A COLLEGIUM VETERANORUM ÚJABB KŐEMLÉKE AQUINCUMBÓL Feliratos sírkövek és faragott kőemlékek a Bécsi úti temetőből

Átírás

1 BUDAPEST RÉGISÉGEI XXXV MÁRTON ANDRÁS A COLLEGIUM VETERANORUM ÚJABB KŐEMLÉKE AQUINCUMBÓL Feliratos sírkövek és faragott kőemlékek a Bécsi úti temetőből A Bécsi út 48. szám alatt végzett leletmentő ásatáson egy későrómai, kőlapokból épített sír került elő, melynek készítésekor korábbi sírok kőanyagát használták fel (2. kép). A faragott kőemlékek közül a feliratot hordozó darabokról már röviden megemlékeztünk. 1 Jelen cikkünkben részletesen szeretnénk bemutatni az összes faragott kőemléket. 2 CAMS MÁRCIUS POLUO SÍRSZTÉLÉJE A sírkő a másodlagos felhasználásban a késő római sír keleti oldalfalát alkotta. 3 A sírkő alsó része még az ókorban semmisült meg, amikor eredeti helyéről eltávolították, jobb felső sarka pedig a valamivel 1750 után épült újkori pince ásásakor sérült meg. A sztélé szépen faragott felső sarkaiban félpalmettás sarokdísz található, mellette borostyánlevél (2. kép). Léckeretes tympanonjában középen rozetta található, melyet eredetileg két oldalról tölgyfalevelek vettek körül. A képmezőt, melyben babérkoszorúval övezett három szőlőlevél és két szőlőfürt van, két oszlop keretezi (3. kép). 4 A sarkokban ismét egy-egy tölgyfalevél jelenik meg. A feliratot háromszorosan profilált léckeret veszi körbe, melyet borostyánindából álló dísz keretez. A feliratos mező és a keretmotívum alsó része letörött. A felirat szépen faragott, végig egyenletes magasságú betűkből áll (4-5. kép). 5 A felirat olvasata: C(aio) Marcio Col \lina (tribu) Pollioni \ (domo) Amastria j vet(erano) leg(ionis) II 0 ad(iutricis) j ann(orum) LX j colleg(ium) vet(eranorum) pos(uit) 1 HABLE-MÁRTON Fordítása: Caius Március Pollionak, a Collina tubusból, Amastrisból, a II legio Adiutrix veteránjának, élt 60 évet, a veteránok collegiuma állította". A felirat olvasata viszonylag egyszerű, egyedül csak az Amastria város értelmezése nyújt problémát. Véleményem szerint a város a Bithynia et Pontus tartományban fekvő Amastrissal azonosítható. 6 Érdekesebb kérdés, hogy hogyan került a kis-ázsiai város lakója a legio soraiba. Kézenfekvő megoldás a problémára, hogy a legio II Adiutrixet 113-ban a parthus hadjáratba vezényelték keletre, ahonnan csak 118-ban tért vissza aquincumi állomáshelyére. 7 Caius Március Pollio is az ottani állomásozás alatt került a legio soraiba. 8 Több a légióval visszatérő keleti származású hagy maga után epigráfiai emléket Hadrianus alatt. 9 A feliratunk keltezésére, az életkoradat alapján, Antoninus Pius uralkodásának második felét, a 150-es éveket javasoljuk. A Pollio cognomen széles körben elterjedt a Római Birodalom területén, Italiában és Hispániában különösen népszerű volt. Egy előfordulását Kisázsiából is ismerjük, Amasia városából. 10 A Március nomen nem mutat különleges elterjedést, a leggyakoribb Hispániában, igen gyakori Pannoniában, Italiában, Gallia Narbonensisben és Dalmatiaban. Kövünk az Sz. Burger Alice által részletesen tárgyalt collegiumi kőfaragó műhelyek K műhelyében készült. 11 A műhelyek kronológiájára és az általuk használt motívumokra vonatkozóan Nagy Tibor tett a későbbiekben néhány fontos megállapítást. 12 A kövünk hozzájárul a műhelyek produkciójának pontosabb keltezéséhez. Sz. 2 Ez úton szeretném megköszönni Hable Tibornak, hogy engedélyezte számomra a leletanyag közlését, Adamik Tamásnak a tanácsait, valamint Lőrincz Barnabásnak és Német Margitnak, hogy a kéziratomat átnézték. 3 Bal oldali magasság: 187 cm, jobb oldali magasság: 117 cm szélessége. 109 és maximális vastagsága 11 cm. HABLE-MÁRTON A keret külső szélessége: 109 cm, belső szélessége: 71 cm, külső magassága: 73 cm belső magassága: 63 cm. Az oszlopok közti szélesség: 82 cm, az oszloptalapzat és a sírkő teteje közötti távolság: 103 cm. A babérkoszorú külső átmérője: 56 cm, belső átmérője: 36 era 5 A betűk magassága a következő: első sor: 6 cm, második sor 5.5 cm, harmadik sor: 5.5 cm, negyedik sor: 5.5 cm, ötödik sor: 5.4 cm, hatodik sor: 5.5 cm. 6 Mindezt megerősíti, hogy Amastria nevű várost nem ismerünk, GRAESSE-BENEDICT 1900.; TLL; Stillwell 1976; Pauly Szóba jöhet az azonosításkor Amasia városa is Amastris mellett. A feliraton a városnévben szereplő t" miatt ez utóbbit tartom valószínűnek. Tudomásom szerint feliraton sem fordul elő ilyen alakban. Az egyéb képzett formákhoz TLL, Tehát itt egy Amastrius, -a, -um alakkal találkozunk. 7 LORINCZ 2000a MANN 1983, és Table 25 vonatkozó részek. 9 A vonatkozó feliratok katalógusával: LŐRINCZ 2000a. 165 és MÓCSY 1959, CIL III in LŐRINCZ 2000b BURGER u NAGY

2 MÁRTON ANDRÁS Burger Alice a műhely működését a municipium Aelium alapításához köti. 13 Kifutásukkal Nagy Tibor foglalkozott, véleménye szerint az K műhely dolgozott tovább, a B" műhely produkciójának a vége a collegium fabrum et centonariorum 160-as évekre tehető szétválásának időpontjával jelölhető meg. 14 Sztélénken megtalálható az, K műhelyre jellemző folyamatos borostyáninda keretezés, 15 ugyanakkor a homlokzat kiképzése a B" műhely típusát követi. 16 Készítésekor tehát mind a két műhely aktív volt. A borostyánindák levelei közé faragott háromszög alakú térkitöltő levélkék és a koszorúban a szőlőfürtök megformálása C. Valerius, Luepintania, de leginkább L Val. Seutes sztéléjével mutat rokonságot, e három kőemlék szoros kapcsolatával már foglalkozott a kutatás. 17 Kövünk relatív helyzetét a kőfaragóműhelyek produkciójában a fentebb említett két kőemlék környezetében kell keresnünk, nagyjából ezekkel egy idős. Ebből következően a három említett kő abszolút kronológiai helyzetét is erre az időszakra jelölhetjük ki. Még egy érdekes információval szolgál kövünk díszítése. Régebben feltételezték, hogy katonák esetében a koszorú közepére rozettát, polgárok esetében szőlőfürtöt faragtak. 18 A most ismertetett kő példa arra, hogy a térkitöltő motívumnak nem lehet különösebb jelentést tulajdonítani. Már fentebb utaltunk a collegium vetaranorum megalakulása körüli bizonytalanságra. 19 Sírkövünk erre a problémára nem ad megoldást, de bizonyítékot nyújt a collegium aquincumi működésére, melyet sokáig kétségbe vontak. 20 A collegium működésével és a rá vonatkozó egyetlen felirattal, az erősen sérült Dasimius sztélével" már többen foglalkoztak. 21 Ez az igen fontos emlék sokáig csak hivatkozásokból volt ismert, de általánosan elfogadták, hogy a kőemléken a collegium veteranorumot említik. 22 A követ végül 1965-ben publikálta Szilágyi János, az ő feloldási javaslatában a veteranorum" mint minőségjelző áll, régebbi" értelemben. 23 L1 BURGER Ugyanakkor többször felvetődött az a nézet, hogy bizonyos collegiumok, így a collegium Veteranorum is már a premunicipális fázisban is létezhettek. NAGY és ALFÖLDY NAGY és 84. Íj. 15 BURGER NAGY BURGER kép, 15,11. kép, 16 és 10. kép, BURGER A feloldás helyesbítésére Alföldy Géza és Nagy Tibor közel egy időben, egymástól függetlenül tettek javaslatot. 24 Alföldy Géza javaslata az önálló collegium veteranorum, míg Nagy Tiboré, Szilágyi János eredményeit hasznosítva, a collegium veteranorum centonariorum közös szervezete. A két egyenrangú feloldás közül a most előkerült emlék Alföldy Géza olvasatát erősíti meg. Az újabb emlék előkerülésével megkérdőjeleződnek a collegium jelentéktelenségéről szóló elméletek, melyek minden valószínűség szerint a leletanyag hiányosságának tudhatók be. Összefoglalva a collegium Veteranorum aquincumi történetét azt mondhatjuk el, hogy legkorábban között alakult meg 25, de 124 után néhány évvel már biztosan létezik. Habár nagy jelentőségre nem tesz szert, a 2. század első felében folyamatosan létezik és hozzájárul tagjainak eltemetéséhez. Reméljük a leletanyag bővülésével a szervezet történetét is részletesebben megismerjük majd. Aquincumon kívül Pannoniában még Carnuntumból bizonyított collegium Veteranorum működése. 26 POMPEIA QUARTINA SÍRFELIRATA Ez a kő a késő római sír északi oldalfalát alkotta, eredetileg egy síremlék falába beépített feliratos tábla volt (6. kép). 27 A téglalap alakú táblát kettős profilált léckeret tölti ki (7-8. kép). 2 * A keret fölött látható a,,d(is) M(anibus)" rövidítés betűi mellett héderát találunk. A betűk folyamatosan kisebbednek, az utolsó sortól eltekintve a felirat arányosan szerkesztett, itt azonban rácsúszott a keretre. 2y A felirat olvasata:,,d(is) M(anibus) (hedera) \ Pompeiae S \ext(i) f(iliae) Qvart \inae matr(i) " püs(simae) P(ublius) Nonius Firmus f(ecit)" Fordítása: A halotti árnyaknak, Sextius lányának, Pompeia Quartinának, az igen jóságos anyának Publius Nonius Firmus készítette" Ezt a sírkövet a dis manibus formula, afiliatio megléte és a betűtípus alapján a 2. századra keltezhetjük. Mindkét személy neve széles körben elterjedt volt, a Firmus név gyakori Italiában, Hispániában, Dalmatiában, Pannoniában, Gallia Belgicaban, Gallia Lugdunensisben és viszonylag gyakori Noricumban is. A Pompeius név Aquitaniában mutat nagyobb népszerűséget Lásd. 13. j. 20 AnEp és SZILÁCYI KUZSINSZKY , 194; NACY ; NAGY ; AnEp , 116; SZILÁGYI és 1. kép, 183; NAGY és 1. kép, 63; ALFÖLDY ; AnEp ; NAGY és 30. kép, 121; NÉMETH , 26-27; MÓCSY ; NÉMETH , KUZSINSZKY ,194; NAGY és NACY AnEp és SZILÁGYI NAGY ; ALFÖLDY ; AnEp ALFÖLDY CIL III 4496a, Méretei, magassága: 74 cm, szélessége: 94.5 cm, vastagsága: 10 cm. HABLE-MÁRTON A keret magassága: 48 cm, szélessége: 68 cm. 29 A betűk magassága az első és az azt követő sorokban: 9.2 cm, 7.5 cm, 8 cm, 7.5 cm, 6 cm. 30 MÓCSY , és 80-81; LÖRINCZ

3 A COLLEGIUM VETERANORUM ÚJABB KŐEMLÉKE AQUINCUMBÓL A KŐLAPOKBÓL ÖSSZEÁLLÍTOTT SÍR FEDŐLAPJA A nagyméretű kőlap oldalán befejezetlen profilálást találunk (8-9. kép). 1,1 Tetején jól láthatóak a lapos vésővel elvégzett nagyolások (10. kép). Minden kétséget kizáróan egy félkész darab, keltezése is csak tág időhatáron belül lehetséges: 2-4. század. SÍRSZTÉLÉ TÖREDÉKEI Mindegyik darabot a sír fedőlapján a rabláskor vágott lyuk lefedésére használták, vagy a sír mellett találtuk. A töredékek egy sírkő tympanonos lezáródású felső részéhez tartoznak, a tympanon közepén rozetta helyezkedik el (11. kép). Az egyetlen töredék, amely nem innen származik, egy a tympanon alatti, profilált elválasztásból tört ki, de faragása és anyaga alapján biztosan ehhez a sírkőhöz tartozott (12. kép). Keltezésükre a 2. századot javaslom. Az összes bemutatott darab Dr. Józsa Sándor geológus kőzettani meghatározása alapján édesvízi mészkőből készült. 32 Véleménye szerint - a legújabb kori bányaművelést is figyelembe véve - legvalószínűbb forrása a Budakalász környéki felszíni lelőhely. Ez újabb adatot szolgáltat arra, hogy valószínűleg a Torma István által Budakalász határában lokalizált bányák voltak az aquincumi kőellátás legnagyobb forrásai Segítségét ez úton is köszönöm. ö TORMA

4 MÁRTON ANDRÁS IRODALOMJEGYZÉK ALFÖLDY 1967 ALFÖLD Y, G.: Zu neuen Inschriften aus Aquincum. Epigraphische Studien 4 (1967) p BURGER 1959 Sz. BURGER A.: Collegiumi kőfaragóműhelyek Aquincumban. BudRég 19 (1959) p GRAESSE-BENEDICT 1900 GRAESSE, J. G. Th. - BENEDICT, E: Orbis Latinus, oder Verzeichnis der wichtisgsten lateinischen Orts- und Laendernamen. Berlin, HABLE-MÁRTON 2000: HABLE, T.-MÁRTON, A.: Graves and Gravestones from Bécsi Street Cemetery Aquincumi füzetek 6 (2000) p KUZSINSZKY 1934 KUZSINSZKY, V: Aquincum. Ausgrabungen und Funde. Bp LÖRINCZ 1999 LÖRINCZ, B. ed.: Onomasticon Provinciarum Europae Latinarum 2. Wien, LÖRINCZ 2000a LÖRINCZ, B.: Leg II Adiutrix. In: Le Bohec, Y.-Wölff, C, eds., Les légions de Rome sous le Haut-Empire. Actes du Congres de Lyon (17-19 septembre 1998). Collection du Centre d'études Romaines et Gallo-Romaines N. S. 20 (2000) p LÖRINCZ 2000b LÖRINCZ, B. ed.: Onomasticon Provinciarum Europae Latinarum 3. Wien, MANN 1983 MANN, J. G: Legionary Recruitment and Veteran Settlement During the Principate. University of London-Institute of Archaeology Occasional Publication 7. London, MÓCSY 1990 MÓCSY A.: Municipiumok és coloniák. In: Pannónia régészeti kézikönyve. Szerk. Mócsy A., Fitz J. Bp p MÓCSY 1959 MÓCSY, A.: Die Bevölkerung von Pannonién bis zu den Markomannenkriegen. Bp NAGY 1937 NAGY L.: Aquincumi vonatkozású kiadatlan feliratos kőemlékek Szentendréről. ArchÉrt 50 (1937) p NAGY 1945 Nagy L.: Egy pincelelet az Aquincumi polgárvárosban. BudRég 14 (1945) p NAGY 1967 NAGY T: Anecdota Aquincensia. ArchÉrt 94 (1967) p NÉMETH 1971 NÉMETH M.: Vezető az Aquincumi Múzeum kőtárában. Bp NÉMETH 1999 NÉMETH M.: Vezető az Aquincumi Múzeum kőtárában. Bp PAULY Hubert Cancik-Helmuth Schneider: Der Neue Pauly Enzyklopaedie der Antike 1. Stuttgart-Weimar, STILLWELL 1976 STILLWELL, R. ed. The Princeton Encyclopedia of Classical Sites. Princeton-New Jersey SZILÁGYI 1965 SZILÁGYI J.: Kőfeliratok az Aquincumi Múzeum régi gyűjtéséből. ArchÉrt 92 (1965) p TLL Thesaurus Linguae Latináé I. Lipsae, p TORMA 1982 TORMA, I.: Roman Quarry Near the Village Budakalász. In: Industrial Archaeology 2. Gömöri, J. ed. Veszprém, p

5 A COLLEGIUM VETERANORUM ÚJABB KŐEMLÉKE AQUINCUMBÓL ANOTHER STONE MONUMENT OF THE COLLEGIUM VETERANORUM FROM AQUINCUM Inscribed Gravestones and Carved Stone Monuments from the Bécsi road Cemetery During the rescue excavation at 48 Bécsi road, late Roman cist grave containing carved stone monuments of an earlier age was found (Fig. 1). CAIUS MÁRCIUS POLUO'S GRAVE STELE In its secondary use, this gravestone formed the eastern sidewall of the late Roman grave. The inscription consists of nicely carved letters of equal height (Figs. 4-5). The inscription reads: C(aio) Mardo Col\lina (tribu) Pollioni \ (domo) Amas tria \ vet(erano) leg(ionis) II ad(iutricis) \ ann(orum) LX! collegium) vet(eranorum) pos(uit)" In my opinion, the Amastria mentioned in the inscription refers to the city of Amastris in Bithynia et Pontus province. In the year 113, legio II Adiutrix was commanded east to the campaign against the Parthians. From there it returned to its Aquincum garrison only in 118. Caius Március Pollio entered the ranks of the legio during its stay there. Based on the age data, we can suggest that the inscription dates back to the 150s, the second half of Antonius Pius' reign. The Pollio cognomen was widely popular in the Roman Empire, especially in Italia and Hispánia. We also know one occurrence of it from the city of Amasia, Asia Minor. Our stone was made in the A" workshop of the collegium workshops discussed in detail by Alice Sz. Burger. Alice Sz. Burger ties the beginning of the workshop's functioning to the foundation of the municipium Aelium. The shutting-down of the workshops was investigated by Tibor Nagy In his opinion, workshop A" functioned for a longer period. Workshop B" shut down at the time of the collegium fabrum et centonariorurrís separation (the 160s). Our stele features the continuous ivy tendril frame typical of workshop A". At the same time, the front of the stele displays characteristics of workshop B". Therefore, it can be stated that at the time it was made both workshops were active. The execution of the wreath's cluster of grapes and triangular space-filling leaflets, carved in between the ivy tendril's leaves show relationship to the stele of C. Valerius and Luepintania and especially of L. Val Seutes. The close relationship of these three stone monuments has already been subject to research. Our stone was produced around the same time as the two previously mentioned stone monuments. Consequently the absolute chronological position of the three stones is also at this time period. Previously it was thought that a rosette was placed in the middle of the wreath for soldiers, and a cluster of grapes for civilian citizens. The stone we are discussing now helps to show that no special significance can be attributed to the space filling motif. The gravestone provides proof of the collegium's functioning in Aquincum, which had been held in doubt for a long time. The collegium's functioning and the only pertinent inscription - the heavily damaged Dasimius stele" - had already been discussed several times. The stone was eventually published in 1965 by János Szilágyi. His resolving suggestion was that veteranorum" stood as a qualifier, meaning older". Géza Alf öldy and Tibor Nagy - roughly at the same time but independent of each other - both seeked to rectify Szilágyi's findings. Géza Alf öldy suggested an independent collegium veteranorum, while Tibor Nagy - utilizing János Szilágyi's results - argued for a joint organization of the collegium veteranorum centonariorum. Out of these two equally competent notions the newly found monument strenghtens Géza Alföldy's interpretation. Summarizing the Aquincum history of the collegium veteranorum, we can state that it was founded earliest between , but was surely in existence a couple of years after 124. While never being of huge significance, it continuously existed during the first half of the 2 nd century and made contributions to the burials of its members. POMPEIA QUARTINA'S GRAVE INSCRIPTION Originally built into the wall of a tomb, the inscribed plaque formed the northern sidewall of the aforementioned late Roman grave (Figs. 6-8). The inscription reads: D(is) M(anibus) (hedera) Pompeiae S \ext(i) f(iliae) Qvart \inae matr(i) piis(simae) \ P(ublius) Nonius Firmus f(ecit)" The text translates as follows: Made by Publius Nonius Firmus for the ghosts of the dead, for Sextius 1 daughter Pompeia Quartina, the very benevolent mother" Based on the dis manibus formula, the presence of the filiatio and the printing type the gravestone can be dated to the 2 nd century. Both persons' names were widely popular. The name Firmus was widely used in Italia, Hispánia, Dalmatia, Pannónia, Gallia Belgica, Gallia Lugdunensis and relatively frequent in Noricum too. The name Pompeius was a common choice in Aquitania. THE COVER SLAB OF THE GRAVE MADE OF STONE SLABS On the side of the large stone slab, there are signs of carving. On the top, we find signs of tools (Figs. 8-10). Date: 2 nd -4 th century. 297

6 MÁRTON ANDRÁS FRAGMENTS OF GRAVE STELE These pieces were either used to cover the hole cut into the cover slab during the grave's despoiling or were found next to the grave (Figs ). Each piece belongs to a gravestone featuring a tympanum. Date: 2 nd century Based on geologist Dr. Sándor Józsa's pétrographie analysis, all the introduced pieces are made of freshwater limestone. In his opinion - taking into account the most modern mine exploitation - the stone most probably came from the area around Budakalász, where it is readily available on the surface. This strengthens the suggestion that the mines near the Budakalász border - located by István Torma - were probably the most important sources of Aquincum's stone supply 298

7 A COLLEGIUM VETERANORUM ÚJABB KŐEMLÉKE AQUINCUMBÓL 1. kép. Az ásatás helyszínrajza. Csúcsára állított háromszög jelzi a sír helyét. 299

8 MÁRTON ANDRÁS 2. kép. C. Március Pollio sírkövebeépítve az újkori pincébe in situ. 3. kép. C. Március Pollio sírköve. 5. kép. C. Március Pollio sírfeliratának rajza. 300

9 A COLLEGIUM VETERANORUM ÚJABB KÖEMLÉKE AQUINCUMBÓL 7. kép. Pompeia Quartina sírfelirata. 6. kép. Pompeia Quartina sírtáblájának oldalnézete a beillesztés nyomaival. 8. kép. Pompeia Quartina sírfeliratának rajza. 9. kép. A későrómai sír fedőlapja a feltárás folyamán. 10. kép. A megkezdett faragás nyomai.

10 MÁRTON ANDRÁS 22. kép. Szerszámnyomok a fedőlap tetején. 22. kép. Sztélétöredék a sír környezetéből kép. Sztélétöredék a sír környezetéből.