Kari Tudományos Konferencia

Átírás

1 Nyugat-magyarországi Egyetem Erdőmérnöki Kar Kari Tudományos Konferencia a konferencia előadásainak és posztereinek kivonata október 12. Sopron Nyugat-magyarországi Egyetem Kiadó

2 Tartalomjegyzék PLENÁRIS ELŐADÁSOK HÉJJ BOTOND ÉS MAROSI GYÖRGY: Az állami erdővagyon értékváltozása az elmúlt évtizedben PÉTERFALVI JÓZSEF, KOSZTKA MIKLÓS, MARKÓ GERGELY ÉS PRIMUSZ PÉTER: Korszerű méréstechnika az erdészeti utak állapotfelvételénél KONKOLY-GYURÓ ÉVA: A tájtudomány kibontakozásának ösvényei SZARKA LÁSZLÓ: A Föld Bolygó Nemzetközi Éve hazai tanulságai DINKA MÁRIA ÉS BERCZIK ÁRPÁD: Az MTA Magyar Dunakutató Állomás fertői hidrobiológiai kutatásainak áttekintése 1972-től NÁHLIK ANDRÁS: Nagyvadgazdálkodás erdőterületen és erdőgazdálkodás nagyvad élőhelyeken ERDÉSZETI MŰSZAKI SZEKCIÓ Előadások: 1. BROLLY G. ÉS KIRÁLY G : Lézeres letapogatás feldolgozása erdei környezetben CZUPY I.: Váltakozó áramú mobilhidraulika alkalmazhatósága erdészeti gépeken FACSKÓ F.: 30 éve érkezett az első számítógép az Erdőmérnöki Karra GÓLYA J.: Lovas közelítés. Már csak a múlt? HORVÁTH A. L. Magasan gépesített fakitermelési munkarendszerek jelene és jövője Magyarországon HORVÁTH B: Injektálógép-fejlesztés a cserebogár-pajor elleni védekezésben HORVÁTH ZS., MAROSVÖLGYI B. ÉS PINTÉR CS: Új szaporítóanyag-előállítási lehetőségek vizsgálata Miscanthus és Arundo energianövényeknél KALICZ P. ÉS GRIBOVSZKI Z: Vízgyűjtő szintű hidraulikai paraméterek és párolgás számítása tározó modellek felhasználásával KOPPÁN A, KALICZ P., GRIBOVSZKI Z. ÉS VIG P.: A kisvízgyűjtők öko-hidrológiai jellemzőiben tapasztalható, transzspiráció keltette, napi ingadozás összevetése a fatörzsön mérhető elektromos potenciál különbség változásaival Poszterek: 1. KELEMEN G.: Műszeres favizsgálatok - Tapasztalatok MAJOR T.: Talaj-gép kapcsolat modellezése Vágvölgyi A. és Horváth Zs.: Biogáz termelés melléktermékeként keletkezett biotrágya hasznosítási lehetőségeinek vizsgálata csíranövény-teszt alapján SZAKÁLOSNÉ MÁTYÁS K: A faanyagmozgatás áruszállítási rendszereinek vizsgálata... 27

3 ERDŐGAZDÁLKODÁSI SZEKCIÓ Előadások: 1. BIDLÓ A., HEIL B., JUHÁSZ P., KOLOZS L., KOVÁCS G. ÉS VARGA B.: Hazai erdő területek talajállapotának összehasonlító vizsgálata a BIOSOIL program keretében CSEKE K., BORDÁCS S. ÉS BOROVICS A.: Egy elegye tölgyállomány taxonómiai és genetikai szerkezetének megjelenítése FRANK N: Az európai tiszafa (Taxus baccata) CP-RFLP és mikroszatellit analízise HEIL B., KOVÁCS G. ÉS BIDLÓ A: Baktalórántházi erdőtömb termőhelyi viszonyai JUHÁSZ I., CSIHA I., MAROSI GY. ÉS RÉDEI K.: Az ültetvényes fatermesztés helye az erdőgazdálkodásban KONDORNÉ SZ. M. : Vizsgálati eredmények hazai vörös tölgy állományokban KOVÁCS G., KÁROLYI A., HEIL B. ÉS BIDLÓ A: Energia-ültetvényekben alkalmazható nemesnyár és akác fajták elemmérlegének vizsgálata a mohai csemeterkertben Poszterek: 1. FRANK N., FUSSI B. ÉS HEINZE B.: A wayfaring hybrid morphometry and phylogeography of P. X canescens (Aiton) in the Danube catchment area in Central Europe CSERHÁTI M., SZOBOSZLAY S., KRIFATON CS., KUKOLYA J. ÉS BALÁZS K.: Biological degradation of mycotoxins by soil bacteria JUHÁSZ P., BIDLÓ A., HEIL B. ÉS KOVÁCS G.: Erdősítendő gyepterületek talajának szénmegkötési potenciálja a Cserhátban MÉSZÁROS B. ÉS LAKATOS F.: A hazai Melolontha fajok genetikai összehasonlítása VARGA SZ., MOLNÁR M. ÉS NOVÁK R.: Gyomkorlátozási kísérletek tölgy erdősítésekben szelektív egyszikűirtókkal a siskanád ellen KÖRNYEZETTUDOMÁNYI ÉS KÖRNYEZETVÉDELMI SZEKCIÓ Előadások: 1. BENEDEK P. ÉS TANÁCS L.: A poszméh népességek (Bombus spp.) átalakulása a magyar faunában: okok és következmények (Hamenoptera, Apoidea) BÉRES CS. ÉS NÉMETH L.: Fafajok összehasonlítása vízforgalmi szempontból BÓR J., SÁTORI G. ÉS BARTA V.: Felsőlégköri elektro-optikai jelenségekkel kapcsolatos megfigyelések Sopronból DRÜSZLER Á., VIG P. ÉS CSIRMAZ K.: A XX. századi földhasználat-változás és becsült éghajlati hatásai Magyarországon GÁLOS B., MÁTYÁS CS. ÉS JACOB D.: az erdő szerepe a klímarendszerben a 21. században hatásviselő, vagy hatótényező? VIG P.: A sugárzás szerepe erdeink klimatikus viszonyainak meghatározásában BODÁNÉ K. R.: Gyakorlati módszerek és lehetőségek a környezetmérnök BSc képzés Vízminőségvédelem tárgy oktatásában POLGÁR A.: Környezeti hatásértékelés a környezetirányítási rendszerkben TIRÁSZI Á.: Tájjal összefüggő dokumentumok elemzése hatások a tájváltozásra... 50

4 Poszterek: 1. NÉMETHNÉ K.J.: Biológiai környezetminőség, ökológiai szempontú állapotértékelés NOVÁK B.: A Dél -alföldi felszín alatti vizek minőségi állapotának értékelése CSÁFORDI P., KALICZ P. ÉS KUCSARA M.: Hordaléklerakódás vizsgálata erdei tavakban KATONÁNÉ G.K.: Kistérségek agrár alkalmassági vizsgálatának módszerei TIRÁSZI Á. ÉS KONKOLY-GYURÓ É.: Mentális (gondolati) térképek a Fertő-Hanságról TERMÉSZETVÉDELMI SZEKCIÓ Előadások: 1. BARKI M.: A hőmérséklet hatása a széncinege (Parus major) fiókák fejlődésére CSISZÁR Á.: Magyarországon előforduló, fás szárú özönfajok allelopatikus hatásának vizsgálata HIRKA A., CSÓKA GY. ÉS SZABÓKY CS.: Mit gondolnak az erdei rovarok a klímaváltozásról? KERÉNYI-NAGY V.: Védelemre javasolt galagonyáink és rózsáink KIRÁLY G.: A CES gyűrűzési program 5 éves tapasztalatai egy nyugat-dunántúli mintavételezési Ponton KORDA M.: A Tétényi-fennsík természetvédelmi célú botanikai felmérése TRASER GY., WINKLER D. ÉS KECSKEMÉTI G.: A vegetáció és a talaj hatása az ugróvillás sűrűségre a Szárhalmi erdőben OTTLECZ B: Előzetes eredmények a molnárgörény (Mustela eversmanni) mozgáskörzetéről WINKLER D., KOVÁCS GY., DREMMEL L., KALMÁR S., SPORCSICS D., PANDUR L. ÉS FARAGÓ S.: Vetési varjú fészkelésbiológiai vizsgálata ZAGYVAI G.: A spontán erdősödés és cserjésedés meghatározó tényezői a Cserhátban Poszterek: 1. BŐHM A.: Nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek minőségének értékelése a természetesség alapján DINKA M., ÁGOSTON SZ. E., KISS A., SCHÖLL K. ÉS BERCZIK Á.: A biodiverzitás különleges esete: a Fertő vízterének mozaikossága DINKA M., ÁGOSTON SZ. E. ÉS SZEGLET P.: A fertői nádasok termőhelyi viszonyai (anyagforgalom dekompozíció hasznosítás DITTRICH G. ÉS FARAGÓ S.: A fácán (Phacianus colchicus) populációjának és környezetének vizsgálata a LAJTA Projectben, DREMMEL L, CSETE S. ÉS HORVÁTH GY.: Kisemlősök mikrohabitat indikációja egy degradált vizes élőhelyen FARAGÓ S. ÉS KALMÁR S.: A LIFE Túzokvédelmi program évének eredményei HORVÁTH GY., SZŰCS L., HERCZEG R. ÉS DREMMEL L.: Populációméret becslési eljárások alkalmazása kisemlősök demográfiai változásának monitorozásában KOVÁCS GY.: Vizes élőhelyek (halastavak, berkek) funkcionális szerepe a Balaton déli partján SPAKOVSZKY P.: Újabb eredmények a túzokok (Otis tarda L.) területhasználatáról a Mosoni-síkon Elegendő-e a NATURA 2000 terület a faj védelmére?... 75

5 10. SZŰCS P.: A Dicranum tauricum Sapjegin újabb hazai előfordulásai WINKLER D. ÉS KOVÁCS GY.: Kétéltűek monitorozása a Lajta-project és Mosonproject területén VADBIOLÓGIAI ÉS VADGAZDÁLKODÁSI SZEKCIÓ Előadások: 1. BALLÓK ZS.: Az erdei kerítések hatása a gímszarvas mozgására BÍRÓ ZS., VAD A. ÉS VERES K.: A mezei nyúl mezőgazdasági kultúra használatának időbeli és térbeli variabilitása CSÁNYI S., LEHOCZKI R., BLEIER N., SONKOLY K.: Az őz élőhely-használata mezőgazdasági környezetben FARAGÓ S. ÉS LÁSZLÓ R.: Az erdei szalonka (Scolopax rusticola) tavaszi vadászata érvek és ellenérvek HELTAI M., SZABÓ L. ÉS LANSZKI J.: Az aranysakál helye és szerepe a hazai Vadgazdálkodásban KATONA K., SZEMETHY L., HAJDÚ M. ÉS KHOYI A: Növényevő nagyvadak károkozásának enyhítése természetszerű élőhely-kezelésel KIRÁLY G. ÉS NÁHLIK A.: Gímszarvasok mozgásaktivitásának és mozgáskörzetének meghatározása különböző mintavételezésű, GPS-nyakörv által meghatározott pozíciók alapján KOCSIS M. ÉS FARAGÓ S.: Az őz (Capreolus capreolus) területhasználata agrár élőhelyen - a LAJTA project telemetrálási eredményeinek összesítése SÁNDOR GY., TARI T., HEFFENTRÄGER G. ÉS NÁHLIK A.: Dámszarvas tehenek és bikák napi aktivitásmintázatának összehasonlítása TARI T., SÁNDOR GY. ÉS NÁHLIK A.: A gímszarvas élőhely-preferenciája egy síkvidéki területen Poszterek: 1. BLEIER N., SZEMETHY L. ÉS CSÁNYI L.: A mezőgazdasági vadkár a statisztikák alapján BODÓ K ÉS MAROSÁN M.: Az élőhely-minőség hatásának vizsgálata egyes magyarországi gímszarvas (Cervus elaphus) populációk agancsfejlesztő képességére BODÓ K: Az élőhely minőségének hatása a gímszarvas (Cervus elaphus) testtömegére DREMMEL L. ÉS NÁHLIK A.: A muflon élőhely-terhelése kizárásos kísérletek eredményei alapján FARAGÓ S. ÉS DITTRICH G.: A fogoly (Perdix perdix) halandóságát befolyásoló környezeti tényezők a Lajta-Projectben FARAGÓ S. ÉS GOSZTONYI L. Kárókatona kontra halállomány Konfliktusfaj a magyar madárfaunában FARAGÓ S. ÉS HANGYA K.: Befolyásolja-e a vízállás a Duna vízimadár állományának faj- és egyedszámát? FARAGÓ S. ÉS LÁSZLÓ R.: Közúti balesetek okozta károk a vadgazdálkodásban Az közötti vadgazdálkodási ciklusban FARAGÓ S. ÉS WINKLER D.: Abiotikus faktorok hatása vízivadfajok állományalakulására Magyarországon JÁNOSKA F. ÉS VARJÚ J.: Automata digitális fényképezőgép felhasználásának lehetőségei a nagyvad-kutatásban (esettanulmány)... 99

6 11. JÁNOSKA F., TARCZY T., ERŐS CS. ÉS VARJÚ J.: Különböző vaddisznó-populációk szaporodóképességének vizsgálata (előzetes adatok) JÁNOSKA F.: Egy erdősávrendszer gyakori fészkelő madárfajainak 20 éves állománydinamikája KATONA K., SZEMETHY L., TERHES A., NOVÁK G. ÉS GÁL A.: Kiegészítő takarmányok és vadföldi növények szerepe a gímszarvas táplálékösszetételében LÁSZLÓ R. ÉS FARAGÓ S.: Közúti balesetek okozta vaddisznó elhullások a közúthálózat fejlettségének függvényében LEHOCZKI R., CSÁNYI S ÉS SONKOLY K.: Az őzagancs minőségét befolyásoló egyes környezeti tényezők hatásának vizsgálata NÁHLIK A., SÁNDOR GY. ÉS TARI T.: A vaddisznó helyzete és állományalakulása Magyarországon PELLINGER A., FERENCZI M, WINKLER D. ÉS FARAGÓ S.: Madárinfluenza (H5N1) monitorozása vadon élő vízimadár állományokban Nyugat-Magyarországon SALLAY G., SZEMETHY L. ÉS CSÁNYI S.: Élőhelyszerkezeti-elemek hatása a mezei őz területhasználatára SÁNDOR GY., NAGY K., TARI T., BÁTKAY D., LÁSZLÓ R. ÉS NÁHLIK A.: A vaddisznó korbecslési eljárásainak összehasonlító elemzése SÁNDOR GY., TARI T., HEFFENTRÄGER G. ÉS NÁHLIK A.: Dámszarvas élőhelypreferencia vizsgálatok síkvidéken SZEMETHY L., BÍRÓ ZS., KATONA K., BLEIER N. ÉS LEHOCZKI R.: Vaddisznós kertek természetvédelmi vonatkozásai SZEMETHY L., KATONA K., BIRÓ ZS., TERHES A. ÉS BLEIER N.: A vadetetés és vadföldművelés hazai gyakorlatának elemzése és hasznosulásának terepi vizsgálatai TARI T., SÁNDOR GY., HERR SZ. ÉS NÁHLIK A.: Adatok az őz és a vaddisznó etetőhelyhasználatához ÚJVÁRY D., SZEMETHY L. ÉS HORVÁTH ZS.: Területcsökkentés hatása zárt térben tartott vaddisznók viselkedésére VARJU J.: Az eurázsiai hód vizsgálata a Szigetközben Névmutató...115

7 PLENÁRIS ELŐADÁSOK 1. HÉJJ BOTOND ÉS MAROSI GYÖRGY: Az állami erdővagyon értékváltozása az elmúlt évtizedben 2. PÉTERFALVI JÓZSEF, KOSZTKA MIKLÓS, MARKÓ GERGELY ÉS PRIMUSZ PÉTER: Korszerű méréstechnika az erdészeti utak állapotfelvételénél 3. KONKOLY-GYURÓ ÉVA: A tájtudomány kibontakozásának ösvényei 4. SZARKA LÁSZLÓ: A Föld Bolygó Nemzetközi Éve hazai tanulságai 5. DINKA MÁRIA ÉS BERCZIK ÁRPÁD: Az MTA Magyar Dunakutató Állomás fertői hidrobiológiai kutatásainak áttekintése 1972-től 6. NÁHLIK ANDRÁS: Nagyvadgazdálkodás erdőterületen és erdőgazdálkodás nagyvad élőhelyeken 7

8 Plenáris előadások AZ ÁLLAMI ERDŐVAGYON ÉRTÉKVÁLTOZÁSA AZ ELMÚLT ÉVTIZEDBEN HÉJJ Botond 1 és MAROSI György 2 1 Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdővagyon-gazdálkodási Intézet, Sopron 2 ERTI, Gazdaságtani Osztály, Sopron hejjb@emk.nyme.hu A privatizációt követő időszakban nagyon kismértékben, de megindult a magántulajdonú erdők adás-vétele. A még erőtlen, de fejlődő piacon kialakul az erdő egyes térségekben szokásos ára. Ezzel szemben az magyar erdővagyon értékét meghatározó állami erdőben továbbra is nagy a bizonytalanság az értékfolyamatok hatásával kapcsolatban. A meglevő bizonytalanságok mellett vannak olyan egyértelmű tényezők, melyek jelentős hatással vannak az állami erdőterületek értékének változására. Ezek közül a legfontosabbak: Az állami erdőterület csökkenése a privatizáció következtében. A gazdasági szabályozás változása. A piaci folyamatok, a fafelhasználás szerkezetének változása (bioenergia előtérbe kerülése. A társadalomi igények változása, NATURA 2000 területek kijelölése. Az erdőgazdálkodási módszerek változása. Biotikus és abiotikus kárfolyamatok felerősödése. Az előadás ezen hatások eredőjeként bekövetkező értékváltozást tárja fel. 8

9 Plenáris előadások KORSZERŰ MÉRÉSTECHNIKA AZ ERDÉSZETI UTAK ÁLLAPOTFELVÉTELÉNÉL PÉTERFALVI József, KOSZTKA Miklós, MARKÓ Gergely és PRIMUSZ Péter Nyugat-magyarországi Egyetem, Geomatikai, Erdőfeltárási és Vízgazdálkodási Intézet, Sopron Az erdő egyes részeinek megközelíthetőségét biztosító erdészeti utak megépítésük után fenntartásra szorulnak. Az elvégzendő útfenntartási beavatkozások meghatározásához ismerni kell az utak állapotát. Az útállapot-felvétel hatékonyságának növelése érdekében annak eszközeit az erdészeti útépítés körülményeinek megfelelően ki- és tovább kell fejleszteni. Ezek a fejlesztések az új Regionális Egyetemi Tudásközpont pályázat részfeladatai között is szerepelnek. A felújítandó út állapotának meghatározásához alábbiakra van szükség: Geodéziai felmérés, vonalvezetés és a vízelvezetés tervezése; Pályaszerkezet állapotának mérése; Szubjektív állapotfelvétel. A felújítandó út egymástól 25 m távolságra megjelölt tengelypontjainak és a műtárgyak befolyási és kifolyási szintjének bemérése mérőállomással történik. A tengelypontokban a tengelyre merőleges keresztmetszeti felmérés mérőállomással sok esetben (pl.: meredek és magas rézsűk) nehézkes és lassú. A legújabb elektrotechnikai fejlesztések eredményeként olyan szenzorok készíthetők, amelyek felhasználásával megszülethettek a digitális tájoló teodolitok (TruPulse 360B). Ezzel a maroknyi mérőeszközzel a keresztmetszet jellemző töréspontjai a megkívánt pontossággal bemérhetők. A terepi geodéziai felmérés után a vízszintes és magassági vonalvezetés, valamint a vízelvezetés tervezése következik. A pályaszerkezet állapotát a teherbírásával és felületének állapotával lehet jellemezni. A teherbírást a célnak megfelelő sűrűséggel végzett teherbírásméréssel állapítjuk meg. A burkolatfelület, a padka, az árok és a növényzet állapotát szubjektív állapotfelvétellel minősítjük. A megerősítő réteg mennyiségének pontosabb meghatározásához a burkolat deformációinak mértékét is ismerni kell. Az állapotfelvétel az alábbi jellemzők meghatározását jelenti: - pályaszerkezet és a földmű teherbírásának mérése Dynatest nehézejtősúlyos teherbírásmérő berendezéssel a 25 m-ként megjelölt tengelypontokban, - a szubjektív állapot felvétele mérőkerék és kézi számítógép összekapcsolásával, - a burkolat felületének keresztmetszeti felvétele lézeres profilográffal. A jellemzők meghatározásához kidolgozott módszereket folyamatosan teszteljük és fejlesztjük konkrét erdészeti utak állapotának felmérése segítségével. A felsorolt korszerű méréstechnikák hozzájárulnak az erdészeti utak állapotának pontosabb meghatározásához és a szükséges útfenntartási beavatkozások pontosabb megtervezéséhez. A digitális méréstechnika lehetővé teszi az adatok gyors beillesztését a digitális útadatbankokba. A rendszeresen végzett állapotfelvételek idősora később a változások elemzésére és az útfenntartási beavatkozások hatékonyságának elbírálására lesz alkalmas 9

10 Plenáris előadások A TÁJTUDOMÁNY KIBONTAKOZÁSÁNAK ÖSVÉNYEI KONKOLY-GYURÓ Éva Nyugat-magyarországi Egyetem, Környezet és Földtudományi Intézet, Sopron egyuro@emk.nyme.hu Az ókori Görögország tudományossága a szintézisre törekedett és magától értetődőnek tekintette a természet- és a társadalomtudomány, sőt a kreatív, művészi gondolkodás egységét, elválaszthatatlanságát. A felvilágosodást követően kibontakozó modern tudományos gondolkodás, jóllehet a huszadik század második feléig sokat megőrzött a holisztikus gondolkodási hagyományokból, mégis a mind jobban a specializálódó szaktudományok egyeduralmát hozta létre. A tudományos, technikai és technológiai fejlődés bámulatba ejtő eredményei mellett, a modern, 21. század eleji világunkban nyilvánvalóan környezeti, társadalmi (erkölcsi) és gazdasági válságok mind határozottabb jelei mutatkoznak. A tudomány a publikációk irdatlan nagy száma ellenére nem tud elégséges válaszokat adni a jelen sürgető problémaira, nem képes a döntéshozóknak olyan megoldásokat kínálni, amelyek nyomán megnyugtató irányváltás következhetne be a társadalom-gazdaság-környezet kapcsolatrendszerében. Kérdés, hogy az impakt faktorok fejvesztett gyűjtése mellett szándékában áll-e? Jelenleg nemhogy a természet- és a társadalomtudományok közötti átjárhatóság és kapcsolat hiányzik, de a természettudományi szakterületek valós együttműködése sem valósul meg, néhány üdítő, marginális kísérlet kivételével. A környezettudományokból is hiányzik a tartalmi kapcsolódás, többnyire mellérendelten, valós integráltság nélkül működnek, mert a környezeti alrendszerek (atmoszféra, hidroszféra, litoszféra, bioszféra és antroposzféra) kutatói többnyire elefántcsonttornyaikba zárkóznak. Az antroposzférát csak említés szinten ismerik el, a gyakorlatban az azzal való foglalkozást nem tekintik a környezettudományok részének. Ezt a mintát követi az oktatás és az igazgatás is. Emellett két oldalról, társadalomtudományi és természettudományos irányból is elindult egy konvergencia a területi, térségi, táji rendszerekkel foglalkozók részéről, felismerve, hogy a társadalom léte és jól-léte számára a környezet megfelelő minősége alapfeltétel. Megőrzésében, fenntartásában nem jutottunk előbbre a specializált tudással és a szektoriális gondolkodással. Kibontakozóban van tehát az a térszemlélet, tájtudomány, amely a táj humboldi, holisztikus értelmezésének hagyományából merít mind többet. Humbold definiciója szerint a táj a Föld egy térségének totálkaraktere, azaz adott területen együtt létező tényezők kölcsönhatásának eredményeként jönnek létre azok az egyedi karakterű téregységek, tájak, amelyek magasabb szerveződési, integráltsági szintet mutatnak, mint a környezeti alrendszerek. A tájak olyan mikrokozmoszt testesítenek meg, amelyek adekvát téregységei egyrészt az integrált tudományos vizsgálatnak és másrészt a fenntartható emberi lét kibontakoztatásának. 10

11 Plenáris előadások A FÖLD BOLYGÓ NEMZETKÖZI ÉVE HAZAI TANULSÁGAI SZARKA László Nyugat-magyarországi Egyetem, Környezet és Földtudományi Intézet MTA Geodéziai és Geofizikai Kutatóintézet, Sopron szarka@ggki.hu A Föld Bolygó Nemzetközi Éve (International Year of Planet Earth) a földtudományok 2007-től 2009 végéig tartó nemzetközi tudományos- és ismeretterjesztő programja. E hároméves időszakból a év tematikus ENSZ-év is volt. A kezdeményezés legfontosabb társadalmi üzenete az, hogy a természeti környezet és az emberiség léte, tevékenysége között évezredeken keresztül fennállt érzékeny egyensúly felborulni látszik. Ennek oka az emberiség létszámának, valamint fogyasztó szemléletéből fakadó hely- és anyagigényének rohamos növekedésében, másrészről a Föld kincseinek (talaj, édesvíz, használható energia és egyes nyersanyagok) végességében keresendő. A kihívások súlyát tekintve ezek mellett az éghajlatváltozás (akárhogyan is folytatódik) közönséges klímahullámvasútnak tekinthető. A Föld Bolygó Nemzetközi Éve nyolcvan ország tevékenységét bemutató honlapján ( Magyarország neve alatt három soproni kezdeményezés is szerepel: a Földév-füzetek magyar változata (a NymE-hallgatók bevonásával készült GEO- FIFIKA című ismeretterjesztő füzetsorozat), a októberi soproni Föld és Ég (Geológia és Teológia) című konferencia, valamint a Nemzetközi Geomágneses és Aeronómiai Egyesület (IAGA) 11. világkongresszusa ( Az előadó a Föld Bolygó Nemzetközi Éve magyar nemzeti bizottság titkára összefoglalja a Földév hazai eredményeit, előtérbe állítva a soproniakat. A minden hazai középiskolába eljutó GEO-FIFIKA füzetsorozat hozzájárult ahhoz, hogy a Földévről tudomást szerezzen a szélesebb érdeklődésű közönség, főként a fiatalabb korosztály. A Föld és Ég konferencia kiadványa (Hantken Kiadó, 2009) arra mutat rá, hogy a tudomány és a vallás között nincs konfliktus még a földtörténet és az evolúció terén sem (ugyanakkor kibékíthetetlen az ellentét a tudomány és pszeudo-tudomány, valamint a vallások és a pszeudo-vallások között). Az IAGA-világkonferencia ( igazolta, hogy Sopron ideális helyszíne a nemzetközi tudományos nagyrendezvényeknek is. Összefoglalva megállapítható, hogy Magyarországon a Földév annak ellenére is sikeres volt, hogy a felkért támogatók és védnökök korlátozott, a szükségestől messze elmaradó pénzügyi hátteret biztosítottak. Az anyagiak hiánya első sorban a tömegtájékoztatás, népszerűsítés terén jelentett hátrányt, a sajtó érdeklődésének felkeltése és a reklámkampányok elmaradása miatt. Amint az MTA X. (Földtudományok) Osztálya is megállapította, a Föld természeti adottságait fenyegető veszélyek témái sajnos még a Földévvel kapcsolatos kormányzati kötelezettségvállalás ellenére sem szerepelnek valós súlyuknak megfelelően a közéleti kérdések között. 11

12 Plenáris előadások AZ MTA MAGYAR DUNAKUTATÓ ÁLLOMÁS FERTŐI HIDROBIOLÓGIAI KUTATÁSAINAK ÁTTEKINTÉSE 1972-TŐL DINKA Mária és BERCZIK Árpád MTA Magyar Dunakutató Állomás, Vácrátót A Fertő átfogó limnológiai, hidrobiológiai kutatásának más nagy tavakhoz képest igen késői megkezdése az európai tókutatás egyik jelentős adósságát törekedett rendezni. A késedelem oka egyrészt a trianoni békeszerződés (Versailles 1920) által megvont új államhatár, amelynek következtében a tó 75%-a Ausztriához került, másrészt vasfüggöny hatásai. Magyarországon az 1970-es évek kezdetén megalakult az MTA Fertő-táj Bizottság, majd rövidesen létrejött a Magyar és az Osztrák Tudományos Akadémia közötti egyezményes együttműködés. Dudich Endre akadémikust, az MTA Magyar Dunakutató Állomás (MDÁ) vezetőjét kérték fel a kutatómunka koordinálására, felügyeletére, kezdettől Berczik Árpád bekapcsolásával. Így lett az Magyar Dunakutató Állomás az MTA tudományos bázishelye a fertő-hansági kutatások ellátásában, gondozásában is. Első kutatási feladatunk a 75 km 2 kiterjedésű magyar tórész hidrobiológiai alapállapot felmérésének a megindítása volt. A vizsgálatok a Fertő két élőhely-típusára koncentrálódtak: 1/ a szabad vízfelületeket (nyílt vizek, csatlakozó öblözetek, belső tavak, csatornák) és 2/ a nádasokat (part menti állományok akár több km szélességben, valamint nádas szigetek). vízkémia - (teljes területen, 1990-től folyamatos), üledékkémia (teljes területen, intenzív, később ritka), üledék intersticiális víz - (fizikai, kémiai jellemzők, nádas-víz-üledék ), üledék anyagforgalom: ETS-aktivitás ( , 2006.), víz- és üledékhőmérsékleti viszonyok (teljes területen 20 helyen, üledékben rétegmérések, ), fitoplankton-algológia (osztrák-magyar teljes területen, , ), zooplankton Rotatoria, Crustacea (2002-től), perifiton (belső tavak, ), makrofitonegyüttesek (teljes területen ), nádasökológia (kijelölt mintaterületeken termőhelyi viszonyok, állományszerkezet, növekedés, produkció, tápanyagtartalom, a rizóma szénhidrát készlete, aratás hatása és a dekompozíció, ), makroinvertebrata együttesek (hinarasok , növénymaradványok ), halbiológia (halfaunisztikai felmérések ill és 2000.), antropogén hatások (a nád aratás , nádégetés hatása ), természetvédelem (irányelvek értékmegőrzésre 1990-től). A fentiek szerint szervezett kutatási és tudománypolitikai tevékenység jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy az UNESCO főigazgatója (az osztrák tórész után) 1979-ben a Fertő magyar részét és kapcsolódó területeit Bioszféra Rezervátummá nyilvánította ban létrehívták a Fertő-Hanság Nemzeti Parkot, amely 1994-től határon átmenő, közös nemzeti park ben a terület egésze a terület egésze a Világörökség része lett. A szervezett kutatómunkát anyagilag is lehetővé tette az MTA, az UNESCO (Párizs), az elnyert pályázatok sorában kiemelten az EU-EUREED pályázatok, továbbá az MTA AKP, az OTKA, az OKTKP, a KAC, az MTA-KvVM és az NKFP (Széchenyi) projektek. 12

13 Plenáris előadások NAGYVADGAZDÁLKODÁS ERDŐTERÜLETEN ÉS ERDŐGAZDÁLKODÁS NAGYVAD ÉLŐHELYEKEN NÁHLIK András Nyugat-magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron A nagyvad erdei károkozása országosan pénzügyi szempontból jelentéktelen, ha a vadgazdálkodás kiadásainak teljes összegéhez (1% körüli), és különösen, ha az erdőgazdálkodás kiadásaihoz viszonyítjuk. A vadkár okozta közvetlen kiadások mellett, számolnunk kell a közvetett, vadkárelhárítással járó kiadásokkal is. Itt elsősorban az erdősítésvédő kerítéseket kell említenünk, amelyek költségét a vadkárhoz számítva, az erdei kárral kapcsolatos kiadások megközelítik, esetenként meg is haladhatják a mezőgazdasági vadkár kiadásait. Az országos statisztikák nem alkalmasak egy-egy sűrűn tartott nagyvadállománnyal rendelkező vadászatra jogosult költségvetésének elemzésére. A kiélezett pénzügyi helyzet miatt az erdei vadkárral kapcsolatos kiadások esetenként már komoly zavart okozhatnak a vadászatra jogosultak költségvetésében még akkor is, ha a kárelhárítás költségei csak részben terhelik. A nagyvad által okozott erdei kár nem csak a gazdálkodás ellehetetlenítése okán, hanem erdészeti és természetvédelmi megítélése miatt, hatósági szabályozás révén is befolyásolja a nagyvad állományainak nagyságát. Ide tartozik az erdőfelújítások és telepítések kivitelezésének akadályozása, a természetes felújítások megnehezítése, vagy megakadályozása és a tájrombolónak minősített erdősítésvédő kerítések elszaporodása. Az erdei vadkár erőgazdálkodási módszerekre gyakorolt hatása és a vadkár csökkentésének lehetőségei kerülnek bemutatásra. 13

14 ERDÉSZETI MŰSZAKI SZEKCIÓ Előadások: 1. BROLLY G. ÉS KIRÁLY G : Lézeres letapogatás feldolgozása erdei környezetben 2. CZUPY I.: Váltakozó áramú mobilhidraulika alkalmazhatósága erdészeti gépeken 3. FACSKÓ F.: 30 éve érkezett az első számítógép az Erdőmérnöki Karra 4. GÓLYA J.: Lovas közelítés. Már csak múlt? 5. HORVÁTH A. L. : Magasan gépesített fakitermelési munkarendszerek jelene és jövője Magyarországon 6. HORVÁTH B: Injektálógép-fejlesztés a cserebogár-pajor elleni védekezéshez 7. HORVÁTH ZS., MAROSVÖLGYI B. ÉS PINTÉR CS.: Új szaporítóanyag-ellátási lehetőségek vizsgálata Miscanthus és Arundo energianövényeknél 8. KALICZ P. ÉS GRIBOVSZKI Z: Vízgyűjtő szintű hidraulikai paraméterek és párolgás számítása tározó modellek felhasználásával 9. KOPPÁN A, KALICZ P., GRIBOVSZKI Z. ÉS VIG P.: A kisvízgyűjtők öko-hidrológiai jellemzőiben tapasztalható, transzspiráció keltette, napi ingadozás összevetése a fatörzsön mérhető elektromos potenciál különbség változásaival Poszterek: 1. KELEMEN G. : Műszeres favizsgálatok-tapasztalatok 2. MAJOR T.: Talaj-gép kapcsolat modellezése 3. VÁGVÖLGYI A. ÉS HORVÁTH ZS.: Biogáz termelés melléktermékeként keletkezett biotrágya hasznosítási lehetőségeinek vizsgálata csíranövény-teszt alapján 4. SZAKÁLOSNÉ MÁTYÁS K.: A faanyagmozgatás áruszállítási rendszereinek vizsgálata 14

15 Erdészeti-műszaki szekció előadások LÉZERES LETAPOGATÁS FELDOLGOZÁSA ERDEI KÖRNYEZETBEN BROLLY Gábor és KIRÁLY Géza Nyugat-magyarországi Egyetem, Geomatikai, Erdőfeltárási és Vízgazdálkodási Intézet, Földmérési és Távérzékelési Tanszék, Sopron A lézeres letapogatás (lézerszkennelés) olyan adatnyerési módszer, mely az objektumok felületét pásztázó lézeres távolságmérések alapján írja le. A sugárforrás és a szenzor leggyakrabban légi vagy földi hordozóeszközről működik. A lézeres letapogatás messze fölülmúlja a geodéziai, a műholdnavigációs és a fotogrammetriai pontmeghatározás hatékonyságát. A mérés elsődleges eredménye egy térbeli koordinátahalmaz, mely azonban a talaj, a vegetáció és a tereptárgyak pontjait struktúra és tematikus információ nélkül tartalmazza. Ezért fontos annak a vizsgálata, hogy milyen módszerekkel lehet a koordinátahalmazból térképezésre, és a domborzat vagy az objektumok modellezésére közvetlenül használható adatokat kinyerni. Az erdei környezetet jellemző viszonyok komoly nehézségeket jelentenek a kereskedelmi forgalomban kapható hagyományos szenzoroknak és feldolgozó szoftvereknek. A légi adatnyerés során a fák koronái és a cserjék leárnyékolják a földfelszínt, földi felvételek feldolgozásánál pedig a szabályos geometriai elemekre írt alakfelismerő rutinoknak kell a törzsek változatos formáival megbirkózniuk. Az immár öt évre visszatekintő tanszéki kutatásaink az újabb adatgyűjtési módszerek vizsgálatával, és a hatékonyabb feldolgozást lehetővé tevő eljárások fejlesztésével egyaránt igyekszik a technológia adta lehetőségek erdészeti célú kiaknázására. Munkánkban először egy nagyszabású földi szkennelés kerül ismertetésre, mely a Pilisi Parkerdő ZRt. Pro Silva kísérleti mintaterületén történt. A 38 darab felvételi álláspont adataiból összerendezett ponthalmaz alapján elkészítettük a terület nagypontosságú digitális domborzatmodelljét. Emellett kifejlesztésre került egy olyan alkalmazás, mely a pontfelhőben vizuálisan azonosított törzseket interaktív módon, valós időben, szabályos geometriai elemekkel modellezi. A feldolgozás eredményeként előállított törzstérkép ezáltal a fák földrajzi pozíciója mellett a mellmagassági törzsátmérőjüket is megadja. Ezt követően bemutatásra kerül a légi lézeres letapogatás újszerű változata, a teljes mérőjel digitalizálásával történő, ún. teljes jelalakos (full-waveform) szkennelés. Egy, a Soproni-hegységben készült felvétel példáján szemléltetjük a feldolgozási munka folyamatát, mely magába foglalja a vetületi transzformációt, a domborzatmodell előállítását, a fenyő és lombhullató fafajokkal borított területek elkülönítését, és az elegyarányok becslését. 15

16 Erdészeti-műszaki szekció előadások VÁLTAKOZÓ ÁRAMÚ MOBILHIDRAULIKA ALKALMAZHATÓSÁGA ERDÉSZETI GÉPEKEN CZUPY Imre Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdészeti-műszaki és Környezettechnikai Intézet, Sopron A váltakozó áramú hidraulikus hajtások számos olyan előnyös tulajdonsággal rendelkeznek, amelyek révén speciális feladatok ellátására is alkalmasak. Ilyen lehet például vibráció létrehozása, a rezgésparaméterek fokozatmentes állíthatósága mellett. A berendezés mobil erőgéppel működtetve tuskólazításra használható. Ismeretes, hogy átlagosan egy fa tömegének 25 %-a a föld alatt található. Felvetődik a kérdés, hogyan lehet ezt a fatömeget például biomassza erőművek tüzelőanyagaként hasznosítani. A felhasználás első lépéseként a tuskót a talajból el kell távolítani. A napjainkban használatos tuskózógépek általában baggerra szerelt tuskózófejből állnak, amelyek a tuskót a talajból kihúzzák. Ezek a gépek függőleges irányú húzóerőt fejtenek ki. Kutatásaink során méréseket végeztünk a tuskózóerő meghatározására különböző fafajok esetén, a tuskóátmérő függvényében. Vizsgáltuk annak a lehetőségét, hogyan lehet ezt az erőt vibráció alkalmazásával csökkenteni. Elkészítettünk egy, a váltakozó áramú hidraulika elvén működő berendezést, amellyel kísérleteket végeztünk a vibrációs tuskólazításra. Vizsgáltuk a hajtás elméleti és konstrukciós kérdéseit, további felhasználási területeket keresve. 16

17 Erdészeti-műszaki szekció előadások 30 ÉVE ÉRKEZETT AZ ELSŐ SZÁMÍTÓGÉP AZ ERDŐMÉRNÖKI KARRA FACSKÓ Ferenc Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdővagyon-gazdálkodási Intézet, Sopron Az informatika (számítástechnika) kötelező jellegű oktatása mintegy 3 évtizeddel ezelőtt kezdődött a Nyugat-magyarországi Egyetem Erdőmérnöki Karának jogelődjén. Az 1977-ben bevezetett új tanterv előtt fakultatív jelleggel tanulhattak a hallgatók számítástechnikát. Az 1979-ben megvásárolt IBM 5110-es számítógép hatalmas lendületet adott a hallgatói munkának. Rengeteg TDK dolgozat, diplomamunka készült, amely valamilyen szakmai probléma megoldásához nyújtott számítógépes segítséget. Az 1970-es és 80-as években végzett hallgatók közül sokan az ágazat informatikai irányítói közé tartoznak, illetve valamilyen informatikai cégnél helyezkedtek el. A számítástechnikai ismeretek oktatása fakultatív formában az 1970-es évek elején kezdődött meg az akkor még Erdészeti és Faipari Egyetem Erdőmérnöki Kara Erdőrendezéstani Tanszékének gondozásában. A tantárgynak a tanszékhez való kötődésében nagy szerepet játszott az oktatott diszciplínák számításigényessége, és az a tény, hogy az akkori fiatal oktatógárdából többen is rendelkeztek rendszerszervező képesítéssel. Az 1977-es tantervi reform az ismeretkört Számítástechnika névvel három-szemeszteres tantárgyként a kötelező tárgyak közé emelte. A tantárgyak elméleti része nem csak a számítógépek felépítését és működését tárgyalta, hanem kitért a számítógép használatának hatásaira is. A gyakorlati órák keretében a hallgatók Fortran nyelven történő programozást tanultak. A gyakorlati oktatásban minőségi ugrást jelentett az első számítógép megvásárlása. Az IBM 5110-es típusú asztali számítógép 1979 késő őszén érkezett meg. A computer 64 KB központi memóriával, beépített Basic és APL interpreterrel, 24 sor 64 karakteres monitorral, két 1,2 MB kapacitású 8"-es floppy-meghajtóval és mátrixnyomtatóval rendelkezett. Az operációs rendszerét közvetlenül nem, csak a programozási nyelveken keresztül lehetett elérni, és közel sem nyújtotta azt a kényelmet, mint amit majd az MS-DOS, de például lehetővé tette a moduláris programozást. Az APL nyelv implementációja miatt a Basic értelmező meglepően sokat tudó és kényelmesen programozható volt, például közvetlen mátrixműveletekkel rendelkezett (mátrix-összeadás, -kivonás, -szorzás, -osztás, determináns számítás, inverz-képzés), a fájlkezelő rendszere pedig lehetővé tette az indexelt szekvenciális adatelérést. A programozási nyelveken kívül matematikai statisztikai, lineáris programozási, rajzolóprogram is része volt a hardverrel együtt szállított szoftvercsomagnak. 17

18 Erdészeti-műszaki szekció előadások LOVAS KÖZELÍTÉS. MÁR CSAK MÚLT? GÓLYA János Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdészeti-műszaki és Környezettechnikai Intézet, Erdőhasználati Tanszék, Sopron Az 1900-as évek elején a mai Magyarország területének lóállománya megközelítette a 900 ezer darabot, 1965-ben azonban a lovak száma már csak 300 ezer volt ben az ország lóállománya (a KSH adatai szerint) darab volt, amelynek csaknem a felét az Alföldön tartották. Az erdei munkára használt lovak száma az 1954/55-ös gazdasági évben 5918 darab volt ben 1747 darab ló volt az ország 22 erdőgazdaságában. Az ERTI 1991-es reprezentatív fahasználati felmérése alapján azonban már országosan csak 950 darab ló erdészeti alkalmazása volt becsülhető. Ekkor még az erdészetek 11 %-a nevelt is lovakat. A lovakat 81 %-ban a fahasználatban foglalkoztatták. Jelenleg alig van néhány ló erdőgazdasági tulajdonban, azok is főleg a vadásztatásban vesznek részt. Faanyag közelítésére alkalmilag használnak magán gazdáknál meglévő lovakat. Erdei munkára 3-4 éves kortól, 1-12 hónapos kiképzést (betanítást) követően, 5-8 éven keresztül használható a ló. Közelítésre elsősorban a kg testtömegű, 1.60 m körüli marmagasságú, hidegvérű ill. sodrott lovak alkalmasak. A lovakat elsősorban gyérítésekben ill. előközelítésben célszerű használni, sík vagy legfeljebb 30 % lejtésű területeken. Közelítő eszközként a XIX. század végén főleg láncot illetve vontató szeget, ritkábban láncbojtba (kajmacs, kajmó, csafling) rendezett rönkkacsákat is használtak. A talajfeltúrás ellen, a rönk bütüjébe ütött vontatószeget un. korcsolyára vagy vontatólapátra kapcsolták. Szállításra széles körben használták a szekeret, a közelítésben pedig ismertek voltak a szán és a félszán (szánelő) is. A XX. század első felében (de inkább a közepe táján) megjelentek a vonszolást segítő újabb eszközök, mint pl. a rönkkarom vagy a közelítő papucs elődje, a rönksapka. Az 1950-es évek második felében tervszerű, tudatos lovas közelítő eszköz-fejlesztés indult meg. A közelítési távolságot csökkenteni kívánták, és egylovas, könnyű közelítő eszköz kialakítását tűzték ki célul. A sokféle próbálkozás egyike a közelítő mackó, másik változata a lódömper volt. Ennek a fejlesztésnek az eredményeként alakult ki a visegrádi kerékpár, majd az ERTI (később sorozatban gyártott) nevezetes közelítő kerékpárja, amely hosszú fa mozgatására és rövid választékok közelítésére is alkalmas volt. Korszerű lovas közelítő eszközök a bukókeretes szánkó, a közelítő papucs, a gumilapos hámfa, az önfelterhelő szán, a szánelő és a gumikerekes közelítő kocsik Fontosnak tartjuk a lovas közelítésnek, mint kíméletes, környezetbarát közelítési módszernek a felújítását, aminek feltételei az alábbiak: Meg kell oldani a lovak hétvégi gondozását! A lovakat lószállító utánfutókkal kell kijuttatni az erdőbe! Korszerű közelítő eszközöket kell gyártani! Így talán lesz jövője is a lovak erdészeti alkalmazásának.. 18

19 Erdészeti-műszaki szekció előadások MAGASAN GÉPESÍTETT FAKITERMELÉSI MUNKARENDSZEREK JELENE ÉS JÖVŐJE MAGYARORSZÁGON HORVÁTH Attila László Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdészeti- műszaki és Környezettechnikai Intézet, Sopron Az elmúlt évszázadok során jelentős technikai fejlődés figyelhető az erdőgazdálkodás keretein belül, mint az élet más területein is. Természetesen ez a technikai fejlődés hatással volt az erdőhasználatra is. Az általánosan használt kéziszerszámokat felváltották a motorfűrészek. A fejlesztéseknek köszönhetően a motorfűrészek egyeduralkodóvá váltak a döntési és felkészítési munkaműveletekben. Hazai viszonylatban ezen állapot napjainkig fennmaradt. Világviszonylatban azonban az egyre erősödő technikai fejlődésnek, fejlesztéseknek köszönhetően megjelentek a nagyteljesítményű döntő-, gallyazó-, daraboló- és aprítéktermelő gépek, a közelítő- és szállító gépek, a korszerű kérgező- és rakodógépek. A fejlett országokban az 1960-as években jelentek meg, majd a 1970-es években elterjedtek és létjogosultságot szereztek a többcélú fakitermelő gépek. Ezek olyan speciális erdészeti gépek egyszerre két vagy több művelet elvégzésére alkalmasak, általában az átlagosnál nagyobb teljesítményre képesek, valamint a technikai bonyolultságuknak köszönhetően a kezelés, karbantartás és üzemeltetés szempontjából az igényes eszközök csoportjába tartoznak. A többcélú fakitermelő gépeket öt nagy csoportra lehet osztani: 1. Döntőgépek 2. Gallyazógépek 3. Darabológépek 4. Gallyazó-daraboló gépek (Processzorok) 5. Teljes kitermelő gépek (Harveszterek) A gépek megjelenésében abban az időben sokan vélték látni a motorfűrészek alkonyát, de ez nem következett be. Ennek oka, hogy a többcélú fakitermelő gépek alkalmazhatóságát jelentősen befolyásolja a munkaterület terep és fafajviszonyai. Magyarországon a hetvenes évek közepén jelentek meg az első többcélú fakitermelő gépek, de a keménylombos fafajok túlsúlya miatt behatárolt volt a hazai elterjedésük. Az akkori technikai berendezések csak fenyő és nemesnyár állományokban voltak alkalmazhatók. Az elsősorban fenyőállományokra kifejlesztett CTL munkarendszer keménylombos állományokra történő átültetésének igénye az elmúlt években merült fel között forstinno projekt keretein belül kifejlesztésre és tesztelésre került a CTL 40 HW típusú harveszterfej, mely alkalmas keménylombos fafajok kitermelésére és felkészítésére. Az első Magyarországon dolgozó és magyar vállalkozó tulajdonában lévő harveszter megjelenésére 2006-ig kellett várnunk. A harveszter alapvetően fenyő állományok kitermelésére alkalmas, de a technikai színvonalának és műszaki fejlettségének köszönhetően alkalmas keménylombos állományok kitermelésére és felkészítésére (gallyazás, darabolás) is, a faanyag értékcsökkenése nélkül. A vizsgálatok kiterjedtek az egyes műveletelemek idejére, az átállási távolságokra, a felkészített fatérfogatra, valamint a ciklusonkénti fatérfogatra. A tanulmány alapján meghatározásra került a gép várható óránkénti és műszakteljesítménye. A vizsgálat végén bebizonyosodott az a feltevés, hogy a Timberjack 1270B teljes fakitermelő hazai viszonyok közt is produkálja a megkívánt üzemi teljesítményt. 19

20 Erdészeti-műszaki szekció előadások INJEKTÁLÓGÉP-FEJLESZTÉS A CSEREBOGÁR-PAJOR ELLENI VÉDEKEZÉSHEZ HORVÁTH Béla Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdészeti-műszaki és Környezettechnikai Intézet horvathb@emk.nyme.hu Napjainkban, elsősorban a homokosabb területeken folyó erdősítésekben fokozott mértékű a pajorkár. Ennek egyik oka az elmúlt időszak extrém, száraz időjárása, melynek következtében a homoki erdősítéseink egy része katasztrofális helyzetbe került. Az eddig alkalmazott technológiák immár nem bizonyulnak megfelelőnek a pajorkáros területek felújítására. Az ország több térségében a tuskózás-forgatás nélkül végzett erdősítések csak a mélyebb fekvésű helyeken és humidabb időjárás mellett fejeződtek be 10 éven belül. Az elmúlt év homokon végzett erdősítései általában tuskózás-forgatás nélkül indultak, de 3-4-szeri pótlás után 5-7 év elteltével, forgatás után újra kellett azokat kezdeni. Újabb többszöri pótlást követően éves korban váltak befejezhetővé. Azokban az erdősítésekben, ahol forgatás nem történt, nem volt tartható a 10 éves befejezési határidő. A cserebogárpajor károsítása ellen való védekezés jelenleg jobbára kézi módszerekkel folyik, sok esetben nem nagy sikerrel. Több irányból vetődött fel az igény a probléma gépi megoldására, tekintettel arra, hogy jelenleg Magyarországon nincs olyan gép, amely a talajfertőtlenítést gyomborított, tuskós területeken megfelelő hatékonysággal el tudná végezni. Olyan gép fejlesztésének igénye fogalmazódott meg, amely a cserebogár pajorkár elleni talajfertőtlenítést gyomborított, tuskós területeken is, folyékony vegyszer kijuttatásával meg tudja oldani. A fejlesztés a közelmúltban a Kiskunsági Erdészeti és Faipari Zrt., a Kiskunsági Erdőgép Műszaki Szolgáltató, Kereskedelmi és Termelő Kft., a Nyírerdő Zrt. és a Mecseki Erdészeti Zrt. innovatív támogatásával elindult. Az előadás: megfogalmazza azokat a műszaki és technológiai követelményeket, amelyek a megvalósítandó új injektálógéppel szemben támasztandók; definiálja a lehetséges injektálógép műszaki megoldásokat; bemutatja a fejlesztett és kísérleti gép szinten elkészült forgókaros injektálógépet; összegzi a kísérleti gép eddigi üzemeltetési tapasztalatait. A kísérleti gép szinten elkészült forgókaros injektálógép kielégíti az alábbi műszaki és technológiai elvárásokat: könnyen mozgatható; nincs folyamatosan a talajban járó munkaszerve; képes tuskós, gyomos területek kezelésére is; injektálandó minimális mennyisége: 6 cm 3 ; injektálandó maximális mennyisége: 20 cm 3 ; injektálandó anyag halmazállapota: folyadék; tartálymérete: 120 dm 3 ; sortávolsága: min. 1,5 m; max. 2,5 m; injektálási vonala: a csemetesor mellett cm-re; injektálási lehetősége: a csemetesor egyik vagy mindkét oldalán; injektálási távolsága: 40 cm; injektálási mélysége: cm. Összességében elmondható, hogy az eddigi injektálógép-fejlsztés, és a forgókaros injektálógép kísérleti üzemeltetése biztató eredményekkel zárult, azok tapasztalatain alapuló továbbfejlesztéssel a célok elérhetők. 20

21 Erdészeti-műszaki szekció előadások ÚJ SZAPORÍTÓANYAG-ELŐÁLLÍTÁSI LEHETŐSÉGEK VIZSGÁLATA MISCANTHUS ÉS ARUNDO ENERGIANÖVÉNYEKNÉL HORVÁTH Zsuzsanna 1, MAROSVÖLGYI Béla 2 és PINTÉR Csaba 2 1 Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdészeti-műszaki és Környezettechnikai Intézet, Sopron. 2 Nyugat-magyarországi Egyetem Kooperációs Kutató Központ Kft., Sopron. horvathzsuzsanna@emk.nyme.hu Magyarországon a megújuló energiahordozók hasznosítása jelentős fejlesztés előtt áll. Az utóbbi öt évben a látványos fejlődés elkezdődött. Ezt jól érzékelteti az a tény, hogy a villamosenergia-termelésben 2000-ben a megújulók aránya még csak 0,5 % volt, ma már azonban eléri az 4,5 %-ot. Az eddigi megújuló energiahordozók arányának növekedésére mindenekelőtt a fa energetikai hasznosításának gyors növelésével került sor (közvetlen hőtermelésre körülbelül 2,3 millió t/év, áramtermelésre körülbelül 1,5 millió t/év), de nagy előrelépések várhatók az egyéb lignocellulózok (fás- és félfás cserjék, fűfélék, stb.) felhasználásával is. Az ebben a témában folyó kutatások legfontosabb célja olyan növények kifejlesztése volt, melyek a fához hasonló energetikai tulajdonságai mellett nagy hozamot is elérnek. Az energianövény-bázisú energiatermelés fejlesztésénél újabban fontos szempontok: a klímaváltozás indokolttá teszi, hogy a magasabb hőmérsékleten is nagy hozamú növények közül válasszunk, és azok az egyre több szennyvíz hasznosítására is lehetőséget adjanak. Ezek az új igények indokolják, hogy C4-es növények közül válasszunk. Így esett a választás a Miscanthus és az Arundo növényekre, mely fajták esetében hazai klónok is kifejlesztésre kerültek. Mindkét esetben (magtermés hiányában) az állománytelepítéshez használt palánták előállításához a vegetatív szaporítás lehet a megoldás. Ennek a módszernek a fejlesztése ma is fontos feladat, mert az ültetvények létesítése iránti érdeklődés rohamosan nő, és igen nagy mennyiségű ültetési anyagra van szükség. A kísérletek már közel húsz éve folynak, és jól hasznosuló, szövettenyésztésre alapozott technológiát sikerült kidolgozni, melynek továbbfejlesztése jelenleg is folyik. Tekintettel arra, hogy a szövettenyésztés és a mikropalánták előállítása a technológia legdrágább szakasza, új megoldásokat is keresünk. Ezek közül a rizómával történő szaporítás és az utónevelés új megoldásait, az alvórügyből indított gyökereztetés és utónevelés lehetséges megoldásait, valamint a hajtatott növényrész darabolásával történő tőszaporítás lehetőségeit vizsgáljuk. Miscanthus növény esetében bíztató eredményeink vannak az alvórügyek hajtatásához legalkalmasabb időpont kiválasztásában, a gyökereztetés serkentéséhez alkalmas hajtásgyorsítók kiválasztásában. Az így előállított palántákkal kísérleti parcellát létesítettünk. A kísérleti parcella egy részének kiemelésével nyerjük azokat a rizómákat, amelyek üvegházi hajtatáshoz használunk fel. Mindkét esetben vizsgáljuk azt is, hogy a fajta-változat számunkra fontos tulajdonságai nem változnak-e meg. Ez azért fontos, mert a bugakezdeményből szövettenyésztett növényeknél esetenként jelentős morfológiai módosulásokat tapasztaltunk. Az előadás keretében a kísérletek néhány fontos lépését ismertetjük, eredményeit fotókkal dokumentáljuk. Számos részletkérdés fedve marad, mert az eljárás egyik változatának szabadalmi bejelentése folyamatban van. 21

22 VÍZGYŰJTŐ SZINTŰ HIDRAULIKAI PARAMÉTEREK ÉS PÁROLGÁS SZÁMÍTÁSA TÁROZÓ MODELLEK FELHASZNÁLÁSÁVAL Erdészeti-műszaki szekció előadások KALICZ Péter és GRIBOVSZKI Zoltán Nyugat-magyarországi Egyetem, Geomatikai, Erdőfeltárási és Vízgazdálkodási Intézet, Sopron Egy kisvízfolyást közvetve, vagy közvetlenül a lehulló csapadék táplál. Tartósan csapadékmenetes időszakokban a vízfolyás csak a közvetett úton, a felszín alatti vizekből, kap utánpótlást. Ez az ún. alapvízhozam, amelynek grafikonja a nagyobb csapadékokat követő szárazabb időszakokban szabályos, csökkenő jelleget mutat. Ez az ún. kisvízi vagy apadási görbe, amelynek alakja a vízutánpótlás lassú csökkenésére vezethető vissza. A vízgyűjtő kőzettömbjét egy lineáris tározóval modellezve, az apadási görbe exponenciális függvénnyel közelíthető. Bár a valóságos vízgyűjtők közül kevés a lineáris viselkedést mutató, az exponenciális függvény, elsősorban rövidebb időszakra alkalmazva, jól illeszkedik az adatsorokra. A lineáris tározómodellt és a Darcy-féle egyenletet, mint hidraulikai alapösszefüggést, felhasználva egyes vízgyűjtőszintű szivárgás-hidraulikai jellemzők becsülhetők az apadási görbéből. Nem mindegy, hogy melyik időszakokat használjuk fel a vízgyűjtőszintű paraméterek becslésére. A vegetációs periódusban a források és megcsapoló mederszakaszok vízemésztése mellett a felmelegedő nagyobb telítési hiányú levegő és a fejlődő növényzet párologtató hatása is fogyasztja a felszín alatt szivárgó vizeket. Az erőteljesebb párolgás miatt, amelyben a növények transzspirációja a meghatározó, a vízgyűjtő kiürülése gyorsabb, amit a meredekebbé váló apadási görbe jelez. A görbe meredekségét meghatározása után, a a lineáris tározómodellt kismértékben átalakítva, a vízfolyásmenti területek evapotranszspirációja számítható. A párolgástól kevésbé befolyásolt apadási görbék pedig felhasználhatók a szivárgás-hidraulikai jellemzők meghatározására. A fenti módszert a Soproni-hegységben működő Hidegvíz-völgyi Kísérleti Vízgyűjtő két részvízgyűjtőjén alkalmaztuk. A Vadkan-, és a Farkas-árok kifolyási szelvényében telepített adatgyűjtők több évet átölelő lefolyási adatsora lehetőséget teremt a vízgyűjtőszintű szivárgás-hidraulikai paraméterek és az evapotranszspiráció becslésére. 22

23 Erdészeti-műszaki szekció előadások A KISVÍZGYŰJTŐK ÖKO-HIDROLÓGIAI JELLEMZŐIBEN TAPASZTALHATÓ, TRANSZSPIRÁCIÓ KELTETTE, NAPI INGADOZÁS ÖSSZEVETÉSE A FATÖRZSÖN MÉRHETŐ ELEKTROMOS POTENCIÁL KÜLÖNBSÉG VÁLTOZÁSAIVAL KOPPÁN András 1, KALICZ Péter 2, GRIBOVSZKI Zoltán 2 és VIG Péter 3 1 MTA Geodéziai és Geofizikai Kutatóintézet, Sopron 2 Nyugat-magyarországi Egyetem, Geomatikai, Erdőfeltárási és Vízgazdálkodási Intézet, Sopron 3 Nyugat-magyarországi Egyetem, Környezet és Földtudományi Intézet, Sopron koppan@ggki.hu Kisvízgyűjtőkben, a vegetációs időszak alatt, a patak-menti fás növényzet vízfelhasználása jelentős tényezője a völgyfenék vízmérlegének. A fák vízfelhasználása egy napon belül jelentős ingadozást mutat, amelynek mintázata több öko-hidrológiai jellemzőben is jól megfigyelhető. A talajból felvett vizes oldatot a fáknak jelentős magasságkülönbséget legyőzve kell a lombkoronába juttatni. Ez a fatestben zajló nedvszállítás a fatörzs és a föld között jól mérhető elektromos potenciálkülönbséget (EPD) indukál, amely ingadozása arányos a növény vízfelhasználásával. E szállítási potenciál mérésével képet kaphatunk a nedvszállítás intenzitásáról, így közvetve a fás növényzet párologtatásáról is. A Soproni-hegységben működő Hidegvíz-völgyi Kísérleti Vízgyűjtőben két mézgás éger (Alnus glutinosa) törzsére telepített berendezéssel már néhány vegetációs időszak EPD idősorát regisztráltuk. A nagyfrekvenciás EPD adatokat összevetettük a vízgyűjtőben folyó hidrológiai mérésekből kiválasztott, szintén nagy gyakorisággal mért, talajvízszint és a vízhozam adatokkal, amelyekben jelentős a transzspiráció hatására kialakuló napi periódusú változás. A vizsgálathoz referenciaként felhasználtuk a vízgyűjtőben található klímaállomás adataiból a Penman-Monteith modellel becsült evapotranszspirációt (ET). A becsült ET, a talajvízszint, a patakvízhozam, és az elektromos potenciálkülönbség idősorok közötti sztochasztikus kapcsolatot feltártuk. Dinamikus spektrum felhasználásával azonosítottuk a jellemző frekvenciákat, kereszt-korreláció számításával meghatároztuk a vizsgált idősorok közötti eltolásokat. A vizsgálatunk eredményei segítenek megérteni a patakmenti fás társulásokban fennálló összetett öko-hidrológiai kapcsolatrendszert. 23