Aleksander Fredro hrabia herbu Bończa Zemsta

Átírás

1 1 Aleksander Fredro hrabia herbu Bończa Zemsta A bosszú

2 Aleksander Fredro hrabia herbu Bończa A BOSSZÚ Zemsta Komédia 4 részben komedia w 4 aktach wierszem 2 Fordította Buskó András «A Tudomány Barátainak Magyar-Lengyel Társasága» POLAKIA MAGAZIN Budapest, 2020

3 3

4 4 Aleksander Fredro (1793. június 20. Lemberg, július 15.) lengyel költő, színdarabíró és író, aki a lengyel romanticizmus idején alkotott Lengyelország nagyhatalmak közti felosztásának idején. Munkái, beleértve színdarabjait is, nyolcszótagú versstílusban íródtak, például Zemsta című műve és prózái, például a Damy i Huzary (Hölgyek és Huszárok), akárcsak meséi, mely művek a lengyel irodalom alapművei közé tartoznak. Fredrót gyakran élesen bírálták kortársai fesztelen humora és állítólagos erkölcstelensége miatt, amely ahhoz vezetett, hogy évekig nem alkotott irodalmi műveket. Fredro művei és színdarabjai közül tucatnyi csak halála után került kinyomtatásra és vált népszerűvé. Legismertebb műveit számos nyelvre lefordították. Művei megjelentek angolul, franciául, németül, oroszül, csehül, románul, szlovákul és magyarul. Aleksander Fredro Surochówban született, Jarosław közelében, amely később osztrák koronabirtokká vált. Földtulajdonos apjának gyermekeként otthon tanult. 16 évesen bevonult katonának és végigélte a napóleoni háborúkat, beleértve a moszkvai hadjáratot is. Amíg ben Franciaországban tartózkodott, igen komoly érdeklődést tanúsított a francia drámairodalom irányában. Miután leszerelt letelepedett birtokán és ekkor vált igazi író belőle.

5 5 Fredro irodalmi bemutatkozására 1817-ben került sor, de ekkor még nem foglalkoztatták a romanticizmus problémái. Társadalmi komédiákat írt a lengyel nemesség életéről és ismertté vált a karakterizálásáról és nyelvi rugalmasságáról. Munkáinak jellegét tipikusan a humor adja meg, mely jellemző volt a romantika korának népszínházaira és gyors tempójú bohózataiban, számos kifinomult hangnemet ütöttek meg. Fredro meséi közül kettő, a Majom a kádban (Małpa w kąpieli) és a Paweł és Gaweł a legnépszerűbb gyermekmesék közé tartoznak Lengyelországban. Legismertebb komédiája, a Zemsta (A bosszú) a képernyőn is megjelent, mivel 2002-ben Andrzej Wajda filmet készített belőle. Fredro volt az anyai nagyapja az ukrán katolikus egyházfőnek, Andrej Sheptytskynek. Fredróról 1978-ban képeslapon emlékezett meg a lengyel posta. Komédiái: Magyarul: Geldhab úr (Pan Geldhab, írta 1818-ban és először 1821-ben játszották) Férfi és felesége (Mąż i żona, először 1812-ben, vagy 1822-ben játszották először) Hölgyek és huszárok (Damy i Huzary, 1825-ben írta) Jovial úr (Pan Jowialski, 1832-ben írta és ekkor be is mutatták) Leánykori fogdalmak, azaz a Szív vonzásában (Śluby panieńskie, czyli magnetyzm serca, először 1833-ban került színpadra) A bosszú (Zemsta, 1833-ban írta, először 1834-ben játszották) A juss (Dożywocie, 1835-ben írta és ekkor színpadra is került) Vidor úr. Vígjáték; idősb gr. Fredro Sándor "Pan Jovialsky" lengyel eredetije után magyarosította Törs Kálmán; Pfeifer, Bp., 1875 (A Nemzeti Színház könyvtára) Az egyetlen leány. Vígjáték; ford. Radnotfáy Sámuel; Pfeifer, Bp., 1901 (A Nemzeti Színház könyvtára) Életjáradék. Verses vígjáték; ford., utószó Kerényi Grácia; Európa, Bp., 1960 (Világirodalmi kiskönyvtár) Majomkaland a fürdőben; szöveg Rákai András, ill. Anna és Lech Stefaniakowie; Elektra, Bp., 2012 Forrás

6 6 Bosszú - Alekszandr Fredro vígjátékának kézirata a dzikówi kastélyban Zemsta rękopis komedii Aleksandra Fredry na Zamku w Dzikowie Zemsta (1893) w serwisie Polona.pl

7 Az igazi tehetség azonban soha sem fojtható el teljesen; így történt, hogy a lengyel vígjáték épen Galicziában jutott virágzásra. Fredro Sándor1 gróf, egy régi nagy hírű család sarja, ki a Jaroslau melletti Surochówban 1793-ban született, 1809-ben Napoleon seregébe lépett s több csatában kitűntette magát, végig küzdvén, mint Berthier tábornagy2 törzskarához beosztott parancsőrtiszt az egész hadjáratot; 1815-ben haza tért a sambori kerűletben levő bieńkowa-wiszniai birtokára. 1822ben lépett föl Geldhab úr czímű vígjátékával, melyben azonban még nem mutatkozik egész tehetsége. De verselése oly pompás, elméssége oly magvas, komikus helyzetei oly mulattatók, hogy egyszerre elárúlják a hivatott vígjátékírót. Erre egyéb versben és prózában írt, részint az alsóbb bohózat, részint a felsőbb vígjáték körébe tartozó művei következtek, melyek közűl még a gyöngébbeken is igen meglátszik a nagy tehetség. A szerző Molière régi iskolájának hagyományát követve, nem sokat törődik a csomó kibonyolításával; e helyett azonban alakjai tősgyökeres lengyelek, s humora és elméssége is olyan igaz lengyel nemzeti színezetű, a minő a régi íróké, egy Reyé, Paseké és Krasickié, vagy jókedvében a mai lengyel paraszté, csakhogy még fokozott mértékben. Valóságos typusa ő a lengyel nép humorának; drámai érzék dolgában pedig egy lengyel költő sem mérkőzhetik vele. Vígjátékainak legnagyobb részét a jelenből meríti, csak néhánynak tárgyát vette a múltból. Ezek közűl a Boszú (Zemsta) és a Jowialski úr, amazok közűl pedig a Leányfogadalmak (Śluby Panieńskie) a legszebbek. Fredro természetesen nagy hatással volt a lengyel és főkép a lembergi színpadra, mely épen az ő korában virágzott és 1845 közt ugyanis a lembergi színház a tökéletesség magas fokán állott. 7 Fredro Sándor. Barrénak a bécsi cs. kir. műtörténelmi udvari múzeumban lévő érme után, Siegl Károlytól. Forrás Az Osztrák-Magyar Monarchia; írásban és képben. XVI. kötet Galícia: Budapest, «Lengyel irodalom» Tarnowszky Szaniszló3 gróftól lapok 1 Aleksander Fredro (Surochów, június 20. Lemberg, július 15.) lengyel költő, színdarabíró és író, aki a lengyel romanticizmus idején alkotott Lengyelország nagyhatalmak közti felosztásának idején. 2 Louis-Alexandre Berthier (Versailles, november 20. Bamberg, június 1.), francia tábornagy, Neuchâtel, Valangin és Wagram hercege. 3 Gróf Tarnowszky Szaniszló, lengyelül: Stanisław Tarnowski (Dzikowó, Galícia, novembe 7. Krakkó, december 31.) lengyel gróf, irodalomtörténetíró től a krakkói egyetem tanára ben a krakkói császári tudományos akademia elnöke lett ban kapta a prolitteris et artibus érdemjelet, 1898ban a titkos tanácsosságot. Szerkesztette a Przegląd Polski c. politikai és irodalmi közlönyt. Stanisław Tarnowski unokatestvére volt Władysław Tarnowski (költő és zeneszerző) és szintén Stanisław Tarnowski Biały ( Fehér ) (tájképfestő).

8 Ugyanezt a célt szolgálja a lengyel vigjáték felvirágoztatója, Aleksander Fredro gróf ( ), egy régi nemzetség leszármazottja, aki résztvesz a napoleoni háborúkban, majd 1815-ben hazatér és galiciai birtokán gazdálkodik ben megjelenik «Geldhab» cimű vígjátéka a warszawai színpadon. Ettől kezdve 1835-ig nagyszámú vígjátékkal gazdagítja a lwówi és a warszawai szinpadot. Nemzeti érzéssel, könnyű, sima stílussal, pompásan gördülő verseléssel, mulattató helyzetekkel, kimeríthetetlen találékonysággal szövi, bogozza Moliére-t utánzó vígjátékait, amelyekben nem sokat törődik a csomó kibonyolitásával, de annál tősgyökeresebbek lengyel alakjai, annál csillogóbb jókedvű humora és elméssége. Élethű alakjainak a jellemzése sokszor érinti a karikatúrát. Egyforma sikerrel tudja kinevetni aparvenüket, féltékenyeket, agglegényeket, a fösvényeket, fantasztákat s pompásan jellemezni a felfortyanókat, alattomosakat, a csapodárokat, a jólelkűeket és a nehézkeseket. Tárgyát a jelenből szereti venni s csak néhányszor fordult tárgyért a multba. Legszebb vígjátéka a «Bosszú», a «Jowialski úr» és a «Leányfogadalmak» 1835-ben elhallgat, s csak 1850-ben kezd ismét írni, darabjai, melyek első műveivel nem versenyezhetnek, csak halála után jelentek meg. Fredro nagy hatással volt főként a lwówi lengyel színpadra, amely éppen az ő korában virágzott. Forrás Nagysolymosi József4 A lengyel irodalom'; Kiadó: Szent István-Társulat, Budapest, Kausz József (írói álnevei: Nagysolymosi József, Gábor Géza; Csém, december 20. Budapest, június 2.) plébános, költő, író és közíró. Leó néven 1897-ben belépett a kapisztránus ferences rendbe, fogadalmat 1901-ben tett ban szentelték pappá Kalocsán. Ezt követően Pécsett (1904), Baján (1906) és Nagyszécsényben (1907) szolgált a helyi rendházakban ban a minorita rendbe lépett át. Újabb fogadalmát 1910-ben tette Aradon. Kezdetben az itteni rendházban működött, majd Egerben (1915), Pancsovában (1916) és Nyírbátorban (1918) ben elhagyta a rendet és váci egyházmegyés lett Abonyban, majd káplán Csongrádon (1924), végül plébános Hévízgyörkön (1926) ben vonult nyugdíjba, ekkor már Budapesten élt. 4

9 D. Molnár István 5 A LENGYEL IRODALOM TÖRTÉNETE A KEZDETEKTŐL A XIX. SZÁZAD VÉGÉIG Nagy László Kálmán 6 LENGYEL IRODALOM A XX. SZÁZADBAN 9 Aleksander Fredro ( ) a napóleoni időkben harcolt az 1812-es oroszországi hadjáratban és a lipcsei csatában. Megismerte a párizsi színházakat. Vásárolt ausztriai grófi címe ellenére bírálta az osztrák vezetést, amiért felségsértéssel vádolták meg. Első mintaadója Molière volt, vígjátékai a lengyel felvilágosodás kori moralizálás és klasszicizmus talajában fogantak. A francia szórakoztató darabok is hatottak rá, de alakjai a jó szemmel megfigyelt valóságból valók. Ügyes cselekménybonyolító. Hol újgazdag úrhatnám polgár akarja egy tönkrement nemes lány kezét, hol az idegenmajmolást teszi nevetségessé, hol szerelmi négyszögön mulatunk. Egy bohózatát (Huszárok és dámák Damy i huzary) már 1835-ben játszották Budán. A magyar fővárosban más műve (Vidor úr Pani Jowialski, 1875) is színre került. Az 1830-as években keletkezett komédiái időtállóak. Az Életjáradékban (Dożywocie) zsugori uzsorás és egy könnyelmű ifjú tettei idéznek elő bohózatba illő helyzeteket. Mégis többről van szó, mint a kapzsiság és a tékozlás nevetségessé tételéről: a pénzszerzés kíméletlen vágyáról, a vagyonról, mint az ember egyetlen értékmérőjéről. Az író nem talált pozitívumokat a galíciai kapitalizálódásban. A Śluby panieńskie (Szűzi fogadalmak) egyetlen darabja, amelyben a romantika fénytörését tapasztaljuk. A bontakozó őszinte szerelem lélektani igazsággal történő kifejezése a romantika vívmánya. Erre utal a szív mágnesessége kifejezés és a szerelmi játék finom líraisága. A Zemsta (A bosszú) 7 akárcsak a Pan Tadeusz két provinciális nemesi família 5 D. Molnár István irodalom- és művelődéstörténész, műfordító (Beregszász ma Ukrajna, november 25.) egyetemi tanár, MTA doktora, Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kar Szlavisztikai Intézet (4032 Debrecen, Egyetem tér 1.); A LENGYEL IRODALOM TÖRTÉNETE. A KEZDETEKTŐL A XIX. SZÁZAD VÉGÉIG. Literatura polska od początków do roku 1795 (Lengyel irodalom a kezdetektől 1795-ig, társszerző: Nagy László Kálmán, 1998) Közzététel: ELTE BTK Szláv és Balti Filológiai intézet; Nagy László Kálmán, az irodalomtudomány kandidátusa; Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kar Szlavisztikai Intézet (4032 Debrecen, Egyetem tér 1.); A LENGYEL IRODALOM TÖRTÉNETE. A KEZDETEKTŐL A XIX. SZÁZAD VÉGÉIG. ELTE BTK Szláv és Balti Filológiai intézet; Aleksander Fredro ( ) a legkiválóbb XIX. századi lengyel vígjátékíró Bosszú című komédiájának témáját a XVIII. századi lengyel nemes világból merítette, a darab két gyűlölködő szomszédnak és egymásba szerelmes gyermekeinek a története. Lengyel Rómeo és Júlia; Shakespeare után szabadon... A két család ugyanebben a várban lakik, de amíg az egyik fél fel akarja húzatni a részt elválasztó falat, addig a másik erősen ellenzi ezt, akárcsak a két fiatal házasságát. Végül is a történet happy enddel végződik. A vígjáték egy napon játszódik, több csellel és intrikával ízesítve. Az első könyvkiadásra (Fredro művek gyűjteményében) 1838-ban került sor Lvivben. Mindkét dráma kéziratot az Zakład Narodowy im. Ossolińskich (ZNiO), Ossolineum tárolja Wrocławban. A Bosszú világpremierjét február 17-én, Lwów-ban, a Jan Nepomucen Kamiński színházában. Zemsta CAŁY FILM PL HD 720p [Film fabularny Produkcja: Polska; Rok produkcji: 2002; Premiera: ; Barwny (negatyw: Eastman-Kodak), panoramiczny (Panavision), dźwięk: Dolby Digital, 100 min. Okres zdjęciowy: 5 lutego - 28 marca Reżyseria Andrzej Wajda; Obsada aktorska: Roman Polański (Józef Papkin);

10 anakronisztikus viszálykodásának megmutatásával letűnt világot bírál. Andrzej Wajda filmet rendezett belőle. Aleksander Fredro fia, Jan Aleksander 8 is komédiaszerző lett, miután részt vett az évi magyar szabadságharcban. Művei talán ezért kerültek színre Magyarországon. Forrás 10 Aleksander Fredro portréja (Aleksander Raczyński műve) Janusz Gajos (Cześnik Maciej Raptusiewicz); Andrzej Seweryn (Rejent Milczek); Katarzyna Figura (Podstolina Hanna); Daniel Olbrychski (Dyndalski, sługa Cześnika)] 8 Gróf Jan Aleksander Fredro herbu Bończa (1829. szeptember 2-án vagy 1826-ban született május 15- én halt meg Siemianice-ban, Nagy-Lengyelország déli részén) lengyel komikus, memoirist, lázadó a nemzetek tavaszán, 1867-ben Lvivben a "Sokol" tornaegylet (Towarzystwo Gimnastyczne Sokół ) elnökhelyettese.

11 11 Aleksander Fredro hrabia herbu Bończa (ur. 20 czerwca 1793 w Surochowie, zm. 15 lipca 1876 we Lwowie) polski komediopisarz, pamiętnikarz, poeta, wolnomularz, tworzył w epoce romantyzmu. Uważany jest za najwybitniejszego komediopisarza w historii literatury polskiej 9,10. Aleksander Fredro urodził się 20 czerwca 1793 roku w Surochowie niedaleko Jarosławia w bogatej rodzinie szlacheckiej (niegdyś senatorskiej) jako syn Jacka Fredry i Marianny z Dembińskich. Do Beńkowej Wiszni rodzice Aleksandra Fredry sprowadzili się w 1797 roku. Nauki pobierał w domu rodzinnym, nigdy nie uczęszczał do szkół publicznych. 12 stycznia 1806 roku w pożarze dworu w Beńkowej Wiszni zginęła jego matka Marianna Fredro. Ojciec Jacek Fredro przeniósł się wraz z nim do Lwowa. W wieku 16 lat, w 1809 roku zaciągnął się do armii Księstwa Warszawskiego, później był w wojsku Napoleona. Trzy lata później wziął udział w wyprawie Napoleona na Moskwę; otrzymał wówczas Złoty Krzyż Virtuti Militari. W latach przebył całą kampanię napoleońską jako oficer ordynansowy w sztabie cesarza. Po czym, w 1814 roku został odznaczony Krzyżem Legii Honorowej. Po abdykacji Napoleona w 1815 roku wrócił do domu i gospodarował w rodzinnym majątku Bieńkowa Wisznia. Opuszczając Paryż po klęsce Napoleona, Aleksander Fredro napisał: Wyjechaliśmy razem, z odmiennych pobudek: Napoleon na Elbę, ja zasię do Rudek. Wstąpił do lubelskiej loży wolnomularskiej. W 1818 roku, mając 25 lat, napisał pierwszą ważną komedię, Pan Geldhab. Sztuka, napisana z dużym humorem i wdziękiem, opowiada o perypetiach młodego szlachcica starającego się o rękę córki tytułowego dorobkiewicza, ten jednak usiłuje wydać ją za księcia. Sztuka została wystawiona w 1821 r. 8 listopada 1828 roku 11, po jedenastu latach starań, poślubił w kościele w Korczynie właścicielkę zamku w Odrzykoniu, Zofię de domo hrabiankę Jabłonowską, primo voto hrabinę Skarbkową. W 1828 roku, po śmierci ojca, przejął i pomnożył odziedziczony majątek. Był już wtedy autorem kilkunastu komedii. Rok później wstąpił do Towarzystwa Przyjaciół Nauk. W 1830 roku brał udział w pracach Obywatelskiego Komitetu Pomocy dla Powstania, który został utworzony we Lwowie. W 1832 roku przechowywał w swoim majątku dwóch powstańców z Wielkopolski, którzy w obawie przed represjami ze strony władz pruskich schronili się w Galicji. W 1839 roku otrzymał Honorowe Obywatelstwo Miasta Lwowa 12. W 1839 roku przerwał działalność literacką pod wpływem ataków krytyki i na kilkanaście lat zaprzestał twórczości, pisząc jedynie w latach pamiętniki z czasów napoleońskich Trzy po trzy. W rewolucyjnym roku 1848 był członkiem lwowskiej Rady Narodowej. W latach (z niewielkimi przerwami) przebywał po raz drugi we Francji, gdzie po powstaniu węgierskim znalazł schronienie jego syn, Jan Aleksander Fredro (także komediopisarz, lecz niższego lotu). W 1854 roku wznowił działalność komediopisarską, ale równocześnie podjął decyzję o niepublikowaniu i niewystawianiu swoich dzieł w przypadku żądania odeń jakichkolwiek zmian w ich treści. Po 1857 otrzymał francuski Medal Świętej Heleny 13. Od 1861 roku był posłem do Sejmu Krajowego. Czynił starania o budowę w Galicji pierwszej linii kolejowej, organizował Towarzystwo Kredytowe Ziemskie i Galicyjską Kasę Oszczędności. 17 kwietnia 1873 roku został mianowany kawalerem Wielkiego Krzyża Orderu Franciszka Józefa. Od 1873 roku był członkiem Akademii Umiejętności. 9 Aleksander Fredro w serwisie Culture.pl 10 Aleksander Fredro - mistrz dowcipu - Historia - polskieradio.pl, [dostęp ]. 11 Mieczysław Czuma, Leszek Mazan, Poczet Serc Polskich, Michał Rożek (oprac.), Kraków: Oficyna Wydawnicza Anabasis, 2005, ISBN , OCLC Gazeta Lwowska. 23 listopada [dostęp ] 13 Jerzy Sewer Dunin-Borkowski: Almanach Błękitny. Warszawa: 1908, s. 364.

12 Zmarł we Lwowie 15 lipca 1876 roku. Został pochowany w rodzinnej krypcie w kościele Wniebowzięcia Najświętszej Maryi Panny w Rudkach koło Lwowa. W latach 70. XX wieku wrocławski znawca i miłośnik twórczości Fredry, prof. Bogdan Zakrzewski, odwiedzając Rudki miał skraść z grobowca poety jeden z palców jego szkieletu. Kości te zamurowano w ścianie kościoła św. Maurycego we Wrocławiu. Aleksander Fredro był człowiekiem pełnym wewnętrznych sprzeczności: aktywny i zaangażowany w sprawy publiczne, szukał zarazem samotności i przejawiał skłonność do mizantropii. Ostatnie lata życia, naznaczone chorobami, spędził z dala od świata w gronie rodzinnym. Był autorem komedii obyczajowych z życia szlachty, głównie prowincjonalnej. Pisywał również wiersze, poematy, aforyzmy. Debiutował w 1817 roku, jednak pozostał obcy problemom romantyzmu. Naraziło go to na ostre ataki ze strony Seweryna Goszczyńskiego i Leszka Dunina- Borkowskiego, w wyniku których zaprzestał publikowania swoich utworów, pisując do szuflady przez ok. 18 lat. Wychowany w tradycjach oświecenia, był bliski Laurence owi Sterne owi. W swych komediach Fredro ukazał mistrzostwo w tworzeniu charakterystyki bohaterów, kształtowaniu akcji i giętkości języka. Do utworów wprowadzał akcenty humorystyczne i elementy komiki ludowego teatru, ówcześnie właściwe tylko farsie. Utwory Fredry weszły na stałe do kanonu polskiej literatury i teatru. Jego bajki, jak np. Małpa w kąpieli, Zupa na gwoździu czy Paweł i Gaweł, są lekturami literatury dziecięcej. Etapy edukacji: 12 Nauka w domu (pod okiem guwernera), która polegała na pamięciowym opanowywaniu wiedzy książkowej. Fredro wspomina ją następująco: W młodych latach nie okazywałem zdolności do nauki. Szkoła życia nabieranie doświadczenia życiowego. Według Fredry: Odtąd zaczęła się dla mnie szkoła świata, najpraktyczniejsza, najbardziej urozmaicona. Jesienią 1828 r. ożenił się z Zofią z Jabłonowskich primo voto Skarbkową. Miał z nią syna Jana Aleksandra i córkę Zofię z Fredrów, zamężną hrabinę Szeptycką, która była matką m.in. arcybiskupa Andrzeja Szeptyckiego i generała Stanisława. Jego siostra była prababką błogosławionego Stanisława Kostki Starowieyskiego, męczennika. Wnuk Aleksandra błogosławiony Klemens był prezbiterem katolickim i męczennikiem 14. Źródło 14 Trzy papieskie lekcje, web.archive.org, 6 lutego 2008 [dostęp ] [zarchiwizowane z adresu ].

13 13 Pomnik Hrabiego Aleksandra Fredry (fotó: Buskó András) Aleksander Fredro ( ) lengyel költő és író, aki a lengyel romanticizmus idején alkotott. Meséi a lengyel irodalom alapművei közé tartoznak. Több meséje magyarul is megjelnt. Ő a lengyel Móra Ferenc. Lengyelország három részre szakítása után évekkel, 1867-ben alakul meg Lembergben Galícia önálló országgyűlése, a Sejm Krajowy (Lemberg korábban Lengyelországhoz tartozott, mint Lwów, jelenleg Ukrajna része Lviv néven).

14 Galícia volt az elnyomott lengyelek egyetlen viszonylagos kulturális és politikai függetlenséggel bíró területe. A szobrot a Lembergben működő Lengyel Irodalmi és Művészeti Kör rendelte meg az olasz származású lengyel szobrásztól, Leonardo Marconitól. A II. világháború végén az emlékmű Varsó egyik külső kerületébe került, majd 1956-ban Wroclawban, III. Frigyes Vilmos porosz király szobra helyén állították föl. * Pomnik hrabiego Aleksandra Fredry pomnik znajdujący się we Wrocławiu na południowej pierzei wrocławskiego Rynku. Aleksander Fredro odlany z brązu na okazałym piaskowcowym cokole pokrytym z trzech stron inskrypcjami siedzi na krześle czy fotelu w czamarze. Poeta trzyma rulon papieru i gęsie pióro. Pomnik przedstawiający polskiego literata Aleksandra Fredrę został wykonany na zlecenie Lwowskiego. Koła Literacko-Artystycznego przez znanego rzeźbiarza Leonarda Marconiego w roku. Uroczystość odsłonięcia pomnika na placu Akademickim (obecnie Prospekt Szewczenki) we Lwowie 24 października 1897 r. Zgromadziła wielu dostojników, obecni byli m.in: marszałek krajowy Stanisław Badeni, namiestnik książę Eustachy Sanguszko, ksiądz arcybiskup Izaak Mikołaj Isakowicz, prezydent Lwowa dr Godzimir Małachowski, przedstawiciele sądu krajowego, izby handlowej, uniwersytetu, politechniki itd. Wieczorem we lwowskim teatrze hr. Skarbka odbyło się przedstawienie Ślubów panieńskich. Od tego czasu aż do 1950 r. pomnik stał we Lwowie. 14 Pomnik Fredry przyjechał do Polski w marcu 1950 r. 16 Pomnik początkowo wywieziono do Wilanowa, gdzie znajdował się do 1956 r. O przeniesieniu go do Wrocławia zadecydował fakt, że po wojnie w tym mieście osiedliło się wielu repatriantów ze Lwowa. Wrocław stał się spadkobiercą i kontynuatorem polskich tradycji naukowych Lwowa. Ponadto Fredro znał Wrocław; był tu jako młody kapitan wojsk polskich walczących u boku Napoleona, a w 1856 r. podobno przyjechał do Wrocławia, gdyż chciał kupić posiadłość w okolicy miasta. Do Wrocławia pomnik przywieziono 15 lipca 1956 r. i uroczyście odsłonięto na południowej pierzei Rynku, w miejscu gdzie niegdyś stał pomnik króla Prus Fryderyka Wilhelma III. 15 Pomnik Aleksandra Fredry, [dostęp ] (pol.). 16 Wanda Dybalska: Akta W. Hrabia dla Wrocławia. Skąd się wziął Fredro na Rynku?. Gazeta Wyborcza, [dostęp ].

15 Zemsta A bosszú (komedia) 15 Zemsta komedia Aleksandra Fredry w czterech aktach, która powstała w początku lat 30. XIX wieku. Pierwsze wydanie książkowe (w zbiorze dzieł Fredry) miało miejsce w 1838 roku we Lwowie. Oba rękopisy dramatu przechowywane są w Zakładzie Narodowym im. Ossolińskich we Wrocławiu. Prapremiera Zemsty odbyła się 17 lutego 1834 we Lwowie w teatrze Jana Nepomucena Kamińskiego z Janem Nepomucenem Nowakowskim w roli Cześnika i Witalisem Smochowskim w roli Rejenta 17. Geneza Komedia powstała w 1833 roku. Inspirowana była dokumentem znalezionym przez Fredrę na zamku Kamieniec w Odrzykoniu, który otrzymał w posagu żony. W dokumencie tym znajduje się historia poprzednich właścicieli. Budowla była własnością dwóch skłóconych ze sobą rodów: Firlejów (dolna część zamku) i Skotnickich (górna część). Piotr Firlej daleki pierwowzór Cześnika dokuczał Janowi Skotnickiemu pierwowzorowi Rejenta, za co ten skierował rynny na jego zabudowania. Wtedy Firlej napadł na jego robotników naprawiających mury górnego zamku i zniszczył przy okazji rynny. Skotnicki pozwał go przed sąd i wygrał sprawę, ale kres ich długoletnim zatargom położył dopiero ślub zawarty w 1630 roku przez wojewodzica Mikołaja Firleja z kasztelanką Zofią Skotnicką. W pierwszej wersji rękopisu Fredro umieścił akcję w XVII wieku (wskazuje na to data 4 czerwca 1664 roku umieszczona w testamencie Papkina) 18, a głównymi bohaterami byli: sfrancuziały Baron (późniejszy Cześnik), Kiełbik (Rejent), Pani Rublowa (Podstolina), Papkiewicz (Papkin). Dopiero w kolejnej wersji rękopisu pojawiły się ostateczne nazwiska postaci, a akcję przesunięto o sto kilkadziesiąt lat. A bosszú - Alekszander Fredro komédiája négy színben, amely az 1830-as évek elején keletkezett. Az első könyvkiadásra (Fredro művek gyűjteményében) 1838-ban került sor Lembergben. A dráma mindkét kéziratát a Ossoliński Nemzeti Intézet őrzia Wrocławban. A Bosszú előadására február 17-én került Lembergben a Jan Nepomucen Kamiński színházban, A pohárnok szerepében Jan Nepomucen Nowakowski játszott és Witalis Smochowski pedig régens szerepében lépett fel. A mű keletkezése A komédia 1833-ban keletkezett. Egy olyan dokumentum ihlette, amelyet Fredro talált az Odrzykoni Kamieniec várkastélyban, amelyet feleségétől kapott. Ez a dokumentum a korábbi tulajdonosok történetét tartalmazza. Az építmény két házsártos család tulajdonában állt: Firlejéké a kastély alsó része és Skotnickiaké a felső része. Piotr Firlej a pohárnok távoli prototípusa zaklatta Jan Skotnickit a régens prototípusát, amelynek ereszcsatornáit az épületéhez irányította. Ezután Firlej megtámadta a felső kastély falait javító munkásokat, és elpusztította a csatornát. Skotnicki beperelte őt és megnyerte az ügyet, de hosszú ideig tartó viszálynak csak a Mikołaj Firlej vajda 1630-ban Zofia Skotnicka úrhölggyel kötött esküvője vetett véget. A kézirat első verziójában Fredro a történetet a tizenhetedik században helyezte el (ezt Papkin végakaratába helyezett június 4-i dátum jelzi), és a főszereplők a következők voltak: francia báró (később pohárnok), Kiełbik (régens), Pani Rublowa (asztalnokné), Papkiewicz (Papkin). Csak a kézirat következő verziójában jelent meg a karakter végleges neve, és a művet több mint száz száz évvel módosították. 17 Słownik biograficzny teatru polskiego. T. 1: Warszawa: Polska Akademia Nauk, Instytut Sztuki, Państwowe Wydawnictwo Naukowe, 1973, s Zemsta. Ciotunia. Dożywocie. Rymond Tom 6 Pism wszystkich Aleksandra Fredry Państwowy Instytut Wydawniczy, 1956, s.417

16 16 Zamek Kamieniec Kamieniec vára (Fotó: Buskó András)

17 17 Gmina Korczyna (Fotó: Buskó András)

18 Elementy świata przedstawionego Wydarzenia mogą się rozgrywać na wsi pod koniec XVIII wieku, na co wskazują wzmianki Cześnika o jego dawnym udziale w konfederacji barskiej ( ), a przede wszystkim typy bohaterów i ich zachowanie, charakterystyczne dla kultury sarmackiej. A képviselt világ elemei Az események a 18. század végén vidéken is megtörténhetnek, amit az bizonyít, hogy a pohárnok megemlítette korábbi részvételét a Bari konföderációban ( ), és mindenekelőtt a szarmata kultúrára jellemző hősök típusai és viselkedése. 18 Postacie Pierwszoplanowe Rejent Milczek właściciel połowy zamku, zagorzały wróg Cześnika, ojciec Wacława Cześnik Maciej Raptusiewicz mieszkaniec drugiej połowy zamku, nienawidzący Rejenta, opiekun i stryj Klary Klara Raptusiewiczówna bratanica Cześnika, zakochana w Wacławie Józef Papkin zubożały szlachcic na usługach Cześnika, liczy na małżeństwo z Klarą Karakterek Főszerepek Milczek régens a várkastély felének tulajdonosa, a pohárnok gyűlölt ellensége, Wacław atyja Maciej Raptusiewicz pohárnok a várkastély másik felének lakosa, aki utálja a régenst, Klára gondviselője és nagybátyja Klara Raptusiewiczówna a pohárnok unokahúga, Wacław-ba szerelmes Józef Papkin a pohárnok szolgálatában lévő elszegényedett nemesember, Klarával való házasságára számít Drugoplanowe Podstolina Hanna Czepiersińska wdowa, Cześnik pragnie się z nią ożenić dla pieniędzy Wacław Milczek syn Rejenta, zakochany w Klarze Mellékszereplők Hanna Czepiersińska asztalnokné özvegy, a pohárnok pénzéért feleségül akarja venni Wacław Milczek a régens fia, Klárába szerelmes Epizodyczne Perełka kucharz Cześnika Dyndalski sługa i marszałek Cześnika. Pisał w jego imieniu list. Śmigalski dworzanin Cześnika Mularze (murarze) zatrudnieni przez Rejenta, których zmuszał do składania fałszywych zeznań co do pobicia. Pachołki i inni Ludzie z kaplicy Epizódszereplők Perełka (Gyöngy) a pohárnok szakácsa Dyndalski a pohárnok szolgája és marsallja. Levelet írt a nevében. Śmigalski - a pohárnok udvarnoka, szolgája öszvérhajcsárok (kőművesek) a régens alkalmazottai, akiket hamis tanúvallomások készítésére kényszerített. Szolgák és mások Emberek a kápolnából

19 A Zemsta (A bosszú) egy lengyel komédia, melyet Aleksander Fredro, lengyel költő, drámaíró és szerző írt, a lengyel romantika idején, a patriotizmus idején. Zemsta a lengyel irodalom kánonjába tartozik. Ez egy négy színből álló komédia, melyet oktoszillabikus (nyolcszótagos) versben írtak, főleg Kis-Lengyelország (Małopolska) népi nyelvén; közmondásokkal és kétértelmű utalásokkal teli. 19 Piotr Firlej (zm. 1 września 1553) polski magnat, herbu Lewart, dworzanin królewski, kasztelan chełmski (1527), starosta: lubelski, radomski, kazimierski. Syn Mikołaja Firleja i Anny Mieleckiej herbu Gryf. W czasie wojny z Moskwą 8 września 1514 brał udział w bitwie pod Orszą. Był doradcą królowej Bony, a następnie Zygmunta Augusta. W październiku 1535 mianowany kasztelanem bieckim, a już miesiąc później został kasztelanem wiślickim. Został też w 1537 wojewodą lubelskim (1538) i był nim do 1545, kiedy po śmierci Stanisława Odrowąża ze Sprowy, w 1545 otrzymał godność wojewody ruskiego. Wcześniej był kasztelanem chełmskim (1527). W latach brał udział w zwalczaniu buntów przeciwko Koronie w Prusach. W 1532 wziął w dzierżawę starostwo radomskie i zatrzymał je do śmierci. Dzierżawił też starostwo kazimierskie. Był też starostą lubelskim. Ufundował Janowiec (na gruntach wsi Serokomla) i Lewartów (dziś: Lubartów), gdzie pobudował zamki 19. Był właścicielem Odrzykonia, Komborni, Korczyny. Żonaty był z Katarzyną Tęczyńską herbu Topór. Miał z nią dzieci, którymi były: Jan Firlej, Mikołaj Firlej, Andrzej Firlej, Anna Firlej - żona Adama Walewskiego; Jadwiga Firlej - żona Stanisława Niemira Grzymalicza z Ostromięczyna; Barbara Firlej żona Stanisława Stadnickiego h. Szreniawa ze Żmigrodu. Piotr Firlej (elhunyt: szeptember 1.-én) - Lewart címerű lengyel mágnás, királyi udvarnok, Chełm várnagya (1527), Lublin, Radom és Kazimierz sztarosztája. Mikołaj Firlej i Anna Mielecka herbu Gryf fia. A moszkvai háború idején, szeptember 8-án részt vett az Orsai csatában, amikor a litván hadak legyőzték az oroszokat. Bona Sforza királynő, majd Zsigmond Ágost tanácsadója volt októberében kinevezték Biecz várnagyává, majd egy hónappal később Wiślica várnagya lett ben (1538) Lublin tartomány kormányzója lett, 1545-ig, amikor a Sprowa-ból származó Stanisław Odrowąż meghalt, 1545-ben ruszin vajdává nevezték ki. Korábban Chełm várnagya volt (1527) között részt vett Poroszországban a Korona ellenes lázadások leküzdésében ben bérelte a Radomi előljáróságot, és haláláig megtartotta azt. Ezenkívül bérbe vette a Kazimierz-i előljáróságot. Ő volt Lublin sztarosztája. Megalapította Janowiecet (Serokomla falu területén) és Lewartów-ot (ma: Lubartów), ahol várkastélyokat építtetett. Odrzykon, Kombornia és Korczyna birtokosa volt. Nős volt, felesége Topór címerű Katarzyna Tęczyńską volt. Gyermekei: Jan Firlej, Mikołaj Firlej, Andrzej Firlej, Anna Firlej - Adam Walewski felesége; Jadwiga Firlej - Stanisław Niemir Grzymalicz felesége az Ostromięczynből; Barbara Firlej, a Żmigródból származó Szreniaw fia, Stanisław Stadnicki felesége. 19 J. Bazydło, Firlej, [w:] Encyklopedia Katolicka, t. 5, Lublin 1989, kol. 298.

20 20 Przegląd treści Akt 1. W początkowej scenie Cześnik Raptusiewicz rozważa swoje plany matrymonialne. Chciałby ożenić się z wdową (po trzech mężach) Podstoliną, która bawi z wizytą na zamku jako gość Klary. Cześnik jest jednak nieobyty z kobietami i obawia się zrobienia gafy. Wzywa więc Papkina, zarozumiałego tchórza, bawidamka i hulakę, by pośredniczył w swatach, a jednocześnie utrzymywał w jego imieniu kontakty z sąsiadem Rejentem Milczkiem, z którym Cześnik jest odwiecznie skłócony. Cześnik jest łasy na majątek Podstoliny, nie wiedząc, że ona sama szuka męża, bo majątek przypisany jest jej tylko czasowo. Papkin zaś ostrzy sobie zęby na bratanicę Cześnika, Klarę. Co prawda boi się Rejenta, jednak jest uzależniony od Cześnika, za niewymienione w sztuce dawne sprawki. Cześnik aranżuje spotkanie Papkina z Podstoliną. Tartalom áttekintése 1. szín Két család él ugyanabban a várkastélyban Raptusiewicz pohárnok és unokahúga, Klara, valamint Milczek régens és fia, Wacław. A kezdő jelenetben Cześnik Raptusiewicz mérlegeli házassági terveit. Szeretné feleségül venni az özvegyet (három férj után) az asztalnoknét, aki mint Klara vendége, a várkastély látogatását játsza el. A pohárnok azonban nincsen a gyakorlata a nőknél, és fél hogy hibát követ el. Szóval hívatja Papkin-t, egy beképzelt gyáva, piperkőc és korhely embert, házasságközvetítőnek, és ezzel egyidejűleg tartsa fenn nevében a szomszédjukkal Milczek régenssel kapcsolatot, akivel a pohárnok örök viszályban van. A pohárnok az asztalnokné ingatlanaira sóvárog, nem tudva, hogy férjét keresi, mivel az ingatlant csak ideiglenesen ruházta át neki. Papkin feni a fogait a pohárnok unokahúgára, Klarára. Noha fél a régenstől, a pohárnok rabja olyan múltbeli cselekedetek miatt, amelyeket a mű nem említ. A pohárnok találkozót szervez Papkinnak az asztalnoknéval.

21 21 Podstolina łatwo domyśla się celu spotkania i obiecuje zgodę na swoje małżeństwo z Cześnikiem. Nagle okazuje się, że Rejent zlecił murarzom naprawę muru rozgraniczającego część zamku należącą do niego, od części należącej do Cześnika. Cześnik każe Papkinowi i służbie rozpędzić murarzy. Tymczasem w ogrodzie Wacław i Klara zapewniają się o wzajemnej miłości. Wacław jest gotów 'porwać' Klarę, by się z nią ożenić, ale dziewczyna nie zgadza się na to. Kolejna scena przedstawia rozpędzanie murarzy. Z okien obserwują ją Cześnik i Rejent. Papkin wchodzi do akcji dopiero, gdy murarze zostają przegonieni. Wygłasza monolog na własną cześć. Zjawia się Wacław, który przedstawia się jako urzędnik Rejenta i oddaje się dobrowolnie w niewolę. Akt 2. Papkin przedstawia jeńca Cześnikowi jako wynik swojej odwagi, licząc, że w nagrodę Cześnik wyrazi zgodę na jego małżeństwo z Klarą. Cześnik jednak dobrze zna Papkina. Wacław próbuje przekonać Cześnika do ugody z Rejentem, ale Cześnik jest uparty i wyraża to słowami: "Wprzódy słońce w miejscu stanie! Wprzódy w morzu wyschnie woda, nim tu u nas będzie zgoda!" i każe wracać Wacławowi do domu. Ten nie chce odejść chce być bliżej Klary, więc przekupuje Papkina. Podczas rozmowy z Klarą ustalają, aby poprosić Podstolinę o wpłynięcie na Cześnika. Gdy pojawia się Podstolina, okazuje się, że to była kochanka Wacława, którą, co gorsza, oszukiwał, podając się za księcia. Podstolina jednak chce zerwać zaręczyny z Cześnikiem woli Wacława. W kolejnej scenie Papkin wyznaje Klarze miłość. Ta żąda od niego dowodu miłości wytrwania przez pół roku w milczeniu, roku o chlebie i wodzie i przywiezienia krokodyla. Az asztalnokné könnyen kitalálja a találkozás célját, és megígéri, hogy beleegyezik a pohárnokkal kötendő házasságba. Hirtelen kiderül, hogy a régens kőműveseket bízott meg a fal építésével, amely elválasztja a várkastélyt és a pohárnokhoz tartozó részt. A pohárnok ezt nem hagyja jóvá, és azt mondja Papkinnak és szolgáinak, hogy hagyják abba a fal építését, felajánlva számukra a munkájuk megszakításáért fizetett összeget. Időközben a kertben Wacław és Klára találkoznak és szeretik egymást. Wacław kész "elrabolni" Klarát, hogy feleségül vehesse, de a lány nem ért egyet vele. A következő jelenet a falazás gyorsítását mutatja be. A pohárnok és a régenst az ablakból figyelik azt. Papkin csak akkor cselekszik, amikor a kőműveseket már eltávolították. A saját tiszteletére monológot ad. Wacław a régens alkalmazottjaként mutatkozik be, és túszul felajánlja magát helyette, akit Papkin szerint a fal építése miatti küzdelemben fogtak el. 2. szín Papkin bátorságának eredményeként bemutatja a foglyot a pohárnoknak, remélve, hogy jutalmaként a pohárnok beleegyezik a Klarával való házasságába. A pohárnok azonban jól ismeri Papkint. Wacław megpróbálja meggyőzni a pohárnokot, hogy béküljön ki az apjával, a régenssel, de a pohárnok makacs, és ezt a következő szavakkal fejezi ki: "A nap még korábban felkel. A víz a tengerben kiszárad, mielőtt itt lenne a megállapodás!" és azt mondja Wacławnak, hogy térjen haza. Nem akar elmenni Klára közelében akar lenni, ezért Papkint megvesztegetik. A Klara-val folytatott beszélgetés során megállapodtak abban, hogy az asztalnoknét kérik fel a pohárnok befolyásolására. Amikor megjelenik az asztalnokné, kiderül, hogy Wacław egykor a szeretője volt, aki még rosszabbat is tett, ahogyan akkor hercegnek adta ki magát. Az asztalnokné azonban meg akarja szakítani a pohárnokhoz fűződő kapcsolatát inkább Wacławba szerelmes. A következő jelenetben Papkin megvallja, hogy szereti Klárát. Klára, aki nem szereti őt, lehetetlen dolgot követel tőle érzéseinek bizonyítékaként fél évet maradjon csendben, alig több mint egy évet kenyéren és vízen éljen, és hozzon neki egy krokodilt.

22 22 Po jej odejściu Papkin wygłasza komiczny monolog, nie zdając sobie sprawy z tego, że Klara sobie z niego żartuje. Pojawia się Cześnik, zadowolony, że Podstolina przyjęła jego zaręczyny, lecz wściekły na Rejenta o mur. Chce go wyzwać na pojedynek i do niego wysyła Papkina jako sekundanta. Akt 3. Rejent Milczek przygotowuje pozew do sądu przeciw Cześnikowi. Wymusza zeznania od poszkodowanych w bójce murarzy, bardzo przy tym przekręcając je na własną korzyść, a jednocześnie odmawia im zapłaty. Później przychodzi do niego Wacław i prosi o pozwolenie na małżeństwo z Klarą. Rejent jednak chce, by on ożenił się z Podstoliną. Co gorsza, okazuje się, że na złość Cześnikowi i zaślepiony chciwością, Rejent zaproponował umowę Podstolinie, zgodnie z którą Wacław ma ożenić się z nią. Za ewentualne zerwanie umowy zrywający ma zapłacić Zjawia się Papkin z listem Cześnika, wyzywającym Rejenta na pojedynek. Papkin najpierw się boi, ale widząc Rejenta udającego ustępliwość, staje się coraz bardziej arogancki. Wreszcie Milczek straszy go wyrzuceniem przez okno i stawia czterech pachołków przed drzwiami. Teraz Papkin zaczyna się panicznie bać. Ledwie udaje mu się przekazać list od Cześnika. Do pokoju wpada Podstolina z podpisaną umową. Papkin dowiaduje się, że Podstolina wystawiła Cześnika do wiatru. Ostatecznie służący zrzucają Papkina ze schodów. Akt 4. Cześnik omawia sprawy związane ze swoim ślubem z Podstoliną i pojedynkiem z Rejentem. Przychodzi Papkin. Najpierw popisuje się rzekomą odwagą na spotkaniu z Rejentem. Gdy wspomina o podaniu wina przez Rejenta, Cześnik sugeruje, że pewnie było zatrute. Papkin oddaje list, w którym Rejent informuje o postanowieniu Podstoliny. Cześnik jest wściekły i postanawia zemścić się. Po jego wyjściu, Papkin przekonany, że jest otruty, pisze swój testament. Angielską gitarę i zastawioną, "rzadką kolekcję motyli" oddaje Klarze, zaś szablę Artemizę odda temu, kto postawi pomnik na jego grobie. Távozása után Papkin egy komikus monológot mond, miközben nem veszi észre, hogy Klára csak gúnyolódik rajta. A pohárnok megjelenik, örülve, hogy az asztalnokné elfogadta az udvarlását, ám mérges a régensre a válaszfal miatt. Elküldi hozzá Papkint, mint párbajsegédjét. 3. szín Milczek régens pert indít a pohárnok ellen. Meggyőzi a kőműveseket, hogy az általuk elszenvedett kisebb-nagyobb karcolások sebeknek számítanak, és hogy megfosztották őket munkájuktól (mert ő maga nem fogja fizetni őket). Később Wacław megérkezik, és beleegyezését kéri a Kárával való házasságra. A régens azonban azt akarja, hogy vegye feleségül az asztalnoknét. Sőt, ami még rosszabb, kiderül, hogy a pohárnok haragja és a kapzsisága miatt a régens az asztalnoknéval szerződést kötött, amely szerint Wacławnak feleségül kell vennie őt. A szerződést megszegő személynek et kell fizetnie. Papkin megjelenik a pohárnok levelével, amelyben a régenst párbajra hívja. Papkin bort iszik, amelyet megkritizál. Papkin először fél, de amikor látja, hogy a régens úgy tesz, mintha gyenge lenne, egyre arrogánsabbá válik. Végül Milczek azzal fenyegeti, hogy kidobatja az ablakon, és négy legényt állít az ajtó elé. Papkin most megijed. Alig sikerült kézbesítenie a pohárnok levelet. Az asztalnokné belép a szobába az aláírt megállapodással. Papkin megtudja, hogy az asztalnokné szélnek eresztette a pohárnokot. Végül a szolgák ledobják Papkint a lépcsőn. 4. szín A pohárnok megvitatja a asztalnoknéval való házasságával és a régenssel való párbajával kapcsolatos kérdéseket. Papkin megjön. Először henceg állítólagos bátorságával a régenssel való találkozásánál. Amikor megemlíti a régens által adott bort, a pohárnok arra utal, hogy valószínűleg megmérgezték. Papkin átadja a levelet, amelyben a régens tájékoztatja az asztalnokné döntéséről. A pohárnok dühös és úgy dönt, hogy bosszút áll. Távozása után Papkin, meggyőződve arról, hogy megmérgezték, megírja végakaratát.

23 23 W testamencie prosi także o niepłacenie jego długów. * Wraca Cześnik. Postanawia zwabić do siebie Wacława. Dyktuje swemu sekretarzowi Dyndalskiemu list, który ma wyglądać, jak list od Klary. Nie udaje mu się jednak napisać go przekonująco i wysyła do Wacława sługę. Przybywa zwabiony Wacław i zostaje zatrzymany przez Cześnika. Cześnik informuje go, że ma do wyboru albo lochy w zamku, albo ślub z Klarą. Kochankowie są zaskoczeni, ale oczywiście wyrażają zgodę. W kaplicy czeka już na nich ksiądz. U Cześnika zjawia się Rejent czekał na Raptusiewicza w wyznaczonym miejscu na pojedynek, jednak Cześnik nie pojawił się. Gdy dowiaduje się o ślubie syna, wpada w furię. Sytuację wyjaśnia Podstolina, oświadczając, że cały jej majątek przepisany został na Klarę, która miała go przejąć w dniu ślubu. Byłaby więc bez grosza, gdyby nie umowa z Rejentem. Szczęśliwa i wzbogacona Klara jednak obiecuje zapłacić ze swojego majątku. Rejent i Cześnik słysząc to, wreszcie się godzą. Szczęśliwe zakończenie tej komedii jest więc nieco cyniczne. Az angol gitárt és az ígéretes "ritka pillangógyűjteményt" Klarának adja, és Artemiza kardját annak adományozza, aki emlékművet állít a sírjára. A végrendeletben azt is kéri, hogy ne fizessék ki az adósságait. A pohárnok visszatér. Úgy dönt, hogy magához csalogatja Wacławot. Saját titkárának Dyndalskinak egy levelet diktál, amely Klára levelére hasonlít. Az nem tudja a levelet meggyőzően megírni, és egy szolgát küld Wacławhoz. Wacław megérkezik, és a pohárnok feltartóztatja. A pohárnok arról tájékoztatja, hogy két választása van vagy a várbörtön, vagy feleségül veszi Klárát. A szerelmesek meglepődnek, de természetesen beleegyeznek. Egy pap vár rájuk a kápolnában. Megérkezik a régens a pohárnokhoz Raptusiewiczre várt a párbajra kijelölt helyen, de a pohárnok nem jelent meg. Amikor megtudja fia esküvőjét, dühös lesz. Podstolina elmagyarázza, hogy tulajdonában lévő vagyona valójában Klaraé, és házassága alapján Klara-nak adják át. Gondtalan lenne, ha nem a régenssel kötött szerződésre vonatkozna. A boldog és meggazdagodott Klára azonban megígéri, hogy et fizet az ingatlanából. Ezt meghallva a régens és a pohárnok végre kibékülnek. Ezért ennek a vígjátéknak a boldog vége egy kissé cinikus.

24 Ekranizacje Komedia Fredry została dwukrotnie zekranizowana: Zemsta z 1956 roku w reż. Antoniego Bohdziewicza i Bohdana Korzeniewskiego Zemsta z 2002 roku w reż. Andrzeja Wajdy Megfilmesítések Fredro vígjátékát kétszer filmesítették meg: 1956-os A bosszú, Antoni Bohdziewicz és Bohdan Korzeniewski rendezésében 2002-es A bosszú, Andrzej Wajda rendezésében. Teatr Telewizji Zemstę trzykrotnie wystawiono w Teatrze Telewizji TV színház A bosszú háromszor volt a TV színház műsorán: 24 W 1960 r. w reż. Jerzego Kreczmara Zemsta (1972) w reż. Jana Świderskiego 20 W 1994 r. w reż. Olgi Lipińskiej 21,22 ''Zemsta'', reż. Andrzej Wajda, ban, Jerzy Kreczmar rendezésében, Zemsta (1972) Jan Świderski rendezésében W 1994 r. w reż. Olga Lipińska rendezésében ''Zemsta'', rendező: Andrzej Wajda, 2002 Aleksander Fredro - Zemsta Druga radiowa realizacja najpopularniejszej komedii hrabiego Aleksandra Fredry. Nagranie archiwalne z 1974 roku. Gróf Alexander Fredro legnépszerűbb komédiájának második rádiós hangfelvétele. Levéltári felvétel 1974-ből: "Zemsta"Aleksander Fredro Cały AudioBook PL Aleksander Fredro ZEMSTA 1957 > FILM HISTORYCZNA / KOSTIUMOWA Aleksander Fredro ZEMSTA 2002 > CAŁY FILM PL HD 720p: "Zemsta" - Teatr Pokoleń Centrum Kultury w Siennicy Różanej, 28 kwietnia Zemsta - Aleksander Fredro A színmű az alapja Zygmunt Noskowski (Varsó, május július 23-án halt meg ugyanott) lengyel zeneszerző, karmester és tanár Zemsta za mur graniczny (A határfal bosszúja) című operájának ( ). 20 Zemsta (1972) Teatr Telewizji. 21 Zemsta (1972) Teatr Telewizji. 22 Zemsta (1994) Teatr Telewizji.

25 25

26 Ta lektrura podobnie jak tysiące innych, jest dostępna on-line na stronie wolnelektrury.pl. Utwór opracowany został w ramach projektu Wołne Lektrury przez fundacją Nowoczesna Polska. ALEKSANDER FREDRO Zemsta,,Nie masz nic tak złego, żeby się na dobre nie przydało. Bywa z węża dryjakiew 23, złe często dobremu okazyję daje. Andr. Maks. Fredro "Nincs olyan rossz dolgod, hogy az jóra ne fordulna. Időnként a kígyóból gyógyszer lesz, a rossz gyakran jó alkalmat szül." Andr. Maks. Fredro 26 Osoby RAPTUSIEWICZ 24 KLARA jego synowica 25 REJENT MILCZEK syn Rejenta 28 PODSTOLINA DYNDALSKI 31 ŚMIGALSKI 32 PEREŁKA 33 kuchmistrz Cześnika MULARZE, HAJDUKI, PACHOŁKI etc. Scena na wsi. Falusi színpadkép Szereplők RAPTUSIEWICZ KLÁRA unokahúga REJENT MILCZEK a Kormányzó fia ASZTALNOKNÉ DYNDALSKI ŚMIGALSKI PEREŁKA a Pohárnok szakácsa KŐMŰVESEK, HAJDÚK, LEGÉNYEK stb. 23 dryjakiew (z gr.) daw. maść, lekarstwo [przypis redakcyjny] maść (łac. unguentum); kenőcs, ír, balzsam; lekarstwo: orvosság, gyógyszer; patikaszer [szerkesztői megjegyzés] 24 Cześnik Maciej Raptusiewicz mieszkaniec drugiej połowy zamku, nienawidzący Rejenta, opiekun i stryj Klary a kastély egyik felének lakója, gyűlölve Rejent, Klára gyámja és nagybátyja [szerkesztői megjegyzés] 25 Klara Raptusiewiczówna bratanica Cześnika, zakochana w Wacławie v a Pohárnok unokahúga, Wacław kedvese [szerkesztői megjegyzés]; synowica [dawniej o bratanicy (córce brata)] unokahúg 26 Rejent Milczek właściciel połowy zamku, zagorzały wróg Cześnika, ojciec Wacława a vár másik felének birtokosa, a pohárnok gyűlölt ellenfele, Wacław apja [szerkesztői megjegyzés] 27 Wacław Milczek syn Rejenta, zakochany w Klarze v a Kormányzó fia, Klára szerelmese [szerkesztői megjegyzés] 28 rejent [1. daw.; zob. notariusz; 2. zob. regent] jegyző, közjegyző; kormányzó; régens [szerkesztői megjegyzés] 29 Podstolina Hanna Czepiersińska wdowa, Cześnik pragnie się z nią ożenić dla pieniędzy özvegy, a Pohárnok a pénzért akarja feleségül venni [szerkesztői megjegyzés] 30 Józef Papkin zubożały szlachcic na usługach Cześnika, liczy na małżeństwo z Klarą Drugoplanowe a Pohárnok szolgálatában lévő szegény nemes, Klarával való házasságára számít [szerkesztői megjegyzés] 31 Dyndalski sługa i marszałek Cześnika. Pisał w jego imieniu list. a Pohárnok szolgája és udvarnagya. Levelet ír az ő nevében. [szerkesztői megjegyzés] 32 Śmigalski dworzanin Cześnika a Pohárnok udvarnagya [szerkesztői megjegyzés] 33 Perełka kucharz Cześnika a Pohárnok szakácsa. [szerkesztői megjegyzés]

27 ,,Nie masz nic tak złego, żeby się na dobre nie przydało. Bywa z węża dryjakiew, złe często dobremu okazyję daje. Odpowiedź Andr. Maks. Fredro 34 Rozumiem motto,,zemsty" w ten sposób że, nie ma człowieka który nie ma w sobie negatywnych zachowań. Lecz niektórzy lubią dokuczać innym, szczególnie słabszym od siebie. Zło można zawsze odkręcić i przemienić w dobro. Na przykład pobiłem kolegoe, ale moge go przeprosić. Ludzie nie zawsze przyjmują słowa przpraszam do serca. Ale trzeba się starać. Ludzie czasem mówią,,zemsta bywa słodka...", ale co ludzie z tego mają? Nic. "Nincs olyan rossz dolgod, hogy az jóra ne fordulna. Időnként a kígyóból gyógyszer lesz, a rossz gyakran jó alkalmat szül." Magyarázat Andr. Maks. Fredro A bosszú mottóját úgy értem, hogy nincs olyan ember, aki ne viselkedne negatív módon. De egyesek szeretnek másokat ugratni, különösen a gyengébbeket. A gonoszt mindig le lehet gyűrni és jót csinálni. Például megvertem a barátomat, de bocsánatot tudok kérni tőle. Az emberek nem mindig fogadják be szívükbe a bocsánat szót. De meg kell próbálni. Az emberek néha azt mondják: "A bosszú édes...", de mi származik belőle az embereknek? Semmi Andrzej Maksymilian Fredro (ok ) historyk, pisarz polityczny i zbieracz przysłów. Zwolennik i propagator złotej wolności szlacheckiej i liberum veto. Fragment przytoczony w potcie pochodzi z dzieła Przysłowia mów potocznych, obyczajowe, radne, wojenne. z r. 1658, cennego zbioru przysłów siedemnastowiecznych. Aleksander Fredro mylnie uważał się za potomkie Andrzeja Maksymiliana, którego linia w rzeczywitości wymarła jeszcze w pierwszej połowie XVIII wieku. Przodkowie komediopisarza należeli do innej linii Fredrów. [przypis redakcyjny] Andrzej Maksymilian Fredro z Pleszowic herbu Bończa, ps. Błażej Lipowski (ur. ok w ziemi przemyskiej, zm. 25 kwietnia 1679 w Przemyślu) kasztelan lwowski od 1654, starosta krośnieński, wojewoda podolski od 1676, senator, poseł, marszałek sejmu zwyczajnego w Warszawie w 1652 roku, sekretarz królewski w 1650 roku, dworzanin królewski w 1652 roku. Polityk i filozof, fundator klasztoru i kościoła w Kalwarii Pacławskiej, projektodawca reform wojskowych, pisarz barokowy podejmujący tematykę polityczną, gospodarczą i wojskową, nazywany polskim Tacytem; moralista, pedagog, mówca, historyk. Andrzej Maksymilian Fredro z Pleszowic herbu Bończa, álnéven. Błażej Lipowski (1620 körül született Przemyśl-ben 1679 április 25-én halt meg Przemyśl-ben) Lembergi várnagy 1654-től, Krosno-i sztaroszta, Podolia vajdája 1676-tól, szenátor, parlamenti képviselő, a szejm marsallja 1652-ben Varsóban, királyi titkár 1650-ben, királyi udvarnok 1652-ben, moralista, pedagógus, elbeszélő, történész (Andrzej Maksymilian Fredro nem őse Aleksander Fredonak, aki másik családvonalhoz tartozik). [szerkesztői megjegyzés]

28 28

29 AKT PIERWSZY Pokój w zamku A, drzwi na prawo, lewo i w środku, stoły, krzesła etc., gitara angielska na ścianie. SCENA PIERWSZA ELSŐ SZÍN Szoba a Pohárnok várkastélyában, ajtó jobbra, balra és középen, asztalok, székek stb. angol gitár a falon. ELSŐ JELENET 29 (Stefan Zając), DYNDALSKI (Marek Kapeluszny) (jelent a darabból), DYNDALSKI w białym żupanie 35, bez pasa i w szlafmycy 36 siedzi przy stole po prawej od aktorów stronie, okulary na nosie, czyta papiery 37 za stolem, trochę głębi, stoi Dyndalski, ręce w tyl założone. jakby do siebie Piękne dobra w każdym względzie Lasy gleba wyśmienita Dobrą żoną pewnie będzie Co za czynsze! To kobiéta 38! Trzy folwarki! małżeństwo, DYNDALSKI fehér zsupánban, öv nélkül és hálósapkában, az asztalnál ül a szereplők jobb oldalán, az orrán szemüveg, papírokat olvas, az asztal mögött, kicsit mélyebben, Dyndalski áll, hátratett kézzel. mintha magához Szép vagyon minden tekintetben Erdők pompás termőtalaj Jó feleség lesz biztosan Ami bérlemény! Ez asszony! Három major! házasság 35 żupan (z czes.) staropolski strój szlachecki. Noszono go po domu; w razie wyjazdu lub przybicia gości wkladano na żupan kontusz oraz przypasywano karabelę, czyli rodzaj szabli raczej paradnej niż używanej do walki. [przypis redakcyjny] zsupán (csehből) ólengyel nemesi viselet. Otthon vitték; elutazás vagy vendég érkezése esetén zsupan felett köntöst valamint felcsatolt díszkardot, vagyis egyfajta szablya félét hordtak inkább parádésat, nem pedig harcra használtat. [szerkesztői megjegyzés] 36 szlafmyca (z niem.) czapka, w której sypiano. [przypis redakcyjny] hálósapka [szerkesztői megjegyzés] 37 Papiery, które przegląda Cześnik, stanowią odpisy lub wiciągi z akt odnoszących się do majątków Podstoliny. [przypis redakcyjny] Papírok, melyeket a pohárnok szemlél, másolatok vagy kivonatok az Asztalnokné birtokainak aktáiból. [szerkesztői megjegyzés] 38 kobiéta czytaj: kobita. Mamy tu do czynienia z dawnym é tzw. pochyłonym; wraz ten tworzy rym z wyśmienita [przypis redakcyjny] Itt az egykori é-vel foglalkozunk, ún. hajlítva; ezzel a wyśmienita szó rímet képez. [szerkesztői megjegyzés]

30 30 DYNDALSKI Miła wdowa. kładzie papiery Arcymiła, ani słowa. Cóż, polewki 39 dziś nie dacie? DYNDALSKI wychodzi. Długoż na czczo będę czekać? po krótkim milczeniu DYNDALSKI lerakja a papírokat Kedves özvegy. Mi, borleves ma nem lesz? DYNDALSKI kimegy. Meddig fogok éhomra várni? rövid csend után Csudakedves, szót se róla. Nie nie trzeba rzeczy zwlekać! Nem nem kell a dolgokat elhalasztani! DYNDALSKI, spotkawszy we drzwiach hajduka 40 niosącego na tacy wazkę, talerz, chleb, itd., odbiera od niego i wraca, zawiązuje serwetą 41 pod czyję OWI, potem podaje talerz z polewką, co wszystko nie tamuje rozmowy. Qua opiekun 42 i qua krewny, Miałbym z Klarą sukces pewny; Ale Klara młoda, płocha, Chociaż dzisiaj i pokocha, Któż za jutro mi zaręczy! DYNDALSKI nabterając na talerz Nikt rozumny, jaśnie panie, Rzecz to śliska. obracając się ku niemu Tu sęk właśnie! Na toż bym się, mocium panie, Kawalerstwa dziś wyrzekał, DYNDALSKI, az ajtóban egy hajdúval találkozva, amely a tálcán kancsót, tányért, kenyeret stb. hoz, elveszi tőle, és visszatér, a pohárnok elé leterít egy asztalterítőt, majd egy tányér levest szolgál fel, semmi sem állja útját a beszélgetésnek. Mint gyámnak és mint rokonnak, Bizonyára sikerem lenne Klárával; De Klára fiatal, szeleburdi, Hiszen ma is szeret, Aki holnap elárul engem! DYNDALSKI a tányért dörzsölve Senki sem okos, fényes uram, Ez kényes dolog. hozzáfordulva Itt a görcs éppen! Ugyanaz lennék, kegyelmed, A lovagiasság ma döntött, 39 polewka w staropolczyżnie używano tego wyrazu zamiast dzisziejszego: zupa. Tu chodzi zapewne o polewkę winną, spożywaną zazwyczaj przy śniadaniu [przypis redakcyjny] az ólengyel polewka kifejezést úgy használjuk, mint a mai zupa (leves) kifejezést. Valószínűleg ez egy borleves, amelyet általában a reggelinél fogyasztanak. [szerkesztői megjegyzés] 40 hajduk (z węg.) chłopiec usługujący, pachołek ubrany w specjalny, obcisły strój kroju węgierskiego. [przypis redakcyjny] hajduk, a magyar hajdúnak megfelelelő, magyar szabású mentét viselő szolgalegény. [szerkesztői megjegyzés] 41 Dziś występuje tu inna końcówka: serwetę [przypis redakcyjny] ma itt más végződés szerepel. [szerkesztői megjegyzés] 42 Qua (łac.) jako; opiekun tzn. opiekun prawny wyznaczany małoletnim sierotom. W prawodawstwie staropolskim opiekun posiadał prawie całkowitą władzę (praktycznie przez nikogo niekontrolowaną) nad swym podopiecznym. Częste też były fakty nadużyć, np. zmuszania dzieci do wstąpienia do klasztoru (majątek zagarniał wtedy opiekun, zwikle najbliższy krewny) czy do malżeństwa z samym opiekunem. Taki między innymi, zamiar wzgłędem Klary rozważa Cześnik. [przypis redakcyjny] Qua (lat.) mint; opiekun törvényes képviselője a szülői felügyelet alatt nem álló kiskorúnak vagyis a kiskorúak számára kinevezett törvényes gyám. A régi lengyel jogszabályokban a gyámnak szinte teljes hatalma volt (gyakorlatilag senki által nem ellenőrizve) a gyámoltja felügyelete felett. Gyakran előfordultak a visszaélés tényei is, például arra kényszerítve a gyermekeket, hogy belépjenek a kolostorba (az ingatlant ezután a gyám, a legközelebbi rokona vette át), vagy hogy magának feleségül vegyék a gyámot. A pohárnok többek között mérlegeli Klárával szembeni szándékát. [szerkesztői megjegyzés]

31 31 uderzając w stół By kto... niech go piorun trzaśnie! Długo będzie na to czekał, po krótkim milczeniu, biorąc talerz Ma dochody wprawdzie znaczne Podstolina ma znaczniejsze; Z wdówką zatem działać zacznę. po krótkim milczeniu Bawi z nami w domu Klary, Bo krewniaczka jej daleka, Ale mnie się wszystko zdaje... DYNDALSKI Ona czegoś więcej czeka. parskając śmtechem Ona czegoś... więcej... czeka. A bodajże cię, Dyndalu, Z tym konceptem! Czegoś czeka! śmieje się Tfy!... jakżem się uśmiał szczerze! Czeka! bardo temu wierzę. jedząc i po krótkiej chwili Jeszczeć młoda jest i ona, Ależ wdowa doświadczona Zna proporcją 43, mocium panie, I nie każe fircykować 44, Po kulikach 45 balansować 46. po krótkiej chwili No nie sekret, żem niemłody, Alem takie i niestary. Co? az asztalra csapva Hogy aki... csapjon bele a ménkő! Hosszú lesz arra várni, rövid csend után, a tányért véve Jelentős jövedelmmel rendelkezik - Az asztalnokné fontosabb; Az özveggyel tehát cselekedni kezdek. rövid hallgatás után Itt van velünk Klara házában, Mert az ő távoli rokona, De nekem mindent megtesz... DYNDALSKI Ő valami többet vár. a nevetéstől prüszkölve Ő valami... többet... vár. Meg bárcsak téged, Dyndal, Ezzel az ötlettel! Valamit vár! kacag Tyű!... szívből megnevettet engem! Vár! ezt nagyon meghiszem. eszegetve és rövid pillanat múlva Még ha fiatal és ő, Hiszen özvegy tapasztalt Ismeri a mértéket, kegyelmed, És nem akar cicomázkodni, Szánkózás után meg táncolni. néhány pillanat múlva Nos - nem titok, hogy nem vagyok fiatal, De olyan öreg sem vagyok. Mi? 43 proporcją (z łac.) forma staropolska, dziś mówimy: proporcję; tu w znaczeniu: umiar. [przypis redakcyjny] proporcją (latinból) (lat.) proporció = arány, mértéktartás; (latinul pro portione) a szót Cicero alkotta a görög analógia fogalmának megjelölésére ólengyel forma, ma proporcję; itt jelentése: umiar. [szerkesztői megjegyzés] 44 fircykować tzn. zachowywać się jak fircyk. Mianem fircyka określano w XVIII i na początku XIX modnisia, eleganta, przesadnie nadskakującego damom trzpiota, a jednocześnie rozrzutnika. [przypis redakcyjny] fircykować (piperkőcködni, cicomázkodni) azaz úgy viselkedik, mint egy piperkőc. A fircyk kifejezést a 18. és a 19. század elején a divatozó, elegáns, túlságosan könnyelmű hölgyekre alkalmazták és ugyanakkor túl pazarlónak nevezték. [szerkesztői megjegyzés] 45 kulik (lub kulig) zabawa popularna w dawnej Polsce wśród szlachty, urządzana w karnawale. Polegała na gromadnym objeżdżaniu dworów saniami z towarzyszeniem muzyki i tańców. W poszczególnych dworach zatrzymywano się krótko i po kilkugodzinnych tańcach i pijatyce ruszano dałej, zabierając gospodarzy. [przypis redakcyjny] kulik (lub kulig) (tánccal egybekötött társas szánkózás, lengyel viseletben); farsangi mulatság népszerű játék volt az egykori Lengyelországban, a nemesség körében, a karneválokon. Egy hatalmas udvari körutazásból állt, szánkóval, zene és tánc kíséretében. Az egyes urvarokon rövid időre megálltak, és néhány órányi tánc és ivászat után továbbálltak, magukkal víve a házigazdákat. [szerkesztői megjegyzés] 46 balansować (z fr.) tańczyć. [przypis redakcyjny] balansować (franciából): balanszírozni, táncolni.

32 32 DYNDALSKI niekontecznie przystając urażony DYNDALSKI kończąc rozmowę Chwila milczenie. DYNDALSKI skrobiąc się poza uszy Tylko że to, jaśnie panie Hę? DYNDALSKI Tać... Możesz młodszy? Miary Z mego wieku... Dam dowody. W małżeńskim ciężko stanie! Pan zaś, mówiąc międzi nami, Masz pedogrę 47. niekontent DYNDALSKI Kurcz żołądka. DYNDALSKI Rumatyzmy 48 jakieś łupią. zniecierpliwiony Ot, co powiesz, wszystko głupio. Ten mankament 49 nic nie znaczy: Wszak i u niej, co w ukryciu, Ej, czasami. Po przepiciu. DYNDALSKI akaratlanul megállva megsértődve DYNDALSKI Ez a... Fiatalabb lehetsz? Mértékek Koromnál fogva... befejezve a beszélgetést A csend pillanata. DYNDALSKI a fülét vakarva Csakhogy az, világos uram He? DYNDALSKI Bebizonyítom. A házasságban nehéz lesz! És az Úrnak, magunk közt szólva: Podagrája van. elégedetlen DYNDALSKI Gyomorgörcs. DYNDALSKI A reuma valamilyen hasgatás. türelmetlen Ej, héba-hóba. Ivászat után. Nos, amit mondasz, minden butaság. - Ez a hiba semmit sem jelent: Mégis és nála, ami titokban; 47 pedogra lub podagra (z gr.) ból stopy (szczególnie wielkiego palca) pochodzenia artrtycznego. [przypis redakcyjny] podagra = köszvény (Arthritis urica) (lábköszvény), a purin (egyfajta szerves vegyület) lebontásának túlterheltségéből eredő betegség. A megbetegedés az ízületeket érinti, tipikusan és főként a öregujjak ízületében lép fel. Megfigyelhető a puha szövetek feldagadása a láb szélén. [szerkesztői megjegyzés] 48 Rumatyzmy zniekszałcona forma od: reumatyzm (z gr. choroba mięśni i stawów). [przypis redakcyjny] Rumatyzmy a reumatyzm torz formája; (gör.) reuma (rheuma), reumatizmus; (orv.) csúz, köszvény; különféle megbetegedések neve [az idegek (neuralgia, ischias stb.), izületek és izmok fájdalmas megbetegedése, mely néha súlyosabb elváltozások nélkül folyik le. [szerkesztői megjegyzés] 49 mankament (z łac.) brak, wada, usterka [przypis redakcyjny]. (ol.) mancamento hiány, hiba, fogyatékosság [szerkesztői megjegyzés]

33 Bóg to tylko wiedzieć raczy; I nikt pewne się nie spyta, Byle tylko w dalszym życiu Między nami była kwita 50. SCENA DRUGA, DYNDALSKI, po francusku ubrany, przy szpadzie, krótkie spodnie, buty okrągłe do pół łydki, tupet 51 i harcopf 52, kapelusz stoszowany 53, pod pachą para pistoletów, zawsze prędko mówi. Csak az Isten tudja ezt; És biztosan senki sem kérdezi Csak a későbbi élet során Volt köztünk kifogás. MÁSODIK JELENET, DYNDALSKI, francia öltözékben, spádénál, rövid nadrág, fél lábikráig kerekített cipő, paróka és varkocs, francia típusú háromszögű kalap, hóna alatt pár pisztoly, folyton gyorsan beszél. 33 (Stefan Zając), DYNDALSKI (Marek Kapeluszny), (Bogdan Kargul) Bóg z waszmością, mój Cześniku. Pędząc cwałem na rozkazy Zamęczyłem szkap bez liku; Wywróciłem się sto razy, Tak że z nowej mej kolaski 54 Gdzieś po drodze tylko trzaski 55. fircyk Adj Isten kegyelmed, Pohárnokom. Sebtében hajszolva Gyötörtem a gebét vég nélkül; Felborultam százszor, Úgy, hogy az új kocsimból Valahol az útra, csak kiestem. piperkőc 50 Byle była kwita by nie było podstaw do wzajemnych wyrzutów. [przypis redakcyjny]. hogy nem volt oka a kölcsönös kifogásoknak. 51 tupet (z fr.) mała peruczka pokrywająca tylko wierzchołek głowy. [przypis redakcyjny] (fr.) toupet a természetes hajat dúsító idegen hajfürt [szerkesztői megjegyzés] 52 harcopf (lub harcap) warkocz przy peruce. [przypis redakcyjny] ném. Haarzopf [lengyelül: 'warkocz'; Haar 'włos(y)'; Zopf 'warkocz; plecionka'] varkocs, fonat [szerkesztői megjegyzés] 53 kapelusz stosowany kapelusz trójkątny i spłaszczony, używany przeważnie w wojsku. [przypis redakcyjny] túlnyomórészt a hadseregben használt háromszögű francia kalap [szerkesztői megjegyzés] 54 kolaska kareta, powóz. [przypis redakcyjny] könnyű cséza, homokfutó, kocsi [szerkesztői megjegyzés] 55 trzaski tu; drzazki. [przypis redakcyjny] recsegés, csattanás, kattanás, kopogás; [szerkesztői megjegyzés]

34 A ja za to ręczyć mogę, Że mój Papkin tu piechotą Przywędrował całą drogę; A na podróż dane złoto Gdzieś zostawił przy labecie 56. Én meg azért jótállhatok, Hogy Papkinom itt van gyalog Vándorolt az egész úton; És ez útért kapott aranyakat Kártya mellett hagyta oda. 34 pokazując pistolet Patrz Cześniku poznasz przecie... Cóż mam poznać? Wypalony! (Roman Polański) útközben (jelent a filmből) Wystrzelony. DYNDALSKI na stronie, odchodząc Gdzieś na wrony. Gdzieś, do kogo, milczeć muszę, Lecz nie karty są przyczyną, Żem się w drodze spóźnił nieco. Ani ziewnął, na mą duszę! Tak z mej ręki wszyscy giną! poprawiając w mowie Wszystkie. a pisztolyt mutatva Lásd Pornokom hiszen felismered... Mit kell felismernem? Elsütött! DYNDALSKI oldalt, távozva Valahol, valakibe, hallgatnom kell, Mégsem a kártyák okozzák Hogysem az úton kicsit késtem. Nem is ásított, lelkemre! Igen, a kezemtől mindenki meghal! helyesbítve a beszédben Valamennyi. Kilőtt. Valahol a varjakra. 56 labet (z fr.) hazardowa gra w karty. [przypis redakcyjny] hazárd kártyajáték. [szerkesztői megjegyzés]

35 Wszystkie? Ćmy, komary. Waszmość nigdy nie dasz wiary. Bom niegłupi, mocium panie. Valamennyi? Éjjeli lepke, szúnyogok. Kegyelmed soha sem fog hinni. Nem vagyok hülye, méltóságod. 35 (Janusz Gajos), (Roman Polański), DYNDALSKI (Daniel Olbrychski) Ach! co widzę, tu śniadanie. Ha, śniadanie. Ach! Cześniku. Juź to sześć dni i sześć nocy Nic nie miałem na języku. Jedz i słuchaj! Tak się stanie. siada po drugiej stronie stołu, jak do siebie Strzelam gracko 57, rzecz to znana. Ah! mit látok, itt a reggeli. Ha, reggeli. Ah! Pohárnokom. Már vagy hat nap és hat éjszaka Semmit sem tudtam bekapni. Egyél és hallgass! leül az asztal túloldalán, magában Derekasan lövök, ez ismert dolog. Úgy lesz biz a. 57 gracko dawn. zręcznie, dzielnie [przypis redakcyjny] derekasan, ügyesen; talpraesetten, jártasan, gyakorlottan; bátran, vitézül, hősiesen, erélyesen, energikusan; férfiasan [szerkesztői megjegyzés]

36 36 Rzecz to znana, iż w mej mocy Kazać zamknąć waszmość pana Za wiadome dawne sprawki. zastraszony Zamknąć! po co? Dla zabawki! Czyż nie znajdziesz lepszej sobie? Cicho! ciszej! Ja to mowią, By odświeżyć w twej pamięci, Nim powierzę moje chęci, Coś mnie winien, a ja tobie. Ach, co każesz, wszystko zrobię, Byłbym zaraz dopadł konia... Bom jest jeździeć doskonały! Niechaj będzie wzięty z błonia 58, Dzik to dziki, lew to śmiały W moim ręku jak owieczka, Bom jest jeździeć doskonały. A bodajżeś!... Tylko pozwól... Kładłem nawet w strzemię nogę, Kiedy nagle wielka sprzeczka Przedsięwziętą spaźnia 59 drogę; A ta była w tym sposobie; Słuchaj!... Zaraz... Szedłem sobie; Mina tęga, włos w pierścienie, Głowa w górę a wejrzenie! Niech truchleje płeć zdradziecka! Słuchaj!... Ez egy ismert dolog, mert Abba kell hagynia kegyelmednek A múltbeli dolgok közismertek. megrettent Abbahagyni! miért? Játékoknak! Vajon nem ismered jobban magad? Csend! halkabban! Azt mondom, Hogy frissíts fel a memóriádban, Mielőtt rábíznám vágyaimat, Valami nekem kell, én meg neked. Ah, amit akarsz, mindet megcsinálok, Ha rögtön befoghatnám a lovat... Hiszen pompásan lovagolok! Hadd legyen az szilaj pára, Vadkan az vad, oroszlán meg bátor, Kezemben mint a bárány, Lovagolnom tökéletes. Bizonyára!... Csak hadd... Tegyem lábamat a kengyelbe, Amikor hirtelen egy nagy viszály Vállalkozás késlelteti az utat; És ez meg eképpen volt; Hallgass!... Nyomban... Mentem magam; Erős arc, haj gyűrűben, Fej felfelé tekintet meg! Hadd remegjen a hűtlen nem! Hallgass! wzięty z błonia tzn. młody (żrebaki do lat trzech lub pięciu przebywały swobodnie w stadninie, na błoniu), jeszcze nie ujeżdżiony, dziki [przypis redakcyjny] fiatal (három vagy öt éves csikók szabadon maradtak ménesben, a legelőn), még nincsenek betörve, vadak [szerkesztői megjegyzés] 59 spaźnia forma niedokonana od czasownika: spóźnić. Dziś używa się formy: spóźnia. [przypis redakcyjny] a késni ige ma már használatos alakja. A spaźnia helyett a spóźnia használatos. [szerkesztői megjegyzés]

37 Zaraz... Idę sobie; A wtem jakaś księżna grecka; Anioł! bóstwo! zerk z karety Giną za mną te kobiety! Zerk więc na mnie zerk ja na nią, Koniec końcem pokochała, Zawołała et caetere... Książę, tygrys, ludzi zbiera... Tüstént... Megyek magam; És akkor egy görög hercegnő; Angyal! Istenem! pillantás a kocsiból Azok a nők hiányoznak nekem! Tehát néz rám én ránézek, Végtelenül megszeretett, Kiáltott et caetere A herceg, tigris, a nép összegyűl (Janusz Gajos), (Roman Polański), DYNDALSKI (Daniel Olbrychski) uderzając w stół, aż w krześle Ależ cicho! A bezbożny ty języku! I tyrkotny 61, i kłamliwy. Nadtoś żywy, mój Cześniku. Gdybym także, równie tobie. Namiętności nie brał w ryzy. Nadtoś żywy. uderzając w rękojeść szpady Ostrze mojej Artemizy uprzedzając uderzenie w stół Cześnika Proszę mówić. az asztalra csapva, a székre ül Csend legyen! Meg istentelen te hírmondó! És fecsegő, és hazudozó. Túl élénk, Pohárnokom. Hogyha vagyok, csakúgy, mint te. A szenvedélyt ne ítéld el. a spádé markolatára csapva Éles az én Artemizám... Túl élénk. Megelőzve a pohárnok asztalra csapását Mondja csak. 60 et caetere és a többi [szerkesztői megjegyzés] 61 tyrkotny (lub terkotny, staropol. od terkotać) mówiący szybko i miarowo, terkocący jak wóz lub młyn w ruchu. [przypis redakcyjny] lepcses, gyorsan és mértékletesen beszélő, zakatoló, mint a szekér vagy a működő malom. [szerkesztői megjegyzés] 62 Artemiza Papkin, jak przystało na samochwała, wzorem bohaterów romansowych nadał swej szpadzie nazwę. Pochodzi ona od imienia greckiej bogini łowów, Artemis (Artemidy). [przypis redakcyjny] Papkin, ahogy az illett a kérkedésre, a romantikus hősök mintájára, tőrét elnevezte. A név a vadászat görög istennőjének, Artemisnek (Artemida) nevéből származik. [szerkesztői megjegyzés]

38 38 po krótkiej chwili Ojciec Klary Kupił ze wsią zamek stary... Fiu! mój ojciec miał ich dziesięć. uderza w stół i mówi dalej Tu mieszkamy, jakby sowy; Lecz co gorsza, że połowy Drugiej zamku czart dziedzicem. przestrach A. Czy inaczej? Rejent Milczek Słodki, cichy, z kornym licem, Ale z diabłem, z diabłem w duszy! Jednak zgodnie, jak sąsiady... Jeśli nie ja mymi psoty, Nikt go stąd już nie wyruszy 63. Nie ma dnia bez sprzeczki, zwady Lecz potrzebne i układy. Pisać? nie chcę do niecnoty. Iść tam? ślisko, mocium panie: Mógłby otruć, zabić skrycie. A mnie jecszcze miłe życie, Więc dlategom wybrał ciebie: Będziesz posłem tam w potrzebie. Za ten honor ściskam nogi! Wielki czynisz swemu słudze, Ale nazbyt jestem srogi: Zamiast zgody, wojnę wzbudzę, Bo do rycerska dzieła Matka w łonie mnie poczęła; A z powicia ślub uniosłem 64, Nigdy w życiu nie być posłem. Czym ja zechcę. Papkin będzie, Bo mnie Papkin słuchać musi. néhány pillanat múlva Vett egy öreg várat a faluban... Ejha! apámnak tíz ilyen volt. az asztalra csap és tovább beszél Klára apja Itt lakunk akár a baglyok; És ami még rosszabb, hogy a Vár másik felében az ördög örökössel. rémülten Vagy másképp? Milczek régens Édes, csendes, kenetteljes arccal, De az ördöggel, az ördöggel a lelkében! Mégis összhangban, mint szomszédok... Hogyha én nem huncutkodom, Senki őt már el nem hajtja. Nincsen nap viszály, perlekedés nélkül És a megállapodás mégis szükségszerű. Írni? nem akarok a gazfickónak. Odamenni? kényes téma, kegyelmed: Titokban megmérgezhetett, agyonüthetett volna. Nekem meg kedves az élet, Tehát ezért választottalak téged: Követ leszel ottan nékem. E megtiszteltetésnek ellenállok! Nagyot teszel szolgáddal, De túl hajthatatlan vagyok: Megegyezés helyett, háborút keltek, Mert a háborúzáshoz mikor Anyám méhében engem megfogant; Helyettem azonmód fogadalmat tett, Soha az életben követ nem leszek. Mivel akarom. Papkin lesz, Mert rám Papkinnak hallgatnia kell. 63 nie wyruszy wyrażenie wzięte w języka myśliwych, znaczy: nie wypłoszy, nie wypędzi. [przypis redakcyjny] kifejezés a vadászok nyelvén, jelentése: fel nem felveri, ki nem kizavarja [szerkesztői megjegyzés] 64 z powicia ślub uniosłem tzn. jeszcze w powiciu, w dzieciństwie ślubowałem, zobowiązałem się. Częsty był w owych czasach zwyczaj, żr rodzice ślubowali w imieniu nieletnich dzieci. [przypis redakcyjny] vagyis még akkor, amikor gyerekkoromban, megfogadtam és elköteleztem magam. Gyakori szokás volt abban az időben, hogy a szülők fogadalmat tettek kiskorú gyermekeik nevében. [szerkesztői megjegyzés]

39 Lecz porywczy w każdym względzie, Jak sąsiada Papkin zdusi, Jak mu kulą łeb przewierci, Jak na bigos go posieka Któż natenczas sprawcą śmierci? Kogóż za to kara czeka? Biorę wszystko na sumienie. Chciej rozważyć. Już się stało. Teraz inne dam zlecenie: Mości Papkin ja się żenię. De indulatos minden tekintetben, Hogy a szomszédot Papkin fojtsa meg, Hogy egy golyóval főbelője, Hogy bigosnak összevágja Vajon akkor ki a merénylő? Kire vár az ítélet ezért? Mindent a lelkiismeretre bízok. Fontold meg. Ez már megtörtént. Most más megbízást adok: Tisztelt Papkin megnősülök. 39 Ba! przedrzeźniając Cóż to: ba? Tak się cieszę! I w tę sprawę chętnie spieszę. Powiedz, gdzie mam błysnąć chwałą; Mamże zostać dziewosłębem 65? Mamże zmusić zbyt zuchwałą? Mamże skłonić zbyt nieśmiałą? Mamże, jeśli cudzą żoną, Jej tyrana przeszyć łono?... Cóż, u diabla, za szaleństwo! Znasz, Cześniku, moje męstwo. Słuchaj: mówiąc między nami, Bez mej chluby, twej urazy, Więcej niż ty, mój Papkinie, Mam rozumu tysiąc razy. chce przerwać, co znakiem wstrzymuje. Lecz rozprawiać z niewiastami, Owe jakieś bałamutnie 66, Afektowe 67 świegotanie Bah! csúfolkodva No, mi az a: bah? Úgy örülök! És ebben az ügyben szívesen sietek. Szólj, hol kell villognom a dicsőségre; Házasságszerőnek kell lennem? Kényszerítenem kell? Vagy túl bátortalanul kell rábeszélnem? Vagy, talán másnak felesége, Tirannusa átdöfte tán a keblét?... Nos, pokolba, az őrültségért! Ismered, Pohárnokom, bátorságom. Halljad: magunk között szólva, Büszkeségem, és neheztelésed nélkül, Több mint te, Papkinom, van eszem ezerszer. közbe akar vágni, amit a leint. De foglalkozni kell a nőkkel, Azok valamilyen megszédítése, Affektáló csivitelése 65 dziewosłęb (stpol.) swat. [przypis redakcyjny] házasságszerő, házasságközvetítő; násznagy [szerkesztői megjegyzés] 66 bałamutnie bałamucenie, zawracanie głowy. [przypis redakcyjny] elcsábítás, a fej elcsavarása [szerkesztői megjegyzés] 67 afektowe (z łac. affectus; uczucie) pełne rozczuleniam uczuciowe, miłosne [przypis redakcyjny] affektáló, mesterkélten viselkedő, kényeskedő [szerkesztői megjegyzés]

40 Nie mi zaraz łeb kto utnie, Nie potrafię, mocium panie, Ty więc musisz swą wymową... Jest już twoją daję słowo Chcesz, przysięgnę masz już żonę, Bo ja szczęście mam szalone: Tylko spojrzę, każda moja, A na każdą spojrzeć umiem. Idę. Dokąd? A fejem rögtön elszédíti, Nem vagyok rá képes, kegyelmes uram, Tehát te kellesz az ékeszólásoddal... Most már tied szavam adom Akarod, esküszöm már a feleséged, Mert őrült nagy szerencsém van: Csak rápillantok, mind az enyém, És mindre pillantani tudok. Megyek. Hová? Prawda, nie wiem. Igaz, nem tudom. Podstolina... Asztalnokné... Już rozumiem. Már értem. Tu ją czekaj. zatrzymując go Itt várd őt. feltartóztatva őt 40 Za godzinę jest gotowa. Ani słowa! Egy óra múlva kész van. Egy szót se! odchodząc Ja potrafię ci odwdzięczyć. Za Cześnika można ręczyć. eltávozva Meg fogom hálálni neked. A Pohárnokért lehet kezeskedni. SCENA TRZECIA sam Cześnik wulkan 68 aż niemiło. Gdybym krótko go nie trzymał, nie wiem, co by z światem było. po krótkim myśleniu Lecz nie będę ja tu drzymał I w podziele tak się zwinę: Jemu oddam Podstolinę, Malowidło nieco starę; Sobie wezmę śliczną Klarę. Już od dawna mam nadzieję, HARMADIK JELENET egyedül Pohárnok mint egy vulkán szinte kellemetlen. Hogyha őt röviden nem tartom, Nem tudom, a világgal mi lett volna. rövid gondolkodás múlva De nem fogom őt itt tartani És a felosztásban úgy benne leszek: Neki adom az asztalnoknét, A festmény kissé régi; Én meg elveszem a bájos Klára-t. Már régóta remélem, 68 wulkan tu: porywczy, skory do wybuchów. [przypis redakcyjny] vulkán; itt: lobbanékony, hirtelen haragú; heves, féktelen, hirtelen, meggondolatlan, indulatos; forrófejű (ember) [szerkesztői megjegyzés]

41 Że jej serce mnie się śmieje. Już by para z nas dobrana Zaludniała Papkinami, Gdyby Cześnik, jakby ściana, Nie stał zawsze międzi nami. po chwili Znak dać muszę, że tu jestem; Niechaj lubym śpiew szelestem W lube, drogie uszko wpadnie Ach, jak anioł śpiewam ładnie! śpiewa przy angielskiej gitarze Hogy a szíve reám nevet. Már egy párként összeillünk Együtt lakott az asztalnokékkal, Ha a pohárnok, mintegy fal, Nem állt folyton köztünk. egy pillanat múlva Jeleznem kell, hogy itt vagyok; Hadd szóljon hát most az ének, Hadd hallják e drága fülek Ah, mint egy angyal énekelek szépen! az angol gitáron énekel 41 (Roman Polański) Córuś moja, dziecię moje, co u ciebie szepce? Pani matko dobrodziejko, kotek mleko chłepce; Oj kot, pani matko, kot, kot, Narobił mi w pokoiku łoskot. Córuś moja, dziecię moje, co u ciebie stuka? Pani matko dobrodziejko, kotek myszki szuka; Oj kot, pani matko, kot, kot, Narobił mi w pokoiku łoskot. Córuś moja, dziecię moje, czy ma ten kot nogi? Pani matko dobrodziejko, i srebne ostrogi; Oj kot, pani matko, kot, kot, Narobił mi w pokoiku łoskot. 69 "Leánykám, gyermekem, mi susog itt nálad? Anyámasszony, jótevőm, a cica issza a tejet; Ó, macska, anyácskám, macska, macska, A macska csapott zajt a szobámban. Leánykám, gyermekem, mi zörög tenálad? Anyámasszony, jótevőm, a cica egereket keres; Ó, macska, anyácskám, macska, macska, A macska csapott zajt a szobámban. Leányom, gyermekem, van ennek a macskának lába? Anyámasszony, jótevőm, és ezüst sarkantyúja; Ó, macska, anyácskám, macska, macska, A macska csapott zajt a szobámban. 69 Te trzy zwrotki wyjęte są z dzieła Wacława z Oleska pt. Pieśni polskie i ruskie, s 419. nr 289 [przyp aut. Wacław z Oleska pseudonim Wacława Zaleskiego ( ), krytyka i zbieracza pieśni ludowych. W 1833 r. wydał popularny zbiór pieśni pt. Pieśni polskie i ruskie ludu galicyjskiego. W późniejszym okresie życia poświęcił się karierze urzędniczej, w latach był gubernatorem Galicji.]. [przypis redakcyjny] Ez a három versszak Wacław z Oleska Lengyel és orosz dalok című művéből származik, 419. o., 289. szám [Wacław Oleskó Wacław Michał Zaleski herbu Dołęga (1799. szeptember 18-án, Oleskóban született február 24-én, Bécsben halt meg), kritikus és a népdalgyűjtő írói álneve volt ban kiadta A galíciai nép lengyel és ruszin dalai című népszerű dalgyűjteményt. Későbbi életében tisztviselői karrierre szentelte magát, ben Galícia kormányzója volt.] [szerkesztői megjegyzés]

42 42 SCENA CZWARTA, PODSTOLINA ze drzwi prawych PODSTOLINA Wszak mówiłam albo koty 70, Albo Papkin nam się zjawił. Żartobliwej pełna weny 71, Podstolino! pół anioła! Kolosalny wzorze cnoty Pośród hemisfernej sceny, Strojny w miłość, lubość, wdzięcki! Pozwól kornie ugiąć czoła, I na śniegu twojej ręki Złożyć ustek wyciśnienie. całuje w rękę Sługa, służka uniżony. PODSTOLINA Cóż sprowadza w nasze strony? Miłe wszystkim nam zdarzenie. PODSTOLINA Tym zdarzenie? Moje? PODSTOLINA Twe zamęście. Właśnie miałem szczęście Mieć u siebie na wieczerzy Lorda Pembork 72, kilku panów, Cały tuzin szambelanów, Dam niewiele, ale jakich! PODSTOLINA Któż z kim swata? NEGYEDIK JELENET, ASZTALNOKNÉ a jobboldali ajtóból ASZTALNOKNÉ Hiszen mondtam vagy a macskák, Avagy Papkin nálunk megjelent. Tréfás hangulat, Asztalnokné! félig angyal! Kolosszális szűzi példány E válaszfal között, Szeretetteljes, örömteli, bájos! Alázattal fejet hajtok, És a kezed haván Ajkat nyomok. kezet csókol Alázatos szolgája. ASZTALNOKNÉ Mi hozza az oldalunkra? Kedves nékünk minden esemény. ASZTALNOKNÉ Miféle esemény? ASZTALNOKNÉ Az enyém? Férjhezmeneteled. Éppen szerencsém volt Lord Pembork vacsoráján lenni, Néhány úriember, Egész tucat kamarás, Néhány dáma, de milyenek! ASZTALNOKNÉ Ki kivel házasodik? 70 albo koty przytyk do falszywego śpiewu Papkina. [przypis redakcyjny] vagy a macskák utalás Papkin hamis énekére. [szerkesztői megjegyzés] 71 wena (z łac.) usposobienie, skłonność, ochota. [przypis redakcyjny] véna (lat. vena) beállítottság, hangulat, lelkiállapot; rátermettség, hajlam; jellem, természet; kedély; magatartás; kedv, kedvtelés, kívánság, kívánat, óhaj, óhajtás, vágy; hajlandóság [szerkesztői megjegyzés] 72 Lord Pembork Papkin ma zapewne na myśli Jerzego Augusta hr. Pembroke (zm. 1827), angielskiego polityka i generała, który w 1807 r. bawił w Wiedniu jako ambasador Wielkiej Brytanii. [przypis redakcyjny] Papkin valószínűleg Jerzy Augusztus Pembroke grófra George Augustus Herbert, 11th Earl of Pembroke and 8th Earl of Montgomery KG PC (1759. szeptember október 26.), angol politikus és tábornokra gondol, aki 1807-ben Bécsben Nagy Britannia nagykövete volt. [szerkesztői megjegyzés]

43 43 Szmer się szerzy! Za mąż idzie piękna Hanna. Ten zapewnia, ów nie wierzy, Ale każdy z ócz mych czyta. Wtem miledi 73, bóg-kobieta, Lecz w zazdrości diablik mały, Wciąż mnie szczypiąc pod serwetą, Na pół z płaczem dwakroć pyta: Skąd masz styczność z Hanny losem? Ach, spokojną bądź w tej mierze Szepnę w uszko wdzięcznym głosem Przyjaciela Hanna bierze. PODSTOLINA Aleź kogo? powiedz, kogo? Wszyscy wybór chwalą zgodnie... Bo nie chwalić jakże mogą! PODSTOLINA Ha, rozumiem... na stronie Czlowiek grzeczny I majętny, i stateczny. PODSTOLINA na stronie Od Cześnika ma zlecenie I zachodni tak z daleka Tam, gdzie go się dawno czeka. Głupi mędrek. na stronie Tam do licha! Ona zerka, ona wzdycha Czy nie myli się w osobie? Może w mnie... dalżem sobie! A to plaga, boska kara! Do mnie młoda, do mnnie stara. Jeszcze zerka... czy szalona! Tu żartować nie ma czego Zjadłbym śledzia 74 z rąk patrona 75, A mnie po co, na co tego! To już dłużej trwać nie może. Pletyka terjed: A szép Hanna férjhez megy. Az bizonyítja, hogy amit nem hisznek, De mindezt jól láthatom. Aztán milady, istennő, Hanem az irigységében a kis ördög, Folyton csipked engem az asztalkendő alatt, Félig sírva kétszer kérdi: "Hogyan osztozol Hanna sorsával?" Ó, légy nyugodt ebben a tekintetben Suttogom a fülébe kecses hangon - Hanna elveszi a barátját. ASZTALNOKNÉ De kit, mondd, kit? Mindenki a választást dicséri... Mert nem dícsérni hogyan is tudnának! ASZTALNOKNÉ Ha, értem... és jómódú, és komoly. ASZTALNOKNÉ A pohárnoktól megbízása van És távolról nyugatra Ott, ahol azt régóta várja. Hülye főokos. félre Udvarias ember oldalt oldalt Ott az ördögbe! Ő leselkedik, sóvárog Avagy nem téved a személyben? Talán bennem... adtam magam! Ez mily csapás, isteni büntetés! Hozzám fiatal, hozzám öreg. Még leselkedik... avagy bolond! Itt tréfálkozni nincs mit Mintha heringet ettem volna a patrónus kezéből, Nekem pedig minek, mire ezt! Ezt már tovább folytatni nem lehet. 73 miledi (z ang. milady) żona lorda. [przypis redakcyjny] méltóságos asszony, nemes hölgy; a lord felesége [szerkesztői megjegyzés] 74 Zjadłbym śledzia miałbym za swoje, czułbym się z pyszna. Wyrażenie powstało w związku ze staropolskim zwyczajem, według którego w zapustny wtorek, o północy, na zakończenie zabawy, podawano śledzia. Oznacza więc coś nieprzyjemnego, tym bardziej że następuje po poprzedniej przyjemności. [przypis redakcyjny] Heringet ettem volna - megtenném magamtól, pompásan érezhetném magam. A kifejezés a régi lengyel szokással kapcsolatos, amely szerint húshagyó kedden, éjfélkor a heringet szolgálták fel a játék végén. Tehát ez valami kellemetlenséget jelent, főleg mivel az megelőző élvezetet követi. [szerkesztői megjegyzés] 75 patron (z łac.) zwierzchnik, przełożony, rozkazodawca; tu mowa o Cześniku. [przypis redakcyjny] pártfogó, védnök, felettes, előljáró, főnök, vezető; parancsnok, parancskiadó; itt a pohárnokról van szó. [szerkesztői megjegyzés]

44 44 Pozwól pani: Cześnikowi Gratulację niechaj złożę. PODSTOLINA do POSTOLINY Więc to jego mam być żoną? Jakież czynisz zapytanie? Bajkeż by to rozgłoszono? PODSTOLINA Bajkę dotąd... Lecz się stanie Wkrótce prawdą czy się mylę? PODSTOLINA Ciekawości skądże tyle? Gdyby Cześnik rozogniony, Wskroś przejęty twymi wdzięki, Drgnął miłością i rzucony Do nóg twoich, błagał ręki? PODSTOLINA Cieszyłby się z odpowiedzi. odchodzi w drzwi prawe ASZTALNOKNÉNAK Engedje meg asszonyom: a Pohárnoknak hadd gratuláljak. ASZTALNOKNÉ Tehát állítólag az ő felesége lennék? Miért teszed fel e kérdést? Mese talán, hogy ezt beszélik? ASZTALNOKNÉ Mese eddig... igaz lesz vagy tévednék? ASZTALNOKNÉ Honnan e sok kíváncsiság? De csakhamar Hogyha a Pohárnok nekihevült, Varázsoddal alaposan elbájoltad, Szerelemtől megremegett és Lábaid elé leborulva, kezeidért könyörgött? ASZTALNOKNÉ Örvendezhetne a viszonzástól. a jobboldali ajtón kimegy (Roman Polański) és ASZTALNOKNÉ (Katarzyna Figura) sam A że każdej diablik siedzi, Co pustoty rozpoczyna, Jeno wspomnisz zapowiedzi! Bo kto mądry, niech mi powié: egyedül És hogy minden ördögöcske ül, Mily ostobaság kezdődik, Csupán, add tovább a híreket! Mert ki bölcs, hadd mondjam el:

45 45 Po kaduka 76 Podstolina Daje rękę Cześnikowi? SCENA PIĄTA, wychodzi ze drzwi lewych już ubrany Cóż u czarta! ty spokojny, Kiedy Rejent mnie pada I otwartej żąda wojny? Lecz godnego ma sąsiada! Dalej żwano! nie kto żyje, Biegnie, pędzi, zgania, bije! Cóż się stało? Mur naprawia! Mur graniczny, trzech murarzy! On rozkazał! on się waży! Mur graniczny! trzech na murze! Trzech wybije, a mur zburzę! Zburzę, zniszczę, aż do ziemi. mieszany, niechcący powtarza Zburzę, zniszczę... Dajesz słowo? Zbierz więc ludzi ruszaj z niemi! I jeżeli nie namową, To przemocą spedź z roboty Ty się trzęsiesz? To z ochoty. Ale czekaj słuchaj wprzody Mojej szczytnej, pięknej ody. Co? Tak, ody do pokoju A jeżeli żądza boju Nie umilknie na głos Muzy... Az asztalnokné mi a fenének Adja kezét a pohárnoknak? ÖTÖDIK JELENET, a már felöltözött megjelenik a baloldali ajtóban Mi az ördög! te nyugodt vagy, Amikor a Kormányzó nekem esik És nyílt háborút követel? De méltó szomszédja van! Tovább fürgén! nincs ki él, Fut, űz, hajszol, üt! Mi történt? A fal mindent megold! Határfal, három kőműves! Ő elrendelte! ő eldönti! Válaszfal! három fel a falra! Három kidönti, a falat meg lerombolom! Lerombolom, elpusztítom, egész a földig. szedett-vedett, önkéntelen megismétli Lerombolom, elpusztítom... Szavad adod? Gyűjts tehát embereket menj velük! És ha nem szép szóval, Akkor erőszakkal kényszerítsd munkára Te remegsz? Ez óhajtól. De várj, halld előbb Az én fenkölt, szép ódámat. Mi? Igen, ódák a békéhez De hogyha a harci kedv Nem hallgat el a Múzsa hangjára po kaduka w jakim celu, po co: kaduk czart, diabel. Nazwa przeniesiona z choroby zwanej epilepsją, podaczka (caducus po łacinie znaczy: padający), którą w średniowieczu przypisywano opętaniu przez diabła. [przypis redakcyjny] kaduk (łac. jus caducum, jure caduco) caducitas, (lat.), a justiniánusi jog szerint minden vagyon, mely a fiskusra száll (res vacans); (tört.) gazdátlan hagyaték; háramlás, az államkincstár öröklése; (átv.) törvénytelenül; (népies) ördög, fene, hóhér; nyavalyatörés, nehézség, eskór [szerkesztői megjegyzés]

46 46 (Stefan Zając) és (Bogdan Kargul) grożąc fenyegetve Zostań. Ale!... Maradj. De!... odchodzi elmegy idzie za nim ze spuszczoną głową lehajtott fővel utánamegy Pewne guzy! Néhány púp! SCENA SZÓSTA* Odmiana sceny. Ogród, kawał muru całego, od lewej strony ku środkowi prosty, od środka w głąb sceny załamany i w połowie zburzony, przy tej części mularze pracują. Po lewej stronie zupełnie w głębi za częścią całego muru baszta albo róg mieszkania REJENTA, z oknem. Nieco na przodzie po prawej stronie podobny róg mieszkania A. Altana po lewej stronie na przodzie. KLARA przechodzi scenę., wszedłszy wyłomem, skrada się wzdłuż muru i pokazuje się powtórnie w altanie przy KLARZE. HATODIK JELENET A színpad váltás. A kert, az egész fal egy darabja, balról a közép felé egyenes, középtől a színpadra mélye felé megtört és félig lerombolva, ennél a szakasznál kőművesek dolgoznak. Bal oldalon, teljesen a háttérben a teljes fal mögött, egy torony vagy a RÉGENS lakásának sarka, ablakkal. Enyhén elől a jobb oldalon található a lakásának hasonló falsarka. Kertilak a bal első oldalon. KLARA áthalad a színpadon., miután átjutott a falrésen, lopózkodik a fal mentén, és újra megjelenik a kertilakban KLÁRÁNÁL. KLARA, KLARA, *MEGJEGYZÉS: ez a jelenet az Andrzej Wajda által rendezett film elején található, közvetlenül a várat bemutató kezdő képsorok után.

47 KLARA RAPTUSIEWICZÓWNA (Paulina Kaluźniak), MILCZEK (Artur Proskura) kochanek szerelmes 47 Bliskie nasze pomieszkania, Bliższe serca ach, a przecie Tak daleko na tym świecie. KLARA Jakież nowe dziś żądania Chmurzą jasność twego czoła? Nigdyż granic, nigdyż miary Nicże wstrzymać cię nie zdoła, Nawet miłość twojej Klary? Közeli a mi lakrészünk, Közelebb a szívünk ó, és mégis Oly távol ezen a világon. KLARA Milyen újabb sóvárgások Felhősítik arcod fényéd? Sehol határ, soha mérték Semmi sem tarthat vissza téged, Sőt még Klárád szerelme sem? Widzieć ciebie jedną chwilę, Potem spędzić godzin tyle Bez twych oczu, twego głosu I tam chwalić hojność losu? Látni téged egy pillanatra, Utána eltölteni egy órát annyi Szemeid, hangod nélkül És ott áldani a sors nagylelkűségét? KLARA KLARA Wspomnij, wspomnij, mój kochnku, Jakie były twe wyrazy, Gdy zaledwie parę razy Zeszliśmy się na krużganku 77. Pozwól, droga, kochać siebie, O nic więcej łzy nie proszą; Z mą miłością stanę w niebie Bogiem, będę żył rozkoszą! Emlékezz, emlékezz én kedvesem, Milyenek voltak a te szavaid, Amikor alig párszor Összejöttünk a körfolyosón. "Engedd, Kedves, szeretni magad, A könnyek nem kérnek többet; Szerelmeddel égbe szállok Istenem, örömmel fogok élni! " Co mówiłem, nie wiedziałem. Mit mondtam, nem tudom. 77 krużganek (z niem.) kryty korytarz wzdłuż budynku od strony dziedzińca. [przypis redakcyjny] krużganek (z niem. Kreuzgang (wyraz złożony z Kreuz, krzyż i Gang, przejście, korytarz) körfolyosó, kerengő, oszlopos folyosó, keresztfolyosó, fedett tornác [szerkesztői megjegyzés]

48 48 KLARA Kohaj rzekłam ja nie bronię; Ale wkrótce, gdyś z zapałem Cisnął w swoich moje dłonie: Kochasz ty mnie, droga Klaro? Zawsześ mnie się, zawsze pytał, Chocieś w oczach dobrze czytał 78. Któż by nie chciał dać pół życia, By mógł wyssać do upicia, Wyssać duszą z ust twych słowa, Które jeszcze uśmiech chowa! KLARA Niech tak będzie rzekłam w końcu: kocham bom też i kochała. udając jego zapał Co za szczęście, rozkosz, radość! Dzięki niebu, ziemi, słońcu!... Tym życzeniom czyniąc zadość, Już natura zubożała 79 Więcej dla cię nic nie miała. Prawda, wyznać się nie boję, Dopełniła wtenczas miary; Lecz gdy zwiększa miłość moję, Czyż nie winna zwiększać dary? KLARA Za dni parę rzekłeś luby: Ach, to okno, ach, ta krata Będą źródłem mojej zguby. Patrz, jak różdżka różdżkę splata, Jak ku sobie kwiat się skłania, Któż nam, Klaro, tego wzbrania? Miałżem w myśli mych zamęcie Zimną kratę brać w objęcie? KLARA Usłuchałem się, Wacławie: Dzień w dzień schodzim się w altanie, Lecz i razem co dzień prawie Nowe od cię mam żądanie Tobiem szczęście życia winna, Ty nawzajem chętnie wierzę; Czemuż twoja miłość inna Coraz nową postać bierze? Kiedy rozkosz być przy tobie Aż przepełnia serce moje, KLARA Szeress mondtam nem ellenzem; De rövidesen, hevesen A kezembe nyomtad: "Szeretsz engem, kedves Klara? - Állandóan kérdeztél, mindig kérdezted Ámbár olvasol a szemeimben. Ki ne akarná fél életét odaadni, Hogy mérhetetlenül ihatná, Kiszívhatná szavaidat a szádból, Amely még mindíg rejti a mosolyod! KLARA Legyen úgy mondtam végül: Szeretem mert én is szerettem. utánozva amaz rajongását Minő szerencse, gyönyör, öröm! Hála a mennynek, a földnek, a napnak... Ezzel az óhajjal csinálva éppen eleget, Már a szegény természet Semmi sem volt elég neked. Igaz, bevallani nem félek, A végletekig fokozta; De amikor növeli a szerelmem, Avagy nem kell növelniük az adományokat? KLARA Pár nap múlva megvallottad kedves: "Ó, ez az ablak, ah, ez a rács Ezek lesznek pusztulásom forrása. Vigyázz, ahogy pálca a pálcával összefonódik, Ahogy a virágodhoz hajlik, Ki tiltja meg ezt nekünk, Klárám?" Talán összezavarodtam Hideg rácsot fogtam gondolatban? KLARA Engedemeskedtem, Wacławom: Nap nap után találkozom a kertilakban, Ámde együtt szinte minden nap Új kérésem van hozzád Neked az élet boldogsága kell, Te ugyancsak szívesen elhiszem; Miért más a te szerelmed Egyre újabb alakot ölt? Amikor gyönyörűség melletted lenni Szinte megtelik a szívem, 78 Chocieś... czytał staropolska forma, dziś już przestarzała: choć (chociaż) czytaleś. [przypis redakcyjny] ólengyel forma, ma már elavult: ámbár olvasod. [szerkesztői megjegyzés] 79 zubożała tu imiesłów, nie zaś czas przeszły: tzm. uboższa. [przypis redakcyjny] elszegényedett, szegény; itt melléknévi igenév, nem pedig múltidő: úm. szegényebb. [szerkesztői megjegyzés]

49 49 Ty, niewdzięczny, w tejże dobie Tłumisz tylko niepokoje. Ach, obecność 80 mnie zastrasza, Bo tak dotąd czynim mało, By zapewnić przyszłość całą A przyszłością miłość nasza. Z twoim stryjem ojca mego Ciągłe sprawy, sprzeczki, kłótnie Nic nie wróżą nam dobrego; Raczej mówią, iż okrutnie Będziem kiedyś rozdzieleni, Jeśli... KLARA Dokończ pokaż drogę; Ty czy ja tu pomóc mogę? Tylko twoja wola zmieni, Co się zdaje nie do zmiany. KLARA Mówże, słucham. Żem kochany, Że cię kocham nad te nieba, Że przy sobie żyć pragniemy, To oboje dobrze wiemy; Nie oboje, czego trzeba, Aby zniszczyć to ukrycie, W którym pełza nasze życie, I nie truchleć, czy dzień szczęścia Nie poprzedna dnia żałoby. KLARA Czegóż trzeba? mów! KLARA Zamęścia. O szalony, gdzież sposoby? W twojej woli. KLARA W woli stryja, W woli ojca, powiedz raczej. Co zawadza, to się mija, Gdy nie może być inaczej. Te, hálátlan, ezen a napon Nyomd csak el a nyugtalanságot. Ah, a jelenkor engem megrémít Mert eddig nagyon keveset tettem, Az egész jövő biztosítása érdekében - Meg a mi szerelmünk jövőjéért. A te nagybátyáddal az apámnak Folytonos ügyei, viszályai, perpatvarai Semmi jót nem jósolnak nekünk; Inkább mondják, úgyis borzalmasan Egyszer el kell hagynom téged, Ha... KLARA Hagyd abba figyeld az utat; Te vagy én tudok itt segíteni? Csak a te óhajod változik, Ami úgy változtathatatlan. KLARA Mondhatod, hallgatom. Hogy szerelmes vagyok, Hogy téged végtelenül szeretlek, Hogy egymás mellett élni vágyunk, Ezt mindketten tudjuk; Egyikünknek sem kellene Elpusztítania ezt a rejtekhelyet, Amelyben telik életünk, És aggódni sem, vajon a boldogság napja Nem előzi-e meg a gyász napját. KLARA Ugyan minek kell? mondd! KLARA Férjhezmenetelnek. Ó bolond, hol vannak ezek alkalmak? A te óhajodban. KLARA A nagybácsim akaratában, Apád akaratában, mondd inkább. Ami gátol, az elmúlik, Ha másképp nem lehet. 80 obecność tu: teraźniejszość. [przypis redakcyjny] jelen; jelenlét jelen, jelen idő, jelenkor [szerkesztői megjegyzés]

50 50 KLARA A, rozumiem! Nie, Wacławie, Gdzie mnie zechcesz, znajdziesz wszędzie Zawsze twoją prócz w niesławie. Ależ, Klaro, moją żoną... KLARA Któż to, powiedz, wiedzieć będzie, Czyś poślubił wykradzioną... Co za hałas? Słyszę kroki! Coraż bliżej!... idź bez zwłoki! Jedno słowo. KLARA Już ci dane. Jak nie zmienisz, żyć przestanę. KLARA z czułością jakby poprawiając Przestaniemy jeśli zechcesz. Pomyśl tylko, Klaro droga... KLARA wytrącając go prawie Ale idźże, idź, dla Boga! przechodzi scenę KLARA Á, értem! Nem, Wacławom, Ahol engem akarsz, mindenhol megtalálsz Mindig tiéd kivéve a gyalázatban. De hiszen, Klárám, a feleségemként... KLARA Hát, mondd, ki fogja tudni azt, Hogy megnősültél lopva... Mi ez a zaj? lépteket hallok! Egyre közelebb!... menj azonnal! Még egy szó. KLARA Már adtam neked. Ha nem változol, élni nem fogok. KLARA gyengéden, szinte kijavítva Nem fogunk hogyha akarod. Emlékezz csak, drága Klárám... KLARA majdnem fellökve őt De menj már, menj, az Istenért! elhagyja a színpadot MILCZEK, a régens fia (Rafał Królikowski), KLARA RAPTUSIEWICZÓWNA, a pohárnok unokahúga (Agata Buzek) jelenet Andrzej Wajda filmjéből

51 51 SCENA SIÓDMA, ŚMIGALSKI, kilku służących z kijami, później REJENT i w oknach Panie majster, proszę waści Przyzwoicie, grzecznie, ładnie, Nie murować tu z napaści, Bo mu na grzebiet co upanie. po krótkim milczeniu Wy zaś drudzy, dobrzy ludzie, Którzy młotki, piony, kielnie W niepotrzebnym dzisiaj trudzie Używacie arcydzielnie, Idźcie wszyscy precz, do czarta! po krótkim milczeniu Będzie, widzę, rzecz uparta! Ta hołota, jakby głucha, Mego słowa ani słucha. No, Śmigalski! Nie trać czasu Ściągnij za kark! weź narzędzie! Grzecznie, ładnie, bez hałasu, Niech wszystkiemu koniec będzie. Nic się nie bój! ja za tobą. ŚMIGALSKI posuwa się ze służącymi ku mułarzom, cofa się za róg domu. ŚMIGALSKI Precz! precz! HETEDIK JELENET, ŚMIGALSKI, néhány szolgáló bottal, később a KORMÁNYZÓ és a az ablakokban Mester uram, kérem kendet Illendően, udvariasan, szépen, Ne falazzon itten támadásból, Mert azt le kell döntenem nékem. rövid csend után Ti ellenben más, jó emberek, Akik a kalapácsokat, függőónokat, vakolókanalat Ma szükségtelenül fáradva Használjátok munkátokra, Mindenki menjen el, az ördögbe! po krótkim milczeniu A dolog makacs lesz, látom! Ez a csőcselék, mintha süket volna, Senki sem hallgat a szavamra. No, Śmigalski! Ne vesztegesd az időt Húzd be a nyakad! szerezz egy szerszámot! Illedelmesen, szépen, csendben, Legyen mindennek vége. Semmit se félj! én követlek. ŚMIGALSKI a szolgákkal a falazók felé megy, visszatér a ház sarkához. ŚMIGALSKI Menj! mars! (Bogdan Kargul) és ŚMIGALSKI (Henryk Mochniej)

52 ŚMIGALSKI (Henryk Mochniej), (Stefan Zając) és REJENT (Andrzej David Misiura) 52 REJENT w oknie ŚMIGALSKI Stójcie! co to znaczy? Cześnik, pan mój, kazać raczy, Aby muru nie kończono. w oknie Tak jest, każę, bo mam prawo, Dalej naprzód, dalej żwawo! ŚMIGALSKI posuwa się naprzód,, który był wyszedł, znowu się cofa za róg domu. REJENT Jakie prawo? Jako kupino, Mur graniczny, tak zostanie. REJENT Ależ luby, miły panie, To szaleństwo z waszej strony I mur będzie naprawiony. Wprzódy trupem go zaściełę. REJENT do mularzy Kończcie śmiało, przyjaciele, Gardźcie za mną próżnym krzykiem. KORMÁNYZÓ az ablakban ŚMIGALSKI Megálljatok! mit jelent ez? A pohárnok, az én uram, megparancsolta, Hogy nehogy elkészüljön ez a fal. az ablakban Úgy van, megparancsoltam, mert jogom van, Tovább rajta, tovább gyorsan! ŚMIGALSKI előbbre megy,, aki eddig kiment, újból visszaér a ház sarkához. KORMÁNYZÓ Milyen jog? Ahogy vettem, A határfal, így marad. KORMÁNYZÓ De hisz drága, kedves uram, Ez őrültség az ön részéről És a fal ki lesz javítva. Csak a holttestemen át. KORMÁNYZÓ a kőműveseknek Fejezzétek be bátran, barátaim, Nem térít el engem e hiábavaló ordítozással.

53 Chcesz więc bójki? REJENT Mój Cześniku, Mój sąsiedzie, luby, miły, Przestań też być rozbójnikiem. Co! jak! Żwawo! bij! co siły! Tehát verekedést akarsz? KORMÁNYZÓ Pohárnokom, Drága, kedves szomszédom, Hagyd már abba a zsiványkodást. Mi! hogy! Gyorsan! üsd! mily erő! 53 ŚMIGALSKI ze swoimi ludźmi wstępuje na mur, mularze cofają się tak, że bójka zostaje zakryta częścią muru całego. REJENT Panie majster ja w obronie. Nic się nie bój niechaj bije, Kiedy go tam sędzą dłonie. Dobrze! dobrze! po czuprynie Ot-tak lepiej! co się wlézie! Nic się nie bój! niechaj bije, Niechaj bije! świat nie zginie! Ja Cześnika za to skryję, Gdzie nie widać ziemi, nieba 81! wołając za siebie Hej! Serwacy! daj gwintówkę 82, Nichaj strącę tę makówkę Prędko! REJENT zamyka okno KORMÁNYZÓ (Andrzej Seweryn) ŚMIGALSKI saját embereivel felmegy a falra, a kőművesek meghátrálnak úgy, hogy a harc az egész falrészt eltakarja. KORMÁNYZÓ Mester uram én harcolok. Semit se félj hadd verjen, Amikor őt a bíró keze sújtja. Jól va! Jól van! az üstökén Ó, igen jobb! ami történik! Semit se félj hadd verjen, Hadd verjen! a világ nem fog meghalni! Én a pohárnokot ezért eldugatom, Ahol sem föld, sem ég nem láthatja! magában felkiáltva Hej! Szervác! adj egy puskát, Had lőjem le ezt a mákvirágot Gyorsan! A KORMÁNYZÓ becsukja az ablakot 81 Cześnika... skryję, gdzie nie widać ziemi, nieba tzn. spowoduję, że zostanie zamknięty w więzieniu. [przypis redakcyjny] a pohárnokot... eldugatom, ahol sem föld, sem ég nem láthatja úm. börtönbe csukatom. [szerkesztői megjegyzés] 82 gwintówka rodzaj strzelby o gwintowanej lufie, celniejszej i dalej niosącej od zwykłej fuzji. [przypis redakcyjny] vontcsövű puska [szerkesztői megjegyzés]

54 (Janusz Gajos) és SERWACY (Kazimierz Mazur) 54 Ha, ha! Fugas chrustas 83! No, Śmigalski! dosyć będzie, Daj półzłota albo złoty Baserunku 84 dla hołoty, Ale zabierz im narzędzie, Dosyć, dosyć na dziś będzie. zamyka okno Po odejściu wszystkich obejrzawszy się, że już nie ma nikogo, mówi ku murowi. sam Ha! hultaje, precz mi z drogi, Bo na miazgę was rozgniotę Nie zostanie jednej nogi A mam diablą dziś ochotę! Wielu was tam? chodź tu który! Nie wylezie żaden z dziury? O wy łotry! o wy tchórze! Jutro cały zamek zburzę. Ha, ha! Gyáva megfutamodás! No, Śmigalski! elég lesz, Adj fél aranyat vagy egy aranyat Fájdalomdíjul a csőcseléknek, De vedd el tőlük a szerszámokat, Elég, elég, mára elég lesz. becsukja az ablakot Mindenki távozása után a körültekintő, látva, hogy már senki sincs jelen, a falakhoz szól egyedül Ha! semmirekellők, el az útamból, Mert pépesre verlek titeket Egy láb sem maradt Meg ördögi kedvem van ma! Sokan vagytok ott? gyertek ide! A lyukból senki sem bújik elő? Ó ti latrok! ó ti gyávák! Holnap az egész várat lerombolom. 83 Fugas chrustas charakterystycznie dla wymowy szlacheckiej wyrażenie makaroniczne, powstale z łączenia wyrazów polskich z łacińskimi, oznacza: ucieka w chrust, w krzaki. [przypis redakcyjny] a nemes beszédre jellemzően a lengyel és a latin szavak kombinálásából származó makaróni kifejezés, amely azt jelenti: fugas chrustas [żart. tchórzliwa ucieczka] = gyáva megfutamodás; elmenekülés [makaronizmus: olyan szöveg készítése, amelyben több nyelvből vett szavak vannak egymással v. az anyanyelviekkel összekeverve] 84 baserunek (z niem.) odszkodowanie za sprawiony ból. [przypis redakcyjny] basarunek; (dawno) basarynek [W starem prawie niemieckiem wyraz Besserung, znaczący dosłownie polepszenie, był nazwą odszkodowania, kary sądowej.] verés, fájdalom; fájdalomdíj (a német Besserung = jobbulás, javítás, javulás, rendbejövetel kifejezésből képezve). [szerkesztői megjegyzés]

55 SCENA ÓSMA Jutro?, stanąwszy tuż za nim zdejmuje kapelusz Mamże wracać w progi, Które pewnie z przyszłą dobą Zrówna z ziemią wyrok srogi? Wole jeńcem iść za tobą! NYOLCADIK JELENET, Holnap? közelében megállva leveszi a kalapját Ki kell küszöbölnöm e csorbát, Amely valószínűleg másnap Földdel teszi egyenlővé a szigorú ítéletet? Inkább fogolyként követlek téged! 55 (Artur Proskura) és (Bogdan Kargul) układająć kapelusz na bakter Pardon 85, mówisz? Pardon, panie. Znasz me męstwo? Jak zły szeląg. Boisz mnie się! Niesłychanie! leveszi a kalapot Bocsánatot kérsz? Elnézést, uram. Ismered a bátorságomat? Mint a lyukas garast. Félsz tőlem! Hallatlanul! 85 Pardon (francia) tu: poddaję się, proszę o darowanie życia. [przypis redakcyjny] pardon [I. fr. 'przepraszam; (proszę o) dawn. przebaczenie, ułaskawienie' od pardonner 'darować; przebaczać' z późn.łac. perdonare 'obdarzyć (łaską), darować (życie)';, II 1. przebaczenie; darowanie winy, obrazy; oszczędzenie przeciwnika; [wym. pardą]; 2. daw. darowanie życia] (fr.) pardon; bocsánat; itt: darować życie megkegyelmezni; proszę o darowanie życia bocsánatot kérni [szerkesztői megjegyzés]

56 56 Pójdziesz za mną? Któż ty jesteś? Lecz czym jesteś? Jestem... jestem... chwytając za broń Pójdę, panie. Jestem, panie. Czym ja jestem?...komisarzem mego pana. Co? Rejenta? Cóż to znaczy? Nie inaczéj. Czy to, proszę, rzecz słychana! Ledwie szlachcic na wioszczynę Z pękiem długów się wydrapie Już mieć musi komisarza. Dziw się potem, gdy się zdarza, Że wołają: Sto tysięcy! Kto da więcej! 86 " A jak krzykną po raz trzeci, Jakby z procy szlachcic leci I do swego komisarza Idzie w służbę za szafarza 87. Ale chodźmy. na stronie Cześnikowi Wielką radość jeńcem sprawię, I zapewne do mnie powié, Gdy mu zdobycz mą przedstawię: "Niechaj Klara twą zostanie". Chodź, mój jeńcze. Idę, panie. Jössz utánam? Ki vagy te? De mi vagy? Vagyok... vagyok... fegyveréhez kap Megyek, uram. Úr vagyok. Mi vagyok?...az uram kommiszára. Mi? a kormányzóé? Nem másképp. Mit jelent ez? Ez, kérem, hallatlan dolog! Alig nemes a kis falu számára Egy csomó adóssággal kikaparja Már komiszárnak kell lennie. Csodálkozz majd, midőn az megtörténik, Hogy azt kiabálják: "Százezer! Ki ad többet? "És amikor harmadszor kiáltanak, Mintha egy parittyából nemes repülne És a saját komiszárjához Megy sáfár szolgálatba. De menjünk. oldalt Pohárnoknak Nagy örömmel foglyot szereztem, És valószínűleg nekem mondja Amikor átadom neki a zsákmányát: " Klára hadd legyen a a tiéd". Gyere, fogolyom. Megyek, uram. 86 Sto tysięcy! Kto da więcej! mowa o licytacji przymusowej, na którą bywa wystawiany majątek dłużnika. Przytoczone wyrażenie stanowi przepisową formułę, którą wykrzykuje licytujący urzędnik na początku licytacji. Za każdą nową, wyższą ofertą powtarza przytoczoną formułę aż do chwili, kiedy uderzenie młotkiem obwieszcza. [przypis redakcyjny] (licit) Ezer! Ki ad többet! [szerkesztői megjegyzés] 87 szafarz zarządzający gospodarstwem domowym, kłucznik. Także urząd dworski, znacznie niższy od komisarza, który zarządzał całym majątkiem i kierował jego prawnimi sprawami. [przypis redakcyjny] sáfár, kulcsár [szerkesztői megjegyzés]

57 57 AKT DRUGI Pokój jak na początku aktu pierwszego. Cześnik siedzi przy stoliku. SCENA PIERWSZA, wchodzi, za nim, który zostaje przy drzwiach. rzucając się w krzesło A bierz licho takie znoje! Ledwie idę, ledwie stoję - Ależ bo to było żwawo! Diabłem gromił w lewo, w prawo - Ledwie żyję. Każ dać wina, A starego. Wyschła ślina Pot strugami ciecze z czoła Któż me dzieła pojąć zdoła! Ja, bom widział. Gracko? - Ha! widziałeś? fircyk Gracko z tyłu stałeś. Z tyłu, z przodu, nic nie znaczy, Dobry rycerz wszędzie straszny. Ta bezczelność... Nie inaczéj, Bezczelności trzeba było, Aby walczyć z taką siłą. Waszeć kłamiesz, mocium panie... Tylko słuchać, słuchać warto: Chciałem zdobyć rusztowanie, Lecz skoczyłem tak zażarto, Żem się znalazł z drugiej strony, Przyciśnięty, otoczony Mularzami, pachołkami, Hajdukami, pajukami 88, A kroć kroci! Jak się zwinę! MÁSODIK SZÍN Szoba, amilyen az első rész elején. A pohárnok az asztalnál ül. ELSŐ JELENET, bejön, utána, aki az ajtónál marad. elveti magát egy székben A fenébe, oly izzasztó! Alig tudok menni, alig tudok állni - Mert hisz ez oly élénk volt! Az ördög jobbra-balra rázott Alig élek. Bort adj, És a régit. Kiapadt a nyálam Ömlik a verejték rólam Ki értékeli a munkáimat! Én, mert láttam. Derekasan? Ha! láttad? Hátul, elől, semmit sem jelent. Jó lovag mindenütt félelmetes. Ez arcátlanság... piperkőc Derekasan hátul álltál. Nem másképp, Arcátlanság kellett, Hogy harcoljunk oly erősen. Kegyelmed füllent, méltóságod Csak hallgatni, hallgatni érdemes: Szerettem volna elfoglalni az állványokat De olyan hevesen ugrottam hogy a túloldalon találtam magam, Szorongatva, körülvéve Kőművesekkel, legényekkel, Hajdúkkal, ajtónállókkal, Meg rengeteggel! Úgyhogy visszavonultam! 88 pajuk (z pers.) pachołek ubrany w paradny pseudoturecki strój, towarzyszący pan na przejażdżkach konno lub powozie (zajmował wtedy miejsce z tyłu karety). pajuk [1. w krajach bałkańskich członek straży magnata; 2. Po persku pejk znaczy laufer, posłaniec pieszy. W Turcyi oznaczał pokojowca sułtańskiego a później żołnierza gwardyi nadwornej.] [przypis redakcyjny] (tört.) (szultáni testőr v. ajtónálló); csatlós; belső szolga, ajtónálló [szerkesztői megjegyzés]

58 58 Jak dwóch chwycę za czuprynę! Dalej żwawo młynka z niemi Jak cepami wkoło młócę. Ile razy się obrócę, Po dziesięciu ich na ziemi. Tak mi rosła wciąż mogiła, A gdy z murem równa była, Otworzyłem obie dłonie I stanąłem na tej stronie. Lecz co jeszcze... Tfy! do czarta!... Podziwienia rzecz jest warta, Źe uniosłem z sobą jeńca Teraz, panie, czekam wieńca 89. Cóż to znaczy? spostrzegłszy A ocierając czoło Komisarza Pana Milczka w jasyr 90 wziąłem. A to po co? jakim czołem? Ja zabieram, co się zdarza. do Wacława Waszeć z Bogiem ruszaj sobie I uwiadom swego pana, Źe jak w jakim bądź sposobie As Mnie zaczepka będzie dana, To mu taką fimfę zrobię, Iż, nim rzuci wkoło okiem, Wytnie kozła 91 pod obłokiem. Waść się wynoś szybkim krokiem. Ahogy kettőt megragadok az üstökén! Tovább forog velünk a malomkerék Mint a cséppel körül csépelek. Néhányszor fordulok, Tíz közülük a földön. Így nőtt nékem a sírhalom, És amikor a fallal egyszintben volt, Mindkét kezem kinyújtottam És ezen az oldalon álltam. De ami még... Tyű! az ördögbe!... A bámulatos dolog megéri, Hogy egy foglyot hoztam magammal Most, uram, koszorút várok. Mit jelent ez? Komiszárát fogjul ejtém. észrevette OT Aztán minek? aztán minek? Én viszem, ami megtörténik. megtörölve a homlokát Wacławhoz Milczek úr Kegyelmed az Istenért mozduljon már és tudatom a urával, Hogy amint velem bántak Ahogy engem provokáltak, Visszaadom én azt neki, Mert, mire körülnézünk, Bukfencet vet felleg alatt. Tűnjön el Kend gyors léptekkel. 89 czekam wieńca pochwały, nagrody. W starożytności wzycięzcom zdobiono wieńcem laurowym. [przypis redakcyjny] jutalom, díj, elismerés. Az ókorban a győzteseket babérkoszorúval ékesítették. [szerkesztői megjegyzés] 90 jasyr (z tur.) niewola [przypis redakcyjny] jassyr, jasyr [termin polski i ukraiński oznaczający niewolę turecką lub tatarską. Określenie to pochodzić ma z języka tureckiego, gdzie jesir - jeniec lub arabskiego, gdzie asir oznacza związany, pojmany.] = (dawno, hist.) asszír; (átv.) tatár és török rab [szerkesztői megjegyzés] 91 Wytnie kozła wyrażenie myśliwskie. Kozła wycina ptak trafiony w powietrzu. [przypis redakcyjny] vadászati kifejezés. [szerkesztői megjegyzés]

59 (Artur Proskura), (Stefan Zając) és (Bogdan Kargul) 59 Poświęcić się tu czyjej sprawie! Walcz jak Achil 92, radź jak Kato 93, Pozazdroszczą twojej sławie I sto czartów dadzą za to. Przebacz, panie, słów niewiele, Które wyrzec się ośmielę: Jesteś gniewny na sąsiada, Źe ci czasem na zawadzie... Czasem? Zawsze! Niech nie słyszę o tym gadzie. Czy nie byłoby sposobu, Ustąpiwszy ze stron obu, konflikt do Cześnika On powiada... Áldozza fel magát itt akinek az ügye! Küzdj ahogy Akhilleusz, Catoként adj tanácsot, Irigylik a te hírneved És száz ördögöt adnak érte. Bocsáss meg uram, e néhány szóért, Melyeket kimondani bátorkodom: Mérges vagy a szomszédodra, Hogy néha téged akadályoz... Időnként? Állandóan! Hadd ne halljak erről semmit. Vajon ne lenne módja, Mindkét oldalról visszalépni, konfliktus Pohárnokhoz Ő mondja Achil, właść.: Achilles główny bohater Iliady Homera, słynny z męstwa. [przypis redakcyjny] Akhilleusz (latinosan Achilles, ógörögül Ἀχιλλεύς), görög mitológiai alak, Péleusz és Thetisz néreisz fia (Péleidész), Aiakosz unokája (Aiakidész). Születési neve Ligürón. Homérosz Iliaszának főhőse, a görög hős (hérósz) nem tökéletes típusa. [szerkesztői megjegyzés] 93 Kato, starszy ( przed n.e.) rzymski polityk i pisarz, znany międzi innymi z mądrości i rozwagi [przypis redakcyjny] Marek Porcjusz Katon (Marcus Porcius Cato) zwany Cenzorem (Censorius, ur. 234 p.n.e. w Tusculum, zm. 149 p.n.e.) mówca, polityk i pisarz rzymski. = Marcus Porcius Cato Maior (Tusculum, I. e. 234 Róma, I. e. 149) ókori római író, történetíró, államférfi. [szerkesztői megjegyzés]

60 Zapomniawszy przeszłe szkody, Do sąsiedzkiej wrócić zgody? Ja z nim w zgodzie? Mocium panie, Wprzódy słońce w miejscu stanie! Wprzódy w morzu wyschnie woda, Nim tu u nas będzie zgoda! Dzisiaj umysł niespokojny Za porywczo sąd wyrzeka... Od powietrza, ognia, wojny, I do tego od człowieka, Co się wszystkim nisko kłania, Niech nas zawsze Bóg obrania. Lepiej nisko niż nic wcale. Brednia! Elfelejtve a múltbeli károkat, A szomszédi egyezségre visszatérni? Én vele egyetértsek? Tisztelt uram, A nap hamarabb kel fel helyben! A víz hamarább kiszárad a tengerekben, Mielőtt itt mi megegyeznénk! A mai békétlen elmét Lobbanékonyságért a bíróság is elítéli... Levegőből, tűzből, háborúból, És ehhez az embertől, Ami mindenkinek mélyen meg kell hajolnia, Mindig az Isten hadd válasszon minket. Jobb mélyen mint semennyire sem. Ostobaság! 60 (Janusz Gajos), (Rafał Królikowski) és (Roman Polański) Ale... Nie ma ale! Nie broń, panie, mieć nadziei... Bronię, do kroć sto tysięcy! I niech o nim nie wiem więcej, Ni o jego De Nincs de! Nem fegyver, uram, van remény... Védekezem, százezerszeresen! És hadd ne tudjak róla többet, Sem az ön

61 61 ironicznie zmierzając do Wacław kaznodziei 94, Bo się obom, mocium panie, jakem szlachcic, co dostanie. Odchodzi w drzwi środkowe. SCENA DRUGA, Diabeł pali w tym Cześniku Chcieć ich zbliżyć czasu szkoda. Mało zysku, dużo krzyku. Tych dwóch ludzi ogień, woda. Cóż, paniczu, będzie z nami? Ha, zostanę tu w niewoli. Brałem jeńców tysiącami, Co zawiśli od mej woli; Bom lat dziesięć toczył boje, Gdzie się lały krwawe zdroje, Tak że wkoło na mil cztery Jak czerwone było morze. Tam zyskałem i ordery, I tytuły, i honory; Ale tego być nie może. Zbyt to szczytne dla nas wzory; Dziś utarczka jest igraszką, A twa wolność będzie fraszką. Ja w niewoli tu zostanę. Prawo wstrzymać jest mi dane, Alem zawsze był wspaniały, Przyjmę zatem okup mały. Ja w niewoli zostać muszę. ironikusan Wacławhoz prédikációjáról, Mert mindketten, kegyelmes uram, Nemesként, mit érünk el. A középső ajtón távozik. MÁSODIK JELENET, Az ördög bújt ebbe a Pohárnokba. Kívánni idejük közeledését kár. Kis haszon, nagy lárma. Ez a két ember tűz, víz. Nos, uram, velünk lesz? Ha, ittmaradok fogságban. Fogtam foglyot ezrével, Akik akaratomat lesték, Tíz évig harcoltam folyvást, Ahol vérfürdők folytak, Úgyhogy négy mérföld körül Olyan vörös volt a tenger. Ott édemrendeket, címeket És elismeréseket kaptam; De ez nem lehet. Túl fenkölt példa számunkra; A mai ütközet csak egy játék, És apsóság lesz a szabadságod. Én fogságban maradok itt. A visszatartás jogát megkaptam, Nekem meg mindig pompás volt Elfogadnom egy kis váltságdíjat. Nekem fogolyként kell maradnom. 94 kaznodziei tu: wymownego obrońcy. [przypis redakcyjny] itt: védőbeszéd, prédikáció [szerkesztői megjegyzés]

62 62 Znaj więc wielką moją duszę: Jesteś wolny idź do diaska. A za wolność dasz, co łaska. Ja zostanę tu w niewoli. Ale Cześnik nie pozwoli. Kto mnie ujął, niech mnie trzyma. Ale, bratku, sensu nié ma 95 ; Nie daj grosza, a idź sobie. I pół kroku stąd nie zrobię. Idź, bom gotów użyć broni. A ja tylko własnej dłoni. Cóż za człowiek, u kaduka! Samochcący guza szuka I mnie jeszcze go nagoni. do Wacława Bój się Boga idź do czarta. Nie, nie pójdę tu zostanę. A to jakaś ćma uparta! Ale patrz no, bratku, co to? Brzęknij tylko. zawsze z flegmą 96 na stronie pokazując na sakiewkę Złoto? Tehát ismerd meg nagy lelkemet: Szabad vagy eredj az ördögbe. A szabadságért meg nyugton hagysz. Én ittmaradok fogolyként. De a pohárnok nem egyezik bele. Aki engem elfogott, tartson fogva engem. De, öcsém, nem fogod fel; Ne adj garast, és eredj magad. Egy tapodtat sem megyek innen. Eredj, mert kész vagyok fegyvert használni. Én meg csak a saját tenyerem. Micsoda ember, ördög! Önmagától púpot keres És még mindig üldöz. Féld az Istent eredj a pokolba. Nem, nem megyek itt maradok. Ó, ez valamilyen makacs homály! De lásd no, bátyám, mi ez? Csörgesd csak. állandóan flegmán oldalt Vencelnek az erszényére mutatva Arany? 95 nié ma czytaj: ni ma; por. przypis do wyrazu kobiéta w scenie pierwszej aktu. [przypis redakcyjny] lásd a nő kifejezés lábjegyzetét az első rész helyszínén; rímképző [szerkesztői megjegyzés] 96 flegma rodzaj temperamentu, ktróry charakteryzuje się zbytnia powolnością w działaniu i brakiem gwałtownych emocji. [przypis redakcyjny] (gör.) flegma; hidegvér, higgadtság, közöny, közömböség, közömbösséggel határos nyugalom [szerkesztői megjegyzés]

63 63 Będzie twoim. Niech pan siada. Ale darmo nikt nie daje. Wielka prawda! Cóż wypada, Abym zrobił? Gdyż zostaję W położeniu arcyciasnym: Za procentem 97 moim własnym Trzeba jeździć jak w konkury, A w kieszeni, panie bracie, Albo pustki, albo dziury. Kocham Klarę. Otóż macie. I chcę zostać tu przy Klarze. To źle. Czy źle? na stronie Złoto. chowając sakiewkę Niekoniecznie, Ale Cześnik w tym zamiarze Będzie pewnie działać sprzecznie Niechaj nie wie. Jak się dowie? Niech mnie przyjmie. zatrzymując mu rękę Tiéd lesz. Üljön le uram. De hiába senki sem ad. Nagy igazság! Nos, mondja kérem, Mit csináljak? Mert maradok Nagyon szűk helyzetben: A saját kamatom miatt Utazgatnom kell, mint a versenyen, A zsebemben meg, testvéruram, Vagy üresség, vagy lyukak. Szeretem Klárát. Nos megvan. Itt akarok maradni Klára mellett. Ez rossz. Rossz? Nem okvetlenül, De a Pohárnok ezt a tervet Bizonyára ellenezni fogja. Hadd ne tudja. Ha megtudja? Hadd fogadjon engem. oldalt Arany. eldugva az erszényt megfogva a kezét 97 za procentem Papkin usiłuje dać do zrozumienia, jakoby posiadał jakiś kapitał w zastawie i tylko nieregularne wypłacenie procentów wprawiło go w kłopoty pieniężne. [przypis redakcyjny] Papkin megpróbálja megérteni mintha valamilyen tőkéje lenne a zálogjogban és csak a szabálytalan kamatfizetés hozta volna őt pénzügyi zavarba. [szerkesztői megjegyzés]

64 Trudno będzie. brzęcząc złotem Tu początek, koniec w g łowie. A jak Cześnik na mnie wsiędzie 98? Nic nie znaczy. Ba! jak komu. wzruszając głową I dla Klary komisarza. Jestem Wacław. Nehéz lesz. Itt a kezdet, a vég a fejben. az aranyat csörgetve És hogy a Pohárnok rám haragudni fog? Semmit sem jelent. Bah! hogy kinek. fejét ingatva És Klárának a komiszár. Wacław vagyok. 64 (Artur Proskura) és (Bogdan Kargul) Syn Rejenta! O dla Boga! I w tym domu! Waszmość obu nas naraża, Oba idziem na praszczęta 99. Wacław brzęknął sakiewką. A kormányzó fia! Ó Istenem! És ebben a házban! Kegyelmed mindkettőnket feláldoz, Mindketten nyomorogni fogunk. Wacław megcsörgeti az erszényt. 98 Cześnik na mnie wsiędzie (przen.) będzie robić wymówki, awantury. [przypis redakcyjny] veszekedni fog [szerkesztői megjegyzés] 99 praszczęta (In od praszczę: cienki pręt, rózga do bicia) tu w znaczeniu: udręczenie, biedy, opały. [przypis redakcyjny] vesszőfutás; itt: ínség, nyomor [szerkesztői megjegyzés]

65 Brzęczy pięknie. Miej za dane, Jeśli w służbie tu zostanę. Ha! spróbuję chce wziąć sakiewkę. Szépen cseng... Legyen tiéd, Ha szolgálatban itt maradok. Ha! Megpróbálom. el akarja venni az erszényt. 65 (Roman Polański) és MILCZEK, a régens fia (Rafał Królikowski) odsuwając Później nieco Lecz pamiętaj, że z mej wieży Szybko kulki na dół lecą Fiut z wiatrówki Papkin leży... Gdyby zdradzić chęć go jęła. W skrytym toku tego dzieła Tak postąpię, jak należy, Nie zważając na przymówkę. Ale, Waciu, jak mnie kochasz, Dzisiaj jeszcze spal wiatrówkę. Nie trać czasu. na stronie Idę, idę. Diabeł nadał tryumf taki! Coraz głębiej włażę w biedę. W moim jeńcu mam rywala Przykro z bliska gorzej z dala Tamten zamknie, ten zastrzeli A bodaj cię diabli wzięli! wracając ode drzwi elhúzva Kicsit később De emlékezz, hogy a tornyomból A golyók gyorsan lerepülnek Légpuskából egy fuvallat Papkin fekszik... Ha el akarja árulni óhajom. A munka titkos folyama alatt Úgy haladok, ahogy kell, A figyelmeztetésre nem tekintve. De Wacławom, hogyha szeretsz, Még ma lődd ki a légpuskát. Ne vesztegesd az időt. oldalt Megyek, megyek. Az ördög ilyen győzelmet adott! Egyre mélyebbre kerülök a nyomorban. Van egy riválisom a foglyomban Rossz közelről még rosszabb távolból Amott bezáródik, aztán lelövi Hogy az ördög vinne el téged! visszafordulva az ajtóból

66 A sakiewka? Zostać może. W samej rzeczy? Nie inaczej. Papkin wychodzi środkowymi drzwiami És az erszény? Itt marad. Tényleg? Nem másképpen. Papkin kimegy a középső ajtón 66 SCENA TRZECIA, KLARA KLARA Co wyrabiasz, o mój Boże! Trzeba by mi być w rozpaczy, Źebym tylko czasu miała. Co się stało? co się dzieje? KLARA Jeszcze mi się w oczy śmieje! Ja wiem wszystko, bom słuchała Chcesz tu zostać. Cóż w tym złego? KLARA Miej rozsądek. Cóż mi z niego? Kiedy już jest dowiedzione, Źe rozsądku zwykłą drogą Niezawodnie połączone Losy nasze być nie mogą. Po cóż w dawnej trwać kolei 100? Dalej żwawo manowcami, Gdzie zadnieje brzask nadziei, Gdzie mniej ciemno jest przed nami! Nie rzucajmy na bok okiem, Bo przepaści pewnie wkoło, Ale w niebo wzniósłszy czoło, Śmiałym naprzód idźmy krokiem. HARMADIK JELENET, KLARA KLARA Mit csinálsz, Istenem! Kétségbeesésbe kellene esnem, Hogyha csak időm lenne. Mi történt?, mi történik? KLARA Még a szemembe nevetsz! Én mindent tudok, mert hallottam. Itt akarsz maradni. Mi rossz van ebben? KLARA Legyen eszed. Mi bajom lenne belőle? Amikor már bebizonyosodott, Hogy a józan ész szokásos útján Megbízhatóan sorsunkat Egyesíteni nem lehet. Miért maradjon a régi kerékvágásban minden? Tovább gyorsan útvesztőkkel, Ahol a remény hajnala pirkad, Ahol kevésbé sötét van előttünk! Ne tekintsünk félre szemeinkkel, Mivel a mélység vesz körül bennünket, De az égbe vetett tekintettel, Merész lépésekkel menjünk előre. 100 w dawnej trwać kolei iść utartym szlakiem, od dawna wytoczoną drogą. Koleją dawnej nazywano ślad (koleinę) zostawiony na drodze przez jadący wóz. [przypis redakcyjny] hogy kövessék a kitaposott utat, egy régóta kivájt út keréknyom) mentén. A nyomvájút egykor egy mozgó kocsi által az úton hagyott nyomnak nevezték. [szerkesztői megjegyzés]

67 A jeżeli stałość będzie Towarzyszyć w naszym pędzie, Mimo sporu, przeszkód wielu Dojdziem przecie kiedyś celu. És ha kitartóan fogjuk követni A kitűzött célunkat, Számos viszály és akadály ellenére Egy nap elérem a kitűzött célt. 67 KLARA RAPTUSIEWICZÓWNA (Paulina Kaluźniak), MILCZEK (Artur Proskura) KLARA Dobrze mówisz, idźmy śmiało! Prostą drogą zyszczym mało, Przekonałeś, przyjacielu; Lepiej mówisz niż dziś rano, Gdyś ucieczkę z sobą radził. Nużby Papkin ufność zdradził? Nie patrz w przepaść, moja droga, Tu do serca nachyl skronie: Prędko zniknie każda trwoga, Gdy w miłości wzrok utonie. KLARA Zostań zatem w imię Boże, Masz ode mnie pozwolenie. Twoje, Klaro, nie pomoże, Lubo z życiem równie cenię. KLARA I do stryja trafim może, A to wolą Podstoliny. Bo wiedz, iż w tej właśnie chwili Miłość sobie oświadczyli Ona skromna, raczka spiekła, Ale rączkę mu przyrzekła. Ująć ci ją łatwo będzie, KLARA Jól mondod, menjünk merészen! Az egyenes út kicsit nehéz, Meggyőztél, barátom; Jobban beszélsz, mint ma reggel, Amikor a szökést tanácsoltad. Mi lenne, ha Papkin elárulná a bizalmat? Ne nézz a mélységbe, kedvesem, Ide a szívemhez hajtsd le fejed: A félelem hamarosan tova tűnik, Ha a szerelembe merül a tekintet. KLARA Maradj tehát Isten nevében, Engedélyt kapsz tőlem. Tiéd, Klara, nem segít, Bár az élettel egyformán értékelem. KLARA És elmehetnék nagybátyámhoz, Az meg az asztalnoknét akarja. Mert tudd, hogy ebben a pillanatban Szerelmük megnyilatkozott Szerény volt, elvörösödött, De kezét neki ígérte. Könnyű lesz megnyerned őt,

68 Pochlebiając w każdym względzie. Chwal bez miary rozum, cnoty, Piękność, kształtność jej osoby, A czym zechcesz, w naszym domu Tej zostaniesz jeszcze doby. Z komisarza na pisarza! Zły coś pozór stąd wynika! Ależ znowu, wszak się zważa Honor służby u Cześnika. Hízelegve minden tekintetben. Dícsérd mértékelenül eszét, erényeit, Szépségét, személyének formáját, És ezzel eléred amit akarsz, A mai nap még a házunkban maradhatsz. Komiszártól az íróig! Ebből valami rossz következik! De újból, de megméreti magát A szolgálat becsülete a Pohárnoknál. 68 MILCZEK, a régens fia (Rafał Królikowski), KLARA RAPTUSIEWICZÓWNA (Agata Buzek) KLARA Biegnę, powiem Podstolinie, Ze ktoś z prośbą tu ją czeka. podając mu rękę Miej nadzieję złe przeminie Chwila szczęścia niedaleka. odchodzi w drzwi prawe KLARA Futok, megmondom az Asztalnoknénak, Hogy valaki kéréssel itt várja. Remélem a rossz elmúlik A boldogság pillanata közel. kezet fogva vele a jobboldali ajtón távozik SCENA CZWARTA Przed godziną z trwogi mdleje, Za godzinę wzorem męstwa. To nie widzi podobieństwa, To ma więcej niż nadzieję. O płci piękną, luba, droga! Twoja radość, twoje żale To jeziora lekkie fale: Jedna drugą ciągle ściga, Ta się schyla, ta się dźwiga, Ale zawsze w blasku słońca, Zawsze czysta i bez końca! - A my dumni władcy świata, Mimo siebie pochwyceni, Za tym cieniem, co ulata, Całe życie, z chwili w chwilę, Przepędzamy jak motyle. NEGYEDIK JELENET Egy órával ezelőtt a félelemtől retteg, Egy óra múlva a bátorság mintaképe. Ő nem látja a hasonlóságot, Több reménye van. A tisztességért, kedves, drága! A te örömöd, a te bánatod A tavaknak könnyű hulláma: Egyik a másikat folyton hajszolja, Ez lehajlik, amaz felemelkedik, De folyton a napsugárban, Mindig tiszta és végtelen! - Mi meg a világ büszke urai, Elragadtatásunk ellenére, Az árnyék mögött, ami aláleszáll, Az egész életet, pillanatról pillanatra, Üzzük, mint a pillangókat.

69 69 SCENA PIĄTA, PODSTOLINA z drzwi prawych PODSTOLINA Gdzież suplikant 101? O cóż prosi? Tu jest natręt. PODSTOLINA Ty młodzianie? jeszcze nachylony Zbyt się winnym może stanie, Iż tak śmiało wzrok podnosi... Ha! PODSTOLINA po krótkim milczeniu PODSTOLINA z pomieszaniem Nie wiem wprawdzie... PODSTOLINA Ty więc jesteś Podstoliną? PODSTOLINA Nie wiedziałżeś? jak wprzódy na stronie z niskim ukłonem Co widzę! Anna! Wacław! To spotkanie!... Co tu mówić! z jakiej roli? Przed godziną... ÖTÖDIK JELENET, ASZTALNOKNÉ a jobboldali ajtóból ASZTALNOKNÉ Hol a kérelmező? Mit óhajt? Itt van a szemtelen. ASZTALNOKNÉ Te fiatalember? még meghajolva mély meghajlással Lehet, hogy túl bűnös állapot, Mivel igen merészen felemeli tekintetét... Ha! ASZTALNOKNÉ rövid csend után ASZTALNOKNÉ zavarban Nem tudom valójában... ASZTALNOKNÉ Te tehát asztalnokné vagy? ASZTALNOKNÉ Nem tudtad? Ahogy előbb oldalt Anna! Mit látok? Wacław! Ez a találkozás! Egy órával ezelőtt... Mit beszélsz itt! miből kifolyóan? 101 suplikant proszący, zanoszący prosbśbę, błagający. [przypis redakcyjny] suplikant [dawn. ten, kto suplikuje, składa suplikę, wnosi skargę, prośbę] (lat) supplikáns, szuplikáns; kérő, kéregető; folyamodó, kérvényező, kérelmező [szerkesztői megjegyzés]

70 MILCZEK (Artur Proskura) és Podstolina Hanna Czepiersińska (Ewa Dziedzic) 70 PODSTOLINA Nie wiedziałżeś, że podstoli Czepiersiński, mąż mój trzeci, Niech nad duszą Bóg mu świeci, Zaślubiwszy mnie na wiosnę, Już w jesieni leżał w grobie? Tak, tak, przypominam sobie. PODSTOLINA Oddał ducha na mym łonie. roztargniony Oddał? tak, tak, oddał pewnie. PODSTOLINA Zapłakałam zrazu rzewnie: Nie mieć męża mocno boli; Lecz i smutek w czasie tonie. roztargniony Więc utonął pan Podstoli... PODSTOLINA Któż powiada? Nie powiada? Dobrze. Zatem odejść muszę. ASZTALNOKNÉ Nem tudtad, hogy Czepiersiński Asztalnok az én harmadik férjem, Az Isten nyugosztalja, Házasságot kötött velem tavasszal, És már ősszel sírba szállt? Igen, igen, emlékszem rá. ASZTALNOKNÉ Átadta lelkét az Úrnak. szórakozott Átadta? igen, igen, átadta bizonyára. ASZTALNOKNÉ Mindjárt keservesen sírvafakadok. Erősen fáj, hogy nincs férjem; De a bánat is elmúlik idővel. szórakozott Tehát az Asztalnok úr megfulladt... ASZTALNOKNÉ Ki mondja? Nem mondja? Jól van. Tehát mennem kell.

71 71 PODSTOLINA zatrzymując go Co on myśli? co on gada? Ty szalejesz, na mą duszę! To być może. PODSTOLINA czule Ja cię zwiążę, Ja cię zamknę, drogi książę. Ach, nie powtórz tego słowa! Patrz, jak wstydem cały płonę Za studenckie przewinienia. Ni tytułu, ni imienia Wacław dalej nie zachowa. Bo te były PODSTOLINA PODSTOLINA Wszystko? Wszystko, co do joty. PODSTOLINA I nie księciem? Ani trochę. PODSTOLINA Cóż za powód? Cóż? Zmyślone. Myśli płoche, Szał młodości chęć pustoty Jednym słowem, coś bez celu Jak to każde głupstwo prawie. PODSTOLINA Ależ miłość twa, Wacławie? ASZTALNOKNÉ feltartóztatva őt Ő mit gondol? mit beszél ő? Megbolondulsz, a lelkemre! Ez lehetséges. ASZTALNOKNÉ gyengéden Én téged megkötözlek, Én téged bezárlak, drága herceg. Ah, ne ismételd ezt a szót! Nézd, az egykori diákcsínytől Szégyenkezve teljesen elpirulok. Sem a titulus, sem a Wacław név A továbbiakban nem véd meg. Mert ezek voltak. Mind? ASZTALNOKNÉ ASZTALNOKNÉ Mind, egy szálig. ASZTALNOKNÉ És nem herceg? Egy kicsit sem. ASZTALNOKNÉ Mi okból? Mi? Képzeletbeliek. Csélcsap gondolatok, A fiatalság őrültsége az üresség vágya Egyszóval, valami cél nélkül Ahogy minden mintegy ostobaság. ASZTALNOKNÉ De tart a szerelem, Wacławom?

72 na stronie Siedźże teraz w wilczym dole 102! PODSTOLINA Ten rumieniec na twym czole Jak tłumaczyć? Ja czekałam, W całej Litwie cię szukałam, Lecz o księciu Radosławie Nikt nie wiedział, nie mógł wiedzieć. Byłem... młody... PODSTOLINA powtarzając ironicznie Ale biegły w swojej sztuce. "Byłem młody"? oldalt Ülj le most a farkasverembe. ASZTALNOKNÉ Ez a pír a te arcodon Mit jelentsen? Vártam, Egész Litvániában téged kutattalak, De Radosław hercegről Senki se tudott, nem volt tudomása. Fiatal voltam ASZTALNOKNÉ ironikusan megismételve Fiatal voltam? De folyton a saját művészetedben. 72 MILCZEK, a régens fia (Rafał Królikowski), ASZTALNOKNÉ (Katarzyna Figura) Tego nie wiem. Ezt nem tudom. PODSTOLINA ASZTALNOKNÉ Są dowody. Bizonyítékok vannak. A to jakie? De milyenek? PODSTOLINA Twoja zdrada. ASZTALNOKNÉ A te hűtlenséged. 102 wilczy dół pułapka na wilki. Dość głęboki, wąski dół pokryty z wierzchu cienkimi gałęziami i narzuconymi na nie dla niepoznaki mchem, liścimi lub darnią. [przypis redakcyjny] wilczy dół [łow. jama wykopana w celu łapania do niej zwierząt] farkasverem; gödör a farkas megfogására [szerkesztői megjegyzés]

73 73 Źem się zmienił, być to może; Trudnoż kochać nieustannie! Lecz gdy karcić mnie wypada, Cóż przystoi zmiennej Annie? Nie szukałaś zbyt daleko, Nie czekałaś czas zbyt długi Podstolemu spadło wieko, Już ci Cześnik na usługi, I niech dzisiaj Cześnik ziewnie, Jutro krajczy będzie pewnie 103. Ja wyrzutów ci nie robię, Owszem, owszem, szczęść ci Boże, Lecz co czynić wolno tobie, Niechże każdy czynić może. Gdym więc zmieniał czucia moje, Szedłem tylko w twoje ślady; I zdradzaliśmy oboje, Lub też wcale nie ma zdrady. PODSTOLINA Jestem wdową, mój Wacławie. Ja żonaty jestem prawie. PODSTOLINA Któż ty jesteś, ty zbyt znany? Wacław Milczek. PODSTOLINA Tu, w tym domu... kończąc Zabłąkany. PODSTOLINA Syn Rejenta?! Jestem trwogą wskróś przejęta W oczach ciemno serce bije Jak cię Cześnik tu odkryje!... Jak rywala pozna w tobie!... Ach, nie znajdzie go już we mnie. Hogy megváltoztam, lehetséges; Nehéz szüntelenül szeretni! De amikor engem korholni kell, Nos, Annám te miért változol? Nem kerestél elég távol, Nem vártál elég hosszú ideig Az Asztalnok épphogy elhunyt, Máris a Pophárnok van szolgálatban, És a Pohárnok hadd ásítson ma, Holnap étekfogó lesz bizonyára. Nem hibáztatlak téged, Igen, igen, Isten áldjon meg téged, De amit tenni szabad neked, Hagyd, hogy mindenki megtegye. Tehát ha megváltozott az érzésem, Csak a te nyomodba léptem; És megcsaltuk egymást mindketten, Vagy egyáltalán nincs semmiféle hűtlenség. ASZTALNOKNÉ Özvegy vagyok, Wacławom. Én nős vagyok majdnem. ASZTALNOKNÉ Ki vagy te, te nagyon ismert? Wacław Milczek. ASZTALNOKNÉ Itt, e házban. befejezve Eltévedt. ASZTALNOKNÉ A kormányzó fia? Teljesen meg vagyok ijedve Sötétség a szemben a szív ver Amint a Pohárnok téged itt felfedez!... Egyből riválist fedez fel tebenned!... Ah, nem találja őt már énbennem. 103 podstoli, cześnik, krajczy urzędy powiatowe lub ziemskie, czysto tytularne, zajmowane przez średnia szlachtę. Rodowód swój wiodą od dawnych urzędów dworskich. [przypis redakcyjny] asztalnok, pohárnok, királyi pohárnok puszta cím, járási vagy országos hivatalok, amelyeket a köznemesség foglal el. Törzskönyve az egykori udvari hivatalokból származik. [szerkesztői megjegyzés]

74 74 PODSTOLINA Nie zapieraj się daremnie: Wszak błagałeś Podstolinę, By do ciebie wyjść raczyła. Czegóż żądasz? Niechaj zginę, Jeśli sam wiem. Bywaj zdrowa! PODSTOLINA zatrzymując go Zawsze jeszcze dawna głowa! Stój, nie odchodź! na stronie Ach, Papkinie, Wziąłeś, wziąłeś mnie w niewolę! PODSTOLINA Tyś kochany był jedynie; Nad sto książąt ciebie wolę! Do mych komnat chodź w ukrycie, Tam bezpieczny będziesz, luby, Bo cię broni moje życie, Bo z obrony szuka chluby. SCENA SZÓSTA Ach! PODSTOLINA,, KLARA z drzwi prawych ujrzawszy Klarę, boleśnie KLARA wesoło PODSTOLINA KLARA do Podstoliny Czegóż żąda? PODSTOLINA na stronie I cóż? To jest... Nic nié ma... Co powiedzieć? ASZTALNOKNÉ Ne tagadd feleslegesen: Bezzeg könyörögtél az Asztalnoknénak, Hogy hozzád kijönni szíveskedjen. Mit kívánsz? Inkább meghalok, Ha ezt tudom. Isten veled! ASZTALNOKNÉ marasztalva őt Még mindig a régi fej, Állj, ne menj el! oldalt Ah, Papkin, Vetett, vetett engem fogságságba! ASZTALNOKNÉ Te voltál kedves egyedül; Száz hercegségnél is jobban kívántalak! Gyere a szobámba elbújtatlak, Ott biztonságban leszel, kedvesem, Mert az életem véd tégedet, Mert oltalomból keres dicsőséget. HATODIK JELENET PODSTOLINA,, KLARA a jobboldali ajtóból Ah! meglátva Klárát, keservesen KLARA jókedvűen ASZTALNOKNÉ KLARA az asztalnoknénak Mit kíván? ASZTALNOKNÉ oldalt Mit mond? Na és? Ez van Semmi sincs.

75 KLARA RAPTUSIEWICZÓWNA (Paulina Kaluźniak), MILCZEK (Artur Proskura) és PODSTOLINA HANNA CZEPIERSIŃSKA (Ewa Dziedzic) 75 KLARA na stronie Dobrze idzie już z nim trzyma. głośno Nie powinnam może wiedzieć? O, dlaczego! PODSTOLINA Wielkiej wagi Jest interes jegomości, Działać trudno bez rozwagi. Zatem, proszę, nie mów słowa, Źe o jego wiesz bytności Później całą rzecz wyłuszczę. cicho do Podstoliny Ja odejdę. KLARA oldalra Jól megy már vele tart. hangosan Nem kellene tudnom? Ó, miért! ASZTALNOKNÉ Nagy fontosságú Az úriember ügye, Nehéz cselekedni megfontolás nélkül. Tehát, kérlek, egy szót se szólj, Hogy hollétéről tusz Később az egész dolgot megmagyarázom. halkan az Asztalnoknéhoz Én távozom.

76 MILCZEK, a régens fia (Rafał Królikowski), KLARA RAPTUSIEWICZÓWNA (Agata Buzek) és az ASZTALNOKNÉ (Katarzyna Figura) 76 PODSTOLINA podobnież głośno Proszę z sobą waszmość pana! Muszę przejrzeć dokumenta. do Klary, całując ją w czoło A Klarunia niech pamięta Nie powiadać nic nikomu. KLARA Nikt się w tym nie dowie domu... PODSTOLINA Bo nad miarę nam zaszkodzi; Później powiem, o co chodzi. Ja nie puszczę Odchodzi kiwnąwszy na Wacława, który ze spuszczoną głową odchodzi za nią w drzwi prawe. KLARA sama Śmieszniejszego cóż być może, Jak gdy zwodzić chce zwiedziony! Ach, jak Wacław w swej pokorze Zdał się wzywać jej obrony! Ledwiem, ledwie śmiech w strzymała. Ale hola, hola, panno! Do tryumfu nie masz prawa; Choć początek dobry miała, Nie wygrana przeto sprawa. ASZTALNOKNÉ hasonlóan hangosan Én nem engedem. Kérem kegyelmedet! A dokumentumot át kell tekintenem. Klárához, megcsókolva a homlokán És emlékezz Klárám Ne szólj senkinek semmit. KLARA Ebben a házban senki sem tudhatja meg... ASZTALNOKNÉ Mert sokat árthat neki; Később elmondom, mi folyik itt. Kilép, és Wacław felé int, aki fejét lehajtva követi őt a jobboldali ajtó felé. KLARA egymaga Mi lehet mulatságosabb, Mint amikor a félrevezetett csábítani akar! Ah, ahogy Wacław alázatosan Könyörgött a védeleméért! Alig, alig bírta visszatartani nevetését. De halló, halló, kisasszony! Nincs joga diadalmaskodni; Bár jó volt a kezdet, Nem nyerte meg ügyet.

77 77 SCENA SIÓDMA KLARA, Jak w dezertej 104 Arabiji Złotosiejny wzrok Febowy 105 Niesie skwarem śmierć liliji, Aż nakłoni białej głowy; A zebrana na błękicie Płodorodna kropla rosy Wraca zwiędłej nowe życie I unosi pod niebiosy Równo-władna, równo-czynna Prezencyja twoja miła, Starościanko miodopłynna, z ukłonem Dla twojego sługi była. Jużem bliski był zwiędnienia, Gdy twe oko wszystko zmienia. Abym niosąc odwet 106 drogi, Nim czas raźniej machnie kosą 107, Był twym żarem, był twą rosą. Ukłon głęboki. KLARA fircyk,chanek, rycerz ironicznie całą tę scenę, oddając niski ukłoń Równie z rytmu 108 jak z oręża Tak sławnego dostać męża Jest zaszczytem białogłowy 109 ; Ale każdy dziś młodzieniec Miłosnymi, czczymi słowy Zwykł przeplatać ślubny wieniec, Trudno zawsze dawać wiarę. Czyż nie wierzyć, wielkie nieba! Źe się kocha piękną Klarę? Czyliż na to przysiąg trzeba? HETEDIK JELENET KLARA, ficsúr, szerelmes, lovag Mint az Arábiai sivatagban Phoebus aranyló tekintete Hőségével a liliom halálát hordozza Mindaddig, amíg ki nem dugja fehér fejét; És kék színben gyűjt össze Termékeny harmatcseppet Elszáradtan visszatér egy új életbe És felemelkedik az égbe Mind-uralkodó, mind-aktív A te jelenléted kedves, Előljáró leánya folyékony méz, meghajlással Volt a te szolgádnak. Már a hervadáshoz közel voltam, Midőn a szemed mindent megváltoztat. Hadd hozzam a viszonzás útját Mielőtt a kaszás a maga idején előjőne, Ő volt a te parazsad, ő volt a te harmatod. Mély meghajlás KLARA ironikusan az egész jelenet során, mélyen meghajolva A poetikus képességgel meg fegyverrel Igen dicső férjet kapni A fehérnép becsülete; De ma minden fiatal ember Szerelmes, üres szavakkal Esküvői koszorút font, Nehéz mindig hitelt adni. Avagy nem hinni, nagy egek! Hogy szereti a gyönyörű Klára-t? Vagyis erre eskü kell? 104 w dezertej (z łac.) w pustynnej. [przypis redakcyjny] pusztában, sivatagban [szerkesztői megjegyzés] 105 wzrok Febowy promienie słońca. Febus grecki bóg słońca. [przypis redakcyjny] Febus tekintete. napsugár. (lat. Phoebus: nap, napvilág) [szerkesztői megjegyzés] 106 odwet tu: odwzajemnie się. [przypis redakcyjny] viszonozás, visszafizetés [szerkesztői megjegyzés] 107 nim czas rażnej machnie kosą zanim przeminie życie, nim nadajdzie śmierć. Starożytni Grecy wyobrażali sobie czas (Chronosa) jako postać męska z sierpem w ręku. W czasach nowożytnych nawiązując do tej tradycji przestawiano czas jako starca z kosą, kojarząc go z pojęciem śmierci. [przypis redakcyjny] mielőtt az élet elmúlik, mielőtt a halál megérkezik. Az ókori görögök az időt (Chronos) férfi alakként képzelték el, amelynek volt sarló a kezében. A modern időkben, hivatkozva erre a hagyományra, az időt egy öreg emberként egy kaszával ábrázolták, összekapcsolva a halál fogalmával. [szerkesztői megjegyzés] 108 z rytmu ze zdolności poetyckich. [przypis redakcyjny] poetikus képességgel. [szerkesztői megjegyzés] 109 białogłowa kobieta, niewiasta [przypis redakcyjny] białogłowa [daw. kobieta, zwłaszcza zamężna; biała-głowa, białka, pospolita dawniej u nas nazwa niewiasty, kobiety, od białego głowy zawicia (podwiki), które było od czasów lechickich powszechnym zwyczajem narodowym. Wyraz kobieta, lubo równie dawny, a może dawniejszy niż białogłowa, był niegdyś obelżywym, bo znaczył tyle co samica, nie-panna.] (dawno) fehérnép, fehércseléd, nő, asszony [szerkesztői megjegyzés]

78 JÓZEF (Bogdan Kargul) és KLARA RAPTUSIEWICZÓWNA (Paulina Kaluźniak) 78 KLARA Źe się kocha nie potrzeba; A że zawsze równie będzie I przysięga nic nie znaczy. Ach, na serca mego grzędzie Niech twe ziarnko bujać raczy: A zadatek ten twój mały Puści korzeń wiecznotrwały. KLARA W dawnych czasach rycerz prawy, Lubo zdobion wieńcem sławy, Lubo staczał krwawe boje, Nim oświadczył miłość swoję Ku czci drogiej swej kochanki W turniejowe wjeżdżał szranki 110, Tam na kopią dzielnie gonił, Po dziesięciu zsadzał z koni, I dopiero gdy się skłonił Wziąć nagrodę z lubej dłoni, Błagał, aby sercu miła Kochać mu się pozwoliła KLARA Hogy szeret nem kell; És hogy mindig ugyanaz lesz És az eskü semmit sem jelent. Ah, a szívemen virágágyás A te magod hadd nőjön buján: És a te kis foglalód Az örökkétartó gyökér megered. KLARA A régi időkben egy nemes lovag, Akár ékes hírnév koszorúval, Vagy folytatott véres csatákat, Mielőtt kinyilvánította a szerelmét Drága kedvese tiszteletére Tornákon harcba szállt a szorítóban, Ott a kopjával bátran rohant, A tizedik után szált le a lóról, És csak akkor, amikor meghajolt Hogy kivegye a díjat kedvese kezéből, Könyörgött azért, hogy kedvese szívét Szeretni engedjék 110 szranki (z niem.) miejsce ogrodzone, otoczone barierą; turniej (z łac.) średniowieczne igrzyska rycerskie, odbywane w specjalnie zbudowanych szrankach. [przypis redakcyjny] szranki [ogrodzony plac, na którym odbywały się średniowieczne turnieje; też: ogrodzenie takiego placu] küzdőtér, versenypálya; turniej [1. st.fr. tourneoi 'jw.' z łac. tornare 'toczyć; obracać' od gr. tórnos; śrdw. sport rycerski, polegający na walce opancerzonych jeźdźców, uzbrojonych zazw. w stępione włócznie (kopie) a. miecze, mającej wykazać zręczność i odwagę zwycięzcy i zdobyć dla niego nagrodę a. łaskę damy, wybranej na tę okazję; zawody sport. obejmujące większą liczbę dyscyplin; rozgrywki eliminacyjne o mistrzostwo, zwł. w szachach; 2. zawody, w których bierze udział większa liczba drużyn lub zawodników; też: rozgrywki eliminacyjne o mistrzostwo; 3. w średniowieczu: zawody rycerskie = (fr.) tourné-; turné; (dawno) lovagi torna; (sp) portya, verseny; (hist.) (lovagi) torna [szerkesztői megjegyzés]

79 79 Kruszyć kopie, miecze ścierać, Dla niej tylko żyć, umierać! Z tego stroju i z tej broni Marsowego znać piastuna 111, Co w rycerskiej zbiegł pogoni Od bieguna do bieguna. Oby moja Artemiza, Światu groźne to żelazo, Krwią jak gąbka napęczniałe, Przemówiło choć tą razą Wam na wiarę, mnie na chwałę z coraz większym zapałem Gdzie na skale gród kamienny, Gdzie działami mur brzemienny, Gdzie bagnetów ostre wały, Gdzie sklepienie z dzid i szabli Tam był Papkin lew zuchwały! Strzelec boski! rębacz diabli! Jęk, szczęk, krzyk, ryk, śmierć dokoła Tu bezbronny pardon woła, Tu dziewica ręce łamie, Matka płacze, dziecię kwili, Ale spada moje ramię: Ci, co żywi, już nie żyli. Klara parska śmiechem. Przebacz zapał zgrozo-krwawy Rycerskiego uniesienia, Ale widzisz: dość mam sławy, Brak mi tylko pozwolenia, Bym w fortunnych stanął rzędzie, Których celem Klara będzie. KLARA Więc zezwalam. klękając KLARA Hola! Teraz lata próby, Wytrwałości i śmiałości. Przyjmij śluby... O królowo wszechpiękności! Ornamencie 112 człowieczeństwa! Powiedz: "W ogień skocz, Papkinie" A twój Papkin w ogniu zginie. Wstaje. Kopját törni, kardokat törölni, Csak neki élni és halni! Erről a ruháról és erről a fegyverről A kiszolgált katona felismerhető, Mi a lovagi futást hajszolja Gyorsjárású lóról sebes paripára. Habár én Artemiszem, A világnak veszélyes ez a vas, Vérrel, mint egy szivacs telve van, Szólval ámbár ezúttal Nektek a hitre, nekem a dicsőségre egyre nagyobb lelkesedéssel Ahol a sziklán egy kő vár áll, Ahol válaszfalat csinálnak, Ahol a bajonetek élét kalapáljuk, Ahol a boltív lándzsa és a kard Ott volt Papkin a bátor oroszlán! Az isteni lövész! az ördög aprító! Nyögés, zaj, sikoly, ordítás, halál körös-körül Itt fegyvertelen pardon óhaj, Itt egy szűz kezet tördel, Az anya sír, a baba nyafog, De lehull karom: Kik, éltek, már halottak. Klara felnevet. Bocsásd meg e heves borzalmas-véres Lovagi felindultságot, De látod: elég dicsőségem van, Csak az engedélyem hiányzik, Hogy azok boldog sorában állhatnék, Akiknek célja Klára lesz. KLARA Tehát engedélyezem. letérdelve KLARA Halló! Most jön az állhatatosság és a bátorság próbája. Ó mindenszépség királynője! Az emberiesség ékessége! Mondd: Ugorj tűzbe, Papkin És a te Papkinod tűzhalált hal. Feláll. Fogadd eskümet Marsowy piastun stary, wysłużony żołnierz. Mars rzymski móg wojny. [przypis redakcyjny] öreg, kiszolgált katona [szerkesztői megjegyzés] 112 Ornament (z łac.) ozdoba. [przypis redakcyjny] (lat.) ornamentum, ornamens; dísz, díszítmény, díszítés, díszítőelem [szerkesztői megjegyzés]

80 KLARA Nie tak srogie me żądanie; Klejnot rycerskiego stanu Pastwą ognia nie zostanie. Lecz powtarzam waszmość panu: Posłuszeństwa, wytrwałości I śmiałości żądam próby. KLARA Nem oly kegyetlen kívánság; A lovagi állapot címere Tűz martaléka nem lesz. De megismétlem kegyelmednek: Engedelmesség, kitartás És bátorság próbáját kérem. KLARA RAPTUSIEWICZÓWNA (Agata Buzek) és (Roman Polański) 80 W każdej znajdę powód chluby. KLARA Posłuszeństwa chcąc dać miarę Milczeć trzeba sześć miesięcy. Nic nie gadać? KLARA Tak nic więcej. Wytrwałości zaś dam wiarę, Gdy o chlebie i o wodzie... Tylko, przebóg, niezbyt długo. KLARA Rok i dni sześć. boleśnie z ukłonem Ale zawsze twoim sługą. Jestem w grobie... Mindenben a dícséret okát lelem. KLARA Az engedelmesség mértékéül Hat hónapig hallgatnia kell. Semmit sem beszélni? KLARA Igen semmi többet. A kitartást pedig elhiszem, Ha kenyéren és vízen... Csak, az istenért, ne túl soká. KLARA Egy év és hat nap. fájdalmasan meghajolva De örökké a te szolgád. Sírban vagyok...

81 KLARA RAPTUSIEWICZÓWNA (Agata Buzek) és (Roman Polański) 81 KLARA Zaś śmiałości w tym sposobie Da mi dowód, kto dać zechce: W oddalonej stąd krainie Jadowity potwór słynie, Krokodylem się nazywa. Niech go schwyci i przystawi 113, Moje oko nim zabawi; Bom ciekawa jest nad miarę Widzieć żywą tę poczwarę. To jest wolą niewzruszoną A kto spełni, co ja każę, Ten powiedzie przed ołtarze, Tego tylko będę żoną. Ukłoniwszy się, odchodzi w drzwi prawe KLARA És a merészséget olyan módon Bizonyítsa, ki adni óhajtja: Egy innen távoli országban Mérges szörnyeteg hírlik, Krokodilnak hívják. Fogja el azt és hozza ide, Szemem szórakozzon vele; Mert nagyon érdekes Látva ezt a szörnyet élve. Ez a rendíthetetlenség óhaja És aki megteszi, amit mondok, Az vezessen oltár elé, Csak annak leszek a felesége. meghajlol, távozik a jobboldali ajtón SCENA ÓSMA po długim milczeniu Krrrokodyla! ironicznie Tylko tyle! Co za koncept, u kaduka! Pannom w głowie krokodyle, Bo dziś każda zgrozy szuka. To dziś modne, wdzięczne, ładne, Co zabójcze, co szkaradne! Dawniej młoda panieneczka Mile rzekła kochankowi: "Daj mi, luby, kanareczka" NYOLCADOK JELENET hosszú csend után Krrrokodil! ironikusan Csak ennyi! Ez milyen ötlet, az ördögbe! Hölgyem fejében krokodilok, Mert ma mindenki borzalmat keres. Ma az divatos, kedves, bájos, Ami halálos, ami utálatos! Korábban egy fiatal hölgy Szépen kérlelte kedvesét: "Adj nekem, kedves, egy kanárikát" 113 przystawi dostarczy, dostawi. [przypis redakcyjny] szállítani; elszállítani, eljuttatni, odaszállítani, közelíteni, közelebb hozni [szerkesztői megjegyzés]

82 82 A dziś każda swemu powié 114 : "Jeśli nie chcesz mojej zguby, Krrokodyla daj mi luby!" po krótkim milczeniu Post, milczenie wszystko fraszka, Straży przy mnie nie postawi. Ale potwór nie igraszka, Czart, nie Papkin go przystawi. Ha! Co? Nic. Idzie ku drzwiom prawym i spotyka się z wybiegającym Wacławem Masz milcz, bo wiesz! chwytając sakiewkę Wiem. Wacław odchodzi. Po krótkim milczeniu Wiem? Nic nie wiem! Czy zostaje, Czy odchodzi, za co daje, Nie wiem wcale. Wiem, że złoto, Wiem, że dając zrobił ładnie, Ale nie wiem, od Cześnika Czy mi na kark co nie spadnie. Wiem, jak zdradzę zalotnika, Źe z wiatrówki dmuchnąć gotów, Ale nie wiem, nie wiem wcale, Czy na końcu z tych obrotów Od Cześnika łeb ocalę. Wiem i nie wiem sprawa diabla: Tutaj kulka, a tu szabla Jednak dobrze rzekł pan Benet 115 : podrzucając sakiewkę Beatus, qui tenet 116. Ma meg mind kelleti magát: "Ha nem akarod pusztulásomat, Kedvesem egy krokodilt adj! " rövid csend után Böjt, csend mind csekélység, Őr mellettem nem áll. De a szörnyeteg nem játék, Az ördög, nem Papkin fogja azt idehozni. Ha! Mi? A jobb ajtóhoz megy, és találkozik a beruhanó Wacław-lal Semmi. Hallgatnod kell, mert tudod! megragadva az erszényt Wacław távozik. Rövid csend után. Tudom. Tudom? Semmit sem tudok. Vagy marad, Vagy távozik, miért ad, Nem tudom éppen. Tudom, hogy arany, Tudom, hogy ideadva megcsinálta szépen, De nem tudom, a Pohárnoktól Vajon a nyakamba valami nem szakad-e. Tudom, mihelyt elárulom a szoknyavadászt, Hogy a szélkakastól lelő mindjárt, De nem tudom, nem tudom egészen, Vajon ezen fordulatok végén Megmentem-e a fejem a pohárnoktól. Tudom és nem tudom az ördög dolga: Itt a golyó, itt meg a kard Benet úr jól mondta azonban: feldobva az erszényt Beatus, qui tenet. 114 powié czytaj: powi. [przypis redakcyjny] powiadać (zob. powiedzieć; mówić, oznajmiać coś) = mondani, szólni, beszélni, elmondani, elbeszélni [szerkesztői megjegyzés] 115 pan Benet: Komedia z drugiego okresu twórczości Aleksandra Fredry, gdy po 15 latach milczenia, w 1857 r. wznowił pisanie. Współcześnie prawie nie wystawiana, chyba że w jednym spektaklu łącznie z innymi drobiazgami scenicznymi. Cała jednoaktówka właściwie "jedną rolą stoi" - to kapitalna figura tytułowego bohatera, którego życiowe motto brzmi: Beatus qui tenet (szczęśliwy kto posiada). Komédia Aleksander Fredro munkásságának második szakaszából, amikor 1857-ben 15 évi hallgatás után folytatta az írást. Manapság alig rendezik, kivéve egy előadást és más színpadi részleteket. Az egész egyfelvonásos mű, melynek főhőse Benet úr - a címhős kapitális figurája, akinek életmottója: Beatus qui tenet (Boldog, aki rendelkezik). 116 Beatus, qui tenet (z łac.) przysłowie łacińskie, które w dosłownym przekładzie brzmi: Szczęśliwy, kto trzyma (mieszek złota w ręku ); Szczęśliwy posiadający. [przypis redakcyjny] Beatus, qui tenet: szczęśliwy, kto posiada = Szerencsés az aki ért / birtokol [szerkesztői megjegyzés]

83 (Roman Polański) az erszény arannyal a kezében 83 SCENA DZIEWIĄTA Papkin, Cześnik z drwi środkowych Winszuj, waszmość, mi sukcesu! Dzisiaj moje zrękowiny 117 : Już finalnie 118, bez regresu 119 Słowom dostał Podstoliny. Ja wiem, jak to przyszło drogo: Wszak ci moją to robotą. O! waściną! Patrzcie no go! Mnie się waszeć pytaj o to. oglądnowszy się 120 Tak mi się tam w dobrą chwilę Nawinęła snadnie 121, mile, Dała zezek, umizg taki, Źem posunął w koperczaki. Ni siak, ni tak, tędy, siędy, A ja sobie coraz bliżej, Śród chychotek, śród gawędy Bliżej... bliżej... cmok! nareszcie dobrodusznie KILENCEDIK JELENET Papkin, Pohárnok a középső ajtóból Gratuláljon, kegyelmed, sikeremhez! Ma az eljegyzésem: Már végül, visszavonhatatlanul Az asztalnokné szavát kaptam. Tudom, ez milyen drága volt: Viszont neked az én munkámmal ez. Ó! kegyelmedé! ejnye, no nézd csak! Kegyelmed kérdezzen engem róla. körülnézve Igen engem ott megfelelő pillanatban Könnyedén, kedvesen ujja köré csavart, Hízelkedett, kacérkodott, Hogy udvarolni kezdtem. Semmi olyan, nem úgy, erre, ülve, Én meg egyre közelebb hozzá, Enyelések, beszélgetések között Közelebb... közelebb... cupp! végezetül kedélyesen 117 zrękowiny zaręczyny. [przypis redakcyjny] zrękowiny [dawniej: zaręczyny] (dawno) eljegyzés [szerkesztői megjegyzés] 118 finalnie (z łac.) ostatecznie. [przypis redakcyjny] végleg, véglegesen, (wreszcie) végül, végre; végeredményben; végezetül; végképpen [szerkesztői megjegyzés] 119 bez regresu (z łac.) nieodwołalnie. [przypis redakcyjny] véglegesen; visszavonhatatlanul, megmásíthatatlanul, változhatatlanul [szerkesztői megjegyzés] 120 oglądnowszy się dziś poprawne: obejrzawszy się [przypis redakcyjny] körülnéző [szerkesztői megjegyzés] 121 snadnie latwo, bez przeszkód [przypis redakcyjny] akadály nélkül [szerkesztői megjegyzés]

84 A! zrobiłem wstyd niewieście; Jak alkiermes 122 wskróś spłonęła Mnie konfuzja 123 ogarnęła Tak że wziąwszy za pas nogi, Chciałem drapnąć za trzy progi. Wtedy ona, mocium panie, Zawołała: "Stój, Macieju Niech się twoja wola stanie, Ja przyjmuję ją w pokorze Masz ten pierścień szczęść nam Boże!" A! nő szégyenét okoztam; Mint egy likőr végig égetett Zavarodottság vett erőt rajtam Tehát hogy a lábakat az övnél fogva Három küszöböt akartam megkarcolni. Ekkor ő, kegyelmes uram, Megszólalt: "Állj, Maciejem Hagyd, el a kérésed, Alázatosan elfogadom azt Van ez a gyűrűd Isten áldjon meg minket!" 84 JÓZEF (Bogdan Kargul) és (Stefan Zając) Daj go kaci! wielka sztuka! w złości Z rewerencją 124, u kaduka, Bo... Wskazuje drzwi. Adj neki másnaposságot! nagy művészet! dühösen Tisztelettel, az ördögnél, Mert... Az ajtó felé mutat. 122 Alchermes alkiermes, alkermes [arab. al-kirmiz] itt: (gastronomia) alkermes; czerwony likier: (gastr.) Alchermes likőr finom fűszeres ital; vörös likőr [szerkesztői megjegyzés] 123 konfuzja (z łac.) zmieszanie. [przypis redakcyjny] konfuzja, zmieszanie [uczucie zakłopotania; uczucie zakłopotania lub zawstydzenia] (lat.) konfúzió; összekeverés, összevegyítés; (átv.) kavarodás, zavar, zavarodottság; keveredés; zavar, rendetlenség, fejetlenség, zavarodottság, összevisszaság; szórakozottság, összetévesztés, összezavarás [szerkesztői megjegyzés] 124 rewerencja uszanowanie; [przypis redakcyjny] rewerencja [1. fr. révérence 'uszanowanie; ukłon, dygnięcie' z łac. reverentia 'głęboki szacunek; cześć' od reverēri 'czcić, poważać'; przest. szacunek, poważanie; dawn. okazywanie czci, ukłon; 2. daw. szacunek i poważanie okazywane komuś] (lat.) reverencia; tisztelet, tiszteletadás, hódolat, megbecsülés; mély meghajlás, tisztelgő meghajlás [szerkesztői megjegyzés]

85 85 A zawsześ w gniewie skory. Jakie by to były spory, Gdybym nie miał krwi zimniejszej Ale mówmy o ważniejszej Teraz rzeczy. Ja tak radzę. Ów młodzieniec od Rejenta, Co mnie długo popamięta, Bardzo prosi, czy nie może Przy waszmości zostać dworze. Zdatny, zwinny, wierny będzie, Lecz co z tego? tajemnie Mówią wszędzie, Że za kołnierz nie wyleje 125. Nie wyleje czy wyleje Miejsca u mnie nie zagrzeje: Bo nie będę z ziemi zbierał, Co Milczkowi z nosa spadnie... Chyba gdyby się opierał, Chciał zatrzymać samowładnie, Wtedy przyjmę na przekorę. Będziesz mógł to poznać snadnie, Bo imprezę inną biorę: Za dzisiejszą mą swawolę I że w murze gdzieś tam dziura, Gotów pieniać mnie szlachciura Więc krzyżową skończyć wolę, Pójdziesz wyzwać, mocium panie; Circa quartam niech mi stanie U trzech kopców w Czarnym Lesie, do siebie Jak mu utnę jedno ucho, A czej 126 z drugim się wyniesie! Lepiej pisać. A, broń Boże! Tam objaśnień, tam namowy, Tam potrzeba tęgiej głowy. És állandóan mérges vagy. Milyen lehetne ez a harc, Ha nem lenne hidegebb vérem De beszéljünk még fontosabb Dolgokról most. Én igen tanácsolom. Az a fiatalember a Kormányzótól, Ami engem sokáig emlékeztet, Nagyon kéri, vajon nem maradhat-e Kegyelmed udvarában. Tehetséges, serény, hűséges lesz, De mi van? rejtélyesen Mindenhol beszélik, Hogy az alkoholt nem veti meg. Iszik vagy nem iszik Helyet nálam nem melegít: Mert nem fogok gyűjteni a földről, Ami Milczeknek orrából leesik... Talán hogyha ellenállt volna, Szeretné tartani magát kényúrian, Akkor fogadom ellenkezésre. Könnyedén meg fogod ismerni azt, Mert rendezvényt szervezek: A mai önkényeskedésért És hogy van egy lyuk valahol a falban, Kész perlekedés nekem modortalan nemes Tehát kereszt akarat döntsön, Kihívásra fog menni, kegyelmes uram; Circa quartam hadd jöjjön hozzám A Fekete-erdő három dombjánál, magában Ha levágom neki az egyik fülét, Akkor pedig a másikkal elkotródik! Jobb írni. Ó, Isten ments! Ott magyarázkodások, ott rábeszélések, Ott szükség van a jó fejre. 125 nie wylewać za kołnierz nadużywać alkoholu. [przypis redakcyjny] túl sok alkoholt iszik. [przypis redakcyjny] 126 A czej (gwar.) przecież, może. [przypis redakcyjny] hisz, hiszen, mégis, azért, pedig [szerkesztői megjegyzés]

86 86 Muszę przyznać się waszmości: Od ostatniej mej słabości Tak zgłupiałem! Zatem... Wykręt nie pomoże. Miejże, człeku, Boga w duszy, Nie wysyłaj nieboraka; Mnie tam spotka hańba jaka Wszakżeś mówił dzisiaj rano: "Miłe mi jest jeszcze życie, Gotów otruć, zabić skrycie". To być może. Skrycie nie, na boskim świecie! niekontent Ej tam, co tam! Tać ci przecie Mnie pod nosem łba nie utnie. Diabeł nie śpi. Bałamutnie! pokazując powieszenie A nużby mnie... grożąc Niech spróbuje! Taką bym mu kurtę skroił! Diabliż mi tam po tej kurcie, Jak zadyndam gdzie na furcie. El kell ismernem kegyelmednek: Az utolsó elgyengülésem óta Igen elbutultam. Ennélfogva. A kifogás nem segít. Légy, emberséges, Isten a lélekben, Ne küldj szerencsétlent; Gyalázat ér ott engem Hiszen ma reggel azt mondtad: "Még mindig kedves nekem az életet, Kész mérgezni, ölni titokban." Titokban nem, az isteni világban! elégedetlen Ej ott, ami ott. Az meglehet. Hiszen az orrom előtt Nem fogja a fejedet venni. Az ördög nem alszik. Butaság! akasztást mutatva És mi van, ha engem. fenyegetve Próbálja csak meg! Igen csak megtréfálnám őt! A fenébe is e tréfa után, Hogyha lógni fogok valahol a kapun.

87 (Janusz Gajos) és (Roman Polański) 87 głaszcząc go Wiesz co, Papciu spraw się ładnie, A w kieszonkę grubo wpadnie. Całuje go w czoło i odchodzi w drzwi lewe, Papkin, ze skrzywioną twarzą i kiwając głową, w drzwi środkowe. hízelegve neki Tudod mit, Papkinom intézd szépen, És a zsebbe jócskán esik. Homlokon csókolja őt és kimegy a baloldali ajtón, Papkin, fanyalgó képpel és fejet lóbálva, a középső ajtóban.

88 AKT TRZECI Pokój Rejenta. SCENA PIERWSZA Rejent siedzi przy stoliku i pisze. Dwóch mularzy przy drzwiach stoi. REJENT, MULARZE 127 HARMADIK SZÍN A kormányzó szobája. ELSŐ JELENET A Kormányzó az asztalnál ül és ír. Két kűműves az ajtónál áll. KORMÁNYZÓ, KŐMŰVES 88 REJENT MILCZEK (Andrzej David Misiura), KŐMŰVES (Karol Bojarczuk), KŐMŰVES (Daniel Dobosz) és KŐMŰVES (Dawid Dobosz) REJENT Mój majstruniu, mówcie śmiało, Opiszemy sprawę całą; Na te ciężkie nasze czasy Boskim darem takie basy 128. Każdy kułak spieniężymy: Źe was bito, wszyscy wiemy. MULARZ Niekoniecznie. REJENT Bili przecie, Mój majstruniu. MULARZ Niewyraźnie. KORMÁNYZÓ Mesterem, beszéljen bátran, Leírjuk az egész ügyet; Ezekre a nehéz időnkre Isteni ajándék ilyen zúzódások. Minden ökölcsapást pénzre váltunk: Hogy minden veréseiteket, mind tudjuk. KŐMŰVES Nem feltétlenül. KORMÁNYZÓ Hiszen voltak, Én mesterem. KŐMŰVES Nem világosan. 127 Ez a jelent Andrzej Wajda filmjében már a film első felében, és udvaron való találkozása után lejátszódik [22:38]. 128 basy ślady na ciele od plag, cięgi. [przypis redakcyjny] nyomok a testen az ütésektől, veréstől. [szerkesztői megjegyzés]

89 KORMÁNYZÓ (Andrzej Seweryn), MICHAŁ KAFAR KŐMŰVES (Jerzy Nowak), MACIEJ MIĘTUS KŐMŰVES (Tadeusz Wojtych) és KŐMŰVES (Henryk Gołębiewski) 89 REJENT Czegóż jeszcze wam nie stało? Bo machano dosyć raźnie. MULARZ Ot, szturknięto 129 tam coś mało. DRUGI MULARZ Któż tam za to skarżyć zechce! REJENT Lecz kto szturka, ten nie łechce? MULARZ Ha! zapewne. REJENT A więc bije? MULARZ Oczywiście. REJENT Porachują kości w grzbiecie, Ten jest bity wszak to wiecie? A kto bity, ten jest zbity? Co? MULARZ Ten jest zbity. Komu kije Ha! dobrze pan powiada, KORMÁNYZÓ Hisz mi meg nem történt veletek? Mert elég hevesen cibált beneteket. KŐMŰVES Ó, valami kissé meglökött ott. MÁSIK KŐMŰVES Ki akar ott ezért vádaskodni! KORMÁNYZÓ De aki lökdös, az nem csiklandoz? KŐMŰVES Ha! biztosan. KORMÁNYZÓ Nos akkor ver? KŐMŰVES Természetesen. KORMÁNYZÓ Kinek ütések Számolják a csontokat a hátában, Az a megvert hiszen azt tudjátok? Akit meg vertek, azt megverték? Mi? KŐMŰVES Ha! jól mondja az úr, Az meg van verve. 129 szturkać szturchać [przypis redakcyjny] szturchnąć szturchać [lekko uderzyć kogoś lub coś, pchnąć łokciem, końcem kija itp.] lökni; (szturchać) lökdösni, taszigálni; (szturchnąć) meglökni, megtaszítani (egyszer); piszkálni; (szturchać) taszigálni; tuszkolni [szerkesztői megjegyzés]

90 90 REJENT Więc was zbili, To rzecz jasna, moi mili. MULARZ Ta, już jakoś tak wypada. REJENT napisawszy Skaleczyli? MULARZ REJENT Nie, serdeńko? MULARZ REJENT Znak, drapnięcie? MULARZ A, broń Boże! pomówiwszy z drugim Znajdziem może. REJENT Ach, nie. Przecie A drapnięcie, pewnie wiecie, Mała ranka, nic innego. MULARZ Tać, tak niby. KORMÁNYZÓ Tehát titeket megvertek, Ez az ügy világos, kedveseim. KŐMŰVES Ez, már valahogy úgy esik. KORMÁNYZÓ jegyzetelő Megsebesítették? KŐMŰVES KORMÁNYZÓ Nem, kedveském? KŐMŰVES KORMÁNYZÓ Jel, a karmolás? KŐMŰVES A másikkal beszélve Talán meglelem. KORMÁNYZÓ Isten ments! Ah, nem. Hiszen A karmolás meg, bizonyára tudja, Kis sebeske, semmi más. KŐMŰVES Mintegy apróság. REJENT Mała, wielka, Jednym słowem, rana wszelka Skąd pochodzi? MULARZ REJENT MULARZ Niby... z tego... Ze skaleczenia. Nie inaczej. KORMÁNYZÓ Kicsi, nagy, Egyszóval, mindenféle seb Honnan való? KŐMŰVES KORMÁNYZÓ KŐMŰVES Mint abból. Sebesülésből. Nem másképp. REJENT Mieć więc ranę tyle znaczy, Co mieć ciało skaleczone: Źe zaś raną jest drapnięcie, Więc zapewnić możem święcie, Źe jesteście skaleczeni, Przez to chleba pozbawieni. KORMÁNYZÓ A seb tehát annyit jelent, Ami a test sérülése: És hogy a seb horzsolás, Tehát világosan bizonyítani lehet, Hogy megsérültetek, Ezáltal a kenyér elvesztése.

91 91 MULARZ O! to znowu... REJENT Źe ci nie dam okruszyny pisze Zatem, zatem skaleczeni, Przez to chleba pozbawieni, Z matką żoną czworgiem dzieci. MULARZ Nie mam dzieci. DRUGI MULARZ Nie mam żony. REJENT Co? nie macie? nic nie szkodzi - Mieć możecie tacy młodzi. Ha! MULARZ DRUGI MULARZ Tać prawda. REJENT napisawszy Pozbawiony Akt skończony. Teraz jeszcze zaświadczycie, Źe nastawał na me życie. Stary Cześnik, jęty szałem, Strzelał do mnie. MULARZ Nie widziałem. REJENT Wołał strzelby. DRUGI MULARZ Nie słyszałem. MULARZ Wołał wprawdzie: "Daj gwintówki!" Lecz chciał strzelać do makówki. KŐMŰVES Ó! ez újból KORMÁNYZÓ Megfosztva attól, Hogy nektek ne adjak kenyérmorzsákat ír Ennélfogva, ezért sérülések, Ezáltal a kenyér elvesztése, Anyától feleségtől négy gyerektől. KŐMŰVES Nincs gyerekem. MÁSODIK KŐMŰVES Nincs feleségem. KORMÁNYZÓ Mi? nincs nektek? nem tesz semmit Még lehet olyan fiatalok vagytok. Ha! KŐMŰVES MÁSODIK KŐMŰVES Igaza van. KORMÁNYZÓ ír Az akta elkészült. Most még tanúsítjátok, Hogy az életemre tört. Az öreg pohárnok, eszeveszetten, Rámlőtt. KŐMŰVES Nem láttam. KORMÁNYZÓ Puskáért kiabált. MÁSODIK KŐMŰVES Nem hallottam. KŐMŰVES Valóban kiabálta: Adj vontcsövű puskát! De mákfejet akart lőni.

92 REJENT Do makówki... do makówki... No, no, dosyć tego będzie Świadków na to znajdę wszędzie Nie brak świadków na tym świecie, Teraz chodźcie bliżej! bliżej! Znakiem krzyża podpiszecie. Michał Kafar trochę niżej Tak, tak Maciej Miętus pięknie! Za ten krzyżyk będą grosze, A Cześniczek z żółci pęknie. KORMÁNYZÓ Mákfejbe.. mákfejbe No, no, ez elég lesz Erre mindenhol találok tanúkat Tanúknak nincs hiánya ebben a világban, Most gyertek közelebb! közelebb! Írjátok alá keresztjelekkel. Michał Kafar kicsit lejjebb Igen, igen Maciej Miętus szépen! - E keresztért garasokat kaptok, A Pohárnok meg megpukkad a sárgaságtól. 92 REJENT MILCZEK (Andrzej David Misiura), KŐMŰVES (Karol Bojarczuk), KŐMŰVES (Daniel Dobosz) és KŐMŰVES (Dawid Dobosz) MULARZ Najpokorniej teraz proszę, Coś z dawnego nam przypadnie. REJENT Cześnik wszystko będzie płacił. MULARZ Jakoś, panie, to nieładnie... REJENT Byleś wasze nic nie stracił. MULARZ Tum pracował... KŐMŰVES A legalázatosabban most kérem, Valami a régiből nekünk jutna. KORMÁNYZÓ A Pohárnok mindent megfizet. KŐMŰVES Valahogy, uram, ez rútul KORMÁNYZÓ Nem veszítesz semmit. KŐMŰVES Itt dolgoztam..

93 93 REJENT popychając ich ku drzwiom Idźże z Bogiem, Bo się poznasz z moim progiem. MULARZ Tu zapłata, każdy powie... REJENT popychając ku drzwiom Idź, serdeńko, bo cię trzepnę. MULARZ we drzwiach Ależ przecie... REJENT zamykając drzwi Bądźcie zdrowi! Dobrzy ludzie, bądźcie zdrowi! wracając Czapkę przedam, pas zastawię, A Cześnika stąd wykurzę; Będzie potem o tej sprawie Na wołowej pisał skórze Lecz tajemne moje wieści, Jeśli wszystkie z prawdą zgodne, Tym, czym teraz serce pieści, Najboleśniej go ubodnę. Sarmata KORMÁNYZÓ az ajtó felé teszigálva őket Takarodj, Isten áldjon! Mert megismerkedsz a küszöbömmel. KŐMŰVES Itt a fizetség, mindenki mondja. KORMÁNYZÓ ajtó felé lökdösődve Eredj, szívecském, mert odasózok néked. KŐMŰVES az ajtóban De hiszen... KORMÁNYZÓ becsukva az ajtót Isten veletek! Jó emberek, jó egészséget nektek! visszatérve Szarmata Veszem a kalapomat, csatolom övemet, A Pohárnokot meg innen elkergetem; Erről az ügyről aztán Marhabőrön feljegyzés lesz. Ám híreim titkosak, Ha minden jogszerű, Azzal, amivel most a szív babusgat, A legfájdalmasabban fogom őt megbántani. KORMÁNYZÓ (Andrzej Seweryn) 130 Na wołowej pisał skórze będzie wiele pisania w związku z tą sprawą (podczas ewentualnego procesu). Jeszcze dziś istnieje powiedzenie: nie spiszesz na wołowej skórze na oznaczenie jakiejś długiej historii, trudnej do spisania nawet na wielkim arkuszu. [przypis redakcyjny] marhabőrre írni sokat ír ezzel a kérdéssel kapcsolatban (egy lehetséges tárgyalás során). Még ma is van egy mondás: "Nem írsz marhabőrre" egy hosszú történetre utal, nehéz megírni egy nagy lapon. [szerkesztői megjegyzés]

94 SCENA DRUGA REJENT, 131 MÁSODIK JELENET KORMÁNYZÓ, 94 REJENT MILCZEK (Andrzej David Misiura) és MILCZEK (Artur Proskura) REJENT Wczas przychodzisz, drogi synu, Pomówimy słówek parę. Siada i daje znak synowi, aby usiadł. Z niejednego twego czynu Niezachwianą wziąłem wiarę, Iż wstępując w moje ślady, Pobożności kroczysz drogą; Źe złe myśli, podłe rady Nigdy zwieść cię z niej nie mogą. Rade temu serce moje, Quandoquidem 132 już przy grobie, Źyję tylko jeszcze w tobie. ociera łzy Sekatury gorzkie znoje, W nieustannej alternacie 133 Składam kornie ciebie gwoli 134 KORMÁNYZÓ Jókor jössz, kedves fiam, Beszéljünk néhány szót. Leül és jelzi a fiának, hogy üljön le. Tetteid közül nem egy Szilárdan hiszem, Mivelhogy a nyomomba lépve, Könyörülettel járod az utat, Hogy a rossz gondolatok, gonosz tanácsok Soha nem tudnak félrevezetni téged. A szívem tanácsolja ezt, Quandoquidem a sír mellett, Csak még tebenned élek. letörli a könnyeket Szekatura 138 fáradtságos munka, Állandó alternatívaként Alázatoskodnod kell 131 MEGJEGYZÉS: Andrzej Wajda filmjében ez a jelenet elhíresült Beatus, qui tenet mondta után következik. [szerkesztői megjegyzés] 132 Quandoquidem (łac.) jakkolwiek, aczkolwiek [przypis redakcyjny] Quandoquidem (lat.) (kötőszó) minthogy, mivelhogy; bár, ámbár, noha, jóllehet, holott [szerkesztői megjegyzés] 133 alternata (z łac.) odmiana losu, zmienna kolej życia. [przypis redakcyjny] sorsfordulat; az életvitel változása [szerkesztői megjegyzés] 134 Składam... ciebie gwoli dla ciebie [przypis redakcyjny] neked [szerkesztői megjegyzés] 138 Sekatury (z wł) dokuczliwości, prześladowanie; [przypis redakcyjny] szekatúra; üldözés, üldöztetés, űzés, hajszolás [sekatura [1. wł. seccatura 'suszenie; przen. zanudzanie' od seccare 'suszyć; przen. nudzić' z łac. siccus 'suchy'. dawn. nękanie, dokuczanie, drażnienie, szykana; 2. daw. nękanie lub prześladowanie kogoś] (ol) szekatúra; kínzás, ingerlés, izgatás; zaklatás, bosszantás, gyötrés; alkalmatlankodás, tolakodás, szemtelenség, ingerkedés; nyűgösködés] [szerkesztői megjegyzés]

95 Przy Najwyższym Majestacie 135 ; Bo ja tylko, moje dziecię, Do fortunnej 136 twojej doli Aspiruję 137 jeszcze w świecie. Łaski ojca dobrodzieja, Acz nieczęsty, dowód drogi. REJENT W tobie jedna ma nadzieja, Lecz zazdroszczą mi jej wrogi; Syna z ojcem chcą rozdzielić, Chcą się smutkiem mym weselić. Złego ducha pną mamidła, Twej młodości stawią sidła. A Legfelsőbb Felségnél; Mert én csak, gyermekem, A szerencsés végzetedhez Még mindig törekszem a világon. Jótevő apám szívességéből, Ámbár nem gyakori, drága bizonyíték. KORMÁNYZÓ Tebenned van egyetlen reményem, De irigyek az ellenségeim; El akarják választani a fiút az apjától, Szeretnék szomorúvá tenni az örömömet. A gonosz szellem káprázat, Fiatalságod csapda várja. Nie rozumiem. Nem értem. REJENT KORMÁNYZÓ Starościanka... Nie rozumiesz? A starosta leánya... Nem érted? 95 Cna dziewica, Tę ubóstwiać... REJENT Becsületes leányka, Imádom őt... KORMÁNYZÓ Skrycie umiesz... Titokban tudod Jeśli była tajemnica, To dlatego, żem chciał wprzody 139 Do sąsiedzkiej skłonić zgody. REJENT Mnie z Cześnikiem? O mój Boże! Któż jej więcej pragnąć może Niż ja, człowiek bogobojny. Zezwól zatem, aby z Klarą... Ha titok volt, Azért, mert mielőbb akartam A szomszédi beleegyezést elérni. KORMÁNYZÓ Én és a Pohárnok? Ó, Istenem! Ki vágyhat rá jobban? Én mint, egy istenfélő ember. Tehát engedd, hogy Klara-val Najwyższy Majestat [przypis redakcyjny] Legfelsőbb Felség; (ném.) Majestät: felség, fenség, fejedelem [szerkesztői megjegyzés] 136 fortunna (z łac.) szczęśliwa. Fortuna bogini szczęścia z Rzymian. [przypis redakcyjny] szczęście, (uczucie szczęście) boldogság; (powodzenie) (do czegoś) szerencse; (szczęśliwość) boldogság; sors, siker; szerencse. A római mitológiában Fortuna a szerencse, a sors, az élet esetlegességének a megszemélyesítője, istennője (Jupiter első lánya). Nevének jelentése: hozam, hozadék, talán az etruszk Vortumna latinizált változata, ami évenként forgó lányt jelent. [szerkesztői megjegyzés] 137 Aspiruję (z łac.) wzdycham, dążę [przypis redakcyjny] sóhajok, törekszem; wzdychać [zob. westchnąć] sóhajtani, felsóhajtani; dążyć: menni, törni, előretörni, menetelni, igyekezni [szerkesztői megjegyzés] 139 wprzody (stpol.) wprzódy, najpierw [przypis redakcyjny] wprzódy [we wcześniejszym okresie, przedtem, najpierw]: hamarább, először, mielőbb [szerkesztői megjegyzés]

96 REJENT Być nie może żadną miarą; Cześnik burda 140, ja spokojny. Lecz cóż Klara temu winna, Źe czasami stryj szalony? REJENT Czy tam winna, czy niewinna, Innej waści trzeba żony; I, serdeńko, będzie inna. Ach, mój ojcze, wyrok srogi... REJENT Nieodmienny, synku drogi. KORMÁNYZÓ Nem lehet semmi esetre sem; A Pohárnok veszekedő, én békés vagyok. De miért Klára azért a hibás, Hogy a nagybátyja időnként őrült? KORMÁNYZÓ Legyen bűnös vagy ártatlan ott, Más feleségre van szükséged; És, szívecském, más lesz. Ó, apám, szigorú ítélet.. KORMÁNYZÓ Megmásíthatatlan, kedves fiam. 96 REJENT MILCZEK (Andrzej David Misiura) és MILCZEK (Artur Proskura) Moja dola, rzekłeś przecie, Jednym 141 celem na tym świecie. REJENT Bóg to widzi i ocenia. Az én sorsom, hiszen mondtad, Az egyetlen célod ezen a világon. KORMÁNYZÓ Az Isten látja ezt és ítéli. 140 Cześnik burda awanturnik, kłótnik, zawadianka, człowiek niespokojny [przypis redakcyjny] burda [ordynarna kłótnia, awantura, bijatyka] veszekedés, civakodás, zajongás; awanturnik: aventurier; kalandor; botrányokozó, veszekedő, kötekedő, izgága (ember); kłótnik [pot. człowiek lubiący się kłócić]: összeférhetetlen, veszekedő, perlekedő, civakodó ember [szerkesztői megjegyzés] 141 Jednym tu: jedynym. [przypis redakcyjny] egyetlen [szerkesztői megjegyzés]

97 Ja ją kocham. REJENT z uśmiechem Nie przeżyję rozłączenia. To się zdaje. Én őt szeretem. KORMÁNYZÓ mosolyogva Ez úgy látszik. Nem élem túl az elszakítást. 97 REJENT Ja się tego nie przestraszę. I przysięgam. REJENT surowo ze słodyczą Zamilcz wasze! Co los spuści, przyjąć trzeba: Niech się dzieje wola nieba. Lecz, serdeńko, gdyś tak stały, Gdzież dawniejsze twe zapały? Milczysz jakże? Ironicznie Nie do wiary, Jak o wszystkim wie ten stary! Młodość... może... KORMÁNYZÓ Ettől nem félek. Esküszöm. KORMÁNYZÓ szigorúan édeskedve Csend legyen! Amit a sors akar, el kell fogadni: Hadd végezze el az ég akaratát. De, szívecském, ha oly állhatatos voltál, Hol a te múltbéli lelkesedésed? Hallgatsz hogyhogy? ironikusan Hihetetlen, Hogy mindenről tud ez az öreg! Fiatalság... lehet... REJENT Była quondam 142 ta jedyna! Ta wybrana! Ta kochana! Teraz bawi u Cześnika. z pośpiechem Zaręczona Cześnikowi. REJENT Póty temu nie uwierzę, Póki sama nie odpowie. Nie odpowie? Podstolina? Podstolina KORMÁNYZÓ Hajdan az egyetlen volt! A választott! A kedves! Most a Pohárnoknál időzik. gyorsan A Pohárnok menyasszonya. KORMÁNYZÓ Addig ezt nem hiszem, Amíg ő maga nem mondja. Nem válaszol? Az asztalnokné? Asztalnokné 142 quondam (łac.) niegdyś [przypis redakcyjny] niegdyś [kiedyś, dawniej] egykor, valaha, valamikor, régen, régente, hajdan, hajdanában, egyszer [szerkesztői megjegyzés]

98 98 REJENT Zapytałem ją w tej mierze; A jeżeli Bóg dozwoli, Przyjmie rękę mego syna. Lecz nie przyjmie syn jej ręki. REJENT Syn posłuszny, Bogu dzięki. Intercyzę 143 przyłączyłem, Gdzie dokładnie wyraziłem: Która zerwać zechce strona, Ta zapłaci sto tysięcy. Moje szczęście warte więcéj. REJENT Szczęściem będzie taka żona. Wprzód mogiła mnie przykryje... Lecz i Cześnik jeszcze żyje, On nas spali w pierwszym pędzie. REJENT z flegmą, jak zawsze Ha! to Cześnik wisieć będzie. Niech się dzieje wola nieba, Z nią się zawsze zgadzać trzeba. KORMÁNYZÓ Megkérdeztem őt ebben a tekintetben; És ha az Úr is megengedi, Megkérem a kezét a fiamnak. De nem kéri a fiú az ő kezét. KORMÁNYZÓ Fiú engedelmes, hála Istennek! Házassági szerződést küldtem, Ahol pontosan kifejtettem: Aki megszegi e szerződést, Az százezret fizet. A boldogságom többet ér. KORMÁNYZÓ Boldogság lesz az ilyen feleség. A sír előbb betakar engem... Ámbár a Pohárnok is még mindig él, Ő nálunk elébb lánga lobbant. KORMÁNYZÓ flegmán, ahogy mindig Ha! a pohárnok lógni fog. Hadd végezze el az ég akaratát, Mindig egyet kell értenie vele. Ojcze! Synu! REJENT Ostre noże Topisz w sercu syna twego. Atyám! Fiam! KORMÁNYZÓ Éles késeket Döfsz a te fiad szívébe. 143 Intercyza (z łac.) umowa na piśmie zawierana przed ślubem; dotyczyła przede wszystkim spraw majątkowych, również jakichś szczególnych warunków i obowiązków współmałżonków [przypis redakcyjny] intercyza [1. umowa przedślubna ustalająca sprawy majątkowe przyszłych małżonków; 2. (hist.) z łac. intercidere, przeciąć. Był stary zwyczaj przy zawieraniu umowy jakiejkolwiek, że kartę, na której była spisana, przecinano i każda z dwuch stron zatrzymywała jedną połowę. W razie sporu przecięte pismo składało się i tym sposobem zapobiegano fałszerstwu niezmiernie w średnich wiekach rozwiniętemu na zachodzie Europy. Pozostała nazwa służyła w prawie polskiem kontraktowi małżeńskiemu.] (jog) házassági szerződés [szerkesztői megjegyzés]

99 REJENT Nie ma złego bez dobrego. Zmień swój rozkaz. KORMÁNYZÓ Minden rosszban van valami jó. Változtassa meg a rendelkezését. REJENT rzucając mu, się do nóg Ach, litości! REJENT Tę zyskałeś! Patrz, ja płaczę. Być nie może. KORMÁNYZÓ lábaihoz borulva Ah, irgalmazz! KORMÁNYZÓ Ezt megkaptad! Nézd, én sírok! Nem lehet. 99 KORMÁNYZÓ (Andrzej Seweryn) és MILCZEK (Rafał Królikowski) wstając Mieć nadzieję? REJENT Nie, serdeńko, być nie może. felállva KORMÁNYZÓ Nem, édesem, lehetetlen. Van remény? Ja z rozpaczy oszaleję. REJENT Patrz, ja płaczę... ani słowa! Cnota, synu, jest budowa, Jest to ziarno, które sieje... Wacław odchodzi. Po krótkim milczeniu. Jeszcze diable 144 młoda głowa. Megőrültem a kétségbeeséstől. KORMÁNYZÓ Nézd, sírok egy szót se Az erény, fiam, építő, Ez egy vetőmag, amelyet elvetnek... Wacław távozik. Rövid csend után Még ördögien fiatal fej. 144 diable tu w znaczeniu: diablo, diabelnie [przypis redakcyjny] ördögien [szerkesztői megjegyzés]

100 SCENA TRZECIA REJENT Co skłoniło Podstolinę, Wdówkę tantną 145, wdówkę gładką, Za takową iść gadzinę, To dotychczas jest zagadką; Ale wątpić nie wypada, Iż zamienić będzie rada. prostując się Acz i starość bywa żwawa, Wżdy 146 wiek młody ma swe prawa. Ale Cześnik, gdy postrzeże, Iż na dudka wystrychnięty, Może... może... strach mnie bierze, Apopleksją 147 będzie tknięty... Niech się dzieje woła nieba, Z nią się zawsze zgadzać trzeba. HARMADIK JELENET KORMÁNYZÓ Mi késztette az Asztalnoknét, A gazdag özvegyet, a finom özvegyet, Ilyen féreg után menjen, Ez még mindig rejtély; De semmi kétség sem férhet hozzá, Hogy meg fogja fogadni a tanácsot. kiegyenesedve Bár az öregedés gyors lehet, Ám a fiatal kornak megvannak a saját jogai. De a Pohárnok, amikor észreveszi, Hogy rászedett tökfilkó, Talán... talán... a félelem elvisz engem, Agyvérzést fog kapni... Hadd legyen meg az ég akarata, Mindig egyet kell értenie vele. 100 REJENT MILCZEK (Andrzej David Misiura) 145 tantna (z łac.) zamożna [przypis redakcyjny] gazdag, jómódú, tehetős, vagyonos; módos; pénzes [szerkesztői megjegyzés] 146 Wżdy (spol.) jednak. [przypis redakcyjny] mégis, de, azonban, viszont, pedig, mindazonáltal, mindamellett [szerkesztői megjegyzés] 147 apopleksja [nagły wylew krwi do mózgu] (gör.) apoplexia, agyszélhűdés, szélütés, guta; gutaütés, agyvérzés [szerkesztői megjegyzés]

101 SCENA CZWARTA REJENT, wsuwając się trwożliwie Wolnoż wstąpić? REJENT Bardzo proszę. z najniższym ukłonem i nieśmialo Pana w domu i Rejenta Widzieć w godnej tej osobie Chluba wielka, niepojęta Spada na mnie w tejże dobie, Jak niemylnie pewnie wnoszę? REJENT pokornie Tak jest sługa uniżony. Wolnoż mi się w odwet spytać, Kogom zyskał honor witać? NEGYEDIK JELENET KORMÁNYZÓ, félénken belépve Be szabad lépni? KORMÁNYZÓ Kérem szépen. a legmélyebb meghajlással és félénken A ház urát és a Kormányzót Látni egy tiszteletreméltó személyben Nagy büszkeség, felfoghatatlan Rám esik ezen a napon, Bizonyára nem tévedek? KORMÁNYZÓ alázatosan Úgyvan alázatos szolgája. Viszonzásul megkérdezhetem, Kit tisztelhetek önben? 101 REJENT MILCZEK (Andrzej David Misiura) és JÓZEF (Bogdan Kargul)

102 102 na stronie Hm! pokorna coś szlachciurka, Z każdym słowem daje nurka 148 Niepotrzebne miałem względy. śmielej Jestem Papkin. REJENT wskazuje z ukłonem krzesło na środku stojące. przypatruje się z uwagą REJENTOWI, który, jak zawsze z założonymi na piersiach rękoma, nieporuszenie w miejscu stoi. Papkin mówi dalej na stronie Skończę wszystko bez pomocy. Jak uważam, głośno, wyciągając się na krześle Jestem Papkin lew Północy, Rotmistrz sławny i kawaler okazując gestem wstęgi orderowe Tak, siak, tędy i owędy. Mądry w radzie, dzielny w boju, Dusza wojny, wróg pokoju. Znają Szwedy, muzułmany, Sasy, Włochy i Hiszpany Artemizy ostrze sławne I nim władać ramię wprawne. Jednym słowem, krótko mówiąc, Kula ziemska zna Papkina Teraz, bratku, daj mi wina. REJENT po krótkim wahaniu, na stronie Nemo sapiens, nisi patiens. 149 Dostaje butelkę spod stoliku kilimkiem nakrytego, patrzy w nią do światła, nalewa lampeczkę i podaje Papkinowi, który mówi, co następuje. na stronie O! Brat szlachcic tchórzem podszyt! Po zleceniu od Cześnika Może sobie udrę łyka. 150 oldalt Hm! egy alázatos kisnemes, Minden szavával engedékeny Nem volt szükségem kegyre. bátrabban Papkin vagyok. A KORMÁNYZÓ a székről a középen álló felé biccentett. A figyelemmel fordul a KORMÁNYZÓRA, aki, ahogy mindíg összekulcsolt karral, mozdulatlanul áll a helyén. Papkin tovább beszél oldalra Ahogy gondoltam, Elvégzek minden segítség nélkül. hangosan, a székre támaszkodva Papkin vagyok Észak oroszlánja, Híres lovaskapitány és lovag a rendjelszalagra mutatva Igen, úgy, erre és arra. Bölcs a tanácsban, vitéz a csatában, A háború lelke, a béke ellensége. Ismerik a svédek, a muszlimok, Szászok, olaszok és a spanyolok Artemisz híres pengéjét Forgatja a kiképzett kar. Egyszóval, röviden szólva, A földgolyó ismeri Papkint Most, testvérem, adj nekem bort. KORMÁNYZÓ rövid habozás után, oldalt Nemo sapiens, nisi patiens. Előkapja az üveget az asztal alól egy fedő szőnyegecskével, a fény felé tartja, önt egy pohárkával és átadja Papkinnak, aki a következők szerint beszél. oldalra Ó! Nemes testvér gyáva aljnövényzet! A pohárnok megbízásából Talán hasznosítom magam. 148 daje nurka wyrażenie myśliwskie: ustępuje, cofa się przed niebezpieczeństwem; tu: spuszcza tonu. [przypis redakcyjny] vadászati kifejezés: engedékeny, elkerüli a veszélyeket; leengedi a hangját. [szerkesztői megjegyzés] 149 Nemo sapiens, nisi patiens (łac.) Nie jest mądry, kto nie umie być cierpliwy średnowieczne przyłowie łacińskie. [przypis redakcyjny] (Latin közmondás) Nemo sapiens nisi patiens = nie jest mądry, kto nie jest cierpliwy: Senki sem bölcs, ha nem türelmes. [szerkesztői megjegyzés] 150 udrę łyka coś zarobię, coś skorzystam. [przypis redakcyjny] valamit keresek, valamit igénybe veszek, kihasználok [szerkesztői megjegyzés]

103 nakrywa głowę pije Cienkusz! 151 pije deresz! 152 pije REJENT na stronie Nadto śmiało. eltakarja a fejét iszik Gyenge bor! iszik lőre! iszik KORMÁNYZÓ oldalt Szerfelett bátran. 103 Istna lura, panie bracie, Cóż, lepszego tu nie macie? REJENT Wybacz, waszmość, lecz nie stało. Otóż to jest szlachta nasza! ze wzgardą Siedzi na wsi sieje, wieje Zrzędzi, nudzi, gdera, łaje. A dać wina to nie staje. KORMÁNYZÓ (Andrzej Seweryn) és (Roman Polański) Idzie do stolika, nalewa sobie. Rejent nieporuszony prowadzi go oczyma. Albo jeśli przyjdzie flasza, Samą maścią 153 już przestrasza; Potem prosi: "Jeśli łaska" Igazi lőre, testvéruram, Nos, nincs itt jobb? KORMÁNYZÓ Megbocsásson, kegyelmed, de nem akad. Íme, ez a mi nemességünk! megvetéssel Falun ül vet, rostál Zsémbelődik, unatkozik, morcos, gáncsoskodik. És bort adni meg nem képes. Az asztalhoz megy, tölt magának. A kormányzó rendületlenül követi őt a szemével. Avagy ha a megjön a palack, Mohával belepve már megrémül; Aztán kérdi: " Szabad kérnem" 151 Cienkusz (dosł.: osad piwny, zlewki) tu: złe, słabe wino. [przypis redakcyjny] moslék, keverék, kotyvalék, lőre, lötty; itt: rossz, gyenge bor, lőre [szerkesztői megjegyzés] 152 deresz ( węg.) tu: mętny, słaby trunek, lura. [przypis redakcyjny] zavaros, gyenge itóka, lőre [szerkesztői megjegyzés] 153 samą maścią zewnętrznym wygłądem. Flaszka powinna być dobrze omszała, co jest świadectwem rości, a więc dobroci wina. [przypis redakcyjny] külső megjelenés. A palacknak jól mohásnak kell lennie, ami bizonyságot tesz a bor jóságáról és ennélfogva minőségéről. [szerkesztői megjegyzés]

104 104 Nie proś, nie nudź, hreczkosieju 154, A lepszego daj, u diaska! REJENT Ależ mości dobrodzieju... pijąc Mętne, kwaśne ad pojęcie Istna lura, mój Rejencie! REJENT na stronie Cierpliwości wiele trzeba; Niech się dzieje wola nieba. Zwiedź piwnice wszystkie moje, Gdzie z pół świata masz napoje, Gdzie sto beczek stoi rzędem! Jeśli znajdziesz co takiego, Dam ci, bratku, konia z rzędem. REJENT z ukłonem Pozwól spytać, panie drogi, Co w nikczemne moje progi Marsowego wiedzie syna? rozpierając się na krześle przy stoliku Co? Chcesz wiedzieć? REJENT Proszę o to. Więc staję tu, wiedz, niecnoto, Z strony jaśnie wielmożnego Cześnika Raptusiewicza, Co go ranka dzisiejszego Twych służalców sprośna dzicza 155, Godna jednak pryncypała, W jego zamku napaść śmiała. REJENT Mówże, waszmość, trochę ciszej, Jego sługa dobrze słyszy. Mówię zawsze podług woli. Ne kérj, ne unatkozz, kisnemesem, És jobbat adj, az ördögbe! KORMÁNYZÓ De kedves nagyságos uram... iszik Zavaros, mérhetetlenül savanyú Igazi lőre, Kormányzóm! KORMÁNYZÓ oldalra Több türelem kell; Hadd legyen meg az ég akarata. Tekintsd meg az összes pincémet, Ahol a fél világból van italod, Ahol száz hordó áll sorban! Ha találsz valami ilyesmit, Adok neked, testvérem, egy sor lovat. KORMÁNYZÓ meghajlással Hadd kérdezzem, kedves uram, Mi rossz szándékkal Lépted át küszöböm Mars fia? elterpeszkedve a széken az asztal mellett Mi? Tudni akarod? KORMÁNYZÓ Kérem mondja. Szóval itt állok, tudd, erényesen, A nyilvánvalóan nemes ember Raptusiewicz pohárnok képviseletében, Ami őt ma kora reggel A te szolgáid, piszkos vademberek, Megbízóikhoz méltó módon, Várkastélyában merészen megtámadták. KORMÁNYZÓ Beszélhetne, kegyelmed, kissé halkabban, Az ő szolgája jól hallja. Mindig az akaratom szerint beszélek. 154 hreczkosiej pogardliwa nazwa zasiedziałego na wsi, niezbyt namożnego szlachcica. [przypis redakcyjny] hreczkosiej [daw. gospodarz zasiedziały na roli] a hétszilvafás nemes megvető neve; (dawno) földjét túró paraszt; kisparaszt, törpegazda; szűklátókörű ember [szerkesztői megjegyzés] 155 dzicza (forma staropol. taj jak: łodzia, pieczenia itp) dzisiejsze: dzicz. [przypis redakcyjny] (Régi lengyel forma) vademberek, barbárok; műveletlen, vad emberek [szerkesztői megjegyzés]

105 105 REJENT Ależ bo mnie głowa boli. jeszcze głośniej Źe tam komu w uszach strzyka Albo że tam czyj łeb chory, Przez to nigdy w pieśń słowika Nie odmienią głos stentory 156. REJENT słodko Ależ bo ja mam i ludzi. Każę oknem cię wyrzucić. Papkin w miarę słów Rejenta wstaje z wolna, zdejmując kapelusz. A tam dobry kawał z góry. O, nie trzeba. Hola! REJENT Jest tam który! Niech się pan nie trudzi. KORMÁNYZÓ De hisz fáj a fejem. még hangosabban Hogy valakinek ott nyilal a füle Avagy hogy valakinek ott a feje beteg, Emiatt a fülemüle énekében A Stenorhang sosem változik meg. KORMÁNYZÓ édeskésen De hisz nekem embereim is vannak. Az ablakon keresztül kidobatom. Papkin a Kormányzó szavaihoz mérten lassan felkel, levéve a kalapját. Ott meg jó darab felülről. Ó, nem kell. Halló! KORMÁNYZÓ Van ott valaki! Ne fáradjon az úr. REJENT MILCZEK (Andrzej David Misiura) és JÓZEF (Bogdan Kargul) és a HAJDÚ 156 stenor człowiek o potężnym głosie. Nazwa pochodzi od jednego z bohaterów wojny trojańskiej, Stenora, odznaczanego się silnym, tubalnym głosem. [przypis redakcyjny] Stenor, (gör., egy görög harcos Troja falai alatt, a kinek Homeros szerint (Il. 5, 785) olyan hatalmas hangja volt, mint ötven más férfiúnak összevissza. Homeros ókori költő a fentebbi helyhez megjegyzi, hogy Stenor trák vagy arcadiai ember volt, aki Hermesszel hangos kiabálásban addig-addig versenyzett, amíg megszakadt bele. Juv. 13, 112. Arnob. 2, 97.; (átv.) erős hangú ember [szerkesztői megjegyzés].

106 REJENT Pan jak piórko stąd wyjedzie. do służących Czekać w czterech tam za drzwiami! Ale na cóż to, sąsiedzie, Tej parady między nami? REJENT Teraz słucham waszmość pana. sadzając go prawie gwałtem Bardzo proszę bardzo proszę siada blisko i naprzeciwko Jakaż czynność jest mu dana? Nie spuszcza z oka Papkina KORMÁNYZÓ Az úr mint egy tollacska innen kiszáll. szolgáknak Várjon négy ott az ajtó mögött! De mire ez, szomszéduram? Ez a parádé mi köztünk? KORMÁNYZÓ Most hallgatom kegyelmed. szinte erőszakkal leültetve őt Legyen szíves kérem szépen. közel ül és szemközt Milyen feladatot kapott? le nem veszi a szemét Papkinról 106 KORMÁNYZÓ (Andrzej Seweryn) és (Roman Polański) Jesteś trochę nadto żywy: Nie wiedziałem, Bóg mi świadkiem, Źe tak bardzo masz słuch tkliwy Przestrzeż, proszę, gdy przypadkiem Jakieś słówko głośniej powiem. REJENT Czy się prędko rzeczy dowiem? bardzo cicho Zaraz Cześnik bardzo prosi... Hę! REJENT Te egy kicsit túl élénk vagy: Nem tudtam, Isten a tanúm, Hogy oly nagyon gyenge hallásod van Tartsd szem előtt, kérlek, ha netalán Valamilyen szócskát hangosabban mondok. KORMÁNYZÓ Megtudom-e hamarosan a dolgot? nagyon halkan Azonnal a Pohárnok szépen kéri. He! KORMÁNYZÓ

107 107 Czy głośniej? na znak potakujący Rejenta mówi dalej Cześnik prosi... To jest... raczej Cześnik wnosi, Źe, by skończyć w jednej chwili Kontrowersją 157, co... zrobili... nie mogąc uniknąć wzroku Rejenta, miesza się coraz więcej Dobrze mówię... co zrobili... Kontrowersją... jak rzecz znana... Źe tak... to jest... że... sprzy... sprzyja... odwracając się, na stronie A to jakiś wzrok szatana, Cały język w trąbkę zwija. REJENT Ja nie jestem pojąć w stanie, Waszmość prawisz zbyt zawiło. wstając Bo to... bo te... wybacz, panie, Wino trochę mocne było. A nie jestem zbyt wymowny... ciszej Czy tych czterech jeszcze stoi? REJENT Jednym słowem mój szanowny, Dobry sąsiad czego żąda? Lecz się poseł trochę REJENT kończąc...boi. Bądź, serdeńko, bez obawy. Więc Cześnika prośba niesie, Abyś waszmość circa quartam 158 U trzech kopców w Czarnym Lesie Stanął z szablą do rozprawy. Hangosabban? A kormányzó beleegyező jelére folytatja A pohárnok kéri. Ezt... inkább a Pohárnok javasolja, Hogy, ha egy pillanatra abbamaradna A kontroverzió, amit... csináltak... nem tudva elkerülni a Kormányzó tekintetét, egyre jobban belezavarodik Jól mondom... amit csináltak... Kontroverzió... amint a dolog ismert... Hogy igen... ez van... hogy... kedv... kedvez... félrefordulva Ez meg valamilyen sátáni tekintet, Az egész nyelv trombitába csavarodik. KORMÁNYZÓ Ez számomra érthetetlen, Kegyelmed túl tekervényesen beszél. felállva Mert ez... mert ez... bocsásd meg uram A bor egy kicsit erős volt. És nem vagyok elég érthető. halkabban Vajon ezen négyen még állnak? KORMÁNYZÓ Egyszóval az én tisztelt, Jó szomszédom mit kíván? De a követ egy kicsit KORMÁNYZÓ befejezve Szívecském, ne félj. Fél. Tehát a Pohárnok kérése a következő, Lenne szíves kegyelmed négy óra körül A Fekete-erdő hármas dombjánál Szabjával készen állna a párbajra. 157 Kontrowersja (z łac.) spór, sprzeczka, nieporozumienie. [przypis redakcyjny] kontrowersja [1. łac. controversia 'wątpliwość; zwada; dysputa'; różnica zdań, rozbieżność sądów; spór, dyskusja, polemika; 2. rozbieżność opinii pociągająca za sobą dyskusje i spory] (lat.) kontroverzió; vita, ellentét, vitás kérdés; viszály, vitatkozás, villongás, viaskodás; cívódás, civakodás, torzsalkodás; összecsapás; harc, ellentét; szóváltás, perpatvar, ellenkezés, veszekedés; (nieporozumienie) félreértés, nézeteltérés, meg nem értés, tévedés; félreértés, nézeteltérés, vita, különbség, összekülönbözés [szerkesztői megjegyzés]. 158 circa quartam (łac.) koło czwartej. [przypis redakcyjny] mintegy négykor, négy körül [szerkesztői megjegyzés]

108 108 REJENT ironicznie Stary Cześnik jeszcze żwawy! ośmielając się Ba! To wszyscy wiedzą przecie, Że niemylne jego ciosy Wszakże w całym już powiecie Pokarbował szlachcie nosy, Tylko jeszcze... REJENT Ciszej, proszę. Prawda, ciszej. Cicho zatem Jego grzeczną prośbę wnoszę I dołączam moją własną O odpowiedź krótką, jasną. REJENT Tę listownie mu udzielę, Ale jakże się to zgadza: Wszak ci jutro ma wesele. śmielej Tamto temu nie przeszkadza: Rano pierścień w pół dnia szabla Wieczór kielich w nocy... Cicho. REJENT słodko Prawda, cicho. na stronie Sprawa diabla, Ani mrumru. 159 Czy mnie licho Tu przyniosło w takie szpony! KORMÁNYZÓ ironikusan Az öreg Pohárnok még virgonc! bátorkodva Ugyan! Hiszen azt mindenki tudja, Hogy tévedhetetlen az ő csapása Hiszen már az egész járásban Levágta a nemesek orrát Csak még... KORMÁNYZÓ Halkabban, kérem. Igaz, halkabban. Csend tehát Az ő illedelmes kérését hozom És megtoldom a sajátommal Rövid, világos választ. KORMÁNYZÓ Ezt levél útján neki megadom, De hogyha ez így van: Végül is neked holnap esküvőd van. bátran Amaz emezt nem zavarja: Reggel gyűrű a nap felében szablya Este serleg éjszaka... KORMÁNYZÓ édeskésen Csend. Igaz, csend. oldalt Ördög, vagy A démon dolga. Ki a fene Küldött ide ilyen karmok közé! 159 Murmur w tradycji okultystycznej demon, upadły anioł, książę i hrabia piekła. Znany również pod imionami Murmus, Murmuks, Murmux i Murmuur. Przed upadkiem przynależał do Chóru Aniołów i Tronów. Rozporządza 30 legionami duchów. W Sztuce Goecji jest pięćdziesiątym czwartym, a w Pseudomonarchii Daemonum czterdziestym duchem. az okkult hagyományban démon, bukott angyal, herceg és a pokol grófja. Murmus, Murmuks, Murmux és Murmuur néven is ismert. A bukás előtt az Angyalok és Trónok Kórusához tartozott. Goetia művészetében ez az ötvennegyedik, a Démon álnéven pedig a negyvenedik szellem. [szerkesztői megjegyzés]

109 REJENT ironicznie Wielkiż afekt 160 przyszłej żony? Fiu! fiu! fiu! Taż z miłości Trzykroć na dzień wpada w młodości Cześnik, także rozogniony, Jak gromnica ku niej pała Będzie para doskonała. A że wierna w każdej sprawie, Ręce, nogi w zakład stawię. REJENT ironikusan Nagy hatással van leendő nejére? No! no!, ejha! Csak a szerelemtől Naponta háromszor megfiatalodik A pohárnok, szintén nekihevült, Mint a viaszgyertya feléje lángol Egy tökéletes pár lesz. És hogy ő hű minden ügyben, Kezem és a lábam felteszem a fogadásra. 109 KORMÁNYZÓ (Andrzej Seweryn) és (Roman Polański) 160 afekt (z łac.) tu: uczucie. [przypis redakcyjny] afekt, affekt (łc. affectus uczucie, pożądanie ) [1. psych. stan b. silnej emocji z nadmiernym pobudzeniem, z zawężeniem świadomości działania. 2. praw. stan, w którym sprawca nie mógł ocenić naganności swojego postępowania. 3. daw. uczucie do kogoś, miłość; 4. silne podniecenie, wzburzenie; 5. z łac. affectus, poruszenie umysłu; silne podniecenie, wzburzenie; 6. dawniej: uczucie, miłość] (lat.) affectus; szenvedély, indulat, erős érzelmi meghatározottság; érzés; szerelem, vonzalom; (lat.) affekció; meghatottság, megilletődés; (med.) hatás, beteg állapot, hajlam [szerkesztői megjegyzés]

110 SCENA PIĄTA REJENT,, PODSTOLINA PODSTOLINA Otóż jestem na wezwanie W twoim domu, mój Rejencie, Co dowodem niech się stanie, Nie straciłam na namyśle Niepotrzebnym czasu wiele Bo ja rzadko kiedy myślę, Alem za to chyża w dziele I nie mówiąc Cześnikowi: Mój staruszku, bądźcie zdrowi, Milsze od was są sąsiady Podpisuję twe układy I w minucie tutaj staję. oddając papier złożony Waszmość panu jeden daję, Drugi odpis u mnie będzie. Gdy więc pewność w każdym względzie I wzajemnie dane słowa, Witam ciebie jak synowa. ÖTÖDIK JELENET KORMÁNYZÓ,, ASZTALNOKNÉ ASZTALNOKNÉ Tehát hivatalos vagyok A te házadba, Kormányzóm, Amit e bizonyíték hadd tanúsítson, Nem vesztegettem megfontolásra Több szükségtelen időt Mert én kevésbé gondolkodom, Azért mert e műben minden benne van És nem szólva a Pohárnoknak: Öregem, Isten veletek, A szomszédaid kedvesebbek, mint te Aláírom e megállapodásokat És egy percen belül itt állok. átadva az összehajtogatott papírt Adok egyet kegyelmednek, A második példány nálam lesz. Ha tehát bizalom van minden tekintetben És megállapodtunk egymással, Menyedként köszöntlek téged. 110 PODSTOLINA HANNA CZEPIERSIŃSKA (Ewa Dziedzic) REJENT Wielki splendor 161 na mnie spływa, Moja pani miłościwa, I fortuna 162 w złotej nawie Żagiel dla mnie swój rozpięła, Gdyś chętliwie i łaskawie W twoje skarbne serce wzięła Najkorniejsze prośby moje. KORMÁNYZÓ Nagy ragyogás ereszkedik le rám, Kegyelmes asszonyom, És a szerencse aranyhajóban Kibontotta vitorláját nékem, Amikor készséggel és kegyesen Befogadta drága szívedbe A legalázatosabb kéréseimet. 161 splendor (z łac.) zaszczyt, blask [przypis redakcyjny] splendor [1. zewnętrzne oznaki świetności lub bogactwa; 2. zaszczyt lub honor, którego ktoś doznaje] (tréf.) ragyogás, tüneményesség, nagyszerűség; zaszczyt [to, co stanowi powód do dumy] megtiszteltetés, tisztelet, dicsőség; kitüntetés, becsület; blask [1. jaskrawe, mocne światło; też: połysk, światło odbite; 2. świetność, wspaniałość; 3. przejaw, przebłysk; 4. zob. luminancja] fény, csillogás, ragyogás; napsugár, visszaverődés, erős fény, fémes fény; villogás [szerkesztői megjegyzés] 162 fortuna (z łac.) tu: szczęśliwy los. [przypis redakcyjny] fortuna [1. los, zwłaszcza dobry; 2. wielki majątek; 3. mit. rzym. Fortuna: bogini płodności i urodzaju oraz losu i szczęścia] (lat.) Fortuna a sors, a vak véletlen, a végzet hatalmát megszemélyesítő istennő; (átv.) szerencse, sors, siker, vagyon [szerkesztői megjegyzés]

111 Tak jest, pani miłościwa, Wielki splendor na mnie spływa; A na szczepu mego trzaski 163 Jeszcze większy spłynąć może, Bo chcesz z arcywielkiej łaski Mego syna dzielić łoże. Niechże mi tu wolno będzie Na tej lichej, własnej grzędzie, Polecając waszmość pani Trwałej przychylności zdroje I powolne służby moje, Do maluczkich upaść nóżek, Jako sługa i podnóżek. Całuje ją w rękę Igen, hölgyem, kegyelmes Nagy ragyogás ereszkedik le rám; És a leendő utódaimra a fiam után Még nagyobb is ereszkedik le tán, Mert a legnagyobb szívességgel akarod A fiammal megosztani az ágyat. Engedtessék meg nekem itt Eme silány, saját fészkemben, Kívánva kegyelmednek Hosszantartó egészséget És a alázatos szolgálataimat, A picike lábacskákhoz borulni, Mint szolga és zsámoly. Kezet csókol neki. 111 REJENT (Andrzej David Misiura) és PODSTOLINA HANNA CZEPIERSIŃSKA (Ewa Dziedzic) na stronie Co ja słyszę! Co, u kata! Zdmuchnął żonę Cześnikowi I z nią syna swego swata! Wszak ci Cześnik, gdy się dowie, Jak szczupaka go rozpłata. PODSTOLINA Nie myśl jednak, mój Rejencie, Źe to z gustu do odmiany Wzięłam inne przedsięwzięcie; Syn twój, Wacław, był mi znany, Bardzo znany jednym słowem, Na cóż mam się kryć w tej mierze: Był kochany kochał szczerze. oldalt Mit hallok! Mi, a pokolba! A pohárnok feleségét meglovasította És a saját fiát vele összeboronálta! Végül is amikor a Pohárnok ezt megtudja, Mint egy csukát, őt felszabdalja. ASZTALNOKNÉ Ne gondold, Kormányzóm, Hogy az ízléstől a változásig Másik vállalkozást választottam; A te fiad, Wacław, nékem ismert volt, Nagyon ismert egyszóval, Mit kell titkolnom e tekintetben: Szeretőm volt őszintén szeretett. 163 szczepu mego trzaski przyszli moi potomkowie po synie. [przypis redakcyjny] törzsem szilánkjai; itt: leendő utódaim a fiam után. [szerkesztői megjegyzés]

112 112 klaskając w palce Tędy droga! PODSTOLINA Papkin tu? Cóż to znaczy? Tak, Papkin czeka, Aż go Anna zoczyć raczy. PODSTOLINA do Rejenta Waszmość cierpisz tego człeka? do Papkina Precz mi z oczu! z pośpiechem REJENT Wasze! Idę. Czekaj, Czekam. tapsolva Ez az út! ASZTALNOKNÉ Papkin itt? Mit jelentsen ez? Igen, Papkin vár, Addig, amíg Anna őt szíveskedik észrevenni. ASZTALNOKNÉ Kormányzóhoz Kegyelmed tűrte ezt az embert? Papkinhoz Tűnj el a szemem elől! Tiétek! gyorsan KORMÁNYZÓ Megyek. Várj, Várok. REJENT REJENT MILCZEK (Andrzej David Misiura), PODSTOLINA HANNA CZEPIERSIŃSKA (Ewa Dziedzic) és JÓZEF (Bogdan Kargul) REJENT Odpis przecie. KORMÁNYZÓ Hisz a válaszlevél.

113 PODSTOLINA On to zdradną swą wymową Mnie, zbyt słabej, mnie, kobiecie, Opłakane wyrwał słowo. Ja? PODSTOLINA I gdyby nie ta zmiana, Szłabym biedna w moc tyrana. do siebie Dzień feralny! 164 ASZTALNOKNÉ Ő a hitszegő saját ékesszólásával Nekem, túl gyenge, nekem, nőies, Szánalmas kiejtette a szót. Én? ASZTALNOKNÉ És hogyha nincs ez a változás, Szegény lennék a zsarnok hatalmában. magában Szerencsétlen nap! 113 Dzień feralny!...(szerencsétlen nap!) (Roman Polański) REJENT do Podstoliny Wola nieba, Z nią się zawsze zgadzać trzeba. Ale teraz moje zdanie, Źe gdy Cześnik nie wie jeszcze O nam chlubnie zaszłej zmianie, Lubo w piśmie rzecz umieszczę, Dobrze będzie, gdy z twej strony Papkin weźmie zapewnienie I powtórzy to, co w liście. na stronie Chce mnie zgubić, oczywiście! KORMÁNYZÓ Asztalnoknénak Az ég akarata, Mindig egyet kell értenie vele. De most a véleményem, Hogy ha a Pohárnok nem tudja még Rólunk dicséretesen a megtörtént változást, Noha írásba fogom foglalni a dolgokat, Jó lesz, ha az ön részéről Papkin igazolni fogja És megismétli azt, ami e levélben van. oldalt El akar veszejteni engem, nyilvánvaló! 164 Dzień feralny (z łac.) dzień niepomyślny, fatalny, w którym wszelkie przedsięwzięcia kończą się niepowodzeniem lub nieszczęściem. Wiara w dni feralne, uznawana przez niektóre religie, była dość rozpowszechniona w owej epoce, choć oficjalnie już za przesąd i wyśmiewana w literaturze. (patrz: Małżeństwo z kalendarza, Zabowonnik i in.) [przypis redakcyjny] váratlan nap, végzetes, amelyen minden vállalkozás kudarchoz vagy szerencsétlenséghez vezet. Néhány vallás elismerte a szerencsétlen napokra hitet abban a korszakban, bár hivatalosan már babona volt és az irodalomban nevetségessé vált. (lásd: Házasság a naptárból, Zabowonnik et al.) [szerkesztői megjegyzés]

114 REJENT Daj mu, pani, twe zlecenie, A ja skreślę słówek parę. Odchodzi. SCENA SZÓSTA PODSTOLINA, odprowadzając go oczyma Podstolino! mam dać wiarę? Co to znaczy? gdzie sumienie? KORMÁNYZÓ Közölje, hölgyem, az óhaját, És kihúzok néhány szót. Távozik. HATODIK JELENET ASZTALNOKNÉ, követve őt a szemével Asztalnokném! hinnem kéne? Mit jelent ez? hol a lelkiismeret? 114 PODSTOLINA HANNA CZEPIERSIŃSKA (Ewa Dziedzic) és JÓZEF (Bogdan Kargul) REJENT ukazując głowę w drzwiach Proszę ciszej. Prawda, ciszej. na stronie I przez mury czart ten słyszy. Ach, co robisz, Podstolino? Z twej przyczyny wszyscy zginą Czyliż Cześnik ci nie znany? On nie zniesie tego sromu 165, On pochodnią i żelazem Śmierć wyrzuci w wasze ściany, Gruz zostawi z tego domu. KORMÁNYZÓ bekukkantva az ajtón Kérem halkabban. Igaz, halkabban. oldalt És az ördög e falakon keresztül hallja ezt. Ó, mit csinálsz, Asztalnokném? Miattad mindenki meghal Vagyis a Pohárnok nem ismer titeket? Nem tudja elviselni ezt a gyalázatot, Ő egy fáklya és egy vas A halál behatol a falaitok közé, Romhalmaz marad e házból. 165 srom tu: zniewaga. [przypis redakcyjny] itt: srom, (dawno) szégyen, gyalázat; zniewaga [naruszenie czyjejś godności] sértés, gyalázat, bántalom, sérelem [szerkesztői megjegyzés]

115 115 Bój się Boga, chodźmy razem. oglądając się i odprowadzając coraz dalej na stronę Ach, ty nie wiesz, gdzieś przybyła... W jakiej strasznej jesteś toni... Cicho!... Gdyby nie w tej dłoni Artemizy groźna siła, Już by... sza!... Niech Bóg nas broni!... Dalej we drzwi i na schody. PODSTOLINA wyrywając się Wolna droga. Czterech stoi. Niekoniecznie, PODSTOLINA Lecz weź wprzody Pożegnanie dla Cześnika: Kłaniaj mu się bardzo grzecznie, Powiedz oraz, jak mą duszę Zbyt boleśnie żal przenika, Źe się tak z nim rozstać muszę Niech porywczo mnie nie gani... Féld az Istent, menjünk együtt. körülnézve és egyre távolabb húzva oldalra Ó, te nem tudod, hová jöttél... Milyen szörnyű szakadékban vagy... Csend!... Hogyha Artemisz e kézben Nem lenne félelmetes erő, Már hát...! Isten ments minket!... Az ajtón túl és a lépcsőn. ASZTALNOKNÉ mutatva Szabad az út. Négyen állnak. Nem feltétlenül, ASZTALNOKNÉ De vidd mielőbb Búcsúm a Pohárnoknak: Add át neki mély üdvözletemet, Mondd meg neki, hogy van a lelkem Túl fájdalmasan jár át a bánat engem, Hogy el kell válnom tőle Féktelenül hadd ne bántson engem... PODSTOLINA HANNA CZEPIERSIŃSKA (Ewa Dziedzic) és (Roman Polański) Banialuki 166, moja pani, Tych ode mnie nie usłyszy. Lári-fári, asszonyom, Ezeket tőlem nem fogja hallani. 166 Banialuki gadanie bez senzu, brednie. Wyraz wywodzi się z dzieła Hieronima Morsztyna ( ) pt. Historia ucieszna o zacnej królewnie Banialuce., zawierającego rozwłekłą, nieszmowitą, nie wiążącą się logicznie akcję, która swą bezsenzownością przeszła w przysłowie. [przypis redakcyjny] értelmetlen beszéd, ostobaság. A szó Hieronim Morsztyn ( ) Szórakoztató történet Banialuka nemes királynéról... című műből származik, amely egy fájdalmas, kimondhatatlan, nem logikailag kötelező történetet tartalmaz, amely közmondássá vált. banialuki [znaczy bredzić, bajać, mówić niedorzeczności, pleść koszałki-opałki brednie, niedorzeczności] ostobaság, butaság, fecsegés, zagyvaság; halandzsa

116 SCENA SIÓDMA PODSTOLINA,, REJENT REJENT Ciszej z łaski. Prawda, ciszej. REJENT Oto jest list do sasiąda. HETEDIK JELENET ASZTALNOKNÉ,, KORMÁNYZÓ KORMÁNYZÓ Halkabban ha kérhetném. KORMÁNYZÓ Íme a levél a szomszédnak. Igaz, halkabban. 116 REJENT REJENT MILCZEK (Andrzej David Misiura), PODSTOLINA HANNA CZEPIERSIŃSKA (Ewa Dziedzic) és JÓZEF (Bogdan Kargul) Ambasada 167 diable śliska! REJENT Żegnam. Az ördög megbizatása sikamlós! KORMÁNYZÓ Búcsúzom. [pleść banialuki: hetet-havat összehordani] od królewny Banialuki, bohaterki bajki Hieronima Morsztyna, a imię to z kolei od nazwy miasta położonego w Bośni i Hercegowinie - Banja Luka = Banja Luka (magyarul Orbászvár, szerbül cirill írással Бања Лука) Bosznia-Hercegovina második legnagyobb városa neve is innen származik. A rómaiak bukása után a 7. században telepedtek le a szlávok a város területén. A város nevének első említése 1494-ből való II. Ulászló magyar királytól való. (Aleksander Brückner, Słownik etymologiczny języka polskiego, Kraków 1927, s. 14.; Hasło banialuki w: Wielki słownik języka polskiego, Instytut Języka Polskiego PAN.] [szerkesztői megjegyzés] 167 Ambasada (z franc.) tu: poselstwo, polecenie. [przypis redakcyjny] ambasada [fr. ambassade 'ambasada'; 1. przedstawicielstwo dyplomatyczne najwyższej rangi, reprezentujące interesy państwa w państwie goszczącym; także: budynek tego przedstawicielstwa; 2. najwyższe w hierarchii dyplomatycznej przedstawicielstwo państwowe; jego lokal, gmach; dawn. misja, poruczenie, zlecenie]; (fr.) ambassade; nagykövetség; itt: poselstwo, (posłannictwo) küldetés; polecenie (rozkaz) utasítás; (misja) megbízás, megbizatás; (rekomendacja) ajánlás [szerkesztői megjegyzés]

117 117 w ukłonach Papkin nóżki ściska. Za przyjęcie dzięki składa. Ukłony i ceremonie aż do końca sceny. REJENT Nie ma za co. O, i owszem. REJENT odprowadzając go Sługa, sługa uniżony. Proszę wrócić. REJENT Nie wypada. Suplikuję 168. REJENT Tylko z góry. Nie pozwolę. Drzwi otwierają się i widać czterech pachołków REJENT Jest tam który! O, bez wszelkich ceremonii. hajlongva Köszönet a fogadásért. Papkin szedi lábait. hajlongva és ünnepélyesen szinte a színpad végéig. KORMÁNYZÓ Nincs miért. KORMÁNYZÓ kikisérve őt Alázatos szolgája. Kérem, térjen vissza. KORMÁNYZÓ Nem illik. Könyörgöm. KORMÁNYZÓ Nem engedem. Ó, és hogyne. Csak előre. Az ajtó kinyílik és látni a négy legényt. KORMÁNYZÓ Ó, minden ceremónia nélkül. Van ott valaki! 168 Suplikuję błagam, proszę. [przypis redakcyjny] suplikować [1. daw. wnosić pisemną prośbę; 2. daw. pokornie prosić o coś] (dawno) kérelmezni, kérvényezni, könyörögni, esdekelni ; błagać (błaga) [prosić o coś usilnie, pokornie] rimánkodni, könyörögni, esdekelni, kérlelni; engesztelni [szerkesztői megjegyzés]

118 REJENT do pachołków Panu temu wskazać drogę. Ściskam nóżki trafić mogę. KORMÁNYZÓ a legényekhez Ennek az úrnak mutassatok utat. Szedem lábaim ki tudok találni. 118 KORMÁNYZÓ (Andrzej Seweryn), (Roman Polański) és PODSTOLINA HANNA CZEPIERSIŃSKA (Ewa Dziedzic) REJENT Wziąć pod ręce nie bez laski Schody ciemne macać trzeba Ściskam nóżki zbytek łaski. Z ukłonem, jednym susem za drzwiami się znajduje, drzwi się zamykają, słychać łoskot, jak gdyby kto zleciał ze schodów. Podstolina idzie ku Rejentowi. KORMÁNYZÓ Belekarolni nem bot nélkül Sötét lépcsők ki kell tapogatni Szedem lábaim felesleges e kegy. Meghajlással, egy ugrással az ajtón túl van, az ajtó bezáródik, dübörgés hallatszik, mintha valaki lerepülne a lépcsőn. Az asztalknokné a Kormányzó felé megy. REJENT wracając Niech się dzieje wola nieba, Z nią się zawsze zgadzać trzeba! KORMÁNYZÓ megfordulva Legyen meg az ég akarata, Mindig egyet kell értenie vele!

119 AKT CZWARTY Sala w domu Cześnika. Oprócz drzwi bocznych jedne większe w głębi, po prawej stronie od kaplicy, stoły po obu stronach, na stole po prawej stronie kałamarz i co trzeba do pisania, butelka i para kieliszków, w głębi przybijają girlandy. SCENA PIERWSZA, DYNDALSKI Przy podniesieniu kurtyny DYNDALSKI stoi przy siedzącym U, trzymając dwie karabele, trzecią ogląda podczas pierwszych wierszy. W głębi ŚMIGALSKI i PEREŁKA. NEGYEDIK SZÍN Terem Cześnik házában. Az oldalsó ajtó mellett néhány, a mélységnél nagyobb, a kápolnától jobbra, mindkét oldalán asztalok, a jobb oldalon az asztalon a jobb oldali tintatartóban, és amire szükség van, egy üveg és egy pár pohár, füzér a mélységben. ELSŐ JELENET, DYNDALSKI A függöny felemelésekor DYNDALSKI az ülő mellett áll, két kardot tartva, harmadikkal a az első soörok idején figyel. A háttérben ŚMIGALSKI és PEREŁKA. 119 (Stefan Zając), DYNDALSKI (Marek Kapeluszny), ŚMIGALSKI (Henryk Mochniej) és PEREŁKA (Bogusław Mochniej) trzymając karabelę No, Śmigalski! Czas przyspiesza, Dalej, dalej na deresza 169 : Inwitacją 170 nieś piorunem I spełń gładko me rozkazy. Powtórz wszystkim po trzy razy, Źe na jutro, ja, pan młody, Na weselne proszę gody. nemesi díszkardot tartva No, Śmigalski! Az idő sürget, Tovább, tovább a deresre: Meghívóval menj villlámgyorsan És végezd könnyedén parancsolataimat. Ismételd meg mindíg háromszor, Hogy holnapra, én, a vőlegény, Mindenkit várok a mennyegzőre. 169 deresz tu: koń niezdecydowanej maści, białej pomieszanej z żółtą lub brunatną. [przypis redakcyjny] deresz [1. koń maści karej, gniadej lub kasztanowatej z domieszką białych włosów; 2. Deresz ma w staropolszczyźnie dwa znaczenia: 1) koń, którego maść sierści jest pomieszana: czarna lub czerwona z białą = (ló) deres; ez is lehet fekete-deres, pej-deres, sárga-deres; a deres nem tévesztendő össze a sötétszürkével. [szerkesztői megjegyzés] 170 Inwitacja (z łac.) zaproszenie. [przypis redakcyjny] inwitacja [daw. zaproszenie, wezwanie] = invitáció, invitálás; meghívás (zaproszenie); felhívás, felszólítás [szerkesztői megjegyzés]

120 Rozumiesz? No! Ruszaj z Bogiem. ŚMIGALSKI odchodzi. Po krótkim milczeniu Érted? Nos! Menj Istennel hírével. ŚMIGALSKI elmegy. Rövid csend után PEREŁKA, kuchmistrz Cześnika (Cezary Żak) 120 (Janusz Gajos) Hej, Perełka! waść mi jutro Nie zaglądaj do blaszanki, Bobym waści przypiekł grzanki 171, Jutro sztukę pokaż światu: Nie żałować, mocium panie, Cynamonu i muszkatu 172, I wszelkiego aromatu 173, Aby było, jak należy. Hej, Perełka! kend nékem holnap meg Bele ne nézzen a pálinkamérőbe, Mert nehogy pirítós kenyeret csináljon nekem, Mutassa meg a művészetét holnap a világnak: Ne sajnálja, kegyelmed, A fahéjat és a szerecsendiót, És az összes aromát, Hogy úgy legyen, amint annak lennie kellene. 171 przypiekł grzanki tu: ironicznie: dogodził, sprawił przyjemność [przypis redakcyjny] megpörköli a pirítós kenyeret = itt: dogodzić: kedvezni, kedvében járni, kedvére tenni; kedvét keresni vkinek; sprawić komu przyjemność: örömet okozni vkinek [szerkesztői megjegyzés] 172 muszkat (inaczej: gałka muszkatowa; z łac.) przyprawa korzenna dodawna do ciast dla zapachu. [przypis redakcyjny] Cynamon i muszkat: cynamon [suszona kora cynamonowca używana do przyprawiania słodkich potraw i napojów] fahéj ; muszkat: gałka muszkatowa, gałka muszkatołowa = szerecsendió [szerkesztői megjegyzés] 173 aromat (z gr.) tu: przyprawy i korzenie pachnące. [przypis redakcyjny] aromat [1. przyjemny zapach; 2. mieszanina naturalnych albo syntetycznych związków zapachowych i smakowych, stosowana do aromatyzowania produktów

121 Masz do ryby szafran świeży I bakalii 174 po dostatku Niechże będzie dobrze, bratku. Van friss sáfrány a halakhoz És rengeteg déli gyümölcs a dús lakoma után Hadd legyen rendben, testvérem. PEREŁKA, a Pohárnok szakácsa (Cezary Żak) 121 PEREŁKA Jakaż cyfra 175, jaśnie panie, Na pośrodku stołu stanie? M. H. - M. H. Maciej, Hanna. W górze serca, w dole Vivat 176, A z konceptem 177 wszystko wszędzie. PEREŁKA Jaśnie panie, dobrze będzie. na znak odchodzi. po krótkim milczeniu, oglądając karabelę Długo Papkin coś nie wraca. Rejent siedzi jak lis w jamie, Skąd wykurzyć ciężka praca; Lecz wyciągnie moje ramię, Jeśli jakie, mocium panie, Korowody 178 robić zechce. PEREŁKA Milyen monogram legyen, kegyelmes uram Az asztal közepére állítva? M. H. - M. H. Maciej, Hanna. Felül a szív, alul Vivát, És ez ügyesen mindenütt meglegyen. PEREŁKA Kegyelmes uram, jó lesz. jelre távozik rövid csend után, szemlélve a díszkardot Papkin régóta nem tér vissza. A Kormányzó úgy ül, mint róka a lyukban, Ahonnan kifüstölni nehéz munka; De eléri a karomat; Hogyha valahogy, kegyelmes uram, Az igyekezet eléri célját. spożywczych i leków] aroma, zamat, illat; kellemes illattal párosult jó íz; zamatos anyagok kivonata étel- v. italkészítéshez; fűszerek és illatos gyökerek [szerkesztői megjegyzés] 174 bakalie (z tur.) suszone owoce południowe, także ogólnie: słodycze. [przypis redakcyjny] bakalie [z łac. bacca jagoda, lub z arabskiego bakkał handlarz korzenny; suszone owoce] csemege, déli gyümölcs, szárított déli gyümölcs, cukrozott gyümölcs [szerkesztői megjegyzés] 175 cyfra tu: monogram lub inicjały imion osób, ku czci których odbywa się uroczystość. [przypis redakcyjny] cyfra [1. znak służący do zapisywania liczb; 2. etn. ornament, wzór; 3. daw. inicjały] (fr.) chiffre; szám, számjegy; szám (adat); itt: monogram, kezdőbetű, titkos jel [szerkesztői megjegyzés] 176 Vivat (łac.) niech żyje [przypis redakcyjny] vivat! niech żyje! [łac. vivat 'jw.' od vivere 'żyć'; niech żyje!; por. wiwat] (lat.) vivát!; éljen! [szerkesztői megjegyzés] 177 z konceptem (łac.) pomysłowo, dowcipnie [przypis redakcyjny] koncept: (pomysł) elgondolás, ötlet, terv; pomysłowo: ügyesen, ötletesen, találékonyan, leleményesen [szerkesztői megjegyzés] 178 Korowody (z ukr.) targi, trudności [przypis redakcyjny] korowody [uciążliwe zabiegi, starania] törekvés, igyekezet, iparkodás, utánajárás; targi: alku, alkudozás, egyezkedés; trudności: nehézségek [szerkesztői megjegyzés]

122 122 DYNDALSKI Ba! bo kto bądź nieuroku 179 Z jaśnie panem w szranki stanie, Tego wcześnie coś w nos łechce. oddając jedną, a biorąc drugą karabelę A łechtliwej diable skóry Ci z palestry 180 ichmościowie; Nie dotrzyma żaden kroku, Chociaż wyjdzie czasem który. Ba! DYNDALSKI dobywając szabli He, he, he, Pani Barska 181! Pod Słonimem 182, Podhajcami 183, Berdyczowem 184, Łomazami 185 Dobrze mi się wysłużyła. Inna też to sprawa była! Młódź, acz dzielna, w boju dziarska, Prym 186 dawała starszym w radzie, Tak jak w poczet Bóg nas kładzie. Ale teraz to się staje, Źe od kury mędrsze jaje. DYNDALSKI Ugyan! mert ha valaki meg nem igézi Kegyelmes úrat a küzdőtéren, Ezt időben valami az orrában csiklandozza. átadva az egyiket, megtartva a másik kardot Egy hízelgő ördögbőr Az őméltósága védőtestületéből; Nem tart senki se lépést vele, Ámbár valaki időnként elmegy. DYNDALSKI Bah! előhúzva a szablyát Hej, hej, hej, Barska asszony 191! Słonim, Podhajce, Berdyczów, Łomazy 192 alatt Jól szolgált nekem. Ez egy másik ügy is volt! Fiatal, de bátor, heves a csatában, Az első helyet átadta az idősnek a tanácsban, Úgy ahogy a sorban Isten helyezett minket. De most az megtörténik Hogy a tojás bölcsebb, mint a tyúk. 179 nieuroku (staropol.) żeby nie urzec, nie uroczyć. [przypis redakcyjny] meg nem igézi, meg nem rontja; el nem varázsol [szerkesztői megjegyzés] 180 palestra (z łac.) w Polsce szlacheckiej zgromadzenie prawników oraz ich pomocników (dependentów) i uczniów przy trybunałach [przypis redakcyjny] palestra [ogół adwokatów; adwokatura] (tört.) palaestra; védői testület a régi Lengyelországban; (jog) ügyvédi kar, védők [szerkesztői megjegyzés] 181 Pani Barska Cześnik tak nazywa szablę, której używał w czasie konfederacji barskiej. [przypis redakcyjny] A Pohárnok így nevezte a szablyáját, amelyet a bari konföderáció idejében használt. [szerkesztői megjegyzés] 182 Słonim (biał. Сло нім, lit. Slanimas, ros. Сло ним, jid. (םינאלס város Belorussziában. [szerkesztői megjegyzés] 183 Podhajce (ukr. Підгайці, Pidhajci) város Ukrajnában. Podhajcei első csata 1667 október Sobieski János hetman 3000 katonával és 6000 felfegyverzett paraszttal megerősített táborában védekezett húszezer kozákkal és tatárral szemben. Ez idő alatt más lengyel egységek megakadályozták a kozákokat és tatárokat abban, hogy élelem utánpótláshoz jussanak. Október 16-án Girej kán, október 19-én Piotr Dorosenko, kozák hetman lováról leszállva esedezett, hogy katonáival a király őfelségéhez hű lesz, és békét kötött Sobieskivel. Podhajcei második csata szeptember 8 9-én. Feliks Kazimierz Potocki 6000 lengyellel győzelmet aratott a fős tatár hadseregen. Ez volt az utolsó csata lengyelek és tatárok között február 26-án a karłowicei (Kamieniec Podolski) béke után visszatér Lengyelországba. [szerkesztői megjegyzés] 184 Berdyczów (ukr. Бердичів, Berdycziw; jid. שנטילר אב,װ Bardiczew) város Ukrajnában. [szerkesztői megjegyzés] 185 Łomazy egykori város, ma Lengyelországban található falu, a Lublini vajdaságban, a Bialski járás területén, a Łomazy nagyközségben. Az Łomazy-csatát szeptember 15-én, a Bari Konföderáció idején vívták a Włodawa-i visszavonulás során. [szerkesztői megjegyzés] 186 Prym (z łac.) pierwsze miejsce, pierwszeństwo elsőbbség [szerkesztői megjegyzés] 191 Cześnik brał udział w konfederacji barskiej i tam używał tej szabli, dlatego tak ją nazywa. A Pohárnok részt vett a Bari konföderáciióban, és ott használta ezt a szablyáját, amelyet a konföderációról nevezett el. A lengyel katolikus vezetés reakciója és a nagy felháborodás Oroszország lengyel belügyekbe való beavatkozása miatt kirobbantotta a bari konföderáció háborúját Oroszországgal. Ez a háború ig tartott. A lengyelek megkísérelték kiűzni az idegen hatalmakat. A bari konföderáció felkelésével 1768 és 1772 között. De a konföderáció irreguláris és rosszul irányított csapatainak nem volt esélyük a reguláris orosz hadsereggel szemben és súlyos kudarcot vallottak. [szerkesztői megjegyzés] 192 Słonim, Podhajce,Berdyczów, Łomazy miejscowości, w których stoczono bitwy barskiej. [przypis redakcyjny] Słonim, Podhajce,Berdyczów, Łomazy: helységek, amelyekben a bari konföderáció harcait vívta. [szerkesztői megjegyzés]

123 po krótkim milczeniu Tęga głownia 187, mocium panie Lecz demeszkę 188 przecie wolę. odmieniwszy szabli Ej, to śmiga! jakby wrosła Niejednego ona posła Wykrzesała z kandydata 189 ; Niejednemu pro memoria 190 Gdzieś przy uchu napisała: machając "Jak się wznosi, ledwie błyśnie Oddaj się Bogu, jak świśnie!" rövid csend után Hatalmas markolat, kegyelmes uram De a damaszkuszi meg teszi amit kell. kardot cserélve Ej, ez suhint! mintha felnőtt volna Számos képviselőt Választott ki a jelöltből; Némelyeket pro memoria Valahol a fül körül írta: hadonászva "Amint felemelkedik, alig villan Szenteld magad Istennek, hogyha lecsap! 123 (Janusz Gajos), DYNDALSKI, a Pohárnok szolgája (Daniel Olbrychski) és ŚMIGALSKI, a Pohárnok szolgája (Lech Dyblik) 187 głownia część szabli okalająca rękojeść i ochraniająca rękę przed cięciem. [przypis redakcyjny] a kard része, amely körülveszi a markolatot és védi a kezét a vágás ellen. [szerkesztői megjegyzés] 188 demeszka szabla ze słynnej z twardości stali, wyrabianej w Sirii, w mieście Damaszku. [przypis redakcyjny] demeszka, damascenka [szabla turecka ze stali damasceńskiej, uważanej za najtwardszą i najlepszą, wyrabianej w mieście Damaszku w Syryi, głośnem także z wyrobu tkanin.] (dawno) damaszkuszi acélból készült török kard; Damaszkusz (arabul Dimask, teljes nevén Dimask as-sám, röviden Dimask vagy Sám, törökül Şam, régi, ma már nem használatos magyaros elnevezése Dömöck), Szíria fővárosa. A középkori keresztes lovagok legtraumatikusabb élményeit a kor feljegyzései szerint azok az acélkardok jelentették, amelyeket a Szentföldet és környékét védő muszlim harcosok használtak: több krónikás is beszámol arról, hogy az arabok kardjai valósággal kettészelték a keresztes lovagok kardjait. Sőt, állítólag akár köveket is képesek lettek volna szétvágni e kardokkal. Hogy ez utóbbi valóban megtörtént-e, arról bizonyság egyelőre nincsen, ám egy másik legenda talán még ennél is többet mond el a damaszkuszi acél kiválóságáról. A feljegyzések többször is említik, hogy a damaszkuszi acélból készült karddal egy selyemfátylat akár röptében is ketté lehetett vágni ha éppen egy feldarabolandó kő nem került a tulajdonos útjába. [szerkesztői megjegyzés] 189 Niejednego ona posła wykrzesała z kandydata mowa o sejmikach, na których o wyborych posła decydowała często nie ilość głosów, lecz szable. [przypis redakcyjny] Számos képviselőt választott ki a jelöltből szólás a helyi szejmekről, amelyeken a választott képviselőt gyakran nem a szavazatok száma, hanem a szablya választott meg. [szerkesztői megjegyzés] 190 pro memoria (łac.) ku pamięci. [przypis redakcyjny] pro memoria [łac., dla pamięci; na pamiątkę; protokół rozmowy dypl.] (lat.) pro memoria; emlékeztető feljegyzés; emlékeztetőül [szerkesztői megjegyzés]

124 124 SCENA DRUGA, DYNDALSKI pomógłszy przypasać karabelę OWI, odchodzi w drzwi lewe. Jesteś przecie... kapelusz na bakier, ale włosy i suknie trochę w nieładzie Z suchym gardłem Pozwól kapkę. To mi sprawa! nalewa sobie i pije Toż mu pieprzu w nos natarłem, Aż mu urósł na trzy piędzie! Toż to teraz pływać będzie! Lecz ten Rejent sztuczka żwawa, I szatańska przy tym postać; Omal, omal żem nie musiał Artemizy z pochew dostać. Lecz się bałem, mówiąc szczerze, Bo jak zwącha moje ramię, Czart ją chyba zdzierży w mierze. MÁSODIK JELENET, DYNDALSKI, segít a kardot a PORNÁKRA kötni, a bal ajtón távozik. Végre itt vagy. kalap félrecsapva, de a haj és a ruhák kissé zilált Száraz torokkal Adj egy kicsit. Ez az én ügyem! önt magának és iszik Hát borsot törtem az orra alá, Amíg három araszra nem nőtt neki! Hát ez most fel fog vágni! De ez a Kormányzó vidám tréfa, És emellett egy ördögi alak; Csaknem, kis híja hogy Artemiszt a hüvelyéből ki nem kaptam. De attól féltem, őszintén szólva, Hogyha megsejti a karom, Az ördög őt talán rosszul méri. (Janusz Gajos) és (Roman Polański) Jak ten nequam 193 ostro kłamie! Lecz cóż Rejent? będęż wiedzieć? Hogy ez a semmirekellő szemtelenül hazudik! De mit tett a Kormányzó? megtudhatom? 193 nequam (łac.) nicpoń, ladaco. [przypis redakcyjny] haszontalan, megvetendő, rossz, semmire való, semmirekellő; nicpoń [człowiek bezwartościowy, lekkomyślny]: akasztófavirág, csirkefogó, lókötő, csibész, semmiházi fickó; ladaco [1. pot.

125 125 Przyjął grzecznie prosił siedzieć Dodał wina, zieleniaka 194 jakby do siebie Otruł pewnie... Nie, nie... Otruł, mówisz? Jak to? co to? Ale... Nie ma żartu, mocium panie. Mnie bez tego... coś tu pali. Jakże przyjął me wyzwanie? Cóż? Milczenie. I cóż dalej? Z tą niecnotą A tam co? głuchoniemy? Papkin osłupiały, nie patrząc się, oddaje list. Aha! z listu się dowiemy. czyta Co, co, co, co! prędko co, co, co, co! Postępując w największej złości ku OWI, za każdym krokiem krzyczy "co!", jakby nie mógł słów znaleźć. cofa się aż za stolik, po lewej stronie stojący. Co, co, co, co! Udvariasan fogadott szívélyesen leültetett Bort, régi borfajtát adott mintegy magának Megmérgezte bizonyára Nem, nem... Azt mondod, megmérgezett? Nincs tréfa, kegyelmed. Hogyhogy? mi az? De. Engem enélkül valami itt éget. Hogyan fogadta a kihívásomat? Nos? Csend. Na és tovább? Ezzel a gazfickóval Az meg ott? süketnéma? Papkin kővé váltan, zavartan, átadja a levelet. Aha! a levélből megtudhatjuk. olvas Mi, mi, mi, mi! gyorsan mi, mi, mi, mi! A felé haladva, legnagyobb mérgében, minden lépésénél azt kiáltja: mit!, mintha nem találná a szavakat. a bal oldalon álló asztal mögött hátrálva. Mi, mi, mi, mi! człowiek nieodpowiedzialny i lekkomyślny; 2. człowiek lichy, bezwartościowy; nicpoń, gałgan, nic dobrego]: haszontalan, semmirevaló, semmirekellő, naplopó, léhűtő [szerkesztői megjegyzés] 194 zieleniak gatunek wina węgierskiego. [przypis redakcyjny] zieleniak [młode wino gronowe po roku leżakowania]: régi magyar borfajta; fiatal bor. [szerkesztői megjegyzés]

126 126 Podstolina... płaczliwie sens kończąc Nam skrewiła 195. Do Rejenta... jak wyżęj...zabłądziła. Do Rejenta... do Rejenta? truchlejąc...za Wacława. I tyś milczał, ćmo przeklęta!... Ale krótka będzie sprawa... O płci zdradna! czci niewarta! (Stefan Zając), (Bogdan Kargul) To, to, to, to! Az asztalnokné. Az, az, az, az! siránkozva a jelentését befejezve Félrevezetett minket. A Kormányzónak a.. mint feljebb.megtévelyedett. A Kormányzónak a.., a Kormányzónak a.. megdermedve Wacławhoz... És csendben voltál, átkozott pilangó! De az ügy rövid lesz... A hitszegő nemről! imádni érdemtelen! 195 skrewiła nie dopisała, zawiodła nadzieję, zdradziła. [przypis redakcyjny] nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket; nem teljesítette be a reményeket; kudarcot vallott, kudarcot vallott, elárult; skrewić (skrewię) [pot. zawieść czyjeś oczekiwania]: szavát nem tartja; ígéretét nem teljesíti; nem felel meg a várakozásnak. [szerkesztői megjegyzés]

127 Obyś była jak ta karta W moim ręku teraz cała, mnąc list Tak, tu... wpadając w mowę, na stronie Z pyszna by się miała! Utarłbym cię w proch z kretesem Ale czasu nie chcę tracić. Do weselnej sarabandy 196 Muszę skrzypka im zapłacić Niech im zagra, a od ucha! Aż się Rejent w kółko zwinie! Pozna szlachcic po festynie 197, Jak się panu w kaszę dmucha! Hola, ciury 198! Hej, dworzanie! Dalej za mną, mocium panie! Wychodzi środkowymi drzwiami. Legyen olyan, mint ez a kártya A kezemben most egészen, összegyűrve a levelet Igen, itt... beszélni kezd, oldalt Jól megjárta volna! Porrá törhetnélek egy érintéssel De az időt nem akarom pazarolni. A lakodalmi sarabandához Fizetnem kell a hegedűt nekik Hadd játsszon nekik, és fülből! Amíg a Kormányzó a körben el nem szédül! Megismeri a nemes az ünnepély után, Ahogyan az urat kásába fújja! Halló, csicskások! Hé udvaroncok! Tovább utánam, kegyelmes uram! Kimegy a középső ajtón. 127 SCENA TRZECIA, później DYNDALSKI po długim milczeniu krzywi się, potem macając się po brzuchu Tu coś boli. Oj! aj! piecze Ach, to wino! takie męty! O zbrodniarzu! O przeklęty! Taką piękną niszczysz różę! Dyndalski wychodzi z drzwi lewych. Ach, Dyndalsiu, cny człowiecze! Ach, powiedzcie, czy być może? HARMADIK JELENET, később DYNDALSKI hosszú csend után meggörnyed, majd a hasát tapogatva Valami fáj itt. Ó! jaj! éget Ó, ez bor! ilyen seprő! A bűnös! Az átkozott! Elpusztítasz egy ilyen gyönyörű rózsát! Dyndalski belép a bal ajtóból. Ó, Dyndalskim, te becsületes ember! Ó, mondjátok meg, vajon lehet? 196 sarabanda (hiszp.) zaniec hiszpański, trytaktowa [przypis redakcyjny] Sarabanda [1. Powolny taniec dworski pochodzenia hiszpańskiego, tańczony także we Włoszech i Francji. Ze względu na przesycone erotyką pozy tańczących, pozostawał przez wiele lat tańcem zabronionym w katolickiej Hiszpanii. 2. Sarabanda, narzędzie muzyczne, melodja tańca i śpiewu wszystko przybyło do Polski z Hiszpanii może przez Włochy w XVI w.] (fr) (zene) sarabande; régi spanyol tánc és tánczene; lassú, hármas lüktetésű, eredetileg spanyol tánc, a barokk szvitek része; háromnegyedes ütemű, lassú, méltóságteljes francia társastánc; a szvit lassú tétele [szerkesztői megjegyzés] 197 festyn (z fr.) zabawa. [przypis redakcyjny] festyn [zabawa urządzana pod gołym niebem dla większej liczby osób] ünnepély; ünnepség [szerkesztői megjegyzés] 198 ciury w dawnym wosjku słudzy rycerza, którzy nie brali udziału w boju; pogardliwa nazwa używana często w stosunku do ludzi, o których się nie ma zbyt wysokiego wyobrażenia. [przypis redakcyjny] ciura [1. pot. o człowieku lekceważonym, zajmującym podrzędne stanowisko; 2. w dawnym wojsku: człowiek należący do czeladzi obozowej; 3. Szlachta idąc na wojnę, a zwłaszcza na pospolite ruszenie, brała z sobą wozy pod broń, chleby i obroki, a przy nich conajdzielniejszych z czeladzi. Stąd za hufcami rycerstwa ciągnęły się liczniejsze od nich tabory, rojne tramem luzaków wojskowych czyli tak zw. czeladników, pachołków, posługaczów, których najwięcej obawiała się ludność wiejska, bo zręcznie chwytali gdzie co mogli, i przezywała ich złośliwie ciurami.] (dawno) (wojsko) katona-inas, tisztiszolga, csicskás; (átv.) tökfilkó, mamlasz [szerkesztői megjegyzés]

128 (Bogdan Kargul) és DYNDALSKI (Marek Kapeluszny) 128 DYNDALSKI Co, czy może? Ten w Rejenta czart wcielony, Dziś trucizną mnie zabija? DYNDALSKI Ej, gdzie znowu! Nie wierzycie? DYNDALSKI Kto by się tam i łakomił Na waszmości nędzne życie! Nic nie będzie zatem złego? DYNDALSKI Ej, nie. Cześnik mówił przecie... DYNDALSKI Ha, to znowu co innego. Jaśnie panu wszystko w świecie Tak jest znane, jakby komu, Mój paniczu, w własnym domu. Otruł! proszę! co za psota. Źe ta żmija, DYNDALSKI Mi, vajon lehet? Hogy a vipera, Amely a Kormányzóban ördögien megtestesült, Ma méreggel engem megöl? DYNDALSKI Ej, hol megint! Nem hiszitek? DYNDALSKI Ki ha oda is vágyott, Kegyelmeden nyomosúságos élet! Akkor tehát semmi baj nem lesz? DYNDALSKI Ej, nem. Hiszen a pohárnok mondta DYNDALSKI Ha, ez újból valami más. Kegyelmes uram minden a világban Annyira ismert, mint valaki, Az én uram, saját házában. Megmérgezett! kérem! az tréfa.

129 Jakaż wasza teraz rada? Robić, począć co wypada? DYNDALSKI zażywa Ha! Po księdza posłać trzeba wychodząc w drzwi środkowe Proszę, proszę, to niecnota! Milyen tanácsolsz most? Mit csináljak, mihez kezdjek? DYNDALSKI élvezi Papért kell küldeni kimenve a középső ajtón Kérem, kérem, ez erény. Ha! 129 (Roman Polański) és DYNDALSKI, a Pohárnok szolgája (Daniel Olbrychski) SCENA CZWARTA rzucając się na krzesło Umrzeć, umrzeć! Wielkie nieba! po krótkim milczeniu Lecz gdzież była moja głowa! Jam go beształ, mieszał z błotem, On traktament 199 miał dać potem; Z jakim wziął się do butelki, Z jakim nalał lampkę całą. Jeszcze że mi było mało! Tak, połknąłem, mam truciznę, Już się z tego nie wyśliznę, Więc testament mój ułożę z płaczem nieprzesadzonym Potem kupię wieczne łoże, Potem pogrzeb swój zapłacę Potem Requiescat in pace 200. Papkin ocierając często z łez oczy, pisze czas jakiś. NEGYEDIK JELENET lerogyva a székre Meghalni, meghalni! Nagy ég! rövid csend után De hol volt a fejem! Szidtam őt, bekentem sárral, Ő lakomát adott utána; Melynek során vette az üveget, Megtöltötte az egész poharat. Még akkor is kevés volt nekem! Igen, lenyeltem, megmérgeztek, Ebből már nem húzhatom ki magam, Tehát megírom végakaratomat kissé siránkozva Utána megveszem az örök nyughelyet, Majd kifizetem saját temetésem. Aztán nyugodjak békében. Papkin gyakran letörölve a könnyeket szeméről, egy ideig ír. 199 traktament (z łac.) poczęstunek, ugoszczenie. [przypis redakcyjny] traktament [1. daw. poczęstunek, uczta; 2. daw. sposób traktowania kogoś] (dawno) vendégség, lakoma, traktálás; megvendégelés [szerkesztői megjegyzés] 200 Requiescat in pace (łac.) niech spoczywa w spokoju. [przypis redakcyjny] nyugodjék békében. [szerkesztői megjegyzés]

130 SCENA PIĄTA ÖTÖDIK JELENET,, DYNDALSKI,, DYNDALSKI Hola, hola, nie tak zrobię Wszystko to są z mydła bańki Lepszą zemstę przysposobię, Ale trzeba zażyć z mańki201. Bylem syna dostał w siatkę, Mam dla niego dobrą klatkę; A tatulem się nie straszę, Potem o tem... do Papkina Puszczaj wasze. Halló, Halló, nem úgy csinálom Mindez szappanbuborékokból van Jobb bosszút készítek elő, De meg kell tréfálnod. Fiat fogtam a hálóban, Van egy jó ketrecem neki; Az apjától meg nem félek, Utána erről... Papkinhoz Engedje el kegyelmed. Papkin nie oglądając, się oda se figyelve Ja testament teraz piszę. Most testamentumot írok. 130 (Stefan Zając), (Bogdan Kargul) és DYNDALSKI (Marek Kapeluszny) Niechże o tym już nie słyszę, Bo do czubków202 odwieźć każę. 201 Hadd ne halljak erről már többet, Mert az őrültek házába kell szállítani. zażyć z mańki tu: oszukać, wywieść w pole; wyrażenie wzięte z języka wojskowego. Zażyć z mańki (tj. z lewej ręki) oznaczało niespodziewane uderzenie przeciwnika w walce na białą broń z lewej strony, po szybkim przerzuceniu broni z ręki do ręki. [przypis redakcyjny] ravasz fondorlattal csinálni; itt: becsapni, felültetni, félrevezetni; a katonai szaknyelvből vett kifejezés. ravasz fondorlattal (azaz a balról) történő vétel azt jelentette, hogy az ellenfél váratlanul a baloldalon beleütközött a fegyverbe, a fegyver gyors kézváltása után. [szerkesztői megjegyzés] 202 do czubków do domu obłąkanych. [przypis redakcyjny] az őrültek házába. czubki [lekcew. szpital dla chorych psychicznie] pszichiátria; lelki betegségek kezelését folytató állami intézmény [szerkesztői megjegyzés]

131 (Janusz Gajos) és (Roman Polański) 131 wstając Czy tak? do siebie Zaraz legat 203 zmażę. Papkin przenosi się do stolika po lewej stronie będącego. do Dyndalskiego Siadaj waść tu zmaczaj pióro, Będziesz pisał po mym słowie 204. DYNDALSKI Stawiam tytle 205 niezbyt skoro. Właśnie babskiej trzeba ręki. Źycie w zakład, gaszka złowię Dobrze będzie. felállva Vagy így? magában A végakaratot nyomban eltüntetem. Papkin a baloldalon álló asztalhoz megy. Dyndalskinak Ülj ide le mártsd a tollat, Írni fogod, amit mondok. DYNDALSKI Lassan írom a betűket. Szükség van egy nőiesebb kézre. Élet a fogadásba, elkapom a szoknyavadászt Jó lesz. 203 legat (z łac.) zapis w testamencie. [przypis redakcyjny] legat [1. dawn. zapis testamentowy; darowizna; 2. zapisanie w testamencie określonych dóbr osobie niebędącej spadkobiercą; też: to, co zostało w ten sposób komuś zapisane] hagyaték, végrendelet; (darowizna) adomány [szerkesztői megjegyzés] 204 po mym słowie pod moim dyktandem. [przypis redakcyjny] szavaim után; amit diktálok [szerkesztői megjegyzés] 205 tytle (z łac.) litery. [przypis redakcyjny] tytel; tsz. tytle [znak skrótu w rękopisach śrdw.] (dawno) betű, betűjel [szerkesztői megjegyzés]

132 (Stefan Zając), (Bogdan Kargul) és DYNDALSKI (Marek Kapeluszny) 132 DYNDALSKI usiadłszy bokiem do widzów naprzeciwko A i wkładając okulary Teraz trzeba pisać właśnie Jakby Klara do Wacława. DYNDALSKI O! o! No, cóż: o, o -? DYNDALSKI podnosząc się Bogu dzięki! Panie, wszak to despekt 206 dla niej. Jaśnie DYNDALSKI oldalt ülve a nézők felé a KAL szemben, és szemüveget véve Most éppen olyat kell írni Mintha Klara írna Wacławnak. DYNDALSKI Ó! ó! No, mi az az: ó, ó -? DYNDALSKI felemelkedve Hála istennek! Világos Uram, hiszen ez vétek vele szemben. 206 despekt (z łac.) uchybienie, obelga. [przypis redakcyjny] despekt (niechęć): kedvetlenség, kelletlenség, húzódozás vmitől; rokonszenv v. szimpátia hiánya; húzódozás, idegenkedés; (dawno) megvetés, meggyalázás, sértés, megbántás, gyalázat; (uchybienie) hiba, vétek (vmi ellen); (obelga) sértés, bántás, bántalmazás; szidalom, rágalom, rágalmazás, gyalázás, megbántás [szerkesztői megjegyzés]

133 Co się waszeć o to pyta! Maczaj pióro pisz i kwita. DYNDALSKI siada wyprostowany na brzeżku krzesła i macza pióro, w ciągu tęj sceny pisze, czasem wstaje, przechodzi się w głębi, macza pióro u stolika, przy którym siedzi, znowu siada, ciągle płacząc, wszakże bez przesady. po krótkim myśleniu Tylko że to, mocium panie, Aby udać, trzeba sztuki. Owe brednie, banialuki, To miłosne świegotanie... myśli Jak tu zacząć, mocium panie? DYNDALSKI podnosząc się Cnym afektem ulubiony... Mit kérdezget kend erről? Mártsd a tollat írj és vége! DYNDALSKI kiegyenesedve ül a szék szélén, és belemerít egy tollat. ebben a jelenetben ír, időnként feláll, sétálgat a háttérben, bemerít egy tollat az asztalnál, amelynél a ül, újra leül, folyton sírva, de nem túlzottan. rövid csend után Csak hogy ez, kegyelmes uram, Utánzáshoz művészet kell. Badarságok, ostobaságok, Ez a szerelmes csivitelés. gondolkodnak Hogy kezdjük, kegyelmes uram? DYNDALSKI felemelkedve Tisztességes szerelmes érzelemmel. 133 (Stefan Zając), (Bogdan Kargul) és DYNDALSKI (Marek Kapeluszny)

134 134 O... o... o... o!.. Jak od żony A tu trzeba pół, ćwierć słowa, Ni tak, ni siak niby owa: O! już wiesz no! na tym sztuka... Lecz nie waści w tym nauka. Pisz waść: nuci Zaraz. nuci dyktując Bardzo proszę. pokazując palcem na pismo Co to jest? DYNDALSKI podnosząc się jak to za każdą razą, kiedy mówi do A To? DYNDALSKI A capite 207, jaśnie panie. przez stół patrząc B B duże B? to kreska gdzież dwa brzuszki? DYNDALSKI Jeden w spodzie, drugi w górze. dostając okularów Cóż u czarta. bierze papier Tać jest duże Tu nachyla się przez U, chcąc zmaczać pióro, ten go odtrąca mówiąc co niżej, potem prowadzi go oczyma na miejsce. Czy go!... odtrącony odchodzi przystępując z tyłu do stolika stąpa na nogę DYNDALSKIEMU DYNDALSKI Ta, bo! Ó... ó... ó... ó!.. Mint egy feleségtől Itt meg kell fél, negyed szó, Se így, se úgy mint egy tojás: Ó! már tudod no! e művészetben... De a tudomány ebben nem releváns. Írja kend: ütemesen hangsúlyosan diktálva ujjával a levélre mutatva Mi ez? DYNDALSKI Mindjárt. Kérem szépen. felemelkedve, mint ahogy mindannyiszor, amikor a HOZ beszél. Ez? DYNDALSKI B A nagy B A capite, kegyelmes uram. az asztalon keresztül átnézve B? ez a betű hol van a két hasa? DYNDALSKI Egyik alul, másik felül. felvéve a szemüveget Mi az ördög. elveszi a papírt Ez nagy Itt a fölé hajlik, és meg akarja meríteni a tollát, ez visszautasítja őt az alábbiakat mondva, majd szemévell a helyére vezeti. Vajon ez!... Az elutasított eltűnik - hátulról csatlakozik az asztalhoz, és DYNDALSKI lábon sétál. DYNDALSKI Igen, mert! 207 A capite (łac.) od nowego wiersza. [przypis redakcyjny] új sortól [szerkesztői megjegyzés]

135 przypatrując się pismu B, B duże. Kto pomyśli, może zgadnie. No, no pisz waść a dokładnie. dyktuje Bardzo proszę... mocium panie... Mocium panie... me wezwanie.. Mocium panie... wziąć w sposobie, Jako ufność ku osobie... Mocium panie, waszmość pana; Która, lubo mało znana... Która, lubo mało znana... pokazując palcem Cóż to jest? megvizsgálva a levelet Nagy B, B. Aki gondolkodik, kitalálhatja. No, no írja kend és pontosan. diktál Szépen kérem... kegyelmed... Kegyelmed... az én megszólításom... Kegyelmed... stílusba veszi, Ahogy az ember iránti bizalom... Méltóságod, kegyelmed. Amely, jóllehet kevéssé ismert... Amely, talán kevéssé ismert... ujjával mutatva Mi ez? 135 (Janusz Gajos) és DYNDALSKI, a Pohárnok szolgája (Daniel Olbrychski) DYNDALSKI podnosząc się Źyd 208, jaśnie panie. Lecz w literę go przerobię. Jak mi jeszcze kropla skapie, To cię trzepnę tak po łapie, Aż proformę 209 wspomnisz sobie. Czytaj waść. DYNDALSKI obciera pot aż po karku. No! jak tam było? DYNDALSKI felemelkedve Paca, kegyelmesuram. De a betűben ezt átdolgozom. Ha nekem még egy csepp lehull, Akkor neked úgy a mancsodra csapok, Hogy az elemit visszasírod magad. Olvassa kend. DYNDALSKI a verejtéket törölgeti a nyakán. Nos! hogy volt ott? 208 żyd [kleks, plama z atramentu] [przypis redakcyjny] (np. w zeszycie) paca, malac [szerkesztői megjegyzés] 209 proforma (z łac.) najniższa klasa w dawnych szkołach (do drugiej połowy XVII wieku). [przypis redakcyjny] proforma [dawn. klasa wstępna; szkoła początkowa]: (dawno) kezdő osztály; a legalacsonyabb osztály a volt iskolákban (a XVII. század második feléig) [szerkesztői megjegyzés]

136 136 DYNDALSKI czyta Bardzo proszę, mocium panie, Mocium panie, me wezwanie, Mocium panie, wziąć w sposobie, Mocium... wyrywa i drze papier Niech cię czarci chwycą Z taką pustą mózgownicą! "Mocium panie" cymbał 210 pisze! DYNDALSKI Jaśnie pana własne słowo. Milcz, waść! przepisz to de novo 211, "Mocium panie" opuść wszędzie. DYNDALSKI chcąc zbierać kawałki Z tych kawałków trudno będzie. Pisz de novo pisz, powiadam Siadaj! siadaj, mówię. DYNDALSKI Siadam. I powtarzaj. dyktuje Bardzo proszę, Moć... zatyka sobie usta DYNDALSKI powtarzając napisane Moć. DYNDALSKI olvas Szépen kérem... kegyelmed... Kegyelmed... az én megszólításom... Kegyelmed... stílusba veszi, Kegyelmed... kikapja és széttépi a papírt Hogy az ördögök vinnének el téged Ezzel a korlátolt üres agyaddal! " Kegyelmed" fajankó írja! DYNDALSKI Kegyelmes úr saját szava. Maradj csendben! írd át újból, A "Kegyelmed"-et mindenhol hagyd el. DYNDALSKI össze akarja szedni a darabokat Ezekből a darabkákból nehéz lesz. Írd újból írd, diktálok Ülj le! ülj le, mondom. DYNDALSKI Ülök. És ismételd. diktál Szépen kérem, Kegy... befogja a száját DYNDALSKI megismételve írásban Kegy. 210 cymbał (pot. głupiec) fajankó [szerkesztői megjegyzés] 211 de novo (łac.) od nowa. [przypis redakcyjny] újból. [szerkesztői megjegyzés]

137 137 zrywając się Co, moć? cóż moć znaczy? Z tym hebesem 212 nie pomoże; Trzeba zrobić to inaczej. Nawet lepiej będzie może, Gdy wyprawię doń pacholę Z ustną prośbą. Tak, tak wolę. Słuchaj. Idź mi... Ależ, ale! Rejentowicz od nikogo Nie jest u mnie znany wcale. obojętnie Wszyscy go tu poznać mogą, Wszak był rano. Co? ów młody? Komisarzem co się mienił? Nie inaczej. Na me szkody W me komnaty ćwik 213 się wkrada, A ten milczy, nie powiada! obojętnie Abym milczał, dał to złoto. biorąc się za głowę O dla Boga! ty niecnoto! Kto już na pół w grobie stoi, Twego gniewu się nie boi. rzucając sakiewkę na ziemię Cóż ten kruszec w takiej porze! Milcz mi, wasze! felcsattanva Mi, kegy? mit jelentsen ez? Ezzel a hülyével nem fog segíteni; Valami mást kell csinálni. Sőt lehet, hogy jobb lesz, Hogyha elküldöm hozzá a legényt Szóbeli kéréssel. Igen, úgy akarom. Figyelj. Menj nékem... Ó, de! A Kormányzófit senki sem Ismeri teljesen nálam. közönyösen Őt itt mindenki fel tudja ismerni, Hiszen itt volt reggel. Mi? az az ifjú? A kommiszárként átváltozott? Nem másképp. A káromra A szobámba vakmerően belopódzik, Ez meg hallgat, nem mondja! közönyösen Hogy hallgassak, ezt az aranyat adta. a fejét fogva Ó az Istenért! te gazfickó! Ki már félig a sírban áll, A te haragodtól nem fél. az erszényt a ödre dobva Mi ez az érc ebben az időszakban! Hallgass nekem, a tietek! 212 hebes (łac.) tępy, ograniczony, tuman. [przypis redakcyjny] hebes [głupiec]: (dawno) nehéz felfogású, korlátolt (eszű) fiú, hülye; (tępy) tompa, életlen; (átv.) buta, ostoba, nehéz felfogású; tompult, buta, bárgyú; nehéz felfogású; hülye; (tuman) (átv.) tökfilkó, mafla, ostoba, hülye [szerkesztői megjegyzés] 213 ćwik ruch, śmiałek. [przypis redakcyjny] ćwik [I. daw. człowiek doświadczony, przebiegły; II. daw. istota nierozwinięta płciowo; III. Ćwik, znaczy ćwiczony, wyćwiczony, czyli doświadczony, szczwany, przebieglec, nienowak, niefryc, bywalec, wyjadacz, weteran, kuty na cztery nogi, karmiony szpakami]: tapasztalt ember, vén róka; nemileg fejletlen v. viszamaradt lény; śmiałek [1. człowiek bardzo odważny; 2. okazała trawa rosnąca w gęstych kępach]: merész v. vakmerő ember; vitéz, fenegyerek [szerkesztői megjegyzés]

138 138 Któż go ceni! Na cóż mi się przydać może? Kiedy DYNDALSKI chce podnieść sakiewkę, go uprzedza kończąc rozmowę. Chyba tylko do kieszeni. Cicho, cicho, bez hałasu. Teraz na to nie ma czasu Ale jestem szlachcic prawy, Zdasz mi poczet 214 z twojej sprawy. do Dyndalskiego Wasze idź mi wypraw Rózię, Niech do Milczka wkraść się stara, Niech młodemu Wacławowi, Paniczowi no wiesz? powie, Źe go prosi panna Klara, By nie mówiąc nic nikomu Chciał na chwilę przyjść łaskawie Aby nie był wżdy w obawie, Bo Cześnika nie ma w domu No, rozumiesz? DYNDALSKI Dokumentnie. Sam tymczasem zwiń się skrzętnie: Kilku ludzi u wyłomu Postaw w krzakach. Jeno nogą Gaszek będzie za granicą, Łapes capes 215 niech go chwycą; A pójść nie chce związać mogą. DYNDALSKI Ależ despekt, jaśnie panie, Tak postąpić jakby z ciurą. Wasze byłeś, jesteś rurą. Jak rozkażę, tak się stanie. Chce odejść. Ugyan ki értékeli ezt! Mire adhatnák nekem? Amikor DYNDALSKI fel akarja venni az erszényt, megelőzi őt befejezve a a beszélgetést Hacsaknem a zsebbe. Csend legyen, halkan, zaj nélkül. Erre most nincs idő De igaz nemes vagyok, Add nekem az elszámolást a te ügyedről. Dyndalskihoz Kend menjen nekem küldje Rózsát, Mileczekhez hadd menjen az öregasszony, A fiatal Wacławnak, Az úrfinak no tudod? hadd mondja, Hogy kéreti őt Klara kisasszony, Azért hogy senkinek semmit sem szólva Egy pillanatra szívesen átjöhetne Hogyha nem félne, Mert a Pohárnok nincsen otthon No, érted? DYNDALSKI Határozottan. Maga eközben szedjen össze szorgalmasan: Néhány embert a hasadéknál Helyezze el őket a bokrokba. Csak ha lábbal A ficsúr már a határon túl lesz, Ripsz-ropsz ragadják meg őt; Ha menni meg nem akar megkötözhetik. DYNDALSKI De hisz ez gyalázat, kegyelmes uram, Úgy viselkedni mint egy csicskással. Kegyelmes voltál, tökfilkó vagy. Ahogy parancsoltam, úgy fog történni. El akar menni. 214 poczet tu: rachunek. [przypis redakcyjny] (rachunek) számla, elszámolás, számadás [szerkesztői megjegyzés] 215 Łapes capes szybko, znienacka; wyrażenie powstałe przez dodanie do polskiego zwrotu Łap cap końcówki właściwiej językowi jidisz, ktrórym posługiwali się Żydzi polscy. [przypis redakcyjny] łap-cap [szybko, bez zastanowienia, byle jak (np. Nie wprowadzaj znaczeń łap-cap!); na łap-cap, (na) łap cap, (na) łapu capu, (na) łapu-capu] ripsz-ropsz; Łapes capes: gyorsan, hirtelen; egy kifejezés, amely úgy jött létre, hogy a lengyel zsidók által beszélt jiddis nyelvben használt végződést tettek a łapcap lengyel kifejezéshez. [szerkesztői megjegyzés]

139 (Janusz Gajos) és (Roman Polański) zastępując drogę Cześniku. elállva az utat Pohárnokom. 139 podając pióro Jako świadek. Idź do kata! Cóż? Odchodzi z DYNDALSKIM w drzwi środkowe. sam powtarzając "Idź do kata!" Wdzięczność ludzi, wielkość świata Każdy siebie ma na względzie, A drugiego za narzędzie. Póki dobre cacko, złoto; Jak zepsute ruszaj w błoto. átadva a tollat Mint tanú. Menj a fenébe! Na mi van? DYNDALSKIVAL távozik a középső ajtón át magában megismételve Menj a fenébe! Az emberek hála, a világ nagysága Mindenkinek megvan a maga szempontja, A másiknak meg az eszköze. Amíg jó játékszer, arany; Amint elromlott fordulj a sárba. SCENA SZÓSTA, KLARA z drzwi prawych O mych myśli ty bogini! O ty jedna litościwa! Pasmo życia jad przerywa, Ale serce, jakby w skrzyni, Miłość k'tobie zawsze kryje. HATODIK JELENET, KLARA a jobboldali ajtóból Ó gondolataim istennője! Ó te egy irgalmas! Az életet gombolyagát a méreg megszakítja, De a szív, mint egy ládában, A szeretet irántad mindig beborítja.

140 KLARA Cóż się stało? Już nie żyję. Byłbym przywiózł krokodyla, Byłbym zyskał twoją rękę; Dziś rycerską kończę mękę. KLARA Mi történt? Már nem élek. A krokodilt elhozhattam volna, Elnyerhettem volna a te kezedet; Ma a lovag kiszenved. 140 (Bogdan Kargul) és KLARA RAPTUSIEWICZÓWNA (Paulina Kaluźniak) KLARA na stronie Stracił zmysły do ostatka. Ten testament wręczę tobie: Racz posłuchać, jakby matka, I zapłakać na mym grobie. Czyta łzy często ocierając. Ja, Józef Papkin, syn mego ojca Jana Papkina... czule Jana, Jana Jan mu było czyta...będąc zupełnie zdrów na ciele i umyśle, ale nie mogąc wiedzieć, kiedy umrę... Oczywiście. bo jestem otruty przez rejenta Milczka w lampce wina... W lampce wina KLARA oldalt Teljesen elvesztette az eszét. Ezt a végrendeletet átadom neked: Szíveskedj figyelni, mint anya, És fakadj sírva síromon. Olvas gyakorta letörlve könnyeit. Én, Józef Papkin, apám, Jan Papkin fia... érzéssel Jannak, Jannak Jan neki volt olvas... Lévén teljesen egészséges a testben és az elmében, de nem tudom, mikor halok meg... Természetesen. mert meg vagyok mérgezve Milczek kormányzó által egy pohár borral... Egy pohár borral

141 robię ten testament, czyli ostatnie rozporządzenie mojego ruchomego i nieruchomego majątku. Nieruchomym rozporządzać nie mogę, bo żadnego nie mam... Nie mogę... Ruchomości zaś rozdaję. Tej, którąm zawsze kochał, czcił, szanował i ubóstwiał, JW-ej Klarze Raptusiewiczównie, starościance zakroczymskiej, daruję angielską gitarę i rzadką kolekcyją motyli, będącą teraz w zastawie. Artemizę... Cześnikowi dać ją chciałem, Ale teraz przemazałem. Artemizę dostanie najdzielniejszy rycerz w Europie, pod warunkiem, aby pomnik postawił na mym grobie. Z reszta ruchomości chcę być pochowany (ociera Izy). JW. Cześnika zaś i JW. Starościankę, jako egzekutorów 216 testamentu, suplikuję, aby moje wszystkie długi, jakie się tylko pokażą, nie płacili, gdyż chcę przez to braciom moim różnego stanu i wyznania zostawić po sobie pamiątkę. Józef Papkin Én ezt a végrendeletet készítem, az én ingó és ingatlanom utolsó rendelésének. Ingatlant elrendezni nem tudom, mert semmim sincs... Nem tudom... Az ingóságokat átadom. Annnak, akit mindig is szerettem, tiszteltem és csodáltam, a JW-Klara Raptusiewiczównának, a zakroczymi sztaroszta leányának adományozom az angol gitárt és ritka pillangók gyűjteményét, amelyek mostantól tulajdonában állanak. Artemiszt... A Pohárnoknak akartam adni, De most már kitöröltem. Az európai legbátrabb lovag Artemisis-t kapja, azzal a feltétellel, hogyha emlékművet állít a síromra. A többi ingósággal eltemetve szeretnék lenni. (a könnyeit töröli). JW. Pohárnokot és JW. leányzót is, mint végrendeletem végrehajtóit, kérem, hogyha az összes adósságom, amelyek csak felmerülnek, ne fizessék ki, mert különféle státusú és vallású testvéreimnek szeretnék egy-egy emléket hagyni. Józef Papkin 141 (Roman Polański) és KLARA RAPTUSIEWICZÓWNA, a pohárnok unokahúga (Agata Buzek) JÓZEF Józef Papkin incognito 217 Na tytuły miejsca nie ma Weź więc i co tu wyryto, Niech twa pamięć wiecznie trzyma. JÓZEF Papkin Józef inkognitó A címeknek helye nincsen Vegye tehát és ami itt van vésve, Hadd maradjon fenn mindörökre. 216 egzekutor wykonawca. [przypis redakcyjny] egzekutor [dawn. wykonawca wyroku sądowego, testamentu, zarządzeń władz], egzekutorka végrehajtó (ffi/nő); wykonawca, wykonawczyni végrehajtó, kivitelező (ffi/nő) [szerkesztői megjegyzés] 217 incognito (wł., dosł.: nieznany; z łac. incognitus) z utajeniem swego nazwiska lub godności, nieoficjalnie nie dając się poznać. [przypis redakcyjny] incognito [wym. inkognito] [I zachowując anonimowość; II zatajenie swojej tożsamości] incognito (inkognitó); a személyazonosság titkolása; fedőnév, álnév, a rang eltitkolása; rangrejtve, ismeretlenül, álnéven, álnév alatt; titokban, ismeretlenül [szerkesztői megjegyzés]

142 SCENA SIÓDMA, KLARA, z drzwi lewych Klaro, Klaro, co się dzieje! Los nas ściga nazbyt srogo Wszystkie drogie nam nadzieje W jednej chwili przepaść mogą. KLARA Mów ostrożnie. HETEDIK JELENET, KLARA, a baloldali ajtóból Klárám, Klárám, mi történik! A sors túl kegyetlenül üldöz minket Összes kedves reményünk Egy szempillantás alatt kárba vész. KLARA Mondd óvatosan. 142 (Roman Polański) és KLARA RAPTUSIEWICZÓWNA, a pohárnok unokahúga (Agata Buzek) spojrzawszy na A Zapłacony. Podstolina w naszym domu Bo plan ojca niewzruszony Ją zaślubić mnie przymusza. KLARA Przebóg! 218 A ta podła dusza, Bez litości i bez sromu, Nie zważając me wyznania, Jego woli ucho skłania. KLARA Ach, Wacławie, nie mam władzy Mówić, radzić w tej potrzebie, Bo truchleję tu o ciebie. Ach, ty nie znasz mego stryja! W porywczości nie ma granic. RA pillantva Fizetve. Az Asztalnokné a mi házunkban Mert apám terve rendíthetetlen Kényszíret engem összeházasítani vele. KLARA Szent Isten! És ez a gonosz lélek, Irgalom és kegyelem nélkül, Nem térít el engem a hitemtől, Meg sem hallom akaratát. KLARA Ah, Wacławom, nincs erőm Mond, adj tanácsot, mit kell tennem, Mert elepedek érted, Ah, te nem ismered a nagybátyámat! Lobbanékonysága határtalan. 218 przebóg [wykrzyknik wyrażający zachwyt, zdumienie] az istenért! szent v. nagy isten! [szerkesztői megjegyzés]

143 (Artur Proskura), KLARA (Paulina Kaluźniak) és (Bogdan Kargul) 143 Nie lękaj się nadaremnie: Komisarza wszak zna we mnie. obojętnie O, komisarz teraz za nic. Więc zdradziłeś?... A, niegodny!... KLARA wstrzymując go Powiedziałem. O, mój drogi, Nie powiększaj mojej trwogi. Niech przynajmniej go ukarzę. KLARA Śmierć zadajesz twojej Klarze. Kto już w grobie jedną nogą, Na tym groźby nic nie mogą. Ne félj semmitől sem: Kommiszárként ismer engem. közönyösen Ó, a kommiszár most semmi estre sem. Tehát elárultál?... Á, semmirekellő!... KLARA feltartóztava őt Ó, drágám, Ne növeld a félelmemet. Hadd büntessem meg legalább. KLARA Sírba viszed a te Klárádat. Elmondtam. Ki már egyik lábbal a sírban van, Arra a fenyegetések semmit sem hatnak.

144 144 Co on mówi? KLARA Próżna zwada Uchodź, uchodź, nie trać chwili. O, i moja taka rada, Bo się właśnie Cześnik sili Zwabić cię tu w swoje szpony Poczt 219 hajduków rozstawiony Chwyci, zwiąże cię w potrzebie. KLARA Jeszczeż mało to dla ciebie! Lecz jak będzie?... KLARA w trwodze Dziś napiszę. Dziś wieczorem... KLARA Hałas słyszę... To, com mówił... KLARA prosząc Potem, potem. idąc ku drzwiom lewym Idę teraz, lecz z powrotem... Mit mond? KLARA Hiábavaló veszekedés Gyere, gyere, ne vesztegesd az időt. Ó, és az én ilyen tanácsom, Mert a Pohárnok azon fáradozik Kaparintson téged a saját karmaiba Hajduk csapata felállítva Elfog, megkötöz téged parancsra. KLARA Még ez is kevés neked! De hogyan lesz?... KLARA ijedten Ma írok. Ma este KLARA Zajt hallok.. Az, amit mondtam. KLARA kérlelve Majd, később. a baloldali ajtóhoz menve Most megyek, de visszatérek. 219 Poczt poczet; tu: oddział, zastęp. [przypis redakcyjny] itt: kíséret, udvar; (oddział) (np. wojskowy) csapat, osztag, különítmény, alakulat, kötelék, egység, harcegység, (zastęp) csoport, csapat, osztag [szerkesztői megjegyzés]

145 SCENA ÓSMA KLARA,.,, DYNDALSKI, hajduki z różnych stron zastępując w drzwiach lewych Hola, hola, mocium panie! Objechałem jak bartnika 220. I cóż złego mi się stanie? Widzę dużo przeciwnika, do Cześnika Jeśliś zbójca masz mię, stoję. Ale jeśliś człowiek prawy, Jaką taką daj szablinę W Bogu wiara, że nie zginę. NYOLCADIK JELENET KLARA,,,, DYNDALSKI, hajdúk minen oldalról feltartóztatva a baloldali ajtóban Halló, halló, kegyelmes uram! Körbejártam mint egy medvét. És mi rossz fog történni velem? Nagyon sok ellenséget látok, Cześnik felé Ha haramia vagy elkaptál engem, állok. De ha igaz ember vagy, Adj egy olyan rossz kardot Isten bizony, hogy meghalni nem fogok. 145 (Janusz Gajos), MILCZEK, a régens fia (Rafał Królikowski), KLARA RAPTUSIEWICZÓWNA (Agata Buzek) Lubię, chłopcze, żeś mi żwawy Lecz nie o tym teraz mowa, Daj więc baczność 221 na me słowa: Rejent wykradł narzeczonę I chce tobie dać za żonę; Miałby tryumf w tym sposobie, Lecz ja umiem radzić sobie Lub do turmy pójdziesz na dno, Gdzie, że siedzisz, ciężko zgadną, Albo rękę oddasz Klarze. Szeretem, fickó, hogy virgonc vagy De erről most ne beszéljünk, Tehát figyelj most a szavamra: A Kormányzó lenyúlta a mátkám És feleségül akarja adni hozzád; Ilyen módon diadalmat aratna, De én tanácsot adhatnék neked Vagy börtön fenekére kerülsz, Hogy hol ülsz, alig fognak megtalálni, Avagy elveszed Klarát. 220 Objechałem jak bartnika osaczyłem jak niedźwiedzia przy barci; bartnik w języku myśliwskim nazwa niedźwiedzia. Niedźwiedzie lubią miód i często wybierają go z barci leśnej. Zwykle też miód służy na przynętę, jeśli na niedźwiedzia zastawia się pułapkę. [przypis redakcyjny] Körbejártam mint egy méhészt bekerítettem, mint egy medvét az erdei faodunál; (barnik) méhész a medve neve vadásznyelven. A medvék kedvelik a mézet, és gyakran az erdei faoduból szedik ki. Általában a mézet csaliként is használták, ha csapdát állítottak a medve számára. [szerkesztői megjegyzés] 221 baczność tu: uwaga. [przypis redakcyjny] vigyázz itt: figyelj [szerkesztői megjegyzés]

146 A jeżeli Starościanka Pójść nie zechce do ołtarza, Jest tu druga, jej bratanka, Tej za ciebie pójść rozkażę. Tobie żonka jakby nimfa 222, Podstolinie grochowianka 223, Rejentowi tęga fimfa, A mnie zemsta doskonała Tak się skończy sprawa cała. Milczenie. És ha a Sztaroszta leánya Oltárhoz menni nem akar, Itt van a második, az ő unokahúga, Neki, hozzád kell mennie. Feleségecskéd, olyan mint egy nimfa, Az Asztalnokné meg kikosarazva, A Kormányzó sértődött feje, Nekem meg pomás bosszú lesz Így véget ér az egész ügy. Csend. 146 (Artur Proskura), KLARA (Paulina Kaluźniak) és a (Stefan Zając) Ale... De Tutaj nie ma ale. Itt nincs de. Zaraz... Éppen most. Zaraz albo wcale! Rögtön vagy sohase! 222 Nimfa w mitologii greckiej boginka zamieszkująca rzekę lub morze. W znaczeniu przenoś oznacza piękną kobietę [przypis redakcyjny] nimfa [1. mit. gr. boginka o postaci pięknej dziewczyny, uosabiająca siły przyrody i jej piękno; 2. ostatnie stadium larwalne niektórych pajęczaków i owadów] nimfa, tündér (1. a természet erőit megszemélyesítő tündér; másodrendű istennő a görög-római mitológiában); [1. az ógörög hitvilág női szellemlénye. Nimfák lakták a fákat (driágok), a ligeteket (hamadriádok), a hegyeket (oreádok), a forrásokat (najádok) és a tengert (nereidák). 2. (nymphák), bájos, ifjú nőalakok, kikkel a régi görögök képzelete az egész természetet benépesítette s kikben a természet éltető erőinek megtestesüléseit látta.]; (átv.) szép, csínos nő [szerkesztői megjegyzés] 223 grochowianka w dawnej Polsce grochowy był oznaką rekuzy, tj. nieprzyjęcia oświadczy. [przypis redakcyjny] a régi Lengyelországban a borsó a kikosarazás jele volt, azaz az elutasítás kifejezése. [szerkesztői megjegyzés]

147 147 do Klary Mamyż wierzyć? KLARA do Cześnika Ślub brać dziś? Dziś. Ha, to wierzmy. Klara obraca się ku Wacławowi jakby o odpowiedź Ha, więc bierzmy Zatem rękę daj dziewicy Nie od tego, widzę, ona. Pleban czeka już w kaplicy Dalej żwawo. na stronie Odchodzą do kaplicy. testament w ręku O fortuno tygrysico! I trucizna, i wesele - To za wiele! to za wiele! Odchodzi do kaplicy. Rejent skona. Klárához Hinnünk kéne? KLARA A Pohárnokhoz Ma házasságot kötni? Ma. Ha, ezt elhisszük. Klara Wacławhoz fordul, mintha válaszra várna Ha, tehát ezt választjuk Azonnal nyútsd kezed a szűznek Nem erről, látom, ő. A pap vár már a kápolnában Tovább fürgén. az oldalon A Kormányzó kimúl. Bemennek a kápolnába. végrendelet a kezében Ó, szerencsés tigris! Mérgezés és esküvő Ez túl sok! ez túl sok! Bemegy a kápolnába. SCENA DZIEWIĄTA DYNDALSKI zbierając kawałki swojego pisma Jak co sobie ubrda w głowie, To i klinem nie wybije. Źebym pisał, co się zowie, Jak już długo z Bogiem żyję, Tegom jeszcze nie powiedział; Grzechem prezumpcyja 224 taka Ale jednak rad bym wiedział, Czemum dzisiaj zszedł na żaka? Co on sobie tylko proszę Mógł do tego B upatrzyć? Co nie staje tej literze? KILENCEDIK JELENET DYNDALSKI összegyűjtve levéldarabjait Ahogy valamit a fejébe vesz, Ez sem fog köztünk éket verni. Hogyha megírhatnám, hogy mi történik itt, Ahogy már régóta Istennel élek, Ezt még nem mondtam; Egy ilyen vérfagyasztó vétket De ugyanakkor örülnék, ha tudhatnám, Miért ma ment le halászatra? Mit tudott ő csak kérem E B -hez utánanézni? Milyen vajon ez a betű? 224 prezumpcyja (z łac.) zarozumiałość, przesade o sobie mniemanie. [przypis redakcyjny] zarozumiałość, zarozumialstwo [zadufanie w sobie; zuchwałość; nadmierne wychwalanie swojej osoby] önhittség, beképzeltség, elbizakodottság, önteltség, pöffeszkedés; felfuvalkodottság; fölény; nagyképűség; szerénytelenség [szerkesztői megjegyzés]

148 Czy brak w kształcie, czy brak w mierze? Ot, krzyż Pański, a ja znoszę. Siada i składa kawałki Nincs-e hiba az alakjában vagy arányában? Ó, az Úr keresztje, és én viselem. Leül és összerakja a darabokat DYNDALSKI (Daniel Olbrychski) 148 SCENA DZIESIĄTA DYNDALSKI, REJENT TIZEDIK JELENET DYNDALSKI, KORMÁNYZÓ KORMÁNYZÓ (Andrzej Seweryn) REJENT kładąc rękę na ramieniu Dyndalskiego, który go nie widział Dobry wieczór, panie bracie. Cóż to, dżumę w zamku macie? Źywej duszy. Nie ma komu Odpowiedzieć, pan czy w domu. KORMÁNYZÓ Dyndalski vállára téve a kezét, aki őt nem veszi észre Jó estét, testvéruram. No mi az, dögvész van a kastélyban? Élő lélek. Nincsen senki se Ki válaszolna, az úr itthon van-e.

149 DYNDALSKI Jest, do usług. REJENT Rzecz ciekawa. Cześnik wyzwał mnie na rękę: Acz nie moja to zabawa, Rzekłem jednak: wola nieba, Z nią się zawsze zgadzać trzeba. I wyszedłem, i czekałem, Tak, czekałem nadaremnie. Może wróżył zbyt zuchwale, Źe mu Rejent nie dotrzyma? Ale Rejent był na dziale 225, Zucha tylko jeszcze nie ma. DYNDALSKI Van, szolgálatára. KORMÁNYZÓ Különös dolog. A Pohárnok párbajra hívott ki engem: De ez nem tréfa nekem, Ám azonban mondtam: az ég akarata, Mindig egyet kell értenie vele. És kimentem, és vártam Igen, hasztalan vártam. Lehet, hogy túl merészen remélte, Hogy a Kormányzó nem fog kiállni ellene? De a Kormányzó a dombon állt, Csak a bátor fickó még nincs. 149 DYNDALSKI (Daniel Olbrychski) és KORMÁNYZÓ (Andrzej Seweryn) DYNDALSKI Ej, łaskawy mój Rejencie, Nie wyzywaj go na cięcie, Bo jak machnie po pętlicach 226, Zdywiduje 227 jak Bóg Bogiem. DYNDALSKI Ej, kedves Kormányzóm, Ne hívd ki őt a vívásra, Mert csapást mér a mellbe, Széthasít, mint Isten az Istent. 225 dział tu: wzgórek, wznieseni. Wyrażenie gwarowe występujacę na Podkarpaciu, w innych regionach Polski nieużywane. [przypis redakcyjny] itt: wzgórek [1. łagodne wzniesienie terenu; 2. wzniesienie lub guzek jakiegoś narządu lub okolicy ciała] domb; domborulat, kis domb, halom, emelkedés; dudor, kidudorodás; wzniesienie [tu: obszar górujący nad otaczającymi go terenami] emelkedés, kiemelkedés, (földr.) domb, magaslat, halom. A helyi tájnyelvi kifejezés a Kárpátalján, Lengyelország más régióiban nem használták. [szerkesztői megjegyzés] 226 machnie po pętlicach zada cios w pirsi; pętlice rodzaj zapięcia kontusza. [przypis redakcyjny]. pętlice [ozdoby służące do zapinania ubiorów. Umieszczane były na obydwu brzegach ubioru obok guzów. Pętlice wykonywano ze sznureczków jedwabnych czy metalowych, tasiemek lub plecionki. Zapięcie na pętlice stosowano w Polsce od XV wieku. Typ takiego zapięcia dotarł do nas ze Wschodu.] hurkok (a ruha rögzítésére szolgáló eszközök) 227 Zdywiduje (z łac.) rozpłata. [przypis redakcyjny]. széthasítja, szétvágja [szerkesztői megjegyzés]

150 GŁOSY W KAPLICY Wiwat! wiwat! Państwo młodzi! HANGOK A KÁPOLNÁBAN Éljen, éljen! Az ifjú pár! 150 REJENT Któż wesele tu obchodzi? DYNDALSKI Rejentowicz. REJENT jak oparzony Być nie może! KORMÁNYZÓ Kinek az esküvője zajlik itt? DYNDALSKI A kormányzófi. KORMÁNYZÓ megdöbbenve Lehetetlen!

151 za sceną Hej, Dyndalski! tam do czarta! Okulbaczyć 228 mi dzianeta 229! wychodząc Juź kaducznie przeszła czwarta. a színpad mögül Hej, Dyndalski! ott az ördögbe! Nyergeld fel nekem a paripát. kiindulva Már pokolian elmúlt négy. SCENA JEDENASTA REJENT, Cześnik przyszedłszy na przód sceny spostrzega Rejenta, staje jak wryty. Rejent kłania się nisko. Czas milczenia, oko w oko patrzą. Cześnik chwyta za szablę, to samo i Rejent. Czas jakiś zastanowienia. Cześnik zdaje się walczyć z sobą. Dyndalski wybiega do kaplicy. TIZENEGYEDIK JELENET KORMÁNYZÓ, Amikor a Pohárnok megérkezik a színpad elejére, észreveszi a Kormányzót, kővé váltan megáll. A Kormányzó meghajol. A csend ideje, szemtől szembe figyelnek. A Pohárnok megragadja a kardot, a Kormányzó is. Egy kis idő a gondolkodáshoz. Úgy tűnik, hogy a Pohárnok küzd önmagával. Dyndalski kifut a kápolnához. 151 REJENT MILCZEK (Andrzej David Misiura), (Stefan Zając) és DYNDALSKI (Marek Kapeluszny) 228 okulbaczyć [osiodłać konia] felnyergelni, megnyergelni [szerkesztői megjegyzés] 229 dziane (z arab) wierzchowiec wyćwiczony według szkoły hiszpańskiej. [przypis redakcyjny]. dzianet [1. koń rasy hiszpańskiej do jazdy wierzchem; też: o każdym pięknym, rasowym koniu; 2. Tak zwano w Polsce dzielne wierzchowce rasy hiszpańskiej, neapolitańskiej, mantuańskiej, a nawet tureckiej. Wyraz polski pochodzi z włoskiego giannetto (rodzaj konia) i hiszpańskiego ginete jeździec lekkozbrojny. Oba te wyrazy biorą początek w greckim gymnetes, oznaczającym także lekkozbrojnego wojaka. Dzianety hiszpańskie uważano w Polsce za konie największej piękności.] paripa; mutatványokra betanított ló; wierzchowiec [koń do jazdy wierzchem, zwykle szlachetnej rasy] hátasló, paripa, nyergesló, hátas; (a spanyol iskola szerint képzett ló) [szerkesztői megjegyzés]

152 na stronie Nie wódź mnie na pokuszenie, Ojców moich wielki Boże! Wszak gdy wstąpił w progi moje, Włos mu z głowy spaść nie może. Odpasuje i rzuca karabelę na stół. Rejent zawiesza czapkę na rękojeści swojej szabli. Czego żądasz? REJENT Mego syna. Ha! ha! rozkosz mi jedyna! Będziesz zadość miał z tej strony Ale z żoną czy bez żony? oldalt Ne vígy engem kísértésbe, Atyáim nagy Istene! Hiszen ha belépett a küszöbemre, A fejéről egy hajszála sem eshet le. Lecsatolja és a kardot az asztalra teszi. A Kormányzó visszadugja kardjának markolatát. Mit óhajtasz? KORMÁNYZÓ A fiamat. Ha! ha! az egyetlen öröm számomra! Elégedett leszel ezzel az üggyel De feleséggel vagy feleség nélkül? 152 MILCZEK, a régens fia (Rafał Królikowski), KLARA RAPTUSIEWICZÓWNA (Agata Buzek) REJENT wstrzymując się To... za wiele... Co za wiele? Tyś mi ukradł moją wdowę, By ją zmienić na synowę Jam zatrzymał twego syna, By mu sprawić tu wesele Masz więc byka za indyka. KORMÁNYZÓ fékezve magát Ez túl sok. Mi túl sok? Elraboltad tőlem az özvegyemet, Helyette anyós lesz belőle Elfogattam a te fiadat, Hogy esküvőt rendezzek itt neki Van tehát egy bikád egy pulykáért.

153 SCENA DWUNASTA Ciż sami, KLARA,,, DYNDALSKI, dworzanie, kobiety, wszyscy z bukietami wychodzą z kaplicy Ach, mój ojcze! KLARA Ach, mój stryju, Niech się skończy ta zawiłość! klękając Przebacz, ojcze, i wzajemną Pobłogosław naszą miłość! TIZENKETTEDIK JELENET Együtt, KLARA,,, DYNDALSKI, udvarnokok, nők, mindenki csokrokkal kijönnek a kápolnából Ah, az apám! KLARA Ah, a nagybácsim, Hadd érjen véget ez a bonyodalom! letérdelve Bocsáss meg, apám, és kölcsönösen Áldja meg a szerelmünket! 153 REJENT Wstań, serdeńko, i chodź ze mną. KORMÁNYZÓ Állj fel, édesem, és gyere velem. SCENA TRZYNASTA Ciż sami, PODSTOLINA PODSTOLINA Mamże wierzyć, co się dzieje, Wacław z Klarą REJENT na stronie Oszaleję! TIZENHARMADIK JELENET Mindannyian, PODSTOLINA ASZTALNOKNÉ Hihetem-e, mi folyik itt, Wacław Klarával KORMÁNYZÓ oldalt Megtébolyultam!

154 154 PODSTOLINA Tak jest, wierzę, już się stało! Więc wam powiem i niemało. Chciałam za mąż pójść czym prędzej, By nie zostać całkiem w nędzy Ów majątek zapisany Na czas tylko był mi dany, A w istotnym wiecznym darze Dziś przypada szczęsnej Klarze. REJENT na stronie Dwa majątki kąsek gładki Coś stryjowi żal tej gratki 230. na stronie Zamienił stryjek Na siekierkę kijek. PODSTOLINA Ale przez to dziś nie tracę: U Rejenta sto tysięcy... KLARA Nie ja z mego to zapłacę. PODSTOLINA przechodzi na prawą stronę. ASZTALNOKNÉ Úgy van, hiszem, már megtörtént! Tehát mondom nektek és épp elég. Férjhez akartam menni valakihez mielőbb, Hisz nem lehet lenni teljesen ínségben Ez a bejegyzett birtok Csak egy időre szólt, És valójában örök ajándékul Ma a boldog Klarára száll. KORMÁNYZÓ oldalt Két birtok szép falat Ami a nagybátynak fájdalom ez alkalom. oldalt A nagybácsi megváltozott Szekercére bot. ASZTALNOKNÉ De ezáltal ma nem vesztek: A Kormányzónál százezret... KLARA Nem én az enyémből azt kifizetem. Az ASZTALNOKNÉ átmegy a jobboldalra 230 gratka (z łac.) rzecz łatwo zdobyta [przypis redakcyjny]. gratka [korzyść lub przyjemność wynikła niespodzianie] könnyen megszerezhető dolog; kedvező alkalom, váratlan szerencse, meglepetés [szerkesztői megjegyzés]

155 KLARA do Rejenta Nie opieraj się już więcej, Swego gniewu zwalcz ostatki, Pobłogosław twoje dziatki. Klęka z Wacławem, któremu podaje prawą rękę. KLARA A Kormányzónak Ne állj ellen immár többé, Saját haragod küzdd le végül, Áldd meg a te gyermekeid. Letérdel Wacław-val, akinek odanyújtja a jobb kezét. 155 REJENT Niech się dzieje wola nieba, Z nią się zawsze zgadzać trzeba. Daje krzyżyk i podnosi klęczących. do Wacława Mogęż przestać na twym słowie? Ręczysz pewnie za me zdrowie? na znak potakujący do Cześnika KORMÁNYZÓ Hadd legyen meg az ég akarata, Mindig egyet kell érteni vele. Keresztet rajzol, és felemeli a térdeplőket. Wacławnak Megállhatnék a te szavadra? Bizonyára kezeskedsz az egészségem felől? a beleegyező jelre Pohárnoknak

156 Teraz wzywam waszmość pana! Każ nam przynieść roztruchana 231, Niech nam zagrzmią i fanfary 232, Wypijemy pierwszej pary! Przechodzi na lewą stronę i drze testament. Niechże będzie dziś wesele, Równie w sercach, jak i w dziele podając rękę Rejentowi Mocium panie, z nami zgoda. Rejent przyjmuje rękę z niskim ukłonem. Most felszólítalak kegyelmes uram! Hozasd ki nekik a nagy ivóserleget, Harsogjanak nekik a fanfárok, Igyunk először a párra! Átmegy a bal oldalra és széttépi a végrendeletet. Hadd legyen ma esküvő, Ugyanúgy a szívben, úgy a műben is kezet rázva a Kormányzóval Kegyelmes uram, egyetért velünk. A Kormányzó enyhe meghajlással elfogadja a kézfogást 156 WSZYSCY Zgoda! zgoda! MINDANNYIAN Rendben van! rendben van! 231 roztruchan wielki i bogato zdobiony kielich, puchar [przypis redakcyjny]. roztruchan (tur. tustahan misa ) [1. wielki, ozdobny kielich z XVI XVII w.; 2. duży, ozdobny kielich, zazwyczaj srebrny, w kształcie zwierzęcia, służący do wznoszenia toastów i dekorowania stołów, popularny od XVI do XVII w.; 3. puhar do picia ze złota lub srebra. W rachunkach dworskich Jadwigi i Jagiełły roztruchan zwany jest dostuchan i hostruchan, w starych zapiskach krakowskich rostuchan. Nadawano roztruchanom kształty najrozmaitsze np. zwierząt: lwa, konia, jelenia, orła, strusia lub pawia.] serleg, nagy ivópohár [szerkesztői megjegyzés] 232 fanfary (z fr.) triumfalna melodia wygrywana na instrumentach dętych, blaszanych [przypis redakcyjny]. fanfara [1. krótka melodia grana jako sygnał rozpoczęcia jakiejś uroczystości lub na czyjąś cześć; 2. trąbka służąca do odgrywania takiej melodii] (fr.) fanfár; harsona, ünnepélyes jellegű kürtjel; harsonaszó; lovassági rohamjel; győzelmi riadó [szerkesztői megjegyzés]

157 wstąpiwszy na środek tak, że Klara po jego prawej podaje rękę OWI, on zaś ojcu po lewej, i posuwając się na przód sceny 233 Tak jest, zgoda, A Bóg wtedy rękę poda. a középpontba belépve úgy, hogy Klara jobb oldalán kezet foghasson a KAL, az apjával az bal oldalán, és a színpad elejére lépve Úgy van, rendben van. És az Isten ekkor a kezét nyújtja Stoją w następującym porządku od prawej strony: 1. Podstolina 2. Cześnik 3. Papkin 4. Wacław 5. Klara 6. Rejent reszta w głębi [przyp. aut.]. [przypis autorski] Jobb oldal felől a következő sorrendben állnak: 1. Podstolina 2. Cześnik 3. Papkin 4. Wacław 5. Klara 6. Rejent - a többi mélyben [szerkesztői megjegyzés]

158 158 Ten utwór nie jest objęty majątkowym prawem autorskim i znajduje się w domenie publicznej, co oznacza że możesz go swobodnie wykorzystywać, publikować i rozpowszechniać. Jeśli utwór opatrzony jest dodatkowymi materiałami (przypisy, motywy literackie etc.), które podlegają prawu autorskiemu, to te dodatkowe materiały udostępnione są na licencji Creative Commons Uznanie Autorstwa Na Tych Samych Warunkach 3.0 PL. Źródło: Tekst opracowany na podstawie: Aleksander Fredro, Zemsta, wyd. 6, Wydawnictwo Łódź, Łódź 1975 Wydawca: Fundacja Nowoczesna Polska Publikacja zrealizowana w ramach projektu Wolne Lektury ( Reprodukcja cyfrowa wykonana przez Bibliotekę Narodową z egzemplarza pochodzącego ze zbiorów BN. Opracowanie redakcyjne i przypisy: Aleksandra Sekuła, Dariusz Gałecki, Janusz Maciejewski. Okładka na podstawie: Ernst Vikne@Flickr, CC BY-SA 2.0 ISBN Wesprzyj Wolne Lektury! Wolne Lektury to projekt fundacji Nowoczesna Polska organizacji pożytku publicznego działającej na rzecz wolności korzystania z dóbr kultury. Co roku do domeny publicznej przechodzi twórczość kolejnych autorów. Dzięki Twojemu wsparciu będziemy je mogli udostępnić wszystkim bezpłatnie. Jaj możesz pomóc? Przekaż 1% podatku na rozwój Wolnych Lektur: Fundacja Nowoczesna Polska, KRS Pomóż uwolnić konkretną książkę, wspierając zbiórkę na stronie wolnelektury.pl. Przekaż darowiznę na konto: szczegóły na stronie Fundacji. Ez a mű nem tartozik a szerzői jogok hatálya alá és köztulajdonban van, ami azt jelenti, hogy szabadon használhatja, közzéteheti és terjesztheti. Ha a művet kiegészítő anyagok (lábjegyzetek, irodalmi motívumok stb.) Kísérik, amelyek szerzői jogi védelem alatt állnak, akkor ezek a kiegészítő anyagok a Creative Commons Nevezd meg! Licenc alatt - Na Tychych Terms 3.0 PL. Forrás: Szöveg alapja: Aleksander Fredro, Revenge, 6. kiadás, Łódź Kiadó, Łódź 1975 Kiadó: Modern Lengyel Alapítvány A kiadvány a Wolne Lektury projekt részeként valósult meg ( A Nemzeti Könyvtár digitális sokszorosítása a Nemzeti Könyvtár gyűjteményéből származó másolatból. Szerkesztői és lábjegyzetek: Aleksandra Sekuła, Dariusz Gałecki, Janusz Maciejewski. Borító alapja: Ernst Flickr, CC BY-SA 2.0 ISBN Támogassa az ingyenes olvasást! A Wolne Lektury a Modern Lengyelország Alapítvány projektje, amely egy közhasznú szervezet a kulturális javak szabad felhasználása érdekében. A következő szerzők munkája minden évben nyilvánosságra kerül. Támogatásának köszönhetően ingyenesen megoszthatjuk mindenkivel. Tudsz segíteni? Adjon 1% -ot az ingyenes olvasás fejlesztéséhez: A Modern Lengyel Alapítvány, KRS Segítsen egy adott könyv felszabadításában azáltal, hogy támogatja a gyűjteményt a wolnelektury.pl webhelyen. Adomány feltüntetése a számlán: részletek az Alapítvány honlapján.

159 MELLÉKLETEK ZAŁĄCZNIKI 159

160 Odrzykoń 160 Odrzykoń wieś w Polsce, położona w województwie podkarpackim, w powiecie krośnieńskim, w gminie Wojaszówka, najludniejsza miejscowość gminy. Do 1939 istniała gmina Odrzykoń. W latach miejscowość administracyjnie należała do województwa krośnieńskiego. Odrzykoń leży nad Wisłokiem, koło Krosna, na granicy Pogórza Dynowskiego oraz Dołów Jasielsko-Sanockich w odległości ok. 6 km, na północny zachód od Krosna. Wykopaliska poświadczają, że w Odrzykoniu i w okolicach przed 966 istniało tu grodzisko, w czasach kultury łużyckiej. Gród, a jeszcze później zamek drewniany, zniszczony przez Tatarów w 1241 i Gród zapisany w 1348 jako; Kamieniec, w 1402; Ehremberg alias Orzykoń i w 1589; Odrzykoń. Odrzykoń lengyel falu, a Kárpátaljai vajdaságban, a Krosnoi járásban fekszik, Wojaszówka nagyközséghez tartozik, a nagyközség legnépesebb települése ig Odrzykoń nagyközség volt között a helység közigazgatásilag a Krosnoi vajdasághoz tartozott. Odrzykoń a Wisłok folyó mellett fekszik, Krosno közelében, a Pogórze Dynowskie hegyvidék és a Jasielsko-Sanockie dombság határán, Krosnotól mintegy 6 km-nyire északi irányban. Régészeti ásatások igazolják, hogy Odrzykońban és környékén 966 előtt itt földvár állt, a lausitzi kultúra (néha magyarosan luzsicai kultúra) idején. A földvár, majd palánkvár ben és 1259-ben a tatárok által pusztult el. A várat 1348-ban Kamieniec, 1402-ben Ehremberg alias Orzykoń néven jegyezték fel; 1446 és 1589 években Odrzykoń néven nevezték. Kościół pw. św. Katarzyny w Odrzykoniu Szent Katalin-templom Odrzykońban

161 161 Osada słowiańska Kamieniec istniała, gdy wznoszono tu zamek Kamieniec za czasów króla Kazimierza Wielkiego w Należała ona do Moskarzewskich i Kamienieckich, Bonerów, czyli do właścicieli zamku kamienieckiego. Wieś lokowano pod nazwą Erenberg w dolinie Wisłoka. W 1475 Odrzykoń był atakowany w wyprawie odwetowej przez wojska króla Macieja Korwina. W 1497 Piotr Herburt dziadek poety Mikołaja Reja zaciągnął pożyczkę na odnowę zamku sądeckiego i dał w zastaw, jako zabezpieczenie długu, wieś Odrzykoń. W 1528 z zastawionych wsi do Jana Kmienieckiego wróciły Odrzykoń, Jasienica Rosielna i Odrzechowa. W zamku kamienieckim w Odrzykoniu 12 marca 1528 hetman polny koronny Marcin Kamieniecki podejmował wygnanego z Węgier króla Jana Zápolya po zatargach w wojnie domowej ze stronnikami Habsburgów na Węgrzech. Wysyłał z Zamku Kamieniec listy zapraszające polskich magnatów na sejmik do Tarnowa, na którym liczył otrzymać poparcie w walce o tron i uzyskał głosy ich samych oraz Sulejmana I. Seweryn Boner kalwinista, gościł tu Fausta Socyna twórcę socynianizmu i doktryny religijnej Braci Polskich. 7 grudnia 1655 nieopodal Odrzykonia wojska Gabriela Wojniłłowicza uczestniczyły w zwycięskiej bitwie pod Krosnem przeciw Szwedom. 16 marca 1657 wojska Jerzego Rakoczego, wspierającego Szwedów, spaliły i zniszczyły osadę i zamek w Odrzykoniu. W 1702 kolejny najazd Szwedów doprowadził do ruiny zamek odrzykoński. W następnych latach stacjonujące wojska rosyjskie zniszczyły zamek całkowicie. Tu też w latach bronili się Konfederaci barscy pod dowództwem Jakuba Bronickiego, zapewne wspomagani przez miejscową ludność. Kamieniec szláv település létezett, amikor itt Kamieniec várát építették, 1348-ban, Nagy Kázmér idején. Moskarzewskiekhez, Kamienieckiekhez és a Bonerekhez tartozott, vagyis a Kamieniec vár birtokosaihoz. A falu Erenberg néven a Wisłok folyó völgyében terült el ben Hunyadi Mátyás király hadserege egy megtorló expedíció során megtámadta Odrzykońt ben Piotr Herburt, Mikołaj Rej költő nagyapja a Sądecki várkastély felújításakor, az adósság visszafizetése érdekében Odrzykoń falut adta kezességül ban az elzálogosított Odrzykoń, Jasienica Rosielna és Odrzechowa falu Jan Kmienieckihez került vissza. Marcin Kamieniecki királyi hetman az Odrzykoni Kamieniec-várkastélyban, március 12-én látta vendégül Szapolyai János (Szepesvár, február 2. Szászsebes, július ) magyar királyt, akit a magyarországi Habsburg-pártiakkal folytatott polgárháború során kiűztek Magyarországról 234. A Kamienieci várkastélyból leveleket küldött a lengyel mágnások meghívására a regionális tanácshoz Tarnówba, ahol remélte, hogy támogatást kaphat a trónharcban, és megszerezheti szavazataikat valamint I. Szulejmán és a kálvinista Seweryn Boner támogatását, itt vendégeskedett Faust Socyn (Siena, december 5. Lusławice, március 3.) a szocianizmus megalkotója és a Lengyel testvérek vallási doktrínájának szerzője is december 7-én, Odrzykoń közelében, Gabriel Wojniłowicz hadserege részt vett a Krosnoi győztes csatában a svédek ellen március 16-án II. Rákóczi György hadserege a svédeket támogatva felégette és rerombolta Odrzykoń települését és várkastélyát ben a svédek újabb inváziója romba döntötte Odrzykoń várkastélyát. A következő években a betelepített orosz katonai csapatok teljesen megsemmisítették a várat es években a Bari Konföderáció Jakub Bronicki parancsnoksága alatt itt is az védte meg magát, valószínűleg a helyi lakosság támogatásával március 20-án a szinai csatában János király erői döntő vereséget szenvedtek. Szapolyai 1528 végére teljesen kiszorult az országból, és a lengyelországi Tarnów várába emigrált.

162 162 Wystawiono tu wśród ruin zamku w 1894 pomnik Tadeusza Kościuszki, wykonany przez Andrzeja Lenika w setną rocznicę insurekcji. W 1915 stoczono tu bój o Odrzykoń i zamek Kamieniec. Zamek aktualnie poddany renowacji. Były tu też groby żołnierzy, którzy zginęli w czasie I wojny światowej. Groby przeniesiono na pobliski cmentarz. II wojna światowa W czasie II wojny światowej działała założona w grudniu 1939 przez Stanisława Ferusia Zawieruchę, Orlika, Q-1 placówka w Odrzykoniu Tajna Organizacja Wojskowa (TOW), potem ZWZ i AK, Oddział partyzancki OP-15 Oleander Ola. Po nim dowódcami byli Franciszek Bożek Czołgowiec B i ppor. Józef Urbanek Cedr,W-1', który początkowo pełnił funkcję dowódcy XIX Plutonu w Odrzykoniu. Zorganizowano m.in.: 22 maja 1943 i 2 października 1943 dwa napady na dwór w Bratkówce w celu zdobycia broni, 29 września 1943 napad pod dowództwem Demczuka na samochód ciężarowy wiozący zboże kontyngentowe Na początku 1944 powstały tu trzy plutony składające się z 190, a w kwietniu z 206 żołnierzy AK. 1 lipca 1944 odbiór zrzutu 6 tonowej broni z trzech samolotów w Lubli z dowódcą ochrony tej akcji Józefem Urbankiem. rozbrojenie załogi jednostki lotniczej w Ustrobnej, 29/30 lipca 1944 zgrupowanie jako zalążek III Batalionu Strzelców Podhalańskich w lasach Bratkówka Odrzykoń Czasy współczesne W roku 1974 zawaliła się baszta, prawdopodobnie miał na to wpływ wstrząs tektoniczny w azjatyckiej części ZSRR. W roku 1995 zostało utworzona Muzeum Zamkowe w Zamku Kamieniec. A várkastély romjai között 1894-ben állították fel Tadeusz Kościuszko emlékművét, amelyet Andrzej Lenik készített a felkelés századik évfordulója alkalmából ben itt zajlott az Odrzykoń és a Kamieniec kastély elleni csata. A vár jelenleg felújítás alatt áll. Az I. világháború alatt elhunyt katonák sírjai is voltak. A sírokat egy közeli temetőbe szállították át. II. világháború A II. Világháború idején a Titkos Katonai Szervezet (TOW) 1939 decemberében alapította Stanisław Feruś Zawierucha által az Orlik, Q-1 előőrsét Odrzykońban, majd a ZWZ és AK, az Oleander Ola OP-15 partizán egységet. Az utánuk a parancsnokok Franciszek Bożek Czołgowiec B és Józef Urbanek alhadnagy voltak Cedr, W-1 ', aki kezdetben az XIC Plutón osztály parancsnoka volt Odrzykońban. Itt szervezték többek között május 22-én és október 2-án a két támadást a Bratkówka-i fegyverek megszerzése érdekében, Itt szervezték: szeptember 29-i rajtaütést Demczuk parancsnoka alatt egy gabonaszállítmányt vontató teherautóra elején három plutón jött létre itt, 190 taggal, és áprilisában 206 főből a Honi Hadsereg (AK) katonáiból július tonna ledobott fegyver gyűjtése három repülőgépből Lublában a művelet parancsnoka, Józef Urbanek parancsnoksága alatt. az Ustrobnában lévő légi egység legénységének lefegyverzése, július a Podhalei III. Lövész Zászlóalj szerveződése a Bratkówka - Odrzykoń erdőkben. Napjainkban 1974-ben az egyik bástya összeomlott, valószínűleg a Szovjetunió ázsiai részén előforduló tektonikus földrengés miatt ben alakult a Kamieniec Várában a Vármúzeum. Forrás:

163 163 Odrzykoń ruiny gotyckiego zamku rycerskiego Kamieniec Jeśli ktoś ma ochotę przenieść się w czasy średniowiecznych rycerzy, może wybrać się do położonego nieopodal Głojsc Odrzykonia (samochodem ok. 40 minut). Bardzo efektowne ruiny zamku w Odrzykoniu leżą na skalistym wzgórzu na wysokości 452 m ok. 10 km na północ od Krosna. Dookoła rozciąga się malowniczy krajobraz, niedaleko stąd też do rezerwatu przyrodniczego "Prządki" z zadziwiającymi formami skalnymi. Kilka skałek można zobaczyć przy samym zamku. Jedna z nich (przy wejściu) nazwana została "Strażnicą". Pierwsze informacje o murowanym zamku w Odrzykoniu pochodzą z okresu panowania Kazimierza Wielkiego, konkretnie z roku Był on wtedy własnością królewską. Mimo że na przestrzeni dziejów zamek ulegał wielu przebudowom i rozbudowom to jednak zachował do dzisiaj kilka pierwotnych, gotyckich elementów. Przez długi okres czasu podzielony był na dwie części będące w posiadaniu różnych właścicieli. Jedną stanowił zamek górny z przedzamczem zachodnim, drugą zamek średni z przedzamczem wschodnim. Okres świetności Kamieńca przypada na wiek VI i VII kiedy to przebywali tu m.in. król węgierski Jan Zapoyla i przywódca ideowy arian Faust Socyn. Odrzykoń - a Kamieniec gótikus lovagvár romjai Ha valaki vissza akar térni a középkori lovagok idejéhez, menjen a közeli Głojscehez közel található Odrzykon-ba (autóval kb. 40 perc alatt). Az Odrzykon-várkastély nagyon lenyűgöző romjai egy sziklás dombon helyezkednek el 452 m tengerszint feletti magasságban, Krosno-tól 10 kmre északra. A festői táj mindenütt kiterjed, és nem messze van a "Prządki" természetvédelmi terület csodálatos sziklaformákkal. Több szikla látható a kastély mellett. Az egyiket (a bejáratnál) "Őrtoronynak" hívták. Az első információk az Odrzykońi kővárról Nagy Kázmér uralkodása idejéből, pontosan 1348-ból származnak. Az akkor királyi tulajdon volt. Noha a vár a történelem folyamán számos rekonstrukción és bővítésen ment keresztül, a mai napig számos eredeti gótikus elem fennmaradt. Hosszú ideig két részre osztották, amelyek különböző tulajdonosok tulajdonában voltak. Az egyik a felső várkastély volt a nyugati külső hajóval, a másik a középső kastély a keleti külső hajóval. A Kamieniec fénykora a XVI. és a XVII. századra esik, többek között itt időzött Szapolyai János magyar király és Arian Faust Socyn ariánus ideológiai vezető. Źródło / Forrás: Wojciech Breowicz, Jasło 1928 Zamek Odrzykoński

164 Obecnie wejście znajduje się od strony wschodniej, ponieważ jest ona lepiej zachowana. Widać pozostałości zamkowych budynków, w tym kaplicy. Znajduje się tu też niewielkie muzeum z militariami i eksponatami związanymi z historią warowni. Z przedzamcza roztacza się piękny widok na mury zamku górnego oraz na okolicę. Na zamku górnym znajduje się też pomnik Tadeusza Kościuszki z XIX wieku postawiony w setną rocznicę insurekcji. "Zemsta" Aleksandra Fredry. Odrzykoński zamek był miejscem wydarzeń, na kanwie których powstała jedna z najlepszych polskich komedii - "Zemsta" Aleksandra Fredry. W 1828 r. poeta ożenił się z Zofią Skarbkową z Jabłonowskich, która w posagu wniosła połowę tego zamku. Przeglądając stare dokumenty znalazł on akta procesowe spierających się o mur graniczny szlachciców: Skotnickiego i Firleja. Na ich bazie powstała "Zemsta". Jelenleg a bejárat a keleti oldalon található, mert ez jobban fennmaradt. Láthatók a vár épületeinek maradványai, beleértve a kápolnát. Van egy kis múzeum katonai tárgyakkal és az erőd történetével kapcsolatos kiállításokkal is. A külső váraljáról gyönyörű kilátás nyílik a felső várkastély falaira és a környező területre. A felső várkastélyban Tadeusz Kościuszko-szobor található a tizenkilencedik századból, amelyet a felkelés századik évfordulóján állítottak fel. Alexander Fredro "Bosszú". Az Odrzykoński kastély olyan események helyszíne volt, amelynek alapján létrehozták az egyik legjobb lengyel komédiát Alekszandr Fredro "Bosszú" című művét ban a költő feleségül vette a Jabłonowski-i Zofia Skarbkowa-t, aki a kastély felét hozományul hozta. Régi dokumentumokat keresve talált Skotnicki és Firlej nemesek perét, amelyek a határfallal vitatkoztak. "A bosszú" rájuk alapult. Forrás: 164

165 165 CIEKAWOSTKI TURYSTYCZNE PODKARPACIA A KÁRPÁTALJA TURISZTIKAI NEVEZETESSÉGEI Zamek Kamieniec w Odrzykoniu /Krosna A Kamienieci VÁRkastély Odrzykonban / Krosno Efektowne ruiny zamku Kamieniec w Odrzykoniu leżą na skalistym wzgórzu nieopodal Krosna na wysokości 452 m n.p.m. Odrzykoński zamek był miejscem wydarzeń na kanwie, których powstała jedna z najlepszych polskich komedii - "Zemsta" Aleksandra Fredry. W 1828 r. poeta ożenił się z Zofią Skarbkową z Jabłonowskich, która w posagu wniosła mu połowę tego zamku. Przeglądając stare dokumenty znalazł on akta procesowe spierających się o mur graniczny właścicieli zamku odrzykońskiego w XVII w.: Jana Skotnickiego i Piotra z Dąbrowicy Firleja. Pierwszy z nich, znany pieniacz, zajmował tzw. zamek górny, drugi, dumny i bogaty wojewoda, był właścicielem zamku dolnego. Firleja bardzo raziło sąsiedztwo Skotnickiego, którego uważał za chudopachołka. Jak mógł dokuczał sąsiadowi. Skotnicki nie pozostawał mu dłużny, m.in. skierował rynny swojej części na zabudowania Firleja. Z kolei Firlej napadł na robotników naprawiających mury wyższego zamku, a przy okazji poniszczył te rynny. Skotnicki pozwał Firleja przed sąd. Sprawę wygrał, ale zatargi trwały nadal. Dopiero w roku 1638 położył im kres ślub między wojewodzicem Piotrem Firlejem a kasztelanką Zofia Skotnicką. Dookoła rozciąga się malowniczy pagórkowaty krajobraz Pogórza Dynowskiego, niedaleko stąd też do rezerwatu przyrodniczego "Prządki" z zadziwiającymi formami skalnymi. Kilka skałek można zobaczyć przy samym zamku. Jedna z nich (przy wejściu) nazwana została "Strażnicą". Zamek przez wieki pełnił rolę prawdziwej strażnicy przed ciągłymi najazdami tatarskimi, które nękały systematycznie Ziemię Sanocką i wschodnie rejony Małopolski. Mimo że na przestrzeni dziejów ulegał wielu przebudowom i rozbudowom to jednak zachował do dzisiaj kilka pierwotnych, gotyckich elementów. Przez długi okres czasu podzielony był na dwie części będące w posiadaniu różnych właścicieli. Jedną stanowił zamek górny z przedzamczem zachodnim, drugą zamek średni z przedzamczem wschodnim. Okres świetności Kamieńca przypada na wieki XVI i XVII, kiedy to przebywali tu m.in. król węgierski Jan Zapoyla i przywódca ideowy arian Faust Socyn. Obecnie wejście znajduje się od strony wschodniej, ponieważ jest ona lepiej zachowana. Widać pozostałości zamkowych budynków, w tym kaplicy. Znajduje się tu też niewielkie muzeum z militariami i eksponatami związanymi z historią warowni. Druga połowa zamku z najwyższymi murami, z powodu osunięcia się kamieni i trwających już kilka lat prac konserwatorskich jest zamknięta dla zwiedzających, Az Odrzykoni Kamieniec-várkastély lenyűgöző romjai egy sziklás dombon helyezkednek el Krosno közelében, 452 m tengerszint feletti magasságban. Az Odrzykoński várkastély jelentős események helyszíne volt, amely az egyik legjobb lengyel komédia Alekszander Fredro "Bosszú" című művének heyszíne volt ban a költő feleségül vette a Jabłonowski-i Zofia Skarbkowa-t, aki ennek a kastélynak a felét hozományul hozta. A régi dokumentumokat áttekintve talált bírósági iratokat, amelyek a 17. században az Odrzykoński kastély tulajdonosai: Jan Skotnicki és Piotr, Dąbrowica Firlej határfalával kapcsolatos. Közülük az első, perlekedőként ismert, a felső várkastély birtokosa, a második, a büszke és gazdag vajda az alsó várkastély tulajdonosa volt. Firlejt nagyon sértette szomszédja, Skotnicki, akit éhenkórász embernek tartott. Ahogy csak tudta, ugratta a szomszédját. Skotnicki nem tartozott neki, többek között a részét képező csatornákat Firlej épületei felé irányította. Firlej viszont megtámadta a magasabb kastély falait javító munkásokat, és elpusztította a csatornákat is. Skotnicki beperelte a Firlejt a bíróságon. Megnyerte az ügyet, de a vita folytatódott. Csak 1638-ban fejeződött be a határvita Piotr Firlej vajda és Zofia Skotnicka várúrhölgy közötti házassággal. A Dynowskie-doömbság hegyvidéki festői tája veszi körül, és nem messze található a Prządki természetvédelmi terület csodálatos sziklaalakzatokkal. Több szikla látható a várkastély mellett. Az egyiket (a bejáratnál) "Őrtoronynak" hívták. A várkastély évszázadok óta igazi őrtoronyként szolgált a folyamatos tatár inváziók ellen, amelyek szisztematikusan zaklatták a Sanoki földet és Kis-Lengyelország keleti régióit. Noha a történelem során számos rekonstrukción és bővítésen ment keresztül, számos eredeti gótikus elemet őrzött meg a mai napig. Hosszú ideig két részre osztották, amelyek különböző tulajdonosok tulajdonában voltak. Az egyik a felső kastély volt a nyugati külső hajóval, a másik a középső kastély a keleti külső hajóval. A Kamieniec tündöklésének időszaka a 16. és a 17. századra esik, amikor Szapolyai János magyar király és Arian Faust Socyn vallási vezető itt tartózkodott. Jelenleg a bejárat keleti irányban található, mert jobban megmarad. Láthatjuk a kastély épületeinek maradványait, köztük a kápolnát. Van egy kis múzeum katonai tárgyakkal és az erőd történetével kapcsolatos kiállításokkal is. A várkastély másik fele a legmagasabb falakkal a kőomlás és a több éven át tartó állagmegőrzési munkák miatt zárva van a látogatók számára, de a jobb oldalon fekvő töltés mentén sétálva egy gyengén rögzített hálóval borított lyukat találunk, amelyen

166 ale idąc wałem po prawej stronie napotykamy na dziurę osłoniętą słabo umocowaną siatką, przez którą można się dostać do zamkniętej części. Z wału widać też potężną skałę, na której usadowiono mury zamku górnego z charakterystycznymi "kolcami". Odsuwając siatkę zapewniamy sobie dostęp do przedzamcza zachodniego oraz zamku górnego. Na przedzamczu mamy piękny widok na mury zamku górnego oraz nowe spojrzenie na ciekawą okolicę. Kilka lat temu znajdowała się tu jeszcze baszta narożna ale niestety runęła ona w 2000 roku. keresztül bejuthatunk a zárt részbe. A falról egy hatalmas szikla látható, amelyre a jellegzetes "tüskékkel" rendelkező felső kastély falai vannak elhelyezve. A háló hátra mozgatásával hozzáférést biztosítunk a nyugati külsővárhoz és a felső várkastélyhoz. A külső külsővárból gyönyörű kilátás nyílik a felső várkastély falaira, és újból áttekintjük az érdekes területet. Néhány évvel ezelőtt itt volt egy saroktorony, de sajnos 2000-ben összeomlott. 166 A - zamek górny, B - zamek średni, C - zamek dolny korczyński, D - zamek dolny odrzykoński A - felső várkastély, B - középső várkastély, C - Korczyński alsó várkastély, D - Odrzykoński alsó várkastély Historia zamku. Vár története. Pierwsze informacje o murowanym zamku w Odrzykoniu pochodzą z okresu panowania Kazimierza Wielkiego, konkretnie z roku Był on wtedy własnością królewską. Przypuszcza się, że wcześniej (IX w.) istniało tu miejsce kultu pogańskiego, następnie gród a jeszcze później zamek drewniany zniszczony przez Tatarów w XIII w. Początkowo zamek murowany nie miał wieży, a kamienny portal wejściowy znajdował się od strony północno-wschodniej. Zachodnią część zajmowały pomieszczenia mieszkalne, natomiast wschodnia od przedzamcza przeistoczyła się z czasem w zamek średni. Zamek górny miał bowiem dość małą powierzchnię, więc nowe budynki stawiano właśnie na wschodnim przedzamczu. W 1396 r. zamek za zasługi w obronie Wilna otrzymał rycerz Klemens z Moskorzewa herbu Pilawa. On zbudował wtedy zamek górny i przedzamcze wschodnie zamienione później na zamek średni. Od 1407 r. rodzina Moskorzewskich zaczęła używać nazwiska Kamienieccy dla podkreślenia iż zamek jest gniazdem rodowym (obiekt stał na górze Kamieniec). Az első információk az Odrzykońi kővárról Nagy Kázmér uralkodásának idejéből, konkrétan 1348-ból származnak. Akkor királyi tulajdon volt. Feltételezhető, hogy korábban (kilencedik század) itt pogány imádat helye volt, később erődítmény, később pedig a tatárok által a 13. században elpusztított palánkvár volt. A kővárnak kezdetben nem volt toronya, a bejárati kő portál északkeletről származott. A nyugati részet lakóterek foglalják el, míg a külső szárny keleti részét egy középső várkastéllyá alakították át. A felső várkastélynak elég kis területe volt, ezért a keleti külsővárban új épületeket építettek fel ban a várat Pilawa Moskorzew címeréből való Klemens lovagnak adományozták, a Vilniusi szolgálatáért. Felépítette a felső kastélyt és a keleti váralja központját később egy középső várá alakította át től a Moskorzewski család a Kamieniecki vezetéknevet kezdte használni annak hangsúlyozására, hogy a kastély családi fészek (az épület a Kamieniec hegyén állt).

167 167 W I połowie XV w. Kamienieccy dobudowali przedzamcze zachodnie z czworoboczną basztą. W końcu XV w., po śmierci najsłynniejszego właściciela zamku, hetmana wielkiego koronnego Mikołaja Kamienieckiego, doszło do pierwszego podziału zamku pomiędzy dwóch jego braci - Marcina i Klemensa. W 1512 r. zamek rozbudowano o kolejną czwartą już część przedzamcze wschodnie. W tej postaci przetrwał on do dziś. W 1528 r., po niepowodzeniach w wojnie domowej na Węgrzech, na zamku schronił się król Jan Zapolya. Słał stąd listy zapraszające polskich panów na zebranie do Tarnowa, na którym liczył otrzymać poparcie w walce ze stronnikami Habsburgów. W 1530 r. Jan Kamieniecki, syn Marcina sprzedał swoją, czyli wschodnią część zamku Sewerynowi Bonerowi bankierowi królowej Bony. Boner uczynił z zamku renesansową rezydencję, pozostawiając jednak gotyckie detale. W poł. XVI w. córkę Bonera Zofię, poślubił syn wojewody lubelskiego Jan Firlej herbu Lewart. Jako posag otrzymał tę właśnie część zamku. W tym okresie drugą połowę zamku zajmowali Kamienieccy, którzy przeszli na socynianizm. W 1609 r. część z zamkiem górnym od Kamienieckich odkupiła rodzina Skotnickich. Postawili oni nowy budynek mieszkalny na fundamentach starego, poszerzyli bramę wjazdową. Przy okazji przebudowali dach w ten sposób, że odprowadzali Firlejom na ich dziedziniec wody deszczowe. Stało się to przyczyną długiego, wcześniej wspomnianego, konfliktu. W 1621 r. Jan Skotnicki odbudował kaplicę zamkową zburzoną przez innowierców Kamienieckich. W 1638 r. konflikt dwóch rodów został zażegnany małżeństwem przedstawicieli obu rodzin. Firlejowie przejęli w ten sposób drugą połowę zamku. Przeprowadzili jego przebudowę i modernizację. 16 marca 1657 r. wojska sprzymierzonego ze Szwedami księcia Siedmiogrodu Jerzego Rakoczego podeszły pod zamek. Załoga zamku dzielnie broniła się i podczas nocnych wypraw z zamku wyrządzała najeźdźcom duże szkody. Podtrzymała w ten sposób na duchu broniące się przed wojskami szwedzkimi Krosno. Jednak w końcu musiała ulec i została na rozkaz Rakoczego wycięta w pień. Sam zamek poważnie uszkodzono. Po "potopie" zamek częściowo odbudowano, ale głównie tylko wnętrza. W 1702 r. kolejny najazd Szwedów zniszczył zamek całkowicie. Po 1730 r. zamek odziedziczyła rodzina Scipio del Campo. Następnymi właścicielami zostali Braniccy herbu Gryf, m.in. hetman wielki Jan Klemens Branicki. Potem przeszedł w ręce Jabłonowskich. W 1796 r. wielka wichura zerwała dach z zamku górnego. A 15. század első felében a Kamieniecki család egy négyoldalú bástyával ellátott nyugati szárnyat hozott létre. A 15. század végén, a várkastély leghíresebb tulajdonosának, Mikołaj Kamieniecki nagy hetmánnak a halála után a kastély első felosztására két testvére Marcin és Klemens között került sor ben a várat egy újabb negyedik rész a keleti külsővár bővítette. Ebben a formában a mai napig fennmaradt ban, a magyarországi polgárháború kudarcai után, Szapolyai János király talált menedket a várkastélyban. Leveleket küldött, amelyben meghívta a lengyel urakat egy találkozóra Tarnówban, ahol remélte, hogy támogatást kap a Habsburgpártiak elleni küzdelemben ban Jan Kamieniecki, Marcin fia eladta a kastély keleti részét Seweryn Bonernek Bona királynő bankárának. Boner a kastélyt reneszánsz kúriává építette át, de a gótikus részleteket a közepén hagyta A tizenhatodik század első felében Boner Zofia lánya, feleségül ment Lewart címerű Jan Firlej lublini vajda fiához. Hozományul megkapta a várkastély ezen részét. Abban az időben a vár másik felét Kamieniecki foglalta el, aki szocianista lett ben a Skotnicki család a Kamieniecki családtól megvásárolta a felső várkastélyt. Új lakóépületet építettek a régi alapjain, kiszélesítették a bejárati kaput. Mellesleg úgy építették át a tetőt, hogy esővízzel a Firlejék az udvarára vezettek. Ez lett a hosszú, korábban említett konfliktus oka ben Jan Skotnicki újjáépítette a kastélykápolnát, amelyet a másvallású Kamienieckiek elpusztítottak 1638-ban a két család konfliktusát mindkét család képviselőinek házassága rendezte. Ilyen módon a Firlejsék átvették a kastély második felét. Újjáépítették és korszerűsítették március 16-án II. Rákóczi György erdélyi fejedelem a svédekkel szövetséges csapatokkal közeledett a várkastélyhoz. A kastély személyzete bátran védte meg magát, és a várból indított támadások során nagy károkat okoztak a betolakodóknak. Ilyen módon folytatta szellemi védelmét a Krosno svéd hadsereg ellen. Végül azonban fe kellett adni, és Rakoczi parancsára éerombolták. Maga a kastély súlyosan megsérült. Az "özönvíz" után a várkastélyt részben újjáépítették, de főleg csak a belső terét ben egy újabb svéd invázió teljesen megsemmisítette a várat után a várat a Scipio del Campo család örökölte. A követketkező tulajdonos a Gryf címeréből való Branicki család lett a birtokosa, többek között a következő tulajdonos Jan Klemens Branicki nagyhetman lett. Aztán a Jabłonowski család kezébe került ban egy nagy vihar tönkretette a felső várkastély

168 Ówczesny właściciel Kamieńca hr. Józef Jabłonowski wyprowadził się do dworku w Krościenku Wyżnem. W 1801 r. zamek przeszedł w ręce Potockich. W 1831 r. w ruinach zamku zamieszkał obłąkany Jan Machnicki. tetőzetét. Kamieniec akkori tulajdonosa, gróf. Józef Jabłonowski a Krościenko Wyżne-i kastélyba költözött át ben a várkastély a Potocki család kezébe került ben őrült Jan Machnicki élt a várkastély romjai között. 168 W połowie XIX w. zrujnowany zamek (wyglądał jak obok na rysunku Kozarskiego z XIX wieku) ponownie został podzielony. Tym razem między rodzinę Biberstein-Starowieyskich (część za- chodnia z zamkiem górnym) i ród Szeptyckich (cześć wschodnia z zamkiem śred- nim). Pozostawali oni jego właścicielami do roku Istnieje zapis z 1863 r. o obiedzie jaki wydali Starowieyscy w jednej z zachowanych jeszcze komnat zamku. Później zamek popadał powoli w ruinę za sprawą okolicznych mieszkańców, którzy przez 100 lat traktowali go jak kamieniołom oraz niekorzystnych warunków atmosferycznych na tym terenie. W 1894 r., w setną rocznicę Insurekcji Kościuszkowskiej, okoliczna ludność ufundowała pomnik Tadeusza Kościuszki postawiony na zamku górnym. W 1904 r. podjęto pierwsze próby zabezpieczenia ruin. Jednak w 1974 r., mimo podjętych prac konserwatorskich zawaliła się baszta od wschodniej strony zamku. W 1995 r. w dwóch wyremontowanych pomieszczeniach dawnej wartowni zamku średniego powstało muzeum. W 1998 r. ruiny przeszły na 20 lat na własność rodziny Koderów. W 2000 r. zawalił się ostatni pozostały jeszcze fragment baszty z herbem Pilawa. Zamek do dzisiejszego dnia jest podzielony administracyjnie między dwóch właścicieli: jedna połowa należy do gminy Korczyna, druga do Wojaszówki. A tizenkilencedik század közepén a romos kastélyt (amely mint Kozarski XIX. századi rajzán ábrázolta) ismét felosztották. Ezúttal a Biberstein-Starowieyski család (a felső várkastély nyugati része) és a Szeptycki család (a középső várkastély keleti része) között ig ők maradtak a tulajdonosok ból van egy bejegyzés arról a vacsoráról, amelyet a Starowiescy adott a várkastély egyik fennmaradt szobájában. Később a várkastély lassan romba dőlt a közeli lakosok miatt, akik száz éven át kőbányának tekintették és a térség kedvezőtlen időjárási viszonyainak köszönhetően ben, a kościuszkoi felkelés századik évfordulóján a környező lakosság egy emlékművet állított Tadeusz Kościuszko emlékére, amelyet a felső várkastélyban állítottak fel ben megtették a romok első állagmegóvási kísérleteit ben, a végrehajtott helyreállítási munkálatok ellenére, a kastély keleti oldalán a bástya összeomlott ben egy múzeumot létesítettek a középső várkastély korábbi őrtoronyának két felújított szobájában ban a romok 20 évig a Koder család tulajdonába kerültek ben összeomlott a bástya utolsó megmaradt töredéke a Pilawa címerrel. A vár napjainkig adminisztratív módon két tulajdonos között oszlik meg: az egyik fele Korczyna községhez tartozik, a másik pedig a Wojaszówkához tartozik.

169 169 Zamek kamieniecki w XVII wieku Kamienieci vár kastély a 17. században Najsłynniejszym właścicielem zamku w ciągu całej jego historii był hetman wielki koronny Mikołaj Kamieniecki. Należał on do najbardziej poważanych i zaufanych ludzi króla Zygmunta Starego. Od 1496 roku był kasztelanem krakowskim i sandomierskim, od 1503 r. hetmanem wielkim koronnym, później jeszcze starostą sanockim, wojewodą sandomierskim i krakowskim. Uważano go za człowieka bardzo uprzejmego, dowcipnego, ale zarazem poważnego i surowego w sprawach wojskowych. W 1506 r. wkroczył do Mołdawii i pod Czerniowcami rozbił tamtejsze wojska. A várkastély leghíresebb tulajdonosa a történelem folyamán a Mikołaj Kamieniecki, a Korona nagyhetmanja volt. Az Öreg Zsigmond király legnépszerűbb és legmegbízhatóbb népéhez tartozott tól Krakkó és Sandomierz várnagya, 1503-tól a Korona Nagyhetmanja, később a Sanok sztaroszta, Sandomierzi és a krakkói vajda volt. Katonai ügyekben nagyon kedves, szellemes, de komoly és szigorú embernek tartották ban Moldovába vezetett hadjáratot, és Csernyivci (tört. Csernovic, ukránul: Чернівці, lengyelül: Czerniowce) közelében megsemmisítette az ottani hadsereget.

170 170 Gdy kilka lat później hospodar mołdawski Bogdan napadł na Ruś i Podole, wyruszył przeciw niemu hetman Kamieniecki. Jednak Hospodar na samą wieść o nadciągających Polakach wycofał się. Hetman ponownie wyruszył więc na wyprawę odwetową na Mołdawię i tam zadał Wołochom znaczne straty, zabierając bogate łupy. Wracając do kraju został zaatakowany na przeprawie przez Dniestr, ale po kilku dniach ciężkich walk odniósł sławne zwycięstwo, osobistym staraniem biorąc do niewoli znaczących dostojników mołdawskich. W 1512 roku pod Łopusznem mając do dyspozycji 5000 kawalerii wyciął w pień 24 tysiące Tatarów odbijając przy tym kilkunastotysięczny jasyr. Zmarł od szerzącej się zarazy w 1515 roku. W maju roku 2000 jednostka logistyczna Wojska Polskiego z Rzeszowa przyjęła imię hetmana wielkiego koronnego Mikołaja Kamienieckiego z Odrzykonia. Na uroczystość wręczenia sztandaru jednostce przyjechało 12 potomków rodu Kamienieckich. Nestor rodu Stanisław Kamieniecki zezwolił na używanie herbu rodowego Pilawa jako znaku rozpoznawczego jednostki. Niezwykle ciekawą i barwną postacią w dziejach zamku był Jan Machnicki, który zamieszkał w zamku w XIX w. Naprawdę nazywał się Jan Machnik, zmienił nazwisko aby brzmiało szlachecko. Był urzędnikiem w niedalekiej Dukli. Podobno tam właśnie popadł w lekki obłęd i został zwolniony z pracy. Następnie jego choroba umysłowa pogłębiała się, szczególnie po powstaniu listopadowym z którym wiązał duże nadzieje. Przygnębiony jego upadkiem zamieszkał w ruinach zamkowych i traktował je jako swoje małe państewko. Tytułował się królem, wydawał rozporządzenia, gromadził wyimaginowane wojsko. Mimo że wyśmiewany, był lubiany przez ludność okolicznych wsi, z którą często się spotykał. W lecie widywano go zwykle z wieńcem dzikich róż na głowie lub bukietem polnych maków krążącego po ruinach. W zamku zgromadził duży zbiór pamiątek przeszłości, w tym monety, pisma, fragmenty sprzętów. Zmarł w Krośnie w 1842 r. Stał się pierwowzorem głównego bohatera książki Seweryna Goszczyńskiego "Król zamczyska". Warto wspomnieć, że Jan Machnicki to postać autentyczna, jednak Goszczyński upiększył go szlachetnymi rysami. Podobno był on synem chłopa, urodzonym w 1780 roku. Pracował w Dukli jako urzędnik, po zwolnieniu ze służby popadł w obłąkanie. Przyczynił się do tego także upadek powstania listopadowego. Zmarł w 1841 roku. Amikor néhány évvel később a Bogdan moldvai hospodar megtámadta Ruténiát és Podoliat, Kammaniecki hetman kiállt ellene. Hospodar azonban visszavonta csapatait a közelgő lengyelek hírére. Hetman ismét egy megtorló expedícióra indult Moldovába, ahol jelentős veszteségeket okozott a oláhoknak. Visszatérve az országba, megtámadták a Dnyeszteren való átkelés közben, de néhány napos nehéz harc után nevezetes győzelmet ért el, személyesen fogságba vetve jelentős moldovai méltóságokat ben Łopuszno közelében, 5000 lovast vezényelt, és tatárt vágott a le a nyeregben és több ezer tatárt és törököt vett üldözőbe ben a terjedő pestisben halt meg májusában a rzeszówi lengyel hadsereg logisztikai egysége Odrzykoni Mikołaj Kamieniecki Korona nagyhetman nevét vette fel. A Kamieniecki család 12 leszármazottja érkezett meg a zászló átadására. A Stanisław Kamieniecki család legidősebb tagja megengedte, hogy a Pilawa család címerét használják az egység megkülönböztető jelzéséül. A várkastély történetében rendkívül érdekes és színes egyén volt Jan Machnicki, aki a kastélyban a 19. században élt. Igazi neve Jan Machnik volt, megváltoztatta nevét, hogy nemesként hangzzon. A közeli Dukla tisztviselője volt. Nyilvánvalóan kissé megőrült, és elbocsátották a munkából. Aztán mentális betegsége elmélyült, főleg a novemberi felkelés után, amelyben nagy reményeket támasztott. Bukása nyomán a várkastély romjai között telepedett le, és saját kicsi államának tekintette azokat. A királyként neveztette magát, szertartásokat tartott, és képzeletbeli hadsereget gyűjtött össze. A nevetségessége ellenére a környező falvak lakói kedveltek, akikkel gyakran találkozott. Nyáron általában a vadrózsa koszorúval látták a fején, vagy egy vadvirág csokorral, amelyekkel a romok körül keringett. A várkastélyban a múlt emléktárgyainak nagy gyűjteményét gyűjtötte össze, beleértve érméket, leveleket és felszereléseket ben Krosnóban halt meg. Seweryn Goszczyński ( ) "A kastély királya" című könyvének főszereplőjének prototípusa lett. Érdemes megemlíteni, hogy Jan Machnicki hiteles alak volt, ám Goszczyński nemes vonásokkal ruházta fel őt. Valószínűleg egy paraszt fiaként, 1780-ban született. Duklában köztisztviselőként dolgozott, elbocsátása után megőrült. A novemberi felkelés bukása szintén hozzájárult ehhez ben halt meg.

171 171 Z zamkiem i sąsiadującymi z nim skałkami zwanymi Prządki wiąże się wiele legend, które krążą wśród miejscowej ludności. Jedna z nich nawiązuje do obecnej nazwy zamku Odrzykoń. Tłumaczona jest ona przez następującą opowieść. Otóż pierwszą drewnianą warownię wzniósł tu okrutny rycerz parający się rozbójnictwem. Miał on bardzo dzikiego konia, który dodatkowo wyuczony przez swego pana rzucał się na ludzi, tratował ich i kaleczył. Po pewnym czasie ludzie mieszkający w okolicy mieli już dość nieustannego nękania i terroru, postanowili więc zebrać się i spalić zbójeckie gniazdo. Tak też się stało, rozbójnicy zostali bez litości wybici, a konia który tylu ludziom zadał ból obdarto żywcem ze skóry. Számos legenda kapcsolódik a várkastélyhoz és a szomszédos úgynevezett Prządki sziklákhoz. Az egyik a vár jelenlegi nevére utal Odrzykoń. Ezt a következő történet magyarázza. Nos, az első fa-erődöt egy kegyetlen lovag építette itt, aki rablással foglalkozott. Volt egy nagyon vad ló, akit mestere emellett továbbképzett, az embereket rugdalta, tiporta és megsebesítette őket. Egy idő után a környéken élő embereknek elegendő volt a folyamatos zaklatás és terror, ezért úgy döntöttek, hogy összegyűjtik és felégetik a rablófészket. És így történt, a rablókat kegyelem nélkül verék ki és a ló, amelyet oly sok ember sérült meg, elevenen megnyúzták.

172 Inna legenda mówi, że gdy zamek został zdobyty przez Rakoczego, obrońcy nie zostali wybici lecz udało im się uciec tajnym lochem, który wiódł aż do samego Krosna (ok. 6 km). Jeszcze inne podanie mówi o zdecydowanie dłuższym tunelu, prowadzącym z zamku aż do góry Cergowa (ok. 24 km). Wyjście miało znajdować się w jednej z licznych na Cergowej jaskiń. Aby ją odróżnić od pozostałych wycięto na niej herb Pilawa. Niestety po osunięciu się skał znak ten zniknął i nikt dziś nie wie o którą jaskinię chodzi. Egy másik legenda azt meséli el, hogy amikor a várat Rákoczy meghódította, a védõket nem ölték le, hanem titkos alagúton át sikerült elmenekülniük, ami egészen Krosnoig vezetett (kb. 6 km). Még egy adat egy sokkal hosszabb alagútról szól, amely a kastélytól a Cergowa hegyig vezet (kb. 24 km). A kijáratnak a Cergowa számos barlangjának egyikében kellett lennie. A többitől való megkülönböztetés érdekében rajta kivésték a Pilawa címerét. Sajnos, miután a sziklák lezuhantak, ez a jel eltűnt, és ma már senki sem tudja, melyik barlangról van szó. 172 Kolejna legenda związana jest z Prządkami, charakterystycznymi piaskowymi skałkami ostańcami. Władający zamkiem pan Odrzykoński posiadał trzy olśniewającej urody córki, zwane od przywiązania do kądzieli "Prządkami". Pewnego razu do jego uszu dotarła wieść o sławnym rycerzu niezwykłego męstwa i urody mieszkającym za górami, za lasami. Wysłał do niego zaproszenie na wspólne polowanie. Ten ucieszył się bo również chciał poznać dwór Odrzykoński, a szczególnie piękne Prządki. Wziął więc ze sobą czarownika, którego posiadał na własnym dworze, oraz poczet zbrojnych i wyruszył do Odrzykonia. Tam został powitany niczym król, a jedna z córek zrobiła na nim tak ogromne wrażenie że trudno mu było uwierzyć że Egy másik legenda a Prządki-hoz kapcsolódik, a jellegzetes homokkő sziklához. Odrzykoński úrnak, a vár birtokosának, három káprázatos lánya volt, akiket guzsalyfonó nőkhöz hasonlítottak. A hegyek mögül, az erdő mögül egy híres rendkívüli bátorságú és szépségű lovag hírei érkeztek a fülébe. Meghívót küldött neki, hogy vadásszanak együtt. Boldog volt, mert meg akarta ismerni az Odrzykoński udvart, és különösen a gyönyörű lányokat. Tehát magával vitte a saját udvarában lévő varázslót és a fegyveres csapatát, és elindult Odrzykonba. Ott királyként fogadták, és az egyik lánya olyan hatalmas benyomást tett rá, hogy nehezen tudta elhinni, hogy földi lény. Úgy döntött, elveszi őt, de előbb egy hosszú ünnep után a házigazdával vadászni ment.

173 173 jest to istota ziemska. Postanowił się jej oświadczyć, najpierw jednak po długim ucztowaniu wyruszył z gospodarzem na polowanie. W zamku pozostały tylko trzy córki i czarownik, którzy mieli wieczorem wyruszyć na powitanie wracających z łowów. Jednak wieczór mijał a rogów myśliwskich nie było słychać. Zaniepokojona czwórka wyruszyła więc w las po śladach łowców. Nagle usłyszano tętent koni. Po chwili zza drzew wyłonili się jeźdźcy niestety nie byli to łowcy lecz rozbójnicy. Prządki rzuciły się do ucieczki jednak, gdy czarownik zorientował się że nie ma szans na ucieczkę rzucił zaklęcie. Zarówno piękne Prządki jak i rozbójnicy zostali zamienieni w wielkie martwe głazy, które stoją do dzisiaj. Dlatego właśnie lud nazwał je Prządkami. Uczestnicy polowania nie powrócili już do zamku, ponieważ zostali wymordowani przez zbójów, którzy jechali złupić zamek. Jest też inna wersja powstania skałek zwanych Prządkami. Kasztelan odrzykoński posiadał trzy córki bliźniaczki. Piękne to były dziewczyny, lecz nie skore do pracy. Lubiły wyjeżdżać z ojcem na polowania, bawić się na ucztach, tańczyć, ale zadaną przez matkę pracę przy kądzieli pozostawiały nietkniętą, trawiąc czas na pogaduszkach i żartach. Wielu rycerzy odwiedzających zamek interesowało się pannami, ale te nie zwracały na nich uwagi. Kiedy jednak ojca odwiedzili trzej urodziwi bracia z możnego rodu, sławni z odwagi, siły i dobroci, bliźniaczki wreszcie uległy. Szczęśliwy pan na Odrzykoniu wyprawił huczne zaręczyny. Nie były to jednak czasy pokoju, polskie rycerstwo wyruszało na wojnę z drapieżnym sąsiadem i narzeczeni musieli się rozstać. Bracia chcieli jednak mieć jakąś pamiątkę przypominającą im o czekających na nich kobietach. Zgodnie z panującym wtedy obyczajem, poprosili więc o haftowane z lnu koszule. Mieli po nie przybyć w drodze do Krakowa za dwie niedziele. Panny gorliwie wzięły się do pracy, ale wnet powróciły stare nawyki. Zaczęły się rozmowy, żarty, przekomarzania, a krosno stało bezczynne. Napominała je matka, ale one zawsze powtarzały że jeszcze jest czas i na pewno zdążą. Ani się nie spostrzegły, gdy nastała sobota, ostatni dzień przed przyjazdem narzeczonych. Panny wzięły się do pracy, aż zastał je niedzielny świt. Gdy zobaczyła to matka, nakazała zaprzestać pracy i uszanować święty dzień. Córki nie dość że jej nie posłuchały, to jeszcze wyszły na wzgórze przed zamkiem uważając, iż w blasku słońca przędza będzie się szybciej snuć. Pracowały więc w pośpiechu lekkomyślne prządki, a ludzie z okolicy żegnali się z trwogą widząc takie łamanie przykazań Bożych. W końcu do zamku przybyli trzej bracia. Matka opowiedziała im wszystko i razem poszli na wzgórze. Ale tam zamiast bliźniaczek zobaczyli trzy bliźniacze skały pokryte rosą, niczym łzami grzeszniczek. To Pan Bóg zamienił je za karę w kamienie... Csak a három lány és a varázsló maradt a kastélyban, akiket este el kellett indítaniuk, hogy üdvözöljék a vadászatból visszatérőket. Az este azonban elmúlt, és a vadász kürtöt nem hallották. A négy aggódó az erdőbe indult a vadászok nyomában. Hirtelen a lovak hallatszottak. Egy idő után lovasok léptek ki a fák mögül sajnos azonban nem a vadászok, hanem rablók. A lányok azonban rohantak menekülni, amikor a varázsló rájött, hogy nincs esélye a menekülésre. A gyönyörű Fonólányok és a banditák nagyszerű holt sziklákká változtak, amelyek ma is állnak. Az emberek ezért hívták őket Fonólányoknak. A vadászat résztvevői nem tértek vissza a várkastélyba, mert a rablók meggyilkolták őket, akik a várba mentek a várat kifosztani. A Prządki sziklák képződésének másik változata. Az Odrzykoński várnagynak három iker lánya volt. Gyönyörűek voltak, de nem akartak dolgozni. Szerettek apjukkal vadászni, ünnepeken szórakozni, táncolni, ám az édesanyjuk munkáját hanyagolták az otthoni munkavégzésnél, az időt beszélgetéssel és viccelődéssel pazarolva. Számos, a várba látogató lovag érdeklődött a lányok iránt, ők azonban nem figyeltek rájuk. Amikor azonban egy hatalmas család a bátorságról, erőről és jóságról híres három gyönyörű testvére, meglátogatta az apát, az ikrek végül megadták magukat. A szerencsés úriember Odrzykonban óriási elkötelezettséget vállalt. Ez azonban nem volt a béke ideje, a lengyel lovagok háborúba kerültek egy szomszédos rablóval, és a menyasszonynak és a vőlegénynek el kellett válnia. A testvérek azonban szerettek volna néhány emléktárgyat hagyni a rájuk váró nőkre. Az akkori szokás szerint ágyneművel hímzett inget kérték. Két vasárnap Krakkóba kellett menniük. A leányok buzgón dolgozni mentek, de a régi szokások hamarosan visszatértek, és a szövőszék tétlen volt. Az anyjuk figyelmeztette őket, de mindig azt mondták, hogy van még idő, és biztosan meg fogják csinálni. Azt sem vették észre, amikor szombat volt, az utolsó nap a menyasszony érkezése előtt. A leányok dolgoztak, amíg vasárnap hajnalban nem találták őket. Amikor édesanyja meglátta, utasította, hogy hagyja abba a munkát és tartsa tiszteletben a szent napot. A lányok nemcsak engedelmeskedtek neki, felmentek a vár előtti dombra, gondolkodva, hogy a fonal gyorsabban forog a napfényben. Ezért a gondatlan fonókészülékek sietve dolgoztak, és a környék emberei elbúcsúztak attól, hogy látják Isten parancsolatainak ilyen megsértését. Végül a három testvér visszajött a kastélyba. Az anya mindent elmondott nekik, és együtt mentek fel a hegyre. De ott, az ikrek helyett, három ikerkövet láttak, amelyeket harmat borított, mint a bűnösök könnye. Isten kővé változtatta őket büntetésül... Forrás:

174 174 Prządki im. prof. Henryka Świdzińskiego (do 2009 roku Prządki) prof. Henryk Świdzińskiről elnevezett Prządki (Prządki 2009-ig) (Fotó: Buskó A.)

175 175 Odrzykoń - Gotycki zamek rycerski Kamieniec, później rozbudowany Opis Bardzo efektowne ruiny zamku w Odrzykoniu leżą na skalistym wzgórzu nieopodal Krosna na wysokości 452 m. "Zemsta" Fredry Odrzykoński zamek był miejscem wydarzeń na kanwie, których powstała jedna z najlepszych polskich komedii - "Zemsta" Aleksandra Fredry. W 1828 r. poeta ożenił się z Zofią Skarbkową z Jabłonowskich, która w posagu wniosła połowę tego zamku. Przeglądając stare dokumenty znalazł on akta procesowe spierających się o mur graniczny szlachciców: Skotnickiego i Firleja. Na ich bazie powstała "Zemsta". Zamek do dzisiejszego dnia jest zresztą podzielony administracyjnie między dwa podmioty: jedna połowa należy do gminy Korczyna, druga do Wojaszówki. Dookoła rozciąga się malowniczy pagórkowaty krajobraz Pogórza Dynowskiego, niedaleko stąd też do rezerwatu przyrodniczego "Prządki" z zadziwiającymi formami skalnymi. Kilka skałek można zobaczyć przy samym zamku. Jedna z nich (przy wejściu) nazwana została "Strażnicą". Mimo że na przestrzeni dziejów zamek ulegał wielu przebudowom i rozbudowom to jednak zachował do dzisiaj kilka pierwotnych, gotyckich elementów. Przez długi okres czasu podzielony był na dwie części będące w posiadaniu różnych właścicieli. Jedną stanowił zamek górny z przedzamczem zachodnim, drugą zamek średni z przedzamczem wschodnim. Okres świetności Kamieńca przypada na wiek 16 i 17 kiedy to przebywali tu m.in. król węgierski Jan Zapoyla i przywódca ideowy arian Faust Socyn. Obecnie wejście znajduje się od strony wschodniej, ponieważ ta część jest lepiej zachowana. Widać pozostałości zamkowych budynków, w tym kaplicy. Po ostatnich remontach są one opisane na tablicach. Odrzykoń - gótikus lovagvár, Kamieniec, később kibővítették Leírás Az Odrzykoń-várkastély nagyon lenyűgöző romjai egy sziklás dombtetőn helyezkednek el Krosno közelében, 452 m tengerszint feletti magasságban. Fredro "Bosszú" Az Odrzykoński várkastély olyan események helyszíne volt, amely az egyik legjobb lengyel komédia Alekszandr Fredro "Bosszú -ja alapult ban a költő feleségül vette a Jabłonowski-i Zofia Skarbkowa-t, aki a kastély felét hozta hozományul. Régi dokumentumokat keresve talált Skotnicki és Firlej nemesek bírósági perének aktáját, amelyek a határfallal kapcsolatosan vitatkoztak. Ezen alapult "A bosszú" című mű. A vár közigazgatásilag napjainkig két részre van felosztva: az egyik a Korczyna községhez, a másik rész Wojaszówkahoz tartozik. A Dynowskie-hegység hegyvidéki festői tája veszi körül, és nem messze található a Prządki természetvédelmi terület csodálatos sziklaalakzatokkal. Több szikla látható a kastély mellett. Az egyiket (a bejáratnál) "Őrtoronynak" hívták. Noha a vár a történelem folyamán számos rekonstrukción és bővítésen ment keresztül, a mai napig számos eredeti gótikus elem fennmaradt. Hosszú ideig két részre osztották, amelyek különböző tulajdonosok birtokában voltak. Az egyik a felső várkastély volt a nyugati külső hajóval, a másik a középső kastély a keleti külső hajóval. Kamieniec ragyogásának időszaka 16 és 17 századra esik, amikor Szapolyai János magyar király és Fausto Sozzini 235 ariánus ideológiai vezető tartózkodott itt. Jelenleg a bejárat kelet felé fordul, mivel ez a rész maradt meg a jobban. Láthatjuk a kastély épületeinek maradványait, beleértve a kápolnát. A közelmúltbeli felújítások után a táblázatokban vannak leírva. 235 Fausto Sozzini, másképpen Faust Socyn (1539. december 5-én, Sienában született 1604 március 3-án halt meg Lusławice-ban) olasz vallási reformátor, teológus, poleista, író és költő. A szocianizmus és a lengyel testvérek vallásos tanainak alkotója, Andrzej Wiszowaty nagyapja. Socin nézetei akkori Nyugat- és Közép- Európára gyakorolt hatása jelentős volt, és hozzájárult a racionalizmus és a demokratikus állam koncepciójának megteremtéséhez ban szerzőként belekerült az első tiltott könyvek lengyel indexébe, amelyet Bernard Maciejowski püspök kezdeményezésére állította össze.

176 176 A vár bejárata (Fotó: Buskó A.) Msze na zamku Dzięki staraniom obecnych właścicieli zamku uzyskano zgodę arcybiskupa Józefa Michalika na stałe Msze Święte w ruinach zamkowych. W latach wzięło w nich udział blisko 40 tys. osób, w tym połowa to turyści. Niedawno msze przeniesiono do postawionego na podzamczu kościółka. Znajduje się tu też niewielkie piętrowe muzeum z militariami i eksponatami związanymi z historią warowni. Na zamku górnym stoi pomnik Tadeusza Kościuszki z XIX wieku postawiony w setną rocznicę insurekcji. Druga połowa zamku z najwyższymi murami, z powodu osunięcia się kamieni i ślimaczących się od wielu lat prac konserwatorskich jest praktycznie zamknięta dla zwiedzających. Można wejść tylko na taras pod pomnikiem Kościuszki. Kiedyś idąc wałem po prawej stronie napotykaliśmy na dziurę osłoniętą słabo umocowaną siatką, przez którą można się było dostać do zamkniętej części (do przedzamcza zachodniego). Na przedzamczu mamy piękny widok na mury zamku górnego oraz nowe spojrzenie na ciekawą okolicę, ale ostatnio nie było już tej możliwości. Mise a várkastélyban A jelenlegi tulajdonosai erőfeszítéseinek köszönhetően várkastély megkapta Michalik Józef érsek hozzájárulását a kastély romjai között állandó szentmise tartására. Az es években közel 40 ezren vettek részt rajtuk, emberek, akiknek fele turista. A közelmúltban a szentmise helyét áthelyezték a külső várkastélyban felállított kápolnába. Van egy kis kétszintes múzeum militáris tárgyakkal és az erőd történetével kapcsolatos kiállításokkal is. A felső várkastélyban a felkelés századik évfordulóján állított Tadeusz Kościuszko-szobor található, a 19. századból. A vár legmagasabb falakkal rendelkező másik fele gyakorlatilag bezárt a látogatók számára a földcsuszamlások és a sokéves helyreállítási munkák miatt. Csak a Kościuszkoemlékmű alatti teraszra lehet belépni. Egykor, a jobb oldalán álló sípályán sétálva, egy gyengén rögzített hálóval borított lyuk volt, amelyen keresztül be lehetett jutni az elzárt részbe (a nyugati külsővárba). A külső váraljából gyönyörű kilátás nyílik a várkastély felső falaira, és újból át lehetett nézni az érdekes területet, ám a közelmúltban erre már nem volt megfelelő lehetőség.

177 177 Kilkanaście lat temu znajdowała się tu jeszcze baszta narożna, ale niestety runęła w 2000 roku. Karlica z Odrzykonia W Odrzykoniu mieszkała niegdyś karlica Kasia. Była wykształconą szlachcianką, została więc przyjęta do dworu Kamienieckich i zamieszkała na zamku. Gdy do Odrzykonia zawitała z wizytą królowa Bona, zobaczyła Kasię i bardzo zapragnęła przyjąć ją do swego orszaku, bowiem na zachodzie mali ludzie świadczyli o dostojeństwie i splendorze dworu. Wojewoda Kamieniecki oczywiście spełnił prośbę królowej i odtąd Kasia zamieszkała na Wawelu, gdzie z woli Bony poślubiła karła Kornela. Po jakimś czasie królowa podarowała małą parę cesarzowi Karolowi V. Kasia znalazła się więc aż w Hiszpanii i choć niczego je nie brakowało to nie była szczęśliwa. Bardzo tęskniła za rodakami i piękną okolicą Odrzykonia. Niestety zmarła na obczyźnie i mimo próśb, jej ciało nie zostało raczej pochowane w Polsce. Ponoć jednak jej postać była wielokrotnie widziana w ulubionym miejscu w zamku czyli przed kominkiem. Pierwsza zobaczyła ją Barbara Kamieniecka, gdy jeszcze do Odrzykonia nie dotarły wieści o zgonie karlicy. Zdziwiona pomyślała, że Kasia wróciła jednak gdy podeszła bliżej postać zniknęła, domyślono się więc że był to duch karlicy. I faktycznie jakiś czas potem nadeszła informacja o śmierci Kasi... Néhány évvel ezelőtt itt volt egy saroktorony, de sajnos 2000-ben összeomlott. Odrzykoni törpe nő Kasia a törpe nő egyszer Odrzykonban élt. Képzett nemes asszony volt, ezért engedték be a Kamieniecki udvarba, és telepedett le a kastélyban. Amikor Bona Sforza királynő Odrzykońba érkezett, látta Kasiát, és nagyon szeretett volna vele találkozni, mert nyugaton kis emberek tanúskodtak a bíróság méltóságáról és pompájáról. Kamieniecki kormányzója természetesen eleget tett a királynő kérésének, és ettől az időtől Kasia a Wawelben telepedett le, ahol Bona akaratával feleségül ment Kornel törpéhez. Egy idő múlva a királynő a kis párt adományozta V. Károly császárnak. Tehát Kasia Spanyolországban találta magát, és noha semmije sem hiányzott, nem volt boldog. Nagyon hiányoztak neki honfitársai és az Odrzykońi gyönyörű környezet. Sajnos külföldön halt meg, és kérései ellenére sem temették el testét Lengyelországban. Állítólag azonban alakját többször látták kedvenc helyén a kastélyban vagy a kandalló előtt. Barbara Kamieniecka volt az első, aki látta őt, amikor haláláról még nem érkeztek hírek Odrzykonba. Meglepődve azt gondolta, hogy Kasia visszatért, de amikor közelebb lépett, az alak eltűnt, tehát azt sejtették, hogy ez a kápolna szelleme. És valóban egy idő múlva hírek érkeztek Kasia haláláról... Litografia Karola Auera wg rysunku A. Gorczyńskiego Karol Auer litográfiája A. Gorczyński rajzán rajza alapján

178 Plan Alaprajz 178 A - zamek górny, B - zamek średni, C -zamek dolny A - felső várkastély, B - középső várkastély, C - alsó korczyński, D - zamek dolny odrzykoński várkastély Korczyńskinél, D - odrzykońi alsó várkastély Źródło: Zamki w Polsce, Bohdan Guerquin, Arkady 1984 Historia Pierwsze informacje o murowanym zamku w Odrzykoniu pochodzą z okresu panowania Kazimierza Wielkiego, konkretnie z roku Był on wtedy własnością królewską. Przypuszcza się, że wcześniej (IX w.) istniało tu miejsce kultu pogańskiego, następnie gród a jeszcze później zamek drewniany zniszczony przez Tatarów w XIII w. Początkowo zamek murowany nie miał wieży, a kamienny portal wejściowy znajdował się od strony północno-wschodniej. Zachodnią część zajmowały pomieszczenia mieszkalne, natomiast wschodnia od przedzamcza przeistoczyła się z czasem w zamek średni. Zamek górny miał bowiem dość małą powierzchnię, więc nowe budynki stawiano właśnie na wschodnim przedzamczu r. za zasługi w obronie Wilna zamek otrzymał rycerz Klemens z Moskorzewa herbu Pilawa. Zbudował on wtedy zamek górny i przedzamcze wschodnie zamienione później na zamek średni 1407 r. rodzina Moskorzewskich zaczęła używać nazwiska Kamienieccy dla podkreślenia iż zamek jest gniazdem rodowym (obiekt stał na górze Kamieniec) A vár története Az első információk az Odrzykońi kővárról Nagy Kázmér uralkodásának időszakából, konkrétan ból származnak. Akkor királyi tulajdon volt. Feltételezhető, hogy korábban (a kilencedik században) itt pogány kultuszhely volt, később erődítmény, majd pedig a tatárok által a 13. században megsemmisített favár. A kővárnak kezdetben nem volt toronya, a kő bejárat pedig északkeletről volt. A nyugati részt lakóterek foglalták el, míg a külső szárny keleti részét egy középső várkastéllyá alakították át. A felső várkastélynak elég kis területe volt, ezért a keleti külsővárban új épületeket építettek Klemens lovag a Pilawa Moskorzew címeréből a várat megkapta Vilnius védelmében tanúsított szolgálatáért. Felépítette a felső várkastélyt és a keleti külsővárat később egy középső várrá alakíttatta át 1407 a Moskorzewski család a Kamieniecki vezetéknevet kezdte használni annak hangsúlyozására, hogy a kastély családi fészek (az épület a Kamieniec hegyén állt)

179 I połowa XV w. dobudowano przedzamcze zachodnie z czworoboczną basztą koniec XV w. właścicielem zamku Kamienieckich został Mikołaj Kamieniecki, którego jako pierwszego mianowano na stanowisko hetmana wielkiego koronnego. Po jego śmierci doszło do pierwszego podziału zamku pomiędzy dwóch braci Kamienieckiego Marcina i Klemensa A 15. század első fele a nyugati külsővárhoz négyszögletes bástyát építettek a 15. század vége Mikołaj Kamieniecki lett a Kamieniecki várkastély tulajdonosa, akit először a korona nagyhetmánjává neveztek ki. Halála után a várkastély első felosztására két Kamieniecki testvér Marcin és Klemens között került sor 179 Mikołaj Kamieniecki nagyhetman (Fotó: Buskó A.)

180 1512 r. zamek rozbudowano o kolejną czwartą już część przedzamcze wschodnie. W tej postaci przetrwał do dziś 1528 r. po niepowodzeniach w wojnie domowej na Węgrzech na zamku schronił się król Jan Zapolya. Słał stąd listy zapraszające polskich panów na zebranie do Tarnowa, na którym liczył otrzymać poparcie w walce ze stronnikami Habsburgów 1512 a várat egy újabb negyedik rész a keleti külsővár bővítette. Ebben a formában napjainkig fennmaradt 1528 a magyarországi polgárháború kudarcát követően, Szapolyai János király a kastélyba menekült. Leveleket küldött, amelyben meghívta a lengyel urakat egy találkozóra Tarnów-ba, ahol remélte, hogy támogatást kap a Habsburgpártiakkal vívott küzdelemben. 180 Drzeworyt wg rysunku J. Matejki w Tygodniku Illustrowanym 1866 r. Fametszet Matejko J. rajz alapján, a Tygodnik Illustrowany lapban 1866-ban r. Jan Kamieniecki, syn Marcina sprzedał swoją, czyli wschodnią część zamku Sewerynowi Bonerowi - bankierowi królowej Bony. Boner uczynił z zamku renesansową rezydencję, pozostawiając jednak gotyckie detale poł. XVI w. córkę Bonera Zofię, poślubił syn wojewody lubelskiego Jan Firlej herbu Lewart. Jako posag otrzymał tę właśnie część zamku. W tym okresie w drugiej połowie zamku Kamienieccy, którzy przeszli na socynianizm (odłam reformacji) zbezcześcili własną kaplicę 1609 r. część z zamkiem górnym od Kamienieckich odkupiła rodzina Skotnickich. Postawili oni nowy budynek mieszkalny na fundamentach starego, poszerzyli bramę wjazdową. Przy okazji przebudowali dach w ten sposób, że odprowadzali Firlejom na ich dziedziniec wody deszczowe. Stało się to przyczyną długiego konfliktu 1530 Jan Kamieniecki, Marcin fia eladta a várkastély keleti részét Seweryn Bonernek Bona királynő bankárának. Boner a várat reneszánsz várkastéllyá alakíttatta át, gótikus részletek meghagyásával A tizenhatodik század első fele Boner lánya Zofia, feleségül ment a Lublini vajda fiához Jan Firlej-hez a Lewart címeréből. Hozományul megkapta a kastélynak ezt a részét. Ebben az időszakban a Kamieniecki várkastély másik felében, akik a szocianizmus hitre tértek át (a reformáció frakciójához), megbecstelenítették saját kápolnájukat a Skotnicki család a Kamieniecki családtól megvásárolta a felső várkastélyt tartalmazó részt. Új lakóépületet építettek a régiek alapjain, kiszélesítették a bejárati kaput. Mellesleg úgy építették át a tetőzetet, hogy az esővízet a Firlejs-ék udvarába vezettek. Ez lett a hosszú konfliktus oka

181 1621 r. Jan Skotnicki odbudował kaplicę zamkową zburzoną przez innowierców 1630 r. konflikt dwóch rodów został zażegnany małżeństwem przedstawicieli obu rodzin. Firlejowie przejęli w ten sposób drugą połowę zamku. Przeprowadzili jego przebudowę i modernizację r. wojska sprzymierzonego ze Szwedami księcia Siedmiogrodu - Jerzego Rakoczego podeszły pod zamek. Załoga zamku dzielnie broniła się i podczas nocnych wypraw z zamku poczyniała najeźdźcom duże szkody. Podtrzymała w ten sposób na duchu broniące się przed wojskami szwedzkimi Krosno. Jednak w końcu musiała ulec i została na rozkaz Rakoczego wycięta w pień. Sam zamek poważnie uszkodzono Po "potopie" zamek częściowo odbudowano, ale głównie tylko wnętrza 1702 r. kolejny najazd Szwedów zniszczył zamek całkowicie 1621 Jan Skotnicki újjáépítette a máshitűek által lerombolt kastélykápolnát 1630 a két család konfliktusát mindkét család képviselőinek házassága rendezte. Ilyen módon a Firlejsék átvették a várkastély második felét. Újjáépítették és korszerűsítették azt a svédekkel szövetséges erdélyi csapatok II. Rákóczy György fejedelemmel megostromolták a várat. A várkastély személyzete hősiesen védte magát, és a várból indult éjszakai kitörések során nagy károkat okoztak a betolakodóknak. Ilyen módon folytatta Krosno lelki védelmét a svéd hadsereg ellen. Végül azonban fel kellett adniuk a várat, és Rakoczy parancsára lerombolták azt. Maga a várkastély súlyosan megsérült Az özönvíz után a vár részlegesen átépült, de főleg csak belülről a következő svéd hadjárat során a vár teljesen elpusztult 181 Rysunek Kozarskiego z XIX w. Kozarski rajza a XIX. századból Źródło: Zamki i budownictwo obronne ziemi rzeszowskiej, Józef Frazik, Wydawnictwo Artystyczno- Graficzne 1972 Forrás: Várak és a Rzeszówi térség védelmi építményei, Józef Frazik, Művészeti és Grafikai Kiadó 1972

182 182 po 1730 r. zamek odziedziczyła rodzina Scipio del Campo. Następnymi właścicielami zostali Braniccy herbu Gryf, m.in. hetman wielki Jan Klemens Branicki. Potem przeszedł w ręce Jabłonowskich 1796 r. wielka wichura zerwała dach z zamku górnego. Ówczesny właściciel Kamieńca hr. Józef Jabłonowski wyprowadził się do dworku w Krościenku Wyżnem 1801 r. zamek przeszedł w ręce Potockich 1831 r. w ruinach zamku zamieszkał obłąkany Jan Machnicki Połowa XIX w. zrujnowany zamek ponownie został podzielony. Tym razem między rodzinę Biberstein-Starowiejscy (część zachodnia z zamkiem górnym) a rodem Szeptyckich (cześć wschodnia z zamkiem średnim). Byli oni jego właścicielami do roku r. istnieje zapis o obiedzie jaki wydali Starowiejscy w jednej z zachowanych jeszcze komnat zamku. Później zamek popadał powoli w ruinę za sprawą okolicznych mieszkańców, którzy przez 100 lat traktowali go jak kamieniołom oraz niekorzystnych warunków atmosferycznych na tym terenie 1894 r. w setną rocznicę Insurekcji Kościuszkowskiej okoliczna ludność ufundowała pomnik Tadeusza Kościuszki postawiony na zamku górnym 1904 r. podjęto pierwsze próby zabezpieczenia ruin 1974 r. mimo podjętych prac konserwatorskich zawaliła się baszta od wschodniej strony zamku 1995 r. w dwóch wyremontowanych pomieszczeniach dawnej wartowni zamku średniego powstało muzeum 1998 r. ruiny przeszły na 20 lat na własność Andrzeja Kołdera, kolekcjonera i pasjonata zabytków z Krosna 2000 r. zawalił się ostatni pozostały jeszcze fragment baszty z herbem Pilawa 1730 után a várat a Scipio del Campo 236 család örökölte. Később a Gryf címerű Branickiak lettek a vár birtokosai, többek között pl. Jan Klemens Branicki nagyhetman. Azután a Jabłonowski család kezébe került 1796 egy hatalmas vihar ledöntötte a felső várkastély tetőzetét. Kamieniec akkori tulajdonosa gróf. Józef Jabłonowski a Krościenko Wyżne-i kastélyba költözött át 1801 a vár a Potockiak kezébe kerül 1831 a vár romjai között lakott az őrült Jan Machnicki 19. század közepe a romos várkastélyt ismét felosztották. Ezúttal a Biberstein-Starowiejski család (a felső várkastély nyugati része) és a Szeptycki család (a középső várkastély keleti része) között ig ők voltak a tulajdonosok leírás maradt fenn arról az ebédről, amelyet Starowiejskiek adtak a várkastély egyik megmaradt szobájában. Később a várkastély lassan romba dőlt a helyi lakosok miatt, akik 100 éven át kőbányának tekintették ezt a területet és a kedvezőtlen időjárási viszonyoknak köszönhetően 1894 a Kościuszko féle felkelés századik évfordulóján a környező lakosság egy emlékművet állított Tadeusz Kościuszko emlékére, a felső várkastélyban a romok állagmegóvásának első kísérlete zajlott a várban 1974 az elvégzett helyreállítási munkálatok ellenére a bástya ledőlt a várkastély keleti oldalán 1995 a középső várkastély egykori őrségének két felújított helyiségében múzeumot létesítettek 1998 a romok 20 évre Andrzej Kołder, a Krosnói műtárgyak gyűjtője és rajongója birtokába kerültek a Pilawa címerrel ellátorr bástya utolsó megmaradt darabja a összedőlt 236 Scipio del Campo rodzina włoska przybyła do Rzeczypospolitej z Włoch, osiadła na Ukrainie, Białorusi i w Galicji. Piotr del Campo o przydomku "Scipio" był gubernatorem księstwa Bari we Włoszech. Jako marszałek królowej Bony, przybył w jej orszaku w 1518 r. do Polski. Jego potomkowie osiedli na Litwie, gdzie weszli w posiadanie dóbr na terenie Grodzieńszczyzny. W kolejnych pokoleniach część z nich osiadła na Ukrainie. Scipio del Campo - egy Olaszországból a Köztársaságba érkezett olasz család, Ukrajnában, Fehéroroszországban és Galíciában telepedett le. Piotr del Campo, a "Scipio" becenév alatt az olaszországi Bari fejedelemség kormányzója volt. Bona királynő marsallként 1518-ban érkezett meg Lengyelországba. Leszármazottai Litvániában telepedtek le, ahol Grodnóban birtokokakkal rendelkeztek. A következő generáció során páran Ukrajnában telepedtek le.

183 183 Pocztówka z widokiem zamku z końca XIX w. Képeslap a vár 19. század végi látképével Nemzetközi turistaút Aleksander Fredro nyomában

184 2013 r. prace archeologiczne przed planowanym wyrównywaniem dziedzińca na zamku średnim doprowadziły do sensacyjnego odkrycia reliktów jakiejś budowli oraz XVIwieczne kafle. Wcześniej nigdy nie natrafiono na widok lub informację pisaną, iż w tej części zamku cokolwiek stało. Badania wskazują, że budynek posiadał przynajmniej dwie kondygnacje i wymiary 7x13 metrów a középkori várkastély udvarának tervezett kiegyenlítése előtti régészeti feltáró munkák az épület maradványainak és a 16. századi csempéinek szenzációs felfedezéséhez vezettek. Korábban soha nem volt látható vagy írásbeli információ arról, hogy bármi is állna a kastélynak ezen a részén. A kutatások azt mutatják, hogy legalább kétszintes épület állt itt, mérete 7x13 méter. 184 Drzeworyt z czasopisma Kłosy nr 396, 1873 r. Fametszet a Kłosy újságból, 396 szám, 1873.

185 185 A vármúzeum részlete (Fotó: Buskó A.)

186 Położenie i dojazd Centralno zachodnia część woj. podkarpackiego. 10 km na północ od Krosna. Zobacz na mapie. Dojazd PKS-em z Krosna (kurs do Odrzykonia - Podzamcza). Jeździ w miarę często. Jadąc samochodem można zaparkować niedaleko zamku. GPS Współrzędne geograficzne format D (stopnie): N , E format DM (stopnie, minuty): N ', E ' format DMS (stopnie, minuty, sekundy): N 49 44' 32.99'', E 21 47' 12.36'' Hely és megközelítés A Kárpátaljai vajdaság közép-nyugati része. Krosnótól 10 km-re északra. Lásd a térképen. Autóbusz megközelítése Krosno-tól (útvonal Odrzykonia - Podzamcze-hez). Elég gyakran vezet. Autóval a kastély közelében parkolhat. GPS Földrajzi koordináták D formátum (fokban): É 49, , K 21, DM formátum (fokban, percben): N ', K ' DMS-formátum (fokban, percben, másodpercben): É '32,99 '', K '12,36' ' 186 Bibliografia / bibliográfia Frazik Józef - Zamki i budownictwo obronne ziemi rzeszowskiej Gosztyła Marek, Proksa Michał - Zamki Polski południowo-wschodniej Guerquin Bohdan - Zamki w Polsce Jurasz Tomasz - Zamki i ich tajemnice Jurasz Tomasz - Znane i nieznane. Zamki, pałace, kościoły Polski południowo-wschodniej Kaczyńscy Izabela i Tomasz - Polska - najciekawsze zamki Kajzer Leszek, Kołodziejski Stanisław, Salm Jan - Leksykon zamków w Polsce Marszałek Juliusz - Katalog grodzisk i zamczysk w Karpatach Potocki Andrzej - Księga legend i opowieści beskidzkich Proksa Michał - Budownictwo obronno-rezydencjonalne ziemi przemyskiej i sanockiej Rogiński Ryszard - Zamki i twierdze w Polsce - historia i legendy Forrás:

187 ZAMEK KAMIENIECKI KAMIENIEC VÁR Zamek kamieniecki obecnie ruiny gotyckiej XIVwiecznej, rozbudowanej w stylu renesansowym w XVI wieku budowli na pograniczu Korczyny i Odrzykonia, w powiecie krośnieńskim, w województwie podkarpackim, w Polsce. Kamienieci várkastély jelenleg a XIV. századi gótikus építmény romjai, reneszánsz stílusban bővítették a XVI. században Korczyna és Odrzykon közti határon, Lengyelországban, a Kárpátaljai vajdaságban, a Krosno járásban. 187 Widok od strony południowej A vár látképe a déli oldalról (Fotó: Buskó A.) nr rej. A-263 z i z [Narodowy Instytut Dziedzictwa: Rejestr zabytków nieruchomych województwo podkarpackie ] Historia zamku A vár története Pierwszy zapis o zamku w Odrzykoniu237 pochodzi z 1348 roku. W dokumencie lokacyjnym wsi Osobnica koło Jasła wzmiankowany jest Mikołaj z Babic burgrabia de Camyenecz. Az Odrzykoń várának első leírása 1348-ból származik. A Jasło közelében található Osobnica falu határjárásának dokumentumában a Babicei Mikołaj "burgrabia de Camyenecz" néven szerepel Odrzicon, 1402 Eremberch alias Odrzykon, 1410 Errenberg, 1476 Odrzykon, 5 km na północny wschód od Krosna. W roku 1410 w wyniku sporu między Marcinem z Moskorzowa a przedmieszczanami z Palverzee należącymi do miasta Krosna, Piotr Falkowski na polecenie króla dokonuje rozgraniczenia między wsią Errenberg a wsią Palverzee, gdzie schodzą się role Kotkenhaw i miasta, las aż do potoku Globnycza Parvum[ ] w: Adam Fastnacht Słownik historyczny-geograficzny ziemi sanockiej w średniowieczu. Tom III. str. 10, Kraków Odrzicon, 1402 Eremberch néven Odrzykon, 1410 Errenberg, 1476 Odrzykon, Krosnótól 5 km-re északkeletre. "1410-ben, a Moskorzówi Marcin és a Krosno városához tartozó Palverzee külvárosi vita eredményeként Piotr Falkowski, a király parancsára, Errenberg falu és Palverzee falu között határolódik, ahol Kotkenhaw és a város földjei terülnek el, az erdő egészen a Globnycig terjed.] In: Adam Fastnacht A középkori Sanok-vidék történeti-földrajzi szótára. III. Kötet 10. o., Krakkó

188 188 W 1396 roku za zasługi w obronie Wilna zamek otrzymał rycerz Klemens z Moskorzewa herbu Pilawa, który zbudował wtedy zamek górny i przedzamcze wschodnie zamienione później na zamek średni. W 1397 roku Klemens Kamieniecki ufundował zamkową kaplicę. W 1399 roku gościł na zamku króla Władysława Jagiełłę, który dokonał objazdu południowych stron Polski. W 1402 roku na prośbę Klemensa bp. przemyski Maciej Janina podwyższył uposażenie dla kapelana na zamku kamienieckim. Msze w kaplicy zamkowej odprawiał św. Jan z Dukli w czasach, gdy był gwardianem w Krośnie (świadczy o tym umowa z właścicielami zamku). W 1407 roku rodzina Moskarzewskich zaczęła używać nazwiska Kamienieccy dla podkreślenia, iż zamek jest gniazdem rodowym. W 1408 roku Marcin Kamieniecki (syn Klemensa z Moskarzewa) odziedziczył wszystkie dobra z Zamkiem w Odrzykoniu. W 1475 roku zamek w Odrzykoniu był atakowany przez wojska węgierskie. Wnuk Klemensa, Henryk Andreas Kamieniecki, (kasztelan sanocki do 1487), odziedziczywszy zamek w 1448 roku, rozbudował go w kierunku wschodnim. Potem właścicielem jego był syn Henryka Mikołaj Kamieniecki (zm. 1515) mąż Katarzyny Pieniążkównej pierwszy w Polsce dożywotni hetman wielki koronny od 1505 roku, starosta krakowski i sanocki, który w 1509 roku odniósł zwycięstwo nad Wołochami hospodara Bohdana Ślepego pod Suczawą, zaś w 1512 roku rozgromił Tatarów pod Łopusznem i Wiśniowcem. Cieszył się wielkim zaufaniem Zygmunta Starego, co potwierdza fakt powierzenia mu w 1515 roku tymczasowej władzy w kraju, podczas wizyty króla w Wiedniu. W zamku kamienieckim 12 marca 1528 roku hetman polny koronny Marcin Kamieniecki podejmował wygnanego z Węgier króla Jana Zapolyę. Wysyłał on z zamku Kamieniec listy zapraszające polskich magnatów na sejmik do Tarnowa, na którym liczył otrzymać poparcie w walce o tron i uzyskał głosy ich samych oraz Sulejmana I. Od 1528 roku Kamieniec wyższy był w zastawie u Bonerów za 2000 florenów. Klemens Kamieniecki do 1530 roku kasztelan sanocki według umowy na Wawelu sprzedał w 1530 roku swoją, niższą, wschodnią część Kamieńca Sewerynowi Bonerowi bankierowi królowej Bony Sforzy. Boner ufundował na terenie posiadanej części zamku kaplicę, którą poświęcił biskup przemyski Stanisław Tarło. Seweryn Boner kasztelan biecki, kalwinista, w 1543 roku postawił na nowo zamek niższy i tak Bonerowie zostali właścicielami zamku niższego do 1593 roku. Seweryn Boner gościł tu Fausta Socyna twórcę socynianizmu i doktryny religijnej Braci Polskich ban a Vilniusi erődítmény megvédéséért Klemens z Moskorzewa herbu Pilawa kapta meg, aki a felsővárat és a keleti külsővárat később a középső várrá alakíttatta ben Klemens Kamieniecki kastélykápolnát alapított ben Władysław Jagiełło király tartózkodott a várban, aki Lengyelország déli részeire látogatott ben Klemens püspök kérésére Maciej Janina (Przemyśl) megnövelte a lelkész fizetését a Kamieniec várban. A várkápolnában a szentmiséket Duklai Szent János celebrálta abban az időben, amikor ferences felügyelő volt Krosnóban (ezt a kastélytulajdonosokkal kötött szerződés igazolja) ben a Moskarzewski család a Kamieniecki vezetéknevet kezdte használni annak hangsúlyozására, hogy a vár családi fészkük ban Marcin Kamieniecki (a moskarzewi Klemens fia) az összes birtokot örökölte az Odrzykonban a várral együtt ben a magyar csapatok támadták meg Odrzykoń várát. Klemens unokája, Henryk Andreas Kamieniecki (Sanok várnagya 1487-ig), a kastélyt 1448-ban örökölte, keleti irányban bővíttette. Utána a vár tulajdonosa Henryk fia Mikołaj Kamieniecki volt (1515-ben hunyt el) Katarzyna Pieniążkówna férje 1505-től az első örökös korona nagyhetman Lengyelországban, Krakkó és Sanok sztarosztája, aki 1509-ben nagy győzelmet aratott Szuceava alatt III. (Vak) Bogdán (Huși, március április 20.,) moldáv fejedelme felett, 1512-ben legyőzte a tatárokat Łopuszno és Wiśniowiec közelében. Élvezte Öreg Zsigmond király bizalmát, amelyet megerősít az is, hogy 1515-ben az országban ideiglenes hatalommal bíztak meg a király bécsi látogatása során. Marcin Kamieniecki királyi tábori hetman március 12-én, a Kamienieci várban fogadta Szapolyai János magyar királyt. A Kamienieci kastélyból leveleket küldött a lengyel mágnások meghívására a területi szejmbe Tarnówba, ahol remélte, hogy támogatást kaphat a trónharcban, és elnyerheti szavazataikat és I. Szuleimán támogatását tól Kamieniec a Boneréknél volt zálogban 2000 florinért. Klemens Kamieniecki 1530-ig a Sanok várnagy a waweli megállapodás értelmében ban eladta Kamieniec alsó keleti részét Seweryn Bonernek Bona Sforza királynő bankárának. Boner kápolnát alapított a kastély azon részében, amelyet Stanisław Tarło przemyśli püspök szentelt meg. Seweryn Boner bieczi várnagy, kálvinista ban újból felállította az alsó várkastélyt, és így a Bonerék 1593-ig az alsó várkastély tulajdonosává váltak. Seweryn Boner itt látta vendégül Fausto Sozzinit, a szocinizmus és a Lengyel Testvérek vallásos tanainak alkotóját.

189 Z córką Bonerów Zofią Boner (zm. 1563), ożenił się Jan Firlej herbu Lewart, marszałek wielki koronny ( ), wojewoda krakowski, lubelski i bełski, sekretarz królewski. W posagu otrzymał część zamku. W 1575 roku miał ten zamek w zastawie Andrzej Bolassa. Od 1599 do 1601 roku część zamku należała do Stadnickich, a potem nabyli ją Skotniccy. W 1606 roku część Kamieńca należała do Jana Skotnickiego. W tym roku przed sądem w Krośnie toczył się proces między Piotrem Firlejem mężem Jadwigi Firlej, a Janem Skotnickim, o prawo do korzystania ze studni zamkowej, a potem o wycięcie drzew. Jan Firlej herbu Lewart, a korona nagy marsallja ( ), Krakkói vajdaság, Lublin és Bełż, a királyi titkár feleségül vette a Boner lányát, Zofia Boner-t (1563-ban hunyt el). Hozományul kapta a vár egy részét ben Andrzej Bolassa zálogjogában volt ez a várkastély és 1601 között a várkastély egy része a Stadnicki családhoz tartozott, majd a Skotnicki család vásárolta meg ban Kamieniec egy része Jan Skotnicki tulajdonában volt. Ebben az évben tárgyalásra került sor Krosnóban, Piotr Firlej, Jadwiga Firlej férje és Jan Skotnicki között, a várkút használati jogának, majd a fák kivágásának jogában. 189 Zamek "Kamieniec" w Odrzykoniu "Kamieniec" vára Odrzykońban (Fotó: Buskó András) Jan Skotnicki nie tylko odbudował kaplicę, którą poświęcił w 1621 roku biskup przemyski Jan Wężyk, ale naprawił mur i odremontował zamek. Jednak w zemście za dokuczanie, przebudował dach w taki sposób, że odprowadzał Firlejom na ich dziedziniec wody deszczowe. Stało się to przyczyną długiego sporu Skotnickich i Firlejów uwiecznionego w Zemście Aleksandra Fredry, a Jan Skotnicki jest w niej Rejentem Milczkiem. W komedii tej Firlej napadł na jego robotników naprawiających mury górnego zamku i zniszczył przy okazji rynny. Skotnicki pozwał go przed sąd i wygrał sprawę, ale kres ich długoletnim zatargom, położył dopiero ślub zawarty w 1638 roku przez wojewodzica Mikołaja Firleja (Wacława), z kasztelanką Zofią Skotnicką (Klarą). Jan Skotnicki nemcsak újjáépítette a kápolnát, amelyet 1621-ben Jan Wężyk przemyśli püspök szentelt fel, de megjavította a falat és felújította a várat. Ugratásként bosszút állva ugyanakkor újjáépítette a tetőt oly módon, hogy az esővíz a Firlej felé vezetett. Ez volt az oka a hosszú vitának Skotnicki és Firlej családja között, amelyet Aleksandrr Fredro halhatatlanná tett. Jan Skotnicki Milczek régens lett. Ebben a vígjátékban Firlej megtámadta a felső kastély falait javító munkásokat, és elpusztította a csatornát. Skotnicki beperelte őt, és megnyerte az ügyet, de hosszú vitáik csak azután szűntek meg, hogy a Mikołaj Firlej (Wacław) és Zofia Skotnicka (Klara) 1638-ban házasságot kötötték.

190 190 Właściciel Kamieńca Jan Firlej (kasztelan sanocki), po wkroczeniu do Polski wojsk Jerzego II Rakoczego 16 marca 1657 roku, zajął się organizacją obrony zamku. Zmobilizował sąsiadów: Jakuba Kalińskiego, Leoniewskiego, Kułaczkowskiego, Stroińskiego i wielu innych, w celu obrony Kamieńca. Obrońcy dysponowali 1 śmigownicą, 10 hakownicami, znaczną ilością kul muszkietowych i zapasem prochu strzelniczego, dwoma zbrojami i pięcioma szyszakami, jednak zamku nie udało się obronić i został on bardzo zniszczony. Ale mieszkańcom udało się lochami uciec z oblężenia. Za ocalenie życia Zofia Skotnicka żona Jakuba Kalińskiego, podczaszego sanockiego, ufundowała w 1658 roku w kościele w Odrzykoniu prebendę Bractwa Najświętszego Imienia Jezus. Po potopie szwedzkim zamek został częściowo odbudowany, ale tylko we wnętrzu, a jego kolejnymi mieszkańcami byli Mniszchowie i Bogatkowie. Kaplicę odbudowano znacznie później, ale już wizytatorzy z ramienia biskupa Szembeka podają jej opis w 1721 roku, ale w 1745 roku podczas wizyty biskupa Wacława Sierakowskiego była opuszczona i w ruinie. Po 1730 roku rezydencję odziedziczyła rodzina Scypionów, następnie właścicielami byli Braniccy herbu Gryf, m.in. hetman wielki koronny Jan Klemens Branicki. Za sprawą małżeństwa Magdaleny Scypionówny z Rochem Michałem Jabłonowskim ( ) starostą wiślickim, właścicielami zamku stali się Jabłonowscy, którzy wspierali konfederację barską i przez długi czas, w chylącym się ku ruinie zamku odrzykońskim stacjonowały oddziały konfederatów. Syn Rocha, Józef Jabłonowski starosta korsuński, który odziedziczył po ojcu zamek Odrzykoń i Korczynę w 1796 roku, gdy wielka wichura zerwała dach z zamku górnego, wyprowadził się do dworku w Krościenku Wyżnym. Za jego zgodą, jako właściciela, w latach przystąpiono do rozbiórki muru otaczającego dziedziniec wschodni. Syn jego hr. Leon Jabłonowski (zm. 1844) odziedziczył Odrzykoń i przyległe miejscowości: Bratkówkę, Krościenko, Czarnorzeki, Krasne. Jan Firlej (Sanoki várnagy), Kamieniec birtokosa, miután II. Rákóczy György csapata megtámadta Lengyelországot, március 16-án a várkastély védelmének megszervezésével foglalkozott. Szomszédait, Jakub Kalińskit, Leoniewskit, Kułaczkowskit, Stroińskit és még sokan másokat mozgósították Kamieniec védelmére. A védőknek volt egy hátultöltős ágyúja, 10 szakállas puskája, jelentős mennyiségű muskéta golyója és fegyverkészlete, két páncélja és öt sisakja. A várat azonban nem tudták megvédeni, és az súlyosan megsérült. A pincék lakói azonban elmenekültek az ostromból. Jakub Kaliński, felesége, Zofia Skotnicka életének megmentése érdekében 1658-ban Odrzykonban a templomban a Jézus Szent Név Testvériségének egyházi birtokát alapította. A svéd özönvíz után a várat részben újjáépítették, de csak belülről, és következő lakosai Mniszechék és a Bogatkiak voltak. A kápolnát a későbbiekben újjáépítették, de már Szembek püspök látogatása idején, 1721-es és Wacław Sierakowski püspök 1745-es látogatása során azonban már elhagyatott és romokban állt után a rezidenciát a Scypion család örökölte, akkor a tulajdonosok a Gryf címerű Branicki család tagjai voltak, ideértve a Jan Klemens Branicki korona nagyhetmant. Magdalena Scypionówna Roch Michał Jabłonowskival ( ) - a Wisłicai sztarosztával kötött házassága révén a vár tulajdonosai a Jabłonowskiak lettek, akik támogatták a Bari Konföderációt, és hosszú ideig a konföderációs csapatok állomásoztak a romló Odrzykońi várkastélyban. Roch fia, Józef Jabłonowski, a Korsuni sztaroszta, aki apja után örökölte Odrzykońi várat és Korczynát a kastélyból 1796-ban, amikor egy nagy vihar ledöntötte a felső várkastély tetőzetét, a Krościenko Wyżnyban lévő kastélyba költözött. A tulajdonos beleegyezésével ben megkezdődött a keleti udvart körülvevő fal lebontása. Az ő fia, gróf Leon Jabłonowski (1844-ben halt meg) örökölte Odrzykońot és a szomszédos helységeket: Bratkówkát, Krościenkot, Czarnorzekit és Krasne-t. Dwór w Krościenku Wyżnym Udvarház Krościenko Wyżnyben (Dworska 10, Krościenko Wyżne)

191 191 8 lipca 1828 roku, Aleksander Fredro wziął ślub z Zofią z Jabłonowskich Skarbkową w Korczynie, w kościele pw. Św. Apostołów Piotra i Pawła. Małżonka wniosła mu w posagu, klucz korczyński, z połową starego zamku w Odrzykoniu i A. Fredro stał się spadkobiercą zamczyska, będącego już wówczas w ruinie. Studiując dokumenty związane z historią otrzymanego majątku, Fredro natrafił na akta procesowe właścicieli zamku odrzykońskiego z pierwszej połowy XVII wieku: Piotra Firleja i Jana Skotnickiego. Na podstawie tego 30-letniego sporu napisał komedię Zemstę. W 1801 roku część zamek przejęli Potoccy, a w połowie XIX wieku znowu został podzielony. Zachodnia część zamku (z zamkiem górnym) była w posiadaniu rodu Starowieyskich herbu Biberstein, wschodnia z zamkiem średnim Szeptyckich. W 1831 roku, po powstaniu listopadowym, w ruinach zamieszkał obłąkany Jan Machnik z Dukli, który był pierwowzorem literackim powieści Król zamczyska Seweryna Goszczyńskiego. W 1863 roku właściciel zamku górnego Stanisław Starowieyski wydał w zamku ostatnie przyjęcie. Architekt Napoleon Nawarski wykonał pomiary architektoniczne, na podstawie których w 1885 roku stworzono projekt konserwacji zamku, podjęte w 1906 roku. W 1894 roku odsłonięto na górnym zamku pomnik Tadeusza Kościuszki, ufundowany przez społeczność Odrzykonia w setną rocznicę Insurekcji Kościuszkowskiej július 8-án Aleksander Fredro feleségül vette Zofia Skarbkowát a Jabłonowski családból korczynai a Szent Péter és Pál az apostolok templomában. Felesége hozta neki hozományul, a Korczynai kulcsot, az Odrzykoni óron várkastély felével, és Aleksander Fredro lett a várkastély örököse, amely már a romokban volt. A kapott ingatlan történelemével kapcsolatos dokumentumok áttanulmányozása során Fredro a 17. század első feléből az Odrzykoński kastély tulajdonosai, Piotr Firlej és Jan Skotnicki közötti tárgyalási iratokkal találkozott. Ennek a 30 évig húzódó vita alapján írta a Bosszú című komédiát ben a várkastély egy részét a Potocki család vette át, és a tizenkilencedik század közepén újra felosztották. A kastély nyugati részét (a felső kastéllyal) a Biberstein címerű Starowieyski család, a középső várkastély keleti részét pedig a Szeptycki család birtokolta ben, a novemberi felkelés után, a duklai őrült Jan Machnik, aki Seweryn Goszczyński Várkastély királya c. regényének irodalmi prototípusa volt, a romok között élt ban a felső várkastély tulajdonosa Stanisław Starowieyski tartotta az utolsó fogadást a várban. Napoleon Nawarski építész felméréseket készített, amelyek alapján 1885-ben létrejött egy várral kapcsolatos konzervációs projekt, amelyet 1906-ban indítottak el ben a felső várkastélyban Tadeusz Kościuszko emlékművét állították fel, amelyet az Odrzykon lakossága finanszírozott a Kościuszko felkelés századik évfordulóján. Pomnik Kościuszki Kościuszko emlékműve (Fotó: Buskó A.)

192 192 W maju 1915 roku walki o pozycje wokół zamku toczył składający się głównie z Polaków austriacki 57. Pułk Piechoty. W maju 2000 roku jednostka Wojska Polskiego w Rzeszowie przyjęła imię hetmana wielkiego koronnego Mikołaja Kamienieckiego. Na uroczystość wręczenia sztandaru przyjechało 12 potomków właścicieli zamku Kamienieckich. 6 września 2013 roku na Zamku w Odrzykoniu w przededniu akcji Narodowego Czytania utworów Aleksandra Fredry spotkali się m.in. prezydent Polski Bronisław Komorowski, wojewoda podkarpacki Małgorzata Chomycz, posłanka Elżbieta Łukacijewska, archeolog Jerzy Ginalski. Opis zamku Gotycka budowla została wzniesiona na skale, na wysokości 452 m n.p.m. Jej nieregularna forma była wynikiem ukształtowania terenu, na którym została zbudowana. Za czasów Kazimierza Wielkiego był to typowy graniczny zamek obronny. Obecnie ta część, z której pozostał ostrołukowy portal i wschodnia ściana z wnęką, nosi nazwę wysoki ( wyższy ) lub odrzykoński. Jego zadaniem była obrona traktu handlowego z Polski na Węgry przez Przełęcz Dukielską. Zamek niższy ( korczyński ) to efekt rozbudowy w kierunku wschodnim z 1448 roku. W tym samym czasie kończono budowę prostokątnej baszty i fosy okalającej całe zamczysko. Pomieszczenia w wieży przeznaczono na zbrojownię i więzienie. Powstały dziedziniec nazywany przedzamczem korczyńskim oddzielony był od zamku wysokiego murem granicznym (w związku z podziałem majątku). Wspólną dla obu części była kaplica i studnia. Rozbudowa zamku wzbogaciła go o zabudowania w stylu renesansowym. Obecnie lepiej zachowana jest część wschodnia i tam znajduje się wejście na teren dawnego zamczyska. Widoczne są pozostałości budynków mieszkalnych i kaplicy. W tej części zabytku mieści się małe muzeum urządzone przez pasjonata zamku i kolekcjonera Andrzeja Kołdera. Wśród eksponatów są militaria z dawnego arsenału zamkowego i pamiątki po kolejnych właścicielach, a także XIVwieczny herb z drzwi zamkowych. Bibliografia 1915 májusában a harcok során az osztrák 57. gyalogos ezred, amely elsősorban lengyelekből állt, foglalta el pozícióit a vár körül májusában a lengyel hadsereg Rzeszówiegysége Mikołaj Kamieniecki a korona nagyhetmanjának nevét vette fel. A vártulajdonosok 12 leszármazottja Kamienieckiek érkeztek a zászló átadására szeptember 6-án, az Odrzykoni várkastélyban, Alekszandr Fredro művei nemzeti olvasmányának előestéjén az alábbiak találkoztak: Bronisław Komorowski lengyel elnök, Małgorzata Chomycz Kárpátaljai vajda, Elżbieta Łukacijewska képviselő, Jerzy Ginalski régész. A vár leírása A gótikus építményt egy sziklára építették, 452 m tengerszint feletti magasságban. Szabálytalan formája annak a terepnek az eredménye volt, amelyre építették. Nagy Kázmér idején ez egy tipikus határerődítmény volt. Jelenleg azt a részt, ahonnan az csúcsíves portál és a mélyedéssel rendelkező keleti fal megmaradt, "magas" ("magasabb") vagy "odrzykoński" -nek nevezzük. Feladata az volt, hogy megvédje a Duklai-hágón keresztül a Lengyelországból a Magyarországra vezető kereskedelmi utat. Az alsó várkastély ("Korczynai") 1448-tól keletre történő építkezés eredménye. Ezzel egyidejűleg befejeződött egy téglalap alakú torony és a vár várát körülvevő várárok építése. A torony szobáit fegyverzetként és börtönként jelölték ki. A keletkező Korczyai külső udvart a magas várkastélyt határfal választotta el (az ingatlan megosztásával összefüggésben). A kápolna és a kút mindkét részben közös volt. A várat kibővítése reneszánsz stílusú épületekkel gazdagította. Jelenleg a keleti rész jobban megmarad és van egy bejárat a volt várhoz. A lakóépületek és a kápolna maradványai láthatóak. A műemlék ezen részén található egy kis múzeum, amelyet Andrzej Kołder a várkastély rajongója és gyűjtője rendezett be. A kiállítások tartalmazzák a volt kastélyarzenál katonai tárgyait és a későbbi tulajdonosok emléktárgyait, valamint a 14. századi címert a várajtóról. Józef Frazik Zamki i budownictwo obronne ziemi rzeszowskiej Marek Gosztyła, Michał Proksa Zamki Polski południowo-wschodniej Bohdan Guerquin Zamki w Polsce Tomasz Jurasz Zamki i ich tajemnice Tomasz Jurasz Znane i nieznane. Zamki, pałace, kościoły Polski południowo-wschodniej Izabela, Tomasz Kaczyńscy Polska najciekawsze zamki Leszek Kajzer, Kołodziejski Stanisław, Salm Jan Leksykon zamków w Polsce Juliusz Marszałek Katalog grodzisk i zamczysk w Karpatach Andrzej Potocki Księga legend i opowieści beskidzkich Michał Proksa Budownictwo obronno-rezydencjonalne ziemi przemyskiej i sanockiej Ryszard Rogiński Zamki i twierdze w Polsce historia i legendy

193 193

194 Zamek Ogrodzieniec Zamek Ogrodzieniec ruiny zamku leżącego na Jurze Krakowsko-Częstochowskiej, wybudowanego w systemie tzw. Orlich Gniazd, we wsi Podzamcze w województwie śląskim, w powiecie zawierciańskim, około 2 km na wschód od Ogrodzieńca. Zamek został wybudowany w XIV XV w. przez ród Włodków Sulimczyków. Zamek leży na najwyższym wzniesieniu Jury Krakowsko-Częstochowskiej Górze Zamkowej wznoszącej się na 515,5 m n.p.m. Ruiny leżą na turystycznym Szlaku Orlich Gniazd; są udostępnione do zwiedzania. 194 Historia Zamek Ogrodzieniec A reneszánsz vár látványterve Pierwsze umocnienia w miejscu późniejszego zamku stanęły za panowania Bolesława Krzywoustego. Zrównał je z ziemią najazd tatarski w 1241 r. Na ich miejscu w połowie XIV w. zbudowano zamek gotycki siedzibę rodu rycerskiego Włodków Sulimczyków. Warownia była doskonale wkomponowana w teren: z trzech stron osłaniały ją wysokie skały, a obwód zamykał kamienny mur, wjazd prowadził wąską szczeliną między skałami. W 1470 r. zamek oraz przyległe dobra ziemskie kupili od Sulimów majętni mieszczanie krakowscy, Ibram i Piotr Salomonowie. Następnie od Salomonowiczów dobra ogrodzienieckie przeszły na własność Jana Feliksa Rzeszowskiego, proboszcza przemyskiego i kanonika krakowskiego z Przybyszówki. Właścicielami zamku byli w owym czasie również bracia Jana Andrzej i Stanisław Rzeszowscy. W 1492 r. Jan Feliks Rzeszowski w imieniu swoim i braci odstąpił zamek Janowi II Pileckiemu w zamian za niespłacony dług. Po śmierci Jana Pileckiego zamek w 1496 r. odziedziczył jego syn Mikołaj Pilecki. W 1521 r. z powodu długów Mikołaj Pilecki zastawił zamek Ogrodzieniec i okoliczne dobra Mikołajowi Chełmskiemu, który swój zastaw przekazał w 1523 roku Janowi Bonerowi, burgrabiemu krakowskiemu. Długi Pileckiego tak się zwiększyły, że 22 stycznia 1527 przekazał na własność zamek wraz z okolicznymi dobrami Mikołajowi Chełmskiemu, a ten przekazał go Sewerynowi Bonerowi, który w latach na miejscu warowni średniowiecznej zbudował nowy renesansowy zamek.

195 W 1562 r. zamek przeszedł w posiadanie Jana Firleja, marszałka wielkiego koronnego, jako męża Zofii, córki Seweryna Bonera. W 1587 r. zamek zdobyły wojska arcyksięcia Maksymiliana, pretendenta do tronu polskiego, a w 1655 r. został częściowo spalony przez wojska szwedzkie, które stacjonowały w nim prawie dwa lata, rujnując znaczną część zabudowań. Kolejnym właścicielem został w 1669 r. Stanisław Warszycki, kasztelan krakowski. Zamek ogrodzieniecki za jego panowania został częściowo odbudowany po zniszczeniach dokonanych przez Szwedów. Około 1695 r. zamek przeszedł w ręce Męcińskich. Następnie w 1702 r. znacznie ucierpiał wskutek pożaru wznieconego przez wojska szwedzkie Karola XII, który strawił ponad połowę zamku. Praktycznie nie podjęto już jego odbudowy. Zamek około 1784 r. od rodziny Męcińskich odkupił Tomasz Jakliński, lecz nie dbając o jego stan techniczny, doprowadził do całkowitej ruiny. Ostatni mieszkańcy opuścili zrujnowaną warownię około 1810 r. Kolejnym właścicielem Ogrodzieńca był Ludwik Kozłowski. Ten zupełnie nie liczył się z zabytkową wartością budowli, niszcząc mury w celu pozyskania budulca i sprzedając zamkowe wyposażenie Żydom. Ostatnim właścicielem warowni została pochodząca z pobliskiego zaścianka rodzina Wołczyńskich. Po wojnie obiekt znacjonalizowano. Prace konserwatorskie, zmierzające do zachowania zamczyska w formie trwałej ruiny i udostępnienia go zwiedzającym rozpoczęto w 1949 r., a ukończono w 1973 r. W najniższej kondygnacji kurzej stopy zachowały się fragmenty renesansowych fresków przedstawiających lilie. Kaplica w Podzamczu Na sąsiadującym z zamkiem rynku w Podzamczu znajduje się kaplica, która została wybudowana z elementów zamkowych (portal, ślimacznice, gzyms). W jej wnętrzu znajdują się oryginalne elementy z kaplicy zamkowej w baszcie bramnej zwornik sklepienia, kula armatnia, która miała wpaść do zamku w czasie potopu szwedzkiego oraz renesansowa figura Matki Boskiej. 195 Odniesienia w kulturze 1973: zamek posłużył jako część plenerów zdjęciowych do serialu Janosik. 1980: realizowano na zamku film Rycerz w reżyserii Lecha Majewskiego. 1984: heavymetalowy zespół Iron Maiden nagrał na zamku wstawkę filmową, która została użyta w filmie Live After Death w części Behind The Iron Curtain. Materiał został wykorzystany przy utworze Hallowed Be Thy Name. 2001: w ruinach realizowano zdjęcia do Zemsty w reżyserii Andrzeja Wajdy. Do zamku dobudowano duże fragmenty dekoracji, które nie zostały usunięte po zakończeniu zdjęć. Zamek Ogrodzieniec (Andrzej Wajda filmjében) 2009: discopolowy zespół Systematic wykorzystał zamek Ogrodzieniec jako plener w swoim teledysku pt. Marzenia i sny. 2019: realizacja scen (Bitwa pod Sodden) do serialu Wiedźmin produkowanego przez Netflix.

196 Ogrodzieniec Ogrodzieniec város a sziléziai vajdaságban, a zawierciei járásban között közigazgatásilag a katowicei járáshoz tartozott. A XI. században alapították (1409) között, valamint 1973-tól városi joggal rendelkezik. Területe km², évi adatok szerint lakossága 4302 fő volt. Az itteni római katolikus hívek Az Úr Színeváltozása Plébániához tartoznak. 196 Fekvése A város a Zagłębie Dąbrowskie medencében, a Krakkó-Częstochowai-magaslat középső részén, két mezorégió: a Częstochowai-fennsík és az Obniżenie Górnej Warty (Wyżyna Woźnicko-Wieluńska) határán fekszik. A város tengerszint feletti magassága m. A város központjában keresztezik egymást a 791 és 790 sz. vajdasági utak. A várostól délre és nyugatra kiterjedt erdőterületek találhatók, északról mészkőhalmok és az egykori Wiek Cementmű által kitermelt, már nem működő bányák, északnyugaton a Czarna Przemsza völgyébe futó völgyek, keletről pedig mezőgazdasági területek határolják. A város története A város kezdetei valószínűleg a XI. századig nyúlnak vissza. Mezőgazdasági, vadász és kátrányfőző városka fejlődött ki itt ben Ogrodzieniecet a tatárok dúlták fel, akik felégették a várost és a várat. A tatárjárást követően a fa várat kővárrá építették át. Az első történelmi feljegyzések Ogrodzieniecről 1346-ból valók. A XIII. század végén a városban fogadó épült. Ogrodzieniec fekvése elősegítette a kereskedelem fejlődését, amellyel túlnyomórészt a zsidók foglalkoztak. A XIII. és XIV. században, az ogrodzienieci rengetegben nagy vadászatokat szerveztek ben a katolikus egyházból ariánus gyülekezet lett ben Ogrodzieniec évi 12 vásár tartására kapott privilégiumot ben a poroszoké lett (Nowy Śląsk), 1815-ös bécsi döntést követően az orosz területekhez tartozott (Lengyel Királyság) ban 162 ház (ebből 26 falazott) állt itt, és közel 1000 lakosa volt (ebből 163 zsidó). A német katonaság a II. világháború megkezdését követő negyedik napon elfoglalta a várost október 8-án az ogrodzienieci földet a III. Birodalomhoz csatolták. A hitlerista megszállás idején tervezték a helység nevének elnémetesítését Bonerburg névre (a Boner család, az ogrodzienieci vár XVII. századi birtokosai után), de ez sohasem lépett életbe ig a város az olkusi járáshoz tartozott, között pedig a zawierciei járás része volt. Ipar Jelentős tégla és építőanyag termelő központ között itt működött a Wiek cementgyár, a régió egyik legnagyobb üzeme. A második fontos ipari létesítménye az 1998-ban bezárt azbesztet felhasználó hőszigetelőanyagot gyártó PMIB Izolacja Ogrodzieniec gyár volt. Iskolák Ogrodzieniecben egy óvoda-iskola komplexum és egy gimnázium működik. Turisztika A Sasfészek túristaúthoz kapcsolódó fontos turisztikai központ. A város központján halad kersztül a Kék sávjelzésű Jurai Várak Túraútvonal (Szlak Warowni Jurajskich). Nem a városhoz tartozik az Ogrodzieniec vár területe, amely a szomszédos Podzamcze faluban található. Műemlékek Ogrodzieniec műemlékei közé tartozik a XVIII. századi Az Úr Színeváltozása templom valamint a XIX. századi lőporgyár romjai. A XVIII. századi Az Úr Színeváltozása templom (Kościół Przemienienia Pańskiego w Ogrodzieńcu) A római katolikus templom Ogrodzieniecben, a Tadeusz Kościuszko utcában található.

197 Története és leírása A templomot között, Ogrodzieniec akkori birtokosa, Jan Józef Jakliński építtette. Ünnepélyes felszentelését Tomasz Kuliński kielcei püspök szeptember 11-én végezte el. A templom későbarokk és klasszicista jellegű. A falazott építmény nyugati főhomlokzatánál magas torony található. A torony a homlokzat tengelyében magasodik. A főhomlokzatánál lévő két fülkében Szent Lőrinc és Szent Flórián alakjai találhatók. Bejárata fölött latin felirat olvasható: DOMUS MEA DOMUS ORATIONIST EST (lengyelül: dom mój domem modlitwy jest Isten a templomot imádságházának nevezi: Domus mea domus orationis vocabitur). A torony csúcsa és a kápolna felirata az alapításra utal. Felszerelése Belső terén hordóboltozat fedi. Boltozatait árkádok és falakat gyámpillérek díszítik. Főoltárán Az Úr színeváltozása kép, felette az Úr Isten alakja látható. Az oltár két oldalán 4 oszlop helyezkedik el, melyek csúcsain egy-egy fekvő angyal található. A XVIII. századi Az Úr Színeváltozása templom A mellékoltáron a Madonna gyermekével képét helyezték el, amely az ismert római Santa Maggiore bazilikában Basilica Papale di Santa Maria Maggiore (latinul: Basilica Sanctae Mariae Maioris) lévő Madonna képhez kapcsolódik, és a Dei Salus Populi Romani szimbolikához kötődik. Ez a kép a lepanto-i keresztény győlemehez kötődik. A Havas Boldogasszony kép (obraz Matki Boskiej Śnieżnej) a XVII. század elején került Lengyelországba. 197 Az árkádok bal oldali részén található a szószék, a szemközti oldalon lévő falfülkében pedig a szenteltvíztartó két angyal alakjával. A sekrestye bejáratánál található az eredeti harang. A templom 1889-ben készült nagyharangját Krisztus alakja díszíti, akisebbiken pedig ez a mondat olvasható: Joanne Sobieski, regente Illustrissiomo ac Magnifico domino Michaele a Warsice Wasicki ensiferto, PAX nobis. Ez arról számol be, hogy az egy ogrodzienieci polgár költségén készült ks. W. Frycza időszaka után. * Podzamcze Podzamcze az Ogrodzieniec közelében fekvő falu a 790 sz. vajdasági út mellett található. A helység hibásan, többnyire Ogrodzieniecként ismert, mert itt található a középkori erősség, a Sasfészek útvonal jobb állapotú várai között fennmaradt Ogrodzieniec vára. Podzamcze környékén a hegymászók között nagy népszerűségnek örvendő számos mészkőszirt is található. A Jurai Várak Parkja Ogrodzieniecben

198 A vár szomszédságában található sziklás terület elnevezése Baloldali Podzamcze (Prawe Podzamcze), ahol számos különböző nehézségi fokozatú sziklamászóút található. A 791 út szemközti oldalán található sziklákat Jobboldali Podzamcze (Lewe Podzamcze) néven ismerik. Található itt egy kisebb, Suchy Połeć nevű szikla, valamint néhány sziklamászó út a Birów-hegy sziklaparadicsomában. Podzamcze az évenként megrendezett lovagi tornáiról is nevezetes. A falu területén található az 1818-ban alakult sanktuarium Matki Bożej Skałkowej is. Ogrodzieniec vára Zamek Ogrodzieniec a középkori vár romjai a Krakkó-Częstochowai Jura területén fekszenek. A várat a XIV-XV. században a Włodek-Sulimczyk família építtette, későbbiekben átépült. A vár a Krakkó-Częstochowa-fennsík legmagasabb pontján, az 515,5 m tengerszint feletti magasságú Várhegyen (Góra Zamkowa) áll. A Sasfészek túraútvonalon álló vár romjai látogathatók. Nevéből eredően a turisták többsége hibásan Ogrodzieniec városba helyezi. Valójában Podzamcze faluban található, Ogrodzieniectől mintegy 2 km-nyire, keletre. 198 Zamek Ogrodzieniec (Fotó: Bukónév Szatai Marianna) Az első erődítmény III. Boleszláv, ismert ragadványnevén Ferdeszájú Boleszláv (másként Görbeszájú Boleszláv, lengyelül: Bolesław III Krzywousty; augusztus október 28.) lengyel király uralkodása után alakult itt ki és 1241-ig maradt fenn, amikor is a tatárjárás a földdel tette egyenlővé. Területén, a XV. század első felében Włodek-Sulimczyk lovagi család székhelyeként gótikus vár épült. Az erődítményt pontosan illesztették a területbe: három oldaláról magas sziklák védték, kőfalak övezték, bejárata keskeny résen vezetett át a sziklák között.

199 199 Zamek Ogrodzieniec (Fotó: Bukó András)

200 Története 200 Az ogrodzienieci vár romjai (Fotó: Bukó András) 1470-ben a várat és a környezező földbirtokokat Sulimów családtól a jómódú krakkói lakosok, Ibram és Piotr Salomonow vásárolták meg. Későbbiekben Salomonowiczówoktól az ogrodzienieci birtokok Jan Feliks Rzeszowski lovag, przemyśli plébános, krakkói kanonok tulajdonába kerültek. A vár birtokosai akkoriban Jan testvérei Andrzej és Stanisław Rzeszowski is voltak. A következő tulajdonosok a Pileckiek voltak, majd a Chełmińskiek lettek ban az Ogrodzienieci Várat Jan Boner (Hans Boner, Johann Boner) z Landau in der Pfalz várgróf (1462- Krakkó, december 15.), krakkói kereskedő és királyi bankár, a wieliczkai sóbányák felügyelője vásárolta meg. Jan Boner halála után a vár testvére, Seweryn Boner kezére került, és között reneszánsz vár épült a középkori erődítmény helyén ben a vár Jan Firlej herbu Lewart (Dąbrowica, 1521 Kock, 1574), a korona nagymarsallja, mint Seweryn Boner lányának, Zsófiának a férje birtokába került, ő volt akárpátaljai vajdaságban fekvő Odrzykoń várának birtokosa is ben a várat III. Miksa (* Bécsújhely, október 12. Bécs, november 2.) osztrák főherceg csapatai foglalták el. Miksa Jagelló Annának, II. ( Dobzse ) Ulászló magyar király leányának az unokája volt. Ulászlónak IV. Kázmér lengyel király volt az apja, aki a Piast-ház őseitől és Jogailatól, valamint annak ősapáitól a litván nagyhercegektől származott. Ezért jelölték Miksát 1587-ben a Lengyel Litván Perszonálunió uralkodójává, az előző lengyel király, Báthory István halála után. A választók azonban egy másik jelölt, III. (Vasa) Zsigmond svéd herceg később Lengyel Zsigmon néven király felé hajlottak, aki ilyen szempontból azonos ősöktől származott. Miksa megpróbálta a maga javára dönteni a vitát azzal, hogy sereggel vonult Lengyelországba, ezzel háborút robbantva ki. Ám seregei végül vereséget szenvedtek a byczyna-i csatában pitscheni csata lengyel alakban byczynai csata (lengyelül: Bitwa pod Byczyną, németül: Schalcht bei Pitschen) a Jan Zamoyski vezette svéd seregektől. A 3700 lengyel huszár és 2300 gyalogos lesöpörte a csatatérről a 6500 osztrák és német gyalogost, valamint lovast. Az osztrákok kétezer embert vesztettek, míg a lengyelek csak ezret. Így tehát Zsigmondot választották meg királynak.

201 201 A reneszánsz vár képe, forrás: I., T. Kaczyńscy Zamki w Polsce Południowej (2000) Az ogrodzienieci vár romjai (Fotó: Bukó András)

202 ben egy részét a svéd katonaság égette fel, amely csaknem két éven át állomásozott benne, az építmények jelentős részét rommá téve. A vár következő tulajdonosa 1669-ben Stanisław Warszycki herbu Abdank ( ) krakkói várnagy lett. Az ogrodzienieci vár Stanisław Warszycki uralma után a svéd pusztítást követően részben átépült ben a vár a Męcińskiek kezére került. Később, 1702-ben XII. Károly svéd csapatai gyújtották fel. A tűzvész akkoriban a vár több mint felét elpusztította. Gyakorlatilag már nem építették újjá. A várat 1784 körül Męciński családtól Tomasz Jakliński vásárolta meg, de műszaki állapotáról már nem gondoskodva teljes egészében rommá lett. Utolsó lakói 1810 körül hagyták el a várat. Ogrodzieniec következő birtokosa Ludwik Kozłowski volt. Ez nem számolva az építmény műemlék értékeivel, a falait építőanyag kitermelés céljára a várat és felszereléseit egy zsidónak adta el. Az erődítmény utolsó tulajdonosa a közeli faluból származó Wołczyński család lett. A háború után a létesítményt államosították. A műemlékvédelmi munkákat a várrom állagmegőrzése és az idegenforgalom céljából 1949-ben kezdték meg és 1973-ban fejezték be. Érdekességek Néhány paranormális jelenséget kutató véleménye szerint Ogrodzieniec Vára látogatott hely és sötét, hatalmas erők tanyáznak itt. Híres a Fekete Kutya (Słynny Czarny Pies z Ogrodzieńca), amely néhány éjszaka a falakon és a várrom körül futva jelenik meg, hatalmas, szemei üresek és folyton nehéz láncot von maga után. A lidérc Stanisław Warszycki krakkói várnagy lelke. Érdekesség, hogy a várnagy a közeli dankówi vár romjainál is kísért, mint fejnélküli lovas. A tyúkláb legalacsonyabb szintjén napjainkig láthatók a liliomokat ábrázoló reneszánsz freskók maradványai. A várral szomszédos podzamczei terecskén található egy kápolna, amely a vár elemeiből épült (kapu, csigavonalak, párkány). Ennek belsejében találhatók a kapubástyában állt várkápolna eredeti elemei, boltozat zárókő, ágyugolyó, amely a svéd özönvíz idején csapódott a várba valamint az Istenanya reneszánsz figurája. Ezt sajnos elpusztították a helybeliek, akik népi stílusban olajfestékkel átfestették azt. Ogrodzieniec várát 1973-ban a Janosik c. filmsorozat külső felvételeihez használták ban a várban forgatták a Lech Majewski rendezte "Rycerz" c. filmet ben az Iron Maiden heavymetal együttes játszott a várban, amely a Live After Death c. filmbetétként szolgált a Behind The Iron Curtain (1984) részében. Az anyagot felhasználták a Hallowed Be Thy Name készítésénél ben a várromok között forgatták Andrzej Wajda Zemsta (Bosszú) c. filmjének egyes jeleneteit. * Nem maradtak fenn napjainkig olyan korabeli utalások, amelyek alapján meg tudnánk határozni ezen a helyen az első erődítmény kialakulásának pontos idejét és körülményeit. Ez a hadászati jelentőséggel bíró végvárat valószínűleg Ferdeszájú Boleszló (1085. augusztus október 28.) herceg uralkodása után fa-föld palánkvárként építették Szilézia határán, amely Wilcza Szczęka (Farkasállkapocs) néven ismert. Bizonyára 1241-ben a tatárjárás során pusztult el. Ebből az időszakból származik Ogrodzieniec neve, ami arról tanúskodik, hogy már akkoriban körülkerített, avagy megerősített hely volt. A régi óvár romjain a XIV. század első felében Nagy Kázmér lengyel király (Kowal, április 30. Krakkó, november 5.) utasítására ismeretlen építőmesterek kővárat építettek az olasz gótika stílusában. Egyik láncszem szerepét töltötte be a Lengyelország és Szilézia határán lévő védelmi láncban, és első birtokosa a sieradzi területen lévő Chełmnoból származó Przedbórz z Brzezia herbu Zadora lovag, később királyi marsall volt ban II. Ulászló (Władysław II Jagiełło) lengyel király Włodek z Charbinowic herbu Sulima krakkói pohárnoknak adományozta jutalmul, a lengyel-litván unió sikeres létrehozásáért. Örökös tulajdonul adományozta még a Włodkowicében és Koczurówban álló várakat, meg néhány falu a Wiesiółkában álló kisebb őrtoronnyal együtt. Ezt a Włodkówokhoz tartozó erődítményt az ebben az időben keletkezett keresztes krónikában is megemlítik, amikor az egyik tulajdonosa Bartosz Włodek 1454-ben Chojnicénél német fogságba került. Az ogrodzienieci Włodek-Sulimczyk család kezében közel száz évig maradt ben, 8000 aranyforintért két jómódú krakkói lakos, Imbram és Piotr Salomonowicz vásárolta meg azt. A Salomonowiczówoktól az ogrodzienieci birtokok Feliks Rzeszowski przemyśli plébános és királyi kanonok birtokába kerültek, aki a katonai szolgálat évei után magára öltötte a papi reverendát és megkezdte egyházi

203 203 karrierjét. Talán nem tetszett neki a vár, hiszen már 1482-ben elcserélte azt Zawiercie falura nyolcezer forint ellenében Jan Pilecki vajdával (1430 k.-1496), Elżbieta Pilecka ze Smolenia fiával, és tötödik férje, Władysław Jagiełło király mostohafiával. Jan Pilecki halála után fia, Mikołaj követte ben a várba visszatértek a Włodkówok, de már a következő évben a létesítmény Jan Boner (Johann Boner) krakkói bankár kezére került, aki a hatalmas birtokot papírgyártásra, vámkamarai bérletre és a királyi pénzverde számára ezüstszállításra alakította át. A német származású Boner polgárcsalád a késő középkorban Sziléziában és Kis-Lengyelországban telepedett le, a XV. századtól kezdve képviselőik jelentős szerepet játszottak a Jagellók udvarában, 1514-ben nemesi rangot és lengyel állampolgárságot kaptak. Johann Boner A Boner család címere A Boner család Elzászból származott. A lengyel ág alapítója Johann Boner z Landau in der Pfalz bankár és kereskedő volt, aki Jakab és Fryderyk tetvéreivel együtt a XV. század második felében Wrocławban telepedett le ban Johann Boner kivándorolt Krakkóba. A Lengyel Királyságban lakva Sándor (lengyelül: Aleksander Jagiellończyk), (Krakkó, augusztus 5. Vilnius, augusztus 19.), 1492-től Litvánia nagyfejedelme, 1501-től Lengyelország királya uralkodása alatt, Balicében (ném.: Ballitz), Bonarkában és Kamienben lévő nagy birtokait papírgyártásra alakította át, melyek I. (Öreg) Zsigmond (Zygmunt I Stary) ideje után hatalmasra növelte, mint a wieliczkai sóbánya felügyelője ben lengyel állampolgárságot és nemesi címert szerzett, amelyket birtokaival együtt testvérére, Seweryn Bonerre hagyományozott. Az országos és külföldi kereskedőkkel folytatott nagy kereskedelmi ügyleteinek köszönhetően és felhasználva a későbbi hitelügyleteket, megnövelte birtokait. Boner I. (Öreg) Zsigmond legszűkebb tanácsadó köréhez tartozott. Johann Boner a wieliczkai és bochniai sóbányák felügyelőjeként hírnévre tett szert. Ezek Lengyelország felosztásáig egy adminisztrációs egységet képeztek. Ennek az élén a żupnik című tisztségviselő állt, aki vagy maga irányította a vállalatot, vagy szerződéssel bérbe adta. Több mágnás család ennek révén alapozta meg óriási vagyonát. A sóbányák gazdasági jelentősége a középkori lengyel állam idején alapvető volt: a Piast és Jagelló dinasztia idején a királyság bevételének harmada a krakkói sóvidékből származott. A reformok következtében a sóbányászat fejlődésnek indult, és hamarosan olyan méretű lett, amire nem volt példa a korabeli Európában. A váron kívül tulajdonosa volt a Brama Mikołajska területén túli kertnek, több száz krakkói, lwowi és poznani lakóháznak, megvásárolta a Mária-templom Szentlélek-kápolnáját is, Keresztelő Szent János kápolnává alakítva át azt. Seweryn Boner Johann Boner halála után a teljes örökség rokonai kezére került, melyek legnagyobb részét Ogrodzienieccel együtt testvére, Jakub fia Seweryn Boner kapta. Seweryn Boner herbu Bonarowa ( május 12.) Bona Sforza (Vigevano, Milánói Hercegség, február 2. Bari, Apulia, Nápolyi Királyság, november 19.) lengyel királyné és I. Zsigmond más néven Öreg Zsigmond (lengyelül: Zygmunt Stary) (Kozinice, Lengyelország, január 1. Krakkó, április 1.) lengyel király bankára, krakkói várgróf és bieczi sztaroszta volt. Az ő birtokában volt többek között a Kárpátaljai vajdaságban fekvő Ordzykoń várának egy része is, mint ahogyan arról a korábbiakban már beszámoltunk. Seweryn Boner Johann Boner testvérének, Jakub Boner bankár fia volt, aki nagybátyja után az egész birtokot örökölte október 23-án feleségül vette Zofia Bethmanównát, Balice örökösnőjét, ahol a Bonerek külvárosi rezidenciái állnak. Seweryn első házasságából három gyermek, két fiú: Jan és Stanisław ( ) és egy leány: Zofia ( 1563) született, akit Jan Firlej herbu Lewart (Dąbrowica, 1521 Kock, 1574) korona marsallhoz adott férjhez. Seweryn Boner második felesége Jadwiga Kościelecka volt, akitől két fia, Seweryn Boner (krakkói várnagy) és Jakub Fryderyk Boner ( 1585) született. Seweryn Boner 1520-ban, Biecz és Ciężkowice zálogbirtokért kölcsönt adott a királynak 1535-ben a bieczi várnagyként maradva, 1547-ben pedig sądeci várnagy lett. Kiterjedt üzleteket vezetett egész Európában ben, a Habsburgokkal folytatott sikeres pénzügyi vállalkozásának köszönhetően a Német Nemzet Szent Római Birodalma Heiliges Römisches Reich deutscher Nation) bárói rangjára emelkedett.

204 204 Seweryn Boner síremléke a krakkói Mária-templomban Seweryn Boner a diákok mecénása volt. Kapcsolatot tartott fenn Rotterdami Erasmussal (Rotterdam vagy Gouda, október 27. (?) Bázel, július 12.), nemzetközileg ismert, latin nevén Desiderius Erasmus Rot(h)erodamus nagy hatású németalföldi humanista tudóssal. Seweryn Boner az állam leggazdagabb kiválasztott csoportjához tartozott, apja és nagybátyja után kereskedelmi és bankügyleteket folytatott egész Európában sőt még a császárnak is kölcsönzött pénzt. Nem mindig voltak ezek az ügyletek becsületesek. Az egyik mesterkedésének áldozata maga Wit Stwosz, a krakkó szárnyasoltár készítője volt. Saját balicei udvarában gyönyörű kertet létesített külföldről hozatott növényekből, saját zenkart is fenntartott, mellyel 1543-ban Erzsébet királynét és 1553-ban Katalint i s fogadta Balicében. Irányította a Wawel valamint az ogrodzienieci és kamieńi várak átépítését ben a wieliczka bányászoknak adományozta a wieliczkában napjainkig fennmaradt, ezüsttel díszített, a térdelő Herkules alakjára támaszkodó tulok szarvat. Seweryn Boner 1530-ban kezdett hozzá az ogrodzienieci vár reneszánsz stílusú nagyobb átépítéséhez, a krakkói Wawel mintájára. Számos földbirtokot is vásárolt Krakkó környékén, városokat alapított a magdeburgi várojog alapján és a művészetek mecénása volt. Élete végén a Kis-Lengyelországban terjeszkedő reformáció hatására elfogadta a kálvinizmust és ennek a hitvallásnak a pártfogója lett ben saját kiterjedt befolyását kihasználva, sógora, Jan Betman végrendeletét megváltoztatva a Betman család szinte egész birtokát magának szerezte meg. Seweryn Boner személyével kapcsolatos a következő anekdota: 1530-ban, aranyat keresve, Ropa faluban, a Chełm-hegy tövében olajat talált, amely elöntötte bányáját. Gúnyolódtak vele a királyi udvarban az általa keresett arany helyett a ragadós kátrány miatt. Boner így válaszolt: a Ropában keresett aranyat kátránnyal mossa le (ten, co to złota w Ropie szukał - smołą się opłukał). Legidősebb fia, Jan házasságáról visszatérve halt meg. Hamvai a Mária-templom Keresztelő Szent János családi kápolnájában nyugszanak. Máig fennmaradt benne Seweryn Boner (1538-ban öntött) és Zofia Boner (1532 után öntött) Stanisław Samostrzelnik (1490 k. Mogiła, Krakkó mellett, 1541), az első név szerint ismert lengyel reneszánsz festő és cisztercita szerzetes tervei szerint, Hans Vischer (Nürnberg, 1489; Eichstätt, szeptember 8.) nürnbergi műhelyében készült bronz sírlapja, a korareneszánsz lengyel szobrászat egyik legszebb alkotása. Általános vélemény szerint, utálatos, morgorva, kapzsi személy és a protestantizmus ügybuzgó híve nem a krakkói Mária-templomban, hanem inkább a kromołówi kisebb plébániatemplomban nyugszik. Drága márvánnyal keretezett sírkövét egy idő után a környező lakosság elpusztította és Seweryn csontjait is szétszórta. Seweryn Boner birtokát négy fiára hagyta, azonban mindegyikük korá elhunyt. Jan Boner ( 1562) krakkói várnagy, szepesi (Scepusium) sztaroszta volt. Stanisław Boner ( 1560) bieczi sztaroszta, Seweryn Boner ( 1592) krakkói várnagy, rabsztyńi sztaroszta volt, míg Jakub Fryderyk Boner ( 1585) korábban meghalt. A kiterjedt birtokok örököse Zofia Boner ( 1563) férjére, Jan Firlejre szálltak. A Bonerek lengyel ága a XVII. században kihalt. Irodalomtörténeti vonatkozás, hogy Johannes Honterus latin grammatikájkát Seweryn Boner fiának ajánlotta. Johannes Honterus, eredeti nevén Holler (magyarosan: Honterus János) (Brassó, 1498 Brassó, január 23.) erdélyi szász származású humanista polihisztor, egyházszervező lutheránus reformátor, természettudós, pedagógus, könyvkiadó és jogász volt. A Honterus név a Honter latin változata, ez pedig a német Holler vagy Holunder szász megfelelője. Irodalmi tevékenysége közismert. Kiadott egy Világ leírást is: te kis könyv, tartalmazod az eget és a csillagokat, a szelet és a folyókat, az országokat és a népeket Kiadott latin és görög nyelvtant, bőven fordította a latin és görög klasszikusokat. Egyháztörténeti alakok írásait is megjelentette, különösen Augustinus-szal foglalkozott sokat. Egy életrajzírója szerint 34 nyomtatott művet adott ki összesen. Az ajánlás Severinus Boner fiának, Stanislausnak ( 1560) szól. Az apa, Severin (1486 k. 1549) kereskedőként kezdte pályáját, majd fontos gazdasagi és pénzügyi feladatokat látott el I. Zsigmond király udvarában.

205 205 Seweryn Boner birtokait négy fiára hagyta, mindegyikük korán, örökös nélkül hunyt el, ezzel szemben az ogrodzienieci birtokok növérükre, Zofia Bonerre szálltak, aki az arianizmus lelkes híve, Jan Firlej herbu Lewart lublini vajda felesége volt. Annak halála után az ogrodzienieci gazdaságot fia, Mikołaj krakkói vajda, Jan Kochanowski (Sycyna, Lublin, augusztus 22.), lengyel reneszánsz költő, drámaíró barátja örökölte. A költő is megemlítette őt. Ez az időszak a somlyai Báthory (Báthori) István (Szilágysomlyó, szeptember 27. Grodnó, december 12.) erdélyi fejedelem ( ) és Lengyelország királya ( ) halála utáni király nélküli királyság volt, melyet III. Miksa (* Bécsújhely, október 12. Bécs, november 2.), osztrák főherceg, a Német Lovagrend nagymestere (Maximilian der Deutschmeister) akart kihasználni. Miksa Jagelló Annának, II. ( Dobzse ) Ulászló magyar király leányának az unokája volt. Ulászlónak IV. Kázmér lengyel király volt az apja, aki a Piast-ház őseitől és Jogailatól, valamint annak ősapáitól a litván nagyhercegektől származott. Ezért jelölték Miksát 1587-ben a Lengyel Litván Perszonálunió uralkodójává, az előző lengyel király, Báthory István halála után. A választók azonban egy másik jelölt, III. (Vasa) Zsigmond svéd herceg később Lengyel Zsigmon néven király felé hajlottak, aki ilyen szempontból azonos ősöktől származott. Miksa megpróbálta a maga javára dönteni a vitát azzal, hogy 1587-ben tizezer fős osztrák sereggel vonult Lengyelországba, ezzel háborút robbantva ki. Ám seregei végül vereséget szenvedtek a byczyna-i csatában a Jan Zamoyski vezette svéd seregektől. Így tehát Zsigmondot választották meg királynak. Miksát börtönbe vetették és csak V. Szixtusz pápa beavatkozásának köszönhetően engedték szabadon ben lemondott minden, a lengyel korona irányába támasztott jogáról. Bátyjának, II. Rudolf német-római császár tétlensége ebben az ügyeben hozzájárult rossz hírnevéhez. Mikołaj Firlej halála után az ogrodzienieci birtokokat fia, Jan Firlej örökölte, és utód nélküli halálával annak unokatestvére Andrzej, lublini várnagy birtokába kerültek, aki az emlékezetes évi chocimi csata résztvevője volt. Még tartott az es svéd-lengyel háború, mikor a nemesi köztársaság megpróbálkozott Moldva és Havasalföld elfoglalásával. A Stanisław Zółkiewski ( ) vezetésével Moldvára törő lengyel hadakat a cecorai ütközetben a török, tatár, havasalföldi és moldvai csapatok leverték, s Zółkiewski is odaveszett. A következő évben a szultán, II. Oszmán személyesen vezette seregeit (150 ezer főt is meghaladhatta), s amelyben mintegy 17 ezer tatár és 13 ezer havasalföldi és moldvai katona is volt. Jan Karol Chodkiewicz litvániai és Petro Konasevics-Szahajdacsnij kozák hetman irányította lengyel litván ukrán kozák seregek (65-70 ezer fő) ellene álltak és Chocimnál (ma: Хотин, Chotyn, rum. Hotin, Ukrajna), s súlyos harc árán föltartóztatták szeptember 2-án, majd október 9-én. Nemsokára a birtok Andrzej özvegye, Zofia Petronela de domo Tarnowskiej kezére kerültek, aki 1664-ben unokaöccsének, Mikołaj Firlejnek adta azokat, aki még ugyanebben az évben az Stanisław Warszycki krakkói várnagynak adta el az erődítményt. Stanisław Warszycki és szenvedései Abdank címer Stanisław Warszycki herbu Abdank ( ) a sancygniówi birtokok tulajdonosa, Danków ura, mazóviai vajda és szenátor ( ), 1651-től krakkói várnagy, Łęczyca zászlósura és sandomieri vajda, 1662-ben a Korona Legfelsőbb Bíróságának (lengyel királyság legfelsőbb törvényszéke) Trybunał Główny Koronny (lat. Iudicium Ordinarium Generale Tribunalis Regni) marsalljan Piotrków Trybunalski előljárója volt. Stanisław Warszycki Andrzej Warszycki herbu Abdank fia, sieradzi kamarás és Katarzyna z Rokszyckich Warszycka fia volt. Warszycki Páduában tanult. III. Zsigmond, között lengyel király (lengyelül Zygmunt III Waza); (Gripsholm vára, június 20. Varsó, április 30.) uralkodása után szenátor lett tól mazóviai vajda volt június 22-én házasságot kötött a harmincas évei felé közlegő Helenával, Wiśniowiecki leányával, melynek köszönhetően birtokai Pilica, Mrzygłód, Kazimierzával és 39 faluval növekedtek, ami birtokosi pozíciójának jelentős növekedését eredményezte ben IV. Ulászló (lengyelül Władysław IV Waza), (1595. június 9., Łobzówban, Krakkó negyedében május 20., Merecz, Litvánia) lengyel király, 1648-ban pedig II. János Kázmér (lengyelül Jan II Kazimierz Waza) (Krakkó, március 22. Nevers, december 16.) Lengyelország királya elektora volt a czerski földről. 1639/1640 között a lengyel királyság legfelsőbb törvényszéke világi küldötte volt a wieluński (rudai) földről (latinul: Velumensis Terra) ben megerősítette saját Danków nevű faluját, sáncokkal és bástyás falakkal valamint vízzel töltött árokkal vette körül azt. Ennek következtében az erődöt még a svédek sem tudták bevenni az özönvíz idején körül a pilicai váron némi erődítési munkálatokat is végeztetett.

206 206 Amikor az özönvíz idején, a lengyel litván unió állama elleni es svéd invázió során a svédek megszállták a Warszyckihoz tartozó pilicai bástyás erődöt és Lindorn parancsnoksága alatt helyőrséget létesítettek benne, Warszycki visszaszerezte a várat. Utána kikergette a svédeket Danków alól is, valamint kiszorította a svéd helyőrséget krzepicei várból is. Részt vett az ostromlott Jasna Góra védelmében is, melynek pl. 12 ágyut és marhagulyát szállított. Warszycki a svédek ellen főleg a Siewierzi Hercegségben (Ducatus Severiensis) harcolt. Kihasználta ezt az ariánus Orzechowski hadnagy és megtámadta Warszycki birtokait. Orzechowski fizetett zsoldosai legyőzték a várnagyot, amiért Warszycki Orzechowskit bíróság elé idézte, amely a lázadót halálra ítélte. Orzechowski próbált befolyással lenni a bírósági ítéletre, közbenjárni a királynál és a királynőnél. Warszycki abban az esetben el akart állni az az ítélet végrehajtásától, ha Orzechowski megtagadja az arianizmust. Az elítélt nem állt rá erre az ajánlatra és a várban agyonlőtték. Warszycki Danków várában látta vendégül többek között János Kázmér királyt és Maria Ludwika királynét, Stefana Czarnieckit és a szenátorokat. Bár a háborút megnyerték, ami János Kázmérnak óriási erőfeszítésébe került, de a Porosz Hercegség végleg elszakadt Lengyelországtól és Brandenburg része lett, az orosz cárral megint kirobbant a háború és a kozákok is sokadjára lázadtak fel. János Kázmér okulva az előző évekből megpróbálta a nemesség kezéből kivenni a hatalmat, ez eredményezte a Lubomirski-felkelést, amely a királyi sereg leverésével ért véget. Az országban forrongó zavarok arra bírták János Kázmért, hogy szeptember 16-án lemondott a trónról. Amikor a Lubomirski-felkelés volt, fellépett János Kázmér király ellen július 13-án, az Inowrocław közelében, a Notec mellett János Kázmér ezer királyi serege és Jerzy Sebastian Lubomirski az egykori tábori hetman ezer fős serege között lezajlott csata a királyi had vereségével végződött. Warszycki a sandomierzi csapatok egyik vezére volt ben pedig a gołąbi konföderáció egyik tagja volt ban, János Kázmér lengyel király lemondása után Fülöp Vilmos pfalzi választófejedelem (Neuburg an der Donau, október 4. - Bécs szeptember 12.) Rajnai Palotagrófság uralkodójának jelöltségét támogatta a lengyel királyi címre ban Michał Korybut Wiśniowiecki elektrota volt, majd 1674-ben Sobieski János elektora lett a krakkói vajdaságból ben megvásárolta Mikołaj Firlejtől 267 ezer złotyért Ogrodzieniec, Bydlin, Włodowice, Kromołów, Zawiercie uradalmakat és falvakat, az Olkusz melletti ezüst hegyekkel együtt. Warszycki az ogrodzieniec vár megszerzése után, a svéd özönvíz utáni pusztulást követően teljesen átépítette azt ( között), valószínűleg ahogy a birtokához tartozó városokat és falvakat is. Birtokain víztározókat, csatornákat építtetett, falvaiban fejlesztette a takácsipart, a fazekasságot, téglagyárat épített és támogatta a kereskedelmet. Sok pert indítottak ellene, többek között Magdalena Konopańska nemesasszony megnyilkolásáért. Amikor megbetegedett, hordágyon Radomból Pilicába szállították. Stanisław Warszycki fáradozásának köszönhetően, az ogrodzienieci birtokok Warszycki falvaival egyesültek ig a család kezében maradt. Stanisław Warszycki híres volt takarékosságáról, világos gondolatairól, és kegyetlenségéről. Stanisław Warszyckit, a XVII. század első felében a vár birtokosát a történelem, mint szorgalmas gazdát és nagy hazafit, svédekkel szemben Częstochowa védőjét említi. Warszycki és feleségének síremléke Jasna Górán található. Ő volt az egyetlen nő, akit a kolostorban lévő bazilika falai között temettek el. A dankowói vár pincéiben felhalmozott kincsek miatt Warszyckinak számos irigy ellenfele is lett, akik úgy vélték, hogy az erődöt az ördög segítségével építette, és ezért halála után a pokolra került. A népi kultúrában Warszycki az ördög megszemélyesítése volt. Ilyen legenda kering róla: Fennmaradt az ogrodzienieci vár építményeinek 1699-es jegyzéke. * Stanisław leánya, Barbara Warszycka házassága révén a birtok gróf Kazimierz Męciński wieluni sztaroszta tulajdonába került. Ennek a nagybirtokosnak és a szenátorokkal büszkélkedő családnak a kezén maradt a vár a követkző három nemzedéken kersztül. Kazimierz Męciński * Kazimierz Męciński Rákóczy nagyértékű kincseinek tulajdonosa volt, melyeket az az osztrák császár elől Lengyelországból menekülve hátrahagyott. Mindenekelőtt ezeket a kincseket először is az ogrodzienieci várban rejtette el, később a włodowicei palotába szállították át azokat, onnan meg 1702-ben Jasna Górán helyezték őket

207 207 letétbe. Eközben a Męcińskiek különböző bajok, politikai zavargások és szerencétlenségek miatt a XVIII. század első felében gyors ütemben kezdték elveszteni birtokaikat, ami hátrányos volt a várra nézve is, amelynek műszaki állapota egyre rosszabb lett. Végre 1784-ben a félig romos várat Tomasz Jakliński, a krakkói földek albírája vásárolta meg. Ő azonban a vár részleges felújításával is megelégedett; és a vár maradványaiból emeltette a közeli Ogrodzieniecben álló új templomot ben bekövetkezett halála után a vár középső részét még Jakliński nővére, Mieroszewska lakta, aki ugyanakkor e helyett saját székhelyét a közeli majorba tette át. Amikor Mieroszewska fia, August átengedte a romot Ludwik Kozłowskinak, az módszeresen hozzálátott a majorsági épületek és a juhakol építése során annak elbontásához, az örökség fennmaradt maraványait meg eladta egy zsidónak. A vár utolsó háború előtti tulajdonosa a közeli faluban lakó Jan Michajłow Wołczyński családja vásárolta meg, amely 1899-ben Fiersch Tandziełowicz Appeltől vásárolta meg azt. * A II. világháborúig az erődítményt államosították, és már 1949-ben megkezdték az első felmérését a várromok állagmegőrzéséhez és falainak konzerválásához. A további restaurálási munkálatokat között folytatták és ezek kapcsolatosak voltak a vár és környezetének komplex régészeti kutatásaival. Bőséges dokumentáció készült akkoriban, számos padlórészletet és épületelemet tárva fel, és több ingó tárgyat is, többek között 168 ágyugolyót, fegyvermaradványt, veretet és pénzt. A vár nyugati részében feltártak számos szerves maradványt is, állatcsont, trágya vagy égett geranda formájában. A vár pincéit járdalapokkal biztosították, melyek a későbbi években azonban elpusztultak az amatőr kincskeresők miatt, és a későbbiekben egyszerű klinkertéglával pótolták azokat. A konzervált várromot 1973-ban nyitották meg a turistaforgalom számára. * Polskie Towarzystwo Krajoznawcze Lengyel Honismereti Társaság PTTK (Lengyel Turista és Honismereti Társaság) A festői várromok elragadtatták Adolf Dygasińskit, az ismert turistát és újságírót. Saját lengyelországi túráin Aleksander Janowski, később a lengyel turisztika atyjaként ismert természetjáró is volt itt. Aleksander Janowski (Varsó, október 20.- Komorów, október 9.) lengyel utazó, a természetjárás uttörője, Wycieczki po Kraju ( ) turistakalaút szerzője, pedagógus, 1906-ban a Lengyel Honismereti Társaság egyik társalapítója és között a Társaság elnöke volt. Az Amerikai Egyesült Államok, Dél-Amerika és Szibéria lengyel emigrációjának kutatásaival foglalkozott között tette közzé négykötetes,, a Lengyel Királyságban Wycieczki po Kraju (Kirándulások az országban) c. képes útikönyvét ban a Lengyel Irodalmi Akadémia Akadémiai Arany Babér-díját kapta meg.

208 208 Az ogrodzienieci erődítmény szép romja elbővölte, és barátjaival együtt az akkor három különböző ország határain belül lévő haza szeretetének erősítése, a történelmi, természeti és tájképi értékek népszerűsítése céljából 1906-ban megalapították a Lengyel Honismereti Társaságot, melynek jelvényben az ogrodzienieci vár rajzolata volt megtalálható. Az alapító emlékére az akkori névtelen hegyet (516 m tszf.) Góra Janowskiego (Janowski hegy) néven nevezték el. A vártúra útvonala

209 209 Az ogrodzienieci vár építészetéből eredően a legérdekesebb védelmi építmény az egész Krakkó-Częstochowai Jura területén. Építésétől kezdve a legmesszebbmenőkig kihasználták a környező mészkőalakzatokat, és a korabeli vár napjainkig festői környezetben található. A vár teljes térfogata meghaladja a m3-t, és a fennmaradt építészeti elemekben túlnyomórészt a francia és az olasz gótika dominál. A korábbi, fa belső építmény helyett a XV. században kőtornyot valamint a délkeleti sziklára lakószárnyat emeltek a Włodekék gótikus lakószobáival. A kicsi belső udvart az építmény felől egysorú boltozatokkal fedték vagy gazdasági jellegű termekkel szegélyezték. Közvetlenül a kapu mögött, a keleti sziklánál helyezkedett el az őrszobával, a keleti rész szobáihoz vezető lépcsővel. Ezt a területet oszlopos és ballusztrádos fedett tornác határolta. Az egész udvar körül nem futott körbe védőfolyosó között, a Seweryn Boner vezette nagyobb átépítés idején építették a reneszánsz északnyugati szárnyat a reprezentatív ebédlőtermekkel, amelyeknél a mészkő sziklába vájták a hatalmas ciszternát az ivővíz számára. A déli szárnyat is megnövelték két kimagasló toronnyal. Az erődítmény e rendszere rendkívül jól szerkesztett volt: itt kaptak helyet a reprezenttív lakószobák, meg a lőporraktár, a kamra és a kincstár stb. A későbbi években felhúzták az udvart nyugati oldal felől határoló lakószárnyat, ahol pl. a Bonerék Hálószobája kapott helyet, az egészet délről a négyszögü nagy pavilon, az ún. Kurza Noga (Tyúkláb) létesítésével erősítették, melynek két felső szintje védelmi funkciókat látott el, a többi részében a személyzet szobái, a nők szobái, bálterem és írószoba helyezkedett el. A központi udvart dekoratív, oszlopos folyosó futotta körbe, a felsőbb szinteken falakra támaszkodó fa folyosók vezettek, és a balkonok funkcióját reneszánsz loggiák töltötték be. A védelmi együttes területén két másik udvar is volt: a nyugati lovagi tornák céljára szolgált, az egészet dél felől gazdasági udvar tette teljessé, raktárakkal, műhelyekkel és viskókkal. A régi váralja magas várfalakkal övezett zöldfelülete közel 3 ha területű. Ennek a területnek bejárata egykor az előtte lévő várárkon át felvonó híddal ellátott északi kapun vezetett keresztül. Ennek a kapunak a közelében, a terület keleti részében a XVI. században lóistálló és kocsiszín sora épült, melynek ma már csak maradványai láthatók. A közel 400 m hosszúságú fal beleilleszkedik a festői környezetbe: keleten a Skały Basztowe (Bástyasziklák) az alagút formájú barlanggal, északnyugati részében a kínzókamraként ismert természetes fülke, mellette emelkedik az egykori őrszoba kisebb épülete. A védőfalakon túl elhelyezkedő sziklák közül némelyiken az egykori őrség megfigyelőhelyei láthatók. A felső vár bejáratát a vár melletti térségből szárazárok védte délről reneszánsz kapuval ellátott kapubástyával. E kapu felett található bemélyedésből az I. világháború idején a feliratos táblát eltávolították, melynek a szövege nagyjából így hangzott: Seweryn Bonar z Balic w Ogrodzieńcu Ojcowie, Kamieńcu. Żupnik burgrabia i pełnomocnik, wielkorządca krakowski, bielski, czchowski, rabsztyński starosta z fundamentów wzniósł. Ogrodzienieci, Kamienieci Seweryn Bonar z Balic. Sóbánya-felügyelő várgróf és meghatalmazott, krakkói kormányzó, bielski, czchówi, rabsztyni elöljáró alapjaitól emeltette. Az erődítménynek négy hatalmas tornya volt, mindegyikük henger alakú. Közülük az első a kapubástya az ben ágyúlövéstől elpusztult homlokzattal. A második torony a gótikus Baszta Skazańców (Elítéltek Bástyája), amelyen részben lőrések övei találhatók. Ahogy a neve is mutatja, itt voltak a rabok bezárva. A harmadik, jelenleg a legjobb állapotban fennmaradt reneszánsz Baszta Kredencerska (Ebédlő Bástya), a kilátóteraszra vezető lépcsőkkel, melyről gyönyörű kilátás nyílik a Jura vonulatára. A negyedik, az utolsó bástya, valójában csak az alapjai, melyek a lovagi tornák déli udvarának külső falvonulatával határosak. Lengyelország egyik legpompásabb várromja a Krakkó-Częstochowai-magaslat tetején, az 504 m tszf. magasságú Góra Janowskiego (Janowski-hegy) északnyugati részén helyezkedik el. Ez a turista létesítmény a belépjegy megfizetése után felkereshető. A bemutató útvonal térképe a bejárati pénztárnál megvásárolható. Az útvonalon az egyes helyiségekhez megfelelő leírások is találhatók. Az emléktárgyak a bejáratnál kaphatók. A Kredenc-bástyáról szép kilátás nyílik a környékre és a 2 km-re északi irányban lévő, rekonstruált Birów várra. A vár udvaráról a festői látványt számos festő megörökíti. A vár alatti területen fesztiválokat, lovagi tornákat és koncerteket is szerveznek. Podzamcze környékén a hegymászók között nagy népszerűségnek örvendő számos mészkőszikla is található. A váregyüttes területén és annak környékén számos érdekes sziklaalakzat található, melynek köszönhetően a közeli környék kicsit mesebeli tájra emlékeztet. A falu központjából aszfaltúton a bejárat felé kanyarodva a vár melletti bejárathoz fordulva látható a kővé vált lovag, melyben megkülönböztethető: a lábfej, az alsó lábszár, a tegez és az emberi arc.

210 FELDOLGOZÁSOK / ADAPTACJI 210

211 211 A Fredro "Bosszú" komédia színpadának plakátja Krakkóban, 1865

212 212 Obsada sztuki "Zemsta" Aleksandra Fredry ok Aleksander Fredro "Bosszú" művének szereplői 1900 körül

213 213 Ludwik Solski mint Dyndalski (bal oldalon) és Jerzy Leszczyński a "Bosszú" című játékban. Teatr im. Juliusz Słowacki Krakkóban, rendező Teofil Trzciński. Ludwik Solski jako Dyndalski (po lewej) i Jerzy Leszczyński w sztuce "Zemsta". Teatr im. Juliusza Słowackiego w Krakowie, reżyseria Teofil Trzciński. Ludwik Solski i Jerzy Leszczyński - Zemsta - Film nr JPG *

214 Papkin i Podstolina, czyli "Zemsta" w Dwójce Zapraszamy na "Zemstę" wg komedii Aleksandra Fredry, zrealizowaną w 1974 roku w reżyserii znakomitego Jana Świderskiego, którego usłyszymy również w roli Cześnika Raptusiewicza. Papkin és Podstolina, vagy "Bosszú" Dwójkában 238 Meghívjuk Önt a "Bosszú" -ra, Aleksander Fredro komédia alapján, melyet 1974-ben rendezett a kiváló Jan Świderski, akit a Cześnik Raptusiewicz szerepében is hallhattunk Teatr Telewizji. Aleksander Fredro "Zemsta", reżyseria Jan Świderski. Nz. aktorzy Jan Świderski (L), Czesław Wołłejko. Foto: PAP/ Zygmunt Januszewski ZDJĘCIE ARCHIWALNE Tévé Színház. Aleksander Fredro "Zemsta", rendező: Jan Świderski. Nz. színészek Jan Świderski (balra), Czesław Wołłąko. Fotó: PAP / Zygmunt Januszewski ARCHÍV FOTÓ "Zemsta to arcydzieło polskiej literatury, które nie jest jedynie klasyką komedii ale także jednym z najbardziej krytycznych utworów o polskości, często w szyderczy i wciąż aktualny sposób wyszydzający nasze narodowe przywary i słabostki. Ale, oczywiście, jest to też elementarz komizmu sytuacyjnego, przerysowanych postaci i humoru słownego. A "Bosszú" a lengyel irodalom remekműve, amely nemcsak a komédia klasszikusa, hanem az egyik legkritikusabb mű a lengyelekről, gyakran bántalmazva és még mindig gúnyolódó módon megnevezve nemzeti hiányosságainkat és gyengeségeinket. De természetesen ez a szituációs komédia, eltúlzott alakok és a verbális humor elemei is. Reżyseria / rendező: Jan Świderski Adaptacja: Zofia Orszulska obsada / szereplők: Cześnik Raptusiewicz - Jan Świderski Klara, jego synowica - Elżbieta Starostecka Rejent Milczek - Czesław Wołłejko Wacław, syn Rejenta - Andrzej Seweryn Podstolina - Danuta Szaflarska Papkin - Wieńczysław Gliński Dyndalski - Aleksander Dzwonkowski Perełka - Jerzy Turek Śmigalski - Zdzisław Szymański Murarz I - Zbigniew Kryński Murarz II - Maciej Rayzacher Druga radiowa realizacja najpopularniejszej komedii hrabiego Aleksandra Fredry. Nagranie archiwalne z 1974 roku. Gróf Alexander Fredro legnépszerűbb komédiájának második rádiós produkciója. Levéltári felvétel ből. 238 TVP2 (Program Drugi Telewizji Polskiej, potocznie Dwójka, do 23 lutego 1992 oficjalny skrót TP2) polska publiczna stacja telewizyjna, utworzona 2 października Początkowo część programu była wspólna z TVP1. Dwójka: TVP2 (Program Drugi Telewizji Polskiej, TP2)

215 Teatr Telewizji: Zemsta 215 sztuka Aleksandra Fredry Polska 1972 b.o. Występują: Jan Świderski, Joanna Jędryka, Czesław Wołłejko, Krzysztof Kalczyński Reżyseria: Jan Świderski, Ewa Vogtman-Budny W skrócie: Opis Cześnik Raptusiewicz spiera się z Rejentem Milczkiem o naprawę granicznego muru. Rejent każe go wyremontować. Ma jednak po temu powody. Cześnik Raptusiewicz (Jan Świderski) spiera się z Rejentem Milczkiem (Czesław Wołłejko) o naprawę granicznego muru. Rejent w końcu każe go wyremontować, ale tylko po to, by nie dopuścić do pomyślnego zakończenia flirtu swego syna Wacława (Krzysztof Kalczyński) z podopieczną Cześnika (Joanna Jędryka). Opiekun Klary chce przekreślić zamiary sąsiada, dlatego pomaga młodym mającym się ku sobie. Za wszelką cenę nie chce dopuścić, aby młodzieniec poślubił, zgodnie z wolą ojca, nadobną Podstolinę (Emilia Krakowska). Cześnik sam ma wobec niej poważne zamiary, a raczej wobec jej majątku, który z chęcią połączył by ze swoim.

216 216 Zemsta Bosszú

217 ZEMSTA BOSSZÚ 1957 > HISTORYCZNA / KOSTIUMOWA 1957 / TÖRTÉNELMI / KOSZTÜMÖS 217 Pierwsza filmowa ekranizacja najsłynniejszej polskiej komedii Zemsty Aleksandra Fredry. Adaptacja dokonana przez Antoniego Bohdziewicza i Bohdana Korzeniowskiego, znanego reżysera teatralnego, który z sukcesem wystawił Zemstę w Teatrze Narodowym w 1953 roku. Znakomita obsada, złożona w dużej mierze z aktorów teatralnych. Filmowy debiut siedemnastoletniej Beaty Tyszkiewicz, uważanej za jedną z najpiękniejszych aktorek w dziejach polskiego kina. Jeden z pierwszych obrazów zrealizowanych w całości na kolorowej taśmie. Komiczna historia sporu między Cześnikiem i Rejentem, w cieniu którego rozkwita miłość między Wacławem i Klarą, potomkami skłóconych rodów. Cześnik Raptusiewicz i Rejent Milczek zamieszkują dwie połowy starego zamku. Od lat toczą między sobą wojnę o uszkodzony mur graniczny. Zacietrzewieni sąsiedzi nie dostrzegają, że ich potomkowie Klara i Wacław spotykają się potajemnie i kochają. Znęcony wizją pokaźnego majątku Cześnik postanawia poślubić zamożną wdowę Podstolinę, opiekunkę Klary. Ma mu w tym pomóc samochwał i oszust Papkin. Ich plany pragnie pokrzyżować podstępny Milczek, doprowadzając do ślubu Podstoliny z Wacławem. Szczęście młodych jest poważnie zagrożone. W filmie Bohdziewicza i Korzeniowskiego brakuje jednej z najsłynniejszych scen Fredrowskiej komedii: dyktowania Dyndalskiemu listu. Przyczyną było tragiczne wydarzenie: nim kultowa scena została nakręcona grający Dyndalskiego Edward Fertner uległ śmiertelnemu wypadkowi na planie filmowym. A leghíresebb lengyel komédia - Aleksander Fredro "Bosszú"első filmes adaptációja. Az adaptációt Antoni Bohdziewicz és Bohdan Korzeniowski, a jól ismert színházi rendező készítette, aki 1953-ban sikeresen rendezte a "Bosszút" a Nemzeti Színházban. Kiváló szereposztás, nagyrészt színházi színészekből. A tizenhét éves Beata Tyszkiewicz első filmszerepe, akit a lengyel mozi történetének egyik legszebb színésznőjének tartanak. Az egyik első film, amelyet teljes egészében színes szalagon készítettek. A Pohárnok és a Kormányzó közötti vita képregényes története, amelynek árnyékában a szerelem a két vizsálykodó család leszármazottai, Wacław és Klara között virágzik. Cześnik Raptusiewicz és Milczek Rejent az ódon várkastély két felében élnek. Évek óta viszálykodnak egymással a sérült határfalért. A heves szomszédok nem veszik észre, hogy utódaik Klara és Wacław titokban találkoznak és szeretik egymást. A jelentős vagyon reménye miatt a Pohárnok úgy dönt, hogy feleségül veszi a gazdag özvegyet, az Asztalnoknét, Klára gyámját. Ebben a hencegő és csaló Papkin segíti. Terveiket a ravasz Milczek meghiúsítja, aki az Asztalnoké és Wacław házasságát készíti elő. Az ifjak boldogsága komoly veszélyben van. Bohdziewicz és Korzeniowski filmjében hiányzik Fredro egyik leghíresebb jelenete: Dyndalski levelének diktálása. Ennek oka egy tragikus esemény volt: mielőtt a kultikus jelenetet Dyndalski játékával filmre vették volna, Edward Fertner halálos balesetet szenvedett. NEDEC VÁRA (FORTÓ: BUSKÓ A.)

218 218 NEDEC VÁRA (FORTÓ: BUSKÓ A.)

219 219

220 220 e=tile&sort=alfabetycznie&result%5b%5d=1140&lastresult%5b%5d=1140&pagenumber=1&howmany=50&vi ew_id=&hash= &filter%5bfilm%5d%5b%5d=822

221 221 TWÓRCY: Pierwowzór literacki: Aleksander Fredro, Zemsta Muzyka: Stefan Kisielewski Scenografia: Jerzy Skrzepiński, Roman Mann Scenariusz: Antoni Bohdziewicz, Bohdan Korzeniewski Zdjęcia: Stanisław Wohl, Franciszek Fuchs Montaż: Janina Niedźwiecka Kostiumy: Jadwiga Przeradzka Czas akcji: XIX wiek Miejsce akcji: Majątek Cześnika Macieja Raptusiewicza Kierownik produkcji: Stanisław Zylewicz, Zygmunt Król Produkcja: Wytwórnia Filmów Fabularnych (Łódź) Prawa: Studio Filmowe "Kadr" Dźwięk: mono

222 Obsada Jan Kurnakowicz (Cześnik (Maciej) Raptusiewicz), Beata Tyszkiewicz (Klara Raptusiewiczówna, bratanica Cześnika), Jacek Woszczerowicz (Rejent Milczek), Ryszard Barycz (Wacław Milczek, syn Rejenta), Danuta Szaflarska (Podstolina Hanna), Tadeusz Kondrat (Papkin Józef), Edward Fertner (Dyndalski, sługa Cześnika), Stefan Bartik (Śmigalski, sługa Cześnika), Aleksander Dzwonkowski (Perełka, kuchmistrz Cześnika), Jolanta Czaplińska (Rózia, służąca Klary), Marian Łącz (murarz), Władysław Woźnik (murarz), Marian Stanisławski (dryblas), Ryszard Filipski (dryblas II), Feliks Krygier (muzyk), Zygmunt Młynarczyk (muzyk), Dawid Cander (muzyk), Katarzyna Chodorowicz (dziewczyna), Włodzimierz Wiszniewski (chłopiec), Michał Szewczyk (hajduk), Jerzy Żydkiewicz (hajduk), Roman Załuski (hajduk), Zygmunt Malawski (ministrant), Andrzej Madej (parobek), Maciej Karaś (parobek), Kazimierz Brodzikowski, Mieczysław Czosnowski, Zdzisław Lubelski, Józef Łodyński, Wacław Mrozowski, Henryk Rzętkowski, Zbigniew Skowroński, Irena Sobierajska, Zdzisław Szymański, Ryszard Kotys MATERIAŁY: SD 222 DŁUGOŚĆ FILMU: 93

223 223

224 A bosszú Zemsta lengyel vígjáték, 100 perc, 2002 Aleksander Fredro ( ) a legkiválóbb XIX. századi lengyel vígjátékíró Bosszú című komédiájának témáját a XVIII. századi lengyel nemes világból merítette, a darab két gyűlölködő szomszédnak és egymásba szerelmes gyermekeinek a története. A két család ugyanebben a várban lakik, de amíg az egyik fél fel akarja húzatni a részt elválasztó falat, addig a másik erősen ellenzi ezt, akárcsak a két fiatal házasságát. Végül is a történet happy enddel végződik. A vígjáték egy napon játszódik, több csellel és intrikával ízesítve. Aleksander Fredro ( ) a legkiválóbb XIX. századi lengyel vígjátékíró Bosszú című komédiájának témáját a XVIII. századi lengyel nemes világból merítette, a darab két gyűlölködő szomszédnak és egymásba szerelmes gyermekeinek a története. A két család ugyanebben a várban lakik, de amíg az egyik fél fel akarja húzatni a részt elválasztó falat, addig a másik erősen ellenzi ezt, akárcsak a két fiatal házasságát. Végül is a történet happy enddel végződik. A vígjáték egy napon játszódik, több csellel és intrikával ízesítve. 224 Stáblista: Szereplők Roman Polanski (Papkin), Janusz Gajos (Czesnik Raptusiewicz) Andrzej Seweryn (Rejent Milczek) Katarzyna Figura (Podstolina) Daniel Olbrychski (Dyndalski) Agata Buzek (Klara) Rafal Królikowski (Waclaw) Alkotók Operatőr:Pawel Edelman Zeneszerző:Wojciech Kilar Forgatókönyvíró:Andrzej Wajda Író:Aleksander Fredro Rendező:Andrzej Wajda Vágó:Wanda Zeman

225 225 Roman Polański (Józef Papkin) Janusz Gajos (Cześnik Maciej Raptusiewicz) Andrzej Seweryn (Rejent Milczek) Katarzyna Figura (Podstolina Hanna) ZEMSTA Obsada aktorska Film fabularny Produkcja: Polska Rok produkcji: 2002 Premiera: Barwny (negatyw: Eastman-Kodak), panoramiczny (Panavision), dźwięk: Dolby Digital, 100 min Okres zdjęciowy: 5 lutego - 28 marca Lokacje: Ogrodzieniec pod Olkuszem (ruiny zamku), Karczew (kościół), Warszawa (kościół ojców bernardynów), Mariańskie Porzecze (kościół). Sceny nakręcone poza Ogrodzieńcem ostatecznie nie znalazły się w filmie, krótki fragment tych scen pojawił się w materiałach dodatkowych wydania DVD. Nagrań muzyki dokonano w studiach S-1 i S-4 Polskiego Radia w Warszawie. Uroczysta premiera filmu: 30 września Kazimierz Mazur (Serwacy, służący Cześnika) Waldemar Czyszak (służący Rejenta) Małgorzata Jóźwiak (służąca) Michał Sieczkowski (służący) Daniel Olbrychski (Dyndalski, sługa Cześnika) Agata Buzek (Klara Raptusiewiczówna, bratanica Cześnika) Rafał Królikowski (Wacław Milczek, syn Rejenta) Lech Dyblik (Śmigalski, sługa Cześnika) Cezary Żak (Perełka, kuchmistrz Cześnika) Jerzy Nowak (murarz Michał Kafar) Tadeusz Wojtych (murarz Maciej Miętus) Henryk Gołębiewski (murarz) Jerzy Słonka (ksiądz) Magdalena Smalara (Rózia, służąca Klary) Grażyna Zielińska (kucharka Cześnika) Wiesław Łągiewka (służący) Jan Seweryn (służący Rejenta) Romuald Ficek (służący; nie występuje w czołówce) Mieczysław Gąsienica (powożący; nie występuje w czołówce) Adam Hejger (powożący; nie występuje w czołówce) Tomasz Olszewski (powożący; nie występuje w czołówce) Jerzy Rybiński (powożący; nie występuje w czołówce) Max Seweryn (pomocnik kowala; nie występuje w czołówce) Andrzej Skupień (powożący; nie występuje w czołówce) Włodzimierz Zabielski (powożący; nie występuje w czołówce)

226 226 Cześnik Raptusiewcz, mieszkający po sąsiedzku w tym samym zamku ze znienawidzonym przez siebie Rejentem Milczkiem, pragnie ożenić się z owdowiałą Podstoliną. Łasy jest na jej majątek. Nie wie jednak, że Podstolina sama szuka majętnego męża. Cześnik, świadom niedoskonałości swej urody i braku ogłady towarzyskiej, prosi wezwanego na pomoc Papkina, by go z nią wyswatał. Papkin kreuje się na pożeracza serc niewieścich i wielkiego bohatera, a w rzeczywistości jest tchórzem i fantastą. Romantyczną miłością kocha Klarę, wychowanicę i bratanicę Cześnika. Tymczasem Klara jest zakochana w synu Rejenta Milczka, Wacławie, który odwzajemnia to uczucie. Młodzi zdają sobie sprawę, że ich miłość przechodzi ciężką próbę, gdyż ani ojciec Wacława, Rejent, ani stryj i opiekun Klary, Cześnik nie zamierzają zgodzić się na ich małżeństwo. Wacław gotów jest nawet porwać Klarę, by się z nią ożenić. Na to jednak Klara nie może przystać, w obawie przed popadnięciem w niesławę. Na złość Cześnikowi Rejent zleca murarzom naprawę muru dzielącego zamek. Cześnik wpada w szał mimo, że przed chwilą Papkin przyniósł mu dobrą nowinę: Podstolina gotowa jest wyjść za niego. Cześnik zarządza przygotowania do ślubu, a Papkinowi każe rozpędzić murarzy. Jednak strachliwy "bohater" chowa się gdzieś w kącie. Gdy wychodzi z ukrycia i widzi, że przy murze nikogo już nie ma, wygłasza monolog na cześć własnego męstwa. Do akcji wkracza Wacław. Przedstawia się jako komisarz Rejenta i dobrowolnie oddaje Papkinowi w niewolę. Ten prowadzi dumnie swojego "jeńca" przed oblicze Cześnika, który wyrzuca obu za drzwi. Wacław, chcąc być bliżej Klary, przekupuje Papkina sakiewką złota. Klara próbuje zdobyć przychylność Cześnika dla Wacława, prosząc o wstawiennictwo Podstolinę. Okazuje się jednak, że Podstolina to miłość Wacława z jego studenckich czasów. Wacław oszukał ją wówczas, podając się za księcia, ale Podstolina puszcza kłamstwo w niepamięć, zamierza zerwać zaręczyny z Cześnikiem i wyjść za Wacława. Sytuacja uczuciowa gmatwa się coraz bardziej, gdyż równocześnie Papkin wyznaje miłość Klarze. Ta żartem domaga się dowodu miłości w postaci... krokodyla! Milczek sporządza pozew do sądu przeciwko Cześnikowi, którego obwinia o pobicie murarzy. Wymusza na nich korzystne dla siebie zeznania, poczym wyrzuca za drzwi, nie zapłaciwszy za pracę. Papkin przynosi Rejentowi wiadomość, że Cześnik, wyzywa go na pojedynek. Rejent początkowo grzecznie słucha Papkina, a nawet częstuje winem. Aż tu nagle u Rejenta zjawia się też Podstolina, oświadczając, że przyjmuje jego propozycję, którą otrzymała od niego listownie i wita go jako synowa. Papkin wraca do Cześnika z listem od Rejenta i wiadomością o decyzji Podstoliny, która wybrała Wacława. Cześnik wpada we wściekłość i szykuje zemstę. Chce zwabić do siebie Wacława i oddać mu za żonę Klarę. W tym celu dyktuje Dyndalskiemu, list do Wacława, pisany niby to jej ręką. Równocześnie Papkin, pewien, że wino podane przez Rejenta było zatrute, pisze swój testament. Cześnik rezygnuje z nieudanych prób napisania listu. Każe sługom porwać Wacława i tak się też staje, a kochankowie, zaskoczeni obrotem sprawy, natychmiast zgadzają się wziąć ślub, którego udziela im ksiądz w kaplicy. U Cześnika zjawia się Rejent - nie doczekał się na niego w miejscu wyznaczonym na pojedynek. Ani myśli zgodzić się na to małżeństwo, lecz w końcu - gdy wkracza Podstolina, oświadczając, że cały jej majątek przepisany został na Klarę, która ma go przejąć w dniu ślubu - daje za wygraną. /.../ Dwa majątki - kąsek gładki /.../ - zauważa Rejent. Godzi się z Cześnikiem i obaj błogosławią młodą parę. [tekst pochodzi z materiałów reklamowych producenta] Ekipa Reżyseria Współpraca reżyserska Reżyser II Asystent reżysera Andrzej Wajda Marek Brodzki Ewa Brodzka Anna Kaplińska Michał Piłat Miron Bilski Magdalena Daniel Jan Kwieciński

227 227 Scenariusz Współpraca scenariuszowa Zdjęcia Operator kamery Asystent operatora obrazu Operator Steadicam Oświetlenie Wózkarz Krany kamerowe Obsługa agregatu Podgląd video Sprzęt Laboratorium Scenografia Scenograf II Dekoracja wnętrz Asystent dekoratora wnętrz Rekwizyty Plastyka Andrzej Wajda Maciej Karpiński autor pomysłów wykorzystanych w scenariuszu Jan Prochyra autor pomysłów wykorzystanych w scenariuszu Paweł Edelman Marek Rajca Zbigniew Gustowski asystent techniczny Jakub Bednarek ładowacz Andrzej Glatzel nie występuje w czołówce Tomasz Karkowski asystent; nie występuje w czołówce Cezary Lisowski mistrz Artur Łapot Piotr Kryska Adam Napora Adam Karczewski Robert Łukowski Ireneusz Dybowski pomocnik Wojciech Piasecki Mirosław Bielecki Paweł Kincel Panavision Polska kamery Telewizja Polska Wytwórnia Filmów Dokumentalnych i Fabularnych (Warszawa) Tadeusz Kosarewicz Magdalena Dipont Włodzimierz Szyrle Marian Zawaliński Wiesława Chojkowska Andżelika Gereluk Jacek Czechowski Grzegorz Rzepecki główny rekwizytor Wojciech Kocemba Edward Koralewski rekwizytor planowy Dariusz Rzepecki pomocnik Marta Bielicka Jarosław Malicki Magdalena Mińkowska Sylwester Piędziejewski

228 228 Kierownictwo budowy dekoracji Konserwator zabytków Atelier Kostiumy Kostiumy wojskowe Asystent kostiumografa Garderoba Militaria Muzyka Wykonanie muzyki Dyrygent Opracowanie muzyczne Konsultacja muzyczna Realizacja nagrań Organizacja nagrań Dźwięk Asystent operatora dźwięku Postprodukcja dźwięku Efekty dźwiękowe Zgranie dźwięku Udźwiękowienie Waldemar Weiss WFDiF Piotr Augustyniak Ogrodzieniec Zenon Szewczyk Joanna Lang Krzysztof Lang Wytwórnia Filmów Dokumentalnych i Fabularnych (Warszawa) Krystyna Zachwatowicz Magdalena Biedrzycka Andrzej Szenajch Katarzyna Dominiak Marzena Wardzyk Małgorzata Wierzbicka-Mazowieńska Janusz Adamiak Andrzej Szenajch Piotr Czeczotka wykonanie broni białej Wojciech Kilar Filharmonia Narodowa (Warszawa) orkiestra kameralna Antoni Wit Małgorzata Przedpełska-Bieniek nie występuje w czołówce Małgorzata Przedpełska-Bieniek Zbigniew Zbrowski nagranie Tadeusz Mieczkowski Jarosław Regulski Damian Słonina Sound-Pol Jean Pierre Duret dźwięk na planie Grzegorz Lindemann Tomasz Dukszta Dimitri Haulet Janusz Kumor II asystent Studio Sonoria Joanna Słonina organizacja Bogdan Nowak Studio SCH Stefan Chomnicki Studio SCH Grzegorz Lindemann Tomasz Dukszta Małgorzata Przedpełska-Bieniek Grzegorz Lindemann Adam Głogowski

229 229 Montaż dźwięku Obsługa studia Montaż Współpraca montażowa Charakteryzacja Charakteryzator II Asystent charakteryzatora Redakcja Rzecznik prasowy Efekty specjalne Efekty pirotechniczne Konsultacja Adam Głogowski Michał Dominowski Grzegorz Lindemann Janusz Trepper Sebastian Kaliński Leszek Micewski Mieczysław Karwicki Adam Kozłowski Wanda Zeman Waldemar Ostanówko w napisach określenie funkcji: Asystent montażysty Anna Czepukajtis-Potęga w napisach określenie funkcji: Asystent montażysty Leszek Micewski w napisach określenie funkcji: Asystent montażysty Jacek Kołtunowicz w napisach określenie funkcji: Asystent montażysty Waldemar Pokromski Joanna Weiss Ewa Symko-Marczewska Grażyna Jakubczak Agnieszka Jończyk Maciej Karpiński Agencja Filmowa TVP Małgorzata Rybak-Dowżyk rzecznik prasowy Bogumiła Kałuska asystent Lucien Stephenson Snow Business Martin McLaughlin Snow Business David Thomas Snow Business Dominic Howley Snow Business Del Reid Snow Business Zbigniew Modej Janusz Bykowski Zbigniew Modej efekty mechaniczne Sylwester Zawadzki efekty mechaniczne Ryszard Bąk efekty mechaniczne Adam Pulkowski efekty mechaniczne Maciej A. Maciejewski efekty mechaniczne Dawid Wnuk efekty mechaniczne Janusz Bykowski Jerzy Celiński ds. szermierki i koni Małgorzata Jóźwiak ds. ruchu i gestu Jacek Kadłubowski ds. zwierząt Małgorzata Garus ds. zwierząt Marek Pińkowski ds. zwierząt Pavel Štverák ds. Dolby Stereo; zgranie filmu w Dolby Digital: Studio THX WFDiF w Warszawie

230 230 Koordynacja kaskaderska Ewolucje kaskaderskie Zabezpieczenie wysokościowe Fotosy Opracowanie graficzne Transport Opieka medyczna Impresariat Kierownictwo produkcji Kierownictwo produkcji II Asystent kierownika produkcji Ryszard Janikowski Jerzy Celiński Tomasz Mleczek Włodzimierz Kołakowski Andrzej Sitek Czesław Magnowski Wiesław Chmieliński Bogdan Michalak Paweł Pliszka Piotr Cichoń Ryszard Francman Zbigniew Świderski Stefan Wójcicki Zbigniew Modej Marek Styka Andrzej Świderski Tomasz Łuszczak Artur Tomaszewski Piotr Bujnowicz Fabryka Obrazu Paweł Nurkowski ART.Pn; opracowanie napisów i efekty komputerowe Karolina Piwowarczyk logo filmu Michał Kępka Jerzy Hunek Wojciech Filipek Franciszek Jedlecki Józef Zapała Piotr Niewiadomski Dariusz Lipka Tadeusz Kupiec Piotr Bartoszkiewicz Andrzej Kupiec Bogdan Kamiński Franciszek Sikorski Stanisław Karlikowski Andrzej Bogdański Tomasz Trojnar Gene Gutowski Romana Polańskiego Kamil Przełęcki Magdalena Badura Maria Nowocień ds. postprodukcji Marta Kamieńska Małgorzata Abramowska ds. zagranicznych Dagmara Bończyk Ilona Sadowska Katarzyna Danecka

231 231 Kierownictwo planu Asystent kierownika planu Dyżurny planu Sekretariat planu Sekretariat grupy zdjęciowej Administracja Kasjer Producent wykonawczy Producent Produkcja wykonawcza Produkcja Dystrybucja Jerzy Mizak Maciej Krzepkowski Tadeusz Frymarski Remigiusz Kubiak Dariusz Kielak Roman Strumiński Danuta Malipan-Szczęsnowicz Iwona Gajewska Małgorzata Witkowska Małgorzata Powałka Gabriela Ciechanowiecka Katarzyna Fukacz-Cebula Jerzy Buchwald Michał Kwieciński Janusz Morgenstern Włodzimierz Otulak Sławomir Rogowski Agencja Filmowa TVP Arka Film Arka Film Vision Film Telewizja Polska Vision Film Distribution Company (firma dystrybucyjna)

232 232 "Zemsta" - Teatr Pokoleń Teatr Pokoleń w roku swojego 5-lecia oraz 100-lecia amatorskiego ruchu teatralnego w Siennicy Różanej A Generációs Színház a Siennica Różana-i amatőr színházi mozgalom 5. és 100. évfordulóján

233 ZEMSTA - wg hr. Aleksandra Fredro reżyseria: Tadeusz Andrzej Kiciński adaptacja literacka: Andrzej David Misiura kostiumy: Magdalena Adamczuk scenografia: Sylwia Kiełbasa, Tadeusz Andrzej Kiciński światło i dźwięk: Janusz Ślipecki, Jacek Żelisko realizacja video: Robert Korczyński 233 wykonawcy: Ewa Dziedzic -- Podstolina Hanna Czepiersińska Maria Guz -- Ochmistrzyni Paulina Kaluźniak -- Klara Raptusiewiczówna Agnieszka Proskura -- Klara Raptusiewiczówna Artur Proskura -- Wacław Milczek Bogdan Kargul -- Józef Papkin Stefan Zając -- Cześnik Maciej Raptusiewicz Andrzej David Misiura -- Rejent Milczek Marek Kapeluszny -- Dyndalski Henryk Mochniej -- Śmigalski Halina Kargul -- Szlachcianka, sufler, Katarzyna Kondratiuk - Szlachcianka, sufler Bogusław Mochniej - Perełka Karol Bojarczuk -- Szambelan, Murarz Daniel Dobosz -- Murarz Dawid Dobosz Murarz Centrum Kultury w Siennicy Różanej Teatr Pokoleń powstał w 2008 roku i jest kontynuatorem amatorskiego ruchu teatralnego, łączącego ze sceną kilka pokoleń siennickich aktorów. Stał się przedłużeniem działalności historycznego zespołu teatralnego z 1913 roku, swoistej perły zdobiącej i rozsławiającej wystawianymi sztukami Siennicę Różaną. Teatr Pokoleń każdego roku przygotowuje nową sztukę. Pierwszą stała się Chata za wsią wg znanej powieści Józefa Ignacego Kraszewskiego. Późniejsze to Zełżyj po trzykroć, Pastorałki Tytusa Czyżewskiego, Końskie nazwisko, czyli próba Czechowa, W Baraniej Głowie wg Henryka Sienkiewicza oraz Zemsta Aleksandra Fredry. Więcej o historii ruchu teatralnego w Siennicy Różanej przeczytają Państwo niebawem w przygotowywanym przez Irenę Zarazę wydawnictwie pt. Dzieje siennickiego teatru. A Teatr Pokoleń-t az amatőr színházi mozgalom folytatójaként, a sziennai színészek több generációját a színpaddal összekötve 2008-ban alapították tól a történelmi színházi együttes tevékenységének kiterjesztésévé vált, egy gyöngyszem, amely a Siennica Różana-t ékesítette. A Teatr Pokoleń évente új műveket állíts színpadra. Az első Ház a falun túl lett Józef Ignacy Kraszewski híres regénye (1854) alapján.alapján.

234 234

235 235

236 236

237 237

238 Filigrán történetek Monika Nagowska Makacs, mint... Fredro 238 Panaszok a modern ifjúságra hogy makacs, jár a saját útján, és nem hallgatja meg a jó tanácsokat az öregek olyanok, mint a világ. Úgy tűnik, hogy ezek a fiatalkori tulajdonságok. Függetlenül attól, hogy ez a fiatalság a XIX. vagy a XXI. századba esik-e. De nem mindenki nő ki ezekből a kínos betegségekből, ezért a közép- és időskor makacsága továbbra is jelentős a világon. E csoport méltó képviselője a "Bosszú" komédia szerzője, komédia amelyet a Siennica Różana-i 239 Teatr Pokoleń tavasszal vitt színpadra. Igen, csak ez a "bosszú", amely valódivá tette az emberi kitartást... művészet. Tiszteletreméltó szerző, kapcsolatos Siennica-val, nem csak a legújabb előadással, hanem a Bończa címerrel is, egész életében a nehézségekkel sem törődve céltudatosan valósította meg céljait. Az első tanulmányi eredményei nem utaltak a későbbi irodalmi sikerekre. Igaz, hogy a fiatal Aleksander szülei házitanítókkal látták el őt, de munkájuk eredménye nem volt optimista. Az első nevelő - Płathetko egykor katona volt, harcolt Jakub Jasiński parancsnoksága alatt. Sok év után Fredro drámaian emlékezett rá: Ó, Płathetko! Isten bocsásson meg neked, de nem tudom, hogy irgalom nélkül elvesztegette a legszebb időmet (...). Nem vettem könyveket a kezembe. Ha elolvassa, ez a románcot (...). A második házitanító Piotr Trawiński szintén összekapcsolódott az egyenruhával, és a nevelői epizód után 1807-ben belépett a hadseregbe. Ebben az összefüggésben nem meglepő a leendő költő életmódjának megválasztása: Én tizenhat éves voltam / A két házitanító között teljes unalom / Bűcsút mondva a könyvtáraknak a békét hátrahagyva (...) örömmel mentem a háborúba! Egy makacs tizenéves csatlakozott a Varsói Hercegség seregéhez 1809-ben. Talán a gyámok példáján kívül egy családi legenda is befolyást gyakorolt a döntésre. Kijelentette, hogy a vezetéknév a régi háborúk idejéből származik, és a "Friede Herr" kiáltásból származik, amelyet egy legyőzött német lovag mondott, aki a család ősét Mieszko lovagot kérte életének megkímélésére. Ma is ismertek ilyen típusú fordítások, pl. idź i zwyciężaj / "Menj nyerni", nem feltétlenül jelentve "menj és nyerj". Csak egy dolog nem változott semmi biztos ezekben. Az olvasmány jövendőbeli szerzője a háború közepébe ugrott, mint egy fiatal őzbak egy virágos réten. Katonai karrierjét új rendfokozatok megszerzésével kezdte: alhadnagy, hadnagy, kapitány, még hadbírósági katonai referens is volt, és ítéleteket olvasott fel az elítélt katonáknak, ami megfosztotta az étvágyától és az alvásától. Az Ulánus ezredből a Lovassági Ezredbe került, ahol a huszárokat ezüstnek hívták a jelvények színéről. Természetesen még mindig a nyeregben, mert ennek a képességnek a fiatal Aleksander nem szenvedte hiányát. Pályafutását az 5. lovassági ezredben folytatta a lublini régióban. Évekkel később remegő szívvel emlékezett rá a lublini tartózkodására, mert beleszeretett Aniela Trembickába, más gyönyörű hölgyeket is elnyet és brillirozott a szalonokban, felhasználva saját ulánus fantáziáját. Krasnystawban is állomásozott. Itt azonban unatkoznia kellett, mert naplójában a közeli várost csak a hadbíróság munkájának leírása és a... nadrág története említi. A női társaságtól megfosztva őt a szállásán, Jakub Nowicki hadnagy mellé állították. Ennek a hadnagynak mondta egyszer a vászon a ruházat része, amelyet a nap nem gyakran látja. 239 Siennica Różana wieś w Polsce położona w województwie lubelskim, w powiecie krasnostawskim, w gminie Siennica Różana. Miejscowość była przejściowo siedzibą gminy Rudka. W latach miejscowość administracyjnie należała do województwa chełmskiego. Obok miejscowości przepływa niewielka rzeka Siennica, dopływ Wieprza. Miejscowość jest siedzibą gminy Siennica Różana. Siennica Różana - falu Lengyelországban, a Lublini vajdaságban, a Krasnystaw-i járás területén, Siennica Różana nagyközségben. A helység átmenetileg Rudka nagyközség székhelye volt. Az években a helység közigazgatásilag a Chełmi vajdasághoz tartozott. A faluban folyik át a kis Siennica folyócska, amely a Wieprz mellékfolyója. A falu a Siennica Różana település székhelye.

239 239 Amikor egy barátja saját tulajdonára emlékeztette, Fredro személyesen írt verseit adta át neki, amelynek címe "Jacob sajnálja, hogy elvesztette gatyáját". Ez a költészet szenzációt okozott az ezredben, amelyet a szerencsétlen hadnagynak meg kellett fizetnie a veszteségért. Maga Fredro-t egy idősebb kollégája is kioktatta, hogy van valami olyan, mint egy cezúra a versben. A későbbi irodalmi karrier miatt a tudomány felbecsülhetetlen értékűnek bizonyult. A későbbi források hallgatnak a ruhatár visszatérítéséről, ezért feltételezhető, hogy Jakub nadrágját az irodalomnak szentelte, amely végül nem nagy áldozat. A lublini régió epizódjai valóban azt bizonyítják, hogy Fredro háborús kalandját kiutasításban kezdte. A hadjárat folytatásának semmi köze sincs egy romantikus kalandhoz. A Napóleon hadseregével foglalkozó jövendőbeli komikus Moszkvába ment. Aleksander csodálatos módon elkerülte a halált. Visszavonulás során masírozva ő és lova a Berezina közelében lévő folyóba esett. Vilniusban tífuszban megbetegedt. Eljött az éhezés, a félelem és a megaláztatás ideje. Végül Fredrót foglyul ejtették, és szerencsétlenül járt volna, ha nem lett volna néhány támogatója. Gołowiński nyugalmazott orosz tábornok és Michał Mineyki városi bíró. Mineyko odaadta a kocsiját, hogy a fiatal író elmenekülhessen. Fredro akkor elérte a határt, és azt állította, hogy paraszt. Az egykori elegáns egyenruhának még nyoma sem maradt, a leendő író az új kép szerint öltözött sötétkék hosszú kabátba és szalmakalapba. Mivel az út egy részét gyalog kellett megtennie, a fáradtság miatt Fredro inkább fáradt parasztnak tűnt. Nem meglepő, hogy amikor Przemyślben találkozott egy gyermekkori barátjával, Ignacy Konarskival, emlékeztetnie kellett magára, és meglepve megkérdezte a híd közepén: No mi az, nem ismersz fel? Miután hazatért Lembergbe, csak néhány napot töltött ott. Úgy érezte, hogy a francia császár esküje veresége ellenére kötelező, és makacsul igyekezett visszatérni a hadsereg soraiba. Ezért két barátjával haladéktalanul elindult a szabad hazáért való küzdelemért a Korzikai mellé. A moszkvai hadjáratért a Virtuti Militari Keresztet kapta, és Fredro ismét Napoleon vezérkarában volt. Utasításokat és parancsokat osztott, de mindenekelőtt figyelte a császárt. Ennélfogva az irodalmi műben később számos megfigyelést felhasznált, például a szerencsétlen lövészeti bemutatót. Nos, Napóleon ágyúszolgálati versenyt szervezett katonáinak, mert személyesen meg akarta mutatni, hogyan kell lőni őket. Annak ellenére, hogy sokái és áhitattal célzott, hiányzott a szerencse és bebizonyította, hogy mindenkinek tudnia kell a helyét a sorokban. Még a császárnak is. Mint sokan, a költő úgy gondolta, hogy a haza függetlenségére vonatkozó remény túlságosan optimista. Ennek ellenére a hadműveletek végéig becsületesen kitartott ben Franciaországban fejezte be, megkapva a Légió Becsület Keresztjét / Krzyż Legii Honorowej. Egy ideig pénz nélkül Párizsban maradt, mivel nem fizettek ki a fennmaradó járandóságát. Naponta egy ételt evett hitelbe, és megfagyott egy fűtetlen helyiségben. Alig maradt az örömteli emelkedés. Jó, hogy Jędrzej szolga vigyázott Fredrora azokban a nehéz években, és hogy az író minden derűje ellenére túlélte! Napóleon bukását követően Fredro végül befejezte a háborút és Jatwięgi birtokán telepedett le, ahol újabb foglalkozást vállalt: Különböző okokból elutaztunk együtt, / Napóleon Elba felé, én egyenesen Rudki felé. / Hiányzott a tábor... unatkoztam, És hogy tegyek valamit, költővé váltam. Abban az időben többek között az "Új Don Quijote", az "Idegenség", az "Az első jobb", az "Odludki és költő" jött létre. Az irodalmi mű azonban nem szívta fel teljesen Fredrot. Részt vett társadalmi összejöveteleken, többek között karneváli bálokon Lembergben. Az 1817-es karnevál idején találkozott jövendőbeli feleségével Zofia Jabłonowskival, már sajnos... Skarbkowa-val. Zofia egy sokkal idősebb, de gazdag Skarbek felesége volt (nomen omen). Ez a házasság nyilvánvalóan nem volt nagyon sikeres, mert Zofia kétségtelen integritása ellenére a makacs Fredro megérintette a szívét. Be kell vallanom, hogy a nőket lenyűgözte az ő ismerete, a kiváló lovas hírneve és a háborús múltja, különös tekintettel a mellkasán lévő kitüntetésekre. Mindezek az előnyök azonban túl keveset jelentettek ahhoz, hogy legyőzzük azokat a családi és jogi akadályokat, amelyek Aleksander és Zofia útjában álltak. A házasságot Skarbekkel meg kellett semmisíteni, amelytől a szeretett anya megtagadta, mert jelenlegi testvére sértése ellenére értékelte a tehetségét a vagyon megsokszorozására. Másrészt utálta Fredrót, mivel a Jabłonowski család egyik felesége ebből a családból származott. Igazi balszerencse. Ebből az időszakból bizonytalansággal tele megható ajándék származik ben Zofia elveszített egy kis osztrák érmét valamilyen ártatlan játék során, és megparancsolta neki, hogy alakítsa rézgyűrűvé Alekszandernek, akit a szeretet varázslatának közepére gravíroztak: Nem itt az ott. Pontosan négy év múlva megtartották a Skarbek-es esküvőt a bejelentések elégtelen száma miatt.

240 240 Végül Zofia és Aleksander november 9-én házasodtak össze. Nagyobb türelmet igényelt és még makacsság kellett, tizenegy év után véget vetni az ügynek. Aztán teljesen új kihívások jelentkeztek. A Zofia kezét érintő szerelmi erőfeszítések során Fredro már ismert és elismert író volt ben írta a pompűs Hölgyek és huszárok, 1826-ban a Delizsánc, Nahát! mi történik itt és egy évvel később Úri fogadalmak című műveket. Maga a bard, Adam Mickiewicz, egy idősebb kollégáról írt, egy nagy tehetségről szóló komédia szerzőjéről, amelyet a varsói közönség nagyon szeretett. Mivel a színházi előadások már nem elégítették ki ambícióit, úgy döntött, hogy megjelenteti színdarabjait. A nyomtatás akkoriban még nehezebb volt, mint a Lengyel Népi Köztársaságban, amikor megjelentek a Ziarna / Gabona első kiadványai. A kiadói problémák azonban ismerősnek tűntek a cenzúrával kell foglalkozni és papírt kell szerezni. Fredro, idősebb testvére, Maksymilian támogatásával ezúttal az ügy véget ért ban Bécsben nyomtatták az első két kötetet. Abban az időben a szokás 4 zloty előleg fizetése volt példányonként. 156 előfizető, köztük 1 ordinált, 4 hercegi irodalom szerelmese, 54 gróf, 4 báró és 2 pap. Ennek a vállalkozásnak a költségeit nagymértékben magának Fredro-nak kellett állnia és kölcsönt kellett fedeznie. Nos, a föld meghatározó. Ugyanakkor ugyanaz a tulajdonság, sok év után, egy teljesen más döntés oka volt. Fredro évekig hallgatott, szándékosan nem jelentett meg új költeményeket. És ez után a kitűnő "Bosszú" megírása után, amelynek bemutatója február 17-én Lembergben zajlott, négy nappal azután, hogy Mickiewicz a "Pan Tadeusz"-t befejezte. Már a következő 1835-ben megjelent az "Élet" (a kritikusokat sikertelennek ítélték), és a krakkói magazin rosszindulatú szöveget tett közzé "A lengyel költészet új korszaka." És így kezdődött Fredro kudarcának ideje. Kiderült, hogy az anonim szöveg szerzője Seweryn Goszczyński volt, aki irreális módon megtámadta nemcsak a komikus stílusát, hanem hozzáállását is az író szerint nem túl hazafias. Itt minden Krakkói olvasott Aleksander munkájáról, hogy a vers (...) eredetiség nélkül, egyedi szín nélkül, karakterárnyalat nélkül. Folyékony víz, és vízíz is van. Ezenkívül Fredro régi "New Don Quixote" játékának egyik hősét kifogásolták: változónak kell lenned, ha meg akarod változtatni a világot, és harcolni kell az egész világgal. Ez a töredék provokálta Goszczyńskit arra a következtetésre, hogy Fredro maga is harcol a felkelõ törekvésekkel, hogy vígjátékai nemzetietlenek, és a közönség úgy fogadta el őket, mint egy éhes penészes kenyeret. Az író stílusának tisztességtelen értékelése (akinek nyelve a mai napig lenyűgöző), és a napóleoni hadjárat ezen résztvevőjének durva támadása Fredrót sértette. Vigaszként érdemes hozzátenni, hogy Goszczyński hasonló cenzúrát tett Mickiewiczre, példát mutatva a költők legjobbjaira. Az egyetlen dolog, amelyre ez a válasz jut eszembe, az a szerencsétlen idézet: őrültnek kell lennie. A krakkói újság csúnya kezdettel kezdett, de kritikus hangok is megjelentek a poznańi sajtóban. Optimista tény, hogy Fredrot nem hagyta el se a közönsége, sem a színészek, színdarabjai sikeresek voltak a színházakban. Az író azonban növelte tiszteletét és teljes mértékben visszavonult az irodalmi életből. Újabb munkát talált től intenzíven dolgozott a galíciai állami parlamentben. A parasztok felszabadításával, a lengyel színházak finanszírozásával és a gazdasági ügyekkel foglalkozott (a Földhitel-társaság, a galíciai takarékpénztár, a tűzbiztosítási társaság alapítása). Ő felügyelte a Nemzeti Intézet tevékenységét is Az Ossoliński Nemzeti intézet, a nyomda újjáélesztésének támogatásával, a földalatti kiadványok nyilvánosságra hozatala után bezárt. Tehát nem sok ideje volt a kritikai vélemények megfontolására, főleg mivel új problémák várták őt. Fredro nyilvános tevékenységeiben nyíltan kritizálta a galíciai bürokráciát, és kalapos ördögnek nevezte. Ezek a szavak, amelyeket néhány feljelentő felvet, sokkal súlyosabb vádak alapjává váltak. Ezeket magához a császárhoz küldték, és Fredrot árulással vádolták. Az író fiát lázadónak is tekintették, és a család saját biztonságának érdekében egy ideig Párizsba költözött. Az árulás abszurd vádját 1853-ban végül abbahagyták, bár Fredro sokáig megtagadta az saját irodalmi műveinek közzétételét. Végül, évek múltával megjelent a Wielki człowiek do małych interesów / "Nagy ember a kisvállalkozásnak" című komédia, a csend ideje véglegesen véget ért: És miután egy boldog puerperium után írtam / addig, amíg a régi nem volt, sajnos visszatértek a függőséghez. 10 És így a közönség újabb tizennégy művet kapott. Többek között: Wychowanka / "Lánynövendék", "Utolsó akarat", Świeczka zgasła / "Gyertya leégett". Mielőtt Fredro valóban gyertyát állítana, én Fredro-t is felveszem, de az irodalomtudósok ezt nem alkalmazták. Ugyanolyan makacsak, mint az írók, és makacsul nincs folt. 11.

241 Semmi nem védi őket a kíváncsi képességüktől, sőt a halottak legmélyebb titkait is feltárják a nyilvánosságnak. Néhány évtized telt el, és az 1960-as években Fredro művek széles körű gyűjteményében, az Pisma wszystkie / Minden írás sokrészes címe alatt betiltották a Zapiski / Följegyzések -et. Valójában voltak könnyű versek, gazdasági feljegyzések és egy 1861-es szekrény lista, amelyben a medveszőrme, köntös, frakkabát, köntös és egyéb ruhadarabok mellett vannak "férfias alsónadrágok" is (hetedik flanel és két vászondarab). Valamelyikük Jakub hadnagyhoz tartozott a Krasnystaw-időkből? Nem tudjuk. Monika Nagowska A. Fredro: Trzy po trzy. W: Pisma wszystkie, t. 13. Warszawa: Państwowy Instytut Wydawniczy, 1968, s Fragment pochodzi z wiersza Pro memoria, napisanego pod koniec życia w 1872 roku. 3. Z. Kuchowicz: Aleksander Fredro we fraku i w szlafroku: osobowość i życie prywatne. Łódź: Krajowa Agencja Wydawnicza, 1989, s A. Fredro: Trzy po trzy. Op. cit., s W. Natanson: Sekrety Fredrowskie. Warszawa: Ludowa Spółdzielnia Wydawnicza, 1981, s Z. Kuchowicz: Aleksander Fredro we fraku... Op. cit., s W. Natanson: Sekrety Fredrowskie. Op. cit., s Praca nad Zemstą trwała od 1833 roku. Pierwotnie sztukę osadził Fredro w czasach mu współczesnych i inaczej nazwał postaci, np. Podstolina była pierwotnie Panią Rublową, a Papkin Papkiewiczem (carski cenzor sugerował Papkę). Ponieważ pomysł sztuki zaczerpnął autor z autentycznego XVI-wiecznego sporu, po namyśle cofnął akcję w przeszłość do przełomowego okresu, gdy szlacheckie obyczaje ustępują nowej modzie. Spór o Zamek Cześnika i Rejenta porównuje się z konfliktem Sopliców i Horeszków, opisanym przez Adama Mickiewicza w Panu Tadeuszu, niemal w tym samym czasie gdy powstawała Zemsta. Autorzy niezależnie od siebie wpadli na podobny pomysł. 9. Atak wiązał się z osobistą zemstą na pisarzu. Fredro w 1832 roku zniweczył plany Goszczyńskiego na założenie nowego pisma, co ten zapamiętał i po latach przyznał się do autorstwa paszkwilu: Przez to upadł projekt dziennika, a ja straciłem dla Fredry szacunek i okazałem to jemu ( ) w rozprawie Nowa epoka poezji polskiej (W. Natanson: Sekrety Fredrowskie. Op. cit., s. 124). 10. Ibidem, s Powiedzenie to pochodzi właśnie z Zapisków starucha (W: Pisma wszystkie, t. 13. Op. cit., s.221) BIBLIOGRAFIA FREDRO A.: Trzy po trzy. W: Pisma wszystkie, t. 13. Warszawa: Państwowy Instytut Wydawniczy, FREDRO A.: Zapiski starucha. W: Pisma wszystkie, t. 13. Warszawa: Państwowy Instytut Wydawniczy, KUCHOWICZ Z.: Aleksander Fredro we fraku i w szlafroku: osobowość i życie prywatne. Łódź: Krajowa Agencja Wydawnicza NATANSON W.: Sekrety Fredrowskie. Warszawa: Ludowa Spółdzielnia Wydawnicza PARNAS polski we wspomnieniu i anegdocie: od Niemcewicza do Wyspiańskiego. Oprac. H. Przeworska. Warszawa: SBP WITKOWSKA A., Przybylski R.: Romantyzm. Wyd. 3. Warszawa: Wydawnictwo Naukowe PWN Forrás: ZIARNO 3(36)2013 CZASOPISMO SPOŁECZNO-KULTURALNE Siennica Różana

242 Zemsta, reż. O. Lipińska Autor: Aleksander Fredro Reżyseria: Olga Lipińska scenografia: Andrzej Kowalczyk, kostiumy: Jagna Janicka, muzyka: Ewa Kornecka, zdjęcia: Tomasz Wert, Alexander Fredro leghíresebb komédiája. Az 1993-as előadást Olga Lipińska rendezte. Obsada: Jan Nowicki (Cześnik), Jerzy Trela (Rejent), Jan Peszek (Papkin), Anna Dymna (Podstolina), Jerzy Bińczycki (Dyndalski), Maria Peszek (Klara), Szymon Kuśmider (Wacław), Andrzej Buszewicz, Piotr Urbaniak (Mularze), Ryszard Łukowski (Śmigalski), Rafał Jędrzejczyk (Perełka), Najznakomitsza komedia Aleksandra Fredry. Spektakl z 1993 roku wyreżyserowała Olga Lipińska. 242 Najwspanialszy okres w twórczości Aleksandra Fredry przypada na lata Jego komedie prawie natychmiast po napisaniu są wystawiane na scenach Warszawy, Krakowa i Lwowa. W tym strasznym i wielkim dla literatury polskiej czasie Fredro pisze Pana Jowialskiego, Zemstę, Dożywocie. Z polskim romantyzmem nie łączy go praktycznie nic. Ambicją Fredry staje się utrzymanie komedii w stylu jak najbardziej klasycznym, przywrócenie jej dawnej godności i wydobycie z zapomnienia. Swoje utwory konstruuje według oświeceniowego wzoru, w którym akcja budowana jest wokół centralnego bohatera, a charaktery wokół jednej, dominującej cechy. Nic więc dziwnego, że w pewnym momencie staje się Fredro celem ataków ze strony romantyków. W 1835 Seweryn Goszczyński pisze do Powszechnego Pamiętnika Nauk i Umiejętności rozprawę Nowa epoka poezji polskiej, w której zarzuca Fredrze brak należytego, głębszego spojrzenia na sprawy narodowe. Do głosu Goszczyńskiego dołącza się krytyka ze strony Leszka Dunina- Borkowskiego, Edwarda Dembowskiego i Wincentego Pola. Ataki te stają się jedną z przyczyn, dla których Fredro postanawia wycofać się z czynnego życia literackiego. Jeszcze tylko w 1836 r., na prośbę Franciszka Mireckiego, pisze libretto zatytułowane Raymond, w 1841 wydaje opowiadanie Nieszczęścia najszczęśliwszego męża, po czym milknie na piętnaście lat. Do twórczości komediopisarskiej powraca w 1857, ale jego nowe utwory, pełne gorzkiej prawdy o człowieku i świecie, w żaden sposób nie dorównują poprzednim. Twórczość Fredry zostaje doceniona dopiero w 1876 przez Stanisława Tarnowskiego. Wiele, wiele lat później Tadeusz Boy-Żeleński napisze o Fredrze: szat nad ojczyzną nie rozdzierał, bo on nią był; najgłębiej może, bo bezwiednie.

243 243 Zemsta w reżyserii Olgi Lipińskiej zrywa z salonową tradycją wystawiania. Ukazuje prawdziwy zaścianek szary i brudny oraz ludzi zamkniętych w swym małym światku, pełnym małych problemów. Wśród słomy, żywych kur i ogólnego nieporządku toczą się śmieszne sąsiedzkie kłótnie między rasowym pieniaczem Cześnikiem (świetna rola Jana Nowickiego) i hipokrytą Rejentem (również bardzo ciekawa kreacja Jerzego Treli). Klara i Wacław nie mają w sobie nic z prawdziwych, scenicznych amantów. Są po prostu prowincjonalną młodzieżą, rozgrywającą swe miłosne dramaty. On trochę postrzelony młodzieniec z pasem słuckim na szyi, ona - zwykła dziewczyna, która również dobrze może być w dworku panią, jak i pokojówką. Papkin w wykonaniu Jana Peszka jest nie tylko śmieszny, w niektórych scenach bywa wręcz wzruszający. Odpychany przez Klarę popada w prawdziwą rozpacz, a gdy pisze testament - jego lęk o zaczyna być wiarygodny. Największą siłą tej inscenizacji są właśnie kreacje trzech podstawowych postaci Cześnika, Rejenta i Papkina. czas: 99 min

244 Biłgoraj. Premiera Zemsty Scena Amatora Biłgorajskiego Centrum Kultury oraz Fundacja Kresy 2000 przygotowali spektakl na podstawie nieśmiertelnej komedii Aleksandra Fredry pt. Zemsta. W sobotni wieczór, 7 grudnia, odbyła się oficjalna premiera inscenizacji. 244 Reżyserami spektaklu była para wybitnych aktorów, Stefan Szmidt i Alicja Jachiewicz. Gościnnie wystąpili również aktorzy Teatru Kontynuacja Niżańskiego Centrum Kultury Sokół. Zemsta jest siódmą, w sześcioletniej historii Sceny Amatora, premierą. Dotychczas na scenie BCK można było zobaczyć m.in. Gbury wg Goldoniego, Jasia i Małgosię wg Brzechwy, Ożenek Gogola czy Damy i huzary A. Fredry. Zemstę będzie można jeszcze zobaczyć jutro (08.12) oraz w styczniu i w lutym. Joanna Ferens

245 Zemsta Teatr Polski im. Arnolda Szyfmana w Warszawie Opis wydarzenia: Premiera: , czas trwania: 2 godz. 15 min. (1 przerwa), Duża Scena 245 "Zemsta" to spektakl zbudowany na wyrazistych osobowościach aktorskich. Joanna Trzepiecińska, Andrzej Mastalerz, Daniel Olbrychski i Andrzej Seweryn budują wielobarwne, złożone sylwetki protagonistów, łącząc tradycję teatru fredrowskiego z dystansem do konwencji w jakiej zwykło się grywać Fredrę. Najsłynniejsza i najbardziej żywotna komedia Aleksandra Fredry. Napisana w latach 30-tych XIX wieku, doczekała się do dziś niezliczonych adaptacji scenicznych, telewizyjnych i filmowych. Inspirowana była dokumentem znalezionym przez Fredrę na zamku Kamieniec w Odrzykoniu, w którym opisana została historia poprzednich właścicieli, dwóch skłóconych ze sobą rodów: Firlejów i Skotnickich, a kres wieloletnim zatargom dał w 1630 roku ślub Mikołaja Firleja i Zofii Skotnickiej. "Zemsta" w reżyserii Krzysztofa Jasińskiego to druga w roku jubileuszu 100-lecia Teatru Polskiego propozycja zderzenia romantycznego repertuaru z wrażliwością współczesnego odbiorcy pierwsza to "Irydion" w reż. Andrzeja Seweryna. Najsłynniejsza komedia Fredry jest głęboko osadzona w tradycji sceny przy ul. Karasia i tworzy kierunek myślenia o linii repertuarowej sceny Teatru Polskiego od blisko stu lat. Najnowsza inscenizacja pozwoli na nowo postawić pytania, niezmienne od stuleci: czy polskość to wieczny spór? Czy polskość to piekło sąsiedzkości? Krzysztof Jasiński (ur. w 1943 r.) - aktor i reżyser. Absolwent wydziału aktorskiego Państwowej Wyższej Szkoły Teatralnej im. Ludwika Solskiego w Krakowie (1968). Założyciel i wieloletni dyrektor krakowskiego Teatru STU, gdzie był współtwórcą spektakli okrzykniętych manifestem pokolenia: "Spadanie", "Sennik polski", "Exodus" oraz późniejszych: "Hamlet", "Wyzwolenie", "Biesy". W swoim dorobku reżyserskim ma m.in. opery Giuseppe Verdiego "Makbet" i "Rigoletto" w Teatrze Wielkim w Poznaniu; musical "Chicago" w Teatrze Komedia w Warszawie; widowiska telewizyjne i benefisy w krakowskim Teatrze STU. *

246 Aleksander Fredro "Zemsta" premiera 9 marca 2013 r. Reżyseria - Krzysztof Jasiński Asystent reżysera - Ewa Owsiak Scenografia - Maciej Maria Putowski Inspicjent - Przemysław Pawlicki Kostiumy - Dorota Ogonowska Sufler - Małgorzata Ziemak Muzyka - Piotr Rubik Występują: Cześnik Raptusiewicz - Daniel Olbrychski Rejent Milczek - Andrzej Seweryn Klara - Lidia Sadowa Wacław - Paweł Krucz Podstolina - Joanna Trzepiecińska Papkin - Jarosław Gajewski Dyndalski - Stefan Szmidt Śmigalski - Adam Biedrzycki Perełka - Antoni Ostrouch Mularz I - Henryk Łapiński Mularz II - Bogdan Potocki 246 Realizacja trailera ze spektaklu - Pracownia Obrazu Jerzy Łapiński Po raz pierwszy wystawiono "Zemstę" w Teatrze Polskim w 1919 r. w interpretacji Aleksandra Zelwerowicza. Dramat ten później reżyserowali: dwa razy Kazimierz Dejmek, Andrzej Łapicki i Jarosław Kilian. Realizacja Krzysztofa Jasińskiego to szósta sceniczna wersja "Zemsty" w historii Teatru Polskiego w Warszawie. Będziemy nią świętować 220 rocznicę urodzin autora. Opisując w XIX wieku rzeczywisty konflikt właścicieli zamku w Odrzykoniu Aleksander Fredro nie zdawał sobie pewnie sprawy na jak długo jego słynny spór o mur zagości na deskach teatrów w całej Polsce. Tworząc postaci Milczka, Raptusiewicza, Papkina przedstawiające z przymrużeniem oka przywary polskiej szlachty, nie wiedział jak trafnie scharakteryzuje społeczeństwo XXI wieku. Nie wyobrażał sobie jak aktualna - dwieście lat po jej powstaniu - będzie historia dwóch robiących sobie na złość awanturników, z których każdy próbuje siłą narzucić swoją wizję rzeczywistości. Fredro, choć zwany często "poczciwym", gdy tylko zedrzeć z niego patynę fałszywych sądów i krzywdzących ocen, zachwyca kunsztownym stylem, nieprzeciętną inteligencją i głęboką mądrością. Jest jedynym bodaj głosem w polskiej literaturze romantycznej, który o sprawach ważkich potrafi mówić tonem pełnym humoru. I nie odbiera mu to bogactwa myśli. Teatr Polski ponownie sięga po "Zemstę" by z dumą odnowić nieprzemijającą żywotność tego dzieła i przypomnieć, że z okien sielskiego dworu Aleksandra Fredry nadal dobrze widać Polskę, a "z prawdą o nas jest jak z ogniem: grzeje, ale i palić potrafi zarazem". Dyrektor Naczelny Teatru Polskiego im. Arnolda Szyfmana w Warszawie Andrzej Seweryn

247 * Teatr Polski "ZEMSTA" reż. Krzysztof Jasiński

248 ZEMSTA Autor: Aleksander Fredro Spektakl telewizyjny Rok produkcji:1960 Premiera: Teatr Telewizji / Aleksander Fredro / Adam Hanuszkiewicz data premiery: 23 grudnia 1961 Ekipa Ekipa Reżyseria: Jerzy Kreczmar Reżyseria: Adam Hanuszkiewicz Realizacja Edwarda telewizyjna: Paszkowska Adaptacja: Jerzy Kreczmar 248 Scenografia: Krystyna Mielech Scenografia: Krzysztof Pankiewicz Obsada aktorska Obsada aktorska Papkin Gustaw Holoubek Elżbieta Czyżewska Cześnik Henryk Borowski Bohdan Łazuka Rejent Lech Madaliński Aleksander Dzwonkowski Dyndalski Tadeusz Kondrat Zdzisław Mrożewski Klara Hanna Zembrzuska Tadeusz Fijewski Wacław Ignacy Gogolewski Joanna Walterówna Stanisław Jaworski Bronisław Darski Aleksander Piotrowski

249 ZEMSTA Autor: Aleksander Fredro Spektakl telewizyjny / Aleksander Fredro / Jerzy Krasowski Teatr Telewizji Spektakl telewizyjny / Aleksander Fredro / Jan Świderski Teatr Telewizji data premiery: 8 lipca 1968 Ekipa data premiery: 25 grudnia 1972 Ekipa Reżyseria: Jerzy Krasowski Reżyseria: Jan Świderski Realizacja telewizyjna: Adaptacja: Kazimierz Oracz Realizacja telewizyjna: Adaptacja: Ewa Vogtman-Budny 249 Scenografia: Krystyna Zachwatowicz Scenografia: Muzyka Adam Walaciński Muzyka Obsada aktorska Hanna Volmer Obsada aktorska Papkin Ferdynand Matysik Papkin Wojciech Pokora Cześnik Raptusiewicz Witold Pyrkosz Cześnik Raptusiewicz Rejent Milczek Andrzej Polkowski Rejent Milczek Dyndalski Zdzisław Karczewski Dyndalski Jan Świderski Czesław Wołłejko Aleksander Dzwonkowski Klara Krystyna Mikołajewska Klara Joanna Jędryka Wacław Jan Peszek Wacław Krzysztof Kalczyński Podstolina Anna Lutosławska Podstolina Emilia Krakowska Śmigalski Perełka Zbigniew Skowroński Zbigniew Kryński Mularz I Mularz II Zdzisław Szymański Krzysztof Wieczorek

250 Spektakl telewizyjny / Aleksander Fredro / Olga Lipińska Teatr Telewizji data premiery: 2 maja 1994 Reżyseria: Realizacja telewizyjna: Adaptacja: Scenografia: Muzyka Zdjęcia Kostiumy Układ pojedynków Ekipa Olga Lipińska Andrzej Kowalczyk Ewa Kornecka Tomasz Wert Jagna Janicka Marek Lech 250 Papkin Cześnik Raptusiewicz Rejent Milczek Obsada aktorska Jan Peszek Jan Nowicki Jerzy Trela Dyndalski Klara Wacław Podstolina Śmigalski Perełka Mularz I Mularz II Jerzy Bińczycki Maria Peszek Szymon Kuśmider Anna Dymna Ryszard Łukowski Rafał Jędrzejczyk Andrzej Buszewicz Piotr Urbaniak

251 251 Aleksander Fredro hrabia herbu Bończa (ur. 20 czerwca 1793 w Surochowie, zm. 15 lipca 1876 we Lwowie)