Kérügmatikus keresztút

Átírás

1 Kérügmatikus keresztút hagyományos, Maurizio-i Szt. Lénárd-féle (nem bibliai) állomásokkal Bevezetés Ének: Ott a Via Dolorosán Urunk, Jézus, ahogy a hagyomány szerint voltak az első keresztények között olyanok, akik naponta végigjárták az utolsó utadat a halálod és feltámadásod után, az ő példájukat követve ma mi is végigjárjuk. Nem azért, mert bármit is hozzá tudnánk tenni, vagy enyhíteni tudnánk azon, hogy egyedül vitted fel a keresztfát, hanem abban a hitben, hogy nekünk azért nem kell végigjárjuk, mert te már végigjártad helyettünk. Szövegkönyv 1. stáció: Pilátus halálra ítéli Jézust Máté evangélista hirdeti Jézus elítéléséről (Mt 27, ): Pilátus erre azt kérdezte: És mit tegyek Jézussal, akit Krisztusnak mondanak? Azok mindnyájan ezt felelték: Keresztre vele! Ő újra megkérdezte: De hát mi rosszat tett? Azok erre még hangosabban kiáltoztak: Keresztre vele! [ ] Az ő vére rajtunk és gyermekeinken! Uram, Jézus, Pilátus csak azért ítélhetett el, mert te nem akartad megvédeni magad, nem válaszoltál a kérdéseire, egy szót sem szóltál. Te minket akartál megvédeni, a ránk nehezedő ítélettől. Neked nem volt védőügyvéded, hogy bennünket megvédhess: a véred a mi védőügyvédünk. Megjelöltél bennünket véreddel, mely oltalmazó jel lett az öldöklő gonosszal szemben. Uram, hiszem, hogy a Golgotán megvédtél engem a Gonosz minden vádjától! 2. stáció: Jézus vállára veszi a keresztet Máté evangelista hirdeti Jézusról (Mt 27,27 31): Ekkor a helytartó katonái bevitték Jézust a helytartóságra, és összegyűjtötték köréje az egész csapatot. Levetkőztették, vörös katonaköpenyt adtak rá, tövisekből koronát fontak, rátették a fejére, egy nádszálat pedig a jobb kezébe, aztán térdet hajtva előtte így gúnyolták: Üdvözlégy, zsidók királya! Leköpdösték, elvették a nádat és a fejét verték. Miután így gúnyt űztek belőle, levették róla a katonaköpenyt, ráadták saját ruháit, és elvezették, hogy keresztre feszítsék. Uram, Jézus! Erős férfi voltál, aki tudta mit jelent két kézzel megdolgozni a fát, és korábban hányszor vittél gerendát a válladon. De ez más volt: amikor válladra vetted a kereszted gerendáját, már fáradt voltál és elcsigázott, ez a fa rád nehezedett. A mi bűneink miatt volt oly súlyos ez a gerenda. Uram, hiszem, hogy felvitted a Golgota hegyére a bűneimet! Nem kell vinnem, te már felvitted!

2 3. stáció: Jézus először esik el a kereszt súlya alatt A hagyomány elmondja, hogy Jézus háromszor elesik a keresztel, ez az első. Uram, Jézus, mi vitt rá téged, hogy elhordozd a terheimet? Hát neked is nehezek? Mi vitt rá téged, hogy vállald értem azt, amit te is alig bírtál el? Uram, hát ennyire fontos vagyok neked? Uram, hát ennyire szeretsz engem, a bűnöst? Uram, ha látlak így, kénytelen vagyok hinni, hogy neked nincs fontosabb nálam! 4. stáció: Jézus anyjával találkozik János hirdeti Jézus utolsó óráiról (Jn 19,25): Jézus keresztje mellett ott állt anyja. Uram, Jézus! Nem láttál csalódást édesanyád szemében? Nem láttad a tekintetében, hogy más sorsot szánt neked, hogy amikor fogant, nem ilyennek gondolta az életed? Nem láttál szemrehányást a szemében, hogy minek kellett másokért élned, fiam? Jézusom, Máriával együtt hiszem: mindennek így kellett történnie. És ahogy Mária fájdalmában is büszke volt rád, a fiára, én éppúgy vagyok büszke rád, az én Megváltómra. 5. stáció: Cirenei Simon segít vinni Jézusnak a keresztet Máté evangelista hirdeti (Mt 27,32): Miközben kifelé mentek, találtak egy cirenei embert, név szerint Simont. Ezt kényszerítették, hogy vigye a keresztjét. Uram, Jézus! A barátaid, akikért az életedet adtad, nem voltak veled, nem kísértek, amikor szükséged lett volna segítségükre. Egy odavetődött idegen, azért mert kényszerítették rá, csak ő segített neked. Ahogy leterített a gerenda súlya, a magány zuhant rád. Hol voltak ekkor a barátok, akikre három évet pazaroltál? Ó, Jézusom, nem, mi nem érdemeltük ki semmivel, hogy vállald a keresztet, mi nem vagyunk rá méltók. És ha megkérdeztél volna, hogy megengeditek-e, én nem engedtem volna meg neked, hogy meghalj értem a kereszten. Semmivel sem tudom enyhíteni a terhed. Hogy képzelted ezt Jézus? Én nem érdemeltem ezt meg! Akkor miért tetted ezt értem? Jézus, hiszek: nincs hozzád hasonló! 6. stáció: Veronika kendőt nyújt Jézusnak A hagyomány elmondja, hogy Veronika megsegíti Jézust, letörli a szenvedő Jézus arcát. Úr Jézus, egy asszony hozzád lépett, mert szeretett téged. Megsajnált, ahogy a teher alatt az erőlködéstől véred, a verítékeddel keveredve végigfolyt arcodon. Uram, én nem is gondoltam, hogy te azért jöttél, mert ugyanígy megsajnáltál bennünket, embereket, akik nyögünk a bűn terhe alatt. Azért jöttél, mert te is megszántál bennünket, mert szeretsz. Uram, Jézus, én is szeretlek, mert te már előbb szerettél!

3 7. stáció: Jézus másodszor esik el a kereszt terhe alatt A hagyomány elmondja nekünk, hogy Jézus a teher alatt újra elesett. Uram, Jézus, miért nem adtad fel? Nézd, újra elesel. Nem neked való ez, Isten Fiának, hogy ezt csináld. Miért nem hívtál angyalokat segítségül? Miért nem nyilvánítottad ki most a hatalmadat, amivel gyógyítottál és ördögöket űztél ki? Uram, Jézus, úgy megaláztad magad értem, hogy az egyáltalán nem méltó Hozzád, aki alkottál engem. Uram hiszek Benned, ha te megaláztad értem magad, én meghajlok előtted! 8. stáció: Jézus szól a síró asszonyoknak Lukács evangelista tanúságot tesz (Lk 23,27 28): Nagy népsokaság követte őt, köztük asszonyok is, akik jajgattak és sírtak miatta. Jézus odafordult hozzájuk, és így szólt: "Jeruzsálem leányai, ne miattam sírjatok! Magatokat és gyermekeiteket sirassátok! Jézusom, ekkor még, utoljára, volt annyi erőd, hogy hangosan és hosszabban tudj szólni, és te mit teszel? Velünk törődsz, mintha ez lenne a rögeszméd: újra a sürgető és szükséges megtérésre hívod a körülötted állókat. Jézus, beszélj csak hozzám, szólj nekem is! Mert ha te mondod, én is megtérek! 9. stáció: Jézus harmadszor esik el a kereszttel A hagyomány elmondja nekünk, hogy Jézus elesett a kereszt súlya alatt. De János evangélista hirdeti (Jn 19,17): Ő pedig keresztjét hordozva kiment az úgynevezett Koponyahelyre, amelyet héberül Golgotának neveznek. Uram, Jézus, téged nem lehetett feltartóztatni, te kimentél a hegyre. Senki sem vette el az életed, te adtad oda önként értünk. Ez volt, ami felvitt a hegyre. Ez volt, ami miatt harmadjára is felálltál. Uram, hiszem, hogy te erős Isten vagy, és minden problémánál nagyobb vagy Te! 10. stáció: Jézust megfosztják ruháitól János tanúságot tesz (Jn 19,23 24): A katonák pedig, miután megfeszítették Jézust, fogták a ruháit, elosztották négy felé, minden katonának egy részt, azután fogták a köntöst is. A köntös varratlan volt, felülről egy darabban szőve. Ezért azt mondták egymásnak: Ezt ne vágjuk szét, inkább vessünk rá sorsot, kié legyen! Ez azért történt, hogy beteljesedjék az Írás, amely így szól: Elosztották maguk között ruháimat, és köntösömre sorsot vetettek. A katonák tehát ezt tették. Atyám, kétszer nézted végig, hogy fiad levetkőzze a dicsőséget és méltóságot, amit tőled kapott: előbb levetette isteni dicsőségét, hogy emberré legyen és most emberi méltóságától is megfosztják: embernek sem tekintették. Mennyei édesapám, nem volt az Ő vére túl drága fizetség értem? Hogy voltál képes elmenni a végsőkig, és mindenedet odaadni értem, amid csak van: az egyetlen Fiadat? Hogy voltál képes megtenni értem? Ha nem adnák hírül az evangelisták, azt mondanám: ez nem igaz! Nem lehet igaz, hogy Te ennyire szerető Isten vagy!

4 11. stáció: Jézust keresztre szegezik Máté evangelista hirdeti (Mt 27,35 36): Miután felfeszítették [ ] leültek és ott őrizték őt. A feje fölé föltették elítélésének okát. Ez volt ráírva: Ez Jézus, a Zsidók Királya. Uram, Jézus, erre vártált Ez a Te órád, amiért jöttél, amiről annyit beszéltél. Nem nyitottad ki a szádat, nem tiltakoztál. Csak arra készültél, amiért eljöttél: megmenteni engem; a végső jelét adni annak, hogyan szeretsz engem. A kereszten is másmilyen vagy, mint mi, bűnös emberek. A kereszten is látszik, sőt, pont itt látom a leginkább, amit a római százados meg is vall rólad: az az ember valóban Isten Fia. Ma én is megvallom: názáreti Jézus, Te valóban Isten Fia vagy! 12. stáció: Jézus meghal a kereszten Lukács tanúságot tesz (Lk 23,46): Jézus ekkor hangosan felkiáltott: Atyám! Kezedbe ajánlom lelkemet! E szavakkal kilehelte a lelkét. Uram, Jézus! Bevégeztetett a küldetésed, értem adtad az életed! Ma el kell mondjam Neked, hiszem és vallom: a Te kereszted az én szabadulásom! Neked halált hozott, nekem életet! 13. stáció: Jézus testét leveszik a keresztről és anyja ölébe fektetik Lukács (Lk 23,50 53a) hirdeti mi történt az éj leszállta előtt: Volt egy József nevű, derék és igaz férfi, a főtanács tagja, aki nem értett egyet a határozatukkal és tetteikkel. Arimateából, a zsidók egyik városából származott, és maga is várta az Isten országát. Elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Aztán levette, gyolcsba göngyölte [ ]. A hagyomány elmondja, hogy ott volt Jézus anyja is, aki utoljára átölelte a halott fiát. Mennyei Atyám, ha Jézus anyja akit te választottál ki ember létére ennyire megindult és könnyeivel mosta meg halott fia testét a vértől, akkor te isteni valóddal mennyire sírtál ebben az órában? Te hogyan ölelted magadhoz egyszülöttedet? A Te remegő ajkad mit suttogott Neki ebben az órában? És Atyám, hadd legyen egy személyes kérdésem is: Az én életem felett mennyit sírtál, hogyan sírtál az én elvesztésem felett? Hogyan mostak tisztára a felettem elhullatott könnyeid? Hogyan született meg benned az elhatározás, hogy így, Jézus vére árán, megmentesz engem? 14. stáció: Jézust sziklasírba temetik János (19,41 42): Azon a helyen, ahol felfeszítették őt, volt egy kert, és a kertben egy új sírbolt, amelyben még senki sem feküdt. Mivel a sír közel volt, a zsidók készületnapja miatt oda helyezték Jézust. Jézus, ellenfeled, a gonosz vádló, aki bennünket vádolt bűneinkkel, azt hihette most, győzött, hogy legyőzött Téged. És mi is ezt hittük! Nem maradt tanítvány, apostol, férfi vagy nő a követőid között, aki arra gondolt volna, hogy valami történni fog még ezután. Hazamentek és sírtak. Elsirattak téged, a reményüket és az evangéliumot az Országot amit hoztál. Elsiratták a hitüket, mert úgy látták, nincs tovább

5 15. stáció: Jézus harmadnapra feltámad : Márk evangélista tanúságot tesz (Mk 16,1 7): Szombat elmúltával Mária Magdolna és a másik Mária, valamint Szalome, illatszerekkel indulnak Jézus sírjához. Amikor odaértek, látták, hogy a sírkövet már elhengerítették. Erre bementek a sírba és látták, hogy ott egy fehér ruhába öltözött ifjú ül. Nagyon megijedtek, de az így bátorította őket: Ne féljetek. A názáreti Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek? Nincs itt, feltámadott! Jézusom, Atyád ölelése nem szűnt meg körülötted, miután kezébe adtad lelkedet, és a füledbe súgta az élet szavait. Életre keltél, feltámadtál! Amit senki sem remélt, az bekövetkezett. És Veled életre kelt minden remény és az Országod is. Valóban Isten vagy, nem csak ember. Hatalmas és erős Isten. Jézus, Te vagy a győztes, a kihívód nem is volt egy súlycsoportban veled. Te vagy a győztes a halál felett! És mindazt győztessé teszed, aki a Te csapatodban játszik! Ezért a hitetlennek nevezett apostollal én is megvallom: Te vagy az én Uram, és az én Istenem! A Te csapatodhoz tartozom! Veled együtt vagyok győztes! Befejezés Ének: Hősök jönnek és eltűnnek