A HONFOGLALÓ MAGYAROK RÉGÉSZETI LELETEIRÓL ÁLTALÁBAN

Átírás

1 A HONFOGLALÓ MAGYAROK RÉGÉSZETI LELETEIRÓL ÁLTALÁBAN 1. Jellegzetes tárgytípusok 1.1. FÉRFIVISELET 1.2. NŐI VISELET 2. Temetkezési rítus (lovastemetkezés típusa, temetők mérete) 3. Társadalmi tagozódás a temetkezések alapján 4. A honfoglalók ötvösművészete helyi vagy import? ETELKÖZ 1. Hol volt Etelköz? 1.1. TÖRTÉNETI FORRÁSOK Konst. 38. A türkök népének eredetéről, és hogy honnan származnak A türkök népe régen Kazáriához közel szerzett magának lakóhelyet, azon a helyen, melyet első vajdájuk nevéről Levédiának neveznek Együtt laktak a kazárokkal három esztendeig, s minden háborújukban együtt harcoltak a kazárokkal. A besenyők pedig, akiket korábban kangarnak neveztek (ugyanis ez a kangar név náluk a nemes származás és vitézség értelmében volt használatos), ezek hát a kazárok ellen háborút indítván és legyőzetvén, kénytelenek voltak saját földjüket elhagyni és a türkökére letelepedni. Amikor a türkök és az akkor kangarnak nevezett besenyők között háború ütött ki, a türkök hadserege vereséget szenvedett és két részre szakadt. Az egyik rész kelet felé, Perzsia vidékén telepedett le, s ezeket a türkök régi nevén mostanáig szávartü ászfalünak hívják, a másik rész pedig vajdájukkal és vezérükkel, Levedivel nyugatra ment lakni, az Etelküzü nevezetű helyekre, amely helyeken mostanában a besenyők népe lakik. A besenyők helyét, amelyen abban az időben a türkök laktak, az ott levő folyók neve szerint hívták. A folyók a következők: első folyó az úgynevezett Varuch (Dnyeper), második folyó az úgynevezett Bug, harmadik folyó az úgynevezett Trullosz (Dnyeszter), negyedik folyó az úgynevezett Prút, ötödik folyó az úgynevezett Szeret. Konst. 40. A kabarok és a türkök törzseiről Első a kabaroknak a kazároktól elszakadt, előbb említett törzse, második a Nyekié, harmadik a megyerié, negyedik a Kürtügyermatué, ötödik a Tarjáné, hatodik Jeneh, hetedik Keri, nyolcadik Keszi. És így egymással összeolvadván, a kabarok a türkökkel a besenyők földjére telepedtek le. Ezután Leo, a krisztusszerető és dicső császár hívására átkeltek a Dunán, és megtámadván Simeont, teljesen legyőzték Miután azonban Simeon újból kibékült a rómaiak császárával és bátorságban érezte magát, a besenyőkhöz küldött, és megegyezett velük, hogy leverik és megsemmisítik a türköket. És amikor a türkök hadjáratra mentek, a besenyők Simeonnal a türkök ellen jöttek, családjaikat teljesen megsemmisítették és a földjük őrzésére hátrahagyott türköket gonoszul kiűzték onnét. Miután pedig a türkök visszatértek, és földjüket ilyen pusztán és feldúlva találták, letelepedtek arra a földre, melyen ma is laknak Azt a helyet pedig, amelyen a türkök korábban voltak, az ott keresztülmenő folyó nevéről Etelnek és Küzünek nevezik

2 2 A két hely ellentmondása Etelközről: a 38. fejezet alapján Etelköz = folyóköz, az öt folyó felsorolva, a 40. fejezet több értelmezést is megenged: 1) Etelköz az Etel és Küzü folyók között van; 2) a 'folyó' szó egyes számban van, tehát Etelköz az Etel nevű folyó mentén van; 3) Etelköz az Etel nevű folyó mentén van, e folyó másik neve Küzü Gardízi: A m.dzs.gh.r-ok Országuk kiterjedt. Egyik határuk a Rúm-tengert éri, amelybe két folyó ömlik. Lakhelyeik e két folyó között vannak. E két folyó közül az egyiket Atilnak, a másikat Dunának hívják. Anonymus: Gesta Hungarorum 7. Kiköltözésük Az Úr megtestesülésének nyolcszáznyolcvannegyedik esztendejében a hét fejedelmi személy, akit hétmagyarnak hívnak, kijött Szcítia földjéről nyugat felé. Sok-sok nap pedig puszta tájakon vonultak; az Etel folyót pogány módra, tömlőn ülve úsztatták át Kézai Simon: A hunok eredete és első honfoglalása 6. A Don Szcítiában ered, s ezt a magyarok Etülnek nevezik, de amint a Rifei hegyeket átszelvén előfolyik, Don a neve, végül is a síkságra kiérvén, az alánok földjén fut, majd három ágra szakadva beömlik a Kerek-tengerbe. A magyar szerzők nem ismerik Etelközt, a náluk szereplő Etil a Volga, a Don vagy a Dnyeper. Bíborbanszületett Konstantín ismeri csak Etelközt és Levédiát. A mohamedán szerzők (lásd az itt idézett Gardízít) egy része még a magyarok keleti szálláshelyeiről közöl információkat, csak melyikről? A kutatók részben Levédiára, részben Etelközre gondoltak TÖRTÉNETI MAGYARÁZATOK Etelköz = törzsszövetségi szállásterület, a név 1. eleme egy korabeli török folyónév vagy folyót jelentő köznév, a 2. eleme a magyar köz szó. Vékony Gábor szerint az Etel és a Kuzu ugyanaz a folyónév. Az etelközi tartózkodás ideje: Róna-Tas (1996): tól Czeglédy (1985): 800-tól Fodor I. (1975): től Kristó (1996): 850-es évek elejétől Benkő L. (1984), Ligeti L. (1985): 860-as évek végétől Pauler, Hóman Szekfű, Zichy: 889 után Etelköz helye: Deér J. (1945): a Dontól K-re(!) Vékony G. (1986): a Volga és a Dnyeper között

3 3 Macartney (1930): a Don vidékén Fodor I. (1975), Györffy Gy. (1984), Czeglédy (1985): a Don és az Al-Duna között Pauler (1900), Fehér G. (1913), Németh Gyula (1930), Bartha A. (1968), Harmatta (1984), Róna-Tas (1996): Etelköz a konstantinosi 5 folyónál Kuun G. (1892), Diaconu (1970), Ligeti L. (1985), Benkő L. (1984): Etelköz még a konstantinoszi öt folyóból sem terjedt ki mindegyikre Dnyeper Bug v. Dnyeszter vidéke v. Prut Szeret köze 2. Etelközi régészeti lelőhelyek és leletek 2.1. KRYLOS-SZUDOVA VISNYA-PRZEMYSL KÖR PASTERNAK, J.: A krylosi (galíciai) magyar sírleletek. In: Fettich Nándor: A honfoglaló magyarság fémművessége. ArchHung XXI. Bp Krylos: a leleteket lásd a prezentáción Temetkezési rítus: földhalom (kurgán) alá temetve: a honfoglalás kori sírok közül csak a szolyvai volt kurgánsír, nem tipikus fedél nélküli koporsó: párhuzam nem ismert a részleges ló az elhunyt bal oldalán: tipikus edény a fej mellett: tipikus nyílcsúcsok a bal vállnál: tipikus Szudova Visnya: a leleteket lásd a prezentáción DABROWSKA, E.: Éléments hongrois dans les trouvailles archeologiques au nord des Karpates. ActaArchHung 31. Bp Przemyśl: a leleteket lásd a prezentáción KOPERSKI, A. PARCZEWSKI, M.: Das altungarische Reitergrab von Przemyśl (Südostpolen). ActaArchHung 30. Bp KOPERSKI, A.: Przemyśl (Lengyelország). In: A honfoglaló magyarság. Kiállítási katalógus. Bp Az ásatás között, 16 sír Krylos, Szudova Visnya és Przemyśl értékelése: Ezek Etelközben vannak? Ezek honfoglalás előttiek? Valószínűleg a honfoglalás utánra datálható lelőhelyek határvédő magyar csoport, vagy a szövetséges halicsi orosz fejedelem katonai kíséretének (druzsina) tagjai.

4 MOLDÁVIAI ÉS HAVASALFÖLDI LELŐHELYEK FODOR István: Magyar jellegű régészeti leletek Moldvában. Archaeological Finds of Hungarian Character in Moldava. In: Megfog vala apóm szokcor kezemtül Tanulmányok Domokos Pál Péter emlékére. Szerk.: Halász P. Budapest, FODOR István: Magyar jellegű régészeti leletek Moldvában. Turán ú f. 4 (2001:3) Moldávia, Frumusika GROSZU, V. I.: Pogrebenyije u. sz. Frumusika. Arheologicseszkije isszledovanyija v Moldavii ( gg.) Kisinyov, az elhunytra rátették íját és tegezét, a tegezszáj mellett a nyílcsúcsok Moldva: Probota ZAHARIA, E. ZAHARIA, N.: Sondajul de salvare din necropola de la Probota. Materiale şi cercetuari archeologice, VIII (1962) mindkét lelőhelyről A moldáviai, moldvai, havasalföldi leletek együttes értékelése Fodor I.: Moldvának és a Havasalföldnek a magyarok érkezése idején szláv népessége volt, a magyarok inkább a Dnyeper Dnyeszter Prut vidékén nomadizáltak. Etelközből a besenyők szorították ki a magyarokat, tehát a szóban forgó leletegyüttesek magyarok vagy besenyők emlékei (bolgár-török nem lehet). A temetkezési szokások és tárgytípusok alapján azért inkább magyarok. Nincsenek a honfoglalókra jellemző ötvöstárgyak. Ebből akár az is következhet, hogy ők még etelközi magyarok Egy korábbi művében ezt a csoportot ugyanúgy határvédő honfoglalónak nevezte meg, mint a korábban tárgyalt Krylos Szudova Visnya Przemysl-kört (Néhány régészeti észrevétel a kabar-kérdésről. In: Régészeti tanulmányok Kelet- Magyarországról. Szerk.: Németh P. Folklór és Etnográfia 24. Debrecen 1986, ) Összegezve: akár 9. sz. végi Etelköz, akár 10. sz. Kárpát-medencei határvédők Erdélyi I.: A Fodor I. által idesorolt leletek egy részét a besenyőkhöz sorolja 3. Az etelközi magyarság kapcsolatai az óorosz fejedelemségekkel 3.1. TÖRTÉNETI FORRÁSOK A honfoglalás korának írott forrásai. Szegedi Középkor-történeti Könyvtár, 7. Szerk. Kristó Gyula, Olajos Teréz és H. Tóth Imre közreműködésével. Szeged, 1995.

5 A Dzsajháni-hagyomány Ibn Rusztánál [Állandóan] legyőzik azokat a szlávokat, akik közel laknak hozzájuk. Súlyos élelmiszer-adókat vetnek ki rájuk, és úgy kezelik őket, mint foglyaikat. A magyarok tűzimádók. Meg-megrohanják a szlávokat, és addig mennek a foglyokkal a parton, amíg a bizánciak országának egy kikötőjéhez nem érnek, amelynek K.r.h a neve. Amikor a magyarok a foglyokkal K.r.h-be érnek, az elébük menő bizánciakkal vásárt tartanak. Azok [a magyarok] eladják nekik a rabszolgákat és vesznek bizánci brokátot, gyapjúszőnyegeket és más bizánci árukat. A szövegben már keveredhet a honfoglalt, valamint az etelközi magyarságra vonatkozó információ Az 1. adat a letelepedett magyarok földművelő szlávokkal kialakított gazdasági szimbiózisáról szól: a szlávoktól megszerzett élelmiszer nem kereskedelmi cserealap, hanem létfenntartási szükséglet (az élelmiszernek csak kevés fajtája, néhány földrajzi környezetben és korlátozott módon volt szállítható) A 2. adat a sztyeppi népek által erőszakkal megszerzett cserealapról szól, melyért a kereskedőktől luxuscikkeket kaptak (abban az időben a rabszolgatartás tette lehetővé, hogy megtermeljék az exportra vihető fölösleget, tehát a bizánciak folyamatos rabszolgautánpótlásra szorultak). A város, ahol a kereskedőkkel találkoztak, a Krím-félszigeti Kercs lehetett. Ezen kapcsolat kiépülése indíthatja meg a gazdagodást! A Dzsajháni-hagyomány Gardízínél Állandóan legyőzik a saqlāb-okat. Súlyos élelmiszer-adókat vetnek ki a saqlāb-okra, és úgy kezelik őket, mint foglyaikat. A magyarok tűzimádók. Meg-megrohanják a saqlāb-okat, és rūs-okat s onnan rabszolgákat hoznak, Rūm-ba viszik és eladják őket. Az Ibn Ruszta-féle változathoz képest rövidült, már nem írja le részletesen a magyar bizánci árucsere helyszínét a szövegből, aktualitását vesztve, teljes mértékben kikerült az etelközi magyarság és Bizánc kapcsolattartásának helyszíne. Bekerült viszont a rusz népnév, ami az orosz államalapítás megtörténtére utal Sukrallah török fordítása Ezek [a magyarok], a aqlāb-ok és rūs-ok között nyáron és télen állandó háborúk és harcok vannak. De a turkmen m.ht.rqah állandóan legyőzik a aqlāb és rūs népet. Ezeket sorban láncra verve foglyokká teszik. A rajtuk levő dolgokat, ruhákat, cobolyprém öltözetet lehúzzák róluk, s meztelen viszik Rūm-ba, és eladják [őket].

6 6 Ez a fordítás, magyar közlője, Janicsek István (Száz ) szerint korai (talán szintén Dzsajhánitól vett) hagyományt őrzött meg (lásd a dőlt betűs részeket). (Eddig voltak a muszlim források) Konstantin-legenda Aztán visszatért a Filozófus a maga útjára. És midőn az első órában imáját mondta, rátámadtak az ugrok, farkas módra üvöltve, meg akarván őt ölni. Ő azonban nem rettent meg, sem az imáját nem hagyta abba, csak [így] fohászkodott:»uram irgalmazz!«, mivel éppen befejezte ájtatosságát. Ők pedig, meglátván őt, isteni parancsolatra megszelídültek és hajlongani kezdtek előtte, és hallván ajkának tanító szavait, békében elengedték őt egész kíséretével együtt. Ez a forrás nem a magyar szláv kapcsolatokba, hanem a magyarok és egy szláv térítő kapcsolatába nyújt bepillantást. Ugyanakkor a helyszín ugyanaz, mint az előző forráscsoportnál: a kazároktól jövő Konstantín (Cirill) valahol a Krím-félsziget táján találkozhatott magyarokkal Az orosz őskrónika (= Régmúlt idők krónikája, Nyesztor-krónika, oroszul Poveszty vremennih let) Majd azután fehér ugrok jöttek, és örökölték a slovének földjét. Ezek az ugrok pedig Hérakleios császár idejében tűntek fel, akik haddal támadtak Hozdroj perzsa császárra. Ezek után jöttek a pecsenegek, majd a fekete ugrok vonultak Kijev mellett, aztán pedig Oleg alatt Ez a részlet az évszám nélküli bevezetőből való. Hérakleiosz: , II. Chosroes: között uralkodott. Az idézett forrásközlés szerint nem Hérakleiosz és Chosroes háborúzott, ahogy korábban értelmezték ezt a helyet, hanem a magyarok és Chosroes. Az ugr/ugor orosz terminológia eredete az onogurból nyelvészeti levezetés alapján általánosan elfogadott. Ezt a forráshelyet használta László Gyula a kettős honfoglalás bizonyítására (a fehér ugorok a Nagy-Bolgária szétesése után elvándorló egyik csoporttal azonosak, ők a 670 körül betelepült magyarok). Az általam használt forrásközlés László Gyulára még csak nem is utal, csak Györffy György azon megjegyzésére, hogy Querfurti Bruno szerint fehér és fekete magyarok is voltak a Kárpát-medencében a honf. után. A forráshely abból a szempontból is problematikus, hogy a pecsenegek a fekete ugrok előtt jelentek meg Kijevnél, valamint, hogy kétszer mentek-e el a fekete magyarok. Figyelemre méltó, hogy Kijev a Dnyeper mellékén valójában a konstantinosi Etelköz K-i kapuja, tehát e hely alapján a magyarok között vonulhattak be Etelközbe (a hagyományos értelmezés szerint ezen belül 882 után, mert Oleg 882-ben foglalta el Kijevet a

7 7 krónika szerint, lásd lejjebb). Ez alapján nem sokat lehettek ott, vagyis régészetileg szinte lehetetlen megfogni a nyomaikat [882.] Hadba indult Oleg, sok harcost víve magával Amikor Oleg a kijevi hegyek alá érkezett, megtudta, hogy itt Askold és Dir uralkodik. Harcosait ladikokban rejtette el, másokat hátra hagyott, maga pedig a gyermek Igort magával víve érkezett hozzájuk. Ugorskoje alá evezett, elrejtette harcosait és Askoldért és Dirért küldött És megölték Askoldot és Dirt, és felvitték a hegyre és eltemették Askoldot a hegyen, amelyet most Ugorskoje-nek neveznek, ahol most Olma udvarháza van [898.] Vonultak az ugrok Kijev mellett a hegyen keresztül, amelyet ma ugorskoje-nek neveznek, és megérkezvén a Dnyeperhez, megállottak sátraikkal, mert úgy vándoroltak, mint most a polovecek. Az Ugorskoje helynévről 2. említésekor kiderül, hogy egy hegy, neve egyértelműen a magyar népnévből ered. A két bejegyzés kronológiai ellentmondásban van: 882-ben már megvolt a hegy neve, amit, úgy tűnik a 898-as átvonulás emlékére kapott. A zavar ellenére a forráshelyek további vizsgálatra érdemesek, mert az orosz krónikák, ha tévednek is, nem sokat (időben). Persze a hegy neve származhat egy korábbi átvonulásból is (lásd a krónika bevezetőjében írtakat). George Vernadsky szerint Askold és Dir a magyarok vazallusa volt Kievan Russia. London, lásd Olma udvarházát és az adatokat arról, hogy a magyarok rendszeresen támadják a szlávokat. Olma udvarházáról az utóbbi időben vita bontakozott ki a magyar szakirodalomban. Vernadsky, Ferdinandy, Kristó szerint Álmos vezérről van szó, Bartha ezt kizárja. Az általunk használt forrásközlés szláv nyelvészeti alapokon zárja ki (Ferincz István). Újabban lásd Fodor I.: Olmin dvor (Megjegyzés az orosz őskrónika egyik helynevéhez) HF60, UT Kutatástörténeti áttekintés után Fodor a történeti valószínűségét vizsgálja egy magyar udvarháznak. Közöl egy újabb leletegyüttest is. Györffy György szerint a magyarok 750 táján keltek át a Donon, lásd: A magyar szláv érintkezések kezdetei és Etelköz múltja. Száz 124, A KIJEVI RUSZ FELTÉTELEZETT HATÁRAI ÉS FŐBB KÖZPONTJAI A térkép () értelmezése: alfejedelemségek, öröklési viszonyok, kereskedelmi utak, magyar vonatkozású lelőhelyek pirossal (Przemysl, Szudova Visnya, Krylos viszonya az orosz fejedelemségekhez és Etelközhöz)

8 MAGYAROS RÉGÉSZETI LELETEK AZ OROSZ FEJEDELEMSÉGEKBŐL Kijevben, az egykori Aranykapu közelében, a Furman-udvarházban 1900-ban feltárt sír GEZE, V.: Zametki o nyekotorih kijevszkih drevnosztyah. Zap. Otgyelenyija Russzkoj i Szlavjanszkoj Arheologii Imperatorszkovo Russzkovo Arheologicseszkovo Obscsesztva T. II. vip A sírról M. K. Karger könyve alapján (Drevnyij Kijev, I. Moszkva Leningrád, 1958., nála ez a 108. sz. sír): Lelőkörülmények: 2 m mélyen ló is volt (hogy volt eltemetve?), szakember nem volt jelen, egy munkás később Geze régésznek elmesélte, mi hogy volt: ló- és embercsontok, a veretek megzöldült bőrön (szíj?), kard, balta és tőr az elhunyt mellett, üvegtöredékek, csontlemez bekarcolt dísszel, zabla, kengyel, az elhunyt páncélban volt állítólag () Kijevben, a Tized-templom építése (989) előtti időben használt temető magyaros leletei Öntőminták Kijev Podol nevű városrészéből GUPALO, K. N. IVAKIN, Ju. G.: O remeszlennom proizvodsztve na kijevszkom Podole. (SzovjArch 1980/ ) a Podol nevű városrész kézműves hagyományairól eddig csak sz.-i adatok voltak Újabb sír Kijev Vlagyimir-város nevű városrészéből Kijev legősibb városrészében, Vlagyimir városában 2002-ben Ivan Movcsan újabb X. századi fakamrás druzsinnyik-sírra lelt. Nemrég megjelent rövid előzetes közleménye (Movchan 2007) szerint a mellékletek közt kétélű kard, bizánci típusú oroszlános csat, tegez, abroncsos favödör, veretes tarsoly, tarsoly- vagy tegezfüggesztő és Bíborbanszületett Konstantín 920-ban vert pénze volt. A szerző leközölte a veretes tarsolyt (1. kép), sajnos véleményem szerint aligha helyesen. Úgy vélem ugyanis, hogy e tarsoly a mi újfehértói típusú veretes tarsolyainkkal rokon, tehát alakja is valószínűleg azokéval egyezhetett (2. kép.). A háromszög alakú szegélyvereteken belül talált négy kerek veret a zárószíj két oldalán helyezkedhetett el alul s fölül. Ennek a tarsolynak, úgy látszik, nem volt a keleten is általános rombusz alakú bújtató verete, hanem azt bújtatószíj helyettesíthette. A zárószíjat pedig fölül az övről lelógó mellékszíjhoz csatolhatták a végén lévő kis csat alapján ítélve. A zárószíjat végig veretek díszítették és szíjvég zárta (idézet Fodor Istvántól).

9 A csernyigovi Fekete sír Csernyigov szerepe az orosz fejedelemségek közt (emlékeztetőül) 125 m átmérőjű, m magas kurgán a város közepén datálása: bizánci solidus alapján közt három fejedelmi személy, nevük ismeretlen, a krónikákban nem maradt fönn, hogy akkor ki uralkodott Csernyigovban 2 db bölényszarvból készült, ezüstveretekkel borított ivókürt, publikálta 1874-ben D. Szamokvaszov az egyiken valami mitológiai jelenet, a másik szájánál végtelen palmettaháló, a háttér nem poncolt, de a levelek bekarcoltak Magyaros leletek a csernyigovi temetőből FODOR István 1977: Altungarn, Bulgarotürken und Ostslawen in Südrussland. (Archäologische Beiträge.) Szeged. (Acta Ant. et Arch. XX.) Csernyigov NY-i szélén, a Sztrisnya partján, a Berjozki nevű partszakaszon 1908-ban találtak egy 10. sz.-i szláv temetőt (Szamokvaszov írt róla 1916-ban és 1917-ben) 1952-ben D. I. Blifeld kijevi régész újabb 18 kurgánt tárt fel (Arheologija 18, Kijev, 1965.) 15. kurgán. az egyik legnagyobb: 3 m magas, m átmérő, benne faszerkezet tarsolyveretek stb. 4. Magyar leletek az Alsó-Dnyeper és az Ingus mellett a Szubotca-horizont 4.1. SZUBOTCA (EZ UKRÁNUL VAN, OROSZOSAN SZUBBOTCI) BOKIJ, N. M. PLETNYOVA, Sz. A.: Nomád harcos család 10. századi sírjai az Ingul folyó völgyében. ArchÉrt. 1989, Kirovográdi Terület, Znamenszki járás, az Adzsamka folyó jobb partjától 6 km-re, ami az Ingul bal oldali mellékfolyója 1983 őszén vízvezeték ásása közben találták: lószerszámdísz, női ékszerek

10 KOROBCSINO PRIHODNÛK, O. M. ČURILOVA, L. N.: The Korobčino find (ukraine) and some problems of the hungarian etnogenesis (ActaArchHung 2002, ) BENKŐ Mihály: Aranymaszkos ősmagyar vezéri sír. A korobcsinói leletről (a Dnyeper középső folyásánál) Antik Tanulmányok /1, a sírt feldúlták Korobcsinóban igen magas rangú vezér lehetett eltemetve (Levedi? gyula vagy karcha rangú méltóság) Datálás: sz., bizonyosan honfoglalás előtti! Úgy tűnik, hogy itt a Dnyeper mellett élt egy magyar csoport a honfoglalás előtt kb. fél évszázaddal (radiokarbon kormeghatározás is van!)