Római jog XIV. a házassági fajták. A házasság. a conubium. a házassági fajták (2) házassági akadályok. a conubium (2)

Átírás

1 Római jog XIV. A házasság a házassági fajták Mint a római jog általában, úgy a római házassági jog is al apjában véve csupán a római polgárokra vonatkozott Csak polgárok (illetve conubiummal, ius conubiival rendelkező szabadok) között jöhetett létre olyan házastársi együttélés, amit a római jog teljes jogú házasságként elismert (matrimonium iustum - matrimonium iuris civilis). csak ilyen házasságból született gyerekek váltak jórészt római polgárrá, illetve kerültek apjuk patria potestasa alá; csak ők tudták apjuk családját annak halála után továbbvinni; ők voltak apjuk született örökösei (sui heredes), azaz házon belüli örökösök, akiket nem kellett külön meghívni az öröklésre. a házassági fajták (2) A római jog természetesen elismerte az idegenek (peregrini) házasságát is, azok helyi joga szerint. - A császárkorban törvényi úton rendezték az ilyen házasságból származó gyermekek státuszát, ha a szülők különböző provinciából származtak. A római jog foglalkozott a polgár és peregrinus között létrejött házassággal i s: a lex Minicia a Kr. e. I. században ki mondta, hogy az ilyen házasságból származó gyerek mindig az alacsonyabb jogállású szülő statusat követi. (Hadri anusig) Mindezen házassági formákat a matrimonia iniusta (non iusta, non legitima) kifejezéssel jelölték (modern jogi kifejezéssel (matrimonium iuris gentium) a conubium A teljes jogú házasság (matrimonium iustum), nem más, /mint arra jogosult (ius conubii) házastársak /(férfi és nő) közti /tartós együttélés /házassági szándékkal (affectio maritalis). Főszabály: a conubium fennállt akkor, ha mindkét fél római polgár volt. Kivételek azonban mindig is léteztek e szabály alól: a patríci usok és plebejusok közötti conubiumot csak Kr. e. 445-ben vezette be az ún. lex Canuleia; a szövetséges áll amok polgárai által ában csak Kr. e ben kapták meg a conubium jogát. ősi dők óta létezett a szabály, hogy szabadon születettek (ingenui) és felszabadítottak (libertini) ne m köthetnek civiljogi házasságot (a köztársaság végén veszti el hatályát ez a szabály). Augustus vezette be a korlátozást újra abban a formában, hogy szenátori rangúak é s felszabadítottak nem léphetnek érvénye sen civiljogi házasságra. a conubium (2) A római polgárok és polgárjoggal nem rendelkező személyek között (peregrini) csak különös császári engedéllyel jöhetett létre conubium; ezt többnyire egyes személyek kapták meg. A Kr. u. I. és II. században a császárok a veteránoknak adták meg rendszeresen a conubium jogát, hogy egy peregrinus nővel házasságra léphessenek. A Constitutio Antoniniana után a conubium elvesztette jelentőségét abszolút házassági akadályok conubiummal rende lkez ő sze mélye k se m köthettek sen kivel háza sságot, ha a) se rdületlene k, b) elme bete ge k, c) herélte k, d) már házasságban élnek házassági akadályok relat ív házassági akadályok bizon yos szemé lye kkel ne m köthettek háza sságot azok, akik közül az e gyik a má sikna k a) egyene s á gi vagy oldalági vérrokona (fel- és lemen ők közt korlát lanu l, oldalágon testvére k e gymás közt é s te stvér te stvéréne k vérsze rint i leszármaz ója, pl. na gybátya é s unokahú g köz ött), b) az örökbef ogadá ssa l kelet kezett rokon ság egyene s á gon (pl. örökbef ogad ó é s az örökbef ogad ott gyermeke között) az örökbef ogad ási viszon y me gszűnése után is, c) a sógorság e gyen es ágon korlátlanul (pl. a vő házassá gán ak me gszűné se után anyósával nem köthetett házassá got), old alágon p edig oly mód on je lentett háza ssági akadályt, h ogy testvé r testvé réne k házastársával nem köthetett házasságot, 1

2 házassági akadályok (2) további relatív házassági akadályok d) a Kr. u. II. szá zad ban c sá szá ri rende let tiltotta me g a gyám é s gyámoltja közt i há zassá gkötést ez a háza sság semmis, e) a csá szárkorban általá ban me gtiltottá k a kat onai fegye le m érdekében a katoná kn ak a háza sságkötést Se ptimiu s Severu sig, f) szenát ori rangú libertináva l ill. színé szn őve l nem házasodh at, g) ingenuus nem házasodhat infamissal, h) tartomán yi t isztviselő a t artomán y lakosával, i) keresztén y zsidóval (a posztklasszikus jogtól), j) kereszt szülő kereszt gyerekével. A hatalomalatti személyek házasságkötéséhez szükséges v olt a pater familias belee gye zé se né lkü le semmis v olt a ház assá g. Az Au gu stus idejé ben ke let kezett lex J ulia de maritand is ordinib us lehet őséget adott az alaptalanul megt agadott beleegyezés kikén yszerítésére. házassági kényszerintézkedések Az Au gu stus alatt hozott családjogi törvények, elsősorban a lex Iuli a de maritandis ordini bus (Kr. e. 18.) és a lex Papi a Poppae a (Kr. u. 9.) elrend elté k, h ogy mid en férfi római p olgár 25. é s 60., mind en római n ő 2 0. é s 5 0. é letéve között róma i ház asságban kötele s élni ellen ke ző eset ben a ráj uk szálló hagyaté kot e gyáltalában ne m, gyerme ktelen h ázassá g e setén pe dig csak ré szle ge sen szere zhették me g. Ugyanezen cé l sz olgá latában e jogszabályok azt is kimondtá k, h ogy az a concub inatus ( ágyassá g), ame lyet valaki olyan róma i n ővel f olytat, akive l rangsz erű h áza ssá gban é lhetne, törvén ybe ütköz ő magata rtá sna k (st uprum) min ősül. Ettől kezdve concubinatusban római polgár csa k h ozzá ran gban nem illő n őve l élhetett (p l. senatori rendű fé rfi sz ínésznőve l va gy libert ináva l). (Ezen inté zke dé sek ind oka az v olt, h ogy a római ház assá gok száma e gyre fogyott a concub inatusban élé s é s a szabad os erkölc sök miatt) Const antinu s császár a kere sztén ysé g befolyása f olytán e t örvén ye ket hatályon kívül helye zte me gnehez ítette a má sodik házasságot is az eljegyzés A házasságot kölcsönös házassági ígéret (eljegyzés) előzheti meg. Az eljegyzés formája és joghatása különbözőképpen alakult a római jog fejlődése folyamán: a) a régi jogban az eljegyzés kölcsönös stipulatio formájában tett házassági ígéret volt (sponsiones - sponsalia). Az ígéretet tévő fél azonban nem a menyasszony és a vőlegény, hanem azok hatalomfője volt. A stipulatio kezdetben valószínűleg peresíthető igényt keletkeztetett. az eljegyzés (2) b) a klasszikus kortól az eljegyzés formátlan kölcsönös házassági ígéret, amelybőla házasság megkötésére igény nem származott, a hatalom alatti gyermek eljegyzését még sokszor a hatalomfő végzi, de szükséges az érintett fél beleegyezése. maguk a házasulandók is tehetnek már eljegyzési ígéretet - az eljegyzést szabadon fel lehetett bontani; emiatt semmilyen kártérítési igényt nem lehetett érvényesíteni. még a kifejezetten megígért szerződési bírságot sem lehetett peres úton érvényesíteni, a jó erkölcsökbe ütközés miatt. c) a posztklasszikus császári jogban recipiálták a hellenisztikus jogi szokást, hogy egy ún. arra sponsalicia (eljegyzési foglaló) adásával vagyonjogi szankcióval kössék a feleket az eljegyzési ígérethez: a házasságtól visszalépő fél elveszti, illetve kétszeresen köteles visszaadni a foglaló összegét. a római házasság az ősi római házasság (matrimonium) szorosan összefonódott a férji hatalommal (manus) - a házasság eredetileg a férjnek a felesége felett valószínűleg teljes uralmat biztosított már a XII. t. t. idején kialakul azonban a házasságnak olyan formája is, amely nem kapcsolódott össze a férji hatalommal. így a Kr. e. V. századtól a házasságnak két változata volt ismeretes: a római házasság (2) matrimonium cum manu a manusos házasságban a feleség a férj hatal ma al á ke rült: ha a nő atyai hatalom al att állott, úgy férje hatal ma al á ke rült, ha vi szont előbb önjogú volt, úgy a manus létrehozása megfosztotta őt önjogúságától. Vagyonjogi helyzete az előbbi esetben ne m változott, az utóbbi e setben azonban mi nden vagyona a férj tul ajdonába ment át, s a továbbiakban csak neki szerzett. A régi agnatiójából kivált nő öröklé si jogot i s te rmészetesen új, férji agnatiójában kapott. 2

3 a római házasság (3) matrimonium sine manu a manus nélküli házasság nincs férji hatalom a feleség capitis deminutio minimát ne m szenvedett: ha hatalom alatti volt, továbbra i s megmaradt eddigi agnatiójában, ha önjogú volt, megtartotta önjogúságát, és ezzel együtt a vagyonát. Gyermekeit azonban férje agnatiójába, tehát annak atyai hatal ma al á szülte, anélkül, hogy azok vele (az anyával) agnat rokonságba ke rültek volna. (Ezzel együtt j árt, h ogy így a civ ilj og sze rint, se m ő nem örökölt gyerme kei után, se m a zok utána a Kr. u. II. szá zad ig.) matrimonium cum manu - keletkezés a régi jogban a házasság (matrimonium) és a férji hatalom (manus) szorosan összetartoztak manus nélkül nem volt házasság A manus (és ezzel együtt a házasság) létrejöttének módjai: a) a confarreatio kenyéráldozattal végbemenő, patriciusok, főként papi családok köreiben szokásos, manust keletkeztető aktus volt, 10 tanú jelenlétében, ünnepélyes szóbeli formulák elmondásával. b) a coemptio mancipatióval végbemenő, a férj által a nő pater familiasával vagy gyámjával (utóbb magával az önjogú nővel) kötött, előbb valóságos, majd színleges vételi szerződés. c) amennyiben a manust keletkeztető aktust a felek elmulasztották, vagy az formahibásan ment végbe, azonban a felekben megvolt az állandó házassági együttélés szándéka (affectio maritalis), s az így folytatott együttélés egy évig tartott, a férj megszerezte a manust elbirtoklás (usus) útján. matrimonium sine manu - keletkezés Mivel a ma nus már a XII t. t. e lőtt is létrejöhetett e lbirtoklás útján - ez me g- bont otta a ma nus é s a matrimo nium e gysé gét, mive l leh etővé vált, h ogy a há zassá gi szánd ékka l létreh oz ott élet köz össé g önmagában is h ázassá gna k (matrimo nium) min ősülj ön. (sőt a XII táblás törvén y annak elhárítására, h ogy az ilyen együttélés ma nust hozz on létre, előírta, h ogy az e lbirtoklást me gsza kítja, ha a n ő 3 e gymást követ ő éj sz akát trino ctium - férje h ázán kívül t ölt) Ezze l lét rejött az ún. ma nus nélk üli házassá g, a melyet a fele k h áza ssá gi szán dékú (affectio maritalis) megegyezése (co nsensus) h ozott létre: az affectio maritalis n élkü l megke zdett e gyüttélé s csak á gyassá got (concub inat us) h ozott létre, visz ont a z á gya ssá g idej én kelet kezett affectio maritalis a co ncubinat ust matrimoniummá e melte - az a ffectio maritalis kü lső jele lehetett a n őne k a fé rj ház ába va ló beve zetése, e setle g a censor e lőtti eskü, majd h ozomán yi okirat kiállítása a ma nusos h ázasságokat a manus n élküliek f okozatosan kiszorít ották. Az ususszal való ma nus szerzés a köztársaság végén, a co nfarreatio és a coemptio ped ig a Kr. u. IV. szá zad ban eltűnte k a ma nusos h ázasságok e ltűné se a nő be lee gyezé séne k f ontossá gát é s a házasság h atalmi jellegének háttérbe szorulását jelezte házasságszerű együttélési formák bizon yos joghatások fűződnek h ozzájuk nem minősült házasságnak az ágyasság (concubinatus), azaz az affectio maritalis nélkül folytatott együttélés annak ellenére, hogy a posztkl asszikus jog bizonyos joghatásokat fűzött már hozzá: csa k az ebből származ ó gyerme ke k törvényesíthetők; a co ncubinatus há za ssá gi akadá ly alapja lehet; az abból származ ó gye rmeke k apjukkal sze mben bizon yos tartásra támaszthatta k igén yt, sőt e set le g örökölh ettek is utána. ugyancsak nem volt házasság a szabad e mbernek rabszolgával, akár házassági szándékkal való együttélése, vagy a rabszolgák házassága (contubernium), bár ennek az együttélésnek i s voltak bi zonyos joghatásai : a cognatio servilis, a rabsz olgasá g idején ke letkezett vérrokonság a felszabadu lta k között há zassági aka dályt képe zett, a ké sői c sá szárkorban az így keletke zett ra bsz olgac sa lád tagja inak öröklé skor, e lid egenítéskor való szétvá la sztá sát erősen korlátozzák a házasság megszűnése A római h ázassá g a) h alá l, b) capitis d eminutio és c) válá s útján szűnhetett me g. A vá lás valószín űle g ke zdettől fogva sz a bad on gyakorolhat ó volt. (Csak a szakrális aktussal confa rreatio lét rejött h áza ssá g felbontása volt kez detben talán elkép zelh etetlen de a történ eti időkben má r enné l is me gen gedté k a v álást.) Alapelv, hogy minden házasság felbonthat ó ma gu k a h áza sfelek se m z árhattá k ki sze rződé ses úton a válást, és n em is nehezíthették azt szerződéses bírság kikötésével. A vá lásh oz ált alá ban nem követelté k me g bizon yos váló okok fenn állá sát. Az e rkölcsi sza bá lyok e lítélté k u gyan a z ok n élkü li válá st, s a nőket va gyon i hát rán yok sújt ották ok né lküli válá s e setén. A császárkorban ( ke resztény befolyásra) bizon yos válási tilalmakat is bevezettek mind eze k megsz egése az on ban ne m érintette a válás érvén yességét (de más szan kciók!). a válás A ré gi j og ma nusos h ázasságát csa k a fé rj, illetve a hatalomf ő bonthatta fe l. A férji hatalom birt okosa ként felesé gét bármikor e ltaszíthatta, ebben csak erkölcsi normák korlát ozták. A ma nus né lküli ház asságot viszont bárme lyik fél sz a bad on felbonthatta; a hatalomf ő bármikor magához vehette a lán yát, illetve az önj ogú n ő bármikor elh agyhatta férjét. Ez a kölc sön ös válá si lehetősé g már a köztársasági korban kite rjedt a manusos házasságra is. Manusos h áza ssá gnál a confarreatio útján köt ött házasságot az e llentétes szakrális a ktus, a d iffarreatio útján leh etett felbontan i. A manuso s házassá g mindig a ma nus megszüntetésével volt felbonthat ó, azaz a nő visszaadása ( remancipatio) útj án a hat alom gya korlój ának va gy e gy közvetítő személynek ( coemptio vagy usus útján kelet kezett manus esetén). A formátlan kü lönválás ma nusnál csak a há zassági é letköz össéget szüntette meg, de a manus fenn ma radt. A fé rji h atalom me gszünteté séhez szü ksé g volt a rema ncipatio vé grehajtására. A férjet v ona kodása e setén erre kén yszeríteni is lehetett. Ha visz ont a fe leség t agadta me g a ma ncipitió s a ktu sná l az együttmű ködé st, a kkor a ma nus me gszüntetését a fele sé g je len léte nélkü l, 7 tanú e lőtt tett nyilatkoz attal is végre lehetett hajtan i az Au gu stu s által hozott lex Julia de adulteriis alapján. 3

4 a válás (2) a ma nus né lküli házassá gn ál a fele sé g vissza(e l)ad ása nem jöhetett sz óba a XII t. t. ismert egy f ormátlan vá lá si módot (mikéntje ne m ismert) a klassziku s korban már bizt osan ne m volt szü ksé g se mmilyen formális aktusra, ele gend ő volt a válási szándé k kijelenté se (repudium) a h ázastársi e gyüttélé s e gyidej ű me gszüntetéséve l - ha ez e lmara dt, va gy a házastársak rövid különé lé s után új ra házastársi élet közössé gre lépte k, akkor a válási n yilat kozat se mmissé v ált a válási n yilat kozatot sze mé lyesen, írá sban, vagy követ útj án is me g leh etett tenni; a klasszikus korban külön ösen az ut olsó volt igen nép szerű. Keleten a poszt klassziku s korban érvénye ssé gi ke llékké v ált e gy ún. válóokirat (libellus repudii) kiállítása. a házassági vagyonjog - cum manu A ház assági va gyonj og te kinteté ben is dönt ő kü lön bsé g volt a ma nusos é s a ma nus nélküli házasság között. Ha a nő a fé rj manusa alá került, akkor mi nden vagyon, amivel a házasság előtt rendelkezett, illetve amit a házasság fennállása alatt sze rzett, mint jogi egész a fé rjére szállt a feleség nem rendelkezett vagyonjogi jogképességgel. Ha a nő a házasságköté s előtt apai hatalom al att állt, akkor a pater familias által ában bizonyos vagyont adott a férjnek; a manus keletkezésével ugyani s a nő elvesztette öröklési jogát régi agnatiójában - ugyanakkor öröklési jogot szerzett a fé rje után, egy leány helyén (filiae loco). a házassági vagyonjog - sine manu a ma nus né lküli ház assá g a va gyon-e lkülöníté s e lvén á llt a nő c sa ládj ogi he lyzete n em vá ltozott, me gmara dt ré gi ag natiójá ban: - ha továbbra is ap ai h atalom a latt ma radt, a kkor mindent a hata lomfőj ének sze rzett, - ha önj ogú volt, akkor min den va gyon a, illetve ház assá g a latti sz erze mén ye az ő kizáróla gos vagyona ma radt. A manus n élkü li h áza ssá got kötött önjogú n ő va gyona me gmaradt ún. női szabadvagyonnak (parap herna), ame lyről a nő sza bad on rende lkezhetett. E vagyont a házassá g fenn állá sa a latt ne mcsak anna k gyümölcse i, de az öröklött vagy ajándé kba kapott va gyontárgya k is gya rap ítottá k. A férj ipso iure se m va gyon ke zelé si, sem h aszoné lvezet i j oggal ne m rendelke zett az önj ogú n ő va gyonán a n ői sza ba dvagyon férj i keze lé séhez kü lön megbízá si szerz ődé s kötése volt szü ksé ge s a háza sfele k közt (ma ndat um). Viszont a n ő se m táma szthat ott tartá si igén yt férjéve l sze mben. Törvén ye s öröklé si jogot sem ka ptak a há za stársa k e gymás után a civilj ogi öröklési re nd ben e gyált alán nem, a p raetori és a ju sztin iánu sz i jogban csak az ut olsó helyen. a házassági vagyonjog - sine manu (2) A római j og tiltotta a házastársak közti aj ándé kozá st, kivéve /a kisebb alkalma i aj ándé kokat, /a ha lál eseté re sz óló aj ándé kozást, illetve /h a az ajándé kozá s még élők között t örtént, de a férj azt ha láláig nem v onta vissza. A n ő házassá g a latti szerz emén ye ire Qu. M ucius Scaevola a zt a vé lelmet állította fe l, h ogy az mind a fé rjtől származik (p raesumptio M ucia na), hacsa k a nő az e llen ke zőj ét nem tu dja bizon yítani, nehogy a tisztességtelen út on való szerzés gyanújába keveredjen. A másik házast árs á ltal ellop ott d olgok vissza követelé sére a károsu lt nem kap ott büntetőkeresetet (act io poenalis), mert ez infa miával járt v oln a é s ez ellentéte s lett volna a h áza sság erkölc si tarta lmával. Ehe lyett az infámiával nem járó ún. actio rerum amotarum volt in díthat ó. A sza badv agyon hűt len keze lé se e seté ben sem ind íthatott a fele sé g büntetőke re setet férje e llen, csak az a ctio rerum amotarum állt rendelkezésére. A férjet a juszt iniánuszi jog arra kötelezte, h ogy ugyan olyan gond osságga l kez elje az n ő vagyon át, mint saját va gyon át (diligentia q uam in suis reb us). A n ő va gyonj ogi he lyzeténe k biztosít ását sz olgálta az is, h ogy a férj i vagyon ke zelé s e seté ben t örvén ye s zá logj og állott fenn a nő j avára a fé rj egé sz va gyonán. dos A h ozomán y a ház assá g te rheine k me gkönn yítése céljából a nő csalá dja ( illetve az önj ogú n ő) ált al a férjne k juttat ott vagyon, a mely a ház assá g me gszűné se után a n őnek vagy örököséne k vissza adand ó A h oz omán y le gré ge bbi formáj a, a dos p rofectitia, az a pai hatalom alatt állt nőre te kintettel a hata lomf ő által a férjnek ad ott hoz omán y. A manusos há zassá g esetén mind ez a fe le sé g örökré szét képvise lte a z apa i vagyon ból, hisz öröklési jogát elvesztette az ag natióból való kivá lássa l. Az onban a h oz omán yná l ha marosan d önt ő jelentősé gűvé vá lt az új há ztartá s a lap ítá sáh oz va ló hozz ájáru lá s a nő c sa ládj a ré szé ről, e zért e gyre in kább szokássá vált manus nélkü li háza ssá g e setén is. Ilyen hoz ományt a /n ő an yj a, /f iúte stvére va gy /ve le rokonságban nem álló szemé ly is adhat ott a n őre tekintettel (dos ad ventitia). A h oz omán ya dá s e gyre in ká bb erkölc si kötele ssé ggé vált; a j ogi kén ysze rt visz ont csa k a p osztklassziku s j og ismerte. a dos sorsa A hozomány tárgya lehetett tulajdonjog, haszonélvezet, de lehetett val amely követelés is. 1. Eleinte a hozomány tárgya a férj vagyonának ré szévé lett, afelett tehát szabadon rendelkezhetett, kivéve az itáliai hozományi telket (fundus dotalis Italicus), amelyre nézve elidegenítési é s terhelési tilal mat mondott ki az augustusi csal ádjogi törvényhozás - az elidegenítéshez a nő beleegyezése kellett. 2. Már a köztársaság végén elterjedt azonban az a né zet, hogy a hozomány ugyan a férj tulajdonába kerül, de mégi s a házasság fennáll ása alatt i s női vagyonnak (res uxoriae) számít. Ennek megfelelően elismeré st nyert a férj vi sszaadási kötelezettsége a házasság megszűné se esetén. Ha a házasság a fé rj halál ával szűnt meg, akkor a hagyatékában a hozományi vagyont elkülönítve, egységként kezelték. Ha a fé rj a hozomány gyümölcseiből tartás cí mé n a nőnek juttatott, akkor e z a juttatás ne m esett a házastársak közti ajándékozási tilalom al á, hi sz ez me gfelelt a hozomány erkölcsi alapelveinek. 4

5 a dos alapítása A h oz omán yt közvetlen juttatás (tulajd onát ruház ás) v agy kötelezettségvállalás (jogügylet) útján lehetett rendelni. a) Első esetben a h ozomán y alapítá sa az e gye s h oz omá nyi va gyontá rgya k közvetlen átadása útján történt (datio dotis). A tulajdon átruházás végbemeh etett ma ncipatio, in iure cessio va gy trad itio útján is; u gyanígy tartozás elen ged és is leh etett a hozomán y tá rgya. Ha a datio dotis a ház assá gkötés e lőtt történt, akkor a kla ssz ikus j og sze rint a fé rj azonn al tu lajd ont szerzett a h oz ományi va gyontárgya kon, de ha a h ázassá g ne m j ött létre, az ok j ogala p nélkü li gazd agod ás c ímén visszakövetelhet ők volta (co ndictio ca usa data, ca usa no n secuta). b) A hozomán y alap ítá sa j ogü gylettel háromfé le mód on történhetett: - stip ulatio (promissio dotis) - á lta lán os és e lterje dt gyakorlat - egyold alú f ormális kötelez ettsé gválla lá s (dictio dot is) - egyoldalú f ormát lan kötelezettségvállalás (dotis pollicitatio) utóbbi kettő csak korlátozott személyi körben volt alkalmazható: a nő apja vagy apai felmenője, maga a nő, a nő meghatalmazásával a nő adósa tehetett hozományadási nyilatkozatot a dos visszakövetelése a háza ssá g megsz űnésekor a h oz omány id őve l vissza követe lhet ő lett a. eredetileg c sak akkor volt peresíthető, ha a visszaadást stip ulatióval kikötötté k - act io ex stip ulat u b. a praetor alakította ki később a z ún. act io rei uxoria e formu láj át, a melyne k se gít sé gével a hozomán y v issz akövete lése stipulatio hiányában is érvényesíthető v olt (bo nae fidei jellegű kereset) Az act io rei uxoria e felp ere se az önjogú n ő va gy az ap ai h atalom alatti n ő apj a volt - ha a háza ssá got a n ő h alála szüntette me g, a hozomán y c sa k a kkor volt visszap ere lhető az apa va gy na gyap a által, ha a z dos profectit ia volt. Alperes a férj, illetve örökösei lehettek. A kere set tárgya a h oz omány tárgyának te rmé szet ben való visszaa dá sa. H a azon ban az te rmé szet ben már ne m volt me g, anna k é rtékét ke llett me gtéríten i. Az itália i h ozományi te lek természetbe n volt visszaa dand ó. A h ozomán y gyümölcseire a v isszaadási kötelezett ség nem terjedt ki. A férjne k azonban biz on yos mé rtékű visszatart ási j oga (ret ent io) volt /gye rme ken ként (1/6), /a nő h áza stársi köte le ssé gsze gé se e setén (1/6), /a nő ré szé re a dott aj ándé k, /a n ő á ltal ellopott dolgok é s /a hozománytárgyára eszközölt beruházások erejéig. a dos visszakövetelése (2) c. A juszti niánuszi kodifikáció a hozomány vi sszakövetelése iránti keresetnek egysége sen az actio ex stipulatu elnevezést adta. E keresetnek csak akkor volt helye, ha a nő ne m ok nélkül vált el férjétől, vagy annak a vál ásra okot ne m adott, vi szont a kere set a nő örököseire is átszállott. Az elidegenítési és terhelési til alom mi ndenféle hozományi telekre kiterjedt most már, s a férj minden vagyonát törvénye s zálogjog terhelte a nő javára a hozomány vi sszaadásának a biztosítására. A hozományt a juszti niánuszi jog szeri nt a fé rjnek vagy örököseinek retentios jog nélkül vi ssza kellett adniuk. 3. A hozományt a juszti niánuszi kodifikáció a feleség tulajdonában levő, bár a férj vagyonában elhelyezkedő vagyonnak tekintette, amit igazolt az i s, hogy az egyes hozományi dolgokra a nő tulajdoni ke resetet (rei vindicatio) kapott. ajándék a házastársak között donatio ante nuptias (a házasság előtti ajándékozás) szorosan kapcsolódott a házassághoz a vőlegény részéről a menyasszony részére - a klasszikus korban vált szokásossá az ajándékozás általános szabályai alá esett, s így a házasság tartama alatt nem is lehetett helye a házastársak közti ajándékozási tilalom miatt a posztklasszikus korban a menyasszony az így kapott ajándékot rendszerint hozományként adta vissza, mint feleség a férjnek ajándék a házastársak között (2) donatio propter nuptias a férj a dta va gy ígé rte fele sé géne k a ház assá g me gsz űnése e setére cél: a n ő an yagi é letfeltéte leine k a ház assá g megszűnése után i bizt osítása a ke leti jogokból a p osztkla ssziku s korban ke rült a biroda lmi jogba - be olva szt otta magá ba a donatio a nte nuptia st, hisz Justin ianu s e lőírta, hogy a z aján dé kozás nemc sa k a háza sság után, de a há za sság előtt is t örténhet, s ne m vonatkozn a k rá a há za stársa k közti ajándé kozá s sza bá lya i az aján dé k mé rté ke a h oz omán y mérté kéhez v olt sza bva csa k a kkor já rt a n őne k, ha a ház assá g a férj halá láva l, va gy ne m a n ő h ibájá ból be követke zett válással szűnt meg, s nem illette meg a nő örököseit ha a há za ssá gból gye rme ke k is sz ármazta k, a n ő csa k ha sz onélve zeti j ogot ka pott a háza ssá g me gszűnte után a do nation. 5