Srí H.W.L. Poonja - Az igazság oroszlánja

Átírás

1 Srí H. V. L. Púndzsa Egy advaita mester feljegyzései

2 ARUNÁCSALA KÖNYVEK

3 Srí H. V. L. Púndzsa Az igazság oroszlánja - Egy advaita mester feljegyzései - FILOSZ Budapest, 2005

4 A kötet alapjául szolgáló kiadás: David Godman: Nothing Ever Happened, Volume I-III, Avadhuta Foundation, Boulder, Colorado, 1998 Avadhuta Foundation, Boulder Malik Tóth István Hungarian translation, 2005 David Godman: Nothing Ever Happened című könyve alapján szerkesztette, fordította és a bevezetést írta Malik Tóth István Lektorálta Veszprémi Krisztina

5 Tartalom Bevezetés A Lakhnaúi Oroszlán 7 A tanítás 33 A könyv és a naplófeljegyzések rész Naplók rész Tanítások Szójegyzék

6 Bevezetés A Lakhnaúi Oroszlán" A XX. század végének egyik legeredetibb és Nyugaton is komoly hatású tanítója volt Sri H. V. L. Púndzsa, akit energikussága, közvetlensége és kompromisszumokat nem ismerő tanításai miatt sokan csak úgy hívtak: a Lakhnaúi Oroszlán". A köztudatba mégis Pápádzsí (tiszteletre méltó apa) néven vonult be: ezzel a szeretetteljes megszólítással illették őt tanítványai életének utolsó éveiben. Azt megelőzően több névvel is büszkélkedhetett, ilyen volt például a Skorpió Bábá - amire azzal szolgált rá, hogy egy különleges ábra segítségével képes volt gyógyítani a skorpió rendkívül fájdalmas, nem egyszer halálos csípését - vagy a Kauszar, mely tanulmányai idején írói álneve volt. Harivans Lál Púndzsa 1910-ben (más források szerint 1913-ban) született a pandzsábi Láhórban, mely akkor még Indiához tartozott, ma azonban már Pakisztánban található. Harivans anyai nagybátyja az a Szvámí Ráma Tírtha, aki a modern India egyik nagy, noha Nyugaton kevéssé ismert szentje volt. Pápádzsí anyja, Jamuná Déví spirituális elkötelezettségét jól jellemzi, hogy egyszer megjegyezte: Ha nem olyan szentnek adok életet, aki a bátyámhoz [Szvámí Ráma Tírthához] hasonló, akkor csak egy koca vagyok, aki disznókat ellik." Pápádzsí apja, Parmánand is komoly szellemi törekvő

7 volt, élete végéig ismételgette a Dzsai Szítárám (Dicsőség Szítának és Rámának) mantrát 1. Pápádzsí már fiatal korában mély érdeklődést tanúsított a spirituális dolgok iránt, és korán megismerkedett nagybátyja, valamint Szvámí Vivékánanda műveivel, akiket mindkettőjüket hazafias érzések fűtöttek India iránt, és mindketten az elsők között voltak, akik Amerikába mentek, hogy Nyugatra vigyék a védánta üzenetét. Pápádzsí nem sokkal múlt tízéves, amikor így szólt édesanyjához: Egy nap én is elmegyek majd Nyugatra, hogy terjesszem a dharmát." Eletének egyik meghatározó élménye nyolcéves korában történt, amikor részesült az Önvaló közvetlen megtapasztalásában. Ez a világ alapjául szolgáló forma nélküli, létezéstudatosság-boldogság természetű (szat-csit-ánanda) Valóság elsöprő erővel öntötte el, melyről így számolt be később: Legkorábbi emlékem egy átütő erejű élményé, mely nyolcéves korom tájékán történt, az 1919-es esztendőben. Az angolok, akik nem sokkal azelőtt győzedelmeskedtek az I. világháborúban, az iskolásoknak egy hónap szünidőt adtak, hogy azok is részt vehessenek a győzelmi ünnepségeken. Még egy kis jelvényt is kaptunk, mely emlékeztető volt a diadalra. Abban az időben Faiszálábádban éltünk Pandzsábban, mely ma Pakisztán része. Anyám úgy döntött, hogy ez az előre nem tervezett vakáció ideális arra, hogy meglátogassuk Láhórban élő rokonainkat. Ez a látogatás nyáron történhetett, mert határozottan emlékszem, hogy már érett a mangó. Egy este, amikor mindannyian a láhóri házban ültünk, valaki italt készített a jelenlévőknek mangóból, tejből és mandulából. Egy magam korabeli fiú számára ennek ínycsiklandozó finomságnak kellett volna lennie, de én a kezemet sem nyújtottam érte. Nem mintha nem akartam volna meginni, de az igazság az volt, hogy körülölelt és elnyelt egy 1 Az idegen szavak magyarázatát lásd a szójegyzékben.

8 élmény, mely olyan békéssé és boldoggá tett, hogy képtelen voltam reagálni a felkínált pohárra. Anyám és a többi ott-tartózkodó asszony meglepődött és meg is ijedt hirtelen jött tétlenségemtől. Összegyűltek körülöttem, és próbálták meghatározni, mi történt s mi a teendő. Arra az időre már a szememet is lehunytam. Bár nem voltam képes válaszolni a kérdéseikre, hallottam a körülöttem zajló vitát, és teljesen tudatában voltam kísérleteiknek, melyekkel normális állapotomba akartak visszahozni. Ráztak, pofozgattak, csipkedték az orcámat, valaki még a levegőbe is emelt, de semmivel sem tudtak fizikai választ kicsalni belőlem. Nem makacskodtam, hanem az élmény olyan elsöprő volt, hogy ténylegesen megbénította azt a képességemet, amellyel külső ingerekre válaszol az ember. Körülbelül egy órán keresztül megpróbáltak mindent, ami csak eszükbe jutott, hogy a tudatosság hétköznapi állapotába visszahozzanak, de minden kísérletük kudarcot vallott. [...] Nem láttam semmit. Egyáltalán nem érzékeltem semmit, hogyan tudnám hát leírni? Az egyetlen kifejezés, amely megközelíti, amit érzek, az»ok nélküli boldogság«. Bármikor kérdezik tőlem, hogy mi történt aznap, én visszaugrok a boldogság e helyére, mely tökéletesen meghaladja az időt. Nem vagyok képes leírni, de az érzés még bennem van, pedig évtizedekkel ezelőtt történt. Nem hívhatom»semminek«, és nem hívhatom»valaminek«sem. Nagyon tudatos voltam, de hogy minek voltam tudatában, azt nem tudom megmondani. Néha ürességnek nevezem, de ez sem kielégítő. Nincs benne ennek az állapotnak az öröme és zavartalan boldogsága." Pápádzsí így válaszolt arra a kérdésre, hogy milyen hatással volt az életére ez a tapasztalás: Először is, nem hívnám tapasztalásnak, hiszen ahhoz, hogy tapasztalás történjen, szükség van egy tapasztalóra és valamire, amit tapasztal. Ám egyik sem volt jelen. Valami befele húzott, és ennek a valaminek nem volt formája. Nem tu-

9 dom, mi volt. De te a hatásáról kérdezel. Ezt könnyebb leírni: attól a pillanattól kezdve mindig boldog voltam - és vagyok. A boldogság, amely megbénított, nem hagyott el azután sem, amikor testi működésem normalizálódott. Ez a belső boldogság megmaradt, de még mindig nem tudom, mi az." A különös állapotból Pápádzsí két nap után tért vissza a hétköznapi tudatosságba, és édesanyjának sikerült meggyőznie őt arról, hogy választott istensége, Krisna jött el hozzá, melynek hatására a fiú hatalmas szeretetet kezdett érezni az egyik legnépszerűbb hindu istenség iránt. Felmerülhet a kérdés, hogy miért lett az Úr Krisna odaadó követője az Önvaló (szanszkrit kifejezéssel Atman), az Abszolút Valóság e mély megtapasztalása után. Pápádzsí így magyarázza ezt: Már mondtam, hogy nem tapasztalás volt, hiszen nem volt jelen tapasztaló. Ami pedig az Önvaló megtapasztalását illeti, abban az időben azt sem tudtam, mit jelent az»önvaló«szó. Anyám Krisna követője volt, indiai emberek millióihoz hasonlóan. A Krisna-bhakti történeteit és hagyományait anyámtól szívtam magamba, míg végül életem részévé nem váltak. Szerelmes lettem Krisna formájába, mert számomra Krisna gyönyörű személy volt." Pápádzsí ekkortól kezdve rengeteg különleges látomásban és tapasztalásban részesült (mint később látni fogjuk, egyik látomása Krisna iránti vonzódását is részben megmagyarázza), és rendkívüli módon érdekelték a szentnek tartott dolgok. Egy alkalommal például, tizenegy éves korában, szádhuk egy csoportja haladt el a házuk előtt. Azonnal vonzódást. érzett irántuk, és megpróbált csatlakozni hozzájuk. - A szüleim meghaltak - mondta nekik. - Nem viselnétek gondomat? Ők beleegyeztek, és elvándoroltak egy helyre, mintegy húsz kilométerre a várostól. Szülei természetesen néhány napig kétségbeesetten keresték, mígnem egy szóbeszédtől vezettetve

10 nyomára nem akadtak táborhelyükön. Apja kiabált, miután végül rátalált, de a fiú egy csepp bűnbánatot sem érzett kalandja miatt. Egyáltalán nem méltányolta az aggodalmat, amelyet szülei tanúsítottak. Sőt, azt mondta apjának: - Miért kerestetek fel engem ahelyett, hogy Istennel hagytatok volna? Gyermekévei során a gyerekek általában azáltal élik ki a fantáziájukat, hogy katonásdit játszanak, vagy úgy viselkednek, mintha híres emberek vagy sportolók lennének. Pápádzsí ezzel szemben a szádhukat utánozta. Következő fontos spirituális kalandja tizenhárom éves korában történt. Akkor kezdődött, amikor meglátta a Buddha képét a történelemkönyvében. A híres kép Buddhát életének abban az időszakában ábrázolta, amikor mindössze napi egy rizsszemen élt. Az aszkéta arca gyönyörű volt, de teste csontvázszerű lett, csonttá és bőrré soványodott. Pápádzsí azonnal hatalmas vonzódást kezdett érezni iránta, és úgy határozott, hogy utánozni fogja őt. Először megelégedett azzal, hogy keresztbe tett lábakkal ült egy fa alatt, később azonban már külsőleg is hasonlítani akart az ideálhoz. Ennivalóját a kóbor kutyáknak adta, és végül annyira lefogyott, hogy a csontjai is kiálltak, csakúgy, mint a Buddháéi. Ez nagyon boldoggá tette, és büszke volt új állapotára, amit csak tetézett, hogy az osztálytársai a Buddhának" csúfolták soványsága miatt. Természetesen a szülei nagyon megijedtek, és különféle orvosokhoz vitték őt, akik persze nem találtak semmilyen betegséget. A könyvből azt is megtudta, hogy a Buddha narancsszínű ruhát hordott, és koldulással szerezte élelmét. A fiatal Pápádzsí a még teljesebb hasonlóság érdekében anyja egyik száríját narancsszínűre festette, és eljárt koldulni. A következő fázis akkor jött el, amikor megtudta, hogy a Felébredett szentbeszédeket tartott. Ebben is megpróbált méltó utód lenni. Számos prédikációt tartott, de az egyik alkalommal egy szomszéd felismerte őt, és jelentette anyjának, kit látott a városka főterén

11 szónokolni. Ez a hiányzó szári rejtélyét is megoldotta, és hirtelen véget vetett Pápádzsí életének ezen időszakának. Pápádzsí édesanyja nem haragudott rá különféle csínytevései miatt, képes volt meglátni a dolgok humoros oldalát. Mint már szó esett róla, anyja odaadó Krisna-bhakta volt. Azt is meg kell említeni azonban, hogy gurujának a védánta egyik jól ismert tanítóját tartotta, aki számos védántikus művet ismert, s ezekről nagy hitelességgel tudott értekezni. Leginkább a Vicsár Szágart kedvelte, a hindi szent, Niszcsaldász munkáját. Ennek hosszú részeit tudta fejből idézni. Sri Ramana Maharsi (Pápádzsí későbbi mestere) szintén kedvelte ezt a művet, sőt annak egy rövidített tamil fordítását is elkészítette Vicsára Mani Málá címmel. Pápádzsí nagyon komolyan érdeklődött a nyelvek iránt, és anyanyelve, a pandzsábi mellett urdúul és perzsául is megtanult, később pedig további nyelveket sajátított el (tudott még hindiül, angolul, gudzsarátiul, kannadául, maráthíul stb.). S hogy mindezeket a nyelveket nem alapfokon beszélte, arra bizonyíték, hogy urdú nyelvű verseivel díjat nyert az iskolában, s naplóit is több nyelven írta. Spirituális érdeklődése ellenére nagyon szerette a különböző sportokat, és különösen birkózásban jeleskedett. A kriketthez is szenvedélyes viszony fűzte, de az iskolai csapatban volt focikapus is, és fiatal korában rendszeresen súlyzózott. Az iskola után kiházasították, majd kereskedelmi képviselő lett. Házasságának körülményeiről egy későbbi látomásában érdekes részleteket tudott meg. Korábban említettem, hogy anyám késztetésére lettem Krisna követője. Ráébredésem után felismertem, hogy anyám csupán eszköz volt ehhez, mivel a Krisna iránt érzett szenvedély gyökerét vissza tudtam vezetni korábbi életemre, amelyben dél-indiai jógi voltam. Amikor ez a tudás feltárult előttem, jelen életem sok mintájára magyarázatot találtam. Legutóbbi életemben nagy Krisna-bhakta voltam, akit saját tanítványai

12 vettek körül. Ok egy templomot is emeltek az istenségnek, amelybe annak nagyméretű, fehér szobra került. Abban a bizonyos életben gyakran elértem a nirvikalpa szamádhit, de az Önvalóra ébrednem nem sikerült. Ennek egyik akadálya az volt, hogy még testi vágyat éreztem az egyik ásramban dolgozó nő iránt. Ő alacsony kasztból származott, és alkalmi munkákat végzett az ásramban. Sohasem kezdtem ki vele, és próbáltam uralkodni a vágyamon, de az nem hagyott el teljesen. Amikor H. V. L. Púndzsaként újraszülettem, végül ezzel az asszonnyal kötöttem házasságot. Ez az egy vászana elég volt ahhoz, hogy új születést idézzen elő, amelyben el kellett vennem őt feleségül, és családot kellett alapítanunk. Ilyen a karma hatása." Munkájánál fogva Pápádzsí rengeteget utazhatott. Vidjávatítól három gyermeke született, közülük az egyik (egy kislány) hároméves korában meghalt. Pápádzsí - a neves bengáli jógihoz, Sri Aurobindo Ghóshoz és a tamil költőhöz, Szubramanja Báradihoz hasonlóan - bekapcsolódott az angol gyarmatosítás elleni felszabadító mozgalomba. Az ezt követő években a hazafias politika iránti érdeklődésem időlegesen a Krisna irántiéval vetekedett" - emlékezett vissza. Indiában természetesen nemcsak Gandhi erőszakmentes felfogásának voltak hívei, hanem voltak, akik úgy vélték, hogy az elnyomók békés eszközök hatására nem fogják elhagyni a megszállt országot. Egy békés demonstrálókkal szemben elkövetett 1919-es brit tömegmészárlás Pandzsábban, Pápádzsí szülőhelyén rengeteg hívet szerzett a már amúgy is erősen szervezkedő földalatti mozgalomnak. Pápádzsí így indokolta ezt: Ha valaki betör a házunkba, és annyira átveszi az uralmat, hogy nekünk engedelmeskednünk kell a parancsainak, akkor mit kell tennünk? A gandhiánus válasz az lenne:»udvariasan távozásra szólítjuk fel őket, és ha nem hallgatnak ránk, akkor nem engedelmeskedünk az utasításaiknak.«én

13 úgy véltem, hogy ez a megközelítés gyávaság. Az én tapasztalataim azt mutatták, hogy a betolakodók nem hallgatnak az udvarias felszólításokra. Én annak voltam inkább a híve tehát, hogy felkapjak egy botot, és elzavarjam őket erőszakkal." 2 Amikor később megkérdezték tőle, hogy Krisna-bhaktaként hogyan választhatta az erőszak útját fiatal korában, ő így felelt erre: Azért harcolok, mert Krisna követője vagyok. Maga Krisna is kiváló harcos volt, és azt mondta hívének, Ardzsunának, hogy neki is harcolnia kell azért, ami igazság szerint az övé. A Mahábháratában találhatjuk azt a részt, amelyben a háborúra összegyűlt seregek előtt Ardzsuna ki jelenti Krisnának, hogy nem akar részt venni a küzdelemben, mivel az ellenséges seregben ott vannak rokonai és korábbi tanítói. Krisna azonban harcra szólította fel őt. Lényegében azt mondta neki:»a veled szemben állók gonosz emberek, akiknek halállal kell lakolniuk tetteikért. A te munkád, a te kötelességed, hogy leszámolj velük, ne futamodj meg hát!«mit tettek ezek az emberek, ami olyan rossz volt? Becstelen eszközökkel elfoglalták Ardzsuna királyságát. A britek elfoglalták az országomat, miért ne kellene hát harcolnom a visszaszerzéséért? Ardzsuna azonban még mindig nem tudta rávenni magát a gyilkolásra, Krisna így szólt ezért hozzá:»nem te ölöd meg ezeket az embereket, hanem Én. Én határoztam úgy, hogy meg kell lakolniuk tettükért. Add át az elmédet Nekem. Te csupán eszköz vagy a kezemben. Menj, és pusztítsd el az ellenségeidet. Én gondodat viselem majd, és amikor a harcnak vége, visszakapod a királyságodat.«ardzsuna az országa javáért harcolt. Azért, hogy újra megszilárdítsa a békét hazájában. Rámnak szintén háborút kellett indítania, amikor elrabolták Tőle feleségét. Ilyen kö- 2 Később Pápádzsí találkozott magával Gandhival, erről a későbbiekben még szót ejtünk.

14 rülmények között nem igazságtalanság az emberélet kioltása. Igazságtalan dolog ártatlan embereket megölni, de ha megfosztottak a földedtől és a szabadságodtól, akkor kötelességed harcolni, hogy visszaszerezd azokat. Jobb meghalni, mint rabszolgaként élni. Szép dolog békében és harmóniában élni, de a világ nem ilyen. Időnként harcolnod kell, hogy igazságot és békét hozz a világnak." Pápádzsí tisztában volt vele, hogy az angolok igen szervezettek, és hogy a közvetlen fizikai támadás a legkisebb zavart sem okozná hatalmi struktúrájukban. Ehelyett azt határozta el, hogy jógikus képességekre (sziddhikre) tesz szert, amit azután majd bevet ellenük. Fel kellett ismernie azonban, hogy ezek elnyerésére évek kitartó munkájára van szükség. A forradalmi mozgalmat a britek megpróbálták kegyetlenül elfojtani. Ezek után Pápádzsíék másféle taktika mellett döntöttek: A második világháború közeledett, és a brit kormány indiai katonákat sorozott be hadseregébe. Úgy határoztunk, hogy beszivárgunk oda, taktikát, stratégiát és hadviselést tanulunk, majd amikor eljön az ideje, puccsot szervezünk, vagy egyszerűen ellenük fordítjuk fegyvereinket. Néhányan közülünk azt gondolták, hogy miután kitanulták a háborúskodás művészetét, dezertálnak, és csatlakoznak az indiai nemzeti hadsereghez, mely a japánok mellett harcolt az angolokkal szemben. Jelentkeztem az Indiai Katonai Akadémia hivatalnokképző kurzusára, s azonnal felvettek." Hamar fel kellett fedezniük azonban, hogy terveik a gyakorlatban nem keresztülvihetők. Túl kevesen voltak ahhoz, hogy hatásos magot formáljanak egy puccshoz, és a hadsereg merev, hierarchikus felépítése gyakorlatilag lehetetlenné tette bármiféle felforgató tevékenység szervezését. Pápádzsí forradalom iránti érdeklődése megcsappant, amikor a kijózanító valósággal szembesült.

15 Katonaként sem csökkent viszont Krisna iránti szeretete, de más formát kellett adnia neki. Az alábbi, Pápádzsí mundérban töltött éveiből származó történet nagyon hasonlít a modern India egyik legnagyobb szentje, Rámakrisna Paramahansza életének egyik epizódjára: A hadseregben töltött élet azt jelentette, hogy egy külső normalitást és katonai józanságot kellett magamra öltenem. Egy hindu Isten iránti szeretet nyílt kimutatása olyan rosszallást váltott volna ki, ami veszélyeztette volna a karrieremet. Ennek hatására kettős életet éltem. Nappal - rezzenéstelen arccal - játszottam a hivatalnok-száhibot, éjszaka pedig zárt ajtók mögött Krisna-gópívá változtattam magam. Rendszerint elbocsátottam tisztiszolgámat, meghagyva neki, hogy még a szokásos reggel öt órai teával se háborgasson. Ezáltal az egész éjszakát szeretett Krisnámmal tölthettem. Nem elégített ki az, hogy nevének dzsapáját végeztem, vagy egy élettelen képet vagy szobrot imádtam; azt akartam, hogy maga Krisna jelenjen meg előttem, ahogy azt fiatal koromban tette oly gyakran, s ily módon közvetlenül nyilváníthassam ki neki szeretetemet. Rádhának álcáztam magam, Krisna hitvesének, mert úgy gondoltam, ha minden módon utánozom őt, akkor Krisna megjelenik előttem. Száriba öltöztem, karkötőkkel és egyéb női ékszerekkel ékesítettem fel magam, sőt még az arcomat is kifestettem. Abba a bhávába kerültem, hogy valóban én voltam Rádhá, aki eleped isteni szeretőjéért. A módszer bevált. Krisna rendszeresen megjelent, s én kiöntöttem neki szívemet. Reggelenként, Krisna megjelenése után arcom az isteni szeretettől ragyogott. Egyik felettesem ezt italossággal tévesztette össze, és a csaposnak kiadta a rendeletet, mely szerint nem kaphatok többet napi három kupicánál. A csapos, helyesen, azt felelte neki, hogy sohasem iszom, de ő nem hitte el ezt. Egyszerűen el sem tudta képzelni, hogyan tűnhet valaki ilyen sugárzóan boldognak anélkül, hogy bármiféle alkoholt vett volna magához.

16 Hazafias ambícióim megcsappantak, majd eltűntek rövid hadseregbeli tartózkodásom alatt, ám ezzel ellentétben Krisna iránti szenvedélyem olyan fokot ért el, hogy alig tudtam másra gondolni. A hadsereg nem volt megfelelő hely egy bhaktának, aki csupán Krisna iránt érzett megszállottságának adná át magát, így hát lemondtam megbízatásomról. Ezt bajos volt megtenni a háború ideje alatt, de egy együtt érző hivatalnokparancsnok közreműködésével, akinek ecseteltem nehéz helyzetemet, sikerült megszabadulnom katonai kötelességeim alól." Hazatérése után apja haragja fogadta, hiszen ígéretes karriert hagyott ott - világi szempontból nézve a semmiért. Egy ideig munkanélküli volt, és egyetlen vágya az volt, hogy Krisna állandóan jelen legyen számára. Úgy érezte, ehhez egy mester segítségére van szükség. Ezzel a kritériummal elmémben utazgatni kezdtem Indiában, s eljutottam az ország szinte minden híres ásramjába és gurujához. Olyan jól ismert emberekhez látogattam el, mint Szvámí Sivánanda, Tapóvan Szvámí, Ananda Mají Má, Szvámí Rámdász, kettő a Sankarácsárják közül, és egy sereg kevésbé ismert spirituális személyt is felkerestem. Mindenhol megálltam, és ugyanazt a kérdést tettem fel:»láttad Istent? Képes vagy megmutatni Őt nekem?«mindegyikük hasonlóképpen válaszolt. Megpróbáltak adni nekem egy mantrát vagy rávenni arra, hogy meditáljak. Mindannyiuk azt bizonygatta, hogy Istent nem lehet úgy felmutatni, mint egy nyulat a bűvész kalapjából, s ha látni akarom Ót, akkor évek fáradhatatlan szádhanájának kell alávetnem magam. Én hallani sem akartam erről. Ezeknek a szvámíknak és guruknak a következőket mondtam:»azt kérdezem, meg tudod-e mutatni Istent. Ha igen, s ha ezt most azonnal képes vagy megtenni, mondd meg! Ha ennek ára van, tudasd velem. Bármi legyen is az, én megfizetem. Az ellenben nem érdekel, hogy évekig itt üljek mantrákat kántálva. Most akarom látni

17 Istent! Ha nem tudod megmutatni nekem Őt azonnal, akkor keresek valaki mást, olyat, aki képes erre.«minthogy azok közül az emberek közül, akikkel találkoztam, egyik sem állította, hogy meg tudja mutatni Istent, végül kiábrándultan és csüggedten visszatértem apám házába. Nem sokkal visszaérkezésem után [1944-ben] egy szádhu jelent meg az ajtónkban ételt kérve. Behívtam, megkínáltam, és feltettem neki azt a kérdést, amely leginkább foglalkoztatta az elmémet: - Meg tudod mutatni nekem Istent? S ha nem, ismersz valakit, aki képes erre? Legnagyobb meglepetésemre bíztató választ kaptam: - Igen, ismerek valakit, aki meg tudja neked mutatni Istent. Ha felkeresed őt, minden dolgod rendbe jön. A neve: Ramana Maharsi. Minthogy nem hallottam még róla, megkérdeztem, hol él. - A Sri Ramanásramamban, Tiruvannámalaiban - hangzott a válasz. Ám én e helyről sem tudtam semmit, így további részletekről érdeklődtem. - Szállj vonatra, s utazz Madrászba! Ha odaértél, keresd az Egmore állomást, onnan Viluppuramig kell eljutnod, majd át kell szállnod a Tiruvannámalaiba tartó szerelvényre." Pápádzsí a különös szádhu tanácsát követve el is utazott Dél-Indiába. Később így számolt be az ott történtekről: Amint megérkeztünk az ásramhoz, leugrottam a szekérről, elhelyeztem poggyászomat a férfiak szálláshelyén, majd elindultam megnézni azt az embert, aki meg tudja mutatni nekem Istent. Bekukucskáltam az ablakon, és akit láttam - egy pamlagon ült nem más volt, mint aki Pandzsábban ellátogatott hozzám. Ez felettébb kiábrándított.»ez az ember egy csaló - gondoltam magamban. - Megjelenik nálam Pandzsábban, és azt tanácsolja, utazzak Tiruvannámalaiba, majd felpattan a vonatra, hogy előttem ideérjen.«

18 Annyira bosszús lettem rá, hogy úgy döntöttem, be sem megyek a terembe, ahol ült. Magamban már azoknak a csalóknak a hosszú listájához könyveltem, akikkel az első indiai zarándoklatom során találkoztam, sarkon fordultam, és elindultam a csomagjaimért. Éppen arra készültem, hogy ugyanazzal a szekérrel távozok, amely az ásramba hozott, amikor az egyik bentlakó megszólított: - Nem északról jöttél? Észak-indiainak tűnsz. Később megtudtam, hogy a férfit Framdzsínak hívták, s hogy egy madrászi filmszínház tulajdonosa volt. - Igen, az vagyok - válaszoltam. - Nem most érkeztél? - kérdezte, látva, hogy távozni készülök. - Nem töltesz itt legalább néhány napot? Elmeséltem neki annak történetét, ahogy Tiruvannámalaiba kerültem, s ekképpen zártam mondanivalómat: - Ez az ember körbeutazta az országot önmagát reklámozva. Látni sem akarom. Azért jöttem ide, mert azt állította, él itt valaki, aki meg tudja mutatni nekem Istent. Ha valóban képes erre, miért nem tette meg pandzsábi otthonomban, amikor felkeresett? Miért tétette meg velem ezt az utat? Nem érdekel egy ilyen ember! - Nem, nem - felelte Framdzsí -, tévedsz. Ő ki sem mozdult a városból az utóbbi negyvennyolc évben. A helyzet az, hogy vagy összetéveszted valakivel, vagy valamilyen módon, erői segítségével, megjelent pandzsábi házadban, miközben fizikai teste továbbra is itt volt. Egyszer járt itt egy amerikai lány, ő is hasonló történetet mesélt. Ilyen dolgok megesnek időnként. Biztos vagy benne, hogy nem tévedsz? - Nem - válaszoltam teljesen biztosan önmagamban -, felismerem őt. Nem tévesztettem össze senkivel. - Ebben az esetben, kérlek, maradj. Bemutatlak az igazgatónak, ő majd biztosít neked szállást. Csak azért hallgattam rá, mert a dolog felkeltette a kíváncsiságom. Valami különös történt, s én szerettem volna meg-

19 tudni, mi volt az. A Maharsit négyszemközt szándékoztam szembesíteni a történettel, s magyarázatot akartam kérni különös viselkedésére. Hamarosan kiderült azonban, hogy sohasem adott magántalálkákat, ehelyett hát úgy döntöttem, hogy akkor keresem fel, amikor a nagyterem, amelyben a látogatókat fogadta, viszonylag üres. Az ásramban ebédeltem. Az étkezés befejeztével a Maharsi a kísérőjével visszatért szobájába. Senki sem követte. Nem tudtam, hogy a hallgatólagos szabály az volt, hogy a látogatók és között nem zavarták. Az igazgató úgy határozott, hogy a Maharsinak szüksége van néhány óra pihenésre ebéd után, ám minthogy a Maharsi nem egyezett volna bele olyan szabályba, amely megakadályozná az embereket abban, hogy felkeressék őt, kompromisszum született. Az ajtók nyitva maradtak, ám a látogatóknak és a követőknek nyomatékosították, hogy ezen idő alatt nem kívánatos zavarni őt. Én, mit sem tudva erről, követtem őt szobájába, s azt gondoltam, hogy ez a legmegfelelőbb idő a magánbeszélgetésre. A Maharsi segítője - akit Krisnaszvámínak neveztek - megpróbált eltéríteni tervemtől. - Ne most - mondta. - Jöjjön vissza 2.30-kor! A Maharsi meghallotta ezt, és meghagyta Krisnaszvámínak, hogy bemehetek. Támadólag közelítettem: - Ugyanaz az ember vagy, aki meglátogatott engem Pandzsábban? A Maharsi hallgatott. Újra próbálkoztam: - Te jöttél el hozzám, és mondtad azt, hogy jöjjek ide? Te küldtél ide engem? Ő most sem fűzött ehhez megjegyzést. Minthogy nem volt hajlandó válaszolni ezekre a kérdésekre, rátértem látogatásom fő céljára. - Láttad Istent? - kérdeztem. - S ha igen, meg tudod láttatni velem is? Minden árat megfizetek, életemet is oda-

20 adom, ám a te részed az alkuban az, hogy meg kell nekem mutatnod Istent! -Nem - válaszolta -, nem tudom megmutatni neked Istent, s nem tudlak képessé tenni arra, hogy meglásd Őt, hiszen Isten nem egy tárgy, ami meglátható. Isten az alany. Ő a látó. Ne foglalkozz olyan dolgokkal, amelyek láthatóak! Azt találd meg, ki a látó! Majd hozzátette: - Egyedül te vagy Isten. Ezt úgy tette, mintha megdorgálna azért, hogy egy olyan Istent keresek, aki rajtam kívül található. Szavai nem tettek rám mély benyomást. Úgy tűnt, mintha csak eggyel több kifogást adhatnék ahhoz a hosszú listához, amelyet az ország szvámíjaitól hallottam. Azt ígérte, megmutatja nekem Istent, s most mégis azt állítja, hogy nem csak ő, de senki más sem képes erre. Minden további gondolkodás nélkül elutasítottam volna őt is és szavait is, ha nem következett volna egy megtapasztalás rögtön azután, hogy azt kérte, találjam meg, ki az az»én«, aki látni akarja Istent. Miután befejezte mondandóját, rám tekintett, s ahogy a szemembe nézett, egész testem rázkódni és remegni kezdett. Egy idegi energiavíllanás száguldott végig rajtam. Idegvégződéseim úgy érezték magukat, mintha táncra perdültek volna, s a hajam égnek állt. Bensőmben tudatossá váltam a spirituális Szívre. [...] Rendkívüli élmény volt, sohasem részesültem ilyenben azelőtt. Nem valamifajta élményt kutatva érkeztem, így hát teljesen megdöbbentett, ami történt." A Sri Ramana Maharsival történő későbbi találkozásai során Pápádzsí számára fokozatosan világossá vált, mit kért tőle Ramana, amikor így szólt: Azt találd meg, ki a látó!" A Maharsi az állandó jelenlétre, az ember igaz természetére (az Önvalóra) irányította Pápádzsí figyelmét, a változó (noha üdvösségteli) isteni látomások helyett. Ezután erősen rám

21 nézett. Éreztem, hogy egész testemet és tudatomat a tisztaság hullámai mossák át, csendes pillantása megtisztította őket. Éreztem, hogy figyelmesen a Szívembe tekint, s lenyűgöző pillantása alatt testem minden atomja megújult. Mintha új testet teremtett volna számomra. Átváltozás volt ez - a régi test meghalt, sejtről sejtre, és helyét egy új foglalta el. [...] De magát a tapasztalást képtelen vagyok leírni. Tudtam, hogy spirituális kutatásom végérvényesen befejeződött, de e tudás forrása örökké elmondhatatlan marad." Ezzel párhuzamosan Pápádzsí számára az is világossá vált, hogy e felismerése szoros kapcsolatban állt gyermekkori élményével: Volt valami [a Maharsiban], ami nagyon vonzott. Hamarosan tudatára ébredtem, hogy ez a»valami«nyolcéves koromban történt tapasztalásomra hasonlít. [...] Amikor nyolcéves voltam, nem voltam képes értékelni a tapasztalásomat. Csak akkor tudtam megbecsülni, amikor később a Maharsi ezt elősegítette számomra. Amikor előtte ültem, végül megértettem, hogy e korai élmény, mely minden erőfeszítés nélkül jött el hozzám, olyan drágakő, melynek értékéről fogalmam sem volt azelőtt." Pápádzsít élete végéig mély hála töltötte el a Maharsi iránt, és mesterének tekintette őt. Bár sok ember részesül időlegesen az Önvaló közvetlen megtapasztalásában, a teljes és folyamatos felismerés határozottan ritka eset. Ezt saját tapasztalatból mondom, úgy, hogy - szó szerint - milliókat láttam, akik a szellemi út valamiféle ösvényét járták. [...] Ezek közül az emberek közül csupán három 3 győzött meg arról, hogy dnyání volt, s e három közül is csak a Maharsi volt az, aki a 3 Pápádzsí itt egy Krisnagiri közelében élő avadhútára és egy bagdadi muszlim misztikusra utal. Később még találkozott néhány olyan emberrel, akiket szintén tökéletesen megvilágosodottnak tartott (például Niszargadatta Maharádzsot).

22 nap huszonnégy órájában rendelkezésére állt mindenkinek, aki látni szerette volna őt. A krisnagiri szádhu az erdejébe rejtőzött, a muszlim pír pedig bezárta magát a szobájába, és elküldte az őt felkereső látogatókat, amikor nálam tartózkodott Madrászban. Hármójuk közül egyedül a Maharsit volt könnyű megtalálni és megközelíteni, Saját korai látogatásaim ís alátámasztják ezt. Csendben is maradhatott volna az első két ebéd utáni látogatásom alkalmával, és hagyhatta volna, hogy a segítője elküldjön. Ám ehelyett ő, megérezve, hogy problémám sürgős, megengedte, hogy belépjek, és beszéljek az engem zavaró dolgokról. Soha senkit sem utasítottak el nála azzal, hogy az illető éretlen vagy alkalmatlan. A látogatók és a követők olyan hosszú ideig ülhettek a jelenlétében, ameddig csak akartak, annyi áldást olvasztva magukba, amennyire képesek voltak. A Maharsi egyedül a dnyánája által lett szellemi óriás, s azzal, hogy folyamatosan mindenkinek a rendelkezésére állott, nagysága még sugárzóbb fényességgel ragyogott." Pápádzsí 1947-ben Gandhival ís többször találkozott, és e találkozásai során felismerte, hogy a Mahátma sem egy volt a számos szent" közül, akiket felkeresett. így emlékezett vissza személyére: Nagy szent volt. Ezt már a testérői is meg tudtam állapítani, nem volt szükséges a szemébe néznem. 4 Az övé volt a legszattvikusabb test, amit valaha láttam. Rézszínű volt, és egy finom szinten Brahman fényétől sugárzott. [...] Az egyetlen övéhez foghatóan gyönyörű test a Maharsié volt. Mindkettőjük teste ragyogott. Egy ízben Gandhival üldögéltem, amikor a»rám, Rám«hangját hallottam felőle. Ajkai azonban nem mozogtak, próbáltam hát megfigyelni, honnan ered a hang. Ahogy a forrá- 4 Gandhi szövés közben általában a rokkáját nézte, és kerülte a szemkontaktust.

23 sára összpontosítottam, felismertem, hogy a testéből ered. A hang a bőre pórusaiból áradt ki. Nem volt szükséges már ismételgetnie többé. Szakadatlanul zengett bensőjében, és áradt kifelé a bőrén keresztül." Pápádzsí a mesterével való meghatározó élményű találkozását követően néhány évig Dél-Indiában, a Maharsi közelében maradt, a történelem eseményei - és mestere közbenjárása - hatására azonban élete új fordulatot vett ben az angol kormány, a muzulmánok nyomása alatt, úgy döntött, hogy India a függetlenség után szétválik. Úgy határoztak, hogy azon a területen, amelyen a muszlim többség élt, az új Pakisztán állam születik majd meg, míg a megmaradt részek alkotják az új, független Indiát. Északnyugaton a határt élesen északi-déli irányban húzták meg, amely Láhórtól keletre került. Ez azt jelentette, hogy családom Pakisztánban találta volna magát a függetlenség kikiáltása után, amely a tervek szerint augusztusra esett. A függetlenséget megelőző hónapokban számos muzulmán vándorolt a még megszületésre váró országba, Pakisztánba. Ezzel egy időben az olyan hinduk, akik a leendő iszlám állam területén éltek, Indiába költöztek. Az érzelmi hullámok mindkét közösségben magasra csaptak. A Pakisztánt elhagyni próbáló hindukat megtámadták, kifosztották, sőt meg is ölték a muzulmánok, míg az Indiából távozó muszlimokkal ugyanez történt. Az erőszak olyan méreteket öltött, hogy India felé tartó vonatokat térítettek el, és azok minden hindu utasát gépfegyverrel lemészárolták, míg a másik oldalon a hinduk a menekülő muzulmánok vonatait támadták meg, és legyilkoltak mindenkit. Én minderről semmit sem tudtam, mert sohasem törődtem újságolvasással vagy rádióhallgatással júliusában, egy hónappal a függetlenség kikiáltása előtt Dévarádzsa Mudaliár odajött hozzám, és megkérdezte, Pandzsáb melyik részéről származom. Amikor azt válaszoltam, hogy egy Láhórtól 125 kilométerre nyugatra fekvő városból

24 jövök, felvilágosított az ország közelgő feldarabolásáról, nyomatékosítva, hogy családom és szüló'i házam Pakisztánban fog maradni. - Hol tartózkodnak családod tagjai jelen pillanatban? - kérdezte. - Ha jól tudom - kezdtem, mivel akkoriban nem nagyon érintkeztem velük -, még a szülővárosomban. Egyikük sem él olyan helyen, amely később Indiában lesz. - Akkor miért nem indulsz és hozod át őket? Helyzetük egyáltalán nem biztonságos. Ezután beszámolt a vérengzésekről, és kitartott amellett, hogy kötelességem gondoskodni a családomról, tehát menekítsem őket biztonságos helyre. Sőt, azt javasolta, hozzam el őket Tiruvannámalaiba. -Nem megyek - válaszoltam. - Nem tudom elhagyni a Maharsi társaságát. Ez nem kifogás volt, hanem, úgy éreztem, szó szerinti igazság. A Maharsival való kapcsolatom olyan szakaszba érkezett, olyan szeretetet éreztem iránta, hogy le sem tudtam venni róla a szemem, s nem voltam képes még elképzelni sem, hogy határozatlan időre az ország másik végébe távozzak. Ugyanezen a napon, amint elkísértük őt az esti sétájára, Dévarádzsa Mudaliár e szavakkal fordult hozzá: - Úgy tűnik, Púndzsa családja Nyugat-Pandzsábban rekedt, s ő nem akar odamenni. Úgy látszik, nem érdekli, hogy kimenekítse őket onnan. A függetlenség egy hónapon belül beköszönt. Ha most nem indul el, talán már késő lesz. A Maharsi egyetértett vele abban, hogy a családomnál a helyem. A következőket mondta: - Nagy lesz a felfordulás ott, ahonnan származol. Miért nem indulsz azonnal? Miért nem menekíted ki a családodat? Noha ez felszólításként hangzott, én még mindig haboztam. Amióta megmutatta nekem, ki vagyok én, nagy szeretet és ragaszkodás ébredt bennem iránta. Őszintén azt éreztem,

25 hogy nincs egyéb kapcsolatom a világban, csak ami hozzá fűz.»olyan nagy a hálám iránta, aki megszabadított a félelmeimtől, megmutatta nekem a fényt, és eloszlatta az elmémből a sötétséget! Nem lehet többé kapcsolatom mással, csupán vele«- ez volt az álláspontom. Megpróbáltam elmagyarázni neki: - Régi életem pusztán álom volt - mondtam. - Azt álmodtam, hogy feleségem van, és családom. Amikor a Maharsival találkoztam, a Maharsi véget vetett az álmomnak. Nincs többé családom, csak a Maharsi van nekem. A Maharsi visszavágott: - Ha tisztában vagy azzal, hogy a családod álombéli, akkor mit változtat a dolgokon az, hogy abban az álomban maradsz, és eleget teszel a kötelességednek? Miért tartasz a távozástól, ha az álom csupán? Ezután felfedtem vonakodásom fő okát: - Túlságosan ragaszkodom a Maharsi fizikai formájához. Nem tudom itt hagyni, Annyira szeretem, hogy nem vagyok képes levenni róla a szemem. Hogyan távozhatnék hát? - Én veled vagyok, bárhol is légy - hangzott válasza. Ahogy velem beszélt, láthattam, hogy elhatározta: jobb, ha indulok. Utolsó kijelentése valójában áldás volt küszöbönálló utazásomra és általánosságban egész jövendő életemre. Azonnal megértettem megjegyzésének mély jelentését. Az»Én«, mely Mesterem valódi természete volt, önnön belső valóságom is volt egyben. Hogyan is lehetnék valaha távol ettől az»éntől«? Az saját Önvalóm, s mind a Mesterem, mind én tudtuk, hogy semmi egyéb nem létezik. Elfogadtam a döntését. Leborultam előtte, és először és utoljára életem folyamán megérintettem lábát tiszteletem, szeretetem és nagyrabecsülésem jeleként. Általában nem engedte ezt meg senkinek, de e különleges alkalommal nem emelt kifogást. Mielőtt felálltam volna, összegyűjtöttem némi port a lábai alól, és szent emlékeztetőként zsebre tettem. Áldá-

26 sát is kértem, mert valami azt súgta nekem, hogy elválásunk végleges. Valamiképpen tudtam: nem látom viszont többé. Elhagytam az ásramot, és Láhórba indultam. A hangulat rendkívüli módon elmérgesedett már addigra, pontosan úgy, ahogy azt az elmondások alapján vártam. Tajtékzó muzulmánok rohangáltak kiáltozva:»öljétek meg a hindukat! Le a hindukkal!«mások azt üvöltözték:»ha Pakisztán ilyen könynyedén a miénk lett, rohanjuk le Indiát is! Foglaljuk el kardunk erejével!«bementem a vasútállomásra, és jegyet váltottam szülővárosomba. Egy majdnem teljesen üres vagonban találtam helyet, elhelyeztem a csomagjaimat, és a vágány mellett álló leásbódéhoz indultam italért. Meglepett, hogy a vonat enynyire kongott az ürességtől, megkérdeztem hát egy arra haladótól: - Mi történik itt? Miért ilyen üres ez a vonat? - A hinduk nem utaznak már - hangzott a felvilágosítás. - Félnek vonatra szállni, mivel kisebbségben vannak itt. Olyan sok utassal végeztek már, hogy senki sem akar vasúton utazni. Azokban az erőszaktól átitatott napokban a hinduk és a muzulmánok külön vagonokban utaztak, hogy így védelmezzék egymást bármilyen gond esetén. A majdnem üres vagonok, amelyeket kiszemeltem, a hinduké voltak. Menj, s ülj le a muszlimok közé! Ott semmi bántódás nem fog érni - hallottam egy belső hangot, Mesterem hangját. Látszólag kitűnő ötletnek tűnt, de kételkedtem abban, hogy félre tudom vezetni muzulmán utastársaimat úgy, hogy elhiggyék, egy vagyok közülük. Kimondottan máshogy öltöztem, mint ők, s a kézfejemen jól láthatóan ott volt egy tetovált»óm«. Olyan bráhmana hindu közösségből származom, ahol úgy vélték, hogy minden muzulmán tisztátalan a marhahús fogyasztása miatt. Mindenkinek, aki be akart lépni házunkba, először meg kellett mutatnia a kézfejét. A helybéli

27 hinduk kezén egy tetovált»óm«volt látható, ellentétben a muzulmánokkal. Az előbbiek beléphettek, az utóbbiak nem. Hallgattam a hangra, és a muszlimok közé ültem. Senki sem vonta kérdőre, mi jogon kerültem oda. Valahol a pusztán a szerelvényt a muzulmánok feltartóztatták, és a hindu vagonok utasait gépfegyverrel lemészárolták. Velem senki sem foglalkozott, pedig - legalábbis saját elképzelésem szerint - tisztán látszott, hogy hindu vagyok. Amikor elértem úti célomat, leszálltam a vonatról, és a szüleim házához indultam. [...] A következő napon, felszerelkezve a fontos iratokkal, családom harmincnégy tagját, tulajdonképpen az összes nőt, Nyugat-Pandzsábból Indiába juttattam. Az a vonat, amelyre Láhórban szálltunk, az utolsó volt, amely Indiába közlekedett a városból. Az ország szétszakadása után a vonatok többé nem szelték át a határt. Srí Ramana Maharsi, Pápádzsí mestere

28 A Maharsi elküldött engem Pandzsábba, hogy eleget tegyek kötelességemnek. Ez jellemző volt rá, hiszen sohasem engedte meg a követőinek, hogy elhanyagolják a családi teendőiket.»én veled vagyok, bárhol is légy.«e szavakkal bocsátott utamra, hogy végezzem el az elvégzendőt. Amikor először hallottam ezt a kijelentést, csupán filozófiai jelentőségét mértem fel. Az nem merült fel bennem, hogy fizikailag is gondoskodása és védelme alatt állok majd. Nyilvánvalóan mégis ez volt a helyzet. Tudtomra adta, hová üljek a vonaton. Még több mint húsz óra elteltével a vérontás után is észrevétlenül ültem egy muzulmán vagonban annak ellenére, hogy füleim át vannak lyukasztva, és kézfejemen Óm"-tetoválás díszeleg. Mindkettő tipikus hindu ismertetőjegy. Egy olyan környezetben, amelyben a legnagyobb anarchia uralkodott, családom népes különítményének tudtam helyet biztosítani a legutolsó vonatra, amely valaha elhagyta Láhórt, hogy Indiába érkezzen, és így sikerült kimenekítenem őket a veszélyből. A függetlenség kikiáltása után a határt átszelő síneket felszedték, s magát a határt is lezárták." Pápádzsí megérzése helyesnek bizonyult: nem látta többé viszont mesterét. Családja kalandos kimenekítése után egyik barátjához költöztek az észak-indiai Lakhnaú városába, és idejének java részét lefoglalta az, hogy - a férfiak megérkezéséig egyedüli kenyérkeresőként - biztosítsa a népes család megélhetését. Itt értesült sajátos módon Ramana halálhíréről: április 14-én, este 8 óra 47 perckor éppen Lakhnaú egyik utcáján sétáltam, amikor rettenetes görcs állt a mellkasomba, s majdnem ledöntött a lábamról. Azt gondoltam, hogy valamiféle szívinfarktust kaptam. Néhány másodperccel később arra lettem figyelmes, hogy emberek egy nagy meteorra mutatnak, mely átszelte az égboltot. Ez volt az a hullócsillag, amelyet ezrek láttak szerte Indiában néhány pillanattal a Maharsi halála után. Sokan mondták, hogy ösztönösen megérezték: az égi jelenség a nagy bölcs halálát jelzi.

29 Ez akkor fel sem merült bennem, a halálhírről csak másnap értesültem a rádió híreiből." Később, amikor a család férfitagjai is megérkeztek, és nem egyedül kellett már ellátnia a családfenntartói tisztet, elvállalt egy bányafelügyelői állást délen, melyben az volt számára a legvonzóbb, hogy a vadonban élhetett, és ideje nagy részét egyedül tölthette. Sok éven át élt és dolgozott nyugalomban a dél-indiai dzsungelekben. Egy hindu apa kötelessége, hogy iskoláztassa gyermekeit, és megfelelő házastársat keressen nekik. A hatvanas évek közepén Pápádzsí szabadságot vett ki a munkahelyéről, hogy végére járjon gyermekei házasságának. Családtagjai közül édesapja volt az, aki gurujának tekintette (noha nem beszélt nyíltan erről, de naplójából és élete vége felé tett kijelentéseiből erre fény derült), és édesanyja is rendkívüli véleménnyel volt róla, felesége azonban nem értette meg őt, úgy érezte, férje haszontalan módon tölti az idejét, így hát gyermekei házasságával Pápádzsí úgy érezte, családfői kötelességeit letudta ban nyugdíjba vonult, és így még több ideje jutott az utazásra, de egyre több időt töltött a Gangesz-parti Hardwárban és Risíkésben (a jóga fővárosában) is. Itt egy különös, a Buddháéhoz hasonló látomásban meglátta előző életeit: [...] amikor a Gangesz partján üldögéltem, rendkívüli látomásom volt önmagamról, arról, aki H. V. L. Púndzsa volt, annak minden testet öltésében az idők folyamán. Láttam az ént testről testre, formáról formára haladni. Keresztülvándorolt növényeken, állatokon, madarakon, emberi testeken, mindegyiken más-más helyen és időben. A sor hihetetlenül hosszú volt. Ezer és ezer testet öltés, évmilliónyi időtartam jelent meg előttem. Saját testem tűnt fel a sorban utolsóként, melyet rövidesen Sri Ramana Maharsi ragyogó alakja követett. Ezzel a látomás befejeződött. A Maharsi megjelenése véget vetett a születések és újraszületések látszólag végtelen so-

30 rának. Az életembe való belépése után az én, ami legvégül Púndzsa formáját öltötte magára, nem inkarnálódhat többé. A Maharsi egyetlen pillantásával megsemmisítette azt. Miközben a vég nélküli testet öltések áramlását figyeltem, az idő haladtának normális sebességét is éreztem. Ezt ugy is mondhatnám, hogy úgy érzékeltem, mintha évmilliók leltek volna el. Amikor azonban hétköznapi tudatállapotom visszatért, ráébredtem, hogy az egész látomás egy szempillantás alatt lezajlott. Az ember egy teljes életnyi időt álmodhat, ám amikor felébred, tudja, hogy az álomban eltelt idő nem volt valós, hasonlóan ahhoz, akiről álmodott, s a világhoz, amelyben e személy időzött. Ez mind azonnal felismerszik az ébredés pillanatában. Amikor valaki az Önvalóra ébred, Pápádzsí nyugdíjba vonulása évében

31 ugyanígy rögvest tisztában lesz azzal, hogy az idő, a világ és az az élet, amelyet látszólagosan élt, egyaránt valótlanok. E Gangesz partján átélt látomás igen elevenen megértette velem ezt az igazságot. Tudtam, hogy minden szanszárában töltött életem valótlan volt, s hogy a Maharsi ébresztett fel ebből a teljesen képzeletbeli lidércnyomásból azzal, hogy megmutatta az Önvalót, ami valójában vagyok. Most, megszabadítva a nevetséges szanszárától és az egyetlen realitás, az Önvaló nézőpontjából beszélve, azt mondhatnám, hogy»soha semmi sem jött létre, soha semmi sem történt; egyedül a változás és forma nélküli Önvaló létezik«. Ez az én tapasztalatom, és mindenkié, aki felismerte az Önvalót." A hatvanas évektől kezdve Pápádzsí egyre több külföldi követővel is találkozott, akik a megszabadulást keresve utaztak Risíkésbe. Közéjük tartozott a fiatal belga Geneviève Decoux, aki később Mírá 5 néven Pápádzsí második felesége és negyedik gyermekének anyja lett. Pápádzsí külföldre is egyre többet kezdett utazni, míg végül mind az öt földrészt bejárta. Akárcsak Indiában, idegenben is nagy érdekló'déssel kereste fel a különböző hagyományok spirituális tanítóinak társaságát. Némely tanító felszínessége miatt nem egy alkalommal csalódnia kellett. A nyolcvanas években Pápádzsí egészségi állapota fokozatosan romlani kezdett, nem engedve már meg számára a sok utazgatást. Emiatt Lakhnaúban telepedett le. Itt keresték fel egyre nagyobb számban az igazság után szomjazok, és itt is hunyt el kritikus légzőszervi elégtelenségben" 1997 szeptemberében. A ház, ahol élt, és az épület, ahol a szatszangokat tartotta, nyitva áll a zarándokok számára. 5 Mírá, aki többször járt Magyarországon, azóta Gangára változtatta a nevét.

32 A tanítás Ha egy mondatba akarnánk foglalni Sri H. V. L. Púndzsa útmutatását, akkor az talán a következő lehetne: Ne gondolkozz, és ne tégy semmilyen erőfeszítést!" Pápádzsí tanítása szerint egyedül az elme tevékenysége gátolja meg az igazság felismerését, így hát amit tennünk kell: uralkodnunk kell az elménken. Ez nem jelent mást, mint hogy felismerjük: nem vagyunk azonosak a gondolatainkkal vagy a testünkkel. Ha igy teszünk, elménk nem tud többé félrevezetni bennünket, s nem hisszük azt az állandóan változó világról és énünkről, hogy valódi, önálló létezéssel bírnak. Felismerve a világ és énünk valótlanságát, feltárul az osztatlan és örök Egy, minden látszólagos létező alapja, így juthatunk el a végső kérdésre, a Ki vagyok én?"-re adott válaszhoz - mely semmiképpen sem egy szavakba önthető, fogalmi felelet. Ez a bölcsesség útja, a dnyána márga. Pápádzsít megtapasztalása a kompromiszszumokat nem ismerő nemkettősséghez, a valóság duális természetét (például Isten-világ, anyag-szellem stb.) elutasító advaita védántához vezette, melynek tanítását az ő szavaival igy jellemezhetnénk: Csak az Igazság létezik, és te vagy Az!" Pápádzsí - amint arra a saját élete is jó példával szolgál - nem utasította el a többi utat, az Isten iránti szeretet és odaadás ösvénye, a bhakti márga pedig kifejezetten közel állt

33 a szívéhez, noha azt gondolta róla, hogy a nyugati keresők számára nem kifejezetten alkalmas, és nekik inkább a bölcsesség útját tanácsolta. Pápádzsí az 1940-es évektől kezdett tanítani, persze itt nem formális oktatásra kell gondolnunk. Ő maga így emlékezik vissza arra, hogyan jelent meg az életében ez a változás: Folytattam megszokott életemet, de a hozzáállásom megváltozott. Tudtam, hogy minden tettem automatikusan megy végbe, s hogy anélkül teszem, hogy bármiféle eredmény járna az elmémben. Amikor a cselekedeteket az ember minden jövőbeli jutalom elképzelése nélkül hajtja végre, akkor olyan együttérzés és fény jelenik meg, amely átsugárzik a körülötte lévőkre. Nem kell azzal a képzettel belefognunk bármibe, hogy»ezt vagy azt teszem, hogy segítsek a szenvedő embereken.«ez olyan cselekedet lenne, amelyben jelen van a jutalom elképzelése, és nem is lesz segítségére senkinek." Természetesen az érzékenyebb keresők azonnal megérezték ezt a kisugárzást", mely egyéb, még rejtélyesebb módokon is magához vonzotta a kiválasztottakat. Jó példa erre Dr. Háfiz Szajjed, a muszlim professzor története, aki elsőként vallotta Pápádzsít gurujának. A beszámolóból kiderül, hogy időnként még maga a guru számára is meglepetés az események ilyen alakulása. Éppen a Sri Ramanásramamban tartózkodtunk a feleségemmel és a gyermekeimmel. A gyerekek a Maharsi által használt termen kívül játszottak, amikor Dr. Szajjed kijött a teremből, és meglátta őket. Megkérdezte tőlük: - Hol van édesapátok? - Visszament a házba, amit a városon kívül bérlünk - felelték. - El tudnátok vinni hozzá? - kérdezte Dr. Szajjed. - Nem tudom, merre van. Találkoznom kellene vele. Néhány perccel később már nálunk volt a gyerekekkel. Teával kínáltam, és meghívtam, hogy maradjon ebédre is.

34 Ő elutasította a meghívást, mondván, hogy szakácsa már elkészítette az ételét, és időben vissza kell érnie a szállására. - De jöjj el hozzám teára ma délután - mondta nekem. - Mondjuk öt órára. Van egy nagyon érdekes dolog, amit szeretnék veled megvitatni. Elfogadtam a meghívást, és néhány órával később az egész családommal megérkeztünk a professzor házába. Miután a teázáson túl voltunk, Dr. Szajjed találkozásunk tárgyára tért: - Hiszel az asztrológiában? - Nem - feleltem. Ő úgy folytatta, hogy a muszlimoknak sem szabadna hinnie benne, de olyasvalami történt vele nemrégiben, hogy kénytelen volt felülbírálnia a nézeteit. - Nem vagyok egészen biztos benne - kezdett a mondandójába. - Talán bizonyos fokig elhiszem, mégsem vagyok teljesen meggyőződve a dologról. Ezután megmutatott nekem egy horoszkópot, melyet szanszkritul készítettek számára. Dr. Rádhákrisnan, a kiváló filozófus és tanár fordította le neki angolra, aki később India elnöke lett. Dr. Szajjed onnan ismerte őt, hogy együtt dolgoztak egy angol egyetemen. Ő maga perzsaspecíalista volt, míg Rádhákrisnan összehasonlító vallástudományt tanított. A horoszkóp egy Brihat Nádi gyűjteményből származott, mely az asztrológia egy nagyon misztikus és ősi ága. Évszázadokkal ezelőtt indiai bölcsek, állítólag Brihat risi vezetése alatt, több ezer olyan ember horoszkópját írták le pálmalevelekre, akik hozzájuk képest a távoli jövőben születnek meg. Több olyan hely van manapság Indiában, melyek azt állítják magukról, hogy rendelkeznek e pálmalevelek másolataival. Az ember elmehet hozzájuk, és érdeklődhet, hogy megtalálható-e náluk az ő horoszkópja. Van egy megbízható hely a pandzsábi Hosiárpurban, és vannak más központokban is másolatok, de számos helyen, amely manapság reklá-

35 mozza magát, egyszerű szemfényvesztés folyik. Úgy tűnt azonban, Dr. Szajjed megtalált egyet a hiteles gyűjteményekből, mert az előrejelzés, amelyet aznap mutatott nekem, meglepően pontos volt. Azzal kezdődött, hogy kijelentette: Dr. Szajjed ezelőtti életében hindu volt, és tanítványa volt egy híres öreg gurunak. Elkövetett azonban valamit, amellyel magára vonta a guruja haragját, mire a guru megátkozta őt: - Következő életedben muszlimként fogsz újraszületni, de a Krisna iránti szereteted sem hagy el majd! Ez magyarázatot ad Dr. Szajjed sajátos hiedelemvilágára. Noha születésénél fogva muszlim volt, és nagyon vonzódott mindenhez, aminek köze van az iszlám hagyományhoz, egyben Krisna-bhakta is volt, aki mindig a mellényzsebében hordott egy miniatűr Bhagavad Gítát. Emellett Ramana Maharsi követője lett, ilyen dolog pedig az ortodox muszlimokra nem jellemző. A horoszkóp azt állította, hogy jelen életében elmegy Vrindávanba, ahol beavatást nyer egy Bábá Haridász nevű szvámítól. Haridász - a horoszkóp szerint - előző életében szintén Szajjed gurujának tanítványa volt. Amikor Dr. Szajjed megkapta ezt a jóslatot, már járt Vrindávanban, és meg is kapta a beavatást a szvámítól. Volt a horoszkópban még egy utalás az előző életére. Eszerint egy másik tanítványtársa (guru-bháíja) Dr. Szajjed kortársaként születik újra Nixon néven, és Krisna Prémre változtatja majd a nevét. Ebben az időben élt egy Nixon nevű angol, aki lelkes Krisna-bhakta volt. Eljött Indiába, letelepedett Almorában, és tanító lett, miután a nevét Krisna Prémre változtatta. Dr. Szajjed őt is személyesen ismerte, mert egy ideig ugyanarra az egyetemre jártak. A pontos előrejelzés itt még nem ért véget. A horoszkóp azt is állította, hogy 1932-ben találkozni fog Ramana Maharsival, akit gurujaként fog elfogadni. Valóban abban az évben

36 találkozott Dr. Szajjed a Maharsival. Volt azonban még egy jóslat, amely nem még nem vált valóra. Az állt a pálmalevélen, hogy 1944-ben találkozni fog egy»harivanslál«nevű emberrel, aki végső guruja lesz. Dr. Szajjed némileg tanácstalanul állt e jövendölés előtt et írtunk, amikor ez tortént, de fogalma sem volt arról, ki az a Harivanslál, vagy hol lehetne rátalálni. Ezenkívül pedig nem is keresett magának új gurut, nagyon is boldog volt a Maharsival. Amikor megláttam a nevem (Harivanslál), csendben maradtam. Nem mondtam meg neki, hogy ez az én nevem. Akkoriban az emberek az ásramban a pandzsábi Mr. Púndzsaként ismertek. Senkinek sem mondtam, hogy az utónevem IHarivanslál. Azonban ez a jóslat is valóra vált. Dr. Szajjed nagyon ragaszkodni kezdett hozzám, míg végül tanítványom is lett. [...] Még a Maharsi életében kijelentette, hogy én vagyok a guruja. A Ramanásramamban sokan nem örültek ennek." Pápádzsí mindig készséggel rendelkezésére állt az igazság komoly keresőinek, formális, rendszeres találkozók megszervezését, intézményt (ásramot, szellemi központot) azonban nem volt hajlandó elfogadni - pedig egyszer egy egész szigetet ajánlottak fel neki. Ahogy Mírá, Pápádzsí második felesege visszaemlékszik erre: Pápádzsí hatása az emberekre rendkívüli volt. Akármerre járt, mindig voltak, akik házat vagy ásramot akartak vásárolni neki, hogy velük maradjon. Ő soha nem fogadta el ezeket az ajánlatokat." A vele való alkalmi találkozások lehetőséget nyújtottak az embereknek, hogy feltegyék kérdéseiket. Az ilyen találkozóknak, amelyen a tanító megválaszolja az őt felkeresők spirituális útját érintő kérdéseit és eloszlatja kétségeiket, Indiában komoly hagyománya van, és szatszangnak nevezik. 6 Pápádzsí az ötvenes A szatszang jelentése: együtt lenni az igazsággal, az igazság társaságában lenni.

37 években Lakhnaúban már kezdett hírnévre szert tenni tanítóként, és cikkek jelentek meg róla a helyi lapokban. Amikor tömegesen tűntek fel az új látogatók, újra Dél-Indiába költözött, hiszen a megszokott guruszerepre nem vágyott. Sőt, többször ki is jelentette: A tanítás az ego utolsó csapdája. Ha egy tanító nem felébredett, tanítása csak zavarodottságot terjeszt." Délen is folytatta a tanítást, de egészen életének utolsó évtizedéig nem volt meghatározott időpontja ezeknek az összejöveteleknek, hiszen Pápádzsí általában nem árulta el, hogy hová fog utazni, hanem egyszer csak feltűnt valamelyik tanítványánál. Hogy sohasem akart tanítványokat toborozni magának, az Mírá visszaemlékezéséből is kiderül: A Mester sohasem akart tanítványokat keresni magának. Sokkal inkább egyfajta belső radarja volt, amely jelezte, ha valakinek a közelben javára válhatott egy szatszang. Talán éppen a folyóparton ültünk, amikor hirtelen úgy érezte, el kell mennie egy bizonyos helyre. Ilyenkor nem azt mondta, hogy»valaki itt és itt vár rám«, hanem csak érezte, hogy egy adott étterembe, üzletbe vagy ásramba kell mennie. Megérkezésekor vagy út közben aztán találkozott egy új keresővel, akinek útmutatásra volt szüksége, és csodálatos, spontán szatszangban volt részünk. Ez nagyon jó volt nekem, mert szinte alig beszélt, amikor együtt voltunk, eltekintve az olyan hétköznapi párbeszédektől, melyek a főzésre vagy a körülöttünk lévő dolgokra vonatkoztak. Csak amikor ezekkel az újonnan érkezettekkel találkoztunk, akkor ismertem fel, hogy milyen bámulatos tanító, és milyen mélyek a tanításai. Soha nem tudta, miért küldték egy adott találkozóra. Egy belső hang sarkallta arra, hogy felkeljen, és valamilyen irányba elinduljon. Eleinte úgy tűnt nekem, hogy e találkozók véletlenek, később azonban felismertem, hogy az Önvaló választotta ki a megfelelő pillanatot arra, hogy a keresőket kapcsolatba

38 hozza a Mesterrel. Az én esetemben is ez történt, 7 és számtalan alkalommal megbizonyosodhattam róla az azt követő evekben. A Mester többször elmondta nekem, hogy nem az a küldetése az életben, hogy ásramja legyen, és emberek százul vegyék körül. Ehelyett valamilyen módon inkább arra lett kiválasztva, hogy megadja a végső lökést azoknak a keresőknek, akik készen álltak a közvetlen megtapasztalásra. A megfelelő embereket a megfelelő időben elküldték, a»belső hangja«pedig egyszerűen oda vezette őt, ahol voltak. A Mesternek volt ásramja, de láthatatlan. Nem szerepelt semmilyen térképen, ám akikben felébredt a szabadság iránti vágy, azok úgy találták, hogy az útjuk afelé vezet." A nyolcvanas évek vége felé - ekkor már túl volt a hetvenen - egészségi állapota nem engedte meg többé a folytonos utazgatást, és ezért alakulhatott ki újra rendszeres szatszang Lakhnaúban, először a házában, majd egy bérelt épületben. Az intézményesülést azonban Pápádzsí továbbra is határozottan elutasította. Egy ízben így beszélt erről: Számos spirituális szervezet indulását láttam, amelyek a későbbiekben nehézségekbe ütköztek. Bárhol, ahol valami ilyesmi van folyamatban, végül problémák és viták ütik fel a fejüket. Az emberek veszekedni kezdenek. Megjelennek a gondok és a félreértések. Sok ásram indul egy jó Guruval, de később mindig megjelenik valamilyen probléma. Számos ilyen ásramot láttam Risíkésben, Hardwárban és délen is. Ezek a helyek valahogyan útjukat tévesztették, és nagyon rossz hírnévre tettek szert. Ha olyanok kezébe kerülnek, akiknek érdekeltségük van bennük, jobb azokat inkább bezárni. Én nem vagyok érdekelt abban, hogy egy ilyen szervezetem legyen. Ha személyes érdekek veszik át a hatalmat, jobb a szatszangnak véget vetni. 7 Találkozásukról bővebben olvashatunk az India misztikája. Az egység tanítói című kötetben (Filosz, Budapest, 2002).

39 Csupán két vagy három éve vagyok itt. Mielőtt egészségügyi problémáim jelentkeztek volna, sokat utaztam Nyugatra, majd visszatértem, és egy ideig a Himalájában tartózkodtam. Délen is jártam, sok helyet ismerek arra. Ez idáig soha nem éltem Lakhnaúban. Most, mivel gondok vannak az egészségemmel, a lábaimmal, állandóan itt tartózkodom. Nehezemre esik a járás, így felhagytam az utazással. Most folyamatosan itt élek, hogy szolgálhassalak benneteket. Ám ha az itt lévők - bármilyen okból kifolyólag - hirtelen a hírnév felé és a szabadságon kívül valami más elérése felé fordulnának, akkor nem törődnék többé a segítésükkel. Csakis azért vagyok itt, hogy azokat szolgáljam, akik a szabadság őszinte vágyával jönnek el ide. Azért vagyok itt, hogy eloszlassam a lehetséges kételyeiket. [...] Ez a hely egy repülőtér. Itt mindenki egy tranzitváróban ül, a gépére várva. Senki sem marad itt állandóan. Én nem akarok elkezdeni építkezni a reptéren. Miért hoznék itt létre egy állandó épületet? Nekem is el kell mennem, én is a járatomra várok." 8 A kötetünk második részében található tanítások ilyen, szatszangokon elhangzott kérdés-feleletek lejegyzései. Ezekből a válaszokból is érezhető az a meggyőző erő, amivel Pápádzsí a kérdezőket igaz valójuk felismerése felé vezette, de ezek a találkozók természetesen sokkal többek voltak egyszerű beszélgetéseknél, információ szóbeli átadásánál. Amint azt Pápádzsí mestere, Sri Ramana Maharsi életében és tanításában is láthatjuk, a csend sokszor hatalmasabb és hathatósabb minden beszédnél, és e találkozók igazi zamatát, varázsát a tanító jelenléte adja. A feljegyzések olvasásakor ezt nem szabad figyelmen kívül hagynunk. Maga Pápádzsí is elismeri, hogy nem egyszerűen ismereteket oszt meg az emberekkel, és szavaiból a guru érzékekkel nem felfogható munkálkodására is némi fény derül: 8 Részlet az Ugorj az ismeretlenbe! Beszélgetések H.W.L. Poonjával című könyvből. Veszprémi Krisztina fordítása.

40 Amikor szatszangon azt kérem valakitől, hogy»maradj csendes!«, akkor az az ember automatikusan elcsendesedik. Ha az elme tiszta, akkor azáltal engedelmeskedik a»maradj csendes!«felszólításnak, hogy minden gondolkodási folyamata leáll. Amint az ember gondolkodási folyamatai leállnak, eléri gondolatai forrását, és ott is marad. Amikor látom, hogy ez megtörtént, azt kérem:»ne tégy semmilyen erőfeszítést!«, mert bármilyen ebben a pillanatban megtett erőfeszítés elvon erről a helyről. Az elme mindig tenni akar valamit. Amikor visszatér a forrásához, és békességet és csendet tapasztal - ami mindig jelen van ott -, akkor hajlamos erről gondolkodni és értékelni a történteket. Olyan gyönyörű hely, hogy azok, akik számára ez újdonság, erőfeszítés akarnak tenni a fenntartásáért és az állandósításáért. Ez pedig biztos módja annak, hogy eltávolodjunk a tapasztalásunktól, mert gondolatokkal fedjük el. Tehát amikor azt látom, hogy valaki bármilyen módon megpróbál ragaszkodni a tapasztalásához, azt mondom neki:»ne gondolj el semmilyen gondolatot! Egyetlen gondolat se merüljön fel az elmédben!«hiszen ez nem egy elmeállapot, ami fenntartható azáltal, hogy gondolkodunk róla. A nemelme állapota ez, mely csak akkor marad meg, ha semmilyen módon nem gondolkodsz róla. Úgy találtam, hogy ez a három instrukció kiválóan működik. Ezért használom őket mindig." A következő, az 1970-es évek elejéről származó beszámoló is jól érzékelteti a szatszangok különleges légkörét: Egy napon az egyik látogató kéréseket és válaszokat olvasott fel Ramana Maharsi Ki vagyok én? című könyvecskéjéből. Az első két kérdés és válasz után áramszünet lett, mely teljes sötétségbe borított mindent. Egy darabig csendben ültünk, majd hirtelen Pápádzsí így szólt Guptához [a felolvasóhoz]: - Miért hagytad abba? Mindannyian nevettünk, mert azt hittük, viccel. Pápádzsí azonban folytatta:

41 - Nem, nem. Komolyan beszélek. Miért hagytad abba? Miért nem folytatod a felolvasást? - Hogyan tudnám folytatni? - válaszolt Gupta. - Hiszen koromsötét van! Hogyan tudnék olvasni, ha egyszer nem látom a könyvet? - Oh, már értem. Ha a belső fényeddel olvasnád, nem számítana, hogy a villany fel van-e kapcsolva, vagy nincs. Még mindig mindannyian azt gondoltuk, hogy tréfál. A férfi így felelt: - Ezt csak te tudod megtenni. Nekünk, földi halandóknak villanykörtére van szükségünk. - Honnan tudod, hogy igaz-e ez? - kérdezte Pápádzsí. - Próbáltad valaha? Próbáld meg most, és nézd meg, mi történik. Talán te is meg tudod tenni. Ha meg sem próbálod, honnan tudhatnád, hogy sikerülne-e, vagy sem? Ekkor, miközben teljes sötétségben ültünk, az ember felolvasta a Ki vagyok én? egész szövegét. Tudtam, hogy nem ismeri a könyvet ennyire, s hogy biztosan nem emlékezetből mondja. A szatszang végén odamentem hozzá, és megkérdeztem tőle, hogyan csinálta. Ő így válaszolt: - Abban a pillanatban, amikor Pápádzsí azt mondta, hogy»próbáld meg most, és nézd meg, mi történik«, fény gyúlt a fejemben, majd az egész szöveget megvilágítva láttam magamban. Olyan volt, mintha a fejemből olvastam volna, egy megvilágított képernyőről." Ennek alapján azonban ne gondoljuk azt, hogy Pápádzsí nagyra tartotta volna az okkult képességeket vagy a transszerű tudatállapotokat. Ahogy egy másik tanítvány visszaemlékezéséből kiderül: Mindig ragaszkodott ahhoz, hogy az emberek normális módon viselkedjenek körülötte. [...] felrázta, és jól leteremtette őket:»[...] Légy normális! Légy természetes!«" Pápádzsí élete vége felé időnként utalt a végső tanításokra", melyeket állítása szerint nem adott át senkinek. Azt is megjegyezte, hogy ezekről még sohasem beszélt, és soha nem

42 is fog beszélni, mert lényegüket tekintve nem verbális dolgok. Amikor egyszer azt kérte tőle valaki, hogy adja át neki a végső tanításokat, Pápádzsí így felelt: Nem adhatom át, és nem is tarthatom vissza. Ha a megfelelő ember eljön, önmaguktól A Lakhnaúi Oroszlán

43 feltárulnak." Másutt a következőket mondta ugyanerről: Nem beszélek róla. Soha nem is beszéltem róla. A felébredés után megismerhető lesz, de szavakkal nem lehet kifejezni. Nincs rá szó, mert teljesen meghaladja az értelmi felfogást. Úgy hívom, roppant szent titok. El akarom mondani, hogy mit nem engedek át, de nem vagyok rá képes. Nem láttam, hogy bármilyen könyvben említették volna ezt. Úgy tűnik, sem a szent iratokban, sem a szentek írásaiban nem találhatjuk meg, noha Krisna talán erre utal a Gítában, amikor azt mondja Ardzsunának:»A titkos tudást soha nem szabad átadni arra alkalmatlannak, olyannak, aki híján van odaadásnak, aki nem önszántából hallgat, aki hibát talál Bennem.«9 Ismerek valamit, ami olyan ritka, olyan szent, olyan titkos! Szeretném közölni, de szavakkal nem tudom kifejezni. Nem önszántamból rejtem el. Közölnöm kell valakivel. Talán egyszer ennek is eljön az ideje. Olyan szubtilis ez, hogy csak a Legfőbb Értelem számára felfogható. Beszélhetnék róla, de senki sem értené. Nem átadható tekintet, érintés vagy az áldás bármilyen más hagyományos formája által. Meghaladja mindet." A fenti gondolatmenet alapján nem meglepő belátnunk, hogy miért nem írt Pápádzsí soha könyvet. Ami a neve alatt még életében megjelent könyv formájában, azt a vele folytatott beszélgetések feljegyzéseiből szerkesztették. Négy ilyen művet adtak ki a 90-es években, és halála után, 1998-ban jelent meg az a kiadvány, mely az eddigi legnagyobb vállalkozás a róla szóló irodalomban, és jelen magyar kiadás (és e bevezető) alapjául is szolgált. 9 Vekerdi József fordításában: Erről soha nem szabad szólnod olyannak, aki nem végez vezeklést, nem hívem, nem hallgat rám, megvet engem." (Bhagavad-gítá. A Magasztos szózata. Terebess Kiadó, Budapest, 1997).

44 A könyv és a naplófeljegyzések A könyvünkben található idézetek a David Godman által öszszeállított, Nothing Ever Happened (Soha semmi sem történt) című háromkötetes műből származnak, melyek Pápádzsí rendkívül érdekes élettörténetét írják le, helyenként bemutatva tanításainak főbb vonásait is. Dávid Godman a magyar olvasók számára nem ismeretlen, hiszen Oltalmazó útmutatás címmel magyarul is megjelent Be As You Are című műve, melyben Sri Ramana Maharsi tanításait foglalta rendszerbe, és amely egyike a legszélesebb körben olvasott könyveknek, amelyet e tárgyban valaha is írtak. 10 Emellett ő a szerkesztője a Pápádzsíval elhangzott beszélgetésekből és interjúkból készült kötetnek (Papaji Interviews), mely szintén megjelent magyarul. 11 Az ötvenes éveiben járó brit szerző évtizedek óta Indiában él és dolgozik, elsősorban Tirvannámalaiban, Sri Ramana Maharsi ásramja közelében. Az 1980-as évektől kezdve egy nagyszabású Ramana-életrajzon dolgozott, amihez az akkoriban 10 Sri Ramana Maharsi: Oltalmazó útmutatás. Kötet Kiadó, Nyíregyháza, Ugorj az ismeretlenbe! Beszélgetések H.W.L. Poonjával. Arunachala Könyvek, Budapest, 1999.

45 még élő jeles tanítványoktól gyűjtött anyagot. Kutatása eredményeképpen kiváló könyvek születtek - magukról a tanítványokról. E munka jegyében kereste fel 1993-ban Sri H. V. L. Púndzsát is lakhnaúi otthonában, és olyan nagy hatást tett rá a mesterré lett tanítvány, hogy kisebb megszakításokkal egészen Sri Púndzsa haláláig, 1997-ig Lakhnaúban maradt és dolgozott. De lássuk, hogyan emlékszik vissza erre Dávid Godman: Sok évvel ezelőtt kutatásba fogtam olyan anyagok után, melyekről azt reméltem, hogy Sri Ramana Maharsi jelentős új életrajzához szolgáltatnak majd támpontot. Sri Ramana az a páratlan dél-indiai kortárs szent és bölcs, akinek élete és tanítása számtalan embert megváltoztatott a világ minden tájáról. A munka még alig kezdődött el, amikor felismertem, hogy egy ilyen rendkívüli ember életéről a jelenség természetéből fakadóan lehetetlen minden részletében pontos, objektív beszámolót készíteni. Hiszen noha úgy tűnik, hogy van személyisége, jelleme és élettörténete, mégis, szavai és tettei - melyek egy ilyen mű nyersanyagául szolgálnának - elsősorban válaszok azon emberek elméjére, akik kapcsolatba kerültek vele. Minden egyes ember, aki egy igaz Mestert felkeres, mást lát és tapasztal, ám ez a tapasztalás mindig e személy szükségleteinek, törekvéseinek és belső érettségének a visszatükröződése. Azok látták őt a legtisztábban, akik, kegyelme révén, közvetlen tapasztalást szereztek formanélküliségéről. Amint maga Sri Ramana írta egyszer egyik tamil költeményében:»egyedül az ismer engem, aki akként ismer, ami valójában vagyok.«ezt felismerve kutatásom fókuszát olyan követők élete és beszámolói felé fordítottam, akik Sri Ramana jelenlétében jelentős felébredésélményeket éltek át. Az évek során számos hosszú, egyes szám első személyű beszámolót gyűjtöttem össze, melyek felfedték, hogy milyen volt a szent jelenlétében élni, milyen volt beszélgetni vele, s milyen volt megta-

46 pasztalni átható belső csendjét. Úgy terveztem, hogy minden tanítványra egy hosszú fejezet jut, de e fejezetek két esetben is könyvnyi terjedelművé duzzadtak." Az egyik ilyen hosszú fejezetből lett könyv az Annámalai Szvámí (és így Sri Ramana Maharsi) életéről szóló Living by The Words ofbhagavan (Egy Bhagaván szavai szerint élt élet), a másik pedig a kiadványunk alapjául szolgáló Nothing Ever Happened. Maga a Maharsi-életrajzként induló könyv is elkészült később, szintén három kötetben, és beszámolókat tartalmaz Sri Ramana Maharsi életének eseményeiből - ahogy azt a közelében élők látták. 12 A Nothing Ever Happened legnagyobb részét Pápádzsí életének eseményei, valamint tanításának bemutatása teszi ki, a harmadik kötetben azonban naplói is helyet kapnak. Pápádzsí több évig vezetett naplót, melyben belső tapasztalatairól, az őt érdeklő spirituális kérdésekről írt. Ebben számos idézetet találhatunk az általa éppen olvasott könyvekből, jelentést egészségi állapotáról, követői érkezésének vagy távozásának időpontját stb. A naplóírók általában napi tevékenységeikről is beszámolnak, Pápádzsí esetében azonban az ilyen bejegyzések igen ritkák, akkor is csak olyan tényeket említenek, mint például hogy Megérkeztem Lakhnaúba Újdelhiből." A naplójegyzetekből kiderül, hogy írójuk igen jól ismerte a klasszikus hindu szövegeket. Noha nem mindig tudta azonosítani a forrást, David Godmannek a következő szerzőktől vagy munkákból sikerült azonosítania idézeteket: Kabír, Tukarám, Dnyánésvar, Gaudapáda, Sankarácsárja, Tulszídász, J. Krishnamurti, Muruganár szerzeményei, illetve kommentárjai, a Bhagavad Gítá, buddhista és taoista szövegek, 12 The Power of the Presence. Transforming Encounters with Sri Ramana Maharsi. (A jelenlét hatalma. Átformáló erejű találkozások Sri Ramana Maharsival). Edited by David Godman. Avadhuta Foundation, Boulder, 2000.

47 és még sorolhatnánk. Ezek az idézetek általában nem szerepelnek összeállításunkban, mert viszonylag ismert könyvekből, szerzőktől vett idézetek. A naplófeljegyzések egy része tipográfiailag komoly hasonlóságot mutat a versekkel, de valószínűtlen, hogy Pápádzsí költeményeknek szánta volna őket. Noha elismert költő volt fiatal korában - több díjat is nyert urdú nyelvű verseivel -, az 1930-as évektől nem szerzett több verset, pedig több urdú anyanyelvű ember kérlelte erre. A bejegyzések legnagyobb része angolul íródott, de úgy tűnik, időnként Pápádzsí szükségét érezte annak, hogy visszatérjen az urdúhoz, főleg ha egy misztikus tapasztalás finom árnyalatait akarta megfogalmazni. Ezek a bejegyzések dőlt betűvel szerepelnek. A tördelés során megtartottuk a naplóban a kiemelést szolgáló elemeket (aláhúzásokat, nagybetűket). Nem tudjuk, mikor kezdett naplót vezetni, mert minden korai naplója elveszett. Időnként olyan frusztrációt érzett amiatt, hogy képtelen szavakkal kifejezni belső megtapasztalásait, hogy a Gangeszbe vetette feljegyzéseit, vagy egyszerűen kitépte a lapokat. (Lásd például az február i bejegyzést.) A fennmaradt naplók az 1981 és 1991 közötti időszakot ölelik fel, de a bejegyzések nagy része a 80-as évek elejéről származik. A naplóban található írásokat talán nem szerencsés tanításoknak" nevezni, mivel minden valószínűség szerint nem az olvasóközönségnek szóltak. Inkább Pápádzsí belső utazásának mérföldkövei, belső történéseinek beszámolói ezek - melyek megjelenéséhez halála előtt beleegyezését adta. Ily módon ritka kiváltságban lehet részünk, hiszen egy megvilágosodott tudat legbelső rezdüléseiben osztozhatunk. A bejegyzések között számos olyat találunk, amely a világ keletkezésével foglalkozik. Ehhez talán nem árt némi magyarázat, mert e nélkül a bejegyzések egy része homályos és érthetetlen maradhat.

48 Úgy tűnik, Pápádzsít felébredése után is nagyon foglalkoztatta egy kérdés: a teremtés problémája. Az az én kérdésem - mondta egyszer hogy ebben az abszolút semmiben honnan ered a teremtés fogalma? Ki adta e fogalmat kinek? Ez az a korlát, amiről beszélek. Ez az a probléma, amit soha nem sikerült megoldanom. Hogyan teremtette a teremtő a világot magából a semmiből? És miért? Ez egy még érdekesebb kérdés, hiszen mi szükség van egyáltalán teremtésre? Ki határozta el, hogy egy világot kell létrehozni, megtölteni teremtmények milliárdjaival, akik milliárd inkarnáción mennek át, formáról formára, míg végül elérik azt a pontot, amikor képesek felismerni, hogy megvan a lehetősége annak, hogy kiszabaduljanak ebből a végtelen körforgásból? Ki határozott úgy, hogy ilyen sok bajt teremt a világ és a benne élő emberek számára? Hogyan öltött formát és nyilvánult meg ez a fogalom? Mert hiszen nem egyéb: fogalom. A valóságban soha semmi teremtetett. Soha senki sem törekszik vagy törekedett a megszabadulásra, és soha senki nem is érte el azt. De mi a helyzet a rabság és a megszabadulás e fogalmával? Mi értelmük van, ha soha senki nem volt rabságban vagy szabadult meg?" Hogy megértsük, miért foglalkoztatta ez a kérdés annyira Pápádzsít, meg kell próbálnunk az ő szemszögéből nézni a dolgokat. Az Önvaló felismerése elvezette őt ahhoz a (misztikusok által időnként idézett) tapasztaláshoz, mely szerint a teremtés szó szerint sohasem történt meg. (Valószínűleg ezt a racionális elme számára felfoghatatlan tényt értik a buddhisták minden jelenség végső ürességtermészetén.) Ezt írja le többek között az március 6-i bejegyzés: Nincs teremtés, Nincs felbomlás, Nincs rabság, Nincs szabadság,

49 Nincs igazságkereső, Senki sem megszabadult: Ez a végső Igazság. A teljes meg-nem-nyilvánultság az egyedüli Igazság. Ezt az álláspontot adzsátavádának, a nemteremtés doktrínájának nevezik. Leghíresebb képviselője a valószínűleg a VI. században élt Gaudapáda volt, az advaita bölcseletének egyik első magyarázója, s a naplóbeli idézet első hét sora is tőle származik. Sri Ramana Maharsi is lefordította tamilra Gaudapáda idézetét. Pápádzsí így beszélt egyszer erről: El kell fogadnom Gaudapáda tanítását. [...] Ez pedig nem más, mint hogy»soha semmi sem létezett.«én az ilyen tanítást szeretem. Még Sankara sem értett egyet vele. Bevezette a májá filozófiáját, vagyis azt az elképzelést, hogy minden káprázat." Pápádzsí úgy vizsgálja a teremtés kérdését, hogy közvetlen tapasztalatát veszi szemügyre az Önvalóról. Visszatérve önmagába megpróbál tanúja lenni annak a folyamatnak, amelynek során a megnyilvánult megjelenik a megnyilvánulatlanból. A korlát, amelyről beszél, a kettő közötti küszöb. Noha képes átlépni a küszöböt, nem érti", mi zajlik mögötte, s hogy miért és miként jelenik meg benne a teremtés látszata. De mivel oroszlán" volt, nem könnyen nyugodott bele ebbe, és az álom jelenségének vizsgálatát is megpróbálta felhasználni a megoldáshoz. Ezeket a kísérleteket követhetjük nyomon a naplóbejegyzések olvasása közben. Amikor olyan kijelentéseivel találkozunk, amelyben arról ír, hogy megpróbálja kioltani a vágyait vagy spirituális keresésbe fog, akkor nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy ilyenkor azokról az erőfeszítéseiről beszél, amellyel próbálja megérteni a világ megjelenését, vagy amellyel megkísérli azt eltüntetni. Nem a megvilágosodás

50 kereséséről van szó, hiszen Pápádzsí határozottan állította, hogy alapvető tapasztalata a megnyilvánulatlan Valóságról hosszú évtizedek óta változatlan maradt. Naplójának azon megjegyzései, melyek szerint elért valamilyen célt vagy valamilyen állapotot, szintén ezekre a kísérletekre utalnak, továbbá az olyan - látszólag talán zavarba ejtő - mondatokat is a fentiek fényében kell tekintenünk, mint például ezt: Nincs olyan szent, nincs olyan isteni testet öltés, aki az igazat beszélné." (Hiszen maguk a szavak képtelenek az igazság megragadására, amint azt a Gangeszba vetett naplók is mutatják.) Bízunk benne, hogy e könyvből az olvasók alaposabban megismerhetik Pápádzsí életét és tanításait, s ebből nem csupán komoly spirituális erőt meríthetnek, de plasztikus képet nyerhetnek az indiai szellemi hagyomány gazdagságáról és talán arról is, hogy miért örvend egyre nagyobb tiszteletnek a Pápádzsí és tanítója, Sri Ramana Maharsi által képviselt tanítás úgy Indiában, mint a Nyugaton. Ezenfelül reményeink szerint a guru jelensége, a tanító-tanítvány kapcsolata is árnyaltabbá válik az itt olvasható gondolatok és történetek által. Zárszóként álljon itt David Godman őszinte vallomása arról, hogy mit jelentett számára a Pápádzsíval töltött munka, s maga Pápádzsí személye: Nagy megtiszteltetés és privilégium számomra, hogy vele élhettem és dolgozhattam ezen a könyvön. [...] Eletem utolsó tizenöt évének nagy részét azzal töltöttem, hogy hozzá hasonló rendkívüli emberekkel éltem és dolgoztam. Hogy írtam róluk, az számomra a hódolatom és legmélyebb tiszteletem kinyilvánítása. Eletük és tanításuk krónikába foglalása közben igyekeztem megfelelni a tényszerűség és a tudományos pontosság kívánalmainak, melyek révén a szöveg több puszta hagiográfiánál, azt sem szeretném azonban eltitkolni, hogy ezeket az embereket Isten földi megnyilvánulásainak tekintem."

51 1. rész Naplók február 23. Azokban, akik látják az ÖNVALÓT, a karma megszűnik működni. Tartsd magad távol a gondolatoktól! Soha semmi sem létezett." Ez a Végső Igazság február 24. Amikor mindazzal leszámoltál, amit olvastál, hallottál, láttál vagy gondoltál, Akkor eléred a móksát. Amikor a vágyak eltűnnek, az emlékezet nem létezik többé. Látó-látott-látás nem létezik. Az Én a test vagyok" az akadály.

52 Az Én vagyok Brahman" ismételt megerősítése felszámolja a téveszméket. A szanszára véget ér. Szabadulj meg a tükörtől! Akkor nem lesz visszaverődés február 25. Ragaszkodás Hogyan lenne képes az ember meditálni, ha ragaszkodik a NŐKHÖZ, A JÓLÉTHEZ, A GYERMEKEIHEZ? A ragaszkodás a lelket születésről születésre való végtelen vándorlásnak veti alá. Aki mentes a kötődésektől, azon nyomban eléri a SZABADSÁGOT. Amikor egy ilyen ember feladja a testét, sohasem jelenik meg újra a világban. A ragaszkodásban élő viszont sohasem lehet boldog. A ragaszkodás követni fogja őt, és megakadályozza a megvilágosodását, bárhol is szülessen meg március 5. Millió vágy öltötte magára az én" alakját. Engedj el minden vágyat! Az elme nem láthatja meg az Abszolútumot. Amikor a gondolatok eltűnnek, az Önvaló megnyilvánul. Az ember nem foghatja fel a dnyánát az elmével.

53 Add fel a kapcsolatodat a sabda-szpars-rúpával és a rasza gandhával [szóval, érintéssel, formával és élvezettel]! március RÖGZÍTSD AZ ELMÉD A FORRÁSRA! 2. Adj fel minden vágyat! 3. Ne tekints semmilyen DOLOGRA! Ami látszik, nem LÉTEZIK. Ne gondolj a világra! március 10. A mentális, beszédbeli és testi hajlamokat komoly erőfeszítéssel ellenőrzésünk alatt kell tartanunk. Légy olyan, mint egy kőszobor! Amíg jelen van az én", addig ne beszélj a Valóságról! március 11. Amikor az elme aktív, akkor a világ látható. Akinek az elméje fogalmak nélküli, az biztosan elnyeri a megvilágosodást. Adj fel mindent! Az van! És maradj csendes! március 12. Maradj közömbös a világ iránt, és szórj ki minden szankalpát [szándékot] az elmédből!

54 1981. március 23. Tanító Ha egy törekvőnek megadatott a legfőbb szenvedélytelenség, akkor tudatlanságát már az elűzi, ha csak hallgatja a Tanító útmutatásait. Ha egy szellemi tanító, aki meghaladta a ragaszkodásokat, útmutatást nyújt egy arra alkalmas törekvőnek, akkor az utóbbi azonnal eléri a móksát március 24. Megvilágosodás A világ tárgyait az elme gondolathullámai érzékelik. A lélek, azonosulva a testtel, folyamatosan egyik gondolathullámtól a másikig sodródik. Ha viszont a hullám felmerülése és eltűnése között keresne, elérné a megvilágosodást. Az elmének nincs formája, sem kívül, sem belül. Pusztán nevében létezik. Az elme nem létezhet vágy nélkül. Amikor vágy ébred egy tárgy iránt, akkor az elme a vágy alakjában létezik. Elme és vágy ugyanaz. Amikor az én felfedezi az Abszolútumot, a vágyak eltűnnek. A drisja [a látás tárgyai] úgy létezik, mint a pisácsa [kísértet]. E kísértetet azzal a mantrával lehet elűzni, hogy ISMERD MEG TENMAGAD!

55 1981. március 27. Drisja buddhi [a világ képe, melyet az értelem alkotott] Mindaddig, amíg meg vagy győződve arról, hogy létezik a világ, a tudatosságon túliban való időzésre irányuló erőfeszítéseid hiábavalóak lesznek. A drisja buddhi a szanszára magja, melyet a bölcsesség pörköl meg. Még a szamádhi sem vezet a megszabaduláshoz. Amikor a jógi kilép belőle, a világ újra félrevezeti őt. Amíg tehát a világra való tudatosság jelen van, nincs megvilágosodás. Amíg a jógi nem utasítja el a nevet és a formát, addig nincs megszabadulás. Bárhová megy az elme, a világ létezik. A világ fennmarad mindaddig, amíg el nem utasítjuk az elmét március ELME Amíg név és forma jelen van az elmédben, addig rabság is jelen van. Az Önvaló sohasem született meg, túl van rabságon és megszabaduláson. Mély belátással még a világ sem született meg. Én, te, ő: ezek drisják [a látás tárgyai]. Az elme úgy tartja fenn a létét, hogy kapcsolatban áll a világ tárgyaival. Amikor leválik a világról, nemlétezővé lesz. Beleolvad az Önvalóba. A nemtudás által legyőzve, Brahman az egyéni lélek szerepét ölti magára, és egy álom formájában megtapasztalja a világ folyamatát. Amikor az ember felismeri lényegi természetét a bölcsesség ereje révén, akkor a szanszára álma véget ér.

56 Brahmá = egy gondolathullám a tudatosságban Az ego Brahmából ered. A teremtés nem más, mint rezgés a tiszta tudatosságban április 9. Vászanák A vászanák csodája az, hogy a világ VALÓSNAK tűnik. Egymás elméjében létezünk, és egymás gondolatai tartanak fenn bennünket. A világot a szankalpák tartják fenn. Az Önvaló az értelem-elme-érzékek-vágyak működése nélkül létezik. Az Önvaló finomabb az atomnál. Nem korlátozhatja tér vagy okság. Ha a tükröt eltávolítottuk, nincs visszatükröződés. Éppen így, ha az elmétől megszabadultunk, nincs világ. Ez az ÖNVALÓ felismerése április 10. Megszabadulás 1. Ismerd meg Önmagad, mielőtt beszélni kezdenél róla! 2. Adj fel mindent, amit az elme felfoghat! Kántálás - tapasz - zarándoklat - jótékonykodás - hóma - jadnya: mindezek a mennyei birodalmakba emelhetik a lelkedet a halál után, de általuk nem nyerheted el a móksát, vagyis nem vethetsz véget az újraszületések világfolyamatának.

57

58 1981. április Gondolat után Amikor gondolsz rá, akkor kívül kerülsz rajta, hogy valami másra gondolj. Amikor nem gondolkozol, akkor a nemgondolkodás az, ami elválaszt téged tőle, és akkor a nemgondolkodót ragadod meg. Amint kézbe veszed a tollat, már a múltról írsz. Hogyan lehet leírni a leírhatatlant? [Pápádzsí megmutatta David Godmannek ezt az oldalt 1992-ben, és a következő megjegyzést fűzte hozzá: Le akartam írni azt, amit még sohasem írtak le azelőtt. Elhatároztam, hogy addig nem állok fel, amíg nem tudom megfelelően jellemezni. Egy órán keresztül bámultam a papírt, de egyetlen szó sem jutott az eszembe. Végül csak egy nagy keresztet rajzoltam a lapra.] április 14. A KEZDETEKTŐL FOGVA NEM LÉTEZIK SEMMI. AZ ELSŐ PILLANATTÓL KEZDVE, TERMÉSZETEDBŐL ADÓDÓAN TISZTA VAGY. Maga a körülményekkel való kapcsolat az, ami zavarodottságot szül. A meditáció: elválasztottság a külső formától, és belső érintetlenség. SEMMILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT SE HOZD MOZGÁSBA A GONDOLATOKAT! ÁM HA GONDOLATOK MERÜLNEK FEL BENNED, MIKÖZBEN AZ ÖNVALÓKÉNT IDŐZÖL,

59 akkor, noha látsz, hallasz, érzékelsz és cselekszel, nem szenynyeznek be a körülmények, és mindig SZABAD vagy. Minden körülmények között makulátlannak maradni: ezt úgy hívják, nemgondolat". Ha elválasztod magad a környezetedtől, akkor nem születnek gondolatok a dolgokról. Ha elvetsz minden gondolatot, s amint a gondolkodás egy pillanatát megszakítod, akkor egy új világban fogsz újraszületni. Ne pihenj meg a tárgyi dolgokban és az alanyi elmében! április 15. Minden forma, mindenütt, valótlan és hamis. Ha az elme a dolgokban időzik, zavarodott lesz. A nemformát akkor is el kell különítenünk a formától, amikor kapcsolatban állunk a formákkal. A nemgondolat az, amikor még a gondolatok közepette sem gondolkodunk. A sehol sem időzés az ember valódi természete. Ha kirekeszted a gondolatokat, a Valóság megnyilvánul április 21. Tartsd az elmédet mozdulatlanul mindig! Séta, állás, ülés, fekvés közben.

60 1981. április 28. NINCS gondolat. NINCS teremtés. NINCS ragaszkodás. NINCS kettősség. Hagyd, hogy a dolgok a saját medrükben folyjanak. Egész nap maradj irántuk közömbös, mintha túl beteg lennél ahhoz, hogy törődj velük április 29. Amikor a gondolatok felmerülnek, akkor merül fel minden dolog. Az Igazság túl van a szavakon. NINCS száj, hogy prédikáljon. NINCS fül, mely hallaná. Ha minden formát valótlannak látunk, felismerjük a valóságot. Olyan elmét nevelj, amely nem időzik semminél, sem hangnál - sem illatnál - sem íznél - sem érintésnél - sem formánál május Hardwár Részt vettem a Sri Sankar Dzsajantín a Sannyas Roadon.

61 Töltsd minden idődet azzal, hogy megtanuld megállítani saját ELMÉD tevékenységét! A sehol sem időző elme nem más, mint A VALÓSÁG. Amikor gondolatok jönnek, hagyd, hogy elmenjenek. Ne kövesd őket! május 11. AZ ŐRÜLT ELME SOHASEM ÁLL MEG. HA ÍGY TENNE, MEGVILÁGOSODNA. A tévedésben élő elmét megosztja az alany és a tárgy. Üresítsd ki az elmét a világ minden érzésétől! A sehol sem időző Elme a Valóság május 12. Ha egy egyszerű gondolat áthalad az elméden, rabságba veted magad tízezer kalpa idejére. Állítsd meg a gondolatokat! Az Önvaló megnyilvánul. Ha felkavarsz egy gondolatot, akkor elfordulsz az Önvalótól, és ragaszkodni kezdesz a formához. Semmilyen körülmények között se legyen elméd! Végső megvalósítás.

62 1981. június Minden emberben természettől fogva benne rejlik a lehetőség, hogy magába olvassza igaz lényegét, de ez nem történhet meg addig, amíg az elmét meg nem szabadította a jelenségekhez való ragaszkodástól. A rengeteg tanulás, a szent iratok ismerete, a síremlékek vagy a Himalája csúcsain fekvő szentélyek felkeresése, a mantrák kántálása vagy a böjtölés nem segíthet abban, hogy életre keltse az ember tudatosságát. Ez csak azáltal lehetséges, hogy kapcsolatba kerül vagy bölcs módon együtt időzik egy megvilágosodottal, aki semmihez sem ragaszkodik. Megvilágosodhat a bölcs szava, érintése, gondolata, látványa által, akár egy ujjcsettintésnyi idő alatt is június 24. Az idő felosztása 1 perc = 60 másodperc. 1 percben ksana van. 1 gondolat = 90 ksana 1 ujjcsettintés = 60 ksana Ha a kereső lelkes, megvilágosodhat egy ksana alatt pusztán azáltal, hogy egy megvilágosodott bölcs társaságában időzik augusztus 3-4. ELME Az elme csak a nevében létezik. Nincs saját formája. Az abszolútum nézőpontjából az elme nem létezik. Az elme az, amely-

63 nek hatására a transzcendens Önvaló az anyagi világgal azonosítja önmagát, mely valójában káprázatszerű. Amikor a vágy felkél egy tárgy iránt, az elme e vágy formájában létezik. Az elme nem létezhet vágy nélkül. Tudatlanság - szanszára - elme - rabság: abban a tekintetben, hogy mire utalnak, ezek a szavak szinonimák, az elme és a szanszára pedig egymástól függő folyamatok. Valójában a világfolyamat sohasem jött létre. Amikor a LÁTÓ megszűnik érzékelni a LÁTOTTAT, akkor azt megszabadulásként jellemzik. Amikor az elme felismeri abszolút voltát, akkor vágyai eltűnnek. Amikor a tudatosság megszabadult az éntől, a te-től, a világtól, akkor lényegi dicsőségében időzik. A világ úgy létezik, mint egy pisácsa [kísértet]. A mantra, amely ezt a kísértetet elűzi, abból áll, hogy ismerjük az Önvalót! 1981, augusztus 19. Semmi sem született. Semmi sem pusztul el. A születést és a halált az elme káprázata révén észleljük augusztus 20. Igazából mindenki az Önvalóból született, ezért a halál nem érintheti meg. Ám a nemtudás következtében az ember a testtel azonosítja magát, és a karmák termésének learatójává válik. Ezért pusztítja el a halál.

64 1981. augusztus 21. A nemtudás a világfolyamat csírája. Ha a tudatlanságot nem számolja fel a tudás, akkor a világfolyamatot nem lehet elutasítani, e nélkül pedig nem lehetséges a megszabadulás augusztus Mi a világ? Honnan ered? Hol marad fenn? Ha az intuitív tudás révén feltárul az ember lényegi természete, akkor a világfolyamat álma véget ér. Amíg ez a világfolyamat a tudatosságod tárgya, addig jelen van a kötöttség. Ha a világfolyamatot elutasítod, akkor nyilvánvalóvá válik a szabadság augusztus 24. Még ha szertartások ezreit végzed is el, amíg a drisja [a látás tárgyai] létezik számodra, nem érheted el a megszabadulást. A világfolyamat betegsége nem gyógyítható azáltal, hogy mintegy öntudatlanul nem veszel róla tudomást, hanem csakis azáltal, hogy az Ön-kutatáshoz fordulsz segítségért, melynek alapja az ÖNVALÓ természetének egyre mélyebb megértése.

65 1981. augusztus 28. A nemtudás megteremti a vágyakat. A vágyak megteremtik a világot. Amikor felismered, hogy maga a nemtudás nem létezik, akkor felfedezed vágyaid káprázattermészetét. Ennek eredményeként az egész világ káprázatszerűvé és nemlétezővé válik szeptember 1. Semmi sem teremtetett, és semmi sem pusztul el majd szeptember 2. Saját vágyad Isten alakját ölti magára, és - lankadatlan vágyad gyümölcseként - teljesíti a kívánságod. Irányítsd a figyelmed a megszabadulásra, a legmagasabb rendű megvalósításra, és légy szabad! szeptember 3. Valójában senkivel sem teszek semmit. Minden lélek azt kapja, amire vágyik. Mivel én vagyok a tudatosság forrása, Lehetővé teszem, hogy a vágyak teljesüljenek.

66 1981. szeptember 5-6. A nemtudás megteremti a vágyakat. A vágyak megteremtik a világ kivetítését. Ám ha felismered, hogy maga a tudatlanság nem létezik, akkor felismered vágyaid káprázattermészetét. Ennek eredményeképpen az egész világ nemlétezővé válik szeptember 7. A test tudatosságát az elmebeli benyomások tartják fenn. A világfolyamat e betegsége nem gyógyítható azáltal, hogy öntudatlanul nem veszünk tudomást róla, hanem csakis azáltal, hogy a vicsárához [Ön-kutatáshoz] fordulunk segítségért szeptember 8. Minden az elme kivetítése: a nap, a hold, a csillagok, a hegyek, a folyók, az erdők, az emberek, az állatok, a madarak. A látónak és a látottnak nincs fizikai valója. Hogyan lehetne meghaladni az elmét maga az elme puszta tevékenységével? Még a meditációt is az elme gerjeszti, ezért nem hozhatja el a megszabadulást a születés és a halál káprázatának folyamatából.

67 1981. szeptember óra (a rádió híreiből gondolom) Micsoda hatalmas béke szállt az elmémre, mely táncol, mint az óceán hullámai, hogy megcsókolja, megölelje őt, de sohasem ér el hozzá! A szemem azt látja, ami körülöttem van a szobában. A fülem a rádió híreit hallja. A kezem azt írja, amibe az érzékek merültek. Az elme figyeli a légzés folyamatát. Az elme figyeli a mozdulatait az elmének, mely még így is nagyon csendes. Most azt kutatom, mi létezik. Nincs szó a nyelvemen. Nincs kép az elmében. Nincs bennem félelem. Nincs bennem vágy. Most elejtem a tollat, hogy azt keressem, ami van, de merrefelé irányítsam az erőfeszítést? A világ sohasem létezett. Ha nem volt múltbéli történés, akkor hogyan merülhetne fel a vágy, mely egy tárgy birtoklására irányul?

68 Ha nincs vágy, akkor hogyan lehetne valóságnak látri i a világot? Ha a vágynak vége, akkor felfedezed a LÁTÓ ÉS A LÁTOTT közötti illuzórikus kapcsolatot. így te válsz a CÉLLÁ, melyben minden szenvedés VÉGET ÉR szeptember 11. Nincs múlt, jelen vagy jövő. Sors nem létezik. Amikor a látomás feltárul, a világ szertefoszlik szeptember A Megismerő mindenkiben látja saját, önmagában lévő káprázatait. A megismerő princípium az Önvaló. A világ káprázat. * * * E drisja buddhi [értelem alkotta látomás] a szanszára magja. Pörköld meg e magot a bölcsesség tüzével. Ez az egyetlen útja a megszabadulás elérésének.

69 1981. szeptember 14. Amíg meg vagy győződve afelől, hogy a világ valós, addig semmilyen erőfeszítésed nem fog megszabadítan i a világ folyamatából. Amikor azonban eléred az igaz belátást, akkor az igaz állapotban, a szahadzsa szamádhiban fogsz időzni. A nemtudás a világfolyamat csírája. Ha a nemtudást nem számolja fel a tudás, akkor a világ folyamatát sem tagadhatod, s ameddig ez nem történik meg, addig nem jöhet el megszabadulás. Egyedül az intuitív belátás vethet véget a káprázatnak a látó részéről, aki belebonyolódott a látványba. Ha ez a belátás nem győzi le a káprázatot a bölcsesség fényével, akkor a látó továbbra is a világ folyamatának csapdájában marad, még ha himalájai barlangokban rejtőzik is el szeptember 15. Amíg a drisja létezik számodra, addig nem érheted el a megszabadulást. Én, te, ő - ez a drisja buddhi! A világ folyamatának megszűnésével egyedül az ÖNVALÓ létezik, a Legfőbb. Az ÖNVALÓ sohasem született. Túl van rabságon és megszabaduláson. Mélyebb belátással felismerhető, hogy még ez a világ sem született meg soha, hiszen káprázat. Amíg a világ folyamata jelen van a tudatosságodban, addig fennáll a rabság is. A felébredés az álom vége. Éppígy ahhoz, hogy elérd a világ folyamatából való megszabadulást, rá kell ébredned lényegi természetedre.

70 1981. szeptember A látó rabságba esett, mert belemerült a látványba, az én, te, ő nevébe és formájába. Amíg fennáll a látó-látvány kapcsolat, nem jöhet el a móksa. Ha azt mondod, ez a világ nem létezik. A látható világ elutasításának koncepciójában benne rejlik az, hogy létezik egy ellen-drisja, mely ellensúlyozhatja a jelenlegi drisját. Ez a burkolt ellen-drisja csak szorosabbra húzza a köteléket. Mindaddig, amíg nem utasítjuk el az elmét, a világfolyamat folytatódni fog. Bárhová megy az elme, ott a világfolyamat jelen lesz. Mindaddig, amíg meg vagy győződve róla, hogy ez a világ valós, nem szabadulsz ki a folyamatból. A nem kettős állapotban időzöl, akár meditálsz, akár azon kívül vagy. A drisja buddhi a szanszára csírája. Maradj ki belőle! Ez az egyetlen módja a szabadság elérésének. Az ember halálát ragaszkodásai okozzák. A halál nem pusztíthatja el azt, akinek nincsenek kötődései. Valójában nem létezik születés és halál, de a tudatlanság miatt az ember a testtel azonosítja önmagát. Ezért hal meg. A születést és a halált az elme káprázata révén érzékeli. Éppen úgy, ahogy az óceán hulláma is maga az óceán, minden elmebeli változás, mely a világfolyamat valóságát fenntartja, nem más, mint tiszta tudatosság. Ez a Legfőbb Önvaló a lényege mindennek, ami létezik.

71 1981. szeptember Minden formával bíró valótlan. Ha minden formát elutasítasz, meglátod az igazságot. Ha minden forma között képes vagy látni azok valótlanságát, akkor meglátod az igazságot. Bújócska. Bújócska az egész, de ha részt is veszek benne, nem magamtól teszem. Ha én kezdeményezem a játékot, akkor veszítek szeptember 22. Tulajdonképpen nem is tudom leírni, hová kerültem ebben a pillanatban. Mégis látom, és leírom. Nagyon mély csend, de ez a csend nem hallgatást jelent. Egészen más. Figyelem, mi következik ezután. Valamit ki akarok fejezni, amit nem vagyok képes kifejezni. De miért nem? Mert ahhoz, hogy kifejezzek valamit, valami máson kívül kell lennem, de ebben az esetben nem tudom, hol vagyok szeptember 23. Leírom, mi zajlik az éjszaka közepétől. Amint megpróbálom lejegyezni, elhalványul. Mégis írok.

72 Minden osztatlan egész - forma nélküli valóság. Megjelenik egy hullám, hogy ezt megértse. S akkor elkülönít, és én érzem az egyéniségemet, elszigetelődve az egésztől, az egészben, s látom magam belül, az egészet pedig, mint anyagot, kívül, és megpróbálom megismerni. De létezik egy hullám alatti", amely meg van győződve létezéséről bármilyen megértés segítsége nélkül. Kivetítésnek nem hívhatom. Kivetítésnek csak azért hívom, hogy megfeleljen a megértésemnek. Ez is kivetítés. Megpróbálom kifejezni. Nincs szüksége kifejezésre. Olyan ragyogó, egész és valós! szeptember 25. Délutáni alvásom ( ) végén volt egy álmom. Álmomban, éppen mielőtt felébredtem volna, feltettem egy kérdést Ráma Tírthának: - Hol kezdi el az elme a működését? Ő egyszerre levette aranykeretes, kerek szemüvegét, és az üveg kerületére mutatott: - Nézd ezt meg! Indulj el bármelyik pontból, és ahol körbeérsz, az lesz a kezdete is. Ezzel ébredtem fel. Hirtelen mozdulat. Szép ember.

73 1981. szeptember Mindaz, amit látunk, az elme mozgásától függ. Amikor ezek a mozdulatok abbamaradnak, az elme gondolat nélküli, és így visszatér a forrásához. Ilyen módon a világ folyamata megszűnik. A legmagasabb rendű megvalósítás. Hogyan láthatnám a feltételek nélkülit, és hogyan hívhatnám vagy írhatnám le egy szóval? Az elme gondolata a gonoszság egy hulláma. Tudd, hogy amihez ragaszkodsz, az méreg. Miért nem vagyok képes leírni? Mert elveszítettem a kapcsolatot az elmével. Valamilyen rezgés van jelen. EZ EGY ÁLOM szeptember 28. Minden, amit kimondták, hamis. Nincs világ, és nincs teremtő. Nem durva, és nem is finom, nem levegő és nem is tűz, nem nap, és nem is hold. Nincs föld, és nincs víz, nincs fény, nincs idő, nincs szó, nincs test, nincs cselekedet, nincs erény, nincs mantra, nincs istentisztelet, nincs rítus, nincs szertartás,

74 Egy van. Nincs Ráma, Siva vagy Sakti, nincs zarándoklat vagy ceremónia. Nincs apja, nincs anyja, nincs Guruja. Egyedül van. E Érted ezt? Minden az elme. Az elme szüntelenül álmodik. Azt mondtam, ez egy álom. Ekkor az elmém elkezd álmodni az éber valóságról, de visszatartom. Minden világos. Jobb titokban tartani, mert nem bizonyíthatod. Ne mozdítsd az elmét!

75 1981. szeptember 29. Szabad vagyok. Hatalmas megkönnyebbülés. Hol vagy, óh, elme? Semmi mozgás október 5. Amit látunk és érzékelünk, az mennyire különbözik attól, amit nem látunk és érzékelünk! október Semmiféle testi tevékenység, elmeműködés vagy értelmi erőfeszítés nem segíti az embert abban, hogy kikerüljön a nyomorult természet e csakkarjából [kerekéből]. Kelj fel! Ugorj ki! Számolj le mindennel! ÉN NEM a TEST VAGYOK. S az nem is az enyém. Taszítsd el! Ne kavarj fel gondolatot! Rendben. Most mindennek vége.

76 1981. október 12. Hardwár A Gangá partja. Micsoda ánanda [boldogság]! Kívül és belül ánanda. Az érzékek elnyugodtak. Az elme elnyugodott. Az életem beteljesedett. Sok éves tapaszom [vezeklésem] képessé tett rá, hogy elérjem a megvalósítást. A szanszára halvány képe még fennmarad. Amíg ez nem távozik, a munkám nem ért véget. Ez határozott meggyőződésem. Valaki újra hívott. A csend. Az ánanda október 13. Óh, Harbans 13, milyen szerencsés vagy! Az elmém minden terhétől Megszabadult. Most nem szabad visszanézned. Most miért aludnál? Most miért ébrednél fel? Én nem ez a test vagyok. Ez a test sohasem tartozott hozzám. 13 Pápádzsít szülei rendszerint Harbans néven szólították. (A ford.)

77 1981. október 14. Nincs születés, nincs élet, nincs halál. Folyamatos. Teljes élet. Nem értem, hogyan jelenik meg az egyéniség különálló létezőként. Nincs kezdet, nincs vég, nincs közép. Senki sem segíthet ez irányban. Nagyon más megértés. Nem meditáció. Se nem szétszórt, se nem összeszedett. Nincs elme. Valami más. Nem gondolkodás, nem ellenőrzés. Még az én és a másság képzete sincs jelen. Gyönyörűség - lágy béke október 15. SZABAD VAGYOK! AZ elmém mostantól kezdve semmilyen tárgyhoz nem kötődik. H. V. L. Púndzsa X , Hardwár Köszönet mindenkinek, aki eddig segített.

78 1981. október Óh, társaim, zengjétek az öröm dalát! Megházasodom ma este, A menyasszonyom láthatatlan, s minden irányból engem hív. Hajnali negyed négy. Felébredtem éjjel, felkeltem az ágyból, a folyópartra mentem, és daloltam elragadtatott örömömben október 19. Óh, Gangá anya, elárasztottál áldásoddal! Nagyon hálás vagyok neked, Anyám! Nincs ébrenlét, nincs álom, nincs mély alvás. A három állapot nem létezik. Különös, állapot nélküli érzés. Milyen boldog élet! A szemfényvesztő mutatványa véget ért október 22. Az egész egyetlen szakadatlan, vég és kezdet nélküli álom. H. V. L. Púndzsa Nagyon tiszta Ne legyen kapcsolatod még a Valósággal se,

79 s ne engedd, hogy az elméd bárhol megvesse a lábát! Azonnali megvilágosodás október 23. Bármit látok, hallok és érzékelek, az az elmém túlzása. Az álomban, mint az ébrenlét állapotában, az elme minden tárgyat felnagyít: hegyeket, folyókat, erdőket stb. Valójában soha semmi sem létezett. H. V. L. Púndzsa október Bármit látok, hallok, szagolok, ízlelek és érintek, az álom. Ébrenlét és alvás, születés, élet és halál mind álom. A szenvedés és az öröm szintén álom. Mind az elme teremtménye. Képzelődés, túlzás, álom. Hogyan vessünk véget ennek az álomnak? Ez a gondolat szintén egy álom. Minden megoldására irányuló tevékenység az álmon belül van. Különös helyzet. Nincs kihez fordulnom, hogy ezt megoldja, vagy tanácsot adjon nekem. Egyedül kell mennem oda, ahol senki sem érhet el. Nincs szükségem semmilyen segítségre, sehonnan.

80 Különös energia ébred bennem, és sürget. Egyedül leszek október 29. Ha minden formát valótlannak látunk, akkor érzékeljük az Igazságot. Az embernek lehetetlen felismernie az abszolúttal való egységét a formához való ragaszkodása miatt. A sehol sem időző elme a valóság. Az elme, amely valahol időzik, a tudatlansággal érintkezik. Vess véget minden világi érzésnek! Ehhez nem szükséges gyakorlás, sem keresés, SEM megértés. forma = üresség üresség = forma rúpa = súnja [forma = üresség] október 30. Amikor az ego felmerül, minden más is felmerül. Az ember nem ismerheti meg az Igazságot az elme révén, az csakis az intuíció révén lehetséges. Amikor az elme megjelenik, megjelenik a sokféleség. Maradj ki ebból! De ezt nem gyakorlás által éred el. NINCS ragaszkodás a látott, hallott, szagolt, ízlelt, tapintott dolgokhoz. Az eredmény: azonnali megvalósítás.

81 1981. november 9. Aludtam, és alvás közben álmodtam. Visszatérve korábbi ébrenléti állapotomba úgy tűnik nekem, mintha most másik álom kezdődött volna. Az nem számít, hogy az ébrenléti állapotban a dolgok ismerősnek látszanak, mert az álomban is ugyanúgy felismerünk mindent, mint az ébrenlét során. Újra és újra meggyőződök róla, hogy minden álom. Boldogság és szenvedés, nyereség és veszteség, születés, élet és halál mind álom. Amit nem értek: hogy ki álmodik? Nem, nem fogok fontosságot tulajdonítani neki, bármi is történt. H. V. L. Púndzsa Woodlands Bangalúr január 1. Bármit látok, bármit láttam valaha, bármit látok majd a jövőben, bármi voltam, bármi vagyok, bármi leszek, mindaz álom. Ez nem csak mese, hanem határozott meggyőződésem. Ez az Igazság. DE kinek az álma ez? Ki álmodik? Ez a születés, élet és halál mind az álom része.

82 A valóságban nincs semmi. Az én vagyok" tehát a szanszára. Mi vagyok én? Ezt megismerve a szanszára saját valójában megismerhető január 2. MÁJÁ Mi a májá? Hogyan merül fel? Hogyan marad fenn? Hogyan lehet megérteni? A májá az elme nyugtalansága. Az elméből keletkezett, s az elmében marad fenn a vágy alakjában. Az elme megállásával eltűnik, és visszatér forrásához. Egy percnyi szundikálás, és figyeld meg, a dolgok, az idő, a jó és a rossz micsoda forgószele támadt! Ébredj fel! január 3. Amikor másoktól hallom vagy olvasom a nagy látók állításait vagy tapasztalatait, azokat nem tudom összebékíteni az Igazsággal, s nincsenek összhangban azokkal a dolgokkal, amiket én felismertem. [Ezt az állítást David Godman megmutatta Pápádzsínak, és megkérdezte tőle: Mitől olyannyira más a te állapotod

83 vagy tapasztalásod? Milyen módon különböznek a te felfedezéseid a múlt nagy Mestereiétói? Mi az, amit elfogadhatatlannak tartasz a leírásaikban?" Ő így válaszolt: Azt el tudom fogadni, hogy ők megszabadultak, és hogy nincs bennük többé vágy. Ez rendben. De bármi más, amit bárki mond, az csupán fogalom. Isten egy fogalom, a mennyek és a poklok fogalmak, a megvilágosodás és a rabság fogalmak. Bármi, amiről beszélhetsz, az fogalom, de maga az igazság nem fogalom. Arról senki sem beszélhet. Én nem hiszek a fogalmakban, ami azt jelenti, hogy nem hiszek el és nem fogadok el semmit, amit valaki mond, hiszen bármit mond, az szükségszerűen fogalom.] január 4. Az ember azért van rabságban, és azért szenved, mert vágyik az érzékek élvezeteire. Ha viszont leszámolt a vágyakkal, akkor kiszabadult a világfolyamatból, és sohasem fog újra feltűnni ezen a színpadon január 6. Ülök a kutírban [kunyhóban]. Boldogsághullámok merülnek fel, és messze túllépik a testi és lelki korlátokat, felfrissülést hozva nekem. A szemem önmagától lecsukódik, hogy megragadjon valami maradandót.

84 1982. január 7. Amit látok, hallok, érintek, ízlelek vagy szagolok, az csak az elmém képzelődése. Amikor ez a tevékenység megszűnik, minden megszűnik. Légy éber a mély csendben, hogy ne merüljön fel és ne időzzön gondolat sehol január 8. A ki nem elégített vágy az oka e jelen születésnek. Az tartja fenn az életet. Ez a függő vágy lesz a következő születés okozója. Ha e vágy ebben a születésben kialszik, akkor az ember eléri a szabadságot, és sohasem jelenik meg többé a világforgatagban. A vágy az oka minden szenvedésnek. Ne kavarj fel egyetlen gondolatot se az elme forrásából! A nirvána állapota január 9. Ahol nincs sem föld, sem víz, sem tűz, sem szél, sem a tér végtelensége, sem a tudatosság végtelensége, sem a semmi állapota, sem a tudatosság, sem a nemtudatosság állapota, sem ez, sem a másik világ, sem nap, sem hold,

85 ahol nincs sem jövés, sem menés, sem maradás, távozás vagy felmerülés, támasz és alap nélküliként az a nirvána állapota január 10. A lélek, mely a vágyak miatt öltött alakot, megszűnik létezni, ha minden vágy tökéletesen megsemmisült. A vágyakozás felszámolása a nirvána január 11. Amíg meg vagyok győződve afelől, hogy a világ valós, addig semmilyen erőfeszítésem sem fog megszabadítani a világ folyamatából. A látó a világ csapdájába esik, még ha himalájai barlangokba rejtőzik is el. Egyedül az intuitív belátás vet véget a káprázatnak. Alakítsd olyanná az elméd, hogy egyáltalán ne időzzön semmilyen formán! Amikor eléred az igaz belátást, akkor eléred az IGAZ ÁLLAPOTOT, a végső VALÓSÁGOT január 12. A vágyaktól való megszabadulás a születéstől és a haláltól való megszabadulás, ennélfogva a világ körforgásának vége is egyben. Az Igazság keresője eltökélt akarattal elérheti a megszabadulást már élete vége előtt. Indulj el onnan, ahol éppen vagy!

86 A férfi szereti a nőt, a nő pedig a férfit, de kevesen vannak azok, akik a purusát szeretik január 13. Ha valami létezik, annak szükségszerűen oka is van. Nem létezhet okozat ok nélkül, sem ok okozat nélkül. Az ok-okozat láncolata szétszakíthatatlan. így működik örökké ez a kozmosz. Mindenkit lefoglal a ház, a feleség, a gyermek. Nincs ideje rá, hogy megismerje önmagát január 18. Nincs olyan lény e földön és az istenek mennyországaiban, aki mentes lenne a ragaszkodásoktól. A ragaszkodás a születés és az újraszületés gyökéroka, és követi a lényt - bárhol is szülessen meg hogy megakadályozza megszabadulását január 19. Az elme nem láthatja az Abszolútumot. Amikor a gondolatok eltűnnek, Az ÖNVALÓ feltárul. 14 Vagyis a megnyilvánulatlan Önvalót. Az idézet Kabírtól származik.

87 1982. január 21. Az elmebeli, szóbeli és testi hajlamokon komoly erőfeszítéssel uralkodnunk kell. Maradj mozdulatlan, mint egy kőszikla! Akinek az elméje fogalmak nélküli, az biztosan elnyeri a megvilágosodást. Add fel teljesen; az VAN! Maradj csendes! Oh, elmém, január 28. te vagy a legjobb barátom, a legközelebbi társam, mert most semmilyen alanyhoz vagy tárgyhoz nem kötődsz! január 29. Te nem veszítettél el és nem is nyertél semmit. Harbans! Oh, barátom, csak ültél, s eközben elvégezted a munkád. Micsoda könnyebbség! Micsoda öröm! Könnyek folynak, nevetés. A nap éppen megjelenik

88 a távol? Himalája fölött. Nagyon boldog ő is. A varjak kárognak, a verebek csiripelnek. Körös-körül minden békés. Belül és kívül egy hullám merült fel, de más, mint ami én vagyok. Micsoda boldogság! Micsoda ánanda belülről kifelé és kívülről befelé! Mi a kívül? S mi a belül? Minden egy január 30. Ma korán reggel hirtelen felébredtem, felugrottam, majd leültem. Egy megoldatlan rejtély megértésének elragadtatottsága. Soha azelőtt nem hallottam, láttam vagy értettem ily módon. Úgy érzem, minden világos. Mi ez a nagyszerű látvány? Ki volt a tanúja? Most megtudtam. Hát nem nagy szerencse? Jól végzett munka. A legjobb kívánságaim, Harivans, január 30.

89 1982. január 31. Májá Milyen csodálatos drámának voltam tanúja egész éjszaka! Felkeltem, hogy írjak hajnali négykor, felkapcsoltam a lámpát, de az izzó csak pislákolt, majd kiégett. Kicseréltem a mosdó villanykörtéjével. Az elme csodája ez, melynek rendkívüli képessége, hogy dolgok miriádjait teremtse meg, tartsa fenn és pusztítsa el. Idő és tér, nap, hold és csillagok, hegyek és folyók, állatok és istenek, mennyek és poklok, rabság, szádhana és móksa - mindezek az egyetlen elme kivetített hajlamai. Nincs kiút. Senki sem menekülhet. Minden lény a saját vágyai hálójába került. Senki sem nyújthat segítséget, hiszen mindenki más is ugyanabba a csapdába esett. Milyen csoda! február 1. Amikor a felfogás és az érzés megszűnik, megjelenik a tiszta elme. Nem létezhet más módszer az elme lecsendesítésére, mely ezt felülmúlná. Ha az elme valamin időzik, vagy ragaszkodik valamihez, akkor csak hamisság lesz jelen. Az önművelés elképzelhetetlenül hosszú ideig tarthat, de a megvilágosodáshoz egyetlen pillanat is elég február 3. Ha az ember kötődik a nevekhez és a formákhoz, akkor azok rabságban tartják. Amikor az okozatot eredményező okok megszűnnek, a külső tárgyak eltűnnek. Csupán a feltételes

90 okok hozzák létre a jelenséget, de az mentes a valóságtól. Amikor az elmét megfosztjuk az érzésektől és a szenvedélyektől, akkor megnyugszik. Ez az a pillanat, amikor az Önvaló természete működésbe lép február 4. Káprázatunkat a hallott, látott, érzett és ismert dolgokhoz való kötődés okozza. Ám ha az elme megszabadult a hallástól, a látástól, az érzéstől, a megismeréstói és a különbségtevéstől, akkor elérjük a tökéletes megvilágosodást. A hallás és a látás két képességét említjük itt, mert azok folyamatosan aktívak, míg a másik három képesség időnként szunnyad február 10. A minőségek nélküli Brahman ismerete csak akkor lehetséges, ha eloszlatjuk a káprázatát úgy a névnek, mint annak a dolognak, amit jelöl február 11. A cél mindazonáltal az legyen, hogy elérjük azt az állapotot, amelyben a világ soha nem jelenik meg. Ez úgy érhető el, hogy Brahman nemkettősségén elmélkedünk, ahogy azt a szent iratok és a bölcsek tanították. A jóginak szüntelenül azon az igazságon kell gondolkodnia, hogy a meg nem született Brahman minden, s hogy nem létezik semmi más, ami valós, Így a háborgó elmét elvezeti az egységbe.

91 1982. február , 25. A móksa vagy megszabadulás, mely az ember legfőbb célja, nem halál utáni állapot. Már itt, a testben megvalósítható. A móksa az Önvaló örök természete, nem pedig olyasvalami, amit a jövőben kellene elérnünk. Már itt van, és mindig itt is volt. Egyedül ez valós. Aki ezt tudja, az, úgy mondják, megszabadult. Ő dzsívan mukta [életében megszabadult], hiszen elérte a mindentudást, és mentes a kettősség káprázatától. Nincs semmi, aminek birtoklására vagy élvezetére vágyhatna. Nem hódol senkinek, s nem végez semmiféle szertartást. Nincs állandó otthona, úgy él, ahogy neki tetszik, maga szabja meg saját törvényeit. Neki nincsenek kötelességei. Az olyan erények, mint az alázat, a kiegyensúlyozottság, a nyugodtság és az önuralom természetesek számára. Az övé halhatatlan állapot, mely mély és mérhetetlen, sohasem született, örökké ugyanolyan. Ő mindenhol az Igazságot látja. Örömét leli az Igazságban, és nem távolodik el attól, hiszen ő maga az Igazság. Noha a világban él, látása állandóan a világ valótlanságában és az Önvaló valóságában gyökerezik. A látható világ nem létezik." E tudás elvezet az objektivitás elmebeli benyomásának megsemmisítéséhez. E megsemmisüléssel együtt megnyilvánul a nirvána legfőbb üdvössége. Az embernek egy megvilágosodott Szadgurutól kell elsajátítania az igaz Önvaló ismeretét, máskülönben nem képes eloszlatni a saját káprázatát semmiféle szádhana által, még ha ezer kalpáig gyakorolja is azt február 26. A vászanák tökéletes kiirtása a móksa igaz állapota. Egyedül az képes megvalósítani ezt az állapotot, aki mentes az avidjától

92 [nemtudástól]. A vászanák elpusztításával az elmeközeg eltűnik, az Önvaló végtelen kiterjedését hagyva hátra. A fizikai testet a szubtilis vászanák tartják fenn. A vászanák a nemtudás talajában csíráznak ki, és a ragaszkodások által sokasodnak és növekednek. Az ahankára [ego] védelmezi és táplálja őket. A vászanák az újraszületés és a világfolyamat okai február 21. A szent személyisége A szent személyiségét előző testet öltésének beérő karmái tartják fenn. A bölcsességnek köszönhetően a szent egyáltalán nem érzékel semmit egyénivé lett állapotából. Ám mások számára személyisége nem szűnik meg létezni, éppen úgy, ahogy a zsarátnok forgatásakor látszólagos kört érzékelünk február 28. A Guru ellensége Rámaimi 43-6 [Kabír] A férfinek vagy nőnek, aki pocskondiázza a Gurut, nyolcvannégymillió születésen kell keresztülvándorolnia, ameddig a Nap létezik március 2. A viszonylagosságtól és az objektivizálástól megszabadult elme maga Brahman. Amikor az elme visszahúzódik minden [érzék]tárgytól, és nem köti magát semmilyen dologhoz, ak-

93 kor eléri az állandóság állapotát, melynek természete azonos Brahmannal. Az elme Brahmanként való felismerését úgy jellemzik, mint az egyetlen tudatosság tömegét. Maga az Atman minden alapja március 3. Ha abbahagyod a gondolkodást, akkor nem lesz semmi, amit ne tudhatnál meg. Ha a dolgok után sóvárogsz, rengeteget veszítesz március 6. Nincs teremtés, Nincs felbomlás, Nincs rabság, Nincs szabadság, Nincs igazságkereső, Senki sem megszabadult: Ez a végső Igazság. A teljes meg nem nyilvánultság Az egyedüli Igazság. A teremtés a teremtő kielégületlen vágyát tételezi fel. Ha a végső valóság önmagában tökéletes, akkor annak sohasem tulajdoníthatjuk a teremtés aktusát március 7. A testhez való ragaszkodás eltűnésével és azzal a felismeréssel, hogy az elme bármilyen tárgyra irányul is, az a Legfőbb

94 Önvaló, az ember szamádhit tapasztal. A végső valóság mentes az elfogadástól és az elutasítástól március 8. Az öröm keresése a szamádhiban a vizsgálódó elme kifáradását mutatja. Mivel a jógik az elmére mint az Átmantól különbözőre tekintenek, uralkodni akarnak rajta a szamádhiban. Ám Gaudapáda azt állítja, hogy az elme a nem kettős Átman. Ezért az uralkodásnak a kérdése fel sem merül március 9. Az elme és tevékenységei nem mások, mint a nem kettős Brahman - örökké tiszta, szabad, megvilágosodott. A nemtudás az oka annak, hogy az ember az elme tevékenységeiben érzi az alany-tárgy kapcsolat kettősségét. Az Igazság ismerője azonban mindenhol és az elme minden tevékenységében egyedül a nem kettős Brahmant látja. A védántikus szamádhi nem azt jelenti, hogy csukott szemmel felismerjük az Igazságot. Sokkal inkább azt, hogy nyitott szemmel, minden dologban az Igazságot látjuk március 11. Nincs feloldódás, nincs születés, senki sincs rabságban, senki sem törekszik a bölcsességre, nem létezik a megszabadulás keresője, és nincs megszabadult sem. Ez AZ ABSZOLÚT IGAZSÁG.

95 Ahogy az álmot látja, úgy tekint a világra a bölcs. A sokrétű nem létezik az Átmannal azonosként, s nem is áll önmagában függetlenként. Nem elkülönült Brahmantól, s nem is nemelkülönült. Ezt jelenti ki a bölcs március 12. A test, amely tevékeny az ébrenlét állapotában, mozdulatlanul fekszik alvás közben, ám az álmodó úgy érzékeli, hogy ő maga különféle helyszíneken jár. Ezért - az ébrenléti állapot nézőpontjából - az álomtest valótlan. Hasonlóképpen, a végső valóság nézőpontjából az ébrenléti állapotban érzékelt test szintén valótlan. Ez azért van így, mert a test is egy képzet az érzékelő elméjében. Ahogy az álombéli tárgyak valótlanok, mivel az érzékelő elméje érzékeli csak őket, az ébrenlét tapasztalata ugyanebből az okból kifolyólag valótlan. A közös tényező az álom és az ébrenlét állapotában az, hogy az elme érzé- Az álombéli beszélgetés valótlanná válik a felébredéssel. Az ébrenlét állapotában folytatott beszélgetés a bölcsekkel a szent iratokról hasonlóképpen illuzórikussá válik, amikor elérjük a végsó' valóságot, mert minden létező örökké szabad. Nincs rabság, NINCS tudatlanság. Az embernek csupán fel kell ébresztenie önmagát abból a hipnózisból, melyben azt képzeli, hogy ő nem Brahman. Amikor az alany-tárgy kapcsolat képzete jelen van, azt elmének hívjuk, s amikor ez utóbbi szabad, akkor ÁTMAN néven ismert március 13. Álom és ébrenlét

96 keli őket. Ezért mindkét állapot tapasztalása a valótlanság bélyegét viseli magán március 14. Mindaddig, amíg a helyes tudás nem oszlatja el az okságba vetett hitet, addig születésünk és halálunk folyamata sem ér véget e világban. Ám ha ezt a hitet felszámolja a helyes tudás, akkor a világ szintén megszűnik létezni, minden más ok létének hiányában. Az ébrenlét állapotában észlelt tárgyak nem léteznek máshol, csak az észlelő elméjében, hiszen ő nem az elméjétől függetlenül látja őket. E tárgyak hasonlóak az álomban látott tárgyakhoz, melyeket kizárólag az álmodó elméje érzékel március 15. Soha semmilyen dzsíva sem született, s nincs is semmiféle ok ilyen születésre. A végső Igazság az, hogy egyáltalán semmi sem született. A meg nem születettség fogalma a születés fogalmának ellentéte. Ennélfogva mindkét fogalom a nemtudás birodalmába tartozik. Az Átman, ahogy az valójában van, nem írható le sem úgy, hogy született, sem úgy, hogy nem született. Semmit sem lehet kijelenteni az Átmanról a végső valóság nézőpontjából március 17. Amikor az elme, az Igazságot megismerve, nem képzelődik, akkor megszűnik elmének lenni, és az észlelendő tárgyak hiányában szabaddá válik az észlelés minden képzetétől.

97 A ragaszkodások, hasonlóan a kígyóhoz, megmarják az embert, és mérget juttatnak a testébe. Hogyan élheti túl az, akit megmart ez a gyilkos kobra? március 29. Az elme szétszórtságának elsődleges oka a tárgyakra való szakadatlan emlékezés. Amikor az elme az Önvaló üdvébe merül, akkor nem teremt káprázatot vagy szétszórtságot, s nem is rohan az ego által fenntartott vászanák után. Miután az elmét egyhegyűvé tetted, hagyd, hogy az Önvaló felé áramoljon az abhjásza [gyakorlás] vagy meditáció által. A hallgatást, az elmélkedést és a meditációt 15 egész életed során folytatnod kell. Az igaz boldogság abban áll, hogy kiszabadulsz a születés és a halál körforgásából. Sehol sincs boldogság a három világban. Egyedül az Ön-felismerés elérése vezet el a végső boldoguláshoz. Gazdagság, barátok, rokonok, vallásos szertartások, zarándokutak és vezeklések nem segítik az embert, hogy ebbe az irányba haladjon. Le kell győznie az elmét, ily módon boldog lesz! március 30. Ha az elme nem kötődik többé az érzéktárgyakhoz, akkor megtisztult. Meg fogja pillantani az Igazságot, és ez meggyógyítja az eredendő betegséget - a nem tudást -, ami e világfolyamat okozója. A tiszta elme szakadatlanul az Abszolút Valóság felé áramlik, és ontja az Ön-felismerés nektárját. Az álom során az álombéli tárgyak valósak az álmodó számára, de 15 Hallás (sravana), elmélkedés (manana) és meditáció (nididhjászana): az igazság megtanulásának módjai. (A ford.)

98 amikor felébred, az ember felismeri, hogy káprázatszerűek. Ugyanígy, ha a vászanákat felszámolta, felismeri e fizikai test szintén káprázatszerű, nem létező voltát. Ha felvirrad annak tudása, hogy a test csak álom, az álomvilágot elutasítjuk. Ugyanígy az Én vagyok Brahman" bölcsességének elérésével a világfolyamatot elutasítjuk március 31. Amikor az álmodó felismeri álmának káprázatszerűségét, felébred. Hasonlóképpen, ha valaki felismeri a világfolyamat illuzórikus voltát, akkor ráébred lényegi természetére. A vászanák álomként nyilvánulnak meg. Amikor a vászanák elnyugszanak, akkor az álmok feloldódnak, és az ember a mély alvás állapotába lép. Ugyanígy, ha az ébrenléti állapotot okozó vászanák feloldódnak, az ember az Abszolút mélységes békéjébe lép. Mindig légy biztos abban, hogy: Én nem ez a test vagyok, Ez a világ pedig nem valós. Nem test vagyok, s nem is elme, Hanem az örök Önvaló. Ezt hívják Brahman abhjászának [Brahman eléréséért végzett szellemi gyakorlásnak] április 7. Van egy nőstény és egy hím majom. A majomidomár a kis dobján dobol, az egyik majom táncol. Sokan nézik a színjátékot. De melyik a nőstény, és melyik a hím majom? Kik a nézők? Mi ez az egész? A májá felfoghatatlan.

99 1982. április 9. néti-néti [sem ez, sem az] Sem ez, sem az." Ez elutasít minden upádhit [korlátozó járulékot], amilyen például a név, a forma, a fajta, a tulajdonságok. Minden upádhit utasíts el, és ismerd fel az egyéni lélek és a Legtöbb Lélek egységét! Mentes vagyok a változásoktól, hiszen nem a test vagyok. Nem kötődöm az érzékek tárgyaihoz, hiszen érzékszervek nélküli vagyok április 10. Hasonlóan ahhoz, ahogy a nap feltűnik a sötétség eloszlatása után, úgy tűnik fel az Atman is, miután a tudás felszámolta a nemtudást. Az Atman mindig létezik, ám míg a tudatlanság állapotában vagyunk, eltakarja a májá április 13. Álom Ébrenlét Amikor felébredek az álomból, az álomtestem eltűnik minden olyan tapasztalással együtt, amelynek az álom során voltam tanúja. Ha felébredek az ébrenlét-álom állapotából, hogyan tartom meg a testemet? Hogyan fogom meg? Hogyan vagyok tanúja mindennek az ébrenléti állapotban, hacsak nem semmisítem meg ezt az ébrenléti állapotot úgy, ahogy az álom állapotát megszüntettem? Az abszolút valóságot nem elérjük. Minden a nemtudáson belül található.

100 1982. április 17. Miért jött most el a felismerés, mely eddig nem jelent meg? A tudás csak az akadályok teljes felszámolásával jön el, melyek lehetnek múlt-, jelen- és jövőbeliek. Következésképpen az ember nem szabadul meg azáltal, hogy tanulmányozza a Védát és annak jelentését április 20. Mundaka-upartisad Aki hevesen vágyik a Brahma-lókára, de elfojtja ezt, és az Önvaló után kutat, az nem fogja elérni a megvalósítást. A feltétel [a megvilágosodáshoz] a vágyak teljes hiánya, nem pedig azok elfojtása. Ahogy a szent iratok állítják, az a szerzetes, aki jól megértette a védánta jelentését, Brahmá birodalmába [a Brahma-lókába] tér, és a négy juga végén Brahmával együtt szabadul meg. 16 Az Embernek hódolva vágytalanul otthonában tudja a bölcs a Hatalmast, miből a világnak fényei ragyognak, s a született világtól megszabadul. Akinek eszére csak vágyai hatnak, azt vágy szüli jobbra, vágy szüli balra. De ha vágya-tűnötten érik a szellem, minden vágyai már itt elapadnak. (Tenigl-Takács László fordítása)

101 1982. április 22. Ha az elmében az imádat tárgyának gondolatát őrizzük, akkor az elme ennek a tárgynak a formáját fogja felölteni. Brahman különbözik a megismerhető dolgoktól. Akik feladják a tulajdonságok nélküli Brahmanon való meditálást, és zarándoklatokra indulnak, szent formulákat recitálnak, vagy más módszereket követnek, azokat ahhoz az emberhez lehet hasonlítani, aki eldobja az édességet, és a kezét nyalogatja április 24. Brahman ismerője Brahmanná válik. Egész elméjét Brahmanra összpontosítja, s végül Brahmanként ismeri fel önmagát. A trónörökös atyját, a királyt utánozza, hogy képessé tegye magát a trónra lépésre április 25. Annak köszönhetően, hogy számos életen keresztül gyakorolta az önátadást, a dzsíva arra vágyik, hogy saját természetén elmélkedjen. Ekkor, a vizsgálódás és az elmélkedés révén, a máját elveti, és egyedül az Önvaló marad. A teremtés előtt nem létezett megismerő, megismert és megismerés. Végül újra megszűnik majd ez a hármasság. E hármasság hiányában egyedül az oszthatatlan Önvaló létezik. Kizárólag az Önvaló volt a világ kivetítése előtt. Ehhez hasonlóan, ez létezik a szamádhi állapotaiban, a mély alvásban és az ájulás során.

102 1982. április 26. Test, szív, világegyetem: ezek valójában nem léteznek. A forma nem különbözik az ürességtől. Múlt éjszaka álmomban Sivát láttam Párvatíval sétálni egy folyóparton. Siva jobb karját Párvatí jobb vállán nyugtatta. Én tanúja voltam ennek, és tudtam, hogy csak egy szerepet játszanak el, valójában ők nem is Siva és Párvatí. Felébredtem. Még írás közben is láttam őket április 27. Fél tizenegykor a nappaliban ültem, és egy könyvet szerettem volna olvasni, de a szomszéd bekapcsolta a magnetofonját, teljes hangerővel. Mit tehettem? Vagy elmegyek otthonról, vagy alszom egyet. Az utóbbit választottam. Valószínűleg hamar elaludtam, és kor ébredtem. A magnó még mindig ugyanolyan hangosan szólt. De miért nem hallottam alvás közben? Hová vonult vissza az elme? Meg tudom ezt tenni az ébrenlét állapotában is, úgy, hogy elkerülöm az alvást? Megpróbálom az elmét a forrásához kényszeríteni. Most megteszem április 28. A káprázatot a hallott, látott, érzett és megismert dolgokhoz való kötődésünk okozza, ám ha az elme megszabadult a hallástól, látástól, érzéstől, megismeréstől és megkülönböztetéstől, akkor az ember eléri a teljes megvilágosodást. Amikor megszűnik minden ok, amely okozatot szül, a jelenségvilág szintén eltűnik. Ez az ismeretlenbe ugrás pillanata.

103 1982. április 30. Autó és tengelye, mozgás és mozdulatlanság, test és lélek. Az ébrenlét, az álom és az alvás állapotai egymás után váltakoznak. Kell lennie valaminek, a mozgás alapjának, mely maga nem mozdul. Vonattal Delhibe utazunk, s miközben a vonat halad, mozgását az utazónak tulajdonítjuk, aki valójában nem is megy sehová, csupán mozdulatlanul ül a fülkében. Az ébrenlét állapotában különféle tárgyakat látunk, amíg a nap süt. Amikor a nap lenyugszik, és éjszaka van, nem látjuk őket. Éjjel álmodunk, és ismét látjuk a dolgokat egy olyan állapotban, mely ébrenlét az alvásban. Az alap (szubsztrátum) azonban sohasem ébred fel, alszik vagy álmodik. Ezek az állapotok benne mozognak május 1. Kitűnő nap. Hogyan határozhatnánk meg Azt"? Hogyan lehetne Az? Az igencsak Ez. Az vagy Ez, egyre megy. Az értelmem, az elmém, az egész lényem valamilyen forma nélküli rezgés felé vonzódik. Valamifajta hang - felcsendítetlen - szól folyamatosan, nem is a testemben, nem is azon kívül. Képtelen vagyok írni. Éber vagyok, figyelem, mi történik. Ez nem vizsgálódás,

104 nem is meditáció vagy odaadás. Az ember nem mondhatja, hogy sem ez, sem az". Sem iti" [ez], sem néti" [nem ez]. Nem tehetünk semmiféle erőfeszítést, hogy elérjük vagy megértsük. Állítás, tagadás május 2. A szabadságban eltöltött nap Nem lehet állítani, sem tagadni. Nem alászáll, s nem is meghalad. Nem helyezhető el az én, te, ő kategóriájában. Nincs az elemekben, sem felül, sem alul. Nem lehet a keresés alanya vagy tárgya. De akkor hogyan lehet meghatározni, hogy mi ez az egész? Jelenleg nem találok elmeműködést. Nincs keresés. Nincs elérés. Nincs a csend nyugalma. Ritka az ilyen. Nincs szeretet, nincs odaadás, nincs én vagy nemén. Nem tagadok semmit, csak meg akarom határozni, mi ez az állapot.

105 1982. május 12. Tökéletes boldogságban eltöltött nap Nem találok semmilyen én"-nek nevezett létezőt, mégsem üresség ez. Nem használhatom rá egyik kifejezést sem: nirvána, szabadság, rabság, nemtudás. Mégis valami olyan, ahová a fogalmaim már nem képesek eljutni. Az ösztönzés jelen van, de nincs cél. Kié ez az ösztönzés, és mi is ez valójában? Bárcsak meg tudnám határozni! A szanszára jelen van, ahogy volt. Nem baj, hadd legyen! Nem valótlan, és nem is valós. Időnként lehunyom a szemem. Időnként kinyitom a szemem. Időnként megpróbálom feladni a gondolkodást. A gondolkodást és a nemgondolkodást azonban valamiféle gondolkodás tartja fenn, ha így nevezhetem. Semmi rendkívüli. Jelen van, anélkül hogy tekintetbe venné az időt május 5. Egy pillanattal ezelőtt még álmodtam. Tisztán emlékszem, valamilyen állomáson voltam, és felszálltam egy vonatra. Egy fa rádőlt az elektromos vezetékekre, és kihunytak a fények. A fedett peron alatt álltam. Nem láttam semmit, mert koromsötét volt. Kis idő múlva kigyulladtak a fények, és a vonat elindult. Lakhnaúban aludtam az emeleti szobában. A szobába

106 besütött a nyári nap, de álmomban nem éreztem a hőséget. Az álomvilág időjárása kellemes volt. Amikor a peronon álltam, csak a sötétet láttam, mert nem volt fény az álmomban. Mindvégig aludtam. Talán ez nem az elme fantazmagóriája? Amit az ébrenléti állapotban látunk, az szintén az elme kalpanája [teremtménye]. A rövid délutáni alvás során az elmém a világkáprázat okát kutatta. Arra a következtetésre jutott, hogy a világ azért létezik, mert valami dolgom van a tárgyaival. Ebben a szanszárában semmi sem tartozik hozzám, s e szanszára nem is szolgál számomra semmilyen célt. Mivel élvezni akartam a tárgyait, valóságot tulajdonítottam nekik május 7. Buddha púrnimá A Álom, hajnali két óra A ma éjszakai álomban olyan embereket láttam, akiket már sok éve ismerek. Láttam még épületeket, városokat, kórházakat, rokonokat és ismeretleneket. Abban az időben a jelenségvilág, amit az ébrenléti állapotomnak nevezek, nem létezett. Most a két állapot között vagyok - mindkettő valósnak tűnik, mindkettő valótlannak tűnik. Nem tudok mit mondani. Mi akkor a megszabadulás? Mi a rabság? Mi a szádhana? Mi a feloldódás? A dolgok nagyon világosnak tűnnek.

107 1982. május 8. Nincs jó, és nincs rossz, Nincs boldogság, sem boldogtalanság, Nincs rabság, sem megszabadulás, Nincs barát, sem ellenség, Nincs enyém, sem tiéd. A létezés nem valós, A nemlétezés nem igaz. Mindaz, amit most látok, igaz. Mindazt, amit igaznak láttam, többé már nem látom. Ez a látvány szintén el fog tűnni. Az ellentmondás az ébrenlét és az álom állapota között továbbra is megmarad majd. Hát csak maradjon! Én is ennek az ellentmondásnak a része vagyok. Megszabadulhatok tőle? Egyáltalán nem vagyok képes ezt megérteni május 9. Figyeld meg, az elme hogyan csinál hegyet a mustármagból! Egyetlen szobában ott vannak az óceánok, a hegyek, a házak, a jármüvek, az erdők és rengetegféle ember. Nem igaz, és nem is hamis, de számomra mindez hamisnak tűnik, hamisnak. Úgy látszik, nincs különbség, vajon az ember kikerül-e belőle, vagy sem. Bármit is lát, az az elme kalpanája.

108 Belül mélyen átható, maradandó az ánanda. Üdvös állapot, nincs sem nyereség, sem veszteség. De akkor hát mi az ánanda oka? Talán valamilyen iga volt a nyakamon, amitől most megszabadultam. Amikor lehunyom a szemem, minden békés. NINCS születés NINCS teremtés NINCS halál NINCS teremtmény május 10. Az ébrenléti állapot megértésén munkálkodtam. Mi hát a káprázat oka? Hogyan jelent meg az idő képzete, a múlttal, a jövővel és a jelennel együtt? Honnan ered a föld, a nap, a hold, a bolygók az isteneikkel, az emberekkel és állatokkal? A ébrenlét és az álom állapotában észlelt tárgyak ugyanolyan természetűek: illuzórikusak. Nem tulajdoníthatunk nekik valóságot. Az ok: az elme kalpanája május 11. Az ébrenléti állapot nézőpontjából az álomban tapasztalt dolgok káprázatszerűek. Ugyanígy minden, amit az ébrenléti állapotban élünk át, valótlan a bölcsesség nézőpontjából. Ha az álom és az ébrenlét során észlelt tárgyak káprázatszerűek, akkor ki az, aki észleli, és ki az, aki elképzeli őket? Az Átman, az önmagától ragyogó, saját májája ereje révén képzeli el önmagában, önmagától. Egyedül ő az, aki észleli az így keletkezett dolgokat.

109 1982. május 12. Az ébrenléti állapot során észlelt tárgyak ugyanúgy az elme képzelgései, mint azok, melyeket az álomban látunk. Ez a tiszta igazság. Az. Nincs születés. Nincs halál. Nincs senki, aki a megszabadulásra törekedne. Nincs senki, aki megszabadult. Hacsak az elme nem aktív, soha senki sem képes észlelni egyetlen dolgot sem. Meditációim, szemlélődéseim, tűnődéseim során nem látok semmilyen istent, teremtményt vagy világot. Hogyan térek vissza akkor a szanszárába? Mindenki visszatér az ébrenlét állapotába a hosszú meditációk után május 13. Egy folyamatos meditációban lévő jógi sohasem tér vissza az ébrenlét állapotába. Minden álom. Születés, öregedés, halál valójában nem léteznek. Az Atman sohasem hal meg, még a test halálakor sem. Tovább él, testekben vagy testek nélkül. Hogy mi az, senki sem tudja megmondani. Minden leírás hamis. Dzságrat-szvapna-szusupti [ébrenlét-álom-alvás] Az individualitás éjjel-nappal megmarad a meditációban, az álmokban, az alvás és az ébrenlét állapotaiban.

110 1982. május 14. Mindhárom állapot (dzságrat, szvapna, szusupti) káprázatszerű és valótlan. Egymás után váltakoznak az Önvaló előtt, mely változás és hatás nélküli, s osztatlan. Az egyetlen Önvaló számos dzsivaként jelenik meg. A dzsívák csupán látszólagos különbségek benne. Ezért a megvilágosodás után nem térünk vissza az ébrenlét sokféleségébe, de az állapotok a májá miatt az Önvaló előtt váltakoznak. Az Önvaló sohasem született meg. Alvás, álom, név és forma nélküli, önmagától ragyogó és mindentudó. Más sincs, ami megszületett volna. A Valódi sohasem születik meg, s a valótlan sem született meg soha május 15. Álmomban hegyeket, folyókat, embereket, állatokat, madarakat és fákat látok, és magamat is látom emberként, önmagamon kívül. Az álom során egy egész emberöltőt leélek, és amikor az álomban elalszom, akkor egy másik helyzetben, egy másik világban találom magam. Ekkor a jelenlegi álmomat álomnak látom. Álom álom után, álmok milliói. Most nem mondom azt, hogy visszatérek az ébrenléti állapotba. Álomról álomra haladok, és ha azt mondom, hogy az emberek ebben az álomban ismerősek számomra, akkor az emberek minden álomban nagyon is ismerősek. Hogyan vessek véget ennek az álomnak? május 16. Sem meditációval, sem odaadással, sem istenek imádásával; sem jógával, dzsapával, tapasszal,

111 jótékonykodással, zarándoklattal vagy a szent folyókban való megmártózással; sem tantrával, jantrával, mantrával, hómákkal vagy jadnyákkal nem lehet ezt az álmot megszüntetni. Mivel a fent említett cselekedetek magának az álomnak a részei. Mind a három állapot (ébrenlét, álom és [mély] alvás) az álmon belül működik. Ki álmodik? Maga a kérdés is az álmon belül jelenik meg. Talán nem így van? Sem az ébrenlét, sem az álom állapota nem valós. Mindkettő káprázatszerű. A mögöttük meghúzódó valóság az egyetlen realitás, melyen ezek az állapotok váltakoznak. Csak a meggyőződésem miatt tűnik a világ valósnak, az álom pedig valótlannak május 17. Érzékelek valamit. Nem tudom megragadni. Ha a fizikai és a mentális állapotot kiirtjuk, annak kell lennem, ami az egész jelenségszerű létezésnek az alapja. Az eredmény: csendesség. Nincsenek érzelmek, nincsenek fogalmak. Nincs múlt, nincs jelen, nincs jövő. Ne ragaszkodj ehhez a csendességhez, és semmi máshoz se. Mi mást látok vagy mi más vagyok? Nincs rá szó, hogy leírjam. Akkor dobd hát el a tollat! Dobd el az elmét! Dobd el a csendességet! Most ne ragaszkodj még a dobd el"-hez sem!

112 1982. május 18. Álomról álomra, amit látok, hallok és érintek, az káprázat, álom. Születés, felnövés, halál mind káprázat május 19. Sok éven át gyötört egy probléma: hogyan térek vissza mindig az ébrenlét állapotába alvás vagy meditáció után? Álom ez, akár ébrenlét, akár alvás közben. Minden egyetlen álom csupán. Ez az álom megnyitott egy különleges érzéket, hogy megismerje önmagát. Most nem akarok semmilyen más megértést. Hadd folytatódjon ez tovább! Nem számít. Minden álomalany", minden álomtárgy. Nem létezik tudatlanság. Nem létezik szabadság. Ánand szvapna [üdvös álom] május 20. Alomébrenlét Alomálom Álomalvás. A tudatlanság nem valós. A szádhana nem valós. A móksa nem valós. Ez is egy álom, amit leírok,

113 de tudom, hogy álmot látok. Ennek tudásához dnyána szükséges. És most mi maradt? Történjen bármi, csak tekints erre a vetítővászonra, és vegyél részt a történetben. Ne tekintsd a sajátodnak, de ne is utasítsd el! május 21. Álom volt, hogy megszülettem - múltbéli álom. Valódi Én" Álom, hogy öregszem - jelenbéli álom. Valódi Én" Álom, hogy egy nap meghalok majd - jövőbeli álom. Valódi Én" Nincs változás az Én"-ben, jöjjön bár születés, öregedés, halál. Az Én" sohasem változik. Minden, ami változik, álombéli. Ezért hát álomvalóság május 22. Ez egy titok, melyet még nem osztottam meg senkivel. Más sem osztotta meg még velem. Titkok titka marad,

114 Óh, drága elmém, menj, ahová csak akarsz! Kalandozz, vagy maradj csendben, nem fogok uralkodni rajtad. Mióta ezt tudom, nem háborgatlak. Sok szerencsét mindenkinek! május 23. Délelőtt tízkor lefeküdtem az ágyra az emeleti szobában. Láttam a halált, amint komolyan, ferde szemmel bámul. Kérlelhetetlen. Ezután egy hús-vér király jelent meg, gyémántköves koronával a fején. Vajon Dharma rádzsa [a Tan, a Törvény királya] volt, vagy Jama [a halál hindu istene]? Nem tudom eldönteni. Előkelő ember volt, szúrós tekintettel, akinek tartása az igazságot jelképezte. Megpróbáltam tovább vele maradni, de nem tudtam. Visszatértem hétköznapi, ébrenléti tudatállapotomba. Természetesen a halál utáni rejtélyen dolgozom. Az elme kivetítése lehet az is! május 24. Én vagyok a kezdet, a közép és a vég.

115 1982. június 1. Virágeső Szubhúti Buddha tanítványa volt. Képes volt megérteni az üresség hatalmát, azt a nézőpontot, hogy Semmi sem létezik, csakis az alanyiság és a tárgyiasság kapcsolatában. Egy napon Szubhúti a magasztos üresség állapotában egy fa alatt üldögélt, amikor vírágeső hullott rá. -Dicsőítünk Téged az ürességről tartott beszédedért! - súgták a fülébe az istenek. - Hiszen én nem is beszéltem az ürességről! - válaszolt Szubhúti. - Te nem beszéltél az ürességről, mi nem hallottunk az ürességről - felelték az istenek. - Ez az igazi üresség. Ezután újra virágeső borította el Szubhútit június 4. Még az ismeretlen sem ismert. A dharma nézőpontjából gyakorolni és nem gyakorolni egyaránt tévképzet. A fokozatos és a hirtelen [megvilágosodás] szintén tévképzet - csupán hibás és megalapozatlan vélemények visszatükrözése június 7. A Nirvána-szútra egy agadának nevezett gyógyszerről ír, egy csodaszerről, mely minden betegséget meggyógyít. Ugyanez a helyzet a NEMGONDOLATTAL és a NEMGONDOLKODÁSSAL.

116 Kérdés: Szükséges tehát a szellemi gyakorlás? Válasz: A szútra azt mondja, hogy mindössze annyit kell tennünk, hogy felhagyunk a következtető gondolkodásunkkal és a megkülönböztetéssel, s ezáltal önmagától megkapunk minden szellemi gyakorlást július 4. Kabír NE KÖVESD AZ ELME ÁRAMÁT! Az, akit az egész világot bejárva keresnek, örökké előttük áll. A tájékozott számára közeli Ő, a tájékozatlannak viszont távoli. Aki trónra emeli a Gurut a szívében, és az utasításai szerint jár el, annak, mondja Kabír, a három világ nem tartogat félelmet. Tedd meg gyorsan, amit meg kell tenned! A tűz majdnem leégett. Amikor a ház lángra kap, semmit sem menthetsz meg. Azzal, hogy azt tették, amit a többiektől láttak, az emberek félrevezették a világot. Senki sem találta meg a Szadgurut. Senki sem látta meg Rámát azáltal, hogy éjjel-nappal azt kiáltozta volna: Ráma!" július 20. Májá, a nagy csaló [Kabír] A májá nagyon körmönfont csaló. Fogja a hóhér kötelét a három guna alakjában, és ide-oda csatangol. E Édes szavaival magába gabalyítja az embereket.

117 Visnu otthonában Laksrníként üldögél, Siva otthonában Párvatíként. A papok házaiban isten képmásaiként időzik, A szent helyeken Gangáként és Jamunáként, A jógi házában jógimként lakozik, A királyok palotáiban pedig ő a királynő július 29. Nincs kin segíteni. NINCS a megvalósításhoz vezető módszer. NINCS megvalósítás. NINCS probléma. Amikor felébredek, minden tiszta és világos. Mi VOLT A TEREMTÉS ELŐTT? Ki? augusztus 1. Aki mentes a ragaszkodásoktól, nem azonosítja magát a testtel, és nem tulajdonítja azt magáénak, akinek elméje megszilárdult az Önvaló ismeretében, és csakis az áldozat kedvéért munkálkodik, annak minden cselekedete eltűnik. GM, Ez a versszak Vekerdi József fordításában így hangzik: Aki minden ragaszkodást elvetve, felszabadultan, tudásban szilárd elmével, áldozatként végzi cselekvését, annak minden tette semmibe olvad."

118 Amikor a különféle dolgok látásának, hallásának és ismeretének hibáját felszámoltuk, akkor ott a kozmikus tudatosság. Makulátlan boldogság augusztus 12. Ardzsuna, amikor eléred a megvilágosodást, akkor a tudatlanság nem fog többé megtéveszteni. Annak a tudásnak a fényében az egész teremtést először Önmagadban látod majd, azután pedig Énbennem. GM, augusztus 16. Név és forma. Mi mást látunk, mi mást hallunk? augusztus 17. Amikor felébredsz, a drámának vége. Ahhoz, hogy a borotva élén táncolj, vagy hogy tükörsima jégen szaladj, nincs szükséged kitaposott ösvényre. Sétálj át a szirtfalon, üres kézzel. 18 A magyar kiadások (lásd például: Bhagavad Gítá. A Magasztos Szózata. Terebess Kiadó, Budapest, 1997) szerint ez a 4. párbeszéd 35. versszaka, mely Vekerdi József fordításában így hangzik: S ha ezt megismerted, többé nem fogsz tévedni, Pándu fia; ennek birtokában minden lényt önmagadban fogsz látni, és ugyanakkor énbennem."

119 1982. augusztus 18. Ha valaki tudatlan, és eléri a felismerést, szent lesz. Ha egy szent elkezd megérteni, tudatlanná válik. Az azonnali felismerés végtelen időt lát. A végtelen idő olyan, mint egyetlen pillanat. Amikor valaki felfogja a végtelen pillanatot, felismeri, ki látja azt augusztus 19. Igaz barátok Réges-régen élt Kínában két jó barát. Egyikük hárfán játszott, másikuk hozzáértőén hallgatta. Amikor az egyik barát a hegyekről dalolt, a másik így szólt: Hegyeket látok magunk előtt." Amikor a barát a folyóról zenélt, a másik megjegyezte: Rohanó folyót látok." Egyik nap azonban a hallgató barát megbetegedett és meghalt. Hárfán játszó társa elvágta hangszerének húrjait, és sohasem játszott többé augusztus 20. Minden álom. Az ébrenlét állapota is álom, ugyanannak az álomnak a folytatódása. Az éjjel álmodtam. Azután - milyen lassan! - a dolgok látszólag Lakhnaúba kerültek. A ház, a feleség, az unokák. Csodálkozom. A szavak nem képesek leírni mindent. A Szív üzenete nem adható át szavakkal. Ha az ember szó szerint értelmezi a szavakat, elvész bennük. Ha szavak segítségével próbálja megmagyarázni, ebben az életben nem éri el a megvilágosodást.

120 1982. augusztus 21. Kabír "Te azt mondod, ami a papírra van írva. Én arról beszélek, amit láttam." Mindaz, amit mondok, Mindaz, amit hallok, Mindaz, amit olvasok, nem igaz leírása a valósnak. Nem vagyok képes leírni belső csendemet, Buddha üressége, Sankara teljessége nem kielégítő magyarázat. Vajon tudok-e mondani valamit arról, mit érzek belül? augusztus 22. Kérdés: Elhagytam az otthonom, hogy szerzetes legyek. Hogyan használjam az elmémet? Válasz: Az Igazságot akkor ismered fel, ha nincs elme, amit a munka elvégzésére használnál. Amíg tudatos igyekezet van jelen, hogy elvégezz egy feladatot, addig maga a tudatosság dolgozik ellene, s a munka nem készül el. Amikor a tudatosság minden nyoma kitörlődik, csak akkor ismered meg az Igazságot. Kérdés: Ha nincs elme, amit a feladathoz használnánk, akkor ki az, aki elvégzi a feladatot? Válasz: A nemelme révén a feladat önmagától elkészül.

121 1982. augusztus Elme Kis fekete pont, amelynek milliárdnyi arca van. Kivetíti a testet, ott lakik minden létező szívében, és felkavarja az elmét, hogy az működjön. Ragyogó ponttá vált, majd kékbe fordult. Belépett az agyba, ezután gondolkodni kezdett. Minden az elme kivetítése. Minden gondolatnak megvan a képessége, hogy testet öltsön, amelyre aztán úgy tekint az ember, mintha külső és anyagi dolog lenne augusztus 26. Minden az elme kivetítése, minden álom. Ne olts ki életet! Mindenben egy élet lakik. A gyilkosság sohasem bocsáttatik meg, még ha egymillió puránát hallgatsz is meg. Ha megölsz egy dzsívát ma, holnap ő végez veled. Semmilyen zarándoklat nem menthet meg, semmilyen alamizsnaosztás nem lehet segítségedre augusztus 21. Hagyj el minden gondolkodást! Nincs gyakorlás, nincs nemgyakorlás. Ne végy semmilyen terhet a szívedre!

122 1982. augusztus 28. Hogyan pihentessük el az agyat? Hogyan maradhatunk nyugalomban? Hadd meditáljak egy ideig, hogy rájöjjek, vajon a meditáció ebbe az irányba vezet-e! augusztus 29. Engedd el! Semmi haszna ragaszkodni az álomhoz. Nincs haszna emlékezni rá vagy elfelejteni. Elvezet vagy fájdalom, engedd el! Soha semmi sem valós szeptember 1. hajnali 3 óra Senki sem tudja, mi az. A titkok titka. Én tudom, hogy nem igaz. Nem tudom, hogy nem igaz. Ki született? Ki hal meg? Senki sem tudja. Ki szenved? Kié az élvezet? Ki tanít? Ki tanul?

123 Ő a kedvesem. Ő az ellenségem. Ő a feleségem. Ő a férjem." Ki ő? Ki ő? 19 Rejtély. Vicc szeptember 5. Elme Ebéd utáni alvásom során, délután 1 és 3 óra között egy máshogy felépített és egészen más világban jártam. Minden jelen volt ott is, még a miénktől különböző pénz is. Sok dolgot lebonyolítottam, és rengeteg pénz volt a zsebemben. Férfiak, nők, boltok, vonatok, buszok, esőerdők és hegyek vettek körül. Az emeleti szobában aludtam. Hogyan tudtak volna ezek a dolgok ide belépni, ha anyagiak lennének? Az elme tartalmai voltak. Most, hogy felébredtem, egy más világ tűnt fel a szemem előtt. Minden elmebeli volt. Mi hát az elme? szeptember 6. Korán reggel arra ébredtem, hogy hallom a Rám mantrát, és felfedeztem, hogy valaki a szívemben kiáltja: ÓM Sri Rám dzsaj Rám dzsaj dzsaj Rám!" Ekkor teljesen felébredtem, de a Gájatrí mantra járt az eszemben. Felkeltem, és hangosan énekeltem: ÓM bhur bhúva szváh, tat..." [ ez a világ, az a világ és a túlvilág" - a Gájatrí mantra részlete]. 19 Pápádzsí az első mondatban hímnemű személyes névmást használ, a másodikban pedig nőneműt. (A ford)

124 AUM Az elme minden benyomás magva, melyeket a testet öltések milliárdjai során szerzett. Hogyan szabadítsuk meg? Senki sem tudja. Senki sem érintette ezt a témát szeptember 8. Álmodtam, és az álom egész éjszaka tartott. Az álombéli emberek ismerősek voltak: szülők, rokonok és mások. Egy egész emberöltó't leéltem ott. Az ébrenlét, a [mély] alvás és az álom három állapota is jelen volt. Vonatok, állomások és utazások is. Ugyanolyan tevékeny és valós voltam, mint ebben az úgynevezett életben. Hogyan döntsem hát el, hogy ez az ébrenléti állapot is nem egy álom-e? Senki sem foglalkozott még ezzel a témával. Minden szent valamilyen módon valóságot tulajdonított ennek a világnak. Teremtő' - teremtés - istenek - Védák - risik - bölcsek és szentek - szertartások - szádhanák - meditációk. A kérdés most az: Ki álmodik?" Az álmodó is az álom része szeptember 11. Kabír A gyémántot nem garmadával bányásszák, az oroszlánok nem csordákban élnek, s a szenteket sem csapatban találod.

125 Harit 20 nem könnyű megismerni, senki sem ismerte meg Őt teljesen. Kabír úgy ég Rám édességében, mint a gyapot a raktárban. Hogyan lakozhatna Rám neve egy bolond szívében? szeptember Nem is igaz, és nem is hamis. Most éjjel 0.35 van. Kinek ígértem álmomban, hogy találkozunk délután 5-kor? Melyik időt nevezhetjük valósnak, és melyiket valótlannak? Egy perc alatt véget ér valaki élete, s egy perc alatt másvalakié is befejeződik. Hetven év látszólagos hosszúsága sem tart még egy percig sem. Bármi történik, hadd történjen! Oh, Harbans, még ez a név sem a tiéd. Név és hely - minden hamis, minden hamis. Ma megértettem, hogy minden csak májú. De mi igaz? Minden ragaszkodás hamis. Senki sem született, senki sem fog meghalni. Mi haszna a folyamatos zajnak? 20 Isten, különösen Visnu és Krisna egyik neve. (A ford.)

126 Nincs olyan szent, nincs olyan isteni testet öltés, aki igazat szólna szeptember 15. Az álomban kinek a nevét kellene ismételgetni, és ki számára kellene végezni a tapaszjái? A szívemben minden ugyanaz. Nincs isten, és nincs ember; nincs pír, és nincs fakír; nincs jó, és nincs rossz. Oh, Harbans, maradj csendben, és láss először játéknak mindent, ami zajlik! Elkülönültség kitol? Ki ő? Oh, Harbans, ragadd meg őt! Hogyan ragadhatnám meg? Kit kellene megragadnom? szeptember Zuhanyfürdő Zuhanyoztam. Csodálatos boldogság-üdvösség jött el újra ma reggel. A zuhany a fejem feletti zuhanyrózsából A szemem a lelkem belsejéből zuhanyozza a vízcseppeket, melyek csiklandozzák a testem. Körülöttem mindenütt csendesség. 21 Lásd Dávid Godman beszúrását az január 3-i naplóbejegyzéshez. (A ford.)

127 Senki sincs a fürdőszobában rajtam és Kedvesemen kívül. Menj - ne tétovázz! Karold át a Kedvest erősen! Mikor lesz ilyen esélyed megint? Csendben ültem. Láttam a Kedvest. Nincs forma. Nincs név. Nincsenek külső határok. A térnélküliség teljessége. Ez az esküvőm? Táncolni kezdtem a fürdőszobában. Felmentem az emeletre. Fogtam a tollamat és a füzetemet. Nagyon gyorsan írok, hogy megőrizzem a pillanatot. Az elme csendes, a szem örvendezik, a szív táblán, a lélegzet fuvolán játszik. Az idegek táncolnak. A beszéd, az elme, a buddhi elnémultak. Hüvelyknyit lazult az ölelés. A szem lehunyódik. Leteszem a tollat. Ezután... A Kedves és szerelme eltűnt. Csak a Szeretet van. Így kell neveznem.

128 1982. szeptember 20. Csendesség van, mely nem hasonlít az alváshoz, sem kívül, sem belül. Öröm van, mely nem hasonlít az élvezethez. Látás van, mely nem hasonlít az alanyi-tárgyi látáshoz. Tapasztaló van, mely nem hasonlít a tapasztaló-tapasztalthoz. A szemem nyitva van, mégsem látok. A szemem lehunytam, mégis látok. Nem alvás, nem álom, nem ébrenlét. Így maradhatok? Milyen sokáig tart ez az ilyenség? Látnom kell, hogyan szökik meg önmaga elől. Nem teszek erőfeszítést, hogy megtartsam vagy kilépjek belőle. Gyönyörű. Szerencsés vagyok. Hála a Mesternek szeptember 21. Senki sem találkozott az Úrral, még álmában sem. A ragaszkodások és a vágyak megkötik a lelket. Az egész világ a vágyaktól ég. Ettem egy kis rizst, joghurtot és banánt, majd felmentem az emeletre, hogy sziesztázzam egyet. Három órakor ébredtem fel. Úgy találtam, keményen próbálom megakadályozni, hogy visszatérjek az ébrenlét állapotába, de erőfeszítéseim eredménytelennek bizonyultak. Pedig minden erőmet latba vetettem. Ökölbe szorítottam a kezem, összeszorítottam a fo-

129 gam, és próbáltam visszatérni abba az állapotba, amelyben déltől háromig voltam, de nem tudtam. Észrevettem, hogy a ventillátor zajt csap. Zavart. Leállt. Minden csendes volt, de nem értettem. Nem tudtam leírni, nem tudtam megőrizni. Üdvös állapot, teljesen leírhatatlan. Semmi sem volt látható - sem Isten, sem ember, sem meditáció, sem elme, sem az ébrenlét! állapotban kedvelt istenségeim neve. Ha felhagyok minden erőfeszítéssel, és nem gondolok rá, nem felejtem el. Még én sem voltam ott tanúként. Ez nem a súnjavádínok üressége, és nem is az advaitinok Brahmanja. Ugyanaz a dolog szeptember Van egy fő számítógép. Emberek, állatok, madarak, rovarok, növények, kövek - a legkisebb homokszemig minden fel van szerelve egy terminállal, hogy felfogjon és továbbadjon mindent, ami vele történik. Ezek az üzenetek állandóan jönnekmennek a terminál és a fő számítógép között, éppen úgy, ahogy a pilóta szüntelenül kapcsolatban áll a légi irányítókkal, akik a repülőgép környékének minden mozgását szemmel tartják Amikor két szubjektum találkozik, vagy hallanak valamit, akkor üzeneteket váltanak és adnak tovább a központba. Vegyük például, hogy valaki az erdőben sétál, majd meglát egy tigrist. Egymásra néznek. Étket találtam" - adja át a tigris. Veszélyben vagyok - adja át az ember hogyan menekülhetnék meg?" Minden, ami történik, felvételre kerül, vagy olyan, mintha egy tévékészüléken lenne látható, egy hatalmas tévékészüléken. A nap, a hold, a csillagok, az égbolt, maga a föld, a folyók, az emberek és az állatok - minden a képernyőn található. Mindannyian kapcsolatban állunk minden létező dologgal.

130 Hajnali két óra. Bármi is legyen, az nem az. Nincs titok, nincs elme, nincs teremtő, nincs teremtés - nincs probléma szeptember 24. Senki sem tudta még megtalálni a Te címedet. Én is hasonló sorsra jutok? Abban a pillanatban, hogy elkezdem felfogni, a megértés képessége azon nyomban elhagy engem. A meditáció és a csend egyaránt haszontalan, de nincs más eszközöm, melyet használhatnék. Brahmá, Visnu, Mahés [Siva] és a Védák mind Őt kutatják, de senki sem írta még le az Ő személyiségét. Valamilyen névvel ruházzák fel, míg másvalaki azt állítja, hogy név nélküli, de senki sem fedte még fel ezt a formát. Néhányan talán felismerték. A többiek hazudnak. Ő meghaladja az elérést, túl van a látomáson. Születések milliói, emberek milliárdjai - de senki sem képes azt mondani: Ez Ő." Kevesen látják. Sorsuk azonnal üdvösséggé változik, és ott is maradnak örökké, megigézve. A Szadguru tudja a titkot. A többiek mind elmerültek a tévedésben szeptember 25. Álmodó lélek A lélek az egyik álomból a másikba sodródik. A nyolcvannégymillió különböző születés során nincs olyan időszak, amikor megpihenne. Hogyan lehet megállítani ezt a folyamatot? Nincs,

131 aki megmondja. Az istenek és az emberek mindannyian ezen a rulettkeréken pörögnek. Brahmá, Siva és Visnu ugyanabban a forgalomban utaznak. Bejártam Indiát, Európát, Amerikát és Ausztráliát, de senkivel sem találkoztam, aki e csodálatosan megtévesztő illúzió eloszlatásán munkálkodna. Bizonyos vagyok benne, hogy megtalálom a kiutat. Minden szent előír valamiféle cselekedetet, hogy enyhítsen ezen a belebonyolódáson. A Mesterem azt mondta: Maradj csendes!" A Buddha azt kéri: Ne kavarj fel egyetlen gondolatot se az elmédből!" szeptember 26. Éjjel az ébrenléti állapot világának illúziójáról álmodtam. Felébredés után lejegyeztem az álmomat a füzetembe. Ezután újra felébredtem hajnali négykor, és felfedeztem, hogy a jegyzeteim és az ébrenléti állapot, amelyben leírtam őket, egy másik álomban voltak. Nem találtam, amit írtam, s ebből tudtam, hogy egy másik álomban jegyeztem le a dolgokat. A látszólagos ébrenléti állapot szintén egy éber-alvó állapot volt, különböző a megszokott ébrenléti állapotomtól. Hogyan egyeztessem össze a két ébrenlét különbözőségét? Fel nem foghatom. Erősen próbálom megérteni, de semmi sem történik. Meditálni fogok, hogy belépjek a korábbi ébrenléti állapotba szeptember 27. Most semmilyen alvó vagy álmodó állapottal kapcsolatos kérdés sem merül fel. Mindig ébren vagyok, de ezt a két ébrenlétet bizonyos módon különbözőnek találom. Fel kell ismernem, hogy vajon ezek valóban ébrenléti állapotok-e, vagy mindkettő álomállapot. Vagy talán csak egyetlen alvó állapot

132 létezik. Amikor a gondolataim illuzórikus kivetítéseiről álmodom, akkor alulról az egész műsor tanúja vagyok. A gondolataim világokat teremtettek, hegyekkel, folyókkal, istenekkel, emberekkel, állatokkal és madarakkal. Meg tudom-e találni, hogyan kezdődik? Legközelebb megpróbálom szeptember és október 1. Magadtól ébredj fel az álomból! Senki sem segíthet. Hogyan ébredtem fel az álomból néhány perce? Álmomban valahová el kellett mennem. Egy vezetőt kellett magammal vinnem, de ő nem találta a helyet, ahová menni akartam. Otthagytam. Ekkor tudtam, hogy csak úgy kerülhetek ki az álomtörténet kutyaszorítójából, ha felébredek. Felébredtem, és minden eltűnt. Álmomban, mely az éjszaka nagy részén át tartott, el kellett jutnom egy bizonyos helyre. Láttam már ezt a helyet azelőtt, sőt éltem is ott, de az álomban eltévedtem. Nem találtam az utat, és másoktól kellett megkérdeznem. Egyikük felajánlotta, hogy elvisz oda, ahová menni szeretnék, de miközben követtem, tudtam, hogy rossz irányban haladunk. Tudtam, hogy el kell jutnom arra a helyre, de nem voltam rá képes. Zűrzavar uralkodott mindenütt. Úgy éreztem, vissza kell térnem, ezért úgy döntöttem, felébredek. Azonnal felébredtem. Mit tettem a felébredésért? Még mindig emlékszem rá, hogy nagyon heves vágy ébredt bennem: kikerülni az egész zűrzavarból! Belefáradtam, hogy ugyanazon az úton körbe-körbe járkálok, tudva, hogy nem fog elvezetni a kívánt helyre. Elhagytam vezetőm társaságát. Ő szégyenkezve visszatért, én pedig egyedül maradtam. Ekkor felébredtem, és egy új álom kezdődött. A narhi szobámban voltam, és a szobában lévő dolgok lassan feltűntek előttem. Felkapcsoltam a lámpát, hogy lejegyezzem, mi történt egy kicsivel korábban. Az emléke tovább élt. Most már ismerem a

133 fortélyát annak, hogyan ébredjek fel magamtól ebből az álomból. Kétség sem férhet hozzá, hogy ez csak egy másik álom. Ugyanazt az ön-elhatározást kell alkalmaznom, hogy innen is felébredjek. Miért ne alkalmaznám már most? Gyerünk! október 1. Lakhnaú Délelőtt 11 óra Megreggeliztem, és felmentem az emeletre. Az ágyon ülve magam előtt láttam az Úr Sivát, Rámát, Krisnát, Brahmát és az oroszlánistent. Kezüket üdvözlő tartásba emelték, majd eltűntek, és Umá, Rádhá, Szítá, Durgá, Sáradá és Tárá váltotta őket. Testük a leggyönyörűbb és a legáldásosabb volt, mely finom elemekből állt, olyan finomakból, hogy nem is tudom leírni. Túl sokan voltak számomra, és nem csatlakoztam hozzájuk. Inkább azt választottam, hogy egyedül maradok. Később minden egyetlen királyi kékségbe olvadt. Ez maradt egy ideig, majd eltűnt. Azon morfondírozva, mi is történt, írni kezdtem. Az arcomra kiül a boldogság október 2. Ne hagyd, hogy az elméd olyan dolgoknál időzzön, melyek láthatók, hallhatók, szagolhatok, tapinthatók, ízlelhetők, érezhetők vagy felfoghatók. Minden ember - a szentek, a risik, az istenek, a szent könyvek, a szent folyók, a szent hegyek és a szentélyek -, minden e káprázatszerű jelenséghez tartozik. Ne maradj belül, ne tartsd vissza, ami kiindul!

134 Hatalmas kiegyensúlyozottság. Csend, nincs gondolat. Örökké kell tartania? Nem hívok segítséget. Jobb egyedül maradni október 3-4. Bhagavad Gítá Ardzsuna szólt: Mi a jele annak, hogy valaki túljutott ezen a hármas jellegen [a három gunán], uram? Hogyan él? Hogyan győzi le e hármas jelleget? A Magasztos szólt: Aki sem a világosságot [mely a szattvából születik], sem a tevékenységet [mely a radzsaszból születik], sem a tompultságot [mely a tamaszból születik] nem gyűlöli, ha megjelennek, s nem kívánja, ha eltűnnek, Pándu fia, közömbös nyugalmából e jellegek nem zökkentik ki [aki mint egy tanú ül, s nem zavarják a gunák], s emellett marad: A jellegek működnek maguktól", és nem inog meg [Istennel való önazonosságában], [örökké megszilárdulva az Önvalóban] mindegy neki örömbánat, mindegy neki göröngy, kő, arany; önálló, jót és rosszat, szidalmat-dicséretet egyformán fogad, kitartó,

135 14.25 megvetést vagy megbecsülést, barátot és ellenséget azonosnak tekint, minden célkitűzésről lemondott [cselekedeteiben lemondott a cselekvőség érzetéről] - arról mondják, hogy túljutott a hármas jellegen [a három gunán] És aki engem szeretet-jógával [a kizárólagos odaadás jógájával] szolgál ernyedetlenül, az túljut e jellegeken, és megérett a Brahman-létre Mert én vagyok a halhatatlan, el-nem-múló Brahmannak, az Örök Törvénynek és a beteljesült üdvösségnek a fenntartója. 22 Hirtelen megláttam Krisnát, ahogy Rádhát tartja a karjában. Később ez a kép Bála Krisnává [a gyermek Krisnává] változott. Ezután kisbabaként láttam Krisnát, amint lábujját a szájába véve egy levélen fekszik, mely a hatalmas óceánon ringatózik. Egy pillanat alatt aztán mindez eltűnt, s az elmém csak csodálkozott azon, amit látott. Örömömben lehunytam a szemem. Megláttam egy másik, belső szemet a jobb szemem mögött, melynek csak a retinája háromnegyede látható. Ezzel olyan dolgokat pillanthatok meg, melyek a külső szem számára rejtettek. Szeretem ezt a gyönyörű szemet, még fizikailag is. Ez látja az álmokat és a látomásokat. Ez az ébrenléti állapot szintén egy álom. 22 Az idézeteket Vekerdi József fordításában közöltük. Ahol az angol szöveg ettől eltér vagy bővebb, azt szögletes zárójelben jeleztük. (A ford.)

136 1982. október 5. Bhagavad Gítá Ez az úr [a mindenütt jelen lévő Isten] nem veszi át senkitől vétkét vagy jótettét. A tudást tudatlanság burkolja, ez megtéveszti az embereket [ezért válnak a megtévesztés áldozataivá]. [Pápádzsí megjegyzése:] Megzavar bennünket a tudatlanság, mely elrejti előlünk Brahman örök ön-ismeretét, lényünk bensőjének titkát. A káprázat alsóbbrendű természetünk eredménye. A szabadságot, a tisztaságot nem látjuk De aki tudással megsemmisíti önmagában ezt a tudatlanságot, abban a tudás napfényként felragyogtatja a Legfelsőt. 23 [De azok esetében, akik a tudatlanságot Isten igaz tudásával felszámolták, ez a bölcsesség napként ragyogva felfedi a Legfelsőt.] [Pápádzsí megjegyzése:] Ez a tudás nem intellektuális vagy mentális, hanem a lét legmagasabb rendű állapotába való belenövés. Úgy ragyog, mint a nap, és megvilágítja látásunkat október Álmok A legtöbb esetben megfigyeltem, az egyes álmok végén, hogy az éjszakai álmok a napközbeni gondolatokat képviselik, 23 Vekerdi József fordítása. (Lásd az előző lábjegyzetet.)

137 vagy a legújabb keletű történéseket. Ez a világ tehát a gondolatainkat jeleníti meg - jelen-, jövő- és múltbelieket. Ez a világ nem más, mint azoknak a képei, amikről a múltban gondolkodtunk, s addig fog fennmaradni, amíg a gondolatfolyam fennmarad, és megszűnik, amint a gondolatok felmerülése megszűnik. Minden az elme tartalma csupán. Minden a gondolatom formája. De ki az, aki elgondolja? Ha tudnám, nem lenne-e csodálatos látni a gondolat gondolóját, vagyis a jelenségek forrását? október 24. Halálélmény Éjszaka azt álmodtam, hogy a halál torkában vagyok. Lassan kezdett beállni a hullamerevség. Tagjaim egyre dermedtebbé váltak. Felismertem, hogy a test haldoklik, s én a tanúja vagyok. Ekkor az a gondolat merült fel, hogy a halál álomhalál, s hogy ha felébredek az álomból, akkor az álomnak vége szakad. Felkeltem. A szívem dobogott, a testem elgémberedett. Utána újra elaludtam. Csak egy újabb álom után írtam le ezt október 25. Azzá válsz, amire gondolsz. Bármivel érintkezel, az tönkreteszi a szádhanát és téged, a szádhakot. Az elme, mely minden érintkezéstől mentes, önmagától a forrása felé fordul, felismeri az Átmant, és elnyeri az azonnali békét és örömöt. Sohasem fog elcsatangolni korábbi barátaihoz.

138 1982. október Hatalmas lelki nyugalommal ébredtem. Elég korán volt még, de nem akartam megzavarni magam azzal, hogy - mint általában - megnézzem, mennyi idő lehet. Általában fél hatkor sétálok egyet. Előző este nyolc óra körül aludtam el. Csak egyetlen álmomra emlékszem, amelyben valamilyen álló jógagyakorlatot végeztem. A hasamat forgattam az óra járásával megegyezően, majd azzal ellenkező irányban. Az egész éjszakából ennyire emlékszem. Egyszer csak ébren találtam magam, a bal lábam a jobb térdemen nyugodott, a megfelelő szögben. Az elmém tanúja volt annak, hogy valahol a középpontban,,. Hogyan is tudnám leírni? Az elme boldog volt, olyasvalamit élvezett, ami nem mentális kivetítés, nem egy dologra ruházott valami volt. Az érzékeim reagáltak az elme tevékenységére, de úgy is mondhatnám, hogy vonzódtak hozzá. Ekkor rengeteg dolog merült fel az elmében, hogy megnézze, miképpen lehetne ezt megmagyarázni vagy módszerré alakítani, de nem járt sikerrel. Semmiképpen nem nevezhetem ezt bármiféle szádhanának. Egyszerűen belecsúsztam, és valamilyen rejtett áramlás még mindig jelen van, még most is, amikor ezeket a szavakat írom. Most elindulok a szokásos sétámra. Megnézem, hogyan fogok viselkedni a külső, tárgyi világgal. Bizonyosan az enyém. Hogyan veszíthetném el? Mitől is félnék? Háromszor leborultam a Mesterem előtt. Az állatkertbe mentem sétálni. Gémeket, pelikánokat, szarvasokat, medvéket, párducokat, tigriseket és oroszlánokat láttam. A madarak, a fák, a virágok - minden bennem van, saját tudatosságomként. Hazatértem a sétáról, felmentem az emeletre, és egy ideig meditáltam, hogy visszatérjek a korábbi történésekhez, de nem sikerült. Egész idő alatt érzem viszont, hogy van még egy áramlás, rejtett áramlás, a meditáció és minden testi vagy mentális dolog számára megközelíthetetlenül.

139 1982. október 29. Mindezek a társaim az álomban, ha rájuk támaszkodom, az azt jelenti, hogy itt maradok. Amikor az álom véget ér, minden másnak is vége szakad. De hogyan ébredjünk fel az álomból? Ha bármihez ragaszkodunk itt, az azt jelenti, hogy az álom folytatódik. Ez egy álom. Ha továbbra is a jelen, múlt és jövő dolgain gondolkodom, akkor ragaszkodom az álomhoz. Hogyan ébredjek fel? október 30. Ha engedem az érzékeimnek, hogy elfoglalják magukat érzéktárgyaikkal, és tovább élvezzék azokat, akkor a világfolyamat folytatódni fog. Hallás, látás, ízlelés, beszéd, tapintás és gondolkodás nélkül az álomnak vége szakad. Nem fog felmerülni gondolat az elméből, s ezért nem folytatódik majd semmilyen folyamat. Ez a nirvána. Úgy tűnik, egy titok feltárul, de mégsem. Nem tudom áttörni ezt a gátat október 31. Ha nem ugrasz át, elszalasztod. Keményen próbálkozom, de nem tudok kiszállni. Nem keresek segítséget.

140 Ez azt jelenti, hogy azzal foglalom le magam, hogy az álmon túljussak, Rendkívüli erőfeszítés, hogy kitartsak, és elkerüljek minden egyes gondolatot, mely az elméből merül fel. Maradj így! november 1. Mindaz, amit látok, hallok, ízlelek, érintek, szagolok és érzek, az elmém túlzása. Az alanyok és tárgyak egész világa a saját képzelgésem. Addig kell fennmaradnia, amíg minden egyes gondolatot vissza nem húzok a forrásába. A gondolatnak megvan az a képessége, hogy múltat, jelent és jövőt teremtsen, és teremtést, fenntartást és pusztítást idézzen elő november 2. Foszd meg a nevet és a formát mindentől, beleértve saját énemet is, és lásd meg, mi marad! Ekkor semmi sem fog különbözni semmi mástól. Ekkor én minden vagyok, vagy minden én november 3. Az emeleten álmodtam, délutáni alvás közben egy órakor.,hái Rám! Honnan szedted össze azt a sok dolgot, amit elém tettél?" Ezt mondtam abban a pillanatban, ahogy az álmom véget ért. Megértettem minden fortélyodat!

141 Valakit apává tettél, mást fiúvá, valakit húggá, valakit fivérré, valakit ellenséggé, megint mást baráttá, valakit férfivá, valakit nővé. Mindez a kiáltozás és melldöngetés csupán bajkeverés volt. Oh, mi történt az átváltozás után? Jaj, de sokat felejtettem! Májá déví [a káprázat istennője] elrejtőzött előlem november 4. Tapsoltam és hahotáztam! Minden kristálytisztává vált előttem! Semmi sem igaz, és semmi sem hamis! Oh, micsoda ánanda! Micsoda béke! A titok feltárult, milyen csodálatos dráma! Krisna fuvolázik, és táncol a lányokkal, Ráma Szítá elvesztése felett kesereg, és megöli Rávant, Siva pedig a Kailász hegyen meditál. Minden káprázat. Nincs születés, nincs halál, nincs teremtő, nincs teremtés november 5. Ok nélküli boldogság fog el. Maga a meditáció ragad magával. A szem szeret magától lecsukódni. Vizsgálom, mi történik.

142 Nem találok semmilyen gondolatfolyamatot vagy szimbólumot belül. Ezután így maradok november 6. Isten és az Isten-fogalmam azonosak, ezért ugyanabba a tartományba tartoznak. Amikor nem keltek semmilyen gondolatot, akkor nincs semmi észlelendő'. Csak tudatosság - sem alany, sem tárgy. A jelenségvilág egy hullám a tudatosságon belül, ennélfogva azzal azonos november 7. Álom Mennyi mindent láttam álmomban múlt éjszaka! Ugyanolyan valósnak tűntek, mint az ébrenléti állapot dolgai. Ezután eltűntek, és új elrendezésben jelentek meg a szemem előtt. Most ez tűnik valóságosnak, én magam azonban nem változtam. A felbukkanó, majd eltűnő dolgok az elmém kivetítései, s amit kivetítek, annak semmilyen valóság nem tulajdonítható. A lélek előtt állandóan ott egy jelenség. Ezzel nem lehet leszámolni. Hadd legyen! Nem az én dolgom. A beléjük bonyolódásom szintén valótlan. Elég, ha éber vagyok rá. Ami történik, az az én kivetítésem, és én mindig az Önvalóként időzöm.

143 1982. november 8. Álom Hogyan kerüljek ki ebből az álomból? Még maga a menekülésre irányuló erőfeszítésem is az álomvilág része. Az én álmom. Nekem kell felébrednem. Ha nem ébredek fel, az álmom nem fog véget érni. Minden, amit látok vagy amiről hallok, álom. Talán a vairágja [elfogulatlanság, szenvtelenség] segíteni fog, és a jelenségek alapján való folyamatos gondolkodás hasznosnak bizonyul majd november 10. Az elme mozdulatainak megszűnése a jóga. [Patandzsali Jógaszútrái] Én vagyok Brahman. [Brihadáranjaka-upanisad] Az te vagy. [Cshándógja-upanisad] Én vagyok az Önvaló minden létező szívében. Én vagyok minden létező kezdete, közepe és vége. [Bhagavad Gítá] Felismertem ezeknek a vákjáknak [mondásoknak] a lényegét november 14. Káprázat Aki nem ismerte fel az igaz Önvalót, az olyan elmebeli képzelgésekbe merül, mint hogy Én ez a személy vagyok. Én ez

144 a test vagyok. Az ehhez a testhez tartozó testek a rokonaim." A bölcs azt gondolja: Én a minden megnyilvánult mögött meghúzódó egyetlen Valóság vagyok" - s ő nem szenved. E májá sohasem ér véget. Az elme káprázatát csak akkor győzhetjük le, ha éberek és bölcsek vagyunk. Az elme a májá kerekének tengelye. Ha elnyugszik, nem lesz több születés. 1982, november 17. [hatalmas betűkkel] Annak az embernek, akinek az elméjében RÁM lakozik, semmit sem kell tennie, nincs több dolga november 30. Álomidő Ma délután körülbelül húsz percet aludtam. Eközben egy egész emberöltőt leéltem. Ez az élet szintén egyetlen pillanat lehet, mely abból áll, amit korábban hallottunk, láttunk vagy ismertünk. Ne láss semmilyen dolgot! Ne hallj semmilyen hangot! Maradj ki ebből a zűrzavarból!

145 1982. december 9. Az elmének hatalmas ereje van, hogy alanyokat és tárgyakat teremtsen, valamint istenek, emberek, állatok és a természet világegyetemeit. Éjfél van. Éppen most álmodtam rengeteg dologról. Felébredtem, és semmit sem találtam. Ez az ébrenléti állapot is egy álom. Egy napon véget ér majd, amikor eljön a halál. De talán még a halál után sem ér majd véget, hiszen a halál álomhalál is lehet. Ki ismerte fel hát a titkot? Azt hiszem, senki. Az Igazság, az alap (a szubsztrátum) nem ismerhető meg a rávetítés révén december 30. Ma elvégeztem az elvégzendőt. Én és a világ egyetlen létező vagyunk, mely létező valós és örök. Nincs múlt, jelen és jövő benne vagy rajta kívül. Én mindig léteztem. Mindig is létezni fogok. A lényeknek soha nem lesz végük. Nincs rabság, nincs szádhana, nincs szabadság január 1. NE KÉTELKEDJ! Mindig emlékezz rá, hogy Én az ÖNVALÓ vagyok"! Az elme nem képzelheti el ezt a helyzetet, s a nyelv nem képes leírni. Hogyan taníthatná akkor ezt egy tanító? Mindemellett az Igazság fényesen ragyog a tanítvány szívében, aki egy ilyen igaz tanítás szavai szerint él.

146 1983. január 2. Egy vagy két lélek vágyik a szabadságra, és azok megmenekülnek a nagy veszélytől. Hogyan hajthatok fejet e forma nélküli Önvaló előtt, a saját erejével, a saját természetével? Minden dolog földből, vízből, tűzből, levegőből és éterből áll. Hasonlóan a délibáb vízének hullámaihoz, nincs szubsztanciájuk. Nem érzek örömet, nem érzek fájdalmat. Csodálkozom, hogyan jelennek ezek meg másoknak? Ezek pusztán álmok. Amikor az idő eljön, a dzsjóti [fény] önmagától felragyog. Nem léteznek eszközök, melyek az elérését szolgálnák. Az álom eltűnt. Hogy miképpen, nem tudom megmondani január 3. Az elme minden, mégsem a végső Sohasem születtél meg, sohasem haltál meg. A test sohasem te voltál.

147 TE NEM LÉTEZEL. ÉN NEM LÉTEZEM. A világ nem létezik. EGYEDÜL AZ ÖNVALÓ LÉTEZIK. Élet és halál, szabadság és rabság az elme sajátja, nem a tiéd. Sem neked, sem nekem nincs formám vagy nevem. Add fel a vágyat, és LÉGY BOLDOG! január 4. A vágyat feladva az elme nem gondolkozik többet. A valóságban nincs edény, és nincs tér az edényben. 24 Egyedül a szellem létezik, túl a tudás alanyán, túl az érzékelés tárgyain. Nincsenek szent iratok, nincsenek áldozatok, nincsenek istenek, nincsenek területek, nincs szín, nincs társadalmi rang, nincs osztály, nincs sötét út, nincs fényes út. A végső valóság a szellem szépsége január 5. Ha egyedül te vagy minden, túl a birtokoson vagy a birtoklás tárgyán, akkor hogyan gondolhatod, hogy az ÖNVALÓ megtalálható, akár közvetlen, akár közvetett módon? Valaki egyet keres, valaki sokat. Egyiküknek sem sikerül meglelniük az Igazságot, amely meghaladja úgy az egyet, mint a számost. 24 Utalás arra a hasonlatra, mely szerint az edényben lévő tér és az azt körülölelő tér között nincs semmilyen különbség, csakúgy, mint az egyéni és a világlélek között. (A ford.)

148 Hogyan társaloghatnak a valóságról, amely túl van néven és formán, s elérhetetlen az elme és a beszéd számára? Amikor felfedezed, hogy minden, beleértve testi énedet is, elszáll, mint a füst, akkor megérted a szellemet, és a kettősséghez kötődő szokásaid szertefoszlanak a levegőben január 6. Ha tudom, hogy személyes énem és a személytelen Én természetéből adódóan egy és ugyanaz, akkor hogyan létezhet bárki, aki meditálna, vagy bármi, amin meditálni lehetne? Akármi tölt el élvezettel, akármit adok, akármit ajánlok fel, akármit teszek, semmi sem az enyém. Makulátlan vagyok, Születés és halál nélküli. Szilárd meggyőződésem, hogy a kezdetektől fogva szabad vagyok, szabad vagyok a végén, és szabad vagyok középen, meg nem született tisztasággal és egyszerűséggel január 7. Kétségtelenül a szellem vagy. Hogyan találnád meg a szellemet újból? Hogy mered azt gondolni, hogy az belül megtalálható, vagy hogy egyáltalán nem megtalálható? Drága gyermekem, hol az illúzió? Hol az illúzióból való felébredés, a fény, az árnyék? Nem léteznek. Minden az Igazság.

149 1983. január 8. Nem létezik fizikai test, sem szellemi test. Ha minden szellem csupán, akkor mi az ébrenlét, mi az álom, mi az [álom nélküli mély] alvás, és mi az, ami őket meghaladja? Mint ahogy a vízbe öntött víz elkülöníthetetlenül vízzé válik, úgy találom, hogy a szellem és az anyag elkülöníthetetlenek. Ha nem vagy szabad, nem. is vagy rabságban. Hogyan vélekedsz az Önvalóról: van alakja, vagy nincs alakja? január 9. Nem látok távolságot Ő és énközöttem. Hogyan lehet akkor Ő belül vagy kívül? A világ mégis megjelenik az elme előtt, időről időre, osztatlan egészként. Nézd csak az egység és a sokféleség e káprázatát, szemfényvesztését, látomását! Ha minden anyagit és anyagtalant egyszer s mindenkorra elutasítottál, a megjelenések eltűnnek. Csak a jó marad. Semmi sincs, és nem is nincs. Semmi sem igaz, és nem is hamis. Saját megértés alapján beszélek az Önvalóról, a tudás teljes ismeretével január 26. Astávakra Gítá, 3.3. Tudván magadról, hogy Az vagy, amiben a világegyetem megjelenik, mint hullámok a tengerben, miért bolyongasz nyomorúságos lényként? Minden félelmünk, szenvedésünk, kétségbeesésünk és szükségünk abból a képzetből fakad, hogy a világ különbözik saját Magunktól.

150 Ahogy a hullámok nem egyebek, mint maga a tenger, úgy a világ sem más, mint Önmagunk február 8. A vágy, hogy Brahmanná váljunk, abból ered, hogy elkülönültnek érezzük magunkat tőle. Ez igaz természetünk megtagadása. Mindig Brahman vagyunk, ezért amíg ez a vágy megmarad, addig beteljesülés nem lehetséges. Az embernek

151 még a megszabadulás iránti vágyat is ki kell irtania magából ahhoz, hogy megszabaduljon. A szabadság nem elérendő', hanem örökké elért. Egyszerűen azért vagyunk rabságban, mert úgy gondoljuk, rabságban vagyunk február 9. Hol az Ön-ismeret annak számára, akinek tudása valamilyen tárgytól függ? A bölcs nem ezt vagy azt látja, hanem a változatlan Önvalót. Tudó-tudott-tudás (viszonylagos tudás) február 10. A bölcs semmit sem lát, csak önmagát, kívül és belül egyaránt. Számára csak az Önvaló létezik, semmi egyéb. Ezért semmit sem kell elérnie, és ebből következik, hogy nincs oka szellemi gyakorlásra, az Ön-felismerés eszközére. Hol van a világ, hol a megjelenése, hol a vége, és hol vannak az eszközök a bölcs számára, aki örökké változatlan, mint az égbolt? A bölcs, aki felismerte az Igazságot, mentes az élvezet és a megszabadulás iránti vágytól. Ő mindenkor és mindenütt mentes minden élvezettől és kötődéstől február 12. A bölcs biztosan tudja, hogy ez a világegyetem a káprázat terméke, és semmi sem létezik. A nem felfogható Önvaló feltárult számára, és természetes módon élvezi a békét. Hol van rabság, hol van megszabadulás, hol van öröm vagy bánat annak számára, ki a végtelenként ragyog, és nem érzékeli a viszonylagos létezést?

152 1983. február 14. Még ha hallotta is az Igazságot, az ostoba ember nem hagy fel téveszméjével. Noha azáltal, hogy elnyomja, úgy tűnik, megszabadult az elme tevékenységétől, ám az érzéktárgyak iránti vágyakozás mégis ott rejtőzik benne február 15. Akinek nincs már tennivalója a tudás felvirradásával, az nem talál alkalmat rá, hogy tegyen vagy mondjon bármit, még ha az átlagember szemében úgy tűnik is, mintha munkálkodna február 17. Nem megismerhető. Nem hagyható figyelmen kívül. Nem tudok keresni. Nem tudok figyelmen kívül hagyni. Feltárulatlan. Sohasem volt ismeretlen. NINCS tanító, hogy tanítson, NINCS tanítvány, hogy tanuljon. NINCS rabság, NINCS megszabadulás. Folytathatnám a leírást anélkül, hogy leírnám. NINCS teremtés, NINCS megszilárdulás, nincs vég.

153 1983. február Leírtam néhány megtapasztalásomat, és meg is semmisítettem őket. Úgy döntöttem, hogy nem folytatom. [A fenti sorok a február 18-i oldalon voltak. A február 19-i lap legnagyobb része ki van tépve. Ami megmaradt, az a következő:] ki számára kívánnám? február 22. Hol a mennyország? Hol a pokol? Hol a megszabadulás az életben? A tudatosságban semmi sem létezik március 4. Egy Vimala nevű hölgy a következő kérdést tette fel Górakhnáthnak: - Mi létezett legelőször, és ki teremtette a világot? Górakhnáth így felelt: - Volt a lényeg, melynek formája az elragadtatottság volt, s melynek nem volt sem kezdete, sem vége, s mely meghaladja az emberi megértést. Oh, Déví, tudd, hogy ő mindennek készítője, hiszen ha forma nélküli lett volna, sohasem öltött volna formát, míg ha formája lett volna, az ellentmondana mindenre kiterjedő voltának. Ezért a teremtőnek kettősség és nemkettősség nélkülinek kell lennie, őrajta nem fog a beszéd hatalma. Ő, mindennek Ura, a beszélgetésünk tárgya.

154 1983. március 24. Minden az elme. Minden, durva vagy finom, az elme teremtménye. Az emberek, az állatok, a madarak, a hegyek, a folyók, az istenek, a poklok és a mennyek, a születések, az életek és a halálok - mindezek az elme teremtményei. Szabadság a világtól és rabság a világban - mindkettő pusztán az egyetlen elme felépítménye. Egyetlen elme teremtette az egyéni elméket. A barátság és ellenségeskedés az egyének között káprázatszerű, nem pedig létező dolog március 25. Minden mélyen őrzött titok feltárult. Még ha el is mondom ezt valakinek, nem fogja elfogadni. Nem tudom leírni, mert nem volt módszer. Megtörtént, csak úgy, önmagától. SZABAD vagyok. Micsoda szabadság! Gond és baj sohasem létezett április Maszkat A Álomfolytonosság Vénkatéssal reggeliztem 8.30-kor. Vénkatés 9.30-kor ment el az irodába. Felmentem egy rövid szunyókálásra kor, majd kor felébredtem. Azt álmodtam, hogy egy isme-

155 rős helyen élek, de azt nem tudom megmondani, hogy vajon az embereket és az országot korábbi vagy jelenlegi álmomban láttam. Megbeszéltem egy taxisofőrrel, hogy szükségem van a szolgálataira, mert találkozóm van valakikkel másnap. Megkértem, jöjjön el értem, majd az álom véget ért. Utána újabb álom kezdődött, melyben Maszkatban vagyok. Ugyanazt az óceánt, ugyanazt az épületet, ugyanazt a lakást, ugyanazokat a gyümölcsöket látom az asztalon, mint elalvás előtt. Ez először is arra késztet, hogy higgyek az ébrenléti állapot valóságának folytonosságában. De nem, hiszen ez is álom. Mindennap álmodok, egyik álmot a másik után, és valós folytonosságot tulajdonítok ennek az állapotnak, amely, úgy tűnik, a születéstől a jelen pillanatig tart. Ez az egész folytonosság az aktuális álomhoz tartozik. Tegnap, ma és holnap csak ebben az álomban jelenik meg. Minden álom egy önmagában teljes álom. Semmi köze az ébrenléthez. A Álom, alvás: álmodó, álom, álomvilág Az álmodó nem különbözik az álomtól és az álombéli dolgoktól. Az ébrenléti állapot embere ugyanaz, mint az ébrenlétének világa és maga az ébrenlét állapota. Az álmodó lényege különbözik attól, aki kivetítette az álmodót, az álmot és az álomvilágot. Az ébrenléti állapot emberét, az ébrenlét állapotát és a világot egy másik létező vetíti ki, április 19. Létezem Az elme azt gondolja: Létezem." Vajon maga a létezés előzi meg ezt a gondolatot, az elme előzi meg a létezem" gondo-

156 latát, vagy mindkettő egyidejűleg merül fel? Egy másik probléma: az elme létezik-e a teremtés előtt, a teremtés létezett-e az elme előtt, vagy mindkettő egyidejűleg jelenik meg? Az elme és a teremtés együtt merülnek fel és tűnnek el május 8. Rám iránti önátadás nélkül nem lesz könnyű. Honnan ered ez a világ? Hogyan tűnik fel, majd tűnik el? Erőltetem az elmém, hogy megfejtse a titkot, de képtelen vagyok közel férkőzni hozzá. Amikor felhagyok az erőfeszítéssel, tudatában leszek ennek az ébrenléti világnak. Ez álmomban történt, hajnali öt órakor, és felébredtem: én szeptember 14. SOHA, SENKI sem ismerhette fel a tökéletes igazságot szeptember 15. Miért hívnánk álomnak? Minden álom ébrenlét volt, minden ébrenlét álommá vált, és így is fog folytatódni vég nélkül. Nem valós, de valótlannak sem nevezhető. Micsoda botrányos dolgot hozott létre éjjel az elme! Felébredtem, és úgy találtam, hogy némely dolog (vagy minden) valahonnan az agyból ered, és összeszorítja a szívet, hogy életet adjon.

157 1982. szeptember 16. Az igazság eddig még felderítetlen. Senki sem ismerte fel, Senki sem fogja felismerni. Ki a megismerő, és mi a megismerendő? Megoldatlan rejtély. Csend szeptember 19. A tat [az] a valóság legjobb magyarázata. Micsoda botrányt hozott létre az elme! Felfoghatatlan, leírhatatlan szeptember Fél tizenegykor elaludtam. A szemem lecsukódott, és azt álmodtam, hogy meg kell írnom néhány levelet, majd postára kell adnom. Emlékszem rá, hogy a ventilátor forgott. A ventilátor lámpája halványan világított, nem volt elég ahhoz, hogy a fényénél írjak. Elindultam, hogy felkapcsoljam a mennyezeti lámpát, de nem találtam a kapcsolóját. Úgy döntöttem, hogy leülök, és amennyire lehet, mégis megpróbálok írni a halvány fénynél. A szemem kinyílt, és felébredtem. Nem volt már több tennivalóm. Csodálkozva felültem, és azt mondtam: Mindössze ennyi szükséges! Ébredj fel! Semmit sem kell tenni."

158 1982. szeptember 22. A dzsíva túlságosan belemerült a képzelődésbe. Nehéz abból kikerülni és szabaddá válni. Bármilyen erőfeszítés csak további belemerülést jelent. Mit kell tennem tehát? szeptember 25. hajnali három óra Bármi, amit mondhatok róla, értelmetlen. Mindössze ennyit mondhatok, így írhatom le a VAN és a NINCS rejtélyes jelenségét. Hái Rám! szeptember 26.,Aham Brahmászmi" [Én vagyok Brahman] Értem e kijelentés titkát, de nem tudom kifejezni a saját tapasztalatomat. A fenti kijelentéssel a védikus risi a saját tapasztalatát próbálja meg kifejezni. Ez alátámaszthatja a saját tapasztalásodat, de máskülönben nem felfogható. Buddha súnjatának [ürességnek] nevezte. Mindkettő ugyanazt jelenti október 12. Az ELME az, amely a szívet mozgatja. Az elme felelős a teremtésért, a fenntartásért és a pusztításért. Minden látottnak vagy nem látottnak a neve: elme.

159 Az elme ősi, az elme MINDEN, Az MINDEN. Micsoda fantasztikus megkönnyebbülés! Nagyon meleg, finom öröm tölt el belül október 13. Felébredtem hajnali négykor. Boldogság fakad bennem, de nem belülről, s nem kívülről. Nincs ok, aminek tulajdoníthatnám, egyedül a békesség VAN október 14. Nincs felismerendő Igazság, sem elutasítandó hamisság október 15. Semmi sem történt. Nincs szükség uralkodni az elmén.

160 1983. október 21. A világegyetem oka? Senki sem ismerte meg azáltal, hogy kutatta. Az elme képtelen felfogni október október 23. Folyamatos álom. Alom az álomban. Alom álom után október 26. Soha senki sem érthette meg a világ feltűnésének jelenségét. Létezik! Nincs létezés! Káprázat! Mindegy október 30. Senki sem érzékelte. Minden elmúlt. Nem tudom megmondani, mi ez az egész. Hatalmas becsapás.

161 1983. október 31. Miért tulajdonítok valóságot bárminek, amit látok, érzek és felfogok? Azért, mert ez valamilyen célt szolgál november 10. Ma éjszaka felfedeztem, hogy huszonnyolcezer különleges sejt van az agyban, melyeket pozitív sejteknek" neveztem el. Ha ezeket a sejteket az elme irányítja, súrlódásuk által békét teremtenek, és az elmét elnyugtatják. A többi sejt, több milliárd, mindig egymásnak súrlódik, ezáltal számtalan formát teremt emberek, állatok, madarak, halak, hegyek, folyók stb. alakjában. Ennek a folyamatnak nincs vége. Az érzékelő maga is egy sejt. Kapcsolatban állunk az összes többi sejttel. Valaki talán ezt Istennek vagy isteneknek hívja május Gondolat nélkül maradni; az EGÉSZ. Gondolat nélkül maradni: nisthá [megingathatatlanság]. Gondolat nélkül maradni: dnyána [igaz tudás]. Gondolat nélkül maradni: móksa [megszabadulás]. Gondolat nélkül maradni: szahadzsa [természetes] június 3. Ha létrehozod a születés és halál képzetét, a kutatásod születés és halál utáni kereséssé válik. Ez nem az Igazság keresése. Az Igazság abszolút és makulátlan. Az Igazságot nem lehet gyakorolni. Ha átviszed a gyakorlatba, akkor abból valami gyakorlandó lesz, az pedig nem a Dharma utáni kutatás.

162 1984. június 5. VÁGY A vágy rabság. A megszabadulást akkor éred el, ha az elme nem vágyakozik. A vágy az elme változása. Akkor pillanthatunk le a tó mélyére, ha a víz nyugodt, tiszta, és nem hullámzik. Ha a víz iszapos, vagy fel van kavarodva, akkor nem láthatjuk a mélységét. Amíg elmebeli változások vannak jelen - melyek addig lehetnek csupán, amíg azonosítjuk önmagunkat velük -, nem láthatjuk az Önvalót. Amikor az elme nyugodt és szabad, felismerjük igaz természetünket, és így elérjük a megszabadulást június 6. Végső Igazság NINCS teremtés. NINCS pusztítás. SENKI sincs rabságban. Senki sem vágyik a szabadságra. NINCS, aki elérné a szabadságot. A hamis májá teszi, hogy a valós valótlannak tűnik. A valótlan valósnak tűnik, de a tiszta létben ilyen fondorlatoknak nincs helyük. A végső igazságban minden dolog csak tudatosság. Azok a dolgok, melyekre létezőként gondolsz, nem léteznek. Ám az, amiről nem tudsz semmit - hogy vajon létezik-e, vagy sem -, egyedül Az létezik. Csupa tudatosság, és nem megismerhető.

163 1984. június 7. Amikor az ember csendes, és nem gondolja, hogy Vajon létezik-e, vagy sem?", akkor a forma és név nélküli az ÉN VAGYOKKÉNT ragyog. Ez az állandó tudatosság, ez egyedül a valós létezés. Elérik a legmagasabb rendű célt azok, akik ismerik Azt, ami sohasem megismert június 8. Londa Egy Szangliból való emberrel beszéltem. Hirtelen csendben maradtam. Egy ismeretlen létező látogatása. Szeretet-gyönyörűség. Nem voltam képes megfejteni, de meg akartam találni, mi az. Így elveszítettem június 20. A szanszára folytonosságának azonnal véget lehet vetni. Ha az ember eltökéli, hogy véget vet neki, akkor véget ér. Ekkor belülről megjelenik a legfőbb ismeretlen erő. Az ember szabaddá válik egy ujjcsettintésnyi idő alatt június Múlt éjszaka, alvás közben Tukarám Maharádzs egy abhangja [verse] jutott az eszembe: Oh, Vitthal [Krisna], kísértetként üldözöl engem. Ragaszkodásod miatt kivet engem a társadalom, mint egy semmirekellőt. Távozz most tőlem, hagyj békén, szabadíts meg magadtól!"

164 Jelentés. A vers azt jelenti, hogy Maharádzs elutasított minden e világi és másvilági tárgyat. Az elme minden képzetét elveti, még Isten fogalmát is. Egyszer s mindenkorra elutasítja a világot, a lelket és Istent, és szabad lesz. Maharádzs rendkívüli módon szerette Vitthalt. Én soha nem feledtem e szavakat, azt, hogy miképpen beszélt, amikor magát Istent akarta elhagyni. Így téve elérkezett a nem-tárgy és nem-alany birodalmába. Megtalálta a valódi Szeretetet - az egyetlen Önvaló Szeretetét -, és e Szeretetként időzött június 27. Éjjel három óra. Belső hangot hallottam: Nem a test vagyok. "Ezt hallva felébredtem, majd felültem. Meditáltam rajta, de Az meghaladta a meditációt. Az a hang vajon nevetés volt? Vagy tapasztalás? Közvetlen érzékelés volt. Azért írom ezt, hogy kijelentsem: Az nem ébrenléti állapot volt július Hajnal fél háromkor egy igen nagy erő lépett be a testembe. Felébredtem, és lótuszülésbe ültem. Nem tudom, mi lehet ez a sakti. Nem a testen belül, de nem is azon kívül van. Üresség és létezés egyetlen dolog. Ezután a testem megváltozott, és visszatért normális állapotába.

165 1984. július 27. Ebben a tudatosságban nincs módszer, mert túl tiszta. Túl igaz. Oh, istenem! Milyen jó szórakozás! Hurrá! Hogyan lehet megszabadulni ettől az álomtól? augusztus 6. Almomban Londában voltam a Rám Mandírban. Ténylegesen tevékenykedtem. Ekkor felismertem, hogy álom, felébredtem, és folytattam szokásos tevékenységeimet. Ezek ugyanazok voltak, mint amelyeket már rengetegszer megtettem. Ismétlődés. Soha véget nem érő folytonosság van jelen. Minden elmebeli. Hangot hallottam az elméből, mely arra szólított fel, hogy lépjek túl az álombeli és ébrenléti megértésen. Megtettem. A tér és idő problémáját kell elkerülni. Minden dolog, amit érzékelünk, pusztán látszat, a májá játéka. Az elme alkotmánya. Igen, minden az elme alkotmánya szeptember 19. Abban a pillanatban, hogy megszabadulunk a vágyaktól, a világ valósága eltűnik. Aki lemondott a vágyról, az teljesen

166 szabad. Az ilyen ember bárhol élhet, hiszen nem befolyásolják a körülmények. Az Önvaló felismerésével minden cselekedet és tevékenység megszűnik szeptember 28. A Mester érintése, gondolata vagy pillantása eloszlatja a kereső tudatlanságát, illúzióját és tevékenységét. Szavai véget vetnek a szigorú önfegyelmezésnek, a szertartások végzésének és a jógának, az egóval együtt, amely ösztönzi ezeket. Ha nem tapasztaljuk ezt meg, mit érünk vele, hogy kijelentjük: mindez felfoghatatlan az elme, a beszéd és a test számára? Amit érzékelünk, káprázat. Az Önvaló nem lehet távol. A Legtöbb mindent magában foglaló, tökéletes és végtelen szeptember 29. Nem birtokolni semmit rendkívüli állapot. Még egy elképzelést sem birtokolni, nem is beszélve egy személyről vagy egy dologról." (J. Krishnamurti) november 10. Kiugrottam az ágyamból a Narhiban lévő emeleti szobámban. Mindkét kezemet az égnek emeltem, és felkiáltottam: Megvilágosodott VAGYOK!" Leborultam Mesterem fényképe előtt, mely az ablakban állt, leültem a székbe, meditáltam, és elénekeltem két vagy három slókát [versszakot] Gószvámí Tulszídásztól. Nem kell újra megjelennem ezen a szanszarikus színpadon. Köszönet a szerencsés csillagzatnak, köszönet

167 az egész univerzumnak, melyek segítettek nekem. Ez gyönyörű. Ez a Szeretet december 1. Hardwár Azt" megismerve a világegyetem eltűnik. Almomban hallottam, amint anyám másoknak azt mondja: A Gószvámí képtelen volt leírni a tapasztalását. A világ valóságáról beszélve a következőket mondta:»bárhogy látod a világot, az úgy is van.«" Ebben az álomban a munkából hazatértemkor ütötték meg a fülemet e szavak. A szívemen teljes döbbenet lett úrrá. Felfogtam a mondat jelentését. A többiek nem figyeltek fel erre a mantrára, és a látók más, hasonló verseit idézték. Felkeltem az ágyból reggel 4 óra 5 perckor, kinyitottam az ajtót, és leborultam Gangá Má előtt. Köszönöm, Má! december 6. SENKI SEM ISMERTE A VALÓST. Én ismerem, mégsem tudom leírni január 2. ÉN BRAHMAN VAGYOK." Folyamatosan ez a gondolat járjon az ELMÉBEN. Egy villanásban különleges tudás oszlatja el a tudatlanságot.

168 1987. január 3-4. Egyedül az EGYETLEN, végtelen ÖNVALÓN elmélkedj! január 5. Irts ki minden gondolatot! Meditálj azon, ami meghaladja az érzékelést, sőt a képzeletet is! január 6. Nem létezik világ, és senki sem lakik benne január 8. Ne engedd az elmének, hogy ragaszkodjon bármihez! Szabadítsd meg az elmét a működésétől! január 9. A szeretet iskolájában különös új szabályt fedeztem, fel. A tanítványt, aki megtanulja a leckéjét, nem engedik haza február 12. Én vagyok az óceán, A világ egy hullám. Ez a bölcsesség, A víz a valódi szubsztrátum.

169 1983. február Valóban benne vagyok minden létezőben, és minden létező bennem van. Ez a tudás. Ezért nem kell lemondani róla, nem kell elfogadni vagy elpusztítani február Amikor feltámad a szél az óceánon, akkor ide-oda dobálja a hajót, sőt néha el is süllyeszti. Az óceánt azonban nem érinti a hajó mozgása. Ehhez hasonlóan a világegyetem, amely az Önvaló valóságán nyugszik, örökké változik, a benne rejlő törvények hajtóereje szerint február 23. Óh, Én vagyok a Tudatosság ÖNMAGA!" február 24. A világegyetem bennem hánykolódik ide-oda, s a szél, amely dobálja: saját benne rejlő természete március 2. A kötelék az, amikor az elme ragaszkodik bármelyik érzékszervi tapasztaláshoz.

170 1983. március 3. A kötelék az, amikor az elme bármire is vágyik, amikor boldognak vagy dühösnek érzi magát március 5. Amíg valósnak tartjuk ezt a világot, nem menekülhetünk a kötelesség érzetétől március 6. Ahol nincs én, ott a megszabadulás. Ahol ott az én, ott rabság van március 7-8. Tartózkodj attól, hogy elfogadsz vagy elutasítasz bármit! március 10. A rabság abban áll, hogy az ember vonzódik a testhez és a világ dolgaihoz március 11. Időzz az Önvaló igaz természetében!

171 1983. március 12. A vágyról való lemondás a világról való lemondás. Aki lemondott a vágyról, az teljesen szabad. Ő bárhol élhet, mert nem fogják befolyásolni a körülmények november 25. Teljesen kielégít, hogy egy vagyok az Önvalóval. Megvalósult a Szeretet különbözőségek nélküli állapota január 6. Az egyetlen módja annak, hogy a világlátomás hatalmas óceánját átszeljük, ha sikeresen uralkodunk az érzékeken. Minden más erőfeszítés hasztalan. Ha az ember rendelkezik a szent iratok tanulmányozásából eredő bölcsességgel, ha a bölcs társaságában tartózkodik, s ha ura érzékeinek, akkor felfedezi az érzékelés minden tárgyának végső nemlétezését január 7. Mindez egyedül az elme. Az elme meggyógyításával a világjelenség szemfényvesztését szintén orvosoljuk. Az elme egyedül a gondolkodóképessége révén varázsolja elő azt, ami testként ismert. Nem látunk testet akkor, amikor az elme nincs működésben. Az teremti meg a káprázatot, és az hozza létre a születés és a halál képzeteit. Saját gondolatainak eredményeképpen van rabságban és szabadul meg.

172 1988. január Túrija Az az állapot, amelyben az elme megszabadult gondolatainak jellegzetes mozgásától, s amelyben csak a béke tapasztalása van jelen, ébrenlétbeli mély alvásként" ismert. Amikor az ember megállapodik az ébrenlétbeli mély alvás állapotában, azt túrijának vagy negyedik állapotnak" nevezik. Szilárdan megállapodva Abban, a bölcs a világot játszótérként érzékeli, s abban az életet a kozmikus táncként. Az ez utáni állapotot - mely azok állapota, akik meghaladták a testtudatosságot - szavak nem írhatják le. Ez a túriján túli állapot. 25 Törekedi Annak elérésére! ÓM január 14. Az Ön-kutatás segítségével törekedj az Önismeret tökéletességének elérésére! Annak számára, aki így törekszik, az egész világegyetem olyan, mint egy borjú lábnyoma január 18. Amikor vászanák jelen vannak, létezik az elme. Amikor a vászanák megszűnnek az elmében, akkor feltárul az Önvaló ismerete. Aki eljutott az Önvaló felismeréséhez, az meg nem SZÜLETETT. 25 Turíjátíta. Lásd a szójegyzékben.

173 1988. január 19. Miért nem kutatod: Ki vagyok én? Hogyan jelent meg ez a világ? Miként szűnik meg minden?" Miért nem éred el a megvilágosodás állapotát azáltal, hogy megvizsgálod a rabság és a megszabadulás természetét? Miért vesztegeted el az életedet? A tudásra azáltal teszel szert, hogy felkeresed egy szent társaságát, szolgálod őt, és kérdéseket intézel hozzá január 21. Egy létezik egyedül. Minden képzet megszűnik. A hamisság megszűnik, amint az elme megszűnik, mivel a képzetek megszűnnek. Én nem vagyok. Másik sincs. Sem te, sem mások nem léteznek. Nincs elme, sem érzékek. Egy létezik egyedül. A három világban soha semmi sem születik vagy hal meg. Nincs egység, sem sokféleség, nincs zavarodottság, sem káprázat. Semmi sem marad fenn, és semmi sem gyarapszik. Minden saját Önvalód január 22. Csak amikor az elme a végsőkig elcsendesedett, amikor az ember teljesen elhagyott minden vágyat, s az érzékek is megszabadultak a színezékeiktől és fátylaiktól, a tanító szavait csak akkor lehet helyesen felfogni. A testben lévő tisztátalanság eltűnik. A Guru szavai közvetlenül az ember lényének központjába hatolnak.

174 1988. január 25. Mi az elme? A lelki kondicionáltság vagy korlátoltság, amely sötét, és amely az újraszületéshez vezet, elmeként ismert. Ez nincs jelen egy megszabadult bölcsben február 4. Ne pazarold az időd a keresésre! Felejtsd el, mit keresel! március 23. Mivel vágyakoztam arra, hogy egyesüljek Istennel, az egómmal kerestem Őt. Amikor az ego eltűnt, Istennek még az elképzelései is elhagytak. Mit mondhatnék? Azzá váltam, ami azelőtt voltam április 1. A saját elméd teremti a világot. Amikor más teremtményeken segítesz, önmagadon segítesz. Mégis minden üres. Senki sem beszélt még erről a rejtélyről április 13. Én a kedvesé vagyok, s a kedves az enyém. Különös kapcsolat a miénk. Én vagyok a fülbevaló, s a kedvesé annak aranya. Efelől nincs kétség, és nincs tévedés.

175 Könnyű találkozni vele, Ha az ember kiszabadul a névből és a formából. Az Istennel való találkozás olyan, mint amikor víz vegyül vízzel. Az elkülönülés egy ilyen találkozás után igen nehéz.

176 2. rész Tanítások Kérdező: Az Önvaló felismerésére törekszem. Pápádzsí: Ha törekszel, akkor kell lennie valaminek az elmédben, amit megpróbálsz elérni. Az a mentális tárgy nem az Önvaló, csak egy elmebeli képzet. Ha nem létezik számodra tárgy, ami felé törekednél, akkor mi történik a törekvéssel? Ha nincs törekvés, ha nincs olyasfajta elképzelés, hogy van valami, amit el kellene érni, akkor mi marad? Csak a valós. K: Hogyan szilárduljak meg ebben az állapotban? Megtörténhet ugyan az Önvalóba merülés, de hogyan legyen az ember bizonyos afelől, hogy ott is marad, anélkül hogy újra kiugrana? P: A megszilárdulás gondolata csak az Önvaló megtapasztalása előtt bukkanhat fel. Az Önvaló felismerése mindig egy szempillantásnál hamarabb zajlik le, nem pedig egy hosszú, elhúzódó folyamat. A megszilárdulás képzete az elmédből ered, egy olyan gondolatodból, melyet az emlékezetedben őriztél. De áruld el nekem, hol van most az elméd? K: Nem találok semmiféle elmét.

177 P: Ha elvágod az emlékezetedhez fűző kötelékeket, mi történik? K: [hosszú szünet után] Ez az! Csak jelenlét. P: Igen, most kapcsolatban vagy a jelenléttel. Ez áll a legközelebb ahhoz, ami vagy. Közelebb, mint az elméd vagy az érzelmeid. Még a saját létezésednél is közelebb, mely csak egy később felmerülő gondolat. Még a születésed is ezután következik. K: Nem ismerem eredendő állapotomat. P: Ha ismeretről, tudásról beszélsz, máris tévúton jársz. Mi a különbség az én és az eredendő állapot között? K: [nincs válasz] P: Látod az ént? K: Nem. P: Mindkettő ugyanaz, és hogy mik azok, azt nem láthatod. Ha tudatában vagy valaminek, az csak azért lehet, mert jelenlét és távollét váltakozik. Amikor a dolgok jelen vannak, tudsz róluk, amikor nincsenek, akkor pedig nem. Ismered az ént? K: Nem. P: Azért van ez így, mert az én az alany - te magad vagy az. Az nem valami olyasmi, ami egyszer jelen van, egyszer pedig nincs, mint az érzéktárgyak. Mondd, amikor gondolkodsz, ki gondolkodik?

178 K: Nem vagyok biztos benne. P: Az eredendő állapotod, a forrásod az, de te nem vagy tudatában, mert hiszel abban, hogy létezik egy elme, aki a gondolkodást végzi számodra. Ha feladod minden arról alkotott fogalmadat és elképzelésedet, hogy ki vagy, és mit kellene elérned, akkor az eredendő forrás marad. Ha nincsenek jelen fogalmak, akkor tudod, hogy az az Önvalód. Mindig időzz az Önvalóban! Ne gondolj el egyetlen gondolatot sem! Maradj üres belül, miközben külsőleg tevékeny vagy! Ne hagyd, hogy bármilyen érzés keresztülhaladjon az elméden! Ne tégy semmilyen erőfeszítést, se testit, se mentálist, se spirituálist! Te ez a természetes nemállapot" vagy. Érinthetetlen vagy. Légy szilárdan meggyőződve afelől, hogy Az vagy! Rugaszkodj el innen, de ne landolj sehol! Ne időzz tárgyként, és ne időzz alanyként! Ha szabad akarsz lenni, akkor elhatározásra kell jutnod. Dönts: Szabad akarok lenni ebben az életben, ezen a napon, ebben a percben, ebben a másodpercben, ebben a századmásodpercben!" Semmi sem fog történni veled, amíg elvesztegeted az idődet, amíg halogatod ezt az elhatározást. Az eltökéltség, hogy odaadod magad az Önvalódnak a másodperc tört részére, itt és most, ebben a pillanatban - ennyi elég. Ez az egyetlen feltétele az azonnali megvilágosodásnak. K: Mit szükséges megértenie a tanítványnak? P: A magyarázataimat talán megérti az elme, de nem ez a valódi megértés. A valódi megértést nem lehet meghallani vagy megérteni, sőt az elme felfogni sem képes. K: A valódi megértés tehát nem. a szavak megértése, hanem annak, amire utalnak?

179 P: Így van. Most értsd meg! K: Jelenléted kegyelme által most csendben vagyunk. Mi fog történni velünk, ha elmész? P: Mivel látod, hogy jövök, azt hiszed, egy nap el is megyek majd. De én sohasem jövök vagy megyek. K: De hamarosan elmész. Mitévők legyünk nélküled? P: Ha tudod, hogyan teremts elkülönülést a jelenlétben, akkor miért nem teremtesz jelenlétet az elkülönülésben? Ha nem engeded, hogy az elme távolságot teremtsen, akkor ki megy el, és hová megy? K: Teljesen át kell adnunk magunkat a belső jelenlétnek? P: Ha ezt elhiszed, akkor elfogadod, hogy most kívül vagy, és létezik valami belül, ami magasabb rendű nálad. Add fel ezeket az elképzeléseket! Te nem kívül vagy, s nem is belül. Előfeltételezéseid - mint például az, hogy meg kell tapasztalnom a belső jelenlétet" - részesíteni fognak egyfajta megtapasztalásban a belső jelenlétről, de az csak egy elmebeli tapasztalat lesz, melyet az az elképzelésed idézett elő, hogy létezik egy megtapasztalható belső jelenlét. Add fel az ilyen elképzeléseket, és maradj csendes! K: Kik manapság az igaz Mesterek a földön? Meg tudnál nevezni néhányat? P: Csak egyetlen igaz Mester létezik, és ő ismeretlen. Nincs neve, nincs formája, s nem lakik sehol. I K: Ki a Mestered?

180 P: Az ismeretlen. K: Azt mondod nekünk, hogy engedjünk el mindent", de ez nagyon nehéz. P: Azért, mert azt képzeled, hogy az elengedés olyasvalami, amit meg kell tenned. Egyik helyről a másikra eljutni talán nehéz, ha az út hosszú és fárasztó. De ha egyáltalán nem kell mozdulnod, akkor hogyan mondhatod, hogy nehéz? Csak add fel azt az elképzelést, hogy tenned kell valamit, vagy hogy el kell érned valahová. Ennyi a teendőd mindössze. K: De ha azt állítod, hogy nem nehéz", akkor miért kell mégis a Mester? Miért tartasz ki amellett, hogy szükségünk van Mesterre, ha olyan könnyű ezt megtenni? P: Úgy neveltek, hogy elhidd a kötélről, hogy kígyó. A Mester azért szükséges, hogy meggyőzzön téged: a kötél valójában kötél. Ő csak arról beszél neked, mi igaz és valós, mert te kitartóan hiszel abban, ami hamis és valótlan. Ha egyszer megtaláltad eredendő természetedet, nincs többé szükséged Mesterre. K: Ha egy kereső elhagy téged, és egy másik spirituális Mesterhez megy, mit teszel? P: Hová mehetne? Bárhová megy, én ott vagyok. K: Számomra Ramana Maharsi a megtestesült bölcs. Csak ül, és nem tesz semmit. P: Csak mert te állsz, azért látod úgy, hogy ő ül. K: Mester, el tudja mondani, mi történik a Guru-tanítvány átadás során? Mert, paradox módon, úgy tűnik, semmi sem történik.

181 P: A Mester kinyilatkoztatja az igazság szavát, a tanítvány pedig meghallja. Amikor eredménynek vagy következménynek még a gondolata sem merül fel, akkor az eredendő állapot feltárul a tanítvány előtt, aki ezután spontán módon fog működni. Az egész magától történik. * * * K: Tudós vagyok. A felfedezéseink bizonyítékainak eredményeképpen előrehalad a világ. Ön milyen bizonyítékát tudja adni Istennek? P: Ha adnék egyet, ön elszaladna. K: Nem, én nem fogok elszaladni. P: Igen, ez igaz. Az én" nem szalad el. A te" szalad el, amikor Isten megjelenik. * * * K: Hogyan nyugodhat el egy túl aktív nyugati elme? P: Mutasd meg nekem a nyugati elmét! Helyezd elém, és én megmutatom, mit kell tenni vele. Vagy ha ez nem megy, akkor mutasd meg helyette a keleti elmét! K: Nem lehet megmutatni. P: Látod, ez közös tulajdonsága mindkettőnek. Nem lehet megmutatni őket. Mi közöttük a különbség? * * *

182 K: Ma zaklatott voltam. A meditáció közben kerestem ennek a zaklatottságnak az okát, de nem találtam. P: Mutasd meg nekem ezt a zaklatottságot! K: Nem tudom. P: A zaklatottság nem a jelenben van, hanem az emlékezetedben. A meditáció közben nem volt jelen, máskülönben megtaláltad volna az okát. Felejtsd hát el K: Nincs bennem békesség. P: Ébernek kell lenned. Az éberség nem csak annyit tesz, hogy megfigyeljük a gondolkodást vagy a nemgondolkodást. A tökéletes feledékenység az éberség. Amikor mindent elfeledtél, akkor megjelenik az éberség. Ha azt hiszed, hogy nincs benned békesség, akkor gondolatokat hozol fel az emlékezetedből. Csak feledj el mindent, és légy csendes! * * * K: Könnyű hinni a halál utáni életben, de mi van akkor, ha egyáltalán nincs a halál után semmi? P: Ez mindkét esetben csak hiedelem. K: Mi a helyzet a reinkarnációval? P: A reinkarnáció csupán az ébrenléti állapotban létezik. Amikor az elme és a test minden tevékenysége megszűnik, csendesek és inaktívak vagyunk. Ezt nevezzük az alvás állapotának". Amikor minden tevékenység visszatér a tárgyaihoz, akkor az ébrenlét állapotában időzünk.

183 Az alvás csendje inaktív csend, melyből az aktivitások megjelennek. A valódi állapot azonban - amely az ébrenlét, az álom és az alvás mögött található - aktív csend. Semmi sem merül fel benne. Ebben a valódi csendben nincs felmerülés és eltűnés. K: Az emberek különféle utakat követnek. Hogyan lehetséges az, hogy ugyanazt az igazságot keresik, mégsem fogadják el, hogy mások útjának is lehet létjogosultsága:' P: Két személyiség soha nem fog egyetérteni. Csak akkor lesznek egyetértésben, amikor mindketten felismerik, mi valójában az elme. * * * K: Miért van az, hogy ezernyi kép jelenik meg előttem, és tűnik fel kívül és belül egyaránt? P: A dolgok iránti érdeklődésed miatt. Ha nem vagy éber, képek vannak jelen. Ám ha éber vagy, akkor semmi sincs. K: Az éberség állapotában eltűnnek a dolgok? P: Ha nincs vágy, akkor a dolgok valósága eltűnik. Egyébként pedig miért nem egyszerűen azt mondod, hogy a dolgok csak jelenségek? Ha kérdés merül fel benned, az a kérdés soha nem a most"-ban van. A kérdések mindig a múltra vagy a jövőre vonatkoznak. Ébernek lenni annyi, mint a jelenben élni. K: Most a jelenben vagyok. Itt és most... P: A dolgok az időben, az idő által léteznek. Azok érzékelése a nemtudás. A végső valóság nem a gondolkodás tárgya.

184 Amikor tárgyakat érzékelsz, a nemtudásban, az időben vagy. Az elme: idő. Az elme: a múlt és a jelen megjelenése számodra érzéktárgyakként. A jelen nem megmutatható, nem érzékelhető. Semmi köze az időhöz vagy az elméhez. K: Azt állítod, hogy a világ az elme kivetítése, s hogy amikor alszom, akkor eltűnik. De miközben én alszom, a világ továbbra is létezik. P: Szilárdan meg vagy győződve arról, hogy a világ valós, különálló létező. Éjszaka ezzel a képzettel térsz aludni, és reggel ugyanez a képzet ébreszt fel. * * * K: Amikor a Mester azt mondja: Vizsgáld meg az elmét!", mire utal egészen pontosan? P: Vizsgáld meg az elmét!" Ez azt jelenti, hogy Ne tekints semmiféle külső vagy belső dologra!" K: Ugyanezt érti az elme megismerése" alatt is? P: Az elme megismerése még mindig magában foglalja az elme mozgását. K: Amikor az ember az elmére figyel, és az eltűnik, akkor hová megy? P: Az elme soha nem jelenik meg vagy tűnik el. Ha jól megnézed, akkor felfedezed, hogy soha nem is volt jelen. K: Néha azt érzem: Minden én vagyok." Ez még az elme?

185 P: Minden alkalommal, amikor egy benyomást tudomásul veszel az elmédben, azzal az elmét táplálod. Akár azt gondolod, hogy Semmi vagyok", akár azt, hogy Minden vagyok", az még mindig csak egy gondolat. Engedj el minden gondolatot, minden elképzelést, és nézd meg, mi marad! Amikor mindent elengedtél, akkor tökéletesen egyedül vagy. A Mester az, aki ezt az egyedüllétet megadja neked. [Pápádzsí hallgat egy ideig] Az itt" az a szubsztrátum, amely mozgásba hozza a hullámokat, amely arra készteti a szelet, hogy fújjon. Az itt"-ben tapasztalod meg, hogy Ki vagyok én?" Az itt"-ben egy másik erő viseli gondodat, és a csend egyre mélyebbé válik. * * * K: Az ürességben időzés félelemmel tölt el. Ráadásul úgy is érzem, hogy csak vesztegetem az időmet. P: A valódi üresség nem ijesztő. Ha félelmet vagy rémületet tapasztaltál, akkor az nem az üresség állapota volt. Még soha nem engedted meg magadnak, hogy megtapasztald azt az ürességet, amely minden dologtól üres. Utasíts el minden ismert benyomást, minden olyan képet, melyet az emlékezeted ismerős világából kölcsönöztél! K: Mondanál valamit a súnjáról, az ürességről, amiről a Buddha beszélt? P: Az üresség üres a tárgyaktól, de nem az alanytól. K: Időnként az elmém megállapodik egy olyan helyen, ahol nincs semmi pozitív és semmi negatív. Nincs öröm, és nincs szomo-

186 rúság, de mégis elmélyültnek és emelkedettnek érzem magam. Ez a nemelme? A Mester megvilágítaná ezt a kérdést? P: Azt gondolni, hogy van nemelme, még mindig gondolkodás. A gondolkodás és a nemgondolkodás még mindig az elme szokványos működése. Ám a természetes létedben nincs gondolat. K: Tehát még a nemgondolkodás" is egy gondolat? P: Most mondtam neked, hogy A gondolkodás és a nemgondolkodás még mindig az elme szokványos működése." Az olyan elme, amely nem gondol el gondolatokat, amely a nemgondolat képzetétől is szabad, szabad elmének hívható. Gondolkodás és nemgondolkodás egymás viszonylatában léteznek. Mindkettő az elme sajátja. A nemelme valami más. Az nem kapcsolódik semmihez. Amikor az elme annyira le van meztelenítve, hogy még a nemgondolkodástól is mentes, akkor semmi sem marad belőle. Amíg fennáll a nemgondolat mentális állapota, addig még létezik egy hely, ahol a tárgyak landolhatnak, ám amikor a nemgondolkodást is elhajítod, csak nemelmét hagyva hátra, akkor tárgyak nem landolhatnak többé. Valójában ebben az állapotban egyáltalán nem is léteznek tárgyak. * * * K: Mi az eredendő állapot? P: Amikor a megkülönböztető elme eltűnik, akkor ami marad, az az eredendő állapot. Néhányan ezt nevezik pradnyának vagy megvilágosodásnak. K: Az óceán olyan gyönyörű! A végtelenség érzésével tölt el.

187 P: Légy éber! Az elméd az óceán végtelenségét egy korábban látott tó kicsinységéhez hasonlítja. Ne engedd az elmédnek, hogy ehhez hasonlóan bármilyen látomásbéli tárgyon időzzön! Mi a különbség ezer csepp és egyetlen csepp között? Ha a mélyére tekintesz, csak vizet látsz. Ily módon kell nézni. Ha te"-t látsz, akkor az mindig kapcsolatban áll egy én"-nel. Merülj minden látomás lényegébe! Egy régi indiai történet is ezt szemlélteti. Egyszer egy tanító két tanítványát különböző utakon az erdőbe küldte egy-egy galambbal. Azt mondta nekik: Találjatok egy olyan helyet, ahol senki sem lát benneteket, és titokban öljétek meg a galambot! Ezután hozzátok vissza nekem a tetemet, bizonyítandó, hogy megtettétek, amit kértem." A tanítványok különböző irányba indultak. Az első talált egy elhagyatott helyet, végzett a galambbal, majd a tetemét visszavitte Mesterének. Ezután ketten várták a másik tanítványt, de az hosszú idő múltán sem tért vissza. Végül nekik kellett a keresésére indulniuk. Meg is találták egy fa alatt, kezében az élő galambbal. Amikor a Mestere megkérdezte, miért nem hajtotta végre az utasítását, a tanítvány így felelt: - Nem tudtam megtenni. Azt mondtad, találjak egy olyan helyet, ahol senki sem néz, de bárhová is megyek, ez a galamb figyel engem. - Óh - mondta a Mester -, ha te rá tekintesz, ő is rád tekint. Ám ha a lényeget nézed, akkor semmire sem tekintesz, és senki sem lesz képes látni téged. * * * K: Hogyan kell meditálni? P: Amikor az Én meditálok" gondolata felmerül, elkülöníted magad az Önvalótól. A valódi meditáció nem olyasvalami, amit gyakorolni tudsz. Amikor meditálsz, él benned

188 egy elképzelés arról, hogy mit akarsz elérni. Lehet az a tanú[tudatosság], a vizualizáció, a csendesség vagy valami egyéb. Ha eléggé keményen próbálkozol, akkor előrevetített képzeted végül finom mentális állapotként megnyilvánul majd, és tapasztalatként élvezheted. Ám ez nem valódi meditáció, hanem egy elmebeli tapasztalás, mely a kezdeti vágyadból jött létre. A valódi meditáció nem vezet sehová, és nem is erőfeszítés által végzed. Önmagától történik. K: Nem tudnál mégis adni valamilyen gyakorlati tanácsot arra nézve, hogyan bánjunk az elmével és annak rossz szokásaival? P: El kell távolítanod az elmédből a jó és rossz fogalmait. Ha ezek eltűntek, a meditáció állapotában vagy. Ha meg vagy róla győződve, hogy tenned kell valamit, akkor csak figyelj arra, hogyan jelennek meg a gondolatok, hogyan maradnak, majd hogyan távoznak. Ha tökéletesen elkülöníted magad a gondolattól, akkor önmagad vagy, úgy, ahogy valóban vagy. Ez a szabadság. K: De hogyan leszek képes működni a világban, ha nem látok többé különbséget jó és rossz között? P: A működés önmagától fog történni. Ám ha azt kell kérdezned, hogyan fog ez megtörténni, akkor új fogalmakat vezetsz be az elmédbe, és a spontaneitás megszűnik munkálkodni. Egy tárgyak nélküli elme önmagától beszél. Ahogy most így beszélek hozzád, úgy tűnik, hogy létezik egy én, aki beszél. Én azonban nem beszélek - Az beszél. Amikor a beszéd ily módon megy végbe, akkor semmi sem tárolódik az emlékezetben.

189 K: A meditáció képes felszámolni a mentális képeket és fogalmakat? P: Ha képek és fogalmak vannak az elmében, akkor valamilyen erőfeszítésnek is jelen kell lennie, amely létrehozza és fenntartja őket. A meditáció legtöbb módszere még több erőfeszítést vezet be azáltal, hogy az alanynak tudatosan figyelnie kell a mentális képeket. Ám ha az alany eltűnik, akkor a tárgyak is el fognak tűnni vele együtt. Szabadulj meg attól, aki figyel, attól, aki meditál, és nem lesz többé szükséged segítségre ahhoz, hogy felszámold a képeket és a fogalmakat. K: Azt mondod, hogy bármilyen gyakorlat, bármilyen meditáció végzése csak eltávolít bennünket a valóságtól. Ezt egyáltalán nem értem. P: A meditáció az ismeretlen - nem pedig olyasvalami, amit végzel vagy gyakorolsz. Ki Amikor meditálok, mélyen önmagamba merülök, ám amikor kilépek belőle, ugyanúgy érzem magam: tele kifelé irányuló hajlamokkal [vászanákkal] és aggodalommal. P: Ha a Meditálok" gondolata felmerül, ne meditálj! K: Még szükségesnek érzem, hogy meditáljak. Javasolnál nekem valamilyen technikát? P: Ne vetítsd ki azt, aki meditál! Fontos, hogy ne kezdj olyasvalamibe, ami az idő egy későbbi pontján fog befejeződni. Ehelyett tekints arra, aki vagy, mielőtt felmerülne benned a meditáció elképzelése. Nézd meg, ki az a személy, aki el akar kezdeni meditálni. Mi ő? Honnan ered?

190 K: Nem értem. P: Amikor kimondom a majom" szót, hová megy az elméd? K: Egy majom képéhez. P: Egy tárgyhoz, egy gondolathoz az elmédben, amit majomnak" nevezel. A majom nem valós, csak egy gondolat, mely tárgyként felmerült az elmédben. Amikor arra kérlek, hogy tekints arra a helyre, ahonnan eredsz, akkor azt kérem, hogy tekints arra a valótlan elképzelésre, melyet énnek" neveznek, és lásd meg, hogyan jelent meg benned, és miképpen okozott számodra ilyen sok gondot. Ha megtalálod, honnan ered az én e képzete, akkor nem fog több gondot okozni. Létezik egy valódi én, a saját Önvalód, mely ismeretlen és megismerhetetlen. Ha követed a valótlan ént vissza arra a helyre, ahol először felmerült, akkor ez el fog vezetni ahhoz az ismeretlenhez. K: Elmulasztok valamit, ha nem meditálok? P: Az vagy, aki vagy, akár meditálsz, akár nem. Amikor egy bizonyos távolságot - bármilyen távolságot - megteszel, tapasztalsz valamit, ám ez a tapasztalás sohasem te magad vagy. Egy tapasztalás mindig egy tárgy [dolog] megtapasztalása. Ha nincs tárgy, akkor nincs tapasztalás sem. Amikor eltávolodsz önmagadtól, a forrásodtól, akkor különbségeket és távolságokat teremtesz. Sőt, megteremted a születést és a halált. Azonosulj önmagaddal, és maradj meg önmagadként, anélkül hogy eltávolodnál önmagadtól. K: Mi a különbség az előre eltervezett és az önkéntelen meditáció között? A Mester megvilágítaná ezt a kérdést? Amit önkéntelen meditációnak hívok - megfelelőbb kifejezés híján az a folyama-

191 tos elmélyedés, amelyben az elme szokások uralta mechanizmusainak nincs helye többé. P: Az előre eltervezett meditáció egy gyakorlat, amelynek során az ember erőfeszítést tesz, hogy uralma alá hajtsa, megállítsa vagy megváltoztassa a gondolatait, esetleg tanújuk legyen. Az önkéntelen meditációnak nincs célja. Nincs semmi, ami szembeszegülne vele, amit meg kellene figyelni, vagy amin uralkodni kellene. Az a valóság maga. K: A meditáció néhány iskolája a belső fény megtalálásáról beszél. P: A fény még mindig egy tárgy, éppúgy, mint az ellentettje, a sötétség. Mindkettő az elme által látott tárgy. Találd meg, ki tekint a fényre! Találd meg, ki az alany, aki a fényre tekint! K: Hogyan válasszam meg a legmegfelelőbb körülményeket a belső munkához? P: Ne válassz! Nincsenek körülmények annak számára, aki mélyen magába merül. Vonatkoztass el tőlük! Merülj magadba! Ugorj! Miután ezt megtetted, talán jelen lesz az a benyomás, hogy az események folytatódnak, de tudni fogod, hogy azok a testhez és annak végzetéhez tartoznak, nem pedig hozzád. Hadd reagáljon a test! Ez nem a te dolgod. K: Milyen tanácsot adnál egy olyan embernek, aki el akar indulni a spiritualitás útján? P: Csak akkor kell elindulnod, ha van egy cél, amit el akarsz érni. Hogy útnak indulj, ahhoz tudnod kell, hová akarsz eljutni. Mihez szeretnél elérni?

192 K: Az Önvalóhoz. P: Ebben az esetben a végállomás a kiindulópont is egyben. Miért van szükséged arra, hogy elmozdulj, vagy hogy tégy valamit az odaadásért? Az elme hajlamos tárggyá tenni az Önvalót, melyet el akar érni vagy meg akar szerezni egy időbeli folyamat után. Az Önvaló kívül áll az időn és a téren. Soha semmilyen idő- vagy térbeli utazás nem vezethet el hozzá. K: Hogyan lehet megszerezni és megtartani az Önvalóra ébredést? P: Úgy, hogy nem engeded meg semmilyen elképzelésnek, hogy a hatalmába kerítsen. K: Te minden reggel leülsz, és meditálsz ilyen módon? P: Itt azt tanuljuk meg, hogy miképpen kell nem ülni semmin. K: Hogyan? P: Ha elmondanám, már rá is ülnék. * * * K: Úgy hallottam, hogy bizonyos hangok nagyon áldásosak lehetnek. Hová vezetheti például a mantra hangja a keresőt? P: Amikor nincs hang, akkor a kereső megtalálhatja a sehol" csendes helyét. K: Ez talán így van, de időnként, amikor zenét hallgatok, a csend állapotába kerülök, és abban is maradok.

193 P: Amit csendnek nevezel, az csak a gondolatok más formában megnyilvánuló folyama. Ez esetben a forma a zene, amit hallasz. Ez nem csend. A csend, amiről én beszélek, túl van gondolaton és érzékelésen. Nem függ semmilyen körülménytől, nem esemény, nem valami, ami tapasztalásként jön-megy. Az általad említett csend elkezdődik, s véget ér. A hang, amiről te beszélsz, csak egy újabb mentális tapasztaláshoz vezet. K: Mit értesz tapasztalás" alatt? Nem igaz az, hogy néhány tapasztalás jobb, mint a többi? P: Minden tapasztalás állandótlan. Állapotok ezek, melyekbe belépsz, majd pedig kilépsz belőlük. Az ehhez hasonló időleges tapasztalásoknak nincs valódi értékük. K: A tapasztalások a fejlődés jelei? P: Képzeld el, hogy egy tigrisről álmodsz. Amikor felébredsz, hová lesz a tigris? Fejlődnöd kell ahhoz, hogy megmenekülj tőle, vagy a felébredés pillanatában egyszerűen el kell utasítanod mint valótlan dolgot? K: Azt mondod tehát, hogy minden olyan állapot értéktelen, amelyben jelen van valamilyen tapasztalás vagy egy tárgy érzékelése? Amikor egy madár énekét hallom, akkor tárgyként érzékelem a madarat, és azzal, hogy így teszek, elmulasztom annak helyes megértését, hogy a madár és a madárdal az alany. P: Igen. Amikor valódi látás és hallás történik, akkor nincsenek adott helyekre lokalizált tárgyak. Az igaz látás egy új dimenzió, egy új érzékelése annak, mi igaz és valódi. K: Szeretnék megbizonyosodni arról, hogy jól értelek. Azt állítod, hogy helytelen, ha az ember lát például egy virágot, majd azt

194 úgy értelmezi, hogy a virág Az, és egyedül Az. Tárgyak érzékelésének egyáltalán nem kellene jelen lennie. P: Pontosan. Ha először látod a virágot, majd az a megértésed támad, hogy a virág Az, akkor megszemélyesítetted Azt. Először elkülönítetted magad a virágtól, hogy tárgyként láthasd, majd az Az elképzelését vetítetted rá. Az ilyen tevékenységek mind az elméhez tartoznak. Talán helyes az a megértésed, hogy a virág Az, de ez csupán az elképzelésed, nem pedig a tapasztalásod. Ne bonyolódj semmilyen olyan folyamatba, amely valamilyen elképzelést egy tárgyra vetít. Amikor a látás tiszta, akkor teljes megértés van jelen. Ebben a tiszta látásban senki sem lát, és nincs semmilyen érzékelt tárgy. * * * K: Nem találok választ a Ki vagyok én?" kérdésre. P: A Ki vagyok én?" nem egy olyan kérdés, amelynek válaszaként bármilyen tárgyat érzékelhetnél. Az én vagyonnak nincs formája vagy teste, melyet megtalálhatsz a keresés által. Te az elmédben keresel egy tárgyat [dolgot], mert ily módon szoktál választ kapni a kérdéseidre. A Ki vagyok én?" kérdésnek tudatossá kellene téged tennie arra a helyre, ahonnan felmerül az, aki válaszokat keres. K: Néha azt mondod, hogy Isten nem olyasvalaki, akit le lehetne írni, mert Ő maga a leíró. Időnként úgy érzem, hogy megtapasztaltam az egységet a leíróval". El kell felednem ezt, hogy továbblépjek? P: Ez még mindig elmeműködés. Egy olyan folyamatról beszélsz, amelyben van előtte, és van utána. Az elképzelés, hogy valami jó fog történni később, ha valamit megteszel,

195 rabságot teremt az elmédben. Az [amiről én beszélek] nem tudás és nem is nemtudás, és nem is valami a kettő között. Olyasvalami, ami nem megismerhető. K: Miért vagyok képtelen ezt elérni? P: Mert erőfeszítést teszel azért, hogy egy tárgyat elérj. Tárgyakat elérhetsz azáltal, hogy erőfeszítést teszel, de hogy az alanyra légy tudatos, ahhoz fel kell adnod minden erőfeszítést. Ha minden erőfeszítésedet feladod, akkor Az fog magával ragadni téged. * * * K: Azt hiszem, értem azt, amit egységnek" vagy az egynek" neveznek, ugyanakkor nem érzem, hogy megszabadultam volna a különbségektől. Miért van ez így? P: Ragaszkodsz ehhez az elképzeléshez, mert úgy tűnik, ez a legmegfelelőbb formula annak a mentális hiedelmednek a kifejezésére, hogy a dolgok igaz lényegisége a nemsokféleség. Ám ez mindössze ennyi: egy hiedelem. Egy elképzelés, amit el szeretnél érni. Igazából nem tapasztaltad még meg. K: Igen, megértettem az advaita védánta fő pontjait. Mély jelentéssel bírnak számomra, és őszintén hiszem, hogy igazak. A mindennapok során azonban nem vagyok képes a nemkettősség állapotából élni az életem. P: Az egység", a nemkettősség" és a hasonló szavak fogalmakká váltak számodra. Ahelyett, hogy megtapasztalnád őket igazságokként, mint elképzelésekben hiszel bennük. A fogalmak nem szabadítanak meg. Éppen ellenkezőleg, elfedik a szabadságodat.

196 Amikor az elmédben fogalmakat őrzöl a szabadságról, akkor automatikusan elméleteket gyártasz arról, hogyan lehet ezt a szabadságot elérni. Ahelyett, hogy csak Brahman lennél, hagyod, hogy az elméd rászedjen, és elhitesse veled, hogy erőfeszítést kell tenned azért, hogy Brahmanná válj. Ahelyett, hogy az alany lennél, dolgokkal töltöd meg az elméd, és utána arra törekszel, hogy megtapasztald őket. * * * K: Hogyan kerülhetek kapcsolatba a bölcsekkel és a vallásalapítókkal? Hogyan válhatok eggyé velük? P: Azáltal, hogy elvetsz minden történetet, amit ezekről az emberekről hallottál. A krónikák nem lesznek a segítségedre. Az olyan emberek történetei, akik megjelentek, majd eltűntek, nem fognak segíteni rajtad. Azokon az elméleteken gondolkodni, amit ők tanítottak, az sem lesz a segítségedre. Hajíts el minden elképzelést, amit összegyűjtöttél szentekről, avatárokról, prófétákról és hasonlókról. Ha szeretnél eggyé válni ezekkel az emberekkel, akkor te magad légy szabad. Ha képes vagy abban az állapotban időzni, amelyben nincsenek elképzelések, akkor fel fogod ismerni azonosságodat ezekkel a valaha élt nagyszerű emberekkel. K: De hogyan lehetek szabad? Hogyan szabadíthatom meg magam? P: Azáltal, hogy nem követsz semmilyen utat. K: Ha ezt teszem, hogyan fogom tudni, hogy szabad vagyok-e? P: Akkor leszel szabad, ha ilyen kérdések nem merülnek fel többé. Amikor részesülsz a megtapasztalásban, akkor

197 nem fogsz már kérdéseket feltenni sem a létről, sem a nemlétről. K: Hogyan élhetek minden pillanatban ily módon? P: Minden pillanatban teljes és szabad vagy. * * * K: Mit értesz azalatt, hogy a megvilágosodás elképzelésének a felismerését gyakran összetévesztik magával a megvilágosodással? P: A megvilágosodás itt van, most van, örökké van. Ha nincsenek fogalmaid, akkor ezt közvetlenül és kétségbevonhatatlanul tudod. Ám ha bármilyen fogalomhoz ragaszkodsz, akkor nem vagy ennek tudatában. Ebben a tudatlan állapotban azt gondolod, hogy el kell érned a megvilágosodást, mert nem vagy tudatában annak, hogy már szabad vagy, s hogy mindig is szabad voltál. Ezért hát kijelölsz magadnak egy célt, megvilágosodásnak nevezed, majd hatalmas erőfeszítést teszel azért, hogy elérd. Ha ily módon keresed a megvilágosodást, akkor szükségszerűen van valamilyen elképzelésed arról, hogy milyen lesz. Az elme nagyon ravasz és körmönfont. Amennyiben hatalmas energiát fektetsz abba, hogy elérd és megtapasztald ezt a célt, akkor az elme megteremti számodra a kívánt tapasztalást, majd megengedi neked, hogy élvezd. De ez nem a megvilágosodás megtapasztalása lesz, hanem annak a megtapasztalása, amit a megvilágosodásról képzeltél. Amikor ez megtörténik, azt gondolod, hogy megvilágosodott vagy, hiszen tapasztalatod tökéletesen megfelel a megvilágosodásról előre gyártott elképzelésednek. Ezek az elme alkotta megtapasztalások nem állandó, természetes állapotok. Időleges mentális élmények, melyek az időben jelennek meg, és el is tűnnek.

198 K: Néhány kereső az elragadtatottság nagyszerű pillanatait éli át. Meditációik során megpróbálnak újra belépni ezekbe az eksztatikus állapotokba. Rosszul teszik? Ha az eksztázis az Önvalóból ered, és annak jele, hogy az elme lecsendesedett, abban az esetben is rossz az elragadtatottságra szellemi célként törekedni? P: Ilyen esetekben az eksztázis fogalommá válik. Azzá az elképzeléssé lesz, amit el akarsz érni, vagy meg akarsz tapasztalni. Az elragadtatottság elérhető erőfeszítés által, de az még mindig csak egy elmeállapot. Az eksztázist keresésed tárgyává teszed, és az elméd lekötelez téged azzal, hogy megadja a vágyott érzelmi tapasztalást. A megvilágosodásnak semmi köze az érzelmi élményekhez. Az nem egy olyan dolog megtapasztalása, amit az elmédbe plántáltál. A megvilágosodás mindig nem-tárgyi. K: Mi a nirvána? P: A Mi a nirvána?" kérdést csak azért teszed fel, mert azt hiszed, hogy a szanszárában vagy. Ha nem tudod, hogy most éppen hol vagy, akkor hogyan kérdezhetsz a valami máshoz viszonyított helyzetedről? Először azt találd meg, hol vagy most! K: Egyes zen buddhista mesterek kóanokat használnak, hogy előidézzék a megvilágosodást. Hogyan teszik ezt? P: Az elme az információkat rendkívül módszeresen és logikusan dolgozza fel. Egy olyan kijelentés, amelyet az elme ily módon befogadhat, soha nem vihet el az elmén túlra. Csak egy adalék lesz a felhalmozott tudásodhoz. A kóanok lerombolják az elme logikai folyamatait. Egy olyan helyre vezetik el az embert, ahol a logika nem alkalmazható. Amikor a zen mester egy kóant ad, akkor valami olyat próbál elő-

199 idézni, aminek semmi köze az ismerthez. A kóan célja az, hogy elvágja minden kapcsolatodat, mely az emlékezetedhez és a képzeletedhez fűz. Ha egy kóan működik, akkor helyet csinál az eredeti állapot számára. K: Mit értett Huj Neng azalatt, hogy A kezdetektől fogva nem létezik semmi"? P: Menj el minden kezdet forrásához, és találd meg te magad! Azon a helyen nincs elme, nincs idő. Azon a helyen semmi sem elfogadott vagy elvetett, semmi sem született, és semmi sem hal meg. K: Ez az a hely, ahonnan nincs visszatérés? Megegyezik azzal, amire a Gítá tizenötödik fejezete utal: ahonnét nem tér vissza az oda jutó; ez az én legfelső székhelyem"? 26 P: A vissza nem térés azt jelenti, hogy ott nincs sem jövés, sem menés. Az ember nem elmegy oda, hogy azután ott maradjon. A jövés-menés az elme képzete. Azon a Legfelső Székhelyen ilyen elképzelések nem merülnek fel. Ez a székhely nem egy dolog, nem egy hely, ahová az ember elér. Helyesebb lenne inkább nem-székhelynek hívni. Ez a versszak azt is mondja, hogy ott a nap és a hold nem süt. Ez azt jelenti, hogy ez az állapot önmagától ragyog. Nincs szüksége külső fényforrásra. * * * K: Hogyan érjük el Istent? P: Nem érheted el Istent semmilyen erőfeszítés vagy szádhana által, mely az időben kezdődik és végződik, hiszen 26 Bhagavad Gítá, Vekerdi József fordítása.

200 Isten meghaladja az időt. Nem érheted el Őt semmilyen olyan tevékenység által, mely az időben zajlik. Ha azt gondolod, hogy el fogom érni Istent ezzel a bizonyos módszerrel", akkor az elméd olyan tapasztalásban fog részesíteni, amely megfelel az Istenről alkotott elképzelésednek. Az nem Isten, hanem saját istenképed megtapasztalása lesz. Ha tudni akarod, ki Isten, akkor add fel minden tapasztalásod, minden elvárásod, minden mentális tevékenységed, és maradj csendes. * * * P: A szádhana lehet testi, mentális vagy intellektuális. Ha testi, akkor testi eredményei lesznek, ha elmebeli, akkor elmebeli eredményei lesznek, míg ha intellektuális, akkor intellektuális eredményekkel jár. Isten nem testi, mentális vagy intellektuális, tehát bármit ér is el az ember e módszerek által, az nem lehet Isten. Az Önvaló felismerése valami más. Rengeteg finom elmeállapot létezik, melyet összetévesztenek a felismeréssel [megvalósítással]. Ezekben az állapotokban még mindig jelen van egy tapasztaló, aki megtapasztalja a finom állapotokat. Amikor a nap felkel, te a szemeddel látod azt. Te, a tapasztaló, az érzékelés tárgyaként tapasztalod a napot. Ebben az érzékelésben kettősség van jelen, mint ahogy mindenfajta tapasztalásban. Ám ha te magad vagy a nap, akkor azt nem egy tárgyként tapasztalod. Saját természeted az - saját lényed. A látás az érzékelő nélkül, aki lát, és az érzékelt tárgy nélkül - ez a felismerés állapota. Ebben az állapotban a látás és a lét egy és ugyanaz. Ez tény, de hogyan lehetne elmagyarázni? * * *

201 K: Segíthet az intellektus a megértésben? P: Az intellektus nem más, mint mindaz, amit a múltról tudsz, és a jövőről el tudsz képzelni. Amikor megállítod az elmét, akkor megszabadítod magad a múlt- és jövőbeli gondolatok terhétől. Maga a teremtés is leáll, mert nem hozod többé létre a saját gondolataidból és elképzeléseidből. Amiképpen gondolkozol, olyanná válsz. Az elme az, ami a világodat kialakítja. Ha azt gondolod, hogy rabságban vagy, és meg kell szabadulnod, akkor a rabság állapotába kerülsz, és vég nélkül azért küzdesz majd, hogy kiszabadulj. A rabságodat az elméd működése tartja fenn. Amikor az elmédet leállítod, akkor a rabságnak is vége szakad. Ha viszont nem tudod ezt megtenni, akkor legalább legyen benned heves vágy a megszabadulás iránt. Az is elég lesz. K: Már régóta Istenhez imádkozom kegyelemért. P: Ha bármiért Istenhez imádkozol, akkor Istenből egy tárgyat csinálsz. Ő azonban nem tárgy - Ő te vagy, az alany. Az imádkozás által magadat is tárggyá változtatod. Azt gondolod, hogy te vagy az a tárgy, amelyet Isten a kegyelmével el fog tölteni. A tárgynak, aki részesülni akar a kegyelemből, el kell tűnnie, az imájával együtt. Ez a feloldódás a valódi Istennek mondott ima. Ha Istent tárgyiasítod, akihez imádkozni szeretnél segítségért, akkor egyre erősebbé teszed Őt. S minél erősebbé teszed Őt, annál inkább félsz Tőle. Az életed feletti uralmat átadod Neki, s a kettősség és a félelem világában élsz. Az igaz tapasztalás az örök életre való feltámadás. Ez az elme halála után következik be. Ám ha te visszatérsz ahhoz, hogy gondolkodj róla, és megpróbálod szavakkal leírni, akkor a keresztre feszítés nyomorúságos állapotához térsz vissza. Gondolatokkal és fogalmakkal szögezed oda magad.

202 K: Kérlek, segíts! P: A segítség kérdése azon a helyen jelenik meg, ahonnan a segítséget kéred. Érted ezt? A kegyelem által teszed fel ezt a kérdést, és kegyelem jön válaszként. De még mindig dualisztikus kapcsolat fűz ahhoz, akitől segítséget vársz. Ejtsd el a kérdést! Ejtsd el azt az elképzelést, hogy kívülről jövő segítségre van szükséged, és fel fogod fedezni, hogy te magad vagy a kegyelem. K: Ha Isten mindenhol jelen van, akkor miért van szenvedés? P: A te Istened a Biblia Istene. A Jóként, a Szeretetként képzeled el Őt, a gonosz magyarázatára pedig kiagyalod az ellentétét, és elnevezed ördögnek. Amíg Istenre mint jóra gondolsz, addig lennie kell számodra egy ördögnek is, aki szemben áll vele. Az isteni mindenként nyilvánul meg. Azok a dolgok, melyeket jónak vélsz, és azok, melyeket rossznak, mind ennek az isteni energiának a megnyilvánulásai. Szenvedsz, és aggódsz jó és rossz miatt, de csak azért, mert ennek az energiának a hatásaira fordítod a figyelmedet, s nem magára a forrásra. Keresd, kutasd, ki vagy valójában! Keresésednek sikerrel kell járnia. Annak eredményeként fel kell ismerned, ki vagy. De ne legyen semmilyen előre gyártott képzeted arról, hogy mit keresel, vagy hogy milyen lesz, amikor megtalálod a választ. Ha mégis így teszel, akkor végül egy olyan elmeállapotot fogsz megtapasztalni, mely az elképzelésednek felel meg. * * * P: Ahogy különbséget teszel önmagad és egy kutya között, úgy különítsd el magad a testedtől. Te nem az öt elem vagy,

203 melyek a testedet alkotják, miért ragaszkodsz hát ahhoz az elképzelésedhez, hogy a test vagy? Utasítsd el az azonosulásodat bármivel, ami látható, [az érzékszervekkel] érzékelhető vagy elgondolható! Amikor minden gondolatot, minden érzékelést neménként" elutasítottál, akkor csend van. Ezt a csendet nem tudod elutasítani, mert a csend az, ami valójában vagy. K: Rengeteg akadály van az úton. P: Ez csak a te elképzelésed. Az emberek azt mondják: Krisztus sokszor elesett a keresztúton. Ehhez hasonlóan számos akadály van az Istenhez vezető úton, számos gödör, amelybe beleesünk." Ez a hasonlat azért merül fel, mert azt gondolják, hogy létezik egy távoli, elérendő cél, s hogy az ahhoz vezető út hoszszú és rögös. Nincs azonban elérendő cél, és nincs út sem, amin járni kellene. Nem létezik az akadályok legyőzése, nem létezik elesés, majd felállás. Egyedül ezt kell tisztán megértened. Tudnod kell, hogy sohasem buktál el. Ha tisztában vagy ezzel, akkor azt is megérted, hogy nem kell felállnod, nem kell továbbmenned, mert nincs hová eljutni. A cél vagy vágy nélküli szádhana maga a felismerés. Csendben lenni: ez a sziddhi, ez a megvalósítás. * * * K: Vannak szent és vannak nem szent helyek. Nem jobb egy szent helyen élni? P: Eredendően egyik hely sem szent, hanem egy szent jelenléte teszi szentté. Sok száz évvel ezelőtt élt Indiában egy Raidász nevű szent, aki foglalkozása szerint varga volt. Ez a Raidász a bőrö-

204 ket mindig egy vízhatlan bőrzsákban áztatta. A zsákban lévő víz, melyet eredetileg a Gangeszből merített, nyálkás lett a bőrtől. Egyik nap Raidász belenyúlt a zsákjába, és egy gyémánt nyakéket húzott ki belőle, Gangá Istennő ajándékát. Senki más nem húzott ki gyémánt nyakláncokat a Gangeszből, pedig a szent folyóban tiszta volt a víz. A víz Raidász batyujában mocskos volt, mégis szentelt vízzé vált, mert maga Raidász szent ember volt. Van egy hindi mondás, mely erre a csodára vezethető vissza: Ha az elme tiszta, a bőráztató víz is Gangesszé válik." Ne kezdj el ragaszkodni egy darab földhöz! Az elemek a mi szolgáink, ne légy hát a rabszolgájuk! Az elme szeret rabszolgasorban lenni. Azt mondja: Ez az én istenképem. Isten ezen a helyen él, ezért ez egy szent hely." Ha azt képzeled, hogy Isten inkább jelen van egy Sivalingamban, mint bárhol máshol", akkor a különbségek és a kettősség csapdájába esel. Csak egyetlen igazán szent hely létezik, mégpedig az, ahol nem jelenik meg különbözőség és megkülönböztetés. Azonosítsd magad Azzal! K: Elérhetjük azt a helyet azzal a hozzáállással, hogy a Legyen meg a Te akaratod!"? P: Nem hiszem, hogy ez működik, mert ki mondja ezt? A te akaratod mondja Istennek: Legyen meg a te akaratod!" Nem engeded, hogy Isten akarata érvényesüljön. Még mindig megmondod Neki, hogy mit tegyen. Ez nem önátadás. Maradj csendes! Ne gondold, hogy Ennek meg kell történnie" vagy Ennek nem szabadna megtörténnie." Ne adj utasításokat Istennek! Ne szabd meg Neki, mit tegyen veled! Ha viszont tenni akarsz valamit, akkor találj egy valódi szentet, és vegyél részt a szatszangján. A jelenlétében az elme szeszélyes tevékenységei semmivé válnak. Az igaz Mester

205 Siva - az Isten, aki elpusztítja az elme univerzumát, majd boldogan táncol a romokon. * * P: A Gítában Krisna két dolgot mond Ardzsunának: harcolj, és ne veszíts el engem! Minden tettedet ajánld nekem, a Legfelső Énre függesztett gondolattal, remény és haszonvágy nélkül, s harcolj, elvetve aggályaidat." [3.30.] Gondolatban reám bízd minden tettedet, egyedül velem törődj, fegyelmezd értelmedet, mindig csak reám gondolj." [18.57.] 27 Mit értett Krisna valójában harcon"? Az én" képzetével szembeni küzdelmet. Harcolj az ellen az elképzelés ellen, hogy én a test vagyok"! Ha sikerrel megküzdesz az én" képzetével, akkor felfedezed az alapjául szolgáló csendet, melyet nem érint az ébrenlét, az alvás és az álom három állapota, s nem is kapcsolódik hozzájuk. Megtalálod a túriját, a negyedik állapotot, mely meghaladja e három állapotot. * * * K: Honnan lehet tudni, hogy egy spirituális tapasztalás valódi-e vagy sem? P: A valódi tapasztalás az, amelyben senki sem marad, aki részesülne a megtapasztalásban. Minden egyéb tapasztalás intellektuális csupán, és az elméhez tartozik. 27 Vekerdi József fordítása.

206 K: De hogyan lehet megállapítani a különbséget? P: Ha bele kell kapaszkodnod a megtapasztalásba azért, hogy megmaradjon, akkor az az elme tapasztalása. Ám ha az ragad meg téged, és soha többé nem enged el, bármit is teszel, akkor valódi megtapasztalásról van szó. K: Egy igaz tapasztalásban tehát jelen van annak tudása, hogy sohasem lehet elveszíteni. Ha azt érzem, hogy tapasztalásban van részem", akkor ez a tapasztalás nem valódi, hiszen megjelent, majd eltűnt az időben. Jól értem? P: Egy valódi tapasztalásban az elme és az intellektus elhagynak téged. Tökéletesen elvesznek. Még tanú sem marad, mert nincs semmi, amit tanúsítani lehetne. Azon a helyen még tapasztalásnak sem hívhatod ezt. Csupán tudatosság van jelen, melyben az alanyokról és tárgyakról alkotott tudás megsemmisül. Ez nem erőfeszítés révén érhető el - csakis a kegyelem által. * * * P: Ne próbálj utánozni egy szentet úgy, hogy követed az életmódját vagy az életpályáját. Ha így teszel, kitűzöl magad elé egy célt, amit el kell érned. Ez egy gondolat lesz az elmédben, és ha eléred, akkor csak az elméd tapasztalja meg önnön gondolatát. Ha követni akarsz egy szentet, akkor azzal azonosulj, ami ő valójában. Azonosulj a szabadságával! Nem azzal a szabadsággal, ami a rabság ellentéte, hanem azzal, ami meghalad minden hasonlítgatást, minden ellentétet. K: Hogyan tudom megválasztani a legmegfelelőbb körülményeket a belső munkához?

207 P: Ne válassz! Annak számára, aki mélyen magába merül, egyáltalán nem léteznek körülmények. Ha így teszel, és eléred a forrást, akkor a tested nem lesz többé a tiéd. A sorsé lesz. Reagálni fog arra, amilyen körülmények között éppen van, megtéve azt, ami elrendelt számára. Az általad említett körülmények csak az álmaid. Álmodban talán egy barlangban élsz, esetleg egy palotában. Amikor a palotában élsz, álmodhatsz arról, hogy lemondasz a világról, és egy barlangban éled tovább az életedet. Miközben viszont egy barlangban élsz, talán arról álmodsz, hogy egyszer palotában fogsz majd lakni. Amikor azonban felébredsz, akkor felismered, hogy ezek az álompaloták és álombarlangok sohasem léteztek a valóságban. Ne aggódj amiatt, hogy álomvilágod melyik sarkában kellene élned! Merülj mélyen magadba, és ébredj a valóságra! Hatolj át azokon a rétegeken, melyek eltakarják előled a valóságot: a testtudatosság felszíni rétegein, a mélyebb rétegeken, ahol múlt és jövő egy időben látható, és még ezeken is túl, eljutva arra a világ és test nélküli helyre, ahol már nem tudod többé, hol vagy. Válaszd le magad minden hamis identitásról, melyekkel a felszíni rétegeken azonosítod magad! K: Hová megy a lélek a test halála után? P: Azt gondolod, hogy a lélek a testben lakik, és e feltételezés miatt kérdezed, hogy mi történik vele, amikor a test meghal. Én azt mondom: A test van a lélekben." Ha ezt megértenéd, akkor nem tennéd fel a kérdést. Krisna kijelenti: Minden létező Bennem van, de Én nem vagyok bennük." Minden test, minden lény az Önvalóban található, de te látszólag azt gondolod, Az valahol a testben rejtőzik, s hogy a test halála után valahová máshová megy. K: Akkor hát mi a halál?

208 P: A halál egy képzet, amitől félsz, mert a testtel azonosítod magad, mely egy napon eltűnik majd. Az a személy, aki ezt a kérdést felteszi, elfogadta, hogy megszületett, és feltételezi, hogy meg is fog halni. Ha nem azonosítod magad a testtel, akkor nem halsz meg. * * * K: Hogyan kell koncentrálni, összpontosítani? Sajnos nem tudom. P: Máris összpontosítasz, méghozzá állandóan arra az elképzelésre, hogy ez és ez vagyok". Én azt tanácsolom, hogy ne összpontosíts semmire. Légy egyedül az alany. A nem tudom" állapota valódi tapasztalásra utal. Az emlékezeted tele van objektív, kívülről szerzett tudással. Semmilyen válasz, amit az emlékezetedben találsz, nem lehet valódi válasz. Ha tudni akarod, hogy Ki vagyok én?", akkor arra nem fogsz valódi feleletet találni az elmédben. Egy olyan helyen fogod meglelni, ahol nincs semmi, amihez hasonlíthatnád. Gyors, hirtelen tapasztalás ez, melynek semmi köze az elméhez. Ha a Ki vagyok én?" kérdést nem találod vonzónak, akkor felteheted a Kié vagyok?" kérdést is. * * * P: Hanumán egy egész hegyet elhozott a Himalájából Lankára, mert azon nőtt a szandzsivini, a gyógynövény, melyre Rámnak szüksége volt. Hanumán a szeretetet és az önátadást jelképezi. Ha tökéletesen megbízol a Mesteredben, ha Hanumánéhoz hasonló szeretet és odaadás ébredt benned, akkor nem lesz olyan hőstett, mely lehetetlen lenne számodra. Amikor Hanumán a heggyel repült, Bharat, Rám fivére nyilával leterítette, ellenségnek vélve őt. Bharat a szubtilis

209 egót szimbolizálja. Hanumán még mindig érzett némi büszkeséget amiatt, hogy micsoda nagyszerű követője ő Rámnak. Szerencsésnek érezte magát, hogy ily módon szolgálhatja Ot. Büszkesége idézte elő alázuhanását, de ahogy a föld felé tartott, a Rám, Rám" nevet ismételgette, és mire földet ért, a büszkesége eltűnt. Hanumán a korlátlan hatalmú elme. Amikor önátadás tölti el, akkor hatalmas csodákra képes. Amikor elhagyja a büszkesége, amikor eltűnik belőle az érzés, hogy ő a cselekedetek végrehajtója, akkor a hegy, amit hordoz, a földre omlik. Mi ez a hegy? A kötelességtudat: Ezt kell tennem, azt kell tennem." Rám a Név. Ebben a Névben minden név benne van, és minden forma belőle ered. Ezt a formát nevezheted ugyan Rámnak vagy Krisnának, de magának a Névnek nincs formája. Mélysége a legkékebb. Az isteni színjáték, a lílá egy másik neve ennek az eredeti Névnek. Mindez magából Rámból ered, a forrásból. K: Fel kellett ismernem, hogy nem vagyok képes eléggé erősen kitartani a név mellett, hogy feloldódjak benne. A figyelmem elkalandozik. P: Az, aki odafigyel a név ismételgetésére, elfogadja, hogy az ismételgetés nem folytonos. Ha figyelünk a figyelmetlenségünkre, az elvezet bennünket az éberséghez. A teremtés, az egész világ teremtése a figyelmetlenségből ered. Az hozza létre a világ képét, hogy nem figyelünk az Isteni Névre, mely minden létező Szívében ismétlődik. A világ csak akkor van jelen, ha az Isteni Nevet nem halljuk tudatosan. Azzal, hogy mentálisan ismételgetjük Isten nevét, emlékeztetjük magunkat rá, hogy nem figyelünk oda az Isteni Névre a Szívben. Amikor kiejtem Isten nevét, akkor a figyelmem a felé a hely felé fordul, ami az elmén túl van. Ott Hanumán, az elme,

210 és Garuda, az intellektus, szüntelenül ismételgeti a valódi Nevemet. Hanumán a vállán viszi Rámot. Ott Rám vég nélkül hallja a saját Nevét. Rám nem más, mint önmagam. Az ő szállítóeszköze a Név. A Név a forma nélküli formája. Mi a nevek és a formák leírásánál időzünk, nem pedig abban az állapotban, melyben a leírt dolog nem különbözik a leírótól. A leírások az érzékekből erednek, és amikor azzal foglalkozunk, amit az érzékek mondanak nekünk, akkor elmerülünk az érzelmi válaszokban. Ám amikor a Nevet kiejtjük, amikor meghalljuk a Szívben, akkor nincs jelen semmi: semmi, amibe belebonyolódhatnánk, semmi, ami miatt érzelmeskedhetnénk, semmi, amihez ragaszkodhatnánk, semmi, amitől függhetnénk. K: Hogyan érhetem el azt az állapotot, amelyben nem függök senkitől vagy semmitől, csakis Istentől? P: Ha pusztán kijelented, hogy Mostantól egyedül Istentől fogok függeni", akkor az hamis állítás lesz. Hiszen így az értelemtől függesz, mely kijelenti, hogy Istentől fogok függeni." Ez a kijelentés semmit sem változtat az életeden. Ha másként hiszed, akkor csak bolondítod magad. Hogy igazából kizárólag Istentől függj, ahhoz el kell engedned mindent, beleértve az elmét és az intellektust is. Küzdeni a feledékenység ellen nem más, mint ismételt emlékezés. * * * P: Látom a csendet. Formája van. Rendkívül eleven és csábító ez a csend. Mire szegeződik Siva szeme? Örökké ez a csend csábítja. Szakadatlanul ezen meditál. Ez az Ő munkája. Ezt megérteni látás, ezt látni megértés. A Védák ezt írják le.

211 Látod az arcodat a tükörben. Szemtói szemben állsz saját tükörképeddel. Keresed magad a tükörben. Aki visszanéz rád, az az Önmagát ismétlő Név. * * * P: A csendes elme azt jelenti, hogy egy időre csendes marad az ember. Egyszerűen az elmében lévő dolgok elnyomásáról van szó ilyenkor. Ez sokszor megtörténhet, mégsem tartós. A nyugodt elme maga is időleges. A meditáció vagy a koncentráció eredményezhet nyugodt elmét. Hasonló ez a gyertya lángjához: amikor nem fúj a szél, a láng mozdulatlan. Amikor azonban a szél feltámad, a láng reszketni kezd, és kialszik. A nyugodt elmét is egy csapásra elfújja a felmerülő új gondolat szele... Mielőtt a nemeiméről beszélnénk, látnunk kell, mi az elme. Kezdjük a tudatosságnál. Néha bele akarsz nézni a tükörbe, hogy lásd, hogy nézel ki. Ugyanilyen módon időnként a tudatosság is meg szeretné nézni magát, hogy lássa, milyen. Egy hullám merül fel ilyenkor a tudatosságban. Azt kérdezi magától: Ki vagyok én?" Ez a tudatosságban felmerülő hullám különállónak képzeli magát az óceántól. Ez a hullám énné", individuummá válik. Ha már egyszer elkülönült, ez az én" egyre inkább elkorcsosul, és teremtésbe fog. Először lesz a tér, a végtelen tér hatalmas, határtalan üressége. Ezzel a térrel együtt megteremtődik az idő is, mert ahol tér van, ott időnek is lennie kell. Az idő múlttá, jelenné és jövővé válik, és e háromból megjelennek a ragaszkodások. Minden teremtés a múltban, a jelenben és a jövőben jelenik meg. Ezt hívják szanszárának. A szanszára jelentése: idő. A szanszára végtelen múlt, jelen és jövő. Mindennek, ami az időben születik, és az időben megmarad, vége is lesz az időben. És minden az elme. Az én" felmerült, és megteremtette a teret, majd az időt, majd a szanszárát. Most ez az én" elmévé vált, és ez az elme az én".

212 Egy ponton aztán heves vágy ébred a szabadságra. Ez a vágy magából a tudatosságból születik. Eredetileg egy alászállás történt a tudatosságból: az énből" a térbe, majd az időbe, majd a szanszárába. Most a felemelkedés következik. Amint felemelkedsz, megszűnik a fizikai dolgokhoz való ragaszkodás, majd a vitális, majd a mentális, majd az intellektuális dolgokhoz való ragaszkodás. Végül visszatérsz az egyedüli énhez". Ez az én" a nyugodt elme. Ez az én" mindent elutasított. Egyedül létezik, ragaszkodások nélkül. Nem térhet többé vissza a ragaszkodások világába, a szanszárába. Vágy ébredt benne a szabadságra, vissza akar térni otthonába, ahonnan elindult. A tudatosságból felmerült én" most visszatér a tudatossághoz. Azt az elhatározást hozza: Most legyek nemelmévé!", és ezzel az elhatározással az én" eltűnik. Az én" - ami az elme - elvetésével még mindig jelen van valami az én" és a tudatosság között. Ezt a köztes dolgot nevezik nemelmének. Ez a köztes létező a tudatosságba olvad, és akkor magává a tudatossággá válik... Amikor visszatérsz az elmétől a tudatosságba, akkor keresztülmész a nemelme ezen állapotán. Ebben az állapotban jelen lesz az érzés, az emlék: Most nemelmém van." Fokozatosan, lassan ez a képzet a túlnaniba olvad. De hogy ez miképpen történik, azt nem tudom. * * * P: Amikor először ismételgeted Rám nevét, akkor a száddal ejted ki. Egy hang lesz belőle. Mielőtt hanggá vált volna, gondolat volt. A gondolat az elmédből eredt, az elme pedig az Önvalóból. Indulj el visszafelé: a hangtól a gondolatig, onnan az elméig, végül az Önvalóig. Térj vissza oda, ahol az eredeti Név hallható. Ne merüljön fel gondolat arról a helyről. Csak hagyd, hogy a Név ismételgesse magát. Itt, ezen a helyen találod meg Rám igazi darsanját. A Név a szubsztrátum.

213 Tanulmányozd az elmét, hogy el tudd magad különíteni tőle! K: Hogyan adjam át magam a legjobb erőnek? P: Úgy, hogy nem engeded, hogy gondolat merüljön fel benned, és felhagysz minden erőfeszítéssel. Hanumán csodálatosan szolgálta Rámot, mert rábízta magát az isteni vezetésre. Rám ereje képessé tette arra, hogy egy egész heggyel átrepüljön az egyik helyről a másikra, de amikor az én teszem ezt" érzése felmerült benne, Bharat nyílvesszeje leterítette. Miközben zuhant, ismét átadta magát Rámnak azáltal, hogy a nevét kiejtette. Amikor újra emlékezetébe idézte ezt a Nevet, ezt az állapotot, akkor visszanyerte a képességét, hogy repülni tudjon. Amikor megkérdezték tőle, hogyan volt képes ilyen emberfeletti teljesítményre, azt válaszolta: A kegyelem révén." K: Korábban az Úr Visnu nevét ismételgettem. Némi erőfeszítés volt szükséges részemről, hogy folyamatosan mondogassam, most azonban békés az elmém. Egyetlen gondolat sem merészeli megzavarni. Már semmivel sem törődöm. E békességben semmilyen külső hang nem lép be erre a helyre. P: Az igaz Nevet nem mondogatjuk, az Örökké kimondatlan. Vajon Isten egy dolog, amit elnevezhetnénk? Ő az, aki nevet ad mindennek. Ha neveket adunk, létrehozunk dolgokat. Minden kapcsolatot fel kell számolnod az emlékezetben. K: Az a folyamat, hogy feltesszük magunknak a Ki vagyok én?" kérdést, segít ebben? P: Ha az Ön-kutatásból folyamatot csinálsz, akkor az elmében maradsz. Egy sor kapcsolódó gondolattá alacsonyítod

214 csupán. Kifelé tekintesz, és emlékszel rá, hogy befelé kellene figyelned. Ez az elme tevékenysége. Ezután megpróbálod befelé fordítani az elmédet. Megpróbálsz önmagadra nézni, vagy megpróbálod meglátni, honnan ered az éned". Ez a keresés és tekintgetés nem egyéb, mint egymáshoz kapcsolt és kapcsolódó gondolatok. Az ilyen tevékenység következménye csak még több gondolat. A gondolatok nem eredményezhetnek nemgondolatot. Ha valamilyen tapasztalatra teszel szert az ilyenfajta vizsgálódás révén, akkor az csak egy gondolat megtapasztalása lehet, egy elmeállapot, nem pedig a nemelme állapota. Ameddig az elmében maradsz, addig a tapasztalások és a gondolatok ugyanazok lesznek. Néhány perccel ezelőtt azt mondtad, hogy az elméd tiszta, csendes. Honnan tudod ezt? Onnan, hogy egy tevékeny, zajos elméhez hasonlítod. Üresnek ítéled az elmédet, de ez csak egy újabb gondolat az elmédben. Az elméd még jelen van. Azt hiszed, hogy csendes, de közben azzal van elfoglalva, hogy másik, kevésbé kívánatos állapotokhoz hasonlítgatja magát. K: Az istenit szeretném szolgálni. P: Ahhoz, hogy az istenit szolgáld, fel kell merülnie benned az elképzelésnek: Az istenit szolgálom." Ez a kapcsolat csupán egy elképzelés az elmédben. Nem te szolgálod az istenit, hanem az szolgál téged. Az csak szolgál, a nélkül az elképzelés nélkül, hogy bármit is tenne. Nézd meg Hanumánt! Először tegyél szert a tulajdonságaira, a viselkedésére, egyedül az Úr Rám iránti szakadatlan szeretetére. Ha így teszel, talán Hanumánná válsz, és részesülsz Rám darsanjából a Szívben. Ez a valódi látás. * * *

215 K: Hogyan tudta Rávana olyan könnyen elrabolni Szítát? Hogyan tudta megszöktetni Isten hitvesét, és hogyan tudta tizenkét évig távol tartani Rámtól? Ez azt jelenti, hogy Isten nem mindenható? P: Szítá Rám oldalán abban a békében részesült, mely az Istennel való egyesülésből ered. Ám amikor elhagyta ezt a biztonságos helyet, amit Ő épített neki, és az aranyszarvas iránti saját vágyát követte, akkor elveszítette az egységet, és elveszítette a békét. Az arany és a többi világi dolog iránti vágy eltávolít Istentől, és a ragaszkodások világának csapdájába esel. Szítá börtönében, Lankán megbánta tettét. Felismerve, hogy azáltal tévelygett el Rámtól, hogy nem engedelmeskedett utasításainak, elhatározta, hogy visszatér hozzá Nevének ismételgetése segítségével. Rám meghallotta hívását, és egészen Lankáig eljött, hogy kiszabadítsa őt. Isten nem avatkozik közbe, ha világi vágyaid eltávolítanak Tőle, ám amikor megbánást tanúsítasz, és a segítségét kéred, akkor kiszabadít és hazavezet. * * * K: Hogyan vessünk véget a különbségtételnek belső és külső között? P: A Gítában Krisna azt mondja: Az Úr minden lény szívében ott lakozik." 28 Vaszudéva 29 azt jelenti, mindenütt, mindent átható. Az isteni jelen van mindenhol, kívül és belül egyaránt. Hol az a valaki", aki valami mást érez vagy tud? Ardzsuna egyszer megkérte Krisnát, hogy fedje fel előtte Magát. Akkor Ardzsuna még elkülönült létezőnek tekintette 28 Bhagavad Gítá, Vekerdi József fordítása. 29 Krisna egyik neve.

216 Krisnát, csupán szívbéli jó barátnak. Krisna ekkor kitátotta a száját, s ahogy Ardzsuna beletekintett, meglátta benne a napot, a holdat, az egész világegyetemet. Ezzel együtt azt is felismerte, hogy ő szintén az örök, osztatlan egész része, amit Krisna felfedett előtte. Amikor ez a tudás jelen van, akkor a kívül és a belül fogalma fel sem merülhet. K: Hogyan jelenik meg a teremtés? P: A teremtés sohasem történt meg. Hogyan lehetne teremtés vagy kezdet az öröklétben? K: Nem értem. Hogyan jelentheted ki azt, hogy a teremtés sohasem történt meg? Hiszen mindketten látjuk magunk körül. P: Be kell vallanom, hogy magam sem értem. Sőt meg sem próbálom megérteni. Azt viszont tudom, hogy amikor beszélek, és ilyen dolgokat mondok, akkor ezek tények. Olyan spontán megnyilatkozások ezek, melyek felfedik az igazságot. Egy különleges képesség mondja ki ezeket a szavakat, és amint elhangzanak, tudja, hogy igazak. Engem nem érdekel, hogy megértenek-e, vagy sem, de azt tudom, hogy igazat beszélek. Ne is próbáld megérteni ezt a kijelentést. A megértés révén nem fogod megoldani ezt a problémát. A Gítában [11.8.] Krisna kijelenti: De saját szemeddel nem bírod elviselni látványomat; égi szemet adok néked, hogy úgy nézd fenséges jógámat. 30 Ardzsuna a hétköznapi szemével elkülönülést látott, ezért Krisna így szólt hozzá: Megosztom veled a saját látásomat, 30 Vekerdi József fordítása.

217 a saját szememet." Ezzel az isteni látással Ardzsuna a múltat, a jelent és a jövőt egyetlen pillanatnak látta a zavartalan örökkévalóságban. Ezzel az isteni látással együtt az a tudás is felvirrad, hogy a teremtés sohasem történt meg. A megértés nem lesz segítségedre abban, hogy meglásd e szavak igazságát. Csak az isteni látás. * * * P: Számomra soha semmi sem létezett. Ha tudni akarod, miért ismétlem ezt olyan gyakran, neked magadnak kell megtalálnod, hogy mi a teremtés: miképpen merül fel, s látszólag hogyan tartja fenn magát. A forráshoz kell menned, hogy megtaláld, mi ténylegesen valós: mi létezik, és mi nem létezik. * * * K: Részesültem olyan megtapasztalásokban, melyeket csak úgy tudok jellemezni, hogy az maga volt az édesség". Nem pusztán éreztem az édességet, hanem én magam voltam az. Minden tapasztalás után megjelenik az értelem, és megpróbálja megérteni, mi történt velem. Meg kellene próbálnom elfelejteni ezeket a tapasztalatokat? Ha tovább akarok lépni, akkor ne akadályozzam meg az elmémet abban, hogy leragadjon bárhol, mint például egy múltbéli tapasztalásban? P: Noha az édesség megtapasztalása olyan állapotnak tűnik, melyben az elme nincs jelen, valójában ez az édesség egy nagyon szubtilis tárgy az elmédben. Te olyan mértékben eggyé válsz vele, hogy nem is tudsz gondolni másra, nem is tapasztalsz mást. Te, az alany, olyan teljesen eggyé váltál a gondolatod tárgyával, hogy semmi egyéb nem képes beférkőzni az elmédbe. Hogy később kezdesz visszaemlékezni rá, az azt je-

218 lenti, az alany elengedte a tapasztalt tárgyat. Akár megtapasztalod, akár később gondolsz rá, mindez az elmédben történik. A visszaemlékezés elme, és megpróbálni elengedni azáltal, hogy nem időzöl nála, szintén elme. Egyik sem az igaz állapot ezek közül a dolgok közül. Az nem a tudás vagy az önátadás, sem valami a kettő között. Olyan, amit nem ismersz, és soha nem is ismerhetsz meg. K: Hogyan lehet elérni? Azzal tisztában vagyok, hogy nem értem még el. P: A nemelérésre figyelj! Folyamatosan tartsd fenn ezt a figyelmet, és te magad leszel a figyelem. K: Miért vagyok képtelen megragadni? P: Erőfeszítést tehetsz azért, hogy megragadj egy tárgyat, de én nem tárgyakról, hanem az alanyról beszélek. Rólad. Az erőfeszítés elvihet tárgyakhoz, de amikor feladod az erőfeszítést, akkor te maradsz az alany. Add fel minden erőfeszítésedet, és akkor az az erő majd megragad téged. Add fel a testedet, az érzékeidet, az elmédet, az intellektusodat! Ki vagy akkor? K: Semmi. P: Miközben semmivé válsz azáltal, hogy feladod ezeket a tárgyakat, hagyd, hogy ez az erő megragadja a semmit. Hagyd, hogy megragadjon téged. Ily módon eggyé válsz vele. Te soha nem fogod megragadni, de ha hagyod, akkor az erő majd magával ragad téged. * * *

219 P: A látomások nem egyebek, mint gondolatok. K: A szubtilis, asztrális síkon? P: Ez szintén egy gondolat. Az elme fantasztikus képeket vizualizál és képzel el külső hatások eredményeképpen. A látomásban megjelenő arc is gondolat, mely egy korábbi külső érzékelésből ered. Honnan máshonnan származhatna? K: Amikor teljesen eggyé válok az istenivel, akkor még a nevének a kiejtése is zavarónak tűnik. P: Volt egyszer egy hősszerelmes, akit az élet elválasztott a kedvesétől. Útja során találkozott valakivel, aki kedvese irányába tartott, és megkérte, hogy vigyen el neki egy üzenetet. Ahogy együtt haladtak egy ideig, a szerelmes ódákat zengett arról, milyen gyönyörű is az ő szíve választottja, és hogy milyen boldog lenne, ha végre újra láthatná. Egy igen hosszú üzenetet szeretett volna küldeni neki. A hírnök útnak is indult, de megbízója követte, hiszen még nem fejezete be kedvesének magasztalását. Végül az egész utat megtette a hírnökkel, és másról sem beszélt, csak a szerelméről. Amint megérkeztek, elsőként a hírnök pillantotta meg a lányt. - Itt áll előtted - mondta a hírnök most mindezt elmondhatod neki te magad. A szerelmes azonban teljesen megnémult, nyelvét megbénította a találkozás felett érzett öröm. Ahogy szemtől-szembe találta magát a kedvessel, minden szó elhagyta. Amikor végül megpillantod a kedvest, nem kell többé beszélned Róla. Csak örülnöd kell Neki. Ha egyszer megtapasztalod Azt, nem szükséges beszélned Róla többé. Sőt, nem is leszel rá képes.

220 K: A látomásokról beszéltünk. Mik is pontosan a látomások? P: A látomások csak az időben létezhetnek. Megjelennek, majd eltűnnek, mert az elmében vannak. Minden, ami mentális, megjelenik, majd eltűnik. K: De akkor mi az elme? Egyfajta mag, amelyből minden, amit látunk, kisarjad? P: Elme és mag nem különböznek egymástól. Vedd el a magot az elméből, és akkor mi marad? * * * K: Bepillantást nyertem az igazságba, de csak időlegesen. Hogyan szilárdulhatok meg az igazság e pillanatában, melyet egyszer már átéltem? P: A megszilárdulás elképzelése egy zavaró tényező az éberségben. Miért akarod rögzíteni az éberséget? Csak azért, mert elfogadtad, hogy nem vagy éber. Magának az éberségnek mit számít, hogy te éber vagy-e, vagy sem? Hát nincs jelen mindenben, úgy a figyelemben, mint a figyelmetlenségben? Miért kellene emlékezetedbe idézned vagy megszilárdítanod az Igazságot, amikor Az maga az erő, mely képessé tesz téged az emlékezésre és a megszilárdításra? Az intellektus megpróbálja megragadni Azt, nevet adna neki, érthetővé tenné, de Az meghaladja az értelmet. Meghalad minden nevet és fogalmat. * * * P: A szent az, aki vágytalanná tesz téged, aki minden elmeállapottól megszabadít.

221 felmerül benned ez az elképzelés, akkor eltávolítod, elkülöníted magad az elmédtől. Ami te vagy, azon nem kell uralkodni. Mindig az marad, ami, akár tudatában vagy, akár nem. Nem láthatod az Önvalódat, mert olyan közel van hozzád. Csak olyan dolgokat láthatsz, amelyek előtted állnak. De mi van azzal, ami olyan közeli, ami a retinád mögött van? Nincs távolság közötted és Aközött. K: De hogyan ismerhetem fel? P: Az ismeret olyan dolgokra vonatkozik, amelyek bizonyos távolságra vannak tőled. Ahol azonban nincs távolság, ott ismeret sem lehetséges. Azáltal, hogy nem ismersz, nem gondolkodsz, nem értesz, valami olyat találsz meg, ami nincs távol tőled. * * * K: Az emberek mindig azt szeretnék, hogy a felébredés úgy jöjjön el hozzájuk, hogy semmilyen erőfeszítést ne kelljen tenniük. Milyen abszurd! P: Én úgy tapasztalom, hogy az emberek inkább azt szeretnék, hogy a világi dolgokban részesüljenek úgy, hogy semmilyen erőfeszítést ne kelljen tenniük, de amikor a felébredésről van szó, akkor mindig hatalmas erőfeszítést akarnak tenni. Ez sodorja őket bajba. K: Nem értem. Miért állítod azt, hogy a felébredés erőfeszítés nélkül jön el? Mindig olyanokat mondasz, hogy Nézzük csak meg együtt." De minden munkához erőfeszítésre van szükség. P: Igen, azt mondom, hogy Nézd meg magadnak, hogy nem szükséges részedről semmiféle erőfeszítés." Az, hogy

222 megnézed, egyszerűen annyit jelent, hogy helyesen értelmezed, a helyes megértés pedig az erőfeszítés-nélküliségből fakad. K: Hogyan következhet bármilyen eredmény az erőfeszítés hiányából? P: Ha el akarsz jutni Húblíból Maiszúrba, akkor vonatra kell szállnod. Ehhez az utazáshoz el kell indulnod egy pontból, Húblíból, majd erőfeszítést kell tenned, hogy a kívánt célállomásodra érj. Húblí nem azonos Maiszúrral, tehát ahhoz, hogy egyikből a másikba érj, erőfeszítést kell tenned. Erőfeszítésre akkor van szükség, ha egy olyan helyre szeretnél eljutni, amely bizonyos távolságra van attól, ahol most vagy. Én azonban Önmagad, a saját Önvalód felismeréséről beszélek. Milyen messze kell utaznod ehhez? Milyen messze van tőled a saját Önvalód? Csak azt kell meglátnod, hol vagy ebben a pillanatban, és aztán ott kell maradnod. Milyen erőfeszítésre van szükség ehhez? Ez a tudás, ez a megértés az az igazság, amit keresel. Vajon az igazság, amit keresel, távol van-e tőled bármikor? Ha igen, akkor talán keresned kell, meg kell nézned, hol veszítetted el. De ha sohasem volt távol, akkor milyen erőfeszítés szükséges a megtalálásához? Vajon ez az igazság valaha is meszsze volt, különálló volt tőled? Nem. Azért teszel erőfeszítést az igazság elérésére, mert úgy hiszed, hogy az olyasvalami, ami még nem a tiéd. Mindössze annyit kell tenned, hogy elengeded ezt az elképzelést, hiszen az igazság mindig jelen van, s csak arra vár, hogy felismerd, és tudomásul vedd a létezését. Nem láthatod meg az igazságot, mert erőfeszítést teszel ennek érdekében. Maga az erőfeszítés miatt tekintesz rossz irányba, hiszen az erőfeszítés mindig külső dolgokra irányul. A valódi természetünk az erőfeszítés-nélküliség. Ezt csak akkor ismerjük fel, ha minden erőfeszítés megszűnik.

223 K: De hogyan szilárduljunk meg ebben az állapotban? P: A megszilárdulás elképzelése csak egy arra irányuló vágy, hogy valami más legyél, olyasvalami, ami most nem vagy. Ha felmerült benned az az elképzelés, hogy nem vagy tudatában az igazságnak, és erőfeszítést kell tenned a felfedezésére, akkor ezzel együtt automatikusan azt is elhiszed, hogy az igazság nincs jelen minden időben. Ami viszont nincs jelen mindenkor, az nem az igazság. Erőfeszítés talán szükséges ahhoz, hogy eléri mentális vagy világi dolgokat, de amiről én beszélek, ahhoz csak megértés kell. Értsd meg, mire célzok! Arra mutatok rá, ami már vagy. K: Nehezen tudom kifejezni, amit mondani szeretnék. P: Ha nem tudod kifejezni, az azt jelenti, hogy Az vagy maga. Csupán olyasvalamit tudsz kifejezni, ami tőled különböző. Ami vagy, Az ad erőt minden kifejezésednek, de Az nem kifejezhető. A Katha-upanisad kijelenti, hogy az Önvaló annak fedi fel magát, akit kiválaszt. Nem az értelem tárja fel. Ha az Önvaló téged választ, akkor egyedül az Önvaló marad. Az Önvaló kegyelme felfedi Önmagát Önmagának. Mi történik, ha lecsupaszítod magad minden fogalomtól? Az Önvaló feltárul. Olyan elképzeléseid vannak, hogy az én tudásom", az én tapasztalatom". Nem tudnád elvetni ezeket csupán egyetlen pillanatra? K: Azt is mondtad, hogy harcoljak. Hogyan lehet összebékíteni az erőfeszítés-nélküliséget a harccal? P: E kettő nem mond ellent egymásnak. Tudatosan az Önvalóként időzni: ez az erőfeszítés-nélküliség. De ha az

224 Én nem az Önvaló vagyok" gondolata felmerül benned, akkor harcolnod kell ellene. Öld meg, amint megjelenik! Abban a pillanatban, hogy végzel vele, akként maradsz, ami vagy: az Önvalóként. Utasíts el minden fogalmat! Ami vagy, az nem is benned és nem is rajtad kívül található. Most tehát mondd meg nekem, mi vagy! K: Az. P: Ez az Az" csak egy elképzelés, amit valahonnan kívülről szedtél fel. Ki vagy te? Hol van az a te", aki az Az" fogalmát valahonnan felszedte? Hol vagy most? K: Én az Önvaló vagyok. P: Kinek mondod ezt? K: Az Önvalónak. P: Két Önvaló lenne? Az egyik, aki beszél, a másik, aki hallgatja? K: Akkor nem lehet megmondani. P: Óh, így már jobb. * * * K: Hogyan kezdjünk bele a szádhanába? P: Csak akkor kell belekezdened, ha van egy elérendő célod. Milyen célállomásra akarsz eljutni?

225 K: Az Önvalómhoz. P: Akkor a végállomásod a kiindulópontod is egyben. Tárggyá próbálod tenni az Önvalót, olyan dologgá, amit elérhetsz vagy megszerezhetsz. De a saját Önvalódat nem birtokolhatod úgy, mint valamiféle tulajdont, mint egy tárgyat. Az lehet a tulajdonos, de sohasem lehet tulajdon. A te célállomásod az időtlenség. Amikor az időben teszel erőfeszítést, akkor távol tartod magad az időtlentől. K: Hogyan tartsuk fenn az Önvaló éberségét? P: Úgy, hogy nem nyitsz ajtót egyetlen fogalom előtt sem. Minden tudás, amit elsajátítunk, kívülről ered. Te azután azonosítod magad ezzel az elsajátított tudással, és így bajba sodrod magad. Add vissza mindezt a tudást" a forrásnak, ahonnan ered. S azzal együtt azt a személyt is, aki azt hiszi, ő birtokolja az egészet. Ami ezután marad, azt nem lehet elutasítani.. Hogy az maradj, aki vagy, nem kell tenned semmit. K: Ha az ember tanulmányozza a gondolatokat, akkor végül tudatos lesz rájuk? P: Hogy tudatos legyen rájuk, ahhoz tárgyakként kell ragaszkodnia hozzájuk. Ha egyszerűen csak tudatos vagy, ha te magad vagy a tudatosság, akkor nem merülnek fel gondolatok. K: Most éppen ragaszkodom egy gondolathoz, P: Egy gondolatot" mondasz, mert összehasonlításképpen ott van benned a kettő vagy több gondolat fogalma. Talán nem a gondolatok között vagy, azon a helyen, ahol egyáltalán nincsenek is gondolatok?

226 Ha én pusztán önmagam vagyok, és tudom, hogy pusztán önmagam vagyok, akkor hol merül fel a célállomás vagy a kiindulópont kérdése? Egyszerűen önmagam vagyok. K: Olyan egyszerűnek hangzik! P: Egyszerű is, mert olyan közel van hozzád! Ha a létesülések világában élsz - ezzé váltam", azzá lettem" -, akkor meghívod magadhoz a halált. Maradj a létezőként, anélkül hogy bármivé válnál, és akkor soha semmi nem érinthet meg téged. K: De hogyan lehet ezt fenntartani a mindennapi munka során? P: Úgy, hogy feladod a fenn kell tartanom valamit" elképzelését. Amikor egy célt irányzói elő az elmédben, akkor feszültséget hozol létre benne. Ez a feszültség kiterjeszti a gondolatokat, és létrehozza a világot, amelyben élsz és szenvedsz. K: Ez a karma-jóga elmélete, mely szerint az embernek a nélkül a szándék nélkül kell véghezvinnie a cselekedeteit, hogy bizonyos célokat elérjen? P: A karma vajon a testhez vagy az Önvalóhoz tartozik? Te a test vagy, vagy pedig az Önvaló? Ha azt mondod, az Önvaló vagy, akkor mi aggódnivalód van a test dolgai miatt? K: Minden szent irat, minden szent ember azt állítja, hogy viszsza kell térnünk a bennünk lévő Önvalóba. Csak az a kérdés, miképpen. P: Én nem ezt mondom. Hol vagy most? Most nem az Önvaló lennél? Miért kellene belső utazásra indulnod, hogy elérd? Csak légy Az!

227 K: Tehát az egyetlen teendő ismételgetni azt, hogy Aham Brahmászmi" [Én vagyok Brahman], míg az ember meg nem győződik ennek igazságáról. P: Ha ismételgeted, csak tárgyiasítod. Én azt mondom: Érts meg, és tapasztald meg!" Egyszer elég. Ismerd meg, és légy Az! * * * K: Azt állítod, hogy A kegyelem mindig jelen van", de ugyanakkor azt is kijelented, hogy Magadnak kell lerombolnod a saját fogalmaidból alkotott építményeket." Valóban megvalósíthatjuk ezt egyedül? E fogalmak felszámolásához nincs szükség kegyelemre? P: Az emberek ugyanezen a kitaposott ösvényen járnak már évezredek óta. Mindannyian azt gondolják, hogy a kegyelem valami jó dolog, ami legyőzi az elme rossz oldalát. Én azonban nem ezt mondom. A kegyelem mindig jelen van, mindig itt van, ám az emberek korlátok közé szorítják, kijelentve, hogy a kegyelem az az erő, amely jobbá teszi a dolgokat. Egy rózsabimbó virággá bomlik. Mondhatod, hogy ez a kegyelem, de miért kellene itt megállnod? Amikor a következő nap elhervad, akkor vajon nem ugyanaz a kegyelem okozza a pusztulását? Miért utasítod el azt az erőt, amely elhervasztja a virágot, és fogadod el csupán azt, amelytől kinyílik? Mindig az eredményekre figyelsz, de csak ha az eredmény jó, akkor tulajdonítod azt a kegyelemnek. A kóbor kutya az utcán tele van kegyelemmel, a tolvaj a kegyelem által lop, a szent pedig a kegyelem révén éri el a felismerést. Amikor én a kegyelemről beszélek, akkor nem megnyilvánult eredményekről, hanem az okok okáról beszélek, az erőről, amely maggá teszi a magot, az erőről, melytől

228 a virág kinyílik, és az erőről, amely a következő nap elhervasztja. Mindent a kegyelem tart fenn. Valaki egyszer azt kérte a Maharsitól, hogy árassza el kegyelemmel, hogy felismerhesse az Önvalót. Erre ő azt válaszolta: Már részesültél a kegyelemből. A kegyelem hozott ide, s a kegyelem ösztönzött arra, hogy ezt kérd tőlem. Hogyan állíthatod, hogy szükséged van még a kegyelemre?" Már részesültél a kegyelemből, éppen annyiból, amennyire szükséged van. A kegyelem, amely arra késztet, hogy a kegyelmet kérd, ugyanaz a kegyelem, melytől a virág kinyílik, és mely végül elhervasztja. * * * P: Minden gondolatod a múlthoz tartozik. Minden, amit teszel, múltbéli tapasztaláson alapuló reakció. Még amikor a jövőre gondolsz, jövőre vonatkozó kivetítéseid akkor is a múlt gondolataiból, emlékeiből és tapasztalásaiból táplálkoznak. Minden tudati tevékenység a múlt gondolatainak felkavarásából ered. A jelen pillanat mentes a gondolatoktól, de amikor felmerül a gondolat, akkor többé nem a jelenben, hanem a múltban vagy. A gondolat nélküli jelen pillanat a béke. Kizárólag a múlt gondolatai tesznek boldogtalanná. Úgy döntesz, hogy ezt és ezt fogod tenni a jövőben, és azt hiszed, hogy te vagy az, aki választott. Az igazság azonban az, hogy a Legfőbb Erő adja meg számodra a döntéshez szükséges erőt. Ne légy ostoba, és ne gondold, hogy te döntesz. Ez az erő mindig jelen van, és általa viszed végbe a cselekedeteidet. Ahelyett, hogy megpróbálnád eltervezni a jövődet, tekints inkább ennek az erőnek a forrására, és légy tudatos arra, hogyan visz véghez mindent. Az mozgatja a testet, az mozgatja az elmét. Mindazt, amiről úgy képzeled, hogy te magad teszed, valójában a Legfőbb Erő teszi.

229 Úgy haladsz végig az életeden, hogy terveket szősz a jövőről. Add fel azokat az elképzeléseket, hogy majd a jövőben sikerülni fog", mert minden ilyen elképzelés mentális rabságban tart. Minden jövőbeli terv gondolata a múlt temetőjének gondolatai közül való. Ha változtatni akarsz a jövőben, akkor olyan dolgokhoz ragaszkodsz, melyek változékonyak. Olyasvalamit keresel, ami nem állandó. Inkább a változatlanba légy szerelmes! Találd meg azt a mozdulatlan helyet, ahol tudod, hogy a Legfőbb Erő mozgat téged. Ott nem fogsz terveket szőni, és nem fogsz aggódni cselekedeteid eredményei miatt. Egy leszel azzal, aminek gondolod magad. Ha úgy képzeled, hogy a test és az elme vagy, akkor testként és elmeként fogod megtapasztalni magad. Azokkal fogsz azonosulni, és ez az önazonosulás vég nélküli bajokat és szenvedést eredményez. Maradj csendes! Abban a csendben automatikusan a békességgel azonosulsz, a Legfőbb Erő csendjével és szabadságával, ami gondját viseli mindennek. Amikor ez megtörténik, akkor nincs már több tennivalód, mert attól a pillanattól kezdve a Legfőbb Erő irányítja az életedet.

230 Szójegyzék advaita: Nem kettős; tanítás, mely szerint semmi sem él az Önvalótól (Atman) elválasztott életet, hanem minden az Önvaló által magára öltött illuzórikus forma. ánanda: Üdvösség, boldogság. Az Atman (Önvaló) és a Brahman (Abszolútum) lényegi természete a szat (létezés) és a csit (tudatosság) mellett. Ardzsuna: A Mahábhárata eposzában az öt Pándava fivér közül a harmadik; a Bhagavad Gítában Krisna őt részesíti tanításában. ásram(a): Bölcsek, jógik, szerzetesek és tanítványaik szálláshelye. Atma(n): Önmaga." Az ember halhatatlan, igaz Önvalója, mely azonos a végső valósággal, Brahmannal. avadhúta: A társadalmi szokásokat semmibe vevő, gyakran otthontalan szent ember, isteni őrült". avatár(a): Isteni testet öltés.

231 Bhagavad Gítá: Szó szerinti jelentése: Isten éneke; a Mahábhárata része, amelyben Krisna és Ardzsuna szent párbeszéde történik; a hindu filozófia egyik alapműve, amely az upanisadok lényegét foglalja össze. Bhagaván: Isteni; istenségek, szentek megszólítása; követó'i Sri Ramana Maharsit ezzel a névvel is illették. bhakti: Isten szeretete, Isten iránti odaadás. bháva: Érzés, érzelem, hangulat. Az Isten felé fordulás módja. Brahmá: A hindu kozmológiában a teremtő Isten, a világegyetem első tudatos lénye és az első teremtett létező. Brahma-lóka: Brahmá világa vagy mennyországa, jámbor lelkek feltételezett lakhelye haláluk után. Brahman: A hinduizmusban a személytelen abszolút valóság, a végső igazság, az egyetlen, forma nélküli, nem kettős Abszolútum, minden létező alapja. Azonos az Atmannal, vagyis az Önvalóval. bráhmana: A legfelső, papi kaszt Indiában. buddhi: Értelem, intellektus. darsan(a): 1. Szent ember látása, különösen ha a szemek találkoznak; egy szent jelenlétében lenni, annak fogadtatásában részesülni. 2. A hinduizmus hat vallásbölcseleti iskolája, melyek elfogadják a Védák igazságát. dharma: Az igazság, örök törvény, a tanítás.

232 dnyána: Bölcsesség, az Abszolútumra vonatkozó, kétségbevonhatatlan tudás, tapasztalat; az Önvaló ismerete. drisja buddhi: Az értelem által alkotott, kivetített látvány, látomás. dzsapa: Mantra ismételgetése (szádhanaként, vagyis szellemi gyakorlásként) mentálisan vagy hangosan. dzsíva: Egyéni lélek vagy én. fakír: Muszlim aszkéta. Garuda: Madáristen; Visnu mitikus hátasállata". Gangá Má: Gangesz Anya, a hinduk szent folyója. Gítá: Lásd Bhagavad Gítá. guna: Minőség." Számos hindu iskola szerint a természetet három minőség" alkotja, melyek sohasem pihennek. Ezek a szattva (tisztaság), a radzsasz (tevékenység) és a tamasz (tehetetlenség). A gunák kölcsönös egymásra hatása a magyarázata minden minőségi változásnak a megnyilvánult világban. guru: Szellemi tanító, mester, aki bevezeti a tanítványokat a szellemi hagyományba, és képes az élő Tudás átadására. Hanumán: Majomisten; Ráma odaadó szolgálója, a tökéletes tanítvány megtestesítője. hóma: Felajánlás, különösen tűzáldozat.

233 jadnya: Istentisztelet, dicsőítés, felajánlás, áldozat. Jamuná: Szent folyó, mely a Himalájában ered, és a Gangeszbe ömlik. jógi: A jóga gyakorlója, illetve szellemileg előrehaladott vagy megszabadult lélek. jóginí: Női jógi. juga: Hindu kozmológiai egység; egy világkorszak négy jugára oszlik. Kabír (1440?-1518): Középkori benáreszi szent, költő és misztikus. kalpa: Világkorszak. kalpana: Alak, alakítás, képzeletbeli alkotás, mentális teremtés. karma: Három legfontosabb jelentése: 1. sors, amely a tettek eredményeként jön létre; 2. a tettek következménye; az ok és okozat törvénye; 3. cselekedet; így a karma-jóga a cselekedet jógája. Krisna: Visnu nyolcadik inkarnációja, akinek tanítása a Bhagavad Gz'íában található. ksana: Rendkívül rövid időtartam, a pillanat tört része. Laksmí: Visnu hitvese, a szerencse és a szépség istennője. lílá: Szórakozás, játék." A megnyilvánult világ teremtése mögött meghúzódó isteni szándék.

234 májá: Illúzió, káprázat; a Brahmanon belüli erő, amely által a világot Brahman megnyilvánítja önmagából. mantra: Olyan szent szótag(ok) vagy formula, mely(nek ismétlése) anyagi vagy szellemi eredményekhez juttat. márga: Ösvény; a megközelítés egy módja a szellemi keresés során. móksa: A létforgatagból (szanszárából) való megszabadulás, az Önvalóra ébredés. nirvána: A végső valóság, a megszabadulás, az egyéni lelket újramegtestesülésre késztető vágyak ellobbanása. Óm: A hinduizmus szerint az őshang, melyből minden teremtés ered; a legtöbb mantra fontos eleme. pandit: Tanult, tudós, bölcs ember, filozófus. Párvatí: Siva hitvese. pír: Muszlim hittudós. pradnyá: Transzcendentális bölcsesség, a szabadságban benne rejlő tudás; főleg buddhista szóhasználatban. Megegyezik a dnyánával. purána: Hindu szent irat. Rám(a): Visnu hetedik avatárja, akit a dharma megtestesülésének tartanak; névadó hőse a Rámájánának, mely azt a történetet meséli el, hogyan szabadítja ki feleségét, Szítát Rávana, a démonkirály Sri Lanká-i fogságából.

235 Rávan(a): Démonkirály. Lásd még: Rám(a). risi: Látó, bölcs. rúpa: Forma, alak. Sankara: Más néven Sankarácsárja; nyolcadik századi vallásreformer és filozófus; a z els ö azok közül, akik az advaita védánta tanítását terjesztették. Siva: A hindu szentháromságban a pusztítás istene. A saivák (Siva követői) Istene. Ilyen értelemben az Abszolútum, mely elpusztítja az egót vagy nemtudást, és ezáltal elhozza a megszabadulást. Szadguru: Igaz guru. Lásd még: guru. szádhak(a): Szellemi gyakorló. szádhana: Szellemi gyakorlás. szádhu: Aszkéta, szent ember, hindu szerzetes. szahadzsa: Természetes, veleszületett. szamádhi: Az egység állapota." Intenzív boldogsággal járó állapot, a tudatosság legmagasabb rendű formája; feloldódás az Önvalóban. szankalpa: Szándék, vágy, elhatározás bizonyos célok elérésére vagy megvalósítására. szanszára: Létforgatag." A halál és az újraszületés szakadatlan körforgása, melynek a dzsíva megszabadulásáig alávetett.

236 szatszang(a): Együttlét a bölccsel, azaz magával a Létezéssel, az Önvalóval. sziddhi: Természetfölötti képesség. Szítá: Ráma hitvese. Lásd még: Rám(a). szvámí: Tanult, művelt ember." Szellemi tanító, képzett hindu pap vagy hittudós. tantra: Hindu ezoterikus vallási irányzat és irodalom. tapasz(ja): Szellemi okból végzett önmegtartóztatás, aszketikus gyakorlat (végzése). túrija: Az ébrenléten, az álmodáson és az alváson túl lévő negyedik állapot, eggyé válás Brahmannal, azaz a Tudatossággal. turíjátíta: A negyediken túli." A túrija lényege, megnevezhetetlen tudatállapot. upádhi: Külső eredetű (idő, tér vagy tárgy miatti) korlátozó tényező. Az upádhi olyasvalamit jelöl, ami által egy bizonyos dolog másnak tűnik, mint ami valójában. upanisadok: A Védák később keletkezett, filozofikusabb része, amelyből az összes védánta-filozófiát származtatják. vászanák: Az elme szunnyadó, megvalósulásra törekvő hajlamai. Védák: A hinduk legfőbb, legrégibb és legnagyobb becsben tartott szent iratai, a világ legrégebbi vallásos szövegei.

237 védánta: A Védák vége." Az upanisadokon, a BhagavaJ Gíián és a Brahma-szútrán alapuló hindu gondolatrendszer, mely elsó'sorban a tiszta nemkettősség (advaita), a különbséget elfogadó nemkettősség (visistádvaita) és a kettősség (dvaita) iskoláit foglalja magában. vicsára: Ön-kutatás. Önmagunk igaz természetének, valóságának felkutatása a Ki vagyok én?" kérdés segítségével. Visnu: A hindu szentháromságban a fenntartás és a megnyilvánulás Ura; ő a májá irányítója és a dharma őre. Avatárjai alakjában (mint például Ráma és Krisna) alászáll mennyei hajlékából, hogy legyőzze az embereket gyötrő démonokat, és fenntartsa a dharma és a móksa örök emberi céljait.

238