ELŐADÁS:DEPORTÁLÁS ÉS KITELEPÍTÉS AZ 1950-ES ÉVEKBEN KONFERNCIA A BARABÁS VILLÁBAN. ÁRULKODÓ NYOMOK (Rejtőzködő emlékek)

Átírás

1 ELŐADÁS:DEPORTÁLÁS ÉS KITELEPÍTÉS AZ 1950ES ÉVEKBEN KONFERNCIA A BARABÁS VILLÁBAN ÁRULKODÓ NYOMOK (Rejtőzködő emlékek) Nem vagyok tudományos munkatárs, egész életemben matematikát és fizikát tanítottam. A történetben, amit leírok magam is érintett vagyok. Kötelességemnek érzem, hogy a 20. század történetének egy kevéssé ismert, tragédiákkal terhelt időszaka a valósághoz hűen jusson az utókor és a ma élő nemzedék tudomására. Fel szeretném hívni azoknak a figyelmét, akik tehetnek is érte, hogy ami velünk történt között ne essen ki, a történelem tudatából. 2003ban kezdtem levéltárakba járni, nyolc évvel az után, hogy a családos kényszermunka táborok anyagai kutathatók lettek. Ekkor már több könyv is megjelent az egykori táborokban élők visszaemlékezéseiből. A visszaemlékezések igen fontos helyet foglalnak el, de azt tapasztaltuk, hogy a történeteinket hitetlenkedve fogadják még az egykori táborok közelében lévő városok lakói is. Felnőtt egy olyan nemzedék és még ott is ahonnan elhurcoltak bennünket egyre többen vannak, akik nem tudnak a falujukban, városukban 60 évvel ezelőtt történt eseményekről. Rácsodálkoznak, hogyan lehetséges az, hogy 12 zárt családos kényszermunka tábor volt a Hortobágyon? Ebben mi is hibásak vagyunk, mert évtizedekig nem beszéltünk a tragédiánkról, ennek az volt az oka, hogy a szabaduláskor megtiltották, hogy ezt bárkinek elmondjuk és féltettük magunkat, később a családunkat június október 31ig léteztek ezek a táborok, de közben néhány egykor lakásul szolgáló birkahodály kivételével megsemmisítették őket, csak a puszta föld maradt utánuk. Ezekben a táborokban tömegszállásokon hodályokban, fabarakkokban vagy frissen vetett vályogbarakkokban másfél négyzetmétereken éltek évekig az emberek, rendőrök kísérték őket munkába, orvoshoz. Leveleiket, csomagjaikat felbontották, büntetésből megvonták tőlük. Bűnük nem volt, bírósági tárgyalás nem volt ítélet sem volt ellenük. A 2000es évek után úgy gondoltuk, hogy mi, akik gyerekek voltunk akkor, tartozunk szüleinknek, akik már nem élnek azzal, hogy emléket hagyjunk az utókornak, annak a közel tízezer embernek a történetéről, akik ezekben a táborokban éltek hosszú évekig, tartozunk a történelmi múltnak, hogy a történészek munkáját segítsük az őszinte, igazságot híven visszaadó élő emlékezettel. Azt is tudjuk, hogy az emlékezet gyarló, emberi dolog az, hogy mindenkinek a maga szenvedése a legsúlyosabb a vele és szeretteivel megesett igazságtalanság a legnagyobb. A 12 családos zárt kényszermunka táborról több levéltári anyag Hantó Zsuzsa és Füzes Miklós kutatásának köszönhetően napvilágot látott. Vannak történészek, akik 1950 helyett évet jelölik a kitelepítések kezdetének, ezekről a családos zárt táborokról nem vesznek tudomást, nem tudják, vagy nem akarják elkülöníteni a családok elhurcolását zárt táborokba és a kitelepítéseket az ország különböző falvaiba. Mi szeretnénk, ha ezeket a törvénytelenségeket az igazságnak megfelelően rögzítenék a történelemkönyvekben és tanítanák az iskolákban, hogy minél hitelesebb kép alakuljon ki a Rákosi korszakról a felnövekvő nemzedékekben.

2 A Lenin tanyának nevezett kényszermunka táborban voltam szüleimmel és húgommal. 39 hónapig éltünk 4,5 nmen egy fából készült barakkban. Szüleink kérésére iskola is működött a táborban, kezdetben minden felszerelés nélkül, földön ülve és istállóban oktatott minket Keserű József érettségizett 19 éves fiú, később Offenbacher Lászlóné az agronómus felesége. A tanítót a szülők fizették. Bővebben erről a Kitaszítottak III./(1) könyvben a a 217. oldalon az olvasható, hogy A tanítót ebben a táborban is a telepesek fizetik (BMKI. VI.140). Mint gyakorló tanár úgy gondoltam megkeresem az anyakönyvet, aminek alapján a bizonyítványunkat kiállították. Kutatásaimat a HajdúBihar Megyei Levéltár Hajdúböszörményi Fióklevéltárban (később Hb) és a Debrecenben (később Db) lévő levéltárban végeztem. Hajdúböszörményben megtaláltam a Polgári Kislétszámú Ált. Isk. anyakönyvét, aminek alapján kellett volna a bizonyítványainkat kiállítani, és ott volt több dobozban a Polgári Állami Gazdaság selejtezetlen anyaga. A Lenin tanya ehhez a gazdasághoz, az állami gazdaság Bödönháthoz tartozott. Debrecenben a Bödönháti Áll.Gazd. selejtezett anyagát találtam meg. Hantó Zsuzsa és Füzes Miklós kutatásai során megtalált dokumentumokat a KitaszítottakII. kötetben közreadták. Hantó Zsuzsa által a könyv megjelenése után megtalált levéltári dokumentumokat is a rendelkezésemre bocsátotta és azokat a rendőri jelentéseket, amelyek a Lenin tanyára vonatkoztak átnéztem és felhasználtam. Az élő emlékezet, levéltári anyagok, levéltáron kívüli dokumentumok összevetése során szerzett tapasztalataim a Lenin tanya zárt kényszermunka tábor dokumentumaira vonatkoznak 1.Fontos eseményeknek nincs nyoma a levéltárakban: nem jegyeztek be bennünket a bizonyítványunkat kiállító iskola anyakönyvébe (emlékeim között megmaradt, ahogy a tábor szélére kitett asztalnál ült a tanító néni és egy férfi, aki Polgárról jött ki, én állok előttük és kérdéseket tesznek fel.) 1960as években forgalomban lévő autós térképen jelölik a Lenin tanyát, rajta a 3501 számú 1,5 km hosszú bekötő utat. (ezt az utat mi építettük 1951ben, mert 1950 telén a tábort, mint egy tenger úgy vette körül a talajvíz és a bevásárló kocsit traktorral kellett a köves útról behúzni, mert a lovak hasa aljáig ért a sáros latyak. A szülő nőt ölben vitték ki a mentőhöz az útra. ( Kitaszítottak III/(1) 119. old.) 2A rendőri jelentések primitíven megfogalmazott tartalma nem mindig igaz családi pótlék kimutatásokat találtam az Áll. Gazd. iratai között. Kimutatás. A családi pótlékra igényt tartók névsora (HBML.HbFl. XXIX.412/a 1.d) dátum nélkül, de valószínű, hogy 1950ben készült, mert csak a Baranyából érkezett gyerekek nevei vannak rajta. 1952es dátummal a kifizetések listáján már van 1952 ben elhurcolt gyermek neve is(hbml.hb.fl.xxix: 412/a. 2.d)(az érintettek ilyen kifizetésről nem tudnak). A pénz átvételét igazoló aláírás sehol nincs.

3 Bede Fazekas Ödönröl okt.25én Debrecenbe küldött rendőri jelentésben (BMK. IV /1950) azt írják, hogy fenyegető levelet tett a rendőrség ablakába, május 12én küldött jelentésben (BMKI.VI.106)szervezkedéssel vádolják.(nem őriz az élő emlékezet Ödön (Dönci) bácsiról ilyeneket, ezek kreált vádak voltak.) létszámjelentésnél van olyan, hogy 384 fő helyett 348 főt jelentenek (Kitaszítottak III/1 78. oldal).( 1950ben a Dráva menti kis falvakból 99 családot, 384 embert csecsemőtől az aggastyánig hurcoltak ebbe a táborba). A létszámok a sorakozóknál, éjszakai létszám ellenőrzéseknél sem voltak pontosak Kitaszítottak III/(1)(75. old.) A megérkezésünk másnapján elkezdték a névsor összeállítását, a neveket nem tudták pontosan leírni, a létszám sem tudott jól összeállni. Később a névsorolvasáskor rosszul olvasták a neveket, felolvasták a halottak nevét, női nevet férfi névként olvastak fel stb február 14én jelentik: csomagot, levelet hetente egyszer kaphatnak, elhelyezésük kissé zsúfolt, az elemi egészségügyi követelményeknek megfelel (138an laktunk egy 120 nmes barakkban, később, amikor felépültek a nyers vályogból készült házak 93an maradtunk a barakkban, mosakodni, enni, aludni 4,5 nm jutott a családunknak, a szomszéd fekhelyétől lepedővel takartuk el a pici életterünket, 39 hónap múlva innen szabadultunk. Levelet, csomagot havonta engedélyeztek, de gyakori büntetésként megvonták ezt a kedvezményt, az ellenőrzött csomagokat a közös konyhára vitték, sokszor a rendőröknek is ebből főztek. ) 3.Vannak olyan iratanyagok, amelyet az élő emlékezet segítségével lehet értelmezni június 25én a Bödönháti Áll. Gazd. póttakarmányt kér(db 414.a 1.d 1035.) Nekem ez a dátum árulkodó volt, és azonnal arra gondoltam, hogy azért kellett póttakarmányt kérni, mert oda állatok érkeztek. (állattenyésztéssel foglalkozó gazdaságban ez nem lenne furcsa, de a dátum árulkodó, mert a tőlünk elvett állatok 24én érkeztek a gazdaságba. A gazdaságban dolgozó emberek pakolták ki a vagonokból a holminkat és dobálták fel a vontatókra, a velünk utazó állatokat és kocsikat elvitték Bödönhátra) július 3 keltezésű iraton: Polgárról érkezett állatok jegyzéke (Db 414.a1.d.1037) (Idegen szem számára, miért ne érkezhetne állat egy ilyen gazdaságba, valójában ez az irat tartalmazza a tőlünk elrabolt állatok jegyzékét szám szerint, hogy hány lovat, tehenet, disznót, kocsit, lószerszámot vittek Bödönhátra.) július 24én: Túlóradíjak kifizetése utolsó sorában Kulák kipakolásnál végzett munkáért megnevezés szerepel (Db 414.a 1.d.1530) (Ennek megértését az emlékezetünkbe örökre bevésődött kép annyiban segíti, hogy gyerekként a húgommal ott ültünk az egyik vontatón, amire a holminkat dobálták túlóra díjért. A kulák szó láttán összeszorult a torkom, a Dráva és a nyugati határ mellől ide húrcolt zömében földműveléssel foglakozó kis és középparasztokat, akik őseiktől örökölt és a maguk dolgos életében összegyűjtött kis vagyona miatt ilyen ocsmány, a magyar nyelvben ismeretlen szóval illették. Iszonyodom ettől a szótól, és csak remélni merem, hogy a jövő nemzedéke nem fogja ezt a szót használni, amikor elmúlt korok paraszt embereire gondol.)

4 Sőre kényszervágás Lenin tanyán (Db 414.a1.d ) (Sőre jelentése hízó marha, édesapámnak 1950 őszén ezeknek az állatoknak a gondozása volt a munkája. Később többször is elmesélte, hogy az egyik sőrének baj lett a lábával, tettek is róla, hogy a baj minél nagyobb legyen, így le kellett vágni az állatot. Nagyon gyenge volt az élelmezésünk, húst nem ettünk. Apukám vágta le egy társával és a húsból jutott a mi közös konyhánkra is.) szeptember 14. Lenin tanya földterületéről van tájékoztatás a bejegyzés: újabb tagosított terület: 276 kat. Hold Hogy a tagosítás milyen földterületből lett azt őrzi az emlékezetünk. A környező tanyák nagy részét velünk bontatták le, még úgy is, hogy a tanya lakói ott álltak az udvaron, sírtak ők is meg azok is, akik fegyveres rendőrrel a hátuk mögött, bontották a szerencsétlenek otthonát. Kósa Lajos sorstársunk fekete levelében ír erről a Kitaszítottak III/ (1) 96. oldalon) 4. Olyan iratok is vannak, amelyek több levéltárban találhatók, de csak együtt értelmezhetők okt. 17 villanyvilágításhoz benyújtott kérelem, aláírás: Thomka (Db414.a.1.d irat. (Ebből nem derül ki, hogy a kérelem mire vonatkozik. Tudjuk, hogy a Lenin tanyát világítás vette körül, minden szobába is bevezették az áramot, ügyes férfiak készítették el az áramfejlesztő telepet és tervezték meg az egész tábor területére a világítást.) HBML.Hb.Fl. XXlX 412.a 2. d szám alatt megtaláltam a világítás teljes tervét, amit Vitályos Béla sorstársunk készített és Thomka Miklós írt alá nov. 5én. (A barakkban, ahol mi laktunk 4 db halvány fényt adó villanykörtét engedélyeztek. Találtam feljegyzést 25wos, 40wos izzók beszerzéséről is). 5. Találhatók olyan iratok is, ahol a feljegyzés valós, de a tartalmára nincs levéltári adat febr. 14én, létszámjelentésnél olvasható: internálva 7 fő.( Kitaszítottak III/1 78. oldal, MOL XIXBlj 40d ) Elég semmitmondó ez a jelentés, így nem is biztos, hogy felkelti olyanok érdeklődését, akiket nem érintett közelről a férfiak elvitele. A dokumentumok között kerestem az eseményre utaló adatokat, de nem találtam, nagyon megörültem mikor ezt az utalást felfedeztem, hiszen én tudtam, hogy kiket rejt az internálva 7 fő a jelentésben.(1950.okt. 31én Badi Lajost, Bede Fazekas Ödönt, Fekete Györgyöt, Kutor Lajost, Szentirmay Tibort, Varga Sándort és előzőleg Breuer Pált börtönbe Budapestre vitték. Ez az egyetlen adat elegendő volt a számomra, hogy leperegjen előttem az a borzalmas nap, amikor édesapámat kívülről jött rendőrök elvitték tőlünk és mi ott maradtunk édesanyánkkal.

5 A férfiak internálása összekapcsolható egy másik jelentéssel, amit1950. okt. 19én írtak ( Kitaszítottak II. kötet oldal BMKI. VI /1950) Ebben azt jelentik, hogy a tábor rabtársak által megbízott vezetői 15 pontból álló kérelmet adtak be, amiben életkörülményeik javítását kérik, miért vannak a táborban, fizessék ki az elvett állatok ellenértékét stb. A férfiak internálásával azt is elérték, hogy megfélemlítették az ott maradókat áprilisban hoztak 6 férfit vissza a táborba, bírósági tárgyalásuk nem volt. Breuer Pált szabadon engedték.) 6. Található irat a telepesek letétbe helyezett kerékpárjairól név szerint felsorolva, hogy kik a tulajdonosok. Kitaszítottak III/(1.) (MOL XIXBi_j 42.d ) oldal. Arról nincs adat, hogy mi lett az elvett tárgyak sorsa. Azt láttuk, hogy teherautóra rakták és számunkra ismeretlen helyre elvitték. Ellenőrizték a tábort és egy jelentésben azt írják, hogy az elvett írógépek, fényképezőgépek, kerékpárok egyéb vagyontárgyak hollétéről nem tudtak felvilágosítást adni a tábor vezetői. A felsorolt levéltári iratok tartalma és az élő emlékezet együtt ad hiteles képet a családos zárt kényszermunka táborok életéről, az ottani bánásmódról. 7. Általános jellegű iratok között található egy rendelkezés, ami ehhez a témakörhöz kapcsolható. Ebben az iratban utasítják Debrecen és Szolnok városok Főkapitányságának Vezetőjét, pontokba szedve, hogy a telepesek, telepítettek, akiknek a rendőri őrzését erre a célra szervezett különleges K őrsök látják el, és leírják részletesen, hogy a telepesek kel szemben hogyan kell eljárni az életük minden területén. Utasítják a Kirendeltséget : Telepenként elkülönítve pontos kartonnyilvántartást vezet az összes telepes személyekről. A nyilvántartás szigorúan titkos iratként, páncélszekrényben elzárva tartja. A nyilvántartást időnként egyezteti az őrsök nyilvántartásával. Ilyen kartonokat a levéltárakban nem találtunk még, ezeket, ha léteznek, a rendőrség akkori iratanyagában lehet keresni Kutatásokra lenne tovább is szükség, olyan csoportok létrehozására, ahol lennének olyan történészek, akik szívesen vennék a még élő kevés szemtanú tapasztalatát és beépítenék munkájukba, hogy a felnövekvő nemzedék minél hitelesebb képet kapjon a XX. századról. Az élő emlékezet segítene abban, hogy a tankönyvekbe is hiteles adatok kerüljenek be. Mi, akiket a Rákosi korszakban ártatlanul meghurcoltak és 1950ben kényszermunka táborba zártak ahonnan 39 hónap múlva szabadultunk, szomorúan vesszük tudomásul, hogy 20 évvel a rendszerváltás után meghamisítva a történelmet a kitelepítések kezdetét 1951es dátummal jelölik meg, pedig a Rákosi korszak törvénysértéseit annak a közel tízezer ember 2500 család sorsának az ismeretében világosabbá lehetne tenni Dr. Bárány Ottóné Badi Györgyi