MÉDIAAJÁNLAT. Általános adatok. Hirdetési anyagok leadási követelményei Hirdetési anyagok. Impresszum. Kapcsolat. Terjedelem. 16 oldal Megjelenés

Átírás

1 ÉRVÉNYES: OKTÓBER 1-TŐL VISSZAVONÁSIG MÉDIAAJÁNLAT Hirdetési anyagok leadási követelményei Hirdetési anyagok Szöveges anyagok képek és grafikák Kapcsolat Szerkesztőség en maximum 5 MB-ig CD-n rtf, doc, txt kiterjesztéssel tiff, jpg, eps formátumban, minimum 300 dpi képfelbontással kérjük info@magyarhirlap.hu Általános adatok Terjedelem 16 oldal Megjelenés hétfőtől szombatig Terjesztés országos Tükör mm rotációs offszet Rácssűrűség 36 lpi (színes és fekete-fehér) Impresszum Főszerkesztő Petán Péter Ügyvezető igazgató Hirdetés Rising Star Kft. Tel.: (06 1) , (06 1) Fax: (06 1) , (06 1) hirdetes@magyarhirlap.hu

2 A repülőgép puhán landol, amelyet még diákkorunkban elkereszteltünk Semerre Retyónak, a használható mellékhelyiségek hiánya folytán. A moszkvai olimpiára elkészült új épület megváltás volt akkor, de mára már teljesen lerobbant. A kedvencem a harmonikáktól az útlevél kezeléshez lefelé vezető mozgólépcső, amit az olimpia óta, vagyis 28 éve még egyszer sem láttam működni, pedig jártam itt már egy párszor azóta. Az útlevélvizsgálaton meglepően könnyen átjutunk, a Bajnokok Ligája (BL) döntőre úgy látszik felkészültek a fiúk, vagyis a lányok, mert kizárólag ők ülnek a fülkékben. Csomagom nincs, nemcsak azért, mert csak pár napja jöttem, hanem azért, mert amióta egyszer összes új ruhámat kilopták a bőröndből, inkább nem adok fel semmit. Na, de ne zavarjuk fel a múlt vizeit, inkább nézzünk előre. Megjött a sofőröm is, úgyhogy indulunk a város felé. Viszonylag gyorsan elérjük a városhatárt jelentő körutat, ami Budapest körül sehogy sem akar megépülni. Moszkva körül viszont 108 kilométeres betongyűrűként feszül. Míg húsz éve alig lehetett látni autót az utakon, addig ma több mint hárommillió fut csak az orosz fővárosban belőlük. Zsigulit alig látok, tele vannak japán és koreai járgányokkal a sávok, de tömérdek luxuskocsi is fut rajtuk. A Lexus dzsipeket sem nézi meg senki, mint nálunk, hiszen errefelé középkategóriás autónak számítanak. Ráadásul a kocsipark nem öregebb tíz évnél. Sofőröm régi ismerős, csak mosolyog álmélkodásomon. Szerintem minden autó hitelből van mondja. Aki teheti, három évre veszi fel a kölcsönt és amikor lejár, a régit eladja, s ha teheti, vesz egy újat, ugyancsak hitelre. Hát elég sokan engedhetik meg maguknak, mert félve hajtunk fel a körgyűrűre. Általában teljesen be van dugulva reggeltől estig, s ha valaki bennragad rajta, csak órák múlva szabadul. A hihetetlen tempóban gyarapodó autópark mellett ugyanis a forgalom is rosszul van megszervezve. A felhajtó sávok nem folytatódnak a főúton egy darabig, hogy mindenki kényelmesen besorolhasson, hanem azonnal belefolynak a körgyűrű forgalmába. Tekintettel arra, hogy az átlag orosz sofőr csak akkor enged be valakit, ha már nem tud kitérni előle, de még akkor is meggondolja, a dugó be van programozva a rendszerbe, és be is következik. Kérdően nézek hát sofőrömre, aki siet megnyugtatni, hogy megnézte fölülről keresztező útról, amikor ment értem, azt a szakaszt, amire ráhajtunk, és nem állt rajta a forgalom. Szimata hálisten nem csalt, a gyűrű tele van, de halad. Mindig felpörgeti az adrenalin szintet, ahogy a hat sávon hajtanak, mint az őrültek. Az orosz főváros sugárútjain is hasonlóképpen tép, zal a forgalom, keresztbe-kasul váltva a sávokat, mint egy eszement videójátékban. Tekintettel arra, hogy a vezetők úgy tíz százaléka soha nem tanult vezetni, mert pénzért vette a jogsiját, s legalább tíz százaléka soha nem volt józan, a balesetek száma is igen magas. Oroszország útjain évente közel ötvenezer ember veszti életét. Különösen a vidéki városok közötti utak kerülendők, s főként éjszaka és hajnaltájt, mert a hosszú utakon a teherautó sofőrök gyakran elalszanak, és legyalulják az előttük haladókat. A nagyvárosokban a volán mögött a kiskatonák veszélyesek, mert az egyenruha védi őket, meg a gyönyörű hölgyek, akik jobbra indexelnek és balra kanyarodnak, mert közben megláttak egy másik boltot, és meggondolták magukat. Most szerencsére egyik sem akad utunkba, úgyhogy gyorsan a helyszínre érek. A találkozóm a városközpontban van. A program pedig klaszszikus. Egy születésnap a hétvégi házban, vagyis a dácsán, majd a BL döntő. Mielőtt a dácsára indulnánk benézünk egy élelmiszerboltba: az Ízek ABC-je nevet viseli. Betérve mindjárt kezdek is ülőhelyet keresni, hogy levegőt kapjak, mert ilyet utoljára Párizsban láttam. Mint szem szájnak ingere, hogy nézni is tereh. Gyönyörű fémpolcokon, mesésen csomagolt, kiváló minőségű áru a világ minden részéből. A legjobb kínai zöld teától, a francia borokon és sajtokon át, az orosz kaviárig és vodkáig, mindent megkapni. amit csak kívánsz. Ilyen bolthálózatot Budapesten nem lehetne fenntartani, az árak miatt. Tekintettel azonban arra, hogy az itteni fizetések évente százalékkal emelkednek, az infláció viszont csupán 15 százalék körül lesz az idén, kialakult egy igen tehetős középosztály. A hordónként 135 dolláros olajbevételek mérhetetlen gazdagsága érződik ezen a bolton is, mint ahogy az egész városon. A bevételek több mint 80 százaléka Moszkvában csapódik le, a második fővárosnak tartott Szentpétervárra alig 10 százalék, a nyersanyagokat adó Szibériára pedig néhány százalék jut. Moszkva egy külön világ, mindig is az volt, csodálatos kirakat, melyet az olajdollárok rakétagyorsasággal repítettek a világ leggazdagabb városai közé. A sznobizmusra hajlamos moszkvaiak szerint csak az a baj, hogy Oroszországgal van körülvéve. Valószínűleg ez a világ legélhetetlenebb városa is, mérhetetlenül hosszú, sötét teleivel, majd az azt követő tengernyi jéghideg latyakkal, mely e tízmilliós metropolisz utcáit elárasztja. S bármennyire idegesíti is a hétköznapok kulturálatlansága az európai vendéget, akinek az orrára rácsapják a metróban a bejárati ajtót, s úton-útfélen félrelökik mint egy krumplis zsákot, ha elég érzékeny ahhoz, hogy betérjen egy színházba, egy múzeumba, vagy egy balettre, életre szóló leckét kap a legmagasabb szintű európai kultúrából. Ám míg korábban az orosz lélek legfeljebb csak a hatalmas sztyeppék végtelenjébe kiálthatta nyomorát, addig ma ezen sztyeppék mérhetetlen gazdagságát igyekszik aprópénzre váltani. A szovjet valósághoz képest, amikor ha jól szerelte össze a melós a biciklit, akkor is száz rubelt kapott, ha rosszul, akkor is, sőt ha egyáltalán nem szerelte össze akkor is, mára eljutottunk a másik végletig. Ez egy végletekig teljesítmény orientált társadalom, amelyben mindenki megszállottként igyekszik pénzt csinálni. Ez igen sokaknak sikerül, hiszen a milliomosok tábora már százezresre tehető ebben az országban, s nem forintban vagy rubelben, hanem dollárban számolják. Ezt tükrözi a bolt is, melynek árain hüledezek éppen, de a mosolygós lányok végre rábeszélték vendéglátóimat néhány tortára a szülinaphoz, úgyhogy egy laza húszezer forint körüli számlácskával a hátunk mögött tovább indulunk. A dácsa Moszkvától úgy harminc kilométerre lehet, ami itt rendkívül közelinek számít és a települést kizárólag a felső tízezer lakja, A szomszédban az egyik legismertebb orosz humorista kacsalábon forgó palotája díszeleg. Oroszországban ugyan a lakosság egynegyede nyomorog, de nem itt. Az ünnepi menü sokféle hallal és kaviárral indul, melyhez általában jóféle vodka dukál. Az előételekhez tartozó kecsege-, lazac-és tokhalféleségek magyar nevét nem is tudom, mert itthon soha nem is láttam őket. de ettől még isteni finomak. Úgy nyolcféle lehet belőlük, fehér és vörös húsúak, vörös kaviárral kiegészítve. Vendéglátóimnak hoztunk egy kis magyar libamájat, lila hagymával, amit itt sütöttünk meg frissen. Hál, isten jól csúszik, s így nekem több marad a halacskákból. Majd csodálatos ausztrál steak jön roston, melynek kilója az itteni tízdolláros húsárakhoz képest is hétszeres, mivel csak gabonával etették a marhákat. A tenyésztők viszont nem voltak marhák, mert a hús mennyei, a francia vörösbor pedig kellemesen egészíti ki telítettségét. Az ázsiai rizses húst, a plovot a ház közép-ázsiai mindenese készítette, aki őrzi a terepet, ha nincsenek otthon a tulajdonosok, mindent megszerel és meglocsol, s ha kell sofőrködik is. Hozzá hasonlóan százezrek dolgoznak Moszkvában a déli köztársaságokból, főként az építkezéseken, sokszor éhbérért és embertelen körülmények között, ami a minőségen is gyakran meglátszik. Amikor másnap a meccs előtt Európa legmagasabb irodaépületeinek otthont adó üzletközpontban jártunk, a készülő toronyházak tövében egyetlen orosz építőmunkással sem találkoztunk. Márpedig az orosz főváros gőzerővel épül és szépül. Nehezen találni olyan pontot, ahonnét pillantásunk nem ütközik egy toronydaruba, vagy egy állványzatba. Moszkva kezd hasonlítani a közel-keleti olajemirátusokra, csak náluk nem pakisztániak és srílankaiak, hanem üzbégek, tadzsikok és kirgizek dolgoznak. Az ünnepelt erényeit sorjázó tósztok már délután az előétellel elkezdődtek, s egészen az esti tortáig folytatódnak. Mindenkinek illik valami egyedit mondani, amivel meglepi a szülinapost. Ez gyakorta többet ér, mint az ajándék, mert a sokszor faragatlannak tűnő oroszok többségének igen cizellált lelke van. Különösen a kitűnő iskolákat végzett értelmiségnek, melynek műveltsége mindig megérinti a vendéget, A beszélgetés kellemesen folyik, mint a tortához járó finom konyak, s mint rendesen az éjszakába nyúlik. A jó ételeknek és a tiszta italoknak köszönhetően reggel tiszta fejjel ébredek, s délre már ismét Moszkva utcáit járjuk egy újabb vendégségre készülve. Egy bankárnál vacsorázom a stadion közelében, hogy aztán együtt nézzük meg az angol BL döntőt a Luzsnyikiban. A város esti fényben is lenyűgöző, és mivel a meccs itteni idő szerint csak 11 előtt kezdődik, kényelmesen megvacsorázunk. A metrót választjuk, mert az ötvenezer angol vendég miatt leállt a forgalom a felszínen. A metróra mágneskártyát kell venni, ami egy útra és korlátlan átszállásra 15 rubelbe kerül, vagyis a felébe az itthoni csak egy vonalra szóló jegynek. A felszíni tömegközlekedést is csak hasonló jegyekkel lehet egy ajtón át felszállva igénybe venni. Bliccelők így elenyészően kevesen vannak, s igazán érthetetlen, hogy hasonló rendszert miért nem lehet Pesten bevezetni. A stadionhoz érve hármas szűrésen esünk át, mire bejutunk. Az olimpia óta lepukkant létesítmény, a Luzsnyiki egy korszerű sportaréna lett, A foci színterét futópálya választja el a nézőktől, s így messzebb vagyunk ugyan, mint az angol stadionokban, a játékosoktól, viszont a kapu mögött ülők is jól látnak. A nézőtér fedett, a focisták feje felett nyitott térben viszont folyamatosan kering egy drótokon száguldó kamera, hogy a legapróbb mozzanatokat is rögzítse. Ez ma Kelet-Európa legmodernebb labdarúgó stadionja, az egyetlen az európai szövetség által is ötcsillagosnak elismert focilétesítmény a térségben. A nyolcvanezres aréna felét elfoglaló Chelsea szektorban ülök, a kékek között alig vannak oroszok. Szemben a piros karéjban a Manchester United szurkolói rákezdenek a buzdításra és kékek válaszolnak. A két tábor az egész meccs alatt egymásnak felelget, fantasztikus hangulatot teremtve, mintha egy angol stadionban ülnék. Előttünk egy sorral két gyönyörű lány azért emlékeztet arra, hol is vagyunk. A britek alig tudnak a meccsre koncentrálni, a csajokkal évődnek. Mellettük két orosz pasi, középkorúak. Egy fantás üveget húzogatnak, amibe rendesen béleltek vodkát is. A második félidőre az egyik ürge olyan jó hangulatba kerül, hogy feláll és elkezd szurkolni, legnagyobb meglepetésünkre az Aston Villának. Próbáljuk neki több nyelven magyarázni: itt most másik két angol csapat játszik, de az ilyen apróságok nem érdekelik. Föláll és üvöltözik: Aston Villa!!! Barátja alig tudja lefogni. Az angolok gurulnak a röhögéstől, de nem sokáig, mert dráma eléri csúcspontját és a Chelsea veszít. A meccs végére az eső is rázendít, szakad mire kiérünk. Már hajnali kettő van, az angolokat, mint ázott ürgéket, buszokba gyűjtik és viszik ki a reptérre. Nagy nehezen találunk egy alkalmi taxist, aki hazavisz. Ő is volt a meccsen, Nem vett a fekete piacon az ezer eurós jegyekből, hanem ingyen belógott. Hozzácsapódott néhány moldáviai építőmunkáshoz, akiket fejenként húsz dollárért beengedtek a rendőrök a második félidőre. Segített nekik átmászni két kerítésen, és bent voltak. Nem sírt azért, mert nem látott egy félidőt. Moszkva nem hisz a könnyeknek, itt csak az eredmény számít. A repülőgép puhán landol, amelyet még diákkorunkban elkereszteltünk Semerre Retyónak, a használható mellékhelyiségek hiánya folytán. A moszkvai olimpiára elkészült új épület megváltás volt akkor, de mára már teljesen lerobbant. A kedvencem a harmonikáktól az útlevél kezeléshez lefelé vezető mozgólépcső, amit az olimpia óta, vagyis 28 éve még egyszer sem láttam működni, pedig jártam itt már egy párszor azóta. Az útlevélvizsgálaton meglepően könnyen átjutunk, a Bajnokok Ligája (BL) döntőre úgy látszik felkészültek a fiúk, vagyis a lányok, mert kizárólag ők ülnek a fülkékben. Csomagom nincs, nemcsak azért, mert csak pár napja jöttem, hanem azért, mert amióta egyszer összes új ruhámat kilopták a bőröndből, inkább nem adok fel semmit. Na, de ne zavarjuk fel a múlt vizeit, inkább nézzünk előre. Megjött a sofőröm is, úgyhogy indulunk a város felé. Viszonylag gyorsan elérjük a városhatárt jelentő körutat, ami Budapest körül sehogy sem akar megépülni. Moszkva körül viszont 108 kilométeres betongyűrűként feszül. Míg húsz éve alig lehetett látni autót az utakon, addig ma több mint hárommillió fut csak az orosz fővárosban belőlük. Zsigulit alig látok, tele vannak japán és koreai járgányokkal a sávok, de tömérdek luxuskocsi is fut rajtuk. A Lexus dzsipeket sem nézi meg senki, mint nálunk, hiszen errefelé középkategóriás autónak számítanak. Ráadásul a kocsipark nem öregebb tíz évnél. Sofőröm régi ismerős, csak mosolyog álmélkodásomon. Szerintem minden autó hitelből van mondja. Aki teheti, három évre veszi fel a kölcsönt és amikor lejár, a régit eladja, s ha teheti, vesz egy újat, ugyancsak hitelre. Hát elég sokan engedhetik meg maguknak, mert félve hajtunk fel a körgyűrűre. Általában teljesen be van dugulva reggeltől estig, s ha valaki bennragad rajta, csak órák múlva szabadul. A hihetetlen tempóban gyarapodó autópark mellett ugyanis a forgalom is rosszul van megszervezve. A felhajtó sávok nem folytatódnak a főúton egy darabig, hogy mindenki kényelmesen besorolhasson, hanem azonnal belefolynak a körgyűrű forgalmába. Tekintettel arra, hogy az átlag orosz sofőr csak akkor enged be valakit, ha már nem tud kitérni előle, de még akkor is meggondolja, a dugó be van programozva a rendszerbe, és be is következik. Kérdően nézek hát sofőrömre, aki siet megnyugtatni, hogy megnézte fölülről keresztező útról, amikor ment értem, azt a szakaszt, amire ráhajtunk, és nem állt rajta a forgalom. Szimata hálisten nem csalt, a gyűrű tele van, de halad. Mindig felpörgeti az adrenalin szintet, ahogy a hat sávon hajtanak, mint az őrültek. Az orosz főváros sugárútjain is hasonlóképpen tép, zal a forgalom, keresztbe-kasul váltva a sávokat, mint egy eszement videójá-tékban. Tekintettel arra, hogy a vezetők úgy tíz százaléka soha nem tanult vezetni, mert pénzért vette a jogsiját, s legalább tíz százaléka soha nem volt józan, a balesetek száma is igen magas. Oroszország útjain évente közel ötvenezer ember veszti életét. Különösen a vidéki városok közötti utak kerülendők, s főként éjszaka és hajnaltájt, mert a hosszú utakon a teherautó sofőrök gyakran elalszanak, és legyalulják az előttük haladókat. A nagyvárosokban a volán mögött a kiskatonák veszélyesek, mert az egyenruha védi őket, meg a gyönyörű hölgyek, akik jobbra indexelnek és balra kanyarodnak, mert közben megláttak egy másik boltot, és meggondolták magukat. Most szerencsére egyik sem akad utunkba, úgyhogy gyorsan a helyszínre érek. A találkozóm a városközpontban van. A program pedig klaszszikus. Egy születésnap a hétvégi házban, vagyis a dácsán, majd a BL döntő. Mielőtt a dácsára indulnánk benézünk egy élelmiszerboltba: az Ízek ABC-je nevet viseli. Betérve mindjárt kezdek is ülőhelyet keresni, hogy levegőt kapjak, mert ilyet utoljára Párizsban láttam. Mint szem szájnak ingere, hogy nézni is tereh. Gyönyörű fémpolcokon, mesésen csomagolt, kiváló minőségű áru a világ minden részéből. A legjobb kínai zöld teától, a francia borokon és sajtokon át, az orosz kaviárig és vodkáig, mindent megkapni. amit csak kívánsz. Ilyen bolthálózatot Budapesten nem lehetne fenntartani, az árak miatt. Tekintettel azonban arra, hogy az itteni fizetések évente százalékkal emelkednek, az infláció viszont csupán 15 százalék körül lesz az idén, kialakult egy igen tehetős középosztály. A hordónként 135 dolláros olajbevételek mérhetetlen gazdagsága érződik ezen a bolton is, mint ahogy az egész városon. A bevételek több mint 80 százaléka Moszkvában csapódik le, a második fővárosnak tartott Szentpétervárra alig 10 százalék, a nyersanyagokat adó Szibériára pedig néhány százalék jut. Moszkva egy külön világ, mindig is az volt, csodálatos kirakat, melyet az olajdollárok rakétagyorsasággal repítettek a világ leggazdagabb városai közé. A sznobizmusra hajlamos moszkvaiak szerint csak az a baj, hogy Oroszországgal van körülvéve. Valószínűleg ez a világ legélhetetlenebb városa is, mérhetetlenül hosszú, sötét teleivel, majd az azt követő tengernyi jéghideg latyakkal, mely e tízmilliós metropolisz utcáit elárasztja. S bármennyire idegesíti is a hétköznapok kulturálatlansága az európai vendéget, akinek az orrára rácsapják a metróban a bejárati ajtót, s úton-útfélen félrelökik mint egy krumplis zsákot, ha elég érzékeny ahhoz, hogy betérjen egy színházba, egy múzeumba, vagy egy balettre, életre szóló leckét kap a legmagasabb szintű európai kultúrából. Ám míg korábban az orosz lélek legfeljebb csak a hatalmas sztyeppék végtelenjébe kiálthatta nyomorát, addig ma ezen sztyeppék mérhetetlen gazdagságát igyekszik aprópénzre váltani. A szovjet valósághoz képest, amikor ha jól szerelte össze a melós a biciklit, akkor is száz rubelt kapott, ha rosszul, akkor is, sőt ha egyáltalán nem szerelte össze akkor is, mára eljutottunk a másik végletig. Ez egy végletekig teljesítmény orientált társadalom, amelyben mindenki megszállottként igyekszik pénzt csinálni. Ez igen sokaknak sikerül, hiszen a milliomosok tábora már százezresre tehető ebben az országban, s nem forintban vagy rubelben, hanem dollárban számolják. Ezt tükrözi a bolt is, melynek árain hüledezek éppen, de a mosolygós lányok 4 BELFÖLD BELFÖLD MÉDIAJÁNLAT MAGYAR HÍRLAP CÍMOLDALI FELSŐ SZALAG CÍMOLDALI ALSÓ SZALAG ,5 MM ,5 MM Ft Ft PANORÁMA mm 4 MAGYAR HÍRLAP BELFÖLD AUGUSZTUS 23., CSÜTÖRTÖK VEZETŐ SZERKESZTŐ: PETÁN PÉTER, PETAN.PETER@MAGYARHIRLAP.HU AUGUSZTUS 23., CSÜTÖRTÖK BELFÖLD MAGYAR HÍRLAP 5 A kormányzati negyed kiadásaival kapcsolatos elszámolás még a múlt hónap végén elkészült, a benne szereplő adatokat viszont a kormány még mindig nem hozta nyilvánosságra. A Fidesz a jelentés közzétételétől függetlenül indokoltnak tartja a parlamenti vizsgálóbizottság felállítását. A kormányzati negyed kiadásaival kapcsolatos elszámolás még a múlt hónap végén elkészült, a benne szereplő adatokat viszont a kormány még mindig nem hozta nyilvánosságra. A Fidesz a jelentés közzétételétől függetlenül indokoltnak tartja a parlamenti vizsgálóbizottság felállítását Ft

3 A repülőgép puhán landol, amelyet még diákkorunkban elkereszteltünk Semerre Retyónak, a használható mellékhelyiségek hiánya folytán. A moszkvai olimpiára elkészült új épület megváltás volt akkor, de mára már teljesen lerobbant. A kedvencem a harmonikáktól az útlevél kezeléshez lefelé vezető mozgólépcső, amit az olimpia óta, vagyis 28 éve még egyszer sem láttam működni, pedig jártam itt már egy párszor azóta. Az útlevélvizsgálaton meglepően könnyen átjutunk, a Bajnokok Ligája (BL) döntőre úgy látszik felkészültek a fiúk, vagyis a lányok, mert kizárólag ők ülnek a fülkékben. Csomagom nincs, nemcsak azért, mert csak pár napja jöttem, hanem azért, mert amióta egyszer összes új ruhámat kilopták a bőröndből, inkább nem adok fel semmit. Na, de ne zavarjuk fel a múlt vizeit, inkább nézzünk előre. Megjött a sofőröm is, úgyhogy indulunk a város felé. Viszonylag gyorsan elérjük a városhatárt jelentő körutat, ami Budapest körül sehogy sem akar megépülni. Moszkva körül viszont 108 kilométeres betongyűrűként feszül. Míg húsz éve alig lehetett látni autót az utakon, addig ma több mint hárommillió fut csak az orosz fővárosban belőlük. Zsigulit alig látok, tele vannak japán és koreai járgányokkal a sávok, de tömérdek luxuskocsi is fut rajtuk. A Lexus dzsipeket sem nézi meg senki, mint nálunk, hiszen errefelé középkategóriás autónak számítanak. Ráadásul a kocsipark nem öregebb tíz évnél. Sofőröm régi ismerős, csak mosolyog álmélkodásomon. Szerintem minden autó hitelből van mondja. Aki teheti, három évre veszi fel a kölcsönt és amikor lejár, a régit eladja, s ha teheti, vesz egy újat, ugyancsak hitelre. Hát elég sokan engedhetik meg maguknak, mert félve hajtunk fel a körgyűrűre. Általában teljesen be van dugulva reggeltől estig, s ha valaki bennragad rajta, csak órák múlva szabadul. A hihetetlen tempóban gyarapodó autópark mellett ugyanis a forgalom is rosszul van megszervezve. A felhajtó sávok nem folytatódnak a főúton egy darabig, hogy mindenki kényelmesen besorolhasson, hanem azonnal belefolynak a körgyűrű forgalmába. Tekintettel arra, hogy az átlag orosz sofőr csak akkor enged be valakit, ha már nem tud kitérni előle, de még akkor is meggondolja, a dugó be van programozva a rendszerbe, és be is következik. Kérdően nézek hát sofőrömre, aki siet megnyugtatni, hogy megnézte fölülről keresztező útról, amikor ment értem, azt a szakaszt, amire ráhajtunk, és nem állt rajta a forgalom. Szimata hálisten nem csalt, a gyűrű tele van, de halad. Mindig felpörgeti az adrenalin szintet, ahogy a hat sávon hajtanak, mint az őrültek. Az orosz főváros sugárútjain is hasonlóképpen tép, zal a forgalom, keresztbe-kasul váltva a sávokat, mint egy eszement videójátékban. Tekintettel arra, hogy a vezetők úgy tíz százaléka soha nem tanult vezetni, mert pénzért vette a jogsiját, s legalább tíz százaléka soha nem volt józan, a balesetek száma is igen magas. Oroszország útjain évente közel ötvenezer ember veszti életét. Különösen a vidéki városok közötti utak kerülendők, s főként éjszaka és hajnaltájt, mert a hosszú utakon a teherautó sofőrök gyakran elalszanak, és legyalulják az előttük haladókat. A nagyvárosokban a volán mögött a kiskatonák veszélyesek, mert az egyenruha védi őket, meg a gyönyörű hölgyek, akik jobbra indexelnek és balra kanyarodnak, mert közben megláttak egy másik boltot, és meggondolták magukat. Most szerencsére egyik sem akad utunkba, úgyhogy gyorsan a helyszínre érek. A találkozóm a városközpontban van. A program pedig klaszszikus. Egy születésnap a hétvégi házban, vagyis a dácsán, majd a BL döntő. Mielőtt a dácsára indulnánk benézünk egy élelmiszerboltba: az Ízek ABC-je nevet viseli. Betérve mindjárt kezdek is ülőhelyet keresni, hogy levegőt kapjak, mert ilyet utoljára Párizsban láttam. Mint szem szájnak ingere, hogy nézni is tereh. Gyönyörű fémpolcokon, mesésen csomagolt, kiváló minőségű áru a világ minden részéből. A legjobb kínai zöld teától, a francia borokon és sajtokon át, az orosz kaviárig és vodkáig, mindent megkapni. amit csak kívánsz. Ilyen bolthálózatot Budapesten nem lehetne fenntartani, az árak miatt. Tekintettel azonban arra, hogy az itteni fizetések évente százalékkal emelkednek, az infláció viszont csupán 15 százalék körül lesz az idén, kialakult egy igen tehetős középosztály. A hordónként 135 dolláros olajbevételek mérhetetlen gazdagsága érződik ezen a bolton is, mint ahogy az egész városon. A bevételek több mint 80 százaléka Moszkvában csapódik le, a második fővárosnak tartott Szentpétervárra alig 10 százalék, a nyersanyagokat adó Szibériára pedig néhány százalék jut. Moszkva egy külön világ, mindig is az volt, csodálatos kirakat, melyet az olajdollárok rakétagyorsasággal repítettek a világ leggazdagabb városai közé. A sznobizmusra hajlamos moszkvaiak szerint csak az a baj, hogy Oroszországgal van körülvéve. Valószínűleg ez a világ legélhetetlenebb városa is, mérhetetlenül hosszú, sötét teleivel, majd az azt követő tengernyi jéghideg latyakkal, mely e tízmilliós metropolisz utcáit elárasztja. S bármennyire idegesíti is a hétköznapok kulturálatlansága az európai vendéget, akinek az orrára rácsapják a metróban a bejárati ajtót, s úton-útfélen félrelökik mint egy krumplis zsákot, ha elég érzékeny ahhoz, hogy betérjen egy színházba, egy múzeumba, vagy egy balettre, életre szóló leckét kap a legmagasabb szintű európai kultúrából. Ám míg korábban az orosz lélek legfeljebb csak a hatalmas sztyeppék végtelenjébe kiálthatta nyomorát, addig ma ezen sztyeppék mérhetetlen gazdagságát igyekszik aprópénzre váltani. A szovjet valósághoz képest, amikor ha jól szerelte össze a melós a biciklit, akkor is száz rubelt kapott, ha rosszul, akkor is, sőt ha egyáltalán nem szerelte össze akkor is, mára eljutottunk a másik végletig. Ez egy végletekig teljesítmény orientált társadalom, amelyben mindenki megszállottként igyekszik pénzt csinálni. Ez igen sokaknak sikerül, hiszen a milliomosok tábora már százezresre tehető ebben az országban, s nem forintban vagy rubelben, hanem dollárban számolják. Ezt tükrözi a bolt is, melynek árain hüledezek éppen, de a mosolygós lányok végre rábeszélték vendéglátóimat néhány tortára a szülinaphoz, úgyhogy egy laza húszezer forint körüli számlácskával a hátunk mögött tovább indulunk. A dácsa Moszkvától úgy harminc kilométerre lehet, ami itt rendkívül közelinek számít és a települést kizárólag a felső tízezer lakja, A szomszédban az egyik legismertebb orosz humorista kacsalábon forgó palotája díszeleg. Oroszországban ugyan a lakosság egynegyede nyomorog, de nem itt. Az ünnepi menü sokféle hallal és kaviárral indul, melyhez általában jóféle vodka dukál. Az előételekhez tartozó kecsege-, lazac-és tokhalféleségek magyar nevét nem is tudom, mert itthon soha nem is láttam őket. de ettől még isteni finomak. Úgy nyolcféle lehet belőlük, fehér és vörös húsúak, vörös kaviárral kiegészítve. Vendéglátóimnak hoztunk egy kis magyar libamájat, lila hagymával, amit itt sütöttünk meg frissen. Hál, isten jól csúszik, s így nekem több marad a halacskákból. Majd csodálatos ausztrál steak jön roston, melynek kilója az itteni tízdolláros húsárakhoz képest is hétszeres, mivel csak gabonával etették a marhákat. A tenyésztők viszont nem voltak marhák, mert a hús mennyei, a francia vörösbor pedig kellemesen egészíti ki telítettségét. Az ázsiai rizses húst, a plovot a ház közép-ázsiai mindenese készítette, aki őrzi a terepet, ha nincsenek otthon a tulajdonosok, mindent megszerel és meglocsol, s ha kell sofőrködik is. Hozzá hasonlóan százezrek dolgoznak Moszkvában a déli köztársaságokból, főként az építkezéseken, sokszor éhbérért és embertelen körülmények között, ami a minőségen is gyakran meglátszik. Amikor másnap a meccs előtt Európa legmagasabb irodaépületeinek otthont adó üzletközpontban jártunk, a készülő toronyházak tövében egyetlen orosz építőmunkással sem találkoztunk. Márpedig az orosz főváros gőzerővel épül és szépül. Nehezen találni olyan pontot, ahonnét pillantásunk nem ütközik egy toronydaruba, vagy egy állványzatba. Moszkva kezd hasonlítani a közel-keleti olajemirátusokra, csak náluk nem pakisztániak és srílankaiak, hanem üzbégek, tadzsikok és kirgizek dolgoznak. Az ünnepelt erényeit sorjázó tósztok már délután az előétellel elkezdődtek, s egészen az esti tortáig folytatódnak. Mindenkinek illik valami egyedit mondani, amivel meglepi a szülinapost. Ez gyakorta többet ér, mint az ajándék, mert a sokszor faragatlannak tűnő oroszok többségének igen cizellált lelke van. Különösen a kitűnő iskolákat végzett értelmiségnek, melynek műveltsége mindig megérinti a vendéget, A beszélgetés kellemesen folyik, mint a tortához járó finom konyak, s mint rendesen az éjszakába nyúlik. A jó ételeknek és a tiszta italoknak köszönhetően reggel tiszta fejjel ébredek, s délre már ismét Moszkva utcáit járjuk egy újabb vendégségre készülve. Egy bankárnál vacsorázom a stadion közelében, hogy aztán együtt nézzük meg az angol BL döntőt a Luzsnyikiban. A város esti fényben is lenyűgöző, és mivel a meccs itteni idő szerint csak 11 előtt kezdődik, kényelmesen megvacsorázunk. A metrót választjuk, mert az ötvenezer angol vendég miatt leállt a forgalom a felszínen. A metróra mágneskártyát kell venni, ami egy útra és korlátlan átszállásra 15 rubelbe kerül, vagyis a felébe az itthoni csak egy vonalra szóló jegynek. A felszíni tömegközlekedést is csak hasonló jegyekkel lehet egy ajtón át felszállva igénybe venni. Bliccelők így elenyészően kevesen vannak, s igazán érthetetlen, hogy hasonló rendszert miért nem lehet Pesten bevezetni. A stadionhoz érve hármas szűrésen esünk át, mire bejutunk. Az olimpia óta lepukkant létesítmény, a Luzsnyiki egy korszerű sportaréna lett, A foci színterét futópálya választja el a nézőktől, s így messzebb vagyunk ugyan, mint az angol stadionokban, a játékosoktól, viszont a kapu mögött ülők is jól látnak. A nézőtér fedett, a focisták feje felett nyitott térben viszont folyamatosan kering egy drótokon száguldó kamera, hogy a legapróbb mozzanatokat is rögzítse. Ez ma Kelet-Európa legmodernebb labdarúgó stadionja, az egyetlen az európai szövetség által is ötcsillagosnak elismert focilétesítmény a térségben. A nyolcvanezres aréna felét elfoglaló Chelsea szektorban ülök, a kékek között alig vannak oroszok. Szemben a piros karéjban a Manchester United szurkolói rákezdenek a buzdításra és kékek válaszolnak. A két tábor az egész meccs alatt egymásnak felelget, fantasztikus hangulatot teremtve, mintha egy angol stadionban ülnék. Előttünk egy sorral két gyönyörű lány azért emlékeztet arra, hol is vagyunk. A britek alig tudnak a meccsre koncentrálni, a csajokkal évődnek. Mellettük két orosz pasi, középkorúak. Egy fantás üveget húzogatnak, amibe rendesen béleltek vodkát is. A második félidőre az egyik ürge olyan jó hangulatba kerül, hogy feláll és elkezd szurkolni, legnagyobb meglepetésünkre az Aston Villának. Próbáljuk neki több nyelven magyarázni: itt most másik két angol csapat játszik, de az ilyen apróságok nem érdekelik. Föláll és üvöltözik: Aston Villa!!! Barátja alig tudja lefogni. Az angolok gurulnak a röhögéstől, de nem sokáig, mert dráma eléri csúcspontját és a Chelsea veszít. A meccs végére az eső is rázendít, szakad mire kiérünk. Már hajnali kettő van, az angolokat, mint ázott ürgéket, buszokba gyűjtik és viszik ki a reptérre. Nagy nehezen találunk egy alkalmi taxist, aki hazavisz. Ő is volt a meccsen, Nem vett a fekete piacon az ezer eurós jegyekből, hanem ingyen belógott. Hozzácsapódott néhány moldáviai építőmunkáshoz, akiket fejenként húsz dollárért beengedtek a rendőrök a második félidőre. Segített nekik átmászni két kerítésen, és bent voltak. Nem sírt azért, mert nem látott egy félidőt. Moszkva nem hisz a könnyeknek, itt csak az eredmény számít. A repülőgép puhán landol, amelyet még diákkorunkban elkereszteltünk Semerre Retyónak, a használható mellékhelyiségek hiánya folytán. A moszkvai olimpiára elkészült új épület megváltás volt akkor, de mára már teljesen lerobbant. A kedvencem a harmonikáktól az útlevél kezeléshez lefelé vezető mozgólépcső, amit az olimpia óta, vagyis 28 éve még egyszer sem láttam működni, pedig jártam itt már egy párszor azóta. Az útlevélvizsgálaton meglepően könnyen átjutunk, a Bajnokok Ligája (BL) döntőre úgy látszik felkészültek a fiúk, vagyis a lányok, mert kizárólag ők ülnek a fülkékben. Csomagom nincs, nemcsak azért, mert csak pár napja jöttem, hanem azért, mert amióta egyszer összes új ruhámat kilopták a bőröndből, inkább nem adok fel semmit. Na, de ne zavarjuk fel a múlt vizeit, inkább nézzünk előre. Megjött a sofőröm is, úgyhogy indulunk a város felé. Viszonylag gyorsan elérjük a városhatárt jelentő körutat, ami Budapest körül sehogy sem akar megépülni. Moszkva körül viszont 108 kilométeres betongyűrűként feszül. Míg húsz éve alig lehetett látni autót az utakon, addig ma több mint hárommillió fut csak az orosz fővárosban belőlük. Zsigulit alig látok, tele vannak japán és koreai járgányokkal a sávok, de tömérdek luxuskocsi is fut rajtuk. A Lexus dzsipeket sem nézi meg senki, mint nálunk, hiszen errefelé középkategóriás autónak számítanak. Ráadásul a kocsipark nem öregebb tíz évnél. Sofőröm régi ismerős, csak mosolyog álmélkodásomon. Szerintem minden autó hitelből van mondja. Aki teheti, három évre veszi fel a kölcsönt és amikor lejár, a régit eladja, s ha teheti, vesz egy újat, ugyancsak hitelre. Hát elég sokan engedhetik meg maguknak, mert félve hajtunk fel a körgyűrűre. Általában teljesen be van dugulva reggeltől estig, s ha valaki bennragad rajta, csak órák múlva szabadul. A hihetetlen tempóban gyarapodó autópark mellett ugyanis a forgalom is rosszul van megszervezve. A felhajtó sávok nem folytatódnak a főúton egy darabig, hogy mindenki kényelmesen besorolhasson, hanem azonnal belefolynak a körgyűrű forgalmába. Tekintettel arra, hogy az átlag orosz sofőr csak akkor enged be valakit, ha már nem tud kitérni előle, de még akkor is meggondolja, a dugó be van programozva a rendszerbe, és be is következik. Kérdően nézek hát sofőrömre, aki siet megnyugtatni, hogy megnézte fölülről keresztező útról, amikor ment értem, azt a szakaszt, amire ráhajtunk, és nem állt rajta a forgalom. Szimata hálisten nem csalt, a gyűrű tele van, de halad. Mindig felpörgeti az adrenalin szintet, ahogy a hat sávon hajtanak, mint az őrültek. Az orosz főváros sugárútjain is hasonlóképpen tép, zal a forgalom, keresztbe-kasul váltva a sávokat, mint egy eszement videójá-tékban. Tekintettel arra, hogy a vezetők úgy tíz százaléka soha nem tanult vezetni, mert pénzért vette a jogsiját, s legalább tíz százaléka soha nem volt józan, a balesetek száma is igen magas. Oroszország útjain évente közel ötvenezer ember veszti életét. Különösen a vidéki városok közötti utak kerülendők, s főként éjszaka és hajnaltájt, mert a hosszú utakon a teherautó sofőrök gyakran elalszanak, és legyalulják az előttük haladókat. A nagyvárosokban a volán mögött a kiskatonák veszélyesek, mert az egyenruha védi őket, meg a gyönyörű hölgyek, akik jobbra indexelnek és balra kanyarodnak, mert közben megláttak egy másik boltot, és meggondolták magukat. Most szerencsére egyik sem akad utunkba, úgyhogy gyorsan a helyszínre érek. A találkozóm a városközpontban van. A program pedig klaszszikus. Egy születésnap a hétvégi házban, vagyis a dácsán, majd a BL döntő. Mielőtt a dácsára indulnánk benézünk egy élelmiszerboltba: az Ízek ABC-je nevet viseli. Betérve mindjárt kezdek is ülőhelyet keresni, hogy levegőt kapjak, mert ilyet utoljára Párizsban láttam. Mint szem szájnak ingere, hogy nézni is tereh. Gyönyörű fémpolcokon, mesésen csomagolt, kiváló minőségű áru a világ minden részéből. A legjobb kínai zöld teától, a francia borokon és sajtokon át, az orosz kaviárig és vodkáig, mindent megkapni. amit csak kívánsz. Ilyen bolthálózatot Budapesten nem lehetne fenntartani, az árak miatt. Tekintettel azonban arra, hogy az itteni fizetések évente százalékkal emelkednek, az infláció viszont csupán 15 százalék körül lesz az idén, kialakult egy igen tehetős középosztály. A hordónként 135 dolláros olajbevételek mérhetetlen gazdagsága érződik ezen a bolton is, mint ahogy az egész városon. A bevételek több mint 80 százaléka Moszkvában csapódik le, a BELFÖLD 5 1/1 JUNIOR PAGE mm 220,6 312,4 mm Ft Ft Ft Ft ALSÓ SZALAG FELSŐ SZALAG ,7 MM ,7 MM 4 MAGYAR HÍRLAP BELFÖLD AUGUSZTUS 23., CSÜTÖRTÖK VEZETŐ SZERKESZTŐ: PETÁN PÉTER, PETAN.PETER@MAGYARHIRLAP.HU xxx xx Ft Ft Ft Ft

4 2016. MÉDIAJÁNLAT MAGYAR HÍRLAP 1/2 ÁLLÓ* 1/2 FEKVŐ 138,4 418 MM MM Ft Ft Ft Ft 1/3 ÁLLÓ 1/3 FEKVŐ 110,3 418 MM ,2 MM Ft Ft Ft Ft * nem hasábszéles

5 1/4 ÁLLÓ* 1/4 ÁLLÓ 136,3 207 MM 108,2 259,7 MM Ft Ft Ft Ft 1/4 FEKVŐ 1/6 ÁLLÓ ,5 MM 108,2 207 MM Ft Ft Ft Ft * nem hasábszéles

6 2016. MÉDIAJÁNLAT MAGYAR HÍRLAP 1/8 ÁLLÓ 1/8 FEKVŐ 108,2 154,2 MM 164,4 101,5 MM Ft Ft Ft Ft 3/ ,4 154,2 MM 2/ ,2 101,5 MM Ft Ft Ft Ft

7 1/ ,2 MM 1/ ,5 MM Ft Ft Ft Ft 2/50 108,2 48,7 MM 1/ ,7 MM Ft Ft Ft Ft

8 2016. MÉDIAJÁNLAT MAGYAR HÍRLAP Extra felületek 1 H/MM Fekete-fehér Színes 560 Ft 700 Ft Apróhirdetések lakossági 50 Ft + áfa/szó közületi 150 Ft + áfa/szó Gyászjelentés keretben (52,8 44,5 mm) Fekete-fehér Ft Behúzási díjak gépi behúzás esetén 0 20 grammig 21 Ft + áfa/pld grammig 23 Ft + áfa/pld grammig 30 Ft + áfa/pld grammig 35 Ft + áfa/pld. 80 gramm fölött egyedi megállapodás alapján. Felárak Szövegoldali 10 % Technikai költség 10 % (ha a leadott anyag nem nyomdakész) Szombati 15 % Sürgősségi 20 % (48 órán belül) Áraink az áfa összegét nem tartalmazzák! Áraink visszavonásig érvényesek. Több megrendelés esetén az elbírálás egyedi.