BÜNTETŐ ELJÁRÁSJOGI ÉS BÜNTETÉS-VÉGREHAJTÁSI JOGI TANSZÉK SZAKDOLGOZAT TÚLZSÚFOLTSÁG ÉS MEGOLDÁSAI A BÜNTETÉS-VÉGREHAJTÁSI INTÉZETBEN

Átírás

1 MISKOLCI EGYETEM ÁLLAM- ÉS JOGTUDOMÁNYI KAR BÜNTETŐ ELJÁRÁSJOGI ÉS BÜNTETÉS-VÉGREHAJTÁSI JOGI TANSZÉK SZAKDOLGOZAT TÚLZSÚFOLTSÁG ÉS MEGOLDÁSAI A BÜNTETÉS-VÉGREHAJTÁSI INTÉZETBEN KONZULENS: DR. NAGY ANITA PhD EGYETEMI DOCENS SZERZŐ: SMAJDA GÁBOR U70FAV Miskolc 2016.

2 UNIVERSITY OF MISKOLC FACULTY OF LAW DEPARTMENT OF CRIMINAL PROCEDURE AND PENAL LAW DEGREE THESIS OVERCROWDING AND SOLUTIONS IN PRISON CONSULTANT: DR. ANITA NAGY PhD ASSOCIATE PROFESSOR AUTHOR: GÁBOR SMAJDA U70FAV Miskolc 2016.

3 TARTALOMJEGYZÉK I. Bevezető... 5 II. A túlzsúfoltsággal kapcsolatos fogalmi kérdések... 6 II.1. A kínzás és az embertelen bánásmód tilalmát rögzítő instrumentumok... 6 II.2. A túlzsúfoltság következményei... 8 II.3. A szabályozás kérdései... 8 III. Hazai helyzet III.1. A magyar börtönviszonyok III.2. Szabályozás III.2.1. Az első ügy Szél László kontra Magyarország III.2.2. Csüllög Zsigmond Magyarország elleni ügye III.2.3. Kovács Gábor István Magyarország elleni ügye III.2.4. Hagyó Miklós Magyarország elleni ügye III.2.5. Fehér Sándor Magyarország elleni ügye III.2.6. Varga Lajos és mások kontra Magyarország IV. A változtatás lehetséges irányai V. A zsúfoltság csökkentését szolgáló lehetséges megoldások V.1. A telítettség-kiegyensúlyozó program V.2. A felhívás V.3. A reintegrációs őrizet V.3.1. A reintegrációs őrizet törvényi szabályai V.4. A feltételes szabadságra bocsátás V.4.1. A feltételes szabadságra bocsátás elrendelése V.4.2. A jogintézmény elméleti kérdései V.4.3. A kedvezmény alkalmazásának feltételei V.4.4. A kedvezményben nem részesülők V.4.5. A feltételes szabadság megszüntetése VI. Az elítéltek utógondozása VI.1. Szociálpedagógiai kérdések VI.2. Az utógondozás feladatai, az elítéltek foglalkoztatása VI.2.1. Felkészítés a szabadulás utáni elhelyezkedéshez VI.3. A fogvatartottak reintegrációjának elősegítése a Heves Megyei Büntetésvégrehajtási Intézetben VI.4. Az utógondozás nehézségei

4 VI.4.1. Munkába állás VII. Az eredményes reintegrációt támogató megoldások az új büntetés-végrehajtási kódexben VIII. Nemzetközi kitekintés IX. Összegzés

5 I. Bevezető Magyarország büntetés-végrehajtási intézetei túlzsúfoltak. Ez a közhelynek számító kijelentés nem csak szakmai berkekben, hanem a hazánkat az utóbbi években többször elmarasztaló, nyilvánosság elé tárt Emberi Jogok Európai Bírósága (továbbiakban: EJEB) ítéletei révén mindenki számára ismert megállapítás. A probléma viszont nem új keletű, azonban manapság az elítéltek gyakrabban fordulnak nemzetközi fórumhoz és ezáltal a figyelem is egyre inkább terelődik e megoldásra váró helyzetre. Az is megállapítható ugyanakkor, hogy a börtönök túlzsúfoltsága Európában nem egyedül hazánkat sújtó probléma, hanem más, főként volt szocialista államokat érintő jelenség. Erre utal az a tény, hogy az EJEB túlnyomórészt ezen országokat marasztalta el ilyen jellegű ügyekben. A megoldás azonban még várat magára és mindaddig nem is változik a helyzet, amíg a büntetés-végrehajtási intézeteknek befogadási kötelezettségük van. Ez azt jelenti, hogy az ítéletek végrehajtása kötelező, függetlenül attól, hogy a telítettségi ráta éppen hogyan alakul. Mivel a hazai szabályozás ellentétben néhány külföldi állammal - jelenleg nem engedi meg a várólisták alkalmazását, így a túlzsúfoltság csökkentésére másfajta intézkedéseket kell tennünk. A helyzetet az sem könnyíti, hogy a magyar büntetőpolitika elmúlt években megfigyelhető szigorodása nem csökkentette a bűnözés mértékét, tehát nem lett kevesebb elkövető sem. A szigorítás visszatartó erejével kapcsolatban már számos tanulmány született és nem mondhatjuk, hogy ezen intézkedések által jelentősen visszaesne a bűnözés. A börtönnépesség ily módon való visszaszorítása ezáltal nem lehet alternatíva. Növeli a fogvatartottak számát továbbá az elzárással is büntethető szabálysértések es bevezetése is. Tekintettel arra, hogy mindezek mellett új büntetés-végrehajtási intézetek nem létesültek, nyilvánvaló, hogy a fogvatartotti ráta csökkentésére más megoldást kell keresni. Erre utal az Európai Tanács Miniszteri Bizottságának a túlzsúfoltság kezelésével kapcsolatos 1999-ben született ajánlása 1, mely szerint minden tagállamnak egy racionális és koherens büntetőpolitikát kell kialakítania, amely a bűnmegelőzésre, az elkövető reintegrációjára és az egyéniesített büntetéskiszabásra koncentrál. 1 Az Európai Tanács Miniszteri Bizottságának R (99) 22. számú ajánlása a börtönök túlzsúfoltságáról és a börtönnépesség növekedéséről 5

6 II. A túlzsúfoltsággal kapcsolatos fogalmi kérdések Az embertelen és megalázó bánásmód tilalmába ütközik az EJEB szerint, hogy Magyarországon túlzsúfolt cellákban tartják fogva az elítélteket. De mit jelent a túlzsúfoltság és milyen szabályok szerint kell a fogvatartottakat elhelyezni? II.1. A kínzás és az embertelen bánásmód tilalmát rögzítő instrumentumok Az erre vonatkozó jogforrások több szinten is megjelennek. Mindenekelőtt a nemzetközi instrumentumokban kell keresnünk a választ. Ezek sorában első az ENSZ Közgyűlése által december 10-én elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 2, amely 5. cikkében lefektette: Senkit nem lehet kínvallatásnak, avagy kegyetlen, embertelen vagy lealacsonyító büntetésnek vagy bánásmódnak alávetni. Az Európa Tanács dokumentumai közül kiemelendő az Emberi Jogok Európai Egyezménye 3 (továbbiakban: Egyezmény), amely az Európa Tanács november 4- én Rómában kelt egyezménye. Az Egyezmény a 3. cikkében mondja ki azt, hogy Senkit nem lehet kínzásnak vagy embertelen, megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni. A Miniszteri Bizottság január 11-én elfogadott európai börtönszabályokról szóló Rec(2006) 2 ajánlása 4 (továbbiakban: Börtönszabályok) pedig már az alapelvek között rögzíti, hogy tiszteletben kell tartani a szabadságuktól megfosztott személyek emberi jogait. Továbbá azt is meghatározza, hogy optimálisan hogyan kellene elhelyezni a fogvatartottakat a büntetés-végrehajtási intézetekben. Eszerint minden fogvatartottat éjszaka, elvben egyszemélyes zárkában kellene elhelyezni, azon esetek kivételével, amikor vélelmezhető, hogy más fogvatartottakkal együtt történő elhelyezése kívánatosabb. Ennek azonban anyagi és infrastrukturális feltételei hiánya miatt jelenleg a túlzsúfoltság kezelése áll az európai országok erőfeszítéseinek középpontjában. A Kínzást és az Embertelen vagy Megalázó Bánásmódot vagy Büntetést Megelőzni Hivatott Európai Bizottság (továbbiakban: CPT) erre vonatkozóan számszerűsített értékeket is 2 Universal Declaration of Human Rights, adopted by General Assembly Resolution 217 A(III) of 10 December Convention for the Protection of Human Rights and Fundamental Freedoms. Rome, 4. XI Recommendation Rec(2006) 2 of the Committee of Ministers to member states ont he European Prison Rules 6

7 meghatároz. Eszerint a térkihasználás kívánatos értéke 6 m 2 /1 fogvatartott, de elfogadható a 9 m 2 /2 fogvatartott, vagy 12 m 2 /3 fogvatartott, vagy 16 m 2 /4 fogvatartott. Mindazonáltal a legideálisabbnak a CPT 9-10 m 2 -es egyszemélyes zárkákat tartja. 5 A nemzeti szabályozás a fentebb említett instrumentumok hazai kihirdetésével tesz eleget kötelezettségeinek, ezen kívül az Alaptörvény a Szabadság és felelősség címen belül a III. cikkben az Egyezmény 3. cikkét veszi át. Az új büntetés-végrehajtási kódex a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló évi CCXL. törvény (továbbiakban: Bv. törvény) a jogérvényesítés kapcsán tartalmaz szabályokat. Eszerint az elítélt és az egyéb jogcímen fogvatartott a végrehajtással kapcsolatosan közvetlenül fordulhat az alapvető jogok biztosához, valamint a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés elleni fakultatív jegyzőkönyv 3. cikke szerinti nemzeti megelőző mechanizmus (a továbbiakban: nemzeti megelőző mechanizmus) feladatainak teljesítésére felhatalmazott munkatársához (Bv. törvény 10. (5) bek. b)). Itt kell megemlíteni a 32/2014. (XI.3.) AB határozatot, amely 6/1996. (VII.12.) IM rendelet fogtartottaknak az elhelyezésére szolgáló szabályaival kapcsolatban a minimális élettér nagyságára vonatkozó lehetőleg és lehetőség szerint megfogalmazásokat alkotmányellenesnek minősítette és a rendelkezéseket száműzte a magyar jogrendből, ezzel is hangsúlyozva, hogy a túlzsúfoltság ellen hatékonyan kell fellépni. Tényszerű ugyanakkor, hogy az említett határozat rendkívüli megosztottságot eredményezett, mert azt hét alkotmánybíró különvéleménnyel látta el. A fenti jogforrásokat megismerve azt mondhatjuk el, hogy a büntetés-végrehajtási intézmények túltelítettsége nem önmagában jogsértő, hanem mint azt később látni fogjuk adott esetben a fogvatartás nem megfelelő körülményeivel együtt kimerítheti a kínzás és embertelen bánásmód fogalmát, amely viszont már tilalmazott magatartás és ezáltal nemzetközi fórum előtti igényérvényesítésre adhat alapot. 5 Pallo József Törőcsik Balázs: A magyar büntetés-végrehajtás szabályozási környezete az európai elvárások tükrében (2. rész) - Börtönügyi Szemle 2011/3. 1. oldal 7

8 II.2. A túlzsúfoltság következményei A hazai büntetés-végrehajtási intézetben fogvatartottak magas száma és az ehhez társuló kevés férőhely miatt a kialakult túlzsúfoltság önmagában is hatalmas megpróbáltatást jelent az elítéltek számára, de emellett további diszkomfortot is eredményez. Ezzel kapcsolatban Pallo József előadásában 6 a diszkomfort három irányban jelentkező hatását taglalja. Az első ilyen Pallo szerint az, hogy a túlzsúfoltság dehumanizálja és elszemélyteleníti a fogvatartottakat, de nem csak őket, hanem a börtönszemélyzetet is. Aminek különösen a reintegráció kapcsán jelentkezik káros hatása, hiszen ebben a nehéz szakmai környezetben nem végezhető hatékony munka. A másik ilyen a társadalmi igazságtalanság, amely a túlzsúfoltságot a büntetés-végrehajtás hibájának tekinti. Ezt az előítéletet azonban csak a társadalmi gondolkodásmód megváltoztatásával lehet megoldani. A harmadik Pallo szerint a nemzetközi elvárásrendszer és a magyar börtönvalóság között feszülő tényszerűségből fakad. Ennek közvetlen hatása az EJEB és CPT részéről érezhető a hazai büntetés-végrehajtásban. II.3. A szabályozás kérdései A túlzsúfoltság problémájának eszkalálódása ahhoz vezetett, hogy európai szinten is szabályozásra került a fogvatartás a már korábban említett Börtönszabályok deklarálásával. Pallo József idézett előadásában felhívja a figyelmet arra, hogy az ajánlás néhány fontos alapelvet fogalmaz meg, melyek közül a legfontosabbak a következők: - a személyi szabadság elvonásának ultima ratio jellege - börtönök építésére csak végső esetben kerüljön sor, mert nem ez a túlzsúfoltság csökkentésének eszköze - dekriminalizálni szükséges néhány bűncselekmény-csoportot - részletesen elemezni és értékelni kell a túlzsúfoltsághoz vezető okokat - a túlzsúfoltság negatív hatásait csökkentendő a lehető legnagyobb mértékben biztosítani kell a családdal való kapcsolattartást A Börtönszabályok rendelkezései szerint az elhelyezéssel kapcsolatos minimum követelményeket be kell építeni a nemzeti szabályozásba. Ugyanakkor kimondja azt is, 6 Pallo József: Egyre jobban éget a seb A túlzsúfoltság csökkentésének lehetséges útjai - Börtönügyi Szemle 2015/ oldal 8

9 hogy az elhelyezési négyzetméter értéket nemzetközi egyezmény nem rögzíti, annak minimális értéket a nemzeti jogban kell szabályozni. Mégis elfogadott a CPT által meghatározott egyszemélyes elhelyezés esetén 6 m 2, míg közös elhelyezés esetén a 4 m 2 élettér. Az EJEB pedig következetesen hivatkozik is ezekre a számokra a túlzsúfoltsággal kapcsolatos esetjogában, amely így jogforrássá erősödött. Pallo ezen túlmenően megemlíti a Nemzetközi Vöröskereszt álláspontját is. Ebben megfogalmazódik, hogy az életminőséget nem lehet csupán a férőhely nagyságával kifejezni, hanem figyelembe kell venni a specifikus egyéni szükségletek körét, a tárgyi adottságok kérdését, a szálláshelyen töltött időt, a zárkán kívül töltött időt és további feltételeket is. A szabályozás és azon keresztül a probléma megoldása ma már sürgető, hiszen a közelmúltban több ügyben elmarasztalta az EJEB Magyarországot és emellett szembe kell néznünk és persze minden európai országnak is egy új európai jogi eszközzel, az EJEB által alkalmazott vezető ítélettel az ún. pilot judgement-tel, hívja fel a figyelmet Pallo. Ennek az eljárásnak az előzménye az Egyezményhez csatolt 14. kiegészítő jegyzőkönyv, melyben az EJEB azt indítványozta, hogy kerüljön kialakításra egy olyan jogi mechanizmus, amely lehetővé teszi, hogy a tömegesen benyújtott, azonos típusú ügyekben lehetőség nyíljon bizonyos esetek kiemelésére és eldöntésére, miközben a többi ügyben ne kerüljön sor érdemi lépésre. Ugyanakkor a pilot ügyekben való döntést követően az adott tagállam köteles olyan belső jogorvoslatot teremteni, hogy a folyamatban lévő, még el nem bírált ügyeket az EJEB ítéletének megfelelően zárja le. Habár a felvázolt javaslat nem valósult meg, de létrejött az ún. pilot judgement eljárás, melyben a strasbourgi bíróság vezető ítéletet hoz. Magyarország számára ez azért fontos, mert az EJEB a túlzsúfoltság kapcsán azt vizsgálja elsősorban, hogy a tömeges beadványok rendszerbeli fogyatékosságra vezethetők-e vissza. Hazánk ezt a problémát el is ismerte. A következő lépés, hogy az EJEB moratóriumot biztosít, és felfüggeszti a folyamatban lévő ügyeket. Ezalatt kell nekünk megteremteni egy olyan jogorvoslati mechanizmust, amely lehetővé teszi, hogy a túlzsúfoltság miatt sérelmet szenvedett fogvatartottak megfelelő kártérítést kapjanak a túlzsúfoltság elszenvedése miatt. Pallo szerint a következő kihívás ennek kapcsán az lesz, hogy hogyan lehet a társadalom felé kommunikálni azt, hogy a fogvatartottak számára még kártérítés is jár. 9

10 III. Hazai helyzet Ahhoz, hogy megfelelő képet kapjunk a probléma súlyosságáról első körben meg kell vizsgálnunk a kialakult helyzetet a számok tükrében. Fogvatartotti létszám alakulása Fogvatartotti létszám alakulása Magyarország büntetés-végrehajtási intézményeiben az elhelyezhető fogvatartottak száma jelenleg fő. 7 Ez a szám a 2010-ben kezdődött bővítések következtében alakult ki, amikor is újranyitották az Állampusztai Országos Büntetés-végrehajtási Intézet solti körletrészét, majd 2011-ben bővült a férőhelyek száma Pécsett, Kecskeméten és a fővárosban is. Ha ehhez hozzávetjük a fogvatartotti létszám alakulását az azonos időszakban, akkor láthatjuk, hogy első félévében fő, egy évvel később már fő, majd folyamatos emelkedés mellett első félévében fő és egy enyhe csökkenés után a első féléves adatok szerint fő elhelyezéséről kellett gondoskodniuk a büntetés-végrehajtás intézményeinek. 8 A fenti statisztikai adatok valóban alátámasztják, hogy a túlzsúfoltság mérhető, évek óta fennálló és jelenleg is megoldásra váró helyzet. A teljes képhez azonban az is hozzátartozik, hogy börtönnépesség az előzetes letartóztatásban lévőkkel együtt értendő. Közelebbről megvizsgálva azt látjuk, hogy az 7 Forrás: Független Büntetés-végrehajtási Szervezetek Országos Szövetsége 8 Forrás: Börtönstatisztika Szemle 2015/2 10

11 ilyen, ítélet nélkül fogvatartottak száma a teljes fogvatartotti létszám 24.7 %-át teszik ki, mellyel hazánk az európai országok között a 21. helyet foglalja el. Ezt mutatja az alábbi táblázat, amelyben az előzetes letartóztatásban lévők láthatóak százalékosan a teljes börtönnépességhez viszonyítva: 9 1. Monaco Andorra Albania Luxembourg Latvia Cyprus (Republic of) Gibraltar (United Kingdom) Netherlands Switzerland Denmark Kosovo/Kosova Italy Belgium Montenegro Liechtenstein Faeroe Islands (Denmark) Armenia Norway France Sweden Hungary Greece 23.4 Hazánk a vizsgált országok között viszonylag alacsony rátával bír, hiszen az első helyen álló Monaco 82.8 %-os rátával kimagaslik a sorból, az őt követő Andorra jelentős lemaradással 59.6 %-os mutatóval rendelkezik. 9 Forrás: (2014. december 22.) 11

12 Tovább vizsgálva a börtönnépesség összetételét említést kell tennünk a női elítéltekről is. A gyengébbik nem százalékos arányát a teljes börtönnépességhez viszonyítva az alábbi táblázat tartalmazza: Monaco Liechtenstein Andorra Russian Federation Spain Hungary Cyprus (Republic of) Finland Malta Latvia Belarus Czech Republic Slovakia Moldova (Republic of) Portugal Austria Norway Germany Slovenia Sweden Estonia Netherlands 5.4 Magyarország ebben a mutatóban az európai országok között a 6. helyen áll átlagosnak mondható, 7.6 %-os aránnyal. Ebben az összevetésben szintén Monaco emelkedik ki, ahol a női elítéltek a teljes börtönnépesség 24.1 %-át teszik ki. 10 Forrás: 12

13 Az összevetések sorában szólnunk kell a külföldi elítéltekről is, akik hazánkban kevésbé mutatnak jelentős létszámot, de bizonyos országokban kiemelkedően magas az arányuk United Arab Emirates Monaco Andorra Qatar Switzerland Luxembourg Saudi Arabia Gambia American Samoa (USA) Macau (China) French Guiana/Guyane (France) Greece Liechtenstein Cyprus (Republic of) Israel Austria San Marino Aruba (Netherlands) Belgium Malta Hungary 3.9 Látható, hogy míg az élen álló Egyesült Arab Emírségekben a külföldi elítéltek aránya 92.9 %, addig hazánkban ez mindössze 3.9 %. Figyelemre méltó itt is Monaco 2. helyezése. 11 Forrás: 13

14 Tovább vizsgálva a problémát az is látható, hogy hazánk európai viszonylatban is előkelő helyet foglal el a börtöntelítettségi mutatóban Cyprus (republic of) Greece Hungary Macedonia (former Yugoslav Republic of) Belgium Ukraine Albania France Slovenia Portugal United Kingdom: England & Wales Serbia Forrás: 14

15 13. Italy Romania Bosnia and Herzegovina: Federation Turkey Lithuania Finland Switzerland Czech Republic Norway Belarus Montenegro Croatia Austria Russian Federation Bulgaria United Kingdom: Scotland United Kingdom: Northern Ireland Denmark Luxembourg 92.3 Az európai börtöntelítettség adatait tekintve tehát Magyarország Európában a 3. helyen áll %-os rátával, minket csak Görögország és Ciprus előz meg, amely szintén azt támasztja alá, hogy már most is illetve a jövőben is foglalkoznunk kell a problémával. III.1. A magyar börtönviszonyok Pallo József már idézett előadásában kifejti, hogy a fogvatartotti létszám változását nagyban befolyásolja a társadalmi, gazdasági és politikai válság. 13 Jó példája ennek a kádári rendszer pártállami struktúrájának megingása az 1980-as évek második felében, amikor a fős fogvatartotti állományhoz a jelenleginél 30 %-kal kevesebb férőhely 13 Pallo József: Egyre jobban éget a seb A túlzsúfoltság csökkentésének lehetséges útjai - Börtönügyi Szemle 2015/ oldal 15

16 állt rendelkezésre. Akkor megoldásként 1990-ben az amnesztiát választották, ami fővel csökkentette a börtönnépességet. Manapság természetesen ez a megoldás nem képzelhető el. Látható azonban, hogy a fogvatartotti létszám az elmúlt években emelkedett és, ahogy Pallo is megjegyzi a bíróságok még mindig szabadságvesztés centrikus büntetéskiszabási gyakorlatot követnek és kiszabható fokozatok közül is legkevésbé a fogházat részesítik előnyben. Ennek következménye, hogy büntetés-végrehajtási intézetek túlzsúfoltak, amikhez társul a bevezetőben már említett befogadási kötelezettség. Továbbá itt kell megemlíteni, hogy túltelítettség az előzetes házakat ugyanúgy érintő probléma. A hazai intézetek jelenlegi struktúrájának kialakítása a Csemegi-kódex hatályba lépését követően kezdődött, amikor a megépült megyei házak elsősorban az előzetes letartóztatás végrehajtására voltak predesztinálva. Az ekkor megépült intézetek egyszemélyes zárkái ma több fogvatartott elhelyezésére szolgálnak. Jelenleg Magyarországon 28 büntetésvégrehajtási intézet működik, melyből 14 ún. letöltőház. A telítettségi mutató főként az észak-kelet magyarországi és a fővárosi intézetekben magas. A büntetés-végrehajtás ennek csökkentése érdekében 2007 óta folyamatosan működteti a telítettség-kiegyenlítő programját, amelynek keretében az előzetesen letartóztatottakat az ügyészségek engedélyével a kevésbé túlzsúfolt börtönökbe szállítják. A túlzsúfoltság kedvezőtlen hatásra figyelmeztet a Pallo által is hivatkozott, az Országos Parancsnokság által készített tanulmány, amely szerint a 150 %-os túltelítettség negatívan befolyásolja a szakmai munkát, 200 % felett pedig már veszélyezteti a tevékenységet. Ezt a mutatót sajnos már több intézet is produkálta. Kiemeli ugyanakkor Pallo azt is, hogy önmagában a magasabb mutató még nem jelent problémát, hiszen a hazai büntetésvégrehajtás is működik, hanem a folyamatosan ingadozó létszám az, ami igazán nehézséget okoz. Ez véleményem szerint is meghatározó, mert a fogvatartottaknak a külvilágtól való elzárás miatt eleve nehéz az új környezetbe való beilleszkedés, főként akkor, ha emellett folyamatosan változtatniuk kell a zárkájukat a megfelelő kihasználtság érdekében. 16

17 III.2. Szabályozás január 1-én hatályba lépett a szabadságvesztés, az elzárás, az előzetes letartóztatás és a rendbírság helyébe lépő elzárás végrehajtásának részletes szabályairól szóló 16/2014. (XII.19.) IM rendelet (továbbiakban Bv. Szabályzat), amely a zárkában elhelyezhető létszám meghatározása tekintetében már konkrét megfogalmazást tartalmaz, tekintettel a korábban hivatkozott AB határozat rendelkezéseire. A Bv. Szabályzat meghatározása szerint: A zárkában vagy a lakóhelyiségben elhelyezhető létszámot úgy kell meghatározni, hogy minden elítéltre hat köbméter légtér, és férfi elítélt esetén legalább három négyzetméter, női elítélt és fiatalkorú esetén három és fél négyzetméter mozgástér jusson (Bv. Szabályzat 121. (1) bekezdés). Mint látható a hatályos rendelkezés nem felel meg teljes egészében az ajánlásoknak, hiszen a CPT is a többszemélyes elhelyezés esetén a legalább négy négyzetméteres személyes mozgásteret tart elfogadhatónak. Ez azt jelenti, hogy amennyiben az előírt mértéket nem tudja az intézet biztosítani a fogvatartottak számára, és ehhez nem megfelelő fogvatartási körülmények is párosulnak, az kimerítheti az Egyezmény 3. cikkében tilalmazott bánásmódot. Megjegyzem a büntetésüket töltő elítélteket megillető személyes mozgástérre vonatkozó nincs olyan egységesen elfogadott nemzetközi standard, ami a túlzsúfoltság szempontjából kiemelkedő jelentőségű lenne. Az EJEB így a zsúfoltsággal kapcsolatos ügyekben az ajánlásokat figyelembe véve a személyes mozgástér mellett különösen a négy négyzetméter alatti elhelyezés esetén a nem megfelelő fogvatartási körülményeket is vizsgálja, mint például az illemhely leválasztásának hiánya az élettértől vagy a nem megfelelő szellőztetés. Magyarországon a büntetés-végrehajtási intézetek mindkét problémával szembesülnek. Folyamatos az olykor %-os túlzsúfoltság és az ahhoz párosuló rossz, néhol embertelen fogvatartási körülmények. Ennek következménye, hogy egyre több esetben fordulnak az elítéltek a nemzetközi fórumhoz, miután társaik sikerrel indítottak pert. III.2.1. Az első ügy Szél László kontra Magyarország 14 Az első kérelmező Szél László, emberölés bűntette miatt töltötte szabadságvesztését a Budapesti Fegyház és Börtönben, amikor 2006-ban az Emberi Jogok Európai 14 EJEB, Szél László v. Magyarország (ügyszám: 20221/06.), június 7-i ítélet 17

18 Bíróságához fordult, mert álláspontja szerint a fogvatartása alatt zárkájában az egy főre jutó terület alig haladta meg a 3 m 2 -t. Az intézet által is elismert telítettség a kérdéses időszakban 150 %-os volt. A Bíróság megállapította az embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés tilalmának a megsértését, mert a fogvatartott testi és lelki szenvedésnek volt kitéve a zsúfoltság miatt, ugyanis a zárkába a rendelkezésére álló személyes tér 2,76 és 3,25 m 2 között változott ötéves fogvatartása alatt. Ezen kívül a szűk és egészségtelen körülmények közötti raboskodással az elítélt emberi méltóságát sem tartották tiszteletben. A Bíróság ennek fényében euro nem vagyoni kártérítést ítélt meg a kérelmező számára. A Szél-ügyet követően - tekintettel a jelentős mértékű kártérítésre - számos hasonló beadvány érkezett és valószínűsíthetően még érkezni is fog az EJEB elé. III.2.2. Csüllög Zsigmond Magyarország elleni ügye 15 Csüllög Zsigmond a Sátoraljaújhelyi Fegyhát és Börtönben töltötte büntetését. Az ügyben a kérelmező az ún. különleges biztonságú körlet 16 körülményeit nem tartotta emberhez méltónak. Zárkájában nem volt természetes fény, nem volt elkülönített wc és állandóan kamerával figyelték. Kifogásolta azt is, hogy látogatóival kizárólag üvegezett kabinon keresztül érintkezhetett és a zárkán kívül kezét-lábát minden alkalommal megbilincselték. A Bíróság a fogvatartás összes körülményét megvizsgálva ugyancsak megállapította az Egyezmény 3. cikkének a sérelmét. III.2.3. Kovács Gábor István Magyarország elleni ügye 17 A kérelmező jövedéki orgazdaság elkövetése miatt fegyház fokozatban töltötte büntetését a Szegedi Fegyház és Börtönben és között. Panaszában előadta, hogy egy átlagosan 16 m 2 alapterületű zárkát kellett megosztania 5-7 társával és naponta csak egy órát tölthetett a zárkán kívül. Ezek és egyéb körülmények miatt Kovács az Egyezmény 3. cikkének megsértésére hivatkozott. 15 EJEB, Csüllög Zsigmond v. Magyarország (ügyszám: 30042/08.) június 7-i ítélet 16 Különleges biztonságú körlet: különleges biztonságú zárkákból kialakított körlet, ahol az elítéltek, speciálisan felszerelt egyszemélyes cellákban vannak elhelyezve 17 EJEB, Kovács István Gábor v. Magyarország (ügyszám: 15707/10.) január 17-i ítélet 18

19 A Bíróság megállapította, hogy a Szegedi Fegyház és Börtön II. objektumában a kérelmezőt 67 napig egy kevesebb, mint 4 m 2 /fő bruttó alapterületű zárkában helyezték el. Ez a CPT által javasolt mértéket sem éri el. A Bíróság ezért úgy találta, hogy a kérelmező fogvatartása, megsértette az emberi méltósághoz való jogot, és hátrányosan befolyásolta a kérelmező testi és lelki állapotát. Ennek megfelelően arra a következtetésre jutott, hogy a túlzsúfolt körülmények párosulva azzal, hogy a fogvatartottnak egész nap a zárkában kellett tartózkodnia egyértelműen az Egyezmény 3. cikkének megsértésének, az embertelen és megalázó bánásmódnak minősülnek. Az ítélet euro nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezte a magyar államot. A Bíróság arra is felhívta a figyelmet, hogy a hatóságoknak gyorsan kell cselekedniük, hogy biztosítsák a megfelelő fogvatartási körülményeket. III.2.4. Hagyó Miklós Magyarország elleni ügye 18 A strasbourgi bíróság előtti folyamatban volt ügyek közül említést kell tennünk Hagyó Miklós kérelméről is, aki az előzetes letartóztatás körülményei kapcsán élt jogával és fordult a fórumhoz. Hagyó többek között azt állította, hogy az egészségi állapotának romlásához vezető fogvatartási körülmények embertelen bánásmódot valósítottak meg, megsértve ezzel az Egyezmény 3. cikkét. A Bíróság az ügyben arra a következtetésre jutott, hogy a kérelmező fogvatartása embertelen bánásmódot valósított meg, mivel a kérelmezőt több, mint egy hónapig olyan zárkában tartották fogva, ahol a bútorzatot is beleértve 3,52 m 2 mozgástér jutott egy főre. A Bíróság azt is megállapította, hogy az ilyen zsúfolt elhelyezés és a friss levegő tartós hiánya nyilvánvalóan súlyosbította az elítélt légzőszervi betegségét, ami ezáltal a szükségszerűen együtt járó megterhelésen túli szenvedést okozott. Az Egyezmény 3. cikkének a megsértése ebben az ügyben is megvalósult, így a magyar állam euro nem vagyoni kártérítés megfizetésére volt köteles. 18 EJEB, Hagyó Miklós v. Magyarország (ügyszám: 52624/10.) április 23-i ítélet 19

20 III.2.5. Fehér Sándor Magyarország elleni ügye 19 A Fehér-ügy szintén a túlzsúfoltság kérdésével foglalkozik, ám az ahhoz társuló fogvatartási körülmények vizsgálata itt nem volt döntő jelentőségű, hisz azt maga a kérelmező sem kifogásolta. Fehér Sándor előzetes letartóztatása és azt követő elítélés során folyamatosan rendkívül szűk személyes élettérben volt kénytelen raboskodni. Olyannyira, hogy a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetben 6,33 és 7,25 m² közötti alapterületű cellákban tartották fogva negyedmagával, tehát az egy főre jutó átlagos férőhely alig 1,7 m² volt csupán. Ezután sem javult sokkal a helyzet hisz Állampusztán nagyjából 2,16 2,75 m², a Budapesti Fegyház és Börtönben 2,5 m² volt cellájának az egy főre jutó alapterülete. Az EJEB ebben az ügyben a fogvatartás körülményeire tekintet nélkül is megállapította a 3. cikk sérelmét, hivatkozással arra, hogy az 1,7 m² olyan kirívóan alacsony, ami már önmagában megalapozza a jogsértést. Az ítélet euro nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezte a magyar államot. Látható tehát, hogy a CPT által ajánlott 4 m² személyes mozgástér alatti fogvatartás eseteiben a Bíróság az eset összes körülményeit figyelembe véve hozza meg döntését. III.2.6. Varga Lajos és mások kontra Magyarország 20 A Bíróság az ügyben arra a megállapításra jutott, hogy a fogvatartottak rendelkezésére álló mozgástér az egyéb nem megfelelő körülményekkel együtt olyan mértékű szenvedést okozott a panaszosoknak, amely meghaladta a fogvatartással szükségszerűen együtt járó szenvedés mértékét. Erre tekintettel megvalósult az Egyezmény 3. cikke. A panaszosok számára rendelkezésre álló mozgástér 3,3 m²-nél nem volt több és a túlzsúfoltsághoz további nem megfelelő fogvatartási körülmények társultak. Varga László panaszos magánelzárása során például mindösszesen napi fél órát tölthetett szabad levegőn, továbbá a szegényes higiéniai körülmények miatt bőrbetegsége alakult ki. Külön kihangsúlyozta a strasbourgi testület, hogy több esetben nem történt meg a WC megfelelő leválasztása, az ötödik panaszos zárkájában poloskák, csótányok és tetűk voltak, emellett hiányzott a megfelelő szellőztetés is. 19 EJEB, Fehér Sándor v. Magyarország (ügyszám: 69095/10.) július 02-i ítélet 20 EJEB, Varga Lajos és mások v. Magyarország (ügyszám: 14097/12., 45135/12., 73712/12., 34001/13., 44055/13., 64586/13.) március 10-i ítélet 20

21 Az ügyben a strasbourgi testület ún. pilot ítéletet hozott, amelynek lényege, hogy ha egy adott országban rendszerszintűen fordulnak elő hasonló jogsértések, és az egyedi ügyekben hozott elmarasztaló ítéletek sem ösztönzik arra az adott országot, hogy megoldást keressen a problémára, akkor a Bíróság kötelezi államot, hogy azonosítsa problémát, majd oldja azt meg. Erre azért került sor, mert Magyarországról újabb 450 hasonló kérelem érkezett a testülethez a nem megfelelő fogvatartás körülmények miatt. Hazánk hat hónapos moratóriumot kapott egy akcióterv elkészítésére a zsúfoltság csökkentése érdekében. IV. A változtatás lehetséges irányai A túlzsúfoltság komplex probléma, amely nem csak hazánkat érinti, de mint láttuk számtalan folyamatban lévő ügy van az ebből eredő következmények miatt. A megoldás összetett, melyhez magas szintű állami döntésekre van szükség. Nyilvánvaló, hogy csupán új férőhelyek létesítése nem oldaná meg a fennálló helyzetet, hiszen a kiszabott letöltendő szabadságvesztések száma hazánkban viszonylag magas és ez a kialakult gyakorlat az utóbbi években nem is változott. Ennek ellenére a legújabb hírek szerint a következő években Kunmadarason ezer fő, Ózdon, Kemecsén, Csengerben és Komlón pedig ötszáz fő elhelyezésére szolgáló börtön épülhet a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága január 26-án kiírt pályázati felhívása nyomán. Az intézkedéssel valószínűleg kisebb mértékű lesz a túltelítettség, de komoly eredmények eléréséhez további intézkedésekre, akciótervekre van szükség. Pallo József professzor például a lehetséges irányokat, a büntetés-végrehajtáson kívüli eszközökkel javasolja. 21 Egyik lehet szerinte ezek közül a dekriminalizáció és a depönalizáció. Első esetben arról van szó, hogy bizonyos cselekményeket ki kell vonni a büntetőjog alkalmazási köréből és azokat nem a büntetőjog eszközeivel kell kezelni. Ilyen lehet a például a bűncselekményi értékhatárok megváltoztatása. A depönalizáció, vagyis a cselekmény továbbra is büntetendő, de az alkalmazott szankció enyhébb, esetleg a büntetőjogon kívül esik. Pallo szerint tehát kiemelt jelentősége van az alternatív szankcióknak, de másodsorban ő is fontosnak tartja a börtönépítést. 21 Pallo József: Egyre jobban éget a seb A túlzsúfoltság csökkentésének lehetséges útjai - Börtönügyi Szemle 2015/ oldal 21

22 Kiemeli azonban azt is, hogy napjainkban a bűnmegelőzésnek is kiemelt szerepet kell biztosítani. V. A zsúfoltság csökkentését szolgáló lehetséges megoldások V.1. A telítettség-kiegyensúlyozó program 22 A folyamatos fogvatartotti létszámnövekedés új módszerek kidolgozását eredményezte. Ennek nyomán született az arányos elhelyezés érdekében a fenti program és tart 2007 óta. A program első pillére a jogerős ítéletüket megyei büntetés-végrehajtási intézetben töltők elszállítása. Ennek az volt a célja, hogy az intézetek által visszatartott fogvatartottakat arányosan helyezzék el. Ugyanis sok esetben az volt a bevált gyakorlat, hogy a szakképzett fogvatartottakat az intézet visszatartotta, hiszen a működésük fenntartásához szükség volt rájuk, mivel foglalkoztatni tudják őket, azonban ilyen munkaerő ritkán került a rendszerbe. Ezért őket akkor is visszatartották, ha éppen nem tudtak nekik munkát biztosítani, de a közeljövőben volt rá reális esély. Így első lépésben azok kerültek átszállításra, akik fokozatuk szerint nem tartoznak az intézet profiljába, és a munkáltatásuk sem megoldott. Az elhelyezés megváltoztatása külön eljárás nélkül a körszállításokkal történik. A második pillér az előzetesen letartóztatott, nem jogerősen elítélt fogvatartottak elszállítása. Az előzetesen letartóztatottakat a nem jogerős ítélet meghozatala után, a bíróság előzetes hozzájárulásával, az ítéletben megállapított végrehajtási fokozatnak megfelelő büntetés-végrehajtási intézetben lehet elhelyezni (55/2014. (XII.5.) BM rendelet 2. ). E jogszabályhely ad felhatalmazást arra, hogy már a másodfokú eljárás során elszállítsák a fogvatartottat a nem jogerős ítéletben foglalt fokozat szerint illetékes végrehajtó büntetés-végrehajtási intézetek valamelyikébe. Azonban ennek során is szem előtt kell tartani a célintézet maximális befogadóképességét. Következő lépés az elzárást töltők elszállítása. A programnak köszönhetően a büntetésvégrehajtási intézetek a viszonylag rövidebb tartamú elzárás esetén is kezdeményezhetik 22 Bogotyán Róbert: A zsúfoltság csökkentésének útjai a börtönépítésen túl - Börtönügyi Szemle 2015/ oldal 22

23 a fogvatartott elszállítását. Az intézkedés célja a differenciált elhelyezés nehézségeinek csökkentése, ugyanis az elzárásra ítélteknek külön zárkát kell biztosítani, így ha az adott intézetben csak egy fő ilyen fogvatartott van, akkor ő 3-4 elítélt helyét is foglalhatja, ami ilyen mutatók mellett nyilván nem megengedett. Ennek alkalmazása is a körszállítás keretein belül történik, de szükséges hozzá az országos parancsnok engedélye. A program következő pillére az elsőfokú ítélet előtt álló előzetesen letartóztatottak elszállítása. Az áthelyezésre itt azért van lehetőség, mert ellentétben az ügyészi szakban előzetesüket töltőkkel szemben itt kevesebb az eljárási cselekmény, ritkábban kell a fogvatartottaknak jelen lenniük. Ez az intézkedés viszonylag nagyobb fogvatartotti kört érintett, így a kezdetben célzott szállításokkal majd később a körszállítások keretében került sor az áthelyezésükre, mivel az áthelyezés feltételeinek csak kevesen feleltek meg. A programban érintett létszám megközelítette a főt, azonban eközben megnövekedett fogvatartotti létszám is, ami miatt a program hatékony telítettségi mutatót nem eredményezhetett. V.2. A felhívás A Bv. törvény a szabadságvesztések végrehajtásával kapcsolatban tartalmaz rendelkezést, mely alkalmas lehet a zsúfoltság csökkentésére. Ilyen szabály a felhívás, mellyel a büntetés-végrehajtási szervezet ráhatást gyakorolhat a szabadságvesztések végrehajtásával kapcsolatos feladatok ütemezésére. 23 A rendelkezés szerint a BvOP soron kívül hívja fel az ötévi, vagy azt meghaladó tartamú szabadságvesztésre ítélteket, illetve a többszörös visszaesőket a büntetés végrehajtásának megkezdésére. A felhívás közvetlenül annak a büntetés-végrehajtási intézetnek szól, ahol az elítélt a büntetését fogja tölteni. Ennek az információnak a birtokában a befogadási eljárás a szabadságvesztést végrehajtó intézetben történik, amivel szükségtelenné válik a megyei és a kijelölt intézet közötti szállítás. A felhívások ütemezésével a büntetés-végrehajtási szervezet bizonyos feladatokat átdelegál a szervezeten belül, amivel csökkenteni tudja a túlzsúfolt megyei intézetek telítettségét. 23 Bogotyán Róbert: A zsúfoltság csökkentésének útjai a börtönépítésen túl - Börtönügyi Szemle 2015/ oldal 23

24 V.3. A reintegrációs őrizet A Bv. törvény, majd az azt módosító évi LXXII. törvény hatálybalépésével a büntetés-végrehajtás eszköztára bővült, külföldi példák nyomán április 1-i hatállyal bevezetésre került a reintegrációs őrizet is. Az új kódex célként fogalmazza meg, hogy A büntetések és az intézkedések végrehajtásának rendjét úgy kell kialakítani, hogy az a büntetésben és az intézkedésben megnyilvánuló joghátrányon, illetve a megelőzést szolgáló rendelkezések érvényesítésén túl elősegítse az elítélt társadalmi beilleszkedését és a jogkövető magatartás kialakulását (Bv. törvény 1. (2) bek. a)). A reintegráció tehát nagyobb hangsúlyt kap a korábbi szabályozáshoz képest. A reintegrációs őrizet olyan alternatív büntetés-végrehajtási forma, amely nem a büntetéshez kötődő speciális és generális prevenciós célokat, mint inkább az elítélt sikeres társadalmi visszailleszkedését, ezen keresztül a visszaesési ráta csökkenését, tehát végeredményben a büntetés végrehajtási céljának elérését tartja szem előtt. 24 A bevezetett új jogintézmény tehát kettős céllal jött létre: elősegíteni a fogvatartottak társadalomba való visszailleszkedését és mérsékelni az intézetek túlzsúfoltságát. V.3.1. A reintegrációs őrizet törvényi szabályai A reintegrációs őrizetbe kerülő elítélt korlátozottan nyeri vissza szabadságát, hiszen már nem a büntetés-végrehajtási intézetben, hanem a bíró által kijelölt lakóingatlanban kerül sor annak végrehajtására. Így a mozgási szabadsága és a tartózkodási hely megválasztása korlátozott, hiszen a kijelölt lakóhelyet csak a határozatban meghatározott célból hagyhatja el. Ilyen például a mindennapi szokásos szükségleteinek a biztosítása vagy például a munkavégzés. E korlátozás csak elektronikus távfelügyeleti eszközök igénybe vétele mellett biztosítható, hiszen ezáltal lehetséges az elítélt ellenőrzése, így szerez tudomást a hatóság a mozgási szabályok esetleges megsértéséről. Fontos szabály, hogy a reintegrációs őrizetben töltött idő a szabadságvesztésbe beleszámít. A végrehajtás e formája csak meghatározott elkövetői kör részére elérhető ha a szabadságvesztés céljának megvalósulása ilyen módon is biztosítható, és a feltételes szabadságra bocsátás esedékessége, illetve ennek kizárása vagy kizártsága esetén a 24 Bogotyán Róbert: A zsúfoltság csökkentésének útjai a börtönépítésen túl - Börtönügyi Szemle 2015/ oldal 24

25 szabadulás várható időpontjáig legfeljebb hat hónap van hátra. Így olyanok számára, akik kevésbé veszélyesek a társadalomra, akiket első alkalommal ítéltek végrehajtandó szabadságvesztésre, amely büntetés tartama az öt évet nem haladja meg és büntetésüket fogház- vagy börtön fokozatban töltik. Azonban a személy elleni erőszakos bűncselekmény elkövetése miatt elítélt személyek reintegrációs őrizetbe való helyezése kizárt. Az az elítélt sem helyezhető reintegrációs őrizetbe, akivel szemben további szabadságvesztést kell végrehajtani, ha az ellene folyamatban lévő másik büntetőügyben elrendelt előzetes letartóztatását a szabadságvesztés végrehajtásának idejére megszakították, valamint ha a fogvatartása során engedélyezett reintegrációs őrizetet az elítéltnek felróható okból megszüntették. Feltétel továbbá, hogy a fogvatartott vállalja ezt a végrehajtási formát. Látható tehát, hogy a jogalkotó csak azok számára teszi lehetővé a jogintézmény alkalmazását, akiknél feltételezhető, hogy a jövőben jogkövető magatartást fognak tanúsítani, sikeresen vissza tudnak illeszkedni a társadalomba. Ez megfelelő motiváció lehet a fogvatartottaknak, ami által javulhat az együttműködésük a büntetésvégrehajtás személyzetével is, továbbá ha nagyobb számban sikerül a reintegrációs őrizet alkalmazása, úgy csökkenhet az intézetek telítettsége. Ugyanakkor a jogintézmény alkalmazásáról nem a büntetés-végrehajtási szervezet, hanem a törvényszéken működő büntetés-végrehajtási csoport bírája dönt. Ezzel érvényesül az a fontos garanciális szabály, hogy a személyi szabadságról csak bíró dönthet. A reintegrációs őrizet elrendelése iránti eljárás indulhat hivatalból, de kérheti maga az elítélt vagy a védője is, azonban a szabadságvesztés ideje alatt csak egy alkalommal. A szükséges feltételeknek való megfelelést a büntetés-végrehajtási intézet vizsgálja és ő tesz előterjesztést a bírónak. Amennyiben az elítélt megfelel, úgy nyilatkoztatni kell, hogy a reintegrációs őrizet feltételeit vállalja-e, továbbá nyilatkoztatni kell a szabadulást követő terveiről, illetve fel kell hívni, hogy öt napon belül jelölje meg azt a lakást, amely az őrizet helyéül szolgál. Ha a megjelölt ingatlan nem a saját tulajdonában vagy használatában van, a tulajdonosnak vagy a lakáshasználatra jogosultnak az írásos befogadó nyilatkozatát is be kell mutatnia harminc napon belül. 25 Ennek hiányában a büntetés-végrehajtási intézet az előterjesztést mellőzi. Vizsgálni kell továbbá a kijelölt lakás elektronikus távfelügyeleti eszközök alkalmazására vonatkozó alkalmasságát is. Ezt a felmérést a büntetés-végrehajtási pártfogó végzi. Ő 25 A szabadságvesztés, az elzárás, az előzetes letartóztatás és a rendbírság helyébe lépő elzárás végrehajtásának részletes szabályairól szóló 16/2014. (XII.19.) IM rendelet 136/A. (1)-(3) bekezdés 25

26 készíti el továbbá a reintegrációs őrizet elrendelésére vonatkozó előterjesztés megalapozása érdekében elrendelt környezettanulmányt. A büntetés-végrehajtási intézet előterjesztését követően a fogvatartás helye szerint illetékes büntetés-végrehajtási bíró dönt a reintegrációs őrizet elrendelése tárgyában. Hivatalból induló eljárás esetén a bíró a rendelkezésre álló iratok alapján is dönthet, egyéb esetben meghallgatást tart. A reintegrációs őrizet elrendelése esetén a bíró kijelöli az elítélt tartózkodási helyéül szolgáló lakást és meghatározza, hogy az milyen célból és mely időtartamra hagyható el. Továbbá megjelöli az őrizet lejártának a napját. Ezt követően a büntetés-végrehajtási intézet előkészíti az elítélt szabadon bocsátását. A szabadítást a határozatban kijelölt lakóhely szerint illetékes intézet végzi. Az elrendelő határozatban foglaltakat kérelemre a kijelölt lakóhely szerint illetékes büntetés-végrehajtási bíró megváltoztathatja a lakás kijelölésére, valamint a kijelölt lakás és az ahhoz tartozó bekerített hely elhagyásának feltételeire vonatkozó részében. Továbbá engedélyezheti az elítélt meghatározott célból történő eseti eltávozását. A reintegrációs őrizet szabályainak a betartását a büntetés-végrehajtási szervezet a rendőrséggel együttműködve az elektronikus távfelügyeleti eszköz segítségével végzi. Az ilyen kedvezményes fogvatartás megszűnéséről a törvény a következőképp rendelkezik: A bv. szerv vezetője a reintegrációs őrizet megszüntetéséről haladéktalanul előterjesztést tesz a büntetés-végrehajtási bírónál, ha annak tartama alatt végrehajtandó szabadságvesztésről, új büntető ügyről érkezik értesítés, az elítélt a magatartási, illetve az elektronikus távfelügyeleti eszköz vállalt alkalmazási szabályait megszegi, az elektronikus távfelügyeleti eszközt megrongálja vagy használhatatlanná teszi, a kijelölt lakás az elektronikus távfelügyeleti eszköz elhelyezésére alkalmatlanná vált, vagy a befogadó nyilatkozatot tevő a nyilatkozatát visszavonta, és az elítélt nem tud megjelölni másik olyan lakást, amely a reintegrációs őrizet végrehajtási helyeként kijelölhető lenne. (Bv. törvény 187/E. (1) bek.). Ilyen esetben a megszüntetésről a bíró soron kívül, az iratok alapján dönt és az elítéltet vissza kell szállítani a büntetés-végrehajtási intézetbe. Ugyanakkor a megszüntetésről szóló határozatban megjelölt időpont és a fogvatartottnak az intézetbe szállításának a napja között eltelt idő a szabadságvesztésbe nem számít bele. A reintegrációs őrizet megszűnik az elrendelésében megjelölt napon, az elítélt halálával vagy egyéb végrehajtást kizáró ok bekövetkezése esetén a büntetés-végrehajtási intézet tudomásszerzésének a napjával. Megszűnik továbbá feltételes szabadságra bocsátás 26

27 esetén az azt elrendelő határozatban megjelölt napon, ha az eltér a reintegrációs őrizet elrendelő határozatában megjelölt naptól, valamint a feltételes szabadságra bocsátás mellőzéséről és ez okból a reintegrációs őrizet megszüntetéséről rendelkező határozatban megjelölt napon. Ha a reintegrációs őrizetet a bíró szünteti meg, akkor a megszűnés napja a megszüntetését elrendelő határozat büntetés-végrehajtási intézethez történő beérkezésének napja. Az őrizet utolsó napján az elítéltnek meg kell jelennie abban az intézetben, amelyből szabadult és le kell adnia az elektronikus távfelügyeleti eszközt valamint át kell vennie a szabadulási igazolást. A jogintézménnyel kapcsolatban fontos kiemelni, hogy nem jelent durva beavatkozást a magánéletbe, az kizárólag csak az elítélt szabálykövetésének ellenőrzésére szolgál. Bogotyán Róbert fentebb hivatkozott írásában arra is felhívja a figyelmet, hogy a reintegrációs őrizet jogszabályi feltételeinek megfelelő fogvatartottak zöme 30 és 50 év közötti férfi, akikről feltételezhető, hogy családfenntartói körből kerültek a büntetésvégrehajtási intézetbe. Ezáltal a korábbi hazakerülés mindenképpen pozitív hatással van a szenzitív társadalmi kapcsolatokra, így is segítve, hogy a visszailleszkedés már a büntetés ideje alatt megkezdődjön. Az új jogintézmény bevezetése valóban szolgálhatja a társadalomba való visszailleszkedést - mint a neve is utal rá - a reintegrációt, hiszen az elítélt még a büntetése időtartama alatt megkezdheti a kapcsolatai újbóli kialakítását, munkát kereshet, kialakíthatja önálló életét, amely ha sikeres nagyban csökkentheti a bűnismétlés veszélyét, ezáltal közvetve csökkentheti a túlzsúfoltságot. Probléma azonban, hogy az elítéltek nagy része nem rendelkezik szakképzettséggel, kapcsolatai az életmódja miatt nem túl erősek, ami adott esetben megnehezíti a visszailleszkedésüket. 26 Az új jogszabályi környezet azonban vélhetően pozitív hatással lesz az elítéltek többségére. V.4. A feltételes szabadságra bocsátás A büntetés-végrehajtási intézetekben meglévő túlzsúfoltság enyhítésére szolgálhat a feltételes szabadságra bocsátás is. A jogintézmény alkalmazása lehetővé teszi, hogy a szabadságvesztésre elítélt elkövető a büntetése kitöltése előtt szabadlábra kerülhessen, 26 Dr. Perényi Nóra: A reintegrációs őrizet c. munkája 27

28 vagyis bizonyos feltételek fennállása esetén megrövidítheti a kiszabott büntetés tartamát. A feltételes szabadságra bocsátás keretszabályait a Büntető Törvénykönyvről szóló évi C. törvény (Btk.) határozza meg, a részletszabályokat a január 1-én hatályba lépett Bv. törvény tartalmazza. Hatályos büntető törvénykönyvünk különbséget tesz a határozott ideig és az életfogytig tartó szabadságvesztésből történő feltételes szabadságra bocsátásból. Eszerint: határozott ideig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén a bíróság az ítéletében megállapítja a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját, vagy - a (4) bekezdésben meghatározott esetekben - azt, hogy a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége kizárt (Btk. 38. (1) bek.). Abban az esetben, ha fennáll a jogintézmény alkalmazásának objektív, az elítélt előéletétől függő feltétele a bíróság a legkorábbi időpontot - a törvény szerint - a büntetés kétharmadában, visszaeső esetén a háromnegyedében jelöli meg, de legkevesebb három hónap kitöltése kötelező. A korábbi Btk. még ezt az időpontot a végrehajtási fokozat szerint eltérően állapította meg, ma már egységes a szabályozás. Különös méltánylást érdemlő esetben, ha a szabadságvesztés büntetés nem haladja meg az öt évet, az elítélt a büntetés felének letöltése után is feltételesen szabadságra bocsátható kivéve, ha többszörös visszaeső. A jogintézmény alkalmazhatóságának vannak azonban kizárt esetei is, vagyis nem bocsátható feltételes szabadságra a többszörös visszaeső, ha a szabadságvesztést fegyházban kell végrehajtani, továbbá az erőszakos többszörös visszaeső, valamint aki a bűncselekményt bűnszervezetben követte el, és akit olyan szándékos bűncselekmény miatt ítéltek szabadságvesztésre, amelyet korábbi, határozott ideig tartó végrehajtandó szabadságvesztésre ítélése után, a végrehajtás befejezése vagy a végrehajthatóság megszűnése előtt követett el. A feltételes szabadság időtartama azonos a szabadságvesztés hátralevő részével, de minimum egy év. A feltételes szabadságra bocsátott személy pártfogó felügyelete rendelhető el, aki életfogytig tartó szabadságvesztésből kerül feltételesen szabadlábra, pártfogó felügyelet alatt áll. A szabadulás e formája esetén a bíróság köteles a feltételes szabadságot megszüntetni és a büntetés végrehajtását elrendelni, ha a szabadult személyt az ítélet jogerőre emelkedését követően elkövetett bűncselekmény miatt, de a feltételes szabadság tartama alatt, vagy a feltételes szabadság tartama alatt elkövetett bűncselekménye miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik. Egyéb büntetés kiszabása esetén a bíróságnak nem kötelező, de lehetősége van az előbbi intézkedés megtételére. Természetesen a szabadlábon töltött 28