Tövisek Császára MARK LAWRENCE

Átírás

1

2 Tövisek Császára A SZÉTHULLOTT BIRODALOM HARMADIK KÖTETE MARK LAWRENCE BUDAPEST, 2013

3 Fordította GY. HORVÁTH LÁSZLÓ A széthullott birodalom-trilógiából már megjelent: Tövisek Hercege Tövisek Királya

4 A mag yar változat az alábbi kiadás alapján készült: Mark Lawrence: Emperor of Thorns Book Three of The Broken Empire Első magyar kiadás: Fumax Kft., 2013 Hungarian translation Fumax Kft., 2013

5 Fiamnak, Brynnek

6 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Köszönettel tartozom lektoromnak, Helen Mazarakisnak, aki évek hosszú során át, részletekben olvasta vég ig az eg ész trilóg iát, és mindig meg mondta a véleményét. Újabb hurrá Sharon Macknek, aki addig piszkált, amíg be nem nyújtottam a Tövisek Hercege kéziratát. Köszönöm, Sharon. Szerkesztőm, Jane Johnson egy kész csoda, rengeteg fronton egyengette a pályámat biztosra veszem, hog y olyan alkalmakkor is, amelyekről nem is tudok. És nag y élvezettel olvastam a könyveit. Sokat tett értem Amy McCuIloch is a Voyag ernél. Sok sikert kívánok neki első fantasyreg ényéhez, amely idén fog meg jelenni. Vég ül vastaps Ian Drurynek, amiért eljuttatta a munkámat olyanokhoz, akik hajlandók voltak kockáztatni vele, és amiért tovább terjeszti a könyveimet világ szerte. Gaia Banks és Virg inia Ascione, Ian munkatársai a Sheil Land Associates Ltd. üg ynökség nél minden reményemet túlszárnyalva elérték, hog y sok-sok fordítás szülessen Jorg történetéből.

7 Tartalom Amit eddig tudunk Prológus 1. fejezet 2. fejezet 3. fejezet 4. fejezet 5. fejezet 6. fejezet 7. fejezet 8. fejezet 9. fejezet 10. fejezet 11. fejezet 12. fejezet 13. fejezet 14. fejezet 15. fejezet 16. fejezet 17. fejezet 18. fejezet 19. fejezet 20. fejezet 21. fejezet 22. fejezet 23. fejezet 24. fejezet 25. fejezet 26. fejezet 27. fejezet 28. fejezet 29. fejezet 30. fejezet 31. fejezet 32. fejezet 33. fejezet 34. fejezet 35. fejezet 36. fejezet 37. fejezet 38. fejezet 39. fejezet 40. fejezet 41. fejezet 42. fejezet 43. fejezet 44. fejezet 45. fejezet 46. fejezet 47. fejezet 48. fejezet 49. fejezet 50. fejezet

8 51. fejezet 52. fejezet 53. fejezet 54. fejezet MÉG VALAMI

9 AMIT EDDIG TUDUNK Azok számára, akiknek egy évet kellett várniuk erre a könyvre, rövid kivonatot készítettem az első és a második kötetből, hogy emlékezetüket felfrissítsem. Csak olyasmiket vettem bele, amiknek jelentőségük lesz az alább következő történet megértéséhez Jorg kilencéves volt, amikor anyját és öccsét, Williamet meg g yilkolták: ő eg y tövisbokron lóg ott, és vég ig kellett néznie az eg észet. Az org yilkosokat a nag ybátyja küldte rájuk. Jorg apja, Olidan nem jó ember. Meg ölte Jorg kutyáját, amikor Jorg hatéves volt, később pedig mellbe szúrta a tizennég y éves Jorg ot. Jorg apja változatlanul Ancrath uralkodója, most Sareth a feleség e. Sareth húg a, Katherine Jorg mostohanag ynénje. Jorg kényszeres vonzalmat érez iránta. Jorg véletlenül (de nem vétlenül) meg ölte csecsemő mostohatestvérét, Deg rant. Eg y Luntar nevű ember eg y ládikóba rejtette Jorg emlékét erről az esetről. Jorg mostanára visszanyerte ezt az emléket. Mág ikus erővel bíró eg yének tevékenykednek a Széthullott Birodalom számos trónja mögött, egymással is versengve, úgy manipulálva az eseményeket, hogy az irányítást a kezükben tarthassák. Amikor Jorg tól elbúcsúztunk, még mindig nag ybátyja trónján ült Renarban. Nyíl herceg ei halottak, sereg ük szétzúzva, a Nyílbeli Orrinnak meg hódolt hat nemzet pedig a g yőztes ölébe hullhat. Amikor Jorg tól elbúcsúztunk, eg y napja volt feleség e a tizenkét esztendős Miana királyné. Jorg embereket küldött ki, hog y hozzák be a heg yről súlyosan sebesült főkamarását, Coddint. Az Odú előtti romhalmazból előkerült Katherine naplója hog y málhásállataival ellentétben ő maga túlélte-e a pusztulást, nem tudjuk. Vörös Kent csúnyán meg ég ett a harcban. Jorg felfedezte, hog y az általuk hátrahag yott g éphálózatban Építők szellemei élnek. Jorg az egyik ilyen szellemtől, Fexler Brewstól megtudta, hogy az, amit ő mágiának nevez, azért létezhet, mert az Építő-tudósok meg változtatták a világ működését. Lehetővé tették, hog y az akaraterő közvetlenül befolyásolja az anyag ot és az energ iát. A pisztoly, amellyel Jorg vég et vetett az Odú ostromának, Fexler Brews öng yilkosság ának eszköze volt. A nekromancia és a tűz fölötti hatalom akkor ég ett ki Jorg ból, amikor kis híján meg semmisítette őt az Odúért vívott csata finisében. A Holt Király nag y hatalmú lény, aki a Holt Földekről fig yeli az élőket, és feltűnő érdeklődést mutat Jorg iránt. Chella, a nekromanta a Holt Király üg ynökéül szeg ődött. A birodalom száz darabjának urai nég yévente kong resszusra g yűlnek össze a fővárosban, Vyene-ben ebben a feg yverszüneti időszakban próbálnak új császárt választani. Az

10 utolsó helytartó halála óta eltelt száz évben eg yeden jelöltnek sem sikerült meg szereznie a szükség es többség et Az előző kötet Nég y évvel ezelőtt szálában nag yapja várában hag ytuk oda Jorg ot. Qalasadi elmenekült, miután nem sikerült meg mérg eznie a nemes urakat. Fexler, az Építő-szellem eg y nézőkarikát adott Jorg nak, amely műholdak és más optikai eszközök seg ítség ével interaktív rálátást nyújt a világ ra.

11 PROLÓGUS Kai a vénkő előtt állt: a durván meg munkált tömböt akkor illeszthették ide, amikor az ember még semmit sem ismert, csak fát, sziklát, vadászatot. De lehet, hog y még is többet ismert, mert a vénkövet látóhelyre illesztették. Olyan pontra, ahol a fátylak meg kopnak, fellibbennek, és titkokat lehet meg tudni vag y hallani. Olyan helyre, ahol a menny lejjebb ereszkedik, ahol az ég esküdött könnyebben meg érintheti. A helybeliek Ujjnak hívták a földnyelvet, amit Kai találónak, bár prózainak tartott. S ha ujj volt, a vénkő a bütykén állt. Az ujj itt hatvan méter széles volt, és kétoldalt ugyanilyen mélyen szakadt le meredek sziklalépcsők során át a mocsárba. Kai nag y léleg zetet vett, hag yta, hog y a hideg leveg ő meg töltse a tüdejét, a nyirok meg mételyezze, lelassította a szívverését, és hallg atta a vénkő éles, bánatos hang ját; nem is hang volt az, hang emléke csupán. Épp csak leheletnyi fájdalommal emelkedett el tőle a látása. Észlelésének heg ye az ég felé bucskázott, otthag yva testét a monolit mellett. Két hánykódó felhőtaraj közül, egy fényes völgyből nézte magát, az apró pontot ott az Ujjon, a földnyelv csak egy kis forgács volt, benyúlva a Nádas-tenger végtelenébe. Ebből a távolságból a Rill folyó ezüst szalag lett, amely az Üveg-tó felé kíg yózik. Kai feljebb röppent. A földfelszín távolodott, elmehordozta szárnyai minden csapásával eg yre homályosuk. Köd kavarg óit, és ismét mag ukhoz ölelték a hűvös felhők. Lehet, hogy ilyen a halál? Hideg fehérség, mindörökké, ámen? Kai ellenállt a felhők vonzásának, újra meg kereste a napot. Az ég esküdöttek ig en könnyen beleveszhetnek a mennyek vég telenébe. Sokan meg is tették, testüket otthag yták meg halni, mag uk pedig az üres tereket rótták odafönn. De Kai-t valami alapvető önzés a létéhez kötötte. Ismerte mag át annyira, hog y ezt be is vallja. Valami rég i kapzsiság fonál, képtelenség az ellazulásra. Hiba, lehet, de itt előny, mert eg yben tartja. A puhán fénylő felhők fölé szállt, kisebb-nag yobb tornyaik között kering ett. Eg y szerisz tört át a dag adó alabástromon, szellemhaloványan még Kai elmeszemének is, tekerg őző alakja hol eltűnt, hol előbukkant: harminc méter hosszú is lehetett, embernél vastag abb. Kai odakiáltott neki. A felhőkíg yó karikává g ömbölyödött, lusta köröket írva eg yre közeledett feléje. Öreg barátom köszöntötte Kai. Néha száz szerisz is nyüzsg ött a viharfelhők között, ha lecsaptak a földszag g ató förg eteg ek, de mindeg yik szerisz tudta, amit minden szerisz tudott, így hát Kai szemében csak egy volt belőlük. Lehetséges, hogy a szeriszek az égesküdöttek maradványai, akik elfeledkeztek mag ukról, elfeledkeztek arról, hog y mik voltak, mert jobb szerettek a felhők közt viháncolni. De az is lehet, hogy öröktől fogva léteznek, születniük se kell, halált nem ismernek. A szerisz rászög ezte Kai-re szemg ödrei hideg kék fényét. Kai érezte elméje lassú, kíváncsi tapintásának hűvösét. Még mindig a nő?

12 Mindig a nő. Kai a fény játékát nézte a felhőkön. Építészeti felhők, várják, hog y Isten keze meg formálja őket, leg yen belőlük katedrális, torony, szörny... Mulattatta, hog y a szerisz azt hiszi, mindig ug yanazt a lányt hozza ki az Ujjra. Lehet, hogy a szeriszek úgy gondolják, csak egy férfi van, egy nő, és sok test. A szerisz Kai köré tekeredett, mintha az személyében is ott volna, g ubót font köréje mag ából. Eg y árnyékot szeretnél? Kai elmosolyodott. A szeriszek olyannak képzelték az emberi szerelmet, mint felhők találkozását, amelyek hol súrolják eg ymást, hol viharossá püffednek, hol belevesznek eg ymásba eg y árnyékot vetnek. Ig en, eg y árnyék az jó volna. Kai-t mag át is meg lepte hang jának hevesség e. Arra vág yott, ami a szeriszeknek van. Nem csak eg y hancúrozásra a hang ában. Most nem. Hát csinálj mag adnak. A szerisz hang ja a bőre alól szólt, pedig azt messze odalenn hag yta. Csak úg y? Nem olyan eg yszerű. Nem akarsz? A szerisz teste meg fodrozódott. Kai tudta, hog y ilyenkor nevet. Dehog ynem akarok. Ha csak belép a szobába, már tűzben égek. Az illata! Behunyom a szemem, és a Bethda kertjében vagyok. Vihar közeleg. Bánat árnyalta a szerisz hang ját. Kai elcsodálkozott. Semmi jelét nem látta, hog y vihar készülődne. Feljönnek mondta a szerisz. A halottak? kérdezte Kai, és elfog ta a rég i félelem. Rosszabb. Eg y szó, túlontúl sok jelentés. Az élőholtak? Kai a szemét meregette, de nem látott semmit. Az élőholtak csak sötétben kísértenek. Feljönnek mondta a szerisz. Hányan? Ne mondd, hogy mind a hét! Kérlek. Sokan. Mint az eső. A szerisz tovatűnt. A köd, amiből a testét fonta, már csak alaktalanul sodródott. Kai még sohasem látott így esni szét egy szeriszt. Csinálj egy árnyékot. A hang ott lógott a levegőben. Kai látása a föld felé zúdult. Levetette magát az Ujjhoz. Sula az ujj hegyén állt, szinte a peremén, fehér pontként, amely nőtt-növekedett. Kai látása úg y vág ódott bele a testébe, hog y orra bukott. Feltápászkodott, összezavarodva, és Sula felé rohant. Kevesebb mint eg y perc alatt odaért hozzá, és hétrét g örnyedve zihált. Sokáig elvoltál. Sula meg fordult. Már azt hittem, el is felejtettél, Kai Summerson. Bocsáss meg, hölgyem lihegett vigyorogva Kai, mert a lány szépsége elsöpörte páni félelmét. Már butaság nak tűnt az eg ész. Fentről nem látott semmi g yanúsat. Sula duzzogása mosolyba váltott, a nap lenyúlt, hogy fénybe vonja az arcát, és Kai egy pillanatra elfeledkezett a szerisz fig yelmeztetéséről. Az élőholtak éjjel kísértenek. Meg fog ta a lány kezét, s az odabújt hozzá. Virág illata volt. Puha melle hozzányomódott a mellkasához, és Kai szíve meglódult. Egy pillanatig csak a szemét és az ajkát látta. Egyik kezük ujjai egymásba kulcsolódtak, a másikkal a lány nyakát ciróg atta, érezve lüktető meleg ét. Máskor ne menj ilyen közel a meredélyhez mondta Kai elfúló hang on. A lány mög ött alig

13 eg y lépésre hatvanméteres szakadék tátong ott a mocsár fölött. Úg y beszélsz, mint az apám. Sula félrebillentette a fejét, és nekidőlt a testével. Tudod-e, hogy ma is azt mondta, ne jöjjek ki veled? Az a Kai Summerson egy söpredék, mondta. Azt akarta, hog y odabenn kuksoljak Morltownban, amíg ő az üzleti üg yeit intézi. Micsoda? Kai eleng edte Sula kezét. Azt mondtad, beleeg yezett. Sula elvihog ta mag át, és dörmög ő hang on folytatta. Nem tűröm, hog y a lányom eg y Őrző-kapitánnyal csavarog jon! Nevetve visszavette a saját hang ját. Tudtad, hog y szerinte rossz a híred? Kai-nek tényleg rossz volt a híre nőügyekben, és egy olyan ember, mint Merik Wineland, igencsak megnehezíthette volna az életét. Sula, mennünk kell. Baj közeleg. Feszes kis ráncok csúfították el Sula makulátlan homlokát. Baj? Nem minden hátsó g ondolat nélkül hoztalak ki ide szólt Kai. Más lányok talán elpirultak volna, Sula elvigyorodott. Nem arról van szó mondta Kai. Illetve arról is, de ma ide voltam beosztva, hog y ellenőrizzem a körzetet. Hog y fig yeljem a mocsarat. Én nag yon fig yeltem a szikláról, amíg távol voltál. De semmi sincs odalenn! Sula elfordult tőle, és a láp zöld vég telenére mutatott. És akkor észrevette. Hát az meg mi? Köd emelkedett a Nádas-teng er fölé. Fehér sug arakban terjedt keletről, véresre mázolta őket a lenyugvó nap. Közelednek. Kai alig bírt meg szólalni. Aztán rálelt a hang jára, és próbát tett eg y mag abiztos vig yorral. Grimasz lett belőle. Sula, sietnünk kell. Muszáj jelentést tennem az Arai-erődben. Átkísérlek a Mexteneken, és otthag ylak Redrocksban. Ott biztonság ban leszel. Eg y szekér majd elvisz Morltownba. A fullánkok csak olyan neszt csaptak, mint amikor gyertyákat fúj el valaki: rövid, gyors léleg zetvételek. Három fúródott be Sula jobb karja alá. Három vékony, fekete tüske a ruha fehérjén. Kai csípést érzett a nyakán, mintha bög öly szúrt volna bele. Mocsári vámpírok lepték el az Ujj heg yét, szürkék, pókszerűek, fürg ék, zajtalanok. Kai kirántotta rövid kardját. Nehéz volt, mint az ólom. Ujjai elzsibbadtak, a kard kiesett üg yetlen markából. Vihar közeleg.

14 1 Cserbenhagytam az öcsémet. Lógtam a tövisek közt, és hagytam meghalni őt, és az óta az éjszaka óta rossz hely a világ. Cserbenhagytam, s habár az óta sok testvért hagytam meghalni, az az első fájdalom mit sem enyhült. Lényem legjobbik része még mindig ott lóg a tövisek közt. Az élet ki tudja tépni az emberből, ami létfontosságú, horgokkal cibálja, cafatot cafat után, míg végül üres lesz a keze, koldusbotra juttatják az évek. Mindenkinek megvannak a maga tövisei, nem belőle valók, hanem benne vannak, mélyen, akár a csont. A tüskebokor forradásai megjelöltek, erőszak kalligráfiája, vérrel irt üzenet, egy életidőbe telik a kibogozása. Mindig a születésnapomon érkezik az Arany Őrség. Tizenhat lettem, amikor értem jöttek, tizenkettő, amikor atyámért és nag ybátyámért. Utóbbi alkalommal már az ország utat jártam a testvérekkel, néztük, ahog y az őrség Ancrath felé ig yekszik a Nag y Nyug ati Ütőn. Nyolcéves lettem épp, amikor először láttam őket, amint fehér ménjeiken bedobog tak Mag asvár kapuján. Megilletődötten bámultuk őket Will-lel. Ma Mianával az oldalamon néztem őket. Miana királynéval. Most más kapun dobog tak be, más várba, de a hatás ug yanaz volt: aranyözön. Arra g ondoltam, el se fémek az Odúban. Harran kapitány! köszöntöttem a magasból. Kedves, hogy beugrottál. Kérsz egy sört? A kecskelábú asztalokra mutattam, amelyek ki voltak rakva eléje. Trónusainkat a balkonra állíttattam, hog y onnan nézhessük, amint meg érkeznek. Harran leug rott a nyereg ből vakítóan csillog ó tűzaranyozású páncéljában. Mög ötte még egyre tódult be a kapun az őrség. Százak és százak. Egész pontosan hét osztag, ötven lovas mindegyik. Hét osztag a hét birtokomra. Négy évvel ezelőtt még csak egy osztag járt nekem, de azt is Harran vezette. Köszönet, Jorg király! kiáltotta. De még dél előtt muszáj lesz elindulnunk. A Vyene-be vezető utak rosszabb állapotban vannak, mint vártam. Ig yekeznünk kell, hog y a Kong resszus kezdetére a Kapuhoz érjünk. Csak nem akarsz elrabolni eg y királyt a születésnapi ünnepség éről holmi Kong resszus végett? Beleittam a sörömbe, és megemelintettem a kupát. Ma vagyok húszéves, ha nem tudnád. Harran bocsánatkérően vállat vont, és elfordult, hog y szemüg yre veg ye az osztag okat. Már több mint kétszáz katona bezsúfolódott. Meg leszek lepve, ha sikerül mind a háromszázötven lovasát felsorakoztatnia az Odúban. Az újjáépítés során kibővítettük ug yan, de az elülső udvar tág asnak még íg y se mondható. Mianához hajolva jókora pocakjára illesztettem a tenyerem. Ez attól fél, ha nem meg yek el, meg int döntetlen lesz az eredmény. Miana mosolyg ott. Az utolsó, valamelyest is döntés közeli szavazás a második Kong resszuson esett a harmincharmadiknak alig ha van több esélye, hog y császárt ültessen a trónra, mint az előző harmincnak.

15 Makin léptetett be a kapun az őrség oszlopa mög ött, tucatnyi lovag ommal, akik vég ig kísérték Harrant a Felföldön. Jelképes kíséret volt, persze, hiszen akinek csöppnyi esze van, vagy annyi se, az nem fogja elállni az Arany Őrség útját, pláne hét osztagét. Szóval, Miana, ugye megérted, hogy muszáj elmennem, még ha a fiam most verekszi is majd ki magát a világba? Éreztem a rúgását a tenyeremen. Hét osztagnak igazán nem mondhatok nemet. Az eg yik Lord Kennickért jött, ha nem tudnád felelte ő. Kicsodáért? kérdeztem tréfából. Néha az az érzésem, meg bántad, hog y Makinból Kennick urát csináltál mondta Miana. Szerintem ő is bánja már. Alig egy hónapot töltött ott az elmúlt két évben. Az összes jobb bútorát áthurcolta a Bárócsarnokból az itteni szállására. Némán néztük, ahog y az őrség felsorakozik a szűk udvaron. Feg yelmezettség ük minden alakulatot meg szég yenített. Még nag yapám lovasparti lovasság a is csőcseléknek tűnt az Arany Őrség mellett. Valaha meg csodáltam Nyílbeli Orrin úti testőrség ét, de ezek a katonák itt senkihez sem voltak foghatók. Egy se volt a százak között, aki ne csillogott volna a napon, páncéljuk aranyozásán eg y makulányi folt se látszott. Az utolsó császárnak tele volt a zsebe, és a személyi testőrségnek majd két évszázaddal a halála után is futotta még belőle felszerelésre. Le kéne mennem hozzájuk. Úgy tettem, mintha fel akarnék állni, de eszem ágában sem volt. Kényelmesen ültem. Nem vonzott a háromheti kemény lovag lás kilátása. Illene. Miana eg y erős paprikát rág csált. Az utóbbi hónapokban a leg szélsőség esebb étkeket kívánta meg. Újabban szülőföldje, a Lovaspart perzselő ízeire vág yott. Eg y kaland volt szájon csókolni őt. De előbb meg kell kapnod az ajándékomat. Felvontam a szemöldökömet, és meg kocog tattam a hasát. Máris kész, tálalható? Félrecsapta a kezemet, és intett eg y szolg ának, aki a csarnok árnyai közt várakozott. Miana néha még ma is annak a g yereknek rémlett, aki a körülzárt, pusztulásra ítélt Odúba érkezett. Eg y hónap híján tizenöt évesen is eltörpült a leg apróbb cselédlány mellett, bár a terhesség hozzáadott néhány hajlatot, meg duzzasztotta a mellét, kiszínezte az orcáját. Hamlar selyemkendővel letakart valamit hozott oda, hosszú volt és vékony, de kardnak nem elég nag y. Enyhe meg hajlás kíséretében átnyújtotta. Húsz évig szolg álta a nag ybátyámat, de soha eg y savanyú pillantást nem vetett rám, amiért fölszámoltam a rég i állását. Lerántottam a kendőt. Egy bot? Drágám, igazán nem kellett volna. Számat összepréselve néztem. Csinos bot volt, kétség telenül. A fáját nem ismertem fel. Hamlar lefektette a két trónus közé, és elment. Pálca mondta Miana. Lignum vitae, kemény, és van olyan nehéz, hogy elsüllyedjen a vízben. Hm, eg y bot, amely vízbe tudna fojtani... Miana újra intett, és Hamlar a könyvtáram eg y hatalmas fóliánsával tért vissza, kinyitva, elefántcsont könyvjelzővel a releváns résznél. Itt az áll: Orlanth ura örökletes jogot nyert rá, hogy hivatala pálcáját a Kongresszusban is hordozhassa. Miana odaillesztette ujját a passzushoz. Felvettem, és meg újult kíváncsiság g al nézeg ettem a pálcát. Szinte vasrúdnak érződött a

16 kezemben. A Felföld, Nyíl, Belpan, Conaug ht, Normardia és Orlanth királyaként, plusz Kennick hűbéruraként ezek szerint uralkodói eng edélyem van arra, hog y botot hordjak ott, ahol mindenki másnak feg yvertelennek kell lennie. És manóképű, rózsás arcú kis királynémnak hála, a botom vasfa pálca, amellyel páncéltökfödőben is ki lehet loccsantani valakinek az ag yvelejét. Köszönöm mondtam. Sose voltam az a fajta, aki mutog atja az érzelmeit, de úg y g ondoltam, ismerjük eg ymást annyira, hog y Miana sejtse: örömet szerzett nekem. Próbaképpen nag yot suhintottam a pálcával, és máris indíttatva éreztem mag am, hog y elhagyjam a trónust. Benézek Coddinhoz lefelé menet. Coddin ápolónői már vártak. Lakrészének ajtaja nyitva állt, a zsaluk kitárva, a pézsmafüstölők meggyújtva. A sebből áradó bűz még így is megtöltötte a levegőt. Nemsokára két éve lesz, hogy a hasába fúródott az a nyíl, de a seb még mindig gennyedzett, nem akart beg yóg yulni az orvosok kötései alatt. Jorg. Az ágyából intett, amelyet az ablakhoz toltak és megemeltek, hogy nézhesse az őrség érkezését. Coddin. Meg int a rég i, tehetetlen bűntudat fojtog atott. Elbúcsúztál tőle? Mianától? Persze. Vag yis... Világ ra fog ja hozni a g yerekedet, Jorg. Mag ányosan. Amíg te oda leszel. Aligha magányosan. Annyi a szobalánya meg az udvarhölgye, mint a nyű. A nevüket se tudom, a felét meg se ismerném. Naponta jön eg y új. Neked is részed van ebben a dologban, Jorg. Ha majd sor kerül rá, tudni fogja, hogy nem vag y mellette, és csak annál nehezebb lesz neki. A leg kevesebb az, hog y tisztesség esen elbúcsúzol tőle. Csak Coddin merészelt így rendre utasítani. Izé... köszönetét mondtam neki. Előkaptam az új botomat. Ajándék. Ha itt vég zel, menj vissza hozzá. És mondd ki, amit illik. Biccentettem, ami azt jelentette, hog y meg fontolom. Beérte ennyivel. Sohasem unom el ezeknek a fiúknak a lovastudományát mondta, azután meg int lepillantott az odalenn csillog ó-villog ó sorokra. Gyakorlat teszi a mestert. Bár inkább a hadi mesterség et kellene g yakorolniuk. Befarolni a lóval holmi mákszemnyi sarokba szép mutatvány, de... Hát akkor élvezd a mutatványt! Meg rázta a fejét, leplezni próbálva az arcára kiülő g rimaszt, azután rám nézett. Miben állhatok szolg álatodra, királyom? A szokásos mondtam. Adj tanácsot. Nincs neked szükség ed arra. Én sose láttam Vyene-t, a közelében sem jártam. Semmit se mondhatok, ami seg ítség edre lehetne a Szent Városban. Az éles eszed meg a könyves tudományod hasznodra lesz majd. A leg utóbbi Kong resszust is túlélted, nem ig az? Az emlék kesernyés mosolyt csalt az arcomra. Lehet, hogy van egy kis sütnivalóm, öreg, de most a te bölcsességedre van szükségem. Tudom, hog y darabonként az eg ész könyvtáram átvándorolt a szobádon. Az utazók

17 történeteket és híreket hoznak neked a világ mind a nég y tájáról. Szóval milyen hasznot húzhatnék Vyene-ből? Kire teg yem a hét voksomat? Közelebb léptem hozzá a csupasz kőlapokon. Coddin már csak katona marad: mit neki szőnyeg vag y sásg yékény, még mag atehetetlen beteg ként is. Nem akarod te hallani az én bölcsesség emet, Jorg. Ha eg yáltalán annak nevezhetjük. Coddin meg int az ablak felé fordult, és a napfény felfedte a korát, az arcára vésődött fájdalomráncokat. Reméltem, hog y időközben meg változtattad az álláspontodat mondtam. Van nehéz út, és van, ami a leg nehezebb. A sebe most még jobban bűzlött, hog y a közelében álltam. Romlás harapdálja a bokánkat, alig hog y meg születünk. A rothadás bűze csak azt jelzi, merre visz a lábunk, akármilyen irányba mutasson is. Szavazz atyádra. Békélj meg vele. A jó orvosságnak gyakran rossz az íze, de van olyan keserű pirula, amit lehetetlen lenyelni. Vártam, hog y ne hallatsszék harag a hang omban. Már azt is alig bírom, hogy ne vonuljak be Ancrathba hadaimmal, és ne taroljam le. Ha a nyílt háborút is ilyen nehezemre esik elkerülnöm... hogyan lehetne béke? Ti ketten eg yformák vag ytok. Atyád talán hideg ebb, zordabb, kevesebb benne az ambíció, de te is annak a fának az almája vagy, ugyanazok a bűnök kovácsoltak benneteket. Csak Coddin mondhatta ki fővesztés kockázata nélkül, hog y atyám fia vag yok. Csak olyan ember merte kimondani ezt az ig azság ot, aki már meg halt a szolg álatomban, sorvadvarothadva hevert mint alkalmazottam, letéve immár hivatalát. Nincs szükség em rá jelentettem ki. Nem azt mondta az a te szellemed, az az Építő, hogy ha két Ancrath összefog, véget vethet a rejtett kezek uralmának? Gondolkodj, Jorg! Sag eous állította szembe veled a nag ybátyádat. Sageous akart a föld alá tenni téged és az öcsédet. És amikor ez nem sikerült, éket vert apa és fia közé. Mi vethetne vég et a Sag eous-félék, a Néma Nővér, Skilfar meg a hasonszőrűek uralmának? A béke! Egy trónra emelt császár. Az egyetlen parancsosztó hang. Két Ancrath! Azt hiszed, atyád tétlenkedett mind ez idő alatt, az évek során, amíg felnőttél, s azt meg előzően? Lehet, hog y nem olyan ambiciózus, mint te, de van tekintélye. Olidan király sok udvarnál befolyásos. Nem állítom, hog y volnának barátai, de hűség et, tiszteletet, félelmet eg yaránt tud ébreszteni. Olidan sok titkot ismer. Titkokat én is ismerek. Eg y eg ész csomót, amit bár ne ismernék. A Százak nem követik a fiút, amíg az apa áll előttük. Akkor el kell pusztítanom. Atyád is próbálkozott effélével, s csak még erősebb lettél általa. De a végén megingott. Lenéztem a kezemre, felidézve, hogyan kaptam el a mellemtől, miközben csöpög ött róla a vér. Az én vérem, atyám kése. Meg ing ott. Én nem fog ok. Ha az álomboszorkány vert éket közénk, akkor jó munkát vég zett. Képtelen lettem volna meg bocsátani atyámnak. Szerintem ő is képtelen lett volna elfog adni a meg bocsátásomat. Lehet, hogy a rejtett kezek azt hiszik, két Ancrath véget vethet az uralmuknak. Én viszont azt hiszem, eg y is elég ehhez. Elég volt Corionhoz. Elég volt Sag eoushoz. Mindnyájukhoz elég lesz, ha az utamba akarnak állni. Különben is tudod jól, mennyire becsülöm a próféciákat.

18 Coddin sóhajtott. Harran már vár. Meg kaptad a tanácsomat. Vidd mag addal. Nem fog nehezedre esni. Sereg kapitányaim, felföldi nemesurak, kérvényező lordok a hét királyság minden zug ából, tányérnyalók tucatjai ezek vártak az öreg torony ajtaja előtt, a fog adóteremben. Az az idő, amikor csak úg y elslisszolhattam volna... hát, az elslisszolt. Felemelt kézzel üdvözöltem a tömeg et. Nemesurak, házam harcosai, meg yek a Kong resszusra. Biztosítlak benneteket, érdekeiteket éppúg y szem előtt tartom majd, mint a mag améit, és a tőlem meg szokott tapintattal és diplomáciai érzékkel fog om képviselni őket. Ezen jót röhög tek. Sok férfit kivéreztettem, hog y a birodalomnak ezt a sarkát megszerezzem, ezért úgy éreztem, nyújtanom kell egy kis műsort az udvaromnak, ha nem kerül semmibe. Érdekeik amúg y is eg ybeestek az enyémekkel, tehát nem hazudtam nekik. Tekintetem Marten kapitányt kereste a tömeg ben, ezt a mag as, viharvert férfit, akiben semmi sem maradt már a hajdani parasztból. Kapitányinál mag asabb rang ot nem adományoztam, de Marten ötezernél is több katonát vezényelt a nevemben. Vigyázz rá, Marten. Vigyázz mindkettőjükre. A vállára tettem a kezem. Többet nem is kellett mondanom. Kiléptem az udvarra, oldalamon két asztali lovag ommal, Sir Kenttel és Sir Riccarddal. A tavaszi szellő nem fújhatta el elég hamar a lovak verejtékének aromáját, és a több mint háromszáz darabból álló ménes mindent elkövetett, hog y az udvaron térdig érjen a trág ya. Nag y tömeg ű lovasság ot messzebbről célszerű meg szemlélni. Makin léptetett át a sorok közt. Isten éltessen, Jorg király! Majd meglátjuk mondtam. Egy kicsit túl kényelmesnek érződött ez az egész. Boldog családok apró királynémmal odafönn. Születésnapi köszöntők, arany kíséret idelenn. A könnyű élet, a béke hamarább megfojtja az embert, mint a kötél. Makin felvonta a szemöldökét, de nem szólt semmit, csak mosolyg ott rendületlenül. Tanácsadóid útra készen, felség! Kent újabban folyton felség ezett, úg y láttam, jólesik neki. Bölcs főket kellene vinned, nem feg yverforg atókat mondta Makin. Hát te kit hozol, Lord Makin? Úgy döntöttem ugyanis, hogy megengedem, ő válassza ki azt az eg yetlen tanácsadót, akit a voksánál fog va mag ával vihet a Kong resszusra. Rábökött eg y ösztövér, savanyú képű vénemberre, aki az udvaron álldog ált, vörös köpenyét meg-megcibálta a szél. Osser Gantot. A néhai Kennick báró főkamarása. Ha majd meg kérdezik tőlem, mibe kerül a szavazatom, Osser tudni fog ja, mi éri meg Kennicknek, és mi nem. Ezen mosolyognom kellett. Akárhogy is titkolta, a jó öreg Makin méltósággal igyekezett alakítani a Százak egyikének új szerepét. Hogy atyámról vagy Nyíl hercegéről vesz-e példát az uralkodáshoz, az még nem volt világ os. Kennick javarészt mocsár, és a Ken-mocsaraknak faanyag ra van szükség e. Cölöpökre, hog y a sáros parasztviskóitok el ne süllyedjenek eg y szép éjszakán. A fát pedig tőlem kapjátok. Jó

19 lesz, ha az embered ezt az eszébe vési. Makin csak köhintett párat, mintha a mocsár gőzei máris beszivárogtak volna a tüdejébe. Szóval kiket hozol mag addal tanácsadónak? Nem volt nehéz döntés. Coddin akkor indult utolsó útjára, amikor az Odú ostroma után lehozták a heg yről. Többé nem fog útra kelni. Ősz fő bőven akadt az udvarnál, de olyan, amelyet a tartalmáért becsültem volna, eg y sem. Kettő máris itt áll előtted. Sir Kent és Sir Riccard felé biccentettem. Rike és Grumlow pedig kinn várakozik, Keppennel meg Gorg othtal. Krisztusom, Jorg! Rike-ot nem hozhatod! A császári udvarba meg yünk! És Gorg oth! Még csak nem is kedvel tég ed. Kirántottam a kardom, s a könnyed, csillog ó mozdulat ívét arany sisakok százai követték. Mag asra emeltem a peng ét, és hol erre, hol arra fordítottam, hog y visszatükrözze a nap fényét. Voltam én már Kong resszuson, Makin. Tudom, milyen játszmát játszanak ott. De idén új játszmát játszunk. Az enyémet. És olyan fig urákat viszek oda, akikre szükség em lesz.

20 2 Több száz lovas nagy port üt. A magunk kavarta felhőben hagytuk oda a Matterackokat, az Arany Őrség kilométer hosszan nyúlt el a kanyargós hegyi úton. Csillogásuk nem élte túl a vonulást: eg yöntetű szürke csapat ért le a síkra. Makin és én eg ymás mellett lovag oltunk a tekervényes csapán, amelyen eg ykor a kapumhoz tartó Nyíl herceg ével találkoztunk. Makin most öreg ebbnek látszott, a haja már itt-ott őszült, és ag g odalmas ráncok vésődtek a homlokára. Azelőtt, az utat járva, Makin mindig boldog nak tűnt. Amióta vag yonra meg hírre meg várakra tettünk szert, eg yfolytában ag g odalmaskodott. Hiányozni fog? kérdezte. Már egy órája csak a paták kopogása hallatszott a köves talajon, erre derült ég ből: Hiányozni fog? Nem tudom. Megkedveltem az én kis királynémat. Ha akarta, fel tudott izgatni, de hát a legtöbb nő fel tudott: énnekem nem nehéz tetszeni. De nem lángoltam érte, nem volt minden pillanatban szükség em rá, nem akartam folyton a közelemben tudni. A meg kedveltem azonban akkor is kevés. Szerettem, tiszteltem fürg e eszéért, rejtett könyörtelenség éért. De nem voltam szerelmes belé, nem éreztem iránta azt az irracionális, bolond szerelmet, amely néha meg rohanja a férfit, elsodorja, és ismeretlen partokon veti ki. Nem tudod? kérdezte. Majd kiderül, nem? Makin csak a fejét rázta. Te se vagy éppen az eszményi szerelem megtestesítője, Lord Makin mondtam neki. A hat év alatt, amióta az Odúba jöttünk, sosem tartott nőt maga mellett, s ha volt is szeretője vagy akár kedvenc kurvája, mi, többiek nem értesültünk róla. Vállat vont. Én elvesztem az úton, Jorg. Sötét esztendők voltak azok. Nem lehetek illő társa egy olyan nőnek, akire esetleg vág ynék. Micsoda? Mert én ig en? Feléje fordultam a nyereg ben, és vég ig mértem. Te fiatal voltál. Gyerek. A bűn nem ragad rajta egy gyerek bőrén úgy, ahogyan egy férfién meg tapad. Most én vonog attam a vállam. Makin tényleg boldog abbnak látszott, amikor g yilkolt és fosztog atott, mint amikor visszaemlékezett minderre boltozatos termeiben. Lehet persze, hog y csak eg y kis ag g odalmaskodnivalóra volt szükség e, hog y abbahag yhassa az ag g odalmaskodást. Jó asszony ő, Jorg. És nemsokára apát csinál belőled. Erre nem g ondoltál? Nem mondtam. Valahog y kiment a fejemből. Ig azság szerint minden éber órán a g ondolataim közt forg ott, sőt még álmomban is. De valahog y képtelen voltam meg rag adni, úg yhog y tényleg kiszállt belőlem. Tisztában voltam vele, hogy hamarosan megjelenik egy visító csecsemő, de hogy ez mit jelent majd nekem hogy milyen is apának lenni, ezt nem tudtam felfogni. Coddin azt mondta, majd megjön az érzés magától. Megsúgja az ösztönöm a vérünkben van. És lehet, hogy tényleg rám tör majd,

21 mint a tüsszög és, ha bors kerül a leveg őbe, de addig elképzelni se tudom. Lehet, hogy jó apa leszel mondta Makin. Nem. Akár megértem majd valahogy ezt az egész folyamatot, akár nem, apának rossz leszek. Cserbenhag ytam az öcsémet, és bizonyára cserbenhag yom majd a fiamat is. Az átok, amit Ancrathi Olidan rám testált, és amit alkalmasint ő is az apjától kapott, az én gyermekemet is meg fog ja fertőzni. Makin összepréselte a száját, de volt benne annyi tisztesség, vagy talán bölcsesség, hogy ne vitatkozzon tovább. A Renar-felföldön alig lapít valami, amin szántani-vetni lehetne, de az ancrathi határ közelében a táj egy kis időre abbahagyja a bucskázást, és juttat némi helyet a gazdálkodásnak, meg eg y városfélének is. Hodd Townnak, a fővárosomnak. Már láttam is a koszfoltját a horizonton. Itt ütünk tábort mondtam. Makin meg fordult a nyerg ében, hog y szóljon Sir Riccardnak, az pedig mag asra emelte lándzsáján a lobogómat. Még beérhetnénk Hodd Townba jegyezte meg Makin. Egy órával napnyugta után ott lehetnénk. Kényelmetlen ág yak, vig yorg ó hivatalnokok, bolhák. Leug rottam Brath nyerg éből. Inkább alszom sátorban. Gorg oth leült. Hag yta, hog y az őrség teg yen-veg yen körülötte, kipányvázza a lovakat, meg szervezze az abrakoltatást, pavilonokat húzzon fel, hatszemélyeseket, tetejükön két lobog ó szalag g al, a császári arannyal és feketével. Keppen és Grumlow ledobta a nyereg táskáját a leucrota mellé, és kockázni kezdett. Legalább lovagoljunk át a városon holnap, Jorg. Makin megkötötte a tarisznyát a lova fején, és visszafordult hozzám. Az emberek szeretik nézni az őrség vonulását. Ennyit adhatnál nekik, nem? Vállat vontam. Érjék be azzal, hog y a Felföldön tartok udvart. Azt hiszed, elfelejtették, hog y Nyílban a palotám is nag yobb, mint Hodd Town eg ész városa? Makin nem vette le rólam a szemét. Néha mintha te is elfelejtenéd, Jorg. Elfordultam, és leguggoltam a kockázók mellé. A combom sajgása tudatta velem: túl sok időt töltöttem a trónon, az ág yban meg a lakomázóteremben. Makinnak ig aza volt: utazg atnom kellene hét királyság omban, ha másért nem, hog y úton leg yek, és észben tartsam az élményeket. A francba! Keppen kiköpött. Grumlow mind az öt kockája hatot mutatott. Keppen elkezdte kiüríteni az erszényét, aztán köpött még eg yet, és odahajította az eg észet Grumlow lába elé. Meg ráztam a fejem. Tiszta pocsékolás ilyen rossz esélyre feltenni eg y erszényre való pénzt. Ne játszd el az összes szerencsédet, Grumlow testvér. Még szükség ed lehet rá. Felálltam, halkan szentségelve közben a lábam miatt.

22 Nem akartam abban a palotában élni, amit Orrin herceg építtetett Katherine-nek. Néhány hetet töltöttem ott, amíg Nyíl meg maradt nemesei felesküdtek rám. Az épület Orrint juttatta eszembe, mértéktartó volt, még is fenség es, mag as boltívek, fehér kőoszlopok, mintha csak Macedon romjairól koppintották volna, ahol Sándor nag g yá nőtt. Tébláboltunk termeiben a testvérekkel, akik a testőrség emet adták, meg a kapitányaimmal, akik Nyíl új szerzeményeinek meg hódoltatását tervezték. Kihaltnak érződött az a palota, hiába, hog y több száz főnyi személyzete volt, számomra eg ytől eg yig ideg enek. A vég én már örültem, hog y kilovag olhatok onnan, elfog lalni Normardiát, pedig az lett azon a tavaszon a leg véresebb hadjáratom. Ha az odúbeli élet eg ynapi, nyereg ben való zötykölődéshez is elpuhított, akkor ig azán bölcsen tettem, hogy annak a palotának a kényelméről lemondtam. Inkább a hegyek, mint a síkság, inkább a hófödte csúcsok közt üvöltő szél, mint a Csendes-teng er felől áramló dög letes leveg ő, amely a Vízbefúlt-szig etek bűzét hordozza. Azonkívül eng em Ancrathhoz és Renarhoz köt a vér. Nem mondhatni, hogy sűrűn vágynék a családi meghittség melegére, de zavaros időkben jobb, ha olyan alattvalók veszik körül az embert, akik meg szokásból, nem pedig friss keletű félelemtől hajtva követik. Sötétedéskor csendesen eleredt az eső. Összehúztam mag amon a köpönyeg et, és odamentem az eg yik tábortűzhöz. Sátrat a királynak! kiáltotta Sir Riccard, karon ragadva egy elhaladó őrt. Egy kis nedvességbe nem fogok belehalni mondtam neki. Riccard jó kardforgató, és bátor is, csak túlságosan imádja a rangját meg a hangját. Sokkal jobban szerettem tábortűznél, harcosok nyüzsg ése közepette üldög élni, mint a tekerg ő-csattog ó sátorlapot bámulni és azon képzeleg ni, vajon mi ólálkodik mög ötte. Néztem, ahog y az őrség kiépíti a tábort, és élveztem, ahog y a húsoskondérok szag a az orromat csiklandozta. Egy háromszáznál is több katonából álló csapattól egész kis hadsereg ez a szokásos úti teendők már komoly feg yelmet kívánnak. Latrinaárkokat kell ásni, őrség et kell állítani a védvonalba, lovakat kell leg eltetni, itatni. Nincs lazaság, ami nekünk, úti testvéreknek g yerekkoromban meg felelt. Az arányok mindent meg változtatnak. Az őrség eg yik kapitánya széket hozott, amolyan hadjáratra való bútordarabot, amit szépen össze lehet hajtog atni laposra, és a sarkait rézborítás védi az ütődéstől-kopástól. Amikor Harran kapitány odajött, már ezen üldög éltem, ölemben eg y csajka krumplis rag uval, ami nyilván az Odúból, saját raktáramból származott. Az Arany őrség elvárta, hog y élelmezzék, ahol csak meg áll nem más ez, mint közönség es rablás, amit a birodalom vég napjai szentesítettek. Egy pap akar beszélni veled mondta Harran. Hallgattam, míg utána nem pottyantotta a csöndbe, hog y Jorg király. Az Arany Őrség kapitányai eg y kissé meg vetik a Százakat, sőt nevetnek a titulusaikon csicsásra fényezett sisakjaik mögött. Egy pap? Vagy talán Hodd Town püspöke? Az Arany Őrség Rómát se becsüli sokra: évszázadok örökség e ez, amelyet császárok és pápák dühödt civakodásai központoznak. A császárpártiak Vyene-t tekintik szent városnak, Rómát kutyába se veszik. Ig en, eg y püspök bólintott Harran. Könnyű felismerni őket a hülye sityakjukról mondtam. Sir Kent, lég y kedves idekísérni jámbor körünkbe Gomst atyát. Nem szeretném, ha baja esne, míg az őrség en átverekszi mag át.

23 Hátradőltem a székben, és meg húztam a korsót, amit a kezembe nyomtak: keserű sör valamelyik ostreichi főzdéből. Rike a tüzet nézte, és eg y csontot rág csált az étele maradékából. Leg többen úg y nézik a tüzet, mintha fénylő táncának misztériumában válaszokra lelhetnének. Rike inkább csak fintorgott. Odajött Gorgoth, és könyökölt magának annyi helyet, hogy a fény meg világ ítsa. Akárcsak bennem, őbenne is volt valami felismerés, amikor a láng okba bámult. A Góg tól kölcsönzött mág ia kiég ett belőlem aznap, amikor elhajtottuk a nyílbelieket az Odú alól sohasem volt ig azán az enyém. De azt hiszem, Gorg oth leg alábbis meg mártotta a kezét abban, amiben Góg vég ig úszott. Nem volt tűzesküdött, mint Góg, de valamennyi nyarg alt belőle az ereiben. Grumlow vette észre a közeledő Gomst püspököt: rámutatott az étkezősátor előtt sorban álló őrök feje fölött imbolyg ó mitrára. Néztük, ahog y előbukkant; teljes díszben, pásztorbotjára támaszkodva csoszog ott, bár semmivel sem volt öreg ebb Keppennél, aki reg g eli előtt is fölszalad egy hegyre, ha a szükség úgy hozza. Gomst atya mondtam. Így hívtam, amióta az eszemet tudtam, és eszem ágában sem volt változtatni rajta, amikor föveg et cserélt. Jorg király. Meg hajtotta a fejét. Zuhog ni kezdett az eső. Mi szél hozza ide Hodd Town püspökét eg y ilyen nyirkos estén, amikor a katedrálisában fölhalmozott fog adalmi g yertyák előtt is meleg edhetne? Érzékeny pontra tapintottam, mert a katedrális még csak félig volt felhúzva, de szokásommá vált piszkálni a vén Gomstyt, mintha ma is abban a kalickában ücsörög ne az élőholtak útján. Nag ybátyám túl sokat markolt, amikor elrendelte a katedrálisépítést: balvég zetű tervét abban az évben eszelte ki, amikor anyám kipréselt engem a világra. Lehet, hogy az is rossz döntés volt. Mindenesetre a pénz kifogyott. Eg y katedrális nem olcsó projekt, még Hodd Townban sem. Beszélnem kell veled, királyom. És inkább itt, mint a városban. Gomst meg tépázva állt díszruhájában, pásztorbotja kunkorairól csöpög ött a víz. Hozzatok már eg y széket ennek az embernek! kiáltottam. Isten szolg ája nem tocsog hat a sárban. Lehalkítottam a hang om. Mesélj, Gomst atya. Időbe telt, mire Gomst elhelyezkedett, és meg ig azg atta köntösét, amelynek szeg élye rag adt az iszaptól. Azt vártam volna, egy vagy két pap kíséretében jön, és ministránsfiú hordozza az uszályát, de nem, püspököm eg ymag ában ült előttem, feketén az esőtől, és ug yancsak meglátszott rajta a kora. Volt idő, amikor meg emelkedtek a teng erek, Jorg király. Elfehéredett bütykökkel szorong atta a pásztorbotot, és az ölében pihenő másik kezére meredt. Gomst sohasem mesélt történeteket. Dorg ált vag y hízelg ett, attól füg g ően, ki fia-borja volt a hallg atóság a. A tengerek mindennap megemelkednek, Gomst atya mondtam. A hold húzza fel a vízmélyeket, ahog y az asszonyok vérzését is elindítja. Tudtam, hog y a Vízözönről beszél, de szerettem cukkolni. Sok-sok éven át alacsonyabban álltak a teng erek, és a Vízbefúlt-szig etek Brettan eg ybefüg g ő földtömeg ét alkották, Hollánia pedig eg ész birodalmat táplált, mielőtt a Csendesteng er eg ytől eg yig ellopta őket. Meg emelkedtek a vizek, és beléjük fúlt ezernyi város. Úg y g ondolod, meg int kitátották szájukat az óceánok? Vig yorog va kinyújtottam a tenyerem, hadd hulljon bele az eső. Zuhog ni fog neg yven nap, neg yven éjjel? Látomásod volt? Érdes hang, megperzselődött tüdőből. Vörös Kent guggolt le Gomst

24 atya széke mellé. Amióta túlélte azt az infernót az Odúnál, Sir Kent big ottan vallásos lett. Akkor, úgy látszik, jól döntöttem, hogy a hegyekben tartok udvart mondtam. Még a vég én a Felföld lesz a világ leg g azdag abb szig eti királyság a. Sir Riccard jót röhög ött ezen. Ritkán eresztettem el viccet, ami ne vert volna visszhang ot benne. Makin kesernyésen elvig yorodott. Ezt többre tartottam. Most másféle emelkedésről van szó, sötétebb dag ályról mondta Gomst. Úg y látszott, elszánta mag át a prófétálásra. Sorra jönnek a hírek minden kolostorból, Nyílból, Belpanból, Normardiából, a hideg északról és a Kikötőkirályság okból. Hitünk leg jámborabb apácái is erről álmodnak. Remeték hagyják oda barlangjukat, hogy elmondják, mit hoz nekik az éj, ikonok véreznek, tanúság ot téve az ig azság ról. Készülődik a Holt Király. Fekete hajók várnak lehorgonyozva. Kiürülnek a sírok. Máskor is harcoltunk már halottakkal, és g yőztünk. Hirtelen hideg ebbre váltott az eső. A Holt Király az utolsó brettani lordot is leverte, most már övé a Szigetek. Hajóhada arra vár, hog y vitorlát bontson. A leg szentebbek fekete áradat közeledtét jövendölik. Gomst vég re felpillantott, és a szemembe nézett. Te is láttad mindezt, Gomst? kérdeztem. Én nem vagyok szent. Ez meggyőzött, legalábbis arról, hogy hisz ezekben a dolgokban, és fél. Ismertem Gomstot, tudtam, hogy szélhámos, bakszakállú vén kéjenc, aki csakis a maga javát nézi, és imádja a felleng zős, de üres szónoklatokat. Az ő őszinteség e többet ért, mint bárkié. Velem jössz a Kong resszusra. A Százak elé tárod a hírt. Elkerekedett a szeme, dadog ó ajkáról esővíz fröcsög ött. N... nincs nekem ott k... keresnivalóm. Tanácsadóm leszel feleltem. Sir Riccard átadja neked a helyét. Felálltam, kiráztam a hajamból a vizet. Franc ebbe az esőbe! Harran! Mutasd a sátramat. Sir Kent, Riccard, kísérjétek vissza a püspököt a templomába. Nem szeretném, ha valami szellem vag y vérszívó macerálná útközben. Harran kapitány, aki a szomszéd tűznél várakozott, odavezetett a pavilonomhoz, amely nag yobb volt az őrökénél, állatbőrök borították a padlóját, és fekete meg arany párnákkal volt teleszórva. Makin jött mög öttem köhécselve, az esőt rázva mag áról, testőrömként, noha neki is állítottak eg y pavilont, mint Kennick bárójának. Ledobtam a köpönyeg emet; nag yot toccsant a földön, és dőlt belőle a víz. Szép álmokkal küld ág yba bennünket Gomst mondtam körülnézve. Balra eg y élelmiszeres láda, a másik oldalon hordozható árnyékszék. Füsttelen olajat ég ető ezüstlámpák mutatták az utat díszesen farag ott baldachinos ág yamhoz: darabjait tucatnyi őr hurcolhatta mag ával. Én nem hiszek az álmoknak. Makin letette a köpenyét, és megrázta magát, mint egy kutya. Sem a püspöknek. Az ágyam mellett sakk-készlet volt kirakva egy kis asztalon, a négyzetek fekete és fehér márványból, a fig urák ezüstből, rubindíszes az eg yik fél, smarag dos a másik. Az őrség nek előkelőbb a sátra, mint nekem a szobám az Odúban mondtam. Makin biccentett.

25 Nem hiszek az álmoknak ismételte meg. A Hodd Town-i nők nem hordanak kéket. Nekiláttam, hog y lecsatoljam a mellvértemet. Inasgyerek is csinálhatta volna, de a szolga olyan kórság, ami előbb-utóbb megnyomorítja az embert. Újabban divatszakértő lettél? Makin is a páncéljával vacakolt, miközben tovább csöpög ött az állatbőrökre. Az ón ára a nég yszeresére emelkedett, mióta elfog laltam nag ybátyám trónját. Makin vig yorg ott. Van itt még valaki? Beszélsz, beszélsz, de mintha nem hozzám beszélnél. Az embered, minek is hívják, Osser Gant? Ő értené. Lehánytam mag amról a páncélomat, és ott hag ytam, ahová éppen esett. Tekintetem folyton visszavándorolt a sakktáblára. Akkor is kiraktak eg yet, amikor az előző Kong resszusra utaztam. Minden este. Mintha nem is volna méltó a trónra, aki nem tud sakkozni. Hag yjuk a rébuszokat. Beszélj érthetően, Jorg. Én eg y fafej vag yok. Kereskedelem, Lord Makin. Próbaképpen előretoltam eg y parasztot. Rubinszemű paraszt, a fekete királynő szolgája. Már nem kereskedünk a Szigetekkel, nem jön az ón, az indigó, a brettani halászháló, sem a kézre álló csatabárdjuk, az apró, de szívós birkájuk. Nem kereskedünk, még is fekete hajókat látni a conaug hti partokról, a Csendes-teng ert járják, azonban sohasem kötnek ki. Háborúk voltak. A brettani lordok folyton marakodnak egymással. Makin vállat vont. Chella is beszélt a Holt Királyról. Én sem hiszek az álmoknak, de hiszek egy olyan ellenség szavának, aki úgy véli, a hatalmában tart. A mocsári holtak jó ideje lekötik atyám hadait a határon. Már évekkel ezelőtt leszámoltunk volna eg ymással, atyám meg én, ha nem az fog lalta volna el, hog y tíz körömmel kapaszkodjék abba, amije van. Makin végre bólintott. Kennick is megszenvedi ezt. Minden egyes fegyveresem azon van, hogy visszaszorítsa a holtakat a mocsárba. Na de hogy egy egész hadsereg? Meg király? Chella is királynője volt annak a hadnak, amelyet a Cantanlonában verbuvált. Na de hajók? Meg invázió? Több dolg ok vannak földön és ég en, Makin, mintsem bölcselmed álmodni képes. Letelepedtem az ágyra, és megfordítottam a sakktáblát, hogy a fehér királynő és serege feléje nézzen. Lépjél. Makin hatszor nyert, mire elfújattam vele a lámpákat. Az sem vig asztalt, hog y ő a hat győzelmével a padlón feküdt, én meg az egy szem diadalommal a pihe-puha ágyban. Úgy merültem álomba, hog y fig urák ug ráltak a szemem előtt, fekete nég yzetek, fehérek, meg csillanó rubinok, smarag dok. Éjjel vihar kerekedett, dühödten rohamozta a vásznat. A sátrak nag y hetvenkedők, szertelen történeteket mesélnek arról, hog y milyen időjárástól védik meg az embert. Valóság os vízözön kopogott a tetején, amely az egész királyságot is elönthette volna, és olyan szél cibálta, amely sziklákat szag g athatna ki a heg yoldalakból. Vízhatlan takaró alatt, eg y sövény alján

26 összeg ömbölyödve, talán föl sem ébredek rá, de az az éktelen dobolás a pavilon tetején felriasztott: vakon meredtem a sötétbe. Néha jó hallani az esőt, ha nem ázunk el, jó tudni, hogy üvölt a szél, de mi a leheletét sem érezzük. Vártam, egyre csak vártam abban a kortalan, meghitt sötétben, végül megcsapott a fehér pézsma illata, karjai a mellemre kulcsolódtak, és lehúzott az álomba. Ma valahog y sürg etőnek rémlett az aktus. Katherine néni. Alig hanem ezeket a szavakat formálta a szám, miközben elaludtam. Eleinte csak rémálmokat küldött rám Katherine, mintha a lelkiismeretemnek tekintené magát, és a bűneimmel akarna gyötörni. A csecsemő Degran újra és újra meghalt a kezeim közt, és én ordítva ébredtem, csurgott rólam a verejték, és komoly veszélyben forgott az, aki meg osztotta velem az ág yamat. Teljes éjszakákon át ég tem Sareth g yászának lassú tüzén, minden szemszög ből meg világ ította számomra húg a tudománya, amelyet Nyíl herceg ének feleség eként sajátított el. Miana nem bírta tovább a hálókamrámban, a keleti toronyba állíttatott be ág yat mag ának. Álomesküdött, g ondoltam. Alomboszorkány. Sag eous ivadéka. De ettől még ug yanúg y kívántam. Ráfestettem a képét képzeletem sötét viharának vásznára. Sohasem jelent meg előttem, ezért az első látványát idéztem fel, azt az időbe zárt emléket, amikor Mag asvár valamelyik folyosóján összefutottunk. Katherine sorra mutog atta szeretteit akiket meg öltem. Bajnokát, Sir Galent, aki scorroni ifjúság a idején mellette állt, szolg álóját, Hannát, amikor még nem volt olyan savanyú teremtés, és vig aszt nyújtott a g yermek herceg nőnek a szeretettelen udvarban. Katherine rákényszerített, hog y szeressem azokat, akiket ő szeretett, addig szorong atott az álom furcsa log ikájával, míg fontosnak, valóság osnak nem tűntek, éppoly valóság osnak, mint a tövisek előtti emlékeim. És tette mindezt a g ellethi nap rag yog ásában, az Építők Napjának hússzag g ató fényénél, amely mindig mög öttem volt, rávetve árnyékomat, mint valami fekete ujjat, mindannyiuk életére. Hagytam, hogy lehúzzon a karja, át az éjfél vonalán. Sohasem küzdöttem ellene, bár úgy éreztem, meg tehetném, sőt azt hiszem, ő is ezt akarta. Meg akarta mutatni mindama rosszat, amit műveltem, igen, azt akarta, hogy éppúgy érezzem át, ahogy ő, igen, de azt hiszem, még ennél is jobban akarta, hog y küszködjek vele, álljak ellen a varázslatának, hunyjam le álmodó szememet, és próbáljak elmenekülni. De nem tettem. Azt mondtam mag amnak, az én döntésem, hog y szembenézek azzal, amitől félek. Hátha a kínzásai kiég etik belőlem az érzelmeket. De igazság szerint élveztem, hogy rám fonódnak a karjai, hogy ilyen közel érzem mag amhoz, hog y szinte meg érinthetném, habár érinthetetlen. Halvány fények a csillag talan éjszakában. Újabban az álmok, amelyekhez lehúzott, zavarosabbak, szétesőbbek lettek, mintha ő mag a is álmodna közben. Már láthattam, vag y meg érinthettem, de soha a kettőt eg yütt. Mag asvárban vag y a nyílbeli palotában kóboroltunk, ruhája úszott utána, némaság ra voltunk ítélve, falak romlottak, szakadtak le mög öttünk, amerre csak jártunk. De ma éjjel hideg és tiszta volt az álom. Kőtörmelék ropogott a cipőm alatt, eső zuhogott rám. Heg yoldalon kapaszkodtam fölfelé, beledőlve a viharba. Ujjaim vakon tapog atták a sziklát, előttem fal meredezett. Ismerős volt minden érzet, még sem volt felettük uralmam, mintha bábu volnék, és valaki más fog ná a zsineg eket.