Fekete Tőr Testvériség 8.

Átírás

1

2 Fordította Lukács Andrea J. R. Ward 1 Halhatatlan szerető készítette : Könyvrajongók Joyce Andi Judi J. R. Ward 2 Halhatatlan szerető J. R. Ward Halhatatlan szerető Fekete Tőr Testvériség 8. Ulpius-ház Könyvkiadó Budapest, 2010 J. R. Ward 3 Halhatatlan szerető A fordítás alapjául szolgáló mű: J. R. Ward: Lover Mine A szerzőtől az Ulpius-ház Könyvkiadónál megjelent : Éjsötét szerető Síron túli szerető Megsebzett szerető Életre keltett szerető Feloldozott szerető Megváltott szerető Megbosszult szerető Beavatás Kapzsiság Copyright Jessica Bird, 2010 All rights reserved Hungarian translation Lukács Andrea, 2010 Ulpius-ház Könyvkiadó, 2010 ISBN J. R. Ward 4 Halhatatlan szerető Ajánlás NEKED AJÁNLOM EZT A KÖNYVET: El sem hiszem, hogy mi ketten ilyen messzire jutottunk. A könyved azonban nem búcsú, hanem egy új kezdet. De ehhez te már hozzá vagy szokva...

3 J. R. Ward 5 Halhatatlan szerető Köszönetnyilvánítás Végtelen hálával a Fekete Tőr Testvériség sorozat olvasóinak, és hangos üdvözlet az üzenőfalam fórumozóinak! Nagyon köszönöm nektek a támogatást és a segítséget: Steven Axelrod, Kara Welsh, Claire Zion és Leslie Gelbman. Köszönet a New American Library minden dolgozójának ezek a könyvek tényleg a jó csapatmunka eredményei. Köszönöm nektek, Lu és Opal, valamint a moderátorainknak és az összes segítőmnek, aki az internetes oldalaimat figyeli, mindazt a sok jóságot, amely a szívetek legmélyéről jött! És mint mindig, hálával tartozom a végrehajtó bizottságom tagjainak: Sue Graftonnak, dr. Jessica Andersennek és Betsy Vaughannak. És nagy tisztelet a csodálatos Suzanne Brockmann-nak, valamint a mindig lenyűgöző Christine Feehannek (és családjának) és az összes írónak, akit ismerek. Olyan sok tanácsot és vigaszt kapok tőletek (Christina, Linda, Lisa)! Köszönöm Kara Cesare-nak is, aki mindig a szívem csücske marad. D. L. B.-nek: én vagyok az egyik legnagyobb rajongód. Kérlek, ne hagyd abba az írást! Szeretlek. Puszi: Mami. N. T. M.-nek: köszönöm, hogy mindig kitartasz mellettem az úton, akár jó, akár rossz történik. Jacknek (és az ő Gabe-jének!): köszönöm neked a Műcicust és a romantika újradefiniálását. J. R. Ward 6 Halhatatlan szerető LeElla Scottnak, akit annyira szeretek, és nem csak azért, mert olyan jól gondját viseli az én imádott unokaöcsikémnek. Ivatie-nek, a mi Kaylie-nknek és a mamájának akiket máris beteszek a telefonom gyorshívójába. Lee-nek, hogy kikövezte az utat, valamint Margaretnek és Walkernek, hogy olyan sok örömet kapok tőlük. Liz a könyv nem jöhetett volna létre szerető férjem nélkül, aki a tanácsadóm, a gondviselőm és a jövőbelátóm; csodálatos édesanyám nélkül, aki oly sok szeretetet adott nekem, hogy soha nem fogom tudni viszonozni; a családom nélkül (beleértve mind a vér szerinti, mind az örökbe fogadott tagjait); valamint a legkedvesebb barátaim nélkül. Ó, és mint mindig, üdvözlet a WriterDog jobbik felének. J. R. Ward 7 Halhatatlan szerető Kifejezések és tulajdonnevek magyarázata ágyas: Kiválasztott, akit kitanítottak a szerelem művészetére. alantas: Az Alantasok Társaságá nak tagja, lélek nélküli ember, akinek az a célja, hogy a vámpírokat megölje. Csak akkor hal meg, ha szíven szúrják. Ha nem, korlátlan ideig élhet. Nincs szüksége evésre vagy ivásra, és képtelen a szexre. Idővel a haja, a bőre és a szivárványhártyája elveszíti pigmenttartalmát, és kifakul. Haja szőke, arca fakószürke, szeme világos lesz. Babahintőpor-illata van. Beavatása után, amelyet az Omega végez el, mindig magánál tart egy kerámiaurnát, amelybe a szívét helyezik, miután eltávolították a testéből. Alantasok Társasága: Gyilkosok rendje, akiket az Omega hívott életre, azzal a céllal, hogy a vámpírokat kiirtsák. álcázás: Egy adott fizikai környezet elrejtése, helyette egy illúzió megteremtése. ártatlan: Szűz. átváltozás: Egy vámpír életének kritikus időszaka, ekkor válik Felnőtté. Vért kell innia az ellenkező nem egyik tagjából, hogy életben maradhasson. A folyamat után már nem tud kimenni a napfényre. Ez általában húszas éveinek közepén következik be. Van olyan vámpír elsősorban a férfiak között, aki nem éli túl az átváltozást. Az átváltozás előtt a vámpírok fizikailag gyengék, szexuálisan éretlenek és nem fogékonyak a testi vágyakra, valamint nem tudnak láthatatlanná válni. J. R. Ward 8 Halhatatlan szerető az Árnyék: Időtlen birodalom, ahol a halottak újra találkoznak szeretteikkel, és továbblépnek az örökkévalóságba.

4 bajtárs: Férfiak egymás közt használt kifejezése, amely a kölcsönös tiszteletet és szeretetet mutatja. Szabad fordításban drága barátom. bosszúállás: Halálos megtorlás, amit általában a szeretett nő férfitársa hajt végre. elátkozott hasonmás: A gonosz, elátkozott iker, aki másodikként született. életőr: Egy személy saját testőre, aki engedélyt kapott arra, hogy öljön. Ebbe a tisztségbe csak a király nevezhet ki valakit. az elit: Az arisztokrácia társadalmának legfelsőbb köre, hasonló a György régensherceg uralkodása idején hatalmon lévő angol arisztokráciához. elkülönítés: Állapot, amelyet a király szab ki egy arisztokrata nőre, ha a nő családja ezt írásban kérelmezi. A nőt ezzel a védelmező kizárólagos gyámsága alá helyezi, aki általában a család legidősebb férfi tagja. A védelmező nek törvényes joga meghatározni a nő életének minden pillanatát, valamint belátásától függően korlátozhatja a külvilággal fenntartott bármilyen kapcsolatát is. elnök: Hatalommal és befolyással rendelkező személy, az első család: A vámpírok királya és királynéja, valamint a gyermekeik, ha vannak. az első család: A vámpírok királya és királynéja, valamint gyermekeik ha vannak. J. R. Ward 9 Halhatatlan szerető fekete Tőr Testvériség: Magasan képzett vámpír harcosok szövetsége, akik,a fajukat védik az Alantasok Társasága ellen. A fajon belüli fajnemesítésnek köszönhetően a testvérek rendkívüli fizikai és mentális képességekkel rendelkeznek, valamint képesek a gyors öngyógyításra. Többnyire nem vér szerinti testvérek. A testvériségbe csak az kerülhet be, akit az egyik tag javasol. Természetüknél fogva agresszívak, akik szeretnek titkolózni, és csak saját magukban bíznak. A civil lakosságtól elszigetelve élnek, és minimális a kapcsolatuk a többi társadalmi osztállyal, kivéve, ha táplálkozniuk kell. Legendás alakok, a vámpír társadalom tisztelettel övezett tagjai. Csak nagyon súlyos sérülés okozhatja a halálukat, mint például lövés vagy késszúrás a szívbe. fél: Női vámpír, aki egy férfihoz tartozik. A nők általában csak egy férfit fogadnak el párjukként, mivel a férfi vámpíroknál nagyon erős a territórium védelme. félelmetes: A kifejezés a férfi szexuális potenciájára utal. A szó szerinti fordítás valami olyasmi, hogy méltó arra, hogy egy nőbe hatoljon. gyám: A keresztapa vagy keresztanya megfelelője. herceg: A vámpír arisztokrácia legfelső szintje, közvetlenül az első család és az Őrző kiválasztottjai után következik a ranglétrán. Ebbe a rétegbe születni kell, nem átruházható. hűségesek: A szolgák osztálya a vámpír társadalomban. Régi, konzervatív szokás szerint szolgálják uraikat, amihez hagyományos ruházat és viselkedés társul. Képesek kimenni a napfényre, és viszonylag hamar öregszenek. Átlagéletkoruk körülbelül ötszáz év. J. R. Ward 10 Halhatatlan szerető kereszt: A dicsőséges halál szimbóluma az ősi nyelvben. kiválasztottak: Női vámpírok, akiket arra választottak ki, hogy az Őrzőt szolgálják. Az arisztokrácia tagjainak tekintik őket, bár inkább szellemileg, mint időbeli síkon vannak együtt. Kevés vagy semmilyen kapcsolatot nem tartanak fent férfiakkal, bár az Őrző kívánságára házasságot köthetnek a harcosokkal, hogy a faj fennmaradjon. Jövőbe látó képességgel rendelkeznek. A múltban a testvériség egyedülálló tagjainak táplálkozási igényeit elégítették ki, ezt a gyakorlatot azonban a testvérek eltörölték. a Kripta:

5 A Fekete Tőr Testvériség szent sírja. Szertartási terület is egyben, valamint az alantasok urnáinak őrzőhelye. Az itt megtartott szertartások közé tartozik a beavatás, a temetés és a testvérek ellen folytatott fegyelmi eljárások. A testvériség tagjain, az Őrzőn, és a beavatandó jelölteken kívül senki más nem léphet be ide. leelan: Becéző kifejezés, amely szabad fordításban annyit tesz, legdrágább kincsem. mama: Anya. Egyszerre lehet a fogalom megjelölésére és kedveskedő szóként is használni. manipulátor: A vámpírok faján belüli alfaj, akiket többek közt az jellemez, hogy képesek befolyásolni mások érzelmeit (azzal a céllal, hogy energiát cseréljenek). A történelem során hátrányosan megkülönböztették őket, és volt olyan korszak is, amikor a vámpírok vadásztak rájuk. Kihalófélben vannak. nalla (nő); nallum (ffi): A szeretet kifejezésének szava. Jelentése drága, J. R. Ward 11 Halhatatlan szerető az Omega: Gonosz, misztikus alak, akinek legfőbb célja a vámpír társadalom megsemmisítése, mert megharagudott az Őrzőre. Időtlen birodalomban létezik, hatalmas ereje van, ám életet nem tud teremteni. az Őrző: Misztikus lény, a király legfőbb tanácsadója, a vámpírarchívum őrzője, valamint az előjogok szétosztója. Időtlen birodalomban létezik, és rendkívüli erővel rendelkezik. Képes életet teremteni. Így hozta létre a vámpírok társadalmát is. parancsoló: Férfi vámpír, aki feleségül vett egy nőt. Megengedett, hogy egy férfi több nőt is feleségül válasszon. perzselő: Az egyén kritikus gyengeségére utal. A gyengeség lehet belső például szenvedélybetegség vagy külső, mondjuk, egy szerető. segéd: Kiválasztottak, akik közvetlenül az Őrzőt szolgálják, és különösen közel állnak hozzá. rítus: A becsület visszaállításának rituális módja, amelyet a sértő fél ajánl fel. A sértett, ha elfogadja, megválaszthatja a fegyvernemet, amellyel lesújt a sértőre, aki védekezés nélkül kénytelen elszenvedni a támadást. tahlly: A gyengéd szeretet kedveskedő kifejezése. Jelentése szabad fordításban drága, kedves. J. R. Ward 12 Halhatatlan szerető termékeny időszak: A női vámpírok termékeny időszaka, általában két napig tart, és erős szexuális vágy kíséri. Körülbelül öt évvel azután következik be először, hogy a nő át változott, azt követően pedig csak tízévente egyszer. Bizonyos mértékben minden férfira hatást gyakorol, ha egy termékeny időszakában lévő nő közelében van. Veszélyes időszak ez, mivel könnyen kitörhetnek harcok vagy konfliktusok a versengő férfiak között, főleg, ha a nő nem férjezett. uram: Tiszteletteljes kifejezés, amellyel egy szexuálisan alárendelt megszólítja a domináns felet. vájó: Kínzóeszköz, amelyet arra használnak, hogy kivegyék vele egy ember szemét. vámpír: A homo sapienstől elkülönült faj tagja. A vámpíroknak vért kell inniuk, hogy élni tudjanak, ám az ebből nyert erő nem sokáig tart. Az átváltozást követően, amely általában húszas éveik közepén következik be, nem tudnak kimenni a napfényre, és rendszeresen kell vért inniuk valaki vénájából. Nem képesek egy harapással átváltoztatni az embereket vámpírrá, vagy azzal, hogy a vérüket isszák, ritka esetben azonban házasodhatnak velük. Képesek

6 láthatatlanná válni, amikor akarnak. Ehhez azonban meg kell nyugodniuk, koncentrálniuk kell, és nem vihetnek magukkal nehéz tárgyat. Ki tudják törölni az emberek emlékeit, feltéve, hogy azok rövid távú emlékek. Egyesek tudnak olvasni mások gondolataiban. Az átlag életkoruk néhány ezer év, egyes esetekben még ennél is több. J. R. Ward 13 Halhatatlan szerető védelmező: Egy személy gondviselője. A védelmező knek különböző fokozatai vannak, amelyek közül a legnagyobb befolyása annak van, aki egy elkülönített nő gondviselője. vérrabszolga: Férfi vagy női vámpír, akit egy másik vámpír uralma alatt tart, hogy táplálkozási igényét kielégítse. A vérrabszolga-tartás egyre ritkább, bár a törvény még nem tiltja. verseny: Két férfi konfliktusa, akik azért harcolnak, hogy egyikük a nő párja lehessen. visszatérő: Az a személy, aki élve visszatért az Árnyékból. Nagy tisztelettel veszik körül, és becsülik szenvedéseiért. J. R. Ward 14 Halhatatlan szerető Vannak dolgok, amelyek előre meg vannak írva néha azonban csak többszöri próbálkozás után tudjuk megvalósítani őket. J. R. Ward 15 Halhatatlan szerető Előszó A Vérontó harci tábora az óhazában, 1644 Azt kívánta, bárcsak több ideje lenne. Habár, igazából min változtatna az? Az idő csak akkor számított, ha az ember felhasználta valamire, ő azonban már mindent megtett, amit megtehetett. Darius, Tehrror vér szerinti és Markion mostohafia, a puszta földön ült, térdén kinyitott naplójával, előtte egy méhviasz gyertya állt. A megvilágítást csupán ez a kis láng biztosította, amely a huzatban hajlongott. A szobája a barlang hátsó sarkában volt. Ruhája durva, harcálló bőrből készült, a csizmája hasonlóképpen. A levegőben a férfi izzadságszag és a föld átható illata keveredett az alantasok édes, halálszagú vérével. Minden egyes lélegzetvétellel egyre erősebben érezte a bűzt. Miközben a napló pergamenoldalait lapozgatta, visszautazott az időben, egészen odáig ahol még nem ebben a táborban volt. Egész teste sajgott az otthona után, tábori tartózkodása inkább amputációnak tűnt, mint áthelyezésnek. Egy kastélyban nőtt fel, ahol a mindennapokat elegancia és kecsesség jellemezte. A vár masszív falai megvédték őt és a családját az emberektől és az alantasoktól egyaránt. Minden éjszakának olyan meleg édes illata volt, mint a júliusi levegőnek, az idő kellemesen telt, az élet békés volt. Az ötven szoba, amelyben gyakran megfordult, szaténnal és selyemmel volt bevonva, a bútorok értékes fából készültek, a földet pedig szőnyegek borították, nem gyékény. Olajfestmények ragyogtak aranyozott keretekben, márványszobrok álltak méltóságteljesen a szekrények polcain. A gazdagság pompás életet biztosított nekik. J. R. Ward 16 Halhatatlan szerető Darius abban az időben elképzelhetetlennek tartotta, hogy valaha is egy ilyen helyre kerül majd, ahol most van. Régi életének alappillére azonban vészesen ingatag volt. Csupán édesanyja dobogó szíve biztosította neki a jogot, hogy abban a várban élhessen, azok között a falak között, megmelegedve a családi tűzhelynél. Amikor pedig ez a szív megállt az anyja mellkasában, Darius nemcsak a mamáját vesztette el, hanem az egyetlen otthont is, amelyet életében ismert. A mostohaapja elzavarta, és ebbe a táborba száműzte. Hosszú ideig titokban tartott gyűlölete így került napvilágra, és ezt tette vele. Dariusnak nem volt ideje gyászolni az édesanyját. Nem tudta megfejteni azt a hirtelen támadt ellenszenvet sem, amelyet pont az a férfi tanúsított iránta, aki, bár nem a biológiai apja volt, de felnevelte. Nem volt ideje, hogy visszasírja azt a rangot sem, amelyet az elit megbecsült tagjaként betöltött. Ide hurcolták ebbe a barlangba, mint egy olyan valakit, akin kiütköztek a pestis jelei. A harc pedig még az előtt elkezdődött, hogy egyetlen alantast

7 is látott volna, vagy elkezdte volna a felkészülést a gyilkosok elleni háborúra. Az első éjszakán, amikor idekerült, néhány harcostársa megtámadta, mert elegáns ruhája láttán amely az egyetlen váltás ruha volt, amit magával vihetett otthonról azt gondolták, hogy nem más, mint piperkőc fiaúr. Darius nemcsak őket lepte meg, hanem saját magát is. Ekkor jött rá ahogy a társai is hogy bár arisztokrata nevelést kapott, a vérében ott volt a harcos lét. Igen, nem csupán katona volt. Nem bizony, hanem testvér! Anélkül hogy bármit is tanítottak volna neki, a teste tudta, mit kell tennie, és a fizikai agresszióra döbbenetes reakcióval felelt. Miközben az agya alig volt képes felfogni milyen brutális dolgokat művel, a keze, lába és szemfoga pontosan tudta, mi a dolga. Létezett egy másik oldala is, akit eddig nem ismert, akivel még nem találkozott... amely azonban sokkal inkább ő volt, mint az a kép, ami a tükörből visszanézett rá. Idővel egyre kifinomultabb lett a harci technikája... a saját maga miatt érzett döbbenete pedig egyre kisebb. Igazság szerint nem is volt más út, amin járhatott volna: a gének, amelyeket az apjától, az apjának apjától valamint a nagyapjának nemzőjétől örökölt, meghatározták a bőrét, a J. R. Ward 17 Halhatatlan szerető csontjait és az izmait, és ez a tisztavérű harcos örökség erős ellenféllé formálta. Kíméletlen, halálos ellenféllé. Ez a kegyetlen és erőszakos viselkedés ellentmondott mindannak az érzékenységnek, amelyet korábban tanítottak neki, mégis ez volt az a magasabb rendű cél, amelyet szolgálnia kellett. Ez mentette meg újra és újra... azoktól, akik ártani akartak neki a táborban, valamint attól a bizonyos férfitól is, aki egyértelműen a halálukat kívánta. Igen, a Vérontó igazság szerint a gyámjuk volt, valójában azonban sokkal inkább úgy viselkedett, mint az ellenségük, még akkor is, amikor a harc mesterségére tanította őket. De talán éppen ez volt benne a lényeg A háború akár csak készültek rá, akár már részt vettek benne kegyetlen volt, mindegy, milyennek látszott kívülről. A Vérontó brutális módszereket alkalmazott, és szadista természete gyakran olyan dolgokra is rákényszerítette őket, amelyeket Darius nem volt hajlandó megtenni. Igen, ha a társakkal kellett harcra kelnie, mindig Darius győzött... a megerőszakolásban azonban, amit a vesztesre mértek büntetésként, nem vett részt, ő volt az egyetlen, akinek erre vonatkozó döntését tiszteletben tartották. A Vérontó egy alkalommal, amikor ezt ismét megtagadta, szembeszállt vele, Darius azonban majdnem megverte, ezért a vezér soha többé nem közeledett felé. Darius legyőzötteit akik közé a tábor minden tagját oda lehetett sorolni mások büntették meg. Ezen alkalmakkor, amikor mindenki el volt foglalva a látvánnyal, Darius elvonult, és leggyakrabban a naplójánál keresett vigaszt. Most is, még csak arra sem tudta rávenni magát, hogy a fő tűzhely felé pillantson, mivel ott ismét az egyik ilyen esemény zajlott. Gyűlölte, hogy megint ő okozta ezt a végkifejletet... de nem volt más választása. Edzenie kellett, harcolnia és győznie. Az egyenlet végeredményét pedig a Vérontó törvényei határozták meg. A tűzhely felől nyögések és hangos gúnyolódás hangjai ütötték meg a fülét. A szíve megsajdult a hallatán, ezért behunyta a szemét. Az, aki most helyette végezte el a büntetést, gonosz harcos volt, olyan, mint a Vérontó. Gyakran vállalta át ezt a feladatot Dariustól, mivel legalább annyira élvezte mások megalázását és megkínzását, mint amennyire az evést vagy az ivást. J. R. Ward 18 Halhatatlan szerető Hamarosan talán minden megváltozik. Legalábbis Darius számára. A ma éjszaka lesz a próbatétel a csatamezőn. Egy év felkészülés után ma nem közönséges katonákkal fog harcolni, hanem magukkal a testvérekkel. Ez kivételes megtiszteltetésnek számított, valamint egyúttal annak a jele is volt, hogy az Alantasok Társaságával folytatott háború még mindig borzalmas volt. Darius veleszületett tehetségének híre ment, ezért Wrath, a tisztességes király úgy döntött, hogy vegyék ki a táborból, és a vámpír faj legjobb harcosai fejlesszék tovább a tudását. A Fekete Tőr Testvériség tagjai Persze, lehet, hogy az egészből nem lesz semmi. Ha ma éjszaka azt bizonyítja be, hogy nem képes másra, csak a hozzá hasonló harcosokkal küzdeni, visszakerül ugyanebbe a barlangba, és továbbra is a Vérontó fogja majd tanítani. A testvériség nem ad még egy lehetőséget. Akkor egész életében átlagos katonaként fog szolgálni. Egyetlen esélye van csak a testvériségnél ez a mai holdfényes éjszaka pedig nem arról fog szólni, milyen fegyvere van vagy milyen a stílusa a küzdelemben. Ez most a szívét fogja próbára tenni. Kiderül, képes-e arra, hogy belenézzen az ellenség fehér szemébe, beszívja émelyítően édes szagát, és hideg fejjel cselekedjen, miközben a teste felveszi a harcot a gyilkosokkal... Darius felnézett a tintával írt szavakból, amelyeket egy örökkévalósággal azelőtt írt a pergamenre. A barlang legbelső

8 bejáratában négy hatalmas alak jelent meg. Magasak, széles vállúak és állig felfegyverzettek voltak. A testvériség tagjai. Darius név szerint is ismerte őket: Aghony, Hharm, Murhder és Tohrture. Becsukta a naplóját, azután becsúsztatta a szikla egyik repedésébe, majd megnyalta a csuklóján a sebet, ahonnan a tintát vette. Az írótolla, amelyet egy fácán farktollából készített, már eléggé elkopott, de Darius nem tudta biztosan, hogy visszajön-e még egyszer ide. Amikor a szájához emelte a gyertyát, hogy elfújja, meglepődött azon, milyen sárgás a fénye. Hány órán keresztül írt ilyen halvány fény mellett... valójában ez volt az egyetlen kapocs, amely a jelenlegi létezését összekötötte a régi életével. Egy fújással eloltotta a piciny lángot. J. R. Ward 19 Halhatatlan szerető Felállt, magához vette a fegyvereit: egy acéltőrt, amit egy halott harcostársa kihűlő testéből húztak ki, és egy kardot, amit a tábor gyakorlófegyverei közül kapott. Egyik markolatot sem igazították az ő tenyeréhez, harcos keze azonban nem törődött vele. A testvérek ránéztek, de nem köszöntötték és nem is ripakodtak rá. Darius arra gondolt, milyen jó lenne, ha az igazi apja is ott lenne közöttük. Mennyire más érzés volna, ha itt lenne valaki, aki igazán törődik azzal, milyen eredményt hoz számára ez az éjszaka. Nem könyörületre vagy különleges bánásmódra számított, csak egész életében egyedül volt, elkülönülve azoktól, akik körülvették egy olyan szakadék másik oldalán, amelyen átlátott ugyan, de amelyet nem tudott áthidalni. Család nélkül élni különös, láthatatlan börtönt jelentett, amelyben az évek múlásával és a tapasztalatok szerzésével a magány és a hontalanság rácsai egyre szorosabban fogták körül. Végül pedig annyira elidegenítették, hogy már semmi sem érintette meg és ő sem érintett meg semmit. Darius nem nézett vissza a táborra, amikor odasétált a négy testvérhez, akik érte jöttek. A Vérontó tudta, hogy el fog menni harcolni, és nem érdekelte, hogy visszajön-e vagy sem. A harcostársai hasonlóképp éreztek. Miközben közeledett a testvérek felé, arra gondolt, bárcsak több ideje lett volna, hogy felkészüljön erre a próbatételre, amelyben az akaraterejéről, a fizikai erejéről és a bátorságáról kell számot adnia. Csak ez az egy esélye volt. Most vagy soha. Az idő akkor is haladt előre, ha az ember legszívesebben lelassította volna. Megállt a testvérek előtt, és kétségbeesetten vágyott egy biztató szóra, egy jókívánságra vagy egy hűségesküre. Amikor nem kapott semmi ilyesmit, az Őrzőhöz intézett egy rövid imát. Drága Szűz, kérlek, add, hogy sikerüljön! J. R. Ward 20 Halhatatlan szerető 1. fejezet Egy újabb kibaszott pillangó. Amikor R.I.P. meglátta, ki lép be a tetoválószalonjába, tudta, hogy megint egy nyavalyás pillangót kell majd csinálnia. Vagy kettőt. Két magas szőke vihorászó cicababa vonaglott oda a recepcióshoz, amiből már látszott, hogy nem koponyát és csontokat kell majd rájuk tetoválni. A két Paris Hilton-klón és a hű-de-rossz-kislányok-vagyunk viselkedésük láttán kétségbeesetten az órára pillantott... és arra gondolt, bárcsak már zárás közelében járnának, nem pedig hajnali egy óra körül. Istenem... mi mindent meg nem tett a pénzért! Legtöbbször felül tudott emelkedni az ilyen komolytalan kuncsaftokon, akik időnként betévedtek hozzá, hogy valamit magukra tetováltassanak, ma éjszaka azonban idegesítette ez a két vihogó csaj. Nehéz volt lelkesednie a Hello Kitty stílusért, miközben az elmúlt három órát azzal töltötte, hogy egy motorosra tetoválja a legjobb barátjának portréját, aki meghalt egy balesetben. Az egyik a való élet volt, a másik csak vicc. Mar, a recepciós lány odajött hozzá. Van időd egy gyors munkára? Felvonta piercingekkel teleaggatott szemöldökét, és a szemét forgatta. Nem fog sokáig tartani. Hát persze! felelte R.I.P., és a párnázott szék felé bökött a fejével. Küldd ide az egyiküket! Együtt akarják. Milyen meglepő! Oké. Hozd ki a gurulós széket hátulról! Mar eltűnt a függöny mögött, a két szőkeség pedig egymás kezét fogva csicsergett. Időnként mindketten tágra nyílt szemmel bámultak rá, mintha a sok tetoválásával és piercingjével egzotikus tigris lenne, amelyet az állatkertben bámulnak meg... és lenyűgözve csodálnak. Ja persze! Még mit nem! Előbb vágná le a saját tökét, minthogy szánalomból megdugja őket.

9 J. R. Ward 21 Halhatatlan szerető Miután Mar elvette a pénzüket, odavezette őket hozzá, és bemutatta neki. Keri és Sarah. Nocsak! Ez már szinte több is volt, mint amire számított, mivel lelkiekben felkészült egy Tiffanyra vagy Brittney-re. Szivárványpontyot szeretnék mondta Keri, miközben egy, reményei szerint, csábos mozdulattal ereszkedett le a székre. Ide. Felemelte apró felsőjét, kigombolta a farmerét, lehúzta a cipzárját, majd egy kicsit letolta rózsaszín tangájának tetejét. A köldökében szív alakú rózsaszín hegyi kristály fityegett egy karikán, és látszott, hogy a lány a borotválás lelkes híve. Oké felelte R.I.P. Mekkorát? Keri, a Csábító láthatóan lehervadt egy kicsit, mintha abban reménykedett volna, hogy ha megmutatja ezt az izgató testrészét, a focistáknál elért száz százalékos sikerszériája itt is működni fog. Ööö... nem túl nagyot. A szüleim megölnének, ha megtudnák... Nem látszódhat ki a bikinialsómból. Hát persze. Öt centi? R.I.P. felemelte a kezét, és két ujja közt megmutatta, milyen nagyságú lenne. Talán... egy kicsit kisebbet. R.I.P. egy fekete tollal rárajzolta a lány bőrére a figurát, amelyet megnézve, Keri azt kérte, hogy maradjon a vonalon belül. A férfi felhúzott a kezére egy fekete gumikesztyűt, elővett egy steril tűt, és bekapcsolta a gépet. Nem telt bele másfél perc, és a lány szeméből már ki is csordult a könny, miközben úgy kapaszkodott Sarah kezébe, mintha epidurális érzéstelenítés nélkül szülne. Ez volt az igazi különbség. Hatalmas szakadék tátongott a kemény fickók és a puhányok között. A pillangók, halacskák, meg cuki szívecskék nem voltak... A szalon ajtaja hirtelen szélesre tárult... és R.I.P. kihúzta magát a gurulós széken ülve. A három fickó, aki belépett, nem viselt katonai egyenruhát, de egész biztos nem volt civil. Fekete bőrruha volt rajtuk, dzseki, bőrnadrág, fekete csizma, és olyan hatalmasak voltak, hogy a kis helyiség falai mintha hirtelen összezsugorodtak volna és a mennyezet is sokkal alacsonyabbnak tűnt. A férfiak dzsekije több helyen kidudorodott: úgy tűnt, hogy fegyverek és talán kések rejtőznek alatta. J. R. Ward 22 Halhatatlan szerető R.I.P. egy alig észrevehető mozdulattal az asztala felé araszolt, ahol a riasztó gombja volt elrejtve. A bal oldali férfinak különböző színű volt a szeme, fémszürke piercingeket viselt, és gyilkos tekintettel nézett. A jobb oldali jóképű arcával és vörös hajával egy kicsit jobban hasonlított a hétköznapi emberekhez, kivéve, hogy úgy nézett ki, mint aki már megjárt egy háborút. A középső azonban bajt jelentett. Némileg magasabb volt, mint a társai, rövidre nyírt sötétbarna haja és klasszikus szépségű arca volt, kék szemében azonban üres kifejezés tükröződött. Annyi élet sem volt benne, mint egy darab fában. Úgy nézett ki, mint egy két lábon járó hulla. Akinek nincs semmi vesztenivalója. Sziasztok! mondta R.I.P. nekik üdvözlésképpen. Valami tetoválást szeretnétek, srácok? Csak ő mondta a piercinges, és kék szemű társára bökött a fejével. És már tudja is mit. A hátán keresztben. R.I.P. adott magának egy másodpercet, hogy az ösztönei megsúgják, mit tegyen. A fickók nem néztek tiszteletlenül Marra. Nem vizslatták a pénztárgépet, és nem akarták előhúzni a fegyvereiket. Udvariasan várakoztak, mégis reménykedve. Úgy, mint az, aki elhatározta, hogy vagy megkapja itt, amit akar, vagy továbbáll, és keres valaki mást, aki megcsinálja neki. R.I.P. visszagurult korábbi helyére, és arra gondolt, ezek végre az ő emberei. Klassz. Egy perc és ezt befejezem. Mar szólalt meg a pult mögül. Alig egy óra múlva zárni akartunk... Téged még megcsinállak mondta R.I.P. a középsőnek. Ne aggódj az idő miatt! Azt hiszem, én is maradok felelte Mar, miközben a piercingest méregette feltűnően. A kék szemű felemelte a két karját, és sajátos mozdulatokat írt le vele. Miután befejezte, a piercinges lefordította. Nagyon köszöni. És ha nem bánja, hozott saját tintát.

10 Nem kifejezetten volt bevett szokás, R.I.P. azonban nem bánta, ha egy jó kuncsaft kedvéért kivételt kellett tennie. Semmi gond, haver. J. R. Ward 23 Halhatatlan szerető R.I.P. folytatta a halat, Keri pedig megint beharapta az ajkát, és halk, elfojtott hangon nyöszörgött. Amikor kész lett, R.LP. egyáltalán nem lepődött meg, hogy Sarah, miután végignézte barátnője szenvedését, inkább úgy döntött, visszakéri a pénzét, és nem csináltat magának szivárványszínű tetoválást. Ami nagyon is kapóra jött, mert ez azt jelentette, hogy R.I.P. azonnal hozzá tudott kezdeni a halott tekintetű fickóhoz. Levette a kezéről a fekete gumikesztyűt, elpakolt, és közben azon töprengett, vajon miféle minta lesz az, amit majd tetoválnia kell. Valamint hogy pontosan hány percig fog tartani Marnak, hogy megszerezze magának a piercinges fickót. Az előző jónak ígérkezett. Az utóbbi pedig... nos, tíz percet saccolt, mivel elkapta a különböző szemű pillantását, és tudta, hogy Mar nagyon gyorsan dolgozik. Nem csak a pult mögött. A város másik végében, messze a bároktól és a Trade utcai tetoválószalontól, macskaköves utcák és barnatéglás épületek környékén, Xhex egy kiöblösödő ablak előtt állt, és kifelé nézett az antik üvegen az utcára. Meztelen volt, a testét sérülések nyomai borították. De nem volt gyenge. Odalent a járdán egy emberi nő sétáltatott egy pórázra kötött, csaholó kutyát, miközben a fülére szorította a mobiltelefonját. Az utca másik oldalán elegáns épületekben emberek ettek, ittak, olvastak. Autók hajtottak el lassan, hogy ne zavarják a szomszédokat, valamint mert féltették a kocsi futóművét az egyenetlen úttesten. Az emberi közösség nem láthatta és nem hallhatta Xhexet. Nem csak azért, mert az emberi faj képességei annyira alacsonyabb rendűek voltak a vámpírokéhoz képest. Vagy az ő esetében a félig manipulátor vámpírokéhoz képest. Még ha felkapcsolta volna is a szobában a villanyt, ha teli torokból kiabál, vagy úgy integet, hogy majd kiesik a karja a vállából, a férfiak és nők nyugodtan folytatták volna tovább azt, amivel épp foglalkoztak, és fogalmuk sem lett volna róla, hogy ott van bezárva abba a szobába, szinte a szemük előtt. És azt sem tudta volna megtenni, hogy felkapja a komódot J. R. Ward 24 Halhatatlan szerető vagy az éjjeliszekrényt, és kitöri vele az ablakot. Ahogy az ajtót sem tudta szétrúgni, vagy a fürdőszobai szellőzőfolyosón keresztül elszökni. Ezt már mindet kipróbálta. A benne rejlő bérgyilkost lenyűgözte láthatatlan börtönének zsenialitása: képtelenség volt megkerülni, kijátszani vagy áthatolni rajta. Elfordult az ablaktól, odasétált a hatalmas franciaágyhoz, amelynek selyemlepedője oly sok szörnyű emléket őrzött... elment a márvány fürdőszoba előtt... tovább az ajtóig, amely a folyosóra nyílt. Azok után, ahogy a foglyul ejtője bánt vele, Xhexnek nem volt szüksége külön testedzésre, mégis képtelen volt nyugton maradni. A teste viszketett és zúgott. Egyszer már átélt hasonló helyzetet, amikor akarata ellenére tartották fogva. Tudta, hogy az agy, mint egy kiéhezett test, képes elpusztítani önmagát, ha nem kap megfelelő táplálékot, amin gondolkodhat. Mi volt az ő kedvenc témája? A koktélok. Mivel évekig klubokban dolgozott, számtalan koktél és ital elkészítését ismerte, amelyeken most elmerengett. Elképzelte az üvegeket, a poharakat, ahogy kitölti az italt, majd beleteszi a jeget és a fűszereket. Ez a mixer-pedia gondolatmenet segített neki abban, hogy ne veszítse el az eszét. Mostanáig arra várt, hogy valami hiba csússzon a tervbe, kapjon egy esélyt, hogy el tudjon szökni. Mivel nem jött, kezdte feladni a reményt, és érezte, hogy egy hatalmas fekete lyuk lassan teljesen bekebelezi. így hát gondolatban tovább kevergette a koktélokat, és közben leste, mikor nyílik lehetősége a szökésre. Korábbi elrablása különös módon sokat segített neki. Bármi történt is itt, bármilyen rossz volt is, bármennyire fájt is fizikailag, össze sem lehetett hasonlítani azzal, amin egyszer már keresztülment. A közelében sem volt a másiknak. Vagy... legalábbis ezt mondogatta magának. Mert néha sokkal rosszabbnak érezte. Megint járkálni kezdett. Elment a két kiöblösödő ablak előtt, a komód mellett, majd megint megkerülte az ágyat. Ezúttal bement a fürdőszobába is. Nem volt borotvája, hajkeféje vagy fésűje, csak néhány törülköző, amely kissé nedves volt, valamint egy-két szappan. Amikor Lash elrabolta, ugyanazt a varázslatot használta rajta, amellyel most itt tartotta fogva a szobában, behurcolta ebbe az elegáns házba, aztán J. R. Ward 25 Halhatatlan szerető az első együtt töltött nappaluk és éjszakájuk előrevetítette, milyen lesz,a többi. A két mosdókagyló feletti tükörben Xhex minden érdeklődés nélkül végignézett a testén. A bőrét zúzódások, vágások és horzsolások borították. Lash brutálisan bánt vele, ő azonban nem hagyta magát, mert ezt diktálták az ösztönei... így nehéz lett volna megmondani, mely sérüléseket okozta a férfi, és

11 melyek voltak véletlenek, vagy annak köszönhetőek, amit ő tett a nyomorulttal. Ha Lash is megnézte volna magát valamilyen tükörben, az ő teste sem festett volna jobban. Szemet szemért. A sajnálatos csak az volt az egészben, hogy Lashnek tetszett az, hogy Xhex ilyen harciasan szembeszállt vele. Minél hevesebben küzdöttek, annál jobban felizgult, és Xhex érezte, ez a reakció még őt magát is meglepte. Az első néhány napon büntető üzemmódban működött, próbálta megbosszulni a foglyán azt, amit a nő az előző barátnőjével tett. Ha azokra a lövésekre gondolt, amelyeket Xhex a manipulátor hercegnő mellkasába eresztett, szörnyű haragra gerjedt. Aztán azonban megváltoztak a dolgok. Kezdett egyre kevesebbet beszélni az exéről, viszont sokkal többet bizonyos testrészekről és véres fantáziálásairól, meg a jövőről, amelynek az is része volt, hogy Xhex utódokat szül majd neki. Egy szociopata álmodozásai. Mostanában pedig már egész más miatt csillogott a szeme, amikor bejött hozzá a szobába, és ha Xhex akkora ütést kapott, hogy elvesztette tőle az eszméletét, később arra ébredt, hogy férfi a teste köré fonódva fekszik. Az ajtó felé fordult, és mozdulatlanná dermedt, mielőtt egy újabb lépést tett volna. Valaki volt az alsó szinten. Kijött a fürdőszobából, aztán odalépett az ajtóhoz, amely a folyosóra nyílt, és vett egy hosszú, mély lélegzetet. Amikor az orrüregében szétterjedt az izzadságszagú bűz, már tudta, hogy bárki járkál is odalent, alantas, de nem Lash. Nem, ez a talpnyalója volt, aki minden éjszaka eljött, hogy főzzön a főnökének valamit, mielőtt az megérkezett volna. Ami azt jelentette, hogy Lash is hamarosan várható volt a barna téglás házba. J. R. Ward 26 Halhatatlan szerető Istenem, ilyen az ő szerencséje! Az Alantasok Társaságának pont az az egy tagja rabolta el, aki képes volt enni és kefélni. A többi mind olyan impotens volt, mint egy kilencvenéves vénember, és csak a levegőt tudta megemészteni. Lash azonban? A gazember sajnos normálisan működött. Xhex visszament az ablakhoz, és kinyújtotta a kezét az üveg felé. A fal, amely a börtönét jelentette, egyfajta energiamező volt, amely bizsergető melegnek tűnt, amikor hozzáért. Úgy viselkedett, mint egy láthatatlan kerítés a kutyánál nagyobb élőlények számára, de azzal az előnnyel, hogy nem kellett hozzá nyakörvet viselnie. Nem volt merev a fala... valamennyit engedett, ha nekifeszült, de csak egy bizonyos pontig, mert egy idő után a molekulák, amelyek eltávolodtak egymástól, hirtelen összeugrottak, és az égető érzés olyan erőssé vált, hogy Xhexnek meg kellett ráznia a kezét, vagy fel-alá járkálnia, hogy elmúljon a fájdalom. Mint mindig, mielőtt Lash megérkezett volna, Xhex gondolatai ahhoz a férfihoz kalandoztak, akire próbált soha nem gondolni. Különösen akkor, amikor Lash is itt volt. Nem tudta biztosan, mennyire tud belelátni a gazember a fejébe, de nem mert kockáztatni. Ha a nyomorult megsejtette volna, hogy a néma harcos az ő lelkének a kútja ahogy az ő faja nevezte, felhasználta volna az információt ellene... és John Matthew ellen is. Amikor rágondolt, John kék szeme bukkant fel az emlékezetében, és olyan tisztán látta maga előtt, hogy szinte még a legapróbb sötétkék foltokat is ki tudta venni benne. Istenem, az a gyönyörű kék szem! Eszébe jutott az az idő, amikor először találkozott vele. A fiú még az átváltozása előtt volt, és olyan áhítattal és csodálattal nézett fel rá, mintha Xhex valami világsztár lett volna vagy valóságos látomás. Persze ekkor még csak annyit tudott a srácról, hogy fegyvert rejteget a klubban, és mint a Zero Sum biztonsági főnöke, elsődleges feladata az volt, hogy elvegye tőle, aztán kitegye az utcára. Később megtudta, hogy a vak király a gyámja, és ez mindent megváltoztatott. Miután tudomására jutott, kivel lakik egy fedél alatt, John nemcsak hogy tarthatott magánál fegyvert, de a két barátjával együtt különleges vendégnek is számított a klubban. Elkezdtek rendszeresen odajárni, és John mindig őt nézte, kék szeme követte minden lépését, akármerre ment is. Aztán átváltozott. Szentséges isten, milyen hatalmas termetű lett, és a J. R. Ward 27 Halhatatlan szerető tekintete már nemcsak gyengéd félénkségét tükrözött, hanem valami forró tűz is lángra lobbant benne. Nem volt könnyű kiölni belőle a kedvességet, neki azonban mint egy igazi bérgyilkosnak sikerült kiszakítania a férfi lelkéből a melegséget. Xhex a lenti utcára összpontosította a figyelmét, és arra gondolt, amikor együtt voltak az alagsori lakásában. Miután szeretkeztek, John megpróbálta megcsókolni. Kék szemében az a jellegzetes sebezhetőség, gyengédség és melegség tükröződött, amelyet Xhex egy idő után már vele azonosított, ő azonban elhúzódott és eltaszította magától. Nem bírta idegekkel. Nem tudta elviselni a nyomást, amit ez a rózsaszín-szívecskés-virágos érzés közvetített felé... sem a felelősséget, amely azzal járt volna, hogy egy iránta ilyen érzelmeket tápláló férfi közelében legyen... sem pedig azt a lehetőséget, hogy talán ő is viszonozza az érzéseit. A visszautasítása pedig megölte John gyengéd tekintetét.

12 Xhexet most csupán az vigasztalta, hogy azokhoz a férfiakhoz, akik valószínűleg utánaeredtek és megpróbálták kiszabadítani Rehvenge, iam, Trez és a testvériség tagjai John Matthew nem csatlakozott. Ha mégis keresné, csak azért tenné, mert katona, nem pedig azért, mert személyes, öngyilkos küldetésének tekinti a dolgot. Nem, John Matthew nem indulna a keresésére amiatt, amit iránta érez. És miután Xhex egyszer már végignézte, hogy egy értékes férfi elpusztítja magát, miközben őt akarta megmenteni, legalább már emiatt nem kellett ismét aggódnia. A levegőben megérezte a sülő hús illatát, ezért elzárta a gondolatait, és az akaratereje segítségével úgy megacélozta magát, mintha a testét fényes páncél borítaná. A szeretője hamarosan hazatér, ezért be kellett csuknia minden ajtót az elméjében, és felkészülni a ma esti harcra. Hirtelen ólmos fáradtság lett úrrá rajta, az akaratereje azonban tövestül kitépte a kimerültséget a testéből. Muszáj lett volna innia, sokkal nagyobb szüksége volt rá, mint egy kiadós alvásra, azonban ezek egyike sem fog megvalósulni egyhamar. Nem volt más választása, mint valahogy átvészelni azt az időt, amíg valami el nem romlik. És közben minél több húst kitépni abból a gazemberből, aki akarata ellenére fogságban merte tartani. J. R. Ward 28 Halhatatlan szerető 2. fejezet Időrendben nézve Blaylock, Rocke fia, alig egy éve ismerte John Matthew-t. Ez azonban nem fejezte ki a barátság teljességét, ugyanis mindenki életében kétfajta idő létezett: az abszolút és az érzékelt. Az abszolút volt a nappalok és éjszakák egyetemes körforgása, amely az ő esetükben hozzávetőlegesen háromszázhatvanötöt adott ki. Aztán ott volt az az időszak, ami eltelt, az események, a halálesetek, a pusztítás, az edzés, a harc. Blay úgy számolta, hogy összességében... legalább négyszázezer év kötötte össze őket. És ennek még nem volt vége, gondolta, amikor ránézett a barátjára. John Matthew a falra kirakott tetoválásmintákat nézegette, a szeme végigsiklott a koponyákon, tőrökön, amerikai zászlókon és kínai írásjeleken. Olyan hatalmas termetű volt, hogy a két helyiségből álló tetoválószalon mintha összezsugorodott volna tőle de annyira, hogy mármár azt lehetett hinni, hogy egy másik bolygóról jött. Nagydarab mérete és fekete bőrruhája azt sugallta senki-ne-szarakodjon-velem. Átváltozás előtti énjéhez képest olyan izmos lett, mint egy profi birkózó, habár a magassága miatt a csontozata is nagy volt, ezért a súly egyenletesen oszlott el rajta, és sokkal finomabb külsőt kölcsönzött neki, mint azoknak a felpumpált izmú, kigyúrt sportolóknak. Újabban nagyon rövidre nyírta a haját, amitől az arcvonásai nem annyira jóképűnek, mint inkább markánsnak tűntek. A szeme körüli sötét karikák csak fokozták az amúgy is veszélyes külső benyomását. Az élet keményen bánt vele, ő viszont ahelyett, hogy megroppant volna a csapások súlya alatt, még szívósabbá és erősebbé vált a nehézségektől. Mostanra pedig olyan kemény lett, mint a kő, semmi sem maradt már benne a régi kisfiúból, aki valaha volt. De persze ez történt mindig, ha valaki felnőtté vált, nem igaz? Nemcsak a teste változott meg, hanem a feje is. J. R. Ward 29 Halhatatlan szerető Blay ránézett a barátjára, és őszintén sajnálta, hogy elvesztette az ártatlanságát. Ilyen gondolatai közepette kapta el a pult mögött álló recepciós pillantását. A lány a különböző piercing-kellékeket tartalmazó üvegtetejű pultra könyökölt, a melle nekinyomódott fekete melltartójának és a testére feszülő fekete pólónak. Kétféle ujja volt a pólónak, az egyik fekete és fehér, a másik pedig fekete és vörös. A lány orrában fémszürke karika díszelgett, de volt még belőle több is a szemöldökében és mindkét fülében. A falra kirakott sok tetoválásminta mellett élő példaként reklámozta, mit kaphatott az ember ezen a helyen. Egy nagyon szexis, vagány példaként... akinek borvörös volt az ajka és éjfekete a haja. Mindenben kiköpött olyan volt, mint Qhuinn. Mintha a srác női megfelelője lett volna. És hát, ki gondolta volna, Qhuinn különböző színű szeme már meg is akadt a lányon, majd zárt szájjal a már védjegyévé vált, megvagy típusú mosolyát villantotta felé. Blay belenyúlt bőrdzsekijének zsebébe, és megkereste a cigarettás dobozt. Istenem, semmitől sem támad nagyobb kedve egy cigihez, mint Qhuinn szerelemi életétől! Egyértelműen ma este is rágyújt egy-egy koporsószögre: Qhuinn odaoldalgott a recepcióshoz, és olyan szomjasan itta be a látványát, mintha a lány egy nagy korsó frissen csapolt sör lenne, ő pedig órák óta kint dolgozna a tűző napon. A tekintete a mellére szegeződött, miközben bemutatkoztak egymásnak, a lány pedig segített neki még tisztább képet alkotni a szóban forgó testrészről, amikor még mélyebben hajolt rá a pultra. Szerencse, hogy vámpíroknak nem lehet rákjuk. Blay hátat fordított a pénztárgép mellett folyó pornócsatornának, és inkább odament John Matthew-hoz. Ez klassz jegyezte meg egy tőrre mutatva. Fogod tetováltatni magad egyszer? kérdezte mutogatva John. Nem tudom.

13 Isten tudja, tetszene-e neki a bőrén... Hátrapillantott Qhuinnre. A srác hatalmas teste a lányhoz hajolt, széles válla, keskeny csípője és hosszú, izmos lába igazán jó menetet ígért neki. Qhuinn elképesztően jó volt a szexben. J. R. Ward 30 Halhatatlan szerető Nem mintha Blay ezt személyes tapasztalatból tudta volna. Csak látta, hallotta... és elképzelte, milyen lenne vele. Amikor azonban felmerült a lehetőség, hogy talán végre igazából is megtudhatja, Qhuinn egy kis létszámú, speciális csoportba száműzte, amelynek az volt a neve: megtagadva. Igazság szerint, ezt inkább csak kategóriának lehetett nevezni, mint csoportnak... mivel ő volt az egyetlen tagja, az egyetlen személy, akivel Qhuinn nem volt hajlandó lefeküdni. Aú... ez mindig így fog fájni? kérdezte egy női hang. Amikor egy mély férfihang válaszolt, a tetoválószék felé pillantott. A szőke nő, aki a tetoválást csináltatta magának, óvatosan ráhajtotta a pólóját az átlátszó kötésre, és úgy nézett fel a művészre, mint egy orvosra, aki épp azt készül elmondani neki, mik az esélyei a veszettség legyőzésére. A két szőkeség visszament a recepciós pulthoz, ahol a barátnő, aki még idejében meggondolta magát a tetoválással kapcsolatban, visszakapta a pénzét, majd mindketten végigmérték Qhuinnt. Mindig ez történt, bárhová ment is a srác, és régebben Blay éppen emiatt csodálta egyre jobban. Most azonban már csak a visszautasítások soha véget nem érő áradatát érzékelte belőle, mivel minden egyes alkalommal, amikor Qhuinn valakinek igen -t mondott, a Blay-nek szánt nem annál hangosabban visszhangzott. Én kész vagyok, srácok, ha ti is szólt oda nekik a tetoválóművész. John és Blay hátramentek a helyiség hátsó részébe, mire Qhuinn úgy otthagyta a recepciós lányt, mintha ott sem lett volna, és követte a társait. Az egyetlen jó dolog az volt, hogy életőrként a hét minden napján, napi huszonnégy órában John mellett kellett lennie, és ezt a feladatot még a szexnél is fontosabbnak tekintette. John leült a munkaterület közepén álló párnázott székre, és elővett egy darab papírt, széthajtotta, aztán letette a művész íróasztalára. A férfi a homlokát ráncolta, és tanulmányozni kezdte John rajzát. Szóval ezt a négy jelet varrjam a vállad felső részére? John bólintott, majd mutogatni kezdett. Kidíszítheted, ahogy akarod, csak legyenek egyértelműen kivehetők a jelek. Miután Qhuinn lefordította, a férfi bólintott. J. R. Ward 31 Halhatatlan szerető Rendben. Fogott egy fekete tollat, majd elkezdett egy szép kacskaringós mintát rajzolni az egyszerű jelek köré. Egyébként, mit jelentenek? Csak szimbólumok válaszolta Qhuinn. A férfi megint bólintott és továbbrajzolt. Hogy tetszik? Mindhárman odahajoltak az asztal fölé. Öregem szólalt meg Qhuinn halkan, ez baromi jó! Valóban az volt. Szó szerint tökéletes, éppen az a fajta tetoválás, amit John büszkén viselne a hátán, nem mintha bárki is meglátná rajta az ábrákat vagy körülötte a cirkalmas, díszes vonalakat. Amit a négy jel jelentett, nem olyasmi volt, amit bárki orrára akart volna kötni, na de épp ez volt a tetoválások lényege. Nem mindegyik tartozott a nagyközönségre, és isten a megmondhatója, a srácnak volt elég pólója, amivel eltakarhatta. Amikor John helyeslően bólintott, a férfi felállt. Hozom a pauszt. Egy pillanat alatt átmásolom, aztán neki is látok. John a pultra tette a kristályüvegben lévő tintát és elkezdte levenni a dzsekijét, Blay pedig leült egy gurulós székre, és kitartotta felé a karját. Tekintve, hogy mennyi fegyver rejtőzött a srác kabátjában, nem lett volna bölcs dolog csak úgy felakasztani egy kampóra. John félmeztelenül leült, előrehajolt, izmos karja egy párnázott tartón nyugodott. Miután a tetoválóművész megrajzolta a jeleket a pauszra, rásimította a lapot John hátára, majd lehámozta. A minta tökéletesen passzolt John izmos hátára, és teljesen el is foglalta a felső részét. Milyen gyönyörű az ősi nyelv, gondolta Blay. Ahogy a jeleket nézte, egy őrült pillanatra elképzelte, milyen lenne, ha a saját nevét Qhuinn hátán látná, belekarcolva selymes bőrébe, ahogy az esküvői szertartáson szokás. Soha nem fog megtörténni. Az ő sorsuk az volt, hogy legjobb barátok legyenek... ami ahhoz képes nagyszerű volt, hogy lehettek volna akár idegenek is. A szeretőkhöz viszonyítva viszont? A bezárt ajtó másik oldala. Blay odapillantott Qhuinnre. A srác egyik szemét Johnon, a másikat pedig a recepcióson tartotta, aki időközben már bezárta a bejárati ajtót, és visszasétálva megállt mellette.

14 Qhuinn slicce mögött a kidudorodásnak semmi köze nem volt ahhoz, hogy a természet bőkezűen bánt vele. J. R. Ward 32 Halhatatlan szerető Blay lenézett az összedobált ruhákra az ölében. Egymás után gondosan összehajtotta John atlétáját, hosszú ujjú pólóját és végül a dzsekijét. Amikor felpillantott, Qhuinn lassan végighúzta az egyik ujját a lány karján. Hamarosan behúzódnak a függöny mögé, amely a bal oldalon lógott. A bejárati ajtó felől már nem leselkedett rájuk veszély, a függöny pedig elég vékony volt, és Qhuinn majd úgy fogja megkefélni a csajt, hogy a fegyvereit magán tartja. így Johnt végig biztonságban tudja tartani... és a vágyát is csillapítja közben. Ami azt jelentette, hogy Blay-nek csak a hangokat kellett végigszenvednie. Ami jobb volt, mintha az egész műsort látná. Különösen azért, mert Qhuinn gyönyörű volt szex közben. Egyszerűen... gyönyörű. Régebben, amikor Blay még kísérletezett a hetero életstílussal, volt hogy egymás után ugyanazt a néhány emberi nőt kefélték meg na nem mintha bármelyikük arcára, testére vagy nevére emlékezett volna. Számára csakis Qhuinn létezett. Mindig. A tetováló gép csipkedő fájdalma jó érzés volt. John behunyta a szemét, mély lélegzetet vett, és arra gondolt, ahogy a fém a bőréhez ért, arra, ahogy a hegyes tű beleszúródott a puha bőrbe, ahogy kiserkent a vére... és arra, hogy pontosan tudta, mi kerül a hátára. A tetoválóművész most éppen a gerince legteteje fölé hajolt. Johnnak nagy tapasztalata volt a szúrás-döfés-vágás jellegű dolgokban... csak ennél sokkal nagyobb színtéren, és többnyire azon az oldalon állt, aki adta, nem pedig azon, aki kapta a csapásokat. Természetesen megsebesült néhányszor, de azért ő is hagyott maga után sebeket, és mint ez a tetoválóművész, ő is magával vitte a munkaeszközeit: a dzsekije mindenféle tőröket, késeket rejtett, sőt még egy hosszú láncot is. Valamint két lőfegyvert a biztonság kedvéért. Nos... volt még valami. Két tüskés fémlánc. Nem mintha azt bármikor is az ellenség ellen használta volna. Nem, ez nem fegyver volt. Annak ellenére, hogy majd négy hete nem volt senki combjára felerősítve, azért még nem volt felesleges. Jelenleg olyan volt számára, mint egy nyavalyás kabalatárgy. Nélküle meztelennek érezte magát. J. R. Ward 33 Halhatatlan szerető A helyzet úgy állt, hogy ez a kegyetlen eszköz volt, az egyetlen kapocs, amely a szerelméhez kötötte. Ami tekintve, hogy álltak kettejük között a dolgok meglehetősen kozmikusnak volt mondható. Ez mégsem volt elég számára. Amit Xhex mindig a combjára erősítve hordott, nem az a végleges dolog volt, amire vágyott, ezért döntött végül úgy, hogy eljön ide, ebbe a tetoválószalonba. Miután megkapja, amit kér, Xhex mindig vele lesz. A bőrén és alatta is. A hátán, és a gondolataiban. Remélhetőleg ez az emberi férfi jó munkát végez. Amikor a testvéreknek volt szükségük tetoválásra, mindig Vishous csinálta meg. A fickó profi volt, amit a Qhuinn arcán lévő vörös könnycsepp és a nyakára írt dátum is bizonyított. A gond csak az volt, hogy ha ezzel a kérésével V-hez fordult volna, nemcsak ő, hanem mindenki faggatni kezdte volna. Nem sok titok létezett a testvériségben, John viszont meg akarta tartani magának, milyen érzéseket táplált Xhex iránt. Igazság szerint... szerelmes volt belé. Teljesen, eszeveszetten, visszavonhatatlanul, annyira, hogy azon még a halál sem tudott volna változtatni. És bár az érzései viszonzatlanok maradtak, nem számított neki. Már megbékélt a helyzettel, hogy az, akit akart, nem kért belőle. Azt viszont semmiképp nem tudta elfogadni, hogy a szerelmét megkínozzák vagy lassú, fájdalmas halálnak tegyék ki. Vagy hogy ne tudja rendesen eltemetni. Megszállottá tette Xhex elrablása. Olyan szinten csak ezzel tudott foglalkozni, hogy már-már önmagára is veszélyt jelentett. Kegyetlen és brutális lett volna azzal, aki fogva tartotta, ám ez nem tartozott senki másra. Az egyetlen jó dolog az volt a helyzetben, hogy a testvériség legalább ennyire szívügyének tekintette, hogy kiderítse, mi történt vele. így legalább nem tűnt fel senkinek az ő saját küldetése. A testvériség soha nem hagyott hátra senkit a harcmezőn, és amikor felmentek a manipulátor kolóniára, hogy kiszabadítsák Rehvenge-et, Xhex nagyon is a csapathoz tartozott. Az, hogy a végén nyoma veszett, két esetet feltételezett: vagy a manipulátorok vitték el, vagy az alantasok. Ami körülbelül ugyanaz volt, mintha azt kellett volna eldönteni, hogy az AIDS vagy az ebola ölje-e meg. J. R. Ward 34 Halhatatlan szerető Mindenki, beleértve Johnt, Qhuinnt és Blay-t, az üggyel foglalkozott. Az eredmény pedig? így úgy tűnhetett, hogy John csak azért keresi, mert harci feladata. A tű zúgása megállt, és a tetoválóművész megtörölte John hátát. Jól néz ki mondta, majd folytatta a munkát. Két részletben csináljam, vagy mehet egyszerre az egész? John Blay-re pillantott és mutogatni kezdett. Azt mondja, szeretné, ha még ma este meglenne, ha van ideje fordította le Blay. Nekem van. Mar? Hívd fel Ricket, és mondd meg neki, hogy késni fogok.

15 Már tárcsázom is felelte a recepciós lány. Nem, John nem fogja megengedni, hogy bármelyik testvér meglássa a hátán a tetoválást, bármilyen szépre sikerült is. Ami őt illeti, egy buszpályaudvaron született, magára hagyva, hogy meghaljon. Aztán árvaházba került, majd Tohr és a felesége magukhoz vették, de Wellsie-t megölték, Tohr pedig eltűnt. Most pedig Z, akit egyértelműen azzal bíztak meg, hogy a bizalmasa legyen, el volt foglalva a felével és a kisbabájával. Még Xhex is eltaszította magától a tragédia előtt. Szóval, értett ő a szóból. Különben is, furcsán felszabadítónak érezte, hogy nem törődött mások véleményével. így legalább nyugodtan koncentrálhatott vad megrögzöttségére: megtalálni Xhex elrablóját és kitépni a nyomorult minden egyes végtagját. Megtudhatom, hogy mi ez? kérdezte a tetováló Férfi. John Blay-re pillantott, és úgy gondolta, nincs értelme hazudni ennek az embernek. Ráadásul Blay és Qhuinn tudták az igazat a jelekről. Blay egy kicsit meglepődött, de aztán lefordította. Azt mondja, hogy a nője neve. Ó, mindjárt gondoltam. Össze fogtok házasodni? Miután John valamit mutogatott, Blay azt mondta. Ez emlék. Egy kis szünet után a tetoválós fickó a gurulós asztalra tette a gépet a kezéből, ahol a tinta is volt. Felhúzta fekete pólójának ujját, és az alkarját John elé helyezte. A bőrén egy gyönyörű nő arcképe volt látható, akinek a haját hátrafelé fújta a szél, a szeme pedig egyenesen kifelé nézett a képből. J. R. Ward 35 Halhatatlan szerető Ő az én nőm volt. Már ő sincs közöttünk. Egy határozott mozdulattal visszahúzta a ruhája ujját. Szóval megértelek. Amikor a férfi megint elkezdte a hátán a munkát, John alig kapott levegőt. A gondolat, hogy Xhex esetleg már nem él, szinte megfojtotta... és amikor arra gondolt, hogy halt meg, az még ennél is rosszabb volt. John tudta, ki rabolta el. Csak egyetlen logikus magyarázat létezett rá: miközben a labirintusban volt, hogy segítsen kiszabadítani Rehvenge-et, Lash megjelent, aztán amikor eltűnt, Xhexnek is nyoma veszett. Nem lehetett véletlen egybeesés. Annak ellenére, hogy senki nem látott semmit, legalább száz manipulátor volt abban a barlangban, ahol Rehv, és sok minden történt éppen... Lasht pedig nem lehetett közönséges alantasnak nevezni. Ó nem... nyilvánvalóan az Omega fia volt, a megtestesült gonosz ivadéka, ami azt jelentette, hogy a nyavalyásnak voltak trükkjei. Amikor a kolóniában harcoltak, John a saját szemével látta egy-két húzását munka közben: ha a fickó képes volt a tenyerében életre hívni egy energiabombát, aztán egymaga felvenni a harcot Rhage sárkányával, miért ne rabolhatott volna el valakit mindenki orra elől? A helyzet az, hogy ha Xhexet aznap este megölték volna, megtalálták volna a holttestét. Ha pedig még élt, de mondjuk, megsebesült, telepatikus úton szólt volna Rehvengenek, mint egyik manipulátor a másiknak. És ha élt, csak szeretett volna egy kicsit kikapcsolódni, addig nem ment volna el a helyszínről, amíg meg nem bizonyosodik róla, hogy mindenki épségben hazajutott. A testvérek is ugyanerre a logikus következtetésre jutottak, ezért mindannyian alantasokat kerestek. A vámpírok legnagyobb része a nyári támadássorozat után elmenekültek a biztonságos házaikba, az Alantasok Társasága Lash vezetése alatt pedig kábítószerkereskedelembe kezdett, hogy valamiből pénzt csináljon. Mivel az üzleteket többnyire a Trade utcai klubokban bonyolították le, ezért a testvérek megint elkezdtek a sikátorokban járőrözni, és élőhalottakat kerestek, akiknek a szaga egy kivérzett bűzös borz és egy illatosító keverékére hasonlított. Négy hét alatt semmi mást nem találtak, csak annak a nyomát, hogy az alantas ok kábítószert árultak az embereknek az utcán. John kezdett megőrülni. Leginkább attól, hogy nem tudott biztosat és rettegett, részben pedig amiatt, mert el kellett fojtania az indulatait. Elképesztő, hogy az ember mire képes, ha nincs más választása. Tudta, ha J. R. Ward 36 Halhatatlan szerető továbbra is részt akar venni a keresésben, muszáj higgadtan viselkednie, mintha semmi baja nem lenne, így hát eljátszotta, hogy minden rendben van vele. Ez a tetoválás pedig? Félreérthetetlenül jelezte azt a felségterületet, amin járt. Ezzel nyilvánította ki, hogy még ha Xhex nem is akarja őt, ő akkor is a párjának tekinti, és tisztelettel fog bánni vele, akár él még, akár meghalt. Végül is, az, hogy szeretünk valakit, még nem feltétlenül jelenti azt, hogy a másiknak viszonoznia kell az érzéseinket. Az érzés csak egyszerűen ott volt. Istenem, bárcsak ne viselkedett volna olyan ridegen vele, amikor másodjára szeretkeztek. Vagyis utoljára. Hirtelen elzárta az érzelmei csapját, visszaterelte a szomorúság, megbánás és visszautasítás szellemét a palackba. Nem engedheti meg magának, hogy elkeseredjen. Muszáj folytatnia, keresnie, egyik lábát a másik elé tennie, hogy előrehaladjon. Az idő telt, még akkor is, ha legszívesebben lelassította volna, hogy nagyobb esélye legyen élve megtalálni. Az órát azonban nem érdekelte a véleménye. Ó, istenem, gondolta. Add, hogy ebben ne valljak kudarcot! J. R. Ward 37 Halhatatlan szerető 3. fejezet Beavatás? Mi ez, valami kibaszott klub?

16 Miközben a szavak a Mercedes utasterében visszhangzottak, Lash erősebben markolta meg a kormányt, és kibámult előre a szélvédőn. Tudta, hogy öltönyzakójának zsebében egy rugós kés rejtőzik, és átkozottul nagy kísértést érzett rá, hogy előkapja, és elvágja ennek az emberi fiúnak a torkát. De persze akkor el kellene tüntetnie a holttestet, és a bőrülés is csupa vér lenne. Mindkettő elég macerásnak tűnt. Odapillantott az anyósülésre. Az a srác, akit a több száz ember közül kiválasztott, egy tipikusan kisstílű, kábítószeres, idegbeteg gazember volt. A kölyök arcán levő kis, kerek heg amely pont akkora volt, mint egy égő cigaretta vége egyértelműen tanúskodott róla, hogy bántak vele gyerekkorában, okos, szociopata tekintete pedig a kemény utcai életet tükrözte. Kapzsisága elárulta, ahogy a kocsiban körülnézett, mintha azon törné a fejét, hogy szerezze meg magának a járgányt, találékonyságát pedig az bizonyította, hogy eléri, hogy hozzá jöjjenek a vevők. Több, mint egy klub felelte Lash halkan. Sokkal több. Van jövőd ebben az üzletágban, amit most ezüsttálcán kínálok fel neked. Holnap este ideküldöm az egyik emberemet, hogy felvegyen. És ha nem jövök el? A döntés a te kezedben van. Na persze, a nyomorult nem éri meg a holnap reggelt, de ez csak részletkérdés volt. A kölyök Lash szemébe nézett. Nem volt kimondottan harcos testfelépítésű. Sokkal inkább olyan, mint akinek szigetelőszalaggal összeragasztották a fenekét, és bezárták az iskolai szekrénybe. Az Alantasok Társaságának azonban kétfajta emberre volt szüksége: pénzcsinálókra és katonákra. Miután Mr. D feltérképezte az Xtreme Parkot, és kifigyelte, ki az, aki a legnagyobb üzletet bonyolítja ezen a helyen, ez a kis hüllő szemű mitugrász bizonyult a legjobbnak. Buzi vagy? kérdezte a kölyök. J. R. Ward 38 Halhatatlan szerető Lash elengedte a kormányt, és betette a kezét a zakója zsebébe. Miért kérdezed? Mert olyan a szagod. És úgy is öltözködsz. Lash olyan gyorsan cselekedett, hogy a célpontjának annyi ideje sem maradt, hogy hátradőljön az ülésben. Egy villámgyors mozdulattal előrántotta a rugós kést, és az éles pengét a srác fehér nyakán lüktető érhez tette. Az egyeden dolog, amit egy férfival teszek az, hogy megölöm mondta Lash. Akarod, hogy megdugjalak? Mert én készen állok rá, ha te is. A srác szeme hatalmasra tágult, mint egy rajzfilmfigurának, a teste pedig remegni kezdett piszkos ruhája alatt. Nem... Semmi bajom a buzikkal. Az idióta nem értette a lényeget, de nem számított. Vagyis megegyeztünk? kérdezte Lash, és kissé beljebb nyomta a kés hegyét. Amikor átszúrta a srác bőrét, kibuggyant egy vércsepp, ami egy fél pillanatig nem mozdult, mintha azon tanakodna, vajon a fényes pengén vagy a sima bőrön gördüljön-e le. Végül a kést választotta, és rubinvörös csíkban végig csorgott rajta. Kérlek... ne ölj meg! Mi a válaszod? Igen, megteszem. Lash még mélyebbre nyomta a pengét, és nézte a vért. Egy pillanatra rabul ejtette a gondolat, hogy ha még egy kicsit beljebb szúrná a hegyét a srác nyakába, ez az ember megszűnne létezni, akár egy lélegzet, amely eltűnik a hideg éjszakai levegőben. Szerette istennek érezni magát. Amikor a kölyök elkezdett nyüszíteni, Lash megkönyörült rajta, és elhúzódott tőle. Gyorsan lenyalta a pengét, majd összecsukta a fegyvert. Tetszeni fog neked, ahova majd kerülsz. Ezt megígérem. Időt adott a srácnak, hogy magához térjen, mert tudta, nem fog sokáig tartani, hogy visszanyerje a lélekjelenlétét. Az ilyen seggfejeknek, mint ő, olyan volt az egójuk, mint egy léggömb. Nyomás hatására különösen attól a fajtától, amit egy torokra szorított kés okozott azonnal magukba zuhantak, ám abban a pillanatban, hogy a nyomás megszűnt, feléledtek, és visszatértek az eredeti állapotukba. A kölyök megigazította kopott bőrdzsekijét.

17 J. R. Ward 39 Halhatatlan szerető Tetszik az a hely is, ahol most vagyok. Bingo. Akkor miért stírölöd úgy a kocsimat, mintha a saját garázsodban akarnád látni? Nekem sokkal jobb verdám van ennél. Ó, tényleg? Lash tetőtől talpig végigmérte a nyavalyást. Minden este egy BMX-szel jöttél ide. A farmerod szakadt, de nem azért, mert menő márka. Hány dzseki lóg a szekrényedben? Vagy várj csak, hiszen egy kartondobozban van minden cuccod a híd alatt. Lash a szemét forgatta, amikor az anyósülésről csodálkozó hangokat hallott. Azt hitted, nem nézünk utánad? Ilyen ostobának tartasz minket? Lash az Xtreme Parkra bökött a mutatóujjával, ahol a gördeszkások úgy mozogtak, mint egy metronóm: fel, le, fel, le. Te vagy itt a legmenőbb ezen a szaros játszótéren. Oké. Szuper. Gratulálok. Mi azonban azt szeretnénk, hogy többre vidd. Ha beállsz közénk, igazi nehézfiúk állnak majd mögötted... pénz, anyag, védelem. Ha velünk dolgozol, több leszel, mint egy csóró punk, aki a farkát lóbálja ezen a betonplaccon. A jövőd a mi kezünkben van. A kölyök számító tekintete először a saját kis Caldwelli birodalmára tévedt, majd feljebb emelkedett a horizontra, ahol a felhőkarcolók magasodtak. Látszott rajta a mohó vágy, ami miatt éppen őrá esett a választás. Ez a kis rohadék szeretett volna feltörni és kitörni innen. Persze az, hogy ehhez el kell adnia a lelkét, majd csak akkor tudatosul benne, amikor túl késő lesz. Az Alantasok Társasága azonban így működött. Lash megtudta az alattvalóitól, akiket irányított, hogy a delikvenssel nem közöltek mindent a beavatási szertartás előtt, ami érthető is volt. Mert ugye melyikük hitte volna el, hogy maga a gonosz várja őket az ajtó másik oldalán, amin bekopogtak? És ki vállalkozott volna rá miként, ha előre tudja, minek néz elébe? Meglepetés, seggfej! Ez itt nem vidámpark, és miután felültél a hullámvasútra, soha többé nem tudsz leszállni róla. Lashnek azonban semmiféle lelkiismereti problémát nem okozott az átverés. Kész vagyok arra, hogy feltörjek dörmögte a kölyök. Helyes. Most pedig tűnés a kocsimból! A társam holnap este eljön, hogy felvegyen. Király. J. R. Ward 40 Halhatatlan szerető Most, hogy az üzletet megkötötték, Lash alig várta, hogy a gyerek eltakarodjon a kocsijából. A nyomorult úgy bűzlött, mint egy szennyvízcsatorna, akin egy sima zuhanyozás aligha segített volna. Slaggal kellett volna leveretni, mint egy piszkos járdát. Mihelyt becsukódott a srác után az ajtó, Lash kitolatott a park parkolójából, és visszatért arra az útra, amely párhuzamosan haladt a Hudson folyóval. Hazafelé tartott, ám a keze nem azért markolta olyan izgatottan a kormányt, mert gyilkolni készült. A szex legalább akkora motivációt jelentett számára, mint az ölés. Abban az utcában, ahol lakott, Caldwell egyik régi negyedében, Viktória-korabeli barna téglás házak sorakoztak egymás mellett, az utcákat fák szegélyezték, és egyik ingatlan sem ért kevesebbet egymillió dollárnál. A szomszédok felszedték a földről a kutyájuk piszkát, soha nem csaptak nagy zajt, a szemetet pedig mindig a hátsó sikátorba tették ki, és csak a megfelelő napokon. Miközben Lash elhajtott a háza előtt, és befordult a sarkon, hogy beálljon a garázsba, furcsa bizsergést érzett a testében, hogy ezeknek a tisztességes mintapolgároknak ilyen szomszédjuk van, mint ő. Úgy nézett ki és úgy is öltözködött, mint a többi ember, a vére azonban fekete volt, a lelke pedig olyan üres, mint egy viaszbábunak. Megnyomta a garázsajtó nyitógombját és elmosolyodott. Az anyai ágról örökölt szemfoga megnyúlt, miközben felkészült a Hello-édeshazajöttem kezdetű lemezre. Soha nem tudta megunni. Xhexhez hazatérni soha nem volt unalmas. Miután leparkolt az AMG-vel, kiszállt és kinyújtózott. Xhex alaposan megdolgozta, sőt még annál is jobban, ő azonban imádta, hogy milyen merev lett tőle a teste... és nem csak a farka. Nincs is jobb, mint egy jó ellenfél, hogy feldobja az ember hangulatát. Átvágott az udvaron, majd a konyhán keresztül bement a házba, és megérezte a sült marhahús, hagyma és friss kenyér illatának keverékét. Most nem volt kedve enni. A parkban folytatott beszélgetés azzal a kis pöccsel nagyon feltüzelte. Holnap lesz az első beavatása, az első olyan tagot veszik be maguk közé, akit ő szervezett be az apjának, az Omegának. Ezennel elkezdődött a jövő. Tálalhatom a vacsoráját? kérdezte Mr. D a tűzhely mellől. A kis texasi nemcsak a kezdeti idegenvezető szerepében bizonyult hasznosnak Lash számára, amikor bevezette az Alantasok Társaságába. Emellett hatékony gyilkos is volt, és majdnem elfogadható szakács. J. R. Ward 41 Halhatatlan szerető Nem, most felmegyek. Letette a kulcsát és a mobiltelefonját a gránit munkafelületre. Tegye be a kaját a hűtőbe, aztán zárja be az ajtót maga után, amikor elmegy! Igenis, uram! Ismét egy helyes válasz. Holnap fontos dolgunk lesz. Nyolckor felveheti a célszemélyt. Tudja, hová kell vinnie. Igenis, uram!

18 Ez a két szó volt a gazember kedvenc válasza, és egyben a magyarázata is annak, hogy még két lábon járt, és Lash helyettese volt. Lash átment a komornyik szobáján és az ebédlőn, majd jobbra fordult a nagy, faragott lépcsősor felé. Amikor először látta meg a házat, teljesen üres volt. Korábbi fényűző stílusát csupán a selyemtapéta, a damasztfüggönyök és egy füles fotel jelezte. Mostanra Lash feltöltötte a barna téglás házat régiségekkel, szobrocskákkal és a megfelelő szőnyegekkel. Hosszabb időbe fog telni, hogy rendesen berendezze, mint gondolta, dehát az ember nem húzhatott elő csak úgy egy komplett berendezett otthont a farzsebéből, nem igaz? Felsietett a lépcsőn. A lépteit könnyűnek érezte, a teste bizsergett, miközben kigombolta a kabátját, aztán a zakóját. Nagyon jól tudta, hogy amit kezdetben csak visszavágásnak szánt, mára már a szenvedélye lett. Ami a hálószoba ajtaja mögött várt rá, sokkal több volt, mint amire befizetett. Először olyan egyszerűnek tűnt a képlet: elvitte Xhexet, mert a nő is elvett tőle valamit. Amikor fent voltak a kolóniában, Xhex felemelte a fegyverét, meghúzta a ravaszt, és egy marék ólmot pumpált a kurvája mellkasába. Lash ezt nem tudta elfogadni. Xhex megfosztotta a kedvenc játékszerétől, ő pedig pontosan az a fajta gazember volt, akinek a szemet szemért kifejezés volt a jelmondata. Amikor idehozta és bezárta ebbe a szobába, csak annyi volt a terve vele, hogy szép lassan ízekre szedi, fokozatosan elveszi az eszét, az érzéseit és a testét, és olyan gyötrelemnek teszi ki, amelyben összeroppan, és végül megtörik. Aztán, mint minden hasznavehetetlen dolgot, eldobja. Legalábbis ez volt az eredeti terv. Később azonban egyértelműen kiderült, hogy Xhex nem az a fajta nő, akit addig lehet használni, amíg meg nem törik és aztán kidobni. J. R. Ward 42 Halhatatlan szerető Ó, nem! Ez a nő vasból volt. Kifogyhatatlannak tűntek az erőtartalékai, amit Lash számtalan sérülése is ékesen bizonyított. Amikor felért az ajtó elé, megállt, hogy teljesen levetkőzzön. Ha szerette azt a ruhát, amit éppen viselt, le kellett vennie, mielőtt bement, mert abban a pillanatban, hogy Xhex közelébe ért, a nő miszlikekre szaggatott bármit, ami rajta volt. Ez volt az egyik oka annak, hogy Lash beleszeretett. Kihúzta az ingét a nadrágból, kigombolta a mandzsettagombokat, letette egy kis asztalkára, majd levette a selyeminget. A testén zúzódások nyomai látszottak, amelyeket a nő ökle, körme és szemfoga okozott. Lash farka vége bizseregni kezdett, amikor lenézett a csuklójára. Apja vérének köszönhetően, amely az ereiben keringett, gyorsan gyógyultak a sérülései, néha azonban a sebek olyan súlyosak voltak, hogy több napig is meglátszott a helyük, amitől csak még jobban tűzbe jött. Ha az ember a gonosz fia, nem sok olyan dolog létezett a világon, amit nem tehetett, szerezhetett vagy ölhetett meg. Xhex halandó lénye viszont az a fajta elérhetetlen trófea volt, amit bár meg tudott érinteni, mégsem tehetett fel a polcára. Emiatt lett különleges. Rendkívül értékes. És emiatt... lett belé szerelmes. Megsimította az egyik kék-zöld zúzódást az alkarján és elmosolyodott. Ma este át kell mennie az apjához, hogy megbeszélje a másnapi beavatást, előtte azonban eltölt egy-két kellemes órát a nőjével, és gyarapítja a sérüléseinek számát. Aztán a távozása előtt enni ad neki. Mint minden értékes állatot, őt is rendszeresen meg kellett etetnie. A kilincshez nyúlt, és összeráncolta a homlokát, amikor a táplálkozásra gondolt. Xhex félig volt csak manipulátor, ezért a vámpír oldala nyugtalanította. Előbb vagy utóbb, innia kell majd, azt viszont, amire szüksége volt egy férfi friss vérét nem tudta neki megadni. A vámpírok az ellenkező nemű személy vérét itták. Ez biológiai törvényszerűség volt náluk. Ha valaki vámpírnak született, és nem jutott időben megfelelő vérhez, meghalt. Éppen ezért az emberei az a kevés, ami még megmaradt alkalmas korú férfi vámpírokat kerestek, de ez idáig egyet sem találtak. Civil vámpírok tekintetében Caldwell szinte üres volt. Hacsak... nem számítjuk azt, akit vésztartalékként tartogatott. J. R. Ward 43 Halhatatlan szerető A hangok legalább olyan izgatóak voltak, mint a látvány, ezért Blay-nek meg kellett igazítania magát a nadrágjában, mert a teste azonnal reagált. Ő akart Qhuinn előtt térdelni, szerette volna, ha az ő szája van tele, és ő okozhat neki ilyen élvezetet. Nem fog megtörténni. Istenem, és akkor mi van? A srác bárkit megkefélt klubokban, mosdókban, autóban, sikátorokban, és néha még az ágyban is. Több mint tízezer idegennel volt együtt, emberekkel és vámpírokkal, férfiakkal és nőkkel... egy igazi kefélőgép volt, csak szemfoggal. Az hogy éppen Blay-t utasította vissza, olyan érzés volt, mintha kitiltották volna egy nyilvános parkból. Blay tett még egy kísérletet arra, hogy másfelé figyeljen, egy izgató nyögés hallatán azonban megint visszanézett rájuk... Qhuinn elfordította a fejét, és most egyenesen kifelé nézett a függöny mögül. Amikor a tekintetük találkozott, kétszínű szemében megvillant valami... mintha jobban felizgult volna attól, hogy ki nézi, mint attól, akit éppen dugott. Blaynek megállt a szívverése. Különösen akkor, amikor Qhuinn felhúzta a nőt a térdelésből, és megfordította, majd előredöntötte az íróasztalra. Egy rántással lehúzta róla a nadrágot, aztán máris... Jézus Krisztus. Lehetséges, hogy a barátja éppen ugyanarra gondol, amire ő?

19 Ekkor azonban Qhuinn felhúzta a nőt a mellkasához. Miután valamit a fülébe súgott, a lány felnevetett, és oldalra fordította a fejét, hogy Qhuinn meg tudja csókolni. Amit a srác meg is tett. Te szemét faszkalap, gondolta magában Blay. Te nyomorult! Qhuinn pontosan tudta, hogy kit kefélt, és kit nem. John, nem bánod, ha elszívok odakint egy cigit? Amikor John megrázta a fejét, Blay felállt, és az öléből letette a ruhákat a székre. A tetoválóművésztől azt kérdezte. Csak elfordítom a zárat és kész? Igen, és ha úgyis ott vagy a bejáratnál, nem kell visszazárnod. Kösz, haver. Nincs mit. Blay elmenekült a tetoválógép zúgásától és a függöny mögül érkező nyögések szimfóniájától. Kilépett az üzletből, majd nekidőlt az ajtó J. R. Ward 44 Halhatatlan szerető melletti falnak. Elővett egy vékony cigarettásdobozt, kihúzott belőle egy szálat, és fekete öngyújtójával meggyújtotta. Az első szippantás maga volt a mennyország. Mindig is ez volt a legjobb az összes utána következő közül. Miközben kifújta a füstöt, dühösen arra gondolt, miért próbál folyton belemagyarázni nem létező dolgokat egy tekintetbe vagy egy véletlen érintésbe. Milyen szánalmas! Qhuinn miközben a lány előtte térdelt nem, azért nézett ki rájuk, hogy az ő szemébe nézzen, csak John Matthew-t akarta ellenőrizni. Azután pedig azért fordította meg a lányt, és dugta meg hátulról, mert így szerette csinálni. Na igen... a remény csak egy pillanatra lobbant fel benne, aztán a józan ész és az önfenntartás ösztöne gyorsan elfojtotta. Mélyet szívott a cigarettából, és annyira belemerült a gondolataiba, hogy észre sem vette az árnyékot, amely a sikátor végén tűnt fel az utca torkolatánál. Nem érzékelte, hogy figyelik, csak szívta tovább a cigit, miközben a hűvös tavaszi éjszaka felszippantotta a füstfelhőket, amelyek elhagyták a száját. A felismerés, hogy ez így nem mehet tovább, szinte tetőtől talpig megbénította. J. R. Ward 45 Halhatatlan szerető 4. fejezet Na jó, azt hiszem, kész vagyok. John érezte, hogy a férfi még egyszer letörli a hátát, aztán a tetováló gép elnémult. Felült a székből, amelyen az elmúlt két órában összegörnyedve feküdt, a feje fölé emelte a karját, és kinyújtóztatta a felsőtestét. Csak egy perc, és mindjárt letisztogatlak. Amikor az emberi férfi a rozsdamentes acélmosogatóhoz lépett, John még egyszer kinyújtózott, és érezte, hogy a bizsergető érzés lassan szétterjed a háta felső részéből az egész testébe. Amikor aztán elcsendesedett, egy olyan emlék villant az emlékezetébe, amelyre már évek óta nem gondolt. Abban az időszakban történt, amikor még az irgalmas nővérek árvaházában élt, és még nem tudta, ki is valójában. A hely egyik támogatójának, egy gazdag férfinak volt egy nagy háza a Saranac-tó partján. Minden nyáron meghívta oda az árva gyerekeket egy napra, hogy a focipálya méretű kertjében játsszanak, a gyönyörű facsónakján csónakázzanak, és szendvicset meg dinnyét egyenek. John mindig leégett a napon. Bármennyi trutymót kentek is rá, mindig pirosra sült, ezért végül száműzték a verandára, az árnyékba. Ki volt szorítva az oldalvonalra, onnan nézte a fiúkat és a lányokat, ahogy játszanak, hallgatta a nevetésüket, miközben a szép, zöld füvön henteregtek. Az ennivalóját is odavitték neki, és ott ette meg egyedül, miközben csak kívülről figyelte a többiek szórakozását ahelyett, hogy ő is részt vett volna a játékban. Furcsa... a bőre most is úgy égett, mint akkor. Feszült és szúrt, különösen akkor, amikor a tetoválóművész visszajött egy nedves ruhával, és körkörös mozdulatokkal letörölte a friss tintát. Istenem, John még emlékezett rá, milyen rettegve várta azt a tóparti, szörnyű napot minden évben. Annyira szeretett volna a többiekkel együtt lenni... bár, ha igazán őszinte akart lenni magához, be kellett ismernie, nem is annyira azért, amit csináltak, hanem mert kétségbeesetten próbált beilleszkedni. Az ég szerelmére, ha üvegszilánkokat ettek volna, és vér J. R. Ward 46 Halhatatlan szerető

20 csorgott volna ki a szájukból az ingük elejére, akkor is lelkesen benne lett volna a dologban. Hónapoknak tűnt az a hat óra, amit a verandán kellett eltöltenie, egyetlen képregény vagy leesett madárfészek társaságában, amit újra és újra megnézett. Túl sok ideje maradt, hogy gondolkozzon és vágyakozzon. Mindig abban reménykedett, hogy valaki majd örökbe fogadja, és az ilyen magányos pillanatokban, mint ez is, a sóvárgás szinte felemésztette. Szeretett volna együtt játszani a fiúkkal, ám még ennél is jobban szeretett volna egy családot, egy igazi anyát és apát, nem pedig nevelőszülőket, akiknek fizettek azért, hogy felneveljék. Szeretett volna tartozni valakihez, aki azt mondja neki, hogy az enyém vagy. Természetesen most, hogy már tudta, micsoda... most hogy vámpírként vámpírok között élt, sokkal jobban megértette ezt a valakihez tartozás dolgot. Természetesen az emberek is ismerték a fogalmat, családokban éltek, házasságot kötöttek, meg minden, a vámpírok közössége azonban leginkább egy állatfalkához hasonlított. A vér szerinti kötelék és az összekötődés sokkal mélyebb és erősebb érzés volt közöttük. Amikor John visszagondolt fiatalabb és szomorúbb önmagára, megsajdult a szíve. Nem azért, mert szeretett volna visszarepülni az időben, és megmondani annak a kisgyereknek, hogy egyszer majd eljönnek érte a szülei. Nem... azért érzett fájdalmat, mert az a dolog, amire annyira vágyott, majdnem elpusztította. Megvalósult az álma, hogy örökbe fogadják, a valakihez való tartozás azonban nem tartott sokáig. Wellsie és Tohr besétáltak az életébe, megmondták neki, hogy kicsoda, egy futó pillanatra megmutatták neki, milyen is egy igazi család... aztán eltűntek. Így John most kategorikusan ki tudta jelenteni, hogy sokkal rosszabb az, ha valakinek vannak szülei, de elveszíti őket, mintha nincsenek. Nos, az igaz, hogy Tohr végül visszatért a testvériség házába, John számára azonban olyan volt, mintha soha nem jött volna haza. Még most is, amikor a megfelelő dolgokat mondta neki, túl sok csalódást élt már át ahhoz, hogy hinni tudjon neki. Túl késő volt. A maga részéről befejezte ezt az egészet Tohrral. Itt egy tükör, haver, nézd meg! John bólintott köszönésképpen, majd odalépett egy egész alakos tükörhöz a sarokban. Blay visszatért a cigarettaszünetből, Qhuinn pedig J. R. Ward 47 Halhatatlan szerető kilépett a szomszédos helyiség függönye mögül. John megfordult, és megnézte a hátát a tükörben. Pontosan ezt akarta. A kidolgozás mesteri volt. Egyet bólintott, majd a kézitükröt úgy fordította a kezében, hogy minden szögből jól lássa a tetoválást. Istenem, milyen kár, hogy a két barátján kívül ezt senki más nem fogja látni! A minta ugyanis lenyűgöző volt. Mindegy mi történik ezek után, hogy élve vagy halva találják meg a nőt, mindig vele lesz. Az elmúlt négy hét, amióta Xhexet elrabolták, élete leghosszabb két hete volt. Pedig már azelőtt is voltak átkozottul hosszú napjai. Szörnyű volt a gondolat, hogy nem tudja, hol van, és azt sem, hogy mi történt vele. Amikor elvesztette, úgy érezte, mintha halálos sebet kapott volna, habár a bőre sértetlen maradt, a karja és a lába nem tört el, és a mellkasát sem lyukasztotta át golyó vagy penge. Xhex a szíve mélyén az övé volt. Ha kiszabadítja, és aztán nélküle éli tovább az életét, az is rendben van. Csak szerette volna tudni, hogy él és biztonságban van. John ránézett a tetoválóművészre, a szívére tette a kezét, és mélyen meghajolt. Amikor felegyenesedett ebből a hálálkodó testtartásból, a férfi kinyújtotta felé a karját. Nagyon szívesen, öreg. Sokat jelent számomra, hogy meg vagy elégedve. Hadd kössem be valamivel! Miután kezet fogtak, John mutogatni kezdett, amit Blay lefordított. Nem szükséges. Villámgyorsan gyógyul. De ehhez idő kell. A tetoválóművész odahajolt a hátához, majd felvonta a szemöldökét, amikor megvizsgálta a művét. Mielőtt még kérdéseket tehetett volna fel, John hátralépett, és elvette az ingét Blay-től. Azt a tintát, amit magukkal hoztak, V készletéből emelték el, ami azt jelentette, hogy az összetételében volt só is. Az a név és azok a csodálatos vonalak örökre belevésődtek a bőrébe... ami ekkorra már be is gyógyult. Ez volt az egyik előnye annak, ha valaki majdnem tiszta vérű vámpír volt. Ez a tetkó nagyon állat jegyezte meg Qhuinn. Nagyon szexuális. És láss csodát, a nő, akit Qhuinn éppen most kefélt meg, előlépett a függöny mögül, és nem volt nehéz észrevenni Blay fájdalmas J. R. Ward 48 Halhatatlan szerető arckifejezését. Pláne amikor a nő egy kis papírcetlit dugott Qhuinn farzsebébe. Egyértelműen a telefonszáma volt rajta, és Johnnak kedve lett volna megmondani neki, hogy ne nagyon reménykedjen. Miután a srác megkapott valakit, részéről le volt zárva az ügy kicsit úgy, mintha a szexpartnerei eldobható borotvák lettek volna, amelyeket arra használt, hogy megszabadítsa magát a felgyülemlett feszültségtől. Sajnos a kis Kat von D hasonmás teljesen el volt varázsolva a sráctól. Majd hívj! súgta oda Qhuinn-nek magabiztosan, bár határozottsága fokozatosan csökkenni fog, ahogy majd telnek a napok. Qhuinn halványan elmosolyodott.