DR. EDITH FIORE NYUGTALAN HOLTAK

Átírás

1 DR. EDITH FIORE NYUGTALAN HOLTAK A megsz{llotts{g 10 leggyakoribb tünete 1. Alacsony energiaszint 2. Jellemv{ltoz{s vagy gyakori hangulatv{ltoz{sok 3. Belső hang(ok) beszélnek 4. Drogfogyaszt{s, beleértve az alkoholt is 5. Lobbanékonys{g, impulzív viselkedés 6. Memóriazavarok 7. Csökkent koncentr{ciós képesség 8. Hirtelen fellépő szorong{s vagy depresszió 9. Hirtelen, minden nyilv{nvaló ok nélkül fellépő testi problém{k 10. A Nyugtalan holtak" olvas{sakor fellépő érzelmi és/vagy testi reakciók Ez a könyv nem helyettesíti a szükséges orvosi, vagy pszichológiai kezelést. Betegeimnek mindig azt tan{csolom, hogy testi problém{ikkal forduljanak szakorvoshoz. Ha valakinek érzelmi vagy elme{llapot{val kapcsolatos problém{i vannak, szakir{nyú segítségért forduljon pszichológushoz, vagy pszichi{terhez. Tartalom A magyar kiadó fontos előszava...11 Előszó...13 Bevezetés A megsz{llotts{g - bevezetés A természetitől a természetfelettiig Történelmi adatok a szellem {ltali megsz{llotts{gról Mi történik, ha meghalunk? Miért maradnak köztünk a szellemek? A megsz{llotts{g következményei Tony - esettanulm{ny Anne - esettanulm{ny Péter - esettanulm{ny Barbara - esettanulm{ny Paolo - esettanulm{ny Szellemajtó A megsz{llotts{g felismerése A megszabadít{s módszere Hogyan védekezzünk az entit{sokkal szemben? Hogyan fedezzük fel, hogyan engedjük szabadon a szellemeket, és hogyan védjük meg otthonunkat tőlük? Tov{bbi gondolatok a Nyugtalan holtakkal kapcsolatban Kérdések és v{laszok Szógyűjtemény Bibliogr{fia A MAGYAR KIADÓ FONTOS ELŐSZAVA

2 Sok{ig haboztunk, kiadjuk-e ezt a könyvet, mert nem akartunk tömeghisztéri{t kelteni. Fenn{ll ugyanis a veszély, hogy a Nyugtalan holtak elolvas{sa ut{n egyesek szinte minden problém{jukat megsz{lló szellemek", a testüket t{rsbérlőként" haszn{ló lelkek művének vélik. Végül mégis a kiad{s mellett döntöttünk. Miért? Egyrészt, mert tal{lkoztunk olyan meglepő magyar esettel is, ami a könyvben írtak realit{s{t nagymértékben valószínűsíti. Véleményünk szerint sokan teh{t valóban problém{juk megold{s{nak kulcs{t kapj{k így kezükbe. M{srészt, mert nemcsak a különös {llapot tüneteit ismerteti a kitűnő amerikai pszichológusnő, hanem a megold{sra is működő receptet ad. A Nyugtalan holtak teh{t alapvetően önsegítő mű. Harmadrészt, mert a könyv ugyancsak meggyőzően bizonyítja, hogy az öngyilkoss{g nem old meg semmit, sőt újabb gondokat szül a halhatatlan léleknek, Magyarorsz{g pedig köztudottan élenj{r az öngyilkoss{gi statisztik{kban. Negyedrészt, mert a szakemberek sz{m{ra mindenképp elgondolkoztató, hasznos mű, ami gyógyító munk{jukban is segítheti őket. És végül, de nem utolsósorban, mert reméljük, hogy a könyv végére az olvasó m{s szemmel fogja nézni az életet és a hal{lt. Megérti, hogy létünk összehasonlíthatatlanul több, mint néh{ny évtizednyi földi létezés, és tal{n értékrendjében is h{trébb sorolódnak az anyagi javak a lelki értékekhez képest. Orvostanhallgatók között közismert jelenség, hogy péld{ul a r{kbetegségről tanulva sok medikus minden apró tünete okaként rosszindulatú daganatot vél fölfedezni önmag{n. Ne essünk hasonló hib{ba! Vegyük komolyan Edith Fiore figyelemre méltó gondolatait, de - tan{cs{nak megfelelően - haszn{ljuk józan eszünket. Gondjaink ok{t hitünk szerint elsősorban önmagunkban és emberi kapcsolatainkban érdemes keresnünk, s így megold{suk kulcsa is alapvetően a mi kezünkben tal{lható. Előszó Írta Dr. Raymond A. Moody, Jr., az ÉLET AZ ÉLET UT[N és a TÚLVIL[GI FÉNY szerzője Lehetséges az, hogy egy túlvil{gi", testetlen szellem" vagy entit{s" r{kényszerítse akarat{t egy élő emberi lényre, és ezzel tudat- és viselkedészavarokban megnyilv{nuló megsz{llotts{got okozzon? Annak ellenére, hogy a nyugati pszichológia és orvostudom{ny egészében véve elvetette ezt a lehetőséget, mint amely nem is érdemel komolyabb meggondol{st, bizonyos kultúr{kban az emberek évezredek óta hiszik, hogy mindez valós{g. Ugyanakkor ezekben a kultúr{kban többféle megsz{llotts{got megszüntető, ördögűző" módszert is alkalmaznak a megsz{llotts{g okozta betegségek ellen, és ezek a módszerek gyakran valóban jól l{tható gyógyul{shoz vezetnek. Őszintén megmondom, fogalmam sincs, hogy a megsz{llotts{g" végülis valós{g" vagy nem, de két dolgot biztosan tudok. Az első az, hogy én is - mint oly sok m{s pszichi{ter - tal{lkoztam a praxisomban néh{ny igen zavarba ejtő esettel, ahol úgy l{tszott, hogy a beteg egy olyan saj{ts{gos tudatv{ltoz{son ment keresztül, amely az elmebetegségek semelyik {ltalam ismert kategóri{j{val sem írható le, ugyanakkor nagyon is emlékeztetett a középkori irodalomban leírt megsz{llotts{gra". M{sodszor, aligha tagadható, hogy a megsz{llotts{ggal" kezelt személyek tünetei néha dr{mai hirtelenséggel szűnnek meg az ördögűzés" ut{n. Természetesen ezek egyikéből sem következik szükségszerűen az, hogy a megsz{llotts{g tényszerűen valós{gos" jelenség, {m mindezek együtt azt sugallhatj{k, hogy itt az emberi tudat egy olyan szokatlan v{ltozat{val van dolgunk, amely nem azonos az elmebetegséggel, és amely önmag{ban is megér egy kis vizsg{lód{st. Különös módon a huszadik sz{zad kezdetétől fogva a pszichológia területén dolgozó szakemberek nem fordítottak túl sok figyelmet arra, hogy aprólékos, önelemző munk{val felt{rj{k azt a sokféle szokatlan, és néha l{tv{nyos tudat{llapot-v{ltoz{st, amelyekre az emberi elme hajlamos. Ebben a légkörben lenézték és semmibe vették az olyan tudósok úttörő munk{it, mint amilyen William James volt, és a legtöbben komolyan {llított{k, hogy a lélek, mint tudattal bíró dolog nem tanulm{nyozható, és a pszichológia" csup{n az objektív módon megfigyelt viselkedés" vizsg{lat{ra korl{tozódhat. Napjainkban ez a megítélés v{ltozik, és ma m{r szép sz{mmal vannak olyan komoly, jól képzett pszichológusok és orvosok, akik elkötelezték magukat a megv{ltozott tudat{llapotok vizsg{lat{nak.

3 Kollég{m és bar{tom, dr. Edith Fiore, igen érdekes tanulm{nyt írt az egyik legellentmond{sosabb tudat{llapotról, a megsz{llotts{g ősi rejtélyéről. Ak{r felmerül önökben - mint ahogy bennem is - néh{ny kérdés a megsz{llotts{g végső valós{g{t" illetően, ak{r nem, abban biztos vagyok, hogy önöket is mag{val ragadja ez az emberi lélek, és szellem hat{rvidékein végzett kutat{sokról szóló eleven, rokonszenves besz{moló. Bevezetés A Nyugtalan holtakban nem prób{lom meg bebizonyítani, hogy szellemek valóban léteznek, és azt sem, hogy betegeimet valóban szellemek sz{llt{k meg. Ehelyett ink{bb azt mondom el, hogy mi minden történik a rendelőmben naponta, és bemutatok egy igen hatékony - b{r nem mindenható - ter{pi{s módszert, amely a huszadik sz{zadi hipnoter{pia kontextus{ba helyezi az ősi fogalmakat. Betegeimmel abból a munkahipotézisből indulunk ki, hogy a személyiség túléli a test hal{l{t. Az évek sor{n sok ember sz{molt be nekem arról, hogy szeretteik szellemeinek jelenlétét érezték, néha közvetlenül azok hal{la ut{n. Gyakran csak tudt{k, hogy ott vannak. M{skor l{tt{k, vagy hallott{k őket, vagy egy bizonyos illat - az elhunyt parfümje, vagy kedvenc pipadoh{ny{nak illata, stb. - utalt a jelenlétükre. Ezek a szellemek nem voltak földhöz kötött szellemek, hanem csak l{togatóba jöttek a szellemvil{gból, hogy segítsék, és vigasztalj{k az ittenieket. Azok az entit{sok okoznak problém{kat, amelyeknek nem sikerült a túlvil{gba való {tmenet. Ezek az emberek megsz{ll{s{val {rtalmas és pusztító hat{st fejtenek ki. Azzal, hogy segítünk a megsz{lló szellemnek t{vozni, megszüntetjük az {rtó hat{sokat, ami sokszor dr{maian megv{ltoztatja a beteg életét. Azért éreztem szükségét annak, hogy ezt a könyvet megírjam, mert a megszabadít{s valóban működik. Lehet, hogy szokatlan és nyugtalanító dolgokat fognak itt olvasni, de remélem, hogy az önmagukon és m{sokon is tapasztalt jelenségek magyar{zata végül-is a segítségükre lesz. Tal{n kiderül, hogy az eddig megoldhatatlannak hitt problém{ik megoldhatóak, és meg lehet tal{lni a megold{shoz szükséges módszereket. Mindenesetre legal{bbis új t{vlatok nyílhatnak fel önök előtt az emberi viselkedés megértésében. Ami itt felt{rul, tal{n arra készteti önöket, hogy elgondolkozzanak azon a lehetőségen, hogy valóban van élet a hal{l ut{n - és ez a hit m{r önmag{ban is alapvető, mély v{ltoz{sokat idézhet elő önökben. E könyv egyszerre szól a laikusokhoz és a szakmabeliekhez, akik saj{t fegyvert{rukba illeszthetik ter{pi{s módszereimet. Egyes fejezetek bizonyos értelemben a professzion{lis gyógyítóknak szóló tankönyvnek is tekinthetők. A Nyugtalan holtakban felhaszn{lt esettanulm{nyok annyira kényes és személyes természetűek, hogy szükségesnek és fontosnak tartottam megvédeni betegeim inkognitój{t. E cél érdekében titokban tartottam nevüket, de összes lényeges tulajdons{gaikat hűen bemutattam. Az esettanulm{nyokban felhaszn{lt szó szerinti idézetek némelyike - csakúgy, mint a könyv néh{ny fejezete - először túls{gosan bőbeszédű és kusza volt. Ezért a tömörség és érthetőség kedvéért lerövidítettem őket. Az itt olvasható esetek legtöbbjében célir{nyos, egyszerű megold{s született. Egy esetben azonban a két fél", a beteg és a szellem közötti kapcsolat is előtérbe került, ahol a kapcsolat kezdete az elmúlt életükbe nyúlt vissza. De nem kell a reinkarn{cióban hinniük ahhoz, hogy eredményesen alkalmazhass{k az itt bemutatott módszereket és eredményeket. Most vizsg{ljuk meg, milyen szerepet j{tszik a szellem {ltal való megsz{llotts{g az emberek életében. Az első fejezet bevezetésként szolg{l ehhez a csod{latos és meglepetésekkel teli tém{hoz. Köszönetnyilv{nít{s Szeretném h{l{mat kifejezni: Öt betegemnek, akik beleegyeztek abba, hogy az esetükről készült tanulm{nyokat itt közzétegyem; Betegeimnek, akiknek b{tors{ga és tapasztalatai közelebb segítettek a nyugtalan halott megértéséhez, és hozz{j{rultak saj{t személyes spiritu{lis fejlődésemhez;

4 Dr. Jeffrey Mishlovenak, a harmadik fejezetet érintő gondolatébresztő kritik{j{ért; Margaret Jane Kephartnak, a harmadik fejezethez való értékes hozz{j{rul{s{ért; Ormond McGillnek, bar{ts{g{ért, észrevételeiért és b{torít{s{ért; Ted Chichaknek, irodalmi ügynökömnek, aki a munk{m ir{nti lelkesedéből sokkal többet tett könyvemért, mint ami tőle elv{rható lett volna; Jim Fitzgerald szerkesztőnek, akinek keze munk{ja nyom{n valós{gg{ v{lt ez a könyv; Gépírómnak, Emma Darknellnek, türelméért, ügyességéért, bar{ts{g{ért és érdeklődéséért; ír{stan{romnak, Jon Kennedynek, szakértelméért és a kézirat szerkesztéséért; Chris Carneynek, Harriet Handlernek, Kathy Iverson-nak, Barbara Jonesnak és Barbara Shipleynek, segítőkész kritik{ikért; Reginald Fitznek, a könyv címéért és a kézirat elkészítésében való közreműködéséért. Ezt a könyvet a sz{momra legfontosabb hét nőnek aj{nlom: Edith Holbertnek, any{mnak Gail Navanak, legidősebb l{nyomnak Dana Playsnek, középső l{nyomnak Leslie Strongnak, legkisebb l{nyomnak Cynthia Navanak, unok{mnak Madeleine Fiorenek, mostohaany{mnak Hah LeMossnak, anyósomnak. 1. A megsz{llotts{g bevezetés A nővér azt mondta: Halottként érkezett". Én a testem fölött lebegtem, és onnan néztem le a baleseti oszt{ly műtőjére. Minden tiszta vér volt, nem akartam, hogy megmentsék... csúnya baleset volt. Hallottam egy rémült segélyki{lt{st. Azt gondoltam, lehet, hogy tudok itt valakinek segíteni, de ők itt nem segíthetnek rajtam. Néztem, hol lehet segíteni. Volt ott egy fiatal fiú... éppen oper{lt{k. A szelleme sikoltott, nem a teste. A test a műtőasztalon feküdt, de fölötte két méterre volt a fiú... de pont olyan volt, mint én. P{nikban volt, ezért bar{ts{gosan beszélgetni kezdtem vele... és megkértem, hogy ő is beszéljen hozz{m. Végül azt{n megnyugodott... és azóta bar{tok vagyunk. Ez a tal{lkoz{s negyvenhat évvel ezelőtt történt. Azóta Albert minden napj{t betegem, Howard testében töltötte, megsz{lló szellemként. H{rom hónapos hipnoanalitikus ter{pia ut{n jött elő a rejtekhelyéről Albert. Mint mondta, Semmi kedvem beszélni veletek, nem kell a segítségetek!" Azért került felszínre, mert - egy megérzésre hagyatkozva - visszavezettem Howardot a négyéves kor{ban történt mandulaműtétjének idejére, hogy kiderítsük, nem ragadt-e r{ akkor egy földhöz kötött entit{s. Bizonyos jelek ugyanis erre utaltak. A hipnotikus indukció közben hirtelen egy dühös, ismeretlen torokhang szakadt fel Howardból. - Nincs szüksége a segítségedre! E kijelentés hallat{n intenzív ter{pi{t kezdtem a szellemmel, aki később Albertként mutatkozott be. H{rom ülés ut{n úgy l{tszott, hogy - két, a szellemvil{gból való t{rs{val együtt - nem nagyon akar elt{vozni. Két héttel később Howard széles vigyorral az arc{n rontott be a rendelőmbe. Le sem ült még az {llítható t{ml{jú székbe, m{ris izgatottan mesélni kezdett: Nem érzek v{gyat az evésre! Életemben először történik meg velem, hogy egy{ltal{n nem foglalkoztatnak az ételek! Ak{r hiszi, ak{r nem, alig tal{ltam olyan ételt, ami ízlett volna. És végig sem ettem az ételt! Ez teljesen új sz{momra. Négy nap alatt h{rom és fél kilót fogytam! Kényelmesen h{tradőlt, és folytatta: Most tényleg úgy érzem, hogy le tudom adni ezt a negyvenöt kilót - és végre, egyszer s mindenkorra felhagyhatok a kövérség elleni harccal. Brenda magas, feltűnően szép, feketebőrű nő volt, a húszas évei végén j{rt. Évek óta hi{ba prób{lt megszabadulni a testének szinte minden pontj{n fellépő f{jdalomtól; az orvosok nem tudtak rajta segíteni. Hipnózisban - amikor a f{jdalom ok{hoz igyekeztünk visszamenni - újra {télte azt a kínt, amit akkor érzett, amikor megtudta, hogy Ann, legjobb bar{tj{nak a kisl{nya, szörnyű sérüléseket szenvedett egy majdnem hal{los kimenetelű autóbalesetben. Megrendülten beszélt az ir{nta érzett szeretetéről és kötődéséről.

5 Ezut{n elmesélte, hogy hogyan ment be Ann kórh{zi szob{j{ba, ahol a kisl{nyt egy lélegeztetőgéppel tartott{k életben: Egyedül akarok bemenni. Belépek... r{nézek... nem hasonlít r{, egy{ltal{n nem úgy néz ki, mint Ann... annyira össze-vissza van zúzva, össze van törve. A feje óri{sinak tűnik - de a teste olyan kicsi, olyan törékeny... Azt mondja a nővér: Semmit sem tehetünk érte". Csak nézem őt, és azt kív{nom, b{rcsak tehetnék érte valamit. (Sír) Olyan szép - olyan szép volt, olyan aranyos. Valamit tennem kell érte! Nem tudom, mit tegyek. Csak nézem őt... Im{dkozom... Annyira ki vagyok borulva! Tal{n... tal{n... el tudn{m vinni a... tal{n életben tudn{m tartani. Igenis, tehetek érte valamit! Én vagyok az, akinek tennie kell valamit. Mindent el fogok intézni. Én leszek az, aki elsőként l{tja meg a testét... Majd bev{s{rolok... és nagyon csinosan fogom felöltöztetni... és elintézem a temetést... és mindent megteszek érte... a koporsó... a vir{gok... hogy újra szép legyen. (Hosszú szünet.) Itt van most velem... itt van velem, és én örülök neki! Brenda teste vadul mozgott és csavarodott a hipnózisban. Visszahoztam a jelenbe, és - miközben tov{bbra is mély hipnózisban maradt - azt mondtam neki: - Ann azt szeretné, hogy elengedje, Brenda. Spiritu{lis fejlődése és boldogs{ga azon múlik, hogy képes-e eljutni a szellemvil{gba. Itt börtönben van közöttünk. Tudom, hogy nem kív{nja ezt neki. Hagyja most m{r elmenni. - Nehéz lesz, de megteszem - egyezett bele, miközben könnyeit törölte az arc{ról. Ezut{n elköszönt Anntől. Perceken belül megtörtént a megszabadul{s. Howard és Brenda csak kettő aközül a több, mint ötsz{z megsz{llott beteg közül, akiket az elmúlt hét év sor{n kezeltem. A betegek a legkülönfélébb pszichés és pszichoszomatikus tünetekkel és problém{kkal keresték fel a rendelőmet. Amióta felfigyeltem erre a jelenségre, azt vettem észre, hogy a betegeimnek legal{bb a hetven sz{zalék{t szellem sz{llta meg, és ez okozza kóros {llapotukat. A különböző módszerek alkalmaz{s{val a legtöbb ember megszabadult a - gyakran nem is egy, hanem több - entit{stól. Voltak olyan betegeim is, akik több, mint ötven entit{snak voltak akaratlan gazd{i! A megsz{llotts{g viszonylagos {llapot. Ha a megsz{llotts{g teljes - ami elég ritka dolog -, az eredeti személyiség szinte teljesen eltűnik, és a földhöz kötött entit{s személyisége kerül az előtérbe. Az esetek többségében azonban ingadozó egyensúly {ll fenn a kettő között; előfordul, hogy a szellem alig gyakorol hat{st; míg m{sokn{l rendkívül domin{ns lehet. Bizonyos esetekben gondolati p{rbeszédekben bővelkedő, folyamatos belső harc folyik az uralkod{sért - még sértések és parancsok is elhangzanak! A betegeimet megsz{lló szellemek a t{rsadalom legkülönfélébb rétegeiből sz{rmazó emberek voltak, akik -hal{luk ut{n - itt maradtak a fizikai vil{gban, és hontalann{" v{ltak. Hal{luk idején nem sikerült nekik a földi síkról a m{sik oldalra" való {tmenet. Évek múlva, mikor m{r nem volt meg a saj{t testük, véletlenül, vagy sz{ndékosan egyesültek egy élő emberrel, akinek az élete ezut{n m{r sohasem lett olyan, mint azelőtt. E szellemek igen kegyetlen sorsra ítélték magukat azzal, hogy egy m{sik egyén testében folytatt{k az életet, mert így elod{zt{k annak lehetőségét, hogy bejussanak a szellemvil{gba, ahov{ tartoznak. A szellemeknek egy m{sik oszt{ly{ról - melyet a történelem sor{n démonoknak, vagy ördögöknek neveztek - úgy tartj{k, hogy sohasem voltak emberek. Több esetben besz{moltak pusztító, néha végzetes hat{sukról. A katolikus egyh{z nagyon komolyan vette a megsz{llotts{g eme form{j{t, és speci{lisan kiképzett papokat alkalmazott, akik - az {tfogó vizsg{lat és a megfelelő előkészületek ut{n -egy igen jól szervezett ördögűző szertart{st, a Római Ritu{lét hajtott{k végre. A szellemmel való tal{lkoz{s sor{n sok ördögűző pap igen komoly fizikai, ment{lis és érzelmi sérülést szenvedett, és volt, aki az életét is elvesztette. Szerencsére - tudom{som szerint - én sohasem kezeltem olyan beteget, akit démon fertőzött volna meg. A démonikus, vagy s{t{ni megsz{llotts{g nem tartozik e könyv t{rgykörébe. Azok, akik tanulm{nyozni kív{nj{k ezt a tém{t, megfelelő utal{sokat tal{lhatnak a könyv végén levő bibliogr{fi{ban.

6 Az esetek felidézése sor{n meg fogom mutatni, hogy hogyan v{lnak sebezhetővé az emberek az entit{sokkal szemben, és hogy mi történik akkor, ha a szellemek körülfogj{k a személyiségüket. Most tal{n csod{lkoznak, hogy én, a klinikai pszichológus, hogyan keveredtem bele ebbe a csöppet sem ortodox pszichoter{pi{ba. A következő fejezetben elmondom, hogy milyen szakmai h{ttérrel indultam, hogy hogyan v{ltoztak meg a ter{pi{s módszereim, és velük együtt az életszemléletem. 2. A természetitől a természetfelettiig Tizenh{rom éves koromban elhangzott egy egyór{s r{dióad{s, melyben a pszichoneurotikus és a neurotikus közötti különbségről beszélgettek. M{r késő este volt, s én titokban, az {gyban hallgattam végig a műsort. Egy új vil{g t{rulkozott fel akkor előttem - az aberr{lt viselkedés vil{ga. Teljesen megigézett ez a vil{g! Ott és akkor, éjjel H-kor döntöttem el, hogy pszichológus leszek, és kezelni fogom ezeket a rendellenességeket. Ez a megkülönböztetés ma m{r nem létezik, de az ab-normalit{s pszichológi{ja ir{nti érdeklődésem tov{bbra is zavartalanul munk{l bennem, mind a mai napig. Visszatekintve m{r l{tom, hogy ami igaz{n kív{ncsiv{ tett, az a tudatalatti értelem létezésének teóri{ja volt, melyet felszínre került form{ival - a fóbi{kkal, a megsz{llotts{ggal, a kényszeres viselkedéssel, stb. - magyar{ztak és illusztr{ltak. Ma m{r úgy hiszem, hogy a belső értelem jelenti sz{munkra a legnagyobb kihív{st, és éppen úgy érdemes kutatni, mint a külső vil{got. Betegeim tudatos felszín alatti tartom{nyainak vizsg{lata csak tov{bb fokozta kív{ncsis{gomat. A több, mint ezer betegen alkalmazott mintegy húszezer hipnotikus regresszió tapasztalataira alapozva ma m{r gyakran előre meg tudom mondani (magamnak), hogy mi fog felszínre kerülni a felt{r{s sor{n. De mégis, minden eset olyan, mint egy bonyolult form{jú darabokból {lló kirakós j{ték, amelynek darabjait véletlenszerűen v{lasztom ki az összerak{s sor{n - az egyiket innen, a m{sikat egy ettől t{voli helyről. Mikor az utolsó jelentős darab is a helyére kerül, abban a pillanatban megtörténik a gyógyul{s. Előfordul, hogy ez a folyamat gyors és zavartalan. De legtöbbször a rejtett darabk{k lassú és f{rasztó folyamat sor{n kerülnek felszínre. Az Egyesült [llamok keleti, atlanti-óce{ni partj{n nőttem fel, nagyon jó csal{di környezetben. Kreatív és energikus szüleimtől sok ösztönzést kaptam. Portréfestő, és karikaturista ap{m, aki meleg szívű, szeretettel teli lény volt, gyermekkoromtól kezdve egészen a hal{la előtti utolsó tal{lkoz{sunkig arra ösztökélt, hogy haszn{ljam ki a bennem rejlő lehetőségeket. B{tors{got öntött belém, hogy higgyek és bízzak magamban. Érdeklődésének és érzelmi t{mogat{s{nak köszönhetően megtanultam kock{zatot v{llalni, ami képessé tett arra, hogy olyan dimenziókat vizsg{ljak a ter{pi{ban, amelyeket nagyon elhanyagoltak a képzés sor{n. Any{m életszeretete, ami szigorú, németes gyermeknevelési elveivel p{rosult, önfegyelemre, a kemény munka szeretetére, és {llandó optimizmusra tanított. Ezek a tulajdons{gok felmérhetetlen segítségemre voltak a zavart emberek kezelésében az elmúlt tizenhét év sor{n. Két év főiskola ut{n, húsz éves koromban h{zasodtam meg, és nemsok{ra anya lettem. Évekkel később befejeztem a főiskol{t, majd a marylandi egyetemre mentem, és végül az University of Miamin szereztem doktor{tust klinikai pszichológi{ból, 1969-ben. Pszichológiai tanulm{nyom szigorúan a behaviorista vonalat követte, ahol nagyon nagy hangsúlyt kapott a kutat{s, és szinte teljesen elhanyagolt{k a ter{pi{t. Érdekes módon azokon a főiskol{kon és egyetemeken, ahol tanultam, nemigen ismerték el Freudnak az emberi elme és viselkedés megértésében j{tszott szerepét. Egész főiskolai és egyetemi tanulm{nyaim sor{n összesen tal{n egy bekezdésre emlékszem egy jegyzetben, amely a hipnózist megemlítette. Ter{pi{s tevékenységem kezdetén érzelmileg zavart gyerekekkel foglalkoztam. Azut{n, hogy a gyermekpszichi{triai klinika alkalmazottja lettem, mag{npraxist alakítottam ki, és gyerekekkel, p{rokkal és felnőttekkel is foglalkoztam. Új ter{pi{s módszerekről kezdtem olvasni, és az új nézőpontok és technik{k némelyikét felhaszn{ltam saj{t munk{mban is.

7 Miut{n Kaliforni{ba költöztem, az Esalen Intézetben egy önhipnózis csoporton vettem részt, és ter{pi{s gyakorlatomban is elkezdtem alkalmazni a relax{ciót és a hipnotikus szuggesztiót. Mivel igen erősen érdeklődtem a tünetek mögötti belső motiv{ciók ir{nt, úgy tal{ltam, hogy a hipnózis az egyik leggyorsabb módja annak, hogy elérjük a tudatalatti értelmet, az emlékezés t{rh{z{t. Ahogy egyre otthonosabban éreztem magam a hipnózisban, hipnoanalitikus módszert kezdtem alkalmazni, és munk{mban ez a megközelítés jellemezte az elmúlt tizenegy évet. Betegeim először az elfojtott gyerekkori élményeikben l{tt{k a problém{ik ok{t. Tov{bb kutatva, a tüneteket a születés sor{n szerzett élményeikre vezették vissza. Gyakran előfordul, hogy a születés sor{n ért valakit trauma, vagy a születés idején hallott beszéd fejt ki mély és hosszan tartó hat{st. Meglepő volt, hogy néh{ny betegem spont{n módon emlékezni kezdett a fogamz{s és a születés közötti, méhen belüli időszakra is. Dr{mai megold{st eredményezett egy depressziós eset kezelésében, hogy a beteg visszaemlékezett egy abortuszkísérletre. Betegem tudata m{r fejlődő magzat kor{ban feljegyezte, hogy őt nem lehet szeretni, és még a puszta léte is veszélyben forog. A regresszió ut{n az egész eddigi életére jellemző depresszió eltűnt. Egy délut{n olyan dolog történt, ami teljes mértékben megv{ltoztatta szakmai életem foly{s{t - b{r ezt még nem ismertem föl abban a pillanatban. Az egyik betegem, aki szexu{lis problém{kkal küszködött, hipnózisban egy XVII. sz{zadi katolikus papnak l{tta mag{t. Mikor t{voz{sa előtt megbeszéltük a regressziój{t, tudom{somra hozta, hogy feltétel nélkül hisz a reinkarn{cióban. Mivel a múltban {télt életekről szóló elgondol{s sohasem tűnt sz{momra m{snak, mint egy elbűvölő archaikus keleti gondolatnak, ez az esemény nagy fejtörést okozott nekem. De még ink{bb csod{lkoztam, amikor betegem a következő ülésre teljesen gyógyultan érkezett! Mielőtt még az egészet kisöpörhettem volna az agyamból, egy m{sik betegem is önként visszatért egy előző életébe", és később ő is arról sz{molt be, hogy teljesen megszabadult a tüneteitől. A harmadik, és sz{momra döntő esetben egy fiatal, kígyófóbi{ban szenvedő nő volt a beteg, aki hetente legal{bb kétszer kígyókkal teli rém{lmokat l{tott, amelyekből mindig sikoltozva ébredt fel. Mivel a hipnózisban az okokat keresve kiderült, hogy fóbi{ja nem a mostani életében, hanem ink{bb egy előző életében {télt tapasztalatból ered, -miközben kissé nevetségesnek éreztem magam - a születése előtti idő felé ir{nyítottam őt. Betegem kiv{ló hipnotikus alany volt, aki hipnózisban rendkívül mély tudatszintekre tudott lemenni. M{sodperceken belül egy ősi, valószínűleg közép-amerikai ceremóni{ról sz{molt be igen élénk szavakkal, ahol bennszülött papok mérgeskígyókkal a sz{jukban t{ncoltak egy piramis előtt. A kígyók jelképezték az összes gonosz és félelmetes dolgot, és abban a pillanatban, amikor a papok odav{gt{k őket a földhöz, betegem erősen összer{zkódott - majd, ahogy a papok lefejezték őket, arc{n megdicsőült mosollyal elernyedt. Még mindig hipnózisban, de m{r a jelenben kijelentette, hogy nem hisz ebben az egészben", és eléggé zavartnak l{tszott. Poszthipnotikus szuggesztiót alkalmazva r{vettem, hogy felejtse el az egészet, amit {télt. Ekkor még egyikünk sem hitt ebben, sem a beteg, sem én a terapeuta! Am a következő alkalommal ő is emelkedett hangulatban jött vissza, mert megszabadult az összes félelmétől. Derűs arccal mesélte, hogy férjével első ízben mentek el kempingezni, és teljesen nyugodt volt, nem érzett semmiféle szorong{st. Majd hozz{tette: - Az a legnagyszerűbb, hogy elmúltak a rém{lmaim! M{r két hete nem volt egy sem! - Azóta is tünetmentes. Még mindig nem hittem a reinkarn{cióban, de megl{ttam, hogy milyen értékes ez a ter{pi{s forma. Egyre gyakrabban kezdtem alkalmazni, míg végül ez lett a legtöbbször haszn{lt, igen jó eredményeket hozó ter{pi{s módszerem. A M{r j{rt{l itt: egy pszichológus elmúlt életeket vizsg{l című könyvem részletesen besz{mol minderről. A korai években sok olyan beteggel tal{lkoztam, akik hipnotikus transzban m{s-m{s személyiséget vettek föl. Feltételeztem, hogy ezek többes személyiségek voltak, és úgy is b{ntam velük. Furcs{nak tal{ltam ugyan, hogy egyes betegeimnek milyen sok személyisége" van, és azt is, hogy ezek közül néh{ny azon nyomban eltűnik, ahogy megjelent. Emlékszem egy ilyen személyre", aki igen gyerekes

8 hangon kezdett beszélni, és Susie"-nek nevezte mag{t, és megkérdezte, hogy nem akarok-e vele ugrókötelezni? Sohasem hallottam róla később. Nehezen tudtam megmagyar{zni, hogy mi történik ezekkel a betegekkel, és nehezemre esett az is, hogy mindezt egy elfogadható elméleti rendszerbe illesszem. Egyik betegemnek sem v{lt haszn{ra, ha ezeket a személyeket" boncolgattuk, akik időnként összezavart{k az életüket -legfeljebb néh{ny vonatkoz{sban kényelmesebben érezték magukat velük. Azt sem vettem észre, hogy kiélnék, kidolgozn{k" magukból ezeket a személyeket - ink{bb énjük m{sik részeként kezdték elfogadni őket. A viselkedésükben azonban alig történt v{ltoz{s! Mivel az előző-élet ter{pi{k sor{n szerzett tapasztalatok miatt egyre jobban kezdett érdekelni a metafizika, hatalmas könyvt{rat gyűjtöttem össze. A legtöbb könyv, köztük a Tibeti halottaskönyv is, nagyon szépnek írja le a hal{l élményét, azt, amikor a szellem tal{lkozik a Fénnyel, és maga mögött hagyja a testet. A Fény, vagy m{sképpen a Fehér Fény, vagy Ragyogó Fény jelképezi Isten jelenlétét. Néh{ny könyv leír olyan eseteket is, amikor a szellemek - vagy disz-karn{ciók - nem szabadulnak el a földtől, hanem legtöbbször csatlakoznak" az élő emberekhez, akik észre sem veszik a jelenlétüket. Az emberek révén tov{bbra is a fizikai vil{gban maradnak - gyakran sok szenvedést, sőt, időnként hal{lt is okozva nekik! Ahogy elolvastam ezeket az eseteket, visszagondoltam kor{bbi betegeimre, akikről akkor azt gondoltam, hogy többszörös (multiplex) személyiségük van, és feltettem magamnak a kérdést: nem szellemekkel volt-e akkor dolgom? Nem lehetséges-e, hogy entit{sok beszéltek a betegeim sz{j{val, akik ez{ltal akaratlanul is médiumokk{" v{ltak? Ez az elgondol{s - vagyis a megsz{ll{s - arra is magyar{zatot adott, hogy miért fordul elő, hogy egyes regressziókban az idősíkok {tfedik egym{st. Lehetséges, hogy ilyenkor nem is a beteg elmúlt életei kerültek felszínre, hanem egy szellemé, vagy - ha újabb keletű - egy entit{s elmúlt élete. Ezzel az új szemléletmóddal felfegyverkezve különleges figyelemmel kísértem betegeim problém{it és viselkedését, hogy észrevegyem, ha rajtuk kívül esetleg valaki m{s is okozhatja szenvedéseiket. Tulajdonképpen sok olyan betegem volt, aki arról panaszkodott, hogy valaki m{s is lakik benne. Az ilyen fajta kijelentések, mint a férjem azt mondja, hogy két, teljesen különböző ember vagyok, különösen a menstru{ció előtt", elég gyakoriak voltak. Ugyanígy gyakori volt az is, hogy ez egyszerűen nem én vagyok!" M{sok bizalmasan közölték, hogy egy belső valaki" {sta al{ elhat{roz{sukat, hogy fogyókúr{zni fognak, vagy leszoknak az iv{sról, cigarett{ról, stb. - Valaki azt mondja nekem: Nem kell annyira ragaszkodnod a diét{hoz! Egyél csak nyugodtan délben is. -Ezek a betegek nagyon nyíltan beszéltek a konfliktusaikról, mert úgy gondolt{k, hogy személyiségük két különböző részéről beszélnek - hogy belső h{borút vívnak saj{t magukkal. Én viszont egyre ink{bb hajlottam afelé, hogy ezeket a megjegyzéseket a rejtély kulcs{nak tekintsem. Gyakran megtörtént, hogy megkérdeztem a hipnotiz{lt beteget, hogy jelen van-e most a szellem? Megegyezésünk szerint egy-egy ujj felemelésével v{laszolhattak, és sok esetben az igen" ujjukat emelték fel. Az is előfordult, hogy némi {rulkodó bizonytalans{g ut{n a nem" ujj mozdult meg, de miut{n megkérdeztem, hogy van-e ott valaki, aki nem akarja, hogy megtudjam, hogy ott van, az igen" ujj felfedte a bűnöst". így h{t azt is megtudtam, hogy annak érdekében, hogy félrevezessenek, a szellemek manipul{lni tudj{k az ujj-jeleket! Egy nagy lépést tettem ezut{n, és sorra megszabadítottam a szellemektől a betegeket - szabadon engedtem az elveszett lelkeket"-, és igencsak meglepődtem, amikor később a betegek arról sz{moltak be, hogy abban a pillanatban megszűntek a tüneteik - amelyek közül nem egy m{r évek óta fenn{llt. A különösen érzékeny emberek gyakran l{tt{k is ezeket az entit{sokat, sőt, még ezek halott szeretteit is l{tt{k, akik azért voltak ott, hogy {tvigyék az entit{sokat a szellemvil{gba. Néha könny folyt végig a betegek arc{n, ahogy a megsz{lló szellem érzelmeire hangolódtak. Előfordult, hogy a kiűzetés miatt leküzdhetetlen félelmet éreztek, majd megkönnyebbülést, amint megl{tt{k, hogy szellemrokonaik m{r jönnek értük. Sokan írt{k le érzéseiket úgy, hogy valami t{vozik" - kiemelkedik belőlük. Néh{nyan megjegyezték: így m{r sokkal t{gasabb"... Egy kissé üresnek érzem magam"...

9 Nagy kő esett le rólam"... Most m{r lehet, hogy ez tényleg én vagyok. Az elmúlt évek sor{n nem éreztem sohasem, hogy ez tényleg én vagyok - hogy van egy énem, aki szabad lehet." Most újra ugyanabban a helyzetben tal{ltam magam, mint néh{ny évvel ezelőtt, amikor először tért vissza valaki, önmag{tól, egy előző életébe: egy hitetlen ember olyan dologban vett részt, ami l{thatólag csod{latosan bev{lik! Ebben az időszakban valaki felhívta a figyelmemet egy cikkre, amit m{r évekkel azelőtt olvastam a Baltimore Sunban, még mielőtt az egyetemre kerültem volna. Ez a megr{zó történet a Keleti Part legkiemelkedőbb elme-mag{nklinik{j{nak egyik reménytelennek tartott skizofréni{s betegéről szólt. Ahogy emlékszem r{, egy vas{rnap a csal{dja kötelességszerűen megl{togatta őt, és elvitték vidékre egy kicsit autózni. Szerencsére egy nagyon komoly autóbalesetet szenvedtek, amely drasztikus módon felr{zta őt: perceken belül teljesen kitisztult az elméje - évek óta először -, és, amennyire tudom, úgy is maradt! Ahogy összehasonlítottam ezt azzal, ami a rendelőmben történt, elkezdtem azon gondolkodni, hogy tal{n ezt a nőt is megsz{llta valamikor egy szellem, amitől elmebetegnek diagnosztiz{lt{k, és a karambol okozta megr{zkódtat{s következtében ez most erővel kilökődött a testéből. Arra is gondoltam, nem lehetséges-e, hogy ugyanezen okból hat{sos időnként az elektrosokk-ter{pia a súlyosan depressziós betegek esetében? Tal{n az történik ilyenkor, hogy a megsz{lló szellemet kisokkolj{k" a beteg testéből. Ez l{thatólag egybev{gott a testünk {ltal kibocs{tott elektrom{gneses erőtérről való egyre gyarapodó tud{sanyaggal. A betegek {llapot{ban előforduló visszaesések annak a következményei lehetnek, hogy a szellem nem t{vozott el a szellemvil{gba, hanem földhöz kötött maradt, és itt tartózkodik a beteg, vagyis volt gazd{ja közelében. Ha a beteg rezgései visszatérnek a norm{lishoz, a szellem ismét bej{ratot tal{l. Míg ezekkel a dolgokkal voltam elfoglalva, egy figyelemre méltó besz{molót olvastam egy napilapban egy olasz nőről, aki műtéte ut{n felébredve idegen nyelven beszélt, amit egyik csal{dtagja sem értett meg. Tov{bb{ nemcsak hogy nem ismert meg a környezetéből senkit, de teljesen m{s személyiségjegyeket is mutatott! Ezen gondolkodva azt feltételeztem, hogy a szellem, a test eredeti lakója elt{vozott, és valaki m{s került a helyébe. Sz{momra ezek lebilincselő kérdések voltak és lesznek. A megsz{lló szellemekkel végzett munk{m sor{n újra szembe kellett néznem az élettel és a hal{llal, valamint a tudat tov{bbélésével kapcsolatos eddigi meggyőződésemmel. Tíz évvel azelőtt nem hittem a természetfelettiben" - b{r mindig megigézett a gondolat -, de ez lassan megv{ltozott, és m{r tudatosan is elfogadtam a reinkarn{ció, a személyiség tov{bbélésének eszméjét. Érzelmi szinten még mindig nem vagyok teljesen meggyőződve minderről, és időnként magammal is vitatkozva eltűnődöm, vajon nem fant{ziaszülemény-e ez az egész? De be kell l{tnom, hogy ez a ter{pia működik! Miért? És ekkor az eszemmel ismét a valós{g részeként fogadom el ezt az elgondol{st. És ez így megy mindig tov{bb! A gyógyít{sban minden alkalommal hipnózist haszn{lok, hogy megtal{ljam a probléma ok{t, legyen az egy ebben az életben, vagy egy elmúlt életben történt esemény elfojtott emléke, avagy egy vagy több megsz{llva tartó szellem jelenléte. Mindig kifejtem a betegeimnek, hogy nem akarom bebizonyítani, hogy léteznek szellemek, vagy hogy ezek megsz{llva tartj{k őket, mindössze arról van szó, hogy ez a módszer működik. Még azt is hozz{teszem, hogy magam sem hiszek ebben teljes mértékben. Meg{llapodunk abban, hogy ezt az egészet munkahipotézisnek" fogjuk fel. Betegeim legtöbbje nagyon is elfogulatlanul fogadja mindezt, sőt, az is előfordul, hogy ők is meg vannak győződve arról, hogy szellemek léteznek, és hogy ezek megsz{llva tartj{k őket. Néha még n{lam is ink{bb elfogadj{k ezt a gondolatot, mint ahogy sokan azok közül, akiknek a megsz{llotts{gról tartottam előad{sokat. Gyakran előfordul, hogy saj{t, vagy ismerőseik életéből önként szolg{ltatnak bizonyítékokat". Én a megsz{lló entit{sokat tekintem valódi betegeimnek. Nagyon tudnak szenvedni, tal{n anélkül, hogy észrevennék ezt. Ők tulajdonképpen a földi síkon rekedt rabok, akik pontosan azt érzik, amit - ak{r évtizedekkel ezelőtti -hal{luk előtt egy-két perccel éreztek. Úgy l{tszik, hogy a megsz{ll{s ideje

10 alatt semmi hasznuk nem sz{rmazik abból, ha gazd{juk tanult emberré v{lik, vagy ha sok pozitív dolgot tesz. R{ad{sul visszatartj{k magukat attól, hogy eljussanak a szellemvil{gba, ahol gyönyörűséges életet élhetnének, amely biztosítan{ sz{mukra a lelki fejlődés lehetőségét. Ter{pi{s célom az, hogy a megsz{lló szellemeken segítsek, hiszen ők érzik a legnagyobb f{jdalmat - még ha ezzel egy kicsit hosszabb ideig is kell a terheket a betegeimnek viselniük, hiszen a szellem t{voz{si hajlandós{g{t felkelteni néha időigényes feladat. De ha képes is lennék arra, hogy egyszerűen csak kirúgjam" őket, óri{si bajokat okoznék ezzel, mivel a szellemek újra hontalanokk{ v{ln{nak, és tal{n ismét egy gyanútlan emberbe z{rn{k magukat, olyanba, aki tal{n nem is fordulna segítségért. Ez rossz esetben öngyilkoss{ghoz vagy gyilkoss{ghoz vezethetne, de jó esetben is boldogtalans{got okozna a megsz{llott embereknek. A megszabadít{s azonnal és tartósan megszüntetheti a tüneteket. Bonyolult esetekben is könnyen alkalmazható. Szerencsére nem szükséges hozz{ semmilyen speci{lis ment{lis tréning, mint péld{ul a hipnoanalízishez (regresszióhoz). Néha azonban, makacs szellemek esetében, f{radhatatlan munka szükséges hozz{, mert ezek be{ss{k magukat, és nem hajlandók elt{vozni. A 14. fejezetben elmondom, hogy hogyan szabadíthatj{k meg magukat és m{sokat, valamint néh{ny betegem megszabadít{s{nak részletes leír{s{t is közlöm. Most tekintsük {t, hogy a történelem sor{n milyen {ll{spontok alakultak ki a megsz{ll{ssal és megold{saival kapcsolatban. 3. Történelmi adatok a szellem {ltal való megsz{llotts{gról A huszadik sz{zad utolsó negyedében sokan babon{nak tarthatj{k azt, hogy a halottak szellemei nyomorús{got és szenvedést okozhatnak az élőknek. Ez ma különösképpen igaz, hiszen a legtöbb tudós elkötelezetten keresi a testi és elmebetegségek biológiai okait. Mindamellett, ha csak egy rövid pillant{st vetünk az irodalomra, feltűnik, hogy a történelem sor{n az emberek gyakran keresték a különböző betegségek gyökerét a megsz{lló szellemekben, és sokféle ritu{lét dolgoztak ki a kiűzésükre. Jézus maga is több alkalommal űzött ki szellemeket; És prédik{l vala azoknak zsinagóg{iban, egész Galile{ban, és ördögöket űz vala (M{rk 1:39).* És mikor ő kiment a földre, jöve elébe a v{rosból egy ember, kiben ördögök voltak sok időtől fogva... Mert (Jézus) azt parancsol{ annak a tiszt{talan léleknek, hogy menjen ki az emberből... És minekut{na kimenének az ördögök az emberből... (Luk{cs 8:27-33) Mester, ide hoztam hozz{d az én fiamat, a kiben néma lélek van... És megkérdező az atyj{t: Mennyi ideje, hogy ez esett rajta? Az pedig monda: Gyermeksége óta.... Jézus... megdorg{l{ a tiszt{talan lelket, mondv{n néki: Te néma és siket lélek, én parancsolom néked, menj ki belőle, és többé belé ne menj! És ki{lt{s és erős szaggat{s között kiméne; az pedig olyan lőn, mint egy halott, annyira, hogy sokan azt mondj{k vala, hogy meghalt. Jézus pedig megfogv{n kezét, fölemelé; és az fölkele. (M{rk 9:17-27) Ez csak h{rom abból a több mint huszonhat bibliai helyből, ahol Jézus szellemeket űz ki. A kereszténység korai szakasz{ban a tanítv{nyok rendelkeztek az ördögűzés képességével. *A bibliai idézeteket K{roli G{sp{r fordít{s{ban közöljük. És előszólítv{n tizenkét tanítv{ny{t, hatalmat ada nékik a tiszt{talan lelkek felett, hogy kiűzzék azokat... (M{té 10:1) Jóval a kereszténység megjelenése előtt a régi görögök és a rómaiak is hittek abban, hogy a halottak hat{ssal vannak az emberekre. A sorvadozó beteg egyike volt azoknak, akikre egy gonosz szellem r{meredt. (Homérosz) Egyes zsarnoki démonok élvezetéhez még testben élő lelkek kellenek; mivel nem voltak képesek m{s módon kielégíteni szenvedélyüket, zendülést, sóv{rg{st, hódító h{borúkat szítottak, s így megkapt{k, amire v{gytak. (Plutarkhosz) A démonok gonosz emberek szellemei. (Josephus)

11 A megsz{lló szellemek természetével kapcsolatban sok eltérő nézet létezett. Voltak, akik azt gondolt{k róluk, hogy a szellemek tulajdonképpen maguk az elhunytak. M{sok úgy gondolt{k, hogy bizonyos szellemek sohasem voltak emberi lények, hanem a S{t{n szolg{i, vagy maga a S{t{n. Ebben a fejezetben az előbbi {ll{spontot fogjuk vizsg{lni. Vannak kultúr{k, melyekben nagyon pontos elképzelés él arról, hogy honnan sz{rmaznak az embereket megsz{lló szellemek, és miért avatkoznak bele az emberek életébe. A régi kínai ősim{dat több mint tízezer éves múltra tekint vissza. E kultúra szerint egy ember sok cikluson, vagy életidőn megy keresztül. Mindenkinek jó viszonyban kell lennie az őseivel, mert ők tov{bbra is léteznek egy m{sik vil{gban - és ha feldühítik, vagy megbotr{nkoztatj{k őket, visszatérnek, és bosszút {llnak az elkövetőn. A jap{nok is im{dt{k az őseiket, és hittek a földhöz kötött szellemekben. Tal{n ez magyar{zza egy ördögűző vall{s, a Mahikari gyors elterjedését, amelynek 1970-ben m{r négysz{zezer tagja volt vil{gszerte. Igaz-Fény Vall{sok-Feletti-Vall{s néven v{lt ismertté, és azt tanítja, hogy az emberek testi és lelki betegségeinek több mint nyolcvan sz{zalék{t a megsz{lló szellemek okozz{k. Azt {llítj{k, hogy ördögűzőik vissza tudj{k {llítani a megsz{llott személy egészségét és jóllétét, és naponta ezreket kezelnek ezekkel a módszerekkel. Az ősi egyiptomiak is hittek abban, hogy a halottak hat{ssal vannak az élőkre - főleg azon emberek szellemei, akiket megbecstelenítettek, vagy elhanyagoltak a hal{luk ut{n. Ősi síremlékek tanúskodnak egy bonyolult hitvil{g létezéséről, amely szerint az élet tov{bb folytatódik a hal{l ut{n. A holttesteket mumifik{lt{k, hogy újra haszn{lhatóak legyenek; a belső szerveket különböző főzetekkel és gyógynövényekkel gondosan tartósított{k, és egy halotti korsóba helyezték őket, ugyanebből a célból. A sírok a h{ztart{si eszközök valós{gos lerakatai voltak; ételek, magvak, {llatok és szolg{k biztosított{k a halottnak a kényelmes túlvil{gi életet. Még a feleségét is befalazt{k a sírboltba élve, hogy az elhunytnak legyen t{rsas{ga az alvil{gi úton. Hipnotikus regresszióban betegeim közül néh{nyan azt {llított{k, hogy mostani problém{ik - klausztrofóbi{juk, vagy a sötétségtől való félelmük - annak következménye, hogy egyszer élve eltemették őket egy ilyen sírboltba. Emlékeztek a rémületre, amit a f{kly{k l{ngj{nak fogyt{n éreztek, és a fogyó levegőben való fuldokl{s érzésére. Tal{n [zsi{ban fejlődött ki legink{bb a szellemvil{g, és a szellemvil{g élőkkel való kapcsolat{nak filozófi{ja. India ősi vall{s{t - amely egy szent könyvön, a Véd{kon alapul - a milliók {ltal gyakorolt modern hinduizmus és buddhizmus előfut{r{nak tekinthetjük. Az indiai tudósok azt tartott{k, hogy az embernek legal{bb hét különböző teste", avagy hordozója" van, és a fizikai test a legalacsonyabb rendű ezek közül. A többi, nem fizikai természetű test a norm{l emberi l{t{s sz{m{ra nem l{tható. E testek mindegyike egy, a fizikai vil{gban is létező bolygóval van összefüggésben, és mindegyik magasabb frekvenci{n vibr{l, és finomabb szerkezetű a megelőzőnél. Mindj{rt a fizikai test ut{n következik az éter-test, és - a vibr{ció szempontj{ból - ez a legtömörebb a l{thatatlan testek közül. A médiumok - a tiszt{nl{tók - időnként meg is pillanthatj{k ezeket. Form{ja pontosan olyan, mint a fizikai testé - tulajdonképpen annak pontos m{sa, de néh{ny hüvelyknyivel nagyobb ann{l. [tlengi a fizikai testet, és szab{lyozza annak egészséges működését. A következő hordozó az asztr{l-, vagy érzelmi test, amely néh{ny hüvelyknyivel túlnyúlva rajtuk mind a fizikai, mind az éter-testen {thatol, és ov{lis, színes fénykörbe vonja őket. Mivel ez ir{nyítja az ember érzelmi életét, a v{ltozó érzelmekkel együtt vibr{lva folyamatosan v{ltozónak tartj{k. A ment{lis test még az asztr{ltestnél is finomabban vibr{l. Ez is {thatol a többi testen, és a kiterjesztett aura részét képezi. Még finomabb hordozó a szellemtest. Az egyénen kívül, a szellemi síkon létezik, mindazon{ltal lényünk részét képezi. A titkos tanít{sok még magasabb rendű testekről is tudnak, mint péld{ul az okozati test (az egyik leggyorsabban vibr{ló spiritu{lis test). A régi tudósok ír{saira alapozott indiai elképzelés szerint egy egész vil{g, az asztr{lis sík fekszik a fizikai és a legmagasabb spiritu{lis vil{gok között. Ez nem valamiféle hely, hanem ink{bb a síkok,

12 alsíkok, és az ezeket elv{lasztó síkok bel{thatatlan sokas{ga, amelyek - az egyre magasabb és magasabb vibr{ciós sebesség következtében - hagyma-héjszerűen egym{sra épülnek. A legalacsonyabb asztr{lis sík a földhöz kötött szellemek síkja. Az asztr{lis vil{g magasabb síkjain tartózkodnak a spiritu{lis{n fejlettebb entit{sok, akiket vezetőként, mesterként, vagy tanítóként tisztelnek. Hisznek abban is, hogy az élő emberi lény {lm{ban, transz{llapotban, vagy előre eltervezve, a fizikai vil{g részbeni elhagy{s{nak sz{ndék{val elutazhat" asztr{ltestében az asztr{lis vil{gba. A fizikai test e részbeni elhagy{s{t asztr{lis projekciónak", vagy testen kívüli élménynek" nevezik. A Véd{k úgy írja le a hal{lt, mint a fizikai test levedlését. Az egyén a lét magasabb síkjai felé utazva is mag{val viszi emlékeit. Az asztr{lis vil{gban való tartózkod{s ut{n a lélek tov{bb emelkedik a ment{lis síkra, és újra maga mögött hagy egy testet - az asztr{lis héjat. Később az egyén az asztr{lis sík egy még magasabb szintjére kerül, ahol a fizikai újj{születésre v{r. A védikus rendszer szerint a spiritu{lis fejlődés a valódi emberi lényeg egyik fizikai testből a m{sikba való költözésén, és a karma (sors) doktrín{j{n - vagyis az ok és okozat törvényén - alapul. Az újj{születések sor{n {t tud az egyén úgy megtisztulni, hogy végül elérje a legmagasabb síkot, és újra egyesüljön az istenséggel. [m az, ha valaki még a hal{la idején is földi v{gyak rabja marad, megakad{lyozza ezt az alapvető fontoss{gú körforg{st. Az ilyen embereket rabul ejtik és lekötik a fizikai sík rezgései. A legalsó asztr{lis szinten tartózkodva oly közel maradnak a földi síkhoz, amennyire csak lehet, és hi{bavaló módon prób{lj{k kielégíteni v{gyaikat és szenvedélyeiket. Amíg ezen az alacsony szinten vannak, a földhöz ragadt entit{sok nem tudnak tov{bbhaladni a spiritu{lis fejlődés útj{n. Nem képesek arra, hogy elszabaduljanak alacsonyabb rendű hordozóiktól, és felemelkedjenek a magasabb rendű {llapotokba. A védikus elképzelés szerint a tudatlan, vagy rosszindulatú diszkarn{ciók gyakran egy élő embert keresnek maguknak, hogy megsz{llj{k őt, és {ltala folytathass{k a földi életet. Azért tudnak bejutni egy m{sik emberbe, mert az illető asztr{ltestén - amely sz{mukra az aura részeként l{tható - valamilyen törés van. Amint bejutottak a testbe, magukhoz ragadj{k az ir{nyít{st, aminek minden esetben negatív az eredménye. Ez az elképzelés elterjedt egész Indi{ban és Tibetben, és ma m{r a híres tibeti orvosi hagyom{ny részét képezi, melyet haz{jukból sz{műzött tibetiek {polnak India északi felén. Az ősi védikus hagyom{ny egyes tantételei a tizenkilencedik sz{zad folyam{n két nyugati mozgalomban, a teozófi{ban és a spiritualizmusban is felbukkantak. És b{r ezek sok egym{ssal összeférhetetlen elemet is tartalmaztak, mindkét mozgalom erősen hitt abban, hogy a személyiség túléli a hal{lt. Mivel kutat{saink t{rgya a földhöz kötött szellemek {ltali megsz{llotts{g, sz{munkra különösen érdekes e két mozgalom hat{sa a vil{g különböző részein élő gyógyítókra. A spiritualizmus - Alan Kardec francia író könyveinek köszönhetően - mély és katalitikus hat{st gyakorolt a délamerikai miszticizmusra. Kardec tém{ja a lélek halhatatlans{ga, a szellemek természete és az emberekhez fűződő viszonya volt. Azt {llította, hogy könyvét - médiumok közvetítésével - magasabb rendű szellemek mondt{k neki tollba. M{ra a spiritualizmus hat{s{ra olyan megszabadító rítusok alakultak ki, melyet a gyógyítók, médiumok, sőt, olykor a modern orvosok és pszichológusok is alkalmaznak Dél-Amerik{ban. Mikor előad{sokat tartottam az Első Nemzetközi Alternatív Ter{pi{s Kongresszuson 1985-ben Sao Paulo-ban, egy l{togat{st tettem a Sao Paulo-i Spiritiszta Szövetségben, amely szervezet egy nagy, iskolaszerű épületben székel, ír{studatlan szolg{któl az ügyvédekig, mindenféle t{rsadalmi rétegből sz{rmazó h{romezer-ötsz{z médium kezel itt hetente tizenötezer beteget, teljesen ingyen! Mivel a médiumok hisznek abban, hogy a szellemvil{g gyógyítói közvetítőként haszn{lj{k őket, sz{mukra becsületbeli ügy, hogy ne fogadjanak el pénzt. Munk{juk jórészt abból {ll, hogy egy megsz{ll{st megszüntető folyamattal elt{volítj{k a szellemeket.

13 Itt, a Szövetségben hallottam azt is, hogy S{o Paulo-ban minden ötödik ember médium. Tizenkétmillió ember él Sao Paulo-ban! R{ad{sul Sao Paulo nem egy kivételes hely; Brazíli{ban a médiumlét igen gyakori. Az Egyesült [llamokban dr. Carl Wickland, a spiritualista pszichi{tria egyik úttörője harminc éven {t dolgozott olyan súlyosan zavart betegekkel, akikről úgy érezte, hogy földhöz kötött szellemek tartj{k fogva. Felesége, Anna -aki transzmédium volt - lehetővé tette, hogy a megsz{lló szellemek az ő hangképző szerveivel beszéljenek. Mikor megszólaltak, dr. Wickland beszélgetni kezdett velük, és felt{rta előttük helyzetüket. Felvil{gosította őket a r{juk v{ró életről, és t{voz{sra beszélte r{ őket. Néh{ny makacs szellem esetében az elektrosokk egy fajt{j{nak alkalmaz{s{ra kényszerült, aminek segítségével erővel űzte ki őket a betegekből. Hitt abban, hogy a segítő szellemek egy csoportja - a Jótevők Gyülekezete - közreműködésével volt képes az entit{sokat elmozdítani, és hogy ezek a tov{bbiakban is segítik őket a túlvil{gon. Könyve, amely 1924-ben jelent meg először Harminc év a halottak között címmel, a megszabadító ter{pi{k klasszikus{nak sz{mít. Ebben felv{zolta a megsz{llotts{g okozta elmebetegségekkel kapcsolatos teóri{j{t, és hosszú részleteket közölt - a felesége közvetítésével történő - szellemekkel való beszélgetéseiből. Sir Arthur Conan Doyle, a spiritualista tudós, ezt mondta róla és könyvéről: Még sohasem tal{lkoztam olyan emberrel, aki ennyit tudna a l{thatatlanról. Senki ne mulassza el ezt a könyvet, akit érdekel a megsz{llotts{g, vagy az elmebaj szellemek segítségével történő gyógyít{sa." Egy m{sik figyelemre méltó ember, Edg{r Cayce, a megsz{llotts{gra, mint a betegségek egyik fő ok{ra hívta fel a közfigyelmet. Cayce, aki tanulatlan fiatalember volt, és egy farmon nőtt fel Kentuckyban, észrevette, hogy képes r{, hogy hipnotikus transzba essen, és olyankor b{rmely tém{ban, b{rmely kérdésre v{laszoljon tól hal{l{ig, 1945-ig, több mint tizennégyezer transz vizsg{latot" végzett, többségében olyan beteg emberek sz{m{ra, akiken a szabv{nyos orvostudom{ny nem tudott segíteni. És b{r Cayce a Déli Fundamentalista Keresztény Egyh{z tagja és bibliaszakértő volt, transzban az elmúlt életekről, a karm{ról, a reinkarn{cióról, a medit{cióról, az emelkedő síkokról,.a többszörös testekről, a szellem {ltal való megsz{llotts{gról, és sok m{s egyébről beszélt. Ezekben a földhöz kötött szellemekről, és az {ltaluk okozott elmebetegségekről szóló előad{saiban Cayce tov{bb ment, mint a kérdéskör legtöbb szakírója, és a megsz{llotts{g okaként bonyolult fizikaiérzelmi-ment{lis és spiritu{lis okokat tételezett fel. Transz{llapotban a megsz{ll{s ellen többféle gyógymódot említett: javasolta az arany testen belüli haszn{lat{t, speci{lis kisfeszültségű elektrosokk berendezések alkalmaz{s{t; az idegrendszer kapuj{nak felszabadít{s{ra gerincmassz{zst, valamint massz{zst, étrendi reformot, és még sok m{s természetgyógy{szati és spiritu{lis módszert javasolt ben egy brit pszichi{ter, dr. Arthur Guirdham A ment{lis egészség szellemi dimenziói című könyvében érdekes kutat{si eredményekről sz{molt be. Következtetéseit több mint negyven év szakmai tapasztalataira alapozva {llította, hogy a súlyos elmebetegségek b{rmely form{j{t okozhatj{k szellemek. Igen elkötelezett gyógyító volt, és módszerei nagyban hasonlítottak Wickland módszereihez. O is elektrosokkot alkalmazott a makacs szellemek kiűzésére. Adam Carabtree, aki gyakorló terapeuta, és a hipnózis elméleti szakembere is egyben, szintén dolgozik a megsz{lló szellemekkel. A sokrétű ember: Kutat{sok a megsz{llotts{g, és a többes személyiség területein című könyvében betegei kóreseteit kétféle rendszerben is leírja, {llapotukat a földhöz kötött szellemek hat{s{val, vagy a személyiség sokrétű aspektusaival magyar{zza. Technik{i legink{bb a r{beszélésen alapulnak, minthogy nem haszn{l elektrosokkot. A megsz{lló szellemekkel is ter{pi{s kapcsolatba lép. Ezrével élnek a földön a gyógyítók egy m{sik típus{hoz tartozó emberek, a s{m{nok. A s{m{nisztikus hagyom{ny - az ír{soss{g előtti vil{g orvostudom{nya és vall{sa -negyvenezer évvel ezelőtti időkbe nyúlik vissza, és minden földrészen megtal{lható. Az Egyesült [llamokban valószínűleg az amerikai indi{nok gyógyító orvoss{gos emberei és asszonyai a legismertebbek. E s{m{nok sokféle szellemtől eredeztetik gyógyító erejüket, és különböző rítusokat alkalmaznak a negatív, megsz{lló szellemekkel szemben.

14 Manaps{g, mivel egyre szélesebb körben v{lnak elismertté gyógyító módszereik, e gyógyító emberek orvosoknak és pszichológusoknak kezdték el tanítani a s{m{nisztikus technik{kat. Az amerikai indi{nok szellem-gyógyító hite még az akadémikus szkepticizmus fellegv{r{t, az amerikai antropológusok közösségét is bevette. [ s{m{nizmus egyik legismertebb antropológus szaktekintélye, Michael Harner, azzal képesztette el kollég{it, és bűvölte el di{kjait, hogy egy s{m{nisztikus gyógyító t{rsas{got hozott létre. Rendszeresen utazik a vil{gban, és s{m{nisztikus gyógyító technik{kat tanít. Manaps{g egyre nagyobb sz{mban tal{lunk olyan szakembereket, akik különböző megszabadító technik{kat alkalmaznak. Ahogy egyre ismerttebbé v{lnak eredményeik, úgy gyűlnek az újabb jelentkezők a tanfolyamokra. A fentebb említett szerzőkön kívül rengeteg kiv{ló terapeuta dolgozik, akik naponta szabadítj{k meg a betegeket bénító érzelmi, ment{lis, testi és spiritu{lis problém{iktól és tüneteiktől azzal, hogy szabadon eresztik a ter{pi{s folyamat valódi alanyait, a tudatlan, elveszett szellemeket. L{ttuk teh{t, hogy az írott történelem folyam{n - és valószínűleg sokkal kor{bban is - az emberek hittek a földhöz kötött szellemek létezésében. Ennek a hitnek semmilyen idő-, vagy területi hat{r sem {llhatta útj{t. Egyszerű emberek, tanult tudósok és nagy filozófusok jegyezték el magukat e gondolattal. Ez persze nem bizonyíték. A reinkarn{cióhoz, a hal{l ut{ni élethez, a lélekhez, és sok m{s elgondol{shoz hasonlóan valószínűleg a megsz{lló szellemek léte sem igazolható. Sz{momra, gyakorló terapeuta sz{m{ra a bizonyít{s kérdése nem elsőrendű fontoss{gú. Bajban lévő, boldogtalan, szenvedő emberekkel dolgozom - fizikai és érzelmi értelemben egyar{nt-, ezért sz{momra a legfontosabb az eredmény. Mivel a megszabadít{si ter{pia megszünteti a f{jdalmat és a szenvedést, alkalmaz{sa - nézetem szerint -jogos. A hal{l folyamat{nak megértése elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy tov{bb kutassuk a megsz{ll{s mögött rejlő okokat - és hogy gyógymódot tal{ljunk r{. A következő fejezetben a hal{l élményéről és a hal{l ut{ni {llapotról lesz szó - ahogyan betegeim sz{moltak be erről hipnózisban. 4. Mi történik, ha meghalunk? Gondolkoztak m{r azon, hogy mi történik velünk, ha meghalunk? Klinikai eredményeim azt mutatj{k, hogy az élet folytatódik a biológiai hal{l ut{n. Betegeim, akik hipnózisban a régebbi életeikre is visszaemlékeztek, testük hal{la ut{n is épp olyan élőnek" érezték magukat, mint azt megelőzően. Az emlékek, a személyiség, az érzékelés, az érzelmek és a gondolkod{s töretlenül folytatódott tov{bb. Az elmúlt életekbe való hipnotikus regresszió megerősíteni l{tszik a lélek halhatatlans{g{t. A klinikai hal{l", vagy a hal{lközeli élmény" kutatói is a betegeimével alapvetően megegyező tapasztalatokról sz{molnak be. Több sz{z olyan embert kérdeztek ki, akik tulajdonképpen m{r meghaltak, csak később újraélesztették őket. Dr. Raymond Moody Élet az élet ut{n című, 1975-ben megjelent könyve nagy lendületet adott a klinikai hal{l, vagy hal{lközeli élmény vizsg{lat{nak, és a kutatók sok dologban m{r teljes egyetértésre jutottak. A betegeim többsége {ltal hipnózisban felidézett előző inkarn{ciók hal{lélményei is meglehetősen hasonlóak voltak. Úgy tűnik, hogy a hal{l nem m{s, mint az öntudat elvesztése nélküli l{gy, természetes {tmenet a szellemvil{gba. Betegeim azonnali megkönnyebbülést éreztek, és elmúlt a testük elhagy{sa előtti pillanatban érzett f{jdalom, szenvedés és félelem. Majdnem mindegyikük emelkedésről és lebegő érzésről sz{molt be. Tiszt{n l{tt{k maguk alatt a testüket, és mindent, ami azzal történt. Az is gyakran megesett, hogy megprób{lt{k csal{djuk tagjait meggyőzni arról, hogy élnek, és jól vannak. A szabads{g csod{latos érzésével eltelve egyre tov{bb emelkedtek, egy fényes, fehér fény felé. Halott szeretteik, és gyakran egy bölcs, megnyugtató, magasrendű vezető kísérték őket. Tökéletes testben tal{lt{k magukat; minden hi{nyoss{guk elmúlt. Ha vakok voltak, most tökéletesen l{ttak; ha süketek, most mindent élesen hallottak. Ha testük egy autóbaleset következtében összeroncsolódott, most ismét egészek és érintetlenek voltak. Csod{latos módon szellemtestük épp olyan valós{gosnak és szil{rdnak l{tszott, mint egykori fizikai testük.

15 Ha tov{bb tartott a hipnotikus regresszió, a betegek egy m{sik vil{gban való gazdag, teljes létről sz{moltak be. Egy bizonyos pillanatban - bölcs tan{csadóik oldal{n - filmként nézhették végig éppen elhagyott életüket. (Hasonlóképpen, azok az emberek, akik majdnem megfulladtak, vagy éppen csak megmenekültek a hal{l elől, gyakran sz{molnak be arról, hogy egy pillanat alatt lepergett szemük előtt az életük.) E visszapillant{s célja kétségtelenül az volt, hogy l{ss{k: hol feleltek meg életük fontos kihív{sainak, és hol buktak meg a vizsg{n. Szellemtan{csadóik megmutatt{k, hogy mit kell még megtanulniuk ahhoz, hogy tov{bbléphessenek a fejlődés útj{n. A következő megtestesülést m{r e tud{s alapj{n tervezhették meg. Dossziéim tele vannak a tipikus hal{lélményről szóló regressziók jegyzőkönyveivel. A következő egy huszonhat éves férfibetegtől, Joe-tól sz{rmazik, aki depresszióban, krónikus hörghurutban, és egy elég különös allergi{ban szenvedett; valah{nyszor tejet ivott vagy diót evett, azonnal vastag v{ladék képződött a tork{ban, amely csak fokozta amúgy is {llandó köhögését. Mikor hipnózisban arra kértem, hogy menjen vissza az allergi{j{ért felelős eseményhez, egyszer csak a tizenkilencedik sz{zadban, Grúzi{ban tal{lta mag{t. Frusztr{lt, dühös gyerekkorról beszélt, amelynek sor{n verekedések provok{l{s{val vezette le felgyülemlett dühét. A verekedésekben - hatalmas testméretei miatt - mindig könnyedén győzött. Húszéves sem volt még, mikor megölt egy férfit, majd a szövetséges csapatokhoz menekült. Tov{bbi hipnotikus szuggesztió ut{n - amellyel arra biztattam, hogy menjen közvetlenül az allergi{j{t kiv{ltó okhoz - a következőket mondta: Nekidőlök a f{nak, és a dobos fiú aludttejet tölt a kicsorbult bögrémbe. Az lyukas, így olyan gyorsan kell innom, ahogy csak lehet, nehogy mind kifolyjon. Hikorimogyorót eszem, ami itt a földön termett... m{r hetek óta nem ettünk rendes ételt. A f{k mögött egy lassú foly{sú, s{ros folyót l{tok. A többiek napoznak, vagy a f{k alatt eszik a hikorimogyorót, mindny{junkon szakadtan lóg a szürke egyenruha. Nagyon f{radt vagyok... szökésre gondolok. Egész életemben verekedtem, de most olyanok ellen kell harcolnom, akik nem hagyj{k magukat... és én félek tőlük. A közelben nem l{tok túl sok pusk{t, és amit l{tok, azok sincsenek megtöltve... m{r hetek óta nincs lőszerünk. R{döbbenek, hogy a n{lam levő késben bízhatok csup{n - ez az egyetlen fegyver, amivel megvédhetem magam. Futó l{bak és pat{k zaj{t hallom... most kürtszót és üvöltést... lesből t{madtak r{nk! Fölugr{lunk és megprób{lunk {tjutni a folyón. A l{bam {llandóan beragad a kövek közé. Ott jönnek mögöttünk, pusk{val lőnek bennünket, és mi visszafordulunk, hogy harcoljunk, b{r legtöbbünknek pusk{ja sincsen. Két katona r{m ugrik, és a karomat a h{tam mögé feszítve a víz al{ nyomnak. Sikerül kiemelnem a fejemet a vízből, de ekkor egy fiatal kölyök gyűlölettől izzó tekintettel a puska tus{val kezd ütni, és vízipatk{nynak nevez. Fuldokolom, és nyelem a vizet. (Hosszú szünet) Most olyan lebegő érzésem van, mintha kiemelkednék a testemből, ugyanakkor l{tom, ahogy a testem a többi ismerős fiú testével együtt lefelé úszik a folyón. Körbenézek, és l{tom, hogy ők is kiemelkedtek a testükből. Megfordulok, és a nagyap{m arany fényben úszó alakj{t pillantom meg. Megszólal: "Gyere, öcskös, vége a h{borúnak". Néh{ny ismerős fiú is velünk tart; szerették a v{rosban a nagyap{mat. Nekik is odaszól: "Gyertek csak ti is, mind. Nektek is vége a h{borúnak." Nagyon megkönnyebbülök. Zongoraszót és m{s hangokat is hallok; egyet nagyon, nagyon tiszt{n. Úgy hangzik, mintha szikr{zna valami, és én magam is, mintha szikra volnék, meg minden m{s is körülöttem. Tiszt{n, mégis igen gyorsan peregve l{tom a vil{got, mintha minden nagyon nagy sebességgel mozogna. L{tom azokat a dolgokat, amiket nem jól csin{ltam. A hang elmondja a hib{imat, s én tudom{sul veszem, anélkül, hogy rosszul érezném magam miattuk. Tudom, hogy meg kell tanulnom legyőzni a dühömet, és hogy nem szabad ennyire önzőnek lennem. Azt hiszem, végül megegyeztünk az arany fényben úszó hanggal. Hipnotiz{lt betegeim legtöbbje hasonlóan egyszerű, és előre megjósolható hal{lélményről sz{molt be, mint Joe. B{r időnként voltak ettől eléggé eltérőek is. Az egyik vil{gból a m{sikba való sima {tmenet érzése helyett néh{nyan arra emlékeztek, hogy rettegve menekültek a Fény elől, vagy hogy elfordultak halott (lelki) rokonaiktól, vezetőiktől. Sokan, mivel tov{bbra is élőnek érezték magukat, észre sem vették hal{lukat; teljesen megzavarodtak, és félelem vett rajtuk erőt - különösen akkor,

16 amikor hi{ba prób{ltak hatni az élőkre. Ezek az emberek földhöz kötöttek maradtak - nem tudtak elszabadulni a fizikai síkról - annak ellenére, hogy meghaltak. Úgy tűnt, hogy ezek közül a szellemek közül néh{nyan élő embereket sz{lltak meg, vagy összeolvadtak velük. Ezt a folyamatot nagyon pontosan mutatja be egy fiatal nő, Linda regressziója, akit olyan súlyos depresszióval kezeltem, hogy minden pillanatban fenn{llt az öngyilkoss{g veszélye. A hipnotikus munka sor{n egyszer csak egy ilyen hontalan" szellem, egy komor hangulatú férfi helyében tal{lta mag{t. A következő részlet a férfi hal{la előtti percekben kezdődik: Nagyon rosszul érzem magam. Kiborult, dühös és zavart vagyok. A feleségem... hűtlen volt hozz{m. (Sír.) A feleségem gyönyörű, boldog ember... és én nem vagyok az... de ő képes arra, hogy jól érezzem vele magam. Nagyon f{j, hogy hűtlen volt hozz{m. Szükségem van r{! Megprób{ltam olyann{ v{lni, amilyennek l{tni akart, de mégsem szeret. (Hosszú szünet.) L{tok egy majdnem sz{raz folyót, ami felett híd ível {t. (Szünet.) Most a hídon {llok... nem akarok tov{bb itt maradni. Túl f{jdalmas ez az egész. B{rmi m{s jobb lenne, mint ez. Semmi sem tart m{r itt... semmi sem kényszerít. Úgy érzem, elmegy az eszem. (Szünet.) [tm{szok a korl{ton... leugrom. Ott fekszem a folyómederben. (Hosszú szünet.) Nagyon furcs{n érzem magam... a testemben nagyon mulats{gos érzés jelentkezik. Fel tudok {llni, és l{tom a testemet a homokon. De még itt vagyok! Hogy a fene egye meg! Ez így nem igazs{g! Iszonyú dühöt érzek... h{t ez nem jött be. Ez nem igazs{g! Nagyon meg vagyok ijedve. Ragyogó fényességet l{tok magam körül, minden fénylik... és én gyűlölöm ezt. (Szünet.) Szeretnék elmenni. Lefelé futok a folyómederben, el a testemtől. Bokrok és f{k közé futok, mert itt valamivel sötétebb. De valami nem jól van - valami nem jól van így! Nem értem. Nekifutok egy f{nak, és keresztülmegyek rajta. Megrémülök, és összezavarodom. Egy{ltal{n nem tetszik ez nekem! Olyan, mintha vak lennék, és mindennek nekiütközve keresném a t{rgyakat. Most lefekszem itt egy kicsit... Ugyanezen ülés alatt a férfi - vagyis most szellem - felidézte vonzód{s{t egy fiatal l{ny ir{nt, majd azt, ahogy később megsz{llta őt: Olyan egyedül érzem magam. M{r hosszú ideje. Egyedül vagyok, félek, és mérges vagyok. Úgy érzem, mintha öröktől fogva itt lennék. Embereket hallok; mulatnak. A parton j{tszanak. Felmegyek hozz{juk, de észre sem vesznek. Miért nem tudnak segíteni? Miért nem segítenek? Én olyan boldogtalan vagyok, ők meg olyan boldogok. Ez feldühít! Ott van egy gyönyörű fiatal l{ny, oly szép, és boldog - de még csak egy pillant{sra sem méltat - még csak észre sem vesz. (Linda az öklét r{zza, majd zavartan néz.) Megprób{ltam megütni; nem értem; nem értem, mi történt. Most olyan, mintha vele lennék; részévé v{ltam valahogy. Most m{r sokkal jobb. M{r sokkal melegebb. 0 tov{bbra is nagyon boldog, én pedig még mindig nagyon szomorú vagyok, de azért azt is érezni tudom, amit ő érez. Szeretem, ha örül. De mindig csak ő szórakozik -ez ismét feldühít. (Hosszú szünet.) Na, most m{r nem érzi olyan jól mag{t, mint ezelőtt. Úgy l{tszik, a szellemek végül mindig elérik a Fényt -még akkor is, ha előbb évtizedekre itt ragadnak a fizikai vil{gban. Az öngyilkosok közül nagyon sokan maradnak itt diszkarn{cióként, és tov{bbra is épp oly rosszul érzik magukat, mint a hal{luk előtti percekben - egészen addig, amíg meg nem menti" őket egy segítő szellem, vagy ők maguk meg nem sz{llnak egy gyanútlan élő embert. [m az is előfordul, hogy az öngyilkos rögtön eléri a Fényt. A Fény felé vezető utat érdekesen írta le egy depressziós beteg, aki újraélte az előző életében elkövetett öngyilkoss{got. Hal{la ut{n évekig a földi síkon időzött. Mikor felidézte ezt az élményét, tov{bb mozdítottam abba az időbe, amikor a szellem megtal{lta a Fényt. Hosszú idő telt el. Össze vagyok zavarodva... kóv{lygok. Prób{lok jobban öntudatra ébredni. Prób{lok, de nem sikerül. L{tom a Fény emlékét, de nem tal{lom sehol. Valahol vil{gít, de nem itt. Feltűnik, majd megint eltűnik. Nem tudom, hogy... csak keresem tov{bb. Tudom, hogy a Fény jelent valamit. Ha jön, jobban érzem magam. Béke sz{ll meg felülről. Tudom, hogy közelebb kell kerülnöm hozz{. Tudom, hogy meg kell... Meg kell tal{lnom. Magamba kell olvasztanom azt a békét. Jön... m{r jön. Valaki segít. Valaki vezet. Valaki segít, hogy megtal{ljam a békém... hogy megtal{ljam magamat... a belső lényemet... a célomat... a sorsomat.

17 Csatlakozom a Fényhez. A Fénnyel létezni kezdek; de a Fény nem a véget jelenti. A Fény a kezdet. Több ez nekem, mint puszta fény. Szellemek vannak a Fényen túl. Szellemek, olyanok, mint én. Bolyongok a Fényben. Vannak szellemek, akiknek ez sokkal könnyebb. Olyan gyorsan mennek el mellettem! Néh{nyuk csak nehezen tartja velem a lépést. Prób{lok többet megtudni a Fényről. Mi van a m{sik oldalon? Mi az, amitől ezek az emberek... ezek a szellemek odamennek? Miért? Mi ez? Jó érzés itt bent lenni. Múlik a hideg... m{r el is múlt. Forrós{got érzek. Meleget... békét, de nem teljes békét. Még több béke és boldogs{g van a Fényen túl. Szinte l{tom. Érzem. Tudom, hogy ott van. B{r nem könnyű odajutni. Valaki segít. Megbotlom, és elesek. Oh! A vezetőm segít. Rengeteg szellem van itt, és mindegyikkel tudok beszélni. Nagy-nagy boldogs{g fog most el. Boldog vagyok. Boldogabb vagyok, mint eddig b{rmikor. Örömet érzek. Nem vagyok egyedül többé. Valahov{ tartozom. A Fény ott van mögöttem. Kék a színe... most krist{lyosan kék. Még mindig ott izzik mögöttem, de m{r minden kék. Ez... ez maga az egység. Valami olyasminek a kezdete, amit eddig nem ismerhettem. Ez az együttlét... az együtt levés... Nem tudom, miért vannak mind velem. És én is együtt vagyok velük. Elhagyom a f{jdalmaimat. Boldogg{ tesznek. Erőt adnak, megszüntetik a zavaromat, vezetnek az érzékeiken - gondolataikon - tapasztalataikon keresztül. De most mindez megszűnik... Vége! Betegeim regresszióiból úgy tűnik sz{momra, hogy a Fénybe való behatol{s univerz{lis élmény. A Fényt mag{t különbözőképpen írj{k le; nevezik Istennek", feltétel nélküli szeretetnek", gyönyörű, napszerű fénynek", és legtöbbször leírhatatlanul szépnek és csod{latosnak tartj{k. Tipikus élmény a következő: Most meleg van, és biztons{gban érzem magam. Bizony{ra ez Isten. Érzem, hogy minden ballépésemet megbocs{totta." Egy m{sik, szintén gyakran előforduló élményre egy példa: Még nem akarok menni. Nem! A bar{tommal akarok maradni. A vezetőm azt mondja, hogy ez nem lesz jó nekem. Búcsúzzak el tőle, és lépjek tov{bb. Elindulunk. Mindent el{raszt a fény! Egyszerűen gyönyörű. És meleg. Hirtelen igaz{n jól érzem magam. Valóban boldog vagyok! A vezetőm velem együtt nevet. Azt mondom neki, hogy vissza kell mennem a bar{tomhoz. Azt mondja, hogy ez nem lehetséges, és hogy meg kell tennem bizonyos dolgokat. Minden rendben. Teljesen mindegy, hogy mit tettél vagy mondt{l. Minden jól van így. Olyan jól érzem magam! L{thatt{k, a hal{l gyönyörű élmény, ha az egyénnek sikerül {tjutnia a Fénybe. Most itt az ideje, hogy megvizsg{ljuk: miért {llnak ellen mégis oly sokan e tapasztalatnak, és miért maradnak saj{t testük nélkül is itt, a fizikai vil{gban, miért ítélik magukat tudatlans{gból sz{nalmas, földhöz kötött létre. 4. Miért maradnak köztünk a szellemek? Klinikai tapasztalataimra t{maszkodva néh{ny egyszerű magyar{zatot tal{ltam arra, hogy bizonyos entit{sok miért maradnak itt, az anyagi síkon, ahelyett, hogy befejeznék a szellemvil{gba való {tmenetüket. A leggyakoribb okok a tudatlans{g, a zavar, a félelem (különösképpen a pokoltól való félelem), bizonyos élő személyekhez vagy helyekhez, avagy az alkoholhoz, doh{nyhoz, ételhez, szexhez való szenvedélyes, rögeszmés kötődés. Ezenkívül a rossz értelemben vett befejezetlen ügyletek is gyakran kényszerítik a szellemeket arra, hogy itt maradjanak a fizikai vil{gban. Vannak olyanok is, akiket a bosszú{ll{s sz{ndéka tart itt. A hipnotiz{lt betegeken keresztül e szellemekkel beszélve azt is megtudtam, hogy néh{nyan életükben annyira meg voltak győződve arról, hogy semmi sincs a hal{l ut{n, hogy egyszerűen nem l{tt{k meg az értük jövő csal{dtagjaikat, vagy vezetőiket. Ehelyett céltalanul és zavartan kóv{lyogtak, és ez a tudatlan {llapot sokszor évekig tartott. Ha megkérdeztem, rendszerint tagadt{k, hogy halottak voln{nak, és valami ilyesmit mondtak: - Ha valaki meghalt, akkor meghalt! Én most itt vagyok, és éppen annyira vagyok halott, mint maga! Ha hipnózisban visszavittem őket a hal{luk idejére, és megkértem őket, hogy vessenek egy pillant{st élettelen fizikai testükre, visszautasított{k ezt, vagy azt {llított{k, hogy alszanak, vagy hogy az a test valaki m{snak a teste.

18 Annak érdekében, hogy meggyőzzek egy különösen makacs entit{st arról, hogy a teste igenis meghalt, visszavittem őt a hal{la idejére. Hevesen {llította: - Csak alszom... egy szatén {gyban alszom. Nem vagyok halott, érti?! Nem! Nem l{tok - nem akarok l{tni többet! Percekkel később felismerte néh{ny szellemrokon{t, köztük halott férjét, és közeli bar{tait. Ekkor azt mondta: - Na ne mondja, hogy halott vagyok. Nem vagyok halott! Ott van Betty. 0 tényleg halott. Az akarja, hogy menjek el hozz{. De nem mehetek vele, mert ő halott. Betty r{m kiab{l, hogy Halott vagy, halott vagy", de nem, én nem vagyok halott! Miut{n tov{bb beszélgettem vele a hal{l természetéről,végül képes volt elfogadni valódi helyzetét, és készségesen elindult férje és Betty kíséretében. Néh{ny ember olyan mélységesen zavarodott volt hal{la idején, hogy egyszerűen észre sem vette, hogy meghalt. Ez különösen jellemző volt az öngyilkosokra. Közülük nagyon sokan - b{r nem mindegyikük - bolyongtak céltalanul, és tettek hi{bavaló kísérleteket arra, hogy érintkezésbe lépjenek az élőkkel. Ez történt azzal a kor{bban említett emberrel is, aki a hídról leugorva ölte meg mag{t. L{tta saj{t testét a homokon, de nem fogta fel hal{l{nak tényét. Később azt sem értette, hogy miért nem v{laszoltak neki a parton lévő emberek. L{ttam olyan eseteket is, ahol az öngyilkosok {testek a norm{lis hal{l folyamat{n. Mindazon{ltal úgy l{tszik, hogy az öngyilkoss{ggal csak elod{zni lehet a vizsg{t, és csak késleltetni lehet a spiritu{lis fejlődést, mert valamelyik elkövetkező életében az egyén ismét olyan helyzetbe fog kerülni, ahol v{lasztania kell az öngyilkoss{g és egy m{sik megold{s között. A hirtelen, v{ratlanul meghaltak között is nagyon gyakori a zavart tudat{llapot. Egyesek ór{kig, napokig, sőt, néha évekig is ott maradnak, ahol meghaltak. Égy zenész fiatalember, aki autóbalesetben halt meg, ott maradt a helyszínen, és figyelte, amint testét beteszik egy műanyag zs{kba - anélkül, hogy megértette volna az esemény jelentőségét. Azut{n - mivel egyedül érezte mag{t - elment annak a motelnek halij{ba, ahol j{tszani szokott, és nagyon megdöbbent, amikor senki sem vette észre, és senki sem szólt hozz{. Később még viccelődött is, amikor erről beszélt: - Úgy éreztem magam, mint Caspar, a ny{jas kísértet! Egy m{sik férfi, aki szintén autóbalesetben halt meg, több mint huszonnégy ór{t töltött teljesen összezavarodva a baleset helyszínén, és csak b{multa azt a helyet, ahol a kocsija lerohant az útról, és belezuhant a folyóba. Ezut{n hazatért, és hi{ba prób{lt szóba {llni a csal{dj{val. Egy tizenéves fiú, akit arcon lőttek, egyszerűen nem volt képes otthagyni összeroncsolódott testét. így emlékezett: - Össze voltam zavarodva. Nem tudtam, mi történik. Teljesen elvesztem. Azt sem tudtam, hov{ menjek. Emlékszem, hogy az, aki lelőtt, egyszerűen csak elhajtott, és otthagyott engem. M{s entit{sok bevallott{k, hogy annyira szégyellték magukat múltbeli tetteikért, hogy nem akartak tal{lkozni szeretteik szellemével. Azok, akik nagyon vall{sos szellemben nevelkedtek, gyakran rettegtek attól, hogy a pokolba kell menniük. E rémült szellemek sokszor kétségbeesetten utasított{k vissza a hal{luk idején megjelenő segítőket. Volt olyan is, aki többszöri prób{lkoz{sra sem akart anyj{val a szellemvil{gba térni, mert szörnyű bűnb{natot érzett kor{bbi ördögim{d{s{ért. Úgy gondolta, hogy anyja sohasem fog megbocs{tani neki, mivel az életében hithű katolikus volt. A megszabadít{s végül csak akkor sikerült, amikor az anyj{nak sikerült őt meggyőznie arról, hogy teljes mértékben megbocs{tott. Egy m{sik megsz{lló szellem, egy fiatal fekete h{borús veter{n, k{bítószeres utcai rabló, aki végül öngyilkoss{got követett el, először nem akart az anyj{val és nagynénjével elmenni a szellemvil{gba. - Túl jók ők énhozz{m; én nem mehetek oda, ahov{ ők mennek, mert én gonosz dolgokat követtem el; ittam, és kiraboltam az embereket - vallotta. Egy fiatal l{ny, aki szil{rdan hitt abban, hogy öngyilkoss{g{ért a pokolban kell bűnhődnie, elhúzódott a segítő szellemek elől. Végül úgy ment el, hogy anyja szó szerint elr{ngatta őt. Az élőkhöz való rögeszmés ragaszkod{s szintén arra kényszerített néh{ny entit{st, hogy a föld közelében maradjanak. A szülők azért maradtak itt, hogy segítsék" gyereküket; a h{zast{rsak szerelmi kapcsolatban maradtak egym{ssal. De - ak{r a legjobb sz{ndék ellenére is - a szellemek

19 ragaszkod{sa mindig komoly problém{kat okozott: a túls{gosan védelmező szülők akad{lyozt{k gyermekeik testi és szellemi fejlődését, mert beléjük oltott{k saj{t félelmeiket; a szerelmes h{zast{rsak igencsak kikeltek magukból, mikor az özvegy megh{zasodott, és sokszor sz{ndékosan tették tönkre az új h{zass{got. Egy esetben egy fiatalember az őt b{lv{nyozó öccse mellet maradt, hogy segítsen" neki. Mivel az entit{s k{bítószeres volt, az öccse is hamarosan marijuan{t kezdett szívni - majd m{s szerekre is r{szokott. Különösen megragadó eset volt, amikor egy együttérző sebész, aki hirtelen autóbalesetben halt meg, visszatért a saj{t kórh{z{ba, és egy éppen idő előtt megszületni készülő magzat testébe húzódott be. Tettét így magyar{zta:ez a kis csöppség túl kor{n - hét és fél hónapra -született volna meg, és még nem is volt m{sfél kiló... nőnie kellett még. Túls{gosan gyenge volt ahhoz, hogy segítség nélkül is életben maradjon. En adni tudtam neki valamit; erőt, amíg ő maga nem lesz elég erős. Olyan csöpp kis teremtés volt, olyan par{nyi. Szükségem volt r{, és neki is szüksége volt r{m. Még rengeteg dolgot szerettem volna {télni; vele együtt megtapasztalhattam azokat a v{gyott dolgokat, amelyekre nekem nem maradt időm. Húsz évvel később, mikor elt{vozott, a beteg azt mondta róla: - Kedves volt hozz{m, de úgy érzem, annyi terhet levett a v{llamról, hogy nem is volt esélyem a fejlődésre. Egy m{sik szellem - egy anya, akinek meghalt a l{nya -azért nem akarta elhagyni a betegemet, egy tizenhét éves l{nyt, mert az a saj{t l{ny{ra emlékeztette őt. De a megsz{lló entit{sok nem mindig ilyen jó sz{ndékúak; sokszor rosszhiszeműek, sőt, egyenesen bosszú{llóak is lehetnek! Több olyan betegem is volt, akiket elhunyt haragosuk szelleme fertőzött meg. [m sokakat olyan gonosz entit{sok ostromoltak, akiket életükben még csak nem is ismertek. Az is előfordult néha, hogy egy szellem azért zaklatott valakit, mert gyűlölte az illetőt megsz{llva tartó szellemet! Egy középkorú nőt több entit{s sz{llt meg, köztük két nővér is. Kiderült, hogy az idősebb nővér csakis azért lakott a betegemben, mert rögeszmésen követte a húg{t, hogy tov{bbra is uralkodhasson rajta. Mikor a fiatalabb testvér végül szeretteivel elt{vozott, betegem nagy megkönnyebbülésére ez az entit{s is elment. Mint ahogy akadnak olyan emberek, akiknek a gondolatai csak a bosszú{ll{s körül forognak, ugyanígy vannak hasonlóan gondolkodó szellemek is. Ezek - péld{ul a gyilkoss{gok {ldozatai, vagy azok, akik úgy érzik, hogy komoly sérelem érte őket életükben - azért maradnak a hal{luk ut{n is itt, hogy zaklass{k megrontóikat". Mivel életükben is alacsonyabb volt a rezgéssz{muk, mint a legtöbb embernek, könnyebben ragadnak itt a földön -hasonlóan a bűnözőkhöz és a szenvedélybetegekhez. Volt, aki szab{lyosan meg akarta ölni az {ltala megsz{llt személyt. Erre példa Péter és Barbara esete, amit a kilencedik és a tizedik fejezetben olvashatnak el. Gyakori eset, hogy a szellemek azért kötődnek tov{bbra is a földi síkhoz, mert rögeszmésen ragaszkodnak egy helyhez, {ltal{ban a volt otthonukhoz vagy birtokukhoz. Volt egy rejtélyes esetem, amikor egy nőnemű entit{s még kisl{ny kor{ban sz{llta meg betegemet - akkor, amikor a kisl{ny csal{dja az otthon{t építette azon a földön, ami nyolcvan évvel azelőtt a szellem birtoka volt. Ez a bosszúszomjas szellem először a kisl{ny szüleire prób{lta kiönteni a dühét, de mivel a szülők aur{ja túl erősnek bizonyult, végül hét éves kisl{nyuk lett az {ldozat. A megsz{ll{s pillanat{tól fogva a kisl{ny személyisége alapvetően megv{ltozott; lehetetlenül szégyenlős lett, és szinte egy{ltal{n nem mert m{sok előtt megszólalni. A hipnotikus regresszióban kiderült, hogy a megsz{lló entit{st annak idején a gúnyolódó tömeg szeme l{tt{ra, nyilv{nosan akasztott{k fel gyilkoss{gért. Utolsó emléke a gyűlölködő arcok tengere" volt. Ez a nyomorult szellem ehhez a traumatikus élményhez kapcsolódó érzelmeit vitte {t a megsz{llt kisl{nyba. Mikor végül elt{vozott, betegem azonnal megszabadult a beszédhib{j{tól és a félelmeitől, és minden szorong{s nélkül tudott előad{st tartani a templomban.

20 Az egyik legerősebb sz{l, amely a fizikai vil{ghoz kötheti a szellemeket, az alkohol, a doh{nyz{s, a k{bítószer, a szex, vagy ak{r az evés szenvedélye. Ha valaki úgy halt meg, hogy egy ilyen szenvedély rabja volt, hal{la ut{n azonnal ellen{llhatatlan v{gyat érez a szer, vagy az érzés ut{n. Nem akar elt{vozni a szellemvil{gba, hanem elvakultan csak e sürgető szükség kielégítésére törekszik. A szellemsegítőket és a vezetőt észre sem veszi; a Ragyogó Fény észrevétlen marad. Nagyon sok szenvedélybeteget kezeltem m{r. Azok a szellemek, akik valamilyen szenvedély rabjai, hajlamosak arra, hogy az élő szenvedélybetegek, és azok kedvenc helyei köré gyűljenek, hogy újra {télhessék azt, ami valaha életük vezérmotívuma volt. És - miut{n megsz{lltak valakit - valóban {t is élik mindezt újra. Ettől kezdve ők ir{nyítj{k az egyént, és b{rmely pillanatban b{rmire r{kényszeríthetik, ha akarj{k! A k{bítószeresek és az alkoholist{k szinte mindig egynél több szenvedélybeteg szellemnek adnak sz{ll{st". Egy negyvennégy éves gyógyult alkoholista nőt, aki m{r több, mint négy éve nem ivott, de még mindig mély depressziótól és szorong{sos rohamoktól szenvedett, tizennyolc alkoholista entit{s tartott megsz{llva, amelyek közül néh{ny m{r tízéves kora óta vele volt! A k{bítószeresek és az alkoholist{k szinte ajtót nyitnak a megsz{ll{snak azzal, hogy maguk köré vonzz{k a hozz{juk hasonló szellemeket. [m akadnak olyan esetek is, amikor valaki egyszerűen csak rossz helyen, és rossz időben fordul meg valahol - egy b{rban vagy egy h{zibulin -, ahov{ m{r természetszerűleg odagyűltek az e szereket élvezni kív{nó szellemek. Ha valaki félbehagyott egy fontos munk{t, gyakran kényszert érez arra, hogy befejezze. Ez még a hal{l ut{n is folytatódhat, ami gyakran köti a szellemeket az anyagi vil{ghoz. Mivel e szellemek hi{ba prób{lj{k ők maguk befejezni a munk{t, végül egy élő embert sz{llnak meg, aki helyettük él és dolgozik. Ilyenkor a megsz{llott megmagyar{zhatatlan kényszert érez arra, hogy olyan dolgokat csin{ljon, amelyek régebben egy{ltal{n nem érdekelték. Attól függetlenül, hogy milyen szükségleteket prób{lnak kétségbeesetten kielégíteni, a földhöz kötött szellemek mérhetetlenül frusztr{ltak, zavarodottak és boldogtalanok. Nem tal{lnak békét és tartós kielégülést, míg m{s ember testében laknak. Valóban elveszett lelkek, akik nem is tudj{k, hogy milyen k{rokat okoznak maguknak. Mit sem sejtő gazd{ik életére és viselkedésére gyakorolt hat{suk mindig negatív, esetenként végzetes hat{sú lehet! A következő fejezetben bemutatom, hogy hogyan hatnak {ldozataikra a földi síkon csapd{ba esett szellemek. Megismerhetik a különböző tünetcsoportokat és a megsz{ll{s okozta problém{kat. 5. A megsz{llotts{g következményei Úgy l{tszik, hogy a földhöz kötött entit{sok - legyenek ezek diszkarn{ciók, vagy testbe költözöttek - pontosan olyanok maradnak, mint a hal{luk előtti pillanatban voltak. Olyan ez, mintha megdermedtek" volna; egész földi tartózkod{suk alatt semmit sem v{ltoznak, és semmilyen tapasztalatból nem tanulnak. Tov{bbra is a régi módon viselkednek, megőrzik előítéleteiket, szenvedélyeiket, képességeiket, régi érdeklődésüket, félelmeiket, és függőben maradt ügyeiket. Ha hal{luk ór{j{n testi f{jdalmat éreztek, e f{jdalom tov{bbra is megmarad, ak{r évtizedekig! Ha altatt{k őket, vagy alkohol, vagy m{s leg{lis vagy illeg{lis drogok hat{sa alatt {lltak, akkor hal{luk óta folyamatosan úgy érzik, mintha kívül lennének valamin, mintha az űrben bolyongan{nak. Azok a megsz{lló szellemek, akik öngyilkoss{got követtek el, tov{bbra is elhagyatottnak érzik magukat, gazd{juk" {télt élményeitől teljesen függetlenül. Tov{bbra is siv{r, elkeseredett hangulatban maradnak. A megsz{ll{s fokozatai A megsz{ll{s mértéke a teljestől - mikor az eredeti jellem szinte teljesen kicserélődik - az elhanyagolhatóig terjedhet. Ezt többek között attól is függ, hogy milyen az egyén belső ereje a megsz{lló szellemek erejéhez képest, és hogy milyen körülmények - stressz, betegség, k{bítószer hat{sa, stb. -gyengítik az adott pillanatban a megsz{llt személyt.