Alternatív szereposztási javaslat a készülő büntető eljárásjogi kódex egyik reményteli újításához. szerző: dr. Mészáros Áron

Átírás

1 Alternatív szereposztási javaslat a készülő büntető eljárásjogi kódex egyik reményteli újításához szerző: dr. Mészáros Áron 1

2 Et mihi res, non me rebus subiungere conor. 1 (Horatius) I. Bevezetés Az új büntetőeljárási törvény normaszövege kialakítását megalapozó alapvető szempontokat a Kormány február hó 11. napján megtartott ülésén elfogadott, az új büntetőeljárási törvény szabályozási elveiről szóló előterjesztés tartalmazza. Eszerint a napjainkban fontos társadalmi elvárássá szilárdult ésszerű időn belüli elbírálás, s ezzel összefüggésben a hatékonyság, gyorsaság, egyszerűség, korszerűség, koherencia és célszerűség alapelvek kiemelt szerepet kaptak. A koncepció célul tűzte ki a terhelt érdekeltté tételét a hatóságokkal való együttműködésben, 2 ily módon megfelelve az Európa Tanács R (87) 18 számú ajánlásában, 3 valamint az Európai Emberi Jogi Egyezmény 4 6. cikkében lefektetett szempontoknak. Tehát már a javaslat is egy olyan büntetőeljárási kódexet körvonalazott, amely a hagyományos anyagi igazság kiderítésére törekvés alapelvével szemben egyértelműen a beismerésre alapozott (bizonyítási) eljárás egyszerűsítése irányába mozdul el. Az Országos Bírósági Hivatal Elnökének a koncepcióhoz kapcsolódó előterjesztése az abban megfogalmazottak melletti határozott kiállásnak tekinthető. A tárgyalásról lemondás jogintézményének megtartása mellett érvel és hatékonnyá tétele érdekében javasolja, hogy a bíróság jogosult legyen a tárgyalásról lemondás hivatalból történő felajánlására. 5 A Magyar Bírói Egyesület is hasonló tartalmú törvénymódosítási javaslatot fogalmazott meg, mely szerint Gyorsíthatja a büntetőeljárást az angolszász rendszerben ismert olyan típusú vádlotti nyilatkozat szerepének kiemelése, mint a beismerés. Beismerés esetére egy egyszerűsített eljárás, míg tagadás esetére egy bizonyításos forma szolgálhatna. 6 1 Célom, hogy a dolgokon én legyek az úr, s ne rajtam a dolgok (Horatius) 2 A koncepció II. fejezetének 7. pontja 3 No. R 87/18 a büntetőeljárás egyszerűsítéséről, elfogadta a Miniszteri Bizottság szeptember 17-én, Strasbourg, évi XXXIII. törvény Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában november 4-én kelt Egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetéséről /2013.OBH szám alatti, az új büntetőeljárási törvény koncepciójáról szóló Kormányhatározat tervezetéhez kapcsolódó előterjesztés 6 A Magyar Bírói Egyesület javaslatai az eljárási jogok egyszerűsítésére, a személyi feltételek hozzárendelésével, a bírósági eljárások gyorsítása érdekében. 2

3 Nemrég nyilvánosságra került a kódex szövegének tervezete. Az általános indokolása szerint kiemelt hangsúlyt fektet a terhelti együttműködésre: Az időszerűség és a pergazdaságosság elveinek megfelelve az európai államok többsége eljutott arra a felismerésre. hogy pragmatikus szempontok alapján érdemes eltérően kezelni azokat az ügyeket, amelyekben a terhelt beismer, azokkal az eljárásokkal, szemben, amelyekben a tagadó terhelt bűnösségét kell bizonyítani. A tervezetben a büntetőeljárás konszenzuson alapuló egyszerűsítésének két formája jelenik meg. Már a nyomozás során a terhelt, a védő és az ügyészség formális egyezséget köthet arról, hogy a beismerésért cserébe milyen mértékű, illetve tartamú büntetést vagy intézkedést vesznek tudomásul. A bíróság ekkor az egyezség törvényességét vizsgálhatja, annak tartalmát nem változtathatja meg, az egyezséget jóváhagyja vagy elutasítja. A hatályos eljárási törvényhez hasonlóan a tervezet is tartalmaz a vádemelést követő, beismerésen alapuló speciális eljárási szabályokat, ugyanakkor mint azt a későbbiek során látni fogjuk az egyezség nem külön eljárási formában, hanem előkészítő ülés keretei között jöhetne létre. A továbbiakban az egyezség ez utóbbi válfaját fejtem ki. II. Egyezség a bírósági szakaszban. A tervezet értelmében a vádirat kézbesítésétől számított három hónapon belül kötelező a bíró számára egy előkészítő ülés tartása. 7 Az eljárási formát a tervezet a következőképpen definiálja: az előkészítő ülés a vádemelést követően a tárgyalás előkészítése érdekében tartott nyilvános ülés, amelyen a vádlott és a védő a tárgyalást megelőzően kifejtheti a váddal kapcsolatos álláspontját és közreműködhet a büntetőeljárás további menetének alakításában. 8 Az előkészítő ülésen az ügyész és a vádlott részvétele kötelező. Amennyiben az eljárásban védő is részt vesz, neki is jelen kell lennie, mely egyébként több vádlott esetében vádlottanként is megtartható. 9 7 Az előkészítő ülést a tervezet LXXV. fejezete szabályozza (1) bekezdés (4) bekezdés 3

4 Az előkészítő ülés megkezdése után a bíróság felhívására az ügyész ismerteti a vád lényegét, 10 megjelöli a vádat alátámasztó bizonyítási eszközeit, és indítványt tehet a büntetés vagy intézkedés mértékére vagy tartamára arra az esetre, ha a vádlott az előkészítő ülésen a bűncselekmény elkövetését beismeri. 11 A bíróság ezután a vádlotti (a hatályos törvényben előírtakhoz hasonló) figyelmeztetéseket követően a következőkre is kioktatja: 1. az előkészítő ülésen beismerheti a bűnösségét a vád tárgyává tett bűncselekményben, 2. ha a bíróság ezt elfogadja, akkor a vádirati tényállás megalapozottságát és a bűnösség kérdését nem vizsgálja, 3. ha a bűnösségét a váddal egyezően nem ismeri be, akkor az előkészítő ülésen előadhatja a védekezése alapjául szolgáló tényeket és ezek bizonyítékait, valamint bizonyítás lefolytatását, illetve bizonyíték kirekesztését indítványozhatja, 4. az előkészítő ülést követően a bizonyítás lefolytatására, illetve bizonyíték kirekesztésére akkor terjeszthető elő indítvány, ha - az indítvány alapjául szolgáló tény, vagy bizonyítási eszköz az előkészítő ülést követően keletkezett vagy arról az indítványozó önhibáján kívül, az előkészítő ülést követően szerzett tudomást (tudomásszerzést követő 15 napon belül van helye, a tudomásszerzés időpontja és az önhiba egyidejű valószínűsítésével), vagy - az indítvány valamely bizonyítási eszköz bizonyító erejének, bizonyítás eredményének cáfolatára szolgál, feltéve hogy ennek módja, eszköze csak a lefolytatott bizonyításból vált számára felismerhetővé (az indítvány a lefolytatott bizonyítástól számított 15 napon belül terjeszthető elő, a bizonyítás utólagos felismerhetőségének és cáfolatra való alkalmasságának egyidejű valószínűsítésével). 12 Amennyiben a vádlottnak nincs védője, a figyelmeztetéseket követően a bíróságnak meg kell győződnie arról, hogy a vádlott a vádat, illetve az elhangzott tájékoztatást megértette. Ellenkező esetben s akkor is, ha azt a vádlott kéri - köteles védőt kirendelni és az ülést elnapolni A vád lényegének ismertetése a vádlott vagy a védő indítványára az 496. (2) bekezdés alapján mellőzhető (1) bekezdés 12 A figyelmeztetések az 494. (1) és (2) bekezdésében találhatók, s ezeket már az előkészítő ülésre történő idézésnek is tartalmaznia kell (4) bekezdés 4

5 Ezt követően a bíróság kérdést intéz a vádlotthoz, hogy a bűnösségét a vád tárgyává tett cselekményben beismeri-e. 14 Ha a vádlott bűnösségét nem ismerte be valamennyi olyan bűncselekményben, amelyet a vád tartalmaz, akkor a bíróság a vádról egységesen, tárgyaláson határoz azzal, hogy az elfogadott bűnösséget elismerő nyilatkozattal érintett cselekmény vonatkozásában nem folytathat le bizonyítást. Amennyiben az elkülönítés feltételei fennállnak, a bíróság a beismeréssel érintett ügyet elkülönítheti és az ülésen az elkülönített ügyben ítéletet hirdethet. 15 A bűnösség beismerése esetén alkalmazandó eljárási szabályokat a tervezet ai tartalmazzák. Ha a vádlott bűnösségét beismeri és e körben a tárgyaláshoz való jogáról lemond, a bíróság e tény, az eljárás iratai és a vádlott kihallgatása alapján megvizsgálja, hogy a vádlotti nyilatkozatot elfogadja-e. Amennyiben a vádlott nyilatkozatának természetét és következményeit megértette, beszámítási képessége és beismerésének önkéntessége iránt ésszerű kétely nem mutatkozik, továbbá nyilatkozata egyértelmű és azt az eljárás iratai alátámasztják, a beismerő nyilatkozatot a bíróság végzéssel elfogadja. E végzés ellen nincs helye fellebbezésnek. A bíróság ezt követően a vádlottat kihallgatja a büntetéskiszabási körülményekre is, az ügyész és a védő felszólalhat. A bíróság az előkészítő ülésen is hozhat ítéletet, melyben a bűnösséget a bűnösség beismerésére, a bűnösséget beismerő nyilatkozat elfogadására és az eljárás irataira alapítja. 16 Nem szabhat ki súlyosabb büntetést, illetve nem alkalmazhat súlyosabb intézkedést, mint amelyet a vád tartalmaz. 17 Az indokolásban a megállapított tényállás feltüntetésén kívül elegendő a bűnösség beismerésére, a bűnösséget beismerő nyilatkozat elfogadására, a bíróság által megállapított tényállás szerinti cselekmény jogi minősítésére és az alkalmazott jogszabályokra utalni (5) bekezdés 15 A tervezet 497. (1) és (2) bekezdése (1) (2) bekezdés 5

6 Ha az ügy előkészítő ülésen nem intézhető el, a bíróság az ügyet tárgyalásra utalja. A jogszabály deklarálja, ha a vádlott a bűnösségét az előkészítő ülésen nem ismerte be, az eljárás további szakaszában azt bármikor beismerheti. 18 Az ítélet esetében nem az általános jogorvoslati szabályok érvényesülnek. Nincs helye fellebbezésnek a bűnösség megállapítása, illetve a váddal egyező tényállás és jogi minősítés miatt. 19 Amennyiben a bíróság a beismerő nyilatkozatot nem fogadja el, vagy a vádlott megtagadja a válaszadást a bűnösség beismerésének kérdésében, úgy kell tekinteni, hogy a vádlott a bűnösségét nem ismerte be, és bíróság az ügyet tárgyalásra utalja. III. A szabályozás értékelése Ezek tehát a vitára bocsátott tervezet vizsgált rendelkezései, melyek - dr. Bócz Endre szavaival élve valóban a beismerő vallomás gyökeresen új szemléletére épülnek. 20 A magyar büntetőeljárásban az egyezségkötésen alapuló eljárás intézménye azonban nem számít teljesen újdonságnak. Alapjait március 1-i hatállyal az évi CX. törvény fektette le és a szabályozást a jelenleg hatályos Be. is tartalmazza, mint külön eljárást. Alkalmazásának elsődleges célja ahogy azt az évi XIX. törvény miniszteri indokolása is kifejti már bevezetésekor is az eljárás gyorsítása és a bíróságok tehermentesítése volt. Szabályait vizsgálva megállapítható, hogy többszöri módosítása eredményeként elég széles körben alkalmazható, mégsem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Elenyésző számban élnek ugyanis az erre jogosultak a tárgyalásról lemondás lehetőségével. 21 Álláspontom szerint a hazai modell sikertelenségének az egyik fő oka eddig is az volt, hogy angolszász mintára a terhelt és az ügyész kapott főszerepet a megállapodás kialakításában, s nem a bíró. Ezzel nem azt állítom, hogy a tervezetben olvasható rendszer működésképtelen. 18 Ez a nyilatkozat nyilvánvalóan már csak enyhítő körülményként lesz a vádlott javára értékelhető (2) bekezdés a) és b) pont. 20 Lásd Dr. Bócz Endre: Pragmatikus szemléletváltás forrás: (2016. július 10.) 21 A bíróságok a jogerős ügydöntő határozattal elbírált ügyekben 2010-ben a terheltek 0,29%-ával, 2011-ben 0,15%-ával, 2012-ben 0,13%- ával, 2013-ban pedig 0,2%-ával szemben jártak el a tárgyalásról lemondás szabályai szerint. Forrás: Büntetőbíróság előtti ügyészi tevékenység főbb adatai I év, elérhetőség: (2016. július 1.) 6

7 Érvelnék ugyanakkor egy olyan szabályozási mód mellett, mely a bírót ruházná fel főszereppel. A már hivatkozott Európai Emberi Jogi Egyezmény 6. cikke és az Európa Tanács Miniszteri Bizottság ajánlásai jelzik, hogy nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában is problémaként jelentkezik a növekvő bűnözés és az állam leterheltsége. Megfigyelhető, hogy a büntetőeljárások lerövidítése érdekében az európai országok büntetőeljárási jogszabályaik modernizációja során egy új, az angolszász plea bargaining modell alapjaira épülő, de saját jogrendszerükbe beilleszthető speciális eljárást alakítottak ki. 22 A hagyományos európai eljárásjog reformjában Spanyolország és Olaszország járt élen. Az 1882-ben megalkotott spanyol conformidad 23 és az 1989 óta létező olasz applaicaziona della pena sulla richiesta delle parti rövidítve pattagiamento 24 nevezetű eljárás a vád és a védelem bírósági tárgyalás előtti egyezkedésére, alkudozására épül, így nagy hasonlóságot mutat az angolszász eljárással. A francia megegyezésen alapuló eljárásban az amerikai modelltől eltérően kizárólag a rendkívül széles diszkrecionális jogkörrel rendelkező 25 ügyészé az aktív szerep. Kisebb súlyú ügyekben (amende de composition nevezetű eljárás) bírói szerepkörben eljárva intézkedést kiszabva az ügyész bírálja el a cselekményeket. Közepes súlyú ügyekben ajánlatot tehet a vádlottnak. Amennyiben a terhelt és a védő az ügyész ajánlatát elfogadják, a bíróság nyilvános tárgyaláson a vádlottat meghallgatva elfogadja, vagy a törvényes feltételek hiányában elutasítja. A döntés ellen fellebbezésnek van helye. 26 Németországban a megegyezésen alapuló eljárást (Verständung) az Egyesült Államokhoz hasonlóan nem jogalkotási folyamat vezette be, hanem az 1960-as években a bűnözés ugrásszerű növekedése miatt alakult ki és szokásjogi jelleggel volt része a jogalkalmazásnak, 22 Dolgozatomban az angolszász modell bemutatását közismertsége okán mellőzöm. 23 A spanyol szabályozásról bővebben lásd: Farkas Ákos: Konszenzuális elemek a büntetőeljárásban, Magyar Jog, 1992/ 8. sz o. 24 Az olasz szabályozásról bővebben lásd: Mikó-Kis Anita: A vádalku térnyerése az európai államokban, megjelent: Az állam és jog alapvető értékei a változó világban. A Széchenyi István Egyetem Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Kar kiadványa. Szerk.: Verebélyi Imre. Győr, SZE Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola, o. 25 Az ügyész a bírósági szakaszt megelőzően a büntetőeljárást kriminálpolitikai és közrendi okokból, de akár az ügyészség túlterheltségére hivatkozva is megszüntetheti. 26 Chodosh, E. Hiram: Reforming Judicial Reform Inspired by U.S. Models, In: The Harvad Law Journal, 2002/1. sz. 31. o. 7

8 s a fellebbviteli bíróságok és a Szövetségi Legfelsőbb Bíróság (Bundesgerichtshof, BGH) elvi értékű állásfoglalásai alkották meg eljárási szabályait. A jogalkotó végül május 5-i hatállyal szabályozta a Verständung intézményét. 27 Eszerint a megegyezés a főtárgyaláson jöhet létre. Azt bármelyik fél kezdeményezheti. A bíróságnak is lehetősége van rá, hogy arra alkalmas esetben 28 az ügy menetéről és eredményéről megállapodjon a vádlottal, védőjével és az ügyésszel. Elengedhetetlen feltétel a beismerés. Nem elegendő a formális nyilatkozat, a terhelő vallomásnak összhangban kell állnia az egyéb bizonyítékokkal (melyeket az iratok tartalmaznak), hiszen nem merülhet fel a bíróságnak kétsége a tényállás felderítettségével kapcsolatban. A bíróság közli a felekkel, hogy milyen tartalmú egyezséget tudna elfogadni, s egyben megadhatja a kiszabandó büntetés alsó és felső határát is. A többiek erre észrevételt tehetnek. A megállapodás akkor jöhet létre, ha a bíró javaslatát az összes szereplő elfogadja. A fentebb bemutatott és működőképesnek mutatkozó modellek közül véleményem szerint a német szabályozás felel meg leginkább azoknak az elvárásoknak, melyeket a koncepció körvonalazott, s a tervezet formába öntött. Ugyanis mindkét szabályozás egyaránt igyekszik kizárni a felek alkudozását, ennek érdekében a megegyezést a főtárgyalási szakba, bírói kontroll alá utalják. Fontos eltérés ugyanakkor, hogy Németországban az eljárás központi szereplője a bíró, aki nélkül nem jöhet létre egyezségkötés, sőt, ő alakítja ki az egyezség feltételeit is, így az ügyészé a legkevésbé aktív szerep. A tervezet ezzel szemben a bírót teljes passzivitásra kárhoztatja, s egy aktív ügyészi és egy kevésbé aktív vádlotti szereposztásban állítja fel rendszerét. Álláspontom szerint az alábbi ellenérvek sorakoztathatóak fel a tervezet rendszerével szemben. Nálunk nincs hagyománya a terhelt és az ügyész alkudozásának. A már bemutatott statisztikai adatok is azt mutatják, hogy az anyagi igazság érvényesítéséért felelőssé tett ügyészi szervezet, és az azzal szemben bizalmatlan vádlott és védő eddig sem tudott a törvény által neki szánt, a megegyezés kialakításában meghatározó szereppel azonosulni. 27 Strafprozessordnung (StPO) 257c 28 A törvény tervezetének indoklása szerint az alkalmasságot az eset körülményei alapján lehet eldönteni, és ennek szabályait a bírói gyakorlatnak kell kidolgoznia. 8

9 Kijelenthető, hogy minden megszokás, azaz idő kérdése, így elképzelhető, hogy egyszer be fog következni a szereplők szemléletváltása. A koncepció ugyanakkor egyértelműen állást foglalt abban, hogy égető problémákat kell megoldania hatékonyan és gyorsan az új szabályozásnak. Nincs tehát idő a késlekedésre. A tervezet ismertetett szabályai szerint a nyomozási szakasz során az ügyész, a vádlott és a védő számára biztosított a megegyezés eszköze. A felek egyezsége érvényesül a vádiratban, s ez megköti a bíró kezét is. Nem mondható tehát, hogy az ügyész a bírósági szakaszon kívül nem terelhetné az egyezség irányába a büntetőeljárást. Emiatt rendszertanilag is nehezen indokolható tehát, hogy mit keres a nyomozási eljárás ura főszereplőként a bíróság eljárásában. Az ügyész emellett a bírói szakasz lerövidítésében már kevésbé érdekelt, hiszen a tárgyalásig vádhoz kapcsolódó feladatai javát már elvégezte. Miért vállalna további felelősséget, illetve miért lenne az eljárás megrövidítése érdekében engedékeny a terhelt vagy a bíró kedvéért? Az ügyész motivációs tényező nélkül tehát a nyomozás során megvalósult egyezség hiányában nem fog a vádiratában komoly engedményt tenni. Ezzel összefüggésben a vádlott sem lesz kellően motivált, hiszen lényegesen enyhébb büntetési tételkeretek hiányában az ügyészi ajánlat - a bíróságok gyakorlata alapján rendes eljárásban kiszabott, általában nem túl súlyos büntetésekhez képest - nem fog valódi, megfontolandó ellenszolgáltatással kecsegtetni a beismerésért cserébe. Sőt, ez időhúzási taktikákban teszi majd érdekeltté a vádlottat, melyért cserébe a bíróság az időmúlás kényszerűen nyomatékos értékelésével lényegesen enyhébb büntetéssel jutalmazza majd őt. A tervezet értelmében a magyar védő érdekeltsége sem túl számottevő, ugyanis a várható szankciók súlya közötti lényeges különbség hiányában nehezen fog a megegyezés mellett érvelni. Ráadásul magasabb díjazásra számíthat az elhúzódó tárgyalások során, így a vádlott alku felé terelésének sikere elég esetlegessé válik. Bizonytalanságot jelent továbbá önmagában az is, hogy a bíró passzív szereplő marad, nem vesz részt a felek megegyezésében. Saját tapasztalatom, hogy a bíróságot képviselő bíróra, bírósági titkárra leginkább a jogi képviselővel nem rendelkező terhelt - bizalommal tekint és tájékoztatását elfogadja. Sok esetben a hosszadalmas nyomozati eljárás után a bírót (bírósági 9

10 titkárt) tekinti az első olyan hivatalos személynek, aki előtt van értelme őszintén és komolyan megnyilvánulnia. 29 Közismert tény az is, hogy a közvélemény bizalma az eljárás szereplőit tekintve a bírói szervezettel szemben a legerősebb. Kár lenne, ha ezt a törvény nem használná ki. Miért ne lehetne tehát a bírósági szakaszban a bírót felruházni azzal a joggal, hogy állást foglalhasson, milyen büntetési, illetve intézkedési nem alkalmazásával tudna egyetérteni egy esetleges beismerés esetén? IV. Alternatív megoldási javaslat A fenti problémák kiküszöbölése érdekében a tervezet megalkotói számára a következő javaslatokat tenném. Az eljárás szándéka szerint a bírósági szakasz lerövidítését, s a bíróság tehermentesítését szolgálná, ezért a főszereppel a bírót kellene felruházni. Így lenne leginkább biztosítható az eljárás valamennyi szereplőjének érdekeltté tétele a megegyezésben. A bíró a vádirat, s a rendelkezésre álló bizonyítékok ismertetését követően ajánlatot tenne a feleknek, hogy a vádiratban foglalt cselekmény alapján a vádlott bűnösségének kimondása nélkül - milyen bűncselekmény miatt, milyen büntetést vagy intézkedést alkalmazna. Ezt követően nyilatkozna az ügyész arról, hogy elfogadja-e a bíróság ajánlatát, majd a vádlott és a védő tehetné meg ezzel kapcsolatos indítványát. Egyetértek a jogalkotó által meghatározott, a büntetésre és intézkedésre vonatkozó megállapodási körrel. Amennyiben az eljárás működőképesnek bizonyul, később megfontolás tárgyává lehetne tenni olyan egyéb kedvezmények felajánlását is, mint a büntetett előélethez fűződő hátrányos következmények alóli mentesítés, a bűnügyi költség elengedése, vagy a büntetés-végrehajtási fokozat további enyhítése. A döntés konszenzusos volta miatt ebben a szabályozási formában sem lenne indoka szélesebb jogorvoslati rendszer alkalmazásának, mint amilyen a tervezetben olvasható. 29 A szerző a Szegedi Járásbíróság bírósági titkára. 10

11 Két érvet lehetne felhozni a jelenlegi tervezet mellett, az általam javasolt változtatás ellen. Ha az ügyész háttérbe szorulna az egyezség kialakításában, elvileg felmerül annak lehetősége, hogy az ügyész az enyhe ítélkezés elkerülése érdekében megtorpedózza a bíró ajánlatait, s nem jön létre megállapodás. Az aggodalom reálisnak tűnhet. Nem szabad ugyanakkor elfeledkezni arról, hogy az ügyészség legfontosabb szerepe az állam büntetőigényének, tehát az állam érdekeinek érvényesítése. Ez azt is jelenti, hogy az ügyészségnek is érdekeltnek kell lennie valamilyen szinten abban, hogy az igazságszolgáltatásra kisebb teher háruljon. Ebből pedig az következik, hogy az ügyészség, habár nem közvetlenül érdekelt közvetlenül a bírósági ügyteher enyhítésében, mégsem válhat a büntetőeljárás egyik legmodernebb és leghatékonyabb intézményének kerékkötőjévé. A másik ellenérv a büntető igazságszolgáltatás letéteményese, a bírói kar ellenérzése lehet a főszereplővé válással szemben. Érthető ez a tényező is, ugyanakkor a már részletezett érdekeltsége miatt a bíró ezen könnyen felül emelkedhetne. V. Összegzés Véleményem szerint a tervezet szemléletváltó irányultságával nem lehet vitatkozni, ugyanakkor szükségtelen új, egyben bizonytalan szabályozási módokkal előállni. A működő német modell rendszerének átvételével valószínűleg a problémák megoldására alkalmas eljárási szabályokat lehetne meghonosítani Magyarországon is. Az eljárási forma biztosítaná a büntetőeljárások bíróközpontúságát egy aktívabb védői szerep és egy kevésbé aktív ügyészi szerep mellett, s egy olyan megegyezésen alapuló eljárási formát eredményezne, mely jobban igazodik a kontinentális Európa officialitás elvének követelményein alapuló eljárási hagyományaihoz. Amennyiben sikerülne élővé tenni, a bíróság jelentős munkatehertől szabadulna meg, s az állam jelentős időt és költséget spórolhat meg. Akár egyetlen nyilvános ülésen lezárulhatna az egész ügy. Ha az elgondolás a lemondás a tárgyalásról külön eljárás sorsára jut, minden erőfeszítés hiábavalóvá válik. Látható, hogy a benne rejlő lehetőségek és kudarcok miatt nagyon nagy a tétje, hogy milyen szabályok mentén alakítják majd ki ezt a jogintézményt. Éppen ezért megfontolandó, hogy milyen szerepet kap a bíró. Követjük-e a kontinentális hagyományokra épülő német irányt, vagy ragaszkodunk az angolszász bírósági eljárás jegyeit 11

12 tükröző ügyészi meghatározottsághoz. Végezetül, Horatius több mint kétezer éves, írásom mottójaként választott gondolatával a bírói kart szeretném megszólítani, mely nem észérv, hanem inkább egy belső erkölcsi igény megfogalmazása. Ez a parancs is azt diktálja, hogy egy olyan eljárásnak, mely a bíróság terheit hivatott csökkenteni, a bíró alakítója, s ne passzív szemlélője legyen. A tervezetben január 1-i hatályba lépésről olvashatunk. A szemléletváltást jelentő törvény szakmai vitájára így nem sok idő marad. Éppen ezért kívánatos lenne, hogy az általam vázolt kérdés fő érintettjeként a bírósági szervezet is határozott véleményt formáljon. 12

13 VI. Irodalomjegyzék Felhasznált irodalom: Dr. Bócz Endre: Pragmatikus szemléletváltás. Forrás: (2016. július 10.) Chodosh, E. Hiram: Reforming Judicial Reform Inspired by U.S. Models, In: The Harvad Law Journal, 2002/1. sz. Farkas Ákos: Konszenzuális elemek a büntetőeljárásban, Magyar Jog, 1992/ 8. sz. Mikó-Kis Anita: A vádalku térnyerése az európai államokban, megjelent: Az állam és jog alapvető értékei a változó világban. A Széchenyi István Egyetem Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Kar kiadványa. Szerk.: Verebélyi Imre. Győr, SZE Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola, Hivatkozott jogforrások: No. R 87/18 a büntetőeljárás egyszerűsítéséről, elfogadta a Miniszteri Bizottság szeptember 17-én, Strasbourg, évi XXXIII. törvény Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában november 4-én kelt Egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetéséről Büntető perrendtartás (Strafprozessordnung, StPO) Egyéb hivatkozások: Büntetőbíróság előtti ügyészi tevékenység főbb adatai I év, elérhetőség: (2016. július 1.) Előterjesztés a büntetőeljárásról szóló törvényről. Közzétéve: %20a%20b%C3%BCntet%C5%91elj%C3%A1r%C3%A1sr%C3%B3l%20sz%C3%B 3l%C3%B3%20t%C3%B6rv%C3%A9nyr%C5%91l.zip#!DocumentBrowse (2016. július 21.) A Kormány február hó 11. napján megtartott ülésén elfogadott, az új büntetőeljárási törvény szabályozási elveiről szóló előterjesztés 13

14 A Magyar Bírói Egyesület javaslatai az eljárási jogok egyszerűsítésére, a személyi feltételek hozzárendelésével, a bírósági eljárások gyorsítása érdekében. Elérhető: (2016. július 21.) /2013.OBH szám alatti, az új büntetőeljárási törvény koncepciójáról szóló Kormányhatározat tervezetéhez kapcsolódó előterjesztés 14