A NURMENGARD ENCIKLOPÉDIA

Átírás

1 1

2 A Harry Potter-sorozat Nurmengard-trilógiájának részletes kézikönyve: A NURMENGARD ENCIKLOPÉDIA Írta és rajzolta: Juhász Roland Minden jog J. K. Rowlingot, a Bloomsbury Publishing Plc-t és a Warner Bros.-t illeti. Nincs anyagi részesedésem. - FANFICTION rolandjuhasz84@gmail.com 2

3 A Nurmengard trilógia és kiegészítő történetei: Harry Potter és a Negyedik Torony Harry Potter és az Ezernevű Harry Potter és a Smaragd Sigillus Mindennek az eredője Kviddics a javából! Fagyos karácsony 3

4 TARTALOM Előszó...5 Ami eddig történt...7 I. A Negyedik Torony...17 Grindelwald...24 Harlam...28 Jarmila...33 Uther...36 Miguel...39 Voldemort...42 Moronius...46 Marius...47 Octavius...51 Cerberus...54 A Névtelen...56 II. A varázsló iskolák...57 III. A Halál ereklyéiről...71 IV. A dementorok titka...78 V. A Nurmengard-sziget...86 VI. Függelékek Névmutató Családfák Egyéb helyszínek a Nurmengard-trilógiában Varázslatok, Bájitalok, mágikus tárgyak Tudtad? Gyakran feltett kérdések Forrás

5 ELŐSZÓ A Nurmengard-trilógia első történetét, a Harry Potter és a Negyedik Tornyot 2007 augusztusában kezdtem írni, mikor kiolvastam a még csak angolul megjelent Harry Potter és a Halál ereklyéi című könyvet. Akkor kimondhatatlanul rossz érzés volt, hogy befejeződött a sorozat, így már abban a pillanatban megfogalmazódott bennem, hogy ezt valamiképp folytatnom kell (önző módon legfőképp önmagam számára), mikor otthagytuk a fiaik után integető Harryt és Ginnyt a King s Cross pályaudvar 9 és ¾-ik vágányánál. Olyan érzés volt, mintha nem is nekik, hanem sokkal inkább nekünk, olvasóknak intettek volna búcsút. Azon sem kellett sokáig gondolkodnom, hogy mikor játszódjon a folytatás én mindenképpen arra voltam kíváncsi, hogy mi történt Harryékkel közvetlenül az után, hogy legyőzték Voldemortot. De azt is tudtam, hogy nem szabad elhanyagolni mindazt, amit J.K. Rowling a hetedik könyv epilógusában írt le, tehát valamiképp bele kellett szőnöm a történetbe Albus Perselust és a többieket. Így alakult ki a történet vázlata, melyben az eljövendő és a jelen összefonódik, és Harry bizonyos értelemben Látóvá válik, és a jövőről szerzett ismeretei vezetik végül arra az elhatározásra, hogy megszegi a varázslók első számú törvényét: megváltoztatja a történelem menetét. Erről fog szólni a Nurmengard-trilógia harmadik része, a Harry Potter és a Smaragd Sigillus. Elég sokat változtattam ezen a címen, ahogy néhányan tudjátok Ha emlékeztek, volt már a harmadik rész címe Harry Potter és a Viharok Szelídítője, meg Harry Potter és az Alapítók Ajándéka is. Ez utóbbit szinte rögtön elvetettem: túl gagyin hangzott, a Viharok Szelídítője pedig túl hatásvadász volt. Ez után gondoltam a Nurmengardi Birodalom címre, és sokáig valóban ezt tartottam véglegesnek, de mikor a vázlatomat javítgattam, szépítgettem, rájöttem, hogy ennél sokkal fontosabb, s egyszersmind rejtélyesebb címet is adhatok az utolsó HPfanfic regényemnek. Így született meg a Smaragd Sigillus, a történetben szereplő bizonyos tárgyra utalva, ami hasonlóan a hetedikben a Halál ereklyéihez, a sztori mozgatórugója lesz majd. Előtte azonban még összeállítottam Nektek ezt az enciklopédiát, melyben egyrészt összefoglalom mindazt, ami újdonság, ami saját ötletem, hozzátoldásom Rowling világához, valamint sok olyan kis történeti elem és megjegyzés is helyet kapott benne, ami nem fért bele a trilógiába. Remélem, élvezettel olvassátok majd, és sok kellemes percet szerzek vele nektek. Jó olvasgatást kívánok! Üdv: Roland SPOILER-figyelmeztetés! A végére egy jó tanács: csak akkor vesd bele magad az enciklopédiába, ha már elolvastad a trilógia első két részét. 5

6 6

7 AMI EDDIG TÖRTÉNT Harry Potter és a Negyedik Torony május 2-án hajnalban Voldemort nagyúr meghalt. Megölte visszacsapódó átka, amiért felelőtlenül és meggondolatlanul használt egy olyan elképesztő mágikus erővel bíró tárgyat, mint a Pálcák Ura, vagy más néven a legendás Halálvessző, a bodzafapálca. Ugyanezen a napon éjszaka Marius Prince látogatóba megy testvéréhez, a kitagadott Eileenhoz, kettős céllal: tudni akarta, hogy fia miatt hogyan viszonyul húga Voldemort nagyúrhoz, valamint itt várt be két menekülő halálfalót, Mr Crakot és az ifjú Monstrót egyikük sem élte túl a találkozást a kék bőrű emberrel. (1. fejezet A kék bőrű ember) között Marius megrögzötten kereste Voldemort titkos búvóhelyét, hogy ráleljen azokra az ellopott titkokra, amik a világ varázslóiskoláinak helyét jelentették. Ilyen házat azonban sehol sem talált, mindenhol zsákutcába ütközött 1999 májusában Harry, Ron, Hermione és Ginny befejezték roxforti tanulmányaikat a RAVASZ vizsgákkal, néhány régi barátjukkal együtt. (2. fejezet Egy évvel később) Az utolsó vizsga (gyógynövénytan) utáni napon megtartották a roxforti csata első évfordulóját, mely nem zajlott teljesen zökkenőmentesen: a felavatott szobor miatt a Princetestvérek, Octavius és Cerberus panaszkodtak, a rendezvény után pedig a csontrészeg Mr Diggory rendezett jelenetet. Sokan ott voltak az évfordulón, köztük Madame Maxime is, és a Durmstrang Akadémia képviseletében az igazgatóhelyettes, Ursula Ulatov (3. fejezet Az emlékezés napja) Július 31-én Harry saját születésnapjára vett magának egy törött merengőt az Abszol úton. Hiába mondta Hermione, hogy valóságos pénzkidobás volt egy kettétört mágikus tárgy megvásárlása, Harry egy szempillantás alatt megjavította azt pálcájával. Augusztusban nagy öröm költözött az Odúba: megszületett Fleur és Bill kislánya, akinek a nevét még a saját apja se tudja rendesen kiejteni. Még aznap éjjel Harry első alkalommal álmodott a rejtélyes csuklyás fiúval, aki álmában megtámadta Draco Malfoyt, aki egy furcsa aranypajzzsal védekezett. (4. fejezet Boldog békeidők) Harry, Ron és Hermione nem sokkal később a Mágiaügyi Minisztériumban kezdtek dolgozni Hermione mint az újonnan alapított Házimanó Segítő Iroda egyetlen munkatársa, a fiúk pedig az Auror Parancsnokság növendékeiként. Harry és Ron nem volt túlságosan feldobva, mikor megtudták, hogy oktatójuk John Dawlish lesz személyesen, azonban az első nyomozói feladat máris érdekes dolgokat tartogatott számukra: megtudták, hogy Mr és Mrs Diggory nevelt fia, Ciaran nyomtalanul eltűnt, s Harry itt hallott először a fekete mágusok belső köréről. (5. fejezet - Aurorok) Szeptemberben a DS egykori tagjai egy kis találkozót szerveztek a Megfojtott Macska nevű szórakozóhelyre, ahol a buli után Harry, Ron, Hermione és Ginny egy nem várt, és súlyos következményekkel járó találkozást éltek át Marius Prince-szel. Marius megátkozta őket, egy 7

8 hónapot adva nekik, hogy megkeressék Voldemort régi búvóhelyét, aztán sorsukra hagyta őket. Harryék ugyancsak ekkor találkoztak első alkalommal azzal a dementorral, aki rejtélyes módon mintha jobban ellenállt volna a patrónus bűbájnak, mint a többi. (6. fejezet A Megfojtott Macska) Ettől kezdve Harryék fokozatosan rosszullét jeleit fedezték fel magukon. Harry Aberforthtól tudja meg, hogy az átok, amit a kék bőrű ember rájuk szórt, a borzalmas Métely, ami élőhalottá változtatja az áldozatot. Aberforth kocsmája leég, mikor Harry ottjártakor a hatalmas erejű dementor megtámadja őket Harrynek átad egy üzenetet Mariustól, mely a feladatukban nyújthat segítséget, a kocsma többi vendégét pedig megöli. Aberforth és Harry, hogy megfékezzék a Métely terjedését, porrá égetik a Szárnyas Vadkant. (7. fejezet Korom és dér) Ezt követően Harry, Ron, Hermione és Ginny Aberforth-hoz költöznek, hogy a Métely miatt ne jelentsenek veszélyt a Weasley család tagjaira. Az egy hónap lejárta előtt egyetlen nappal találnak rá Belladonna Zambinira, aki fiával együtt elvezeti őket a Peverell család fekete kőből épült házához Voldemort otthonához. (8. fejezet A lista) Marius itt találja meg az iskolák rejtekhelyeit egy hatalmas térképen, majd leveszi az átkot Harryékről, s még távozása előtt végez a két Zambinivel. (9. fejezet Fekete viasz) Októberben a kék bőrű utáni nyomozás kezdetét veszi. Harry meghívót kap a durmstrangi Trimágus Tusa első fordulójára, de nem akar elmenni. A trió próbálja összeilleszteni a darabkákat, hogy rájöjjenek Marius céljára. (10. fejezet Sértések és bocsánatkérések) Harry újra álmodik a csuklyás fiúról, aki maga sem érti, mi ez a rejtélyes kapcsolat kettejük közt. Novemberben Harry nyakláncot vásárol Ginnynek az Abszol úton egy pici, rubintkővel díszített ékszert. Ezt követően ő és Ginny tanúja Mr Borgin és Pansy veszekedésének a nyílt utcán először hangzik el a Negyedik Torony neve, amiről többet Rita Vitrol könyvében tudnak meg. (11. fejezet A Negyedik Torony) Harry meghívót kap a durmstrangi karácsonyi bálra, s Hermione a borítékon észreveszi a Negyedik Torony pecsétjét. Kingsley megbízza Harryt, hogy utazzon el az iskolába, és derítse fel, ki lehet a belső kör ottani tagja, akire látszólag a kék bőrű ember vadászik. Decemberben új fordulatot vesz a nyomozás: Ron a dementor üzenetének fordítása alapján rálel a nyilvántartóban Marius Prince nevére. Harry a Zsebkosz-közbe megy kifaggatni Borgint (nem sok eredménnyel), majd észrevesz az egyik fekete mágiás holmikat értékesítő boltban egy levágott dementorfejre emlékeztető tárgyat. Megvásárolja, és először fordul meg a fejében, hogy a dementorokat talán mégis el lehet pusztítani valahogyan. (12. fejezet A fej) December 25-én Harry, Ginny és Fleur Delacour zsupszkulccsal a Durmstrangba utazik, ahol találkoznak Viktor Krummal. Harry odaadja Ginnynek a rubintos nyakláncot; Hagrid elárulja kettejüknek, hogy meg akarja kérni Madame Maxime kezét. (13. fejezet Vihar és vágy) A karácsonyi bálon megismerkednek Maude Moloh igazgatóval és Ursula Ulatov igazgatóhelyettessel. A felderítés kudarcba fullad, de éjszaka Harry újra álmodik a 8

9 csuklyásról: álmában egy romos, kihalt vidéken találkozik az ismeretlen a kék bőrű emberrel, aki az ellopott aranypajzsot követeli tőle... (14. fejezet Moloh) Ezalatt Ron és Hermione Dumbledore professzor festményétől kérdezősködnek a Negyedik Torony felől, nem túl sok eredménnyel a professzor szerint a Torony csupán az ő általa alapított tudós varázslók és boszorkányok társasága, semmi több januárjában az aurorok kihallgatásra hozzák be Borgint, a zsebkosz-közi árust, hogy illegális feketemágiás árui felől kérdezzék, de rövidesen elengedik. Hermione úgy véli Harry álmában egy Tiu Sunma nevű varázslót látott, akit alighanem a kék bőrű ember ölt meg, s aki a Nagy Keleti Varázslóiskola feje volt. Aberforth újra felbukkan, és egy tervvel áll elő: még aznap éjjel Harry, Ron, Hermione és Ginny halálfalóknak öltözve kifaggatják a rettegő Borgint. A boltostól megtudják, hogy a Negyedik Torony ugyanaz, mint a belső kör, a feketemágusok titkos szervezete, s ő tartja velük a kapcsolatot. Megtudják, hogy Ciaran Diggory sok más volt halálfalóval a Durmstrangba menekült, s az utazásért kincseikkel fizettek. (15. fejezet A Sötét Nagyúr leghűbb szolgái) A négy jó barát Molohra gyanakszik, mint a Negyedik Torony durmstrangi képviselőjére. Megérkezik a meghívó a Tusa második fordulójára. Harry a Misztériumügyi Főosztályon a levágott dementorfej kapcsán megismeri Mrs Parkert, az ottani hallhatatlant, aki beavatja egy titokba: a dementorok látszólag vég nélkül szaporodnak a világon, de a számuk mégis mindig ugyanannyi marad, mintha valaki vagy valakik levadásznák a szaporulatot... (16. fejezet Dementorölők) Február 18-án Harry és Ginny ismét a Durmstrangba utaznak a Tusa második fordulójára, ezúttal Ronnal és Dawlish-sal kiegészülve. A láthatatlanná tévő köpeny alatt folytatott felderítésük megint nem hoz eredményeket, viszont váratlanul egy mágikus kitörésnek lesznek szemtanúi, mikor Ron és Dawlish láthatatlanul áthalad az iskola katakombáinak egy része felett. Harry felismeri az iskola diákjai között Draco Malfoyt és Ciaran Diggoryt, akik Százfűléfőzettel próbálták álcázni magukat. (17. fejezet Mágikus kitörés) A felderítés után Harry először veszekedik Kingsleyvel a nyomozás mikéntjéről. Elárulja Kingsleynek, hogy megtalálta Ciaran Diggoryt, mire a miniszter meglepő hevességgel reagál. Veszekedésük után Harry elárulja Mr Diggorynak, hogy megtalálta Ciarant, és mindent el fog követni, hogy hazahozza őt a Durmstrangból. Harry az újságban olvas a Delphoi iskola igazgatójának meggyilkolásáról. Lassan kezd neki összeállni a kép, és részletes nyomozásának eredményét Hermionéval is megosztja: a kék bőrű embert kihasználják, a belső kör dróton rángatja, és ő öli meg azokat az ártatlan varázslókat az iskolákban, akiknek a helyére a Negyedik Torony embereit ültetik. (18. fejezet A Torony lelepleződik) Márciusban az égvilágon semmi sem történt. Csak punnyadtak... Harry megbukott a vizsgáján. 9

10 Április elsején George születésnapját ünnepelte a társaság a Megfojtott Macskában. Aberforth-t is meghívták, aki előadta Harrynek a tervét, miszerint fordítsák egymás ellen a kék bőrű embert és a Negyedik Tornyot. Marius Prince felbukkan a szórakozóhelyen és Harry köpenyét követeli. Rövid, de szörnyű végkimenetelű csata bontakozik ki a Megfojtott Macska pincéjében: Marius elmenekül Harry patrónusaitól, de egy eltévedt átokkal megöli George barátnőjét, Katie Bellt. (19. fejezet Születésnap) Hetekkel később, Katie temetése után Harry meglátogatja Dumbledore sírját, majd a Tiltott Rengetegbe megy a Feltámasztás Kövéért. A követ kölcsönadja George-nak, hogy elbúcsúzhasson a lánytól, majd megegyeznek Ronnal, Hermionéval és Ginnyvel, hogy elhajítja a Halál második ereklyéjét. A tengerhez hoppanál, de mielőtt eldobja a Követ, hosszú tépelődés után megidézi vele Voldemort csonka szellemét és üzletet köt vele: minden elmond a Negyedik Toronyról, s cserébe néhány órát az élők világában tölthet egy ideiglenes, sárból gyúrt testben. (20. fejezet Három fordítás) A Dumbledore-házba viszi Voldemortot és kifaggatja. Megtudja, hogyan halt meg Marius Prince, s megismeri közös történetüket Voldemorttal. Harry először hall a titokzatos Névtelenről, akit Voldemort egy időben szolgált. A beszélgetést Sipor érkezése szakítja félbe, s a manó sürgősen az Odúba hívja Harryt. Csapda várja: álarcosok és két régi halálfaló egyikük Draco túszul ejtették a Weasleyket, és a köpenyt követelik. Harc bontakozik ki közöttük, amelynek során az Odú megsemmisül, Harry pedig szembe kerül Dracóval. Voldemort majdnem végez Harryvel, de a főnixpálca másodszorra is életre kelő bűbája megakadályozza. Voldemort második halála. Draco Malfoy ellopja a láthatatlanná tévő köpenyt. Sipor halála. (21. fejezet Voldemort utolsó áldozata) A harc után Harry újra veszekedik Kingsleyvel és felfüggesztik az állásából. Ő, Ron, Hermione és Ginny elhatározzák, hogy elmennek a Durmstrangba és visszaszerzik a köpenyt. Májusban megszületik Madame Maxime és Hagrid gyermeke, Prometheus. Már közeleg a Tusa harmadik fordulója. Harry nem kap meghívót, ezért olyanokat keresnek, akiknek a helyébe léphetnének, mint meghívott vendégek. Harry Eakle professzor, Ron bátyja, Percy, Hermione pedig Penelope Clearwater képében utazik az iskolába. Ginny negyedik ember híján kénytelen itthon maradni, az eddig végig őket segítő Aberforth-szal együtt. (22. fejezet Újra a Durmstrangban) A harmadik próbán Harry megtalálja Ciarant, aki elmondja neki, hogy szülei halálát Kingsley és egy másik auror okozta két évvel ezelőtt. Megtudják, hogy a láthatatlanná tévő köpeny a próba helyszínén van, egy mély erkling várban, és Ursula Ulatov elárulja, hogy Moloh valami szörnyűséget tervez vele: ki akarja nyitni Grindelwald eltemetett, sötét varázslatokkal teli ládáját. (23. fejezet Ciaran Diggory) A tusát félbeszakítják. Harry az erkling vár mélyén megküzd Marius Prince-szel és visszaszerzi a köpenyét. Rájön, hogy saját főnixpálcája valamiképp átörökölte a Pálcák Urának minden erejét. A láda kinyílik, és mindenki meglepődik, mikor rengeteg pénz Grindelwald birodalmi pénze ömlik ki belőle. (24. fejezet A bukott bajnok) 10

11 Ursula Ulatov leleplezi magát: ő a Névtelen, aki a kék bőrű segítségével szerzi meg egymás után a varázslóiskolákat a Negyedik Torony számára. Cerberus és Octavius Prince új tagok a Toronyban, őket fizeti ki Grindelwald vagyonával a támogatásukért cserébe. Maude Moloh halála. A kék bőrű ember rájön, hogy a Névtelen becsapta és ezért ellene fordul: megátkozza a Métellyel, majd elmenekül. Harc bontakozik ki, melynek során rengetegen életüket vesztik Madame Maxime, Viktor Krum és Göthe Salmander halála. McGalagony eltűnik egy felrobbanó zsupszkulccsal. Harryt, Ront és Hermionét elfogják a Névtelen emberei, de Hermione kitörli a saját emlékeikből, hová rejtették a Feltámasztás Kövét. Harry, hogy megtartsa pálcája birtoklási jogát, önként Draco Malfoynak adja azt, mielőtt lefegyvereznék. (25. fejezet Az egyetlen esély) Harryt, Ront, Hermionét és John Dawlisht a Nurmengard börtönbe zárják. Harryt megpróbálja legilimentálni a Névtelen, de a csuklyás fiú megakadályozza ezt. Kiderül, hogy a Névtelen valójában férfi. A csuklyás ismeretlen megjelenik és elmondja Harrynek rejtélyes kapcsolatuk titkát: kiderül, ő is Halálmester, sok évvel későbbről, és a neve nem más, mint Albus Perselus Potter, Harry fia. (26. fejezet Harry és a Halálmester) Harry Potter és az Ezernevű Júniusban megtalálják McGalagonyt a Szaharában. A roxforti igazgatónő kómába esett és azóta sem ébredt fel. Júliusban a Varázslók Nemzetközi Szövetsége meghallgatást tart Velencében a Durmstrangincidenssel kapcsolatban. Ginny is oda utazik Eakle professzor segítségével, hogy iratokat adjon át a VNSZ főmágusának, Benedetto Modestónak a Negyedik Toronyról, mindent, amit Harryék korábban kiderítettek. Ginny találkozik Draco Malfoyjal, aki elmondja neki, hogy Harryék élnek, Nurmengardban vannak, és beszél neki a Névtelenről is, akit jelenleg szolgál, de szabadulni akar tőle. Ad Ginnynek egy elvarázsolt galleont, hogy kapcsolatban tudjanak maradni, és visszaküldi Angliába. (1. fejezet Az utolsó halálfaló) Harryt kiengedik a cellájából és Albusszal a nyomában Ron és Hermione keresésére indul a börtönváros utcáin. (2. fejezet - Nurmengard) Hamar bajba kerül, mikor éjszaka az utcán vérfarkasok és egy hárpia elől menekül. Másnap találkozik a szintén Nurmengardban raboskodó Ludo Bumfolttal és Asteria Grindelwalddal, a feketemágus unokájával. Bumfolt megígéri, hogy segít neki megkeresni Ronékat. (3. fejezet Váratlan segítség) Augusztusban Harry felgyógyul a sérüléséből, amit a hárpia okozott, és újra barátai felkutatására indul Bumfolttal együtt. Egy vérfarkasok által üzemeltetett hentesüzletben találja meg őket, és hamar rájön, hogy ez a Névtelen csapdája, amivel pálcája birtoklási jogát akarja megszerezni. (4. fejezet A hentesüzlet) Harry ügyes trükkel szabadítja ki barátait, a vérfarkasok vezére, Aegir Greyback pedig a Névtelenhez megy jelenteni vesztére. (5. fejezet Az első csapda) Ron és Hermione is Bumfolték házába költözik. 11

12 Szeptemberben Harry, Ron és Hermione már kezdenek hozzászokni a börtönélethez. A csatornákban erklingek és egyéb szörnyek után vadásznak, Mr Bumfolt állatviadalaihoz. Az egyhangú nappalok miatt Harryék szinte képtelenek követni az idő múlását Nurmengardon. A viking dementor első alkalommal tör be Nurmengardba, Marius kérésére az utolsó halálfaló, Draco után kutatva. Egy éjszaka Harry hosszú idő után újra a jövőről álmodik, és elbeszélget Albus Perselusszal egy mágikus tál, a Sorsleső fölött, mely képes megmutatni az Idő rezdüléseit és a történelem változásait. (6. fejezet - Sorsleső) Ezalatt a Névtelen Angliába utazik, hogy elrabolja Ginnyt, vele próbálva zsarolni Harryt. A lány egy véletlen vakszerencse miatt megmenekül tőle, de a rubintköves nyakláncot elveszíti. A Névtelen gyanakodni kezd rá, hogy egy áruló van az arctalanjai között. Harryék megpillantják a főnixek hegyének fényeit a városfal fölött. Nem sokkal az első csapda után a Névtelen újra próbálkozik Harrynél. Arctalanjaival (a Melwyn testvérekkel) és Draco Malfoyjal a város központi tornyába viteti, ahol előbb mérgezett étellel próbálja csapdába csalni (ez csupán blöff volt), majd megmutatja neki egy hamis emlékben Ginny holttestét, és odaadja a rubintköves nyakláncot, amit a lány nyakáról vágott le. Harry a jövő ismeretében tudja, hogy a lány életben van, s mikor a Névtelen látja, hogy terve megint kudarcot vallott, legilimentálja őt, azonban most sem képes megpillantani Harry titkát. Egy, a Névtelen asztaláról ellopott újságból megtudják, hogy otthon mindenki halottnak hiszi őket, Ginny pedig eltűnt, és senki sem tudja, hol van. Bumfolt és Asteria megtudja a hentesüzlet titkát. Bumfolt könyörög Harrynek, hogy szabadítsa ki őket Nurmengardból. (7. fejezet A második csapda) Októberben Harry és Ron tervezgetni kezdik a szökést, és kezdésként bejárják a várost. Az északi kapu közelében találkoznak az összevert John Dawlish-sal, akit megmentenek és a menedékházba viszik. A viking dementor második betörése Nurmengardba. (8. fejezet A mágia felső korlátai) Ginny, Hagrid, Aberforth és Luna Lovegood elindul Nurmengard szigetére, hogy kiszabadítsák Harryéket. Novemberben a Nap végre lenyugszik, Nurmengardon beköszönt a tél. Bumfolt megpróbálja elhívni Harryt egy jóshoz a városban, de Harry nemet mond. Ő, Ron és Hermione újabb felderítő útra indulnak, kijutási lehetőséget keresve a városból. Ekkor találkoznak Draco Malfoyjal, aki elmondja, hogy beszélt Ginnyvel, és segíteni akar nekik megszökni, egy feltételt szabva csupán: Harrynek meg kell ölnie a Névtelent. A három jó barát kénytelen-kelletlen beleegyezik. (9. fejezet Draco ajánlata) Decemberben elkezdték a készülődést a szökéshez, Bumfolt pedig elrángatta Harryt a jóshoz, egy bizonyos Fisker nevű emberhez. Mikor azt kérdezik a jóstól, sikerülni fog-e a szökés, azt válaszolja, hogy három életért három életet. A jós ezen kívül látja Albus Perselust is, aki szellemként ott áll Harry mögött, és azt mondja neki: Amit keresel, nem a pajzson találod. Ennek Harry is fültanúja. 12

13 Mikor eljön a szökés ideje (teliholdkor), Harry elbúcsúzik Rontól, Hermionétól és a többiektől, és Nurmengard főtornyába megy párbajozni a Névtelennel, ahogy Dracóval megbeszélték. Draco reflexlassító bájitalt kevert a Névtelen ételébe és italába, hogy Harry könnyebben győzhesse le. Harry felmegy a Névtelenhez, beszél vele, majd visszakapja a pálcáját. A rövid párbaj során a Névtelen elájul, Harry győz. (10. fejezet A párbaj) Ez alatt Ront és Hermionét elfogják az arctalanok, és két másik, a Melwyn testvérek, Irony és Moebius veszi át a helyüket. Asteriának és Bumfoltnak törlik az emlékeit. Ront és Hermionét visszazárják a cellába, a csapat pedig a találkozási helyre lopakodik a városban. Harry rájön, hogy akivel párbajozott, nem a Névtelen volt, átverték. Malfoyjal ellopják a Névtelen összes emlékes fioláját a nagy szekrényből, majd az ablakon át kimásznak és menekülnek. Az északi kapunál egy házban találkoznak Bumfolttal, Asteriával, Dawlish-sal és az álronnal és ál-hermionével. Dawlish-ról kiderül, hogy ő az igazi Névtelen, és párbajozni kezdenek. A csatában Malfoy megsérül, a ház egy része pedig felrobban, maga alá temetve Bumfoltot és Asteriát. A Névtelen eltűnik a robbanásban. Harry, Malfoy és a Melwyn testvérek megszöknek Nurmengardból. Bumfoltot megharapja egy vérfarkas. (11. fejezet Túl a falakon) Harryék próbálnak túlélni a vadonban a kevés élelem és a hóvihar között. Al elmondja, hogy egy ideig nem fog találkozni Harryvel, mert el kell mennie Nurmengardról. Harry fényeket lát a part közelében (Ginnyék ekkor értek partot Nurmengardon). Harry érzi, hogy követik őket, és ez be is bizonyosodik, mikor egy különös helyen, ahol egy olyan boltívet találnak, mint a Halál Termében, a Misztériumügyi Főosztályon, utoléri őket egy láthatatlanná tévő köpenyben utánuk osonó Ciaran Diggory. Harry megmenti a fiút egy csapat hárpiától, levágva az egyik madárember karját. (12. fejezet A vadon) Elveszik Ciaran pálcáját, és az Imperius átokkal kényszerítik, hogy velük tartson. A hegyek felé veszik az irányt. Januárban már magasan járnak a hegyekben, és egy éjszaka élelem-keresés közben Harry és az ál-hermione meglátja egy völgyben a dementorokat. Látják, hogy a viking elnyeli a többieket. (13. fejezet A dementorok titka) Februárban Harryék elérik a főnixek hegyét, és felmennek, segítséget kérni a madaraktól. A főnixek dalban közlik velük, hogy nem segítenek. Még aznap este megjelenik a táborhelyüknél a viking dementor és elrabolja Draco Malfoyt. Harry követi üzletet köt a levágott karú hárpiával, hogy ha elviszi a dementor után, visszaadja a karját. (14. fejezet Madárdal) A dementor egy házhoz viszi Malfoyt, ahol Marius és a testvére, Eileen Prince vár néhány inferussal együtt. Harry is bemegy a házba, és beszél Mariusszal, aki elmeséli neki a viking dementor történetét. Marius megsebzi Malfoyt, de a levágott karú hárpia megzavarja őket, és ezt kihasználva Harry és Malfoy megszöknek Malfoy elveszi Marius pálcáját, és rohannak. 13

14 A dementorok utol érik őket a hómezőn, és Harryéket csak a váratlan segítség menti meg: Ginnyék megtalálják őket és Hagrid lelövi a dementorokat a nyílpuskájával. Harry megismeri Hagrid és Madame Maxime fiát, Prometheust, (15. fejezet Szellemek Pallosa) Február 4-e van, ahogy azt Harry Ginnytől megtudja. Hagrid elmondja neki, hogy a dementorölő nyílpuskát még Nurmengardban találta, mikor Grindelwald ellen harcoltak, és a professzor megkérte, hogy tartsa titokban. Ginnyékkel visszamennek a táborhelyhez, hosszan beszélgetnek, majd elmondják a tervüket, hogy egy főnix-szel akarnak megszökni. Először Luna és Hagrid próbálkozik a madaraknál nem sok sikerrel. Közben Albus Perselus visszatér, és megjelenik a hárpia is, követelve levágott karját. Aberforth arany kart növeszt neki. Később Harry felkíséri Ginnyt a hegyre, aki beszél az egyik madárral, aki végül beleegyezik, hogy segítsen nekik. A madárral (Kinkaku) hazamennek a Foltozott Üstbe. (16. fejezet A főnix és gazdája) A Foltozott Üstben találkoznak Neville-lel és Hannah Abbottal, akik segítenek nekik. A sebesült Malfoyt a Szent Mungóba viszik, ahol ellátják a sebeit. Megjelenik Kingsley, Mr és Mrs Weasley és néhány auror. Kingsley parancsára letartóztatják Harryéket, de Mr Weasley kérésére házi őrizetben tartják őket a Foltozott Üstben. Hagrid és Aberforth a Dumbledoreházban rejtik el Ciarant. (17. fejezet Újra a Szent Mungóban) Márciusra ér csak véget a házi őrizet, mikor bebizonyosodik, hogy valóban Harryék azok, akik visszatértek. Harry, Ginny, az ál-ron és ál-hermione elmennek a Szent Mungóba meglátogatni McGalagonyt és Draco Malfoyt. Malfoyt időközben átvitették a minisztériumi fogdába. Melwynék elmennek, azt mondják, Hermione szüleihez mennek, de valójában az Abszol útra hoppanálnak pálcát venni Ollivandernél. Luna, aki már egy ideje gyanakszik rájuk, követi őket. Harry és Ginny visszamennek a Foltozott Üstbe; Harry megnézi a Névtelen egyik emlékét, és gyanakodni kezd, hogy a szökésük során valójában elengedték őket. Az ál-ron visszatér, és megtámadja Harryt. Luna megérkezik, és megmenti Harryt, az ál-ron elmenekül. Harry követi a Szent Mungóba, és legyőzi az ál-ront és az ál-hermionét, Kinkaku megmenti a megmérgezett McGalagonyt. (18. fejezet A harmadik csapda) Ironyt és Moebiust a Foltozott Üst két külön szobájába zárják. Irony lelepleződik, elmond mindent Harrynek. Harryék elhatározzák, hogy visszamennek Nurmengardba Ronért és Hermionéért. Neville összehívja a régi DS tagjait. Ginny elmondja az új fejleményeket a szüleinek. Kingsley előtt mindent titokban tartanak. (19. fejezet Irony és Moebius) A DS megegyezik, hogy együtt mennek vissza Nurmengardba Ronért és Hermionéért. Megegyeznek abban is, hogy szükségük van Draco Malfoyra a betöréshez. Neville odaadja Harrynek a Herceg könyvét, amit még hetedik tanéve alatt hozott ki a Szükség Szobájából, s amiből Harry megtanulja a Vinculo bűbájt és az Expecto Signumot. Harry elmondja Mr Diggorynak, hogy hazahozta Ciarant. (20. fejezet A Herceg visszatér) Áprilisban Kingsley Shacklebolt jön látogatóba Harryhez a Foltozott Üstbe. Hajszálat szereznek tőle, majd Harry Százfűlé-főzettel felveszi az alakját, és kihozza a fogdából Draco Malfoyt. Kingsley-t foglyul ejtik az akcióban, és bezárják a Foltozott Üst egyik szobájába. 14

15 Kingsley elmeséli Ciaran szüleinek halálát, ahogy az valójában történt. (21. fejezet Az új fogoly) Harryék és a DS Kinkakuval együtt visszamennek Nurmengardra. Lázadást szítanak a rabok között, és a kavarodásban elkezdik keresni Ront és Hermionét. Harry és Ginny Neville-lel és Malfoyjal az északi börtönszárnyhoz mennek. A börtönben megtalálják és kiszabadítják Asteria Grindelwaldot. Al, aki újra Harryt követi, Asteria cellájában megtalálja azt, amit eddig végig keresett: egy falra vésett szöveget, Grindelwald üzenetét. Malfoy többször is rosszul lesz az úton. A viking dementor megjelenik és Harryékre támad. (22. fejezet A lázadás) Harryék elmenekülnek a viking elől, majd találkoznak a harcoló Hagridékkal. Együtt megküzdenek egy csapat arctalannal és elfogják Octavius Prince-szet. Megint jön a viking, több száz társával együtt, és Harryék kénytelenek előlük bezárkózni egy cellába. Miközben megtervezik, hogy mit csináljanak, és Octaviustól megtudják, hogy a viking halálával az összes többi dementor is elpusztulna, Malfoyt megszállja Marius szelleme. Harry rájön, hogy Marius horcrux-sza a pálcája volt, amit Malfoy vett el tőle. A pálca birtokba vette a testét, mikor visszakapta. Malfoy/Marius megöli Octavius Prince-szet, Marius saját apját, majd beengedi a dementorokat. Harry elkábítja Malfoyt és elveszi a pálcáját. Menekülnek, de ő és Hagrid a tetőre csalják a dementorokat, hogy a többiek kijussanak az épületből. A tetőn megküzdenek a lényekkel és Harry a Szellemek Pallosa egy kilőtt nyílvesszőjét belevágja a vikingbe. A dementorok elpusztulnak. (23. fejezet Az elsőszülött) A harc után megjelenik a tetőn a Névtelen, Benedetto Modesto képében, és elkábítja Hagridot. Ő és Harry rövid beszélgetés után (megint csábítja, hogy legyen a tanítványa) összecsapnak a Pálcák Uráért. A párbajban a tető egy része megsemmisül és az épület kettészakad. A rombolásra Ginny és Aberforth a tetőre jön Kinkakuval, hogy segítsenek Harrynek. A Névtelen hármójuk ellen is könnyedén helytáll, de végül Ginnynek sikerül megsebezni az arcát. A megrogyasztott épület végül összedől, a Névtelen elrepül, Harryt, Ginnyt, Aberforth-t és Hagridot pedig Kinkaku menti meg. Együtt a város központi tornyába mennek, hogy ott keressék Ront és Hermionét. Ginny elmegy, hogy összegyűjtse a többieket, Harry és Aberforth pedig kettéválnak a keresésben. Harry egy különös, borostyános szobában találja meg barátait, és Ludo Bumfoltot. A szobában sok más ember is van rajtuk kívül, akik hamarosan vérfarkassá változnak. Harry, Ron és Hermione megrémülnek, rajtuk kívül mindenki átváltozik, és a menekülés közben Bumfolt megharapja Harry karját, átadva ezzel neki a vérfarkas kórt. A Névtelen megérkezik, és megtámadja az épületet. (24. fejezet Harry és az Ezernevű) Harryék bezárják a szobát, ahová ebben a pillanatban embereket teleportálnak a borostyános helyiség egy volt-nincs szoba, a vérfarkasok pedig felfalják őket. A három jó barát menekül a Névtelen átkai elől, és előbb Aberforth-szal, majd a többiekkel is találkoznak a földszinten. Az épület bejárati kapuja zárva van, de odakint felsorakoztak az arctalanok. Harry megtudja, hogy Dean Thomas elvesztette a szemét egy küzdelemben. A Névtelen hamarosan lyukat vág az ajtón és furcsa, füst-manó-szerű lényekkel elfogja Kinkakut, majd egy halálos átokkal hamuvá égeti. A főnix fióka képében a padlóra zuhan, így már nem tudja hazavinni a fogolyszabadítókat. 15

16 A Névtelen kihívja őket az épületből, a DS engedelmeskedik, megállnak a széles lépcsőkön az arctalanok előtt. A Névtelen ekkor elmondja, hogy a terve sikerült, a volt-nincs szobába az elrabolt minisztereket hozta, akik már mind halottak, és a helyüket az ő arctalanja vették át. Véget akar vetni Harryvel a párbajuknak, de mielőtt elkezdenék, a főnixfióka énekelni kezd és megjelenik az égen a többi főnix, akik tollaikat kezdik hullatni: minden toll, ahogy egy ember vállához ér, elviszi őt vissza, biztonságba. A főnixek éneke megbabonázza a Névtelent, aki ledermed és megzavarodik. Harrynek lehetősége van végezni vele, és hosszas tépelődés után kimondja rá a halálos átkot. Ekkor két másik főnix jelenik meg előtte: az egyik lenyeli a zöld átkot, megmentve ezzel a Névtelent, a másik pedig Harryre rikolt. Harry felismeri benne Fawkest, Dumbledore madarát. Fawkes nem akarta, hogy Harry gyilkoljon, ezért akadályozta meg a tettét. Az utolsó tollakkal mindenki is hazajut, de előtte Harry még magához hívja a láthatatlanná tévő köpenyét, és elmenekülnek a magához térő Névtelen haragja elől. A Foltozott Üstbe érkeznek, ahol újabb szörnyűséget fedeznek fel: Tom Abbotot és Kingsley Shackleboltot meggyilkolták, Irony és Moebius Malfoy pedig megszöktek. (25. fejezet Arctalanok) Május elejére Harry, Ron, Hermione és Ginny a Kagylólakba költözik. Mr Weasleyt nevezik ki új mágiaügyi miniszternek, ami miatt az élete folyamatos veszélyben forog. Ő az egyetlen miniszter, aki nem a Névtelen szolgája, és ezért a VNSZ szabadon hozhat új törvényeket a feketemágus nevében. Nurmengardot megszüntetik, mint börtönt, a VNSZ hivatalai települnek oda a Névtelen előkészíti, hogy a varázslók fővárosává tegye a helyet. Fleur újra terhes, második leányukkal, Dominique-kel. Harry elmondja Ginnynek, hogy megharapták; barátai elkezdik tanulni az animágiát, hogy mellette lehessenek holdtöltekor is. Egy májusi estén Harry a partra megy sétálni, ahol találkozik Allal. A fiú elárulja neki, mit keresett végig, az aranypajzson is: Grindelwald legnagyobb varázslatát, amivel létrehozta Nurmengardot. El akarja pusztítani a szigetet, mindenkit megölve rajta. Harry tiltakozik, nem akarja, hogy a fiából gyilkos legyen, és ekkor érti meg, miért nem engedte őr Fawkes sem gyilkolni. Faképnél hagyja a fiút, és többé nem találkozik vele, de elhatározza, hogy megváltoztatja a jövőt, hogy megmentse Alt a végzetétől. Ezalatt Nurmengardban Marius betör a városba, hogy megölje a Névtelent, amiért az korábban elárulta őt. A toronyszobában támad rá, de a Névtelen könnyedén lefegyverzi, majd sarokba szorítja. Leveszi az álarcát, és megmutatja Mariusnak, hogy ki ő valójában, mire a kék bőrű ember azonnal térdre hull előtte, és újra a szolgálatába lép. Ő és a Névtelen elindulnak, hogy találkozzanak a Negyedik Torony többi nagyurával. (26. fejezet A vég kezdete) 16

17 I. 17

18 A NEGYEDIK TORONY A Negyedik Torony mint arra Harry okosan rájött nem egy épület, ahogy a neve alapján elsőre gondolná az ember, hanem egy társaság, amit a világ mágiaügyi minisztériumai a feketemágusok belső köreként ismernek. A Negyedik Torony Körének alapjait Albus Dumbledore és Gellert Grindelwald fektették le mindössze két hónapos barátságuk alatt, mikor a két fiatal, ambiciózus mágus a varázsvilág sorsáról beszélgetett. Ezek az ártalmatlan eszmefuttatások, melyeknek egyik részét Rita Vitrol botránykönyvében is olvashattuk, kicsit többé váltak, mint arra korábban bármelyikük gondolt volna. Íme a kérdéses fejezet Rita Vitrol könyvében, kiemelve a lényeges részekkel: Ariana halála után Albus végre felszabadult kellemetlen kötelezettségei alól, s visszatérhetett eredeti tervei véghezviteléhez, melyekhez az elkövetkező években keresett hű társakat. Alighanem logikus lenne arra számítani, hogy ezen társak közt legelső helyen állt volna Gellert Grindelwald, azonban Dumbledore egészen híres párbajukig nem találkozott vele. Kimondhatatlan csalódásként élhette meg Dumbledore gyerekkori jó barátja, Elphias Doge, hogy Albus előbb Grindelwaldra, ezúttal pedig más tehetségek pártfogására cserélte le barátságukat. Bármilyen hűséges barátnak is érezte magát Doge, ismeretei a mágia ezen magaslataiban elenyészők voltak olyan boszorkányokhoz és varázslókhoz viszonyítva, mint Göthe Salmander, Bathilda Bircsók vagy Nicolas Flamel. Dumbledore igen szoros kapcsolatot ápolt tudóstársaival, levélben, és személyesen egyaránt, gyakran összeültek, korábban magánál Dumbledore-nál, a későbbi években a Roxfortban. A híres-neves tudóstársak közé azonban feltételezhetően néhány, a fekete mágiával kacérkodó alak is keveredhetett, akiket Dumbledore utólag igyekezett a Grindelwaldhoz fűződő barátságához hasonlatosan kitörölni a múltjából. Csupán közvetett bizonyítékokkal tudom alátámasztani, hogy Dumbledore egy alkalommal saját maga gondoskodott róla, hogy kis társasága makulátlan maradjon az átlag varázslópolgár és a minisztérium szemében. Ennek áldozata lehetett a Roxfort egyik tanára, aki 1916 és 1920 között bűbájtant tanított a mágusképzőben. A titokzatos, névtelen alak kilétét olyannyira homály fedi, hogy nem csak Roxfort nyilvántartásából, de bizarr módon úgy tűnik, hogy még az akkortájt az iskolába járt összes diák és tanuló memóriájából is törölték! Szinte hihetetlen, de akárkit megkérdezhetünk, senki sem tudja megmondani, ki volt ebben az időben a bűbájtan oktatója. Ennek oka nagy valószínűséggel egy kevesek által ismert incidensre vezethető vissza, mely saját korában a torony-botrány néven vált ismerté Britannia-szerte. Az azóta szinte minden hivatalos okmányból alapos gonddal törölt 12-es számú oktatásügyi rendelet képezte alapját egy példa nélküli eseménynek: a Roxfort bővítésének egy újabb torony hozzátoldásával az északi szárnyhoz. Ez az építkezési program 1918-tól 1920-ig volt napirenden, Phineas Nigellus Black igazgatósága alatt. Phineas Nigellus az általános közvélekedésbe a Roxfort egyik legellenszenvesebb igazgatójaként vonult be, azonban munkásságára egy árva panasz sem érkezett az ominózus 12-es számú oktatásügyi rendeletig. Máig rejtély, hogyan kerülhetett sor ennek 18

19 a botrányszagú határozatnak az engedélyezésére. Gondos nyomozómunkával azonban felderíthetők a rendelet megszületésének körülményei: Albus Dumbledore neve fogalommá vált a Mágiaügyi Minisztériumban és a szűkebb tudósközösségekben a sárkányvér tizenkét felhasználási módjáról írt egyébként vitatott esszéje nyomán, melyet 1916-ban tett közzé. Dumbledore útja innentől kezdve egyenesen ívelt fölfelé, egyszerű szabadalmi ügyvivőből egészen az Iskolai Felügyelő Bizottságba repítette a hírnév. A zsenialitása iránti lelkesedés azonban csakhamar alábbhagyott a bizottság öregjei körében, mikor Dumbledore olyan ötletekkel állt elő, mint a házrendszer megszüntetése, vagy a roxforti felvétel kibővítése minden varázserővel bíró lény számára. Rejtély, hogyan sikerült megőriznie pozícióját efféle nevetséges elképzelések hangoztatása mellett, de tény, hogy egészen haláláig tagja maradt a Felügyelő Bizottságnak, ez alól mindössze az os tanév zűrzavaros időszaka képezett kivételt, melynek részletei ismeretesek mindenki számára. Elérkezvén az 1918-as esztendőhöz, Nagy-Britannia varázsló polgárai egy harmadik oldalra szorult cikkben értesülhettek róla, hogy a Mágiaügyi Minisztérium egy elfogadott határozat alapján bővíteni készül a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolát. A hírről ugyan mindenki beszélt, de senki sem tartotta különösen nagy eseménynek egészen 1920-ig, mikor az építkezés végül megkezdődött, nem kevesebb, mint százötven házimanó foglalkoztatásával. Csupán egy szerencsétlen véletlenen múlott végül, hogy a torony sohasem épült magasabbra egy földszinti tanteremnél: ekkor hunyt el ugyanis hosszas betegeskedés után Barnabas Hickoff, a Felügyelő Bizottság addigi vezetője, aki a tervezetet is aláírta. Mr Hickoff fokozatos szellemi leépüléséről sokáig cikkezett a Reggeli Próféta, s mindenki sajnálatosnak tartotta, hogy egy ilyen ragyogó pályafutás efféle véget ér. Mr Hickoff helyére Madam Griselda Marchbanks került, aki addig az alelnöki posztot töltötte be, az ő addigi székébe pedig nem más, mint a bizottság legfiatalabb tagja, Albus Dumbledore ülhetett. Az újjáalakult bizottság még az első ülésnapot sem érte meg, mikor Madam Marchbanks kezébe akadt a 12-es számú oktatásügyi rendelet egy bővebb változata, mely addig Mr Hickoff íróasztalfiókjában nyugodott, s mely felettébb kínos részleteket tartalmazott az épülőfélben lévő torony rendeltetéséről. Nem maradtak fenn pontos adatok arról, miket terveztek építeni, de az nyilvánvalóvá vált, hogy a torony a fekete mágia tárháza lett volna a Roxforton belül. Marchbanks első útja a mágiaügyi miniszterhez vezetett, aki kezdeti megrökönyödése után azonnal leállíttatta az építkezést, és vizsgálatot rendelt el a bizottságban, és a Roxfort tanári karában. Hosszú pereskedést követően az egész botrányt a már említett bűbájtan tanár vitte el a hátán, megmentve Phineas Nigellust az elbocsátástól és a börtöntől. A névtelen tanár nem érte meg Azkabanba szállítását: a Minisztérium fogdájában szörnyethalt egy ismeretlen eredetű tűzvészben. Gondolhatják az olvasók, hogy teljes volt a fejetlenség az ügy körül, és senki sem értett semmit. Lehetetlennek tűnt, hogy a vádlott pálca híján öngyilkos legyen az őrizet alatt, s erre még inkább rácáfolt az a tömeges amnézia, mely szép lassan mindenki fejéből kitörölte a bűbájtan tanár nevét. Kinek állt hatalmában efféle hihetetlen cselekedet véghezvitele? Már az emléktörlő bűbájjal sújtott emberek száma is több tízezer fölé rúgott, melynek kivitelezése alighanem minden varázsló számára megoldhatatlan lett volna. 19

20 A torony-botrány jelentőségét gondos cenzúra minimalizálta a jelentésekben, a történelemkönyvekben pedig soha nem kapott helyet ez a csúnya folt a Roxfort makulátlan múltján. A torony alapjai ma is megtalálhatók az északi szárny belső udvarában, s jelenleg itt kap helyet a számmisztika terem másra azonban nem használják. Phineas Nigellus 1926-ban bekövetkezett haláláig igazgató maradt, munkájáról azonban ettől kezdve sorra érkeztek a panaszkodó észrevételek, túlzott részlehajlás mardekáros diákok felé, kegyetlen fenyítések alkalmazása, és a mágikus oktatás enyhe feketedése még a megengedett keretek között. Halála után a sokak által sült bolondnak titulált Armando Dippet lett a Roxfort igazgatója, s ekkor foglalta el az átváltoztatástan tanári katedrát Albus Dumbledore is, aki rögvest a griffendél házvezető tanára lett. Újabb hirtelen ugrás Dumbledore karrierjében! Nem első alkalommal fordul elő, hogy egy helyzetből olyan szerencsésen keveredik ki, hogy jó pár fokkal magasabban találja magát azon a bizonyos ranglétrán. Dippet igazgatósága alatt számos balesetet, sőt egy halálesetet is megélt az iskola, de ezt egyöntetűen mindenki Tom Rowle Denem, más néven a sötét nagyúr számlájára írja, aki akkoriban volt roxforti diák. Ezek az évek is elmúltak, a Roxfort sem zárta be kapuit, Denem pedig elhagyta az iskolát. Dippet igazgató nem sokkal később elhunyt, halálát Mr Hickoffhoz hasonlóan fokozatos szellemi leépülése előzte meg. Ekkor foglalhatta el Dumbledore az áhított trónszéket, s tetszeleghetett benne a mugli származásúak védelmezőjeként, és a fekete mágia elleni harc éllovasaként. Évtizedekkel később azonban újságok hasábjain felbukkant egy név, mely fölött a figyelmesebb szemlélő is könnyedén átsiklott, ha nem ismerte a részleteket, vagy ha egyáltalán eszébe sem jutott összekapcsolni a Reggeli Próféta cikkét a torony-botránnyal. A cikk egy híres ékszerkészítő boszorkány memoárja okán jelent meg, nevezetesen MaryBishue d'tschillamm élete és nem lebecsülendő munkássága emlékére. A memoár írói, a hölgy fia és unokája örökölték az ékszerkészítő vagyonát, házát, s benne féltve őrzött iratait élete munkájáról. Ezeket az iratokat átadták a londoni Mágia Múzeumának, a hölgy naplójából pedig életrajzi művet írtak. Ebben említenek egy társaságot, melynek Mary-Bishue is megbecsült tagja volt. A tudóstársaság tagjai úgy nevezték magukat, hogy a Negyedik Torony Köre, s Madame d'tschillamm mellett olyan prominens tagjai voltak, mint Nicolas Flamel, Adalbert Waffling, John Eakle, valamint Albus Dumbledore, a társaság vezetője és atyja. Ismeretes, hogy a Dumbledore-ok családi címere a csillagos torony, ez megtalálható a dinasztia minden hivatalos iratán, s házaik falán. Ez utóbbiakból hat található Britanniaszerte, bele számítva azokat is, melyeket Dumbledore elajándékozott szegényebb tudóstársainak. Madame d'tschillamm ugyan nem szorult efféle kedvességre a hölgy ékszerkészítésből fakadó vagyona több százezer galleonra rúgott, de néhány más család bizonyára hálával fogadta. Álljunk meg itt egy pillanatra! Ködös területre érkeztünk. Vajon miért nevezték magukat pont Negyedik Toronynak? Ha visszaemlékszünk a torony-botrány részleteire, tudhatjuk, hogy az építkezés az északi szárny pontosan azon részén kapott helyet, ahol tíz méterrel a felszín alatt a mardekár ház hálótermei húzódnak, még lentebb pedig a Titkok Kamrája nevű helyiség. A Roxfort alapítói közül egyedül Mardekár Malazár nem épített egyetlen égbetörő tornyot sem az iskolához, minden más háznak megvan a maga égi birodalma. A soha be nem fejezett épületrész talán a Mardekár tornya lett volna? Vagy valami egészen más, ami Dumbledore legtitkosabb álmai közt szerepelt hogy belépjen a Roxfort nagyjai sorába, s házat alapítson? Egy iskolai házat, mely fölül emelkedik az 20

21 általa állítólag annyira megvetett mardekáros eszméken? Elég, ha csak pillantást vetünk a 435. és 436. oldalra! [Az említett oldalon a roxforti torony és a Dumbledore-címer hasonlóságát vetik össze a szerk.] Szembeötlő a hasonlóság, igaz? Jómagam is erre gondoltam, mikor Madame d'tschillamm hagyatékát megszemléltem a Mágia Múzeumában. Ez súlyos és nehéz kérdések elé állít minket Dumbledore múltjával kapcsolatban. Véletlen lenne, hogy hősünk a kudarcba fulladt építkezésről nevez el egy általa alapított tudóstársaságot, mely építkezés előfutárakor ő maga is ott volt a 12-es rendeletet aláírók sorában? Az is véletlen lenne, hogy a tanár, akit megvádoltak a terv titkos részleteinek kidolgozásával és eltussolásával, olyan tragikus halált halt, emléke pedig mindörökre kiveszett a történelemből? Véletlen lenne Barnabas Hickoff és Armando Dippet szellemi leépülése és halála, melynek eredményeképp Dumbledore karrierje mindkét alkalommal hatalmasat ugrott előre? És legfőképp: az is véletlen lenne, hogy a nevezett társaságot, a Negyedik Torony Körét Dumbledore közvetlen az után kezdi szervezni, hogy megismerte a XX. század egyik leghírhedtebb fekete mágusát? Azt a Gellert Grindelwaldot, akinek célja hazájában nem más volt, mint a mágia korlátainak mind messzebbre való kiterjesztése, egy olyan jövő érdekében, melyben mindenek felett ő uralkodik? A valóság persze nem egészen az, amit itt olvastunk ahogy azt már Rita Vitroltól megszokhattuk. Dumbledore és Grindelwald megalapították belső társaságukat, melybe a kor legtehetségesebb, legnevesebb varázslóit hívták meg, olyanokat, akik osztották nézeteiket a világ dolgairól. Mind tisztában voltak a varázslóiskolák jelentőségéről, és ismerték a mágia ősi titkait őrző három nagy tornyot: a Durmstrangot, a Delphoi Jósdát és a Keleti Varázslóiskolát. Így hát a Dumbledore-család magas, sokemeletes otthona miatt, ahol társaságuk először és utoljára összeült, elnevezték magukat a Negyedik Torony Körének. A két fiatal ugyanis változásokat szeretett volna, összevonni a három iskola féltve őrzött tudását, mindezt a nagyobb jó érdekében ám Albus és Gellert egészen eltérően értelmezte ezt a kifejezést. Dumbledore kihangsúlyozta, hogy ott és csak annyit szabad ártani másoknak, amennyi feltétlenül szükséges, hogy elfogadják az ő vezetésüket, fejet hajtsanak, és megértsék a varázslók, boszorkányok, mágikus lények, s egy napon majd a muglik is, hogy minden jóra fordul majd, ha ők ketten, Albus és Gellert vezetik őket: Gellert! Azt mondtad, a varázslóknak A MUGLIK ÉRDEKÉBEN kell uralomra jutniuk szerintem pontosan ez a lényeg. Igen, kivételes képességeink vannak, és igen, ezek a képességek feljogosítanak bennünket az uralkodásra, de egyben felelőssé is tesznek minket azokért, akik fölött uralkodunk. Ezt kell hangsúlyoznunk, ez legyen az alapkő, amelyre építünk. Ha majd vitatkozunk, mert biztosan fogunk, ebben kell gyökereznie minden érvnek és ellenérvnek. A NAGYOBB JÓRA TÖREKEDVE vesszük át a hatalmat. És ebből az következik, hogy ha ellenállásba ütközünk, csak annyi erőszakot alkalmazhatunk, amennyi feltétlenül szükséges, nem többet. (Ebben hibáztál te a Durmstrangban! De egy szavam se lehet, hisz ha nem csapnak ki, most nem ismernélek.) Albus 21

22 Grindelwald fejében azonban ez másként festett. Ő uralkodni akart mindenki és mindenek felett, behódoltatni, térdre kényszeríteni embert és varázslényt, hogy kiélhesse megalomán vágyait, melyek miatt korábban a Durmstrangból is eltanácsolták. Mikor Dumbledore és Grindelwald barátsága megszakadt Ariana tragédiája miatt, kétfelé váltak útjaik, s ez által a Negyedik Torony is két külön módon fejlődött tovább. Dumbledore mérhetetlen gyászában és szégyenében letett világhódító szándékairól. Önvizsgálatot tett, és elhatározta magában, hogy ezen túl távol tartja magát mindenféle hatalmi pozíciótól, ezért hát rövid minisztériumi gyakorlat után visszatért tanítani a Roxfortba. Vele ellentétben azonban Grindelwald nem adta fel terveit, sőt, minden korábbinál nagyobb elánnal vetette bele magát a szervezkedésbe, készülődésbe, mert tudta, hogy a világ csak egy módon fog a lábai előtt térdepelni: háborúval. Grindelwald Negyedik Tornya alkotta a magját hadseregének, főtanácsosai lettek bukása után a Torony urai és úrnői, közülük is legodaadóbb és legerősebb híve, a Névtelen, akiről még Grindelwald fénykorában is azt suttogták, hogy ha a Halálmesternek nem lenne birtokában a Pálcák Ura, a Névtelen varázserejében és tudásában messze túltenne rajta. A Negyedik Torony és a Dumbledore-család címerének összehasonlítása. A két képen jól láthatóak a különbségek, melyeket Grindelwald alakított barátja családjának címerén, talán tiszteletből, talán hogy gúnyt űzzön belőle ezt már sosem tudhatjuk meg. Grindelwald Terve: Gellert Grindelwald egy ötlépcsős tervet épített fel, mellyel világuralmi céljait kívánta elérni. Ezt a tervet mindössze a negyedik lépcsőig sikerült elvinnie, de valójában egyetlen egy lépcsőfokot sem tudott befejezni teljes egészében. Az öt fázis a következő: 22

23 1. A Három Torony megszerzése: a varázslóiskolák feletti uralmat tűzte ki célul, melynek kulcsfontosságú részei a kínai iskola, az Új Delphoi-i Jósda és a Durmstrang megkaparintása. 2. A minisztériumok megszerzése: a politikai uralom és legitimitás biztosítása a varázsló világban. Megalapozza a harmadik fázis megkezdését. 3. A Megtisztítás: a károsnak tartott varázslények szisztematikus begyűjtése és elpusztítása. 4. A Muglik Háborúja: a végső, ötödik lépcső elengedhetetlen feltétele, mely a muglik egymás között megvívott háborúját jelenti, melyet imperizált politikusokkal, katonai vezetőkkel kívánt Grindelwald olyan erőszakosra és véresre fokozni, hogy a mugli civilizáció teljes egészében összeomoljon. 5. A Leleplezés: a végső fázis, mely a varázslók leleplezését jelenti a muglik előtt. Az elpusztult mugli civilizáció fölött a homályból előbukkanó varázslók könnyedén, minden ellenállás nélkül uralkodhatnak. Ma a Negyedik Torony urai és úrnői irányítják a világ jó részét, titokban, a varázsló közvélemény tudta nélkül. Habár sokan tisztában vannak ennek a szervezetnek a létezésével amit a tudatlanok csak a feketemágusok belső körének neveznek csak a legbeavatottabbak ismerhetik a nagyurak és úrnők némelyikét. Ezek a beavatott személyek pedig általában szolgák, talpnyalók, alattvalók, vagy rosszabb esetben kísérleti nyulak. Mert egy valami összeköti e boszorkányokat és varázslókat: mindegyikük hozzátette a maga részét a fekete mágia évszázadok alatt összegyűjtött sötét, Tiltott Tudásához, melyek nagy részét nem lehet könyvekben megtalálni, olvasással elsajátítani. A leggonoszabb varázstitkok szájról szájra terjednek, és a forrásaik a Negyedik Torony Körében keresendők. Az alább következő leírásban a legnagyobb hatalommal és varázserővel bíró tizenegy feketemágus történetét és jellemzését olvashatjátok, akik a legfontosabbak voltak a világ történéseit befolyásoló nagy eseményekben. E tizenegy boszorkány és varázsló közül hárman már nem élnek, sokuk pedig ismeretlen vagy halottnak nyilvánított mágus a varázs-bűnüldöző szervek számára, ez azonban semmit sem von le ravaszságukból és erejükből. Lesznek köztük talán olyanok, akiket nem hogy gyűlöletesnek és ocsmányak találtok, de előfordulhat, hogy egyenesen szimpatikusnak érzitek majd, de ne dőljetek be az álcának! Ezek mind egy szálig megátalkodott gonosztevők! Kezdjük is bemutatásunkat az egyik legismertebb feketemágussal, akit hátán hordott a föld, azzal, aki Albus Dumbledore gyerekkori jó barátjaként a Negyedik Torony alapító varázslója volt: Grindelwald nagyúrral. 23

24 A Halálmester Eredeti név: Gellert Grindelwald - A Halálmester Születési idő: 1883 Nemzetiség: német Státusz: halott (1998) Pálca: bodzafa + thesztrálszőr (a Pálcák Ura) Gellert Grindelwaldról, erről a jóképű, szőke, nagy erejű varázslóról már nagyon sokat beszéltünk, jelentősége vitathatatlan a varázslótörténelemben, így most eltekintünk e hatalmas alak már-már unalomig ismert élettörténetének rövid áttekintésétől, s helyette elmerülünk kicsit a részletekben. Mind élete, mind halála fontos fordulópontokkal van tele, melyek nem csupán elindították a lavinát ő maga volt a lavina, mely elsodort mindenkit, ellenségeit, szövetségeseit, barátait... 24

25 Grindelwald felemelkedését kronológiában: és bukását követhetjük nyomon a következő rövid 1883 Grindelwald születése a Berni Alpok zord hegyvidékében. Anyja már gyerekkorában a Bogar bárd meséiből olvas fel neki, és a kis Gellertet lenyűgözi a Három testvér meséjének legendás varázspálcája Grindelwald a Durmstrang Intézet tanulója lesz. Szülei akarata ellenére választotta az Északi Varázslóiskolát a Beauxbatons Akadémiával szemben, ahol családja többi tagja tanult. A Durmstrangban kiváló eredményeket ér el, azonban már ekkor megmutatkozik hajlandósága és érdeklődése a fekete mágia tudományai iránt Grindelwald különféle sötét kísérletekbe kezd varázslényekkel és néhány elkábított diáktársán. Fekete mágiával különféle lények keresztezésével próbálkozik, valamint olyan rettenetes műtéteket végez foglyain, mint például mágikus lények amputált testrészeinek beültetése az emberi testbe, abból a célból, hogy az alany örökli-e az eredeti tulajdonos varázserejét Az iskola tanári kara felfedezi Grindelwald szörnyű cselekedeteit, és azonnali hatállyal eltanácsolják az iskolából. A norvég mágiaügyi hatóságok letartóztatják, azonban megszökik a fogságból, és Angliában élő rokonához, Bathilda Bircsókhoz menekül Gellert és Albus Dumbledore találkozása, rövid barátságuk kezdete. Ismeretségük során megalapozzák azokat az eszméket és gondolatokat, melyek a későbbi Negyedik Torony alapköveit jelentik majd. Dumbledore bemutatja Gellertet itteni tudóstársainak, akikkel roxforti tanulmányai során hozta össze a sors, mint például Nicholas Flamel, Keira Parker, John Eakle, vagy Göthe Salmander. Ez a kör később egyre bővülni fog, ahogy Dumbledore és Grindelwald egyre több boszorkányt és varázslót gyűjtenek maguk köré. A nyár folyamán bekövetkezik a tragédia: Aberforth Grindelwaldra förmed, aki megtámadja Albus öccsét, és hamarosan párbaj bontakozik ki közöttük, melynek során Ariana Dumbledore életét veszti. Gellert még aznap elmenekül Nagy-Britanniából, és megszerzett ismereteivel visszatér szülőhazájába tól Gellert levélben tartja a kapcsolatot ismerőseivel, akiknek többnyire Albus mutatta be őt, ám ezek egy része elfordul tőle tettei miatt. Sokan vannak azonban, akik Gellert pártját fogják, és az elkövetkező években többször találkoznak is. 25

26 1912-től Gellert és a Torony többi tagja sorban felkeresik a világ legjelentősebb fekete mágusait, hogy csatlakozzanak a Körhöz. Feltehetően egy ilyen út során talált rá Gellert a Pálcák Urára is, melyet ellopott előző tulajdonosától, Gregorovicstól, aki egy híres pálcakészítő volt. Grindelwald mozgásba lendíti a Tervet, mely világuralmi céljainak első állomásaként a varázslóiskolák fokozatos megkaparintását jelentette. Visszatérve a Durmstrangba, Imperius átokkal hamar befolyása alá vonja az ottani igazgatót Gellert és a Névtelen találkozása. A Névtelenről hamar kiderül, hogy csaknem erősebb, mint maga Grindelwald, s ezért a nagyúr egyszerre kezd tartani a maszkos mágustól, s fogadja őt bizalmába Nurmengard kiemelkedik a tengerből, Gellert felépíti rá városát a Pálcák Ura segítségével Gellert rövid időn belül hatalmas befolyásra tesz szert a Varázslók Nemzetközi Szövetségében, bár ennek még csak kevesen ismerik fel jelentőségét. Imperius átkaival miniszterek tucatjait tartja befolyása alatt megkezdődik a Terv második fázisa A Terv harmadik fázisa teljes titokban önálló életre kel: Gellert szolgálatába állt varázslók és boszorkányok egy csoportja tisztogatásokat végez európai varázslények között, elsősorban a koboldok aranykészleteinek és kincseinek megszerzése céljából. A mágus-sajtó egyszerű rablásoknak titulálja a sorozatos bűneseteket Gellert elindítja a Terv negyedik fázisát is, a tervezettnél sokkal korábban: Imperius átok alá von néhány kiválasztott muglit, akiket a továbbiakban saját céljaira használ fel. Megalakul a Negyedik Torony hivatalos varázsló-katonai szervezete, a Fény és Kő Hadserege Gellert és a Negyedik Torony fokozatosan kiépíti hatalmát, és a két és fél évtized alatt több háborút is vív mágiaügyi minisztériumokkal; sorban a hatalmuk alá kerül a német, norvég, dán, holland, francia, orosz, osztrák és magyar varázslókormányzat, miközben a mugli világban is elkezdődik és világméretűre duzzad a háború. Grindelwald győzelme beteljesedni látszik Dumbledore és szövetségesei elfoglalják Nurmengardot, és Dumbledore a Durmstrang iskola melletti erdőben megvív Gellerttel. A Durmstrang elpusztul az összecsapásban, Gellert elveszti a Pálcák Urát, és hadserege egyetlen éjszaka alatt összeomlik. Dumbledore bonyolult varázslatokkal lezárja Grindelwald Kincsesládáját, melyről Gellert azt hazudta neki, hogy borzalmas és végzetes átkokat tartalmaz. 26

27 A kőláda tartalma: - ötven tonnányi arany vert pénzben (összesen másfél milliárd galleon értékben) - 7 ősi varázsbot (köztük Merlin, Zoroaszter és Nikodémusz varázsbotjai) - Excalibur varázskard - Balmung varázskard - avaloni relikviák, számos darab - három kötegnyi főnixtoll - 1 db preparált gorgófej - 13 tekercs az alexandriai könyvtárból - atlantiszi relikviák, számos darab Együttes értéke közel hat milliárd galleonra rúg A Nurmengardi Per, melynek során Gellert több generálisát és katonáját elítélik, majd egy nemzetközi döntés értelmében a Nurmengard várost börtönvárossá alakítják át. Gellertet börtönbe zárják, megkezdődik a sziget átalakítása, a növényvilág tervszerű elpusztítása Gellert Grindelwald nurmengardi fogsága Voldemort betör Nurmengardba és felkeresi Gellertet a Pálcák Urának sorsa miatt. Mikor ő nem hajlandó segíteni neki a kutatásban. beszélgetésük után végez az öreg feketemágussal. Ez lenne hát Gellert élettörténete, melyet legkönnyebben egyetlen szóval lehet leírni: Grindelwald élete a keresés volt. Mindig keresett valamit, korai éveiben a tudást, aztán később Dumbledore barátságát, egy partnert, akivel megosztottsága gondolatait, majd később a hatalmat. Kereste a Halál ereklyéit, de csak egyet lelt meg; kereste a hűséges társakat, de csak egyet talált, aki felért hozzá, s végül, élete alkonyán egyesek szerint a megbocsátást kereste. Grindelwald: német; grindel = villám (ónémet); wald = erdő 27

28 Harlam nagyúr Eredeti név: Harlam Perun Krum - A Várnai Szörnyeteg Születési idő: szeptember 9. Nemzetiség: bolgár Státusz: körözött bűnöző Pálca: ciprusfa + főnixtoll Ez a sötétbarna hajú, barna szemű, jóképű fiú mindössze huszonkilenc évével a Torony legfiatalabb nagyura. Külsejét anyjától örökölte, mogorva tekintetét pedig apjától. A híres bolgár kviddics-sztár, Viktor Krum idősebb testvére, aki elhagyta családját és a Durmstrang Akadémiát, miután összetűzésbe került a törvénnyel egy súlyos gyilkossági ügy miatt. Történt ugyanis, hogy egy előkelő várnai varázsló hibájából balesetben meghalt Harlam szerelme, egy gyönyörű román leány, Mirela. A szófiai mágiaügyi minisztérium azonban nem tartóztatta le a varázslót, az megúszta büntetlenül nagy befolyása és vagyona miatt, ami haragra gerjesztette Harlamot február 20-án, tizenegy nappal Mirela halálát követően Harlam fekete mágiával kiirtotta a varázsló egész családját szüleit, feleségét, gyermekeit, 28

29 rokonait, szolgáit a varázslót magát viszont életben hagyta, miután megvakította, és a sorsára hagyta. Harlam ezen tette miatt érdemelte ki a Várnai Szörnyeteg nevet, amivel a varázsló-köznyelv illette őt. A történetet azóta jócskán kiszínezték, még a véres valósághoz képest is, és hamarosan olyan változatok kezdtek elterjedni, hogy Harlam megsütötte és megette az áldozatok szívét, s vérükkel oltotta szomját a lakoma után. Ugyancsak népszerű legenda, hogy a nem sokkal később sérüléseibe belehalt varázslót levetkőztette és kiakasztotta Várna templomának bejárata fölé, és megint csak egyesek szerint Harlam nem a szemeit vájta ki, hanem karjaitól és lábaitól fosztotta meg áldozatát. A valóság azonban az, ami a nyomozati jelentésben is áll: a családtagok és szolgák egy pusztító tűzviharban lelték halálukat, a ház ura pedig Harlammal vívott párbajában sérült meg egy átoktól, amitől aztán elvesztette szeme világát. Az újságok így írtak a rémes esetről: Az Auror Főparancsnokság szóvivője ma hajnalban megnevezte az egész országot megdöbbentő várnai tizenkétszeres gyilkosság elsőszámú gyanúsítottját. A felgyülemlett bizonyítékok arra utalnak, hogy a tömeggyilkosságot egy személyben egy mindössze tizenhét éves várnai fiatalember, Harlam Perun Krum, a nurmengardi hős, Todorov Krum unokája követte el. Az áldozatot, Radko Vasilt korábban beidézték vizsgálatra Mirela Yanko, egy tizenhat éves boszorkány halálának ügyében, azonban a bíróság tisztázta a varázslót a gondatlanságból elkövetett üstrobbanás vádja alól. Amint arról a Parancsnokság szóvivője lapunkat tájékoztatta, a gyanúsított közeli kapcsolatban állt Mirela Yankóval, és a felmentő ítélet után halálosan megfenyegette R. Vasilt. 29

30 A hatóságok jelenleg is nagy erőkkel keresik Krumot, és tízezer talléros nyomravezetői jutalmat tűztek ki a fejére. Mindazonáltal az Auror Főparancsnokság nyomatékosan kér minden varázsló állampolgárt, hogy ne tartóztassák fel a gyanúsítottat amennyiben információjuk van a keresett személy hollétéről, azonnal értesítsék a minisztériumot. Harlam a gyilkosságok után Romániába ment, és egy ideig Mirela szüleinél bújt el a törvény elől, az aurorok azonban ott is hamar ráakadtak, s tovább kellett állnia. Ezt követően hosszú hónapokig menekülés volt az élete, melynek során egyre nagyobb és színesebb legendát szőtt maga köré azzal, hogyan játszotta ki vagy győzte le az utána küldött képzett varázslókat és boszorkányokat. A bujkálás közben találkozott Utherrel, aki egyszer segített neki, csupán azért, mert nagy túlerővel küzdött (egyszerre kilenc jól képzett auror ellen), és ezt követően csatlakozott a Negyedik Toronyhoz, aminek Uther már a tagja volt. Rövidesen ők ketten barátok lettek, és a Torony akcióiban mindig együtt dolgoztak, jól kiegészítve egymást Uther a pálcás párbaj gyakorlott művelője volt, míg Harlam idézésekben jeleskedett: varázslatai közé tartozik madárcsapatok (kányák, varjak, sasok és keselyűk) előhívása, szörnyetegek megidézése (griffek, kimérák), gólemek idézése és a hírhedt táltostűz. Kettejük nevéhez fűződik a torgaji Mágustorony lerombolása, és a borzalmas petropavlovszki mészárlás*, melynek során kétszáz varázslóval és boszorkánnyal végeztek. Akármilyen rémületes bűntetteket is követett el Harlam, mindig megmaradt benne a vágy, hogy megtartson valamit régi önmagából, s emiatt folyton-folyvást kereste a kapcsolatot időközben híres kviddicsezővé vált öccsével, Viktorral. A fiú azonban félt gyilkos bátyjától, irtózott tőle, és gyűlölte azért, amiért ekkora szégyenbe hozta a családjukat. Mikor a Durmstrang-incidens során a Névtelen megölte Viktor Krumot, Harlam bosszút esküdött ellene, azóta is keresi a megfelelő alkalmat, hogy elintézhesse a Névtelent, akiről tudja, hogy jóval hatalmasabb nála. Tanul, képezi magát, készül az összecsapásra, amibe egyedül barátját, Uthert avatta be. Harlam: orosz; örömtől ragyogó Perun: a keleti és a balti szlávoknál a villámlás és a harc istene Mirela: román; imádni *A petropavlovszki mészárlás Petropavlovszk a világ legnagyobb természetes kikötőjében fekszik a Kamcsatka-félsziget délkeleti szegletében. Az 1250 km hosszú, vulkanikus félsziget népsűrűsége mindössze 1 fő/km2, s emiatt ez a terület mindig is kedvelt volt az orosz varázslók körében két településük is található volt erre: Belobog (БЭЛОБОГ) és Csernobog (ЧЕРНОБОГ). Ez a két város már az 1992-ben hírhedté vált pusztulásuk előtt is nevezetes volt az egész világon. Az orosz mágiaügyi minisztérium a huszadik század közepén mindaddig példátlan kísérletbe fogott: azt akarták megvizsgálni, vajon megérett-e az idő a mágusok és muglik egészséges együttélésére. 30

31 Az orosz minisztérium vállalkozó kedvű varázslócsaládok, és mugli származású mágusok varázstalan rokonainak együttműködésével alapította ezt a két települést a félsziget déli csücskében, Petropavlovszk szomszédságában. Belobog volt a varázslók, míg Csernobog a muglik lakhelye, s a meghatározott terv szerint a két falunak egymásra támaszkodva kellett működniük. A különös szociális kísérlet természetesen óriási vitákat váltott ki a varázslóközösségekből szerte a világon, s többször indítványozták a két település lebontását és a muglik emlékeinek törlését, hivatkozva az 1692-es Titokvédelmi Alaptörvényre. A leghevesebben az ekkor német varázslókancellár Gellert Grindelwald szorgalmazta a kísérlet nemzetközi szintű betiltását, azonban 1945-ös bukása hosszú évekre feledtette Belobog és Csernobog létjogosultságának vitáját. Újabb levéltári kutatások alapján kiderült ugyan, hogy a mugli-mágus együttélés nem működött minden probléma nélkül, azonban ezeket az orosz varázsjogi szervek eltitkolták a közvélemény elől, s igyekeztek észrevétlenül elsimítani és kiküszöbölni a két város problémáit, remélve a kísérlet majdani sikerességét. Sohasem tudhatjuk meg, mi lett volna végül a hosszú távú együttélés eredménye; vajon sikeres lett volna a kísérlet, vagy mindenképp bukásra volt ítélve? A Negyedik Torony Grindelwald nézeteit követve rossz szemmel nézte Belobog és Csernobog létezését, s azt, amit jelképeztek: a muglik és mágusok egészséges együttélésének lehetőségét. Harlam és Uther 1992-ben érkezett Kamcsatkára, hogy eltöröljék a föld színéről a két várost. Egy egész éjszakán át tartó harc során olyan erők 31

32 szabadultak el, amitől kitört az Avacsinszkij vulkán, és a tűzforró láva elöntötte az egész környéket. Uther és Harlam mindenkivel végeztek, Belobog és Csernobog pedig évekre elnéptelenedett. A moszkvai mágiaügyi minisztérium jelenleg a lerombolt települések újraélesztésén munkálkodik, azonban az orosz varázslólakosság nem szívesen költözne vissza egy ilyen rossz emlékű helyre, ahol az áldozatok nyugtalan szellemei még mindig ott kísértenek. Belobog: a világosság istene az orosz mitológiában Csernobog: a sötétség istene 32

33 Jarmila úrnő Eredeti név: Jarmila Květina - A Próféta Születési idő: április 8. Nemzetiség: cseh Státusz: ismert jósnő Pálca: almafa + unikornis szőr Jarmila úrnő a Negyedik Torony egyik legbonyolultabb, leggyengébb, de egyben legtehetségesebb, s vitán felül a leggyönyörűbb tagja. Hosszú, világosbarna haja, zöld szemei már iskolájában, az Új Delphoi Jós- és Bűbájosképző Iskolában is felkeltette a másik nem figyelmét, azonban Jarmila jóstehetsége olyannyira erős volt, hogy elszigetelte őt mindenkitől, aki közeledni akart hozzá. Bármilyen különleges Látó is volt, nem látta előre azt a tragédiát, mely családját sújtotta: az 1990-es nagy prágai sárkányhimlő járvány áldozatául esett anyja, apja, és kistestvére is. E járványnak is megvan a maga bizarr története: Jarmila úrnő előtt is volt prófétája a Negyedik Toronynak Mopsus professzor, egy vénségesen vén Látó, aki még Grindelwald uralma alatt is szolgált, ekkor már élete végéhez közeledett. Mopsus egy időben, Sybill Trelwaney előtt oktatta a jóslástant a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában, azonban mikor Dumbledore rájött, miféle múltja van egyik tanárának, Mopsus elmenekült előle ra visszatért a Negyedik Toronyhoz, és halála előtt még egy utolsó, nagy látomása volt egy gyönyörű leányról, akiről csak annyit tudott, hogy az örökébe lép majd a Körben. Újra és újra elmerült az álomban, mígnem megtalálta a módját, hogyan csábíthatná körükbe Jarmilát, és ehhez egy ördögien gonosz tervet eszelt ki... Hamarosan kitört a sárkányhimlő járvány, mely csak varázslókat és boszorkányokat betegített, s Mopsus gondoskodott róla, hogy azok is az áldozatok között legyenek, akiknek a halálára szüksége volt. Azt nem lehet pontosan tudni, vajon magát a járványt is Mopsus indította útnak (egyébként a rengeteg áldozatot követelő fertőzés-hullám szinte bizonyos, hogy emberi beavatkozást is igényelt), vagy csupán előre látta annak bekövetkeztét, s úgy alakította a történéseket, hogy azok a javát szolgálják, mindenesetre a baj megtörtént. A családját ért tragédia hallatán Jarmila úgy tért vissza szülővárosába, hogy tanult hivatása helyett egy közönséges varázsló-virágboltban dolgozott, mely egykor az anyjáé volt, s örökül maradt rá. Mopsus nem sokkal később meghalt, ám a gépezet már mozgásba lendült, melyet elindított, és hamarosan a Negyedik Torony legfiatalabb tagja, Harlam nagyúr látogatta meg Jarmilát a virágboltban. A jóképű fiatalember kitartó közeledése nem volt közömbös a lánynak, aki gyógyírt talált Harlamban az átélt veszteségekre, és úgy bonyolódott vele rövid kapcsolatba, hogy fogalma sem volt a férfi valódi kilétéről. Egészen addig, míg meg nem jelent a színen Albus Dumbledore... 33

34 A nagy varázsló egy tavaszi napon kereste fel Jarmilát szintén a virágboltban, egy visszautasíthatatlannak tűnő állásajánlattal: magán Látót keresett, akitől busás fizetség ellenében rendszeres jóslatokat várt el. Nem tudni, hogy Dumbledore mindezt Harry Potter további sorsa miatt tette volna, vagy csupán az újra megerősödő Voldemort lépéseit megelőzendő lett volna kíváncsi a jövő részleteire, mindenesetre eddigre már megelőzték. Harlam időközben lassan rávette Jarmilát, hogy mutasson neki valamit jóstehetségéből, amit Új Delphoi-ban tanult, s a lány két lenyűgözően részletes látomásról számolt be. Harlam ez után tudatta a Negyedik Torony nagyuraival és úrnőivel, hogy megtalálta a legmegfelelőbb jóst a szolgálatukra, s megkapta az utasítást, hogy hozza színük elé a lányt. Ő azonban az erőszakosabb módszerek helyett folytatta lassú ám annál célravezetőbb taktikáját, s már-már teljesen behálózta a lányt, aki emiatt kedvesen, ám annál határozottabban elutasította Dumbledore ajánlatát. Dumbledore távoztakor azonban összetalálkozott a virágbolt előtt Harlammal, aki épp Jarmilához igyekezett és gyanúsan ismerősnek találta a fiatalembert. Harlam számtalanszor szerepelt az újságokban, a várnai tömeggyilkosságot a Reggeli Próféta is megírta, s NagyBritanniában is hallották gúnynevét. Ennek ellenére Dumbledore nem volt biztos a dolgában, viszont elhatározta, hogy egy rövid ideig még a városban marad, hogy szemmel tartsa a férfit, és kitartó érdeklődésének tárgyát... Harlam ezalatt kitartóan terelte Jarmilát a Negyedik Torony felé, fokozatosan, apránként beavatta őt olyan titkokba, mint a társaságuk létezése, mely olyan varázslókból és boszorkányokból áll, akik hatalmukkal képesek elejét venni az olyan szörnyűségeknek, amelyek Jarmila családját is elragadták. A lány hajlott afelé, hogy Harlammal tartson a Negyedik Toronyba, azonban másnap Dumbledore újra eljött hozzá a virágboltba, mikor Harlam épp nem volt a közelben. Figyelmeztetni akarta a férfi valódi kilétéről és feltehető céljairól, azonban Jarmila meg se hallgatta, és elzavarta Dumbledore-t, pedig mint kiderült, az öreg mágus szavai már aznap éjjel beigazolódtak: Két újabb nagyúr jött el Jarmilához, miután a Negyedik Torony túl türelmetlen lett Harlam lassú és óvatos módszerei miatt. Régi ismerőse, Uther és egy másik feketemágus, Wolfgang éjszaka törtek rá a lányra a virágboltban, nem sokkal zárás után, és egyszerű döntés elé állították: vagy önként jön velük, vagy fogolyként, megátkozva. Mielőtt még a rettegő és összezavarodott lány válaszolhatott volna, Harlam idézett madarai árasztották el a virágboltot, elvágva a lányt a két nagyúrtól. Megpróbálta szavakkal meggyőzni két feketemágus társát, hogy bízzák rá a jósnőt, de a Wolfgang nevű nagyúr nem tágított, és egy átokkal ártalmatlanná tette Harlamot vesztére. Uther ugyanis ekkor pontosan úgy cselekedett, ahogyan az várható volt tőle, ha csak felmerül a harc lehetősége. Mivel sem a legyőzött Harlamban, sem a földön kuporgó Jarmilában nem lelt méltó ellenfélre, egyetlen pillanat alatt Wolfgang ellen fordult, és párbaj bontakozott ki közöttük, mely nem csak a virágboltot, de jószerével az egész utcát pusztulással fenyegette. Harlam gyorsan kimenekítette innen a lányt, és dehoppanáltak a város másik végébe, épp a rájuk váró Dumbledore orra elé. Harlam semmit sem tehetett a nálánál nagyságrendekkel hatalmasabb varázsló ellen: Dumbledore mindkettejüket elkábította és elfogta, megkötözve a prágai mágus-csendőrség cellájába szállította őket. Uther és Wolfgang röpke kis magánháborúja ezalatt véget ért előbbi győzedelmeskedett, utóbbi véres holttest volt csupán az utcakövön azonban a helyszínre érkező aurorok és 34

35 Dumbledore elől Uther kénytelen volt menekülni; a harc kimerítette, és Dumbledore még számára is nyomasztó túlerőt képviselt. Hogy ez után pontosan mi történt, az megint ködbe burkolódzik. Tény azonban, hogy Jarmilát még éjszaka kiengedték az ideiglenes fogdából, hogy maga Dumbledore hallgathassa ki, személyes jó barátja, a cseh mágiaügyi miniszter jóváhagyásával. A kihallgatást követően a lányt és Harlamot zsupszkulccsal szállították át az ostravai varázsbörtönbe, azonban valami félresikerült az utazás alatt: egy másik zsupszkulcs is működésbe lépett, és a két mágikus örvény kioltotta egymást, Harlam, Jarmila és a velük utazó őrvarázsló félúton megrekedtek a Tátra hegycsúcsai között. A fiatal nagyúr gyorsan előnyt kovácsolt a meglepő helyzetből, és megszerezte az őrvarázsló pálcáját, a férfit pedig elkábította. Jarmila ekkor árulta el neki, hogy már egy ideje előre látta a bekövetkező eseményeket, és felkészült rájuk a ruhájába varrt cérnányi méretű zsupszkulccsal, majd azt is elmondta Harlamnak, hogy minden vágya vele tartani a Negyedik Torony varázslói és boszorkányai közé, ahol végre kamatoztathatja jóstehetségét. Azonban nem mondta el Harlamnak, milyen messzire is látott valójában. Mindvégig sikeresen titokban tartotta azt, hogy Harlam jövetele óta pontosan látta előre, mi fog történni, Dumbledore érkezésétől Uther és Wolfgang párbajáig, mert rendelkezett azzal az ősi és tökéletes képességgel, mellyel csal a Látók legkiválóbbjai bírtak: a Mindent Látó Szemmel. Amint keze Harlam bőrét érintette, mindent látott a férfi múltjából és jelenéből, beleértve saját szülei sorsát, melyet Mopsus kegyetlen döntése pecsételt meg. Tudta, mit kell tennie, hogy megtorolja azt a szörnyűséget, amit a családja ellen követtek el: Harlamot végig követte a Negyedik Toronyig, magára öltötte a vörös köpenyt, és az óta is vár a kínálkozó alkalomra, hogy az egészet porig rombolhassa. Az pedig már igazán hab a tortán, hogy a kihallgatószobában még Dumbledore-t is sikerült meggyőznie, hogy bízza csak rá a Negyedik Torony Körét, és engedje szabadon mindkettejüket. Jarmila: szláv; tavasz, kedves Květina: cseh; virág 35

36 Uther nagyúr Eredeti név: Uther Mordred Weasley - Árész Születési idő: november 1. Nemzetiség: brit Státusz: eltűnt személy Pálca: diófa + sárkány szívizomhúr Akárcsak a többi Weasley, ő is viseli családja jellegzetes vonásait, de vörös haja és a szeplők az egyetlenek, melyek hozzájuk köti ezt a fekete mágust. Különös és érthetetlen, hogy egy Weasley a sötét mágiát (vagy ahogy a Negyedik Torony tagjai emlegetik: az Igazi Mágiát) választotta, nem igaz? Uther már gyerekkorában kilógott testvérei közül, mindig kicsit visszahúzódóbb és barátságtalanabb volt, mint bátyjai, különösen a család bohóca, Arthur, az eminens és kviddics-bajnok Ignatius, vagy a legidősebb fiú, a kissé elvarázsolt Bilius. Már Uther első varázslása is drámai eseménynek számított, azonban ennek csupán Arthur volt tanúja: A két testvér még Arthur első roxforti tanéve előtt az Abszol úton elkeveredett szülei és bátyja közeléből, és a tömegben kóborolva csakhamar a rossz hírű Zsebkosz-közben találta 36

37 magát. Ahogy az két eltévedt kisgyerek esetében várható, hamar megtalálta őket a baj néhány csavargó mágus képében, akik egy sötét sikátorban sarokba szorították Arthurt és Uthert. Arthur, hogy védelmezze kisöccsét, előkapta alig egy órája vásárolt varázspálcáját és a csavargókra szegezte. Ők persze nem ijedtek meg a kisfiútól, és csakhamar lefegyverezték, majd egy pofon is eltalálta. Uther ezen a ponton vesztette el az önuralmát... Mire az aggódó idős Mr és Mrs Weasley megtalálta az eltűnt gyerekeket, már a négy összeégett, füstölgő talárú, fájdalmasan nyöszörgő csavargó társaságában találta őket. Arthur sírva kuporgott a földön, Uther pedig úgy remegett a dühtől, hogy képtelen volt kontrollálni a spontán varázslásokat, amiket produkált, még akkor is, mikor szülei közeledni próbáltak hozzá. Mikor a Roxfortba került, Dumbledore hamar rájött, hogy a fiúban hihetetlen mértékű mágikus potenciál rejlik, sokkal jelentősebb, mint más tizenegy évesekben, s különösen aggasztónak találta, hogy a legutóbbi ilyen képességű roxforti diákhoz Tom Denemhez hasonlóan ő is drasztikusan kilóg társai közül bizarr viselkedésével. A kis Uther Mordred rendkívül kötekedő, agresszív hajlamú diák volt, aki sohasem riadt vissza a párbajozástól, összetűzésektől. A többi tanár nem osztotta Dumbledore aggodalmát, még McGalagony professzor is gyakran elismerően beszélt a jó képességű diákról, aki sosem volt rest megvédeni a gyengébb, kisebb diákokat, ha a nagyobb és erőszakosabb mardekárosok céltábláivá váltak. Dumbledore azonban látta az igazi indokot Uther viselkedése mögött: őt egy cseppet sem izgatta diáktársai sorsa, csupán az egyre durvább kimenetelű, egyre véresebben végződő párbajok és csaták izgatták egy ízben egyszerre öt mardekárosnak rontott neki, akik mindig kedvelt célpontjai voltak a griffendél és mardekár közötti ősidők óta tartó ellenségeskedés miatt. De aztán mindenki előtt nyilvánvalóvá vált Uther igazi arca, mikor hatodéves korában egy bizonyos mardekárossal megvívta az utolsó párbajukat. Hyperion Malfoy már első éves koruktól kezdve ádáz riválisa volt Uthernek, főként szüleik ellenségeskedéséből kifolyólag, s emiatt gyakran szegeztek pálcát egymásnak, s Hyperion volt olyan jó, hogy állni tudta a sarat Uther ellen egészen idáig. A párbaj olyan vadra és véresre sikerült, hogy a végén Hyperion holtan rogyott össze a negyedik emeleti folyosó északi szárnyának egy eldugott szegletében. Uther normális, ésszerű emberi morál és érzelmek híján végtelenül higgadt és nyugodt maradt tette eredményét látva, és úgy, mintha semmit se jelentett volna neki, fogta összes holmiját, és még mielőtt fölfedezték volna a holttestet, elhagyta a Roxfortot. Régi iskolatársai, testvérei és szülei közül azóta sem látta őt senki, a föld nyelte el Uthert. Akárcsak Voldemort utazó éveiről, Uther további sorsáról is keveset tudunk annál hangosabb botrányt keltett a varázsló közösségekben a roxforti gyilkosság ténye. Az iskola a Titkok Kamrája kinyitása óta nem élt meg gyilkosságot, de a kezdeti pánik gyorsan alábbhagyott, mikor kiderült, hogy a tettes már nem tartózkodik a falak között (itt meg kell említenünk, hogy a Mágiaügyi Minisztérium emberei a hír kipattanásakor azonnal aurorokat küldtek Hagridért, hogy őrizetbe vegyék, mint első számú gyanúsítottat, Dumbledore azonban megingathatatlan alibit biztosított a fiatal vadőrnek). Az öreg Septimus Weasley a hatóságok előtt mindvégig tagadta, hogy Uther lett volna a gyilkos és szentül hitt fia ártatlanságában, azonban a sokasodó bizonyítékok, melyek eltüntetésével Uther szemernyit sem foglalkozott, hamarosan számára is egyértelművé tették, hogy mire vetemedett legkisebb gyermeke. 37

38 Azonban késő volt a bánat: Hyperion apja, Abraxas Malfoy pert indított Septimus Weasley ellen, azzal a váddal, hogy gyilkos fiát bújtatja, és segít neki meglógni a törvény elől, majd sorozatosan kártérítési, becsületsértési pereket is indított az egész Weasley család ellen. Az évekig tartó pereskedésben az egészen addig meglehetősen jómódú varázslócsalád teljesen elszegényedett, minden pénzük ráment a pártfogókra, bírósági tárgyalásokra, és a kártérítési perre, s a szép Weasley-kúriától is kénytelenek voltak megválni. Ez után a család az egyik vidéki birtokra költözött, Widra St. Capdelbe, s ott bővítették ki a szegényes, roskatag vadászlakot, melyet Arthur keserűen odúnak bélyegzett. Uther ezalatt bejárta a világot, megismerkedett a varázslással, az átkokkal, és olyan tehetséges pálcaforgató lett, ami nem terem minden bokorban. Tehetsége nem különleges erejű fekete mágiában, vagy bizarr, sötét tudományokban leledzik, hanem emberfelettien gyors reflexeiben és pontos, nonverbális varázslásaiban, ami párbajban majdhogynem legyőzhetetlenné tették. Nem tudni, mikor csatlakozott a Negyedik Toronyhoz és hogyan, de valószínűsíthető, hogy eleinte vagy a Tűz Ura vagy valamelyik másik rengeteg alattvalóval rendelkező nagyúr szolgálatába állt, és onnan küzdötte föl magát ez illene Uther stílusához. A Torony urai és úrnői között az egyik legerősebbként tartják számon, sokan félik a nevét kiszámíthatatlansága és harci szelleme miatt, amivel a Körön belül gyakran Árésznek szólítják. Azon kevés nagyurak csoportjába tartozik, akiknek egyetlen szolgája sincsen (akárcsak Harlam, Moronius és Marius). Első és egyetlen barátja Harlam Krum lett, a fiatal feketemágus, akit ő maga ajánlott be a Negyedik Torony köreibe, miután előbb kíváncsian végignézte elszánt küzdelmét egy csapat aurorral, majd ő is beszállt a harcba, hogy segítsen neki. Különös dolog barátságról beszélni kettejük között, de mégis erről van szó: számtalanszor harcoltak együtt, erős ellenfelekkel mérték össze tudásukat, renegát fekete mágusokat győztek le, majd végül maguk is azzá váltak. Mégis, Uther legjobb barátja csakis a harc és a halál. Nem hiába mondogatja mindig azt Harlamnak, hogy egy napon, mikor már elfogynak körülöttük az ellenfelek, legutoljára egymással fognak élet-halál harcot vívni, hogy eldőljön, ki az erősebb és Uther ezt komolyan is gondolja. Uther: Arthur mondakör; Uther Pendragon volt Arthur király apja Mordred: szintén az Arthur mondakör szereplője; ő volt Arthur király fia és egyben gyilkosa 38

39 Tarasca nagyúr Eredeti név: Miguel Tarasca - A Kígyó Szeme Születési idő: június 11. Nemzetiség: mexikói Státusz: halottnak nyilvánított Pálca: gyertyánfa + porított baziliszkusz-agyar Miguel Tarasca a Negyedik Torony urainak rettegett képviselője, aki egyedülálló varázshatalommal rendelkezik minden mágus között. Azonban nem mindig volt feketemágus, valaha kezdő gyógyító-inasként dolgozott az Oaxaca Ispotályban a Mexikói Állami Varázslóképző Tanintézetben elvégzett tanulmányai után... másodállásban pedig sorozatgyilkos volt. Beteges mániáján már iskolai éveiben is képtelen volt uralkodni, ennek esett áldozatul három leány diáktársa: legelsőként egy véletlen varázslattal megdermesztett lány, akit az iskola gyengélkedőjében ápoltak. Itt végzett vele az éjszaka belopózó Miguel, aki kihasználta a kínálkozó alkalmat... A lányt két másik követte, de őket már maga Miguel fogta el dermesztő bűbájjal, majd megölte őket. Az iskolában teljes volt a pánik, és borzalmas átokról szóltak a pletykák, amik főleg a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában történtek miatt keltek szárnyra, hiszen a Titkok Kamrájának kinyitásáról mindenhol hallottak, csakúgy, mint a mugli származású lány megdermesztéséről és haláláról. Miguelre azonban nem gyanakodtak, jól eltüntette a nyomokat, és az iskola befejezése után az ispotályban kezdett dolgozni de a gyilkolás ízére már túlságosan is rákapott ahhoz, hogy csak úgy elfelejtse. Hogy elkerülje a varázsügyi hatóságok figyelmét, áldozatait mugli lányok közül válogatta ki. Módszere továbbra is a dermesztő bűbáj volt, s kedvenc prédáit halott szobrokká változtatva megőrizte a pincéjében. Volt azonban egy ballépése, mely csaknem az életébe került azonban ez a ballépése bizarr módon később csak még erősebb tette őt. Olyan erőssé, hogy felküzdötte magát a Negyedik Torony nagyurai közé. Az ispotály betegei között Miguel egy fiatal boszorkányt gyógyított, aki átoktörő volt a mexikói Mágiaügyi Minisztériumban, és megsérült egy régi piramis felnyitásánál, ahol ősi, mágikus kincseket reméltek feltárni. Miguelt annyira megbabonázta a nő szépsége, hogy képtelen volt ellenállni a benne élő szörnyeteg vágyainak. Miután a boszorkány meggyógyult, és kiengedték az ispotályból, Miguel hazáig követte őt. Ez után heteken át megfigyelte minden lépését, becserkészte, óvatos volt, hiszen újabb prédája könnyedén szemet szúrhatott már a varázsbűnüldöző szerveknek is. Mikor elérkezettnek látta az időt, éjszaka tört be a fiatal boszorkányhoz, hogy megdermessze, de egy valamivel nem számolt: a lány házőrző bestiájával... Nem tudhatta, hogy mire számítson odabent, és teljesen felkészületlenül érte a csupán pár hetes perui opálszemű sárkánykölyök jelenléte, mely azonnal rávetette magát. A földre 39

40 került Miguel csak annyit tudott tenni, hogy lerázza magáról a szörnyet, mikor az már teljesen összemarcangolta az arcát, és csurom véresen támolygott ki a lakásból, a felébredő boszorkány átkai elől, s a lépcsőházból azonnal dehoppanált. A tragikus ballépés után várt még rá a szörnyű felismerés is: a sárkány harapásaitól annyira megsérült mindkét szeme, hogy gyógyítóként jól tudta: meg fog vakulni. Nem mert az ispotályba menni, félve az auroroktól, de a boszorkány nem tett feljelentést, hiszen az illegálisan tartott sárkánykölyök miatt ő maga is könnyen a rács mögé kerülhetett volna. Évek múltak el, s Miguel lassan úgy érezte, teljesen megőrül. Kudarca miatt kínzó, beteges vágyai százszor erősebbé váltak és felemésztették, vaksága pedig gyógyítói hivatásától is megfosztotta. Csupán egy fél pár rossz minőségű, el-elsötétülő, túlméretezett mágikus szemre futotta pénzéből, de ez is elég volt hozzá, hogy meglásson valamit, egy lehetőséget, amire rajta kívül senki sem gondolt volna. Abban az időben történt, hogy a Mexikói Állami Varázslóképző Tanintézet múzeuma új tárlattal bővült: egy feltárt azték varázslósírban mumifikálódott baziliszkuszt találtak temérdek mágikus kincsek társaságában, mely még a varázslótörténészeket is megdöbbentette, hiszen a baziliszkuszról mindenki tudta, hogy ősi görög szörnyeteg. Egyesek arra gondoltak, hogy talán a spanyol hódítók hozhatták magukkal az állatot, vagy talán még korábban, esetleg az atlantiszi időkben kerülhetett át Amerikába a szörnyeteg, Miguelt azonban ez cseppet sem érdekelte. Az újságból azt is megtudta, hogy a tárlat vezetője az az átoktörő boszorkány volt, aki miatt elvesztette a szeme világát. Képtelen lett volna kihagyni egy ilyen kínálkozó lehetőséget. Tolvajokat bérelt fel maradék pénzéből, a mexikói varázsló alvilág néhány söpredékét, hogy törjenek be a múzeumba, és lopják el a baziliszkusz sohasem porladó szemeit. A súlyos szegénység és növekvő mágikus bűnözés miatt gyorsan talált jelentkezőket a feladatra, amit el is végeztek, hiszen senki sem számított rá, hogy valaki egy történelmi tárlatot akart volna kirabolni úgy, hogy az ottani kincsekre, az azték aranyra ügyet sem vet. Miután Miguel sikeresen rátette a kezét az áhított szemekre (melynek ellopása során a három tolvajból kettő szörnyet halt, mikor óvatlanul a kígyó hosszúkás pupilláiba nézett), hozzálátott egy bonyolult és rengeteg veszéllyel fenyegető műtétbe. Senki másra nem számíthatott saját magán kívül, és érzéstelenítő főzeteket sem használhatott, hiszen józannak kellett maradnia a beültetés során. Az átélt iszonyatos fájdalom és több órányi szenvedés, melyben csak a fél pár üvegszem nyújthatott neki némi segítséget, végül megérte: újra látott egy ezer éves kígyó szemével. A baziliszkusz-szem pusztító varázsereje megmaradt, és erre Miguelnek sürgősen megoldást kellett találnia. Bonyolult fekete mágiával sikerült olyan védőszemüveget alkotnia, melynek sötét lencséi teljesen elnyomták a baziliszkusz varázserejét, s így már képes volt emberek közé menni. Mikor pedig visszatért a társadalomba, újult lendülettel folytatta azt, amit azon a végzetes éjszakán abbahagyott. Elsőként az életben maradt tolvajt ölte meg, hogy ne maradhassanak tanúk a lopásról. Ez után következett a boszorkány, akinek vakságát köszönhette... Miguel mindkettejüket a szemek mágiájával ölte meg, akárcsak azt a több száz szerencsétlen mugli lányt, akik ez után következtek. Senki sem tudta ettől kezdve megállítani, mert bárki, aki ránézett, menten szörnyet halt. Olyan sok áldozatot dermesztett kővé, hogy a szobrokból igazi kis műtermet rendezett be, egy bűbájokkal elrejtett pincében, ahol elgyönyörködött bennük, a halál pillanatának megörökített látványában... 40

41 Hamarosan hírhedt gyilkos lett a varázsló alvilágban, és egyre többen ismerték meg úgy, mint a Kígyó Szemét, ahogy önmagát kezdte nevezni. Miguel hamar rájött, hogy gyógyítói pályafutásának befellegzésével a legkönnyebben úgy tud pénzhez jutni, ha életmentés helyet az élet kioltását választja hivatásának. Így került be a Negyedik Torony Körébe is. A Tűz Ura küldte el érte hadseregének egy különítményét, hogy vigyék színe elé. A hírhedt gyilkosban hasznos szolgát remélt, azonban súlyosan elszámolta magát. Senki sem volt tökéletesen tisztában azzal, hogy Miguel hogyan végez az áldozataival sokan csak azt hitték, hogy rendkívül tehetséges varázsló, és különféle sötét átkokat használ. Az igazság azonban az volt, hogy Miguel vajmi kevésszer nyúlt a pálcájáért, és a gyógyító és transzformáló bűbájokon kívül kevés varázslathoz volt igazán tehetsége. Ez azonban nem gátolta meg abban, hogy az egész érte küldött osztagot, mind a huszonhárom embert egyetlen szempillantás alatt kivégezze. Ezt követően ő maga, szabad akaratából ment el a Tűz Urához, és miután megfenyegette, közölte vele, hogy belép a Negyedik Torony Körébe, de nem mint szolga, hanem mint úr. Senki sem állt le vele vitatkozni. Miguel: spanyol; a Mihály név egy változata Tarasca: a kígyó jelképe az úrnapi körmeneten Spanyolországban 41

42 Voldemort nagyúr Eredeti név: Tom Rowle Denem - A Renegát Születési idő: december 31. Nemzetiség: brit Státusz: halott Pálca: tiszafa + főnixtoll Voldemort az a varázsló, akit senkinek sem kell bemutatni, bár azt már kevesen tudják csak róla, hogy rövid ideig, mindössze két évig ő is a Negyedik Torony nagyurainak sorát gyarapította, majd miután renegáttá vált (hosszú-hosszú ideig az egyetlen, aki kilépett a Negyedik Toronyból), Grindelwaldhoz hasonló sötét hírnevet szerzett magának, és mint a világ legerősebb, legrettegettebb fekete mágusaként tartották számon. Kétszer sodorta polgárháborúba Nagy-Britannia varázslóközösségeit, ezáltal páratlanul kilépve az árnyékból, sok másik nagyúrral ellentétben, akik megmaradtak a háttérben, gyakran teljesen ismeretlenül. Voldemortot renegáttá válása után is félték és sokan tisztelték a Negyedik Toronyban, igazi legenda volt, s csak olyanok merték távollétében nyíltan becsmérelni a nevét, és hangoztatni megvetésüket, mint a Névtelen, vagy Uther nagyúr... 42

43 Harry Potter és Albus Dumbledore, akik legfőbb feladatuknak tekintették Voldemort elpusztítását, szinte mindent kiderítettek róla, kezdve sötét gyermekkorától a horcruxok titkáig, voltak azonban olyan pontjai Denem életének, melyekről ők sem tudtak meg semmit. Ilyen volt utazásai időszaka, mely akkor kezdődött, mikor ellopta Hepzibah Smith-től Mardekár és Hugrabug ereklyéjét. Hogy hogyan vette kezdetét utazása és találkozása a Negyedik Toronnyal, arról bővebben Marius nagyúr élettörténeténél lehet olvasni, akinek sorsa ebben az időben összefonódott Voldemortéval. Azonban arról már Marius nem tudhatott, mik történtek pontosan Tom Denemmel ezek után. Voldemort közös utazásaik alatt egyre többet tapasztalta Marius honvágyát, mivel már szeretett volna visszatérni munkájához a Misztériumügyi Főosztályra, azonban ő még utazni akart, hiszen nem érezte magát eléggé felkészültnek ahhoz, hogy dédelgetett terveit valóra váltsa, szembenézzen Dumbledore-ral, a Minisztériummal és megalakítsa a halálfalók szervezetét. Aletheát, harmadik útitársukat használta fel arra, hogy marasztalja Mariust: elcsábította a nőt, és rá akarta venni, hogy segítsen neki mellettük tartani Mariust, akire szüksége volt a pénz miatt, azonban valami olyasmit tudott meg a nőtől, amire nem számított. Alethea elkotyogta neki, hogy miféle varázslatokat végez mostanában Marius, mikor Denem nincs a közelében. Pontosan leírta, amit látott, s ebből Voldemort könnyedén rájött, hogy Marius ismeri a horcruxok titkát. Nurmengardon jártak, mikor Voldemort és Marius között lejátszódott utolsó találkozásuk tragikus végkifejlete, melynek során Marius átesett a Holtak Kapuján, és eltűnt hosszú időre. Voldemort ezután megölte Aletheát már nem volt szüksége rá és eltemette a régi helyőrség romjai mellett. Azonban korán örült sikerének, mert nem sokkal később közel húsz arctalan vette körbe, akiket a Névtelen küldött ki Voldemort elfogására, miután az megölte a három kémet, akik még Norvégiában eredek a nyomába. A Névtelent már régóta érdekelte a két fiatal fekete mágus, és szerette volna jobban is megismerni őket. Mikor Voldemortot a színe elé vitték, Nurmengard fekete tornyába, kifaggatta a történtekről és Marius haláláról. Voldemort azt hazudta a Névtelennek, hogy Marius be akart törni Nurmengardba az egyértelmű törvények ellenére, és a veszekedésük odáig fajult, hogy Voldemort önvédelemből megölte Mariust. Ez után egy ideig a Névtelen szolgálatába szegődött, elhitette vele, hogy engedelmes csatlósa lesz, és tanulni vágyik tőle az Igazi Mágiáról. Való igaz, Voldemort tanult is: megjegyezte, hogyan köti magához a Névtelen a szolgáit, megjelölte őket tetoválással, megfigyelte a ruházatukat, a maszkokat, mindent, hogy később felhasználhassa tudását a halálfalók megszervezésénél. Hamar bebizonyosodott, hogy Voldemort jóval hatalmasabb mágus, mint azt addig bárki gondolta volna. Egy alkalommal elkísérte a Névtelent a Negyedik Torony egyik gyűlésére, ahol sok nagyúr és úrnő találkozott, hogy megvitassák a Kör további sorsát. Már több mint tíz év telt el Grindelwald bukása óta, így új utakat kellett kijelölni. A találkozón parázs vita alakult ki a Névtelen és egy másik nagyúr, az amerikai voodookirály, Ugo Mondo között arról, hogy a Negyedik Torony újfent kilépjen-e az árnyékból, és folytassa Grindelwald munkáját. A voodoo-király szerint ez egyenlő lett volna az öngyilkossággal, és hevesen tiltakozott a Névtelen céljai ellen, mígnem az el-elfajuló vitában Voldemort, akiről mindaddig azt hitték, hogy csupán a Névtelen egyik szolgája, megölte Ugo Mondót, és a segítségére siető négy csatlósát, egyetlen pillanat alatt. 43

44 A Negyedik Torony szabályai szerint aki megöl egy sötét nagyurat, az igényt tarthat annak székére a Körben, ha a kitételeknek megfelel (nevezetesen: emberi lény az illető, és a fekete mágia szakavatott művelője), Voldemort így teljesen váratlanul és mindenkit meglepve beállt a voodoo-király helyére, és ebben a pillanatban vált Sötét Nagyúrrá amivé egészen halála napjáig nevezte magát. A Névtelen nem akarta megállítani, érdeklődve figyelte az önállósodott tanítvány lépéseit, vagy azért mert hasznára vált Ugo Mondo halála, vagy mert arra számított, hogy előbb-utóbb Voldemort nagyúr úgyis elbukik majd valamilyen riválissal szemben. Ha így volt, hát tévedett: Voldemort két további nagyurat győzött le, az ő széküket is elfoglalva a Körben, s mindezt néhány hét leforgása alatt tette... Úgy látszott, Voldemort hosszú életű nagyúr lesz a Körben, és támogatja a Névtelen bizonyos lépéseit, azonban ő a Negyedik Tornyot csak afféle ugródeszkának képzelte, legfőképpen azért, mert egyáltalán nem értett egyet céljaikkal: ő nem akarta kiirtani a varázslényeket (az óriásokban és vérfarkasokban hasznos szolgákat látott), míg a sárvérűeket tűzzel-vassal üldözte volna (akiket viszont a Negyedik Torony nem tartott ellenségének Grindelwald ideológiája miatt, mely a muglik létét szükségesnek tartja a varázsvilág fennmaradása miatt). A szakadásra és renegáttá válására akkor került sor, mikor Nurmengardban (ahol Voldemort továbbra is szívesen látott vendég volt nagyúrrá válása óta) tanúja volt a Névtelen és egy fiatal arctalanja közötti beszélgetésnek. Igor Karkarovnak hívták azt az arctalant, aki a Névtelen tehetséges ügynökeként sorra megkereste az elrejtett és titkos varázslóiskolákat, feltérképezte azokat, és előkészítette a terepet a Negyedik Torony beszivárgására. Gigászi munka volt ez, és a jutalom is hasonlóan hatalmas lett volna, ha Voldemort nem rabolja el Karkarovot, hogy megszerezze tudását. Az arctalannal együtt megszökött Nurmengardból, és ekkor tért vissza Nagy-Britanniába, hogy immár megerősödve nekiláthasson a Mágiaügyi Minisztérium és a Roxfort leigázásának. Karkarov emlékeit elvette, válaszgyertyákat készített belőlük, és megszerezte tőle azt az információt, amit a Névtelen áhított. Ezek után törölte az arctalan minden emlékét, új életet, új emlékeket és célt adott neki, s így Karkarovból lett a legelső szolga, s a legelső halálfaló, akit gyorsan követtek a többiek, Voldemort régi iskolatársai: Dolohov, Avery, Lestrange, Macnair, és így tovább... Voldemort hazatérvén üzenetet küldött a Névtelennek Nurmengardba: senki se merje őt követni a Negyedik Toronyból, ne próbálkozzanak a megállításával, különben mindent elmond a Körről a mágiaügyi hatóságoknak. Ezen kívül azt is tudatta a Névtelennel, hogy ha valaha is véghez akarja vinni Grindelwald tervét, szüksége lesz arra az információra, amit megszerzett a szolgájától és aminek már csakis ő van a birtokában. Így történt, hogy Voldemort renegát nagyúr lett, mégis a Negyedik Torony soha sem akarta megállítani, mikor hatalomra tört, és ezreket pusztított el. Szolgái közül többen is kapcsolatot tartottak fent a Toronnyal, páran, mint Malfoy és a Borgin&Burkes tulaja a tagjai is voltak, azonban nem mint nagyurak, csupán mint kapcsolattartók. Voldemort csak egyszer tért vissza Nurmengardba halála előtt mindössze néhány hónappal, mikor a Pálcák Urát kutatta. A keresés során a következő nyom Gellert Grindelwaldhoz vezetett, akiről a Nurmengardon töltött évek során jól tudta, hol és melyik cellában 44

45 raboskodik. A betörés nem volt könnyű feladat, hiszen tudta, hogy a Névtelen van olyan erős mágus, hogy megállítsa őt, épp ezért kerülni akarta vele az összetűzést (ebből is láthatjuk, mennyire hamis és álszent volt az a híresztelése, hogy világ életében csakis egy embertől, Albus Dumbledore-tól tartott; Voldemort valójában jóval több embertől félt, mint azt beismerte: Harry Pottertől, a Névtelentől, és a saját szolgáitól, akik kifürkészhették a titkait). Akkor repült be Nurmengardba, áttörve a város védővarázslatait, mikor a Névtelen éppen a Durmstrangban tartózkodott, Ursula Ulatov képében, mint az iskola igazgatóhelyettese. Karkarov, aki Voldemort első bukása után szinte ösztönszerűen tért vissza Durmstrangba (jóllehet, haláláig nem tudta meg, ki is volt ő eredetileg és melyik nagyurat szolgálta a Névtelen nem tartotta szükségesnek helyreállítani az elméjét), ekkor már nem volt életben, és új igazgató, Maude Moloh ült az Északi Varázslóiskola élén. Voldemort így bejuthatott a börtönvárosba, és észrevétlenül megölhette Grindelwaldot, miután hiába kérdezte őt a Pálca hollétéről. Nem tudni biztosan, mi lett volna Voldemort terve a Negyedik Toronnyal, ha végleg győzedelmeskedett volna, de találgatni lehet: alighanem Harry Potter után ők következtek volna a halállistáján. 45

46 Moronius nagyúr Eredeti név: Moronius Mógus - A Maharadzsa Születési idő: március 27. Nemzetiség: ír Státusz: halottnak nyilvánított Pálca: tiszafa + sárkány-szívizomhúr Moronius Mógus világ életében jelentéktelen varázsló volt. A Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában mugliismeretet tanított a diákoknak, majd 1989-ben váratlanul fogta magát, és tanulmányi útra indult, ahogy azt sok más boszorkány és varázsló is tette. Élete akkor válik jelentőssé, mikor visszatérve a Roxfortba magával hozza a szellemként vegetáló sötét nagyurat, Voldemortot, és segíti a bölcsek köve utáni keresésében. A Gringotts varázslóbankban balul sikerült rablási kísérlet miatt Voldemort megbüntette fiatal szolgáját, és onnantól kezdve a testébe költözött, akár egy parazita, s ekkor pecsételődött meg Mógus sorsa. Az egy testen osztozó két személyiség mágiája összeforrt, Voldemort varázsereje letörölhetetlen nyomot hagyott Mógus testén, aki a tizenegy éves Harry Potterrel való találkozásakor végzetes sérüléseket szenvedett. Voldemort elhagyta a testet, sorsára hagyva a haldokló Mógust, akit azonban a Harry megmentésére siető Dumbledore életben hagyott. Az öntudatlan Mógus ez után hosszú hosszú időre a rejtély- és Misztériumügyi Főosztály Tudás Termébe került, ahol Dumbledore egyik ismerőse és az öreg mágus által továbbvitt Negyedik Torony egyik tagja, Kiara Parker gondozásába került. Dumbledore megbízta a tudós boszorkányt, hogy találja meg a választ egy fontos kérdésre: vajon Mógus horcrux lett, akár Harry Potter? Mrs Parker azonban hamarosan rájött, hogy Mógus teste nem őrzi Voldemort lélekdarabját, csupán a mágiája hagyott benne lenyomatot, és ez okozza instabil személyiségét, mágikus kitöréseit a teste nem bírta kezelni a kétféle ellentétes varázserőt, összezavarodott tőle. Moronius Mógus akkor hagyta el a Misztériumügyi Főosztályt, mikor a Névtelen eljött érte. Arctalanjai és egyéb hírforrásai révén értesült Mógus állapotáról és a Roxfortban történt eseményekről, s olyan lehetőséget látott meg benne, amire Dumbledore nem gondolt. Elrabolta Mógust a Minisztériumból, és Nurmengardba vitte, ahol rövidesen átadta őt Jarmila úrnőnek, a Negyedik Torony jósnőjének. Azzal bízta meg Jarmilát, hogy a férfin keresztül, Voldemort mágikus lenyomatát követve tudjon meg minél többet Voldemort jövőjéről, amire a Névtelen nagyon is kíváncsi volt, hiszen az egyik leghatalmasabb sötét varázsló visszatérése könnyen keresztül húzhatta volna számításait... Moronius: Tóth Tamás Boldizsár fordítását követve, aki a Quirrel-t Mógusnak fordította, én a keresztnevét - a Quireniust - Moroniusnak. 46

47 Marius nagyúr Eredeti név: Marius Prince - A kék bőrű ember Születési idő: január 1. Nemzetiség: brit Státusz: halottnak nyilvánított; körözött személy Pálca: szomorúfűz + sárkány szívizomhúr (horcrux!) Marius az aranyvérű Octavius Prince elsőszülött fia, akit gyerekkorától kezdve apja a tenyerén hordozott, nem úgy, mint húgát, Eileent, akit már tizenhét éves korában kitagadtak. Marius magas növésű, sápatag, hosszú fekete hajú fiú volt, akit a Teszlek Süveg némiképp meglepően a mardekáros szülők miatt a hollóhátba osztott be. Ez nagyrészt azzal magyarázható, hogy a fiatal Marius mindig is iszonyú tudásszomját áhított kielégíteni, mely már egészen korán, második, harmadik roxforti tanévében a fekete mágia ösvényei felé 47

48 terelték. Hosszú órákat töltött a könyvtár zárolt részlegében, és kereste az olyan tanárok társaságát, mint Horatius Lumpsluck és Galatea Merrythought, az akkori sötét varázslatok kivédése tanár. A fekete mágia terén végzett kutakodásai lassan felkeltették az iskola sötét éltanulója, Tom Denem figyelmét is, aki abban az időben már maga köré szervezte azokat a diákokat, akikből később halálfalók lettek. Alighanem Marius is ezért került a figyelme középpontjába, azonban maga Marius ezt úgy értelmezte, hogy Tom a barátságát keresi. A valóságtól azonban ez nagyon messze állt. Marius a Roxfort után apját büszkévé téve a Mágiaügyi Minisztériumban kezdett dolgozni, ahol folytatta tudásszomja kielégítését, és hamarosan a Rejtély- és Misztériumügyi Főosztályon találta magát, mint gyakornok. A későbbi halálfaló, Augustus Rookwood kollégájaként kezdte meg munkáját a Halál Termében, ahol forradalmian új gondolatokkal járult hozzá az ott végzett kutatásokhoz. Elképzelhetőnek tartotta például, hogy a legendákból ismert Halál ereklyéinek birtokosa képes lehet sértetlenül átjutni a Holtak Világába és onnan visszatérni, erre azonban nem talált bizonyítékot, ahogy az ereklyék létezésére sem (ironikus, hiszen vérrokonáé, az öreg Charlus Potteré volt ez idő tájt a Láthatatlanság Köpenye). Emellett egy Psiché Peregrino nevű bájitallal végzett kísérleteket saját magán, melynek segítségével képes volt kilépni saját testéből és szellemként kóborolni, míg a bájital hatott. Így szándékozott átjutni a Holtak Kapuján és onnan visszatérni, azonban a bájital hatásának elmúltával arról számolt be Rookwoodnak, hogy a testéből kilépve egyáltalán nem látta a roskatag boltívet ott, ahol annak lennie kellett volna, szőrén-szálán eltűnt előle, s csak most, testébe visszatérve látta ismét... Marius Rookwoodtól hallott gyakran néhai roxforti cimborájáról, Denemről, és fel is kereste őt a Borgin&Burkes-ben egy-egy baráti beszélgetésre, azonban Denem sokáig rideg és elutasító volt vele szemben, amit Marius nem értett. Aztán egyesős éjszakán Denem maga állított be Mariushoz, azzal az elhatározással, hogy el akar utazni, be akarja járni a világot, de egyedül nem akar neki vágni az útnak, ezért úti társat keres. Marius ugyan sejtette, hogy Denem hirtelen pálfordulásában biztosan valami titok is szerepet játszik, de nem firtatta. Marius sosem volt híján a pénznek, ezért munkahelyén hosszú szabadságot kért, és Tommal együtt nekivágtak a hosszú, világ körüli útnak, remélve, hogy új ismeretekkel gazdagodhatnak az Igazi Mágia terén... Hetekig remekül mentek a dolgok, bejárták Franciaországot, Spanyolországot, sámánoktól tanultak a Fekete Kontinensen, majd a keleti mágiával ismerkedtek Narb min Sihr titkos termeiben. Mikor visszatértek Európába és észak felé vették az útjukat, egy hollandiai városban találkoztak egy boszorkánnyal, akin Mariusnak azonnal megakadt a szeme. A nőt Aletheának hívták, a vezetéknevét sosem árulta el nekik, de Marius ezt csak az egyik vonzó és izgalmas tulajdonságának találta. Nem hallgatott Denemre, akit mérhetetlenül bosszantott a nő jelenléte, és alighanem meg is ölte volna, ha azzal nem vonja magára Marius haragját. A boszorkány, mint elmesélte, maga is afféle utazó szerencsevadász volt, aki szülők és rokonok híján hol itt, hol ott talált magának rövid időre otthont. Hamarosan együtt utazgattak tovább Norvégia felé, ahol az ősi viking mágiával ismerkedtek, és hamarosan magukra vonták a helyi fekete mágia képviselőnek figyelmét is. Sem Denem, sem Marius nem ismerte az arctalanokat, de a Névtelen szolgái ekkor már a nyomukban jártak és figyelték őket, többek között Denem sötét hírneve miatt, ami úgy 48

49 követte őt, mint valami árnyék. Marius és Alethea nem ismerte fel a közeledő veszélyt, de Denem igen, és egy alkalommal, útitársai tudta nélkül megölte mindhárom nyomukban lévő arctalant. Észak felé utaztak tovább, és a Durmstrangban csatlakoztak egy Nurmengardra induló expedícióhoz, melynek tagja a Grindelwald által összegyűjtött mágikus állatvilágot és a varázslattal létrehozott sziget tulajdonságait vizsgálták (számos ilyen expedíció indult Nurmengardra, az első 1951-ben, melyhez Mariusék csatlakoztak, majd 1963-ban, 1974-ben, majd hosszabb kihagyás után 1990-ben, 1996-ban és 1998-ban). A börtönváros közelébe persze nem mehettek, hiszen azt a norvég és német mágiaügyi hatóságok, valamint az ekkor már beszivárgásukat megkezdett arctalanok felügyelték, akik pár év leforgása alatt a Névtelennel együtt át is vették az egész sziget irányítását, a világ tudta nélkül. Marius időközben rájött Denem egyik nagy titkára. Hosszú időt töltöttek együtt, felismerte a jeleket, melyekről olvasott a roxforti zárolt részlegben: látta a néha-néha vörösre váltó pupillákat, a torzuló arcvonásokat, Denem pókszerűen megnyúló ujjait, melyek mind-mind a horcruxok mellékhatásai voltak. Ezen kívül Denem ebben az időben magánál tartotta egyik horcrux-szát, anyja nyakláncát, melyet elutazásuk előtt szerzett meg Hepzibah Smith-től Hugrabug aranypoharával együtt. Mariusnak megvoltak a módszerei, hogy megvizsgálja a horcrux-szot, megismerje tulajdonságait, létrehozása körülményeit, és a lehetőségek és előnyök, melyeket egy horcrux jelentett, túlságosan is csábítóak voltak egy ilyen tudásra szomjazó fiatalember számára. Marius elkészítette a saját horcrux-szát, mégpedig a tizenkét hüvelykes szomorúfűz pálcájából, mellyel megint új tudásra akart szert tenni hiszen egy ilyen pálca, mely magában hordozza a lélektöredéket, sohasem cserél gazdát, sohasem szolgál mást, csakis őt, és megtalálja az utat, vissza a gazdájához... Balszerencséjére azonban Alethea nem volt ilyen hűséges. Ekkor már Denem csábítása is elérte a célját, aki a nőt felhasználva akarta elérni, hogy Marius tovább tartson vele az úton, és ne térjen még haza Angliába szüksége volt rá a pénz miatt, mert ő maga egy árva garas nélkül vágott neki az útnak. Alethea ekkor elárulta neki, hogy Marius mivel is kísérletezik, és ez volt az, ami mindőjük sorsát megpecsételte. Denem dühbe gurult, és Nurmengardon, Grindelwald régi helyőrségének romjainál, a Halál Kapujánál felállított táborhelyükön vonta kérdőre Mariust. Marius maga kívánkozott erre a helyre, ugyanis érdekelte az itteni Holtak Kapuja a londoni példányon végzett kutatásai miatt. Mikor Denem nekiszegezte a vádakat, épp a boltívet rejtő épület falára vésett rúnákat fordította. Marius nem tagadta le a barátjának hitt Denem előtt horcrux-szának titkait, büszkén beismerte, hogy felfedte a titkát, azonban ennél rosszabbat nem is tehetett volna. Denem válaszul elárulta Alethea csalfaságát, és kettejük között rövid, de véres párbaj alakult ki. Mielőtt még Denem végezhetett volna Mariusszal, a varázsló az egyik átoktól átesett a Holtak Kapuján és elnyelte őt a Holtak Világa. Éveknek beillő órákat töltött a semmiben, és csak az élők világában maradt horcrux-pálca miatt nem veszett el teljesen. Aztán távoli hang hívását hallotta a fekete semmiben, és azt követve visszatalált a kapun. Ekkor ismerte meg titokzatos segítőjét, aki egy dementor volt. Marius egyedül volt, senki sem volt körülötte a kihalt pusztaságban a dementoron kívül, melynek bénító, dermesztő erejéből mit sem érzett. Borzalmas, félig élő, félig halott 49

50 állapotban volt, sokáig önmagáról sem tudott, újra kellett tanulnia mindent. Több évet töltött Nurmengard fagyos jégvilágát járva, az északi pusztaságokat, a dementorok között, akik titokzatos vezetőjük, a néhai viking király parancsára nem bántották őt. Marius hamarosan megtalálta elhagyott pálcáját is, mely az élethez kötötte, és lassan kezdte visszakapni emlékeit... Az emlékekkel együtt pedig jött az emésztő gyűlölet is, Denem iránt, Alethea iránt, s ez a harag testileg is megváltoztatta. Ahogy Denemet az egyre több horcrux, úgy Mariust a Holtak Világa torzította el. Halott volt, de mégis élt, dementor volt, de ember is egyben. Bőre elkékült, szemei pedig ragyogni kezdtek, ahogy visszatértek belé az emlékek. A dementorok mágiája közülük valóvá tette, úgy alakították a túloldalról visszatért embert, mintha egy üres vászon lett volna, amit úgy festenek be, ahogy akarnak. És ők magukhoz hasonlóvá változtatták, szinte vonzotta őket a közelsége, egy ismerős alak, szinte testvér, akihez foghatót sehol sem leltek a világon. Mivel minden egyes dementor egy volt, egy a vikinggel, ez nem volt meglepő: ő is magányos volt, mint sokan a világ teremtményei közül, és Marius valami új volt számára. Nem volt vele terve, sem célja, csupán érdekesnek találta. És ez épp elég volt hozzá, hogy hamarosan Marius is testvérként gondoljon rá. Aztán egy nap, ahogy a Nurmengardi síkságokat járta, egészen véletlenül összetalálkozott egy másik emberrel, aki csillogó fémmaszkot viselt. Ő volt a legelső ember, akivel az óta találkozott, hogy visszatért az élők közé, s mint az később kiderült, egyben a legrosszabb is... Marius: latin; jelenése férfias, a Márió egy változata 50

51 Octavius nagyúr Eredeti név: Octavius Prince Születési idő: január 7. Nemzetiség: brit Státusz: halott Pálca: mogyoró + egyszarvú szőr Octavius Prince királyi hangzású neve ellenére egy új dinasztia sarja, ugyanis ő, és testvére, Cerberus apja volt az első, aki a Prince nevet viselte a varázslók között. Perselus Prince, így hívták az apját, aki csak tizenhatodik életéve után vette fel ezt a nevet, mikor örökre szakított családjával, s nevéről, örökségéről lemondva kilépett a híres Potter családból. Perselus és testvére, Harold Potter már gyerekkoruk óta riválisok voltak mindenben: az iskolában, a mágiában, szüleik és a társaik elismeréséért folytatott küzdelemben. Míg Harold a családi hagyományokat követve a fehér mágia szakavatott gyakorlójává vált, addig Perselus folyamatos kudarcai és mellőzöttsége miatt elmélyült a sötét tanok, azokon belül is az egyik legtiltottabb és legmegvetettebb ág, a nekromancia rejtelmeiben. Ahogy azt el lehet képzelni, hamarosan Harold rájött testvére titkaira, főleg, mikor sorra kezdtek eltűnni a Roxfort környékéről az elásott állattetemek, majd a sírokból is a holttestek. 51

52 Perselus színt vallott, mire apjuk, az öreg Potter kitagadta őt. Perselus hivatalosan felvette a Prince, vagyis Herceg nevet, és külföldre távozott, ahol sokáig a Durmstrang akadémiában tanult abban az időszakban, mikor Grindelwald hatalma felemelkedőben volt. Fiai, Cerberus és Octavius Prince évtizedekkel később tértek vissza Angliába, elhunyt apjuk rejtélyesen szerzett hatalmas vagyonával, ahol jelentős befolyásra tettek szert. Octavius, aki a testvérpár közül mindig is jobb érzékkel bánt a pénzzel (míg Cerberus inkább apja nyomdokaiba lépve a nekromancia útját járta), jövedelmező kapcsolatokat ápolt a Malfoyokkal, a Melwynekkel, Blackekkel és más aranyvérű családokkal, akik közül később sokan csatlakoztak a hatalomra törő Voldemort nagyúrhoz. Octaviusnak két gyermeket szült felesége, Lyra Melwyn: Mariust és Eileent azonban az asszony Eileen világrajövetelekor belehalt a szülésbe. Octavius, aki rengeteg hibája, gonoszsága, pénz- és hatalomvágya ellenére bolondulásig szerette feleségét, valósággal meggyűlölte lányát, s csupán elsőszülött fiával, Mariusszal törődött. Ugyanabba a hibába esett, mint nagyapja, s a végeredmény sem lett boldogabb ezúttal sem. Eileen eltávolodott apjától, míg Marius olyan kiváló varázslóvá lett, hogy Tom Denem is felfigyelt rá, mely végzetesnek bizonyult számára... Eileen, hogy lázadjon apja aranyvér-mániája ellen, egy mugli férfihoz, Tobias Pitonhoz ment feleségül, akinek gyermeket szült Octavius mindkettőjüket kitagadta, Eileent férje pedig elhagyta, mikor megtudta feleségéről, hogy boszorkány. Ez után ő és fia, akit nagyapjáról nevezett el Perselusnak (hogy ezzel is apján álljon bosszút, aki szinte bálványozta a néhai Perselus Prince-et), egy mugli településre költöztek, s ott éltek sok-sok évig. Eileen és a kis Perselus Piton 52

53 Eközben Octavius a fiát is elvesztette, s talán egy időre megbánta, hogy elüldözte magától a lányát, bár sosem kereste fel őt a pénz elegendő vigasz volt számára. Voldemort első és második hatalomra jutása során is jól megszedte magát, és a nagyúr mindkét bukása után elkerülte a tárgyalótermet és a börtönt, bár mikor Harry Potter, Harold dédunokája végleg legyőzte a Sötét Nagyurat, nekik is kijutott az ellenőrzésekből, razziákból, és az ellenük forduló közhangulatból, amiért aztán sok másik halálfaló és feketemágus családtagjaival együtt külföldre utazott Cerberusszal, és beállt a Névtelen szolgálatába. Ekkor találkozott újfent rég halottnak hitt fiával, Mariusszal, de a találkozás nem vezetett szép jövőhöz. Octavius is ismerte a nekromanciát, tudta, hogy fia nem igazi ember, és képtelen volt úgy fogadni, ahogy kellett volna, és ez vezetett a halálához is. Mikor Marius megtudta, hogy elárulták és kihasználták, mindenkin bosszút akart állni, beleértve saját apját és a Névtelent is. Octavius Prince végül a nurmengardi északi börtönépületben lelte halálát, saját fia gyilkos átka végzett vele. Octavius: latin; Octavianus, az első római császár nevéből ered, jelentése: nyolcadik 53

54 Cerberus nagyúr Eredeti név: Cerberus Prince - A Nekromanta Születési idő: augusztus 7. Nemzetiség: brit Státusz: nem áll körözés alatt Pálca: gesztenye + főnixtoll Cerberus Prince a Potter családtól különvált Perselus Prince elsőszülött fia, Octavius testvére és nagybátyja Mariusnak és Eileennak. A Negyedik Torony többi nagyurához és úrnőjéhez képest viszonylag egyszerűbb élettörténetet tudhat maga mögött már ha egyszerűnek nevezhetjük a holtak feltámasztásával folytatott sötét kísérleteit. Cerberust már egészen gyerekkorától kezdve lenyűgözte a holtak világa, a kísértetek, inferusok, dementorok és vámpírok mágiája, de balszerencséjére mindezek tiltott tanoknak számítottak a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában. Perselus azonban 54

55 hamarosan elköltözött fiaival Nagy-Britanniából, és mivel a világot járta különféle fekete mágusokkal (csempészekkel, tiltott árusokkal, átokkovácsokkal) üzletelve, A fiatal Cerberus és Octavius hol itt, hol ott tanult, de leginkább apjuktól és más varázslóktól sajátították el a fekete mágia rejtelmeit. Hamar bebizonyosodott, hogy a két fiú közül Cerberus messze tehetségesebb, és a fekete mágián belül is egy igen sajátos ágazat ismereteit sajátította el: a nekromanciáét. Alig tizenkét éves volt, mikor első inferusának parancsolt, tizennégy évesen pedig már a dementorokkal is szövetséget kötött. (Ezt úgy érte el, ahogy a legtöbb sötét varázsló, akinek dementorokra volt szüksége: előbb gyanútlan alvó emberektől lopott boldog emlékeket vitt nekik, majd később, mikor megtanulta a módját, kiszakított lelkekkel etette őket. Mikor már a dementorok megbíztak benne, megállapodtak vele, hogy nem bántják, és szükség esetén a védelmére sietnek, ha további elfogyasztható lelkekkel látja el őket.) Apjuk halála után a Prince testvérek visszatértek Nagy-Britanniába, ahol a mágikus alvilág ismert tagjai lettek, bár a hatóságok előtt sose mocskolták be a nevüket, sosem sikerült rájuk bizonyítani semmit, még a sorozatos hullarablásokat sem, amit Cerberus elkövetett. Ezekre azért volt szüksége, hogy kísérleteket folytasson a mozgásra bírt inferusokkal. Feltett szándéka és élete egyik legnagyobb célja az volt, hogy igazi és valóságos feltámasztást hajtson végre, mellyel egy elhunyt embert tökéletes épségben, igazi állapotában visszahozhasson a túlvilágról. Ezek a kísérletei természetesen rendre kudarcba fulladtak, és még a nekromancia sok lehetetlennek tartott céljai közül még azt sem sikerült megvalósítania, ami az első lépés lett volna egy ember feltámasztása felé: a halott hús regenerálását. Csupán kis sikereket ért el ezen a téren, képes volt bizonyos mértékig beinjekciózott bájitalokkal, bonyolult varázslatokkal javítani, élőbbé változtatni az inferusok külsejét, de ezek csak ideiglenes javulások voltak, s napokon belül a hús újfent oszlásnak indult, míg végül az inferusok teljesen szétrothadtak. A Sötét Nagyúr Voldemort uralma alatt mind Cerberusnak, mind testvérének kijutott a jóból: Octaviusnak a pénzből, melyet hasznos tippjei, információi és óvatos segítsége miatt kapott a halálfalóktól, míg Cerberusnak a holttestek jutottak. Voldemort, aki megszállottan kereste a halhatatlanság titkát, érdeklődve figyelte és amiben lehetett, támogatta a nekromanta kutatásait. Különböző módon megölt és elhalálozott emberekkel, varázslényekkel és állatokkal látta el, de a halál módja mindegy volt, Cerberus képtelen volt meglelni a feltámasztás módját. Azonban mind a mai napig nem adta fel a kutatást, még a Sötét Nagyúr bukása sem állította meg ebben, sőt, egyesek azt rebesgetik, hogy most, a Negyedik Torony Körében Cerberus rálelt egy egyedi módszerre, mellyel képes volt részben meggyógyítani a halott testeket... Cerberus: görög; az alvilág bejáratát őrző három fejű kutya neve 55

56 A Névtelen Eredeti név: ismeretlen (állítólag nincs is neve...) Születési idő: ismeretlen Nemzetiség: ismeretlen Státusz: ismeretlen személy Pálca: ismeretlen???????????? 56

57 II. 57

58 A VARÁZSLÓ ISKOLÁK Számos varázslóiskola létezik a világon, melyek a mágia változatos formáira oktatják a fiatalokat már századok óta. Vannak köztük híresebbek, csekélyebbek, titokzatosak és nyitottak, elismertek és illegálisak is. A Negyedik Torony nem véletlenül tartja első számú és legfontosabb feladatának ezeknek az iskoláknak a megszerzését, hiszen a mugli világ tanintézményeivel ellentétben ezek a központok az erő birtokosai is, a mágikus tudás tárházának számítanak, s ennélfogva az egész varázsvilág alapját képezik. A varázslók világának fokozatos elkülönülése és intézményesülése során jóval előbb születtek már iskolák, minthogy létrejött volna a legelső Varázsló Tanács, vagy Mágiaügyi Minisztérium. Ezek a szervezetek voltak az elsők, melyek kezdettől fogva a mugli szemek elől rejtve működtek, teljes titokban, feltérképezhetetlenül, kivonva magukat a háborúkból és viszályokból. A varázslóiskolák közül napjainkban a Roxfort a legnagyobb, azonban korántsem a legősibb. A három legelőször alapított intézmény, ami a varázslók oktatását tartotta legfontosabb feladatának, az alexandriai, a delphoi-i és a Mó-Shù-Shī Xiào, a Nagy Keleti Varázslóiskola. A három közül kettő teljesen egyedi és eltérő mágiát képviselt: a Keleti Varázslóiskola a kínai hagyományokat követte, a delphoi-i pedig a görög-mediterrán tudás forrása volt, melyet később a Római Birodalom örökölt meg, majd a latin iskolát a Roxfort vitte tovább, egészen napjainkig. Az alexandriai iskola a delphoi-i testvére volt, s meg is maradt annak mindvégig, holott jelentőségéből mára sokat veszített. Ahogy a három első iskola terjesztette a mágikus tudást, úgy szaporodtak gomba módjára a hozzájuk hasonló intézmények, a legtöbben az ő példájukat követve, de voltak akik a sötét középkor során letelepedő, államalapító, korábban nomád törzsek, népek mágikus tudását igyekeztek megőrizni, s így kapcsolódtak be a különböző tanok közé a kelta, germán, arab, majd legvégül az indiánmágia tudományai is. A legális iskolák mellett mindig is nagy számban voltak megtalálhatóak az illegális, fekete mágiát, sötét tudományokat okító, vagy a grimoire-okat lejegyző intézmények is. Ezek többnyire egyszerű lakóházakban, pincékben vagy erdők közepén működtek, még a varázslótársadalom előtt is rejtve, hiszen a Varázsló Tanácsok és később a Mágiaügyi Minisztériumok szakadatlanul vadászták a sötét tanok követőit, akik sosem riadtak vissza a gyilkosságoktól, kínzásoktól, és kimondhatatlanul szörnyű bűntettektől. Az alábbi térképen a huszonegy legálisan működő iskola látható, melyeket világszerte elismernek, és mágikus tudományuk a varázsvilág szerves részét jelentik nap mint nap: (A térképen feltűnhet, hogy Afrikában mindössze egyetlen iskola, az alexandriai található ennek nem az az oka, hogy a fekete kontinensen nem élnének varázslók, csupán az, hogy a törzsi társadalmak fennmaradása miatt nem volt szükség iskola alapítására, mert továbbra is a sámánisztikus mágia a legelterjedtebb, melyet a törzsek öregjei a vadonban, a szabad ég alatt tanítanak a fiataloknak.) 58

59 59

60 1. Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola: A Roxfortot senkinek sem kell bemutatni. A leghíresebb és legnagyobb varázslóiskola az egész világon, maga mögé utasítva olyan hatalmas intézményeket, mint a Durmstrang vagy a Beauxbatons. Több mint ezer diákot tanít, s a roxforti birtokhoz tartozó Tiltott Rengeteg az egyik legnagyobb varázslény-rezervátumnak számít Európa-szerte. A Roxfort a latin iskola továbbörökítője, a tanított varázslatok néhány kivétellel mind latin eredetű bűbájok, ahogy a világ legtöbb részén is. Sokan a roxforti tanpéldát tartják követendőnek és általánosan elismertnek, holott bizonyos részekről érték már olyan vádak a Roxfortot, hogy rigorózusan elzárkózik mindentől, ami a feketemágiához kapcsolódik. Mégis ez nem akadályozza abban a Roxfortot, hogy a világ legtehetségesebb, legnagyobb tudású varázslóit nevelje ki minden évszázadban. 2. Queen Maeve Animágus és Druida Tanok Kollégiuma: Ez a még Roxfortnál is ősibb iskola Írországban található, Connacht tartományban, és annak megalapítása óta kérlelhetetlen riválisa volt századokon át, versenyezve a brit varázslócsaládok gyermekeiért. A Queen Maeve egyszerű alapszabályokhoz kötötte magát a kezdetektől fogva: mélységesen megvetette a fekete mágiát, és a latin mágikus örökség helyett a kelta varázs-hagyományok életben tartását tűzte ki legfőbb céljául. Az iskola egy hegy belsejében bújik meg, annak mélyén koboldok és manók által kialakított termekben és tárnákban folyik a druida mágia tanítása, a diákok pedig a hegy lábánál elterülő rejtett faluban laknak a Queen Maeve ebből a szempontból is kilóg a varázslóiskolák sorából. Diákjai mindig is kitűntek a többi közül meglepő fegyelmezettségükkel és tiszteletükkel a mágia eme ősi és különleges ága iránt. Az iskola alapítója Maeve királynő legendás alak az ír varázsló-történelemben, legalább akkora jelentőséggel bír, mint az angoloknál Griffendél Godrik vagy Merlin. Ez a boszorkány a sötét középkorban uralkodó volt a muglik között, s számos férjjel és gyermekkel büszkélkedhetett. Emlékét ma sírhalma őrzi Knocknareában, arcképe pedig még a mugli bankjegyeken is látható! 3. Beauxbatons Mágus Akadémia A Beauxbatons francia iskolája a Földközi-tenger partján, Cannes közelében található. Igazgatónője 2000-ben bekövetkezett haláláig Madame Olympe Maxime volt, a Durmstrangincidens óta azonban a három nagy iskolával (Durmstrang, Delphoi, Mó-Shù-Shī Xiào) a Negyedik Torony uralma alá került, és egy arctalan vezeti az iskolát a fekete mágia felé. 60

61 Több mint hétszáz év telt el az iskola fennállása óta, s ez alatt a hétszáz év alatt mindig is nyitott volt a varázslény felmenőkkel rendelkező, félvér tanulók iránt, így a Beauxbatons diákjai között a mai napig megtalálhattunk fél-óriásokat, fél-vélákat, vámpírokat és vérfarkasokat, azonban ez a helyzet változni látszik. Az új vezetés egy külön, addig a beauxbatons-i rendszertől idegen házba s melléképületbe költöztette a félvér tanulókat, elszeparálva a többiektől. Ez az intézkedés hatalmas botrányt váltott ki egész Franciaországban; Nicanor d'boueuximpasse mágiaügyi miniszter sürgős intézkedéseket akart életbe léptetni az iskolában, hasonló főinspektori tisztséget bevezetve, mint néhány évvel korábban a Roxfortban, azonban javaslatát megvétózták, és később maga is elállt ettől mikor a miniszter visszatért a Varázslók Nemzetközi Szövetségének velencei csúcstalálkozójáról, már azt nyilatkozta, hogy elhamarkodottan ítélte meg a Beauxbatons Akadémiát, ahol szerinte minden a legnagyobb rendben. A legutóbbi hátborzongató hír a francia varázslóképzőben alig egy héttel a VNSZcsúcstalálkozó után történt: a félvér tanulók szálláshelyéül kijelölt melléképület porig égett, és mind a száztizenhárom diák odaveszett a tragédiában. 4. Durmstrang Intézet XI. században alapított Durmstrang a Három Torony egyike, azon három iskola közé tartozik, melyek századokkal ezelőtt teljesen új irányvonalat nyitottak a mágikus oktatás és a varázslás terén, s nem mellékesen elnyerte a Nagy Északi Varázslóiskola elnevezést is. Újításai közé tartozott a főleg Közép- és Kelet-Európában elterjedt germán-mágia, az ősgermán és óskandináv varázsigék elterjedése a latin hátrányára, és mindenek előtt a rúnamágia széles körű terjedése, mely egészen új utakat nyitott az amulett- és talizmánkészítésben, a mágikus eszközök kreálásában. Nem véletlen, hogy a Durmstrangot a középkor derekán a Rúnaiskola néven szokták emlegetni. Nevének jelentése "Vihar és Vágy," mely híven fémjelzi az iskola viharos történetét, sok tehetséges, nagyra vágyó diákját, akik sokra vitték kik a legjobbak, kik a legaljasabbak közé emelkedtek, s mindannyiuk közül kiemelkedik a XX. század egyik legpokolibb hatalmú feketemágusa, Gellert Grindelwald. A Durmstrang politikája kezdetektől fogva tökéletes ellentéte volt a Beauxbatons varázslény- és mugliivadék-barát hagyományainak. A mugliivadék-ellenesség a volt arctalan és halálfaló igazgató, Igor Karkarov vezetése alatt volt a legsúlyosabb, amikor is az iskola egyszerűen mindig kibúvót talált az alól, hogy ne kelljen beengednie a falai közé egy mugli származású diákot sem. Emiatt gyakran érték elmarasztaló kritikák a Durmstrangot a VNSZ részéről, s lesújtó véleményt olvashatunk róla az Európai mágusiskolák összehasonlító értékelésében is. A Durmstrangot azonban ez nem fogta vissza, népszerűsége töretlen maradt az aranyvérű diákok körében, s tanulóit még szélesebb körből vonzza magához, mint a Roxfort: a Norvégia legészakibb pontján található iskolába egész Közép-, Kelet- és Dél-Európából, Szibériából és a Kaukázusból érkeznek a fiatal boszorkányok és varázslók. Feketemágusai miatt nem véletlen, hogy ez az iskola mindig is belefolyt a varázsvilág történelmébe, legfőképp Grindelwald alatt, aki egy időben az iskola igazgatójának szerepében is tetszelgett, dacára annak, hogy hatodik éve alatt elbocsátották onnan. A Durmstrang egyfajta "sötét dicskorszakát" élte a mágus uralma alatt, ám bukásában is jelentős szerepet játszott. Grindelwald és Dumbledore párbaja az iskola melletti erdőben ért véget, ám az 61

62 elszabadult erők hatására a hatalmas, torony-szerű épület jelentős része elpusztult. Ezt a háborút követő években főleg Dumbledore által adományozott pénzekből építették újjá, s a nagy varázsló mindössze annyit kért támogatásáért cserébe, hogy az iskola mellett föld alá temetett kőládát sohase nyissák fel (lásd bővebben: a Grindelwaldról szóló rész). Grindelwald hanyatlását követően a Durmstrang hosszú ideig nem működött, majd végül, a teljes rekonstruálás befejezése után, 1956-ban nyitotta meg újfent kapuit, s ekkor váltott címert is a régi, jól ismert kétfejű sasmadárról jelenlegi jelképére, a vörös, csillagos toronyra. Egyes források szerint Albus Dumbledore hevesen ellenezte a címerváltást az iskolában, azonban valódi indokot nem adott, így az új címer immár egy új Durmstrangot jelképezett, mely nyitottabbá és elismertebbé vált, bár diákjait és oktatási módszereit továbbra is a fekete mágiával azonosították világszerte. Az iskola helyzete aztán újfent megváltozott a már említett Igor Karkarov igazgatósága során, 1982-től 1995-ig, s a Durmstrang egy időre visszatért a gyökerekhez, s még a régi címer is újra felkerült az iskola új jelképe mellé, néhány diáknak pedig engedélyezték, hogy az új torony-címer helyett a régi sasmadarat viselje a talárján. Ez főleg azzal volt magyarázható, hogy a Durmstrang "törzs-diákjai," az európai mágus-elit egyes tagjai rossz szemekkel nézték kedvenc intézményük megengedhetetlen mértékű puhulását, s a volt halálfaló Karkarovban találták meg a kemény kezű igazgatót, aki tiszteletben tartja az Igazi Mágia hagyományait. Az ös Trimágus Tusán egyenesen a régi címer vált hivatalos jelképükké, s a torony-címert egyszerűen "otthon felejtette" a delegáció, hogy ezzel is mutassák a külvilág felé: a Durmstrang újra régi önmaga. Régi tanárok szerint Igor Karkarov a Tusán elvárt győzelmük után akarta bejelenteni, hogy a régi címerre cserélik a torony jelképét, erre azonban nem került sor az ismert okok miatt. Karkarov után a német mágiaügyi hatóságok és a Durmstrang Felügyelő Bizottsága a VNSZ oktatásügyi kamarájának tanácsosát, Maude Molohot nevezte ki igazgatónak, aki minden intézkedést és változtatást eltörölt, ami csak Igor Karkarov nevéhez fűződik, de legfontosabb, s egyben titkos feladata az volt, hogy felderítse, mely varázslócsaládok azok, amelyek már rég óta befolyásolják a Durmstrang sorsát, akik pénzekkel támogatják a nekik tetsző szabályokat, és megvétóznak minden kísérletet, ami a feketemágia visszaszorítására történt. Moloh szigorú ám jól átgondolt szabályokat vezetett be az iskolában, mely a külső szemlélő számára talán túlságosan durvák és jogsértőek lehettek, ám Moloh elsősorban nem igazgatóként viselkedett, hanem felügyelőként, és leghőbb vágya volt megtisztítani iskoláját a fekete mágiától. Szomorú sorsa az volt, hogy míg megmenteni próbálta a Durmstrangot, az elemésztette őt: a 2000 májusában a Trimágus Tusa harmadik fordulója után bekövetkezett támadás, mely a Durmstrang Incidensként vált ismerté, egy pillanat alatt visszájára fordította Moloh minden addig elért munkáját. A világ szemében Moloh feketemágussá és közönséges rablóvá alacsonyodott, míg a háttérben az iskola tanári kara a volt igazgatóhelyettes, s új igazgatónő, Ursula Ulatov vezetésével megszerezte a Durmstrangot is a Negyedik Torony számára. 62

63 5. Új Delphoi Jós- és Bűbájosképző Iskola A három ősi iskola egyikének örököse, és a Három Torony tagja. Az eredeti Delphoi Jósda az i. sz. II. században indult hanyatlásnak, s ebben a zűrzavaros időben költöztek tovább az addig királyok és császárok udvari prófétáiként foglalkozó görög varázslók egy mágiával elrejtett szigetre, ahol aztán Új Delphoi akropolisza és fárosza is helyet kapott. Új Delphoi az egyik leggazdagabb varázslóiskola az egész világon, köszönhetően különleges szolgáltatásainak, melyeket szinte az összes mágiaügyi minisztérium igénybe vett már; egyes források szerint a londoni misztériumügyi főosztályon elpusztult óriási mennyiségű jóslat-archívum háromnegyede Delphoi-ból származik. Szinte az összes létező jóslási módszert tanítják és gyakorolják e fehér falak között, azonban a felvétel korántsem olyan egyszerű, mint a többi varázslóiskola esetében. Új Delphoi különleges kívánalmakat támaszt a jelentkező diákokkal szemben, s minden egyes kis boszorkány és varázsló felvételéről egy tizenkét tagú bizottság dönt, melyben a delphoi-i vének, az iskola legjobb és legöregebb Látói foglalnak állást. A diákok előre nem meghatározott számú tanév során külön lány- és fiú-osztályokra bontva tanulják meg használni Benső Szemüket, s akkor válnak csupán igazi Látóvá, mikor a delphoi-i vének úgy határoznak ez pedig természetesen minden diáknál más és más. Érdekességképpen megjegyezhetjük, hogy Delphoi legkiválóbb jósnője Apollonia Papadokosz, egy hét éves kislány volt, aki csupán egy éven keresztül mondott jóslatokat az eljövendőről, ám olyan számban és olyan pontossággal, amit az óta is példa nélkülinek tartanak az egész világon. Jóslataiban visszatérő elemeknek számítanak olyan részletek és képek, melyekre még nem találtak választ: vörös falevelek, a holtak feltámadása, egy zöld szemű, fekete szörnyeteg, valamint egy rémkép, mely tizennégy éves korára az őrületbe és öngyilkosságba hajszolta Apolloniát egy látomás, amint a világ víz és tűz által pusztul el. 6. Ultra Sylvanum A nagynevű erdélyi mágusképző. Magyar varázslók alapították még a XII. században, a Déli-Kárpátok éles hegyvonulatai között, Erdély határán, a Vöröstoronyi-szoros közelében, melyről maga az iskola is a hivatalos Ultra Sylvanumnál elterjedtebb Vöröstorony becenevét kapta. A Vöröstorony valójában a komor, masszív kastély legmagasabb tornya, ami emellett egy mugli vár elnevezése is volt, szintén a szoros közelében. A muglik a maguk Vöröstorony várát az 1533-ban eltüntetett máguskastély helyett építették fel, mely addig a mugli világ tudomásával (persze valódi céljait jól titkolva) létezett, de a XVI. század elejére az iskolának olyan kihívásokkal kellett szembenéznie, melyek miatt az akkori vezetés a Vöröstorony végleges eltüntetése mellett döntött. Az elrejtésnek jó apropót adott az Olt folyó áradása, mely kilométereken keresztül elmosott és elpusztított minden emberkéz alkotta építményt. A Vöröstorony azonban épségben átvészelte az áradást, s mire a víz elvonult, a muglik már csak egy lerombolt, megközelíthetetlen romot találtak a helyén, míg az iskola maga, zavartalanul működhetett tovább. Akárcsak Erdély, a Vöröstorony is viharos századokat tudhat maga mögött, melyek során a varázslóiskolák közt példa nélküli módon háborút is vívott egy, még a muglik körében is híres család tagjaival. 63

64 A messze földön hírhedt Dracul-dinasztia képviselői egytől egyig vámpírok voltak, mégpedig a legerősebb, legbefolyásosabb klán az éjszaka szülöttei közül. Mivel a vámpírok képtelenek gyermeket hozni a világra, így a klán és a család megnevezés az ő esetükben nem egészen pontos, mégis vérvonalról beszélhetünk. A Dracul-dinasztia tagjának nevezhetünk minden olyan vérszívót, akiket apjuk, Vlad, illetve az ő gyermekei haraptak meg, tettek vámpírrá. A klán egy fiatalabb tagja, Talaitha Draculea próbálta meg bekebelezni a varázslóiskolát, és megszerezni az ottani tudást és hatalmat, mellyel dinasztiáját minden vámpírok uralkodójává akarta tenni, és legfőképpen megtalálni azt, amit teremtőjük átka miatt egyikük sem érthetett vagy érezhetett: az igazi szerelmet. Mivel szolgáik és szörnyetegeik mindig is szép számmal voltak, halandók, vérszívók, mágusok és varázstalanok egyaránt, Talaitha több sikertelen kísérlet után, melyeket a Vöröstorony titkainak csendes és feltűnésmentes kipuhatolására tett, 1881-ben nyíltan megtámadta az iskolát hadseregével. Miután sötét praktikákkal elszigetelték őket, az iskola tanárai és diákjai magukra maradtak, s hét héten keresztül tartották magukat a minden éjszaka ostromló vámpírseregek ellen. A háborúnak végül a magyar Mágiaügyi Minisztérium aurorjai vetettek véget, és a Dracul-klán nagy részét a csatamezőn érte a halál. Talaitha sosem találta meg az igazi szerelem érzését hajnal előtt póznához kötözték a Nagy-Páring hegycsúcsán. A klán egyedüli túlélője különös módon épp annak alapítója volt, Vlad Dracul, akinek hatalmas vagyona miatt sikerült megmenekülnie a kivégzéstől vagy bebörtönzéstől, az ostrom miatt azonban forró lett a lába alatt a talaj, amiért 1897-ben rövid időre Londonba költözött, majd nem sokkal ez után visszatérvén kastélyába, itt érte a halál néhány angol vámpírvadász kezétől. A Vöröstoronyban mind a mai napig megünneplik a Vér Napját, a Dracul-klánnal folytatott háború áldozataira és a győzelemre emlékezve, melynek során a fiatalabb diákok pirosra festik az arcukat és az iskolaudvaron jelképes máglyát állítanak, melyekbe szalmából, kukoricacsuhából és vaddisznóagyarból készített vámpírfejeket dobálnak. A varázslények e jeles képviselőivel folytatott viharos viszonya miatt az iskola sajnálatos módon szinte természetes táptalajt nyújtott a Negyedik Torony számára, és a Durmstrang Incidenst követően csendesen az arctalanok befolyása alá került. 7. Alexandriai Bűbájképző -és Könyvtár Nagy Sándor nem csak birodalmat és várost alapított saját magáról elnevezve, de birodalmi varázslóin keresztül mágusiskolát is, mely nagyrészt a régi Delphoi-i iskola mása volt, legalábbis mágiáját tekintve. Legfőképp a jóslás és asztrológia tanaira helyezték a hangsúlyt, és megmaradt ilyennek az idők viharában, ami mára meg is hozta az eredményét: az alexandriai iskola elvesztette befolyását és régi fontos szerepét, csupán azzal tűnhet ki húsz társa körül, hogy az afrikai kontinens egyetlen hivatalos, intézményesített varázslóiskolája. 64

65 8. Sihirli Muazzam Törökország varázslóiskolája, ahol az alexandriai iskolarendszert házasították a közel-keleti varázshagyományokkal. A XIII. század végén alapították az Oszmán Birodalom mágusai a Pontuszi-hegység fenyőerdőinek rejtekében. Legfőképp fejlett asztrológiája és bűbájtana teszi nevezetessé, valamint a bűbájtan alatt működő szakkör és tanműhely, ahol az iskola diákjai a híres Ali Bashir vezénylete alatt készítik a világ legjobb repülő szőnyegeit, melyek a Sihirli Muazzam legfőbb bevételi forrását is jelentik. Az iskola leghíresebb varázslója a hajós mágus, kalóz és felfedező, Hadzsi Muhiddin Piri Ibn Hadzsi Mehmed, aki elsőként térképezte fel a XV. század hajnalán Dél-Amerika és az Antarktisz partvonalait, melyek még a muglik közt is ismerté tették. Legtitkosabb térképei azonban, melyeket az Isztambuli Nemzeti Varázslómúzeumban lehet csak megtekinteni, olyan ismeretlen és meghatározhatatlan tájakat ábrázolnak meghökkentő és elgondolkodtató pontossággal, melyek sehol a földgolyón nem lelhetők fel. Ezek a térképek évszázadok óta komoly fejtörést jelentenek a tudós varázslók számára, és a legképtelenebb ötletek születtek már a térképek jelentéséről. Egyesek szerint csupán értelmetlen firkálmány, azonban egy népszerű, ám hihetetlen elmélet szerint viszont azt a világot ábrázolják, melyet a Holtak Kapuján átlépve találhat az ember. Semmilyen bizonyíték nem támasztja alá, hogy Hadzsi Muhiddin valaha is átlépett volna a norvégiai vagy akár a londoni boltív alatt, s onnan visszatérve térképet rajzolt volna, ám néhány kutató szent meggyőződése, hogy az utalásokat a Holtak Kapujára, és az onnan való biztonságos visszatérés módszerére a hajós többi térképén kell keresni Narb min Sihr Ez a régi iskola egy még régebbi, de azóta elpusztult, sivatagi varázsló-település öröksége, melyet nabateus mágusok alapítottak, mikor kénytelenek voltak elhagyni addigi otthonukat. A nabateusok gazdag és fenséges, egyaránt mugli és mágikus kultúrával rendelkező nép volt, akik egykor a Vörös-tenger és a Holt-tenger közötti területen éltek, a Negev-sivatagban, és itt építették fel sziklavárosukat is, ahol még jóval a varázs- és mugli világ különválása előtt együtt éltek a bűbájos és varázstalan népek, együtt gyarapítva a város gazdagságát és dicsőségét. A nabateusok sziklavárosa fennmaradt és növekedett még a Római Birodalomban is, és az annak hanyatlása után következő zűrzavaros évszázadokban is, azonban végül Bizánc bukásával, s az oszmán birodalom térnyerésével hirtelen eltűntek a Negev-sivatagból. A nabateusok egykori területe a Római Birodalomban. Külön provincia volt, melynek az Arabia nevet adták. 65

66 Ez az időszak már a mugli és varázsvilág különválásának előhangja volt, s mivel sokat nem tudunk a Narb min Sihr-t alapító varázslókról, feltételezhetjük, hogy a sziklaváros elhagyása után annak mugli és varázsló lakosai külön utakra tévedtek. Nem tudjuk, mi történt a varázstalan népekkel feltehetően beleolvadtak más csoportokba de a sziklaváros varázslói dél felé indultak egy hosszú útra, minél messzebb kerülve az északi viszályoktól. Második otthont kerestek maguknak, melyet az Arab-félsziget déli csücskében találtak meg, ahol iskolát alapítottak. Új központjukat arról a hosszú útról nevezték el, amit idáig megtettek, s így lett a homokkőbe vájt titkos tanoda neve Narb min Sihr, azaz a Mágia Útja. Az iskola hamarosan messze földön híres lett, a világ négy sarkából érkeztek ide tanulni vágyó boszorkányok és varázslók, s nem csak a sivatagi népek közül; sok brit, német, francia és amerikai varázsló látogatott el Narb min Sihr-be, melynek egzotikus, különleges mágiája még a mágusokat is elbűvölte. Azonban Narb min Sihr fényes dicsősége nem volt mindig teljesen makulátlan... Az iskola hatalmas mágikus örökségét, varázsló-irodalmi és művészeti virágzását elhomályosítja egy átok, melyről az intézmény világ-szerte hírhedt lett, bölcsei és tudósai legnagyobb sajnálatára: a XII. század táján ismeretlen mágusok itt alkották meg a kivédhetetlen halálos átkot, a világ egyik legpusztítóbb varázsigéjét, az Adava Kedavrát. A szóbeszéd megint csak jócskán kiszínezte a valóságot, és az eltelt nyolcszáz év alatt különös mendemonda szövődött a halálos átok és az iskola köré. Eszerint Narb min Sihr falai között a mai napig működik egy titkos, orvgyilkos társaság, melyet a Quatala Sadim min Badiya, azaz a Sivatagi Gyilkos Köd néven emlegetnek a varázsló-alvilágban. A Quatala Sadim (már ha valóban létezik, amit a mágiaügyi minisztériumok egyenesen sületlenségnek tartanak) a világ egyetlen varázsló-orvgyilkos klánja lehet, akik a más megismert feketemágus csoportokkal ellentétben (halálfalók, arctalanok, a Tűr Urának hadserege, és így tovább) kizárólag pénzért dolgoznak, bizalmas megrendelők számára, mindenféle ideológiától és indíttatástól mentesen. Állítólag a Quatala Sadim tagjai az iskola bizonyos diákjai és tanárai közül kerülnek ki, akiket a szervezet megkeres és beválaszt sorai közé, s megint csak állítólag, az Adava Kedavra az ő varázslatuk volt, arra alkották, hogy kivédhetetlenül, mindenféle látható nyom nélkül végezzen a célponttal. Számos vizsgálat, nyomozás és bizonyíték támasztja alá, hogy a Sivatagi Gyilkos Köd nem más, mint egy népszerű mendemonda, melynek semmiféle valóságalapja nincs, s az Adava Kedavra, legyen bármilyen szörnyű varázslat, csupán egy XII. századi, kísérletező kedvű diák agyszüleménye lehetett, akit feltehetően, az akkori törvények szerint az iskola felügyelő bizottsága elé vittek, elítéltek és kivégeztek, ahogy az a hivatalos dokumentációkban olvasható... Narb min Sihr dicsősége és népszerűsége a fiatal, nyugati boszorkányok és varázslók között továbbra is töretlen, százával jelentkeznek minden évben, elsőévesek és öregdiákok egyaránt, hogy a sivatagi iskola falai között tanulhassanak, bár manapság a Negyedik Torony sötét árnyéka vetül rájuk. Azonban azt is hozzá kell tenni, hogy Narb min Sihr-ben még nem a Negyedik Torony Köre az úr. Arctalan még nem tette be a lábát a szikla-iskola falai közé, és ez ismét elgondolkoztathat minket arról a mendemondáról, hogy a Quatala Sadim valóban csak egy mítosz lenne? A nabateusok elhagyott sziklavárosa azóta mugli látványosság lett bár az igazán mélyen fekvő tárnákat, ahol a mai napig megőrződött egy kevés a régi mágiából, a jordán mágiaügyi minisztérium elrejti a mugli szemek elől... 66

67 10. Asādhāraṇa māyā Az indiai iskola a mágikus gasztronómia fellegvára, mely az egész világon híres különleges fűszerezésű, bonyolultan elkészített ételeiről, melyek receptjei a bájitalfőzés magasiskolájával egyenrangú. Varázsló-szakács képzései mellett természeten szükséges alapképzést is nyújt a kis boszorkányoknak és varázslóknak, egészen öt éves kortól, s a mágiai szakosodás tíz éves korban kezdődik. Az indiai iskola széleskörű oktatást kínál mágikus művészetekben: aki az Asādhāraṇa māyā tánciskolájából kerül ki, az olyan művészi pontossággal képes uralni mágiáját, s azt táncjátéka által közvetíteni közönségének, hogy bármilyen érzelmet, hangulatot és üzenetet képes átadni pusztán a delejező mozgáson s éneken keresztül. Említésre méltó kézművessége, ékszerkészítési tanai, melyekkel a koboldokéhoz mérhető csodálatos műalkotásokat és mágikus tárgyakat készítenek az iskola diákjai, ezzel gyarapítva a palota irdatlan örökségét. Egyesek szerint az Asādhāraṇa māyā a világ leggazdagabb varázslóiskolája, mely azonban nem hajt fejet a vagyonokat is fizetni hajlandó családok előtt, akik a palotában szeretnék taníttatni csemetéjüket csak és kizárólag a mágikus művészi tehetség az egyetlen követelmény, s ennél fogva a legváltozatosabb társadalmi körökből fogad tanulókat. Tanárait professzorok helyett mestereknek nevezik, mantriknak és tantriknak, akik a tanítványok életének, mindennapjainak egészét átfogják és irányítják, s aki nem engedelmeskedik, az egy-kettőre a falakon kívül találhatja magát. Talán a művészeti oktatás, talán az elszigeteltség az oka, de az indiai iskola ezidáig elkerülte a Negyedik Torony figyelmét, s a Durmstrang Incidens óta is zavartalanul, őszintén folytatja azt, amire az iskola alapítói felesküdtek: a mágikus kultúra végtelen gazdagítását. 11. Mó-Shù-Shī Xiào Kína mágusképzője, a Nagy Keleti Varázslóiskola a legelső ilyen intézmény volt a világon, s ennek megfelelően, hosszú ideig (a Roxfort X. századi felépüléséig) birtokát és épületét tekintve a legnagyobb is volt. Az i.e 2. évezredtől tanítja a mágikus fortélyokat és művészeteket az arra fogékonyaknak, úgy, ahogy azt egyetlen más varázslóiskola sem teszi. Tanuló és tanár között mester-tanítvány viszony áll fenn, ami azt jelenti, hogy a mester tanítványa életének minden mozzanatát felügyeli és vezeti egészen kisgyermek korától kezdve húszas évei végéig, míg a tanítvány is mesterré válik. Az iskola bölcsei, különösen a nemrégiben elhunyt Tiu Sunma nagymester, akit a legnagyobb távol-keleti varázslóként tartottak számon, s közeli barátságban állt Albus Dumbledore-ral, vallotta, hogy a mester is tanul tanítványától, és kettejük sorsa elválaszthatatlan egységet alkot. Ennek megfelelően forradalmasította a Nagy Keleti Varázslóiskola oktatási rendszerét is, felszámolta a nagy osztályokat, és kicsi, hét-kilenc fős csoportokat alakított ki, egy-egy mesternek alárendelve. A mester feladata nem csupán egy adott tantárgy oktatása volt, hanem mindegyiké, ennél fogva komoly jártasságra kellett szert tennie annak, aki tanítani akart a kínai tanodában. Ma a Mó-Shù-Shī Xiào foglalkoztatja a legtöbb tanárt és tanítja a legtöbb diákot a varázslóintézmények között (együttesen közel háromezer főt). Az épület maga egy óriási kastély, körülbelül háromnegyede a Roxfort méreteinek, s egy központi torony körül rendeződnek el a kisebb épületek. A Mó-Shù-Shī Xiào a Himalája 67

68 hegycsúcsai között rejtőzik, muglik által megközelíthetetlen helyen, soha egyetlen mugli császár sem tudott az iskola létezéséről, s így változatlan is maradt a történelem viharaiban... Egészen a Negyedik Torony születéséig. Már Gellert Grindelwald is vágyakozott az Első Toronyra, ám terveit nem tudta befejezni, a himalájai tanintézmény kimaradt az általa megszerzett iskolák közül, azonban utódaik elérték, hogy egy-egy arctalan mindig beférkőzzön a falak közé. Így sikerült előkészíteniük a terepet Tiu Sunma nagymester meggyilkolásához, akit ezt követően a fekete mágia titkos művelőjeként állítottak be. Mi sem áll távolabb a valóságtól, hiszen a kínai varázslóiskola többször elnyerte a legfehérebb iskola címét, tántoríthatatlan feketemágia-ellenes oktatási menete miatt, és a szigorú büntetésekkel, melyekkel a sötét tanokkal próbálkozó tanítványokat sújtották. Ezek többnyire testi fenyítésekből álltak, ám nem volt ritka a bebörtönzés sem így tartották távol az iskolát a fekete mágiától az évezredek során. Ez Tiu Sunma halálával megváltozott, az új vezetés a modern kor követelményeire hivatkozva eltörölte az efféle büntetéseket, és az iskola nyitottabbá vált; jól példázza ezt a cserediák-programtól gyökeresen elzárkózó Mó-Shù-Shī Xiào csatlakozása a nemzetközi ösztöndíj alaphoz, mellyel már meg is kezdődött az arctalanok és a feketemágia beszivárgása az iskolába. További varázslóiskolák: 12. Jefimovics Végzete Varázslóiskola orosz iskola, 1918-ban alapították híres diákmozgalma a Feketemágia-Ellenes Liga, melyet az iskola alapítói, két fiatal orosz varázsló hozott létre, miután sikeresen elpusztítottak egy horcruxot (elsőként a történelemben) 13. 魅了 反乱者 お日様 (- azaz a Felkelő Nap Mágiája) a japán varázslóiskola, melyet 1590-ben alapítottak a kínai iskola vadhajtásának számít alapítójának, Toriyama Masashinak híres főnixmadara, Kinkaku az első szelídített főnix volt, mely a varázsló halála után örökre elhagyta Japánt 14. Salemi Boszorkánylíceum csak boszorkányokat képez, fiú tanulókat nem fogad falai közé tanszerkezetében a Queen Maeve Iskolával mutat rokonságot 1694-ben alapították (az első iskola, melyet a Titokvédelmi Alaptörvény életbe lépése után alapítottak) 68

69 15. Salemi Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola a legfiatalabb varázslóiskola a világon (1951-ban alapították) a Salemi Boszorkánylíceummal ellentétben koedukált képzést nyújt a roxforti latin iskola követője 16. New Orleans-i Marie Laveau Mágia és Voodoo-praktikák Szakiskolája az afrikai hagyományok koedukált iskolája (alapítva: 1872) az egyetlen voodoo-praktikákat oktató iskola a világon 17. Mexikói Állami Varázslóképző Tanintézet a helyi indiánmágiát olvasztotta egybe az európai, latin hagyományokkal híres varázslómúzeumáról, ahol többek között egy tökéletes épségben feltárt azték varázsló-sírboltot és egy mumifikálódott baziliszkusz-tetemet is megtekinthetünk (ez utóbbit tolvajok megrongálták és elvitték az állat soha nem porladó szemeit feltehetően a mexikói feketepiacra kerültek) 18. Yago Juan de Esperanza el Niño Armando de la Roza Varázslóiskola (- a volt Ködkígyó iskolája) az amazonasi dzsungel mélyén elrejtett varázslóiskola, mely a XIX. század közepéig rejtett, illegális iskola volt, azonban a brazil mágiaügyi hatóságok megtalálták és rajta ütöttek az iskolán jelenleg hivatalos, legális fehér iskolaként működik, mely a mexikóihoz hasonlóan indián- és latin mágiát oktat diákjainak 19. Opálszem Írisze Tűzföldi Mágusképző Intézet sokáig pályázott a Nagy Déli Varázslóiskola címére, de az új-zélandi akadémia megelőzte messze földön híres sárkányszelídítő szakköréről, ahol perui opálszemű sárkányokat nemesítenek 20. Grande Apterix Mágusképző Szakiskola (Új-Zéland) a Nagy Déli Varázslóiskola, mely szinte teljes egészében a Roxfort mintájára épült, még küllemében is, csupán méreteiben marad el tőle a Roxforttal kötött cserediák-programja felettébb népszerű a brit diákok körében 69

70 21. Nemzetközi Ramórakutató* Intézet a kakukktojás a listában, több szempontból is tenger alatti iskola, ahová kizárólag már minimum alapszintű képzést nyújtó bűbájos iskolát végzett diákokat vesznek fel tenger alatti mágikus fajok kutatásával (elsősorban ramóra- és leviatán-kutatással) foglalkozó nemzetközi intézet, melyet a VNSZ tart fenn egy speciálisan erre a célra elkülönített pénzalapból elsődleges célja a tengerek megóvása a mugli környezetszennyezéstől, melyet a sellők kezdeményezésére hoztak létre Albus Dumbledore hathatós közbenjárására az 1960-as években Dumbledore-t 1993-ban tiszteletbeli igazgatónak választották *Ramóra: elsősorban az Indiai-óceánban élő varázs erejű hal, melyet a VNSZ védettnek nyilvánított, ennek ellenére hajós varázslók azóta is rendszeresen vadásszák, különleges ízű húsa miatt, mely kedvelt luxus-cikk a felső tízezer körében. 70

71 III. 71

72 A HALÁL EREKLYÉIRŐL E három tárgy a Pálcák Ura, a Feltámadás Köve és a Láthatatlanság Köpenye. A jobb oldalon látható ábra a Halál ereklyéinek szimbóluma: a függőleges vonal jelképezi a pálcát, a kör a követ, a háromszög a köpenyt. A legenda szerint három testvér (a Peverell fivérek: Antioch, Cadmus és Ignotus) kapták ezeket sok évszázaddal korábban magától a Haláltól. Az ereklyék sorsa a történelem során bizonytalan, de úgy tartják: aki egyesíti a három ereklyét, az a halál urává (értsd: legyőzőjévé) válik. Forrás: wikipedia Mikor Harry megszerezte a Halál ereklyéit és a segítségükkel legyőzte Voldemort nagyurat, ő lett a halál igazi ura, vagyis az első Halálmester. Őelőtte Gellert Grindelwald használta ezt a nevet, önkényesen adományozva magának a címet, holott ő csupán a Pálcák Urát birtokolta, s azzal hajtotta végre szörnyűbbnél szörnyűbb varázslatait, valamint építette fel vele Nurmengard szigetét a fekete várossal együtt. A Halál ereklyéi már évszázadok óta megrészegíti azokat, akik hajlamosak hinni a legendának, és ezért szüntelenül keresik, kutatják a nyomokat e bűvös erejű hármas után. Maga Grindelwald és Dumbledore is ezt tartották elsődleges céljuknak, mert úgy hitték, az ereklyék segítségével megvalósíthatják nagyszabású terveiket, melyre a Negyedik Torony Körét alapították. A Pálcák Ura A bodzafából és thesztrál szőréből készült varázsvessző a legerősebb pálca az egész világon. Több pálcakészítő áhítozott utána, köztük maga Ollivander is, azt remélve, hogy vizsgálatával jobb, tökéletesebb, erősebb varázsvesszőket készíthet. Ugyanezt remélte, s talán valóra is váltotta a Pálca egyik valódi gazdája, Gregorovics, a híres szerb pálcakészítő. A Pálcák Ura misztikus varázsereje azonban a közhiedelemmel ellentétben nem a Haláltól ered, aki ajándékba adta azt Antiochnak a mese szerint... Albus Dumbledore a Bogar bárd meséihez írt megjegyzéseiben, műelemzésében részletesen foglalkozott a Pálca erejével. Volt azonban a Pálcának egy tulajdonsága, amire maga Dumbledore sem gondolt: mikor Harry úgy döntött, hogy a bodzavesszőt visszateszi az igazgató sírjába, és inkább a megjavított főnixtollas magyalvesszőjét használja tovább, azt remélte, egyszer s mindenkorra megszabadult ettől a rengeteg bajt okozó tárgytól. Azonban nem számított rá, hogy a Pálca ereje nem hagyja el igazi mesterét, a Halálmestert, aki egyesítette az ereklyéket a bodzavessző varázsereje egyszerűen átszállt a magyalfa pálcába, s Harry csak évekkel később jött rá, hogy mi is történt valójában. Azóta a sírban nyugvó eredeti pálca feltehetően nem több, mint egy közönséges, kihűlt fadarab, erejét vesztetten, üresen nyugszik legnagyobb gazdájának kezei között. 72

73 Az eredeti és az új Halálvessző között azonban továbbra is kapcsolat áll fenn. Ezt bizonyítja az a számtalan alkalom, mikor Harry pálcája összezavarodik, apró kisüléseket produkál Dumbledore sírjának közelében, vagy azon a tisztáson, ahol Grindelwald elveszítette felette a hatalmát. Dumbledore a Bogar bárd meséiben olvasható magyarázata szerint a pálcák ugyanúgy tanulnak gazdáiktól, mint ahogyan a varázsló a pálcától, s így a mágikus magban mintegy felhalmozódik az azt használó varázsló tudása. A Halálvessző számtalan erőszakos és fekete mágiában járatos gazdája miatt olyasféle tudással rendelkezik, mint semelyik másik pálca. Így aztán, ha használója varázsol vele, olyan, mintha több száz nagy hatalmú mágus hajtaná végre egyszerre a bűbájt... Ezek a hatalmas mágusok, akik eddig magukénak tudhatták a pálca birtokjogát, a következők: Antioch Peverell Elvetemült Emeric Egetverő Egbert Godelot Hereward Barnabas Deverill Loxias Livius vagy Arcus Gregorovics Gellert Grindelwald Albus Dumbledore Draco Malfoy Harry Potter Albus Perselus Potter A Pálca egy másik különleges tulajdonsága, hogy ez az egyetlen, ami képes rá, hogy a begyűjtő bűbájjal magához hívja a másik két ereklyét is, akár hihetetlen távolságokból is. Azonban ez egy olyan tulajdonság, amiről csak nagyon kevesen tudnak, ez lehet a magyarázata, hogy sem Dumbledore, sem Grindelwald, se bármelyik korábbik gazdája nem próbálkozott azzal, hogy egy egyszerű Invito bűbájjal szerezze meg a másik két ereklyét. Egyértelműen a Pálca a kulcs a Halál ereklyéihez, ez a háromszög tengelye, az erő igazi forrása, és egyúttal az egyetlen sebezhető pontja az ereklyéknek. A Feltámasztás Köve és a láthatatlanná tévő köpeny számtalanszor bizonyította, hogy elpusztíthatatlan, a Kő még kettétört állapotában is tökéletesen működik. A Pálca azonban legyőzhetetlensége ellenére egyetlen módon mégis megsemmisíthető: ha aktuális gazdája úgy halálozik el, hogy senki sem győzi őt le, senki nem nyeri el tőle a Pálca birtokjogát, akkor a bodzavessző ereje örökre elveszik, visszavonhatatlanul eltűnik a semmiben. Mert a Pálca már bebizonyította, hogy csak azok kezében mutatja meg igazi hatalmát, akik jog szerint a birtokosai. Mindenki más kezében csupán ugyanúgy viselkedik, mint bármelyik közönséges, kölcsönkapott pálca. 73

74 A Feltámasztás Köve A Kő a nekromancia tudományának sötét terméke. Tagadhatatlanul a fekete mágia szüleménye, hiszen képes visszahozni a holtak szellemeit a túlvilágról. Aki háromszor megforgatja ujjai között a Követ, és erősen gondol egy elhunyt szerettére, az megidézheti, és találkozhat vele, megölelheti de egyedül csak ő láthatja. A feltámasztott ember valójában nincs feltámasztva, hiszen csak test nélkül létezik, bolyong, akár az erejétől megfosztott Voldemort, halálos átkának visszacsapása után. Vannak azonban különböző módszerek, amivel testet ölthet a visszahozott lélek. Ennek egyik módja egy varázslattal létrehozott forma, amibe a lélek beköltözhet ideiglenesen, s így már járhat-kelhet a világban, kapcsoltba léphet másokkal is a megidézőjén kívül, viszont a mágikusan létrehozott testet a lélek gyorsan tönkreteszi, elhasználja, mert az emberi test bonyolultságához, sokrétű és gyakran megmagyarázhatatlan rendszeréhez semmi más nem fogható. Voldemort nagyúr sem volt képes huzamosabb ideig állatok testét használni, mert azok gyorsan elpusztultak a rájuk telepedő lélek miatt. Egyedül egy másik ember teste képes elviselni a lélek terhét, és továbbra is életben tartani, akár egy horcrux esetében. Sokan sokféleképp kísérleteztek már az ember feltámasztásával, nekromanták, gyógyítók, kontárok, meglehetősen vegyes eredményekkel. Az 1800-as években egy Viktor Frankenheim nevű varázsló akarta meglelni az örök élet titkát, és halottak testrészeiből kívánt összeállítani egy új, élő, lélegző embert kísérlete katasztrófával végződött. Az óegyiptomi birodalomból eredő nekromancia tudománya hozta létre az inferusok hordáit, melyek azonban nem többek, mint egyszerű bábok, amiket egy varázsló mozgat kénye-kedve szerint (lásd: Dementorok Az elátkozott légió c. rész). A túlvilágra távozott lélekkel való kommunikáció az egyetlen, amiben a Misztériumügyi Főosztály hallhatatlanjai képesek voltak bizonyos részeredményeket felmutatni, azonban ezt is csak a Halál termében őrzött boltív miatt voltak képesek elérni. E boltív eredete és valódi célja olyannyira ködbe burkolózik, hogy még annyit sem tudunk róla, mint világunk keletkezéséről, vagy akár a túlvilág titkairól (bár egyes hírek szerint a londoni Mágiaügyi Minisztériumban őrzött kapu nem az egyedüli ilyen átjáró állítólag Grindelwald is képes volt szert tenni egyre, bár erre bizonyítékot eddig nem találtak). Az egyetlen, amit biztosan tudunk, hogy eddig három ember próbált védőruházattal, bűbájokkal és talizmánokkal átjutni a túloldalra, azonban egyikük sem volt képes visszatérni onnan... Akik használták már a Követ: Cadmus Peverell Albus Dumbledore Harry Potter George Weasley 74

75 A Láthatatlanság Köpenye A Halál ereklyéinek legtisztább, legnemesebb darabja az a láthatatlanná tévő köpeny, mely csodálatos módon megvédi viselőjét szinte minden gonosz bűbájtól, tökéletes elrejti az emberi szem elől, és sohasem veszti varázserejét. Azonban ez az a darabja az ereklyéknek, mely a legkevésbé érdekelte az embereket, sokan csupán legyintettek e legendára, főleg azok, akik olyan erős kiábrándító bűbájt tudtak véghezvinni, mely teljesen láthatatlanná változtatta őket. Talán épp ez az oka annak, hogy a Köpenyt egészen a Durmstrang-incidens előtt egy hónapig, soha senki sem akarta ellopni a Peverell-leszármazottaktól, s apáról fiúra, anyáról leányra öröklődött a családban, egészen Harry Potterig. A legendának látszólag ellentmondva létezik néhány bűbáj és módszer, ami ügyesen használva kijátszhatja a Halál harmadik ereklyéjét. Ezek közül az egyik a Homenum Revelio bűbáj, a feltérképező varázslat, mely képes megállapítani egy helyiségben, vagy egy adott területen jelen lévő emberek számát. A bűbáj a szívdobogást érzékeli és egyedül azt, így a láthatatlanná tévő köpeny nem tudja elrejteni előle viselőjét, hiszen a hangokat nem nyomja el. Egy ritka mágikus eszköz, egy bizonyos fajta üvegszem képes átlátni a köpenyen. Alastor Mordon, illetve az alakját felvevő Barty Kupor használta ezt az eszközt, mely bizonyos hüllőfajok tulajdonságait utánozta le, melyek természetszerűen átlátnak a láthatatlanná tévő köpenyeken. A kígyók, gyíkok, és ritkábban egyes sárkányfajok képesek érzékelni a test hőjét, ez által találva meg prédájukat, még akkor is, ha emberi szemmel nem láthatóak. Más állatok is felfedezhetik a köpeny alatt rejtőző embert, bár ezek többnyire ártalmatlanok: a denevérek és egyes tengeri emlősfajok hanghullámok alapján tájékozódnak, amit szintén nem tud elnyelni a Köpeny. A varázslények közül a vámpírok és vérfarkasok jelenthetnek veszélyt a Köpeny alatt megbújó varázslóra; előbbiek a gondolatokat képesek érzékelni, utóbbiak pedig kilométerekről is megérzik az ember szagát. Láthatjuk tehát, hogy a Köpeny közel sem olyan hatalmas erejű tárgy, mint az előző kettő, azonban Harry mégis sokkal nagyobb hasznát vette egész életében, míg a Pálca és a Kő annyi gondot okozott neki, amennyit talán csak Voldemort nagyúr. Jobb, ha idejekorán levonjuk a tanulságot magunknak, hogy nem mindig az a leghasznosabb ajándék, ami a legkülönlegesebb... Bepillantás a jövőbe A Halál ereklyéinek köszönhető az az aprócska mellékhatás, ami fenekestül felforgatta Harry életét, olyan értelemben, amit korábban álmaiban sem tudott volna elképzelni. Ahogy az ereklyék összegyűltek (lezárulva azzal a pillanattal, mikor Harry használta a Feltámasztás Kövét hiszen a Pálcát már hetekkel korábban elnyerte Malfoytól, a Köpenyt pedig évek óta használta), egy látszólag megmagyarázhatatlan és érthetetlen kapocs keletkezett közte, és egy másik időben élő ember között. Ez a másik ember pedig Harry fia volt, Albus Perselus Potter. 75

76 Rengeteg kérdés forog Albus Perselus körül, elsőként a legégetőbb és legbaljósabb, nevezetesen, hogy miért vette el apjától a Halálvesszőt, melyet csak egyféleképpen tehetett meg: egy vérre menő párbajjal? Ugyancsak kérdéses rengeteg cselekedete, melyek okát és célját nem hajlandó Harrynek elárulni, nehogy összezavarja vele az Időt, mely megváltoztatná a történteket jóllehet, találkozásaik után Harrynek egyre inkább az a benyomása, hogy azt a jövőt, melyben Albus Perselus él, jobb volna megakadályozni. Találkozásaik természete részben az álomlátáson alapszik: mikor egyikük elalszik, tudata kiszáll a testéből, és az Időt maga mögött hagyva kapcsolatba léphet a másik Halálmesterrel. A jövőbelátástól azonban két fontos tulajdonságban tér el a Halálmesterek közti kapocs: a látás nem csak a jövő felé, hanem a múlt felé is működik, így Albus láthatja húsz évvel fiatalabb apját; valamint mindkét fél láthatja, sőt megérintheti a másikat, akár ő az álmodó, akár az éber... Az egyetlen kitétel, ami korlátozza ezt az egyedülálló kapcsolatot apa és fia közt, hogy másmás időben ugyan, de egy helyen kell lenniük egészen pontosan látótávolságban. A kapcsolat egy adott esemény által jön létre, mely mindkét Potter életében bekövetkezett: az ereklyék összegyűjtése. Ennél fogva a nap, mikor Harry először használta a Feltámasztás Kövét, összekapcsolódott azzal az időponttal, mikor Albus Perselus is az ereklyék ura lett. Az első álom, melyben megpillanthatták (volna) egymást, Harry számára egy évvel Voldemort legyőzése után következik be, s ez Albus Perselus számára is pontosan egy évvel az után történik, hogy az ereklyék ura lett. Harry és Al rengeteg alkalommal találkoztak egymással: 1. A halott bükkfa: Harry elalszik a roxforti bükkfa alatt, és pár másodpercre Al jövőjét pillantja meg, mikor a fiú visszatér az iskolába. Nem látják egymást. A nyári látomás: Harry először látja Alt az Odúban (Harry jövőjében az újjáépített, majd a Malfoyoknak eladott egykori Weasley-házban). 2. A decemberi álom: Harry álmában lát egy Mathilde nevű fiatal, német boszorkányt, akihez Al jön látogatóba. Harry és Al első igazi beszélgetése A durmstrangi jelenés: Harry ébren látja Albust, aki ekkor álmodik először Harry idejéről. Ő a Durmstrang melletti erdőben aludt el, ahol Marius Prince-et várta. A durmstrangi álom: Harry látja, hogy Al összecsap Marius Prince-szel. Albus jövőjében ez a lerombolt Durmstrang romjainál történik. 5. Jelenés az Odúban: Harry ébren találkozik Albusszal az Odúban, és a találkozás végén megüti a fiút A teljesen kitörölt álom: Harry ébredés után csak képekre emlékszik, arról, hogy Albus egy világosbarna hajú, kék szemű férfival beszélt álmában, a fiú minden mást kitörölt. 76

77 8. A Trimágus Tusa utáni jelenés: Harry végig látja Albust, mialatt harcolnak a Névtelen ellen, és menekülnek, majd elfogják és a Nurmengardba zárják őket. Albus a cellában árulja el Harrynek, hogy ki is ő valójában. 9. Számtalan jelenés a nurmengardi fogság alatt. 10. A Sorsleső előtt: Harry egyetlen egyszer álmodik Albusról Nurmengardban, és akkor is csak a fiú engedi ezt a találkozást. A Sorsleső fölött beszélgetnek egymással a jövőről. 11. A haljósnál: egy Fisker nevű jós képes látni Albust, csakúgy, mint Harry, és mond neki valamit az ellopott aranypajzsról, ami nagyon érdekli a fiút. 12. Albus elbúcsúzik: a városból való szökés után Al egy ideig nem tud találkozni Harryvel. Az ok, hogy el kell hagynia Nurmengardot. 13. Albus visszatér: miután Harry találkozott Ginnyékkel, és megszöktek Mariustól, újra látja Albust. A fiú érdeklődik a Szellemek Pallosa után. 14. Az északi börtönszárnyban: Albus Harryt követve eljut Grindelwald egykori cellájába, ahol a falra firkált üzenetekben megtalálja azt, amit végig keresett az aranypajzson és a Szellemek Pallosán is egy varázsigét, amivel a szigetet teremtették. 15. A Kagylólak előtti jelenés: Harry és Albus utolsó beszélgetése. A fiú elmondja Harrynek a tervét, miszerint a varázsigével le akarja rombolni Nurmengardot, mindenkit a halálba küldve, aki a szigeten tartózkodik. 77

78 IV. 78

79 A DEMENTOROK TITKA A dementorok a legvisszataszítóbb lények közé tartoznak, akiket valaha a hátán hordott a föld. Amerre járnak, kiszívják a levegőből a békét, a reményt és a boldogságot. Még a muglik is megérzik jelenlétüket, pedig számukra láthatatlanok. Ha túl közel mész egy dementorhoz, kiszippant belőled minden kellemes érzést, minden boldog emléket. A dementor, ha megteheti, addig élősködik rajtad, amíg olyanná nem válsz, mint ő maga: lelketlenné és gonosszá. Kiszipolyoz, s végül nem marad benned más, csak a legszörnyűbb emlékeid. - Remus Lupin, HP és az azkabani fogoly A dementorok külsőre emberszerűek, körülbelül három méter magasak, fekete, csuklyás köpenyt hordanak. Csak hullaszerű kezük, és néha az arcuk látható. A dementorok vakok, szemük helyett csak szemüregük van, szájuk helyén pedig egy lyuk, mely legszörnyűbb fegyverük, a dementorcsók végrehajtására szolgál. Ilyenkor kiszippantják az áldozat lelkét, aki ettől kezdve élőhalottá válik. A dementorok a pozitív emlékeket érzékelik az emberekben, ezekből táplálkoznak. Megjelenésükkor szinte megfagy a levegő. Az emberek ilyenkor átélik legszörnyűbb emlékeiket. A különösen érzékenyek el is ájulhatnak a dementorok jelenlétében. Az azkabani foglyok gyakran megtébolyodnak a dementorok tartós közelségétől. A muglik nem látják a dementorokat, de rájuk is ugyanolyan hatással vannak. Védekezni a Patrónus-bűbájjal lehet ellenük. A bűbáj megidéz egy patrónust, ami egy pozitív erőtér, a jó emlékekből táplálkozva. Ez egyfajta pajzsként működik a dementorok ellen. A dementorok által okozott sokkra jó gyógyír a csokoládé. A dementorok először a harmadik Harry Potter-kötetben jelennek meg. A Roxfortot őrizték a szökött rab, Sirius Black betörése ellen. Harry minden velük való találkozáskor szülei életének utolsó pillanatait hallotta. Először a vonaton találkozott dementorral, amelyet Remus Lupin professzor elriasztott. Később egy kviddicsmeccsen jelentek meg, ennek következtében Harry leesett a seprűjéről. Lupin professzor elvállalta, hogy megtanítja neki a Patrónus-bűbájt, amellyel védekezhet ellenük. Sirius Black kiszabadítása után megtámadták őket a dementorok, Harrynek nem sikerült megidéznie a patrónust. A jövőből visszatért önmaga azonban megmentette őket. Az ötödik könyv elején unokatestvérével együtt támadta meg két dementor, az ellenük használt varázslat miatt Harryt tárgyalásra idézték a minisztériumba, és majdnem eltanácsolták a Roxfortból. Az ötödik kötetben (Harry Potter és a Főnix Rendje) elhagyták az Azkabant, és csatlakoztak Voldemorthoz. A hatodik kötetben (Harry Potter és a Félvér Herceg) egyre szaporodtak, furcsa ködös időt okozva, valamint sorozatos támadásokat követtek el muglik és varázslók ellen. Forrás: wikipedia A Harry Potter és a Negyedik Toronyban a dementorok újra visszatérnek, s ahogy a történet halad előre, Harry egyre többet tud meg ezekről a sötét lényekről. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy Marius Prince, a kék bőrű ember bizonyos bizarr varázslatai erősen emlékeztetik őt egy dementoréra, valamint annak, hogy Marius szinte állandó társa egy, a többi fekete szellemtől kissé különböző, különlegesebb dementor. Ez indítja el Harryt azon az úton, mely hosszú nyomozás, menekülés és harc árán végül elvezet a dementorok pusztulásáig. 79

80 Marius dementor társa egy alkalommal beszélt is Harryhez egy különös, recsegős hangzású nyelven, melyről Hermione egy mugli nyelvészprofesszor segítségével hamar kideríti, hogy az óskandináv nyugati dialektusa, melyet a VIII. és X. század között beszélték egyes viking törzsek. Ez a viking dementor abban is különbözött a többitől, hogy még megmaradtak rajta egy régi, emberi arc vonásai, voltak szemei, melyek feketén fénylettek, és képes volt bizonyos mimikát utánozni, vigyorogni, vagy haragos, dühös arcot vágni, melyre a többi dementor képtelen. A viking régi ékszereket is viselt: rozsdás vas fejpántot, elfeketedett gyűrűket és a nyakában egy lefelé fordított T-betűre emlékeztető nyakláncot, mely gyakori ékszer volt a kereszténység felvétele előtt a viking törzsek körében: Tór kalapácsát ábrázolja, és szerencsét hozott a harcosoknak. Ez a medál azonban elfeketedett, eltorzult, jelezve viselője végtelen gonoszságát, és szívtelenségét. A viking egy könyörtelen harcos volt már emberi életében is. Harry később Mariustól tudta meg, hogy ez a különös lény volt a legelső dementor, s egyesek úgy hivatkoznak rá, mint az Elsőszülött, utalván arra, hogy az első ember volt, aki halála után dementorként kelt új életre egy egyedi és borzalmas átok, a Métely miatt. Einarr és az elátkozott légió: Több mint ezer évvel ezelőtt egy viking harcos a parancsnoksága alá tartozó hajókkal fosztogatásokba, rablásokba kezdett az i. sz. 900-as évek derekán. Ebben az időben voltak a legvéresebbek és legpusztítóbbak a viking portyák az európai városokban és falvakban, ezrek estek áldozatul a hordák támadásainak. A norvég Deresszakállú Halard király hajóhadában több mint kilenc snigg és húsz drake, vagyis sárkányhajó szelte a habokat, közel kétezer vikinggel, élükön a király egyetlen fiával és törzse legnagyobb harcosával. Einarr, a Jégszívű így hívták őt ellenségei, akik egytől egyig rettegtek a király fiától. Tudták, hogy ha Einarr vezeti a hajóhadat, nem remélhettek kegyelmet: lemészároltak férfiakat, nőket és gyermekeket is, egy teremtett lelket sem hagytak életben. Felégetett falvak és halmokba hordott holttestek jelezték az útjukat, de bűneik túlmutattak a gyilkosságokon és rablásokon természetellenes cselekedeteik miatt kiérdemelték, hogy a rettegő népek démonokként, szörnyekként gondoljanak rájuk. Ezen az útján egy faluban, Britanniában, Einarr hallott egy különös mendemondáról, mely annyira megragadta a figyelmét, hogy csak akkor mészárolta le az ártatlanokat, mikor már mindent elmondtak neki, amit tudtak. Azt mesélték neki, hogy valahol, egy gleccserszakadékban különös alakokról, árnyékokról szólnak a hírek Ahogy a szájhagyomány tartotta, a jégben elátkozott, félig élő, félig holt harcosok nyugszanak, egy több száz éves sereg tagjai, akik olyan hatalmasak és megállíthatatlanok voltak, hogy még maguk a vikingek is rettegtek volna tőlük. Az elátkozott 80

81 légió valaha a római hódítókhoz tartozott, és nem más, mint a legendás varázsló, Merlin temette a jégbe, örök időkre, mert még ő sem tudta elpusztítani vagy megállítani őket. Merlin akkor már sok-sok éve eltűnt az emberek világából, így nem volt senki, aki a viking hajósokat visszatartotta volna a fosztogatástól, kivéve Einarr saját kapzsiságát, mely kincsek és rabszolgák helyett új vágyak felé fordult... Egy megállíthatatlan sereg ez mozgatta Einarr fantáziáját. Ilyen katonákkal a birtokában könnyedén legyőzhette volna a rivális viking törzseket, egyesíthette volna a népet, és az egész világ várt volna rá, hogy meghódítsa. Nem parancsolt volna többé neki se élő, se holt, legkevésbé aggastyán apja, akit Einarr legszívesebben már a tenger fenekén látott volna, hogy hosszú uralkodása után átadja a trónt neki, jogos örökösének. Mikor Einarr kincsekkel megrakodva visszatért falujába, apja, Halard, és a többi ember ünnepelve fogadták őket, és nagy mulatságot tartottak a nagy csarnokban. Az eszem-iszom, tivornyázás közben azonban megjelent a falu öreg boszorkánya, akinek a szavára nagyon sokan hallgattak és tisztelték jövőbe látó tehetsége miatt, mellyel meg tudta jósolni bizonyos csaták és portyázások sikerét, valamint bájitalaival, bűbájaival gyógyította a betegségeket és rontásokat. A boszorkány dühöngött és ordított, senki sem értette, mi baja lett, talán démonok szállták meg, vagy csak olyan öreg volt már, hogy teljesen elment az esze... Azonban hamar kiderült, hogy az öregasszonynak látomása volt, látta a jövőt, amint Einarr kapzsisága és végtelen hatalomvágya pusztulást hoz a falujára, és mindenki az életével fog fizetni érte. Haragtól remegő, vézna ujjú kezével mutatott a teremben az ünnepeltre, fogatlan szájával vicsorgott és ordított, mely mindenkit megrémisztett senki sem mert a közelébe menni. Másnap Halard király kérdőre vonta a fiát, aki hosszas győzködés után végül elárulta neki, milyen mendemondákat hallott Britanniában a megállíthatatlan hadseregről. Einarr úgy gondolta, még egyszer utoljára próbára teszi apját, akit már sokadszorra megkérdőjelezett a falu öregjei előtt, gyakran kérdőjelezte meg parancsait, s terjesztette a katonák közt, hogy már gyengekezű, elsatnyult és puhány uralkodó vált belőle, aki csak az asszonyok és a terített asztal közelében érzi jól magát. Amit azonban Einarr nem tudott vagy nem értett meg, az az, hogy Halard király nem vérontás és rombolás árán szerezte jogát a trónra, hanem megfontoltsága, óvatossága és esze révén. Halard mindig hallgatott a boszorkány szavaira, s épp ezért megtiltotta fiának, hogy a jégbe fagyott sereg keresésére induljon. Einarr erre haragra gerjedt, nem látott mást, csak az újabb akadályt, amit apja görget elébe, és szóváltásukból hamarosan hangos veszekedés lett. Az elszabadult indulatok odáig vezettek, hogy Einarr egy tőrrel megölte apját: szíven szúrta, majd kardjával levágott egy szolgálóleányt is, akiről később azt hazudta, hogy a király életére tört, és Einarr az apját bosszulta meg. A tragédia után a falu nagy gyászban elégette Halard király holttestét. A viking temetési szertartás részeként két kutyával és két lóval együtt temették el az uralkodót, melyeket addig hajszoltak, míg holtan nem rogytak össze. Egy szolgát és sok kincset is az elhunyttal, a lovakkal és a kutyákkal együtt egy hajóra rakták, majd a vízen felgyújtották, ahogy azt a kor hagyományai diktálták. 81

82 Viking temetési szertartás, Heinrich Semiradzki festménye Ezzel Einarr elérte régi vágyát és király lehetett. Egyetlen napig sem várakozott és útra kelt Britanniába, a gleccsert keresve, benne a fagyott légióval. A viharos tengeren hetekig tartott az út, s további három teljes hónapot vett igénybe, mire az útnak indult négy hajóból egy, amin Einarr maga utazott, megtalálta a gleccsert, amit Merlin mágiája hozott létre. Azonban csakhamar csalódnia kellett, ugyanis a jégbe fagyott alakok egyáltalán nem mozdultak, mikor kiolvasztották az elsőket látszólag közönséges holttestek voltak, akiket semmilyen emberi szóval nem lehetett életre kelteni. Az ifjú király haragra gerjedt, és hajóján az egyik kiolvasztott harcossal visszatért falujába még a következő hónap beállta előtt. Magához hívatta a boszorkányt, és megmutatta neki a jégből kiszabadított harcost, majd megparancsolta neki, hogy vizsgálja meg. A boszorkány azonnal látta, hogy ősi és gonosz mágiával van dolga, mely még az egyiptomi királyságból maradt fenn, s az élőket élőholtakká változtatta. Királya parancsára elmondta, hogy az elátkozott légió nagyon is valóságos, és a kiolvasztott katona egy közülük, azonban arra is figyelmeztette Einarrt, hogy ezzel a sötét mágiával nem szabad felelőtlenül bánni. Einarr természetesen egy szavára sem hallgatott, hiába ordított újra a boszorkány, hogy a légió a falu pusztulását fogja okozni, a királyt teljesen megrészegítette a hatalomvágy. 82

83 A király megzsarolta a boszorkányt: harcosaival elfogatta az öregasszony testvérét, aki magányosan élt fent a hegyekben, húgáénál jóval erősebb jóstehetségével megáldva, mely inkább átok volt számára és elszigetelte őt az emberektől. A boszorkány éltes kora miatt nem tudta volna kiszabadítani testvérét a vikingek fogságából anélkül, hogy mindketten oda ne vesztek volna, így hát kénytelen-kelletlen beleegyezett, hogy kiolvasztja a jégbe fagyott hadsereget, s Einarral együtt útra kelt. Ezt követően az események drámaian felgyorsultak. Einarr a boszorkány segítségével megszerezte az elátkozott légiót, s csakhamar harcba is küldte őket. Az élőhalott katonák, akiket az öregasszony inferusoknak, azaz túlvilágiaknak nevezett el, uruk parancsára egymás után hódoltatták be a viking falvakat, az európai városokat, akik pedig ellenálltak, elpusztították. Einarr vérengzése addig a világon sosem látott méreteket öltött senki sem volt, aki az útját állhatta volna, mert az elátkozott légió legyőzhetetlen volt. Az elveszettek: Hamarosan azonban Einarr is megtudta, mire figyelmeztette őt a boszorkány: a légió valóban megállíthatatlan volt. Olyannyira, hogy miután elfogytak a meghódítható falvak és városok, továbbra sem álltak le, hanem folytatták a pusztítást és öldöklést, immár Einarr saját falvai, népei ellen. A király követelte a boszorkánytól, hogy állítsa le az elátkozott légiót, ő azonban már semmit sem tudott tenni ez ellen, mert a horda minden egyes megölt emberrel tovább növekedett és a sereg végeláthatatlan hosszan menetelt. Végül Einarr maga találta meg a megoldást: hajóra rakta őket, azzal az ígérettel, hogy új, leigázható földekre viszi őket. Nagyapjától hallott egy végtelen területről, mely a nagy vízen túl terült el, s ahol különös vademberek éltek csupán, akik nem szívlelték az odalátogató vikingeket. A király azonban sohasem ért el a másik partra; a boszorkány féktelen dühében és bosszújában megátkozta őt és a királyi hajó legénységét ugyanazzal az átokkal, mely a légiót is sújtotta. Einarr hajóhada eltévedt a nyílt óceánon. Viharba kerültek, ismeretlen vízen hajóztak, és hamarosan csillapíthatatlan éhség kerítette hatalmába a vikingeket, akik az elátkozott légiót szállító hajókat vezették. Nem tudtak halat fogni, az étel megromlott a raktérben, és fojtó köd telepedett a vízre. Az éhség odáig fajult, hogy csakhamar egymást kezdték felfalni a vikingek, mert az életösztön mindennél erősebb volt bennük. Mire az északi jégmezőkhöz értek, már csak Einarr maradt a saját hajóján, s mögötte a végtelen légió. Megparancsolta nekik, hogy szálljanak ki a jégmezőre, s onnan ő vezette tovább őket, mélyen be a hó és jég birodalmába... Nem tellett sok időbe, mire az elátkozott légió minden katonája újra a jég fogja lett. Einarr azonban nem fagyott meg. Fűtötte valami meghatározhatatlan égető érzés, mely belülről ette a testét. A boszorkány átka valahogy más volt, nem egy lett az inferusok közül, több lett náluk. A boszorkány sem sejthette, mire fog vezetni, ha egy élő emberre szórja ki a Métely átkát... Míg az elátkozott légió katonái mind meghaltak, mielőtt felkeltették volna őket az átok segítségével, a király élő ember volt. Teste elsatnyult, elrothadt az átok miatt, bőre fekete, aszott papírrá vált, szeme előbb ragyogó kék csillaggá vált, aztán kihunyt a tűz, mikor Einarr már nem Einarr volt többé. 83

84 Einarr, az Elsőszülött: Mikor meghalt a jégmezőn az átok miatt, hamarosan új életre kelt, mint a legelső dementor. Inkább volt szellem, mint élőhalott, teste pehelykönnyű lepellé vált, és minden gondolatát csak egyetlen érzés töltötte ki attól kezdve: az, amit a legjobban szeretett a világon, a legyőzött elkeseredett emberek fájdalma és szenvedése. Einarr vadászni kezdte ezt az érzést, s visszatért a jég birodalmából most hogy ő maga vált a tél szellemévé, a fagy nem tarthatta vissza úgy, mint az elátkozott légiót. Első úti célja saját faluja volt, ahol felkereste a boszorkányt és könyörtelenül végzett vele. Szinte ösztönösen tudta, mit kell keresnie az emberben, tudta, hogyan kaparintsa meg a szenvedésüket, a kín érzését, mely úgy táplálta, akár az embert a kenyér. Mindenkivel végzett a faluban, egykori barátaival, rokonaival, asszonyaival... Einarr étvágya csillapíthatatlan volt, az átok sohasem csökkent vagy felejtődött el, az örök éhség pedig arra sarkallta, hogy szolgákat teremtsen magának, akik gyűjtik az élelmet számára az emberi lelkeket. És a dementorok szaporodni kezdtek. Einarr rengeteg dementort hozott létre, mindegyiket saját tudata irányította, üres bábok voltak, melyek egyetlen célt szolgáltak: hogy ha elegendő lelket összegyűjtöttek, újra egyesüljenek az Elsővel. Így ment ez évszázadokon át, emberek százezrei végezték a dementor gyomrában, mígnem Harry Potternek egy nap kezébe akadt a Szellemek Pallosa. A Szellemek Pallosáról: A Szellemek Pallosa egy különleges, de külsőre látszólag közönséges mugli számszeríj. Készítése és működése mindvégig ismeretlen marad Harryék előtt, még az azt hosszú idő óta birtokló Hagrid sem tud róla sokat, csupán annyit, hogy ez az egyetlen dolog az egész világon, mely képes megölni egy dementort. Ez igaz is, és a Marius házából való menekülésük során, mikor Harry és Draco találkozik a mentőcsapattal, Hagrid három dementort pusztít el ennek a fegyvernek a nyílvesszőivel. A későbbiekben kiderül, hogy a nyílvesszők jelentik valójában a Szellemek Pallosa nevű fegyvert, maga a számszeríj valóban nem rendelkezik semmiféle mágikus erővel. Jóllehet, Hagrid semmit sem tud a fegyver eredetéről, mikor megmutatta azt Albus Dumbledore-nak, a professzor beható vizsgálódás után észrevette, hogy azt magával a Halálvesszővel hozták létre, annak mágiáját öntötték bele a nyílvesszőkbe, s mikor a halálos hegy egy dementor testébe fúródik, a vesszőből nagyon erős, a sötét lények számára pusztító erejű patrónus idéződik meg a belsejükben, mely elől képtelenek elmenekülni, s így a varázslat porrá égeti őket. 84

85 85

86 V. 86

87 A NURMENGARD-SZIGET Nurmengard a Harry Potter és a Halál ereklyéiben Hermione tájékoztatása szerint egy börtön, az Azkabanhoz hasonló erődítmény, melyet Grindelwald épített politikai ellenségei fogva tartására. Bejárata fölé A Nagyobb Jóért (Für das Größere Wohl) álszent, s hamis jelmondatát vésték, amit még Dumbledore talált ki Grindelwalddal folytatott baráti levelezgetésük során Bár fogyott volna ki a tinta az öreg tollából, nem igaz? Két évvel később azonban Harry megtudja, hogy a Nurmengardként ismert hely jóval több, mint egy közönséges börtön: egy egész város, sőt egy kiterjedt vulkanikus sziget is egyben, fent, a fagyos északon, a Spitzbergák (norvég nevén Svalbard) és a Ferenc József Föld között. A szigetet a világ legnagyobb tér-tágító és kiábrándító bűbája rejti el, s így mugli szemmel nézve csak egy pár száz méter átmérőjű, halálos sziklacsúcsokkal teli zátonynak látszik, ahová a hajók sosem merészkednek. A szigetet Gellert Grindelwald emelte ki a Jeges-tengerből egy páratlan varázslat segítségével, a Pálcák Urát használva nem véletlenül, hiszen egy ilyen mérvű bűbájhoz szükség volt a legerősebb pálcára. A szigetet megteremtő bűbájt a mai napig a világ legerősebb varázslataként tartják számon, bár a bűvös szavak sajnos már régen elvesztek Egy kis geográfia Nurmengard területe megközelítőleg km2. Kialakulása óta belső és külső erők pusztítják, azonban az eltelt hatvan év még túl kevés ahhoz, hogy az erózió átalakítsa a felszínt. A pusztuló, meredek partok helyett még csipkézett vulkanikus formák látszanak. A vulkánok száma meghaladja az ötszázhúszat, de ezek többsége már kialudt, egyszeri kitöréssel keletkeztek a sziget megteremtésekor. A vulkanikus utóműködési formák azonban gyakoriak, gejzírek tarkítják az északi pusztaságot. Vízrajza szegényes, kevés a bő vizű folyó. A legnagyobb, amit ki lehet emelni, a Balmung, mely a Sikolyok tavától a Fafnir öbölbe ömlik hosszú tölcsértorkolattal, valamint a sziget keleti felén három folyó, a Percival, az Albus és az Ariana torkollik három öbölbe, az Askr-, a Logi- és a Muspell-félszigetek által közrezárt területen. Januárban az átlagos napi hőmérséklet -17 C és -11,5 C között van, júliusban pedig 0 C és 3,5 C közötti. A börtönvárosban a DS által elindított lázadás előtt mintegy ötezer ember raboskodott, a város falain kívül a sziget viszont lakatlan, így lényegében nem érdemes a szó szigorúan vett értelmében népsűrűségről beszélnünk. Nurmengard déli partjai közel 950 km-re vannak a Skandináv félsziget északi partvidékétől, mégis, az elvarázsolt hídon megtéve ezt az utat mindössze pár percig tart eljutni a szigetre. Ez a tengerbe süllyeszthető híd-folyosó egyenesen a sziget déli csücskében épült börtönváros bejáratához vezet, és akárcsak a várost magát, ezt is Grindelwald építette. 87

88 88

89 A fekete város Grindelwald a föld mélyéről felszínre hozott kristályos kőzetekből építette fel a város falait. Bűbájjal olvasztotta össze és formálta masszív, áttörhetetlen monolitokká a kőzeteket és ásványokat, melyek időtálló fekete várfalként vették körbe Nurmengard városát. Ugyanígy alkotta meg a város épületeit és faragta ki szobrait, melyek komor őrökként állnak az északi városkapu két oldalán, vagy támasztják alá vállukkal a fontosabb épületek homlokzatát. Mielőtt börtönné nyilvánították, Grindelwald idejében a városnak számos fontos intézménye volt. Ezek közül néhányat felsorolunk: a feketemágia sötét tudományainak legnagyobb létező könyvtára Birodalmi Wizengamot (bíróság) az északi és déli börtönépület Birodalmi Szabadalmi Hivatal Magizoológiai és Magibotanikai Kutatóintézet Birodalmi Trónterem Városháza Ereklyekutató Intézet Birodalmi Posta Birodalmi Kincstár Birodalmi Ispotály Propagandaügyi Minisztérium Aranyvér-Kultúra Intézet valamint: 13 étterem, 20 kocsma, 32 fogadó, varázsló-szabászatok, parkok, színház Miután Grindelwaldot elfogták, seregét legyőzték, és az európai minisztériumok felszabadultak a befolyása alól, a Varázslók Nemzetközi Szövetsége életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte a feketemágust, saját városának északi börtönszárnyában. Emellett rövidesen az egész város egyetlen hatalmas börtönné vált, ahová kezdetben Grindelwald egykori csatlósait zárták, azonban egy 1949-ben kitört börtönlázadás miatt a Halálmester seregének egykori tagjait szétszórták a varázsvilág különböző börtöneiben. Az Azkabanban egy időben három elítélt raboskodott, ketten közülük Grindelwald generálisai voltak; mára mindhárman halottak. Ettől kezdve a börtönvárost a varázsló-alvilág söpredékeivel, nem kívánatos személyeivel töltötték meg, de jócskán voltak köztük ártatlan emberek is, mint például Grindelwald leszármazottai (fiai, unokái). Dumbledore többször felszólalt a Nemzetközi Wizengamot előtt, hogy vizsgálják felül a börtönváros igazgatását, ahol szerinte még mindig nagyon erős a feketemágia befolyása, és egy sötét szervezetet, az úgynevezett belső kört gyanúsította Nurmengard irányításával (ő volt az első, aki ezt a megnevezést használta, egy addig csak feltételezett társaságra, mely sokak számára nem volt több, mint hangzatos mítosz). A Wizengamot rövid időn belül elutasította Dumbledore indítványát. További létesítmények a szigeten A városfalakon kívül még két építmény található csupán Nurmengard szigetén. Ezek közül az egyik egy kikötő, mely a Sikolyok taván épült, jóval Grindelwald bukása után a Névtelen parancsára. Itt található egy mágikus hajó, melyet a német varázslókancellária selejtezett ki 89

90 néhány évvel ezelőtt, s a Névtelen egy gazdag, tehetős varázslónak álcázva magát, megvásárolta saját használatra. A hajót eddig még nem használták, bár a Névtelen tervei közt egyszer szerepelt, mint az egyetlen lehetőség a szökevény Harry Potter számára, hogy elhagyhassa a szigetet, és hazatérve Angliába belesétáljon a harmadik csapdába. Erre nem került sor, így a hajó azóta is ott ringatózik a jéghideg vízben. A sziget másik létesítményéről vajmi keveset tudunk, és nagyon valószínű, hogy soha nem is fogunk megtudni róla többet annál, hogy egy misztikus és megmagyarázhatatlan eredetű és célú átjáró a túlvilágra, melyből eddigi tudomásunk szerint csupán kettő van a világon: az egyik a londoni Mágiaügyi Minisztérium Rejtély- és Misztériumügyi Főosztályán, a Halál Termében, a másik pedig itt, Nurmengardon, egy félig elkészült, templomszerű erődítmény központi épületében. Hogy mi volt vele Grindelwald célja, arról csak találgathatunk, mindazonáltal valószínű, hogy a Halál ereklyéi miatt szerette volna jobban megismerni a túlvilág titkait, és saját céljaira felhasználni ismereteit. A sziget flórája és faunája Gellert Grindelwald bukása után Nurmengard egy időre megnyílt a varázslónépesség számára, azonban a kezdeti kíváncsiság gyorsan lanyhult a kopár, fagyos vidék iránt. A mágus családok bőven találtak maguknak a muglik elől elzárt, lakatlan, de barátságosabb helyeket a Föld más szegleteiben, így nem nagyon szorultak rá erre a zord szigetre. Ennél fogva varázslényekben és emberi lakosságban szegényesnek mondható a sziget, nem úgy állatvilágban! Mágikus bestiák nagy számban fordulnak itt elő, köszönhetően Grindelwald azon elhatározásának, hogy felépíti a tökéletes és tiszta varázslóvilágot. A Halálmester benépesítette a szigetet mágikus állat- és növényfajok egész sorával, sőt, magibotanikus és magizoológus varázslói új fajok keresztezésében mesterkedtek, s régen kihalt lények létrehozásában kísérletezgettek. Nurmengard fénykorában a városon kívül bűbájjal elhatárolt területeken, jobb hőmérsékleti és fényviszonyok mellett még trópusi varázsnövény-fajták is megtelepültek! Képzeljük csak el a jeges, vulkanikus kopárságot, benne a néhány mágikus védőbúra alatt élő, lélegző dzsungel színpompás kavalkádját Nem hiába emlegetik úgy Nurmengard szigetét még ma is, mint Gellert Grindelwald egyetlen jócselekedetét. Azonban, miután a város börtönvárossá lett, a norvég és német hatóságok, akiknek közös felügyelete alá került a sziget, megkezdték a biztonsági óvintézkedéseket, főleg egyetlen rab maga Grindelwald esetleges szökési kísérleteit megnehezítendő. Kivágtak szinte minden fát és bokrot a szigeten, ami varázspálca készítésére alkalmas lehetett volna, csupán a várostól távol eső hegyekben hagytak meg néhány erdős területet. Így Grindelwald féltve őrzött és lassan gyarapított mágikus növénygyűjteménye szinte teljes mértékben megsemmisült, az állatvilágból pedig csak azok a fajok maradtak életben, akik alkalmazkodni tudtak a kietlen jégvilághoz. A nemrégiben elhunyt híres magizoológus és varázslény-kutató, Göthe Salmander az 1990es években bejárta a szigetet, és részletes leírást készített az ott fellelhető fajokról. Munkája azonban a Durmstrang-incidens során bekövetkezett halála miatt még mindig íróasztalfiókjában lapul, s a kiadásra vár, jóllehet a kutató unokája, Rolf Salmander új szerződést írt alá az Obskurus Könyvkiadóval nagyapja hátra maradt tudományos munkáiról. Az itt következő részlet Göthe Salmander Nurmengard legendás bestiái című félkész könyvéből származik: 90

91 A sziget sárkány. legelterjedtebb legendás bestiája a norvég tarajos Ezen pompás állat az északnyugati meredek partok lakója, itt alakított ki magának élőhelyet a hullámok korbácsolta sziklák között. A nurmengardi partok közelében él a sellőknek két kolóniája is mindkét telep tagjai a merrók alfajába tartoznak, s Írország parti vizeiből költöztek ide, ahol nem háborgathatják őket a mugli halászok és óceánjáró hajók. Többek között az ezen a szigeten végzett botrányos állattani kísérletek miatt Szövetségével fogadtattam 1965-ös el a kísérleti Varázslók Nemzetközi keresztezést tiltó törvényjavaslatomat. Az újonnan elvégeztem, felfedezett méghozzá fajok a brit veszélyességi Mágiaügyi osztályozását Minisztérium is által jóváhagyott besorolás szerint: xxxxx bizonyítottan varázslót ölt / idomításra, szelídítésre alkalmatlan xxxx veszélyes / kezelése szaktudást igényel magasan képzett varázsló tud bánni vele xxx képzett varázslóra nem veszélyes xx ártalmatlan / szelídíthető x unalmas Lássuk tehát, a legendás állatokat 91 / csak

92 Lojma M. M. osztály: xxxx Ez a békatestű, állatfaj új üveges változata, szemű melyet vízi szörny alighanem egy régen Grindelwald kihalt nagyúr felelőtlen magizoológusai keltettek újfent életre. A lojma utódjával Nurmengard szívében, a Sikolyok-tavánál találkoztam nyár derekán több ízben is. A hóolvadás során sárból épít magának fészket, ebbe rakja le ivadékait, egyszerre 2-3 százat, azonban nyár végére csupán egyetlen poronty marad, mert a fészekben az utódok ádáz harcot folytatnak egymással. Mivel a szülő nem gondoskodik táplálékról, egymást kénytelenek felfalni amennyire meg tudtam figyelni, az anyaállat csupán a fészek védelmét látja el, mert háromszor is komoly átkokat kellett bevetnem ellene saját testi épségem óvásául. Ez a szülői impotencia lehet az egyik eredménye az összevissza keresztezett állatfajoknak. Az új lojma életképtelen, máris kihalófélben levő fajta, mivel az utódok alacsony száma mellett a környék ragadozói is pusztítják. Jelenleg száz-százötven körülire becsülöm számukat, évtized múltán már hírmondójuk sem fog maradni. 92 de egy

93 Hárpia M. M. osztály: xxxxx A hárpia kakukktojás a nurmengardi bestiák sorában, mivel a mai (legutoljára 1987-ben módosított) beosztás értelmében a madárembernek is nevezett teremtmény értelmes lénynek számít ezért is kerültek már ki a Legendás Állatok és Megfigyelésük 52. kiadásából. 93

94 Sokáig vita tárgyát képezte a hárpiák besorolása, azonban a XX. század első felében fordulhatott elő, egyöntetűen hogy a bestiának megrögzötten vélték. Így varázslény-ellenes Grindelwald a többi bestiával egyetemben szigetére telepíttette a Görögországból származó madárembereket. Azonban egyes varázslók legújabb, hárpiákkal folytatott kutatásai bebizonyították, hogy a madáremberek igenis értelmes, mi több, érző és alkotó teremtmények, akiknek fészekrakó művészetük csodaszámba megy a varázslények között. A hárpiák csapatokban megközelíthető élnek, sziklás ember területeken, számára ahol nehezen hasadékokban, barlangokban alakítják ki csavaros kialakítású, emeletes fészkeiket, s nevelik utódaikat. A kis hárpiák nagy, közel fél méter átmerőjű, szürkés pettyes tojásból kelnek ki köztudott, hogy a tojásrakó élőlények közül a hárpia tojása büszkélkedhet a legnagyobb méretekkel. A kifejlett hárpia két, két és fél méter magas, sovány, szinte girhes emberalak, testét fekete sörte növi be, hátán két jókora szárny trónol. Feje emberbe oltott madár érzetét kelti, orra és szája csőrszerű kinövés, szeme sárgás, feje búbján ékes tollakat visel. A kék, vörös, nőstényeknél, akik a zöld tollazatú szürke és hímek barna színpompásabbak különböző a árnyalataiban fordulnak elő. Bonyolult, károgós nyelven beszélnek, amit a hétköznapi ember számára legalább olyan nehéz megtanulni, mint a kígyónyelvet. A hárpiák azonban képesek az emberi beszédre, igaz, nehezen érthető, vijjogós tájszólásuk a legedzettebb nyelvész fülét is próbára teszi. A hárpiák elsősorban halakkal és kisebb emlősökkel táplálkoznak, de előszeretettel területeken, ahol Nurmengardon is. támadnak kevés az Utazásaim rá az élelem során emberre, úgy s bizony fölég így van ez tapasztaltam, hogy az itteni hárpiák a legvadabbak, legvérszomjasabbak mind közül. 94 olyan

95 Nyúltilop M. M. osztály: xx Ez a valaha Amerikában honos furcsa kis élőlény jószerével kihalt a betelepülő varázslók azonban úgy néz példány nyomára ki, körében népszerű Grindelwaldnak bukkanni. Ugyanis vadászatok sikerült még közelebbről miatt, egy lélegző megvizsgálva a lényt, nem kis csodálatomra azt állapítottam meg, hogy nem a lojmához hasonló kontár keresztezés eredményét látom, hanem valódi nyúltilop került a szemem elé. Ez a szarvasnyúlnak teremtmény is nevezett külsőre jól megtermett nyúlra hasonlít, izmos hátsó lábakkal és a mezei nyúlénál valamivel kisebb fülekkel megáldva, viszont feje tetején csökevényes meredezik. Korabeli metszet a nyúltilopról a bájitalkészítésben két kis szarvasagancs Ezen szarvasagancs mágikus tulajdonságai révén valaha volt keresett exportcikk. A történelem hibáiból tanulva hazatérve első dolgom lesz, hogy a VNSZ-től kérvényezzem a nurmengardi nyúltilop állomány védetté minősítését. Boramec M. M. osztály: x A Boramec (más néven tatár bárányfű) egy újabb kakukktojás a nurmengardi növény is bestiák egyben körében, (akár a lévén nem mandragóra). csupán A állat, földből hanem négy-öt gyökérből ered, s dús, apró leveles lombja bárány alakot ölt. Amíg virul, minden más növény kihal körülötte, s ha megsérül, vérszerű anyag folyik ki belőle. Varázspálca ezért a készítésére alkalmatlan sziget-felügyelet lágy, meghagyta a nedves szára borameceket miatt, a nagy erdőirtások idején. A vadállatok számára fontos táplálékforrás, a ragadozók is élvezettel fogyasztják ezt a bizarr állat-növényt, mely olyankor mindig keservesen béget. 95

96 A boramec máshol is előfordul a világon, azonban korábban a magibotanikusok vizsgálatának tárgya volt. Én magam az 1970-es években írtam egy esszét a Nemzetközi Mágikus Flóra és Fauna Szövetségnek az állat-növény hibridekről, habár megvétózták azon kezdeményezésemet, hogy a magizoológia és a magibotanika szakemberei együtt vizsgálják e különleges lényeket. Azóta kizárólag a gyógynövénytannal foglalkozó boszorkányok és varázslók foglalkoztak a borameccel és a mandragórával. A helyzet a kilencvenes évek óta szerencsére változni látszik, és egyre több üvegházakon magizoológus belül is. szakértelmére Legutóbb például tartanak a roxforti igényt az füvészkert professzorasszonya, Madame Pomona Bimba kérte ki véleményemet mandragóráival kapcsolatban. Opinikusz M. M. osztály: xxxxx Az opinikusz megint a kísérleti keresztezések példája: felsőteste és szárnyai akár egy sárkányé (azok közül is a perui opálszeműre hasonlít leginkább), azonban fején pengeéles csőr trónol. Alsóteste s négy lába oroszlánéra emlékeztet, farka pedig rövid, bolyhos. E keverék lény kitenyésztett szaporodásra alomból maradt képtelen, meg mára csupán az első mindösszesen négy harcias példány, akik többnyire borameccel és kistestű állatokkal táplálkoznak. Sterilitása miatt ez az állatfaj is kihalásra van ítélve, dacára az egyedek viszonylag hosszú (70-90 év) élettartamának. Hidra M. M. osztály: xxxxx A hidrák a kígyók közé tartozó görög eredetű vízi szörnyetegek, és rendkívül veszélyesek. A 15. század elején nem véletlenül irtották ezt a fajt szó szerint tűzzel-vassal, hiszen a hidrák minden levágott feje helyére kettő új nőtt, hacsak a sebet ki nem égették. E bámulatos tulajdonsága mellett a hidrák rendkívül hosszú pedig a kort legtöbb élhetnek meg, átok számára leheletük mérgező, bőrük áthatolhatatlan koboldkészítésű vágó- és szúrófegyverekre érzékenyebb. 96 viszont

97 Nurmengardon egyetlen hidrával találkoztam, mely a sziget közepén lévő Sikolyok-tavában lakozott feltehetően itt bújt meg az kétség: évek alatt. ezen példányon Lernee-mocsár-beli után kérvényezni A felfedezésem kívül csupán jelentőségéhez egy hidra varázslény-rezervátumban. fogom a VNSZ-től a nem fér árválkodik a Hazaérkezésem nurmengardi példány átszállítását Görögországba. Csavartszarvú surranc M. M. osztály: xx? Az északi vadont járva találkoztam mindössze egyetlen alkalommal ezzel a furcsa kis jószággal. Jobbára hosszúkás testű malacnak látszott, de hosszú farka volt, s fején két csavaros, spirálos, igen szép szarv meredezett. Csak találgatni tudok, miféle isten teremtménye lehetett e bestia, mert minek előtte figyelmesebben is megnézhettem volna ábrázatát, villámgyorsan eltűnt szemem elöl. Ránézésre az ólálka és a böklenc keresztezésének tűnt, de az is lehet, hogy egy eddig ismeretlen, rejtőzködő életmódot dolgunk. 97 folytató lénnyel van

98 E sorokat írván a tél vészesen közelít Nurmengardon, amire sem ruházatommal, sem élelem-tartalékaimmal nem vagyok felkészülve. Azt azonban újabb biztosan expedíciót tudom, fogok hogy indítani a a következő csavaros esztendőben szarvú bestia felkutatására, s bízom benne, fiam és unokám is elkísér majd e kietlenségében és zordságában is fenséges tájra. Sajnos Mr Salmander már nem térhetett többé vissza Nurmengardra, hogy megtalálja a csavartszarvú surrancot, de fia, Lizzard és unokája, Rolf azóta is folytatja a varázsló küldetését, hogy új állatfajokat fedezzenek fel, ezzel gazdagítva ismereteinket a mágikus lényekről. Nemrégiben jelentős anyagi támogatást kaptak egy új expedícióhoz a Hírverő című magazin főszerkesztőjétől, Xenophilius Lovegoodtól, akinek szilárd meggyőződése, hogy Göthe Salmander a surrancban egy, a Hírverőben publikált fiktív állatfaj, az úgynevezett morzsás szarvú szapirtyó élő, lélegző példányára bukkant... *** A már említett hárpiákkal kapcsolatban nem Göthe Salmander volt az egyetlen természettudós, aki jelentős tanulmánnyal gazdagította a boszorkányok és varázslók tudástárát. A hárpiák ismerettanában a legjelentősebb kutatómunka a híres animágus, a nurmengardi hős egyetlen fia, Jaroslav Krum* nevéhez fűződik. Mr Krum az 1950-es években közel másfél esztendőt töltött el persze egy vörös hasú törpesas alakjában a nurmengardi hárpiakolónia tőszomszédságában. E varázsló kitartó kutatómunkájának eredménye, hogy a madárembereket immár az értelmes lények közé sorolják, miután sikeresen megfejtette és leírta nyelvüket. Mr Krum családjában több hírességet is találhatunk. Már említett apja, Todorov Krum mellett két fia is ismert a varázslóközösségekben; a fiatalabbig fiú, Viktor, a Vratsai Keselyűk világhírű fogójátékosa volt, világbajnoki második helyezett, míg az idősebbik, Harlam, egy szörnyű gyilkosságsorozat miatt került a figyelem középpontjába, és érdemelte ki a Várnai Szörnyeteg gúnynevet. 98

99 Nurmengardból szeretettel... Az északi gejzírmezők Balor zord jégvidéke 99

100 A Fehér-hegyek enyhébb klímájú vidéke, az Alberich torkolata Balor déli szeglete, a sárkányok vidéke 100

101 Nurmengard északi partvidéke, a jégmezővel Északi fény a Nyugati-Cadmus fölött, a városfalról nézve 101

102 Az ösvény a Cadmus-hegység előterében (a távolban a helyőrség romjai) A Sikolyok tava és a Breka torkolata 102

103 VI. 103

104 FÜGGELÉKEK NÉVMUTATÓ: Alethea: a boszorkány, aki Voldemort és Marius Prince útitársa volt világjáró körútjuk alatt. Mindkét fiúval viszonyt folytatott, és végül szószátyársága lett a saját és Marius veszte is: Voldemort mindkettőjüket elintézte. Auteuil, Eloise: a Beauxbatons bajnoka a második Trimágus Tusán. Balordo, Luciano: a VNSZ velencei központjának egyik alkalmazottja, akit Draco Malfoy egy alkalommal az Imperius-átokkal sújt, megparancsolva, hogy adjon át egy üzenetet Ginnynek. Black, Dorea: Harry nagymamája, James Potter édesanyja. Boueux-Impasse, Nicanor d': Francia mágiaügyi miniszter immár halott és egy arctalan lépett a helyébe. Bumfolt, Ludo: a minisztérium egykori alkalmazottja, aki bujdosni kényszerült egy koboldokkal történt balul sikerült fogadás miatt. Később tartozásai miatt Norvégiában elfogták és Nurmengard börtönébe zárták. Ő volt az, aki vérfarkassá változva megharapta Harryt, és később meg is halt, mikor az arctalanok a miniszterek cseréje utáni nyomokat takarították el. Caramel, Titus: a Varázsjátékok és Mágikus Sportok főosztályának vezetője, s egyben Cornelius Caramel öccse, akit még testvére nevezett ki a főosztály élére, minisztersége alatt, miután az előző főosztályvezető, Ludo Bumfolt világgá ment. Crak: Vincent Crak apja, aki Gregory Monstróval épp Eileen házába menekülnek a Voldemort bukása utáni estén, ahol balszerencséjükre összefutnak Marius Prince-szel. Creevey, Dennis: Colin Creevey öccse, a második Trimágus Tusa roxforti bajnoka. Dawlish, John: auror a mágiaügyi minisztériumban, Harry és Ron kirendelt oktatója, aki végül maga is Nurmengard foglya lesz egy időre. Daws, Miriam: A mágia felső korlátai című vitatott könyv szerzője. Dennis: a Megfojtott Macska nevű klub kidobó embere és ajtónállója. Diggory, Angus: Amos Diggory testvére, aki Kingsley Shacklebolt és a Savage nevű auror egyik balul sikerült akciója során vesztette életét. Diggory, Ciaran: Angus és Recca egyetlen gyermeke, aki elmenekült a támadásból, ahol a szüleit meggyilkolták. Diggory, Mimosa: Amos Diggory felesége, a néhai Cedric édesanyja. Diggory, Recca: Ciaran anyja, Angus felesége, aki férjével együtt lelte halálát Kingsley Shacklebolt és Savage miatt. Dragomir, Ivan: a Durmstrang bajnoka a második Trimágus Tusán. 104

105 Dumbledore, Wulfrik Artus Selwinus: a Dumbledore-klán egyik őse, aki mágiaügyi miniszter volt. Portréja a mindenkori miniszter dolgozószobájában függ sok másik elhunyt miniszterrel egyetemben. Eakle, John: a Roxfort új sötét varázslatok kivédése tanára, és a Griffendél ház új vezetője. Egykor a VNSZ-ben dolgozott, Benedetto Modesto közeli jó barátja volt, és ismerte Dumbledore Körének tagjait is. Einarr: az első dementor, aki egy népét gyilkoló viking király volt életében, amíg egy boszorkány el nem átkozta őt és hajóját. Halála után vele pusztult az összes dementor, amit teremtett. Éloise (Lupin): egy vérfarkaskórban szenvedő kislány, aki Teddy Lupin és Victoire Weasley gyermeke. A mindkét szülőben lappangó vérfarkaskór (Teddyben apja, Remus Lupin miatt, Victoire-ban szintén az apja, Bill Weasley miatt) a születendő gyermekben tört felszínre, és vadállatszerű elváltozásokat okozott benne. Fisker: híres haljós, a Durmstrang jóslástan tanára volt, amíg a Nurmengardba nem került. Ő az egyetlen, aki Harryn kívül még látja Albus Perselust. Fnugg, Álfeiðr: durmstrangos bűbájtan tanár. Greyback, Aegir: A vérfarkas Fenrir Greyback testvére. Nem tudni, hogyan került Nurmengardba, de ott a börtön vérfarkas lakóinak kannibál urává küzdötte fel magát. Grindelwald, Asteria: Gellert Grindelwald unokája, akit a néhai Halálmester ellenségei kívántak eltüntetni a föld színéről, így aztán apjával és anyjával együtt Nurmengardba zárták, ahonnan végül Harryék szabadították ki a fiatal lányt. Gronhold: a Durmstrang Akadémia viking vadőre. Grubbs: őrvarázsló a minisztériumi fogdában. Harper: őrvarázsló a minisztériumi fogdában. Karkarov, Igor: volt arctalan, akit aztán bizonyos információk miatt Voldemort elrabolt, törölte az emlékeit és halálfalói közé választotta. Voldemort első bukása után a Durmstrang igazgatója lett és ironikus módon volt nagyura főnöke. Később a visszatérő Voldemort meggyilkoltatta. Kinkaku: a főnix, aki Nurmengardon Ginny és Harry segítségére sietett. Ginny Weasley főnixmadara. Krrrks: egy nurmengardi hárpia, aki több alkalommal is rátámadt Harryre vesztére. Először Harry átszúrta a tenyerét egy késsel, majd az egész karját leszelte a Sectumsempra varázsigével. Végül akaratán kívül megmentette Harry és Malfoy életét, Aberforth Dumbledore pedig egy új, arany színű kart varázsolt neki. Krum, Harlam Perun: Viktor Krum bátyja, aki egy gyilkosság miatt menekülni kényszerült Bulgáriából. Később Uther Weasleyvel találkozva belépett a Negyedik Torony Körébe. Krum, Jaroslav: Harlam és Viktor Krum apja, animágus, a hárpiák szakértője. Krum, Todorov: Jaroslav apja, Viktor és Harlam nagyapja, akit sokan csak úgy emlegetnek, hogy a nurmengardi hős. A Grindelwald elleni harcban vesztette életét, a Halálmester személyesen végzett vele. 105

106 Mathilde: egy ismeretlen, német akcentussal beszélő lány Albus Perselus jövőjéből. Maxime, Prometheus: Hagrid és Olympe Maxime fia, aki nem sokkal édesanyja meggyilkolása előtt született. Madame Maxime halála után az óriásporonty felnevelésétől ódzkodó rokonság Hagridnak küldte el a csecsemőt. Maximus, Lucretius: a Római Birodalom varázsló-császára, az Imperius-átok kitalálója, amivel óriási hatalmat szerzett a muglik szenátusában. Végül a római varázslók összefogtak ellene, legyőzték, és a létezését is törölték a mugli történelemből. Medusa: nurmeni fogoly, ugyanabban a házban lakott, mint Ludo Bumfolt. Méregkeverő, bájitalok szakértője. Meliflua, Mortimer: a Blackekkel rokon Meliflua család egyik tagja, akivel Harry a Szárnyas Vadkanban találkozik. Nem sokkal később a férfi a viking dementor áldozatává vált. Melwyn, Irony: Harryvel egyidős lány, aki halálfaló apja börtönbe zárása után utazott el bátyjával együtt a Durmstrangba, ahol arctalan lett belőle. A Névtelen parancsára Hermione képében igyekezett McGalagony közelébe férkőzni, hogy megölhesse, de kudarcot vallott. Később megszökött, és most ismeretlen helyen tartózkodik. Melwyn, Lyra: Octavius Prince felesége, Marius és Eileen Prince édesanyja, aki belehalt a szülésbe. Melwyn, Moebius: Irony bátyja, aki szintén arctalan lett, és Ron alakját felvéve kellett Harry közelébe férkőznie, hogy megszerezhesse tőle a Pálcák Urát, de húgával együtt kudarcot vallott. Később megszökött, és most ismeretlen helyen tartózkodik. Melwyn, Poemy: Lyra Melwyn testvére, Irony és Moebius dédanyja. Modesto, Benedetto: a Varázslók Nemzetközi Szövetségének főmágusa, John Eakle közeli jó barátja. Miután Ginny átadott neki néhány kompromittáló dokumentumot a Negyedik Toronyról, a Névtelen elfogta Modestót, börtönbe zárta és átvette a helyét. Mógus, Moronius: a Roxfort volt mugliismeret majd sötét varázslatok kivédése tanára, aki engedte, hogy Voldemort megszállja őt. Mindenki azt hitte, hogy meghalt, mikor a nagyúr elhagyta a testét, de túlélte, és később a Névtelen szolgálatába állt. Moloh, Maude: a Durmstrang kinevezett igazgatója Igor Karkarov eltűnése óta. Akárcsak a kínai és a görög iskola fejei, ő is a Negyedik Torony és Marius Prince áldozata lett a Durmstrang Incidensben. Moloh félóriás volt, és szigorú rendeletekkel próbálta visszaterelni az iskoláját a helyes útra, azonban a feketemágusok túlságosan erős befolyással rendelkeztek, így Moloh kudarcot vallott. Halála után őt tették meg az incidens első számú felelősének. Névtelen:???????????? Parker, Kiara: hallhatatlan a Misztériumügyi Főosztályon, és Dumbledore Körének egyik tagja. Ő volt az, aki a dementorok halálát kutatta, de Dumbledore-on kívül mindenki kinevette elméletei miatt. A Durmstrang-incidensben vesztette életét. Plutarkhosz, Plinius: az Új Delphoi Jós- és Bűbájosképző Iskola egykori igazgatója. Marius végezte ki a Halálos átokkal, akárcsak Tiu Sunma nagymestert. 106

107 Potter, Albus Perselus: Harry Potter és Ginny Weasley másodszülött fia, a második Halálmester, aki apjától örökli a Halál ereklyéit. A jövőben Marius és a Negyedik Torony ellen harcol, legfőbb szándéka, hogy elpusztítsa Nurmengardot, a zsarnoki varázslóbirodalom fővárosát. Potter, Charlus: az idősebbik James Potter apja, Harry nagyapja. Potter, Harold: Perselus Prince testvére, Harry dédapja. Potter, James Sirius: Harry Potter és Ginny Weasley elsőszülött fia, aki örökölte apja és anyja kviddics-tehetségét. Potter, Lily Luna: Harry és Ginny legkisebb gyermeke és egyetlen lánya. Prince, Cerberus: Octavius Prince testvére, igazi nekromanta, a Negyedik Torony oszlopos tagja. Prince, Eileen: Octavius Prince második gyermeke, akit kitagadtak, miután beleszeretett egy mugli férfiba, és életet adott félvér gyermekének, Perselus Pitonnak. Prince, Marius: Eileen testvére, Octavius elsőszülött fia, aki Voldemort gyerekkori barátjaként járta vele a világot, vesztére. Prince, Octavius: Cerberus testvére, és a Negyedik Torony néhai tagja, aki a pénzszámolgatáson kívül semmi egyébhez nem értett. Prince, Perselus: eredetileg Potter. Harold Potter testvére, Cerberus és Octavus Prince apja, az első Prince. Proudfoot, Gregor: auror a mágiaügyi minisztériumban, Rémszem Mordon régi társa. Harryék első munkahelyi napján együtt isznak vele az öreg emlékére. Robards, Gawain: auror főparancsnok, akit Rufus Scrimgeour miniszterré választásakor helyeztek a parancsnokság élére. Savage: auror, aki Voldemort hatalomra törése előtt Kingsley Shacklebolt társa volt, és részt vett abban a balul sikerült akcióban, amiben Angus és Recca Diggory életét vesztette. Tarasca, Miguel: a Negyedik Torony egyik nagyura, aki baziliszkusz szemeket ültetett be saját magának. Tiu Sunma: kínai mágus, aki a híres Nagy Keleti Varázslóiskola, a Mó-Shù-Shī Xiào nagymestere volt. Marius Prince végzett vele, mert azt hitte, ő is Voldemort feketemágusainak sorát gyarapította, az igazság azonban az, hogy a Negyedik Torony szedte rá a kék bőrű embert, hogy megszerezzék a kínai varázslóiskolát. Tschillamm, Mary-Bishue d': ékszerkészítő boszorkány, Dumbledore Körének néhai tagja. Megtalálható egy ékszerüzlete az Abszol úton, melyet örökösei vezetnek és tulajdonolnak. Ulatov, Ursula: lásd Névtelen Vasil, Radko: a férfi, akit Harlam a szerelme halála miatt hibáztatott, és később megölte. Viking: lásd Einarr Von Grünwelt, Hektor: arctalan, és az Új Delphoi Jós- és Bűbájosképző Iskola újonnan kinevezett igazgatója, az előző igazgató, Plinius Plutarkhosz halála után. 107

108 Weasley, Uther Mordred: a Negyedik Torony egyik legerősebb tagja, Arthur Weasley legfiatalabb fiútestvére. Miután elhagyta a családját, beállt feketemágusnak az egyetlenként a Weasley-családból. Weasley, Victoire: Fleur és Bill elsőszülött leánya, Teddy Lupin majdani szerelme, és Éloise Lupin édesanyja. Yanko, Mirela: Harlam Krum szerelme, akinek halála miatt a fiú gyilkos és szökevény lett. Zambini, Belladonna: Blasie anyja, aki Voldemort nagyúr egyik híve volt, és sok férjét tette el láb alól a pénzük miatt. Marius végzett vele, kiszippantotta a lelkét. Zambini, Blaise: Harry volt mardekáros évfolyamtársa, akit a viking dementor ölt meg. 108

109 CSALÁDFÁK: Az alábbi négy családfán a Nurmengard-történetek legjelentősebb családjait ismerhetjük meg, beleértve azokat is, akik a történet sodrásában még nem élnek, majdani születésük és sorsuk azonban elengedhetetlen és megkerülhetetlen a Negyedik Torony ellen vívott harc eseményeiben. Az első családfa mind közül talán a leglényegesebb. Ezen Harry és Ginny valamint Hermione és Ron gyermekeit láthatjuk, beleértve Harry keresztfiát, Teddy Lupint is, és majdani házasságát Bill és Fleur Weasley elsőszülött leányával, a szépséges Victoire-ral, akiről iskolás évei alatt és még jóval az azt követő esztendőkben is úgy tartották, hogy a leggyönyörűbb lány volt, aki valaha Roxfort falai között járt. A híres Trió leszármazottai kapcsán mindenképpen meg kell jegyeznünk, hogy nem mindannyian követték szüleik griffendéles hagyományait. Míg Harry elsőszülött fia, James a griffendél ház prefektusa és kviddics-csapatkapitánya lett, addig a középső fiú, Albus Perselus a mardekár ház zöld színeit viselte tanulóévei alatt. A mardekáros Potter esete természetesen nagy visszhangot keltett a varázsló közösségekben, különösen a Reggeli Próféta nyugdíjas rovatához visszatérő Rita Vitrol cikksorozatai kapcsán... Lily, Harry legkisebb gyermeke hugrabugos lett, s úgy tartották, hogy házának legtehetségesebb diákjává emelkedett, mely meghozta a régen vágyott elismerést és győzelmeket a borzoknak : az iskolaelsői kinevezést, a Ház Kupát három egymást követő évben, valamint egyszer, csodával határos módon a kviddics-kupagyőzelmet is. Ron és Hermione gyermekei mellett sem mehetünk el szó nélkül. Az idősebbik a keresztségben a Rose nevet kapta vörös, göndör hajfürtjei miatt, melyek már születése napján is ékes bizonyítékát adták, hogy a Weasley közé tartozik. Mikor Molly Weasley első ízben megpillantotta újszülött unokáját, felkiáltott: Szentséges Merlin, ez a kislány egy igazi rózsaszál - s így történt a névadás, mivel Hermionénak nagyon megtetszett az asszony hasonlata. Rose valóban sok tekintetben rózsaszál volt: épp olyan szúrós természete volt, mely talán édesanyjától öröklött tudálékos modorának, és apja vérmérsékletének eredménye lehetett mindenesetre a Roxfortban, és a griffendél házban épp annyian szerették őt, mint ahányan ki nem állhatták. Albus Perselus iránti testvéri szeretetét azonban mindig megőrizte szívében. Öccse Hugo volt, akinek a beosztási ceremónián a hugrabug ház jutott, ahol nagy barátságot ápolt unokatestvérével, Lily Lunával, s a leány mellett ő lett a másik iskolaelső, hetedik tanévük folyamán. 109

110 110

111 A második családfa Arthur és Molly fiainak gyermekeit taglalja, Ron és Ginny kivételével, valamit feltüntettem rajta Arthur testvéreinek nevét is. Bill és Fleur szépséges leányuk, Victoire után két másik hasonlóan gyönyörű gyermeket nemzettek: Dominique és Louis azonban már nem a Roxfort tanulóinak sorát gyarapították, hanem a Beauxbatons talárját öltötték magukra, édesanyjuk nyomdokait követve. Ennek oka egy egyszerű, ám igen szomorú fejlemény: a középső lány, Dominique, nővérével Victoireral, és öccsével, Louis-zal ellentétben (akik rajongásig szerették apjukat), ő irtózott apjától, Billtől, és megvetette a benne lappangó vérfarkas kór, és az arcán látszódó hegek miatt... Viselkedése nagyrészt kedvenc francia kuzinjának volt köszönhető, aki már egészen kiskora óta a család fekete báránya volt, és élvezte, hogy milyen hatást gyakorolhat másokra. Mikor Dominique kijelentette, hogy a Beauxbatonsban akarja megkezdeni boszorkányéveit, ezzel is lázadva apja ellen, Fleur megkérte a Roxfortba készülő fiát, Louis-t, menjen inkább nővére után Franciaországba, hogy a Beauxbatonsban mindig rajta tarthassa szemét a kicsapongó életet folytató Dominique-en. Mondani sem kell, Louis-nak egyáltalán nem volt könnyű dolga... Charlie, a Weasley szülők második gyermeke sosem nősült meg, édesanyja legnagyobb bánatára, azonban még hatvan évesen is híres nőcsábásznak számított, ami gyakran tréfálkozás tárgyát képezte testvérei körében. Percy felesége, Audrey egy mugli tanárnő volt, akit a fiú véletlenül elütött az autójával, mikor vezetni tanult többnyire Harry és Ron unszolására, akik feleségeik tanácsára letették a mugli jogosítványt. Percy és Audrey között hamarosan szerelem szövődött, és a fiú még jóval a házasság előtt (a törvények ellenére) bebizonyította a lánynak, hogy varázsló. Két kislányuk született, egyikük, Molly boszorkány lett, a kisebbik, Lucy azonban kvibli maradt, ennek ellenére mindig szeretet övezte a Weasley-családban. George sokkal később, csak miután túltette magát barátnője, Katie Bell elvesztésén, feleségül vette griffendéles évfolyam- és kviddics-csapattársát, Angelina Johnsont, aki két gyermeket szült neki ikreket -, akiket Roxanne-nak (Angelina édesanyja után) és Frednek (George testvére után) neveztek el. Mindketten a griffendél tanulói lettek, és mikor harmadévesen a kviddics-csapat terelőinek választották őket, legendásak voltak a hugrabugos unokatestvérekkel, Lily Lunával és Hugóval folytatott valóságos háborúik, amiket a pályán vívtak. A kviddics-stadionon kívül azonban szent volt a béke közöttük. 111

112 112

113 A Malfoyokat láthatjuk a harmadik családfán, melyen a legérdekesebb talán épp a Grindelwaldok jelenléte. Draco Malfoy felesége, Asteria Greengrass eredeti neve Asteria Grindelwald volt, és nem más, mint a híres-hírhedt nagyúr, a Halálmester unokája, akit szüleivel együtt börtönöztek be Nurmengardon a német varázslókancellária emberei, a közvélemény gondos kizárásával. Mindentől meg akartak szabadulni, aminek, vagy akinek csak köze volt Grindelwaldhoz, s bizony ezek közé tartozott egy alig négy éves kislány is Asteria ugyanis ennyi idős volt, mikor a börtönvárosba került. Mikor Harry Potter és Dumbledore Serege megszöktették onnan, Asteria sokáig bujdosni kényszerült az egy ideig a Névtelent szolgáló Dracóval együtt. Mindketten Draco egyik volt mardekáros barátjánál Greengrasséknál bújtak el, s az öreg Greengrass azt is megengedte, hogy Asteria felvegye a nevét is, majd a papírjait meghamisítva úgy állították be, mintha a család egyetlen lányának Daphne-nak a húga lenne. Asteria és Draco között a bujdosás időszakában szövődött szoros kapcsolat, mely később házasságban végződött, és Asteria két gyermeket szült férjének: Scorpiust és Arachniát. Természetesen mindkét gyermek a mardekár ház sorait erősítette, azonban apjával ellentétben Scorpius közeli barátja lett egy Potternek, Albus Perselusnak, majd később annak unokatestvére, Rose Weasleyhez fűzték gyengéd érzelmek. Fontos még megemlíteni a családfa egy másik tagját, akiről az ifjú Scorpius középső nevét kapta a keresztségben: ez pedig Hyperion Malfoy volt, Lucius testvére, aki a későbbi nagyúr, Uther Mordred Weasley első áldozata volt egy párbajuk során a Roxfortban. Halála volt az okozója a Weasleyk fokozatos elszegényedésének, így némiképp különös fintora a sorsnak, hogy egy másik Hyperion, Scorpius volt az, aki Rose-zal együtt közelebb hozták egymáshoz a két ellenséges családot. 113

114 114

115 Az utolsó családfa a Potterek és Prince-ek kapcsolatát mutatja be, valamint felfedezhetjük rajta a Melwyneket is, akik házasság révén kapcsolódnak a Prince-ekhez Lyra Melwynnel az ő testvére, Poemy Melwyn a dédnagyanyja Irony és Moebius Melwynnek. A név megmaradásának oka egyszerű: ahogy sok más aranyvérű család, úgy Poemy Melwyn is a saját unokatestvéréhez ment feleségül. Megjegyzés a név eredetéről: A Melwyn név kitalálása a Nurmengard-trilógiában egy fordítói következetlenség eredménye. Ugyanis Irony és Moebius apja, Mr Melwyn szerepelt a Harry Potter és a Halál ereklyéi című könyvben csak ott Selwynnek hívták. Az egyetlen betűnyi különbség oka némileg bonyolult, de elmagyarázom. A hatodik könyvben, a Harry Potter és a Félvér Hercegben Rowling úgy írja le Mardekár medáljának külsejét, hogy egy smaragdokból kirakott S-betű szerepel rajta, míg a magyar fordításban, hogy passzoljon a Mardekár névhez (mely az eredeti angolban Slytherin), a smaragd S-ből smaragd M-betű lett. Ez rendben is lenne, csakhogy a hetedik könyv fordításánál hirtelen már S-betű szerepelt a medál külsején! Ez alighanem a Selwyn család miatt van, akikre a medált egy ideig birtokoló Dolores Umbridge utalt a történetben, minthogy a medálján lévő S-betű bizonyítja rokoni szálait az aranyvérű Selwynekkel. Valamint a későbbiekben, a medál kinyitásánál és végső elpusztításánál Harry az S-betű helyébe egy tekergőző kígyót képzel, így képes párszaszóul parancsolni a horcrux-nak. A fordítás akkor lett volna pontos (vagy legalábbis nem zavaró), ha a hetedik rész kedvéért nem változtatják meg a medál kinézetét, hanem a Selwyn nevet fordítják Melwynre, így Umbridge utalása is helytálló maradt volna, a párszaszós résznél pedig Harry a medál hosszú aranyláncát képzelhette volna kígyónak. Így hát Mr Melwyn azonos a Selwyn nevű halálfalóval, aki Xenophilius Lovegood házában próbálta elkapni Harryéket Travers nevű társával, majd a Roxforti Csata után az Azkabanba került (erre egyébként nincs konkrét utalás Rowling utolsó könyvében, ahogy esetleges halálát sem említik). 115

116 116

117 EGYÉB HELYSZÍNEK A NURMENGARD-TRILÓGIÁBAN: Megfojtott Macska: boszorkányok és varázslók számára fenntartott, rossz hírű, éjszakai szórakozóhely London kikötőnegyedében. A hely vezetői egy londoni vámpír-klán, s emiatt a Megfojtott Macska az emberek mellett varázslények kedvelt szórakozó helye is. Dionusos étteremlánc: a legelterjedtebb varázsló-étteremhálózat, ahol szinte mindenféle táj jellegzetes ételeit meg lehet kóstolni, olyan specialitásokat is, mint a trollcsülök, vagy a sárkánykaraj. Londonban a Mágiaügyi Minisztériumtól nem messze található a Tottenham Court Roadon, egy, a Foltozott Üsthöz hasonlóan kiábrándító bűbájjal kezelt épületben, melyet a muglik nem láthatnak. Hermione és Viktor Krum vacsoráztak egyszer ebben az étteremben (Fagyos karácsony), s akkor az étlapon a következő fogások szerepeltek: roston sült furkászborda pirított tündérgombával forró plimpileves zsemlegombóccal rozmaringgal töltött futkárbendő rántott ramórafilé héjában sült burgonyával és citromkarikával borban párolt perui sárkányszeletek borsmártással kjopolu tarator kebapcse Madame d'tschillamm ékszerüzlete: egy híres ékszerkészítő boszorkány, Mary-Bishue d'tschillamm egyik méregdrága varázsló-ékszerüzlete, ahol különféle, gyönyörűen megmunkált, arany- és ezüstékszereket lehet vásárolni, melyek általában valamiféle mágikus tulajdonsággal is bírnak (pl. talizmánok, véla-bűbájjal szépséget kölcsönöznek a viselőjüknek, vagy távol tartják a kéretlen udvarlókat). Margherita Pizzéria: velencei pizzéria, ahol Ginny és Draco találkoztak a Harry Potter és az Ezernevű első fejezetében. Minisztériumi Fogda: a Mágiaügyi Minisztérium közelében található, föld alatti börtön, ahol a Wizengamot tárgyalások előtt tartják fogva a letartóztatott személyeket az ítélethirdetésig. Régebben itt is dementorok őrizték a foglyokat, ma azonban már csak aurorok és különféle biztonsági óvintézkedések gátolják meg őket a szökésben. A fogda bejárata egy sikátorban lévő kukából nyílik. Foltozott Üst: a régi híres kocsma és Abszol úti átjáróépület ma már étterem, előző tulajdonosa, Tom Abbott átadta a hely vezetését unokahúgának, Hannah Abbottnak, aki férje, Neville segítségével egy hangulatos fogadót varázsolt belőle, s hamarosan a Dionusos étteremlánc londoni tagjának legnagyobb riválisa lett amíg Kingsley Shacklebolt mágiaügyi minisztert be nem zárták az egyik emeleti szobába, néhány arctalan szomszédságában... Diggory-ház: Amos, Mimosa és a néhai Cedric Diggory otthona, akik egykoron Dumbledore-tól kapták a házat, az elhunyt Diggory-nagypapa miatt, aki Dumbledore Körének megbecsült tagja volt. A ház eredetére mindössze egy, a kandallópárkányba faragott 117

118 torony-címer utal, a Dumbledore-ok jelképe. Cedric halála és Ciaran elárvulása után az unokatestvér költözött oda Amoshoz és Mimosához. Dumbledore-ház: A godric's hollow-i Dumbledore-otthon jelentőségteljes és híres épület, ugyanis erről a helyről kapta nevét a Negyedik Torony nevű szervezet mindkét ága: a Grindelwald-féle feketemágus-szövetség, és a Dumbledore-féle tudóstársaság. A Chudley Csúzlik Kviddics Klub Sportszertára: Hermione egyszer betört ide (Fagyos karácsony) nyomokat keresgélve a klub elnöke után, de meglehetősen pórul járt. A szertárban különféle sporteszközök, labdák, ütők és karikák találhatók nagy összevisszaságban, és a raktárhelyiség fölött található a klub elnökének szegényesen berendezett irodája is. Chudley Csúzlik Kviddicspálya: Hermione Viktor egy meccsére utazott ide még hatodéves korában (Fagyos karácsony), a Dean-i erdőben található pályára. Rozoga, szegényes felszereltségű pálya volt, ahol egy átlagos árú jegy mindössze két galleonba, a páholy-jegy pedig hat galleon, kilenc sarlóba került. A pálya bejárata előtt különféle árusítóhelyek álltak, ahol szárított bubógumómagot, sportrelikviákat, cukorkákat és forró mézbort lehetett vásárolni. Granger-ház: Hermione szüleinek otthona Leamingtonban található (Fagyos karácsony), ide költöztek át a gazdag kertvárosi negyedbe Portsmouth-ból, mikor Hermionéról kiderült, hogy boszorkány. 118

119 További fényképek A Megfojtott Macska raktárépülete A Dumbledore Torony 119

120 A Megfojtott Macska hirdetése 120