Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánnak a Polgármesteri Hivatal munkatársai és a szerkesztőség!

Átírás

1 Jelige: Először tanulni, aztán tanítani! Először előteremteni, azután adni! - Ez az élet vastörvénye. Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánnak a Polgármesteri Hivatal munkatársai és a szerkesztőség! (a kép színezése a gyerekek feladata) 1

2 Húsvéti ünnepkör 1. A Feltámadás, a megújulás ünnepe Ebben az évben a húsvét éppen a tavaszi évnek a közepére esik. A Természet a tavasz évről-évre megújuló csodájával tárja hívők és hitetlenek elé a Feltámadás örök és megújuló misztériumát. Ám a kételyt nem szabad uralkodóvá tenni az emberi szívekben, mert lehetetlen élni hit nélkül. Higgyük, hogy Krisztus halálát az örök élet követi, a lélek, az ige örök élete. Nagypéntek véres áldozata után elkövetkezik a Húsvét, amikor az örvendetes üzenet hordozóivá válunk, házról-házra járva hirdetjük: Krisztus feltámadott. Vele feltámadunk mi is, kitöröljük szemünkből a téli álmot és szembe tudunk nézni az örök élet világosságával. 2. Böjti gondolatok Bolond ember az, aki fájdalom nélkül akar élni Húnyd le szemedet és látni fogsz A szalma arra való, hogy táplálja a búzát, amint megérett a gabona, kihull belőle a szem, s a szalma tűzre kerül. Te is azért vagy, hogy termést hozzál az aratás Urának. Ha elmerülsz Istenben, Isten felmerül benned. 3. Húsvét a gyakorlatban A húsvét a kereszténység legfontosabb ünnepe és a tavasz újjászületése. Sok szokás, hagyomány és étel kötődik ehhez az ünnepkörhöz. Mozgóünnep, időpontja minden évben változik, a holdjárás alapján számítják ki. Lényegét ugyan nem a külsőségek jelentik, de a szokások, ajándékok, ünnepi teríték, különleges falatok, ünnepi előkészületek hozzájárulnak a húsvét ünnepélyességének kihansúlyozásához. Otthonunkat a húsvétnak megfelelően díszítsük, tavaszi színekkel és motivumokkal. Az előkészületeknél a bevásárlást ne vigyük túlzásba, hiszen a húsvét nem csak az evésről szól. Ami viszont állandó, az a főtt sonka, tojás és csokoládé. Készíthetünk húsvéti ajándékokat a gyerekek vagy a locsolók számára, ötletes legyen, akár egy finom sütemény is lehet. A legkisebbek a nyuszit várják, vajon mit hoz. A nyuszi általában színes tojást, csokoládétojást, cukorkát hoz. A fiúk locsoló versikéket tanulnak, beszerzik a kölnivizet. Mai rohanó világunkban általában készen vett csokoládétojást adunk, vagy a főtt tojást megfestjük és lehúzós képeket ragasztunk rájuk. Pedig érdemes volna a régi festési módszerekben visszatalálni, amikor a természetből gyűjtött néhány érdekes alakú levelet (petrezselyem, eper, lóhere, stb) szedünk, ráragasztjuk meleg vízzel a megmosott tojásokra, majd belekötjük egyenként neylonharisnyába. Fazékba rakjuk sok-sok száraz hagymahéjat teszünk közéjük, lassú tüzön a forrástól számítva 15 percig főzzük. Pihentetjük, majd leöntjük a levét, hideg vízzel leöblítjük a tojásokat, aztán kiszedjük a harisnyából és szalonnabőrrel kifényesítjük. Használhatunk céklát (ecetesen), gyermekláncfű gyökerét (sárga), diófa levelét a barna színhez, a csalán pedig zöldre fest. Mindezek lassabban festenek mint a mesterséges festékek, ezért órákig is a festőlében hagyhatjuk a tojásokat. A főtt fehér tojásra gyertyával rajzolhatunk, azután tesszük festékbe, a rajz helye fehér marad. Aki tehetséges, az a festett tojásokra tűvel karcolhat mintát. 4. Locsoló versek Zöld erdőben jártam, kék ibolyát láttam El akart hervadni, Megkérdezted a házigazdát Szabad-e a lányát meglocsolni? 2

3 Dallasban jártam, bankrablást láttam Jocky volt a tettes, ide a százezrest. Ajtó mellett állok, piros tojást várok Ha nem adják párjával, elszökök a lányával. Jobb kezembe szénlapát Bal kezembe mankó Locsolom a kölnivizet Az én nevem Jankó. Ajtó mellett állok, piros tojást várok Ha nem adják párjával Elszökök a lányával. Fel ülök a motorra egyenest a bokorba. Én a bojtorján vagyok A lányokba ragadok, Addig el nem hagyom Míg a tojást nem kapom. Én gumilabda vagyok Minden házba bepattanok Onnan ki nem pattogok Míg egy tojást nem kapok. Én vagyok a török, ha nem adnak piros tojást mindent összetörök. Összeállította:Taar Erzsébet A locsoló verseket gyűjtötte: Lucaciu Benjamin, Bacrau Csilla, Tasi Zsolt, Fórián Dávid, Litus Krisztián, Lakatos Jenna, Ötvös Brigitta, Papp Xiména V.C osztályos tanulók Húsvétra készülünk A szír egyház liturgiájában hangzik el a szerzetes temetésén: Amikor éjszaka virrasztott, szempillái a világ nehéz álmát hordozták. Ragyogjon hát fel most szemében a le nem nyugvó napfény! Jézus leginkább este imádkozott. A legkülönb és számunkra legfontosabb imádsága nagycsütörtök este történik az Olajfák hegyén. A virrasztó ember a legmélyebb kínokat és feszültségeket átélő, virrasztó Krisztussal egyesül az éjszaka magányában és csendjében, melyben engesztelő imáját a legélethűbb körülmény között ajánlhatja fel azokért, akikért Jézust elönti a vér, mielőtt megkínoznák. Az éjszaka a bűn és a múlandó világ szimbóluma. Ezért a keresztény ember hivatása az ébrenlét, a bűnből való feleszmélés jeleként. A nappal pedig az Úr és az eljövendő világ szimbóluma, ezért írja Pál apostol, hogy úgy éljetek, mint a világosság fiai (Ef 5,9). Az Egyház Jézus visszajövetelének várásának idejében él, tehát virraszt, hogy ezáltal is siettesse a parúziát, Szent Jánossal fohászkodva: Marana tha Jöjj el, Uram Jézus! (Jel 22,20). A böjtölés, ennek a figyelmes várakozásnak konkrét változata. Jézus fontosnak tartotta, hogy működésére negyven napos böjttel készüljön fel. A pusztaság az Istenre hagyatkozás állapota, letisztulás. Itt válik egészen világossá, hogy mi a fontos és mi a lényegtelen. Itt kiderül, életünknek nincs más támpontja, csak az Isten. A puszta szenvedéssel jár: éhség, szomjúság, forróság, kiszolgáltatottság. Ezért itt tud elszakadni az ember önmagától, a világtól és a bűntől, s ezután adja át magát az Istennek. Amíg valaki jókat lakmározik, és biztonságban hiszi magát, addig nem érzi meg Isten szükségességét. Böjtölésemmel nem Istent veszem le a lábáról, hanem magamat teszem befogadóképessé a kegyelem számára. A böjt nem azonos a koplalással. A böjt többlete a motivációban rejlik: Istenért és az emberért. Az igazi böjt nem a testünkben, hanem a lelkünkben születik meg. Ha csak a test böjtölne, az csak önfegyelmező eszköz lenne, a célunk ennél több. Más emberré akarunk alakulni általa, aki Istennel tetszőbb életet él. Sziénai Szt. Katalin figyelmeztet: A józanság azt kívánja, hogy az önmegtagadást eszköznek, ne célnak tekintsd. S tudod, miért kívánja ezt? Azért, hogy a lélek azzal szolgáljon Istennek, amit nem lehet tőle elvenni, s ami nem véges, hanem határtalan. Ez pedig a szent vágyakozás, mely a végtelen Istennel való egyesülésre végtelen sóvárgásra irányul. Ilyen lelkülettel készüljünk a nagyböjti időszakban a Feltámadt Krisztussal való találkozásra, lelkünkbe érlelve az alázat és a szeretet gyümölcsét. Húsvét szent ünnepén pedig váljunk mi is a világosság fiaivá, hogy azt a fényt, melyet Jézus hozott e földre, tovább sugározzuk, megvilágítva a krisztusi utat, mely az örök világosság, a mennyei boldogság felé vezet bennünket. Borsi Imre Lóránt, Plébános 3

4 Március 15 Még az ég is velünk ünnepelt Tavaszi napsütés, ragyogó kék ég mosolygott tájainkon a nemzeti szabadság kivívásának emlékét ünneplőkre. Kellemes meglepetés volt, hogy a színházterem megtelt nézőközönséggel, akik mindvégig feszült érdeklődéssel követték az eseményeket, majd lelkes tapssal jutalmazták a fellépőket. A következő méltatás Borsi Lóránt római katolikus plébános, helyi tanácsos úr előadásában hangzott el, aki a magyarság sorsát és jelenlegi helyzetét a bambuszfáról szóló tanmesével illusztrálta. A gyönyörű és teremtésben tökéletes bambuszfát az Úr megfosztja szépségétől, megtöri, mert így tudja felhasználni a gazdag termés begyűjtéséhez. Népünk is kifosztva, és megtöretve az Úr kertjében, talán arra szolgál, hogy példát mutasson az Úr gazdag termésének betakarításához. Majd Taar Erzsébet magyar tanárnő beszéde hangzott el az Égi láng a hazaszeretet címmel. A műsor második részében zenés irodalmi összeállítást élvezhettünk a VII-VIII. osztályos tanulók előadásában, akik betanítása Nagy Katalin A polgármester úr köszöntötte a megjelenteket, méltatta az 1848-as forradalmi nap, március 15-e történéseit, azután a megemlékezések kapcsán aktualizálta az eseményeket, célozva arra, hogy még napjainkban is a szabadság néhol rosszindulatú provokátorok hangjaitól kísérve terjesztheti ki szárnyait. és Baghiu Mónika tanárnők munkáját dícséri. Végül az Ezüstpeje táncegyüttes tematikus táncai zárták a programot Sütő Szabolcs betanításával. A táncosok a forradalmi idők hangulatát varázsolták a színpadra. Az ünnepséget Kazinczy Lajos vértanú, szabadságharcos kopjafájának megkoszorúzása zárta. Most pedig olvasó közönségünk épülésére álljon itt az elhangzott tanmese a bambuszfáról és az Égi láng a hazaszeretet sorai. 4

5 Tanmese a babmbuszfáról Volt egyszer egy csodaszép kert, a Nagy Királyság nyugati részén. Ott szokott sétálgatni a kert ura a nyári napmelegben. A kert összes fái, bokrai és ültetvényei között számára a legszebb és a legkedvesebb egy nemes bambuszfa volt. Ez a bambusz évről évre növekedett és egyre pompásabb lett. Hiszen tudta, hogy az úr szereti őt, és örömét találja benne. Egy szép napon, elgondolkodva közeledett a kert ura kedves bambuszához. A fát olyan mély tisztelet járta át, hogy hatalmas koronáját a földig hajtotta. Az úr megszólította őt: - Kedves bambusz, szükségem van rád! Úgy tűnt, hogy elérkezett a napok napja, amelyért a bambusz teremtetett. A bambusz halkan válaszolt: - Uram, én kész vagyok, használj engem, amint akarod! - Bambusz! szólt az úr, és hangja komolyra fordult -, ahhoz, hogy használhassalak, meg kell nyesnem téged! - Megnyesni, engem? Hiszen kerted legszebb fájává neveltél, Uram! Nem, kérlek, ne tedd! Gyönyörködj bennem, örülj nekem, Uram, de kérlek, ne nyess meg engem! - Legkedvesebb bambuszom az úr hangja most még komolyabban zengett -, ha meg nem nyeslek, nem használhatlak téged! Nagy csendesség lett erre a kertben. A szél is visszafojtotta lélegzetét. A bambusz lassan meghajtotta szépséges fejét. Ezt suttogta: - Uram, ha nem tudsz használni, míg meg nem nyesel, tedd velem, amit akarsz: nyess meg engem! - Legkedvesebb bambuszom, le kell fosztanom a leveleidet, le kell metszenem az ágaidat is. - Ó, Uram, kímélj meg ettől! Tedd tönkre szépségemet, de kérlek, hagyd meg ágaimat és a leveleimet! - Ha nem metszem le, nem tudlak használni téged! A Nap elrejtette arcát. Egy pillangó ijedten tovaröppent. A bambusz pedig, remegve várta azt, ami rá következik, s egészen halkan így szólt: - Vágd le őket, Uram! - Legkedvesebb bambuszom, még mást is kell tennem veled! Középen ketté kell vágnom téged, és ki kell vennem a szívedet. Ha ezt nem teszem, nem használhatlak téged! Ekkor földig hajolt a bambusz és így szólt: - Uram, vágj és ossz szét! Kivágta a kert ura a bambuszt, lemetszette ágait, lefosztotta leveleit, kettévágta és kivette a szívét. Majd a kiszáradt földek közepére vitte, ahol egy forrásból víz fakadt. Itt óvatosan letette legkedvesebb bambuszát a földre. A levágott törzs egyik végét a forráshoz helyezte, a másikat a barázdákhoz illesztette. A forrás vidám csobogással üdvözölte, a csillogó, friss víz pedig örömmel szökellt a kiszáradt földekre, melyek szomjazva várták. Aztán rizst ültettek, és teltek múltak a napok. A vetés szárba szökkent, majd elérkezett az aratás ideje. Így lett az egykor oly pompás bambusz teljes kifosztottságában és alázatában áldássá. Míg nagy és szép volt, csak önmagának nőtt, és saját szépségének örvendhetett. De megtöretvén, csatornává lett, melyet az úr arra használt, hogy szántóföldjét termékennyé tegye. 5

6 Taar Erzsébet ünnepi beszéde Égi láng a hazaszeretet Nagy idők születésnapját üljük március 15-én, ma már csak emléke él. A korszak azonban megmarad legendás időszaknak. Egy emberöltőnél is hosszabb harc vezetett a nagy idők küszöbére. A kuruc harcok,török háborúk után a nemzet elfáradt, kiégett, közömbösen szemlélte sorsát. Ebből a kómából először az irodalom ébredt fel, Kazinczy és tanítványai ébresztgették a magyart. Az irodalmi törekvések szinte észrevétlenül csúsznak át a politikába. Széchenyivel kezdődik a politikai reformok kora. Ő a politika Kazinczyja, ő sürgeti az újításokat, ő rombolja le a magyar alkotmány korhadt, ósdi részeit. A népet nem érte készületlenül a változás, mégis váratlanul következett be. A nép egy napon talpra állt és szabadságot követelt. Magyarország a gyökeres reformon, amelyért annyit harcolt néhány nap alatt ment át simán, megrázkódtatás nélkül. Kibővítette alkotmányát, szabaddá tette a gondolatot. Ez a győzedelmes változás indul meg március 15-én. A mai időkben elgondolkozni azon, miért lett március 15 a magyar szabadság ünnepe, nemzeti önérzetünknek és vágyainknak jelképe, s a tragikus október 6-t ellensúlyozó hittel és örömmel teljes összefoglalója a szabadságharc emlékének. Olyan könnyen megtörténhetett volna, hogy egy ilyen nap jelentősége elhalványodik! Tudjuk, hogy azok a politikusok, akik a pozsonyi országgyűlésen a sorsdöntő reformokért küzdöttek, alig tulajdonítottak nagyobb jelentőséget e nap eseményeinek, mint amit egy nagyobbfajta diáktüntetésnek tulajdonítunk. Petőfi, Jókai és társaik valóban gyerekemberek voltak Kossuthhoz, Deákhoz vagy Széchenyihez képest, s így nem vették politikailag komolyan őket. Miért, hogy március 15-e már második évfordulóján, amikor még javában folyt a szabadságharc jelképpé vált s az maradt növekvő ragyogással, immár több mint egy évszázadon keresztül. Miért nem foglalhatta el helyét a 48-as törvények szentesítésének napja vagy valamelyik dicsőséges csata dátuma? Csak egy magyarázata lehet ennek, s ez a magyarázat tanulságos és vigasztaló. Március 15 az eszme maga, ideális tisztaságában. Nemcsak erőszak emléke nem tapad hozzá, hanem még a politikához sincs sok köze a szónak gyakorlati, vagyis a lehetőségekkel számoló és az erőviszonyokkal megalkuvó értelmében. A márciusi ifjak 12 pontja egy idealista ifjúság minden követelését magában foglalta, nem törődve azzal hogy milyen erők és milyen politikai ügyeskedések szükségesek ezek megvalósításához. Akik a 12 pontot összeállították, megelégedtek azzal a gondolattal, hogy mindaz, amit követelnek, jogosan és igazságosan megilleti a magyar nemzetet, amin ők természetesen a magyar nép egészét értették. Hittek és természetesnek találták, hogy ez az igazság érvényesülni is fog. Az elnyomó hatalom hamar magához tér és paranccsal, nemzetuszítással, fegyverrel igyekszik visszaszerezni pozícióit. A mi forradalmunk védelmi jellegű, de a mérkőzés egyenlőtlen. Kossuth Lajost illeti legnagyobb része a szabadságharc dicsőségének. Az ő lelkesedése, energiája teremtett pénzt, katonát, mindenét áldozatul tette a nemzet oltárára. Nagy idők, hősök és ezekkel egyenlő a nemzet. Az a forradalmi ivadék tökéletes példakép bátorságban, elszántságban, túlerő kezéből ragadták el a győzelmet, ez a rongyos sereg egyik napról a másikra vált katonává, legyőzte a kipróbált hadsereget és hadvezéreket. Megelevenül Hunyadi János, Zrínyi Miklós szelleme, az a szellem, amely ha olykor szendereg is bennünk, de ki nem hal soha és soha ne is haljon ki! Hányszor volt azóta ez a hit egyetlen fegyverünk, hányszor mentett meg a józan ész számára elképzelhetetlen körülmények között! És ma, egy felfordult világ közepére zárva maroknyi népünk mi egyébre építheti reménységét, mint arra a hitre, hogy az élet és a függetlenség igazságosan, jogosan megilleti Isten és ember előtt? Ezt kell hinnünk, oly egyszerűen és fiatalosan, ahogy akkor Petőfi, Jókai és társai hitték. Ez az értelme és jelentősége március 15-nek. Ez a nap a magyar szabadság virágvasárnapja. Még az emlékét is köszöntse öröm és lelkesedés. A legszebb mindazok között, melyek a szabadságot jelentették. Nem folyt vér, nem hallatszott halálhörgés, a szabadság büszkén terjesztette ki szárnyait, nem volt ki megzavarta volna. Napja a tavasznak,a szabadságnak még egyszer köszöntelek! Becsüld Magyar, mi eddig éltetett Minden munkádnál szívedet csapdossa Az égi láng a hazaszeretet 6

7 Érsemjéni Keresztény Karitász Egyesület Örömmel tudatom, hogy 2008 novembere óta, sikeres bírósági bejegyzés után már hivatalosan is él a három alapító taggal (Balazsi József polgármester, Csorba Sándor önkormányzati menedzser és jómagam) induló Érsemjéni Keresztény Karitász Egyesület. Jelenleg egy hosszú út elején állunk. A karitász, a görög eredetű caritas szóból származik, melynek jelentése: szeretet. Olyasvalami, amire mindannyiunknak szüksége van, s aminek sokszor és sokféle módon tapasztaljuk hiányát. Egyesületünk alapvető célkitűzése, hogy ezt a szeretetet valósítsuk meg embertársaink körében, nemzeti és felekezeti hovatartozás különbségtétele nélkül. A tervünk egy szociális központ létesítése Érsemjénben, mely helyet biztosítana egy idősek otthonának is. A működési szabályzat tág teret biztosít az egyesület számára, a különféle szociális szolgáltatásoktól kezdve, egészen az egyházi, kulturális rendezvények megszervezéséig, támogatásáig. Az egyesület első feladatának tekinti székhelyének kialakítását, amelynek az 595. szám alatti épület (a római katolikus templom mellett) fog majd helyett adni, a reményünk szerint, sikeres felújítás után. A másik fontos feladatunk így az elején, a támogatókkal való kapcsolatok kiépítése. Itt jegyzem meg, hogy minden kisebb-nagyobb adományt örömmel fogadunk, persze egyenlőre, amíg a székház nincsen készen, addig csak pénzbeli adományokat tudunk fogadni. Ebbéli hozzájárulását megteheti személyesen nálam a római katolikus plébánián, vagy banki átutalással a Karitász bankszámlájára: Asociatia Caritas Crestina Simian Banca Transilvania RO61BTRL J574550XX vagy külföldről: RO36BTRL J57450XX Code SWIFT: BTRLRO22 Minden esetleges támogatást előre is köszönünk. Segítsen, hogy segíthessünk! Történelem Gábor Áron a székely ágyúhős novemberében, már egész Erdély elveszett a magyar ügyre nézve. Enyed, Torda, Dés, Szamosujvár után Kolozsvár is elesett. A székely tábort Marosvásárhelyen szétszórták. Heydte osztrák tábornok betört Udvarhelyre, sőt már Csíkszéket is hatalmába kerítette. Még csak Háromszék nem hódolt meg és állott rendületlenül. November 28-ra gyűlést hívtak össze Sepsiszentgyörgyre, hogy Puchner császári és királyi kormányzónak feltétlen meghódolást követelő proklamációjára megadják a választ. A gyűlésnek nagyon sok résztvevője volt és izgatottan hallgatta Puchner fenyegető átiratát. Ha kell, mind meghalunk, de nem adjuk meg magunkat, kiálltott fel Nagy Ferenc, gidófalvi református lelkész. Ez mind nagyon szép, 7 Borsi Imre Lóránt tisztelendő ÉKKE elnök

8 mondta Dobai ezredes, de nincs ágyunk. - Teremtünk! kiálltott egy ember a tömegből. - Én Gábor Áron vagyok. Öntök ágyút, mennyi csak kell. Csak egy forintot kérek, hogy a fülei vashámorba utazhassak és ott dolgozzak. Ha mához két hétre Sepsiszentgyörgy piacán hat ágyú nem lesz fölállítva, s ha azokkal a próbalövésnél célt nem találok, magam állok tíz lépésnyire elejükbe céltáblának - mondta. Erre a beszédre a székelyek felajánlották templomaik harangjait az ágyúöntéshez. A székely föld asszonyai az összes ón és rézedényeiket összegyűjtötték e nemes célra. Hat nap mulva a város piacán már két ágyú állot és Gábor Áron az első lövésnél célba talált. Háromszék 125 harangot szállított. Marosszék 93 harangot, 2 nagy mozsarat és 4 mázsa rezet küld az olvasztótáborba. Udvarhely 14 harangot, Aranyosszék pedig 25 harangot adott. Gábor Áron nem elégszik meg ennyivel. Tűzéreket toboroz, éleszti bennük a hazafiság tüzét, tanít, idomít, tíz ember munkáját végzi, munkásságával a semmiből tűzérséget teremt a nemzetnek. Már javában megkezdte Gábor Áron ágyúöntő munkáját, mikor jőn a hír, hogy Heydte dragonyos főtiszt betörni készül Háromszékre. Mint a hangyaboly, egyszerre megmozdulnak a szék lakói, kibontják a zászlót és elindul a fegyveres nép, mint egy lakodalmi menet. Az ellenség Földváron ütött tanyát, a székelyek Hídvégén készülnek a harcra. Mint a mesékben, dübörgő zajra lettek figyelmesek és közöttük terem Gábor Áron két ágyúval. Megkezdődik a csata. Gábor Áron egy dombtetőn állítja fel ágyúját: ő maga tölt és irányoz. A golyó magas ívben csap az előnyomuló dragonyosok közé. Szuronyt szegezz! Előre! hangzott most a vezér dörgő szava. Nem kellett a székelyeknek több biztatás. Mint a futótűz lángja, csapott az ellenségre. Az ellenséget nem verte meg, hanem szétszórta, elseperte. Gábor Áron a hídvégi csata után még több más csatában vett részt. A riadó szavára az ágyúhős bőrkötényét karddal cserélte fel, s rohant a vérmezőre. Ott is hős volt, első az elsők között. A hős nevét és tetteit a hír is szárnyaira kapta és elvitte a hegyeken is túl, a magyar kormány székhelyére: Debrecen városába. Az ország kormányzója, kiváló érdemei elismeréséül őrnagyi ranggal, a székely tüzérség főparancsnokává nevezte ki. Csodás szereplésének lenagyobb része van abban, hogy a székelyföld telén a védelmi harcot megkezdhette, s magát Bem előnyomulását fenntarthatta. A védelmi harc azonban csakhamar támadó harccá változott, ami az ellenséget az oroszok igénybevételére kényszerítette július 2.-a dicsőséget hozott a székely fegyverekre, de egyszersmind nagy gyászt a székelyekre. A felkelő nap fényében futár érkezett Gábor Áronhoz, jelentve, hogy a kökösi hídnál az oroszok megtámadták a székely sereg előőrseit. Habozás nélkül lóra pattant, s mint a szélvész, elvágtatott. Mire ő és ágyúi megérkeztek, már javában folyt a harc az Uzon és Kökös között elterülő téren. Felállította 36 ágyúját, s megkezdődött a rettenetes ágyúharc. Gábor Áron a legöldöklőbb golyózápor között száguldott egyik ütegtől a másikhoz, hol bíztatva, hol dícsérve, hol korholva az irányzó tűzéreket, vezényelve a tüzelést és az előrenyomulást. A küzdelem hevében lova nyakára hajolva fennebb, lennebb szavakkal vezényelt. Abban a percben jött a végzetes 6 fontos ágyúgolyó, s balkarjából, hónaljból és melléből egy darabot kiszakított, nemes szívének lángját, nagy szellemének világát egy pillanat alatt kioltotta. Csodás végzet! Az ágyúhőst, az ágyúk nagymesterét éppen egy ágyú ölte meg. Tetemét az eresztevényi temetőbe tették örök nyugalomra. Sokáig jeltelenül állott a sír óta díszes síremlék jelzi a helyet, ahol a legendás hős porai pihennek. A síron virág díszeleg, a síremléken sohasem hervad el a koszorú: Van-e Székelyföldnek annyi virága, koszorúja, amely kifejezhetné Gábor Áron iránt a nemzet háláját? Sírja felett lengjen béke! Az emlék felett pedig örködjék a kegyelet! Lejegyezte Varga József ny. tanító 8

9 Fráter Lóránd nyomában Az iskola tanulóival indultunk felfedező útra, felkutatni, ha még nem késő a nótáskapitánnyal és családjával kapcsolatos emlékeket élő, eleven kútforrásaiból. Így jutottunk el az egykori prádés kocsis özvegyéhez és egy idősebb rokonhoz, akik még jól emlékeztek Fráter Lórándra és az akkori időkre. Id. Bánházi László kortársa volt a nótaszerző földesúrnak, kisfiúként ismerte meg őt. A VII-VIII. osztályos tanulók Ádám Fanni, Nagy Erzsike, Szűcs Emese, Perényi Nóra és Béres György készítették az interjút, amely eljutott a Bihari Napló szerkesztőségébe a Ladik verseny kapcsán az elmúlt évben. Azóta eltelt egy év, de a megkérdezettek mondanivalói örökifjú témát jelentenek és dokumentum értéküek. A gyerekek feltett kérdéseit és az azokra adott válaszokat igyekeztünk úgy rögzíteni, ahogy azok elhangzottak. Nagy Erzsébet: Mennyire közelről ismerte a Fráter családot? Id. Bánházi László: Apám prádés kocsisa volt Fráter Lórándnak. Volt egy öccse, Fráter Béla, aki megzenésítette a nótákat. Fráter Lóránd huszárkapitány volt. A cigánnyal mindig ezt a dalt húzatta: Egy ablaknál állj meg, cigány... Nagy Erzsébet: Mit tud még a család életéről? Id. Bánházi László: Volt egy kislánya, a Boriska, azt küldte mindig a felesége, hogy nézze meg, hová megy az apja, mert nagy nőcsábász volt. Ádám Fanni: Hallottuk, hogy vidám természetű ember volt, meséljen róla! Id. Bánházi László: Sokszor mulatott Mihályfalván, a Pincesoron. Sokat mulatott a Piskót mellett lakó gróffal. Itthon csak vendég volt, legtöbbet Budapesten volt. Nem foglalkozott sem a cselédekkel, sem a gazdasággal. Szűcs Emese: Hogyan viselkedett a cselédekkel? Id. Bánházi László: Ha pénzt kért tőle a cseléd, azt kérdezte: - Ki vagy? - és azt mondta: - Hívd elő az ispánt! Az ispán megmondta, hogy ez itt dolgozik a gazdaságban és lehet neki kölcsönadni. 9 Béres György: Nem volt kegyetlen földbirtokos? Id. Bánházi László: A cselédektől nem sajnált semmit. Volt egy karácsony, amikor nagyon fájt a lába és azt mondta: - Gyuri, hozd fel a gyerekeidet, hadd énekeljenek nekem a fenyőfa alatt. Nyáron az eperfák alá hívták a gyermekeket. Szűcs Gábor rázta a fát, a gyerekek összeszedték az epret, cukorkát kaptak érte Frátertől, mert az eperből pálinkát főzetett. Perényi Nóra: Mivel szórakozott itthon a földesúr? Id. Bánházi László: Vadászni járt. A gyerekek zavarták fel a rétből a vadkacsákat, a fácánt, a felnőttek lelőtték. Apám hajtotta a kocsit és azt mondta, hogy én nézzek jobbra, ő pedig balra és ha látunk egy nyulat, akkor megfogtuk és mindig kaptunk belőle. Perényi Nóra: Tudjuk róla, hogy mulatós, de jószívű úr volt. Arra is kíváncsiak vagyunk, mit gondolt a politikai változásokról 1918 után? Id. Bánházi László:Nótáival sértette a románokat ezért nem maradt itt, csak vendégségbe jött. Jó barátja volt a Rottán kastély nagyura, ő meg nem mehetett át a határon, mert megsértette a magyarokat. Nagy Erzsébet: Még milyen emléket tud felidézni a nótáskapitányról? Id. Bánházi László: Nem volt hűséges fajta. Amikor hazajött a szeretőjétől a nagyságos asszony már várta: Amikor kiszállt a kocsiból, azt mondta: Drága Lenkém, angyali boldogságom - pedig akkor is az udvarlásból jött haza. A nagyságos asszony nagyon szerette a szép kertet. Magyarországról hozatta a virágot. Az udvara olyan volt, mint egy rózsaliget, tele volt rózsával, jácinttal. Az istálló is nagyon tiszta volt. Sokféle állatot tartottak. A homokon még juhászkunyhót is építtetett, ahol a a juhász lakott. Nem sokkal halála előtt Amerikában lemezt készítettek, egy híres Teréz nevű színésznő volt a kísérője.

10 Nótin Anna a prádéskocsis özvegye is elmondta amire csak emlékezett a Fráter családdal kapcsolatban. Ádám Fanni:Mit tetszik tudni Fráter Lóránd lányáról? Nótin Anna: Fráter Boriska kisasszony lovásza Stefán György volt. Édesapám tanította a kisasszonyt lovagolni. Később apám Fráter kocsia lett. Boriska kisasszonyt a csokalyi Farkas Lóránd vette el feleségül. Született egy Mária nevű kislányuk. A gyerek és apja kocsival jártak, de Boriska lóháton.volt egy kutyája, aki mindig elkísérte a szülői házba. A kutya mindig hamarabb ért a kúriához, ő volt a hírnök. A nagyságos asszony ebből tudta, hogy jön a lánya. A nagyságos asszony lányneve Plausz Lenke (Jenke)volt. Ő is szeretett vadászni, ilyenkor a Molli nevű vadászkutyája kísérte. Még Fráter Lóránd halála után is magában járt vadászni. Budapesten a Gellért hegyen volt villájuk, ahol sokat tartózkodtak. Fráter Lórándról hallottuk, hogy mandulaműtét közben halt meg. A felesége, mikor nagybeteg lett, felkerült Pestre, ott kezelték, ott is halt meg. Szűcs Emese: Tud-e még valamit Fráter Lórándról és az egysezerű emberek kapcsolatáról? Nótin Anna: Egyszer Mihályfalván bementek egy étterembe, ahol volt egy koldusember, akinek volt egy tarisznyája a nyakában, amihez nagyon ragaszkodott. A nagyságos úr kérte a tarisznyát, de a koldus nem adta. Végül megvette tőle a tarisznyát jó pénzért. Alig értek ki az ajtón, a koldus utána szaladt, a pénz is, a tarisznya ia az övé maradt. Fráter Lóránd kilenc évig szolgált huszártisztként Marosvásárhelyt. Ott megismert és megszeretett egy lányt, akihez nótát is írt, sőt házat is építtetett neki. Odalent a Maros mentén bogárhátú kicsi ház, Abba lakik, abba lakik egy szép szőke magyar lány Eddig tartott a gyerekek által készített interjú, ami talán közelebb viszi az olvasót a nótáskapitány személyében, nemcsak nótaszerző és földesúr, hanem minden hibájával és erényével együtt érző ember. Összeállította: Taar Erzsébet Az örök anya Májusi gondolatok Anyák Napjáról Valami csendes, halk szomorúsággal veszem kezembe a tollat Anyák Napját köszöntvén. Óhatatlanul a hozzám egykoron legközelebb álló személy jelenik meg képzeletemben, az Édesanyám. Arra gondolok, hogy milyen szerencsés az, aki még mondhatja ezt a szót, hívhat valakit, aki önzetlenül szereti és ha mást nem is tud, legalább tanácsot ad, vagy együttérez gyermekével. Én már ezt nem tehetem, a szálló idő magával vitte Őt, örökös űrt hagyva a szívemben. Magam is anya, sőt nagymama vagyok, mégis szívem legmélyén maradt valami a gyermeki ragaszkodásból, amit mindenki érez, akár bevallja, akár nem. Anyák napja a legszebb hónap, a május ünnepe, amikor a tavasz már teljes pompájában ragyog, amikor az életé, az ifjúságé a világ. Így van ez jól, mert az Anya mindig fiatal, mindig életet adó, mindig önzetlenül adja ifjúságát, szépségét, akár életét a jövő zálogáért, a gyermekért. Minden Nőben megvan az anyaság érzete. S ez akár beteljesedik, akár nem, valahol érvényre jut és diadalmaskodik. Gondoljunk nőtársainkra, akiknek nem jutott rész az anyaság örömeiből és szenvedéséből, mégis ösztönük, a finom női ösztön anyaságra készteti őket. Vagy öreget ápolnak, vagy párjuk felett anyáskodnak, vagy más gyerekét nevelik. Nem biológiai anyák ők, hanem lélekben azok. Eszembe jut egy népi történet egy kislányról, aki magányosan él a felnőttek között, szülei elfoglaltak, testvére nincs, nem barátkozós, inkább visszahúzódó természetű. Beiratják az első osztályba és ott megtalálja álmai példaképét, a tanítónénit, az Oti nénit. 10

11 Jól viselkedik és tanulásával igyekszik kiérdemelni a tanítónéni dícséretét. Izgatottan készül, amikor a tanítónéni névnapján megvendégeli kis tanítványait saját szerény otthonában, ahol a szüleivel lakik. A kislány mindent megcsodál és egyre erősödik benne a hit, hogy követi az ideált, maga is tanítónéni lesz. Oti néni szeretettel kezeli a gyerekeket és valóságos anyai a tekintete amikor végignéz az osztályán. Szeretettel kormányozza a hozzá vissza-visszatérő kislányt, amíg valóban az is tanítónő lesz. Oti néni magányos életét a gyerekek, a mások gyerekei töltötték ki. Aztán eljött az első tanítási nap, amikor a kislányból lett újdonsült tanítónő végignézett az osztályán. A gyerekszemekből bizalom és ragaszkodás áramlott felé. Telt-múlt az idő, egy kolléga szívesen elszegődött volna egy életre a fiatal tanítónő mellé, de az visszautasította. Úgy érezte a gyerekektől venne el valamit, ha más valakire is árasztaná szeretetét. A régi kislány megöregedett, mielőtt elhagyta volna az iskolát végignézett mégegyszer a szeretett gyermekarcokon és azt gondolta ez az én családom és nem tudta, hogy tekintete olyan volt, mint egykor Oti nénié. Az Anya egyidőben tud lenni Nő és Anya ez teszi őt olyan emberré, akit nemcsak kétszer lehet ünnepelni egy évben, Március 8-án és a májusi Anyák Napján, hanem tiszteletet érdemel akkor is, ha még apró palánta, jövő generációk reménye, ha más anya, és akkor is, ha elszálltak felette az évek, de tapasztalatait, szeretetét átadhatja jövő reménységeinek. Ezért köszöntse szeretet, hála és tisztelet érzésével minden ember, mert az anya kortalan és az Életet adja a Földnek! Anyák napi köszöntő Megköszönöm. egy élet is kevés! (Népköltés) Ezzel a két verssel kívánunk minden édesanyának sok boldogságot és hosszú életet. Galambos Bernadett Dal édesanyámnak Kutattalak néma szavaidban, kutattalak könnyes arcvonásban. Rejtve lellek minden falevélen, megtalállak szívem rejtekében. Rejtve lellek minden ág bogában, holdsugaras fehér éjszakában. Fejem hajtom: mesét mondasz, hallom, elcsitulok, s angyalokkal alszom Rejtve lellek mezők zenéjében, a te dalod zenél az enyémmel. Olyan lettem, amilyenné tettél, Amilyennek anyaként szerettél! Holdsugaras, fehér éjszakában, kötözd be a sebeim jósággal, felnőtt fejem hajtom vállaidra, Hadd legyek a kisgyermeked újra! 11

12 Szinte ennek folytatása családunk kedvenc verse: Zelk Zoltán Este jó, este jó Este jó, este jó, Este mégis jó. Apa mosdik, anya főz, Együtt lenni jó. Ég a tűz, a fazék víznótát fütyül, bogárkarika forog a lámpa körül. A táncuk karikás, mint a koszorú, meg is hal egy bogár: mégse szomorú. Lassú tánc, lassú tánc, Táncol a plafon, el is érem már talán, olyan alacsony. De az ágy, meg a szék messzire szalad, mint a füst elszállnak a fekete falak. Nem félek, de azért sírni akarok, szállok én is, mint a füst, mert könnyű vagyok. Ki emel, ki emel Ringat engemet? Kinyitnám még a szemem, De már nem lehet... Elolvadt a világ, de a közepén anya ül és ott ülök az ölében én. Gyermekposta Varga Piroska, ny. tanítónő Szerkeszti: Taar Erzsébet A csillagok közé zárt leány Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény leány. A leánynak meghalt az édesanyja, egy idő után az apja új asszonyt hozott a házához. Az új feleségnek volt két irigy, csúnya lánya, akik meg akartak szabadulni a szegény lánytól. Egy napon elcsalták az erdőbe, ott keményen vállon ragadták, földre kényszerítették, majd varázsjelekkel körberakták és gonosz varázsigéikkel a csillagok közé repítették. Addig nem térhet vissza, amíg egy földi legény igaz szívből meg nem szereti. Szomorkodott a leány, hol talál ő a csillagok között legényt? A két csúf leány örvendezett, mostmár nem áll az útjukba szép hugocskájuk. Jöttek is a legények, de bizony azon módon ki is fordultak a házból, amint meglátták a csúfságokat. Utoljára egy szegény legény érkezett, és azt nem látták szívesen a szegénysége miatt. A legény emlékezett a szép kis lányra, aki nyomtalanul eltűnt, elhatározta, hogy megkeresi. Ment mendegélt, egyszer csak kinyílott előtte egy nagy kapu, amit addig nem is látott. Hosszú út kanyargott előtte, erdőkön, hegyeken keresztül, míg végre a csillagok közt találta magát. Bekopogott az útjába kerülő kis házikóba, hát gyönyörű kislány állt előtte, akit már oly régen keresett. A gonoszok varázslata nem hagyta nyugodni, tovább kellett vándorolnia. Hosszú ideig bolyongott, míg a törpök országába ért. Érezte, hogy gyengül az őt fogvatartó gonosz erő, egyre jobban vágyakozott elhagyott szerelme után. A törpök elvezették a bűvös tóhoz, amely minden igaz ember kívánságát teljesíti. A legény szívből jövő könyörgése a tó vize alatt hullámzani kezdett, bársonyos hang hívogatta a szerelmes legényt. Ott állott előtte a leány. Nem mehetek veled mondotta - mert az átok fogva tart. A törpök, akik gyűlölték a boszorkányokat előhozták a varázskardjukat, a legény háromszor csapott a levegőbe abba az irányba, ahol a csúfak háza állot. Nagy jajgatás hallatszott és a fiatal elől eltűnt minden akadály. Visszatértek a földre, ahol nagy lakodalmat csaptak és azóta is boldogan élnek, ha meg nem haltak. Írta: Karabin Erika, VI. B osztályos tanuló 12

13 Az öregember és a felesége Egyszer volt, hol nem volt, volt egy öreg házaspár. Nagyon szegények voltak, csak egy tyúk meg egy kacsa volt minden vagyonuk. Egy napon az öregasszony megfogta a tyúkot és azt mondta az urának: - Vidd a piacra ezt a tyúkot és add el! Valameddig eléldegélünk az árából. A kacsa megmaradt a háznál. Az öregember el is indult. Árulta a tyúkot, de nem nagyon kérték. Végül egy gazda felajánlotta, elcseréli a tyúkot egy kengyelre. Az öreg elgondolkodott egy kicsit, majd azt mondta: - Minek nekem ez a kengyel, nincs mire használnom. Nincs lovam sem. A gazda addig-addig beszélt, míg az öreg ráállt a cserére. Hazament, mutatja a feleségének a vásárfiát. Az asszony nem örült a cserének, de nem akart veszekedni. - Majd jó lesz valamire - gondolta. Telt múlt az idő, gondolkodott az asszony, mit is adhatnánk el a piacon. Hirtelen a szemébe ötlött a sarokba ledobott kengyel. - Vidd csak el a piacra - nógatta az urát hátha valami normálisabb dolgot szerzel helyette. Nem akaródzott a menés az örenek, de belátta, hogy igaza van az asszonynak. Elindult hát, de bizony hamarosan elfáradt. - Itt ez a kengyel gondolta bizony jó volna egy ló is hozzá. Hát abban a szempillantásban szemrevaló paripa állt előtte. Fel volt szerszámozva, csak a kengyel hiányzott. Nosza, felszerelte az öreg, aztán felpattant a hátára és ezzel szél előtte, szél utána a piacon termett. Elsőként a gazdát pillantotta meg, akivel a minapi cserét csinálta. - Na, öregapám elcseréljük a kengyelt kérdi mosolyogva a gazda. - Még aranyért se felelt az öreg, meglesz már a munkám. A lóval terhet hordunk majd és a jövedelemből szerényen megélünk. Új tervekkel, elhatározásokkal az öreg hazament. Hamarosan akadt megbízója, akinek a csomagját haza kellett szállítani. Boldogan vitte feleségének az öreg az első keresetét. Az öregasszony a lócán ülve várta és nem akart hinni a szemének, amikor meglátta a pénzt. Attól kezdve tisztességesen megéltek a munkájuk után, a lovat majd emberszámba vették, annyira megbecsülték, a kengyelt pedig, ami megváltoztatta életüket, díszhelyen tartották. Még ma is boldogan élnek, ha meg nem haltak. Írta: Egeresi Andrea, VI. B osztály Az öregember lova Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy öregember, akinek volt egy csodaszép paripája. Messze földön nem lelték párját. Úgy járt a szekérbe fogva, mintha a jég felett repült volna. Az öregember nagyon büszke volt a lovára, versenyekre vitte, sok-sok díjat kapott már érte. Soha meg nem ütötte, nehéz terhet nem húzatott vele, annyira szerette. Egy napon befogott az ember a szekérbe, zöld füvet akart hozni. Levágta a zöldet, megpakolta a szekeret, de a ló nem húzott. Az öreg felbőszült és ostorával rácsapott a paripa hátára. A ló megugrott, szaladni kezdett, de a szokatlan tehertől rosszul lépett és a lába kificamodott. Az öregember utána szaladt, felállította a lovat, s közben arra gondolt mit is fog csinálni a következő versenyen. Sajnálta is a lovát, de a pénzt is szerette volna, úgy döntött, hogy vesz egy másik lovat és azzal jelentkezik a futtatáson. Úgy is tett. 13

14 Miközben mindezt kigondolta, arra ment a szomszéd János bácsi. Szemrehányóan mondta: - Mit tettél a lovaddal Pál? Az öreg elmesélte mi történt, aztán megkérte a szomszédját, hogy hívjon segítséget, mert nem akarta magára hagyni a lovat. Leült a ló mellé, forrt benne a düh, hogy a makacs paripa a sérülésével megfosztotta őt a nyereménytől. Megérkezett az állatorvos és a segítség, elvitték a lovat. Telt múlt az idő, a paripa állapota nem javult. Az öreg elhatározásához híven másik lovat vásárolt és naponta edzett vele. A lesántult ló szomorúan nézte és úgy érezte, nem is akar meggyógyulni. Elérkezett a verseny napja. A másik ló és a gazda elmentek. Estére a gazda sírva jött haza, elvesztette a versenyt, s vele a pénzt is. Az újonnan vett lovat visszaküldte a vásárba, aztán bement az istálóba és szomorúan kuporodott sánta lova mellé. Ott sírdogált, míg egyszer a ló hozzáhajolt, puha orrával megbökte gazdája vállát. Az öreget annyira meghatotta az állat hűsége, hogy elhatározta, soha többé nem válik meg tőle, haláláig gondozni fogja. Az öröm, a gondoskodás hamarosan talpraállította a paripát, aki még sok versenyt nyert a gazdájának, de nemcsak gazdaggá tette, hanem hűséges barátot is nyert benne. Írta: Varga Anita, VI. B osztály Iskolaélet Felhőtlen diákélet A tavaszvárás időszaka a farsangos mulatozás jegyében telt el. Sikeres farsangi bálak váltották egymást a különböző korcsoportok bevonásával. Az V-VIII. osztályosok farsangja roppant sikeres volt, annak ellenére, hogy nem mindenki öltött jelmezt, de a szórakozás nagyszerűségéből ez mit sem vont le. A gyermekek és szülők ötletessége különösebb költség nélkül megoldotta a jelmezkészítést. Öregasszonytól, fejnélküli embertől, ápolónőtől kezdve menyasszonyig, részegekig, filmekből ihletődött figurákig minden előfordult. A jelmezes felvonulás és a díjosztás után karaokéval szórakoztatták magukat a gyerekek. Aztán tánc és tánc. 14

15 A fiatal tanerők is jelmezesen fokozták a hangulatot. Az I-IV. osztályosok, s végül az óvodások is megszervezték farsangi báljukat, ahol nemcsak az apróságok, hanem nevelőik is vidáman szórakoztak. Január hónapban Eminescu-emlékünnepet rendeztek a román irodalmat oktató tanárnők. Február hónapban zajlott a magyar tantárgyverseny, ahol hat tanuló vett részt. A Zrínyi-matematikaversenyt Mihályfalván szervezték meg, ide is beneveztek azok a tanulók, akik tavaly már megméretettek. A gyerekek, mint a tánccsoport tagjai, vagy szavalók hozzájárultak a községi rendezvények színvonalának emelésében. Március a történelmi 15-vel kimagasló ünnep, ezt ismét a tanulók és tanerők közös munkájának eredményeként sikerül bizonyítani. Tervezzük kulturális hozzájárulásunkat a Fráter Lóránd szobor avatásánál az ünnepség fényének emeléséhez. A tavaszi iskolai tevékenységek sorában kedves pillanatokat hoz március 8, a nők napja és nem marad megemlékezés nélkül a Húsvét sem. Igaz az egyhetes tavaszi vakáció inkább családi ünneppé avatja, de azért jut locsolkodás és piros tojás az iskolába is. Április végén kezdődik az egységes dolgozatok írása a VII-VIII. osztályosok számára. Miután ez az erőt próbáló feladat lecsengett, még egy verseny erejéig próbára tesszük magunkat. A Kazinczy emlékév kapcsán Berettyóújfalu ifjúsága hírdette meg a versenyt, amelyből falunk, lévén Kazinczy szülőfaluja, nem maradhat ki. Ismernünk kell a neves irodalmár és nyelvujító életének, munkásságának jelentősebb állomásait, ebből készülnek a versenyzők. Ezután már csak az iskolai év sikeres befejezése az ünnepi évzáróval következik. Összeállította: Taar Erzsébet 15

16 Kulturális hiradó Véget ért a Hagyatékaink rendezvénysorozat Érsemjénben. Érsemjénben 2008 november január periódusában a helyi önkormányzat, a budapesti székhelyű Nemzeti Kulturális Alap valamint a Népművészet Megőrzésének és Terjesztésének Bihar Megyei Központjának támogatásával valósult meg A hagyatékaink című rendezvénysorozat. E rendezvénysorozat programjai felejthetetlen, gazdag élményt nyújtottak, hiszen Érsemjén község kulturális életében hivatásos művészegyüttesek, néptáncegyüttesek még nem vendégszerepeltek. Meghívottjaink a Nagyvárad Táncegyüttes, a Maros Művészegyüttes szívesen fogadták el felkérésünket és lelkesen tolmácsolták előadásaikban a szervezők üzenetét, miszerint a ránk hagyott néptánc-, népzenei örökséget ismerni kell és érezni annak jelentőségét, fennmaradásának fontosságát. Az általuk bemutatásra került folklór jellegű műsorokban megismertették több tájegység népének viseletét, szokását és hagyományát. Néptáncnyelven meséltek a gyerekelőadásokon, melyet a szépszámban összegyűlt helyi gyermekek nagy káprázattal figyeltek. A rendezvénysorozat előadásainak a 2008 májusában felavatott Fráter Lóránd Művelődési Ház adott méltó otthont. Rendezvénysorozatunk 2008 november 27-én a Nagyvárad Táncegyüttes két előadásával indult. E napon az Eltáncolt cipők című zenés, táncos interaktív mesejátékot és a Marosmentiek című folklórelőadást tekinthette meg a teltházas közönség. A mohai táncos és énekes hagyományokra építkező mesejátékban láthattunk kalotaszegi legényest és verbunkot, valamint moldvai, bihari román és szenterzsébeti cigány táncokat is. A műsor díszletével és a táncosok által viselt jelmezekkel sikerült a nézőtéren űlő gyermeksereget elvarázsolni. Az esti előadás betekintést nyújtott a Maros folyó mentén élő népek mindennapjaiba. Ezáltal részesei lehettünk: - egy-egy táncos mulatságnak, - népi gyermekjátékoknak a gyergyói medencéből - az első szerelembe eső ifjúság mulatozásának Vajdaszentiványból - a katonáskodó legények életéből - sárpataki verbunkos - az otthon maradt lányokat elcsábítani vágyó legények táncainak gernyeszegi cigány táncok, radnóti, keménytelki és pacalkai román legényesek - az otthon maradt lányok és nők kellemes időtöltése Magyarlapádon magyarlapádi karikázó 16

17 - a dévai székelyek báljában már a bakák hazajövetelét ünnepelve, s a nagy egymásra találás pillanatainak lehettünk részesei bukovinai székely néptánc melyet egy fergeteges lakodalom zár zarándnádasi táncrend majd dél-alföldi Makó környéki lakodalmas. Rendezvénysorozatunkat 2008 december 20-án folytattuk szintén a Nagyvárad Táncegyüttes közreműködésével. Az Angyali vigasság című műsor teljes mértékben beleillett az Advent ünnepi hangulatába, megajándékozva ezzel az Idősek karácsonyára meghívott községbeli vendégeket. A műsor 50 percben teremtett meghitt, bensőséges, lírikus, igazi karácsony előzetes hangulatot. Karácsonyi szokásokat láthattunk, kántálásokat, karácsonyi népdalokat hallhattunk művészi előadásmódban. A Hagyatékaink rendezvénysorozat záróprogramjaira 2009 január 26, 27. én vártuk a tisztelt közönséget. A Marosvásárhelyről érkező Maros Művészegyüttes táncosai előadásaikkal újra elkápráztatták a jelenlévőket. Január 26-án a Sodrásban című folklórelőadásukat tekinthette meg a közönség, mely két részből állt. Az első részben különbőző tájegységek hagyományos táncai tartották sodrásban a közönséget, míg a második részben egy katonásdi-t vittek színre. Az es szabadságharcban, majd Galíciában, Fiuménél, az Isonzónál, a Kárpát-kanyarban, vagy a Donkanyarban elesett katonáknak, honvédoknak állítva ezzel emléket. Január 27-én mutatták be a Mátyás király álruhái című mesejátékukat, melyben a gyerekek által is jól ismert, három Mátyás királyról szóló történetet elevenítették fel. Remekbeszabott előadásukkal, korhű jelmezeikkel nemcsak a gyerekeket tudták levenni a lábukról, hanem a felnőttek is egy kellemes időutazáson vehettek részt, melyben a gonosz ujra elnyerte büntetését, a jó pedig kiérdemelte jutalmát Mátyás király által. A Hagyatékaink rendezvénysorozat előadásain mintegy 1500-an fordultak meg, gyerekek és felnőttek egyaránt. A helyi lakosok mellett több közeli településről is érkeztek vendégek a nézőtérre. Köszönjük, hogy jelenlétükkel megtisztelték rendezvényeinket, és hisszük, hogy a jövőben is sikerül eltöltenünk együtt egy-egy kellemes estét. Sütő Szabolcs 17

18 Az időseket ünnepelve Már 2007-ben az érsemjéni önkormányzat megajándékozta mindazokat a házaspárokat, akik az 50. házassági évfordulójukat ünnepelték. Így történt ez 2008-ban is. December 20.-án 11 házaspárt köszöntött és ajándékozott meg a helyi önkormányzat. Az előző év ünnepségéhez képest változást jelentett, hogy ez alkalommal azokat az idős személyeket is meghívták az ünnepi rendezvényre, akik betöltötték 75. életévüket és sajnos már nem örvendhetnek életük párjának. Az ünnepi vacsorát egy meghitt karácsonyi hangulatú, népdalokból és szokásokból összeállított népzenei előadás előzte meg, melyet a Nagyvárad Táncegyüttes tolmácsolásában tekinthettek meg a jelenlévők. Az Angyali vigasság című műsor megtekintése után a meghívott idős vendégeket egy ünnepi vacsorára invitálták. A vacsora alatt az érsemjéni L&P Duo húzta a talpalávalót. Csorba Sándor A MAGYAR KULTÚRA NAPJA ÉRSEMJÉNBEN 2009 január 23-án került sor Érsemjénben a Magyar Kultúra napjának a megünneplésére, mely egyben a Kazinczy Ferenc emlékév nyitórendezvénye volt. A rendezvény fővédnökségét szívesen vállalta el Gémesi Ferenc a magyar Miniszterelnöki Hivatal államtitkára és Cseke Attila szenátor. A megtelt nézőtér előtt Balazsi József polgármester köszöntötte a szép számban megjelent vendégeket, politikusokat, környező települések polgármestereit. 18

19 A polgármester köszöntő és nyitóbeszéde után Kuzmányi István a magyar Miniszterelnöki Hivatal nemzetpolitikai osztályának vezetője, majd Cseke Attila szenátor köszöntötte a jelenlévőket és rövid beszédükben az anyanyelv fontosságáról szóltak. A nyitóbeszédek után kezdetét vette az ünnepi műsor, melyben fellépett a helyi Ezüstperje néptánccsoport, Meleg Vilmos színművész, az érsemjéni Kazinczy Ferenc I-VIII osztályos iskola diákjai, valamint de nem utolsó sorban az érmihályfalvi GGG irodalmi stúdió. Rövid szünet után Csorba Sándor, Nagy Edith és Kupán Árpád történész előadásait hallgathatták meg a jelenlévők. A rendezvény a térség jövőjét illető kötetlen beszélgetéssel zárult. Fele is tréfa Színházba járó közönségünk január 30.-án tekinthette meg az érsemjéni Fráter Lóránd művelődési házban a nagyváradi Állami Színház Szigligeti Ede társulatának Fele is tréfa című kabaré műsorát. A szilveszterkor Nagyváradon bemutatott előadás ezúttal Érsemjénben aratott nagy sikert, igazi kikapcsolódást nyújtva a kedves nézőknek. A Nóti Károly jelenetiből és dalaiból összeállított poénokkal teli műsor igen derűs hangulatot teremtett a jelenlévők között. Volt aki már sejtve egy-egy jelenet csattanóját, halkan a szomszédja fülébe súgva azt, előre megnevetette a mellette ülőt. A díszletek által megjelentek előttünk az 1910-es évek pesti bérházai, kávéházai, panziói és kisutcái. A színészek játékának köszönhetően megelevenedtek előttünk erre a korra 19

20 jellemző középosztálybeli városlakók minden linkségükkel, anyagiasságukkal, összes jó és rossz tulajdonságaikkal. A villámtréfák között Nóti Károly dalok csendültek fel, melyeket élőzenekar kísért. A társulat áprilisban érkezik újra községünkbe. Az előadás pontos idejét közöljük önökkel szórólapok, valamint hírdetőplakátok által. Az alábbiakban néhány fényképpel szeretnénk felidézni egy-egy pillantot a bemutatott kabaréműsor vidám jeleneteiből. Értékek, hagyományok és innovativitás a határmenti vidéki közösségekben Ez az elnevezése annak a projektenek, amit az Európai Unió és Románia Kormányának támogatásával a VIDIFISZ elnevezésű, Bihar megyei civil egyesület valósított meg. A projekt alapgondolata az volt, hogy a különböző településeken élő lakossággal meg kell ismertetni hagyományait, értékeit, hogy megismerve meg tudja őket őrízni az utókor számára is. Értékeit megismerve nem csak megmenteni, de érvényesíteni is tudja azokat, hiszen ezekre mások is kíváncsiak lehetnek, így akár turisztikai látványosságként hasznot is hozhatnak a falunak. A projekt csapata 2009 februárjától kezdődően, karavánszerűen látogatja végig a programban résztvevő, összesen nyolc határmenti (romániai vagy magyarországi) települést. Március 21.-én, szombaton a karaván Érsemjén község lakosságát is 20

21 felkereste. Már a programot megelőző héten lázas készülődés előzte meg érkezésüket. Az Érsemjéni Kazinczy Ferenc I-VIII osztályos iskola diákjai ugyanis Az én falum című kiállításra több mint hetven rajzot készítettek elő, amelyek még most is megtekinthetőek a Fráter Lóránd Művelődési Ház előterében. A program teljes időtartama alatt látogatható volt Kocsis Csaba, nagyrábéi (Magyarország) fotóművész kiállítása is. A szombati nap programjai reggel 10 órakor kezdődtek a kultúrotthon olvasótermében. Ide a falu legkisebbjeit várták, akik különböző kézműves foglalkozásokon vehettek részt 14 óráig. A kicsik, akik teljesen megtöltötték a termet és akiket nevelőik (ovónők, tanítók) is elkísértek, alkotásaikat haza is vihették. Délután kettő és négy óra között a nagyobbak is találhattak maguknak elfoglaltságot, hiszen a néptáncoktatás az ő érdeklődésüket is felkeltette, legalábbis a tény, hogy alig volt hely a díszteremben erre enged következtetni. Egy rövid szünet után, öt órakor folytatódott a hagyományörző nap, csekélyebb számú érdeklődő mellett. Az előadások sorát Kocsis Csaba zenés előadása nyitotta, amelyet a művész gitáron kísért. A következő előadó a Nagyrábéi Pávakör volt, a hagyományörző énekesek népdalcsokrokkal kedveskedtek a nagyérdeműnek. Ezt követően egy igen érdekes előadást hallgathattunk meg Egri Ferenc tolmácsolásában, aki az Érmellékről tartott egy igen átfogó és érdekes, tudományos előadást. A leghosszabb és a legnagyobb érdeklődést élvező előadás a nagyváradi Csillagocska Néptáncegyüttes műsora volt, akik Farsangtemetés című előadásukkal szinte egy órán keresztül tapsoltatták a közönséget. Ezt követően az igencsak megfogyatkozott nézők Érsemjén múltjával és jelenével imerkedhettek meg egy fél órás, a faluról készült filmen keresztül. Miután az előadók elköltötték vacsorájukat, aki még bírta szusszal, részt vehetett a táncházon, ahol a talpalávalót hús-vér cigányok húzták. A szervezők és a cikk elején említett támogatók jóvoltából a program összes tevékenységén ingyenes volt a részvétel, ennek ellenére sajnos nem az Érsemjénben megszokott mértékben sikerült megtölteni a művelődési ház dísztermét. Csorba Sándor 21