DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MOLNÁR TAMÁS A HALÁL DOMÍNIUMA (A HALÁL ASPEKTUSAI ADY ENDRE NOVELLÁIBAN)

Átírás

1 Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MOLNÁR TAMÁS A HALÁL DOMÍNIUMA (A HALÁL ASPEKTUSAI ADY ENDRE NOVELLÁIBAN) Irodalomtudományi Doktori Iskola, vezetője: Dr. Kállay Géza, egyetemi tanár. A XX. század első felének irodalma. A Nyugat és kora doktori program. Programvezető: Dr. Tverdota György, egyetemi tanár. A bizottság elnöke: Hivatalosan felkért bírálók: Titkár: Tagok: Dr. Tverdota György DSc. Dr. Gintli Tibor PhD. Dr. Hévizi Ottó DSc Dr. Kosztolánczy Tibor PhD. Dr. Angyalosi Gergely DSc. Dr. Földes Györgyi PhD. Dr. Bárdos László PhD. Dr. Fráter Zoltán PhD. Témavezető: Dr. Kenyeres Zoltán DSc. BUDAPEST, 2012

2 Bevezetés 4 Tintaszagú szerelmek, irodalmi csókok 9 (Kovács Béla vallomása, Kocsikálvária, Levél egy Ilonához) A hősnő és az írás 9 Kovács Béla vallása 10 A hősnő fétisjellege 16 Elbocsátó szép levél 20 A Gondolkodó mint ideál 25 Zárójelbe tett eszmény 27 (Tíz Forint vőlegénye, Alma kisasszony próbanásza) Nincs mesém, papiros 27 Kell a Tíz Forint 36 Minden napra van új meséjük 45 Zenóbia nem alkuszik 52 Zenóbia nyomában 63 Homo fuge! 71 Összegzés Baudelaire segítségével 80 Őskép és énkeresés 83 (Eszterkuthy Éva húga) Az Eszterkuthy-család 83 A profán mátriárka 86 Sára és Hágár 92 A csók filozófiája 99 Az élet és a csók múzsája 109 (Mihályi Rozália csókja) A vén hírlapíró meséje 109 Kun Marcella csókja 113 2

3 Aradi vagy kassai Nebáncsvirág 120 Vörös haj, piros-piros ajkak 125 A csók végre is fontos dolog, a legfontosabb 130 Továbbélik azt, amibe Mihályi Rozália belehalt 134 Erotikum és bűn: A dionüszoszi motívum 142 (A Tilala-tó titka, A Pokol-játék) Félig kitalálás, félig lehetetlen valóság 142 Az élet egy nagy Tilala-tó 148 Vak, bolond, sötét 154 Felhasznált irodalom 164 3

4 Bevezetés Ady Endre novelláinak világa jóval kevésbé ismert, mint költészete, s a novellisztikát tárgyaló szakirodalom is sokkal szűkebb a líra beláthatatlan, könyvtárnyi irodalmánál. Ez a feltűnő aszimmetria szorosan összefügg az Ady-novellák kánonban elfoglalt helyével (a kispróza nemcsak Ady lírája mögött szorult erősen háttérbe, hanem a századelő novellairodalmát tárgyaló szekunder irodalom is talán épp a szerző exponált lírikus mivolta miatt megfeledkezni látszik róla. Mégsem állíthatjuk, hogy nem történtek kanonizálási kísérletek. Aki beleolvas Ady Endre novelláinak összegyűjtött kiadásába, az szembesül avval a problémával, hogy a több mint háromszáz írás rendkívül változó színvonalú, nagyon sok közöttük az alkalmi jellegű, inkább a napi publicisztikához közelítő, nem időtálló írás. A válogatás szükségessége már a szerző életében nyilvánvaló volt, még Ady életében megjelent öt kis novelláskötet, melyek tartalma a későbbiekben is jelentős mértékben meghatározta, hogy mely írásokat tekintjük értékes, a fontosabb versek esztétikai minőségéhez mérhető műveknek. Földessy Gyula ennek az öt kötetnek az anyagát vette alapul későbbi (1939-ben, majd 1955-ben) kiadott gyűjteményes kiadásaiban, ezeket bővítette a napilapok tárcarovataiban megjelent írásokkal. A teljesnek tekintett összkiadás szerkesztője Bustya Endre volt, az általa gondozott (1957-ben, 1961-ben, majd 1977-ben megjelent) gyűjteményes köteteket tekinthetjük kiindulópontnak. Az általam felvetett kanonizációs problémát azonban nem ezek az összkiadások, hanem az esztétikai, tematikus szempontok alapján szelektáló válogatások hivatottak exponálni. Az elmúlt években, évtizedekben több ilyen válogatás is megjelent, 1 melyek fontos támpontokat adhatnak a kispróza értékelésével és feldolgozásával alaposabban számot vető Ady-kutatásnak. A novellák részletes, mély elemzései azonban csaknem hiányoznak ebből a kutatásból. Ha találunk novellaelemzéseket, azok rendszerint nem saját jogukon, autonóm szövegekként tekintenek ezekre a kisprózai művekre, hanem komplementer műfajként, a líra kiegészítő illusztrációiként, magyarázó segédszövegként kezelik őket. Dolgozatomban igyekeztem megfordítani ezt a viszonyt. Arra törekedtem, hogy egy-egy novella értelmezését tekintsem célnak, mindennek következménye, hogy a dolgozat önálló elemzések, esszék füzére, melyeket egy közös motívum köt össze. Az elemzések során mintegy vezérfonalként 1 Pl. Ady Endre: A kék álom, vál. és szerk.: Fráter Zoltán, Bp, 1994; Ady Endre: A Pokol-játék, vál. és szerk.: Koczkás Sándor és Hegedős Mária, Budapest, 1999.; Ady Endre: A Tíz Forint vőlegénye, vál. és szerk.: Fráter Zoltán, Budapest,

5 azokhoz a kritériumokhoz igazodtam, melyeket Koczkás Sándor egyik utolsó tanulmányában 2 összegzett, ahol arról írt, milyen utat lenne érdemes követnie a jövőben az Ady-kutatásnak, milyen alapelvek biztosíthatják, hogy korszerűen és termékenyen közelítsük meg az Ady-életművet. A tanulmányból három szempontot emeltem ki (iránytűként) önmagam számára. Az első az életmű holisztikus szemlélete: lehetőleg kerüljük, hogy az életművet különösen a tőle idegen, pl. ideológiai erővonalak mentén széttördeljük, ehelyett próbáljunk minél több szövegszerű kapcsolatot, egyfajta szöveghálót feltárni az életmű egészében. Ilyen módszertani szempontnak tekintettem azt, hogy ne izoláltan kezeljük a novellákat, ne különítsük el őket a versek alaposan feldolgozott világától. Erre az első hallásra meghökkentő műnemkeverésre maga Ady jogosít fel. Sokat idézik 3 a novellák kapcsán azt a jellemzést, amivel a szerző az 1910-ben megjelent Így is történhetik kötet előszavában leírta saját kis tárcáit: csak azt érzem, hogy ezúttal más formájú versekkel állok azok elé, akik olvasnak, szeretnek, utálnak vagy megszoktak. Ha nem a rosszindulatú bírálatokat előre kibékítő manírnak tekintjük, hanem komolyan vesszük ezt a mondatot, akkor nem tehetünk mást, mint hogy egy kitágított értelmezési univerzumban együtt olvassuk a verseket és a novellákat. 4 Én komolyan veszem ezt a jellemzést, igyekszem egyetlen, koherens szövegvilágként tekinteni az életműre, vagyis a versek és a publicisztikai írások szövegét egyaránt felhasználtam ahhoz, hogy megközelítsek egy-egy Adyra jellemző kifejezést vagy motívumot. Ez a módszer nagyon sok értelmezési nehézségen átsegített, és feltételezem, ha valaki versértelmezések során alkalmazza ezt a holisztikus látásmódot, és kitekint a novellák világára, éppúgy termékeny módszerre tehet szert. Koczkás Sándor második észrevétele a következő volt: Ady életműve közvetítésében rengeteg zavart okoz az az elavultan iskolás és a köztudatból is nehezen kiiktatható szokás, amely a költészetről csak tematikusan képes szólni és gondolkozni, és kerüli a poétikai megközelítést. Ezért oly gyakori a Léda-, a magyarság-, a pénz-, az istenes, a halál-, a 2 Koczkás Sándor: Ady Endre, a vízválasztó. In: Kortárs, 1997, 41. évf., 11. sz o. 3 Pl. Bustya Endre az általa szerkesztett Ady Endre összes novellái kötet jegyzetelőszavában. Ld.: Ady Endre: Összes novellái, Szépirodalmi Kiadó, Budapest, 1977, o. 4 Egy másik tanulmányában Koczkás Sándor ezt az Ady-életmű hajszálcsöves jelenségeinek nevezi, vizsgálatát Földessy Gyula módszertani örökségének tekinti: Számos elkezdett, de még be nem végzett, és számos, még csak el sem kezdett feladat vár ránk, az életmű költői és publicisztikai részének»hajszálcsöves«együttrezdüléseinek feltárásában. S akkor még nem is szóltunk a levelező és a költő, illetve az újságíró közötti kapcsolódásokról. S nem beszélhetünk mert vizsgálódásainkon kívül esik a novellista Ady munkásságáról, a 340 elbeszélésről, amelynek összegyűjtésében és az életmű egészéhez kapcsolódó szálainak felderítésében a jeles erdélyi kutatónak, Bustya Endrének múlhatatlan érdeme van. Főtémánkhoz visszatérve: az életmű»hajszálcsöves«sajátosságainak egyikét, az újságíró és a költő műhelyének belső rímeléseit már Földessy Gyula fölfedezte, és frappánsan konkordanciáknak nevezte. Koczkás Sándor: Lázban ég a világ. A firkonc és a poéta műhelyében. In: Kortárs, 1998, 42. évf. 2. sz., 95. o. 5

6 Csinszka-versek és egyéb témacsoportok emlegetése. Pedig Ady költészete egyáltalában nem így született: nem témákat vonszolt magával, hanem motívumaiban igyekezett megélni és kifejezni az Időben folyton változó és alakuló világot. 5 Dolgozatom egy szempont, a halál kérdése köré csoportosít bizonyos novellákat. Ehhez a fókuszponthoz ismét Ady reflexiója segítségével jutottam el, aki ugyancsak az Így is történhetik előszavában ekképp ajánlja összegyűjtött tárcáit: Hiszek abban, hogy az igazi zene, az igazi dal onnan száll, ahol már a Halál a birtokos úr. Akik a versíró Adyt becsülik, hallják ki e könyvből a Halál domíniumáról hazabandukoló aratók énekét. Szóval szeretettel nézzék az ilyen Ady-verseket is kissé ködszerű történés-kosztümeikben. Adódik az a kérdés, hogy ha az előbb elutasítottuk a tematikus megközelítést, pl. hogy a halál-verseket kiszakítják, izolálják szövegvilágukból, akkor novelláknak ez a néhány darabból álló mintája nem ugyanilyen módon valamiféle korszerűtlen és Adytól idegen válogatás eredménye-e. A válasz a téma és a motívum Koczkás-féle megkülönböztetésében keresendő. Ebben a megközelítésben a téma az explicit módon leírt, megjelölt halál lenne. Ha azonban megnézzük az Így is történhetik kötet előszava által a Halál motívumkörébe sorolt novellákat (vagyis akár ennek a kötetnek a darabjait) azt látjuk, hogy nem kerülhetnének be egy tematikus válogatás Halál-fejezetébe. Nem mindig találunk szövegszerű utalást a halálra. A Halál mint motívum sokkal rejtettebb módon rokonítja ezeket a szövegeket. Ez a dolgozat nem más, mint az alábbi tagmondat értelmezése: ahol már a Halál a birtokos úr. Ez a komplikált motívumrendszer vezet át bennünket Koczkás Sándor harmadik szempontjához, a statikusság elvetéséhez. Ez alatt azt kell értenünk, hogy Ady [ ] az egyes érzéstartományokat amelyek köteteiben ciklusformában jelentek meg eleve komplex összefüggésben fogta fel és kezelte. Mind a szerelmi kapcsolódást, mind a magyarsághoz tartozást, mind a szembesülést a halállal, az Istennel és más motívumok esetében is nem statikusan, nem egyszólamúan fogalmazta és komponálta meg, hanem többszólamúan sűrítette egységbe: harmónia és diszharmónia, feloldódás és kétely, panasz és perlekedés drámai ellentéteiben foglalta össze. Másodszor egyes motívumait a változás, az idő függvényeiként tudatosan vagy öntudatlanul is a bergsoni»teremtő fejlődés«elvét követve élte meg: új motívumokat lírai ciklusokat alkotva, majd szüntetve meg, egyes motívumai áthangolódását, illetve osztódását kezdeményezve a maga és a környezete átalakuló mozgása szerint. Harmadszor különböző motívumai és az azoknak megfelelő lírai ciklusai sohasem szerveződnek áthághatatlan válaszfalak mögé: átjátszanak egymásba, 5 Koczkás: Ady Endre, a vízválasztó, id. kiad., 7. o. 6

7 közvetve vagy közvetlenül kapcsolódnak egymáshoz: a halál része az életnek s az élet a halálnak, a szerelem olykor függvénye az önmegvalósításnak vagy a társadalmi küzdésnek, és metaforikus rokona a halálnak, az Istennek. 6 Ennek a megközelítésnek az eredménye, hogy a Halál nem egy bipoláris struktúra alapján az Élet ellentéte lesz, hanem motívumként sok különböző, egymással összefüggő vagy épp ellentétes formában megjelenő létmódként határozza meg a novella hangoltságát. A halál tehát a létkérdés alapmotívumává válik. Ez a kérdés pedig az Ady-költészet (és a holisztikus szemlélet alapján a novellák) legátfogóbb problémakörét jelenti. Az esszéfüzér gondolatmenetének tartalmi szempontból alapvető inspirációja Kenyeres Zoltán Ady-monográfiájából való. Eszerint Ady egész költészete a»ki vagyok én?«kérdésének jegyében állt. Erre az újra és újra föltett kérdésre - szinte megelőlegezve a modern személyiség-lélektan eredményeit - egymásba fonódó és egymáson áttűnő vonatkozások és viszonylatok sokaságának lírai beszédmódokká alakításával adott választ.»ki vagyok én«a társadalom és a nemzet életében,»ki vagyok én«a szerelemben,»ki vagyok én«istennel szemben,»ki vagyok én«a költői hagyomány szempontjából: így és ezekhez hasonlóan hangzottak a kérdések. 7 Ezek a ki vagyok én kérdések ott visszhangoznak a novellákban is. Az általam vizsgált novellákkal kapcsolatban három jellemző csomópont körül csoportosultak: ki vagyok én, ha írónak tekintem magam, ki vagyok a szerelemben, és ki vagyok a mítosz világában. A kérdések azonban nem választhatók el szigorúan egymástól. A szerelem olykor függvénye az önmegvalósításnak [pl. az írásnak] vagy a társadalmi küzdésnek, és metaforikus rokona a halálnak, az Istennek. 8 A ki vagyok én kérdés problémái érdekeltek. 9 6 Koczkás: i. m., 7. o. 7 Kenyeres Zoltán: Ady Endre, Korona Kiadó, Budapest, 1998, 78. o. 8 Koczkás: i. m., 7. o. 9 Az Ady-líra kutatásának terén a közelmúltban több hasonló kérdéssel foglalkozó tanulmány látott napvilágot, jellemzően az én, a lírai én vagy a versszerep szubjektumának kapcsolatát taglalva. Pl.: Török Lajos: A szubjektum nyomában. A lírai szerep kérdése Ady Endre A föltámadás szomorúsága című költeményében. In: Ady-értelmezések, szerk.: H. Nagy Péter, Iskolakultúra, Pécs, 2002; Bednanics Gábor: Nem vagyok, aki vagyok. A szubjektum megképződése és az önazonosság Ady Endre költészetében. In: Újraolvasó. Tanulmányok Ady Endréről, 84.; Kulcsár-Szabó Zoltán: A szerepvers poétikájáról. In: Újraolvasó. Tanulmányok Ady Endréről Az én motívumelemző megközelítésem egészen más jellegű, mint ezek a tanulmányok, de külön hivatkozás nélkül is számos inspiráló ötletet merítettem belőlük. Módszerem inkább azt a szubjektum- és személyiségkutatási, motívumanalizáló vonalat követi, amire jó példa Tverdota György tanulmánya Az ős Kaján Dionüszosz-reminiszcenciáiról. (Tverdota György: Kicsoda az ős Kaján? In: Irodalomtörténeti Közlemények, 1999, 3 4. sz.) 7

8 A novellákból kiolvasható én-kérdések vizsgálatakor egyre világosabbá vált, hogy a kérdésben az én és a vagyok is fenyegető csapdákat rejt. Dolgozatomban a Halál motívumát próbáltam kibontani, s az analízis során minduntalan kénytelen voltam igazolni Koczkás Sándor fentebb idézett állítását: motívumai és az azoknak megfelelő lírai ciklusai sohasem szerveződnek áthághatatlan válaszfalak mögé: átjátszanak egymásba, közvetve vagy közvetlenül kapcsolódnak egymáshoz: a halál része az életnek s az élet a halálnak. 10 A Halál motívumának ezen aspektusait nem lehet a szó hétköznapi értelmében halálnak tekinteni, azt a jelenséget kívántam elemzés tárgyává tenni, ahogy a korábban említett három ki vagyok én kérdéssel szembesülve az én vagy a személyiség fölszámolódik. Vagyis a ki vagyok én - kérdés én elemével az lesz a probléma, hogy mi az az én, elmondhatja-e magáról a narrátor vagy a novella egy-egy hőse, hogy személyiségként világosan szembeállítható más én-ekkel illetve megkülönböztethető más én-ektől. A vagyok körüli bizonytalanságok pedig mivel különböző halálaspektusokról lesz szó a dolgozat lényegét jelentik: elmondhatja-e a magáról a novella hőse az énkeresés, a ki vagyok én kérdés feltevése során, hogy vagyok? Ezekre a kérdésekre az elemzett novellák mindegyike eltérő választ ad. Az írás, a csók vagy a mítosz motívumával szembesülő, önmaga létére rákérdező én sokféleképpen illusztrálja annak az állításnak az igazát, miszerint [Ady a motívumokat] nem statikusan, nem egyszólamúan komponálta meg, hanem többszólamúan sűrítette egységbe: harmónia és diszharmónia, feloldódás és kétely, panasz és perlekedés drámai ellentéteiben foglalta össze. 11 Élet és Halál tehát korántsem lesznek egyértelmű és egymást kizáró ellenpólusai egymásnak, a halállal azonossá válhat a túlélés vagy továbbélés, és valódi, beteljesült létként láthatjuk a fiziológiai halált, tanúi lehetünk annak, ahogy a személyiség integritását féltve őrző énnek szembesülnie kell avval, hogy voltaképp egy halott életét éli, és a valódi életet épp a Másikkal való azonosulás felismerése jelenti. Ennek a többszólamúságnak a tisztelete meghatározta a dolgozat formáját is. Az analízist nem kívántam egyszólamúvá változtatni avval, hogy egy összefüggő gondolati ívbe kényszerítem ezt a számtalan választ, hogy alá- és fölérendeltségi viszonyba merevítem, premisszákká és konklúzióvá formálom őket. Úgy kívántam megőrizni ezt a többszólamúságot, a Halál számtalan különböző aspektusának mellérendelő viszonyát, hogy egy-egy önálló esszé formájában villantom fel őket. Az esszéfüzér koherenciáját tehát nem egy lineáris ív, hanem írás, csók, mítosz, élet és halál motívumainak összekapcsolódó hálózata, komplikált és képlékeny utalásrendszere hivatott megteremteni. 10 Koczkás: i. m., 7. o. 11 Koczkás: i. m., 7. o. 8

9 Tintaszagú szerelmek, irodalmi csókok A hősnő és az írás Ady Endre életművének női vonatkozású szakirodalma könyvtárnyi. Természetesen igazodva Ady életművének kanonizációjához a szakirodalom csaknem egésze a líra nőképét taglalja, a széppróza darabjai, a novellák motívumkincsükkel legfeljebb hozzájárultak a versértelmezések finomításához. A széppróza ilyen kiegészítő jellegéből adódik, 12 hogy ha a lírikus Ady bizonyos alkotói szakaszában egy-egy múzsa domináns szerepet töltött be, akkor a vele egy időben keletkezett novellák a korszak szerelmes verseinek illusztrálóiként értelmezhetők. 13 Ha ezt az interpretációs utat választjuk, vagyis a versek világa felől nézünk a novellák szövegvilágába, akkor könnyen kiszolgáltatjuk magunkat a fentebb említett könyvtárnyi szakirodalom megmerevítő tekintélyének. Ez az autoritás különösen veszélyes lehet, ha a századelő nőképének reprezentációja érdekel bennünket, mivel az Ady-líra kutatásának bevett módszere a múzsakutatás, 14 a szövegben megteremtett hősnőhöz automatikusan hozzárendelhetünk egy hús-vér nőalakot. Az irodalmi csókból érzéki csókot kapunk, a tintaszagú szerelemből az Élet (remélem, a fejezet végére ez a kifejezés nem hat majd ennyire közhelyszerűen) szerelmét. Az a három novella, mellyel foglalkozni kívánok, pontosan ennek az azonosításnak a problémájával foglalkozik. Ahhoz, hogy ezt a problémát tudatosítsuk, másféle értelmezési utat kell választanunk. Ady nyelvi világának kutatói bevett és eredményes módszernek tartják, ha épp visszájára fordított módon, a próza felől tekintünk a versek felé. (Prózán általában az alaposan feltárt, kritikai kiadásban is megjelent publicisztikai írásokat értik). Azon az előfeltevésen nyugszik ez a módszer, miszerint a közvetlen benyomások gyakran publicisztikai írásokban, 12 Ady Endre novelláinak kiadásaiban (pl. Ady Endre összes novellái, Budapest, 1977, Szépirodalmi Könyvkiadó). Bustya Endre jegyzetanyaga gazdag lelőhelye a versek és a novellák komparatív motívumértelmezésének. 13 Így pl. az ebben a tanulmányomban elemezni kívánt novellák egyike, a Kocsikálvária szövegében nem fordul elő a Léda név, a keletkezés ideje és a szerelem harc motívum hangsúlyos jellege miatt mégis lehetséges ezt a szöveget egyfajta sejtetett vagy kvázi Léda-novellaként értelmezni. (ld. Bustya Endre jegyzetét: Az egész novellát át- meg átszövik a jól ismert Léda-motívumok, az egymás husába beletépő héja-nász, az egymást emésztő csókos ütközetek, a félig csókolt csókok kínjai ). 14 Ennek a kutatásnak rövid, frappáns összefoglalóját ld.: Kenyeres Zoltán: i. m., 69. o. 9

10 kisebb-nagyobb cikkekben öltöttek először formát, s a már megformált mondatok keltek új és új életre a novellákban, versekben, 15 vagy Ady [ ] jellegzetes versnyelvének elemei elsősorban nem korábbi verseiben, hanem prózai írásaiban tűnnek fel. 16 Úgy gondolom, ha a stilisztikai vizsgálat ilyen jellegű módszerességét kiterjesztjük az esztétikai elemzés területére, termékenyen értelmezhetjük újra az írás teremtés irodalmi hős(nő) problémakörét. 17 Ha a novellák irodalmivá stilizált nőalakjait vizsgáljuk, kedvező pozícióba kerülhetünk ahhoz, hogy a líra teremtett hősnőit (pl. Léda alakját) kiszabadítsuk a hús-vér múzsa (Diósiné) öleléséből. Ez az elemzés a fenti gondolat első szakaszának végrehajtását tűzi ki célul, három szöveget (Kovács Béla vallomása, Kocsikálvária, Levél egy Ilonához) kiemelve Ady több mint háromszáz novellájából. Mindhárom tárca valamiképpen az írásról szól, illeszkednek abba a tematikus rendbe, ami a korai verseskötetekben (Új versek, Vér és arany) is megfigyelhető: az írás (költészet) öntematizálása lesz alapvető motívumuk. Az írásproblematika mindhárom esetben egy másik motívumhoz kapcsolódik, a nő, pontosabban a hősnő alakja lesz az, amelyik három különböző, de egymással összevethető esztétikai alapvetést feltár. A művészethez való viszony férfi és nő, szerző és hősnő konfliktusából bontakozik ki, anélkül, hogy a nő alakja sémáknak megfelelő ideállá dermedne, művészetallegóriává válna. Kovács Béla vallása A fentebb említett három novella közül a Kovács Béla vallomása című szöveg nem kronologikus okokból került az első helyre ben, 18 a következőnek elemzendő Kocsikálvária után csaknem másfél évvel jelent meg. Az itt bemutatott három írás-értelmezést nem kívánom poézistörténeti, illetve fejlődéstörténeti rendbe illeszteni, ezek egymás utániságát inkább logikai egymásra következés rendezi, Kovács Béla ebben a szövegben olyan irodalomszemléletről vall, mely felszínes megközelítésben a leginkább modernnek 15 Kenyeres Zoltán: i. m., 27. o. 16 Uo., 23. o. 17 Elemzéseimben hasonló kérdéseket érintek, mint Király István Ady-monográfiájában, amikor egzisztenciálfilozófiai fogalmak mentén, mítoszértelmező módon beszél az Ady-életmű tán legismertebb novellájáról, a Mihályi Rozália csókjáról. Ez az elemzés, ha nem is konkrét eredményeivel, de módszerével nagyon sok hasznos támpontot adott. Ld.: Király István: Ady Endre, Budapest, 1972, Magvető Könyvkiadó, II. köt skk. 18 A megjelenés adatai: Budapesti Napló, április 24., Lellei András aláírással. 10

11 tűnik, de a modern felszín alatti antik esztétikai meghatározottságai miatt ez a novella lesz a legalkalmasabb arra, hogy kiindulópontként szolgáljon. A szöveg csaknem egésze (az utolsó mondatokig, kiváltképp az utolsó mondatig) ironikus játék, nehéz eldönteni, hogy tréfáról vagy tragikus önvallomásról van-e szó. A tucatember Kovács Béla tragikus hőssé válása már a névválasztással ironikus értelmezési lehetőséget teremt. (Móricz Zsigmond Tragédiájának Kis Jánosa csak egy év múlva születik meg, a Nyugat hasábjain). Maga a szöveg egy folyamat a profán (hivatalos jellegű, akár rendőrségi) vallomástól a lélek és a hit fogalmaival értelmezhető vallásig. A szöveg stílusa hűen tükrözi ezt az értelmezési játékot, az első mondat stílusbravúrja felkínálja a hivatalosság és az intim személyesség közötti ingamozgást: Én, Kovács Béla, negyvenéves, római katolikus és szomorú ember gyűlölöm az irodalmat. Az irodalomgyűlölet hitvallása után egy tekintélyes listát találunk arról, hogy aznap kiket olvas és kiket szándékozik olvasni a közeljövőben. A modernitás akkor divatos, reprezentatív, kihagyhatatlan szerzőit találjuk ebben a katalógusban: Wedekind, Strindberg, George Moore, D Annunzio, Lafcadio Hearn stb. A listán találunk olyan írókat is, akikről sejthető, inkább divatjelenségként, epigonként kerültek be a modernitás e különös olvasókönyvébe: hallok egy új csodáról, egy kölyök dán Apollóról, akit Brandes most készül fölfedezni. Számomra eldönthetetlen, hogy megtisztelő módon a mesterek közé, vagy pedig ironikus módon a divatjelenségek közé sorolja a listán szintén ott lévő Kaffka Margitot. Ők együtt egy egész írólégió, akiket szeretek, figyelek és utálok. Ők a könyvíró próféták, ők csinálják könyvekben a forradalmas életet. 19 Az irodalmi modernitás prófétái olyan életet prédikáltak, amit a gyerekkora óta neuraszténiás Kovács Béla, aki ideg, érzékenység, emóció, értelem, vibrálás, nyugtalanság, elfinomultság a lába körméig, autentikus létként ismer fel. (A későbbiekben igyekszem majd kimutatni, hogy ez egy felismert lét és nem megélt lét.) Ezzel az élettel szemben áll egy másfajta élet, melynek összes attribútuma egy személyben akkumulálódik: Ágnesben, a feleségében. Pontosabban a volt feleségében, hiszen elkergette őt, s mióta Ágnest elkergette, 19 A modern irodalom prófétájának lenni, vagy a forradalmas életet csinálni ezek a meghatározások legalább annyira illenek Strindbergre, mint önmeghatározásként Ady Endrére. Vö: Hiszen én voltam, vagyok s leszek olyan kóbor forradalmár, amíg élek, szusszantok, hogy senki sehol, semmiben sem kereshet rajtam hiányzót. De arról van szó, hogy amíg mi a Földet s a lebegő Eget bejárjuk könyvben, képben, új gondolatban, alattunk és hátunk mögött marad egy furcsa Magyarország. (Jelkyek és Csomaiak, Nyugat, október 16., AEÖPM X o.) Ha a szerzőkatalógussal Kaffka Margitot magyarként a világ író- (próféta-) legjobbjai közé sorolta, ugyanígy tett, rejtetten, saját magával is. Ha pedig ironikus módon divatjelenséggé változtatta harcostársát a forradalomban, akkor ugyanez a gesztus öniróniaként is értékelendő. 11

12 mindig olvas. 20 A nő leírása alkalmas arra, hogy a profán világ jellemzése legyen. Ágnes nem kellett, mert szolgáló, közönséges, sunyi és egészséges volt. Ady szövegeiben többször előfordul egy bizonyos karakterrel kapcsolatban használt fogalom, a jukker asszony. A junker alakváltozatának jelentése eltér a köznyelvben élő porosz történelmi fogalomtól, Ady egyéni szóhasználatát fel kell fejtenünk. A publicisztikai írások analízise alapján arra következtethetnénk, hogy ez a megvetendő jellemvonások valamilyen gyűjtőfogalma, s így azt kellene állítanunk, hogy Ágnes rossz asszony. Igaz, férjét úton-útfélen annyiszor csalta meg, ahányszor tehette, ám Kovács Béla nem ezért kergette el. Sőt, ezt a megcsalást határozott életjelnek vette, hátha egy asszonyosodott Baskircsev Mária az én Ágnesem, vagy egy női Lajos, bajor király, akit az élet és a valóság szörnyű szegénysége bánt? Ágnes nem lett Baskircsev Mária, nem vált irodalmi alakká, Ágnes egyszerűen semmi más nem volt, mint nő. A megcsalás, a köznapi morál szerinti rossz egyszerű társadalmi szerep volt, meg akart alázni az őhozzá hasonló lények társadalmi hite szerint. Kovács Béla literatúraéletbeli erényként csodálta volna ezt a megcsalást, ha Ágnes a bűnt a bűnért akarta volna megismerni, vagy a lélekben dúló szent tűzvész löki a társadalmi értelemben vett bűn útjára. A bűn forrása ebben a bizonyos jukker-karakterben rejlik. Ady színházi kritikáiban szívesen használta ezt a jelzőt, s az idillikus, szentimentális, mesterkélt, színpadias jelenetekhez vonzódó szereplő vagy alakítás jellemzésére szolgált. 21 Ágnes egyszerűen csak eljátssza a pajkos asszony szerepét, 22 ettől bűne társadalmi értelemben komolytalanná, súlytalanná, literatúra-értelemben viszont megbocsáthatatlanná válik. A feleség voltaképp hiányzik a novella szövegéből, az elkergetés, az elutasítás indoklásakor jelenik meg az ő jellemzése jobbára negatív módon, hogy mi nem Ágnes, hogy miért nem más, mint nő. Egy ponton, egy mondat erejéig azonban közvetlenül találkozhatunk vele, a fiktív szerző egyenes idézetben szólaltatja meg őt, amikor a megcsalás körülményeit firtatja. Ágnes megijed, és a legkonvencionálisabb orfeum-előadást színpadiasságában megszégyenítő jelenettel válaszol: azt sikoltozza, hogy ölj meg, ölj meg! Ágnesnek tehát mennie kell, menjen a fenébe teniszezni, kávét darálni vagy tehenet fejni. 20 Az idézetek egyes szám első személyű személyragjait a szövegösszefüggés kedvéért megváltoztattam. 21 ld.: Nacionalisták, Nagyváradi Napló, ápr. 30., AEÖPM III o.; Harc a kutyabőrért A Bozókycsalád nemessége, Nagyváradi Napló, jan. 25., AEÖPM IV o.; A hétről, Nagyváradi Napló, jún. 28., AEÖPM IV o.; Zé és Cett, Budapesti Napló, dec. 13., AEÖPM IX o. 22 A pajkos jukker-asszony értelmezéséhez ld. a Tíz Forint vőlegénye című novella szövegét. In: Ady Endre összes novellái, id. kiad., o., a jukker/junker szemantikai holdudvaráról bővebben ld. a Zárójelbe tett eszmény fejezet Zenóbia nem alkuszik alfejezetét. 12

13 Az elűzés gesztusa két világ közötti választás, a nő és az őhozzá hasonló lények társadalmi hite szerint szerveződő világ, illetve az érzések, indulatok és rögeszmék jogát elismerő művész-élet között. (Vö: Akkor már egészen literatúra-életet éltem én ). Maga a választás érthető, de ha csak ennyi lenne a tárca témája, az valószínűleg nem lenne több mint egy szentimentális történet gyenge szívű lánykáknak, ábrándos ifjaknak, 23 melynek paródiáját Ady már az 1897-ben íródott Az én tragédiámban megírta. A novella alapproblémája, hogy miért így kezdődik a szöveg: gyűlölöm az irodalmat. Az egyik logikus válasz erre az lenne, hogy Kovács Béla mégiscsak értékeli Ágnes világát, amit odahagyott a stílusért, a művészi, emberi, bestiális létért. Átfogalmazva Rousseau művészetkritikáját: Mi pedig, Kovács Béláék, [ ] könyvek nélkül bölényien erősen élhetnőnk. A novella egész értékvilága alapján ez a bölényien erős élet korántsem vonzó, inkább animálisan primitív a vallomástevő számára. Az egészséges életnek Ágnes a reprezentánsa, aki egy Sári, egy mosogató cselédasszony, egy senki. Nem az ő világában kell keresnünk az irodalomgyűlölet okát. Ahhoz, hogy a szöveg kulcsproblémájával valamit kezdeni tudjunk, körül kell járnunk azt a kérdést, hogy Kovács Bélának milyen a viszonya a művészethez, a széphez. Mit szeret ezen a gyűlölt irodalmon? Miért olvas megszállottan? Az antik művészetelmélet, Platón szép-fogalma közelebb vihet a kérdés megválaszolásához. Heller Ágnes A szép fogalma című könyvében a szép koncepciójának két platóni változatát különbözteti meg. A Lakoma és a Phaidrosz párbeszédeiből a szépség egy ún. meleg metafizikáját olvassa ki. 24 A művészethez, szépséghez való meleg -viszonyulás alapja Erósz, az egyedi széphez való erotikus vonzódástól szublimál, emelkedik fel a lélek az önmagában vett szép felé. (Természetesen a fent említett dialógusokban több szépségfelfogás olvasható, ez a Diotima Szókratész által előadott szónoklat rövid összefoglalása). A szépség hideg metafizikájából hiányzik Erósz, a hideg szépség Erósz nélküli szépség. 25 Ez a hideg viszonyulás az Állam (jórészt kilencedik és tizedik könyvének) szövegéből olvasható ki, s úgy gondolom, pontosan ez a viszonyulás lesz alkalmas arra, hogy megmagyarázza Kovács Béla gyűlöletét és tragédiáját. Az írókatalógus megjelenítésekor nem az a benyomásunk, hogy az öröm kedvéért, magáért a szépért olvasna, ellenkezőleg, mintha valamilyen előírásnak engedelmeskedne a közönséges emberek világát elhagyó Átlagember: 23 Az én tragédiám. In: Ady Endre összes novellái, id. kiad., 7. o. 24 Heller Ágnes: A szép fogalma, Osiris Kiadó, Budapest, 1998, ford.: Módos Magdolna, o. 25 Heller Ágnes: i. m., 63. o. 13

14 Ma éjjel befejezem Lafcadio Hearn egy könyvének az olvasását. Holnap Rémy de Gourmond és Kaffka Margit jönnek sorra. Mintha a modernitás olvasmánylistájának abszolválása lenne a cél. A literatúra-életre mint kiteljesedett, autentikus létre hivatkozik, de az ő esetében ez a köznapi értelemben vett világtól való teljes elfordulást jelenti, minden életjelenséget a kényszerű olvasás vált fel: Nincs elég időm, pedig amióta Ágnest elkergettem, mindig olvasok ; Már utazni sem utaztam tíz év óta a könyvek miatt. Pedig valamikor az utazás volt az életem. Ez a modern szerzetesi lét nem kifinomult ízlésre, inkább fanatizmusra vall. Mindkét platóni szépség-elképzelés esetében neki kell rugaszkodnunk ahhoz, hogy elérjük a szépet. Az Erószhoz kapcsolódó szépség esetén ezt az elrugaszkodást az eksztaszisz teszi lehetővé, az Erósz nélküli szépség esetében pedig mintha Platón parancsként írná elő Kovács Bélának a könyvhöz fordulást az aiszkeszisz. 26 Az érzékiség, a vágyak legitimációját hirdető modernitást ez a fanatikus olvasó paradox módon Ágnes érzéki világának a teljes elutasításával közelíti meg, mert a tiszta szépség eléréséhez minden érzékünket teljesen ki kell iktatnunk. Csak ami elgondolható, az látható egyben szépnek is például a geometriai formák, vagy a számok. 27 Ne feledjük, Kovács Béla polgári foglalkozása mérnök. Ez az intellektualizmus nem egyeztethető össze az érzéki vágyak kielégüléséből fakadó boldogsággal. 28 A hideg szépség Erósz nélküli szépség. [ ] Itt nincs sem vágy, sem a tökéletes kielégülés boldogsága. Az önfeledtség helyett szemlélődés van, a boldogság ígérete helyett az igazság és az igazságosság ígérete. 29 A boldogság ígérete helyett az igazság ígérete: úgy gondolom, ez határozza meg a narrátor művészethez, széphez való viszonyát, s ezáltal lesz megmagyarázható az olyannyira szeretett irodalom gyűlölete is. A szerzőkatalógus, az író-légió könyvei nem a szép vagy rút megtestesítői, hanem elfogadott vagy elutasított életreceptek, így az írók nem művészek, hanem igehirdetők lesznek. Akartam, hogy úgy éljünk együtt, ahogyan azt az én könyvíró prófétáim hirdetik. A prófécia legfontosabb attribútuma nem az, hogy szép-e vagy rút, hanem hogy igaz-e vagy 26 Vö: Heller Ágnes: i. m., 65. o. 27 Uo., 64. o. 28 A vágy platóni fogalmának tárgyalása nem feladata ennek a dolgozatnak. Nagyon tömören összefoglalva az Államban olvasható vágy-értelmezést, az a türannoszi jellemű ember lelki alkatának meghatározója, aki vágyainak rabjaként soha nem képes elszakadni az egyedi (s így valós léttel nem bíró) dolgok okozta gyönyörtől, s felemelkedni a valódi létezőkig. Régen is türannosznak nevezték Erószt, s türannoszi gondolkodása van a részeg embernek is. Állam, 573 b c. Akik tehát a gondolkodást és az erényt nem ismerik, hanem állandóan eszem-iszom és hasonló élvezetek közt élnek, azok nyilván mindig lefelé [ ] haladnak, s egész életükben itt bolyonganak, de azt a határt az igazi fent irányában soha nem lépik át, [ ] és sem a létezővel valóságosan meg nem telnek, sem pedig a biztos és tiszta gyönyört meg nem ízlelik. Állam, 586 a. (Szabó Miklós fordítása). 29 Heller Ágnes: i. m., 63. o. 14

15 hamis. A prófécia igazsága pedig elválaszthatatlan a próféta igazától, attól, hogy a próféta-író elfogadja-e életreceptként a saját maga által írott prófécia-irodalmat. Az irodalomgyűlölet oka: Minden írókedvencem életéről kikutattam minden kikutathatót. Egy sincs közöttük, aki azt az életet élje, amit ír. Az író, most már tudom, nem különb a tenoristánál. A literátor is komédiás, csak éppen olykor maga se veszi már észre, hogy a saját komédiáját komolyan veszi. Kovács Béla számára ha a próféták hamisak, akkor a próféciák is hamisak lesznek. Ez pedig végzetes akkor, amikor az Olvasó így vall: Mind ilyenek, mind ilyenek a maguk módján az én íróisteneim, akiknek igéire formáltam én a magam életét. Az író-próféták teremtenek egy életet, 30 mely élesen elválik az Ágnesek világától, majd kihátrálnak e világ mögül: Ők csinálják könyvekben a forradalmas életet, s valósággal kínhalált halnak minden órában a vágytól, hogy a saját életük közönséges élet legyen, amely ellen ők a forradalmat csinálták. Úgy gondolom, a próféciák hamissága kellőképp megmagyarázza annak a gyűlöletét, aki bennük hitt, s irodalmat él a maga élete helyén. Megnyugodhatnánk, hogy sikerült megmagyarázni a novella első mondatát, azt a paradoxont, amit korábban a szöveg kulcsproblémájának neveztem. Az utolsó mondat azonban a visszájára fordítja ezt a jól felépített magyarázatot: S akárhogy gyűlölöm az írótollas komédiásokat, sajnálom őket, mert mégiscsak mi járunk jobban. (Fontosnak tartom, hogy nem az áll itt: mégiscsak mi vagyunk boldogabbak, a szépség hideg metafizikája nem a boldogság, hanem az igazság vagy igazságosság ígéretét hordozza. A jobban járni kifejezés leleplezi a mérnök-olvasó széphez való hideg viszonyát). Miért járna jobban az, aki életét egy hamis prófécia alapján formálta? A novellának három szereplője van. Ágnes, a hősnő helyzete a legegyszerűbb, otthon van a közönséges létben. Ha a novellát a közönséges élet és a teremtett literatúra-élet közötti dilemmát tematizáló írásnak tekintjük, akkor Ágnes ebben a dilemmában mindössze egy teátrális gesztus erejéig jelent meg, mellyel értésünkre adta: őt hősnőként olyannak teremtették, hogy a dilemma meg sem érinti. Kovács Béla számára ez a dilemma szó szerint az életet jelenti, az autentikus élet választását. Egy választáshoz érvek, motivációk szükségesek. A jukker Ágnes világa, a bölényien erős élet undorítja, a literatúra-életről pedig kiderült, hogy saját teremtői is elhagyják. Választani kell, vagy-vagy, a novella 30 A művészet teremtésként való megjelenítése dolgozatom kulcsmomentuma. Ez a kifejezés itt nem egyszerűen a művészi alkotás szinonimája, sokkal inkább a modernitáshoz kapcsolódó esztétikatörténeti mozzanat rögzítése. Kenyeres Zoltán fontos művészetelméleti fordulópontnak tartja, ahogy Ady költészetében (bizonyos publicisztikai írásokból kimutatható, hogy ez a fordulat tudatos) a teremtésesztétika meghatározóvá válik. Vö: Az ábrázolás-esztétikával szemben ebben a kis írásban [A fekete macska c. újságcikkről van szó] kapott hangot nálunk először a modernség felé vezető teremtésesztétika. Kenyeres Zoltán: i. m., o. 15

16 szövegében nem találunk kibúvót a döntés alól. Miután a választás mellett nem lehet érveket hozni, Kovács Béla azért éli a forradalmas életet, mert hisz benne. Annak ellenére tartja igaznak a próféciákat, hogy maguk a próféták sem követik azokat. Ez a vallomás a hit megvallása lesz. A novella harmadik szereplője az író-légió, Strindbergtől Kaffka Margitig. Ők azok, akik teremtenek egy világot, amiben maguk sem hisznek. Ők azok, akik éppúgy undorodnak a közönséges léttől, ahogy a Modernben hívő Átlagember, mégis vágynak oda. Ők azok, akiket még egy Kovács Béla nevű mérnök is sajnál, mert rosszul járnak. Kovács Béla egy teremtett hős, aki a literatúra-életet választja. Novellahős lett, ugyanúgy a helyére került, ahogy Ágnes. Olyan hősnek lett megteremtve, aki önmaga írja meg, hogyan került az őt megillető világba. A két világ közötti dilemma szövege mögül azonban felsejlik a teremtő dilemmája, egy írótollas komédiásé, aki maga se veszi észre, hogy a saját komédiáját komolyan veszi. A teremtmény fölébe kerekedett a teremtőnek: ez lesz az írótollas komédiás tragédiája. A hősnő fétisjellege A Kocsikálvária 31 című novella feszültsége ugyanennek a két világnak, a közönséges világnak és a literatúra-életnek a pulzálásából ered. A tárca cselekménye visszafogott, egy rövid esti kocsikázás lesz a különös párbeszéd kerete. Ez a dialógus sem szerveződik valódi beszélgetéssé, voltaképpen egy-egy felkiáltás, illetve ezek érzelmi kommentárja az, ami végigfut a szövegen, párhuzamban a címbeli kocsi rohanásával. A novella hangulata első megközelítéskor ez közhelyszerűen megállapítható a fenti összefoglaló alapján is lírai. Úgy tűnik, ez az írás is igazodik ahhoz a műfaj-meghatározáshoz, amit az Így is történhetik című novelláskötet előszavában Ady közöl: ezúttal más formájú versekkel állok azok elé, akik olvasnak, szeretnek, utálnak vagy megszoktak. 32 A lírai tónus előtérbe helyezheti annak a lehetőségét, hogy ezt a szöveget egy sajátos, a tudat terében tett utazásként értelmezzük. A tárca epikus váza mindössze annyi, hogy a narrátor egy őszi alkonyon kilép egy kapun, az utcán egy zárt kocsi, abban egy bizonyos Rezeda kisasszony várja őt, kocsikáznak Budapest körül (talán Budapest körül?), majd hat kilométer után a leányasszony kidobja a 31 Megjelent: október 26., Budapesti Napló. 32 In: Ady Endre összes novellái, id. kiad, o. Idézi: Bustya Endre a Jegyzetek előszavában. 16

17 történet mesélőjét a kocsiból. Nagyon nehéz lenne ennél több objektív részlettel szolgálni, az egész történés talán -okkal és lehet -ekkel tárul elénk, olyan környezetben kocsikáznak, ahol a látható dolgokat köd takarja, az érzékiség illatokkal és érintésekkel képviselteti magát. A kocsikázás terének különössége Rezeda leányasszony alakjának rendkívüliségében rejlik. A hölgy a ködös, nyirkos, fejfájdító, fázós estén szűzen és parfümösen jelenik meg, ruhája elegáns volt, hangja forró dühvel ömlött, mint a láva. A nyomasztó, szürke utcán a fekete és piros színek sejtetésével a szenvedély jelenik meg Rezeda száguldásában. A találkozás azonban nem pusztán két értéksík találkozása. A hölgyet azért hívják Rezedának, mert evvel a bolond névvel álmodtam én őt meg, és azért személyesíti meg a szenvedélyt, mert a mesemondó így gondolta ki ezt a hősnőt. Rezeda megteremtése túl jól sikerült: szembe tudott nézni a teremtőjével, haragosan rá tudott szólni, el tudta csábítani és ki tudta dobni őt a kocsiból saját története végén. Ott kezdődik ez a kálvária, hogy kigondoltam egy Rezeda nevű nőt, mire Rezeda leányasszony hirtelenül csak megjelent. A teremtő óvatos volt, olyannak gondolta ki Rezedát, amilyen nem lehet. A szűz és parfümös, romantikus pózokban élő, angol caben járó, Byron-rajongó Rezeda egyszerűen nem életszerű a szürke budapesti utcán. Ilyennek gondolta ki a mesélő a hősnőt, talán azért, hogy örökkön-örökké megmaradjon gyönyörű Semminek. A teremtmény azonban mégis Valami lett, ő fogta magát, és él. Át kell értékelnünk az életszerűség köznapi értelemben vett fogalmát. Ady Endre lírájában az életnek nagyon sokféle jelentéstartama van, annak alapos analízise meghaladná e novella elemzésének kereteit, de összegzésképp annyi elmondható, hogy nem csak a mindenki által megragadható, érzéki világgal való kapcsolatot, hanem a tudati tartalmak, érzetek életteliségét is jelenti. 33 Ezt figyelembe véve elfogadható, hogy a hősnő leckéztetni tudja életszerűségből a teremtőt. A mesélő és a hősnő találkozása egészen hétköznapi körülmények között valósul meg, a narrátor kitámolyog a kapun (a szövegből nem derül ki, hogy minek a kapujáról van szó, szimbólumként értelmezve talán a közönséges világ elhagyását sugallja), beszáll a szilaj, fekete ló által húzott kocsiba, és saját hősnőjével együtt elrohan a ködben. A kocsiban a hétköznapi körülmények nyomtalanul eltűnnek, a kocsi, a tudat vagy a literatúra világa olyan különleges, életszerűtlen lesz, ami hús-vér ember számára csaknem elviselhetetlen. 33 Vö: A versek öntematizálása azonban nem élettelen intellektualizmushoz és nem elvont szépségkultuszhoz vezetett Ady költészetében, hanem a líra belső terébe vont páratlan életteliséghez. Az életteliség nem azt jelenti, hogy kifejezte a mások által már érzékelt és megismert világot, hanem éppen ellenkezőleg, azt jelenti, hogy az érzelmek és tudati ráébredések újabb és újabb mozzanataival ismertette meg ekkor már egyre növekvő olvasótáborát. Kenyeres Zoltán: i. m., 40. o. 17

18 Reszkettem a szokatlanságtól a nyargaló caben. A kálvária tart, míg a kocsi hat kilométert rohan, robog valamerre, különös országba, vagy egyszerűen Budakeszi felé. A hősnő játékának lényege ez: valami különlegesnek a látszatát nyújtani, majd (vagy vele egy időben) a közönségességet sejtetni. Literatúra-életének odaadó szerelmét ígérni, tintaszagú szerelmet, 34 s rögtön utána kacérkodni az öles termetű, mindent lealacsonyító és mindenen röhögő kocsissal, a közönséggel, a közönségességgel. (A szövegben két alkalommal is találunk az olvasóközönségnek szóló kiszólást: önök kacagnak ezen a történeten. Úgy gondolom, nem lehetnek illúzióink, mi, a közönség cseppet sem vagyunk megtisztelve evvel a narrációval). Tudjuk, hogy Rezeda leányasszony szereti az irodalmat, mert kell a testének az irodalom. A literatúra-lét világában maradunk, amikor így bosszantja saját teremtőjét: Hát azt hiszed, hogy nekem férfiúként kellesz? [ ] Olyan bolondosokat tudsz írni. (A novellát az ironikus és önironikus utalások bonyolult hálójának tartom: itt a hősnő gyakorol öniróniát). A literatúra-élet szférájába helyezkedik a mesélő, amikor így faggatja saját teremtményét: És mondd meg nekem, a tintát szereted-e rajtam? (A narrátor is szerepel ebben a történetben, tintássá lett, saját maga teremtményeként. Másként nem is közelíthetne tintás mivoltában élő teremtményéhez). A két világ egyesülése erotikus módon valósul meg, egy csókban. A narrátor ezt nekünk, az érzéki világban élő közönségnek csak érzéki (a szó ismeretelméleti jelentését is jelenti itt ez a kifejezés) módon közvetítheti: Higgyék el, ó, higgyék el önök nekem, bizony megcsókolt Rezeda leányasszony. Én sem hinném, ha nem érezném tapadó, szapora, piros, kis ajkainak ízét most is. A csók betetőzése annak a játéknak, amit Rezeda saját literatúra-létének elbizonytalanításával űz: Megcsókolt, és ez nem volt irodalmi csók. A teremtmény egy csók erejéig el tudta hagyni saját tintás mivoltát. És egyáltalán nem bánja, hogy csak ennyi ideig tartott ez az egyesülés. Az előző novella esetében láttuk, hogy Kovács Béla szépséghez való viszonyát egy Erósz nélküli hideg metafizika határozta meg. Ebben a szövegben Rezeda leányasszony képviseli az Irodalmat, a Művészetet, a Szépet, és a mesélő hozzá fűződő viszonya ennek éppen az ellenkezője, tisztán erotikus, az erotikus viszonyuláson kívül nem is tudja érinteni egymást kettejük létformája. (A száguldás alatt, a csókon kívül csupán megközelíteni tudják egymást, a kacérság vagy a csábítás szintén erotikus játéka által). Heller Ágnes korábban említett értelmezésében felvázol egy másik platóni szép-fogalmat, az Erósz által áthatott meleg metafizikát. A valóban szépet a szerelem hozza létre. A szerelem azonban elsősorban 34 Vö: Egy marad mindebből bizonyos: sok mindent szétbont a kémia, amikor még mindig elválaszthatatlannak kell találnia a szerelmet és a művészetet. Sajnos, a tintaszagú szerelmet is, mert az élet, a sors, a rendeltetés ilyen: hibás és foltos. Ady Endre: Tintaszagú szerelem, Nyugat, március 1. AEÖPM IX o. 18

19 vágy. A szép az, amire vágyunk. A vágy csillapíthatatlan. 35 Ez a szép-felfogás a Lakoma dialógusának egyik epizódján, Diotima meséjén alapul. 36 Az erószi szépség azonban nem békés, harmonikus viszonyulás ahogy a narrátor és Rezeda esetében sem az. A Diotima által elmondott mítoszban Erósz Porosznak, a bőségnek és Peniának, az ínségnek, szükségnek a fia. 37 A bőség és ínség metaforájának többféle értelmezését nyújtja Platón, ezek egyike a következő: Szerelmesnek lenni nem állapot, hanem állandó ingamozgás a bőség és a szükség között. A szerelmes szerelme hideg és forró, szükség [vágy] és a szükség [vágy] kielégítése között oszcillál. 38 Rezeda pontosan ezt az oszcillálást használja fel a csábításra. Egyik pillanatban elhiteti saját teremtőjével, hogy literatúra-létét össze fogja kötni a narrátor életével, a következő pillanatban pedig az olvasóval kacérkodik. Egyszer azt súgja, hogy a mesélőbe mint íróba szerelmes, majd azt mondja, hogy nem érek semmit tintás mivoltomban sem. Azért sem, mert a férfival (mint férfival) már eljátszotta ezt a játékot: nekem ilyen ember kell [mint te], akinek fáj az asszony, majd kijelentette, hogy leányabb vagyok őnála. A mesélő ki van téve a csábító kénye-kedvének. A narrátor teremtett egy hősnőt, aki elé leborult, akit önmaga fölé emelt, akinek kiszolgáltatta önmagát. A teremtmény pedig úgy használja ki ezt a fétisizmust, hogy a caben belüli tudati világban saját teremtő hatalmát ismerteti el a mesélővel. Végre azt mondta, hogy ősz és utálatos aggastyán vagyok, és én ezt elhittem neki. Láttam, hogy világít ebben a nagy sötétségben a hajam. Ősz és csillogó hajam világító fehérsége mellett néztem a szemeit. A narrátor itt kiengedi kezéből azt a hatalmat, mellyel a mese fonalát szövi, egyszer csak a hősnő kezdi el meghatározni, mi történjék a mesében. A csábítás vibrálásának végpontja: Rezeda a csók végső visszavonásaként a hatodik kilométernél kirúgja a mesélőt a kocsiból. A teremtmény kidobta saját teremtőjét, a hősnő kirúgta a narrátort saját meséjéből. Az író megszégyenülten szakadt ki a literatúra-létből, arra 35 Heller Ágnes: i. m., o. 36 Természetesen a novella szövege nem filozófiai szöveg, nem szabad szigorú következetességgel végigvitt logikai gondolatmenetet várni egy motívumszerű egyezéstől. Diotima meséjében az Erósz által megjelenített vonzódás, az erotikus vágy a Széphez való út első lépése, Erósz extázisa ad erőt a magában vett Szépig való felemelkedéshez. Ez a helyes út [ ]: elindulni az itteni szépségektől s annak a végső szépségnek a kedvéért egyre magasabbra emelkedni [ ] s végre megismerni a szépséget a maga valójában. (Platón: Lakoma, 211 c, Telegdi Zsigmond fordítása). Ha azonban a novellában Rezeda alakját nem individuális alaknak, hanem a művészet perszonifikációjának tekintjük, akkor a platóni analógia kisebb-nagyobb megszorításokkal végigvihető. 37 Vö: Platón: Lakoma, 203. c 38 Heller Ágnes: i. m., 42. o. Platón ezt az értelmezést Arisztophanész szájába adja, Szókratész pedig elveti ezt a magyarázatot, de célunk nem Platón értelmezése, a dialógus ilyen filológiailag nagyvonalú kezelése is alkalmas lesz Ady tárcájának az interpretációjára. 19

20 kárhoztatva, hogy reménytelenül vánszorogjon a ködben 39 saját hősnője után. Én pedig sose szerettem úgy nőt, mint ezt a Rezeda leányasszonyt. Megyek utána sárosan, lomposan. Megyek. A csábító Platón eszményének ellentettjét valósítja meg. A szókratészi csábító azért csábít, hogy elvezesse a csábítottat a magában való szépig. Rezeda azért csábít, hogy nyilvánvalóvá tegye, a közönséges világban legfeljebb sárosan, lomposan vánszorogni lehet a literatúra-lét felé. Lehetetlen elérni a hősnőt, hacsak ezt szeszélyből ő maga nem akarja. Akkor is csak egy csók erejéig. Elbocsátó szép levél A Levél egy Ilonához 40 című tárcát Ady egyik legfontosabb, legértékesebb novellájának tartom. Az előzőekben elemzett két novella egy férfi narrátor és egy-egy nő (Ágnes és Rezeda) kapcsolatának ürügyén beszélt élet és művészet viszonyáról, de mindkét szöveg tartalmazott egy rejtett szereplőt is. Kovács Béla Ágnessel a modernitás írólégióját állítja szembe, a Kocsikálvária narrátora pedig úgy hagyja magát elcsábítani saját teremtménye által, hogy közben minket, az olvasót, a közönséget vonja be a mese szövetébe. A Levél egy Ilonához hasonló módon szerveződik: egy levélíró férfi kiönti a lelkét egy Ilona nevű hölgyismerősének, miközben ott áll a háttérben két másik szereplő, egyrészt a 19. századi magyar irodalmi hagyomány, a hatvanas évek magyar novellistái, másrészt a tárcaolvasó közönség. Ha Ilona közönséges nő lenne, a novellából akkor is kiolvasható lenne egyfajta írói önreflexió. Ilona azonban nem közönséges nő, ő nem eleven szenvedő. Így szól hozzá a levélíró: Maga az én novellahősnőm. Egy rossz, egy bizarr novellámnak az asszonya maga, Ilonka. A Kocsikálvária Rezedája bálvánnyá magasztosult saját teremtője előtt az Ilonához szóló levél első mondata ez: Ilona, én kedves barátnőm, ne próbálja meg a lázadást, hurcolja, engedelmet kérek, férfiasan a keresztjét. A levélíró esélyt sem ad hősnőjének arra, hogy átvegye fölötte a hatalmat, ebben a novellában Ilonának megszólalni sincs lehetősége. Tulajdonképpen nem jelenik meg a szövegben, ugyanis Ilona nem ennek a novellának a hősnője, hanem egy rossz, bizarr novellának. Egy olyan novellának, amelyből a szerző idéz 39 Feltűnő a köd és a szépség utáni vágy hasonlósága a Ködbe-fúlt hajók című vers alapmotívumaival: Hahó, nem mehetnék veletek? / Szeretek a Semmibe szállni, / Minden szépet, vakot, halálosat / Úgy szeretek. 40 Megjelent: október 24., Budapesti Napló, Lellei András aláírással. 20