Az Európai Foglalkoztatási Stratégia (EFS) tíz éve

Átírás

1 Az Európai Foglalkoztatási Stratégia (EFS) tíz éve Európai Bizottság

2

3 Az Európai Foglalkoztatási Stratégia (EFS) tíz éve Európai Bizottság Foglalkoztatási, Szociális és Esélyegyenlőségi Főigazgatóság D2 egység Kézirat lezárva: július

4 Sem az Európai Bizottság, sem a nevében eljáró személyek nem felelnek azért, hogy a jelen kiadványban foglalt információtartalmakat mások hogyan használják fel. A Europe Direct szolgáltatás az Európai Unióval kapcsolatos kérdéseire segít Önnek választ találni. Ingyenesen hívható telefonszám (*): (*) Egyes mobiltelefon-szolgáltatók nem engednek hozzáférést a as telefonszámokhoz, vagy kiszámlázzák ezeket a hívásokat. Jelentős mennyiségű további információt talál az Európai Unióról az interneten. Az információk az Europa szerveren, a következő címen állnak rendelkezésre: Európai Közösségek, 2007 A sokszorosítás a forrás megnevezésével engedélyezett. Katalógusinformáció a kiadvány végén található. Luxembourg: Az Európai Közösségek Hivatalos Kiadványainak Hivatala, 2008 ISBN Printed in Belgium KLÓRMENTES FEHÉR PAPÍRRA NYOMTATVA

5 Az Európai Foglalkoztatási Stratégia 10 éve Előszó A nagy munkanélküliség időszakában, 1997 novemberében az Európai Tanács a luxembourgi foglalkoztatási csúcstalálkozón útnak indította az Európai Foglalkoztatási Stratégiát (EFS). Ez készítette elő a terepet a tagállamok és a Bizottság számára ahhoz, hogy együttműködés és tapasztalatcsere révén közös célkitűzéseket és célokat érjenek el az európai munkahelyek mennyiségének és minőségének növelésében márciusában a lisszaboni Európai Tanács alkalmával az Európai Unió új stratégiai célt tűzött maga elé a következő évtizedre: azt, hogy a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudásalapú gazdaságává váljon, amely több és jobb munkahellyel, valamint nagyobb mértékű társadalmi kohézióval fenntartható gazdasági növekedésre képes. Az EFS középpontjába a munkanélküliség csökkentése helyett immár a teljes foglalkoztatottság feltételeinek visszaállítása került ben az Európai Tanács és a Bizottság megállapodott abban, hogy a lisszaboni stratégia módosításra szorul, és annak új középpontjába a növekedést és a munkahelyeket állította. A lisszaboni stratégia fókuszának megváltozásával felmerült az igény nagyobb mennyiségű és jobb minőségű munkahelyek iránt, minek eredményeképpen az EFS az európai politikák prioritásainak középpontjába került. Ma, elindítása után tíz évvel, az EFS fokmérőnek tekinthető. Modellként szolgált számos többek közt a szociális védelemre, az oktatásra és a képzésre vonatkozó nyitott koordinációs módszerhez, de ennél is fontosabb, hogy konkrét eredményeket ért el olyan problémákkal kapcsolatban, melyek az európai polgárokat leginkább foglalkoztatják óta az idősebb munkavállalók és a nők foglalkoztatási aránya, valamint az összesített foglalkoztatási arány jelentősen nőttek, miközben a munkanélküliség és a tartós munkanélküliség egyaránt jelentős csökkenést mutatott (az utóbbi mintegy harmadával visszaszorult). Ez a siker teljes egészében ugyan nem tulajdonítható az EFS-nek, egy jelentős része azonban igen: a foglalkoztatás terén javult a teljesítmény, hiszen a tagállamok jobban végre tudják hajtani foglalkoztatási politikájukat és tanulhatnak egymástól a tekintetben, hogyan érjenek el közös célokat. Úgy vélem, az Európai Foglalkoztatási Stratégia az Unió egyik legfontosabb sikere. Meggyőződésem szerint a továbbiakban is hozzájárul ahhoz, hogy az európaiak közül minél többen minél jobb álláshoz jussanak. Minden remény megvan arra, hogy a második évtized még az első 10 évnél is sikeresebb legyen, lehetővé téve számunkra, hogy elérjük az EU által a női munkavállalók és az idősebb munkavállalók vonatkozásában kitűzött foglalkoztatási arányokat, majd pedig az összesített foglalkoztatási ráta tekintetében kitűzött 70%-os célt. Számítok továbbá arra, hogy a jövőben is elkötelezettek maradunk azon aktív, befogadásra irányuló politikák mellett, amelyek hozzájárulnak mind a munkaerő-kínálat bővüléséhez, mind pedig a társadalmi kohézió erősödéséhez. Vladimír Špidla foglalkoztatási, szociális és esélyegyenlőségi biztos 3

6 Az Európai Foglalkoztatási Stratégia 10 éve Tartalom Bevezetés Az Európai Foglalkoztatási Stratégia (EFS) intézményi struktúrája Kezdetek Az Amszterdami Szerződés: a foglalkoztatás főirányként való érvényesítése ( mainstreaming ) A luxembourgi folyamat: a partnerség, az együttműködés és a kölcsönös tanulás ösztönzése Mérföldkövek az EFS-ben Az EFS: a lisszaboni stratégia kiegészítése, a prioritások erősítése Növekvő álláskínálat; az Európai Foglalkoztatási Munkacsoport Az EFS hozzáigazítása az EU bővítéséhez A globalizáció és az öregedő Európa: a lisszaboni stratégia átdolgozása Az EFS jellemzői A társadalmi dimenzió A humán tőke Az ifjúság foglalkoztatására vonatkozó politikák Helyi szintű cselekvés: helyi szereplők bevonása az EFS megvalósításába Szabad mozgás: az európai pillér Rugalmas biztonság ( Flexicurity ): új perspektíva a munka világában Az Európai Szociális Alap (ESZA) szerepe A nemzetközi dimenzió Statisztika

7 Bevezetés Bevezetés 1997-es elindítása óta az Európai Foglalkoztatási Stratégia (EFS) központi szerepet játszik az EU-politikáknak a mindenki számára javuló munkalehetőségek érdekében történő összehangolásában. Szerepét az Európai Tanács számos alkalommal hangsúlyozta, és ez a stratégia alapvető eszköz lett az EU-polgárokat leginkább foglalkoztató témák egyikének kezeléséhez: a több és jobb munkahely megteremtéséhez. Az EFS feladata, hogy a tagállamok által EUszinten vállalt foglalkoztatáspolitikai prioritásokhoz iránymutatást adjon, valamint ezek összehangolását biztosítsa. Az állam- és kormányfők meghatároztak egy cselekvési keretet a közös célkitűzések és foglalkoztatáspolitikai prioritások számára. A tagállami foglalkoztatáspolitikák ilyen, uniós szinten történő összehangolása az EU-Szerződés 1998-as módosításakor meghatározott éves folyamat köré épül, amely a lisszaboni stratégia 2005-ös újraindítása óta egy meghosszabbítható hároméves ciklusba illeszkedik. Az EFS összetevői: Foglalkoztatási iránymutatások, amelyeket a Bizottság javaslata alapján évente a Tanács fogad el. Az iránymutatások a tagállami foglalkoztatáspolitikák közös prioritásait tükrözik óta részét képezik a növekedésre és munkahelyekre vonatkozó integrált iránymutatásoknak. Nemzeti reformprogramok, amelyeket a tagállamok dolgoznak ki annak érdekében, hogy az említett iránymutatásokat a nemzeti politikába átültessék ig ezeknek a programoknak a foglalkoztatással összefüggő részei Nemzeti Foglalkoztatási Cselekvési Terv néven voltak ismertek. Együttes foglalkoztatási jelentések, amelyeket a Bizottság és a Tanács fogad el, annak áttekintése céljából, hogy a foglalkoztatási iránymutatások tükrében milyen előrehaladás történt tagállami és közösségi szinten óta az együttes foglalkoztatási jelentés adja az EU által a lisszaboni stratégia terén elért előrehaladásról szóló éves jelentés foglalkoztatási fejezetét. Országspecifikus ajánlások. A Tanács a Bizottság javaslata alapján a foglalkoztatáspolitikára vonatkozó, országspecifikus ajánlásokat is elfogadhat, amelyeket a tagállamoknak nemzeti reformprogramjaik kidolgozása során szükséges figyelembe venniük. 5

8 Az Európai Foglalkoztatási Stratégia 10 éve Az Európai Foglalkoztatási Stratégia 10 ÉVE Az EFS első évtizedében az EU foglalkoztatási rátája 60,7%-ról 64,3%-ra nőtt (lásd a 3. grafikont), ezen belül a nők foglalkoztatási aránya 51,8%-ról 57,1%-ra, az idősebb (55 64 év közötti) munkavállalóké pedig 35,7%-ról 43,5%-ra emelkedett. Ennél is nagyobb javulás mutatkozott azon tagállamok foglalkoztatási arányában, amelyek a leghosszabb ideje részesültek az EFS előnyeiből. A tíz év folyamán a munkanélküliségi arányok változóan alakultak: 2001 előtt nagymértékű csökkenést mutattak, 2001 és 2004 között különösen az új tagállamokban növekedtek, 2004 után pedig csökkentek. Úgy tűnik, a munkaerő-piaci strukturális reformoknak meglett az eredményük. Ezt tükrözi, hogy a tartós munkanélküliség aránya 5%-ról 3,6%-ra csökkent (lásd a 6. grafikont), és rövidültek a munkanélküliség átlagos időtartamai. 6

9 1. Az Európai Foglalkoztatási Stratégia intézményi struktúrája 1. AZ Európai Foglalkoztatási Stratégia (EFS) intézményi struktúrája 1.1. Kezdetek Az 1990-es években politikai konszenzus alakult ki arról, hogy Európa foglalkoztatási problémája strukturális jellegű, valamint hogy a növekedés foglalkoztatás-intenzív jellegének növelésére van szükség 1. A monetáris stabilizációs politika amelyet a gazdasági és monetáris unióra való felkészülés érdekében alkalmaztak, valamint a foglalkoztatás és a munkanélküliség kihívásainak közös jellege egyaránt azt igényelték, hogy európai szinten összehangoltabb legyen a foglalkoztatásra irányuló szakpolitika. A téma megvitatása a Maastrichti Szerződés (1992) tárgyalásai folyamán vette kezdetét. Ez a szerződés az európai modell társadalmi dimenzióját egy szociális kérdésekről szóló jegyzőkönyvvel támasztotta alá. Az amszterdami Európai Tanács alkalmával (1997) azután megállapodás született arról, hogy a Szerződésbe a foglalkoztatásra vonatkozóan új rendelkezéseket illesztenek be. Az Európai Közösség létrehozásáról szóló szerződés (EKSZ) 126. cikke, miközben megerősítette a tagállamok hatáskörét a foglalkoztatáspolitika tekintetében, a foglalkoz- Az EKSZ 128. cikke: a közös foglalkoztatási prioritások kerete Ebben a keretben a politikák összehangolását a célközpontú vezetés módszere erősíti. Ennek megfelelően, a Tanács a Bizottság javaslata alapján évente európai foglalkoztatási iránymutatásokat dolgoz ki; ezeket az iránymutatásokat a nemzeti cselekvési tervekben (NCST) figyelembe kell venni, amely cselekvési tervek értékelése a Bizottság és a Tanács együttes foglalkoztatási jelentése keretében történik, a következő éves iránymutatások megállapítása céljával óta a Tanács a Bizottság javaslata alapján, a foglalkoztatási iránymutatásokat kiegészítendő, a tagállamok számára egyedi ajánlásokat tesz. A célközpontú vezetés módszerét az is segíti, hogy számos területen, uniós és tagállami szinten egyaránt mérhető célokat állapítanak meg, valamint az előrehaladás mérése céljából fokozatosan a Bizottság és a tagállamok által közösen elfogadott statisztikai mutatókat dolgoznak ki. 1 Vö.: Delors-féle Fehér könyv a növekedésről, a versenyképességről és a foglalkoztatásról,

10 Az Európai Foglalkoztatási Stratégia 10 éve Az Európai Foglalkoztatási Stratégia 10 ÉVE tatást közös érdekű ügynek nyilvánította, és arról rendelkezett, hogy a tagállamok uniós szinten összehangolt foglalkoztatási stratégiát alakítsanak ki. Elsősorban a Szerződésnek a gazdaságpolitika összehangolására vonatkozó rendelkezései 2 hatására, illetve a foglalkoztatáspolitikáknak az es esseni Európai Tanács által megkezdett összehangolása hatására az EKSZ új 128. cikke megfelelő keretet teremtett ahhoz, hogy a tagállami foglalkoztatáspolitikákat közös európai prioritások és érdekek alapján dolgozzák ki. Az EFS végrehajtása számos megközelítés számára teret engedett, és valamennyi érintett közreműködését igényelte, nevezetesen a nemzeti kormányokét, az EU-intézményekét, a szociális partnerekét, a civil társadalomét, a tudományos élet szereplőiét stb. Ez összhangban áll azzal, hogy a nemzeti intézményi felépítés és a társadalmi párbeszéd gyakorlata sokféle lehet. A koordinációs folyamat nyitottsága többek között azt eredményezte, hogy a szociális partnerek felkérést kaptak mind nemzeti, mind uniós szinten, hogy a regionális és a helyi részvétel kialakítása érdekében konkrét cselekvéseket és kezdeményezéseket dolgozzanak ki. Az Amszterdami Szerződés óta az Európai Parlament, egyéb közösségi intézmények és a Foglalkoztatási Bizott- 2 EKSZ 98. és 99. cikke. 8

11 1. Az Európai Foglalkoztatási Stratégia intézményi struktúrája ság szintén aktív szerepet játszottak a foglalkoztatási iránymutatások kidolgozásában. Az Amszterdami Szerződés hatálybalépésére készülve, a luxembourgi foglalkoztatási csúcstalálkozó (1997 novemberében) elindította az EKSZ 128. cikkében foglalt új, nyitott koordinációs módszer végrehajtását, és jóváhagyta a foglalkoztatási iránymutatások első csomagját. Ezek az iránymutatások négy, integrált cselekvési vonal mentén, vagyis a foglalkoztatási iránymutatások úgynevezett pillérei a foglalkoztathatóság, a vállalkozás, az alkalmazkodóképesség és az esélyegyenlőség keretében jelentek meg. Ezek a cselekvések átfogó, az alapvető kínálat- és keresletközpontú politikákat egyesítő választ kínáltak a foglalkoztatási kihívásra. Gettyimages 9

12 Az Európai Foglalkoztatási Stratégia 10 éve Az EFS a gyakorlatban 18 milliós foglalkoztatásbővülés Az EU-ban a foglalkoztatás helyzete az Európai Foglalkoztatási Stratégia 1997-es megszületése óta egyértelmű javulást mutatott és 2006 között az összesített foglalkoztatási arány 60,7%-ról 64,3%-ra nőtt (lásd az 1. és a 3. grafikont). Különösen a stratégia 2005-ös átdolgozása óta a foglalkoztatás növekedése felgyorsult, ami növekedő foglalkoztatási és csökkenő munkanélküliségi (beleértve a tartós munkanélküliséget is) rátákat eredményezett. Érdemes megjegyezni, hogy a foglalkoztatási és részvételi arányok EU-ban tapasztalt növekedésének tanúsága szerint csökkent a ciklikus körülményekkel szembeni érzékenység. Ez egyaránt tükrözi a reformok hatásait és a tartós társadalmi-gazdasági változást. Az előbbi abban is tetten érhető, hogy az EFS-t 1997-ben elindító tagállamok esetében a foglalkoztatási arány 5,3 százalékponttal nőtt. Meg kell emellett jegyezni, hogy a foglalkoztatási ráták tagállamonként jelentős eltérést mutatnak: a Lengyelországban mért 54,5%-tól a Dániában elért 77,4%- ig terjednek (lásd a 3. grafikont) Az Amszterdami Szerződés: a foglalkoztatás főirányként való érvényesítése ( mainstreaming ) A z Amszterdami Szerződés, bár nem változtatott azon az alapelven, hogy a foglalkoztatáspolitika terén a tagállamok kizárólagos hatáskörrel rendelkeznek, a Tanácsra és az Európai Bizottságra nyomatékosabb szerepet osztott, számukra új feladatokat jelölt meg, és hatékonyabb eszközöket biztosított. Az Európai Parlamentet is szorosabban bevonta a döntéshozatali folyamatba. A szociális partnerek feladatköre és közreműködési lehetőségei szintén bővültek azáltal, hogy a Szerződésbe bekerült a Szociális Jegyzőkönyv. A foglalkoztatás közösségi megközelítésének általános erősítésén túl az Amszterdami Szerződés kulcsfontosságú elemei e téren a következők voltak: 10

13 1. Az Európai Foglalkoztatási Stratégia intézményi struktúrája 1. Az Európai Unió egyik kulcsfontosságú céljaként fogalmazta meg azt a kötelezettségvállalást, hogy a foglalkoztatást magas szintre kell emelni. A Szerződés azt is kimondta, hogy ez a cél ugyanolyan fontos, mint a növekedés és stabilitás makrogazdasági céljai. A foglalkoztatási cél jelentőségét tovább fokozta az a tény, hogy a foglalkoztatásra vonatkozó cikkek a Szerződésben akárcsak a monetáris és gazdasági tárgyú cikkek önálló címben, és nem pusztán önálló fejezetben jelentek meg. 2. A Szerződés hangsúlyozta, hogy a foglalkoztatás közös érdekű ügy. A tagállamok elkötelezték magukat amellett, hogy foglalkoztatási politikáikat közösségi szinten öszszehangolják. Az, hogy valamely országban milyen módon hajtották végre a munkaerőpiaci intézkedéseket, elkerülhetetlenül befolyásolta más tagállamok munkaerő-piaci politikájának paramétereit. 11

14 Az Európai Foglalkoztatási Stratégia 10 éve 3. A Szerződés kötelezte a tagállamokat és a Közösséget arra, hogy egy összehangolt foglalkoztatási stratégia kidolgozásán különösen a képzett és alkalmazkodóképes munkaerő, valamint a gazdasági változásokra reagálni képes munkaerőpiac kialakulásának elősegítésén munkálkodjanak. 4. A Szerződés fontos elvként hangsúlyozta a foglalkoztatáspolitika főirányként való érvényesítését. A 127. cikk előírja, hogy valamennyi közösségi politika esetében figyelembe kell venni annak foglalkoztatási kihatását. 5. A Szerződés meghatározta az országmonitoring-eljárás keretét (128. cikk). A tagállamok foglalkoztatási politikáit a Bizottság és a Tanács évente együttes foglalkoztatási jelentésben vizsgálja meg. Ezen túlmenően a tagállamok számára évente foglalkoztatási iránymutatásokat javasol a Bizottság és fogad el a Tanács (nagyjából úgy, ahogyan az a gazdasági és monetáris politika terén történik), amelyek alapján a tagállamok foglalkoztatási nemzeti cselekvési terveket dolgoznak ki. Végezetül, az egyes tagállamok számára ajánlásokat javasolhat a Bizottság és fogadhat el a Tanács. 12

15 1. Az Európai Foglalkoztatási Stratégia intézményi struktúrája 6. Állandó, a Szerződésen alapuló intézményi struktúrák jöttek létre (130. cikk, a Foglalkoztatási Bizottság), amelyek lehetővé tették, hogy a foglalkoztatási és más strukturális politikai témákról európai szinten látható, folyamatos és átlátható vita folyjék. A Tanács döntés-előkészítési folyamatának további tökéletesítésére is lehetőség nyílt. 7. Megteremtődött a korábban nem létező jogi alap a foglalkoztatásra vonatkozó ösztönző intézkedések keretében történő elemzéshez, kutatáshoz, bevált gyakorlatok cseréjéhez és ezen intézkedések előmozdításához (129. cikk), valamint a Bizottság által közösségi szinten e tárgyban vállalt egyéb feladatokhoz. Az Európai Foglalkoztatási Stratégia 10 ÉVE 13

16 Az Európai Foglalkoztatási Stratégia 10 éve 1.3. A luxembourgi folyamat: a partnerség, az együttműködés és a kölcsönös tanulás ösztönzése A luxembourgi folyamat nyitott koordinációs módszere hasznosnak bizonyult, és a 2000-es lisszaboni csúcson más szakpolitikák úgymint a társadalmi befogadás terén is alkalmazható modellnek nyilvánították. Alamy - John Sturrock A luxembourgi folyamat elismert erőssége a többoldalú monitoring. Az éves jelentéstételre és az összehasonlítható mutatókra épülő monitoring világossá tette, melyek az EU legjobban teljesítő tagjai. Az éves jelentéstétel és a monitoring a tagállamok között nagyobb mértékű és elmélyültebb információcseréhez vezetett, a helyes gyakorlatok átadhatóságának felmérése végett bevezetett peer review (kölcsönös felülvizsgálati) folyamat 3 pedig több mélyreható értékelést tett lehetővé. Sok tagállam felélénkítette kétoldalú kapcsolatait és az egyéb tagállamok által alkalmazott megközelítésekből merített inspirációt. A Foglalkoztatási Bizottság életre hívása, amely a nemzeti foglalkoztatási politikák tervezéséért és végrehajtásáért felelős, felsőszintű tagál- 3 Lásd: 14

17 1. Az Európai Foglalkoztatási Stratégia intézményi struktúrája lami tisztviselők rendszeres összejövetelét biztosítja, megkönnyítette az ily módon megélénkült információcserét. Az EFS a foglalkoztatással összefüggő területek széles körében ismerte fel a szociális partnerek kulcsszerepét. Míg a kezdeti iránymutatások a szociális partnereket csak a kifejezetten az ő kompetenciájukat igénylő területekkel összefüggésben említették, addig a lisszaboni csúcs után tágabb szerepük és elismertségük is elfogadottá vált. Fokozatosan javult a szociális partnerek bevonása a nemzeti cselekvési tervek nemzeti szintű elkészítésébe. Az európai szociális partnerek kulcsfontosságú témákkal köztük az egész életen át tartó tanulással kapcsolatban maguk is bekapcsolódtak a végrehajtási folyamatokba. Az EFS támogatta a foglalkoztatási politikák területi dimenziójának kialakítását, amit a területi cselekvési tervek megjelenése is bizonyít (lásd a 3.4. szakaszt). A helyi és a regionális szervek, akár szociális szolgáltatást nyújtóként, akár helyi foglalkoztatóként, egyre inkább partnerekké váltak a foglalkoztatási politikák végrehajtásában, nem utolsósorban az Európai Szociális Alap igénybevételén keresztül, amelynek prioritásait 2000-ben összekapcsolták az EFS-sel (lásd a 3.7. szakaszt). 15

18 Az Európai Foglalkoztatási Stratégia 10 éve Megélénkült az intézményi együttműködés uniós szinten a Tanács különböző formációi (különösen az ECOFIN, valamint a foglalkoztatási és szociális miniszterek tanácsa (EPSCO)), valamint az ezeknek megfelelő bizottságok 4 között, továbbá a Bizottság azon szolgálatai között is, amelyek a különféle, foglalkoztatással összefüggő szakpolitikák (pl. az oktatás/képzés, a gazdaságpolitika, az adózás és a vállalkozás szakpolitikái) folyamatainak megtervezéséért és monitoringjáért felelnek. Ennek eredményeképpen erősödött az együttműködés a Bizottság és a Tanács között, nevezetesen a Foglalkoztatási Bizottság révén. Az Európai Parlament jelentős szerepet játszott az éves felülvizsgálat folyamatában, ezáltal hozzájárult a stratégia fejlesztéséhez. Az egyéb intézmények közreműködése úgyszintén értékesnek bizonyult. Az állami foglalkoztatási szolgálatokat, amelyek aktív, uniós szintű hálózatban képviseltetik magukat, sikerült határozottan mozgósítani az EU-prioritások terén. 4 Pl. a Foglalkoztatási Bizottság, a Gazdaságpolitikai Bizottság és a Szociális Védelemmel Foglalkozó Bizottság. 16

19 2. Mérföldkövek az EFS-ben 2. Mérföldkövek az EFS-ben Az EFS: a lisszaboni stratégia kiegészítése, a prioritások erősítése A lisszaboni Európai Tanács keretében (2000 márciusában) elismerték az EFS nyitott koordinációs módszerének sikerét, és a következő évtizedre vonatkozóan új stratégiai célban állapodtak meg, mely szerint az Európai Uniónak a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudásalapú gazdaságává kell válnia, amely több és jobb munkahellyel, valamint nagyobb mértékű társadalmi kohézióval fenntartható gazdasági növekedésre képes. Emellett a középpontba a munkanélküliség csökkentése helyett immár a teljes foglalkoztatottság feltételeinek visszaállítása került, és az általános cél az lett, hogy 2010-ig az EU-n belüli foglalkoztatási arány 70%-ra emelkedjen, a foglalkoztatott nők aránya pedig meghaladja a 60%-ot. 5 strategy/index_en.htm. Az EFS a gyakorlatban Nagyobb mértékű munkaerő-piaci részvétel, lassabb előrehaladás a munkanélküliség csökkentése terén Az közötti időszak foglalkoztatási rátájának növekedése főként a nagyobb mértékű munkaerő-piaci részvételt tükrözi (lásd a 4. grafikont, amely szerint az EU 15-ök esetében 3,7 százalékpontos, az EU 25-ök esetében pedig 2,8 százalékpontos volt a növekedés). Ezzel összehasonlítva, a munkanélküliségi arány szerényebb javulást mutatott: az EU 15-ök esetében 9,8%-ról 7,4%-ra, az EU 25-ök esetében pedig 9,3%- ról 7,9%-ra csökkent 6 (lásd a 2., 3. és 5. grafikont), és a fiatalok foglalkoztatásának ügye továbbra is komoly aggodalomra ad okot (lásd a 3.3. szakaszt). A munkaerőpiacok működésében tapasztalt strukturális javulást tükrözik az alacsonyabb strukturális munkanélküliségi arányok; a növekvő hatékonyság a betöltetlen állások munkanélküliek által történő betöltése terén; olyan bérképzési módszerek, amelyek jobban figyelembe veszik a gazdaságban fennálló körülményeket és a versenyképességi korlátokat; bizonyos munkaszerződés-típusok (részmunkaidős és ideiglenes foglalkoztatás) bevezetése, amelyek egyértelműen kölcsönhatásban vannak a munkahelyteremtéssel; valamint az aktív munkaerő-piaci politikákra (angol rövidítése: ALMP-k) fordított kiadások, amelyek nőttek és célhoz kötöttebbek lettek 7. 6 Ehhez képest az Egyesült Államokban a munkanélküliségi ráta folyamatosan csökkent, és 2006-ban 4,6%-os volt. 7 Forrás: Foglalkoztatás Európában 2005, 2. fejezet. 17

20 Az Európai Foglalkoztatási Stratégia 10 éve Punchstock A lisszaboni Európai Tanács megvitatta a stratégia megvalósításában elért haladást, amely évente egy tavaszi Európai Tanács keretében számos más, nyitott koordinációs módszert is felölelt (oktatás, társadalmi befogadás, nyugdíjak stb.). Az ezt követő Európai Tanácsok új és megerősített prioritásokat ajánlottak, úgymint minőség a munkában (Nizza, 2000 decembere), aktív idősödés és egész életen át tartó tanulás (Barcelona, 2002 márciusa). Ezeket a prioritásokat a megcélzott foglalkoztatási arányokkal együtt beépítették az éves foglalkoztatási iránymutatásokba. 18

21 2. Mérföldkövek az EFS-ben 2.2. Növekvő álláskínálat; az Európai Foglalkoztatási Munkacsoport 2003-ban került sor az EFS ötéves értékelésére. Jelentős előrelépésről számoltak be a munkahelyteremtés, a tartós munkanélküliség visszaszorítása, a rosszul fizetett munkaerő adóinak csökkentése, az egész életen át tartó tanulás népszerűsítése, valamint a férfiak és nők esélyegyenlőségével kapcsolatos politikák terén. Ugyanakkor világossá vált, hogy a Stratégiának még jobban kell összpontosítania a prioritásokra és a jobb irányításra. Ezért a 2003-as foglalkoztatási iránymutatásokat három alapvető prioritás a teljes foglalkoztatottság, a minőségi munka és a társadalmi befogadás, valamint több, újonnan számszerűsített (különösen az egész életen át tartó tanulásra irányuló) cél mentén fogalmazták meg. Ezt követően még ugyanabban az évben a kulcsfontosságú foglalkoztatáspolitikai kihívások független, mélyreható vizsgálatának elvégzésével bíztak meg egy munkacsoportot, amelynek élére a volt holland miniszterelnök, Wim Kok került. A munkacsoport feladata az volt, hogy mutasson rá azokra a gyakorlati reformintézkedésekre, amelyek a legközvetlenebb hatást gyakorolják majd a tagállamok azon képességére, hogy végrehajtsák az átdolgozott Európai Foglalkoztatási Stratégiát, valamint elérjék annak célkitűzéseit és céljait. 19

22 Az Európai Foglalkoztatási Stratégia 10 éve Az Európai Foglalkoztatási Stratégia 10 ÉVE A munkacsoport jelentése (Növekvő álláskínálat több munkahelyteremtés Európában) bemutatta, melyek a fő kihívások és prioritások az európai foglalkoztatás növelése terén: a munkavállalók és a vállalkozók alkalmazkodóképességét fokozni kell; a munkavállalást mindenki számára valódi választható lehetőséggé kell tenni, egyrészt az aktív munkaerő-piaci politikák erősítése révén, másrészt a kiszolgáltatottabb csoportokra így a nőkre, az idősebbekre és az etnikai kisebbséghez tartozókra való összpontosítás révén; a humán tőkébe kell befektetni, különösen az egész életen át tartó tanulásba; valamint a társadalom valamennyi szereplőjének mozgósítása által a foglalkoztatási irányítást kell javítani. A munkacsoport azt is sürgette, hogy hatékonyabban kezeljék a munkaerő-vándorlás ügyét, tekintettel arra, hogy a munkaképes korú lakosság száma egyre csökken, illetve arra, hogy a harmadik állambeli állampolgárok munkaerőpiaci integrációjának helyzetét is javítani kell. A jelentés megállapításai ösztönzőleg hatottak a tagállamoknak (beleértve a 10 új tagállamot is) címzett 2004-es foglalkoztatási ajánlásokra, és beépítették őket a 2005-ös foglalkoztatási iránymutatásokba is. A munkacsoport jelentése azt is hangsúlyozta, hogy az EU egészében széles körű tapasztalatok halmozódtak fel a foglalkoztatási reformok tárgyában, valamint azt, hogy a tagállamoknak lehetőségük van arra, hogy kölcsönösen egymástól 20

23 2. Mérföldkövek az EFS-ben tanuljanak. Ezért 2004-től kezdve a Bizottság a 129. cikk hatálya alá tartozó pénzügyi eszköz (jelenleg a PROGRESS program 8 ) keretében a kölcsönös tanulási programba 9 integrálta a kölcsönös felülvizsgálatot (angolul peer review ) és a helyes gyakorlatok cseréjét Az EFS hozzáigazítása az EU bővítéséhez Az 1990-es évek vége óta a Bizottság célkitűzései között szerepelt annak biztosítása, hogy a tagjelölt országok olyan foglalkoztatáspolitikákat határozzanak meg, amelyek felkészítik őket az uniós tagságra. A szándék az volt, hogy ezek az országok fokozatosan hozzáigazítsák intézményeiket és szakpolitikájukat az Európai Foglalkoztatási Stratégiához, ezáltal lehetővé téve, hogy a Szerződés foglalkoztatásra vonatkozó címe a csatlakozás időpontjától teljes egészében alkalmazásra kerüljön. A bővítés keretében, amelynek során először 2004-ben 25-re, majd 2007-ben 27-re nőtt a tagállamok száma, az EFS-beli teljes jogú tagságra való az együttes cselekvési tervek segítségével történő átfogó és alapos felkészülés elősegítette, hogy az új tagállamok integrációja zökkenőmentes legyen index_en.htm 21

24 Az Európai Foglalkoztatási Stratégia 10 éve 2.4. A globalizáció és az öregedő Európa: a lisszaboni stratégia átdolgozása Az EFS a gyakorlatban A női munkavállalók és az idősebb munkavállalók járnak élen a foglalkoztatási ráta növelésében Bár az elmúlt tíz év folyamán az EU 25-ök körében mindkét nem és mindegyik fő korcsoport képviselőit érintette a munkahelyteremtés, a legjelentősebb növekedést a női munkavállalók foglalkoztatási aránya tekintetében (6,2 százalékpont) és az idősebb munkavállalók tekintetében (7,9 százalékpont) regisztrálták. A foglalkoztatáson belüli nettó növekedés 62%-át a női munkavállalók adták, a korcsoportokon belül pedig a növekedés körülbelül egynegyedét az idősebb (55 64 év közötti) munkavállalók könyvelhették el maguknak (lásd a 7. és 8. grafikont). Gettyimages - Hans Heleman 2005 elején az EU súlyos szerkezeti nehézségekkel küzdött (és nagyrészt még most is küzd). Az európai szociális modellre jelentős nyomást gyakorol az, hogy öregedik a társadalom és hanyatlik a gazdasági teljesítmény. Az Európai Bizottság erre tekintettel javasolta a lisszaboni stratégia felfrissítését, hogy az az erőteljesebb és tartósabb növekedésre, valamint a több és jobb minőségű munkahely létrehozására koncentráljon. Ez a lépés magában foglalta a makrogazdasági, mikrogazdasági és foglalkoztatáspolitikai reformelemek (továbbá nyitott koordinációs módszerek) teljes átdolgozását és integrációját, azzal a céllal, hogy nemzeti szinten és a közösségi cselekvések szintjén maximálisan hasznosítani lehessen a szinergiákat, és fokozni lehessen a hatékonyságot. E folyamat során az Európai Tanács jóváhagyta a növekedésről és a munkahelyekről szóló, a közötti időszakra vonatkozó integrált iránymutatásokat. A nyolc foglalkoztatási iránymutatás most részét képezi a lisszaboni stratégia 24 iránymutatást tartalmazó csomagjának, a hároméves időtartamra szóló makrogazdasági és mikrogazdasági iránymutatásokkal egyetemben (korábban ezek általános gazdaságpolitikai iránymutatások néven szerepeltek). 22