Mérges gáz, tank, zeppelin, U-boot - az 1. világháború új fegyverei

Átírás

1 Mérges gáz, tank, július 08. Flag 0 Értékelés kiválasztása Még értékelve Givenincs Mérges gáz, tank, Mérték - 1/5 2/5 3/5 4/5 5/5 A 20. század első nagy világégése számos ítást hozott a háborúk addigi történetéhez képest. A nagy háború -nak is nevezett első évei alatt áldozatok kirívóan magas száma következménye volt annak, hogy a hadviselő felek földön, vízen és levegőben egyaránt arra törekedtek, hogy, hatékony fegyverekkel törjék meg ellenség állásait. oldal (összes: 7)

2 Tankok, vegyi fegyverek, tengeralattjárók és repülőgépek gondoskodtak arról, hogy taktikai, stratégiai előnyhöz juttatva használóit ellenfél megsemmisítésével győzelemre vezessék országukat, vagy egyszerűen csak tartani tudják pozícióikat. A korábban nem, vagy nem háborús célra használt eszközök, fegyverek használata, valamint a haditervekkel való összhangba hozásuk gyakran komoly nehézségeket okozott a hadviselő felek számára. Az harci kellékek alkalmása tehát még gyerekcipőben járt, és tökéletesítésük csak a második ra történt meg, bevetésük mégis korszakalkotó volt a hadtörténet szempontjából. Új haditechnika elavult tervek A 15 millió áldozatot szedő első egyik jellemző vonása volt, hogy, eddig élesben egyáltalán nem, vagy csak kis mértékben használt fegyvereket vetettek be, amelyekhez alkalmkodnia kellett a hadviselő feleknek. Szükség volt onnan alkalmott technikai eszközökhöz társítani és ezáltal megítani a hadi elveket, elképzeléseket, taktikát. A lövészárokhadviselés és ebből is fakadó állóháború arra késztette a hadsereg erre hivatott tagjait, hogy támadófegyverek alkalmásával próbáljanak ellenséges vonalak mögé jutni, de ez magában hordozta erre való reakcióként a védelem lehetőségeinek teljes feltérképezését és kiaknázását is. Hiába ígérte II. Vilmos német császár a háború elején, hogy Mire lehullanak a falevelek, már ha is térnek a katonák, Alfred von Schlieffen által kidolgozott és róla elnevezett villámháborús tervről hamar kiderült, hogy nem életképes. Az eredeti cél szerint a német csapatok néhány hét alatt lerohanják Franciaországot, majd ezt követően Osztrák-Magyar Monarchia által addig feltartóztatott és elképzelés szerint lassan mozgósító orosz cári egységek ellen vonulnak és győzelmet aratnak. A német előretörés első hetekben ugyan sikeres volt, de szeptember elején a francia-brit csapatok a marne-i csatában sikerrel törték meg a császári erők előrenyomulását, amivel addigi mozgóháború átalakult állóháborúvá. Ez t is jelentette, hogy egy anyagcsata vette kezdetét; e szerint győzelmet remélhetett, aki jobban bírta utánpótlással (emberrel, hadianyaggal és fegyverekkel). 2. oldal (összes: 7)

3 Az állóháború fontos eleme volt a korábban már említett lövészárokrendszer, valamint a drótakadályok kiépítése, amelyek a védelemnek kedveztek, csakúgy, mint ok mögül érkező géppuskalövések is. Ez gyakorlatilag teljesen kiszolgáltatottá tette a rohamozó egységeket, így meg kellett találni annak a módját, hogy említett akadályokat miként tudnák a támadók áttörni, felszámolni. Az említettek oda vezettek, hogy egy négy évig tartó, pusztító vérontás indult el, amely nemcsak a frontokon harcolókra kényszerített egyre nagyobb és idegőrlőbb aktív részvételt, hanem a hátország számára is fokozott terhet rakott. Gázfelhő a lövészárok felett A harc első napján, április 22-én a brit lövészárkokban lapuló katonák nem is sejtették, milyen borzalom vár rájuk, ezen a napon ugyanis sor került a hadviselés történetének egyik legvisszataszítóbb eseményére. Az őrszemek puskájuk felett kikémlelve várták a német gyalogságot, amely a jelentések szerint bármikor megindíthatta támadását. Helyette onban zöldessárga ködfelhőt láttak gomolyogni ellenséges árkok irányából. Brit géppuskások gázmaszkban a somme-i csatában Peter I. Bosco leírása a második yperni csata kezdetéről és egy szárföldi fegyver, a harci gáz bevetéséről szólt. A németek ütközet elején a kedvező széljárást kihasználva hat kilométeres szélességben mintegy 180 tonna klórgázt engedtek a frontra. A gáz elérte a lövészárkokat, ott lévők egy része menekülőre fogta, de a mérgező vegyszer útjával egy irányban szaladtak, így egyre többen lélegezték be anyagot. A katonák közül többen úgy élték túl a támadást, hogy vizeletükkel átitatott zsebkendőjükön keresztül lélegeztek, ez ugyanis semlegesítette a mérgező gázt. A klórgázzal való érintkezés nem járt automatikusan halállal - ez nagyban függött a belélegzett mennyiségtől -, de súlyos károsodást okozott, szemirritációval, hányással, köhögéssel és légzési nehézségekkel járt együtt. Nagyobb adagban belélegezve onban áldozat tüdeje megtelt folyadékkal és lassú, fulladásos halált okozott. 3. oldal (összes: 7)

4 A klórgáz után kezdtek el használni ütközetekben egy hatékonyabb légzésbénítót, a foszgént, majd a háború végére bevetették a mustárgázt is. A vegyi fegyverek elleni védekezéshez rövid időn belül rendszeresítették a gázálarcot. E fegyverek bevetése nem csak emiatt volt problémás: használatuk ugyanis a csatatéren tárolótartályok megnyitásával történt, a szelepek kinyitása után onban előfordult, hogy t megelőzően kedvezőnek vélt széljárási viszonyok ellenkezőjükre fordultak, a mérges gáz így a támadókra lett veszélyes. A vegyi fegyverek - amelyeket a háborúban mindkét fél használt, és amelyek alkalmása előbb taglaltak miatt inkább pszichológiai természetű volt - bevetésének következtében rengeteg (több mint egymillió) katona szenvedett súlyos egészségkárosodást, és mintegy 90 ezer fegyveres halt meg a fronton. Háború a szárföldön bevetésen a folyadékszállító tartálykocsi Az álcázás miatt tanknak nevezett páncélozott járműveket 1916-ban a britek használták először. Ezen eszközök bevetésének tervei már két évvel t megelőzően megszülettek, előállításuk pedig teljes titokban zajlott - a munkások is úgy tudták, hogy folyadékot szállító tartályokat ( tank ) készítenek. A brit katonai vezetés a megmerevedett frontvonalak áttörésére alkalmasnak tartotta amerikai farmokon használt lánctalpas traktorok páncélozott és okat gépfegyverrel ellátott változatát. Az első alkalmott darabok 30 tonnát nyomtak és mindössze 6 km/h sebességgel üzemanyagtöltés nélkül maximum 25 km-t - tudtak haladni. A nyolc- és négyfős harci kocsik lassúságuk miatt eleinte csekély harci értékkel bírtak, szerepük onban fontos volt a nyugati fronton felhúzott szögesdrótakadályok áttörésében, ami jelentős eredménynek számított állóháború időszakában. Használatukra először 1916 őszén került sor a Somme folyó menti csatában, a tankok közül onban ekkor még több elakadt, vagy műszaki problémák következtében leállt a fronton. Egy Mark I tank balról jobbra halad. Rombusz alakja lehetővé tette, hogy a lövészárkokon is átkeljen A háborúban több olyan fegyvert is alkalmtak, amelyeket már korábban létrehoztak és amelyeket 4. oldal (összes: 7)

5 már mindkét oldal ismert, de nagymértékben történő előállításuk és felhasználásuk csak ekkor kezdődött. Így fontos megemlíteni a korszakban már egyre inkább a mozsarak helyére lépő aknavetőket, amelyek elődjéhez hasonló rombolóerővel bírtak, viszont oknál könnyebben mozgatható lövegek voltak. A katonák a háború alatt ismerkedtek meg a kézigránát hatásával, alkalmásának előnyeiről és hátrányairól. Az évek alatt egyre abb és abb típusú gránátokat fejlesztettek ki, olyannyira, hogy állóháború egyik legnépszerűbb fegyverének számító harci eszközök - egyes hadosztályok akár napi 30 ezer gránátot is felhasználtak - 23 típusa volt ismert a háborúban. Német oldalon jelent meg először a lángszóró alkalmása, de használatát hamar átvette antant is. A harci gázhoz hasonlóan kezelésük nehéz volt és olykor kontraproduktív, gyakran nagyobb veszélyt jelentett használójára. A lángszóró feladata volt, hogy a lövészárokba magát beásó ellenséget kifüstölje helyéről. A géppuskák tűzerejének növelése a védelem szempontjából volt jelentős: amíg a hagyományos gyalogsági fegyverekkel percenként csak 14 lövést tudtak leadni, addig fegyverekkel hasonló idő alatt 600-at is képesek voltak. A nehéz géppuskák kezelése, a szállítás, összeszerelés, a lőszerutánpótlás akár nyolc ember munkáját is megkövetelte, de bevetése olyan hatékonynak bizonyult, hogy jelentősen hozzájárult a frontvonalak mozdulatlanságához. Áramszünet a zeppelin ellen A hadviselő felek a szárföld mellett igénybe vették a légteret is. A légi hadviselés fontos elemei voltak a léghajók, közülük is a németek által kifejlesztett zeppelin volt a leghíresebb. Ez a magasan szálló légi jármű felderítésre kevésbé volt alkalmas - nagy teste és lassúsága miatt könnyű célpontnak számított volna, ha a földközelben közlekedik - így inkább bombavetésre alkalmták. A németek használták is őket a háború első éveiben, London és Párizs bombázásánál is igénybe vették a léghajót. Védekezésül több helyen áramszünetet rendeltek el annak érdekében, hogy a zeppelinek pilótái nehezebben tudják bemérni a célt. A harci repülőgépeket mindkét ellenséges fél ismerte és használta. Feladatuk eleinte kimerült abban, hogy felderítsék ellenség állásait, csapatmozgásait, valamint üzeneteket, parancsokat továbbítsanak. Funkciójuk onban a háború évei alatt kiegészült, átalakult. A háború második évében már repülőről bombázták ellenséget, de bevetették őket egyes célpontok tűz alá vételekor is. 5. oldal (összes: 7)

6 A repülők rövid időn belül már egymással is légi harcot vívtak, a pilóták - akik csekély számuk okán gyakran ismerték egymást - eleinte revolverrel vagy karabéllyal lövöldöztek egymásra. Később egy francia pilóta - Roland Garros - döntött úgy, hogy gépét gépfegyverrel szereli fel, amit tán átvett, és tökéletesített a másik oldal is. Háború a víz(b)en a tengeralattjáró-hadviselés A szárföld és a légtér birtokba vétele mellett a háborúzók nélkülözhetetlennek látták, hogy a tengereken is gyengítsék ellenfelüket. Komoly anyagi áldozatokat sem kímélve fejlesztették a háború előtt flottájukat, mind a németek, mind a britek. Ennek köszönhetően létrehozták a páncélozott, nehézfegyverekkel is felszerelt csatahajókat, valamint a háborúk történetében viszonylag eszköznek számító - észak-amerikai polgárháborúban korábban már alkalmott tengeralattjárókat. Ez utóbbiakat, ún. búvárhajókat (U-boat, U-Boot) mindenekelőtt a németek alkalmták nagy számban, zal a céllal, hogy a kereskedelmi hajók elsüllyesztésével gdaságilag lehetetlenítsék el ellenfeleiket, továbbá hogy sikerüljön szétzúzniuk a már a háború elején a britek által létrehozott blokádot. Az 1917-ben meghirdetett korlátlan tengeralattjáró-háború - amely szerint minden, a brit szigetek felé tartó hajót felszólítás nélkül elsüllyesztettek - tán ürügyként szolgált USA háborúba lépéséhez. A torpedóval és gyakran ágyúval is felszerelt tengeralattjárók ellen eleinte aknákat használtak, majd a 1917-től a hatékonyabb mélyvízi bombával próbálták a búvárhajókat megsemmisíteni. A tengeri ütközetekben részt vevő csatahajók közti összehangolt hadmozdulatokat eleinte kommunikációs nehézségek gyengítették. A hajókat ugyanis vezeték nélküli rádiókészülékekkel szerelték fel; általuk küldött jeleket ugyan könnyen lehetett fogni, de üzenetek megfejtése és a kapitányhoz való eljuttatása akár tíz percet is igénybe vehetett. Ütközetekben a hajók közti üzenetátvitelt így továbbra is zászlójelzésekkel oldották meg. mult-kor.hu - Németh Máté Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magin facebook oldalát, a következő címen: - Minden "lájk számít, segíti a magin működését! Köszönettel és barátsággal! Tweet 6. oldal (összes: 7)

7 (adsbygoogle = window.adsbygoogle []).push({}); Ajánló 7. oldal (összes: 7)