ETIKA Kodolányi János Fôiskola Székesfehérvár, 2005

Átírás

1 ETIKA

2

3 ETIKA Kodolányi János Fôiskola Székesfehérvár, 2005

4 ETIKA ÍRTA: KROKOVAY ZSOLT A kiadvány szerzôi jogi védelem alatt áll, arról való másolat készítése a kiadó elôzetes írásbeli engedélye nélkül tilos! A kiadvány másolása és jogosulatlan felhasználása bûncselekményt képez. ISBN XXX Kiadja: Kodolányi jános főiskola felelős kiadó: dr. szabó péter főigazgató könyvterv és tördelés: Quadrat 64 Nyomdai munkák: ALTO Nyomda kft., Székesfehérvár Kodolányi jános főiskola 8000 Székesfehérvár, Fürdő u információ a rendelésről: jegyzetbolt@uranos.kodolanyi.hu

5 Elôszó Ha a diák és az erkölcs filozófiája iránt érdeklôdô olvasó belekukkant az örvendetesen szaporodó etikai témájú írások valamelyikébe, látni fogja, hogy ebbôl a könyvbôl hiányzik, sajnos, a klasszikus és a modern etika számos problémája, de azért gondolatmenetében, remélhetôleg, tekintélyes mennyiségű fontos kérdés felbukkan. Nem csupán arról van szó, hogy félig üres vagy félig tele a pohár. Ez nem a nagy gondolkodók munkásságát dióhéjban összefoglaló, az erkölcsi gondolkodás sokszor tragikusan drámai és még többször komikusan magasröptű vitáit áttekintô könyv. Nem ez volt a cél. A benne felsorakoztatott magyarázatok továbbá senkit sem tudnak és senkit sem akarnak meggyôzni, aki eleve elutasítja azt, amibôl kiindulnak, tegyük ezt könnyen megjegyezhetôvé öt e-betűvel, az elfogadható emberi együttműködés erkölcsének eszményét. Számos kérdés nyitva maradt. Ezek egy részére érzékeltetünk ugyan valamilyen magyarázatot, de amit mondunk, az gyakran fájdalmasan kevés. Sok kérdést újra és újra elôveszünk különbözô fontos öszszefüggésekben, s bizonyos megállapításokat szinte az unalomig ismételgetünk. Az ismétlések egyébként is elkerülhetetlenek. Etikát tanulni nem azt jelenti, hogy álmunkból felverve is tudunk bizonyos definíciókat, képleteket és levezetéseket, mert az erkölcsi gondolkodás nem definíciók, képletek és levezetések alkalmazása, hanem fogalmak és összefüggések elemzésén csiszolt képesség arra, hogy amennyire lehetséges, tegyük meg mindazt, ami tôlünk telik, még ha kutyaszorítóba kerültünk is. Az etikára talán még inkább igaz a szókratészi gondolat, mint a filozófia más területeire, hogy az ember valójában akkor tanul a legtöbbet, amikor tanít, s akkor tanít igazán, amikor tanulni akar. Mégis, két nagy tanárom, a nemrég elhunyt John Rawls ( ) és Joel Feinberg ( ) elôtt itt mindenképpen tisztelegni szeretnék. Köszönetet kell mondanom végül Földesi Tamás professzor úrnak a kézirat, Kaszás Gábornak, Garai Zsoltnak és hallgatóimnak pedig az elôzetes változatok bírálatáért. Köszönettel tartozom nem utolsó sorban a Kodolányi János Fôiskola vezetôinek, Szabó Péter fôigazgató úrnak, valamint Berta Ákosnak és Vizi Tamás Lászlónak, akik áldozatosan támogatták könyvem elkészítését. Budapest, Krokovay Zs.

6 TARtALOM

7 TARTALOM I. Filozófia Gondolkodásunk A tárgy A társadalom és a polgár Szegénység Nôk Vallásosság Közös alapok Módszer 19 Jegyzetek 20 II. Felelôsség Amivel egymásnak tartozunk Felel érte Kell, kellene, kellett volna Kötelezettségek születése Szerepek Méltányosság Természetes kötelességek Természetvédelem 32 Jegyzetek Amirôl tehetünk Hibák Hibáztatás Mentségek Elítélés Bűntudat Jóvátétel Büntetés 42 Jegyzetek Ami rajtunk múlik Okozás Választás Értékek Érdemek Magánügyek Önmegvalósítás Önbecsülés 54 Jegyzetek 54

8 TARtALOM III. Együttműködés Társadalom Társadalmi együttműködés Az alapszerkezet A társadalmi szerzôdés gondolata Méltányosságként felfogott igazságosság Család Nemzedékek A világ polgára 65 Jegyzetek Igények Igény formálása Érdekek Panaszok és sérelmek Az erkölcs védelmezése Tolerancia Az önmagunknak okozott kár Indokok 76 Jegyzetek Közteherviselés Kötöttségek A potyautas visszaélései Állam és jogrend Közjavak Létfenntartási eszközök Sajátos nehézségek Nemzetközi jog 84 Jegyzetek 85 IV. Szabadság Szabadon Önkéntesség Ki, mitôl és mire vonatkozóan szabad Képesség A szabadság feltételei Vágyak szabadsága Szabad csinálnia A szabadság értéke 94 Jegyzetek Demokrácia Önkormányzat Autonómia A többség zsarnoksága Képviselet és részvétel A közös politikai fórum 101

9 TARtALOM 6. Az alkotmányos elvek Fékek és ellensúlyok 104 Jegyzetek Egyenlôség Hasonlóság Különbözôség A polgári állapot Kirekesztettség Háttérkultúra Lehetôségek Népek 113 Jegyzetek Jogok A jogok fogalma A szerzett jogok A természetes jogok A polgárjogok Sajátosan emberi jogok Nehézségek és határesetek A jogok sérthetetlensége 125 Jegyzetek 126 V. Tények Életkörülményeink Minden kényszer nélkül Természetjog Erôszak Élet Egyformaság Szűkösség Tulajdon 135 Jegyzetek Természetünk Törôdés Kölcsönösség Lelkiismeret Elemi erkölcsi érzék Önzés Tudatlanság Gyengeség 146 Jegyzet 147 VI. Igazságosság Összehasonlítás Az igazságosság fogalma 150

10 TARtALOM 2. Hasonló esetek hasonló kezelése Versenyek Minôsítések Szubjektivitás Diszkrimináció Esélyek 157 Jegyzetek A jog uralma A törvény jóhiszeműsége A törvényes büntetés Példák alkalmazása Az ítélkezés természetes igazságossága A jogállam kényszerítô hatalma Az alapvetô törvényesség Polgári engedetlenség 164 Jegyzet A társadalmi különbségek Társadalmi pozíciók Gazdasági elosztás Szükségletek kielégítése Teljesítmények Testvériség Megtakarítás Egyetemes igazságosság 174 Jegyzetek 175 VII. Erkölcs Erényeink Túlteljesítés Apróságok Kiválóságok Rendkívüli emberek A jellem tökéletesítése Az önzetlenség erényei Az etika látóköre 184 Jegyzetek 185 Hivatkozások 187 Ajánlott olvasmányok 188 További források 188 Tárgymutató

11 I. Filozófia 11

12 1. Gondolkodásunk I. FILOZÓFIA A tárgy E tikának Kant, régi korokra hivatkozva, az erkölcsi filozófiát, szűkebb értelemben pedig az erények, a külsô törvényektôl nem függô kötelességek tanát nevezi. Ma elsôre azt mondhatjuk, hogy az etika az erkölcsi gondolkodás filozófiai tanulmányozása, de azért ez sem teljesen egyszerű. Az etika a filozófia ága, s a filozófiai vizsgálódás bizonyára különbözik a kémiai vagy pszichológiai, vagyis a tapasztalati megfigyelésekre épülô, tudományos kutatástól. Induljunk ki egyelôre abból, hogy az erkölcsi gondolkodásnak két, általában egyaránt fontos területe van. Részben saját személyes életünk végsô kérdései, illetve ha kutyaszorítóba kerülünk, az adott helyzet követelményei körül forog. Ilyenkor azon töprengünk, miként éljünk, mire törekedjünk általában, mit tegyünk itt és most. Sokszor azonban másokat és talán bizonyos értelemben mindenkit érintô, nem pusztán személyes dolgokkal foglalkozunk, akár akarjuk, akár nem. Azzal a világgal, amely körülvesz minket, azzal, ami rossz benne, s esetleg azzal is, hogy milyennek kellene lennie ahhoz, hogy elfogadhatóbb legyen. Kétségtelenül ez az erkölcsi gondolkodás két iránya, legalábbis szokványosan, mert ne zárjuk ki azt a lehetôséget se, hogy valaki egy szabad országban minden idejét fűszálak számlálgatásával vagy meditációval tölti, mint a kiábrándult matematikusok vagy a remeték. Jó kérdés, amelyre majd meggyôzô választ kell adnunk, hogy mitôl szabad egy szabad ország. Noha életfilozófiánk és társadalomfilozófiánk elhatárolása akkor sem magától értetôdô, ha nem vagyunk különcök vagy remeték, többféle okunk is van arra, hogy az elfogadható társadalom problémái felôl közelítsünk az erkölcsi szempontok feltérképezéséhez. Az erkölcsi gondolkodás, ha ésszerű, figyelembe veszi a kemény tényeket. Például azt, hogy az emberek körülményei, ahogy azt az utolsó évszázadok kutatói szinte egyöntetűen tanítják, nagymértékben kihatnak gondolkodásukra. Ez nem jelenti azt, hogy okvetlenül hinnünk kell sorsunk meghatározottságában. Még csak azt sem, hogy mindig minden gondolatunk a körülményektôl függ. Azt azonban igen, hogy a körülmények gyakran számítanak. Nyilvánvaló, hogy ahol és amennyiben számítanak, ott helyzetünk társadalmi háttere valamelyest tisztázásra szorulhat. A társadalomról kialakított felfogásunkban bizonyára fontos teherhordó szerepük van az erkölcsi gondolkodás fogalmainak, amelyek nem feltétlenül erkölcsi fogalmak, hiszen az érdek és a kár, az igények és a szükségletek fogalmában, ellentétben a becsületességével vagy az igazságosságéval, nincs mindig erkölcsi szempont. Fogalmaink általában közösek, a sajátosan erkölcsi fogalmak felfogása azonban, mondjuk a becsületességé vagy az igazságosságé, nagyon is különbözô lehet. Egy szabad országban, akármit is akarunk majd szabad országnak nevezni, biztosan

13 I. FILOZÓFIA többféle, néha elképesztôen sokféle erkölcsi felfogást tehetnek magukévá az emberek. Gondolhatjuk azt természetesen, hogy a mi oldalunkon áll az igazság, s hogy a mi felfogásunk épül az igazi erkölcsi tényekre, a valódi erkölcsi tudásra, de ezt senki sem köteles elfogadni érvek nélkül, s ha valami biztosan szilárd erkölcsi tény, ha valamit tényleg megalapozottan tudunk, akkor az éppen az, hogy ilyen téren komoly emberek között is komoly nézeteltérések lehetnek. Akármit is gondoljunk a különcökrôl és a remetékrôl, vagy ami ismerôsebb lehet, a bódult szerelmesekrôl, érdemesnek tűnik erkölcsi gondolkodásunk átfésülésében elôször arra irányítani a figyelmet, ami közös lehet. Látni fogjuk, már megint a szabad országokat kell, úgy látszik, emlegetnünk, hogy ez csupán a többféle elfogadható gondolkodás tényének számításba vétele. Nem filozófiai szkepticizmus, relativizmus, szubjektivizmus, hiszen szabad országokban mindenki hite szerint fogad lelkesedéssel vagy kétkedéssel bármely filozófiai tant. A filozófia, legalábbis egyik lehetséges felfogása szerint, abban különbözik az olyan formális és tapasztalati tudományoktól, amilyen az algebra és a hidrobiológia, a matematikai játékelmélet és a történeti szociológia, hogy nem igaz ismereteket próbál nyújtani felfogásunk alátámasztására, csupán elfogadhatóbbá igyekszik tenni nézeteinket mások szemében, az esetenként szükséges gondos elemzésekkel élesebbé téve és tisztázva benne mindazt, amit élesebben látni és tisztázni indokolt lehet. Szabad országban, legalábbis a filozófia egyik felfogása szerint, és most már el is hagyhatjuk e megszorításokat, van remény Kanttal szólva az elkerülhetetlen nézeteltérések csökkentésére, vagy ahogy Kant egy mai követôje mondja, a közös ész keresésére. Domborítsuk ki még egyszer összefoglalóan a tapasztalati tudományok és egy ilyen filozófia céljainak különbségét. Az, hogy milyenek a társadalmak egyes jelenségei és összefüggéseik, a megfigyelések, a mindennapi tapasztalat, illetve a szociológia és rokon tudományainak kérdése. Az etikát, az erkölcsi gondolkodás filozófiáját az foglalkoztatja, amit arról gondolunk indokoltan, azaz mások számára elfogadható módon, hogy milyennek kell, illetve kellene lenniük. Ha egy elfogadható nézet észszerű, akkor a józan ész vagy egyenesen a tudományok segítségével azt is igyekszik megmagyarázni, hogy miért. És fésüljük át, kevésbé fontos ráadásként, a filozófia bizonyos hagyományos osztályozásait és elnevezéseit, hogy ne jöjjünk zavarba, ha felbukkannak. Az etika gyakorlati, nem pedig elméleti filozófia. Mivel sokszor bíbelôdik követelményekkel, nem leíró, hanem normatív elmélet. Ezért nem kell feltétlenül a tulajdonképpeni etikához sorolnunk a megfigyelhetô erkölcsi jelenségek és összefüggések, az erkölcs tényeinek tudományos kutatását, az úgynevezett leíró etikát, hiszen ahogy a gombákat, az erkölcsi megnyilvánulásokat is lefestheti a józan ész vagy a módszeres tudomány. Amit lefest, az részben metaetika, vagyis az etikában szereplô fogalmak jelentésének és logikájának, nyelvtanának és földrajzának rögzítése. Részben viszont a társadalmi viselkedés erkölcsi ténye, vagyis az erkölcs (ízesebben, az erkölcsök ) változatait és változásait, viselkedésbeli alapjait és összefüggéseit kutató történeti szociológia, fejlôdéspszichológia, kulturális antropológia, illetve idegtudomány, gondolkodástudomány avagy biológia. Az etika egy sor jellegzetes részterülete 13

14 I. FILOZÓFIA egy sor társadalmi gyakorlat, intézmény és intézményes szféra erkölcsi követelményeinek vizsgálata: az alkotmánytané és a politikáé, a jogé és a büntetôeljárásé, a nevelésé és az oktatásé, a sajtóé és a médiáé, az üzleti életé és a kereskedelemé, az egészségügyé és a honvédelemé, a külkapcsolatoké és a népek közötti egyezményeké, a természetvédelemé és a sporté, valamint megannyi tevékenységé és foglalkozásé. Ez az oka a filozófiai etika, illetve az általános etika mellett és ellenében az alkalmazott etika vagy éppenséggel a foglalkozási etika gyakori emlegetésének. Az üzleti életben például rendszerint azért hivatkoznak a belsô etikai követelményekre, hogy minden gyanút elhárítsanak a vállalkozás tisztességességét illetôen A társadalom és a polgár A szabad országok erkölcsi gondolkodásának tükrében a társadalom egy meglehetôsen összetett együttműködés, mégpedig szabadon élô, ésszerű gondolkodásra képes, egyenrangú polgárok kölcsönösen elfogadható, méltányos együttműködése. Egy elfogadhatóan igazságos társadalomban mindenkinek tiszteletben tartják bizonyos érdekeit. Senkit sem kényszerítenek mások szolgálatára, senkinek sincsenek elôjogai, tehát az egyetlen rang, a polgári állapot jegyében mindenki egyenlô. Az együttműködésben rejlô közös érdekek mellett minden polgárnak megvannak a maga saját, másokétól különbözô, esetenként másokéval ellentétes, másokéval összeütközô érdekei, hiszen a boldogságról és a boldogulásról kialakított elképzelésük nagyon is különbözô lehet. Ahhoz tehát, hogy a társadalom valóban elfogadható együttműködés lehessen, ki kell alakítania az igények megítélésének valamilyen, kölcsönösen elfogadható rendszerét. Le kell a polgároknak fektetniük azokat a kritériumokat, amelyek segítségével mérlegre tehetôk a fontosabb és kevésbé fontos érdekek, amelyek lehetôvé teszik az eredmények mindenki számára méltányos elosztását és az eredmények eléréséhez szükséges közteherviselést, s amelyek alapján megállapíthatók a tartósabb szerepek kötelességei és jogai. A polgároknak tehát a szabad országokban, a Bastille lerombolása óta ez egyre nyilvánvalóbb, közös elveket kell találniuk. Olyan elveket, amelyeket többé-kevésbé mindenki ismer és elismer, s amelyeknek az alapvetô intézményekben kialakított gyakorlat többé-kevésbé megfelel. A többé-kevésbé megszorítás nem csupán azért fontos, hogy ne feledkezzünk el a tökéletlen emberi világ fogyatékosságairól és az emberi természet közismert gyarlóságairól. Arra kell törekednünk, ha nem akarunk egy valószerűtlen utópiát kifaragni, hogy a képet, amelybôl kiindulunk, minél többen érezhessék meggyôzônek a különbözô gondolkodású hívô és nem hívô polgárok. Minél többen érezhessék legmélyebb intuícióik alapján ezt a képet a mindenki számára elfogadható együttműködés alapgondolatának. Egy ilyen eszmény elsô megközelítésben persze roppant homályos. Sok mindent tehetünk azonban azért, hogy a közös gondolkodás vitáiban meggyôzôbbé tegyük. A polgárok, akiket magunk elôtt látunk, a szokványos esetben érett, ésszerű gon-

15 I. FILOZÓFIA dolkodásra képes, felnôtt emberek. Az embereknek természetesen vannak érdekeik gyerekkorukkal, életük alkonyával, sôt, az elmúlással kapcsolatban is, de vágyaik rendesen a jó, teljes értékű felnôtt életre irányulnak. Állatok nem illenek egyszerűen a képbe, úgy tűnik, bármennyire is törôdjünk velük, hiszen általában csak egy erkölcsi alapképességeinek valamiképpen birtokában lévô személy képes felelôsség viselésére. A csecsemô esetében ez csak jóval késôbb lesz remélhetôleg igaz, már ha rendesen törôdnek vele. Az értelmi fogyatékos gyerekek és felnôttek a mi kellô támogatásunkkal emberi életet élnek, az egészen szélsôséges eseteket kivéve, noha felelôsségük mértéke körülményeiknek megfelelôen alakul. Az ilyen fokozatok az emberi méltóság egyenlôségét nem befolyásolhatják, s okunk van rá, úgy tűnik, hogy kiterjesszük az egyenlôség követelményeit a nehéz, sôt, a kivételes esetekre is. Más a helyzet az élôlények és általában az élet tiszteletével, például azzal a legtöbbször vallásos tannal, hogy az emberi magzatot fogantatása pillanatától kezdve emberi lénynek kell tekinteni, hogy a megtermékenyített kezdeménynek ugyanolyan emberi jogokat kell tulajdonítani, mint az élô csecsemônek. Ha felismerik e tan védelmezôi, hogy néha elkerülhetetlenül választanunk kell egy felnôtt nô vagy egy megerôszakolt iskoláslány nyilvánvaló jogai és a hittétel alapján feltételezett jogok tiszteletben tartása között, akkor magukévá kell tenniük, és szabad országban ezt persze megtehetik, a különbözô fontosságú emberi jogok egy olyan elgondolását, amely nem számíthat az egyenlô lelkiismereti szabadság alkotmányos elvei alapján minden polgár számára kölcsönösen elfogadható nézetnek. A felnôtt ember, az emberi személy olyan kölcsönösen elfogadható felfogásából indulunk tehát ki, amelyben a polgárok nem pusztán érzô, fájdalmat érzékelô, a külvilág tárgyait és eseményeit észlelô, a viselkedés, a cselekvés és az érzések, a vágyak és indítékok irányítására képes lénynek tekintik egymást, hiszen ez a jellemzés többékevésbé a macskákra és medvékre is alkalmazható, hanem olyan valakinek, aki képes mindenféle helyzetben tiszteletben tartani a kölcsönösség feltételét, azaz képes elfogadható cselekvésre és magatartásra, indokok nyújtására és megfontolására, nyelv használatán, fejlett szerkezetű, fogalmi kommunikáción alapuló együttműködésre. Bár az egyetlen biológiai fajta, amelyre teljesen illik e leírás, legalábbis mai közkeletű tudásunk szerint, a felnôtt emberi személy, ebbôl nem következik, gondoljunk erre megint, hogy gyerekek sohasem képesek helyes és ésszerű gondolkodásra. Az sem, hogy az emberi természetnek nincsenek rokonai az élôvilágban, hogy az emberek ne működnének együtt többféle értelemben is az élôvilággal. Erkölcsi gondolkodásunk esetenként állatokkal, állatfajokkal és az egész természettel kapcsolatos egymásrautaltságra, s ebbôl eredô vonzalmakra és kötöttségekre irányul. Sôt, anélkül, hogy a jogok fogalmát a végtelenségig homályossá és semmitmondóvá tennénk, ezen túlmenôen is tisztelnünk kell az élô és élettelen természet, valamint az emberi világ értékeit, mondjuk a magzati életet és a művészet remekműveit. Azt tehát, hogy milyenek a polgárok a valóságban, a biológusok, antropológusok, pszichológusok, szociológusok vagy történészek mondják meg. Azzal kapcsolatos gondolataink kifejezése során, hogy miként Rousseau kérdezi, milyenek lehetnek, nem 15

16 I. FILOZÓFIA rugaszkodhatunk el túlságosan a valóságtól. Persze a valóságban semmilyen elvet, semmilyen eszményt nem alkalmazhatunk tökéletesen. Nincsenek olyan társadalmak és olyan polgárok, amelyekre és akikre teljes mértékben illik bizonyos követelmények leírása, de ezért még nem kell elhajítanunk mérôeszközeinket és felhagynunk a dolgok állapotának becsülésével és bírálatával, hiszen követelményeink segítségével vethetjük össze elismerôen vagy rosszallással a különbözô társadalmi berendezkedéseket és a megváltoztatásukra kialakított reformeszméket, a különbözô tényleges és lehetséges magatartásokat, s követelményeink teszik lehetôvé, hogy mindenféle apró vagy átfogó változtatásokat javasoljunk, s hogy tanácsokat adjunk barátainknak és mindazoknak, akik kérnek belôlük. Egy szóval a tűrhetôen világos követelmények teszik lehetôvé, hogy átlássuk azt a helyzetet, amelyben éppen vagyunk, s amelybôl elindulhatunk, már ha el akarunk jutni valahová. Meglehet, eltökéljük magunkat amellett, hogy rendületlenül azt folytatjuk, amibe belekezdtünk, de az is lehet, hogy új vágyaink támadnak, új irányba próbálunk haladni, új lépéseket tervezünk, azaz változtatni akarunk. És persze gyakran vesszük szomorúan tudomásul, hogy amit elértünk, az jóval kevesebb, mint az, amit elérhettünk volna. Amit a szívünkben ôrzött erkölcsi törvény alapján, ahogy ezt Kant barátai mondanák fennkölten, kellett volna elérnünk. Nincs az emberi életnek olyan jelensége, amely ne lenne érdemes bizonyos összefüggésekben az etika figyelmére, hiszen az elfogadható viselkedésnek és állapotnak mindenütt vannak tiszteletben tartandó korlátai és tevôlegesen megvalósítandó kívánalmai, noha ez nem mindig szembetűnô, s jóval ritkábban öltöztethetô szabályok alakjába, mint azt egyes filozófusok gondolják. Viselkedésünk erkölcsi és nem erkölcsi irányításában egyaránt megvan a szerepe a gondolkodásnak. Szükség lehet mérlegelésre, ítéletalkotásra, következtetések levonására, szempontok alkalmazására és szabályokra, olykor a jogászok katonás paragrafusainak szabatos megfogalmazásaira is. Olykor azonban talán csak érezzük, hogy mi a teendônk és mit nem tehetünk Szegénység Egészítsük ki most az elvont képet erkölcsi gondolkodásunk néhány súlyos problémájával, hogy a késôbbiekben ne felejtkezzünk meg róluk. Elôször is itt van az emberi élet nyomorúságai között az, amelyet különösen igazságtalannak érezhetünk, legalábbis bizonyos esetekben, a szegénység. Mi okozza a szegénységet, mi nem, vane teendônk ezzel kapcsolatban, s ha igen, mikor és kinek milyen, ezek olyan kérdések, amelyek az erkölcsi gondolkodás filozófiai vizsgálatában, a filozófia egy bizonyos felfogása szerint, nem tolhatók félre. Noha nem minden szegény szorul segítségre, s az sem mindig szembetűnô, hogy melyik szorul a mi segítségünkre és miben állhat ez a segítség, ajánlatos tudnunk, hogy ma nagyjából minden negyedik ember a világon napi két-háromszáz forintnál kevesebb pénzbôl, szörnyű nyomorban él. Az összes jövedelem négyötöde a leggazdagabb országokban élôké, akik az emberiség egyötödét

17 I. FILOZÓFIA sem teszik ki. A születéskor várható élettartam Sierra Leone államban 39 év, Hong Kongban, Izlandon és Svédországban a kétszerese. Egyáltalán nem magától értetôdô, hogy kedvezô feltételek esetén mit kezdhet, mit köteles kezdeni egy elfogadható társadalom és az elfogadható társadalmak társadalma a legméltatlanabb szegénységgel. Az sem, hogy a szükséges segítség biztosítását követôen milyen fajtájú és milyen mértékű társadalmi különbségek egyeztethetôk össze igazságérzetünkkel. Olykor pedig kedvezô feltételek hiányában tornyosulnak elôttünk szörnyű nehézségek. Ilyenkor akárcsak számottevô enyhítésük sem csekély feladat, de erkölcsi gondolkodásunk, úgy tűnhet, megkívánja, hogy megpróbálkozzunk vele. E nélkül például képmutatás a mindenkinek járó egyenlô szabadság, akárcsak a legelemibb természetes jogok élvezetérôl is beszélnünk. 4. Nôk Ne söpörjük a szônyeg alá azt se, hogy mit gondolunk, nôk és férfiak, a nôk egyenlô jogairól. Ma már kevesen vallják nyíltan azt a nézetet, hogy eltérôen a férfiaktól a nôk csak sajátos jogokat élvezô természeti lények, amennyiben hasonlatosak a kert virágaihoz, habár nem úgy részei a természetnek, ahogy a tehenek és a macskák. Nem is olyan régen azonban mindenfelé azt hallottuk még, hogy a nôk a természettôl és természetüktôl fogva mindenekelôtt a férfiak támaszai, s ahogy az oldalbordák biblikus példázatát nemritkán értelmezik, szolgálói. Még azok is, akik manapság gondolkodás nélkül elismerik a férfiak és a nôk elidegeníthetetlen emberi jogainak egyenlôségét, s ebbôl következôen magától értetôdônek tartják például az általános választójog alig egy évszázada megvalósított alkotmányos kiterjesztését a nôkre, egy nônek gyakran olyan természetes kötelességeket tulajdonítanak, a nôi természet egyfajta természeti felfogása alapján, amelyeknek, úgy tűnik, nincs elfogadható megfelelôje a férfiak oldalán. Már maga a kiterjesztés is sokat elárul történelmünkrôl. És az is mutatja, mennyire kevés e téren a befejezett tény, hogy a szegények aránytalanul nagy része nô. A nôk sajátos esélyteremtô jogainak elismerése, úgy tűnik, a legfejlettebb nyugati társadalmakban is csak jelképesen ellensúlyozza a mai napig is azokat a sorsszerű hátrányokat, amelyeket e névleg másokkal egyenrangú polgárok a gazdasági életben, illetve társadalmi helyzetükben és kilátásaikban elszenvednek. Az is jelképes lehet, hogy a filozófiai szabadelvűség egyik legtekintélyesebb képviselôje, Immanuel Kant milyen kritikátlanul visszhangozza korának nôkkel kapcsolatos elôítéleteit, s hogy az a gondolkodó, aki a szabadságról írott könyvében és képviselôi szónoklataiban felemelte szavát a nôk alárendeltsége ellen, John Stuart Mill, különbözô, egyébként korántsem teljesen légbôl kapott meggondolásokból nôkre nem vonatkoztatja azt az elvet, amely szerinte egyedül teheti jogossá a civilizált társadalom beavatkozását a felnôtt ember szabadságába. Azokban a társadalmakban, amilyen Pakisztáné vagy Szaúd-Arábiáé, amelyek biztosan nem szörnyű, tűrhetetlen zsarnokságok, de amelyek kultúrája, a középkori eu- 17

18 I. FILOZÓFIA rópai kereszténységéhez hasonlóan, nem a szabadság és az egyenlôség elveire épül, a nôk törvény szerint ugyanolyan polgárjogokkal felruházott, egyenrangú részesei a társadalomnak, mint a férfiak, s így az emberi jogok védelmezése terén e nem demokratikus országok azt igénylik, hogy az ô alá-fölé rendeltségre épülô hagyományaikat és szokásaikat is vegye figyelembe a szabadelvű és tisztességes nem-szabadelvű társadalmak között lehetséges, korlátozott egyetértés. Másrészt a nôk emberi jogait, bárhogy is határozzuk meg e jogokat közelebbrôl, a szabadelvű alkotmányos demokráciák vitathatatlanul elismerik ugyan, ám e papíron elismert jogok tényleges élvezete különbözô társadalmi feltételek következtében az ô esetükben is, ahogy a szegényeknél, sokszor csak illúzió. Elegendô egyetlen pillantást vetnünk az egyenlô polgár jogainak egyenlôtlen értékébôl fakadó ilyen mozzanatokra, hogy érzékeljük, miért gondolható hiányosnak az az etika, amely a nôk jogainak vizsgálatát filozófiailag érdektelen kérdésnek tekinti. Tanulmányaink során mindenesetre ügyelnünk kell arra a beidegzôdésre, hogy ne Jancsira vonatkozzanak példáink és Juliskára csak esetlegesen, hanem némiképp a tudatos mesterkéltség divatját követve - Juliskára, illetve Juliskára és Jancsira. 5. Vallásosság Egy vallásos embernek, legalábbis bizonyos zsidó-keresztény és mohamedán tanítások alapján egyesek úgy gondolják, szükségképpen el kell utasítania azt az eszményt, amelyet oly ékesszólóan ajánl nekünk a nyugati szabadelvű demokrácia erkölcsi gondolkodását meghatározó könyvek sora, Az erkölcsök metafizikájának alapvetése, A szabadságról, vagy újabban Az igazságosság elmélete. Van olyan mély vallásosság, amely összeegyeztethetetlen az átfogó erkölcsi filozófiaként vallott szabadelvűség tanaival, s megfordítva, az ember és polgár jogainak felvilágosult eszménye végsô megítélésben gyakran összeegyeztethetetlen a vallásossággal. Ebbôl következôen a szabad társadalmak körülményeit szemügyre vevô etika egyik megkerülhetetlen kérdése, hogy miként fogadhatja el közös alkotmányos alapelvként egy vallásos, illetve nem szabadelvű világnézetű polgár a különbözô elfogadható gondolkodású, szabadelvű és nem szabadelvű, vallásos és nem vallásos, ugyanakkor szabad és egyenrangú polgárok kölcsönösen elfogadható együttműködésének eszméjét, mégpedig anélkül, hogy jottányit is feladna vallásos, illetve nem szabadelvű alapvetô meggyôzôdéseibôl Közös alapok A társadalom történettudománnyal és kulturális antropológiával felvértezett tudományos kutatása, ha még hozzávesszük a viselkedés alakításának a fontos és mindenekelôtt a furcsa jellemzôkkel foglalkozó lélektanát, valamint a nyelvi és nem nyelvi kommunikáció jelenségeinek elemzését, vagyis az erkölcsi gondolkodás egész tapasz-

19 I. FILOZÓFIA talati vizsgálata, a történeti és összehasonlító erkölcsszociológia, az erkölcspszichológia és a többi hasonló kutatás, amint azt többször hangsúlyoztuk, mindent leír, ami megfigyelhetô. A filozófiának, úgy tűnhet, nem marad más talán, csak a maga hagyományának ápolása, a tradíció folytatása, párbeszéd a múlt bölcselôivel, ahogy mondani szokták, lábjegyzetek biggyesztése Platónhoz. Mondhatjuk természetesen, hogy az a filozófia, amikor elemezzük a fogalmak használatát, a mindennapi nyelv földrajzát, botanikáját, logikai grammatikáját, szociológiáját és kategóriahibáit, és csakugyan, e fennkölt metaforikus állítások mindegyike elhangzott már napjaink sajátosan kritikus filozófiájával kapcsolatban. És persze azt is mondhatjuk, hogy ez egy szabad ország, ahol Jancsi nyugodtan emlegetheti öblös hangon étterme filozófiáját. Bár nem az a fontos, hogy ki mit nevez tudománynak vagy filozófiának, s azzal végképp nem oldunk meg semmilyen gyakorlati nehézséget, ha meghatározzuk külön-külön és egymáshoz viszonyítva a filozófiát és a tudományokat, ebben a könyvben azt igyekszünk az etika, az erkölcsi gondolkodás filozófiai tanulmányozásának homlokterébe állítani, hogy amikor filozófusok és nem-filozófusok arról vitatkozunk, mi a jó és mi a rossz, mit kellene és mit nem kellene tennünk, mit kritizálhatunk és mit dicsérhetünk, tudunk-e, s ha igen, milyen feltételekkel tudunk közös megfontolásokra, követelményekre, elvekre hivatkozni, nem utolsó sorban azért, mert szükség esetén kellôképpen megtisztítottuk azokat a fogalmakat, amelyeket közösnek remélt, kölcsönösen elfogadhatóként ajánlott indokainkban szerepeltetünk. 7. Módszer E bevezetést követôen az etika tartalmi vizsgálódásait a felelôsség kérdései felôl közelítjük meg, majd fôtémaként az együttműködés, a szabadság, a tények, az igazságosság kérdéseit vesszük sorra, hogy végül újra szemügyre vegyük az erkölcs mindent lezáró tárgykörét. Abban a reményben járunk el így, hogy mire az összes fejtegetés végére ér a diák és az olvasó, világossá válik az egyes részek kapcsolata. A könyv második része elôször is megkülönbözteti és külön vizsgálja a szerepekkel, szerzôdésekkel és hasonlókkal kapcsolatos felelôsség eszméit, a bírálat és a büntetés eszméit, illetve az okozás, az akaratszabadság problémáit. A szokványos erkölcsi gondolkodás feltételezi, hogy az emberek gyakran felelôsséggel tartoznak egymásnak cselekedeteikért és általában viselkedésükért, hogy el kell viselniük a megérdemelt szemrehányást és esetleg a büntetést is hibáikért és bűneikért, s hogy dicséretet, illetve szemrehányást csak akkor érdemelnek, ha képesek viselkedésük elvárható alakítására, bizonyos dolgok megtételére, illetve elkerülésére. Abból indulunk ki, hogy a felelôsség e különbözô eszméi nélkülözhetetlenek a szokványos értelemben vett erkölcsi gondolkodás számára. A harmadik rész a kölcsönösen elfogadható együttműködésként felfogott társadalom összefüggéseiben veszi elô újból a felelôsség kérdéseit. Ezeknek az összefüg- 19

20 I. FILOZÓFIA géseknek a megvilágítására szolgál, ezt fogjuk állítani, a társadalmi szerzôdés gondolatának egy némiképp módosított, a klasszikus megfogalmazásoktól eltérô formája. Az erkölcsi gondolkodás módszereinek bemutatását egészíti ki itt az ítéletalkotással és értékeléssel kapcsolatos igények és a közteherviselés szempontjainak külön elemzése. Igaz ugyan, hogy a méltányos együttműködésként felfogott társadalom eszményében összekötjük az egyenlôség és a szabadság eszméjét, a negyedik részben azért külön is meg kell vizsgálnunk a szabadság fogalmát. Nagyon különbözô helyzetekben építünk erre a fogalomra, némelyikre rendesen apró gyerekkorunktól fogva. A legfontosabb valószínűleg annak tisztázása, hogy milyen értelemben beszélünk cselekedeteink teljes, illetve korlátozott önkéntességérôl, s ezen túlmenôen egy felnôtt ember, illetve egy nagyobb gyerek önuralmáról vagy önállóságáról. Az is nagyon fontos persze, hogy milyen szerepet játszik a szabad országokban, az alkotmányos demokráciákban, a többség hatalmát elfogadhatóan korlátozó rendszerek kormányzatában a politikai szabadság, a szolgasorstól mentes élet, a jogok élvezetének joga. Az is, hogy melyek az alapszabadságok, és a polgárjogok miféle abszolút elsôbbsége következik az alapszabadságok egy elfogadhatóan összehangolt, korlátozott és védett, rendszerébôl. És végül, de nem utolsó sorban az, hogy mit követel az egyenlôség és mit nem az egyenlô szabadság egyenlôtlen feltételeinek vonatkozásában. Az ötödik rész a tények szerepét igyekszik tisztázni egyfelôl az emberi társadalmak szokásos életkörülményei, másfelôl az emberi természet szokásos nehézségei alapján. Remélhetôleg itt lesz végképp nyilvánvaló, hogy miért támaszkodik az erkölcsi gondolkodás minden komoly magyarázata az ésszerű nem-erkölcsi gondolkodásra, a tények ésszerű tiszteletére. A hatodik rész tárgya az igazságosság egy elfogadható felfogása. Az egyszerű öszszehasonlítások igazságosságának feltételeinek vizsgálatából indulunk ki, majd szemügyre vesszük a jogi igazságosság kérdéseit, a jog uralmának szerepét. Csak ezt követôen próbáljuk tisztázni a társadalmi igazságosság legnehezebb kérdéseit, a társadalmi egyenlôség és a társadalmi különbségek igazságosságának követelményeit. A könyvet befejezô, hetedik rész újra szemügyre veszi az erkölcs fogalmát, immár a filozófiai vizsgálódások tanulságainak birtokában. Jegyzetek A források a jegyzetekben rövidítve szerepelnek. A zárójelbe tett paragrafusok a továbbiakban mind a jegyzetekben, mind a fôszövegben azokra a fejezetekre utalnak, amelyek részletesebben tárgyalják a kérdést. Az ajánlott olvasmányokat külön rövidítés jelzi. Az oldalszámot követô k, illetve kk jelentése: és a következô oldal, illetve és a következô oldalak. - Az etika meghatározása: Kant 1991, 491. Az etika tárgyáról lásd még Hare 1989, Williams 1997a. Felsorolok egy-egy ismertebb hazai példát is: Földesi 2003, Hankiss 2002, Hársing 1999, Heller 1994, Nyiri Szintén érdekes lehet Bolberitz 2003, Dalai Láma 2000, Dörömbözi 1999, Kraus 1998, Maudoodi 1992, Mészáros 2000, 20

21 I. FILOZÓFIA Migray 2004, Olty 2004, Pieper 2004, Schürmann 2005, Sebestyén 2000, Szabó 2001, valamint Vekerdy A személyes és a másokat is érintô erkölcsi kérdések területének megkülönböztetésében a mai napig sokan A szabadságról nyomdokain haladnak: Mill 1980, vö. Hart 2002, FT, IE, 64, 256k. Az etika társadalmi kiindulópontjának indokairól FT 11kk, illetve IE 21kk. - Elmélet és gyakorlat viszonyáról Kant 1997, 167kk; illetve FT 13; IE 27. A valószerű utópia fogalmáról Rawls 1999, 12kk. Legfontosabb forrása A társadalmi szerzôdésrôl kiinduló gondolata: Rousseau 1978, 467. A szokványos és nehéz esetek külön vizsgálatának módszerérôl HJ 14, 150kk; FT 13, valamint Feinberg 2003eb. Az erkölcsi egyenlôség vitatott kérdéseire, például az állatokhoz fűzôdô viszonyunkra vonatkozó ilyen érvelésként lásd IE 584kk. Az erkölcsi és nem-erkölcsi, elfogadható és pusztán ésszerű gondolkodás megkülönböztetésérôl (2. ), illetve a kölcsönösség feltételérôl (5. ) Rawls 1999, 7, 14, 28k; Rawls 1999a, 132kk, 173kk; valamint Rawls 2003e. A szívünkben ôrzött belsô törvény gondolata Kant etikájának egyik fôszereplôje, legszebb ünneplése Kant 1991, A szegénységre (10. ) vonatkozó adatokhoz hozzátehetjük, hogy a 20. század végén csökkent ugyan a nélkülözôk aránya Kínában és Dél-Ázsiában, illetve, megduplázódása után, Latin-Amerikában is, de Afrikában, Kelet-Európa volt kommunista országaiban és az egykori Szovjetunió területén éppenséggel növekedett. A remélt fejlôdés helyett pedig a század utolsó két évtizedében a piacosítás, a privatizáció, az árfolyam-felszabadítás, a támogatás-csökkentés és nem utolsó sorban a költségvetési egyensúly gazdaságpolitikai orvosságai többnyire az utak, hidak, közművek, az egész infrastruktúra, illetve az egészségügy, az oktatás és a szociálpolitika kulturális szolgáltatásainak leromlásához és zsugorodásához, s végül a városi és vidéki szegények életszínvonalának csökkenéséhez vezettek. Az összefoglalást lásd Okin 2003, A nôk egyenlô jogairól (11. ) és a nôi szerepekrôl például Nussbaum 1995a, Nussbaum 1995b, , valamint Nussbaum 2003, , illetve Nussbaum 2004a, A társadalmi szerzôdés mai filozófiájának készülô szöveggyűjteménye világossá teszi majd, hogy az etikának ez a felfogása miként kötôdik a kortárs filozófia oxfordi mozgalmához és J. L. Austin munkásságához: Krokovay 2003e. Ahhoz a sokak számára meghökkentô tételhez, hogy a filozófia nem más, mint szociológia, Cambridge és Wittgenstein is fontos kiindulópont: HJ 9 10, 332, 341. Az ésszerűség elôzetes korlátozásaként felfogott erkölcsi gondolkodás döbbenetes irodalmi érzékeltetéseként lásd Kóbó 2003,

22 22 X

23 II. Felelôsség 23

24 II. FELELŐSSÉG 2. Amivel egymásnak tartozunk Felel érte A z elsüllyedt hajó kapitánya felelôsséget viselt az utasok, a legénység és a rakomány biztonságáért. Mivel minden este berúgott, felelôsség terhelte a hajó és a teljes személyi állomány elvesztéséért. Az a szóbeszéd járta, hogy megôrült, de az orvosok úgy vélték, felelôsségre vonható tetteiért, mulasztásaiért, felelôtlen, hanyag viselkedéséért. Kiderült, hogy egész pályája arról tanúskodik, hogy sohasem volt felelôsségteljes ember. Azzal védekezett, sikertelenül, hogy a vihar a felelôs a történtekért. A bíróság megállapította büntetôjogi felelôsségét, illetve tisztázta, egy külön polgári jogi eljárásban, kártérítési felelôsségét. Számos gyermek haláláért is felelôs erkölcsileg. E klasszikus jogelméleti példázat érzékelteti a szerep-felelôsség, az oksági felelôsség, a felelôsséggel tartozás, illetve a cselekvôképességként értett felelôsség megkülönböztetésének szükségességét. Mégis, bár sokféle értelemben beszélünk az emberek felelôsségérôl, a vele kapcsolatos kifejezéseknek, úgy tűnik, két alapvetô használata van. Vagy mondjuk inkább így: a felelôsség eszméjét két alapvetô fogalommal fejezzük ki. A felelôsség normatív fogalma követelmények teljesítésére, illetve elmulasztására vonatkozik, tehát cselekedetek, eljárások, állapotok, termékek vagy például következmények megvalósítására, megtételére, elôállítására, elôidézésére, megváltoztatására és általában bírálatára, minôsítésére, értékelésére, megítélésére utal. Nyilvánvaló, hogy gyakran fontos különbségek vannak a jogi és az erkölcsi követelmények között. A felelôsség leíró fogalma tények, jelenségek, köztük cselekedetek, eljárások, állapotok, termékek, illetve hatások, következmények magyarázatára szolgál. Tehát azzal kapcsolatos, hogy a kérdéses dolgot minek vagy kinek tulajdoníthatjuk valamilyen oksági értelemben. Akár örülünk neki, mint a napsütésnek, akár bosszankodunk érte, mint a zivatar miatt. Akár szidni, akár dicsérni akarjuk elôidézôjét. Az oksági felelôsség tisztázása a hibáztatás, illetve az elismerés elôfeltétele, persze csak olyankor, amikor az események, a következmények emberi közreműködés okozatai. A felelôsség erkölcsi gondolkodásunk alapvetô, Arisztotelész szerint mindennél fontosabb fogalma. Olyan fogalom, amely feltételezi az emberi cselekedetek magyarázatát, mindenekelôtt a cselekedetek és a puszta események világos megkülönböztetését. A teljes körű vagy részleges oksági felelôsség, a cselekvôképesség, a cselekedet önkéntességének megállapítása gyakran a normatív felelôsség elôfeltétele. E magyarázatot tüzetesebben szemügyre kell majd vennünk (4. ; a továbbiakban a paragrafusok mindig a könyv részletesebb magyarázatot nyújtó szakaszára utalnak). Azt megelôzôen azonban érdemes külön foglalkoznunk a vádak és védekezések, a bűnök és büntetések, a rossztettek és jóvátételük erkölcsi kérdéseivel, mivel közismert, hogy ezek milyen bonyolultak és szerteágazóak, s hogy a felelôsségre vonás, a büntetés és a jóvátétel fogalmi térképe milyen nagymértékben felté-

25 II. FELELŐSSÉG telezi az intézményes jogi gyakorlat jelenségeinek, elveinek figyelembe vételét (3. ). Most mindenesetre azzal kezdjük a felelôsség eszméjének vizsgálatát, hogy átgondoljuk, miképpen teszünk szert felelôsségre. Vagy ahogy kevésbé ünnepélyesen mondjuk, miért és miként vagyunk kötelesek megtenni, illetve nem megtenni bizonyos dolgokat. 2. Kell, kellene, kellett volna Amikor hibáztatunk valakit bizonyos cselekedetekért, szemrehányásunk, neheztelésünk, esetleg felháborodásunk arra a vádra, rendôrileg szólva arra a megalapozottnak tűnô gyanúra épül, hogy neki meg kell, meg kellene, pontosabban meg kellett volna tennie bizonyos dolgokat. Vagyis a megfelelô követelményekre hivatkozunk. Sokféle követelmény állhat elôttünk. Mindannyian tudjuk, hogy a kell szó nem mindig tételez fel törvényes elôírásokat, s ha belegondolunk, erkölcsieket is csak akkor, ha az erkölcsi jelzôt olyan fogalmi szemétládaként használjuk, amelybe minden nem jogi szempont belehajigálható, a tánctanár útmutatásaitól a nyelvtani szabályokig. Az erkölcsi kötelesség persze törvényes kötelességgé válhat alkalmasint, hiszen az erkölcsi érvelés egyik legfontosabb területe éppen a meglévô törvények kritizálása és újak eltervezése, de különbözô elvi és praktikus okokból számos erkölcsi követelmény teljesítése csak erkölcsi kötelesség marad. Ahol a csak nem azt jelenti, hogy a dolog nem fontos, hanem azt, hogy független a jogi vagy intézményes kötelességektôl, ahogy ünnepélyesebben mondhatjuk, logikailag. Az intézményi követelmények megszabják a vállalat, a klub, a játék gyakorlatát, ahogy más esetekben meghatározzák a szertartások teendôit, az illemet és a viselkedés konvencióit, a szavak kiejtését vagy a levélpapír összehajtásának módját. Az persze megengedhetetlen, hogy az intézményi követelmények szembekerüljenek jogi követelményekkel. Amit meg kell tenni, azt nyilván nem tehetjük szabadon (8. ). Amit kell, azt lehet, ezt kívánja a követelmények jóhiszeműsége (15. ), de ha meg kell tenni, akkor nem mondhatjuk, hogy szabadon tesszük vagy nem tesszük. Ez a tény teszi vonzóvá azt az arisztotelészi tézist, hogy a szabadság fogalma annak a negatív körülménynek a megállapítására szolgál, hogy a cselekedet önként, nem valamilyen kényszer hatására ment végbe. Akár így van ez, akár nincs mindig így, a követelmények és a szabadon tehetô dolgok mindenképpen egymás ellentétei. A nem szabadon tehetô dolgokat azért nevezzük találó módon kötelességeknek, mert ahogy a latin, angol vagy a magyar nyelv utal rá, ezek kötöttségek. Ezek megtételében vagy meg nem tételében meg van kötve, a norma révén, a kezünk. A kötelességek a legkézenfekvôbb esetekben sajátosak, azaz valakivel vagy valakikkel szemben fennálló kötelezettségekbôl származnak. Aki egy ígérettel, megállapodással vagy valamilyen más módon elkötelezte magát, az az így létrehozott logikai kötél végét azok kezébe adta, akikkel szemben most már új kötelességeik fennáll- 25

26 II. FELELŐSSÉG nak, s akik ezek teljesítésével kapcsolatban ezáltal fontos jogosítványokat kaptak. A szerzett jogok, ahogy e nevezetes felhatalmazásokat nevezzük (11. ), mindig megfeleltethetôk mások kötelességeinek. Ebbôl azonban nem szabad elhamarkodottan arra következtetnünk, hogy minden jogunk ilyen felhatalmazás. Az meg különösen nem következik belôle, hogy minden jogunk feltételezi bizonyos kötelességek teljesítését, hogy aki nem dolgozik, az ne is egyék Kötelezettségek születése Mindezek alapján tehát egy roppant egyszerű osztályozásból indulhatunk ki: a kötelességek vagy kötelezettségekbôl erednek, vagy nem. A felnôtt ember, de még a nagyobb gyerek is, százféle módját ismeri kötelezettségek teremtésének. Voltaképpen ez páratlan hatalom forrása, hiszen úgyszólván nincs semmi, amivel ilyen hatásosan tudnánk befolyásolni mások viselkedését, mégpedig magánemberekként is, nem csupán sajátos hatáskörrel felruházott hivatalos személyként. Nincs az a rimánkodás, szívet tépô jajveszékelés, amelynek ilyen hatása lenne. Nincs az a nyers erô, támadás vagy fenyegetés, amely inkább megvalósítaná a kívánt eredményeket, mint ez. Kötelezettségek teremtésével bármikor megváltoztathatjuk körülöttünk a világot, hiszen ez új, addig nem létezô viszonyokat hoz magával. Régen úgy tartották, a jog nem más, mint fenyegetésekkel alátámasztott általános utasítások rendszere. Nos, az egyik ok, amiért e magyarázat félrevezetô, hogy figyelmen kívül hagyja mindannyiunk, magánemberek és hivatalos személyek, kötelezettségek teremtésére vonatkozó hatalmát. Amikor Juliska megígér valamit Jancsinak, ajánl valamit neki, megállapodik vele valamiben, akkor az, amit ilyen vagy más formában vállal, betagolódik a napi gyakorlat valamilyen szokványos, szertartásos vagy csak többé-kevésbé formális eljárásába. Mindegyik eljárás kölcsönösséget feltételez, viszonzást remél. A kereskedelem szolgáltatásaiban és a gazdasági élet legkülönfélébb adok-kapok ügyleteiben gondosan meghatározzák az egyenértékeket, a mindennapi emberi érintkezésben azonban fokozatosan nô esetleg a bizalom, s a bizalmas kapcsolatokban a szoros érzelmi kötelékek megerôsödése éppen a fenntartás nélküli odaadás, az ellenszolgáltatás nélküli önzetlenség gesztusait kívánja. Kötelezettségek vállalása mindig kétoldalú viszonyt kezdeményez, még akkor is, ha számításba vesszük a szentek és szerelmesek önfeláldozó egyoldalúságát. Az elsô lépés megtétele mindig némi kockázattal jár, hiszen ez bizonyos értelemben elôfeltételezi és siker esetén csupán megerôsíti a bizalmat, a hitelt, a jóakaratot. A szerelem, a barátság, sôt, az egyszerű munkaköri vagy csapaton belüli kapcsolat persze nem tételez fel valamilyen formális eljárást vagy alkudozást. Amikor azonban kialakult a kötôdés, nem bonyolult megmondani bármely kívülálló számára, hogy miben állnak a velejáró új kötelességek, s hogy e kötelességek pontosan miféle jogokat hoztak létre annak, akivel szemben, hogy úgy mondjuk, az ígéret, a fo-

27 II. FELELŐSSÉG gadalom, az ajánlat vagy a kialakult összetartozás érzése révén fennállnak. Persze ha Juliska nem ostoba vagy szent, totálkáros elmebeteg vagy földre szállt angyal, akkor kimondva-kimondatlanul ô is vár valamit cserébe Jancsitól. Az antropológusok lebilincselô történeteket mesélnek a viszonzás egyenértékeseinek kialakulásáról, a törzsi rokonsági formákat létrehozó ajándékozási rítusoktól kezdve a fejlettebb kezdetleges társadalmak közötti néma kereskedelmen át a modern árszabályozó piacgazdaság szerzôdéses megállapodásáig. 4. Szerepek Olyan képet kell tehát alkotnunk magunknak az erkölcsi gondolkodásról, amelynek a jog világa csak nevezetes fontosságú része. Juliska felel beosztottaiért, az üzleti döntésekért, a befektetôk pénzének forgatásáért. Meglehet, felelôs pozícióját nem látja el olyan felelôsségteljesen, mint elôdje, mert ahogy rosszakarói terjesztik róla, neki nincs valódi felelôsségtudata. Hiányzik belôle a komoly felelôsségérzet. E kifejezések a feladatoknak arra a körére utalnak, amelyek jeles, jó, közepes vagy éppenséggel elégséges, felelôtlen vagy nem felelôtlen elvégzése a kérdéses személyen múlik. A feladatok súlya általában nem jelentéktelen. Minél komolyabbak, annál inkább kíván ellátásuk komolyságot. A személy játszhat bizonyos szerepet valamilyen intézményen, szervezeten, csoporton, csapaton, közösségen belül, de az is lehet, hogy csak valamilyen alkalmi együttműködésben, kapcsolatban vagy tevékenységben lát el bizonyos feladatot. Ha Jancsit megbízza Juliska, hogy hozzon öt ügyes embert, akkor az ügyes emberek kiválasztása Jancsi felelôssége. Ám ha csak odaszól neki, hogy hozzon öt embert magával, akkor ez csak egy utasítás, aminek végrehajtása nem kívánja meg említésre méltó felelôsség viselését. A felelôsség a nem könnyű feladatok, különösen a tartós szerepek velejárója. Ez az oka annak, hogy se szeri, se száma a szerepekre vonatkozó pszichológiai, szociológiai, történelmi és antropológiai tanulmányoknak, nem is beszélve akkor a költôk és regényírók, pártvezérek és lelkipásztorok fejtegetéseirôl. Erkölcsi gondolkodásunk tekintélyes része akörül forog, amivel különbözô szerepeinkben egymásnak tartozunk. 5. Méltányosság Juliska bonyolultabb tisztségei és pozíciói, feladatai és szerepei, egy szóval lajstromba szedhetô kötelezettségei a kötelességek egész seregének teljesítését kívánják tôle. Egyes kötelességek letudása más kötelességek megtételének feltétele vagy elôsegítôje, de az is gyakori, hogy nehezíti, esetleg kifejezetten lehetetlenné teszi más kötelességek végrehajtását. Leleményes filozófusok ezt a nyilvánvaló lelkiismereti konfliktust azzal a fogalmi találmánnyal próbálják elsimítani, hogy különbséget tesznek 27

28 28 II. FELELŐSSÉG elsô megközelítésben (prima facie), illetve végsô soron, mindent mérlegre téve fennálló kötelességek között, olykor azt a kényelmes, de félrevezetô kibúvót sugallva, hogy a fontos kötelességek valamiképpen érvénytelenítik, ütik, überelik a velük ellentétes irányba mutató, kevésbé fontos kötelességeket. Egyes, ugyancsak leleményes filozófusok azt állítják, hogy a kötelezettségek csak akkor érvényesek, csak akkor valódiak, ha alkalmazható rájuk a méltányosság elve, vagyis ha önként és elfogadhatóan igazságos feltételek között (14. ) vállalták azokat. Amikor ti is részesültök annak az együttműködésnek a gyümölcseibôl, amelyben mi már megtettük a magunkét, az elônyök és korlátozások viszonossága alapján az a méltányos, hogy ti is végezzétek el az együttműködésen belül a rátok esô részt. A szerzett kötelességek és jogok alapja tehát a méltányosság. A kötelezettségekre vonatkozóan a felelôsség eszméje arra az esetre nyújt némi biztosítékot, ha valamilyen okból nem teljesülnének a kötelességek. Aki kötelességeket vállal, jótáll e kötelességekért, azaz felelôsséget visel a nem teljesítés kockázatáért, vagyis köteles jóvátenni az esetleges kárt, éspedig nem csupán olyankor, amikor ez a garancia az üzleti életben megszokott, hanem magától értetôdôen, a dolog természetébôl, a kötelezettség fogalmából következôen mindig. Nem túlzás azt mondani, hogy amikor Juliska ígér valamit Jancsinak, egyszerre két, talán felbecsülhetetlen értékű jogot (11. ) ad Jancsi kezébe. Azt a jogot, hogy amit megígért neki, Jancsi úgy igényelheti sajátjaként, mint ami ôt megilleti, ami az övé, és amit szükség esetén akár követelhet is tôle És azt a jogot, hogy amennyiben nem kapja meg mégsem, amit megígért neki, s nincs rá elfogadható magyarázata, gondoskodnia kell az általa okozott kár orvoslásáról, és általában a dolgok általa felborított rendjének helyreállításáról. A felelôsségnek ezt az úgy szólván magától értetôdô elvét kiegészítheti a kötelességszegés sajátos, általában nagy horderejű eseteiben a felelôsségre vonás sajátosan szigorú formája, a büntetés (3. ). Nem minden vitatott mulasztás köt ki persze a bíróságon, nem minden elégtétel törvényes ítélet végrehajtása, nem minden jogos szemrehányás von maga után jogi értelemben vett büntetést. Az erkölcsi felelôsség szerepe csak sajátos feltételek között teszi indokolttá a polgári jogi felelôsséget és esetleg a büntetôjogi felelôsséget is (3. ). Ezek az erkölcsi és talán jogi következmények persze nem olyan dolgok, amelyekre Juliska az üzlet vagy a romantika mézesheteiben feltétlenül gondol. Ám ha soha sincs benne egészséges gyanakvás és bizalmatlanság, könnyen lesz szélhámosok prédája, végeredményben saját naivitásának áldozata. Az ígéret megtartásának kötelezettsége, más hasonló kötelezettségekkel együtt, a másokban ébresztett várakozások általánosabb kötelességeibôl és a csalás, illetve a hazugság még azoknál is általánosabb tilalmaiból fakad. A csaló nem tesz mást, mint bezsebeli az adott szó, a kötelezettségek teremtésének elônyeit teljesítésük nélkül. A hazugságot az teszi a lóvátétel igen hatásos és éppen ezért igen veszélyes módszerévé, mert aki nem fedezi fel, hogy félrevezetik, manipulálják, kiszolgáltatja magát az élôsködônek. A csalás és a hazugság tilalmait népszerű azzal a praktikus meggondolással alátá-