Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet Közhasznú Társaság 2103 Gödöllő, Páter K. u. 1. Tel: 28/ , Fax: 28/

Átírás

1 Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet Közhasznú Társaság 2103 Gödöllő, Páter K. u. 1. Tel: 28/ , Fax: 28/ Integrated (multi-level inundation) water management system solving flood-protection, nature conservation and rural employment challenges LIFE PROJECT (03/H/ ) III. részfeladat A VIZSGÁLATI TERÜLET FÖLDHASZNÁLATI ELEMZÉSE, TOVÁBBÁ JAVASLAT AZ ÖKOLÓGIAI HÁLÓZAT BŐVÍTÉSÉRE ÉS A TÁJREHABILITÁCIÓS ÉS FÖLDHASZNÁLATI TERVEK ELKÉSZÍTÉSÉRE Témafelelős: Dr. Podmaniczky László Szakmai témafelelős: Arndtné Dr. Lőrinci Renáta Magyari Julianna Gödöllő 2004

2 Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet Közhasznú Társaság Integrated (multi-level inundation) water management system solving flood-protection, nature conservation and rural employment challenges LIFE-PROJECT (03/H/ ) III. részfeladat A VIZSGÁLATI TERÜLET FÖLDHASZNÁLATI ELEMZÉSE, TOVÁBBÁ JAVASLAT AZ ÖKOLÓGIAI HÁLÓZAT BŐVÍTÉSÉRE ÉS A TÁJREHABILITÁCIÓS ÉS FÖLDHASZNÁLATI TERVEK ELKÉSZÍTÉSÉRE Témavezető: Dr. Podmaniczky László Készítették: Ángyán József Arndtné Lőrinci Renáta Halász Tibor Kristóf Dániel Magyari Julianna Pásztor László Podmaniczky László Szabó József Szerkesztette: Arndtné Lőrinci Renáta Magyari Julianna Podmaniczky László Gödöllő

3 TARTALOM I. A VIZSGÁLATI TERÜLET FÖLDHASZNÁLATI ELEMZÉSE... 5 Bevezetés... 6 Módszertani kérdések... 6 A szántóföldi alkalmasság meghatározása... 8 Az erdőtelepítési alkalmasság meghatározása A környezeti érzékenység értékelése Az ökotípusok létrehozása A földhasználati konverziók megfogalmazása II. JAVASLAT AZ ÖKOLÓGIAI HÁLÓZAT BŐVÍTÉSÉRE ÉS A TÁJREHABILITÁCIÓS ÉS FÖLDHASZNÁLATI TERVEK ELKÉSZÍTÉSÉRE Bevezetés Az ökológiai hálózat koncepciója, területi kategóriái A Nemzeti Ökológiai Hálózat Az ökológiai hálózat kialakításának jogi háttere Az Európai Unióhoz történő csatlakozásból adódó fontosabb feladatok A vizsgálati terület (Borsodi mezőség déli része) tágabb környezetének állapotfeltárása, általános jellemzése Borsod-Abaúj-Zemplén megye Táj- és természetvédelem programja Védett és védelemre tervezett tájak, természeti területek Helyi jelentőségű természetvédelmi területek Védelemre tervezett területek Védőövezetek, pufferzónák kijelölése Természeti területek A megye ökológiai hálózata A vizsgálati terület (Borsodi mezőség déli részének) jellemzése A vizsgálati terület korábbi és mai tájhasználata, jellegzetes földhasználati módjai Az élettelen környezeti elemek jellemzése Klima Hidrológia Geológia Talaj Élővilág A vizsgálati területen előforduló élőhelyek és jellemzőik Flóra Fauna A borsodi mezőség kiemelten fontos madarai és jellemzőjük Túzok (Otis tarda) Parlagi sas (Aqualia heliaca) A Borsodi Mezőség területén elhelyezkedő vizsgálati terület (Szentistván, Négyes, Tiszavalk, Tiszabábolna, Tiszadorogma, Ároktő települések külterület) ökológiai hálózatának fejlesztése Az ökológiai hálózat tervezéséhez felhasznált anyagok, a tervezés menete

4 Az ökológiai hálózat elemei, rendszere Extenzifikálás Folyosó elemek Pufferzónák Pontszerű, kis kiterjedésű élőhelyek Javaslatok a részletes lokális szintű ökológiai hálózat tervezéséhez III. MELLÉKLETEK

5 I. A VIZSGÁLATI TERÜLET FÖLDHASZNÁLATI ELEMZÉSE 5

6 Bevezetés Ahhoz, hogy a tanulmányterv reális területi alapját képezhesse egy későbbi, a megvalósulást segítő támogatási rendszer kialakításának, szükségessé vált a térség földhasználatának értékelése és a földhasználatot érintő konverziók megfogalmazása. Jelen részjelentés keretében vállaltuk a korábban országos szintre kidolgozott földhasználati zónarendszer adaptációját a Borsodi-mezőség területére, majd az adaptált (módosított) térinformatikai elemző rendszerrel a jelenlegi térszerkezetet elemzését, és ez alapján a szükséges művelési ág-váltásokra vonatkozó javaslatok megfogalmazását a térségre. Módszertani kérdések Az országos, áttekintő léptékű földhasználati zónarendszer térségi szintre történő finomításához, mind léptékben, mind tematikusan az alábbi kérdéskörök fogalmazódtak meg: 1. Tisztázni kellett az agráralkalmasság tekintetében kulcsszerepet betöltő talajtani adatbázisok használhatóságát térségi szinten. A különféle méretarányú és tartalmú talajtani adatbázisok (AGROTOPO, Digitális Kreybig Talajinformációs Rendszer [DKTiR]) nem használhatók direkt módon egymás alternatíváiként a léptékváltás kezelésére, elsősorban a talajok jellemzésének eltérő metodikája miatt. Jelen részjelentésben a részletesebb térbeli felbontás miatt a TAKI javaslatára a DKTiR (azaz a Kreybig féle átnézetes talajtérképezés eredményeinek térinformatikai feldolgozása és reambulációja révén előálló térképi alapú talajtani információs rendszer) használatát céloztuk meg. 2. Az erőtelepítési kérdések miatt az agráralkalmasság és környezeti érzékenység mellett az erdészeti alkalmasságot is integrálnunk kellett az elemzésbe. Ennek szakmai megalapozását az ÁÉSZ (Állami Erdészeti Szolgálat) munkatársa (Halász Tibor) közreműködése tette lehetővé. A feladatok megvalósítása érdekében szükségesnek látszott az országos szinten kidolgozott és korábban alkalmazott zónációs metodika módosítása. Amiatt, hogy a Kreybig-térképek alapján egyéb adatbázisok használata nélkül is lehetőség van az agráralkalmasság közvetlen minősítésére, feleslegessé vált az egyes tényezők agráralkalmassági szempontból történő súlyozása. Az erdészet, mint harmadik pólus megjelenése pedig amiatt tette nehézkessé a korábbi súlyozásos metodikát, hogy a kétpólusú skálát (agráralkalmasság-környezeti érzékenység) csak a térbe kinyitva lehetett volna a harmadik pólus (az erdészeti alkalmasság) kezelésére is alkalmassá tenni. Ez viszont technikailag látszott nehezen kivitelezhetőnek. Mindezek alapján jelen feladat megoldása érdekében a következő metodikát választottuk: 1. A földhasználati elemzés háromféle területi értékelés együttes (integrált) alkalmazásán alapul. Az egyes szempontok értékelését az alábbi kutatócsoportok, kutatóintézetek végezték: szántóföldi alkalmasság értékelése (MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet), erdőtelepítési alkalmasság (ÁESZ Térségfejlesztési és Zöldövezeti Tervező Iroda), környezeti érzékenység (Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet). 2. Az egyes tényezőket a szakértők 1-6-ig terjedő skálán értékelték (1: legkevésbé alkalmas, legkevésbé érzékeny; 6: legalkalmasabb, legérzékenyebb), valamint 6

7 bizonyos területeket eleve kizártak a vizsgálatból (pl. települések). Így három olyan térképet kaptunk, melyek mindegyike 6 kategóriával rendelkezik. 3. A 3 (szántóföldi alkalmasság, erdőtelepítési alkalmasság, környezeti érzékenység) alaptérképet egymásra helyezve, majd az egyes kategóriák területének metszetét képezve olyan un. ökotípusokhoz jutottunk, melyek mindegyike a három alaptényező lehetséges értékeinek (1-6) valamilyen kombinációját tartalmazza. Az egyes ökotípusok tehát legalább egy tényező tekintetében eltérnek egymástól. Az elvi lehetőség 7 3 -on, azaz 343 féle ökotípus volt. Ebből valósan 181-féle, területtel rendelkező kategória, un. ökotípus keletkezett. Ez a sokaság túl nagynak és átláthatatlannak bizonyult, valamint az 1-6-ig terjedő skálán nem minden kategória között volt markáns különbség. Ezen indokok alapján az ökotípus képzést leegyszerűsítettük. 4. Az egyszerűsítést az egyes kategórák összevonásával végeztük el. Így mindegyik tényezőnél 4 kategória maradt: kizárt=0, és 1-3 kategóriák az alkalmasságok (agrárerdő) és a környezeti érzékenység minősítésére. Ekkor már csak 4 3 -on, azaz 64 kombináció keletkezhetett, ebből 51 kombináció rendelkezett területtel. 5. A megfelelő CORINE kategórákkal való egybevetés alapján az ökotípus kategóriák szerint jellemeztük a jelenlegi földhasználatot. 6. Ezeket a kombinációkat értékeltük és az alábbi fő csoportokat hoztuk létre: 1. jó illetve kiváló termőképességű agrárterületek 2. gyenge illetve közepes termőképességű agrárterületek 3. környezetileg érzékeny agrárterületek 4. erdőtelepítésre javasolt területek 5. védelmi célú erdőtelepítésre javasolt területek 6. erdőtelepítésre javasolt, környezetileg érzékeny területek 7. jó illetve kiváló agrártermelési adottságú, vagy erdőtelepítésre javasolt területek 8. gyenge illetve közepes agrártermelési adottságú, vagy védelmi célú erdőtelepítésre javasolt területek 9. környezetileg érzékeny, jó agrártermelési adottságú, vagy erdőtelepítésre javasolt területek 10. gyenge agrártermelési és erdőtelepítési alkalmasságú, környezetileg érzékeny területek 7. Megfogalmaztuk az egyes ökotípus-kategórák lehetséges / szükséges konverziós irányait, majd ezeket a CORINE-50 kategóriákhoz kötve meghatároztuk a jelenlegi földhasználat változtatási irányait. A továbbiakban részletesen ismertetjük a fenti metodika szerint végzett vizsgálat eredményeit. 7

8 A szántóföldi alkalmasság meghatározása A szántóföldi alkalmasság meghatározására a 1: es Digitális Kreybig Talajinformációs Rendszert használtuk. A MTA TAKI által részletes vizsgálat készült a Bodrogköz területére, felhasználva a Kreybig térképek talajfoltokhoz (térinformatikailag polygonokhoz) és talajszelvényekhez (térinformatikailag pontokhoz) tartozó adatait. Ezekből az alábbi kategóriákat hozták létre: 1. szántóföldi művelésre nem javasolt terület, 2. igen gyenge termőképességű terület, 3. gyenge termőképességű terület, 4. közepes termőképességű terület, 5. jó termőképességű terület, 6. kiváló termőképességű terület. A vizsgálati területre azonban csak a Kreybig polygon adatok álltak rendelkezésre: a fizikai és vízgazdálkodási, valamint a kémiai tulajdonságokat leíró adatok. Ismert továbbá a sekély termőrétegűség jelzését szolgáló index is, ez azonban a Bodrogköz területén szinte egyáltalán nem jelenik meg. Annak érdekében, hogy a fent felsorolt hat kategóriával megbízhatóan lehessen jellemezni az egész területet, megvizsgáltuk, hogy a TAKI munkatársai által a Bodrogköz területére vonatkozóan javasolt egyes szántóföldi alkalmassági kategóriák milyen fizikai-kémiai talajtulajdonság kombinációkkal becsülhetők. Arra voltunk voltaképpen kiváncsiak, hogy (területileg) mennyire fed át a TAKI által készített (részletesebb adatokra alapozott) kategórizálás azzal, ha ezt csupán két tényezőre a fizikai és a kémiai tulajdonságokra korlátozva végezzük el. Az így készített, kizárólag a fizikai x kémiai kombinációkból levezetett (csak a Bodrogköz területére vonatkozó) kategóriák megbízhatósági vizsgálatának eredményeit az alábbi táblázatban foglaltuk össze: Létrehozott kategóriák A TAKI által felállított kategóriák A sötét mezők azt mutatják, hogy a pixelek hány százaléka került a vizsgálat során helyes osztályba, azaz a kétféle adatbázis használat között mekkora a területi azonosság. Látható, hogy az 1, 3, 5 és 6. kategóriák esetében 90 %-nál magasabb arányban egyezett a kétféle adatkészlettel leírt területek nagysága. A 2. kategóriánál is elfogadható ennek a szintje és egyedül a 4. kategória esetében mondható el, hogy a közepes termőképességű területek -et nem sikerült ugyanolyan arányban leírni a Kreybig fizikai és kémiai adataival, mint ahogyan ez a részletesebb adatkészlet esetében történt. Ezek alapján készült el az a mátrix, ami a különböző kombinációk szántóföldi alkalmasságát mutatja. Természetesen voltak üres cellák, amelyek nem fordultak elő a Bodrogközben, de a mintaterületen igen. Ezeket szintén a TAKI munkatársai értékelték, azaz besorolták őket a megfelelő kategóriákba. Mindezek alapján az alábbi kategórizálást használtuk a szántóföldi alkalmasság térképének elkészítéséhez: 8

9 Magyarázat: Fizikai paraméterek 1. szántóföldi művelésre nem javasolt terület, 2. igen gyenge termőképességű terület, 3. gyenge termőképességű terület, 4. közepes termőképességű terület, 5. jó termőképességű terület, 6. kiváló termőképességű terület, X. vizsgálatból kizárt. Jó víztartó és vízvezetőképességű talajok Közepes vízvezetőképességű, a vizet erősebben tartó talajok Gyenge vízvezetőképességű, a vizet erősen tartó, erősebben repedező t. Nagy vízvezetőképességű, még jó víztartó talajok Igen nagy vízvezetőképességű, gyengén víztartó talajok Jó vízvezetőképességű, a vizet igen erősen tartó talajok Köves felszín Kavicsos felszín Szikes talajok Tőzeges talajok Időszakosan vízállásos, vízjárta területek Erdők Tavak, nádasok, folyóvizek Települések Kémiai paraméterek Túlnyomóan semleges vagy gyengén lúgos, mésszel telített talajok x Túlnyomóan savanyú, mésszel telítetlen feltalajú, az altalajban már a felszínhez közel x szénsavas meszet tartalmazó talajok. Túlnyomóan savanyúbb, telítetlen talajok, melyek altalaja a felszín közelében nem x tartalmaz szénsavas meszet. Szántóföldi művelésre alkalmas szikes t. Feltalajuk általában savanyú, mésszel többnyire 3 x javíthatók. A termőr. vast. 50 cm vagy több. Szántóföldi művelésre kevéssé vagy feltételesen alkalmas szikes talajok. Mésszel 2 x feltételesen javíthatók. Termőr. vast cm Szántóföldi művelésre alkalmatlan szikes talajok, mésszel nem javíthatók 1 x Futóhomok x Köves, sziklás talajok 1 1 x Időszakosan vízállásos, vízjárta területek 1 x Erdők 3 x Tavak, nádasok, folyóvizek 1 x Települések x x x x x x x x x x x x x x A vizsgálatból kizártuk a Corine 50 alábbi kategóriáit: Mesterséges felszín kategóriái, , Erdőterületek. Az eredménytérképet a mellékletek között helyeztük el. 9

10 A szántóföldi alkalmasság térképének területi statisztikáját az alábbi táblázatban foglaltuk össze: Alkalmassági kategória ha % vizsgálatból kizárt terület szántóföldi művelésre nem javasolt terület igen gyenge termőképességű terület gyenge termőképességű terület közepes termőképességű terület jó termőképességű terület kiváló termőképességű terület Összesen Az erdőtelepítési alkalmasság meghatározása Az erdőtelepítési alkalmasság a gazdasági alkalmasság és az erdők környezeti érzékenysége alapján alakult ki. Az egyes tényezők pontszámokat kaptak, melynek összege maximum 8 pont lehetett. A pontok alapján az alábbi kategóriák keletkeztek: 1. Erdőtelepítésre nem javasolt terület (1 pont), 2. Erdőtelepítésre feltételesen (védelmi célból) figyelembe vehető terület (2 pont), 3. Erdőtelepítésre figyelembe vehető terület (3 pont), 4. Erdőtelepítésre elsősorban figyelembe vehető terület (4 pont), 5. Erdőtelepítésre indokolt terület (5 pont), 6. Erdőtelepítésre feltétlenül indokolt terület (6-8 pont). A gazdasági alkalmasság a szántóföldi alkalmassághoz hasonlóan részben a Kreybig talajtérkép alapján (lásd táblázat alább), részben pedig az erdészeti klímazónákat figyelembe véve alakult ki. Amennyiben a terület a kocsánytalan tölgyes-cseres klímába tartozott, 2 pontot kapott. Kizáró tényező volt: 1. a sekély termőrétegűség, 2. ha a területen felszíni víz vagy jelenlegi erdő található. 10

11 Fizikai paraméterek Jó víztartó és vízvezetőképességű talajok Közepes vízvezetőképességű, a vizet erősebben tartó talajok Gyenge vízvezetőképességű, a vizet erősen tartó, erősebben repedező t. Nagy vízvezetőképességű, még jó víztartó talajok Igen nagy vízvezetőképességű, gyengén víztartó talajok Jó vízvezetőképességű, a vizet igen erősen tartó talajok Köves felszín Kavicsos felszín Kémiai paraméterek Szikes talajok Tőzeges talajok Időszakosan vízállásos, vízjárta területek Túlnyomóan semleges vagy gyengén lúgos, mésszel telített t Túlnyomóan savanyú, mésszel telítetlen feltalajú, az altalajban már a felszínhez közel szénsavas meszet tartalmazó talajok. Túlnyomóan savanyúbb, telítetlen talajok, melyek altalaja a felszín közelében nem tartalmaz szénsavas meszet. Szántóföldi műv. alkalmas szikes t. Fel-talajuk általában savanyú, mésszel többnyire javíthatók. A termőr. vast. 50 cm vagy több. Szántóföldi művelésre kevéssé vagy fel-tételesen alkalmas szikes talajok. Mésszel feltételesen javíthatók. Termőr. vast cm. Szántóföldi műv. alkalmatlan szikes t., mésszel nem javíthatók. Futóhomok Köves, sziklás talajok 1 1 Időszakosan vízállásos, vízjárta területek A környezeti érzékenység erdészeti szempontú értékelése az alábbi paraméterek pontozásából alakult ki: a Kreybig térkép vízgazdálkodási és fizikai tulajdonságai: o Jó víztartó és vízvezető képességű talajok (0 pont), o Közepes vízvezető képességű, a vizet erősebben tartó talajok (0 pont), o Gyenge vízvezető kép., a vizet erősen tartó, erősebben repedező t. (0 pont), o Nagy vízvezető képességű, még jó víztartó talajok (1 pont), o Igen nagy vízvezetőképességű, gyengén víztartó talajok (2 pont), o Jó vízvezetőképességű, a vizet igen erősen tartó talajok (0 pont), o Köves felszín (2 pont), o Kavicsos felszín (2 pont), o Szikes talajok (0 pont), o Tőzeges talajok (1 pont). erdősztyepp klíma területei (1 pont), felszíni vízvédelmi területek: o Vízparti üdülőterületek (0 pont), 11

12 o Az évi LVII. tv. szerint állami tulajdonban lévő felszíni állóvizek középvízi mederétől számított 0.25 km széles parti sávja (2 pont), o Duna és Tisza közvetlen vízgyűjtőterülete (hullámtér) (1 pont), o Az évi LVII. tv. szerint állami tulajdonban lévő felszíni állóvizek középvízi mederétől számított km közötti parti sávja (1 pont), o Ipari területek (kisvízfolyások) (0 pont), o Öntözővíz bázisok (0 pont), felszín alatti vízvédelmi területek: o Üzemelő és távlati ivóvízbázisok, ásvány- és gyógyvízhasznosítást szolgáló vízkivételek - külön jogszabály szerint - kijelölt, vagy kijelölés alatt álló belső, külső és "A" hidrogeológiai védőidomai, védőterületei, továbbá a karszt-, talajés parti szűrésű ivóvízbázisok, ásvány- és gyógyvízhasznosítást szolgáló vízkivételek esetén a "B" hidrogeológiai védőterület is (2 pont), o Azok a karsztos területek, ahol a felszínen vagy 10 m-en belül a felszín alatt mészkő, dolomit, mész- és dolomitmárga képződmények találhatók (0 pont), o Üzemelő vagy távlati ivóvízbázisok, ásvány- és gyógyvízhasznosítást szolgáló vízkivételek - külön jogszabály szerint - kijelölt, vagy kijelölés alatt álló belső, külső és "A" hidrogeológiai védőövezetei, védőidomai, ha nem tartoznak az l. kategóriába (1 pont), o Minden olyan, a kategóriába nem tartozó karsztos terület, ahol a felszín alatt 100 m-en belül mészkő, dolomit, mész- és dolomitmárga képződmények találhatók, kivéve, ha lokális vizsgálat bizonyítja, hogy 100 év alatt nem érhet el a felszínről a szennyező anyag a képződménybe (0 pont), o Minden olyan terület, ahol a fő rétegvízadó összlet teteje a felszíntől számítva 50 m-nél kisebb mélységben van, vagy ha m között van, de a fedőképződmény kavics vagy homok, és a terület nem tartozik az 1. kategóriába, kivéve, ha lokális vizsgálat bizonyítja, hogy 100 év alatt nem érhet el a felszínről a szennyeződés a fő vízadó képződménybe (1 pont), o Minden olyan terület, ahol nincs fő vízadó képződmény, de a felszín közelében jó (legalább homoknak megfelelő) vízadó réteg található (0 pont), Kizáró tényezők: Ramsari területek, Felszíni vízvédelmi területek közül: o Balaton és felszíni ivóvízbázisok, o Nem kiemelt területen levő egyéb felszíni vizek, ha a területen felszíni víz vagy jelenlegi erdő található. Mind gazdasági, mind környezetérzékenységi szempontból kizáró tényezőként vettük figyelembe az alábbi Corine 50 kategóriákat: Mesterséges felszín kategóriái, 2113 Melegházak, 2121 Állandóan öntözött szántó területek, 2131 Rizsföldek, Nagytáblás szőlők, Kistáblás szőlők, 2221 Gyümölcsfa ültetvények, 2222 Bogyós ültetvények, 2223 Komló ültetvények, 2226 Fűzfa ültetvények, 2421 Komplex művelési szerkezet épületek nélkül, 12

13 24221 Komplex művelési szerkezet szórt elhelyezkedésű épületekkel, Tanyák, 3111 Zárt lombkoronájú természetes lombhullató erdők nem vizenyős területen, 3112 Zárt lombkoronájú természetes lombhullató erdők, vizenyős területen, 3113 Nyílt lombkoronájú természetes lombhullató erdők nem vizenyős területen, 3114 Nyílt lombkoronájú természetes lombhullató erdők, vizenyős területen, 3115 Lombos erdő ültetvények, 3121 Zárt lombkoronájú természetes fenyőerdők, 3125 Tűlevelű ültetvények, 3135 Csoportosan elegyes természetes (lombos és fenyő) erdők zárt lombkoronával, 3139 Elegyes ültetvények, 3211 Természetes gyep fák és cserjék nélkül, 3212 Természetes gyep fákkal és cserjékkel, 3241 Fiatalos erdők és vágásterületek, 3243 Spontán cserjésedő-erdősödő területek, 3244 Csemetekertek, erdei faiskolák, 3245 Károsodott erdők, 4113 Szikes mocsarak, 4122 Természetes tőzeglápok bokrok és fák szórványos előfordulásával, 5111 Folyóvizek, 5112 Csatornák, Állandó vizű természetes tavak, Természetes, időszakos, szikes tavak, Mesterséges tavak, víz- tározók, Halastavak. Az erdőtelepítési alkalmasság térképének területi sttisztikáját az alábbi táblázatban foglaltuk össze: Alkalmassági kategória ha % vizsgálatból kizárt terület erdőtelepítésre nem javasolt terület erdőtelepítésre feltételesen figyelembe vehető terület erdőtelepítésre figyelembe vehető terület erdőtelepítésre elsősorban figyelembe vehető terület erdőtelepítésre indokolt terület erdőtelepítésre feltétlenül indokolt terület Összesen

14 A környezeti érzékenység értékelése A környezeti érzékenység kategóriáit a vizsgálati területre korábban készült megalapozó földhasználati tanulmány környezeti érzékenységi (szintetizált) térképe alapján állítottuk elő. Az akkori vizsgálat szerint a területen a minimális pontszám 1, a maximális pontszám 84 volt. Ebből 6 egyenlő osztályközű kategóriát alakítottunk ki, az alábbiak szerint: 1. Környezetileg nem érzékeny (1-14 pont), 2. Környezetileg igen enyhén érzékeny (15-28 pont), 3. Környezetileg enyhén érzékeny (29-42 pont), 4. Környezetileg közepesen érzékeny (43-56 pont), 5. Környezetileg jelentősen érzékeny (57-70 pont), 6. Környezetileg igen jelentősen érzékeny (71-84 pont). A vizsgálatból kizártuk a Corine 50 alábbi kategóriáit: Mesterséges felszín kategóriái. A környezeti érzékenység alapparamétereit a melléklet tartalmazza. Az környezeti érzékenység térképének területi statisztikáját az alábbi táblázatban foglaltuk össze: Alkalmassági kategória ha % Vizsgálatból kizárt környezetileg nem érzékeny környezetileg igen enyhén érzékeny környezetileg enyhén érzékeny környezetileg közepesen érzékeny környezetileg jelentősen érzékeny környezetileg igen jelentősen érzékeny Összesen Az ökotípusok létrehozása Annak érdekében, hogy kezelhető számú ökotípus alakuljon ki, mindhárom tényező esetében a 6 kategórát három kategóriára vontuk össze (természetesen a vizsgálatból kizáró tényezőket továbbra is külön kezeltük). Az összevonás a következő táblázat szerint történt: Szántóföldi alkalmasság Erdőtelepítési alkalmasság Vizsgálatból kizárt: 0 szántóföldi művelésre erdőtelepítésre nem 1 nem javasolt terület javasolt terület igen gyenge erdőtelepítésre termőképességű terület feltételesen figyelembe vehető terület gyenge termőképességű erdőtelepítésre terület 2 figyelembe vehető terület közepes termőképességű erdőtelepítésre terület elsősorban figyelembe vehető terület jó termőképességű erdőtelepítésre indokolt terület terület kiváló termőképességű 3 erdőtelepítésre terület feltétlenül indokolt terület 1 Környezeti érzékenység környezetileg nem érzékeny környezetileg igen enyhén érzékeny 2 környezetileg enyhén érzékeny 3 környezetileg közepesen érzékeny környezetileg jelentősen érzékeny környezetileg igen jelentősen érzékeny

15 A vizsgálat területi egysége az 1 ha-os pixel volt. Minden egyes pixelre meghatároztuk mindhárom tényező szerinti meghatározottságot és ezeket kódokkal fejeztük ki. A kódolás a következő sorrendben történt: 1. erdészeti alkalmasság 2. környezeti érzékenység 3. szántóföldi alkalmasság Pl: a 132-es kód erdőtelepítésre nem javasolt, magas környezeti érzékenységű, közepes szántóföldi alkalmasságú területet jelent. A vizsgálati területet tekintve 52 kombináció jött létre. Ezeket az alábbi 10 kategóriával jellemeztük: 1. jó illetve kiváló termőképességű agrárterületek Ezt a minősítést kapta egy terület, ha a szántóföldi alkalmasság 3-as volt és a többi kategória kisebb vagy egyenlő, mint gyenge illetve közepes termőképességű agrárterületek : a szántóföldi alkalmassági dominancia erősebb az erdőtelepítési dominanciánál, a terület gyenge vagy közepes termőképességű Ezt a minősítést kapta egy terület, ha a szántóföldi alkalmasság 2-es volt és a többi kategória kisebb vagy egyenlő, mint környezetileg érzékeny agrárterületek : jó, illetve kiváló termőképességű területek magas környezetérzékenységi meghatározottsággal, amit a földhasználat során mindenképpen figyelembe kell venni Ezt a minősítést kapta egy terület, ha a szántóföldi alkalmasság 3-as volt, az erdészeti alkalmasság kisebb vagy egyenlő, mint 2, de a környezeti érzékenység szintén 3-as értéket vitt az ökotípus jellemzésébe. 4. erdőtelepítésre javasolt területek : Ezt a minősítést kapta egy terület, ha az erdészeti alkalmasság 3-as volt és a többi kategória kisebb vagy egyenlő, mint védelmi célú erdőtelepítésre javasolt területek : az erdőtelepítési dominancia erősebb a szántóföldi alkalmassági dominanciánál, a terület erdőtelepítésre figyelembe vehető Ezt a minősítést kapta egy terület, ha az erdészeti alkalmasság 2-es volt és a többi kategória kisebb vagy egyenlő, mint erdőtelepítésre javasolt, környezetileg érzékeny területek : erdőtelepítésre indokolt területek magas környezetérzékenységi meghatározottsággal, amit a földhasználat során mindenképpen figyelembe kell venni Ezt a minősítést kapta egy terület, ha az erdészeti alkalmasság 3-as volt, a szántóföldi alkalmasság kisebb vagy egyenlő, mint 2, de a környezeti érzékenység szintén 3-as értéket vitt az ökotípus jellemzésébe. 7. jó illetve kiváló agrártermelési adottságú, vagy erdőtelepítésre javasolt területek : a területnek az erdőtelepítési és a szántóföldi növénytermesztési alkalmassági dominanciája egyaránt jellemző, mindkét meghatározottsághoz kiváló adottságok tartoznak Ezt a minősítést kapta egy terület, ha mind a szántóföldi alkalmasság, mind az erdészeti alkalmasság 3-as volt és a környezeti érzékenység kisebb vagy egyenlő, mint gyenge illetve közepes agrártermelési adottságú, vagy védelmi célú erdőtelepítésre javasolt területek : mind az erdőtelepítési alkalmasság, mind a szántóföldi alkalmasság közepes 15

16 Ezt a minősítést kapta egy terület, ha mind a szántóföldi alkalmasság, mind az erdészeti alkalmasság 2-es volt és a környezeti érzékenység kisebb vagy egyenlő, mint környezetileg érzékeny, jó agrártermelési adottságú, vagy erdőtelepítésre javasolt területek : mind erdőtelepítésre indokolt terület, mind a szántóföldi növénytermesztésre alkalmas terület, magas környezetérzékenységi meghatározottsággal, amit a földhasználat során mindenképpen figyelembe kell venni Amennyiben mindhárom érték 3-as. 10. gyenge agrártermelési és erdőtelepítési alkalmasságú, környezetileg érzékeny területek : a környezeti érzékenység dominál, vagy közepes és gyenge termelési adottságok esetén ugyanakkora súllyal határozza meg a területet. Ezt a minősítést kapta egy terület, ha a környezeti érzékenység 3-as vagy 2-es és a többi kategória kisebb vagy egyenlő, mint 2. Avagy a környezeti érzékenység 1-es vagy 0-ás és a többi kategória kisebb vagy egyenlő, mint a továbbiakban nem vizsgált terület A felállított földhasználati kategóriák területének kimutatását az alábbi táblázatban foglaltuk össze: 16

17 Sors Terület Terület A terület meghatározottsága zám (ha) (%) 1. jó illetve kiváló termőképességű agrárterületek gyenge illetve közepes termőképességű agrárterületek : a szántóföldi alkalmassági dominancia erősebb az erdőtelepítési dominanciánál, a terület gyenge vagy közepes termőképességű környezetileg érzékeny agrárterületek : jó, illetve kiváló termőképességű területek magas környezetérzékenységi meghatározottsággal, amit a földhasználat során mindenképpen figyelembe kell venni erdőtelepítésre javasolt területek védelmi célú erdőtelepítésre javasolt területek : az erdőtelepítési dominancia erősebb a szántóföldi alkalmassági dominanciánál, a terület erdőtelepítésre figyelembe vehető erdőtelepítésre javasolt, környezetileg érzékeny területek : erdőtelepítésre indokolt területek magas környezetérzékenységi meghatározottsággal, amit a földhasználat során mindenképpen figyelembe kell venni jó illetve kiváló agrártermelési adottságú, vagy erdőtelepítésre javasolt területek : a területnek az erdőtelepítési és a szántóföldi növénytermesztési alkalmassági dominanciája egyaránt jellemző, mindkét meghatározottsághoz kiváló adottságok tartoznak gyenge illetve közepes agrártermelési adottságú, vagy védelmi célú erdőtelepítésre javasolt területek : mind az erdőtelepítési alkalmasság, mind a szántóföldi alkalmasság közepes környezetileg érzékeny, jó agrártermelési adottságú, vagy erdőtelepítésre javasolt területek : mind erdőtelepítésre indokolt terület, mind a szántóföldi növénytermesztésre alkalmas terület magas környezetérzékenységi meghatározottsággal, amit a földhasználat során mindenképpen figyelembe kell venni gyenge agrártermelési és erdőtelepítési alkalmasságú, környezetileg érzékeny területek : a környezeti érzékenység dominál, vagy közepes és gyenge adottságok esetén ugyanakkora súllyal határozza meg a területet Nem értelmezett : minden vizsgálati szempontból kizárt terület, többnyire települések, beépített területek Összesen

18 A földhasználati konverziók megfogalmazása A kialakított 10 területi kategóriának megfelelően konverziós javaslatot fogalmaztunk meg a szántó művelési ágra. A Corine 50 nomenklatúráját figyelembe véve az alábbi területi kategóriákra tettünk javaslatot: 2111 Nagytáblás szántóföldek 2112 Kistáblás szántóföldek Ezek adottságkategóriák szerinti területkimutatását az alábbi táblázat tartalmazza: Földhasználati kategóriák Nagytáblás szántóföldek Kistáblás szántóföldek ÖSSZESEN 1. jó illetve kiváló termőképességű agrárterületek gyenge illetve közepes termőképességű agrárterületek környezetileg érzékeny agrárterületek erdőtelepítésre javasolt területek védelmi célú erdőtelepítésre javasolt területek erdőtelepítésre javasolt, környezetileg érzékeny területek jó illetve kiváló agrártermelési adottságú, vagy erdőtelepítésre javasolt területek gyenge illetve közepes agrártermelési adottságú, vagy védelmi célú erdőtelepítésre javasolt területek környezetileg érzékeny, jó agrártermelési adottságú, vagy erdőtelepítésre javasolt területek gyenge agrár- és erdőtelepítési alkalmasságú, környezetileg érzékeny területek Összesen A konverziós javaslatot az alábbi táblázatnak megfelelően készítettük el. Földhasználati kategóriák Nagytáblás szántóföldek Kistáblás szántóföldek 1. jó illetve kiváló termőképességű agrárterületek gyenge illetve közepes termőképességű agrárterületek környezetileg érzékeny agrárterületek erdőtelepítésre javasolt területek védelmi célú erdőtelepítésre javasolt területek erdőtelepítésre javasolt, környezetileg érzékeny területek jó illetve kiváló agrártermelési adottságú, vagy erdőtelepítésre javasolt területek

19 Földhasználati kategóriák Nagytáblás szántóföldek Kistáblás szántóföldek 8. gyenge illetve közepes agrártermelési adottságú, vagy védelmi célú erdőtelepítésre javasolt területek környezetileg érzékeny, jó agrártermelési adottságú, vagy erdőtelepítésre javasolt területek gyenge agrártermelési és erdőtelepítési alkalmasságú, környezetileg érzékeny területek 3 3 Jelmagyarázat: 1 intenzív szántó 2 extenzív szántó 3 gyep 4 gazdasági erdő telepítés 5 véderdő telepítés A táblázat értelmezése szerint tehát pl. azokon a területeken, ahol nagytáblás szántóterületek találhatók és a terület a jó illetve kiváló termőképességű agrárterületek kategóriával jellemzehető, a szántóterületek intenzív használatát javasoltuk. Azokon a területeken viszont, melyek gyenge agrár- és erdőtelepítési alkalmasságúak, környezetileg érzékenyek, gyeptelepítést javasoltunk. A védelmi célú erdőtelepítésre javasolt területeken kívül ugyanezen földhasználatot javasolunk az erdőtelepítésre javasolt, környezetileg érzékeny területek -en, valamint azokon a kistáblás szántókon, melyek a gyenge illetve közepes agrártermelési adottságú, vagy védelmi célú erdőtelepítésre javasolt területek illetve a környezetileg érzékeny, jó agrártermelési adottságú, vagy erdőtelepítésre javasolt területek kategóriákba esnek. Az egyéb (gazdasági) célú erdőtelepítésre javasolt területeken kívül ugyanezen földhasználatot javasoltunk azokon a kistáblás szántókon, melyek jó illetve kiváló agrártermelési adottságú, vagy erdőtelepítésre javasolt területek kategóriájába esnek. A konverziók összesített területkimutatását az alábbi táblázatban foglaltuk össze: Földhasználati kategóriák Nagytáblás szántóföldek (ha) Kistáblás szántóföldek (ha) ÖSSZESEN (ha) ÖSSZESEN (%) Intenzív szántó Extenzív szántó Gyep Gazdasági erdő Véderdő Összesen

20 II. JAVASLAT AZ ÖKOLÓGIAI HÁLÓZAT BŐVÍTÉSÉRE ÉS A TÁJREHABILITÁCIÓS ÉS FÖLDHASZNÁLATI TERVEK ELKÉSZÍTÉSÉRE 20

21 Bevezetés Európa természetes élőhelyeinek jelentős része az emberi hasznosítás és terhelés következtében megsemmisült, illetve feldarabolódott. A fajok az eredeti állapotokhoz viszonyítva kis foltokban megmaradt természetes és természetközeli élőhelyekre szorultak vissza, illetve egy részük mesterséges vagy degradált élőhelyekre kényszerült. A legtöbb veszélyeztetett, kipusztult, illetve kihalással fenyegetett növény- és állatfaj esetében a legfőbb problémát élőhelyeik megszűnése, átalakulása, fragmentálódása, elszigetelődése jelenti (Jedicke 1994, Rakonczay 1996). Magyarországon a Vörös könyv adatai szerint 5 emlős-, 13 madár-, 35 rovar-, 35 zárvatermő-, 1 haraszt-, és 4 mohafaj tekinthető kipusztultnak, illetve eltűntnek. További 347 állatfaj és 690 növényfaj veszélyeztetett közvetlenül, aktuálisan, illetve potenciálisan. A fajpusztulás okai igazából fajonként különbözőek, de mégis a veszélyeztetett növény- és állatfajok esetében általános jellegzetességeket fel lehet fedezni. Blab és Nowak (1983) (in Jedicke 1993) szerint a legveszélyeztetettebb a fajok a következők: Azok a fajok, amelyek nagy területű, struktúrákban gazdag, zavartalan élőhelyeket igényelnek. Amelyek kizárólag bizonyos extrém biotópokat részesítenek előnyben, mint például a nedves- és száraz élőhelyeket. Azok, amelyek a gazdaságilag értéktelennek minősülő, illetve csekély értékű élőhelyeket kedvelik, és a vegetációszegény biotóprészeket, mint az öreg korhadó fákat, kis kiterjedésű vízfelületeket, tocsogókat részesítik előnyben, vagy a földhasználat korábbi extenzív formáira vannak utalva. Azok, amelyek az egykor még nagy, mára azonban már csak kis mennyiségben előforduló táplálékra specializáltak, vagy pedig a teljes vegetációs periódus alatt virágzó növényeket igényelnek. Azok a fajok, amelyek a vízhez vagy más távoli élőhelyekre vándorolnak repülni nem tudván gondot jelent számukra a tájat szétdaraboló elemeken (utak, csatornák, stb.) való átkelés, átjárás. Veszélyben állnak a természetes körülmények között is kis elterjedésű fajok, mivel kis élőhelyigényük van, ezért az esetleges káros behatás esetén a faj teljes előfordulási területe károsodhat, és mivel nem áll rendelkezésre búvóhely, a faj hamar veszélybe kerülhet (mint pl. sok melegkedvelő állat esetében is). Azok a fajok, amelyek különösen érzékenyen reagálnak az emberi beavatkozásokra, a biocidekre, a víz- és a levegőszennyeződésekre. Veszélyben állnak továbbá azok a fajok is, amelyek az ember számára nagyon vonzóak, és ezért azokat gyűjti. Egy sokkal tágabb szemléletű természetvédelemre van tehát szükség, miszerint a biológiai sokféleség megőrzése, fenntartása, csak úgy képzelhető el a jövőben, ha az élőhelyeket a terület egészén megőrizzük, szemben a szigetszerű védelemmel (nemzeti parkok, természetvédelmi területek, mint a védelem alá helyezett területek és különben a terület többi részén intenzív területhasználat a jellemző, azaz itt tiszta természetvédelem, ott tiszta mezőgazdaság). Mindemellett a védelmi szempontokat integrálni kell a gazdasági-társadalmi folyamatok egészébe.

22 Ma általánosan a konvencionális térhasználat a jellemző, melyben a termelési és fogyasztási funkciójú térszerkezeti elemek összefüggő hálózatot, mátrixot alkotnak. Ennek következtében egymástól elszigetelődnek és így folyamatosan elhalnak a stabilitást és védelmet biztosító, izolált térszerkezeti elemek. Ez a térhasználat még akkor is veszélyezteti a környezet stabilitását, ha a termelés és a fogyasztás maga környezetkímélő (Ángyán, 1993). A konvencionális térhasználattal jellemezhető tájban a kietlen, összefüggő mezőgazdasági táblák határozzák meg a tájképet, melyek monoton előre megtervezett és kialakított egyenes vonalban vetett, vagy ültetett növényzettel borított felületeket alkotnak. Ezeken a táblákon az évnek csak 5-6 hónapjában található kultúrnövényzet, és csak imitt- amott legtöbbször egymástól távol és izoláltan helyezkednek el a kisebb cserjések, csalitosok, mocsárfragmentumok, erdődarabkák, melyek élőhelyeket jelentenek a vadon élő növény- és állatvilág számára. Ezzel szemben a fenntartható térhasználatra az a jellemző, hogy a védelmi, stabilitási funkciójú természetes biotóphálózat által alkotott mátrixban helyezkednek el a termelési és fogyasztási funkciójú térszerkezeti elemek szigetei, melyeken a termelés, gazdálkodás és fogyasztás maga is környezetébe belesimuló. A fenntartható térszerkezet sajátossága, hogy az agrártájat sűrűn átszövik a természetközeli, féltermészetes élőhelyek, melyek hálózatot képeznek az ökológiailag értékes magterületek között. Ökológiai és gazdasági szempontból is ez a stratégia látszik elfogadhatónak (Ángyán, 1993). 1. ábra: térhasználati struktúrák A fenntartható térhasználat stratégiája szerint a védett területekhez hasonlóan a megmaradt nem védett természetes és természetközeli élőhelyek sem lehetnek elszigetelt egységek, mivel kis kiterjedésük miatt nem biztosíthatják hosszú távon az élővilág fennmaradását, nem akadályozhatják meg a fajok további eltűnését. Nyilvánvalóvá vált, hogy az egyes területeket olyan funkcionális rendszerben, ökológiai struktúrában kell értékelni és kezelni, hogy a kisebb-nagyobb élőhelyek összekapcsolása valamilyen módon megvalósuljon. Erre a szakmai 22

23 megfontolásra az "ökológiai hálózat" rendszerének elismerése épült (területlefedő természetvédelmi stratégia), amely a 90-es évek elején kulcsfontosságú szakmapolitikai hangsúlyt kapott a nemzetközi, de különösen az európai természetvédelem terén. Először 1993-ban, a maastrichti konferencián merült fel egy európai szintű ökológiai hálózat létrehozásának igénye Európai Ökológiai Hálózat (EECONET) néven. Komolyabb, állami szintű támogatást ez a kezdeményezés akkor kapott, amikor az Európa Tanács által kezdeményezett Páneurópai Biológiai és Tájdiverzitási Stratégiát a környezetvédelmi miniszterek szófiai találkozóján a csatlakozók aláírták (1995. Szófia). A konferencián köztük Magyarország is jóváhagyta, hogy a Páneurópai Ökológiai Hálózatot (PEEN) 2005-ig kell a résztvevő országoknak kijelölniük áprilisában Genfben elfogadták a Páneurópai Ökológiai Hálózat kialakítására vonatkozó irányelveket. A PEEN lényegében az egyes országok ökológiai hálózatából tevődik össze. Magyarországon a Nemzeti Ökológiai Hálózat tervezése 1993-ban kezdődött meg az IUCN szervezésében. Erre épülő természetvédelmi stratégia először hivatalosan a Kormány által 1994-ben elfogadott Nemzeti Környezet és Természetpolitikai Koncepcióban jelenik meg célként. Itt a természetmegőrzési politika megvalósításának eszközeként említik az Érzékeny Természeti Területek (ESA) rendszerének és az Ökológiai Hálózat (ECONET) kialakítása, jogszabályi érvényesítése, védelmi programok kidolgozása fogalmazással. A Nemzeti Környezetvédelmi program (NKP) eszközként említi természetvédelmi céljai eléréséhez a pont (Természetvédelem) alatt, TEV-6 kóddal jelölve. Az NKP részeként kidolgozott Nemzeti Természetvédelmi Alapterv a 2. pont alatt részletesen foglalkozik az Ökológiai és zöldfolyosók, valamint az érzékeny természeti területek rendszerének kialakításának és fenntartásának hosszú- és középtávú szempontjaival. Az ökológiai hálózatokat ma már a megelőzés legfőbb eszközének tekintjük, felismerve az élőhely-rekonstrukciók eredményességének és terület nagyságának gondjait. Az Alapterv céljainak megfelelően folyamatos az Érzékeny Természeti Területek lehatárolása, amelyeken gazdálkodási korlátozásokat vezetnek be, ezek a területek az Ökológiai Hálózatnak is fontos területeit alkotják. Az ökológiai hálózat koncepciója, területi kategóriái Ökológiai hálózat lényegében a különböző természetes és természetközeli élőhelyek között meglévő, az ökológiai folyosók által biztosított térbeli kapcsolatrendszer. Egy olyan funkcionáló rendszer, amelyben az élőlények az elszigetelt, szétdarabolódott élőhelyek között a folyosók vagy élőhelyfragmentumok (tipegő kövek stepping stones) segítségével valamilyen módon képesek vándorolni, terjedni. A növény- és állatfajoknak jól definiálható igényeik vannak az élőhelyek struktúrájával, méretével szemben, valamint az élőhelyfeltételekkel, a természetes dinamikával, illetve az élőhelyek összekötöttségével kapcsolatosan. A biotópvédelem feladata ezen igények hatékony kielégítése, melyhez eszközt az ökológiai hálózat jelent. (Bergstedt 1997). A hálózatkoncepció gyakorlatilag négy fő komponensből tevődik össze: Nagy területű élőhelyek a növények és az állatok genetikailag stabil, úgynevezett tartós élőhelyeit foglalják magukban. Területnagyságuk a csúcsfajok area igényeihez kell igazodjon, melyek a tápláléklánc végén, illetve a táplálkozási piramis csúcsán állnak. A nagy területű védett élőhelyek szigetei közötti állomások (kisebb élőhelyek, mint facsoportosulások, kisebb erdőfoltok, cserjések, stb.). Ezek a biotópok fontos 23

24 szerepet játszanak a populációk tartós fennmaradásában is, hiszen búvóhelyet, szaporodási helyet, és táplálékot is nyújtanak a különböző fajok számára, azonkívül kiindulási pontot és köztes megállót jelentenek a nagy szigetek közti egyedkicserélődések esetében is. Összekötő elemek, folyosók, melyek feladata a nagy területű élőhelyek és e köztes megállók, valamint a közepes méretű élőhelyek sűrű hálózattal való összekötése. Ezek az élőhelyek lineáris formájú biotópokat képeznek. A gazdálkodás extenzívebbé tétele ugyanúgy része a rendszernek. A csökkentett vegyszer és műtrágyahasználat, a talajkímélő agrotechnikai eljárások mellett gondolni kell arra is, hogy az óriási táblaméreteket csökkentsük. A közlekedési- és egyéb úthálózat kiépítését ésszerűen végezzük (Jedicke, 1990). Ezek alapján az ökológiai hálózat elemeinek forma szerinti osztályozását Jedicke (1993) a következőképpen végezte: Tömbszerű (kiterjedt) elemek: erdők, fás, cserjés, gyepes ligetek, száraz gyepfüves puszták, ősgyepes szórványgyümölcsösök, vízhatás alatt álló területek (tavak, vízfolyások és az őket körülvevő nádas, gyepvegetáció, rét, fás cserjés ligetekkel borított felületek), Pontszerű ( hídfőállás ) elemek: kisebb facsoportok, gyepes, cserjés ligetecskék, egyedülálló fák, cserjék, források, és nedves élőhelyek Vonalas (összekötő) elemek: erdősávok/ erdőszélek/ szegélyek, fás cserjés élősövények, cserjesorok, gyepes aljnövényzetű fasorok, szántóföldi gyepsávok,/ szegélytársulások, útmenti szegélyek, vonalas vízi környezet, árkok, patakok, patakparti vegetációk. Az élőhelyek forma szerinti osztályozására még számtalan példát lehet találni a szakirodalomban, azonban alapjaiban véve ezek a besorolások nagyjából megegyeznek. A Páneurópai Ökológiai Hálózat és ennek részeként a Nemzeti Ökológiai Hálózat a következő főbb területi kategóriákat alkalmazza és jeleníti meg: Magterületek: Magterületnek nevezzük a hálózat foltszerű, tetszőleges kiterjedésű területeit, melyek ideális nagyság esetén a lehető legtöbb populációnak, illetve az ezekből felépülő életközösségeknek az élőhelyei és genetikai rezervátumai. Ökológiai folyosók: A magterületek közötti kapcsolatot a sávos, folytonos élőhelyek, vagy kisebb-nagyobb megszakításokkal jellemezhető élőhely-mozaikok, láncolatok, az úgynevezett ökológiai folyosók biztosítják. Ezek az élőhelyeket, élőhelykomplexumokat kötik össze, egyben biztosítják a génáramlást az egymástól elszigetelt populációk között. 24

25 Pufferterületek: A magterületek és a folyosók körül védőzónát (pufferzóna) kell kijelölni, ahol még a természetközeli élőhelyek aránya lehetőség szerint magas, feladatuk a magterületek és folyosók védelme az esetleges külső káros hatásoktól. Rehabilitációs területek: A kijelölendő rehabilitációs területek a magterületek, ökológiai folyosók és védőövezetek hálózati elemek területein belül zárványként jelentkező, vagy ezekkel határos ökológiailag sérült állapotú területek, melyek megszakításokat okoznak az egyes zónákban. Helyreállításukat követően a hálózathoz kapcsolhatóak. A területrendezési tervek övezet-besorolása szerint az ökológiai hálózat fogalmára, elemeire a következő előírások és definíciók érvényesek: Az ökológiai hálózat természetes körülmények között, egymást izoláló természetes élőhelyek koherens rendszere. A mai körülmények között az ökológiai hálózatot a megmaradt természetes élőhelyek esetleges koherenciája jellemzi, ahol a transzportfolyamatokban részt vesznek csökkent transzportképességő féltermészetes, és teljesen átalakított élőhelyek. Ennek okán az ökológiai hálózat részeként megkülönböztetünk magterületeket, és az azok összeköttetését biztosító folyamatos, vagy felszabdalt (stepping stones) ökológiai folyosókat, s mindezek védelmét biztosító puffer területeket. Az ökológiai hálózat elemei a rehabilitációs területek is, ahol az eredeti ökológiai feltételek megléte lehetővé teszi az élőhely (közel) természetes állapotának visszaállítását. Ökológiai hálózat magterületei (SZV-1, SZV-3) Az ökológiai magterületek kiterjedése megegyezik a jogilag is védett, a védelemre tervezett természeti területek és a természeti terület besorolású területek együttesével. E területeken a természetvédelem konkrét kezelési és a területrendezés ezt kiegészítő komplex előírásai mellett az ökológiai követelmények is érvényesek. Ökológiai folyosók övezetei (SZV-1, SZV-3) Irányelvként érvényesítendő, hogy az ökológiai folyosókat alkotó élőhely-mozaikok esetében a védett területeken alkalmazandó szabályok szerint kell eljárni. Törekedni kell arra, hogy az ökológiai folyosók területén a természetes és természetközeli élőhelyek folyamatos rendszert alkossanak. A településrendezési terv az ökológiai folyosók területére eső mezőgazdasági területeket csak, nem beépíthető korlátozott funkciójú mezőgazdasági területként, erdőterületként, vagy vízgazdálkodási területként szabályozhatja. Minden vízfolyást ökológiai folyosóként kell kezelni, és a következő szabályozásokat kell érvényesíteni a természetes állapotukban sértett élővizek rehabilitációja érdekében. Az élővizek természetes mederalakulatait és az élővizeket kísérő természetes társulásokat a biológiai öntisztító-képesség fenntartása és a vízi élővilág sokféleségének megőrzése érdekében meg kell őrizni. 25

26 Amennyiben a természetes mederalakulatot már megváltoztatták, úgy tervet kell készíteni a vízfolyás természetszerő rendezésére. Új vízkivétel, beleértve a forrásokat is, csak oly mértékben engedélyezhető, amely az élővíz természetes voltát nem veszélyezteti. A meder kísérő felületeként, településeken kívül legalább a meder természetes átmérőjének háromszorosát elérő területet, folyók esetén a teljes hullámteret, épületmentesen meg kell tartani az ökológiai rendszer fejleszthetősége érdekében. A települések belterületén a természetes állapotú medrek, s azokat kísérő vegetáció megváltoztatása, a természetes meder mőtárgyakkal való helyettesítése nem engedélyezhető. A megyében található állóvizek természetes állapotát meg kell őrizni, új bányatavak, mesterséges tavak kialakításánál törekedni kell a természetszerő rendezésre. Állóvizek partján új, beépítésre szánt terület csak akkor alakítható ki, ha a keletkező szennyvíz tárolása vagy elvezetése az állóvíz károsítása nélkül megoldható. A Nemzeti Ökológiai Hálózat Az első részletes hazai munka az 1995-ben az IUCN által készített Nemzeti Ökológiai Hálózat volt. Ebben az alapelvekről, alapfogalmakról, az élőhelyeket érő civilizációs hatások áttekintése után megfogalmazzák a hatékony helyszíni (in situ) védelem megvalósításának a szempontjait a területi tervezés terén (IUCN, 1995). A Nemzeti Ökológiai Hálózat elemei időközben részleteződtek a regionális tervekben is, és így beépültek a regionális tervezésekbe. A Nemzeti Ökológiai Hálózat részletesebb kijelölését a nemzetközi eszközök messzemenő figyelembe vételével végezték. A nemzetipark-igazgatóságok szakembereinek közreműködésével elkészültek az egyes igazgatóságok illetékességi területéhez tartozó regionális ökológiai hálózatok. Ezek összeillesztésével született meg az országos hálózat 1: léptékű digitális adatbázisa. A feltáró munkában a meglévő dokumentációk, adatbázisok, térképek, kutatási eredmények, terepi tapasztalatok segítettek, mint pl. a Páneurópai Ökológiai Hálózat kritériumrendszere, a 1: méretarányú előzetes átnézeti ökológiai hálózat térképe, a védett területek dokumentumai, térképmellékletei, az ex lege védett szikes tavak és lápok katasztere, a természeti területek katasztere, a hullámterek nyilvántartásai, az erdészeti ütemtervek adatbázisa, a Corine-Landcover 1: és helyenként 1: méretarányú digitális felszínborítási térképek, a SPOT-4 műholdfotók eredeti vektorizált, geokódolt felvételei, a 1: ill. 1: méretarányú Gauss-Krüger topográfiai térképek, a fontos magyarországi madárélőhelyek (IBA területek), a NATURA 2000 területek kritériumai és eddig tervezett területei, függelékes fajainak élőhelyei, a Natura 2000 területek kijelölését megelőző adatbázisok (a Corine Biotopes és a Corine Habitats felmérések eredményei), az érzékeny természeti területek stb. A térképes megjelenítésen túl komoly előrehaladás történt az ágazati integrációs törekvésekben. Bizonyos agrár-környezetvédelmi, területrendezési, vízgazdálkodási, környezetvédelmi és környezeti hatásvizsgálati joganyag már egyértelműen rendelkezik és számol az ökológiai hálózat létével és védelmével. A Nemzeti Ökológiai Hálózat tervezésében fontos szakasz a most készülő, az ökológiai folyosók általános szabályozására vonatkozó miniszteri rendelet, mely biztosítja majd az élőhelyek, életközösségek konkrét védelmén túl a közöttük lévő biológiai kapcsolat megőrzésének, fejlesztésének, rekonstrukciójának és kialakításának részletes jogi hátterét. 26