dr. Vincze Árpád 1 Változások, mint piaci folyamatok:

Átírás

1 dr. Vincze Árpád 1 A március 4-én elhangzott előadás Vasúti képzés és továbbképzés a változások tükrében Tájékoztató a vasúti, vasútgépészeti szakmák iskolai és iskolarendszeren kívüli képzésének állásáról, várható változásairól Változások, mint piaci folyamatok: Üdvözlöm a Tisztelt megjelenteket, egyúttal szeretnék köszönetet mondani, hogy lehetőséget kaptam a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium nevében röviden tájékoztatni Önöket a vasúti, vasútgépészeti szakmák képzésének állásáról, várható változásairól. A szakmai konferencián elhangzó előadásokhoz igyekszem hozzátenni azt a csekély tudást, tapasztalatot, ismeretet, ami e nemes célt, a képzési hiányosságok megszüntetését elősegíti. Előre jelzem Önöknek, nem vagyok pedagógus. Vasutas vagyok és jogász. Közösségi szakjogászként az európai uniós joganyag nemzeti jogrendbe történő átültetésével is foglalkozom. A korábbi előadásokhoz hasonlóan, igyekeztem felvezetni előadásomat az utóbbi tizenöt év ágazati történéseivel, azzal a történés sorozattal, amit a saját bőrünkön tapasztalva éltünk meg. Említésre került a piac által megfogalmazott elvárás a szakmai képzéssel, oktatással szemben. Ezek az elvárások nemcsak a keresleti oldal, a foglalkoztatók elvárásai, hanem azok teljesen összecsengenek azzal a közösségi irányzattal, fejlődési folyamattal, amely belátható időn belül begyűrűzik Magyarországra, és egy komoly, mondhatni minőségi paradigmaváltást fog kiváltani, illetve kell, hogy kiváltson az egész szakmai oktatási rendszerben, képzési struktúrában. Röviden szeretném összefoglalni, azokat a momentumokat, melyek behatárolják a képzés és az oktatás egységes követelményeinek közösségi rendszerét. A vasúti ágazatot az utóbbi években nagymértékben átalakító változások, a közösségi ágazati politika folyamataként értékelhetők. Az átalakulás igazi nyitányát az 1991/440/EGK tanács irányelv (1991. július 29.) a közösségi vasutak fejlesztéséről jelentette, amely az állami monopólium piaci szerkezettel történő fokozatos leváltását célozta meg, egyúttal engedélyezte a közlekedési vállalatok számára a hozzáférést a vasúti hálózathoz. A Tanács 95/18/EK irányelve (1995. június 19.) a vasúttársaságok engedélyezéséről, illetve a Tanács 96/48/EK irányelve (1996. július 23.) a nagy sebességű transzeurópai vasúti 1 dr. Vincze Árpád GKM Infrastruktúra Szabályozási Fõosztály, fõtanácsos

2 rendszer kölcsönös átjárhatóságáról a kezdeti szabályozás továbbvitelével hozzájárultak a liberalizált vasúti ágazat továbbfejlődéséhez. A közösségi közlekedéspolitika fejlődésének újabb lendületet adott az Európai Bizottság Fehér Könyve, az Európai közlekedéspolitika 2010-ig: itt az idő dönteni című dokumentum. Az ágazati tevékenység szabályozásának piaci szereplőket érintő egységes struktúrája az I. vasúti csomag keretében valósult meg. E szabályozás egyértelműen felrajzolta azt az ívet, mely a közösségi vasútpolitika előtt áll. Alapelemei a közösségi vasutak fejlesztése, infrastruktúra-kapacitás diszkriminációmentes elosztása, szabad pályahasználat biztosítása, az átjárhatóság biztosítása, mint alapvető cél. Az I. vasúti csomagban megjelent közösségi jogi aktusok: - az Európai Parlament és a Tanács 2001/12/EK irányelve (2001. február 26.) a közösségi vasutak fejlesztéséről szóló 91/440/EGK tanácsi irányelv módosításáról; - az Európai Parlament és a Tanács 2001/14/EK irányelve (2001. február 26.) a vasúti infrastruktúrakapacitás elosztásáról, továbbá a vasúti infrastruktúra használati díjának felszámításáról és a biztonsági tanúsítványról - az Európai Parlament és a Tanács 2001/16/EK irányelve (2001. március 19.) a hagyományos transzeurópai vasúti rendszer kölcsönös átjárhatóságáról. Az ágazati integrációra való törekvés jelezte, hogy az Európai Unió nem egy jószolgálati intézmény, hanem egy gazdasági közösség, melynek alapja, az egységes gazdaság, melynek kialakításában és működtetésében komoly szerep hárul vasúti ágazatra, mint alapvető logisztikai rendszerre, melynek mi is részei vagyunk. E rendszeren belül biztosítani kell a vonatok, szolgáltatások és a humánerőforrás szabad mozgását. Az ágazati szabályozás következő fázisát a II. vasúti csomag elfogadása jelentette, melynek elemei: - az Európai Parlament és a Tanács 2004/49/EK irányelve (2004. április 29.) a közösségi vasutak biztonságáról, valamint a vasúttársaságok engedélyezéséről szóló 95/18/EK tanácsi irányelv és a vasúti infrastruktúrakapacitás elosztásáról, továbbá a vasúti infrastruktúra használati díjának felszámításáról és a biztonsági tanúsítványról szóló 2001/14/EK irányelv módosításáról (vasútbiztonsági irányelv), - az Európai Parlament és a Tanács 2004/50/EK irányelve (2004. április 29.) a nagysebességű transzeurópai vasúti rendszer kölcsönös átjárhatóságáról szóló 96/48/EK tanácsi irányelv és a hagyományos transzeurópai vasúti rendszer kölcsönös átjárhatóságáról szóló 2001/16/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, illetve - az Európai Parlament és a Tanács 2004/51/EK irányelve (2004. április 29.) a közösségi vasutak fejlesztéséről szóló 91/440/EGK tanácsi irányelv módosításáról. A szakmai alkalmasság kérdését érinti a vasútbiztonsági irányelv 8. cikkének (2) és (4) bekezdésében foglalt tagállami kötelezettség, amely előírja a nemzeti biztonsági szabályok

3 notifikációját. A notifikáció részét képezik a szakmai alkalmasság követelményeiről szóló nemzeti jogi szabályozás is. Mi értendő a szakmai alkalmassági követelmények alatt? Ezek azok a követelmények melyek teljesítését elvárjuk egy, a vasúti ágazatban foglalkoztatott munkavállalótól. A hatályos szabályozás körén belül egységes képzési és oktatási rendszerrel nem rendelkezünk, annak kialakítása jelenleg folyamatban van. Szabályozási tevékenységünket nagymértékben elősegítheti e szakmai konferencia, hisz az egységes, használható szabályozás egyik célja a piaci elvárásoknak megfelelő, a szükséges tudást és biztonságot garantáló képzési rendszer kialakítása, a megfelelő szabályozók beépítése, anélkül, hogy a piaci szereplőkre túlzott elvárásokat telepítene. Meg kell határozni azokat az elvárásokat, mind keresleti, mind kínálati oldalon azért, hogy a szerzett tudás tényleg kontinensen átívelő tudás legyen, hogy az ágazatban foglalkoztatott munkavállalók ne érezzék azt, hogy tévedtek, mikor e foglalkozást választották. A humánerőforrással szemben támasztott elvárások továbbfejlődésének következő lépése a 2006-ban elfogadott, a transzeurópai hagyományos vasúti rendszer forgalmi szolgálati és forgalomirányítási alrendszerével kapcsolatos kölcsönös átjárhatóságára vonatkozó műszaki előírásokról szóló 2006/920/EK bizottsági határozat (2006. augusztus 11.). A határozat - az irányelvben megfogalmazott szakmai és foglalkozás-egészségügyi előírásokkal összhangban alapvető követelményeket fogalmaz meg a vasúti társaságok munkavállalóinak azon tagjaival szemben, akik olyan, biztonsági szempontból kritikus feladatokat látnak el, mint a mozdonyvezetés és a vonatkíséret, amikor ez az államhatárok átlépésével, és a pályavasút vasúthálózat-használati szabályzatában "határpontként" megnevezett és a biztonsági engedélyben említett helyen túl teljesített munkavégzéssel jár együtt. Tehát a határozat megalkotása lényegében az átjárhatóság műszaki, technikai és személyi feltételrendszerének egységes kialakítását szolgálja. Az egységes vasúti szabályozás kiteljesedésének következő, egyben legutóbbi állomása a III. vasúti csomag 2007 ősszén történt elfogadása. E csomagban került kihirdetésre: - Az Európai Parlament és a Tanács 1371/2007/EK rendelete (2007. október 23.) a vasúti személyszállítást igénybe vevő utasok jogairól és kötelezettségeiről, - Az Európai Parlament és a Tanács 2007/59/EK irányelve (2007. október 23.) a közösségi vasúti rendszereken mozdonyokat és vonatokat működtető mozdonyvezetők minősítéséről, illetve - Az Európai Parlament és a Tanács 2007/58/EK irányelve (2007. október 23.) a közösségi vasutak fejlesztéséről szóló 91/440/EGK tanácsi irányelv, valamint a vasúti infrastruktúra-kapacitás elosztásáról, továbbá a vasúti infrastruktúra használati díjának felszámításáról szóló 2001/14/EK irányelv módosításáról. A szakmai képzés terén továbblépést, egyúttal a 2006/920/EK bizottsági határozat követelményrendszerének továbbvivője és kiterjesztője a 2007/59/EK irányelv. Az irányelv alapvető követelményeket fogalmaz meg a mozdonyvezetők foglalkozás-egészségügyi alkalmasságának vizsgálata, a szakmai képzés és vizsgáztatás tárgyában. A vasúti közlekedés

4 biztonságával kapcsolatban ez az első közösségi hatályú jogszabály, mely a tagállamokban hatályban lévő oktatási, képzési és foglalkozás-egészségügyi kérdéseket egységesen kezeli. Kiemeli, hogy a fennálló különbségek megszüntetése érdekében a mozdonyvezetők minősítésére vonatkozó közösségi szabályokat kell elfogadni, fenntartva ugyanakkor a közösségi vasúti rendszer jelenlegi magas szintű biztonságát. Bár az irányelv hatálya csupán a mozdonyvezetőkkel kapcsolatos szakmai és egészségügyi követelményeket fogalmaz meg, nyitánya lehet a vasúti közlekedési ágazaton belüli, a forgalom biztonsága szempontjából kritikus tevékenységekkel kapcsolatos szakmai és foglalkozás-egészségügyi közösségi szintű szabályozásnak. Elvárások a képzés minőségi rendszerében Az irányelv és a határozat együttes vizsgálata előrevetíti a Közösségen belüli szabályozás irányát, melynek végkifejlete a humánszektort érintő egységes biztonsági szabályok megalkotása lesz. Az eddigi szabályozás, illetve a közösségi piac reakciói alapján a vasúti ágazat nemcsak egy szervezeti struktúraváltás időszakát éli, hanem a minőségi követelmények gyors és több irányba mutató növekedését is magában hordozza. A piacon megjelenő verseny újabb és újabb kihívások elé állítja az ágazat valamennyi szereplőjét. A szolgáltatás színvonalának emelése, a vasúti közlekedés biztonságának fokozása, a járműgyártás, karbantartást és felújítást végző társaságok piacon maradásának kérdése attól függ, hogy képesek-e mind technikai, mind szakmai alkalmasság szempontjából az elvárásoknak megfelelni. A verseny rányomja bélyegét a szakmai képzéssel szemben támasztott elvárások rendszerére, úgy a szakmai kompetencia, mint a képzés hatékonysága terén. Szükségesnek tartjuk egy egységes, modulokra épülő, a piaci szempontoknak úgy mennyiségi, mint minőségi szempontból eleget tevő képzési rendszer kialakítása. Egységes alatt azt értem, hogy a középiskolától az egyetemig, kapcsolódó, egységes tudásanyag biztosítása a jövendő vasutas nemzedéknek, biztosítva e folyamat több kilépési pontját, annak függvényében, hogy ki meddig szeretne tanulni. Ha bárki úgy dönt, hogy az iskolapadot szeretné felváltani egy esztergapadra, vagy járműszerelőként szeretne dolgozni, biztosítsuk annak lehetőségét. Ha viszont bármelyik, a vasúttal szemben elhivatottságot érző fiatal tovább szeretne tanulni, biztosítsuk annak lehetőségét. A rendszer lényege, hogy a hallgató folyamatosan érezze a biztonságot, azt a szakmai hátteret, amely garantálja a tudást, a biztonságot és a jövőképet. E rendszer kialakításában és működtetésében nagy szerepe van a munkáltatóknak. A rendszer csak abban az esetben működik, ha annak fenntartása érdekében a szükséges befektetések megtörténnek. Piaci szereplőként, foglalkoztatóként sem lehet elvárni, hogy a legjobb minőségű munkavállalói réteg kerüljön foglalkoztatásra, anélkül, hogy a szakemberek képzésére ne áldoznánk.

5 A tudás egy árú a piacon, amit el kell tudni adni. Viszont ahhoz, hogy tudásunk piacképes legyen, meg kell felelnie a vele szemben támasztott minőségi követelményeknek. E követelmények szerves részét képezik azok a kiegészítő ismeretek, melyektől szakmánk interoperabilissá, határon túl is használhatóvá válik. Egyszerű példaként felhozva, nem biztos, hogy néhány év múlva egy mozdonyvezető megfelelő nyelvismeret nélkül érvényesülni fog a piacon. Ezeket a kiegészítő ismereteket rá kell építeni, be kell építeni az alapképzésbe, amely aztán egy egységes tudásalapot biztosít. A minőség biztosításának másik alapvető momentuma a szükséges képzési idő biztosítása, illetve a képzés megfelelő struktúrájának megválasztása. Nem biztos, hogy a nálunk annyira divatos néhány hónapos tanfolyamon sikerül a szükséges elméleti és gyakorlati tudást átadnunk a hallgatóknak. Szükséges a vasúti szakmához elhivatottságot érző fiatalokat már tizenévesen megszólítanunk. Európai Uniós tagállamokból tudok példát hozni a fiatalon megkezdett, megfelelő elméleti és gyakorlati tudást biztosító képzési rendszerekre. A képzés alapjában véve egy hét elméleti oktatás után három hét gyakorlati képzéssel egészül ki, mely rendszer a képzés befejezéséig, négy iskolai évig fennáll. Négy év képzés és felügyelet mellett folytatott gyakorlat után a hallgató megfelelő szakmai ismeretekkel felvértezve vállalhat munkát, tudása viszont megfelel a modern kor követelményeinek. Nem okoz gondot egy számítógép vezérelt esztergapad kezelése, érti, és értelmezni tudja egy új eszköz használati útmutatóját, sőt az sem okoz gondot, ha egy EK hitelesítési tanúsítvánnyal ellátott alkatrészt, elemet kell készíteni, akár bevizsgálni. A megfelelő szakmai ismeret nélkül a piacon nem tudunk megélni, az interoperabilitás nemcsak arról szól, hogy hazai hálózatunkra érkeznek idegen vasúti társaságok járművei, vonatai, melyeket leközlekedtetünk. Az interoperabilitás arról is szól, hogy mi megyünk külföldre, hogy itthon javítunk idegen vasúti társaság tulajdonát képező kocsikat, járműveket. E tevékenységek végzéséhez nélkülözhetetlen a korábban példaként említett járulékos tudás és megfelelő gyakorlat. A megfelelő szakmai háttér referenciákkal történő igazolásához fel kell vonultatnunk azokat a kompetenciákat, melyek alkalmassá tesznek minket a piaci elvárások teljesítésére. A hazai járműpiacon észlelhető verseny még nem annyira kemény, mint Nyugat- Európában, de belátható időn belül komoly versenytársakra találunk, olyan cégek személyében, mint a Geismar, avagy a Siemens. Ha szeretnénk a vasúti járműgyártást és járműjavítást továbbvinni, annak évszázados hagyományait ápolni, most kell megtennünk a szükséges lépéseket. Ehhez a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium igyekszik a lehető legtöbb támogatást biztosítani. Az együttműködés alapja a megfelelő kommunikáció, az államigazgatás és az egyéb piaci szereplők közötti párbeszéd. Köszönöm a figyelmüket.