Munka- és egészségvédelem a mezőgazdaságban

Átírás

1 MUNKAVÉDELEM 1.1 Munka- és egészségvédelem a mezőgazdaságban Tárgyszavak: munkavédelem; mezőgazdaság, balesetvédelem; munkagép; veszélyes anyag; káros hatás; munkabiztonság. Az egészséges falu illúziója A 20. század elején még az volt az általános vélekedés, hogy a mezőgazdaságban dolgozók a friss falusi levegőnek köszönhetően a népesség átlagánál egészségesebbek. Az ezredfordulóra azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a falusi levegő és a rendszeres fizikai munka jótékony hatásáról alkotott idilli képpel ellentétben az agrárium valójában egészségre ártalmas munkahely: a mezőgazdaságban dolgozók körében az átlagosnál magasabb a munkahelyi balesetekből adódó halálesetek aránya, és más ágazatokhoz viszonyítva többen szenvednek különféle krónikus megbetegedésben (szív-és érrendszeri betegségek, idült tüdő- és légúti betegségek stb.). A krónikus légúti betegségek magasabb aránya azért is feltűnő, mivel a mezőgazdaságban dolgozók az átlagnépességnél kevesebbet dohányoznak ami arra utal, hogy ezeknek a megbetegedéseknek a kialakulásában a foglalkozási ártalmak döntő szerepet játszanak. A mezőgazdasági balesetekkel kapcsolatban az Egyesült Királyságban készült statisztikák adatai szerint 1992 és 2002 között 497-en haltak meg valamilyen mezőgazdasági tevékenység következtében. Közülük 173 alkalmazott, 253 önfoglalkoztató, 71 halálos áldozat pedig civil volt és 2003 között 35 (16 év alatti) gyermek szenvedett halálos kimenetelű sérülést (gázolás, fulladás, lezuhanás, munkagép okozta sérülés, égési sérülés). Ez a helyzet annál is aggasztóbb, mivel a mezőgazdaságban folyamatosan számolni kell a gyermekek jelenlétével is a gazdaságok ugyanis nemcsak munkahelyek, hanem otthonként és üdülőhelyként is funkcionálnak. Az általános munkavédelmi felelősségen túlmenően a falusi turizmus terjedése is mielőbbi intézkedéseket sürget.

2 A fenti számok is mutatják, hogy mennyire fontos a mezőgazdasági területek kockázatfelmérésének elvégzése, és az ott folyó tevékenységek biztonságosabbá tétele. Az alábbiakban a mezőgazdasági munkahelyeken jelen lévő főbb veszélyforrásokat és azokat a lehetséges óvintézkedéseket ismertetjük, amelyek nemcsak a mezőgazdaságban dolgozók, de a vidéken élő gyermekek és a kirándulók testi épségének megóvását is szolgálják. Azonosított veszélyforrás: gépek/járművek Megfelelő időközönként felül kell vizsgálni a munkagépek és berendezések műszaki állapotát. A munkagépek és berendezések kezelői minden használat előtt ellenőrizzék munkaeszközüket. A rutinszerű karbantartási programnak valamennyi munkagépre és berendezésre ki kell terjednie. Az önjáró munkagépek vezetőit képezni kell arra, hogyan vezethetik biztonságosan a járművüket. A munkáltatók vezessenek nyilvántartást arról, hogy a munkavállalók milyen oktatási programon vettek részt. Láncfűrésszel végzett munka esetén elengedhetetlen, hogy a gépkezelők a biztonságos üzemeltetésről megfelelő oktatásban részesüljenek. Ne szállítsanak embereket olyan mozgó munkagépeken, amelyek arra nem alkalmasak. A mozgó munkagépeken utazókat, a vezetőt is beleértve, megfelelően védeni kell attól, hogy leessenek. Amennyiben fennáll a veszélye annak, hogy a mozgó munkagép használat közben felborulhat, a szállított emberek testi épségét felborulást megakadályozó szerkezettel kell védeni. Valamennyi önjáró munkagépet fel kell szerelni olyan eszközzel, amely megakadályozza, hogy arra fel nem jogosított személy indítsa be. Panoráma visszapillantó tükröt, kamerát vagy más gyakorlatban kivitelezhető megoldást kell alkalmazni minden olyan járművön, ahol a vezető kilátása nem teszi lehetővé a biztonságos irányítást. A sötétben üzemeltetett járműveket megfelelő világítással kell felszerelni.

3 Azokat a járműveket, amelyekből tűz esetén nehéz kiszabadulni, tűzoltó készülékkel kell ellátni. A távirányítással működő járműveket (pl. távirányítású kombájnok) olyan automatikus leállító berendezéssel kell felszerelni, amely akkor lép működésbe, ha a jármű a távirányító hatósugarán kívül kerül. A mozgó gépeken dolgozók viseljenek biztonságos, nem csúszós talpú bakancsot. A dolgozók olyan ruházatot viseljenek (pl. kezeslábast), amely nem tud beleakadni a gépekbe. A gépek üzemeltetői ne viseljenek ékszereket, és ha hosszú a hajuk, akkor fogják azt össze. A traktorra fel- és leszálláskor mindig használják a fellépőt és a kapaszkodót. Amikor csak lehetséges, a jármű vezetője a vezetőfülke útpadka felöli ajtaját használja. A járművek padlóját, ajtajait és pedáljait tartsák tisztán és sármentesen. Soha ne szálljanak fel, illetve le, ha a jármű mozgásban van. A jármű vezetésének megkezdése előtt a vezető úgy állítsa be az ülést, hogy valamennyi műszert kényelmesen elérje, és gondosan tisztítsa meg a visszapillantó tükröket és az ablakokat. Csak olyan személy vezessen traktort vagy egyéb mezőgazdasági gépet, akit arra kiképeztek. A jármű beindítása előtt meg kell győződni arról, hogy senki nincs veszélyben. Tolatáskor a vezető használja a tolatás megkönnyítését szolgáló eszközöket (tükrök, dudák stb.). Soha ne engedjenek gyermeket traktoron utazni (a törvény tiltja a 13 év alatti gyermekek traktoron szállítását). Meg kell győződni arról, hogy a jármű felfüggesztései megfelelően karban vannak tartva, hogy ezzel is csökkentsék az egész testet érintő rázkódást (whole body vibration WBV). Ellenőrizni kell, hogy a járművek kerekeit az adott talajnak megfelelő gumiabronccsal szerelték-e fel, és a kellő nyomásra vannak-e felfújva. A biztonsági előírásokkal és rendszerekkel kapcsolatban minden munkavállalót megfelelő tájékoztatásban, útmutatásban és képzésben kell részesíteni.

4 Azonosított veszélyforrás: egészségkárosító anyagok A mezőgazdasági tevékenységekhez különféle veszélyes anyagok kapcsolódnak, többek között növényvédő szerek, gyomirtók, veszélyes porok és gőzök, illetve biológiai veszélyek, pl. zoonózisok (állatról emberre terjedő betegségek). Mindenek előtt el kell végezni a veszélyes anyagokkal kapcsolatban előírt kockázatfelmérést. Kerülni kell a veszélyes anyagok lenyelését: ne fogyasszanak, illetve tároljanak ételt italt olyan helyen, ahol vegyszereket használnak, illetve raktároznak. Kerülni kell a veszélyes anyagok belégzését: ez olyan szellőztetőrendszerrel érhető el, amely az épületen kívülre vezeti az egészségre ártalmas füstöt, port illetve permetet. Ahol azonban erre nincs lehetőség, megfelelő légzőkészülékekkel kell megelőzni az ilyen anyagok belégzését. Bizonyos esetekben indokolt lehet a szellőztetőberendezések és a légzőkészülékek együttes használata. Kerülni kell a veszélyes anyagok szembe kerülését: minden olyan esetben védőszemüveget kell használni, ahol fennáll a veszélye annak, hogy a dolgozók arcába/szemébe vegyszerek fröccsenjenek. A szakemberek azt ajánlják, hogy minden olyan esetben, ha valamilyen vegyi anyag kerül a szembe, legalább 15 percig tiszta vízzel kell azt öblögetni. Kerülni kell a veszélyes anyagok bőrrel érintkezését: mindenfajta veszélyes anyag alkalmazásakor, illetve keverésekor megfelelő védőruházatot és (lehetőleg nem latexből készült) kesztyűt kell viselni. Egyes veszélyes anyagok bizonyos védőkesztyűkön is képesek áthatolni, ezért mindig az anyagnak megfelelő kesztyűt kell kiválasztani. A bőrre került festéket stb. soha ne hígítóval vagy egyéb oldószerrel távolítsák el, hanem bőrgyógyászatilag tesztelt bőrtisztító készítményt, illetve kondicionálót alkalmazzanak. Vannak olyan gyakorlati intézkedések, amelyekkel csökkenthető a mezőgazdaságban alkalmazott veszélyes anyagok kockázata, például: aratásnál vezetőfülke nélküli kombájn helyett olyan munkagépet használjanak, amely megfelelő levegőszűrővel ellátott veze-

5 tőfülkével van felszerelve, hogy ezzel is csökkentsék a por belégzésének veszélyét; a zoonózis fertőzések elkerülése érdekében alkalmazzanak az állatállománynál védőoltást, illetve a sertés- és baromfiállományt szalmonellamentes takarmánnyal táplálják; mindig gondosan olvassák el a növényvédő szerek csomagolásán lévő útmutatást. A biztonsági előírásokkal és rendszerekkel kapcsolatban minden munkavállalót megfelelő tájékoztatásban, útmutatásban és képzésben kell részesíteni. Azonosított veszélyforrás: kézi anyagmozgatás A mezőgazdaságban dolgozóknak mintegy 80%-a szenved valamilyen hát-, nyak-, illetve végtagfájdalomtól, és egyeseknél tartós mozgásszervi rendellenesség alakul ki. Amikor nehéz tárgyat kell emelni, az alábbi általános technikák alkalmazásával csökkenthető az azzal járó kockázat: emeléskor a terhet tartsák a lehető legközelebb a törzshöz; kerülni kell a törzs kicsavarodását inkább a lábat mozdítsák el; ne görnyedjenek, tartsák a terhet derékmagasságban; ne nyújtózzanak felfelé használjanak inkább fellépőt; ne vigyenek kézben terhet messzire erre használjanak inkább talicskát; kerüljék az ismétlődő tehermozgatást tartsanak rendszeresen szünetet, és lehetőség szerint változtassanak a munka menetén, hogy elkerüljék az ismétlődő terhelésből adódó sérüléseket; kerüljék a nehezen megfogható dobozok mozgatását a dobozokat lássák el fogantyúval; ne engedjék, hogy a dolgozók túlterheljék magukat vegyék figyelembe az egyéni teljesítőképesség korlátait, különösen a férfiak és nők közötti fizikai különbségeket; azok, akik kézi anyagmozgatást végeznek, olvassák el a biztonságos tehermozgatási technikákról szóló tájékoztatót, mielőtt belekezdenének a feladat elvégzésébe.

6 A mezőgazdaságban szükséges kézi anyagmozgatás során az alábbi gyakorlati intézkedésekkel csökkenthető a sérülések kockázata: emelvényekkel tegyék lehetővé, hogy a dolgozók a legkényelmesebb magasságban végezzék a munkájukat (pl. traktorra szerelt emelőkosár); a traktorok kerekeinek mozgatásakor használjanak különálló vagy targoncára szerelt mechanikus kerékmozgató eszközöket; a nagyobb vegyszer- illetve olajtartályok mozgatására, illetve döntésére használjanak megfelelő hordóállványt; előre tervezzék meg a tárolási megoldásokat, hogy a nehéz tartályokat a lehető legkisebb távolságra kelljen mozgatni; a biztonsági előírásokkal és rendszerekkel kapcsolatban minden munkavállalót megfelelő tájékoztatásban, útmutatásban és képzésben kell részesíteni. Azonosított veszélyforrás: élő állatok Az élő állatokkal dolgozókat mind mentálisan, mind pedig fizikailag megfelelően fel kell készíteni a rájuk váró feladatokra. Képesnek kell lenniük az alkalmazandó berendezések használatára, és tisztában kell lenniük az élő állatok kezelésével járó veszélyekkel. Az élő állatokkal dolgozók tevékenységét és alkalmasságát rendszeresen ellenőrizni kell. Bizonyos feladatok biztonságos ellátásához két emberre van szükség. Az állattartó telepeken megfelelő, biztonságos kifutót kell az állatok számára biztosítani. Mielőtt az állatokat olyan területre engedik, ahová civilek is szabadon bejuthatnak, meg kell győződni arról, hogy az állatok nem jelentenek veszélyt a közösség tagjaira. Gondoskodni kell arról, hogy az állatok által használt közlekedő utakon megfelelő táblák figyelmeztessék az arra járókat az esetleges veszélyekre. Ajánlatos külön jelzőtáblát elhelyezni, amely a bikák jelenlétére figyelmeztet. Rendszeresen ellenőrizni kell a kerítések, kapuk, kerítésáthágók stb. állapotát.

7 Meg kell tervezni az állatok biztonságos átterelését egyik legelőről a másikra. A biztonsági előírásokkal és rendszerekkel kapcsolatban minden munkavállalót megfelelő tájékoztatásban, útmutatásban és képzésben kell részesíteni. Azonosított veszélyforrás: magasból lezuhanás A magasból lezuhanás a mezőgazdasági halálesetek 18%-áért felelős. Ahol az embereknek magasban kell dolgozniuk, ott ki kell alakítani a megfelelő munkavédelmi rendszereket, és biztosítani kell a szükséges felszereléseket (pl. létrák, emelvények, személyi védőfelszerelések). Magas építmények szélén védőkorlátot kell elhelyezni, amely megakadályozza, hogy a dolgozók leessenek, illetve ilyen esetekben érdemes megfontolni a védőhálók alkalmazását, amelyet csakis ahhoz értő személyek szereljenek fel. Veszélyes magasságban végzett munka esetén fontolóra kell venni a hevederek, hálók és más, a zuhanást megállító eszközök használatát. Ezen eszközök rögzítési pontjának terhelhetőségét megfelelő biztonsági ráhagyással kell megállapítani. Táblákkal kell figyelmeztetni az embereket, hogy ne másszanak fel nem biztonságos szerkezetekre. A legbiztosabban úgy kerülhető el, hogy valaki lezuhanjon egy épület tetejéről, ha nem mászik fel rá. Bármilyen tetőn végzendő munka előtt ellenőrizni kell a tető állapotát. A tetők állapotát lehetőség szerint egy megerősített külső szerkezetről kell megvizsgálni, de legalább egy biztonságosan rögzített létrát kell alkalmazni. Rossz időben ne engedélyezzék a tetőn végzett munkát. A létrákat mind felül, mind pedig alul rögzíteni kell (pl. egy kötéllel), nehogy elmozduljanak, és csak szilárd felszínen szabad alkalmazni őket. A létra dőlésszögét úgy kell beállítani, hogy a lehető legkisebbre csökkentsék a hátra zuhanás kockázatát.

8 A létra teteje szilárd felszínhez támaszkodjon. A fenti intézkedésekkel kapcsolatban minden munkavállalót megfelelő tájékoztatásban, útmutatásban és képzésben kell részesíteni. Azonosított veszélyforrás: egyéb fizikai sérülések Súlyos sérülés bekövetkezése esetén haladéktalanul értesíteni kell a mentőszolgálatot. Ajánlatos, hogy a mezőgazdasági munkások lehetőség szerint ne dolgozzanak egyedül. Így sérülés esetén az egyikük értesítheti a mentőket, illetve elsősegélyben részesítheti munkatársát. Ha valaki egyedül dolgozik, akkor rendszeresen ellenőrizzék telefonon, hogy nem történt-e valami baja. A szabadban dolgozóknak elsősegélydobozt kell biztosítani (ezt tárolhatják például egy mezőgazdasági épületben, vagy járműben). A speciális veszélyforrásoknak megfelelően szükség lehet kiegészítő elsősegély-felszerelésre is (pl. szállítóeszközökre, takarókra, védőruházatra, pl. kötényre, ollókra, fertőtlenítőszerekre stb.). Ezek használatára fel kell készíteni az elsősegélynyújtó dolgozókat. A fenti intézkedésekkel kapcsolatban minden munkavállalót megfelelő tájékoztatásban, útmutatásban és képzésben kell részesíteni. A szervezet munkavédelmi politikájában rögzíteni kell a munkavállalók számára biztosított képzést. Összeállította: Csépán Lilla Ellis, P.: Agriculture. = The RosPA Occupational Safety and Health Journal, 34. k. 11. sz p Schenker, M. B.: Farming and asthma. = Occupational and Environmental Medicine, 62. k. 4. sz p