SZAKDOLGOZAT A hagyományos kifejezések jogi oltalma, különös tekintettel az aszú eredetvédelmére

Átírás

1 Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Civilisztikai Tudományok Intézete Agrár- és Munkajogi Tanszék SZAKDOLGOZAT A hagyományos kifejezések jogi oltalma, különös tekintettel az aszú eredetvédelmére Konzulens: Dr. Olajos István Egyetemi docens Szerző: Bukodi Blanka Joghallgató, ASEOFJ Miskolc 2017.

2 University of Miskolc Faculty of Law Institution of Civilistic Sciences Department of Agricultural and Labour Law THESIS The legal protection of the traditional expressions, in particular the origin protection of the aszú Consultant: Dr. István Olajos Associate Professor Author: Blanka Bukodi Law student, ASEOFJ Miskolc

3 Lezárva:

4 Tartalomjegyzék Bevezetés A hagyományos kifejezések szabályozása 2004-ig Nemzetközi szintű vizsgálat A közösségi szintű szabályozás A borpiaci alaprendelet A jelölési kérdések részletszabályai Az EK vonatkozó bilaterális megállapodásai A hazai szabályozás alakulása Az uniós csatlakozás előtt hatályos magyar szabályok Magyarország bilaterális megállapodásai A közötti joganyag vizsgálata Nemzetközi szintű törekvések Sikeres megállapodások További tárgyalásokat igénylő megállapodások Az uniós borpiaci reform Általános jellegű változások A hagyományos kifejezésekre vonatkozó átalakítás A magyar szabályozási háttér átalakulása Az uniós szabályozás adaptációja A Tokaji borvidék megváltozott szabályai A hagyományos kifejezések hatályos helyzete 2013-tól Megoldhatóak-e a nemzetközi szintű eltérések? Mi az uniós oltalom jövője? Mi lesz hazánk értékes kifejezéseivel? Összegzés Felhasznált források Joganyagok Irodalomjegyzék

5 Bevezetés Versez leur du bon vin, ils vous feront de bonnes lois. Michel de Montaigne A liberalizált kereskedelem korában a termelők egyre fokozódó versenynek vannak kitéve. A fogyasztók egyre igényesebbek a minőségi termékekre, tudatosabban választanak. A minőség pedig nagyban függ a földrajzi eredettől és az ahhoz kapcsolódó hagyományoktól. Így a származásra, hagyományos technológiára utaló megjelölések elterjedése gyakorlatilag egyidősnek mondható a kereskedelem intézményének megjelenésével. 1 Ezzel párhuzamosan pedig a jogtalan használat is teret nyert, melyre államonként és időszakonként más-más válasz érkezett az eltérő eredetvédelmi rendszerek kialakításával. A földrajzi árujelzők védelmére Európában így már a XIX. század végén megkezdődtek a törekvések. A jogintézmény a szellemi tulajdon, azon belül az iparjogvédelem keretei közé tartozik, többek között a védjegyekkel együtt. 2 Egységes terminológiáról a földrajzi árujelzők kapcsán nem beszélhetünk, csak olyan jellegzetességekről, minthogy kollektív, korlátlan ideig tartó, forgalomképtelen jogosultság, amely elsősorban mezőgazdasági termékeket véd. 3 A szellemi tulajdon egy olyan speciális intézménye, ami agrárjogi kereteket kapott az uniós jogfejlődésnek köszönhetően. Ezen keretek között kerül szabályozásra a mezőgazdasági termékek egy jellegzetes fajtája, a bor, Magyarország egyik sikerágazata. Már egyetemi éveim megkezdése óta foglalkoztat a boreredetvédelem kérdésköre, azonban a földrajzi árujelzők kérdését már számos elismert jogtudós vizsgálta. Szerettem volna olyan téma kutatásába kezdeni, amelyet önállóan még senki nem elemzett és egy TDK dolgozathoz képest jól lehatárolható és megfogható. Így esett a választásom a hagyományos kifejezésekre, az eredetvédelem mostohagyermekére. 4 Ez a mostohagyermek jogi természetét tekintve nehezen értelmezhető, az uniós jogfejlődés során számos formában próbálták szabályozni, és most ismét reformálni 1 TATTAY p. 2 SZILÁGYI p. 3 TATTAY p. 4 SZABÓ sz.k

6 szeretnék. 5 Meglátásom szerint a hagyományos kifejezés egy olyan köztes intézmény, amely hol címkézési kérdésként, hol önálló szellemi tulajdoni (oltalmi) formában jelenik meg, a vele kapcsolatos szabályozás pedig számos problémát vet fel. Jelenleg azt mondhatjuk, önálló oltalmi formaként szabályozzák, de a címkén feltüntethető egyéb jelölésektől lényegében az különbözteti meg, hogy a földrajzi árujelzők mintájára egy oltalmi eljárásnak köszönhetően kerül védelem alá. 6 Az elmúlt évtizedekben a hagyományos kifejezések egyre nagyobb jelentőségre tettek szert gazdasági szerepük, a fogyasztói elismertségük és a földrajzi árujelzőkhöz való szoros kapcsolatuk miatt. 7 A kutatás aktualitása kapcsán külön kiemelendő, hogy egyre több konferencia, tudományos kerekasztal mint pl. az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Károli Gáspár Református Egyetem és a Földművelésügyi Minisztérium (továbbiakban: FM) összefogása nyomán létrejött Agrárjogi Kerekasztal, 8 vagy a FM Eredetvédelmi Fórum sorozata szerveződik a szellemi tulajdon agrárjogi vetületeinek vizsgálatára. A jogintézmény tárgyalása előtt fontos leszögeznünk, hogy a hagyományos kifejezés nem összekeverendő a hagyományos elnevezéssel és a hagyományos különleges termékkel. A hagyományos elnevezésről a dolgozat III. fejezetében külön is értekezem, előre annyit fontos megjegyeznünk, hogy ezek a földrajzi árujelzők speciális fajtái. A hagyományos különleges termék kifejezés pedig nem borra, hanem más mezőgazdasági termékekre vonatkozik és lényege, hogy az adott termék speciális minőségét egy különleges készítési eljárásra lehet visszavezetni, nem pedig annak földrajzi eredetére. Kutatásomat megnehezítette, hogy ellentétben a földrajzi árujelzőkkel, amelyek kapcsán megszámlálhatatlan irodalom született, a választott téma szinte érintetlen. Az egyes szerzők leginkább csak utalás szintjén, röviden foglalkoznak vele eredetvédelmi témájú publikációikban, így szükség volt a könyvtárakon kívül megvalósuló anyaggyűjtésre is. Négy irányból kaptam segítséget a hagyományos kifejezések vizsgálatához, amit ezúton is szeretnék megköszönni az érintetteknek. Egyrészt felkerestem és interjút készítettem Szilágyi János Edével, aki álláspontom szerint az egyik legjártasabb szakember a boreredetvédelem témájában és oktatási, kutatási 5 BRAZSIL SZTANEV DE ALMEIDA p. 8 BUKODI 2016a. 6

7 tevékenysége mellett a Bor Eredetvédelmi Tanács tagja is. Emellett lehetőséget kaptam a FM Eredetvédelmi Főosztályának munkatársaival, Szabó Ágnessel, Sztanev Bertalannal és Györe Dániellel is személyesen találkozni. Szintén rendkívül hasznos információk birtokába juthattam Brazsil Dávid, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa főtitkárának segítségével, aki Brüsszelben is képviseli hazánk borászati érdekeit. Végül lehetőségem volt egy, a Tokaji borvidéken tevékenykedő neves szakember a témával kapcsolatos személyes véleményének megismerésére is Mészáros László, a Bor Eredetvédelmi Tanács tagja illetve a Disznőkő Pincészet birtokigazgatója személyében. Ahogy majd a harmadik fejezetben kifejtem, a terület érzékeny, nehezen érthető, és a felvetődött szabályozási reform kapcsán rendkívül fontos volt, hogy az említett szakemberektől első kézből kaphassak a témát érintő információt. Kutatásom során a kapott és összegyűjtött információkat többféle módszerrel dolgoztam fel. Egyrészt dominánsan történeti elemzés volt szükséges az egyes korszakok vizsgálatához, amely mellett párhuzamosan végeztem jogösszehasonlító módszert mind az időszakok, mind az egyes szabályozási szintek hatékony összevetése érdekében. A kutatási terület bizonyos fokú interdiszciplináris vizsgálatára is sor került, mivel az eredetvédelem lényegében egy piacszabályozó eszköz. Így tehát mind jogi, mind közgazdasági aspektusból elemeztem a hagyományos kifejezéseket intézményét. A történeti módszerből kiindulva dolgozatomat három fő fejezetre tagoltam, amelyek három korszakot jelölnek. Az egyes fejezetek alfejezetei szabályozási szinteknek felelnek meg, mivel szükség volt nemzetközi, uniós és nemzeti szintű vizsgálatra. Ennek az az oka, hogy a hagyományos kifejezések intézménye nemzetközi szinten csak az egyes bilaterális megállapodásokban elismert, és azok más-más keretek között történő használata és szabályozása számos nemzetközi konfliktust okoz. Ebből kifolyólag pedig több-kevesebb sikerrel folyamatosan törekednek uniós szinten ezek megoldására, gyakran nagy horderejű módosítások alkalmazásával. Ez pedig természetesen hazánkra is mélyen kihat tagállamként. Fontos továbbá a hazai kereteket meghaladó vizsgálat amiatt, hogy ez az ágazat jelentősen export-orientált, így a külföldi piacok rendkívül lényegesek. Nehéz volt pontos határokat szabni a kronológiában, mivel az több szempontból is felbontható. Magam részéről fontosnak tartottam megvizsgálni a jogintézmény szabályozását Magyarország EU-csatlakozása előtt, mivel ebben az időszakban teljesen más keretek között rendezték a hagyományos kifejezések sorsát hazánkban és az EU-ban. A következő korszak datálását a 2008-as borpiaci 7

8 reformhoz igazítottam, mivel ekkor történt meg a hagyományos kifejezések önálló oltalmi formaként történő szabályozásának bevezetése. A harmadik korszak kezdőidőpontja pedig 2013, az új borpiaci rendtartás elfogadásának éve. Ebben a fejezetben a napjainkban az intézménnyel kapcsolatban felvetődött európai bizottsági kezdeményezés kapcsán felmerülő problémákra és azok lehetséges megoldására fókuszáltam. Tettem mindezt úgy, hogy az új magyar borstratégiában kitűzött célok tükrében igyekeztem a hazánknak megfelelő megoldás kiválasztására. Fontos megjegyezni, hogy a vizsgálat során külön foglalkoztam az aszú kifejezés sorsának alakulásával. Erre főleg a terjedelmi korlátok miatt volt szükség, mivel minden kifejezés önálló vizsgálatára nincs lehetőség, ezért a hozzám legközelebb állót választottam. Így a könnyebb megértés érdekében egy példán végigvezetve követheti az olvasó a hagyományos kifejezések szabályozásának alakulását. Fontos megjegyeznem továbbá, hogy bár a jogintézmény csak az eredetvédelem egésze, azon belül is a földrajzi árujelzők körében, együttesen vizsgálható, a terjedelmi korlátok miatt azonban csak a kutatás kvintesszenciájának rögzítésére volt lehetőség, kizárólag a hagyományos kifejezésekre fókuszálva. Ez a tudományos munka az előző évben írt TDK dolgozatom 9 kivonata, amelyben tág megközelítésből részleteiben elemeztem a boreredetvédelem témakörének e szegletét, így a két dolgozatot együtt vizsgálva teljes képet kaphat az olvasó. A kutatással nem titkolt célom volt a fennálló konfliktusok kezelésére vonatkozó olyan megoldási javaslat felvetése, amely a magyar érdekeknek a legmegfelelőbb. Hipotézisem, hogy a hagyományos kifejezésekre vonatkozó szabályozás reformra szorul, amelyhez azonban csak óvatosan közelíthet a jogalkotó. Ennek megfelelően a következőkhöz hasonló, általam aggályosnak tartott felvetésekre keresem a választ. Milyen lehetőségek vannak a helyzet nemzetközi szintű kezelésére? Milyen irányban érdemes ehhez változtatnia az Európai Bizottságnak? Megfelel-e az elérni kívánt céloknak a tervezett reform ebben a formában? Mi lenne hazánknak a legmegfelelőbb? Miben kell Magyarországon változatnunk? Célom volt továbbá egy olyan összefoglaló anyag elkészítése, amely elsőként foglalkozik önállóan az eredetvédelem mostohagyermekével és közelebb hozhatja azt a jogtudomány művelőihez. 9 BUKODI

9 1. A hagyományos kifejezések szabályozása 2004-ig Dolgozatom első fejezetében a hagyományos kifejezések Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozása előtti szabályozását vizsgálom meg nemzetközi, uniós illetve hazai szinten Nemzetközi szintű vizsgálat A hagyományos kifejezéseket, mint a földrajzi árujelzőkkel szorosan összefonódó jogintézményt rendszertanilag tág megközelítésből az iparjogvédelem ernyője alá helyezhetjük el. A nemzetközi szintű szabályozás elemzésekor így röviden elengedhetetlen megvizsgálni azokat az iparjogvédelem területén született egyezményeket, amelyek a boreredetvédelem 10 szempontjából relevánsak. Előbb azonban a probléma megértéséhez feltétlenül szólnunk kell az EU-s és az EU-n kívüli államok iparjog-és eredetvédelmi szabályozása között feszülő ellentétről (az EUtagállamok közötti szabályozási eltéréseket ma már nem érdemes behatóan vizsgálni, ugyanis az irányadó szabályozás napjainkban az uniós jog így leginkább csak végrehajtási szintű különbségekről lehet szó). Ez a törés elsősorban a hagyományos, ún. kivándorló bortermelő országok (pl. EU) és az újvilági, ún. bevándorló országok (pl. USA, 11 Ausztrália) között található. 12 Beszélhetünk e körben továbbá az ún. katolikus és protestáns eredetvédelmi rendszerek különbségeiről is. Az európai országokat a katolikus megközelítés jellemzi, ebben az esetben a termék reputációja is egy bizonyos, jól behatárolható földrajzi területhez köthető, nemcsak a fizikai jellemzői. Egységet alkot a származással a hagyomány is. A többek között az Egyesült Államokat és Ausztráliát jellemző protestáns gyakorlat szerint a földrajzi származás csak megkülönböztető tulajdonsága az egyes védjegyeknek, egy addicionális információ. Ez esetben a hagyománnyal szemben az innováció jut fontosabb szerephez. 13 A nemzeti jogrendszerek eltérően, akár együttesen is alkalmazzák a különböző eredetvédelmi rendszereket (sui generis földrajzi árujelző, védjegy, etc.), sokszor termékkategóriánként változóan. 14 A legélesebb ellentét az USA-val áll fenn, mivel ott 10 A fogalom kapcsán lásd TATTAY p. 11 Az amerikai borpiac fejlődése a szesztilalom miatt csak az 1960-as években indult meg, lásd PETHŐ p. 12 SZILÁGYI 2009a. 231.p. 13 TÖRÖK p. 14 Az altípusok pontos mibenlétéről lásd SZILÁGYI 2008a. 96.p. 9

10 az árujelzők oltalmát védjegyjogi rendelkezésekkel biztosítják innen ered a sok európai árujelzővel és hagyományos kifejezéssel való ütközés problémája. 15 Az elszigetelt rendszerük nem ismeri el az EU-ra jellemző, ún. sui generis földrajzi árujelzők védelmén alapuló eredetvédelmet, ez pedig eredetmegjelöléseink, földrajzi jelzéseink és hagyományos kifejezéseink fajtanévvé válásához és el nem ismeréséhez vezet. 16 A földrajzi árujelzőkhöz hasonlóan a hagyományos kifejezések is a védjegyekétől eltérő jogi természettel rendelkeznek. Különbség többek között a jogosultak köre, a védelem időtartama, a forgalomképesség, a funkciók körében ragadható meg. 17 Az ellentétek feloldását nemzetközi szinten többoldalú egyezményekkel kísérlik meg. Az iparjogvédelmi nemzetközi jogharmonizáció során a földrajzi származás védelmének intézménye különböző terminológiával kerül meghatározásra az egyes megállapodásokban ezzel együtt pedig természetesen azok tartalma is differenciálódik. 18 Az alábbiakban röviden ezeket tekintem át. Elsőként a Párizsi Uniós Egyezmény 19 próbálta rendezni a kérdést 1883-ban. Az egyezménynek 2010-ben 173 tagja volt, 20 Magyarország 1909-ben csatlakozott. 21 Az univerzalitás elvéből kiindulva minimumkövetelményekkel teljes körű iparjogvédelmi szabályozást kívánt megvalósítani. 22 Eredetvédelmi szempontból lényeges alapelveket fektet le (pl.: egyenlő elbánás elve), 23 a származási jelzést és az eredetmegjelölést az ipari tulajdon intézményei közé sorolja. 24 A következő állomás a jogharmonizáció felé az 1891-ben létrejött Madridi Megállapodás 25 volt. Nagy előrelépést nem jelentett a gyakorlati védelmet illetően, 26 és jelentőségét tovább gyengíti az a tény, hogy csak 35 tagot számlál TATTAY p. 16 CSÉCSY p. 17 TATTAY p. 18 Marcus Höpperger (WIPO) szavai alapján STERN, p évi 18. tvr. 20 BAHANS MENJUCQ p. 21 TATTAY p. 22 CSÉCSY p. 23 TATTAY p. 24 SZILÁGYI 2009a. 224.p évi 7. tvr. 26 SZILÁGYI 2009a. 225.p. 27 BAHANS-MENJUCQ p. 10

11 Jelentősebb fejlődést az 1958-ban aláírt Lisszaboni Megállapodás 28 hozott, amivel létrejött a nemzeti nyilvántartásokon alapuló nemzetközi lajstromozás rendszere ben az egyezmény 86 tagot számlált, amely bár nem kevés, de olyan jelentős termelő országok, mint Franciaország vagy Portugália, 30 vagy az árujelzőket az európai mintától teljesen eltérő módon szabályozó USA, nem csatlakoztak. 31 A multilaterális egyezmények közül máig a TRIPS Megállapodás 32 rendelkezik a legjelentősebb szereppel, 33 melynek 2010-ben 153 tagja volt. 34 A GATT Uruguay fordulóján egy érzékeny probléma megvitatására került sor, hiszen sok tagországnak az eredetvédelmi rendszer, ami Európában természetesnek számított, ez idáig ismeretlen volt. Emellett eltérő gazdasági és kereskedelmi érdekeltségek és szabályozások kerültek egymással szembe. 35 A TRIPS földrajzi megjelölés definíciója lényegében megegyezik az EK-n belüli meghatározással, de az emberi tényezőket nem tekinti a földrajzi eredet részének. 36 A tárgyalások során tervbe vették egy nemzetközi regiszter felállítását is, amely máig nem került megvalósításra 37 (viszont a mai napig folynak tárgyalások a lajstrom létrehozásáról). 38 Szabályait sokan vitatták, vannak például, akik úgy gondolják, megalkotása a nagy befolyású országoknak kedvez, pedig nagyobb védelmet kellene nyújtani a kisebb piaci szerepet betöltő államoknak például az EU, mint elefánt mellett csak gazella Dél-Afrikai Köztársaságnak. 39 Mások szerint pedig éppen az EU-nak kellett volna határozottabban fellépni a tárgyalások során a 3. országokkal szemben. 40 Az iparjogvédelem területén kívül eső körben is születtek nemzetközi jogforrások, amelyek relevánsak a borjog szempontjából. Feltétlenül szólnunk kell évi 1. tvr. 29 SZILÁGYI p. 30 BAHANS MENJUCQE p. 31 TATTAY p évi IX. tv. 33 A megállapodás kapcsán lásd különösen: SZILÁGYI 2008a., SZILÁGYI 2009a., TATTAY 2001., SCHLÖDER BAHANS MENJUCQUE p. 35 SZILÁGYI 2009a. 231.p. 36 SZABÓ-JÓKÚTI p. 37 BAHANS-MENJUCQUE p. 38 SZABÓ sz.k STERN p. 40 Lásd különösen HORVÁTH 2008., SZILÁGYI 2005., SZILÁGYI 2008b., URBÁN

12 többek között e körben az 1924-ben a többek között a jogi és gazdasági együttműködés előremozdítása érdekében létrehozott Nemzetközi Boreredetvédelmi Megállapodásról, amely 1927-ben felállította a Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Hivatalt (OIV). 41 Általánosságban tehát elmondható, hogy a témában született egyezmények nem részesítik oltalomban a hagyományos kifejezéseket, azonban találhatunk bennük eredetvédelmi rendelkezéseket. A multilaterális egyezmények által hagyott hézagot sok állam bilaterális megállapodások megkötésével igyekszik kiküszöbölni, 42 melyek jobban alkalmasak a részletkérdések teljes körű rendezésére. 43 A későbbiekben kitérek a hazánk szempontjából releváns kétoldalú megállapodások elemzésére A közösségi szintű szabályozás Mint az előbbiekből kitűnik, az EK eredetvédelemmel kapcsolatos érdekeit nemzetközi szinten illetve bilaterális megállapodásokkal sem sikerült biztosítani, így a világon először regionális eredetvédelmi rendszert vezettek be az EK piacán. 44 Ennek áttekintésére kerül sor az alábbiakban A borpiaci alaprendelet A borpiaci rendtartás kialakítása lényegében egyidős a Közös Agrárpolitikával: már 1962-ben megkezdték kidolgozását. 45 A túltermelés miatt egymáshoz kellett igazítani a keresletet és a kínálatot, mely csak a minőségfejlesztés eszközével volt lehetséges. 46 Ezen túl a GATT megállapodások nyomán liberálisabbá vált piacot kihasználva eredetvédelmi megkötések nélkül, tömegesen érkeztek Európába más kontinensek borai. 47 A regionális közösségi eredetvédelem terén tehát találkozott a KAP minőségpolitikája, a szellemi tulajdonvédelem illetve a globális kereskedelem kihívása. 48 Témám szempontjából az első borpiaci rendtartás, amelyet érdemes részleteiben is elemezni az 1493/1999/EK rendelet, mivel ennek keretében került átfogó jelleggel 41 TATTAY p. 42 SZILÁGYI 2009a. 243.p. 43 TATTAY p. 44 TATTAY p. 45 SZILÁGYI 2009b. 594.p. 46 SZILÁGYI 2008c p. 47 MIKULÁS p. 48 SZABÓ p. 12

13 először uniós jogi szintre a hagyományos kifejezések oltalma. 49 Ez a rendelet a borok esetében két kategóriát különböztet meg: az asztali- és a meghatározott termőhelyről származó (a továbbiakban: m.t.) minőségi borokat. 50 A szabályozás kompromisszumos, nem szünteti meg a különbséget a germán és latin eredetvédelmi rendszer 51 között, elemeik vegyülnek a keretrendeletben. 52 A mai rendszerrel szemben a 99-es rendtartás még széles tagállami hatáskört biztosított nemcsak a végrehajtás, de a jogalkotás tekintetében is, így tagállamonként eltérően alakult az bor-eredetvédelem kérdésköre. 53 A keretrendelet már nevesíti a hagyományos kifejezéseket, 54 ez alatt értve a földrajzi jelzéssel ellátott asztali borokra alkalmazható hagyományos kifejezéseket (pl. vin de pays, tájbor ), 55 a hagyományos különleges kifejezéseket (ezekkel helyettesíthető a m.t. minőségi bor kifejezés, pl. appellation contrôlée, különleges minőségű bor ) és a kiegészítő hagyományos kifejezéseket (borok leírására használt olyan kifejezések, amelyek pl. a termőhelyre vagy a készítés módjára vonatkoznak pl. grand cru, aszú ). 56 A hatályos borpiaci rendtartással ellentétben nem önálló oltalmi formaként, hanem címkézési kérdésként szabályozza azokat: a földrajzi árujelzővel ellátott asztali borok és m.t. minőségi borok címkéjén nem kötelező, hanem választható jelölésként, tagállami hatáskörben meghatározott feltételek esetében A jelölési kérdések részletszabályai Az alaprendeletet számos végrehajtási rendelettel egészítették ki, ezek közül témám szempontjából a borászati termékek jelöléséről és kiszereléséről szóló 753/2002/EK rendelet releváns. A keretrendelet jelölési szabályokkal kapcsolatos hiányosságai ugyanis már néhány év alatt megmutatkoztak a gyakorlatban, így sürgetővé vált egy új végrehajtási rendelet létrehozása. Különösen problémás volt a 49 Fontos megjegyezni, hogy már a 816/1970/EGK 12. pontja használja a hagyományosan használt különleges elnevezés fogalmat, melyekkel a későbbi rendeletekben hagyományos kifejezésként találkozhatunk pl. Appellation d origine contrôlée, Auslese. 50 SZILÁGYI p. 51 A két rendszerről lásd MIKULÁS-HORVÁTH p., SZILÁGYI p. 52 MIKULÁS p. 53 SZILÁGYI p. 54 A szabályozás valószínűleg egyszerre valósult meg tagállami mintára (pl. Franciaország) illetve a hagyományos termékek mintájára: SZABÓ sz.k SZILÁGYI 2009a. 274.p /1999/EK, VII. melléklet A 2. c) 2. és B. 1. b) 5., VIII. melléklet D. 2. c) 2. Lásd MIKULÁS ,53.p /1999/EK, VII. melléklet B. 1. b) 5. 13

14 hagyományos kifejezések kérdésköre, indokolt volt a azokat részletesen rendezni. 58 Ezzel a rendelettel teljes lett a borpiaci reform. 59 A rendelet indoklása szerint az egyes borászati termékekről a fogyasztókban kialakult kép miatt szükséges a hagyományos kifejezések oltalmának bevezetése. 60 A védelem a mellékletben felsorolt borkategóriák kapcsán kiterjed minden visszaélésre, felidézésre, utánzásra, így a fajta, típus, eljárás, utánzat, márka fordulatokra is. Ez vonatkozik a csomagoláson, reklámanyagon vagy más dokumentumokon található hamis vagy félrevezető jelzésre, illetve minden olyan gyakorlatra, ami a fogyasztókat félrevezetheti e tekintetben. 61 Az oltalom kiterjed a védjegyekre is, kivéve a már a bejegyzés előtt használatban lévőeket. 62 Az oltalmazott kifejezéseket a rendelet III. mellékletének A) és B) pontja sorolja fel. Ahhoz, hogy erre a védett listára felkerüljön 1-1 kifejezés, a rendeletben az alábbi feltételeknek kell megfelelnie: a) egyedi, tagállami szinten pontosan meghatározott; b) megkülönböztethető és/vagy megalapozott hírnevű; c) a tagállamban minimum 10 éve használják; d) a B) pont alatti kifejezés esetén pedig egy vagy több földrajzi jelzéssel ellátott borhoz kötődik, hírneve, minősége pedig e földrajzi helyhez köthető. 63 A rendelet meghagyja a tagállamok szabadságát az egyes kifejezések kiválasztása és az elismerés feltételeinek meghatározása tekintetében, azonban a közösségi védelem a lajstromozással valósul meg. Látnunk kell tehát, hogy a védett listán szereplés nem a használatot alapozza meg, hanem a más országokkal szembeni védelmet. A rendelkezésekkel kapcsolatban több ország fenntartásokkal élt a WTO felé. Ennek okán a rendelet kitér a tagállamok tiltakozása ellenére a 3. országok hagyományos kifejezéseire is, 64 melyeket az országok kérelmére a Bizottság a kritériumok teljesülésének vizsgálata után a használt nyelven bejegyzi a rendelet III. mellékletébe. Ez azonban nem jelent védelmet, csak meghatározott feltételek melletti használatra való jogosultságot SZTANEV sz.k Idevágóan lásd RICOLFE p. 59 SZILÁGYI 2009a. 273.p /2002/EK indoklás (18) 61 MIKULÁS p. 62 SZILÁGYI 2009a. 276.p /2002/EK 24. (5)-(6) 64 MIKULÁS p. 65 MIKULÁS p. 14

15 Az EK vonatkozó bilaterális megállapodásai A 99-es borpiaci reform tehát áttörő volt a hagyományos kifejezéseket illetően, kialakult azok átfogó, alapvetően címkézési szabályokra épülő jogi háttere. Látnunk kell azonban, hogy itt csak EK-n belüli védelemről beszélhetünk: erre az unió az bilaterális megállapodásokkal próbál reagálni. Ezek elsősorban kereskedelmi megállapodások, melyekben az Unió igyekszik előrevinni az árujelzői, kifejezései védelmét, cserébe pedig könnyű hozzáférést biztosít a 3. országoknak a közösségi piachoz. 66 Elsőként a Dél-Afrikai Köztársasággal kötött megállapodásban 67 kerül említésre a hagyományos kifejezések jogintézménye. A Dél-Afrikai Köztársaság joga nem ismeri el a hagyományos kifejezéseket, az árujelzők szabályainak rendezésére sem voltak sokáig nemzeti törekvéseik. 68 Erre, és az afrikai félnek a jogintézménnyel kapcsolatos aggályaira tekintettel a megállapodásban csak, mint jövőbeni fejlesztésről rendelkeznek a hagyományos kifejezésekről. Pár hónappal később Svájccal is megállapodott az Unió; itt már lényegesen nagyobb szerep jutott a hagyományos kifejezéseknek. 69 A megállapodás meghatározza a védelem körét és a jogintézmény fogalmát, bár nem különíti el annak típusait a rendtartás mintájára és nem szerepelteti a rendtartásból ismert, az oltalomhoz szükséges feltételrendszert sem. 70 A 2. függelékben azonban országos bontásban felsorolásra kerülnek az EU-tagállamok és Svájc hagyományos kifejezései, melyeket megvizsgálva minden típusú hagyományok kifejezésre találunk példát A hazai szabályozás alakulása Az alábbiakban Magyarország eredetvédelmi szabályozását tekintem át, a szűkebb téma és a terjedelmi korlátok miatt részletesebben azonban csak a 90-es évektől kezdődően vizsgálódom, akkor is az aszú kifejezésre koncentrálva. 71 Előzetesen fontos leszögezni, hogy a hagyományos kifejezések fogalmát, jogintézményét nem ismerte a magyar jog az EU-csatlakozás előtt, bár használja, és különböző módokon 66 BAHANS-MENJUCQE p., az összes megállapodás a Bizottság borászati honlapján elérhető. 67 EK-Dél-Afrikai Köztársaság megállapodás 68 A Wine and Spirits Board szakmai szervezet keretei között kimunkált oltalmi kategóriákról lásd NIEKERK p. 69 EK-Svájci Államszövetség megállapodás 70 EK-Svájci Államszövetség megállapodás, 3. c) 71 Részletes történeti áttekintésről lásd SZILÁGYI 2009a p. 15

16 termékenként, rendeletekkel védi is azokat. 72 A hazai szabályok bemutatása mellett pedig megvizsgálom Magyarország eredetvédelmi körben kötött megállapodásait Az uniós csatlakozás előtt hatályos magyar szabályok Az aszúkészítés 73 hagyománya évszázadokkal ezelőttre nyúlik vissza, a kifejezés első írásos említését 1570-re tehetjük. A ma ismert hagyományokkal a legenda szerint 1631-ben készült először aszú bor. 74 Az 1800-as években már szárnyalt a borvidék hírneve, és ezzel együtt törvényi védelem hiányában a hamisítás is. A megcsorbult hírnevet először az évi XVII. törvénycikkel próbálták visszaállítani, komoly büntetést kilátásba helyezve a borhamisítókkal szemben. 75 Nem sokkal később III. Károly 1737-es dekrétumában a világon elsőként zárt borvidékké nyilvánítja Tokaj- Hegyalját, továbbá rögzíti az aszúkészítés alapvető szabályait. 76 Az első bortörvényünk 1893-ban születik meg, melyet amennyire szigorúnak ígértek, annyira lett szűkszavú. Bár tartalmazott rendelkezéseket a mesterséges borkészítés tilalmára és a tokaji borvidékre, sok hiányossága volt. Az aszút nem említi, csak a szamorodni, tokaji és hegyaljai kifejezésekkel találkozhatunk benne. Törvényi szintre a tokaji aszu védelmét először az évi XLVII. törvénycikkünk emeli, 77 mely már a borvidék településeit is felsorolja. 78 A tokaji borkülönlegességek köre folyamatosan bővül az 1924-es és 1936-os törvényekkel, az évi bortörvény pedig már a használható szőlőfajtákról is rendelkezik. 79 Láthatjuk tehát, hogy időben előrehaladva a jogalkotó egyre inkább hangsúlyt fektet az eredet- és minőségvédelemre, a fogyasztói érdekekre. Az uniós csatlakozás előtt az eredetvédelmet párhuzamosan biztosította a védjegytörvény, 80 amely magában foglalja a sui generis földrajzi árujelzőket, 81 és a bortörvény, 82 melynek egésze a minőségvédelemre, a borok azonosított származására 72 SZTANEV sz.k Fontos, hogy a kifejezést korábban más borvidékeken is használták, pl. ménesi aszú : SZILÁGYI sz.k ZELENÁK p. 75 SZILÁGYI 2009.a 17.p. 76 ZELENÁK p. 77 TARJÁN p. 78 SZILÁGYI 2009a. 122.p. 79 TARJÁN p évi XI tv. 81 SZABÓ p évi CXXI tv. 16

17 épül. 83 Így a borok osztályozása is minőség alapján történik, először négy kategóriában: asztali bor, tájbor (földrajzi jelzéssel ellátott asztali bor), m.t. minőségi bor (itt már megjelenik a termőhely-jelleg megjelenésének követelménye a borban) és m.t. különleges minőségű bor (pl. évjárata miatt megkülönböztetésre érdemes minőségi bor) ben a törvény módosításával bevezették a védett eredetű borok kategóriáját is, melyek részletes szakmai szabályai a hegyközség kezdeményezésére miniszteri rendeletekben kerülnek meghatározásra. 85 Így született meg elsőként pl. a 130/2003. (XII.31.) FVM rendelet az egri borvidék védett eredetű borairól is. 86 Ez azért érdekes, mert az új szabály előtt csak borvidéki rendtartások léteztek, törvényi szinten csak említik a szintén hagyományos kifejezésnek számító bikavér kifejezést, de tényleges korlátozásokat nem fektetnek le (pl. nem szerepelt a törvényben az a minimális követelmény sem, hogy vörös szőlőből készüljön). 87 A címkézés tekintetében a törvény a borok osztályozása szerint állít fel követelményeket, m.t. minőségi boroknál kötelező és választható jelölésekről rendelkezik. Opcionális jelölésként többek között taxatíve felsorolja az olyan kifejezéseket, amelyek később hagyományos kifejezésként részesülnek majd oltalomban: siller, bikavér, stb. 88 Ami a Tokaji borvidéket illeti, továbbra is egyedüli zárt borvidék maradt, speciális, szigorúbb követelményekkel. 89 A tokaji borvidéken a védett eredetű boroknak megfelelő kategória a tokaji borkülönlegességek osztálya, melyek készítésmódjuk miatt önálló névhasználatra jogosultak. Ezek a tokaji földrajzi árujelző mellett álló hagyományos kifejezések, név szerint máslás, fordítás, szamorodni, aszú, aszúeszencia, eszencia, melyek pontos definícióit maga a törvény határozza meg. 90 Fontos körülmény azonban, hogy a puttony fogalma sem itt, sem végrehajtási rendeletekben nem kerül meghatározásra, így annak nincs egzakt leírása ez pedig a később tárgyalt aszúval kapcsolatos 2013-as vita kapcsán az új szabályozás mellé állítható érvként merült fel (lásd később) ZILAI p. 84 TATTAY p. 85 ZILAI p. 86 SZILÁGYI 2009a. 133.p. 87 SZTANEV sz.k TATTAY p CXXI. tv CXXI. tv SZABÓ sz.k

18 Tokaji kérdések tárgyalása esetében megkerülhetetlen néhány szót szólni a Szlovákiával fennálló ellentétről. 92 Bár az olasz és francia állammal sikerült a kérdést a Bormegállapodás kapcsán rendezni, a szlovák féllel sokáig nem jutottunk dűlőre. A probléma az volt, hogy míg itthon szigorú szabályok vonatkoztak a zárt Tokaji borvidékre, Csehszlovákiában (később Szlovákiában) állandóan bővítették azt a területet, ami Trianon előtt Tokajhoz tartozott, és lényegesen rosszabb minőségű borokat termeltek Tokajhoz köthető kifejezésekkel ellátva. A 60-as évektől kezdve a két fél folyamatosan tárgyalt az ügy kapcsán, de a helyzetet csak a rendszerváltásig sikerült rendezni. 93 Emellett 1968-ban a szlovákok a magyar kormányt 2 évvel megelőzve vetették a Lisszaboni Megállapodáshoz kapcsolódó lajstromba a Tokaj megjelölést. 94 Még a két ország uniós csatlakozása előtt további tárgyalásokra került sor, melyek eredményeképp a szlovákiai területeket nem csökkentették, de cserébe vállalták a magyar rendelkezések követését Magyarország bilaterális megállapodásai A nemzetközi egyezmények elfogadása mellett Magyarországon párhuzamosan elkezdődött a bor-eredetvédelem kérdéskörét érintő bilaterális megállapodások kidolgozása is. A külkereskedelemmel kapcsolatban felmerülő vitás kérdések rendezésére többek között megállapodást kötöttünk Spanyolországgal, Portugáliával, Ausztriával és Svájccal. 96 Ezek közül az alábbiakban a Svájccal kötött egyezményt illetve az EK-val kötött bormegállapodást és csatlakozási szerződést ismertetem, mivel a téma szempontjából ezeknek van nagyobb jelentősége. Svájccal Magyarország a híressé vált sajátos termékek megjelöléseinek védelmére kötötte meg az eredetvédelmi megállapodást. 97 A felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy az elismert megnevezéseket csak olyan termékeken alkalmazzák, amelyek valóban a szerződő országban készültek, és nem engedik azokat fajtanévvé válni. 98 A felek a mellékletekben rögzítik a borvidékeik, borkészítéssel foglalkozó településeik nevét illetve Svájc az alkalmazott borneveit is, melyek között találhatunk olyanokat, amelyek 92 A szlovák szabályozásról lásd KOTES-VITEK p. 93 SZILÁGYI 2009a p. 94 TATTAY p. 95 SZILÁGYI 2009a. 337.p. 96 TATTAY p évi 27. tvr. 98 TATTAY p. 18

19 meglátásom szerint hagyományos kifejezésnek minősülnek (az egyezményben regionális származási jelekként említik őket, pl. Vin du Glacier, Hermitage ) Mielőtt rátérnék az EK-Magyarország közötti Bormegállapodás elemzésére, említést kell tennem arról, hogy mi is annak jogalapja. Magyarország 1991-ben kötött az EK-val Társulási Megállapodást, 99 melynek 65. cikke kötelezi országunkat a szellemi, ipari és kereskedelmi tulajdonjogok uniós szintű védelmének kialakítására. A kötelezettség teljesítéséhez épp olyan megállapodások aláírása szükséges, mint amilyen a Bormegállapodás is. 100 A megállapodás nagy előrelépést jelentett hazánknak, hiszen még nem uniós tagországként egyenrangúnak és összeegyeztethetőnek fogadtattuk el védett földrajzi megjelöléseinket és hagyományos kifejezéseinket, 101 melyek ebben a megállapodásban kerülnek először nemzetközi terítékre. A megállapodás melléklete tartalmaz minden akkori speciális és kiegészítő közösségi hagyományos kifejezést, köztük az aszút is a tokaji földrajzi megjelöléssel együtt. 102 Az EK vállalta ezen megjelölések Magyarországnak való fenntartását, így Franciaország és Olaszország (átmeneti határidővel) lemondott a Tokaj eredetmegjelöléshez hasonló fajtaneveik használatáról. 103 (Ennek ellenére később az olasz fél az Európai Bíróság előtt 104 megtámadta a 753/2002/EK rendelet mellékletében szereplő megjelölések tartalmát meghatározó magyar miniszteri rendeletet, de a Bíróság a Bormegállapodásra alapozva elutasította a kérelmet.) 105 A megállapodás nagy előrelépést jelentett a magyar megjelölések védelmét illetően, különösen kedvezett a tokaji borkülönlegességek helyzetének. A Bormegállapodásban meghatározottak segítségével Magyarország az EK-hoz való csatlakozás során is érvényesíthette szabályozási sajátosságait. A hagyományaink érvényesülhettek, amikor az EK a csatlakozási szerződésben 106 más hagyományos kifejezéseink mellett elfogadta az tokaji máslás és fordítás, sőt az eszencia technológiáját is, pedig az nem rendelkezett a szükséges minimális alkoholtartalommal évi I. tv. 100 GYENGE-RÉTHÁZI p. 101 SZILÁGYI 2008c., p. 102 SZILÁGYI 2009a p. 103 SZILÁGYI p. 104 C231/04. sz. ügy 105 TATTAY p évi XXX. tv. 19

20 (ugyanis az uniós jog szerint e nélkül borhamísítás valósult volna meg). Emellett védelem alá helyezhettük a speciális tokaji palackformát is. 107 Az elemzések során arra a következtetésre jutottam, hogy bár a csatlakozás előtt az Unióval szemben kielégítően érvényesítettük érdekeinket, nem fordítottunk elég figyelmet az EK-n kívüli országokkal szembeni helyzetre. Több, kifejezetten az árujelzőinkre és hagyományos kifejezéseinkre koncentráló megállapodás megkötésével bebiztosíthattuk volna megjelöléseink védelmét, így elkerülve azok külföldi használatát és fajtanévvé válását. 107 SZILÁGYI 2008c p. 20

21 2. A közötti joganyag vizsgálata Magyarország 2004-ben az Európai Unió tagja lett, ez pedig mélyen kihatott az agrárjog, azon belül a boreredetvédelem szabályaira. Az uniós borpiac pedig 2008-ban nagy átalakuláson ment keresztül, érintve a hagyományos kifejezések kérdését is. Folytatódtak továbbá a nemzetközi szintű eredetvédelmi tárgyalások is Nemzetközi szintű törekvések A multilaterális egyezmények tekintetében nem történt a hagyományos kifejezéseket érintő változás, ezért ebben az alfejezetben néhány, az Unió által kötött bilaterális megállapodás áttekintésére kerül csak sor, mivel már Magyarország érdekei is az EU keretein belül jelennek meg nemzetközi szinten Sikeres megállapodások Chilével 2002-ben lépett társulásra az EK, mely megállapodást 2006-ban két ízben is módosították ben a felek részletesen lefektették az együttműködés alapjait, különös tekintettel a védjegyekkel való kapcsolatra. 109 Vállalták egymás hagyományos kifejezéseinek (III. illetve IV. melléklet, Chile ún. kiegészítő minősítési megjegyzései) elismerését és védelmét. 110 Az első 2006-os módosítás többek között kitért arra, hogy 3. országból származó homonim megjelöléseknél nincs automatikus elismerés: az utóbbi név csak akkor oltalmazható, ha nem téveszti meg a fogyasztókat illetve nem alakít ki tisztességtelen versenyt. 111 A következő módosítás annyiban volt lényeges, hogy bővítették a lajstromozott megjelöléseket az új EK tagállamok hagyományos kifejezéseivel, így Magyarország és Szlovákia tokaji borkülönlegességeivel, köztük az aszúval is ban Albániával is sikerült megállapodnunk, 113 ez a mi szempontunkból azért lényeges, mert addig ők is jogosulatlanul használták a Tokaj megjelölést. 114 Albánia a kereskedelmi engedményekért cserében elfogadja a hagyományos kifejezések jogintézményét és azok használatáról úgy mond le, hogy neki nincsenek ilyen oltalom 108 EK-Chile megállapodás 1. és 2. módosítás 109 EK-Chile megállapodás V. melléklet 3., EK-Chile megállapodás V. melléklet I EK-Chile megállapodás 1. módosítás, függelék, EK-Chile megállapodás 2. módosítás III. függelék 113 EK-Albánia megállapodás 114 SZTANEV sz.k

22 alá helyezhető kifejezései. 115 Ugyanez vonatkozik Montenegróra és Bosznia- Hercegovinára is ben Szerbiával is megállapodás megkötésére került sor. 116 A többi régi jugoszláv országgal ellentétben Szerbiának voltak saját hagyományos kifejezései (pl. újbor, late harvest ), melyek az EK kifejezéseivel egyenrangú, kölcsönös oltalmat élveznek a megállapodás alapján. 117 Még legelsőként, 1994-ben került sor borkereskedelmi megállapodás megkötésére Ausztráliával, 118 aki bevezette az addig védjegyeken alapuló eredetvédelmi rendszerét felváltó, kiegészítő földrajzi árujelzők oltalmát és azok nyilvántartására lajstromot hozott létre, amelybe már a hagyományos kifejezések is bekerültek. Voltak azonban rendezetlen kérdések, 119 főleg a WTO által problémásnak tartott 753/2002/EK rendeletet illetően, 120 így 2008-ban új megállapodást írtak alá a felek. 121 A megállapodás 3. cikkének c) pontja meghatározza a hagyományos kifejezések fogalmát, a 12. cikk pedig az oltalom kiterjedéséről rendelkezik. A 16. cikk teljes terjedelmében a hagyományos kifejezések védelmére vonatkozik, részletszabályokat fektet le. Az EK védett kifejezései tagállamonként, borkategóriánként kerülnek lajstromba a megállapodás III. mellékletében. Vannak azonban a 15. cikkben meghatározott kivételek az azonnali oltalom alól. A felek 1 éves átmeneti időszakot kötnek ki az olyan kifejezések tekintetében, amelyek már szerepeltek a 94-es megállapodásban, de akkor még nem szabtak határidőt a kivonásukra (pl. Port, Champagne ). Emellett a másik kivételi kör egyedüli tagja magyar szempontból lényeges: ez pedig a Tokaji név, melyet még további 10 évig használhatnak Ausztráliában. A különbségtételt az indokolta, hogy a 94-es bormegállapodásban még nem szerepelt a Tokaj név, így a termelőknek fel kell készülniük annak piacról való kivonására. 122 Fontos azonban, hogy a III. mellékletben Magyarország és Szlovákia tekintetében is szerepelnek a tokaji borkülönlegességekhez köthető hagyományos kifejezések, köztük az aszú is. 123 Ausztrália nem használ európai értelemben vett hagyományos kifejezéseket, de vannak speciális, minőségi borokra alkalmazott kifejezései, amik oltalom alá kerülnek a 115 A Közösség országainak kifejezéseit a 2. függelék sorolja fel. 116 EK-Szerbia megállapodás 117 EK-Szerbia megállapodás II. függelék A. és B. 118 BAHANS-MENJUCQUE p. 119 SZILÁGYI 2009a p. 120 SZILÁGYI p. 121 EK-Ausztrália megállapodás 122 SZILÁGYI 2009a. 254.p. 123 EK-Ausztrália megállapodás III. melléklet 22

23 megállapodás kapcsán. 124 Ezek többsége szeszezett borra vonatkozik, amely szőlőpárlattal készül (pl. Ruby,, Vintage ) További tárgyalásokat igénylő megállapodások Ebben a szakaszban elsőként Kanadával kötött az EK borkereskedelmi megállapodást, melyben a hagyományos kifejezések kérdését a dél-afrikai megállapodásból ismerős módon, azt a jövőbeni tárgyalásokra bízva rendezték a kanadai fél kétségei miatt. 126 Az egyik legproblémásabb országgal, az USA-val 2006-ban sikerült megállapodást kötni. 127 Annyit sikerült elérni megjelöléseink érdekében, hogy az USA kijelentette, törekszik azok jogi természetének olyan irányú megváltoztatására, hogy használatuk a Közösség boraira korlátozódjon. Az Államokban fél-fajtamegjelölésként létező kifejezéseket 128 a II. melléklet sorolja fel, szerepel köztük a Tokay vagy Champagne megnevezés is. Az USA továbbá elfogadja az EU címkézési alapelveit is. 129 Európán kívülre ebben az időszakban még Dél-Korea felé nyitottunk szabadkereskedelmi-megállapodási tárgyalásokkal, a hagyományos kifejezéseket érintően azonban az elérhető dokumentumokban nincs utalás. Az elemzések alapján megállapítható, hogy a kis gazdasági befolyású országokkal könnyen és sikeresen lépett előre az EU oltalmi kérdésekben, az igazi problémát jelentő, erős országokkal pedig vagy csak hosszas tárgyalások során, vagy egyáltalán nem sikerült rendezni a hagyományos kifejezések nemzetközi sorsát Az uniós borpiaci reform Magyarország EU-csatlakozása után két irányban történt a témát illető releváns változás: egyrészt a WTO-hoz érkezett panaszok és az új tagországok nyomán módosításra szoruló 753/2002/EK rendelet tekintetében, másrészt a 2008-as borpiaci reform kapcsán. 124 EK-Ausztrália megállapodás V. melléklet 125 HARCZ p. 126 EK-Kanada megállapodás, Együttes nyilatkozat a címkézésről 127 EK-USA megállapodás 128 BAHANS-MENJUCQUE p. 129 SZILÁGYI 2009a. 249.p. 23

24 Általános jellegű változások A 753/2002/EK rendelet kapcsán panaszok érkeztek a WTO-hoz az egyenlő elbánás elvének sérelme miatt. 130 A probléma orvosolására a 316/2004/EK rendelettel került sor. A preambulum szerint a harmadik országok leginkább a hagyományos kifejezések intézményét sérelmezték, az egyensúlyt pedig úgy sikerült visszaállítani, hogy feléjük is megnyílt a lehetőség kifejezéseik oltalmaztatására az uniós eljárásnak és feltételeknek megfelelően. 131 A 2002-es rendelet hagyományos kifejezésekre vonatkozó rendelkezéseinek teljes átalakítására sor került a harmadik országokra figyelemmel. Ennek megfelelően bővítették az EK hagyományos kifejezéseit az azokkal kapcsolatban érintett országok (pl. Algéria, Chile) nevével. 132 A másik sürgető kérdés az új tagállamok csatlakozása kapcsán felmerült problémák rendezése volt, melyre válasszal a Bizottság az 1429/2004/EK rendelet elfogadásával szolgált. Az egyik feladat az újonnan csatlakozott államok kifejezéseinek lajstromozása volt. 133 Ezen túl egy Magyarországot mélyen érintő változás is bekerült az új rendeletbe, miszerint a határon átnyúló megnevezések használatára különleges feltételek mellett több tagállam is jogosult lett saját nyelvén. 134 Ezek olyan homonim megjelölések, mint esetünkben az aszú, Szlovákiában pedig a vyber kifejezés. Ezeket a kifejezéseket az adott államok azonos feltételek mellett készített borokra alkalmazhatják, 135 így nekünk is meg kellett állapodnunk Szlovákiával többek között az aszúra vonatkozó feltételekről. A Bizottság 2006-ban közzétette a borpiacra vonatkozó reformjavaslatait, 136 amely hatalmas felzúdulást okozott. 137 A reform szükségességét a Bizottság több tényezővel indokolta: egyrészt a Közös Agrárpolitika reformjával, másrészt a keresletés kínálat közötti kényes egyensúly felborulásával, végül az erősödő nemzetközi kihívásokkal. Alapvető cél az európai borok minőségének és versenyképességének javítása és a bonyolult, fogyasztók és termelők számára is nehezen értelmezhető 130 Lásd RICOLFE p /2004/EK preambulum (3), 37.e) /2004/EK I. és II. melléklet /2004/EK preambulum (4), I., II. melléklet /2004/EK preambulum (2) /2004/EK 24. cikk (5) 136 SIDLOVITS p. 137 KONKOLY-SIDLOVITS p. 24

25 szabályozási rendszer egyszerűsítése. 138 Szükséges továbbá a WTO-nak megfelelő szabályozás kialakítása, amely egyszerűbb és átláthatóbb a 99-es rendszernél. 139 Már a javaslatban is szerepelt továbbá a hagyományok kifejezések oltalmának fenntartása és megerősítése. 140 Az új borpiaci rendtartás elfogadására végül 2008-ban került sor. 141 A változások meglátásom szerint három körben érhetőek tetten az eredetvédelem kapcsán. 1) Először is az új rendtartás a latin eredetvédelmi modellre épít az addigi vegyes (tehát latin is germán jegyeket tartalmazó) rendszer helyett: a mennyiség helyett inkább a minőség került a középpontba, amelyet immáron tisztán a földrajzi eredettel kívántak kifejezni. Ennek megfelelően reformálták meg a rendtartásban a borok eredetvédelmi osztályozását: azokat 2008-tól vagy földrajzi árujelző nélkül, vagy földrajzi árujelzővel (oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel vagy földrajzi jelzéssel, a továbbiakban: OEM vagy OFJ) lehet forgalomba hozni 142 a rendeletben meghatározott feltételek szerint. 143 Szintén eredetmegjelölések az ún. hagyományos elnevezések, ha bort jelölnek, földrajzi névre utalnak, megfelelnek az eredetmegjelölés néhány feltételének és átmennek az odaítélési eljáráson. 144 A hagyományos kifejezések a korábbi rendelettel ellentétben pedig önálló oltalmi formaként jelennek meg a rendtartásban (lásd később). 2) Ezen túlmenően az 510/2006/EK rendelet szisztémáját követve az élelmiszerek mintájára egységes közösségi rendszer került bevezetésre, termékleírásikötelezettséggel, egyetlen kérelmen alapuló oltalmi eljárással. 145 Ezzel egyrészt egységesíteni kívánták a borok és a mezőgazdasági termékek eredetvédelmét így áttekinthetőbbé és egyszerűbbé téve a szabályozást másrészt így tették megismerhetővé minden nyelven a borok jellemzőit és készítési technológiáját. 146 Lényegében nevezhetjük a termékleírást egy indokolásnak, hogy mitől érdemes egy bor földrajzi árujelző vagy hagyományos kifejezés használatára. 147 A nagy horderejű 138 SIDLOVITS p. 139 SZABÓ sz.k SIDLOVITS p /2008/EK 142 A fogalmak különbségeiről lásd SZILÁGYI p /2008/EK 34. cikk 144 SZILÁGYI 2009a. 289.p. 145 SZABÓ sz.k SZTANEV sz.k BOTOS-EMBER-KISS p. 25

26 változásra tekintettel a már oltalom alatt álló jelölésekkel kapcsolatos leírások benyújtására a rendelet egyszerűsített eljárást és átmeneti időszakot biztosított, december 31.-ig. 148 Azon oltalmak, amelyekkel kapcsolatosan nem érkezett be a határidőig kérelem, megszűnnek. 149 Az oltalom iránti kérelem benyújtása és a termékleírás elkészítése a termelők feladata, mely először nemzeti, majd közösségi szinten kerül ellenőrzésre. 150 Ha a leírás megfelel a rendeletben előírt követelményeknek, az eredetmegjelölést vagy földrajzi jelzést regisztrálják 151 és bekerül az E-Bacchus nyilvántartásba. 152 A keretrendelet vonatkozó végrehajtási rendelete további részletszabályokat állapít meg az eljárással kapcsolatban. 153 Meg kell jegyeznünk, hogy a termékleírási kötelezettség bevezetése nem volt feltétlenül jó döntés, 154 erre a III. fejezetben visszatérek. A mezőgazdasági piac egységesítése teljes lett a 2008-as borpiaci rendtartás 1234/2007/EK rendeletbe emelésével: 155 a borok piaci szabályozása innentől egy rendeletben történik a többi mezőgazdasági termékkel ) Végezetül a 99-es rendszerhez képest a tagállamok addigi szabadsága egy jóval szigorúbb és részletesebb szabályozás kialakításával a végrehajtásra csökkent. 157 Míg a kifejezések, árujelzők elismerésének feltételei eddig tagállami kérdések voltak, az új rendtartás részletes szabályokat állapít meg azokkal kapcsolatban. A tagállami hatáskör a nemzeti oltalmi eljárás lefolytatására és az ellenőrzésre korlátozódott A hagyományos kifejezésekre vonatkozó átalakítás A gyökeres változások a hagyományos kifejezések kérdéskörét is érintették. Önállóan, általános jelleggel foglalkozik velük az alaprendelet, 159 részletesen pedig a címkézési, jelölési és kiszerelési végrehajtási rendeletben kerülnek szabályozásra SZABÓ p. 149 Ez szellemi-tulajdon szempontból aggályos, lásd SZILÁGYI p. 150 Hazánkban a kérelmeket a Bor Eredetvédelmi Tanács vizsgálja. 151 SZILÁGYI 2009b. 607.p. 152 Elérhető: /2009/EK 154 SZABÓ sz.k A termékleírásokkal kapcsolatos problémákról lásd SZILÁGYI SZILÁGYI p /2007/EK 3.(1) 157 SZILÁGYI 2009b. 595.p /2008/EK /2008/EK /2009/EK