KÉPZÉSI PROGRAM a 139/2008. (X. 22.) FVM rendeletben meghatározott. an 20 Természetközeli gazdálkodás című képzéshez

Átírás

1 KÉPZÉSI PROGRAM a 139/2008. (X. 22.) FVM rendeletben meghatározott an 20 Természetközeli gazdálkodás című képzéshez A képzési program kódszáma: an20 A képzési program megnevezése: Természetközeli gazdálkodás című képzés A képzés során megszerezhető kompetencia: 1.Általános ismeretek a természetvédelemről 2. Környezetkímélő gyepgazdálkodás 3. A vadkár megelőzése, csökkentése a mezőgazdaságban 4. Környezetvédelmi bevallási kötelezettségek, bevallások készítése A képzésen való részvételhez javasolt előképzettség: - iskolai alapképzettség 8 vagy 10 osztály - szakképesítés, végzettség A képzés óraszáma: - elmélet: 22 óra - gyakorlat: - óra A képzés módja: csoportos képzés (csoportlétszám legfeljebb 30 fő) A képzés tematikája és óraterve: Sorszám Témakör elméleti óraszám gyakorlati óraszám 1. Általános ismeretek a természetvédelemről 22 - természetvédelmi alapismeretek; a mezőgazdaság kulcsszerepe a környezet- és természetvédelemben; a hazai természetvédelem működése; Nemzeti Parkjaink, gazdálkodás a NP-ok területén; Magyarország védett állatai és növényei; gyógynövény és gombaismeret 2. Környezetkímélő gyepgazdálkodás -

2 3. A vadkár megelőzése, csökkentése a mezőgazdaságban 4. Környezetvédelmi bevallási kötelezettségek, bevallások készítése - - A képzési program részletes tematikája (oktatási segédlet szintjén) 1. téma: Általános ismeretek a természetvédelemről 1.1 Természetvédelmi alapismeretek a biodiverzitás (szerző: Győri-Koósz Barbara) A biodiverzitás az élet elképesztő sokfélesége a Földön teszi a bolygónkat nemcsak lakhatóvá, hanem gyönyörűvé is. Az emberiség függ ettől a sokféleségtől és ennek következtében létünk és életminőségünk ezer szállal kapcsolódik hozzá: élelem, energia, fa és egyéb nyersanyagok, megfelelő összetételű levegő és tiszta víz teszi lehetővé az életet és működteti a gazdaságot. Ugyanakkor természetes környezetünknek vannak kevésbé kézzelfogható javai is, mint például az esztétikai élmény, művészeti és technikai inspiráció, kikapcsolódás. Az Európai Közösség szerteágazó és hatalmas kulturális sokfélesége és gazdasági szerkezete tükröződik a vidéki tájakban, a mezőgazdaságban és a természeti élőhelyekben. Gazdái és gondviselői vagyunk egy csodálatos természeti örökségnek, amelyet remélhetőleg továbbadhatunk a jövő generációknak. Az utóbbi 25 évben az EU tagállamai közösen minden eddiginél átfogóbb hálózatot építettek ki, mely magában foglal több mint közösségi jelentőségű területet, mintegy km 2 t, az Európai Unió több mint 17%-át. Ezen területcsoportok összességét nevezzük Natura 2000 hálózatnak amely a közösségi jog által védett területek legnagyobb összefüggő hálózata a világon az EU állampolgárainak elkötelezett szövetsége a biodiverzitás megőrzéséért. Miért volt szükség a biodiverzitás európai szintű védelmére? A Földünket benépesítő természetes élővilágot az emberiség többféleképpen is átalakítja. A természetet romboló hatások négy nagyobb csoportra oszthatók: az élőhelyek feldarabolódása, idegen fajok betelepítése, élőhelyek átalakítása, és szennyezés, amelyek következtében természeti környezetünk kezdi elveszíteni a bevezetőben említett eddigi ingyenes ökoszociális szolgáltató képességeit (tiszta levegő, víz, termékeny talaj, legelő, tűzifa, egyéb haszonvételek valamint sport és kikapcsolódás). A korábban kialakított intenzív gazdálkodás a túlhasznosítással, vagyis hosszútávon nem fenntartható területgazdálkodással szél- és vízeróziót, vegyszer-felhalmozódást és egyéb termőképesség csökkenést okozott az egész világon a fejlett és fejlődő

3 gazdaságú országokban egyaránt. Az első természet- és környezetvédelmi kezdeményezések eredményeképp létrejövő, a termőföldek között szigetszerűen elhelyezkedő természetvédelmi területek rendszere sajnos nem oldotta meg a problémát az ember és a természet hosszútávon fenntartható együttélésének kérdésében. Ez a rendszer ugyanis hosszabb távon nem képes biztosítani az élővilág hálózatszerű működésének fenntartását, azzal, hogy szigetszerű rezervátumba kényszeríti közös természeti értékeinket, a ritka növény- és állatfajokat. Tehát mind természetvédelmi, mind gazdálkodói szinten szemléletváltásra volt szükség. A Natura 2000 hálózat a felsorolt problémákból többre is megoldási lehetőséget kínál. A szigetszerűen megőrzött természetközeli területeket zöld folyosókkal kapcsolja hálózatba. Így biztosíthatja az élőlények vándorlásához szükséges útvonalakat, az egyes fajok egymástól távol lévő populációi között az átjárhatóság lehetőségét és ezzel a genetikai állományuk változatosságának fenntartását, a természet sokszínűségének és ökoszociális szolgáltatásainak, többek között termőképességének megőrzését. Egy ilyen jellegű hálózat szükségességének a felismerése válasz volt a vadvilág élőhelyeinek nagyarányú rombolására és elaprózódására, amelynek tanúi voltunk az előző évtizedekben. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség megerősítette, hogy a legutóbbi években sok európai faj hanyatlásnak indult, a természetben 64 őshonos növényfaj kipusztult, a madárfajok 38%-a és a lepkefajok 45%-a fenyegetett, sérülékeny, ill. veszélyben lévő populációkkal, és Európa első ízben lehetett tanúja egy olyan faj kihalásának (egy hegyikecske faj) amely már szerepelt az élőhelyvédelmi irányelv listáján. Nagy nyomás nehezedik az élőhelyekre és ökológiai rendszerekre: például Észak- és Nyugat-Európa vizes élőhelyei 60%-kal csökkentek az utóbbi évtizedekben. A legutóbbi évtized folyamán a természetes élővilág helyzete tovább romlott (pl. Csehországban újabb lepkefajok tűntek el). Az ezért a veszteségért felelős terhelő tényezők a városiasodás, az infrastrukturális és turisztikai fejlődés, a mezőgazdasági és erdészeti tevékenységek mind intenzívebbé válása. A fentiekben leírtak alapján a Natura 2000 hálózat kulcsszerepet játszik az EU biológiai sokszínűségének (biodiverzitásának) megóvásában, célja az Európában honos karakterfajok, valamint a ritka vagy csak itt előforduló állatok és növények megőrzése a magunk és a jövő nemzedékek számára. Az élőhelyvédelmi irányelv mintegy 200 élőhelytípust és 700 növény- és állatfajt azonosít, melyek az Európai Közösség számára jelentőséggel bírnak. Ezeknek az értékeknek a megőrzése hosszútávon nem érhető el a természet elszigetelt, zsebkendőnyi területeinek megóvásával, bármilyen nagy legyen is egyedi értékük. A területek hálózatának létrehozásával ezen élőhelyek és fajok teljes kiterjedésének keresztmetszetén a Natura 2000 dinamikus és élő hálózat megvalósítását célozza, garanciát nyújtva azok megőrzésére. A közösségi természetvédelmi irányelvek keretében az élőhelyvédelmi intézkedéseket egyéb fajvédelmi rendelkezések egészítik ki.

4 A hazai természetvédelem működése: illetékességi kérdések Magyarországon jelenleg 10 nemzeti park igazgatóság található, amelyek működési területe az egész országot lefedi. A 29/2004.(XII. 25.) KvVM rendelet január 1- ei hatállyal szétválasztotta a természetvédelem hatósági és kezelési jogköreit; ennek értelmében szétváltak az illetékességi és működési határok is. A korábban a nemzeti park igazgatóságok kezében lévő természetvédelmi hatósági jogkört és kezelési feladatkört kettéválasztották. A természetvédelmi hatósági munkát a továbbiakban az összevont zöldhatóság, vagyis a környezetvédelmi és vízügyi felügyelőség természetvédelmi jogkörrel összevont intézményei, a területileg illetékes környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőségek (országosan összesen 10 db) látják el, míg a természetvédelmi kezelési tevékenységeket - a természetvédelmi őrszolgálat és szakmai háttérbázis működtetésével együtt - továbbra is a nemzeti park igazgatóságok végzik. A nemzeti park igazgatóságok biztosítják tehát elsősorban a természetvédelmi munkában a terepi jelenlétet, őrszolgálati ellenőrzéseket, a területkezelés irányítását, a védett területeken a kutatási, oktatási tevékenységek felügyeletét, továbbá a bemutatásban és ökoturizmusban is részt vesznek. A felügyelőségek ugyanakkor a beadott kérelmek egyablakos ügyintézési lehetőségét biztosítva intézik a környezetvédelmi, vízügyi és természetvédelmi jogköröket érintő engedélyezéseket és szakhatósági állásfoglalásokat, az esetleges panaszok kivizsgálását. A mezőgazdaság kulcsszerepe a környezet- és természetvédelemben A mezőgazdaságnak évezredek óta kulcsszerepe van az emberiség életben maradásában és fejlődésében. Alapvető természeti értékeket hordoznak agrárterületeink: a legelők, a szántóföldek melletti fasorok, bokorsorok, csatornák, maguk a szántók, a tanyák, istállók és az agrártáj számos más összetevője. Legértékesebb fajaink közül többnek kizárólagos, másoknak kiegészítő élőhelyei a különböző mezőgazdasági területek, például a nemzetközi vörös könyv alapján világszerte veszélyeztetett túzoknak, parlagi sasnak vagy a harisnak. A környezetbarát agrárgazdálkodás alapvető eszköz a mezőgazdasági területek élővilágának fenntartásában. Például a növényvédelmi intézkedések esetében a vegyszerekkel szemben természetkímélőbb módszerek alkalmazása a biológiai és mechanikai védekezés illetve a vetésforgó, rezisztens fajták kiválasztása, a természetes ellenségek számára megfelelő életfeltételek kialakítása, stb.). A mezőgazdasági területek élővilága alapvető mintázatainak, kapcsolatrendszerének megismerésével a lehetőségek tárháza nyílhat meg a hosszú távú termőképesség megőrzésének (talaj tápanyagforgalom, talajvíz megőrzése) valamint a vegyszerek, nehézfémek és egyéb növényekbe és állatokba jutó káros anyagok kiküszöbölése érdekében. Az Európai Unió természeti értékeinek pusztulása, elsősorban a mezőgazdasági területekhez kötődő fajok drasztikus állománycsökkenése, a mezőgazdasági túltermelés és a vidék elnéptelenedése átfogó és nem csak termelésre épülő vidékpolitikát és többfunkciós mezőgazdálkodást igényel.

5 A Natura 2000 hálózat támogatja a fenntartható gazdálkodást, célja tehát nem a gazdasági tevékenységek kizárása vagy hátráltatása, inkább csak segít a helyi gazdálkodási paraméterek meghatározásában, kialakításában, amelyek által megőrizhető a biológiai sokféleség is. A Natura 2000 területek lehatárolásának és fenntartásának célja az azokon található, az élőhelyvédelmi irányelv 1-3. számú mellékletében meghatározott fajok, és a 4. számú mellékletben meghatározott élőhelyek kedvező természetvédelmi helyzetének megőrzése, fenntartása, helyreállítása, valamint a Natura 2000 területek lehatárolásának alapjául szolgáló természeti állapot, illetve a fenntartó gazdálkodás feltételeinek biztosítása. A Natura 2000 területekkel kapcsolatban az irányelv (1) bekezdésében meghatározott célját más, különösen az ország társadalmi-gazdasági fejlődése, illetve a honvédelmi érdek szempontjából lényeges, törvényben vagy a kormányrendeletben meghatározott, fontos közérdeket szolgáló fejlesztési célokkal összehangoltan kell megvalósítani. 1.2 Nemzeti Parkjaink, gazdálkodás a Nemzeti Parkok területén (szerző: Csihar László) A természetvédelem, az ökoszisztémák védelme csak úgy biztosítható, ha a védett zónák zárványszerű elszigetelése helyett azokat beágyazzuk az őket körülvevő gazdasági és társadalmi környezetbe. A hazánkra ma jellemző természetszerű ökoszisztémák kialakulásában, azok megőrződésében a mindenkori gazdasági és társadalmi környezet meghatározó szerepet játszott. A Hortobágy, a Kiskunság, a nagy vízfolyásainkat övező táj mai képe az elmúlt évszázadokban folyamatosan alakult ki az ott folyó gazdálkodásnak, tájhasználatnak is köszönhetően. Az, hogy ennek ellenére vagy éppen ennek köszönhetően számos természeti érték, ma már természetvédelmi oltalom alatt álló növény- és állatfaj tudott fennmaradni is jelzi, hogy a védett területeken fontos szerepe van a környezetbarát gazdálkodásnak. Hazánk területének mintegy 10 %-a természetvédelmi oltalom alatt áll. A védett területek között vannak egyedi jogszabállyal kihirdetett országos jelentőségű, illetve helyi jelentőségű, valamint a természet védelméről szóló évi LIII törvény (továbbiakban Tvt) 23. (2) bekezdése alapján a törvény erejénél fogva védelem alatt álló szikes tavak és lápok. Védett természeti területek védettségi kategóriái Száma (db)* Területe (ha)* Nemzeti park Tájvédelmi körzet Természetvédelmi terület Természeti emlék 1 0 Országos jelentőségű védett természeti terület

6 Ex lege lápok Ex lege szikes tó Helyi jelentőségű védett természeti terület Helyi jelentőségű természeti emlék Összesen *2010.január 01. állapot szerint A természetvédelmi oltalom alatt álló területek több mint 45 % erdőművelési ágú, 26 %-ot meghaladja a gyepek aránya, de jelentős a szántóterületek (12 %) kiterjedése is. Található közöttük 2 % körüli mértékben nádas és halastóként használt, valamint kisebb kiterjedésben szőlő, gyümölcsös és kert gazdálkodású területek is. Hazánk Európai Unióhoz történt csatlakozásával kapcsolatban kijelölésre kerültek a Közösség Irányelveinek megfelelően az úgynevezett Natura 2000 területek. A hazai területek kijelölése az irányelvekben előírt kritériumok messzemenő figyelembe vételével történt. A kijelölt Natura 2000 területek "a különleges madárvédelmi területek és a különleges természet-megőrzési területek" mintegy 1,95 millió hektárt tesznek ki, mely az ország területének 21%-a. A két területtípus átfedése közel 42%. A Natura 2000 hálózat részben a védett természeti területek már meglévő hálózatára épül (a jelölt területek 39%-a), de eddig még nem védett területek is részét képezik. Figyelembe véve hazánk egyedülálló természeti adottságait és a természeti értékeknek a legtöbb nyugat-európai országénál jobb megőrzöttségét, a hazai területkijelölés nagysága valamivel az EU átlag fölötti. A természetvédelmi, illetve a Natura 2000 területeken folytatható gazdálkodási tevékenységek, a földhasználat feltételeit számos jogszabály határozza meg. Közülük a legfontosabb Tvt. A törvény alapelvként határozza meg, hogy a természeti értékek és területek csak olyan mértékben vehetők igénybe, hasznosíthatók, hogy a működésük szempontjából alapvető természeti rendszerek és azok folyamatainak működőképessége fennmaradjon, továbbá a biológiai sokféleség fenntartható legyen (Tvt 5. (2) bekezdés). A védett területeken folytatott mező-, erdő-, nád-, hal-, vadgazdálkodás (a továbbiakban: gazdálkodás) során a fenti alapelvek betartatása érdekében számos előírás került rögzítésre. A Tvt 38. meghatározza azokat a tevékenységeket, melyeket a védett természeti területen kizárólag a természetvédelmi hatóság engedélyével lehet végezni. Közöttük számos olyan tevékenység található mely szorosan kapcsolódik a gazdálkodáshoz. (1) bekezdés: a) 90 kutatás, gyűjtés, kísérlet végzéséhez, kivéve, ha a kutatást országos jelentőségű védett természeti területen az igazgatóság végzi; b) a gyep feltöréséhez, felújításához, felülvetéséhez, öntözéséhez, legeltetéshez, kaszáláshoz;

7 c) a terület helyreállításához, jellegének, használatának megváltoztatásához; d) termőföldnek nem minősülő földterület rendeltetésének, termőföld művelési ágának a megváltoztatásához; e) az erdőről és az erdő védelméről szóló törvény hatálya alá nem tartozó fa, facsoport, fasor, fás legelőn lévő fa kivágásához, telepítéséhez; f) 91 nád és más vízinövényzet égetéséhez, irtásához, aratásához, gyep- és parlagterület, tarló és szalma égetéséhez, valamint a kijelölt és kiépített tűzrakóhely kivételével erdőterületen tűz gyújtásához; g) növényvédő szerek, bioregulátorok és egyéb irtószerek, valamint a talaj termékenységét befolyásoló vegyi anyagok felhasználásához; h) horgászathoz; i) közösségi és tömegsportesemények rendezéséhez, sportversenyhez, technikai jellegű sporttevékenység folytatásához; j) 92 járművel történő közlekedéshez, az arra kijelölt utak, az engedélyezett tevékenységek végzéséhez szükséges munkagépek, valamint a feladatukat ellátó külön jogszabályokban erre feljogosított személyek járművei kivételével. (2) (3) Növény- és állategészségügyi karantén fertőzés és járványhelyzet elhárítása során, az (1) bekezdés g) pontja szerinti eljárás lefolytatása helyett, a természetvédelmi hatóságnak egyidejűleg be kell jelenteni a felhasználandó készítmény fajtáját. A fentiek közül külön ki kell emelni néhány engedélyhez kötött tevékenységet. A gazdálkodáshoz kapcsolódó gyűjtési engedélyt kell beszerezni például a gyógynövények, gombák, vadgyümölcsök kereskedelmi mértékű gyűjtése esetében. A gyepgazdálkodáshoz kapcsolódó engedély kiadása során a természetvédelmi hatóság a gyep területek, az ott található természetszerű élőhelyek, védett növény- és állatfajok hosszú távú megőrzése érdekében jár el. Ebből következően a gyep feltörésére, felújítására, felülvetésére, öntözésére, amely az élőhely teljes, vagy jelentős átalakítását jelentheti, elsősorban a természetvédelmi szempontból leromlott gyepek átalakítása során kerülhet sor. A kaszálási engedélyben a természetvédelmi hatóság meghatározhatja például a kaszálás idejét, a használható gépek műszaki paramétereit (vágószerkezet típusa, szélessége), a kaszálás módját, a vadriasztó lánc használatát, a kaszálatlan területek nagyságát, elhelyezkedését. A kaszálás megkezdése az adott területen előforduló védett növényfajok virágzás, valamint a védett állatfajok szaporodási időszakának figyelembe vételével kerül meghatározásra. A legelők esetében előírásra kerülhet például a legeltetés időtartama, különös tekintettel a téli legeltetésre, a legelőt használó állatfajok, állatfajták, a hektáronkénti állatlétszám is.

8 A legelők hasznosítása során pásztoroló vagy szakaszolt legeltetés alkalmazása kívánatos természetvédelmi szempontból. Pásztoroló legeltetésre elsősorban a juhok esetében kerülhet sor. Gondoskodni kell az elgyomosodott (nitrifikált) területeken magérés előtt a mechanikus gyomirtásról. Termőföld művelési ágának megváltoztatása a védett területeken a minél természetesebb élőhelyek irányába tekinthető kedvező folyamatnak. A rossz hatékonysággal használható, a gyepterületek közé beékelődő, a tavak különösen a szikes tavak parti zónájában található szántóterületek visszagyepesítése a természetvédelmi kezelés részeként mindenesetben engedélyezhető tevékenység. Alapvetően nem fogadható el védett gyep területek művelési ágának megváltoztatása szántóföldi-, vagy más intenzív gazdálkodás céljára. Növényvédő szer használata a természetszerű élőhelyek pl.: gyepek, erdők, nádasok, halastavak esetében az ott található életközösségek védelme érdekében rendkívül indokolt (pl.: növény- és állategészségügyi karantén fertőzés és járványhelyzet elhárítása, invazív fajok állománykezelése) helyzetben kerülhet engedélyezésre. Szántóföldeken, gyümölcsösökben, szőlőkben, kertekben növényvédő szer, bioregulátor használata növényvédelmi terv alapján kerül engedélyezésre. Ilyenkor is elsősorban a környezetkímélő, szelektív szerek alkalmazására kell a hangsúlyt helyezni. A természetvédelmi hatóság engedélyében meghatározhatja a használható hatóanyagot, a kijuttatás idejét, módját (földi-, légi eszköz). A kijuttatás módjai közül a földi eszközök használata tekinthető kedvezőbbnek a kisebb elsodródási veszély miatt. Műtrágya használatának engedélyezésére az elkészített tápanyag-gazdálkodási terv figyelembe vételével kerülhet sor. A természetvédelmi hatóság más hatóságok engedélyezési eljárásában közreműködve is előírásokat, korlátozásokat tehet a mezőgazdálkodással kapcsolatban. A Tvt 39. (1) bekezdése több ilyen eljárást sorol fel: a) földrészlet megosztása, alakjának, terjedelmének megváltoztatása; b) telekalakítás, építés, létesítés és használatbavétel; c) nyomvonalas létesítmény és földmű építése; d) ipari, mezőgazdasági, szolgáltatási tevékenység végzéséhez szükséges telep létesítésének engedélyezése során; e) külön jogszabályban meghatározott esetben az erdészeti, vadászati, halászati hatósági eljárásokban;. g) termőföld más célú hasznosításának engedélyezésekor.

9 A természetvédelmi oltalom alatt álló területekre természetvédelmi kezelési tervek készülnek. Ezekben a egyedi rendeletként megjelenő tervekben egyebek mellett meghatározásra kerülhetnek az adott védett területre jellemző egyedi előírások, korlátozások. A kezelési terv meghatározhatja a védett természeti területen folytatandó tevékenységnek azon feltételeit, amelyek teljesítése a Tvt 38. (1) bekezdésében meghatározott engedély beszerzése alól mentesít. Ilyen lehet például a kaszálás megkezdés idejének általános meghatározása, bizonyos növényvédő szer csoportok használata, műtrágya hatóanyag kvóta. Az előírások a védett terület kiterjedésétől függően helyrajzi számokra, vagy nagyobb területegységekre kerülhetnek meghatározásra. Ezekben az esetekben engedélyt csak az így meghatározott feltételektől eltérő használatok esetében szükséges beszerezni. Külön jogszabály foglalkozik a Natura 2000 területek közül a gyepterületeken folytatható gazdálkodással. A NATURA 2000 gyepterületek fenntartásának földhasználati szabályairól szóló 269/2007. (X. 18.) Korm. rendeletben kerültek rögzítésre. A rendelet előírásait a védett és a nem védett Natura 2000 gyepterületekre is alkalmazni kell. A legfontosabb előírások a következők: Legelő területek o Gyepterületen csak szarvasmarha, juh, kecske, szamár, ló és bivaly legeltethető. o A gyepterület túllegeltetése tilos. o Tápanyag-utánpótlás csak a legelő állatok által elhullajtott ürülékből származhat, trágya kiszórása tilos. Kaszáló területek o A terület legalább 5, legfeljebb 10%-át beleértve a természetvédelmi érdekből hatósági határozattal elrendelt eseti korlátozással érintett földterületeket is kaszálásonként változó helyen kaszálatlanul kell hagyni. o A kaszálást a kaszálandó terület középpontjából indulva vagy a táblaszél mellől, az ott élő állatok zárványterületre szorítása nélkül kell elvégezni. A kaszálás során vadriasztó lánc használata kötelező. o Az inváziós és termőhely-idegen növényfajok megtelepedését és terjedését meg kell akadályozni, állományuk visszaszorításáról gondoskodni kell mechanikus védekezéssel vagy speciális növényvédőszer-kijuttatással, ezen a technológián túl egyéb vegyszerhasználat tilos. o A kaszálás tervezett időpontját a tevékenység megkezdése előtt a földhasználónak legalább öt munkanappal írásban be kell jelentenie a

10 működési terület szerinti nemzeti park igazgatóságnak. o Gyepterületen a szálas takarmány tárolása a kaszálást követő 30 napon túl tilos. A Natura 2000 gyepterületeken végzett gazdálkodást szabályozó előírások kompenzálására, a földhasználati előírások betartásának elősegítése érdekében támogatási lehetőséghez juthatnak a gazdálkodók. Meg kell jegyezni ugyanakkor, hogy az előírások betartása abban az esetben is kötelező, ha a gazdálkodó támogatási igényt nem nyújt be! Kisebb területekre jellemző a nád- és a halgazdálkodás. Különösen madárvédelmi szempontból jelentős védett területeket találhatunk közöttük. Ezekhez a speciális élőhelyekhez kapcsolódó élővilág védelme érdekében is számos természetvédelmi előírást kell betartani a gazdálkodónak. Az okszerű nádgazdálkodás folytatása természetvédelmi érdek is lehet, hiszen ezzel a tevékenységgel lassítani lehet a tavak természetes feltöltődését, az egészségesebb nádas fennmaradását. Ugyanakkor ezen a természetes élőhelyen a gazdálkodás a természetvédelmi hatóság engedélyéhez kötött. Az engedélyben meghatározásra kerülhet a nádvágás ideje, a vágóeszköz, az időjárási és talajviszonyok, a tarlómagasságot, valamint a nádvágástól mentesített terület kiterjedése, elhelyezkedése. Fontos szempont lehet a levágott nád ideiglenes elhelyezésére kijelölt területek meghatározása. A nád depóniákra történő kiszállítása, a tárolás, majd az elszállítás jelentős taposási kárt okozhat, illetve hulladékkeletkezéssel járhat. A halgazdálkodás során természetvédelmi szempontból fontos elvárások lehetnek a halastavak vízkormányozásának szabályozása. Bármilyen a terület vízháztartását befolyásoló beavatkozás (leeresztés, feltöltés) a természetvédelmi érdekekkel összhangban végezhető. A tavakban a szaporodási időszakban (március 01.- július 30.), annak feltöltését követően a - tervezett lehalászási időszakoktól eltekintve - a víz szintje legfeljebb 20 cm-t ingadozhat. A természetes vízszintingadozást meghaladó mértékű vízszint változás a természetvédelmi kezelővel történt egyeztetés alapján végezhető. Téli szárazra állítás (kifagyasztás) után április 01.-ig el kell érni, hogy a minimális vízszint a tó teljes területén elérje a 30 cm-t. A halastavakra az illetékes nemzeti park igazgatóság által jóváhagyott madárriasztási tervet kell készíteni és alkalmazni. A természetes hozam javítására a tavakban csak istállótrágya alkalmazható. A tó leeresztését megelőző egy hónapos időszakban istállótrágya nem alkalmazható. Előnybe kell részesíteni az őshonos hazai halfajok telepítését, illetve meg kell

11 akadályozni, hogy a tavakba kihelyezésre kerülő nem őshonos halfajok a lehalászások során a természetes vizekbe kerüljenek. A lehalászások ütemezése, minél gyorsabb véghezvitele nem csak a gazdálkodás hatékonyságát növelheti, hanem egyben jelentősen csökkentheti a védett madárfajok által okozott károk mértékét is. A természetvédelmi hatóság korlátozhatja a sporthorgászati tevékenységet, hiszen ez folyamatos zavarást, emberi jelenlétet feltételez. A szőlő-, gyümölcstermesztés során a növényvédelemhez kapcsolódó előírások betartása mellett a természetvédelmi területeken a hagyományos tájhasználatot követő, az ősi fajtákat megőrző gazdálkodás a kívánatos a védett természeti területeken. 1.3 Magyarország védett állatai és növényei (szerző: Csihar László) A természeti értékek és természeti területek a nemzeti vagyon sajátos és pótolhatatlan részei, fenntartásuk, kezelésük, állapotuk javítása, a jelen és jövő nemzedékek számára való megőrzése, a természeti erőforrásokkal történő takarékos és ésszerű gazdálkodás biztosítása, a természeti örökség és a biológiai sokféleség oltalma, valamint az ember és természet közötti harmonikus kapcsolat nemzetközi kötelezettségvállalásainkkal összhangban történő kialakítása, mint az emberiség fennmaradásának alapvető feltétele, a természet hatékony védelmének létrehozását igényli évi LIII. tv. Magyarországon milyen növény- és állatfajok válhatnak védett természeti értékké? A természetvédelmi oltalom alá helyezendő növény- és állatfajok kiválasztása számos szakmai, tudományos feltétel alapján történik. Ezek között megtalálhatók mind hazai-, mind nemzetközi kötelezettségvállalásokból fakadó kritériumok. Hazai kötelezettségvállalások Alapvető elvárás, hogy hosszú távon biztosítani kell a hazánkra jellemző őshonos növény- és állatfajok fennmaradását, állományaik stabilitását, esetenként növekedését. A hazánkban előforduló fajok közül alapvetően az alábbi szempontok figyelembevételével történik az egyes fajok természetvédelmi szempontú értékelése. Különös figyelmet kell fordítani a bennszülött (endemikus) a Kárpátmedencében kialakult, csak itt előforduló fajok védelmére, hiszen ezek megőrzése a Földön máshol nem valósítható meg (pl.: bánáti bazsarózsa,

12 magyar nőszirom, fekete galagonya, lápi póc, rákosi vipera, kárpáti forráscsiga); A maradvány (reliktum) a Kárpát-medencében a földtörténet korábbi korszakára (pl.: jégkorszak) jellemző fajok védelme a természetes környezeti változások emlékeiként fontosak (pl.: cifra kankalin, magyar vadkörte, zergeboglár, pannon gyík, magyar tarsza, sisakos sáska, északi pocok); Kiemelt feladat azon endemikus, egyben reliktum fajok védelme, melyek a régmúlt korokban a Kárpát-medencében alakultak ki és maradtak fenn bennszülött maradvány fajok (pl.: erdélyi hérics, pilisi len, tornai vértő, magyar fehérlepke, fóti boglárka); A természetvédelmi oltalom alá helyezés során vizsgálni kell a faj veszélyeztetettségét, hazai elterjedését, alkalmazkodó képességét az emberi hatásokra, beavatkozásokra; A veszélyeztetett fajok hazai jegyzéke Magyarországi Vörös Könyv tartalmazza a kipusztult és eltűnt, a közvetlenül-, aktuálisan-, valamint a potenciálisan veszélyeztetett fajokat. Szoros kapcsolat van a természetvédelmi oltalom alatt álló, illetve a Vörös Könyvben szereplő fajok között. Nemzetközi kötelezettségvállalások Nemzetközi szerződések, egyezmények alapján is természetvédelmi oltalom alá kerülhetnek Magyarországon növény- és állatfajok. Közülük a legfontosabbak az alábbiak: Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) által kezelt Nemzetközi Vörös Könyvben szerepelnek mindazon fajok, melyek világviszonylatban veszélyeztetettek. Közülük különösen a vonuló, vándorló fajok között számos olyan fordul elő, mely hazánkban is előfordul. Ezek védelme a világállomány megőrzése érdekében feladatunk (pl.: parlagi sas, vékonycsőrű póling, vörösnyakú lúd); EGYEZMÉNY az európai vadon élő növények, állatok és természetes élőhelyeik védelméről (Berni Egyezmény). Az 1990-ben Magyarország által ratifikált egyezmény 5., 6. és 7. cikke előírja az aláíró országok részére az egyezmény függelékében szereplő fajok adminisztratív úton történő védelem alá helyezését (pl.: ürge, denevérek, vidra, jégmadár); A TANÁCS 79/409/EGK IRÁNYELVE a vadon élő madarak védelméről (Madárvédelmi Direktíva). Az Európai Közösségek Tanácsa által 1979-ben elfogadott irányelv rögzíti az Európai Unió tagországaiban természetvédelmi oltalommal védett madárfajok listáját (pl.: házi veréb, kárókatona, bütykös hattyú, seregély, siketfajd); A TANÁCS 92/43/EGK IRÁNYELVE a természetes élőhelyek, illetve a vadon élő növény- és állatvilág megőrzéséről (Élőhelyvédelmi Direktíva). Az Európai Közösségek Tanácsa által 1992-ben elfogadott irányelv rögzíti egyebek mellett az Európai Unió tagországaiban természetvédelmi oltalommal védett növény- és állatfajok (kivéve a madarak) listáját (pl.: hörcsög, barna medve, hólyagos fóka);

13 Az előzőekben említett két irányelv alapján olyan fajok is természetvédelmi oltalomban részesülnek Magyarországon, amelyek itt természetes körülmények között nem fordulnak elő! 2. A növény- és állatfajok egyedeinek védelme A természet védelméről szóló évi LIII. törvény (továbbiakban: Tvt) 4. e) pontja szerint védett természeti érték (természetvédelmi érték): e törvény vagy más jogszabály által védetté, fokozottan védetté nyilvánított kiemelt természetvédelmi oltalomban részesülő élő szervezet egyede, fejlődési alakja, szakasza, annak származéka A fentiek alapján a természetvédelmi oltalom kiterjed az élő egyedre, annak minden részére, formájára (pl.: gyökér, levél, virág, termés, pete, tojás, lárva, hernyó, báb, fióka, kifejlett egyed), valamint az elpusztult egyedekre, azokból készült származékokra (pl.: preparátum, prém, trófea, madártoll) is. A védett, fokozottan védett növény- és állatfajok egyedei, származékai állami tulajdonban vannak (Tvt. 68. (2) bekezdés), korlátozottan forgalom képesek. Elidegenítésükre természetvédelmi célból, vagy közérdekből kerülhet sor. 3. Védett, fokozottan védett fajok A természetvédelmi oltalomban részesített fajokat annak függvényében, hogy hazai-, vagy világállományuk milyen mértékben veszélyeztetett, elsősorban az emberi tevékenység fennmaradásukat mennyire korlátozza két kategóriába sorolja. Fokozottan védett fajok: hazai-, vagy világállományuk közvetlenül veszélyeztetett. Kipusztulásuk, eltűnésük a védelem biztosítása nélkül emberi léptékkel mérve is rövid időn belül megtörténhet. Ide tartoznak a hazai bennszülött, maradvány fajaink nagy része is. Védett fajok: hazai, vagy világállományukra az emberi tevékenység jelentős kedvezőtlen hatással jár, de állományuk megfelelő védelme meggátolhatja, hogy azok veszélyeztetetté váljanak. A természetvédelmi oltalom alá helyezés dinamikus tevékenység. A védelem alá került fajok állományait folyamatosan vizsgálják, és ennek függvényében változtatásokra kerülhet sor. A kutatások eredményeként újabb fajok kerülhetnek fel a listákra, a két kategórián belül is történhetnek mozgások, illetve kedvező esetben akár meg is szüntethető egyes fajok védelme, fokozott védelme. Az aktuálisan védelem alatt álló fajokról a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről szóló 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet rendelkezik.

14 A jogszabály különböző mellékleteiben felsorolásra kerülnek egyebek mellett a védett, vagy fokozottan védett, valamint az Európai Közösségi szempontjából jelentős növény- és állatfajok. A védettség ténye mellett a rendelet tartalmazza a védett-, illetve fokozottan védett fajok egyedeinek pénzben kifejezett értékét (eszmei érték). Ez az érték védett fajok esetében Ft, míg fokozottan védett faj esetében Ft között került meghatározásra. Az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növényfajok eszmei értéke egyedenként Ft, az állatfajok eszmei értéke néhány kivételtől eltérően Ft. A siketfajd, nyírfajd, barna medve pénzben kifejezett értéke Ft, míg a bütykös hattyú, házi veréb, kárókatona, sárgalábú sirály, sztyeppi sirály, seregély, hörcsög egyedeinek értéke Ft. A hatályos rendelet szerint (hatályos január 01.-től) jelenleg hazánkban az egyes növény- és állatfajok közül az alábbi számban találhatók természetvédelmi oltalom alatt álló fajok: Megnevezés Védett Fokozottan védett Összesen Gombák Zuzmók Mohák Harasztok Nyitvatermők Zárvatermők Kagylók Csigák Rákok Százlábúak Pókok Rovarok Körszájúak Halak Kétéltűek Hüllők Madarak Emlősök Összesen: A táblázat alapján jelenleg Magyarországon védett 1554, míg fokozottan védett 208 növény-, illetve állatfaj. Ki kell emelni a kétéltűeket, a hüllőket, illetve az emlősök közül a denevéreket, mert közülük minden egyes hazánkban előforduló faj természetvédelmi oltalom alatt áll. Speciális helyzetben van 6 hangyafajunk. Ezek a hangyák bolyokat építenek,

15 esetükben a hangyafészkek (bolyok) állnak védelem alatt. Az Európai Közösség Irányelvei természetvédelmi szempontból az alábbi fajokat tekintik jelentősnek: Megnevezés Védett Harasztok 19 Nyitvatermők 1 Zárvatermők 555 Tüskésbőrűek 1 Gyűrűsférgek 2 Kagylók 4 Csigák 22 Rákok 1 Pókok 1 Rovarok 37 Halak 9 Kétéltűek 37 Hüllők 70 Madarak 376 Emlősök 92 Összesen: A védett fajokhoz kapcsolódó előírások A természetvédelmi oltalom alatt álló fajok hosszú távú védelme érdekében elsőrendű feladat az élőhelyek, a szaporodó-, táplálkozó helyek megőrzése, megtartása. Különösen igaz ez a növények, a gerinctelen állatok, a speciális igényű fajok esetében. Az előzőekből következően a Tvt alapelvként rögzíti, hogy minden természetes és jogi személy, valamint más szervezet kötelessége a természeti értékek és területek védelme. Ennek érdekében a tőlük elvárható mértékben kötelesek közreműködni a veszélyhelyzetek és károsodások megelőzésében, a károk enyhítésében, következményeik megszüntetésében, a károsodás előtti állapot helyreállításában (Tvt 5. (1) bekezdés). A természeti értékek és területek csak olyan mértékben igénybe vehetők, hasznosíthatók, hogy a működésük szempontjából alapvető természeti rendszerek és azok folyamatainak működőképessége fennmaradjon, továbbá a biológiai sokféleség fenntartható legyen (Tvt 5. (1) bekezdés). A mező-, erdő-, vadgazdasági tevékenységek végzése során minden gazdálkodóval szemben alapvető elvárás, hogy a szükséges feladatokat úgy végezze, a természeti erőforrásokat úgy hasznosítsa, hogy azzal az élővilág különösen a védett növény- és állatfajok életfeltételei hosszú távon biztosíthatók legyenek. Az élőhelyek védelme mellett a Tvt rögzíti az egyes védett fajok az ország teljes

16 területére kiterjedő védelmének speciális előírásait. Így a törvény 42. foglalkozik az oltalom alatt álló növényekre vonatkozó előírásokkal: (1) Tilos a védett növényfajok egyedeinek veszélyeztetése, engedély nélküli elpusztítása, károsítása, élőhelyeinek veszélyeztetése, károsítása. (2) Gondoskodni kell a védett növény- és állatfajok, társulások fennmaradásához szükséges természeti feltételek, így többek között a talajviszonyok, vízháztartás megőrzéséről. (3) 105 A természetvédelmi hatóság engedélye szükséges védett növényfaj: a) egyedének, virágának, termésének vagy szaporításra alkalmas szervének gyűjtéséhez; b) 106 egyedének birtokban tartásához, adásvételéhez, cseréjéhez, kertekbe, botanikus kertekbe történő telepítéséhez; c) egyedének külföldre viteléhez, az országba behozatalához, az országon való átszállításához; d) egyedének preparálásához; e) 107 egyedének betelepítéséhez, visszatelepítéséhez, termesztésbe vonásához; f) egyedével vagy egyedén végzett nemesítési kísérlethez; g) egyedének biotechnológiai célra történő felhasználásához; h) természetes állományai közötti mesterséges géncseréjéhez.. (6) 110 Fokozottan védett növényfaj egyedének, virágának, termésének vagy szaporításra alkalmas szervének eltávolításához, elpusztításához, megszerzéséhez a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges. (7) 111 Fokozottan védett növényfajok esetén a (3), illetőleg (6) bekezdés szerinti engedély csak természetvédelmi vagy más közérdekből adható meg. Az első két bekezdés a törvény alapelveinek megfelelően általános előírásokat fogalmaz meg a védelem céljának elérése érdekében. Ezek betartására a gazdálkodónak tevékenysége során folyamatosan törekedni kell. A növényfajokra kiterjedő előírásokhoz hasonlóan az egyes állatfajok védelméről szól a 43. (1) Tilos a védett állatfajok egyedének zavarása, károsítása, kínzása, elpusztítása, szaporodásának és más élettevékenységének veszélyeztetése, lakó-, élő-, táplálkozó-, költő-, pihenő- vagy búvóhelyeinek lerombolása, károsítása. (2) 113 A természetvédelmi hatóság engedélye szükséges védett állatfaj a) állományának szabályozásához; b) egyedeinek gyűjtéséhez, befogásához, elejtéséhez, birtokban tartásához, idomításához; c) 114 egyedeinek szaporításához; d) egyedének kikészítéséhez, preparálásához, a preparátumok birtokban tartásához; e) egyedének élőállat gyűjteményben történő tartásához; f) hazai állatfaj-állományának külföldi állományból származó egyeddel történő kiegészítéséhez;

17 g) állományai közötti mesterséges géncseréhez; h) egyedének cseréjéhez, adásvételéhez; i) egyedének külföldre viteléhez, onnan történő behozatalához, az országon való átszállításához; j) egyede visszatelepítéséhez, betelepítéséhez; k) kártételének megelőzése érdekében riasztási módszer alkalmazásához; l) egyede fészkének áttelepítéséhez; m) egyedének háziasításához. (3) A (2) bekezdésben meghatározott engedély a külön jogszabályok szerinti állategészségügyi engedélyek beszerzése alól nem mentesít. (4) 115 Fokozottan védett állatfajok esetén a (2) bekezdés szerinti engedély csak természetvédelmi vagy más közérdekből adható meg. A védett növényfajokhoz hasonlóan az első bekezdés a törvény alapelveinek megfelelően általános előírásokat fogalmaz meg az oltalom alatt álló állatfajokra. Kiemelendő, hogy a védelem kiterjedhet a fészkelő-, szaporodó helyekre, így például a fecske-, gólyafészkekre, azokat kizárólag engedéllyel lehet eltávolítani, áthelyezni. Fontos tudni, hogy az elhullott, elejtett védett állat egyedét a megtalálónak a területileg illetékes nemzeti park igazgatósághoz be kell jelentenie (Tvt 44. (2) bekezdés). Védett állat- és növényfaj egyedének károsítása, veszélyeztetése vagy jogellenes zavarása esetén a természetvédelmi hatóság köteles az ilyen magatartás tanúsítóját a tevékenység folytatásától eltiltani (Tvt 44. (3) bekezdés). A fokozottan védett élő szervezetek élőhelyén, valamint élőhelye körül a miniszter által rendeletben meghatározottak szerint használati, gazdálkodási korlátozást rendelhet el a természetvédelmi hatóság (Tvt 44. (5) bekezdés). A természetvédelmi hatóság ilyen esetekben egyedi határozatot hoz. Jellemző példa lehet a talajon fészkelő fokozottan védett madárfaj fészke körül kialakítandó védőzóna, ahol a földhasználat (pl: kaszálás) a költés befejezéséig tiltott. Ebben az esetben lehetőség van az így keletkezett, tényleges kár megtérítésére (Tvt 72. ). A törvény szellemében védett, illetve fokozottan védett fajnak minősülnek a védett, illetve fokozottan védett növényfajok, illetőleg állatfajok keresztezései és kereszteződései (hibridjei). Az ilyen fajok védettségére a magasabb védettségi szinthez tartozó szülőfajra vonatkozó szabályok az irányadóak (Tvt 45. (3) bekezdés). Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a különböző eszmei értékű fajok közül a magasabb, védett és fokozottan védett fajok hibridjénél a fokozottan védett fajra vonatkozó előírásokat kell figyelembe venni. A védett-, illetve fokozottan védett állatfajokkal kapcsolatos tevékenységekről, az egyes engedélyhez kötött tevékenységek végzéséről a védett állatfajok védelmére, tartására, hasznosítására és bemutatására vonatkozó részletes szabályokról szóló

18 348/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet rendelkezik. Ez a rendelet rögzíti többek közt a hasznosítás, bemutatás, kutatás személyi, tárgyi feltételeit, kereteit. Hasznosításnak minősül (Korm. rend. 2. f) pontja) a védelemben részesülő állatfaj egyedének a bemutatás kivételével történő bármilyen igénybevétele, amely az egyed élettevékenységét, túlélési vagy szaporodási esélyeit, fennmaradását befolyásolja, így különösen: fa) elpusztítás, gyűjtés, befogás, csere, adásvétel, eladásra történő szállítás, eladásra történő felkínálás, külföldre vitel, onnan történő behozatal, az országon való átszállítás, fb) tenyésztés, fc) élettelen egyed kikészítése, preparálása, fd) visszatelepítés, betelepítés, állomány-szabályozás, hazai állatfaj állományának külföldi állományból származó egyeddel történő kiegészítése, fe) háziasítás, ff) állományok közötti mesterséges géncsere, fg) kutatás; Bemutatás a védelemben részesülő állatfaj egyedének közszemlére tétele (Korm. rend. 2. g) pontja) függetlenül attól, hogy ez térítés mentesen, vagy azzal történik. Előkészítés alatt áll a védett állatfajok hasznosításáról szóló kormányrendelthez hasonlóan a védett növényfajok hasznosításáról szóló rendelet is. Ebben az egyes kereskedelmi céllal hasznosítható védett növényfajok hasznosításának feltételei kerülnek szabályozásra. Egyes az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős állatfajok esetében a 13/2001. KöM rendelet felmentést ad az adott állatfaj hasznosításával, zavarásával kapcsolatban. A rendelet 4/A. (1) bekezdése szerint Közegészségügyi okból, továbbá a légiközlekedés biztonsága, valamint az okszerű mezőgazdasági termelés biztosítása érdekében amennyiben természetvédelmi érdeket nem sért a bütykös hattyú (Cygnus olor), a házi veréb (Passer domesticus), a kárókatona (Phalacrocorax carbo), a sárgalábú sirály (Larus michahellis), a sztyeppi sirály (Larus cachinnans), a seregély (Sturnus vulgaris) és a hörcsög (Cricetus cricetus) riasztása, elejtése, gyérítése, állományának szabályozása engedélyezhető. Az említett fajok egyedei tekintetében a riasztás a védett természeti területeken kívül július 1. és február 28. között, a repülőtereken és biztonsági övezetükben pedig egész évben engedély nélkül végezhető (KöM 4/A. (2) bekezdés). A kárókatona gyérítését engedély nélkül végezheti a külön jogszabályok alapján kijelölt vadászatra jogosult, valamint a halászati őr a halállományokban keletkezett károk mérséklése érdekében, amennyiben tevékenységét (KöM 4/A. (3) bekezdés):

19 a) az ingatlan tulajdonosával, illetve jogszerű használójával megállapodást kötve, b) védett természeti területen, illetve különleges madárvédelmi területen kívül, c) szeptember 1. és január 31. között, d) a vadászat rendje megsértésének nem minősülő, valamint nem tiltott vadászati eszközökkel és módszerrel, valamint e) az okszerű vadgazdálkodás akadályozása nélkül végzi. Meg kell jegyezni ugyanakkor, hogy a gyérítése során ólomsörét használata tilos (KöM 4/A. (4) bekezdés). A seregély gyérítését engedély nélkül végezheti a külön jogszabályok alapján kijelölt vadászatra jogosult, a hegyközség területén működő hegyőr, valamint az ott mezőőri szolgálatot ellátó személy, kizárólag a szőlőültetvényekben, azok termésének megóvása, illetve az azokban keletkező károk mérséklése érdekében, amennyiben tevékenységét (KöM 4/A. (5) bekezdés): a) az ingatlan tulajdonosával, illetve jogszerű használójával megállapodást kötve, b) védett természeti területeken, illetve különleges madárvédelmi területeken kívül, c) augusztus 1. és október 31. között, d) a vadászat rendje megsértésének nem minősülő, valamint nem tiltott vadászati eszközökkel és módszerrel, valamint e) az okszerű vadgazdálkodás akadályozása nélkül végzi. A hörcsög gyérítését védett természeti területen kívül, engedély nélkül végezheti az ingatlan tulajdonosa, illetve jogszerű használója által megbízott személy az okszerű mezőgazdaságban keletkezett károk mérséklése érdekében, amennyiben a lakott hörcsöglyukak száma hektáronként meghaladja a kettőt (KöM 4/A, (7) bekezdés). A (7) bekezdésben biztosított gyérítési lehetőség során elpusztított hörcsögök prémjének, illetve az abból készített termékeknek a tartása, hasznosítása, bemutatása a külön jogszabályban meghatározott közérdek bizonyításának hiányában is engedélyezhető, amennyiben természetvédelmi érdeket nem sért (KöM 4/A, (8) bekezdés). 1.4 Gyógynövényismeret (szerző: Elekné Ludáyni Zsuzsanna) Fogalmak Gyógynövényeknek azokat a növényeket nevezzük, amelynek hatóanyagot tartalmazó részét, illetve a belőlük kivont illóolajat vagy egyéb hatóanyagot valamely betegség kezelésére felhasználják. A gyógynövények egyben zöldség-, fűszer- vagy dísznövények is lehetnek, sok faj gyomtársulásokban fordul elő.

20 Gyógynövényekhez három forrásból juthatunk, a vadon élő gyógynövények gyűjtése mellett hazai termesztésből és importból is beszerezhetjük a növényeket. Földünkön a becslések szerint mintegy ötszázezer virágos növényfaj él, amelynek kb. 10%-a felhasználható gyógynövényként (ez kb. ötezer fajt jelent). Hazánkban igen gazdag hagyománya van a növények különböző célú gyűjtésének, közöttük a gyógynövényeknek is. Az évente begyűjtésre kerülő vadon termő gyógynövények jelentős hányada belföldön kerül felhasználásra. A szabadon forgalmazható, gyógynövény szaküzletekben beszerezhető közel 200 gyógynövény 80%-át a vadon termő gyógynövények szolgáltatják. Hatóanyagnak azokat, a növények különböző részeiben felhalmozódott anyagokat nevezzük, amelyek kedvező hatást gyakorolnak az emberi szervezetben lejátszódó élettani és kórfolyamatokra, ezáltal fejtve ki gyógyhatásukat. Drognak az esetek többségében a gyógynövények hatóanyagot tartalmazó, rendszerint szárítással tartósított részét nevezzük. Ugyancsak drognak nevezzük a kivont illóolajat. Napjainkban a különböző terápiás eljárások (kemoterápia, fizikoterápia) alkalmazása mellett egyre inkább növekvő szerep jut a fitoterápiának, azaz a különböző betegségek gyógynövényekkel, illetve azok hatóanyagainak felhasználásával történő gyógyításnak. A gyógynövények nem csodaszerek, de egyes betegségek kezelésében nélkülözhetetlenek. Jól alkalmazhatók például a meghűlés és a vele járó tünetek, az enyhébb fokú idegi eredetű panaszok és alvászavarok, valamint a különböző okokra visszavezethető krónikus betegségek kezelésében. Fontos szerepük van a szervezet betegségekkel szembeni védekezőképességének fokozásában, a megelőzésben, az utókezelésben. Gyógynövények gyűjtése A gyógynövények gyűjtése nagy hagyományokkal rendelkezik Magyarországon. Hazánk kiválóan alkalmas gyógynövények gyűjtésére, mert közép-európai és kedvező növényföldrajzi fekvése, a szélsőséges időjárása miatt edzettebbek, sokszor tartalmasabbak gyógynövényeink Európa más növényeinél. A gyűjtéshez megfelelő szakismeret szükséges, a gyűjtőknek biztosan fel kell ismerniük a gyógynövényt, és el kell különíteniük más fajoktól. A gyűjtőknek ezen kívül tudniuk kell, hogy melyik növénynek mely részét mikor és hogyan kell begyűjteni. Fontos a megfelelő helyismeret és a gyűjtendő faj élőhelyének ismerete. A gyógynövényeknek nem minden része tartalmaz azonos mennyiségű és minőségű hatóanyagot, ezért különböző részeik alkalmasak a drogelőállításra. Egyes növényfajoknak csak a virágát, csak a levelét vagy csak a termését, másoknak pedig két-három részét is gyűjteni kell. Gondoskodni kell az elkülönítésükről már a gyűjtés során is. A gyűjtés növényfajonként eltérő fejlettségi állapotban történhet, és a gyűjtést követő tisztítást, szárítást is különböző előírások szerint kell végezni. Vannak azonban