"Kisfiam, a fizetésedet elteszem"

Átírás

1 Csatárból pizzafutár - miért csúszik le sok magyar focista? A pályafutása végén sok NB I-es focista életszínvonala zuhan. A korábban az átlagbér sokszorosát kereső egykori játékosok közt van pizzafutár, piaci árus és parkolóőr is, többségük már annak is örül, ha valamilyen kapcsolata marad a focival. A Hivatalos Labdarúgók Szervezete bevezetné a kötelező karrieralapot, az MLSZ egy alapítvány létrehozásával próbálkozik, a játékosok szerint viszont leginkább fejben kellene váltani. A német focisták érdekvédelmi szervezete szerint minden negyedik német játékos jut csődbe vagy adósodik el, csak a válogatott, vagy nemzetközi kupákban is szereplő focisták tudják fenntartani életszínvonalukat. De még köztük is akadnak kivételek, a tizenkilencszeres válogatott kapus, Eike Immel például azért jelentkezett három éve az RTL dzsungelshowjába, hogy pénzt keressen csípőprotézisére. Horvátországból is ismerni hasonló történeteket, a Jutarnji List című újság például a korábbi sztárfocistáról, Ismet Hadzicról írta meg, hogy csavargóként tengette életét, mielőtt zöldséges lett, de az 1967-ben VVK-t nyert Dinamo Zagreb tagjairól is kiderült, hogy nagy szegénységben élnek. Magyarországon pedig talán még rosszabb a helyzet, legalábbis Sallói István sportmenedzser az [origo]-nak korábban adott interjújában úgy fogalmazott, a magyar labdarúgók hetven százaléka nem tud magával mit kezdeni a karrierje végén. "Kétségtelen, hogy hatalmas kockázat labdarúgónak menni, nem ajánlanám a fiamnak sem" - mondja például Boda Imre, aki a Verebes József irányította MTK-val 1987-ben bajnok lett. "Sajnos a hetven százaléknál is nagyobb az aránya azoknak, akik nagy gondokkal küzdenek, százból egynek sikerül elérnie, hogy megmaradjon az életszínvonala" - mondja Sallói István becsléséről a nyolcszoros válogatott csatár. "Komoly amortizáció van a volt NB I-es focisták életvitelében és megjelenésében is, holott hatalmas felelősségük lenne az utánpótlásban. A gyerekeknek látniuk kellene, hogy van értelme dolgozniuk, mert lám, a volt játékos ötvenévesen is milyen jól néz ki, jó kocsival, jó csajokkal mozog, jó a dumája, és mindenhol ő képviseli a klubot." A Volosz csatáraként görög gólkirályi címig jutó Boda szerencsésnek mondja magát, mert bár a megélhetése "nem túl kiszámítható", sikerült megmaradnia a focinál, immár tíz éve a Gyáli Baráti Kör SE utánpótlását edzi. "Kisfiam, a fizetésedet elteszem" Boda elismeri, aktív játékosként a focin kívül semmi mással nem foglalkoztak, holott lett volna rá idejük elég, hogy felkészüljenek a visszavonulás utáni évekre. A '87-es bajnokcsapat kapusa, Gáspár József is hasonlóan emlékszik, bár azt mondja, hogy szorgos megtakarításai miatt eltért az átlagtól, ami persze lemondásokkal is járt. "Már fiatal koromtól félretettem, amit lehetett, a család tartott a jó úton, volt úgy, hogy anyám azt mondta, kisfiam, a fizetésedet elteszem, a prémiummal azt csinálsz, amit akarsz." Gáspárt pár éve a piacon érte meglepetés, amikor volt csapattársával, a többek között remek szabadrúgásgóljai miatt népszerű Szeibert Györggyel találkozott: "Én vevőként, ő eladóként volt jelen". Az MTK-val bajnok, az FTC-vel bronzérmes Szeibert a Nol.hu-nak adott interjújában elmesélte, hogy a foci befejezése után sokáig hiába keresett állást, pénzhiánnyal küzdött, aztán pincérként is dolgozott, végül egy gumiszervizben helyezkedett el. Szeibert úgy fogalmazott, örül, hogy "nem szorul senkire", miközben "a parkolóban volt csapattársa szedi a jegyet, a kocsmában pedig egy másik arra vár, hogy fizessenek neki egy fröccsöt."

2 Senki sem szólt nekik, hogy a foci nem lesz elég A későbbi generációhoz tartozó, 1996-ban Atlantában szerepelt olimpiai válogatott tagjai hasonló problémákkal szembesülnek. "A magyar mezőnyben nyilván nehéz lenne húsz év alatt annyit félretenni, mondjuk egy 400 ezres fizetésből, hogy a karrier végén hátra lehessen dőlni. De az is igaz, hogy a fiatalok, ha keresnek is mondjuk 800 ezret, abból 700-at el is költenek. A fizetésükhöz igazítják az életszínvonalukat" - fogalmaz a 37 éves Pető Zoltán, aki jelenleg a Testnevelési Egyetemen tanul, és edzői pályát tervez. Herczeg Miklós is a tudatosság hiányában látja a focisták elkallódásának okait. "Játékos korunkban semmi más nem lebegett a szemünk előtt a csak a foci, és nem is nagyon szóltak, hogy ez nem lesz mindig elég. Aztán meg magára hagyják az embert, és nem lehet mindenkiből sportvezető" - mondta Herczeg, aki az akadémiai képzéstől reméli azt, hogy felelős gondolkodásra neveli a focistákat, szerinte ugyanis "alapvetően a fejekben kellene rendet tenni". Herczeg Miklósnak sokat jelent, hogy a győri öregfiúk között ott lehet A már öt éve építőanyag-kereskedelemmel foglalkozó Herczeg közel 300 NB I-es meccsel meg tudott annyit takarítani, hogy a pénz fedezze az átállás éveit. "Aki viszont nem így él, annak hatalmas törés, hogy egyik napról a másikra nem hogy 800-at, de 80 ezret sem keres. Vannak kivételek, de sajnos a többség csak tengődik, és belekerül egy ördögi körbe, ide tartozom, oda tartozom, hova is tartozom? Számtalan volt csapattársam baromi nehéz helyzetben van, sokan lecsúsznak, alkalmi melóból élnek, vagy pizzafutárok lesznek." Amikor megjött az eszük, a karrieralapra építhetnének Pető Zoltán szerint egy külföldön alkalmazott módszerrel lehetne orvosolni a problémát. "Más országokban van egy úgynevezett karrieralap, amit a játékosoknak folyamatosan fizetniük kell, aztán 35 éves koruktól kezdve erről egy fix összeget kapnak. Harmincéves korban általában benő az ember feje lágya, és ez a juttatás jó alap az újrakezdéshez."a karrieralapot a hazai fociban is szeretnék meghonosítani, a Hivatalos Labdarúgók Szövetsége által indított projekt kidolgozásában Pető is részt vesz.

3 A HLSZ-t irányító Horváth Károly elmondta, erre a közelmúltig azért nem volt lehetőség, mert a játékosok többsége minimálbérrel volt bejelentve a klubjánál, a speciális adózási formát jelentő ekhós szerződések azonban már lehetővé teszik a szabályozott megtakarítást. "Páréves előkészítés alatt összegyűlt annyi információ a külföldi példákról, hogy hamarosan a tettek mezejére léphetünk. Természetesen a karrieralapot úgy kell kidolgoznunk, hogy a klub és a játékosok érdekeltsége is egyértelmű legyen." Horváth konkrét példát is mondott arra, hogy külföldön mennyivel szervezettebb a játékosok visszavonulás utáni menedzselése. "Pár éve az olaszok rajtunk keresztül keresték meg a korábban a Serie A-ban szerepelt Sándor Tamást és Vincze Istvánt, és jelezték, hogy letelt a tíz év, hozzájuthatnak az általuk befizetett pénzhez" - mondta a HLSZ főtitkára, aki szerint a fiatalok számára a karrier vége is nagyon távoli, nemhogy a nyugdíj, így "ők aztán mindenre költenek, kivéve a jövőjükre". Sérülés vagy menedzser is segíthet, egy Porsche még belefér Boda-Ujlaky Judit sportpszichológus szerint általános társadalmi jelenség nehezíti a sportolók helyzetét. "Ma minden fiatalra jellemző, hogy csúszik az érési folyamat, az öngondoskodás csak harmincéves kor fölött jelenik meg, egy focistának viszont jóval hamarabb kellene összeraknia a jövőjét anyagilag." A pszichológus tapasztalatai szerint a problémát sokszor paradox módon egy hosszabb sérülés oldhatja meg. "Ez először téríti le a megszokott, biztonságos pályáról a focistát, és kénytelen olyan dolgokkal szembesülni, amelyek aztán a hasznára válnak." Sebők Vilmos több segítséget várna a hazai kluboktól Az olimpiai mellett a nagyválogatottban is főszerepig jutó Sebők Vilmosnak sokszor a szemére vetették, hogy még 2001-ben a Cottbus játékosaként luxusautót vett, de ez szerinte nem volt könnyelműség. "Attól függetlenül, hogy vettem egy Porschét, én okosan kezeltem a pénzt. Sokat számít az is, hogy ki milyen családból származik, milyen élethez szokott." A korábbi védő úgy látja, a legnehezebb helyzetben a 80-as évek focistái vannak. Bár szerinte a maiak is hajlamosak elkényelmesedni és csak a focival foglalkozni, a többi sportolónál háromszor-négyszer magasabb fizetésük miatt, mégis "valamivel érettebbek", mint a régiek, és a velük foglalkozó menedzserek is ösztönözhetik őket a tervezésre, ellentétben a korábbi évtizedekkel. Pénz helyett csak szálka van a zsákban

4 Gáspár József viszont éppen az ellenkezőjét gondolja, szerinte a maiaknak van nehezebb dolguk, mert az ő idejükben, aki "okosan élt", tudott pénzt gyűjteni. "Ma viszont két-három csapatot leszámítva, ahol tisztességesen fizetnek, bármikor mondhatják a fizetés napján, hogy bocs, de gyere vissza később, vagy azt, hogy meg kellene felezni az összeget. Ilyen környezetben ugyan hogyan tudná tervezni a jövőt egy focista?" Az MTK-val az aranyérem mellett két bronzérmet is szerző Gáspár azt javasolja a mai focistáknak, hogy "aki nem tud a válogatottságig vagy külföldi szerződésig eljutni, az a játék mellett folyamatosan építse a másik karrierjét is, akár félprofi státuszban játszva." A kétszeres válogatott kapus szerint ezzel a sportág is jól jár, mert aki benne él a hétköznapi életben, az a pályán is érettebb lesz, és amikor befejezi, akkor nem fog gödörbe zuhanni. Az MLSZ is próbálja kezelni a problémát A Bristol, a Cottbus és a Maccabi Nazareth csapatánál is szereplő Sebők Vilmos más szempontból hívta fel a figyelmet a klubok felelősségére. "Aki egy külföldi klubnál 5-10 évet lehúzott, kizárt dolog, hogy ne kapjon ott állást, ám itthon ennek nincs kultúrája." Az olimpiai csapatot balhátvédként segítő Szatmári Csaba viszont tud kivételt mondani. "Nincs rálátásom a többi NB I-es focista helyzetére, de mifelénk jók az arányok, hiszen többek közt Vadicska Zsolt, Kerekes Zsombor, Sándor Tamás, Sándor Csaba, Madar Csaba is a debreceni futballban dolgozik, akárcsak jómagam." A nehéz helyzetű focistákat az MLSZ most induló kezdeményezése is segítheti, a magyar labdarúgás fejlesztéséért létrehozott alap és a Focisegély Alapítvány egykori játékosokat fog támogatni, fő bevételi forrása a fegyelmi büntetésekből befolyó, évi millió forint lesz. Az alapítvány vezetése jelenleg a jogosultság kritériumainak kidolgozásánál tart, tudtuk meg MLSZ jogi és kommunikációs irodáját irányító Borbély Zoltántól, aki elmondta, hogy a rászorulók között van jelenleg ételkihordóként dolgozó volt válogatott kapus, de olyan focista is, aki korábban egy öltözőben lakott. Amit több milliárd forint sem tud megoldani Ráadásul nem csupán az anyagi gondokkal kell megküzdeniük a visszavonult focistáknak. "Ha több milliárd forinttal vonulok vissza, akkor is iszonyatosan nehéz a leállás, mert nekünk lételemünk, az oxigént jelenti, hogy pattogjon a labda" - fogalmazott Boda Imre. Herczeg Miklósnak "két nagyon kemény éve volt", amíg át tudott állni, Szatmári Csabának ugyanennyi ideig tartott, míg megszokta, hogy reggelente nem edzésre kell indulnia, Pető Zoltán pedig eleve nehezebbnek tartotta lelkileg a befejezést, mint anyagilag. Az [origo]-nak nyilatkozó sportpszichológus már korábban is kutatta a jelenséget. "Egy-egy játékos úgy indul neki a pályának, hogy felteszi rá az életét, és innentől kezdve idejét és az identitását is száz százalékig lefedi a foci. Ebből a tudatállapotból aztán nagyon nehéz kilépni" - mondta Boda-Ujlaky Judit. A szakember szerint erre az edzők is ráerősítenek, akiknek csak akkor jó egy futballista, ha "száz százalékig futballista", és nem foglalkozik mással. "Holott az utolsó éveiben éppen az okozhat teljesítményromlást, hogy a jövője miatt kezd aggódni, amiről persze nem beszél. Nagyon fontos lenne, hogy nevezzék nevén a gyereket, mert kölcsönösen érdekeltek a probléma kezelésében." Boda-Ujlaky azt mondja, a visszavonulás más sportágakban is komoly lelki törést okozhat, sokszor alkoholizmus, kábítószer-függőség, de akár öngyilkosság is lehet a következménye.

5 Szatmári Csabának két év kellett az átálláshoz Az [origo] által megkérdezett játékosok válaszaiból az derült ki, hogy a lelki gondokat csakis az orvosolja, ha a leállás után valamilyen szinten vissza tudnak térni a fociba. Szatmári Csaba a DVSC U12-es csapatánál dolgozik, Sebők Vilmos nemrég kezdte edzői pályafutását a harmadosztályú Törökbálint csapatánál. Boda Imre is edzősködik, és Gáspár Józsefnek is egészen 2011-ig volt ilyen munkája. Pető Zoltán és Herczeg Miklós egyaránt A-licences edzői képesítésért tanul, utóbbinak az is "rengeteget segített", hogy elkezdett játszani a győri és az újpesti öregfiúknál.