Megragadni a megfoghatatlant Capturing the intangible. Szellemi kulturális örökség időszaki vándorkiállítás

Átírás

1 Megragadni a megfoghatatlant Capturing the intangible Szellemi kulturális örökség időszaki vándorkiállítás Szabadtéri Néprajzi Múzeum május 18 - október 31. Néprajzi Múzeum április 16 - június 30. SZAKMAI BESZÁMOLÓ

2 A kiállítás aktualitása: Az UNESCO által 2003-ban létrehozott Szellemi Kulturális Örökség egyezményhez Magyarország 2006-ban 39.-ként csatlakozott. Az egyezmény tehát éppen 2013-ban ünnepelte 10 éves évfordulóját. Ennek az alkalomnak az apropóján hozta létre a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban működő Szellemi Kulturális Örökség Igazgatóság jubileumi kiállítását a Skanzen Magtár épületében. Ez a kiállítás vándorolt aztán tovább 2014-ben Budapestre a Néprajzi Múzeumba, ahol majd három hónap alatt szintén nagy éreklődés övezte. Koncepció: Az eredeti koncepció kiindulópontját az UNESCO által létrehozott egyezmény szövege jelentette. A szellemi kulturális örökség fogalma az angol nyelvű intangible cultural heritage (franciául patrimoine cultural immatériel) megfelelője magyarul. Szó szerint 'megfoghatatlan', 'nem tapintható', 'nem érzékelhető', 'felfoghatatlan' kulturális örökséget takar. A kiállítás létrehozói arra a feladatra vállalkoztak, hogy megmutatják, hogyan lehet kézzel foghatóra váltani, átélni mindazt, ami valójában megfoghatatlan, elérhetetlen. Az UNESCO egyezmény funkcióját tekintve nemzetközi jogi dokumentum, amely az egész emberiségre érvényes közös elveket, általános útmutatást tartalmaz. Tartalma szerint paragrafusok, megőrzési feladatok, bizottságok, listák, fogalmak. Szavak a megfoghatatlanról. De mi van a hivatalos szervezet, nyelvezet, a minden országra vonatkozó alapelvek mögött? Ha a szavak mögé nézünk, életre keltjük azokat, tartalommal töltjük meg. Egy kiállítás bemutathatja az örökség-elemek történetét, egyediségét, változását, esztétikáját, kiválóságát, hazai vagy nemzetközi párhuzamait. Mi többre vállakozunk. Ezért fotókon, filmeken, tárgyakban pillanatokat, morzsákat, ízelítőt láthatunk belőlük, hogy megtapasztalhatóvá váljanak. Célunk szerint a látogató itt többet megérthet a szellemi kulturális örökségek (azaz közösségi tudás, gyakorlat, kifejezési forma, pl. szóbeli hagyományok, előadóművészetek, rítusok, közösségi ünnepek, kézműves hagyomány/tudás) működéséből, a közösen gyakorolt hagyomány megéléséből. Az általunk megfogalmazott kérdés az, miért jó ebben újra és újra részt venni? Mi vonz hozzá, hogy a közösség tagjaként ezt tegyük? Miért kell mindez, miért fontos nekünk, résztvevőknek, és a környezetünknek? Mit érzünk ilyenkor és/vagy általa? Van-e mindenkinek ehhez hasonló, megélhető öröksége? A kiállítás ehhez hasonló kérdéseket tesz föl, olyanokat, amelyek nemcsak a kívülállókat foglalkoztják, hanem az érintetteket is: azokat a közös örökséggel rendelkező embereket, akik tudatában vannak a birtokukban lévő tudás, gyakorlat maguk számára is érvényes értékének. 2

3 Megvalósítás: A fentiek alapján egyértelművé válik, hogy a megvalósítás terén elsődleges szempont volt tehát az érzékelhetőség, láthatóság, tapinthatóság interaktivitás. A kiállításba alig-alig jelennek meg hosszabb szövegek, csak kulcsszavak, kifejezések és képfeliratok tűnnek fel mind angol, mind magyar nyelven, amelyeket a fotók és a különleges, beszélő installáció magyaráz. A kiállítás alapvetően az említett feliratokon (rövid írásos információk), fényképeken, filmeken, tárgyakon keresztül mutatja be a témát. Az arculat, összhatás lényege a letisztultság, egyszerű anyagok és nagy felületek, ugyanakkor a koncepció megkívánja az extravagáns megjelenést. A sokszínűséget a háttérben elhelyezett hatalmas méretű színbontásos fotók, valamint az erőteljes és feltűnő színű térelválasztó vásznak biztosítják. A kiállításban több ízben megjelenik a logóban szereplő fa motívuma, tulajdonképpen ezek a áttetsző anyagból elkészült örökségfák adják a kiállítás központi témáját. A megfoghatatlanság érzését úgy próbáljuk visszaadni, hogy az installációk nagy része szinte minden eleme nem a talajhoz rögzített, hanem függesztett, a talaj fölött, tulajdonképpen a "levegőben lóg", lebeg. Ezenkívül nagy mértékben játszunk a fény-árnyék adta lehetőségekkel, ezáltal is tovább fokozva az érinthetetlenség érzékelhetőség dilemmáját. Belépéskor a szemben lévő falon - mely kilép a terem struktúrájából - képekből (színbontásos fotókból) álló nagy felület látható. Ez a hatásos, színes falfelület a nemzeti jegyzék elemeinek legjellegzetesebb pillanatképeit tárja elénk, amely főként a kulturális sokszínűség kifejezését szolgálja és megadja a kiállítás alaphangulatát. A képek előtt a síkból kiemelkednek azok a kifejezések, mely a szellemi kulturális örökség működésének, megélésének legjellemzőbb jegyei. A tapasztalat az, hogy ez a fajta kezdő kép sokat segített az értelmezésben. Akik végigpillantottak a képeken és kifejezéseken, máris belecsöppentek egy olyan hangulatba, ami aztán kulisszáról kulisszára haladva segítette őket a megértésben/megérzésben. A nagyméretű képek előtt nem csak a kulcsszavak állnak, hanem alattuk minden örökségelemhez kapcsolódoan megjelenik az adott elemet leginkább reprezentáló tárgy, eszköz. A tárgyakat olyan koncepció szerint válogattuk, hogy minden elemnek valamely legkicsinyített eszközét, szimbólumát jelenítjük meg, s csak ha közelebb érünk, akkor tudjuk egy nagyítón keresztül alaposan szemügyre venni azokat. Kiállítóterünk sajátos lehetőséget kínál azáltal, hogy a belső tér fölött körben galériás szint található. Ezzel a lehetőségünkkel tulajdonképpen megbontjuk a teret, illetve inkább elválasztjuk azokat egymástól. Előzetes terveink szerint sikerült ezt a technikai megoldást tökéletesen kivitelezni. Az a jóslatunk is beteljesedett, miszerint ha valamit nem zárunk el teljesen, kissé titokban marad, arra az ember nagyon kíváncsi lesz. Szinte kényszeres vágyat éreztek látogatóink arra vonatkozóan, hogy elhúzzák a szalagokat, belessenek a kulcslyukon, benyúljanak egy-egy nyíláson. Mivel minden kulisszánkat ezen elv szerint alkottunk meg, így szinte kivétel nélkül végigjárták a tervezett útvonalat. A színfalak mögött pedig videó-részletek, hangahtások, tapintható tárgyak, számítógépes installációk közreműködésével egy-egy benyomást, hangulatot, pillanatot foghattak el az arra járók. 3

4 Hasznosítás, foglalkozások: A kiállítás hasznosítása során a tárlat koncepciójához illeszkedve összefoglaló fogalmak köré csoportosítottuk azokat a tevékenységeket, amelyet a látogatók végezhetnek, kipróbálhatnak. A hasznosítás keretében kialakított programot eredeti terveink szerint a kiállítótér harmadik szintjén valósítottuk meg, amelyet teljes egészében a látogatók rendelkezésére bocsájtottunk. A mintegy 190nm-es térben három aktivitást helyeztünk el. A látogatói programot az alábbi fogalmak és ezekhez kapcsolt aktivitások köré csoportosítottuk: Tanulás: A kiállításban bemutatott közösségek szokásainak gyakorlásához, a tradíció elsajátításához elengedhetetlen a tanulás, az adott közösség hagyományinak, történelmének, a szokás gyakorlatának, a tárgyalkotó csoportok esetében a mesterség elsajátításának a folyamata. A program során a látogatókkal érzékeltetni kívántuk hogy az a rítus, az a hagyomány, amit ők hibátlan formában látnak egy produkció vagy egy bemutató formájában kifejeződni, az nemcsak a közösségtől mint csoporttól, hanem annak egyes tagjaitól is áldozatot kíván, hogy mindannak a tudásnak a birtokába jusson, ami ahhoz szüksége, hogy a közösség hasznos, tanult tagja legyen. Ehhez a látogatókat arra kértük, hogy a busók viseletének egyik kellékét, egy fa buzogányt rakjanak össze, amely feladathoz útbaigazítást a falra felrajzolt ábrák adnak. Alkotás A szellemi kulturális örökség listáin szereplő közösségek tudásuk, hagyományaik birtokában minden alkalommal újra és újra megalkotják azt a produkciót, tárgyat, tárgyakat, amelyek e cím birtokosaivá teszi őket. Az alkotás folyamata, ugyan a szabályok és a hagyományok bizonyos kötöttségei között zajlik, de minden alkalommal a közösség alkotó munkájának a folyamataként válik láthatóvá. A látogatókkal, a hasznosítási program egy attraktív részében ezt az alkotó folyamatot próbáltuk ki, remélve, hogy átérezzék az alkotás és a siker örömét. A tér közepén egy 3mx1,40m-es áttetsző fehér vásznat helyeztünk el, amely mindkét oldalról átlátható. A felületre egy kalocsai ház falán látható minták kontúrjait rajzoltuk fel, a vászon bal oldalán egy jelmagyarázat segítségével mutattuk meg a látogatóknak, az egyes motívumok színmintáinak jelentéseit, így jelmagyarázat alapján a látogatókkal közösen, a kiállítás végére mi is elkészítettük a saját alkotásunkat. Az élmény még teljesebbé tételéhez Romsics Ignácné kalocsai pingáló asszony hangja hallható, ahol arról beszél, hogy melyik virágot hogyan és milyen színűre festi. 4

5 Rítus A hasznosítási program harmadik elemével azt a folyamatot kívántuk a látogatók elé tárni, ahogy a közösségek tagjai civil szerepükből a szokásaik gyakorlásához szükséges kellékek magukra öltésével hagyományőrzőkké válnak. Ahogy a ruhák felvételével, a munkához készülődéssel mintha egy átalakulási folyamaton mennének keresztül és a szokások hiteles gyakorlóivá válnak. Egy kivetítő segítéségével egy kis filmen mutattuk be a matyó menyecske öltöztetését, és arra bíztattuk a látogatókat, hogy ők is öltsék magukra a kiállítás demonstrációs tárgyaként megvásárolt viseletet. Az öltözködés folyamatát pedig egy kamera és egy kivetítő mutatta, így saját magukat szemlélhették ennek az átalakulásnak a folyamatában. Előzetes szándékunk az volt, hogy a kamera, az öltöztetés (hiszen egymaga ezeket a ruhákat nem tudná magára ölteni) egy olyan idegen, színpadszerű miliőt alakít ki, amelyben látogatóink a díszes ruhának és a számukra idegen helyzetnek megfelelően elkezdik a szabályokat keresni, és ennek megfelelően viselkedni. Ez a szándékunk szinte teljesen egészében igazolttá vált. Kiállítás-megnyitók: A Megragadni a megfoghatatlant című kiállítás május 18-án, pünkösd előtti napon nyílt meg a szentendrei Skanzenban. A Pünkösdi Sokadalom című nagyrendezvényünk minden évben egyet jelent a Nemzetközi Szellemi Kulturális Örökség Találkozóval. Ezt a találkozót minden alkalommal egy szakmai nap vezeti be, melyen részt vesznek a közreműködők, jelen vannak a közösségeink, szakértőink, munkatársaink ban ezen a napon a Megragadni a megfoghatatlant című kiállítás mellett a szellemi örökség témához szorosan kapcsolódó Míves kézműves örökség A matyó népművészet című kiállítás is megnyílt, melyet a miskolci Herman Ottó Múzeum és a mezőkövesdi matyó Múzeum közösen hozott létre. Ezen az alkalmon ünnepi köszöntőt tartott Dr. Cseri Miklós, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum akkori főigazgatója, majd az EMMI Közművelődési Főosztályának vezetője, Beke Márton nyitotta meg a két kiállítást. Megszólaltak a kurátorok is dr. Csonka-Takács Eszter és Viszóczky Ilona, majd Indiából érkezett vendégeink, Guru Shyama Charan Pati chhau tánccsoportja lépett színpadra, hogy bemutasson egy reprezentatív listán lévő örökséget és megkoronázza az ünnepi ceremóniát. A megnyitón kb vendég volt jelen, melyet fotóink is tanusítanak. A Skanzen Magtárában létrehozott kiállítást egész évben nagy érdeklődéssel látogatták vendégeink. Számtalan tárlatvezetést tartottak munkatársaink például egyetemi hallgatóknak, hazai és külföldi kollégáknak, de egész napos tárlatvezetések zajlottak például az országos múzeumpedagógiai konferencia keretein belül is. A múzeumban dolgozó múzeumpedagógusok rengeteg gyermekfoglalkozást tartottak az emeleti foglalkozóban mind óvodásoknak, mind iskolásoknak. A többszáz vendégkönyvbeli bejegyzés, a kiállítás őrök, tárlatvezetők visszaigazolásai alapján a múzeum vezetősége és munkatársai rendkívül sikeres kiállításként könyvelték el. 5

6 Néprajzi Múzeum: Következő évben áprilisában költözött át Budapestre, a Néprajzi Múzeumba, április 16-án ünnepélyes keretek között itt újra megnyílt. A két múzeum főigazgatója Dr. Cseri Miklós és Dr. Kemecsi Lajos köszöntő beszédeikben elmondták, hogy nem csak a szellemi örökség szempontjából fontos esemény a közös munka, hanem a két múzeum közötti együttműködés fellendülésében, melyre a lehetőséget és az alkalmat hosszú évek után ez a kiállítás indította el. Mindkét főigazgató köszönetét fejezte ki a Szellemi Kulturális Örökség Igazgatósága felé ezért a több szempontból is építő jellegű munkaért. A köszöntő beszédek után Jankovics Marcell rajzfilmrendező - művelődéstörténész, az MMA és az UMNB Szellemi Kulturális Örökség Szakbizottságának tagja nyitotta meg a kiállítást, aki beszédében az örökségvédelem fontosságáról és 21. századi aktualitásairól beszélt. A megnyitón közreműködött Sebestyén Márta UNESCO Művész a békéért (UNESCO Artist for Peace) díjas népdalénekes. Ezen a megnyitón körülbelül fő volt jelen, köztük televíziók, rádiók, újságok. A Néprajzi Múzeum sikeres kiállításként tartja számon, vendégkönyvi bejegyzések szerint az egyik legjobb kiállítása a múzeumnak. Sikerét mi sem mutatja jobban, hogy egy felkérésnek eleget téve hamarosan Százhalombattára érkezik az anyag, hogy a 24 éve minden évben megrendezésre kerülő Summerfest fesztiválra újra felépülhessen és immáron harmadjára is megnyílhasson. 6