Szakmai beszámoló a június 1. és július 31. közti bécsi Collegium Hungaricum ösztöndíjról

Átírás

1 Szakmai beszámoló a június 1. és július 31. közti bécsi Collegium Hungaricum ösztöndíjról Munkaterv címe: A jövő filozófiája és a magyar filozófia: A Brentano-iskola magyar recepciója a múlt századfordulón és annak bécsi gyökerei 1. A kutatás kérdésfeltevése A kutatás kiinduló pontja az a probléma volt, hogy a magyar filozófiában a kora 20. században nagyon erőteljesen megindult az osztrák filozófus Franz Brentano ( ) valamint ehhez kötődően a 19. század első felében működött prágai filozófus, matematikus, etikai gondolkodó és polihisztor Bernard Bolzano ( ) filozófiájának recepciója, anélkül azonban, hogy ezen recepciós folyamat magyar protagonistái közvetlen tagjai lettek volna a bécsi központú Brentanoiskolának. Jól illusztrálható ez a sajátságos recepciós alakzat Pauler Ákos példáján: A kortársak szerint, ahogyan a munkatervben idéztem Halasy-Nagy József 1933-as Pauler-nekrológját: [A] mester és a tanítvány viszonya teremti meg a filozófiai iskolákat. Egészen bizonyos [ ], hogy Paulerre is ilyen személyes élmény volt döntő jelentőségű, s ezt én a Franz Brentanóval való találkozásban látom. [ ] Pauler a kilencszázas évek második felében, úgy látszik, táján találkozott vele személyesen, s ez a találkozás igen mély nyomokat hagyott benne. Már a pályázati munkatervben idéztem Somos Róbert véleményét, aki szerint Pauler Brentano iránti érdeklődése személyes mester-tanítvány viszony nélkül alakult ki, és azóta találtam egy kiadatlan Brentanolevelet, ami egyértelműen megerősíti, hogy Pauler Brentano iránti érdeklődése a személyes találkozás előtt alakult ki: Pauler professzort emlékeim szerint írta Brentano 1913-ban a firenzei filozófiai társaságban ismertem meg. Nagy érdeklődést tanúsított egyes gondolataim iránt és láthatóan jól ismerte iskolám tanait. Pauler tehát Brentano személyes visszaemlékezése szerint már ezen feltételezett személyes találkozás előtt jól ismerte Brentano gondolatait. Hasonló kérdések fogalmazhatók meg a Brentano-recepcióhoz kötődő Bolzano-recepció kapcsán: A Bolzano-kutatás úttörőjének számító Eduard Winter ( ) már egy 1933-as monográfiában, amelyre a kutatás során találtam rá, Pauler Ákos logikáját Bolzano logikai ismereteinek talán a legjobb kortárs értelmezése -ként jellemezte. Ugyanakkor itt is feltehető a kérdés, hogy az ekkor már majdnem egy évszázada halott prágai Bolzano gondolkodása milyen közvetítés révén talált utat a magyar filozófiába? A kutatás azt a hipotézist kívánta megerősíteni, hogy a kora 20. század látványos magyar Brentanoés Bolzano-recepcióját a bécsi filozófia kevésbé nyilvánvaló recepciója előzte meg a késő 19. században; részben a bécsi filozófiaprofesszor, Robert Zimmermann ( ) közvetítése révén, aki fiatalon Bolzano közeli személyes tanítványa volt (apjával, Johann August Zimmermann-nal együtt), és akinél az előző magyar filozófus-generáció meghatározó tagjai tanultak (1868 és 1871 között Alexander Bernát, Bánóczi József és Beöthy Zsolt), sőt akinek logika-tankönyve Riedl Szende fordításában elterjedt tankönyv volt a magyar gimnáziumokban. Ezt a többször felvetett hipotézist szerettem volna alaposan megvizsgálni egy olyan kutatási irányzat jegyében, ami szerint a magyar filozófia történetét az európai filozófia részeként, mégpedig nem csupán az ún. nagy gondolkodókra leszűkített, hanem a teljes, az azóta háttérbe szorult korabeli filozófusokat is tartalmazó filozófiatörténet részeként kell kezelni. 2. Könyvtári kutatások A kutatómunka egyik meghatározó részét a könyvtári kutatások adták. Itt nem csupán Magyarországon nehezen vagy egyáltalán nem elérhető szakirodalom feltárásáról van szó (habár ez is fontos találatokat hozott, különösen a 19. századi Bolzano-recepció területén), hanem az 1.

2 elsődleges történeti anyaghoz számító források feltárásáról. Ezek a nyomtatott források olyan szürke zónájához tartozó anyagok, melyek ugyan nyomtatásban jelentek meg, de sokszor szinte ugyanolyan nehezen elérhetők, mint a kiadatlan források. Az Österreichische Nationalbibliothek (ÖNB) a K.u.k. Hofbibliothek utódjaként, más gyűjteményeket magába olvasztva ebből a szempontból kitűnő állományt tartalmazott, és a kutatást külön segítette az, hogy az 1851 utáni megjelenésű kiadványokat a modern állomány részeként kezelték: azaz ezek a kiadványok tág raktári kiszolgálási idővel, gyors átfutással (1-2 óra), egy majdnem teljesen retrodigitalizált katalógus alapján kikérhetők, és minden korlátozás nélkül használhatók (pl. fénymásolhatók) voltak. Ezek jelentéktelen praktikus aspektusnak tűnnek, de ezek hiánya pl. külső raktár, másnapi átfutási idő, digitális kép formátumú cédulakatalógusok, szűk nyitvatartási idejű olvasóterem, használói korlátozások stb. nagyban megnehezíti és túlzás nélkül egy nagyságrenddel lelassítják a kutatást. 1 A két hónapos kutatói tartózkodás során 123 könyvtári kérést adtam le (beleértve az egyetemi könyvtár (Universitätsbibliothek) állományából használt műveket is), amelyből kötet 72 kötet történeti (a 19. század közepétől a második világháborúig). Eközben az ÖNB különféle ritja komplikációkba is belefutottam (a raktárból eltűnt könyvek ebből a rekordom az 1953 óta nem található könyv volt, különböző hibás jelzetek egy esetben, egy nagyon ritka első világháború előtti Bolzano-kiadás esetén egy felkutatási kérést is leadtam, a könyvet végül sikerült a könyvtárosoknak lokalizálniuk, voltam a mikrofilm olvasóteremben, a nagyméretű könyvek különtermében, az 1851 előtti állomány olvasótermében (Augustinerlesesaal), használtam az Austriaca-gyűjteményét stb.). A könyvtári tartózkodás nagy részét az ÖNB májusban nyílt kutatói olvasótermében (Ludwig-Wittgenstein-Forschungslesesaal) töltöttem, ahová a Collegium Hungaricum által adott igazolással tudtam kutatójegyet váltani. Itt nem csak kitűnő kutatói infrastruktúra volt, hanem ez a zárt hozzáférésű olvasóterem enyhítette az ÖNB az osztrák vizsgaidőszak során folyamatosan kritikus terheltségét. Az ÖNB nemrég bevezetett tág nyitva tartása (hétfőtől vasárnap 9-21 óráig) szintén nagy segítséget jelentett. A történeti források kutatásokból három csoport emelendő ki: (1) Robert Zimmermann művei: Robert Zimmermann kulcsszerepet töltött be a Bolzano-hatás közvetítésében a Brentano-iskola a mestertől elszakadó tanítványai számára, de a modern szakirodalom Zimmermann szerepének differenciált értékelését hangsúlyozza. Ehhez elengedhetetlen Zimmermann sokszor nehezen elérhető műveinek és azok különböző kiadásainak összehasonlítása. 2 1 A jövőben a könyvdigitalizálási programok révén ez a forráscsoport talán távolról is elérhető lesz kiutazás nélkül, de a jelenlegi digitalizálási programok (Google Books amelyben egyébként az ÖNB is részt vesz Austrian Books Online névén, Gallica, Europeana, Books2Ebooks stb.) ettől ma még nagyon messze állnak (a kutatás során a korszakomban lényegében csak két olyan könyvet találtam, amely már digitalizálva volt). Egyébként az általam kutatott korszak a 19. század középtől a második világháborúig a digitalizálás szempontjából éppen egy árnyékba eső terület: sokszor egyszerűen a digitalizálási programok hatókörén kívül esik (pl. az ÖNB a 19. század közepéig digitalizál, amely vsz. az 1851-gyel záruló régi (Alt jelzésű) állományt jelenti), valamint szerzői jogi okok miatt a már digitalizál állományból sokszor ezt a korszakot Európában egyszerűen nem teszik hozzáférhetővé (mivel a szerzői jogok csak pot mortem auctoris 70 évvel járnak le, ezért a digitális hozzáférés engedélyezése csak megbízható metaadatok alapján lehetséges). Ez utóbbi probléma megfigyelhető a Google Books ebből a korszakból származó állománya kapcsán. Ezért a korszak nyomtatott forrásainak kutatása talán hosszú ideig nem is lesz lehetséges digitalizált állomány révén hozzátéve természetesen azokat a szempontokat, amelyek tanulmányozása csak a könyv fizikai példánya alapján lehetséges (ide tartozik egyébként a könyvhöz csatolt prospektusok figyelembevétele, pl. esetemben Brentano befejezetlen főművének egyes példányaihoz csatolt, második kötetet ígérő kiadói hirdetés, ami hozzájárulhatott a mű angolszász recepciójának elmaradásához). 2 Például Zimmermann három egyetemi székfoglaló beszédének (1850: Olmütz, 1852: Prága és 1861: Bécs) valamint a Riedl Szende által is fordított propedeutika-tankönyv különböző kiadásainak összehasonlítása jól mutatja Zimmermann ambivalens viszonyát a bolzanoi filozófiához: Az olmützi székfoglaló beszédben R. Zimmermann célja még szinte iskolás módon egyezik a bolzanoi filozófiáéval (pl. A tudománytan [Wissenschaftslehre] azon szabályok összessége, melyekkel a tudásunk világossága növelhető, egyes tudományokká felosztható, tételei egymásból következőként és egymáson alapulóként megragadhatók és objektív összefüggéseik szerint 2.

3 (2) Ezzel párhuzamosan előtérbe lépett számomra Bolzano újrafelfedezése a nyolcvanas évek során heterodox Brentano-tanítványoknál, különösen Alois Höflernél, akinél Bolzano talán Höfler önálló pedagógiai érdeklődése révén már egy az 1884-es oktatási reform kapcsán írott pamfletjében szerepel, majd pedig egyértelmű bolzanoi gondolatok pl. a tárgynélküli képzetek problémája saját feldolgozásban jelenik meg a Meinonggal közösen írott 1890-es logikatankönyvben, ami Twardowski habilitációs értekezésének, majd pedig a fiatal Husserl híres Twardowski-kritikájának kiindulópontja volt. 3 Ezen recepció anyaga ismét csak nehezen összegyűjthető (pl. korabeli pedagógiai pamfletek, gimnáziumi évkönyvek vagy gimnáziumi tanári folyóiratok). (3) A harmadik csak Bécsben összegyűjthető forráscsoport a Brentano halálakor megjelenő nekrológok és bemutatások a korabeli osztrák és német kiadványokban, valamint általános korabeli visszaemlékezések. Ezeket már Magyarországon elkezdtem összeszedni az ösztöndíjas tartózkodás megkezdése előtt, de sok forrást csak kint tudtam megtalálni. 3. Kutatómunka az egyetemi levéltárban (Universitätsarchiv Wien) A kutatómunka másik gerincét az egyetemi levéltár adta, ahol számos releváns anyagot találtam: (1) Egyrészt tanulmányoztam a Brentano és a Brentano-iskola az egyetemen aktív egyes tagjaihoz (Alois Höfler, Kasimier Twardowski, Edmund Husserl) tartozó személyi aktákat, doktori és habilitációs aktákat, valamint vonatkozó kari tanács (Sitzung des Professorenkollegiums der Philosophischen Fakultät) jegyzőkönyvrészleteket. A bécsi Brentano-iskola egyetemi történetének megírása nyilvánvalóan nem az én feladatom (különösen nem egy ilyen rövid ösztöndíj alatt), azonban ezen történet nincs minden aspektusában egyenletesen feldolgozva, még fontos adatokról és eseményekről is csak másodkézből származó információk keringenek a szakirodalomban. (2) Az egyetemi levéltárban végzett kutatás fő csapásiránya ahogyan azt a kutatási tervben is jeleztem az egyetemi tanulmányokat rögzítő dokumentumok vizsgálata volt. Ennek alapján igazolható és részleteiben is megismerhető például Alexander Bernát bécsi filozófiai tanulmánya, amelyről Alexander a korban kiadott leveleiből tudunk: Alexander Bernát az 1868/69-es évben iratkozott be a bécsi egyetemre, miután az előző félévet a pesti egyetemen töltötte. Ekkor máris három órát vett fel Robert Zimmermann-nál (Praktische Philosophie, Aesthetik, Philosophisches Conversatorium). Ezen kívül Alexander csak antik irodalmi és természettudományos tárgyakat tanult (kémia ill. algebra). A következő, 1868-as nyári szemeszterben Alexander szintén részt vett Zimmermann két filozófiai előadásán (Filozófiaitörténeti előadások Kanttól kiindulva és egy Schleiermacher-óra), habár most két másik tanárnál is felvett a filozófia határterületéhez tartozó órákat. Bécsi egyetemi tanulmányainak harmadik szemeszterétől kezdve, ahogyan levelezéséből tudjuk, Alexander átiratkozott az egyetem orvosi fakultására, de a levéltári adatokból látható, hogy ezután is folytatta filozófiai tanulmányait Zimmermann-nál: az 1869/70-es téli szemeszterben szintén részt vett Zimmermann filozófiai szemináriumán (Philosophisches Conversatorium), a következő nyári szemeszterben Zimmermann pszichológia-előadását vette fel, de még az orvosi karon eltöltött utolsó adatolható szemeszterben is felvette Zimmermann szemináriumát. Mindezek bemutathatók. A tudománytan, mint a gondolatok mint magánvaló fogalmak, mondatok és mondatkomplexumok logikai tulajdonságainak tana, egyben minden emberi, sőt általában minden megismerés alaptudománya. [...] Ezek szerint tehát legelőször a következő kérdésekkel fogunk foglalkozni: Vannak-e egyáltalán igazságok? képesek vagyunk-e legalább egyet megismerni közülük? és mi alapján vagyunk képesek a hamis ítéletek megkülönböztetésére az igazi ismerettől?, Zimmermann, R. 1850, 16.), azonban ez fokozatosan eltűnik a későbbi székfoglaló beszédekből, és helyette a filozófia regionális művelése lép előtérbe, ami megfelel R. Zimmermann tényleges esztétikai munkásságának. A Zimmermann a recepció szempontjából releváns későbbi korszakának megismerését lehetővé tevő forrásról ld. a 4. pontot. 3 A bolzanoi probléma önálló feldolgozásának érdekes apró kultúrtörténeti jele egyébként a Höfler-Meinongtankönyv új példája a tárgynélküli képzetekre: irányítható luftballon (lenkbarer Luftballon), ami élénken élhetett a korabeli osztrák emlékezetben, miután Paul Haenlein német mérnök-feltaláló 1872-ben Bécsben irányítható luftballon megépítésére alapított társaságot és gyűjtött pénzt. 3.

4 alapján egyértelmű Zimmermann-hatásról beszélhetünk, melynek tartalmi vizsgálata ezután a magyar filozófiatörténetírás feladata. Mindezen túl vizsgáltam a Brentano-iskola egyes más, nem magyar tagjai egyetemi tanulmányainak adatait is. (3) Ahogyan a kutatási tervben említettem, a tanulmányi adatok alapján vizsgáltam további magyar hallgatókat a bécsi filozófiatanároknál. Ennek kiinduló alapja az ELTE Egyetemi Levéltár által összeállított jegyzék volt az között Bécsben tanuló magyar diákokról, amely néhány törzsadaton kívül csak a belépés ill. kilépés évét, valamint a fakultást adta meg. Ez természetesen magában nem következtet a tanulmányok tárgyára, hiszen a filozófiai fakultás ekkor a bölcsészmellett a természettudományi és társadalomtudományi tárgyak széles körét fogta át, sőt más fakultások hallgatói is felvehettek filozófiai tárgyakat (amint éppen Alexander Bernát esete mutatja, de egyébként szintén az orvosi kar hallgatójaként tanult Brentanonál Sigmund Freud is). Ezért ebből a nyilvántartásból kiindulva, a bécsi egyetemi levéltár tanulmányi adatai alapján mintavételszerűen kiválasztott 12 szemeszterben vizsgáltam a magyar hallgatókat, hogy közülük kik vettek fel filozófiai tárgyakat (a magyar meghatározást szűken értve, azaz akik származási helyként a történelmi Magyarországra területét és nyelvként a magyar nyelvet adták meg; valamint csak a filozófiai fakultás hallgatóit vizsgáltam). Ennek alapján kirajzolódnak az apróbb szálak is, amelyek a magyar hallgatókat a bécsi filozófiához kötik: Brentano debütáló bécsi előadását az 1874/75-es bécsi szemeszterben például három magyar diák is hallgatta (magyar a fenti szűk értelemben) és ugyanebben a félévben további két magyar hallgató volt Zimmermann óráin. A három azonnal Brentanonál tanuló magyar diák közül egyikük a következő szemeszterben is Brentano (és Zimmermann) hallgatója maradt. Hasonló, több féléves tárgysorozatokat később is lehet találni a bécsi filozófia magyar hallgatóinál, habár a filozófiát tanuló magyar hallgatók száma ingadozott és a vizsgált szemeszterekben sajnos nem sikerült további prominens magyar diákra akadnom (ennek példája, hogy Riedl Frigyes irodalomtörténész, a Zimmermann-t fordító Riedl Szende fia, bécsi vendégtanulmányakor az 1880/81-es téli szemeszterben csak paleográfiai és irodalmi tárgyakat hallgatott). Ugyanakkor ezek az eredmények megerősítik a magyar értelmiségieket a bécsi filozófiához fűző szálakat (ami egyfelől triviális, másfelől, a magyar filozófiatörténet szempontjából kevéssé figyelembe vett tény). Az általam kigyűjtött diákok további sorsát és bekapcsolódását a magyar értelmiségi közegbe érdemes lenne tovább kutatni, a bécsi filozófia magyar recepciójának hajszálereit vizsgálva, illetve érdemes lenne kiterjeszteni ezt több szemeszterre és más periódusra is, habár ez utóbbi kutatást alaposan meg kell tervezni előre, hiszen a 12 szemeszter vizsgálata során is néha gyakorlatilag közelharcot kellett folytatnom a bécsi egyetemi levéltár egyetlen nyomtatásra alkalmas mikrofilmolvasójáért. A liberális másolatkészítési politikának köszönhetően jelentős anyagot tudtam otthoni kiértékelésre felhalmozni. 4. Kutatások más archívumokban A kérdés harmadik oldala, hogy az egyetemi előadások révén ténylegesen milyen impulzusoknak voltak kitéve a bécsi filozófia prominens és kevésbé prominens hallgatói. A további archívumokban (ÖNB HAN, Wienbibliothek Handschriftensammlung, KHM Archiv) végzett kutatások szerencsés hozadéka éppen ezt a harmadik aspektust világította meg korabeli egyetemi előadásjegyzetek (Nachschriften) megtalálásával. Az egész ösztöndíjas tartózkodás legszerencsésebb nem várt eredményeként jellemezhető Robert Zimmermann két 1885-ös (tehát a Brentano-iskola legizgalmasabb korszakára eső) előadásának jegyzete. Ez nem csak azért érdekes, mert a korabeli jegyzetelési szokásoknak megfelelően viszonylag pontosan mutatja, hogy mit hallottak ténylegesen a diákok (számos 19. századi filozófus műveinek kiadása alapul ilyen hallgatói jegyzeteken), hanem azért is, mivel Robert Zimmermann, aki, mint láttuk, kulcsszerepet töltött be a Bolzano-hatás meghonosításában a Brentano-iskola tagjainál, általános filozófiai 4.

5 nézeteiről publikációiban ekkor már egyáltalán nem nyilatkozott, hanem csak esztétikai témában publikált. Ez az előadásjegyzet, amelyről másolatot készíthettem, ritka és rendkívül értékes betekintést nyújt tehát a Brentano-iskola alakulásának folyamatába. További Brentano- és Zimmermann-előadásjegyzeteket is találtam, melyek azonban teljes egészében sztenografáltak (habár a neveket és a filozófiai terminusokat így is azonosítani lehetett). Az ezekben az archívumokban kutatni kívánt levelek és egyéb hagyatéki anyagok viszont mondhatni: cserében nem váltották be a hozzájuk fűzött elvárásokat. A bécsi városi könyvtár kéziratrészlegének liberális másolatkészítési politikája viszont itt is lehetővé tette otthoni kutatási anyag felhalmozását. 5. Eredmények és perspektívák A kutatói tartózkodás alatt konzultációt folytattam dr. Kókai Károllyal, az Institut Wiener Kreis kutatójával. További hasznos eszmecseréket jelentett a Collegium Hungaricum által havonta szervezett ösztöndíjas találkozó, illetve a kötetlen beszélgetések a kint kutató történészekkel. Az ösztöndíjas tartózkodás eredményeként befejeztem egy már Magyarországon elkezdett 250 oldalas könyv kéziratát, melyet egy könyvpályázatra nyújtottam be. A könyv a Brentano-iskoláról és a korai fenomenológiáról szól, amelyben, ha a könyvpályázat segítségével megjelenik, Brentano és tanítványai magyar recepcióját a korabeli filozófiai részletes rekonstrukciójának organikus részeként tudom bemutatni, ahogyan ezt szerintem bemutatni érdemes. A kutatás magyar filozófiára vonatkozó konkrét eredményeinek bemutatásához keretet jelent az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Filozófiai Intézetében, ahol egy megnyert OTKA posztdoktori pályázat segítségével a jövőben ismét dolgozni fogok, időközben szerveződött A magyar gondolkodás- és tudománytörténet közép-európai kontextusban kutatócsoport, amelyhez az általam vezetett OTKA PD kutatási projekt is csatlakozik. Budapest, augusztus dr. Varga Péter András 5.