2008. ÁPRILIS 24., CSÜTÖRTÖK

Átírás

1 ÁPRILIS 24., CSÜTÖRTÖK ELNÖKÖL: ONESTA ÚR Alelnök 1. Az ülés megnyitása (Az ülést kor nyitják meg.) 2. Dokumentumok benyújtása: lásd a jegyzőkönyvet évi politikai stratégia (benyújtott állásfoglalásra irányuló indítványok): lásd a jegyzőkönyvet 4. A New Flame elsüllyedéséről és az Algecirasi-öbölre gyakorolt hatásairól (benyújtott állásfoglalásra irányuló indítványok): lásd a jegyzőkönyvet 5. Zöld Könyv a környezetvédelmi és a kapcsolódó politikai célokra szolgáló piaci alapú eszközökről (vita) Elnök. A következő napirendi pont az Anne Ferreira által a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság megbízásából készített, a környezetvédelmi és a kapcsolódó politikai célokra szolgáló piaci alapú eszközökről szóló zöld könyvről szóló jelentés (2007/2203(INI)) (A6-0040/2008). Anne Ferreira, előadó. (FR) Tisztelt elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim! Mindenekelőtt szeretnék külön köszönetet mondani az árnyékelőadóknak és a vélemények előadóinak az általuk nyújtott hasznos segítségért. A mai napon elégedettek lehetünk a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság által elfogadott kiegyensúlyozott jelentéssel, amely közös erőfeszítések eredményeképpen született meg. Az Európai Unió kétségtelenül elkötelezett a környezetvédelem iránt az Unión belül és nemzetközi szinten egyaránt. Miután számos célt tűzött ki az előttünk álló sürgető környezetvédelmi problémák megoldása érdekében, az Európai Uniónak a célok elérésének módját is meg kell terveznie. Az EU e célból az évek során jogszabályt fogadott el, amelyet rendszeresen felülvizsgálnak, és amely az Unióban alkalmazandó. Az Európai Unió befektet a kutatásokba, felkelti a közvélemény figyelmét, a tagállamokat pedig a bevált gyakorlat alkalmazására ösztönzi. Most azt javasoljuk, hogy vizsgáljunk meg egy másik, a piaci alapú eszközökkel kapcsolatos lehetőséget. A jelentés a Bizottság által készített dokumentumon alapul, amely számos, általam örvendetesnek tartott javaslatot és elképzelést tartalmaz. Először is tökéletesíteni próbál egy olyan szöveget, amely véleményem szerint egy kissé túlságosan nagy hangsúlyt helyez az éghajlatváltozásra. Ez természetesen rendkívül fontos kérdés, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül az összképet, az emberi tevékenység valamennyi olyan területét figyelembe kell venni, amelyek környezetre gyakorolt hatása szintén jelentős. Továbbá sajnos nem rendelkezem semmilyen, a konzultációval kapcsolatos információval, amely segíthette volna a munkánkat. A Bizottság a zöld könyvben azt javasolja, hogy a környezetvédelmi célokat alacsonyabb és ésszerű költségek mellett kell elérni. Ez gazdasági

2 eszközökkel kellene lehetővé tenni, amelyek egyébként biztosítják a kitűzött célok rugalmas megvalósítását. Végül a jelentés azt javasolja, hogy a Bizottság dolgozzon ki egy cselekvési tervet vagy más rendszert a környezetvédelemre szolgáló piaci alapú eszközök vonatkozásában. Szeretném megkérdezni a Bizottságtól, hogy meg tudja-e mondani, hogy a tárgyalásai milyen szakaszban tartanak, és hogy a konzultáció pillanatnyilag rendelkezésére álló eredményei megerősítik vagy módosítják a zöld könyvben szereplő javaslatokat? Úgy gondolom, hogy ez nagyon fontos kérdés. A piaci alapú eszközök végrehajtását illetően bizonyos alapelveket irányadónak kell tekintenünk. Természetesen alkalmaznunk kell a szennyező fizet elvet, biztosítanunk kell, hogy a piaci alapú eszközök kiegészítsék egymást és az egyéb eszközöket, valamint hogy következetesek és az érintett területeknek megfelelőek legyenek. Ez a cél. Másképp fogalmazva: nem ismételhetjük állandóan magunkat, hanem nagyon találékonynak kell lennünk. Bizonyos eszközöket illetően amelyek megvitatására itt nincs idő hangsúlyoznom kell, hogy a Parlament szkeptikus a biológiai sokféleségre vonatkozó javaslattal kapcsolatban azon egyszerű oknál fogva, hogy nehéznek tűnik, ha csak nem lehetetlennek, hogy egy másik országban található, meglehetősen ritka ökoszisztémát pótoljunk. Ami a költségek internalizálását illeti, erre az alapelvre kell támaszkodnunk, és ennek érdekében kell intézkedéseket tennünk. Jelenleg nem nagyon veszik tekintetbe az emberi különösen az ipari és gazdasági tevékenységek környezetvédelmi költségeit, más szóval, hogy egy szakszóval éljek, az externális költségeket. A közlekedési ágazat egy jellemző példa erre. Megjegyzem, úgy volt, hogy a Bizottság tavaly júniusban javaslatot terjeszt elő az euromatricáról szóló irányelv különösen a közúti közlekedési díj változtathatóvá tétele révén történő felülvizsgálatára vonatkozóan. A környezetvédelemre szolgáló piaci alapú eszközök megtervezésekor egyre inkább alkalmazni kell a változékonyság elvét. A Bizottság az energiaadók tekintetében is hasonló rendszert javasol, amelyben az adók két elemből, az energia- és a környezetvédelmi elemből tevődnének össze. Amennyiben az irányelv felülvizsgálata eléri a célját, azt is biztosítania kell, hogy a többi közlekedési eszközzel való versenyképesség helyreálljon, és hogy a kevesebb szén-dioxidot kibocsátó közlekedési módokat alkalmazzák. Végül külön szeretném felhívni a figyelmet egy bizonyos kérdésre: az európai gazdaság versenyképességére. Természetesen ebben mindannyian egyetértünk, de körültekintőnek kell lennünk. Itt az a kérdés merül fel, hogy vajon a cselekvés hiánya társadalmi, gazdasági és környezetvédelmi, valamint politikai költségekkel járna-e. Androula Vassiliou, a Bizottság tagja. Tisztelt elnök úr! Szeretnék köszönetet mondani a Parlamentnek, és különösen az előadóknak a Bizottság piaci alapú eszközökről szóló zöld könyvével kapcsolatos rendkívül konstruktív válaszukért. Ezt a zöld könyvet tavaly Dimas biztos úrral együtt terjesztettük elő abból a célból, hogy egy széles körű nyilvános vitát indítsunk el a környezetvédelmi és az energiával kapcsolatos politikai célokra szolgáló piaci alapú eszközök közösségi alkalmazásának előmozdításáról. A zöld könyv abból az általánosan elfogadott nézetből indul ki, hogy nemcsak a piaci alapú eszközök például az adók, díjak és kibocsátáskereskedelmi rendszerek, hanem a célzott

3 3 támogatások is rugalmas és költséghatékony eszközei az adott politikai célkitűzések elérésének. Örülök, hogy a Parlament támogatja ezt a megközelítést. Azt is örömmel tapasztalom, hogy a Parlament osztja azt a véleményt, hogy a piaci alapú eszközök nem vizsgálhatók és nem alkalmazhatók elkülönülten, és hogy azokat össze kell kapcsolni a szabályozási eszközökkel. A Parlament jelentése igen hasznos és rendkívül átfogó hozzájárulásnak tekinthető a piaci alapú eszközök mind közösségi, mind pedig nemzeti szintű alkalmazásáról folytatott vitához. A jelentés hatálya még ennél is szélesebb és olyan kérdésekre terjed ki, mint például a bruttó hazai termék környezetvédelmi szempontú fejlesztése és az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének felülvizsgálata. Jóllehet ezek a kérdések nyilvánvalóan kapcsolódnak a zöld könyv témájához és önmagukban is rendkívül fontosak, kimaradtak a zöld könyvből, mivel ezekkel az ugyanakkor kidolgozott bizottsági dokumentumok foglalkoztak. A Bizottság figyelembe fogja venni a Parlament által a zöld könyvben említett különféle témákkal és a további meghatározott kezdeményezésekkel kapcsolatos munkájával összefüggésben előterjesztett számos észrevételt és kérést. Az ez évre előirányzott, küszöbön álló intézkedéseket illetően tájékoztathatom Önöket arról, hogy a Bizottság az energiaadóról szóló irányelv őszi felülvizsgálatát tervezi annak biztosítása céljából, hogy az hatékonyabban járuljon hozzá az EU energiával és az éghajlatváltozással kapcsolatos célkitűzéseinek teljesítéséhez. A leglényegesebb és a Parlament kérésével összhangban lévő egyik legfőbb szempont az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerével való megfelelőbb kiegészíthetőség elérése lesz. Véleményem szerint rendkívül fontos, hogy olyan módon gondoskodjunk az EU felülvizsgált kibocsátáskereskedelmi rendszere és az energiaadó közötti lehető legmegfelelőbb szinergiákról, amely biztosítja, hogy az EU a legkisebb költségek mellett teljesíti az éghajlatváltozással és az energiával kapcsolatos céljait. Célunk az, hogy időben terjesszük a javaslatot a Parlament elé, hogy még a jelenlegi megbízatásának lejárta előtt véleményt adhasson. Vannak olyan területek, ahol csak uniós szintű jogalkotás révén lehet hatékonyan intézkedni. Ez vonatkozik például az energiafelhasználás megadóztatására amiről épp az imént beszéltem és az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásával kapcsolatos uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerre. Vannak azonban olyan egyéb területek, ahol maguk a tagállamok tehetnek hatékony intézkedéseket, és ahol együttműködhetnek, továbbá felhasználhatják a többi tagállamban szerzett tapasztalatokat. A zöld könyv e célból a piaci alapú eszközökkel foglalkozó fórum létrehozását javasolja, ami lehetővé tenné az ismeretek ágazatok és tagállamok közötti megosztását. Végül szeretnék köszönetet mondani a Parlamentnek a piaci alapú eszközök további alkalmazásáról szóló vitához való konstruktív közreműködéséért, amely vita minden, akár itt Strasbourgban, akár Brüsszelben vagy az egyes országok fővárosaiban dolgozó politikai döntéshozó számára hasznos. John Purvis, a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményének előadója. Tisztelt elnök úr! Ferreira asszony kiváló és kiegyensúlyozott választ állított össze a Bizottságnak a környezetvédelmi célokra szolgáló piaci alapú eszközökről szóló zöld könyvével

4 kapcsolatban, és a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményének előadójaként nagyon örülök annak, hogy a megerősített együttműködésre vonatkozó eljárás alapján együttműködhettünk Ferreira asszonnyal, és jelentősen hozzájárulhattunk ehhez a jelentéshez. Véleményünk szerint a kibocsátáskereskedelmi rendszer (ETS) a rendelkezésre álló leginkább költséghatékony, keresletre érzékeny és objektív piaci alapú eszköz az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésével kapcsolatban az EU által 2020-ra kitűzött 20%-os cél tényleges megvalósításához. Az ETS-nek kell szolgálnia a különböző piaci alapú eszközök alapjául, és üdvözlöm a Bizottságnak a rendszer fejlesztésére és bővítésére irányuló javaslatait. A rendszernek az említett 20%-os célkitűzés 2020-ban történő elérésére szolgáló, fokozatosan csökkenő felső határokkal kell rendelkeznie. Ezenkívül a rendszert a lehető legszélesebb körben terjeszteni kell a jelentős kibocsátók között. Az árverésnek kell képeznie a kibocsátásra vonatkozó célkitűzések/követelmények elosztásának legfőbb módját a mentesítésért folyó verseny hátrányainak elkerülése érdekében. Az árverés gazdasági szempontból hatékonyabb. Elősegíti az új kibocsátók megjelenését, az innovációt, valamint a technológiai és a működési fejlesztéseket. Biztos asszony, különösen hangsúlyozom, hogy mi úgy gondoljuk, hogy az energiaadó, sőt általában az adók és a támogatások továbbra is csak másodlagos és kiegészítő eszköznek tekinthetők az üvegházhatást okozó gázok olyan kibocsátásainak csökkentése tekintetében, amelyek közvetlenül vagy közvetve nem vonhatók a kibocsátáskereskedelmi rendszer alá. Ezért a jelentés 26. bekezdését összeegyeztethetetlennek tartjuk azzal az általános elképzeléssel, miszerint a kibocsátáskereskedelmi rendszer elsőbbséget élvez. Végül a Bizottságnak sürgősen kölcsönös megállapodásokat kell kötnie hatáskörrel rendelkező egyéb szervekkel. A versenynek kitett valamennyi ágazatra kiterjedő kölcsönös és egyenértékű nemzetközi kötelezettségvállalásokat előnyben kellene részesíteni a kereskedelem torzulásainak kompenzálására alkalmazott vámügyi kiigazítások elfogadásával szemben. Neena Gill, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményének előadója. Tisztelt elnök úr! Jóllehet nagyon sokat beszélünk az éghajlatváltozásról, de kevés konkrét intézkedésre kerül sor, úgy gondolom, hogy az EU-nak az egész világ számára jó példát kell mutatnia. Ezért döntő fontosságú a piaci alapú eszközök nagyobb mértékű alkalmazása, mivel ez a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésének és az energiahatékonyság növelésének költséghatékony módja. Véleményem szerint ezek a közvetett adók, kibocsátáskereskedelmi rendszerek és támogatások elő fogják segíteni, hogy az Európai Unió elérje a kibocsátásra vonatkozó célkitűzéseit. Ugyanakkor miközben elismerjük, hogy a tagállamoknak meg kell őrizniük a saját adórendszerükkel kapcsolatos rugalmasságot, üdvözölnünk kell minden olyan eszközt vagy támogatást, amely lehetővé teheti iparágaink és fogyasztóink számára, hogy inkább környezetbarát megoldásokat válasszanak, politikáinknak pedig olyannak kell lenniük, hogy ösztönözzék a magatartásbeli változást. Ezért rendkívül fontos, hogy a piaci sikertelenségeket kiigazítsuk, és hogy a szennyező fizet elv részeként rendelkezzünk a környezeti károk tükrözésére szolgáló, szén-dioxid alapú díjmeghatározással. A környezetbarát termékekre vonatkozó csökkentett HÉA segítséget nyújthat a társadalom kiszolgáltatott rétegeinek, különösen az időseknek, akiket minden eddiginél nagyobb mértékben veszélyeztet az energiaszegénység.

5 5 Továbbá az árverezésből származó bevételeket újból be kell fektetni az energiaszegénység problémájának megoldása és újabb környezetvédelmi programok finanszírozása érdekében. Anders Wijkman, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. Tisztelt elnök úr! Ahogy az már korábban elhangzott, ez egy fontos jelentés, amelyhez szeretnék gratulálni Ferreira asszonynak. Köztudott, hogy a jelenlegi gazdasági modell nem építi be a környezetvédelmi költségeket a piaci árakba. A szennyező fizet elvet már az évi stockholmi konferencián bevezették és elfogadták. Tudjuk azonban, hogy a legtöbb országban nem hajtották végre. Ez a jelentés rendkívül fontos. Az általunk számos területen tapasztalt sok piaci sikertelenségre reagál, ahol manapság természetesen az éghajlatváltozás a legnyilvánvalóbb probléma. A jelentés több kulcsfontosságú területen sok kezdeményezést javasol. A javaslatok többsége általában jól van megfogalmazva. Úgy gondolom azonban, hogy több erőfeszítést tehettünk volna a jelentés lerövidítése és bizonyos önálló bekezdések összevonása érdekében; most nagyon hasonló kérések előterjesztésére kerül sor. Véleményem szerint ez a jelentés javára szolgált volna, és az sokkal világosabbá is vált volna. Képviselőcsoportom nevében és a Purvis úr által elmondottakkal összhangban meg kell említenem, hogy néhány bekezdéssel nehézségeink vannak. Ezek közül az egyik a 26. bekezdés. Nem lehet egyidejűleg támogatni a kibocsátáskereskedelmi rendszert és CO 2 -re alkalmazandó általános, európai szintű adó bevezetését kérni. Ez a kettő összeegyeztethetetlen. Másodszor vannak bizonyos problémáink a 24. bekezdéssel. Bár egyetértünk az abban foglaltak javarészével, véleményünk szerint a megfogalmazás túl általános és valahogy azt a benyomást kelti, hogy a jövőben az árverezésből származó bevételek az uniós költségvetés részét képeznék vagy azt kellene képezniük. Ezt nem tudjuk támogatni. Ettől eltekintve azonban általánosságban véve támogatjuk a jelentést, és még egyszer gratulálunk Ferreira asszonynak. Gyula Hegyi, a PSE képviselőcsoport nevében. () Lehet más a világ! - ezt mondják azok a baloldaliak, akik szerint világunk megváltoztatható. Nem szabad beletörődnünk a kaszinó-kapitalizmusba, a természeti értékek elpusztításával járó, úgynevezett fejlődésbe. A XX. század történelme ugyanakkor azt tanítja, hogy az utópiák bukásra vannak ítélve megfelelő gazdasági és társadalmi háttér nélkül. A zöld adó, az egész adópolitika környezetvédelmi megalapozása, piacgazdasági, tehát fenntartható eszközökkel szolgálhat egy jobb és élhetőbb világot. Ami a nyersanyagok fokozott megadóztatását illeti, az egységes energiaadó arra kényszeríthet minket, hogy csökkentsük a függőségünket az energiaimporttól, kevesebbet autózzunk, fedezzük fel újra a közösségi közlekedést, a villamost, a vasutat. Ha a munkajövedelmekről a fogyasztásra helyezzük át az adózás súlypontját, akkor rengeteg új munkahely keletkezik, és a konzumidiotizmus rovására nagyobb szerepet kap egy természet- és kultúra-közeli életforma. A károsanyag-kibocsátás, a nem újrahasznosítható hulladék megadóztatása mérsékli a környezet szennyezését, a vele járó népbetegségeket, csökkenti a korai és felesleges halált. A zöld-adózásra való áttérés egy békés forradalomnak is felfogható. Az adózás szintje természetesen nem emelkedhet, hiszen Európa úgyis túl sokat adózik. Az energiafogyasztás mérséklése ugyanakkor áruink versenyképességét is növelné. A zöld adózással a XX. század szélsőségesen anyagias világából átléphetünk egy környezetbarát, emberi értékekben gazdagabb, értelmesebb világba. Ha van ügy, amelynek egyesítenie kell minket, 27 ország európai képviselőit, akkor

6 a zöld-adózás ügye mindenképpen ilyen ügy. Lehet más a világ, de csak átgondolt és merész reformok által. Frédérique Ries, az ALDE képviselőcsoport nevében. (FR) Tisztelt elnök úr, biztos asszony! Én is szeretnék gratulálni előadónknak, Ferreira asszonynak a kiváló munkához és az árnyékelőadókkal e fontos témával kapcsolatban folytatott szoros együttműködéshez. Én most az állásfoglalás két legfőbb pontjára helyezem a hangsúlyt, a CO 2 -kibocsátási kvóták kereskedelmi rendszerére és a zöld adózásra. Először is, ha a kibocsátási kvótákat tekintjük, aggodalommal vesszük tudomásul, hogy ahogy az már számtalanszor elhangzott az ipari CO 2 -kibocsátás 1%-kal növekedett 2007-ben, tavaly, amikor az Európai Unió a tavaszi csúcstalálkozón maga tűzte ki az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának 20%-os csökkentésével kapcsolatos nagyra törő cél legkésőbb 2020-ig történő elérését. Egy szóval a gépezet elakadt és finoman és enyhén fogalmazva újra el kell indítanunk, mert ideje, hogy bekerüljünk egy helyes körforgásba. Két cselekvési lehetőséget látok. Az első, hogy támogatjuk az Európai Bizottságot, amely a kibocsátási kvótákért való fizetés mellett foglal állást. A második abból az elképzelésből indul ki, hogy a jelenlegi, kizárólag a CO 2 -re vonatkozó rendszer túl korlátozott, és hogy fokozatosan egyéb légszennyező anyagokat elsőként kétségtelenül az NOx-t and SO 2 -t is be kell majd venni. Ezenkívül csodálkozom a hajózási ágazatra még mindig alkalmazandó kedvező rendelkezéseken. Azon helyzettől eltérően, amely hamarosan érvényes lesz a légiközlekedési ágazatra, a tengerészeti ágazatra nem vonatkozik egyetlen közösségi vagy nemzetközi, a CO 2 -csökkentésről szóló jogszabály sem, ami egy olyan kettős mércét jelent, amelynek a fenntartását tovább nem engedhetjük meg. Az állásfoglalás másik alappillérét a Hegyi úr által forradalomnak nevezett zöld adózás, a környezetvédelmi adók képezik. A Liberálisok és Demokraták álláspontja egyértelmű a kérdéssel kapcsolatban. A közösségi piaci alapú eszközök nem korlátozódhatnak a kibocsátási jogok kereskedelmi rendszerére. Más rendszereket is számításba kell venni, és szerzőként jómagam nagyon helyeslem a 27. bekezdést, amely feleleveníti a szénadó bevezetésével kapcsolatos elképzelést a fosszilis energiáknak nyújtott támogatások csökkentésének ellentételezéseként. Ezzel szemben és e kérdésben egyetértek Purvis úrral és Wittman úrral az ALDE képviselőcsoport nem fogja támogatni a 26. bekezdés utolsó mondatát, amely felkéri a Bizottságot, hogy 2008 vége előtt nyújtson be javaslatot a CO 2 -re alkalmazandó közösségi adó tárgyában. Inkább azt szeretnénk, hogy az unió teljesítse az energiával és éghajlattal kapcsolatos nagyra törő jogszabálycsomagot. Végül, ne legyünk tovább képmutatók és legyünk teljesen tisztában a kitűzött cél költségeivel! Amennyiben például a CO 2 -kibocsátást harmadrésszel csökkenteni akarjuk, Európában mindenkinek nyolcszor kevesebb szén-dioxidot kell kibocsátania. Ezek a nyers statisztikai adatok bizonyítják, hogy az említett, a környezet védelmére szolgáló piaci alapú eszközök alkalmazásán kívül nem menekülhetünk el saját személyes felelősségünk elől, és az uniónak nagyon keményen kell dolgoznia azon, hogy véghezvigye a kitűzött célt, hogy a fenntartható fejlődés csupán múló szeszély legyen, hanem mintául szolgáljon a jövőben mindannyiunk számára.

7 7 Alessandro Foglietta, az UEN képviselőcsoport nevében. (IT) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Szeretnék gratulálni Ferreira asszonynak a kiváló munkához. Az éghajlatváltozás elleni küzdelemmel kapcsolatos globális felelősségvállalás rendkívül fontos feladat, amelyet különböző szinteken kell végrehajtani: nem csupán a vállalkozások és az intézmények, hanem az egyének körében is. Mi, európai polgárok lényegesen csökkenthetjük ökológiai lábnyomunkat, és jelentős eredményeket érhetünk el pusztán kisebb intézkedésekkel, többek között vásárlási döntéseinkkel, amelyeknek globális és jelentékeny hatása lehet. A tagállamok elősegíthetik vagy megkönnyíthetik a polgárok számára, hogy a piaci alapú eszközök segítségével ökológiai termékeket válasszanak. Az új technológiákkal kapcsolatos kutatás előmozdítása mellett annak biztosítása is fontos, hogy ezek a technológiák a fogyasztók számára hozzáférhetők legyenek, és elég széles körben elterjedjenek annak érdekében, hogy környezeti hasznot hozzanak a közösség számára. Sajnálatos, hogy a bolygónk 16 legnagyobb gazdaságát képező országok az április i párizsi találkozójukon nem tudtak megállapodásra jutni egy olyan közös állásfoglalással kapcsolatban, amely az üvegházhatást okozó gázok globális kibocsátásának legkésőbb 2050-re 50%-kal történő csökkentésére irányul. Reméljük azonban, hogy a következő kobei és hokkaidói tárgyalások nagyobb sikerhez vezetnek e területen, főleg mivel úgy gondolom, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelmet globális szinten kell folytatni; máskülönben ez a küzdelem pusztán súlyos terhet helyez az európai vállalkozásokra, aminek következtében kevésbé lesznek versenyképesek, mint az Európán kívüli versenytársaik, anélkül, hogy a környezet állapotának globális szintű javulásával kapcsolatos célt elérnénk. A piaci alapú eszközöket gazdasági ösztönzőként kell felhasználnunk, ha környezetbarát, hosszú távon fenntartható termelési rendszerek alkalmazásának irányába akarunk elmozdulni; e tekintetben örvendetesnek tartom a Bizottság zöld könyvét. Az Európai Uniónak elő kell segítenie a tagállamokban a termékek környezetvédelmi költségeinek internalizálását lehetővé tévő piaci alapú eszközök terjesztését, valamint támogatnia kell az energiahatékonyságot és az épületek hőszigetelését. Úgy vélem, alapvető fontosságú az Európai Unió számára, hogy a megújuló energiaforrásokból származó fogyasztás 20%-os arányának legkésőbb 2020-ig történő elérésével kapcsolatos célt megvalósítsa. Margrete Auken, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. (DA) Tisztelt elnök úr! Szeretnék köszönetet mondani Ferreira asszonynak az e fontos témáról szóló kiváló jelentésért, valamint a kellemes és kitűnő együttműködésért. Amennyiben az EU valóban be akarja tartani az éghajlatra és a környezetre vonatkozó célkitűzéseinkkel kapcsolatban elhangzott szép szavakat, alapvető fontosságú, hogy mi, politikusok felelősséget vállaljunk és választóink megbízásából meghozzuk a nehéz döntéseket. A rendelkezésünkre álló hatékony eszközök közé tartozik a szennyező fizet elv alkalmazásával a környezetre nyomást gyakorló fogyasztási szintek csökkentése. Ez egy kitűnő elv, amellyel mindenki egyetért, de eddig nem vették komolyan olyan esetekben, amikor valóban költséget jelent a szennyező számára. Például az autósok költségei soha nem jelentek meg a közlekedéssel kapcsolatos költségekben. Az egyik első teendőnk a közismert néven külső költségként említett költségek internalizálása. Ez egy jelentős előrelépés lenne. Természetesen az is lehetséges, hogy még keményebb pénzügyi eszközök révén továbblépjünk a szennyező anyagok fogyasztásának szabályozása terén, ezzel kapcsolatban pedig hadd mondjam el, hogy egyszerűen nem értem, miért ne lehetne összekapcsolni a CO 2 -kibocsátásra kivetett díjakat a kibocsátáskereskedelmi rendszerrel. Ezt egyszerűen nem értem.

8 A környezetvédelmi szempontból hatékony díjszabási politika alkalmazása a piac környezetvédelmi politikán belüli felhasználhatóságának egyik hatékony módja, amely nem helyettesíti a kötelező követelményeket és tiltó rendelkezéseket, hanem kiegészíti azokat; a Bizottság is ezt javasolta. Gyakran vetődnek fel azzal kapcsolatos aggályok, hogy az említett piaci alapú módszerek alkalmazása torz társadalmi hatást idézhet elő. Észre kell vennünk azonban a képmutatást. A fogyasztási adóknak rendszerint igazságos hatásuk van, mivel a leggazdagabbak fogyasztják a legtöbbet, és így ők fizetik a legtöbbet. Ha szeretnénk tenni valamit a szegények által az alapvető fogyasztás megfizetése során tapasztalt nehézségek ellen, számos egyéb olyan módszer alkalmazható, amely nem foglal magában zöld adókat. Például a szokásos adózási, szociál- és bérpolitikák sokkal megfelelőbbek, ha felelősséget vállalunk azért, hogy komolyan törődünk a kevésbé tehetősekkel. Ezen a téren nem fog működni egy olyan módszer, amely az olcsóbb, sőt ingyenes alapvető fogyasztás kialakításán alapul. Először is a fogyasztás mindig is viszonylag nagy lesz; a modell legrosszabb aspektusa azonban az, hogy nem ösztönöz takarékosságra. Így mindennek ellenére jobb megoldás a környezetvédelmi adókat alkalmazó progresszív adózás. Mindemellett az a legjobb, ha ezeket a piaci alapú eszközöket egyéb szempontoktól külön kezeljük, amennyiben valóban hatékonyan akarjuk alkalmazni őket a környezet, az éghajlat és a természet megóvásáért folytatott küzdelem során. Nagyon jó, hogy ennyire aggódunk a társadalmi torzulás miatt; ebben az esetben azonban arról van szó, hogy megóvjuk életterünket az utódaink számára. Jens Holm, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. (SV) Hamarosan határozatot hozunk a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság és Anne Ferreira által készített, a környezetvédelmi és a kapcsolódó politikai célokra szolgáló piaci alapú eszközökről szóló zöld könyvről szóló jelentéssel kapcsolatban. Ez egy kitűnő jelentés, amelyet teljes mértékben támogatok. Először is hadd tegyek egy személyes észrevételt! Mi itt piaci alapú eszközökről beszélünk. Én személy szerint torkig vagyok azzal, hogy azzal, hogy a környezetvédelmi politikán belül piaci alapú eszközökről folyik a szó. Nincs szükségünk arra, hogy a vállalkozások vagy a piac részéről több befolyás érjen bennünket. Nagyobb politikai ellenőrzésre van szükségünk. Több tervezésre. Például szigorúbb követelményekre van szükség a kibocsátás tekintetében, fel kell tudnunk használni a közbeszerzést a környezetvédelmi célok, valamint környezetvédelmi adók és díjak vonatkozásában. Tulajdonképpen ezek a piaci alapú eszközeink, mert végül is adók és díjak olyan dolgok tekintetében történő bevezetéséről van szó, amelyek súlyosbítják a környezeti problémákat, más szóval a környezeti problémák internalizálásáról. Ezek az eszközök jól példázzák, hogyan vállalunk politikai felelősséget a környezeti problémák vonatkozásában ahelyett, hogy ezt a piacra hagynánk. Hadd adjak néhány konkrét példát a jelenésben szereplő különösen fontos szempontokról! A CO 2 -re alkalmazandó minimális adó, a CO 2 -re kivetendő, az egyértelmű csökkentési követelménnyel kombinált adó valószínűleg a kibocsátáscsökkentés leghatékonyabb módja. Hazámban vezették be először a világon a CO 2 -re kivetendő adót. Erre még az 1990-es években került sor. Anélkül, hogy azt állítanám, hogy Svédország az éghajlattal kapcsolatos valamennyi területen élen jár, a CO 2 -re kivetendő adó a CO 2 -kibocsátásunk csökkenésének tényleg az egyik fő oka volt. Legfőbb ideje, hogy minél több ország hasonlóan cselekedjen. A jelentés 26. bekezdésében pontosan a CO 2 -re alkalmazandó adó kivetésére szólítunk fel.

9 9 Általánosságban több támogatást követelünk a tagállamok számára a környezetvédelmi adók bevezetéséhez. Úgy gondolom, hogy most egy egészen kivételes lehetőség kínálkozik a CO 2 -re kivetendő adó és egyéb környezetvédelmi adók előmozdítására. Az utóbbi években az egész világon jóval tudatosabban viszonyulnak ehhez a kérdéshez. A jelentésben azt is megállapítjuk, hogy a tagállamok maguk döntenek erről a témáról. Természetesen ez teljesen rendjén való. Ez a terület az ő hatáskörükbe tartozik. Egy másik kérdés a kibocsátáskereskedelmi rendszer. Be kell vallanunk, hogy az első, a es kereskedési időszak katasztrofális volt. A rendszernek nem sikerült elérnie a kibocsátások csökkentését, sőt több kibocsátó túlságosan sok kibocsátási jogot szerzett és hatalmas nyereségre tett szert a rendszerből. Ezért a jelentésben a kibocsátási jogok árverésen történő értékesítésére szólítunk fel, a 30%-kal való csökkentésére vonatkozó célkitűzéssel összhangban megállapított felső érték, valamint a rugalmas mechanizmusok alkalmazása tekintetében korlátozások és szigorú követelmények bevezetését kérjük. Reméljük, hogy ez lehetővé teszi, hogy a rendszer elkezdjen működni. Ha nem sikerül, meg kell fontolnunk, hogy a kibocsátáskereskedelmi rendszert teljesen mással cseréljük fel, például a kibocsátásra alkalmazandó magas adókkal. Ezzel összefüggésben fontos, hogy ne felejtsük el, hogy a légi közlekedést is bevonjuk a kibocsátáskereskedelembe, többé már nem korlátozhatjuk a légi közlekedéssel szembeni intézkedéseket kizárólag a kibocsátáskereskedelmi rendszerre. Feltétlenül szükség van párhuzamos intézkedésekre, például a repülőgép-üzemanyagra és a nitrogénoxidok (NO x ) kibocsátására vonatkozó adókra, és a jelentésben pontosan ezt szorgalmazzuk. Ezennel szeretném megragadni a lehetőséget arra, hogy a Bizottságnak feltegyek egy kérdést: korábban Önök azt mondták, hogy intézkedéseket fognak előterjeszteni a légi járatok nitrogén-dioxid-kibocsátása, az NO x ellen, és hogy erre ebben az évben kerül sor. Megtudhatnánk, mi történik ebben az ügyben? Megvan már az intézkedések bevezetésének időpontja? Figyelembe véve azt, hogy a légi közlekedésből származó kibocsátások az utóbbi években majdnem megduplázódtak, közülünk sokan szeretnénk konkrét intézkedéseket látni. Most már tényleg nem várhatunk tovább! Ezek az eszközök jól példázzák az éghajlatváltozással kapcsolatban általunk vállalt politikai felelősséget. Az adók és a díjak lehetővé teszik számunkra, hogy felgyorsítsuk a kibocsátások szükséges csökkentését, és remélhetőleg megoldást jelentenek az éghajlattal kapcsolatos problémákra. Tegyük ezt meg! Ez kötelességünk gyermekeinkkel és ennek a gyönyörű bolygónak minden élőlényével szemben. Johannes Blokland, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. (NL) Tisztelt elnök úr! Gratulálok Anne Ferreirának a környezetvédelmi célokra szolgáló piaci alapú eszközökről szóló jelentéséhez. Az elénk terjesztett javaslat egyik pillére a szennyező fizet elv. Ez egy fontos elv abban a vonatkozásban, hogy lehetővé teszi a terhek igazságos elosztását. Ez is azon okok közé tartozik, amiért helyeslem, hogy minden külső költség, tehát a környezetvédelmi költségek is az iparcikkek és a fogyasztási cikkek fogyasztóira háruljanak. Ez hozzájárul egy valósághű kép és a tisztességes verseny kialakulásához. Tavaly novemberben részt vettem a GDP-n túl (Beyond GDP) című konferencián. Ezen a konferencián széleskörű vitára került sor azon lehetőségekről, amelyeken belül kizárólag a bruttó hazai terméken kívül egyéb mutatókat lehetne felhasználni a társadalmi jólét mérésére, mivel a gyakorlatban társadalmi és környezeti, valamint gazdasági tényezők is szerepet játszanak. Ha anyagilag nagyon jól áll valaki, de egy sűrűn lakott városban él, ahol

10 nagyon nagy a légszennyezés, az életminőség már egyáltalán nem mondható olyan csodálatosnak. Örülök, hogy Ferreira asszony ezt is kiemeli a jelentésében. Végül szeretném kifejezni támogatásomat a jelentés két konkrét, az 58. és 59. bekezdése iránt a környezeti tényezőknek a vízdíj megállapításába történő beépítésével és másodsorban a termelt hulladék mennyiségének középtávon való csökkentésére irányuló jogi kerettel kapcsolatban. Bogusław Sonik (PPE-DE). (PL) Tisztelt elnök úr! A világ környezeti egyensúlyát fenyegető veszély megköveteli, hogy olyan intézkedéseket tegyünk, amelyek a növekedési modellek megváltozását és a társadalmon belül egy új életmód kialakulását eredményezik. Az üzleti tevékenységeknek vannak ökológiai költségei, amelyeket gyakran figyelmen kívül hagynak a pénzügyi számvitelnél. Annak ellenére, hogy a szennyező fizet elv az Európai Unió környezetvédelmi politikájának egyik pillére az egész Közösség területén érvényes, bizonyos országokban való alkalmazása túl sok kívánnivalót hagy maga után. Az Európai Unió egy sor jogszabályt és szabályt vezet be a környezet állapotának javítása érdekében, és alapvető fontosságú új piaci eszközök bevezetése. Az Európai Unióban a gazdasági adók igen jelentős szerepet játszhatnak az EU-n belüli környezetvédelmi célkitűzések elérésében. Mindeddig az egyetlen működő rendszer a szén-dioxid kibocsátási egységeinek kereskedelmi rendszere. Úgy tűnik, ez nem lesz elegendő. Figyelembe kell venni más piaci eszközöket. Rendkívül fontos, hogy az ökológiai adókból származó bevételt a környezetet és az emberi egészséget érintő negatív hatások megelőzésére kell felhasználni. Úgy tűnik, hogy a környezetvédelmi adóknak az EU egész területén való fokozatos harmonizációja elengedhetetlen. Az egyes tagállamokban nagyon eltérő az ökológiai adózás. Ha az e kérdésekkel kapcsolatos megoldásokat a tagállamokra bízzuk, az a vállalkozások közötti versenyképesség torzulásának veszélyével jár. Az új piaci eszközök bevezetése során számos alapvető iránymutatást be kell tartani: a nyilvánosságnak el kell fogadnia ezeket az eszközöket, az adók nem tekinthetők még egy újabb, az Európai Unió által előírt kötelezettségnek, és ezenkívül az adókat fokozatosan kell bevezetni. Bizonyos uniós tagállamok már rendelkeznek saját piaci eszközeikkel, például energiatakarékossági igazolással vagy a zöld energiáról szóló igazolással. Mindemellett valamennyi tagállamnak határozottan támogatnia kell az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákat, az energiamegtakarítást és a megújuló technológiákat. Végül szeretnék rámutatni arra, hogy az Európai Unió vezető szerepet tölt be a környezetvédelem terén, és úgy gondolom, hogy felelősséggel tartozik abban a tekintetben, hogy jó példát mutasson a világ többi részének. Genowefa Grabowska (PSE). (PL) Tisztelt elnök úr! Szeretnék gratulálni az előadónak a környezetvédelem problémájának kitűnő megközelítéséhez. Ezenkívül szeretném emlékeztetni Önöket arra, hogy az ENSZ Margot Wallström által összeállított, Közös jövőnk című jelentése óta tudjuk, hogy a következő generációkkal, gyermekeinkkel és unokáinkkal szemben a mi felelősségünk, hogy a természeti környezetet a lehető legjobb állapotban hagyjuk örökül. Ezen a téren az Európai Unió közreműködése már nagyon jónak mondható, de az Európai Parlament is követi az eseményeket. Létrejött az éghajlatváltozással foglalkozó ideiglenes különbizottság, vannak megfelelő jogszabályaink, továbbá rendeleteket, irányelveket és

11 11 határozatokat bocsátunk ki. Most már ideje, hogy más mechanizmusokat is megerősítsünk, különösen a pénzügyi ösztönzőket és adókat, valamint hogy fokozzuk a tájékoztató kampányokat és a megelőző intézkedéseket. Ahhoz, hogy ezek az intézkedések hatékonyak legyenek, közösségi szintű megközelítést kell alkalmazni. A tagállamoknak legalább a környezetvédelem vonatkozásában le kell győzniük az adóharmonizációval kapcsolatos idegenkedésüket és ellenállásukat. Annak ellenére, hogy az ökológiai adókat ésszerű okokból alkalmazzák, jelenleg egyáltalán nem népszerűek. Az összes többi adóhoz hasonlóan ezeket sem szeretik. Ezért európai és nemzeti minden lehetséges erőfeszítést meg kell tennünk annak érdekében, hogy a társadalom számára elfogadhatóvá váljanak az ökológiai befizetések és adók. Olyan tevékenységekre van szükségünk, amelyek nagyfokú ökológiai tudatosság kialakulását ösztönzik. Olyan ösztönzőkre van szükségünk, amelyek biztosítják, hogy a bevált gyakorlatokat széles körben alkalmazzák, és elősegítik, hogy a társadalomban ökológiai magatartás alakuljon ki. Végül is senki sem kifogásolja, amikor az Európai Parlament üzletében öt centet kell fizetnünk egy műanyag zacskóért. Ez a lényeges nem az intézkedés pénzügyi dimenziója, hanem a kapcsolódó mérlegelés pillanata, amikor a vásárló elgondolkodik, hogy kérje-e a műanyag zacskót, vagy hagyja és ezáltal csökkentse a bolygón termelődő szemét mennyiségét. Ez helyes módszer ahhoz, hogy az embereket gondolkodásra késztessük. Az emberek csak akkor fogják elfogadni a díjak, adók és egyéb környezetvédelmi terhet/illetékek kivetését, ha úgy gondolják, hogy azok ésszerűek, és tapasztalhatják a pozitív eredményt. Holger Krahmer (ALDE). (DE) Tisztelt elnök úr! Üdvözlöm a piaci alapú eszközöket a különböző politikák többek között a környezetvédelmi politika végrehajtására szolgáló eszközként. Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy egyetlen politikai eszköz sem hatékony csupán azért, mert piaci alapúnak nevezzük. A politikai célkitűzések eléréséhez alkalmazott valamennyi eszköznek meg kell felelnie bizonyos kritériumoknak. Például annak, hogy az eszköz alkalmas-e az adott célkitűzés megvalósítására? Ha összecseréljük a különböző célkitűzéseket, egyiket sem tudjuk megvalósítani rendesen. Amennyiben egy bizonyos környezetvédelmi intézkedés mögötti elképzelést részben a pénzszerzés ösztönöz, máris egy bizonytalan területre tévedtünk, mert könnyen előfordulhat, hogy az intézkedés számos ok miatt torzul. Egy adott intézkedés ténylegesen elősegíti-e egy bizonyos cél elérését? Ezt a kérdést gondosan és rendszeresen meg kell vizsgálni. Egy adott intézkedés összeegyeztethető-e a többi, már meglévővel? Kérdés még a hatékonyság is a költségek és a haszon közötti összefüggés. A jelentést olvasva bizonyos esetekkel kapcsolatban kétségeim támadtak, hogy vajon az általam említett kritériumok teljesültek-e. A kibocsátáskereskedelmi rendszerek elméletben jól működnek, de a valóság kissé mást mutat. Az EU kibocsátáskereskedelmi rendszere tekintetében fejetlenség uralkodik. Vagyonokat fizettek ki, de a rendszer tényleges célja nem valósult meg. Azt lehet mondani, hogy ez elfogadható, mert egy kísérleti szakaszban tartunk és még nincs minden rendben; de természetesen nem engedhetjük meg magunknak, hogy sokkal többet fordítsunk erre a költséges kísérletre. Az energiafelhasználással kapcsolatos adópolitika is szemlélteti álláspontomat. Az adózásnak valóban nincs helye az EU piaci alapú eszközökről szóló zöld könyvében. Azon puszta ténytől, hogy kihat a piac bizonyos részeire, egy adott eszköz még nem válik piaci alapúvá. Elvben nincs kifogásom az olyan adóintézkedések ellen, amelyeket

12 környezetvédelmi célkitűzések megvalósítása érdekében alkalmaznak, de bevezetésüket csak akkor fogom támogatni, ha megfelelnek az általam említett kritériumoknak. Az az álláspontom, hogy ki kell tűznünk az elérendő célokat; aztán a megvalósításukra szolgáló eszközök megválasztását a piaci szereplőkre kell hagyni. Wiesław Stefan Kuc (UEN). (PL) Tisztelt elnök úr, biztos asszony! Az előadó által ismertetett, környezetvédelmi célokra szolgáló piaci alapú eszközök jórészt az adókra és díjakra korlátozódnak. Az előadó a 28. bekezdésben nagyon helyesen kiemeli, hogy előfordulhat, hogy az eszközök nem teljesítik a kitűzött célokat, hanem ehelyett pusztán adóbevétel-növelésre szolgálnak. A bizonyos részletességgel megvitatott témák csak a jövőre irányulnak. A kérdés a következő: a szennyező fizet elv szerint kinek kell megtisztítani a korábbi ipari hulladékok vagy elavult növényvédő szerek, az azbeszt, a foszfor-pentaklorid és más vegyületek által szennyezett talajt, vizet és levegőt? Úgy gondolom, hogy a 67. bekezdésben említett zöld kötvények nagyon megfelelnének e célra. Az eljárásban érintett vállalkozások kaphatnának olyan feladatokat, amelyekkel másképpen nem foglalkoznának, és a pénzügyi eszközök segítségével hajtanák végre azokat. Az ilyen kötvények bevezetése, amelyeket nevezhetnénk zöld kötvényeknek, a piaci alapú eszközöknek a környezetvédelem területére történő bevezetésével kapcsolatos több probléma megoldását tennék lehetővé. Ez egy kiváló elképzelés, gratulálok Ferreira asszonynak. Caroline Lucas (Verts/ALE). Tisztelt elnök úr! Örülök annak, hogy Ferreira asszony kitűnő munkát végzett és kiváló együttműködést folytatott, aminek köszönhetően egy olyan jelentés van előttünk, amely átfogó és őszinte értékelést ad a piaci alapú eszközök lehetőségeiről és korlátairól. Egyértelmű, hogy a piaci eszközöknek van szerepük. A gazdasági logika környezetvédelemmel és társadalmi valósággal a szennyező fizet elv alkalmazása révén történő összehangolásának a fenntartható termelési és fogyasztási módok felé történő irányítás tekintetében hatékony eszközt kell képeznie. Például amennyiben az áruszállítás tényleges környezeti és társadalmi költségeit internalizálnák az ellátási lánc egészében fizetendő árakba, véget érhetne az az őrültség, hogy távoli országok többé-kevésbé azonos termékekkel értelmetlen kereskedelmet folytatnak. Az említett elveknek az egyén szintjén a személyes szén-dioxid-kereskedelmi rendszer segítségével történő alkalmazása a fogyasztói magatartás befolyásolásának rendkívül hatékony módja lehet. De ahogy ezt Ferreira asszony jelentése nagyon helyesen egyértelművé teszi a piaci eszközök nem tekinthetők a környezetvédelmi előírások és szabályozás egyéb formáit helyettesítő megoldásnak. Hasznosságuk döntően a kialakításuk módjától is függ. A kibocsátáskereskedelmi rendszer is ide tartozik. Szeretném figyelmeztetni a kollégákat, hogy ha túl sokat figyelünk az iparág által mondottakra, egy olyan rendszert kapunk, amely nem több, mint a kereskedés kedvéért folytatott oda-vissza kereskedelem, ahogy azt az első két szakaszban is tapasztaltuk, amikor teljesen szem elől tévesztettük a környezetvédelmi célkitűzéseket. Ahhoz, hogy hatékony legyen, a rendszernek rendelkeznie kell egy szilárd felső határral, amely a 30%-os kibocsátáscsökkentési célkitűzésből, a külső hitelek bejutásának korlátozásából és a kibocsátási jogok kezdetektől fogva teljes egészében árverésen történő értékesítéséből fakad.

13 13 Végül szeretnék megemlíteni egy másik, a jelentésen végigvonuló, örvendetesnek tekinthető mondanivalót annak elismerését, hogy a GDP-vel mért hagyományos gazdasági növekedés már nem elegendő és nem pontos eszköz a tényleges jólét méréséhez. Ebben az évben korábban a Parlament konferenciát rendezett ezzel a témával kapcsolatban, és már nagyon várom a Bizottság őszi jelentését. Nils Lundgren (IND/DEM). (SV) Tisztelt elnök úr! A környezetvédelmi problémák jogosan váltak korunk egyik legjelentősebb politikai kérdésévé, és szintén jogosan lettek az uniós együttműködés egyik legfontosabb területévé. Először is Európában a határokon átnyúló környezetszennyezés nem kezelhető nemzeti szinten, és ezért az EU-nak egyértelműen szerepet kell vállalnia. Másodszor az EU a világ legnagyobb gazdasága, óriási mértékű a termelés és a külkereskedelem, továbbá a tagállamok egységesek az említettek környezeti következményeivel kapcsolatos felelősségvállalás terén. A gazdaság mérete és az alapvető környezetvédelmi célkitűzésekkel kapcsolatos egyetértés együttesen lehetőséget biztosít az EU számára, hogy globális befolyást gyakorolhasson, ami nagyon fontos lehet. Ugyanakkor a jelentés nem ébreszt bizalmat. Nem tesz különbséget a véges erőforrások fogyasztása és az éghajlatra gyakorolt hatás között. Ezenkívül az előadó az éghajlattal kapcsolatos kérdést felháborító módon a szupranacionalizmus, a bürokrácia és a protekcionizmus melletti érvként használja fel, totális felhívást intéz a közös adózás, a szabad verseny fogalmának felülvizsgálata és a tarifák emelése érdekében. Nem tudatosul, hogy az országoknak az egymással való versenyben kell megoldásokat találniuk. És mindezek tetejébe a jelentésben szerepel a szokásos hivatalos kijelentés, amely szerint a nyugati társadalmakban új életmódot kell követnünk. Megdöbbentő! Az a dolgunk, hogy biztosítsuk, hogy a fogyasztás környezeti költségei megjelenjenek a fogyasztók által fizetendő árakban. A szabad polgárok maguk választják meg saját életmódjukat. Françoise Grossetête (PPE-DE). (FR) Tisztelt elnök úr! Tegnap a Parlamentben a következő kérdést tette fel nekem egy 16 éves középiskolás: Hajlandó-e Európa nagy áldozatokat hozni a bolygónk megmentése érdekében? Ezt a diákot nagyon aggasztotta az éghajlatváltozás és azt kérdezte, hogy mit tudunk tenni. Ez kifejezte azt az aggodalmat, amelyet azok az idealista fiatalok éreznek, akik sokat várnak tőlünk. Nos, vannak működő piaci alapú eszközeink: az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási kvótáinak közösségi kereskedelmi rendszere, valamint a közlekedési ágazatban az euromatricáról szóló irányelv. Ezen eszközöknek vannak bizonyos előnyeik, mert megállapítják a környezeti költségek árát és elősegítik a környezetvédelmi célkitűzések alacsonyabb költségek mellett történő elérését, továbbá arra ösztönzik a vállalkozásokat, hogy hosszabb távú kötelezettségvállalásokat tegyenek, ami végül is fenntartja a foglalkoztatást. Ezek az eszközök elősegíthetik azon káros hatások csökkentését, amelyeket a környezetvédelmi adók gyakorolhatnak a versenyképességre bizonyos ágazatokban. Nem lenne szabad, hogy a fenntartható fejlődés és az éghajlatváltozás elleni küzdelemre irányuló erőfeszítések adók és díjak által történő támogatása csupán elrettentésül szolgáljon, hanem az erkölcsös és környezetbarát magatartásra való gyorsabb áttérés elősegítése révén ösztönzést is jelenthet. Mindenkinek kell tennie erőfeszítéseket; ezért kell internalizálni a környezeti költségeket.

14 Azt is hangsúlyozni kell, hogy a környezetvédelmi adókat nem lenne szabad adóbevétel-növelő eszköznek tekinteni, hanem inkább olyan eszköznek, amellyel ésszerű áron megelőzhető a környezet bármiféle káros szennyezése vagy romlása s amely révén növelhető a társadalom jóléte. Végül az Európai Parlamentben az energiával és az éghajlattal kapcsolatos csomagról a jövőben folytatandó viták során komolyan meg kell fontolnunk egy kiigazítási eszköz létrehozását a határokon, amely különösen az esetleges szénszivárgások elkerülését segíti elő. Teljesítenünk kell a CO 2 -kibocsátás csökkentésére vonatkozó kötelezettséget, ugyanakkor meg kell őriznünk a gazdasági versenyképességet. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozom a szénadó bevezetésének jelentőségét. Ezt a témát gyakran tabuként kezelik, de szerintem megéri a fáradságot és fontolóra kell venni. Marusya Ivanova Lyubcheva (PSE). (BG) A megoldások egy kombinációjával kell előállnunk, egy általános modellel és alapelvekkel. A jelentés ezt tökéletesen világossá teszi. A környezet védelme olcsóbb, mint a helyreállítása, de ha nem helyes piaci eszközöket alkalmazunk, akkor a szennyezők burkolt támogatásban részesülnek. A környezetvédelmi eszközkészletnek rugalmasságra van szüksége, ha bizonyosságot akarunk és meg akarunk győződni arról, hogy egyéb mutatók tekintetében nem követünk el mulasztást és nem növeljük az emberekre nehezedő terheket. A kereskedelmi eszközöket össze kell kapcsolni az új technológiába történő beruházások előmozdításával, a veszteség leküzdésére irányuló, kompenzáló eszközökkel. Sokat számít az egyes országok helyzete. Bulgária például problémákba fog ütközni a jövőben. A kozloduyi atomerőmű bizonyos részeinek bezárása a hőerőművek termelésének növekedéséhez vezet, a villamosenergia-árak megemelkedtek. Ez növeli a kibocsátásokat annak ellenére, hogy az üvegházhatást okozó gázokra vonatkozó alacsony kibocsátási egységek szankcióként működnek és a fogyasztók a megemelkedett árat fizetik. Hacsak nem osztják újra el a szén-dioxid kibocsátási egységeit, és amennyiben nincs megfelelő kompenzáció a leállított erőművek ellensúlyozására, a többi kereskedelmi eszköz alkalmazása több problémát fog előidézni. A környezet-gazdaságtannak megvannak a maga társadalmi dimenziói, és a cselekvéssel nem várhatunk 2010-ig vagy 2013-ig. Magor Imre Csibi (ALDE). Tisztelt elnök úr! Szeretném hangsúlyozni, hogy az éghajlatváltozás problémájának kezelése a közlekedésre és az energiára összpontosulóknál átfogóbb intézkedéseket igényel. Az erdőirtás megakadályozásának is az éghajlatváltozás csökkentésére irányuló uniós stratégia középpontjába kell kerülnie, mert ez az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása elég gyors csökkentésének rendkívül költséghatékony módja. Az erdőirtás megakadályozása csak a szabályozási megközelítés és a piaci alapú eszközök együttes alkalmazásával valósítható meg. A civil társadalom több ízben lerántotta a leplet arról, hogy az EU tevékenyen hozzájárul a globális erdőirtáshoz azáltal, hogy engedélyezi, hogy az illegálisan kitermelt faanyagok szabadon bejuthassanak a piacára. Elengedhetetlen, hogy az EU jogszabályokat vezessen be annak biztosítása érdekében, hogy csak legális forrásokból származó faanyagok és fatermékek kerüljenek be az EU piacára. Ezt a szabályozási megközelítést kifejezetten az erdőgazdálkodáshoz tervezett piaci alapú eszközöknek kell kiegészíteniük, például az erdők idő előtti kivágására alkalmazandó díjaknak vagy a fenntartható erdőgazdálkodásra vonatkozó ösztönzőknek. A piaci alapú eszközöknek az erdőgazdálkodás terén való, szélesebb körben történő alkalmazása érdekében azonban tisztáznunk kell, mely eszközök

15 15 működnek a legjobban, milyen mértékben alkalmazhatók, és hogyan hozhatók összefüggésbe a szabályozási joggal. Felkérem a Bizottságot, hogy terjesszen elő elemzést az erdőgazdálkodásra vonatkozó legmegfelelőbb piaci alapú eszközökről, és hogy vázlatosan ismertesse az alkalmazandó és más szakpolitikai eszközökkel összekapcsolandó eszközökre vonatkozó, megfelelő kontextust. Zbigniew Krzysztof Kuźmiuk (UEN). (PL) Tisztelt elnök úr, biztos asszony! Ezzel a vitával kapcsolatban csak két dologra szeretném felhívni a figyelmet. Először is, az Európai Unión belül az éghajlatváltozással szembeni küzdelemmel kapcsolatos terhek rendkívül igazságtalanul oszlanak meg. Például a szén-dioxid-kibocsátási korlátokat a fejlettségi szintjük figyelmen kívül hagyásával osztották ki az egyes tagállamoknak, ami többek között Lengyelországban a villamos energiával kapcsolatos költségek hirtelen megnövekedéséhez, valamint következésképpen a termelési és a megélhetési költségek szembetűnő megemelkedéséhez vezetett. Másodszor, az éghajlatváltozással kapcsolatos csomag végrehajtása, magának az Európai Bizottságnak a becslése szerint, körülbelül évi 50 milliárd euróba kerül. Egy olyan helyzetben, amikor a világ leggyorsabban növekvő nemzeteinek nagy része, például Kína, India és Brazília, valamint az Egyesült Államokhoz hasonló gazdasági nagyhatalmak nem túl sokat törődnek az éghajlatváltozással, könnyen előfordulhat, hogy az európai gazdaságnak a világpiacokon egyszer csak megszűnik a versenyképessége, ami azt jelenti, hogy a magas többletköltségekkel terhelt európai termelés védelme érdekében eszközöket kell bevezetni. Silvia-Adriana Ţicău (PSE). (RO) Hangsúlyoznunk kell, hogy az Európai Unió csak együttműködés révén és a helyi közösségek határozott elkötelezettsége mellett lesz képes megvalósítani a szennyező kibocsátások csökkentésével kapcsolatos célkitűzéseit. A helyi közösségeknek ismerniük kell a környezetvédelmi és egyéb kapcsolódó politikák céljára szolgáló piaci eszközöket. A károsanyag-kibocsátási egységekkel való kereskedelem, az üzemanyagok minőségéről szóló irányelv, a járművekre vonatkozó EURO kibocsátási normák, a tiszta és nagyobb energiahatékonyságú közúti járművek vásárlásáról szóló irányelv, a járművekre vonatkozó EURO 6 kibocsátási norma csak néhány a Bizottság kezdeményezései közül. Októberben a Bizottság a külső költségek többek között a környezettel kapcsolatos költségek internalizálása alapján elő fog terjeszteni egy javaslatot az euromatricáról szóló irányelv felülvizsgálata céljából. A Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság tiszta és nagyobb energiahatékonyságú közúti járművekről szóló irányelvtervezettel kapcsolatos véleményének előadójaként fontosnak tartom a járművek teljes hasznos élettartamára vonatkozó költség kiszámítását, aminek során nem csupán az első vételárat, hanem a felhasznált üzemanyag árát, a szén-dioxid-kibocsátást stb. is figyelembe veszik. Remélem, sok helyi hatóságok valóban részt fog venni ezeken a konzultációkon. Marios Matsakis (ALDE). Tisztelt elnök úr! Gratulálok Ferreira asszonynak a tökéletesen kiegyensúlyozott jelentéshez. Környezetünket a világ állandóan növekvő lakossága és az embernek az anyagi fogyasztás iránti korlátlan étvágya miatt sérelmek érik. Az éghajlat

16 változik, a biodiverzitás kárt szenved, a természeti erőforrások pedig csökkennek. Az előadó miután teljesen megértette az adott feladatot nagyon helyesen azt a nézetet támogatja, miszerint a helyzet orvoslásához szükséges legfontosabb piaci eszközök a pénzügyi ösztönzők és az adók. Következésképpen teljes mértékben támogatom az EU környezetvédelmi adózási rendszerével kapcsolatos elképzelést, amely rendszernek feltétlenül egységesnek kell lennie a tagállamok körében. Ugyanakkor biztos vagyok abban, hogy egy ténylegesen felülvizsgált szén-dioxid-kibocsátási kereskedelmi rendszer jelentősen elő fogja segíteni a dolgok javulását. Természetesen soha nem feledkezhetünk meg arról, hogy az emberek magatartásának megváltoztatása, hogy környezetbarát életmódot folytassanak, nem csupán piaci alapú kérdés: a környezettudatos magatartás kialakítása magában foglalja a korai szakaszban kezdődő és az egész életen át tartó megfelelő oktatást és tanulást is. Leopold Józef Rutowicz (UEN). (PL) Tisztelt elnök úr! A környezetvédelem sok területet magában foglal, és hatékonysága függ a rendelkezésre álló eszközök többek között a gazdasági eszközök összehangolásától és megfontolt alkalmazásától. A zöld könyvvel kapcsolatos eszközök egy sor intézkedést biztosítanak anélkül, hogy általános megoldásokat adnának. Ennek egyik példája a tömegközlekedéshez és más jogszerű célokra használt üzemanyag megtakarításához nyújtott támogatás. A környezetbarát villamos energia árának hirtelen megemelkedése azonban megkondítja a vészharangot, mint ahogy az is, hogy ezt nagyrészt szénhidrogének felhasználásával állítják elő. A szén-dioxid-kibocsátásra vonatkozóan javasolt díjak a következmények szankcionálására szolgálnak, de nem foglalkoznak az okokkal. A tiszta energiaforrások például a víz-, a szél-, a nap- és az atomenergia használatának előmozdítása, valamint áraik stabilitása jelentős hatást gyakorolnának a társadalomra, a gazdaságra és a környezetvédelemre, és egy olyan területnek kell lennie, ahol szisztematikus intézkedéseket tesznek. Ferreira asszony jelentése foglalkozik ezzel a kérdéssel. Nina Škottová (PPE-DE). (CS) Ahogy azt már több korábbi felszólalásban is hallottuk, a szén-dioxid fontos, sőt talán kulcsfontosságú tényező az úgynevezett ökológiai ár meghatározás terén, és az éghajlatváltozás okának tekintik. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a tudományos kutatás szerint a levegőben található szén-dioxid mennyisége nem a Föld felmelegedése előtt, hanem csak azt követően növekszik meg. Ez a felmelegedési folyamat összefügg a naptevékenységgel, tehát a felmelegedés inkább következmény, semmint ok. Következésképpen a felmelegedést követően a legfőbb szén-dioxid-kibocsátók az óceánok. Természetesen nem ellenzem az emberi tevékenység által előidézett szén-dioxid-kibocsátás csökkentését, de úgy gondolom, hogy az egészséggel kapcsolatos és egyéb következményekkel járó szennyezésért kell felelősséget vállalnunk és nem az éghajlatváltozásért. Nevén kell neveznünk a dolgokat. Mieczysław Edmund Janowski (UEN). (PL) Tisztelt elnök úr, biztos asszony! Ez egy kiváló jelentés. Nem akarom elismételni a már elhangzottakat, csak néhány konkrét kérdésre szeretném felhívni a figyelmet. Először is, az emberi lények nem a legfontosabb részét alkotják a környezetnek, a víz, a talaj és a Föld nem az emberek tulajdonát képezi. Az ember csak felhasználja ezeket, mi csupán haszonélvezők vagyunk. Erről nem szabad megfeledkeznünk. A környezetet befolyásoló tényezők a levegő, a víz és a talaj számára nincsenek határok, így

17 17 tevékenységeinknek is át kell lépniük a határokat. Ez érvényes az Európai Unió szintjén, de az egész világon is. Máskülönben tevékenységeink nem érik el céljaikat. Szeretnék kiemelni még egy dolgot. Az adóval kapcsolatos kérdéseken és a gazdasági nyomáson kívül nagyon fontos, hogy az emberekben már a gyerekkortól kezdve növeljük a tudatosságot. Különben nem lesznek energiatakarékos műszaki eszközeink, házaink, autóink és járműveink. Szeretnék köszönetet mondani Önnek, biztos asszony az eddig elért haladásért, és arra szeretném kérni Önt, hogy ebben az irányban tegyen további lépéseket. Sylwester Chruszcz (NI). (PL) Tisztelt elnök úr, biztos asszony! Szeretnék köszönetet mondani Ferreira asszonynak az általa előterjesztett jelentésért. A jelentés olyan kérdéseket vizsgál, amelyek a jövőben egyre fontosabbá válnak majd, ahogy azt ez a vita is szemléltette. A mai vita során azt vitattuk meg, hogyan kell elsajátítanunk egy ökológiai gondolkodásmódot. Meg vagyok győződve arról, hogy az Európai Unión és az egyes tagállamokon belül jelentős mértékű az ökológiai tudatosság. Az emberek környezetbarát módon szeretnének élni, környezetbarát életmódot szeretnének folytatni és nagyon környezettudatosak. Ne feledkezzünk meg azonban arról, hogy sok európai uniós országban, például Bulgáriában és Lengyelországban több évtizeden keresztül eltérő rendszer működött. A mi gazdaságaink más energiaszerzési módszeren alapultak. Ezért a környezetvédelmi adók rendszerére vonatkozó szabályozás csökkentheti e gazdaságok versenyképességét és következésképpen a környezettudatosságot. Avril Doyle (PPE-DE). Tisztelt elnök úr! Bár egyértelműen a növekedésre helyezzük a hangsúlyt, de közben szeretnénk, hogy az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságok teljesítsék a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére vonatkozó általános célkitűzéseket az éghajlatváltozás által előidézett, a környezet szempontjából legkomolyabb kihívás során, a többféle piaci alapú eszköznek beleértve az adózást is lényeges szerepet kell betöltenie, a széles körben elfogadott, a szennyező fizet környezetvédelmi elv alapján. Az adózás túlzott hangsúlyozása miatt azonban a jelentésben sűrűn felkérik a Bizottságot arra, hogy terjesszen elő jogszabályt az adózásra vonatkozóan, például a 26. bekezdésben, amely felkéri ezért a Bizottságot, hogy 2008 vége előtt nyújtson be jogalkotási javaslatot a CO 2 -re alkalmazandó közösségi minimális adó tárgyában a jelentés összességében elfogadhatatlan számomra a kiváló munka és az általam támogatandó több ajánlás ellenére. Az a határozott álláspontom, hogy az ilyen adózás az egyes tagállamok hatáskörébe tartozik. Androula Vassiliou, a Bizottság tagja. Tisztelt elnök úr! Szeretnék köszönetet mondani a tisztelt képviselőknek a vita során közölt észrevételeikért és véleményeikért. Igyekszem magyarázatot fűzni néhány észrevételhez. Ferreira asszony megjegyezte, hogy nincs információ a vitánkkal kapcsolatos válaszokról. Tájékoztatni szeretném Önöket, hogy 170 válasz érkezett be, amelyek elemzése pillanatnyilag is folyik, és reméljük, hogy a nyár végére megkapjuk a válaszokról készült összefoglalót, amelyet ez esetben természetesen az Önök rendelkezésére bocsátunk. Wijkman úr felvetette a kibocsátáskereskedelmi rendszerek és a szénadó összeférhetetlenségének kérdését. Szeretném elmondani, hogy az energiaadóról szóló

18 irányelv felülvizsgálata során pontosan az az egyik cél, hogy foglalkozzunk bármilyen lehetséges összeférhetetlenség problémájával és megoldást találjunk arra. Két képviselő felvetette azt a kérdést, hogy a nemzetközi tárgyalások kudarca esetén a szénszivárgások elkerülése érdekében a határokon esetleg kiigazítási adót alkalmazzanak. Szeretném kijelenteni, hogy a Bizottság legfőbb és elsődleges célja, hogy az éghajlatváltozás problémájának megoldása érdekében Kiotót követően sikeres nemzetközi megállapodásra jusson. Ami a kerozinra vonatkozó adót illeti, e kérdésnek a tagállamokkal történő megtárgyalására már sor került. Ez igen kényes kérdésnek bizonyult, és nem sikerült előrehaladást elérni. Két tagállam alkalmaz ilyenfajta adót, de rá kell mutatnom arra, hogy ez nemzetközi jogi kérdéseket is felvet. A Bizottságnak nem áll szándékában, hogy az ilyen jellegű adóval kapcsolatban javaslatot terjesszen elő. Ami a csökkentett HÉA-kulcsoknak a környezetvédelmi célok elérése érdekében történő alkalmazását illeti, a Bizottság szolgálatai jelenleg tanulmányozzák ezt a kérdést. Végül szeretném elmondani, hogy a tisztelt képviselők által tett számos észrevétel más-más biztos munkakörébe tartozik. Feljegyeztem minden észrevételt, és az érintett biztosokhoz továbbítom azokat. Az észrevételeket elemezni fogjuk és figyelembe vesszük a zöld könyvet követő intézkedések során. Anne Ferreira, előadó. (FR) Köszönöm, biztos asszony, köszönöm, hölgyeim és uraim a rendkívül alapos és érdekes közreműködésüket. Méltányoljuk, hogy az adózással kapcsolatos vita még nem zárult le, és az eszmecsere e szakaszában csak három pontot szeretnénk megemlíteni. Először is az energiaadók százalékos arányával kapcsolatban. Az energiaadók átlagosan a környezetvédelmi adók 76%-át, a szállítás adóknak pedig 21%-át teszik ki. Másodszor, a háztartásoknak kell a környezetvédelmi adók legnagyobb részét fizetniük, amikor pedig a gazdaság más ágazatai a legnagyobb energia- és vízfogyasztók, és ők veszik igénybe leginkább a szállítási szolgáltatásokat. Harmadszor, a tagállamok GDP-jében az elmúlt öt évben csökkent a környezetvédelmi adók aránya. Tehát lesz min elgondolkodnunk a jövőbeni vitáinkon. Természetesen sajnálkozom amiatt, amit az EPP kér a 26. bekezdéssel kapcsolatban, amelyben javaslatot teszünk a CO 2-re alkalmazandó közösségi minimális adó ra. Nekem úgy tűnik, hogy ezen az úton kell továbbhaladnunk, ha meg akarjuk akadályozni az Európai Unión belüli dömpinget. Nem az az elképzelésünk, hogy átvegyük az adózással kapcsolatos hatáskört a tagállamoktól, hanem hogy minimális adóharmonizációra kerüljön sor. Erre szükség van és ezt hangsúlyoztuk. Azonkívül, hogy a tagállamok további előrehaladást kérnek az adók összehangolása terén, egy másik, a jelentésben szereplő kérdésre is szeretném felhívni a figyelmet. A foglalkoztatási adók csökkenése nem csupán a környezetvédelmi adók csökkenéséhez kapcsolható, ahogy azt a Bizottság felvetette. Véleményem szerint egy általánosabb reform részét kell képeznie, a szolidaritás és a társadalmi igazságosság elve alapján. Teljesen tisztában vagyok azzal, hogy ez még nem tartozik a tagállamok hatáskörébe, de hadd gondolkodjunk el ezen és adjunk a tagállamoknak bizonyos információkat.

19 19 Végül még egy általam fontosnak tartott téma a háztartások kérdése. Az itt általunk meghozandó intézkedések nem gyakorolhatnak kedvezőtlen hatást az alacsony jövedelmű háztartásokra, és nem kényszeríthetik őket még bizonytalanabb helyzetbe. Végeredményben ezt szerettem volna elmondani. Köszönöm, biztos asszony; biztosíthatom Önt arról, hogy támogatást fogunk nyújtani az említett témákkal kapcsolatos jövőbeni jogszabályok kidolgozása során. Elnök. A vitát lezárom. A szavazásra ma kor kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk) ELNÖKÖL: MORGANTINI ASSZONY Alelnök András Gyürk (PPE-DE), írásban. () A környezetvédelmi célok elérése érdekében a tagállamok manapság szinte kizárólag a közvetlen előírásokat részesítik előnyben. Teszik ezt annak ellenére, hogy számos más szabályozó eszköz alkalmazása lehetséges. Ezek közül véleményünk szerint kiemelt figyelmet kellene kapniuk a piaci alapú környezetvédelmi ösztönzőknek. Úgy hisszük ugyanis, hogy a piac, a verseny, valamint a környezet védelme nem egymást kizáró fogalmak. A piaci ösztönzők jelentősége abban áll, hogy általuk a célként kitűzött környezeti minőség olcsóbban és hatékonyabban érhető el. Mindemellett elősegíthetik más társadalmi célok elérését. Sajnos az Európai Unióra is igaz, hogy érdemben alig tett valamit a piaci alapú ösztönzők elterjedése érdekében. Talán csak az emisszió-kereskedelmi rendszer említhető meg kivételként. Üdvözlendő tény ezért, hogy az általunk tárgyalt Zöld Könyv feltérképezi a szóban forgó ösztönzőkben rejlő lehetőségeket. Nem árt azonban hozzátennünk: a feltérképezésnél már rég előrébb kellene tartanunk. A piaci jellegű szabályozók szélesebb körű elterjedése együtt kell járjon a jelentős hatékonyságvesztést eredményező közvetlen előírások leépítésével. Mivel a gazdasági ösztönzőknek bevételképző hatásuk is van, ezért meg kell vizsgálnunk, hogy ezek az eszközök milyen - elsősorban munkát terhelő - adókat válthatnak ki. A téma elmélyült megvitatása különös jelentőséggel bír. Meggyőződésünk ugyanis, hogy a környezetpolitikát érintő ambiciózus uniós célkitűzések nem teljesíthetőek a piaci ösztönzők térnyerése nélkül. 6. Nemzetközi beszámolókészítési standardok (IFRS) és a Nemzetközi Számviteli Standard Testület (IASB) irányítása (vita) Elnök. A következő napirendi pont az Alexander Radwan által a Gazdasági és Monetáris Bizottság megbízásából készített, a nemzetközi beszámolókészítési standardokról (IFRS) és a Nemzetközi Számviteli Standard Testület (IASB) irányításáról (2006/2248(INI)) szóló jelentés (A6-0032/2008). Alexander Radwan, előadó. (DE) Tisztelt elnök asszony! Az előttünk lévő jelentés témája első ránézésre rendkívül technikai jellegűnek tűnhet. A jelentés az Európai Unióban és világviszonylatban különösen a kis- és középvállalkozásoknál alkalmazott, úgynevezett számviteli standardokkal foglalkozik. Nagyon könnyen előfordulhat, hogy ez egy olyan

20 téma, amelyet most megvitatunk az Európai Parlamentben, és aztán több év is eltelik, mire jelentkezik a hatása a gazdaságban és a hétköznapi emberek életében. Ezen a ponton tör ki majd a kiáltás, hogy senki nem tudja, honnan származnak ezek a standardok, és ki a felelős értük. Azt sem fogja senki sem tudni, hogy miért kell ezeket alkalmazni. Az a cél, hogy egységes globális számviteli standardok jöjjenek létre, különösen a részvénytársaságok vonatkozásában. Mi ezt a célkitűzést támogatjuk. Ezzel kapcsolatban azt az érvelést hallhatjuk, hogy minőségi standardokra van szükségünk, és ez a Tisztelt Ház az egyetlen olyan fórumnak tartja magát, amely felhatalmazással rendelkezik arra vonatkozóan, hogy meghatározza ezeket a minőségi standardokat. Ezekben az időkben azonban, amikor a pénzügyi piacokon zűrzavar tapasztalható, megdöbbentő azt hallani, hogy ugyanazok az emberek, akik korábban a valós érték elve mellett érveltek, most kétségbe vonják ezt az elvet és azt a kérdést is felteszik, hogy a market-to-market megközelítésnek van-e még értelme, ha már nincs piac. Ugyanazok az emberek, akik kiengedték a szellemet a palackból, most azt kérdezik, hogy jó úton járunk-e. Kizárólag azok az emberek felelősek ezekért a standardokért, akik ennek a londoni magánszervezetnek az irodáiban ülnek, akiket a szabványok kialakítása során tagadhatatlanul befolyásol az, hogy munkájuk legyen. Ezért a jelentésem, amelyről ma szavazunk, nem csupán a kis- és középvállalkozásokra gyakorolt hatást vizsgálja, hanem azt az alapvető kérdést is, hogy ki és kinek készít szabályokat, valamint hogy ki felügyeli a szabályok alkalmazását. Az első, amivel foglalkoznunk kell, az irányítás kérdése: mennyire átlátható ez a szervezet? Más szavakkal: mennyire átlátható a finanszírozása? Természetesen vannak rejtett érdekek. E bizottság tagjai, akik átláthatóságot követelnek, és mindig átláthatónak próbálják bemutatni a piacot, legalább egy csöppnyi erőfeszítést tehetnének, hogy megfeleljenek a piacra vonatkozóan általuk megállapított átláthatósági követelményeiknek! Eddig az a benyomásom, hogy ez a szervezet a rendelkezésére álló minden eszközzel küzd az átláthatóság bármely formájának elkerülése ellen. Ki dönt a finanszírozásról és az adott álláshelyeket betöltő személyek kiválasztásáról? Milyen alapon jelölik ki az egyes embereket? A regionális egyensúlyról van szó? Az ágazatok közötti egyensúlyról van szó? A jelenlegi projekt a kis- és középvállalkozásokra vonatkozó IFRS-t érinti, tehát illendő megkérdezni, ki képviseli a kis- és középvállalkozásokat. Ki ismeri a kis- és középvállalkozásokat? És még egy dolog: tulajdonképpen miért pont most szerepel a kis- és középvállalkozásokra vonatkozó IFRS a napirenden? Ki határozza meg a napirendet? McCreevy biztostól és Sir David Tweedie-től is többször megkérdeztük az évek során, hogy valójában miért is csináljuk ezt. Több év után most már tudjuk, hogy Európában miért is vitatjuk meg a kis- és középvállalkozásokra vonatkozó IFRS-t: Dél-Afrika és Brazília kérésére. Milyen csodálatos válasz! Nagyon jól tudjuk, hogy mindezek középpontjában nem Dél-Afrika vagy Brazília áll, hanem az európai piac, sok pénzt lehet szerezni, ha a KKV-knek be kell vezetniük valami ehhez hasonlót. Tehát az irányítással kapcsolatban ezek a kérdések forognak kockán és sor került bizonyos pozitív, kezdeti lépésekre. De valamennyi, a jövőben létrehozandó szervet annak megfelelően kell értékelni, hogy azok az emberek, akik ehhez a felügyeleti szervezethez tartoznak, és akiknek politikai szinten a szervezettel kapcsolatos kérdésekre kell válaszolniuk és közéjük tartozhatna a Bizottság egyik tagja is rendelkeznek-e majd az új fejlemények alakítására vonatkozó hatáskörrel is. Az nem elegendő, hogy egyszerűen értesüljenek a javaslatokról.