Magyarfenes Egy falu az észak-erdélyi autópálya szomszédságában

Átírás

1 141 Pozsony Ferenc Magyarfenes Egy falu az észak-erdélyi autópálya szomszédságában Az új közlekedési folyosók kiépítése Erdélyben is gyökeres gazdasági, társadalmi és kulturális változásokat eredményezett. A 19. század második felében, amikor ebben a régióban is kibontakozott a vasútépítés, csakhamar felgyorsult az iparosodás és az urbanizáció. 1 A 21. század első évtizedében, az észak-erdélyi autópálya nyomvonala mentén újabb nagyszabású folyosó építése kezdődött, amelynek gazdasági, társadalmi és kulturális, valamint ökológiai hatásait csak évtizedek múlva tudjuk majd felmérni. Az elmúlt években több olyan kutatási program is indult, amely az észak-erdélyi autópálya által érintett vidékek, térségek és falvak jelenlegi természeti környezetét, gazdasági és társadalmi szerkezetét, művelődési és turisztikai helyzetét dokumentálta. A Babes-Bolyai Tudományegyetem Magyar Néprajz és Antropológia Tanszékének tanárai és diákjai, más kolozsvári tudományos intézményekkel (például Erdély Néprajzi Múzeuma, Román Akadémia Folklór Intézete) együtt az új közlekedési folyosó által érintett, Gyalu és Torda között fekvő falvak társadalom- és gazdaságszerkezetének, hagyományos népi kultúrájának, kulturális örökségének feltárására vállalkoztak az elmúlt években. 2 Úgy véljük, hogy az autópálya lehetséges hatásait csak akkor tudjuk a következő évtizedekben felvázolni, ha most, amikor annak építése elkezdődött, rendszeresen dokumentáljuk a mai helyzetet. Tudatában vagyunk annak is, hogy mostani kutatásainkat, azonos szempontok figyelembevételével, a jövőben is meg kell ismételnünk. A tanszékünk által kezdeményezett kisebb kutatócsoport az elmúlt két évben összegyűjtötte az érintett településekkel (Magyarlóna, Magyarfenes, Tordaszentlászló, Magyarléta) kapcsolatos eddigi szakirodalmi eredményeket, a megjelentetett demográfiai és statisztikai adatsorokat, feldolgozta az egyházi levéltárakban található összeírások (például keresztelési, házasságkötési és elhalálozási anyakönyvek) és családkönyvek feljegyzéseit. Ugyanakkor Magyarfenesen azt vizsgáltuk, hogy a szocialista korszak jelentősebb eseményei (például az 1962-es erőszakos kollektivizálás, iparosítás, urbanizáció) hogyan hatottak a faluban élő családok életére és társadalmi kapcsolataira. Másodsorban pedig azt dokumentáltuk, hogy a felsorolt makroesemények milyen migrációs folyamatokat indítottak Kolozsvár felé, majd az 1989-es 1 Egyed 1981, 2004; Gidó 2006, Pozsony Korall április,

2 142 KORALL 35. rendszerváltás után a túlzsúfolt nagyvárosból a viszonylag elzártabb, csendesebb, magyar többségű helység felé. Harmadsorban pedig azt elemeztük, hogy a 20. század végén kibontakozó falusi turizmusnak milyen hatásai voltak a falu lakáskultúrájára, higéniai rendjére és szabadidőhasználatára. Felmértük ugyanakkor azt is, hogy a meglátogatott falvak kulturális öröksége, természeti adottságai milyen szerepet játszhatnak a turizmus szerkezetében. A meglátogatott falvak (Magyarlóna, Magyarfenes, Tordaszentlászló és Magyarléta) viszonylag közel, kilométerre fekszenek Kolozsvártól, Erdély gazdasági, társadalmi, oktatási és kulturális centrumától. A néprajzi irodalom ezeket a helységeket Kalotaszeghez sorolja. 3 Az a tény, hogy ezek a települések a kincses várost Nagyváraddal összekötő nemzetközi útvonal szomszédságában találhatók, folyamatosan biztosította külső gazdasági és társadalmi kapcsolataik hatékony működtetését. Azt is kiemeljük, hogy éppen ezen a falusoron halad át az az útvonal, amely Kolozsvárt és Gyalut a Jára völgyén át Aranyosszékkel, Tordával, Nagyenyeddel, Gyulafehérvárral és Torockóval köti össze. Az itt élő magyarok folyamatosan jó gazdasági kapcsolatokkal rendelkeztek a havasi fennsíkokon élő mócokkal, a kalotaszegi, a mezőségi és az aranyosszéki közösségekkel. 4 A felsorolt tényezők azt is elősegítették, hogy az itt található falvak lakossága 1962 után sem fogyatkozott meg különösebben, nem öregedett el olyan nagy mértékben, mint az elzártabb településeken táblázat Magyarfenes népességszáma és etnikai szerkezete (fő), Év Népességszám Románok Magyarok Németek Más Balogh Fülemile 2004: Balogh Fülemile 2004: Pozsony 2000: Varga 2001: 643.

3 Pozsony Ferenc Magyarfenes 143 A falu népessége között látványosan, összesen 562 személlyel gyarapodott és a két világháború között, 1930-ban volt a legnépesebb. Az elvándorlás az 1962-es kollektivizálást követő évtizedekben ezt a falut is érintette. Míg az összlakosság száma között összesen 133 személlyel növekedett, a Ceausescu-korszak végén már látványosabban, 341 személlyel fogyott. A helybeli református egyház keresztelési és elhalálozási anyakönyvei is azt tükrözik, hogy az 1962-es kollektivizálás után a falu lakossága csendesen apadni kezdett, majd a szocialista korszak végén, között újabb, összesen 73 lélekkel csökkent. Ez a folyamat folytatódott 1982 után is, majd az 1989-es rendszerváltást követően állandósult, mert az összlakosság 1993 és 2006 között újabb 136 lélekkel csökkent. Ezt a demográfiai veszteséget elsősorban a fiatalok városba történő migrációja idézte elő, mivel az 1962-es kollektivizálás után ők már a közeli Kolozsváron tanultak, majd ott kaptak munkát, sokan a kincses városban alapítottak családot és ott is telepedtek le. A legfiatalabbak közvetlenül 1989 után már elsősorban Magyarországra vándoroltak, vendégmunkásként. Mivel a faluba viszonylag kevés román települt be, a helységben csak szórványosan éltek ortodoxok és görög katolikusok. Míg a 19. század végén és a 20. század elején még több unitus román személy élt a helységben, azok a második világháború után, a görög katolikus egyház erőszakos felszámolása után már nem vállalhatták nyíltan korábbi felekezeti identitásukat. Ez történt a helybeli izraelitákkal is, akik szintén eltűntek, a II. világháború előestéjén Magyarfenes felekezeti és etnikai szerkezetéből. A református közösség az elmúlt százötven év alatt folyamatosan megőrizte helyi többségét, éppen ezért a római katolikusok és a reformátusok aránya a magyarságon belül nem változott gyökeresebben. 7 Magyarfenes magyar lakossága még a 20. század második felében is kedvelte az endogám házasságokat. A falubeli reformátusok elsősorban a szomszédos tordaszentlászlói és magyarlétai, ritkábban a magyarlónai kálvinistákkal kötöttek házasságot. A helyben élő római katolikus kisebbség fiataljai szintén határozottan elzárkóztak a felekezeti szempontból vegyes házasságoktól, inkább a harmadik faluban élő, szászfenesi fiatalokkal alakítottak ki párkapcsolatot. 8 Habár az 1962-es kollektivizálás után fokozatosan feloldották felekezeti és lokális zártságukat, továbbra is viszonylag kevesen (2,07%) alapítottak etnikailag vegyes, román magyar családot. Mivel Magyarfenes lakossága 1977 és 1992 között jelentősen, 341 fővel apadt, az elmúlt évben rendre megvizsgáltuk a faluban élő családok szerkezetét is. Arra kerestük a választ, hogy az 1989-et követő években a Magyarországra irányuló migráció nyomán keletkezett demográfiai űrt kik és hogyan pótolták. Kérdéseink megválaszolására összeállítottunk egy olyan családlapot, amelyet minden lakott házban kitöltöttünk. 9 7 Varga 2001: Balogh Fülemile 2004: A kérdőíveket Boldizsár Zeyk Zsuzsa, Farkas Beáta, Lázár Tamás Imre, Nagy Ágota és Szűcs György, a Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar néprajz szakos hallgatói töltötték ki.

4 144 KORALL 35. A faluban 2008 nyarán összesen 440 házszámot találtunk. A telkek 70%-a (317) lakott volt, 88 házban (20%) azonban már senki sem élt, 16 olyan városi család tulajdonában van, akik csak hétvégén vagy nyáron használják azt, 19 belterületi telek pedig még nincs beépítve. A magyarfenesi őslakosok jelentős többsége (86,41%) régebben református, kisebb része (14,11%) pedig római katolikus volt, ugyanakkor már három neoprotestáns és egy ortodox család is élt a faluban. A helységbe elsősorban a közeli Kolozsvárról összesen 44 család költözött be az 1990-es évek végétől kezdődően. A jövevények most a helyben élő családok 13,30%-át alkotják. A betelepedett családok közül 31 református, 6 római katolikus, 7 pedig az ortodox közösséghez tartozik. A beköltözöttek tehát fokozatosan tovább árnyalták a helység korábbi felekezeti, etnikai és társadalmi szerkezetét. A magyarfenesi famíliák többsége egészen a 20. század közepéig elsősorban földművelésből és állattenyésztésből élt. Az erőszakos kollektivizálás azonban kimozdította nemcsak a fiatalabbakat, hanem a középnemzedékhez tartozókat is, akik naponta városi munkahelyek felé kezdtek ingázni. Az utóbbi fél évszázad migrációs gyakorlata azt eredményezte, hogy a falu lakossága csendesen elöregedett, s még az 1989-es rendszerváltást követő reprivatizáció után sem tért vissza a földműveléshez. A Magyarfenesen élő férjek közel fele (49,33%) napjainkban nyugdíjas, 24%-a munkás, 12,88%-a kézműves, 8%-a vállalkozó, 3,55%-a értelmiségi és már csak 2,22%-a földműves. A faluban élő feleségek 19,38%-a háztartásban dolgozik, ugyanakkor több mint fele (51,55%) nyugdíjas, 13,84%-a munkás, 6,22%-a szolgáltatásban dolgozik, 2,42%-a értelmiségi, 1,39%-a kézműves, 1,03% földműves, 4,15%-a pedig egyéb megélhetési forrást talált. 2. táblázat A magyarfenesi családok szerkezete, 2008 Családok típusa Aránya (%) 1. Férj + feleség 33,25 2. Férj + feleség + kiskorú gyermek 23,75 3. Férj + feleség + házas gyermekek + kiskorú gyermekeik 9,20 4. Özvegy férfi 4,15 5. Özvegy férfi + gyermekei 2,25 6. Özvegyasszony 17,20 7. Özvegyasszony + gyermekei 10,20 Magyarfenesen 2008-ban megvizsgáltuk a helyben élő családok szerkezetét (2. táblázat) és azt tapasztaltuk, hogy a fiatal, húzóképes famíliák a helybeli családoknak már egynegyedét sem érik el. A falu népessége az utóbbi évtizedekben csendesen elöregedett, s a helyben lakó családfők és feleségek fele már nyugdíjas. Magyarfenesen ugyanakkor viszonylag sok hiányos szerkezetű famíliát is

5 Pozsony Ferenc Magyarfenes 145 találtunk, azokat elsősorban megözvegyült, idős, nyugdíjas személyek alkotják, közülük többen (12,45%) házas gyermekeikkel élnek együtt. Kutatásaink során azt is tapasztalhattuk, hogy Magyarfenes etnikai, felekezeti és társadalmi szerkezete 1989 után fokozatosan megváltozott, amikor elsősorban kolozsvári magyar értelmiségiek és vállalkozók kezdtek letelepedni ebben a csendesnek tűnő, jelentős turisztikai potenciállal, valamint magyar kulturális hagyományokkal rendelkező faluban. Harmadsorban azt tapasztalhattuk, hogy a faluba irányuló beköltözés az utóbbi években hirtelen leállt, mivel az észak-erdélyi autópálya miatt a helység közvetlen környéke zajos, poros építőteleppé változott. Ez a tény hirtelen, ideiglenesen lefékezte a korábban ígéretesen kibontakozó helyi falusi turizmust is. *** A következő években terepkutatásainkat tovább folytatjuk a Gyalu és Torda között épülő autópálya mentén. Folyamatosan összegyűjtjük a folyosóval kapcsolatos sajtóanyagot, amelynek segítségével árnyaltan kirajzolódik, hogy a bukaresti és az erdélyi politikusok narratívumaiban hogyan reprezentálódik ez a projekt, s a különböző hatalmi változások hogyan rendezik át az autópályával kapcsolatos szövegeket. Az utóbbi tíz év médiaanyagának elemzéséből annyi már tisztán látható, hogy az autópályához való viszonyulás voltaképpen a magyar román kapcsolatok pontos tükre. Másodsorban folyamatosan követni fogjuk a térség demográfi ai szerkezetének alakulását, a gazdasági és a társadalmi élet változását, a kulturális örökség reprezentációját a turizmus szerkezetében, valamint lágyabb módszerekkel rendszeresen dokumentáljuk a helyben élők életmódjában, életmintáiban és stratégiái ban bekövetkező változásokat.

6 146 KORALL 35. HIVATKOZOTT IRODALOM Balogh Balázs Fülemile Ágnes 2004: Társadalom, tájszerkezet, identitás Kalotaszegen. Fejezetek a regionális csoportképzés történeti folyamatairól. Akadémiai Kiadó, Budapest. Egyed Ákos 1981: A vasúthálózat kiépülése Erdélyben és hatása a gazdasági életre. A vasutak kultúrtörténetének egyes kérdései. In: Egyed Ákos: Falu, város, civilizáció. Tanulmányok a jobbágyfelszabadítás és a kapitalizmus történetéből Erdélyben Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, Egyed Ákos 2004: Régiók versengése a vasútért a 19. század közepén. In: Egyed Ákos: Erdély metamorfózis a hosszú 19. században II. Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, Gidó Csaba 2006: Székelyföldi városok vasútforgalmi vonzáskörzete a XIX. század végén. In: Hermann Gusztáv Mihály Kolumbán Zsuzsánna Róth András Alajos (szerk.) Areopolisz. Történelmi és társadalomtudományi tanulmányok VI. Litera Könyvkiadó, Székelyudvarhely, Gidó Csaba 2008: A maros-tordai helyi érdekű keskenyvágányú vasút. In: Hermann Gusztáv Mihály Kolumbán Zsuzsánna Róth András Alajos (szerk.) Areopolisz. Történelmi és társadalomtudományi tanulmányok VI. Székelyudvarhely, Pozsony Ferenc 2000: Öregek Erdély változó társadalmában. In: T. Bereczki Ibolya Cseri Miklós Kósa László (szerk.): Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón. Szentendre, Pozsony Ferenc 2008: Cercetări etno-sociologice în satele afectate de autostrada Transilvania (Társadalomnéprajzi kutatások az észak-erdélyi autópálya által érintett falvakban) In: Tötszegi Tekla Goia, Ioan Augustin (coord.): Sate contemporane din România: deschideri spre Europa. Aplicaţia zonală judeţul Cluj. (Jelenkori falvak Romániában: Kolozs megyei kutatás) Editura Mediamira, Cluj-Napoca, Varga E. Árpád 2001: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája IV. Fehér, Beszterce-Naszód és Kolozs megye. Népszámlálási adatok között. Teleki László Alapítvány Pro Print Könyvkiadó, Budapest Csíkszereda.