Závada Pál: A fényképész utókora

Átírás

1 Pécsi Tudományegyetem Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Kar IKV0101 Magyarország kultúrája a XXI. század elején Dr. Agárdi Péter egyetemi tanár Závada Pál: A fényképész utókora Kritikai elemzés Somfai Krisztina Informatikus-könyvtáros Levelezős hallgató 1/2

2 Závada Pál regényét egy trilógia harmadik köteteként harangozza be a kiadó. Ám igazából csak nagyon lazán kapcsolódik a szerző előző köteteihez, a Jadviga Párnájahoz és a Milotához. A kiinduló helyszín, ugyanaz a falu vagy kisváros, ahol a másik két regény is játszódik. Főként tótok, vagyis régebben betelepült szlovákok által lakott névtelen tót óriásfalu Ebben a regényben is vannak barokkos szerelmi jelenetek és csak nagyon sokára, évtizedek múltán kielégülő szerelmi vágyak, de nem ez a regénycselekmény gerince. Még sem hiszem azt, hogy a Fényképész utókorát, mint egy trilógia záródarabját kellene tekintenünk. A regény rövid története A regény három szálon fut. Az első történetszál három főalak sorsát követi végig 1942-től kezdődően: Dohányos Lászlóét, aki szintén falukutatóként indul, majd politikai pályára lép, és 1944-től 1956-ig a legkülönfélébb kormányokban folyamatosan miniszteri posztot tölt be,tanítványáét, a Dohányosért önfeláldozóan rajongó Adler Jenőét, illetve a paraszti sorból származó, magasan ívelő politikai pályát befutó Dusza Jánosét. Duszát egy aratósztrájk szervezőjeként ismerjük meg, majd illegalitásba kényszerül, később pedig Rákosi pártfogoltjaként miniszteri széket kap. Dohányos és Dusza miniszterekként a korrupáló politikai hatalom részeseivé válnak, míg a zsidó Adler élete az üldöztetés jegyében telik le, ám Dohányos iránti hűségét, sorozatos elárultatásai sem bírják megingatni: a zsidóüldözések idején nem kap segítséget mesterétől, a Rákosi időszakban munkatáborba kerül, 1956 után pedig Dohányos helyett vállalja a börtönbüntetést. A második és harmadik történetszál egy alföldi tót falu- Dusza János szülőfaluja- lakóinak a sorsát követi nyomon a hatvanas évek elejétől máig, középpontjában Koren Ádámmal. A történet előbb a faluban, majd később Pesten játszódik. Végigkövethetjük Koren diákéveit az őrsi gyűlésektől és a nótafaképzéstől az egyetemi évekig. Az első a történetben Koren gyerekkori

3 szerelmét Nyemcsok Évit ismerhetjük meg, míg a másik az ifjúkori nagy szerelmének a története. Koren szerelme Adler Viola, Adler Jenő lánya. E szenvedély révén kerül Koren Budapestre, ahol részesévé válik a hetvenes évek értelmiségi kultúrájának. A fényképész utókora a nagy szerelmi találkozás jelenetével zárul, melynek zárómondata: Szerintünk más nem történt A két történetszál egy fényképen keresztül kapcsolódik össze. A képet a könyv nyitó jelenetében a falu piacterén készíti Buchbinder Miklós fényképész, egyszerre örökítve meg a falu néhány lakóját és a Budapestről érkező falukutatókat. A képen Dohányos, Adler és Dusza mellett megjelenik a szülők és nagyszülők nemzedéke, többek között Koren Ádám két nagyanyja. Ez a kép 1982-ben egy véletlen folytán kerül Koren kezébe, aki viszont csak figyelmetlen, futó pillantást vet rá, és attól fogva könyvjelzőként használja. A képet a regény szereplői közül senki nem szemléli meg, csupán az olvasó kap róla leírást. A regény összegzése A regény szereplői a legváltozatosabb módokon kerülnek egymással kapcsolatba az egyes fejezetekben, életpályák sokszor évekre elszakadnak egymástól, aztán újra találkoznak, ki-ki a szerencséjének köszönhetően helyezkedik, vagy sodródik az eseményekkel. Három nemzedék sorsát követhetjük nyomon, a gyerekek és az unokák sokszor azt sem tudják, a családjuk milyen korábbi ilyen-olyan ügyei miatt lesz nehéz vagy éppen könnyebb az életük. Egy komplett társadalomtörténeti és társadalom képet kapunk a regényből, amely érinti a Horthy- rendszer falusi világát ugyanúgy, mint a magyar polgárosodási törekvéseket, benne a zsidók és a németek szerepét, a parasztság megnyomorítását a Rákosi- rendszerben és a zsidóság szerepét a kommunisták közt. A cselekményszövést visszatérő cselekményelemek árnyalják. A szereplők például gyakran utaznak különböző járművekkel (marhavagon, motorbicikli, Orient-express..stb.) vagy Ádám és

4 Viola rendszeresen találják magukat egy autó hátsó ülésén szorosan egymás mellett. Kicsit nehezen követhetők voltak a fejezetekben lévő előre és hátrautalások valamint a rejtett párhuzamok. Bár vannak benne olyan utalások is, amelyeket nem rejt el, s mégsem veszítenek mélységükből. Így aktualizálódik a falukutatás gondolatvilága a rendszerváltás korában, s vele aktualizálódik az, amit Závada a XX. századi magyar társadalomfejlődés iszonyatos bélyegének tekint, a zsidó kérdés. Korántsem zsidók szenvedésvagy megaláztatástörténetéről szól a regény, és éppen ezáltal válik nyilvánvalóvá, hogy a szerző meggyőződése szerint a zsidó kérdés magyar kérdés. Ez a regény egyik legfontosabb motívuma az író bátran nézz szembe az antiszemitizmussal, mint szociális problémával. Nagyon érdekes még a regény szerkezetében az, ahogy a szerző a hőseit mindig többes szám első személyben (mi) beszélő férfi vagy nő figyeli. A beszélő vagy beszélők a háttérből mozgatják is az eseményeket, gyakran a jelenetek megrendezésében is részt vesznek, szereplői is az egyes epizódoknak, ugyanakkor a háttérből figyelik, kihallgatják, meglesik a figurákat. Ez a mi hol a falusi népet jelenti, hol a falukutatókat, hol éppen kocsmatöltelékeket, katonákat, osztálytársakat, kommunistákat, ávósokat jelöl. Miközben van egy általános tartalma is ennek a többes szám első személynek: mi, mindannyian. Mi voltunk tanúi ennek az egésznek. Ha nem voltunk is ott, akkor is ott voltunk. Igen, mi vagyunk ennek az egész történetnek egyszerre a szereplői és a nézői. És akármilyen ez az egész történet, egy biztos: a miénk. A fényképész nem jön vissza a haláltáborból, de megmarad utána az a fénykép. És erre a fényképre olyan regény épül, amely az ő emlékét is becsülettel idézi föl.

5 Felhasznált irodalom Károlyi Csaba: Késő bánat = Élet és Irodalom, november évfolyam, 46. szám Helmeczi Hédi: Édesbús = Kontextus, 2004 Keresztesi József: Túl a Maszathegyen= Holmi, október