In memoriam STERBETZ ISTVÁN ( )

Átírás

1 ÁLLATTANI KÖZLEMÉNYEK (2012) 97(2): In memoriam STERBETZ ISTVÁN ( ) FARAGÓ SÁNDOR Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, 9400 Sopron, Ady Endre u Rövid betegség után életének 89. évében elhunyt dr. STERBETZ ISTVÁN (1914. január május 18) a Magyar Madártani Intézet nyugalmazott igazgatója, a hazai madártan és természetvédelem korszakos alakja, az Állattani Szakosztálynak 1958 óta tagja, dr. MÉHELY LAJOS utáni legaktívabb előadója. Nagyszénástól Budapestig, HERMAN OTTÓ székéig STERBETZ ISTVÁN január 20-án született a Békés megyei Nagyszénáson. Édesapja széles látókörű, magas szakmai tudást és mintegy 1600 hold földet bíró földbirtokos volt, így gyermekkorától természeti környezetben nevelkedett. A család gondtalan jóléte tanította felelősségteljes gondolkodásra, hiszen az akkori mintagazdaság csak magas szakmai kultúrával, tudással, fegyelemmel és emberséggel volt működtethető. 1. ábra. STERBETZ ISTVÁN ( ). Figure 1. ISTVÁN STERBETZ ( ). Egyértelmű volt, hogy a birtok részben-egészben STERBETZ ISTVÁN öröksége lesz, ezért a Szarvasi Ág. Hitv. Evangélikus Vajda Péter Gimnáziumon át egyenes út vezetett számára a Debreceni Gazdasági Akadémiára, ahol 1946-ban szerzett diplomát. A simának látszó életpálya a diplomaszerzéssel egy időben az államosítással és földosztással derékba tört, az ifjúkori álmok döntő része szertefoszlott. Dr. STERBETZ ISTVÁNt nagy részvét mellett június 12-én az Újpest-Megyeri úti temetőben felesége TELEPY KATALIN mellé helyezték örök nyugalomba. A ravatalnál a magyar vadászok nevében FEISZT OTTÓ, az OMVK elnöke, a sírnál a tanítványok, a barátok és a NIMRÓD Vadászújság nevében FARAGÓ SÁNDOR búcsúztatta. 121

2 FARAGÓ S. A földektől meg tudták fosztani az ifjú gazdászt, de a megszerzett tudástól nem től a Szegedi Tudományegyetemen folytatta tanulmányait, ahol az előzetes diplomája alapján kilátásba helyezték, hogy beszámításokkal mintegy hat félév lehallgatásával megszerezheti a biológia földrajz szakos középiskolai tanári képesítést. Közben dr. ÁBRAHÁM AMBRUS professzor pártfogását élvezve mivel abban az időben személyi állomány nélkül volt az Általános Állattani Tanszék, részt vett annak háború utáni újjáélesztésében. Két év után azonban mondvacsinált, politikai elmarasztalással két nappal az államvizsga előtt az államvédelmi hatóság eltávolította az Egyetemről. A szegedi évek mégis meghatározóak voltak pályafutására, hiszen itt mélyült el atyai barátsága dr. BERETZK PÉTERrel, a Fehértó atyjával. Az ornitológia mellett a fényképezés is itt vált örök szenvedélyévé, egyúttal későbbi műveinek elválaszthatatlan részévé től kezdett állami szolgálatban dolgozni, kezdetben a varászlói és biharugrai tógazdaságokban, majd állami gazdasági vonalon. Biharugrai ténykedése során került kapcsolatba NAGY LÁSZLÓval és MÜLLER GÉZÁval, a táj madarász kutatóival. A Fehér-tó és Biharugra meghatározó élményeket szolgáltattak STERBETZ ISTVÁN későbbi vízivad vonatkozású kutatásainak elindításához. Ami akkor tragédiának bizonyult a számára, az később alapjaiban határozta meg kutatói és magánéletét, végső soron pedig a magyar természetvédelmet ban Hódmezővásárhelyre költözött, ahol megismerkedett TELEPY KATALINnal, akit feleségül vett, és aki élete során hű társa, támasza, inspirálója lett. Származási kifogásokkal újfent nem bizonyulván alkalmasnak állami üzemek vezetésére, a halgazdaságtól is meg kellett válnia újabb fordulópont volt életében: az év karácsonyán Budapestre költöztek, majd megszületett leánya, KATALIN. A szakmai hányattatások a fővárosban sem szűntek meg, hiszen kényszerből több munkahelyet is ki kellett próbálnia. Munkát vállalt Cegléden a termelőszövetkezetben, a Fővárosi Állat- és Növénykertben, majd a Gyógyszeripari Kutatóintézetben ban, a forradalom alatt és után külföldre hívták dolgozni, már megvolt az előkészített munkahely is a számára, mégsem gondolt egy percig sem arra, hogy elhagyja hazáját. STERBETZ ISTVÁN 1963-tól került az Országos Természetvédelmi Hivatal Madártani Osztályára, a nagy múltú Madártani Intézetbe, ahol később igazgatóként is 1983-ban bekövetkezett nyugdíjazásáig munkálkodott. Olyan kiváló emberekkel és tudósokkal dolgozott együtt, mint VERTSE ALBERT, KEVE ANDRÁS, PÁTKAI IMRE és SCHMIDT EGON ben summa cum laude minősítéssel doktorált a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen. Disszertációjának címe A magyarországi rizstermesztés madártani problémái volt, s a tógazdasági gyakorlat során szerzett tudományos igényű vizsgálatokat és tapasztalatait foglalta össze benne, egyúttal megalapozta a következő évek alkalmazott madártani tevékenységének egyik fontos intézeti irányát. Intézeti munkásságának két, nemzetközi vonatkozásban is jegyzett és elismert vonulatát különböztethetjük meg. Amíg a Madártani Intézet a Növényvédelmi Kutatóintézet szervezetéhez tartozott, addig STERBETZ ISTVÁN előbb külső munkatársként alkalmazott ornitológiai feladatokkal, így táplálkozásvizsgálatokkal, illetve ökológiai problémákkal foglalkozott. 122

3 IN MEMORIAM STERBETZ ISTVÁN ( ) A dél-alföldi természetvédelem atyja Amikor az Intézet a természetvédelmi főhatóság szervezeti keretei közé került, kiszélesedtek annak feladatai is. Az intézeti feladatok hoztak vissza Békésbe írta egyik visszaemlékezésében. A Délkelet-Alföld természetvédelmi főfelügyelőjeként Békés és Csongrád megyék természetvédelmének szervezése vált fő feladatává. Nem ment tehát veszendőbe az a temérdek tapasztalat, megfigyelési eredmény sem, amely a hányattatott 15 év hozadéka volt a diploma megszerzése után. A tapasztalatok és a tudományos eredmények a Dél- Alföld természetvédelmének megalapozását és kiteljesedését szolgálhatták és szolgálták. Munkásságának eredménye lett a Sasér, a Pusztaszeri és Mártélyi Tájvédelmi Körzetek, Kardoskút, Tótkomlós-Pitvaros, a Tatársánc, a Szabadkígyósi és a Dévaványai Tájvédelmi Körzetek, a Túzoktelep, a Körös-völgyi Természetvédelmi terület tehát a későbbi Körös Maros Nemzeti Park létrehozása. Mindezek okán bátran nevezhetjük STERBETZ ISTVÁNt a dél-alföldi természetvédelem atyjának. Hű maradt dél-alföldi gyökereihez. Ennek a munkának egyik kiemelt eleme volt a túzokvédelem gyakorlatának kidolgozása, a dévaványai túzokmentő állomás létesítése, e faj nemzetközi jelentőségű védelmének szervezése. Másik fő feladatkörét a vízivadvédelem képezte. Publikációinak zöme egyébiránt több mint 700 írása jelent meg nyomtatásban is a túzok és a vízimadarak témájából került ki. Egyik élharcosa volt a nemzetközi tudományos és gyakorlati természetvédelmi együttműködésnek. A Nemzetközi Madárvédelmi Tanács (ICBP ma BirdLife International) Túzokvédelmi Munkacsoportjának volt a tagja között időközében a nemzeti delegátus tisztét töltötte be a Nemzetközi Vizivadkutató Iroda (IWRB ma Wetlands International) vízimadár-védelmi nemzetközi szervezetében. Mélységes meggyőződéssel vállalt hivatali feladata volt Magyarország csatlakozásának szakmai előkészítése a Ramsari és a Berni Egyezményhez. A Ramsari Egyezménynél években ő volt a magyar delegált. A szakmai közéleti ember STERBETZ ISTVÁN széleskörű szakmai és közéleti munkát folytatott óta tagja volt a Magyar Biológiai Társaság Állattani Szakosztályának, amelynek a legtöbb előadást tartó tagja volt az utóbbi 50 évben között összesen 45 előadást tartott a Szakosztályban (nála többet 46-ot csak MÉHELY LAJOS professzor tartott a 20. század első felében). Előadásai amelyek jó metszetét adják tudományos munkásságának döntő hányadban madártani témájúak voltak, de megnyilatkozott a nyugati földikutyáról (Spalax leucodon) és a vadon élő háziállatok viselkedési sajátosságairól is. Felismerte a puszta különleges élőhelyeinek fontosságát, így értekezett az alföldi tanyák és tanyaromok, a szélmalmok és a gémeskutak emlős- és madárvilágáról. A madártani témákban vagy egyes alföldi madárfajok, -csoportok, mint a vadludak (nagy lilik, kis lilik, nyári lúd, örvös lúd, apácalúd, vörösnyakú lúd), a havasi lile (Charadrius morinellus), a rétisas, a daru és különösen a túzok regionális, esetenként országos helyzetéről tartott előadásokat, vagy a legfontosabb dél-alföldi madárélőhelyek Sasér, Mártély, kardos- 123

4 FARAGÓ S. kúti Fehér-tó ornitológiai alapvetését tette meg. Külön említést érdemel, hogy a Szakosztályban öt előadást szentelt a túzokvédelemnek, bemutatva a faj éppen aktuális státuszát, az ivari kapcsolatokban fennálló változó magatartási formákat, a természetvédelmi problémákat, a védelem első eredményeit, a Dévaványai Túzoktelepet és a repatriáció első eredményeit. Vadászként sokat foglalkozott az erdei szalonka (Scolopax rusticola) életével, a Szakosztályban a pilisi állomány változásáról és a nászrepülés fényviszonyairól tartott előadást. Erős vonulata volt kutatásainak a HERMAN OTTÓ és CHERNEL ISTVÁN által meghonosított, ún. gazdasági madártan, amelynek nemcsak a 19. század végén volt fénykora, de a 20. század közepén is reneszánszát élte. Előadásokat tartott a Szakosztályban a gémfélék, a sárszalonkák, a csörgő réce, a böjti réce, a sárgalábú sirály táplálkozásáról. A táplálkozásökológia területén foglalkozott a kukoricatermesztésnek a vízimadarak táplálékforrás-biztosításában betöltött szerepéről, a madarak energiafelvételével égetett tarlókon, vagy olyan kuriózummal, mint a tiszavirág (Palingenia longicauda) szerepe a madarak táplálkozásában. Nemzetközi kapcsolatai igen kiterjedtek voltak, de szakmai alapú szívélyes barátságot ápolt az emigrált pályatársakkal FESTETICS ANTAL, SZÍJJ JÓZSEF és a határon kívül dolgozó magyar kutatókkal STOLLMANN ANDRÁS, KISS JÁNOS BOTOND is. KISS J. BOTOND vezetésével ismerhette meg a Duna-deltát, de főként az egykori IWRB konferenciái révén járt Görögországban, Észak-Afrikában, Kanadában is. Ezen útjairól ugyancsak beszámolt az Állattani Szakosztályban. A 45 előadásból és természetesen az említett 700 publikációból, valamint a megvalósult természetvédelmi területekből leszűrhető, hogy a STERBETZ ISTVÁN a problémákra rendkívül fogékony, azokat széles összefüggéseiben látó kutató volt, akinek a Teremtő azt is megadta, hogy a tudományos alapvetések után a madarak és az egész természet védelme érdekében olyan intézkedések kezdeményezője, elindítója, olyan védelmi hálózat megalkotója lehetett, amelynek eredményei Őt az alkalmazott természetvédelmi madártan magyarországi megalapítójává emelték. STERBETZ ISTVÁN alapító tagja és első főtitkára volt a Magyar Madártani Egyesületnek időközében, 10 évig szerkesztette a HERMAN OTTÓ alapította az Aquilát, s nyugdíjazása után is szerkesztőbizottságának tagja maradt. Több éven át (1995-ig) felkért előadója volt a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen szervezett vadgazdálkodási szakmérnökképzésnek. A természetvédelmi hivatás mellett STERBETZ ISTVÁN sohasem tagadta meg vadász múltját, vadász mivoltát sem. Tudatosan felvállalva folytatta olyan madarász vadász elődök küldetését, mint amilyenek intézetigazgató elődei: HERMAN OTTÓ, CHERNEL ISTVÁN, vagy éppen PÁTKAI IMRE voltak. A Magyar Alföldön szerzett madarász vadász élményeit könyveiben is közreadta, amelyből sugárzik a magyar puszta, annak élővilága, a vad, a haza és a magyar ember szeretete. A természet szolgálatában (1975), Élő múzeumok (1980), Amerre a madár jár (1981), Őszi vizeken (1983), A nagy parancs (1985), Vadludak országútján (1993), Zöld kalapban (1997), Trófeákkal beszélgetek (1999), Őszi tücsök hangol (2001), Természetvédő ösvényeken (2003), Puskával a Nagypusztán (2005). Különlegesen egyéni stílusú művészi vallomás mindahány. 124

5 IN MEMORIAM STERBETZ ISTVÁN ( ) Szakértője volt olyan nagyhatású, mára klasszikus természetfilmeknek, illetve filmsorozatoknak, mint a NOVÁKOVITS ANDRÁS rendezte A túzok, a puszták madara (1982), vagy a 13 részes A magyar puszta. Nélküle nem jöhettek volna létre ezen erős nemzetközi visszhangot is kiváltó művek. Elismerések A természetért, a madarakért és a vadért végzett kiemelkedő és áldozatos munkáját a legkülönbözőbb módon értékelték és ismerték el ban a Finn Természetvédelmi Szövetség választotta tiszteletbeli tagjává. A természetvédelmi munkáját Pro Natura emlékéremmel (1978), a Munka Érdemrend ezüst fokozatával (1983), a Nem védett területek természeti értékei -nek feltárására hirdetett pályázat kiemelt díjával (1993), Teleki Sámueléremmel (1999), végül a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje polgári tagozatával (2010) honorálták. Vadbiológiai, vadászati szak- és szépírói munkásságért Nimród Emlékéremmel (1981), a Hubertusz-kereszt arany fokozatával (1994), Magyar Nemzeti Vadászrenddel (2002), Res Nullius díjjal (2007), a Magyar Vadászkamara és a Magyar Vadászati Védegylet Arany Érdemkeresztjével (2008) tüntették ki. A Magyar Biológiai Társaságtól az Állattani Szakosztályban kifejtett aktív munkája és tudományos eredményei alapján megkapta a Herman Ottó-díjat (1986), az Állattani Szakosztály jubileumi érmeit 1984-ben és 1994-ben. Ismeretterjesztő munkásságáért, az Amerre a madár se jár című kötetéért a Művelődési Minisztérium neki ítélte az évi nívódíjat ban ugyanilyen elismerés érte a Magyar Televíziótól A magyar puszta című filmsorozatért. A legnagyobb elismerést azonban a pályatársak barátsága, a tanítványok tisztelő szeretete, a dél-alföldi sikeres természetvédelmi gyakorlat jelentette számára. Emlékét megőrizzük! Irodalomjegyzék FARAGÓ S. (2000): A 75 éves Dr. Sterbetz István köszöntése. Magyar Vízivad Közlemények 6: FARAGÓ S. (2012): Dr. Sterbetz István ( ). Elment a dél-alföldi természetvédelem atyja. Nimród Vadászújság 100(8): STERBETZ ISTVÁN előadásai az M B T Állattani Szakosztály ülésein 509. ülés, május 2. STERBETZ ISTVÁN: A havasi lile Magyarországon ÁK 1959, 47(1-2): ülés, március 6. STERBETZ ISTVÁN: A rizstelepek hatása a gémfélék táplálkozására 519. ülés, június 5. STERBETZ ISTVÁN: Kísérleti megfigyelések a földikutyáról (Spalax leucodon Nordm.) ÁK 1960, 47(3-4):

6 FARAGÓ S ülés, március 4. STERBETZ ISTVÁN: Előzetes jelentés a magyarországi rizstermelés madárproblémáinak kutatásáról 533. ülés, február 3. STERBETZ ISTVÁN: A vörösnyakú lúd mozgalma az utóbbi három évtizedben hazánkban ÁK 1962, 49: ülés, január 5. STERBETZ ISTVÁN: A Fehértó tájátalakításával kapcsolatos madáráttelepülések ÁK 1963, 50: ülés, március 1. STERBETZ ISTVÁN: A magyar túzok természetvédelmi problémái ÁK 1964, 51: ülés, május 3. MURVAY ÁRPÁD és STERBETZ ISTVÁN: Populációs hullámzások a saséri rezervátum madárvilágában ÁK 1964, 51: ülés, január 8. STERBETZ ISTVÁN: A kardoskúti Fehértó madárvilága 578. ülés, január 7. STERBETZ ISTVÁN: A nyári lúd (Anser anser rubrirostris Swinh.) természetvédelmi problémái Magyarországon ÁK 1966, 53: ülés, január 6. STERBETZ ISTVÁN: A kardoskúti Fehértó védetté nyilvánításának állattani eredményei ÁK 1967, 54: ülés, január 5. STERBETZ ISTVÁN: A magyarországi csörgő- és böjtirécék (Anas crecca és A. querquedula) táplálkozása ÁK 1968, 55: ülés, február 7. STERBETZ ISTVÁN: Madárélet a Kardoskúti Természetvédelmi Terület sivatagos időszakában ÁK 1969, 56: ülés, október 2. STERBETZ ISTVÁN: Válságos jelenségek néhány hazai szárnyasvadpopuláció dinamizmusában ÁK 1970, 57: ülés, március 2. STERBETZ ISTVÁN: Változó magatartási formák egyes túzokpopulációk ivari kapcsolatában ÁK 1973, 60: ülés, február 1. KISS J. BOTOND (Tulcea): Adatok a Szahalin-sziget (Duna-delta) emlősfaunájának ismeretéhez (Bemutatja: STERBETZ ISTVÁN) ÁK 1974, 61: STERBETZ ISTVÁN: Tanulmányút a Duna-deltában 650. ülés, április 12. STERBETZ ISTVÁN: Alföldi tanyák és tanyaromok emlős- és madárvilágának változásai ÁK 1975, 62: ülés, január 3. STERBETZ ISTVÁN: Mártély tájvédelmi körzet emlős- és halfaunája ÁK 1975, 62: ülés, január 9. STERBETZ ISTVÁN: A magyarországi túzokvédelem első eredményei ÁK 1976, 63: ülés, október 8. STERBETZ ISTVÁN: Gerincesökológiai megfigyelések Görögországból ÁK 1977, 64:

7 IN MEMORIAM STERBETZ ISTVÁN ( ) 680. ülés, október 7. STERBETZ ISTVÁN: Magyarország túzokállománya 1977-ben ÁK 1978, 65: ülés, december 1. STERBETZ ISTVÁN: A monokultúrás kukoricatermesztés szerepe a vízimadár-vonulás táplálkozásbázisában ÁK 1979, 66: ülés, június 1. STERBETZ ISTVÁN: Vándormadarak telelőhelyén 701. ülés, január 4. STERBETZ ISTVÁN: Madarak energiafelvétele égetett búzatarlókon ÁK 1980, 67: ülés, február 1. STERBETZ ISTVÁN bemutatja a dévaványai túzoktelepet 711. ülés, március 6. STERBETZ ISTVÁN: Magyarországi adatok az erdei szalonka (Scolopax rusticola) nászrepülésének fényviszonyairól ÁK 1983, 69: ülés, szeptember 11. STERBETZ ISTVÁN: A dévaványai túzokrepatriációs kísérletek első eredményei ÁK 1983, 69: ülés, szeptember 10. STERBETZ ISTVÁN: Az északi vadlúdfajok megoszlása a magyarországi gyülekezőhelyeken ÁK 1983, 70: ülés, december 3. STERBETZ ISTVÁN: Zoológiai tanulmányúton Kanadában 743. ülés, december 7. STERBETZ ISTVÁN: A magyarországi daruvonulás természetének megváltozása ÁK 1985, 71: ülés, november 2. STERBETZ ISTVÁN: Adatok a magyar alföldi szélmalomromok gerinces állatvilágáról ÁK 1986, 72: ülés, szeptember 4. STERBETZ ISTVÁN: Az örvös lúd (Branta bernicla) és az apácalúd (B. leucopsis) mozgalmának alakulása Magyarországon ÁK 1987, 73: ülés, november 4. STERBETZ ISTVÁN: A lilik (Anser albifrons) százalékarányának újabb problémái a Magyarországon telelő vadlúdtömegekben ÁK 1989, 75: ülés, február 1. STERBETZ ISTVÁN: A magyarországi daruvonulás mezőgazdasági problémái ÁK 1992, 77: KISS J. BOTOND, RÉKÁSI JÓZSEF és STERBETZ ISTVÁN: Magyarországi és romániai adatok a sárszalonka fajok táplálkozásáról ÁK 1990, 76: ülés, február 7. STERBETZ ISTVÁN: A kis lilik (Anser erythropus) élőhelyválasztása Magyarországon 807. ülés, április 4. STERBETZ ISTVÁN: Magyarországon átvonuló darvak telelése Észak-Afrikában ÁK 1992, 77: ülés, október 3. STERBETZ ISTVÁN: Egy széki lile (Charadrius alexandrinus) populáció elsorvadásának vizsgálata ÁK 1993, 78: ülés, október 2. STERBETZ ISTVÁN: A tiszavirág (Polingenia longicauda) szerepe a madarak táplálkozásában ÁK 1993, 78:

8 FARAGÓ S ülés, október 7. STERBETZ ISTVÁN: Gémeskutak szerepe a magyar puszta madáréletében ÁK 1995, 80: ülés, január 12. STERBETZ ISTVÁN: A Csongád-megyei Tisza-ártér rétisas állományának pusztulása ÁK 1993, 79: ülés, február 1. STERBETZ ISTVÁN: Háziállatok viselkedésének sajátosságai félvad életkörülmények között ÁK 1996, 81: ülés, szeptember 6. STERBETZ ISTVÁN: Húsz év erdei szalonka (Scolopax rusticola) adatai a Pilis-hegységből ÁK 1996, 81: ülés, január 8. STERBETZ ISTVÁN: Adatok a sárgalábú sirály (Larus cachinnans) táplálkozásához In memoriam ISTVÁN STERBETZ ( ) SÁNDOR FARAGÓ University of West Hungary, Faculty of Forestry, Institute of Wildlife Management and Vertebrate Zoology, Ady Endre u. 5, H-9400 Sopron, Hungary. farago@emk.nyme.hu ÁLLATTANI KÖZLEMÉNYEK (2012) 97(2): Abstract. ISTVÁN STERBETZ was the former director of the Hungarian Ornithological Institute, a prominent person of Hungarian ornithology and nature conservation, and the second most active member of the Zoological Section of the Hungarian Biological Society since He presented 45 lectures, just one less than LAJOS MÉHELY, famous zoologist of the first half of the 20th century. He was born in 1924 in Nagyszénás, in county Békés, southern Hungary. First studied at the Agricultural College of Debrecen, later at the University of Szeged, and the region made a deep impression and influenced his later activities. In 1963 he started to work in the Ornithological Section of the Authority of Nature Conservation, where he stayed until his retirement in He got his doctoral degree from the University of Agriculture, Gödöllő, in ISTVÁN STERBETZ initiated several southern Hungarian nature conservation and landscape protection areas, and his strong connection to this region made him as the father of nature conservation of the South Alföld. He was member of ICBP Birdlife International, and representative of Hungary at IWRB Wetlands International. He also played an active role when Hungary joined to the Ramsar and Bern Conventions. He wrote more than 700 articles, including 11 popular books about his bird-watching and hunting experiences. In his presentations in the Zoological Section he dealt with many different species of birds, but also with mammals and insects, and talked about his foreign expeditions as well. ISTVÁN STERBETZ can be considered as the founder of Hungarian applied ornithology on nature conservation. 128