Gustáv Murín. Maffia határok nélkül

Átírás

1

2

3 Gustáv Murín Maffia határok nélkül

4 A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Mafia na Slovensku Osudy bossov černákovej éry Copyright Gustáv Murín, 2015 Hungarian translation Vályi Horváth Erika, 2016 Minden jog fenntartva. Tilos ezen kiadvány bármely részét sokszorosítani, információs rendszerben tárolni vagy sugározni bármely formában vagy módon a kiadóval történt előzetes megállapodás nélkül; tilos továbbá terjeszteni másféle kötésben, borítással és tördelésben, mint amilyen formában kiadásra került. Első magyar nyelvű kiadás: 2016 Kiadja a TWISTER MEDIA Kft Budapest, Építő utca 13/C. Postacím: 1680 Budapest, Pf.: 43. info@twistermedia.hu Felelős kiadó: Értékes Christos Műszaki szerkesztő: Tóth András László Szerkesztők: Vályi István, Rácz Attila Lektor: Dobos Attila Korrektor: Kótai Kata, Váczy Ludmilla Borítóterv: Cristina Grosan Borítófotó: Igor Stevanovic Nyomda: AduPrint Kft., 2016 Felelős vezető: Tóth Zoltán ISBN A könyv a pozsonyi SLOLIA Szlovák Könyvalapítvány anyagi támogatásával jelent meg. Kniha vyšla s finančnou podporou Komisie SLOLIA, Literárne informačné centrum, Bratislava.

5 Előszó A köznyelv maffiának és maffiózóknak hívta őket, holott tetteikben, szervezettségükben eleinte sokkal inkább emlékeztettek primitív gengszterbandára, mintsem magasabb célokat követő, számító bűncsoportra. A rendszerváltás utáni világ, a friss demokráciák szülöttei ők, akik magas hőfokon égtek és (általában) gyorsan ki is hunytak. Gyilkosok, gátlástalan és erőszakos verőemberek, akiket a társadalom félelme táplált. A szabadság szinte rászakadt a posztkommunista államokra, és valójában senki nem tudta, mit is kellene kezdeni a hirtelen szabályok és törvények, valamint távoli kormányos nélkül maradt, bukdácsoló hajóval, amit országnak hívnak. Ebben a káoszban nyilvánvalóan azok boldogultak a legkönnyebben, akik már rendelkeztek némi gyakorlattal a zavarosban való halászat terén. És nagyon hamar megtalálták a közös hangot az államapparátus erre fogékony képviselőivel. A 90-es években bárkiből lehetett bármi, a korlátlan lehetőségek országai itt voltak, Európa szívében. Buszsofőrből egy országot rettegésben tartó maffiafőnök, szakközépiskolát végzett esztergályosból miniszter és egyben milliárdos oligarcha. Aki gátlástalanul tört a célja felé, és olykor-olykor igénybe vette az alvilág szolgálatait, az el is érte azokat. A po-

6 gustáv murín litikai elit és a szervezett bűnözés összefonódása sosem volt látványosabb és erőteljesebb, mint akkor, amikor túl sokan tülekedtek a még púposra rakott vályú mellett. Egyikük sem tudott létezni és létezését biztosítani a másik nélkül. Baj csak akkor volt, amikor e kényes egyensúly felbillenni látszott egy külső vagy belső inger hatására. Ilyenkor pár pillanatra lángba borult az ország, felrobbant néhány autó, eltűnt egy-két ember, és minden ment tovább. Ahogy ezek az országok egyre inkább belerázódnak a demokráciába, úgy adják át helyüket a bőrnyakú, primitív gengszterek a valódi, fehérgalléros maffiózóknak, akik vascső és pisztoly helyett aktatáskával bűnöznek, nevük nem forog közszájon. A szlovák és magyar szervezett bűnözés ezer szálon kötődik egymáshoz és kötődött már akkor is, amikor az államközi kapcsolatok mélyponton voltak. A bűn nem ismer határokat, csak érdekeket, melyek több mint tíz év elteltével úsznak csak a felszínre, ahogy az évek óta börtönben lévők nyelve megered. És ha ezek az érdekek úgy kívánták, akkor a magyar bűnözői elit sem volt rest, és bombákat, bérgyilkosokat importált, vagy éppen búvóhelyet és menedéket adott azoknak, akik a későbbiekben még hasznára váltak. Így ismerhetik meg e könyv lapjairól Jozef Roháčot, akitől még a hazai szuperbűnözők is csak akkor rendelték meg a szellőztetést, amikor Budapesten már nagyon sűrű volt a levegő, vagy Eva Rezešovát, akinek a családja pár év alatt térdre kényszerítette a régió acélipari óriását. A szlovák titkosszol- 6

7 MAFFIA HATÁROK NÉLKÜL gálat és a Mečiar-éra sötét korszakában a piszkos munkát mindig volt kivel elvégeztetni. És mindez csupán egy kis ízelítő ezekből a történetekből, amelyeket nem kellett kitalálni: az élet írta őket. Bizonyítja őket a több tucat jelölt, és ki tudja hány jelöletlen, sekély sír szerte Magyarországon és Szlovákiában. E véres és durva korszak krónikájában nincs semmi meseszerű vagy fennkölt. Ez nem film, ez a valóság. Vályi István újságíró

8

9 Maffia határok nélkül Roháč és társai Budapesten Az itt bemutatott események és személyek már javarészt közismertek a nyilvánosság előtt, a szlovák, magyar és cseh sajtó ugyanis folyamatosan beszámolt az ismertetett személyek tetteiről, a kötet végén megtalálható ezen információk jegyzéke. Célunk ezzel a könyvvel nem az, hogy minden kétséget kizáróan leírjuk, hogyan történtek az itt említett események, sokkal inkább a kor média által közvetített képét tárjuk az olvasók elé a sajtó beszámolói alapján. Hogy ebből ki és hogyan rakja össze az összképet? Nos, azt önökre bízzuk. Időnként az egyes hírek és riportok tárgyát képező történések leírása el is térhet egymástól. Az újságírók és riporterek, azok informátorai vagy tanúi és a bírósági eljárásban részt vevő személyek az adott korszak tényeivel és elméleteivel dolgoznak, és egyes részleteket illetően tévedhettek. Nemcsak ők, hanem a rendőrök, az államügyészség és a bíróság is, hiszen több esetben sem sikerült megegyezniük a drámai végkifejletű események egyértelmű rekonstrukciójában. Ahogy arról meggyőződhetünk, a bírósági döntések sem véglegesek, hiszen előfordul, hogy felül kell vizsgálni azokat, és az előző döntéssel épp ellentétes határozat születik. A könyv szövege 9

10 gustáv murín csak oly mértékben tényirodalom, hogy a nyilvánosan hozzáférhető forrásokra támaszkodik kérem a kedves olvasókat, ők is kezeljék így a kiadványban közölt információkat. Ez a mű nem vádirat, inkább egy véres korszak társadalmi krónikája. Nem szolgál terhelő bizonyítékokkal a bűnösökre nézve, inkább emléket állít az áldozatoknak, figyelmeztetésül szolgál a szervezett bűnözés leendő áldozatai számára.

11 jozef roháč (alvilági nevén patkány, sapka, fogász) Az 1989 novembere utáni demokratikus változásoknak köszönhetően Csehszlovákiában addig sosem látott ütemben ugrottak meg a bűnözési mutatók és erősödtek meg az alvilági csoportok, maffiák. Paradox módon ezt Václav Havel, az új hatalom képviselője segítette elő. Az abszurd drámák szerzőjét december 29-én a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnökévé választották, és azonnal alkotott is egy drámát, amelynek neve: amnesztia. Ez volt Havel első államférfiúi abszurd módon kivitelezett lépése

12

13 első rész

14

15 Bűnözők szabadlábon A világtörténelemben ezt megelőzően csak Sztálin kedvenc hóhéra, Berija, a kommunista bűntettek legvéresebb végrehajtója eszközölt ilyen nagyszabású amnesztiát a Szovjetunióban. Utána pedig Havel. Havel amnesztiája minden, a történteket logikusan elemzőnek elég felfoghatatlannak tűnik. Bár Havel maga is abszurd drámaíró volt, aki nem zárkózott el a drámai tettek elől. Megélte az épp tetőpontjára hágó, művészek által vezetett társadalom eufóriáját, mint Platón klasszikus államutópiájában. A világsajtó úgy jellemezte a csehszlovák bársonyos forradalmat, mint ennek az utópisztikus víziónak a beteljesülését. És ebbe tökéletesen beleillik Brecht felhívása: a színielőadás után a nézők álljanak fel, és lelkesen keljenek útra, hogy kiszabadítsák a bebörtönzött foglyokat. Havelre minden bizonnyal pozitívan hatott ez a gesztus. Milyen nagyszerű szlogen a világsajtó címlapján: a forradalom (tehát Havel) kinyitja a börtönök kapuit! Az abszurditás diadala. Havel Drága barátaim! megszólítással írt levelet az elítélteknek, és utasítására 1990 első napján az akkori 31 ezer fogvatartottból at szabadon bocsátottak. Sokuknak nem volt pénzük, és nem volt hova menniük. A bűnözés hulláma elárasztotta az országot, a rendőrség és a bíróság meggyengült működésük miatt nem voltak képesek hatékony ellenakcióra. Mintha rossz vírussal oltották volna be a traumát okozó be- 15

16 gustáv murín avatkozás után amúgy is legyengült, védekezni képtelen testet. Ezzel párhuzamosan megbénították az Állambiztonsági Hivatal (ŠtB) egységeit, amelyek nem a politikai disszidensek ellen küzdöttek, hanem az akkor már elhatalmasodó szervezett bűnözéssel vették fel a harcot. A nagypályás, művelt bűnözők készségesen támogatták az állam immunrendszerének teljes megszüntetését, és a bársonyos forradalom résztvevői lelkesen teljesítették legtitkosabb kéréseiket is. Ha valaki úgy képzelte volna el a forradalmat, mint a káosz kiindulópontját és a határtalan félelem terrorját, akkor sem tudott volna jobb kezdést kiötleni. Havel amnesztiájának köszönhetően Szlovákiában szabadlábra került az összes leendő alvilági maffiavezér. De a korabeli nehézfiúk és gyilkosok is, mint például Ladislav Ambruz. Magyarországon halálbüntetésre ítélték, amit később életfogytiglanra változtattak, és áthelyezték Szlovákiába, ahol az új elnök amnesztiájának köszönhetően szabadlábra került. Havel amnesztiája miatt hagyhatta el a börtönt Jozef Roháč is, aki hamarosan a Patkány és Sapka alvilági ragadványnéven vált hírhedtté. Bérgyilkos vagy költő? A kommunista rendszer bukása utáni első hónapokban a visszaeső bűnözők és a maffiózók vegyültek a bársonyos for- 16

17 MAFFIA HATÁROK NÉLKÜL radalmárokkal, és ezt egyik fél sem furcsállotta. Zuzana Szatmáry ismert emberi jogi aktivista így ír erről: Jožo Roháč 1990 elején, az amnesztia után látogatott meg. Sokan ismertük az esetét a szökési kísérletet Nyugatra, a túszejtést, a lövöldözést, látszott rajta az igyekezet, szeretett volna beilleszkedni, elfogadtatni magát másokkal. Az akkori sorstársaim, akikkel érkezett, teljes elragadtatással nyilatkoztak róla. Kedves, szerény, segítőkész volt. Amiben csak tudott, segített, művelt volt, prózát és verseket is írt. Rögtön az első pillanatban ösztönösen megkedveltem. Így került Roháč kapcsolatba a Nyilvánosság az Erőszak Ellen (VPN) rendszerváltó mozgalom vezetésével, és egy ideig úgy tűnt, hogy az ő példájukat követve művészember válik belőle. Szívesen tetszelgett a kommunizmus áldozatának szerepében. Ellentmondásos megítélésének jó példája az alábbi két internetes hozzászólás: (Barázdabillegető): A börtönben, ahol terrorizmus és emberrablás miatt ült, nagyon megváltozott, négy és fél évig volt bent, az előzetes letartóztatást is beleértve. Négy év alatt az őrök minimum négyszer megverték (az okok: 1. verés»üdvözlésképpen«, 2. verés az illavai börtönből való szökése miatt, 3. verés amiért nem volt hajlandó bemószerolni a rabtársait, 4. verés azért, mert egy papírfecnire verset írt!), meglehet, ennél többször is bántalmazták, de arról már 17

18 gustáv murín nem szereztem tudomást. Szintén magánzárkába került, négy éven át napi szinten szóbeli sértegetésekben volt része, miközben a gyilkosokat az őrök Palikának és Misinek szólították. Nem csodálom, hogy a későbbiekben szervezett bűnözőként, bombarobbantóként élt. Ilyen körülmények között mindenki megváltozna, az emberek 90 százaléka megtörik, riadt, elnyűtt alakká válik. Azt mondta:»ha legbelül nem törsz meg, szárnyaid nőnek, és utána már nem csinálhatnak veled semmit.«a vallásossága is erre utal, Léván kipróbálta a katolikus templomot, nem jött be neki, nem találta meg, amit keresett, így hát (zen) buddhizmusra adta a fejét, meditálni kezdett. A meditálás most segít, hogy túlélje a magyar börtönt (Jumo): A politikai foglyokat gyakran összeverték, ez mindennaposnak számított annak idején. Azt hiszed, mindegyikből bérgyilkos lett? Hiszen eszméletvesztésig verték Škutinát, az írót is. Olyan vagy, mint azok az öregasszonyok, akik Černákról azt bizonygatják, menynyire jóságos, kedves ember. Roháč minden kritikát mellőző csodálata a volt disszidensek és az 1989-es bársonyos forradalom értelmiségi vezetői körében egészen napjainkig tart. Fedor Gál, a Nyilvánosság az Erőszak Ellen egykori vezére az SME című napilapnak

19 MAFFIA HATÁROK NÉLKÜL márciusában így nyilatkozott a fegyenclázadással kapcsolatban: Emlékszem, hogy a szóvivőik profi, karizmatikus bűnözők voltak. Például Jozef Roháč, aki elhozta Ľubomír Feldek írónak a verseit. Hihetetlen szövegeket alkotott, karizmája rabul ejtette környezetét. Ma már tudom, hogy a fő szóvivők voltak a legnyersebb, legdörzsöltebb bűnözők és mindegyikük vissza is került a börtönbe, Roháčot is beleértve, aki több bérgyilkosság elkövetéséért ül, és Róbert Remiáš megölésével is őt vádolják. Ettől függetlenül meg kell hagyni, hogy ezek az alakok tényleg karizmatikus egyének voltak. Paradox módon a bírósági szakértők az egészségügyminiszter-helyettes, Imrich Hatiar túszul ejtése és elrablása kapcsán arra a következtetésre jutottak, hogy csökkent intelligenciájú személyről van szó, akinek szellemi képességei a gyengeelméjűség határát súrolják. Roháč egyik költeményét, mely emléket állít a börtönéveknek, Fedor Gál beválogatta az Első kézből (Z prvej ruky) című könyvébe. A vers február 23-án íródott a lipótvári fegyházban, ezután került az újságírók kezébe. J. Roháč: Véres folyosó Hányszor mentem el e véres foltok mellett oly gyakran az enyém is belevegyült Hányszor megyek még át ezen a fájdalmas jajveszékeléssel, 19

20 gustáv murín ütésekkel, hisztériás kiáltásokkal teli folyosón Hányszor még, mondd, hányszor még A penészes falakról vakolat hullik árad a tüdőbaj, ezer gyilkosság kiált egy ideje érzem a karmait, mintha ezeket a gyilkosságokat én követtem volna el, jóllehet nem öltem meg senkit Ó, Istenem, perzseld fel e rémület és szörnyűség melegágyát, mossa el a víz, égesse fel a tűz, bármi csak ne halljam már ezt a szörnyű sóhajt, a tompa ütések hangját, a sötét semmit Rácsok, mindörökre legyetek átkozottak, átkozottak, mint az állat, mely mögötte raboskodik, s főleg az ember, aki építette ezeket Átkozottak vagyunk mindannyian Roháč csodálói közé tartozott a Nyilvánosság az Erőszak Ellen egy másik vezetőségi tagja, Miloš Ž. is, aki fiatalkorában szintén költő volt, később pedig hosszú éveken át az Izraeli Kereskedelmi Kamara elnöki posztját töltötte be. E vezetői 20

21 MAFFIA HATÁROK NÉLKÜL szerepköréből kiindulva több kényes üzleti tranzakcióban vett részt, például abban a beszerzési tenderben, amelyben arról döntöttek, milyen új, jobb minőségű lehallgatókészülékeket szereznek be a Szlovák Köztársaság Belügyminisztériuma számára. Roháč jól ismerte a legerősebb alvilági bűnbanda, a Sýkora klán tagjait is; közülük akkoriban egy bizonyos František Borbély volt kiemelt pozícióban. Érdekes, hogy ugyanez a bizonyos Miloš Ž. később közös vállalkozásba kezdett Borbéllyal, társaságuk főleg a szlovák fővárosban több éttermet és szórakozóhelyet üzemeltetett. Az egyikben nyilván Miloš Ž. szalondisszidensi múltja kapcsán egy disszidensi emlékszoba is helyet kapott októberében Borbélyt a rendőrségi vizsgálótiszt kábítószerrel kapcsolatos bűncselekménnyel vádolta márciusában Borbély nyilván tudatosította, hogy nem segít rajta a tagadás, így vádalkut kötött. Bevallotta, hogy bűnszervezetet hozott létre kábítószerekkel kapcsolatos bűncselekmények véghezvitele céljából, így elérte, hogy csökkentett büntetést, hat év és nyolc hónap letöltendő szabadságvesztést, illetve teljes vagyonelkobzást kapjon. A vádalkut a Különleges Büntetőbíróság (ŠTS) besztercebányai részlege jóváhagyta, így az jogerőre is emelkedett, mivel az alku része volt, hogy a vádlott nem él a fellebbezés jogával. Borbély beismerte, hogy támogatta a Róbert L. által vezetett bűnbandát ben kölcsönadta nekik pozsonyi nyaralóját, hogy ott kábítószert állítsanak elő. A csoportot pénzzel is segítette. 21

22 gustáv murín J. Mikolášiková újságírónő szerint Borbély már az első rendőri kihallgatás során bevallotta, hogy kábítószerrel üzletelt. Eredetileg 15 évet töltött volna rács mögött. Ezzel a beismerő vallomással, és azzal, hogy azonnali hatállyal börtönbe vonult, egy másik, védelmi pénz szedéséért kiszabandó büntetést is megúszott, bár 2015 áprilisában a III. számú Pozsonyi Járási Bíróság négy másik vádlottal együtt bűnösnek nyilvánította. A szlovák bírói gyakorlat ugyanis fordított logika szerint működik. Nincs értelme, hogy a bíróság további büntetést adjon hozzá az eredetihez. Már így is kellő mennyiségű büntetést kaptak fogalmazott a szenátus elnöke. E fordított logika bizarrsága akkor válik szembetűnővé, ha tudatosítjuk, hogy 2015 decemberében Borbély még egy bűntettet beismert (egy Mercedes G gépkocsi felrobbantását, amelynek tulajdonosa a konkurens pozsonyi alvilági bűnbandához, a Piťo klánhoz tartozott). Ezért az előző két döntést eltörölték, és mindezek után csak négy hónappal hosszabb büntetést szabtak ki rá, tehát hét évet kapott. Az ilyen igazságszolgáltatás nemcsak vak, de az emlékezetével sincs minden rendben. A Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalmi lapja Jack London a lipótvári mocsárból címmel közölt cikket Roháčról. Ľubomír Feldek költő azt tanácsolta Roháčnak, hogy kezdjen el írni. Feldek 2014 januárjában részt vett Budapesten Roháč tárgyalásán, majd ezt követően interjút adott a szlovák JOJ nevű televíziós csatornának: A foglyok körében, talán az életét is kockáztatva, tekintélyt vívott ki magának. Nem tu- 22

23 MAFFIA HATÁROK NÉLKÜL dom. De ő hallgattatta el a lázadókat akkor, 1990 áprilisában, és elrontotta ezzel a tervet Még mindig kopasz, bár azzal adták ki ide, hogy egy hajszálát fogják vizsgálni. És azok alapján, amit ma hallottam laikusként megítélve, nem hangzott el semmilyen bizonyíték. Nem ez az egyetlen eset, amikor az értelmiségi réteg minden kritikát mellőzve csodálja a sorozatgyilkosokat. A híres amerikai író, Norman Mailer 850 oldalon írta meg A hóhér dala címmel Garry Gilmor igaz történetét. Gilmor eredetileg gyilkosság miatt került rács mögé, de aztán idő előtt kiengedték a börtönből, bizonyítani próbálva, hogy a fogvatartottak mennyire megjavulnak a művészettől. Ám csakhamar a bíróknak és a nyilvánosságnak is csalódást okozott, amikor újra gyilkosságot követett el. Kivégezték. Norman Mailer dicstelen szerepet játszott a bankrablásért, majd később fogolytársa meggyilkolásáért elítélt Jack Henry Abbott esetében is. Ebben önmagában még nincs semmi különös, de az elkövetőnek sikerült a börtönből felvenni a kapcsolatot Mailerrel, és élénk levelezésbe kezdtek ben, miután Abbott a börtönben elolvasta A hóhér dala című könyvet, felajánlotta az írónak, hogy segít neki igazi, tárgyilagos bepillantást nyerni a börtönélet mindennapjaiba. Erről maga Abbott is írt egy sikerkönyvet A vadállat hasában (In the Belly of the Beast) címmel, hozzácsatolva Mailerrel való három évig tartó levelezését. Mivel Mailer a könyvet jónak 23

24 gustáv murín találta, segített a kiadásában, és több irodalmárral karöltve továbbra is szorgalmazta a fegyenc szabadlábra helyezését. A férfit 1981-ben, 37 éves korában valóban ki is engedték a börtönből. Abbott kiszabadult, ám hat héttel később egy New York-i vendéglőben halálra késelt egy Richard Adan nevű 22 éves pincért, aki a körülmények különös összejátszása folytán maga is reményteljes színész és kezdő író volt. Abbott tizenöt év letöltendő fegyházbüntetést kapott, melyet később életfogytiglani szabadságvesztésre módosítottak. Börtönben íródott irodalmi próbálkozásai (egy színművet és egy másik könyvet is írt, ahol a pincér meggyilkolását önvédelemmel indokolta) már sem az olvasókat, sem a bíróságot nem hatották meg. Polgárjogi perben (tehát nem az állam, hanem az áldozat hozzátartozóinak kezdeményezésére) elkobozták az irodalmi tevékenységéből származó, időközben 7,5 millió dollárra duzzadt vagyonát ben önkezével vetett véget életének a cellájában, miután visszautasították a feltételes szabadlábra helyezési kérelmét. Mailert erősen kritizálták a történtekért. Egy 1992-es interjúban beismerte: Ez egy olyan epizód volt az életemben, amire nem lehetek büszke. A bűnözés útján A dél-szlovákiai Léván 1956-ban született Roháč életének kezdeteiről nem tudunk túl sokat. Talán csak annyit, hogy 24

25 MAFFIA HATÁROK NÉLKÜL már fiatalkorában művészi ambíciói voltak, és szerelmes verseket írogatott. Állítólag nagyon tehetséges diák volt, ennek ellenére még az ipari szakközépiskolába sem vették fel. Ám így is átlagon felüli bevételekre tett szert. Miután megnősült és született egy fia és egy lánya, jövedelemkiegészítésre volt szüksége. Így hát felcsapott betörőnek. Első börtönbüntetését már a katonai szolgálat alatt letöltötte. Szimpla vagányságból a barátjával elloptak egy autót, amellyel a városban száguldoztak. Ezért fél év börtönbüntetést kapott a méltán elhíresült kisszebeni (Sabinov) katonai fegyházban. Ilyesmit nem tesz és nem visel el akárki. Roháč kezdettől fogva nem mindennapi jelenségnek számított, ahogy a tettei sem voltak szokványosak. Az államszocializmus idején, 1985-ben azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy elrabolta az egészségügyminiszter-helyettest, Imrich Hatiart, akit túszként tartott fogva azzal a céllal, hogy sikerüljön átjutnia Ausztriába. Nem mellékes az sem, hogy Roháčnak eredetileg a szlovák kormányfőre fájt a foga. Az emberrabláshoz Ernest Rečkát választotta társául, aki egyszer már megkísérelt átszökni Nyugatra, sikertelenül. Rečka ezúttal Roháč alkalmi sofőrjéül szegődött, mert annak elvették a jogosítványát, nem dolgozott sehol, elhagyta a családját, így mindkettejük számára ideális megoldásnak tűnt az ország elhagyása. Rečkát nemcsak a bűntettei miatt keresték, hanem egy feldühödött roma család is a nyomában volt, amelynek teherbe ejtette a lányát, az 25

26 gustáv murín együttélésről és a felelősségvállalásról azonban hallani sem akart. Ekkor már Roháčnak is volt elég vaj a fején, jó pár lakást kifosztott. Drámai emberrablás volt, a maga nemében egyedülállónak számított a szocialista blokkon belüli országokban. Hogy fegyverhez jussanak, a társával előbb megtámadták a Pozsony szélén elterülő Juraj Dimitrov Vegyi Üzem éjjeliőrét. Amikor az őr ellenállást tanúsított, Roháč mindkét kezét megragadta, Rečka pedig pár ütést mért a fejére tettestársa pisztolyával. A falon árulkodó vérnyomok maradtak. Állítólag Roháč kiabálva buzdította a társát: Ez aztán kurva erős, öld már meg, lődd le! Elvették az őr szolgálati pisztolyát, majd távoztak a helyszínről. Másnap reggel Rečka sógoránál találkoztak. Aztán véletlenszerűen kiválasztottak egy miniszteri limuzint, hogy magas beosztású túszra tegyenek szert. Így támadták meg Imrich Hatiar egészségügyminiszter-helyettest, ám a sofőrjének sikerült kereket oldania, és értesítette a rendőrséget a túszejtésről. Dulakodás közben, miközben a politikust az autóba tuszkolták, Rečka fegyvere véletlenül elsült, ám a lövedék szerencsére csak Hatiar cipősarkába fúródott. Roháč beugrott az autó volánja mögé, de nem sikerült hátramenetbe kapcsolnia. Így elég sajátos módon kiszállt és kitolta a Tatra 613-ast a parkolóból (ez lehetett aztán a különös látvány: a sofőr, aki tolja a fekete kormányzati limuzint ), s csak ezután sikerült végre elindulniuk. Egy darabig bolyongtak, majd rövidesen a Pozsony Berg osztrák határátkelőnél kötöttek ki. 26

27 MAFFIA HATÁROK NÉLKÜL Meg kell jegyeznünk, hogy ebben az időben a szokványos határátkelő inkább egy erődítményre hasonlított. Már az első sorompó acélból készült, és nem lehetett csak úgy áthajtani rajta gépkocsival. Valamivel távolabb egy újabb, masszív tank elhárító akadályokkal körülbástyázott sorompó következett. Az autó már az első akadály előtt megállt, Roháč odakiáltott a legközelebbi felfegyverzett határőrnek, hogy ha nem engedi át őket, lőni fognak. A határőr visszahúzódott a sorompó mögé, és kiadta a riasztást. Hosszú órákra a Pozsony Berg határátkelőnél ragadtak, az alkudozás sokáig tartott. Hatiar időközben rosszullétre panaszkodott, ezért a rendőrségi túsztárgyaló gyógyszert juttatott el az államtitkárnak, az emberrablóknak pedig cigarettát és egy pohár vizet, amelyből a túsznak kortyolnia kellett egyet előttük. A biztonsági erők hamarosan kiderítették, kikkel állnak szemben, és a helyszínre hozták Roháč bátyját, anyját, és a feleségét is a gyerekeivel. Csak Roháč bátyja jutott szóhoz, de szavai hatástalanok maradtak. A következő lehetőség az volt, hogy látszatra beszervezik az osztrák hivatalokat. Berg felől egy autó érkezett, állítólagos osztrák diplomatákkal és tolmáccsal, de a valóságban ezek az állami titkosrendőrség álruhás emberei voltak. Az állítólagos osztrák tárgyalók természetesen azt kérték, eresszék szabadon a túszt, ennek fejében ígéretet tettek, hogy felnyitják a sorompót. Végül az első sorompót tényleg fel is nyitották, de Roháč odakiáltott, hogy így sem engedik szabadon 27

28 gustáv murín Hatiart, inkább agyonlövik. Ekkor Rečka belelőtt az üres ülésbe. Az autóba nem lehetett belátni, mert ablakait az emberrablók elfedték az anyósülés alatt talált ruhákkal és újságpapírral. A dolog pikantériája, hogy a talált újság egy erotikus magazin volt, amely abban az időben tiltott dolognak számított. Roháč szénája nem állt jól. Az első sorompó után áthajtott az útra fektetett tüskeszőnyegen, és autójának mind a négy kereke defektes lett. Hatiar egészségi állapota is rosszabbodott, éjfél előtt pedig Rečka is beismerte, hogy a fáradtságtól már nem bír tovább ébren lenni. A környék tele volt mesterlövészekkel, páncélautókkal és gépkocsikkal, melyek meghiúsítottak volna minden szökési kísérletet. Roháč még ekkor is azt kiabálta: Készítsetek három koporsót, élve nem kaptok el bennünket! De rövid gondolkodási idő után mind a két fegyvert kihajította a gépkocsiból, és Rečkával megadták magukat. Hatiar zokniban az ellenkező irányba menekült. Roháč bűnözői pályafutásának egyik paradoxona egyszersmind bizonyítéka annak: Szlovákia milyen kicsi, hogy később kiderült: apai ágon Hatiar és Roháč távoli rokonok. Mellesleg a túszdráma másnapján Hatiar fia megnősült, és a biztonsági erők kitartásának köszönhetően a miniszterhelyettes nem szalasztotta el az esküvőt. Roháč bebörtönzése után derült fény arra, hogy a.6,35-ös Praga pisztolyon kívül egy Miloš Lukáč névre kiállított hamis jogosítványt is rejtegetett magánál. Az iratot Besztercebányán tulajdonították el, erre ragasztották rá a fényképét. Roháč 28

29 MAFFIA HATÁROK NÉLKÜL szemmel láthatóan beleélte magát a titokzatos lövész szerepébe, aki látványosan robban be a nagyvilágba. Nyilvánvaló, hogy Roháč már fiatalkorában hajlamos volt erőszakos úton intézni ügyeit. Eközben nem volt tekintettel sem az idegenekre, mint például a vegyi üzem őre, sem a miniszterhelyettesre, de még a saját családjára sem, hiszen gondolkodás nélkül elhagyta a feleségét és két kicsi gyerekét. Miközben a határon várakozott, párszor a rendőrök felé lőtt. Ahhoz, hogy valaki kijusson Nyugatra, akkoriban nem volt szükség arra, hogy agyonverjenek egy éjjeliőrt, elszedjék a fegyverét, majd ezt követően megszervezzék egy magas beosztású kommunista pártfunkcionárius látványos elrablását. A keleti blokk országaiban több ezer ember meg tudta találni a szökés ennél sokkal kevésbé drámai módját, amely nem követelt emberáldozatot. Miért nem tudta ezt megtenni Roháč? Tizenhárom évet kapott. Az éjjeliőr megtámadásának rekonstrukciójában készségesen segédkezett. Ám azt nem fogadta el, hogy terrorista bűncselekmény elkövetésével vádolták, politikai fogolynak tartotta magát. Ebből rögtön le is vonta a következtetéseket. A szökevény Roháč újabb elsőséget vívott ki magának, amikor megpróbált megszökni a pozsonyi Igazságügyi Palotából, mialatt a bírósá- 29