SZAKDOLGOZAT. Gábor Erika - 0 -

Átírás

1 SZAKDOLGOZAT Gábor Erika

2 MISKOLCI EGYETEM ÁLLAM-ÉS JOGTUDOMÁNYI KAR JOGTÖRTÉNETI TANSZÉK Szakdolgozat A nők vagyonjogi viszonyai a polgári Magyarországon SZERZŐ: GÁBOR ERIKA IGAZGATÁSSZERVEZŐ SZAK LEVELEZŐ TAGOZAT KONZULENS: DR. TURKOVICSNÉ DR. KONCZ IBOLYA KATALIN MISKOLC EGYETEMI DOCENS - 1 -

3 UNIVERSITY OF MISKOLC FACULTY OF LAW AND STATE DEPARTMENT OF LEGAL HISTORY Women s property consequeences in civil Hungary AUTOR: GÁBOR ERIKA BAIN PUBLIC ADMINISTRATION MANAGEMENT PART-TIME COURSE CONSULTANT: DR. TURKOVICSNÉ DR. KONCZ IBOLYA KATALIN ASSOTIATE PROFESSOR MISKOLC

4 Tartalomjegyzék Bevezetés A nők társadalmi helyzetének története A polgári házasság kialakulásának története A házassági vagyonjog körébe tartozó különjogok A jegyajándék (res parafernales) A hozomány (allatura) A hitbér (dos, dotalitium) A közszerzemény (coacquisita conjugum) A nőtartás A házassági szerződés A tartás A tartási jellegű különjogok A hajadoni jog (jus capillare) Az özvegyi jog (ius viduale) Az öröklési jog Öröklési jogi jellegű különjogok A leánynegyed (quarta puellaris) Összegfoglalás Irodalomjegyzék

5 Bevezetés A nők, mint a társadalom testének finomabb szövetei, jóval sérülékenyebbek és védtelenebbek a férfiaknál. Ez a megállapítás a történelmünk során is megállta a helyét, amikor is a nők meglehetősen kiszolgáltatott helyzetben voltak a férfiakhoz képest. A nő rábélyegzett hármas feladatköréből, vagyis feleségnek, háziasszonynak és anyának lenni, pusztán a 19. században kapott lehetőséget valamelyest kitörni. Számos korabeli jogtörténeti mű szerzője azonban kihangsúlyozza, hogy a magyar nők jogi szempontból évszázadokon keresztül előnyösebb helyzetben voltak nyugat-európai társaikhoz képest. Ez az álláspont elsősorban a magánjogra, azon belül is a nemesi származásúakra, valamint a királynők jogaira vonatkozott. A középkorból származó törvények szerint bizonyos előjogok illették meg a nőket. Ami a nők vagyonjogi helyzetét illeti, a magyar asszonyok már az Árpád-korban rendelkezhettek saját vagyonnal, örökölhettek és adományozhattak, vásárolhattak és eladhattak gyám közreműködése nélkül. Szakdolgozatom tárgya a nők vagyonjogi viszonyainak a bemutatása, mely egyben magában foglalja a női különjogok rendszerének kialakulását. A tanulmányom célja tehát annak részletes ismertetése, hogy hajdani megárvult, házasságra lépő és megözvegyült nőtársaim számára mely jogok biztosították a tisztességes megélhetést 1848 és 1918 között Magyarországon. Ezen témával kapcsolatban jogkönyvekből, történelmi könyvekből, korabeli jogszabályokból valamint folyóiratokból kellő információhoz juthatunk. Jelen tanulmányban elsőként bemutatásra kerül a nők társadalmi helyzetének alakulása a történelem során, melyből láthatjuk, milyen mértékben fejlődtek a nők jogai. A kialakult női különjogok rendszerének elemei azok a jogosultságok, amelyek által a nők vagyonhoz juthattak. Ezeket a jogokat ismertetem az egyes fejezetekben. Az első lehetőség, ami által a nők vagyonra tehettek szert, a házasság, ezért felvázolom a polgári házasság kialakulásának történetét, majd a házassági vagyonjog körébe tartozó különjogokat, és fontosnak tartom ismertetni a házassági szerződés előzményeit, valamint magát a fogalmát is. Ezután a tartás intézményét mutatom be, illetve ezen belül a tartási jellegű jogokat egyenként, a hajadoni és az özvegyi jogot. Végül az öröklés, illetve az öröklési jogi jellegű jogok kerülnek bemutatásra. Ezen belül - 4 -

6 részletezem, hogy mit jelent, és hogyan alakult ki az öröklési jog, milyen módon örökölhettek a nők, majd a leánynegyed lényegéről számolok be. 1.A nők társadalmi helyzetének története A magyar nemesek nemzetségei mint a középkori Európában máshol is családokban, mégpedig patriarchiális családokban él, amelynek feje az apa, aki hatalommal rendelkezik családja minden tagja, tehát felesége felett is. Megfenyítheti őket, a fiát túszul adhatja maga helyett, ha hadifogságba esik. Ezt a hatalmat csak az korlátozza, hogy a nemzetséget fenn kell tartania, ennél fogva az apa például nem tagadhatja ki fiát, nem akadályozhatja meg, hogy megnősüljön, mert ezzel a nemzetség folyamatosságát vághatná el. Az apa kötelessége a fiúgyermekek nemzése, és az ősi birtoknak a fiúk részére történő átadása. Kötelessége a lányok kiházasítása is, de a lányok nem kapnak fekvőbirtokot majd látni fogjuk, egyetlen kivétellel -, hanem pénzben adják ki nekik az apai birtok értékének negyedrészét, a leánynegyedet. Ezzel a lányokat kifizették, el is tűnnek a családból, legtöbbször kislánykorukban át is adják őket annak a nemzetségnek, amelynek férfitagjához mennek majd felségül. Ebből is következik a nemzetségen belül a két rokoni ág, az apai és anyai ág jelentősen eltérő súlya. A mai embernél természetesnek tartjuk, hogy van apai és anyai rokonság, és a kettő között egyensúly áll fenn. Ez persze nem jelenti azt, hogy a két rokonságnak számszerűen egyenlő nagynak kell lennie, de nincs különbség apai és anyai nagybátyám, apai és anyai unokatestvérem között. A középkorban ezeknél a nemzetségeknél ennek fordítottjával találkozunk. Az apai rokonság erős és nagy szerepet játszik, az anyai rokonság pedig kicsit. Az anyai rokonságnak tulajdonképpen inkább csak kizáró szerepe van, mert negyedfokig rokonnal nem szabad házasságot kötni, azaz az anya másodfokú unokatestvérének gyermekével. A felség ebben a rendszerben teljesen alárendelt szerepet játszik. Férj ura (mert ő is dominusnak hívja férjét) hatalma alatt áll. 1 A nők feladata a családi háztartás vezetése és a gyermeknevelés volt, szemben a férfiakkal, akik a földbirtok vezetésével, politikával, valamint a gazdálkodással foglalkoztak. A nőket gyengébbnek tekintették, tapasztalatlanabbnak, akiket jobbára 1 Fügedi Erik: A nemesi klán a középkori Magyarországon, História 1992/9. 3. oldal - 5 -

7 teljes mértékben lefoglalt saját feladatuk, nem igazán ismerték a világ dolgait, és felnőttként is védelemre szorultak. A védelmet apjuktól, vagy annak halála esetén gyámjuktól, férjhezmenetelük után férjüktől és az új családtól kapták. A nők a kezdeti, nemzetségi társadalomban nem rendelkeztek jogképességgel, voltaképpen vagyontárgyak voltak. A család férfi tagjainak engedelmességgel tartoztak, a családon belül semmiféle joggal nem rendelkeztek. A családi helyzetük kétféle lehetett: leányként atyjuk, férjhezmenetelük után férjük hatalma alatt álltak. A 11. század elején megjelent egy újabb kategória, melybe az özvegyek és a férjüktől elhagyott asszonyok jogképessége tartozott. A teljes jogú férfiakhoz képest a nők jogai, így vagyoni jellegű jogai is meglehetős gyorsasággal bővültek. Az államalapítás előtti korban tehát a nők a nemzetség férfi tagjainak uralma alatt álltak és semmiféle jogképességgel nem rendelkeztek. Az Anjoukor kezdetéig a közép- és újkori női jogok egész rendszere kifejlődik. Szent István törvényei új lehetőségeket nyitottak meg, melyek a nők férfiakkal való magánjogi jellegű egyenjogúsága irányába vezetett. Ennek egyik fontos tényezője volt, hogy a nők is szerezhettek tulajdont. Ez a magánjogi egyelőség alapját jelentette. Egy nő földje nem kevésbé volt a sajátja, mint egy férfié az övé. A különbséget a férfi és nő közt az jelentette leginkább, hogy különbözött a tulajdonszerzési alkalmak és lehetőségek köré. Habár a nők is kaptak néha királyi adományt, ez mégis elsősorban a férfiakat illette meg. A másik lehetőség az öröklés volt, de ebben az esetben is korlátozott helyzetben voltak a nők. Ingatlan vétele csak abban az esetben volt lehetséges, ha kellő vagyon állt rendelkezésre. Azonban a létfenntartáshoz és az életszínvonal megtartásához szükség volt saját vagyonra. A középkori vagyonjogi viszonyok nőkre és férfiakra vonatkozó szabályozása alakította ki a női különjogok kategóriáit. A jogkönyvekben ezen jogokkal testesültek meg azon garanciák, amelyek biztosították a nőket, ha férjük hamarabb elhalálozna, társadalmi státuszuknak megfelelően tudnak tovább élni. 2 2 Dr. Koncz Ibolya Katalin: A jegyajándék és a hitbér jogtörténeti gyökerei, Publicationes Universitatis Miskolcinensis 2012/ oldal (a továbbiakban: Dr. Koncz Ibolya Katalin, 2012.) - 6 -

8 Kialakult a női különjogok rendszere, melynek elemeit három osztályba sorolhatjuk. Az első csoportba a házassági vagyonjog körébe tartozó jogok, a jegyajándék, a hozomány, a hitbér és a közszerzemény tartoznak. A második csoportba a tartási jellegű jogokat soroljuk. Ezek a hajadoni jog és az özvegyi jog. A harmadikba pedig az öröklési jogi jellegű jog, a leánynegyed. Ez alapján szeretném a továbbiakban bemutatni a nők vagyoni helyzetét, a női különjogok rendszerének osztályozását és elemeit 2.A polgári házasság kialakulásának története A nő a legtöbb vagyoni jellegű joghoz a házasságkötés útján juthatott. Magyarországon a polgári házasság eszméjét II. József fogalmazta meg először ban kiadott házassági pátensében. A házassággal kapcsolatos jogalkotás azonban ig elsősorban a vegyes házasságok szabályozásával foglalkozik, különösen a házassági perekben való ítélkezés és a vegyes házasságból született gyermekek vallásának kérdése kerül e rendelkezések középpontjába. A házassági jogi törvényjavaslatot ig tárgyalta az országgyűlés. A képviselőház egységes házassági jogot szorgalmazott, amelynek alapja a kötelező polgári házasság bevezetése. 3 A magyar parlament 1893 tavaszán kezdte meg az egyházpolitikai reformok tárgyalását, amely a polgári állam és az egyházak viszonyának rendezését kívánta szolgálni. Ennek kapcsán a nagy tekintélynek örvendő Kossuth Lajos hazai felkérésre az emigrációból fejtette ki álláspontját az állami anyakönyvezés és a polgári házasság tervezett bevezetéséről. Lelkesen üdvözölte a már rég esedékes reformokat: "Ha egyszerűen mint elvi kérdés állna előttem az, hogy () vajon ideje van-e már annak, hogy a kötelező polgári házasság behozassék: egyszerűen azt mondanám, hogy nemcsak ideje van, hanem szégyennek, gyalázatnak tartom, hogy már régen nem történt." A polgári házasság melletti kiállásával Kossuth egy olyan polgári intézmény fontosságát hangsúlyozta, melynek bevezetését a 19. századi magyar liberálisok több más kiemelkedő képviselője is már évtizedek óta igyekezett keresztülvinni. A 3 Kulcsár Árpád: A polgári házasság, Hetek 2001/20. (a továbbiakban: Kulcsár Árpád 2001.) - 7 -

9 házasságot ugyanis a modern polgári állam jogrendjének egyik alapvető intézményeként értékelték. Egyházi vonatkozásai mellett egyben polgári szerződésnek is tekintették, amelynek jogi szabályozása így az állam fontos feladata. A polgárok jogegyenlőségének érvényesítése miatt is szükségesnek tartották, hogy a sokféle felekezeti házasságjog helyett egységes állami szabályozás érvényesüljön. Deák Ferenc már közvetlenül az 1867-es osztrák-magyar kiegyezés után amellyel megteremtődtek a magyar polgári állam kiépítésének politikai feltételei kísérletet tett az állam és egyház viszonyának polgári modell szerinti átformálására. Mint ennek egyik elemét, már 1868-ban támogatta parlamenti beszédében a kötelező polgári házasság bevezetését. Kifejtette, hogy a házasságnak van polgári és egyházi része, és szükségesnek ítélte a kettő elválasztását. Báró Eötvös József is a polgári házasság elkötelezett híve volt ben törvényjavaslatot terjesztett be a vallásszabadságról és a vallási felekezetek egyenjogúsításáról. Ebben újólag kijelentette, hogy az állam a házasságot polgári szerződésnek tekinti, amelyről külön törvény fog rendelkezni. A katolikus egyház azonban olyan jelentős érdekérvényesítési pozíciókkal illetve technikákkal rendelkezett, hogy kormányzati tisztségekben lévő vezető liberális politikusok határozott törekvései ellenére évtizedeken át sikerült megakadályoznia a polgári elvek érvényesítését az állam és az egyház viszonyában, így például a kötelező polgári házasság bevezetése is elmaradt. 4 Az egymást követő liberális kormányok nem erőltették a polgári házasság keresztülvitelét. Megelégedtek a vegyes házasságokból adódó problémák rendezésének szorgalmazásával. A katolikus egyház általában tiltotta a vegyes házasságot. 5 A polgári házasságról szóló 1894:31. tc. szentesítésére december 9-én került sor az egyházpolitikai reform keretében benyújtott többi törvénnyel együtt. A törvény hatályba lépését követően a házasságot kizárólag csak az erre illetékes polgári hatóságok előtt lehetett megkötni. 4 Kulcsár Árpád, Kulcsár Árpád,

10 A korábbi felekezeti jogi szabályozást elvetve, az eljegyzéshez semmi különös joghatást nem fűzött a törvény, legfeljebb az alaptalanul visszalépő fél ellen biztosított kártérítési kereseti jogot a felmerült költségek erejéig a károsultnak. Ugyanígy az a jegyes társ is köteles volt természetben visszaadni a jegyajándékot, aki a másik jegyesnek alapos okot szolgáltatott az eljegyzéstől való visszalépésre. A házassági akadályok konstatálása a házasság érvénytelenségéhez vezetett. Ezek lehettek bontó illetve tiltó akadályok. A házasságkötésnél közreműködő anyakönyvvezető köteles volt a megtörtént házasságkötést a házassági anyakönyvbe bejegyezni. A házasság a polgári házassági jog szerint megszűnt az egyik házastárs halálával és bírói felbontással. A felbontáshoz a bontó okok vezettek. A bontó okok lehettek feltétlen és feltételes bontó okok. 6 Ezeket az okokat az évi XXXI. törvénycikk a házassági jogról tartalmazza. Ez alapján feltétlen bontó oknak minősültek a következők: V. FEJEZET: 76. A házasság felbontását kérheti az a házas fél, kinek házastársa házasságtörést vagy természet elleni fajtalanságot követ el, avagy tudva, hogy házassága még fennáll, uj házasságot köt. 77. A házasság felbontását kérheti az a házasfél, kit házastársa szándékosan és jogos ok nélkül elhagyott: a) ha a házassági életközösséget megbontó házasfél a házastársának elhagyásától számitott hat hó elteltével birói határozattal az életközösség visszaállitására lett kötelezve, és e határozatnak a biróilag megszabott határidő alatt igazolatlanul eleget nem tesz; b) ha a házassági életközösséget megbontó házasfél, kinek tartózkodási helye legalább egy év óta ismeretlen, az életközösségnek egy év alatt leendő visszaállitására birói hirdetmény utján felhivatott és e felhivásnak igazolatlanul eleget nem tesz. 78. A házasság felbontását kérheti az a házasfél, kinek házastársa élete ellen tört, vagy a kit házastársa testi épségét avagy egészségét veszélyeztető módon szándékosan sulyosan bántalmazott. 6 tm: A polgári házasság - 9 -

11 79. A házasság felbontását kérheti az a házasfél, kinek házastársát a házasság megkötése után halálra vagy legalább öt évi fegyházra vagy börtönre itélték. A házasság felbontásának nincs helye, ha a házasfél a bűntettet a házasság megkötése előtt követte el és erről házastársának a házasság megkötésekor tudomása volt. 7 Feltételes bontók oknak a következők minősülnek a törvénycikk szerint: V. FEJEZET: 80. A házasság az egyik házasfél kérelmére felbontható, ha a másik házasfél: a) a házastársi kötelességeket a ok esetein kivül szándékos magaviselete által sulyosan megsérti; b) a házastársak családjához tartozó gyermeket büncselekmény elkövetésére vagy erkölcstelen életre reábirja vagy reábirni törekszik; c) erkölcstelen életet megátalkodottan folytat; d) a házasság megkötése után öt évnél rövidebb tartamu fegyházra vagy börtönre, avagy nyereségvágyból elkövetett vétség miatt fogházra itéltetett. Ezen esetekben a házasság csak akkor bontható fel, ha a biró a házasfelek egyéniségének és életviszonyainak gondos figyelembevételével meggyőződött arról: hogy a felsorolt okok valamelyike következtében a házassági viszony annyira fel van dulva, hogy a felbontást kérőre nézve a további életközösség elviselhetetlenné vált. 8 A házassági életközösség felbontásának speciális változata volt az ágytól és asztaltól való elválás, melyet szintén tartalmaz a törvény. V. FJEEZET: 104. Oly esetben, midőn a házasság a jelen törvény szerint felbontható, a házasfél keresetében vagy viszonkeresetében felbontás helyett az ágytól és asztaltól való elválást kérheti. Addig, mig az elsőfoku biró a perben nem itélt, az elválasztásra irányuló kérelem felbontó kérelemmé változtatható át A jelen törvény , , , ai az ágytól és asztaltól való elválásra megfelelően alkalmazandók. A vagyonjogi viszonyok tekintetében az ágytól és asztaltól való elválás a felbontás joghatályával bir évi XXXI. törvénycikk a házassági jogról (a továbbiakban évi XXXI. tvc.) évi XXXI. tvc

12 106. Az ágytól és asztaltól elválasztott házasfelek a házassági életközösséget bármikor visszaállithatják. Ha a házasfelek az életközösség visszaállitását a perben eljáró biróságnál bejelentették, a bejelentés időpontjától kezdve az ágytól és asztaltól való elválás jogkövetkezményei megszünnek Ha az ágytól és asztaltól való elválás az itélet jogerőre emelkedésétől számitva két évig tartott, bármelyik házasfél kérheti, hogy a biró az ágytól és asztaltól elválasztó itéletet felbontó itéletté változtassa át A házassági vagyonjog körébe tartozó különjogok A jegyajándék (res parafernales) A jegyajándék alatt a legrégibb magyar jogban azokat az ingó vagyontárgyakat értették, amelyeket a nő férjétől vagy szüleitől az eljegyzés vagy házasságkötés alkalmával kapott. 10 Kálmán király II. dekrétumának 15. törvénycikkében olvashatunk elsőként a jegyajándékról, aki elrendelte adását az egyház színe előtt való házasságkötés alkalmával. 15. Fejezet a házasságkötésről, hogy az egyház szine előtt legyen: A házasságkötésre nézve tetszett a szent zsinatnak: hogy minden házasságkötés az egyház színe előtt, pap jelenlétében, alkalmas tanuk szeme láttára, az eljegyzésnek valami jelével és mind a két fél megegyezésével menjen végbe; máskülönben nem házasság, hanem paráznaságnak szerzete lészen. 11 A nő, amint érvényes házasságra lépett, kivált szülei családjának köréből és a férj famíliájába került. Ezzel megszűnt a férjhez ment nőnek a szülői házzal fennállott minden vagyonjogi vonatkozású kapcsolata kivéve az öröklés eseteit -, valamint a családi vagyonból leendő további eltartásra való igénye is. A nő rokonságának saját érdekében állt tehát, hogy családjuk kivált tagja új környezetében is módjának évi XXXI. tc. 10 Magyar Jogi Lexikon IV. kötet jegyajándék Pallas irodalmi és nyomdai Részvénytársaság, Szócikket szerkesztette: dr. Illés József 403. oldal (a továbbiakban: MJL kötet, Szócikket szerkesztette) 11 Kálmán Király Dekrétomainak Második Könyve 15. Fejezet a házasságkötésről, hogy az egyház szine előtt legyen

13 megfelelő vagyoni viszonyokra találjon. A vőlegény ezért valamiféle kezességet kellett, hogy vállaljon már előzetesen aziránt, hogy feleségét filiae loco, sőt qua socia vitae fogja fogadni és róla vagyonilag is méltón fog gondoskodni. Erre szolgált az a bizonyos vagyon mennyiség, amelyet a házasodó férfi tradicionális címen neje javára lefizetni, vagy legalábbis a kifizetést kellő biztosítás mellett kilátásba helyezni köteles volt. 12 Jegyajándékon értették mindazt az ingót, ékszereket, ruhát, amelyet az eljegyzés és a lakodalom előtt a vőlegény vagy valaki más a menyasszonynak adott. Ez a nő magántulajdona, és az ő birtokában maradt a házasság ideje alatt is, nem is veszíthette el sem házasságtörés, sem vérfertőző házasság esetében. Ha a házasság az eljegyzés után nem jött létre, a nő vétke nélkül, a vőlegény nem követelhette vissza ajándékait, ellenkező esetben ezt megtehette. A jegyajándék, akárcsak a hitbér felett a nőnek szabad végrendelkezési joga volt. Ha nem végrendelkezett, és nem voltak gyermekei, a férjtől származó jegyajándék a feleség halála után visszaszállt a férjre. 13 Ez azonban csak a házasság elhálását követően valósulhatott meg. Ezt Werbőczy István a következőképpen fogalmazta meg Hármaskönyvében CZM. A jegyajándékról és a menyasszonynyal s a menyasszonynak menyekző idején adott dolgokról: 4. De azokat a dolgokat, melyeket akár menyekzői ajándékul, akár az eljegyzésért a vőlegény adott át a menyasszonynak, a vőlegény, ha menyasszonya (egybekelésük előtt meghalna, soha sem veheti vissza; de ha elhálásuk után gyermekek és végrendelet hátrahagyása nélkül (mert azokról végrendeletet tehet) múlnék ki e világból, a férjnél fognak maradni. 14 A férj halála esetén az özvegy feleség követelésére az elhunyt férj családja köteles kiadni a jegyajándékot CZM. A jegyajándékról és a menyasszonynyal s a menyasszonynak menyekző idején adott dolgokról: Mindazonáltal meg kell jegyeznünk, hogy azok a ruhák és bármely más dolgok, melyeket a szülők vagy atyafiak vagy akár mások (a mint előbb megjegyzém) a menyekző vagy kézfogás avagy eljegyzés szertartásának idején adtak a menyasszonynyal (a melyeket jegyajándékoknak nevezünk) a férjnek gyermekek hátrahagyása nélkül történt halálával a menyasszony vagyis felesége részére (ha 12 Dr. Koncz Ibolya Katalin, oldal 13 Eckhart Ferenc: Magyar alkotmány- és jogtörténet, Politzer Zsigmond és Fia kiadása, Budapest 1946., (a továbbiakban: Eckhart Ferenc 1946.) oldal 14 Werbőczy István Hármaskönyve, Magyar Törvénytár,Budapest Franklin-Társulat, 1897., 183.oldal (a továbbiakban: HK 1897.)

14 azokból valami fenmaradt) hitbérével együtt sértetlenül maradnak s azokat részére ki kell adni, és az ilyen vele adott dolgok a többi ingó vagyon felosztásakor osztály alá nem esnek. 15 Abban az esetben, ha voltak gyermekek, és a nő második házasságra kíván lépni, vagy a gyermekekkel nem kíván együtt lakni, a jegyajándékot szabadon megtarthatja. A jegyajándékot pénzben volt szokás megváltani, nyilván azért, mert az ingó használati tárgyak az idő multával elhasználódtak, elpusztultak, és ha meg is maradtak, nem állt a rendelkezésre konkrét lista, amely alapján kiadhatóak lettek volna a dolgok. Ez adott esetben olyan súlyos vitát is okozhatott volna, aminek az elhúzódása teljesen megakadályozza az eredeti célt A hozomány (allatura) A hozomány azon vagyontárgyak összessége, amelyeket a nő vagy erre való tekintettel más valaki, a házasélet terheinek fedezése céljából a férjnek átadott. A hangsúlyt az átadásra kell fektetni, mivel nem helyes az az állítás, hogy a hozomány az, amit a nő férje házába vitt. Ez egyrészt szűk meghatározás, mert nem minden hozományul kapott tárgyat vitt a feleség a férje házába, másrészt tág, mivel nem minősül minden hozománynak, amit a nő magával hozott. A nő vagyona a hozománymentes, vagyis szabadvagyonra, és a tényleges, jogi értelemben vett hozományra különült el. A nő a szabadvagyonát is átadhatta férjének, de csupán kezelésre, ez nem állapít meg jogot, és bármikor visszavonható volt. A hozományul átadott tárgyak felett a férj dologi jogot, vagyis haszonélvezeti jogot nyert a házasság fennállásának egész idejére. Ez nyilvánvalóan csak az el nem fogyasztható dolgokra volt értendő. Abban az estben, ha elfogyasztható dolgokat adtak át hozományul, az a férj tulajdonát képezte, s csak a házasság megszűnése után volt köteles ugyanazon mennyiségű és minőségű dolgot visszaszolgáltatni, mint amennyit elfogyasztott. Fontos volt tehát tisztázni, hogy a nő a férjének adott vagyontárgyat csak egyszerűen átadta, vagy hozományul szánta. Ebben az esetben tehát arra a következtetésre juthatunk, hogy a hozomány tulajdonosa, és a férj között, ugyanaz a jogviszony állt fenn, mint a tulajdonos és a haszonélvező közt. 16 Ha a hozományt a házasság fennállása alatt elfogyasztották, azt a férj szerzett vagyonából kellett pótolni. A pótlás az ősi vagyont csak akkor terhelhette, ha igazolható 15 HK oldal 16 MJL 1904., IV. kötet, hozomány, Szócikket szerkesztette: dr. Szaladits Károly

15 volt, hogy az allatura a férj ősi jószágába került beruházásra és a férjnek nem volt szerzett vagyona. A házasság megszűnésével, a férj halálával, az ágytól és asztaltól történő elválasztással a nő a hozomány kiadásáig visszatarthatta férje vagyonát. 17 A hozomány felett a nő nem rendelkezett szabadon. Az, mint atyai eredetű vagyon, sohasem a férjre, hanem a nő törvényes örököseire szállott. A hozományra való igényét nem vesztette el az asszony házasságtörés esetében sem, akkor sem, ha magszakadás vagy nota infidelitatis miatt a fiskus örökölt férje jószágaiban, az is köteles volt azt kifizetni. De elvesztette, ha nem akarta bár erre felszólították, a hozományt átvenni, a férje jószágait kiadni, és ha jószágvesztésre ítélték. 18 Ha a hozományt a házasság megszűnése után nem természetben szolgáltatták vissza a feleségnek, vagy jogutódainak, akkor a hitbérrel és a jegyajándékkal együtt ingatlanban, vagy pénzben kellett visszaadni. A feleség már a házasság fennállása idején is rendelkezhetett róla halála esetére, valamint a házasság megszűnése után szabadon. Halála esetén a nő vagyona örököseire szállt. 19 A feleség halála esetén többféle lehetőség volt a hozomány visszaadására attól függően, hogy mennyi idő telt el a nő halála óta. Ezt szemlélteti a következő táblázat: 17 Béli Gábor: Magyar jogtörténet Az államalapítástól 1848-ig, Janus Pannonius Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Pécs 1996, 52. oldal 18 Eckhart Ferenc, 1946., 308. oldal 19 MJL, 1904., IV. kötet hozomány Szócikket szerkesztette: dr. Szaladits Károly oldal

16 Variációk a hozomány visszaadásáról a feleség halála esetén a feleség halálának időpontja a férj hozomány visszaadási a házasságkötés után (év) kötelezettsége a feleség családjának 1. variáció 0-5 teljes 5-10 ½ rész variáció 0-3 semmi teljes 3-6 2/3 rész 6-9 1/3 rész 9-3. variáció 0-3 semmi teljes 3-5 ¾ rész 5-10 ½ rész 10-15/14 ¼ rész 15- semmi Aetas 2000/1-2. Güntner Péter: A vagyon kutatásának normális forrásai a századfordulón A jobbágyoknál a feleség hozományát ki kellett adni: 1.ha a hozott javak még megvannak; 2.a pénzt, ha bizonyítható, hogy a meglevő javakba lett beruházva; 3.marhát és egyéb ingóságokat, amelyeket mint hozományt a házasságkötéskor a község elöljárói a földesúrral pontosan összeírtak, megbecsültek, és az erről felvett jegyzéket a község irattárában megőrizték. 20 Az évi VIII. törvénycikk a jobbágyok örökösödéséről ezt a következőképpen szabályozta: 15. Hogy pedig az asszonyi hozományra nézve a visszaélések és viszálkodások meggátoltassanak, jövendőre minden asszonyi hozomány azonnal, midőn azt a feleség férje házához viszi, a földesúrnak befolyásával, a község elöljárói által pontosan és hitelesen összeirva, becsültessék meg, s az összeirás és megbecsülés egy példányban az 20 Eckhart Ferenc, 1946., 308. oldal

17 asszonynak kiadatván, másik példányban a község leveles ládájába tétessék. Különben a melly asszony ezt elmulasztaná az, férje halála után, természetben meglévő hozományain kívül, hozományból semmit egyebet ne követelhessen. 21 A hozományként felfogható ajándék manapság a házasságkötésre való tekintettel kapott vagyontárgyak, melyek a mai jog szerint azt a felet illetik, akinek a családjából származnak A hitbér (dos, dotalitium) A hitbér intézménye is az egyház oly irányú törekvésének köszöni létrejöttét, hogy a házasságban gyengébb félnek, a nőnek vagyonjogi helyzetét erősítse. Ennek legjobb módját abban látta az egyház, hogy a férj a házasságkötés alkalmából vagyonának egy részét felesége javára kösse le. Az egyház a dosadást a házasság érvényességi kellékének tekintette. 22 Tehát a hitbér a hű feleségnek a házassággal vagy szerződéssel létesült igénye férje vagyonán a házasság megszűnése esetére. A hitbér intézménye a nővételből fejlődött ki. A keresztény házasságkötés bevezetésével és általánossá válásával a nővétel megszűnt, de a férj az egyház által is erősen szorgalmazva, a vételár fizetés helyett leendő özvegye létfenntartásának biztosítására lekötötte vagyona egy részét a korábban szokásos nővételár erejéig. 23 Werbőczy így fogalmazta meg Hármaskönyvében CZM. A hitbér és jegyajándék meghatározása: Továbbá a hitbérek és jegyajándékok fizetésére nézve szükséges megjegyeznünk azt, hogy ámbár a hitbér: ˮdosˮ (a melyből a ˮdotalitiumˮ szó ered) és az ajándék meg a jegyajándék egymástól nagyon különböznek, mi mégis a kifejezés összezavarásával a hitbért és ajándékot egybevéve ˮdotalitiumnakˮ vagy csakis ˮdosˮ- nak, azaz hitbérnek mondjuk. S ez nem egyéb, mint a mit a feleségnek szüzessége vesztéséért és elhálásáért a férjnek javaiból adnak. 25 Az érvényesen megkötött házasság a házasság elhálása által teljesedik be és válik fölbonthatatlanná. Az el nem hált házasság fölbontható. De ha a házasságkötés után a évi VIII. törvénycikk a jobbágyok örökösödéséről (a továbbiakban: 1840.évi VIII. tc.) 22 Eckhart Ferenc, 1946., 306.oldal 23 Béli Gábor, 1996., 53. oldal 24 MJL, IV. kötet hitbér Szócikk szerzője: dr. Illés József oldal 25 HK, 1897., oldal

18 házastársak együtt laktak, a jog a házasság elhálását vélelmezi mindaddig, míg az ellenkezője be nem bizonyosodik. 26 Az el nem hált házasság esetére példa Mária Krisztierna főhercegnő és Báthory Zsigmond története. A kedves, finom, művelt hercegnőt igen bizalmas viszony fűzte édesanyjához, legalábbis erről tesznek tanúbizonyságot hozzá írott levelei. Neveltetése és édesanyja tanácsai is hozzájárultak ahhoz, hogy nemcsak jó szívvel elfogadta a dinasztia érdekében kötendő házasság tervét, de őszinte, nyitott szívvel közeledett Zsigmondhoz, leendő férjéhez is. Saját levelei szerint meg is szerette a zaklatott lelkivilágú, változékony hangulatú és természetű ifjút. Zsigmonddal kötött házassága azonban súlyos emberi és politikai kudarcba torkollott amiatt, hogy a fejedelem - nem tudjuk, milyen okból- képtelen volt a házaséletre. Alfonso Carillo atya Zsigmond gyóntatóatyja és legfőbb tanácsadóinak egyike szerint valamiféle természetbeni fogyatkozás lehetett ennek oka. Mivel a megkötött házasság elhálása nem történt meg, az jogi értelemben véve érvénytelenné vált. Ezt később, a válási procedúra idején három belső szobalány is tanúsította, így a válás kimondásához kétség sem férhetett. 27 Mária Krisztierna osztrák főhercegnő Amint Werbőczy mondja: a hitbér a törvényesen egybekelt nőknek a vételára.ˮ Mivel pedig a vételár a vérdíjjal állott összefüggésbe, ez a szoros kapcsolat a hitbér és a vérdíj között is fennállott. 28 Az ország bárói 100, a nemesek, ha legalább ötven jobbágytelket 26 hitbér 27 Oborni Teréz: Principissa. Fejedelmi feleségek Erdélyben, Rubicon 2008/ Eckhart Ferenc, 1946., 306. oldal

19 bírtak 50 márka, ennél kisebb vagyon esetén a jobbágytelkek számának megfelelő összegű hitbérrel tartoztak. A törvényes hitbér nagysága aszerint is változott, hogy a nő hány alkalommal kötött házasságot. 29 A hitbér nagyságának változásáról a Hármaskönyvben így olvashatunk: 96 CZM. : Továbbá meg kell jegyeznünk, hogy mindenik asszonyt első férjétől, virágzó szűzessége okán, a melyben férjhez adták, az egész hitbér, a másodiktól pedig, mert szűzességvesztés után ment férjhez, annak csak fele, a harmadiktól negyede, a negyediktől csak nyolczadrésze illeti. 1.. Ha pedig valamelyik ötödször vagy hatodszor is férjhez megy, hitbére annyira leapad, hogy rendkívül csekélylyé lesz. 30 A dos vagyonigény, amely a férj vagyonát a feleség javára zálogjogilag terheli. A férj életében nem is kívánhatja meg a nő kifizetését, kivéve azt az esetet, ha a férj hibájából választotta el őket az egyházi bíróság ágytól és asztaltól. Kielégítésre rendszerint akkor került sor, amikor a nő özvegységre futott, illetőleg ha az özvegyi jog élvezete megszűnt a nő halálával vagy újabb férjhezmenetelével. A zálogba adott jószágot is terhelte. Ha a hitelező az özvegynek kifizette, a főösszeggel együtt kapta meg az adóstól. A hitbért a nő nem veszthette el még akkor sem, ha férjét nota infidelitatisban vagy halálbüntetésben marasztalták el. 31 Ezt II. András fogalmazta meg az Aranybullában, mégpedig a következőképpen: XII. törvénycikk akármi módon megholtak feleségének hitbéréről: Ha valaki meghal, vagy törvény szerint halálra itéltetett, vagy perdöntő bajon esik el, vagy akármi más ok miá, annak felesége az ő hitbérében kárt ne valljon. 32 A későbbiekben a törvényhozás bővítette, az előbbi rendelkezést. Az évi XXVII. törvénycikk, már úgy rendelkezett, hogy a férj bármi okból bekövetkezett halála esetén a nőnek ki kell adni. 4.. Továbbá a feleségek hitbére, férjeiknek bármiképen bekövetkezett halála után mindenkor épségben maradjon és attól soha se essenek el Béli Gábor, 1996., 54. oldal 30 HK, 1897., 179. oldal 31 Eckhart Ferenc, 1946., 306. oldal 32 Aranybulla évi XII. törvénycikk akármi módon megholtak feleségének hitbéréről

20 Werbőczy kiterjeszti ezt a szabályt arra az estre, ha a férfi valamilyen bűntettet követ el: 104. CZM. Hogy a felség hitbére a férj büntette miatt nem vész el: Ezenkívül, ha a férj a birtokjogait az ő bűntette vagy valamely hűtlenségi vétke miatt törvény szerint elfoglalják (még ha a férjnek fejét vennék is) felesége mind a mellett attól, kinek ama birtokjogok hatalma alá kerülnek, mindenkor visszaszerezheti. 34 A hitbérre való igényét elvesztette a feleség: 1. Ha házasságtörést követett el az egyházi bíróság megállapítása szerint. Ha a férj megbocsátott neki visszaszerezte a jogcímet. 2. Ha tudatosan vérfertőző házasságot kötött. 3. Ha bírói figyelmeztetés ellenére sem adta ki az örökösnek a családi okleveleket. 4. Ha tudatosan károsította az örökösöket. 5. Ha újból férjhez menve, nem akarta a hitbért elfogadni, és férje birtokait átadni. 6. Ha férj javára önként lemondott róla. A törvényes, szokásjogon alapuló hitbéren (dos legalis) kívül megkülönböztették a szerződéses hitbért (dos contractualis). Erre vonatkozólag a férj a feleséggel a házasság megkötése előtt szerződött. Ez is csak a férj halála után járt a nőnek, azonban sohasem volt az ősi vagyonból kifizethető, hanem csak a szerzettből, éspedig tekintet nélkül arra, hogy a házasságot elhálták-e. Ha a nő ezt megkapta, törvényes hitbért nem követelhetett. Míg a törvényes hitbér nem évült el, a szerződésesre való igény elévülhetett. A törvényes hitbér zálogjogilag terhelte minden hitelezői igény előtt a férj vagyonát, a szerződéses nem. Mindkettőről végrendelkezhetett a nő, ha e nélkül halt meg, gyermekei örökölték. Ha nem voltak gyermekei, a törvényes hitbér a nő oldalági örököseire szállt, míg a szerződéses visszaszállt a férjére. A hitbér a nemesi jogból a polgári és a paraszti jogba is átment. Az özvegy férjet is megillette szerződés alapján a contrados, amelyet kivételesen akkor kötöttek ki, ha a felség gazdag, a férj meg szegény volt. 35 Összességében megállapíthatjuk, hogy a jegyajándékhoz hasonlóan a hitbér jogintézménye a nő vagyonjogi viszonyát hivatott rendezni a férj halálát követően évi XXVII. törvénycikk a feleség, férje halála után semmi okból se essék el viszonhitbérétől 34 HK, 1897., 187. oldal 35 Eckhart Ferenc, 1946., 307. oldal

21 A közszerzemény (coacquisita conjugum) A közszerzemény a házassági vagyonjog egyik, a 15. század körül keletkezett intézménye. Először a városok jogában, a tárnokjogban bukkant fel, majd Werbőczynél találkozunk vele, a jobbágyok jogairól rendelkező részben. 36 Közszerzeménynek nevezzük azon javaknak összességé, melyeket a szerzeményi közösségben élő és törvényesen egybekelt házastársak (közszerzők) a házasélet tartama alatt akár külön-külön akár együttesen szereznek. A közszerzemény ekképpen a házassági vagyonjog szerzeményi közösségi rendszerének a megintézményesítője, s fogalmilag három jogi alapgondolaton épül fel. E jogi alapgondolatok egyike az, hogy közszerzeménye csak törvényes házasságban élő feleknek lehet. Minden más, bár kizárólag a közös vagyonszerzésre alakult egyesülés - mint pl. egy közkereseti társaság avagy a férfinak és nőnek oly nemi összeköttetése, mely nem törvényes házasság: eredményezhet ugyan szerzést, szerzeményeket, de közszerzeményt, mely csakis törvényesen egybekelt házastársak közt fordulhat elő, soha. Másodszor: avégre, hogy közszerzeményről szó lehessen, a házassági köteléken kívül a tényleges házas együttélés is megkivántatik. Ha tehát a házasfelek a tényleges együttélést megszakították: a különélés ideje alatt a szerzeményi közösség közöttük szünetel s szerzeményeik, melyeknek keletkezése a különélés idejére esik, közszerzeményt nem képeznek. Harmadikszor: az a kérdés, ha vajon hozzájárult-e mindkét házastárs a maga gazdasági tevékenységével a szerzéshez egyáltalában, s ha igen mily arányban: a közszerzemény megállapításánál tekintetbe nem vétetik. Közszerzemény lesz tehát az is, amit csak a férj vagy csak a feleség szerzett, épp úgy, mint az, amit tényleg együtt közös gazdasági tevékenységgel szereztek. 37 A házasság felbomlása után két részre osztandó a férj és a feleség, illetve jogutódaik között. A férj halála esetén az özvegy nem kell, hogy örökösként lépjen fel, hanem mint tulajdonos kapja kézhez a közszerzemény ráeső részét, hasonlóan a hozományhoz. A nőnek a tiszta vagyon elkülönítése, a hozományrendszer és a közszerzeményi rendszer kedveznek, mert ezekben az esetekben a nők rendelkezési joga fennmarad saját vagyonuk felett egészében vagy részben még akkor is, ha azt férjük kezeli. Ellentétben az eddig ismertetett női vagyoni jogokkal, a közszerzemény a nemes asszonyokra nem vonatkozott, csak a jobbágyokra és a polgárokra. A nemesekre egyetlen esetben 36 Gáspár Gabriella: A női jogok a magyar rendi társadalomban, Jura (A Pécsi Tudományegyetem Államés Jogtudományi Karának tudományos lapja) 2007/2., 39. oldal (a továbbiakban: Gáspár Gabriella 2007.) 37 MJL 1904,V. kötet közszerzemény Szócikket szerezte:dr. Kolosváry Bálint 186. oldal

22 vonatkozott, amikor a nemes embernek feleségével való házassága alatt gyűjtött vagy vett ménes lovai ötvenen alul vannak, egyenlően fognak köztük elosztani. írja Werbőczy. Ennek az volt az oka, hogy a magyar társadalomban az egyes lovak ingóságnak számítottak, a ménest azonban ötven ló felett már hagyományosan az ingatlanra vonatkozó szabályok szerint minősítették. 38 Nemesember feleségét közszerzőnek csak akkor tekintették, ha neve a szerzőlevélbe be volt írva, akár királyi adomány vagy fassio útján történt a szerzés. Ez tehát csak ingatlanokra vonatkozhatott, mert ingókat nem szoktak oklevéllel szerezni. Főszerző ilyenkor is a férj volt, aki az egésztől szabadon végrendelkezhetett, kivéve ha szerződésileg erről lemondott, vagy ha az egész szerzés felesége vagyonából történt. 39 A honoráciorok feleségeire sem terjedt ki a közszerzemény, talán azért, mert a honoráciorok tiszteletdíjból élnek, s a házasság alatti vagyonnövekmény szinte kizárólag keresetükből halmozható fel. A honorácior feleségek munkájukkal nem járulnak hozzá, ahogy a nemes asszonyok sem a családi vagyon házasság alatti növeléséhez, mint a jobbágy és a polgár asszonyok kétkezi munkája. 40 Ez a vagyonjogi rendszer szerkezetének bemutatására szolgál az évi VIII. törvénycikk, a jobbágyok örökösödéséről: 8. A házasság alatti közszerzemények a jobbágyok között mindenik házastársat egyformán illetvén, azokról egyik úgy, mint a másik, felerészben szabadon rendelkezhetik, s ezen fele részből a férj feleségét végrendelet által sem zárhatja ki 41 A törvénycikk a felek egyenjogúságát deklarálja. A közös vagyon felett a házastársakat nem együttesen, hanem, mintha közös tulajdon lenne, a tulajdoni hányad szerint rendelkeznek. Ez a megoldás különvagyonnak csak a házasságkötés előtt meglévő javakat tekinti, viszont lehetőséget biztosít a házasság megszűnése esetén a közszerzeményből való megtérítésre. A közszerzemény éppúgy törvényes hagyatéki teher, mint a hitbér vagy a hozomány. A nő, ha ez utóbbiakat meg is kapta, nem volt köteles kiadni férje birtokait, amíg a közszerzeményre vonatkozó igényét ki nem elégítették Gáspár Gabriella, 2007., 39. oldal 39 Eckhart Ferenc, 1946., 309. oldal 40 Gáspár Gabriella, 2007., 42. oldal évi VIII. tc

23 2.2.A nőtartás A férjnek, mint családfőnek, kötelessége a házassági terhek viselése. A házassági terhek alatt a házastársaknak és gyermekeiknek összes szükségleteit értjük. Ebből következik, hogy a férj a nőt eltartani volt köteles. A nőtartás háromféle lehet: 1. amelyre a nőnek férje házában van igénye: A nő a házasság tartama alatt tartást csak természetben, a közös háztartásban követelhet, a férj vagyoni és társadalmi állásának megfelelően, tekintet nélkül saját vagyoni viszonyira. 2. az ideiglenes nőtartás: A nő csak jogos különélés esetén követelheti a tartást. Az ideiglenes nőtartás különböző lehet, aszerint, hogy a házassági perben elrendelték e az ágytól és asztaltól való különülést vagy sem. Abban az esetben, ha elrendelték, a házassági per bírája hivatalból ideiglenesen elrendelheti a nő tartását. A különélés alatt addig jár, míg a váló- vagy bontó ítélet alapján véglegesen nem rendezték. 3. a végleges nőtartás: A házasság bírói úton történt felbontása vagy ágy- és asztaltól való elválás esetében jár. A bontó- vagy válóperben, vagy a felbontó vagy elválasztó ítélet alapján követelhető. 43 A nő tartásáról a Polgári Törvénykönyv Tervezet II. rész 96. -a is rendelkezett: A férj köteles a feleségét eltartani. Bennértendő ebben az asszony összes élelmi, ruházati és szellemi szükségleteinek a kielégitése, valamint a gyógyitási költségeknek a viselése. Zsinórmértékül szolgál minderre nézve a házasélet természete, a férjnek polgári állása, vagyona és keresetképessége (illendő tartás). 44 Nevéből eredően a nőtartást csak a feleség, volt feleség kaphatta, míg fizetési kötelezettsége férjnek, vagy a volt férjnek volt. Ennek szellemében a korabeli törvény kizárta, hogy a nő a férjének, vagy a volt férjének tartási kötelezettséggel tartozzon. 45 Az 1898:XXI. t. cz. 6., ill. 7. -a szerint ugyan a nő is felelős a férje nyilvános 42 Eckhart Ferenc, 1946., 309. oldal 43 MJL IV. kötet házastársak közti személyes jogviszony Szócikket szerezte: dr. Szladits Károly oldal 44 A Magyar Általános Polgári Törvénykönyv Tervezete Orill Károly OB. és Kir. Udv. Könyvkereskedése, Budapest 1900., 20. oldal 45 Dr. Koncz Ibolya Katalin: Az ideiglenes nőtartás történeti megítélése, Miskolci Jogi Szemle 2012/ oldal (a továbbiakban: Dr. Koncz Ibolya Katalin 2012.)

24 betegápolási költségeiért, de ez csak kifelé való felelősség, míg a nő férjével szemben e teljesítése alapján visszkeresettel élhet. 46 A nőtartás a házastársak személyes jogviszonyait érinti. Az ideiglenes tartás ismét két részre oszlik aszerint, amint a felek egymástól különválva élnek, vagy ha a különválást a bíróság rendelte el. 47 A házasságról szóló törvény (a továbbiakban: HT) 90. értelmében a nőtartás bírósági megítélésnek és a férj kötelezettségének felesége eltartása tekintetében hármas feltételhez kötött. Az első, hogy a feleség a kialakult helyzetért ne legyen vétkes, a második, hogy a férjet találja vétkesnek a bíróság, a harmadik, hogy a nő vagyoni helyzete saját tartására elégtelen legyen. Ebből következik, ha a felsorolt feltételek valamelyike nem teljesült, a nőt tartás nem illette, a férjet pedig a tartási kötelezettség nem terhelte. 48 A törvény szövegét részletesen tanulmányozva megállapítható, hogy a jogalkotó nem tett különbséget az ideiglenes és végleges nőtartás között. Ebből következik, hogy a nő tartásának kérdését azonos módon kívánta szabályozni. HT ban meghatározott mondat első felét már az ideiglenes nőtartásra is értelmezte, és megerősítette a Kúria már az 1897-ben, majd pedig az 1904-ben meghozott döntéseiben is. Érdemes a Kúria döntéseit tovább vizsgálni, hiszen 1903-ban már olyan döntést hozott, amelynek értelmében ideiglenes nőtartást a feleség csak abban az estben jogosult követelni, ha a házastársi együttélés a férj, vagy annak hozzátartozójának tűrhetetlen viselkedése miatt szakadt meg, és ebben a döntésben a bíróság nem követeli meg a nő vétlenségét sem. 49 Mind a szakirodalom, mind a bírósági gyakorlat határozott és egyező álláspontot alakított ki abban a kérdésben, hogy az ideiglenes nőtartás megállapítása során vizsgálni kell a nő vétlenségét és a férj vétkességét. Dogmatikai szempontból, valamint a jogalkotó akarataként is feltételezhető, hogy ezen kitételekkel tiszta jogi helyzetet kívánt teremteni, a férjet nem akarván jogilag meg nem alapozott költségekbe verni, a felség számára pedig nem kívánván megkönnyíteni a számára nem járó juttatás megszerzését MJL 1904, IV. kötet házastársak közti személyes jogviszony Szócikket szerezte: dr. Szladits Károly oldal 47 Dr. Koncz Ibolya Katalin, 2012., 39. oldal 48 Dr. Koncz Ibolya Katalin, 2012., 41. oldal 49 Dr. Koncz Ibolya Katalin, 2012., 42.oldal 50 Dr. Koncz Ibolya Katalin, 2012., 44.oldal

25 2.3.A házassági szerződés A házassági vagyonjogi szerződés lényege, hogy a szerződést megkötő felek valamilyen irányban, vagy valamilyen módon eltérnek azoktól a törvényben rögzített szabályoktól, amelyek különben a szerződés hiányában rendeznék az egymás közötti gazdasági, vagyoni kapcsolataikat. 51 A házassági szerződéseket a dualizmus idején a közjegyzők vették fel. A dokumentumok a korszak gondolkodásmódjáról és a házasságon belüli férfi-női kapcsolatról is sokat elárulnak. A szerződések a női hozományról, a házasság megszűnte vagy az egyik fél halála utáni helyzetről rendelkeztek. A szerződések részletesen tartalmazták a férj jogait a hozomány felett, valamint a házasság megszűnése esetén a nőknek esetlegesen felajánlott hitbért. Ezek a megállapodások eltérő tartalmúak voltak, és különböző típusait különböztetjük meg. Az első típus az ún. értelmiségi partnerházasság volt, mely a felek egyenjogúságát hirdette. A vagyoni megállapodásban a férj feleségének nagylelkűen a házasság megkötése esetén évi 6000 korona évjáradékot kínált fel. A szerződés különlegessége, hogy a havi 500 koronás járadék fizetése nem csak a házasság felbomlásakor kezdődött, hanem már a házasság alatt. is járt a feleségnek. A házasság alatt a nő az évjáradékot saját személyi szükségletei kielégítésére, ezen felül a közös háztartás költségeinek fedezésére fordítani volt köteles. A leendő férj a hozomány használatában nem igényelt külön jogokat magának: a partnerházasságnak illően a két fél ugyanolyan jogosultságokkal rendelkezett. A második típust patriarchális frigyként értelmezhető, melyben a férj a feleség koronás hozományát már szabadabban használhatta fel. Ebben az esetben a férj a hozomány visszaadása mellett havi 200 koronás nőtartást helyezett kilátásba, míg a válást ki nem mondták. Abban az esetben, ha a férj előbb halna meg, mint a felesége, akkor korona hitbér volt kikötve. A harmadik típus nagypolgári patriarchalizmusra emlékeztetett. A feleség koronás vagyonáról tulajdonképpen a férj minden további nélkül rendelkezhetett. Igaz, ezért korona hitbér és a válás kimondásáig havi 500 korona nőtartás kifizetésére volt köteles. Ezen három típus mellett persze sokféle szerződés lehetséges és megfogalmazható házassági vagyonjogi szerződés

26 A szerződésekben a felek a házasság során szerzett vagyonra vagyonközösséget teremtenek. Ha a házasságból gyermek születik, akkor a törvényes öröklés rendje áll fenn. Azonban ha nem születne gyermek, és a házaspárok közül a férj előbb halna meg, akkor a hozomány az özvegynek természetesen visszajár, de többnyire kamat nélkül. A férj életében rendelkezhet a hitbérről. A hitbérről való rendelkezésre példa az az eset, amikor Kramer Emil soproni ügyvéd korona hitbért ígért, egy másik esetben Weisz Vilmos szombathelyi kereskedő korona hitbért ajánlott fel feleségének, ha előbb halna meg. Ebben a szerződésben a feleség viszonthitbért ígért, ha a házasságkötés után öt éven belül meghalna, melyet a hozományból kell levonni, illetve kifizetni. A feleség halála esetén a volt férj a hozományt, amit addig kezelt, a felesége családjának, szülőknek, rokonoknak a házasságban eltöltött esztendők számától függően visszaadta A tartás A tartás azon kötelem, melynél fogva a tartásra kötelezett a tartásra jogosult életfenntartásához szükséges anyagi eszközöket akár természetben, akár pénzben nyújtani köteles. Ide sorolandók tehát első sorban: az élelem, ruházkodás, lakás, a tartásra jogosult egészségének fenntartására szükséges orvosi és egyéb költségek, kiskorúaknál a nevetetés költségei ehhez hasonlók. 53 Megkülönböztetünk rangszerű és szükséges tartást. A rangszerű tartás a tartásra jogosult állásának, társadalmi helyzetének és a tartásra kötelezett vagyoni állapotának megfelelő életszükségleteit fogja át. A szükséges az életfenntartáshoz feltétlenül szükséges szükségletek, így az élelem, lakás és ruházat fedezésére irányul. A tartási kötelem alapja törvény, vagy pedig ügylet. A törvényes tartási kötelem a házastársi és rokonsági köteléken vagy pedig a nemzés tényén alapszik. 54 Az Házassági jogról szóló törvény a következőképp fogalmaz a nő tartásáról bontó per esetére: 52 Güntner Péter: A vagyon kutatásának normális forrásai a századfordulón, Aetas 2000/ MJL VI. kötet tartás Szócikket szerezte: dr. Almási Antal oldal 54 MJL VI. kötet tartás Szócikket szerkesztette: dr. Almási Antal oldal

27 90.. A nem vétkes nőt a vétkesnek nyilvánított férj vagyoni helyzetének és társadalmi állásának megfelelően eltartani köteles, a mennyiben ily tartásra a nőnek jövedelme elégtelen. A tartás előre készpénzben előre és rendszerint havi részletekben fizetendő. A tartást a nő kivánságára a férj biztositani köteles. 55 A rokonságon alapuló tartási kötelezettség a felmenőket és a lemenőket kölcsönösen terheli. Az eltartási kötelezettség elsősorban a törvényes apára nehezedik. Ezt fogalmazza meg a évi XX. törvénycikk 11. -a: A vagyontalan kiskoruakat első sorban az atya, ha ez erre magában nem képes, vele együtt az anya, ha atya nincs vagy arra teljesen képtelen, az anya, végre a nagyszülők tartoznak eltartani és neveltetni. 56 A gyermek tartását kiskorúságának idején a szülőket, illetve a többi felmenőt is okvetlenül terheli, kivéve, ha kiskorú olyan jövedelemmel és vagyonnal rendelkezik, ami ezt feleslegessé teszi. Azonban ha a gyermek kiskorúsága idején önálló keresetre tesz szert, és amíg önmagát fenn tudja tartani, a felmenők tartási kötelezettsége szünetel. 57 Erről szintén az évi XX. törvénycikkben olvashatunk: 3.. Kiskoruak, kik éltök 14. évét betöltötték, arról, a mit szolgálatuk és munkájuk által szereznek, szabadon rendelkezhetnek, ha fenntartásukról maguk gondoskodnak. 58 A tartás, ha egy egyén által végezendő el, természetben és az eltartó tartózkodási helyén biztosítandó. Ha ez a tartásra kötelezett és jogosult közti személyes viszony miatt lehetetlen, akkor készpénzben is ki lehet szolgáltatni. Ez a szabály érvényesül akkor is, ha több egyénre nehezedik. 3.1.A tartási jellegű különjogok A hajadoni jog (jus capillare) Ez az apátlan, árva leánynak az a joga, hogy az atyai vagyon fiúörököseitől rangjának megfelelő lakást, ellátást és férjhezmenetele esetére hozományt és kiházasítást igényelhet. (Ius capillare elnevezés onnan ered, hogy a hajadon leányok a évi XXXI. évi tc évi XX. törvénycikk a gyámsági és gondnoksági ügyek rendezéséről (a továbbiakban: 1877.évi XX. tc.) 57 MJL VI. kötet tartás Szócikket szerkesztette: dr. Almási Antal oldal évi XX. tc