Nalini Singh. Angyali vadász. Angyalárny

Átírás

1

2 Nalini Singh Angyali vadász Angyalárny

3 Az első kiadás a Berkley Press gondozásában jelent meg ben. Copyright 2012 by Nalini Singh All rights reserved. Tilos a művet vagy bármely részletét bármiféle információhordozón, akár grafikusan, elektronikusan, mechanikusan, fotó vagy fénymásolati eljárással vagy bármely más módon sokszorosítani, továbbítani, közvetíteni vagy tárolni a jogadó előzetes írásbeli engedélye nélkül. A kötet eredeti címe: Guild Hunter #5. Archangel s storm Fordította: Bottka Sándor Mátyás Kiadja az Egmont-Hungary Kft., Budapest, A kiadásért felel a kiadó ügyvezetője Szerkesztette: Endreiné Szemők Ildikó A borítót tervezte: Redl Anna Nyomdai kivitelezés: Felelős vezető: a kft. ügyvezetője

4 Csitt Jason nem tudta, mennyi ideje bujkált már a vaksötét veremben, nem tudta, mennyi idő telt el azóta, hogy az anyja odarejtette, és ráparancsolt, hogy maradjon csendben. Nagyon régóta várt, és még akkor sem mászott elő, amikor a gyomra már sajgott az éhségtől. De az anyja nem jött vissza érte, pedig megígérte, és a szűk lyukba nyomorított szárnya fájdalmasan görcsölt, arca könnytől ázott. Miért dugta az anyja erre a sötét helyre? Hiszen tudta jól, hogy fél a sötétben! A feje felett lévő padlón keresztül ragacsos lé csepegett rá, és elborította, fullasztó szaga betöltötte a vermet. Felfordult tőle a gyomra, és Jason ráébredt, hogy nem bír tovább ott maradni. Még akkor sem, ha az anyja megharagszik rá, amiért nem fogad szót neki. Amennyire a szűk helyen tudta, kinyújtotta elgémberedett karját. A szárnya még mindig görcsölt. Tolni kezdte felfelé a csapóajtót, de az nem engedett. Jason nem kiáltott. Megtanulta már, hogy soha ne kiabáljon. Nagyon csendben kell lenned. Ígérd meg nekem! Megvetette a lábát a földön, és tolta, csak tolta az ajtót, erősen, amíg a szélén egy vékony, homályos fénycsík jelent meg: odafent a padlóra terített, kézzel szőtt szőnyeg elég vékony volt ahhoz, hogy átengedje kicsit a világosságot. Valami nehéz nyomta lefelé a csapóajtót, de Jason be tudta dugni az ujjait a nyílásba, kitapintotta a szőnyeg anyagát, amit az anyjával együtt szőttek, miután összegyűjtötték hozzá a lenkórókat. A szőnyeg dörzsölte az öklét, amikor az egész kezét sikerült kidugnia a résen, a csapóajtó pedig fájdalmasan nehezedett a csuklójára, de Jason tudta, hogy csontja nem fog törni: az anyja elmondta neki, milyen erős, halhatatlan ő, és hogy máris több az ereje, mint neki százéves korára. 4

5 Milyen erős vagy, édes kis gyermekem! A legjobb jutott neked mindkettőnkből. Jason nem tudta, mennyi időbe telt, míg a másik kezét is a csapóajtó pereme alá tudta erőltetni, és amíg sikerült megfordulnia a szoros veremben. A fa letépte a bőrt a csuklójáról, mire végül fogást talált az ajtón, és tolni kezdte felfelé. Csak arra emlékezett, hogy nem hagyta abba, amíg a nehéz test a szőnyeggel együtt le nem csúszott az ajtó tetejéről. A nyílás fedele tompa puffanással kivágódott, mintha valami puha tárgynak csapódott volna. Jason kifulladt, a karja sajgott. Várnia kellett, míg végül megpróbálhatott kimászni a lyukból, de a keze még akkor is megcsúszott a felszakadt csuklójából a padló peremére ömlött vérfolton. Megtörölte a tenyerét a nadrágjában, és újra megragadta a nyílás peremét. A tetőablakon beáramló fény a kezére hullott. Megdermedt, amikor eszébe jutott a sötét, ragacsos lé, ami rácsepegett, miközben ő a verem fogságában sínylődött. Ebből száraz, pergő üledék lett a bőrén, olyan, mint a rozsda. Csak rozsda, próbálta bebeszélni magának, csak rozsda; de már nem ámíthatta magát úgy, ahogyan korábban, a sötétben. A kezét, a haját, az arcát is vér borította, vér száradt fekete szárnyain. Vér szüremlett át a szőnyegen, és csorgott le a fapadló résein át a búvóhelyre, amit az anyja készített számára. Vér zárta el az orrát a fémes szaggal, miközben Jason zihálva levegő után kapkodott. Vér áradt szét a feje felett, a szobában, akár a tenger, amikor a sikoltozásnak vége szakadt. Bármit is hallasz fentről, csendben kell maradnod. Ígérd ezt meg nekem, Jason! Ígérd meg! Remegve erőt vett magán, elszakította a tekintetét a kezét borító rozsdáról, ami nem rozsda volt, és kimászott a veremből. Óvatosan, leszegett tekintettel lecsukta a csapóajtót, hogy ne csapjon zajt. Ezután megállt, és a falra meredt. Nem akart megfordulni, nem akarta meglátni, mi van a háta mögött, mit lökött le a csapóajtó tetejéről. De a falat is beborította a rozsda, ami nem rozsda volt. Néhány helyen már apró, száraz darabokban peregni kezdett, mert a tetőablakon át tűzött rá a forró napfény. 5

6 A gyomra görcsbe rándult, a szíve elszorult. Lehajtotta a fejét, a fal helyett a padlóra szegezte a tekintetét, de ott is halványbarna csíkokat látott, és a saját, apró lábnyomait a csiszolt fadeszkákon. Pedig a sár a verem alján nem volt nedves. Csak később lett az. Miután a kiáltások elhaltak. Becsukta a szemét, de még mindig érezte a szagot, amit a rozsda, ami nem rozsda volt, árasztott. Akkor tudta, hogy meg kell fordulnia. Látnia kellett. 6

7 Első fejezet Jason a harmattól még csillogó, bársonyos, zöld füvön állt, és figyelte, ahogy Dmitri két kezébe fogja a lány arcát. A lányét, akit az imént vett feleségül, akinek bőrét végigcsókolta a felkelő nap aranyló fénye, és akinek ragyogóan fényes szeme nem látott mást, csak az előtte álló férfit. Raphael arkangyal házának falai, a rájuk csimpaszkodó, illatos, viruló rózsák és a ház melletti sziklaszirt alatt robogó Hudson folyó évszázadok óta ott voltak már, gondolta Jason, de ilyet még ezek sem láttak, és talán soha nem is fognak. A világ egyik legerősebb vámpírja feleségül vett egy vámpírvadászt. Ahhoz, hogy Honor szerelemmel szerette Dmitrit, kétség sem fért. Jasonnek nem kellett kémmesternek lennie ahhoz, hogy meglássa a lány leheletében izzó, bőrén átsütő örömöt. Őt inkább az az erős érzelem lepte meg, amit Dmitri szemében látott; a vámpíréban, akit az ismeretségük évszázadai alatt mindig is könyörtelen pengének látott. A kegyetlenkedés mindig része volt Dmitri életének, az utóbbi időben talán túlságosan is nagy része. A vámpír majdnem ezeréves volt, és belefásult már; a halál és vér nem hogy nem rázta meg, de meg sem ingatta. Jason látta, ahogy Dmitri a harcmezőn a handzsárját forgatja, fejét veszi a támadóknak, és büszkén fürdik a kispriccelő vérükben, és látta, ahogyan Dmitri érzéki eleganciával és jéghideg szívvel elcsábít nőket, csak hogy szórakozzon. Abban a férfiban azonban, aki most megérintette Honort, és birtokba vevő csókba vonta az ajkát, gyengédség is volt. Éppen annyira veszélyes, mint amennyire szelíd. Jason pedig megértette, hogy Dmitri kegyetlen fegyver lenne bárkivel szemben, aki ártani merészel a feleségének, és hogy a benne lakó sötétség nem csökkent, csak kordába került. 7

8 Nem lesz képes bánni a Tízek Tanácsának tagjaival, ha kordában kell tartania magát jelentette ki a mellette álló nőnek, a vadásznak, kinek angyalszárnyai az éjjel és a hajnal színeiben ragyogtak. A felső, mély, selymes, kék tollakat a szárnyak belső ívén tiszta fekete színűek követték, amelyek fokozatosan mosódtak át indigó színűbe, majd a hajnali, derengő égbolt csak pillanatokig látható árnyalatain keresztül a repülőtollak ragyogó fehérarany színéig változtak. Elena Raphael társa volt, Raphael arkangyal pedig az ő ura. Talán ezért lehetett ilyen fesztelen a nő társaságában Jason. Vagy azért, mert Elena éppen olyan idegen volt a halhatatlanok világában, éppen úgy kereste az utat, amit a következő évszázadokban bejár majd, mint korábban ő maga. De lehet, hogy az a sokkal zordabb, az anyjukkal és a vérrel kapcsolatos közös vonás fűzte össze őket, amiről Elena nem is tudott. A fémes szagú, sűrű folyadék ragacsossá tette a haját, átáztatta a tunikáját, végigcsorgott a karján. Elena felnézett, és megrázta a fejét. Meglepően világos, szinte fehér haja elegáns fonatban csavarodott a tarkójára, a testét egyszerű, bokáig érő lepel fedte, melynek tiszta színe egy érintetlen hegyi tó kékségét idézte. Az egyetlen ékszer a borostyángyűrű volt, amit Raphael iránti elkötelezettsége jeléül mindig hordott. Hát nem látod, Jason? kérdezte, amikor a pár megtörte a csókját, amely miatt nem egy sóhaj hullámzott át a hűvös, hajnali levegőn. Dmitri csak Honorral ilyen. Ezután tapsolni és ujjongani kezdett az ünneplő tömeggel együtt, amikor az ifjú pár a meghívottak felé fordult, a gratulálok hada pedig megindult feléjük. Mivel Jason már az esküvő előtt beszélt Dmitrivel, most várt, amíg a tömeg oszlani kezdett. Elena sem mozdult, és hagyta, hogy mindenkinek legyen esélye beszélgetni a friss házasokkal. Ahogyan Jason Raphael, Illium és Méreg társaságában Dmitri mellett volt, úgy Elena Honorral töltötte a menyegző előtti órákat. Az arkangyal és társa átadták a házuk egyik lakosztályát a menyasszonynak és vadászokból álló kíséretének, akik az esküvőre választott kecses, elegáns ruháik alatt minden bizonnyal egy-két fegyvert is elrejtettek. Jason a szeme sarkából kék villanást látott. Illium felé fordult, és figyelte, ahogy az angyal egy vadász kérésére kitárja a szárnyát. A 8

9 vőlegényhez, Raphaelhez és a Hetek többi tagjához hasonlóan a kék szárnyú angyal is előkelő, fekete ruhában állt ott, arcán kihívó, pajkos mosollyal. A barátságos arckifejezés valódi volt ugyan, mégsem jelentett túl sokat. Jason látta már szerelmesnek Illiumot, látta, amikor megszakadt a szíve, és azt is, hogyan gyászolta a szerelmét, amíg forró, aranyszínű szemében minden fény kihunyt. De, értem válaszolt Elenának, amikor a nő visszafordult felé, és ismét eszébe jutott, mások milyen végtelenül finoman árnyalt érzelmeket képesek átélni. Jason évszázadok óta figyelte a halandókat és halhatatlanokat egyaránt, és az érzelmeik legapróbb változásaiban is tisztán tudott olvasni, hiszen ez elengedhetetlenül szükséges volt egy kémmester munkájához; ő maga mégsem volt soha képes úgy érezni, ahogyan mások. Mintha az élet végigsuhant volna a személyisége felszínén, de soha nem érinthette volna meg a szívét és a lelkét. Te vagy a tökéletes kém. Okos és tehetséges fantom, akire semmi sincs hatással. Ezt Lijuan mondta négyszáz évvel azelőtt, amikor ajánlatot is tett neki: gazdagságot és az érzéki gyönyörökhöz értő nőket kínált, vagy férfiakat, ha Jason erre vágyott volna, cserébe a hűségéért és a szolgálatáért. Csakhogy Jason addigra már száz halhatatlanságra elegendő kincset gyűjtött magának. Ha pedig nőkre vágyott, megkapta őket. Nem volt szüksége kerítőre. Elena nyújtózott egy kicsit. A szárnya finoman végigsimított Jasonén, a férfi pedig nem húzódott el az érintés elől. Sok tekintetben ellentéte volt Aodhannak, akinek lelke olyan mélyen sérült, hogy a legkisebb futó érintést sem tudta elviselni. Jason ezzel szemben csak akkor érezte igazán, hogy él, és nem egy fantom, aminek Lijuan gondolta, amikor más lény bőrét érezte a sajátján. Mintha a hosszú évek, sőt évtizedek során, amíg senki élőt sem tapinthatott, egész életére szóló olthatatlan vágy alakult volna ki benne. Érzésektől részeg élvhajhász lett volna belőle, ha a kínzó és végtelennek tűnő magány ideje alatt nem szerez más sebeket is: sérüléseket, amelyek miatt most már jobban érezte magát az őt gyermekkorában rettegéssel eltöltő sötétben, és amelyek miatt nagyon alaposan megválogatta, kit ajándékoz meg a bizalmával. A szükségletei ellenére hálószobán kívül keveseknek engedte csak meg, hogy 9

10 megérintsék, hiszen egy ilyen baráti gesztus nagyon különbözött egy sötétben választott és hajnalban hátrahagyott szerető simogatásától. Gyönyörű esküvő volt, nem gondolod? fordult Jasonhöz Elena. A tekintetén látszott, hogy ellágyult, ahogyan a nők ilyenkor szoktak. Te nem vágysz hasonlóra? A menyegző halandó szokásnak számított ugyan, de ahogy az aznap történtek mutatták, néhány halhatatlan is hajlott rá. Dmitri egyenesen ragaszkodott a szertartáshoz. Elena meglepetten felkacagott. Raphael és én New York romjai felett tartottuk az esküvőnket, miközben összeölelkezve zuhantunk a föld felé. Raphael is teljesen más lényként viselkedett a párjával, ezzel az angyallá lett halandó nővel szemben. Elena erejét tekintve szörnyen gyenge volt, a halhatatlansága csak pislákoló láng még, mégis rejlett benne valami, amit Raphael, a nagy túlélő meglátott. Így hát Jason megtanította Elenát elrejtőzni a sötétben, és figyelte, ahogy Elena az átváltozása után nem sokkal már kegyetlen végletekig gyötri a testét, hogy megtanuljon álló helyzetből, merőlegesen felszállni a levegőbe. És nyomozott minden, Elenát fenyegető jel után. A nő volt ugyanis Raphael leggyengébb pontja. Halk kuncogás hallatszott, és egy pajkos szemű kislány indult futva Elena felé bizonytalan léptekkel. Barna tincsekkel tarkított fekete haját kétoldalt narancssárga szalag fogta copfba. Elena őszinte boldogsággal az arcán hajolt le a gyerekhez, és kapta a karjába. Helló, Zoe, leendő harcos istennő! Egy puszit nyomott a pufók kis arcra. Zoe koszorúslány ruhájának csipkéje a nő karjára hullott. Megint megszöktél anyád elől? Jason és a kislány tekintete találkozott, miközben Zoe nagy komolyan bólintott. Az angyal észrevette, hogy a Vámpírvadász Céh igazgatónőjének a lánya egyik kezében egy semmi mással össze nem téveszthetően kék, ezüst peremű tollat szorongat. Zoe egy pillanatra Jason szárnyára pillantott, majd Elena fülébe súgott valamit. Jason tökéletesen hallotta, mit mond, de egy szót sem értett a gyerekes gügyögésből. Elenának szemmel láthatóan nem volt ilyen gondja. Ezüstösszürke szemében nevetés villant, amikor Jasonhöz fordult. 10

11 Az ördögfióka kinézte magának a gyűjteményébe az egyik tolladat, Jason. A helyedben nagyon óvatos lennék. Egy pillanat múlva azonban elvonta valaki Elena figyelmét. Egy magas férfi lépett oda, egyenes, tarkójánál összefogott, hosszú haja fekete volt, az arccsontjai élesen emelkedtek aranyszínű bőre alatt. Ransom Winterwolf. Vadász. Furcsa volt a céh ennyi dolgozóját együtt látni Raphael otthonában. A birtok az Angyal Enklávé területén feküdt, a Hudson folyó Manhattan acél- és üvegépületeivel átellenes partján. Kétségkívül elegáns helyszín egy esküvőhöz, de Jason tudta, hogy az arkangyal sokkal lélegzetelállítóbb helyeket is felajánlott Dmitrinek. A Hetek vezetője azonban ragaszkodott ehhez. Napkeltekor jelentette ki alig három órával hajnal előtt. Napkeltekor egybekelünk. Az alatt a három óra alatt Elenának és a Céh igazgatójának sikerült riadóztatnia minden vadászt New York vonzáskörzetében, aki éppen nem volt küldetésen, és elérhető távolságban tartózkodott; Jason, Illium és Méreg pedig a Hetek tagjait képviselték. Naasirt, Galent és Aodhant is értesítették, mindhárman beszéltek Dmitrivel az esküvő előtt. Raphael és az egymás iránti hűségük megtörhetetlen kapocs volt közöttük, de még ha több idejük is lett volna a szervezésre, mind a heten soha nem lehettek volna egyszerre egy helyen. Ahhoz, hogy egyensúlyban tudja tartani a világot, Raphaelnek képviselői útján jelen kellett lennie New Yorkban és a Menedéken, most pedig már Amanat elveszett városában is, ahol anyja, az ősöreg angyal berendezkedett. Az, hogy hárman közülük jelen tudtak lenni Dmitri esküvőjén, váratlan ajándéknak számított. Voltak persze más vendégek is: Raphael otthonának büszke személyzete, és az Arkangyal-torony néhány alkalmazottja, akik közvetlenül Dmitri alatt dolgoztak, és éppen annyira hűségesek voltak a vámpírhoz, mint Raphaelhez. Ott volt még két rendőr, akik a Céh közösségébe tartozónak számítottak. A szertartást levezető tiszteletre méltó férfi is ennek a családnak a tagja, a Céh igazgatója volt, míg át nem adta a stafétát. Az ünnepség alatt Raphael Dmitri mellett állt. Kettejük barátsága elég régi és elég mély volt ahhoz, hogy aznap az arkangyal hajlandó 11

12 legyen a háttérbe vonulni. Jason nem is tudott más hasonló barátságról a világot irányító arkangyalok körének, a Tízek Tanácsának tagjai között. Raphael és Dmitri kötődése viszont már túlélte sok évszázad viharát, haragot és háborúkat, sőt még Dmitri árulását is, amikor a vámpír Neha területére szegődött, ha csak rövid időre is. Dmitri ajka most mosolyra húzódott az arkangyal szavai hallatán. A vámpír feszes, fekete alapon fekete mintás zakót hordott, a felesége pedig élénk sötétzöld ruhát viselt, ami a testére simult, átölelte a domborulatait, és lejjebb vízesésként omlott a harmatos fűre. Az anyag ötletes szabással a csípője bal oldalán volt feltűzve, ettől úgy tűnt, mintha a szoknya hullámzana. Amikor megpillantotta Jasont, elmosolyodott, és elindult felé. Megállt a láthatatlan határ szélén, ami az angyalt mindig is elválasztotta a világ többi részétől. Kezében vadvirágcsokor volt, amit Elena készített számára a melegházában termett virágokból. Köszönöm mondta, és a boldogság fényesebben ragyogott az arcán, mint a gyémánt nyaklánc a bőrén. Jason ott volt, amikor Dmitri három évszázaddal azelőtt csiszolatlanul megvette ezeket a köveket. A vámpír száz év alatt csiszolta tökéletesre a gyémántokat, és fűzött belőlük makulátlan nyakláncot, amelyen az ékkövek úgy csillogtak, mint egy-egy csepp rabul ejtett csillagfény. Kinek szánod ezeket? kérdezte akkor tőle Jason. A vámpír válaszként keserű gúnnyal elhúzta a száját, tekintete épp olyan kemény volt, mint a kövek a kezében. Olyan nőnek, akinek a lelke ragyogóbb ezeknél a gyémántoknál. A nyaklánc nem is díszített még mást, csak azt a mézszínű nyakat, amely körül most megpihent. Nem tudom, honnan kerítetted ezt az álomszép ruhát ilyen korán reggel folytatta Honor, és végigsimított az anyagon, de olyan, mintha rám öntötték volna. Szóra sem érdemes. Jason életének nagyon nagy részét töltötte a színfalak mögött, néha saját elhatározásából, néha viszont, mert nem tudta, hogyan tartozhatna bárkihez is, de mindenképpen részese akart lenni a napnak, amikor a férfi, akit tisztelt, és akit, amennyire tőle telt, a barátjának fogadott, összeköti életét egy nővel. 12

13 Honor meleg hangon és nyíltan felnevetett. Ekkor megölelte őt Elena, a szárnyai sziporkáztak a reggeli fehér napfényben. Jason kissé oldalra lépett, a tekintete találkozott Dmitriével. A vámpír megvonta a vállát, szavai nem hallatszottak, Jason mégis érzékelte őket. Úgysem hinné el senki. Nem, gondolta Jason, valóban nem hinné el senki. Még ő maga is bolondnak tartotta magát gyermekkorában, a felnőttkor küszöbén. Csak akkor értette meg az adottságát, amikor ellátogatott az angyalok erődítményébe, a Menedékre, és elolvasta Jessamy feljegyzéseit. Az anyjától örökölte a hallását : a képességet, hogy megérezzen tőle ezer kilométerekre, hegyeken és óceánokon túl történő dolgokat is. Ezt a tulajdonságát használta az anyja, amikor mesét mondott neki a Menedéken történő eseményekről, holott azok egy távoli, elszigetelt helyen estek meg, a Csendes-óceán csillogó, kék vizének ölelésében. Leírom majd neked ezt a történetet, Jason. Gyakorolnod kell az olvasást. Ő pedig gyakorolt is. Újra és újra elolvasta a mesét, míg a pergamen el nem porladt. Ezt a történetet, és az összes többit, minden könyvet a házban. Azután lemásolta a szavakat falapokra, lenvásznakra vagy a homokba, hogy erőszakkal észben tartsa: ő valóban létezik, élő lény, és tudnia kell olvasni, írni. Ez működött is egy ideig. Nagyon örülök az örömödnek, Dmitri szólt Jason most, és visszaszorította a háttérbe a múlt kísértő emlékeit. Ez pedig az ajándékom neked és a feleségednek. Miközben Dmitri lepillantott az apró kártyára, amit Jason feléje nyújtott, Honor tanúja lépett a két barátnőjéhez. A hosszú lábú vadásznak megvoltak a maga különleges képességei. A három nő rögtön elkezdett egyszerre beszélni. Biztonságos hely folytatta Jason, amikor a vámpír felnézett rá, miután elolvasta az írást a lapon, a napfény pedig megcsillant a bal keze gyűrűsujját ékesítő egyszerű aranykarikán. Itt senki sem talál rátok. Dmitri érzéki arcvonásain látszott, megértette az angyal szándékát. Elhúzódott a nők közeléből, mielőtt folytatta. Már régen nem kellene, mégis meglepődöm azon, mi mindent tudsz. Eltette a kártyát. Meg vagy győződve arról, hogy a hely biztonságos? 13

14 A ház az enyém, és kétszáz év alatt senki sem talált rá. A lakatlan hegy sűrű erdejének közepén rejlő épületet csak egy nagyon pontosan meghatározott útvonalon lehetett megközelíteni, ennek módját Jason némán megosztotta Dmitrivel. Még légi úton is lehetetlen hozzáférni, hacsak a szóban forgó angyal nem tudja pontosan, melyik apró tisztáson kell leszállnia. Megadta a vámpírnak a koordinátákat is. Enélkül a növényzet és a közé elrejtett biztonsági berendezések nagy eséllyel súlyos kárt tennének a szárnyakban. Dmitri szeme felcsillant. Jó. A következő szavakat már hangosan mondta ki. Nem tudtam, hogy van másik otthonod is az országban. Mert nincsen. Több házat birtokolt, ezekben megszállt, ha a szükség úgy hozta, de az otthon fogalmát nem ismerte. Persze, Dmitri valószínűleg azt feltételezte, hogy a New York-i Arkangyal-toronyban lévő lakását Jason az otthonának tekinti. Ott biztonságban lesztek, és senki nem zavar majd. Honor átváltozása emberből vámpírrá hosszabb időt vesz igénybe, és Jason biztos volt benne, hogy Dmitri segítségével a lány mély álomban, fájdalom és szenvedés nélkül járja be ezt az utat, s azt is tudta, hogy a vámpír egy pillanatra sem hagyja majd magára a feleségét. Szükségtelen őrosztagot vinni magatokkal. Ezt senki másnak nem hinném el, csak neked jelentette ki Dmitri, és Honor felé fordította a fejét. Nem tudom, mikor fogjuk felhasználni az ajándékodat. Honor megígérte, hogy így lesz, de nem akarom sürgetni. Pedig szeretnéd. Igen vágta rá a vámpír könyörtelenül. De, tudod, úgy tűnik, Honor az én végzetesen gyenge pontom. Még akkor sem lennék képes azzal a tudattal élni, hogy kényszerítettem, ha úgy döntene, halandó akar maradni. Jason egy szót sem szólt, amikor Dmitri visszasétált a feleségéhez, aki pedig rámosolygott, ahogyan az angyal még soha, senki másra nem látta mosolyogni. A barátaik magukra hagyták őket, hogy férj és feleség egy kis időt tölthessen kettesben, de mindannyian a buja, zöld mezőn maradtak, ahol a beszélgetésük moraját halk madárszó kísérte. A vendégek pezsgőt kortyolgattak, üdvözölték egymást, felújították régi 14

15 barátságaikat, sütkéreztek a Honorból és Dmitriből áradó boldogság fényében. Jason azonban tőlük eltérően úgy érezte, kiszolgáltatott helyzetben van a nyílt napsütésben, tökéletesen fekete szárnyai könnyű célponttá teszik. Mégsem engedett a vágynak, hogy felreppenjen a felhők fölé, ahol senki sem láthatja meg. Ehelyett becsukta a szemét, és hallgatta, ahogy a szelek suttogni kezdtek neki. Egyetlen szót. Egy nevet. Eris. Az egyetlen fontos, Eris nevű lény, akiről Jason tudott, Neha férje. A háromezer éves arkangyal volt a tanács egyetlen tagja, aki az emberi kötelékeknek ezt a formáját választotta. Eris az angyali értelemben vett társa is volt, de háromszáz éve nem mutatkozott a nyilvánosság előtt. Sokan úgy tartották, már meghalt, de Jason tudta: a férfi Neha hatalmas kastélyának egyik szárnyában, bebörtönözve él, és azt az egy alkalmat kivéve, amikor fogsága elején szökni próbált, senki sem bántotta. Neha túlságosan szerette Erist ahhoz, hogy testi fájdalmat okozzon neki. Ugyanez volt az oka annak is, hogy annyira gyűlölte. Mert Eris megcsalta. Eris. Jason behúzódott a Raphael birtokát körülvevő erdő rejtekébe. Ez jóleső nyugalommal töltötte el a közvetlen napfény után. Elővette a mobiltelefonját. A korábbi évszázadokban jelentős mentális képességei ellenére is napokba telt, míg üzenetet tudott váltani az embereivel, míg akárcsak egyetlen információt is megszerzett. A modern technológiák nagyon megkönnyítették az életét, Jason pedig, több idős angyaltól eltérően, nem vetette meg a mai világ vívmányait. A kedvenc fegyvere azonban mégis a kard maradt. Most látta, hogy számos hívást nem fogadott a szertartás alatt, amíg lenémítva tartotta a készüléket. Ezek mind Samirától származtak, Neha egyik szolgálójától, aki bejáratos volt az arkangyal személyes lakosztályába is. Hivatalosan ez a nő volt a legmagasabb rangú kéme Neha udvarában, de Jason nem volt biztos abban, hogy sokáig tudja használni. Samira szólt, amikor a nő fogadta a hívását. Mi történt? 15

16 Eris meghalt válaszolt fojtott hangon a nő. Meggyilkolták a palotában. Mikor? Nem tudom. Egy órája találták meg a holttestét. Neha azóta nem mozdul mellőle. Csak Mahiya van vele. Jason soha nem találkozott még Mahiyával, de utánanézett, amikor Neha háromszáz évvel ezelőtt örökbe fogadta a lányt. Tudta, hogy a hercegnő Neha vér szerinti rokona. Ennyi köztudott volt, a mögötte rejlő részleteket azonban régen elhallgatta már mindenki. Neha udvartartásának több tagja szándékosan feledkezett meg róluk, úgy döntött, nem akarja tudni az igazat: hogy Mahiya anyja Neha testvére, Nivriti volt, aki nem sokkal a lánya születése után meghalt. Önmagában még ez sem volt szörnyű titok csak akkor, ha valaki ismerte Mahiya apjának a nevét is. Eris. 16

17 Második fejezet Mahiya Eris és Nivriti tiltott kapcsolatának gyümölcse volt ugyan, a látszat szerint a nagynénje mégis a saját, szeretett hercegnőjeként bánt vele. Az angyal udvariasságból kapta ezt a címet, hogy egyértelmű legyen: ő Neha hozzátartozója. Van még valami? Samira nem szólt, a lélegzetvétele is nagyon csendes lett egy percig, Jason pedig várt, nem zavarta és nem sürgette, mert tudta: a kéme valószínűleg fél, hogy valaki kihallgatja. Neha szinte megőrült mondta a lány végül. Aggódom, hogy szabadjára engedi az erejét. Jason tudta, milyen mély érzelmeket táplál az arkangyal a férje iránt, akinek háromszáz év alatt sem megbocsátani nem tudott, sem arra nem volt képes, hogy visszaadja a szabadságát, ezért osztotta Samira aggodalmát. Márpedig Neha ereje mérhetetlen volt. Ha az arkangyal hangot ad fájdalmának, azzal egész városokat törölhet el a föld színéről, és szinte biztos, hogy a haragját azok ellen fordítja majd, akiket felelősnek tart egy másik, hatalmas fájdalmáért: a lánya, Anoushka kivégzéséért. Raphael volt az, aki a végső csapást mérte Neha lányára, aki porrá zúzta a testét. Azonnal értesíts, ha bármit lép! Megszakította a hívást, és az ünneplő vendégekre pillantott, akik már elindultak a ház felé, hogy elfogyasszák a minden bizonnyal kitűnő reggelit, amit a ház büszke szolgáló személyzete készített elő a lakáj, Montgomery méltóságteljes felügyelete alatt. Raphael szárnya csillogott a napfényben, a tollak arany szálai ragyogtak a tiszta, fehér háttéren. Uram! 17

18 Az arkangyal nem torpant meg, az arcán semmi sem látszott. Mi történt, Jason? Eris meghalt. Meggyilkolták. Jason tudta, hogy az ura látta, hogyan udvarolt az angyal Nehának és hogyan nyerte el végül a szívét. Ő értette a furcsa, torz érzelmeket, amelyek kettejüket egymáshoz fűzték. Az arkangyal azonnal válaszolt: A dolgozószobámban találkozunk. Két perccel később Jason titokban osont be az udvarra nyíló üvegajtón. Senki sem vehette észre, pedig a nap pillanatról pillanatra egyre magasabbra kúszott az égboltra. Ez így is volt rendjén: a munkájához tartozott, hogy láthatatlanul, hang nélkül tegyen mindent, ne legyen több mint egy árny az árnyak között. Hat évszázada szolgált már Raphael alatt, így a tény, hogy az ő kémmestere, nem volt titok a legidősebb halhatatlanok előtt. Ez azonban semmilyen előnnyel nem járt a számukra, és semmilyen hatással nem volt Jason munkájára. Sőt: mialatt az angyalok és a vámpírok őrá figyeltek, az ügynökei feltűnés nélkül szivárogtak be a világ összes udvartartásába, férkőztek a hatalmasok közelébe. Raphael is abban a pillanatban lépett a szobába. Neha már Anoushka kivégzése után is az őrület küszöbén állt jelentette ki könyörtelenül őszinte és egyenes hangon, miközben becsukta maga mögött az ajtót. Most könnyen lehet, hogy átlépi ezt a határt. Jason látta már, ahogyan más arkangyalok elvesztették az uralmat erejük felett, járt a lerombolt városok rothadó hullákkal teli utcáin, és figyelte, ahogyan egész országok hanyatlanak sötét és kilátástalan korszakba, mikor a gyermekek tekintetét is eltompítja a keserűség és a kilátástalanság. Még ha Neha Raphael fennhatóságán kívül eső területet is választana célpontjául, a pusztítás olyan hatalmas lenne, hogy közvetlenül Peking pusztulása után a világ megtörne a csapás alatt. Nem beszélve a tragédiát követő, arkangyalok közötti háborúságról, ami minden földlakóra hatással lenne. Ekkor rezegni kezdett a telefonja. Jason felvette, és hallotta Samira hangját: Elindult a holttest mellől. A tekintetében őrületet látok. 18

19 Vedd rá, hogy a kommunikációs panelekhez menjen! Jason, most senkire sem hallgat! Intézd el! Jason minden ügynöke éles elméjű és talpraesett volt, aki képes önálló döntéseket hozni. Azután pedig tűnj el a palotából és Neha területéről! Samira mély levegőt vett. Talán sikerül, ha megtévesztem, és azt mondom neki, hogy a Tízek Tanácsa akar beszélni vele. De azután ne maradj sokáig! Ilyen kedélyállapotban Neha bizonyosan megölné. Azonnal menekülök, amint elmondtam ezt neki. Jason letette a telefont, és Raphaelre nézett. Ha most hívjuk, talán tudunk beszélni vele, mielőtt a harag elvakítja. Megpróbálom más irányba levezetni az indulatait mondta Raphael, de lehet, hogy ehhez a területére kell menned. Ha kell, megyek. Samira ugyan nagy veszélyben forgott ott, Jason viszont erősebb volt nála, és tudta, hogy Neha valamennyire tiszteli is őt. Raphael bólintott, és megvárta, amíg Jason visszavonul, ki a képből, mielőtt hívást kezdeményezett a dolgozószoba egyik sarkában álló nagy képernyőn keresztül. Mert Jasonhöz hasonlóan az arkangyal is értékelte a modern technológiát. Sokáig nem jött válasz. Jason már úgy vélte, Samira bizonyára kudarcot vallott. Ám ekkor végre felvillant a képernyő, és megjelent rajta Neha. Úgy, ahogyan Jason még soha nem látta. India arkangyala mindig elegáns és választékos volt. Most azonban fekete haja fakón és kuszán hullott az arcába, mintha Neha megtépte volna, bőrén és selyemszárijának gólyahírhez hasonlóan sárga anyagán pedig vérfoltok éktelenkedtek. Raphael szólt az arkangyal halálosan nyugodt hangon. Eris vére még meg sem száradt a kezemen, te pedig már keselyűként körözöl a fejem felett. Raphael válasza kedves és türelmes volt. Soha nem viselkedtem így, Neha. 19

20 A nő halvány mosolya olyan volt, mint a hüllőé, amelyről Neha a Kígyók Királynője nevét kapta. Nem, talán valóban nem. Részvétet nyilvánítani szeretnél hát? kérdezte szinte unott hangon, és lesütötte a pilláit, hogy ne látsszon a szemében örvénylő harag. A segítségemet ajánlom neked. Neha felvonta a szemöldökét. Úgy tudom, te sem vagy képes visszahozni Erist a halálból. Hacsak nincsenek nagy titkaid előttem. De erre még Lijuan is képtelen lenne. Jason elgondolkozott azon, vajon Neha komolyan fontolóra vettee, hogy a volt férjét átengedje Lijuannak, és hagyja, hogy Kína arkangyala lélek nélküli, csoszogó, emberhússal táplálkozó élőhalottá változtassa és sajnos nem tudta azonnal kizárni ennek a lehetőségét. Ez csak még sürgetőbbé tette az ügyet, ha ugyanis Neha összefog Lijuannal, ők ketten vérbe és velőtrázó sikolyokba boríthatják a Földet. Nem válaszolt Raphael, figyelmen kívül hagyva a kihívó szavakat. Erist a palotádban ölték meg, így hát most senkiben nem bízhatsz meg a tieid közül. De van valaki, aki képes lenne megtalálni neked a gyilkost. Neha ezúttal hosszabb ideig elgondolkozott, a szemében az őrület apránként tisztulni kezdett, helyét a jéghideg számítás vette át. A te fekete árnyadra gondolsz? kérdezte. Az ölebedre, akit te mentettél meg? Jason nem sértődött meg ezen, pedig Nehának nem volt igaza. Őt senki sem mentette meg. Raphael is rezzenéstelen maradt, makulátlanul kék szeme nyugodt volt, mint egy gleccser jege. Senki sem vonhatja kétségbe Jason képességeit. De ő egyben a kémmestered is. Neha felemelte véres kezét, és rámeredt. A hangja egyik pillanatról a másikra remegő suttogássá vált. Az a rengeteg vér Nem is tudtam, hogy Erisnek ennyi vére volt. 20

21 Nagyon sajnálom, Neha, és együtt érzek veled. Eris a férjed és a társad volt. Komoly és ünnepélyes kijelentés volt ez, egyik arkangyal szavai a másikhoz. Igen. A kavargó őrület vad rohammal visszatért. És az apja a lányomnak, akit megöltél! csattant fel sziszegő hangon, és a szeme megvillant, olyan gyorsan, hogy Jason nem is látta igazán, mielőtt visszaváltozott, de újra eszébe jutottak Neha kígyói. Raphael nem hátrált meg a mérges támadás elől, és nem is emlékeztette Nehát, hogy Anoushka maga írta alá a halálos ítéletét, amikor a hatalmi játszmái során megölt egy gyermeket. Egyértelmű számomra, hogy erőszakos bosszút akarsz állni szólt Raphael. De nem töltene-e el nagyobb megelégedéssel, ha nem válogatás nélkül pusztítanál, hanem azt kínozhatnád, aki felelős a tettért? Neha elfordult a képernyőtől, és lehajolt, egy fiatal pitont vett a kezébe. Simogatni kezdte az állatot, akár egy macskát, miközben leült egy végtelenül nagy türelemmel, részletgazdagon faragott és gyémántcsillogásúvá fényesített, világos fából készült székre. Azt gondolod, megőrültem állapította meg. A kis kígyó felemelte a fejét, és nyelvével megízlelte a levegőt. Azt gondolom, gyászolsz. És azt is, hogy ez egy gyáva és alattomos tett volt. Neha lassan lesütötte, majd felemelte a szempilláját. Az ujja megpihent a kígyó testén. Valóban? Eris nem volt erős. Szépsége különleges és ritka volt a férfiak között, de az ereje kevés volt. Aki ezt tette vele, azért tette, hogy fájdalmat okozzon neked és ingereljen téged. Szegény Erisem. Újra végigsimított az állaton. Igazad van, Raphael. Az udvaromban senkiben sem bízhatok meg, amíg meg nem tudom, ki a gyilkosa. De a kémmesteredet csak akkor engedem be a palotámba, ha esküvel köti magát hozzám. Ezt válaszolt Raphael olyan gyengéden, hogy a visszautasítás egyáltalán nem tűnt bántónak nem engedhetem meg. Jason a Hetek egyike. 21

22 Több ezer élet árán is megvédenéd? Neha abban a pillanatban ízig-vérig India arkangyala volt: jéghideg, ésszerűen gondolkodó és manipulatív. A hűség becses portéka. Valamilyen okból Neha ajka ennek hallatán szinte őszinte mosolyra húzódott. Mennyire ragaszkodtál mindig is az alattvalóidhoz! Még egyszer sem sikerült megtántorítani a hűségedet. Az arckifejezése megváltozott, a mosolya kifürkészhetetlen lett. Rendben van. Legyen hát Mahiya. Ezúttal Raphael hallgatott el. Eris gyermeke Nivrititől emlékeztette Jason, erről ugyanis nem volt még sok okuk beszélni. Alig múlt háromszáz éves. Ilyen fiatal angyalt állítanál szembe Jasonnel? kérdezte Raphael. Semmiképpen sem. Mahiya egy csecsebecse csak az udvaromban, semmi több. Neha hagyta, hogy a kis kígyó megnyalja a véres kezét. De az ölebed bizonyára tájékoztatott arról, hogy a családom vér szerinti tagja. Számomra elég lesz hát, ha Jason neki tesz véresküt. Raphael az arkangyalnő szemébe nézett. Beszélni fogok vele. Neha uralkodói gesztussal, jóváhagyólag intett, mielőtt megszakította a kapcsolatot. Raphael szorosan a hátára szorította a szárnyát, és Jasonhöz fordult. Neha egyelőre stabil, de csak rövid haladékot kaptunk. Minél tovább emészti őt a gyilkosság emléke, annál veszélyesebbé válik. Hajlandó vagyok véresküt tenni. Ősi, már a legidősebb angyalok között is ritkán használatos szokás volt ez. A véresküvel Jason bizonyos értelemben Mahiya családtagjává válik, így kötelessége lesz annak a családnak az érdekeit szolgálni. A rítus azért ment ki a divatból, mert segítségével túl könnyű volt bizalmas viszonyt erőltetni másokra. A múltban valóban használták is arra, hogy a legtitkosabb kapcsolatokat megpecsételjék vele. 22

23 De ahogy a legtöbb angyali törvény és szokás, a véreskü is sokkal összetettebb és finomabb találmány volt, mint amilyennek első látásra tűnt. Ez természetesen senkit sem akadályozott volna benne, hogy álnok szándékkal közelítsen a másikhoz, de azzal, hogy Neha felajánlotta a lehetőséget, elismerte Raphael és a Hetek becsületességét. Ha a továbbiakban Jason arra használja fel ezt a meghívást, hogy kipuhatolja Neha védelmi vonalainak gyenge pontjait, az felér egy hadüzenettel. És ha Jason árulásának híre megy, a nagyhatalmú halhatatlanok minden iránta érzett tisztelete rögtön semmivé lesz. Ami egy kémmester számára nem kis dolog. Hiszen információi nagy részét ezektől a halhatatlanoktól szerezte. De az alattvalói még nála is nagyobb veszélybe kerültek volna. Ők voltak ugyan a legjobbak, de elkerülhetetlen, hogy némelyikük a munkája során lebukjon. Aki ilyen sorsra jutott, az idősebb angyalok eddig szabadon engedték, mert tisztelték Jasont. Az árulása után azonban ugyanezek az angyalok azonnal kivégezték volna az ügynökeit, csak hogy jelezzék: nem tetszik nekik, hogy Jason megszegte a véresküjét. Raphael szárnyának tollai megzörrentek, ahogy összezárta a háta mögött. Más jel nem is árulkodott arról, mennyire meglepődött, hogy Jason hajlandó alávetni magát ennek az ősi szokásnak. Nem kell ezt tenned szólt. Most, hogy van időm figyelmeztetni a többieket, a Tízek Tanácsa talán képes lesz kordában tartani Nehát. A véresküvel kiszolgáltatod neki magad: ha Neha úgy ítéli meg, hogy nem tartottad meg a szavad, kivégeztethet. Raphael a fejét csóválta. Különben is, túl könnyen engedett be téged a területére. Uralkodni akar rajtad, és téged akar felhasználni, hogy bosszút álljon rajtam. Ez igaz. Jason látta az arkangyalnő szemében a hideg számítást, és tudta: India arkangyala pontosan érti, mit jelentenek Raphael számára a Hetek. És ha nem tudta elérni Elenát, nem ronthatott Raphael szívére, szemrebbenés nélkül képes volt a második leggyengébb pontjára támadni. Csakhogy tette hozzá Nehát a bosszúvágy hajtja ugyan, a büszkesége azonban ennél is nagyobb. Ezt pedig sértené, ha a véresküvel járó biztonságomat nem 23

24 szavatolná. Bármit is mond, a becsülete nagyon fontos a számára. Más nem is maradt neki. Hajlandó vagy az életedet is feltenni erre? Igen. Jason évszázadok óta figyelte már Nehát, ahogyan a Tanács többi tagját is, és tudta, hogy Neha nem fog kemény eszközökhöz nyúlni, ha finomabb módszerekkel is célt érhet. Valószínűbb, hogy Neha megpróbál majd ellened fordítani vagy maga mellé csábítani. Raphael az angyal szemébe nézett. Veszélyes türelmi és hatalmi játszmák várnak rád. De csak rövid ideig. Jasonnek máris voltak elképzelései Eris haláláról. Kijelentjük, hogy a véreskü teljesítettnek számít, amint felfedem, ki volt Eris gyilkosa. Neha bizonyára számít erre a kikötésre. A szokás szerint zavartalanul folytathatom korábbi munkámat, amíg azzal el nem árulom őt az eskü ideje alatt. Raphael kifürkészhetetlen tekintettel meredt rá. Ez akkor is rossz üzlet a számodra hacsak nem akarsz más okból is bejutni Neha udvarába. Valami valóban folyik ott ismerte le Jason, Samira pedig képtelen volt ennek a közelébe férkőzni. Szinte biztos vagyok abban, Neha tudta, hogy nekem dolgozik. Némelyik angyalt szórakoztatta, hogy bizonyos szintig megtűri maga mellett a kémeket, főleg azért, hogy hamis információkkal félrevezesse őket. Így mélyen beépülhetek Neha udvartartásába, és mivel a tervek szerint a másik ügybe nem szándékozom beavatkozni, csak megfigyelni, így az eskümet nem szegném meg. Bármit is derítene ki ily módon, nem használhatná fel, csak akkor, ha más forrásból is bizonyítékot tud rá szerezni, de legalább megbizonyosodhatna róla, hogy jó nyomon jár. Kényes ügy, borotvaélen táncolsz. Nem fogom megvágni magam. Raphael következő szavai már gyakorlatiasak voltak. Neha nem enged majd szabadon járni az udvarában. Ez a Mahiya valószínűleg mindenhová követi fog. Nem számít. Jason nagyon értett ahhoz, hogyan kell eltűnni a tömegben és észrevétlennek maradni még akkor is, ha valaki orra előtt áll. A lány viszonylag fiatal, és tudomásom szerint soha 24

25 életében nem hagyta el még Neha erődítményét. Bizonyára kitanulta az udvari intrikák fortélyait, valószínű, hogy nem csak csecsebecse az arkangyalnő palotájában, de Jasonnek, aki egy életen át tanulta, hogyan válhat a sötétség részévé, míg természetes közegévé vált az éjszaka, nem lehetett méltó ellenfele. Soha nem kötöttem meg a kezedet jelentette ki Raphael, és most sem fogom. Tégy belátásod szerint! Összevonta a szemöldökét. De ami Mahiyát illeti, ha jól emlékszem, korábban nem voltál biztos abban, hogy Eris az apja, hiszen az ő hűtlenségét soha senki sem bizonyította. A látszat szerint Nivritit is más bűntett miatt végezte ki Neha, mielőtt maga mellé vette az újszülött lányát. Miért vagy most ennyire biztos abban, hogy Mahiya Eris gyermeke? Az arcára van írva a származása. Mahiya különleges és jellegzetes szeme volt az, ami felfedte a származását mindenki előtt, akit nem vakított el az arkangyal bosszújától való félelem. Ezenkívül az elmúlt évszázadban éppen elég részletet hallottam a kémeimtől ahhoz, hogy megbizonyosodjam a szemem igazában. Raphael elgondolkozott. Neha híres arról, hogy sem halandó, sem halhatatlan gyermeknek nem ártott még soha, így el tudom képzelni, hogy a körülmények ellenére befogadta a lányt. Felnézett Jasonre. Te dönts, Jason. És ki tudja, talán éppen ez a Mahiya lesz a végzeted. Úgy hallottam, a véreskü bensőséges kötelékének valóban nagy ereje van. Jason nem válaszolt, de mindketten tudták, hogy ez képtelenség. A fekete szárnyú angyal senkit sem szeretett, mióta megásta a sírt a trópusi napsütésben. Nem is értette már ezt az érzést: a fiú, aki valaha volt, már csak délibáb volt az emlékeiben. A szeretethez leginkább hasonlító érzés benne a Raphael iránti hűsége volt, de Jason látta Dmitrit Honorral, Raphaelt Elenával, Galent Jessamyval és réges-rég Illiumot a halandójával, ezért tudta, hogy az egyáltalán nem ugyanaz. Egy órán belül indulok. Ne feledd hasított a levegőbe Raphael nyugodt hangja, hogy Neha nemcsak a Kígyók, de a Mérgek Királynője is! Jason pedig egyenesen az ő karmai közé tartott. 25

26 Harmadik fejezet Az én gyűrűmet hordja. Dmitri figyelte, ahogy Honor arca felderül, amikor okos barátnője, Ashwini a fülébe súg valamit. A vadász, akinek szeme a kelleténél többet látott, régóta jó barátja volt Honornak, és ezért Dmitri akkor is kedvelte volna, ha ő maga nem ilyen szórakoztató. De a macska-egér játék, amit Ashwini már több mint két éve űzött a vámpír Janvier-val, egyszerre volt lenyűgöző és érthetetlen a számára. Honor kérdőn pillantott rá. A feleségemet nézem duruzsolta a lánynak, hogy csak ő hallja. Az ujjaival végigsimított Honor tarkóján, de közben fegyelmeznie kellett magát, mert társaságban voltak, és jól kellett viselkednie. A csodaszép feleségemet, akit ki akarok bontani ebből a ruhából, és meztelenül az ölembe akarok ültetni, hogy bujálkodhassak végre a szexi testével. Honor megborzongott. Téged be kellene zárni valahová, hogy ne kínozhasd a nőket. Dmitri halvány, magabiztos mosolya láttán Honor igéző, zöld szemében forróság parázslott fel. Dmitri közelebb hajolt hozzá, és a fülébe duruzsolt. Az örökkévalóság hátralévő részében én már csak egyetlen nőt akarok kínozni. A lány vére erősen lüktetett a nyaki ütőerében, és érzéki szirénénekként hívogatta magához Dmitrit. A vámpír vett egy mély levegőt, hogy magába szívja a lány illatát, de nem akart semmit sem elsietni. Aznap nem. Elmondjam, milyen ajándékkal készültem neked a nászéjszakánkra? Csokoládé és érzékiség buja, gazdag illatnyalábjait fonta Honor köré. Nehogy! nevetett fel Honor. Fátyolos hangja súlyos láncként kötötte magához a férfit, Dmitri azonban soha nem szándékozott 26

27 ledobni magáról ezt a köteléket. Különben elmondom, mit hordok ez alatt a ruha alatt. Dmitri úgy érezte magát, mint egy macska, amely kéjesen elnyújtózik, miközben simogatják. Honor nevetésének hangja értékesebb volt számára a legritkább ékkőnél is. Éppen válaszolni akart, amikor a szeme sarkából megpillantott valamit. Az ajtó felé fordult, és meglátta Jasont, aki akkor lépett a szobába. Azt hiszem, Jason búcsúzni jött. Felállt. Indulsz? kérdezte hangosan, amikor az angyal megállt az asztal mellett. Mi történt? Igen. Attól tartok, nem maradhatok tovább. Eris meghalt. Neha palotájába kell mennem. Jason felemelte a karját, Dmitri pedig a magasban a tenyerébe csapott, ahogy harcosok között szokás, akik együtt küzdöttek a harctéren. Találkozunk, ha visszatértél. Maradjunk kapcsolatban! Jason megszorította a vámpír kezét, mielőtt elengedte. Kézben tartom a helyzetet. Neked pedig már feleséged van, aki nem örülne, ha a férje csak a munkával foglalkozna. Dmitri Honorra pillantott, ajkán halvány mosoly jelent meg. A feleségem vadász, és valószínűleg mellettem ront majd Nehára, ha meg kell téged mentenünk. Ezután egy személyes üzenetet bízott Jasonre Nehának. Az arkangyal Anoushka halála előtt ugyanis nagyszerű nő volt, Dmitri pedig nem szégyellte, hogy egykor neki szolgált. Gondoskodom róla, hogy megkapja az üzenetedet. Jason Honorhoz fordult, és meghajtotta előtte a fejét. Én most távozom. Annyira örülök, hogy itt voltál! mondta Honor ragyogó mosollyal. Találkozunk, amikor visszatérünk a városba. Jason egyetlen fekete hussanással eltűnt, Dmitri pedig visszaült a felesége mellé. Honor a vállának támaszkodott, és suttogva megkérdezte: Elmondod, mi folyik itt? A férfi átkarolta Honort, és hüvelykujjával végigsimított a lány kulcscsontja feletti érzékeny bőrén. 27

28 Majd ha egyedül leszünk válaszolta, és teste megfeszült a gondolattól, hogy a lány forró, meztelen teste az ágyában fekszik majd. Gyere, sétáljunk! Honor összevonta a szemöldökét, és szúrósan ránézett. El akarsz csábítani, hogy beszálljak a Ferraridba? Élveztem, amit a Ferrarimban tettél velem. Perzselő és égetően nőies volt, amikor Dmitrit végérvényesen a rabszolgájává tette a buja magabiztosságával. A nő arcán, aki Dmitri testét és lelkét is birtokolta már, nagyon lassan rajzolódott ki a mosoly. Mit szólnál, ha a fogadás után egy kis kerülővel mennénk vissza az Arkangyal-toronyba? Dmitri tudta, hogy felcsillant a szeme, de nem törődött vele. Csak lehajolt, és megcsókolta a feleségét. A körülöttük álló vendégek ujjongásban törtek ki ennek láttán. Jó hosszú kitérőt ígérte Dmitri. 28

29 Negyedik fejezet Több mint tizennégy órányi megerőltető repülés után Jason az éjszakai égbolt felhőinek rejtekében tett egy kört a magas hegygerincen sziklából és márványból épült fenséges erődítmény felett. Az épületet legtöbben csak Arkangyal-erődnek hívták, mert Neha itt alakította ki otthonát. A telihold még nem kezdett halványodni, pedig néhány óra múlva hajnalodik, fényében pedig az erőd védőfalai nem borostyán- és aranyszínben tündököltek, mint a napsütésben, hanem fakón, kísérteties szürkén fénylettek. Korábban már elrejtette az apró csomagot, amit később magához vesz majd, ezután lebukott a falak alatt feketén csillogó tóhoz, majd végigsuhant az alvó város felett. Lentről nézve az erőd csodálatos jelenés volt, egy megvalósult álom. Méltó trónus egy arkangyal számára, aki egyben a területe királynője is. Jason kitárta ébenfekete szárnyát, ami éppen úgy elnyelte a hold fényét, ahogy a nap sugarait is, és hangtalanul, láthatatlanul földet ért az egyik nagy kapu árnyékában. A városkapu hatalmas volt, mellette egy lovas katonai egység eltörpült volna. Innen nem látszott a következő és az az utáni, elzárt bejárat, az angyalok úgy tervezték az erődöt, hogy egyik védelmi vonalat ne lehessen egyenes úton elérni a másiktól, így a támadók ne tudjanak elég lendületet venni ahhoz, hogy kossal betörjék a következő kaput. Egy ostrom ellen ez lenyűgöző védekezési mód. A repülő támadók ellen további intézkedések óvták az építményt: felette köröző angyal őrök és a bástyán álló, föld-levegő fegyverekkel felszerelt vámpírok. Egyikük sem látta meg Jasont. Ez nem jelentette azt, hogy a katonák haszontalanok voltak, az éjszakába olvadásra termett angyalt csak a legritkább esetben vették 29

30 észre az őrszemek. Jason szinte biztos volt abban is, hogy a műholdas megfigyelő-rendszer sem észlelte a közeledtét: a képessége ember és gép számára is elmosódott árnyékká tette. Nem indult a kapu felé, inkább mozdulatlanul figyelte a vámpír őröket, míg megismerte az útjuk és mozgásuk szabályait, és kihasználva a pillanatnyi esélyt, átrepült a belső falon. Egy geometrikus mintájú virágoskertbe ért a harmadik szinten lévő udvarban. A kert közepén álló szökőkút vize csillogott az egész udvart halvány fénnyel elöntő holdfényben. Tőle balra állt Neha palotája. A márványfalak féldrágakövekkel voltak kirakva, de nem ez volt az épület leglátványosabb dísze. A falakba ugyanis valódi gyémántokat ékeltek, ezek beleolvadtak a mintázatba, míg az egész palota a legkeményebb ékkőhöz foghatóan, fényesen csillogott vagy éppen lüktetett, mint egy izzó szív, és ámulatba ejtett időset és fiatalt egyaránt. A sok épület közül, amit életemben láttam, a Hira Mahal az, ami rabul ejtette a szívemet. Ezt Titus mondta róla, márpedig a harcos arkangyal igazán nem volt költői lelkületű. Jason pontosan értette az elragadtatását, a Hira Mahal, vagyis a Gyémántpalota vagy más néven Ékkövek Háza máshoz nem fogható műalkotás volt. Jason most felegyenesedett a guggolásból, amelybe földet érésekor összehúzta magát, s miután kiismerte az őrök mozgását, a palota csillogó kapujához lépett anélkül, hogy bárki észrevette volna. Az őr, aki a kopogására ajtót nyitott, meglepetten felszisszent, és a fegyvere után kapott. Felteszem, a kémmester az hallatszott a teremből egy női hang a terület fő dialektusában. Gyere beljebb, Jason! Jason az őrt továbbra is szemmel tartva belépett a palota szemkápráztató termébe, és megpillantotta a Kígyók és Mérgek Királynőjét. Neha nem hasonlított már arra, aki akkor volt, mikor Raphaellel beszélt. Újra maga volt a megtestesült báj és kellem, a maga trónushoz hasonló székében. Szárija halványzöld színű volt, nem ragyogó fehér. Neha nem a gyász színébe öltözött. A terem 30

31 többi részéhez hasonlóan ő maga is ragyogott a falakat díszítő drágaköveken táncoló gyertyafényben. Neha úrnő. Jason tiszteletteljes meghajlással köszöntötte, amelyen azonban látszott, hogy a kémmester nem volt, és soha nem is lesz hízelgő talpnyaló. Jason Uhumtól tanult meg az udvarokban elvárt kecsességgel mozogni, és hasznára is vált azon ritka alkalmakkor, amikor személyesen kellett megjelennie egy arkangyal előtt. Meglepetést okoztál nekem. Mikor végzett az üdvözlő gesztussal, Jason felegyenesedett, és meglátta az élesen rászegeződő barna szempárt és a vékony, smaragdzöld kígyót, amelyet Neha élő karkötőként a csuklóján viselt. Egy vademberre számított? kérdezte ugyanazon dialektusban, amivel Neha megszólította. Jason régen megtanulta már a Föld fontosabb nyelveit és azokat a tájnyelvi jellegzetességeket, amelyeket az arkangyalok területén használtak. Elvégre a titkoknak nem volt közös nyelvük. A vonzóan pirosra festett ajkak mosolyra húzódtak. Neha felállt az arannyal berakott faragásokkal gazdagon ékesített, fekete márványtrónusról, és három lépcsőfokon át a napfényben ragyogó, zafírszínű, kézzel csomózott selyemszőnyeggel fedett padlóra lépett. Várta, hogy Jason a karját ajánlja neki, és amikor ez nem történt meg, felvonta a szemöldökét. Mindkét karomra szükségem van a harcban jegyezte meg a férfi. Neha kacaja finom volt, elnyomta a mögötte rejlő élt. Mily őszinte vagy de persze ez is csak hazugság. Egy kémmester soha nem árulhat el semmit, igaz? Jason nem válaszolt, mert nem volt kedve belemenni ebbe a játékba. Gyere szólt Neha, és a mosolyán egy olyan halhatatlan nagyrabecsülése látszott, aki csak ritkán veszít el szópárbajt, és most is csak az első sortüzet eresztette még meg. Ideje találkoznod azzal, akinek a véreddel esküszöl majd hűséget. Minden készen áll a szertartásra. 31