Szakács Árpád Kinek a kulturális diktatúrája? Balliberális, nemzetellenes túlsúly a magyar kultúrában

Átírás

1 Szakács Árpád Kinek a kulturális diktatúrája? Balliberális, nemzetellenes túlsúly a magyar kultúrában 1

2 TARTALOM KINEK A KULTURÁLIS DIKTATÚRÁJA? I. RÉSZ... 3 KINEK A KULTURÁLIS DIKTATÚRÁJA? II. RÉSZ... 7 KINEK A KULTURÁLIS DIKTATÚRÁJA? III. RÉSZ KINEK A KULTURÁLIS DIKTATÚRÁJA? IV. RÉSZ KINEK A KULTURÁLIS DIKTATÚRÁJA? V. RÉSZ KINEK A KULTURÁLIS DIKTATÚRÁJA? VI. RÉSZ FORRÁS Szerkesztői megjegyzés: Ebben a kiskönyvben változtatás nélkül egy egységes, kinyomtatható, illetve e-könyvként is olvasható formátumban gyűjtöttük össze Szakács Árpád Magyar Időkben megjelent írásait, melyeknek hivatalos oldala: Egyedül a dokumentum alcíme az, amit mi írtunk bele, illetve az ekönyv változatok (.epub és.mobi) miatt egy borítót készítettünk, melynek forrása az EchoTV Napi aktuális című műsorának Kinek a kulturális diktatúrája? - Szakács Árpád című, aug. 3-i epizódja ( ). 2

3 KINEK A KULTURÁLIS DIKTATÚRÁJA? I. RÉSZ Kollaborációnak, az értelmiség árulásának minősül-e, ha a balliberális írók, művészek pénzt fogadnak el a kultúrát is diktatórikusan vezető Fideszkormányzat intézményeitől? Ezen a kérdésen vitatkozik hónapok óta a balliberális holdudvar. A Fidesz uralmának egyszer vége lesz, és számon kell tartani, kik és miként segítették a katamarán külső támasztékaként siklani a pusztító és pokoli hajót vizionálja a Népszavában Vágvölgyi B. András, aki kollaboránsoknak, a vazallus csicskájának nevezi azokat a balliberális művészeket, akik bármilyen együttműködést is tanúsítanak a konzervatív kormányzat intézményeivel. A listázó Vágvölgyinél is Stohl András lépése verte ki a biztosítékot, aki busás összegért műsort vállalt az Andy Vajna által tulajdonolt TV2-nél. Közhely lenne, ha akár röviden is bemutatnánk a balliberális hangadók 2010 óta tartó kulturális hadjáratát. A Fidesz kormányra kerülése óta küzdenek minden ellen, ami nem baloldali és nem liberális. Jelentékeny és jelentéktelen személyek tömegének rikoltozása tölti meg az étert, amivel az elnyomásukra, elhallgattatásukra hívják fel a figyelmet. Szerintük a Fidesz diktatúrája nem tűri a másként gondolkodókat, megpróbálja őket féken tartani, mert a hatalom fél a szabad szellemtől, amit ugye csakis ők képviselhetnek. Vajon van-e kulturális diktatúra, és ha igen, akkor az hogyan és miben nyilvánul meg? Vajon igaza van-e a balliberális holdudvarnak? Jelen esetben miért ne lehetne igaza? Mert ebben a vitában rátapintottak a lényegre: el kell ismernünk, hogy nagyon sok igazság van abban, amit írnak, mondanak. Lássuk be, a Fidesz-kormány alatt tombol a kulturális diktatúra, a más véleményének kiszorítása, a más értékeket valló emberek háttérbe szorítása megtörténik nap mint nap. Csak nem úgy, ahogy azt ők híresztelik! Nézzük meg a legfontosabb területeteket, ahol tökélyre vitték a kulturális diktatúrát. A filmes világ, a filmipar hetvenéves balliberális dominanciája unásig ismert közhely, kár is szót vesztegetni rá. Havonta ömlenek a milliárdok, a balliberális holdudvar több ezer hangadóját tartják el ebből a költségvetésből. A magyar nemzeti múlt, a magyar nemzeti büszkeség témakörébe tartozó alkotások tabunak számítanak, a balliberális hegemónia továbbélteti a kádári kommunista folyamatot, ma is a nemzeti múlttól, a 3

4 magyarkodástól való zsigeri viszolygás, a lenézés és gyakran a leplezetlen gyűlölet nyilvánul meg a filmiparban, ahol mindig mindenre volt pénz, csak magyar témákra nem. Ezért nem készültek látványos, népszerű történelmi filmek nagyobb számban, és ezért nem készülnek most sem. A színházi világban meglévő balliberális dominanciáról is felesleges hosszabban értekezni. A könyvkiadás és a könyvterjesztés terén ugyanez a helyzet. A legnagyobb kiadók és terjesztők plakátokon hirdetik magukról, hogy csak és kizárólagosan a balliberális világhoz tartoznak. Dragomán György, Bartos Erika, Török Gábor, Szabó T. Anna, Nyáry Krisztián, Lakatos Levente, Tóth Krisztina ők a plakátokon a Líra & Lant karácsonyi sztárjai. A Librinél, a Bookline oldalán a fekete öves libsi Lovasi András és Hajós András a visszatérő reklámarc. Ezek a kiadói hálózatok természetesen csak és kizárólagosan a saját holdudvaruk termékeit, személyeit adják ki, reklámozzák. Ezek kerülnek be a könyvtárhálózatokba, aminek legnagyobb egysége Szabó Ervinről, egy szélsőbaloldali aktivistáról van elnevezve a mai napig. A Magyar Tudományos Akadémia társadalomtudományi részlegeit a balliberális ideológia tartja megszállva. Több mint hetven éve ugyanazt a rendszert működtetik, mint amiért küzdöttek a kommunista diktatúrában. A rendszerváltozáskor ugyanis autonómiát kaptak a diktatúra kegyeltjei által feltöltött tudományos műhelyek, amelyek mindmáig meghatározhatják, hogy kik gazdagíthatják soraikat, és természetesen befolyásoló tényezők a magyar történelem, irodalom és filozófia terén. Állami intézmények egész sora finanszírozza a balliberális holdudvar könyveinek a megírását, kiadását, sőt a Fidesz-diktatúra alatt Krausz Tamás Lenin-monográfiájának angol fordítására is jutott az adófizetők pénzéből, ami egyszerűen elképesztő. A magyar állam évente sok milliárdot költ hazánk nemzetközi kulturális értékeinek a képviseletére és a magyar kultúra külföldi bemutatására. Ennek letéteményese a Balassi Intézet. A szervezet magyarországi vonatkozású témák kiállítását bonyolítja le, illetve hazai írók, költők kiutaztatásával és előadókörútjaival mutatja be a magyar kultúrát. A szervezet milliárdos költséggel sok európai fővárosban kihelyezett részlegeket működtet. Ha valaki végignézi a Balassi Intézet által meghirdetett programokat és a meghívott művészek listáját, arra a 4

5 megállapításra juthat, hogy Magyarországon ma az SZDSZ a vezető kormányzó erő. Hat magyar író képviseli idén Magyarországot a november 9. és 12. között zajló Buch Wien nemzetközi bécsi könyvvásár Donau Lounge programjában, amelynek keretében immár hatodik éve találkozhat a bécsi közönség a Duna menti régió íróival közölte a Balassi Intézet a napokban az MTI-vel. Hozzátették: 2017-ben Bartis Attila, Szőcs Petra, Selyem Zsuzsa, Molnár T. Eszter, Bencsik Orsolya és Kiss Tibor Noé képviseli Magyarországot. A Publishing Hungary program által elindított irodalmi sorozat célja, hogy a könyvbemutatókkal és az író-olvasó találkozókkal új, értékes darabokkal egészítse ki a térség kulturális mozaikját írja az intézet. Valóban, a meghívottak listája szépen kiadja a balliberális világ mozaikját, egy kis aberrációval fűszerezve: a férfitestbe zárt nő, Kiss Tibor Noé transzszexuális egyedi témáinak a megismertetése mint magyar kulturális jelenség tényleg unikum. Lehet, hogy hamarosan felkerülhet a hungarikumok listájára Kiss Tibor Noé életműve mint a magyar kultúra tökéletes megtestesítője. Mostanában ő a nagy magyar író sztártípusa, mindenfelé turnéztatják, természetesen a magyar adófizetők pénzén. Legutóbb a világ egyik legfontosabb kulturális eseményén, a Frankfurti Könyvvásáron is Magyarországot képviselte. A Balassi Intézet párizsi kirendeltsége is egészen egyedi meghívottakon keresztül ismerteti meg, hogy pontosan milyen is a magyar kultúra Magyarországon. Az elmúlt hetekben egy sor kulturális műsort szerveztek. Pálfi György-filmbemutató, Rozsda Endre tárlata, Bánkuti András-kiállítás stb. Róluk csak annyit, hogy Pálfi György minden bizonnyal pályázhatna a hazáját legjobban ócsárló díjra, ha lenne ilyen, Rozsda Endre közismert balliberális művész, a legszélsőségesebb szabadkőműves szervezet, a Martinovics-páholy ugyancsak ismert tagja volt. Minden bizonnyal Bánkuti úr is megsértődne, ha polgári értékrendet vallónak nevezné bárki, hiszen Szebeni András fotóművész nagy tanítványa, aki a Népszavában szokott rettegtetni a Fidesz kulturális diktatúrájától. A párizsi intézetben idén sem találtak alkalmasabb szónokot az 1956-os forradalom megünneplésére, mint Gyáni Gábort, aki az SZDSZ-en kívül ma sem ismer más pólust. Nincs olyan téma, amivel konzervatív embernek esélye lenne Párizsba kiutazni a magyar kultúra képviseletére. Ha 5

6 középkori konferenciát rendeznek, netán Szent László a téma, akkor is csak a Soros-egyetem oktatója a legalkalmasabb a feladatra. Természetesen ugyanez a helyzet más Balassi-kirendeltségekben is, például Szófiában is a Soros-egyetem tanárát tartották a méltónak arra, hogy a magyar kommunizmusról beszéljen november 5-én. Nemzetközi Isztambuli Vers- és Irodalom Fesztivál? Természetesen a Balassi Intézet szervezésében csak hármas balliberális trió lehet ott, akik közül ketten országos hírű rettegők. Szőllőssy Balázs és Potozky László ugyanis országosan ismert módon fél a Fidesz kulturális diktatúrájától. És vajon hogyan viszonyul a balliberálisok szerint a Fidesz által cenzúrázott közmédia a rettegők holdudvarához? Tudósítások özöne, hírek szinte minden eseményről, ami hozzájuk köthető. Kiemelt reklám nemrég a Margó Irodalmi Fesztiválról, ahol hetven új címet ismerhet meg a közönség, Parti Nagy Lajos, Grecsó Krisztián, Szécsi Noémi, Gerlóczy Márton, valamint Al Ghaoui Hesna, Karafiáth Orsolya és Szentesi Éva is új könyvvel jelentkezik, de fellép az idei Aegon-díjas Krasznahorkai László és irodalmi stílusparódia-kötetével Bödőcs Tibor humorista is. Ezt a száz százalékban balliberális kört szólaltatják meg, ennek kérik ki a véleményét bármilyen kulturális kérdésben. Az adófizetők pénzén működő MTI-ben szinte nincs nap, hogy ne számolnának be valamilyen balliberális művész munkájáról: Péterfy Bori & Love Band: új lemez és jubileumi koncert (november 6., MTI), Budapest Bár: jubileumi lemez új dalokkal, Presser Gáborral. (november 7. MTI). Annak tükrében jelezzük ezeket, hogy a hihetetlenül népszerű, az ország nagyobb részét érdeklő Ismerős Arcok új lemeze már nem fért bele az MTI szerkesztési ideológiájába, sem a P. Mobil, sem FankaDeli Kőházy Ferenc, sem a lengyelországi sikereket felmutató Hungarica és még hosszasan sorolhatnánk a sokkal fajsúlyosabb és értékesebb zenekarokat. Nem túlzás kijelenteni, hogy az adófizetők pénzén működő Petőfi rádió csak a balliberális holdudvar zenevilágát sugározza, ezáltal hihetetlenül sok jogdíjjal támogatja őket. Nincs hely és tér tovább sorolni az elképesztőbbnél elképesztőbb példákat. Mostani összeállításunkban adataink tizedét sem írtuk le. (Megállapításokat azonban ezek alapján is tehetünk.) Következtetéseit mindezek alapján bárki levonhatja. 6

7 KINEK A KULTURÁLIS DIKTATÚRÁJA? II. RÉSZ Újabb példák a szünet nélkül önkényuralmat kiabáló balliberális világ arcátlanságára Kollaborációnak, az értelmiség árulásának minősül-e, ha a balliberális írók, művészek pénzt fogadnak el a kultúrát is diktatórikusan vezető Fideszkormányzat intézményeitől? Ezt a balliberálisok által feltett vitakérdést ismertettük november 16-án megjelent lapszámunkban a Kinek a kulturális diktatúrája? című írásunkban. Példákon keresztül mutattuk be, hogy a balliberális hangadók minden fórumon azt terjesztik, diktatúra épült ki, ami nem tűri a másként gondolkodókat, megpróbálja őket féken tartani. Ismertettük, hogy miközben elnyomást kiáltanak, addig szemérmetlenül zsebre teszik azt a busás hasznot, amit az általuk diktatúrának kikiáltott rendszerben kapnak, sőt sok helyen a konzervatív köröket teljesen kiszorították, lásd a Balassi Intézet rendezvényeit. Novemberi írásunk óta a diktatúra emlegetése kulturális körökben tovább fokozódott, ami ismét arra késztetett, hogy néhány példán keresztül rávilágítsunk a balliberális világ arcátlanságára. Egy egész oldalas interjúban mesélt hosszasan a szomorú sorsáról a Népszava december 29-i számában Pálfi György filmrendező, aki újra felhívta a figyelmet a kulturális diktatúrára. A filmre rátelepedett a politika, és a hozzá hasonlóan gondolkodó, határfeszegetőbb alkotók számára a pénzosztó szervezet struktúrája rossz mondja. Úgy érzi, hogy megbüntették korábbi renitens magaviselete miatt. Nem kivégzés vagy megsemmisítés lett a vége, hanem egy pályanehezítés. Nem csinálnak mártírokat mondja Pálfi György. És mit lehet tudni a filmről, amire végül kapott hatszázmilliót a Nemzeti Filmalaptól, és jelenleg az utómunkáknál tart? kérdezi Pálfitől a riporter. 7

8 Az Úr Hangja a címe, január végére készül el kanadai magyar koprodukcióban, Kanadában, Las Vegasban, a nevadai sivatagban és Budapesten forgattuk a lengyel sci-fi író, Stanislaw Lem kultikus regényéből válaszolja a 600 millió forintos nehezített pálya rabigájában sínylődő Pálfi György. Parászka Boróka az egyik legmegosztóbb figura az erdélyi magyar médiában. Ennek hátterében az áll, hogy pszichopatologikusan gyűlöl mindent, ami magyar, és mindenkit megvéd, aki a magyarokat támadja. A napokban épp a megbukott román kormányfőt védelmezte, aki akasztással fenyegetőzött a székely zászlók miatt. Szerinte a romániai nacionalizmust pont a magyarok táplálják, a román miniszterelnök éppen hogy nyugalomra intett. Parászka gyűlölködő írásai hemzsegnek az interneten. Kifejezetten támogatja az illegális migrációt, nemrég állásfoglalást tett közzé: A romániai magyar kisebbségi közösség tagjaként kijelentem, hogy nem lépem át Magyarország határát mindaddig, amíg azt az Európai Unión belül határfallal barikádozzák el. Elítélem a magyar kormány menekültellenes politikáját, amely egyszersmind kisebbségellenes politika is. Szeretném kifejezni mély szolidaritásomat mindazokkal, akik most Magyarország határainál szenvednek. Parászka életéről most film készül Az újságíró címmel. A magyar adófizetők pénzéből működő Magyar Média Mecenatúra hétmillió forinttal támogatja ennek a magyargyűlölő nőnek a portréfilmjét. Ami itt van, az már nem az én hazám írja az Élet és Irodalomban megjelent, Isten veled, Magyarország! című publicisztikájában az emigrálni készülő Kasza László újságíró. A Szabad Európa Rádió egykori igazgatóhelyettese a Népszava január 17-i számában sommásan így fogalmaz a hazai állapotokról: Diktatúra, ennyire egyszerű. Kasza hosszasan értekezik arról, milyen fontos szerepe volt abban, hogy régen felhívta Soros György figyelmét a Fideszre, és Orbán Viktor egyik legnagyobb hibájának tartja, hogy ellenségnek tekinti Sorost. Tételezzük fel, hogy a politikai okokból hazáját elhagyni kényszerülő Kasza Lászlónak igaza van. Ha így van, előfordulhat-e egy ilyen 8

9 diktatúrában, hogy nagy összegű állami kulturális támogatást kap egy olyan szervezet, amelyiknek értékelhető teljesítménye nincsen, alapítói, tagjai viszont közel állnak a Soros Györgyhöz köthető csoportokhoz, egyúttal a balliberális világ hangadói? Nyilván nem. Pedig igen végén ifjú történész titánok, kikerülve az egyetemi világból, Bödők Gergely vezetésével történettudományi intézetet alakítottak Clio néven. A heves indulást a munka terén satufék követte, a szeptember 21-én leadott közhasznúsági jelentésben a tevékenységükhöz kapcsolódó éves beszámoló mérlege ugyanis csak nullákból áll, tehát lényegében nem csináltak semmit. A tétlenséget végül megunták, december 18-án ugyanis Bödők Gergely és Gellért Ádám ifjú balliberális történészek összedobtak hárommillió forintot, és Clio Intézet Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság néven újra pályára léptek. Ekkor még Bödők Gergely és Gellért Ádám sem gondolta volna, hogy a világ legnagyobb tőzsdeguruit megszégyenítő képességekkel rendelkeznek. Ráéreztek ugyanis az üzletre. A hárommillió forint kiváló befektetés volt, nincs olyan tőzsdei ügylet, amiből akár Soros György ennyi idő alatt ennél nagyobb növekedést tudott volna elérni. Ugyanis kapaszkodjanak meg kilenc nappal ezután, december 27-én jelent meg a 2063/2017. (XII. 27.) kormányhatározat, amely nagy összegű támogatást ítélt meg a Nemzeti Művelődési Intézet Nonprofit Közhasznú Kft.-én keresztül a Clio történészműhelynek. 69 millió forint vissza nem térítendő működési támogatást kaptak a saját kulturális programjuk megvalósítására! Ez az igazán nagyszerű, elismerésre méltó teljesítmény igazi címlapsztori lehetne a Soros György által patronált, korrupcióellenes 444.hu számára is. Hát nem kellene egekbe emelni egy ilyen zseniális sikertörténetet? Pedig a 444.hu-nak minden lehetősége meglett volna arra, hogy megtudja ezt a fantasztikus hírt, hiszen a 444 történészrovatának kiváló szerzője Fóris Ákos, a Bödők Gellért-féle Clio intézet oszlopos tagja. 9

10 Kevesen kiáltottak annyiszor kulturális diktatúrát, mint Csóti Csaba, aki szintén alapembere a Clio intézetnek. Alig van olyan oktatást és kultúrát érintő kormányellenes tüntetés, amelyen Csóti ne venne részt vagy ne szólalna fel. Több kultúrát és kevesebb Fideszt üzenik Csótiék, akik nem győzik hangsúlyozni, hogy a kormány mennyire lenézi a kultúrát, és hogy milyen diktatúra van nálunk. Ahhoz, hogy a gyermekeink félelem nélkül éljenek, össze kell fognunk mondta nemrég az egyik demonstráción. A gyógyír is megvan a problémákra, mint mondta, szabad iskolára, szabad pedagógusokra van szükség. Szakmai körökben közismert, hogy Bödők Gergely az újhullámos balliberális körhöz tartozik, amelynek az egyik keltetőhelye Romsics Ignác műhelye, az egri Eszterházy Károly Egyetem. Üzlettársa, Gellért Ádám viszont kiemelkedően érdekes színfoltja a történészvilágnak. Pályáját kikövezik a Soros- és az amerikai támogatások, a Soros-egyetem konferenciáinak egyik leggyakoribb előadója. Gellért már több balliberális háttérérdeket is megpróbált megszemélyesíteni. Számos ügyben tematizálni igyekezett a közbeszédet, amihez a balliberális médiaholdudvar lelkesen segédkezett. Szerinte Magyarország a háborús bűnösök menedéke, mivel nincs kormányzati szándék a dolgok tisztázására. A náci kollaborációval vádolt Csatáry László ügyében lyukra futott ugyan, de a Biszku Béla volt kommunista belügyminiszter elleni eljárás elhúzódását is megpróbálta a Fidesz nyakába varrni ben egy kör kísérletet tett Schmidt Mária, a Terror Háza főigazgatójának a kiszorítására a Sorsok Háza projektből. Szakmai körökben nyílt titok, hogy Gellért Ádám ebben is aktivizálta magát, és az is közismert, hogy több fideszes politikust is megtévesztettek. Közben folyamatosan a saját nevében vagy egyéb formában adatigényléssel bombázta a különböző intézményeket, hogy nyilván önmaga szórakoztatására információt kapjon arról: ki, milyen szerződés szerint dolgozik és mit csinál egyes helyeken. Szerepet próbált vállalni 10

11 Szakály Sándornak, a Veritas Történetkutató Intézet főigazgatójának lejáratásában is ben aztán Amerika újra visszaintegetett Gellért Ádámnak. Ösztöndíjat kapott egy washingtoni kormányzati ellenőrzés alatt álló intézetben. Ehhez nem akármilyen ajánlás kell. Még véletlenül sem kerülhet oda olyan, akiben csalódhatnak a finanszírozók. Érdekes kérdés, hogy ki ajánlotta, ki kezeskedik érte, s aztán mit várnak el. A Cliónak nullához közel álló szakmai tevékenysége és elenyésző vagyona van. Határon kívüli érdemi tevékenysége nem volt, egyéb jelentős szervezetekkel, intézetekkel, egyetemekkel nincs kapcsolatuk, legalábbis hiányoznak az erre utaló jelek a honlapon. Az államháztartási törvény végrehajtási rendelkezése szerint a támogatás odaítélésénél vizsgálni kell azt, hogy ha nem a célnak megfelelően vagy nem jogszerűen használják fel az állami forrást, akkor is meglegyenek a garanciák az állami pénz visszaszerzésére. Garancia az államkincstári számla az ellenőrzés és végrehajtás miatt. Vajon kik, milyen garanciát láthattak a Clióban? A Clio honlapján közzétett felhívásuk szerint célunk, hogy a közösségi médiában, valamint a nagyobb online felületeken is jelen legyünk, és aktívan alakítsuk a tudományos és közéleti vitákat. Kétnyelvű és folyamatosan frissülő honlapunkon, illetve ösztöndíjprogramjainkon keresztül nemcsak az egyetemi ifjúság erre fogékony generációját szeretnénk megszólítani és bevonni, hanem azt is szeretnénk elérni, hogy kutatásaink hivatkozási pontként szolgáljanak az országunk története iránt érdeklődő külföldi véleményformálók számára is. Vagyis négy szóval: véleményformálás, utánpótlás-nevelés, befolyásszerzés, beépülés. És bomlasztás. Igaz, utóbbit máshol vetették fel, egy olyan belső eszmecserén, ahol az egyik vezetőségi tag ezt mondta: Nem kell aggódni, a Fidesz erős emberei is egymásnak ugraszthatóak. Ez lenne a történészi küldetés? Már sokan viszik a Clio megalapításának üzenetét. A HVG csütörtökön pozitív cikkben számolt be a nagyszerű hírről. Most éppen a jobboldalon helyezkedő Bárdi Nándor történész, másokhoz hasonlóan, az egyik 11

12 legnagyobb szakmai levelezőlistán adta tovább az üzenetet. Akik az üzenetet viszik, fontos emberek. Van erről egy jelenet a Keresztapa című filmben is. 12

13 KINEK A KULTURÁLIS DIKTATÚRÁJA? III. RÉSZ Ma is jó üzlet a gyűlöletkeltés Valamivel több mint száz évvel ezelőtt a budapesti belvárosi értelmiségi holdudvarokban egy szólamban hangzott minden megnyilvánulás. A kávéházakban Tisza István miniszterelnöknek a magyarság elleni bűneiről szörnyülködtek a katonai szolgálat alól jó pénzért felmentett úri közönség tagjai. A sajtóban a háborúért felelős Tisza Istvánról írtak hosszú cikkeket. A színházakban és az olcsó pesti kabaré gyűjtőhelyein Shakespearedarabokat rendeztek, amelyekben az elmebeteg, erőszakos, hatalmi gőgtől diktátorrá váló, embereket megnyomorító, jobbágysorban tartó Tisza István földesúri alakja tűnt fel, természetesen a művészi szabadság jegyében. A Bárczy István által irányított budapesti városvezetés közpénzből vastag apanázzsal tömte ki ezeket a produkciókat és mindenkit, aki beállt a kórusba. Szó szerint üzlet volt a gyűlöletkeltés. A háborúban álló országot a balliberális körök antimilitarista propagandával gyengítették, és az ellenséges román, szlovák és cseh agitátorok szólamait szajkózták. Meg kell érteni a románokat, a szerbeket, hiszen mégiscsak jogos a követelésük, különben sem akarnak ők semmi rosszat ezt írták, ezt terjesztették reggel, délben meg este. Valamint azt a hazugságot, hogy a világtörténelem addigi legborzalmasabb vérontásának okozója nem más, mint Tisza István. A szenvedésnek, a kilátástalanságnak, a fájdalomnak csak egy felelőse van: Tisza. Ezek a bűnök nem maradhatnak büntetlenül, ezekért halál jár sugallta, írta, terjesztette a baloldal. Nem csoda, hogy ezek után a magyar miniszterelnök meggyilkolására készültek a különböző anarchista csoportok. Az ország egyik fontos pozícióját betöltő köztisztviselője, Szabó Ervin könyvtárigazgató saját hivatalában tervezte meg a Tisza elleni merényletet 1916-ban. Az a szélsőbaloldali Szabó Ervin, akinek vezető szerepe volt a kommunista diktatúra terjesztésében, akiről a gyilkos Tanácsköztársaság elnevezte a budapesti könyvtárhálózatot. Mintha a történelem ismételné önmagát. Szabó Ervin szelleme köztünk él. Ma is jó üzlet a gyűlöletkeltés, amiért vaskos apanázst kap a diktatúrát üvöltözők szubkultúrája, természetesen közpénzből. Írók, költők, 13

14 színészek, zenészek, előadóművészek, könyvkiadók, színházi és filmrendezők a művészi szabadság jegyében hihetetlen közpénzeket lenyúlva, egymást túllicitálva náciznak, fasisztáznak, szélsőségeseznek, diktatúráznak, megnevezve a felelőst, akit gyűlölni kell: a miniszterelnököt. Van-e jobb hely a kormányfő és az ország rágalmazására, mint a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) által közpénzből támogatott ünnepi könyvhét? Mert 2017 júniusában itt, a rendezvény megnyitóján Závada Pál író hosszasan ecsetelte: kénytelen a diktatúra szorításában élni. Az elnyomó rendszer vezetőjének az lett a rögeszméje, hogy a mi hazánkat összes vidékével és fővárosával, annak minden kerületével, beleértve ezt a teret, rajta e sátrakat a könyvhéttel együtt elfordítja választott irányától és közösségétől, Európától köszöntötte a vendégeket a pódiumról Závada. Nem kérdés, diktatúra van, hiszen a diktatúra által finanszírozott rendezvényen a diktatúra által támogatott Závada elmondhatja, hogy kénytelen a diktatúra szorításában élni. Az orbáni diktatúra elnyomott sajtójában pedig megjelenhet, hogy milyen szörnyű a diktatúra, és abban milyen rosszul érzi magát Závada úr. A könyvhéten Dés László előadóművész az időközben elhunyt Esterházyra emlékezett az egyik produkciójával. Mint mondta: Esterházy Péter értette volna a könyvhét megnyitóján előadott szaggatott, fájdalmas Örömóda-előadását. Péter szerette a hazáját a jobboldal folyamatos, ostoba, tudatlan őrjöngése közepette. Ez kevéssé zavarta, de hogy merre megy az ország, az nagyon is. Igen, jól látják: az egész jobboldal ostoba, tudatlan és őrjöngő. Szerencsére vannak helyek, ahol a művelt közönség kulturáltan tud viselkedni, mint a diktatúra által támogatott könyvhét, vagy ahogy a HVG fogalmazott három hónapja Van egy remek előadás évente néhányszor a budapesti Katona József Színházban. Az Összhang egyfajta irodalmi all-star felolvasó est minőségi zenei betétekkel. A kortárs magyar irodalom három nagyágyúja, Parti Nagy Lajos, Spiró György és Závada Pál olvas fel saját és Esterházy Péterszövegeket. Dés László, Dés András és Barcza Horváth József pedig zenével aláhúz, ellenpontoz. És ahol ahogy a HVG fogalmaz gyomrosokat visznek be a Fidesz által meghirdetett nemzeti együttműködés rendszerének. Pénzt is kapnak érte az előadók, Závada Pál 14

15 és Dés László is. A színház főtámogatója a jobboldali vezetésű Budapest Főváros Önkormányzata. Nyilván az ostoba, tudatlan, őrjöngő jobboldaliaknak nem lehet más vezetőjük, csak egy sátáni figura. Könyvek, filmek, színházi előadások özöne állítja elő a legaberráltabb produkciókat, amelyeknek a főhőse a magyar miniszterelnök vagy a környezete. Pont mint száz évvel ezelőtt, ugyanúgy közpénzből. Kerékgyártó István nem is tud olyan könyvet írni, amelyben ne Orbán Viktor lenne a főszereplő, és nincs olyan balliberális sajtótermék, ahol ne vinnék ennek hírét. Könyveiben egy korrupt zsarnok diktatúrája jelenik meg a szemünk előtt, és ahogy Kerékgyártó úr fogalmaz az egyik fiktív regényről május 2-án a HVG oldalán: Talán egy személy azonosítható be, a miniszterelnök. Kerékgyártó úr június 21-én a 24.hu oldalán számol be arról, hogy retteg az orbáni diktatúrától. Magabiztos, nem lehet átverni, látja a lényeget, mint mondja: A cél, hogy legyen egy széles tömeg, melynek tagjai nem látják át, ami zajlik körülöttük, képtelenek kitörni, és azt eszik, amit a hatalom eléjük vet. Öthat éve azt hittem, ezek különálló ostoba döntések. Ma meg azt gondolom, hogy egy félelmetes, sátáni rendszer elemei. Milyen nagyszerű téma ez. Vajon Kerékgyártó úr könyveit színházi adaptációra lehet vinni a diktatúra pénzéből? Természetesen. Hol másutt van erre méltó hely, mint a Budapest Főváros Önkormányzata által támogatott Katona József Színházban? És milyen sorsa lehet egy ilyen sátáni rendszerben Kerékgyártó úr könyvkiadójának, a Kalligramnak? Biztosan üldözik. Pontosan! Jó sok támogatással! A Kalligram egyik legnagyobb finanszírozója a magyar állam. Ha már beléptünk Rejtő Jenő A Négy Döglött Patkányhoz címzett kávéházába, ismerjük meg a művelt úri közönség táncát, zenei aláfestésnek idézünk néhány címet az entellektüel balliberális oldal kulturális világából: Iványi sátáninak tartja, börtönbe küldené Orbánt (24.hu, december 7.), Orbán Viktor őrült beszédet tartott, a saját hívei jelentik rá a legnagyobb veszélyt (168 Óra, november 13.), Sátáni aljasságot emlegetnek az Orbán-kormány új húzása után (nol.hu, szeptember 9.), Miért b zátok szét az országomat? Orbán-kritikus dalszöveggel rukkolt elő a Quimby frontembere (Hír TV, március 11.). 15

16 Nem soroljuk tovább, és azon sem lepődünk meg, hogy ezek után Soros György személyesen üzen az ellenállóknak: Csodálom a magyarok bátorságát, amivel szembeszállnak Orbán maffiaállamának szemfényvesztésével és korrupciójával. Csoda, hogy felbuzdul a vér az elernyedt izmokban eme hőstettek méltatása után? Azonnal briliáns kormánybuktató tanácsokkal látja el az ellenzéket Lovasi András előadóművész. Ellenzéki koalíciót javasol, amelynek az egyetlen célja, hogy a Fidesz KDNP-kormányt elküldjék, ami azért lenne fontos, mert szerintem ez az utolsó esély, hogy ez választásokon történjen meg. Ha nem így lesz, márpedig úgy tűnik, hogy nem, akkor úgy harminc-negyven évig maradhat, ami most van, kábé ennyi az autokráciák és diktatúrák szavatossági ideje. Lovasi András személyesen is érintett, az elnyomás áldozata, akinek számait unalomig játsszák a diktatúra által működtetett közmédiumok és egyéb jobboldali rádiók, ami Lovasi úrnak vaskos bevételt hoz a konyhára. Lovasit nem hagyja az út szélén a diktatúra akkor sem, ha koncertet szervez, például tavaly az egyik fellépését egymillió forinttal támogatta az NKA. Alföldi Róbertnél viszont nincs érintettebb személy, a diktatúra által finanszírozott intézményrendszerek széttámogatott sztárja drámai interjúban beszélt arról tavaly októberben, hogy Magyarországon fasisztoid irányba mennek a dolgok. Munkája mint a tenger, most is új darabot szervez III. Richárdról, hol másutt, mint a diktatúra által fenntartott Radnóti Miklós Színházban. A Heti Válasz népszerűsíti az előadást. Megszólal Alföldi, a főszereplő és Andrei Serban román rendező. Kialakult egy hagyomány, amely»látványosan ördögien gonosznak«ábrázolja a főhőst. Most viszont kicsit más lesz: nincs benne semmi emberi, mégis király lesz. Az új karakter élvezi, ahogy kiterveli a gyilkosságokat, hogy kivel mit fog tenni, kinek hogyan teszi tönkre az életét sorolják azokat a szempontokat, amelyeket majd észre kell vennie a nézőnek. Shakespeare-nek az a különlegessége, hogy ha a mai kor szemüvegén keresztül olvassuk a műveit, úgy érezzük, amiről ír, az relevánsabb, mintha a friss újságot olvasnánk. Annyira jelen idejű mondja Serban. 16

17 Nem! Nem! Az előadás nem Orbán Viktorról szól mondja Alföldi és Serban úr összekacsintva a darabot bemutató sajtótájékoztatón. Szerencsére van egy tolmácsunk Alföldi jobbkeze, Székely Csaba drámaíró személyében: Egy drámaíró számára lenyűgöző személyiség a magyar miniszterelnök. Az egész országot hülyék vezetik, és ott van Orbán Viktor, aki egy teljesen más, egy igazi drámai figura, bámulatos taktikai érzékkel, aki szinte a semmiből eljutott oda, hogy bármit megtehet. Ez fantasztikus! Igazi shakespeare-i hős igazít el Székely úr a HVG-ben február 13-án megjelent interjúban. Micsoda gazdag kritikai szemlélet! Hát csoda, hogy Székely Csaba értékes darabjainak a bemutatását a fideszes ferencvárosi önkormányzat, a magyar állam és az NKA finanszírozása teszi lehetővé? A zsarnokságnak vége lesz üzeni Alföldi a darabján keresztül. Ha tényleg drámát írna ebből, mi lenne a vége? kérdezi Székelytől a fent már ismertetett intellektuális helyzetelemzésről a HVG újságírója. Nyilván tragédia zárja rövidre Székely úr. Milyen szép zenei aláfestés ez Konrád György fantasztikus gondolatainak, aki nemrég arról vizionált, hogy Orbán Viktor a kivégzett román diktátor, Ceausescu sorsára fog jutni. De ezt nem kívánja. Hát persze hogy nem. Mi sem állna távolabb tőle. Csodafigurák Konrád György ezzel a címmel megjelent könyvében közölt méltató írást arról a személyről, aki 1916-ban merényletet szervezett Tisza István miniszterelnök ellen. Lőni, ez nem illett volna hozzá, egyszerű emberekre, egyenruhásokra Ilona nem emelt volna fegyvert. Más eset, ha gróf Tisza Istvánt kellene végre lelőni. ( ) Ahogy ötvenhét évvel később az a könnycsepp Ilona szeme sarkában újra megjelent, csak sejteni véltem, hogy a sajnálat tárgya a pompás trófea elszalasztása, mely balszerencsés körülmény egyébként a kötelet is elhárította Ilona feje fölül. De hát ez utóbbi gondolat kicsinyesnek is tűnhet fel, mert akit a végzet kijelölt, hogy egy pisztolylövéssel nyissa meg az utat katonák milliói előtt hazafelé, a tragikus hősnő felkészült a tragikus végre, ám a nagy rendező elvette tőle a szerepet. Ezt a nagyszerű kötetet a Noran Kiadó adta ki, amelynek egyik legnagyobb támogatója a Na? Kitalálják? A meghiúsult merényletet Duczynska Ilona Szabó Ervin könyvtárigazgatóval tervelte ki 1916-ban. Az sem közismert, hogy a nő úgy tekintett Konrád Györgyre, mintha nevelt gyermeke lenne. Hát nem drámai? 17

18 KINEK A KULTURÁLIS DIKTATÚRÁJA? IV. RÉSZ Folytatódik a rettegők cirkusza Bőkezű állami támogatásokban részesülnek a folyamatosan rettegő értelmiségiek Daniel Kehlmann világhírű író múlt héten eljött díszvendégnek a budapesti könyvfesztiválra, megkapta a nagydíjat, mindennel elhalmozták, majd bevonult egy luxusszálloda halljába, hogy beletörölje a lábát a vendéglátó országba. Röviden így foglalhatnánk össze a balliberális kultúrharc legújabb állomását. Semmi nem változott, Daniel Kehlmann a Fidesz diktatúrájától rettegett, és a Népszava április 21-i számában egyenesen a Fülöp-szigetek diktátorához hasonlította Orbán Viktor miniszterelnököt. A HVG-ben ugyancsak április 21-én még keményebben fogalmazott: Komolyan úgy gondolom, hogy amíg a tévében a hatalmasokat minden este brutálisan kigúnyolják, addig nincs esélye a diktatúrának. Ahogyan én látom, ebben ma nagy a különbség Amerika és Magyarország között. A média gleichschaltolása, ami Orbánnak láthatólag sikerült, Amerikában lehetetlen. Lehet ugyan emlegetni az álhíreket, de a média továbbra is működik, méghozzá a nagy sajtóvállalkozások a The New York Times, a Washington Post, a CBS teljes erejével. Magyarországon az a katasztrófa, hogy ebben egészen más a helyzet. A kedves olvasók biztosak lehetnek abban, hogy Daniel Kehlmann urat ilyen szavak után sok európai országból páros lábbal rúgnák ki, a Fülöpszigeteken pedig előtte alaposan megismertetnék rettegése tárgyával is, hogy tudja, miről beszél. Szerencsére a legsötétebb diktatúrától sújtott Budapesten, a magyar adófizetők pénzén létrejött rendezvény apropóján világgá lehet kürtölni, hogy elnyomás van. Ezek után láthatjuk, igazán kár lett volna, ha a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése (MKKE) nem Daniel Kehlmann urat tünteti ki azzal a nagyszerű lehetőséggel, hogy megismertesse a világot a miniszterelnök terrorjával. Sőt, illett is a korábbi gyakorlathoz, igazán jó mulatság a magyarok pénzén lejáratni Magyarországot. És milyen színes a kulturális együttműködés: a balliberális MKKE rendezvényét a Fidesz- 18

19 diktatúra által pozícióba ültetett Prőhle Gergely, a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) főigazgatója nyitja meg. Az elmúlt 25 évben a könyvfesztivál nem engedett a minőségből, az infrastruktúra színvonalából, nem lett szekértáborok harcának vagy személyes ellentéteknek sem áldozata, sem eszköze, miközben népszerűsége nőttön-nőtt hangsúlyozta a megnyitón Prőhle főigazgató úr. Mint mondta, a könyvfesztivál a rendszerváltozás utáni lassú konszolidáció éveiben olyan szellemi horizontot jelölt ki Magyarország számára, amely évről évre kitartóan emlékeztet minket arra, mihez is tartsuk magunkat. Vajon kihez címezhette Prőhle Gergely úr ezeket a szavakat? A szekértáborok harca valóban megszűnt, még mielőtt kialakulhatott volna, hiszen a budapesti könyvfesztivált szervező MKKE totális balliberális monopólium alatt áll. (Ezt elemeztük részletesen Az Alexandra haláltánca[2017. január 30.] című írásunkban.) Beszédes, ahogy az április 24-i MKKE-közleményben a fesztivál sikereiről beszélnek, mint írják, örömteli, hogy sok ezer ember állta végig a dedikáló szerzők, többek között Nádas Péter, Boldizsár Ildikó, Dragomán György, Ungvári Tamás, Varró Dániel, Háy János, Koncz Zsuzsa előtt kígyózó sorokat. Látható: nincs zsákbamacska, csak százszázalékos balliberális világ. A konzervatív oldalt ezekről a helyekről teljesen kiszorították. Csakúgy, mint a Prőhle Gergely vezette PIM-ben. Prőhle főigazgató úr műhelyében ugyanis tobzódnak a magyarokat és Orbán Viktor miniszterelnököt gyalázó balliberális véleményformálók. És Prőhle úr fizeti a számlát, természetesen nem a saját zsebéből, hanem a magyar adófizetők pénzéből. Prőhle Gergely január óta vezeti az intézményt, amelynek működése azóta több milliárd forintjába kerül a magyar államnak. A szervezet kulturális programjaiban megdöbbentő aránytalanságokat tapasztalhatunk. Mintha egy balliberális kifizetőműhely lenne az intézmény. Az egymást túllicitáló hangadók, miközben rettegéseikkel megtöltik a magyarországi és a nemzetközi sajtót, addig kényelmesen besétálnak a PIM épületébe jó pénzért fellépni. Ismerjük el, igazán méltatlan lenne korgó gyomorral szidni Magyarországot. 19

20 Érdemes áttekinteni a 2017-es és 2018-as programokat. A teljesség igénye nélkül az előadói névsor: Závada Pál, Spiró György, Nádas Péter, Dés László, Gerendás Péter, Hegedűs D. Géza, Térey János, Visky András, Krasznahorkai László, Szabó T. Anna, Cselényi László, Peer Krisztián, Tóth Krisztina, Karafiáth Orsolya, Kiss Tibor Noé, Péterfy Gergely, Potozky László, Márton László, Totth Benedek, Csuhai István, Demény Péter, Szántó T. Gábor, Parti Nagy Lajos, Petőcz András, Gyáni Gábor, Dragomán György, Farkasházy Tivadar, Kálmán C. György, Kende Péter, Gömöri György stb., stb., stb. Csupa kihagyhatatlan rettegő. Természetesen itt-ott elszórva ordító kisebbségben konzervatív emberek is helyet kapnak, de a balliberális oldal mintha hazajárna a PIM-be. A baloldali Kassák Lajost méltató előadások mennyiségét meg sem tudjuk számolni. Aztán vannak itt Esterházy Péteremlékestek, -konferenciák, -felolvasások. Ezekről Prőhle főigazgató úr sem hiányozhat, sőt van, amit ő nyit meg. Jól láthatóan közelebb áll a szívéhez a magyarokat megvető balliberális író, mint Wass Albert, akitől Prőhle úr kénytelen folyamatosan elhatárolódni, mint tette ezt július 21-én Simicska Lajos egykori lapjában, a Magyar Nemzetben. Könyvbemutatók, irodalmi előadások szinte minden napra jutnak, és ki is tudná a magyar irodalmat vagy Arany Jánost hitelesebben bemutatni, mint Fenyő D. György, aki mellesleg a Magyartanárok Egyesületének alelnöke? Tudják, ő az, aki magyartanárként szinte retteg a magyar irodalomtól, sőt a magyar irodalomtól próbálja védeni a tanulókat. Nem győzi hangsúlyozni, hogy Jókai Mór a mai ifjúság számára olvashatatlan, műveit Katona Józseffel és más írókkal együtt ki kellene húzni a kötelező olvasmányok sorából. Tehát gazdag a kulturális programkínálat, kiállítások, könyvbemutatók, beszélgetések, de a legártalmatlanabb ifjúsági témához is csak a baloldal megmondóit hívják meg. Tavaly októberben Arany Jánosról ki tudott volna hitelesebben előadni, mint Kukorelly Endre, Beck Zoltán, Karafiáth Orsolya, Scherer Péter? Láthatjuk, Prőhle úrék itt sem kockáztattak bármilyen nacionalista elhajlást. Apropó: emlékeznek még Karafiáth Orsolyára, aki kollaborálással vádolta meg azokat a balliberális társait, akik együttműködnek a Fideszdiktatúrával? Írni a Magyar Időkbe meg a többi szarba, villogni a TV2-n 20

21 nos, ezt nem hangoztatta a Népszava szeptember 18-i számában. Láthatjuk, saját magára nézve már nem tartotta ennyire kötelezőnek az ajánlást. Elég egy tízperces internetes keresés, és látható, hogy Karafiáth művésznő hogyan turnézza be Budapesttől Debrecenen át Kecskemétig a jobboldali városvezetésű kulturális intézményeket. Mert azok meghívják a rettegő Karafiáthot. És fizetnek is neki. Tehát jó hely ez a PIM, elvégre ki tudná igazán megszervezni Konrád György 85. születésnapjának megünneplését április 5-én, mint a jobboldali diktatúrának eme intézménye? Konrád úr rászolgált erre a tiszteletre, hiszen évek óta keményen dolgozik Magyarország lejáratásán. Nemrég ő hasonlította Orbán Viktor miniszterelnököt a tömeggyilkos Ceausescu román diktátorhoz. De Prőhle úr nem csak ezekre figyel: a PIM különös keggyel ápolja Békés Pál író emlékét, a róla elnevezett civil szervezet rangos kitüntetéssel ismeri el a balliberális világ rettegőit, például Kiss Tibor Noé transznemű hölgyúr munkásságát, aki aztán újabb és újabb meghívókat kap a PIM-be, beszélgetni. Ezt maga a transznemű hölgy-úr is igényli, hiszen mint a HVG április 12-i cikkében fogalmazott a választás miatt: Csak magunkra számíthatunk, sem a kormánytól, sem az ellenzéktől nem várhatunk semmit, így ahhoz, hogy egyszer majd mindannyian egy normális országban éljünk, el kell kezdenünk beszélgetni egymással. Láthatjuk, a transznemű hölgy-úrnak a jelenlegi ország nem normális. Ő meg is tett mindent, hogy normális legyen, maga Gyurcsány Ferenc sem kampányolt olyan habzó szájjal a Fidesz ellen, mint Kiss Tibor Noé. Arra biztatott mindenkit, hogy menjenek el szavazni, hiszen ahhoz, hogy a jelenlegi kormány kisebbségbe kerüljön, nagyjából 75 százalékos részvétel szükséges. És mint írta a HVG a március 24-i számában: Talán mégiscsak Orbán Viktor tette a legtöbbet a magyar demokráciáért: neki köszönhetjük, hogy kezdjük érezni, mennyire fáj, ha nincs. Ennyit a diktatúráról. Emlékeznek még? Kiss Tibor Noé volt az, akit a Balassi Intézet külföldön turnéztatott a magyar kultúra népszerűsítésére. 21

22 De inkább nem folytatjuk, mert nem lenne helyünk ezeknél is érdekesebb dolgokkal foglalkozni. Térjünk vissza a Prőhle vezette PIM alá tartozó Magyar Könyv- és Fordítástámogatási Iroda munkájához. Az elmúlt másfél évben mintegy harmincmillió forintot költöttek arra, hogy külföldi nyelveken is megismertessék a magyar irodalmat. De vajon kiket népszerűsített a PIM? Nézzük a listát: Dragomán György, Krasznahorkai László, Nádas Péter, Bartis Attila, Kiss Tibor Noé, Tóth Krisztina, Totth Benedek, Végel László, Konrád György, Spiró György, Esterházy Péter. Láthatják, Prőhle úrék nem bízták semmit a véletlenre. A támogatások 90 százalékát megkapták a rettegők, elvégre mi érdekelhetné jobban a katolikus Lengyelországot a magyar kultúrából, mint egy igazi transznemű történet? Majdnem elfeledkeztünk a PIM másik nagy kedvencéről, Grecsó Krisztiánról, aki Daniel Kehlmann urat szórakoztatta a könyvfesztiválon. Egyenesen mint magyarrá vált írót mutatta be, amit Kehlmann úr a legnagyobb dicséretnek vett. Grecsó ekkor már túl volt a választási sokkon, április 17-én arról beszélt az ATV-ben, hogy mélységes csalódásként élte meg a Fidesz győzelmét. Itt valami atomjaira hullott kesergett Grecsó Krisztián. Szerencsére ő sem fog unatkozni, a rengeteg meghívás mellett időt kell szakítson a Poket-programra. Az ő ötlete alapján kezdi terjeszteni a Fidesz kulturális diktatúrája a zsebkönyv-automatákat. Nagyszerű kötetek lesznek, például Dés László Esterházy Péter összes írásaiból készített válogatást, Geszti Péter Molnár Ferenctől A Pál utcai fiúkat ajánlja. A projekt fő támogatója a Grecsó Krisztián által lesajnált Magyar Művészeti Akadémia, valamint az Emberi Erőforrások Minisztériuma. Többek között egy kisbuszt is kapnak. Ezzel a járművel Grecsó Krisztián nyáron körútra indul, hogy az ország különböző fesztiváljain, ősztől pedig a legkisebb falvakban is népszerűsítse a kezdeményezést, az olvasás és a közösségépítés fontosságát. És Esterházyt, ő ugyanis példakép. Mit is mondott a tavalyi könyvfesztiválon Dés László? Esterházy Péter szerette a hazáját a jobboldal folyamatos, ostoba, tudatlan őrjöngése közepette. Ez kevéssé zavarta, de hogy merre megy az ország, az nagyon is. 22

23 KINEK A KULTURÁLIS DIKTATÚRÁJA? V. RÉSZ A filmipar is megtalálta a maga rettegőit, de megkapja a magáét a Kossuth-nóta is A balliberális politikai és értelmiségi csoportok az elmúlt nyolc évben még nem tudtak dűlőre jutni abban, hogy a jobboldali országvezetés a sokmilliós áldozatot követelő náci birodalom ideológiájához vagy a még több gyilkosságot elkövető kommunista diktatúra szellemiségéhez áll közelebb. Vita nem alakult még ki a kérdés eldöntésére, így ki-ki használja a maga terminológiáját, ha pedig nagyon rettegni akar valaki, akkor egyszerre mindkettőt. Például május 18-án Budapesten Ujhelyi István, az MSZP európai parlamenti képviselője azt mondta: A náci birodalmi gépezet és a sztálini diktatúra volt az, amely a haza ellenségének nevezte mindazokat, akik saját országuk diktatúrája ellen kívántak fellépni. Az Orbán-kormány eljutott odáig, hogy mindenki hazaáruló és a nemzet ellensége, aki megkérdezi, hogy Orbán mire költi a nemzeti vagy az uniós forrásokat, és az is, aki nem hajlandó szó nélkül eltűrni, hogy az Orbán-kormány tönkreteszi a magyar demokráciát. Ha belegondolunk, Ujhelyinek sem könnyű, hiszen folyamatosan haza kell látogatnia a fejlett brüsszeli demokráciából. Viszont így igazán objektíven látja a különbségeket. Szerencsére nincs egyedül, vannak olyan bátor emberek, akik sokáig külföldön éltek, ezalatt folyamatosan beolvastak az orbáni diktatúrának, majd hazaköltöznek, és életük kockáztatásával a legembertelenebb rendszerben mint lármafa állnak ki a demokráciáért. Sajnos hazajöttem tudatta rezignáltan a Fix TV január 18-i adásában Szász János filmrendező, aki az interjú egyik részében arról értekezett, hogy milyen szörnyű a náci szellemiségű Magyarországon élni. Nehezményezte, hogy Soros Györgyről olyan plakátokat raknak ki, amiről neki pontosan a náci Németország jut az eszébe. Volt egy náci lap, a Völkischer Beobachter, ahol gyakorlatilag ugyanilyen karikatúrákat lehetett látni hívta fel a figyelmet a filmrendező. Szász János régóta küzd a náci Fidesz ellen. Például november 6-án a Berliner Zeitungban próbálta a fejlett nyugati demokrácia figyelmét 23

24 felhívni arra, hogy Magyarországon verik a zsidókat, fasiszták masíroznak az utcákon, mint 1945-ben, a stadionokban azt éneklik a szurkolók, hogy viszi a vonat a zsidókat Auschwitzba, és olyan a légkör az országban, hogy a tényleges kivándorlásról kell gondolkodnia. Szász János 2015-ben a demokrácia új frontján veti be tehetségét, a migránsok befogadását követeli. Temérdek interjúban fejtette ki, hogy a bevándorlókat megállító határkerítés a legembertelenebb bűntetthez hasonlít, emiatt, mint ahogy az Origónak július 4-én nyilatkozta, nem tud büszke lenni Magyarországra. Ezután a saját munkái kapcsán a riporter megkérdezi tőle: Azt firtatja, hogyan bújik ki az emberből a bűnös indulat, hogyan lehet szintézisbe hozni a láthatót és a láthatatlant? Szász János ekkor olyat tesz, amit csak kevesek mondhatnak el magukról: a Magyarországot folyamatosan nácizó filmrendező eljut a jobboldali szavazókat konkrétan bűnözőnek nevező gondolatig: Elválaszthatatlan az embertől, hogy hová születik, milyen családban és milyen társadalmi közegben nő fel. Nem tudom, minek köszönhető az az erős jobboldaliság, amelyik Magyarországon átvette az uralmat. Talán a szegénység szüli, de ez bizonyára nagyon összetett dolog. Nekem az a feladatom, hogy minderről a film és a színház nyelvén próbáljak meg beszélni. Ez tulajdonképpen egyfajta kutatás a bűn nyomában. Szász János bűnkutató pályája néhány hónap múlva váratlan fordulatot vesz, a náci Magyarország Magyar Nemzeti Filmalapja október 29- én 494,5 millió forintos gyártási támogatást szavazott meg azért, hogy a XX. század egyik legbrutálisabb budapesti bűntettét dolgozza fel. Valami különös oknál fogva Szászt pont nem a Tanácsköztársaság tömeggyilkosainak esete érdekli, hanem egy pár évvel későbbi ügy. Erről Szász a Fix TV-ben azt mondja: egy olyan eset, ami mind a mai napi velünk él. Hozzátette: egy 1925-ös történet nagyon megrázta Budapestet és az országot, az eset egy olyan férfiról szól aki erősen jobboldali, komcsi- és zsidógyűlölő fehérterroros főhadnagy. Tehát Szász János, miközben elkezdte forgatni a náci magyarok által támogatott félmilliárdos filmjét a náci magyarokról, 2017 tavaszán a migránsok védőszentjének, Soros György érdekeltségeinek a védelmére kelt. Április 20-án a Hír TV-ben elmondta: tüntetni kell a Soros egyetemét érintő intézkedések ellen, mert nem szabad olyanná válni, amilyenné a kormány akarja, hogy váljunk: gyávává. 24

25 A filmrendező szerint az Orbán-kormány ellen erkölcsi kérdés tüntetni, mivel a rendszer csak szítja a gyűlöletet és az emberek legsötétebb oldalát akarja előhozni. Ez erkölcsi kérdés, nem maradhatunk otthon tette hozzá. Majd lázítani kezd: Ha képzőművészeti egyetem lennénk, akkor fel kellene menni a házakra, és telefesteni mindenféle dolgokkal. Nekünk is meg kell nyilvánulni azon a nyelven, amelyen mi tudunk: színház, slam, film. Mint mondja: az egyetemnek ötszáz hallgatója van, ez szerinte nagy erő. Közben a mozik lassan leveszik Szász János filmjét a műsorról, mert nem nagyon érdekel senkit. Az agyonreklámozott alkotásnak összesen nézője volt. Szász János a zsenijét most új területen tudja megmutatni, éppen darabot rendez a náci Magyarország Nemzeti Színházában. Az ismertetés szerint most a téma: mit tehet az ember, ha főnöke egyrészt a világ, vagy legalábbis a Római Birodalom teljhatalmú ura, másrészt egy tébolyult, akitől minden kitelik, azaz Caligula? A tragédia mindaddig érvényes marad, amíg létezik hatalom és a hatalomnak kiszolgáltatott ember. Mi pedig már alig várjuk a bemutatót, hogy ismét csodálatos aktualitásokkal örvendeztessen meg minket a balliberális sajtó. A történelemkönyvekben azt olvassuk, hogy a náci Németország nemcsak a zsidókat irtotta és üldözte, hanem a cigányokat is. A balliberális rettegőktől tudjuk: hazánkban ez a helyzet azóta sem változott. És ki ne ismerné a tényeket jobban, mint Bogdán Árpád cigány filmrendező, aki eddig szinte a teljes életművét annak szentelte, hogy a náci, rasszista, kirekesztő magyarokra felhívja a figyelmet. Ezt egy tétellel be is lehet bizonyítani, csak filmre kell vinni a Gyurcsány-kormány idején a titkosszolgálatok érintettségét is felvető romagyilkosságokat. Ezt pedig lehet folyamatosan aktualizálni, és végighaknizható vele a fejlett Nyugat is. És most a fődíjas kérdés: vajon kaphat-e ilyen filmre a rasszista magyaroktól támogatást Bogdán Árpád? Kizárt! Pontosan! Eltalálták! Kizárt, hogy ne kapjon. A filmalap kerek negyedmilliárd forintot költött erre a nagyszerű alkotásra, amely visszaigazoltan is igazi kasszasiker volt, hiszen mindösszesen 1157 néző volt rá kíváncsi. Pedig még marketingköltségekre is kaptak különtámogatást, összesen nyolcmillió forintot. 25

26 Szerencsére nem annyira fantáziátlan a balliberális térfél, hogy nácira és rasszistára egyszerűsítse le a honi valóságot. Mi lenne velünk, ha nem jönne képbe a jó öreg szovjet diktatúra? A filmben ábrázolt brezsnyevi éra sok hasonlóságot mutat mindennapjaink társadalompolitikai rendszerével, a filmben is számos az áthallás erősíti meg alkotói motivációját a Népszava kérdésére március 29-én Lengyel Balázs, a Lajkó Cigány az űrben rendezője. Az egyetlen létjogosultsága minden múltban játszódó filmnek, ha el akar mondani valamit a jelenről. Ennek két vetülete van: elmeséli, milyen ma élni, a másik pedig az aktuálpolitikai. Úgy vélem, a Lajkóra mindkettő áll. Lengyel Balázs nagyszerű hasonlatai nem maradhatnak következmények nélkül, a filmalap azonnal átutalt az alkotásra 314 millió forintot. Sokat nem is kellett keresni a bankszámlát, korábban ugyanis egy másik film forgatókönyvét is ő írta, abban az áthallás szerint a kisember eltaposását élvező perverz fideszes oligarcha életét mutatja be, akivel a főhős szembeszáll. Ez az műremek 320 millió forintot kapott, és igazi nézőcsúcsot állított be a maga 2474 fős érdeklődőjével. Závada Pál íróval már többször is foglalkoztunk, miért pont most hagynánk ki? Főleg, hogy a Fidesz újabb kétharmados győzelme után a Népszava május 19-i számában a zsidók meggyilkolására utalva a mostani kisebbségek meglincseléséről vizionál, mert a többség maga mögött tudja a hatalmat és a törvényt. No és mert eleve diktatúra van. Az egyik esetről könyvet is írt, amit most vittek színpadra. A darab kapcsán Závada elmondja: Könnyen eszünkbe juthatnak a kormány uszító plakátjai, az egész médiát elárasztó gyűlöletkeltései és megfordítva. Hogy kiket szúrnak ki, kikre tesznek gúnyos vagy gyalázkodó megjegyzéseket, kiket mikor hogyan csúfolnak és bélyegeznek meg. És kikre milyen stigmát sütnek rá hatalmi erőszakkal, amikor már maga a kormánypolitika állítja cselekvésének kellős közepébe ezt a rágalmazó gyűlölködést. Manapság ugye az idegenektől kell félni a háború alatt a»nem magyar honos«idegenrendészeti kifejezést használták erre, a mai stigmát pedig leginkább»migránssimogatással«lehet kiérdemelni. De a célba vehetők köre sajnos gyorsan szokott bővülni. Így kell művészi módon felhasználni a zsidóság tragédiáját a migránsok kötelező befogadása érdekében. 26