Az erdélyi írófejedelem hagyatéka Wass Albert emlékezete

Átírás

1 Az erdélyi írófejedelem hagyatéka Wass Albert emlékezete Tarics Péter újságíró, író előadása Wass Albertről a február 24-én Érsekújváron megtartott Wass Albert-emlékesten (szerkesztett változat) IMA GRÓF WASS ALBERT EMLÉKEZETÉRE AZ IGAZSÁGOSSÁG MEGŐRZÉSÉÉRT Könyörögjünk. Esedezve kérjük irgalmadat, Istenünk, gyermekedért, Czegei Wass Albertért, a zsoltáros szavú íróért, aki az evangélium terjesztésében kitartóan közreműködött. Őt, aki a keresztény hit buzgó megvallója, s Erdély magyarjainak önfeláldozó és bátor védelmezője volt, kérünk, vezesd a béke és a világosság országába, igaz magyarjaid körébe. Istenünk, te kinyilatkoztattad, hogy a békeszerzők a te gyermekeid. Kérünk, add meg nekünk, hogy szüntelenül megvalósítsuk azt az igazságosságot, amely egységes magyar nemzetünk és minden nép számára egyedül képes biztosítani a tartós és igaz békét. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a Te Fiad által, aki veled él és uralkodik. Isten, mindörökkön örökké. Ámen.

2 ELŐHANG Tisztelt Jelenlévők, Kedves Barátaim! Amikor ma délután megérkeztem ide, Érsekújvárba, az előadás helyszínére, próbáltam viccelődni, és azt kérdeztem: Wass Albert is itt lesz ma este? Nos, meggyőződésem, hogy ez nem csak vicc, hanem nagyon komoly dolog. Igen, Wass Albert itt van és itt lesz közöttünk mindaddig, amíg ilyen emlékesteket tartunk az egész Kárpát-medencében, amíg előadóesteken idézzük őt, mondjuk a verseit, amíg bemutatjuk regényeiből készült színdarabjait, amíg kiadják a könyveit, novelláit, amíg az őt ábrázoló szobrokat avatunk a történelmi Magyarország területén, amíg Wass Albert vers- és prózamondó versenyeket szervezünk. Egyszóval: amíg méltóan őrizzük és tovább visszük rendkívül termékeny és gazdag életművét. Felmerülnek a kérdések: Mi is volt tulajdonképpen Wass Albert: író? Költő? Novellista? Politikai újságíró? Publicista? Mély emberi meggyőződésem, hogy mindez együtt. Mindemellett, ha egyetlen novellát sem írt volna, akkor is azt mondanánk, s joggal: a 20. század egyik legnagyobb regényírója volt. Ha azonban egyetlen regényt sem írt volna, azt mondhatnánk: a 20. század egyik legnagyobb novellistája volt. Ugyanúgy rendkívül jelentős 20. századi költőnek is nevezhetjük, hiszen igen nagy hatású verseket, költeményeket alkotott. Hozzátenném: csodálatos mesterségbeli tudással. Nemcsak termékeny volt, hanem műfajilag sokoldalú is. AZ ÉLETRAJZ DIÓHÉJBAN Gróf Czegei Wass Albert író január 8-án született a Mezőség szívében, a Kolozs megyei Válaszúton. Erdélyi arisztokrata mivoltát sohasem a privilégiumok, sokkal inkább a kötelezettségek forrásának tekintette. Tanulmányait a kolozsvári Református Kollégiumban kezdte, ahol kiváló, tiszta kálvinista nevelésben részesült ban eredményes érettségi vizsgát tett, melyet követően Magyaróváron, majd a Debreceni Gazdasági Akadémián folytatta tanulmányait. Később Németországban és a Sorbonne-on tanult. Tanulmányai befejeztével visszatért a családi birtokra ben az újra magyarrá vált kolozsvári egyetem díszdoktorává avatták. Öt gyermeket nevelt fel. Irodalmi pályáját versek írásával kezdte, melyek a Pásztortűz, az Ellenzék és az Erdélyi Fiatalok című lapokban jelentek meg. Az utóbbi kettőnek később munkatársa is lett. Első verseskötete 1928-ban látott napvilágot Kolozsváron, Világtemetés címmel, 1930-ban pedig megjelent a Fenyő a hegytetőn című verseskötete ben A temető megindul című színműve felkeltette az erdélyi helikonisták többek között Áprily Lajos, Dsida Jenő, Kós Károly, Nyírő József, Reményik Sándor, Szabó Dezső, Tamási Áron figyelmét ben jelent meg Farkasverem című regénye, melynek révén a szakma és a nagyközönség előtt egyaránt országosan ismertté vált. E regénye nagyban hozzájárult ahhoz, hogy megkapta a kor legnagyobb irodalmi kitüntetését, a Baumgarten-díjat.

3 Ez a siker azt eredményezte, hogy a későbbiek folyamán nemcsak Kolozsváron és Marosvásárhelyen adták ki műveit, hanem Magyarországon is. A budapesti Révai Kiadó szinte évente adta ki nagysikerű regényeit: Jönnek! (1940), Csaba (1940), A titokzatos őzbak (1941), Mire a fák megnőnek (1942), A kastély árnyékában (1943), Tavaszi szél (1944). Ez utóbbit a budapesti Nemzeti Színház vitte színpadra 1944 karácsonyán, a bemutatót azonban a háború elsodorta. A háború kettétörte életét. Jött a katonai szolgálat, a menekülés, szülőföldje elvesztése. Ezt követően ötven éven át elhallgattatták. Magyarországon és a határon túl élő magyarok azt sem tudhatták, ki is volt Wass Albert, annak ellenére, hogy 1945 és 1950 között Nyugat-Európában újabb híres regényei jelentek meg, amelyeket összesen öt nyelvre fordítottak le ban a Kemény Zsigmond Társaság, 1935-ben az Erdélyi Szépmíves Céh, ban az Erdélyi Helikon, 1939-ben az Erdélyi Irodalmi Társaság és a Kisfaludy Társaság tagja lett, 1944-ben pedig a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választották ben Klebelsberg Kunó-díjjal, 1944-ben pedig Zrínyi Irodalmi Díjjal tüntették ki. Többek között megkapta a Balassi Bálint Emlékkardot (1998), halála után pedig az Alternatív Kossuth-díjat (2003) ban kikerült a keleti frontra, ahonnan 1944 februárjában tért haza. Otthon a román és az orosz katonák ellen vette fel a harcot. Kolozsvárról távozva egységeivel a Szilágyságon át Szatmárig harcolt, majd a Tisza-vonalnál az orosz előrenyomulás megállításában vállalt szerepet. Küzdelme 1945 Húsvétjáig tartott, amikor fiaival együtt Sopronnál elhagyta Magyarországot március 13-án a Román Népbíróság, mint háborús bűnöst rendkívül gyors lefolyású koncepciós perben, Kolozsváron, távollétében halálra ítélte. Miután elhagyta az országot, Németországba menekült, 1947-ben itt írta meg a Funtinelli boszorkány című trilógiáját, valamint a Tavak könyve és az Erdők könyve című meseköteteit. Szintén 1947-ben írta az Adjátok vissza a hegyeimet! című alkotását. Írói munkássága annak a nyugati magyar irodalomnak vált szerves részévé, amely a kommunista diktatúra előtti magyar irodalom sokszínűségét képviselte. Erdélyi író maradt az emigrációban is ben érkezett az Egyesült Államokba, ahol életművének meghatározó része született. Elbeszéléseket, versesköteteket, regényeket és dokumentumértékű életrajzi vallomásokat írt ekkor. Legnagyobb könyvsikerei: Ember az országút szélén (1951); Kard és kasza (1974); Halálos köd Holtember partján (1978); Hagyaték (1985) ben a Floridai Egyetemen kapott állást, ahol francia és német nyelvet oktatott ben megalapította az Amerikai Magyar Szépmíves Céhet, majd saját kiadóvállalatot hozott létre, Danubian Press néven. Magyar és angol nyelvű könyveket egyaránt kiadott, melyek témája leginkább a románok erdélyi betelepülésével foglalkozott. Ezen tevékenységéért a románok 1979 őszén hajszát indítottak ellene, lejáratására törekedve. Románia háborús bűnösként kezelte őt, és kérte kiadatását, ezt az USA elutasította, mondván: Wass Albertet koncepciós perben ítélték halálra. A hetvenes években a Securitate ügynökei merényletet kíséreltek meg ellene. Élete utolsó éveiben megalapította a Gróf Czegei Wass Albert Alapítványt. Összesen negyvennyolc regényt írt.

4 Regényei és novellái mellett csodálatos mesterségbeli tudással írt verseket, amelyek ma is égetnek a magyar színpadon, s amelyek közül a legjelentősebbek a következők: Üzenet haza; Dalol a honvágy; A láthatatlan lobogó; Nagypénteki sirató; Búcsú Európától; Isten sír a Bábeltornya mellett; A gyökér megmaradt; Elkésett szerelmeslevél. És a több mint 212 novella. S mint ahogy előadásom elején említettem, ha Wass Albert nem lett volna kiváló költő, nagyszerű regényíró és oknyomozó közíró, akkor novellista hagyatéka önmagában is komoly súlyt és helyet szorított volna számára a 20. századi legkiválóbb szerzők magyar irodalmában. Meghatározó szerepet játszott az erdélyi magyarság önvédelmében és felemelkedésében. Világnézeti forrása a transzilvanizmus életeszménye volt, ez műveinek állandó eszmei vázát alkotta. Ma Wass Albert az egyik legnépszerűbb magyar író. Könyveit mindenütt olvassák a Kárpát-medencében, és ahol magyarok élnek. Művei élnek és hatnak. Wass Albert végakarata szerint művei kiadásának hasznát erdélyi jótékonysági célokra kell fordítani. Ebből a célból létrejött a Czegei Wass Albert Alapítvány, hogy erdélyi iskolákat, a cserkészetet, egyházi alapítványokat támogasson, és árvaházat tartson fenn. Az író hagyatéka olyan felbecsülhetetlen érték, mely emberségének egy szebb, jobb, nemesebb világról szóló látásának bizonysága. Ezt bizonyítja azoknak a Wass Albert-előadóesteknek a sikere és művészi színvonala is, melyek az elmúlt másfél évtizedben megvalósultak az egész Kárpát-medencében. Nem beszélve a Wass Albert nevét viselő intézmények, intézetek, polgári társulások, polgári körök és egyéb civil szervezetek hagyományőrző tevékenységéről. Wass Albert február 17-én halt meg, máig ismeretlen körülmények között. Hamvainak és magyar állampolgárságának kálváriája halálát követően szégyenteljes politikai viták tárgya lett. Magyar állampolgárként halt meg, és 2004-ben a román Legfelsőbb Semmisítőszék megállapította, hogy Wass Albert nem háborús bűnös. Így maradjon meg az utókor emlékezetében! Legyen áldott Wass Albert emlékezete! ADALÉK AZ UTÓKOR TISZTELETÉHEZ Itt említem meg, hogy a Panoráma Világklub Jász-Nagykun-Szolnok megyei elnöke, Pörneki András barátom javaslatára a Széchenyi István Polgári Társulás felterjesztette Wass Albertet a Magyar Kultúra Lovagja Posztumusz kitüntetésre. A felterjesztés eredménnyel járt, hiszen január 22-én, a Magyar Kultúra Napján, gróf Czegei Wass Albertet a Magyar Kultúra Lovagja Posztumusz elismeréssel tüntették ki, melyet a Magyarországi Czegei Wass Albert Alapítvány elnöke, Simó József vett át a család nevében.

5 MIÉRT JÓ WASS ALBERTET OLVASNI ÉS MONDANI A SZÍNPADON? Mert a hűség, a helytállás és az emberség megrendítő hitelességű olvasókönyve tárul elénk, csodálatos nyelvezet kíséretében; mert hatékonyan kívánunk sáfárkodni szellemi örökségével, hiszen Hagyaték című műve nekünk korparancs; mert számunkra Wass Albert a legkiválóbb magyar írók egyike, a magyarság egyik legnagyobb gondolkodója, tündöklő szelleme, akinek műveit a legőszintébb tisztelettel és művészi alázattal visszük színpadra; mert mesteri költeményeinek mondanivalójával együttlélegzünk, hiszen versei érzékeny húrokat pengetve gyönyörködtetnek, emlékeztetnek, előremutatnak; mert írói zsenialitása, csontunkig nyilalló igazságérzete, mértéktartása, bölcsessége, átfogó történelemlátása fokozza az együtt lélegzésből fakadó együtt cselekvés ingerét; mert nem tesz mást, mint egyszerűen emberi sorsokon keresztül a valóság hű krónikásaként leírja, ami történt. Nem okít, nem szájba rág, nem sulykolja belénk a száraz történelmi valóságot, hanem úgy ír, hogy a következtetéseket mi magunk vonhatjuk le; mert a közösséget egybeterelő, közösséget teremtő igyekezetével, értelmes és tiszta beszédjével, világos fogalmazásával szinte a lehetetlen képviseletében teszi le az oltárkőre szellemét; mert művészetéből olyan erő sugárzik felénk, amivel az őt olvasó megtelítődik a hétköznapi apró-cseprő önös gondok leküzdéséhez szükséges hittel; mert gondolatban együtt iszunk vele a lélektisztító vízből, belesóhajtunk az erdők, havasok csendjébe, melyből a tiszta forrás, a magyarság összetartó ereje árad; mert konok hűséggel ment a számára kiszabott úton, és minden sora Erdély fájdalmát és igazát kiáltotta világgá, de soha nem esett kétségbe; mert bízott a Gondviselésben, az Igazság nagy erejében. Abban, amit az Üzenet haza című nagy versében olyan egyszerűen, mégis hatalmas erővel fejezett ki: mert elfut a víz és csak a kő marad, de a kő marad. Ezekre az értékekre építettem jómagam (is) művésztársaimmal, amikor színpadra vittük Wass Albert verseit, regény- és novellarészleteit, életrajzi vallomásait előadóestjeinkben. Ma este egy kevésbé ismert csodálatos Wass Albert-műrészlettel köszönök el Önöktől, amely 1956-ról szól, s melynek címe: Magyar karácsony az égben. Köszönöm, hogy meghallgattak.

6 Wass Albert MAGYAR KARÁCSONY AZ ÉGBEN részlet Aki még nem tudott róla, hát tudja meg, hogy amikor odalent a Földön megszólalnak a karácsonyi harangok, odafönt, a Mennyeknek Országában, a mennyei palota nagy szárnyas kapui maguktól megnyílnak és a mennyország összes népe, illő sorba betódul a nagy kupolaterembe, ahol várja már őket Jézus király karácsonyfája. Mikor mindenki együtt van, az Úr Jézus megadja a jelt és a kiválasztott szentek szépen sorjában meggyújtják a mennyezetig érő karácsonyfán az emlékezésnek gyertyáit. De ebben az esztendőben szokatlan dolog történt: hírvivő angyalok járták sorra a mennyország lakóit és tudatták vélök, hogy ebben az esztendőben, Jézus Úr parancsára, magyar karácsony lészen odafönt. Ilyen még nem volt, amióta világ a világ! Hogy egyetlen nép javára tartsák az ünnepet, és méghozzá egy olyan kicsike, maroknyi nemzetet tiszteljenek meg ezzel, mint a magyar. Amikor megkondultak a harangok, a nép betódulhatott a hatalmas kupolaterembe. Az égi magyarok utolsónak vonultak be! Mikor mindenki együtt volt, az Úr Jézus megadta a jelt: Gyúljanak hát ki az emlékezésnek lángjai a magyar karácsonyfán! Elsőnek ősz István király lépett a fához és néma méltósággal gyújtotta rajta az első gyertyát. Sorra követték az Árpád-ház tagjai, Hunyadiak, Zrínyiek, Rákócziak... Pro Libertate suttogta a nagyságos fejedelem és Petőfi Sándor keze reszketett, amikor kinyúlt keze a márciusi ifjak emlékének gyertyája felé. És rendre, rendre kigyúlt az egész magyar történelem. Aztán előlépett öreg Csikay Gyuri, esett vállú, hajdani kolozsvári cigány-prímás. Állához emelte kopott hegedűjét. és felsírt a húrokon a magyar Mennyből az angyal, de olyan szépen, olyan szívfájdítóan, hogy még az Úr Jézusnak is megkönnyesedett tőle a szeme. Nemzet még ennyi imádságot nem kapott, amióta világ a világ. Mire a más nemzetből valók sorra kerülhettek, már csak úgy roskadozott a fa a tehertől. Amikor minden gyertya égett a fán, az Úr Jézus jelt adott, és a szorgos kis angyalkák nyomban elindultak, hogy batyuba kössék a sok égi kincset és alászálljanak vele kicsi Magyarhonba. Aztán már csak az égi magyarok álltak ott még mindig imába mélyülten, amikor az Úr Jézusnak a szeme magakadt valami fehéren a roppant karácsonyfa alsó ágai között. Jobban odanézett, s hát bizony egy kis angyalka fehér köntösének a csücske volt az. Hát te? Téged még nem láttalak eddig! Mi a neved? Honnan jöttél, s mikor? Katika a nevem, s Budapestről jöttem, november 4-én, Uram. Isten hozott, Katika! Aztán küldtél-e te is ajándékot Budapestre a Tieidnek? Küldtem, Uram!

7 Aztán mit küldtél? Szép ünnepi imádságot szüleidnek, kis testvérkéidnek? Nem imádságot küldtem, Uram! Nem-e?! Hát mi egyebet lehet innen küldeni? Kenyeret! Szép, fehér, égi kenyeret. Minden nap félretettem, amit nekem adtak itt, hiszen én még kapok máskor is, és ha nem, hát az se baj. De odalent Budapesten nincsen fehér kenyér régóta már! Néhány pillanatig mély csönd volt a kupolateremben. Mindannyian a vézna kicsi angyalkát nézték és mindannyiuknak könnyes volt a szeme. Jól tetted, Katika! Sokszor a kenyér a legszentebb imádság. Én is azt adtam egyszer az én népemnek, amikor odalent jártam a földön, kenyeret! Valahol a meghatottan álló magyarok sorában egy öreg nagymamából kitört az elfojtott zokogás. Katika kitépte magát az Úr Jézus karjaiból, odafutott az öregasszonyhoz és két vézna karjával átölelte: Ne sírj, Nagymama! Apuék nem éheznek többet odalent! A mennyei kenyér, amit küldtem, meglásd, eltart majd sokáig! Az Úr Jézus elmosolyodott, s mosolyától akár hiszik, akár nem kisütött a nap Magyarország fölött.