KENÉZ HEKA ETELKA CSILLAGKAPUK MISZTIKUS VERSEK

Átírás

1 KENÉZ HEKA ETELKA CSILLAGKAPUK MISZTIKUS VERSEK

2 KENÉZ HEKA ETELKA CSILLAGKAPUK MISZTIKUS VERSEK Felelős kiadó: Kenéz Heka Etelka Nyomdai munkák: Norma Nyomdász Kft. Hódmezővásárhely ISBN:

3 Csillagkapuk Gondolatom surran lelki hullámokon lángkapukban tűzmező éteri parazsat agyamra hullajt, s izzik a piros színe visz mágneses mezőkre átitat alkímia nedve elmém telített fénnyel élő lángok reám törnek fényük oldott, él az égi képzelet vigyázok, törékenyek az agyban szálló jelek, s figyelek a léleknek nincs teste odafenn más a szerepköre s a fényben nincsenek árnyak a fény elfelejti a sóhajt, s megérti a lélek mását s a fény eloszlatja a sejtelmek suttogását 3

4 Igéző hold A hold kúszik az égen lassan, titkokat szövő selyem sugarakban, beborítja az eget a sötét éj, s titkokba réved szép ékes palota fenséges tetején óh a fényes holdkör olyan mint a vágy mely lassan öl, óh ringass engem holdas álom, álmaimban, ringass keletre, nyugatra, komor északra, magasra, ahol bugyog az Isten Kristály tava, s mosolyogj reám vissza, hogy szép arcod a könnyem eltávolítsa. Ének Az estnek csendje bejárja a tájat, s gondolatom bejár árnyékos útszakaszt, s elszáll a magasba a vágyódó lélek, leszáll az alkony búcsút mond a nap az égnek, s a lelkem tovább magával beszélget. 4

5 Idézet játék Megidézett játék képe ül a gondolatomon színes álmok műveinek világa valótlan valósága mely bennem rezdül sugalmam olykor érzi mind csak valótlan s káprázatom ringatja szótlan, a térségnek képe bennem a sejtelmet vonja össze, a szívnek, agynak az ég törvény formálja az átélt illúziók emlék világa lép ma világra? az Úrnak szolgálatában vagy a mindenség közepén az ég záporoz reám szeretet eszenciát? hogy a szemeim fényvilága a színek művei mása a megidézett gondolatnak időbeli-káprázata? s vissza tükröződik a szememben az Illúzió délibábja, s a szemem látása az égnek netán leadott káprázata? mely az évezredekből életek sűrített kivonata? önkívület, önfeledség öröklése? a Tudatba belevésve? 5

6 Óh Istenem! Árnyéka űzött engem éjjelente nappalonta mióta a földet lelkem rajtam hordja, ember, te Isten fia, megrontott árva bűnös szolga, óh nagyvilág szemedben rég könnyet látok, oly rövidek rajtad a mosolygó szép gyermek-álmok, óh viruló rózsa virulj még örömömben, rózsa leveledben törlöm meg fájó könnyem óh szépséges anyaföldem, hévvel szeretlek, s te megölsz engem, agyamat már darabokra törtem, zúztam, s vágtam, itt a földön rosszul, mit csináltam, elzársz örökre engem a fénytől, hogy elhaljak a sötétségtől. Éteri fény áramlat Álmomban, egy erdő közepén egymagam állok, az utat betakarták, az éjji hófúvások, az erdőből már kijutni akarok, s nem látok sehol egy lábnyomot, elfog a szomorúság, eltűnik lelkemből a világosság, s egy arc jelenik meg a sötétben, s látom magam Isten szemében, s lelkembe vissza adja a fénymagot, amely a kétségből vissza rántott, s a talpam alatt az út éreztem tovább vezetett a fény bennem legyőzte a sötétet, s a fénymag adott égi kötelet s az úr kitaposta utamat, s engem a hitem bölccsé tett. 6

7 A szeretet és a korlát filozófiája Egy életen át építünk magunknak sok-sok korlátot, melyek eltakarják előlünk az igazságot, de el vagyunk látva az égtől sok képességgel, s megnyilvánul az igazság kereséssel, mert a szeretet igazi, s a hamisságot leleplezi, s a hitem az eszményem segíti építeni, nem ád okot a helyzeted közti lelki szakadékod mert a lélek mindig visz a magasba húz, ha a cél sikertelen, akkor is magasba jutsz, mert a lélek a szeretet misztikában a tudatába révül, s az ébrenlétemben, ha felismerem, a szeretet bennem, lángra gyúl, s a boldogságba hull. Te vagy Te vagy az égnek titkos varázsa, te hozod szívemet lázba, te vagy álmaim forrása, a galaxison éltem veled, már valahol óh kár, hogy fölébredtem, újra a sárból a testem törpesége táplálkozik a lelkem nagyságával, itt a földön mélyek a hazug erények, óh a szerelem csak az teremt nagyot mert a nagyszerűt szívem te, ébren álmodod! 7

8 Dermedt léptek Dermedt lépteidet bennem hallottam szívem zakatolt s láttam benned folyton magam s a tükörben magam néztem, s éreztem mint jön fel bennem a véres nap s a cseppjei szívemhez cseppenként tapadtak, s bennem járkálsz, újra s újra halkan, az örömtől repesett fénylett arcom, hajam, óh, ő velem él itt, velem, sok, sok emlékkép, az életemben egyre űzöl, mint az árnyék s megdörren az ég, óh szívem, félelem hasít belém, drágám, bennem kigyúl a fénylő szemed, s bennem égnek a figyelmeztetések, csillag világom, mily gyúlékony is a gondolatom, kigyúl, újra s újra a te gyúlékony világodra. 8

9 Az érzelmemet Az érzelmemet éteri tűz hullám hozza hozzám gyökere más dimenzióból sarjad, az értelemnek határt szab az értelem belátása nem elég az óhajtott változásra, meg kell, hogy érintsen a nagy ég, beálló tisztulásra van szükség, ha a léleknek lelkemből kitörlöm a rossz élményét, s bele írom a szeretet költeményét, az ég oda ajándékozza néki az ő lelki nemesedését a hamisság sérti az eget, s felemészti a szívedet, a szeretet odaadás teszi a lelki fejlődésed. Fényeledel Ha elveszik az én szeretetem tudatom súgja kevés a lelki eledelem. Az éghez bezárult az út a boldogság köve elgurult lelki éhség emészti fel az álmokat, s hogy vissza nyerjem a szerető igaz utat, kapcsolatom, ne veszítsem el sosem az éggel, mert nélküle lelkem a mélybe hull, s elsilányul hasson át a világosság, így az igazság rád talál, a lelkében az ember ha harmonizál, az anyag világba beleépül a szabály. 9

10 Őszi oratórium Lidérces álom ül a valóságon az ősz harca mintha dúlni akarna, minden fa lombos éke lehull a sárba, összetépve, s a szélnek vérengzése szórja szanaszét, viszi magával mint tollpihét, s a levéltenger repül szárnyakon a sötétnek honába, óh letépett élet mi lelt? természet téged egy sápadt érintés mely az őszben él, elvitt téged, a szomorú hervadásban a fák árvaságában elhal a véred, összezúzott lám szomorú a magány, méltóságod rég a sírban dermed, kopár tested sírva szenved a teremtő istenek, letepertek Ős erő Ha bennem van az ős erő kezem bodza virágából csillagot sző s ha télen szánnal utazok, fejem fölött csilingelnek a fagyos csillagok, s mégis magamat megvetem hiába száll a lelkem. Életem talpig fehérben, szívem melegében, óh bánatom világ terhét hordom a vállamon, sírok, nevetek, ha bennem öl a fájdalom, de ha olykor boldog vagyok, a nap is leborul előttem és simogatja a szívem 10

11 Északi gondolat Megdőlve észak irányában sötét felhők az égen vonulnak, szeszélyes viharok közt élek, a múltnak remegő vérem a nap árnyékában rejtélyekbe süllyed, bennem újra a könnyek mint morajló vizek zúgnak, s az ősi vizek partján a titkok tornyosulnak, s a szívben egyre jobban parancsolón súgnak támadása a hazugságot büntetni kívánja, az igazság fényével elriasztani a menekülő halál-árnyékában a halottak gondolatai tudom élnek, anyám súgta álmomban, a halottak segítenek nékünk, higgyek, rabolja el szívem a saját részét a veszteségben van a kettős egység, s a szíved szeretetből pusztít érzem élő késsel álom közti elképesztéssel. 11

12 Nap és hold titkos koszorúja Aureóla, mágikus fénykoszorú a Dicsfénye, amikor a vékony felhőn áttetsző nap köre, éke a megjelenő fehér fénygyűrű fejemre száll fényelhajlás fejemen jár a holdsugár, velem ugyan ezt teszi, ha felhőréteg könnyedén érinti arany metszetű égi fénykör fejemre szállt, égi szent tükör s a hold aurája reggelente, hajnalonta, megjelen az ég mágikus árnyában, s ő lesz a szép hajnal istennő, szűzi ezüst koronája míg feljön a nap s átváltja fényes arany koszorúnak a szakrális hajlatokat. Gyötrődés Nem tudok aludni, gyötörnek az álmok éjjelente gondolatban a teli holddal járok, hajnalban hanyatló fényben szívemben él nagyon szegényen, merengek fájó gyászban a lelkemen köd kabát van miért nem lehetek olyan mint a csillagfolyam, véremben üde fényszálú, átlátszó tisztaságú, én olyan vagyok mint a gyöngy melyet ringat a víz folyam, kagylókban, bezárva egyedül vannak pár nélkül haldoklanak, agyamban élnek tekergő csodák, szívemben érzem a nap sugarát, s a testem hevül, egyedül meleng, a földön fázik, s remeg. 12

13 Nincs menedék Az égtől mindenki sírja ki van ásva csak osonunk az élet homályában a csend elaltatja a múltat s kerülgeti a jelent sírásommal megzavarom a nyugalmat, jaj, elhal bennem az ének, elhal a dal, s a mohás fák alatt hallod a levelek könnyes futásukat s a versem rengetege belőlem szakadva hull s a jövő alkonyatra szótlanul mind mind elfakul, s egyedül, egyedül vonulok a völgyben, s gyöngy csillogású a könnyem, s ékesebbek mint az Istentől ottfelejtett harmatcseppek. Vágy Mily szép is a vágy, mikor kibontja álmát a szívverés hevesen követi nyomdokát, s lelkedben ő élő futóvirág, s ha felébredek az álmodozásból ez már baj szívemben minden fény kihal, súgja a gondolat hozzál fényt az álmodnak, mert ha a szív kies, magányos, a felleg sötéten vágy nélkül merengve szálldos, de a fényben az érzelem nevet, villámcsapásként reá ismerek, s ha az álom tiszta és mély, így lesz a vágy gyönyörű szülemény. 13

14 Mily bánatos a hozzád írt levelem! Istenem elátkozott a vérem elátkozott a sorsom s az életem öröksége jussa, mely az embert sújtja, s bennünket bánt, öl, szenvedünk, hidegtől, s melegtől, mily kevés az öröm örökké félni a bolygókörön az emberek mint a levelek hullnak szívem ólom nehéz a súlya alatt, az égről is lehull sok csillag, egymásért gyöngyöket sírnak, s az ember álma fekete a virága óh a halál árnyéka a szenvedésre a salakját szórja Szellem Érzem szellemem ivadéka a létem s nincs a földön sehol védelmem sem az éjben, sem napkeltében, óh jöjj indító erőm, búsuló erejével írd meg a szellem költeményem. 14

15 Panaszlevél az Úrhoz! A bánattól, éji égbolt az ember arca Időtlen vad, gyűlölet él a céltalan harcban, a bánat és öröm közt alig van rés, bármely percben leállhat a vérben a szívverés, s naponta megtesszük a kört, s az éltető nap búcsút int s itt hagy megint s nincsen vége az egek tengerében elmenekül a fény tőlünk, pompázó képben óh uram, te a nap kapun túl bennünket nézel jár a fényed titkos vidéken, illatos felhőkben s mi nyomorultan bolyongunk a csodás földön egyedül, könnyes szemmel időtlen évezredeken 15

16 Megdermedt álom Haldokló föld gyomrában az ember vértől hörög, összezúzott emberi testek elnyelik a földet zúzott csontok elégett hamvak megsemmisülve örökre hallgatnak az elfojtott sírás megdermeszti a szomorú földet, az elgyötört emberi vértől alvadt lesz az álom s a lélegzet s a csend bennünk összedermed óh, ti halhatatlanok mondjátok el az úrnak újra, s újra az ember örökre a halálba elvonulna, csak a méltóságát az égtől egyszer visszakapja. Rabság Az ember, ha rablelkileg, a sírba ténfereg, szívem ki ne hűljön, óh, bennem istenüljön a kibomló fény özönt szüljön s munkálkodom én majd az úr eleven hasadt köpenyén, s ha az úr nékem egyszer testemnek új ruhát szab, többé már ó nem leszek sohase rab, rám hulló érzelem támadó leplek, tőletek én nagy erőt nyerek, hajamat fújja a viharos szél, érzelmem égig ér, áhítatra szomjazom, maradj meg igaz álmom óriás forrásom a véráramom. 16

17 Szavak Óh a szavak hiába égnek nincs a földön kiterjedése a léleknek, se térnek, se időnek, fogságban él a lélek kényszerből fölvisz az égben s húz vissza a test a sötétben, távoznia kell kiszakadva elválasztva keresztútnál test s lélek búcsúzkodva, elszakadva az őszinte szeretet nem ér sosem véget, egyben él a fénnyel, az égtől ered, így nem veszhet el, ami fentről fakad, az mindörökké megmarad. Földön Valaki a Földön mindig születőben bent az anya szentélyben az idő örök országlása az ég szeme vonulásában süllyed az élet, a vérrögök kísértenek, a sok vért a föld alig issza s a valót mint álmot a lét hullajtja vissza, s a lényem súlytalanul a föld mélyébe esik, s a volt egykori árnyam s árnyaim sokja lehet, hogy egymást fölismerik 17

18 Sóhaj Szellő simogatón szívemben hangzik lelkem egyedül részegülten sóhajtozik, piroslik vérem, akár az érzelem s e színt féltem s őrzöm szívemben, s a vereslő szív betölti a léted, s ha a létem olykor, mélyet álmodott a szívem sírni vágyott, mert lépteim tapossa az eltűnt almafa virágot, s az avarban nyomaim suhanása az édenről suttog. Bérlet Az idő minden lépte a világot formálta véste, ő taszít, ő egybe von rezgő kör tánca ring arcomon, pályám irányítja, ahova ő akarja, testem megy előre, a fényben, s elnyelődik a sötétben, ez védtelen égi parancs, a nap csak előre hajt s a szép nyárban a föld alatt az ember teste a párolgásban leng sok fűszálon s virágon, a víz, s fa jajgat, folyó vize tükrén az égi fény hallgat, valaki mindig elmegy, másnak bérletén, ez az égi törvény. 18

19 Fényvilág Könyvekből telített több szobám, versek közt érzem a lüktető vér bűvölő árnyán át, az elömlő fényben vetkőztet a nap, a lelkem mélyén átszellemülésem arany izzásában ég el a szívem, a lélekben táruló őserő mezején. megszáll az erő, s az erény. A nap küldi szeretet jeléül belém s a lelki élet felszentelve felajánlva az úrnak visszaszáll az ég honába, a kristályosság igaz valóságában a lélek a csúcsra érve így jut csak Istennél érvényesülésre. Madárének Óh mily szép ha madár énekel mindig kék az ég, és süt a nap, s csapdosó szárnyak örülnek a lombos fáknak pataknak, sok szép virágnak eresz alá fészket raknak, s fittyet hány reád néked is örömet ád, mily szép is neki és nekem vele a poros világ, fejemre hull eső hó korom, mégis föld te vagy a békés otthonom, te vagy a béke hely, te vagy a fájdalom, ha tőled válni kell, óh te izzó hon, ősöd a Babilon, óh jön az égi béke hely, te égi otthonom ha a világtól válni kell a legnagyobb fájdalom. 19

20 Álmom Álmomban édesanyám violát ültet szívemben, s hallom, amint sírok halkan harmatot hoz a hajnal, s a nap pírjához támaszkodom könnyes arccal, bennem óceánok áramlása elnyel engem egy csapásra felébredek, s az ég alja narancssárga, óh édesanyám, szívem mélye tükrös lázban nem találom magam e világnak négy sarkában kristály vízre vágyom én, e különös lázban tavakat innák ki egyfolytában. Tükör Ha nem tudnád nézd meg a tükörben, kérlek, álmaid arcodra szerelmet vésnek, s nézheted szemedben a fényeket, s érezheted a tükör, amint hozzám hoz közelebb, s reám vetül a fényed, óh mily jó ez a sok meleg, s a szíved sűrűn szívemben elmélyed s az én szemem a szemedben ül, s csak egyre hevül s úgy érzem soha ki nem hűl. 20

21 Üzentek Üzenetek. Kérdem magamtól az álom mi is lehet este lesz, s nyugodnak álomban a lelkek, s a sötétség súlya alatt jönnek égi üzenetek az embernek, mintha nem lenne se teste, se arca él a gyötrelem árnyékában lecsukja szemét a titkok világa, süppedő rejtelem árad halkan álarcban fedte a szemem az ég csillogáson, s a földnek kárhozata lesz az égnek titkos áldozata. Olykor Játszol velem akár az idő s jólesik olykor olykor fáj, s olykor megint megbabonázol, s a vérmezőmön nélküled fázom, ilyenkor dicsfény vagy a fehér oltáron, ne hagyd óh fény, hogy vak legyek és keresztény, felettem felhő vonul fenn az égen szívem nélküled fázik a télben szívemben nélküled fekete a vérem, s rólad verset ír szemem, s a könny csöndben egy napon elsodor engem. 21

22 Dermedés Ilyenkor télen megdermed a gondolat is a jégen élni hidegben párás ködös világon egy ördög szülte tájon haldokló erdők alatt száll a gondolat, s remeg a szív mintha benne kísértet élne s a szívnek s a testnek égi holdja lenne mely a titkokat megérzi a lelkem néki küldi aranyból, a napból, gyúrt égi nász kísérti az embert folyvást, óh vért szivárgó dobbanó szívem benned folyik a vérem szüntelen, kitörő ömlésed égnek földnek érdemtelen Fájdalom A fájdalmak bennem zúgnak amikor téged szívem össze zúznak! a sóhajok haldoklanak már lemondtam rég magamról a szívbe vés a fájdalom sokszor, sehova nem tartozom elveszítettem a gyökeret s ami bennem megmaradt az is a földtől engem letagad óh bennem élő parányi kis sebek ti vérszegények játszanak veletek a szívtelenek, áprilisi tréfa űzi az életemet. 22

23 Pillantás Rövid pillantásom ott időz az elmúláson, óh fáradt vagyok teremtő Isten, hozzám a földön senkinek egy jó szava nincsen, már nincs értelme, hogy gondolatom színesítsem, egy hűvös reggelen kihűl a helyem, s hozzám nem lesz a földön ember egy sem ki búcsút vegyen s nincsen vigasztalóm, ki utánam intsen Óh anyaföldem, én is itt születtem. Orkánáriák Szálldogál a téli tájra az orkánok szomorú áriája tömjén füst leng a szemben, kábulatos az illatától szívem álma, esnek a hópelyhek fehér palást övezi az eget, a szél tombol a havat fújja, s a sötétségben a tájat betakarja nézem a szomorú anyaföldet, ősz hajú koldus lett, hova tűntök szép remények, emlékek derengenek, hulló csillagok bennem égnek, suhanásuk titkokat zenélnek ha reá nézek a szomorú tájra, nem látszik más csak a föld haldoklása, mely az ő hóföldte fagyos álma. 23

24 Követ Óh árnyékom te titokzatos követ, mily buzgón követsz te engemet, ki vetette reám az ősi szellemem, a titkos-sugarát, s lábom, bármerre jár, az égen ha pihen az ezüst holdsugár, vagy süt a nap fénye, s száll, járhat a földön uralkodó orkán, félelmetes szél, te mindig velem vagy, velem élsz, s veled a lelkem titkokat érez, lát, járhatok bárhol, soha el nem távozol, Óh árnyékom bennem követve reám vigyázva jársz, bejárom veled a széles világot, s ha bennem a tenger zokog, te mögöttem vagy, velem szobrászkodol, ha örvendek olykor, vagy ha a lelkem pislákol, a föld átkozott poros romjain reám, míg élek egyfolytában vigyázol. Érzelmek Óh szerelmi érzések te lélek erejű elemi bűvölet, bűvköröd oly gyors, ha a szív valakit megszeret, őserejű megrázkódtatás, mi lehetsz te más, amikor az érzelmek a szerelem szikrát gyönyörű érzéssel egymásba pattintják? minden pillanat az előzőből rak falat, a kör a sáv bolygó körforgás ő, az örökkévalóság a soha véget nem érő az éltető fény körüli keringése, az éltető csillogó rezgésébe. 24

25 Nagy ég Ha csatornáid Óh nagy ég elerednek, megkoronázod a földet Uram, lábaid nyoma olajat csepegtet patakok csörgedezve folynak, hegyek, völgyek buja zöldben vigadoznak, puszták, tanyák, búzaföldek gyönyörű zöldbe öltöznek, s a napsugárnak színes réten szellő között boldogan énekelnek, rászállott a gerle uram a te szent kötésedre, bárhol élek, bárhova hív a lét, égő fáklya nékem a te szent igéd. Isten bölcselete Tudom, már rég a létben Istenen kívül nincs bölcsesség, törvényeddel Uram naponként többször beszélgetek, örömöt ád és szeretet a te bölcsességed, a földön ott él mindenben a legparányibb virágban s az óriás hegyekben, s ha figyelem őket, bölcsebb leszek, mint a földi tanítóm, a te törvényedet szemeimmel látom, s törvényeid ösztönösen megtartom s elmém tőlük el nem fordítom, a te cselekvésed s beszédeid ékes drága a szívnek ő a mézfolyása, bölcsességed bennem gyönyörűen kifundálva 25

26 Csúcs Ékkő fényhegyének magasztos csúcsán pitymallatnál rászáll az aranymadár s a lélek kapura tör s fényéből a varázs árad, beterít, s felavat, s arra jár a nap s érleli a kristályosodásokat, s az emberek haza fele ringanak, s magukban gyűjtik az élet során a kristályokat Sugalom Viszi a szél a gondolatomat, s a benső sugalmammal egybeolvad, szívek a vérben megállás nélkül dobbannak, s a tépő bánat a szívbe megmarad, mindenki tudja az embernek amíg a föld az otthona, világon a dobbanó ütések le nem állnak soha. 26

27 A szél regél Egy ösvényen szívem téged megtalált, imádságom az Úrhoz száll, s az éjféli csönddel összenől a halál, ma elseje van, február lecsukta a szemed ezen a napon a halál, szíved itt hagyott, én is halottja vagyok a szellemednek, szemem tudom, boldog látomás bennem az égi utad fekete vízsodrás, elsodort tőlem az égnek árja, lelkem vércsillogásban a csillagod csodálja, s lelkedben könnytavak áradása néma zúgásban, a szél a világ végén az ég ölén gyászol, s keservünkről az Úrnak regél, a világ halálos megsemmisítő sötétségén. A szél A szél egy művésszel sokszor felér, olykor azt dudorássza messze szállt a veszély, s ne félj, mégis hűvös árnyát érzem követi lépésem, s a távolban is látom lebegő fátylon hófúváson, mindenhol a földön kísér s a veszély félelme életet kér. 27

28 A lét Lüktető piros vérű szívem, ha boldog vagy mint piros rózsa virágzik benned a hatalmas Isten, óh énem, tudod hű pásztor a te szíved tisztaság leheletét viszed, boldogságtól a madár fészkel lelkemben, s az édenkerti kígyó marás a szerelemben szentélyként töltődik fel a szívemben s a föld ölét beteríti különös mágikus érzelmi sarjadó lég, mely eléri az ég peremét. Áldozás Ha áldozom, a mély csendnek január hatodika beletettelek a földbe ma, s elvetettem veled a bút és bánatot, lelkem azóta nélküled árnyékos, mily jó lenne ha az életed újra kikelne, könny fakadna a szívem szemében, ha reá gondolok csillagod jön, érzem a közelembe, s látom a könnyet a tó vizében, s az ég is reszketi az ember fele szellemi, de a föld a teste otthona, s boldog volna ha a földből újra sarjadna s óh teremtő az ember ajka téged az égig magasztalna. 28

29 Ajánlás Felajánlom néked, igazságom, megosztom veled titkomat, s a lelkemet, az Univerzum ege alatt s a titkok szunnyadnak a szerelemben, s nyugszanak megírom neked, az életkönyvemet, kitépett oldalain a fájdalmak bennem mély sebet ejtettek, hagytak, olykor szép a fájdalom, ha benne lelem meg igazságom, s a reménytétlenséget az igazságban ha szépnek látom, lehet ő a legszebb e világon a fénysugáron! Ég tengere Feltétel nekem az ég alatt a szakrális kapcsolat, megosztani veled a lelket, a mindenséget, a gyönyör táplálása buzdít, késztet sodrása s a táplálása késztet megvilágosodásra, amikor a lélek lélekkel egyesül, s úsznak a révben az illúzió tengerében mint felhő az égen a gyönyör megsemmisülésében, gyémánt szilánkokra törnek ettől nem lehet kapni az égtől szebbet bölccsé égnek bennünk a lelkek, a földi s az égi tenger színei közt érzed a szeretetet. 29

30 A föld A föld a nap körül előre halad, sóhajt a talpunk alatt az ember a szenteknek Isteni ivadéka, télben nyárban az élete áramlásban a falevelek keleten, vagy délen verseket suttognak mindig nékem s nagyon fáj nekünk ha nincs velünk kit szeretünk, az idő elmúl, hasson át fényem határtalanul, köd borul lassan az avarban, a nap is kialszik lassan, a lét óceánja nem találja magát sehol a vakságában. Szellő Révülő szívemre parazsat fúj a hajnali szellő, lázában egyre nő s a kör körön az ős tüzet vissza tükrözöm, s az árnyékom az égre vetüljön, s váljon belőle fény, az ég peremén. 30

31 Anyám Gondolatom lát, lám!... mintha szobor lenne, anyám!... koszorúban aranyék villog, az ő nyakán augusztusban születtél, méztől, vajtól csepegett ez idején kelet nyugat, észak s dél, óh anyám, kérlek augusztus hava a te jegyesed őzek szép zöld füvet legelnek, temérdek nyáj a fénybe néz fel az úrhoz, az égbe, az a hír járja, anyám hava az édes kertek datolyája. Déli vidék ananásza gyönyört kínáló víz vonulása, ő az öntözött virágok tánca, ő az ég esője, a föld aratása, szerető szívekben mint virágfüzér, ahova lábát rakja, illatoz a pálma augusztus havában, ilyenkor kik délen laknak, azok kétszer is aratnak, s élvezed az olajos bogyók nedveit s elkerüli a dér ő olajos virágfüzér amíg a hava él. 31

32 Rezgések Áthatolnak rajtad, s élnek világrezgések, a teremtő mágiád megváltoztatják, bio kiterjedése nem merev, járható határok s így sűrítő élményeid te és mások áthelyezheted magasabb fantáziasíkra, Istenhez közel, s nem riad onnan vissza mert Teremtő mágiád számát az univerzum ha kéred, befogadja. A lélek Ha kigyúl a lelkem, érzem hogy lát, olyan, mint egy szakrális tiszta imádság, kigyúlnak benne ezer kristály hatalmas gyertyák, a lángok győzelemre hívják s a lelkem felavatják, s átcsap a lángja az égnek kapujára, s a halál elmenekül más világra 32

33 Meditáció Misztérium, titkos ablak, bennem sokszor szót váltanak, a mélységedből rám találnak, s tőlem új teremtő szavat várnak, kell a lelkem tiszta állapotának, hogy a gyökere ki ne hűljön, bennem a jóság mélyebbre kerüljön, s a szemlélődés extázisa a rosszakat szétrobbantsa, s a gyökerek rezgés-száma állapotát kitörli, s jóra váltja. A szó A kimondott szavak élő erőként hatnak reánk, elhangzásától függvényben jár hogy pozitív rezgésszámot indít el bennem, vagy fordítottban másból felém a hang adja meg rezgés súlyát s a jót a rossztól e számok szétválasztják. 33

34 A lélek Istenben bolyongok hozzá fűz minden pillanat, a léleknek nem lehet rakni égi falat, születéstől halálomig vele eggyé válok, az örökkévalóságból ki se mozdulok, benne bolyongok, mint Istenimádók, kik keresik a Templomot, amelyben benne vannak. Derű Derű fény te láthatatlan különös szikra, fényedtől a sötét vak gondolatok eltávolodnak, Isteni fényt ha beengedem szívembe, derűt hint a fény átvilágít, s a sötét már nem vakít többé. 34

35 Öröm Mi lehet az oka valaki előlem az örömöm fölissza, hisz az ég ura nékem küldi, valaki átveszi s továbbítja s nekem nem juttatja, sejtelmem jelzi, valaki örömöm előlem ellopja, gondolatom tombol, mert örömöm a rossz szellem felissza, a lelkem érzi és tudja. Jóság filozófiája A léleknek szenvedni kell, hogy másokhoz az egó jó legyen, sokszor a szív konok, hogy előhívja másban rejlő jóságot, s a szív, s a lélek áldott, mert feltámasztotta a jóságot. 35

36 Szómágia Vannak visszavonhatatlan szavak, vannak hallgatások, melyeket nehezen lehet megbocsátani, ezek feloldó vagy újra teremtő szavakat várnak tőled, mely pozitívra vált át benned. Álom A csillag díszeket magadban hordozod a szívben lakik, otthonod éteri hullámon száll felém a te hangod aranyrezgő hangzású mennyei hárfa, mintha álmodnám reám a káprázatot, a fénybe szórja a távozásod óta. 36

37 Magyarok Éber álmaimban tükör tavak úsznak s az elmúlt ezredekben őseim bennem felvonulnak, s feltámadnak az ős magyarok díszes, szép ruhákban bennem glóriában ünnepelnek s a világban a különvált ágak kik rég már győzedelmeket egymásra halmoztak s láttam a szép Turulmadarat az ég tetején szállt, ide oda szárnyai kétségbe esetten csapdostak, kereste a magyarokat. Szeretet Mily szép is a tavaszi nyájas szelíd este, áthatja tisztaság szép csendje, Minden újraéled, kapaszkod a gyermekkorba járok benne andalogva, szívünk is újraéled, még fogom boldogan a meleg kezed, hit, remény, szeretet. 37

38 Hazám Édes hazám, gondolatom téged többször ölel körbe hazám felszabdalt sírját szomorúan fújja a szél, nékem így is drága gyöngyöt ér, vérünkkel ezredeken megvan szentelve látja a magyarok Istene, látja, hogy a sors megbecstelenítette magyar, ne légy sose halott, nemzet amíg ereidben érzed folyik a nemzet piros vére, nemzet csak így érdemled meg az Etelközét! Csillag Ne szenderegj magyarok csillaga, fordul még kezünkben a kocka, mikor döntő lesz a magyar nép szava, ha majd fölébred a tiszta öntudatra, mint óriás fa az erdő közepéből úgy néz föl az égre egy kiválasztott magyar vitéz a népnek seregéből s újra mosolyog a magyarok ajka, mert fényleni fog újra a magyarok csillaga. 38

39 Csillagok A rejtett csillagok fénye elsápad a sötétben hanyatlanak igaz helyet talán az égen sem kapnak, a földön is azok csillognak, akiket kiválasztanak, s mások akarnak, csak a szív, amely fölismeri az őszinteséget, s a szív meghajtja a fejét, s felismeri a hamisság jelenlétét s elvonul a tisztaságnak függvényébe Szíved Szíved hűlni érzem piros vérem ne szennyezzed vándor szívem, lovagom lelked foltját bűnnek vélem, a nagy egyetem mégis nélküled semmi sem, saját lelkem sem ismerem 39

40 Titkos élet Az életből létem hova tűnik el? mint magányos sóhajtásom, ő is úgy hal el mint lenge szellő álmodozva lelkem ringott az érzelemben, valakit kerestem, a napsugarakban, dús arany hajban, a földi boldogságot ébren álmodtam, ritka fényű érzelem szállt reám rég, üde hajnalomban de a világon minden csak illúzió, s álom, már nincs lelki nyugvásom, hova menjek ha fölébredek bánatomból, elszállnék már rég, az égi világba, a Göncölszekér csillag hintójával. A szív Az ész csak gondolkodik és száll s nagy utakat tesz, s bejár nem úgy, mint a szív a szerelem benne eget földet meg mozgat akár egy perc alatt 40

41 Rejtett fény Rejtett fény dereng bennem, reám hull, szívem elszorul, s hallok szép csillagzenét, istenek nékem költötték, érzem, hogy megértem, mert a szív varázsa lép fénybe, s a sejtelem vágyakat sző bennem, s kábulásban díszlenek szívemben, a varázs álmai az égnek. A Hold Bujdokol a holdvilág álmomban sírnak a fák, s jár-kel az ész s feltűnik egy másik világrész s látok egy szép hangtalan vidéket, hollók az ablakomra repülnek, hozzák netán felém a túlvilági üzenetet, sóhajomban olykor kikötnek túlvilági létek, s lassan hozzám ér az aranykor köre, az eget angyal öleli körös körbe, s a természetnek röpköd a lelke. 41

42 Te vagy Te vagy a búcsú, a búcsú ajkán találkozunk még talán, egyszerre vagy sírás és nevetés, emlékezés, s elfeledés, találkozunk még majd, szélcsendben, zivatarban, találkozunk egyszer talán temetőben, virág csokorban A lovagok A lovagok mindig szerelmesek, mint a mitikus távoli Istenek, mint a költők ők is figyelik lelkük sóhaját, s megnyergelik a Pegazusnak szárnyas lovát, éget a szerelmük kezükben tartanak, szívükben kénbe mártott lángoló fáklyát, suttognak nekünk ez erdei nimfák s a szívük választ, lírai múzsát, szívük visszhang után szerelmükhöz száll, a varázs vonzást, nem olthatja ki bennük a halál. 42

43 Pórul járt ember Körforgásban a parányi nyomon, kínt érzem folyton, és miért a síkon az örökös járás? miért a sok nép gyászmenete, miért a sok-sok fájdalom, s megalázás? lelkem ring a sápadt holdon, és ringat engem a földön folyton, üzenem az Úrnak Karácsonykor szeretetre vágyom, ember milliárdja szétveri gondolatával az égi nagy falat, s legtöbb ember mégis egyedül van, a titkos ég alatt, a csillagok bennünket siratnak! Karácsony! Hallgasd meg fohászomat. Szállj felém Óh öröm mámor, láz, térj be hozzám egyszer, kérlek, ha erre jársz, szép öröm szállj ide, a búsult szívemre életem édesítve jöjj hozzám, jöjj titkos lábakon, éjjelente, s álmodjak szépet, mint a gyermek, mely sírásában szenderegve megpihen, s álmában a mosoly ajkán megjelen 43

44 Benső éjszakám Karácsony éjszakája meghozta a havat, a fenyőfákat sűrűn borította gyönyörű látvány sötét lett a tudatom síkján, a bölcs sziget keresi a fényt, hisz ma van a fénynek ünnepe, a földnek hó lett a szemfödele, nem tudok kijutni ma a temetőbe, születésnap komor köszöntővel, hajnal óta már a gondolatom nyoma ott jár sötét lett az égnek alja, havat hoz még mára, holnapra, telítődj fel lelkem fénnyel, kösd uram hozzád szívem a szeretet kötelével! Fogság Búsuló felhők szállnak az égen és sodródik az eső a világ üregébe, s érzem a pusztulást az élet gyökerében, a létem szakadékát csak a hitem ereje tartja, s így az ember él elhagyatva magában, a lelke fénye gyér pislákolásában csak halva járó gyászban a világ fogságában s az anyaföldön ember bujdokol, a halál elől árnyaktól árnyakig színes álarcban, de az égiek fölismerik az alvilág jussait, s a lélek madár örök életben reménykedik, mielőtt a Testtől örökre eltávolodik! 44

45 Vércsepp Nem tudom hova lépjek, amint járok lábom alatt minden fele vannak vér-csillogások, érzem, a lelkek csillognak a vérben, s a por, s göröngy nyeli el érzem őket. Pillanat Minden pillanat, az előzőből fakad. A kör, a sáv, a bolygó ő, az örökké valóság, soha véget nem érő, az éltető fénykeringése, az éltető csillogó rezgése. A Föld Itt a földön folynak az ember gyilkolások, bárhol járok, dívnak sorra, az elhalások, szellemek közt járok, hogy is lehet szeretni kérdem, e véres világot! 45

46 Mély tudatszint álma Az úr égi lakosztálya a menny peremén épült, s üveg tengerek veszik körül, s a tenger mélyre vetül az úr énje, s a mennyek birodalmát beteríti az ő fénye, a serlege ékes hajóként fénylik a kezében, s a nap vére folyt az ő szívében s a szíve boldogan gyúl s a keble forrásából emberi élet virul, s a gondolatom szent jeleket fejteget, Az úr írta le őket belém, tudatom jelekkel telítve, s viselem keggyel, és sorsot szabott nékem az úr isten múló dallal, Isteni véres lánggal, sok-sok szomorúsággal. Óh, arcom Óh arcomon mámor láz, térj be hozzám drágám, ha erre jársz. Ne legyen lelkem elhagyott ház. Óh térj be a búsult szívembe. életemet édesítsed, titkos lábakon jöjj hozzám éjjelente, mosolyomat csendben megszépítve s álmodjak szépet, mint a gyermek, mely sírásában lassan elpihenhet, s álmában a mosoly lágyan, szépen megjelen. 46

47 Rózsáskarú Érosz és Szelen Futórózsa vagy te énbennem, befutod egyszerre szívem, lelkem, s anyag testem, az érzelmek előhírnökként átjárják, tudatomat eltűnnek az árnyak, tőled nől az erő, szárnyakat szelő szellemem betölti szívem álmát, s mint madár, élvezi szabadságát. Besüt a Hold világa a hálószobámba, hatalmad az előkelőséged szenvedélyen át ébreszt, a csillagod éget, s vonz a kalandokra, hívsz a lelkemben hint Mars Istene a benső hadakra Támadásod hű az értéke az égnek földnek rokonszenvű! Költemény Rövid időt tartózkodom a földön idelenn, a világos dél gyorsan elszáll, a szívem szélénél s a boldogság rég már nincs velem, elhagy egyedül a végzetem megnyílt sírom szélén az éjszaka ő lesz utolsó költeményem. Karácsonyra Karácsonyra a tündérek égi fája a mennyekben meg lesz gyújtva, arany alma leng alatta Isten fénnyel jutalmazza a bolyongó Világot, s, legyen fénnyel áldott. 47

48 Bolygó Isten Te csodás nap A horizonton jön fel a nap, egy ismeretlen világból Mint egy hírt hozó égi óriás uralkodó Vörös lángok közt ostromolja az eget, a bolygók az útjából tovább állnak, félnek őt letiporni nem lehet, vagy ő tán egy titkos más világból elkergetett ahol a világ biztosítja az örök életet óh, amint más világból hozzánk ide tér, s tündököl a fejem fölött a lombok közt, a szép piruló dél, szívéből ömlik reám a melegség, s újra elrohan hívja őt más ország, más vidék, hívja és teszi naponta az előírt kötelességét, s búcsút vesz tőlünk, a világ másik szélénél óh drága nap, téged mindenki a földön áld, nélküled nincs világ, te vagy a világ, nélküled nincs világosság, nélküled megszűnik az élet, nélküled élni a Bolygó Istenek is félnek!... 48

49 Szellemi játék Az énem többször lázong bennem, azt csinálja ő, amit megalkot a lelkem, ők egymásról tudnak, de tudtommal személyesen még nem találkoztak, és mégis rabjai egymásnak, a szellemem sugall a lelkemnek, s ő megalkotja világomat, és sokszor a szívemben tőle vannak fájó nyomok, erre a lélek elrontja újra, amit megalkotott óh bölcsességem válogasd ki mi a jó néked, az egészben, Énem! kérlek, ne légy bárgyú, ha a lelkem repül le, föl, mert ő száguldó szárnyú, szellemem ne kérj olyat, hogy az énem néked álljon be foglyodnak, a szívemnek fáj kérlek ne tégy senkivé ha egyszer nem muszáj az egóm büszkesége haragszik reám keres engem sokszor, de nem lel reám, sehol nem talál. 49

50 Armagedon árnyak A világra szállnak s prófétálnak Armagedon árnyak, álmaim képe, a nap kitörése égő űr ciklonokat bocsát ki a légbe, reszketek félek, begyúlnak égnek Armagedon lehet súgja a tudat, tudósok hintik a reményt, amikor kitör a nap, a reménytelen világnak a lángözön megöl mindenkit, a beteg földön, óh a hazug világ rólad, hova menjek szent földanyám fáj a szívem fáj, itt hagyni téged, óh mert a lelkem víziókban látott ösvényes égi úton szellemi halált tárolt. Az égbúban, a nap háborúban lángolt, égett, s a nap kitörése egyre jobban dúlt s a földre nem volt vissza vezető út. 50

51 Újév Fordult az év újra, kétezer kilencet írunk, jósolják nagy lesz ez évnek súlya jöhetnek sok-sok beteljesülő változások, jó és rossz álmok, sorscsapások, újulások, végzet vereségek, ezt jósolják ezredékből őserejű ős írások, lehet sok vaklárma söpörhet a földtekén Tornádó, viharok, mord gyilkos éjszakája, s majd erdők fái levél nélkül él, s végre kidől az ég néki semmit nem ígér, s reszketnek majd szíveink miféle beteg nap lesz az, mely hozzánk érkezik az indító erő megy tönkre, ha nincs égi fénye, óh csak hinni kell, a fény jönni fog, csak az égen följebb lépdegél, s majd a fény megérkezik a sötétet a sugarak mindig elnyelik, s a kétezer kilencet szíveink kibékítik. 51

52 Születésnapod sápadt fénye Karácsony jelében Fénylő gyertya alatt hosszú távlatból a képed mosolyog reám, körülvesz a karácsony, nélküled nyom lám bánat és öröm benne rejlik, díszíti szobám lelki imám, tűzgyújtó, bujkál bennem a halovány fény, mióta elmentél, a neved szívemben kottázva beleírva gondolatom visszhangja az eget áthasítja körülöttem égő gyertyák születésnapodra rebesgetnek velem imát, nélküled révedek és a csöndet hallgatom, a csöndet nélküled, az életem csupa alkonyat, s a csillagok is fejem fölött homályosak, nélküled karácsonykor kihűl a szeretet, s az áhítat, majd csak egy napon, az örök álom elragad! 52

53 Vetülés A szeretet ha az arcodra kiül, visszatükröződik a varázs belőled, s másokra rávetül, s megmérheted mennyi szeretetet sugárzol környezetednek, hisz vissza igazolják szemükből a leadott, s befogadott fények, melyekben egymásra találnak mindig a szívek, s a gyönyörű lelki játék bennünket benne összekapcsol az ég. Költemény Rövid időt tartózkodom a földön idelenn, a világos dél gyorsan elszáll a szívem szélénél elhajt velem egyedül a végzetem ő lesz, az északi utolsó költeményem!... a megnyílt sír szélen Rablánc Szeretetem nőj óriásra legyél rabságának arany rablánca, szívemben légy színarany sugara, s óh, énem legyél sugárzó költeményem, a csillagomnak vonzó körében. 53

54 Férjemnek Ernő napok bennem élnek temetőbe hozzád évek óta kikísérnek a sírod a talajvíztől süllyed, hányszor múlt el névnapod bennem nélküled, biztos érzed, s látod, s belém ültet sok fehér virágot te vagy bennem a földből kinőtt liliom szép sarja, az úr látja versem hallja, együtt maradjunk az ég így akarja, te vagy a zöld levelem szépséges harmatja. Párlat Céltalan árva ködös jövőnek halálos tánca, áldozati ravatalok sorba s lángol a máglya s fénye rávetül a kialvó névre mely néz fel az égre nincs kegyelem, csak sír a kegy sértése? s az óceán hullámos partja, évezredeken át a bűnöket párologtatja 54

55 Az idő Az értéktelen futó időben mily értékes a csend ha verset írok, koronázza a szívet, odabent harcias fény ül a sötét folton, tündököl felém a nap a déli horizonton, nagyszerű csend, óh, a némaságod mily gyógyító, te álomszövő csillagtakaró, elfojtod a sírást keresztre nem teszel felírást, reggel vagy délben szívem erezetében él a fénylő gyűrűjében kard villanású égi fényben él versem, a szívem tükrében. Könnyek A világ könnyeit a szél mindig szerte szét hordja, s a könnyemmel sűrűn összevonja s a lelkem fényét egyszer elfojtja s elsüllyed a holtak honában, mert az élet fagyos csókja beleheli arcodat a fájdalom érik bennem sanyargat, s közben újra bennem tél lett az ég fény-áttörésben hidegek az éjek reszketnek a csillagok, s a tejúton nézem csillaghullás megy végben, az éjben állok s nézem a varázslatot, úgy érzem, szomorúságban szívem amint lehullnak az égről a csillagok a holtak honában. 55

56 Kérdem Az Istent kérdem, kinek jó az ébrenlétem? tudom, hogy nekem nem nézem az eget részese vagyok a tudatlan sötétnek, véget vet bennem az élet, véget a földön a rossz csábítás karma idézett meg, az ördögnek fizetett a lélek, aki folyó aranyért gyújtotta rám a tüzét, s a vágytól szívem gyötrelmet tárol, a bánat keblem mélyén elnyeli a valóságtól s már mindig ritkábban ragyog fel egy égi bűvös jel tiszta ölelése már haldoklásban s eljön nemsokára hamis árnyékok végső határa. Tigris Hiába védelek mint egy tigris szerelmed rövid, akár álomnak is, arcomban szívemben a bánat örökre fagyot lehel, élet örömétől te vagy a búcsúvétel, bűn nem lehet, ha bennem öntudat lakik, az élet volt tanítóm, nem csak sejtem a kínt érzelmem tenger mély, nem tudja átsütni a lanyha érzelmi fény bennem az őrjöngő hullám csobog, s lehet hogy legnagyobb hulláma az én vagyok. 56

57 Akácok Lila akácok bennetek rejtekez az ég, bíbor-színű szép. Titkod sok üde színes virágod mennyi áldott fényt látott, s benned óh mégis gyűjtöd a szomorúságot, lila papíron elmúlhatatlan illatú mondatok beterítik érzelmem, akácok illata száll felém, a légben üde álmokra emlékeztetnek engem a felhő sötétlő fodrában bíbor árnyak felém lengenek elmúlnak lassan az évek fakul az emlékezet, s a világ s az ég színes gondolat nélkül szívünkben szegényebb lesz. Mélyülő titkok A föld csupa titok álmomban magamat merülve nézem, tűzvirág fekete tüzes fényében, s az égen a felhők olyanok, mint bolyongó csónakok s a sötétlő éjben gyöngyszemet sírnak, a viharos szélben a csillagok jajgatnak és haldoklanak s fodroznak bennem gondolatok ha jő a tavasz, kertemben érzem majd nyílik a virágokban a piros vérem s amint az égen újra csillag születik, fordul a kör védelmi ének az égről óh jöjj, súgják a rám a meredő költemények, hogy szívemben elégek! 57

58 Világ Valahogy napjaim még szépre válnak? nem hiszek már a világban, hisz az élet mit sem ér, s a kereszt alatt szívem sorvadni mégis fél, ha vérem kihűl, a határon túl a föld is fordul s nem tudom odaát mit kapok jutalmul s ha arra gondolok, hogy nékem nem gyúl már szemed lángja, hozzád hallik majd szívem komor dobogása, s az égi pályán csillagjaink sírni fognak s lelkünk bolyong az éterben, mint két fekete folt, egyik szív a másik nélkül fele dobog, s fele holt. Legenda Úgy tenni az életben, ahogy a szív kívánja, ezt oly kevés ember, aki a földön csinálja, örömben élni boldogan a természet karjaiban szemem néz folyton előre, s figyeli, látja amint az idő a fonnyadt virágokat csokorba szedi egyfolytában, a nap gyűrűjén a természet szomorú kertjén s a hold árnyékos bűvös meséje a csendes éjben áttesz az időtlenségben, s az ős régi bolygók suttognak az enyésző hervadásnak titkos legendákat. 58

59 A pénz Feltaláltak téged, csodás pénz, te vagy a nagy élmény a nap helyett, tiéd a fény, világuralomra törtél, mélységemben rejtőzködött a hit, az él bennem, a hit lelkemben szólít s könnyekből erőt merít nekidőlök egy nagy fának, élhetek már végre, csak a mának, merengve nézem előttem a folyó vizet, legyőztem a bennem levő vad erőmet, így a sziklában is gyökereket ereszthetek. Jutalom A földön jutalmul, rövid időre teret-nyertem, árnyékos reményben, örömöm a téren ritkán érzem, eszméim az éterben elszáll, s ördögi körré vál s forog a föld, s fogadja az űr gondolatom újra, teremteni kényszerül, s addig tart a küzdelem, még a vérem ki nem hűl, s valaki mindig harcol a csatamezőn legbelül. 59

60 Érzelem Káprázatos színes szerelem, csillogás valósága, érzelem virág csillogó ruhája színes lepke vagy te a lélek mélységében, ott rejlik az érték óh az érzelemben, engedd el a mércéd az érzelem szép, nélküle élni nagy őrültség, ha megjelen az égen a jele, a szívnek üdvözlése, a kristály rezdülése, fűzött gyöngyszemek, az égből érkeznek, éteri tüzet gyújtanak reád az égi Istenek, úgy forog a véred benned új sejtek születnek. Sokszor Nagyon-sokszor elrejtem a fényem mint a csillagok a borús égen s tudom, feljövök majd egyszer káprázatos fénnyel, szilárd keménységgel, erők szava reám zúgva szálltok álmomban, reám vetült az elmúlt idő vas kora. 60

61 Éji csend Tizenkettőt ütött az óra, az éji csendnek titkos uralmába a némasága intő a sírig, s a szél sírásában szívem mélyét verdesi az ég sötét fátyola, reá vetül a magányomra, a kihűlt percek s eljön az új perc, az is elszáll, kinézek az ablakon odakünn az éjfél jár, mint a titkos halál. A múlt Lehet, hogy engem itt felejtett a múlt, az életem sorsa nem jól boldogult, érzelmeim mindig szereti a múltat, takargatom lelkemben a megboldogultat, lelkem hozzájuk mindig hazatér, szívemben drámaian lüktet a vér, összekuszált álma átélt életem egy világi dráma. 61

62 Kísérteties álomkör Álmomban sírkertben tűnődve jártam, több kereszten neveket olvastam, valamit nagyon mélyen kutattam, körbevett a magányom merengek a keresztfákon, nevemet látom felírva fátyolosan egy süllyedő keresztfára, én vagyok a létbe halott élve, kiált a szívem vére dobbanásában jel a szív hallgat, figyel, s e titkos álomkör érzem zubog belől, s díszítem tovább az összes sírokat, mindegyikben érzem hozzám tartozásomat, mintha őket az Úr reám bízta volna, óh fenséges nagy ég, a lélek a holtak közt mosolyogva jár, él, micsoda különös érzék, micsoda különös kép, nem érez ilyet a lét oda túli újvilág s a halál tündéri kép? testem lemeztelenítették egy rossz álom is olykor, jajd de szép, a lélek az álom hűs ligetéhez ér, hol fürtös az árnyék, lenge a szél, fehér a forrás, s a lelkem halálos szép gyöngyökben él, s ég és föld között gondolatod lebegteti a boldog sziget, itt már nem fáj a kebelnek a feszület, nem érzi a földi gyötrelmet, itt már a fenséges lélek az ég karjában boldogan lebeg, mint az atyjához visszatérő tiszta gyermek. 62

63 Reményvesztett vers Remény nélkül az életed olyan, mint a dermedt fagyos folyam, tőle vérem gyászos feketében, s szemem elhagyta az álom ördögi kör határon szétszórt nyugalmam, az ördögi tánc halálon van, s minden nap a naplementét várom, hátha még egyszer a napot a horizonton meglátom. Eső Esőcseppje ül a falevélen, gondolatom száll a semmiségben, szüzek imádsága a szellőkön szállva kihajt a fának mindegyik virága fényben születő az érzelem álma egyedül soha nyugtát nem találja ha írni nagy a vágyad, a forrás tiszta vizet ad, s érzelmed valakinek érzelmet ad. Ábrándok Fényben úszó ábrándok nélkületek sötétebbek a napok, széltől átitatott sóhajok viszik tova őket, mint csomagot, gondolatomat fölissza az égnek továbbítja, a lelkem küldte távirata a felhők közt száll bolyongva 63

64 A csend Nekem a csend több, mint szent, a tisztasága bennem elveti a magot, s a szelídségnek körülöttem a fénye ragyog, s a föld szelleme ölel bármerre fordulok, a csend kitárja a természet szárnyát, s megértem a gondolatát, érzelmet ád s oda adást, szellemem benne örömöt terem, elmém erősíti szüntelen csendben a gondolatom szava bölcsesség, a csend a tudásba vetíti ki fényét, s a csend éli a szellemi életét, s a csend célra gyűjti az ember vérét, terjeszkedik benne folyton az őszinteség, s a néma testnek léleknek táplálék a csendben boldogabb vagy mint hinnéd. Fohász Óh szenvedés, beteríted te a földet az ember Isten nélkül elveszíti az ő hatalmát fölötted, az élet bús virágának Uram, te adsz csak bő harmatot, s fájdalmamra rajtad kívül ki nyújthat balzsamot? támogass engem óh Uram, nélküled szívem a világban gyönge, s elzuhan, segíts, hogy cselekedetem legyen jó, legyen tiszta, gyógyfolyó forrása bennem buzogjon fel, mely engem Uram hozzád örökre felemel. 64

65 Beszélgetés az Úrral Mily boldog is az az ember, akit Isten ellát szeretettel, nem ismer téged Uram, látásból a néped de orcád fényét szívük rejtekében jól belevésed megvigasztalsz mindenkit reggel napfénnyel, s csillagokkal éjjel, s mégis sokszor az életben félek, elhagy lassan az erőm eltűnik az időkörön minden erősségem, mint forró nyárban a földnek nedvessége, lábom lassan az égi ösvényen jár, Uram, kérlek beteg vagyok, vigasztaljál, a te kezed tudom, mindenhova elér, s a te törvényed az igazságban bölcsen ítél, ajkam mondja, szívem dobbanja Uram! mily jó volna megpihenni a karjaidban. 65

66 Panasz az égnek El nem évülő perpatvar nincs nékem soha kedvemre vádló szavak, szüntelen kergetnek Uram, velem az emberek nagyon kevélyek, bántják ok nélkül lelkemet, kérlek segíts engemet, nincs nyugodt helyem, már többször láttad itt a földön az igazságnak törvényei tiporva vannak, pedig aranyba foglaltatnak, vezérelj engem szívemben, s őrizz engem a hamisságtól, s őrizd meg lelkem a nyomorgatástól, világosítsd meg elmém bölcsességed tanítson majd szememből elvonul a könny hullajtásom. Az idő tavaszol Odakünn az idő tavaszol, a szellő fuvallva reám hajol, a víz partján a nádas muzsikál, s a rigó a jegenye fára száll, a vízen bokrok szirmai lágyan úsznak, rásüt fénye a napnak, hívogató mosolygó az élet délen, rideg a magas csúcsos hegységben s a tenger a mélységben kifürkészhetetlen, s nézem az eget, a csillagok élnek s a fényük mennyei ének, gyémántként csillog s boldog vagyok, s úszik a szívem boldogan a piros vérben, s nézem magam a folyó szökésében. 66

67 Tavasz érkezése Tavasz szemében kigyúlt a nap, az ember elhagyja a házat, kinyitja az ablakokat, a szem éli újra a fény világát, s élvezi mosolyát, berobban az ég s föld robaja, a lelket boldogítja, lomb hangja vegyül a fülembe, amint a víz szélén dúdol zengve, a patak vize csobog, özönlenek tetején játszó kristály habok, mily szép is a szemnek e zöld gyönyörűség, s a tavasz zöldjén feküdni s eget földet ölelni, s az Úr hatalmas művével egybeforrni. Eső Ég esője májusban lesz tőled gazdag aratás, vigalmak kertjében gyönyörű ragyogás, öntözött termés vonulás, s gyümölcs-áldás, folyókban a bőség vize halaknak bősége májusi eső, termést ékesíti, olajat csepegtet az ég csatornái. 67

68 Álmok közt Holdkóros éjben álmaink közt suhan a léptem csillogó hóesésben, orkánoknak dúló zenéjében magamat elveszítettem, s keresem a tőlem messze szállt lelkem, óh a szemem titkos ringatása álmomnak fényes írása levetíti gondolatom, még mielőtt elsuhan az álmom szívem olykor örömbe mártom, olykor félig már álmok közt halva jár s rémületében gyász színű lesz bennem a szivárvány. Hathor Istennő Hathorok álma a földre közénk leszáll a tajtékok közt partra veti a tenger hulláma rég elmerült mitikus időt, új sarjadásba lazúr kövek közt csillogásában hozza a föld ölét beteríti fényáradásban s gyúl és lobban s feltöltődik titkokban, s lépegetek én a föld meztelen forró testén, s titkokat átélek én s a Héra Istennő forrásához visszatérek, s a mitikus titkok beburkolják a földi szürkeséget, s visszanyeri a tiszta szüzességet. 68

69 Botladozás Oh szivem! Körülötted körbe-körbe ás az elmúlás vár reád a rapszódia az ember tragédia olyan vagy mint vízen a buborék, reád száll, a napsütötte gyémánt színezék, s visszaveri a nap az ember igaz arca fényét, a szürke létben e fénytől csitul lelkem, s a révülő szívben a hajnal csillag figyeli nesztelen szívem mely elbotlik a földi lépésen. Február Februári lanyha szélben szerelmedben sütkérezem, lelked megérintem, s érzelmében oltalmaz engem, s feltöltötte fénnyel, a szív kamarát, s nappalnak éreztem az éjszakát, vezess engem be a szentélyedben, szívem kapuján már kiléptem, sötétből át fordulok a fénybe, csillagom szalad őrülten feléd, s mezítláb taposom a föld meztelen testét, bennem minden fa álma rezgő árnyék. 69

70 Hol van? Hol van az emléked tavasza, sírásom ráhull a hideg fagyra, óh halott igék szava halott a szívem szorongó alja, ennyi év után emléked benne él, belőle elszökni vágy a vér, emléked elvisz díszelgő ravatalra, s szétpattant bennem a pillanat súlya, fölöttem megállt a nap, dermedt szívemben azóta hordalak s élem egyedül nélküled a halál biztos napjaimat. A hold Szívem a tengerben csobban újra, s újra álmomban a hold ott kúszik, sétál a gondolatomban, s arcomba süt az éjben és sétál árnyéka a körében, s az életemet napról napra elringatja s a múltam az arcomra felírja. 70