Társaságban, és ezért Nekem előjogaim vannak, Másokkal szemben!. Elcsodálkoztam ezen: előjogok, vajon miért gondolja ezt?, aztán egy kicsit a gondolat mögötti tartalmat kezdtem fejtegetni, az okokat keresve. Itt a megállapításokat nem írom le. Igen, előjogok. Talán, azt nem érzékelte, hogy Ő, sokkal többet megtehetett Velem szemben, mint Mások. A tartós barátságunk miatt, Nála sokkal jobban toleráltam azt, amit Másoknál nem. Nem úgy, mint néhány domináns személy esetében Náluk a fellépésem határozott, és következetes volt. Neki megengedtem, Másoknak már nem! Én ebben láttam az előjogait, nem másban. A kompenzáció szót sem szerették hallani Sokan. Ezt magamra értetem, hogy én kompenzálok Valamit, Valakinek, és olyankor hoztam szóba, amikor egy-egy határt túlléptem, Ösztön Lényként, a Vágyaimtól vezérelve. Én is olyan vagyok, mint Mindenki más, se jobb, se rosszabb! Makacs vagyok, önfejű, túlzottan is határozott, kitartó. Nem probléma, ha egyedül kell végig vinnem az elképzeléseimet, nemigen kell segítőtárs hozzá, hisz gyerekkoromtól azt tanították Nekem, hogy: csak Magadra számíthatsz igazán, és ha vannak segítőtársaid, azaz Élet Ajándéka, becsüld meg!. Ezért szükséges a kompenzáció!, aki a Társad, és elviseli a nyűgödet/bajodat/szeszélyeidet. Még azt is mondták: segítőtársakra nem szabad alapozni az Életedet. Fontos szabályok az Élethez!, a talpon maradáshoz. EGOM is gyakorta előtérbe kerül, de mindig tudom, hogy ezzel kit bántok meg. Tudatos tudatom mellett, jelez az Aggódó részem is, minden egyes helyzetben. Jelezve, hogy megbántottam Valakit, és átérzem az Ő érzéseit is ez is fontos. De azt is tudatom Vele/Velük, hogy Engem, mivel Bántot/bántottak meg Hiperaktivitásom miatt, elég sokszor, nomád körülmények között mentem túrázni, bicajozni, és a hegyek meredélye kihívásként hatott rám, nem is beszélve a km-es kerékpározásra, így családom ezekre az utakra nem követett. Amit valahogy kompenzálnom kell. Így számomra természetes volt, hogy ezért fokozottabb figyelmességet kapjanak, hisz sok mindenből kimaradtak emiatt. Hogy mit is jelent ilyenkor a kompenzálás? Olyan közös programok, figyelmességek, ami a Társamnak fontos, és az érdeklődési területébe bele esik. Nekem is, és Neki is fontos, Társként Ez Fontos!, ha már egy-egy határt átlépünk, ami a Másikat zavarja. Ezt a kedvességet részükről kompenzálni kell, és nem úgy viszonyulni hozzá, mint ahogy azt sokszor látom, tapasztalom. Ilyen esetben, sokszor hallottam ezt a szlogent: Nekem ez jár!, kiérdemeltem magamnak!, ezzel saját magát, a Másik fölé helyezi, és már nem társként kezeli. Nézőpontom, sokszor olyanok nem tetszését váltja ki, akik vezéregyéniségnek tartják magukat. Ez a nézőpont, kibillentik Őket az Énképükből, oda a presztízsük Mások előtt, hisz Ő többet megtehet, mint a Másik (főleg, ha ebben vagy abban ki is szolgálják Őket) vagy több jogaik vannak, esetleg előjogaik a Másikkal szemben

260 260.oldal Végkövetkeztetés (valójában nincsen!): Végkövetkeztetés az esendőségünkről, így a halottak napja tájékon. Valójában, a fő célunk, hogy minden órával, nappal, héttel, TÚLÉLJÜNK valamit, a megfogantatástól, a halálunk pillanatáig. Közben minél több örömnek, boldogságnak része lehessünk, EGO-nkat jól lakatva.. És hogy halálunk után mi van?, Mi lesz? Azt senki sem tudja, csak megérzéseink vannak róla, a hitünk erejével, támaszként a Mindennapokhoz. Az a bizonyos horgony ott van, amivel megpróbáljuk kikötni Magunkat Valamihez, esetenként Valakihez/Valakikhez, hisz olyan nehéz egyedül Boldogulni a Világunkban. És miért is ne tennénk így? Lehet a magunk horgonyába kapaszkodni; és a Máséba is, ha a sajátunk bizonytalan, és az Övé látszólag biztos És ha nem?, a közelben lévők horgonyok valamelyikére is lehet, ácsingózik Valamelyik csak felvesz, egy kis furmánnyal érzéssel, odaadó magatartással, figyelmességgel hosszabb rövidebb ideig; amíg valamilyen csalódás nem ér bennünket, akár jogosan is Személyiségünkből adódóan, Társas Lények vagyunk; és a TÚLÉLÉSÜNKET, csak így tudjuk elképzelni, megvalósítani, a szövevényes emberi kapcsolataink révén. Mindegyikünk ezt teszi, az EGO-tól vezérelve. Hozzá az eszközeink pedig, a tulajdonságainkból vesszük. Érzéseinkkel erős köteléket fonunk, és megpróbáljuk mások érzéseit is eszerint befolyásolni. Mindenki ilyen beállítottsággal rendelkezik, és csak a hangsúlyok tolódnak el, ilyen vagy olyan irányba, a büntetések, vagy a jutalmazások hatására ha már érzelmileg közel került hozzánk. Megtanítják Nekünk, mit szabad tennünk, és mit nem, hogy vannak elsősorban kötelességeink, és csak aztán jogaink A Társadalmi megítélések irányítottak, éppen mi a fontos egy országnak, vagy egy nemzetnek, esetleg kisebb csoportnak Ezekből a Társadalmi megítélésekből, csurog lefelé, alsóbb szintekre, az ELVÁRT ítélkezési mechanizmusok az egyének felé, akik a társadalmat alkotják. És ez így megy már amióta, az Ember, EMBER; kisebb nagyobb csoportokban ÉLVE, alakítva a környezete Történelmét, közben felélve környezetét, és lakóterét is És szép lassan már csak az lesz az egyetlen valós értéke, amit saját maga alkot (birtokol anyagias oldalról), kevés figyelmet fordítva az éltető környezetére... Mindig, a TÚLÉLÉSÜNK van az első helyen, akár Mások rovására is, és hogy a lehető legjobban éljünk, kizsákmányolva magunkat, és a környezetünket Hogy ez JÓ, vagy ROSSZ? Nincs jogom Ítélkezni. Ezt úgy is Mások megteszik. Én csak egyszerű szavakkal, a TÉNYÁLLÁST írtam le! Ez a kis mese, az El Caminom-mal kapcsolatban is csak ezt erősíti meg Bennem kicsiben, a tartós barátságok oldaláról szemlélve... Különböző gondolkodású, habitusú, erős EGO-val rendelkező, és számos eszközt bevető Emberek (Magamat is beleértve), hadakozik a Saját Igazáért, miközben Barátnak nevezzük egymást, de közben, az előjogaikat követelik a Másiktól. Ki ezért, ki azért, miközben megpróbáljuk elmosni, semmissé tenni a Másokban okozta bánatot, fájdalmat : hisz az már a múlt, ne foglalkozzunk Vele!, felkiáltással. Miközben az aknamunka, számunkra az Élet velejárója, a kapcsolatok része, folytatódik tovább, miközben egymás szemébe mosolygunk, kedves szavakkal

261 261.oldal Én csak erre próbáltam rávilágítani, a mostani Baráti Kapcsolaton esetével kapcsolatban, aminek a gondolatiságát vittem Magammal az Útra. Így hozta a Sorom, nem ezt tervezve még előtte De ez így van rendjén!, ki tudja ennek az útnak, magasabb szinten, egy Másik Nézőpontból rátekintve, mi a Valós Célja. Lehet, hogy én is ennek a Nézőpontnak voltam csak ESZKÖZE, és az a késztetés, ami az utamhoz, majd az ehhez köthető érzések megíráshoz vezetett, törvényszerű volt. Most ezt az irka-firkát útjára bocsátom, hogy kezdje élni a Saját Életét, Tőlem függetlenül. Talán megtalálja a helyét, valahol, valamikor, mint egy puzzle darabka, és nem veszik el az előtte álló útvesztőbe. Élj boldogul!, botladozó Gyerekből váljál, Felnőtté! Ezt kívánom Neked Nem rég kaptam, egy nagyon kedves Barátomtól, már több mint 30 éve az, -ben, egy üzenetet. Mert bizonyos nézetbéli különbségünk volt/van egy olyan társadalmi jelenséggel kapcsolatban, ami túlnyúlik Nemzeteken, országokon Kicsit ide is tartozik, megosztva az olvasókkal, és a válaszomat is hozzá teszem Köszönöm Barátom!, jókor jött Tőled. Ki tudja, hogy a fontos üzenetek, valójában mi a Célja. Most Nekem szólt, de még is erősen kötődik az érzéseimhez is, amit sután próbáltam megfogalmazni a leírásomban. Így most Te is hozzájárultál ehhez, résztvevője vagy ebben a mesében, igaz történetként, és ezzel a vitánk sem volt hiábavalóvá, a légtérben tovatűnővé: Ernest Hemingway: Akiért a harang szól c. regényének mottója Senki sem különálló sziget; minden ember a kontinens egy része, a szárazföld egy darabja; ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna el, vagy barátaid házát, vagy a te birtokod; minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól John Donne. Válaszom: Bocs, csak most jutottam el, hogy az -jeimet elolvassam. Elsőként Neked válaszoltam. Nagyon szeretem/szerettem, Akiért a harang szól c. könyvet. Ha lesz időm, újból elolvasom Gyönyörű szavak, tetszik, és a gondolatisága is Minden úgy van, ahogy le van írva. Én is így gondolkodom; de azt is szeretem ha rögök felénk is jönnek A szomorúságnak része a távozás. Az örömé meg a megújulás, hisz egy társadalom is azzal újul meg, hogy a családokban, megszületnek a gyerekek, és azokat is örömmel fogadjuk Az elmúlás, és megújulás egyensúlya nagyon fontos, mert máskülönben, kinek örülnénk vagy szomorkodnánk ide lent? És hogy mit csinálunk majd, odafent? Nem tudom, csak reménykedem, hogy van fenti állapot is Idézet, Tőlem van, bár nem olyan szépen megfogalmazott, mint Hemingway-é. Köszi, tetszett az idézet, helyénvaló Üdv. Attila

262 262.oldal Ez egy kicsit a búcsú ideje is Így végezetül, köszönet Mindenkinek, akinek az életébe beleláthattam, és részese voltam hosszabb rövidebb ideig. Sok-sok szép volt Benne, és néhány apró bosszúság, de hol nincs ez? Ez is, a Mindenapunk része, ezt éljük túl; nap, mint nap Számomra a pozitív benyomások a fontosak, azok visznek előre, az tesz Boldoggá, az kell Nekem. Kedveseket megtartom belőlük. Többi a rostán áthullva, az enyészetbe távozik Ez a könyv is, csak apró lenyomata pár fontos érzésnek, mielőtt a mulandóságba veszne Valahol az útleírásomban ezt írtam: ez egy társadalmi jelenség!. Nálam a baráti kapcsolatokra éleződtek ki a problémáim, de másoknál ez a gondolkodásmód, a Életünk számos területére is vonatkozhat: férj-feleség kapcsolatra, munkahelyre, gyerek-szülő kapcsolatra, És ahol nincsen konszenzus a Célok terén, egyfajta megegyezés a hogyan továbbra! Megoldandó problémák mindig vannak és lesznek, és azokat meg kell oldanunk, hogy a Bennünk lévő feszültségek csökkenjenek. Gondolkodási mód azonos bennünk; csak a cselekvési tervek különbözőek, a tulajdonságaink, EGO-nk, habitusunk, ÉN képünk ráhatásai terén Különböző utakat járunk be, az életünk során, és ehhez hosszabb és rövidebb időszakokra Társak csatlakoznak, hisz Társas Lények vagyunk Van jó megoldás Mindenki számára?, nem hinném! Változás, mindig fájdalmas, és maradandó lenyomatokat keltene Bennünk; ami hatással van a jelenünkre, és a jövőnkre is egyaránt Ha valaki az olvasásában eddig eljutott, köszönet érte, kitartó volt, hosszú órákon keresztül, a zagyvaságaimmal telítődve. Itt a Vége! Szép Napokat, Heteket, Hónapokat, és Éveket kívánva! Üdvözletem Mindenkinek : Szirmai Attila (születésemkor: Atilio Jose Jorge Ocsenas-ként jöttem a világra)

263 263.oldal Ez a köszönet már a szűk környezetemnek szólt, így a 2015-ös Évvége felé: Sziasztok (itt sok nevet kellene felsorolnom, nem teszem)! Elérkezett ez a nap is. Befejeztem az El Camino utazásom útleírását, és a sorok között, gondolatok, érzések sokaságai kavarognak, lassan lecsengve. Egyesek azt kérdezték Tőlem, mi van az útleírással?, elkezdted, és hol a folytatás?, mikor lesz kész? Jelentem, kész van, és a netre is feltettem, így önálló életet kezd élni. Egy folyamat befejeződött, aminek Ti is részesei voltatok, Velem együtt. Most átadja magát egy másik, nagyobb folyamatnak. Már nem leszek rá hatással. Felnőtt lett, sete-suta módján, a gyermekkori betegségeivel együtt, és kikandikál a világra. Az idő már nem számít Neki. Eltelhetnek hónapok, évek jól el lesz magával, a többiek között, sorsára várva Persze, az útleírásomat nem kell elolvasni, csak annak ajánlóm, akit érdekel is, hiszen elég sajátos a nyelvezete, a gondolatvilága, és a problémáim irányultsága. Rám jellemző, amit akkor vittem magammal, mint útibatyút. Ha most mennék, biztosan más lenne a hangvétele/gondolatisága, hisz pár dolgot már lerendeztem Magamban, talán ehhez hozzájárult az El Camino is. Mindennek meg van a Célja, és az Oka. Valószínűleg ennek az útnak is, hogy miért pont akkor mentem, amikor mentem... Mindenki így van ezzel, ha rászánja magát, amikor ilyen útra megy egyedül Ez a pár sor csak tájékoztató jellegű. Karácsonyi jó kívánságaim, azonban szívemből való, pozitív érzésekkel megtöltve Felétek, hisz ez a Szeretet Ünnepe is egyben. Bennem sohasem volt harag, csak értetlenség sok tekintetben, ha az emberi tulajdonságok oldaláról nézem az eseményeket... Az értetlenség már megszűnt Bennem, az okokat elemezve. Úgy terveztem, hogy Karácsonyra elkészülök Vele, így meglephetlek Benneteket is egy Karácsonyi ajándékkal. Nem teljes, pár apró részlet, úgy kb. 100 oldalnyi tartalom még hiányzik. Ez pedig az a rész, amit előre elterveztem még utazásom előtt egy évvel, hogy az életemmel kapcsolatos dolgokon napra lebontva, elgondolkozzam, az út alatt, és elmélkedjek rajta, elgondolkozva, tegyem helyére a dolgokat, de nem így lett. Az Élet, és az aktuális érzéseim, átírták az eseményeket. Így lett belőle, érzelem gazdag, mélységekbe hatoló, csak Rám jellemző előadásmód. Részesei vagytok benne, így nem lenne szép dolog Tőlem, ha Másoktól tudnátok meg először, ennek pikantériáját Itt a köszönetnyilvánítás ideje : Hogy is csinálják a sztárok? (én, nem az vagyok!), miközben a pódiumon állnak a csillogásban, rivalda fényben, és a sztájliszok csodálatos ruhába öltöztetik Őket, a sminkesek pedig kitesznek magukért: Köszönöm anyámnak, apámnak, köszönöm, Nem is folytatom tovább, Tőlem idegen a nyalizás, a kegyes hazugság, amit el akarunk hinni, de sokszor nem megy, mert... De azért, néhányatoknak köszönetet szeretnék mondani. Tényleg így van, mert Nélkületek ez nem jöhetett volna össze, szó szerint; és tényleg, így is van. Még húzódott volna tovább, mert az időm jelentős része a civakodással, kötélhúzással telt volna el, és nem az érdemi munkával

264 264.oldal Ebben az évben, Szabadságot kaptam Tőletek (2014. Szilveszterétől), és ezzel az idővel, jól gazdálkodtam, így Ti is belekerültetek névtelenül, az idősodrába, hitem/hitvilágom és nézőpontom mellé. Remélem, majd jobban megférnek egymás mellett. Nem úgy, mint ahogy mi civakodtunk közelségben, de már így távolról, más nézőpontból ránézni az eseményekre Egy folyamatot elindítottunk Közösen, és sokan kiestek belőle, megsértve, és megbántva Rám hárult a feladat, a Sors így hozta, hogy rávilágítsak valamire, hogy aztán le is zárjam azt, vagy Más formában tovább vigyem, Méltó módon, Rám jellemzően Történhetett volna másképpen is, ha partnerek lettetek volna egy Koncz Zsuzsa dalt is küldök mementónak. És egy számomra kedves dalt ráadásként (Kelemen Kabátban - Köszönöm Szépen), ez rám vonatkozik, vagyis a szűk személyes környezetemre (akik elviseltek eddig, főleg a nők, szeretem Őket): Időt adtatok Nekem, és eközben a pillanatnak éltetek az nem baj, az jó!, én is azt teszem -, tele önbizalommal, és nem gondoltatok újra/ismét a következményekre. Jól kiröhögve, kigúnyolva, pellengérre állítva Azokat, akik már kiestek a Körből. Már nem voltak méltóak a figyelmetekre, Rájuk untatok; már nem voltak szórakoztatóak, kedvetek szerint; már kevesek voltak Nektek mondtátok. Ezek a gondolatok kísértek az utamon Vigasztalásul: Közösen hoztuk össze!, így nem vethetünk egymás szemére már semmit. Köszönöm, hogy sok-sok évet együtt tölthettem Veletek, Barátként; ami később már, Vetélytársakká módosult/silányult, nem én kezdeményezve azt. Sok dolog szép volt; és még több, amit el tudok menteni, szép emlékként Tőletek Köszönet érte! Az a sok-sok fotó, a naptárak, és más apró tárgyak, amit adtam és kaptam, bennem is ott vannak. KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET kívánok Nektek, és Családotoknak is, egy mosollyal, vagy többel Minden Címzettnek ezt kívánom! Jó pihit, sok-sok szép ajándékot, Lelketekben Békével. Én most a könyvemmel járulok hozzá, és egy szép szomorkás dallal, hisz már sokszor adtam ajándékba könyvet, fotókat, naptárat, most sem lesz másként Üdv, és Puszi Attila