ISMERTETÔ AZ EURÓPAI UNIÓRÓL

Átírás

1 Készült a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége kiadásában a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium irányításával mûködô Széchenyi Vállalkozásfejlesztési Programja keretében meghirdetett Az európai uniós követelményeknek megfelelés szakma-specifikus oktatással, információs eszközök készítésével, terjesztésével történô támogatása program segítségével Írta: Dr. Lukács Éva - Dr. Kertész Ágnes 2

2 Bevezetô Szervezetünk 1998-ban alakult meg a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége (elôdszervezete az 1902-ben alapított Gyáriparosok Országos Szövetsége, rövidítve: GYOSZ) és a Magyar Munkaadói Szövetség (a Magyar Kereskedelmi Kamara jogutódja) egyesülésével. Az MGYOSZ politikailag, pénzügyileg független, önkéntes tagságon alapuló szervezet. Több mint 70 tagszervezete van, ennek kb. kétharmada szakmai, iparágat képviselô, egyharmada regionális szervezet. Bizonyos vállalatnagyság felett egyéni tagjai is vannak. Összességében mintegy 6000 munkaadót képvisel mintegy 1,2 millió munkavállalóval. Tagságunk jelentôs részét alkotják a kis- és középvállalkozások. Az Európai Unióhoz történô csatlakozásunk közeledtével feladatunknak tekintjük felkészítésüket a csatlakozásra. Felkészítési stratégiánk részeként, havonta megjelenô lapunkban, a Magyar Gyáripar -ban rendszeresen közlünk friss hírekbôl készült összefoglalókat és hasznos tudnivalókat. Brüsszeli képviseletünk révén folyamatosan ápoljuk kapcsolatainkat európai társszervezetekkel, intézményekkel és igyekszünk a tagszövetségeink és tagvállalataink által feltett kérdésekre a szakszerû választ megadni. Stratégiánk elemeként az MGYOSZ munkaadói szempontból lényeges témákat felölelô EU kiadványsorozatot indított útjára. A sorozat eddig megjelent füzetei a munkaadók számára hasznos tudnivalókkal foglalkoztak (többek között a munkajog, a szociális párbeszéd, a munkaegészségügy). Sorozatunk ötödik füzetében a munkaerô szabad áramlásának lehetôségeit elemezzük abból a szempontból, hogy mi vár az Unióban a magyar kis- és közepes méretô vállalkozásokra. 3

3 T A R T A L O M J E G Y Z É K A munkaerô szabad áramlása az uniós csatlakozás tükrében (elôszó) oldal Idegenrendészeti kérdések oldal I. AZ ÚGYNEVEZETT SCHENGENI ACQUIS oldal I/1. A Schengeni Megállapodás I/2. A Schengeni Egyezmény I/3. A Schengeni Végrehajtó Bizottság I/4. A Schengeni Megállapodás és a Schengeni Egyezmény kiterjesztése és a közösségi jogba való beemelése I/5. Nagy-Britannia, Írország és Dánia különleges helyzete, Valamint az Északi Útlevél Unió II. A RÖVID ÉS A TARTÓS TARTÓZKODÁSRA VONATKOZÓ SZABÁLYOK ELHATÁROLÁSA oldal II/1. A hosszabb távú beutazásra jogosító vízummal kapcsolatos speciális szabályok II/2. A vízumköteles és a vízummentes országok listái, az úgynevezett negatív és pozitív listák III. A KÜLFÖLDIEK BEUTAZÁSÁRÓL SZÓLÓ ÉVI XXXIX. TÖRVÉNY, AZ ÚGYNEVEZETT ÚJ IDEGENRENDÉSZETI TÖRVÉNY oldal IV. MAGYARORSZÁGGAL, MINT LEENDÔ KÜLSÔ HATÁRRAL RENDELKEZÔ TAGÁLLAMMAL A KÜLSÔ HATÁRON HATÁROS ORSZÁGOK HELYZETE A MAGYAR CSATLAKOZÁST KÖVETÔEN oldal IV/1. Romániára és állampolgáraira vonatkozó rendelkezések IV/2. Ukrajnára és állampolgáraira vonatkozó rendelkezések IV/3. Szerbiára és Montenegróra, valamint állampolgáraikra vonatkozó rendelkezések Munkaerô szabad áramlása átmeneti idô oldal Szolgáltatás nyújtás keretében kiküldött munkavállalók oldal Önálló vállalkozók letelepedése az EU-ban oldal 4

4 Elôszó A munkaerô szabad áramlása az uniós csatlakozás tükrében Az összefoglaló célja, hogy gyakorlati szemmel, az aktualitásokra koncentrálva mutassa be a munkaerô szabad áramlásának kérdését az Európai Unióhoz történô csatlakozás tükrében. Az alábbi kérdések kerülnek tárgyalásra: hogyan érinti a Schengen rendszer a munkaerô szabad áramlását; milyen hatása lesz az EU csatlakozásnak az olyan határ menti államokból érkezô állampolgárokra, akik vízumkötelesek, azaz rajta vannak az EU vízum listáján (pl. Ukrajna), tekintettel a november 1-jén bevezetett vízumkötelezettségre is; mit jelent pontosan az átmeneti idô az EU tagállamokkal szemben; milyen jogai vannak a már az EU-ban dolgozó magyar állampolgároknak (egyenlô bánásmód); lehet-e átmeneti idôt bevezetni a velünk együtt csatlakozó államok állampolgáraival szemben; a szolgáltatásnyújtás keretében kiküldött munkavállalók is az átmeneti idô szerinti korlátozás alá esnek-e; milyen a magyar önálló vállalkozók helyzete az EU-ban. Jelen összefoglaló nem érinti az európai közösségi jog munkavállalással kapcsolatos általános kérdéseit. Az alapkérdések összefoglalóját megtekinthetik a web oldalon, A munkavállalás szabadsága az EU-ban címû tanulmányban. 5

5 Az acquis commonautaire francia kifejezés magyar megfelelôje a közösségi vívmányok fogalom, amely jelenti az európai közösségi jog összességét. Ennélfogva a közösségi vívmányok kifejezése felöleli az alapító szerzôdések és azok módosításainak tartalmát, valamint az ún. másodlagos közösségi jogszabályokat, azaz a közösségi intézmények által kibocsátott jogforrásokat. Ennek megfelelôen alkalmazzuk az ún. schengeni acquis kifejezést is, amely jelenti a Schengeni Megállapodást, valamint az annak végrehajtását szolgáló Schengeni Egyezményt, továbbá az ún. Schengeni Végrehajtó Bizottságnak a Schengeni Egyezmény gyakorlati alkalmazását elôsegítô határozatait és nyilatkozatait. I. 1. A Schengeni Megállapodás ISMERTETÔ AZ EURÓPAI UNIÓRÓL 5. Idegenrendészeti kérdések I. Az úgynevezett schengeni cquis A személyek ellenôrzésének a közös határokon történô fokozatos megszüntetésérôl szóló Schengeni Megállapodást (a továbbiakban: a Schengeni Megállapodás) 1985-ben írták alá az ún. Benelux Államok, Franciaország és az NSZK 1. A Schengeni Megállapodás I. címében szerepelnek a rövid távú intézkedések, míg a II. címe rendelkezik a hosszú távon alkalmazandó intézkedésekrôl. A hosszú távon megvalósuló tervek között tûzték ki célul az aláíró felek a közös határszakaszokon az ellenôrzések megszüntetését és ezeknek a külsô határszakaszokra való áthelyezését. Ennek érdekében kinyilvánították azon törekvésüket, hogy harmonizálják az ellenôrzések alapjául szolgáló tilalmakra és korlátozásokra vonatkozó törvényeket, rendeleteket és közigazgatási rendelkezéseket és kiegyenlítô intézkedéseket hoznak a belsô biztonság védelme és az olyan államok állampolgárai által elkövetett illegális bevándorlás megakadályozása érdekében, amelyek nem tagjai az Európai Közösségeknek. Kötelezettséget vállaltak az aláíró felek, hogy vízumpolitikájukat és a területükre történô beutazás feltételeit összhangba hozzák és elôkészítik az idegenrendészeti joguk bizonyos vonatkozásai tekintetében irányadó szabályok szükséges mértékû harmonizációját is olyan államok állampolgárai vonatkozásában, amelyek nem tagjai az Európai Közösségeknek 2. I. 2. A Schengeni Egyezmény A Schengeni Megállapodásban rögzített hosszú távú törekvések megvalósítása érdekében ben került sor a Schengeni Megállapodás Végrehajtásáról szóló Egyezmény aláírására (a továbbiakban: a Schengeni E g y e z m é n y ) 3. Alapelvét az Egyezmény 2. cikke határozza meg, amely kimondja, hogy a belsô határokon el kell törölni a személyforgalom ellenôrzését. Belsô határ fogalma alatt értjük a szerzôdô felek közös szárazföldi határait, a belföldi járatokat szolgáló repülôtereket és azokat a kikötôket, amelyek a kizárólag a szerzôdô felek területén levô más kikötôkbe tartó vagy onnan érkezô rendszeres, az ezeken a területeken kívüli kikötôt nem érintô hajójáratokat szolgálják. A külsô határ fogalma jelenti a szerzôdô államok azon szárazföldi és tengeri határait, repülôtereit és kikötôit, amelyek nem belsô határok. A belsô határok átlépését mindenki és bárhol megteheti, azaz közösségi és külföldi polgár egyaránt átlépheti a belsô határokat, anélkül, hogy személyének ellenôrzésére sor kerülne. A külföldiekre vonatkozó többletszabály, hogy vagy a belsô határ átlépésekor, vagy a határátlépést követô három napon belül be kell jelentkezniük az adott állam illetékes hatóságainál 6. A külsô határokat mind a közösségi, mind a külföldi polgárok kizárólag a kijelölt határátkelô-helyeken léphetik át. A külsô határ átlépésének feltételei a következôk: a határátlépésre feljogosító okmány, érvényes vízum, ha szükséges, akkor a látogatás 1 Megállapodás a Benelux Gazdasági Unió Államai, a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Francia Köztársaság Kormányai között a közös határaikon történô ellenôrzések fokozatos megszüntetésérôl; 2 Schengeni Megállapodás II. címének 17. cikke; 3 Egyezmény a Benelux Gazdasági Unió Államai, a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Francia Köztársaság között a közös határaikon történô ellenôrzések fokozatos megszüntetésérôl június 14-én kötött Schengeni Megállapodás végrehajtásáról; 4 Schengeni Egyezmény 2. cikke; 5 Schengeni Egyezmény 22. cikke; 6 Schengeni Egyezmény 2. fejezetének 93. cikke; 6

6 célját és feltételeinek teljesülését igazoló dokumentum. Szükséges továbbá, hogy a belépni kívánó személy ne szerepeljen a tiltó listán, továbbá ne tekintsék a szerzôdô országok bármelyikében a közrendet, a nemzetbiztonságot vagy a nemzetközi kapcsolatokat fenyegetô veszélyforrásnak. E feltételek teljesítése alól azok a személyek mentesíthetôk, akiknek valamely szerzôdô állam tartós tartózkodásra jogosító nemzeti vízumot adott ki, vagy tartózkodási engedéllyel rendelkeznek. Az Egyezmény további részei a belsô határokon történô ellenôrzés megszüntetésének következményeként jelentkezô biztonsági deficit kompenzálására kidolgozott intézkedések igen jól felépített, kiterjedt rendszerét tartalmazzák. A kompenzációs rendelkezések közül kiemelkedô jelentôségô a külsô határokon bevezetett szigorú ellenôrzés, a belépés és tartózkodás szabályozása, kiutasítás és toloncolás alkalmazása, a rendôri és igazságügyi együttmûködés és a Schengeni Információs Rendszer. A Schengeni Információs Rendszer célja, hogy a rendszer útján szolgáltatott információk felhasználásával a szerzôdô államok területén fenntartsák a közrendet és a közbiztonságot, ideértve a nemzetbiztonságot is, és hogy ezeken a területeken alkalmazást nyerjenek a Schengeni Egyezménynek a személyek mozgására vonatkozó rendelkezései 7. Az információs rendszer kizárólag a részes államok által, a Schengeni Egyezményben rögzítetteknek megfelelôen szolgáltatott adatot tartalmazza 8. I. 3. A Schengeni Végrehajtó Bizottság A Schengeni Egyezmény 131. cikke alapján a szerzôdô országok az Egyezményben foglaltak végrehajtása érdekében hozták létre a Végrehajtó Bizottságot, amelynek elsôdleges feladataként az Egyezmény szabályszerû végrehajtása feletti ôrködést határozták meg. A szerzôdô államok mindegyike egy tagot jelölt a Végrehajtó Bizottságba, amely határozatait egyhangúlag hozta meg. Az Európai Közösségeket létrehozó Szerzôdést (a továbbiakban: az EKSz) módosító Amszterdami Szerzôdés hatálybalépésének idôpontjától 9 a Végrehajtó Bizottság feladatkörét az Európai Unió Tanácsa vette át. Kiemelendô, hogy amikor az Európai Unió Tanácsa a Végrehajtó Bizottság egykori feladatkörét ellátva jár el, akkor a Tanácsnak nem tagja az Egyesült Királyság és Írország képviselôje, mivel ezek az országok nem részesei sem a Schengeni Megállapodásnak, sem a Schengeni Egyezménynek. I. 4. A Schengeni Megállapodás és a Schengeni Egyezmény kiterjesztése és a közösségi jogba való beemelése Az Amszterdami Szerzôdéshez fôzött egyik jegyzôkönyvben a tagállamok döntöttek a schengeni joganyag közösségiesítésérôl, a normáknak a közösségi joganyagba való beemelésérôl. Az Európai Unió Tanácsa az EKSz és az Európai Unióról szóló Szerzôdés vonatkozó rendelkezéseivel összhangban a közösségi vívmányokat képezô valamennyi rendelkezés vagy határozat jogi alapjának meghatározása céljából hozta meg 1999/435/EK határozatát. A schengeni acquis definiálásáról szóló 1999/435/EK határozat meghatározza és a határozat melléklete konkrétan fel is sorolja, hogy mely rendelkezések tekinthetôk a schengeni acquis részének. Így a Schengeni Megállapodás és a Schengeni Egyezmény szövegén kívül, a Megállapodáshoz való csatlakozásról szóló szerzôdések, valamint a Schengeni Végrehajtó Bizottság határozatai és nyilatkozatai is az európai közösségi jog részévé váltak. A jegyzôkönyv meghatározza azt is, hogy a leendô új tagállamoknak a schengeni vívmányokat és a 7 Schengeni Egyezmény 94. cikkének (2) bekezdése alapján az adatok a következôk: a) személyek, akikre nézve figyelmeztetô jelzést adtak ki, b) meghatározott tárgyak és jármûvek. A személyek vonatkozásában a következô adatokra terjedhet ki a rendszer: a) családi név és utónév, adott esetben a felvett nevet külön rögzítik, b) különleges, objektív és nem változó testi ismertetôjelek, c) második utónév elsô betûje, d) születés helye és ideje, e) nem, f) állampolgárság, g) információ arra vonatkozóan, hogy az érintett személyeknél van-e fegyver, h) információ arra vonatkozóan, hogy az érintett személyek erôszaktól sem riadnak-e vissza; 8 Az Amszterdami Szerzôdés május 1-én lépett hatályba /435/EK határozat A mellékletének I. cikke: az Olaszországgal, Párizsban november 27-én, a Spanyolországgal és Portugáliával, Bonnban június 25-én, a Görögországgal, Madridban november 6-án, az Ausztriával, Brüsszelben, április 28-án, valamint a Dániával, Finnországgal és Svédországgal, Luxemburgban, december 19-én aláírt a Schengeni Megállapodáshoz és annak Végrehajtási Egyezményéhez való csatlakozásról szóló csatlakozási jegyzôkönyvek és megállapodások márciusában Nagy Britannia jelezte együttmûködési szándékát többek között. az illegális bevándorlás elleni harc és a rendôri-, vám-, és büntetô igazságügyi együttmûködés területén. 7

7 közösségi intézmények által az ezek hatálya alá tartozó területen hozott további intézkedéseket teljes egészében el kell fogadniuk és meg kell teremteniük a szükséges nemzeti szabályokat. Ezen schengeni vívmányokat tehát Magyarországnak is el kellet fogadnia és meg kellett teremtenie az alkalmazásukhoz szükséges belsô jogi feltételeket. A schengeni acquis tehát az Amszterdami Szerzôdés hatálybalépését követôen tulajdonképpen három részre bomlott, amelybôl az egyik az idejétmúlt rendelkezéseket jelenti, azáltal, hogy megtörtént a területnek a közösségi jogba történô beemelése. A schengeni joganyagnak egy másik része bekerült az EKSzbe, annak új, IV. címéhez, egy további része pedig az Európai Unióról szóló Szerzôdés része lett, annak VI. címében. A schengeni acquisból tehát egyrészt közösségi acquis, másrészt pedig uniós acquis keletkezett. I. 5. Nagy-Britannia, Írország és Dánia különleges helyzete, valamint az Északi Útlevél Unió Az Amszterdami Szerzôdés hatálybalépést megelôzôen az Európai Unió tagjai közül Nagy-Britannia és Írország nem voltak részesei a schengeni együttmûködésnek, látható, hogy hiányoznak a Schengeni Megállapodáshoz csatlakozó országok listájáról. Dánia ugyanakkor a Schengeni Megállapodás és Egyezmény részese volt. Akkor azonban, amikor megtörtént a schengeni szabályrendszernek a közösségi jogba történô beemelése, Nagy- Britanniához és Írországhoz hasonlóan Dánia is kívül maradását kérte az immáron közösségi jognak minôsülô új szabályrendszer alól. Nagy-Britannia és Írország helyzetét a schengeni szabályoknak közösségi szabályokká emelését követôen az Amszterdami Szerzôdéshez fôzött, vonatkozó jegyzôkönyv határozza meg. Ennek értelmében mindkét nevezett ország kérheti részvételét az acquis egészében vagy bármely rendelkezésében. Ez utóbbira, azaz egyes cselekvésben való részvétel kezdeményezésére már volt is példa10. A részvételrôl a tagok, a részvételét kérelmezô országgal együtt, egyhangúlag döntenek. A Schengeni Megállapodás az Európai Közösség tagállamai részére biztosítja a csatlakozást, így más országok tagsága a schengeni együttmûködésben nem lehetséges (pl. Svájc). Kiemelendô azonban az a két ország, amely kivételt jelent e fôszabály alól, nevezetesen Norvégia és Izland. E két utóbbi ország ugyanis tagja az Északi Útlevél Uniónak, ennélfogva ezen Unió tagjai, így Svédország, Finnország, Dánia, Norvégia és Izland lehetôvé tette egymás polgárai számára az útlevél nélkül történô határátkelést. Ennek az együttmûködésnek a schengeni rendszerrel való összekapcsolódását és intézményesítését jelentette az 1996-ban Luxemburgban aláírt megállapodás, amelynek új megállapodás lépett a helyébe 1999-ben óta Norvégia és Izland részt vesz a Schengeni Megállapodás és Egyezmény, ennélfogva az ún. schengeni térség mûködtetésben. A rövid és a tartós tartózkodásra vonatkozó szabályok elhatárolása Kiemelendô, hogy a schengeni rendszer a rövid tartamú tartózkodásokat, azaz a három hónapot meg nem haladó tartózkodásokat szabályozza, a tartós tartózkodás szabályai, valamint a bevándorlás kérdése nem tartoznak e szabályozási rendszerbe. Az 539/2001/EK rendelet 1. cikkében biztosított vízummentes beutazásra jogosító rendelkezések kizárólag azokra a személyekre vonatkozik, akik tartózkodásának a teljes idôtartama nem haladja meg a három hónapot. II. 1. A hosszabb távú beutazásra jogosító vízummal kapcsolatos speciális szabályok A hosszabb távú tartózkodásra vonatkozó szabályok közül kiemelendô az a rendelkezés, amely a schengeni szabályok továbbfejlesztésének eredményeképpen lehetôvé teszi, hogy a hosszú távú nemzeti vízum 12 tagországban és Norvégiában, valamint Izlandon rövid távú schengeni vízumnak is minôsüljön, így három hónapnál nem hosszabb látogatásra jogosítson, a következôk szerint. A hosszabb távú beutazásra jogosító vízum kiadása továbbra is nemzeti szabályokon alapulnak, ugyanakkor nem hagyhatók figyelmen kívül a tartós tartózkodásra jogosító vízummal rendelkezô személyek mozgásszabadságáról szóló 1091/2001/EK rendelet szabályai. A három hónapot meghaladó idôtartamú tartózkodásra jogosító vízum a tagállamok va- 11 várhatóan május 1-én; 8

8 lamelyike által, a belsô jogának megfelelôen kibocsátott nemzeti vízum. Ez a vízum az érvényességének kezdetétôl számított három hónapot meg nem haladó idôtartamra, egyidejûleg egyfajta korlátozott idejô tartózkodásra jogosító vízumként is érvényes lehet, amennyiben azt a Végrehajtási egyezményben foglaltaknak megfelelôen állították ki és birtokosa megfelel a belépési feltételeknek. Amenynyiben a vízum és birtokosa nem felelnek meg ezeknek a feltételeknek, akkor nincsen lehetôség ara, hogy az egyébként valamely tagállam területén tartós tartózkodásra jogosító vízum, az érvényességének kezdetétôl számított három hónapon keresztül korlátozott tartózkodásra jogosító vízumként is felhasználható legyen a tagállamok területén. A feltételek nem teljesülése esetén a tartós tartózkodásra jogosító vízumot kiállító ország eléréséhez, más tagállam területén csak az átutazásra nyílik lehetôség, a korlátozott idejô tartózkodásra nem. Természetesen az átutazásnak is feltétele a belépési feltételek teljesítése. II. 2. A vízumköteles és a vízummentes országok listái, az ún. negatív és pozitív listák Negatív listának nevezzük azt a felsorolást, amely azokat az országokat tartalmazza, amelyek állampolgáraitól a belépéshez vízumot kell követelnie valamennyi tagállam hatóságának. A pozitív lista pedig azokat az államokat nevesíti, amelyek állampolgáraitól egyik tagállam sem követelheti meg a vízumot. Az elsô vízumlistát a Tanács 2315/95/EK rendelete tartalmazta, azonban ezt a jogszabályt, formai, eljárási hibára történô hivatkozással megsemmisítette az Európai Bíróság. Új jogalkotási eljárás lefolytatását követôen került sor a tagállamok külsô határainak átlépésekor vízumkötelezettség alá esô harmadik országbeli állampolgárok országainak meghatározásáról szóló 574/1999/EK rendelet elfogadására, amely tulajdonképpen a korábbi rendelet ország-listáját változatlan formában tartalmazta. A márciusában elfogadást nyert új tanácsi rendelet, nevezetesen a külsô határok átlépésekor vízumkötelezettség alá esô, illetve az e kötelezettség alól mentes harmadik országbeli állampolgárok országainak felsorolásáról szóló 539/2001/EK rendelet 7. cikke értelmében, ennek a közösségi rendeletnek a szabályai léptek az elôbbiekben nevezett 574/1999/EK rendelet rendelkezései helyébe. Az 539/2001/EK rendelet tehát már pozitív listát is tartalmaz, feloldva ezzel azokat a nehézségeket, amelyeket eddig a pozitív lista hiánya idézett elô. A Tanács 2414/2001/EK rendelete rendelkezett az 539/2001/EK rendelet módosításáról, egyebek között a Románia vízummentességének felfüggesztésére vonatkozó rendelkezés megszüntetésérôl (részletesebben a III. 1. pontban). Az 539/2001/EK rendelet tulajdonképpen a volt közösségi jogi és a volt schengeni vízumszabályozás helyébe lépett. Hatálya csak a három hónapnál nem hosszabb beutazásra jogosító vízumokra terjed ki, ahogyan az a korábbi schengeni szabályozásra is jellemzô volt. A külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló évi XXXIX. törvény, az ún. új idegenrendészeti törvény Az új idegenrendészeti törvény tartalmazza azokat a rendelkezéseket, amelyek a schengeni rendszer alkalmazását teszik lehetôvé Magyarországon. A törvény egyes rendelkezései Magyarországnak az Európai Unióhoz történô csatlakozásáról szóló nemzetközi szerzôdés hatálybalépésével egyidejôleg lépnek hatályba. A beutazással kapcsolatos szabályok területén a törvény teljes mértékben átveszi a közösségi normák fogalmi elemeit és feltételrendszereit, beleértve a beutazás és tartózkodás akadályát jelentô közrendi és közbiztonsági elôírásokat is. A törvénybe beépültek azok a rendelkezések is, amelyek az egységes közösségi vízum kibocsátását teszik majd lehetôvé a Magyar Köztársaság illetékes szervei számára a csatlakozást követôen. A törvény által bevezetett fogalomrendszer megkülönbözteti a külföldi, a harmadik ország állampolgára, valamint az Európai Gazdasági Térség állampolgárának kifejezését, a következôk szerint. Külföldinek minôsül a nem magyar állampolgár és a hontalan személy. Harmadik ország állampolgárai, azok a személyek, akik nem állampolgárai az Európai Gazdasági Térségben részes államok valamelyikének. Az Európai Gazdasági Térség állampolgára értelemszerûen az EGT-ben részes állam állampolgára. 12 Magyar Közlöny 125. száma. 9

9 A törvény az illegális bevándorlás és az illegális munkavállalás visszaszorítása érdekében szigorúbb szabályokat tartalmaz mindazokkal szemben, akik ezeket a nem kívánatos jelenségeket valamilyen módon elôidézik, illetve elôsegítik. (pl. beutazási feltételekkel nem rendelkezô külföldit szállítanak vagy szabálytalanul tartózkodó külföldit engedély nélkül foglalkoztatnak stb.). A külföldiekre vonatkozó rendészeti szabályok a minimálisra szôkítik a személyes szabadság korlátozásával járó intézkedéseket, egyúttal lehetôséget adnak arra is, hogy a hatóságok eredményesebben tudjanak fellépni a jogellenesen hazánkban tartózkodó külföldiekkel szemben. Tekintettel arra a körülményre, hogy a Magyarországgal határos államok polgárainak beutazására és tartózkodására vonatkozó részletszabályokat nemzetközi megállapodások rendezik, a törvényi rendelkezések kiegészítéseképpen a következôkben ezen szabályok részletesebb ismertetésére kerül sor. Magyarországgal, mint leendô külsô határral rendelkezô tagállammal a külsô határon határos országok helyzete a magyar csatlakozást követôen A részben már az elôzôekben is ismertetett szabályok szerint, hivatkozással az 539- /2001/EK rendelet I. és II. számú mellékletében foglaltakra, Magyarország csatlakozását követôen a leendô külsô határokon határos államok helyzete különbözôképpen alakul. A hatályos szabályok szerint Románia megnevezése azon országok között szerepel (II. melléklet), amelynek polgárai vízummentesen utazhatnak be a szerzôdô államok területére a három hónapot meg nem haladó tartózkodás céljából. Ukrajna, valamint Szerbia és Montenegró azonban az 539- /2001/EK rendelet I. mellékletében szerepelnek, amely azon országot sorolja fel, amelyek polgárai vízumot kötelesek beszerezni a szerzôdô államok, így a Magyarország területére történô belépést megelôzôen, Magyarországnak az Európai Unióhoz történô csatlakozásáról szóló Szerzôdést kihirdetô törvény hatálybalépésétôl kezdôdôen. IV. 1. Romániára és állampolgáraira vonatkozó rendelkezések A már hivatkozott 539/2001/- EK rendelet Romániát azon országok között sorolja fel, amelyeknek az állampolgárai mentesülnek a vízumkötelezettség alól. Ugyanez a rendelet azonban a vízummentesség alkalmazását a román állampolgárok tekintetében felfüggesztette, mindaddig, amíg az Európai Unió Tanácsa határozatában nem rendelkezik a felfüggesztés megszüntetésérôl. Az Európai Bizottság 2001-ben olyan tartalmú ajánlást fogalmazott meg a Tanácsnak, hogy január 1-tôl mentesítsék a román állampolgárokat a vízumkötelezettség alól. A vízummentesség felfüggesztésre vonatkozó szabályok eltörlése érdekében szükség volt tehát a rendelet megfelelô módosítására. Ennek tett eleget a 2414/2001/EK rendelet 1. cikk 4. pontja. Következésképpen Románia immár azon országok között szerepel, amelyek polgárai a három hónapot meg nem haladó tartózkodásuk tekintetében vízummentességet élveznek. IV. 2. Ukrajnára és állampolgáraira vonatkozó rendelkezések A hivatkozott 539/2001/EK rendelet 1. cikke utal a rendelet I. mellékletére, amely azon országok listáját tartalmazza, amelyek polgárai a tagállamok, így Magyarország külsô határainak átlépésekor vízumkötelezettség alá esnek. Az I. mellékletben felsorolt országok között szerepel Ukrajna is, ennélfogva az Ukrajnából érkezô ukrán állampolgároknak a Magyar Köztársaság területére történô belépéshez vízumra van szükségük. Törekedve azonban arra, hogy a két ország állampolgárainak utazásait a belsô jogszabályok és a nemzetközi kötelezettségvállalások keretei között a lehetô legteljesebb mértékben tehermentesítsék, a következô megállapodás aláírására került sor a két ország között. Megállapodás a Magyar Köztársaság Kormánya és Ukrajna Miniszteri Kabinetje között az állampolgáraik utazásának feltételeirôl A Magyar Köztársaság Kormánya és Ukrajna Miniszteri Kabinetje október 9-én, Kijevben aláírta az állampolgáraik utazásának feltételeirôl szóló Megállapodást (a továbbiakban: a Megállapodás). A Megállapodás közzétételére október 31-én került sor12. A Megállapodás teljes mértékben összeegyeztethetô szabályokat tartalmaz a Tanácsnak a 2414/2001/EK rendeletében, valamint a külsô határok átlépésekor vízumkötelezettség alá esô, illetve az e kötelezettség alól mentes harmadik országbeli állampolgá- 10

10 rok államainak felsorolásáról szóló 539/2001/EK rendeletében foglaltakkal. A megállapodás kihirdetésére kormányrendeletben kerül sor, a Megállapodásban foglaltak alkalmazása november 1-tôl történik 13. A beutazási feltételek A Megállapodás értelmében a beutazás elsôdleges feltétele mindkét ország területére az érvényes úti okmány, amelyrôl a Megállapodás 1. számú melléklete a következôk szerint rendelkezik. A magyar állampolgárok tekintetében érvényes úti okmánynak minôsül: a) diplomata útlevél; b) külügyi szolgálati útlevél; c) szolgálati útlevél; d) hajós szolgálati útlevél; e) szolgálati célú határátlépési igazolvány; f) magánútlevél; g) hazatérési igazolvány (amely kizárólag a Magyar Köztársaságba történô hazatérésre szolgál) Az ukrán állampolgárok tekintetében a következô okmányok minôsülnek érvényes úti okmánynak: a) ukrán állampolgár útlevele; b) Ukrajna diplomata útlevele; c) Ukrajna szolgálati útlevele; d) gyermek úti okmánya; e) tengerész igazolvány; f) a repülô hajó személyzetének igazolványa (repülési feladatban meglévô bejegyzés esetén); g) szolgálati célú határátlépési igazolvány; h) ukrán hazatérési igazolvány (kizárólag Ukrajnába történô hazatérésre szolgál). A vízummentesség és a vízumkötelezettség esetei Az érvényes úti okmányokkal rendelkezô magyar állampolgárok vízum nélkül utazhatnak be Ukrajna területére, és ott az elsô beutazás idôpontjától számított hat hónapon belül összesen, legfeljebb kilencven napig tartózkodhatnak, átutazhatnak és kiutazhatnak. A magyar állampolgároknak tanúsítaniuk kell ukrajnai tartózkodásuk anyagi fedezetét. Az érvényes úti okmányokkal, valamint a Magyar Köztársaság diplomáciai vagy konzuli képviselete által kiadott vízummal rendelkezô ukrán állampolgárok beutazhatnak a Magyar Köztársaság államának területére és ott a vízumban meghatározott ideig tartózkodhatnak, átutazhatnak illetve kiutazhatnak. Magyarországnak és Ukrajnának (a továbbiakban: a Szerzôdô Felek) érvényes diplomata vagy szolgálati útlevéllel rendelkezô állampolgárai a másik Szerzôdô Fél államának területére vízum nélkül beutazhatnak, kiutazhatnak, átutazhatnak, és ott legfeljebb a belépéstôl számított kilencven napig tartózkodhatnak. Amennyiben az egyik Szerzôdô Fél államának érvényes diplomata vagy szolgálati útlevéllel rendelkezô állampolgárai kilencven napnál hosszabb ideig kívánnak tartózkodni a másik Szerzôdô Fél államának területén, államuk diplomáciai vagy konzuli képviseletének írásos kérelmére a másik Szerzôdô Fél Külügyminisztériuma meghosszabbíthatja az állampolgárok vízummentes tartózkodási idejét 17. Az egyik Szerzôdô Fél államának érvényes diplomata vagy szolgálati útlevéllel rendelkezô azon állampolgárai, akik a másik Szerzôdô Fél állama területén mûködô diplomáciai, konzuli vagy kereskedelmi képviselet személyzetének tagjaként vagy olyan nemzetközi szervezetnél dolgoznak, melynek székhelye vagy képviselete a másik Szerzôdô Fél államában van, a szolgálatuk idôtartama alatt vízum nélkül utazhatnak be a fogadó Szerzôdô Fél államának területére, ott tartózkodhatnak és kiutazhatnak. Az egyik Szerzôdô Fél államának azon állampolgárai, akik a másik Szerzôdô Fél államának területén érvényes tartózkodási, illetve bevándorlási vagy letelepedési engedéllyel rendelkeznek, a tartózkodási, illetve bevándorlási vagy letelepedési engedélyt kiadó Szerzôdô Fél államának területére érvényes úti okmánnyal vízum nélkül utazhatnak be, és kiutazhatnak. Mentesülnek a vízum beszerzésének kötelezettsége alól Ukrajna azon állampolgárai, akik: a) a Szerzôdô Felek között hatályos nemzetközi szerzôdés alapján, a nemzetközi szerzôdésben meghatározott szolgálati célból lépik át a magyarukrán államhatárt, amennyiben érvényes szolgálati célú határátlépési igazolvánnyal rendelkeznek; b) a hatályos magyar-ukrán légügyi egyezmény alapján üzemeltetett légi járatokon teljesítenek szolgálatot, szolgálatuk idôtartamára, amennyiben 13 A Megállapodás 18. cikkének (2) bekezdése értelmében amennyiben a belsô jogi eljárások november 1. napjáig nem fejezôdnének be, a Megállapodás ezen naptól kezdve ideiglenesen alkalmazásra kerül. 14 Megállapodás 4. cikkének 1. bekezdése; 15 Megállapodás 4. cikkének 2. bekezdése; 16 Megállapodás 5. cikk 1. bekezdés; 17 Megállapodás 5. cikk 2. bekezdés; 11

11 érvényes úti okmánnyal és szakszolgálati engedéllyel rendelkeznek; c) a nemzetközi személy vagy áruforgalomban részt vevô tengeri vagy folyami hajók polgári személyzetének tagjaként teljesítenek szolgálatot, szolgálatuk idôtartamára, amennyiben érvényes úti okmánnyal rendelkeznek; d) a katasztrófák vagy balesetek során a segély vagy mentô csapatok tagjai, beleértve a segélycsapatokat szállító légi járatok hajózó személyzetét és kiszolgálóit, valamint egyéb, tevékenységüket biztosító személyeket. Az átutazás vízummentessége az ukrán állampolgárok számára Ukrajna azon állampolgárai, akik a közös határokon történô ellenôrzés fokozatos megszüntetésérôl szóló Schengeni Megállapodásban részes állam területére kiadott három hónapot meghaladó idôtartamú érvényes vízummal vagy érvényes tartózkodási vagy letelepedési engedéllyel és érvényes úti okmánnyal rendelkeznek, vízum nélkül utazhatnak át a Magyar Köztársaság területén. Ilyen esetben az átutazás idôtartama az öt napot nem haladhatja meg 21. Ukrajna azon érvényes magánútlevéllel vagy gyermek úti okmánnyal rendelkezô állampolgárai, akik a Schengeni Egyezményben részes államok területére kiadott érvényes vízummal rendelkeznek amely a határátlépés idôpontjától számítva még több mint öt napig érvényes úti céljuk országába vízum nélkül utazhatnak át a Magyar Köztársaság területén. Ilyen esetben az átutazás idôtartama az öt napot nem haladhatja meg 22. A Szerzôdô Felek államainak azon állampolgárai, akik az állampolgárságuk szerinti államba való hazatérésükhöz szükséges, érvényes hazatérési igazolvánnyal rendelkeznek, a másik Szerzôdô Fél államának területén vízum nélkül utazhatnak át. Az átutazás idôtartama a belépéstôl számított három napot vehet igénybe 23. A Magyar Köztársaságnak a Schengeni Egyezményhez történô csatlakozása napjával hatályba lépô jogszabály-módosítás eredményeképpen a három hónapot meghaladó idôtartamú érvényes vízum vagy érvényes tartózkodási vagy letelepedési engedély a Magyar Köztársaság területére történô beutazásra és az elsô beutazás idôpontjától számított hat hónapon belül összesen, legfeljebb kilencven nap idôtartamú tartózkodásra vagy átutazásra jogosít. 24. A vízum igénylése és annak díjmentessége, a vízum kiállításának idôtartamára vonatkozó szabályok Ukrajna állampolgárai a kilencven napot meg nem haladó idôtartamú, a Magyar Köztársaság területére történô beutazásra vonatkozó vízumkérelmet az elôírt adattartalommal, a meghatározott formában nyújthatják be a Magyar Köztársaság vízumkiadásra feljogosított diplomáciai vagy konzuli képviseletén. A Magyar Köztársaság vízumkiadásra feljogosított diplomáciai vagy konzuli képviseletei az ukrán állampolgárok részére az utazás céljától függetlenül vízum-eljárási díj megfizetése, térítési költségek felszámítása és meghívó levél bemutatásának kötelezettsége nélkül adják ki a vízumot. Az ukrán állampolgároknak tanúsítaniuk kell továbbá magyarországi tartózkodásuk anyagi fedezetét. A benyújtott vízumkérelmet az összes szükséges okmány beadásától számítva, lehetôség szerint öt munkanapon belül bírálják el 27. A diplomáciai vagy konzuli képviseletek a következô, halasztást nem tûrô esetekben haladéktalanul állítják ki a vízumot: a) igazolt súlyos vagy gyógyíthatatlan betegségben szenvedô, ápolásra szoruló családtag látogatása és ellátása céljából; b) halaszthatatlan orvosi segítséget igénylô személyek kérelmére, amennyiben az érintett személy fogadását magyarországi egészségügyi intézmény igazolja; c) az elhunyt családtag temetésén való részvétel céljából; d) egyéb rendkívüli esetben 28. A Megállapodás szerint családtagnak minôsül a házastárs, a leszármazott, az örökbefogadott gyermek, a nevelt gyermek, a házastárs gyermeke, kiskorú esetén a szülô, továbbá az érintett személy és házastársa felmenôje, testvére 29. A vízum érvényessége A Magyar Köztársaság vízumkiadásra feljogosított diplomáciai vagy konzuli képviselete által kiadott, rövid idôtartamú, 18 Megállapodás 5. cikk 3. bekezdés; 19 Megállapodás 7. cikk 20 Megállapodás 6. cikk; 21 Megállapodás 8. cikkének 1. bekezdése; 22 Megállapodás 8. cikkének 2. bekezdése; 23 Megállapodás 8. cikkének 3. bekezdése; 24 Megállapodás 8. cikkének 4. bekezdése; 25 Megállapodás 9. cikkének 1. bekezdése; 26 Megállapodás 9. cikkének 2. bekezdése; 27 Megállapodás 9. cikkének 3. bekezdése; 28 Megállapodás 9. cikkének 4. bekezdése; 29 Megállapodás 9. cikkének 4. bekezdése; 12

12 tartózkodásra jogosító vízum egyszeri vagy többszöri beutazásra jogosít, érvényességének idôtartama, legfeljebb egy év 30. Az átutazó vízum arra jogosítja fel birtokosát, hogy útban egy harmadik állam területe felé egy, két, kivételes esetben több alkalommal átutazzon a Magyar Köztársaság területén úgy, hogy az áthaladás idôtartama nem haladhatja meg az öt napot 31. Legfeljebb öt éves érvényességû, többszöri beutazásra jogosító vízum adható azon ukrán állampolgároknak, akik: a) a nemzetközi közúti és vasúti személy és árufuvarozásban résztvevô jármû személyzetének minôsülnek; b) a két állam közötti gazdasági, kulturális, tudományos, oktatási, sport, önkormányzati, egyházi vagy a Szerzôdô Felek egyéb fontos nemzeti érdekeit szolgáló kapcsolatok fejlesztésében kiemelkedô szerepet játszanak; c) családi kapcsolatainak fenntartása érdekében ezt kérik, d) a Magyar Köztársaság területén eltemetett hozzátartozóinak sírhelyeit kívánják látogatni, s a sírhely fennállását az erre illetékes szervezetek által kiállított igazoló okirat tanúsítja. E vízumok megfelelô dokumentumok bemutatása mellett nyugdíjas korú személyeknek is kiadhatók. A Magyar Köztársaság területére többszöri beutazásra jogosító vízum a Magyar Köztársaságnak a Schengeni Egyezményhez való csatlakozása után érvényességi idején belül ún. nemzeti vízumként34 felhasználható, amely kizárólag a Magyar Köztársaság területére való belépésre, tartózkodásra és kiutazásra jogosít 35. A kiadott vízum az elsô beutazás idôpontjától számított hat hónapon belül összesen, legfeljebb kilencven napos tartózkodásra jogosít 36. Hangsúlyozandó ugyanakkor, hogy a Megállapodásban meghatározott feltételek szerinti beutazás a másik Szerzôdô Fél államának területén munkavállalásra vagy egyéb jövedelemszerzô tevékenységre nem jogosít 37. IV. 3. Szerbiára és Montenegróra, valamint állampolgáraikra vonatkozó rendelkezések A hivatkozott 539/2001/EK rendelet 1. cikke utal a rendelet I. mellékletére, amely azon országok listáját tartalmazza, amelyek polgárai a tagállamok, így Magyarország külsô határainak átlépésekor vízumkötelezettség alá esnek. Az I. mellékletben felsorolt országok között szerepel Szerbia és Montenegró, ennélfogva a Szerbia és Montenegróból érkezô és ott állampolgársággal rendelkezô személyeknek a Magyar Köztársaság területére történô belépéshez vízumra van szükségük. Törekedve azonban arra, hogy a két ország állampolgárainak utazásait a belsô jogszabályok és a nemzetközi kötelezettségvállalások keretei között a lehetô legteljesebb mértékben tehermentesítsék, a következô megállapodás aláírására került sor a két ország között. Megállapodás a Magyar Köztársaság Kormánya és Szerbia és Montenegró Minisztertanácsa között az állampolgáraik utazásának feltételeirôl A Magyar Köztársaság Kormánya Szerbia és Montenegró Minisztertanácsa október 21-én, Budapesten aláírta az állampolgáraik utazásának feltételeirôl szóló Megállapodást (a továbbiakban: a Megállapodás). A Megállapodás közzétételére október 31-én került sor 38. A Megállapodás teljes mértékben összeegyeztethetô szabályokat tartalmaz a Tanácsnak a 2414/2001/EK rendeletében, valamint a 435/2003/EK rendelettel módosított, a külsô határok átlépésekor vízumkötelezettség alá esô, illetve az e kötelezettség alól mentes harmadik országbeli állampolgárok államainak felsorolásáról szóló 539/2001/EK rendeletében foglaltakkal. Tekintettel arra, hogy a Megállapodás tartalma több tekintetben megegyezik az Ukrajnával, ugyanebben a tárgyban kötött megállapodás tartalmával, a teljes szöveg megismétlése helyett visszautalásra kerül sor, az Ukrajnával kötött megállapodás szövegére és annak ismertetésére. A beutazási feltételek A Megállapodás értelmében a beutazás elsôdleges feltétele mindkét ország területére az érvényes úti okmány, amelyrôl a Megállapodás a következôk szerint rendelkezik. A magyar állampolgárokra vonatkozó szabályok megegyeznek az Ukrajnával kötött Megállapodásban szereplô rendelkezésekkel, azzal a különbséggel, hogy nincsen szükség a tartóz- 30 Megállapodás 10. cikkének 1. bekezdése; 31 Megállapodás 10. cikkének 2. bekezdése; 32 Megállapodás 10. cikkének 3. bekezdése; 33 Megállapodás 10. cikkének 4. bekezdése; 34 Hivatkozással a tartós tartózkodásra jogosító vízummal rendelkezô személyek mozgásszabadságáról szóló 1091/2001/EK rendeletre; 35 Megállapodás 10. cikkének 5. bekezdése 36 Megállapodás 10. cikkének 6. bekezdése 37 Megállapodás 11. cikk; 38 Magyar Közlöny 125. száma. 13

13 kodás anyagi fedezetének igazolására. Szerbia és Montenegró állampolgáraira vonatkozó rendelkezések alapján érvényes útokmánynak minôsülnek a következô dokumentumok: a) útlevél; b) csoportos útlevél; c) diplomata útlevél; d) szolgálati útlevél; e) hazatérési igazolvány; f) tengeri vagy folyami hajós szolgálati útlevél; g) szolgálati célú határátlépési igazolvány39; A vízummentesség és a vízumkötelezettség esetei azonos módon alakulnak, mint az Ukrajnával kötött megállapodás szövegében, a következôkben szereplô eltérésekkel. Mentesülnek a vízum beszerzésének kötelezettsége alól Szerbia és Montenegró azon állampolgárai, akik: a) a Szerzôdô Felek között hatályos nemzetközi szerzôdés alapján, a nemzetközi szerzôdésben meghatározott szolgálati célból lépik át az államhatárt, amennyiben érvényes szolgálati célú határátlépési igazolvánnyal rendelkeznek; b) a két ország között hatályos légügyi egyezmény alapján üzemeltetett légi járatokon teljesítenek szolgálatot, szolgálatuk idôtartamára, amenynyiben érvényes úti okmánnyal és szakszolgálati engedéllyel rendelkeznek; c) a katasztrófák vagy balesetek során a segély vagy mentô csapatok tagjai, beleértve a segélycsapatokat szállító légi járatok hajózó személyzetét és kiszolgálóit, valamint egyéb, tevékenységüket biztosító személyeket; d) a nemzetközi személy vagy áruforgalomban részt vevô tengeri vagy folyami hajók polgári személyzetének tagjaként teljesítenek szolgálatot, szolgálatuk idôtartamára, amennyiben érvényes úti okmánnyal rendelkeznek. A vízum igénylése és annak díjmentessége, a vízum kiállításának idôtartamára vonatkozó szabályok is hasonlóan alakulnak az Ukrajnával kötött megállapodásban rögzített szabályokhoz. A családtag fogalmát azonban eltérôen határozták meg a szerzôdô felek, annyiban, hogy a nemzeti jog szabályait rendelik alkalmazni a családtag fogalmának értelmezéséhez. Az átutazás vízummentességére vonatkozó szabályok azonosak az Ukrajnával kötött megállapodásban szereplô szabályokban foglaltakkal, hiszen errôl az európai közösségi jog rendelkezik. A vízum érvényességére vonatkozó szabályok, továbbá a Magyar Köztársaságnak a Schengeni Egyezményhez való csatlakozása után az ún. nemzeti vízumra vonatkozó szabályok is megfelelnek az Ukrajnával kötött megállapodásban foglaltaknak. Munkaerô szabad áramlása átmeneti idô április 16-án, Athénban került aláírásra a Magyarország és az Európai Unió között megkötésre kerülô Csatlakozási Szerzôdés. 42 A jelölt tagállamok várhatóan május 1- jén lépnek majd be az EU-ba; a szerzôdés aláírása és a tényleges csatlakozás közti idôszakban a csatlakozó országok népszavazással döntenek a belépésrôl, és az összes érintett állam parlamentje ratifikálja a szerzôdéseket. Magyarország nagy többséggel megszavazta a csatlakozást, jelenleg zajlik a ratifikációs folyamat, illetve a szerzôdés aláírása óta Magyarország már a tagállamként való mûködést gyakorolja. Utóbbi azt jelenti, hogy Magyarországnak fôleg az államigazgatásnak, de az érintett civil szervezeteknek is lehetôségük van a közösségi jogszabálytervezetek véleményezésére és a tanácsi munkacsoporti üléseken való részvételre. Emellett a Munka és Szociálisügyi Fôigazgatóság akcióprogramjai is nyitva állnak a csatlakozó országok elôtt. A csatlakozási szerzôdés hatályba lépéséig a Magyarország és a Közösség közti jogi kapcsolat alapja az Európa Megállapodás, amely társulási viszonyt hozott létre a felek között február 1-jén lépett hatályba, és a évi I. törvény hirdette ki. Az Európa Megállapodás nem rendelkezik érdemben a munkaerô mozgásáról; egyedül a 37. cikke releváns, amely kimondja: egyenlô bánásmódot kell biztosítani azoknak a munkavállalóknak, akik már az EU-ban vagy Magyarországon jogszerûen alkalmazásban állnak, a munkafeltételek, a munkabér és az elbocsátás tekintetéb e n. 43 Ehhez képest döntô változást fog majd jelenteni a csatlakozási szerzôdés hatályba lépése, ami átmeneti idôvel vagy anélkül, de belátható 39 Megállapodás 1. sz. melléklete 40 Megállapodás 7. cikk; 41 Megállapodás 9. cikk; 42 Megtekinthetô: (Tevékenységek/Európai Unió) 43 Az Európa Megállapodás 37. cikke. 14

14 idôn belül megteremti a munkaerô tényleges szabad mozgását. Az átmeneti idô szabályai A csatlakozási szerzôdés szövege a csatlakozási tárgyalások alku folyamata során, 2001-ben és 2002-ben alakult ki. Az EU kért átmeneti idôt a munkaerô szabad áramlása témára hasonlóan a korábbi csatlakozásokhoz -, a tagjelöltek pedig elfogadták azt a számukra fontosabb területeken (pl. termôföld-vásárlás) megadott átmeneti idôért cserébe. A munkavállalásról szóló átmeneti idôre vonatkozó megegyezés a csatlakozási szerzôdés X. mellékletében található, és egy három fázisú, ún éves átmeneti idôt fogalmaz meg. Lényege a következô: egy kezdeti két éves idôszakban a jelenlegi tagállamok a nemzeti szabályaikat alkalmazzák az új tagállamokkal szemben. Ezen nemzeti szabályok liberális jellegétôl függôen, az új tagállamok számára ez a jelenlegi restriktív rendszer fenntartását, de akár teljes munkaerô-piaci hozzáférést is jelenthet. Az elsô két évben azonban nem nyílnak meg a közösségi jog alapján az új tagállamok állampolgárainak munkavállalási jogosultságai, azokat csak a tagállami nemzeti jogok alapján lehet igénybe venni. Így elôfordulhat, hogy mind Svédország, mind Dánia megnyitja a munkaerôpiacát, amely munkavállalási engedély-mentes munkavállalást biztosít majd a magyar munkavállalók részére, de ha a magyar munkavállaló Svédországba megy, akkor meg kell felelnie a svéd szabályoknak, ha pedig onnan Dániába, akkor a dán szabályoknak. A magyar munkavállaló tehát nem hivatkozhat az egységes elvárási rendszert megtestesítô európai közösségi jogra. A tagállamok szabadon eldönthetik az elsô két év alatt, hogy megnyitják-e munkaerôpiacukat. E tekintetben alkalmuk van a differenciálásra, tehát dönthetnek úgy, hogy az alacsony munkanélküliséggel bíró Magyarországgal szemben megnyitják, de a 10% munkanélküliséget meghaladó balti államokkal és Lengyelországgal szemben fenntartják a korlátozásokat. Hiába nyilatkoznak azonban úgy a tagállamok május 1-ejével, hogy liberalizálják a munkaerôpiacukat, ez nem ultima ratio jelenti a korlátozások megszûnését, ui. akár néhány nappal késôbb meggondolhatják magukat, és újra munkavállalási engedélyezési rendszert vezethetnek be. Ilyen magatartásukat nem kell egyeztetniük a Közösség szerveivel (Bizottság, Tanács). Az esetleges korlátozás akár az egész országra, akár csak annak egy részére vagy egy meghatározott szektorra vonatkozhat. Az elsô fázist jelentô két év lejárta elôtt a tagállami korlátozások automatikusan felülvizsgálatra kerülnek. Az eljárásnak része a Bizottsági jelentés, de alapvetôen a tagállam kezében van a döntés a közösségi jog bevezetésérôl. A helyzet változatlan fennmaradása esetén késôbb ismét felülvizsgálatra kerülhet sor az új tagállam kérésére. Amennyiben egy tagállam úgy nyilatkozik az elsô két év után, hogy nem alkalmaz korlátozásokat, megkezdôdik a közösségi jog alkalmazása. A fenti példa szerint Svédország és Dánia között tehát már a munkaerô Közösségen belüli szabad mozgásáról szóló 1612/68/EGK tanácsi rendelet és a munkavállalók tartózkodásáról szóló 68/360/EGK tanácsi irányelv alapján lehet majd munkavállalás céljával vándorolni, nem a svéd és a dán szabályok alapján. 44 A 2. év végétôl a 7. év végéig azonban még fennáll a tagállamok védzáradékra való hivatkozásának a lehetôsége. Ez azt jelenti, hogy a tagállam indokolt esetben kérheti a Közösség szerveitôl, hogy engedélyezzék korlátozások bevezetését. Ekkor azonban már nem csak a tagállam döntésén múlik a korlátozás bevezetése, a tagállam ui. csak javaslatot tesz, a korlátozásról a Bizottság dönt, amelyet minôsített többséggel a Tanács megváltoztathat. Az indokolt korlátozás továbbá csak meghatározott, veszélyeztetett régióra vagy gazdasági szektorra vonatkozhat. Amennyiben egy tagállam a második év végén úgy nyilatkozik, hogy fenntartja a munkaerô szabad áramlására vonatkozó korlátozásokat, erre további három évig van lehetôsége. Ez a döntés indoklást nem igényel. A tagállam bármikor úgy dönthet, hogy mégis liberalizálja a munkaerôpiacát, ez a döntés sem igényli a Közösség közremûködését. A második fázis lejártakor azonban ez összességében az 5. évet jelenti a tagállam már csak akkor vezethet be még 2 évre korlátozást (összesen hét évre), ha munkaerô-piacán súlyos zavarok mutatkoznak. Ezt jelentenie kell a Bizottságnak, valamint kérelmeznie kell, hogy a munkaerômozgás alkalmazását részben vagy egészében felfüggeszti a normális állapot helyreállítása céljából. A Bizottság dönt a felfüggesz- 44 Lásd bôvebben: dr. Lukács Éva-dr. Király Miklós, Migráció és Európai Unió, AduPrint, Budapest, C-162/00 Land Nordrhein-Westfalen vs. Beata Pokrzeptowicz-Meyer eset, 15

15 tésrôl, illetve annak idôtartamáról, és értesíti a Tanácsot a döntésrôl. Bármely tagállam kérheti a Tanácstól a döntés megváltoztatását, amelyrôl minôsített többséggel kell dönteni (a csatlakozás után viszont már mind a 25 tagállam ott lesz a döntéshozó szervben!) Megjegyezzük: ilyen eljárásra a Közösség eddigi története során még soha nem került sor, és valószínûsítjük, hogy Magyarország tekintetében most sem fog rá sor kerülni. Az új tagállamokból érkezô munkavállalók számára a munkavállalási engedélyek automatikusan, a munkavállalók számára vonatkozó statisztikai nyilvántartási igazolásként kerülnek kiállításra. Enélkül a régi tagállamok nem tudnák bizonyítani munkaerô-piaci problémáikat. Az új tagállamok arra jogosultak, hogy a reciprocitás elve alapján alkalmazzanak korlátozásokat a jelenlegi tagállamokkal szemben. Ha tehát Magyarországgal szemben Németország átmeneti idôt kér, Magyarország is jogosult ugyanerre. Ha viszont Dánia nem kér átmeneti idôt, Magyarország sem jogosult átmeneti idôt kérni. Az átmeneti idôre vonatkozó megegyezés rendez számos más fontos kérdést, tartalmazza például az ún. standstill-klauzulát, amelynek értelmében a régi tagállamok nem korlátozhatják jobban a munkaerô-piacukon történô megjelenést, mint azt a csatlakozási szerzôdés aláírásakor tették. Tartalmazza továbbá az egyenlô bánásmód elvét azon munkavállalók vonatozásában, akik már egy tagállamban dolgoznak. Az egyenlô bánásmód elvét a közösségi jog rendkívül komolyan veszi, a közösségi jog egyik alappillérének tartja. Ennek köszönhetô pl. hogy már a csatlakozási tárgyalások alatt, az Európa Megállapodásokban biztosított egyenlô bánásmód jogát is mennyire ellentmondást nem tûrô módon értelmezte az Európai Közösségek Bírósága. A Pokrzeptowicz-Meyer esetben egy lengyel állampolgár hivatkozott az EK-Lengyelország Európa Megállapodásra. A Kolpak esetben pedig egy szlovák állampolgár perelt az EK-Szlovákia Európa Megállapodás alapján. 4 6 P o k r z e p t o- wicz-meyer nyelvtanár volt, Kolpak pedig kézilabda kapus, mindketten Németországban dolgoztak, és mindketten úgy vélték, hogy a foglalkoztatási feltételek tekintetében hátrányosabb bánásmódnak vannak kitéve, mint a német állampolgárok. Az Európai Bíróság kifejtette, hogy az EU, illetve annak tagállamai és harmadik országok közötti megállapodások rendelkezései akkor hivatkozhatóak közvetlenül a bíróság elôtt, ha a kérdéses szabályhely egyértelmûen fogalmaz, valamint a megállapodás természetébôl és céljából is ez következik. Az Európai Bíróság ezután kimondta, hogy a két Európa Megállapodás egyenlô bánásmódra vonatkozó bekezdése kielégíti a fenti feltételeket, amikor is világosan kimondja, hogy tilos az állampolgársági alapon történô diszkrimináció a lengyel/szlovák munkavállalók foglalkoztatása terén. Ezáltal az Európai Közösségek Bírósága kimondta, hogy a két munkavállaló jogosult ugyanazokra a munkafeltételekre, mint a németek. Mindebbôl arra kell következtetni, hogy már most is az Európa Megállapodás alapján illetve jövô májustól a csatlakozási szerzôdés alapján az EU tagállamaiban munkát vállaló magyar állampolgárokat meg fogja illetni a fogadó állam polgáraival egyenlô bánásmód. Ez pedig mind a közvetlen, mind a közvetett diszkrimináció tilalmára érvényes. Az átmeneti idôre vonatkozó megegyezés nem vonatkozik Ciprusra. Málta egy védelmi klauzulát fôzött a megegyezéshez, amely problémák felmerülése esetén életbe lép. Magyarország számára különösen fontos kérdés a velünk együtt csatlakozó középkelet európai államokkal szemben alkalmazható rendelkezések kérdése. A csatlakozási szerzôdés szerint az együtt csatlakozó közép-kelet európai államok fô szabályként nem vezethetnek be egymással szemben átfogó, általános átmeneti idôt. A csatlakozási szerzôdés X. mellékletének (11) pontja alapján ezek az államok akkor vezethetnek be egymással szemben regisztrációs célú munkavállalási engedélyt, illetve ennek bizonyítékként történô felhasználásával akkor függeszthetik fel egy adott régió vagy adott szakma tekintetében a munkaerô szabad áramlását, ha elôbb bármely jelenlegi tagállam átmeneti idôt kér bármelyik közép-kelet európai állammal szemben. A velünk együtt csatlakozó közép-kelet európai államokkal kapcsolatban tehát az alábbiak az átmeneti idô feltételei: bármely tagállam átmeneti idôt kér a közép-kelet európai állammal szemben; ekkor lehet regisztrációs célú munkavállalási engedélyt bevezetni; ezt és egyéb adatokat felhasználva bizonyítani kell valamely régió vagy szakma esetében a munkaerôpiaci zavart a csatlakozási szerzôdés ha- 46 C-348/00 Deutscher Handballbund e. V. b. Maros Kolpak eset, 16

16 tályba lépésétôl számított hét éven át; csak nagyon indokolt esetben lehet az egész országra kiterjedôen kérni az átmeneti idôt; a Bizottságnál kell bejelenteni a munkaerô mozgás felfüggesztése iránti igényt; illetve sürgôs és kivételes esetekben azt magunk is felfüggeszthetjük; a Tanács határoz a felfüggesztés jogszerôségérôl és fenntarthatóságáról minôsített többséggel. Tekintettel arra, hogy Németország és Ausztria valószínûleg kérni fog átmeneti idôt, az elsô feltétel teljesülni fog, ezt követôen pedig Magyarország munkaerôpiacának védelme érdekében indokolt esetben kérheti a korlátozások bevezetését; csakúgy, ahogy a többi állam is kérheti velünk szemben. Errôl azonban nem a közép-kelet európai államok döntenek, hanem a Közösség szervei! Az átmeneti idô várható hatásai Az átmeneti idôvel kapcsolatosan egy teljesen biztos kijelentést lehet tenni: a csatlakozás napjával a magyar állampolgárok szabadon vállalhatnak majd munkát a velünk együtt csatlakozó államokban; illetve azok állampolgárai (pl. csehek, szlovákok) szabadon vállalhatnak majd munkát Magyarországon. A csatlakozási szerzôdés ui. csak akkor biztosít eltérést a szabad munkavállalás alól, ha ezt valamelyik tagjelölt meg tudja indokolni, de ahhoz statisztika és idô kell, ami nem fog azonnal rendelkezésre állni. Valószínûleg regisztrációs célú munkavállalási engedélyt fognak kapni Ország ezek az állampolgárok, de ez automatikus kiadású, statisztikai célokat szolgáló dokumentum lesz csupán. A csatlakozást követô hónapokban bekövetkezhet olyan változás, ami esetleg módosít ezen a liberális rendszeren; noha ennek igen csekély a valószínûsége. Legalábbis Magyarországról nézve. Vessünk egy pillantást a jelenlegi munkavállalási engedély adatokra (kiadott munkavállalási engedélyek száma) Románia ,26 Ukrajna ,39 Szlovákia ,25 KÍNA ,33 Jugoszlávia ,14 Mongólia 809 1,62 Németország 605 1,21 Egyesült Királyság 521 1,04 Lengyelország 512 1,02 Egyesült Államok 444 0,89 Franciaország 440 0,88 Oroszország 336 0,67 Vietnam 327 0,65 Japán 294 0,59 Ausztria 245 0,49 Olaszország 221 0,44 Moldávia 189 0,37 Törökország 157 0,31 Horvátország 146 0,29 Cseh Köztársaság 129 0,25 Egyéb ,77 MINDÖSSZESEN ,0 Forrás: Foglalkoztatási Hivatal (idézi: Laki (2003) 65. o.) Az adatokból látszik, hogy Szlovákia, Lengyelország és a Cseh Köztársaság jelenít meg 100 fônél több legális munkavállalót, a többiek marginális számban vannak jelen (pl. 19 fô munkavállalási engedélyes litván állampolgár dolgozott Magyarországon 2002-ben). A velünk együtt csatlakozók aránya a munkavállalási engedélyesek között nem éri el a 8 szá- 47 Laki Teréz, Munkaerôpiaci felmérés (2003), kiadja a Foglalkoztatási Hivatal és az OFA. 48 HL L

17 zalékot! A fô összes hazai munkavállalón belül pedig a 0,01 százalékot! 47 Ezek az adatok csak akkor szolgálhatnak megfelelô alapul magyar munkaerôpiaci zavar okozására, azaz a munkavállalási engedély visszaállításának igénylésére, ha a külföldiek egy régióban és szektorban fognak tömörülni. Erre kizárólag a szlovák állampolgárok esetében van nagyon kicsi esély; amennyiben jelenlétük valóban zavart fog okozni, a probléma kezelése kormányzati átgondolást fog igényelni. Valószínûbb azonban, hogy a jövô májusban életbe lépô konstrukció hosszú idôre a végleges konstrukció marad. A liberalizációnak legfôbb következménye tehát az egyenlô bánásmód bevezetése lesz, mind a munkához való hozzáférés, mind a munkafeltételek tekintetében. A részletszabályok szintjén ebbôl pl. az is következik, hogy a velünk együtt csatlakozó államok polgárait nem szabad majd abba a 2% külföldi munkavállalói határba beszámítaniuk a külföldi tulajdonú cégeknek, amelyet a külföldiek magyarországi munkavállalásának engedélyezésérôl szóló 8/1999. (XI. 10.) SZCSM rendelet elôír. További várakozás az átmeneti idôvel kapcsolatban, hogy bizonyos jelenlegi tagállamok nem fogják bevezetni. Várhatóan csak Ausztria és Németország fog korlátozó intézkedésekkel élni, a többi tagállam nem. Errôl végleges információt a csatlakozás napja közeledtével várhatunk, de amint bemutatásra került, semmi sincsen kôbe vésve, az elsô két évben a tagállamok akkor változtatnak a rendszeren, amikor kedvük tartja. Hangsúlyozandó azonban: azok a magyar munkavállalók, akik már bejutottak, egyenlô bánásmódra jogosultak a foglalkoztatás feltételei tekintetében! Hangsúlyozandó továbbá, hogy Magyarországnak is egyenlô bánásmódot kell nyújtania azon jelenlegi tagállamok állampolgárainak, akik nem kérnek átmeneti idôt, a közép-kelet európai állampolgárok bánásmódjával megegyezôen. Szolgáltatásnyújtás keretében kiküldött munkavállalók A munkaerô szabad áramlásának kérdése mellett jelentkezik az a kérdés, hogy egy esetleges átmeneti idô hogyan fogja érinteni azoknak a munkavállalóknak a helyzetét, akiket munkáltatójuk egy meghatározott szolgáltatás elvégzése céljával küld ki Magyarországról egy másik EU tagállamba. Ilyen eset lehet pl., hogy egy magyar kert építéssel foglalkozó cég megnyer egy pályázatot Franciaországban, és a munkát az itthoni alkalmazottaival kívánja elvégezni, noha Franciaország pl. átmeneti idôt kér. Kiviheti-e szabadon a munkavállalókat, vagy csak francia munkavállalási engedéllyel alkalmazhatja ôket? A kérdéssel elsôként az Európai Közösségek Bírósága foglalkozott. A joggyakorlatot pedig a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történô kiküldetésérôl szóló 96/71/EK tanácsi irányelv foglalta jogszabályba. Az Európai Közösségek Bírósága a Rush Portugesa és a Van der Elst jogeseteiben foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy egy tagállamban jogszerûen dolgozó munkavállalói csoport dolgozhat-e szolgáltatásnyújtás keretében egy másik tagállamban, anélkül, hogy ezen utóbbi tagállam elôírásait munkavállalási engedély teljesítené. A Rush Portugesa esetben portugál munkavállalók dolgoztak egy portugál cég irányítása alatt Franciaországban, Belgiumban, ahonnan munkáltatójuk ôket Franciaországba irányította. (Az eset idején Portugáliával még nem járt le az átmeneti idô, tehát a munkásoknak Belgiumban is engedély kellett.) A probléma egy ellenôrzésen merült fel, amikor is meg akarták büntetni a belga munkáltatót, hogy nincsen a munkavállalóinak Franciaországban munkavállalási engedélye. Az Európai Közösségek Bírósága kifejtette, hogy a szolgáltatásnyújtás szabadságát sérti, ha egy vállalkozó azért nem tud elvállalni egy munkát, mert nem viheti ki annak elvégzésére a jól bevált munkavállalóit. Ezek után kimondta, hogy a fogadó állam Franciaország nem követelheti meg a munkavállalási engedélyt, ha: a munkavállalók a kiküldés helye szerinti országban jogszerûen dolgoznak; a munkát ideiglenes jelleggel végzik Franciaországban; 49 C-113/89 Rush Portuguesa v Office National d Immigration eset és 18/78 Van der Elst v Bizottság eset, 50 A Magyar Köztársaságban székhellyel bíró vállalatok magyar munkavállalóinak vállalkozási szerzôdés alapján a Német Szövetségi Köztársaságba foglalkoztatási célból történô kiküldetésérôl szóló kormánymegállapodás, kihirdette 14/1989. (II.17.) MT rendelet. 18

18 annak befejezése után visszatérnek a kiküldés helye szerinti államba; nem próbálnak meg egyébként belépni a francia munkaerôpiacra. Az Európai Közösségek Bírósága tehát a szolgáltatásnyújtás szabadságán belül értelmezte a kiküldött munkavállalók helyzetét, jogszerûnek tartva a megvalósuló tényállást. Az Európai Közösségek Bírósága joggyakorlata alapján tehát teljesen egyértelmû, hogy a szolgáltatásnyújtás keretében kirendelt munkavállalók jogi helyzete beleolvad a szolgáltatásnyújtásba, tehát az arra és nem a munkavállalás szabad áramlására vonatkozó szabályok az elsôdlegesen fontosak. Ennek van néhány feltétele, mint láttuk, de azok a feltételek könnyen teljesíthetôek egy kiküldetési tényállásban. Konkretizálva a jogesetet a magyar-eu viszonyrendszerre, tekintettel arra, hogy a csatlakozási szerzôdés nem enged kivételt a szolgáltatásnyújtás szabad áramlása alól, a magyar vállalkozók fô szabályként minden EU tagállamban értékesíthetik szolgáltatásaikat, és ahhoz felhasználhatják a magyar alkalmazottaikat. A kiküldetés keretében foglalkoztatott magyar munkavállalóknak tehát nem fog kelleni munkavállalási engedély, akkor sem, ha olyan országban végeznek munkát, amely egyebekben átmeneti idôt kért. Fontos azonban mégis kitérnünk egy kivételi csoportra, amely nem magával a szolgáltatásnyújtással kapcsolatos, hanem az átmeneti idônél már említett X. mellékletben található meg. Eszerint Ausztria és Németország a munkaerômozgásra általában lehetséges átmeneti idô mellett kiharcolták, hogy bekerüljön néhány szektor, amelyekben korlátozhatják a szolgáltatás keretében kiküldött munkavállalást. Ezek a korlátozás alá esô szektorok a következôk: építôipar, ideértve a kapcsolódó tevékenységeket is, ipari takarítás, tisztítás, belsô dekoráció tervezése és Ausztria vonatozásában kertészeti szolgáltatások, kômegmunkálás, fémszerkezetek és szerkezetelemek gyártása, biztonsági tevékenységek, házi betegápolás, szociális ellátás elhelyezés nélkül. A csatlakozással tehát általában felszabadul a kiküldetéssel érintett munkavállalás, függetlenül attól, hogy van vagy nincs átmeneti idô; kivéve az említett szektorokba történô kiküldetést Ausztria és Németország viszonylatában! Utóbbira érvényben marad viszont a vállalkozási export egyezmény (Werkvertrag), amelynek keretében évi megközelítôleg 2000 építôipari munkavállalót fogad Németország 51. Az említett 96/71/EK irányelv azért fontos, mert alapvetôen befolyásolja a magyar vállalkozások magatartását az EU tagállamokban. Az irányelv lényegét úgy lehet összefoglalni, hogy a kiküldetés esetén a munkavállalók számára elônyösebb jogszabályok alkalmazását írja elô, legyen az akár a küldô, akár a fogadó állam. Fô szabály szerint a kiküldött munkavállalóra a fogadó állam szabályai az irányadóak ahogy ezt a Munka Törvénykönyvének 106. A -a a Magyarországra érkezô külföldiekre is elôírja az alábbiak tekintetében: a) a leghosszabb munkaidô, illetve a legrövidebb pihenôidô mértéke, b) a fizetett éves szabadság legalacsonyabb mértéke, c) a legalacsonyabb munkabér, d) a munkaerô-kölcsönzés feltételei, e) a munkavédelmi feltételek, f) a terhes, illetve kisgyermekes nôk, valamint a fiatal munkavállalók munkavállalási és foglalkoztatási feltételei, továbbá g) a férfiak és a nôk egyenlô elbírálásának elve, illetve hátrányos megkülönböztetésének tilalma tekintetében Ez alól viszont kivételt képez az az eset, ha a küldô állam szabályai a kedvezôbbek, ahogy az Mt is kimondja: [a fenti] rendelkezéseket nem kell alkalmazni, ha... a munkaviszonyra egyébként irányadó jog, vagy a felek eltérô megállapodása alapján kedvezôbb szabályok az irányadóak. Tehát pl. magyar minimálbért kell fizetni a Magyarországról kiküldött munkavállalónak, ha pl. az alacsonyabb bérszinttel bíró Szlovákiában dolgozik. Hiába kéne a fogadó állam legalacsonyabb munkabérét alkalmazni, annál a munkaviszonyra egyébként irányadó magyar jog kedvezôbb feltételeket ír elô. Ezáltal Szlovákia védelemben részesül, mert a vállalkozó inkább olcsóbb, szlovák munkaerôt alkalmaz esetleg, mintsem drága magyarral dolgoztasson, és ezáltal csak drágábban tudjon elôállítani egy terméket. Védelemben részesül viszont a magyar munkaerô is, 51 Ezt hívjuk a gazdasági célú letelepedés szabadságának. Lásd bôvebben: dr. Király Miklós, Az Európai Közösségek Belsô Piacának a joga, PPKE, Európajogi Tanszék, Budapest,

19 mert nem kell ugyanazt a munkát olcsóbb, szlovák áron elvégeznie. Ugyanez a helyzet a német vállalkozók Magyarországra jövetelével; jobban megéri nekik magyar munkaerôt alkalmazni, mint hozni a saját embereiket. Ha viszont a magyar vállalkozó Németországban kíván dolgoztatni, munkavállalóinak a magasabb, német bért kell fizetnie, mert akkor az a kedvezôbb szabály. Az irányelvnek tehát az a célja, hogy a kiküldetéssel érintett országok munkavállalóit védelemben részesítse az olcsóbb munkaerô bejövetelétôl, és arra ösztönözze a vállalkozókat, hogy inkább hazai munkaerôt alkalmazzanak. A világos munkajogi aspektusok ellenére mégsem beszélhetünk teljes egyenlôségrôl, hiszen a kiküldés esetén a munkaviszonyra irányadó jog szerint kerülnek levonásra a társadalombiztosítási járulékok és az adó. A német minimálbérbôl tehát Magyarországon kerül majd levonásra az egészségbiztosítási és a nyugdíjjárulék. Sosem lesz tehát ugyanannyi egy helyi és egy kiküldött munkavállaló nettó keresete! A munka és a foglalkoztatottak létszáma ezért további szempontok alapján is befolyásolhatja a vállalkozó arra vonatkozó döntését, hogy a munkához saját vagy célállambéli munkavállalókat alkalmaz. Önálló vállalkozók letelepedése az EU-ban Az európai közösségi jog elôírja nemcsak a munkavállalók, hanem az önálló vállalkozók (önfoglalkoztatók) szabad mozgásának megteremtését is.51 A tagállamoknak biztosítaniuk kell területükön más tagállamok állampolgárai (ôk az önálló vállalkozók) és vállalatai (jogi személyek, jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok) részére a korlátozásmentes gazdasági tevékenység végzését. Ez megvalósulhat vállalkozás alapításával, illetve azáltal, hogy egy másik tagállamban már mûködô vállalkozás leányvállalatokat, fiókokat és képviseleteket hoz létre. Így például egy német vízvezeték szerelônek meg kell engedni, hogy egyéni vállalkozó legyen Franciaországban, de azt is, hogy ott képviseletet alapítson. Az önálló vállalkozás szabadságának alapelve is az egyenlô bánásmód, tehát mind az alapítás, mind késôbb a mûködés terén ugyanolyan jogokat kell biztosítani a más tagállami vállalkozóknak, mint a saját, honos vállalkozóknak. Nem lehet pl. az alapítás során extra biztosítékot követelni, magasabb illetékeket kérni, nehézségeket támasztani hatósági engedélyek kiadásánál, vállalkozói igazolvány kiadásánál, kamarai tagfelvételnél, illetve a mûködés során korlátozni a cég szerzôdéskötési szabadságát, kizárni állami támogatásokból és pályázati lehetôségekbôl stb. Az önálló vállalkozók tehát tartózkodási jogosultságot élveznek, ezen túlmenôen családtagjaikat magukkal vihetik, akik közül a házastárs és a gyermekek a célállamban munkát vállalhatnak, 1981 óta pedig a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségben mozgó munkavállalókra történô kiterjesztésérôl szóló közösségi jogszabály is vonatkozik rájuk, tehát részesülnek a fogadó tagállam szociális ellátásaiban is. 52 A közösségi jog nem határozza meg az önálló vállalkozó fogalmát. Ez annyit jelent, hogy az európai közösségi jog alapvetôen elfogadta a nemzeti jogoknak az önálló vállalkozási tevékenységre adott definícióit. A közösségi jog egyetlen feltétele, hogy bármilyen kört érintsen is az önálló vállalkozó fogalom, az ahhoz való hozzáférést az egyenlô bánásmód elve alapján biztosítani kell az EU más tagállami állampolgárainak. Magyarország és a Közösség viszonylatában az önálló vállalkozók szabad mozgásának sajátos története van. A kérdéskört elsôként az Európa Megállapodás szabályozta, annak is 44. cikke: az egyik fél állampolgárságával bíró önálló vállalkozó természetes személyek jogosultak belépni a másik szerzôdô fél területére, és ott létrehozni és mûködtetni önálló vállalkozásukat. 53 Az Európa Megállapodás e célkitûzés megvalósítását progresszíven, a társulási viszony elsô szakaszának végére irányozta elô. Tekintettel arra, hogy az Európa Megállapodást a felek 10 évre kötötték, Magyarország ezen idôtartam felét (5 évet) vett alapul az elsô szakasz lejártaként. Az önálló vállalkozói tevékenység liberalizálására ezért az február 1-jét irányozta elô. Ennek érdekében került elfogadásra a külföldiek önálló vállalkozóként történô gazdasági célú letelepedésérôl szóló évi LXXII. törvény. A törvény kimondta, hogy Magyarország február 1-tôl biztosítja az Európai Közösségek tagállamainak állampolgárai számára 52 73/148/EGK tanácsi irányelv az önálló vállalkozók tartózkodási jogáról OJ L 1973., 172/14 és 1390/81/EGK tanácsi rendelet ( ) a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra és családtagjaikra való alkalmazásától szóló 1408/71/EGK rendeletnek az önálló vállalkozókra és családtagjaikra való kiterjesztésérôl. 53 Az EK-magyar Európai Megállapodás 44. cikke. 20

20 az önálló vállalkozóként történô gazdasági célú letelepedés tekintetében a nemzeti bánásmódot. Ez különösen azt jelenti, hogy a jogszabályi feltételeknek való megfelelés esetén egy EU polgár Magyarországon a magyar törvényi meghatározás szerinti egyéni vállalkozó és önfoglalkoztató (szabadalmi ügyvivô, bírósági végrehajtó stb.) lehet. 55 Az EU tagállamai azonban másként értelmezték az elsô szakasz lejártát, és a magyar vállalkozók számára az egyenlô bánásmód bevezetésének határidejét. Véleményük szerint ui. akkor léptünk be a társulási viszony második szakaszába, amikor errôl a Társulási Tanács határozatot hozott. Ez pedig a társulás második szakaszába való átmenetrôl szóló 1/2000 EU-Magyarország Társulási Tanácsi határozattal történt meg, amit április 11-én fogadtak el a felek, és június 1-jén lépett hatályba. 56 Eszerint az EU tagállamok június 1-jei határidôvel vállalták az egyenlô bánásmód bevezetését a magyar vállalkozókkal szemben. A különbözô jogértelmezésbôl fakadóan tehát 16 hónap különbséggel került kimondásra az önálló vállalkozók szabad gazdasági célú letelepedése az Európa Megállapodás alapján. Megjegyzendô, hogy a balti országokból az Európai Unióba belépni kívánó személyek esetében az önálló vállalkozáshoz való jog megadását a évig elhalasztották. Szlovénia esetében pedig (amelynek az Európa Megállapodása csak 1999-ben lépett hatályba) az önálló vállalkozók letelepedésére vonatkozó átmeneti idôszak a megállapodás hatályba lépésétôl számított hat évig t a r t! 57 Hasonlóan az Európa Megállapodásnak munkaerô szabad áramlása területén egyenlô bánásmódot kimondó cikkeihez, az önálló vállalkozással kapcsolatos cikk is az Európai Közösségek Bírósága elé került. A Barkoci és Malik esetben az Európa Megállapodásra hivatkozó felek cseh állampolgárok voltak.58 Az elsô kérdés az volt a jogesetben, hogy ez a cikk is közvetlenül hivatkozható-e a bíróságok elôtt. Hasonlóan a Pokrzeptowicz-Meyer és a Kolpak esetekhez, az Európai Közösségek Bírósága az önálló vállalkozással kapcsolatban is kimondta, hogy a cikk közvetlen hatállyal bír. 59 Az Európai Közösségek Bírósága ezáltal megerôsítette, hogy az egyenlô bánásmód megsértése esetén az érintettek közvetlenül az Európa Megállapodásra hivatkozhatnak gazdasági tevékenységük folytatása érdekében. A csatlakozási szerzôdés hatályba lépéséig tehát a magyar vállalkozók az Európa Megállapodás szerint, az egyenlô bánásmód alapján jogosultak gazdasági tevékenységet folytatni az EU tagállamaiban, és erre a jogukra bíróság elôtti eljárásban is hivatkozhatnak. A helyzet azonban ennél bonyolultabb, mert az Európa Megállapodás nem érinti az önálló vállalkozás két fontos aspektusát. Az egyik az önálló vállalkozási tevékenység céljából való belépés és tartózkodás joga, ami a munkaerô mozgásnál is hiányzott (hangsúlyoztuk, hogy csak a már belépett és jogszerûen munkát vállalt személyekre vonatkozott az egyenlô bánásmód). A másik pedig a diplomák és szakképesítések kölcsönös elismerésére, ami azt célozza, hogy a megszerzett képesítés ne vesszen el azáltal, hogy az önálló vállalkozó másik tagállamban kíván tevékenységet folytatni. A belépés és diploma elismertetés jogát az Európa Megállapodás nem biztosítja, a csatlakozási szerzôdés viszont igen! (A diplomák és szakképesítések elismerésével kapcsolatosan most jelent meg egy szakkönyv, amely az egyetlen magyar nyelvû irodalom a kérdéskörben, ezért nagyon ajánlom az Olvasóknak.) A csatlakozási szerzôdés hatályba lépését követôen tehát az egyenlô bánásmódot kísérô, a gyakorlatban óriási jelentôséggel bíró jogosultságok is megnyílnak. Az önálló vállalkozásra pedig nincsen átmeneti idô, tehát szabadon gyakorolható jogosultság. Meg kell jegyezni továbbá, hogy jelentôs a vállalkozások által foglalkoztatott személyek mozgása is, mert a vállalatokon belül kiküldöttek, a kulcsszemélyzet és a vezetô tisztségviselôk mozgása noha ôk a munkavállalók szabad mozgási jogát használják ki gyakori, és a letelepedés szabadságának köszönhetô. Értelemszerûen, ha nem létezne a letelepedés szabadsága, a vállalkozásokhoz kötôdô munkavállalók szabad mozgása is kisebb volumenû lenne és viszont, a meglévô letelepedési szabadság lökést ad a munkavállalók szabad mozgásának is. 54 Az EK-magyar Európai Megállapodás 6(2) cikke évi V. törvény az egyéni vállalkozókról, illetve évi LXXX. törvény a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetérôl, HL L 114/32 57 HL L 51/1. 58 C-257/99 Secretary of State for the Home Department v Julius Barkoci and Marcel Malik eset, 59 Ibid, para dr. Hudák dr. Gellér dr. Kiss dr. Lukács, A diplomák és szakképesí - tések elismerése az Európai Unióban és Magyarországon, Sik Kiadó, Budapest,